A kisalföldi meszes homokpuszta

katonai használatú területeinek

élővilága
The wildlife of calcareous sand steppe areas
in military use in the Hungarian Little Plain

Tanulmánygyűjtemény
 RENCE 1.

A kisalföldi meszes homokpuszta

katonai használatú területeinek
élővilága
The wildlife of calcareous sand steppe areas in military
use in the Hungarian Little Plain

Tanulmánygyűjtemény
Monograph

Szerkesztette / Edited
TAKÁCS GÁBOR & SZINETÁR CSABA

Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

Sarród
2015
Kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága 5

Tartalomjegyzék
Contents
Elősző 7
Foreword
A Kisalföldi homokpuszta LIFE+ projekt bemutatása 9
Introduction of the Hungarian Little Plain LIFE+ project
Takács Gábor & Király Melinda
A kisalföldi meszes homokpuszta története és használata 17
Land-use history of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes
Bozsóki Attila & Takács Gábor
A kisalföldi meszes homokpuszta természettudományos kutatásának története 39
Research history of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes
Takács Gábor, Kenyeres Zoltán, Szinetár Csaba, Kovács Éva, Dankovics Róbert, Szél Győző &
Schmidt Dávid
A kisalföldi meszes homokpuszta természetföldrajzi adottságai 55
Climate and geography of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes
Takács Gábor
A Győr környéki homokpuszták növényföldrajzi és társulástani viszonyai 61
The vegetation of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes
Király Gergely, Takács Gábor & Schmidt Dávid
Védett és közösségi jelentőségű növényfajok előfordulása a Győr környéki 99
homokpusztákon
Plant species protected under EU and national legislation in the Győr–Gönyű
calcareous sand steppes
Takács Gábor, Schmidt Dávid & Király Gergely
A győr-gönyűi lőtér madárvilágának változása a Kisalföldi homokpuszta Life 181
pályázat keretében végzett beavatkozások során
The effects of habitat restoration on the birdlife of the Gönyű military shooting
range
Kozma László
A kisalföldi meszes homokpuszta kétéltű és hüllő faunája 199
Amphibians and reptiles of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes
Dankovics Róbert
A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek 219
egyenesszárnyú (Orthoptera) és fogólábú (Mantodea) faunája
The orthoptera and mantodea of the Gönyű military shooting range
Kenyeres Zoltán
A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek 237
pókfaunája (Araneae)
Spiders (Araneae) of the Győr–Gönyű military shooting range
Szinetár Csaba, Kovács Péter & Eichardt János

Rence 1. (2015)
6 A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága

A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek 261

hangyafaunája (Formicidae)
The ant fauna (Formicidae) of the Gönyű military shooting range
Kovács Éva
A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek 283
bogárfaunája (Coleoptra)
Coleoptera of the Gönyű military shooting range
Szél Győző, Kovács Péter, Kutasi Csaba & Szinetár Csaba
A győri katonai lőtér nagylepkefaunája (Macrolepidoptera) 307
Butterflies and moths (Macrolepidoptera) of the Gönyű military shooting range
Szabadfalvi András & Ambrus András

Rence 1. (2015)
A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága 55

A kisalföldi meszes homokpuszta

természetföldrajzi adottságai
TAKÁCS GÁBOR12

Elhelyezkedés
A tanulmánykötet elsősorban a kisalföldi meszes homokpuszta Győr-Moson-Sopron
megye területére eső katonai használatú területei élővilágának bemutatására
koncentrál, de a rendelkezésre álló adatok és a téma függvényében több esetben
kitérünk a környező természeti területekre is (pl. Gönyűi-erdő, Bőnyi-erdő).
A vizsgált terület természetföldrajzi szempontból – a Magyarország területére jelenleg
elfogadott tájfelosztás (DÖVÉNYI 2010) szerint – a Komárom–Esztergomi-síkságon belül
a Győr–Tatai-teraszvidék kistáj Győr-Moson-Sopron megyei területére esik. Nyugatról
a Mosoni-Duna, északról a Duna határolja (1. ábra).

1. ábra: A kisalföldi meszes homokpuszta bemutatott területeinek elhelyezkedése

A kisalföldi meszes homokpuszta részét képezi az a kis területű homokbuckasor, ami

Nyergesújfaluval szemben, a szlovákiai Karva (Kravany nad Dunajom) és Muzsla
(Mužla) között található a Duna bal partján. Területén homoki borókás-nyaras és nyílt
homokpusztagyep fragmentumok maradtak fenn, Szlovákiában egyedülálló Alkanna
tinctoria, Colchicum arenarium és Ephedra distachya előfordulásokkal.

12
Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

Rence 1. (2015)
56 A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága

Éghajlati adottságok
A terület a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlati típusba tartozik (PÉCZELY
1979). A térségben a napfénytartam éves összege eléri a 2000 órát, a nyári évnegyed
sokéves átlagban 780 óra körüli, a téli pedig 185 óra körüli napsütést élvez.
A régióban az évi középhőmérséklet 10,0 °C körül alakul, a vegetációs időszak sokévi
átlaga 16,0 °C. A fagymentes időszak a területen április 14–16. és október 16–18. közé
esik, hossza átlagosan 185–188 nap. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és
minimumok sokévi átlaga: 33,5–34,0 °C és –16,0 – –16,5 °C. A térségben (az országos
tendenciákkal összhangban) az év leghidegebb hónapja a január (–0,5 °C-os havi
középhőmérsékleti értékkel), a legmelegebb pedig a július (20,5 °C-os havi
középhőmérséklettel) (2. ábra). Bár jelentős az évek közötti változékonyság, a
hőmérséklet emelkedő tendenciája a térségben az utóbbi ötven évben egyértelműen
kimutatható (3. ábra).

2. ábra: Havi középhőmérsékletek 3. ábra: Évi középhőmérsékletek

(Győr-Likócs, 1971–2004) (Győr-Likócs, 1951–2000)
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat

4. ábra: Havi átlagos csapadékösszegek (Győr- 5. ábra: Éves csapadékösszegek

Likócs, 1971–2004) (Győr-Likócs, 1951–2000)
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat

A térség az ország csapadékosabb régiói közé tartozik (4–5. ábra). A legtöbb csapadék
nyáron hullik, azon belül is június a terület legcsapadékosabb hónapja. A régióban
megfigyelhető emellett egy igen határozott késő őszi, novemberi másodmaximum is. Az
évi csapadékösszeg kb. 580–620 mm, ebből 330–360 mm eső hull a vegetációs
időszakban. A hótakarós napok átlagos száma 35–38 nap, az átlagos maximális
hóvastagság 27 cm körüli.
A területen az uralkodó szélirány az északnyugati, az átlagos szélsebesség kevéssel 3
m/s alatt van.

Rence 1. (2015)
A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága 57

Földtani és talajtani adottságok

A Győr–Tatai-teraszvidék és a vizsgált területek földtani adottságait alapvetően a Duna
határozza meg. A Duna menti sávot, valamint a betorkolló patakok völgyeit jelenkori
iszapos-homokos üledék takarja. A magasabban fekvő részek felszínét folyóvízi homok,
illetve a szél által áttelepített homokos rétegek fedik. Alattuk miocén és pleisztocén
üledékek találhatók. A térség erősen szeizmikus jellegű, Komárom közismert földrengési
centrum (MAROSI & SOMOGYI 1990). A kissé nyugatabbra elhelyezkedő terasz-
szigethegyek kavicsból állnak.
A kistáj talajviszonyai meglehetősen változatosak, a réti öntéstalajoktól a csernozjom
barna erdőtalajokig szinte minden előfordul. A vizsgálati területet és környezetét
általában homoktalajok, csernozjom jellegű homoktalajok, helyenként réti talajok
borítják (DÖVÉNYI 2010). A homoktalajokat karbonátos futóhomok és humuszos homok
képviseli. Szervesanyag-tartalmuk alacsony (0–1%), víztartó képességük gyenge, mész-
tartalmuk viszonylag alacsony (0–2%), kémhatásuk semleges vagy gyengén lúgos. A
csernozjom jellegű homoktalajok a homokra jellemzően gyenge víztartó képességűek,
mésztartalmuk viszonylag magas (5–10%), humusztartalmuk változó (1–2%), kém-
hatásuk lúgos (pH 8,5–9). Réti talajokat elsősorban a vizsgált terület déli oldalán
találunk, itt a talajvíz a felszínen is lehet, ezek a talajok szerves anyagban gazdagok
(>2%).

6. ábra: A kisalföldi meszes homokpuszta talajtípusai

Forrás: Agrotopo, MTA TAKI

Rence 1. (2015)
58 A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága

Domborzat
A Győr–Tatai-teraszvidék alacsony helyzetű, gyengén tagolt teraszos hordalékkúp
síkság. A Duna-ártér Győrtől (120 m tszf) folyamatosan csökken Almásfüzitőig (110 m
tszf), az ezzel párhuzamosan futó teraszszintek lépcsősen emelkednek, egészen a tájat
délről lezáró teraszszigetek 150–180 m-es vonulatáig. A Bakonyból érkező vízfolyások
(Cuhai-Bakony-ér, Concó) gyakran mély völgyekben szelik át a síkságot.
A vizsgált terület környékét 112–122 m átlagos tengerszint feletti magasságú, viszony-
lag sík, alacsony, széles hátú, lapos homokos buckahátak és nedves laposok jellemzik.
Az antropogén hatás (pl. katonai tevékenység) miatt a mikrodomborzatra helyenként
kismértékű mozgalmasság jellemző.

7. ábra: A kisalföldi meszes homokpuszta domborzata és vízrajza

Alaptérkép: SRTM domborzat

Vízrajz
A térség legjelentősebb vízfolyásai az északi határt képező Duna, illetve a területet
nyugatról határoló Mosoni-Duna. A Győr–Tatai-teraszvidék vízfolyásokban szegény, az
általában délről érkező vízfolyások (pl. Cuhai-Bakony-ér, Concó, Szőnyi-víz, Fényes-
patak stb.) gyakran mély bevágásokban érik el a Dunát. A homokterületet délről
határoló egykori mocsarakat (pl. Zsombékos, Úsztató-rét) évtizedekkel ezelőtt lecsa-
polták, a lecsapoló árkok azonban még most is őrzik az egykori vizes élőhelyek számos
jellegzetes faját.
Jelentősebb állóvizek a vizsgált területen nincsenek, ezek többsége (pl. tatai Öreg-tó)
keletre, már Kormárom-Esztergom megyében található. A vizsgált területen az álló-

Rence 1. (2015)
A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága 59

vizeket az időszakosan belvizes területek, illetve a mesterséges eredetű kubikgödrök,

felhagyott bányák képviselik. A kis területű, halakban szegény vízállások biztosítanak
szaporodóhelyet az értékes kétéltűfaunának.
A talajvíz mélysége általában 2–4 m között van, kivéve az ártereket, ahol 2 m felett
található.

9. ábra: A Zsombékosi árok

egy természetközeli szakasza
Fotó: TAKÁCS GÁBOR

8. ábra: Mesterséges vízállás

a lőtér déli részén
Fotó: TAKÁCS GÁBOR

10. ábra: Az illegális hulladéklerakó helyén

kialakított meserséges vízállás
Fotó: KIRÁLY MELINDA

Felhasznált irodalom
DÖVÉNYI Z. (szerk.) (2010): Magyarország kistájainak katasztere. 2. átdolgozott és
bővített kiadás. MTA FKI, Budapest: 876 p.
PÉCZELY GY. (1979): Éghajlattan. Tankönyvkiadó, Budapest.

Rence 1. (2015)