AGGTELEKI

NEMZETI PARK
Készítette:Szakács Boglárka
9a
ELHELYEZKEDÉSE:
◦ A nemzeti park 20 170 hektár területen
helyezkedik el az Aggteleki-karszton, a
Gömör–Tornai-karszt magyarországi részén. A
terület alapvetően alacsonyhegységi-dombsági
szinten helyezkedik el, csak néhány pontja éri
el a középhegységi magasságot.

2023.11.23.
TÖRTÉNETE:

1940-ben és 1951-ben a Baradla-, 1953-ban a Béke-, 1956-ban Szabadság-, 1958-ban pedig a Vass Imre-barlang felszínét nyilvánították természetvédelmi
területté. 1962-ben a karszt területén található összes barlang természetvédelmi oltalom alá került az 1961. évi 18. számú, természetvédelemről szóló
törvényerejű rendelet eredményeképpen.

1978-ban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke 8/1978. OKTH számú határozatával létrehozta az Aggteleki Tájvédelmi Körzetet, amely
a Bükki Nemzeti Park szervezetén belül működött. 1979-ben az UNESCO a tájvédelmi körzetet MAB (Ember és Bioszféra) programjában
bioszféra-rezervátummá nyilvánította, s két magterületet jelölt ki a Haragistya, valamint a Nagyoldal térségében. A bioszféra-rezervátum magterülete mintegy
2,35 km². 1983-ban az Esztramos-hegy egyes területeit is a tájvédelmi körzethez csatolták.

1985. január 1-jén alakult meg az Aggteleki Nemzeti Park 19708 hektáros területen, amelyet az OKTH elnöke 7/1984. (XII. 25.) rendeletével hozott létre az
Aggteleki Tájvédelmi Körzet helyén. Székhelye eleinte a Baradla-barlang fogadóterében található Turistaszálló épületében volt, majd átkerült Jósvafőre. Később
az Aggteleki Nemzeti Park I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört kapott, amit a hozzárendelt illetékességi területen – a Sajó, a Hernád és az országhatár által
határolt terület – lát el. A parkot 2001-ben bővítették az Esztramos-hegy egészének védetté nyilvánításával, területe ekkor érte el a 20 170 hektárt.

2023.11.23.
ÁLLATVILÁGA:
◦ Az élőhelyek és a növények sokfélesége magával vonta az itt élő állatfajok változatosságát. Az ANP területén 413 védett és fokozottan védett
állatfaj fordul elő. Az erdők nagyvadállománya gazdag, fő képviselői a gímszarvasok, őzek és vaddisznók. Örvendetes, hogy az utóbbi időben
olyan nagyragadozók is visszatelepültek az Északi-középhegységbe, mint a farkas,[1] vagy a hiúz. A kisemlősök közül az ürgeállományt fontos
megemlíteni, mivel a terület ragadozó madarai – egerészölyvek és ritka parlagi sasok – számára szolgál prédául. A nemzeti park erdőiben költ az
egyetlen Magyarországon fészkelő fajdféle, a császármadár, de süvöltőkkel, búbos cinegékkel és sárgafejű királykákkal is találkozhatunk – ez
utóbbiakkal főleg a telepített fenyvesekben. A vizek mentén viszonylag nagy példányszámban élnek jégmadarak, vízirigót viszont csak elvétve
láthatunk. A nyílt területek jellemző madara a cigánycsuk és a tövisszúró gébics.

◦ Az ANP sok hüllőfajnak is otthont ad: erdei, vízi-, kockás és rézsiklók is előfordulnak itt. A gyíkok közül a pannon gyík számít a
legértékesebbnek, a kétéltűek közül pedig a park címerében is szereplő foltos szalamandra emelendő ki. Nagyon gazdag a karsztvizek
halállománya is: eddig 42 fajt számláltak össze, melyek közül 13 védett. A forrás közelében él például a kövi csík és a fenékjáró küllő, az alsóbb
szakaszok jellegzetes lakója pedig a felpillantó küllő és a Petényi-márna, vagy az előbbieken is élősködő tiszai ingola.

◦ A rovarvilág is igen nagy változatosságot mutat. Egyedül a lepkék fajszáma meghaladja a kétezret! A kis Apolló-lepke legnagyobb hazai
állománya a nemzeti park területén él, de gyakori a védett fecskefarkú és a kardoslepke. Az egyenesszárnyúak közül még megemlítendő az erdélyi
kurtaszárnyú szöcske, vagy a nagyméretű ragadozó fűrészeslábú szöcske. Csak itt fordul elő hazánkban a zöld rétisáska. A meleg igényes
imádkozó sáskával is találkozhatunk a déli fekvésű lejtőkön.

◦ A barlangok külön, sajátos élővilággal rendelkeznek. Ötszáznál is több barlanglakó és barlangkedvelő faj él az Aggteleki-karsztvidéken, melyek
közül sok ritkaságnak számít (például a magyar vakfutrinka, az aggteleki vakbolharák, a szemercsés vakászka valamint egy gilisztafaj, az
Allolobophora mozsariorum, melyet mindeddig csak a Baradla Rövid-Alsó-barlangjában találtak meg). Az Európában élő 28 denevérfaj közül 21
előfordul a nemzeti park barlangjaiban.

◦ A park területén látható hazánk egyetlen állami tulajdonú, több mint 120 lóból álló huculménese.

2023.11.23.
 Barlangokról
bővebben:
A Gömör–Tornai-karszt az egész Földön egyedülálló
sűrűségben és változatosságban vonultatja fel a
mérsékelt övi középhegységi karsztjelenségeket:
mintegy 1200 barlang ismeretes a területén, ebből
273 Magyarországon, az Aggteleki Nemzeti Park
határain belül nyílik, melyek közül 25 fokozottan
védett. A barlangok is rendkívüli sokféleséget
mutatnak: vannak köztük aktív patakos, függőleges
és hasadék-aknabarlangok, illetve zsombolyok. A
karbonátok kiválásának nemzetközileg
számontartott alaptípusainak mintegy kétharmada
megfigyelhető egyes barlangokban: függő- és
állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók,
heliktitek, mésztufagátak, aragonitbokrok,
borsókövek.
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait
az UNESCO Világörökség Bizottsága 1995.
december 6-án berlini ülésén a Világörökség
részévé nyilvánította, egyszerre az új-mexikói (USA
) Carslbad Caverns Nemzeti Parkkal. Korábban csak
kétszer vettek fel barlangot, mint természeti értéket
a Világörökség listájára: először a világ leghosszabb
barlangját, az 560 km-es Mammoth-barlangot (USA,
Kentucky), majd a világ legnagyobb vízhozamú
földalatti folyómedrét, a szlovéniai Skocjani
-barlangot nyilvánították a világörökség részének.

2023.11.23.
 Nővényvilág:
Az Aggteleki-karszt önálló flórajárás a Pannon és a Kárpáti flóratartomány
határán. Viszonylag kis területen a növényvilág rendkívül változatos, fajgazdag. Ez
a változatos térszínnek köszönhető: a karsztfennsíkok, a déli lejtők, a barlangok, a
mély szurdokvölgyek és a szélsőséges mikroklímájú töbörlyukak mind-mind
másfajta életteret biztosítanak a különféle igényű élőlényeknek.

Az Aggteleki Nemzeti Parkban 1327 hektáros erdőrezervátumot alakítottak ki;

ennek magterülete 596 hektár. Leggyakoribb erdőtársulása
gyertyános–kocsánytalan tölgyes (Querco petreae-Carpinetum), a mélyebb
szurdokokban középhegységi bükkösöket, szurdokerdőket, a fennsíkokon pedig
hárs-kőris sziklai sztyepperdők nőnek. A délebbi, kissé melegebb vidékeken
sziklagyepekkel, lejtősztyepp foltokkal váltakozó molyhos tölgyes bokorerdők
találhatók.

A lágyszárúak közül a fokozottan védett, endemikus tornai vértő a park egyik

legféltettebb kincse. Ritkaság a szintén fokozottan védett osztrák sárkányfű is. A
karsztmezők gyakori növénye a leánykökörcsin, a korai fehér szegfű és a
kakasmandikó.

A patakvölgyekben viszonylag nagy mocsárrétek, összefüggő magassásosok és

magaskórósok, valamint a partokon égerligetek nőnek. A völgytalpak szélén
állandóan szivárgó rétegforrásokon kialakult gyapjúsásos láprét-foltocskákon
értékes, ritka növények élnek.

2023.11.23.
Földtörténete és kőzetei
A környék földtani fejlődéstörténetét a földtörténeti óidő (paleozoikum) végétől, a késői permtől (kb. 250 millió éve) követhetjük nyomon, amikor a
régóta létező szárazföld a Vardar-óceán felnyílásának köszönhetően süllyedésnek indult. A meleg, száraz éghajlaton a lagúnák bepárlódó vizéből
sók (gipsz, anhidrit) váltak ki, a nedvesebb periódusokban pedig a szárazföldről bemosódott agyag rakódott le.
A térséget nagyrészt a középidő (mezozoikum) triász időszakában, kb. 240-210 millió évvel ezelőtt képződött kőzetek építik fel. Eleinte a törmelékes-
üledékes kőzetek (homokkő, agyagpala) rakódtak le, később, a tenger mélyülésével egyre több mésztartalmú anyag vált ki (márga, mészmárga,
mészkő). A karsztjelenségek a mészkő felszínre kerülése, az azt fedő fiatal üledékek lepusztulása után fejlődtek ki. Az aggteleki karsztvidék
nagyobbik része tipikus mészkőfennsík: e viszonylag kis területen a pleisztocéntől mindmáig tartó, mérsékelt övi karsztfejlődés szinte valamennyi
formáját megfigyelhetjük.
A mésziszap az Eurázsiát és Afrikát elválasztó Tethys-óceán peremtengereinek partjaitól nem messze, a selfen ülepedett le. Egy részében (mint
például a Vörös-tónál) szépen felismerhetők az egykori zátonyalkotó szervezetek vázai, más részét az egykori fenéklakó és iszapfaló állatok a
felismerhetetlenségig átforgatták. A gutensteini formáció bitumenes mészkövei és dolomitjai sötétebb színűek, mint a vastagpados, kiválóan
karsztosodó steinalmi mészkő és a kilométeres vastagságot is meghaladó wettersteini mészkő kőzetei.
A krétában (145-65 millió évvel ezelőtt) erős kéregmozgások a mészkőtömeget összetörték, meggyűrték és takarókban, illetve pikkelyekben más
kőzetekre tolták. Az időszak végén a terület ismét szárazra került; a mostani hegyvidék valószínűleg ekkor kezdett el karsztosodni. Később, a
neogénben az alacsonyabb térszíni helyzetű részeket néhányszor ismét elöntötte a tenger, a mostani fennsíkokra pedig több alkalommal vulkáni tufa
hullott (a miocénban), és egy nagy folyó terítette rá kavicsos hordalékát.
A vulkáni tufa málladéka a leginkább az ősi töbrök kitöltéseként fennmaradt, mediterrán jellegű terra rossa (vörös agyag). A kiemelkedett
mészkőtömbökben változatos felszíni és felszín alatti karsztformák fejlődtek ki. A pleisztocén és a jelenkor termékei még a törmelékkúpok, a
lejtőtörmelékek, a patakhordalékok, valamint a barlangokban lerakódott agyag, kavics és mésztufa, a hegyek lábánál kiváló forrásmészkő is. A
negyedidőszakban alakultak ki a jellegzetes felszíni formák, a sziklás völgyek és a töbörsorok is.

2023.11.23.
Források:
◦ https://hu.wikipedia.org/wiki/Aggteleki_Nemzeti_Park
◦ https://anp.hu/
◦ http://magyarnemzetiparkok.hu/aggteleki-nemzeti-park/
◦ https://www.google.com/search?q=aggteleki+nemzeti+park+elhelyezked%C3%A9se&client=avast-a-1&source=lnms&tbm=is
ch&sa=X&ved=2ahUKEwjv8sy_6t_wAhW9_rsIHYmEBtEQ_AUoAXoECAEQAw&biw=1536&bih=722#imgrc=LYVMY_
0mC5mWWM
◦ https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Aggteleki-karszt_n%C3%B6v%C3%A9nyzete

2023.11.23.