A KISKUNSÁGI NEMZETI PARK

Készítette: Zsigó Ádám

 ALAPÍTÁSA
 Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági
Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja.
Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez a táj is az
ember és a természet sok százéves
együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti
park értékes területei a Duna-völgy szikes
pusztái, tavai, a Duna-Tisza közi
homokhátság homokbuckái, homokos pusztái,
mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri
erdői, a Bácska homokbuckái és Duna
völgyi löszpartjai.
 Területének kétharmadát
az UNESCO Ember és Bioszféra programja
1979-ben bioszféra-rezervátummá
nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari
egyezmény hatálya alá tartoznak és
fokozottan védettek. A Kiskunsági Nemzeti
 FOLYÓI
 A terület mélyedéseiben szikes tavak és
mocsarak alakultak ki. E ritka élőhely
típus értékes növény- és állatvilágnak ad
otthont. Jellemző növényei a fehér
tippan és a sovány csenkesz. Fészkelő
közösségek alakultak
ki gulipánokból, gólyatöcsből és küszvág
ó csérből. Magasabb
részein ugartyúk fészkel.
 Az egykori kiterjedt tóból mára
nádas, mocsár, fűzláp és zsombékos lett.
Állandó fészkelő és táplálkozó helyet
szolgál a madarak számára. Területén
megtalálható a vörös gém, a szürke gém,
a kis kócsag és a nagy kócsag. Halai
közül értékes a lápi póc és a réti csík.
 Orgoványi rétek
 A terület keleti részére az időszakosan vízzel borított láprétek a jellemzőek. Védendő értékei
az orchideák. Költési időben sok vízimadár él itt. Legértékesebb állata a Metelka-lepke. Nyugati részén
homokbuckák találhatók, amelyek a fülöp háziakkal ellentétben nem vándorolnak. Növényzete nyílt
homoki gyep borókával, fokozottan védett növénye a csikófark. Fészkel itt ugartyúk és szalakóta is.
 Bócsa-Bugac buckavilága és pusztái

 A nemzeti park legnagyobb és legösszetettebb területe. Területén homok puszták, buckák, szikes tavak,
mocsarak váltakoznak. A homokfelszínek értékes növényei a homoki nőszirom, a homoki kikerics,
a gyapjas csüdfű. Az Alföldön egyedül itt él a fűrészlábú szöcske, a rákosi vipera pedig nemzetközileg
védett. Az itt tartott magyar szürkemarha, racka és mangalica állományok az állattenyésztés
szempontjából génbankot jelentenek.
 Szikra és az Alpári-rét

 A terület értékét a szikrai Holt-Tisza adja erdeivel, mocsaraival. Sokféle vízinövény találja meg itt

életfeltételeit, mint a kolokán vagy a mocsári nefelejcs. Legértékesebb növény a békaliliom és a Tisza-
parti margitvirág. Találkozhatunk fattyúszerkővel, tavi denevérrel.
 Miklapuszta

 Itt található hazánk legnagyobb összefüggő, meszes-szódás szikes pusztája. Amikor a területet víz
borítja, megjelennek a vízimadarak és nyomukban a ragadozók, mint a kígyászölyv, a parlagi és rétisas.
Fészkel itt bíbic, székicsér, túzok és ugartyúk.
 Peszéradacsi rétek

 Változatos élőhelyei között lápokat, mocsárréteket, homokbuckákat és homoki erdőket találunk.

Növényei között szerepel a szarvas-, légy- és pókbangó, a mocsári kardvirág, a vitézvirág. Egyaránt
megtalálhatók az eredeti növénytársulások, és a mesterséges növénytársulások. Legjellemzőbb fafajták
a kocsányos tölgy és a fehér nyár.
 TÁJVÉDELMI KÖRZETEK

 Mártélyi Tájvédelmi Körzet

Az 1846-os Tisza-szabályozás nyomán jött létre
a Mártélyi- és a Körtvélyesi-holt-Tisza. A tavaszi
áradások idején víz borítja a területet, a magasabb
szárazulatokra szorulnak az őzek, nyulak, talajon
fészkelő madarak. A nyár folyamán viszont csak a
holtágakban és kubikgödrökben marad víz, de így
legalább a madarak nem maradnak szállás és táplálék
nélkül.
 Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet Értékei között
szikes és halastavak, festői morotvák, kubikgödrök,
sás- és mocsárrétek, homokpuszták, szikes és
pusztagyepek, erdők szerepelnek. A Duna-Tisza közi
és a tiszántúli növénytársulások itt találkoznak és
keverednek egymással. A változatos élőhelyek
változatos állatvilágnak adnak otthont. A szegedi
Fehér-tó egyedülálló madárvilágával az egyik
legjelentősebb szikes tavunk.
 TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK
 Császártöltési Vörös-mocsár természetvédelmi terület: a Duna-Tisza közének legmélyebb részén alakult ki ez a tőzeges
terület, mely legnagyobb területét egész évben víz borítja. Nagy számban él itt a kis- és nagy kócsag, valamint a közeli
löszfalban gyurgyalagok fészkelnek.
 Csólyospálosi földtani feltárás természetvédelmi terület: a környező tanyavilág építkezéseinél fontos szerepet játszó hajdani
“kővágó hely” kiemelkedő földtani értékei a réti mészkő és dolomit, melyek szélbarázdákban kialakult egykori szikes
tavacskákban rakódtak le.
 Csongrádi Kónya-szék természetvédelmi terület: a szinte mindig vízzel borított terület magasabb, száraz részein szikes gyepek
találhatók bárányparéjjal, pozsgás zsázsával, mézpázsittal.
 Érsekhalmi Hét-völgy természetvédelmi terület: a terület felszínét hét kisebb-nagyobb völgyecske határozza meg, amelyek az
utolsó jégkorszakot követő csapadékban gazdagabb időszak összefolyó felszíni vizeinek felszínalakító munkája nyomán
jöttek létre.
 Kéleshalmi Homokbuckák természetvédelmi terület: a homokvidék szélhordta buckáinak meleg déli oldalán szinte csak a
csenkesz telepedik meg. A buckák lábánál felgyülemlő víz nyomán égerlápok alakulnak ki, míg a hátakon és az árnyékosabb
oldalakon tölgyesekkel, fehér nyárasokkal, galagonyabokrokkal, borókával, akáccal tarkított gyepek találhatók.
 Kiskőrösi Turjános természetvédelmi terület: e láprét jellemző virágai a tövises iglice, a bakfű, a sziki cickafark és a
mezei varfű. A kaszálók mélyebb részein tavasszal ritka orchideafélék nyílnak, mint a mocsári-, poloskaszagú és vitéz kosbor.
 Kunpeszéri Szalag Erdő természetvédelmi terület: a terület igazi értékei az erdőt kísérő láp- és mocsárrétek. Értékes növénye
a légybangó és az óriás útifű. Ez utóbbi hazánkban egyedül itt és az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén található meg.
 Pusztaszeri Fülöp-szék természetvédelmi terület: az egykori tó helye ma már csak nagyobb esőzések nyomán kerül víz alá, de
a madarak így is hamar birtokukba szokták venni. Megmaradt továbbá a szikesekre jellemző növényvilág, valamint egy-két
ritka állatfaj is, mint például a szongáriai cselőpók.
 Szelidi-tó természetvédelmi terület: a Kalocsai-Sárköz egy része ártér. Morotvái, elhagyott folyómedrei közül egyedül a
szikes Szelidi-tó tartja meg egész éven át a vizét. A tó környéki szikesek és rétek növényvilága a kedvezőtlen behatások
ellenére is gazdag és értékes.Állatvilágának értékes madárfaja az egykori három kurgán egy megmaradt képviselőjének
homokfalában megtelepedett gyurgyalag. A szikfoltos részeken túzok, ugartyúk fészkel. A tó mellett költ a kerecsensólyom és
a rétisas.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!