A Hortobágyi nemzeti park

A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, melyet 1973.

január 1-jén hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal.
1999. november 30-án Marrakesben, az UNESCO Világörökség
Bizottságának ülésén felvették a Hortobágyi Nemzeti Park egész
területét a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára.

Földrajzi helyzete
Működési területe Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, és Szabolcs-
Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves megye Tisza-tavi kis
szeletét foglalja magába (Tisza-tavi madárrezervátum).
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelésében
található a Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján, a Hortobágyon
lévő nemzeti park, 4 tájvédelmi körzet és 19 önálló természetvédelmi
terület. A nemzeti park egész területe bioszféra-rezervátum, a Ramsari
egyezmény alapján vízi élőhelyei
a Hortobágyi-Halastó
Zám-puszta
Pentezug-puszta (Vadló rezervátum)
Angyalháza-puszta
az Egyek-Pusztakócsi mocsarak
a Tisza-tó északi része (Tisza-tavi Madárrezervátum)
a Tisza-tó középső része (Poroszlói-medence)
Kunkápolna
Mai képét a 19. század vízrendezéseivel (folyók szabályozása,
mocsarak lecsapolása), a legeltető állattartással, az erdők kivágásával,
felégetésével alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék
hangulatát idézi

A Hortobágy felszínét a Tisza és mellékfolyóinak áradásai formálták

szinte tökéletes síksággá. Magasról szemlélve a táj mint óriási
szőnyeg terül el, közepén ezüstös szalagként kanyarog a Hortobágy
folyó. A nemzeti park területe sík, csak néhol emelkednek ki alacsony
halmok. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat emberi kéz alkotta,
amelyeket a keleti sztyeppékről a középső rézkorban beözönlő
nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek.

Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet

A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet 1982-ben hozták létre a
Szatmári- és a Beregi-sík területén. A mozaikos szerkezetű tájvédelmi
körzet 37 település külterületén helyezkedik el, központja
Fehérgyarmaton található, a terület értékeit bemutató állandó
kiállítással egy helyen. 22 246 hektáron terül el, ebből 2307 hektár
élvez fokozott védelmet. A terület a Tisza, Szamos, Túr környéke
értékes élővilágának ad otthont.

Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet

A Tisza Kisköre és Tiszaug közötti hullámterén 1978-ban létrehozott
tájvédelmi körzet 9500 hektáron őrzi a szabályozások után, mintegy
száz év alatt kialakult másodlagos tájat. Ezen belül a pélyi
madárrezervátum, az Óballai- és a Vezsenyi Természetvédelmi
Terület, majd a Tiszakécskei Partifecske Telep fokozottan védett.

Hajdúsági Tájvédelmi Körzet

A buckás-dombos, erdős Hajdúsági Tájvédelmi Körzetet 1988-ban
7000 ha-os kiterjedésű, 22 elkülönült területen hozták létre. A
felszínét az utolsó jégkorszak északias szelei alakították ki a 18–20 m-
es magasságot is elérő jellegzetes formájú, ún. parabolabuckákkal,
melyek között ÉK-DNy-i irányú mélyedések, völgyek húzódnak. E
nedves, tocsogós, “nyírvízlaposok” a későbbi hűvös-nedves
időszakban alakulhattak ki, s napjaink vízrendezéséig menedéket
nyújtottak e hajdani kor élővilágának a szárazabb, a melegebb
periódusokban is.

Bihari-sík Tájvédelmi Körzet

A tájvédelmi körzet négy tájegységre terjed ki, részei a Hajdúság alatt,
az országhatáron átnyúló Érmellék vidéke, attól délre a Bihari-sík, a
Berettyó északi, hullámos tája, és nyugatabbra, a valaha volt Nagy-
Sárrét északi része. A Bihari-sík védett területeinek egy része a
Hortobágyot idézi: sík, az év nagy részében száraz, szikes vidék,
mozaikos növényzettel.

Állatvilág:
Az ártéri erdők és a puszta belsejében szórványosan található kisebb
kerek erdők fajgazdag gémtelepeknek adnak otthont, de ritka
ragadozó madaraikról is híresek. A kék vércsék mellett él itt
kerecsensólyom és parlagi sas. Itt fészkelt először hazánkban a pusztai
ölyv.
A kurgánok halmain élnek az ürge, fürj, menyét, hermelin. Itt él a
legnagyobb termetű madarunk, a túzok. Száraz, füves puszták madara
a fürj, a fogoly, az ugartyúk, nedves szikfokok fogyatkozó számú
madara a székicsér, kopár szikeseken fészkel madárritkaságunk, a
szikipacsirta. Rétek féltett madárritkasága a csíkosfejű nádiposzáta.
A rideg állattartás jelentősége napjainkra visszaszorult, bár a
legfontosabb gazdasági ág napjainkban is az állattenyésztés. Ma már
elsősorban génmegőrzés céljából és idegenforgalmi okokból tartják az
ősi magyar szürkemarha-gulyát, a rackanyájat, a mangalicát, a magyar
félvér lófajtákat, a parlagi baromfifajtákat (fodros tollú magyar lúd) és
a magyar pásztorkutyákat, a pulit, a pumit, a mudit, a kuvaszt és
komondort. A kuvasz, a komondor a szállást védte, a nyájat a puli, a
pumi, és a mudi.

Növényvilág
Annak ellenére, hogy a Hortobágy nem klimatikus sztyeppe, sajátos
vízháztartása miatt nagy részét mégis gyeptársulások borítják. A
hortobágyi növényvilágot a tündérrózsa, a boglárka, a nagyezerjófű, a
vízi rucaöröm és a békatutaj színesíti. A száraz pusztát a sziki
őszirózsa és a sóvirág díszíti.