A Duna

A Dunáról általában

Hazánk leghosszabb, illetve Európa második leghosszabb folyója a Duna. Németországban, a Fekete-erdőben ered, majd 10 országon áthaladva a

Fekete-tengerbe ömlik.

A Dunának három szakasza van, Alsó-, Középső-, illetve Felső Duna szakasz. A felső szakaszra jellemző a gyors sodrás, valamint a vízszint

jelentős esése. A forrástól a Morva torkolatáig tart.

A felső szakaszon a Duna nagyobb szemcséjű kőzeteket szállít. A középső szakaszon a folyó sebessége mérséklődik, míg az alsó szakasznál már

lelassul a folyó sebessége. Ez a nagyon lassú folyás a Duna nagymértékű hordaléklerakásának következménye (A torkolatnál a folyó már csak

kisebb szemcseméretű hordalékot rak le, itt finomszemcsés iszap a jellemző). A folyó esése és sebessége tehát függ a hordaléklerakás mértékétől, a

szállított hordalék nagyságától, és mennyiségétől. Mivel a Duna torkolatánál lerakja szállított hordalékát, így más úton, a hordalékhalmok között

keres magának további utat, így több ágra szakad. Ez vezet a delta torkolat kialakulásához. Árvízkor a folyó elönti az ágak közti területet, és

mocsár keletkezik.

A Duna rengeteg kőzetet szállít magával, – kavicsot, homokot és még finomabb anyagrészecskéket –, amelyeket vagy a Duna maga, vagy a

mellékfolyói hordtak (erodáltak) el. Ezek közül sok nem éri el a torkolatot, hanem az odavezető út során összetörik, elporlik és feloldódik a vízben,

vagy lerakódik a folyómederben. Az, hogy melyik rész állja ki a szállítást, mi megy tovább, és mi marad helyben, sok tényezőtől függ. Az üledék

kőzet- és ásványösszetétele elárulja, hogy a folyó milyen geológiai övezeteken folyt keresztül, és hogy az egyes összetevők mennyire ellenállók.

A Dunának nagyon mozgalmas, és geológiai szempontból nagyon rövid története van. Először egy kelet-nyugati irányú folyórendszer alakult ki,

kb. 25 millió évvel ezelőtt, és a Duna, Rhone, valamint a Rajna küzdöttek egymással a vízgyűjtőkért. Voltak olyan időszakok, amikor az összes víz

nyugat felé folyt, és olyanok is, amikor a Duna vízgyűjtője nagyobb volt, mint ma.

A Duna sok szelvényében meg lehet találni az aranyat. A hordalék aranytartalma ugyanakkor igen csekély. A folyami arany kinyerését, ami a

Duna-medencében kb. 3000 évvel ezelőttre visszavezethető, már nem űzik.

Magyarországon a Duna számos hordalékszigetet hozott létre. A

magasabb hegységből kiérve a Duna sebessége lelassul, így a budapesti

szakaszon több szigetet hozott létre. Ilyen hordaléksziget, pl. a Margit-

sziget is. A Margit-sziget eredetileg három részből állt, a Festő-szigetből, a

mostaninál kisebb Margit-szigetből, és a Fürdő-szigetből, mely a mai

sziget északkeleti partjánál terült el. A szigetek egyesítését az 1870-es

Duna szabályozás során végezték, így a Festő-, és Margit-sziget közötti

Duna-csatornát feltöltötték, a Fürdő-szigetet pedig elkotorták,

pontosabban hozzákotorták a Margit-szigethez, így alakult ki a mai

állapot. A sziget eredeti növényvilága ártéri erdő lehetett, a gyakori

árvizek miatt azonban a nagyvadak nemigen éltek rajta.

A Duna nem csak hazánkban, hanem a többi országban is igen gazdag növény, illetve állatvilággal rendelkezik. Nem csoda tehát, hogy a Duna

környezetében számos Nemzeti Parkot hoztak létre a táj megóvása érdekében. A Dunát sok, Európa más folyóival összehasonlítva viszont

viszonylag kevés környezeti kár érte, élővilága nagyrészt megmaradt. Ezt az adottságot felismerve az 1970-es évektől folyamatosan alakultak

nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek a Duna árterében. Ezek a nemzeti parkok jelenleg a következők:

❖ Felső-Duna Nemzeti Park

❖ Donauleiten Természetvédelmi Terület (Passau környéke)
❖ Donau-Auen Nemzeti Park (Bécstől délre)
❖ Szigetközi Tájvédelmi Körzet
❖ Duna–Ipoly Nemzeti Park

2
❖ Duna–Dráva Nemzeti Park
⮚ része: Gemenci-erdő
❖ Kopácsi rét Nemzeti Park
❖ Deliblatska peščara Rezervátum
❖ Vaskapu Nemzeti Park
❖ Kazán-szoros Nemzeti Park
❖ Duna-delta Nemzeti Park

A Duna élővilága

A Duna holtágai és lassabb – elsősorban alsó – folyásai növényi planktonban gazdagok. A gyorsabb folyószakaszokon ezek az élőlények ritkák,

mivel a folyó sodrása magával ragadja őket. Több ilyen egysejtű planktont kovapáncél véd. Ezek a zöldmoszatok nyáron, lassan áramló vizekben

elszaporodva zöldre festik a vizet. Az úszó planktonok mellett elsősorban a partközeli aljzaton lehet találni egyszerű

növényi és bakteriális képződményeket. Ezek elsősorban prokarióta egysejtűek, vagy a tápláléklánc magasabb fokán álló élőlények táplálékául

szolgáló kékmoszatok illetve eukarióta zöldmoszatokat.

A vízben magasabb rendű növényi fajok is helyt kapnak. Elsősorban a lassabb folyásoknál és a holtágakban nagy mennyiségű hínártársulásokat

találni. Ezen társulások jellemző fajai a rucaöröm, a békalencse, a tündérrózsa, a sulyom és a ritka vízidara.
Tündérrózsa Rucaöröm

A partoknál, az alsó szakaszon jellemzőek a nádasok, ahol a nád mellett gyékény is, kijjebb sás fajok találhatók. A gyorsabb folyású szakaszoknál a

nád helyett egyből füzes cserjés található a folyó mellett. A távolabb

található ligetben a magasabb termetű fehér fűz, fehér és fekete nyár

jellemző. A kissé szárazabb, de állandó vízellátással rendelkező

területeken a Dunára jellemző „galériaerdők” jönnek létre. Itt a

kocsányos tölgy, a mocsártölgy, a szil- és a kőrisfa mellett több

kúszónövény, mint például az iszalag, vadszőlő és komló a jellemző.

Iszalag Galériaerdő

A folyótól távolabb eső holtágakban láperdő társulások jönnek létre. Itt

a legjellemzőbb fa az enyves éger, az aljnövényzetben pedig mohák és

harasztok jellemzők. A dunai holtágak védett növényfaja a lápi csalán.

A néha vízzel elárasztott területeken továbbá efemer növények

3
sokasága éli gyors életét. Ilyenek az apró csetkáka, az iszapkáka, az iszaprojt, a csomós palka, a barna palka, a vörös libatop, az iszapi gyopár, az

erdei kányafű, a vándorveronika és különböző májmoha fajok.

A folyó a középszakaszon oldalágra szakad, amely lefutása folyamatosan változik. A kavics zátonyok gyakran áthelyeződnek, és így mindig nagy

kopár felületek keletkeznek. Itt a folyó állatai közül az ezekhez az életkörülményekhez alkalmazkodott fajok élnek.

Az egyszerű állatfajok elsősorban a Duna lassú folyású, alsó szakaszán jellemzőek. Az egysejtűek mellett a legelterjedtebbek az apró rákok: az

evezőlábú rák és az ágascsápú rák. A kifejezetten csendes vizeken a tavi, gyorsabb folyásoknál a folyami szivacs és a csalánozók törzsébe tartozó

hidrák sűrű lakói a folyómedernek. Ugyanitt nagyon elterjedt a vándorkagyló, de találni tavikagylót, festékkagylót és folyamkagylót is. A vízi

szerves hulladék lebontói a szintén a fenéken lakó örvényférgek, a laposférgek és a giliszták. A különböző ízeltlábúakat a folyó lassú szakaszain

lehet fellelni. Ide tartozik a pontytetű, a vízipoloska, a tiszavirág, a dunavirág, a tegzes bolharák és különböző további rákfajok: a víziászka és a

pontusi víziászka. Valaha nagyszámú folyami rák is élt a Dunában, ám a „rákpestis” szinte teljes mértékben felszámolta populációjukat. A meder

mélyebb részén él továbbá a rajzoscsiga, a bödöncsiga, a kavicscsiga és a pöttyös csiga, míg a part mentén találni a fülcsiga és a nagyszájú csiga faj

egyedeit.

Kavicscsiga Pontytetű

A sekélyebb hínáros társulások és a holtágak gazdag állatvilággal rendelkeznek. Elsősorban a hínárosokban találkozni az árvaszúnyog, a

víziskorpió és a vízipoloska fajokkal, de sok rák- és csigafaj (mocsári csiga, karcsúcsiga, tányéros csiga) is itt talál menedéket. A holtágak élővilága

hasonló a hínároséhoz, de itt még kétéltűek és hüllők is szép számban honosak. A legjellemzőbb állatfajok a keringőbéka, a kacagó béka, a

kecskebéka, a vízisikló, a kockás sikló és a mocsári teknős.

A Duna ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. A folyó egyik legjellemzőbb madárfaja a dankasirály, amely még a városi

szakaszokon is megtalálható. Szintén minden folyószakaszon megjelennek a récefélék, a vadlibák, a kormoránok és a bíbicek. Elsősorban a Duna-

delta környékén honos, de kisebb számban a középső szakaszon is látni szürke gémet, vörös gémet, bakcsót, bölömbikát, függőcinkéket, batlákat.

A rózsás pelikánok azonban csak a Duna-delta lakói.

Kormorán Szürke gém

4
A holtágak, árterek legjellegzetesebb apró emlősei a vízicickány, a

vízipocok, a törpe egér, de a vidra, az újabban visszaköltöztetett hód,

és csehszlovák honosítás miatt a kártékony pézsmapocok is jellemző. A

ragadozókat elsősorban a vörös róka és a görény képviseli. A 19.

században még sok aranysakál („nádifarkas”) is élt a Dunánál, ám

ezeket kiirtották. A nagy kiterjedésű erdőkben, főleg a középső

szakaszon a terület természetes eltartó képességénél nagyobb

nagyvadállomány (őz, szarvas, vaddisznó) is található. A nagyvadak

számát etetéssel tartják fent és a kipusztított nagyragadozók

hiányában vadászattal ritkítják.

Vidra

Dunai halfajok és horgászrend

A folyóvízben különböző halfajok is élnek. Az utóbbi időben a Duna halállománya csökkent, főleg a túlhalászás, a számos műszaki építmény, és

szennyeződések miatt. A hal már hosszú ideje fontos szerepet tölt be a Duna és mellékfolyói völgyében élő lakosok táplálkozásában, a halászatnak

egyes területeken még mindig nagy a jelentősége. A halállomány viszonylag szegény, mindössze ötvenkét dunai halfaj ismeretes. Legjellemzőbb

halfajok a kecsege, a ponty, a csuka, a lesőharcsa, a rózsás márna, a dévérkeszeg, a kárász, a szivárványos ökle, a csapósügér és a fogas. Csak a

Fekete-tengerbe ömlő folyókra jellemző továbbá a kősüllő, a bagolykeszeg, a tarka géb és a pajzsoshasú pikó, illetve a Duna egyedi halfajai a dunai

galóca és a selymes durbincs.

A Dunán a jogszabályi előírások és az országos horgászrend szerint lehet horgászni. A Duna egyes zárt, vagy időszakonként nyitott holtágaiban -

így a Ráckevei Duna-ágban - ettől lényeges eltérések, horgászrendi szigorítások, egyedi tilalmi rendelkezések is lehetnek. Erről az adott

horgászrendek részletesen tájékoztatnak.

A ponty:

5
A ponty származásáról keveset tudunk, legvalószínűbb, hogy Kínából származik. A ponty édesvízi hal, brakkvízben (kevert víz) is előfordul,

de csak az alacsony sótartalmat viseli el. Fokozottan érvényes ez az ivadékra, amely 7 ezreléket maghaladó sótartalom esetén elpusztul, az

idősebb példányok legfeljebb 12 ezrelékes sótartalmat képesek elviselni. A dús növényzet viszont fontos a számára, nemcsak rejtekhelyet

jelent a halnak, hanem táplálékot és ívóhelyet is.

A víz oxigéntartalmával kapcsolatos igénye szerény, a ponty az oxigént különösen hatékonyan hasznosítja A pontyivadék az első időben apró

állati és növényi szervezetekből él. Kerekesférget, vízibolhát, kandicsrákot, víziászkát, kérészeket, és mindenféle lárvát fogyaszt, különösen

kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A ponty növényi táplálékot is felvesz, elsősorban algákat, de fogyasztja a friss

növényi hajtásokat is. Nevezhetjük a pontyot mindenevőnek. A nagyobb pontyok néha a kisebb halakat is bekapják, de a ponty ettől még nem

ragadozó. Étlapján megtalálható mindenféle féreg, csiga, kagyló, pióca, szitakötőlárva, tehát minden,ami az iszapban rejtőzködik. A táplálékot

a ponty a harmonikaszerűen előrenyúló szájával veszi fel, majd garatfogaival felaprítja. Gyomra nincs, a táplálék közvetlenül a hosszú

béltraktusba kerül.

Kősüllő:

A süllő egész Európában. Magyarországon nagyobb folyóinkban, tavainkban található meg, Tisza, Duna, Körösök, Dráva, tavaink közül a

Balaton és a Velencei tó híres süllőállományáról. Szolnok megyében, a Tiszában, a Szajoli holtágban és az Alcsiszigeti Holt Tiszában élnek

példányai. Kedveli az oxigéndús kemény aljzatú vizeket, állandóan búvóhelyet keres magának, ahol nincs ott a meder egyenetlenségeiben

keres fedezéket. Állóvizeken bedőlt fák mellett, nádasokban kell keresni az iszapos részeket kerüli, folyóvizekben partbiztosító kőrézsűk,

kőgátak, sarkantyúk, ruganyok, valamint duzzasztóművek alvizén található meg nagyobb számban. Az ikrából kikelő lárva először apró

planktonikus állatokkal (Rotatoria, Daphnia Magna, Diatomus), később áttér a nagyobb állatkák, férgek fogyasztására, csak néhány cm-es

nagyság elérésekor tér át a ragadozó életmódra, de felnőtt korában is előfordul gyakran, hogy csigákat, kagylókat is fogyaszt nem csak

halakat.

Folyószabályozás

6
A folyóval kapcsolatban még fontos kiemelni a folyószabályozást, és medertisztítást, melyek nélkül a Duna mai arculata sosem jött volna létre.

A Duna vízjárása eltér a többi magyarországi területen található folyóétól. Az Alpok hegyeiből és gleccsereiből származó vizek is táplálják, ezért a

téli kisvizek utáni olvadás és a tavaszi esők csak viszonylag kisebb áradást okoznak. Igazán nagy veszélyt csak a jégtorlódások okozta "dugók"

jelentenek. A május-június hónapokban megjelenő ún. zöldár azonban jóval nagyobb károkat okozhat a termésben, ezért fejlődött ki az

ármentesítés, kezdődött el a védművek építése a Duna mentén hamarabb,mint az Alföldön.

A Duna történetének másik fontos összetevője az országokat összekötő vízi országúti szerep, a hajózhatóság biztosításával azonban csak a 18.

század végén kezdtek foglalkozni a hivatalos szervek.

A Duna meanderező (kanyargó) medre a szabályozások után megszűnt. A folyószabályozás hatására megnyílt a lehetőség, hogy nemzetközi

hajózási útvonal jöjjön létre a Dunán. Ma már a Dunán nagyszámú nemzetközi kikötő található.

Az emberi beavatkozások hatásai

A 19. században a folyamszabályozás drasztikusan átalakította a középső és az alsó szakasz ökológiai rendszereit (alapvetően a mellékvizekét). A

mellékfolyók (főleg a Tisza) számos kanyarját levágták, a medrét gátak közé zárták. Mind a mellékfolyók, mind a Duna partját sok helyen

kikövezték, a szigetek egy részét kőgáttal leválasztották a mederről. Az így elzárt mellékágakban megszűnt a víz folyamatos áramlása, felgyorsult

azok feltöltődése. Az egykori, összefüggő galériaerdőnek csak roncsai maradtak fenn. A Vaskapunál a folyó hajózhatóságát javították. A

szabályozásokkal egyre nagyobb területet árvízmentesítettek, és ennek következtében az eredeti mederben a töltések magasításával egyre nagyobb

víztömegeket kellett átbocsátani. A leülepedő hordalék sokkal keskenyebb, ráadásul állandó helyzetű ártéren terült szét, illetve a mederben

rakódott le, tehát miközben a szabályozott folyókon megritkultak az árvizek, korábban nem tapasztalt vízmennyiségek és főleg vízállások jelentek

meg, veszélyeztetve olyan területeket is, amelyeket korábban nem érintett az árvíz.

A 20. században a folyam fölső (ausztriai) szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, teljesen megváltoztatva ezzel a folyó természetes vízjárását és

gyakorlatilag megszüntetve a hordalék alpi utánpótlását. A rendszer utolsó tagja a Szlovákiában felépített bősi vízlépcső, aminek

üzemvízcsatornája Szapnál torkollik a Duna főmedrébe. Mivel a mederbe visszaengedett vízben gyakorlatilag nincs hordalék, a folyam a Szap

alatti szakaszon a mederből gyűjt magának hordalékot: a meder mélyülése mára túllépte a 12 métert. A Dunakanyar fölötti szakaszon a folyó – és

ezzel a talajvíz – szintje fokozatosan csökken, a part menti élőhelyek pusztulnak, hogy idővel más ökológiai rendszereknek adják át helyüket. A

legnagyobb veszély a Duna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfa ligeteit fenyegeti.

Turizmusa

A Duna mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódás egyik kedvelt helyszíne. A folyó minden szakaszán, de leginkább a Wachaun, a magyar

Dunakanyarban, a Kazán-szorosban és a Duna-deltánál személyszállító hajók sokasága várja a turistákat. Elsősorban Budapesten, kisebb részt

Passauban, Linzben, Pozsonyban, Bécsben és Belgrádban jelentős a városnéző hajózás is. A folyó mellett épült számtalan idegenforgalmi látnivaló

is nagyszámban csábítja a turistákat.

Az aktívabb kikapcsolódásra vágyók számára a Duna fürdőhelyként, illetve horgászhelyként funkcionál. A folyón számtalan evezős vízi sportot

űző amatőr vagy professzionális sportoló is feltűnik. Létezik a folyó több mint kétharmadán zajló, két hónapos Nemzetközi Duna-túra is.

A Duna mentén egyre nagyobb mértékben terjed el a kerékpározás is. Donaueschingentől Pozsonyig a jól kiépült, az EuroVelo 6. szakaszának

részét képező „Donauradwanderweg”, vagy röviden „Donauradweg” mintegy 100 000 kerékpárost fogad évente, de a folyó alsóbb szakaszain is

(elsősorban a Szigetközben és Esztergomtól Budapestig) lehetőség van a biztonságos kerékpározásra.

Irodalomjegyzék

1) https://www.vizugy.hu/
2) www.wikipedia.hu

7
3) www.mohosz.hu
4) http://www.erdekesvilag.hu/a-duna-sokszinu-elovilaga

5) https://www.rdhsz.hu/