Balaton Felvidéki

Nemzeti Park
Készítette: Varga Kristóf
Na, akkor irány a Balaton!

Ideje felfedezni a Balaton

Felvidéki Nemtzeti Parkot.
Kialakulása:

 A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és

a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti
Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre, elsősorban hat tájvédelmi körzet
(Badacsonyi-, Káli-medence-, Keszthelyi-, Kis-Balaton-, Pécselyi-medence- és
a Tihanyi-félsziget Tájvédelmi körzet) összevonásával. A címernövénye a
lisztes kankalin.
A nemzeti park területi egységei
Tihany

 A nemzeti park területei közül legrégebben védett a Tihanyi-félsziget 16 km²-nyi területe. Itt jelölték
ki 1952-ben hazánk első tájvédelmi körzetét, a Tihanyi-félsziget Tájvédelmi Körzetet. A félszigeten
egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk, amilyenek például a bazalttufából
a szél erejével formált különös alakú sziklák és az úgynevezett gejzírkúpok, melyek valójában nem
igazi gejzírek, hanem hévforrások működése nyomán keletkeztek. A legismertebb forráskúp az
Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas
fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-
tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. A tihanyi
beltavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik.
 Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult ki. Az erdők jellemző madara a
füles kuvik. A száraz lejtősztyeppek ritka növényei a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák
és a hártyás galambbegy. A területen ritka lepkefajok is élnek, mint a szürke medvelepke és a lápi
araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye. A balatoni kecskekörmök
tulajdonképpen megkövesedett tengeri kagylók maradványai, amelyet a hullámverés koptatott
gömbölyűre. A félsziget nyugati oldalán fekvő mintegy 650 hektáros terület 2003. július 1-én Európa
Diplomát kapott.
Pécselyi-medence

 A Pécselyi-medencére a természeti értékek mellett a hagyományos

gazdálkodási módok, az öreg borospincék hangulata jellemző. A védett
növények közül található itt nagyezerjófű, tavaszi hérics, mocsári nőszőfű és
mocsári kosbor. Állatvilágából a védett madarak érdemelnek figyelmet, mint a
gyurgyalag és a közép fakopáncs.
 A Pécselyi-medence Tájvédelmi Körzetet 1997 nyarán hozták létre, utolsóként
a nemzeti parkba összevont védett területek közül.
Káli-medence

 A hegyek koszorújában található Káli-medence 1984 óta védett. Felszíni

képződményei közül a legfontosabbak a bazaltkúpok és bazaltzsákok, valamint
a „kőtengerek”, amelyek kőhátakkal borított lapályok. Kimagasló növénytani
értéket képviselnek a láprétek. Köveskál közelében él hazánk legnagyobb
lisztes kankalin populációja, ez a növény a nemzeti park jelképe. A nagyobb
állóvizek a vízimadaraknak adnak otthont.
Badacsony és a Tapolcai-medence

 A nemzeti parkba beolvasztott Badacsonyi Tájvédelmi Körzet hazánk második

tájvédelmi körzete volt. 1965-ben hozták létre, és 1978-ban hozzá csatolták a
csupán két évvel azelőtt létesített Szentgyörgyhegyi Tájvédelmi Körzetet is.
 A Balaton partjának hegyei – Badacsony, Szigliget stb. – vulkáni tevékenység
nyomán alakultak ki. A szél és a víz romboló munkája nyomán csak az
ellenállóbb bazalt maradt vissza, így jöttek létre a tanúhegyek. A Badacsony
oldalában (ahol egykor bazaltbányászatot végeztek, jelentősen elcsúfítva a
vulkáni tanúhegyet) hatalmas kőfolyások, kőtengerek találhatók.
Fekete kökörcsin
 A bazalthegyeken számos ritka növény él. A kőomlásokon él a sziklai ternye, a
Badacsony erdeiben pedig erdei ciklámen, májvirág. Hazánkban egyedül a
Szent György-hegyen él a cselling, de itt él a szintén ritka pikkelypáfrány és a
Lumnitzer-szegfű is. A Csobáncon él a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin és a
buglyos kőtörőfű. A terület madárritkaságai a holló, a vörös vércse és a kövirigó.

Lumnitzer-szegfű
Keszthelyi-fennsík, a Tátika és a Kovácsi-hegy
csoportja

 A dolomitból épült Keszthelyi-fennsík felszínét kőoszlopok, víznyelők, töbrök,

szurdokvölgyek teszik változatossá. A hegy gyomrában barlangok találhatók. Élővilága Fekete harkály

igen változatos. Erdeiben a száraz, meleg élőhelyekre jellemző virágos kőris és a

hűvös, üde helyeket kedvelő bükk keveredik. Itt él a tarka nádtippan és a sziklai páfrány.
A Keszthelyi-fennsíkon több mint nyolcvan védett és fokozottan védett növényfaj él,
köztük orchideák is. Az itt élő láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők
lakója a fekete harkály, a kis fakopáncs és a zöld küllő. Gyakran látható lappantyú és
léprigó. A nyest és a nyuszt egyre gyakoribb.
 A Tátika-hegyen élő ősbükkös 1953 óta védett, ma erdőrezervátum. A háborítatlanság
sok védett állatfajnak kedvez, él itt havasi cincér, kék galamb, holló, nagyfülű denevér. A
Kis fakopáncs
sziklagyepeken él a sziklai ternye, a turbánliliom és a tarka nőszirom.
 A Kovácsi-hegycsoport területén található Herman-tó mára égeres láperdővé alakult és
a nemzeti park fokozottan védett területe.
 A nemzeti parkba beolvasztott Keszthelyi Tájvédelmi Körzetet 1984-ben alapították.

Zöld küllő
Kis-Balaton
Nagy kócsag

 A Kis-Balaton három tényező együttes hatásának köszönheti létét. A terület el

tőzegesedése mellett a Zala folyó is itt rakta le hordalékát. A harmadik tényező
az ember természetet átalakító munkája. A sorozatos beavatkozások során
veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. 1979-ben
Magyarország csatlakozott a Rámszari egyezményhez, és a Kis-Balaton
felkerült a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékére. 1984-ben
megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. Visszatelepült számos ritka madárfaj, Patkányfejű pocok

mint a nagy kócsag, valamint megjelent a patkányfejű pocok, a lápi póc, a réti
csík.

Lápi póc
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Képek
A címere
A cseppkő barlang
Vége

 Remélem tetszett, ha tetszett, iratkozz fel 1 legokingre youtoubeon!