Hazai társulások

Fogalmak:
1. Klímazonális társulás: a T és a csapadék
miatt, az éghajlati öveknek megfelelően
kialakuló életközösség
2. Intrazonális társulás: az éghajlat mellett
a talaj, a víz vagy a domborzat által
meghatározott társulás
M.o. a lombhullató erdők és a füves puszták
biomjának találkozásánál helyezkedik el
A csapadék mennyiségének megfelelően
fás társulások alakultak ki
Kivétel az Alföld→ erdős-puszták (ősi
élővilág maradványok)
I. Klímazonális fás társulások
Egykor M.o. 70-80%-a fás terület volt, mára
18-20%, ennek csak a fele természetes,
a másik telepített
1. Tatárjuharos lösztölgyes
• Alföldi erdős puszta kis foltokban
fellelhető maradványa
• Kettős lombkorona: tölgyek,
alacsonyabban t.juhar, legalul szil
• Gazdag cserjeszint: kökény, galagonya,
csepleszmeggy
• Gazdag gyepszint: tátorján, barázdált
csenkesz, zsályák, árvalányhajak, mezei
iringó, tövises iglice, tarackbúza
2. Cseres-tölgyes
• 250 méter felett váltják fel az alföldi
lösztölgyeseket
• 400 méter magasságig
• Uralkodó fái a csertölgy és a
kocsánytalan tölgy
• fejlett a cserjeszint és a gyepszint
• Jellemző fajok cserjék közül: húsos som,
egybibés galagonya, fagyal;
• lágyszárúak : pillangósvirágúak,
pázsitfüvek, fehér pimpó, baracklevelű
harangvirág.
• Jellegzetes állatok: gyászcincér,
szarvasbogár, erdei szemeslepke, énekes
rigó, vörösbegy, ökörszem, kakukk,
mátyásmadár, erdei pocok, mogyorós és
nagy pele, őz, szarvas, vaddisznó
3. gyertyános-tölgyesek
• 400 méter felett és a Dunántúl csapadékos
részein
• kettős lombkoronaszint
A felső lombkoronaszintet a magasra
növő kocsánytalan tölgy,
az alsó lombkoronaszintet az alacsonyabb
gyertyán
• a cserjeszint fejletlen és a gyepszint is
szegényes.
• Kilombosodás előtt kora tavasszal: odvas
keltike, bogláros szellőrózsa, galambvirág és
salátaboglárka
• A gyertyános tölgyesek állatvilága részben a
cseres tölgyesek, részben a bükkösök fajaiból
kerül ki
4. Bükkösök
• hegyvidékeken mintegy 600 métertől
• Uralkodó fafajuk a bükk
• cserjeszintje nincs és gyepszintje is fajokban
szegény, hagymás-gumós növények tavasszal
• Jellegzetes állatai a védett havasi cincér, a T-
betűs pávaszem és a bükkfapohók lepke.
5. Fenyvesek.
• A közép európai magashegységekben
800-1000 méter felett a bükkösök helyett
megjelennek
• Uralkodó fajuk a lucfenyő, fekete, erdei
fenyő
• természetes lucfenyvesek csak az
Alpokalján találhatók, ill. a Bakonyban
(Fenyőfő)
• A fenyvesekre aljnövényként jellemzőek a
mohák, zuzmók és gombák
II. Intrazonális fás társulások
Pl.
1. ligeterdők
• a folyók és a vízfolyások parti területein
alakulnak ki
• Lombkoronaszintjüket elsősorban fűz és
nyírfajok alkotják(puhafás)
• Cserje és gyepszint: hamvas szeder,
ligeti szőlő, komló, nagy csalán, ragadós
galaj.
• Magasabb területeken megtaláljuk a
kocsánytalan tölgy, a magyar kőris és a vénic
szil alkotta zárótársulást (keményfás)
• Gyepszintjében tavasszal sok a hóvirág, a
tavaszi csillagvirág és később a gyöngyvirág
• Folyók mentén galériaerdők
2. láperdők
• lefolyástalan medencékben és folyók holtágai
mentén
• Lombkoronaszintjükben az enyves éger az
uralkodó
• mellette magyar kőris, esetleg nyír,
• a cserjeszintben a kutyabenge jellemző
• A magasabb hegyvidékek éger láperdőinek
védett növénye a mocsári gólyaorr
• A liget és láperdők jellemző állatai:
borostyánkőcsiga, ligeti csiga, diócincér,
remetebogár, fekete gólya, szürke gém,
kárókatona
III. Intrazonális fátlan társulások
A fátlan növénytársulások jellemzője, hogy
csak lágyszárú fajok képezik,
• legmagasabb szintjük a gyepszint
• Kialakulásukban szerepet játszik a
-klíma,
-a talajösszetétel,
-a talajvízszint
-az emberi tevékenység
-az élőhelyek fekvése, kitettsége,
-csapadékellátottsága
Szikesek
• Hortobágy, Kiskunság, Körös-vidék
• a talaj felső rétegeiben, az erős párolgás okozta
sófelhalmozódás miatt túlsúlyba jut a
nátriumionok mennyisége(sziksó: Na2CO3)
• félsivatagi növények (gyökérzete erős, nagy
szívóerejű, karószerű, hajtásaik pozsgásak, a
talaj felszínén szétterülők)
• A szikeseknek két alapvető típusa van, a
száraz és a nedves szikes.
1. A száraz szikeseket tavasszal víz borítja,
nyáron azonban kiszáradnak (sovány
csenkesz, sziki üröm).
• fehér sófoltok (bárányparéj, orvosi
székfű).
2. A nedves szikeseket általában egész
évben víz borítja
• Zárt társulás (pázsitfűfajok, sziki
őszirózsa)
• Állatai: szalagos hólyagúszó, szongáriai
cselőpók, széki lile, gólyatöcs, gulipán
A Nemzeti parkok (Hortobágyi, Kiskunsági)
területén legeltetéssel biztosítják a szikes
puszta fennmaradását, hogy ne alakuljon
át a sziki erdős sztyepprét sziki tölgyessé!
 Magaskórós társulások
• Vizek és rétek közötti keskeny sávban,
patakok, csatornák üde talaján, talajvízhez
közeli felszínen
• Tápanyagban gazdag talaj
• Növényei 2 szintet alkotnak: Magas és
alacsony termetű fajokkal
• Érzékenyek a kaszálásra és a legeltetésre
Pl: vörös acsalapu, közönséges lizinka,
borzas füzike, halovány aszat, nád
Gyomtársulások
• Eredetileg nem voltak gyomok
• Az ottani társulásokban éltek, de kiszorultak,
mert versenyképességük nem megfelelő
• Tág tűrésűek
• Jól hasznosítják a tápanyagot
• Az emberi tevékenység nyitott meg számukra
előnyös életteret
• Gyors szaporodásúak
• Nagy változatosság a fajösszetételben, főleg 1
évesek
• Ivartalan szaporodású, r-stratégisták
Típusai:
1. Vetési gyomtársulás
Pl. pipacsok a búzatábla szélén
2. romtalajon, vagy ruderális talajon (nincs
idő a humusz lebomlásához, a talaj
kifejlődéséhez)
• Nagyobb N-igényű, zavart élőhelyeken
megjelenő fajok alkotják
• Pl. csalán, beléndek
Mindkét gyomtársulásban előfordulnak:
libatop félék, disznóparéjok, egyes
fűfélék
Telepített társulások
• Természetes erdők helyére
• Pl: nyár, erdeifenyő, feketefenyő, akác
• Hosszú távon káros, megváltozik a
talaj→alkalmatlan lesz az eredeti
természetes társulás befogadására
• Önmagukat nem tudják tartósan
fenntartani, életüket az ember
szabályozza
• Élőviláguk szegényes