A TAJGA NÖVÉNYEI

1. A tajga éghajlat:
- A hideg-mérsékelt öv éghajlata
- Természetes növényzete a
- Az Északi-sarkkör környékén
tűlevelű erdő (fenyves)
alakul ki, pl. Szibéria (Észak-Ázsia),
Kanada (Észak-Amerika) - Mezőgazdasági haszna:
- Rövid, viszonylag meleg nyár és fakitermelés (bútor, papír,
épületfa, tűzifa) és vadászat
hosszú, zord tél jellemzi. Az
(prémes állatok).
átmeneti évszakok rövidek (2-3
hét). Az évi hőingás igen nagy.
A tajga biom elhelyezkedése
2. A fenyők
- Pl. lucfenyő, erdeifenyő
- nagy fényigényű fák  zárt lombkoronaszint  a
cserjeszint gyakorlatilag hiányzik
- viasszal bevolt tűlevél  csökkenti a párologtatást
- az avar (csereklye) főleg tűlevelekből és mohából áll
 humuszban szegény podzoltalaj képződik alatta.

- Sokféle gomba él a fákkal együtt: gombafonalak

veszik fel a vizet és az ásványi anyagokat, cserébe
szerves anyagokhoz jutnak a fenyő testéből
(szimbiózis – mikkorhíza kapcsolat)
- kevés kivétellel (pl. vörösfenyő) örökzöldek (több évig
élő, szakaszosan cserélődő örökzöld levelek )
Mikorrhiza kapcsolat

hifák
Gyökérkapcsolat
„Boszorkány kör”
Nyitvatermő növények, nincs termésük, mert  magjaikat nem védi termésfal.

virágaik egyszerű felépítésűek  csak ivarlevelet tartalmaznak.

A porzós virágokban termelődő virágport a szél szállítja a termős virágokra.

A porzós virágokban termelődő virágport a szél szállítja a termős virágokra.

A termős virágok tobozvirágzatot alkotnak.

A megporzás után kifejlődő szárnyas magokat a szél terjeszti.

 3. A nyírfa

- Lombhullató
- kis felületű, méregzöld levelei
sok hősugarat nyelnek el
- A levelek fonákja molyhos 
csökkenti a párologtatást, és
véd a hideg ellen

- Kérge fehér
- zárvatermő: a virágokban a
magkezdeményeket magház védi
- Az egyszerű virágok egyivarú
virágzatokat alkotnak,
szélmegporzásúak
A TAJGA ÁLLATVILÁGA
 Alkalmazkodás a hideghez

- Őszi túltáplálkozás (fenyőmag, bogyók stb.)

 a bőr alatt hőszigetelő zsírréteg felhalmozása
 téli energiaszükséglet fedezése
- hőszigetelő tollazat vagy vastag bunda növesztése

- téli álom: nyugalmi állapot, lecsökkentett

anyagcsere
- táplálékkészlet felhalmozása
- melegebb területekre költözés
 1. A Medve
Barna medve Fekete medve
Baribál

- Nagytestű ragadozó, testhossza akár 2 méter is lehet

- Testtömege általában 150-300 kg közötti.
- Gyorsan fut, kiválóan mászik fára, jól úszik.
- Táplálkozása vegyes, elejti az emlősöket, megeszi a halat, de
a csigát vagy akár a rovarokat is.
- Gumós zápfog  mindenevő
- Téli álmot nem alszik, de ilyenkor nem jár táplálék után!
A Medve nem játék….

…. kivéve Oroszországban.
 2. A mókus
- mindenevő (  gumós zápfogak): növényi
magvakkal, gyümölcsökkel, rovarokkal,
tojásokkal táplálkozik.
- hosszú metszőfogai állandóan nőnek, rágcsáló.
- ügyesen mozog a fákon: ugrólábaival
elrugaszkodik, hegyes karmaival kapaszkodik,
bozontos farkával kormányoz.

- Nem alszik téli álmot.

- Téli bundája vastag, szürkés, a nyári
vörösbarna, vékony
- fák odvaiba jelentős téli táplálékot halmoz fel.
- A téli hidegben behúzódik a fészkébe.
- Évente egyszer-kétszer 3–6 utódot hoz a
világra.
Fogazata …
 3. Híúz
- Európa legnagyobb macskaféle ragadozója
- Testét és talpát sűrű szőrzet borítja, amely
megvédi a hidegtől
- rövid farka is csökkenti a hőleadást
- Jellegzetes ismertetőjegye a fülkagylók végén a
szőrpamacs és oldalszakálla a pofa két oldalán
- Rejtett tanyáján hozza világra 2–3 vak kölykét
 3. Híúz

A hiúz kiválóan alkalmazkodott az élő vad

elejtéséhez:

- tökéletesen beleolvad a környezetbe

- Fejlett hallás, szaglás és tapintás
- Erős, éles karmok, ragadozó fogazat ( tarajos
zápfogak)
- Hosszú végtagok, izmos test  egyetlen, 3–4
méteres ugrással képes elejteni áldozatát.
3. Híúz
 4. A farkas
- félelmetes éjszakai ragadozó
- kitartóan fut, kitűnő a szaglása és a hallása
- falkában él  csapatosan vadászik, így legnagyobb
testű emlősöket is megtámadja (szarvas, bölény).
- Minden bizonnyal a farkas volt a kutya őse.
4. A farkas
 4. A hermelin
- Bundája tömött, vízhatlan
- szőrzete nyáron sötétbarna télen hófehér, farka vége azonban mindig fekete
- erőteljesen vadászták, mert prémjéből készült a királyok palástja
- A prémvadászat a tajga állatait napjainkban is veszélyezteti.
A hermelin
A hermelin
A hermelin
 5. A Fajd
- Teste többnyire lúd nagyságú
- Tömzsi alak, rövid szárny, erős, domború csőr, kaparó láb  a házityúkkal való rokonságra utal.
- További jellegzetessége a szemkörnyéki piros bőre és a toroktájéki szakállszerű tollai.
- Tollazata sötétszürke alapszínű.
- A kakas nagyobb és színesebb a tojónál.
- Vastag tollruhája még a csüdöt is beborítja, ami jól véd a hidegtől és a tűlevelek szúrásaitól.
 A Fajd

- Télen a lábujjain keletkező fésűszerű szarulemezek

megakadályozzák, hogy lesüllyedjen a hóban.
- Mindenevő: tűlevelet, fiatal hajtásokat, magvakat,
bogyókat, rovarokat, hangyabábokat egyaránt fogyaszt.
- Tavasszal a kakas különleges násztánccal, jellegzetes
hanggal, dürgéssel hívja fel magára a tyúkok figyelmét.
- Kikelő fiókái fészekhagyók, gyorsan fejlődnek.
 6. A keresztcsőrű
- A keresztcsőrű, más néven kis keresztcsőrű, illetve piros keresztcsőrű a madarak
osztályába, verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó faj.

- Hossza 16-17 centiméter, testtömege 35-50 gramm. A hím téglavörös, a tojó

olajzöld, farkcsíkja sárga. Nevét jellegzetesen keresztbe álló csőréről kapta, ami az
étkezésében játszik szerepet.
 A keresztcsőrű

- Kisebb-nagyobb csapatban a fákon keresgéli magokból és rügyekből álló táplálékát.

Specializálódott csőrével szétfeszíti a tobozokat és elszarusodott nyelvével kiszemezgeti a
magokat.

- Európa, Ázsia és Észak-Amerika területén honos. Lucfenyvesek, fenyő- és elegyes erdők

lakója. Rövidtávú vonuló, telelni olyan vidékre vonul, ahol érő fenyőmagvakat talál.
Készítette:
Bencze Ágnes és
Pável Zsombor 