Az ideiglenes kora

1944 őszére a szovjet csapatok elérték Magyarországot. A német-nyilas uralom alól felszabadult területkén
a Magyar Kommunista Párt mellett újra kezdte működését a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt
és a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt is. Debrecenben 1944 decemberében megalakult az
Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Magyarországot visszakényszerítették az 1937-
es határaihoz. Megalakult a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, melynek elnöke Vorosilov marsall lett. Az
ország további sorsát a szovjetek határozták meg. A kormány eleget tett a SZEB minden kívánságának.
Törvényt hoztak a háborús bűnösök felelősségre vonásáról, akiknek felkutatását a Politikai Rendészeti
Osztály végezte. Megalakultak a népbíróságok, melyek a háborús bűnösök felett ítélkeztek. A 477 halálos
ítéletből 189-et végre is hajtottak. Kivégezték Magyarország egykori miniszterelnökeit, Szálasi Ferencet,
Sztójay Dömét, Bárdossy Lászlót és Imrédy Bélát is. Az elítéltek közé már nemcsak háborús bűnösök is
bekerülhettek. 1945 márciusában megtörtént a földosztás, megszűnt a nagybirtokrendszer. Új választójogi
törvény született. Minden 20. évét betöltött magyar állampolgár szavazati jogot kapott, de a volt fasiszta
szervezetek vezetőit, és a hazai németek nagy részét kizárták abból. A november 4-én tartott országgyűlési
választáson a Független Kisgazdapárt 57%-os győzelmet aratott, de szovjet utasításra mégis koalíciós
kormány alakult. A kommunistákat nem lehetett kihagyni a kormányból. Tildy Zoltán lett a miniszterelnök,
Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád államminiszterek lettek. 1946. január 31-én Magyarország köztársaság
lett. A köztársaság elnöke Tildy Zoltán, az új miniszterelnök pedig Nagy Ferenc. 1946 elején a Kisgazdapárt
megkísérelte a földosztás jogsértéseinek vizsgálatát és a jogtalan földek visszavételét. Válaszul a
kommunisták tüntetést szerveztek. Követelték a terv kidolgozóinak kizárását a Kisgazdapártból. Az MKP
megkezdte a „szalámitaktika” megvalósítását. Ezek után júliusban a SZEB jegyzékére hivatkozva feloszlattak
társadalmi szervezeteket, és újabb kisgazda politikusokat zárattak ki a pártból. Gazdasági szempontból az
infláció megoldása volt a legfontosabb feladat. A stabilizációs programot belső erőforrásokra támaszkodva
a kommunisták dolgozták ki. A nagyhatalmak hozzájárulása és az USA gesztusa tette lehetővé 1946.
augusztus 1-jén a forint bevezetését. 1946-ban a kollektív bűnösség elve alapján 250 000 németet
telepítettek ki Magyarországról. Csehszlovákia szorgalmazta a lakosságcsere-egyezmény aláírását. A
lakosságcsere-egyezmény alapján önként jelentkező magyarországi szlovákok helyett csehszlovákiai
magyarok települtek át. Ez csehszlovák szempontból nem hozta meg a várt eredményt, ezért a kassai
kormányprogram alapján, a kollektív bűnösség elvére hivatkozva a csehszlovákiai magyarokat vagy
megfosztották állampolgári jogaiktól, vagy reszlovakizálniuk kellett. A II. világháborút lezáró békét 1947.
február 10-én írta alá Magyarország. Magyarországot 300 millió dolláros jóvátétel fizetésre kötelezték,
melynek nagyobb részét a Szovjetuniónak, kisebb részét Jugoszláviának és Csehszlovákiának kellett fizetni.
A szovjet csapatok Ausztria megszállására hivatkozva Magyarországon maradhattak. Így Magyarországon a
szovjet befolyás nem szűnt meg, még a Marshall-tervbe való bekapcsolódásunkat is megtiltották. A szovjet
erőszak egyre nyíltabbá vált, 1947. február 25-én Kovács Bélát fényes nappal rabolták el az oroszok. Nagy
Ferenc miniszterelnök Svájcba emigrált. Kéthly Annát előbb kizárták a Szociáldemokrata Pártból, majd
bebörtönözték. Az 1947. augusztus 31-én tartott „kékcédulás választásokon” az MKP nyílt választási
csalással előretört. Látszatkoalíciós kormány alakult, a kisgazda Dinnyés Lajos vezetésével. A végrehajtó
hatalomban az irányítás teljes mértékben az MKP kezébe került.
 Két választás Magyarországon

Az 1945-ös választások: 1945 novemberében az országgyűlési választásokra általános, titkos álasztójog

alapján került sor. Minden 20 év feletti magyar állampolgár választó és választható volt. A Független
Kisgazdapárt szerezte meg a szavazatok 57%-át, tehát az
abszolút többséget. Független Kisgazdapárt: 57% (57,03) = 245 mandátum

Szociáldemokrata Párt: 17% (17,41) = 70 mandátum

Ez azt mutatja, hogy a választók nagy része a
kommunisták ígéreteivel szemben a polgári fejlődést Magyar Kommunista Párt: 17% (16,95) = 69 mandátum
támogatta. Egy független és demokratikus országban a
Nemzeti Parasztpárt: 7% (6,87) = 23 mandátum
kisgazdák egyedül is kormányt alakíthattak volna, ám a
szovjet megszállás miatt szó sem lehetett arról, hogy a Polgári Demokrata Párt: 1,7% (1,62) = 2 mandátum
kommunistákat kihagyják a kormányból. Így koalíciós Magyar Radikális Párt: 0,12% = 0 mandátum
kormány* alakult. Ráadásul a kommunisták maguknak
követelték a belügyi tárcát, s ezzel a rendôrség irányítását. Ennek a feszültségekkel téli hónapokban nagy
súlya volt. Az adott helyzetben ezt sem lehetett elutasítani. Az új kormány egyik legsürgetőbb feladata az
államforma kérdésének meghatározása volt. Magyarország eddigi államformája – egy rövid időszakot
leszámítva – királyság volt. A második világháború után viszont szinte minden politikus egyetértett a
köztársasági államforma választásával, hogy ezzel is jelezzék a külföld felé az ország demokratikussá
válását. 1946 februárjában az országgyűlés a köztársasági államforma mellett döntött, így megszületett
hazánkban a második köztársaság. A köztársasági elnök az addigi miniszterelnök, a kisgazdapárti Tildy
Zoltán lett, a miniszterelnök pedig a magát paraszti sorból felküzdő kisgazda, Nagy Ferenc. A kommunisták
1946 tavaszán létrehozták a baloldali pártok szövetségét, az úgynevezett Baloldali Blokkot. Ebben a Magyar
Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a szakszervezetek képviselôi vettek
részt. A kommunisták így kívánták jelezni, hogy csak a demokrácia híveivel hajlandók együttmûködni –
holott a Kisgazdapártban is mindenki demokrata volt. A legfontosabb kérdésekben már nem az
országgyűlés döntött, hanem úgynevezett pártközi értekezletek, ahol a Baloldali Blokk pártjai erő fölényben
voltak a kisgazdákkal szemben. Az értekezleteken a kommunisták (és a blokk velük szimpatizáló politikusai)
szovjet támogatással zsarolták a kisgazdákat. Ha valamilyen követelésüknek a kisgazdapárt nem kívánt
eleget tenni, hamarosan szovjet tiltakozás
érkezett a magyar kormányhoz. Eszerint 1946-ban megkezdődtek az úgynevezett „B”-listázások. Ezekre a
Magyarország nem teljesíti pontosan a listákra azok kerültek, akiket az előző rendszerben tanúsított
háborús jóvátételi kötelezettségeit. Ez cselekményeiket vizsgáló bizottságok
egyben azt a fenyegetést jelentette, hogy a – nem mentettek fel (tehát nem igazolták azt, hogy nem követtek el
szovjet hadsereg maga veszi kezébe saját bűnöket);
ellátásának intézését. A kisgazdák ráadásul
– igazolták, de valamiért megfeddték (vagyis megdorgálták) őket;
a külpolitikai változások miatt is
fokozatosan meghátrálni kényszerültek. – akik Nyugatról tértek haza a harcok után.
Angol és amerikai diplomaták sajnálattal Az igazoló eljárások során 60 ezer közalkalmazottat elbocsátottak.
azt tanácsolták a miniszterelnöknek, hogy
tegyen meg mindent a Szovjetunióval való
felhőtlen viszony fenntartásáért. 6 Mivel a demokrácia hívei 1946-ban joggal reménykedhettek abban,
hogy a békeszerződés megkötése után a megszálló szovjet hadsereg kivonul Magyarországról, ez a javaslat
elfogadhatónak tűnt. Rákosi kifejezése volt. Azt a célját érzékeltette vele, hogy a Kisgazdapártot több
vágással akarja feldarabolni, megosztani (mielőtt megenné). Így a következő választásokon már
könnyebben el tud bánni a kisgazdák számos kicsiny utódpártjával. A kommunisták követelésére a
kisgazdák kizártak a pártból több tucat kommunistaellenes képviselőt. (Ők új pártokat alapítottak – tehát a
„szalámirúd” feldarabolása valóban megkezdődött.)
A legkomolyabb csapás a Független Kisgazdapártra az úgynevezett Magyar Közösség „összeesküvésének”
pere volt. Ez egy titkos társaság volt, amely már az 1930-as évek óta létezett (tehát korántsem a
kommunisták ellen alakult), és elsősorban hazánk függetlenségének megóvását tartotta céljának. Nem
szőttek összeesküvést, csupán azt tervezgethették, hogyan demokratizálódhat a magyar közélet a
békekötés és a szovjet csapatok távozása után. A közösség tagja volt néhány kisgazda politikus is. A
kommunista vezetésű belügyminisztérium a Magyar Közösség titkos találkozóit köztársaság elleni
összeesküvésnek állította be, és kierőszakolta, hogy pert indítsanak a társaság tagjai ellen. A kisgazdapárt
főtitkárát, a tökéletesen ártatlan Kovács Bélát miután képviselői mentelmi joga* miatt a magyar rendőrség
nem tartóztathatta le a szovjetek elrabolták és a Szovjetunióba hurcolták. Nyolc évet töltött fogságban,
csak súlyos betegen térhetett haza. Több kisgazdapárti politikust letartóztattak, és a Kisgazdapárt
kénytelen volt újabb képviselőit kizárni a pártból, amire tiltakozásul további képviselők léptek ki onnan.
Nagy Ferenc miniszterelnök 1947 tavaszán éppen külföldön volt. Itt értesült a vádról: ô is részt vett az
„összeesküvésben”. Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes bejelentette Nagy Ferenc lemondását. Nagy
Ferencet Magyarországon maradt ötéves kisfia a kiadásának megtagadásával zsarolták, így külföldön utólag
aláírta a lemondását. Nem is tért haza többé. A Független Kisgazdapárt szétbomlasztásával a kommunisták
elérték céljukat: megszabadultak a legerősebb politikai ellenfeleiktől. A feszült belpolitikai helyzetre való
tekintettel és győzelmük reményében a kommunisták kikényszerítették az előrehozott választásokat. 947
nyarán megtartották az új parlamenti választásokat. A Magyar Kommunista Párt 22%-os győzelmével az
országgyűlés legerősebb pártjává vált. (A kisgazdapárt a második lett, 15%-kal.) A kommunisták
győzelmüket nem kizárólag a „szalámitaktikának” köszönhették. A Baloldali Blokk új választójogi törvényt
fogadtatott el, amely jelentősen szűkítette a választójogot – körülbelül 600 ezer olyan személyt zártak ki a
választásokból, akikről tudták, hogy biztosan nem a kommunistákra fognak szavazni. Ennél kisebb hatású
(a kommunistáknak mintegy 2-3%-os szavazattöbbletet hozó), de nemzetközi botrányt kiváltó „trükk” volt
a kékcédulás csalás. A törvény lehetôséget adott arra, hogy azok, akik a választás napján nem tartózkodnak
lakóhelyükön, egy igazolást kapjanak (kék papírra nyomtatták – innen az elnevezés), és azzal másutt
szavazhassanak. A kommunista belügyminisztérium saját embereinek eseteként több tucat ilyen kék
cédulát is adott, és ôk mindegyikkel más-más körzetben szavazhattak. Sokan már délelőtt tiltakoztak a
nyilvánvaló csalás ellen, de hiába. (Volt olyan szavazókörzet, ahol több szavazatot adtak le, mint amennyi
az ott szavazásra jogosultak összlétszáma.) A választások után egy ideig látszólag fennmaradt a négypárti
kormánykoalíció, de az ebben részt vevő pártokból kiszorították a kommunistákkal szembenálló
politikusokat. A többi pártot vagy feloszlatták, vagy azok kimondták önkéntes feloszlásukat. 1948-ban
kikényszerítették a két munkáspárt (a kommunista párt és a szociáldemokrata párt) egyesülését. Ez
valójában inkább az SZDP beolvasztását jelentette az MKP-be. Az egyesült párt neve Magyar Dolgozók
Pártja (MDP), főtitkára Rákosi Mátyás lett. (1952–1953-ban egy személyben miniszterelnök is volt.)
Magyarországon véget ért a parlamenti demokrácia rövid időszaka. Az ország pártállammá, egypárti
diktatúrává vált. 1949-ben életbe lépett Magyarország Alkotmánya. A szovjet mintára megszerkesztett
alaptörvény szerint Magyarország államformája népköztársaság, az államhatalom proletárdiktatúrát
gyakorol, amelynek célja a szocialista társadalmi rend felépítése. Az Alkotmány rögzítette a kommunista
párt (MDP) legfőbb vezető szerepét. Megszűnt a hatalmi ágak szétválasztása. Hazánk hivatalos államneve
1949-től 1989-ig Magyar Népköztársaság volt.
 A határon túli magyarok

Sajtó minden nap tudósít a határon túli magyarok helyzetéről. Azonban ez nem volt mindig így. A II.
világháború után újra tömegesen kerültek a magyarok a határokon túlra. Romániában 1945-ben kimondták
minden állampolgár jogegyenlőségét. De a kommunista hatalomátvételkor bebörtönözték a Romániai
Magyar Népi Szövetség (MNSZ) vezetőit, általánossá váltak az atrocitások, elhurcolások. Az 1952-ben
létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, azonban gyengítették a más területen élő magyarság pozícióit,
és felszámolták az MNSZ-t. Megkezdték a magyar iskolák egyesítését a román intézményekkel. 1959-ben ez
történt a Bolyai Egyetemmel is. Megpróbálkoztak az erdélyi római katolikus egyház szétverésével. Márton
Áron püspök több mint 15 évig raboskodott. Az 1965-ben hatalomra kerülő Ceaușescu-rendszer
meghirdette a kisebbségek beolvasztását. 1968-ban megszűnt a Magyar Autonóm Tartomány. Bevezették
az elszállásolási tilalmat, megtiltották a sajtótermékek, könyvek behozatalát. A magyar falvak
felszámolására falurombolási programot indítottak. Tőkés László református lelkész felfüggesztették a
hivatalából, ez indította el az 1989-es decemberi forradalmat, ami a diktatúra bukásához vezetett. A
Ceaușescut, a „Kárpátok-géniuszát” és feleségét kivégezték Az etnikai feszültségek nem csökkentek, 1990.
március 19-én Marosvásárhelyen a magyarok és románok között etnikai zavargások törtek ki. 2003-ig a
Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt a legfontosabb magyar párt, de azóta megalakult a
Magyar Polgári Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács is. Az erdélyi
magyarság napjainkban azért küzd, hogy elnyerje az autonómiát. Az erdélyi magyarság megőrzésében
óriási szerepet tölt be Böjte Csaba ferences testvér. Csehszlovákiában a Beneš-dekrétumok a magyarokat
kollektív bűnösként kezelték. A lakosságcsere-egyezménnyel és az erőszakos kitelepítésekkel megpróbálták
szétszakítani az egybefüggő magyar közösségeket. Számos magyar politikust koholt vádakkal
bebörtönöztek. Esterházy János a börtönben halt mártírhalált. 1949-ben megalakult a Csehszlovákiai
Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (CSEMADOK), de ez is csak a „szocializmus” keretei között képviselhette
a magyarság érdekeit. Megváltoztatták a szlovákiai járáshatárokat, a magyarlakta vidékekre szlovákokat
telepítettek, így a magyarság a közigazgatási egységekben kisebbségbe került. 25 év alatt 233 magyar
alapiskolát szüntettek meg. A rendszerváltás után az önálló Szlovákia 1992-ben elfogadott alkotmánya
nemzetállamként határozza meg az országot. Ma a Magyar Koalíció Pártja próbálja a törvényhozásban a
szlovákiai magyarok érdekeit képviselni. Jugoszláviában 1945-ben az újvidéki mészárlás megtorlásaként
20–30 ezer magyart gyilkoltak le. Ezután egy ideig némileg javult a magyarság helyzete. Az új alkotmány
egyenrangú tényezőnek tekintette a nemzetiségeket és speciális jogokat is megfogalmazott. 1974-ben a
Vajdaság autonómiát kapott. A gyakorlatban azonban ez nehezen működött. 1980-ban Tito halála után
még inkább súlyosbodott a helyzet. A térségben a magyarság száma folyamatosan csökkent. A 1990-es
években a délszláv polgárháború magyarok tömegeit űzte el a szülőföldjéről. Az egyik legjelentősebb
magyar párt a Vajdasági Magyar Párt. A Szovjetunióhoz került Kárpátalján 1945 után több tízezer magyart
hurcoltak el munkatáborokba. 1957-től némi enyhülés kezdődött, de lényeges változás nem történt. A
kollektív kisebbségi jogok elismeréséről szó sem lehetett. A rendszerváltás után Ukrajna létrejöttével a
helyzet még inkább romlott. Az ukrán nacionalizmus erőteljesen lép fel a kisebbségi magyarság ellen. A
Kádár-rezsim kezdetben egyáltalán nem, később kevés eredménnyel próbálkozott a határon túli magyarok
megsegítésével. A rendszerváltás után, 1992-ben indult a műholdon sugárzott, külföldön is fogható Duna
Televízió adása. Antall József miniszterelnök kijelentette, hogy „lélekben tizenötmillió magyar
miniszterelnökének érzi magát”. A jobboldali kormányok a magyar igazolvány és a kettős állampolgárság
bevezetésével próbálták meg a magyarság összetartozását erősíteni. Az Európai Unió ellégiesített határai
segítenek a kisebbségi problémák orvoslásában.

Rákosi korszak

1947-ben, Rákosi Mátyás „Sztálin legjobb tanítványa” Magyarországon is megkezdte a totális diktatúra
kiépítését. Államosította a bankokat és üzemeket. Rajk László belügyminiszter felszámolta a civil
szervezeteket. A fordulat éve 1948. Ekkor a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesült,
és megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, amely az 1949-es választáson 96 %-os eredményt ért el. A
választáson a választók már egyetlen jelölt közül „választhattak “, a távolmaradókat megbüntették. 1949-
ben kikiáltották a népköztársaságot. Megalakult az Elnöki Tanács. Új, szovjet típusú alkotmány született. Az
önkormányzatok helyett a tanácsrendszert vezették be. Pártállam jött létre. Rákosi támadást indított az
egyházak ellen. Mindszenty József esztergomi érseket koncepciós perbe fogták, megkínozták,
bebörtönözték. Az egyházi iskolákat államosították. Számos papot börtönbe zártak, hogy ne tudjanak a
fiatalokkal foglalkozni. Sokan vértanúk lettek, köztük Sándor István szalézi testvér is. Rákosi a Regnum
Marianum templomot felrobbantatta, helyére Sztálin szobrát állíttatta. Az Államvédelmi Osztályt kiemelte a
belügyminisztérium ellenőrzése alól, és saját irányítása alá vette Államvédelmi Hatóság néven. Az ÁVH volt
a „Párt ökle”. Központjuk az Andrássy út 60. szám alatt volt. Az ÁVH megfélemlítette a társadalmat.
Névtelen feljelentések alapján bárkit elfoghattak. Az előállítások leggyakrabban éjszaka történtek, nagy
fekete autók jöttek az emberekért. Az ávósok becsöngettek a lakásokba, és vitték a gyanúsnak vélt
áldozatot. Emiatt ezt az időszakot „csengőfrásznak” nevezzük. Volt olyan, aki egy veréssel megúszta, de
olyan is akadt, akit internálótáborba, Kistarcsára vagy büntetőtáborba, Recskre vittek. A táborokban
embertelen körülmények uralkodtak. A börtönőrök utasítása „Ne csak őrizd, gyűlöld!” volt. A terror egy idő
után nemcsak az osztályidegeneket pusztította, hanem a kommunista párttársakat is. Rajk László volt
belügyminisztert 1949-ben koncepciós perbe fogták és kivégezték. 1951-ben Kádár Jánost is
bebörtönözték. A gazdaságban is a szovjet modell valósult meg. Magyarország adottságait nem vették
figyelembe. Rákosi a „vas és acél” országává kívánta tenni hazánkat. Költséges beruházásokkal próbálták
meg elérni a célokat, amelyeket először 3 éves tervben, majd 5 éves tervekben fogalmaztak meg. A célok
irreálisak, teljesíthetetlenek voltak. Az életkörülmények romlottak, a termelés visszaesett. A mezőgazdaság
kollektivizálását 1949-ben felgyorsították. Az 1945-ben kiosztott földek tulajdonosait erőszakkal
kényszerítették a termelőszövetkezetekbe. A korábbi nagygazdák nevét kuláklistákon rögzítették, földjeiket
elvették és kitelepítették őket. Pártutasításra klímaidegen növényeket, citromot, narancsot,
gumipitypangot, gyapotot és rizst kezdtek termelni Magyarországon. A beszolgáltatás mindenki számára
kötelező volt. Még a padlást is lesöpörték. Disznót csak engedéllyel lehetett ölni, a levágott állat jelentős
részét be kellett szolgáltatni. Aki engedély nélkül vágott, az az ÁVH kezébe kerülhetett. Mindent áthatott a
személyi kultusz, a Sztálinnak és Rákosinak kijáró kötelező tisztelet. Mindenütt ki volt téve a képük. Ha
nyilvános helyen megjelentek, vagy megemlítették őket, felállva kellett tapsolni. Dicsőítő énekek és versek
születtek róluk, szobrokat állítottak nekik. 1953-ban meghalt Sztálin, és új korszak kezdődött a
hidegháborús történelemben. Ez Magyarországra is hatott. A szovjet vezetés utasította Rákosit, ossza meg
hatalmát. Rákosi első titkár lett. Az új miniszterelnök, Nagy Imre enyhített a diktatúrán. Az ÁVH hatalmát
csökkentette, megszüntette a recski haláltábort. Az erőszakos kollektivizálást leállította, a koncepciós perek
elítéltjeit kiengedte a börtönökből. 1955-ben a Varsói Szerződéshez való csatlakozásunkat nem írta alá. A
Szovjetunióban 1955-re felülkerekedtek a régi elvtársak, engedtek a magyar belső nyomásnak. Nagy Imrét
leváltották. Rákosi köre újra a hatalom csúcsára került.
Reformtól a forradalomig