Dr.

Ürögi Norbert (titkár, KASZT - Közérthető Asztrológusok Egyesülete)

Asztrológia a szkeptikusok kereszttüzében

(avagy egy írás a soha létre nem jött vita margójára)

„Minden kritika: önvallomás. A kritikus

önarcképe, és a saját öntévesztéséről tett
beismerés.…” (Müller Péter)

I. Az Asztrológia-ellenesség szellemtörténete

Ha felnézünk az égboltra akkor valahol a Skorpió és a Szűz csillagjegyek közé

beszúrva ott látjuk a Mérleg jegyet, amit még a Skorpió amolyan „előretolt nagy
ollójaként” ismert meg az égre pillantó ember. Később önálló csillagjegy vált belőle
és formája sugárzóan szimbolizálja azt a tantételt, miszerint minden hatás már a
létrejötte pillanatában elveti a magját a vele szembenálló ellenhatásnak. Ez a
kozmikus alapelv áthatja az Asztrológia létezését, jelesül az Asztrológia (a
passzívakat leszámítva) már születése óta megosztja az embereket, ki mellette, ki
ellene foglal állást. Ha végigtekintünk a korszakokon akkor azt tapasztaljuk, hogy a
szembenállás állandó maradt, csupán az érvanyagok pro és kontra változtak.
Az Asztrológia az ókorban a papok, írástudó bölcsek, mint kiválasztottak
nyelveként, a vele való foglalatosság a köznép számára elzárt „titkos” ismeret volt,
csak az uralkodónak szólhatott és az uralkodó adhatott feloldozást használatának
kizárólagossága alól. Amennyiben bukott a király az Asztrológiát művelők többnyire
elszenvedői voltak a változásnak, mivel a hatalomra került új elit minden átírt és
mellőzött, ami a régire emlékeztette. Az Asztrológia ekkor visszavonult és könyvtárak
mélyén, templomokban „őrizte a lángot” az utókorra. A köznép a számára hozzá nem
férhető ismeret ellensúlyozására, nem kevés sarlatán közreműködésével saját
„asztrológiát” alkotott, amelynek utódja mind a mai napig virágzó és a naivitásig
leegyszerűsített „bulvár-asztrológia” vagy „újság-asztrológia”. A téves prognózisok

A hagyomány az Asztrológiát mindazon jelértelmező rendszerek gyűjteményeként

fogalmazza meg, amelyeknél a jel csillagok formájában, a jelzett események pedig a
földi helyszínen valósulnak meg, ezáltal alkalmassá téve az Asztrológiát a világi
események, egyének sorsának tanulmányozására és a hétköznapok során felmerült
kérdések megválaszolására. Ezen jelértelmező tudásgyűjtemény valahol a Kr.e. I.
század körül az egyiptomi Alexandriában egységesült, amit hozzá értő „beavatottak”
a XVII. késő végéig gyakoroltak, finomítottak és bővítettek. Az Asztrológia
történetének ezen szakaszára tanainak részletekbe menő gazdagsága,
gyakorlatában rendkívüli változatossága jellemző, ugyanakkor megközelítésének fő
kérdésében folytonosság volt tapasztalható. Különösen igaz volt az előbbi
megállapítás a hellenisztikus asztrológiára, amely - lényegében a nyugati asztrológiai
rendszernek a legkorábbi hagyománya volt, és amelynek egyes alapelemeit mind a
mai napig ismerünk és használunk - a mezopotámiai, az egyiptomi tudományos,
kulturális és szellemi irányzatok szintézisét jelentette és a görög-római
hagyományokkal keveredve teljesedett ki. Az Asztrológia ebből következően olyan
kevert kulturális, filozófiai alappal bíró un. szinkretikus tudást hozott létre, amelyet az
azt művelők mind hétköznapi, mind szellemi összefüggésben gyakoroltak, egyformán
teret engedve az élet gyakorlati és spirituális szférájának is.
A XVIII. században az Asztrológia az egyoldalú „észelvű-érvelés” talaján álló és
gyorsan materializálódó modern tudományokkal szembeni kulturális népszerűségi
párharcban alul maradva háttérbe szorult. A közgondolkodás csak a XIX. század
végén és a XX. század elején fedezte fel újra, jórészt a polgári szalonokban működő
viktoriánus kori spiritualizmus (Rafael, Heindel) és a teozófia hívei (Alan Leo,
Blavatsky) révén. Az Asztrológia újdonsült lelkes pártfogói kellő tudás és hozzáértés
hiányában sajnálatosan még nagyobb pusztítást végeztek: a tanulás és a terjesztés
megkönnyítése érdekében az Asztrológia tudástartalmát mesterségesen
leegyszerűsítették, ami számos működésbeli zavart, ellentmondást és hibás tudást
eredményezett az Asztrológia XVII. század előtti működéséhez képest. A helyzetet
súlyosbították a XX. század második felétől oktatásban bekövetkezett változások,
amelyek azt eredményezték, hogy az általános iskolákban már nem tanítottak
görögül és latinul, így a hagyományos Asztrológia szövegei a modern olvasók
számára hozzáférhetetlenek lettek, ami további éket vert az Asztrológia és
potenciális gyakorlói közé.
A modern Asztrológia folyamatos működési zavarai, hiányos és ellentmondásos
tudása könnyű célponttá tette egyes modern tudományágak, mint a csillagászat,
fizika, informatika művelői részéről (szkeptikus-vita itthon), ugyanakkor más
társadalomtudományok „Asztrológia-reformer” laikusai (pszichológusok,
vallástörténészek) saját koncepciójukhoz felhasználva alkalmazzák mind a mai
napig, hogy igazolják „ősidőktől fennálló, de csak most felfedezett” tudásukat néhány
töredékes asztrológiai ismeret alapján.

II. A tradíció Asztrológiájának visszatérése

Míg a modern tudományos közösség tagjai általában azt mondják, hogy olyan
tudósóriások (Curie, Bohr, Einstein) szellemiségének vállán állnak, akik a XIX-XX.
századot számos felfedezéssel gazdagították, addig a modern asztrológusok nem
tudnak felmutatni effajta „eredményt” még akkor sem, ha a csillagászat által a
Szaturnuszon túli planétákat és különféle aszteroidákat új asztrológiai
jelentéstartalommal látják el, mivel működőképes tudásuk XVII. század előtti pre-
modern Asztrológia hagyományához nyúlik vissza.
Létezik egy mondás mi szerint az igazi történelem a levéltárakban nyugszik, nincs
ez másképp az Asztrológiával sem. A ’80-as és ’90-es években a tengerentúlon latin-
görög nyelvi műveltséggel rendelkezők forráskutató történészek, filológusok egy
maroknyi csoportja (Robert Zoller, Robert Schmidt, David Pingree) visszatért az
ottani könyvtárakba, levéltárakba, ahol az antik és későantik anyagokat kitartó
szorgalommal fordítva műveikben újjáélesztették a nyugati asztrológia hagyományos
formáit, és más asztrológusokkal kapcsolódva (Robert Hand, James Holden)
fordítási projekteket (Hindsight Project) állítottak fel, és feltérképezték a
hellenisztikus, indiai, középkori és reneszánsz hagyományok elsődleges
forrásszövegeit. A feltárás ezen időszakában az asztrológusok számos horoszkóp-
értelmezési technikát találtak, amelyek nagyban kiegészítették és új megközelítésbe
helyezték a modern időkben már használt fogalmakat. Ilyen például a napszak-félív
(sect) néven ismert nappali és éjszakai horoszkópok közötti különbségtétel. Találtak
továbbá olyan időzítési technikát is, amelyek segítségével olyan események
állapítóak meg, amelyekről az asztrológusok nem is tudták, hogy lehetségesek, mint
például a planetáris időciklusok rendszere (firdaria) és a hellenisztikus időuralmi rend
alapján készített előrejelzések. Törekvésük eredményeképp a hagyományos
asztrológia mára újjáéledni látszik, segítségével az asztrológusok meglepő
pontossággal képesek konkrét kijelentéseket tenni az ember életének konkrét, külső
körülményeiről.
A hagyományt követő asztrológusok azonban nem egyszerűen a külső
eseményekre összpontosítanak, hanem számos különböző vallási, szellemi és
misztérium hagyományokkal fennálló történelmi kapcsolatukra támaszkodnak, hogy
mélyebb szellemi és filozófiai kontextust biztosítsanak az tradíció Asztrológiájának,
amely a nyugati exoterikus és ezoterikus (különöskép hermetikus) hagyományok
valódi filozófiáinak gyűjtőhelye, és nem csupán a New Age mozgalom által e
hagyományok egyes darabjainak újabb keletű formációja. Ez a képesség, mind a
külső körülmények, mind a belső állapotok együttes kezelése olyan Asztrológiát
eredményez, amely holisztikusabb, mint az modernitás Asztrológiája, amely csak a
pszichével képes foglalkozni. Technikai szempontból a hagyományos Asztrológia
jobban figyel az egyén szubjektív tapasztalatára, és eszköztára is úgy kerül
kialakításra, hogy képes legyen elmagyarázni mindazt, amit a szülött egyes
események kapcsán átél, továbbá alkalmas legyen tágabb összefüggésében
szemlélni ezen esemény értelmének és céljának szülött életére vonatkozó
„tanítását”.
Korunk modern asztrológusai jellemzően elutasítják az olyan
megkülönböztetéseket, mint a jóindulatú és a rosszindulatú bolygók, abból a célból
hogy születési horoszkóp értelmezésének kifejtésekor e kötöttségek alól mentesítsék
ügyfeleiket, azonban a hagyománykövető asztrológusok ezeket a
megkülönböztetéseket csupán minősítő eszközként használják, annak érdekében,
hogy megfelelő szintű kategóriát válasszanak ki az emberi tapasztalatok széles
spektrumából, amely magában foglalja mind a pozitív, mind a negatív hatású
tapasztalást, és a közte lévő számtalan árnyalatot. A hagyományos Asztrológia nem
él a leegyszerűsítő, fekete-fehér klisékkel, és a modern Asztrológiánál több technikai
különbséget és árnyalatot alkalmaz, ami lehetővé teszi, hogy pontosabban leírja egy
adott horoszkóp lehetséges tartalmi megnyilvánulásainak teljes skáláját. A
hagyományos Asztrológia újjáéledésének nem az a célja, hogy visszatérjen a múltba,
és egyszerűen ott maradjon. Sokkal inkább az a cél, hogy újra kapcsolatba lépjünk
azzal a tudással, bölcsességgel és tapasztalattal, amelyet nemzedékről nemzedékre
adtak át, amíg ez a kapcsolat néhány évszázaddal ezelőtt meg nem szakadt. Az ősi
asztrológiai hagyományok újjáélesztése és szintézise olyan szinkretikus
megközelítés, ami a lehető legjobb kiindulást adja bármiféle asztrológiai alapnak,
legyen az régi vagy akár új.

III. Hibás tudások az Asztrológia „szolgálatában”

a) A tudat és helye az Asztrológiában

Több asztrológus által ismételt hasonlat, hogy a születési horoszkóp hasonlatos

egy autóhoz, amit a szülött, mint sofőr vezet. Nincs új a nap alatt, mivel az ókori
asztrológusok ugyanezen módon kezelték a születési horoszkópot, csak autó helyett
a Földközi-tengeren közlekedő hajók formájában, amelyben a kapitány a horoszkóp
szerint meghatározott formába beleszületett lélek volt. Az eredeti görög ’psiché’
kifejezés, - amelyből a pszichológia és a psziché tanulmányozása származik -, lelket
jelent. A régiek úgy gondolták, hogy az ember tudatának bizonyos részeit, - amelyek
jellemét, jellemvonásait a lelkük bizonyos értelemben kiterjesztéseként tartalmazzák,
- maga a születési képlet jelzi. A hajós példánál maradva, ahogy a kapitány uralja a
hajót és képes azt irányítani a tengeren, úgy a tudat mindazon képességek
összességeként leírható, ami a léleknek a létezésre való ránézési képességét
biztosítja. A navigálás pedig ebből a szempontból olyan irányítási képesség, ami
megfeleltethető a tudatosság fogalmával. A példából kiindulva fontos rögzíteni, hogy
a tudat mindig is az Asztrológia része volt, a különbséget az okozza, hogy míg a
modern Asztrológia a tudatot a születési képlettől különállónak, addig a hagyomány
Asztrológiája a születési képlet részének tekinti.

b) Szaturnuszi rend: van vagy nincs?

Olcsó népszerűségre lehet szert tenni olyan kijelentésekkel, hogy a „régi korok
együttélési formái nem adaptálhatok a mai életünkre” vagy „a ma emberét más
érdekli, mint a tegnap emberét” továbbá, „régen mindenki jobbágynak születtek,
kevesen nemesnek, még kevesebben papnak, királynak”. Ezek a mondatok egyes
modern asztrológusok szájából úgy hatnak, mint zöld jelzések, amelyek szabad utat
engednek a korlátok és szabályok nélküli „kötetlen értelmezéseknek”. Nagy a baj, ha
az asztrológiát művelőjének erről nincs tudása, de ennél nagyobb a baj, ha ennek a
felhatalmazásnak a hátterében, az asztrológus ismeretében álló asztrológiai
törvényszerűségek tudatos mellőzése áll, csupán abból a célból, hogy a rendszeres
konzultációra visszahívott ügyfél egóját „jól laktassa” némi ellentételezésért cserébe.
Sokan ezt improvizációnak hívják csak épp elfelejtik, hogy ez a jog kizárólag annak
jár, aki ismeri és betartja az Asztrológia elemzési szabályait (olyan kiindulópont, mint
a verstanulásnál a szövegismeret). Ahol pedig laza a szabálykövetés vagy épp
hiányzik, ott megjelenik az Asztrológia lényegével összeegyeztethetetlen New Age
ezotériájának fogalmi „tarkabarkasága”, a mindent (is) magyarázó „kozmikus
energiákkal”, darwini hagyatékból itt maradt „tudatfejlődéssel”, informatikai
ihletettségű „természetes intelligenciával” és egyéb divatos spirituális-pszichizáló
„szakkifejezésekkel”.
Az Asztrológia értelmezési rendszere egyfelől a kozmosz jeleinek szaturnuszi
alapjain (lényege az erősorrend, sortartás, rendeltetésszerűség stb.), másfelől a
jelzett események, mint a földi élet 12 életterületeinek meghatározottságán nyugszik.
Ha ezektől eltekintünk fogalmi köre relatívvá, működése pedig megbízhatatlanná
válik. A „nemtudás” vagy a „hibás tudás” alapjaira pedig csak hibás építmény
kerülhet.

c) Planéta alaptermészete és jelölői minősége

Jean-Baptiste Morin Morin (1583-1656) francia matematikus ismert asztrológiai

könyve az „Astrologia Gallica” XXII. könyvének 6. fejezet foglalkozik a bolygók jelölői
minőségével. Helyesen megállapítja, hogy a minden planétát adott szülött
képletében kizárólag jelölői minősége szerint kell érteni, vagyis amely házat jegy
szerint a planéta ural, annak az életterületnek ő a jelölője, azaz Ptolemaiosszal és
Cardanusszal ellentétben elutasítja a „Nap, mindig az apát jelöli” kitételt. Modern
asztrológusok ebből azt a következtetést vonták le, hogy Morin volt az első
asztrológus, aki szakított az általános bolygójelöléssel, ami nem igaz. Morint időben
messze megelőző arab asztrológusok is ismerték a bolygók jelölői minőséget, sőt
élesen megkülönböztették a bolygó általános természetétől (Abu Ma’shar).
Sajnálatos, hogy ezen hibás tudás aztán széles körben elterjedt, így ma is dívik ez a
tévképzet. A bolygók jelölői minősége kizárólag a planéták jegybeli és házbeli
méltósága, valamint égi mechanikai (sebességük, iránya, fényszögkapcsolataik)
viselkedése alapján működik, függetlenül mindennemű archeotipizálási szándéktól.

d) Sors és személyiség

A két fogalom viszonyát, mint forma és tartalom kapcsolatát lehet felvázolni.

Figyelemmel arra, hogy a tradicionális Asztrológiában a Szaturnusz, mint sorsjelölő a
káldeusi bolygósorrend alapján az első planéta, így nem áll messze a valóságtól,
hogy az elsődleges asztrológiai megközelítés a keretekről, vagyis a sorsállapot
felméréséről szól. Ezen rögzített határok közé helyezi be az elemzés magát a
személyiséget és állapítja meg annak tulajdonságait. A sorrend fontos, nélküle az
asztrológiai vizsgálat elveszíteni realizációs képességeit. Sajnálatos, hogy a modern
Asztrológiát tanulók csak a hétköznapi gyakorlat során és saját bőrükön tapasztalják
meg ennek fontosságát, miközben napvilágot látnak olyan - csak a
személyiségvizsgálaton alapuló - elemzések, amelyek hemzsegnek a fatális
tévedésektől. Ilyen különösen ismert eset Anglia ismert asztrológusa, Suzanne Lilley-
Harvey által Károly herceg és Diana esküvőjére készített elemzés, amely a
házasságukkal kapcsolatban „harmónikus kommunikációt”, „általános érzelmi és
szociális egyezőséget” és „izgalmasan vonzó és romantikus együttműködési
képességek praktikus kibontását” vázolta fel, nem is sejtve a következményeket. A
félresikerült prognózis éveken át élcelődésre és az Asztrológia kigúnyolására
alkalmas bőséges muníciót szállított a szkeptikusoknak.

e) Áldozathibáztatás, avagy a te hibád, mert „bevonzottad az életedbe” és a

kiragadás problematikája

A bűntudat és az arra felépített emberi alsóbbrendűségre alapuló érvelés mind a

mai napig jelentős terhet rak generációk sokaságára és bénítóan gátolja az abban
felnővő egyének befelé és kifelé irányuló kapcsolatteremtő képességét. A bűntudat
nagyban épít az ember programozhatóságára és mint célirányos eszköznyelvezet
alkalmassá vált a történelem folyamán tömegek manipulálására, hol vallási
(„bűnbeesett gyarló ember”, „hitetlenek”) hol különböző színű ideológiák („reakciós
burzsoázia”, „kollektív bűnösség”) kiszolgálására. Legfőbb célját elérve önmagát a
bűntudat piszkos eszközével az ember fölé emelte (elembertelenedés). Mesterséges
felsőbbrendűségének hirdetése együtt járt az Egész megragadásától való
elhatárolódással, mivel minden Egészből érkező „üzenetet” csak az általa, - mint
Rész által - újonnan kialakított nyelven és gondolkodáson keresztül értelmezett.
(Önmaga Rész állapotát persze sose ismerte be, helyette mindig az Egész nevében
lépett fel.)
A modern Asztrológia sem vonhatta ki magát e két hatás alól, sőt a Szaturnuszon
túli három új planéta „átasztrologizálásával” mintegy elébe is ment ezen
elvárásoknak (Uránusz-Neptunusz-Plutó avagy a „mesterségesen keltett illúziók a
tömegek igényére szabva”). A határok, mint értelmezési keretek eltüntetésével
megszűntek a viszonyítási pontok, így a piac igényeihez mérten egyoldalúan
kiragadott részletekkel, - mint a zodiákus általános jellemrajza - a nyomtatott sajtó
hasábjain olcsón tud illúziókat kelteni tömegek számára. Modern Asztrológia
számára a legnagyobb segítséget pszichológia színre lépése jelentette, mivel
segítségével ezt az illúziót már egyénre tudta szabni. Figyelemmel azonban arra,
hogy önmagát kiemelje, bár látszólag az ember szolgálatára esküdött fel, de
gyakorlatilag - adaptálva a fent leírt módszert - a bűntudatra épülő érvelést
alkalmazva az ember ellen fordult. Ennek megnyilvánulásai a hibáztatások, a sorssal
való okolások, az események és körülmények egyoldalú szemlélete, egyszóval
ahogy a KASZT-nál hívjuk a „riogató-típusú Asztrológia”.
Ezen „asztrológia” nagyon kis ráfordítással és az egyénbe kódolt „bűntudat-
mechanizmussal” nagyon hatékonyan alkalmazható, sőt a sokat hallott „karmikus”
univerzális válasszal együtt is remekül működik. Cinizmusom nem véletlen: a hibás
tudás itt nem csupán veszélyes, hanem egyenesen romboló természetű és
szembemegy az Asztrológia alapküldetésével, ami a planéták által leírt
időminőségnek az emberi döntést szolgáló segítő természetét jelenti. Ha az
alapküldetést vesszük alapul már eleve a Jóval kezdjük.

Záró gondolatul Dubravszky László (1905-1999) asztrológus intelmeit javaslom

megfogadni:
„Egy asztrológusnak nem a mai materialista pszichológia könyveit kell olvasnia,
hanem pszichológiai érzékre van szüksége!”