Utazások a hermetikai asztrológiában

I. Asztrológiai teremtéstörténet, az elemek születése

II. Naptár napjai és a Denderai-elv

III. A fényszögek minőségi természete

I. Asztrológiai teremtéstörténet, az elemek születése

„Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek, az Erő.
A nagy „Egy”-ben élt minden felett.
Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen
hatalmasságnak hittük. Neve: Íz.” (Badinyi Jós
Ferenc – Magyar Biblia)
Hermetikai asztrológiai hagyomány szerint a Világ az EGY teljességéből bomlik ki
(emanatio), létrehozva a kettősségek, hármasságok, négyességek stb. rendszerét. Ezen
kibomlás, mint jupiteri mozdulat önmagában nagyon gazdag, színes világok létrejöttét
biztosítja, amelybe a ma embere belemerül, tobzódik, és önmagát vele hamisan beazonosítja.
A belső úton járó javasok számára azonban ez csak felszín, a lényeg megélésétől eltávolít.
Ahhoz hogy a teljesség teremtő energiát szolgálatunkra tudjuk rendelni és önmagunk
rendezett életet élhessünk nélkülözhetetlen az EGY forrása felé fordulás (metanoia) tudatos
vállalása. Ez a szaturnuszi szemlélet rálátást biztosít a világ kettős, hármas, négyes stb.
természetére, biztosítva a kibomlott szálak EGY pontba összefűzését (össz(e)pontosítás).

A kibomlás folyamata közelebb hoz bennünket a világ teremtésének asztrológiai leírásához és

segít megérteni a különböző teremtési szintek tartalmi kapcsolódásait. Nagyon fontos
rögzíteni: minden archaikus teremtéstörténet a Szellemtől a Lelken át az Anyagig bezárólag
halad és nem fordítva. A kezdet a teremtés első szintje az IGE mint teremtő szándék (Tűz)
kinyilvánítása, amely a Fény révén Világosságot gyújt és szétválaszt (fent és lent, tűz és víz).
A szétválasztás révén pólusok jönnek létre vagyis a Szellem célokat és ezzel együtt irányt
jelöl. Asztrológiailag ez Jupiter két arcának megnyilvánulása: egyfelől a Tűz elemében a
Nyilas jegyében uralkodót, a távlati célokat kijelölő tanító és törvényt adó Jupitert, másfelől a
Víz elemében a Halak jegyét uraló, az elfogadó szeretet-elvet megjelenítő és annak
végtelenségét hirdető Jupitert (végtelen víz – óceán, tengerek).

A Tűz és a Víz, a kiáradó és befogadó pólusok kijelölése lezárja a teremtés első lépcsőjét. Ezt
a pólusok közötti áramlást biztosító Szél elem színre lépése követi, mint második lépés. A
Szél (vagy más néven a Levegő elem), mint semleges harmadik hozza el a pólusok
átminősülését Kardinális (Tűz) – Szilárd (Víz) – Labilis (Levegő) minőséggé. Több
teremtésmítosz a világot ekkor hideg, jeges (fix víz – jég - Skorpió) és vad, zabolázatlan
(kardinális tűz – tűzhányó - Kos) tájként írja le, dúló szélviharokkal (labilis levegő – szélvihar
- Ikrek). A Lélek ősállapota ez, a márszikus akarati energiák és megzabolázhatatlan
merkúriuszi gondolatok csapongása. Minden zaklatott és változó, rideg és bizonytalan.

A Lélek ebben az állapotában óhatatlanul vágyódni kezd a biztonságra, az egyensúlyra és

ekkor megjelenik az anyag, amire a teremtését alapozni tudja (fix föld – vitalitás - Bika),
szélviharokat megfékezve kiegyensúlyozza viszonyát a külvilággal (kardinális levegő –
egyensúly – Mérleg).

A teremtés harmadik fázisaként az Anyag (vagy más néven Test) megjelenése színteret ad a
teremtésnek, mintegy bekeretezve azt. (keret-Szaturnusz). A teremtés itt már működési
elveket rögzít (Vízöntő) épít, kialakít és rendez (Bak).

Az őselemek születésének sorrendje tehát:

1) Tűz (Fény, Világosság)

2) Víz (Óceán, örök vizek)

3) Levegő (szelek, viharok)

4) Föld (Hegyek, barlangok)

A teremtés lépései:

1) Teremtés első lépése: Tűz – Víz, mint dualitás kialakítása, a pólusok megteremtése kiáradás
és befogadás kialakítása (Szellem szintje);

2) Teremtés második lépése: Tűz – Víz – Levegő, mint a változás hármassága, az elemi
minőség megjelenése (Lélek szintje);

3) Teremtés harmadik lépése: Tűz – Víz – Levegő – Föld, az elemek négyessége

megszilárdul, az elemi minőség után már mennyiség is szerephez jut (sokasodás) (Test
szintje).

A fenti folyamat szemléltetéséhez az alábbi ábrán az asztrológiai Javas Fa és a hermetikai

asztrológia hiearchikus szintjeit kapcsolatokat modellező piramis nyújt segítséget:
 Teremtési szintek Elemek szintjei
(és asztrológia keletkezés szerint
megfelelőjük)
EGY Teljessége Tűz
(maga az Univerzum)
Tűz-Víz
Szellem világa,
lehetőségek
(Bolygók, állócsillagok
világa a zodiákussal)

Lélek világa, változások Tűz-Víz-Levegő

(Bolygók, állócsillagok (Kardinális-Fix-Labilis)
világa a zodiákussal és
fényszögekkel)
Anyag világa, korlátok Tűz-Víz-Levegő-Föld
(Bolygók, állócsillagok
világa a zodiákussal ,
fényszögekkel és
házakkal)

Asztrológiai Javas Fa Hermetikai asztrológia hiearchikus szintjei

Minőség
 II. Naptár napjai és a Denderai-elv

A Javaslap 151. számában az „Asztrológiai Javasfa” c. cikkemben az Univerzum Skorpió

jelhez rendelt alapelveként az örök változást jelöltem meg a Természet működésének egyik
sarkalatos elveként („Pantha Rei”). Ezen változás felfogható a Teremtő-Megtartó-Elengedő
hármasság folytonos forgásának és e ciklikusság időfelettiségének. Ahhoz viszont, hogy e
mozgás fennmaradjon, nélkülözhetetlen nyílt és láthatatlan energiák folyamatos egymásnak
feszülése. Ha a fizika világából merítünk példát, akkor a folyamat leírható a Jedlik-féle
villanymotor működési elvével: a motor rotorjának forgó mozgását az elektromos áram által
keltett folyamatosan változó mágneses pólusok hozzák létre és tartják fenn mindaddig, amíg a
készülék feszültség alatt áll.

Nos, ezen feszültség leírására az asztrológia bolygókra vetített analógiás kapcsolatrendszere

tökéletesen alkalmas. Szemlélődési pontunk változatlanul a Nap, mint naprendszerünk fényt
adó csillaga. Ha ugyanis a Naptól jobbra és balra a Naphoz közeledve az őt körülölelő
planétákat összekapcsoljuk, akkor kialakulnak a jellegzetes ellentétpárok a Hold-Szaturnusz,
Mársz-Vénusz és Merkúriusz-Jupiter formában. Ezen kapcsolatokat a bolygók
alapoppozíciójának nevezem és hét napjaira vetítve feltárulnak mélyebb összefüggések (1. sz.
ábra):

Vasárnap (Nap)

Szombat (Szaturnusz) ↔ Hétfő (Hold)

Péntek (Vénusz) ↔ Kedd (Mársz)
Csütörtök (Jupiter) ↔ Szerda (Merkúriusz)

Az ellentétek determinatív erővel bírnak saját szintjükön, feloldásuk csak egy harmadik
planéta segítségül hívásával történhet (hármasság-elve), ahogy az „Asztrológiai Javasfa” ezt
szemléletesen bemutatja: Mársz-Vénusz feszültséget a Merkúriusz, Merkúriusz-Jupiter
szembenállást a Nap-Hold energiák, a Nap-Hold és a Szaturnusz ellentétét pedig a Mársz és a
Vénusz képes megváltoztatni, ahogy analógiás nevük is ezt gyönyörűen leírja (Akarat-
„Mávorsz” – „mindent megváltoztató” és Érzelem-Emóció-„Emovere”- „kimozgatni,
kimozdítani”). A ciklus körbeért és ismét visszatértünk a kiinduláshoz. A feloldást újabb
feszültség, a keletkező feszültséget újabb feloldás követ és ez így halad tovább és tovább…

A hét egymást követő napjai a Denderai-elv (Javaslap 154. szám) alapján felrajzolnak egy
természetes haladást. Az elv első szabálya, a forgási szabály szerint a zodiákuson való
előrehaladás jobb irányba: dinamizmust, változást és ezzel együtt javulást (jobbulás) tesznek
lehetővé, balra fordulás pedig visszatekintést, megfontolást, rosszabb esetben romlást okozhat
(balfordulat). Ennek tükrében a hagyomány szerinti első naptól a Nap napjától, vasárnaptól
indulva (Oroszlán – 5. ház) hétfőn (Rák – IV. ház) át a kedd napjáig haladunk. A kedd napját
uraló Mársz, az elv harmadik szabálya szerint a legrövidebb utat választva a kardinális
tengelyen mozdul el jobbra, így a hozzá legközelebb eső Kost választja (Kos – I. ház) és nem
a Skorpiót (8. ház). Az eddig megtett út a jobbos forgás alapján bejárt út, tehát alkalmas arra
hogy dinamizmust és lendületet tudjunk belevinni. Vasárnapról hétfőre ez a lendület
minimális (mindössze egy jegynyi az előrelépés), de hétfőről keddre ennek többszörösét is
elérhetjük, mivel a Rák jegyből a Kos jegyig már 3 jegyen át vezet az utunk, ráadásul
kardinális tengelyen történik az előremozgás.

A szerdai nap – ami jellemzően az emberi kapcsolatok építésre általánosságban kedvez – már
a megfontolást és pillanatnyi megállást is magában hordozza, lévén hogy a Kos I. házból az
Ikrek 3. házába lép balra fordulva. Ezen a napon mód nyílik a héten történtek értelmi
átgondolására, egyúttal megtervezhetőek a hét további napjai., mintegy erőt gyűjtve a
folytatáshoz. Csütörtökön ismét jobbra mozdulunk el, és az Ikrek 3. házából a Halak 12.
házába térünk, ahol az együttérzésnek és különböző szeretet-megnyilvánulásoknak teret
adhatunk.

Pénteken a Halaktól balra fordulva 2 jegynyire található Bika Vénuszhoz vezet az út. Ez az
érzelmek napja („Friday I `m in love” – Cure) és alkalmas bizonyos visszaemlékezésekre
szigorúan érzelmi alapon, ugyanakkor hajlamosít bizonyos beleragadásokra és tartósnak
bizonyuló emocionális kötődésekre is (Bika – fix minőség, a Föld jegyben). Szombaton a
forgási- és a legrövidebb út elvei a Vízöntő jegy Szaturnuszához visznek, méghozzá több mint
3 jegyet megtéve. A szombati nap kedvez a vizöntői minőség megélésének, ami ideákkal,
közösségi és baráti összejövetelekkel kapcsolatos. Innen térünk vissza a Vízöntővel szemben
álló Oroszlánt uraló Nap házába, ami ha jobbra fordulunk lehet felemelő, viszont ha balra
akkor elgondolkodtatásra és mély magába szállásra alkalmat adó nap lehet.

Összegezve a lépéseket „házszámokra” lebontva: 5 (vasárnap) – 4 (hétfő) – 1 (kedd) – 3

(szerda) – 12 (csütörtök) – 2 (péntek) – 11 (szombat) – 5 (vasárnap) - ...

A fentiek alapján a kedd, csütörtök és a szombat tekinthető a legdolgosabb, legdinamikusabb,

a péntek pedig a leginkább visszafogott napnak. Péntekre többek között ezért sem szabad sok
elintézendő dolgot hagyni. A vasárnap megítélése kettős: megkoronázhatjuk vele a hetünket,
de el is ronthatjuk.
 III. A fényszögek minőségi természete

Az asztrológia minőségi hármassága (kardinalitás-szilárdság-labilitás) nem csak a jegyek

szintjén, hanem a fényszögek szintjén is létező jelenség. E jelenség részletesebb megismerése
nagyban segíti a fényszögek természetének jobb megismerését, ezáltal a horoszkópábra belső
működésének jobb megértését.

Mindenki előtt ismert, hogy a fényszögeket egyes bolygók természetével azonosítják, mintegy
leírják ezáltal az általuk biztosított kapcsolat jellegzetességét. Nem szabad azonban elfelejteni
azt sem, hogy a bolygók bekapcsolásával megjelennek azon zodiákusok is, ahol ezen
égitestek uralkodnak vagyis ahol természetüket leginkább megélni képesek. Hogy
megvilágítsam felvezetésemet, példaként szeretném felhozni a mindhárom minőségben
megjelenő és ezáltal a legsokoldalúbb harmadfényt (trigon), mint fényszögkapcsolatot. Ezt a
hagyomány szerencsés fényszögkapcsolatnak írja le, mivel két bolygó - a Jupiter (fortuna
major) és a Vénusz (fortuna minor) - uralma alatt áll.

Jupiter két jegyben uralkodik (Nyilas, Halak), e két jegy közös minőségi jellemzője pedig a
labilitás vagyis a változékonyság. A változékonyság természeténél fogva ellentmond a
trigonról alkotott egyoldalú képről, ami a stabilitásról, lelki szintű „sztoikusság”-ról szól, épp
ellenkezőleg: a tűz- és víz elemi jegyekben álló planétákat összekapcsoló jupiteri trigon
egyike a legváltozékonyabb fényszögkapcsolatoknak, ami a kapcsolat minőségét illeti. Ez a
változékonyság a szellemi szinten jelenik meg, szemben a Merkúriusz által maghatározott
hatodfény (szextil) változékonyságával, ami lélek tudatfunkciójának gondolati természetével
mutat azonosságot.

Nem ennyire egyértelmű a kép, ha vénuszi alapú trigon-viszonyt vizsgáljuk: A Vénusz a

kardinális minőségű Mérlegben és a fix minőségű Bikában uralkodik vagyis levegő-levegő és
föld-föld jegyekben álló zodiákusban álló planéták között teremt kapcsolatot. A trigon a
levegő jegyek vonatkozásában Mérleg kardinális minőségét jeleníti meg, azaz erős, lendületes
és kiegyensúlyozásra törekvő természetet kölcsönöz a kapcsolatnak. Amennyiben föld
jegyekben álló planétákat kapcsol össze, ott a kiegyensúlyozottságra törekvés stabilitásba és
nyugodt gyarapodásba fordul át. Az asztrológiával foglalkozók többségének leginkább erről
az oldaláról ismerszik meg e fényszög, de nem szabad mellőzni annak vizsgálatát, hogy az
aspektus milyen elemi területen fejti ki hatását.

A fenti példa alapján könnyű ez alapján belátni, a fényszögek minőségével kapcsolatosan az

alábbi következtetéseket:

a) Minden fényszög minőségét elsődlegesen az őt uraló planéta abszolút uralma (marsikus

kvadrát esetében ereje) határozza meg. Harmad- és negyedfénynél több ilyen planéta is van.
b) A planéták jegybeli helyzetét meghatározó elemi energiája (tűz-víz-levegő-föld) határozza
meg, hogy a több planéta uralma alatt álló fényszög melyik minősége fog érvényesülni (Pl.
föld-levegő jegyekben álló planétákat összekötő negyedfény szaturnikus minőségű, ezzel
szemben ha tűz-víz jegyeknél a negyedfény már márszikus arcát mutatja).
c) Hatodfény, ha tűz-levegő elemekben álló planétákat kapcsol össze akkor ikreki természetű,
vagyis a kapcsolódáson keresztül az információáramlás nyer hangsúly. Amennyiben mindez
víz-föld elemekben álló bolygók között realizálódik, úgy a kapcsolódás a Szűz jegyre
jellemző értelmi-intellektuális relációkat keresi.

A fényszögek (aspektusok) kapcsán legutóbbi cikkemben (Javaslap 156. szám) a fényszögek

leghangsúlyosabb tulajdonságának az együttműködésre való képességüket jelöltem meg. Ezen
képesség alapján megkülönböztethetőek valós, együttműködésre képes fényszögeket
(együttállás, szembenállás, harmadfény, negyedfény és hatodfény) és valós, együttműködést
kiváltásra alkalmatlan fényszögeket (30º és 150º). Fényszögek minőségi természete
álláspontom szerint csak az együttműködési képességgel bíró aspektusoknál vizsgálandó,
amelyeket az alábbi táblázatban foglaltam össze:

Kardinalitás Szilárdság Változékonyság

Harmadfény
Szembenállás Együttállás
(trigon, 120º)
(oppozíció, 180º) (konjunkció, 0º vagy 360º)
(jupiteri minőség, uralom a
(lunáris minőség, uralom a (szoláris minőség, uralom a
labilis Nyilasban és
kardinális Rákban) szilárd Oroszlánban)
Halakban)
Negyedfény Negyedfény Hatodfény
(kvadrát, 90º) (kvadrát, 90º) (szextil, 60º)
(márszikus minőség, erőben (szaturnikus minőség, uralom (merkúriuszi minőség, uralom
van a kardinális Bakban) a szilárd Vízöntőben) a labilis Ikrekben és Szűzben)
Harmadfény Harmadfény --
 (trigon, 120º) (trigon, 120º)
(vénuszi minőség, uralom a (vénuszi minőség, uralom a
kardinális Mérlegben) szilárd Bikában)