Holle anyó szövegkönyv

ZENE-Lányok tánca
Tibó: Adj Isten jó reggelt Lázár pék!
Pék : Jó reggelt Tibó! Hogy van az
egészsége? Fáj még a háta?
Tibó: Köszönöm kérdését, már jól
vagyok.
Ó, micsoda illat van! Sajnos most
mennem kell, mert várnak, de később
visszajövök majd egy cipóért!
Pék Dávid: Persze, várlak.
Mostoha: Legyen! Bár minek is teszi?
Legalább a libáimnak ízlik, ha már
nekem nem.
Kimegy mindenki a színről Tibó bejön
Tibó: Jó reggelt! Jó reggelt! Ej, de
szép napunk lesz ma is! Várom már,
hisz nem tudni mit hoz a mai nap! Én
a falu mesélője mindig figyelek és
elmesélem a történteket, amit látok,
hallok.
Megborzong a szellőtől, a nézőknek
mondja
Tibó:Ejnye no, csak most látom, hogy
nemsokára beköszönt a tél!
Nézzék csak, Holle anyó újra
munkához lát, ilyenkor itt hó esik,
őszből tél lesz.
Van is egy ide illő történetem, 2
lányról szól!
Élt egyszer egy kis faluban réges-
régen, sok- sok évvel ezelőtt egy
özvegyasszony két lányával, Marival
és Lujzival. Úgy különböztek
egymástól, akár a tűz a víztől. Mari
az idősebbik, szerény volt, jó lelkű és
szorgalmas és segített az anyjának,
amiben csak tudott.
Lujzi ellenben mindig magával
foglalkozott, kényes volt és lusta.

Virágok szép lassan bejönnek,

táncolnak Mari körül.

Tibó: Amikor felébredt, akkor egy

teljesen más helyen találta magát.
Egy réten feküdt körülötte meseszerű
lényekkel, virágokkal körül ölelve.
Holle anyó birodalmába került.

1 alma, 2 alma, 3 alma, 4 alma, 5

alma gyűlik szépen rakásba.
Ide rakom egy kupacba itt jó helyetek
lesz.

Tibó: Miután az almákat elrendezte,

utána újra útnak indult Mari, hogy
Holle anyót megkeresse.
Csak ment, ment gyönyörködve a
tájban, míg el nem ért egy tisztáshoz
ahol egy kis takaros házikó állt.
A házikó ablakában egy öreg anyó
állott.
ESIK A HÓ -tánc
Tibó: A lány szorgos volt, minden
munkát elvégzett, de egy idő után
haza kívánkozott. Odaállt hát Holle
anyó elé.

Cigány tánc- Kíráék tánca a falu előtt

Tibó: Amint a lány átért a kapun
talpig aranyban, a falujuk határában
találta magát. Ahogy a kakas
meglátta, nagyot rikkantott:
3. felvonás kép-zene
Tibó: A lány is a virágos mezőn
találta magát

Jaj egy boszorkány!

Tibó: Lujzi láttán mindenki
megilyedt.
Kakas: Kukurikú, mi történt, szurtos
lányunk hazatért.
Tibó: Lujzi annyira elszégyelte
magát, hogy elbújdosott szégyenében.
Legyen e mese tanulságos mindenki
számára, mindig úgy cselekedj, hogy
példaértékű legyen az!