Egyetemes tervezés a

mérnökképzésben
Témavezető: Horváth Péter
Készítette: Burján Zsófia
Gyógypedagógia mesterképzési szak
Gyógypedagógiai terápia szakirány
Levelező tagozat

2019. OKTÓBER 29.

Budapest
Tartalom
Ábra jegyzék .......................................................................................................................................... 2
Diagram jegyzék .................................................................................................................................... 2
Kép jegyzék............................................................................................................................................ 2
Táblázat jegyzék..................................................................................................................................... 2
Elméleti háttér ........................................................................................................................................ 0
Fogyatékosság, mint társadalmi jelenség ............................................................................................ 0
Témaválasztás indoklása, időszerűsége .............................................................................................. 2
Akadálymentesítés fogalma, törvényi háttere ..................................................................................... 4
Egyetemes tervezés ............................................................................................................................ 5
Az egyetemes tervezés és az akadálymentesítés kapcsolata ............................................................... 7
Az egyetemes tervezés és az akadálymentesség elve kapcsán felmerülő gyakorlati nehézségek ........ 8
A egyetemes tervezés megjelenése az építész mérnök képzésben ...................................................... 9
Kutatás ................................................................................................................................................. 17
Kutatás célja ..................................................................................................................................... 17
Kutatási kérdéseim ........................................................................................................................... 18
Vizsgálati személyek ........................................................................................................................ 18
A kutatás módszere és menete .......................................................................................................... 19
Kutatási eredmények ........................................................................................................................ 20
A mérnökhallgatók ismerik az akadálymentesítés és az egyetemes tervezés fogalmát? Értik-e a
különbséget? ................................................................................................................................. 20
A mérnökhallgatók mennyire érzik fontosnak, hogy a fogyatékos és más szempontból speciális
szükségletű emberek számára megfelelő módon tervezzenek? ..................................................... 29
A mérnökhallgatók mennyire találkoznak tanulmányaik során azzal, hogy hogyan tudnak
fogyatékos személyek számára is megfelelő módon tervezni? ..................................................... 29
Milyen attitűddel fordulnak a mérnökhallgatók a fogyatékos személyek szükségletei felé? ........ 34
A mérnökhallgatók felismerik a fogyatékos személyeket akadályozó tervezési hibákat képek
alapján? ........................................................................................................................................ 38
Kutatást hátráltató tényezők ................................................................................................................. 45
Összegzés ............................................................................................................................................. 46
1. sz. melléklet: ................................................................................................................................ 47
Felhasznált irodalom: ........................................................................................................................... 53

1
Ábra jegyzék
1. ábra: Az egyetemes tervezés (id.: Pandura A. et al., 2007, p. 11.) ................................ 3

Diagram jegyzék
1. számú diagram: Évfolyam szerinti megoszlás ............................................................. 18
2. számú diagram: Az akadálymentesítés megfogalmazásai ............................................ 21
3. számú diagram: Az egyetemes tervezés megfogalmazásai .......................................... 24
4. számú diagram: Fogyatékossági típusokkal kapcsolatos ismeretek ............................. 32
5. számú diagram: A tervezés kritériumai ........................................................................ 35
6. számú diagram: Ön mennyire felelős? ......................................................................... 36
7. számú diagram: A parkolóhely hiányosságai ............................................................... 40
8. számú diagram: Használható-e az akadálymentesítés? ................................................ 41
9. számú diagram: Etikai dilemmára adott válaszok csoportosítása ................................ 44

Kép jegyzék
1. kép: Akadálymentes vagy egyetemesen tervezett lépcső? ........................................... 25
2. kép: Akadálymentes vagy egyetemesen tervezett mosdó?........................................... 26
3. kép: Helytelenül kivitelezett lépcső ............................................................................. 38
4. kép: Parkolóhely ........................................................................................................... 39
5. kép: Taktilis burkolat ................................................................................................... 41
6. kép: Mosdók ................................................................................................................. 43

Táblázat jegyzék
1. számú táblázat: A fogyatékos és a speciális szükségletű személyek igényei............... 29
2. számú táblázat: Akadálymentesítés és egyetemes tervezés fogalma ........................... 30

2
 „Ha az embert olyannak vesszük, amilyen,
tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak
vesszük, amilyennek lennie kell, akkor azzá tesszük
őt, amivé lehetne.”
(Goethe)
(id. Kálmán és Könczei, 2002, p. 75)
Elméleti háttér
Fogyatékosság, mint társadalmi jelenség
A 2013. évi LXII. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról
a fogyatékosság fogalmát a következőképpen határozzák meg: fogyatékos személy “az a
személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi,
pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti,
társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő
társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja”.
A törvényi megfogalmazás ugyan a medikális gondolkodást tükrözi, azonban tényszerű.
Ellenben az általános társadalmi szóhasználat már sokkal kevésbé objektív módon szemléli a
fogyatékosságot. Az emberek kifejezésmódja jellemzi az adott közösség és az adott személy
témával kapcsolatos attitűdjét, viszonyulását. Ezért fontosnak tartom a fogyatékos szó
értelmezését általános, és nem gyógypedagógiai szempontból való bemutatását is. Online
szótárak megfogalmazásait tekintettem meg, mert ezek manapság a használatosak, ezeket sokan
megnézik, sőt vannak olyanok, melyek bővíthetők a felhasználók által. Úgy gondolom talán
ezek a leginkább naprakészek. Az online Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a fogyatékos
szó jelentése a következő: „Olyan, amiben hiányosság tapasztalható; nem teljes, nem tökéletes;
hiányos. Olyan <személy>, akinek valamilyen testi, értelmi v. érzékszervi fogyatékossága van.”
(Bárczi G. & Országh L., 1962. o.n) A szinonimák talán még inkább változóak, az emberek
folyamatosan új szavakat találnak ki a fogyatékos szó helyettesítésére, ezért kerestem online,
folyamatosan frissülő, szerkeszthető szótárt. Az online szinonimaszótár pedig számtalan
szinonimát jelöl meg, több, mint féloldalnyi szót sorol fel, s ezeknek a jelentős része pejoratív
tartalmat hordoz. A teljesség igénye nélkül válogattam ezek közül néhányat: „sötét, ostoba,
őrült, bolond, hülye, buta, (…) idióta, (…) ütődött, lökött, elmebeteg, eszeveszett, értetlen, (…)
korlátolt, (…) fajankó, bamba, bárgyú, tökfilkó, (…)zizzent, (…), flúgos, hebehurgya, balga,
ügyefogyott, sületlen, tébolyodott, kelekótya, (…) oktondi, gügye, (…) gyagyás,
visszamaradott, csíra, degenerált, (…), kretén, (…) dinka, süsü, (…) félcédulás, szellemi
fogyatékos, értelmi fogyatékos, (…) csirkeeszű, dilló, kettyós, nem százas, hiányzik egy kereke,
(…) flepnis, (…) normálatlan, dilibogyós, debil, (…) mesüge, sükebóka, (…) vízagyú, (…)
nehézfejű, gyengeelméjű, együgyű, (…), retardált, félkegyelmű, nyomorék, rokkant,
mozgássérült, mozgáskorlátozott, munkaképtelen, hikomat, testi hibás, fogyatékkal élő,
mozgásképtelen”. (Kövesdy,é.n.) Mind a szó értelmezése, mind a felsorolt rokon értelmű
szavak tükrözik a társadalom negatív, pejoratív szemléletét a fogyatékos emberekkel szemben.
A társadalom általában a hiányosságot, a tökéletlenséget véli felfedezni ezekben a
személyekben és ehhez igazítja a velük kapcsolatos fogalomhasználatát.
A szóhasználat mögött húzódó elutasító attitűd több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt az
atavisztikus, ősi ösztönökre, melyek azt sugallják, hogy a sérült fajtársat el kell pusztítania,
másrészt a pogány babonákra, miszerint balszerencsét, rossz hírt jelent a fogyatékosság, illetve
a vallásos balhiedelmekre, mint hogy a fogyatékosság Isten büntetése. Továbbá eredeztethető
abból is, hogy az ember alapvetően fél a másságtól, a megmagyarázhatatlan ismeretlentől, ezért
igyekszik azt távol tartani magától. (Kálmán és Könczei, 2002, 1. fejezet)
A fogyatékos személyek leggyakrabban a társadalmaink áldozatai, célpontjai voltak, ahogy ezt
a történelmi leletek is sok helyen bizonyítják. Kultúránként más és más hozzáállással tekintettek
rájuk, bántak velük. Érdekes, hogy sok esetben ellentmondások, változó nézetek jelennek meg
egyes fogyatékosságokkal kapcsolatban. A spártaiak kivettették társadalmukból a
fogyatékosnak született gyermekeket, ám a háborúban fogyatékossá vált katonák
köztiszteletnek örvendtek. (Kálmán és Könczei, 2002) Annak ellenére, hogy sokáig lehetne
sorolni a borzalmas társadalmi kivetettségeket, mint a kegyetlen bolondokházába, vagy a
bolondok hajóin való száműzést a halálba, a holokauszt borzalmairól nem is beszélve. Található
számos jó példa is. Több kultúrában megjelenik a fogyatékos személy teljes társadalmi
befogadása is, mint Egyiptomban Szeneb, a törpe, aki magas hivatali beosztást kapott, családot
alapított és fontos tagja volt közösségének. Hazánk kultúrájában a sámánizmus hagyománya is
kiemelt szerepet adott egyes fogyatékossággal (pl.: polidaktiliával) születetteknek. (Kálmán és
Könczei, 2002; Könczei 2017)
A fogyatékosság, mint fogalom különböző sztereotípiákat is hordoz, a társadalomban
különböző kulturális narratívákként jelenhet meg. Ilyen sztereotípiákkal járnak együtt ezek,
mint hogy a fogyatékos személy vicces, szánalmas, teher a környezete számára, képtelen a
mindennapi életben való részvételre, vagy épp éles kontrasztban ezzel egy szuperhős, akit
csodálni kell, hogy „így” is tud élni. (Könczei, 2017) Ezek a mögöttes gondolatok a mindennapi
szóhasználatban megjelennek, formálják azt. Úgy gondolom a sztereotípiák, a kulturális
narratívák változása kölcsönhatásban van a társadalom formálódásával.
A fogyatékossághoz való hozzáállás nem állandó, mozgásban van, változik és változtatható.
Sokféle transzformáción ment keresztül a társadalmak létezése óta, a személyközi
működésektől mára eljutottunk a társadalmi mértékű makroszintig, ahol megszületnek a
nemzetközi jogi szabályozások, közös gondolkodások, alapelvek. (Könczei, 2017)
Ezek a negatív és pozitív példák egyaránt tükrözik, hogy mindig a társadalmi szemlélet
határozza meg a fogyatékos személyek társadalmi befogadottságát, társadalmi pozícióját. Tehát

1
a társadalom maga dönti el, kit rekeszt ki és kit fogad be, nincs kőbe vésve, hogy a fogyatékos
embereknek társadalmi peremre kell szorulniuk. A döntés a mi kezünkben van, hogy képesek
vagyunk-e túllátni elavult paradigmákon és balga tévhiteken. Változni kell és ehhez
elengedhetetlenül fontos a közösség minden tagjának szemléletformálása, már egészen kis
gyermekkortól.
Témaválasztás indoklása, időszerűsége
A társadalmi előítéletek és a kirekesztő magatartással nap, mint nap találkozom. A hiányzó
vagy használhatatlan akadálymentesítések mindennaposak. A fogyatékos embertársainknak a
„másokkal egyenlő társadalmi részvétel”-ét (2013. évi LXII. törvény a fogyatékos személyek
jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról) nem a fogyatékosságuk korlátozza, hanem az a
tény, hogy úgy tervezzük meg a környezetünket, hogy az az „átlag” számára használható
legyen. Azonban a valóság az, hogy ez az átlag, a populáció csekély rétegét foglalja magába,
hiszen mindannyian mások vagyunk, más-más szükségletekkel. Az egyetemes tervezés egy
olyan nézőpontot ad, ami valós, egyanrangú társadalmi részvételt biztosít minden ember
számára. Azért tartom fontosnak, hogy az akadálymentesítés helyét átvegye az egyetemes
tervezés szemlélete, mert úgy gondolom, ha ez megvalósul, az által a társadalom is formálódik.
Ez egy kölcsönhatás, egy öngerjesztő folyamat. Az emberekre hat, hogyan van kialakítva a
környezetük. Ha azt látják, hogy a mosdóban van szűkebb és tágabb illemhelység, és ez a
normális, akkor egy idő után ez alapvetővé válik számukra, és lassan elindul egy folyamat, ahol
elvárják, hogy a mosdó mindenki számára használható legyen. Ezért egyre több ilyen mosdó
lesz, és egyre több ember számára lesz ez az etalon.
Azért választottam ezt a témát, mert érdekelt, hogy milyen mértékben válik a mérnök hallgatók
gondolkodásának részévé az egyetemes tervezés, elindult-e már ez a társadalmi szemléletváltás
az építészmérnök hallgatók között.
A társadalom jelentős része igyekszik nem tudomást venni a fogyatékos személyekről, sokan
úgy látják, ezzel nem kell foglalkozni, hiszen kevés embert érint, elhanyagolható téma. Én nem
így látom, és szerintem a KSH adatai is cáfolják ezt, hiszen 2011. évi népszámláláson a hazai
népesség 4,9 százaléka, azaz 490 578 személy, 2016-ban pedig 408 021, azaz a népesség 4,2
százaléka vallotta magát fogyatékossággal élőnek. Ez már önmagába is nagyon sok ember, de
nem csupán ezeket a személyeket érintik a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű
hozzáférés megvalósulása, hanem a családjaikat is. Hiszen nem mindegy egy hivatalos ügy
intézésekor, hogy az adott személy képes-e maga elintézni, vagy különböző kerülőutak
segítségével, más emberek bevonásával tudja csak igénybe venni az adott szolgáltatást.

2
Továbbá a KSH adatok szerint a fogyatékos személyek legnagyobb részét, azaz közel felét a
mozgássérült emberek alkotják, akik számára az akadálymentes környezet kialakítása
elengedhetetlen. (FSZK, 2018; Janák K. & Tokaji Károlyné, 2018)
A témaválasztásomat a társadalmi igény teszi
időszerűvé. Az egyetemes tervezésre való igényt
szemlélteti jobb oldalon látható 1. ábra. A kör
mutatja az összes felhasználó igényét, a szürke
négyzet pedig a termék által figyelembe vett
használói igényeket. Jó látható, hogy számos
csoport (szürke háromszögek) szükségleteit
figyelmen kívül hagyja az átlagos tervezés. A
szaggatott vonallal jelölt négyzet jelöli az
1. ábra: Az egyetemes tervezés (id.: Pandula A. et
egyetemes tervezés által magába foglalt al., 2007, p. 11.)

csoportokat, tehát ez a fajta tervezés a perifériára szorult társadalmi csoportok igényeit is

kielégíti. (Pandula A., Farkas Zs., Zsilinszky Gy., Dr. Fischl G., C., Meriales F., 2007) A
témaválasztásom pedig ezek a perifériára szorult, háromszögekkel jelölt személyek indokolják,
akik valamilyen okból kifolyólag társadalmi vakfoltot jelentenek az emberek többsége számára.
Nem tudnak róluk eleget, vagy épp nem akarnak tudomást venni róluk a tervezési folyamatban.
Napjainkban világszerte egyre nagyobb jelentősége van az egyetemes tervezésnek, a
munkaerőpiac és kereskedelem változásai miatt, a megváltozott vagy eltérő munkaképességű
és kulturális hátterű személyek integrációja elengedhetetlenül fontossá vált. Gondoljunk csak
bele hazánk egyre növekvő munkaerőhiány jelentette gondjaiba… (Palkovics R. et al., 2009)
A fogyatékos emberek munkába való bevonása nem csak a társadalmi befogadásra, inklúzióra
van hatással, hanem az állam szociális kiadásait is csökkenti, gazdasági mutatóit pedig
javíthatja. (FSZK, 2018) A munkába való bevonáshoz elengedhetetlen az egyetemesen
tervezett, akadályoktól mentes környezet kialakítása, melyben minden ember része lehet a
produktív munkafolyamatoknak. Tehát az egyetemes tervezésnek társadalmi szemléletformáló
hatásán kívül jelentős a gazdasági hatása is.
Jelentősége van a gazdasági és környezeti fenntarthatóság szempontjából, illetve a fenntartható
fejlődés szociális szempontú megközelítésének is fontos eleme. Mivel ennél a tervezési
szemléletnél a termékek szerteágazóbb fogyasztói közösséget érnek el, ezért a gyártási és
beruházási költségek csökkenthetők, és az életkor előre haladtával sem szükséges a cseréjük,
megváltoztatásuk. (Pandula A. et al., 2007)

3
A társadalom szeretné azt hinni, hogy a fogyatékos embereknek van szükségük ránk, „átlagos”
emberekre, azonban én úgy látom, hogy nekünk is legalább ennyire szükségünk van a
fogyatékos személyekre! Mind közösségi, mind gazdasági szempontból a közösségnek érdeke
a fogyatékos emberek társadalmi integrációja. A társadalmi rehabilitáció nem egy humanitárius
jótétemény, hanem egy olyan cél, mely a közösség hosszútávú javát szolgálja! Ehhez pedig
elengedhetetlen az egyenlő bánásmód, melyhez szükséges a társadalmi paradigmaválás és az
egyetemes tervezés megvalósulása.
Akadálymentesítés fogalma, törvényi háttere
Az európai országokban az akadálymentesítés és a fogyatékos személyekhez való társadalmi
hozzáállás eltérő. A legmagasabb színvonalat a nyugat- és észak-európai országok biztosítják,
mert itt már a ’70-es években elindult a fogyatékos személyek esélyegyenlőségi mozgalma és
ez által a számukra alkalmas és akadálymentes környezet kialakítása is elkezdődött. Mára a
társadalmi elfogadás magas fokán állnak. Törvényeik kevésbé vannak, inkább ajánlásokkal és
anyagi motivációkkal segítik elő az akadálymentes környezet kialakítását, illetve az új épültek
tervezése során már az egyetemes tervezés eszméje is jelen van náluk. Úgy gondolom, ahol a
közösség gondolkodásának részét képezik a fogyatékos emberek, megjelennek a helyes
integrált oktatásban, szerves részét képezik a társadalomnak, ott nem kellenek a szigorú
törvények, hiszen minden tervező, szakember számára magától értetődő, hogy sokoldalú
fogyasztói igényeket kell kielégíteniük. A közép-kelet-európai országokban, ahogy hazánkban
is szigorú törvényi szabályozásokkal igyekeznek a környezetet akadálymentesíteni, ám az
intézkedések mögött még a nincs jelen megfelelő társadalmi elfogadás. Szerintem ez a
különbség tükrözi, hogy törvényekkel, szabályokkal nem helyettesíthető az oktatás-nevelésen
keresztül átadott szemléletformálás. Egyelőre a dél-kelet-európai országok a
legelmaradottabbak, ott még kísérleti programok szintjén vannak az ilyen jellegű törekvések.
(Pandula A. et al., 2007).
Magyarországon az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről
volt az első, amely meghatározta épített környezet kialakításának követelményrendszerét.
Alapját „Az akadálymentesség Európai eszméje” című kézikönyv adja, melyet az Európai Unió
Bizottsága 1996-ban fogadott el, illetve az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési
Szakmai Követelmények) középületekkel kapcsolatos műszaki előírásait használta fel. Ezt a
törvény konkretizálja, mit jelent, ha az épített környezet akadálymentes: „akkor, ha annak
kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat
az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális eszközökre,

4
illetve műszaki megoldásokra van szükségük”. (id. 1997. évi LXXVIII. törvény az épített
környezet alakításáról és védelméről 2 § 1.) Majd a 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos
személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról kiegészítette a többi fogyatékossági csoport
igényeivel, illetve az 5.§-a megfogalmazta a fogyatékos személyek társadalmi beillesztésének
elősegítésének igényét, azáltal, hogy kijelenti, hogy „a fogyatékos személynek joga van a számára
akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre” (id. Pandula A. et al.,
2007, p. 7). Majd az OTÉK 2008 évi módosítása kiterjesztette az akadálymentesség
követelményeit a fogyatékos személyek minden csoportjára. A fent említett 1998. évi XXVI.
törvényben meghatározott a középületek akadálymentesítésére vonatkozó határidő 2005. január
1.-én lejárt, majd a hiánypótlás érdekében 1015/2005 (II.25.) számú Kormány Határozat
intézkedési tervet fogalmaztak meg. A határozat elrendelte, hogy a közszolgáltatást nyújtó
intézmények akadálymentesítését be kell fejezni 2010. december 31-ig el kell és ehhez
különböző anyagi, továbbképzési, szakmai segítségeket nyújtott. (Pandula A. et al., 2007;
Palkovics R. et al., 2009)
A korábban említett 1998. évi XXVI. törvény 2007. évi XXIII. törvény a fogyatékos személyek
jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló módosítása egy úgy paradigmát vezetett be,
az egyenlő esélyű hozzáférést. Ez meghatározta a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű
hozzáférés jogát, ami már kiegészítette az épület akadálymentesítését, azzal, hogy a
berendezéseknek, tárgyak használhatók, a szolgáltatások mindenki számára igénybe vehetők
legyenek, illetve az épület maga mindenki számára megközelíthető legyen. A szolgáltatások
elérhetővé tétele magába foglalja az információs s kommunikációs csatornák biztosítását
minden személy számára. Ezek megvalósításához a szakemberek együttműködésére van
szükség. A törvény megfogalmazásának fontos üzenete, hogy a fogyatékos emberek egy
heterogén csoportot képviselnek, így a szükségleteik is eltérők, s mindannyiunk számára
elérhetővé kell tenni a közszolgáltatásokat. (Palkovics R. et al., 2009)
Az akadálymentességnek vannak törvényileg szabályozott minimális feltételei, ezek a
következők: „az épületbe való akadálytalan bejutás, az épület bejárati szintjén a
közszolgáltatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása, ugyanezen az épületszinten
akadálymentes mosdó-WC helyiség kialakítása” (id. Palkovics R. et al., 2009, p. 10).
Egyetemes tervezés
Az európai és az Egyesült Államok területén az ötvenes évektől egyre több különböző tervezési
elmélet jelent meg, mint például Barrier Free Design, azaz a korlátok nélküli tervezés és az
akadálymentes tervezés, Accessible Design, illetve az eltérő szükségletű felhasználók

5
szükségleteire tervezés, a Design for special needs irányzat. Utóbbi esetében a környezetet
szándékosan a speciális igényeknek megfelelően formálták át az adott speciális szükségletű
személyek számára. Azonban ezek a megoldások gyakran diszkriminatív helyzeteket idéztek
elő például, hogy a mozgássérült feljáró a hátsó bejárathoz került. Ennek a nézőpontnak a
korrigálása több különböző tervezési irányzat megjelenését hozta magával, arra törekedve,
hogy mindenki egyformán, megkülönböztetések nélkül, ugyanolyan feltételekkel használhassa
a környezetét. Az USA területéről származó egyetemes tervezés (Universal Design) mellett két
európai irányzat jelent meg, a tervezés mindenkinek (Design for All) és a befogadó tervezés
(Inclusive Design). Ez a három tervezési szemlélet nagyon hasonló, azonban abban eltérnek,
hogy mi képezi a gondolkodásuk középpontját. Utóbbi kettő a felhasználó szükségleteit, az
életminőség javítását helyezte a középpontba, ezzel szemben a Universal Design egy
termékorientált gondolkodást fejez ki, célja, hogy a lehető legtöbb felhasználónak el tudja adni
a terméket. (Horváth & Kovács, 2010; Pandula A., 2009)
Az előbb említett különbség a Design for All, Inclusive Design és a Universal Design között
gyógypedagógus szemmel rendkívül fontos. Mindegyik be kívánja venni felhasználó közé a
fogyatékos személyt, ám különböző módon tekint rá. Számomra az egyetemes tervezés azért
emelkedik ki ezen irányzatok közül, mert a fogyatékos emberekre úgy tekint, mint a piac
egyenrangú résztvevőjére. Elsősorban vásárlót lát benne, aki megvehetné a terméket és meg
akarja nyerni magának ezt a potenciális vásárlót. Szerintem ez már egy olyan szemléletváltozás
felé mutat a piacon, ami nem a fogyatékosságot szemléli, nem az látja meg elsőként, hanem
végre az egyenrangú embert veszi észre az érintett személyekben.
Az egyetemes tervezés gondolatának eredete az 1950-es évek svédországi funkcionalizmusából
és az 1960-as évek ergonómiai kutatásaiból származik. A 60’-as években erősen hatott a
tervezés szemléletére a szociálpolitika, s ennek hatására indult az egyenlő esélyű hozzáférés és
használat megteremtéséért a „Társadalom mindenkinek” koncepció. A világ számos
országában indultak el hasonló gondolkodású irányvonalak (Design for All, Inclusive Design,
Universal Design). (Pandula A. et al., 2007)
Az egyetemes tervezés alapja, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához az eltérő
igényeket kell figyelembe venni. Mivel nem vagyunk egyformák, ezért sok esetben lehet
valakinek speciális szükséglete, nem csak akkor, ha fogyatékossággal él. Például az idősek,
gyermekek, vagy babakocsit használó személyek, eltérő testméretű emberek is rendelkezhetnek
sajátos szükségletekkel. Ezt a sokféle igényt kell egyesíteni a társadalmi terek megtervezése
során, ezt képviselik az egyetemes tervezés elvei. (Palkovics R. et al., 2009)

6
„Az egyetemes tervezés eszméje az a preventív gondolkodásmód, tervezési stratégia, amely
már a tervezés folyamatának az elején figyelembe veszi a használók képességeinek
különbözőségét. E tervezési stratégia gyakorlásával olyan termékek jönnek létre, amelyek
különleges tervezési megoldások és adaptáció nélkül biztosítják a lehető legtöbb ember
számára a legteljesebb és legönállóbb használhatóságot.” (id. Pandula A. et al., 2007, p. 11.)
Az egyetemes tervezés 3 kritériuma (id. Pandula A. et al., 2007, p. 12.):
• „A tervezés során a lehető legtöbb használói igény figyelembevétele
• Az egyénre szabhatóság figyelembevétele (flexibilitás)
• Az egyéni segédeszközök használatának, kapcsolódásának biztosítása”.
Az Egyesült Államokban az Észak-Karolinai Egyetem egyetemes tervezéssel foglalkozó
központja megfogalmazta az egyetemes tervezés hét könnyen érthető és ellenőrizhető alapelvét.
(Pandula A., 2009) Ezek a következők (id. Pandula A., 2009, p. 10-11):
• „Egyenlő használat
• Flexibilitás
• Egyszerű használat
• Könnyen érzékelhető információ
• A tévedés minimalizálása
• Minimális erőkifejtés
• Megfelelő hely és méret”
Ezek betartásával elősegíthető a társadalom minden tagja számára az egyenlő esélyű részvétel.
Tehát az egyetemes tervezés egyben preventív és holisztikus gondolkodást tükröz, amely már
a tervezési folyamat elején az eltérő képességprofilú és korú felhasználók igényeinek
legnagyobb mértékű figyelembevételén alapul. (Pandula A., 2009)
Az egyetemes tervezés és az akadálymentesítés kapcsolata
Az egyetemes tervezés egy prevenciós szemléletű tervezési mód, mely az akadályok
kialakításának megelőzésére helyezi a hangsúlyt, az akadálymentesítéssel szemben, mely a már
meglévő akadályok elhárítását helyezi a középpontba. Az egyetemes tervezés az
akadálymentesség követelményértékeire épül, s ezáltal próbálja meg a társadalom legnagyobb
részének elérhetővé tenni a szolgáltatásokat, termékeket. Ahogy az 1. ábra (ld. 3. oldal) mutatta,
az egyetemes tervezés sem feltétlen képes minden ember szükségleteit kielégíteni, de egyik
fontos kritériuma, hogy lehetővé tegye egy egyénre szabhatóságot. (Pandula A. et al., 2007)

7
Az egyetemes tervezés és az akadálymentesség elve kapcsán felmerülő gyakorlati
nehézségek
A törvények megszületése rendkívül fontos lépés, ám gyakran a segítő szolgáltatásokat a
fogyatékos személyek egy szűk rétege tudja igénybe venni. Ennek oka egyrészt az, hogy
sokszor a szükséges információ nehezen hozzáférhető vagy hiányzik, illetve gyakran a
szolgáltatások területi elhelyezkedése miatt nehezen igénybe vehető. Számos szolgáltatás
például csak a fővárosban elérhető, ezért egy vidéken élő személy számára nehezen
hozzáférhető. A korábban leírt információhiány nem csupán annyit takar, hogy nem kapnak
tájékoztatást az érintettek. Ez ennél összetettebb. Az érintett személyek számára egy nagy
információhalom áll rendelkezésre a média és az internet nyomán, ám nagy nehézséget jelent
az egyénre szabott információkhoz való hozzáférés. Az információk töredezettek, folyamatosan
változók, sokszor csak részleteket tartalmaznak, ezért nehézséget jelent, hogy mindenki
megtalálja a rá vonatkozó szolgáltatásokat, lehetőséget. A probléma megoldásához szükség
lenne konkrét, fogyatékos személyekkel és szükségleteikkel kapcsolatos tudástartalmak
átadására különböző szakmák számára. Hasznos lenne egy olyan információs és tanácsadási
rendszerre, mely integrálja és folyamatosan nyomon követi a célcsoport számára fontos
információkat, s ezáltal biztosítja az információkhoz való egyenlő esélyű hozzáférés jogát.
(FSZK, 2018)
Az általános tervezés egyik nehézségét jól megmagyarázza a réselmélet, melynek a
„felhasználó képességi szintje, valamint a környezet által elvárt funkcionális szint közti
különbség”(Horváth & Kovács, 2010, p. 14) képez egy rést, mely a fogyatékosságot és ennek
kapcsán kialakuló akadályozott helyzetet szimbolizálja. Az egyetemes tervezés arra törekszik,
hogy ezt a rést minél inkább leszűkítse azáltal, hogy a környezeti elvárásokat oly mértékben
csökkenti, hogy az a lehető legtöbb ember igényeinek megfelelő használatot biztosítson.
A legnagyobb nehézség a társadalmi elfogadás elősegítése, hiszen ezt törvényekkel,
jogszabályokkal nem lehet kialakítani. Az oktatás és a nevelés területén kell elindítani ezt a
folyamatot. A folyamat kezdete az integrált neveléssel kezdődik, mely a megfelelő feltételek
megteremtésével a jövő nemzedékét már sokkal elfogadóbbá, befogadóbbá neveli
gyermekkoruktól fogva. Ez a jövő befektetése, de a jelen helyzetet akkor tudjuk előmozdítani,
ha a szakembereket a megfelelő ismeretekkel ruházzuk fel, és érzékenyítjük őket a téma iránt,
hogy ezzel megelőzzük a rosszul kivitelezett, hanyag „akadálymentes” megoldásokat. A
nálunk előrébb járó országokban az integrált oktatás előrehaladottabb helyzetének
következtében az építészek is nyitottabbak az akadálymentesség követelményeinek

8
teljesítésére, akkor is, ha ez nem kötelező számukra. Úgy gondolom, hogy hazánkban is ebbe
az irányba kell tartanunk. (Pandura A. et al, 2007)
Gondot jelent, hogy hazánkban az akadálymenteség kifejezés általánosságban nagyon szűk
jelentéssel bír, leggyakrabban a kerekesszéket használó személyek szükségleteinek
kielégítésért értik alatta. Azonban ez ennél sokkal tágabb jelentéssel bír, ahogy ezt korábban a
1997. évi LXXVIII.törvény kapcsán említettem. A téves értelmezés miatt gyakran nincs
hajlandóság az akadálymentesség követelményeinek teljeskörű kivitelezésére, s ennek
kezelésére jelenthet gyógyírt az egyetemes tervezés szemléletének elterjedése és gyakorlati
alkalmazása. (Pandura A. et al, 2007)
A egyetemes tervezés megjelenése az építész mérnök képzésben
Egy tervezőnek „munkája során sok megoldandó problémával találkozik, azonban mindig szem
előtt kell tartania a célt, hogy munkájának eredménye a felhasználót szolgálja” ( J. Christopher,
id. Horváth & Kovács, 2010, p. 13). Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy az adott akadályt a
lehető legpontosabban ismerje, lássa az összefüggéseit, s így a lehető legjobb módon oldja meg.
Ezért tehát ebben az esetben a fogyatékos és más szempontból speciális igényű személyek
szükségleteit, számukra akadályt jelentő tényezőket kell jól ismerni egy építészeknek, s ezáltal
fog tudni nekik is megfelelő módon tervezni. (Horváth & Kovács, 2010)
Világszerte számos kezdeményezés és projekt létezik, amely az egyetemes tervezés eszméjének
terjesztésével foglalkozik. „Megjelentek olyanok is, amelyek célja egy professzionális hálózat
létrehozása olyan tanárok részére, akik nemzeti és nemzetközi szinten részt vesznek az
egyetemes tervezés tanításában. Az Egyesült Államokban például Elaine Ostroff (Adaptive
Environments, Boston) és az UDEP hálózata havonta digitális hírlevelet tesz közzé az
interneten a kb. 300 résztvevőből álló és egyre növekvő, egyetemes tervezést tanító tanárok
nemzetközi hálózata számára. Elaine Ostroff egyébként egy weboldalt is létrehozott az
univerzális formatervezés oktatásával kapcsolatban (www.udeducation.org), itt a tanárok
cserélhetik a tanítási tapasztalataikat és ismereteiket. Angliában is működik egy professzionális
hálózat, az Inclusive Design Speciális Érdeklődési Csoport (SIG), amelyet Ruth Morrow
koordinál a Sheffield Egyetemen. Svédországban pedig nemrégiben kezdeményezték az
egyetemes tervezést tanító tanárok hivatásos hálózatát, az UDEP-t, amelynek célja a
svédországi oktatási programok kínálatának növelése, és ezzel egyidejűleg a szakmai párbeszéd
és az oktatási fórumok összehangolása. Ezt a fórumot Jan Paulsson a Chalmer Egyetemen és
Lena Sperling a Lundi Egyetemen együtt koordinálja.” (Kennig & Ryhl, 2002:3-4, Réti Karina
fordítása)

9
Vannak olyan a projektek, amelyeket egy személy, vagy egy adott oktatócsoport kezdeményez,
de vannak olyanok is, amelyek nagyszabású projektekből indulnak ki. Abban az esetben
valószínűbb, hogy az egyetemes tervezés beépül az adott intézmény tantervébe, ha a projekt
egy nagyobb munkaterv részét képezi, amely több intézményt érint, és több évig tart. (Kennig
& Ryhl, 2002; Réti Karina fordítása) Ezért szerintem nagyon fontos lenne, hogy hazánkban is
kialakuljon egyfajta jó gyakorlat, és csatlakozzunk valamilyen módon ezekhez a nemzetközi
kezdeményezésekhez.
Japán társadalma egyre öregedő, néhány év és a népesség több mint 20% időskorú lesz, és ez a
tény a felhasználói felfogás megváltoztatását szükségessé teszi. Elkezdődtek olyan programok,
mint a NEC Design Group és a Tama Művészeti Egyetem Ipari Design Tanszékének
együttműködése. (Kennig & Ryhl, 2002; Réti Karina fordítása) „A projekt célja nem csupán az
egyetemes tervezés koncepciójának, alapvető ismereteinek beépítése az oktatási programba,
hanem az oktatás és a gyakorlat összekapcsolása, az iparral való együttműködése volt.”
(Kennig & Ryhl, 2002:28, Réti Karina fordítása) A pontos felhasználói igények megismerése,
az egyetemes tervezés koncepciójának megértése és a valódi termékfejlesztés képezték a
program központi részét. A projekt több éven át tartott, s különböző egyetemes tervezéssel
kapcsolatos műhelyeket rendeztek. A következő témák jelentek meg: „fogyatékossággal élő
felhasználó, akadályok felfedezése ismerős környezetben, virtuális fogyatékosság élménye,
virtuális időskorú tapasztalat, akadályok felfedezése a termékekben, és ismert tárgyak
áttervezése az egyetemes tervezési koncepciókkal. A műhelyek közös célja az volt, hogy a
résztvevőket tapasztalati tanuláson, elemzésen és szimulációs képzésen keresztül megértsék
saját testükön keresztül mi a probléma.” (Kennig & Ryhl, 2002: 29; Réti Karina fordítása) A
program sikeresnek bizonyult.

Úgy gondolom, hogy ez a fajta műhelymunka olyan módszer, mely hatékony az egyetemes
tervezés eszméjének terjesztésében, hiszen a saját élményű tanulással a hallgatókra sokkal
mélyebb hatást tudunk gyakorolni. Az egyetemes tervezés oktatásában kulcsfontosságú az
érzékenyítés, ezért az ilyen műhelymunkák mérnökképzésbe való bevezetését hatékonynak
tartom. Szerencsére vannak ehhez hasonló kezdeményezések, melyre a későbbiekben még
kitérek.

Az említett Japán projektben a műhelymunkák mellett nagy hangsúlyt fektettek a potenciális

felhasználói csoport bevonására. „Az idős emberek és a fogyatékkal élők meghallgatásait
megszervezték, interjúkon, felhasználói megfigyeléseken keresztül a hallgatók betekintést
nyertek a felhasználói csoport mindennapi életének jelenlegi problémáiba, valamint a

10
kívánságaik és gondolataik jobb megértésébe.” (Kennig & Ryhl, 2002:29; Réti Karina
fordítása) A hallgatók egy egésznapos feladatprogramon vettek részt, ahol megismerték a
fogyatékos személyek szükségleteit, mindennapos akadályait, majd elemezték a
tapasztalataikat. Ezt egy tényleges tervezési folyamat követte, melyben a csoport minden tagja
részt vett. A tervezett tárgyakat a hallgatók és a fogyatékos, speciális szükségletű felhasználók
kipróbálták egyesével, egyénileg véleményezték, majd a csoport közösen megbeszélte a termék
értékelését. A folyamatban tanácsadók is részt vettek. (Kennig & Ryhl, 2002; Réti Karina
fordítása)

Véleményem szerint a személyes kontaktusteremtés, a közös tapasztalatszerzés közelebb hozza

a tervezőket a felhasználókhoz, hiszen a mindennapi nehézségek közös átélése mély benyomást
tud gyakorolni a hallgatókra, s ezáltal közelebb kerülnek a nehézségek megértéséhez. Azok
tudnak jól megoldani egy problémát, akik átérzik annak jelentőségét, s ezért tartom fontosnak
kiemelni a programnak ezt az elemét. Az, hogy ezekkel az emberekkel együtt gondolkodva
kellett átgondolniuk a termékek értékelését, nem csupán a velük való kooperációt és
kommunikációt tanította, hanem azáltal, hogy a csapat egyenrangú tagjait képezték egyfajta
szemléletet is átadott. Tükrözte azt, hogy a csapatban mindenki, függetlenül a képességeitől,
egyenrangú és a véleménye azonos értékű. Ez már nem csupán oktatás, hanem személetre való
nevelés, amely szerintem elengedhetetlen részét kell, hogy képezze a mérnökképzésnek.

Japánban a projektet rendkívül sikeresnek ítélték meg, ezért új tantervet készítettek az

egyetemes tervezés oktatására, amelyet most már teljes mértékben integráltak a Tama
Művészeti Egyetem oktatási programjába. „Ezen kívül az iparág vonatkozásában elkészítették
a feldolgozási utasításokat az egyetemesen tervezett termékek fejlesztésével és gyártásával,
valamint a termékek hatékony marketingjével kapcsolatban. A NEC Design Group 5 tervezési
iránymutatást készített, amelyeket a vállalatok munkájában használnak.” (Kennig & Ryhl,
2002:30; Réti Karina fordítása)

Mivel a skandináv országokból indult az egyetemes tervezés szellemisége, elengedhetetlen,

hogy kifejtsem az egyetemes tervezés Dán Királyságban való oktatásának rendszerét,
módszerét. „Dániában 2000-ben az egyetemes tervezés tanítása kötelezővé vált a tervezési és
építészeti iskolákban, ám a tanfolyamok és a célzott oktatás terén továbbra is nagy különbségek
vannak.” (Kennig & Ryhl, 2002:5; Réti Karina fordítása)

Az Århusi Építészeti Iskolában Poul Østergaard vezet egy kurzust, ami két napig tart, és számos
előadásra épül, amelyeket ő, valamint meghívott tanácsadók, szakemberek tartanak. A

11
tanfolyam kiegészül egy félnapos szimulációs tréninggel, ahol „4 fős csoportokban
rendeződnek a hallgatók, az egyik hallgató érzékszervi vagy mozgáskorlátozottságot szimulál,
a városban egy előre meghatározott helyen kezdenek mozogni (múzeum, könyvtár stb.). A
kiválasztott helyen van egy (…) személy, aki hallgatókkal a tapasztalataikról beszélget és
válaszol minden kérdésükre. Másnap a hallgatók írásbeli, illusztrált elemzést készítenek
tapasztalataikról, amelyeket később felhasználhatnak (…).” (Kennig & Ryhl, 2002:5-6; Réti
Karina fordítása) A diákok aktívan részt vesznek a kurzuson, érdeklődőek, s ez látható abban
is, hogy az egyre több lett az egyetemes tervezés témájú szakdolgozat. (Kennig & Ryhl, 2002;
Réti Karina fordítása) „Poul Østergaard sok információs és oktatási anyagot tett közzé az
egyetemes tervezésről, többek között egy új referenciakönyvet a „Tilgængelig Arkitektur
(Universal Architecture)” gyakorló építészek számára.” (Kennig & Ryhl, 2002:6; Réti Karina
fordítása)

Több, különböző verseny központi témája is az egyetemes tervezés és a fenntarthatóság volt

Dániában. Szerintem ezek elősegítik a téma népszerűsítését és szemlélet terjesztését. „Az
ország építészeti iskoláin végzett projektek mellett meg kell említeni azt is, hogy évek óta
kiegészítő képzéseket kínálnak egyetem előtt álló építészeknek, akik többet szeretnének tudni az
egyetemes tervezésről. A Dán Egyetemes Tervezési Központ kiegészítő képzéseket is tervez az
építőiparon kívüli egyéb foglalkozási csoportok számára. Azt akarják, hogy kiegészítő
tanfolyamokat kínálhassanak az egyetemes tervezésről a tervezőknek, döntéshozóknak,
kézműveseknek stb.” (Kennig & Ryhl, 2002:7; Réti Karina fordítása)

„Anglia Ausztráliához hasonlóan elfogadta az 1995-ös diszkriminációellenes törvényt és ez volt

az alapja az egyetemes tervezés oktatásához szükséges fejlesztéseknek a tervezési és építészeti
iskolákban.” (Kennig & Ryhl, 2002:16; Réti Karina fordítása) Folyamatosan kurzusokat és
tanulmányi egységeket alakítanak ki a témában, valamint - ahogy korábban említettem - az
egyetemes tervezést tanító tanárok létrehozták az inkluzív formatervezésű speciális érdeklődésű
csoport (SIG). Megkísérelték meghatározni a téma oktatásának általános kereteit az angol
intézményekben. (Kennig & Ryhl, 2002; Réti Karina fordítása)

„A négyéves oktatási program három visszatérő témán alapul; „Emberek”, „Kontextus” és

„Fenntarthatóság”. A cél az, hogy a hallgatók ne tekintsék az egyes tényezőket egymástól
függetlennek.” (Kennig & Ryhl, 2002:17; Réti Karina fordítása) Fontosnak tartom, hogy
törekednek az összefüggések láttatására, valamint az „Emberek” téma kapcsán beszélnek a

12
felhasználók és ügyfelek sokféleségéről, illetve az egyetemes tervezés szemléletéről. (Kennig
& Ryhl, 2002; Réti Karina fordítása)

Angliában - a cikk szerint- két különféle egyetem kínálnak „inkluzív tervezés mesterfokozat”-
on való továbbtanulást, valamint számos kurzus, képzés ad lehetőséget a témában való
elmélyülésre. (Kennig & Ryhl, 2002; Réti Karina fordítása)

„Fontos továbbá megemlíteni Roger Coleman munkáját az egyetemes formatervezés fejlesztése

és terjesztése szempontjából. Roger Coleman ma a londoni Királyi Művészeti Intézet (RCA) alá
tartozó Helen Hamlyn Kutatóközpont igazgatója, emellett az RCA-ban 1991-ben létrehozta a
DesignAge-t és az 1994-es Európai Design for Ageing Network-t. A központ az Inclusive Design
termékek fejlesztésével foglalkozik, és kutatásokat végez a társadalmi fejlődés fontosságáról a
terméktervezés szempontjából. Emellett a központ kiállításokat és versenyeket rendez, valamint
kiadványokat publikál. Roger Coleman hihetetlenül nagy hatással volt az angliai fejlesztésekre,
különösen arra koncentrált, hogy a fiatal tervezők megértsék a rokkantsági problémák és az
öregedési tényező összekapcsolásának fontosságát. "Mindannyian számíthatunk arra, hogy
öregedni fogunk, és ezért mindannyian arra is számíthatunk, hogy fogyatékossá fogunk válni,
hacsak nem változtatjuk meg azt a világot, amiben most élünk." (”We can all expect to get old
and therefore we can all expect to become disabled, unless we change the world we are living
in”) - mondja.” (Kennig & Ryhl, 2002:18-19; Réti Karina fordítása)

A nemzetközi gyakorlatban több oktató közös munkája során Írországban egy oktatói csoport
összeszedte az egyetemes tervezés építészeti oktatásban való előmozdításához szükséges
szempontokat. A közös tanítási tapasztalataik alapján ők is leírták, hogy azokat az eljárásokat
tartják sikeresnek, melyek érzékennyé teszik a hallgatókat és növelik a diákok tudatosságát
megfigyeléseken, szimulációkon és kísérleti gyakorlatokon keresztül. Úgy találták, hogy a
tapasztalati tanulás által a hallgatók kifejleszthetnek egy kritikus szemet („critical eye”),
valamint egy méltányoló szemet („appreciate eye”). Ez pedig segíti őket abban, hogy
mindenkinek megfelelő módon tervezzenek. A hallgatók fogékonyak az efféle újításokra, ám
az oktatók néhol vonakodnak, úgy fogják fel az egyetemes tervezést, mint ami hátráltatja a „jó
tervezést”. Ezért hasznosnak tartanák, ha lenne egy hivatkozásforrás, egy jó példatár mutatókról
szakmagyarázatokkal és hozzászólásokkal a számukra. Írnak arról is, hogy jó ötletnek tartják,
hogy az építészképzést az első félévtől a doktori képzésig áthassa az egyetemes tervezés. A
modulként való tanítás hátránya az, hogy megerősíti a hallgatót abban, hogy az egyetemes
tervezés elkülönül az általános tervezéstől olyan, mintha hozzáadott dolog lenne, amit akár ki

13
is lehet hagyni. Viszont ez nem így van. (Harrison, Busby & Horgan, 2015; Burján Máté
fordítása) Ez egy olyan kulcsgondolat szerintem, amely rendkívül fontos az egyetemes tervezés
oktatási gyakorlatában. Sajnos hazánkban még ez nem így zajlik, ahogy a későbbiekben erre
még visszatérek, nálunk moduláris oktatás egysége lehet az egyetemes tervezés.

Leírják, hogy Írországban és Ázsiában úttörő munka folyik azzal kapcsolatban, hogy
megalapozzák az egyetemes tervezés beépítését az építészmérnök képzésbe szakmai
műhelyeben tanított technikákkal, vitákkal, más szakmákkal való együttműködés
fejlesztésével, mivel a kölcsönös tanítás-tanulás technikája hatékony. (Harrison, Busby &
Horgan, 2015; Burján Máté fordítása)

Magyarországon a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete Egyetemes Tervezés Információs és

Kutatóközpontja (ETIKK) foglalkozik az egyetemes tervezés eszméjének terjesztésével,
tanításával és ezzel kapcsolatos fejlesztések kidolgozásával. Honlapjukon olvashatók a
szervezet céljai, melyek a következők: (ETIKK, 20191):

1. „Az egyetemes tervezés és a befogadó tervezés eszméjének terjesztése.”

2. „Mindenki számára használható termékeket bemutató és képzési központ…”
3. „Akadálymentes képzési és munkavégzési gyakorlati bázis kialakítása a felsőoktatásban
és a felnőttképzésben.” – Az ETIKK „iroda- és oktatóterem-komplexumában egyetemi
hallgatók is eltölthetik nyári gyakorlatukat, valamint jelentkezhetnek önkéntes munkára
is. A támogató technológiákat fogyatékossággal élő munkavállalóink használják, így a
hallgatók első kézből tapasztalhatják meg ezek működését. Az egyetemes tervezés
szempontjainak megértéséhez és megfelelő gyakorlati alkalmazásához nagyon fontos
feladat a társadalom érzékenyítése. Az óvodákban és általános iskolákban az
esélyegyenlőségi órák és a digitális tananyagok fejlesztése” által történik az
eszmeterjesztés. „Cél a munkahelyek helyes ergonómiai kialakításának bemutatása is,
mivel a munkatársakra való odafigyelés hosszú távon megtérül. Az idősödő
társadalomnak és az elöregedő munkavállalói rétegnek szüksége van azokra a
megoldásokra, amelyeket jelenleg a fogyatékossággal élő emberek használnak.”
4. „Támogató technológiák bemutató központja a fogyatékossággal élő személyek
számára”

1
http://www.etikk.hu/egyetemes-tervezes/a-kozpontrol/kozpont-celkituzesei/

14
 5. „Kutatási és szakértői központ, tesztelőközpont adatbázissal és könyvtárral
(műhelymunka lehetősége kutatók és PhD hallgatók részére).” „A kutatások számára
fogyatékossággal élő személyekkel való konzultációs lehetőséget kínál” a szervezet.”
6. „Tanácsadó központ közbeszerzésekhez”
7. „Akadálymentes helyszín biztosítása hivatalos tanácskozásokra és rendezvényekre”
Ez a szervezet az egyetemes tervezés legnagyobb élharcosa hazánkban. Azonban mivel ez egy
civil szervezet által működtetett intézmény, nincs hatósági jogköre, szolgáltatásait csak az
érdeklődő ügyfelek veszik igénybe, senki számára nem kötelező. Viszont a segítséget igénylő
partnerei számára számos szolgáltatást nyújt, ahogy azt az előbbiekben olvashattuk. Több
oktatási és érzékenyítő projektben vett részt az ETIKK, melyek közül néhányban
együttműködtek a BME munkatársaival, hallgatóival, ezek segítségével népszerűsítették,
ismertebbé tették az egyetemes tervezés eszméjét. Például a BME (20192) oldalán olvashatunk
róla, hogy 2013. december 9-én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Ergonómia és Pszichológia Tanszékének hallgatói látogatást tettek az ETIKK központjában. A
szervezet invitálására a hallgatók az ETIKK központjában közlekedési csomópontok
tájékozódást segítő elemeinek tervezésével, információs akadálymentesítésével kapcsolatos
terveiket megvitatták a résztvevő fogyatékos emberekkel közösen. A koncepciók az egyetemes
tervezés alapelveinek megfelelően a 2013-as őszi félév „Tervezés speciális felhasználók
számára” c. kurzus zárása képpen jöttek létre. A hallgatók prezentációit a hallgatóság hasznos
tanácsokkal, véleményekkel egészítette ki. Az ilyen típusú együttműködések számos pozitív
hatással lehetnek a tervezőkre. Ebben az esetben a terméktervező hallgatók a kurzus keretein
belül megismerték a fogyatékos és más szempontból speciális szükségletű emberek
szükségleteit, megismerték az egyetemes tervezés szemléletét, s ezek a tapasztalatok
hozzásegítették őket ahhoz, hogy nyitottak legyenek a fogyatékos emberek véleményeire, és
hatékonyan tudjanak együttműködni. Mindkét együttműködő fél szerint gyümölcsöző volt a
projekt, úgy nyilatkoztak, hogy a hasonló programok eredményeként jöhet létre a befogadó
társadalom, környezet. Például az együttműködés korábbi lépéseként „2012-ben a BME-n
létrejött Foglalkozási Rehabilitációs Kutató Központ, amelynek célja a foglalkozási
rehabilitációs célkitűzéseket szolgáló hazai és nemzetközi kutatási projektekben való részvétel,
módszertani fejlesztések - egyik partnere az Egyetemes Tervezés Információs és
Kutatóközpont.” (BME, 20193) Majd 2014-ben elindult újra ezen az egyetemen a

2
http://www.erg.bme.hu/hirek/archiv-hirek/158-hir-tervezes-a-fogyatekos-emberekkel-a-fogyatekos-emberekert
3
http://www.erg.bme.hu/hirek/archiv-hirek/158-hir-tervezes-a-fogyatekos-emberekkel-a-fogyatekos-emberekert

15
foglalkoztatási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szak.
(BME, 20194)

2015-ben a Design Hét kari rendezvényei keretében a BME hallgatói több prezentáció mellett
meghallgathatták Földesi Erzsébet, az ETIKK központ vezetőjének előadását arról, hogy
milyen munkakörnyezetre van szüksége egy megváltozott munkaképességű személynek.
„Olyan munkaeszközöket és hétköznapi tárgyakat is felsorakoztattak, amelyek megkönnyítik a
fogyatékkal élő emberek életét és munkáját.” (BME, 20195) A részvevők között sok
nagyvállalat képviselője volt jelen, mert tájékozódni szerettek volna arról, hogyan tudnak
megfelelően megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazni, amely ígéretes tény a
fogyatékos személyek munkaerő piacon való érvényesülésének szempontjából. (BME, 20196)
Az Alapvető Jogok Bizottságának Hivatala honlapján (AJB, 20197) 2018 júniusában arról
tájékoztatta az olvasókat, hogy az ETIKK a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért
Közhasznú Nonprofit Kft. (FSZK) és az Emberi Erőforrások Minisztérium által támogatott
projektje kapcsán programsorozatot rendezett. Ezen „előadásokat, érzékenyítő tréningeket
tartottak építészeknek, közbeszerzési szakembereknek, a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
hallgatóinak. Emellett a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékével együttműködve,
terméktervező hallgatóknak elkészült egy online tananyag, amelyet dr. Jókai Erika egyetemi
adjunktus, a BME oktatója mutatott be. Az anyag tartalmaz egy rövid oktatófilmet, amely az
étkezésen, terítéken, evőeszközökön keresztül mutatja be az egyetemes tervezés szempontjait.”
(AJB, 20198) Továbbá elkészült Az Egyetemes tervezés – Jó példák tára kiadványa, mely az
ETIKK honlapján megtekinthető és ingyenesen olvasható, letölthető.
A legújabb hír, amit az ETIKK honlapján olvashatunk, hogy 2019-ben a BME Hallgatói
Szolgáltatói Igazgatóság felkérte a központot, hogy végezze el a létesítmény akadálymentességi
és egyetemes tervezés szempontú felmérését. A felmérés idén augusztusban meg is történt, az
eredmények nyilvánossá tétele hamarosan várhatóak. (ETIKK, 20199)
Hazánkban az egyetemes tervezés oktatását tehát az ETIKK és partnerei folyamatosan
igyekeznek interaktív programokkal, együttműködésekkel előmozdítani. Úgy gondolom, hogy

4
http://www.erg.bme.hu/hirek/archiv-hirek/158-hir-tervezes-a-fogyatekos-emberekkel-a-fogyatekos-emberekert
5
https://www.gtk.bme.hu/blog/ahol-elmeny-a-felhasznaloi-elmeny/
6
https://www.gtk.bme.hu/blog/ahol-elmeny-a-felhasznaloi-elmeny/
7
https://www.ajbh.hu/jelentesek-inditvanyok-allasfoglalasok/-
/calendar/event/2859930?p_p_state=maximized&inheritRedirect=true)
8
https://www.ajbh.hu/jelentesek-inditvanyok-allasfoglalasok/-
/calendar/event/2859930?p_p_state=maximized&inheritRedirect=true)
9
http://www.etikk.hu/hir/ujabb-bme-es-etikk/

16
az ETIKK és a BME szoros együttműködése jótékonyan hat arra, hogy a mérnökképzésben
egyre elterjedtebbé váljanak az egyetemes tervezés alapelvei. A közös programok, előadások
szervezése lehetőséget nyújt rá, hogy a mérnökhallgatók empatikusabbá váljanak a fogyatékos
emberek felé és egyre inkább nyitottak legyenek a számukra is felhasználóbarát épületek,
tárgyak tervezésére.
A nemzetközi és hazai példák felsorakoztatása alapján elmondható, hogy az egyetemes tervezés
oktatásának a mérnökképzésben a képzés egészét átívelő, koherens egységként érdemes
tanítani. Ezáltal tudatosítható a hallgatókban, hogy ez nem egy különálló lehetőség, hanem a
tervezés egészét átható szemléletnek kell lennie. Ahogy korábban említettem a tantervbe való
sikeres beépülés is az idő függvénye, ezért fontos, hogy a tanítási folyamatok több éven át
íveljenek. Az oktatás módszerét tekintve pedig a tapasztalati tanulás a legcélravezetőbb. Tehát
a tanítás folyamatát a szimulációk, a gyakorlati feladatok, műhelymunkák kell, hogy
jellemezzék, az elméleti előadások csupán elhanyagolható részét alkothatják. A példák alapján
azt is megtudhattuk, hogy a sikeres projekteknek szinte mind részét képezték a fogyatékos
emberekkel való együttműködés, a személyes kapcsolatteremtés, a közös tanulás-tanítás.
Összességében úgy látom, hogy a sok precedensben talán ez a három kiemelt elem közös, tehát
az egyetemes tervezés sikeres oktatásának a mérnökképzésben ezek beépítését kell szem előtt
tartani. Úgy látom a hatékony módszerek, jó kezdeményezések már jelen vannak, és a
fogyatékos emberek bevonása a projektek jelentős részében már működik, tehát a harmadik
kritériumra kell hangsúlyt fektetnünk, a képzést átívelő szemléletformálás kialakítása kell, hogy
átvegye a moduláris oktatási megközelítés helyét.

Kutatás
Kutatás célja
Szeretném feltérképezni a mérnökhallgatók, fogyatékos személyekkel és a nekik való
tervezéssel kapcsolatos attitűdjét, ismereteiket, illetve megismerni, hogy az építészmérnök
hallgatók milyen mértékben vannak tisztában az egyetemes tervezéssel kapcsolatos
tevékenységekkel.

17
Kutatási kérdéseim
1. A mérnökhallgatók ismerik az akadálymentesítés és az egyetemes tervezés fogalmát?
Értik-e a különbséget?

2. A mérnökhallgatók mennyire érzik fontosnak, hogy a fogyatékos és más szempontból

speciális szükségletű emberek számára megfelelő módon tervezzenek?

3. A mérnökhallgatók mennyire találkoznak tanulmányaik során azzal, hogy hogyan tudnak

fogyatékos személyek számára is megfelelő módon tervezni?

4. Milyen attitűddel fordulnak a mérnökhallgatók a fogyatékos személyek szükségletei felé?

5. A mérnökhallgatók felismerik a fogyatékos személyeket akadályozó tervezési hibákat

képek alapján?

Vizsgálati személyek
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar hallgatói közül 47
személy töltötték ki a kérdőívet, illetve egy hallgató a Széchenyi István Egyetem Építész-,
Építő- és Közlekedésmérnöki Karról, akinek a válaszait a továbbiakban figyelmen kívül
hagyom, mert nem tartozik a vizsgált populációba. A BME építészmérnök hallgatók
létszámáról a Budapesti Mérnöki és Gazdaságtudományi Egyetem Intézményfejlesztési
tervének 1. számú mellékletéből
szereztem információkat. Ennek Évfolyam szerinti megoszlás
Másod
adatai alapján a BME építészmérnöki éves
Első éves
szakjára 2011-ben 2171 fő, 2012-ben vagyok; 0; vagyok; 10;
0% 21%
1999 fő, 2013-ban 1974 fő, 2014-ben
1867fő, 2015-ben pedig járt 1902 fő.
(BME, 2017) Frissebb adatot nem Negyed
éves
találtam. Ezen adatok alapján az vagyok; 27; Harmad
58% éves
alapsokaság átlagosan körülbelül vagyok; 10;
21%
1983 fő. Az átlag alapsokaság 2,4%-
a töltötte ki a kérdőívem. A kitöltők 1. számú diagram: Évfolyam szerinti megoszlás

nemek szerinti megoszlása a nők

irányába hajlott, 33 nő és 14 férfi töltötte ki a kérdőívem. A két legfiatalabb kitöltő 20 éves volt,
a legidősebb 37, egy kitöltő esetében nincs adat a koráról. Egy válaszadó kivételével, minden
kitöltő 20 és 27 év közötti. A legtöbb kitöltő (17 fő) 23 éves, és negyedéves volt, ahogy azt a 1.
számú diagram mutatja.

18
A kutatás módszere és menete
A kutatást megelőzte az elméleti háttér feltárása és hasonló kutatások megismerése, ezáltal és
egy kérdőív kitöltetésének segítségével igyekeztem választ kapni a kérdéseimre.
Megkerestem e-mailben a BME hivatalos honlapján talált e-mail címeken keresztül az egyetem
információs portálját és a dékáni hivatalt több ízben. Azonban érdemi választ nem kaptam.
Írtam a titkarsag@epitesz.bme.hu és a dekanihivatal@epitesz.bme.hu címre május 14-én, július
9-én, valamint a dékáni hivatalnak augusztus 2-án és 24-én is. Továbbá az info@kth.bme.hu
címre is írtam május 2-én, és július 9-én. Utóbbi e-mailemre azt válaszolták, hogy keressem
meg a dékáni hivatalt, azonban őket továbbra sem tudtam elérni. Négy különböző alkalommal
kerestem őket telefonon a nyári ügyelet idején, kedd délelőttönként, de egyik alkalommal sem
jártam sikerrel.
Az interneten megkerestem az online elérhető adatokat a hallgatói létszámmal és a
mintatantervvel kapcsolatba, s ezeket az adatokat elemeztem.
A kutatásomhoz egy kérdőívet állítottam össze, melyet Google Drive segítségével tettem
elérhetővé a hallgatók számára. Mielőtt kitöltettem volna egy próbakitöltést végeztem 2019.
05. 12-én egy harmadéves mérnökhallgatóval, hogy az esetleges félreértéseket elkerüljem.
Néhány helyen módosítottunk a megfogalmazásomon, a próbakitöltést követően. Ezt követően
2019.05.14-én elérhetővé tettem a kérdőívet a kitöltők számára. Elküldtem a korábban említett
két e-mail címre, azzal a kéréssel, hogy a Neptun felületén keresztül tegyék elérhetővé a
hallgatók számára. Ez azonban tudtommal nem történt meg. Továbbá a BME Építészmérnöki
Kar Facebook oldalának üzemeltetőjét kértem, hogy tegye elérhetővé a kérdőívem a csoport
számára, tőlük választ sajnos nem kaptam. Azonban két BME építészmérnök szakán tanuló
hallgató ismerősöm kértem, hogy további zárt mérnökhallgató csoportokkal osszák meg a
kérdőívem, akik ezt megtették.
A kérdőívem 26 kérdésből állt, melyek három szakaszba oszlottak el. Az első szakasz négy
kérdésből állt, mely az illető személyes adatait (nem, kor, egyetem, évfolyam) kérte. A második
szakasz 14 kérdésből állt, melyek már a kutatási kérdések feltárását célozták. Ezek közül három
kérdésre rövid szöveges választ kellett adni, négyre ötfokú Likert skálán kellett jelölni, 7 kérdés
feleletválasztós volt, melyek közül egy esetében egy „egyéb” válasz lehetőséget is megadtam,
amihez lehetett egyéni választ megadni. Az utolsó szakasz 8 kérdése képeket és hozzájuk
kapcsolódó kérdéseket tartalmazott, melyek közül 5-re rövid választ, 3-ra feleletválasztós
lehetőségek közül kellett választani.

19
Több helyen kértem a hallgatókat, hogy rövid szöveges választ adjanak, azért, hogy
árnyaltabban lássam a nézőpontjukat, megvizsgálhassam szóhasználatukat, s ezáltal
szerteágazóbb információkat szerezzek ismereteikről, véleményükről, attitűdjükről.
A visszajelzések kapcsán célszerű lett volna kifejtenem a kérdőív elején, hogy a családi
házakra, vagy a középületekre gondolok a kérdés kapcsán. Sajnos ezt nem tettem meg, mivel
nem gondoltam, hogy ez szükséges lenne, én automatikusan a középületekre, társadalmi terekre
gondoltam, hiszen a családi házát, mindenki a saját szükségleteinek megfelelően alakítja ki, az
nem közügy. Ezzel a felmerülő bizonytalanságokat ki lehetett volna zárni.
Kutatási eredmények
A kutatási eredményeimet a kutatási kérdések részletezésével és megválaszolásával fogom
részletezni.

A mérnökhallgatók ismerik az akadálymentesítés és az egyetemes tervezés fogalmát? Értik-e

a különbséget?
Az első kutatási kérdésemre a választ kutatva megkértem a mérnök hallgatókat, hogy próbálják
meg megfogalmazni saját szavaikkal, mit jelent az akadálymentesítés és mit jelent az egyetemes
tervezés. A válaszokat csoportosítottam különböző szempontok szerint, ami a 2. számú
diagramon látható, illetve egyes megfogalmazásokat kiemeltem, melyek az adott személy
attitűdjéről, téves vagy helytálló ismereteiről adott számot. A diagramsorok végén látható
számok az adott csoportba eső válaszok számát jelölik.

20
 Hogyan fogalmazná meg, mit jelent az akadálymentesítést?

Azon meghatározások, amelyek egynél több, de nem minden

3
fogyatékossági típusra terjednek ki.

Nehezen kategorizálható megfogalmazások. 9

Azon meghatározások, amelyek úgy fogalmaznak, hogy a

lehető legtöbb ember számára használhatóvá kell tenni az 1
épületeket.
Azon meghatározások, amelyek úgy fogalmaznak, hogy
7
mindenki számára használhatóak legyenek az épületek.
Azon meghatározások, amelyek nem csak a fogyatékos
személyeket, hanem más speciális szükségletű embereket is 2
megneveznek.
Azon meghatározások, amelyekben a minden fogyatékossági
12
csoport számára egyenlő hozzáférést biztosítsa megjelenik.

Azon meghatározások, amelyekben megjelenik az egyenlő

2
esély.

Azon meghatározások, amelyek csak a mozgássérültekre

10
terjed ki.

Azon meghatározások, amelyek csak a speciális szükségletű

1
személyeket nevezi meg.

0 2 4 6 8 10 12 14

2. számú diagram: Az akadálymentesítés megfogalmazásai

Ahogy a 2. számú diagramon is látható, a legtöbb válaszban (12 fő, 25,5%) megjelenik a
minden fogyatékossági csoport számára egyenlő hozzáférés biztosítása. Volt további három
válaszadó (6,4%), akik egynél több fogyatékossági csoportot neveztek meg a
meghatározásukban, nem2.csak
számúa diagram:
mozgássérülteket. Azt gondolom,
Az akadálymentesítés hogy ez egy nagyon pozitív
megfogalmazásai
arány, hiszen a válaszadók negyede pontosan tisztában van az akadálymentesítés lényegével,
és további 6,4%-uk érti, hogy a fogalom nem csak mozgássérültek szükségleteinek kielégítését
takarja. Két válaszban (4,3%) az egyenlő esélyek biztosításával határozták meg a fogalom
jelentését. További pozitív visszajelzés a válaszok alapján, hogy a kitöltők közül többen (7 fő,
14,9%) úgy fogalmaznak meghatározásukban, hogy mindenki számára használhatóak legyenek
az épületek. S ez a fajta gondolkodás már az egyetemes tervezés mögött álló globális,
emberközpontú szemléletet tükrözi, hiszen nem fogyatékos személyként hivatkoznak ezekre az
emberekre, hanem a „mindenki” részeként, a társadalom egyenjogú tagjaként.

21
A szemléltetés kedvéért kiemelnék két választ, tekintsük meg a megfogalmazás mögött álló
tartalmakat:

a) „A valamilyen szempontból fogyatékkal élőket vagy egyéb mozgásukban korlátozott

személyeket segítő aktív és passzív megoldások kialakítása.”(9. válaszadó)
b) „Olyan helyek létrehozása, amit mindenki hasonló könnyedséggel tud használni.”(34.
válaszadó)

Mindkét megfogalmazás másképp, de takarja a fogalom lényegét. Az első megfogalmazás (a)

sokkal szakmaibbnak tűnik, törekszik pontosan körülhatárolni azt a társadalmi réteget, akit az
akadálymentesítés érint, és meghatározni, hogy milyen megoldásokat takar az így kialakított
környezet. Illetve nagyon fontos a „segítő” szót kiemelnem, hiszen ez tükrözi, hogy ezek a
megoldások azért vannak, hogy segítsék azt a személyt, aki képtelen lenne máshogy elvégezni
az adott tevékenységet. A második megfogalmazás (b) nem konkretizálja, nem próbálja
szakmai szavakkal megnevezni azt, hogy kik számára szól az akadálymentesítés, sőt azt sem
tartja fontosnak, hogy meghatározza, milyen megoldásokra van ehhez szükség. Ebben a
megfogalmazásban nincs segítségről szó, viszont ott van az, hogy „hasonló könnyedséggel”
tudja használni az illető. Számomra ez egy nagyon érzékletes különbség. A segítség szó mögött
úgy gondolom, ott van az a kissé leereszkedő gondolkodásmód, hogy nekünk, ép embereknek,
segítenünk kell a fogyatékosoknak, akik maguktól képtelenek lennének dolgokra. Van ebben
egy kevés alárendelő szemlélet, hiszen a segítő és a segített már egyfajta hierarchiát, eltérő
helyzetet tükröz. (Ettől ez még nem rossz!) Viszont az a megfogalmazás, hogy Ő maga „hasonló
könnyedséggel” tudja használni az adott helyet, eszközt, már nem ezt tükrözi. Hiszen nem mi
segítjük az adott személyt a használatban, hanem ő maga válik képessé a használatra. Ez azt
jelenti, hogy nem építünk elé akadályt, ahogy magunk elé sem. Szerintem ez a kulcsgondolata
az akadálymentesítésnek, hogy a környezeti akadályokat hárítjuk el és nem az embert tekintjük
akadályozottnak, akinek segíteni kell legyőzni az akadályokat.

Visszatérve a válaszokhoz, eltérően a korábbiaktól, sok válaszadó (10 fő, 21,3%) csak a
mozgássérült személyekre vonatkozó akadálymentesítéseket vette bele a meghatározásába. Ez
tükrözi a korábban leírt általános hibás nézetet, hogy az akadálymentesítés a fogyatékos
személyek csak ezen szűk csoportjára vonatkozik.

A válaszadók közül kettőnél jelent meg az önálló, független használat a meghatározásban,

illetve további egy személy válaszában jelent meg a „nehézségek nélkül” gondolat. Ezek is

22
mind pozitív hozzáállást tükröznek, és tudatosságot arra nézve, hogy az illető érti az
akadálymentesség lényegét. A nehezen kategorizálható válaszok a következők voltak:

1. „Bármilyen formában korlátolt emberek segítését, jelen esetben az épület rendeltetés

szerű használatában úgy, hogy problémába ne ütközzön”. (21. válaszadó)
2. „Épületek használhatóságának biztosítása különleges igényű vagy korlátozott
lehetőségű felhasználók számára.” (28. válaszadó)
3. „A hátránnyal rendelkező személyek számára is lehetővé tenni a zökkenőmentes
épülethasználatot.” (35. válaszadó)
4. „Olyan épületet készíteni, aminél az épületen belüli, funkcióból fakadó közlekedési
utakat az ember több érzékszervén keresztül is képes megérteni és rajtuk keresztül
történő közlekedés az átlagnál rosszabb mozgás koordinációval sem okoz nehézséget.”
(38. válaszadó)
5. „egyetemes használatot: minden csökkentett képességű használó akadály nélkül, de
legalább megkönnyítve tudja bejárni az épületet” (41. válaszadó)
6. „A felhasználók különbözőségeinek figyelembevétele” (43. válaszadó)
7. „azoknak a személyeknek, akik valamilyen szinten korlátozottak az épület
használatával kapcsolatban (kerekesszékes, idős, asztmás, látássérült), biztosított
legyen az épület valamennyi helyiségének használata (ez nem jelenti azt, hogy
mindegyik)” (44. válaszadó)
8. „Csökkent cselekvőképességű felebarátaink által is -bizonyos kompomisszumokkal-
használható épület.” (46. válaszadó)
9. „Sérült, fogyatékkal élő emberek életének segítése, könnyítése!!!” (47. válaszadó)

(A megfogalmazásokat változtatás nélkül idéztem.) Ebbe a kategóriába azokat a válaszokat

soroltam, amik a pontatlan vagy nehezen kategorizálható megfogalmazások miatt nem
csoportosíthatók egyértelműen. Például a „csökkent cselekvőképességű felebarátaink” (46.
válaszadó) kifejezés tartalma nem egyértelmű. A cselekvőképesség jogi fogalom. Egyrészt nem
minden fogyatékos személy cselekvőképessége korlátozott, másrészt pedig nem minden
csökkent cselekvőképességű személy fogyatékos. Illetve ez a jogi kategória nem kapcsolódik
szorosan az akadálymentességhez, hiszen az adott személy jogaira és kötelességeire vonatkozik
nem pedig az adott személy állapotára. A félkövéren szedett szavak mind helytelen
fogalomhasználatot jelölnek, a kékkel kiemelt részek pedig ellentmondanak az egyetemes
tervezés elméletének, de még az akadálymentesítés gondolatának is, aki szerint elfogadható, ha
nem minden helység elérhető, vagy csak kompromisszum árán az. Némelyik igen meglepő

23
gondolkodást sugall, sok elég pejoratív hangvételű számomra. Az olvasottak azt az érzést
keltették bennem, hogy ezek az emberek valamiért nagyon finoman akartak fogalmazni, ám a
válaszaikon érződött a gondolkodásmódjuk. A dolgozatom legelején utaltam már a
szóhasználat mögött rejtőző attitűd jelentőségére, azt gondolom, ha elolvassuk ezeket a
szavakat: „korlátolt”, „hátránnyal rendelkező”, „átlagosnál rosszabb”, „csökkentett
képességű”, „korlátozott lehetőségű”, akkor egyértelműen érezhető mögötte az a negatív
attitűd, mely alárendelt, kisebb értékű személyként tekint a fogyatékos emberekre.

Az egyetemes tervezés meghatározása során is csoportosítottam a válaszokat, amely a 3. számú

diagramon látható. A csoportok megnevezését jelölő sávok mögött, az adott csoportba tartozó
válaszok számát soroltam.

Hogyan fogalmazná meg, mit jelent az egyetemes tervezés?

Egyéb, nem egyértelmű válaszok. 2

Azok a válaszok, amelyek nem tartalmazzák a fogalom

14
értelmét, nagyban eltérnek tőle.

Azok a válaszok, amelyek a fogyatékos emberekre, vagy

akadálymentesítésre kiterjednek, de nem jelenik meg 2
bennük a mindenkire való tervezés gondolata.
Azok a válaszok, amelyek tartalmazzák a mindenki vagy
a lehető legtöbb ember számára használható módon való 16
tervezés szemléletét.

Nem tudja megfogalmazni, vagy kihúzta a választ. 13

0 2 4 6 8 10 12 14 16 18

3. számú diagram: Az egyetemes tervezés megfogalmazásai

A válaszadók 34%-a (16 fő) helyesen értelmezte az egyetemes tervezés fogalmát,

meghatározásukban megjelent a mindenki, vagy a lehető legtöbb ember számára megfelelő
tervezés gondolata. Közel ugyanannyi válaszadó (29,8%, 14 fő) azonban egyáltalán nem értette
a fogalom értelmét és válasza nagyban eltért a valós meghatározástól. Olyan válaszokat adtak
például:
 „Minden szakág együtt tervez?” (29. válaszadó)
 „Az épületet egy komplex egészként folyamatosan fejlesztő tervezői magatartás.” (28.
válaszadó)
 „átfogó látásmóddal való tervezés, mindenre figyelve”. (3. válaszadó)

24
Azonban ezek közül a legmegdöbbentőbb a következő volt: „Az egyetemi tanárok kényét-
kedvét kiszolgáló időpocsékoló tevékenység”(16. válaszadó). Illetve egy újabb jelentős
százaléka (27,7%; 13fő) a kitöltőknek, egyáltalán nem tudta megfogalmazni, mit jelenthet az
egyetemes tervezés. Tehát összességében a válaszadók több mint felének (61,7%-a) nincs, vagy
merőben téves elképzelése van az egyetemes tervezés jelentéséről. Így elmondható, hogy az
akadálymentesítéssel kapcsolatban sokkal tájékozottabbak a kitöltők, mint az egyetemes
tervezéssel kapcsolatban.
Erre a kérdésre is kaptam olyan válaszokat, melyeket nehezen lehetett besorolni, mert nem
voltak egyértelműek, túl tág kört írtak le, ezek a következők voltak:
1. „Mindenkinek jó legyen” (2. válaszadó)
2. „Mindent magában foglaló tervezés.” (14. válaszadó)

Ezt követően a hallgatók láttak két osztott képet, „A” és „B” megjelöléssel. Az egyiken kétfajta
lépcsőt, a másikon pedig én szerkesztettem egy képet, amin két fajta mosdót láthattak (lásd. 1.
kép). A feladatuk az volt, hogy jelöljék meg, melyik képen látható egyetemesen tervezett és
melyiken akadálymentesített lépcső/mosdó. Ezzel a kérdéssel azt kívántam vizsgálni, hogy
ráismerés szintjén értik-e a különbséget az egyetemes tervezés és az akadálymentesítés között.

1. kép: Akadálymentes vagy egyetemesen tervezett lépcső?

Az első képen az „A” betűvel jelölt lépcső egyetemesen tervezett, mert a rámpát használó
személyek útja nem különül el a lépcsőt használó személyekétől, tehát mindenki egyaránt
használhatja ugyanazt a lépcsőt. Ezzel szemben a „B” képen akadálymentesített lépcső látható,
mert a rámpát használók útja elkülönül a lépcsőt használókétól. Majdnem az összes hallgató
(45 fő; 95,7%) helyesen jelölte meg, hogy az „A” lépcső az egyetemesen tervezett a „B” pedig
az akadálymentesített, csupán két fő (4,3%) jelölte meg fordítva.

25
A második képen (ld. 2. kép) két épület mosdói voltak láthatók. Az „A” képen egy
akadálymentesített megoldás látható, mert a mozgássérült mosdó elkülönül a férfi és a női
mosdótól, tehát másik illemhelyet kell használnia,
mint a többi személynek. Ezzel szemben a „B” képen
a mozgássérült illemhely a női, illetve a férfi
mosdóban van elhelyezve, tehát ez egyetemesen
tervezett, mert az illető a saját nemének megfelelő
mosdót használhatja, úgy ahogy mindenki más. A
különbség itt is az, hogy az egyetemesen tervezett
épület nem szeparálja az eltérő szükségletű
2. kép: Akadálymentes vagy egyetemesen
tervezett mosdó? személyeket, hanem úgy alakítja ki a teret, hogy
számukra is használható legyen. A mosdók esetében a hallgatók 76,6%-a (36 fő) helyesen
jelölte meg, hogy a „B” kép az egyetemesen tervezett, és 23,4 %-a (11 fő) helytelenül válaszolt.
2. kép: Akadálymentes vagy egyetemesen
Összességében a kétmosdó?
tervezett kép esetében a hallgatók jelentős többsége értette az akadálymentes és az
egyetemesen tervezett terek különbségét. Ebből arra következtetek, hogy a ráismerés szintjén
többségük érti a fogalmak közötti különbséget.
Szándékosan használtam a képeket egyfajta gondolatébresztőnek, hiszen csak ezt követően
kértem meg a hallgatókat, hogy fogalmazzák meg a saját szavaikkal mi a különbség az
akadálymentesítés és az egyetemes tervezés között. Igyekeztem a válaszokat a hordozott
tartalom jellege szerint csoportosítani, a korábbiakhoz hasonlóan, de rendkívül szerteágazóak
voltak, így ennek nem láttam értelmét, mert túl sok csoport alakult volna. A válaszokat ezért
inkább csak aszerint csoportosítottam, hogy az elméleti részben leírt különbség az egyetemes
tervezés és az akadálymentesítés között megjelenik-e a válaszban. A különbség eltérő
szegmenseit ragadták meg a hallgatók, de azokat, akik mégis valamilyen módon a legfontosabb
pontok egyikét emelték ki, egy csoportba soroltam. Azok a válaszadók, akik a különbség
lényegét megfogalmazták 21-en voltak, azaz az összes kitöltő 44,7%-a. Különböző nézőpontból
közelítették meg a különbséget. Voltak, akik egyértelműen a különbséget fogalmazták meg, pl.:
„Az akadálymentesítés során gondolunk a hátrányos helyzetű felhasználókra, az egyetemes
tervezés során a teljes koncepciót a speciális igényekkel együtt formáljuk.” (38. válaszadó).
(Bár ismét megjelenik egy helytelen fogalomhasználat, amit félkövér kiemeléssel jelöltem.)
Azonban akadtak a válaszadók között olyanok is, akik a különbséget az etikai, hozzáállás béli
különbség alapján fogalmazták meg, pl.:

26
„az akadálymentesites kicsit kirekeszti a fogyatékkal előket, olyan mint egy betegségnek a
tüneteit kezelni, nem pedig az okát. szóval, hogy csak azért oldja meg a problémát mert muszáj
míg az egyetemes tervezés esetében minden úgy van kialakítva mint ami nem egy kötelesség
hanem egy cél” (3. válaszadó). Hasonló nézőpontból közelített a 24. válaszadó is: „Az
egyetemes tervezés során szempont az is, hogy egyenranúnak kezeljék a mozgássérülteket. Az
akadálymentes tervezés külön gondol rájuk, hogy legyen lehetőség nekik is használni az adott
létesítményt, de megkülönböztetett helyzetben.”. Voltak olyan válaszok is ezek között, melyek
úgy magyarázzák a különbséget, hogy az akadálymentesítés része az egyetemes tervezésnek,
pl.: „minden egyetemes tervezés akadálymentes tervezés, de nem minden akadálymentes
tervezés egyetemes tervezés. egyetemes tervezésnél egyenlően kezeljük az
akadálymentesítetteket”(44. válaszadó). Akadtak ezek közt olyan válaszok is, melyek a
társadalmi szeparáció oldaláról közelítették meg a különbséget, pl.: „Akadálymentes tervezes
az amikor csak megoldjuk hogy legyen lehetőségük eljutni, bejutni stb valahova. Egyetemes
tervezésnél már a koncepció legelején megjelenik hogy úgy alakítsuk a teret hogy szeparácio
nélkül ők is részei és használói legyenek a térnek.”(7. válaszadó). Valamint megjelentek olyan
válaszok is, melyekben az egyetemes tervezés és az akadálymentesítés időbeli aspektusát
emelték ki, miszerint: „Az akadalymentesítés egy utólagos beavatkozás, az egyetemesen
tervezett épület eleve mindenkire van tervezve” (43.válaszadó). A példák kapcsán már látható,
hogy a sok helyes válasz a különbség számos perspektíváját bemutatja, ami pedig azt tükrözi
számomra, hogy a kitöltők elég jól ismerik a különbséget, ezért tudják több irányból
megközelíteni.
Az akadálymentesítés és az egyetemes tervezés közötti különbséget a válaszadók közül hatan
(12,8%) egyáltalán nem tudták megfogalmazni, vagy nem válaszoltak semmit. Továbbá akadt
nyolc személy (17 %) akinek a válasza egyáltalán nem fedte a helyes választ, vagy nem a
különbség lényeges elemét ragadta meg, illetve további hat válaszadó (12,8%) volt, akiknek a
válasza nem egyértelműen értelmezhető, vagy zavaros. Közülük néhányan így fogalmaztak:
 „Az akadálymentes tervezés szem előtt tartja a mozgássérültek/bármilyen fogyatékkal
élő emberek igényeit, az egyetemes tervezés nem. Az általánosságban véve az
embereknek nem tervez, figyelmen kívül hagyva ezeket az egészségügyi tényezőket.” (39
válaszadó) – Ez így nem helytálló. A fogyatékos személyek igényeinek figyelembe
vétele a tervezés kezdetétől része a koncepciónak.

27
  „A felhasználói élmény minden esetben tud e azonos lenni” (6. válaszadó) – Ez egy
kérdés, nem pedig válasz. Feltételezem, arra célozott, hogy a felhasználói élmény egy
egyetemesen tervezett térben sokkal pozitívabb lehet, de nem ad választ a tényleges
különbségre.
 „Az akadálymentesített sokkal szabályszerűbb.”(33. válaszadó) – Ez sem helytálló és
nem adott választ a kérdésre sem.
 „az akadálymentes kimondottan könnyíti a mozgássérültek életét, az egyetemes meg
gondol rájuk is” (36. válaszadó) - Ez sem helytálló. Valóban gondol rájuk, de a
megoldásaival megkönnyíti a mozgássérültek és más fogyatékos személyek életét is.
 „gondolom az, hogy megpróbálja a különbségek közötti átfedést létrehozni” (32.
válaszadó) – Nem egyértelmű, hogy mire gondolt a hallgató.
A válaszadó hallgatók közül hatan (12,8%) úgy fogalmazták meg a különbséget, hogy az
nagyjából fedte az egyetemes tervezés és az akadálymentesítés közötti különbség valamely
lényeges elemeit. Például:
 „integráljuk az akadálymentes eszközöket a hétköznapi eszközökbe nem pedig csak úgy
melléjük rakjuk” (11. válaszadó) – A megfogalmazás ugyan nem teljesen pontos, de
fedi azt a fontos különbséget, hogy az akadálymentesítés egy szeparált megoldás, addig
az egyetemesen tervezett térben az akadálymentesítő megoldások integrálva vannak a
teljes koncepcióba.
 „Az egyik kármentés míg a másik integrál tervezői gondolkodás.” (28. válaszadó) – Ez
helytálló gondolat, de mégis hiányzik belőle a pontosítás, hogy mit integrál a tervezői
gondolkodás, hiszen ez sok mindenre vonatkozhat.
 „Egyenlő esélyei vannak a sérülteknek, ha egyetemesen tervezünk, ha csak
akadálymentesítve, akkor nem.” (20. válaszadó) – A hallgató a különbség etikai
vonatkozását emelte ki, ám ez így pontatlan. Akadálymentes helyszínen is lehetnek
egyenlők az esélyek… (A fogalomhasználata helytelen, sérült lehet az is, aki elvágta az
ujját reggelinél.)
Tehát összességében elmondható, hogy a hallgatók 57,4%-a (27 fő) pontosan vagy nagyjából
körvonalazva meg tudta fogalmazni mi a különbség az egyetemes tervezés és az
akadálymentesítés között. Úgy gondolom, hogy ez egy igen nagy arány és jó irányban mutat,
hogy a leendő építészmérnökök több mint fele érti a két tervezési forma közötti szemléletbeli
különbséget.

28
A mérnökhallgatók mennyire érzik fontosnak, hogy a fogyatékos és más szempontból
speciális szükségletű emberek számára megfelelő módon tervezzenek?
A kérdőívem során két kérdés arra irányult, hogy a kitöltő szerint figyelembe kell-e venni a
speciális szükségletű (kisgyermekes szülők, biciklit használók…) és a fogyatékos személyek
igényeit a tervezés során. A válaszadók közül egyik kérdésre sem felelt senki úgy, hogy nem
kell figyelembe venni ezeknek az embereknek az igényeit, illetve mindkét esetben a legtöbben
az „Igen, minden esetben.” figyelembe kell venni választ jelölték meg. A követkető táblázat (1.
sz. táblázat) mutatja, hogy alapvetően többen gondolták úgy, hogy a speciális szükségletű
emberekre minden esetben gondolni kell a tervezés során, mint a fogyatékos személyek
esetében. A fogyatékos emberek esetében többen gondolták úgy, hogy csak akkor kell rájuk
tervezni, ha a majdani használók ezt igénylik. A kapott adatok alapján elmondható, hogy a
kitöltők nagyrészének minden esetben fontos, hogy mind a fogyatékos, mind a más
szempontból speciális szükségletű személyeknek megfelelő módon tervezzenek.

Ön szerint a tervezés során figyelembe Ön szerint a tervezés során

kell venni speciális szükségletű figyelembe kell venni fogyatékos
(kisgyermekes szülők, biciklit (vak, mozgássérült, autista)
használók…) személyek igényeit? személyek igényeit?
Igen, minden esetben 74,4% (35 fő) 61,7% (29 fő)
Igen figyelembe lehet 14,9% (7 fő) 12,8% (6 fő)
venni, de nem fontos
Általában nem, csak ha ezt 10,6% (5 fő) 25,5% (12 fő)
a majdani használó igényli
Nem kell 0% (0 fő) 0% (0 fő)

1. számú táblázat: A fogyatékos és a speciális szükségletű személyek igényei

Utólag úgy látom, ennél a kérdésnél fontos lett volna, hogy leszögezzem, a társadalmi,
közösségi terekre gondolok, mert ha a hallgató a családi házak tervezését is figyelembe vette a
válaszadásakor, akkor az módosíthatta a válaszát .

A mérnökhallgatók mennyire találkoznak tanulmányaik során azzal, hogy hogyan tudnak

fogyatékos személyek számára is megfelelő módon tervezni?
A kitöltőket arról kérdeztem, hogy tanulmányik során találkoztak-e az akadálymentesítés és az
egyetemes tervezés fogalmával. Az eredmények (lásd 2. számú táblázat) azt mutatták, hogy a
válaszadó hallgatók többsége (48,9 %) tanulmányai során pontosan megismerte az
akadálymentesítés gondolatát, illetve jelentős százalékuk (45,8%) nagyjából ismeri a fogalmat.
Csupán a kitöltők 4,3%-a (2 fő) válaszolt úgy, hogy ugyan már hallott az akadálymentesítésről,
de bizonytalan a pontos jelentésében, illetve a válaszadók közül senki nem válaszolt úgy, hogy
nem ismeri a fogalom jelentését.

29
 Tanulmányai során találkozott az Tanulmányai során találkozott az
akadálymentesítés gondolatával? egyetemes tervezés gondolataival?
Igen, pontosan ismerem a
48,9 % (23 fő) 19, 1 % (9 fő)
fogalmat és értem a tartalmát.
Tanultam róla, nagyjából
45,8 % (22 fő) 21,3 % (10 fő)
ismerem a fogalmat.
Hallottam már róla, de
bizonytalan vagyok benne, 4,26 % (2 fő) 44,7 % (21 fő)
hogy pontosan mit jelent.
Nem hallottam még róla. 0 % (0 fő) 14,9 % (7 fő)

2. számú táblázat: Akadálymentesítés és egyetemes tervezés fogalma

A válaszok és az évfolyamok nem mutatnak szignifikáns korrelációt. A másodévesek fele-fele

arányban válaszoltak úgy, hogy pontosan ismerik a fogalmat, illetve, hogy tanultak róla,
nagyjából ismerik a jelentését. A harmadévesek 40%-a pontosan ismeri a fogalmat, 50%-a
tanult róla, nagyjából ismeri a jelentését, illetve 10%-a hallott róla, de bizonytalan a
jelentésében. A negyedévesek 51,9%-a pontosan ismeri a fogalmat, 44,4%-a nagyjából ismeri
a fogalmat, és 3,7%-a hallott róla, de bizonytalan a jelentésében. Tehát az adatok alapján, nem
attól függ, hogy a hallgató mennyire ismeri a fogalmat, hogy hányadéves a képzésben.
Megkérdeztem a mérnökhallgatókat arról is, hogy tanulmányaik során találkoztak-e az
egyetemes tervezés gondolatával. A kitöltők 19,2 %-a volt az, aki pontosan ismerte az
egyetemes tervezés gondolatát, 21,3%-uk tanult róla, és nagyjából ismeri is a fogalmat. A
legtöbb válaszadó (44,7 %) hallott már róla, de bizonytalan a jelentésében, és csupán a
válaszadók 14,9 %-a nem hallott még róla. Ebben az esetben sincs szignifikáns korreláció az
évfolyamok és a válaszok között. A másodévesek 20%-a, a harmadévesek 10%-a, a
negyedévesek 22,2%-a ismeri pontosan a fogalmat. Tanult róla, és nagyjából ismeri a fogalmat
a másodévesek 10%-a, a harmadévesek 20%-a, a negyedévesek 25,9%-a. Legkevesebben a
harmadévesek közül (30%) hallottak már az egyetemes tervezésről, de bizonytalanok a
jelentésében, a másodévesek (50%) és a negyedévesek (48,1%) közel hasonló arányban adták
ezt a választ. Leginkább a harmadévesek válaszoltak úgy, hogy nem ismerik az egyetemes
tervezés gondolatát, 40%-uk még nem hallott róla, ezzel szemben a másodévesek csupán 20 %-
a adta ezt a választ, a negyedéveseknek pedig csupán a 3,7 %-a. Összeségében, a fent leírtak
alapján az mondható el, hogy a negyedévesek között vannak a legkevesebben azok, akik még
nem hallottak az egyetemes tervezésről. Azonban meglepő módon a másod-, és negyedévesek
hasonló mértékben tájékozottnak vallják magukat.
Ennek kapcsán visszatérnék az elméleti részben leírtakhoz. Erre a kérdésre adott feleletek
alapján úgy látom, hogy alátámasztható az a gondolat, hogy a moduláris oktatás kevésbé
hatékony. Hiszen ha az egyetemes tervezés oktatása az első évfolyamtól a doktori iskoláig

30
áthatná a mérnökképzést, akkor nem fordulhatna elő, hogy bizonyos hallgatók kimaradnak az
ezzel kapcsolatos információkból. Későbbiekben még kitérek a BME tanulmányi rendjére, ahol
majd látható lesz, hogy csak bizonyos hallgatók találkoznak ezekkel az ismeretekkel, azok, akik
felveszik az egyetemes tervezéssel kapcsolatos tantárgyat. Ezzel magyarázhatók a divergens
válaszadások.
Megkérdeztem arról is a hallgatókat, hogy egyetemi tanulmányaik során volt-e olyan
tantárgyuk, amely során beszéltek a fogyatékos személyek sajátos szükségleteiről. A
válaszadók 55,3%-a állítja, hogy volt ilyen tantárgya, 25,5%-uk szerint talán volt, de
bizonytalanok benne, és csak 9%-uk válaszolta, hogy nem volt ilyen tantárgya. A másod- és
harmadéves válaszadók 60%-a szerint volt ilyen tárgyuk, ezzel szemben a negyedévesek
51,9%-a válaszolt igennel. A negyedévesek adták a legtöbb (40,7%) bizonytalan (talán volt, de
nem vagyok biztos benne) választ, a másodévesek közül senki, harmadéveseknek pedig csupán
a 10%-a adott ilyen választ. Viszont a negyedévesek közül állították a legkevesebben (7,4%),
hogy nem volt ilyen tárgyuk, ezzel szemben a másodévesek 40%-a, a harmadéveseknek csupán
a 30%-a válaszolta ezt. Tehát az évfolyamok előrehaladtával egyre kevesebb olyan hallgató
volt, aki nem találkozott a fogyatékos személyek szükségleteivel.
Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy fogyatékos emberek szükségleteit figyelembe véve tudjanak
tervezni a mérnökök, szükség van információra arról, hogy milyenek ezek a személyek, milyen
szükségleteik vannak. Ezért megkérdeztem a hallgatókat, hogy mely fogyatékossági csoportba
sorolható személyek szükségleteiről tanultak a tanulmányaik során. A kitöltők közül a
legtöbben a mozgássérült személyekről tanultak, a válaszadók 91,5%-a. Azonban az összes
válasz közül 34% (16 fő) csak erről a fogyatékossági típus szükségleteiről tanult, másról nem.
A válaszadók közül többen még a látássérült (57,4%) és a hallássérült (27,7%) személyekről
tanultak egyetemi tanulmányaik során. Csupán a válaszadók 6,4%-a nem tanult egyik
fogyatékossági csoportról sem. Az 4. számú diagram kapcsán láthatók a személyenkénti
válaszok, az adatsorok végén lévő szám az adott fogyatékosságtípusokat megjelölő válaszadók
számát mutatja. Ezen jól látható, hogy azokon kívül, akik csak a mozgássérült személyekről
tanultak, sokan vannak (57,4%), akik ezen kívül más fogyatékosságtípus szükségleteivel is
megismerkedtek.

31
 Milyen fogyatékos személyek szükségleteiről tanult a tanulmányai során?

1
1
1
1
1
1 1
11
11
16
3

0 2 4 6 8 10 12 14 16

Értelmi fogyatékos, beszédfogyatékos, és autista személyekről

Mozgássérült, látássérült személyek, hallássérült és súlyosan-halmozottan fogyatékos személyekről
Mozgássérült, látássérült, és autista személyekről
Mozgássérült, látássérült, hallássérült és értelmi fogyatékos személyekről
Mozgássérült, látássérült, értelmi fogyatékos és autista személyekről
Mozgássérült, látássérült és súlyosan-halmozottan fogyatékos személyekről
Mozgássérült, látássérült és hallássérült személyekről
Mozgássérült és látássérült személyekről
Csak mozgássérült személyekről.
Egyikről sem

4. számú diagram: Fogyatékossági típusokkal kapcsolatos ismeretek

Az oktatás sikerességének fontos fokmérője, hogy a hallgató a tanultakat követően mennyire

érzi magát felkészültnek. Annak érdekében, hogy ezt a területet is fel tudjam térképezni
megkérdeztem a hallgatókat arról, hogy mennyire érzik magukat felkészültnek arra, hogy
fogyatékos vagy speciális szükségletű emberek számára tervezzenek. Ötfokú Likkert skála
segítségével kellett pontozni a mérnök hallgatóknak, hogy mennyire (1-egyáltalán nem, 5-teljes
mértékben) érzik magukat felkészültnek erre a munkára. Először a speciális szükségletű
személyek igényeinek megfelelő tervezésre való felkészültségükről kérdeztem őket. A kitöltők
legnagyobb arányban (40,4%) a négyes és a hármas (29,8%) számot jelölték meg, tehát
majdnem teljesen felkészültnek érzik magukat a nekik való tervezésre. A válaszadók 23,4%-a
viszont teljes mértékben felkészültnek érzi magát. Csupán a kitöltők csekély része, összesen 3
fő jelzett vissza úgy, hogy egyáltalán nem (1fő, 2,1%) vagy csak kis mértékben érzi magát
felkészültnek (2 fő, 4,3%). Ezt követően megkérdeztem a mérnökhallgatókat arról is, hogy
mennyire érzik felkészültnek magukat arra, hogy fogyatékos személyeknek megfelelő módon
tervezzenek. A válaszadók legnagyobb arányban (27,7%) a hármas számot jelölték meg, tehát
nagyjából felkészültnek érzik magukat. Az előző kérdéshez képest többen (8,5%) jelölték meg
az egyest, hogy egyáltalán nem érzik magukat felkészültnek erre, és kevesebben (17%) jelölték
32
meg azt, hogy teljes mértékben (ötös szám) felkészültnek érzik magukat. Tehát az arányok
alapján elmondható, hogy a kitöltők felkészültebbnek érzik magukat arra, hogy speciális
szükségletű személyek számára megfelelő módon tervezzenek, mint arra, hogy fogyatékos
emberek igényeihez igazodjanak.

Letöltöttem 2019. szeptember 6-án a BME (201910) hivatalos honlapjáról az Építészmérnöki

Kar tanmenetét. Megvizsgáltam, hogy a megadott tantárgynevek között van-e olyan, amiben
valamilyen módon megjelenik a fogyatékos személyes speciális igényeinek megfelelő tervezés
valamely formája. Ebben nem találtam erre utaló tárgynevet. A BME (201911) honlapjáról
letöltöttem a kötelezően választható tantárgyak listáját, amelyben szerepelt egy tárgy „Az
akadálymentesség és egyetemes tervezés építészeti szempontjai, műszaki követelményei”,
amely az őszi és tavaszi félévben is felvehető. Úgy gondolom, ezen adatok alapján érthető, hogy
miért csak a hallgatók egy része nyilatkozott úgy, hogy volt ilyen tárgya. Azt feltételezem, hogy
ezek a hallgatók ezen a kötelezően választható tárgy keretein belül találkoztak a megadott
fogalmakkal.
A BME Építészmérnök Karának honlapján több akadálymentesítéssel és egyetemes tervezéssel
kapcsolatos szabadon választható tárgyat is találtam meghirdetve 2015 őszi félévére. A tárgyak
a következő címekkel találtam:
1. Az akadálymentesség és egyetemes tervezés építészeti szempontjai, műszaki
követelményei (BMEEPLA0920) (BME, 201912)
2. Az akadálymentesség és egyetemes tervezés belsőépítészeti szempontjai, műszaki
követelményei (BMEEPIP0920) (BME, 201913)
3. Az akadálymentesség és egyetemes tervezés kert,- és városépítészeti szempontjai,
műszaki követelményei (BMEEPUI0920) (BME, 201914)
Elolvastam a tantárgyak leírásait, hogy tájékozódjak a kurzus menetéről. Az elsőként említett
képzésen (BMEEPLA0920) az órák vetített képes bemutatókkal egészítik ki és a kurzus
teljesítése egy tervezési feladat, melynek középpontjában az akadálymentes megoldások állnak.
A második említett kurzus (BMEEPIP0920) során a képzés két részre oszlik. A kurzus elején
előadáson és gyakorlati példákon keresztül ismerkednek meg a tárgy témakörével. Majd a félév

10
http://epiteszhk.bme.hu/files/oktatas/mintatanterv_hagyomanyos.pdf
11
http://www.epiteszhk.bme.hu/files/kotval_tablazat_elfogadva.pdf
12
https://www.epitesz.bme.hu/tantargy/bmeepla0920-az-akadalymentesseg-es-egyetemes-tervezes-epiteszeti-
szempontjai-muszaki
13
https://www.epitesz.bme.hu/tantargy/bmeepip0920-az-akadalymentesseg-es-egyetemes-tervezes-
belsoepiteszeti-szempontjai-muszaki
14
https://www.epitesz.bme.hu/tantargy/bmeepui0920-az-akadalymentesseg-es-egyetemes-tervezes-kert-es-
varosepiteszeti-szempontjai

33
második felében egyéni gyakorlati feladatokkal sajátíthatják el az akadálymentes tervezési
módszertant. Ennek a tárgynak megtaláltam a korábbi meghirdetését is a 2014/2015-ös tanév
őszi, illetve a későbbi 2018/2019 tavaszi félévre is a BME (201915) honlapján. Utóbbinak még
gyakorlatorientáltabb a tárgy leírása, azt írja, hogy budapesti középületeteket fognak helyszíni
elemzés segítségével értékelni, az előadásokon pedig az akadálymentes tervezési
alapismereteket adják át, melyhez már a segédanyagok is letölthetők a linken. A kurzus
zárthelyi tesztfeladattal zárul.
A harmadikként említett (BMEEPUI0920) tantárgyhoz nincs részletező tárgyleírás, de elérhető
róla egy link (BME, 201916), mely a kurzus ismertetéseként egy építőtábort és egy arra való
felkészítést ír le az érdeklődő számára.
A három tantárgy mindegyike kínál tapasztalati tanulást, melyek jelentőségét már kifejtettem
korábban. Azt gondolom, hogy ezek a módszerek, amelyetek a kurzusleírások megfogalmaznak
mindegyike gyümölcsöző lehet. Egy komplett terv elkészítése és értékelése nagyon hatékonyan
formálhatja a hallgató látásmódját, azonban gyógypedagógusként az építőtábor gondolata tűnik
számomra leginkább hatékony módszernek. Nem találtam a tábor működésének, lezajlásának
részleteiről információkat, de úgy gondolom, hogy egy hosszabb ideig tartó közös projekt,
melynek középpontjában az egyetemes tervezés áll, mindenképp gondolatébresztő és
személyiségformáló hatású lehet egy hallgatóra.
Milyen attitűddel fordulnak a mérnökhallgatók a fogyatékos személyek szükségletei felé?
A kérdőívet kitöltő mérnökhallgatók attitűdjét kérdések segítségével próbáltam felmérni.
Először is kíváncsi voltam, hogy ha maguktól kell megnevezni három tervezési kritériumot,
akkor abban megjelenik-e az akadálymentesítés, az egyetemes tervezés, vagy a fogyatékos
személyekre való tervezés bármilyen gondolata. Azt kértem a hallgatóktól, hogy nevezzenek
meg három olyan tényezőt, melyet minden tervezési folyamatban szem előtt kell tartani. A
válaszok rendkívüli módon különbözőek voltak. Voltak, akik kulcsmondatokkal válaszoltak,
de a legtöbben kulcsszavakat írtak. Ezeket összegeztem és a hasonló megfogalmazásokat egy
csoportba soroltam, majd ezt egy diagram (5. számú diagram) segítségével foglaltam össze,
melyet lejjebb láthatnak. A leggyakrabban a környezetet, a helyszíni adottságokat nevezték meg
a kitöltők fontos kritériumnak (20 fő), de gyakran említették a funkcionalitást (13 fő), az
igények felmérését és kielégítését (12 fő), illetve az anyagi tényezők, mint a költségek,
gazdaságosság, ár-érték arány harmóniáját (10 fő) is sokan leírták. A kérdés feltételével az volt

15
http://www.ipar.bme.hu/tantargy.php?id=50
16
http://www.urbanisztika.bme.hu/oktatas/osztatlan-oteves-es-bsc-kepzes-kotelezo-tantargyai/valaszthato-
targyak/akadalymentes-kulso-terek/

34
a szándékom, hogy megvizsgáljam, alapvető tényezőként tekintenek-e a hallgatók az
akadálymentességre, az eltérő igényekre való tervezésre.

Kérem írjon 3 olyan fontos tényezőt, amit ön szerint minden

tervezési folyamatban szem előtt kell tartani!
határidő 1
felhasználas módja 1
építész tapasztalatai az adott épülettípusnál 1
építészeti gondolat kifejezése 2
térpszichológia, (környezet)pszichológia 2
emberközpontúság 1
haladj az utadon 1
szeresd a terved 1
műszaki tartalom, szerkezet 2
térbeliség 1
,,jövőbe látás” 1
realitás 1
kreativitás 1
lehetőség 1
esztétika, harmónia, forma, karakter 8
hasznosság 3
tartósság 3
energiatudatos tervezes, energetikai tanúsítvány 4
akadelymentes tervezes 3
környezettudatos, ökologikus tervezés 4
fenntarthatóság 5
szükségese 1
technikai jellegű tudás 1
ideológiai megalapozottság 1
holisztikus szemlélet 1
terek/helyiségek aránya és kapcsolata 2
használhatóság, alkalmazhatóság, praktikusság 5
műszaki és koncepcionális koherencia 1
hatékonyság 1
biztonság 1
igények kielégítése, felhasználók, igényfelmérés 12
környezet, helyszíni adottság 20
anyagi vonatkozások:költségek, gazdaságosság 10
megvalósíthatóság, kivitelezhetőség 7
kontextus 4
tudatosság 2
koncepció 8
előírások, szabályzatok 3
funkció, funkcionalitás 13
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

5. számú diagram: A tervezés kritériumai

Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a válaszadók közül 12-en (25,5%), tehát a válaszadók
negyede fontosnak tartja az igények5. felmérését. EzAmár
számú diagram: megfelelő
tervezés kiinduló pont lehet, hiszen
kritériumai
ha a fogyatékos személyek igényeit is felmérik a felhasználók között, akkor sokkal valószínűbb
a jól akadálymentesített, vagy már egyetemesen tervezett épületek kialakítása. Hárman (6,4%)
a válaszadók közül kiemelték fontos tényezőként az akadálymentes tervezést is, mely tükrözi,
hogy számukra ez elsődleges szempont a tervezés során. Továbbá egy személy az

35
„emberközpontúságot” is felsorolta a kritériumok közé, mely fontos lépcső lehet az
akadálymentesség felé. Azok szemében pedig, akik fontos kritériumként említették az
előírásokat, szabályokat (3 fő) remélhetőleg az akadálymentességgel és egyenlő hozzáféréssel
kapcsolatos szabályozásokat is fontosnak tartják.

Azt gondolom, hogy a fogyatékos személyekhez kapcsolódó attitűd szorosan összefügg azzal,
hogy az adott személy mennyire érzi saját felelősségének, hogy a társadalmi integrációjukat
elősegítse. Ezért tettem fel nekik a következő kérdést: „Mit gondol, ön mérnökként, mit tehet
vagy nem tehet a fogyatékos személyek életminőségének, társadalmi, közlekedési
akadályozottságának javításáért?”. A három válaszlehetőség mellett (Ez nem az én dolgom.;
Kis mértékben hatással lehet az életükre, ha a tervezés során szem előtt tartom a
szükségleteiket.; Nagy hatással lehet a munkám az életükre, ha a tervezés során szem előtt
tartom a szükségleteiket.) lehetőséget adtam egyéb válaszok megadására is, amivel néhányan
éltek is. A kapott válaszokat a következő 6. számú diagram szemlélteti, amin látható, milyen
válaszok érkeztek a kérdésre. Azt gondolom, hogy nagyon pozitív eredmény, hogy a kitöltők
76,6%-a (36fő) tudatában van annak, hogy a munkája nagy hatással van a fogyatékos személyek
életére és igyekszik szem előtt tartani a szükségleteiket. Nagyon meghatározó az is, hogy
csupán egy személy gondolta úgy, hogy ez nem az ő felelőssége.

Ön mennyire felelős?
"Társadalmi szinten semmit. Amennyiben ilyen egyén számára
terveznék, vele együtt, megbeszélve az igényeket, minél
1
nagyobb kényelmet biztosítva számára készíteném el a tervet."
(31. válaszadó)

"Attol fugg hogy mit tervezek" (26. válaszadó) 1

"Kizárólag akkor a tervező felelőssége külön felszólítás nélkül

akadálymentesen tervezni, amikor nem magáncélra tervez." (8. 1
válaszadó)

Nagy hatással lehet a munkám az életükre, ha a tervezés során

36
szem előtt tartom a szükségleteiket

Kis mértékben hatással lehet az életükre, ha a tervezés során

7
szem előtt tartom a szükségleteiket

Ez nem az én dolgom 1

0 10 20 30 40

6. számú diagram: Ön mennyire felelős?

36

6. számú diagram: Ön mennyire felelős?

Egy személy hozzáállása, attitűdje nagyban megnyilvánul a szóhasználatában is. Ahogy már
korábban utaltam rá, számos alakalommal használtak a kitöltők helytelen, olykor degradáló
fogalmakat. Ezzel szemben sok esetben használtak helyes fogalmakat is. Két kérdés esetében
vizsgáltam meg a hallgatók fogyatékos személyekre használt szóhasználatát. Az
akadálymentesítés és az egyetemes tervezés összehasonlítása során fogyatékos emberekre
használt szavakat elemzem először. Megjelentek a „fogyatékkal élők” (3. és 8. válaszadó),
„fogyatékkal elő emberek” (19. válaszadó), „speciális szükségletű emberek”(34. válaszadó) és
egy személy úgy egészítette ki „fogyatékossággal elő, különleges igényű emberek” (25.
válaszadó). Fontosnak tartom kiemelni, hogy az emberek szó-, és írásbeli kifejezésmódja
nagyon fontos, hiszen ez a humanisztikus szemlélet fontos tükre. Ezek voltak a legpontosabb
megfogalmazások. Helyes fogalomhasználat volt még a mozgássérült (3 fő), mozgáskorlátozott
(2 fő), még akkor is, ha az akadálymentesítés és az egyetemes tervezés nem csak erre a
fogyatékossági csoportra terjed ki. Ezzel kapcsolatban volt egy válaszadó (39.), aki ennek
megfelelően így fogalmazott: „mozgássérültek/bármilyen fogyatékkal élő emberek”. Azonban
megjelentek a helytelen megfogalmazások is, mint például: „akadálymentesítettek” (44.
válaszadó), ahol a kitöltő egy tárgyakra vonatkozó fogalmat személyesített meg, hogy egy
erőltetett és egyáltalán nem helytálló fogalmat alakítson meg. A hátrányos jelző
belefogalmazásával (4 fő) is próbálták többen helyettesíteni a fogyatékos szót, pl.: „hátrányos
helyzetű felhasználók” (38. válaszadó), „hátrányos emberek” (35. válaszadó). A másik
helyettesítő szó a „korlátozott” volt, ez sokféle módon használták a hallgatók: „valamilyen
módon korlátozott személyek”(10. válaszadó), „korlátozott emberek (34. válaszadó). Mind a
korlátozott, mind a hátrányos kifejezés helytelen, hiszen egyik sem fedi a fogyatékos személyek
csoportját, de emellet szerintem pejoratív felhanggal bír, miszerint az illető valamilyen módon
kevesebb, nem ugyanolyan jó mint a többi ember, egy kisebb értékűség érződik számomra ezen
mögött a szavak mögött. A 20. válaszadó „sérültek”-ként utalt ezekre a személyekre, illetve
további két személy T/3-ban hivatkozott a fogyatékos emberekre, illetve egy személy így
fogalmazott: „bizonyos célcsoport” (13. válaszadó), tehát tartózkodott a csoport tényszerű
megnevezésétől. A megnevezés elkerülése szerintem egyfajta hárítást tükrözhet, melynek
sokféle oka lehet. A többi hallgató fogalmában nem jelent meg a fogyatékos szó semmilyen
szinonimája.

Az akadálymentesítés megfogalmazásainál vizsgáltam a hallgatók szóhasználatát, amelyet

korábban már kifejtettem (22-24. oldal). Ott a pejoratív tartalmú kifejezéseket emeltem ki, de
meg kell említenem, hogy több hallgató használta a fogyatékossággal élő (10 fő), speciális

37
szükségletű emberek (3 fő), fogyatékos személyek (1 fő) és mozgássérült (4 fő),
mozgáskorlátozott (1 fő) kifejezéseket. Figyelembe véve, hogy 10 válaszadó nem nevezte meg
sehogyan a fogyatékos személyeket a fogalmában, 19 fő, azaz a válaszadók több, mint fele
(51,4%-a) helyes kifejezést használt a fogyatékos személyekre. Csupán a kitöltők 48,6%-a volt
az, aki nem megfelelő kifejezéseket használt a fogyatékos személyekre. Annak ellenére, hogy
nem találtam összefüggést, a válaszok helyessége-helytelensége és aközött, hogy volt-e olyan
tárgya a hallgatónak, ami a fogyatékos személyek szükségleteivel foglalkozott, fontosnak
tartom, hogy ezekkel az ismeretekkel találkozzanak a tanulmányaik során. Úgy vélem, hogy
addig, amíg csak választható jelleggel elérhető számukra ezek az ismeretek, addig ez a
diverzitás megmarad a válaszaikban, valamint ezáltal későbbi munkájuk során. Ha
tanulmányaik egészét átható módon, rendszeresen találkoznának a helyes fogalmakkal,
valószínűsíthetőleg, könnyebb lenne számukra a helyes fogalmak használata és kikopnának a
helytelen, olykor pejoratív tartalmú kifejezések a szakmai szóhasználatukból.

A mérnökhallgatók felismerik a fogyatékos személyeket akadályozó tervezési hibákat képek

alapján?
A kérdőívem utolsó szakaszában három tervezési hibát
ábrázoló kép kapcsán kérdeztem a kitöltők véleményét. Az
első kép (3. kép) kapcsán, melyet jobb oldalt láthatnak, arra
kértem a mérnökhallgatókat, hogy jelöljék meg a megadott
csoportok közük, kik azok, akik akadály nélkül el tudnak jutni
a lépcső tetejére. A következő választási lehetőségeket adtam
meg: biciklivel közlekedő, kerekes székkel közlekedő 3. kép: Helytelenül kivitelezett
lépcső
mozgássérült, babakocsival közlekedő, enyhe értelmi
fogyatékos személyek. A válaszok közül többet is lehetett választani. Nehézség nélkül biztosan
a biciklivel közlekedő és az enyhe értelmi fogyatékos személy tudja használni3.akép
lépcsőt. Ez a
típusú lépcső sem a babakocsival közlekedők számára, sem a kerekes székkel közlekedő
mozgássérültek számára nem ideális, hiszen mindkét eszköznek eltérő a nyomtávja, illetve több
közülük három kerékkel rendelkezik, s így a középső lépcsősor miatt nem tudják használni a
rámpát. A többi kérdést követően kértem a hallgatókat, hogy indokolják a válaszukat, ám sajnos
ez a kérdés törlődött és jóval azután vettem észre, hogy már a kitöltések jelentős része
beérkezett, így sajnos a miért kérdés, ebben az esetben nyitva maradt. A válaszadók 2,1%-a (1
fő) adta az általam helyesnek vélt választ. Három hallgató nem válaszolt erre a kérdésre. A
legtöbben, 78,7%, vélte úgy, hogy a lépcső babakocsival is megközelíthető. Érdekelt a

38
válaszadók nem szerinti megoszlása, s azt találtam, hogy nem volt szignifikáns különbség a
férfiak és a nők aránya ebben a választásban. A férfiak 71,4%-a, a nőknek pedig 81,8%-a,
gondolta úgy hogy ez a lépcső akadálymentesen használható babakocsis személyek számára. A
kitöltők 70,2%-a gondolta úgy, hogy a lépcső alkalmas a biciklivel közlekedő személyek
számára. Továbbá csupán a kitöltők 34%-a vélte úgy, hogy a lépcső alkalmas mozgássérült
személyek számára, s úgy gondolom ez pozitív arány, hiszen jelzi, hogy a hallgatók jelentős
része tudta, hogy valamilyen okból kifolyólag alkalmatlan számukra az ilyen kialakítású lépcső.
Az utolsó érték talán a legérdekesebb, a válaszadók csupán 46,8%-a gondolta úgy, hogy a
lépcső használható az értelmi fogyatékos személyeknek. Meglepő, hiszen azt gondolom, hogy
az összes többi válasz vitatható, hiszen van olyan babakocsi és kerekesszék is, amivel lehet
használni és van olyan is, amivel nem, és abban is biztos vagyok, hogy egy kerékpározásban
járatosabb személy azt is meg tudja indokolni, hogy esetleg miért nem alkalmas számára a
rámpa. Azonban egy enyhe értelmi fogyatékos személyt, alapvetően semmi nem akadályozza
és mégis a válaszadók több, mint fele nem tartja alkalmasnak erre. S itt kapcsolódnék vissza
egy gondolat erejéig az oktatás és a társadalmi integráció gondolatához. Ez a kérdés mutat rá
arra, hogy mennyire fontos, hogy megismerjék a mérnökhallgatók (ha korábban nem
találkoztak volna vele) a fogyatékos emberek sajátosságait. Tapasztalják meg milyen valós
képességeik és nehézségeik vannak, hogy ne egy sztereotíp kép legyen a fejükbe mikor
terveznek, hanem ismerjék a reális tényeket.

A következő képen (4. kép) egy mozgássérülteknek létrehozott parkolóhely látható, mely nem
megfelelő számukra, hiszen szűk és a bevásárlókocsik tárolója
megakadályozza az autóba való be és kiszállást. Csoportosítottam
a válaszokat a szerint, hogy észrevették-e a hibákat a kitöltők,
illetve hogyan indokolták a válaszukat, s a kördiagrammon (7.
diagram) a válaszadók számával jelöltem az arányokat. A
mérnökhallgatók közül csupán egy személyt goldolta úgy, hogy
használható ez a parkolóhely, így válaszolt: „Amennyiben a kocsit
hátulról közelíti meg és hagyja el igen, egyébként oldalról nem elég
a hely” (18. válaszadó). Válaszából egyértelmű, hogy tisztában van
4. kép: Parkolóhely
a parkolóhely hibájával. A legtöbb kitöltőnek (46,8%) a szűk hely
tűnt fel elsődlegesen, majd ezt követte azoknak a száma, akiknek (21,3%) nem csak a helyhiány,
3. kép
hanem az útban lévő oszlop is szemet szúrt. Összefüggést találtam az évfolyamok és a válaszok

39
között. A magasabb évfolyamokba járó hallgatók közül nagyobb arányban indokoltak helyesen
a kitöltők. Azok közül, akik észrevették, hogy a hely szűk és az oszlop is útban van, a legtöbben
negyedévesek voltak. Az összes negyedéves negyede (25,9%), a harmadévesek 20%-a, a
másodéveseknek pedig a 10%-a válaszolt így. A másodévesek 30%-a, a harmadévesek 50%-a,

Ön szerint a képen látható parkolóhely megfelel egy

mozgássérült személy szükségleteinek? Indokolja a válaszát!
Akik nem indokolták válaszukat.
3 1 4
Akik csak azt nevezték meg, hogy szűk a hely.

10 Akik csak azt nevezték meg, hogy útban van az

oszlop.
Akik megnevezték, hogy szűk a hely és hogy az
oszlop útban van.
22 Egyéb.
7
Akik nem válaszoltak.

7. számú diagram: A parkolóhely hiányosságai

a negyedévesek 51,8%%-a észrevette, hogy az előírásokhoz képest szűkebb a hely a

parkolóban. A többi válasznál7.nem figyelhető meg szoros összefüggés. A fentiek alapján azt
diagram: A parkolóhely hiányosságai
gondolom, hogy a tanulmányok előrehaladtával válnak a hallgatók egyre tájékozottabbá ezen a
téren. Ebben az esetben is voltak válaszok, amelyeket az egyéb kategóriába soroltam, mert nem
volt egyértelmű, hogy pontosan mire gondoltak, mi az oka annak, hogy ez nem megfelelő, pl.:
 „A képen látható parkolóhely egyetlen parkolási normának sem felelne meg.” (28.
válaszadó)
 „nem felel meg, mert ha autóval beáll nem tud kiszállni a kocsiból” (35. válaszadó)
 „Nem, mert ha kiszáll a kocsiból, nem tud kihajtani tolókocsival az autó mellől.” (37.
válaszadó)

Nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy a válaszadók szerint azért nem tud az illető kiszállni
az autóból, mert a hely szűk a hely, vagy mert az oszlop útban van, ezért kategorizáltam „egyéb”
kategóriába ezeket a válaszokat.

40
Az utolsó képen egy látássérült személyek számára készített vakvezetősáv volt látható (5.kép),
mely alkalmatlan és balesetveszélyes a felhasználó számára, hiszen egy oszlop van a sávban
elhelyezve. Megkérdeztem a hallgatókat, hogy mit látnak a képen. A
válaszadók jelentős része tudta, mit ábrázol a kép, 12,8%-uk meg is
nevezte, hogy ez egy vakvezetősáv vagy más szóval taktilis burkolat.
A kitöltők 80,9%-ának válaszában megjelenik, hogy a képen látható
sáv a vak, vagy látássérült személy számára készült segítség. Három
személy válaszában megjegyzi, hogy ez nem jól kivitelezett
megoldás. Volt azonban kettő személy, akik szerint a
csúszásmentesítés a feladata ennek a sávnak, illetve további három
5. kép: Taktilis burkolat
válaszadó meghatározását nem tudtam besorolni egyértelműen, ezek
a következők voltak:
4. kép
 „A pottyos veszelyre hivja fel a figyelmet, a csikos latasserultek szamara vezeto sav.”
(13. válaszadó)
 „Burkolat váltásra, akadályra figyelmezteti a látássérülteket. Innen tudják, hogy
kerülniük kell” (20. válaszadó)
 „A járás irányával párhuzamos irányt” (23. válaszadó)

Tehát csupán a válaszadók 10,5%-a volt az, aki nem tudta, vagy nem pontosan írta körül, mire
való a vakvezetősáv.

A képhez (5. kép) kapcsolódóan azt is megkérdeztem, hogy mit gondolnak, jól használható-e
ez az akadálymentesítés, és arra kértem őket, válaszukat indokolják is. A kapott válaszokat
csoportosítottam és az adott
Jól használható a vakvezető sáv? csoportba sorolt válaszokat
30 25 az alább látható 8.
25
20 diagramon szemléltetem. A
15
9 8 diagramon az oszlopok
10 5
5 fölött lévő számok az adott
0
Akik szerint Akik szerint nem Akik szerint nem Egyéb csoportba sorolt válaszok
használható. használható, és használható, de
jól indokolják. nem jól, vagy nem
számát jelölik. A kitöltők
indokolják.
több mint fele (25 fő,
8. számú diagram: Használtható-e az akadálymentesítés?
53,2%) helyesen válaszolta,
hogy a képen látható
8. diagram: Használtható-e az akadálymentesítés?
41
vakvezetősáv ilyen formában nem használható, válaszukat jól is indokolták. A kitöltők 19,1
százaléka azonban úgy gondolta, ez használható vezetősáv, s volt, aki még indokolta is a
válaszát, a következőképp felelt: „Igen, megpihenhet egy kicsit es nekitamaszkodhatsz az
oszlopnak ket kanyar kozott”(26. válaszadó). Bízom benne, hogy az illető csupán humoros
szeretett volna lenni és ez nem a valós meggyőződését tükrözi. További két személy indokolta
még igen válaszát, méghozzá a következőképpen: „Igen. A botot vezeti a vakvezető csík, az
oszlop észlelhető vele, a megállást is elárulja a burkolat.”(10. válaszadó), illetve a másik
személy: „igen mert nem botlik el benne az egyén de a fehér botot jól irányitja” (11. válaszadó)
így válaszolt. Mindkét válaszadó arra alapozta válaszát, hogy a fehér bottal közlekednek ezek
a személyek, ami nem feltétlen igaz. Helytelen következtetés, hogy ez a fehér bottal észlelhető,
hiszen ettől ez még balesetveszélyes lehet egy vak személy számára, mert alapvetően ezen a
sávon nem helyezkedhet el akadály, ezért az illető nem is számít rá, így könnyen baleset érheti.
Egyéb választ ketten adtak, miszerint nem látnak akadálymentesítést a képen. Az egyikük az
előző kérdésben is a csúszásmentesítésben látta a vakvezetősáv szerepét, így nem meglepő,
hogy nem látott a képen akadálymentesítést. Azonban a másik személy válasza meglepő volt,
mivel az előző kérdésre a következő választ adta: „Taktilis burkolat: látássérült személyek
számára, valaminek a határát jelöli”(27. válaszadó). Nagyon érdekesnek találom, hogy a
negyedéves hallgató számára nem volt egyértelmű, hogy a vakvezető sáv is része az
akadálymentes környezetnek. Ezért megkerestem, miben látta a hallgató (27.) az
akadálymentesítés feladatát. Így fogalmazott: „Az épület a korlátozott mozgás képességű
emberek számára is ugyanúgy használható (különösebb nehézség nélkül)”. Ezen a példán
igazolódik, az elméleti háttérben megfogalmazott vélemény, miszerint számos mérnök számára
az akadálymentesítés csak a mozgássérült személyek igényeinek figyelembe vételét jelenti
napjainkban. Itt is megjelenik, - kiemeltem félkövéren - a helytelen fogalomhasználat.

További hat személy válaszát soroltam még az egyéb kategóriába, ezeket a válaszokat
kiemelem, a szövegben hordozott másodlagos tartalom miatt.

a) „nem tudom, nem vagyok vak, nem próbáltam ki” (16. válaszadó)
b) „Ha a botjával előbb éri el az oszlopot, mint a fejével..” (29. válaszadó)
c) „Hát én ezt honnan tudnám?” (32. válaszadó)
d) „nem, az oszlop és a többi burkolat zavaró lehet” (36. válaszadó)
e) „Nem, több kárt okoz, mint hasznot.”(38. válaszadó)
f) „Gondolom nem túl szerencsés, hogy a forgalmi táblát máshova nem tudták tenni, de
megint könnyebb lenne ítéletet mondani, ha látnák a kontextust.” (46. válaszadó)

42
Vannak teljesen elutasító hangvételű válaszok (a, c), illetve ironikusak (b,e), melyek magukban
rejtik, hogy az illető érti, mi képez akadályt. A d) válasz nehezen értelmezhető, látja, hogy útban
van az oszlop, de a burkolatot is nehezítő körülménynek látja. Felmerül a kérdés, miért látja
akadálynak a vakok segítségére szolgáló vezetősávot? A választ ismét abban véltem megtalálni,
hogy mit jelent az illető számára az akadálymentesítés, ő a következőképp fogalmazott:
„Mozgássérültek, idősek, betegek számára is elérhető az épület minden része” (36. válaszadó).
Úgy gondolom, hogy így már érthető, ha csak az ő helyzetüket nézte, valóban jelenthet akadályt
egy idős, nehezen mozgó ember számára egy ilyen burkolat. (Azonban ez nem valós akadály.)
Esetében is az akadálymentesítés téves értelmezése okozhatta a félreértést. Az utolsó válaszadó
(f) a kép alapján tudta, hogy ez egy vakvezetősáv, le is írta mire való, mégis további
kontextusokra lenne szüksége, hogy megállapíthassa, használható-e az akadálymentesítés.
Ismét az akadálymentesítés meghatározásában találtam választ, hiszen ő ezt így fogalmazta
meg: „Csökkent cselekvőképességű felebarátaink által is -bizonyos kompomisszumokkal-
használható épület.” (46. válaszadó). Előfordulhat, hogy esetében az oszlop is csupán egy
kompromisszum lehet, s ezért nem tudott egyértelmű választ adni.

A kitöltők attitűdjét kívántam vizsgálni azzal, hogy feltettem nekik egy etikai dilemmát felvető
kérdést. A kép és a kérdés segítségével arra voltam kíváncsi, hogy akkor is felmerül bennük,
hogy tervezési hibát látnak, ha ezt nem foglalja magába a kérdés. A válaszadók a bal oldalt
látható 6. képet látták,
amelyhez a következő kérdés
tartozott: „Egy nagypapa
elvitte három éves kislány
unokáját az uszodába. A
medencékhez a zuhanyzókon
6. kép: Mosdók
keresztül vezet az út. Ön
szerint melyik ajtón keresztül kellene bemenniük a medencékhez?”. Azért tettem fel ezt a
5. képegy ilyen nyitott kérdésre hogyan felelnek a hallgatók,
kérdést, mert kíváncsi voltam
észreveszik-e a tervezési gondot, felmerül-e bennük a változtatás igénye, vagy csak kiválasztják
az egyik meglévő ajtót. A válaszok nagyon szerteágatóak voltak, de a kulcsgondolatok
megjelenése alapján igyekeztem őket csoportosítani. Egy diagramban (9. diagram)
összegeztem az adott válaszok gyakoriságát, a sávok végén az adott csoportba sorolt válaszok
számát láthatják. Látható, hogy a legtöbb válaszadó (22 fő, 46,8%) véleménye szerint a férfi
mosdón keresztül kell bemenniük. Ezeket a válaszokat többen kiegészítették különböző

43
megjegyzésekkel, pl.: „Fiun es mondani a kislanynak hogy na csukjuk be a szemunket egy
picirit”(26. válaszadó). Ez a megjegyzés csupán egy vicces válasz akart lenni szerintem, de
mégis tükröz egyfajta mentalítást szerintem, ha nem látjuk, nincs is probléma. Megdöbbentem
rajta, hogy a szem becsukását többen is javasolták, illetve hivatkoztak arra, hogy a kislány még
elég kicsi, hogy ne zavarja a többi vendéget, és a nagypapa egyébként se mehet be a „nénikhez”.
Indokolták vagy sem,
Melyik ajtón menjenek be? ezekben a válaszadók
nem gondoltak arra,
Egyéb 2 hogy ez gond,
Akikben megfogalmazódik, hogy ez legfeljebb, hogy ez a
problémát vet fel, és nincs egyértelmű 16
megoldás. nagypapa gondja.
Akik szerint a nagypapának a férfi Többször találkozom
mosdóba, a kislánynak a női mosdóba 3
keresztül kéne bemennie. vele, hogy ez az
Akik szerint egyértelműen a női mosdón
4
élményfürdőkben,
keresztül kell bemenniük.
uszodákban gyakori
Akik szerint egyértelműen a férfi megoldás, s ezt az
22
mosdón keresztül kell bemenniük.
emberek egy jelentős
0 5 10 15 20 25
része, ahogy ez a teszt
9. számú diagram: Etikai dilemmára adott válaszok csoportosítása
is visszaigazolta,
normálisnak veszi. Szerencsére kevesen, de voltak (3 fő, 6,4%), akik azt javasolták, hogy
9. diagram: Etikai dilemmára adott válaszok csoportosítása.
egyikük az egyik ajtón, a másik a másik ajtón menjen be. Az egyéb kategóriába sorolt egyik
válasz is ehhez a választípushoz állt a legközelebb, ő észrevette, hogy nem tudnak bemenni
egyik ajtón se, ezért úgy fogalmazott szükség van egy felnőtt nő segítségére, feltételezem, hogy
átkísérje a kislányt a másik ajtón. A három válaszadó közül egy említette, hogy egy felnőtt nőt
kellene megkérni a nagypapának, hogy segítsen. Úgy gondolom nem kell kifejteni ennek a
lehetőségnek a veszélyeit, s azt, hogy nem minden esetben kivitelezhető. Voltak olyan
válaszadók (4 fő, 8,5%), akik azt javasolták, hogy a női, azaz a bal ajtón menjenek be.
Sajnáltam, hogy egyikőjük sem indokolta a válaszát, igazán kíváncsi lettem volna rá, hogy miért
gondolják ezt jó megoldásnak. Számtalan indokot lehetne felsorolni, hogy az előbb említett
válaszok miért nem ideálisak, mikor nem kivitelezhetők, milyen veszélyeket hordoznak, s
módfelett sajnálatosnak tartom, hogy ez sokaknak meg sem fordul a fejében.

Számos hallgatónak (16 fő, 34%) eszébe jutott, hogy nincsmegfelelő megoldás. Azok közül,
akik kiemelték, hogy ez helytelen megoldás hárman egyértelműen leszögezték, hogy egyik

44
megoldás sem jó, de nem ajánlottak alternatívát. Hat olyan hallgató volt, aki kiemelte, hogy ez
helytelen, de jobb alternatíva híján azt javasolták a férfi ajtón keresztül menjenek be, ketten egy
felnőtt nőt kérnének meg, hogy segítsen, illetve egy személy e kettő választási lehetőséget
valamelyikét javasolná a nagypapának. Egy személy volt, aki azt javasolta, hogy inkább
keressenek másik uszodát. Akadt három olyan hallgató, aki azt ajánlotta, hogy a tervezés során
lássák el az uszodát egy harmadik koedukált, vagy családi ajtóval, ahol együtt is be tudnak
menni. Az gondolom, hogy a javasolt alternatívák közül az utóbbi kettő, az uszodaváltás
(olyanra, ahol van családi bejárat) és a koedukált ajtó olyan megoldás, amely már az egyetemes
tervezés felé tekint. Tehát a válaszadók 34%-a észrevette a rejtett tervezési hibát, azonban
csupán 6,4%-uk élt konstruktív tervezési változtatásra irányuló javaslattal.

Kutatást hátráltató tényezők

Számos nehezítő tényező volt a kutatás lebonyolításában. Az egyik legnagyobb nehézség
számomra az volt, hogy a diszlexiás érintettségem miatt, nehezen boldogulok az idegen
nyelvekkel, azonban ez a témakör elég újszerű, hazánkban még kevéssé kutatott. Külföldön
sokkal elterjedtebb már az egyetemes tervezés, ezért a szakirodalma is sokkal szerteágazóbb.
A nyelvi hátrányaim miatt a szakcikkek megtalálásához és feldolgozásához segítségre volt
szükségem, így viszont sokkal szűkebb keretek között tudtam mozogni, hiszen mások
türelmével, nyelvismeretével, fordítási stílusával kellett gazdálkodnom a feldolgozásban.

Tovább nehezítette a dolgom, hogy a hazai tények felkutatása sem volt egyszerű. Kevés
megjelent cikket találtam és azok sokszor nem szakmai folyóiratokban vagy hivatalos
forrásokban jelentek meg. Kezdeményezéseket találtam, melyekről híradások és honlapok
rövid cikkei számoltak be. A dolgozatom kutatásának középpontjában álló egyetemmel és
hallgatóival való kapcsolatteremtés rendkívül nehezített volt. Az egyetem vezetésével sem
telefonon, sem e-mailben nem sikerült egyeztetnem, így az információim az internet és a
hallgatók tapasztalati alapján tudtam összegezni. A hallgatók kérdőív kitöltési hajlandósága
csekély volt, így a kitöltések elemszáma alacsony lett. Az alacsony számú kitöltések miatt pedig
egyetemes következtéseket, megállapításokat nem tudtam levonni. Csak a mintát adó hallgatók
válaszait tudtam összegezni, ezekből tudtam rájuk igaz, őket jellemző megállapításokat
megfogalmazni. Az alapsokaságra vonatkozó tényszerű megállapításokat azonban az adatok
csekély száma miatt nem tudtam levonni.

45
Összegzés
Az elméleti kutatás kapcsán úgy gondolom, hogy a mérnökképzésben az egyetemes tervezés
oktatása hazánkban még fejlesztést igényel. Ma már sok jó módszer és kezdeményezés elindult,
melyekbe az érintett populációt, a fogyatékos személyeket is aktívan bevonják, és ezek szilárd
alapot nyújthatnak a fejlődéshez. Tehát a jövőben további fontos feladat lenne, hogy a jelenlegi
választható, moduláris, egy kurzusra kiterjedő rövid kitekintéseket felváltsák a
szemléletformáló, az egész képzést átívelő oktatási formák.

Úgy gondolom, hogy a kérdőív adatai alapján elmondható, hogy a válaszadó hallgatók jelentős
része viszonylag tájékozott az akadálymentesítés és az egyetemes tervezés témakörében,
azonban sok esetben pontatlanok az ismereteik, helytelen a fogalomhasználatuk. Úgy vélem,
hogy a fontos lépcsőfok a mérnökhallgatók képzésében, hogy kötelezően választható tárgy
keretében megismerkednek az egyetemes tervezéssel, és elindultak kifejezetten rehabilitáció
központú mesterképzések és továbbképzések. Bízom benne, hogy a jövő tervezői már
egyetemesen tervezett épületeket fognak alkotni és ebben a törvénykezés is segítséget nyújt
majd számukra.

46
 1. sz. melléklet:
Online kérdőív:
https://drive.google.com/open?id=1CgUF2xYHWM1LYQP3dcHBvktSwumwOCv8JRWtbuEiUYU

47
48
49
50
51
52
Felhasznált irodalom:
AJB (2019) megtekintett aloldal:

https://www.ajbh.hu/jelentesek-inditvanyok-allasfoglalasok/-
/calendar/event/2859930?p_p_state=maximized&inheritRedirect=true (2019. 09. 10.)

Bárczi G. & Országh László (1962) A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest: Akadémia
kiadó. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-
szotara-1BE8B/f-28F2F/fogyatekos-
2BCAC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfMUJFOEIi
XX0sICJxdWVyeSI6ICJmb2d5YXRcdTAwZTlrb3MifQ (2019. 07. 05.)

BME (2017): Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Intézményfejlesztési

terve 2016-2020. 1. számú melléklet. Ábrák és táblázatok az IFT 2. fejezetéhez. Budapest: k.n.
https://www.bme.hu/sites/default/files/IFT/bme_ift_2016_2020_20170529_melleklet_1.pdf
(2019. július 1.)

BME (2019) megtekintett aloldalak:

http://epiteszhk.bme.hu/files/oktatas/mintatanterv_hagyomanyos.pdf (2019. 09. 20.)

http://www.epiteszhk.bme.hu/files/kotval_tablazat_elfogadva.pdf(2019. 09. 20.)

http://www.erg.bme.hu/hirek/archiv-hirek/158-hir-tervezes-a-fogyatekos-emberekkel-a-
fogyatekos-emberekert (2019. 09. 10.)

http://www.ipar.bme.hu/tantargy.php?id=50 (2019. 09. 21.)

http://www.urbanisztika.bme.hu/oktatas/osztatlan-oteves-es-bsc-kepzes-kotelezo-
tantargyai/valaszthato-targyak/akadalymentes-kulso-terek/ (2019. 09. 21.)
https://www.epitesz.bme.hu/tantargy/bmeepip0920-az-akadalymentesseg-es-egyetemes-
tervezes-belsoepiteszeti-szempontjai-muszaki (2019. 09. 21.)
https://www.epitesz.bme.hu/tantargy/bmeepla0920-az-akadalymentesseg-es-egyetemes-
tervezes-epiteszeti-szempontjai-muszaki (2019. 09. 21.)
https://www.epitesz.bme.hu/tantargy/bmeepui0920-az-akadalymentesseg-es-egyetemes-
tervezes-kert-es-varosepiteszeti-szempontjai (2019. 09. 21.)
https://www.gtk.bme.hu/blog/ahol-elmeny-a-felhasznaloi-elmeny/(2019. 09. 11.)

ETIKK (2019) megtekintett aloldalak:

http://www.etikk.hu/egyetemes-tervezes/a-kozpontrol/kozpont-celkituzesei/ (2019. 09. 10.)
http://www.etikk.hu/hir/ujabb-bme-es-etikk/ (2019. 09. 13.)

53
FSZK. (2018). Megvalósíthatósági tanulmány - MONTÁZS PROJEKT – A fogyatékos
személyek számára nyújtott szakmai és közszolgáltatások hozzáférhetőségének kialakítása,
fejlesztése. EFOP 1.9.2. – VEKOP-16-2016-00001. h.n.: FSZK Nonprofit Kft. letöltve:
http://fszk.hu/wp-
content/uploads/2018/03/FSZK_EFOP_192_MT_1sz_modositas_180314.pdf (2019. 07. 23.)

Harrison, J., Busby K., & Horgan L. (2015) Promoting Universal Design in Architectural
Education. Dublin: k.n. letöltve:
http://arrow.dit.ie/cgi/viewcontent.cgi?article=1001&context=exdesthe2 (2019. augusztus 18.)

Horváth P.GY., Kovács Zs. (2010) A rés-elmélet alkalmazása a bútorok ergonómiai

tervezésében. Faipar, 58 (2. sz.), 12-18.

Janák K. & Tokaji K. (2018). Mikrocenzus A fogyatékos és az egészségi ok miatt korlátozott

népesség jellemzői. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. letöltve:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_8.pdf
(2019. 09. 01.)

Kálmán Zs., & Köznczei Gy. (2002). A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest: Osiris
Kiadó.

Kennig, B. & Ryhl, C. (2002) Teaching Universal Design. Global Examples of Projects and
Models for Teaching in Universal Design at Schools of Design and Architecture. Aaoutils
project. Brussels: European Commission. ANLH.

Könczei György szerk. (2017). Fogyatékosságtudományi olvasókönyv, A

fogyatékosságtudomány alapjai című kurzus számára. Budapest: ELTE BGGYK.

Kövesdy M. (főmoderátor,d.n.). Poet h.n., k.n. Online megtekintés:

https://szinonimaszotar.poet.hu/fogyatekos (2019. 07. 05.)

Palkovics R., Pandula A., P. Farkas Zs., Prónay B., Ruttkay-Miklián Á., Simonné Váradi Zs.,
… Zsilinszky Gy. (2009). Segédlet a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének
megteremtéséhez. h.n.: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány. ISBN
978-963-7380-12-9.

Pandula A. (2009). Az egyetemes tervezés. In Kommunikációs és információs technológiák és

fogyatékosságügy. (pp. 3-28). Budapest: Eötvös Lorránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv
Gyógypedagógiai Kar.

Pandula A., Farkas Zs., Zsilinszky Gy., Dr. Fischl G., C., Meriales F. (2007). Tervezési segédlet
az akadálymentes épített környezet megvalósításához. 2. Kiadás. h.n.: ÖTM Területfejlesztési
és Építésügyi Szakállamtitkárság. ISBN 978-963-7380-12-9.

Törvények:

1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

54
1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

2007. évi XXIII. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról

2013. évi LXII. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása

1015/2005 (II.25.) számú Kormány Határozat

képek:

https://www.zaol.hu/wp-content/uploads/2017/09/ag150902b22-320x427.jpg (2019. április

11.)

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.15752-
9/56990240_1313129455492642_6611607109966495744_n.jpg?_nc_cat=111&_nc_ht=scont
ent-vie1-1.xx&oh=8ee5f31e75aec0e185e5d92928cd413d&oe=5D0306BD (2019. április 6.)

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.15752-
9/56757514_280928496181721_6617494904538923008_n.jpg?_nc_cat=101&_nc_ht=sconte
nt-vie1-1.xx&oh=7c356f7a32fa2b960117377acf877520&oe=5D4F6965 (2019. április 1.)
https://www.sld.com/wp-content/uploads/2017/10/1280-x-480-Restaurant-Bathroom-
Design.jpg(2019. április 11.)

http://i.imgur.com/32RMIrC.jpg (2019. március 19.)

https://cdn.pixabay.com/photo/2015/10/09/22/01/women-980039_960_720.jpg(2019. április
11.)

https://us.123rf.com/450wm/lddesign/lddesign1509/lddesign150900057/44813809-disabled-
handicap-icon.jpg?ver=6 (2019. április 7.)

http://akadalymentesites.com/wp-content/uploads/2012/04/akadalymentes-rampa1.jpg (2019.
április 11.)

55