KULTÚRA
Tejdropsz
A farm erkabátom bokáig érő v o lt, Pestről kaptam az Ecseriről.
Mondták a testvéreim , hogy van o tt Rifle nadrág is, olasz csiz­
mák, minden. Ez már senkinek nem vo lt jó, az enyém lett. Nagy
zsebeit kivágtam , így majdnem m inden belefért.
A csem egebolt kirakatánál ácsorogtam. Voltak o tt ajándékko­
sarak színes m asnis celofánba csomagolva, libam ájkonzerv, té li
szalámi (a m am ám szerint szalám li), banán, narancs, verm utok.
Rájöttem, m it kéne tennem. A kisebb dolgok sim án csusszantak
a zsebem m élyébe. Jó, a kenyér persze nem, de zsömle, csoki,
krémtúró, m ájkrém és egyszer egy eperbefőtt.
Egy p illa n a tig arra gondoltam , hogy talán a súlya m iatt nem
ta rt majd ki a bélés. Elképzeltem, ahogy kiszakad, minden kip o ­
tyog belőle, de már benn v o lt az eper.
A kabát harangaljában m in d e n lépésnél a lábam szárához
ütő d ött a szajré. Kibírtam röhögés nélkül a pénztárig, kifizettem
egy rágót, és m ár kinn is vo lta m .
Türtőztettem magam, ki k e lle tt bír­
nom a ko llé g iu m i szobáig. M in d ig o tt Fizetéskor, egyszer
bányásztam elő mindent, a nagy tábla
piros m ogyoróst, cigit, ezt-azt. egy hónapban,
A befőtt fémdobozban v o lt. Konzerv­
nyitó viszo n t nem volt, csak kés, és
elmehettem
olyan erős sem voltam, m in t apám , aki a kiskannával
bicskával n y ito tta legtöbbször az olajos
halat és a vagdalt húst. Elvergődtem tejért, amikor
vele egy darabig, az ujjam is elvágtam.
De olyan nagyon édes v o lt a lé és
hazajött a csorda.
benne a fo n n y a d t eprek. D obozból et­ Az istálló ajtajában
tem, az u jja m m a l halásztam ki. Utoljára
hagytam a nagyokat. megvárhattam,
Próbáltam lassan enni té n yle g , rágni,
vagy ta rto g a tn i a számban csak még
míg megfejték
egy kicsit. a tehenet Friss
Nem m e n t. A torkomon a k a d t volna,
ha nincs szétázva. kenyér volt akkor
Mint egyszer régen a tejdrop sz.
Azt nagyon szerettem vo ln a , min­
otthon, felforrt
dennap is. Sosem tudtam, m e ly ik len­ a cikória, mire
ne jobb, csak tervezgettem: Mese sajt,
Korfu szelet vagy a tejdropsz. Nagyon hazaértem a tejjel.
kevés v o lt egy zacskóban, így nem ad­
hattam b e lő le senkinek. Ha egy szemet kivettem óvatosan, csak
meg ne lássák, utána jó l becsavartam a zacskó száját, úgy szo­
rongattam . Kell későbbre is, gondoltam . Egy fé l óráig ta rto tt.
Csak a k k o r vett apám, ha nagyon berúgott, de valahogy ma­
radt még két forintja. Kettő húsz vo lt a cukor.
És nem is adta ide, m ert elfelejtette. A zsebébe meg nem le ­
hetett belenyúlni, amíg el nem aludt.
H allottam , ahogy horkol.
Kiskabátja a szék karján.
Csendben figyeltem a horkantásokat, m e rt néha hirtelen fe l­
ébredt, és félrészegen nagyon zavaros, félelm etes v o lt a szeme.
A gumicsizma is rajta maradt. Csak b edőlt a v e te tt ágyba, az ágy
szélén ló g o tt le a sáros csizma.
Tapogatóztam a dohánytörm elék, g yű rö tt taknyos zsebken­
dő, pár fillé r között. Néha tényleg o tt v o lt a cukor.
Ha a kocsmáros emlékezett, akkor tejdropsz, ha nem, akkor
az, ami éppen v o lt a kocsmában. M ondjuk dianás, az is össze­
törve, papírjába ragadva. A kifo lyt Diana, o lvadt csokibevonat
összeragasztotta a pakli kártya o ttfe le jte tt la p ja it is.
Sokszor jö tte k hozzánk a testvérei, barátai. Kártyáztak és it­
tak, vagy csak ittak. Vizeskannában v o lt az otelló, merőkanállal
tö ltö tté k, zománcos bádogba. Akinek nem ju to tt bádog, merő­
kanálból itta.
Engem m indig o d a á llíto tt eléjük olvasni, szavalni, énekelni.
Mezítláb álltam , az ágyból kikelve. Vágni le h e te tt a fü stö t, csíp­
te a szemem a Kossuth. A hajam szénaboglya, hangom semmi.
Elveszett cérnaszál csak, inkább a szí­
vem m el mondtam: „Föl, fö l, ti rabjai a
földnek.” Azt nagyon szerették. Vaskos
tenyerük a la tt le tö rt a derekam, borsza-
gú csókjaikat gyűlöltem .
Megtaláltam végre a tejdropszot, az
idő megállt. Lélegzet-visszafojtva, az
ágy felé lesve te tte m meg azt a három
lépést az ajtóig, hogy a közelébe se le­
gyek a széknek és a kiskabátnak.
Máris kinn voltam .
Hideg, híg sarat dagasztottak mez­
telen lábujjaim . Feltéptem a zacskót,
egyet a számba töm tem .
Forgattam, nyelvem m el egyik oldalról
a másikra tologattam a kemény, lapos,
kerek cukrot. Kidagadt tő le az arcom.
Édes tejíz csurgott le a lelkemig.
Fizetéskor, egyszer egy hónapban, el­
mehettem a kiskannával te jé rt, amikor
hazajött a csorda. Az is tá lló ajtajában
megvárhattam, míg m egfejték a tehe­
net. Friss kenyér v o lt akkor otthon, fe l­
fo rrt a cikória, mire hazaértem a tejjel.
A lelkesedéstől aztán elvétettem az
ide-oda tologatást, lenyeltem, és rögtön keresztbe is akadt a
cukor a torkom on.
Fuldokoltam, nem tudtam kiáltani. Ugráltam, hátha kijön, be­
rohantam a házba.
Apám felébredt. Nem emlékszem pontosan, hogyan, de kivet­
te a to rk o m b ó l a cukrot.
Rögtön utána kezdett el verni. Szaladtam előle, de elestem.
A nedves fűben feküdtem , keserű lapu levél az arcom alatt. Csiz­
mával rugdosott.
Senki sem jö tt, ő unta meg. / Farkas Ágnes
2018. o któ be r 25. 6 1