Nógrádi Gergely

AMIKOR A BOSSZÚ
ANGYALA SÍR

© Nógrádi Gergely, 2010

© PRESSKONTAKT Bt., 2010
Borító © Szikszai Gábor, 2010 Presskontakt Kiadó, 2010

4
3. oldal
 Nagyapám emlékére

5
 „A nemzet mindezért nem felel többé;
s ez az egyetlen vigasz.
Mégis, nagyon szomorú, hogy
akadtak magyarul beszélô emberek,
ha mégoly nyomorultak is,
akik vállalták a német rohamkések
parancsára ezt a szerepet.
Ilyen ember nem akadt Finnországban,
Bulgáriában, Romániában sem.
S ez nagy különbség.”
Márai Sándor
„Mielôtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!”
Konfucius
7. oldal
Szeptember 18.
A börtönben a legrohadtabb a súlyos, sûrû csend.
Meg lehet szokni, persze, de attól még kíméletlenül
ôrli az idegeket. Az új lakó sem beszél. Idôs asszony,
éjfél körül kísérték végig a folyosón. Azóta szótlanul
ül a zárkájában. Kétszer próbálták kihallgatni,
hiába. Néha rávágnak kombinált gumibottal a cel-
lája ajtajára: az asszony némasága különösképpen
dühíti a smasszerokat. Bizonyára nem pusztán
azért, mert ölt. Gyilkosból szép számmal akad a
csuromvizes, mállékony falak között. Az asszony egy
politikussal végzett! És Bellay Csanád népszerû arc
volt. Közkedvelt közszereplô, ahogy mostanában
mondani szokták. Nemzetmentésbôl és fajelmélet-
bôl épített szellemi gettót. A kivéreztetett, agyonalá-
zott emberek megkajálták és rágás nélkül lenyelték,
amit Bellay naponta feltálalt nekik. A Kárpát-me-
dencei tálibok pedig fekete drapériában szédelegtek
utána.
Bellay pontban délután ötkor lépett az emel-
vényre. Levédiai ôsökrôl és pilisi csakrákról akart
szónokolni. Cigánybûnözésrôl, meg mohó cionista
nagytôkérôl. Talán a „Kotródjatok el a hazánkból!”
lemezt is feltette volna.
Amint azonban a mikrofon elé állt, egy fáradt
arcú néni vált ki a tömegbôl. Lassan, apró lépések-
kel közeledett az emelvényhez.
– Testvéreim! – mondta Bellay, és többé le nem
vette a szemét az idôs asszonyról – Most, hogy har-
cunk nyomán végre szétpattannak a régi rend bilin-
csei...
9
 A néni az emelvényhez ért, és magasba emelte a
kezét. Valaki felsikoltott. Az aszott, sárga ujjak kö-
zött egy ezüstszínû 9 milliméteres Double Eagle csil-
lant. Öt lövés hallatszott gyors egymásutánban.
Egy. A lövedék Bellay bal szemébe csapódik,
majd szétfröccsentve a szemgolyó kocsonyáját, rö-
vid, roncsoló út végén a koponyaüregbe fúródik.
Bellay fájdalmában átharapja a nyelvét, arca elszí-
nezôdik, jobb szeme kidülled üregébôl. Torkából
panaszos nyögés tör elô, ép szemével rendíthetetle-
nül bámulja a gyilkosát.
Kettô. A lövedék mértani pontossággal a homlok
közepén kéredzkedik be az agylebenybe. Reccs. Az
így ütött lyukon vér buggyan ki, végigcsorog az orr-
nyergen, majd vékony csíkkal megfelezi a keskeny,
elkékült ajkat. Bellay megszédül, a koponyabolto-
zatba csapódó újabb golyó nyomán a feketén tá-
tongó üres bal szemgödör is friss vérrel telik meg.
Három. Klasszikusan szép lövés. Cél: a nyak.
A golyó tenyérnyi sebet üt a gégefô vonalában, kö-
nyörtelenül kettérántja a nyaki aortát. Szinte hal-
lani, ahogy a pajzsporc kiroppan a helyérôl, s az
éktelenül hosszúnak mutatkozó nyaki inak egymás
után szakadnak félbe. Elôtûnik a lenyúzott légcsô,
mögötte pedig a szabadon maradt nyelôcsô: mind-
kettôt már csak a megnyirbált bôrcafatok tartják
helyükön. Bellay dereka hátrafeszül, lába megrogy-
gyan. Térdre zuhan. Így marad három teljes má-
sodpercig.
Négy. Ez a lövedék csak súrolja a térdeplô sze-
rencsétlen halántékát. Bellay arca eltorzult, sápadt
maszk, egyetlen szín rajta a vörösre tárt száj. A pisz-
tolygolyó az emelvény vaskeretének ütôdve bántó
vijjogással vágódik az oldalt álló deszkaparavánba.
A testôrök behúzzák a nyakukat. Aztán loholnak és
10
ugranak. Bellay közben összecsuklik, mintha leka-
szálták volna.
Öt. Az iménti félretáncolt golyó és a felé repülô
Armani öltönyös hústornyok nem szegik kedvét az
idôs hölgynek. Ezúttal nincs cél, a pisztoly csöve a
semmibe szegezôdik. Az idôs hölgy rutinból tüzel.
Vagy egyszerûen elragadta a hév. Összehúzott szem-
mel követi a golyó útját a végtelenbe.
Nem kétséges, hogy hatodszor is meghúzná a ra-
vaszt. Erre azonban már nincs idô. A tömeg üvölt és
tekereg kínjában. Néhányan elôreugranak, a néni ar-
cába sújtanak. Leteperik, lihegve a földhöz szegezik.
Rendôrök érkeznek, hátrébb zavarják a feldühödött
társaságot, megragadják a nénit két oldalról.
Elvezetik a merénylôt.
Szinte felfoghatatlan. Minden olyan átkozott gyor-
san történt. A többségnek megijedni se maradt ideje.
Mire az emberek feleszméltek, Bellay Csanád fáj-
dalmas nyöszörgése örökre elhalt.
A cellában félhomály van és hideg. A néni össze-
húzza magát a priccsen. Az ôrök félóránként benéz-
nek a kémlelôn. Egy gyilkos nem ilyen, mondogat-
ják. Még ha idôs nôbôl van, akkor se. Ha vésett ké-
pû, szikár, agyonéhezett – oké. De ez a néni itt göm-
bölyded és ápolt! Na jó, görbe orrával és mélyen ülô,
apró egérszemével kicsit túl zsidós a képe, de ettôl
csak még elképzelhetetlenebb mindaz, amit délután
mûvelt. Senki sem nézné ki belôle az elvakult mé-
szárost, az biztos. Öt lövés egymás után! S még csak
meg se remegett a keze!
Bökdösik egymást a gorillák, és fejcsóválva mu-
togatnak a nénire. Mit tudják ôk, hogy ha egy zsidó
gyilkosnak áll, abban is a legjobb akar lenni! Mégis,
egy elegánsan nikkelezett Double Eagle egy ilyen jó-
ságos mami kezében valóban kínosan oda nem illô.
11
 Délelôtt megérkezik Bellay politikai utóda. Téboly
környékezi. Minduntalan halálbüntetést szajkózik,
irtózatosnak és jóvátehetetlennek nevezve, ami a
gyûlésen történt. Bellay nevének említésére görcsös
zokogás tör fel a torkából, s a nem túl férfias hüp-
pögés közepette csupán néhány bejáratott szólam
ölt értelmet, mint például Moszad-vezérlés, meg
nemzetárulás. Végül a szolgálatos tiszt közli vele,
hogy a nyomozási szakaszban nem találkozhat a
gyilkossal, mire megsemmisülten a folyosói padra
roskad. Zilált haján félrecsúszik a sávos-siltes
sapka, üveges szemmel babrálja bakancsa fûzôjét.
„Micsoda csapás! – motyogja. – Szegény Csani,
szörnyû baleset érte a fiát, aztán elvesztette az apját,
és most ôt is kilyuggatták, mint lôlapot a sportlö-
vôk...”
Késôbb feláll, és kurta fejbólintással elköszön.
Az igazság az, hogy az idôs hölgy akár fogadhatna
is látogatókat. De nem akar. Nem eszik, nem beszél,
nem akar idegenekkel találkozni. Kérik, hogy tegyen
vallomást. Kifogástalan udvariassággal felemeli a
kezét, úgy hárítja el a kérést. Sokáig semmit sem
tudni róla. Illetve valamit mégis: egy héttel a gyil-
kosság elôtt érkezett Párizsból, négy napig a Bala-
tonnál pihent, francia állampolgár, és hatvanhét
éves.
Negyvennyolc órával a merénylet után már hem-
zsegnek a külföldi tudósítók a magyar fôvárosban.
Marion Lorin huszonöt éves. A legendás Paris
Match magazin üdvöskéje. Két nappal Bellay lemé-
szárlása után érkezik Pestre. A Four Seasonsben
vesz ki szobát, a Gresham Kávéházban nézi át a me-
rényletrôl tudósító világlapokat.
Marion Lorin úgy jött Magyarországra, hogy vele
biztosan szóba áll a néni. Hogy mire alapozta az
12
optimizmusát? Nos, valóban Lorin kisasszony az
egyetlen, akit a gyilkos fogadni hajlandó. Amikor a
cellájában felolvasták a személyes találkozóra ácsin-
gózók listáját, a néni csupán a párizsi lány nevénél
bólintott. Talán ismeri az írásait. Vagy a lányára em-
lékezteti.
Marion Lorin hosszúkávét iszik Cointreau citrus-
likôrrel, tejszínnel. Egy falat sem csúszna le a tor-
kán. Ideges. Rendel egy melange-ot is. Olyan pohár-
ban kéri, ami sokáig melegen tartja az italt. Feláll,
járkál, míg elkészítik. Méz a pohár aljára, rá kré-
mesített tej, s végül eszpresszó kávé... Mi tart ennyi
ideig? A lány türelmetlen.
Marion Lorin, kezében egy hófehér thermopohár-
ral, belép a börtön kapuján. Az ôrök kedvetlenül ve-
zetik fel a parancsnokhoz. „Úgysem jut be – gondol-
ják –, minek jött?” A kövér parancsnok azonban tud
valamit: szívélyesen betessékeli a lányt. Váltanak
néhány szót angolul. A parancsnok fájdalmasan ko-
tyog a régi szép idôkrôl, amikor még zsíros gondta-
lanságban teltek a mindennapok idefent, az elsô
emeleten. A néni öt lövésével egycsapásra szerte-
foszlott a mennyei nyugalom.
Micsoda meggondolatlanság így beszélni egy új-
ságíró elôtt! Ha bármit megosztasz egy firkásszal, az
olyan, mintha fômûsoridôben bemondanád a rádió-
ban.
Marion Lorin belép a kihallgatóhelyiségbe. Kö-
rülpillant. A kôpadlójú, gyászosan fénytelen szoba
leginkább egy sírkamrához hasonlatos. Egyetlen
berendezési tárgya egy csukaszürke asztal két szék-
kel. A kopár falak szomorúan visszhangozzák a lány
lépteit.
Lorin kisasszonyt kileli a hideg. Leül az egyik
székre. Abban a pillanatban megszólal egy csengô.
13
A lány összerezzen és talpra ugrik. Szemközt kinyí-
lik az ajtó, rabszíjon vezetik be az idôs hölgyet. Csuk-
lóján lötyög a bilincs.
Az ôr int az újságírólánynak, hogy ha bármi prob-
léma van, csak kopogtasson. Kimegy.
Eltelik egy perc. Aztán még egy. Lorin kisasszony
és a gyilkos némán ülnek egymással szemben. A né-
ni szája szegletében álmos mosoly, álla körül, az át-
tetszô bôr alatt vastag erek kanyarognak. Ráncok-
kal teleszôtt homlokát ôsz tincsek keretezik. Tetô-
tôl talpig végigméri a lányt. „Egészen fiatal – állapítja
meg magában –, és meglepôen csinos. Épp, mint az
én Cathym... volt.” Révetegen nézi. Vékony derék,
keskeny váll, arányos mell. Tényleg a lányára ha-
sonlít. Csak a tekintete más. Marion Lorinnek nagy
barna szeme van, mint a legtöbb párizsi teremtés-
nek. Amúgy le se tagadhatná, hogy honnan érkezett:
puha, pasztell zöld tweedkosztümöt visel rózsaszín
magas sarkú cipôvel, a vállán pedig fekete-fehér bo-
rítéktáska himbálózik.
– Merci – csippent egyszerre a szemével hálásan
Lorin kisasszony. Hálás is lehet, ami azt illeti. Akár-
hogy sztárolják a Matchnál, megalázó lett volna üres
kézzel hazakullognia.
Nagy levegôt vesz, aztán azt kérdezi:
– Pourquoi? (Miért?)
Nincs válasz.
– Offense personelle? (Személyes sérelem?) –
próbálkozik tovább óvatosan a lány. – Quelque
chose de vieil est un cas? (Valami régi ügy?) Les
rêves sont disparus? (Semmivé foszlott álmok?)
Les petites misères de la vie? (Az élet apró nyomo-
rúságai?)
Az idôs hölgy hallgat. A lány fürkészôn mered az
arcába, mintha onnan akarná kiolvasni élete nagy
14
titkát. Közben már meg is születik fejében a gyil-
kosról íródó könyv címe: Mystère (Rejtély). Mert hát
nem is lehet e beszélgetésbôl más, mint egy vérbe-
li, vaskos bestseller! Egy elsôrangú, világmegváltó
ponyva, amelyben egy titokzatos öregasszony kite-
regeti a lapjait!
Lorin kisasszony nem is tudja, mennyire téved.
Az idôs hölgy önmagáról semmit sem lesz hajlandó
mesélni. Kizárólag a lányáról szólhat Marion regé-
nye. Ez azonban egyelôre még nincs terítéken. Most
az újságírónô az idôs hölgy ajkán lebegô végzetes
mosollyal van elfoglalva. Megriasztja a gondolat, hogy
a néni valójában már leszámolt a jövôvel, és derûs
nyugalommal várja azt a néhány vödörnyi nyirkos
földet, amit majd lapáttal a koporsójára hánynak.
Akkor meg minek is csacsogna?
A lány elhessegeti a gondolatot. Igyekszik hûvös-
nek és kimértnek mutatkozni, s a tartózkodó visel-
kedés meghozza a gyümölcsét. A néni szólásra nyitja
a száját.
– Pourquoi?... – ismétli meg Marion kérdését von-
tatottan. Hûvös, visszafogott a hangja, nemigen
cseng ki belôle egyéb, mint fáradtság. Tenyerébe
hajtja a fejét, s most váratlanul csüggedt keserûség
tükrözôdik a tekintetébôl. Sóhajt. – Je vais tâcher
de le dire... (Megpróbálom elmondani...)
De egyelôre nem szól többet. Mintha erôt gyûjte-
ne. Mintha gyönge volna még a gyónáshoz.
A lány áttolja az asztalon a poharat.
– Melange.
A néni hálával telt szemmel bólint. Óvatosan le-
veszi a pohár tetejét, és mélyen magába szívja az ital
illatát.
„Istenem, ha ettôl ajkára röppenne a nagy titok!”
– rimánkodik magában Lorin kisasszony. Egyelôre
15
azonban kivár, nem traktálja újabb kérdéssel. Hagy-
ja, hogy kiélvezze a melange illatára felidézôdô em-
lékeket.
Az idôs hölgy egyhangú, lassú mozdulatokkal ka-
vargatja az italt, behunyt szemmel, mintha el akarná
ringatni magát a múlt szikrázó, égkék taván.
– Tout se répète sans cesse et lamentablement...
(Minden ismétlôdik, szüntelenül és fájdalmasan...)
– suttogja alig hallhatóan. És vontatottan belekezd
egy történetbe, amely három hét múlva garantáltan
ott virít majd minden párizsi könyves standon
és boltban, hogy világsikert hozzon az ifjú Lorinnek.
A címe pedig az lesz: Mystère.
Föltéve, ha a szerkesztô nem talál ki valami job-
bat.
16
Mystère
I.
Az ember nem is gondolná, hogy ilyen kevés vér van
egy nyolcvanéves öregúrban.
Persze az is lehet, hogy minden a vágáson múlik.
Koltai Kálmán nyugalmazott állomásfônök teste vol-
taképpen különösebb biológiai szennyezés nélkül
szakadt háromfelé, s ez vélhetôen a tehervonat irtó-
zatos súlyának és sebességének köszönhetô.
A csípô, amely alatt a vonat elszelte a lábakat,
meglepôen száraz maradt, a nyak feketén tátongó
hasítékánál is épp csak felbugyogott a vér a lemet-
szett fej helyén.
– Úristen! – üvöltött halálra váltan a mozdonyve-
zetô, s közben úgy kapaszkodott a fékkarba, hogy
belefehéredtek az ujjai. – Láttad? Elcsaptunk vala-
kit!
Mellette a segéd összeszorította a fogát. A világ
minden kincséért sem engedte volna el az elôtte futó
vezetôasztal peremét, míg fújtatva-csikorogva meg
nem állt a vasszörnyeteg. Mögöttük, a géptérbôl dé-
monikus hörgés hallatszott, még hátrébb a kocsik
csörömpöltek vadul, de minden vagon a sínen ma-
radt.
A mozdonyvezetô feltépte maga mellett az ajtót.
– Gyerünk! – ugrott ki a sötétbe.
– Kellemes kis éjszakánk lesz... – morogta a se-
géd, és követte a kollégáját.
A szerelvény végén kopott vasúti lámpás lógott.
A mozdonyvezetô leakasztotta, majd zúgó fejjel ro-
hanni kezdett a töltésen visszafelé. Sárgás, petyhüdt
arcán kétoldalt verejtékcseppek gyöngyöztek. Nyo-
17
mában loholt a segéd. Egy örökkévalóságnak tûnt,
mire megpillantották a sötét halmot a sínpáron.
Amikor odaértek, a mozdonyvezetô a levágott
fejre világított.
– Kurva életbe, ez az állomásfônök, a Koltai! – lé-
pett hátra egyet a segéd, aztán a gyomrához kapott,
a töltés oldalához lépett, és öklendezni kezdett.
A mozdonyvezetô elnyûtten masszírozta a mell-
kasát, a szíve folyton kihagyásokkal vert.
– Hogy került ez ide az éjszaka közepén? – nyö-
szörögte csaknem magában. – Nem tehetünk róla!
Ki láthatta ilyen sötétben, ilyen messzirôl? És pont
a kanyar után! Mire észrevettük, már itt volt.
Hirtelen felugrott, és ökölbe szorította a kezét.
– Biztosan ivott!
– Nem hiszem – tántorgott vissza a sínekre a se-
géd. – Jól ismertem, ötven évig volt a település állo-
másfônöke. Megbízható munkaerônek tartották,
nyugdíj mellett is visszajárt a vasúthoz kisegíteni.
– Majd a vizsgálat kideríti, piált-e – törülte meg a
homlokát az ingujjával a mozdonyvezetô. – Minden-
esetre ezt jól megcsinálta! Háromszáz méterre van
az aluljáró! Mi a francért kellett neki a síneken át-
vágni?
– Szerencsétlen...
A segéd leguggolt, hogy közelebbrôl is szemügyre
vegye a fejet. A sápadt arcból szinte világítottak a
tágra nyílt szemek. A kimerevedett tekintetbôl elvi-
selhetetlenül fájdalmas könyörgés áradt.
– Menj, hívd a zsarukat! – adta ki az utasítást a
mozdonyvezetô. – Elôtte szólj be az irányításnak! Le
kell zárni a szárnyvonalat! Nehogy továbbengedjék a
négy húszast! Én maradok, és ôrzöm a holttestet.
Ôrizni? Egy három darabban heverô hullát? Egy
talicskára való emberi maradványt?
18
Arra mindesetre jó volt a halottvirrasztás, hogy a
mozdonyvezetô elhessentse a holttestre le-leszálló
éhes madarakat, míg a rendôrök a helyszínre ér-
nek.
II.
Boltos fôhadnagy háromnegyed órával a gázolás
után a helyszínen volt.
– Pazar... – morogta a bajsza alatt, s mellette a
mozdonyvezetô értetlenül csóválta a fejét, de nem
merte megkérdezni, ugyan mit tart pazarnak a fô-
hadnagy.
Boltos megborzongott, bár nem volt hideg. Leg-
szebb álmából ébresztette fel az ügyeletes tiszt tele-
fonhívása. Már az is különlegesnek számított, hogy
felkeltették, hiszen errefelé éjszaka nemigen esik
meg olyasmi, amit az ügyeletes meg ne oldhatna
saját hatáskörén belül.
A vizsgálati csoport tagjai nyomokat gyûjtöttek a
holttest körül.
– Sima baleset? – kérdezte az egyikük, egy foly-
ton ásítozó férfi.
– Valószínûleg becsípett a Kálmán – mondta a
jegyzôkönyvet vezetô rendôr. – Csak azt nem értem,
hogy minek mászott fel a töltésre... Nézd meg! Pont
három egyenlô darabba vágta a vonat!
A fôhadnagy intett a mozdonyvezetônek.
– Jöjjön, hagyjuk a kollégákat dolgozni!
Kábultan ereszkedett le a töltésrôl, a masiniszta
készséggel követte.
– Úgy tudtam, nem ivott – lihegte hátulról. – A kol-
léga mondta. Ismerte.
19
 Boltos hallgatott. Álmosító duruzsolásként jutot-
tak el hozzá a mozdonyvezetô szavai.
Megrázta magát.
– Na, meséljen! Mi történt?
A mozdonyvezetô nagy levegôt vett.
– Csak akkor vettem észre, hogy van valami a sí-
nen, amikor befordultunk a kanyarnál... Hamarabb
nem látni... Tessék csak ellenôrizni...!
A fôhadnagy rásandított. Cigarettát vett elô, de
nem gyújtotta meg.
– Próbálok leszokni... – magyarázta a mozdony-
vezetô kérdô tekintetére. – No, akkor beszéljen ar-
ról, mit látott.
A mozdonyvezetô összefüggéstelenül, sietve foly-
tatta:
– Még éjszakai sötét volt... mi Keszthely felôl jöt-
tünk... fél tizenegykor indultunk... beszélgettünk a
segéddel... nehéz az éjszakai mûszak, tudja... és ak-
kor... a lámpák fényében... feltûnt valami sötét
tárgy... akkor rögtön fékeztem...
– Ha rögtön fékezett volna, nem megy át rajta az
egész szerelvény – jegyezte meg hûvösen a fôhad-
nagy, mintha lényeges lett volna, hogy csak a moz-
dony szel háromba egy embert, vagy további kilenc
vagon is.
A mozdonyvezetô egyik kezével megfogta a mási-
kat, hogy ne látsszon annyira a reszketése.
– Én egy fekvô testet láttam...
– Mit beszél? – fújta ki a füstöt Boltos. – Azt akar-
ja mondani, hogy az állomásfônök a síneken feküdt?
– I... igen – dadogta a mozdonyvezetô. – Vagy...
vagy akkor esett oda... de... de az biztos, hogy nem
állt!
A fôhadnagy hosszan a férfira nézett. Látta, hogy
remeg.
20
– Mi van? Fázik?
A férfi megrázta a fejét. Boltos bólintott.
– Helyes. Figyeljen ide, ember! Ez nagyon fontos!
Magát akkor sem büntetik meg, ha nem vette észre
Koltait, csak átment rajta! Hiszen kanyarban volt!
Most tehát azt akarom hallani, amit valóban látott!
Tehát: állt, ült, vagy feküdt a síneken az állomásfô-
nök?
– Feküdt.
– Feküdt...
– Igenis, kérem. Keresztben. A síneken.
Az álmos rosszkedv borúját a sötét gyanú árnyé-
ka váltotta fel a fôhadnagy arcán.
– Pihenje ki magát! – küldte haza a mozdonyve-
zetôt. – Délelôtt tízre várom a kapitányságon. Jegy-
zôkönyvbe vesszük a vallomását.
Boltos látszólag közömbösen köszönt el a moz-
donyvezetôtôl, miközben agyában kozmikus sebes-
séggel követték egymást a gondolatok. Hajnalra
meglesz a vérvizsgálat, s kiderül, Koltai ivott-e az es-
te. De Boltosnak valami azt súgta, hogy Koltai nem
volt piás. Ha pedig így van, és Koltai színjózanul
„várta” a síneken a vonatot, akkor vagy maga vá-
lasztotta ezt a szörnyû halált, vagy mások választot-
ták neki. Amennyiben saját akaratából heveredett a
talpfák közé, azt biztosan nem teszi meg pia nélkül.
Ha mások fektették oda... De kik?
Boltos összehúzta a szemét. Jól ismerte Koltait.
Nem csak úgy, ahogy egy kisváros nyugalmazott ál-
lomásfônökét ismerni szokás. Boltos vérbeli kopó
volt, méghozzá a legjobb fajtából. Az ilyenek elôtt
nincs titok. A fôhadnagy olyasmit is tudott Koltairól,
amit csak kevesen. Például hogy mit mûvelt a világ-
háború idején, tizenhét éves kis nyilasként. Suttog-
ták róla, hogy egyszer egy három év körüli zsidó
21
fiúcska odagurította neki a labdáját a peronon,
ahonnan az auschwitzi haláltáborba indultak a va-
gonok. Az ifjú Koltai odament a gyerekhez, és akko-
rát rúgott belé, hogy a kicsi berepült a sínek közé.
De állítólag azok között is ott volt, akik hatalmas
tüzet gyújtottak egy falu határában, a máglyákhoz
tereltek két tucat gyereket, majd rájuk engedtek tíz
kiéheztetett farkaskutyát, s röhögve nézték végig,
ahogy a csöppségek a tûzbe menekülnek az acsar-
kodó vadállatok elôl.
Rég volt. Bizonyíték sosem került Koltai ellen.
Amúgy is felmentették volna. Gyerek volt még, ami-
kor elkövette azt a sok szörnyûséget. Engedelmeske-
dett a felnôttek parancsának. Mind így úszták meg.
Azok a tizenéves nyilas kamaszok is, akik földig lógó
puskáikkal kísérték a zsidókat a Duna-part felé...
A fôhadnagy feszülten dörzsölte a halántékát.
Néha nagyon fárasztó ám éles elméjûnek lenni. Öt-
letek, feltételezések, konspirációk... Csupa velôt
próbáló agymunka. Különösen, ha úgy szárnyal az
ember fantáziája, mint Boltosé. Itt ez a kedves öreg-
ember, ez a Koltai Kálmán bácsi, negyven-ötven évig
elvezetgette ezt a Balaton-parti állomást, nagyobb
nézeteltérése senkivel sem volt, jó, szerette a piát
meg a nôket, de hát melyik férfiember nem szereti?
Boltos meg már 1944-ben jár!...
A fôhadnagy visszakapaszkodott a töltésre. Lassú
pillantással végigmérte a fekete mûanyag fóliával
letakart testet.
– Végeztünk, fônök – lépett hozzá az egyik hely-
színelô, és könyörgôn meresztette rá kimerültségtôl
vörös szemét.
– Menjetek, én még maradok kicsit – szívott egyet
a meggyújtatlan cigarettán Boltos, és leült a sínre,
néhány méterre a hullától.
22
A rendôrök az állomás felé indultak. Amikor a fô-
hadnagy magára maradt, megkocogtatta maga alatt
a messzeségbe futó hideg fémet. Arra a sok évvel
korábbi nyári estére gondolt, amelyen összefutott
Koltaival az egyik parti borozó kerthelyiségében. Az
állomásfônök a szokásos társaságban volt: Herczeg,
Pók, Szmolnyik meg az Ôrnagynak nevezett öregúr
ült vele egy asztalnál. Boltos akkor udvariasan kö-
szönt nekik, de nem ült le közéjük, hiába hívták.
Arra hivatkozott, hogy szolgálatban van. Valójában
azonban a hideg kirázta attól a bandától: csupa egy-
kori nyilas. Hatvanöt évvel a vérgôzös randalírozás
után ugyan nem kellett volna, hogy taszítsák a nagy-
hangon viccelôdô öregek, valahogy mégsem fûlött a
foga a társaságukhoz.
A fôhadnagy úgy csinált, mintha lepöckölné a ha-
mut a cigarettája végérôl.
– A boncolásnál majd minden kiderül... – ringatta
magát abba a hitbe, hogy a vérvizsgálat eredménye
megoldást kínál a rejtélyes halálesetre.
Ezt az egyszerû dramaturgiát figyelembe véve Bol-
tosnak halálosan nyugodtnak kellett volna lennie.
Mégis, valahogy úgy érezte, mintha a Koltai-ügyben
egy veszedelmes szakadék szélén lavírozna, és a leg-
kisebb hiba is elegendô volna ahhoz, hogy a mélybe
zuhanjon.
III.
A tragikus esemény elôtti napon Koltai Kálmán a
forgalmi iroda elôtt állt, és egyenes derékkal, kato-
násan kihúzva magát várta, hogy begördüljön a reg-
geli pesti gyors. Aprót biccentve köszönt vissza, ami-
23
kor nevetgélve kiintegettek neki a kollégák a behe-
mót mozdonyból. A nyugalmazott állomásfônök ízig-
vérig szabálytisztelô ember volt, s nyolcvankét éve-
sen sem igen hagyta magát kizökkenteni a hivatalos
személy szerepébôl.
– Szürke kis tacskók – sziszegte a fogai között a
fiatal mozdonyvezetô és a segéd után pillantva –,
tudjátok is ti, mi az a fegyelem! No de két-három fü-
les, és az ólajtónak is Kezitcsókolom!-mal köszön-
nétek, azt garantálom!
Az utasok lekászálódtak, a vonat tovagördült,
Koltai azonban mogorva maradt. Egészen addig,
amíg fel nem fedezte a hétköznapi nyaralók között a
lányt. Kontyba tûzött aranyszôke hajával, hatalmas
napszemüvegével, magas sarkú cipôjével és a maga
után húzott, gurulós vajszínû bôrönddel azonnal
kitûnt a vászoninges, rövidgatyás, szalmakalapos
vakációzók közül. Háromrészes, remekül szabott,
világoskék nyári kosztümöt viselt. A szépen dekol-
tált blézer és a selyemmel bélelt rövid szoknya a
maga visszafogott eleganciájával egy távoli, boldo-
gabb és tehetôsebb világ képét villantotta fel a hónuk
alatt gumimatraccal igyekvô családapák és a csurig
pakolt hûtôtáskát cipelô családanyák elôtt.
A nyugalmazott állomásfônök messzebb látott a
nyaralóvendégeknél. Nem kunszt az, ha az ember
ötven évig szolgál egy balatoni vasútállomáson. Hát
még ha olyan szeme és olyan gyakorlata van, mint
Koltai Kálmánnak. Merthogy az állomásfônöknek
valamikor egy másfajta egyenruhában az volt a fela-
data, hogy kiismerje az embereket. Kiismerje, me-
lyik hazudik, melyik tagad, melyik bújtat. No persze
nem így, messzirôl figyelgetve, mint ezt a külföldi
nôt, hanem közelrôl, ököllel faggatva. „Akit én meg-
simogattam – heveskedett, amikor az Ôrnagynál
24
összejöttek, és már eléggé elázott –, az rögtön tudta,
hány méter az Úristen!”
Rég volt. Az állomásfônök arcát azóta pépesre
gyúrta az alkohol. De a szeme most sem tévedett.
Már önmagában az is feltûnô volt, ahogy a lány
könnyedén leemelte a bôröndjét a vonatról. Nem
csupán az ereje volt meglepô, de az is, hogy nem
várja meg, míg néhány markos legény segít neki.
Koltai az iroda ajtajában állt, és mozdulatlanul fi-
gyelte a csomagját húzó, apró lépésekkel közeledô
nôt. Naponta sok száz utas ment el elôtte. Megszok-
hatta a változatosságot. Most mégis érthetetlen nyug-
talanság fogta el. Mintha az utas ruhája, testtartása
vagy hajviselete azt sugározta volna, hogy semmi
köze a balatoni nyárhoz. Hogy nem a vízért és a nap-
fényért jött ide...
Ha valaki rákérdez, nem tudta volna megfogal-
mazni a nyugtalansága okát. Csak az ösztönei mû-
ködtek, mint mindig. Az ösztönei figyelmeztették; ez
a fiatal nô más. Más, mint a többi nyári vendég. De
hogy miben más...?
A lány lelassította a lépteit, s megállt az állomás-
fônök elôtt. A padok mellett a fiatal forgalmista kö-
zeledett kis tárcsájával.
– Jó reggelt! – mondta a lány hatalmas, sötét
szemüvege mögött mosolytalanul. Alig észlelhetô ak-
centusa volt. Röviden mondta az ó betût, és enyhén
raccsolt.
Az állomásfônök rámosolygott. Valamikor a lá-
nyok rajongtak a mosolyáért. Rég volt. Mára ezt a
mosolyt görcsös vigyorrá torzították az arc foltjai és
ráncai. Koltai azonban tényleg örült. Gondolatban
dicsérôn megsimogatta a saját fejét, amiért már
messzirôl felismerte a külföldi jövevényt.
– Jó reggelt! – hajolt meg kissé. – Segíthetek?
25
 A lány csípôjének vonzó vonala végtelenül fino-
man rajzolódott ki a szoknyán keresztül, szájában
két elefántcsont fehérségû gyöngysor ragyogott.
Koltai finoman összecsapta a bokáját. „Egy férfi a
koporsóban is férfi” – mondogatta a közeli fogadó-
ban dolgozó barátja, Pók Ervin, ha az Ôrnagynál Kol-
tait ugratták a nôügyeivel.
– A Dolmányi Fogadót keresem – állt a lány rez-
zenéstelen arccal. A fejtartásából látszott, hogy me-
reven nézi az állomásfônök ábrázatát.
Koltai megköszörülte a torkát, és emelt hangon
odaszólt a forgalmistának
– Pista!
A fiatalember egy szempillantás alatt elé pattant,
és a beosztottak kínosan tekintélytisztelô modorá-
ban kérdezte:
– Igenis, kérem?
– Kísérd ki a hölgyet az öreghez! A Dolmányiba
megy. Majd Szepesi bácsi elviszi.
Az állomásfônök a napszemüveg sötét lencséjére
bámult. Hirtelen elfogta a vérébe ivódott kíváncsi-
ság. Milyen jó volna a lány szemébe nézni! Nincs
árulkodóbb a tekintetnél!
A forgalmista megindult a bôrönddel. A lány,
mintha megérezte volna Koltai kívánságát, hirtelen
levette a szemüvegét, és az állomásfônökre nézett.
A férfi arcából kifutott a vér, de igyekezett tartani
magát.
– Köszönöm a segítséget! – szólalt meg a lány. –
Viszontlátásra!
Visszatette a szemüvegét, és a forgalmista után in-
dult.
Koltai követte ôket a tekintetével, de csak a
szemeket látta maga elôtt. A hideg, bénító kéksé-
get.
26
– Marhaság! – csapott hirtelen a levegôbe, és be-
ment az irodába. Elôvett egy üveget az íróasztal fiók-
jából, és meghúzta. Az égetôen erôs szesz végigmar-
ta a torkát. Krákogott, aztán lehuppant az asztalhoz
és hátratolta fején a vasutas sapkát. Felötlött benne
egy régi jelenet: egy belvárosi lakás konyhájában
négy kamasz suhanc, egy húsz év körüli csendôrôr-
nagy vezetésével, kíméletlenül ütlegel egy harminc
év körüli férfit. Bent, az egyetlen szobában egy kis-
gyerek vonyít, zokogva próbálja csitítani egy nôi
hang. Az egyik kölyök felrántja a vaskályha ajtaját,
társai beerôszakolják a férfi kezét a lyukon, a re-
csegve-ropogva szikrázó fadarabok közé. Ahogy a
kéz az izzó hasábokhoz ér, hamufelhô kavarodik az
égéstérben. A férfi behunyja a szemét, összeszorítja
a száját, de nem adja meg azt az örömöt a kínzói-
nak, hogy üvölteni hallják. Kézfejét már feketére
festi a korom, ujjai felhólyagosodnak, tenyere las-
san hamuvá omlik. És mégis, csak lezárt szemhéjá-
nak rángatózása mutatja, milyen fájdalmat élhet át.
Nincs tovább. A suhancok nyerítve elengedik a
férfi karját, amelynek a vége ekkora már csupán egy
kínjában remegô, üszkös csonk. Furcsa szag terjeng
a levegôben: az égett emberi rostok édeskés, éme-
lyítô bûze. A férfi egész testében reszket, szinte hal-
lani lehet a fogai vacogását. Egyszer csak kínzói felé
fordítja a fejét, és kitágult szeme megragadja a su-
hancok tekintetét. Vérfagyasztó a jéghideg szempár-
ból áradó elszánt gyûlölet!
Koltai összerezzent. Jobbra-balra pislogott, s egy-
re csak a pálinkás butykos karcsú nyakát marko-
lászta. Rég szerette volna, ha ez a jelenet örökre ki-
esik az emlékezetébôl.
Csakhogy a feledésért az ember semmit sem te-
het. Az jön magától. Ha jön.
27
 IV.
Szepesi bácsi lovas konflisával az állomás elôtt állt.
A reggeli vonathoz a taxisok még nem jöttek ki. Csak
Szepesi bácsi várakozott ott már hajnal óta. Ô még
azt tanulta, hogy pénzt csak kitartó fáradozással
lehet keresni.
A forgalmista beállította a bôröndöt a két ülés kö-
zé. Aztán segíteni akart a lánynak a felszállásnál,
ahogy illik. A lány elhúzta a karját.
– Köszönöm, megoldom – mondta hûvösen, és át-
nyújtott egy bankjegyet a fiatalembernek. Majd fel-
pattant a konflisra és odaszólt a bakon ülô Szepesi
bácsinak: – A Dolmányi Fogadóba, legyen szíves.
A kocsi meglódult, amint az öreg, megbillentve a
gyeplôt, cuppogni kezdett az elaggott kancának.
A lány hátradôlt az ülésen. Szinte eltûnt az utas-
tér fölé boruló harmonikaernyô alatt. Levette a szem-
üvegét, úgy figyelte az utcákat.
A település mozdulatlanná dermedve terpeszke-
dett a Balaton partján. A lány egy pillanatra úgy
érezte, mintha képeslapot nézegetne. A reggeli óra
ellenére már kánikulai hôség telepedett a dombok
közti völgyre, ahova enyhe lejtéssel kanyargott az
aszfaltút az állomástól.
Az út mentén elôkelô villák sorakoztak, elôttük, a
pompás gesztenyesor árnyékában luxusautók par-
koltak.
Végre elôtûnt néhány járókelô. A munkahelyükre
siettek. Szállodákba, éttermekbe. Ahogy a többi ba-
latoni település, ez a városka is a vendéglátásból élt.
– Tetszett már nálunk járni? – szólt hátra az öreg.
Még szerencse, hogy nem látta a különös kék sze-
meket: kizárólag hideg közönyt olvashatott volna ki
belôlük. – Én itt születtem. Amit én nem tudok a vá-
28
rosról, azt nem érdemes tudni. Tessék elképzelni,
milyen kis falucska volt ez ötven évvel ezelôtt! Egy
porfészek!
Csapzott szôrû keverék kutya futott a kocsi mel-
lett.
– Ma már, kérem, itt alig vannak ôslakosok. Eze-
ket a szép házakat mind pestiek építették. Fôleg ar-
ra, hogy kiadják. Aztán ôsztôl tavaszig itt állnak üre-
sen. Na persze, vannak itt lakók télen is! De azok
nem itt születtek. Csak ide jöttek. Vagy ide bújtak.
Mesélhetnék róluk, de tudja, ne szólj szám...
A kutya felnézett a kocsira, és ahogy pillantása ta-
lálkozott a lányéval, felmordult. Hirtelen közelebb
ugrott a kocsihoz, és eszeveszettül csaholni kezdett.
– Nem takarodsz?! – mordult rá az öreg, és az
állat felé sújtott az ostorával. – Megvesztél?
A kutya az ostorcsípéstôl felnyüszített és lema-
radt.
Az öreg hirtelen hátrafordult. Olyan csend volt,
hogy azt hitte, a lány leugrott a kocsiról. Ám az uta-
sát pontosan abban a tartásban találta a fekete mû-
bôr ülésen, ahogy az a felszálláskor elhelyezkedett.
„Furcsa egy lány – gondolta az öreg. – Hallgat.
Mintha temetni jött volna, nem nyaralni.”
Azt már Szepesi bácsi nem láthatta, ahogy a lány
az egyik saroknál váratlanul elôrehajol, és figyelme-
sen megnézi a fodrászüzlet cégtábláját: Modern fri-
zurák! Hajhosszabbítás, modern melírozási tech-
nikák! Kényeztetô wellness hajvágás! Cégtulajdo-
nos: Szmolnyik Antal.
Egy alacsony, pocakos öregúr éppen a bolt redô-
nyét húzta fel. A konflis zajára hátrapillantott, de
már csak egy szôke nôi kontyot látott hátulról.
A következô sarkon a lány újra alaposabban meg-
nézett egy házat, amelyet szépen gondozott kert ölelt
29
körül; nézett egy bizonyos ablakot, fönt, az emele-
ten, ott, ahol a hálószobát sejtette. Takaros kis vi-
tyilló volt, vadszôlôt futtattak a falára, a szôlôt csak
a kékre festett ajtó körül ritkították meg. Semmi
flanc, semmi kivagyiság, mégis, a jólét sugárzott az
otthonból. Már csak a kocsibeállót takaró, kereszt-
csontos fekete kovácsoltvas kapu is egy vagyon le-
hetett. Gesztenye sor 60. – olvasta a lány a ház fa-
lára erôsített táblán.
– A Balaton! – hallatszott ebben a pillanatban a
bakról. Az öreg olyan ellágyulással nézte az elôttük
felbukkanó tavat, mintha életében elôször látta vol-
na.
A szelíden fodrozódó víz partján, egy jól felsze-
relt játszótéren gyerekek csúszkáltak-hintáztak vi-
songva.
– Ebben a korban mindenki boldog – bökött felé-
jük fejével az öreg.
A lány szobormerev maradt. „Na, errôl tudnék
mesélni!” – dübörgött a fejében.
A part menti parkban hatalmas szirmokkal pom-
pázó virágok hirdették az életet. Egy szellô magával
hozta a reggeli harmat áztatta, frissen zöldellô fû il-
latát.
– Micsoda virágköltemény, igaz? Ez a szerelem
ideje, kiskezitcsókolom – próbálkozott megint köz-
vetlenebb hangot megütni Szepesi bácsi. – Mit is kí-
vánhatna mást az ember az életben ilyen csodálatos
környezetben, mint egy forró csókot, egy szerelmes
ölelést... Különösen, ha fiatal...
A lány homloka ráncba szalad, más jel azonban
nem utalt arra, hogy életben volna.
„De különös egy teremtés...” – mormolta magá-
ban az öreg, s végképp letett róla, hogy szóba ele-
gyedjen az utasával.
30
A fogadóhoz értek. Szepesi bácsi kászálódni kez-
dett, hogy megitassa a kancát. A lány most végre
életjelet mutatott: fizetett, lekapta a bôröndjét, és
egy szempillantás alatt eltûnt a bejáraton keresztül.
A fogadó valamikor kastély volt, abból alakította
át szállodává egy befektetôcsoport. A vastag falak, a
boltozatos elôcsarnok és a szûk ablakok miatt nem
túl világos szobák az épület múltjára emlékeztettek.
A lány belépett a hûvös hallba. A csillárok alatt ala-
csony támlájú, kényelmetlen fotelek álltak. Jobbra, a
portáspult mögött egy testes, idôs férfi ült lehorgasz-
tott fejjel. Szunyókált. Ahogy szabályos ritmusban ki-
s beszívta a levegôt, félig nyílt szája sarkában ször-
csögött az összegyûlt nyál. Fésületlen, gyér haja zsí-
rosan fénylett a kintrôl rávetôdô napsugarakban,
arcán szétfolyt a kövér emberek pirossága.
A lány a pulthoz lépett. Letette a bôröndjét. A hal-
kan szuszogó férfit figyelte egy darabig. Milyen ki-
szolgáltatott az alvó ember! Ha történne most vele
valami végzetes, fel sem ébredne. Egyszerûen átzu-
hanna a túlvilágra.
A lány elhessegette a gondolatot. Túl kézenfekvô
lett volna az egész. Sosem szerette a túl könnyû fel-
adatokat.
Határozottan kopogtatott a pulton. A tompa han-
gokat kongón verte vissza az elôcsarnok boltíves
mennyezete.
A vén hotelportás felkapta a fejét, a szeme zava-
ros volt. Látszott, hogy még nincs egészen magá-
nál.
– Bocsánat... bocsánat... – károgta, és nyögdé-
cselve feltápászkodott a székérôl. – Ez a nagy meleg,
tetszik tudni...
Tenyerét végighúzta izzadt homlokán, majd bele-
törölte könnyû ingébe.
31
 A világos ingen taszító folt maradt utána.
A lány finoman bólintott. Vannak, akik nem csak
elsô ránézésre gusztustalanok.
A portás a pultra dôlt, maga elé húzta a vendég-
könyvet. Sípolva lélegzett, petyhüdt karjáról az ing-
ujja alatt lazán csüngött a sárgás bôr. Felpillantott.
Tésztás arcán meglepettség látszott. Máskor rop-
pant mód kihozta volna a sodrából a saját pipogya-
sága: elaludni a recepción! Ezúttal azonban egészen
lekötötte figyelmét a vendég tekintete.
Valahonnan, az idôk mélyérôl ismerôs volt ez a
hideg tekintet. Megrémisztette a férfit. Apró, disz-
nószemeibôl undor és megvetés áradt.
– Foglaltattam egy szobát – mondta a lány. –
Catherine Danielle Dantès névre.
A hotelportás bólintott. Felütötte a nagy alakú
könyvet, és úgy tett, mint aki a nevet keresgéli. Va-
lójában azonban zavarodottságában egyetlen betût
sem látott tisztán az elôrendelési táblázatban.
– Igen... igen... Persze... Hogy tetszett mondani?
Karina?
– Ott van, alul – mutatott türelmetlenül a lap al-
jára a lány.
A férfi az éles hangra felnézett, de a kék szemek-
tôl visszahôkölve újra a könyvre meredt. Végre meg-
találta, amit keresett.
– Catherine Danielle Dantès, egyágyas szoba, egy
hétre... Igen. Megvan. Tessék szíves lenni kitölteni
majd ezt az adatlapot, és az útlevéllel együtt ideadni.
Ráér... Lacika!
Borzas, tizenhárom év körüli fiú jelent meg az ol-
dalbejáratnál. Lovaglónadrágot, fehér inget és szür-
ke mellényt viselt.
– Csókolom – köszönt a lánynak, és rögtön a bô-
röndhöz sietett.
32
– Hol mászkálsz? – dörrent rá a portás. – Segíts
a vendégnek! Tizenötös szoba!
Aztán elôzékeny mosollyal a fiatal nôhöz fordult.
– Érezze jól magát nálunk! Ha valamire szüksége
van, csak szóljon nekem!
A fiú elôreindult a bôrönddel. Catherine Dantès
lassan ment utána. Hátában érezte a hotelportás te-
kintetét.
A férfi arca szürke volt. Rettegéssel vegyes kíván-
csiság lett rajta úrrá. Zavarta a fiatal nô lényébôl
áradó tompa, lefojtott idegenkedés.
„Honnan ismerem én ezt a tekintetet? – töpren-
gett, és behunyt szemmel a múltja felé indult, ma-
gával vonszolva az iménti hideg pillantást. – Biztos,
hogy a lányt sosem láttam. Emlékeznék rá.”
Visszaült a székére, de hiába is akart volna el-
szundítani, felkavarta az új vendég érkezése.
„Milyen élesen csattant a hangja! Mintha egy öreg-
asszony rikácsolt volna a szájából!”
Legyintett. Biztos megint csak az érzékenysége.
Az utóbbi években valahogy mindent a szívére vesz.
Ez a rossz laboreredmények oka! Magas vérnyomás,
cukor, mind-mind a túlérzékenység eredménye.
Most is, képes így felhúzni magát egy ilyen marha-
ságon. Pedig semmi különös nem történt: a mai fia-
talok türelmetlenek és arrogánsak. Punktum.
– Különben is – vigyorodott el szélesen –, egy Pók
Ervin nem szokott egy nôtôl megijedni!...
33
 V.
A tizenötös szoba az elsô emeleti folyosóról nyílt.
Nem volt éppen tágas, a fürdôhelyiségre is ráfért
volna egy tisztességes felújítás, ám az ablakból esz-
ményi kilátás nyílt a Balatonra, s ez mindenért kár-
pótolta a vendéget. Tunyán ringatózott odalent a tür-
kizkék víz, a napfényben fürdô öböl partján néhány
kitartó horgász várt kapásra.
A fiatal nô kinyitotta a bôröndöt. Katonás rend-
ben sorakoztak a blúzok, nadrágok, szoknyák. Nem
nyúlt a ruhákhoz. Az oldalzsebbe dugta a kezét, és
fehér borítékot húzott elô.
Leült az ágyra, kinyitotta a borítékot. Fényképek
voltak benne. Az elsôn egy édes szôke kislány mo-
solygott egy tolószékben ülô, sötét szemüveges férfi
mellett. A másodikon a tolókocsis férfi a magasba
emelte a karját: a csukló fölött hiányzott a kézfej, jól
látszott a csonkon a megvastagodott, sötétszínû bôr,
s körülötte a csukló vonalán jócskán túlnyúló vörö-
ses égésnyomok. A harmadik fotó egy öregasszonyt
ábrázolt, akit egy fiatalabb nô támogatott egy kór-
házi ágy elôtt. Az ágyon a sötét szemüveges férfi
feküdt rémisztôen felfúvódott hassal, láthatóan
agyonnyugtatózva. Sötét foltos karjába infúziós ol-
datot pumpáltak, orrából lélegeztetôgép csöve kí-
gyózott elô. Lábánál a szôke kislány babázott elmé-
lyülten.
A negyedik kép, egy közeli portré, évtizedek után
is megriasztotta a lányt. A férfi újra a tolószékben
ült, ezúttal azonban nem viselt szemüveget. Kopo-
nyája egészen ijesztô formát mutatott, mint egy ha-
lálfej, egy idomtalan roncs, lárvaarcán két sötét üreg
volt a szem. Az üregek alatt, az arc közepén gro-
teszkül szétlapult orr terült el, feltehetôen egy milli-
34
méternyi csont se rejtôzött a szaglószerv bôrszövete
alatt. A sok felfesléstôl mélyen lelógó alsó ajak alatt
kiszáradt hólyagokkal lepett csúf áll domborodott.
– Papa... – suttogta a lány, és megremegett a
hangja.
Még egy fotó volt a borítékban, egy temetési kép.
Egy friss sírhalom elôtt három nô gyászolt fekete ru-
hában összeborulva: egy nyolcvanéves, egy hatvané-
ves és egy huszonéves.
A lány visszatette a fotókat a borítékba, a boríté-
kot pedig a ruhák alá, a belsô szövet mögé csúsztat-
ta. Aztán ledobta magáról a kosztümöt meg a fehér-
nemût, és beállt a zuhany alá. Felfrissülésre vágyott.
Hosszan, mozdulatlanul állt a langyos víz suho-
gásában. Hirtelen a meleg vizes csapra tette a kezét,
és egyetlen gyors mozdulattal elzárta. Egy pillanatra
elakadt a lélegzete, kék szemét tágra nyitotta és be-
harapta az ajkát. Ezer és ezer apró tûszúrással vá-
gott végig bôrén a jéghideg vízsugár. Egy egész per-
cig tûrte a kínt, majd elzárta a csapot, és kilépett a
zuhanyfülkébôl. Amint a törülközôért nyúlt, meglá-
tott egy leskelôdô fejet a szemközti ablakban. Az is-
merôs arc azonnal eltûnt, amint a lány arra fordult.
– Meghalsz te is, Pók Ervin – suttogta a lány. Tö-
rülközôjével erôteljesen végigdörzsölte a karját, a
lábát, s közben szinte undorodva nézett végig ma-
gán. Gyûlölte a testét. Gyûlölte, hogy olyan nôies. De
legjobban a hosszú szôke haját gyûlölte. Már rég le-
vágatta volna, ha nincs a nagyapjának tett fogada-
lom...
Leült az ágyra. Moccanatlanul nézte az ablakon
betörô napsugárban kerengô porszemeket.
– Bellay... Herczeg... Szmolnyik... Pók... Koltai...
– motyogta mély, rekedt hangon, ahogy a beteg öreg-
asszonyok beszélnek.
35
 Egy óra múlva lent sétált a parton. Távolból, a
szabad strand felôl vidám sikongatás hallatszott.
A fürdôzök nem sokat törôdtek vele, hogy ebben az
órában a legforróbb a delelô nap.
A lány meg sem állt a mólóig, amely egészen mesz-
szire benyúlt a Balatonba. Kigyalogolt a legtávolabbi
pontig, ahol egy köpcös öregember horgászott, kopott
vászonnadrágban és világoskék, rövid ujjú ingben.
A lány szótlanul leült a mellvéd kövére, egészen
közel a horgászhoz. Az öregember nem nézett rá, de
látszott a hófehér, összeaszott arcán szétömlô nyug-
talanságból, hogy nem hagyja hidegen a fiatal nô ér-
kezése. Lent, a vízben, egy zöld szákban ezüstös
uszonyú, kövér ponty vergôdött, Catherine Dantès
azt figyelte.
– Hát mégis eljöttél? – szólalt meg egyszerre az
öreg halkan, mintha csak a halakhoz beszélne. Ko-
mótosan új csalit tett a horogra. – Hogy megváltoz-
tál két év alatt... Istenem...
Az öreg a temetésre gondolt, és a hosszú autó-
útra, míg a fiával Párizsba ért.
Mélyet sóhajtott.
– Nagyapád kitûnô ember volt...
– Tudom.
– ...amíg kezelésbe nem vették a nyilasok!
A lány hallgatott. Maga alá húzta a lábát, és átka-
rolta a térdét. Az öreg így folytatta:
– Akkor kiöltek belôle minden emberséget. De
nekem ô a háború után is a régi Follányi Imre ma-
radt. Én meg tudom érteni, hogy hat évtizeden át a
bosszú éltette. De...
Most elôször fordult a lány felé.
– De te mit keresel itt, Katika? Egy magadfajta
kislánynak egészen más dolgokkal kellene foglal-
koznia.
36
Amit mondott, nyugodt, fátyolozott hangon
mondta. S ezúttal a horoggal való babrálást is ab-
bahagyta.
– Találkoztam Koltaival... és Pókkal – sorolta
szaggatottan a lány, mintha meg se hallotta volna az
öreg szavait. – És Szmolnyikot is láttam... az üzlete
elôtt.
– Öreg emberek már – lendítette meg a horgász-
botot a férfi, és a zsinór az ólommal hosszan repült
a víz felett. – Mind túl a nyolcvanon...
– Errôl ne beszéljünk! – vágott közbe a lány szinte
durván, de moccanatlanul. Ha messzirôl nézte volna
ôket valaki, csak két hallgatagon ücsörgô embert lát.
– Az öregség senkit sem ment fel a bûnei alól.
A horgász figyelte a vizet, az úszót.
– Nagyon szigorú vagy, Katika. Nagyon szigorú.
A lány vékony szája megremegett.
– Ha Morvay bácsi végigélte volna azt, amit én a
nagyapámmal meg a nagyanyámmal... meg az
anyámmal!
– Tudom – bólintott az öreg –, hisz nem egyszer
voltam nálatok. Mégis, azt mondom, ôrültség, amit
tervezel.
Catherine Dantès türelmetlen mozdulatot tett.
– Ha jól emlékszem, arról volt szó, hogy segít
nekem, és nem arról, hogy lebeszél – ejtette ki a sza-
vakat éles nyomatékkal.
Az öreg megrándult, mint aki vissza akar vágni,
de aztán beharapta a száját és hallgatott.
A lány leeresztette a lábát. „A férfiaknak nincs
gyomruk a halálig tartó harchoz!” – gondolta bosz-
szúsan. Ám amikor megszólalt, ismét szelíd volt a
hangja.
– Bocsánat az iménti ingerültségért! Elvégzem,
amiért jöttem. Herczeg istállóját hol találom?
37
 – Nem messze a fogadótól, tovább, az autóút men-
tén. De vele nagyon vigyázz! Még ma is jól tartja
magát. Tulajdonképpen ô az Ôrnagy legfôbb bizal-
masa, bár... Azt hiszem, mindig is volt köztük némi
rivalizálás...
Hallgattak. Az úszó mozdulatlanul lebegett a
vízen. Az öreg úgy tett, mintha azt bámulná. De nem
látott semmit.
A lány óvatosan körülnézett.
– Tudhatják, hogy Morvay bácsi itt van?
– Nem. Fel sem ismernének. Tudják is ôk ma
már, ki az a Morvay Benedek!
– Segít nekem?
Az öreg nem felelt. Most a pontyot nézte. Egyre
erôtlenebbül vergôdött a hálóban.
– Értem – mondta Catherine. – Semmi gond,
Morvay bácsi. Az eddigi segítséget is köszönöm.
Az öreg behúzta a horgot, hogy megnézze, nem
ették-e le a halak a csalit. Leették. Az öreg friss ku-
kacot tûzött a horogra. Meglendítette a botot, sivítva
forgott az orsó. Messze, bent a vízen csobbant az
ólomnehezék.
– Hatvanöt év, az hatvanöt év – szólalt meg halkan
az öreg. – Én ebben az országban éltem. Ha tetszik,
ha nem: velük. A Szmolnyikokkal, a Pókokkal. Ne
gondold, hogy nem haragszom rájuk. Tönkretették
az ifjúságomat... az életemet... a vesémet... Csak
mert segítettem elbújni néhány zsidónak! ... Néha
lejövök ide, megnézem ôket... csak messzirôl... Bár
nem hiszem, hogy felismernének. Naponta emberek
tucatjait irtották ki. Miért emlékeznének rám? Én
persze megismerem mindegyiket. Volt alkalmam
megjegyezni az arcukat. Bellay, az Ôrnagy! Azzal a
fôlényes, gúnyos hidegségével, ahogy közölte: „Tud-
juk, hogy mocskos zsidófattyakat bújtatsz az egyik
38
pincében! Melyikben? Eszedbe juttassuk? Pofázz,
áruló Morvay, vagy leverjük a vesédet!” Koltai meg a
képembe röhögött, amikor a fájdalomtól bevizeltem.
Mennyi lehetett? Tizenhat éves? Tizenhét? Egy sze-
rencsétlen ostoba kölyök! Épp, mint a többi...
Szmolnyik, Herczeg, Pók... még ôrzöm az ütéseik
nyomát...
Lassú, fáradt mozdulattal széttárta a kezét.
– Most azonban már mit hajtsunk be rajtuk?
Nyolcvanéves embereken nem szoktak bosszút
állni! Célszerûbb volna azokat büntetni, akik en-
gedték világra kúszni az utódaikat. A bellaycsa-
nádokat. Ha megjelenik a gonoszság szelleme, az is
bûnös, aki kiengedte a palackból! Bosszút állni...?
De Katika! Ezeken a vénségeken?... Különben sem
hiszek abban, hogy a büntetés megjavíthatja a vilá-
got. A gonoszság túl mélyen gyökerezik az embe-
rekben...
Elôrebiggyesztette az alsó ajkát, és lehajtotta a
fejét. Volt ebben a mozdulatban valami kimondha-
tatlanul megindító. Talán a beletörôdés megmásít-
hatatlansága.
Szomorú, vigasztalan történet volt ez. A lány
mégis azt tartotta a legszomorúbbnak, hogy az öreg-
ben már föl se gerjed a harag a régi megaláztatások
felidézésekor.
A horgász nézte még az úszót egy darabig, aztán
cipôje orrával megbökte a szákot. A ponty mozdu-
latlanul lebegett a víz színén.
– Azért nem haragszol, ugye, Katika? – fordult
hirtelen a lány felé.
A mellvéd kövén már nem ült senki.
39
 VI.
Bellay Gábor bánatosan vizsgálta magát a tükörben.
Hüvelyk- és mutatóujja közé csippentette a hasán a
bôrt. Fejcsóválva állapította meg, hogy felszedett né-
hány kilót. Számára ez felért egy igazi nagy tragé-
diával. Öt éve minden szabadidejét az edzôteremben
töltötte súlyokat emelgetve, s mostanra úgy nézett ki
feszülô, erek hálózta izmaival, mint egy görög isten.
Keskeny csípôjébôl széles delta emelkedett ki, bi-
kanyakán tökéletes fej ült: érzéki vastag ajak, sze-
xis gödröcske az áll fölött, egyenes, arisztokratikus
orr, örökké lázban égô, mélybarna szempár, s legfe-
lül az élénkszínû haj sûrû erdeje.
A jóképû ifjú tehát a tükör elôtt állt, feje oldalt bil-
lent, méregette magát egy ideig, aztán fiatalos gúny-
nyal megkocogtatta ujjával a tükröt:
– Jó lesz odafigyelned, Bellay, mert lassan eléred
a vágósúlyt!
Bizony, Sárika néni kínálgatásainak nehéz volt el-
lenállni. Az Ôrnagy házvezetônôje naphosszat so-
pánkodott, hogy „Gáborka valamikor olyan szép
kisfiú volt, hát miért kell magát így tönkretenni!”
Gábor olyankor a húszévesek fensôbbségével bólo-
gatott, és bele se fogott, hogy megmagyarázza: még
mindig nincs a súlyánál.
A fiú most megfordult és felkapott egy pólót a be-
vetetlen ágyról. Magára húzta, majd körülnézett a
szobában és elmosolyodott. Igaz, ami igaz, nem volt
éppen katonás rend. Tíz évvel korábban a nagyapja
megkövetelte a rendet. Akkor megkövetelhette. Ma
már más a helyzet. Egy egyetemista fiút, aki lejön
Pestrôl a nagyapjához a Balaton mellé egy hétre,
nem lehet ugráltatni. Az „Ôrnagy úrnak” be kellett
látnia, hogy az unokája felnôtt ember, és ha össze-
40
zördül vele, csak ô, az öregebb húzhatja a rövideb-
bet. Hiszen a fiú elmegy, és akkor ô megint ottmarad
a hatalmas házában, egyedül.
Az Ôrnagy tehát nemhogy regulázta volna Gábort,
de szinte hímes tojásként kezelte. Most is suttogva
csevegett odalent a vendégével, mert nem akarta fel-
ébreszteni a fiút. Kedvenc fonott székében ült, a föld-
szinti hall közepén, s miközben beszélt, ki-kipillan-
tott az üvegfalon keresztül a harsányzöld kertbe.
A fiú föntrôl, a lépcsôfordulóból nem látta, kivel
trécsel a nagyapja, de a téma alapján mindjárt tudta,
hogy ismét valamelyik koros helyi cimborája láto-
gatta meg.
– Nem kell rémeket látni – hallatszott az Ôrnagy
öregesen reszelôs hangja. – Megtanulhattad volna,
hogy az informátorok szeretnek fontoskodni. Mire
fizetnénk nekik, ha idônként nem szállítanának vér-
fagyasztó híreket...
Az Ôrnagy elvigyorodott, de a vendége arcán lát-
hatta, hogy szavaival nem sikerült elérnie azt a ha-
tást, amit szeretett volna.
– Évek óta mást sem hallok, mint hogy ez meg az
leszámolásra készül – folytatta, de most már egé-
szen mosolytalanul, szinte komoran. – Ugyan! Akik-
tôl mi tarthatnánk, azok többségükben már alulról
szagolják az ibolyát. Aki pedig él, az vagy külföldön
van, és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy minket
keresgéljen a szénakazalban, vagy itthon maradt, és
szépen meggyalulta az élet. Örül, hogy luk van ott,
ahol luknak kell lennie rajta.
Az Ôrnagy megint nevetni akart, de görcsös kö-
högésbe fulladt a próbálkozása. „Nem kellene annyit
dohányoznia!” – gondolta a fiú.
– Egyébként csodálkozom rajtad – szólalt meg az
Ôrnagy, miután csillapodott kissé a köhögési ingere.
41
– Pók szokott beijedni hetente kétszer. Egy szállo-
daportástól persze fel sem tûnik az ilyesmi, külö-
nösen, ha Pók az a portás. Na de te! Te sose dôltél
be az ilyen kósza híreknek! Amikor Wiesenthalék
igyekeztek levadászni bennünket, sokkal nyugod-
tabb voltál. Mi van, az idôvel együtt a hidegvéred is
elszállt? Még ha egy megbízható emberedtôl jött is
az információ: hát mindent kézpénznek kell ven-
nünk? Tessék, mondd meg, kinek és miért érne meg
felkutatni minket? Hatvanöt év alatt még az is lehig-
gadt, aki vicsorogva esküdött bosszút, valamelyik
haláltáborból hazafelé tartva. És ha netán meg is ke-
resne, ide is jönne valamelyik vén hülye... Ugyan mit
csinálna? Azért még mi sem vagyunk elaggott ágyba
vizelôk!
– Nem közülük jön valaki – szólalt meg a vendég.
– Megvan annak a módja. Mondjuk, bérgyilkost le-
het fogadni...
A fiú rögtön megismerte Herczeg Gyula kimért,
hideg hangját. Herczeg a nagyapja egyik legrégebbi
barátja volt. Lovardát tartott fenn a fôút mentén.
Gábor nem egészen értette, ki és miért akarna le-
számolni a nagyapjával. Csak azt tudta, hogy ha
Herczeg idejön, az sosem jelent semmi jót. Olyankor
a nagyapja mindig ideges, ingerült. Ez a Herczeg
örökké rossz hírt hoz. A fiú jobb szerette, ha a nagy-
apja a kocsmában verôdött össze a barátaival. Akkor
tudhatta, hogy minden rendben van az öreg körül.
Az Ôrnagy hirtelen felpattant. Mintha megérezte
volna, hogy valaki illetéktelen is hallgatja, amit mond.
Gábor elindult lefelé. Találkozott a tekintetük.
– Nocsak, a hétalvó kisunokám – tárta szét szín-
padiasan a karját Bellay Nándor. – Hát felkelt a fia-
talság? Tudod, hány óra van? A legjobb, ha kihagyod
a reggelit, és rögtön hozzáfogsz az ebédhez.
42
A lépcsô alján Gábor megölelte a nagyapját.
– Vakáció van, nem? – kérdezte, és álmosan meg-
dörzsölte a szemét. – Elég volt egész évben fél hétkor
kelni...!
Az Ôrnagy kacagott.
– Hallod, Gyula? Fél hétkor! Milyen katona lenne
ebbôl a kölyökbôl?
Herczeg félig a kertre nézô üvegfal felé fordult,
csak a szeme sarkából figyelte a fiút. Gábor ki nem
állhatta a lovaglónadrágos, bôrcsizmás férfit. Szá-
mára Herczeg nemcsak egy volt a nagyapja körül ke-
ringô, begyöpösödött agyú, csúf vénemberek közül.
Valahogy mindig úgy érezte, a lovardás pillantásá-
ban van valami baljóslatú. A nagyapja szeretetteljes
tekintete azt sugározta, hogy romantikusan bágya-
tagnak tartja az unokáját. A hórihorgas vénség sze-
mébôl azonban csak úgy sütött a fiatalság iránti
irigységgel vegyes undor.
– Jó reggelt, Gyula bácsi – mondta a fiú tisztelet-
tudón, és kezet fogott a férfival.
– Jó napot! – bólintott Herczeg, és hidegen viszo-
nozta a kézszorítást. Alig titkolta, hogy a Gáborhoz
hasonló „felfújt” fickóktól különösen forog a gyomra.
Mivel azonban az Ôrnagy unokájáról volt szó, igye-
kezett uralkodni az érzésein.
– Miféle bérgyilkost várhatunk? – fordult a nagy-
apja felé a fiú. Az Ôrnagy Herczegre pillantott és le-
gyintett.
– Eh, butaság. Gyula bácsi valahol azt olvasta,
hogy itt, Magyarországon néhány bûnözô bérgyilkost
fogadott, így akar bosszút állni...! Ezek az újságírók
összeírnak minden marhaságot.
A fiú nem kérdezôsködött tovább. Megszokta már,
hogy a nagyapja nem avatja be az ügyeibe. Egyene-
sen a konyhába ment. Barna kenyeret vett elô a szek-
43
rénybôl, levágott két papírvékony szeletet, és meg-
kente alacsony zsírtartalmú biomargarinnal. A ke-
nyerekre megfontoltan egy-egy szelet pulykamell son-
kát helyezett, majd a szendvicseket alaposan meg-
szórta salátával.
Mindez olyannyira lekötötte a figyelmét (nagy igye-
kezetében még a nyelvét is kidugta), hogy csak halk
hangfoszlányok jutottak el hozzá a hallban folyó be-
szélgetésbôl.
Az Ôrnagy és Herczeg ismét ugyanarról sutyorog-
tak. Gábor tudta, hogy a nagyapja valamikor csend-
ôr volt, és azt is mesélték neki, hogy sok bûnöst
kézre kerített. De hogy közülük valaki bosszút áll-
jon! Egy nyolcvanöt éves nyugdíjason! Ilyesmi csak
a filmekben van. Vagy ott sem.
VII.
Nem sokkal késôbb a fáradhatatlan Sárika néni ro-
bogott be a kertbôl, egyik kezében egy metszôolló-
val, másikban egy nagy csokor krizantémmal. Az
Ôrnagy, újra a fonott széken ülve, jelezte neki, hogy
Gábor eltûnt a konyhában. A kerekded asszony
puha szájának két sarka lefelé görbült. Sebesen a
konyha felé indult, súlyos kölni illatot vonva maga
után a fülledt levegôben.
– Fejezzük be, túl sokan lettünk – emelkedett fel
a székrôl az Ôrnagy.
Magas férfi volt, egy-két centiméterrel tán még
Herczegnél is magasabb. Zömök testét szabadidô-
ruha fedte, kerek arcát az egynapos borosta fehér
tüskéi borították. A haja is fehér volt. Hátrafésülve
hordta.
44
Határozott mozdulattal a kijárat felé intett. Her-
czeg lassan elindult az ajtó felé, s közben halkan ezt
mondta:
– Te is tudod, hogy minden információt komolyan
kell venni. A kis Teknôs Bécsben nem szokott blöf-
fölni. Ha ô azt mondja, hogy valakit elküldtek hoz-
zánk, azt ellenôrizni kell. Hatvannégy éve kint van.
A mi emberünk. Pénzt is kapott eleget. De nem azért
csinálja. Emlékezz, amikor a Csákyban puskatussal
vertük péppé annak a zsidó családnak mind a hat
tagját, nem volt a Teknôsnél lelkesebb a csapatban.
– Néha kicsit túl lelkes is volt – morgott az Ôr-
nagy. – Weiszéknél mindenkinek elvágta a torkát,
csak hogy kipróbálja a születésnapjára kapott bics-
kát, pedig még szükségünk lett volna rájuk.
Herczeg az Ôrnagyra nézett.
– Tessék! Neki is van félnivalója, tehát komolyan
lehet venni.
Az ajtó elôtt álltak, amely a kerten át az utcára ve-
zetett. Az Ôrnagy összefonta széles mellkasán a kar-
ját.
– Na és mit mondott, ki küldi azt a bér... azt az
embert?
– Nem tudta. De sok variáció nincs. Azok közül,
akik veszélyesek lehetnek ránk, még öten élnek.
Heller...
– Egy ex-diplomata? Soha nem kockáztatná ezzel
a külügyi nyugdíját, meg az elismertségét.
– Aztán ott van Wirtschafter, akinek a feleségét
Szmolnyik a szeme láttára...
– Tudom, emlékszem. De itt él a lánya meg az
unokája. El tudod képzelni...?
– Nem – rázta a fejét Herczeg. – Igazad van. Imád-
ja a lányát. Akkor Neufeld jöhet még szóba, Montre-
alban él.
45
 – Ugyan! Miért tenné? Vele aztán igazán kesztyûs
kézzel bántunk. Minden csontja ép volt, amikor el-
indítottuk a svábhegyi Gestapo-központból a zsidó-
transzporttal a Lánchídhoz...
– Hogy az istenbe élte túl az „úsztatást”...? – szo-
rult ökölbe Herczeg keze. – Tudod, néha úgy érzem,
ki kellett volna sunnyogni a többiekkel negyvenöt ta-
vaszán. Nézd meg, senki se cseszegette ôket, évtize-
deken át kényelmesen éltek Venezuelában, Argentí-
nában, Brazíliában. Ráttkay, a Magyarság szerkesz-
tôje, aztán Szálasi vatikáni embere, Luttor, meg Sze-
leczky Zitáék, mind-mind, rokonokkal együtt vagy
negyvenezren, az emigráció kellemes menedékében!
Mi meg itt remegünk vén fejjel!
Az Ôrnagy türelmetlen mozdulatot tett.
– Ki van még?
– Wolf meg Stein.
– Ezt te sem gondolod komolyan. Rákosi alatt ál-
lamvédelmisek lettek. Ezzel az erôvel rajtuk is bosz-
szút állhatnának párszázan. Mi van Fetmann-nal?
– Úgy érted: Follányi?
– Persze, Follányi.
– Még a háború elôtt magyarosított...
– Emlékszem. Van róla hír?
– Tôle már nincs félnivalónk. Két éve halott. A fe-
lesége megbolondult, a lánya évekkel ezelôtt nyug-
díjba ment, ápolónô volt.
– Unokája nincs?
– Van. Egy fiú. Dániel. De nem hiszem, hogy egy
unokától félni kellene. A mai gyerekeket nem ér-
dekli, mi volt. Csak ami van.
Herczeg kinyitotta a bejárati ajtót, kilépett, és ösz-
tönösen körbepillantott.
– Pedig, látod, Follányitól talán még félnék is
egy kicsit – hallotta háta mögül az Ôrnagy dörmögô
46
basszusát. – Ô volt az egyetlen ember, akit még te
sem tudtál megtörni. Pedig addigra már üszkösre
égettük a fél karját, kivágtuk a szemét, ripityára tör-
tük az összes bordáját. De egyre csak kussolt, nem
mondta meg, hol bujkálnak az árvaházi zsidó köly-
kök.
– Az egy ôrült volt – húzta el a száját Herczeg, és
eszébe jutott, hogyan hurcolta fel Follányi húgát a
nyakánál fogva a pincébôl az emeleti lakásba, ho-
gyan tépte le róla a szoknyát és dugta föl a lábai közé
a gumibotot, hogy szóra bírja a bátyját...
A két férfi lassan sétált végig a kerti úton. A vi-
rágágyásokban gyönyörû rózsák és különleges színû
szegfûk virítottak. Az Ôrnagy imádott kertészkedni,
s bár a metszés és a gyomlálás sokszor Sárika né-
nire maradt, mégis, ha valaki kedveskedni akart
Bellay úrnak, virághagymát hozott neki ajándékba.
– Emlékszel még rá? – kérdezte hirtelen az Ôr-
nagy.
– Kire?
– Follányira.
– Emlékszem. Harminc év körüli, magas, jóképû
férfi volt, mielôtt kezelésbe vettük. Szôkésbarna haj,
meg bajusz is. És világoskék szem! Erre tisztán em-
lékszem! Micsoda hideg tekintete volt!
– Tényleg! Fantasztikus memóriád van! Kár, hogy
nem kamatoztattad tovább az államvédelemnél!
– A lovak jobban érdekeltek az embereknél – fe-
lelte Herczeg, és valamelyest felderült az arca. Az ôr-
nagy szája szegletében is megjelent egy apró mosoly,
de amikor a kezét nyújtotta, ismét elkomorult.
– Gyula, egyvalamire nagyon megkérlek: nekem
többet ne hozd fel jó példaként a menekülô patká-
nyokat! Mind olyanok voltak, mint a kutya Szálasi!
Az is inkább Németországba szaladt, mint hogy hôsi
47
halált haljon a fajtiszta hungarista államért. Mi vi-
szont itt maradtunk, Gyula, itt vállaltuk a felelôssé-
get mindenért!
Herczeg elhúzta a kezét.
– Na-na, azért ne csináljunk hôsöket magunkból!
Egyszerûen senki se vallott ránk, és túl kis halak
voltunk ahhoz, hogy kötelet kapjunk. Ezt már akkor
is pontosan tudtuk.
Az Ôrnagy szeme fenyegetôn villant.
– Hidd el, én megkaptam volna a kötelet, ha nincs
szerencsém. Megdolgoztam érte. És te is. De bíztunk
a jó sorsunkban. És maradtunk. Ennyivel különbek
voltunk és vagyunk a külföldre loholóknál.
Herczeg bólintott, és a BMW-jéhez lépett. Mielôtt
beült volna, még visszafordult, és azt mondta:
– De csak ennyivel, Ôrnagyom.
VIII.
Gábor hiába könyörgött, Sárika néni hamarjában
összeütött egy szalonnás tojást, majd mindjárt utá-
na halálosan megsértôdött, mert a fiú egy falatot
sem volt hajlandó enni belôle.
– Ezért érdemes! – csapta oda a gázra a serpenyôt
az omlettel, amelynek a tetején forrón fortyogtak a
hófehér szalonnadarabkák.
Gábor arcán nem látszott meglepetés. Kipróbált
koreográfia volt ez, naponta eljátszották a házveze-
tônôvel. A fiú végül mindig Sárika néni mögé állt és
szelíden egy csókot nyomott a nyakára. Ezzel azon-
nal leszerelte az idôs asszonyt.
A következô percben már a kertben volt. A nagy-
apja épp visszafelé jött a kaputól.
48
– Csak nem? – kérdezte felélénkülô arccal.
– Csak de! – vigyorgott rá az unoka, és a garázs
melletti fedett kerti pihenôhöz sietett, ahol a súly-
zóit tartotta. Ha nem dolgozott velük naponta lega-
lább egy-két órát, rosszul érezte magát. Rövid be-
melegítés után felülésekkel kezdett, aztán követke-
zett a fekve nyomás szélesen és szûken, majd egy
hatos sorozat a vállizomra, a hátizomra, végül egy-
egy gyakorlat a bicepszre és a tricepszre, zárásként
pedig újra néhány felülés.
– Gábor! – kiabált ki néhány perccel késôbb a
nagyapja az egyik emeleti szoba ablakából. – Tele-
fon! Azt hiszem, az a kis vörös!
A fiú megtörölte a homlokát, lihegve válaszolt:
– Mondd meg neki, légy szíves, hogy délután há-
romkor a Muskátli teraszán!
Az Ôrnagy elhúzta a száját és visszabújt a szo-
bába. Valójában egy cseppet sem bánta, hogy az
unokája életének középpontjában az edzés áll. Egy
férfi legyen erôs, ugyebár. Azért férfi! De egy picit
azért túlzásnak tartotta azt az önimádatot, amivel
néha a fiú illegette magát a tükör elôtt. Egyszer
szóba is hozta, mondván: „A buzzancsok foglalkoz-
nak ennyit magukkal! Nehogy bemelegedj nekem,
Gabi!” A fiú megölelte, és nevetve azt felelte: „Ne
szólj bele a dolgaimba, oké?” Azóta az Ôrnagy meg-
tartóztatta magát, és magába fojtotta a véleményét.
Gábor, miután befejezte az önmagára kirótt az-
napi penitenciát, ledobta az átizzadt pólót és rövid-
nadrágot, majd meztelenül beállt a kerti zuhany alá.
A bokrok többé-kevésbé eltakarták, bár az sem ér-
dekelte volna, ha valaki meglátja. Becsukta a sze-
mét, úgy tartotta felfelé az arcát, hogy frissítse,
masszírozza a hideg víz.
– Helló! Kérem! Fiatalember!
49
 A nôi hang a kerítés felôl hallatszott, enyhe ak-
centussal, és szinte halkan, mint amikor valaki, bár
a szabadban szól, nem akarja, hogy mindenki hallja.
A fiú ösztönszerûen maga elé kapta a kezét, és a
hang irányába nézett. Két bokor között egy fiatal
lányt pillantott meg hosszú, narancssárga ruhában,
koszorúba font szôke hajjal, kezében napszemüveg-
gel. A lány hatalmas, világoskék szemével rezzenés-
telenül figyelte ôt, mintha tökéletesen hidegen hagyta
volna, hogy Gáboron nincs ruha.
– Bocsánat! – mondta, de nem mosolygott. – El-
romlott a kocsim. Nem tudna segíteni?
– Azonnal! – dadogta Gábor. – Megyek!
A bokor takarásában húzni kezdte a nadrágját,
közben el akarta zárni a zuhanyt, s végül a nadrággal
a térdén orra bukott. Nem egészen értette, miért
hozta ennyire zavarba egy nôi pillantás. Ôt, aki min-
dig négy-öt lánnyal futott egyszerre, és akit mindenki
úgy ismert, hogy nem sokra becsüli a gyengébb
nemet. A szerelem pedig saját bevallása szerint még
sohasem érintette meg. Ráadásul a cserjék rejtekébôl
úgy saccolta, hogy a lány öt-hat évvel idôsebb lehet
nála, ami húszéves korban riasztóan soknak tûnik.
Csakhogy a lányok, akikkel eddig dolga volt,
nemigen nézték volna ôt ilyen kitartóan és hidegen,
ha megpillantják meztelenül. Ilyen helyzetben a
húszéves leányzók többnyire zavartan vihogva elfor-
dulnak.
Amint végzett az öltözködéssel, Gábor úgy szö-
kellt, mintha a Herceget akarná eltáncolni a Diótö-
rôbôl. Mire kiért az utcára, Catherine Dantès már
feltette a napszemüvegét. Egy bordó színû Opel mel-
lett állt.
– Ne haragudjon, hogy kihívtam. Most béreltem
ezt a kocsit, és máris leállt. Ért hozzá?
50
A lánynak bódító illata volt, Gábor egészen meg-
zavarodott tôle. Az elbizakodott szépfiúból szempil-
lantás alatt tétova kiskamasz lett.
– Jó napot! – motyogta kábultan, és úgy bámulta
az ifjú hölgyet, mintha ôt kellett volna megjavítania.
Nem tudta eldönteni, hogy mi vonzza úgy ebben a
kissé nyers és tartózkodó teremtésben. Az alakja?
No igen, ilyen izgató csípôt még nemigen látott. De
hát Gábor számtalan párductestû lányt tartott „rak-
táron”, csak az alakja tehát biztosan nem nyûgözte
volna le ennyire. Akkor talán az arca? Hát, abból
aztán alig láthatott valamit a napszemüveg miatt.
Vagy a haja? Igaz, így koszorúba fonva ma már
Magyarországon nem hordják a lányok a hajukat.
De ez még nem vesz le a lábáról egy Bellay Gábort!
Nem, a fiú érezte, hogy alapvetôen nem ezek a
külsôdleges jegyek hozzák zavarba. A lány magatar-
tása, abban volt a titok.
– Ért hozzá? – kérdezte ismét a lány, és nyitott te-
nyérrel a kocsi felé intett.
– Persze – mondta a fiú bizonytalanul, és olyan
hangosan kalapált a szíve, hogy szinte belesüketült.
A kormány mögé ült, elfordította a slusszkulcsot. Az
ellenôrzôlámpák sem villantak fel.
Izmai, idegei, minden testrésze egyszerre ernyedt
el a felismerés hirtelen támadt örömében: meg tudja
oldani a problémát!
– Nincs elektromosság – mondta, és felnyitotta a
motorháztetôt. – Alighanem az érintkezéssel lehet
gond.
A lány nem szólt. Kiemelt a kocsiból egy doboz
cigarettát, és rágyújtott. A fiú a motorházba pillan-
tott. Azonnal látta, hogy az akkumulátorról lecsú-
szott az egyik saru. Úgy tett, mint aki nem tudja
még, mi a hiba. Hol az egyik vezetékhez piszkált, hol
51
a másikhoz, Közben pedig rá-rávigyorgott a lányra,
mintegy bíztatóan, hogy nincs semmi baj.
– Megkérdezhetem, hogy miért pont Opelt bérelt?
– Meg – felelt a lány, és az autónak dôlt. Néhány
pillanatig így maradtak, néma csendben. Aztán a fiú
nagy levegôt vett.
– Miért pont Opelt bérelt? – kérdezte.
A lány unottan billentette félre a fejét.
– Fontos, hogy válaszoljak?
Ha késsel végighasította volna az alkarját, akkor
sem sérthette volna meg jobban a fiút. De Gábor fel
se vette az arculcsapással felérô udvariatlanságot.
Úgy érezte, olyan az agya, mint egy kiszáradt folyó-
meder. Mit kérdezzen? Ki ez a lány?
– Itt szállt meg, helyben?
A lány nagyot szívott a cigarettából, majd kifújta
a füstöt. De nem felelt. Rövid, komor csönd után a
fiú óvatosan újrapróbálkozott.
– Az akcentusából úgy hallom, hogy amerikai.
Megvonaglott a lány szája.
– Téved. Semmi közöm az Egyesült Államokhoz.
Nincs meg a hiba? Egyszerûbb lesz, ha visszasétálok
a kölcsönzôbe, majd ô kijönnek és megoldják a
problémát.
Gábor észrevette, hogy a lány hangja élesedik.
– Egy pillanat! – rázta meg hullámba bodorodó
gesztenyebarna haját a fiú, és villámsebesen vissza-
tette a sarut az akkumulátorra. – Megpróbálná most
indítani?
A lány beült, elfordította a kulcsot. A motor fel-
pörgött. A fiú felfelé fordított hüvelykujjával mutatta,
hogy minden rendben. Cserébe legalább egy hazug
mosolyt várt volna. Mondják, olyat az ember még
egy pénzért vett nôtôl is megkap a szolgáltatás vé-
gén.
52
De semmi sem történt.
A fiú az ablakhoz hajolt.
– Van a kocsihoz szerszám? Meg kellene húzni
egy csavart.
– Nincs – közölte meglehetôsen kedélytelenül a
lány, és megragadta a váltókart, hogy egyesbe tegye.
– Majd valahol megnézetem.
Gábor a vezetôoldali ajtóba kapaszkodott, mint-
ha vissza akarná tartani a kocsit.
– Mondja, haragszik?
A lány a fiú felé fordult.
– Miért, volna rá valami okom? – kérdezett vissza
a tôle telhetô legnagyobb nyájassággal.
A fiú tehát megkapta az olyannyira vágyott ked-
vességet. Bár nem biztos, hogy örült neki, mivel a
ravatalon szoktak így mosolyogni rokonaikra a drá-
ga pénzért megplasztikázott halottak.
– Várjon, így nem mehet el! – mondta a fiú. – Rög-
tön hozok egy csavarkulcsot.
Azzal beszaladt a kertkapun.
Amint diadalmasan Bellay Gábor után pillantott,
a lány szája sarkában végre valóban megjelent egy
keserû félmosoly. Karmában érezte a prédát!
IX.
Catherine Dantès leállította a motort. Levette a nap-
szemüvegét, és beljebb rúgta az ülés alól kikandi-
káló szerszámos táskát.
Morvay bácsi egy szóval se mondta, hogy az Ôr-
nagy unokája úgy néz ki, mint Héraklész. Persze mit
érdekelte ez az öreget. Elég volt annyit tudatnia „Pá-
rizzsal”, hogy az Ôrnagynak van egy fiúunokája, aki
53
minden nyáron a nagyapjánál tölt néhány napot, és
délelôtt tíz óra körül súlyokat szokott emelgetni a
kertben. Nem mintha Catherine Dantèst túlzottan
meglepte volna a fiú fizimiskája. Neki aztán teljesen
mindegy volt, hogy az Ôrnagy unokája egy izompa-
csirta vagy egy göthös alak. Bár ha valaki látta volna
a lány szemét, ahogy éberen a kapuban felbukkanó
fiúra csillant...
Gábor az egyik kezében néhány kisebb csavar-
kulcsot tartott, a másikban egy kifeslett, elnyûtt
rongydarabot lóbált.
– Nem tudom pontosan, hányas kulcs kell – ma-
gyarázkodott félszegen, és a motorháztetô fölé ha-
jolt. Megfogta a ronggyal az akkumulátort, miköz-
ben rápróbálta az elsô kulcsot a sarura. Passzolt.
Nekigyürkôzött, megfeszültek az izmai. Amikor vég-
zett, megmozgatta kissé az akkumulátort. Nem
mondhatni, hogy stabilan feküdt volna a helyén, de
ez alighanem a korral járt.
Gábor felszisszent.
– Micsoda vacak!
Felegyenesedett, s miközben lehajtotta a motor-
háztetôt, odaszólt a lánynak:
– Legalább három éves az aksi, a csatlakozókon
erôs az oxidáció, ez befolyásolhatja a töltést...
A fiú szava elakadt. Senki sem ült a kormány mö-
gött. Hova lett a lány?
Gábor oldalra kapta a fejét. Tágra nyílt a szeme.
Catherine Dantès ott állt mellette. A fiú észre se vet-
te, hogy kiszállt és elôre jött. Vajon mióta állhatott
ott némán? Mióta hallgatta a fiú ziháló lélegzését,
mióta nézhette egészen közelrôl a nyakán gyöngyözô
verejtékcseppeket?
Hiába a tikkasztó nyári hôség, Gábort jéggé der-
mesztették a lehetetlenül kék szemek. Olajos bôrén
54
sápadtság áradt szét, miközben a lány arcáról ren-
díthetetlen diplomata-nyugalom tükrözôdött.
– Köszönöm a segítséget! – szólalt meg Catherine
Dantès, és a fiú által már megtapasztalt vészterhes
nyájasság helyett most szemernyi leereszkedés volt
a hangjában. Gábor értetlenül meredt rá. Átcikázott
rajta, hogy ez a fagyos udvariasság talán nem is a
lány sajátja, talán csak póz, valami szerep, amit
szükséges eljátszania.
– Mit szólna hozzá... – lépett egyet elôre a fiú, de
az ifjú hölgy máris a kormány mögött ült és beindí-
totta az autót. – Várjon!
– Sietek – csattant a lány hangja, akár az ostor-
cserdítés. Gázt adott. A fiú megint úgy érezte magát,
mintha valaki ököllel durván megütötte volna. Le-
forrázva állt a járdán, míg a lány be nem fordult a
sarkon.
Bellay Gábor, a nagy hódító, a nôi szívek engesz-
telhetetlen kalóza úgy állt a gesztenyefák alatt,
mintha lemerült volna benne az elem. Feldolgozha-
tatlan volt számára, hogy találkozott valakivel, aki
néhány pillantással elbûvölte, ám akit ô, úgy látszik,
hidegen hagyott.
– Micsoda szemek... – mormolta maga elé, mert
hirtelen úgy érezte, hogy mégiscsak azok a különös
fényû kék szemek nyûgözhették le ennyire. Megrázta
a fejét. – Nevetséges! Két szem!
Belépett a kapun. A verandán leült a mindig hideg
kôpadlóra, talán hogy lehûtse kissé magát. Szemlá-
tomást zaklatott volt. Egyre csak azon törte a fejét,
hogyan juthatna az ismeretlen lány nyomára.
Felállt, elhessegette a légykoszorút a verandán ha-
gyott gyümölcsöstálról, aztán a hûvös házba lépett.
– Ki volt az a lány? – kérdezte az Ôrnagy az új-
ságja mögül a hallban.
55
 – Nem tudom. Elromlott a kocsija.
– És? Meg tudtad csinálni?
– Igen.
Az Ôrnagy leeresztette az újságot. Furcsa, új színt
hallott a fiú hangjában. Az idôs férfi füle különös-
képpen érzékeny volt az efféle szokatlan változá-
sokra. Egykor szüksége is volt erre az érzékenység-
re, hiszen a vallatások során nagy segítségére lehe-
tett egy ilyen felismerés.
Most is azonnal megérezte a változást. Máskor az
unokája hangja olyan volt, mintha a Balaton-part
langyos, puha, süppedôs homokjában gázolt volna
az ember. Ezúttal azonban Gábor szavai nyílvesszô-
ként vágódtak elôre.
– Ismerôs volt? – kérdezte a fiútól.
– Nem.
Az Ôrnagy felemelte az újságját, mintha újra hoz-
zákezdene az olvasáshoz.
– Külföldi?
– Azt hiszem.
– Nagyon csinos. Ritka, hogy egy mai lány koszo-
rúba fonja a haját...
Kicsit hallgatott, aztán lapozott. Gábor az ablak-
nál állt, a legyôzöttek bánatával bámult ki a zöldbe.
Nem nézett a nagyapjára, mert félt, hogy az arcára is
kiült a vigasztalhatatlanság.
– És hogyhogy éppen itt robbant le a kocsija? –
szólalt meg újra az öreg.
A fiú elhúzta a száját, nehezére esett most a cse-
vegés.
– Nem tudhatom. Nem vagyok Nostradamus. –
Megfordult, széttárta a kezét. – Itt esett le a saru az
akkumulátorról, a ház elôtt.
– Aha! – bólintott az Ôrnagy, és a fiúra mosoly-
gott.
56
– Most mit mulatsz?
– Csak azon mosolygok, hogy milyen ügyesek ezek
a lányok, ha meg akarnak ismerkedni valakivel.
Gábor összerezzent, mint akit rendôrségi sziréna
riaszt fel éjszakai álmából.
– Miért akart volna megismerkedni? Sose láttuk
egymást.
– Te nem láttad, csak ez a biztos. Lehet, hogy ô
már többször is látott téged.
– Többször?
– Mondjuk a strandon. Vagy a diszkóban.
– Észrevettem volna.
– Te? Aki még azokat a lányokat sem látod meg,
akik körülötted röpködnek?
A fiú leült a nagyapjával szemben. Felkapott egy
színes-szagos társasági magazint, látványosan bele-
lapozott. Lehet, hogy a nagyapjának van igaza? A fiú
tisztában volt vele, hogy az öregnek jó orra van az
ilyesmihez. De nem, most biztosan téved. Ez a lány
nem olyan.
– Ez a lány nem olyan – mondta ki Gábor a gon-
dolatát. – Hideg volt, mint a jégcsap.
– Ha én nô lennék, fiam, méghozzá okos nô, és
meg akarnék szerezni egy srácot magamnak, bizto-
san keresném a találkozást, de ha összejönne a
randi, akkor halálosan elutasító volnék. Mert tud-
nám, hogy ez kelti fel a férfiak figyelmét.
A fiú ledobta az újságot a dohányzóasztalra.
– Te olyan csavarosan gondolkozol, mint egy val-
latótiszt az idegenrendészeti osztályon, és nem úgy,
mint egy lány. Egyrészt szerszáma se volt hozzá,
hogy levegye a sarut: nekem kellett beszaladnom
kulcsért, hogy meghúzzam a csavart. Másrészt, ami-
kor végeztem, úgy otthagyott, mint eb a...
57
 – Mondom, hogy okos nô! – csettintett az Ôrnagy,
s bár némi türelmetlenség vegyült már a hangjába,
azért valahonnan a bensôjébôl még sikerült elôbá-
nyásznia egy mosolyra valót. – Nézzük csak sorjá-
ban: leveszi a töltést a kocsiról éppen a ház elôtt,
amikor a kertben nudizol, aztán a szerszámokat el-
dugja és eljátssza a hideg kôszobrot. De azért arra
sort kerített, hogy véletlenül elejtse a nevét és a
címét, mi?
– Na, ebben is tévedsz, nagyapó! – ugrott fel szinte
vidáman a fiú. – Sem a nevét, sem a címét nem adta
meg.
– Nem? – húzta fel a szemöldökét az Ôrnagy.
– Nem! – vágta rá Gábor kárörömmel, hogy lám
csak, néha csúnyán cserbenhagyja nagyapját a mesz-
sze földön híres szimata.
– Akkor tévedtem – mondta száraz, elégedetlen
hangon, és visszabújt az újságjába. – Lemész úszni?
– Mint ebéd elôtt mindig – nevetett a fiú most már
egészen felszabadultan, és kettesével véve a lépcsô-
fokokat felszökdécselt a szobájába. Talán a remény
dobta fel, hogy a tónál esetleg újra láthatja azt a ten-
gerkék szemû lányt.
Két perc múlva egy pólóban és egy úszónadrág-
ban jött le az emeletrôl. Elbúcsúzott, a partra indult.
Az Ôrnagy az újságja mögül követte a szemével, míg
át nem ért a kerten. És követte még utána is, amikor
már nem láthatta, követte le a gesztenyesoron, egé-
szen a partig, követte lelki szemeivel, mert szerette.
Szerette és féltette.
58
X.
A Szmolnyik-féle fodrászüzletbe ritkán tértek be
külföldiek. Ami azt illeti, Szmolnyikék erre nem is
voltak felkészülve. A helybeli lakosokat nem riasz-
tották a foltos falak, az itt-ott már homályos tükrök
és a rozoga székek. De egy Hegyeshalmon túlról ér-
kezett vendég bizonyára azonnal kifordult volna az
üzletbôl, ha be is lép véletlenül. Ezért lepôdött meg
Szmolnyikné, amikor a fiatal szôke hölgy megjelent
az üzletben és hajmosást kért.
– Tessék helyet foglalni! – mutatott szívélyesen az
egyik székre az alacsony, kövérkés asszony, aki leg-
alább tizenöt évvel fiatalabb volt Szmolnyiknál. Ô
foglalkozott a nôi vendégekkel. A férje csak a férfi-
akkal.
Amikor Catherine Dantès belépett, Szmolnyik
éppen Koltai állomásfônök állát szappanozta, és
közben, ha igencsak lehalkított hangon is, de dôlt
belôle a szó.
– ... Te akkor nem voltál velünk, Kálmánkám, azt
hiszem, azokban a napokban költöztettétek Hainé-
kat Kázmérpusztára a pártszolgálatos testvérekkel,
szóval behoznak egy fûszerest, valami Moskovitz,
vagy Moszkovics, nem tudom, mindegy, szóval be-
hozzák a Tompába, és mondja neki az Ôrnagy, hogy
daloljon, hányan bujkálnak a Bokréta utcai szere-
tetház pincéjében kialakított óvóhelyen, és emeli a
kezét, hogy megsürgesse a vallomást, de a fûszeres
nem pofázik, illetve böfög valamit, amire az Ôrnagy
az eszét veszti, és dühében belecsap a reggeli kávé-
jába, fröcsög szanaszét a fekete lötty, beborítja a fa-
lakat, az asztalt...
A borbély felnyerített, és a lány felé pillantott,
mintha azt akarná, hogy a sutyorgás ellenére azért a
59
mutatós kis hölgy is jót szórakozzon ezen a nem
mindennapi történeten.
Az állomásfônök elôrehajolt, és ismerôsként bic-
centett Catherine felé.
– És mit mondott az a Moszkvics nevû, ami így
feldühítette a fônököt? – fordult aztán vissza Szmol-
nyikhoz.
– Az mindegy is, Kálmánkám, gondolom, taga-
dott! – vigyorgott a borbély. – Mind tagadott, hisz
tudod. „Nincs ott senki” – kamuzhatta. Az Ôrnagy
meg ököllel bele a kávéba. Na, mindegy, a bummbele
után a fônök lenyugszik, visszaül a székére, kigom-
bolja az inge nyakát, int nekünk, elvisszük a tagot,
tíz perc múlva visszahozzuk, a fônök hátradôlve
várja, hogy leültessük elé a pasast...
– De nem a székre!
– Megôrültél, Kálmánkám, a földre, persze, ott
volt a helyük ezeknek, szóval lepakoljuk a fûszerest,
mire megszólal az Ôrnagy lassan, nyugodtan, tudod,
ahogy szokta: „Hányan üdülnek még a Bokréta pin-
céjében?” Üdülnek, érted, így mondta: üdülnek!
A borbély nevetett. Szmolnyikné is mosolygott,
miközben a mosdó fölé hajoló lány habos haját dör-
zsölgette. Az állomásfônök a fejével intett a lány felé,
hogy talán nem kellene idegenek elôtt errôl beszél-
ni. De a borbély legyintett. Ez külföldi! Ráadásul
nô! Különben is, semmi olyat nem mond...
– Szóval a pasas ott ül a földön, már ha azt ülés-
nek lehet nevezni, mert ugye megsimogattuk... Kál-
mánkám, fordítsd erre az arcodat, légy szíves!... Ott
ül a padlón és egyre csak ingatja a fejét. Aztán felnéz
az Ôrnagyra, és az összekuszált bajuszkája alatt azt
suttogja: „Népek kiáltják sorsodat, szabadság!”
Szmolnyik megint felnyerített. Az állomásfônök
bambán nézett maga elé. Nem értette, mi van ezen a
60
mondaton nevetni való. Az asszony is kuncogni kez-
dett, de hirtelen elhallgatott, mert úgy érezte, hogy
ujjbegyei alatt a lány feje megrándul.
– Bocsánat! – hajolt Catherine füléhez. – Túl erô-
sen dörzsöltem?
– Nem, nem – mondta a lány gyorsan. – Csak csi-
nálja!
Az asszony folytatta a hajmosást.
– Ezt Radnóti írta – magyarázta Szmolnyik, mert
látta, hogy az állomásfônöknek nem esik le a tan-
tusz.
– Ja? – nevetett Koltai. – Radnóti?
– Na, hogy folytassam – vett nagy levegôt a bor-
bély, miközben nekilátott az állomásfônök szája fö-
lötti borostának –, az Ôrnagy elmosolyodott, és to-
vább mondta a verset: „Népek kiáltják sorsodat,
szabadság! ma délután is érted szállt az ének...” To-
vább nem tudom. De ôk tudták. Ha az Ôrnagy ab-
bahagyta, a fickó folytatta. Amikor meg a fickó
hagyta abba, az Ôrnagy folytatta. Szavaltak! Csak
képzeld el! Mi meg ott álltunk, baromi fáradtan, és
néztük ôket, hogy most megbolondultak, vagy ez is
a kihallgatás része?
Szmolnyik annyira nevetett, hogy a borotvát fel
kellett emelnie, meg ne vágja az állomásfônököt.
A lány a felsô fogsorát belevájta az alsó ajkába. Is-
merte a történetet. Nagyapja korábban jó barátság-
ban volt Moskowitz-cal. Akkoriban közszájon forgott
a zsidók között, hogyan kínozták meg szerencsétlen
fûszerest. Valamelyik nyilas dicsekedhetett el vele. De
nagyapja úgy emlékezett, az Ôrnagy kezdte el szavalni
a Radnóti-verset. Valójában mindegy. A közös szava-
lat után Moskowitzot szó szerint agyonverték.
A lány most egyenesen ült. Fején fehér törülközô
csavarodott. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy fel-
61
pattanjon, és ott helyben leszámoljon a vén gyilko-
sokkal. Csupán néhány mozdulatot kellett volna
tennie. Minden fogást és ütést ismert, amivel át lehet
küldeni valakit a túlvilágra. „Még nincs itt az idô” –
mondta el magában újra és újra, ügyelve, hogy a
szája ne mozogjon. Szüntelen magán érezte Szmol-
nyikné tekintetét.
A borbély nevetése csillapodott. Letörölte az állo-
másfônök arcáról a maradék habot.
– Na, szépen végigmondták a verset, aztán az Ôr-
nagy még egyszer megkérdezte, mi újság a Bokréta
utcában. A hülye fûszeres a fejét ingatta. Pedig csak
egy létszámot kellett volna benyögnie. Nem mondom,
hogy akkor nem kísérik a Fôvám térre, a Dunához.
De megúszta volna a simogatást. Így meg... „Sajná-
lom” – mondta az Ôrnagy, mert ô egy úr volt, ugye,
azzal felállt és kiment. Otthagyta nekünk a pasast.
A lány mereven nézte magát a tükörben. Szinte
ijesztô volt a sápadtság, a lefelé görbülô száj, az élet-
telen tekintet; a pusztítás, amit a fodrászüzletben
töltött pár percnyi szenvedés okozott az arcán. Mi-
lyen könnyû lett volna szabad utat engedni a torkát
fojtogató zokogásnak, hagyni kibuggyanni a köny-
nyeit! De nem! Emberfeletti erôfeszítéssel visszafoj-
totta a gyógyíthatatlan fájdalmat, amely utoljára
évekkel korábban, halott nagyapja ágyánál szakadt
rá ilyen megsemmisítô súllyal.
Meleg fuvallat táncoltatta meg a függönyt a nyitott
ablak elôtt. Szmolnyikné, mintha csak megérezte
volna a külföldi vendég lelki gyötrelmét, a férjére ri-
pakodott.
– Nem hagynátok már abba? Folyton ugyanaz a
téma! Eszetekbe sem jut, hogy nem ízléses?
A lányhoz fordult.
– Bedörzsölhetem hajápolóval, kisasszony?
62
– Nem, köszönöm – mondta a lány, és felvette a
napszemüvegét. A tükörben látta, hogy Koltai Kál-
mán fürkészô tekintettel kíséri a mûveletet, ezért
gyorsan hozzátette: – Bántja a szememet a fény.
Szmolnyikné jóságosan bólintott, és szárítani
kezdte a lány haját. Catherine a sötét napszemüveg
mögül figyelte a két férfit. Szmolnyik Antal kis po-
cakját kidüllesztve forgolódott az állomásfônök
körül, mint egy hízott páva. Koltai Kálmán meg elô-
retolta az állát és sziszegett, amikor az arcát a bor-
bély bedörzsölte szesszel. Ilyenek a gyilkosok, ha
megöregszenek?
Szmolnyikné végzett. A gépet visszaakasztotta a
szögre. Ekkor a férje és Koltai már azt firtatták, mi-
ért csökken évrôl évre a Balatonhoz látogató vendé-
gek száma. Catherine nem figyelt rájuk. A verset hal-
lotta. A híres sort, ahogy egy öregember reszketô
hangja mormolja: „Népek kiáltják sorsodat, sza-
badság!”
– Befonjam koszorúba? – kérdezte Szmolnyikné,
miután kifésülte a lány haját.
Catherine nemet intett. Összefogta a szôke zuha-
tagot és néhány ügyes mozdulattal kontyba csavarta,
majd megtûzte. Aztán felállt.
– Köszönöm – mondta. – Mennyivel tartozom?
Amikor a lány kilépett az ajtón, Szmolnyik pat-
tintott egyet az ujjával.
– Megkóstolnám!
– A sót! – vetette oda durván az asszony. – Azt
nyald meg!
Az állomásfônök vigyorgott.
– Én már ismerem a hölgyet. Láttam tegnap reg-
gel, amikor megérkezett a pesti gyorssal. Beszéltem
is vele. Észrevettétek a szemét? Ilyen hideg kék sze-
mek nincsenek is! Az ember beleborzong, ha látja.
63
 Odakint, az üzlettôl néhány lépésre éppen köny-
nyek gyûltek azokba a nyugtalanítóan kék sze-
mekbe. Catherine Dantès befordult egy mellékut-
cába, és nekidôlt egy fehérre meszelt ház falának. Ó,
ha sírni tudna, szabadon, úgy istenigazából! Ha
örökre kisírhatná magából megnyomorított nagy-
apja mindennapos szenvedését! Ha felejteni tudna!
Miért jutott neki más sors, mint a többi gyereknek?
Neki nem járt volna a felhôtlen gyermekkor? Ám ô
mindig csak ugyanazt hallotta odahaza. Szitkokat és
átkokat. S ahogy az évek hömpölyögtek, úgy sû-
rûsödtek egyre sötétebbé a nyilasok rémtetteit fele-
levenítô történetek. A gyerekkorból átcipelte a gyû-
löletet a kamaszkorba, így lett az édes szöszke kis-
lányból mélabús tinédzser. S késôbb, a mélabús ti-
nédzserbôl megkeseredett, örömtelen felnôtt.
A lány gyorsan letörölte azt a fürge könnycseppet,
amely nem átalkodott kibújni a szemüvege alatt.
Aztán megrázta magát. A gyerekkora és a kamasz-
kora annyit jelentett számára, mint egy elhordott és
szemétre vágott ruha. Minek törôdni a múlttal? Egé-
szen más feladata volt most. Hiszen létezhet-e annál
tökéletesebb boldogság, mint feláldozni magunkat
egy másik emberért, akit szeretünk? Odaadni érte
mindenünket? Lelkünket, életünket, mindent,
amink van? Élvezhetünk-e bármit is jobban, mint
az önfeláldozás kéjét? És azt, ha teljesíthetjük, amit
az általunk rajongásig szeretett embernek ígértünk?
Catherine Dantès szerette a nagyapját. Saját ma-
gánál is jobban szerette.
64
XI.
Balaton Lovarda. Cégtulajdonos: Herczeg Gyula.
A könnyed kézírást utánzó betûk sötétkék színnel
ragyogtak egy ovális alakú sárga táblán. A cégtáblát
egy díszes székelykapu mellett, az embermagasságú
deszkakerítésre szegezték fel.
Catherine Dantès a kapu mellett állította le a ko-
csit. Lovagláshoz volt öltözve. Még egy lovaglópálcát
is hozott magával. A haját bô szabású, barna bôr-
sapkába rejtette.
A kerítés mögött jobboldalt az istállóépület húzó-
dott. Baloldalt egy gyakorlópályát kerítettek körbe
cölöpök, süppedôs gyepén egy fiatal fiú vezetgetett
egy szürke csikót. A csikónak nem tetszett a pányva.
Néhány nyugodtabb lépés után nagyot rántott rajta
és vadul fickándozni kezdett, miközben fel-felvetette
a fejét. Távolabb, a hatalmas futtatón két kocalovast
kísért egy lovász. Messzirôl lerítt, hogy külföldi ven-
dégek. Dobogtak a lópaták, s idônként érdes pa-
rancsok verték fel a kánikulai csendet. A lovász az
állatokat szapulta, pedig nyilvánvaló volt, hogy lova-
saik ügyetlenek az irányításhoz.
A lány megállt a cölöpkerítésnél. Kis ideig a prüsz-
kölve ügetô bérlovakat figyelte, majd megszólította
a csikóval birkózó fiút.
– Jó napot! Lovat szeretnék bérelni!
A fiú az istálló felé mutatott az ostornyéllel.
– Menjen az irodába! – kiáltotta.
Catherine az iroda felé nézett, aztán visszafordult.
Úgy tett, mint akinek leköti a figyelmét a csikó ido-
mítása. „Herczeggel vigyázz! – visszhangzott fülében
a nagyapja fájdalomcsillapítóktól eltompult, lassú
beszéde. Lelki szemeivel látta önmagát tizennégy
évesen az elsötétített szobában, nagyapja tolószéke
65
elôtt állva. – Ha ott leszel a közelében, tudd, ô volt az
egyetlen, akit sohasem a vallomásunk érdekelt...
Nem az volt számára a fontos, hogy feladjuk a tár-
sainkat... Neki sport volt a vallatás. A kegyetlenke-
déseiben nem volt indulat, mint Szmolnyiknál, vagy
Koltainál. Csak hideg célszerûség... A petróleumo-
zás... Ô csinálta elôször... Petróleummal locsolta
meg és gyújtotta fel az összefogdosott és csoporto-
san megerôszakolt zsidó lányok nemi szôrzetét... Az
is Herczeg volt, aki fejükkel a falhoz csapkodta a
pincékben bujkáló szerencsétlenek kisbabáit... Vagy
bedobta a kicsiket a kerti budik csurig telt emész-
tôgödrébe... És elégedett arccal nézte végig, ahogy az
anyák a fuldokló gyerekek után vetik magukat...
Gép volt... Gyilkológép... Nem esett nekem, mint a
többiek... Azt hiszem, megtervezte... Mindent meg-
tervezett... Ha az Ôrnagynak nem lett volna más
terve velem... ha nem lép közbe... akkor...”
A lány állt a cölöpkerítésnél, nézte az engedetlen
csikót, nézte, de nem látta. Csak a nagyapját látta.
Ahogy ül a tolószékben és szemei vak üregét az uno-
kájára szegezve beszél, beszél...
– Jó napot!
Herczeg az istálló felôl érkezhetett, a lány háta
mögül, ezért nem vette észre Catherine. Váratlanul
csapott végig rajta a hang, de meg se rezzent. Aki
úgy él, hogy mindig a legrosszabbra készül, azt
kevés dolog érheti váratlanul.
– Jó napot! – nézett a férfire.
A férfi a csikót figyelte.
– Herczeg Gyula vagyok. Miben segíthetek?
– Hallottam, hogy itt bérelhetô ló kilovagláshoz.
Herczeg a lányra pillantott. Szép. Csinos falat.
Kék szemek...
– Volt már itt?
66
– Igen – hazudta Catherine. – Nyolc-tíz éve. Miért?
– Gondoltam, hogy találkoztunk már.
– Ó, akkor én még nagyon kicsi voltam! Nem em-
lékezhet rám.
– Én mindenre emlékszem – mondta a férfi és
újra a csikóra nézett. Rárivallt a fiúra: – Rendesen
tartsd!
Visszafordult a lányhoz.
– Franciaországból?
– Honnan tudja?
– Ide sok külföldön élô magyar jön. Az ember egy
idô után a beszédükbôl felismeri, hol élnek.
A lány bólogatott, és a férfi keskeny, vértelen ajkait
nézte. „Úgy kellene meghalnod, ahogy nagyapának –
gondolta. – Üvöltve a fájdalomtól. Miután húsz évig
tolószékben senyvedtél, és ötször operáltak. Tudod
mit, Herczeg? Ha megválaszthatnám, melyikôtök hal-
jon meg a legnagyobb kínok között, hát te lennél az.”
Herczegnek tetszett a lány. Alig leplezett vággyal
vizslatta. Kis kékszemû, kíváncsi csitri.
– Ismeri a terepet? – kérdezte és intett, hogy men-
jenek be az istállóba.
– Nem – rázta meg a fejét Catherine, és a férfi után
indult. – De nem látszik túl nehéznek. Otthon, he-
gyek között, nehezebbhez szoktam.
Herczeg elnyomott egy mosolyt.
A félhomályos istállóban egy másik lovászfiú épp
egy deres kancát csutakolt. Szertartásosan fejet haj-
tott, amint Herczeg elhaladt elôtte. A magas férfi két-
ségkívül impozáns jelenség volt. Illatosított zöld se-
lyemkendô a nyakban, arany karperec a csuklón,
súlyos pecsétgyûrû a negyedik ujjon, Láthatóan él-
vezte is a kitüntetett figyelmet.
Katherine a nagyapjára gondolt, akinek a marad-
ványait mostanra talán már fel is morzsolták odalent
67
a nyüvek. Micsoda igazságtalanság a sorstól: Follányi
Imre egy rettenetes élet után az enyészeté, míg ez a
vén piperkôc itt illegeti magát, s arcán nyoma sem
látszik a bûnös múltnak. Vonásait nem kövesítette
meg az emlékek kínzókamrája, sôt kifejezetten élete-
rôssé és kiegyensúlyozottá teszi a kijátszott idô.
– Erre szíveskedjék – mutatott a karámok felé
elôzékenyen Herczeg. A lány úgy tett, mintha lenyû-
gözné a férfi jólneveltsége, holott pontosan tisztában
volt vele, hogy a hûvös udvariasság mögött micsoda
gátlástalan szörnyeteg lapul. Tudta, hogy Herczeg
senkiben sem bízik, hogy mindenkire csupán esz-
közként tekint az ilyen-olyan céljai eléréséhez,
– Ami a kilovaglást illeti – szólalt meg ismét a fér-
fi –, elsô alkalommal általában elkísérjük a vendé-
geket. Biztonsági okokból ez javasolt. Úgyhogy meg
kellene állapodnunk egy idôpontban, amikor önnek
megfelel. És nekem is.
Catherine végigsétált az állások között. Látványo-
san csodálta a lovakat. Menjen bele ebbe a játékba?
Lovagoljanak ki? Nem túl ideális. Sokan tudnák,
hogy együtt indultak el. Ô lenne az elsôszámú gya-
núsított.
– Rendben – mondta. – Önnek mikor alkalmas?
– Mondjuk holnap. Késô délután. Amikor már
nem olyan erôs a nap. – A férfi a lány mögé lépett.
Kétoldalt megfogta a korlátot Catherine teste mel-
lett. – Elvinném egy gyönyörû helyre. Egy sûrû erdô
övezte tisztásra, amelyen olyan tiszta vizû patak ka-
nyarog, hogy ihat belôle. Ahova senkit sem szoktam
elvinni. Ahova mindig egyedül megyek...
Herczeg önelégültsége lenyûgözô volt. Ördögi
agyafúrtsággal hálózta be áldozatát.
Catherine gyomra összeszorult. Hányingert ér-
zett. De vigyáznia kellett. Tudta, hogy egy félreért-
68
hetô mozdulat az életébe kerülhet. Ez a Herczeg ti-
pikusan erkölcsök nélküli ember. Bumm, fejbe kó-
lintja a trágyalapáttal, aztán elföldeli kint, valahol a
futtatón. Az életben meg nem találják a hulláját.
A férfi közelebb húzódott a lányhoz.
– Az angyali szépség ritka adomány – suttogta ér-
zékien –, nem illendô megfosztania tôle egy hétköz-
napi földi halandót, amilyen jómagam is vagyok. Ön-
tözze meg, kérem, lelkemet, ezt a kiégett, gyér füvû
pusztát. Hagyja, hadd érezzem a karomban a testét,
hadd érezzem, ahogy a vágy megpuhítja csontjaiban
a velôt!
Hüvelykujjával végigsimította a lány kézfejét.
Abban a pillanatban Catherine Dantès mély, idegen
hangon annyit mondott:
– Engedjen el!
Herczeg leengedte a kezét. Hátralépett. Elhomá-
lyosult a tekintete, szétnyílt az ajka. Más nem mu-
tatta, hogy meghökkent. Pedig úgy érte az ellenséges
hang, mintha nyakon öntötték volna egy vödör jég-
hideg vízzel. Az agresszív visszautasítás nem illett a
lány derûsnek látszó egyéniségéhez.
Catherine is megérezte, hogy hibázott. Mikor a
férfi felé fordult, elmosolyodott.
– Siet valahova, Herczeg úr? – kérdezte, és macs-
kaszerû kecsességgel továbbindult az állások közti
folyosón. – Nem minden nô szereti a kozmikus se-
bességet.
– Bocsánat! – mondta Herczeg, s már vissza is
tért az ellenállhatatlan magabiztossága. – Elnézést a
hirtelen vonzalomért.
Catherine megpróbált kacéran a férfira nézni.
– A vonzalomért nem kell elnézést kérni. Az meg-
tisztelô számomra. Csak a gyorsaság... Az nem az
én mûfajom. Ami pedig a kilovaglásunkat illeti, hol-
69
nap sajnos nem érek rá. Talán holnapután... Vi-
szontlátásra!
– Viszontlátásra! – hajtotta meg kissé a fejét
Herczeg, és az ajtóból figyelte a lányt. Illemtudó
arcán csakhamar megjelentek a sértettség sötét fel-
hôi.
„Mi volt ez? – töprengett. – Abban a visszautasí-
tásban volt valami különös. Egy hangsúly, amibe
mintha gyûlölet vegyült volna. De miért gyûlölne?
Nem ismerjük egymást! Biztosan rossz tapasztalatai
vannak a férfiakkal. Meg talán én is ügyetlen vol-
tam...”
A lány kilépett a kapun és beszállt a kocsijába.
Néhány pillanatig maga elé nézett, mielôtt indított
volna. Remélte, hogy nem követett el nagy hibát.
XII.
Póknak a vérébe ivódott, hogy mindent kiolvasson a
vendég arcából. Jó recepciósként csak rápillantott
Catherine Dantèsre, és mindjárt tisztában volt vele,
hogy az ifjú hölgy nyugalomra vágyik.
– Telefonálnom kell odafentrôl, senki se zavarjon!
– vette el a kulcsát a lány a pultról, s a másik kezé-
vel egy bankót csúsztatott a hideg márványlapra.
Pók ránézett a bankjegyre, majd alázatos mo-
sollyal bólintott. A diszkréciónak megvolt az árfo-
lyama, és a lány tisztában volt az aktuális tarifával.
Felment a szobájába, és felhívta az anyját Párizs-
ban. Ritkán hívta. Csak ha kétségei támadtak. De
olyankor mindig. Hisz kit hívott volna? Az apját már
tíz éve elvitte a rák. Nagyapja után egy évvel a nagy-
anyja is elment. Csak az anyja maradt neki. Fele-
70
melte a kagylót, és kapcsolást kért a recepcióstól.
– Anya? – szólt a telefonba. Vészterhes és kongó
volt a hangja, mint a koporsóra hulló rögöké. Talán
megerôsítést várt az anyjától. Nem tudta, képes lesz-
e végigcsinálni, amit eltervezett.
– Anya... ott vagy?
– Igen, kislányom. Minden rendben?
Catherine nem felelt. Mintha megérezte volna,
hogy lent a kövér recepciós lehallgatja a beszélge-
tést.
– Találkoztál Benedek bácsival? – törte meg a
csendet az asszony. – Azt ígérte, segít!
– Oui (Igen) – váltott gyorsan franciára a lány.
– Qu’a-t-il dit? Aide-t-il? (Mit mondott? Segít?)
– Évidemment. Calme-toi, tout correctement. Je
nage toute la journée et je dors. (Persze! Nyugodj
meg, minden rendben van. Egész nap úszom és
alszom.)
Az anyjának szándékosan keveset beszélt Cathy
a konkrét feladatról. Mivel azonban az asszony is a
Follányi családban nôtt fel, voltak elképzelései. Azt
pedig pontosan érezte, hogy a lánya lelkébe beleette
magát az örökös boldogtalanság, és ott lappangott
szívében a bosszú miatti nyugtalanság. Sejtette, hogy
kikkel akar Catherine leszámolni, de, bár féltette,
tudta, hogy addig nem lel nyugalmat, amíg véghez
nem viszi, amit eltervezett.
– J’ai mis le téléphone, ma mère en bas. Je dois
partir. (Leteszem a telefont, anyám. Mennem kell.)
Az asszony hangtalanul sírt, könnyei végigfolytak
az arcán, a blúza nyakát áztatták. Egyre csak az járt
a fejében, van-e Isten, ha hagyja, hogy még az uno-
kák is a nagyapákat ért sérelmeket nyögjék?
Furcsa kattanás hallatszott a vonalban. Catherine
azonnal letette a telefont.
71
 Az asszony tudta, hogy többé nem hívja a lánya.
A fogadóból legalábbis biztosan nem.
Lent, a portáspult mögött Pók Ervin felhúzta a
szemöldökét. Ô is letette a kagylót. Megvakarta a
fejét. Fura egy párbeszéd volt, amit hallott, annyi
szent. Az itt nyaraló vendégek nem így szoktak a
családtagjaikkal trécselni. Persze ki tudja! Talán túl
öreg az az asszony, a lány anyja... Azért kellett fran-
ciára váltani. Valójában csak az a bizonyos Benedek
bácsi izgatta Pókot. Mégis miben kellene segítenie a
lánynak?
A borzas kamaszfiú, aki Catherine csomagjait is
felvitte, a lépcsô tetején ült fehér ingében és szürke
mellényében. A korlát lécei között figyelte a portást,
aki gyors mozdulatokkal tárcsázott.
– Halló! Kálmán, te vagy az? Itt Pók! – mondta
halkan a kagylóba, és a bejárat felé sandított, nem
jön-e valaki. – Figyelj csak, van itt egy vendég, egy
lány... Ne marháskodj, nem arról van szó, hanem
hogy gyanús... Catherine Dantès, vagyis egészen
pontosan... – Kinyitotta a lány útlevelét, felolvasta a
teljes nevet. – Catherine Danielle Dantès. Szôke,
igen! Ismered? Aha! Kiszúrtad, mi?... Most beszélt
telefonon az anyjával, és az egész olyan homályos
volt... Mintha takargattak volna valamit. Tudod, nem
arról van szó, hogy én gyanakszom, de... – Megint
az útlevélbe pillantott. – Ez a lány huszonhat éves, és
az elsô kérdés, amit feltett neki az anyja, az volt,
hogy segít-e neki valami Benedek bácsi... Jó, jó!
Most kezdjél csúfolódni már! Majd máskor nem
hívlak!
A portás bólogatott, miközben a vonal túlsó végén
beszélôt hallgatta.
– Na, ugye! – mondta végül. – Tehát neked is fel-
tûnt! A szeme, mint a jégcsap, így van! Oké. Este
72
megbeszéljük. Az Ôrnagynál? Jó, legyen úgy. Szer-
vusz, komám.
Pók letette a telefont, és fújtatva felállt. Lám csak,
Koltai is gyanúsnak találja ezt a kis... kékszemût.
– Lacika! – kiáltott. – Lacika! Hol vagy, te kölyök?
Kiment a teraszra.
Fent, a lépcsô tetején a fiú óvatosan felállt. Hang-
talanul a lány ajtajához lopózott. Puhán kopogtatott.
– Kértem, hogy ne zavarjanak! – hallatszott bentrôl
fenyegetôn a fájdalommal telt hang. A fiú megder-
medt. Feszülten hátrált, s már épp megugrott volna,
amikor fordult a kulcs a zárban, kinyílt az ajtó, és
könnyû köntösében megjelent a lány. – Mit akarsz?
A fiú elsápadt. Homlokán ragadós veríték ütött
ki. Legszívesebben azonnal lelécelt volna, de képte-
len volt mozdulni, csak állt megkövülten, mint mi-
kor a rémálmokban valamely felfoghatatlan démoni
erô láncolja le az embert.
– Mondanom kell valamit – hebegte halkan.
– Mondd!
– Itt nem lehet – nézett végig a folyosón a kamasz.
A lány behátrált, a fiú szégyellôsen követte a szo-
bába.
– Szóval? – támaszkodott kimérten a falnak Ca-
therine.
– De ugye nem szól senkinek, hogy tôlem tudja?
– kérdezte a fiú még mindig suttogva, és idegesen a
telefonra pillantott.
– Mit tudok tôled? – lágyította meg a hangját a
lány. Nem egészen értette, mire megy ki ez a nagy
gyermeki titokzatoskodás.
A fiú félszegen a telefonra mutatott.
– Lehallgatta.
A lány hosszan a fiúra nézett. Aztán kivett a tás-
kájából egy cigarettát és rágyújtott.
73
 – Kicsoda? És kicsodát? – kérdezte, miközben
leült a fotelbe.
A fiú futólag a lány kivillanó combjára nézett, de
mindjárt el is kapta a tekintetét.
– Amikor beszélni tetszett. A portás. Kihallgatta.
Aztán azt mondta a barátjának, hogy maga gyanús.
A lány erôltetetten felnevetett.
– Nem értem. Mi volt neki gyanús?
– Azt nem tudom. Illetve... amit a maga mamája
mondott. Valami Benedek bácsiról.
A lány legyintett, mintha az egész lényegtelen ügy
volna.
– Badarság... Ne haragudj, nem is értem...
– A Kálmánt hívta. A Koltait.
– Az ki?
– Állomásfônök. Állítólag már látta magát. Feltûnt
neki. Mindkettôjüknek fel tetszett tûnni.
– Az. Tetszett. – A lány hosszan kifújta a füstöt. –
Áruld már el, félnek ezek az urak valamitôl, hogy
ilyen vadul szaglásznak a vendégek után? Lehall-
gatni egy telefont, ennyi évvel a kommunista rezsim
bukása után! Tragédia!
A fiú nagyot nyelt.
– Van mitôl tartaniuk...
– Nocsak! – emelkedett fel kissé ültében a lány.
– A háborúban... elkövettek... izé... voltak bûne-
ik...
– Melyik háborúban a sok közül?
– A nagyban. Régen. Nyilasok voltak. Azt beszélik
itt a helyiek.
– Mik?
– Nyilasok.
– Az mit jelent?
– Nem tudom – nézett a fiú bambán a lány sze-
mébe. – Csak apám szokta mondani, hogy valami
74
gyilkosok voltak, vagy micsodák. Hát azok között
volt a Pók, meg a Koltai... Lehet, hogy most magára
fenik a fogukat?
Catherine Dantès némi irigységgel figyelte a ka-
maszt, akit a tudatlansága áthatolhatatlan páncéllal
vett körül a múlt nagy tragédiáival szemben.
– A fogukat? – mosolyodott el a lány. – Fenik? Ej,
micsoda cikornyás fantáziával áldott meg a termé-
szet, fiatalúr! Majd vigyázok magamra, jó? Azért kö-
szönöm, hogy szóltál.
– Azt is mondta a Koltainak – hadart nekibáto-
rodva a fiú –, hogy majd este megbeszélik. Az Ôr-
nagynál. Ô volt a fônökük. Állítólag.
A lány ábrázatáról leolvadt a mosoly. Arcszíne
olyan lett, mint a száraz agyagé. Köd támadt a szeme
elôtt, álkapcsa kegyetlen vonalban domborodott az
arcbôre alatt.
– Nem tudom, ki az az Ôrnagy – szólalt meg, és
hangjából teljességgel hiányzott az iménti lágyság. –
Amit elmondtál, arról természetesen senkinek sem
szólok.
Az asztalhoz lépett, kivett a táskájából egy bank-
jegyet. Átnyújtotta a fiúnak.
– Mert olyan kedves voltál... – mondta.
A fiú hátralépett.
– Nem... nem azért csináltam...
– Hát! Miért?
– Mert... mert... – A fiú a száját harapdálva nyög-
décselt, égô kamaszszemét a lányra szegezte. – Mert
maga tetszik!
A lány a fiú mellényzsebébe dugta a pénzt, majd
a karjánál fogva kivezette a folyosóra és egy félmo-
sollyal becsukta elôtte a szobája ajtaját.
Nem szerette az érzelmi zûrzavart.
75

XIII.
Bellay Gábor, a Muskátli presszó teraszán ülve, vé-
gigsétáltatta tekintetét a fôtéren andalgó nyaralókon.
A sétálóutca végén méltóságteljesen hullámzott a
Balaton, fölötte vörös vérfürdôben készült lenyugodni
a nap. A fiú telhetetlenül itta a tópart jellegzetes al-
konyati levegôjét, s néhány pillanatig behunyt szem-
mel élvezte az arcára hulló, egyre gyengülô napfényt.
Képes volt teljességgel kizárni tudatából a mellette
ücsörgô vörös hajú lány szüntelen fecserészését.
– És akkor anyám kijelentette, hogy „Márpedig lá-
nyom ebben a pulóverben nem mehetsz a nagya-
nyádhoz, mert úgy lóg rajtad, mint tehénen a gatya!”,
de én nem hagytam magam, és közöltem, hogy vagy
a zöld pulcsiban megyek, vagy nem megyek, ugyan
hadd döntsem már el én, hogy mit veszek fel, de
persze vele nem lehetett beszélni, mert olyan ma-
kacs, mint egy öszvér, és képes napokig duzzogni,
ha nem tud elérni valamit, nem is csodálom, hogy
apám elvált tôle... Most mi van? Nem is figyelsz!
– Figyelek – mondta a fiú szórakozottan, és a
lányra pillantott, aki rögtön folytatta az izgalmas tör-
ténetet a zöld pulóverrôl, valamint az anyjáról, aki
napokig duzzog.
Gábor természetesen nem figyelt. Nem látta sem a
lányt, sem a távolban a napsugarak aranyozta hullá-
mokat.
A délelôtti képsor pergett le elôtte újra és újra az
ismeretlen szôke lányról. Látta a kerítésen bepillan-
tani, látta hûvös idegenséggel az autója mellett állni,
hallotta fagyos hangját az enyhe akcentussal...
Gépiesen a kólájáért nyúlt. Ivott néhány kortyot,
majd ismét hátradôlt, és behunyta a szemét. Meg-
rázta a fejét. Az nem lehet, hogy ennyire foglalkoz-
76
tassa ez a két lábon járó jégcsap! Ôt, akihez eddig
sohasem ért el a szív szava! Volt ugyan egy-két ér-
zelmi fellángolása a gimnáziumban, de mind úgy
múlt el, mint a tavaszi influenza. Mióta pedig rabja
lett a testépítésnek, többnyire csak magával foglal-
kozott.
Az alkalom szülte viszonyokat nem sokra be-
csülte, s bár jólneveltsége révén a könnyen jött lá-
nyokkal is kedves és udvarias volt, esetükben sze-
xen kívül másról szó sem lehetett.
Az anyja szerint Gábor apja, a külkereskedôbôl
politikussá lett Bellay Csanád pont ilyen hideg, ér-
zelmek nélküli ember, ezért is nem tudott vele együtt
élni: még Gábor harmadik születésnapja elôtt elvál-
tak, s a fiút a mama nevelte fel.
Gábor azonban nem bánta, hogy az apjára hason-
lít. Minek az a nagy lángolás? Mi értelme? Egy buta li-
báért? Hiszen befekszenek az ágyba lángolás nélkül
is. Mint ez is, ez a kis vörös, akit a hotel bárjában egy-
szer felkért táncolni, és még aznap este levitt a partra.
Azóta nem lehet lerázni. Na, nem mintha a fiú le
akarta volna. Kényelmes volt, ha kicsit unalmas is.
Persze nem unalmasabb, mint a többi. De azért Bel-
lay Gábor általában elég alacsonyra árazta be ezeket
a futó nyári kalandokat. Ezért is volt számára meg-
hökkentô a délelôtti élmény. Mintha jeges kéz szorí-
totta volna össze a torkát, amikor a szôke lányra gon-
dolt! Nem értette, miért nem képes kiverni a fejébôl.
Felötlött benne, hogy talán a nagyapjának van igaza:
épp a lány elutasító tartózkodása vonzza mágnes-
ként. Igen ám, de viselkedett már így vele lány más-
kor is. Azért azt nem lehet mondani, hogy mindenki
azonnal az ölébe esett. S rá sem jellemzô, hogy fel-
forrna az agyvize pusztán attól, mert egy lány nem
alél azonnal a szék alá a deltáitól.
77
 Meg kellene keresnie... Igen, meg kell keresni és
beszélni vele! De mi van akkor, ha csak átutazóban
volt? Ha reggel óta már túl van hét határon?
A fiú idegesen felszegte a fejét.
– Julika! – intett a pincérnônek. – Fizetek!
A vörös lány arcán elôször csodálkozás látszott,
majd a vonásai hirtelen megnyúltak.
– Mi van? Hova megyünk?
– Csak én megyek. Dolgom van. Találkozom vala-
kivel.
– De hát... ezt meg... hogy? – hebegte sértôdötten
a lány.
Gábor finoman a kis vörös tekintetébe mélyesz-
tette barna szemét.
– Ígértem neked bármit? Kértem tôled bármit?
Tartozom neked valamivel? Ha nem, akkor hagyjuk
egymást békén. Keress egy olyan srácot, aki tényleg
szeret.
Mindezt gyorsan és lélektelenül mondta ki a fiú.
S aztán, visszahúzódva, várta a reakciót. Ritka volt,
hogy az efféle gyors szakításokat különösebb bot-
rány nélkül megúszta. Ilyen esetekre általában két
forgatókönyv volt: a kiebrudalt leányzó vagy elkez-
dett keservesen zokogni, vagy hisztériás rohamot
kapva tört és zúzott.
A lány egy pillanatig gyûlölettel meredt a fiúra,
mellkasa görcsösen hullámzott a tehetetlen dühtôl.
Egyszer csak felpattant, kirúgta maga alól a széket,
és Gábor arcába zúdította a kólát.
– Rohadj meg, te szemét! – sziszegte, és felvetett
fejjel elviharzott.
Gábor szótlanul nézett utána. Kissé nyomorultul
érezte magát. Ilyenkor mindig. Sosem értette, a nôk-
nek miért jelent sokkal többet egy nyilvánvalóan
gyors és rövid viszony. Valahogy olyan igazságtalan-
78
nak, de legalábbis ésszerûtlennek tartotta, ha a part-
ner többet várt egy kapcsolattól, mint amennyi
abban valójában rejlett.
Szalvétát kért a pincérnôtôl, megtörölte az arcát.
Érdekes, az eszébe sem jutott, hogy esetleg ô is töb-
bet szeretne attól a titokzatos, szôke hajú és kék-
szemû lánytól, mint amennyi ésszerû volna...
Ugyanezekben a percekben a titokzatos, szôke
hajú és kékszemû lány éppen egy nagy adag fagylal-
tot hagyott tócsává olvadni az elôtte fekvô porcelán-
kehelyben. A Muskátli presszóval szemközti kávé-
ház egyik asztalánál ült, és a fülledt meleg ellenére
sem nyúlt a minden kétséget kizáróan pusztán ali-
bibôl rendelt édességhez. Haját lófarokba kötötte,
nagyméretû napszemüvegét pedig kicserélte egy ki-
sebb, gyöngyberakásos keretûre.
Eddigi viseleteitôl eltérôen rövidebb szoknya volt
rajta és egy színes trikó. Most valahogy sokkal fia-
talabbnak látszott, s mintha a vonásai is elsimultak
volna. A szoknya alól kibukkanó combok és a tri-
kóból kigömbölyödô vállak izmosak voltak. A ke-
véssé hozzáértô szem is láthatta, hogy valamiféle,
hosszú ideig és kitartóan ûzött sport formálta ezt a
testet. Azt persze már csak valódi szakemberek ál-
lapíthatták volna meg, hogy ezek az izmok nem
úszásra vagy teniszezésre utalnak, sokkal inkább
valamely kôkemény keleti küzdôsport növelte azo-
kat ilyen tekintélyt parancsolókra.
A kávéház elôtti járdára kitett sûrû pálmák miatt
belátni nemigen lehetett a kávéház teraszára, ám
bentrôl kényelmesen és zavartalanul lehetett figyelni
a járókelôket. Catherine Dantès épp ennek a szen-
vedélynek hódolt. Azaz hódolt volna, ha néhány he-
lyi szépfiú körül nem dongja, amint az világszerte
szokás a felkapott fürdôhelyeken.
79
 – Engem vársz, édesem? – hajolt közel egy fiú szé-
les vigyorral a képén, és dzsigolós hanyagsággal fel-
húzta szemérôl a simléderes sapkáját, hogy látvá-
nyosan szemügyre vegye Catherine bájait. – Ne várj
tovább, itt vagyok!
Egy másik felajzott „szarvasbika” agyonzselézett
„aganccsal”, aranysmukkok garmadájától csörögve
lépett Catherine asztalához, és látható volt, hogy el-
sôsorban a közelben vihorászó haverjainak játszik,
– Már messzirôl felkeltette a figyelmemet a fan-
tasztikus kisugárzásával – vezette elô ragacsos drá-
maisággal –, annyi megbeszélnivalónk lenne. Meg-
engedi, hogy leüljek?
A lány egy pillantást vetett a fiú nyakában lógó ujj-
nyi vastag aranyláncra, és a rajta fityegô megfeszí-
tett Krisztusra.
– Várok valakit – mondta aztán halkan, és egy
kissé lejjebb húzta a napszemüvegét. A fiú ijedten fel-
egyenesedett, mintha a lány élettelen fakókék szeme
rémítette volna meg, két megsemmisítô nyílás a túl-
világ falán, sok éjszakára elegendô lidérces látomás.
Ahogy Koltai az érkezés reggelén, úgy ezek a csatan-
goló és futó vadakra váró srácok is megéreztek any-
nyit Catherine Dantès tekintetébôl, hogy gyûlöl.
Talán nem is ôket, vagy nem csak ôket gyûlöli. Az
egész világgal van baja. Mindennel és mindenkivel.
Az efféle oktalannak és betegesnek látszó gyûlölet
taszítja az embereket. De Catherine-nek épp erre
volt szüksége. A magányra. Hogy összeszedje magát.
Hamarosan ugyanis ölnie kellett. És az ilyesmi nem
megy könnyen, föltéve, ha az ember nem született
gyilkos.
80
XIV.
Catherine Danielle Dantès nem született gyilkosnak.
Az óvodai ballagásakor készült képeken még egy
édes, pirospozsgás, szôke copfos kislány integet a
fotósnak, fülig érô mosollyal.
Amikor hatéves lett, nyomorékká vert vak nagy-
apja a lábai közé állította és azt kérdezte tôle: –
Látod, mit csináltak a nagyapáddal?
Cathy nagyra nyitotta szelíd bociszemét.
– Mit csináltak, papa?
– Megvertek. Megkínoztak. Bottal ütöttek. Pofoz-
tak. Megvakítottak. Megégették a kezemet.
– Miért?
– Mert az emberek rosszak. Ne higgyél az embe-
reknek! Mosolyognak, aztán megütnek.
– Téged kik ütöttek meg?
– Gonosz emberek. Állatok.
– És miért hagytad?
– Többen voltak. Sokan. Legyôztek. Nem bírtam
velük. Bedugták a kezem a tûzbe. Majd’ belehaltam
a fájdalomba.
– De mégsem haltál bele, papa!
– Egy kicsit igen. Egy kicsit mindig halott leszek.
Addig, amíg egészen meg nem halok.
A kis Cathy akkor sírni kezdett.
Elképzelte, ahogy gonosz emberek ütik a nagypa-
páját. Aztán már nem kellett elképzelnie. A nagyapja
tövirôl-hegyire elmesélt mindent. De Cathy akkor
már nem sírt. Megszokta a rémtörténeteket. Soha
többé nem könnyezett. Egy fiúnak nem illett. Már-
pedig Cathyt a nagyszülei mindig is fiúként kezelték.
Évtizedeken át úgy szólították: Daniel. A magyaror-
szági rokonok is úgy tudták, hogy Follányinak fiú-
unokája van.
81
 Egy alkalommal Cathy véletlenül akkor szaladt
be a szobába, amikor a nagyanyja fürdetés után a
nagyapját tornáztatta az ágyon. Nem vették észre,
hogy megállt a szoba közepén. Az asszony kicsit ma-
gasra emelte a férje lábát. A gyönge combcsont rém-
ségesen megreccsent. A férfi fájdalmasan fölordított.
Cathyt elöntötte a hideg rettegés. Behúzta a nyakát,
szinte egészen összezsugorodott a rémülettôl. Szá-
jára tapasztotta a kezét, s kimeredt szemekkel nézte
a meztelen öregember testén éktelenkedô forradá-
sokat, meg a Szálasiék dohos fogdájában szerzett
ritka bôrbetegségére utaló, nyaktól bokáig éktelen-
kedô húszforintos nagyságú vörös foltokat.
– Van itt valaki? – emelte fel a fejét hirtelen a vak.
A nagymama hátrafordult és észrevette a kislányt.
– Daniel! – kiáltotta. – Menj ki azonnal!
– Hagyd! – mondta zaklatottan az öregember. –
Csak maradjon! Maradjon és nézzen! Gyere ide,
Daniel! Látod, mit csináltak a nagyapával? Sohase
felejtsd el! Soha!
A kislány dacosan összefonta a karját. Akkor már
érett volt annyira, hogy tudja, a papa körül örökké
ott kering a halál, akár keselyû az áldozata fölött. S
azt is értette, hogy ez azoknak a bûne, akikkel egy-
szer igazságos lenne leszámolni.
Mindent tudott, mindent értett, de kiskamasz szí-
vét még mindig végtelen ijedtséggel töltötte el az éve-
ken, évtizedeken át haldokló, szûk mellû, beesett
arcú, sárszínû emberi roncs hörgése. Nem kevésbé
riasztotta az ágy melletti asztalkán sorakozó tömér-
dek orvosságos üvegcse, injekciós tû, színes fiola, és
a szobában mindent átjáró szörnyû szag, a kenôcs
szaga, amellyel a mama naponta többször is bekente
az aszott testet elborító vörös kérgeket, így akadá-
lyozva meg, hogy a férje elevenen elrohadjon.
82
Az öregemberben megnyugodott a harag és csil-
lapodott a fájdalom, amikor karján érezte felesége
puha érintését. Cathy elfordította a fejét, nem akarta
látni a nagyapja sötét szemüregeit, amint a végte-
lenbe merednek. Igyekezett mielôbb kijutni a rém-
ségek helyiségébôl.
Csak aki élt már együtt testileg vagy lelkileg meg-
nyomorított emberrel, az tudja, milyen gyerekkora
volt Catherine Danielle Dantès-nek. Az tudja, mit élt
át a lány a borzasztó éjjeleken, amelyeken rendre
felijesztette a szomszéd szobából áthallatszó kísér-
teties bömbölés.
Catherine nem ismerte az apját. Jérémy Dantès
Kanadába szökött, még mielôtt a kislánya megszü-
letett volna. Szökött bizony, mert az öreg Follányit
csak azok bírták elviselni, akik nagyon szerették.
Jérémy nem tartozott közéjük. Egy csillagfényes
májusi éjszakán kámforrá lett, s azóta egyetlen,
Montrealból érkezett gyásztávirat igazította el család-
ját a hogylétérôl: Jérémy Claude Dantès türelemmel
viselt, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt.
Mindössze egy fénykép maradt utána Cathynak.
Meg a vezetékneve.
Az öreg Follányi haláláig négyen éltek a kétszobás
külvárosi lakásban, egy Loire mentén fekvô kisvá-
ros lakótelepén. Catherine anyja ápolónôként dol-
gozott, az ô fizetésébôl meg a segélyekbôl éltek.
Amíg a lány anyja a kórházban gályázott, Cathy a
nagyapjával és a nagyanyjával töltötte a napot. Ké-
sôbb is a mama hozta el az iskolából, az anyja álta-
lában csak éjszaka esett haza.
Így szivárgott át a gyûlölet az öregekbôl a kis-
lányba.
Tízéves lehetett Cathy, amikor a nagyapja elôször
beszélt vele komolyan a bosszúról.
83
 – Ugye megkeresed majd azokat? Megkeresed a
férgeket, akik tönkretettek?
– Megkeresem, papa – felelte csöndesen Cathy.
Szófogadó kislány volt.
Eltelt néhány pillanat. Aztán Cathy berzenkedve
megvonta a vállát.
– És mit mondjak majd nekik? – kérdezte.
– Csak a nevemet. Csak annyit, hogy Follányi kül-
dött. Csak ennyit mondj, mielôtt megölöd ôket.
Cathy nem kérdezte, miért kell megölni ôket, és
miért pont neki. Akkorra már ô is megtanult gyûlöl-
ni. Egész testét méreg tüzelte azok ellen, akik meg-
nyomorították a nagyapját. A nagyapját, akit a leg-
jobban szeretett a világon.
Az öregre pillantott. Follányi hófehér bajusza rö-
vidre volt nyírva, ôsz haja gyér fürtökben omlott le
sovány, csontos vállaira. Ép kezével eltakarta az
arcát, sovány ujjai közül szôrös keze fején, ingén vé-
gigperegtek a könnycseppek.
Cathy arca elhalványodott. Sosem látta még sírni
a nagyapját. Az öreg minden mozdulatából, minden
szavából harag és keserûség áradt, de soha nem
mutatta, hogy fáj a szíve. Talán nem is a múltját si-
ratta. Talán az fakasztotta könnyekre, hogy óhatat-
lanul átcsöpögtette drága unokájába a gyûlöletet.
Talán rádöbbent, hogy bár Hitleréket, meg a nyila-
sokat a történelem hivatalosan veszteseknek kiál-
totta ki, valójában gyôztesek, mert sikerült generá-
ciókra megnyomorítaniuk az embereket. Az, hogy
Cathy bosszúra készül, a fasiszták sikere.
Talán ezt értette meg akkor az öreg Follányi.
Cathy megsimogatta a nagyapja arcát. Amikor a
bôrhöz ért, mintha egy halotti leplet érintett volna,
egy bomlás elôtt álló anyagot, mely lassan szétmállik,
s ott marad alatta fedetlenül a meztelen koponya.
84
Follányi négy nappal késôbb mellkason szúrta
magát. A felesége persze önmagát hibáztatta. A
konyhakés, amit az öreg ágya mellett, az éjjeliszek-
rényen felejtett, tíz centiméter mélyen hatolt a bor-
dák közé.
Follányit a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett
kórházba vitték.
Két napig küzdöttek az életéért Assisi Szent
Ferenc Betegápoló Nôvérei.
A második nap végén imára kulcsolt kézzel lépett
ki az intenzív osztály ajtaján Maria Christine feren-
ces nôvér:
– Örvendjenek, felragyogott számára Jézus Krisz-
tus, de az Úr fia aztán visszaengedte közénk, mert
érzi és tudja, végtelen fájdalom volna önöknek elen-
gedni.
Cathy anyja lehajtotta a fejét. Jobb hírre számí-
tott.
Amikor hazavitte az öreget a mentô, egy szerze-
tes is elkísérte. Azt kérdezte Follányinétól:
– Mondja, gyermekem, valamilyen nagy bûnt kö-
vetett el a hites társa?
Az asszony nem is értette a kérdést. Közel s távol
nem ismert embert, akinek annyi szenvedés jutott
osztályrészül, mint a férjének. S aki annyira nem te-
hetett az ôt ért sérelmekrôl.
A szerzetes legörbítette a száját.
– Legközelebb nem jöhet a kórházunkba Mon-
sieur Follányi – mondta bánatos orrhangon. – Nem
gondozhatunk olyanokat, akik Isten helyett ítélkez-
nek a sorsukról.
Cathy anyját megnyugtatták a szerzetes szavai. A
városi kórházból, amelyben dolgozott, nem jött
volna ki az apja élve.
A szerzetes végül Follányinére nézett.
85
 – Igyekezzen valamilyen vigaszt találni a férje szá-
mára, hogy könnyebb legyen neki a lét, lelke csen-
dességében – hajtotta meg a fejét, majd keresztet ve-
tett és elment.
Cathy anyja akkor napokig súlyos depresszióval
küzdött. Szerette az apját. De a lányát még jobban
szerette. És pontosan tudta, hogy milyen lelki ter-
rort jelent a bosszúállásra való felkészítése. Follá-
nyiék vele is megpróbálták. Ô azonban teljesen al-
kalmatlan volt a gépies ölésre. Gyûlölni gyûlölt, de
ez kevés volt ahhoz, hogy életeket vegyen el.
Cathy erôsebb anyagból volt. Tizenhárom évesen
szólt az anyjának, hogy vágja le a haját. Zavarta az
önvédelmi sportokban. Az anyja örült a kérésnek.
De amikor egy péntek estén kezébe vette az ollót, a
nagymama lefogta a kezét.
– Nem! – emelte rá szúrós tekintetét. – Daniel
haja hosszú marad, amíg el nem végezte a feladatát.
Ez a szövetségünk jelképe. Igaz, Daniel?
Cathy arca egészen halvány volt, térdei mindun-
talan megcsuklottak. De nem ellenkezett, Sôt, meg-
adóan bólintott. Hideg csillogású szemén aprón tük-
rözôdtek a konyhaasztalon lobogó sábeszgyertyák
lángocskái.
A nagymamán akkor még nem látszottak késôbbi
súlyos elmebetegsége jelei. Cathy és az anyja meg-
szokták, hogy erôszakosan uralkodik a családon.
De a fiatalasszony ezt most nem hagyta annyiban.
Miután Cathy nyugovóra tért, a konyhában maradt
az anyjával.
– Mindenképpen levágom a gyerekem haját! – je-
lentette ki dacosan. – Az anyja vagyok! Megtehetem!
A nagymama a falnak fordult, és ütögetni kezdte
bele a fejét. Erôvel, kegyetlenül, önkínzón. Nem
adott ki hangot, csak ütemesen dübögött a homlo-
86
kával. Majd megjelent az ajtóban a tolókocsis Follá-
nyi. Mindent hallott odabentrôl.
– Elég! – szólt rá a feleségére. Aztán a lánya felé
fordította tátongó szemüregét. – Tudod mit? Vágd le!
Vágd le az unokánk haját, és utána ölj meg bennün-
ket! Állj be a sorba! Állj be azok közé, akik eddig
gyötörtek bennünket! A fasiszták közé! A nyilasok
közé! A gyilkosok közé!
Az utolsó mondatot már üvöltötte. Félig felemel-
kedett a tolókocsijában, arca kivörösödött, szem-
gödrei feketék voltak, mint a föld a Loire mentén.
A fiatalasszony lehajtotta a fejét. A szobájába
ment, bebújt Cathy mellé. A kislány ébren volt.
– Miért csinálod ezt, anya? – kérdezte suttogva. –
A papának van igaza! Megegyeztünk, hogy addig
nem éri olló a hajam, amíg bosszút nem állok a
szenvedésekért. Csak elfelejtettem. A papa többet
szenvedett, mint Jézus. A legsúlyosabb büntetést ér-
demlik a kínzói.
A fiatalasszony nagyot nyelt. Be kellett látnia,
hogy Cathy szívéig elért a méreg. A nagyszülôk elé-
gedettek lehettek.
XV.
Elôször a lány vette észre a téren áthaladó fiút.
Bellay Gábor izgatottan fürkészte a szembejövôk
arcát, mintha keresne valakit. Néha tanácstalanul
megtorpant, s félrebillentette a fejét.
Catherine Danielle Dantès tudta, hogy ôt kutatja.
Hiszen ezért volt az egész autós színjáték az Ôrnagy
háza elôtt. S most is azért ült Catherine a kávéház
teraszán, hogy könnyen rátalálhasson a fiú. A lány
87
már hónapokkal korábban megtervezte ezt a talál-
kozót Morvay bácsi információi alapján. Ez volt az
Ôrnagyhoz vezetô legrövidebb út.
Gábor majdnem elhaladt a kávéház elôtt, amikor
hirtelen megállt. Bizonytalanul, mintha félne, hogy
téved, hátrafordította a fejét.
Nyilván az új szemüveg és a lenge, már-már kihí-
vóan nôies színes trikó miatt nem azonosította rög-
tön a lányt azzal a hûvös idegennel, akinek délelôtt
segített.
Visszafordult, és egyenesen a lány asztalához sie-
tett a virágtartók közötti folyosón.
– Bocsánat – mondta szinte nevetve. – Lám csak,
megint találkozunk. Szervusz!
Catherine úgy nézett fel a fiúra, mintha életében
elôször látná. Gábor zavartan bólintott: persze, dél-
elôtt nem tegezôdtek.
A kezét nyújtotta.
– Elnézést, délelôtt elmaradt a bemutatkozás:
Bellay Gábor vagyok.
Catherine hosszan nézte a fiút, mintha az emlé-
keiben nyomozna utána. Valójában azonban az járt a
fejében, vajon létezhet-e olyasvalami, aminek a hatá-
sára csôdöt mondana a bosszú iránti elkötelezett-
sége? Szinte zavarta a Bellay fiú gyermeki nyíltsága...
– Ne haragudj, nem tudom... – kezdte a lány kel-
lemetlen hangsúllyal, aztán egyszerre felvillanyozó-
dott: – Ja persze! Te csináltad meg a kocsit!
– Úgy van! – mondta örömmel a fiú, bár egy pilla-
natra átsuhant arcán a sértôdés árnya. Mi az, hogy
egy nô, akinek szívességet tett, nem ismeri meg? De
csupán egy pillanat volt az egész, s még kíváncsibbá
tette Gábort.
Catherine lassan tökélyre fejlesztette pasifogási
képességét.
88
– Kösz, rendben van a kocsi! – engedett meg egy
hideg mosolyt, majd a fagylaltjából maradt színes
löttyhöz hajolt és csippentett belôle egy kiskanállal,
mintha feltételezné, hogy a fiú csak azért állt meg az
asztalánál, hogy a kocsi után érdeklôdjön.
Gábor szívében egy csapásra túláradt a keserû-
ség. A rajongás hullámát felváltotta a hervasztó ki-
ábrándultság. Búcsúzón meghajtotta a fejét.
– Hát akkor, azt hiszem, én most...
A lány fel se pillantott, úgy mutatott a másik
székre.
– Leülsz?
Gábor meggörnyedt, mintha bevittek volna neki
egy gyomrost. Egy szó nélkül lehuppant a lány
mellé. Lassan egy makacs, mélyen rejlô gondolat
szántotta fel a homlokát: valakivel itt egy gyermek-
ded játékot játszanak!
Nem sok kétsége volt afelôl, hogy az idegen lány
cirkuszában ô a bohóc, de nem tudott mit tenni.
Tudat alatt értette és érezte, hogy a lány hûvös tar-
tózkodáson alapuló módszere szemmel láthatóan
nagyszerû eredményre vezet. De a fiú nem tudott mit
tenni a vonzalom ellen, mely ahhoz a kávéházi asz-
talhoz láncolta.
A lány, mintha megérezte volna a fiú kétségeit, im-
máron kettôzött éberséggel figyelte a csapdába esett
vad minden rebbenését.
– Rendeljünk neked valamit? – kérdezte barátsá-
gos tettrekészséggel, hogy csituljanak Gáborban a
felkorbácsolt ösztönök.
A fiú megrázta magát, és az iménti ernyedtségébôl
kissé felengedve, intett a pincérnek.
– Hoznál, Tomikám, két narancslét két szívószál-
lal? És egy szál rózsát abból a csokorból, ami a zon-
gorán van?
89
 A lány megnyugodva sütötte le a szemét: a szép-
fiú visszatalált eredeti önmagához.
– Úgy látom, nagyon ismerôs vagy errefelé –
mondta, és az asztal szélére tolta a fagylaltos kely-
het.
– Itt nôttem fel. Ezzel a sráccal, a Tomival, ötéves
korunk óta ismerjük egymást.
A lány bólintott, aztán a járókelôk felé fordult,
mint akit a jövés-menés jobban érdekel, mint a mel-
lette ülô beszélgetôtárs.
– És te? – kérdezte a fiú. – Azt már tudom, hogy
nem vagy amerikai.
A lány hallgatott. A kívülállók higgadt szenvtelen-
ségével nézte a fiút.
– Félre ne értsd – szabadkozott Gábor –, én
ennek nagyon is örülök. Mármint hogy nem az Álla-
mokból jöttél. Nem rajongok az amcsi lányokért.
Olyan céltudatosak, mint egy profi bérgyilkos.
Catherine nyelt egyet.
– Kitalálom, hol élsz, oké? – fészkelôdött izgatot-
tan a fiú a székén, és ábrázatán ismét ott csücsült az
ártatlan kisfiús mosoly. – Ôsi gondolatolvasó csa-
ládból származom, ha nem tudnád! Szóval, semmi
mást nem kell tenned, mint hogy a szemembe nézel,
és nagyon, de nagyon erôsen arra az országra gon-
dolsz, amelybôl érkeztél. Ha nem találom ki, mege-
szem a rózsát, amit Tomi hoz.
Catherine a fiú felé fordította a fejét. „Micsoda sü-
letlenségeket hord ez itt össze?” – dohogott magá-
ban. Nem volt túl sok kapcsolata a férfiakkal, és aki-
ket ismert, azok is hidegen hagyták érzelmileg. „Va-
jon efféle szövegeket nyomnak a többiek is? Megeszi
a rózsát?”
A lány levette a szemüvegét. A fiú szemébe né-
zett.
90
Gábor ugyanazt érezte, amit délelôtt. Olyan lett
az agya, mint egy kiszáradt tómeder. Elmerült a hi-
deg kék szemekben, és nemhogy egy ország, de a
saját neve se jutott az eszébe.
– I... igen... – hebegte, mint aki rendkívül erôsen
összpontosít. – Igen... már... már sejtem...
Semmit sem sejtett. Olyan forróság öntötte el,
mint sok-sok évvel azelôtt, tizennégy éves korában,
amikor még egy kövérkés srác volt, és az iskolai
bálon felkérte az évfolyam legcsinosabb lánytanuló-
ját, akit addig meg sem mert szólítani.
Gábor számára ezekben a pillanatokban leküzd-
hetetlen akadálynak tûnt megszólalni.
– No, mi a helyzet? Megkukult a nagy gondolatol-
vasó? – hibázott rá a lány.
Tulajdonképpen érdekesnek találta a fiút. Bár a
Gáborhoz hasonló izomagyú srácok ezrével szalad-
gáltak Franciaországban, Catherine nem kételkedett
benne, hogy a fiú barna szemébôl áradó leplezetlen
vágyakozás egészen meglágyíthatja a nôi szíveket. De
hogy ô is beálljon a sorba?!
Márpedig tartozott magának a vallomással, hogy
sokkal könnyebben jutna el a céljához, ha az Ôrnagy
unokája egy tyúkmellû, nyálas fickó volna, aki sely-
pegve hajtana rá. Mint már szó esett róla, a lány ki
nem állhatta az érzelmi zûrzavart.
Megérkezett a pincér.
– Bocsánat! – mondta vigyorogva, és letette a po-
harakat meg a rózsát az asztalra. – Bellay úr újra
bevetésen? Akkor igazán nem akarok zavarni!
És óvatos járást mímelve távozott.
A lány hirtelen elfordult a fiútól, és felemelte a po-
harát.
– Úgy látom, ez a gondolatolvasás még nem megy
elég jól!
91
 Gábor, mintha álomból ébredt volna, úgy hu-
nyorgott a lányra meg a pohárra.
– Elnézést – szabadkozott –, pedig máskor...
Elhallgatott. A virágra nézett, komor elszántság-
gal. Kézbe vette. Kitátotta a száját.
– Én nem ragaszkodom hozzá – iparkodott meg-
elôzni a hôsi tettet a lány –, már persze ha nem vagy
egyébként is éhes...
És elmosolyodott. Megismerkedésük óta talán
elôször: ôszintén.
A fiú színpadiasan kihúzta magát, és eltökélt arc-
cal a rózsa szirmába harapott. Lassan ette. Borzal-
mas íze volt. Egy fiúkból és lányokból álló csoport
megállt a bejáratnál, vihogva mutogattak Gáborra a
pálmák között.
– Mi van, Bellay? – kiáltott be az egyik fickó. –
Csak ezzel etet a csaj?
A mellette álló lány a combját csapkodta a neve-
téstôl.
– Erre mondják, hogy bimbózó szerelem? – si-
koltotta.
Catherine lassan elfordította a fejét Gáborról, és
pusztító pillantás vetett a csúfolódókra. Azok mind-
járt lecsendesedtek.
– Ki ez a csaj? – kérdezte lelombozva az imént
még viháncoló lány.
– Nem tudom – mondta mellette a fickó, aztán in-
tett. – Menjünk! Még velünk is megetet egy csokorral!
Mire a társaság eltûnt a sarkon, Gábor végzett a
rózsával. Fancsali képpel megitta a narancslét, és
hátradôlt.
Catherine nevettében a szája elé emelte a kezét.
Aztán lassan leeresztette, és elkomolyodott. Rádöb-
bent, hogy ez volt az elsô természetes mozdulata,
mióta leszállt a repülôgéprôl Magyarországon.
92
XVI.
Egy rossz félmondat. Ennyi az egész. Elég csak ki-
mondani, és robban a feszültség. A feszültség, ami
hatvanöt éve nyirbálja a volt nyilasok idegeit. Ki job-
ban tûri, ki kevésbé. Pók Ervin például betegesen
tart az akasztófától. Az Ôrnagy azonban éppen hogy
jól viseli a lappangó stresszt. Most sem remegett a
keze, ahogy felemelte a sörös korsót. Pók és Szmol-
nyik bort ittak, a hegyoldali Bellay-birtok büszkesé-
gét. Ôk óvatosan nyúltak a pohárhoz, mert az ide-
gességtôl esetleg magukra lötyögtették volna a zöl-
dessárga rizlinget. Koltai Kálmán már jól érezte
magát: a háromnegyed óra alatt elszopogatott félli-
ternyi tüzes Rémy Martin konyak megtette a hatását.
„Egy rossz félmondat, és ezek itt idegrohamot
kapnak!” – pillantott végig a társaságon az Ôrnagy.
Péntek esténként nála találkoztak az urak, akiket
összekötött a „dicsô” múlt. Általában éjfélig poha-
razgattak, felelevenítve a régi szép idôket. Olyankor
kedves, jókedvû, hétköznapi öreg bácsiknak lát-
szottak.
Ezúttal azonban az Ôrnagyon kívül csak Herczeg
tûnt nyugodtnak. Elôtte egy üres kávéscsésze állt az
asztalon. Volt egy idôszak az ötvenes évek közepén,
amikor keményen ivott. Akkor még nem volt lovar-
datulajdonos. Egy Tisza-parti üdülôbe helyezték
portásnak, és a határtalan büszkeségével nehezen
viselte, hogy a nyaralók kapcarongya legyen. Akko-
riban kissé el is hízott, és depresszió kínozta. A tár-
sai attól tartottak, hogy egy alkalommal eljár a szája,
és részegen, vagy nagy világfájdalmában mesélni
kezd a nyilas korszakról.
Az Ôrnagy egy szép napon váratlanul meglátogatta.
Sétáltak, beszélgettek, de azt még Szmolnyikék sem
93
tudták, mirôl folyt a csevej. Dél-Amerikában élô szö-
vetségeseikrôl? Külföldre lopott zsidóvagyonról?
Herczeg mindenesetre eltûnt a beszélgetés után, és
csak két hónap múlva került elô kisimult arccal, túl-
súlyát leadva. Attól fogva nem fogyasztott szeszes
italt. Megnyitotta a lovardáját, felhúzott magának egy
szerény házikót, és ugyanolyan puritán módon élt lo-
vardatulajdonosként, mint annak elôtte.
Hogy mibôl nyitott lovardát? És hogy hova folyt a
rengeteg pénz, amit a nyaranta érkezô, lovagolni
vágyó külföldi vendégek termeltek évtizedeken át?
Ezt talán csak az Ôrnagy tudta még Herczegen
kívül.
A szikár, lovaglóruhás férfi tehát józanul ült a csé-
széje mögött, és némi rosszallással az arcán hall-
gatta a reszketô hangú Pókot.
– „Találkoztál Benedek bácsival? Azt ígérte, segít.”
Ezt mondta az anyja annak a fiatal nônek! „Azt
ígérte, segít.” – Gondterhes képpel zsebkendôt vett
elô, megtörölte a homlokát. – Szerintetek semmi
okunk gyanakodni?
Az Ôrnagy és Herczeg szeme összevillant. Mind-
ketten ugyanarra gondoltak. A bécsi összekötô fi-
gyelmeztetésére. De a többiek elôtt nem mutathat-
ták, hogy sejtéseik vannak.
– Ervin, Ervin! – szólalt meg az Ôrnagy. Öblös és
érdes volt a hangja. Pók akaratlanul is összehúzta
magát. – Már gyerekekre gyanakszol? Itt tartunk?
– Nem gyerek! – vágott közbe a portás, de Bellay
leintette. Tunyán hörpölt a sörébôl, aztán ráérôsen
megtörölte a száját sárga, csontos kezével. Végül
megszólalt:
– Egy kislány, Ervin! Egy kislány, akit ideküldtek
nyaralni. A mamája ideges. Csodálkozol? A mai vi-
lágban!... Manapság furák az ifjú hölgyek. Elôbb fel-
94
hajtják a szoknyájukat, és csak azután kérdezik
meg a neved. Persze, hogy izgul az anyuka. Van mi-
ért. Az unokámat ma megszólította egy hirtelen-
szôke lány, miközben meztelenül tusolt az udvaron.
– Az Ôrnagy felnevetett. – Hogy menjen, javítsa meg
a kocsiját!
– És? – vigyorgott Szmolnyik. – Megjavította?
A férfiak az asztal körül röhögcséltek. Pók meg-
lapogatta a cimborája vállát.
– Szmolnyik Tóni, az ország legjobb fedezôkan-
dúrja! – kacsintott. – Jól emlékszem, milyen haté-
kony fiúnak tartottunk negyvennégyben! Hány és
hány zsidó fruskának voltál te az egyetlen férfi az
életében!
Szmolnyik kövér arca ragyogott a büszkeségtôl.
Ekkor Koltai Kálmán felemelte a mutatóujját.
– Azt a hirtelenszôke lányt én is láttam – bökte ki
alkoholgôzös tekintettel.
Az urak abbahagyták a nevetgélést. Az állomásfô-
nök felé fordultak.
Koltai igyekezett összeszedni magát.
– Már amikor megérkezett, akkor éreztem, hogy...
hogy...
– Hogy?
– Hogy valami nem stimmel a nôvel!
– Kálmánkám... – dörzsölte meg a mutatóujjával
szarkalábas halántékát az Ôrnagy. – Tudod, mi nem
stimmel? Hogy ennyit iszol!
– De nem! – gesztikulált szertelenül az állomásfô-
nök az ittas férfiak szokása szerint. – A Szmolnyik
is látta! Na, mondd meg, Tóni, tessék, mondd csak
meg!
– Ja! Az a kis szôke? Azt igen, azt láttam. Bejött
hozzánk hajat mosatni. Na és? Jó kis dög! Arról van
szó?
95
 – Arról! – bólogatott Koltai. – A kékszemûrôl!
Meglátjátok, hallunk még róla! Én szóltam!
– Kálmánkám – dünnyögte az Ôrnagy –, olyan
vagy, mint a Cili cica. Annál sem az a baj, hogy le-
szarja a mama perzsaszônyegét, hanem hogy utána
megpróbálja elkaparni. Semmi gond azzal, ha gya-
nakszol. Még azt is elfogadom, ha félsz. De azt na-
gyon rühellem, ha bizonyítékok nélkül jár a pofád.
Ervin is hadonászik itten, de ahhoz nem volt esze,
hogy felmenjen a kishölgyhöz és átkutassa a cso-
magját! Igaz, kiskatonám?
Pók bûnbánó arccal nyammogott. Aztán, hogy el-
terelje a szót, nyafogó hangon kifakadt.
– Azért az képtelenség, hogy nekem még nyolc-
vanévesen is félnem kell! A saját hazámban!
– Most pont olyan vagy, mint ôk. Ôk is folyton
ezzel jönnek. Hogy hatvanöt évvel Auschwitz után is
félniük kell, a saját hazájukban.
– Kinek a hazájában? – emelkedett fel a helyérôl
a hotelportás lángoló szemmel
Bellay legyintett. Póknak a nyelvén volt egy csú-
nya sértés, de Szmolnyik hunyorítására inkább ma-
gában tartotta.
– Nem vitatkozom. A házigazdával nem illik.
– Tessék, már a hivatásos hisztis is feladta – vi-
hogott Koltai.
– Mi van, bakter uram? – vonta össze a szemöl-
dökét Pók. – Egyelôre még én hallgattam ki a csaj
meg az anyja beszélgetését!
– Telefonon én is bátor volnék...
Pók dühödten nézett Koltaira, de az Ôrnagy egy
pillantással mindkettôt helyre rakta.
– Urak, ezt az elmúlt hatvanöt évben már sokszor
lezongoráztuk – mondta az Ôrnagy, és lassú kor-
tyokkal ivott a sörébôl. Aztán így folytatta: – Mit kell
96
a kislányt savazni? Lehet, hogy egy egyszerû bérnô.
A mama félti, mert sejti, hogy pénzért árulja a bá-
jait. Ti meg mindjárt úgy be tudtok izgulni. Retteg-
tek, urak? Hatvanöt év után is barna a nacitok?
– Szmolnyik Tóni megérzi a prostiszagot – húzta
el a száját gúnyosan Pók. Örült, hogy végre nem
rajta élcelôdnek. – Ami a nôket illeti, mindig is
marha büszke volt az orrára! Hogy volt, Tóni, ami-
kor négy éve bement hozzád hajat mosatni a höl-
gyike a városházáról?
Szmolnyiknak azonban nem fûlött a foga a vicce-
lôdéshez, ha ô volt a célpont.
– Hagyjatok engem békén! – morogta. – Én egy
tisztességes fodrász vagyok!
– Egyetlen tisztességes fodrászt sem ismert a tör-
ténelem, aki ki akart irtani egy egész népet – vakarta
meg az állát az Ôrnagy. Szmolnyikban bennragadt a
szusz.
– Le lettél szerválva, pajtás – rötyögött rosszindu-
latúan Pók.
Herczeg félretolta a kávéscsészét, és elôrehajolt.
– A lány francia és szôke... – szólalt meg színte-
len hangon.
Az Ôrnagy behunyta a szemét. Ez volt az a fél-
mondat, amit szeretett volna elkerülni. Tudta, hogy
Herczeg szava rendkívüli jelentôséggel bír a volt nyi-
lasok számára.
– Ezek szerint te is találkoztál vele, Gyula! – álla-
pította meg jelentôségteljesen Szmolnyik.
Herczeg bólintott.
– Kis hely ez – mondta az Ôrnagy –, látjátok, meg-
érkezik egy kis csirke Franciaországból és egy
napon belül mindegyikôtök találkozik vele.
Herczeg sokatmondó pillantást vetett az Ôrnagy-
ra, aztán köhintett, és kissé félrefordította a fejét.
97
 – Talán nem véletlenül – mondta. – Talán ô akart
találkozni velünk.
Megfagyott a levegô. Egy perc telt el néma csend-
ben – egy órának tûnt. Pók hirtelen kirúgta maga
alól a széket, és hadonászva üvölteni kezdett:
– Mert mindig leugattok, csesszétek meg, pedig
hallottam, hogy a lány anyja azt mondja: „Találkoz-
tál Benedek bácsival? Azt ígérte, segít.”
– Ülj le! – szólt rá szelíden az Ôrnagy.
Pók szeme vadul, állati fényben égett, szájából
sisteregve fröcskölt a nyál, miközben tovább ordí-
tott.
– Hát nem veszitek észre? Orosz rulettet ját-
szunk! Megpörgetjük a forgótáras pisztolyt egy go-
lyóval, aztán a homlokunkhoz emeljük a stukkert és
meghúzzuk a ravaszt! Ha szerencsénk van, a golyó
máshol van a tárban! Ti élvezitek ezt? Felizgat ben-
neteket, hogy itt egy gyanús nô, és nyitva hagyjuk,
hogy miattunk jött, vagy sem?
Az Ôrnagy undorodva nézte ezt a hasas, tunya
embert, akin tetôtôl talpig rengett a háj, ahogy félel-
mében nyüszített.
– Ülj le, Ervin! – szólt rá keményebben.
– Ül a faszom! – köpködte a szavakat ingerülten a
hotelportás, és egészen kitágult az orrlyuka, mint a
megvadult bikának. – Ti bujkálhattok még ebben a
pár évben, de nekem nincs hozzá kedvem. Akit
akarnak, úgyis levadásszák Wiesenthalék, vagy
akárki. Ma már nem kunszt bárkit kivégezni. Ken-
nedyt lelôtték. II. János Pált se tudták megvédeni.
Karadzsics hiába rejtôzött minden nap más erdô-
ben, nyakon csípték. Én utána akarok járni, ki ez a
nô. Ha kell, szemtôl szembe rákérdezek.
– Ülj már le, a kurva anyádat! – harsogta most teli
tüdôbôl az Ôrnagy. Olyan váratlanul csattant a hang-
98
ja, mint amikor a szobrász üstjében hirtelen felforr
a viasz.
Pók nyögdécselve lekuporodott a székére. Sokáig
csak a vénségek nehéz, sípoló lélegzése hallatszott.
Öt sárga, ráncos arc. Öt kiszáradt, vértelen száj. Tíz
erekkel hálózott, hunyorgó szem; a halál felé botor-
káló vénemberek vaksi szemei.
XVII.
Gábor és Catherine a mólón üldögéltek, míg be nem
sötétedett.
Körülöttük, a tópart karéjában szikráztak a fé-
nyek, s lassan mindent bevont a nyári esték hûvös
párája.
Mióta a kávéház teraszán Gábor befejezte a rózsa
elfogyasztását, csak ô beszélt. Máskor lányok társa-
ságában inkább hallgatott, mint valami vadnyugati
hôs, ezúttal azonban nem tudta abbahagyni a vallo-
mást magáról, a gondolatairól, a terveirôl. Úgy érez-
te, mintha egy rég nem látott barátnak kellene be-
számolnia eddigi életérôl.
Catherine hallgatta. Nem így tervezte a második
találkozásukat. Gondolta, egy órácskát beszélget-
nek, aztán hirtelen elbúcsúzik és elmegy. Úgy még
inkább felkorbácsolhatta volna az Ôrnagy unokájá-
ban a vágyat. Csakhogy amikor eljött volna az idô, a
lánynak nem volt ereje búcsút venni. Kiment a fiúval
a partra és leült mellé a móló kövére. „Mindegy,
ennyi lazítás belefér! – nyugtatta magát, ha néha
eszébe jutott, mire is kellene használnia valójában
a fiút. – Különben is, ezzel csak közelebb kerülök a
végsô célhoz...”
99
 Egyáltalán nem nyûgözte le az esti Balaton titok-
zatos csobogása. Arra nevelték, hogy az efféle öröm-
adó hívságok ne férjenek bele az életébe. Céltuda-
tosság, szakszerûség, hasznosság, ésszerûség: Ca-
therine számára ezek voltak az élet alapkövei. És
mindenekelôtt: a Feladat!
A fiú áradó vallomása is csak elzsongította, de
nem ragadta meg. Ült némán, és figyelte, ahogy a fiú
szinte beleszédül a nyers szenvedélybe. Gáborhoz el
sem jutott a parti sétány szórakozóhelyeinek tompa
zsivaja, szemérmetlenül és szünet nélkül fecsegett,
amíg egyszer csak észbe nem kapott, s el nem szé-
gyellte magát.
– Miért van az, hogy mindig csak én beszélek, és
te egy szót sem szólsz? – kérdezte, és úgy nézett a
lányra, mint aki mély álomból ébred.
Catherine aprót rándított a vállán.
– Hisz még a nevedet sem tudom! – kiáltott fel a
fiú elképedten.
– Catherine – bökte ki unottan a lány. – Catherine
Dantès. Vagy egyszerûen csak: Cathy.
– És honnan tudsz magyarul?
– Ezt mondjuk gondolatolvasás nélkül is kitalál-
hattad volna: volt a családomban magyar.
A fiút bosszantotta a lányból áradó fölény. Bosz-
szantotta, hogy a kapcsolatukban ô a kiszolgáltatott,
és nem Catherine. Pontosan azt érezte, amit délután
az a vörös lány.
Catherine épp úgy ímmel-ámmal hallgatta Gábor
monológját, ahogy másfél órával korábban Gábor a
kis vörösét.
„Ezen változtatni kell!” – határozta el magát
Gábor. Felpattant és nagyot nyújtózkodott, mint aki-
nek megmacskásodtak a tagjai. Aztán, mintegy vé-
letlenül, izmos karjait a lány nyaka köré fonta.
100
– Nem tudom, meddig kellene még titkolnom,
amit irántad érzek... – kezdte, de nem fejezhette be
mondatot. Két vörös szikra villant a lány hideg sze-
mében, és Catherine egy villámgyors mozdulattal
gyomorszájon ütötte a fiút.
Egyetlen másodperc volt az egész, s Gábor öt mé-
terre találta magát a lánytól, úgy, hogy a lába szinte
nem is érte a földet. Catherine néhány pillanatig még
megfeszülten állt, egyik szemét félig lehunyta, mint a
vadász, amikor céloz. Aztán oszlani kezdett arcáról a
ború, és aggodalommal vette szemügyre a fiút. Eszé-
be jutott, hogy talán túl nagy kárt okozott Gáborban
az ezerszer begyakorolt, reflexszerû mozdulattal.
A fiú karja lehullott. Megbénult a döbbenettôl.
Nem görnyedt össze, tartotta magát, de arcán átci-
kázott a fájdalom torz vonaglása.
Így álltak egy darabig egymással szemben, né-
mán. A parti sétány moraja olyan volt, akár egy tá-
voli orgona mély búgása.
Catherine mozdult elôször.
– Bocsáss meg! – lépett a fiúhoz. – Nem akar-
tam... Csak olyan hirtelen jött... Nagyon megütötte-
lek?
Megérintette a fiú karját.
Gábor marcona képpel meredt rá. Nehezen
emésztette meg, hogy ôt, a jókötésû izomcsomót a
másodperc tört része alatt ártalmatlanná tette egy
nô. De még annál is jobban letaglózta, amit az ütés-
kor Catherine tekintetében látott. A lány szemébôl
a halál pillantott rá. S ez a megfoghatatlanul ijesztô
pillantás egy csapásra összekuszálta Gábor gondo-
latait.
A fiú számára mindeddig könnyed és probléma-
mentes volt a világ, s úgy élte a mindennapokat,
hogy igazából nem sok köze volt a valósághoz. A lány
101
rejtélyes viselkedése azonban zûrzavarossá tette
Gábor életét, mely húsz éven át leginkább egy sziru-
pos hollywoodi giccsfilmhez hasonlított.
– Izé... – nyögte a fiú, mert valamit felelnie kellett
Cathy kérdésére, de agyában teljes káosz lobogott. –
Izé... Ez... Ez komoly? De hát nem... Nem megölni
akartalak, csak... Csak megölelni...
A lány elfintorodott.
– Ha meg akartál volna ölni, már nem élnél.
– Kösz – mondta a fiú, és kihúzta magát, hogy ki-
álljon végre a fájás a gyomrából. – Máskor majd két-
szer is meggondolom, hogy egy ujjal is megérintse-
lek. Ez egyébként szokás nálad? Úgy értem, ha egy
fiú közeledni akar hozzád, tüstént pástétommá
zúzod a máját?
– Franciaországban mindig a nôk döntik el, hogy
mikor mi történjen – jelentette ki Cathy, és mosoly
bujkált a szája szélén. – Különösen olyan fiúkák ese-
tében, akik még abban a boldog korban vannak,
amikor a nôk semmit sem jelentenek számukra.
Gábor nyelt egyet, de mielôtt bármit is mondha-
tott volna, Catherine így folytatta:
– Amúgy sem vagyok híve a váratlan kezdemé-
nyezésnek. Kivéve, ha én kezdeményezek.
Azzal hirtelen a fiúhoz hajolt, és megcsókolta az
arcát, egészen közel a szájához.
Gábornak megint elakadt a lélegzete.
– Jó... Rendben... – dadogta aztán. – De nem kez-
deményezhetnél egy kicsit gyakrabban?
A lány elnevette magát, és futni kezdett a kocsi
felé.
A kocsihoz érve megtorpant, és szinte rémülten
bámult a sötétbe. Vihorászik? Mit vihorászik? Talán
jól érzi magát? Azért repült át fél Európán, hogy jól
érezze magát?
102
Mire a fiú is odaért, a kacarászó fruskából ismét
a rejtélyes keserûség szoborarcú papnôje lett.
– Baj van? – ült be mellé Gábor.
Catherine megrázta a fejét. Beindította a motort.
XVIII.
Az Ôrnagy törte meg a csendet.
– Mit akart nálad a kislány? – fordult Herczeghez.
A hangja rekedten vibrált.
Herczeg megvonta a vállát.
– Mit akart volna? Lovat jött bérelni.
– Na és? Volt benne valami gyanús?
Herczeg arra az elutasító mondatra gondolt, ami-
ben gyûlöletet érzett. Milyen szöges ellentétben volt
a lány szelíd, kedves viselkedésével! De nem akart
az Ôrnagy elôtt egy ilyen homályos aprósággal elô-
hozakodni. Talán a többiek is kinevették volna. Kü-
lönösen, ha ebbôl az is kiderül, hogy a lány sem-
mibe vette az ô közeledését.
– Nem találtam benne gyanúsat. Megbeszéltük,
hogy valamelyik napon kilovagolunk.
– Pénzt nem kért a lovaglásért? – húzta el a szá-
ját gúnyosan Szmolnyik.
Herczeg nemet intett a fejével.
– Csak bámult. Szinte kacéran. Kihívón! – mond-
ta, mire az Ôrnagy legyintett:
– Hát mit csináljon? Hát kurva szegény!
Pók szaporán bólogatott.
– Az a típus, aki azt is egybôl fölméri, hogy a far-
kadat jobbra teszed az alsógatyádban, vagy balra –
morogta. – Száz dollárért nyilván hosszan elkényez-
tetne.
103
 – Száz dollárért? – kerekedett el Szmolnyik sze-
me. – Na, azt a baszást még nem találták ki.
– Nálam szóba se jött a fizetés – jegyezte meg fen-
sôbbségesen Herczeg.
– Mert egy vagy az univerzummal, te férfiszépség!
– hajolt meg felé vigyorogva az Ôrnagy.
Szmolnyik közben irigykedve odasúgta Póknak:
– Isten néha mogyorót ad fogatlan embereknek.
Ezen jót vihogtak.
Koltai bort kért. Nem kapott.
– Haza kell kísérnetek a Kálmánt! – adta ki az
utasítást elkomorulva az Ôrnagy.
– Volt már ennél jobban is berúgva – húzta el az
orrát Pók. Aztán egyszer csak az Ôrnagyra vetette a
tekintetét. – Mi a fene! Csak nem aggódik az Ôrnagy
úr?
– Na igen, egy részeg ember nemigen tud véde-
kezni, ha valaki el akarja tenni láb alól – toldotta
meg mogorván Szmolnyik.
Bellay feltápászkodott, s tett néhány lépést a falig
meg vissza, hogy kinyújtóztassa kissé elgémberedett
tagjait.
– Kiestetek a gyakorlatból, öregfiúk! – állapította
meg komótos sétája közben. – A mi erôsségünk min-
dig is az elôvigyázatosság volt. Emlékeztek még az
ítélôbizottságokra, igaz? Hát nem sok mindent tud-
tak volna ránk bizonyítani a háború után, de mi
azért elôvigyázatosságból egy volt nyilas kômûvest
toltunk a bizottság élére. Így volt? Így volt. Nem azt
mondom, hogy félni kell. Sôt! De az óvatosság azért
nem árt. Kálmán ne menjen haza egyedül.
Herczeg szája kicsi lett, a két szeme keskeny és
haragos.
– Még mindig túl sokan élnek, akik mindent tud-
nak negyvennégyrôl – szólalt meg halkan.
104
Az Ôrnagy odakapta a fejét. Ha a lovardás meg-
szólalt, az mindig olyan volt, mint amikor a vihar
felszántja a Balaton sima tükrét. Fogadni lehetett rá,
hogy amint néhány perccel korábban, most is fel-
korbácsolja az indulatokat a szavaival.
– Ennyi év után is vigasztalhatatlan a szívük –
folytatta Herczeg. – Hallják a vagonokból kiszûrôdô
nyöszörgést, hallják a fojtott sóhajokat és azoknak a
visítását, akik tulajdon vérükben fuldokolnak. Azt
gondoljátok, nem sóvárognak ma is milliók, hogy
egyszer, legalább egyetlen egyszer arcunkba fröcs-
csentsék, hogy gyilkosok vagyunk? S most mi törté-
nik? Fogvacogva kell tapasztalniuk, hogy az eszmék,
amelyekrôl azt hitték, rég a történelem szemét-
dombján hevernek, újjáélednek. Az Európai Parla-
mentben tíz ország becsületes fasisztái meresztik a
seggüket! Persze, hogy dühösek negyvennégy túlélôi.
Dühösek és elkeseredettek. S csak még elvakultab-
ban akarják a bôrünket. Talán hogy példát statuál-
janak velünk. Csakhogy az ilyesmi nem megy ám
olyan könnyen! Börtönbe nem dughatnak bennün-
ket, hiszen ki tudja ma már bizonyítani, mi és ho-
gyan történt! Ismeritek Finta Imre, Polgár Lajos,
Zentai Károly meg Képíró Sándor történetét. Hat-
vanöt év után!... Különben is csak porszemek vol-
tunk az igazi népirtókhoz képest. Meg aztán a túl-
buzgó civil antiszemiták épp úgy ritkították a zsidó-
kat, mint a pártszolgálatosok. Jogi úton tehát nem
sok esély van a felelôsségre vonásunkra. Egyetlen út
marad, ha valaki elégtételt akar venni...
Herczeg elhallgatott. Semmi újat nem mondott, a
vasutason, a fodrászon és a hotelportáson mégis lát-
szott, hogy testük minden ízébe rémület fészkelt.
– Mi van, szakkommentátor lettél valamelyik tör-
ténelmi adón? – próbálta meg ugratással elütni Her-
105
czeg baljóslatú szavait az Ôrnagy, de nem járt sze-
rencsével.
– Tehát veszélyben van az életünk, igaz? – szûkölt
Pók, és az ajkába harapott.
Szmolnyik egy pillanatig úgy érezte, hogy eláll a
szíve verése.
– Jó, akkor szóljunk a srácoknak, akik a mi ha-
gyományainkat viszik tovább – hadarta idegesen. –
Tudjátok, mostanában állandóan menetelnek, alak-
zatba fejlôdnek, és lépten-nyomon az országot fel-
vásárló izraeli nagytôkérôl papolnak. Miért nem ké-
rünk tôlük védelmet?
– Ugyan már! – fakadt ki türelmetlenül az Ôrnagy.
– Suhancok!
– Pont olyan suhancok, amilyenek magunk is vol-
tunk negyvennégyben.
– Dehogy, ember! Nekik orvosuk van, nekik taná-
raik vannak, nekik szüleik vannak. Nekünk sem-
mink se volt, csak a puskánk. Ezek operett-nyila-
sok. Fogalmuk sincs arról, mi folyt itt negyvennégy-
ben.
– A fiad szoros kapcsolatban van velük, nem?
– Csanád? Nem sok hírem van róla. Mint tudjá-
tok, egy ideje nem beszélünk egymással.
– Egy ideje?
– Sok éve. Amióta elhagyta a feleségét és Gábort.
Egy tizenhét éves kislány miatt.
– Azóta sem emésztetted meg?
– Hogy elhagyta a fiát egy kis kurváért?
Az Ôrnagy szívott egyet a fogán.
– Hagyjuk. Ami a lényeg: azt mondják, otthagyja a
kinti cégképviseletet, ha megválasztják pártelnök-
nek. De azt is mondják, hogy ezeknek a szélsôjob-
bos kölyköknek a zsidóirtás már csak mese. Azt se
tudják, miért utálják a zsidókat!
106
– Miért, mi tudtuk?
– Akkor ez nem is volt kérdés. Mindenki utálta
ôket. És minél többen gyûlölnek valakit, annál ke-
vésbé fontos az ok.
Bellay töltött magának még egy pofa sört, felhaj-
totta, majd az asztalra csapta a poharat.
– Mindenestre hatvanöt év után, legalább egymás
között végre kimondhatnánk, hogy negyvennégyben
kibaszottul elbasztuk – törölte meg a szája szélét.
– Mit? – nézett rá Szmolnyik.
– Mindent.
A fodrász dühödten az asztalra vágott.
– Hát én meg nem így gondolom. Ezek a kampós-
orrú élôsködôk semmit sem változtak negyvennégy
óta. Ma is az anyanemzet vérét szívják. Legtöbbjük a
holokausztbizniszbôl él, miközben a rendes magyar
emberek egész életükben éhbérért gályáznak.
– Nyugi, Tóni! – szólalt meg Herczeg. – Ha igazad
is van, forradalmár öcsikéink számára túlságosan
is öregek vagyunk ahhoz, hogy hallgassanak ránk,
vagy megbízzanak bennünk.
A lovardás Bellay felé fordult.
– Neked kellett volna a seggünkbe rúgnod! –
mondta az Ôrnagynak. – Hülye kis pöcsök voltunk,
de neked huszonkét évesen már lehetett volna annyi
gógyid, hogy ránk szólsz.
Az Ôrnagy palástolatlan megvetéssel nézett az ôt
hibáztató Herczegre.
– Kutya rossz a memóriád, Gyula! – vágott vissza
hevesen. – Semmire sem emlékszel. Mi akkor bárkit
lepuffantottunk volna. Annyit sem ért egy zsidó éle-
te, mint egy hangyáé. Dicséretet kaptunk, ha minél
többet átküldtünk a másvilágra. Gondolod, hogy
hétköznapi ôrnagyként megállíthattalak volna ben-
neteket?
107
 – Nem is akartál!
– Gyanús lett volna, Gyula. Egy nyilas kisfônök,
aki nem enged zsidót ölni? Te dobtál volna fel elsô-
ként.
– Ne terelj, Ôrnagy! Fel se merült benned, hogy
rossz, amit teszünk!
Bellay nem válaszolt. Föl-alá járkált a helyiség-
ben, és úgy fújtatott, mint egy dühös jegesmedve.
„Beteglelkû vagy te, Herczeg, ritka nagy lárva, hisz
nekem köszönheted, hogy nem ittad halálra magad!”
– gondolta magában, de eszébe sem volt vitába ke-
veredni a lovardással a többiek elôtt. Tudta, van az
úgy, hogy a fagyi visszanyal, és hagyni kell neki.
Koltai szaftosat böfögött.
– Kiválasztott nép, meg minden – bökte ki aka-
dozó nyelvvel. – Isten velük van.
– Velük? – kapta fel a fejét Herczeg, és gúnyos gri-
maszt vágott. – Ugyan! Isten fütyül rájuk! Különben
nem hagyta volna, hogy hatmilliót gázba küldjenek
közülük.
– Ha ugyan megtörtént, amit ugatnak – nézett gyû-
lölettel a lovardásra Szmolnyik.
Az Ôrnagy megtorpant. A fodrászra pillantott,
aztán lemondón továbbsétált. Közelebb volt a ki-
lencvenhez, mint a nyolcvanhoz, mégis könnyedén
lépkedett, mintha izmai acélrúgók lettek volna.
Az ablaknál lefékezett. Megfordult.
– Barátaim, térjünk a lényegre, mert késô van.
Járjunk utána, ki a lány. Ervin, nézd át a poggyá-
szát! Gyula, egy közös lovaglás során nem jelenthet
problémát kiszedned belôle, hogy miért jött ide. De
kérlek benneteket, ôrizzétek meg a hidegvéreteket.
Legyetek óvatosak, túlzásba esni azonban felesleges.
Amikor ez a kislány született, lassan már mi is elfe-
lejtettük, mi történt. Azt pedig tudjátok: ha veszély
108
fenyeget is, egy csapat vagyunk, megvédjük egy-
mást!
Szmolnyik úgy ugrott fel, mint akit bolha csípett
meg.
– Állati rendesek vagytok, hogy megvédtek, de
tényleg! – harsogta teli tüdôbôl, és nagyon úgy tûnt,
idegei felmondták a szolgálatot. – Olyan rendesek
vagytok, hogy készséggel leszoplak benneteket,
urak! Egyikôtöknek leszopom a bal heréjét, mási-
kótoknak leszopom a jobb heréjét. De nem kell,
hogy megvédjetek. Értem?
– Nyugalom, Tóni! – csitította Bellay. Hiába.
– Itt egy nô, aki az életünket akarja? – bömbölte.
– Hát vastag rétegben szarok rá. Hát csak jöjjön.
Úgyse szívesen döglenék meg kórházban. A harcot
szeretem. Köpök a halálra, de már csak a küzdelem
élvezetéért sem adom könnyen magam.
Az Ôrnagy tudta, hogy közbe kell lépnie, mert a
fodrász szilaj haragjának hangjai kihullámzottak az
utcáig. Odalépett hozzá, megragadta két oldalról az
arcát, és egészen közelre húzva magához, vérfa-
gyasztó kimértséggel azt mondta neki:
– Ne üvölts, te elcseszett figaró, mert kitépem a
szívedet!
Szmolnyik borzadva szegezte tekintetét az Ôrnagy
szájára. Bellay cserepes ajka mögül úgy meredt
elôre hatalmas, lapátszerû, sárga szemfoga, mint va-
lami öreg agyar.
Az Ôrnagy elengedte a puffadt arcot, Szmolnyik
szinte kifolyt a keze közül.
– Mindjárt éjfél – dörmögte, és végignézett a tár-
saságon. Az öreg testek elernyedtek, ágyba vágytak.
– Menjetek haza, pihenjetek. Ki kíséri el Kálmánt?
109
 XIX.
Catherine már messzirôl észrevette a kapun kilépô
társaságot, ezért tisztes távolságban állt meg Bellay
ôrnagy házától. Gábor kérdô tekintetére csak annyit
mondott: a kitartott zsúrfiúkat szokták a nôk haza-
szállítani, s bizonyára a kedves nagypapa véleménye
is ez volna.
– Pedig szerettem volna, ha megismeritek egy-
mást – mondta a fiú. – Tudod, ha több olyan ember
élne a földön, mint a nagyapám, jobb lenne a világ.
A lány arcán megrándult egy apró izmocska.
– Ô az, a magas, jókötésû... – mutatott az Ôr-
nagyra Gábor.
Catherine nézte a vénségeket. Az jutott eszébe,
hogy a bûn olyasmi, ami ráíródik az ember arcára.
Ha egy gonosztevônek sara van, az megmutatkozik
a szemén, az orra vonalán, egyáltalán, a tartásán.
– Majd máskor bemutatsz neki – hallotta a saját
hangját valahonnan nagyon távolról. – Most vendégei
vannak.
– A barátai... – pontosított Gábor a lány felé for-
dulva. – Holnap? Találkozhatunk délelôtt?
– Talán – bólintott a lány.
– Tíz körül? A strandon?
– Mondjuk.
A fiú nem puhatolózott tovább. A lány láthatóan
ismét távolságot tartott. Azért egy ölelés talán bele-
fér, gondolta, és keze a lány válla felé rebbent.
– Kezdeményezhetek, vagy gyomron vágsz?
Catherine nem mozdult.
– Menj aludni szépen! – mondta kimérten. – Szer-
vusz.
A fiú némi tétovázás után kiszállt a kocsiból. Fo-
galma se volt, hányadán állnak a lánnyal. Sehánya-
110
dán? Bizonytalanul intett, de Catherine nem jelzett
vissza. Nézte, ahogy Szmolnyik, Pók, meg az alapo-
san elázott Koltai nehézkesen beszállnak Herczeg
kocsijába.
Elfordította a slusszkulcsot, felmordult a motor.
Gázt adott, befordult az elsô mellékutcába. Nyugodt
volt. A fiú suta búcsúmozdulatai elmerültek a sötét-
ben. Cathy már egészen mással volt elfoglalva. Vil-
lámgyorsan kalkulált. Az állomáshoz hajtott. Úgy
számolt, nagyjából öt perc elônye lehet.
Rosszul számolt. Koltai ugyanis már a fôtéren ki-
kéredzkedett Herczeg BMW-jébôl. Azt mondta, sé-
tálni szeretne egyet. A cimborái kinevették. Tudták,
hogy képtelen lefeküdni a Kedves névre keresztelt
kocsmában ledöntött három fröccse nélkül.
Hogy Koltai mióta ivott? Nem most kezdte. Húsz
éve is volt már, hogy a felesége és a két lánya el-
hagyta. Nem bírták tovább, hogy az állomásfônök ré-
szegen gyakran ütötte-vágta ôket.
Azóta Koltai egyedül lakott a vasútállomás épüle-
tében kialakított szolgálati lakásban.
– Aztán nehogy a sínekre feküdj tévedésbôl! – ki-
áltott ki a kocsiból Pók, és teli szájjal röhögött. – A
marha! Meglátjátok, egyszer még összetéveszti a sí-
neket az ágyikójával!
– Ti vagytok marhák! – csapta rájuk vigyorogva
Koltai a kocsi ajtaját. – Azért az ágyamat még meg-
ismerem!
Tétován integetett a cimborái után, aztán a Ked-
ves felé támolygott. Szembôl egyszer csak feltûnt egy
Opel. Lassan az állomásfônökhöz gurult, s mellé
érve megállt.
– Bocsánat! – hajolt ki az ablakon Catherine
Dantès. – Megmondaná, hogyan jutok a Dolmányi
Fogadóba?
111
 Koltai a lányra pillantott. A félhomályban nem
sok látszott a szôke hajból és a kék szemekbôl, az
állomásfônök mégis azonnal megismerte a lányt.
Egy pillanatra rideg és zárkózott lett az arca, mintha
valamitôl félnie kellene ennek a szempárnak a lát-
tán.
Alkoholtól eltompult tudatáig azonban nem ért el,
hogy pontosan mi is a fenyegetô a lány lényében: az
Ôrnagynál tett látogatást egészen elhomályosította a
borgôz.
– Mi ismerjük egymást, kiskezitcsókolom! – kiál-
tott fel nem leplezett örömmel, és a fejéhez nyúlt,
hogy megemelje a kalapját, holott nem volt neki. –
Nahát, ekkora meglepetést!
– Nem értem – csóválta a fejét Catherine. – Talál-
koztunk már?
– Ne mondja, hogy nem emlékszik! Az állomáson!
Amikor megérkezett! Meg a borbélynál! Én vagyok
az állomásfônök!
– Ó, igen! – derült fel a lány arca. – Bocsásson
meg, ebben a sötétben ugye... Volna szíves újra a se-
gítségemre lenni? Egészen elvesztem, minden olyan
ismeretlen. Megmutatná az utat a Dolmányi Foga-
dóhoz?
Koltai az ablakhoz görnyedt. Még ilyen súlyosan
elázva is fel tudta mérni, hogy a lány, külsejét te-
kintve, jelentôs változáson ment keresztül: levetette
a vénkisasszonyos öltözéket, és szexis ruhába bújt,
amely alól érzékien sejlettek elô kerekded mellei.
– Hát szabad ilyen késôn egy csinos ifjú hölgynek
egyedül furikáznia? – dongta csücsörítve az állo-
másfônök, majd átkacsázott a másik oldalra, kinyi-
totta az ajtót és lehuppant az anyósülésre. – Erôs,
megbízható férfitársaság nélkül?
Prüszkölni kezdett.
112
– Valami virágzik – mondta, miközben erôsen
dörzsölgette allergiától gyulladt szemét. Aztán a
lányra pillantott, és könnyed harákolás után így
szólt: – Mehetünk.
Cathy gázt adott. Közben enyhén elfordította a
fejét Koltaitól: olyan savanykás szájszag lengte körül
az állomásfônököt, mintha soknapos aludttejet fo-
gyasztott volna.
– Ott forduljon be balra, és aztán egyenesen végig
– intett elôre az állával a férfi, aztán a lányra szegezte
sárga, dülledt szemét. – Tudja, mi tetszik nekem leg-
jobban a nôkben?
Catherine némán meredt maga elé.
– Megmondom én – izgett-mozgott fennhéjázva az
állomásfônök –, hát a combjuk! De nem ám a külsô
része, amit mindenki megnéz! Hanem belül! Ahol
olyan érzékenyek! Az a legfinomabb...
Hirtelen mozdulattal végigsimította ujjaival a lány
combját.
– Itt... pont itt... érzi, kislány? – szuszogta élvete-
gen.
– Látom, maga nagyon ért a nôkhöz – eresztett
meg egy hamis mosolyt Catherine.
– Hát – röhögött Koltai –, sokan tudnának me-
sélni! De hát a férfi nem dicsekszik! Hanem maga...
– Mi van velem?
– Maga nagyon csinos. Már az állomáson is lát-
tam, hogy maga...! Hu! Mit meg nem adnék, ha egy-
szer...!
Catherine a férfira pillantott.
– Na? Mit adna meg?
Koltai megrökönyödve nézte a homályból ki-ki-
bukkanó nôi arcot.
– Hogy? Csak nem? – Elnevette magát. – Hát szó
lehetne róla? Nem viccel?
113
 – Miért viccelnék? Emberek vagyunk. Ki ebbôl él,
ki abból.
Az állomásfônök izgatottan megnyalta a száját.
– Hát ezt nem gondoltam!
Mély levegôt vett, és egy szuszra kibökte:
– Na, figyeljen! Ötezret adnék!
Catherine leállította a kocsit a járda mellett. A
domb lábánál voltak, innen kanyargott fel az út a fo-
gadóig.
– Tisztelt uram – fordult Koltai felé –, az ötezres,
az nem én vagyok. Összetéveszt valakivel.
– Hát mennyi? Ha már nyíltan beszélünk, akkor
beszéljünk nyíltan.
– Harmincezer!
– Huhú! – csapott a térdére Koltai. – Abból már
tíz lányt is kapok itt helyben!
– Igen? Akkor menjen hozzájuk – mondta a lány,
és az indítókulcs felé nyúlt.
– Várjon már! Várjon! – fogta meg Koltai a lány
kezét, aki a férfi érintésétôl megremegett, ahogy át-
járta az undor. – Biztosan meg tudunk mi egyezni,
ha jobban megnézhetem, amit megveszek...
XX.
Catherine néhány másodpercig mozdulatlanul ült,
aztán hirtelen lehúzta magáról a trikót. Mellei, két
érett gömbölyû gyümölcs, feszesen fehérlettek a sö-
tétben, akár a viharos Balaton tajtéka.
– Hogy az a...! – lihegte Koltai és kinyújtotta a
kezét.
– Azt nem! – intett tagadóan a fejével Catherine,
és felrántotta a trikót. – Az már pénz!
114
– Tizenötezer – mondta az állomásfônök. – Ennyi
van nálam.
– Rendben! – vágta rá a lány, mert úgy érezte, nem
bírja tovább ezt a színjátékot, menten megfullad. –
Hova megyünk?
– A nádas mellé! – vigyorgott a férfi. – Ott ilyen-
kor egy lélek se jár.
Az Opel meglódult utasaival a kihalt tópart irá-
nyába.
Koltainak a szája is kiszáradt, ahogy Catherine-
ra nézett. Egy ilyen nô! Ha ô holnap elmeséli a töb-
bieknek, hogy ez a nô csak egy kis kurva! És hogy
éjszaka vele volt...! Huhú! Az a buta Ervin! Meg a
Tóni is! Hogy gyanakodtak! Na, majd ôk is megis-
merhetik közelebbrôl a hölgyikét, ha lesz rá tizen-
ötezrük!
– Tudja, hogy magáról beszélgettünk? – bújt elô
az állomásfônökbôl újra az ostoba részeg ember.
– Rólam? Kivel? – kérdezte közömbösen a lány,
és lehajtott a parti útról a fûbe.
– A barátaimmal! Mert mindenki észrevette ám
magát itt a városban! Persze elôször én!
– És mit beszélgettek, ha szabad kérdezni?
Koltai röhögcsélt, s közben filozofikus elmélyült-
séggel megpiszkálta erezett arca közepén vöröslô
krumpliorrát.
– Na, mit gondol? Na, mit beszélnek a férfiak egy
ilyen csinos nôrôl? Na, egyet találhat!
Az állomásfônököt rázta a nevetés.
Catherine a szeme sarkából figyelte, milyen jól
szórakozik a férfi. Egy halott embert látott.
Leállította a kocsit a Balaton partján két fûzfa kö-
zött, amelyeknek lehajló ágai szinte egészen elfedték
ôket. Felkapcsolta a kocsi belsô lámpáját, és az ál-
lomásfônök felé fordult.
115
 Koltai felhorkant.
A férfi, aki egy perccel korábban még kissé ká-
bultan imbolygott az anyósülésen, most egy szem-
pillantás alatt kijózanodott.
– Megvan! – csapott a homlokára. – Tudom, hol
láttam már a magácska világoskék szemét! Nahát!
Csak nem vagyok én még olyan hülye!
Mivel a lány értetlenül meredt rá, így folytatta:
– Amióta megpillantottam magát az állomáson,
azon töprengek, honnan olyan ismerôs a magácska
különleges tekintete! És most eszembe jutott!
– Na és? Meg tudja mondani? – nézett mereven a
férfi arcába Catherine.
– De meg ám! Csakhogy magának nem sokat fog
mondani a név. Mert magácska még meg sem szüle-
tett, amikor az a férfi a kezem között volt! A Follányi!
Catherine úgy érezte, mintha az arcába köptek
volna. Nagyapja neve Koltai szájából káromkodás-
ként hangzott. Mint amikor egy sokáig óvott kendôt
valaki ledob a földre és beletapos a sárba.
– Hogyhogy a keze között volt? – kérdezte fakó
hangon a lány. – Nem értem.
– Nem is értheti. Az egy gonosztevô volt! Egy elve-
temült gonosztevô. Akkoriban különféle alvilági ala-
kok kézrekerítése volt a feladatom. És nekem kellett
kiszednem ebbôl a Follányiból, hogy milyen bûnöket
követett el.
– És? Milyen bûnei voltak?
– Szörnyûek. Gyilkosokat bujtatott. Egy pincé-
ben. De meglakolt érte a nyomorult! Az ilyen meg-
érdemli! Maga nem is tudhatja, milyen veszélyesek
az ilyen fickók. Maga már nem tudhatja... Hát neki
voltak ilyen kék szemei.
Csak mély lélegzetvételei árulták el, milyen zak-
latott a lány.
116
– Itt csináljuk? A kocsiban? – kezdte a nadrágját
kigombolni a férfi, de Catherine kinyitotta az ajtót
és kiperdült a szabadba. Koltai felnyerített. – Ott is
jó! Puha a fû! Meleg az idô! De most aztán mindent
azért a tizenötezerért! Nehogy itt kicsinyeskedjünk!
Megkerülte az autót, nem látta a lányt. Keringett
a fák között, miközben fél kézzel a nadrágját fogta.
– Naaa! – dorombolt ájtatosan hízelkedve, mint
egy sunyi vén kandúr. – Hol van az én kiscsibém?
Ne bújj el! Úgyis megtalállak! Te kékszemû! Hadd
nyergeljelek meg, te titokzatos kanca! Gyere, ragadd
csak meg az ostorom, gyertyaegyenes! Itt van a
tizenötezred, kékszemû, gyere, hadd harapjak abba
a formás kis fenekedbe! Megkeresselek? Játsszunk?
Erre csörög a dió...?
Az állomásfônök gyámoltalanul nézett körbe. Két
kezét lelógatta, kezdett elege lenni a mókából. Ijesz-
tette a sötét, az éjszakai neszezés. Ideges remegése
lassan lázas borzongássá fokozódott, egyenesen di-
deregni kezdett. Egyszerre csak elfutotta a harag, és
kiáltásra nyitotta a száját. Hanem abban a pillanat-
ban torkára forrt a szó, szeme kimeredt, térdei ösz-
szeütôdtek. A nádas és a fák közötti apró tisztáson,
a hold ezüstös fényében megpillantotta a lányt.
Catherine Danielle Dantès anyaszült meztelenül állt
a tisztás közepén, körülötte mély hangon zümmög-
tek a bokrok és a lombok, mintha valami óriás zöld
méhkas volna a parti erdô, s a lány uralná anyaki-
rálynôként.
A ruhátlan nôi test démoni jelenésként tûnt elô a
semmibôl. Koltai megüvegesedett szemmel bámulta,
ahogy Cathy lassan felemeli a fejét, és ránéz.
– A nagyapám azt mondta – szólalt meg hirtelen
Catherine mély öregasszonyhangján –, hogy aki
engem meztelenül lát, az meg fog halni!
117
 – Az biztos! – vigyorodott el az állomásfônök, és a
lány felé indult. – Elôbb-utóbb mindenki meghal
ugyanis. De elôször...!
Catherine fojtott hangon felkiáltott.
– Megállj, Koltai Kálmán!
A felajzottan elôrelendülô férfi megtorpant, alig
néhány lépésre a lánytól.
– Nocsak! Te meg honnan tudod a nevem?
A lány lassan felemelte kétoldalt a válla magassá-
gába a kezét, mintha valamiféle szertartás mozdu-
latait végezné.
– Follányira hasonlítok? Igaza van – mondta, s
karcsú nyakán megfeszültek az inak, mire Koltai ön-
kéntelenül hátrébb lépett. – Ô küldött!
A férfi oldalra kapta a pillantását, és körbejáratta
bozótoson, mintha valakit keresne, aki ugyancsak
hallja ezt a képtelenséget. Hirtelen az is megfordult
a fejében, hogy a cimborák hülyéskednek vele, és ôk
bérelték fel a kis rüfkét erre az ostoba színjátékra.
Amikor azonban visszanézett a lányra, elfehéredett.
Catherine deréktól felfelé egyszerûen eltûnt, s mind-
össze két izmos comb állt a férfi elôtt. Az állomás-
fônök felüvöltött rémületében, egy pillanattal késôbb
azonban észrevett a fûben egy arcot. Kis idô kellett
hozzá, míg felfogta, hogy a lány egészen mélyre ha-
jolt, s így a feje a lába között bukkant fel.
Koltai vadul kalimpáló szívvel lihegett, remegô
kezét a mellkasára szorította. Mit nem adott volna
most egy pohár borért!
– Mit beszélsz? – mekegte. – Hogy Follányi kül-
dött? Hisz Follányi nevét én mondtam neked! A ko-
csiban! Én mondtam, hogy a szemetek hasonlít...
Mit jössz te Follányival? Mit tudod te, ki az?
– Follányi küldött! – ismételte meg ugyanazon a
fojtott és monoton hangon a lány. – Follányi, akit ár-
118
tatlanul megkínoztál. Akit nyomorékká tettetek.
Ugye emlékszel rá? Üszkösre égettétek a kezét. Ki-
vertétek a szájából a fogait. Szétrúgtátok a heréjét.
Kivágtátok a szemét...
Miközben beszélt, felegyenesedett, s lassan meg-
indult a férfi felé, keringve, hullámzó karokkal.
Koltai egészen felocsúdott a részegségbôl. Hideg ha-
tározottsággal hulltak rá a lány szavai, izgalmában
nyelve a szájpadlásához tapadt.
– Te voltál, aki sósavat kevertél a tisztítószerek-
hez, hogy klórgázt szippantathass a foglyaiddal? –
közeledett az állomásfônökhöz a gyûlölettel villogó
szempár. – Örülhetsz, Follányi ötven évig fuldoklott
a miattad szerzett tüdôvizenyôtôl. A hóba is te dob-
tad ki meztelenül egy decemberi hajnalon, ugye?
Elôször átszúrtad a nemiszervét egy csavarhúzóval,
aztán kirugdostad a hóba! Hatásos volt, Koltai, mert
estére az összes lábujja lefagyott. Azt mondod, gyil-
kosokat rejtegetett. És közben tudod, hogy árva
zsidó gyerekek voltak, akiket nem adott fel nektek.
Ahogy akkor is tudtad! Ahogy akkor is tudtátok! És
mégis megnyomorítottátok! Nézz rám! Jól nézz meg,
Koltai Kálmán! Tudod, ki vagyok én? Follányi va-
gyok! Én vagyok Follányi!
– Mi? Mi? – dadogott az állomásfônök, és rémü-
letében a nadrágjába engedte, amitôl eredetileg a
kocsma mellékhelyiségében szándékozott megsza-
badulni. – Micsoda... Micsoda marhaság ez? Follányi
meghalt! Mi közöd neked Follányihoz?
– Mindjárt megtudod – mondta a lány, és hirtelen
támadóállásba lépett.
Elôreugrott, majd a lábával megtaszította a férfit.
Koltai a földre zuhant.
Káromkodva tápászkodott fel, s közben megra-
gadott egy vastag faágat.
119
 – Itt vér fog folyni! – krákogta, és teljes erôvel a
lánynak szaladt. Catherine megpördült a levegôben,
s közben hátralendítette a lábát. Reccsenés hallat-
szott: a lány sarka megrepesztette a vénember áll-
csontját.
Koltai elengedte a faágat és hétrét görnyedt a fáj-
dalomtól.
– Emlékszel, mivel verted a veséjét? – vijjogta a
lány az állomásfônök körül keringve.
– Széttéplek, te kis szajha! – harsogta paradi-
csomvörösen Koltai, miközben az állát tapogatva
igyekezett felegyenesedni. – Velem szórakozol?
– Egy széklábbal verted. Az volt a szórakozásod,
hogy egy törött széklábbal verted. Maradj, mert meg-
öllek!
Koltai úgy érezte, mintha összezsugorodna a
bôre. A hangját kereste, miközben jégszoborrá der-
medve figyelte a bosszú testet öltött szellemét. Való-
ban egy törött széklábbal verte azt a férfit. De ezt a
társain és Follányin kívül nem tudhatta más.
A lány hátravetett haja egészen színtelennek lát-
szott a hold hideg fényében. Koltai leszegte a fejét,
és félig önkívületben, szinte gépiesen, bármiféle erô-
kifejtés nélkül megindult Catherine felé.
Az eltorzult agyagarcban felcsillant a fagyos te-
kintet: Catherine a férfi mellé ugrott és behajlított
térdével pontosan ellenfele gerincét rúgta meg. Az
ütés meglódította Koltait, aki egyenesen egy fa tör-
zsének esett.
– Annyiféleképpen meghalhat az ember – susogta
hátulról a karcsú kísértet, s úgy érte hangja a vén-
embert, mint valami halk, fenyegetô forgószél. –
Gondoltál már erre, Koltai Kálmán? Törékeny az
ember, mint a fiatal fûzfa, amit egy pillanat alatt el-
roppant a feltámadó szél.
120
A suttogás most egészen közelrôl, szinte a férfi
füle mellôl hallatszott.
– Azt akarom, hogy kövesd meg Follányit! Kövesd
meg, kérj bocsánatot!
Koltai feltérdelt, és a zsebébe nyúlt. Megmarkolta
a rúgóskését.
– Egy ócska kis kurva vagy – hörögte. – Az ilyen-
nek átvágni a torkát valóságos jótétemény.
Felállt, megfordult. Most látszott csak, hány he-
lyen horzsolta fel bôrét a fatörzs. Elkínzott arcának
sebei szökôkútként spriccelték a vért.
Egyszerre minden elcsendesedett, csak a levelek
rezegtek körös-körül. Mintha maga a Sátán bujkált
volna a bozót mélyén, új prédájára lesve.
– Kérj bocsánatot, Koltai!
– Soha! – szúrt hirtelen a lány felé az állomásfô-
nök. Catherine könnyedén ellépett a penge elôl.
– Akkor majd megköveted a Pokolból a nagyapá-
mat! – emelte magasba a kezét a lány, s mielôtt a
férfi bármit is szólhatott volna, lesújtott a tarkójára.
Az aszott test tehetetlenül bukott hátra, s moz-
dulatlanul terült el a fûben.
XXI.
Az Ôrnagy már a kapuban észrevette, hogy különös
dolgok történhettek aznap az unokájával. Gábor el-
varázsolva lépett a kertbe, az izgatottan csillogó sze-
mek és a fülig érô mosoly kivételes belsô harmóniá-
ról árulkodtak.
– Mi van? Napszúrást kaptál? – kérdezte az Ôr-
nagy a fiútól, aki örömében fél lábon, a nagyapjába
kapaszkodva ugrálta végig a kerti utat. – Mikor nô
121
már be a fejed lágya? Felnôtt ember így nem visel-
kedik!
Gábor beröppent a hallba, és levetette magát az
egyik fotelbe.
– Megtaláltam! – sóhajtotta ábrándosan, és be-
hunyta a szemét, mintha úgy láthatná a francia lány
sudár alakját.
– Mit?
– Nem mit! Kit!
– Kit?
– Akit mindig is kerestem.
– Vagy úgy – mondta az Ôrnagy, és tenyere élével
hátrasimította hófehér haját a füle mögött. – És kit
kerestél?
– A legcsodálatosabb lányt, aki a világon létezik!
Esküszöm, nem hittem volna, hogy valaha is ráaka-
dok!
Az Ôrnagy érdeklôdéssel vegyes gyanakvással
nézte a fiút.
– Hoppá, csak nem szerelmes az unokám? Na és
ki az a boszorkány, aki így elvarázsolt?
– A szôke lány! A kocsival!
Az Ôrnagy felhúzta a szemöldökét.
– Aha!... – és hallgatott.
– Képzeld el, épp elindultam, hogy megkeressem
a parton, vagy valamelyik étteremben – hadarta a fiú,
mert észrevette nagyapja feszült csendjét, s ez za-
varta. – És akkor hirtelen megláttam a Muskátlival
szemközti kávéház teraszán. Egészen más volt, mint
amikor elôször találkoztunk. Délelôtt hûvös volt és
távolságtartó, hisz meséltem! Délután azonban
derûsnek és könnyednek tûnt. Most mit nézel így?
Az Ôrnagy olyan árgus szemekkel leste az unoká-
ját, amilyenekkel azokat az elfogott zsidókat figyelte
egykor a kihallgatásokon, akiknek nem hitt.
122
„Ügyes kislány... – járt a fejében. – Véletlenül le-
robban a kocsija a házunk elôtt. Majd titokzatos-
kodva eltûnik. Ezzel aztán teljesen bezsongatja Gá-
bort. Hideg és elutasító: tökéletes csalétek egy ilyen
érzékeny mamlasznak. Ahogy a nagykönyvben meg
van írva, Gábor el is indul megkeresni a lányt. S ó,
minô véletlen, épp a szemközti kávéház teraszán ül
a madárka! Ennél jobban látható hely már csak egy
van: ha eltakarja a napot!”
Felállt. Lassan, elgondolkozva sétálni kezdett,
mintha valami súlyos problémán töprengene.
– Mi a baj? – kérdezte Gábor türelmetlenül.
– Baj? – kérdezett vissza mentében az öreg. – Baj
nincs. Csak valamiért nem okoz örömöt, hogy iga-
zam lett.
– Igazad? – ismételte értetlenül a fiú.
– Úgy bizony. Megmondtam, hogy be fog húzni a
csôbe.
Gábor arca elsötétült. A rajongó szerelmesek ál-
talában a legszelídebb kritikát sem tûrik el imá-
dottjukkal kapcsolatban.
– Te nem vagy magadnál! – ugrott fel a fotelbôl. –
Hát tényleg azt hiszed, hogy csak engem akart be-
hálózni? Komolyan, ez a gyanakvás már beteges!
Hogy tudsz így élni?
– Jó, jó, meg ne sértôdj már, csak mert vannak
feltevéseim...
– Ne legyenek! Nem ismered ôt. Egyáltalán nem
akart rám akaszkodni. Én tudom, milyenek azok a
lányok, akik be akarnak hálózni. Ô azonban a kezét
sem engedte megfogni! Sôt, amikor át akartam
ölelni...
Gábor elharapta a mondatot. Még a nagyapjának
sem akarta elmondani, milyen könnyedén leszerelte
ôt, az izompacsirtát egy törékeny lány. Hanem az Ôr-
123
nagy jó érzékkel belecsimpaszkodott a félbehagyott
mondatba.
– Mit csinált, amikor átölelted?
– Ellökött magától.
Az Ôrnagy állhatatosan rótta a métereket a bejá-
rati ajtó és a hátsó teraszra nyíló ablak között. A ro-
bosztus léptek súlya alatt ritmikusan döngött a
padló.
– Na de mégis... – dörmögte békítve, „nagyapós”
kíváncsisággal a hangjában. – Igazán ne vedd valla-
tásnak, de... Ki ez a lány? Hogy hívják? Honnan jött?
– Nem mondom meg! – vágott morcos képet
Gábor, és hanyagul nekiindult a lépcsônek. – Még
képes vagy megkerestetni és elbeszélgetni a fejével,
hogy az unokádat megóvd egy szuperbombázónak
álcázott titkosügynöktôl.
– Bolond! – morogta az orra alatt az Ôrnagy. – Ha
akarom, úgyis megtalálom...
– Mit mondasz? – hajolt át a lépcsô korlátján a
fiú.
Az öregember megállt, megfordult, és egyenest az
unokája szemébe nézett.
– Minek tartasz te engem, Gábor?
A fiú nemes arcán leheletnyi bánat lebegett. Rosz-
szul érezte magát a tudattól, hogy esetleg megbán-
totta a nagyapját.
– Délelôtt elhozom és bemutatom – mondta, majd
kópés ábrázattal hozzátette: – Akkor kivallathatod!
– Ezzel kellett volna kezdened! – tárta szét a kezét
vigyorogva az öreg Bellay.
– Jó éjszakát!
– Neked is! Ha egyáltalán tudsz aludni a szere-
lemtôl!
Amint a fiú eltûnt az emeleten, azonnal lehervadt
a vigyor az Ôrnagy képérôl. Egy szempillantás alatt
124
átrajzolta arcát az ösztön, orrlyukai fekete üregekké
tágultak a bizonytalan izgalomtól. Vagy negyedórát
révedt a semmibe, aztán megrázta magát, és a szo-
bájába ment. Ablakot nyitott, ledôlt az ágyra. Hagy-
ta, hogy belémarjon az éjszakai hûvös levegô. Fel-
kattintotta az olvasólámpát, és egy régi, sárga és
gyûrött könyvért nyúlt. Fellapozta, de nem tudott ol-
vasni: gondolatai egészen máshol kószáltak. Le-
csapta a könyvet, felkelt, a ruhásszekrényhez ment.
Nehézkesen letérdelt, kihúzta a legalsó fiókot,
amelyben jobbára cipôkefék, fûzôk és tisztítószerek
hevertek. Hosszú karjait a krémes tégelyek közé mé-
lyesztette, s valahonnan hátulról elôhúzott egy lapos
dobozt. „Színfrissítô cipôápolószer méhviasszal
lakkbôrre” – ez állt a dobozon. Az Ôrnagy kinyitot-
ta. Koromfekete félautomata pisztoly lapult benne.
A 9 milliméteres Luger a náci tisztek kedvelt szol-
gálati fegyvere volt. Az Ôrnagy elérzékenyülve kivette
a dobozból, és mosolyogva végigsimította. Annak
idején, a nyilas pártházakban öt pengôért a legújabb
gyártmányú német maroklôfegyvereket is be lehetett
szerezni, ezt a kivételes darabot azonban az Ôrnagy
egy magas rangú SS-fônöktôl kapta, elismerésként
a szolgálataiért.
Fogott egy rongyot, megtörölgette a fegyvert. Hat-
vanöt éven keresztül hetente megtette. Használnia a
háború óta nem kellett, de karban tartotta a Lugert.
Ki tudja, mit hoz a jövô? Miközben erre gondolt, szi-
kár, szögletes arcán kesernyés ívbe hajlott a szája.
Emésztô nyugtalanságában megszorította a pisz-
tolyt. Aztán visszahelyezte a dobozba, s mindent el-
rendezett, ahogy volt. Az ágyához lépett, elhevere-
dett, lekapcsolta a lámpát. Szoktatta a szemét a sö-
tétséghez. Nem bírt elaludni, a kétségek férgekként
nyüzsögtek az agyában. Maga sem tudta, miért, de
125
rosszat sejtett. Ebben a pillanatban valahonnan a tá-
volból fémes csikorgás borzolta az idegeit. Felvetette
a fejét, akár egy harci mén, ha puskaporszagot érez.
Szíve szaporán lüktetett a halántékában, mintha egy
pogány dob verte volna a végítélet ritmusát. Néhány
percig így maradt, felkönyökölve, s fülelt. Aztán be-
csukta az ablakot, és óvatosan visszaereszkedett.
Még sokáig nem jött álom a szemére. Volt egy idô-
szak, közvetlenül a háború után, amikor éjszakáról
éjszakára megfoghatatlan következetességgel mindig
ugyanazok a rémisztô álmok háborgatták. Szétvert
gyermekarcok nyomakodtak elé a semmibôl, sikí-
tásra tátott szájak, egy halott asszony bombától szét-
marcangolt hájas, hófehér háta, s alig felismerhetô
maradványai egy nagytestû férfinak, akit a légnyo-
más sajtolt egy szûk sziklarepedésbe.
Elmúltak azok az évek, és az Ôrnagyból híresen
jó alvó lett. De ma mintha újra kísértenének a dé-
monok! Tessék, most is, tompán, hevesen megzör-
ren az ablaküveg, mintha kísértet zörgetné.
Az öreg megelégelte az éjszaka zajait, és lámpát
gyújtott. Hajnalig olvasott, s a fák csúcsa már a fel-
kelô nap vörös ragyogásában lángolt, amikor végre
elhanyatlott és álomba ernyedt.
Lám, milyen agyafúrtan settenkedik az ember lel-
kébe a nyugtalanság!
XXII.
Gábor úgy érezte, tegnap óta más lett a világ. Gond-
talanabbul csiripeltek a madarak, lágyabban úsztak
a felhôk az égen. Semmi sem változott persze a va-
lóságban, de a szerelmesek képzelete utolérhetetlen.
126
Mire a fiú a vízhez ért, minapi csendes derültsége
harsogó életimádatba csapott. A tó fölött melegen re-
megett a levegô, szerte a parton fürdôruhás stran-
dolók pirultak. Bent, a vízben ugyancsak sokan él-
vezték a vakációt, ôk labdázva, úszva igyekeztek ki-
bírni az izzó napsütést.
Gábor nem a víznél, hanem fent, a parkosított,
kikövezett sétányon kereste Catherine-t, ahol nyug-
ágyakban hevertek a napozók. Valami, talán a nagy-
apjától örökölt csendôrösztön azt súgta neki, hogy
ez a lány nem pancsol a vízben, és nem fekszik ki a
fûbe, vagy a homokba a többi test mellé. Nem téve-
dett. Egy fa alatt találta meg Catherine-t, a fonott fo-
telek egyikében, a pihenôktôl kissé távolabb.
A lány hatalmas napszemüveget és hagyományos
szabású, világoskék fürdôruhát viselt. Egy haladó
szellemû divattervezô mindkettôtôl falnak ment
volna, de mint az az eddigiekbôl kiderülhetett,
Catherine Dantès vajmi keveset törôdött az aktuális
öltözködési trenddel.
Gábor kissé elveszetten, a szigorú fürdôruha alól
is elôsejlô nem mindennapi vonalakat tanulmá-
nyozva álldogált. Olyannyira elmélyedt e tevékeny-
ségben, hogy észre sem vette, milyen érdeklôdve bá-
mulják néhányan a távolból. No igen, szokatlan lát-
vány volt arrafelé a gondosan kidolgozott izomzatú
férfi, aki bambán bámulja az orra elôtt heverô nôt.
– Khm – köhintett végül Gábor, a lány azonban
nem adott életjelet. A fiú újra próbálkozott. – Szia,
itt vagyok.
A lány megigazította a napszemüvegét.
– Anyukám azt mondta, tilos idegen bácsikkal
szóba állnom! – mondta.
A fiú elmosolyodott.
– Régen vársz? – kérdezte.
127
 – Nem – felelte a lány.
A fiú csalódottan összepréselte az ajkát. A lány le-
vette a szemüvegét, és felült.
– Mire vonatkozik a nem? – szólalt meg a fiú, és
halálosan bosszantotta, hogy a hangja alig több mint
suttogás. – Arra, hogy nem régen vársz, vagy arra,
hogy nem vársz?
– Rád bízom a megfejtést – állt fel a lány, és a víz
felé indult. – Bemegyek úszni.
Gábor lekonyult, mint a megszidott kutya füle.
Úgy képzelte, kijön a strandra és hosszú csókot vál-
tanak majd. Aztán bérelnek egy vízibiciklit, egészen
messzire tekernek vele, és ott, a Balaton közepén,
ahova nemigen látni el a partról, ott majd Cathy meg
ô... Hisz tegnap olyan érzéki volt a lány!...
No, igen. Az tegnap volt. Ezúttal azonban Cathy
egyetlen nyisszantással lenyeste a fiú fantáziájának
szivárványos szárnyait.
Gábor bánatos képpel nézte a sudár testet, amint
könnyed ringással, de határozottan halad a hullá-
mok irányába. Vágyott utána, vágyott megérinteni,
miközben érezte, mint árad ebbôl a testbôl a hûvös
elutasítás, az idegenség. Ingott a két érzés, vonzás
és taszítás között. Az eszével pontosan tudta, hogy
itt kellene befejeznie ezt a történetet, ha nem akarja
még inkább kitenni magát annak, hogy megsebez-
zék. Ha nem akar szégyenletesen alulmaradni egy
kapcsolatban. Ugyanakkor dübörgött a mellkasában
a vágy, hogy rámosolyogjon ez a lány, és megérintse,
megsimogassa. Az anyjával szemben voltak ilyen ér-
zései: elutasította, mert uralkodni akart felette,
ugyanakkor vágyott a szeretetére. Szegény Bellayné,
nem sokkal Gábor érettségije után elvitte a szíve.
Talán ha jobban tud szeretni... Persze a Bellay csa-
ládban mindig csak cselédszerep jutott a nôknek.
128
Ebbe pusztult bele a nagyi is. De Gábor ezen változ-
tatni akart. A nônek, akit egy életre a párodnak vá-
lasztasz, szeretetet és törôdést kell adnod, amennyit
csak bírsz. Föltéve, ha hagyja.
Úgy tûnt, Catherine nem hagyja.
„Most felállok és elmegyek – határozta el magát
Gábor. – Megkeresem azt a kis vöröset, aki már attól
boldog lesz, ha rámosolygok. És este még három
lányt felszedek! És mind a hármat lehozom a partra.
Meztelenül fürdünk, pezsgôt viszünk magunkkal a
vízbe, és egy perc élvezetet sem hagyunk ki!”
Catherine ebben a pillanatban hátranézett.
Mintha megérzett volna valamit a fiú háborgó indu-
latából. Kiemelte angyali vonalú kezét a vízbôl és in-
tett Gábornak.
A fiú felugrott, és futott a lány után. A másodperc
töredéke alatt kihullott fejébôl a kis vörös és az a
három másik, akivel esti fürdôzést tervezett.
Gábor kitûnôen úszott. Egy ideig, középiskolás
korában vízilabdázott is. Mindezek ellenére nem
tudta felvenni a versenyt Catherine-nel. A lány köny-
nyedén elhagyta. Lemerült a víz alá, és tíz méterrel
távolabb bukkant fel. Gábor alig hitt a szemének.
Cathy újra lebukott, és néhány másodperc múlva a
fiú fájdalmas csípést érzett a hátán. Felkiáltott, de
Catherine akkor már jó pár méterrel odébb tempó-
zott.
– Te voltál? – dörzsölte fájdalmasan a hátát Gá-
bor. – Na majd visszacsíplek, csak kapjalak el!
Azzal a lány után vetôdött.
Néhány perces vad hajsza után a fiú leállt. Hon-
nan tudhatta volna, hogy Catherine évekig tanulta
egy specialistától a víz alatti védekezést? A fiú szá-
mára ezek a cikk-cakkos menekülések követhetet-
lenek voltak.
129
 – Mi van? – bukkant elô a lány a habokból. – Fel-
adtad, Bellay Gábor?
Roppantul élvezte, hogy a fiú szikrázik a dühtôl.
Gábor tekintetében nyoma sem volt a tréfának. Most
már igazán mérgesnek tûnt. Újra Catherine után ve-
tette magát. Idônként szinte súrolta a kezével, egy-
egy hirtelen helyzetváltoztatás alkalmával már érin-
tette is, de soha nem sikerült megragadnia. Jósze-
rivel nem is látta a lányt levegôt venni. Be kellett lát-
nia, hogy Cathy egy személyben gyakorlott búvár és
profi víziakrobata.
Gábor kiúszott a part felé, míg le nem ért a lába.
Megállt, lihegett. A testépítés növeli az izmokat, de
csökkenti a mozgékonyságot.
Catherine hirtelen felbukkant mellette. Váratla-
nul átölelte, lábát a combjaira fonta, és úgy csapott
le ajkával a fiú ajkára, mint zsákmányra a vércse.
Gábor elfulladt lélegzettel érezte az ajkaiba maró fo-
gakat, a szájpadlásán végigfutó nyelvet, a vér ízét.
Egy egész percig csüngött a fiú ajkán a lány. Ez a
teljes belefeledkezés, ez az ôrült szenvedély... Mintha
évek óta várt volna erre a csókra Catherine! Ám mi-
közben ajkával a fiú ajkát ostromolta, csókjából tel-
jességgel hiányzott a gyöngédség. Egyszerûen bir-
tokba vette a fiú száját, és fogva tartotta. Gábort
meglepte ez a lángoló követelôzés.
A lány meg sem próbált ellenállni a feltoluló ér-
zelmeknek. Valamiféle belsô szükséglet hajtotta. Egy
vágy, amely erôsebb az akaratnál. A szeretet utáni
vágy.
Majd amilyen hirtelen magához vonta, olyan se-
besen el is taszította a fiút. Egy ezredmásodperc
alatt elillant a törékeny varázs. Cathy lehajtotta a
fejét. Mintha még mindig berzenkedett volna az el-
len, hogy túl boldognak látsszék. Nedves haja réz-
130
színû glóriaként koronázta kipirult arcát, nyakán és
vállán csillogva gördültek alá a vízcseppek.
Együtt sétáltak ki a partra. Nem fogták meg egy-
más kezét, de valahol mélyen mindketten úgy érez-
ték: ettôl a csóktól fogva ôk összetartoznak. A lány-
ban még háborgott az ellenkezés, tudta, hogy ha
hagyja eluralkodni bensôjében ezt a sosem tapasz-
talt, mindent elöntô forróságot, csak önmagának ne-
hezíti meg az elôtte álló feladatot.
Szerelem és gyûlölet. El kell férnie benne mind-
két érzésnek. Még ha mindkettôt egy Bellay táplál-
ja is.
XXIII.
Beborult. Sebesen és alacsonyan rohantak a felhôk,
a távolban meg-megvillant az ég. Azt mondják, a
Balatonnál gyakori a hirtelen érkezô, majd épp
olyan gyorsan távozó nyári vihar. Zúgtak a lombok,
az addig szelíden hullámzó víz mintegy varázsütésre
megelevenedett. Egyre magasabb hullámok szágul-
dottak a tó közepérôl a part felé.
Miután száraz ruhát húztak, Gábor segített a
lánynak összeszedelôzködni.
– Gyere, beülünk valahova – mondta, és vállára
akasztotta Cathy sporttáskáját.
Kiléptek a strand kapuján. A házak szürkén de-
rengtek, mintha alkonyat volna. Az öreg Szepesi
konflisára épp egy túlsúlyos házaspár kapaszkodott
föl szuszogva, kivörösödött arccal. A vihar elôl me-
nekültek valamelyik szállodába.
– Tiszteletem, Szepesi bácsi! – intett Gábor az
öregnek. – Meg ne ázzon!
131
 – Viccel a fiatalúr? – kacsintott az öreg, így jelez-
vén, hogy a vihar a legjobb utasfogó. Aztán elkomo-
rult az arca. – Hallották, mi történt a Koltaival?
Gábor megtorpant.
– Nem – rázta meg a fejét.
Szepesi bácsi keresztet vetett. A fiú hitetlenkedve
sandított az öregre.
– Bocs, egy pillanat – szólt Cathyhoz, és a konf-
lishoz sietett. A lány követte.
Eleredt az esô, apró cseppekben hullott a pala-
szürke égbôl.
– Mi történt az állomásfônökkel? – kérdezte
Gábor.
– Elütötte a vonat. Éjszaka. Biztos részeg volt,
mint mindig.
Gábor elsápadt.
– A Koltai Kálmánt? Elütötte? De hát hogy? Nem
is a síneken szokott átmenni, hanem az aluljárón!
– Hááát... – húzta el a szót az öreg. – Úgy látszik,
most le akarta rövidíteni az utat. És ugye ott pont
kanyar van. A masiniszta nem fékezhetett idôben.
Háromba vágta, pont háromba...
Catherine szótlanul állt Gábor mellett. Az ezüs-
tös cseppek lassan végigperegtek az arcán, a nya-
kán, majd ringtak kicsit a könnyû nyári blúz szélén,
s végül lehulltak a gôzölgô aszfaltra.
– Szegény... – nyögte tûnôdve a fiú.
– Szegény Koltai? No, kérem, hát halottról vagy
jót, vagy semmit, ugye... De azért tudnék mesélni!
Maradjunk annyiban: Isten nem ver bottal!
– Szegény nagyapám! – javította ki az öreget
Gábor. – Ôt sajnálom, tetszik tudni. Biztosan meg-
viseli a tragédia. Barátok voltak.
Erre Szepesi bácsi nem szólt semmit. Elköszönt,
és meglendítette a gyeplôt, Épp idôben, mert a két
132
Michelin baba már igencsak türelmetlenkedett oda-
fent az ülésen.
– Haza kell mennem – fordult a lány felé Gábor
izgatottan. – A nagyapám biztosan ki van bukva...
– Elviszlek – mondta Cathy, és határozottan a
kocsi felé indult. Újra nyugodt volt, újra a régi Fol-
lányi-unoka, Catherine Danielle Dantès.
Gábornak igaza volt.
Az ô szavaival élve: az Ôrnagy átkozottul „ki volt
bukva”.
– Hogy a fenébe történt? – üvöltötte a telefonba,
amikor Herczeg felhívta a rossz hírrel. – Hát nem
hazáig vitted?
– Nem engedte – válaszolta Herczeg szokott krip-
tahidegségû hangján. – Még meg akart inni egy fröcs-
csöt. Kiszállt a Kedvesnél.
– Ja, egy fröccsöt! – tajtékzott Bellay. – Volt az öt
is! Aztán át a síneken, mi? Szerencsétlen hülye fasz.
– A vonat három darabba vágta – jegyezte meg
Herczeg.
– Mit beszélsz?
– Pontosan a nyakánál és a bokájánál metszették
el a kerekek.
– Na és? – csattant fel az Ôrnagy. – Mit akarsz
ezzel mondani?
– Semmit. Csak különös ez a mértani pontosság.
– Tudom, a bérgyilkosod... Kinyírta Kálmánt, fel-
cipelte a töltésre, beállította, míg jött az éjszakai
teher, és hagyta széttrancsírozni...
– Ez is egy verzió – mondta Herczeg. – A boncolás
után többet fogunk tudni. Bár... Lehet, hogy akkor
már késô lesz.
– Károgj már! Károgj már egy kicsit! Megmond-
jam, mi történt? Kálmán tökrészegen a rövidebb
utat változtatta. Pont.
133
 – Talán – hagyta az Ôrnagyra Herczeg. – Ez is egy
lehetôség.
– Mindenesetre sokkal valószínûbb, mint hogy
jön egy szôke kislány, ártalmatlanná teszi a száz-
harminc kilós Kálmánt, és felvonszolja a sínekre.
– Be kellene mennünk az ôrsre... – igyekezett rö-
vidre zárni a beszélgetést Herczeg. – Boltos kérte.
Azonosítás.
– Most? Nézz már ki, milyen ocsmány idô van!
– Délután is ráér. Utána meg leülnénk nálad. Meg
kell nyugtatni Tónit és Ervint.
– Cirkuszolnak?
Herczeg nem válaszolt, csak megvetôen köpött
egyet.
– Nekünk kell észnél lennünk, Gyula – mondta
nyomatékosan az Ôrnagy. – Mindig is nekünk kel-
lett.
Látta az ablakon keresztül, hogy egy Opel kanya-
rodik a ház elé.
– Le kell tennem, hazajött Gábor. És nem egye-
dül.
– Ó!
– A szôke gyilkosoddal! – mondta gúnyosan
Bellay.
Herczeg morgott valamit, aztán kurtán elbúcsú-
zott.
Az Ôrnagynak egy perce volt rendbe szednie a vo-
násait. Nem Koltai elvesztése taglózta le, az ilyesmi-
hez nyolcvanöt évesen úgymond hozzászokik az
ember. Sokkal inkább a haláleset furcsa körülmé-
nyei nyomasztották.
– Hallottam, mi történt! – robbant be a hallba
Gábor, és az öreghez sietett. – Szörnyû! Szörnyû!
Az Ôrnagy, legendás önuralmával nyugalmat pa-
rancsolt magára. Megfogta az unokája kezét.
134
– Semmi baj, fiam, semmi baj... – hunyorgott,
majd az ajtó felé fordult, ahol Catherine állt. A benti
félhomály miatt csak a lány sziluettjét látta, és a két-
oldalt leomló szôke hajzuhatagot.
– Jó napot kívánok! – mondta Catherine, de nem
mozdult.
– Jaj, ne haragudj! – ugrott oda Gábor, és a kar-
jánál fogva az idôs férfi közelébe vonta a lányt. –
Nagyapa! Ô Catherine! Catherine Danielle Dantès.
Tudod, akinek a kocsija elromlott.
Az Ôrnagy felvetette a fejét.
– Isten hozta – mondta mázas udvariassággal. –
Gábor már sokat mesélt magáról.
A kezét nyújtotta, ám megpillantva a lány szemét
megszakította a mozdulatot. Nem véletlenül tették
meg kisfônöknek a pártszolgálatosok közt. Intelli-
genciája, jobb megfigyelôképessége a többiek fölé
emelték. Ô rögtön felismerte Follányi szemét a lány
tekintetében.
A zavar csak egy másodpercig tartott, Gábor nem
is vette észre. Csak Catherine.
– Bellay Nándor! – szorította meg a lány kezét az
Ôrnagy, és az ülôgarnitúra felé intett. – Foglaljon he-
lyet! Sajnálom, hogy ilyen szomorú pillanatban kell
megismerkednünk. Egy barátunk hirtelen meghalt.
Miközben ezeket mondta, folyamatosan a Follá-
nyi-szemeket nézte. „Butaság! Ezer és ezer ember-
nek van ilyen világoskék szeme. Azért, mert sok év-
tizeddel ezelôtt dolgom volt egy fickóval, akinek épp
ilyen tekintete volt? Véletlen... Persze, hogy vélet-
len... Ugyanakkor elég sok itt a véletlen... Megérke-
zik a lány, és egy napon belül találkozik Koltaival,
Pókkal, Szmolnyikkal, Herczeggel... véletlenül... Vé-
letlenül Gáborba botlik, mert véletlenül pont a kerí-
tésem elôtt robban le a kocsija, és véletlenül itt ül
135
nálam, az érkezése utáni második napon... véletle-
nül... És nyilvánvalóan az is véletlen, hogy Koltai
éppen most került a vonat alá... Nem túl sok ez a vé-
letlen?”
– Szép ház – állapította meg a lány, miután leült.
– Ugyan, szerény kis hajléka egy öregembernek –
sütötte le a szemét szerényen az Ôrnagy.
A lány körülnézett. Mintha hirtelenjében kihûlt
volna a szoba, megborzongott.
„Hát itt laksz, Bellay! – járatta végig a szemét a
tárgyakon jól leplezett viszolygással. A fal mellett
széles, olcsó dívány, egy vitrin mögött kopott porce-
lánfigurák, az öreg szekrény tetején kitömött fácán,
a falon molyrágta szarvasfej, az agancsok közt pók-
háló lengedez, s mindenütt áporodott vénségszag. –
Hm... Így él ma százak gyilkosa...”
Minden eddiginél jobban tombolt benne a
gyûlölet. Hajmeresztô egyértelmûséggel érezte, hogy
be kell teljesítenie a küldetését.
– Na és a szülei? – huppant le az Ôrnagy is a lány-
nyal szembe. – Mikor mentek el Magyarországról?
– Anyám ötvenhatban – mondta a lány. – Apám
francia.
– Persze, persze! – bólogatott az Ôrnagy. – Hiszen
a neve is...! És? Merre élnek Franciaországban?
– Párizsban – felelte a lány.
Az Ôrnagy tudta, hogy Follányi vidéken lakott, a
Loire mellett. És fiúunokája van. Legalábbis az in-
formációk szerint. Nem, nem ez az egész gyanakvás
fölösleges!
Gábor tartott tôle, hogy az amúgy is felszínes cse-
vegés lassan mesterkélt udvariaskodássá silányul,
ezért közbevetette magát.
– De hát mondd már el, hogy történt szegény
Koltaival ez a szörnyûség?
136
Az Ôrnagy az unokájára pillantott.
– Borzalmas... Borzalmas... Megint sokat ivott...
– De mégis! – makacskodott a fiú. – Egyszerûen
leheveredett a sínekre?
– Mégse az ifjú hölgy elôtt, Gábor! – dorgálta meg
finoman a fiút az Ôrnagy. – Hisz nem tudja szegény,
hogy kirôl van szó. Vagy... Találkozott az állomásfô-
nök úrral esetleg?
Az Ôrnagy összeráncolta a szemöldökét. Emléke-
zett rá, hogy Koltai mesélt a találkozásokról az állo-
máson és Szmolnyik üzletében.
– Nem tudom – ingatta a fejét Catherine. – Talán...
Az állomáson. Mikor megérkeztem, váltottam né-
hány szót egy vasutas egyenruhát viselô idôsebb
úrral...
– Éjszaka elütötte a vonat – mondta az Ôrnagy, és
a lány világoskék szemébe nézett. Ha bármi köze
van ehhez az ügyhöz, most el kell, hogy árulja ma-
gát. Egy Bellay Nándort nem lehet megtéveszteni.
– Rettenetes – mondta a lány, és a szempillája
sem rebbent. Pedig szinte fuldoklott a levegôtlen he-
lyiségben. Kivágyott a kertbe, a szabadba, minél
messzebb ettôl a vén gazembertôl. Bent a házban
minden olyan avult és régies volt, s mindenbôl áradt
a gonosz múlt. Az Ôrnagynak is valahogy avas szaga
volt. Nem a mosdatlanság, nem is az öregség szaga
volt ez. Talán a bûné? A bûnnek volt ilyen kellemet-
len bûze?
A lány felsô ajka fölött verejtékcseppek csillogtak.
Félt, hogy ha még sokáig tart ez az ismerkedésnek
nevezett vallatósdi, egy mozdulattal vagy egy rossz
félmondattal elárulja magát. Hasztalan iparkodunk
eltitkolni, hogy mit érzünk igazából, végül csak jön
egy pillanat, amikor lehullik rólunk az álarc, és min-
den kiderül.
137
 A lány igyekezett elnézni az idôs férfi mellett,
mintha a falon függô ôsrégi képek kötnék le a fi-
gyelmét. Valójában azonban semmi másra nem tu-
dott gondolni, mint az elôtte ülô vénember közelgô
végzetére. „Ott ágálnak mögötted azoknak az árnyai,
akiknek a halála a lelkeden szárad, Bellay. Mind
igazságért könyörög. Revansot akarnak, addig nem
nyughatnak. Hatvanöt éve ôk buktak el. Az életben
maradókhoz képest mindenki vesztes, aki meghalt.
De hamarosan a kezükbe kaparintanak. És akkor
ôk gyôznek majd le téged, Bellay. Odaát csak vesztes
lehetsz, vén csirkefogó!”
Gábor a legjobbkor csapta össze a tenyerét.
– Ha megbocsátotok, felszaladok átöltözni –
mondta, majd a lányhoz fordult. – Hozhatok neked
is egy kardigánt?
– Köszönöm – bólintott a lány. – Kint megvárlak a
kertben, nem szeretnék zavarni ezekben a nehéz pil-
lanatokban. Úgy látom, elállt az esô.
Az Ôrnagy szabadkozott ugyan, de csak amolyan
erôtlenül, hogy még véletlenül se lehessen komolyan
venni.
Az elsô pillanattól kezdve élt a gyanúperrel, hogy
a lány simulékony modora csupán színjáték, de ön-
maga elôtt is szégyenletesnek érezte volna, ha téved.
Színpadias meghajlással hátralépett.
– Tudja – mondta, és hangja rejtélyessé mélyült,
mint aki titkot árul el –, be kell vallanom, eleinte tele
voltam elôítélettel önnel szemben. Pirulok, de még
az is felötlött bennem, hogy nôi fondorlattal elôre ki-
nézte magának Gábort. Ezennel megkövetem, Cat-
herine, mert most, hogy személyesen is találkozunk,
minden korábbi feltételezésemet sutba kell vágnom.
Egy végtelenül kedves, nyílt és ôszinte ifjú hölgyet is-
merhettem meg önben. Jó példa ez arra, hogy az
138
ember mérhetetlen gôgjében hajlamos elhinni: té-
vedhetetlen.
Ezeket az utolsó szavakat különös nyomatékkal
ejtette ki, miközben le nem vette a szemét Cathyról.
– Remélem, hamarosan újra találkozunk! – intett
a kezével búcsúzóul. – Ha megengedi, most intéz-
ném a temetést. Tudja, szegény barátom egyedül élt,
rám marad tehát ez a nehéz feladat.
A lány megértôn biccentett, és kisétált a lugasba.
A lombok között bágyadtan terpeszkedett az esô
utáni derengés.
– A kertjében vagyok, nagyapa – suttogta olyan hal-
kan, hogy saját maga se hallotta. – Az ô kertjében...
Mert neki kertje van... Nem egy szûk szobában élte le
az életét, mint te... Nem egy tolószékbe nyomorítva...
A virágait ápolgatva lubickolta végig azokat az évtize-
deket, amelyeket te a mozgó katéteredhez kötve kín-
lódtál át! Igen, ô, Bellay Nándor... Jó ismerôsünk...
Hát persze, hogy emlékszel rá! Hát lehet azt elfelej-
teni? Hol bujkálnak még zsidók? Melyik pincében?
Hányan? Nyisd ki az ocsmány askenáz pofád,
Krisztusgyilkos, mert kiherélnek a fiúk!
Catherine észre sem vette, milyen zihálva veszi a
levegôt. A képek! A víziók! Csak azoktól szabadul-
hatna egyszer! A látvány, amit vak nagyapja elbeszé-
lésébôl felfestett a lány fantáziája! Néha már-már úgy
érezte, vele esett meg minden. Ôt rugdosta Szmol-
nyik és Pók. Vele itatott sós vizet Herczeg, amikor a
szomjhalál küszöbén volt. Az ô szemét vágta ki Kol-
tai egy konyhakéssel...
Fentrôl, az emeleti szobából leszûrôdött Gábor
vidám dalolása. A lány homályos irigységet érzett a
fiú fesztelensége miatt. Valahogy lehangolta a sors
igazságtalansága. Neki a Follányi családban soha,
egyetlen felhôtlen perc se jutott.
139
 Volt azonban, ami ennél is felkavaróbb volt Cathy
számára. Nem lehetett nem észrevennie, hogy a fiú
egyre többet jelent számára. Látni vágyta, érinteni
kívánta, úgy érezte, minden percet vele akar tölteni.
S ez az ismeretlen érzés riadót pengetett tépett ide-
gei húrjain. Önmaga elôtt nem tagadhatta le, hogy
fontosabb lett számára a fiú közelsége, mint hogy a
bosszú jól felkészített angyalaként olyan hidegvérrel
öljön, mintha csak egy televíziókészüléket kapcsolna
ki. Mégsem tudott lelkiismeretfurdalás nélkül sze-
retni. Úgy érezte, hogy ha Gáborral van, átveri, sôt
megcsalja a saját nagyapját. Félt, hogy a szerelem,
mint egy fúró, belehatol az életébe és szétrepeszti.
Megrázkódott.
– Nevetséges! – súgta magának. – Bennem nin-
csenek érzelmek. Sohasem voltak és sohasem lesz-
nek!
Lehajtotta a fejét. Szenvedett, mint a megbéklyó-
zott vadállat. De csak néhány pillanatig. Mert aztán
fellángolt az arca, a kertkapuhoz szökkent, és ész-
revétlenül kiosont az utcára.
– Hidegvér! – vágta magát a kocsijába. – Semmi
sem számíthat, csak a bosszú!
Indított. Tudta, hogy az eltûnésével fájdalmat
okoz majd a fiúnak. De nem érezte magát aljasnak.
Ugyan mit is kérhetne számon rajta Gábor? Cathy
korrekt volt vele. Semmit sem ígért, de azt betar-
totta.
140
XXIV.
Catherine gyomra összerándult, amikor a fogadó elé
gördült. Morvay bácsi egy padon szalonnázott a be-
járattal szemben. Lábánál horgászbot, vödör és me-
rítôháló hevert, meg egy zöld horgásztáska.
A lány leállította a motort. Nézte az öreget, aki ko-
mótosan összecsomagolta és elpakolta az elemó-
zsiáját, majd felállt, és kezében a cókmókjával elin-
dult az úton lefelé.
Pók a fogadó üvegajtajának oldalfüggönye mögül
figyelte, mi történik odakint. Hallotta, hogy megér-
kezik az Opel, de elmaradt az ajtócsapódás. Most
értetlenül bámulta, ahogy a kocsi lassan az egyre tá-
volodó öregember nyomába indult.
A portáspulthoz lépett, felemelte a telefonkagylót,
tárcsázott.
– Halló, Balaton Lovarda! – hallatszott Herczeg
monoton hangja, meg a háttérbôl valami zene-
szó.
– Itt Pók – lihegett a telefonba a portás. – Rossz-
kor, Gyula?
– Csak egy kis névnapi ünnepség... Baj van?
– Azt hiszem. Lehet, hogy igazam van. Az a szôke
lány... izé...
– Mi történt?
Pók elmesélte.
Herczeg hallgatott.
– Na? – nyögte a portás, és ingujjával megtörölte
izzadtságtól csatakos arcát. – Mit gondolsz? Ezek
ketten elintézhették a Kálmánt...!
– Hogy nézett ki az öreg... horgász? – kérdezte
Herczeg. A hangja furcsán csengett.
Pók elmondta.
141
 – Rendben van – zárta le a beszélgetést a lovar-
dás –, meg fogjuk találni. Ha végzel, gyere ide. Elôtte
elugrunk Tónival az Ôrnagyhoz. A zsarukhoz is be
kell néznünk. Nyugalom!
Azzal letette a telefont.
Pók megint megtörölte az arcát. A szája kiszá-
radt. A szíve rendetlenkedett. Nem tudott szaba-
dulni Herczeg fenyegetô határozottságától. Érezte,
hogy sok-sok év után újra szétárad tagjaiban az a
régi izgalom, amit tulajdonképpen szívesen elfelej-
tett volna, de amit sohasem tudott elfelejteni.
Eközben a kanyar után, egy elhagyott útszaka-
szon Catherine utolérte Morvay bácsit és felvette a
kocsiba.
– Nem kellett volna idejönnie! – korholta ingerül-
ten az öreget. – Mit akar? Lebuktatni?
Morvay Benedek szomorúan nézett Cathyre. „Is-
tenem, milyen gyönyörû kislány – gondolta –, és
hogy megnyomorították a lelkét! A bosszúvágy... Hát
nekem nem volna okom?...”
– Úgy érzem, felelôsséggel tartozom nagyapádnak
– jelentette ki eréllyel.
– Így van! – vetette oda ugyancsak kemény hang-
súllyal a lány. – Ha ezt Benedek bácsi helyesen érti!
– Nem, Katika – mondta lassan, tagoltan az öreg.
– Nem úgy értem, hogy egy ilyen eszeveszett ügyben
melléd állok és gyilkolok!
– Akkor, kérem, nagyon szépen kérem, hogy men-
jen vissza Pestre. Ne akadályozzon!
A lány hangja megremegett. Az öreg ezt azonnal
észrevette. Talán az elbizonytalanodás jele?
– Amikor meghallottam, mi történt Koltai Kál-
mánnal... – kezdte távolról, ám meggondolta magát,
és a lényegre tért: – Ne haragudj, Katika, de igazából
most értettem meg...
142
– Mit? – kérdezte a lány, és idegesen elnevette
magát. – Mit?
– Kérlek, utazz el még ma! Talán elhiszik, hogy
Koltai véletlenül ment a sínekre. Hogy részeg volt,
azért halt meg. De ha folytatod... Ha folytatod, akkor
megtalálnak... Ha nem a rendôrség, akkor az Ôr-
nagy... Ô biztosan nem hagy futni!
– Én nem futok – tiltakozott a lány. – Én elvég-
zem, amiért jöttem. Mert megígértem a nagyapám-
nak a halála órájában. Nincs bocsánat! És sajnálom,
hogy ezt éppen Benedek bácsinak kell magyaráz-
nom.
Catherine leállította a kocsit egy keskeny utcá-
ban. Az öreg a fejét ingatta.
– A férfiak mind a fronton voltak – emlékezett
fakó, fojtott hangon. – Húsz év fölött bevonultatták
ôket. Ki maradt idehaza? A tejfelesszájúak. Velük vé-
geztették a mocskos munkát. Ostorral terelték a zsi-
dókat. A keresztény nagyszülôk nyakába táblát
akasztottak, ha nem voltak hajlandók elhagyni a
zsidó kisunokájukat. „Zsidóbérenc vagyok!” – ez állt
a táblán. Sorra jöttek a csapások. Elôször a mun-
kájukat vesztették el a zsidótörvények miatt. Aztán
nem vásárolhattak ott, ahol a többi ember. Aztán be-
hívták ôket munkaszolgálatra. Aztán visszakerültek
a csillagos házakba. Aztán sárga csillagot kellett a
ruhájukra varrniuk. Zsidót bárki kirabolhatott,
nem számított bûnnek. Zsidót bárhol megverhettek,
nem számított bûnnek. Zsidót bárki megölhetett,
nem számított bûnnek. Sôt! Hazafias cselekedetnek
tartották! Mi meg, jó keresztények vasárnapokon
áhítatosan hallgattuk a paptól a szentbeszédet sze-
retetrôl, irgalmasságról, örök dicsôségrôl. Közben
odakint a boltokon táblák hirdették: „Zsidót nem
szolgálunk ki!” Ha egy zsidó felmerészkedett a villa-
143
mosra, lerugdosták onnan, persze csak miután elin-
dult a villamos. Egy kocsis hangosan szidta a lovát,
és mérgében büdös zsidónak nevezte. Odalépett
hozzá egy nyilas, és azt mondta neki: „Ne mondd ezt,
a ló nemes állat!” Esküszöm, így volt, a saját fülem-
mel hallottam. És a saját szememmel láttam, hogy a
földalattinál ezt írták ki egy táblára: „Kutyáknak és
zsidóknak tilos!” Embereket még nem aláztak meg
ilyen förtelmesen a történelem folyamán. A tégla-
gyárban alvó kisgyerekekre éjszaka rádöntöttek egy
hatalmas falat a nyilasok. Végül elindultak a halál-
vonatok. A marhavagonokba préselt szerencsétlene-
ket Mengeléék várták. Meztelenre vetkôztették és zu-
hanyozni küldték ôket. A zuhanyrózsákból mérges
gáz jött. Miután megfulladtak, kemencébe dobálták a
hullájukat. Egész családokat elfüstöltek.
Nagyapád összes testvérét is. Az egyik auschwitzi
magyar kápó mesélte, hogy egy lyukon kukucskálva
Vali nagynénédet látta, amint lehajol a gázkamrában
a kisfiához, és nógatja, hogy minél nagyobb levegôket
vegyen. Tudta, hogy úgy rövidebb ideig szenved majd
a kicsi. Aztán az ölébe vette a halott gyermekét, és
sírva énekelte a Smá Jiszroélt. „Örökkévaló a mi Is-
tenünk, az Örökkévaló egyetlen egy.” Az, igen, az
Örökkévaló meg az ô kiválasztott népe...
Az öreg nem tudta megállni, hogy arcát keserûn
elfintorítva fel ne kiáltson:
– Hogy történhetett meg ez a szörnyûség?
Mintha csak meghallották volna odafönt az elke-
seredett kifakadást, szétnyíltak a felhôk és teljes ra-
gyogásában elôbukkant a nap. Morvay bácsi hunyo-
rogva takarta el a szemét az erôs, hirtelen kegyet-
lenné váló fényözönben.
– Aki megúszta a deportálást, azt a nyilasok ve-
zényelték a gettó vagy a csillagos házak udvarára,
144
hogy agyonlôjék – folytatta megtörten. – A kapualjak
iszamosak voltak a vértôl. A pincékben hullák osz-
ladoztak. A gettót aláaknázták, hogy ha jön az orosz
bombázás, a zsidók biztosan meghaljanak. A nyila-
sok kis zsidó árvákat toltak maguk elôtt védôbás-
tyaként, hogy azokat szaggassák szét az orosz gép-
puskák. És ezek a kegyetlen senkiházi mocskok let-
tek volna a magasabb rendû faj? Az aljasok az utol-
só órákat is kihasználták. Budapestet már szinte
teljesen körülzárták az oroszok, de a nyilasok még
akkor is járták a pincéket, hogy gránátot dobjanak
a csonttá soványodott zsidók közé. Nem volt a Föl-
dön olyan gaztett, amit ôk el ne követtek volna. És
amikor a túlélôk visszavánszorogtak a lakásaiba?
Azokban már hûséges nyilas párttagok terpeszked-
tek a családjukkal. Amikor meglátták a zsidókat,
Hitlert szidták, hogy félmunkát végzett. Kérdezheted
persze, hogy megbûnhôdtek-e a nyilasok a háború
után? Néhányat bezártak közülük, de Rákosi kien-
gedte ôket azzal, hogy rá kell szavazniuk. Megtették
neki. Sôt, az egyik nyilasból, akit magam is ismer-
tem, komcsi vezetô lett. „Ô legalább pontosan tudja,
mit hogy kell csinálni!” – mondta róla Rákosi. Be is
vált: könyörtelen kézzel szervezte a pártot – ezúttal
a baloldalon.
Morvay bácsi a lány felé fordult.
– Azt hiszed, nem bánt, hogy a nyilasok többsége
sosem bûnhôdött meg azért, amit tett? Azt hiszed,
nem dühít, hogy ma ápolt, címeres sírhelyük van a
Nemzeti Pantheonban azoknak a hóhér keretlegé-
nyeknek, akik megkínozták és kivégezték Radnóti
Miklóst és még sok tucat munkaszolgálatost? Azt
gondolod, nem kínoz ma is a kép, amint a házak
elôtt ácsorgók gúnyosan mosolyogva figyelik, ahogy
a gettóba, a marhavagonokhoz, vagy épp a Duna felé
145
hajtják a hittársaidat? Tudom, az idô a feledésnek
dolgozik. De azt gondolod, nem háborít fel, hogy
minderrôl ma egyre kevesebben tudnak? A magyar
nyilasok rémtettei semmivel össze nem vethetôk. És
nemcsak ôk szolgálták ki a németeket. A SS-tisztek
bevallották Nürnbergben, a perükön: Magyarorszá-
gon a Gestapo példátlan mennyiségû zsidóellenes
feljelentést kapott magánszemélyektôl is. A romá-
niai zsidóság nagy része például sértetlen maradt,
mert összefogtak értük a honfitársaik. Kivéve az
akkor magyar fennhatóság alá esô Erdélyben...
Tudod, mit írt a zsidóirtás apostola, Eichmann az
emlékirataiban? Azt, hogy sehol sem volt olyan se-
gítségük, mint magyar földön. Azt írta, hogy a ma-
gyar hatóságok „tevékeny hozzáállása” és „serény-
sége” példátlan volt a németek által felügyelt euró-
pai területen. A jó öreg Eichmann szerint mind a zsi-
dók likvidálásában, mind a cigánykérdés megoldá-
sában „sehol sem tapasztalt segítséget” nyújtottak a
magyarok. „Sehol sem tapasztalt segítséget!”... Azt
hiszed, nem szorul ökölbe a kezem, ha eszembe jut,
hogy ezzel a szörnyûséggel soha nem nézett szembe
a magyar nép? Én szégyellem magam hatvanöt éve!
Én, aki zsidókat mentettem!
Catherine sóhajtott.
– A múlton nem tudunk változtatni – mondta. –
De a gyilkosok közöttünk élnek.
Az öreg a támlának döntötte a fejét.
– A háború után a németek bosszút vártak a zsi-
dóktól – dörzsölte meg a mutatóujjával a halántékát.
– Minden könyvet megszereztek Izraelrôl, mert fél-
tek a büntetéstôl. Lelkiismeretfurdalásuk volt. Én
itthon nem találkoztam olyan emberrel, aki bocsá-
natot kért volna tôlük. Talán ha valaki kiáll, és meg-
követi a népedet, most te se lennél itt. De... Mit gon-
146
dolsz, mi volna a következménye a Bellayék elleni
leszámolásnak?
A lány megvonta a vállát.
– Elmondom neked – dôlt elôre Morvay Benedek.
– Csak még inkább mélyítené a zsidók elleni gyûlö-
letet. Ezt akarod?
– Morvay bácsi csak le akar beszélni a bosszúál-
lásról...
– Édes kislányom, mi a te bosszúd a túlélôk fáj-
dalmának tengerében?
– Egyetlen hajszálnak is van árnyéka.
– Egy olyan országban, ahol sorra avatják a csend-
ôremlékmûveket? Ahol az ultraantiszemita Prohász-
ka Ottokárról iskolát neveznek el? Ahol évente meg-
emlékezést tartanak Tiszaeszláron Solymosi Eszter
emlékére, és felnôtt emberek nemcsak hogy elhi-
szik, de halálosan komolyan prédikálnak ökörsége-
ket arról, hogy a zsidók egy kislány vérét keverték az
ünnepi pászkába? Ahol köveket dobálnak be az ab-
lakon egy rabbi lakásába a pészahi vacsora idején?
A huszonegyedik században, Európa közepén? Itt
akarsz te árnyékot vetni?
– Hát jobb is, mint tétlenül bámulni az újbarnák
elôretörését, Morvay bácsi – szegte fel az állát jeges,
megvetô mozdulattal a lány. – Mindenkinek ki kell
nyitnia a száját. Némasággal, tétlenséggel nem lehet
a fasizmus ellen küzdeni. Még egyszer nem hajtanak
bennünket vágóállatokként a gázkamrákba, azt el-
hiheti.
Az öreg úgy döntött, megpróbál egy másik utat a
meggyôzésre.
– Hallottál már a megbocsátásról? – kérdezte.
– Az egy másik vallás – legyintett a lány. – Egy
olyan vallás, amelynek a gyakorlóit nem gázosítot-
ták és füstölték el a huszadik század közepén, mint
147
az én családom soha haza nem tért tagjait. Nem fôz-
tek belôlük szappant, és nem készítettek a fejbô-
rükbôl lámpaernyôt, mint tették azt az én szerette-
immel. Nem fecskendeztek állatvért az ereikbe, nem
vették ki a méhüket érzéstelenítés nélkül. Nem
adtak a szívükbe kloroforminjekciót, hogy megal-
vasszák a vérüket. Nem varrták össze a vénáikat
vadidegenek vénáival, hogy mesterségesen sziámi ik-
rekké tegyék ôket. Nem operálták ki méhükbôl a
három-négyhetes embriójukat. Nem metszették el az
ütôerüket, hogy kiderüljön, valóban öt liter vér csör-
gedezik-e egy emberben...
– Tudod, a keresztényi megbocsátás... – pislogott
kis öreg szemével Morvay bácsi, és csüggedt sóhaj-
tással folytatta volna, ha a lány közbe nem vág.
– Ahhoz nekem mi közöm? Egyáltalán hogy pél-
dálózhat ilyesmivel, Morvay bácsi? Hatvanöt éve egy-
milliárd katolikus asszisztált a zsidók kiirtásához!
A számonkérés elôl szökô nácik vatikáni útlevelet
kaptak! A katolikus egyház segítette a tömeggyil-
kosok menekülését! Úgyhogy ne jöjjön itt nekem
ezzel a sületlen „keresztényi megbocsátás” dumával!
A következô meg Jézus lesz, igaz? Most majd a krisz-
tusi szeretettel tetszik elôhozakodni, mi? Na igen, a
jézusi szeretetrôl annyit, hogy amikor annak idején
a nácik a haláltáborokban december 24-én végeztek
az aznapi elgázosítással, hazamentek, és együtt ün-
nepeltek a karácsonyfák alatt a szeretteikkel. Éne-
kelték a Mennybôl az angyalt, meg imádkoztak, és
az valahogy nem látszott rajtuk, hogy végiggyilkolták
a napot. Kifordul a gyomrom, Morvay bácsi...
– Az egykori nyilasok megöregedtek, és az is
lehet, hogy mára rég megbánták a bûneiket – düny-
nyögte rövid hallgatás után Morvay bácsi, de látható
volt, hogy szavaival nem vált ki túl nagy hatást.
148
– Máig csatakosak a náci ideológiától – közölte
magabiztosan Cathy.
– Neked elment az eszed! – csóválta a fejét az
öreg.
– A legcsekélyebb mértékben sem, Morvay bácsi –
mondta a lány. – Volt szerencsém belehallgatni a cse-
vegésükbe Szmolnyik üzletében. Ezek ma is érzé-
ketlenül röhögcsélnek az akkori tetteiken.
– Akkor sem szólhat az életed a bosszúról, Kati-
ka! – fakadt ki Morvay bácsi. – Az idônk itt a Földön
sokkal rövidebb, semhogy vállunkra vegyük mások
bosszúvágyának a terhét. Hidd el, mindenki megfi-
zet a bûneiért. Senki sem úszhatja meg bûnhôdés
nélkül. De ne képzeld magad istennek! Nem a te dol-
god az igazságtétel!
A lány most nem szólt. Áthajolt az öreg elôtt, és
kinyitotta mellette az ajtót. Az öreg lehajtotta a fejét.
– A vesztedbe rohansz... – mondta, s a szavak re-
kedt motyogásba fúltak.
– Nem baj – rándított a vállán a lány. – Nekem
nincs saját életem. Az én életem a nagyapámé. Meg
a magáé, Morvay bácsi...
– Nekem nem kell – mondta az öreg, és kikászá-
lódott a kocsiból. – Értem ne csináld! Ha arra gon-
dolok, hogy én is oka lehetek Koltai halálának... A
legszívesebben a sínekre feküdnék!
– Azt lehet – bólintott Catherine hidegen. – Ott van
hely.
Kiadta az öregnek a horgászfelszerelését.
– Nagyapád egyszer megkérdezte tôlem, megbo-
csátottam-e már a náciknak – hajolt le az ablakhoz
még utoljára az öreg. – Azt feleltem neki, hogy igen.
Mire ô közölte, hogy ô képtelen megbocsátani, és
még mindig emészti az irántuk való gyûlölet. Akkor
szomorúan azt mondtam neki, hogy ha képtelen
149
megbocsátani, akkor még mindig fogva tartják ôt
Hitlerék. „Aki bosszút melenget, maga tartja nyitva
a sebeit.” Nem értette, mirôl beszélek. Vagy nem
akarta megérteni. De te érted, ugye?
– Értem, Morvay bácsi – mondta a lány, és bein-
dította a motort. – Csak nem értek vele egyet. A meg-
bocsátás egy dolog. Az igazságszolgáltatás pedig egy
másik dolog. Egyébként pedig meggyôzôdésem, hogy
vannak megbocsáthatatlan bûnök. Minden jót,
Morvay bácsi, kellemes utazást Pestre!
Azzal gázt adott és elporzott.
Az öreg görnyedten állt. A ragyogó napsütés miatt
a szeme elé emelte a kezét.
Cathy az elsô utcán balra fordult, majd visszain-
dult a fogadóhoz. Gyanúsan csillogó pillájával sza-
porán verdesett, de így sem tudta elrejteni a ki-
buggyanni készülô könnycseppet.
XXV.
Az Ôrnagy szótlanul nyitott ajtót Herczegnek és
Szmolnyiknak. Bekísérte ôket a hûvös nappaliba, és
intett, hogy üljenek le. Nem ültek. Bellay hangtalanul
mozgatta az ajkát, mintha magában beszélne. Lát-
hatóan megviselte Koltai halála. Összefonta hátán a
karját, és sétálni kezdett, ahogy szokott. Közben le
nem vette a szemét Herczeg keskeny, ráncos arcá-
ról. Úgy nézték egymást, mintha közös titkuk volna,
s talán volt is. Szmolnyik kissé kívülállóként, de
kínos éberséggel figyelte ôket, ahogy a kivégzésre
váró halálraítélt figyelhet zárkájában távoli léptek
zajára. Most különösen aszottnak és megtörtnek
tûntek. A félelem elhasználja az embert.
150
– Póknak tehát nem volt ismerôs a horgász... –
szólalt meg hangsúly nélkül az Örnagy. – Akkor bi-
zony nemigen lehetett dolgunk vele, mert Pók arc-
memóriája kitûnô.
A vitrinhez lépett, konyakot vett elô.
– Tölthetek, urak? – fordult a másik kettô felé.
Herczeg és Szmolnyik nemet intettek. – Szóval a
horgász ott várta a padon a lányt...
– Pók szerint órákon át! – vetette közbe idegesen
Szmolnyik. Az Ôrnagy nem nézett rá. Pohárért nyúlt,
töltött a konyakból. Nem reszketett a keze. Leült az
asztalhoz.
Herczeg türelmetlen mozdulatot tett.
– Nándor, ugye nem azért nem adod ki a paran-
csot, mert az unokád odavan a lányért?
Az Ôrnagy egy hajtásra megitta a konyakot.
– Szó sincs róla – mondta aztán szenvtelenül. –
Egyszerûen elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki
ma az életünkre törjön. Csak egy ôrült tehetne ilyet,
Egy ámokfutó. És akikre mi gyanakszunk, azok
nem tûnnek ámokfutóknak.
Herczeg az ablakhoz lépett, kibámult a kertbe.
Beszélni kezdett.
– A kis Teknôs Bécsbôl azt üzente, hogy valakit
küldenek ellenünk. Másnap Kálmán, aki addig min-
dig az aluljárón ment át, a sínekre tévedt.
Megfordult, és egyenesen az Ôrnagy szemébe né-
zett.
– Biztos, hogy meg kell várni, amíg közülünk még
valakivel történik valami?
Szmolnyik feszengett.
Próbára tette idegeit az Ôrnagy kegyetlen közö-
nye. Eleinte kínjában mosolygott, de aztán virsliuj-
jaival dobolni kezdett az asztalon, s végül nem bírta
tovább szó nélkül.
151
 – Nem kellene a... a nyilvánossághoz fordulnunk?
– bökte ki sipító hangon.
Az Ôrnagy újra töltött, majd lassú mozdulattal
visszacsavarta az üvegre a kupakot.
– Mit beszélsz?
Szmolnyik szabódott, de végül kinyögte:
– Van Pesten néhány firkász haver... Meg lehetne
szellôztetni, hogy valaki idôs emberekre vadászik a
Balatonnál...
Bellay Nándor ivott, majd kézfejével letörölte a
száját. Színtelen hangon így szólt:
– Felejtsd el! Azért húztuk meg magunkat hat-
vanöt éven át, hogy most egy kislány meg egy vén
horgász miatt kijöjjünk a napfényre? Mondd, hol
is lakik az unokád, Magdika a családjával? Csak
nem abban a házban, ahonnan negyvennégyben ki-
rugdostuk a zsidókat? Egy háromgyerekes család
helyére költözött be a fiad negyvennégyben, ugye?
A családot megúsztattuk Csepel felé, neked meg
hatvanöt éve ott terpeszkednek az ivadékaid. Azt
akarod, hogy ezt is megszellôztessék? Mert elôbb-
utóbb sor kerülne rá! Szereted az unokádat? Hát a
dédunokáidat? Ugye nem akarod, hogy nyilas cse-
metékként írjanak a kis Szmolnyikokról, akik a
nagyapjuk által Dunába lôtt zsidók lakásában
élnek?
A fodrász elhalványodott. Zavarta ez a hûvös tisz-
tánlátás, nem tudta hova tenni Bellay átkozott tár-
gyilagosságát.
Különös, kérdô pillantással nézett Herczegre,
mint a gyerek, amikor nagy bajban van, s apjától vár
segítséget.
– Ne légy ilyen nyugodt, Gyula, az isten verje meg!
– szakadt ki végül belôle ellentmondást nem tûrô
erôvel. – A te fejed fölött is ott a bárd!
152
Herczeg meg se rezzent. Az Ôrnagy elôrehajolt, a
térdére könyökölt. A konyak a maradék félelmét is
feloldotta.
– Sosem lehet nyugtunk – mondta egészen hét-
köznapi hangon –, ezt mindig is tudtuk. A Gestapo
évtizedekig bujkáló vezetôjét, Barbiet nyolcvanhét-
ben fogták el és dugták rács mögé Lyonban. A
Waffen-SS tisztjét, Priebkét kilencvenhétben kapták
el és ítélték életfogytiglanra.
– De ôk tömeggyilkosok voltak! – rikácsolta Szmol-
nyik.
Az Ôrnagy elmosolyodott. Ráismert a nyilasok há-
ború utáni érvelésére. Nem szólt, tudta, hogy Szmol-
nyik a régi forgatókönyvet követi. Nem csalódott.
– Mi csak lemásoltuk a nagyüzemi terrort! – pis-
logott ki ürgeszemeivel puhán párnázott arcából a
fodrász. – Kis csavarok voltunk a gépezetben! Miért
minket baszogatnak? A zsidók senkinek sem kellet-
tek! Roosevelt és Churchill már 1942-ben tudták,
hogy Hitler utasításba adta a zsidók kiirtását. Negy-
venháromban harminchárom ország ült össze, hogy
megoldást találjanak azoknak, akiket a Gestapo sa-
nyargatott. És milyen megoldást találtak? Semmi-
lyet! Egyetlen ország sem ajánlotta fel a segítségét a
koncentrációs táborok rabjainak. Milliókat hagytak
elgázosítani. Ôket nem büntetik meg? Rájuk nem le-
selkednek suttyomban? Nekik nem jár a bosszú?
Felpattant, kivett egy poharat a vitrinbôl, lecsa-
varta a konyakosüveg tetejét, töltött, felhajtotta az
olajos sárga italt.
– Az amcsikat miért nem nyaggatják? – csapta le a
poharát az asztalra. – Szartak a tömegmészárlásra!
Már negyvennégy elején bombázhatták volna a halál-
táborokat, vagy legalább a vasútvonalakat! Ehelyett
végignézték, ahogy elfüstölnek hatmillió zsidót!
153
 – Meg még vagy ötmillió komcsit, meleget, romát,
prostit... – vetette közbe Herczeg.
– Különben is, amit tettünk, tulajdonképpen pa-
rancsra tettük – mondta ki végül a huszadik század
legközhelyesebb fasisztamagyarázatát Szmolnyik, s
ezzel sikerült kimozdítania Bellay Nándort vasár-
napi mise-nyugalmából.
– Tényleg? – kérdezte csöndesen, szinte suttogva
a robosztus öregember. – És ha azt parancsolják
neked, Tóni, hogy lôdd le az anyádat, akkor megte-
szed? Megteszed?
Szmolnyiknak nem volt válasza. Magába roskad-
tan állt az asztal mellett, és gépiesen kocogtatta kör-
meivel a poharat.
– Sohasem parancsoltak volna neki ilyet – szólalt
meg Herczeg.
– Így van, soha! – kapott újra életre Szmolnyik. –
Minek teszel fel ilyen lehetetlen kérdéseket, Ôrna-
gyom? Szálasi megmondta, hogy zsidómentes Ma-
gyarországot akar kormányozni, igaz? Hát akkor?
Mégis mit tehettünk volna?
– Azt meg lehetett volna csinálnunk anélkül is,
hogy agyongyötörjük ôket – állt fel Bellay, s ez nem
jelentett jót nála. – Befejezted a védôbeszédet magad
mellett, Tóni?
– Nem, nem fejeztem be! – feszült öklével az asz-
talnak dühödten Szmolnyik. – Fel nem foghatom,
miért mi kerülünk ilyen helyzetbe? Késôbb is voltak
verések! Miért nem a komcsikat veszik elô? Ott volt
Domonkos Miksa, a nagy gettó egyik fôzsidója, aki
önfeláldozóan védte a fajtársait. És? Mi lett a ju-
talma? A kommunista diktatúra idején koholt vád-
dal letartóztatták, és félholtra gyepálták a börtön-
ben. Ugyanez volt a másik gettófônök, a bajszos
Stöckler jussa. Hát a zsidómentôk? Ôk mindig igaz-
154
ságosan megkapták a jutalmukat? Emlékeztek a
csillaghegyi csendôrparancsnokra?
– Endre László... – bólogatott Herczeg.
– Hogy utáltam szegényt! Az életét kockáztatva
több száz magyar zsidót mentett meg a halálmene-
tektôl. Aztán a komcsik, mivel csendôr volt, elbo-
csátották és megvonták a nyugdíját. Szép kis hála,
mi? Vagy ott volt Márton Áron, az a zsidókat védô
erdélyi katolikus püspök. Ötvenegyben a románok
tizenöt év börtönre ítélték egy koncepciós perben.
Bravó! És a jó öreg Wallenberg? Jól megjutalmaz-
ták a zsidómentésért a ruszkik! És minket talál
meg a bosszú? Minket, a porszemeket? Nem azo-
kat kéne fellógatni, akik a Wallenbergeket eltették
láb alól?
Ujjai egészen elvértelenedtek, olyan erôvel szorí-
totta ökölbe a kezét. Arca rézvörös volt az indulattól,
s az Ôrnagy nemigen csodálkozott volna, ha a mell-
kasához kapva egyszer csak aléltan hátracsuklik, és
egy szélsebes szívrohammal itthagyja ezt az árnyék-
világot.
– Csillapodj, Tóni – csitította Bellay a rángó arcú
férfit.
De Szmolnyiknak beszélhetett: a fodrász homlo-
kán felduzzadtak az erek, s újabb érvek bugyboré-
koltak ki a száján.
– Minket vesznek elô, akik a háború után meg-
húztuk magunkat? Nem azokat kellene falhoz állí-
tani, akik a bûneik után is nagy mellénnyel élték az
életüket? Ott volt például Becher, Himmler ked-
vence, aki negyvenöt után a magyar zsidóktól kizsa-
rolt vagyonból virágzó nagyvállalatot alapított! Aztán
ott volt a pesti Gestapo fônöke, Trenker! Hallottá-
tok, hogy valaha is felelôsségre vonták volna? Lehet,
hogy ma is él!
155
 – Jó, mondjuk az SS-tábornokunkat, Veesenma-
yert hûvösre tették Nürnbergben – emlékeztetett
Herczeg.
– Öt évet ült le a húszból! És akik Dél-Amerikába
menekültek? Akik a zsidók kivert aranyfogaiból ál-
lítottak fel magánhadsereget az égbe magasodó kô-
falaik tornyain? Esetleg mindent meg kellett volna
bánnunk? Ki kellett volna állnunk, szétvetni az in-
günket, és felüvölteni: ide lôjetek? És akkor mi van?
Emlékezz Hössre, Auschwitz parancsnokára! Min-
dent beismert a nürnbergi perben! Bevallotta, hogy
az ô három éve alatt két és félmillió áldozatot végez-
tek ki ott gázzal, és legalább félmillióan haltak éhen
vagy pusztultak el valamilyen betegségben! Kimond-
ta a világ elôtt, hogy csak Auschwitzban 1944 nya-
rán körülbelül négyszázezer magyarországi zsidót
végeztek ki. Ôszinte megbánást tanúsított? Abszo-
lúte. És? A haláltáborban húzták fel, arccal a ba-
rakkok felé! Na, ezért érdemes volt a bûnbánat!
Az Ôrnagy merev léptekkel az ablakhoz ment. Ki-
nyitotta. Friss levegôre vágyott, Szmolnyik mono-
lógja maga volt a fullasztó lidércnyomás.
– Végeztél, Tóni? – fordult vissza a fodrászhoz.
– Mit akarsz? – halkította le a hangját ösztönösen
Szmolnyik a nyitott ablak miatt. – Talán harapjak
ciánfiolára, mint a gyáva Himmler?
– Az is egy megoldás... – jegyezte meg kurta pil-
lantást vetve Herczegre, így jelezvén, hogy most ô
akar beszélni.
Szmolnyik nem felelt. Nem bírt felelni. Nyilván-
való volt, hogy teljességgel kikészült a nagy fölindu-
lástól. Megadón hörgött, mint egy tehetetlen állat.
Ernyedten Herczegre pillantott, talán megerôsítést
várt. De tôle aztán hiába. A lovardás mozdulatlanul
ült, akár egy szörnyûséges faragott szobor. Arcvo-
156
násait mintha örök grimaszba torzította volna az
iszonyatos múlt felidézett emléke. Vagy a borús jövô
fenyegetése.
Az Ôrnagy mély levegôt vett, és azt mondta:
– Urak, ha szép röviden kellene jellemeznem az
akkori önmagunkat, akkor csak annyit mondanék:
ganék voltunk, a végletekig. Nem érdekel, hogy ti is
így gondoljátok-e, vagy sem. Ami biztos: ott voltatok
velem a Maros utcai vérengzésnél. Ott voltatok, ami-
kor a budai izraelita kórházból kirángattuk a vö-
röskeresztes menlevelet lobogtató szerencsétlene-
ket. Ott voltatok, sôt segédkeztetek összeterelni a
betegeket meg az orvosokat az udvarra. Ugye ti is
lôttetek rájuk? Szmolnyik! Herczeg! Hát abban a
csapatban nem voltatok ott, amelyik öt szûz ápoló-
nôt átvitt a Németvölgyi útra? Mit csináltatok velük,
Tóni? Te, meg Ervin ott voltatok a Lánchídnál is!
Hárompercenként kirángattatok a sorból két zsidót,
belöktétek ôket a vízbe, és hatan vettétek célba ôket,
miközben levegô után kapkodtak. Emlékszel, mit
mondtál a rendôrtisztnek, akivel csak késôbb ér-
tünk oda? Azt, hogy lelôttetek egy zsidót, mert
szökni akart. Emlékszel? Csak amíg odaértünk hoz-
zátok, vagy ötszáz lövés hallottunk! Erre ugye túlzás
volna azt mondani, hogy taknyos kölykök huligán-
kodása? Vagy hogy a parancsnak engedelmeskedte-
tek? Kapaszkodj meg, Tóni, én ismertem olyan ma-
gyar embereket, sôt rendôröket is, akik élelmet
adtak a zsidóknak, sôt segítettek nekik szökni. Nem
voltak sokan, de akadt ilyesmire példa. Te hány
csontvázzá éheztetett zsidó kisfiúnak adtál egy
darab kenyeret? Egynek sem, igaz? Kiverted volna a
kezükbôl, ha meglátod náluk.
Bellay Nándor az ablak felé fordult. A hosszúnak
tûnô délutánból már csak egy órácska maradt.
157
A kert aranyszínûvé vált, a nap haldokolva hanyat-
lott az égen.
– Idióta barmok voltunk – hallatszott az Ôrnagy
basszusa. – A szövetségesek már rég partra szálltak,
Hitler elbukta a Szovjetuniót és Afrikát, és mi még
mindig raboltunk és gyilkoltunk. Kiheréltük a ho-
mokosokat, nem engedtük összeházasodni a meddô
párokat, elvágtuk a megerôszakolt nôk torkát. Ott
rötyögtünk, amikor újra a haláltáborok felé indul-
tak a marhavagonok a zsidókkal. Aki nem fért fel,
azt vagy megúsztattuk a Margit-hídnál, vagy a get-
tóba tereltük. Az aranyaikat, a festményeiket bô-
röndökben vittük haza, igaz? Mit mondott a német
nagykövet, Veesenmayer? Azt, hogy negyvennégyben
a németek már tudták, hogy vége! És hogy csak a
lelkes magyar karhatalmi apparátusnak köszön-
hetô, hogy három hónap alatt egymillió embert si-
került likvidálni. Emlékezzetek csak, rólunk beszélt
Veesenmayer! Rólunk, akik képesek voltunk azért
fejbe lôni egy pasast, mert korábban a Népszava elô-
fizetôje volt! Mondd, Tóni, semmit sem éreztél, ami-
kor a felrobbantott hidakat láttad? Nem jutott
eszedbe, hogy mi segítettük elô az ország teljes felé-
getését, nekünk köszönhetô, hogy a visszavonuló
német hadsereg végigpusztította a Dunántúlt? Bi-
zony, urak, ott voltunk... Mi hoztuk össze a magyar
történelem legsötétebb fél évét!
Hosszú csönd ült a nappalira. Csak Szmolnyik
szipákolt nyöszörögve, fájdalomig dörzsölve enyves
szemét.
– Menjetek most – dünnyögte néhány perc múl-
tán az Ôrnagy. – A horgászegyesület elnöke, Kerekes
Jani majd megmondja, hogy hívják a horgászt, akire
Pók gyanakszik. Tartozik ennyivel; még a szövetke-
zetben könyvelt, amikor a kapcsolataimmal kimos-
158
tam egy sikkasztásgyanús ügybôl. Az sem ártana, ha
megkeresnétek a pasast, és elbeszélgetnétek vele.
Ja, és Gyula, hívd fel Teknôst Bécsben, nézzen utá-
na alaposabban Follányi rokonságának. Nem árt az
elôvigyázatosság, de én még mindig hiszem, hogy
nincs mitôl tartanunk. Este a lovardában találko-
zunk. Elôtte beugrom Boltoshoz, Kálmán azonosí-
tása miatt. Ott sem árt a porhintés, mielôtt még a
kopók szagot fognak. Na, isten áldjon benneteket!
És csak okosan, urak!
Herczeg és Szmolnyik köszönés nélkül távoztak.
Az Ôrnagy az ablak mögül nézte, ahogy kilépnek a
kertkapun.
– Ugyan miféle bosszú létezhet ilyen öreg embe-
rek ellen, akik fél lábbal már a sírban vannak? –
motyogta maga elé. Aztán elkomorodott az arca.
Tudta, hogy a bosszú: cél. Évtizedeken át dolgozhat
az emberekben, okot adhat a túlélésre. Az örmény
terroristák leszármazottai nyolcvan évvel Musza
Dagh után még török nagyköveteket mészároltak le.
S ha innen nézzük, a bosszú már nem csupán esz-
telen indulat. A bosszú: életerô!
XXVI.
Herczeg BMW-je komótosan gurult a városka fôut-
cáján. Szmolnyik megkövülten gubbasztott az anyós-
ülésen. Csak a karja mozgott. Olyan erôvel tördelte
fehér, májfoltos kezeit, hogy szinte vért facsart belô-
lük.
– Talán árulónak kellett volna lennünk? – szakadt
ki belôle. Mellette Herczeg felszisszent, de a fodrász
folytatta. – Nyilas rendôrségi összekötôként elárulni
159
a barátainkat, mint Szalai, csak hogy megakadá-
lyozzunk egy-két tömegvérengzést a gettókban? In-
kább elárulni az enyémeket, csakhogy megmentsek
néhány alsóbbrendût? Fúj, sosem tudnék többet tü-
körbe nézni!
Herczeg elôvette a mobilját, tárcsázott.
– Üdv, János, Bellay úr kíváncsi volna egy horgász
nevére – szólt a készülékbe. – Nem helyi lakos,
nyolcvan körüli, és nyilván önöknél váltott napi-,
vagy hetijegyet. Hogy mondja? Pesti az illetô? Értem.
És a neve? Morvay? Morvay Benedek?
A lovardás és a fodrász összenézett.
– Köszönöm, János, lekötelezett! – mondta Her-
czeg, és megszakította a beszélgetést.
Szmolnyik úgy érezte, mintha rettentô mélységbe
zuhanna lefelé. Szédült.
– Ki gondolta volna... – dadogta. – Morvay? A kis
Morvay? Hisz meghagytuk az életét! Mit akar ez?
– Majd megtudjuk – morogta Herczeg. Megcsör-
rent a mobilja. Pók hívta. A portás közölte, hogy látta
a nádas felé menni az öreg horgászt. Biztos, hogy az
volt, aki korábban a lánnyal randevúzott. Pók az
arcát nem látta, de az öltözékérôl és az alakjáról fel-
ismerte. Megállt a fogadó elôtt, körülményesen rá-
gyújtott, és csak aztán ment tovább. Látta, hogy oda-
bentrôl figyelik. Nem törôdött vele. Mintha szándé-
kosan fel akarta volna hívni magára a figyelmet.
Herczeg olyan öldöklô gyûlöletet érzett a „pimasz
kis áruló” iránt, hogy egészen beleszürkült, de a vég-
képp összezuhant Szmolnyik kínos vergôdését látva
nem veszthette el a fejét. Különben is, ô mindig is a
szenvtelenségérôl volt híres. Most is csak finoman
levette a gázról a lábát, üresbe tette a sebességvál-
tót, lágyan lefékezett a parti sétánynál, és elegáns
mozdulattal a tó felé biccentett.
160
Szmolnyik felkönyökölt, szemét a mutatott irány-
ba szegezte.
A sétánynak azon a részén, ahol a bokrok egé-
szen a tóig nyújtózkodtak, szikár kis ember ücsör-
gött a víz szélén. Elôtte horgászbot feküdt egy villa-
alakú ékre támasztva, az úszó mozdulatlanul csün-
gött a damilon.
Szmolnyik Herczegre nézett, és bólintott.
– Ô az!
Szembôl utolsó sugarait lövellte a késô délutáni
nap. Az öreg a parton ernyôt vont kezével a szeme
elé, úgy kémlelte a látóhatárt. Órák óta ült a szakadt
kis pokrócon, és képtelen volt másra gondolni, mint
Follányi unokájára. Még akkor sem hitt a lány ôrült
elkötelezettségében, amikor néhány hónappal az
utazása elôtt felhívta ôt telefonon kintrôl, és segítsé-
get kért. Elmondta ugyan Catherine-nak, hogy hol
találja az egykori nyilasokat, de el nem tudta kép-
zelni, hogy a lány valóban véghezviszi ôrült tervét.
Mit hitt? Talán hogy Cathy csupán jelezni akarja a
régi fasisztákat üldözô Simon Wiesenthal Központ-
nak, hogy vegye fel a legkeresettebb náci háborús
bûnösöket tartalmazó listára Bellayékat? Bár nyil-
ván a lány is tudja, hogy a Központ a legrosszabb,
F2-es kategóriába sorolja Magyarországot, ahol bár
megvannak a jogi alapok a náci háborús bûnösök
elleni eljárásokhoz, a politikai vezetés mégis elnézô
az agg gyilkosokkal szemben.
Azon sem csodálkozott volna Morvay, ha Cathy
egyszerûen feljelenti Bellayékat, és megpróbálja bí-
róság elôtt felelôsségre vonni a megvénült vadállato-
kat.
Csak a lány utazása elôtt néhány nappal sejtette
meg, hogy beérett a nagyszülôk által elültetett, s gon-
dosan ápolt halálos illatú liliom.
161
 – Mindenért fizetni kell! – mondta utolsó telefon-
beszélgetésük alkalmával Catherine. – Nem halhat-
nak meg végelgyengülésben, büntetlenül!
Morvay Benedek haragudott magára. Nem tudta
a lányt megállítani. Koltai a síneken végezte. Ezzel
minden eldôlt. Egyetlen lehetôség maradt az idôs
férfi számára. Egyetlen mód, hogy tisztán szálljon ki
ebbôl a mocskos ügybôl...
– Tengermély tiszteletem! – hallott egy reszelôs
hangot a háta mögül.
Megfordult. Herczeg állt elôtte, szálfaegyenes
alakját még megfürösztötte utolsó langyos sugarai-
ban a pihenni térô napkorong.
Furcsa bágyadtság kezdte zsibbasztani Morvay
tagjait. Visszafordult, igazított a boton.
– Jó napot! – vetette oda foghegyrôl.
A lovardás nem láthatta, hogy az öreg horgász
szeme lángol, arcizmai megfeszülnek.
– Gondolom, megismer – szólalt meg ismét Her-
czeg. – De ha nem, be is mutatkozhatom.
Amint bealkonyodott, hirtelen engedett a fülledt
meleg. Herczeget és az öreg horgászt mindjárt kö-
rülfonta a nádas mocsárszagú lehelete.
– Mit akar? – szívta meg a fogát Morvay.
– Látom, még mindig haragszik. Pedig azóta jócs-
kán eltelt az idô.
Az öreg hallgatott, Herczeg folytatta.
– Még ha leültettek volna azért, amit csináltam,
akkor is szabadlábon lennék már évek óta.
– De nem ültették le!
Herczeg alattomosan behunyta az egyik szemét,
szája sarkában cinikus mosoly bujkált. Oldalt pil-
lantott. A BMW mellett Szmolnyik állt. Úgy tûnt, ösz-
szeszedte magát, mert a tekintetébôl gyilkos el-
szántság sütött.
162
– Szeretnék magával beszélni, Morvay.
– Nincs nekem semmi beszélnivalóm maguk-
kal.
Herczeg halkan nevetett, a maga hideg és érzé-
ketlen módján.
– Tehát tudja. Tudja, hogy mind az öten itt va-
gyunk.
– Csak négyen... mint hallom... Egyébként miért
tagadnám, hogy tudok magukról? Féljenek maguk!
– Magam is idôszerûnek tartanék egy kénköves
záport, rendesen rászolgált az emberiség – himbálta
gúnyosan elôre-hátra ösztövér testét a lovardás. –
De Szodoma óta valahogy fukarul bánik ezzel a le-
hetôséggel az Úr.
Morvay szárazon csak ennyit fûzött hozzá:
– Ami késik, nem múlik...
Herczeg fájdalmasat sóhajtott, mintha a kisöreg
zord hangja a szebb jövôrôl szôtt ábrándjait zúzta
volna össze. Kevésbé barátságos stílusra váltott.
– Nézze, Morvay, ha nem ad rá módot, hogy szót
váltsunk, kénytelenek leszünk az ifjú hölggyel elcse-
vegni...
Az öreg egyenes testtartással nézte az úszót,
amint lágyan hintáztatták a koraesti szellô keltette
hullámok.
– Milyen ifjú hölggyel? – kérdezte, de Herczeg úgy
tett, mintha nem is hallotta volna a kérdést.
– Nagyon törékenynek látszik a kis Catherine
Dantès...
– Ne nevettesse ki magát, Herczeg! – csattant fel
hirtelen az öreg. – Ne fenyegetôzzön. Azok az idôk
elmúltak.
– Félreértett, Morvay. Én nem fenyegetôztem. Én
kértem.
– Elég furcsán...
163
 – Nézze el nekem! Ilyen a stílusom.
– Még mindig?
Herczeg ünnepélyesen a BMW felé mutatott.
– Parancsoljon!
Az öreg behúzta a horgot, összepakolt és az au-
tóhoz indult. Szmolnyik a csomagtartónak dôlve
várt. Arca kisimult, nyoma sem volt rajta a félórá-
val korábbi érzelmi viharnak, sôt, mintha könnyed
felszabadultság bujkált volna a vastag bôrlebernye-
gek között.
– Ejha! Micsoda díszkíséret! – mérte végig Morvay
a kába gólemként andalgó fodrászt. – Kezdem úgy
érezni magam, mint amikor a Sörház utcai nyilas-
házba vittek negyvennégyben!
– Rég volt... Tán igaz se volt! – mondta Herczeg, és
kinyitotta az ajtót Morvay Benedek elôtt.
XXVII.
Catherine megviselten érkezett a fogadóba. A recep-
ciónál kedvetlen mozdulattal nyúlt a kulcsáért.
Pókon semmi változás nem látszott. Talán egy haj-
szálnyit a tegnapinál is negédesebb volt, de ez nem
tûnt fel a lánynak.
– Valaki várja a vendéglôben – duruzsolta a ma-
lacképû férfi rejtélyesen hunyorogva.
A lány átsietett a hallal szomszédos tágas helyi-
ségbe, ahol fehér abrosszal terített asztalok sora-
koztak. Az egyiknél felfedezte Gábort. Egy pohár na-
rancslé mögött várakozott. Az italból egy csepp sem
fogyott.
– Bocs, hogy eljöttem... – lépett oda hozzá Cathy.
Komor felhô ült a fiú csalódott arcán.
164
– Máris megjöttél? – vetette fel a fejét csúfondáros
álmélkodással. – Még csak két és fél órája, hogy fel-
szívódtál a kertünkbôl!
– Haragszol? – ült le hozzá a lány.
– A hátulgombolós jó kisfiút ügyesen be lehet pa-
lizni, ahányszor csak akarjuk, igaz?
– Haragszol – nyugtázta a lány. Gyengéden nézte
Gábor arcán az enyhe pírt. Hogy semmivé foszlott
az a káprázatos magabiztosság, amivel a fiú keze-
lésbe vette az Opelt azon a sorsfordító délelôttön!
Vajon csupán mélyen gyökerezô férfiúi hiúsága, vagy
valóban a szerelem teszi ilyen kiszolgáltatottá?
Abban az életkorban, amelyben még egyenesen
gyönyörûséget jelent belenézni a tükörbe, valahogy
zavaró az ilyen nekibôszült önsajnálat. Szerelmesek-
nél persze nem meglepô az efféle látványos gyötrôdés.
– Tudod, valahogy feszültség fogott el... – igyeke-
zett magyarázatot adni a lány. – Egyszerûen el kellett
jönnöm.
– Értem – mondta békülékenyen Gábor. Nem ér-
tette. De mindegy is volt. – Szeretlek, Cathy. Ezt én
még sohasem mondtam senkinek. Talán nem is jó,
hogy mondom. Talán meg kellene játszanom ma-
gam, hogy nem is vagy olyan fontos számomra... Ma-
napság úgy szokás... De túl sokat jelentesz nekem.
És félek, hogy elveszítelek.
A lány hallgatott. Végül is számított valami ilyes-
mire. A saját zavara azonban meglepte. Korábban
mindig kordában tudta tartani az érzelmeit. Most
azonban elgyöngült, ha a fiú szemébe nézett. Harcolt
a feltörô érzésekkel, de nem tudott felülkerekedni.
Elôrehajolt, ajkával megérintette a fiú ajkát.
Abban a pillanatban vendégek érkeztek az étte-
rembe. Cathy és Gábor szétrebbentek, mintha va-
lami bûnt követtek volna el.
165
 A vendégek a helyi politikai élet ismert arcai vol-
tak. Gáborék felé biccentettek, majd helyet foglaltak
és rendeltek.
– És most? – dôlt hátra a lány, közömbösséget
erôltetve az arcára. – Mi is harapunk valamit? Far-
kaséhes vagyok!
Gábor elnevette magát. Egy ideig nézte a lányt,
aztán így szólt:
– Bûnözésre csábítasz? Egy sportember ilyenkor
már...
Mielôtt befejezhette volna, a lány intett a pincér-
nek.
– Hát jó – adta meg magát Gábor. – Két roston
sült csirkemellet kérünk szépen, görög salátával.
Cathy arca ragyogott. Boldognak érezte magát.
– Mi az esti program? – kérdezte.
A fiú szeme izgatottan csillogott.
– Repüljünk!
Cathy meghökkent.
– Tudsz repülôgépet vezetni? – kérdezte.
– Siklórepülôznénk. Kipróbáltad már?
A lány mosolyogva bólintott.
– Éjszaka a legcsodálatosabb siklani – magya-
rázta Gábor. – Nem veszélytelen, de úgy érzed oda-
fönt, mintha egy végtelen, sötét tengerben sodródnál
valamilyen langyos áramlattal.
A vendégeknek kihozták az elsô fogást. Egy ha-
talmas tálban gulyásleves gôzölgött. Cathy, látva az
ételt, fintort vágott,
– Tudod, sokat töprengtem rajta, mitôl vagytok ti
magyarok ilyen piszkosul mélabúsak – halkította le
a hangját.
– Mi magyarok? Te is magyar vagy félig-meddig!
– Én? Magyar? Nem, kösz. Nem akarok egy olyan
nemzethez tartozni, amelyik...
166
– Amelyik?
– Mindegy, hagyjuk. Szóval annak a napnak az es-
téjén, amelyiken Budapestre érkeztem, beültem egy
elegáns belvárosi étterembe. Valami rendezvény le-
hetett, mert összetolt asztaloknál vagy száz jókedvû
vendég nevetgélt meglehetôsen harsányan. Ugratták
egymást, vaskos tréfákat idéztek fel a közös múlt-
ból, alighanem érettségi találkozó lehetett, vagy ilyes-
mi. Aztán egyszer csak feltûnt néhány piros dolmá-
nyos ember hegedûvel, brácsával, nagybôgôvel, és
rázendítettek egy nótára. Megjegyeztem az elsô so-
rát: „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én...”
Gábor arca felderült.
– Nagyapám kedvenc nótája!
– Pláne! – morogta Catherine önkéntelen termé-
szetességgel, de gyorsan megeresztett egy grimaszt,
amelyet a fiú akár mosolynak is tekinthetett. – Ami
a lényeg: amint rázendítettek a muzsikusok a dalra,
mindjárt eluralkodott az étteremben a halálhangu-
lat. Az emberek képére kiült a bánat, szomorúan
meredtek maguk elé, tenyerükbe hajtották a fejü-
ket... Egy csapásra odalett a jókedv!
– Értem, mire célzol – bólintott a fiú.
– Várj – emelte fel a kezét a lány –, ezután kihoz-
tak minden vendégnek egy tányért, amiben valami-
féle vörös lötty kavargott.
– Vörös lötty?
– Úgy van. Vörös, zsíros lötty, kissé mócsingos
húscafatokkal, meg néhány viharvert krumplival.
Pont úgy festett, mint ez itt, a szomszéd asztalon.
– Gulyás! Gulyáslevest szolgáltak fel.
– Pontosan.
– És?
– Nézd, én azt hiszem, az a nemzet, amelyik ezt a
vörös löttyöt eszi, egyszerûen nem lehet boldog.
167
 Gábor elnevette magát.
– Talán igazad van – mondta. Áradt belôle a gyer-
meki ártatlanság. Cathyt jólesô érzéssel töltötte el,
hogy újra vidámnak látja a fiút. Meg is lepôdött ön-
magán. Mindeddig csak a nagyszülei léteztek szá-
mára. Most azonban, életében elôször, úgy érezte,
valaki máshoz tartozik. S ez boldoggá tette. Még
hogy a szerelem keserû, mint a halál! Feszülten fész-
kelôdött a székén: ez az éveken át visszafojtott,
nemes, nagy szenvedély egyenesen zavarba hozta.
„Milyen egyszerû! – gondolta. – Ennyi volna a bol-
dogság? Hogy valaki, aki vonz bennünket, megérinti
az arcunkat?” Egyre erôsebben zúgott benne a felis-
merés, hogy mindeddig nem a saját útját járta.
Váratlanul áthajolt az asztalon, magával sodorva a
poharakat, és – nem törôdve a vendégek csodálkozó
arckifejezésével – a szájára vonta a fiú száját, mintha
csak attól félne, elröppen a szerelem édes madara.
A szomszéd asztalnál a helyi kiskirály, amolyan
fura arcú kis gnóm, a csörömpölésre a cimborájá-
hoz hajolt:
– A Bellay unokája – súgta a fülébe. – Unalmas és
színpadias kölyök. Nézz rá: ez nem egy harcos, ez
egy here. És ezek fognak bennünket öreg korunk-
ban eltartani?!
– Felfújt kis álmenô – jegyezte meg a másik. –
A mai ifjúságot már a puszta létéért is büntetni kel-
lene.
Majd amikor Gáborék végeztek a vacsorával, és
szedelôzködni kezdtek, bájologó mosollyal integet-
tek utánuk.
– Ez ki volt? – kérdezte a hallban Catherine.
– Nagyapám ismeri. Minden péntek este itt piál a
haverjaival. Állítólag ávós tisztként villogott az ötve-
nes években. Nagy kedvvel tépkedte le fogóval az
168
úgynevezett osztályellenségek körmeit. Persze több-
nyire komoly ok nélkül. Akkoriban az ember min-
den különösebb indok nélkül Rákosi valamelyik
börtönében vagy kényszermunkatáborában talál-
hatta magát. De hát te nemigen tudhatsz errôl a
szörnyû korszakról...
– És nem bûnhôdött meg az ocsmány tetteiért?
– Ô? Ez jó! Néhány éve még polgármester is volt!
A lány a fiúra pillantott. Mondani akart valamit,
de Pók a karját lengetve kiáltott a portáspult mögül:
– Külföldi hívása van a kisasszonynak!
Catherine megrázta a fejét.
– Mondja azt, kérem, hogy nem vagyok itt!
Gábor elhûlve nézett a lányra. Cathy azonban
hangtalanul rávillantotta hófehér fogait, és olyan át-
hatón meresztette rá kék szemét, hogy a fiú szinte
kényelmetlenül érezte magát.
– Felszaladok egy kardigánért, aztán indulhatunk
– mondta a lány, és elillant.
XXVIII.
Morvay Benedeket a lovarda egyik félreesô helyisé-
gébe vezették. A préselt lemezfalakkal leválasztott
fülke inkább tûnt lovászok pihenôhelyének, mint
irodának. Középen, a farönkökre fektetett keskeny
deszkalapon zsírfoltok éktelenkedtek, a deszkalap
mellett két roskatag, lovaglónadrágokból kivágott
szarvasbôr combbelsôvel letakart pad állt.
– Csüccs! – mutatott a padra Herczeg.
Morvay a padhoz támasztotta a horgászbotját, és
leült. A szomszédos karámban tornyosuló trágyaha-
lom savanykás bûzt árasztott.
169
 – Milyen kellemes itt nálatok, Herczeg – mosolyo-
dott el a vendég. – Különösen ahhoz a patkányta-
nyához képest, ahova negyvennégyben két hétre be-
zártatok.
Valami megmozdult a falnál. Morvay odakapta a
tekintetét. Az egymáson heverô szalmazsákok mel-
lett egy hatalmas alak állt összefont karral. Morvay
a félhomály ellenére is pontosan tudta, hogy az Ôr-
nagy az.
– Csak nem?! – bólintott oda gúnyosan Morvay,
mire a robosztus árnyalak kilépett a fénybe.
Bellay krémszínû nyári kabátot, frissen vasalt
kék nadrágot és fehér nubukbôrcipôt viselt. Mintha
valamilyen kivételes alkalomra érkezett volna, és
nem a délelôtti esô dagasztotta sártengertôl ölelt lo-
vardába.
Morvay végignézett az Ôrnagyon, majd sorra a
többi agg pribéken is.
– Milyen ünnepélyesek ma az urak! – csettintett.
– Ez tényleg nekem szól? Ó, már-már megilletôdöm
saját emberi nagyságomtól!
Bellay a foglyot bámulta. Nem mozdult a gúnyos
szavakra, nem nyitotta beszédre az ajkát.
Morvay nagyot sóhajtott, aztán megragadta a hor-
gászbotját:
– Urak, a világért se rabolnám az idejüket –
mondta, és felállt. – Látom, jól vannak, egészsége-
sek, és épp oly barátságosak, mint annak idején,
amikor ripityára rúgták a vesémet. Nem tudom, szá-
mít-e a rajongásom, de biztosítom magukat a cso-
dálatomról. Ha a nácizmus bor lenne, önök egytôl
egyig feltétlenül egy speciális évjárathoz tartozná-
nak. Most pedig, ha megengedik...
– Nem illik, Morvay úr! – kondult az Ôrnagy
hangja, mint valami öblös szicíliai harang, s fony-
170
nyadt kezével hellyel kínálta az öreget. – Nem illik,
hogy csak úgy itt hagyja a vendéglátóit! Még nem is
beszélgettünk...
– Jaj, minô veszteség! – kapta a szájához a kezét
Morvay, de azért visszahuppant. Tudta, ezt a játékot
végig kell játszani, még ha számára nem is tûnik túl
kedvezônek a vége.
– Nem nyújtok kezet, mert az a gyanúm, hogy
nem fogadná el – zengte basszusán Bellay.
– Gratulálok az emberismeretéhez! – mondta
Morvay.
– Úgy látom, maga semmit sem változott. Ha jól
emlékszem, annak idején is ilyen konokul kezdte.
Aztán sikerült meggyôznünk, és ha emlékezetem
nem csal, már a második héten elárulta, hol bujkál
Follányi.
Az öreg hallgatott. Élete legnagyobb fájdalma volt,
hogy a kínzásokba beleroppanva kinyögte barátja
rejtekhelyét. Follányit végül nem kapták el, lega-
lábbis nem akkor, mert mire a megadott címre értek
a csendôrök, már továbbállt. De Morvayt egész éle-
tében nyomasztotta a vétek.
Follányi késôbb megbocsátotta Morvay gyengesé-
gét. Tudta, hogy a nyilasok kínzásait csak a legerô-
sebbek bírták árulás nélkül elviselni. Mint például
maga Follányi...
– Manapság én nem vágnék fel egy veréssel kicsi-
kart vallomással – mondta az öreg az Ôrnagynak. –
Lapítanék, mint lószar a fûben. Árulják már el, ma-
guknak mitôl ilyen baromi nagy a pofájuk?
Bellay kedvetlenül végigmérte Morvayt.
– Nézze, én nem óhajtottam ezt a találkozást
önnel. Ön jött ide, ebbe a nyugodt városkába. És
higgye el, észre se vettük volna, ha...
– Ha?
171
 – Ha nem hívja fel magára a figyelmet.
Morvay érezte a mondatok mélyén megbúvó fe-
nyegetést, a fojtottan agresszív hangsúlyokat. Nem
volt kedve többé a színjátékhoz.
– Bellay, ugyanaz a gáláns, sallangmentes fiú vagy,
mint amikor barátságos mosollyal veretted bottal a
zsidó kisiskolások talpát a Szent István körúti
nyilasházban. Csakhogy a ti idôtök lejárt. Ma már
nem ez a stílus.
– Hanem? – szólalt meg Herczeg a háttérben re-
szelôs, kemény hangon. – Az a divat, hogy az embe-
reket leütjük, és a sínekre fektetjük?
– Na, na! – horkant fel Morvay Benedek. – Csak
nem azt akarod mondani, hogy Koltai Kálmán nem
a saját lábán mászott fel a töltésre?
Az Ôrnagy elôvett a kabátja zsebébôl egy papírt,
kisimította a foltos deszkalapon.
– Most jövök a rendôrségrôl. A boncolási jegyzô-
könyv szerint Koltai Kálmán már halott volt, amikor
a sínekre került – vetett jelentôségteljes pillantást a
vendégre Bellay.
– Igen? És nekem ehhez mi közöm?
Morvay mögött megcsikordult egy csizma, mint
amikor valaki megindul az ormótlan bakancsában.
Az Ôrnagy felemelte a kezét, mire Szmolnyik visz-
szalépett a falhoz.
A vendég a fodrászra nézett, aki fenyegetôen el-
nevette magát:
– A reflex, uram! A reflex!
– Éppen azt akarjuk megtudni, hogy magának
van-e köze a gyilkossághoz? – magyarázta az Ôrnagy
Morvaynak. – Magának és... a kis Catherine-nek.
Ebben a pillanatban zaj hallatszott odakintrôl. Az
Ôrnagy Herczegre pillantott, mire a lovardás kifor-
dult a fülkébôl.
172
Bellay némán morzsolgatta a papírlapot, amit
boncolási jegyzôkönyvnek nevezett az imént, bár az
csupán egy hivatalos levél volt az önkormányzattól
adóügyben. Nem is lehetett boncolási jegyzôkönyv,
hiszen azt csak a következô napra ígérték. De a csel,
mint hatvanöt évvel korábban, kis híján most is be-
vált.
– Szóval, Morvay úr? – emelte fel tekintetét a lap-
ból az Ôrnagy, még teátrálisan ragaszkodva a magá-
záshoz. – Nem tud nekünk semmit mondani errôl a
rejtélyes bûnügyrôl?
– Nem – felelte az öreg. – És a magam részérôl, ha
megengeditek, befejezettnek tekintem a beszélgetést.
Ha folytatni kívánjátok a vallatást, jelentsetek fel a
rendôrségen.
Felállt, megfordult. Szmolnyikkal találta szemben
magát. A fodrász fémveretû nehéz díszhámot lóbált
a kezében.
– Ti megôrültetek! – nézett vissza az Ôrnagyra az
öreg. – Ezért ma tíz évet is kaphattok!
Bellay megbillentette a fejét.
– Ebbôl is láthatja, Morvay úr, hogy mi ma sem
játszunk, ha komoly dolgokról van szó. Üljön vissza,
ha jót akar!
Az öreg ismét a bôrszíjjal körözô kövér hóhérra
nézett, aztán lehuppant a padra. Kezét észrevétlenül
a nadrágzsebébe mélyesztette, s óvatosan kitapo-
gatta benne rendkívül éles pengéjû, rozsdamentes
svéd filézôkését. Egy rendes horgász el sem indul
ilyesmi nélkül...
Az ajtóban megjelent Herczeg, s még valakit ho-
zott: Pók Ervin szuszogott a jobbján.
– Á, egy újabb régi ismerôs! – hajtotta meg a fejét
megelégedéssel Morvay úr. – Mintha felszedett volna
pár kilót az évtizedek során ez a fess keretlegény!
173
 Pók nem válaszolt, de félrehúzott száján ocs-
mány-nyájas kifejezés ült.
– Csak az unokád járt itt – számolt be a lovardás
az Ôrnagynak. – Siklóernyôért jött.
– Most? – kérdezte bosszúsan Bellay. – Egyedül
volt?
– Azt hiszem. Legalábbis nem jött be vele a lovar-
dába senki. Viszont Ervinnek jó hírei vannak az ifjú
hölgyrôl.
Az Ôrnagy a hotelportáshoz fordult, s közben azt
mondta:
– Feltételezem, Morvay urat is érdekelni fogják Pók
úr információi, lévén jó ismerôsök a kisasszonnyal:
ma délután például órákig várta a fogadónál.
Az öreg felnevetett.
– Tôle féltek? Ez jó! Egy francia ismerôsöm lánya,
aki itt nyaral. Vigyázzatok vele, legalább ötven kiló,
húúú, húúú!
Pók a farzsebébe nyúlt, és fényképeket húzott elô.
– Szaglásztam kicsit a mademoiselle szobájában
– vigyorgott. – Ezeket találtam a bôröndjében. Pók
bácsi elôtt nincs rejtekhely!
– Érdekes – mondta az Ôrnagy, és intett a fejével
Herczegéknek. A lovardás és a fodrász közelebb lép-
tek. Szótlanul bámulták a képeket. Azonnal felis-
merték Follányit a tolószékben. S mellette a szôke
lányt is.
Morvay tudta, hogy a kör bezárult. Tisztában volt
vele, hogy értesítenie kell Catherine-t, különben meg-
ölik a lányt. Felugrott, megragadta a padot és Bel-
layék felé hajította, majd kiugrott az ajtón. Végigro-
hant a folyosón, feltépte az istálló ajtaját. Abban a
pillanatban megdermedt. Három nagytestû kutya
állt vele szembe, vadul acsarogva sunyták le a fejü-
ket. Az öreg mereven nézte a felajzott szörnyetege-
174
ket. Hirtelen kisimultak a ráncai, és olyan feszes lett
a bôre, mintha rögtön megpattanna.
– Jól van, srácok, értettem – mondta halkan, és
hátrálni kezdett. Semmi kedve nem volt széttépetni
magát a dögökkel. Néhány óvatos lépés után egy ha-
talmas tenyér nehezedett a vállára.
– Vége a bohóckodásnak, kis Morvay! – hallat-
szott az Ôrnagy hangja. – Kotródj vissza a hátsó szo-
bába!
Az öreg végigment a folyosón a vén nyilasok sor-
fala elôtt, majd betért a trágyaszagú helyiségbe, és
leült a padra. Bellayék követték.
– Ki ez a lány? – kérdezte az Ôrnagy, türelmét ve-
szítve.
– Féltek, mi? Hóhérlegények!
Az Ôrnagy Szmolnyikra hunyorított. A fodrász
magasba emelte a hámot és végigvágott vele Morvay
vállán. A vastag szíj felszakította az öreg ruháját és
öblös cuppantással mélyedt a húsába. Morvay fáj-
dalmasan megvonaglott, mire Szmolnyik újra rává-
gott a vállára.
Az Ôrnagy felemelte a kezét, a fodrász hátrébb lé-
pett.
– Tehát? – kérdezte. – Ki ez a lány?
Morvay lihegett a kíntól, úgy érezte, majd’ lesza-
kad a karja. De igyekezett nyugalmat erôltetni ma-
gára.
– Látom, azért így, az életetek vége felé még fel-
lángol bennetek az egészséges fasiszta! – mosolygott
lenézôn. – Nem baj, srácok, erôszakkal éltetek, erô-
szakkal fogtok megdögleni!
– Maszatolsz, kis Morvay, ahogy a horgas orrú
kedvenceid szoktak! – húzta el a száját az Ôrnagy. –
A kérdésre felelj, vagy kivágjuk a szívedet és a ku-
tyák elé vetjük!
175
 Az öreg tudta, hogy nem kerülhet ki a kínzói keze
közül élve. Hiszen ez a két ütés már akár életfogytig-
lant is jelenthet Szmolnyiknak.
– Visszataszító egy szenvedélyed van, Bellay! –
mondta Morvay gúnyosan. – Úgy tûnik, negyvennégy
óta mit sem enyhült a fájdalomokozás iránti perverz
ragaszkodásod.
Az Ôrnagy ismét jelt adott. Ezúttal Herczeg is le-
akasztott egy hurkot a falról, amellyel a prüszkölve
vágtató lovakat szokták befogni.
– Imádkozz a gyors halálért a cimboráid zagyva
keleti nyelvén! – morogta a lovardás, és Szmolnyik-
kal együtt lesújtott. Csattogtak az ütések, fel-feltör-
tek az elfojtott jajkiáltások. Az öreg karját vették
célba, aztán, mikor leesett a padról, a hátát, a vesé-
jét rúgták. Végül nekitámasztották az egyik farönk-
nek, és elégedett arccal felegyenesedtek, mint akik
jól végezték dolgukat.
Az öreg nyakassága végtelenül dühítette Bellayt,
de mindenképpen ki akarta szedni belôle, hogy ki-
csoda és mit akar a francia lány.
– Ugye nem haragszol ránk olyan nagyon, kis
Morvay? – csücsörítette a száját szomorkásan Pók a
háttérben. – Lám, ilyen kegyetlen a világ. De lassan
csak megtanulod a leckét, igaz?
Az öreg rápillantott. Szeme fenyegetô gyûlöletben
égett. Pók nyelt egyet.
– Beszélj a lányról, Morvay! – guggolt le nehézke-
sen az öreghez az Ôrnagy.
– Mit érdekel téged, ki ez a lány? – préselte ki ma-
gából Morvay a szavakat, és véres nyálát a padlóra
köpte. – Téged az érdekel, ki ölte meg Koltait! Így
van?
Az Ôrnagy felállt, és hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Csak nem te voltál, kisfiú?
176
– Mégis mit gondoltál?! – vágta rá az öreg, és el-
kínzott vigyor jelent meg a szája szélén. – Leütöttem,
a sínekre fektettem. És ha nem kaptok el, ti követ-
keztetek volna...
– Te rohadék! – szakadt ki az Ôrnagyból. – A ke-
zünk között fogsz megdögleni!
Morvay flegmán legyintett.
– Urak, el vagytok tévedve: én negyvennégy óta
pertuban vagyok a halállal. A vesémmel együtt az
életemet is szétrúgtátok a Sörház utcában.
Az egykori hóhérok szorosan körülállták Mor-
vayt. Vörös szemük úgy tüzelt az öregre, mintha
zsákmányukat lesô éjszakai fenevadak volnának
– Mit akarsz megtorolni, te ostoba? – dörögte az
Ôrnagy. – Hatvanöt évvel ezelôtti eseményeket? Meg-
éri? Megéri neked a halált?
– Srácok, mivel az életnek számomra amúgy is
csaknem vége, gondoltam, ezt a kicsit, ami még
hátra van, értelemmel töltöm meg – dugta zsebre a
kezét pimasz közömbösséggel Morvay. – Szerintem
ez érthetô. Nem? Igazából én nem értem, hogy nek-
tek mi a problémátok ezzel. Az olyan emberek, mint
ti, naponta kezdik újra az életet. Mégis mit gondol-
tatok? Hogy jár nektek az életfogytig tartó nyuga-
lom? Tisztelettel jelentem: a kezetekhez tapadt vér
nem az alvadós fajtából való! Mindent megteszünk
majd, hogy bosszút álljunk.
Pók, aki addig malmozó ujjakkal kissé kívülálló-
ként figyelte az eseményeket, most rémülten felnyö-
gött.
Égô szemekkel, ziháló mellel megmarkolt egy föl-
dön heverô patkoló kalapácsot, és ôrült módjára
méregette az öreget.
– Szóval többen vagytok... – bólintott az Ôrnagy. –
Mégis hányan? És kik?
177
 – Rengetegen – válaszolta Morvay úr, miközben a
szája szélén elôbuggyant a vér, és vékony csíkot
húzva végigcsorgott az állán és a nyakán, míg el nem
tûnt a gallérja mögött. – Azt hitted, egyedül vagyok?
Soha egy nyugodt pillanatod nem lesz, Bellay Nán-
dor, amíg csak élsz. A többiek tudni fogják, hogy te
öltél meg... Nincs három napod!
Az Ôrnagy dühösen felordított.
– Üssétek!
Herczeg és Szmolnyik ismét bevetették magukat.
Csöpögött róluk a verejték, elfúlva csapkodták a re-
megô testet. Morvay érezte, hogy lassan szervezete
minden rugója eltörik, az inak elpattannak, s a húsa
szétmállik, mint esô után a föld.
„Micsoda gyötrelem!” – gyûlt könny a szemébe a
padlóhoz szegezve, de a fájdalomnál is jobban
emésztette a gondolat, hogy ha ezek a vadállatok
markukba kaparintják Catherine-t, habozás nélkül
kioltják az életét
Utolsó erejével felvetette a fejét. Iszonyatos szú-
rást érzett a mellkasában. Úgy tûnt, mintha a ho-
mályból a halál lopózna felé, fekete árnyat vetve rá.
Az öreg a bénító kín ellenére is pontosan tudta, hogy
valamelyik törött bordája pillanatokon belül karóba
húzza a szívét. Ám a halálnak ebben a pillanatban
Pók-arca lett, és Morvay megértette, hogy a pocakos
portás jelenti a végzetét. A kétségbeesés erôt adott
az összevert öregembernek: elôrántotta zsebébôl a
filézôkést és elôreszúrt. Szmolnyik, vesztére, épp
belehajolt a szúrásba. Vörös, puffadt arca félelme-
tesen eltorzult, amint a hosszú penge áthatolt a tü-
dején, s eszelôs táncba kezdett a szétesô szövetek-
ben. Felhördült, és a földre bukott. Féregként vo-
naglott kínjában, szeme a kínlódástól egészen ki-
dülledt az üregébôl.
178
Pók eszét vesztve elbôdült. Magasba emelte a ka-
lapácsot.
– Várj, Ervin! – üvöltött rá az Ôrnagy, hogy sárga
agyarai közül csak úgy fröcsögött a fehér, sistergô
nyál. Ám a portás elôtt elsötétült a világ. Minden ere-
jét beleadva lesújtott Morvay fejére.
Az öreg koponyacsontja nagyot reccsenve besza-
kadt. Álla a mellére esett, ajka elnyílt. Pók újra lesúj-
tott. Morvay a padlóra zuhant, arccal elôre. A kövér
férfi ismét ütésre emelte a kezét.
– Elég! – dörrent rá az Ôrnagy, de Pók meg se hal-
lotta. Megint odavágott, s megint. A csapások frö-
csögô folyadékhangot adtak: a szétmorzsolt kopo-
nyacsont alatt ekkorra már teljességgel védtelen ma-
radt az agy.
Az Ôrnagy odaugrott és lefogta Pók kezét. Rövid,
hurutos lélegzet hagyta el az öreg torkát: az utolsó.
Végleg kiszenvedett, csak ujjvégeit rándította meg
még egyszer-egyszer a reflex.
Bellay zord arccal fújtatott.
– Döbbenetes, hogy nem motoztátok meg! – tá-
madt Herczegre. – Ennyire nem jöhettetek ki a gya-
korlatból, az istenit!
Lehajolt Szmolnyikhoz, feltépte az inget a mell-
kasán. A feketén tátongó seb szélén a bôr enyhén fel-
kunkorodott. A fodrász szederjes arca verejtékben
úszott. Szemmel látható volt, hogy a férfi élet és
halál határán lebeg. Alig kapott levegôt, tüdeje las-
san megtelt vérrel.
– Tüdôvérzés – állapította meg tárgyilagosan Her-
czeg, miközben megtörölte a homlokát.
– Gyorsan mentôt kell hívni! – nyüszítette Pók. –
Le kell szívni a vért, különben megfullad!
– Gondolkodj, Ervin! – figyelmeztette Pókot az
Ôrnagy fújtatva. – Idecsôdítenéd a nyilvánosságot?
179
Akkor aztán tényleg végünk! Elôvesznek bennünket,
és rács mögött tölthetjük életünk hátralévô ré-
szét.
Csend támadt. Az istállóban a lovak is abbahagy-
ták a prüszkölést. Minden néma volt, minden ha-
lottnak látszott. Csak Szmolnyik hörgött, ô is egyre
halkabban, szája szélén egy dió nagyságú vérvörös
léghólyaggal, mely kocsonyásan remegett, míg szét
nem pukkant.
Hirtelen muzsika csendült fel valahonnan, halálra
dermesztve a meggyötört arcú gyilkosokat. Édeskés,
szívbemarkoló melódia volt, sehogy sem illett a fül-
kében uralkodó barbár állapotokhoz.
Herczeg mobilja zenélt. A lovardás elôvette.
– Igen? – szólt bele. – Igen. Értem. Köszönöm.
Eltette a telefont. A társaira nézett.
– Teknôs volt Bécsbôl. Follányi átvert minket. Az
unokáját nem Danielnek hívták, egy l-lel, hanem
Danielle-nek. Két l-lel és e betûvel a végén. Follányi-
nak lányunokája van.
Pók a mellkasához kapott. Szorítást érzett, sza-
porán masszírozni kezdte a szívét. Az Ôrnagy le-
hunyta a szemét, úgy mondta:
– Gyula, mostantól új világ jön. Élve daráljuk le a
kis ribancot. Elôször is elmentek és kidobjátok
Ervinnel a szemetet. A kis áruló az aszfalton landol.
Tónit... Tónit örökre el kell tüntetnünk. Tudod, hol.
A feleségének majd azt mondjuk, hogy évek óta sze-
retôje volt Pesten, biztosan hozzá szökött. Két hó-
napig sírni fog utána, aztán új csôdör után néz. Hisz
ismeritek. Ezt a helyet itt majd én összetakarítom.
Ha egy órán belül végeztek, még itt találtok. Ha nem,
akkor kora reggel beszéljünk telefonon. Ami a leg-
fontosabb: holnap elkapjuk a lányt. Menjetek. Nehéz
napunk lesz.
180
XXIX.
Catherine rendkívül bájos volt állvédôs sisakban,
vízálló overállban, bakanccsal a lábán. Ahogy ugrani
készült, nôiességét átitatta az energia.
– Mit szólsz? – kérdezte Gábor, miután az utolsó
karabinert is felcsatolta a földön heverô siklóer-
nyôkre. – Milyen a kilátás?
A lány ámultan gyönyörködött a Csobánc-hegy te-
tejérôl nyíló panorámában. A felhôtlen égrôl jófor-
mán nappali fényt sugárzott a hold, s a néptelen,
mozdulatlan táj határán visszatükrözte ragyogását
a tó vize. Cathy most rejtelmesnek és ijesztônek lát-
ta a Balatont.
– Az ott a szigligeti vár – mutatott elôre a fiú,
aztán körbeforgott. – Arra van Tapolca. Ott a Tiha-
nyi-félsziget, az pedig Badacsony, abból az irányból
gyalogoltunk fel ide.
– Hát ezzel a várral mi történt? – bökött a lány a
közelükben szürkéllô romokra. A négy sarokbástya,
a lôrésekkel ellátott, zömök ôrtorony, az áttört tám-
pillérekkel megtámasztott, ólomrácsos ablakokkal
szabdalt falsík rég az enyészeté volt.
– Erôs várként tündökölt valamikor a csobánci,
büszke lehetett rá a király és a nép – mesélte Gábor.
– A török csapatok egyetlen alkalommal merték
megostromolni, de bevenni nem tudták. A császári
csapatok is hiába igyekeztek meghódítani a kuruc
háborúk során. Aztán a Rákóczi szabadságharc le-
verése után ezt a várat is lerombolták a császáriak,
robbantásokkal.
– A szokásos bús magyar történet... – sóhajtott a
lány.
Gábor másra terelte a szót. Enyhe bizalmatlan-
sággal végigmérte a lányt.
181
 – Azt mondtad, siklottál már.
A lány bólintott.
– Akkor tehát nem lesz semmi baj, ugye?
– Nem hiszem – húzta mosolyra a száját Cathy.
Gábor sötét szeme fölragyogott. Felidézte a lány
hajának virágillatát, ajkán érezte ajka melegét, de-
rekán ölelô karjainak remegését. S acélkarmokkal
mart a szívébe a gondolat, hogy hamarosan el kell
búcsúznia tôle, hiszen Cathy visszautazik Párizsba.
Bár titkon nem tartotta kizártnak, hogy kövesse a
lányt. Az igazi szerelem bizonyára az, amelynél az
ember a nô elsô megpillantásakor már érzi, hogy
imádja és meg tudna érte halni, vagy bárhová utá-
namenni!
– Indulhatunk? – fordult a fiú felé Cathy. Gábort
a hold szembôl világította meg, a sárga fényben ki-
rajzolódott markáns arcéle.
– Indulhatunk! – felelte, és a lányhoz lépett, hogy
megcsókolja. A két száj összetapadt. Cathy csókjuk
közben a fiút nézte, aztán behunyta a szemét, és egé-
szen belefeledkezett a forróságba, ami Gábor ajkai
közül áradt. „Talán ez a legjobb dolog az életben...”
– gondolta. Finoman szétváltak.
– Ennyit megkockáztathattam még akkor is, ha a
vége esetleg újra egy gyomorszájon vágás lesz – ne-
vetett a fiú, és az ernyôkhöz hajolt. Segített Cathy-
nak a hevederbe ülni, aztán ô is bebújt a magáéba.
Amikor elkészültek, hátralépve felhúzták a kupolát.
– Oké – vett mély levegôt Gábor. – Ha jön egy na-
gyobb befúvás, mehetünk. A cél: sima leszállás a
parton, a nádas mellett, a parkban, ahol a kocsit
hagytuk. A légjárás többnyire Bakony felôli, ám az itt
uralkodó lejtôszélre figyelni kell. Ez azt jelenti...
Nem tudta befejezni. Ebben a pillanatban ugyanis
a lány nekiszaladt, szilaj mozdulattal elrugaszko-
182
dott a zsibbadt rögökrôl, és eltûnt a meredély szé-
lén.
Néhány pillanat kellett hozzá, mire a leforrázva
álló fiú ráeszmélt, hogy a lány vakmerôn a szaka-
dékba vetette magát. Gábort a gutaütés kerülgette,
nem fukarkodott a káromkodásokkal. Nekirugasz-
kodott, s már épp ugrott volna a semmibe, amikor
a lány megjelent a horizonton, és csilingelôn kacagva
integetett. Magasra repítette egy alulról érkezô meleg
levegôoszlop. Gábor eltátotta a száját. Csak a leg-
profibbak tudják ilyen tökéletesen kihasználni a
még mindig meleg, nedves föld emelô légáramlatait!
Közben a fiú fölött leomlott a kupola. Gábor nem
várt az újabb befúvásra: felhúzta az ernyôt, bedôlt,
majd futni kezdett. A szél hat-nyolc lépés után fino-
man elemelte a földrôl, de vigyáznia kellett, hogy a
szakadék fölé érve nehogy véletlenül lesüllyedjen és
leszállóba kelljen mennie.
Cathy látta, hogy a fiú ugrik, majd ráfekszik egy
levegôhullámra és siklani kezd. Megnyugodott.
Végre átadhatta magát a kísértetiesen hangtalan re-
pülésnek. A messzeségben nagy barna hegyek sora-
koztak, közöttük sötéten, álomba merülten terült el
a városka. Csupán egyetlen házból szûrôdött ki vi-
lágosság, alighanem a kocsma lehetett az. Sárga ab-
lakai lidércfényként derengtek a messzeségben.
A lány alatt terebélyes fák szaladtak el, majd ki-
sebb és nagyobb családi házak. Végül kiért a Bala-
ton fölé, amelyen vitorlások ringatóztak egészen ap-
róknak tûnve, mintha gyermekek papírcsónakjai
volnának.
„Bárcsak megállíthatnám az idôt!” – vágyakozott
a lány, és hátrapillantott. Gábor ott keringett a kö-
zelében, lesve minden mozdulatát. Lentrôl olyannak
tûnhettek Cathyék a homlokukra erôsített bányász-
183
lámpa miatt, mintha reszketô csillagok volnának a
fekete égen. Ha lenéztek, furcsán szabdalt, hosszú
fénycsíkokat vetettek a szélesen hömpölygô hullá-
mokra. A lányt elragadtatta a repülés varázslatos
szépsége. A szárnyak könnyed suhanása felüdítette,
a légáramlatok szakadatlan sutyorgása pedig izga-
lomba hozta.
„Vajon mirôl mesélnek a suttogó szelek? – kér-
dezte magában. – Talán arról, hogy a szerelem az
egyetlen lehetôségem a boldogságra?...”
Szegény Cathy... Mit tudta ô, hogy a boldogság
megfoghatatlan és megtarthatatlan pillanat! Jön és
elszáll, mint ô a siklórepülôvel. S bizony nem sza-
bad kínlódva vágyódni az elmúlt örömök után,
hanem újra és újra meg kell teremteni a boldogsá-
got. Ezt persze csak akkor tudhatta volna meg, ha
megérheti azt a magas kort, amit a nagyapjának ki-
mért a sors.
Catherine megpillantotta a parkot övezô zöld fák
koszorúit, melyek áthatolhatatlan falként húzódtak
végig a parton.
Szép lassan hagyta elkopni a magasságot, míg föl-
det nem ért a fák közti tisztáson. Egy perc múlva
Gábor is megérkezett.
– Egyszerû lejtôzésrôl volt szó, nem? – nézett
szemrehányón a lányra. Cathy válaszképpen lecsa-
tolta magáról az ernyôt, magához húzta a fiút és félig
nyílt ajakkal ráborult a szájára. Most felszakadt a
gát, szertefoszlott az éveken át kiépített tiltás, ami
minden meleg emberi szó és érzelem elôtt lezárta a
tudat kapuját.
– Ugye szeretsz? – suttogta zaklatottan Catherine,
miközben a fogaival bele-belemart a fiú ajkába. –
Mondd, hogy örökre együtt maradunk!
– Örökre! – kapott lélegzet után a fiú.
184
A fûre dôltek. A lány a fiú hajába túrt. Nyúlánk
teste úgy omlott rá, mint az éjszaka a Balatonra.
Aztán hanyatt fordult, s mellére vonta szerelme fejét.
Gáborral a szeretkezés nemcsak gyönyört ígért. Új-
jászületést is. A lány imádattal csüngött rajta, mert
a fiúnak volt ereje lerántani róla az álarcot. Lehán-
tani a kérget a szívérôl. S most Cathyt megôrjítette
a sosem érzett vágy, az ismeretlen ôserô. Úgy bújt ki
az overállból, s úgy húzta le a fiúról is a ruhát, ahogy
a fuldokló kapaszkodik egy deszkaszálba.
– Bocsáss meg! – suttogta egyre. De mintha nem
a fiúnak, hanem valaki másnak szólt volna a bocsá-
natkérés.
Félig sírva, félig nevetve hagyta, hogy a fiú végig-
szánkázzon szájával a testén, márványkeménységû
mellei között, át a köldökén, a lába közt aranyló
selymes pihékig. Nem törôdött többé a nagyapai
átokkal: aki téged meztelenül lát, meghal!
Az átok csak idegenekre vonatkozhatott. De nem
Cathy szerelmére. Így érezte a lány. Így akarta érezni.
Széttárta combjait, s magába engedte, magába
szívta a fiút, lassan, alig-alig moccanva, egy ôsi szer-
tartás papnôjeként. Majd meg-megrándulva engedte,
hogy a gyönyör betöltse és elhatalmasodjon rajta,
megfosztva a tudatosság utolsó morzsáitól...
XXX.
– Várj meg itt! – szólt Herczeg a fogvacogva pislogó
Pókhoz, és becsapta a BMW ajtaját. A csomagtartó-
hoz ment, kinyitotta. Szmolnyik csukott szemmel
hevert az egészségügyi doboz mellett. Kékes foltok
ütöttek ki az arcán: a fulladás rémisztô jelei. Ujjai
185
között vértôl ragacsos hajcsomókat lebegtetett a
szél. Úgy látszott, még élt, amikor Herczegék a cso-
magtartóba emelték, és késôbb, az utazás során tép-
te ki fejébôl a tincseket rettenetes kínjában. Szenve-
désének nagyságát mutatta, hogy a hajcsomók végén
fejbôr vöröslött...
Herczeg nyögve a vállára emelte a túlsúlyos fod-
rászt és a közeli drótkerítés felé indult vele.
– Jó munkát, Dr. Frankenstein! – szólt ki a lehú-
zott ablakon enyhén elázva Pók. A lovardás szem-
mel láthatóan belediktált némi alkoholt. Valószínû-
leg nem bízott benne, hogy józanon a hasznát veheti.
A drótkerítésen tábla hirdette: Települési Szenny-
víziszap-leürítô és Szennyvíztisztító Telep – Folyé -
kony hulladékok kezelése, kommunális és veszé-
lyes ipari szennyvizek lerakása és tisztítása,
iszaprothasztás.
Herczeg elindult a kerítés mentén, majd megállt
egy helyen, ahol hatalmas lyuk tátongott a dróton.
Átbújt a lyukon, a tisztítómû területére lépett. Az
óriásmedencék felé indult.
Éjfél volt. A kísértetek órája. Meg a gyilkosoké.
A kopár fennsík látványára, ahol Herczeg cipelte a
fodrász kihûlt testét, minden ép lelkû emberen ba-
bonával tetézett ragályos rémület lett volna úrrá.
A lovardást azonban hidegen hagyta a holdbéli táj.
Sôt, amint feltûntek elôtte az ötvenszer száz méter
nagyságú, hat méter mélységû medencék, még volt
ereje szaporázni a lépteit. Elhaladt egy kisebb gödör
mellett, amely elé azt írták egy táblára: Vágóhídi
szennyvíz.
Izgató lehetett Szmolnyik vérének a szaga: merev
testét idônként bôsz szárnycsapásokkal súrolták a
vadászni induló denevérek. Herczeg olyankor meg-
rázta magát, de ment tovább a süppedôs talajon.
186
Mintha minden mozgott volna a talpa alatt. Mintha
minden alá befolyt volna a szenny, és az egész fenn-
sík kiismerhetetlenül hullámzott volna a bûzölgô
mocsár tetején.
Végre a medencékhez ért. A hozzá legközelebb
esô óriásárok szélén levetette válláról a fodrászt. Be-
lekukkantott az ülepítôbe. A zöldesszürke mocsár
tetején vastag viaszos zsírhártya bôrzött. Felvett egy
követ, a medencébe dobta. A loccsanásra apró élôs-
ködôk áradata hömpölygött elô alulról. Egy percen
belül millió hajszálvékony féreg tekergôzött izgatot-
tan a víz színén.
Herczeg körülnézett. Szeretett volna megkapasz-
kodni valamiben, s úgy leereszteni Szmolnyikot a
fertô mélyére. Hallott már rémtörténeteket a me-
dencék beomló szélérôl... A medencékben fortyogó
szenny dögletes kigôzölgése miatt azonban egyetlen
fa sem maradt meg a környéken, csupán a föld szí-
nén kúszott néhány bokor.
Herczeg valamelyest álló helyzetbe emelte a szo-
bormerev testet, és kabátja gallérjánál fogva lassan a
pokoli bûzt árasztó mocsárba csúsztatta a fodrászt,
miközben a szabad kezével, jobb híján, egy boróka-
bokrot markolt meg. Szmolnyik már derékig merült
a mocsárban, amikor a lovardás heves fájdalmat ér-
zett a karjában. Felszisszent, elernyedt lába megro-
gyott. Elengedte a fodrászt. Megrázta a karját, hogy
kiszaladjon belôle a fájdalom. Közben a szennyvíz te-
tején a férgek alig észrevehetô hurkocskákként köze-
ledtek a fodrászhoz, hogy rácsavarodjanak az ujjaira,
és falni kezdhessék a bôrt, a húst. Néhány fekete
mérges pióca is célba vette a hájas testet.
Herczeg, az erôlködéstôl fogait csikorgatva, újra
megkapaszkodott a bokorban, másik kezével pedig
Szmolnyik gallérja felé nyúlt. S akkor ijedtében fel-
187
üvöltött: Szmolnyik szemei tágra nyitva meredtek
rá! A pupillák túlvilági lobogással üzentek a pokol
tornácáról, vádlón, fenyegetôn. A lovardás borzadva
kapta el a kezét.
A fodrász ajkai lehúzódtak véres nyálban ázó
sárga fogairól, és a szûkre tárt szájrésen át elôtûnt
a püffedt, üszkös nyelv. Az ajkak közül taszító szagú
sárga váladék csurrant ki, s mögötte gurgulázó hang
érkezett Szmolnyik torkából. Eleinte halk, távoli
hangnak tûnt, leginkább elfojtott sírásra emlékezte-
tett. Aztán egyszerre elnyújtott, velôtrázó vonyítássá
dagadt. Rémkiáltás volt ez. A fodrász a halál kapu-
jában, tompa érzékeivel még felfogta, mit mûvel vele
a régi barát. Tésztás arcán végigvonaglott az iszo-
nyat az élve elsüllyesztetés gondolatától. Egész testét
merevgörcsbe feszítve bömbölt, mintha tisztában
lett volna vele, hogy pillanatokon belül szétmarcan-
golják a nyirkos gödör alján hemzsegô mérges csú-
szómászók.
Herczeg nyelt egyet. Izzadság verte ki minden pó-
rusát. Szmolnyik élt! De most már nem hagyhatta
életben. Határozott mozdulattal megragadta a fod-
rász üstökét, és egyenesen a szemébe nézett.
– Nézd el nekem, pajtás! – mondta a régi szenvte-
len hangon, és lefelé kezdte nyomni a kövér testet a
fortyogó mocsokba.
Szmolnyik lidércarcát felismerhetetlenné torzí-
totta a rettenet, amint a lovardás jeges, szikkadt
csontkeze egyre mélyebbre süllyesztette a szennybe.
Nyakán máris fölfelé araszolt egy ujjnyi vastag pióca,
s az áll fölé érve azonnal eltûnt a keskeny szájrés-
ben. A fodrász szemei elôredülledtek, mintha ki
akarnának robbanni. Aztán visszasüppedtek göd-
rükbe, és rájuk csukódott a szemhéj. Már csak né-
hány erôtlen hörgés hagyta el Szmolnyik ajkát, s az
188
utolsó jajsikoly a távolba veszett, amint összecsapott
feje fölött az undorító lucsok
Herczeg hason feküdt. Nyitott tenyerét jó ideig
még a mocsár fölött tartotta, hátha kedve szoty-
tyanna a jóbarátnak még egyszer visszapislantania
a másvilágról. Ám a mocsár ismét teljes háborítat-
lanságba süllyedt, s mindössze egy, az óriáspocso-
lya felszínén szétpukkanó buborék jelezte, hogy az
iszapos szennyvíz kitöltötte a fodrász tüdejének azt
a csöppnyi tartományát, amit a vér még szabadon
hagyott.
Három perccel késôbb Herczeg a BMW-jében ült.
Gondosan vigyázott, hogy zaklatottságát ne mutassa
ki. De Pók még részegen is észrevette, hogy zilált a
haja. S bizony Szmolnyik szörnyû halálüvöltése is
elért hozzá.
– Minden... rendben volt? – kérdezte akadozó
nyelvvel, miközben gyászos képpel gyúrta a mellka-
sát. A szíve vonalában mintha abroncs szorította
volna össze a felsôtestét. – Csak mert... mintha hal-
lottam volna... valami...
– Mit hallottál? – fordult felé Herczeg kihívóan.
Pók összehúzta magát.
– Sem... mit – makogta.
Herczeg bólintott. Újra elôre nézett. Aztán várat-
lanul beharapta a száját, és minden elôzmény nél-
kül tiszta erôbôl rávágott a kormánykerékre. Köz-
ben felkacagott, gonoszul, hisztérikusan. Végsôkig
elcsigázott arcán a téboly jelei mutatkoztak.
Pók nem mert megszólalni. Csontjáig hatolt a ret-
tegés. Oldalról úgy nézett ki a lovardás, mint egy
szörnyû állkapoccsal felfegyverzett vadállat. Az örök-
ké higgadt Herczeg most elveszteni látszott a fejét.
Elindultak. Egyikük sem szólalt meg, míg a foga-
dóhoz nem értek.
189
 – Holnap véget ér ez a rémálom – sóhajtotta Pók.
– Hármasban eltakarítjuk a kis lotyót a föld színé-
rôl.
– Nem bízom rátok a melót – szólalt meg met-
szôen éles hangon Herczeg. – Magam veszem kézbe
a dolgot. Az a biztos. Te már a lovardába se gyere
vissza. Nem vagy abban az állapotban. Majd értesí-
tünk róla, mi lesz holnap a dolgod.
Pókot elfogta a rosszullét. Kilódult a kocsiból,
mintha épp szétmállani akarna körülötte a karosz-
széria. Hánynia kellett. Lehajolt, s hagyta, hadd tisz-
tuljon a gyomra.
Herczeg orrát megcsapta az okádékszag. Az un-
dortól grimaszba torzult az arca. A gázpedálra lé-
pett, és elhajtott.
Pók nehéz, sípoló légzéssel lépett a fogadóba. Ki-
vett a portáspult alól egy pálinkásüveget, meghúzta.
Az alkohol hatására enyhült kissé a szorítás a mell-
kasában. Kiment a mosdóba, jéghideg vizet fröcs-
költ az arcába. Majd friss inget húzott a portásfül-
kében, és olcsó kölnivel paskolta körbe az állát. A
szobakulcsokra pillantott. A lányé ott lógott a he-
lyén.
– Merre repkedsz, kismadár? – duruzsolta az or-
ra alatt, és várakozón lecsüccsent a pult mögötti
székre.
XXXI.
A szerelmesek kifulladva pihegtek a fûben. Fogták
egymás kezét, és bámulták a csillagokat. Nem be-
széltek, teljességgel csapongó gondolataikba merül-
tek. Gábor a múlton töprengett. Az eltékozolt idôn.
190
Az éveken, amiket futó kalandokra pazarolt. Cathyt
azonban a jövô foglalkoztatta. Távoli dolgokról ál-
modozott, s bár félt tôlük, nem kevésbé reményke-
dett bennük, mint minden ifjú hölgy, akit végképp
megbabonáz egy férfi.
Cathy szíve túlcsordult. Még szorosabban a fiú-
hoz bújt, arcát a vállába fúrta. Sohasem szeretett
még így. Ugyanakkor szenvedést is rejtett a varázs.
Megrémült a gondolattól, hogy ennek a helyes fiú-
nak esetleg csupán gondtalan idôtöltés a kapcsola-
tuk, röpke nyári viszony. Vajon igazán feladja érte
szabad legényéletét?
– Ki vagy te? – szólalt meg hirtelen a fiú, és Cathy
felé fordulva a vonásait fürkészte. – Ki vagy te, Ca-
therine Dantès? Valami titok van körülötted. Ér-
zem...
A lány úgy tett, mintha nagyon meg volna lepve.
– Nincs titok – válaszolta, pedig égette a vissza-
fojtott vallomás. Mennyivel könnyebb lett volna, ha
mindent elmondhat Gábornak a szorongással teli
gyermekkorról, a nyomorék nagyapa mellett töltött
évekrôl, a konok felkészülésrôl a háborúra... És per-
sze Koltai haláláról is...
De nem tudta, hogy ez a vallomás mit váltana ki
a fiúból. Nem akart túlságosan súlyos terhet rakni a
vállára. Egy olyan ember számára, akit nem érint
meg az ô fájdalma, ôrültségnek tûnhet ez az egész
bosszú. Az életben csak abban látunk igazán tisz-
tán, ami betölti a lelkünket, amit a zsigereinkben ér-
zünk, amit jól ismerünk. Akkor nemcsak fény derül
a kis titkokra, de meg is értjük az elsôre értelmez-
hetetlen összefüggéseket. Ahogy Cathy szülôhelyén,
a konyhájára kényes Loire-vidéken mondják: ha le
akarsz szokni a gyorséttermi kajáról, dolgozz nekik!
Gábor magához húzta a lányt.
191
 – Bízom benne, hogy eljön az idô, amikor a leg-
féltettebb titkaidba is beavatsz – suttogta a fülébe.
Késôbb felültek, és összeölelkezve bámulták a
Balatont, amely úgy festett a holdfényben, mint egy
hatalmas remegô emberi test.
– Soha többé nem engedlek el! – szólalt meg a fiú.
A lány megadó arccal sütötte le a szemét. Úgy
érezte, Catherine Danielle Dantès, a bosszú angyala
örökre elkárhozott. Csak Gábort látta. Gábor volt a
jövô, Gábor volt az élet.
Egy órát maradtak még így, egymáshoz bújva,
majd felnyalábolták és a hátizsákokba hajtogatták
az ernyôket. Két perc alatt a kocsihoz értek.
– Holnap el kellene utaznunk – kockáztatta meg
csendesen Cathy, fel sem emelve a szemét. Herczeg
lovardája felé tartottak, hogy visszavigyék az ernyô-
ket. Gábor vezette az Opelt.
– Ezt szeretnéd? – kérdezte a fiú.
A lány bólintott.
Gábor szóra nyitotta a száját, de bennszorult a
válasz: elôttük az úton rendôrségi kordon zárta el a
sávot. Három fiatal rendôr helyszínelt oldalt, az
árok szélén.
– Te jó ég, lehet, hogy a nagyapám már a zsaruk-
kal kerestet? – szállt ki Gábor a kocsiból. – Biztosan
halálra izgulja magát, hogy hajnalban még nem va-
gyok otthon.
Cathy követte a fiút. A rendôrök felé indultak.
– Nem kellene! – harsant a hátuk mögött.
A fiatalok megfordultak.
– Boltos úr! – ismerte föl a fôhadnagyot Gábor.
– Ohó, csak nem az én Gábor barátom vetôdött
erre éjnek évadján? – rázta meg a fiú kezét Boltos.
Régrôl ismerte Bellay unokáját, még bilizni is látta.
– Te aztán jól kicombosodtál, hallod-e!
192
– Halad az ember a korral – vigyorodott el Gábor.
Aztán a helyszínelôk felé bökött: – Mi történt?
Boltos összehúzta a szemét, miközben cigarettát
tolt a szájába.
– Valakit elgázoltak. Vagy...
– Vagy?
– Vagy már azelôtt taccsra tették, hogy kidobták
volna ide az útra.
– Micsoda?
– Valami rohadtul bûzlik nekem, és az kivétele-
sen nem a szennyvíztisztító telep! Évek óta nem volt
nagyobb bûnesetünk, most meg két nap alatt két ha-
lott! Ilyen véletlen nincs!
Boltos hirtelen elsápadt.
– Szólj a hölgynek, hogy ne menjen oda, rettene-
tes látvány! – mondta Gábornak, mert észrevette,
hogy Catherine a helyszínelôk felé tart.
– Cathy! – szakadt ki a fiúból a féltés. – Cathy, ne!
Késô volt.
Cathy a félelmetesen összetört holttest elôtt állt.
„Lidérces vége lehetett szegénynek – járt a lány fejé-
ben – a koponyája egészen összegyûrôdött, mint a
gumilabda, amelyikbôl elszökött a levegô.” A hulla
felsôteste ferde, ocsmány és alaktalan volt, mintha
prés alá dugták volna. Sebei egészen frissnek tûn-
tek, nem egészen egy órával korábban alighanem
még gyöngyözött belôlük a vér.
A rendôrorvos meg-megmozdította a hulla egy-
egy testrészét. Mellette rendôr jegyzetelt. Boltos és
Gábor egyszerre értek oda. A fiú hátrébb akarta
vonni a lányt, ám az orvos fontos bejelentése lefog-
lalta a figyelmét.
– Ezt is megölték – szögezte le az orvos. – Épp,
mint Koltait. Persze biztosat csak a boncolás után
mondhatok.
193
 – Épp, mint Koltait... – morzsolta a szavakat a
hadnagy, és az állomásfônök délután kézbe kapott
boncolási jegyzôkönyvére gondolt, amelyben a szak-
orvos egyértelmûen a gyilkosságot jelölte meg a halál
kiváltójaként. – Hogy hívják az áldozatot?
– Morvay. Morvay Benedek.
Cathy a név hallatán összerezzent. Kiszáradt a
szája, fagyos volt a keze, szeme elfátyolosodott. Egé-
szen mozdulatlanná dermedt. Csak az álla vonaglott
a visszafojtott sírástól.
Gábor pergamensárga arccal kapaszkodott belé.
– Miért jöttél ide? – kérdezte a féltés indulatával,
miközben valami azt súgta neki, Cathyt nem a lát-
vány taglózza le.
A lány hallgatott. Homlokához nyúlt. Odabent, a
koponyájában fájdalmas nyilallás törte össze a jö-
vôrôl szôtt álomképeket. Ennyi volt hát. A remény
és a boldogság gyorsan ellobbantak, mint a kurta
kanócú mécses lángja. Morvay úr tragédiája szét-
foszlatta Catherine-ben az öröm délibábját.
A lány tekintete hideg lett és elszánt. Az élet egy
szempillantás alatt újra roppant teherré vált szá-
mára. Lassú pillantással Gáborra nézett.
– Vigyél haza – mondta halkan, és szapora lép-
tekkel a kocsi irányába indult.
Boltos résnyire szûkült szemmel nézett a fiatalok
után.
„Lehet, hogy a kislány tud valamit, ami hasz-
nunkra lehet?” – töprengett, miközben nedves péppé
rágcsálta meggyújtatlan cigarettája végét. Magához
intette az egyik kopót.
– Sanyika, látod ott azt a szôke csodát? Igen, aki
épp most kászálódik be abba az Opelbe. Na, min-
dent tudni akarok róla. De csak finoman, elegán-
san!
194
Sanyika bólintott. Eközben Gáborék a Dolmányi
Fogadóhoz indultak.
– Mondj valamit, kérlek! – rimánkodott Gábor el-
keseredetten.
Cathy arca fehér volt. Úgy érezte, mintha recseg -
ne-ropogna valami a fejében. S egyre csak ugyanaz
a három szó tolult a nyelvére:
– Nincs semmi bajom.
Görcsösen rángó ajkával mosolyogni próbált. Te-
kintetébôl azonban fájdalom tükrözôdött, így még
sablonosabb, még elcsépeltebb volt az agyonismé-
telgetett három szó.
Vak félelem ereszkedett a lányra. Elveszítvén a
szerelem örömét úgy érezte magát, mint a morfi-
nista, akitôl megvonják a kábítószert. Csak egyvala-
mire tudott gondolni: meg kell torolnia Morvay
Benedek halálát.
Csakhogy az öléshez, ha nem abból él az ember,
konok elszántság szükségeltetik. Azt nem lehet csak
úgy félvállról. Kizárólag elkötelezetten. Ez az elköte-
lezettség, ez a konok elszántság azonban most hi-
ányzott Catherine-bôl. Egy nappal korábban vakon
átvágta volna bármelyik vén nyilas torkát, ám ezen
az estén minden megváltozott. Szeretni tudott, és vi-
szontszerették.
Gábor addig próbálkozott, míg végül rendkívül
agyafúrtan kicsikart némi figyelmet.
– Holnap tehát elutazunk, igaz? – kérdezte. –
Menjünk a délutáni vonattal, akkor délelôtt még
úszhatunk egyet, és bekaphatunk egy isteni somlói
galuskát a Muskátliban.
Cathy a fiúra pillantott. És most valóban ôszin-
tén elmosolyodott. Még mindig alig tudta elhinni,
hogy tényleg ilyen hallatlanul naiv ez a fiú. De hát
épp ez vonzotta benne a leginkább. Vonat! Úszás!
195
Somlói galuska! Micsoda csacskaságok... Bellay
Gábornak fogalma sincs az életrôl! Soha nem szen-
vedett, soha nem küzdött, soha nem csalódott.
Cathy beletrafált. Gábornak jelenleg valóban
egyetlen vágya volt csupán az életben: újra felhôt-
lennek látni a lány arcát. Sebesen nyargalt ereiben a
vér, remegve kereste a módot, amivel felvidíthatná a
lányt. S most, hogy felderülni látta Cathy ábrázatát,
odahajolt hozzá, lágyan megcirógatta a karját és a
nyakába csókolt.
XXXII.
A lány kiszállt a kocsiból. Hosszan nézett az autó
után, amely a végtelen sötétbe repítette kedvesét. „A
kezét se szabadna megfognom... – szorította össze
szívét a gondolat. – Nagyapa gyilkosának az uno-
kája! De hát mi közöm nekem ahhoz, ami hatvanöt
éve történt?... Úristen! Miket beszélek? Nagyapa, bo-
csáss meg! De... de hát szeretem! Miért várod el
tôlem ezt a szörnyûséget?”
És ekkor hátborzongató felismerés fogalmazódott
meg benne. Vajon egy nagyszülô, aki igazán szereti
az unokáját, a vállára rak-e ekkora terhet? Nem
éppen azon kellene ügyködnie, hogy minél boldo-
gabb és gondtalanabb legyen az unokája élete? S az
a nagyszülô, aki gyûlöletre és leszámolásra buzdítja
ivadékait, vajon nem szereti-e jobban önmagát – az
unokájánál?
Cathy elhessegetette a lidérces árnyékképeket
azzal, hogy egy nyomorékká vert és lelkileg halálra
gyötört embertôl nem szabad ésszerû gondolkodást
elvárni. Aztán attól ijedt meg, hogy ez egyáltalán
196
eszébe jutott a mindeddig feddhetetlennek, nemes-
nek és jellemesnek tartott nagyapjáról.
Besietett a hallba. A recepciós pulton ott állt ki-
készítve a szobája kulcsa. Megragadta, felszaladt a
lépcsôn. Odafent levetette a ruháit, és belépett a zu-
hanyfülkébe. Megnyitotta a csapot, a vízsugár alá
állt. Amikor végzett, törülközôért nyúlt. Ám a moz-
dulat félbe maradt. Az ajtóval szemközt, a fotelban
Pók Ervin terpeszkedett verejtékben fürdô arccal.
– Á, á, Dorothy végre ismét Kansasban – heheré-
szett a portás. – Ó, csak ne szégyenlôsködjék! Lát-
tam már így kiskegyedet, amikor tegnapelôtt tusolt.
– Az a maga baja... – mondta Catherine, és bele-
bújt a fogason lógó fürdôköpenybe. Átment a szo-
bába, és jógaülésben elhelyezkedett az ágyon.
Pók szemmel láthatóan szenvedett. A fájdalom
görcsösen feszítette a mellkasát, néha fulladva le-
vegô után kapott. A felôle áradó szeszszag már
messzirôl jelezte, hogy tisztességesen megolajozta a
gigáját.
– Zsibbadok kicsit itt-ott... – húzta vigyorra a szá-
ját, és ocsmány röhögéssel hozzátette: – De amott
azért nem!
Veséig hatoló pillantással végigmérte a lányt,
aztán ráförmedt:
– Azért ez nem rossz hír, ha valaki kurvához
megy, igaz? Hoppá, ha így elôrehajol, belátok a did-
kói közé, kiscica! De hát magácska egyáltalán nem
szégyelli magát, igaz?
– Én? Egy halott ember elôtt? Ugyan!
Pók elôredôlt a fotelben, verejtéktôl csatakos inge
lelógó mellére tapadt, zakója meg-megcsavarodott
visszataszító hurkáin.
– Micsoda dörzsölt egy spiné vagy te, Danikám! –
hördült fel. – Megetettetek minket a nagyfaterral,
197
mi? Szép kis fiúunoka! Ilyen csöcsökkel! Mondd,
igaz, amit beszélnek? Mármint hogy az a fajta le-
ányzó vagy, aki füttyszóra szétrakja a virgácsait? Hát
jó, orálisan kényeztethetsz kicsit, szerintem mege-
gyezünk.
Catherine hallgatott. Látta maga elôtt Morvay Be-
nedek bezúzott koponyáját, ahogy véresen-fonnyad-
tan hever a porban. Egyre csak azt kérdezte magá-
tól, vajon lesz-e elég lelki ereje kivégezni ezt a zsíros
pondrót itt a szobájában, akinek hatvanöt év alatt
nemcsak a teste, de a lelke is egészen elhájasodott?
– Na, mi van? – dörrent rá a hotelportás. – Meg-
némultál? Vagy hiányzik az elôjáték? Jó, akkor pet-
tingképpen mesélj az áldott jó nagypapidról! Vagy
meséljek róla én? Egy igazi ökör volt. Elmondta
neked? Elmondta, hogy ha elköpi, hol rejtôznek a
fajtájabeliek, akkor hozzá se nyúlunk? Na jó, lehet,
hogy fellógattuk volna! De az még mindig jobb, mint
nyomorékon leélni egy életet!
Újabb fájdalomhullám remegtette meg a férfit.
Arca sárga lett, mint az avas viasz. Úgy érezte, karja-
lába lassan feloldódik, akár a vízbe mártott kocka-
cukor.
– Úgy látom, nincs kedved beszélgetni – mondta
nehezen forgó nyelvvel. – Így is jó! Akkor nem ma-
radt más hátra, mint hogy befejezzük ezt a játszmát,
amelynek a jutalma: halál.
Feltápászkodott a fotelbôl, zakója zsebébe nyúlt.
Robosztus svájci bicskát húzott elô, kikattintotta a
pengéjét.
– Nagyapádat elengedtük, így kénytelen vagyok
most befejezni a piszkos munkát, amit hatvanöt éve
félbehagytunk!
Elôrelépett egyet, de abban a pillanatban kihul-
lott a bicska a kezébôl, és hegyére fordított ujjait be-
198
lemélyesztette a nyakába. Vad kegyetlenséggel kezd-
te dörzsölni a torkát: fuldoklott. Aztán elkapta a ke-
zét a nyakától, és meggörnyedt. Sebesen keringett
körülötte a világ. Panaszosan felnyögött, és kimeredt
szemmel veregette a combjait, mintha egy kegyetlen,
nyálkás állat kúszna fel a lábszárán, hogy fogait a hú-
sába vájja. Megfordult, ôrült módjára lecsapta a ki-
lincset, és kitántorgott a folyosóra. A portásfülkébe
indult, a gyógyszerért, amit roham esetén kellett be-
vennie. A lépcsô tetején azonban megtorpant. Szája
kifordult, feje lekókadt, nyaka egészen besüppedt a
vállai közé. Hirtelen kihunyt a fény a tekintetében,
szemgödre sötét üreg lett. Térdre zuhant, szétlottyadt
a teste. Egy utolsó velôtrázó üvöltéssel elôrebukott, s
magával sodorva a lépcsôkorlát egyik faragott táblá-
ját, fejjel lefelé a földszinti kôpadlóra zuhant.
Ahogy az irtózatos húshegy földet ért, mennydör-
gés rázta meg az épületet.
Cathy néhány percig még mozdulatlanul ült az
ágyán, aztán felkelt, lehajolt Pók bicskájáért, meg-
fogta egy papír zsebkendôvel és a nyitott ablakon ke-
resztül olyan messzire hajította, amilyen messzire
csak bírta. Majd becsukta az ablakot, meg a szobája
ajtaját, lekapcsolta a villanyt, és aludni tért.
„Derék dolog, Daniel!” – hallotta a nagyapja hang-
ját. Elgyötörten bámult a sötétbe. Fülére szorította a
párnát, mintha az segítene.
*
Gábor csodálkozva látta, hogy a nagyapja kocsija
még mindig a lovardánál vesztegel. Felkapta a háti-
zsákokat, bevitte a raktárhelyiségbe. Aztán benyitott
az istállóba. A folyosó végén gyenge fény pislákolt.
A fiú egyenesen odament. Megállt az ajtóban, bené-
zett. A deszkaasztal két oldalán a nagyapja és Her-
czeg ült. Gábor fürkészô pillantást vetett rájuk.
199
 – Megjött az ifiúr! – bólintott jelentôségteljesen a
lovardás, és elhessegette a cigarettájából kígyózó
kékes füstöt. – Hogy ment a siklás?
– Kellemes volt – felelte kurtán a fiú, és az Ôr-
nagyhoz fordult. – Hogyhogy még itt?
Bellay maga elé meredve, fáradt mosollyal mondta:
– Elfecsegtük az idôt Gyula bátyáddal.
– Felidéztük a régi szép idôket... – rándult meg a
lovardás szája széle.
– És újra rá kellett döbbennünk, hogy az örök if-
júság titka a rossz memória – zárta le a témát Bellay,
s az unokájára nézett. – Nincs kedved sétálni velem
egy kicsit?
– Most? – kérdezte elképedve Gábor. – Hisz mind-
járt pirkad!
– Most bizony – mondta az Ôrnagy –, mert ki tud-
ja, ugyebár, hogy nem ez a pirkadat lesz-e az utolsó
közös pirkadatunk?
Gábort mindig lelombozta, ha nagyapja az elmú-
lásra emlékeztette.
Az Ôrnagy nehézkesen felállt, és belekarolt az
unokájába.
Gábor orrát erôs fertôtlenítôszer-szag csapta
meg, mintha a nagyapja egész nap hipóval mosott
volna fel.
– Na gyere, te óriásbébi! – szorította meg szere-
tettel a fiú karját, és kifelé indult vele. – Mondd csak,
vele voltál?
– Igen – pirult el Gábor –, Catherine-nel. Fülig be-
leestem. Látszik?
Az Ôrnagy bólintott.
– Szóval szereted? Rendben. Akkor itt az ideje,
hogy megtudj valamit.
Gábor nyelt egyet. Mindig rosszat sejtett, ha a sze-
rettei túl nagy nekikészülôdéssel vágtak egy témába.
200
A terjedelmes körítés sosem jelentett jót. Így közöl-
ték vele évekkel korábban azt is, hogy az anyja ha-
lálos beteg.
– A második világháború végén...
– ...a németek oldalán harcoltál! – vágott közbe
türelmetlenül Gábor. – Tudom. És? Ha nem így tet-
tél volna, kinyírnak a rohadtak.
– Várj, ez nem ilyen egyszerû! – csitította az Ôr-
nagy. – Azokról az idôkrôl mi ketten eddig keveset
beszélgettünk...
– Az túlzás, hogy keveset – mondta alig leplezett
ingerültséggel a fiú. – Leginkább semmit!
– Most ne vitatkozzunk azon, hogy a szükséges-
nél többet, vagy kevesebbet csevegtünk a háború
utolsó hónapjairól! – emelte fel a hangját katonásan
az Ôrnagy, de rögtön el is hallgatott. Nem akarta,
hogy rossz légkörben folytatódjon ez a fontos meg-
beszélés az unokájával. – Nos, abban az idôben nem
válogattunk az eszközökben, különösen, ha zsidók-
ról volt szó...
Gábor értetlenül pislogott.
– Várj, azok a nyilasok voltak, nem?
Az Ôrnagy mély lélegzetet vett, de nem bírta foly-
tatni. Nem is kellett, mert Gábor szeme hirtelen el-
kerekedett, s látszott, hogy most eszmél rá az igaz-
ságra.
– Úristen... – suttogta. – Ugye nem?
Az Ôrnagy halkan, hidegen mondta:
– Azért nem minden nyilas volt gazember!
Gábor nem kapott levegôt. Egy világ omlott össze
benne. A nagyapja kihasználta az elképedését, és
mesélni kezdett.
– Szörnyû parancsot kaptunk. Fel kellett kutat-
nunk a zsidókat. Gyula bátyád, Szmolnyik Tóni, Pók
Ervin, Koltai Kálmán bácsi és én együtt láttunk a fel-
201
adatnak. Elkaptunk egy Follányi nevezetû pasast.
Nem volt hajlandó elárulni a zsidók rejtekhelyét.
– Megkínoztátok? – robbant ki a fiúból.
– Ezt így nem mondanám. Megpróbáltuk erôsza-
kos eszközökkel is vallomásra bírni.
– Szóval megkínoztátok. Talán meg is öltétek?
Nemcsak ôt, másokat is?
– Gábor, mai fejjel nehéz megítélni az akkori tet-
teinket.
A fiú felvetette a fejét.
– A jog szerint a népirtás bûne nem évül el!
Bellay elengedte a füle mellett az unokája dühös
mondatát. A cipôje orrán tartotta a tekintetét. Lom-
hán, darabosan lépkedett. Homokos dûlôúton sé-
táltak a szabálytalan vonalú, sötét fák között. Fent,
az égen egyre halványultak az éjszakát búcsúztató
csillagok.
– Follányi nem halt meg – mondta szenvtelen han-
gon, mintha valami süteményreceptet olvasott volna
fel. – A háború után külföldre költözött, és soha
többé nem tette a lábát magyar földre.
– Meg tudom érteni – fûzte hozzá keserûen Gábor.
– De mi közöm nekem mindehhez?
Bellay Nándor megállt.
– A lány, akit szeretsz... – sóhajtotta.
– Igen?
– Az a lány Follányi unokája.
Gábor szíve összeszorult. Az addigi homályos
szorongás most nyíltan kiteljesedett. Ez hát Cathe-
rine titka! A fiú most végre tisztán látott. Minden fel-
gyülemlett bizonytalansága, minden kínzó kétsége
egy pillanat alatt a múlt ködébe veszett. És mégis,
úgy érezte, menthetetlenül összezavarodott. A nagy-
apjára nézett, és olyan hévvel szegezte neki a kér-
dést, mintha eszméletlenségbôl tért volna magához:
202
– Bosszút akar állni rajtatok, igaz?
Az Ôrnagy lehajtotta a fejét.
– Én mondtam neked, hogy nem véletlenül rob-
bant le a kocsija a házunk elôtt. A „szerelmetek”
elôre megtervezett szerelem. Ahogy Koltai Kálmánt
is tervszerûen végezték ki.
Gábor tekintete valósággal átszúrta a nagyapja
koponyáját.
– Te megôrültél! Ôt gyanúsítod Koltai megölésé-
vel? Na jó, nekem ebbôl elég!
A fiú energikusan megindult az Opel felé.
– Gábor! – szólt utána az Ôrnagy. A fiú megtor-
pant. – Kérlek, higgy nagyapádnak! Csak azért kel-
lettél annak a lánynak, hogy a közelembe férkôz-
hessen! Hogy meg tudjon ölni!
Gábor moccanatlanul nézte az idôs férfit. Nézte,
mint aki nem ismeri ezt a zaklatott, vádaskodó em-
bert. Mint aki most döbben rá, hogy sosem is-
merte.
Hátat fordított az Ôrnagynak, és többé nem né-
zett vissza.
Bellay Nándor nyugtalanul követte szemével az
unokáját. Ôt is elveszíti a fia után? Az istálló irá-
nyába indult. Meglepetésére Herczeget a bejáratnál
találta. A lovardás savószínû szeme villámokat
szórt.
– Mi van? – kérdezte az Ôrnagy.
– Telefonáltak a fogadóból. Ervinnek vége. Szív-
roham.
Bellay és Herczeg hosszan bámulták egymást.
Ugyanaz járt a fejükben: már csak ketten vannak
életben. Az Ôrnagy a zsebébe nyúlt. Elôhúzta a ko-
romfekete félautomata Lugert, és átnyújtotta a lo-
vardásnak:
– Menj, intézd el a lányt!
203

XXXIII.
Cathy nem hitt a szemének: Gábor ott feküdt mel-
lette az ágyon, utcai ruhában, és édesdeden hortyo-
gott. Mikor lopózhatott a szobába? S hogy tudott
ilyen halkan besurranni?
A szomszédból halk zene szûrôdött át, a folyosó-
ról fojtott beszélgetés hallatszott. Az ablak behúzott
függönye mellett vékony napsugár tört a helyiségbe,
keskeny sávot vetve a padlóra és a falra.
A lány egy futó pillantással fölmérte, hogy Gábor
alighanem egészen magán kívül lehetett, amikor haj-
nalban betoppant hozzá. Még a dzsekijét se vette le,
csak leheveredett mellé. Miféle kétségbeesés ûzhette
hozzá a fiút?
Ellágyult, gyöngéden megcsókolta az arcát. Aztán
az ablakhoz lépett. A Balaton lomha hullámokkal si-
mogatta a partot. Távolabb, a tó mentén napsütötte
szôlôdombokat és virágzó gyümölcsfákkal teli hét-
végi kerteket látott. „Milyen szép lehetne ez az or-
szág – gondolta. – És milyen boldog, gazdag! Mennyi
tehetség! Mindet beletapossák a sárba! Átkozott bu-
taság...”
Egyszerre úgy érezte, valaki figyeli. Megpördült.
Gábor az ágyon ült, összefont karral, s szemét me-
reven a lányra szegezte. Tartásából, tekintetébôl sér-
tettség áradt.
– Hallottad, hogy meghalt Pók? – kérdezte
hûvösen.
– Pók? Ki az a Pók?
– Portás volt, itt, a fogadóban. Hajnalban, amikor
ideértem, még nagyban tartott a helyszínelés. Bol-
tosnak meg a többi zsarunak kemény éjszakája le-
hetett. Azt mondták, hogy ha nincs ellenünkre, ma
délután váltanának velünk pár szót.
204
– Nem úgy volt, hogy elutazunk?
– Istenem, hát egy késôbbi vonattal megyünk.
Szóval, semmit se mond neked a portás neve?
– Kellene, hogy mondjon valamit?
– Felteszem, egy nyilasvadásztól tán nem nagy
kunszt, ha már szagról felismeri az egykori fasisz-
tákat!
Cathy egy darabig szótlanul, lehorgasztott fejjel
meredt maga elé. Látszott, hogy minden erejét össze
kell szednie.
– Tehát elmondta neked... – szólalt meg végül.
– El, a kutya mindenit! – csapott dühvel a leve-
gôbe a fiú. – De jobban örültem volna, ha tôled hal-
lom elôször.
A lány nagyot sóhajtott. Most már tudta, miért
sietett hozzá hajnalban a fiú. S tudta a sértettsége
okát is. De hallgatott. Nem volt szava, nem volt ereje
beszélni.
– Szóval igaz, hogy Follányi unokája vagy... – bigy-
gyesztette le a száját Gábor.
Cathy bólintott.
– Az is igaz, hogy bosszút akartál állni a nagya-
pámon...
Cathy ismét bólintott.
– Csak azért jöttél a ház elé, azért rontottad el a
kocsit... – A fiú hangja elcsuklott. Eltakarta az arcát,
úgy folytatta: – Minden hazugság volt? A csókjaid?
Az ölelésed?
Catherine vergôdött, mint a rabul ejtett madár, de
képtelen volt megszólalni. Félt, hogy azonnal elsírná
magát. Azt pedig nem szabad. Megtiltotta a nagy-
apja.
– Nem! – rázta a fejét a fiú. – Nem, az lehetetlen!
Catherine! Mondd, kérlek...! Ugye nem volt hazug-
ság? Ugye nem?
205
 Cathyt hirtelen rosszullét fogta el. Mintha az évti-
zedeken át lelkébe csepegtetett méreg és az utóbbi
napok érzelmi hordaléka kavarodott volna fel
benne. Tüzes gombóc égette a torkát, kocsonyaként
remegett a gyomra. Sietve a fürdôszobába ment, s
belökte maga mögött az ajtót. Elôrebukott, egyene-
sen a vécé fölé, fél kezével a mosdóba kapaszkodott,
és hagyta, hadd zúduljon ki száján a méreg és a
bánat áradata.
Bent, a szobában Gábor lehajtotta a fejét. Bûntu-
data volt. Talán máshogy kellett volna Cathy tudo-
mására hoznia, hogy ismeri a Follányi-történetet.
Talán túlzás volt feltételeznie, hogy a lány csak ját-
szott vele.
Cathy megmosakodott, aztán kilépett a fürdôszo-
bából. Gábor felkelt az ágyról, odament hozzá, átö-
lelte. Könnyedén, mégis határozottan szorította ma-
gához, s szinte észrevehetetlen mozdulattal vállára
vonta a lány fejét.
– Te és a bosszú... – suttogta lassan kihunyó fel-
háborodással.
– Nem bosszú – szólalt meg halkan a lány. – Igaz-
ságszolgáltatás.
Gábor hátralépett, és a lány tekintetét kereste.
– Az nem a te dolgod, Cathy – mondta határozot-
tan.
A lánynak Morvay bácsi jutott eszébe. Ugyanezt
mondta az utolsó találkozásukkor. Hogy mások
bosszúvágyát ne vegye a nyakába.
– Nyilas volt az ôsöm? – tárta szét a karját Gábor.
– Ez az én gondom! Nem a tiéd, Cathy! Ahogy az an-
tiszemitizmus se a zsidók gondja. Ôk csak elszen-
vedik. Hagyd, hogy én küzdhessek meg a nagyapám
múltjával. Különben is, mit akarsz tôle? Nyolcvanöt
éves aggastyán!
206
A lány szeme lángot vetett.
– Follányi Imre és a többi áldozat vére Istenhez
kiált – sisteregte, s közben megfeszült a teste. – Ha
nem én, majd Isten számol el a bûnösökkel.
– Nekem a nagyapám – ingatta a fejét tehetetlenül
a fiú. – Szeretem.
– Azt lehet. De ne keresd majd a Mennyország-
ban.
– Miért? Mert csinált húszévesen egy hülyeséget?
Utána leélt hatvanöt évet tisztességben! Gondolod,
hogy igazságos volna a Pokolra jutnia?
– Teljes mértékben! Már rég ott volna a helye!
Síri csend támadt. A fiú megrendülten ereszke-
dett az ágyra. Hosszú lábait keresztbe vetette, s egé-
szen magába süppedt. Hogy oldja kissé a hangula-
tot, a tévé távirányítójához nyúlt. Bekapcsolta a ké-
szüléket. Egy pártvezérrel beszélgettek a reggeli mû-
sorban. Az ötven körüli férfi épp arról értekezett,
hogy a zsidók kezében összpontosul a pénz, amivel
a hatalmat gyakorolják és világuralomra törnek, ám
elsôdleges céljuk nem a világuralom, hanem a Szent
Magyar Föld megszerzése.
– Istenem, micsoda tyúkeszû szarhintô! – fordult
el a képernyôtôl a lány. Elhúzta a függönyt, és kiné-
zett az ablakon. – Látod, semmi sem változott hat-
vanöt év alatt. Elátkozott egy ország ez, ahol negy-
vennégyben magyarok öltek magyarokat, s lám,
egyesek most is abból kovácsolnak tôkét, hogy a
honfitársaik gyûlöletére buzdítanak... Azért kíván-
csi lennék, ki ez a mocsadék pali... Az ilyenek miatt
tartják sokan világszerte barbár népnek a magyart...
Gábor kikapcsolta a tévét, és azt mondta:
– Ô az apám.
Kint, a parkban a nap tüzes sugarai átsütöttek a
fák koronáján. A lány alig hallhatóan mormolt vala-
207
mit, talán egy fohászt, és közben elôre-hátra hintáz-
tatta a felsôtestét, mint az imádkozók a zsinagógák-
ban. Gábor mozdulatlanul nézte, ahogy kecsesen
ring a csípôje. Az ember mindig azt szereti a nôk-
ben a legjobban, ami legelôször keltette fel rajtuk a
figyelmét.
– Neked jó, hogy szenvedsz? – szólalt meg a fiú.
– Annyival szenvedek többet az átlagnál, ameny-
nyivel többet tudok a szeretteim múltjáról – hang-
zott a lány gépies válasza. – Aki nem tud, nem szen-
ved.
Gábor rosszkedvûen ült az ágyon, fejét a tenye-
rébe hajtotta. Úgy tûnt, a szobában, amelybôl zene
szólt, lehalkították a rádiót, mert mostanra már
csak messzirôl, elhalóan csengett a muzsika.
A fiú elôredôlt.
– Nézd, engem nem érdekel a korod, nem érde-
kel a foglalkozásod és nem érdekel a vallásod –
mondta lassan. – Cserébe csak egyvalamit kérek, ha
lehet: próbálj meg felejteni. Nekünk, nem zsidó fia-
taloknak, tudod mi a zsidóság? Néhány öreg nénike
meg bácsika, akik folyton Auschwitzról sápítoznak!
Hát nem lehet túllépni már ezen, bármekkora tra-
gédia volt is?
A lány megfordult, Gáborra emelte kék szemét.
A fiú ereiben megdermedt a vér.
– Ti el tudjátok felejteni Trianont? – kérdezte iz-
gatottan. – Hát ötvenhatot? Pedig egyik sem irtott ki
hatmillió embert. A felejtés: megbocsátás. És ti sem
bocsátjátok meg a tragédiátokat, igaz? A dédapám
elment az elsô világháborúba, és harcolt a hazájá-
ért. Szerzett is egy csúnya lôtt térdsebet, ami nyo-
morékká tette. Aztán a második világháborúban a
hazája felpakolta egy vonatra, amely elvitte egy len-
gyel városkába, ahol egy Mengele nevû szörnyeteg
208
csak rápillantott a roncsolt lábára, és balra intett.
Egy óra múlva már ott égett a dédapám a kremató-
rium sokemeletnyi magasságú embermáglyáján, ki-
lenc rokonával együtt. Érted? Azt az embert küldte
a hazája halálba, aki huszonöt évvel korábban az
egészségét adta a hazájáért! El lehet ezt felejteni? El
lehet felejteni a tébolyult sikolyokat, amelyekkel a
családok búcsúztak egymástól a sínpárok között, a
Halál Rámpán? El lehet felejteni az SS katonák mé-
zes-mázos hangját, ahogy a gázkamrákba terelték az
öregeket és a kisgyerekes anyákat? Szabad elfelej-
teni, hogy nem is olyan régen milliókat égettek ha-
muvá, csak mert zsidónak születtek? Mit is akarsz
te elfelejtetni voltaképpen, Gábor?
A fiút szinte agyonnyomta az ólomsúlyú múlt.
Nézte a lányt, és kereste az angyali harmóniát, amely
tegnap, a parkban szeretkezve Cathy lényébôl áradt.
Arra gondolt, hogy Hitlerék jórészt sikerrel jártak:
ha nem is tudták egytôl egyig kiirtani a zsidókat, ge-
nerációkra megnyomorították a lelküket.
– Érzem és értem, hogy haragszol a hazámra –
szólalt meg reszketô, rábeszélô hangon. – De ugyan-
úgy csak az ostobák tehetnek örök felelôssé egy
népet a hatvanöt évvel ezelôtti, zsidók elleni bûnö-
kért, mint ahogy csupán az együgyû keresztények
kárhoztatják örökké a zsidókat Jézus haláláért.
A lány mindenki mással a végsôkig vitázott volna.
De Gábort ôrült módjára szerette.
Kénytelen volt átadni magát a kikerülhetetlen töp-
rengésnek.
A nagyapja jutott eszébe.
Vajon Gábor meg tudta volna ôt gyôzni arról, hogy
a gyûlölködése a totális kudarca jele? Hogy csak
akkor gyôzhet, ha szemébe nevet a halálnak? De
vajon képes lehet-e nevetni valaki, akinek leégették
209
az egyik kézfejét, és kivágták mindkét szemét? Vagy
aki éppenséggel ma is mindennap látja az Ausch-
witzban alkarjába égetett számokat?
– Harmadik generáció vagy! – mondta Gábor,
mintha a lány gondolataiban olvasna. – Neked már
az élettel, a boldogságra való képességgel kellene bi-
zonyítanod, hogy Hitler nem gyôzött!
A fiú megmozdult, lassan felkelt az ágyról. A lány
zavarba jött, és hadarni kezdett:
– Igen, igazad van. Neked nagyapád nyilas rém-
tetteinek a nyomasztó emléke maradt örökségül.
Rám pedig az elvakult bosszúvágyat hagyták a nagy-
szüleim. Egyikünk sem kért ilyen örökséget. Tudod,
ha igazán ôszinte akarok lenni, nem elsôsorban
azért taszít ez az ország, amit negyvennégyben mû-
velt a szeretteimmel. Ugyan mit tehetnek arról a
maiak? Attól bûzlik a Kárpát-medence, amit a néped
egy része ma tesz! Újraéleszti a fasizmust, zsidózik-
cigányozik. Sokakat ma is a gyûlölet hajt ebben az
országban. Sokan ma is csak azt keresik, kiket lehet
megrágalmazni, bebörtönözni, megölni. Sokan bûn-
bakokat keresnek a rossz életükért, és elhiszik,
hogy a gyûlöleten keresztül vezet az út az Új Világba.
Gábor, itt a lelkek mintha nem alakultak volna át!
És ettôl bátran lehet bûntudata a népednek. De a
magyarok igazi tragédiája, hogy nem akarnak ta-
nulni a múltjukból. Fôleg a vezetôik nem, akik ér-
dekbôl vagy ostobaságból manipulálják ôket. Már-
pedig ez megbocsáthatatlan...
– Csitt – tette a mutatóujját Gábor a lány ajkára,
mert épp ekkor ért oda hozzá. – Engedd, hogy ma-
gammal együtt téged is megmentselek!
Cathy arcát enyhe pír öntötte el. Milyen régen
tudta már, hogy Gábor az egyetlen esélye kiszakadni
a fájdalmas múltból!
210
– Egy ideig azért eltartott, míg rájöttem... – simo-
gatta meg a lány arcát Gábor. – Meg kellett fejtenem
téged. Ma már tudom, miért menekültél a szerel-
münk elôl. Tudom, hogy tegnap délelôtt, a nagya-
pámnál tett látogatás után nem elôlem futamodtál
meg gyáván, hanem egy új érzés félelmetes ereje haj-
szolt menekülésbe. Megtanultalak, Cathy. Látlak
végre az álarc mögött. Ez fontos, máskülönben nem
bírnám ki a változékonyságodat. Hidd el, mostantól
egyre könnyebb lesz minden. Azt akarom, hogy el-
fogadd: a kétes dicsôségû múltja és a nem túl bol-
dogító jelene ellenére ez egy olyan ország, ahol azért
az emberek szemébe lehet nézni.
A lány nem engedte tovább beszélni a fiút: szájára
tapasztotta a száját, s csupa tüzes gyönyörûség lett
a teste.
– Érted megbocsátok a hazádnak... és... a nagya-
pádnak is... – suttogta, amikor szétváltak.
Gábor bólintott, s csak annyit mondott:
– A szívem körül van metélve, Cathy.
A lány elôvett egy ollót a bôröndjébôl, és a tükör
elé állva szertartásosan vágni kezdte a haját. Gábor
némán figyelte. Semmit sem kérdezett. Tudta, hogy
oka van annak, amit Cathy tesz. S elmondja majd
neki, ha akarja.
Húsz perc múlva már a part felé tartottak, kézen
fogva. A lány rövid haját kendô takarta. Az utolsó
napjuk volt a Balatonnál.
A természet, talán a magyar tengertôl búcsúzó
szerelmesek tiszteletére, szebb varázzsal tündökölt,
mint valaha. Cathy és Gábor azonban csak egy-
másra figyelt. Összekapaszkodva, elpusztíthatatlan
reménnyel haladtak egy új élet felé.
A környezô világ teljességgel megszûnt számukra,
nem vehették hát észre a mögöttük lopózó alakot.
211
Pedig Herczeg azóta, hogy kiléptek a fogadó ajtaján,
olyan céltudatosan követte ôket, ahogy a ráksejtek
sodródnak elôre a nyirokérben, hogy szerte a test-
ben szétvigyék a halált.
A szerelmesek a vízhez értek. Cathy végigpillan-
tott a parton.
– Minden, amire emlékezni érdemes, itt történt
meg velem – sóhajtotta. Szent derû áradt belôle. –
Talán tudnám szeretni ezt az országot...
Fürdôruhára vetkôztek, és a lágy hullámok közé
vetették magukat.
Ugyanezekben a pillanatokban Herczeg átlépett a
mólóról egy elektromos Sport Yachtba, beindította,
és villámgyorsan megindult vele a strand felé, szinte
szökött a parttól.
Cathy és Gábor egészen a bólyáig beúsztak. Meg-
kapaszkodtak az algától sikamlós láncban, és ösz-
szeérintették az ajkukat. Cathy úgy érezte, végleg el-
múlt róla az átok. Felkacagott, és kacéran elrúgta
magát a bólyától, mintha újra kergetôzni akarna,
akárcsak elsô igazi, szenvedélyes csókjuk elôtt.
A fiútól vagy tizenöt méterre bukkant fel a vízbôl.
Gábor nevetve kapaszkodott a bólyába.
– Azt lesheted! – kiáltotta Cathynek.
Hirtelen motorzúgás csapta meg a lány fülét. Kö-
rülnézett, s egy motorcsónakot pillantott meg úgy öt-
száz méterre tôlük. A jármû veszett sebességgel szá-
guldott feléjük, Cathyn leírhatatlan rémület lett úrrá.
– Mi a baj? – kiáltott Gábor, de abban a pillanat-
ban elakadt a szava. A jacht már olyan közel volt,
hogy tökéletesen felismerték Herczeget a kormány-
kerék mögött.
A lovardás feszes ruganyossággal a vezetôállás-
nak dôlve nézett feléjük. Arcáról gyilkos elszántság
tükrözôdött. Egyenesen Cathynek akart hajtani, ám
212
a lány az utolsó pillanatban oldalra vetette magát.
A motorcsónak mellette sistergett el.
Herczeg ötven méterrel arrébb szédítô kanyart írt
le, majd újra a lány felé fordította a csónak orrát.
Gábor azonnal megértette, mire készül a lovardás.
Vad iramban tempózni kezdett a lány felé.
– Mit csinálsz? – sikoltotta magánkívül Cathy, s
derékig kiemelkedett a hullámok közül, mint a vízi-
labdások. – A part felé ússz, te ôrült!
De Gábor egyre csak közeledett. A lány a jacht
irányába fordult és széttárta a karját, hívogatón,
mintha felkínálná magát az eszeveszett lovardásnak.
Hirtelen meleg levegô csapott az arcába: a feltámadó
a szél. Cathy egyre növekvô nyugtalansággal figyelte,
ahogy közeledik a motorcsónak. Erôsen kavargott a
Balaton, így nehéz volt kiszámítani a jacht pontos
becsapódását. Gábor a vadul szökellô habos hullá-
mok örvényében minden erejével azon igyekezett,
hogy a lány közelébe kerüljön. Nem érte el. A csó-
nak átszáguldott a két szerelmes között.
És akkor hátborzongató zaj hallatszott: kopp! ...
Cathy szívében vadul örvénylett a vér. A szája
nyitva volt, de hang nem jött ki a torkán, csak víz
buggyant elô belôle. Az a különös zaj, amit az elôbb
hallott... Az a szörnyû tompa hang... Nem lehetett
más, csak... Gábor fejének a súlyos koppanása...
Mint amikor két kemény tárgy összeütôdik... Kopp!
Herczeg le sem fékezett, úgy húzott el a hely-
színrôl.
Cathy energikus karcsapásokkal közeledett a le-
vegô után tátogó fiúhoz. Gábor az eszméletvesztés
határán küzdött a felszínen maradásért. A lány már
csak néhány méterre lehetett tôle, amikor a fiú hát-
rahanyatlott, s szeme fehérjét az ég felé fordítva süly-
lyedni kezdett. Lebukott a víz alá, de Cathy utána-
213
nyúlt, a felszínre húzta, és úszni kezdett vele a part
felé.
Odakint, a strandon éles sikoltozás és kiabálás
hallatszott. Csakhamar kisebb tömeg verôdött össze
a fák alatt. Valaki telefonálni szaladt, mások elin-
dultak a vízbe, hogy a lány segítségére lehessenek.
Öt perc múlva a fiú a parti fövenyen feküdt. Hi-
bátlan testét vacogás rázta, a vér lassan patakzott a
halántéka fölött tátongó fekete sebbôl.
Cathy némán térdelt mellette. Nehezen tért öntu-
datra. A feje fölött sápítozók lármája szúrósan rez-
gett körülötte. Messzirôl mentôautó szirénája hal-
latszott. Tudta, hogy nem maradhat itt. Nem akarta,
hogy faggassák. Hivatalosan semmi köze sem volt a
fiúhoz.
– A hozzátartozója? – kérdezgették tôle.
Egyre csak rázta a fejét. A kudarc fájdalma mar-
dosta a torkát. A szerencsétlenség, ami talán egész
életében ott ólálkodott mögötte, és amitôl alighanem
haláláig nem tud megszabadulni. S tessék, most ezt
a gyôzni született, szép és erôs fiút is magával rántja
a mélybe. „Nem, Gábort nem tehetem ki a boldog-
ság és a halál örökös versengésének!” – gondolta.
Emésztô vágyat érzett, hogy megcsókolja a fiú ép
arcfelét, de emberfeletti önuralommal elfordította a
tekintetét, és agyonkínzott ábrázattal feltápászko-
dott.
– Hova megy, kérem? – szólt utána egy kajlabaj-
szú, pufók férfi. – A rendôrség kíváncsi lesz rá, hogy
mi történt!
A lány, mintha meg se hallotta volna, ment to-
vább, lehajtott fôvel.
Herczeg eközben kikötött a mólónál, kikászáló-
dott a csónakból, kábán elvonszolta magát a kocsi-
jáig, s bezuhant a kormány mögé. Undok csömör kí-
214
nozta, arcbôre egészen összegyûrôdött a rettegéstôl.
Sejtette, hogy az Ôrnagy nem bocsátja meg a ször-
nyû hibát.
A lovardás lehúzta maga mellett az ablakot, aztán
kezébe vette a mobilját és az Ôrnagyot tárcsázta.
– Herczeg – szólt kis idô múlva a telefonba.
– Elintézted a lányt? – kérdezte rögtön az Ôrnagy.
– Lehetetlen volt. Egész éjszaka ott sündörögtek a
zsaruk a fogadóban, Ervin halála miatt.
A háttérben telefon csörgött.
– Tartsd, valaki keres a vonalason!... Halló, tes-
sék, itt Bellay! Fôorvos úr? Tiszteletem!... Micsoda?
Az unokámat?... Ez lehetetlen!... Egy motorcsónak-
kal?... Stabilizálták az állapotát?... Veszprémbe?
Igen, kérem, azonnal indulok!...
Herczeg hallotta, amint az Ôrnagy leteszi a kagy-
lót, és ismét füléhez emeli a mobilt.
– Mit tettél a gyerekkel? – kérdezte Bellay halk,
fojtott hangon, mint aki nem kap levegôt.
– Hidd el, nem rajtam múlt! – mosakodott Her-
czeg. – Egy átkozott hullám megdobott...
Az Ôrnagy mélyet sóhajtott. Nyugalmat erôltetett
magára.
– Megbeszéljük. Gyere, vigyél be a kórházba Gá-
borhoz.
A lovardás körülnézett. A partot ellepték a sétá-
lók. A tömeg a biztonságot jelentette.
– Nem jönnél inkább te ide? – próbálkozott. –
Vagy találkozzunk a borozónál!
Az Ôrnagy felhördült.
– Ennyi idô után sem ismersz, Herczegem? Hul-
lákkal nem alkuszom.
A lovardás elfehéredve kinyomta a telefont, és a
szélvédôhöz vágta. Keserûen bámulta, ahogy szana-
szét repülnek a készülék darabjai. Kinyitotta a kesz-
215
tyûtartót, elôvette a fekete Lugert, felhúzta. Óriási
ûrt érzett belül: bánatosan kongott a híres herczegi
vasszív. Kioltani egy fiatal életet – régen legalább ez
örömöt okozott neki! Amúgy sem kedvelte a piper-
kôc Bellay-fiút. Most valahogy mégsem érzett elége-
dettséget. Sôt, mindennél erôsebben tört rá a halál-
vágy.
– Szétrohadt a világ – mormolta. – Már a bûnben
sincs gyönyör.
Kegyetlenül égett a bensôje, a gyomrától a nyelve
tövéig. Megvetôn kiköpött az ablakon. Aztán szájába
vette a pisztoly csövét és meghúzta a ravaszt.
XXXIV.
Az Ôrnagy sejtette, hogy Herczegre hiába vár. Szu-
szogva felhúzta a cipôjét, és kisietett a házból. Be-
vágta magát a kocsijába, bedugta a slusszkulcsot,
indított. Kinyitotta az automata kovácsoltvas kaput
a távkapcsolóval, hátramenetbe tette a sebességvál-
tót, s a visszapillantó tükörbe nézett a tolatáshoz.
Abban a pillanatban elhúzta a lábát a gázpedál-
ról. A kocsikijárót elállta egy Opel. Nyugtalanság fog-
ta el az öreget. Leállította a motort, kiszállt a kocsi-
ból. Hátrament.
– Elvihetem? – hajolt ki az Opelbôl Catherine
Danielle Dantès. – Gondolom, ugyanoda tartunk.
– Megtisztel – hajolt mélyre az Ôrnagy.
A lány alig észrevehetôen biccentett. Az idôs férfi
bezárta az automata kaput és elhelyezkedett az
anyósülésen. Szeme sarkából szemügyre vette a
lányt. Egész más volt most az arca, mint a tegnapi
látogatáskor: dúlt, sápadt, beesett.
216
– Kedves, hogy felajánlotta... – vette fel az Ôrnagy
az udvariasság szívélyes hangsúlyát. – Javasolnám,
hogy Sümeg után térjen le jobbra a 84-es útról, és
Devecsernél hajtson rá a 8-asra.
A lány egyetlen fejmozdulattal jóváhagyta az Ôr-
nagy szavait. Indított.
Hosszú kilométereken át csak a motor zümmö-
gése hallatszott az utastérben. Bellay Nándor nyu-
godtan, szinte közönyösen ült a lány mellett. Aztán
egyszer csak elôhúzta a tárcáját, és kivett belôle egy
fényképet. Határozott mozdulattal a középkonzol
vájatába tûzte a fotót, a rádió fölé.
Cathy a képre pillantott, aztán újra maga elé né-
zett, az útra. Semmi se mutatta, hogy megrázta vol-
na a látvány. Pedig a konzolra tûzött kép Gábor ál-
talános iskolai fotója volt.
– Édes kölyök, ugye? – dörmögte az Ôrnagy. –
Mindig is édes kölyök volt. Ma is látom magam elôtt,
ahogy kétévesen eldôlni készül a Balaton partján, én
meg odaugrom hozzá, és megállítom, hogy legalább
egy fénykép erejéig talpon maradjon...
A felidézett emlék valósággal megszállta az Ôr-
nagy lelkét. Mosolyogva gondolt arra a régi balatoni
nyárra, s csak mobiltelefonja csörgése riasztotta fel
elmerültségébôl.
– Igen, tessék... Á, Boltos fôhadnagy úr!... Kielé-
gítô Gábor állapota? Ez jó hír! Kicsoda jön, bocsá-
nat? A fiam? Helikopterrel, Pestrôl? Helyes. Ez az
apák dolga. Köszönöm, fôhadnagy úr, én is sietek...
Beszélni?... Mirôl?... Igen, Pók Ervin haláláról
tudok... Micsoda?... Szmolnyik úr? Fennakadt a
szûrôn a hullája? Szegény Tóni... Hogyan? Hát
Herczeg is? A kocsijában?... Istenem, hullunk, mint
a legyek... Persze, sietek, fôhadnagy úr!... Lesz idônk
beszélgetni... Rengeteg idônk lesz...
217
 Belsô zsebébe csúsztatta a készüléket. Szemében
hirtelen láng gyúlt, mint amikor az éjszakában vá-
ratlanul felvillan egy fény. Úgy tûnt, gyors döntést
hozott egy fontos ügyben.
– Szerettem ezt a fiút, nagy reményekkel figyel-
tem, hogyan halad az életben – szólt megváltozott
hangon. – Aztán belépett a képbe magácska, Cathe-
rine. S hogy stílszerû legyek: ez nagyon nem volt
kóser.
Cathy egy hang nélkül vezetett.
– Tudja, kedves, tulajdonképpen sajnálom ma-
gácskát – folytatta az öreg. – Csúnyán belerángatták
egy eleve halálraítélt vállalkozásba, ráadásul épp a
nagyszülei! Elhitették magával, hogy az ölés meg-
tisztulást hozhat. Pedig az ölés már csak természe-
ténél fogva sem hozhat soha megtisztulást. Nem be-
szélve arról, hogy így, vagy úgy, de százezreknek volt
közük a gyilkosságokhoz. Gondoljon csak bele: hat-
vannégyben a hamburgi rendôrség tíz vezetô beosz-
tású tisztje egykori SS-legény volt! Rajtuk miért nem
akart bosszút állni a papája? Pedig könnyen lehet,
hogy közülük valaki csukta rá a gázkamra ajtaját a
deportált Follányikra! Hát a többi sok százezerrel
mi van, akik egytôl egyig részt vettek a népirtásban?
Egyáltalán, mit akart ön a magamfajta kiselejtezett
ágyúktól, kislány? Komolyan elhitte az öregének,
hogy helyére áll a világ, ha leszámol velünk?
Cathy szemét könnyû, áttetszô pára vonta be. Na-
gyobb gázt adott, az autó fújtatva úszott az országú-
ton. A távolban feltûnt Veszprém körvonala.
Az Ôrnagy megköszörülte a torkát.
– Méltányolom, hogy nem alázott meg ország-világ
elôtt – mondta, és ezúttal meglepôen ôszintén csen-
gett a hangja. – Szétkürtölhette volna, hogy talált né-
hány vén nácit a Balatonnál. Lekötelez a bátorsága,
218
hogy maga akart elégtételt venni, s ehhez nem hívott
segítséget. Ugyanakkor nem tudom megbocsátani,
hogy az unokámat is felhasználta a tervéhez. Sze-
relmet hazudott neki, hogy engem kicsinálhasson.
Ha tudni akarja a véleményemet: ezzel a színjáték-
kal ön pontosan arra a szintre süllyedt, amely a ná-
cikat jellemezte, amikor a gázkamrák felé vezetô
úton tettetett kedveskedéssel kenyérdarabkákat
adtak a kisgyerekeknek.
A lány arcán könnyek peregtek végig. A vég nél-
küli szenvedés felszabadította a torkát fojtogató zo-
kogást, Cathy életében elôször teret engedett a sajgó
fájdalomnak. Szinte már az utat se látta maga elôtt,
csak érezte, hogy épp felhajtanak a viaduktra.
Alattuk a város izzott és párás homályba süllyedt.
Az Ôrnagy elbôdült.
– Itt az idô!
Cathy hüppögve rázkódott az ülésen. A sok csa-
pás, a sok nyomorúság, ami érte, most egyszerre
szakadt rá, és végtelen, langyos könnyáradatban áz-
tatta az arcát.
– Mire vár? – mordult rá az Ôrnagy. – Tegye már
meg! Erre készült éveken át, nem? Most hagyja el
magát, az utolsó pillanatban? Ha nekem el kell ten-
nem láb alól öt embert, két óra alatt végzek minddel!
Mit nyámnyiláskodik, az istenit magának! Repítse
ezt az átkozott járgányt a mélybe! Senki se tudja
majd, miért zuhantunk le. Amint Koltai és a többiek
halálának oka is rejtély marad. Mystère, ahogy ma-
guk felé mondják. Gyerünk, mademoiselle!
A lány zokogva kapaszkodott a kormányba. A via-
dukt legtetején haladtak.
– Micsoda gyönge egy harcos maga! – üvöltötte
Bellay. – Nocsak, ilyen a bosszú angyala, amikor
sír?! Tegye boldoggá az öregét. Vigyen magával a ha-
219
lálba, kisasszony! Ez volna Follányi számára az oda-
adás legszebb tanújele.
Cathy megtörölte a szemét a kézfejével, és alig
hallhatóan rebegte:
– Én szeretem az unokáját, Bellay úr. Jobban,
mint bárki mást. És kizárólag neki tartozom odaa-
dással.
Az Ôrnagy a lányra pillantott. Meglepetés látszott
a tekintetében, s mindjárt utána végtelen keserûség.
– Ne vegye rossz néven – dôlt elôre kissé –, de az
unokám jobbat érdemel egy gyilkosnál!
Azzal megragadta a kormányt, és egyetlen erélyes
mozdulattal félrerántotta.
Cathy hallotta a kerekek csikorgását. Látta, ahogy
az Opel orra átszakítja a szalagkorlátot, és nagyot
zökkenve elhagyja a völgyhíd aszfaltját. Az örült üt-
közés kitépte kezébôl a kormánykereket, így karjai
most szabadon lebegtek a levegôben. Eltûnt körü-
lötte a világ, mintha az égbefúródott volna a kocsi. A
tükörbe pillantott. Egy lány sírástól torz arcát látta,
amelyre a szomorúság fátylát borította a fájdalom.
Hervadó rózsa volt ez az arc, elhaló szerelmi vá-
gyakkal, örömtelenül elvesztegetett szép esztendôk-
kel, a jövô szertefoszló álomképével.
Az autó orral elôre bukott, s megkezdte végsô, ha-
lálos útját. A lánynak nem kellett az öregre néznie,
úgy is látta, hogy ernyedt testét az ülésbe szegezi a
fenyegetôn közeledô talaj látványa.
Cathy kinyújtotta a karját, és megmarkolta Gábor
fotóját. Forrón ölelte magához, úgy szorította, mintha
az maga volna a pillanatokon belül tovatûnô élet.
– Hiányzol – suttogta, és várakozón behunyta a
szemét.
Az elröppenni készülô lélek sóhaja volt ez a szó
egy szerelmes lány száján.
220
Október 11.
„Tout se répète sans cesse et lamentablement...”
Marion Lorin ezt a mondatot íratta a párizsi sajtó-
tájékoztatóra készült prospektus tetejére. „Minden
ismétlôdik, szüntelenül és fájdalmasan...”
Az ifjú hölgyet két teljes órán át faggatta a párizsi
Ritzben összeverôdött nemzetközi újságírósereg. El
kellett mesélnie, hogyan értesült Catherine Danielle
Dantès anyja a lánya balesetérôl. Elmondta azt is,
hogy Bellay Gábor apjának nem túl rokonszenves po-
litikai tevékenységérôl már korábban is volt tudo-
mása az idôs hölgynek. A lánya tragédiája csak meg-
erôsítette abban, hogy cselekednie kell. Ezért szerzett
fegyvert, s ezért fejezte be a lánya munkáját, vagy ha
úgy tetszik, beteljesítette a nagyapai végrendeletet.
Marion közölte, hogy az idôs hölgy a gyilkosság
elôtt négy napot töltött a Balatonnál, és rendkívül
alapos nyomozást folytatott, hogy kristálytisztán lát-
hasson. Nem utolsó sorban pedig egészen az utolsó
estéig telefonkapcsolatban állt a lányával, bár Cathe-
rine egyetlen alkalmat kivéve sohasem hívta ôt a fo-
gadóból: utcai fülkéket választott arra, hogy anyjával
közölje, mi történt vele, s ha az asszony a fogadó-
ban kereste, letagadtatta magát.
Végül Marion Lorin kérte, hogy álljanak fel egy
percre az idôs hölgy emlékére, aki negyvennyolc órá-
val a könyvbemutató elôtt jobblétre szenderült a cel-
lájában.
– Minden nagy háborúról írtak egy nagy regényt –
mondta Lorin. – Én egy hideg, pimasz, emlékezetes
kis regényt akartam írni. De ha Cathy anyja nem
221
fogad a börtönben, ma nincs a Mystère. Emlékez-
zünk Julie Follanyira, született Follányi Júliára.
A gyásztiszteletre néhány közismerten szélsôjobb-
oldali beállítottságú médiamunkás nem volt haj-
landó, mondván, a hölgy gyilkos volt, és nem nemzeti
hôs.
Lorin kisasszony megértônek mutatkozott az el-
lenvéleményekkel szemben, de ô néma csendben
állta végig az idôs hölgy emlékének szentelt percet.
Nem egészen fél óra múlva megjelentek az elsô
online tudósítások, és a Mystère elindult világhódító
útjára.
Azóta emberek millióit varázsolta el a magyar
származású lány története, aki bosszút állni érkezik
a sötét családi emlékek színhelyére, ám ott szere-
lemre lel és feladja gyilkos terveit.
A nyári hónapokban ezrek zarándokolnak el a
Balaton-parti városkába, hogy ott mártózhassanak
meg a tóban, ahol Cathy és Gábor tették. Fiatal pá-
rok andalognak végig a sétálóutcán, megisznak egy
üdítôt a Muskátli teraszán, s amint leszáll az este,
leheverednek a park füvébe, hogy ott ölelhessék egy-
mást, ahol kedvenc regényük hôsei áldoztak a sze-
relem oltárán.
Ma már nincs idézetgyûjtemény Lorin utószavá-
nak felhasználása nélkül, sôt, több egyetemen kur-
zusokat indítottak, hogy két-három szemeszteren át
boncolgassák az írónô Mystère-hez írt búcsúsorait:
„Az emberi szenvedések, a történelem mély sza-
kadékai kizárólag arra jók, hogy bölccsé tegyenek
bennünket, és képessé arra, hogy megakadályoz-
hassuk a szörnyûségek megismétlôdését. Ha ehhez
nincs elég eszünk és emberségünk, akkor megérde-
meljük, hogy ugyanúgy szenvedjünk, mint elôde-
ink.”
222
Az igazi rejtély azonban nem szerepel Lorin köny-
vében.
Az igazi rejtélyrôl csak nagyon kevesen tudnak, s
ôk is egytôl egyig hallgatnak róla...
*
Annak a napnak a délutánján, amelyen Lorin be-
mutatta a Mystère-t Párizsban, Budapest egyik kül-
városi kórházban egy kisportolt fiú gubbasztott egy
vállig betakart lány ágyánál.
Gábor el-elbóbiskolva fogta Cathy kezét. A fehér
vaságy mellett pittyegô szívmonitoron szabályos hul-
lámok gördültek végig, egy állványról átlátszó oldat
csöpögött intravénásan a lány karjába.
Cathy nyakát rögzítôgallér tartotta, fölötte a lég-
csôbe vezetett tubuson keresztül áramlott az oxigén
a lélegeztetôgépbôl a tüdôbe.
A gép néhányszor szaggatottan sípolt, Gábor fel-
ijedt a hangra. Morogva gondolt arra, hogy megint
elszundított. A balesete óta valahogy fáradéko-
nyabb volt, és bármilyen helyzetben képes volt ela-
ludni.
Elôrenyúlt, puhán végigsimogatta Cathy arcát.
Beszélni kezdett hozzá, halkan, bensôségesen. Az
egyetemi történésekrôl mesélt, felidézte a közös ba-
latoni emlékeket, majd hosszasan vallott az érzel-
meirôl, amelyek egyáltalán nem változtak az elmúlt
három hónapban. Magányérzete lassan feloldó-
dott.
– Szeretlek – mondta végül, és a lány fölé hajolt,
hogy ajkával megérintse a lány ajkát: érezze, hogy
élnek. – Úgy vagyok vele, mint te: a szerelmünk az
egyetlen irgalom számomra.
Elmosolyodott.
Vékony, fehér köpenyes nôvérke lépett a kórte-
rembe, hóna alatt friss ágynemûhuzattal.
223
 – Mindent megbeszéltek? – kérdezte kedvesen,
miközben elkezdte áthúzni a szomszédos ágyon he-
verô paplant. A fiú bólintott.
– Mikor is lesz a nagy utazás?
– Jövô héten – mondta a fiú. – Egy speciális men-
tôvel szállítjuk Franciaországba a menyasszonyo-
mat.
– És mihez kezdenek ott, Gábor?
– Amihez két olyan ember kezdhet, akinek se ku-
tyája, se macskája ezen a világon. Ez az igazi sza-
badság, nem?
A nôvérke megállt egy pillanatra a munkában.
– Szerencséje volt a menyasszonyának... Egy ilyen
balesetet nem is lehet túlélni! Csak a hihetetlenül
erôs szervezetének, a testének köszönheti... Bizto-
san sportolt...
– Mindent túl lehet élni, tetszik látni.
– Mondja Gábor, maga tényleg bízik abban, hogy
a párja valaha is... izé... felébred a kómából?
– Mindhalálig! – bólintott a fiú. – Tudja, az ilyesmi
könnyen megy, ha szeret az ember.
– Súlyos érv – bólogatott a nôvér.
– Vár bennünket egy lakás a Loire menti Saumur-
ben. Ott nevelkedett fel a menyasszonyom. Egy pá-
rizsi újságírónô ígért némi anyagi támogatást egy
könyv bevételébôl, amely állítólag Cathyt is érinti.
Meg aztán ott van a nagyapám balatoni háza. Talán
sikerül eladni. De akkor se keseredem el, ha semmi
sem lesz belôle. Amíg egészséges vagyok, addig nem
halunk éhen.
Felállt, megcsókolta a lányt, és a kabátjába bújt.
Búcsúzóul még rápillantott a menyasszonyára.
Cathy arca sokkal soványabb lett az elmúlt hóna-
pokban. Néha a fiú finom derengést vélt felfedezni
rajta.
224
– Díjazom a makacsságodat – súgta Gábor a lány
fülébe –, és egyáltalán nem zavar, hogy csak a szü-
lôhazádban vagy hajlandó magadhoz térni. A gyere-
keinknek úgyis két hazája lesz! És különben is, ha-
tártalan a türelmem, angyalom!
Cathy bájos ajka körül mintha mosoly játszado-
zott volna e szavakra. De az is lehet, hogy csak
Gábornak tûnt úgy.
A fiú elköszönt, kiment a kórterembôl és lesietett
a lépcsôn. Kint, a kórház elôtt langyosan sütkérez-
tek a fák a nyugvó nap puha barna színeiben.
Gábor elindult az egyik mellékutcán. Ám az
alkonyat békés varázsát hirtelen üvöltözés törte
meg.
– Hé, te, kampós orrú, mit rontod itt a levegôt?
Ez a mi hazánk, biboldókám! – lökdösött egy sovány
kölyköt két bakancsos, bôrkabátos fiatal. Lekapták
fejérôl a sapkát, mellbe ütötték. – Ocsmány kis ro-
varok vagytok, zsidókám, de majd eltaposunk ben-
neteket szépen sorban. Mind a Dunában végzitek!
Gábor álló helyzetbôl, mint egy párduc, egyetlen
szökkenéssel a két bôrkabátos fickóra vetette ma-
gát.
Mindkettôn lódított egy hatalmasat, s földre vitte
ôket. A nagyobb darabnak hátracsavarta a karját, a
másiknak a szabad kezével akkora jobbegyenest
adott, hogy a suhanc elôrezuhant, és nem is mert
többé felkelni.
Annak, aki hátracsavart kézzel vinnyogott elôtte,
a földre nyomta a fejét:
– Kérj bocsánatot! Kérj bocsánatot a kölyöktôl!
A megszeppent fiúcska arcára értetlenség ült ki.
Ráhagyó gesztussal legyintett, hogy miatta igazán
kár ilyen felhajtást csinálni, de Gábor szeme szik-
rát szórt.
225
 – Nem hallod? – csavart egyet a fickó karján, mire
az elnyüszített egy „Bocs, haver!”-t.
Gábor undorodva elengedte a bôrkabátost. Fel-
állt, megigazította a ruháját.
– Minden rendben? – fordult a fiúhoz, aki némán
bólintott. Gábor megveregette a vállát, és rámoso-
lyogott: – Gyere, elkísérlek egy darabon.
Elindultak. A suhanc, aki a jobbegyenes óta né-
mán kushadt a földön, most odavonszolta magát a
társához.
– Te... ez nem a Bellay fia volt? Tisztára úgy nézett
ki!
A nagydarab összevonta a szemöldökét.
– A Vezéré? Egek! Tényleg!
Felemelte a fejét, Gábor után szólt:
– Hé, Bellay!
Gábor megfordult. A nagydarab elképedve nézett
rá.
– Te... Te zsidó vagy?
– Igen – felelte Gábor –, ha kell.
226
„A gyûlöletnél jobb a tett,
Kezdjünk egy újabb életet.
Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.
Ily áldozat
Mindig szabad.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Vagy szégyen rögzik minden fiadon.”
Vörösmarty Mihály: Jóslat (1847)
„Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét
semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját
nemzeti életét gyilkolja meg...”
Kölcsey Ferenc: Mohács (1826)
227. oldal
 Nógrádi Gergely sikerkönyvei, hogyan zokogott, ha magához szorítha-
tott egy gyermeket, és miért pont ô nem futhatta be
GYÖRGYI azt a pályát, amelyre a képességei alapján hivatva volt.
Miért pont ô? Egy barát emlékezik rá. Egy barát, akivel a köny-
veit írta, és akinek a legféltettebb titkait is elárulta.
Aki hónapokig hallgatta ôt, aki hetekig járt be hozzá
a pszichiátriára és az elvonóra, és aki mentôt hívott
hozzá, amikor rosszul lett az otthonában.
Egy olyan embert ismerhetünk meg a baráti visz-
szaemlékezésbôl, aki hiába akart, nem tudott boldog
lenni, s akit sokan szerettek ugyan, de érzése szerint
sosem elegen és sosem eléggé.
Ezt a könyvet a szeretet íratta. Bizonyára ezért
ilyen megrendítô és ôszinte.
Ára: 1680 Ft
www.presskontakt.hu

Élete utolsó hónapjában egy ország bámulhatta döb-

benten a lecsúszott díva szerepében a magyar média-
ipar egykor legtündöklôbb tehetségét, Albert Györgyit.
Bár a kamera elôtt tudatosan alakította a „dögöljön
meg az egész világ” címû színjátékot, valójában él-
vezte, hogy végre ismét rá figyelnek az emberek.
Most, a halála után, lehullhat a lepel: a könyvbôl,
amelyet kezében tart az olvasó, kiderül, mit gondolt
Györgyi valójában a szakmájáról, a férfiakról, a csa-
ládjáról, egyáltalán a világról. Megtudhatjuk, milyen
viszonyban volt az elmúlással, miképpen születtek a

228. oldal 229. oldal

 Nógrádi Gergely

HOGYAN CSINÁLJUNK PAVAROTTIT?

Ez a könyv a sztárcsinálóknak szól. És persze a sztá-

roknak is, hogy ráébredjenek: legalább annyira mû-
vészet sztárt csinálni, mint sztárnak lenni!
Vagy talán van
olyan ember, aki
elhiszi, hogy
negyven évig
Pavarotti,
Carreras és
Domingo voltak
a világ legjobb
énekesei?
Hát persze, hogy
van, hiszen ezt a
képzetet építették A mû kiadása Océ Gemini digitális technológiával
valósult meg. A kiadást a Gemini technológia fejlesztôje
fel az operaüzlet
és forgalmazója, az Océ-Hungária Kft. támogatta,
moguljai. a papírt a Budapest Papír Kft. biztosította.
Megcsinálták és
kitûnôen mened -
zselték a három
sztárt és ezt az
www.nogradi.hu
imázst.
Presskontakt Bt. 2131 Göd, Pf. 82
Ám ha ez igaz, akkor tulajdonképpen bárkibôl Pava- Felelôs kiadó a Presskontakt Bt. ügyvezetôje
rottit, vagy éppen Madonnát, Britney Spearst, vagy presskontakt@chello.hu
Justin Timberlake-et lehet varázsolni. Vagy még- Borító: Szikszai Gábor (Boros–Szikszai Grafikai Stúdió)
sem? A szerzô fotóját Plichta Szabolcs készítette
Erre a kérdésre (is) választ kaphatunk ebbôl a ISBN 978-963-9503-46-5
könyvbôl. Mûszaki szerkesztô: Székelyhidi Ilona
Szöveggondozás: GRAF-ICA BT.
Ára: 1890 Ft Megjelent 14,5 ív terjedelemben
Kötötte a debreceni Kinizsi Nyomda
www.presskontakt.hu Felelôs vezetô: Bördôs János ügyvezetô igazgató

230. oldal 231. oldal