UNGVÁRNÉMETI

TÓTH LÁSZLÓ
MŰVEI

89
90
 I.

A NIZA… ÉS A’ KRIPTA…
CÍMŰ
CIKLUSOK

91
92
 NIZA
vagy is
másképpen
a’
SENGE SZERELEM
Dallokban
Tót László
által.

Castum esse decet pium Poetam

Versus esse castos minime necesse est.
Catullus
Illő hogy maga a’ Poeta szűz légyen
De a’ Verseinek ki tsapni nem szégyen

[1]
Elő Beszéd
A’ Tavasz tsupán tsak Virágokkal kedveskedik, még pedig ollyanokkal, a’
mellyeket a’ már gyümöltsöző tisztes Öregek vagy fel sem vesznek, vagy ha
fel vesznek is, tulajdon Ifjúságok édes Virágjainak hirtelen esett el hervadása
jutván eszekbe általok, meg borzadnak tőllök, – a’ joltévő Nyár és a’ gondos
5 Ősz, azok a’ szerentsés részei az Esztendőnek, a’ mellyek tökelletes érettség-
re jutot gyümőltseikkel is használhatnak.
Én is Életemnek Tavasszában1 Képzelődésem zőldellö mezején öszve
szedegetvén a’ ki nyilt Virágokat2, egy ollyan bokrétát kötöttem belölök, a’
mellyet leg alabb egyszer meg szagolni, akármelly finyásnak is nem lehet átal-
10 lani, mert ámbár meg esmerem én azt, hogy azzal az erővel kevés idő múlva,
meg várván t. i. a’ nyári napokat, a magasabb fákról is szedhettem vólna

1 Tavasszaban [th., emend.]

2 Viragokat [th., emend.]

93
 gyümőltsöket, a’ mellyek mint hogy jó izek mellet szintúgy szagosok is lehet-
nének, minden bizonnyal kedvesebbek volnának: de mindazonáltal hogy a
gyümőltstelen Plánták mosolygo Virágai sem hervadjanak el magokban min-
15 den emlékezet nélkűl kivántam leg alabb tsomóba kötve, azokat némelly
kedves Barátaimmal közleni, – nem mindenekkel tehát, – mert tudom azt
hogy kiváltképpen a’ belé kötött Liliom szagot sokan nem szenvedhetik, –
de nem is vólt nekem tzélom virágos kertetskémből valamely ditseretet kap-
kodni, – annyival is inkabb, hogy mások alkalmasint több, – és talám jobb
20 szagú bokrétákkal is kedveskedhetnének, – és igy a’ magameból semmi
ditsőséget sem reménylhetek. Csak még is minthogy virágom elég termett,
– a’ bokréta kötés mesterségét pedig meg láttam attól a’ nagy emlékezetű
Kertésztől, Csokonaitól, – tsupa tréfából tettem próbát. – Nem tzélom a’ se,
hogy vízbe tévén a’ világoson tartanám, és3 úgy ditsekednék vele, hanem
25 egyszer kétzer meg szagoltatván jó Barátimmal, – majd le teszem a’ könyvet
ládám fenekére, hogy – leg alabb – ha már érettségre jutnának is igyekezetem
gyümőltsei, – lássam hogy a’ Tavaszi Virágok sem hervadtak el egesszen a’
magok hellyén haszontalanúl.
Úgy van. – én valami Szerelmet danolgattam, és azt tartom, hogy hellye-
30 sen mert külömben is az a’ példa beszéd forog a Túdósok között, hogy már
ma elébb kezd valaki Könyvet irni, mint sem gondolkodni tudna. – Igazság!
és hogy e’ pedig nem tsak nem hasznos; hanem ártalmas is. – Igazság! ugy
de már nekem tsak nem mondhattyák ezt – mert Ifjú4 a’ Szerelemről nem
tudni gondolkodni. – Képtelenség, – és a’ Szerelem nelkűl el futot Ifjuság
35 ollyan, mintha a’ kies Tavasz éppen semmi Virágot nem termene, – egyfor-
mán lehetetlen5 mind a’ kettő, míg tsak valami újj Teremtő más Törvényeket
nem szab a’ Természet Folyasának. –
Én mikor a’ Petronius Munkáit keresztűl olvasnám, – igen rossz itélettel
vóltam elsőben a Szerző Erköltsi Charaktere felől. – – de tsak azért6 mert
40 gyermek vóltam, és azt hittem, hogy a’ ki ollyan fajtalanokat ir bizonyosan
maga is ollyan fajtalan; – de azután meg gondoltam azt, hogy sokkal tanatso-
sabb tökélletesen, és minden gyökerestől fogva esmérni a’ vétket, valamint
a’ Nyavalyát is, mert úgy a’ gyogyitó szereket, és orvosságokat is hozzá lehet
alkalmaztattni; – mint pedig benne lenni a’ vétekben, és még sem esmérni
45 meg hogy az valosággal vétek.
Meg gondoltam továbbá azt is, hogy a’ Poetának még a’ neve is Költőt
teszen, és igy nem szükség hogy mindég igazat beszéllyen, lehet neki a’ dol-
got tóldani, lehet nagyobbítani, vagy a’ mint akarja, kissebbiteni is: mostan

3 es [th., emend.]
4 Ifjúnak [th., emend.]
5 egyformán lehetetlen egyformán lehetetlen [th., emend.]
6 azert [th., emend.]

94
 azért én is ki kérem magamnak, hogy ha ugyan olvasná valaki ezt a’ könyvet,
50 úgy olvassa mint Poeta Könyvét, – a’ kinek hogy ama nagy Északi Bőltsnek
mester szavaival éllyek – már a priori is, és universali [cum] hominum con-
sensu meg engedődött Privilegiuma van, tisztességgel legyen mondva – a’
hazugságra.
A kinek a’ bokretámba be fűzött sok Liliom, – vagy Niza név, – nem
55 tettzene, azt az óldalat szagolja, ahol nints Liliom, akár pedig vesse ki belőlle,
és tegye hellyére Szivéből kedvellt virágja nevét, nem bánom. –
Ez a’ bokréta a’ mint már fellyeb is említettem, tsak ollyan Virágokból
van kötve, a mellyek gyümöltsöt külömben sem termettek vólna soha sem.
Míg a’ szelid Élő Fák Virágjai illetlenűl maradtak, és ha tökélletes érettségre7
60 jutnának, igérem hogy azoknak gyümőltseit másokkal8 is meg fogom kostol-
tattni. – Írtam 1809dik Esztendőben Augustusnak 15dik Napján.

A’ Szerző.

7 erettségre [th., emend.]

8 masokkal [th., emend.]

95
 ELSŐ KÖNYV
a’
MEG-NYERÉS.
[Nehéz dolog nem szeretni]

[2]
1. Az első Vadság.
Nem társalkodtam az ugy nevezett
Ékes1 világgal
Ollyan összve szövetkezett
Bizonyossággal
5 Hogy ki tudtam volna nézni szemes
Sok fortéllyait
Mellyekkel eszközli nemes
Fel tett tzéllyait
Csak azt se tudtam mi a szándéka
10 Mesterségébe
Minthogy be nem láthaték a’
Mások2 Szivébe
Szilaj vóltam, s vad mint a járomba
A’ tinó elől,
15 Tudatlanka ’s goromba
Az ollyan felől.
Ha osztan Nizával beszéllettem
A’ szóm fel akadt,
Úgy hogy akármit kezdettem
20 Csak félbe szakadt
Ollyan sebesen ütött az erem
Mint a’ gondolat
Ah Czitére most esmérem
Mi az indulat
25 Vérem ki öntvén úgy el borúlta
Egész képemet
Hogy ez maga el árúlta
Forró tüzemet

1 Ekes [th., emend.]

2 Masok [th., emend.]

96
 Igy vólt velem ez a’ gyöngy Szüzetske
30 Ha meg pillantott
Mint a’ meg ijedt vad ketske
Úgy el illantott
Ő leg kissebre is majd elretten
Olly igen félénk
35 Igy vólt sok ideig ketten
Nem is beszéllénk
Mikor pedig tőllem már el mene,
Ez a’ tűz jele!
Bezzeg tudtam mit kellene
40 Szollani vele
Akkor bosszonkodtam osztán nagyon
A rosz eszemre
Hogy olly kevés gondja vagyon
A szerelemre.

[3]
2. Az első Feleszmélés.
Nem kellesz nem. – töllem hidd el
El ülhettz keserveiddel
Én tőlled keveset félek,
’S véled nem tserélek
5 Hát még meg is tsokolly? szégyen
Hogy egy Lyánka igy tégyen
Ne bántsd Te engem szüntelen3
Mért vagy ollyan szemtelen
Ugyan még is inderkedel
10 Mit katsingatz a’ szemeddel
Már én igy tenni restelnék
Bár tőllem is ki telnék.
Óh, be rosz húmorba hozott
Az a’ Lyánka az átkozott
15 Miért tesz mindég úgy velem
Tudja hogy nem szivelem
Majd én magam hozzá teszem
Van talám már annyi eszem
Lyánhoz ereszkedni nagyon
20 Férfi rang ellen vagyon.

3 szuntelen [th., emend.]

97
 Illyen kevéllyen beszéltem
Mig természet szerint éltem.
Tsak az eggyügyűség szava
Lévén Lelkem fő java.
25 De hogy osztán nevekedvén
Bámúlnék a’ mások kedvén
’S fel találnám azt az okot
Mellyen épűlni4 szokott.
Magam is szemesebb lettem
30 ’S már itélgetni kezdettem
Mellyik Lyán szépp mellyik tsúnya
Mellyik Friss, mellyik túnya.
Megyek egyszer a’ berekre
Rá unván az Emberekre
35 ’S minthogy változásba estem
Csendes helyet kerestem.
Nagyon sűrű vólt a’ berek
’S a’ magos terepély tserek
Setéttye szönyeg hellyébe5
40 Vólt a’ Nap ellenébe
Itt egy pázsit gyepre dűlök
’S gondolatimba merűlök
Egy ezüst szin patak mellett
De nekem a’ se kellett.
45 Hogy a’ szél körűltem játtzott
Az is borzasztónak láttszott
’S eszközlé az egész tájjék
Hogy szivem jobban fájjék
Illyen andalgásim között
50 A mint szivem meg ütközött
’S habzó elmemnek fekete
Vólna minden képzete
Fel vetem egyszer a’ szemem
Hát ó tsak minden tetemem
55 Olly egyszer meg rászkoda
A’ mint át néztem oda.
Oda a hol a’ hárs megett
Egy Lyanka felém lépdegett
Ollyan vólt a képe szája
60 Mint a’ Sáron Rosája

4 epűlni [th., emend.]

5 hellyebe [th., emend., vö. rím]

98
 Hát az a’ szépp kis termete
Mint a gyenge nád tsemete
Bájolt minden pillantása
Lépése ’s mosolygása
65 Ekkor érzettem meg elől
Hogy tűz van szivemen belől
’S mint más állati szerzetek
Én is tsak ugy szeretek.

[4]
3. A Hodolás.
Gyöztél tsak ugyan Czitére6
Győztél nagyon
Már velem is szivem ellenére
Több7 rabod vagyon
5 Vétettem.
Hogy magamat el rejtettem
Enyim a’ hiba
De hát álmad titkaiba
Be nem nezhettem
10 Szörnyű goromba vak merő
’S kevély vóltam
Hogy mihelyt probált a’ szent erő
Meg nem hódoltam
Kegyelem
15 Meg vallom hogy a’ Szerelem
Istennéjének
Tartoznak Ifjak és Vének
Parantsóly velem
Kész vagyok már meg fogadni
20 Minden szavad
Reménylvén hogy úgy kedvet fog adni
Meg igért javad
De kérem
Hogy ha azt az időt érem
25 Ad jó hivet,
A ki kőltsönözzön szivet
’S adja meg bérem.

6 Czitere [th., emend., vö. rím]

7 Tobb [th., emend.]

99
 [5]
4. A Mágnes.
Két végi van a’ Mágnesnek8
Az Eszaki ’s a’ Déli
A mellyek ha öszve esnek
És az ember szemléli.
5 Ugy fog tettzeni hogy azok
Éppen egymáshoz9 mennek
’S bár nints tudva meg az az ok
A’ mi szerzője ennek
Ha pedig a két egy fajta
10 Pólust teszük eggyűvé.
Nagy pattanás10 esik rajta
’S fel kél ahol feküve
Te is Mágnes11 vagy Nizikám
Még pedig erös nagyon
15 A mint tulajdon Fizikám
Szerint már tudva vagyon.
Tartsd meg azért a’ Mágnesek12
Azon szoros törvényét
Hogy ha hozzad közel esek
20 Ebreszd szivem reményét
’S ha szemellyedet kedvellem
Nem kapatam a’ másokén
Ölely meg és vonúly mellém
Lasd más nemű vagyok én
25 Ne légy a’ Lyánok baráttya
Mert irigy az ő szivek
Ha valamellyik meg láttya13
Hogy bóldogok a’ Hivek.

8 Magnes [th., emend., vö. cím]

9 egymashoz [th., emend.]
10 pattanas [th., emend.]
11 magnes [th., emend., vö. cím]
12 Magnesek [th., emend., vö. cím]
13 lattya Magnes [th., emend., vö. rím]

100
 [6]
5. A Veszta Szüze
A nagy Veszta szent tüzének
Szüntelen egni kellett
’S az arra rendelt Szüzének14
Fel vigyázni a’ mellett
5 És mikor meg esett néha
Hogy a’ tűz ki aludott,
Lakoltt akkor a’ Papné, ha
Okott adni nem tudott.
Nékem is van egy óltárom
10 A’ mellyen temjénezek
Mikor Czipriát be várom
’S dolgaimtól érkezek
Tiszta az oltár és ékes
Szent tüzetske ég rajta
15 Csak hogy igen menedékes
És sok ágakra hajtva. –
A’ Te szived ez Kedvesem
Nizám a’ te szived ez
Melynél gyakran térdre esem
20 Ha a szent tüzed gerjedez
Te magad vagy a’ papnéja
Én pedig rabod vagyok
A kinek meg ál a’ tzéllya
Bár szenyvedési nagyok
25 Mert addig semmit se félek
Mig azon szent tüzed15 ég
Söt örűl bennem a’ Lélek
’S dobog a szivem mindég
Jól viselj hát reá gondot
30 Mert ha az el senyvednék
Úgy rád Veszta halált mondott
’S én is halált szenvednék.

14 Szuzenek [th., emend., vö. rím]

15 tuzed [th., emend.]

101
 [7]
6. Habzó16 gondolatok Nizáhóz
Láttam Niza, láttam a’ szemedbe
Le rajzolt képemet
Láttam hijjába hunyod be
Azt a’ szépp kis szemet.
5 Ah – ha sziveden is ollyan nyomot
Vesznek Kedves észre
Szerentsémnek a’ fundamentomot
Ott tenném le készre
Nem kéne úgy sem a nagy Sultánnak
10 Hóldas Koronája
Sem Tágus kintse, sem Afrikának
Csigaszin ruhája
De óh ha olly tündér ott is képem
Mint a’ báb a’ szemben
15 ’S tsak múlólag szeretz édes17 szépem
Jelen lételemben18.
Vagy az életemet sem betsűllöm
’S fel váltnám azt mással
Vagy kátzér személlyed el kerűlöm
20 Hiv boszszú-állással.

[8]
7. A Poéta Szeretöje.
Bóldog az a’ Lyán a’ ki
Poéta Szeretőt talál
Mert azt so sem ragadja ki
Emlékezetből a’ Halál
5 A’ Lidia és Glitzéra
Kloé ’s Kórinna nevének
Örök életet igér19 a’
Rollok irt szerelem ének

16 habzó [th., emend.]

17 edes [th., emend.]
18 letelemben [th., emend.]
19 iger [th., emend., vö. rím]

102
 Át úszsza Lilla is, az a’
10 Bóldog – a’ Léthe habjait
’S élni fog még tsak a’ Haza
Danolgatja Csokonait. –
De bóldog még ezenkivel
Azért is hogy a’ szent tüznek
15 Ereje itt még nem hivel
’S nints semmi baja a’ szűsznek
Mert a’ Gratziák ő neki
Mint Amor is és Czitére20
Kedveséért – menedéke
20 ’S ügyelnek a’ szerelmére.
Ha gyalázattal keverte
A’ gonosz nyelv betsűlletek
Az Istenek ezerszerte
Állanak21 boszszút érettek.
25 Ha maga fest a’ Poéta
Azt tartom, hogy igy is talan
Nem tartja irott képét a’
Le rajzoltt frizér asztalan.
Illyen gyönyörű élete
30 Lehet az olly Leánykának
A’ kinek szépp viselete
Meg tettszett a’ poetának
Lásd Niza ha szereteted
Közleni akarod velem
35 Életedet igy töltheted
’S én is bóldogságom lelem.

[9]
8. Dafne.
Mikor Fébus előtt Dafne
Kevéllyen meg futámodott
Meg bűntetődöt keményen
Mert borostyánná változott.

20 Czitere [th., emend., vö. rím]

21 Allanak [th., emend.]

103
 5 Azolta már a’ mit szeret
Erőssen által kaptsolja
Szerentsétlen vólt hát Dafne
Ki a’ maga kárán tanúltt.
Te pedig óh Szerelmesem
10 Tanúlly a’ Dafne példáján
Ne fuss előllem sőtt inkább
Ölely meg mint a’ borostyán.

[10]
9. A Hajnal.
Már a’ Hajnal beragadott szemét
Ki törülvén újjaival
Nezeget alá22 fele
’S magához édesgeti érdemét.
5 Hánytorgató szavaival
Azt a’ ki már fel kele
Kivált az ifjú Czefalust – a’ ki
A’ Dianna szent berkein
Vagy az özet kergeti
10 Vagy a’ Szarvas után most ugra ki
A’ Rétek tövis résein. –
Minden nyomba követi.
És a’ mint Czefalusnak nehéz a’
Mikor vadász fortéllyai
15 Kennye kint nem sülnek el
Úgy van tán, még jobban busúl ez a
Friss Menyetske ha szavai
A’ széltől23 vitettnek el.
Mellyre nézne minden mesterségét
20 És Aszszonyi praktikáját
Eggyüvé tekergeti,
Mig Czefalus Prokris Feleségét
Követvén Auroráját
Egeszszen meg nem veti.

22 ala [th., emend.]

23 szeltől [th., emend.]

104
 25 Ekkor a már hozzá le kötözött
Ifjunak ki tárt kezekkel
Körül keriti nyakát
Jo ha én is illy örömök között
Élhetnék a szerelmekkel
30 Ki huznám az éjtzakát.

[11]
10. A Reggel.
Már a’ borzasztó komor éjjel
Firhangi le-folyván a’ fel nyitot
Nap keleti kapun – szerte széjjel
Nem homállyosittyak a’ kárpitot
5 Csak tsupán edjet intett Titán
A’ puszta setéttség Istenének
’S már a’ reá ki mért24 tág orbitán
Minden homally-ködök el tünének
Nézz tsak a’ bértzek tetejére
10 Most hogy a’ mosolygo nap sugári
Nehány friss követe oda ére
Hogy a’ Levegő apró Polgári
Kezdjék a’ jóltévő Napnak
Zengeni tisztelő Kontzertjeket
15 Minthogy egyedűl tsak attól kapnak
Életet ’s éltető friss szereket.
Áh be felséges tűz van ebben
Az eggyügyűk előtt el ’s be fedve
Nizám25 se mosolyog nálla szebben
20 Bár akármely nagy legyen a kedve
Az elmebéli vastag hályog
Belé fárad ha azt nézegeti
Mert tsak a’ külső szinen kóvályog
Nem tudván azt mi a’ természeti
25 Ugyan nézd szerelmes Barátom
Nézd ezt a szépp csudát edjütt velem
Én valamennyiszer ezt meg látom
A’ világ születését képzelem.

24 mert [th., emend.]

25 Nizzám [th., emend.]

105
 Tiszta vólt elsőbb a’ Főld szine
30 ’S a’ komor setéttség uralkodott
Nem vólt formája semminek ’s szine
Minden mély álomba andalodott.
Egyszer az Úr légyen szavára
A’ Chaós méhe teherbe esett
35 ’S a’ tölle fogant tűznek súgára
Világositot is már keveset.
Ekkor fénylettek osztán magok
A’ nagy világitó égi testek
A’ Nap a’ Hold és a’ több26 Csillagok
40 A mint már egymástól távol estek
Ezután27 fogant a’ Természet
Mikor már a’ Nap is jól ki készűltt
Ezután a fa ’s fű úgy tenyészett
Hogy azokra bőven ’s örökké szűltt.
45 Nézd tsak a mező gyöngy harmatit
Millyen kellemetesen fénylenek
A’ plánták ambróziás illatit
Fel szivhatnák magok az Istenek
Ah melly kies nézésű Rétek
50 Tarkállnak amott a’ berek mellett
Bizony nagy a’ károm ’s nem kis vétek
Hogy az nékem eddig is nem kellett
Reggel van még Ifjak tsak gyertek
Jertek ide egész vig Sereggel
55 Most szépek a Rétek mezök ’s kertek
Vigan legyetek most van a’ reggel.

26 tobb [th., emend.]

27 Ezutan [th., emend.]

106
 [12]
11. A Dél.
Konyúlnak a’ Fa Levelek
Ki izzadván nedveket
’S a’ friss Nap nyugoti szelek
Nem talályák kedveket.
5 Hervadnak a’ szépp Ibolyák
Lankadnak a’ Nártzisok
’S várják hogy majd meg lotsolyák
Az égi Canalisok.
Alélnak minden Virágok
10 Dűlnek gyenge Kelyheik
El telvén Ifjúságok
’S nevekedven terheik.
Már a’ Pásztor is a’ búja
Nap hevét nem szenvedi,
15 ’S tsak a’ sürrű fenyvest bújja
A’ hol magát be fedi.
Folyora vagyon szüksége
Az tikkadott nyájnak
Mert ki száradott a’ gége
20 ’S a’ gyenge inak fájnak
Árnyékot keresvén a’ sok
Nyughatatlanságokat
El szenvedt szegény útasok
Ki pihenni magokat. –
25 Jere Te is Niza vélem
Leszsz egy árnyékos hellyünk
’S majd a hol legjobbnak vélem
Le hajthattyuk a’ Fejűnk.
Itt a’ legszebbnek találom
30 Ide ülly drága Lélek
’S míg ránk jön is az álom
Majd szépeket mesélek.

107
 [13]
12. Az Estve.
Már azólta Titán
Be is kötteti tán
A’ Tengernek
Szélein bémártott
5 Lóvait és már ott
Ugy hevernek.
De sőt talán már a’
Főldünkön is jára’
Hogy magának
10 Meg nyerje életét
Szivét és szeretetét
Dafnéjának.
A’ ki ha ellene
Lesz a’ Nap Istene
15 Szerelmének
Maszszája egészszen
Laúrussa lészen
Szépp Testének. –
Már most óh Hekáte
20 Az Al-világ a’ Te
Fényedet is
Bámúllya ’s csudállya
Kivált ha el állya
Útad Tétis.
25 Óh ditső melly széppen
Úszkálsz ott fen éppen
Szent erővel
Mikor már az Égnek
Több métsi is égnek
30 Tisztelővel
Szünnyön meg a’ lárma
Nem dolgozúnk már ma
Semmi nagyot
Pihen a’ Természet
35 Használván a készet
’S a’ mit hagyott

108
 Hogy szikráznak magok
Az álló Csillagok
Szépp Tünemény
40 ’S bár akárki vólna
A kit nem bájolna
Durva kemény
Már a Levegőnek
Hárfási se jőnek
45 Semmi perre –
Prognis, Filoméla
Nem sir nem beszél a’
Roszsz Emberre.
Tsak az a’ nemtelen
50 Bagoly idetelen
Szava szóll még
’S irtóztató csúnya
Szavát még sem unnya
A tiszta Ég. –
55 Nem sőtt veti hánnya28
Mig Echó Leánnya
Meg nem kapja,
Akkor a’ Völgyekhez
Ligethez ’s Berkekhez
60 Üti ’s csapja.
Igy már ha a’ fűlnek
Vermébe kerűlnek
Keservesek
Kivaltt ha kettőzött
65 Csendes hangok között
Keservesek.
Nézd hogy siet haza
Olly nagy sebbel az a
Kis bőr Egér
70 Jer onnan előlle
Mert meg ijedsz tőlle
Ha jól meg ér
Nézd tsak ezt a’ mező
Csillaggal evező
75 Kis bogarat. –
Ne bántsd ne őld agyon
Hisz életet adjon
A’ jó Barát.

28 hannya [th., emend., vö. rím]

109
 A’ kik nem szeretnek
80 A’ bőlts Termeszetnek
Uttyán járni, –
Én ki se szánnám29 a’
Nemes érzők száma
Közűl zárni.
85 Örűlly óh parányi
Isten alkotmányi
Betses faja
Élj ’s örülly éltednek
Hiszen nints testednek
90 Semmi baja. –
Ah Nizám ha Téged
Angyali hűséged
Arra venne
Szeretőd úgy mig az
95 Élete tart igaz
Hived lenne. –
Mostan is a’ rendes
Oráig – illy csendes
Idő tájjon
100 Mulass szivem kintse
Hisz unalom sints e
Szépp Lapályon –
Akár pedig jere
Sétállyúnk le erre
105 Mig Angyalom
Igy sem az éjtzaka
Nem tesz lomháknak a’
Sok Nyugalom.

29 szannam [th., emend., vö. rím]

110
 [14]
13. Az Éjtzaka.
Már az egesz környéket a’ néma30
Setettség fogta el szemünk31 elől
Szendereg azólta Kedveském a’
Rosak közt ottan a’ kerten belől
5 De ki tudja mitsoda látások
Jádzodozhatnak az elméjébe
Ah szerentsémre nem kéne32 más ok
Csak hogy képem oda eresztne be
Mert nekem mind első mind hajnal
10 Fántaziámban bár melly sok ott
El tűnt Tárgyak közt az ő angyal
Formája is meg jelenni szokott.
Pedig osztán Ikszionként járok
Felhöt ölelvén meg Júnó megett
15 Mikor az álom hozó poharok
Háthatos nedve már le tsepegett.
Ni ni mi az amott az a’ Fényes
Ollyan mint a’ tűz pedig tsak reve
Ah éppen az én tiszta ’s törvényes
20 Szerelmem tüze is illyen leve
Tündöklik tellyes ereje szerint
De tellyességgel semmit sem éget
’S ambár Kedveskémre ezerszer int
Nem látok érte semmi hűséget.
25 Hát amottan ugyan mi szökött el
Jajtalan Csillagszakadás volt a
Nem óh nem bomlik fel az a’ kötel
A’ melly azokat öszve tsatolta.
A’ Földről fel ment olajos nedvek
30 Maszszája az – a’ mi úgy fel lobban
Éppen igy tűnnek el a’ jó kedvek
Nizám szemébe is – vagy még33 jobban

30 nema [th., emend., vö. rím]

31 szemunk [th., emend.]
32 kene [th., emend.]
33 meg [th., emend.]

111
 Ah Egek be pompás Tünemények
Vagynak itt is ezen mord hellyekbe
35 Csak azon ragyogó Égi fények
Szent álmélkodással tőltenek be.
Itten pedig ezek mind sir helyek
Mellyekben már sok Hivek pihennek
Várvan azt a’ Reggelt midőn fejek
40 Fel kőltvén – testek is menybe mennek
Csak nyugodjatok még óh bóldogok
Igen hoszszú még az Éjtzakátok
Még a’ sor szerint én is el fogok
A sirba jutni addig hozzátok
45 De már a’ halavány Hóld is nagyon
Fent úszik az Égen34 ’s meszsze haladt
Minthogy az álomnak hellye vagyon
Le dűlök magam is a’ Cser alatt.

[15]
14. Nártzishoz.
Nyisd meg Nártzis Zefir előtt
Nyisd meg gyenge kebeled
Szerelmedtől ne tiltsd el őtt
Hagyd kátzérozni veled.
5 Emlékezvén elébbeni
Hűségtelenségedre
Mellyért az Erdők Isteni
Eskűdtek ellenedre
Hogy őket mint érzeketlen
10 Ifiú meg vetetted
Midőn ki beszélhetettlen
Módon égtek éretted.
Fogad el hát édes Nártzis35
Zefired balsamjait
15 ’S enged meg néki, hogy rád is
Hintse mézes csókjait

34 égen [th., emend.]

35 Nartzis [th., emend., vö. cím]

112
 Majd mikor Ti költsönözött
Édes Szerelmeitek
Nyájas enyelgések között
20 Egy mással36 el végzitek
Én téged Nártziskám egyre37
Több bimbóra hajlani
Kezdő virágokkal egybe
Le foglak szakasztani.
25 És mint tiszta szeretetem
Heves indúllattyának
Zalogát adlak Életem
Édes véd-angyalának.
A ki is midőn Tégedet
30 A mejjéhez tenne ki
El beszélvén életedet:
Ádd hozzá azt is neki
Hogy Te is olly negédesen
Fénylettél hajdanába
35 Ifiúságod’ édesenn
Pirosló hajnalába38
Mig Echó ’s több más Istenek
Nem égtek úgy éretted
Hogy még gyászossá is tennék
40 Állapotod ’s élleted.
Meg bájolván ’s kéréseket
Tellyesitvén Czitére
Csak azért hogy szerelmeket
Meg veted ellenére
45 Mikor már igy egész élted
Változandó Sorsait
Hathatossan le beszélted39
Vigyázd Kép vonásait
’S ha vagy gondolóba esett
50 Vagy szivesen sohajta
Vagy más akármi keveset
Láthatni jó jelt rajta
Intsd meg hogy ha nem akarja
Az illy gyászos esetet,
55 Hozzám Szive Szája karja
Mutasson Szeretetet.

36 massal [th., emend.]

37 egybe [th., emend.]
38 hajnalaba [th., emend., vö. rím]
39 beszelted [th., emend., vö. rím]

113
 [16]
15. Az első Csók.
Egyszer a’ mint a’ dologra únok
Le dűlék egy éltes cser tövébe
Ott hol a’ Driádák és Faúnok
Kedveért a’ moh sürün növé be.
5 Ah be szépp vólt nézni ezt a’ helyet
Egy egy Fának40 tettzett gyenge szála
Hálni is jó vólna pehely hellyet.
Mellyben Szardanapál nyakig hála
Közel ehez egy szépp csergedező
10 Tiszta patakotska tekeredett
Azon túl pedig a’ kies mező
Szépp szinnel ’s jó szaggal kedveskedett
Szoval szent vólt ez a’ helly egészszen
Mert a’ Cser a’ fák közt Jupiteré
15 És a’ mellett sok ezen a’ részen
Járni szokott Útas meg heveré
Ide dűltem én is hogy pihennék
Hát óh beszélni is alig merem
Hozzám jöttek három szépp Istennék
20 A’ kettejét máig sem esmérem
Én egybe fel ugrok ’s meg állok
Mondván ő nékik egy Idvezletet
Ah éltemben soha sem láttam nállok
Jobban követni a’ Természetet.
25 De Ők hogy én távozni akarok
Ne hogy alkalmatlanságul legyek
Nyakamra keritvén gyenge Karok
Meg fognak hogy onnan el nem megyek.
Jól van jól magamba igy gondolám
30 Veletek örömest el lehetek
Csak hogy itt van az én gyöngy Viólám
A kit magamnál is jobb szeretek
Le ülök helyemre ismét véllek
’S ök egy szépp játékot vesznek elől
35 Áh most is élled bennem a’ Lélek
Ha tsak emlékezem is a’ felől

40 Fanak [th., emend.]

114
 Rakásra kellett a’ kezűnk tenni
’S a’ kire osztán a kilentz esett
Mindenik tartozott hozzá41 menni
40 És szolgálni nálla42 egy keveset.
Elöszször is a’ mint hozzá ülök
Biz én most se tudom ki a’ Neve
Egy a’ ki pajkosabb vólt közüllök
Mihelyt a’ Sors szerint Király leve
45 Azt hagyta Nizának hogy engemet
Csokollyon meg négyszer egy végtibe
Ah ez az első Csók mely szivemet
Most is balsamozza Sebeiben.

Vége

41 hozza [th., emend.]

42 nalla [th., emend.]

115
 MÁSODIK KÖNYV
A
BIRÁS. –

[Nehéz dolog nem szeretni

Szeretni is szint úgy nehéz.]

[17]
16. Öröm ének Vénushoz.
Úgy van böltsen tselekedtél
Hogy elébb rajtam ejtettél
Sebet Czitére1
És osztán hiv szereteted
5 Nyilait akkor követted
Nizám Szivére
Érzem már hogy az Isteni
Tanatsokat meg sérteni
Szörnyű nagy vétek
10 Mellyért ez az igeretem
Hogy a’ mint tsak kerűlhetem
Többé nem vétek
Most tudom már hogy mi végett
Adtad a’ nagyobb szépséget
15 A’ Leánykának
Azt akarván hogy ő néki
Olly védelem tartaléki
Mindég vólnának. –
A’ mellyek Szüzességének
20 Őrző angyali lennének
Az erő hellyett
Még pedig olly hathatósok
Hogy neki nagyok ’s Túdósok
Hajtsanak Fejet.

1 Czitere [th., emend., vö. rím]

116
 25 Most tehát már óh Szerelem
Nagy Istennéje tisztelem
Királyi Széked
Fogadom hogy a’ Pénteket
’S Áprilisi Ünnepeket
30 Meg ülöm Néked
A’ kis szárnyas Gyermeknek
Pedig mindjárt rósát szednek
Jó Barátaim
’S meg fűzöm a’ koszorúkat
35 Csak ne lássanak több búkat
Élet Napjaim. –

[18]
17. A Főld – mint éltető állat.
Főld a mivel az Ember él
Ki vévén az aert vizet
Főld a’ mit a’ Kalmár cserél
Főld a mivel érte2 fizet
5 Főld a’ mi tsak van bár nézz el
A’ Főldön minden dolgokat
Az Arany ’s ezüst a’ rézzel
Főldbol veszik masszajokat
Főld a’ Párosi Márványnak3
10 Minden pont alkotó része
Főld a’ pohárnok Leánnynak
Kezén az áldozo csésze
Föld akármiként ki faragd
Föld az alabástrom még is
15 Föld a Gránát opál ’s Smaragd
Noha csupa ditsöség is
Főld nélkűl nem élnénk mi se
Föld vagyúnk ’s Főlddé4 válúnk
Ha a’ halál Karibdise
20 Örvényeibe le szálúnk

2 erte [th., emend.]

3 Marvanynak [th., emend.]
4 Főlde [th., emend.]

117
 A’ Plántákat Főld élteti
Az állatokat a plánta5
Az Embernek természeti
Mind a’ hármat meg kivánta
25 Niza is éltet6 engemet
Sőtt7 tsak tőlle füg hogy élek
Míg el hagyna Föld kérgemet
A Földel eggyesűlt Lélek
Ő tehát leg alább nekem
30 Ollyan éltető állatom
A kinek öröm énekem
Méltó jusson danolgatom.

[19]
18. A Viz.
Mikor a’ nyári hőségnek
Tüze által majd meg égnek
A’ Plantak ’s az állatok
Újjá8 szülik tsak egy csendes
5 Erőtskével is a’ tsendes
Mennyei gyöngy harmatok
Viz nélkűl nem élnek magok
A’ Földben el vetet magok
Bár akárki mit tenne
10 Vége úgy akármely9 Fának
Ha fel ’s alá nem futnának
A viz cseppetskék benne.
Illy nagy szüksége van erre
A’ múnkás éltető szerre
15 Minden élő10 állatnak
El lankad bennek az élet
Ha a’ szomjúság fel éledt11
’S vizet nem találhatnak.

5 planta [th., emend., vö. rím]

6 eltet [th., emend.]
7 Sott [th., emend.]
8 Újja [th., emend.]
9 akarmely [th., emend.]
10 elo [th., emend.]
11 eledt [th., emend., vö. rím]

118
 Azért a’ bőlts gondviselés
20 A’ melly mindent ugy rendel és
Úgy vezérel czéljára
Hogy minden teremtésének
Elég javai lennének
Élte folytatására
25 Annyi vizet hozott elő
Hogy az igen könnyen lelő
És mindég lennie készen
Ezért van hogy ha a testek
A’ naptol teherbe estek
30 Azoktól is viz lészen –
Héj az én szivemben is ég
Valami nagy Isteniség
Halhatatlan szikrája
A’ mely gyakran ugy fel gyúllazt
35 Hogy nints erő magamtúl azt
Meg enyhitni hozzája
A’ Niza ajakatskáin
Vannak egyedül oly fáim12
Balsam erejű nedvek
40 Hogy ha azoknak harmatja
Kivánságom el olthatja
Meg újulnak a’ kedvek.
Hilást a mint van a mese
Három Nimfa Szerelmese
45 Be ragadta a’ Vizbe –
Hej tsak engem is mostan a’
Kedves magahoz rántana
Mint a’ minap egy izbe
Nem bánnám bár meritné be
50 Csokjainak özönnyébe13
Ajakam ’s ábrázatom
Mert rettenetesen égek14
A’ mint az érzékenységek
Tüzelék indulatom.

12 faim [th., emend., vö. rím]

13 ozönnyébe [th., emend.]
14 egek [th., emend., vö. rím]

119
55 Pedig a’ mint szerethet ő
Csak ő nékem olly éltető
Állatom sőtt életem
A’ kinek Ifiúságom
Örömöm és bóldogságom
Leg inkább köszönhetem. –

[20]
19. A Tűz.
A’ Tűz éget
’S elevenséget
Ád az életnek
Ez az oka
5 Hogy a’ dolgok a’
Czélra sietnek.
A’ Viz maga olly éltető
Hogy ő nélkűl semmi sem él,
De ha nints tűz nem élhet ő
10 El alszik és nem eszmél.
Kedves iz a’
Ha csókom Niza
Csokkal illeti
Kivált mert szűz
15 Szeretői tűz
Lelkesitgeti –
Azért ha csokol valaki
A csókja is tüzes legyen
Mert meg fagynak az ajaki
20 A’ mi pedig nagy szégyen.

[21]
20. A Levegő.
Tellyes a’ Föld kerületi
És a földön minden testek
Valamellyek tsak vannak
Levegővel
5
A’ Plántákat ez élteti
Az állatok mindjárt restek
Ha változása van annak
Az idővel.

120
 A Viznek is a’ Levegő
10 Részszerint szülötte hellye
Ott veri a’ vén Kováts a’
Sok menyköveket
Ott röpkedik a’ csevegő
Tollasok nagyobb ereje
15 Ott jár a’ szent szék tolmátsa
A’ nagy Követ.
Még a’ tűz az a’ olly nemes
Éltető állat se lenne
Levegő nélkűl az élet
20 Hire s kintse
Méltó hát – hogy ha a’ szemes
Ember illyeket lát benne
Kiváltt a’ Szeretővé lett
Meg tekintse
25 Mert lásd Nizikám igy kel ezt
Értelmesen meg fejteni
Hogy az Ifjak indúlattya
Oly tüzzel ég,
Hogy ollyan Szél a mely éleszt
30 ’S a’ melly bennünk az Isteni
Érzéseket fel bojgatja –
Van ott elég. –

[22]
21. Az Opium.
Éppen ollyan ereje van
A’ Szerelemnek is mint az
Úgy nevezett Opiumnak
A’ melyből ha nagy dozissal
5 Veszen magához valaki
Bizonyossan meg hal tőlle,
A ki pedig tsak illendő
Mértékkel iszik belőlle
Egéssége15 lesz utánna
10 ’S jó kedvet szerez általa
És el szenderedvén tőlle
Bóldognak álmodja magát
Midőn kintsével enyeleg
Az Ámor rósái között.

15 Egessege [th., emend.]

121
 [23]
22. A kis Ámor.
Forditás.

Ki a’ szárnyas Gyerek, Ámor. – ki az Attya?

A bájoló16 szemnek nyájas Csillagzattya.
Mikor született ő? a’ Tavasz elején
Hol lett? a nemes sziv leg nemesebb hellyén
5 Hát osztán mitsoda Dajka bánik vele?
A gyenge Ifjuság. – Mi az eledele
A több Csemegéi között kiváltképpen
Ha rósaszin bájol a’ Hószinű képen.
Kik a’ jó Baráti? a gazdagon ékes
10 Czifraság bujaság gyengeség henyélés.

Potolás.

Honnét van osztán az hogy Gyerek léttére

Olly könnyen rá talál valaki Szivére
Jaj azért hogy ollyan kis Gyereknek láttzik
’S a’ szegény halandok sorsával tsak jádszik
15 Vén már ő ugyan tsak hiszen ő nélküle
Maga a’ Természet egy fűszált se szüle
Vak is már innen van osztán az a’ hiba
Hogy kitsit vagy Vénet rejt a’ Hálóiba
Ugy de ha vén miert még is ollyan hamis
20 A’ mit tapasztoltam rajta már magam is
Hogy tud ollyan igen sebesen szaladni?
Hogy tudja a’ Szivet titkon el ragadni?
Erre illyen forma lehet a’ Felelet
Hogy a hol soha sem érezik a’ Telet
25 ’S a’ hol tsak a’ kies Tavasznak és Nyárnak
Vidámsággal tellyes szépp napjai járnak
Virágoznak ottan Fák Füvek és Plánták
Jobban mint magok a’ Gazdái kivánták
De hát17 annak ugyan, – hogy sok Párisok a
30 Kedvesek’ meg vetik, mi lehet az oka
Csak ez hogy sokára ki alszik a’ szikra
Bár tüzesen18 lángol néha a’ másikra.

16 bajoló [th., emend.]

17 hat [th., emend.]
18 tuzesen [th., emend.]

122
 [24]
23. Niza a Virág.
Tele Rosával a’ Kertem
Drága Kints
De miólta meg esmertem
Személlyedet
5 ’S látlak Tégedet
Kedvem a’ Rósához nints
Van nékem szépp Tulipányom
Sok féle
De már egyszer mind ki hányom19
10 Vagy pedig az
Csak ugyan igaz
Hogy nem gondolok vélle.
Termett a’ kertbe most is sok
Virágom
15 Perpetuelljeim Nártzisok
Szépp Violák
Mert jól lotsolák
’S nints bennek mulattságom.
Te vagy az én rósa szálam
20 Egyedűl
Csak perpetua is nállam
Lennél Kintsem
Mert szerentsém
Máskint egészszen ledűl.

[25]
24. A Tavasz.
Kies Tavasz! Te a ki a’ fáradt20
Természet hideg porábúl
Fel tördelvén azon erős zárat
A melyben minden el kábúl
5 Hivnak a’ sor szerint ismét elő
Hogy meg elevenittsenek
A’ mi reánk gondosan ügyelő
Halhatatlan nagy Istenek

19 hanyom [th., emend.]

20 faradt [th., emend., vö. rím]

123
 Mint mikor a méllyen el szunnyadott
10 Törzsök Szülénk egy óldala’
Csontjának az Úr életet adott
És ki remekelte vala
Vagy mint a’ százados Öregséget
Meg únt Feniks a’ nap heve
15 Által a’ füszerekkel meg égett
Poraiból újjá21 leve. –
Te a’ kinek kebelébe öntik
Minden kintseket az Egek
Készűleted már gyakran köszöntik
20 A’ Levegői Seregek
Jövel azért! – az el alélt száraz
Kedvesen fog látni Téged22
Jövel szálj le mert régólta vár az
Hogy éllye gyönyörűséged23
25 Már a’ Hegyek le rázván erővel
A rajtok meg ülepedett
Hó fedéljeket – fel emelt fővel
Lesik meg érkezésedet
A’ Fák is a’ mellyek a’ nagy Télnek
30 Zúzos fagya miat el ájúltak
Most a’ mint lassankint fel eszmélnek
’S a’ friss szelek által meg ujjúltak
Várván szerentsés jövetelednek
Meg határozott idejét
35 Mindjárt tsak felőled kérdezkednek
Ha Zefir fel üte fejét.
Hát az érzékeny ’s okos állatok
Millyen szivszakadva várnak!
Csak a’ mit magamról mondhatok
40 Teged tartlak kintses Tárnak
Jövel hát óh Tavasz Te a’ drága
Természet első Gyereke
Te vagy a’ Halandók bóldogsága
’S alkotó Kéz Remeke.
45 Te húzod bé a’ Főld felűletét
Bokros Fűvekkel és Fákkal
Te közlöd a’ Zefir lehelletét
A’ Szűz Erdei Nimfákkal

21 ollyá [th., emend., a szövegrészt értelme kívánta meg a javítást]

22 Teged [th., emend., vö. rím]
23 gyonyörűséged [th., emend.]

124
 Tiéd a’ leg első szépp fel vonás
50 A’ világ nagy Teátrumán
A’ mellyen magad vagy szent koronás
Fővel a’ leg ditsőbb Román
Te öltözteted fel a Virágot24
Külömböző szépp szinekbe
55 A’ mellyek egy okos Valoságot
Bámulással tőltenek be
Csak ez, hogy a’ Télnek fogyta fele
Gyapjas ruhát adsz a’ senge
Kikirtsre – hogy az Eszak mord szele
60 Ne sértse meg minthogy gyenge.
Eleven és világos tanúja
A’ Te nagy bőltsességednek
Méltó hát hogy minden meg tanúlja
A mellyek tőlled erednek
65 Úgy van tehát nem hijjába választ
Czitére is Pajtássának
Mert a’ miben tsak kedvet talál azt
Mind tőlled szerzi25 magának
Óh Nizám a’ mi Életűnk rövid
70 Tavaszsza is virit már ma
Éljűnk vigan ezért mig élhetünk
’S nem nyom az Öregség járma
Fussúnk verset azon csendes széllel
A’ mely Nap nyugotról ered
75 Mert hiszen a’ sziv tüze sem él el
Ha nintsen gerjesztő szered
Csunya vólna pedig a’ Nizának
Tavaszszal már nem fenyleni
’S nem kedvezni szive barátjának
80 A kit nagy kár el veszteni.

24 Viragot [th., emend., vö. rím]

25 szerszi [th., emend.]

125
 [26]
25. A Nyár.
Ollyan heves
A’ Nap sugára
Hogy az otzeán is keves
Meg oltására
5 ’S az állatok a’ Hőségnek
Miatta majd meg égnek
Már magam is
Majd lobbot vetek
Mert a’ mi több26 ’s nagyon hamis
10 Minthogy szeretek
Mind belől égvén mind kivel
Vérem27 semmit sem hivel
Mind az által28
Külső melegem
15 Árnyék vagy hideg viz által
Csak el keringem
De a’ belsőt meg hűteni
Nem tudom mert Isteni.
Meg tettem Én
20 Az intézetet
Hogy segitnék a’ szivemen
De nem lehetett
El mentem Nizától meszsze
Hogy tüzem29 ne éleszsze
25 ’S még osztán a’
Leve belöle
Hogy jobban égnék utánna
El menvén tőlle
Nem is gondolok vélle már
30 Úgy is most vagyon a’ Nyár
Mostan arat
A’ Szántó vető
Áldván a’ jóltevő Nyarat
Mint a’ Szerető
35 Mikor nemes indulatja
Bő jutalmát aratja

26 tobb [th., emend.]

27 Verem [th., emend.]
28 altal [th., emend., vö. rím]
29 tuzem [th., emend.]

126
 Óh Kedvesem
Reménylem még30 én
Hogy majd én is által31 esem
40 A’ bal sors végén. –
Midőn fel hevűlvén véred
Szivem magad meg kéred.

[27]
26. Az Ősz.
Ód’ a’ Meleg
’S nem enyeleg
Már többé a’ Természet
A Virágok
5 Ifjúságok
Le folyt és el enyészet
Meg szűnt a’ szépp lengedező
Zefirek ambróziája
El esett a’ kies Mező
10 Virágos Koronája
Nem élhetnek
Már a’ Rétek
Szinén sem az állatok
Minden reggel
15 Fermeteggel
Telvén el a’ Harmatok
Kevés eső nagy sárt csinál
Mellyel a’ gyalogló küszköd
’S a’ hegyek Óldalainál
20 Lebeg a’ nedves gőzkőd
Halnak a’ Fák
A szűsz Nimfák
Nem lévén már mellettek
’S még bóldogok
25 Ha virágok32
Értt gyümőltse lehettek

30 meg [th., emend., vö. rím]

31 altal [th., emend.]
32 viragok [th., emend.]

127
 Mert kárunkon igaz már az
Hogy a’ gyümöltsnek sokat árt
Ha az aër nagyon száraz
30 Vagy jég verte a’ határt
Igy fog véllűnk
Ha meg élűnk
Bánni a’ koros idő
Le szaggatja
35 ’S el hullatja
Minden szépségeid ő
Homlokod gyöngy mezejére
Rút barázdákat vonogat
’S hó szin Orczád Rosa vére
40 Érzi a’ mérges fogat
Ekkor már a’
Nap súgára
Nem fog mosolygani rád
’S kivánod azt
45 A gyöngy Tavaszt
Melyben magadat birád. –
Ekkor a’ kis boszszúságok
Fúlánkja is úgy serteget
Mint a Nyughatatlanságok
50 Érzése a’ beteget.
De nem leszen
Még egeszszen
Öröm nélkűl életed
Ha azt még e
55 Sziv hűsége
Mellett vígan tőltheted
Mert a’ Sziv nemes erkőltse
Kedves Virágjának drága
’S jo izű meg ért gyümöltse
60 A’ Lélek boldogsága

[28]
27. A Tél.
Minden teremtet oktalan és okos
Allatnak ollyan rettenetes baja
’S bánatja van most mellyet egy sem
Tudna egész erején ki adni

128
 5 Sir a’ borult Ég ’s öntözi meg fagyott
Mejjén keresztűl könnyei záporát
Már tűzi játékát sem űzi
Sem musikássai nem danolnak
Sir a’ szegény Főld, és nyögi mindenütt
10 A’ rajta járó állat33 előtt baját
Sir a’ Fa, görbett ága szörnyű
Terhe alatt meg erötlenedvén. –
Sir a’ vizeknek báttya34 az Otzeán
Már a’ Tavaszszal tsergedezö Patak
15 Bádjatt erövel mossa partját
’S közködik a’ le kötött habokkal.
Sir a’ Nap és hogy Kedvese kinnyait
Ne lássa, el bútt ’s be fedeze magát
Egy barna felhő fátyolával
20 És ragyogó szemeit bé húnyta
Gyászolja hiven drága Szerelmesét
Bibor ruhával vonta be hintaját
Restel nagy úthoz fogni, és tsak
A’ fagyos éjj kebelén szúnyókál
25 Méltán is! ugy van mert az az35 atkozott
Tél! a’ Halálnak durva kis Aszszonya
A’ drága Természetre rá tőrt
’S végire36 járt kis időre mindjárt
És a’ mi több, hogy tsalta meg a ravasz
30 Csudára méltó, meg jelenik neki,
’S rá birja, hogy mennyen pihenni
Ő neki gondja lészen reája. –
Ez is reménylvén igaz és Barát
Szivébe bátran bízza magát reá
35 Lásd Niza millyen rosz az Álnok
Meszszire fuss Te az illyenektől.
El szunnyad. – itt a’ gyilkos az a’ gonosz
Meg fojtja mindjárt a koronát pedig
A melly fején vólt, öszve tépi,
40 ’S lak hellye Sátorait le rontya.
Érzette ezt a’ dolgot az Eszterág
Érzette a’ kis Progne is és azért
Rakásra szedvén Háza népét
Meg szaladott ’s ide hagyta Honnyát

33 állatt [th., emend.]

34 battya [th., emend.]
35 mert az atkozott [th., emend.]
36 vegire [th., emend.]

129
 45 Midön pedig már hire futott hogy a’
Természet, áldott édes atyánk ki dűltt
Júno parantsol Hekatének
Hogy tsupa gyóltsba teritene ki.
Az Ég is ekkor kapkodik és izen
50 Merkuriustúl hogy Musikássai
Gyűlnének öszve a’ halotti
Tiszteletet tellyesitenék be!
De minthogy ők már ’s többnyire a’ javok
Nem voltak otthon, Jupiter én nekem
55 Diktálta ezt a’ négy sorotskát
Hogy Temetője Kövére írnám
„Nyugodj kevésse tsendesen óh ditső
Természet és nyerd viszsza fagyott erőd
Majd gyözedelmeskedni fogsz Te
60 Nem sok időre az átkozotton.”

[29]
28. Az Élet négy Szakassza.
Bóldóg voltam
Gyermekségembe
A’ világgal nem gondoltam
’S nem vólt tűz a’ szivembe.
5 Boldog lettem
Ifjuságomba
Mert sokan járnak körűltem
’S én se vagyok goromba.
Boldog leszek
10 Mikor ért korom
Gyümőltsiből vigan eszek
’S iszom be szerzett borom.
Ha a’ Vének
Száma közt fognak
15 Hajolni fejem diszszinek
Ki ne nézne37 bóldognak
És így egész
Tellyes Életem
Boldogság vólt boldogság lesz
20 ’S most is azzal tölthetem.

37 nezne [th., emend.]

130
 [30]
29. A Szépp jó is légyen
Nizához.
Szerentsétlen az a’ Virág
A mellyet a’ hernyó ki rág
Még ki nyilása elött
Mert bár millyen buján hajta
5 Ha már csorba esett rajta
Nem nézzűk örömmel öt
Meg szűn kedves lenni nállúnk
Ha benne illy kárt találúnk
A Sároni Rósaszál
10 A Hárlemi Tulipánnak
Mellyet mindenek kivánnak
Érdem betsi alá szál
Nem kell nem tettszik sehol a’
Leg szebb Hiaizint Viola
15 Ha már férgesek38 belöl
Meg vettetik a’ szépp Nártzis
Bár akár melly kedves vólt is
Szine és szaga elől
Te is óh Éden kertébe39
20 Számomra termett kis Hébe
Virág vagy mások között
Zefir ült fel karjaidra
Nektárt pedig ajakidra
Maga Vénus öntözött
25 Szivem leg belsőbb rejtekén
Le rajzolva visellek én
Tégedet drága Lélek
Nékem a’ te szépp beszédes
Csokra termet Szátskád édes
30 Tölled függ az hogy élek.
Szemed bájos pillanása
Mint a’ Meny-tűz villámása
El futja csontjaimat
Nyajas katzérságod pedig
35 Csak nem egész tettzésedig
Hordja indulatimat

38 fergesek [th., emend.]

39 kertebe [th., emend., vö. rím]

131
 Látod igy szeretlek Téged
Illy bálvány a Te szépséged
Előttem40 óh Kedvesem
40 Nállad nélkűl minek éltem
Midőn a’ mit tsak reméltem
Mind Te benned keresem.
Úgy van de ha roszszá lennél
Sokkal nagyobb vólna ennél
45 A’ kedvnél az Unalom
Űznélek a’ mint illenék
Úgy hogy rád se tekintenék
Szépp szemekkel Angyalom.
De hogy illy dolog ne essen
50 Ha rám ügyelsz hűségessen
Könnyen el kerűlheted
Szivesen szeretem Szived
Tsak Te is mutasd meg Hived
Eránt hiv szereteted.

[31]
30. Mellyik az erössebb Érzés.
Szépp Virág a’ Rósa édes szine szaga:
Ha Kedveském nélkűl van előttem41 maga
De ha ő szurta fel szépp barna hajára
Nints akkor előttem sem betsi sem ára
5 Mi ennek az oka? ez hogy a’ nagyobban
Fénylő virág mellett a’ kitsiny el lobban
Édes a’ méz édes, de még is jobb iz a’
Ha nyájjasan körül csokol a’ kis Niza
Miért van ez? mert ott tsak a nyelvem érez
10 Itt pedig a’ Szivem és igy jobban érez
Gyönyörű szava van a’ Fülemilének
Szebben esik még42 is Nizámnak43 az Ének
Miért van ez? azért mert amazt nem értem
Ezt tudom mit beszél ’s miként buzog értem

40 Elottem [th., emend.]

41 elottem [th., emend.]
42 meg [th., emend.]
43 Nizamnak [th., emend.]

132
 15 Akárhogy haragszom akármint44 busúlok
Ha meg látom Nizát45 egybe meg vidúlok
Mert az érzeseknek ez a’ természeti
Hogy a gyengét a nagy meg fojtja ’s ki veti
Ember társam ugyan mind tisztán szeretem
20 Nizámhoz még is leg forróbb Szeretetem
Én tsak azt tartom hogy innen származnék a’
Mert ő az én Szivem fele ’s toldaléka.
Azért mint magamat úgy szeretem éppen
Mások nem tettzhetnek egészszen a képpen.

Vége

44 akarmint [th., emend.]

45 Nizat [th., emend.]

133
 HARMADIK KÖNYV
AZ
EL-VESZTÉS –

Nehéz dolog nem szeretni

Szeretni is szint oly nehéz.
De nehezebb meg vettettni
Ha már hozzá kezdtűnk ehez.

[32]
31. Szemrehányás.
Niza Niza kedves Nizám
Magamat tsak reád bizám
Még is Te mint hitiszeget
Nem tettél nékem eleget
5 Te hagytál el nem én Téged
Te hagytad el a’ hűséget
De bár igy bántál is velem
Nállam kész az engedelem
Csak egyedűl most is ezen
10 Történet esik nehezen
Hogy forró szerelmem mellett
Tőlled el szakadnom kellett
Azért boszonkodom reád
Hogy a’ Sors nem örökre ád
15 A minn pedig ha szeretnél
Igen könnyen segithetnél
Mert ha úgy akarnád magad
Semmi tőllem ki nem ragad
Te fogtad meg a Szivemet1
20 Még is el hagysz é engemet.

1 A kéziratban a sorzáró szó az áthúzásos javítás miatt nehezen olvasható: a Szememet kifejezést a
másoló a Szivemet-re módosította.

134
 Tiéd az az erőss kötél
A mellyel2 magadhoz kötél
Én foglyod vagyok és Rabod
Te pedig a’ Törvényt szabod
25 Edjik erő huzó erőd
De a’ másik viszsza verőd
Amaz von az3 Élet fele
Ezzel a’ sirba löksz bele
Innen származik osztán a’
30 Hogy tsak kerengem utánna
Mint a’ Nap körűl a’ magok
Uttyokat futó Csillagok
Most hivsz majd ismét el lököl
Most meg jelensz majd el szököl
35 ’S ha kinnaimat örülted
Bezzeg érzem már körűlted
De semmi vége lesz ennek
Ha tettemim meg pihennek
Nállam készen a’ botsánat
40 De Téged el fog a’ bánat.

[33]
32. Amor és a’ Halál.
A kis Amor egy éjjel
És az öreg Halál
Bojongván szerte széjjel
Éppen edjütt talál
5 ’S ugyan azon egy Gazdára
Be tekinteni prédára
Mindjárt ki ki le rakott
Minden gyilkos eszközt
De mig mulatnának ott
10 A’ Vetélkedés közt
Szörnyű nagy lárma telé be
A Házat4 hirtelenébe

2 A mellyhez [th., emend.]

3 vonaz [th., emend.]
4 Hazát [th., emend.]

135
 A’ Város Nép meg retten
Gyúladás vólt talán
15 Azok is mind a’ ketten
Gazdájok asztalán
Kapkodván mindjárt a’ tegezt
Fel tserélik a’ nyilt meg ezt.
E már annak az oka
20 Hogy a’ kis Szerelem
Nyilaitól olly sok a’
Halál ’s veszedelem
És hogy ellemben a’ Vének
Holtok hellyett szeretnének.

[34]
33. A kettős Halál.
Bóldogabb nállam a’ Csirke
Vagy akár mellyik Madárka
Mert azok kéttszer születnek
Még is tsak egyszer halnak meg
5 Én pedig egyszer születtem
És két halált kell szenyvednem
Ezt még éltembe Nizáért
A’ mást a’ magam részszire.

[35]
34. A Szerető Szive Gyötrelmei.
Fövénnye sints annyi a’ Tengernek
Sem a’ szomjúhozó Libiának
Mint a’ mennyi gondok fészket vernek
Szivében a szépp nem Barátjának
5 A kit Vénus egyszer meg ejthetett
Nyájas tekintettel ’s beszédivel
Az meg nem betsűlli az élletet
’S csupa Fantázia a’ mit mivel
Mikor a komor bőlts méllyen bújja
10 ’S méri az Igazság Ótzeánnyát
Ez akkor is imádja a’ bújja
Szerelem óltárán sziv bálvánnyát

136
 Mások fáradnak a’ nagy munkába
’S gyakorollyák testek friss erejét
15 Ő pedig szüntelen tsak a’ kába
Képzelődésekkel gyötri fejét.
Mikor miden Állat meg pihene
’S az álom a’ Főldet el foglalá
Azzal a’ Szerelem kis Istene
20 A’ tündér világba jár ’s fel ’s alá
Ahol a csapodár csalfa remény
Neki egész arany Várat igér
A mit akkor tud meg hogy Tünemény
Mikor sorsa már a vég pontig ér
25 Hát5 még az attól való félelem
Hogy el üti6 kezérűl valaki
Mitsoda rettentö nagy gyötrelem
A’ ki próbálta sem mondhattya ki
Úgy van mert változók a’ Leányok
30 Szavok tsupa vizre irott betűk
’S kegyetlenek mint az oroszlányok
És valami kényes természetűk
Én a’ kis Nizát igen szeretem
’S ugy tettszet hogy ő is szeret engem
35 De hogy el ne veszszen betsűlletem
Ha rosz kedve van már tsak kerengem.
Illyen sok annak a’ baja ’s gondja
Sőtt gyakran kára is veszedelme
A ki úgy lesz a’ Szépp Nem bolondja
40 Hogy a’ mellett tiszta a’ szerelme.

[36]
35. A’ távol lévő Niza.
Óh melly boldog az a’ Faja
A’ Plánták órszágának
Melly párjait nyalja falja
’S meg nyerheti magának
5 Még akkor is mikor kénnye
’S kedve szerint ő néki
A’ természet bőlcs törvénnye
Azokat nem tenné ki

5 Hat [th., emend.]

6 uti [th., emend.]

137
 Rá bizz Zefirre magát
10 És szerelem titkait
Közli7 vélle izét szagát
’S nektározott Csókjait
A’ pedig mind menet jövet
Suttogván szerelmeket
15 Le rakja mint igaz8 kővet
A’ rá bizott kintseket.
’S e kint a’ szerelmes Párok
Bár távolyba9 légyenek
Szerelmekbe semmi károk
20 ’S akadályok nintsenek
Ha tudnám én is Angyalom
Csókjaim e’ mostani
Állapotban óh Fájdalom
Hozzád útasitani.
25 Melly szerentsésnek ’s bóldognak
Tartanám úgy Életem
Mások akármit lotsognak
Örömmel ki nevetem
Úgy volna de még magamat
30 Kell elől ki nevetni
Mert nem lehet Csillagomat
Meszsziről így szeretni.
Minket a’ Főld vég határi
El szórtak igen nagyon
35 Nállatok meg a’ mi nyári
Napjainkon tél vagyon
Úgy van én szüntelen égek
’S nem is vagyok idegen
Benned az érzékenységek
40 Meg fagytak a’ hidegen
Jőjj viszsza még egyszer a mi
Főldünkre mig itt lakom
Mindent el követek a mi
Meg hevit gyöngy alakom
45 Addig is mig ide érnél
Ne ejts rajtam több sebet
Nállam tiszta nemes vérnél
Nem találhatsz egyebet.

7 Kozli [th., emend.]

138
 [37]
36. Andalgás.

Szünnyetek meg édes érzések

Kebelében szunnyadozo szent képzelődések
Szüny meg szüny meg oh Cziteréja
Mert Szivemnek már ez a’ czélja
5
Hogy ne uralkodjon rajta Pafus Királynéja
Félre kedves gyönyörűségek10
Balsamival ketsegtető csalfa reménységek
Mert ha az édes Képzeletek
Csalárd színével rá szedtetek
10
Tépelödni nem akarok már többé veletek.
El hagyom már Venus óltárod
Ambár alig kóstoltam meg széditő nektárod
El hagyom már a’ Szeretetet
Mert mihelyest magáévá11 tett
15
Mindjárt a leg kegyetlenebb lántzára12 vetett.

[38]
37. Vetélkedés a Rosa és a Rozmaring között
Rósa.

Én a’ Természetnek édes Lyánya

’S a Virágok Királynéja
Hogy a ki Kintsemet meg kivánnya13
El ne süljön büszke tzélja.
5
Mellém száz ezer fegyverest rakott
A’ tiszta hűségű Anyám
Védelmezni egy illy gyöngy alakot
’S erősiteni a’ Tanyám.

8 igáz [th., emend.]

9 tavoly [th., emend.]
10 gyönyörűsegek [th., emend.]
11 magáéva [th., emend.]
12 lantzarra [th., emend.]
13 kivannya [th., emend., vö. rím]

139
 Fejemen pedig az a’ korona
10 A’ millyet Flóra kötözött
’S csiga vér szin biborral be vona
Leg szebb minden pompa között.
Hát a’ mesterségesen14 ki mettzet
Zőld Levelim millyen szépek
15 Miért vár még is hogy viszsza tettzet
Ha néked elődbe lépek.

Rozmaring.

Se nem irigykedem reád se nem

Vonom meg a’ tiszteletet
Csak hogy olly kényesen jösz ellenem
20 Ez az a mi meg sebhetett
Hogy a’ más örököst15 úgy le tapodd
Nem illik egy Királynéhoz
Hamarébb el jön még a’ te napod
Mellyet rád Tisifoné hoz.

Rosa.
25 Úgy hát örökös vagy Te is
Mért mondod azt hiszen tudva
Van mindenek előtt, hogy Te henye
Plánta vagy – még az is dudva.

Rozmaring.

Jó én meg elégszem ámbár16 Plánta

30 Vagyok is – tsekélly Sorsommal
’S rangodat bár akárki kivánta
El ülhetz a’ Liliommal
Tartsátok fel gögös nyakatokat
Én tőlletek el férhetek
35 De pünkösdi Királyságotokat
Le rontják Ellenségetek. –
Én pedig akkor is mint a’ Sálya
Meg tartom szinem ’s illatom
’S hogy a’ Télnek sem leszek predája
40 Gondos Gazdámba bizhatom.

14 mestersegesen [th., emend.]

15 orököst [th., emend.]
16 ambár [th., emend.]

140
 Rosa.

Folly az idö valtoznak mindenek

Használjuk hát az életet
Halálra bűntettek az Istenek
Mindent a’ mi tsak születet
45 Te is bár későbbre17 oszolly széjjel
El húnysz és tsak méltatlanúl
De én róllam ha a’ fagyos éjjel
Meg ront is sok ember tanúl
Éllyen vigan kiki mig van modja
50 Keresse az örömeket
Mert ha a’ bőlts végezés fel oldja
A’ foglaló köteleket.
Le omlik a’ Firhang és be fogja
A’ mord setéttség a’ szemet
55 ’S már a’ más fel vonás másnak fogja
Ki tapsolni az Érdemet.

Rozmaring.

Ugy van a’ mit mondasz a mind igaz

De hogy jól mennyen életed
Betsűlni kell mást is Te pedig az
60 Ártatlant18 könnyen meg veted.
Hanem már a’ semmi – meg bótsátom
Ezt a’ nagyra nézesednek.
Söt arra kérlek hogy légy Barátom
Még akkor is ha le szednek.

Rósa.

65 Szeretlek meg vallom – ne parola

Hogy többé meg nem sértelek
’S a’ mit a’ szent hűség parantsol a’
Meg lesz ha tsak modját lelek.

17 későbbke [th., emend.]

18 Artatlant [th., emend.]

141
 [39]
38. Jó is Rossz is.
Jobb nem szeretni, mint égni
A’ bájos Szerelem miatt
Mert az Ámor bal óldalán
Nagyon mérges nyilak vannak.
5 Jobb szeretni mint a’ Csiga
Modjára tsak otthon ülve
Kuppaszkodni magánosan
’S nem esmérni e’ világot.
Lám a’ Méhetske ki reppen
10 Csókolni a’ Virágokat
És még a’ keserűbűl is
Edességet sziv magának
A ki le nem szál a Tenger mélységébe
Drága Gyöngyöt
15 ’S egyébb más betses köveket
Soha sem fog ingyen szedni.
A ki fél a’ Méhetskének fulánkjától
– Nem érdemes
Hogy valaha a’ szin Méznek
20 Édességét19 meg kostolja.
Ha a’ Rosa tövissétől
Irtozna valami kényes
Kivévén a Kedvesemet
Én nem adnék rósát néki
25 Igen bajos a’ Szerelem
Igen édes a’ Szerelem
Veszedelmes hát szeretni
’S veszedelmes nem szeretni.

19 Edességét [th., emend.]

142
 [40]
39. Esdeklés Niza után.
Jövel tiszta szeretetem
Legelső Tárgya jővel
Vigasztald meg bús Életem
Azzal a’ szent erővel
5 A melly szemed forgásában
Szépp szátskád mosolygásában
’S a’ Siréni20 hanghoz nagyon
Vető Szavadban vagyon.
Tiéd Nizám az a’ Termet
10 Tiéd az a’ tiszta Sziv
A’ melly olly erővel termett
Hogy mindent magához sziv
’S engem is a’ többek között
Kedvesem úgy le kötözött21
15 Hogy most is távol léttébe
Vondogál szerelmébe.
Te vagy Te Nizám az a’ kis
Újj Grátzia Növevény
A kit bár nem láthatlak is
20 Peldázlak mások nevén
Most mondlak Aglaiának
Majd egy Sároni Rosának
Mind ebből tsak a’ jövén ki
Hogy nints nállad szebb senki.

[41]
40. Átok Nizára.
Igen érzem hogy vagyok
Mert szeretek
’S kinnaim ollyan nagyok
Hogy nagyobbat nem is képzelhetek
5 De Életem felől
Nem gyöződhetem meg belől

20 Sireni [th., emend.]

21 kötozott [th., emend., vö. rím]

143
 Más lenni más az élet
’S úgy itélek
Hogy ha Lelkem mássé lett
10 Az él a’ kinél van, nem én élek
Mert a’ Lélek nélkül a’ Test
Meg hóltt állat és túnya rest.
Niza ölt meg engemet
Ah fájdalom
15 Ö lopta el a’ Szivemet
Ö vólt az én öldöklő22 Angyalom
Oh gyászos gondolat óh
Niza vólt a’ gyújtogató.
Már hát mivel nem látok
20 Egyébb eszközt
Meg nézem tán az Átok
Leg többet fog érni mindenek közt
Ah jóltévő Czitére
Halgas rabod kérésére
25 Nem kivánok a’ Szüzre
Csak tsupán azt
Hogy vettessen a’ tűzre
Arra a Tűzre23 mellyet benném gyúllaszt
A Szivem maradjon
30 Csak hogy hellyette mást24 adjon.

[42]
41. Az Álom.
Édes Álom
Szivem ama
Leghathatosabb balsama
Melyben egyedűl találom
5 Csendes Nyugodalmam
Ha Fajdalmam
Fel heviti Hivem
’S érzi Szivem

22 öldoklő [th., emend.]

23 Tuzre [th., emend.]
24 mast [th., emend.]

144
 A kegyes Ég
10 Azért hogy a’
Szivnek hamar az el fagya
Lennél végtére25 könnyebség –
Tsak Tégedet hagyott
Bár a’ fagyott
15 Halál Követtye vagy
Szülötte vagy
Jöjj légy velem
Fogd Szememet
Mert még éltembe el temet
20 Az az átkozott szerelem
Csak nállad találom
Édes Álom26
Nyugtom csendességem
’S Reménységem
25 Ébren lévén
Csak jajgatok
’S dühödnek az indulatok
Éltem Hajótska révén
Kinoz a’ Szerelem
30 Légy hát velem
Mert élvén el temet
Fogd Szememet
Nem bánom ha
Bár végtére – !!
35 Ha Lelkem illy sorsot ére
’S Testi erőm bádjat ’s lomha
Csak nállad találom.
Édes Álom
Szivem könnyebbségét
40 ’S kinom végét. –

25 vegtére [th., emend.]

26 Alom [th., emend.]

145
 [43]
42. Zugolódás.
Első Párját a Gerlitze ha el veszti
Magát ollyan szomorúságnak ereszti
Hogy többé indúlatja
Szerelemre nem hajthatja.
5 Ha illy erő bizattatott egy Madárra,
Miért nem mehetnek az Emberek arra
Hogy ellent álhatnának
Sziveik akaratjának?
Ki láthatná itt a’ Természet szándékát
10 Miért adja nekűnk azon ajándékát.
’S általa miért éget
Kinzása vagy haszon-végett?
Én részemről a mostani szeretetem
Fájdalomnak ’s kinnak méltán nevezhetem
15 Mert ollyanokért égek,
Kiknek nints érzékenységek
Bóldogságom ’s kedvem ha néha képzelem
A’ mellyet szerzett a’ hajdani Szerelem
Akkori Indúlatom.
20 Már most zokogva síratom
E’ szerint az édes méreggé változott
’S kinoz nagyon szüntelenűl az atkozott.
Veszszen hát édessége
Ha illy keserű a vége.

[44]
43. Niza nyomai.
Itt ebbe a’ Hazatskába
A malom mellett lakott
Itt ennek az udvarába
Láttam a’ gyöngy alakot.
5 Érre ment egy kis hidon át
Igy tekeredet haza
Itt mint Szivem Tulajdonát
El fogtam hogy utaza

146
 Itt egy fenyű szeketskére
10 Ült le az Ablak alá,
Minekutánna Czitére
Szivét hozzám foglalá.
Itt minden nap beszélgettűnk
Leg inkább estve felé
15 Mig illyen bóldog életűnk
A’ sors nem irigyelé. –
Ah szerentsés nyomadéki
A mellyeket tapoda –
Hol vagytok hát hiszen néki
20 Rósát hintek még oda. –
Jaj hát olly hideg Barátok
Vagytok é hozzá hogy a’
Volt hellyén edjet se látok
’S mindenitek el fogya
25 Lám27 bezzeg azt a’ mély nyomot
Mellyet az érzésekkel
Szivemre bélyegűl nyomott
Századok sem törlik el.

[45]
44. A’ Szerelemről való le mondás.
A’ bút hozó kivánságok
Gráditsaira nem hágok
A mellyek a’ Szeretetnek
Bús rabságára vezetnek.
5 Mert az Ember fogó Lépnek
A kinek közepébe lépnek28
Örökös rabokká lésznek
’S kinokba majd el enyésznek.
Indulatok lévén bújja
10 Mert a’ Szerelem kinozza
Sziveiknek nagy a’ búja
’S bódúlt állapotba hozza.

27 Lam [th., emend.]

28 lepnek [th., emend., vö. rím]

147
 Gyötri sziveket a’ bánat
Kupidonál nints botsánat
15 Mert a’ szivre addig nyilaz
Mig egészszen meg nem nyil az
Ha pedig már meg nyilt a Sziv
Magába ollyan tüzet sziv
Melynek füstölgő homallya
20 A’ Szivet ’s szemet rongallya.
Már ezt én is tapasztaltam
Mert egy Szűzért29 majd meg hóltam
És mivel tisztán szerettem
Szivbéli rabjává lettem.
25 Lelkemnek e’ virágszála
Miólta tőllem meg vála
Magam eresztvén a’ búnak
Örömem sugári búnak. –
Már Én többé nem szeretek
30 De fájdalom30 mit tehetek
A’ Szerelem nagy Istene
Szárnyas Fiának ellene –
Útól ér akár mint futok
Fel tett czélomra nem jutok
35 Csak a’ bú ’s gond fognak körűl –
Szivem tán soha sem örűl. –
Nem kel fejemre a’ Myrtus
Csak a’ Tudomány ’s a’ Virtus
Zöld Laúrussát viselem
40 Maradjon el a’ Szerelem.

[46]
45. A’ Magánossághoz.
Édes magánosság Te a’ drága
’S magokkal hiven meg elégedett
Szivek Barátnéja ’s bóldogsága
Fel kereslek egy kitsint Tégedet

29 Szűzert [th., emend.]

30 fajdalom [th., emend.]

148
 5 Örömest társalkodnak Te véled
Minden féle tanúlni szeretők
Mert tüzök általad nagyon éled
’S tölled kapnak tiszta képzeletet ők
Szeret a’ nemes Sziv meg pihenni
10 A Te nyájas csendes kebeledbe
Mivel azt Felséges és Isteni
Érzésekkel tsak Te töltheted be.
Egyedűl a’ bájos Szeretetnek
Rabjai kerűlik figyelmedet
15 A kik magokkal sem eggyezhetnek
Vagy a’ kiket a’ Sors reá szedet.
Már Én is borzadok tőlled nagyon
Ámbár31 még se vetlek örökre meg
Mert rajtam igen nagy teher vagyon
20 ’S kinnyában a’ Szivem szintúgy remeg
Most hát magam tsak a jó Barátok
Enyelgő számai közzé veszem
És hozzám semmi bút nem botsátok32
Hogy el vonnyam Tárgyátúl az eszem.
25 Majd ha el felejtem azt a’ kemény
’S könyörűletlen vólt Szerelmesem
Vagy ismét mosolyog rám a’ Remény
Csendességed ismét fel keresem.
Maradjatok el már óh Gyilkosok
30 Niza Czitére és a’ Szerelem
Többé útannatok nem kapdosok
Ha illy kegyetlenűl bantok velem.
Myrtus Koszorúmat széjjel33 tépem
’S az Amor nyilait öszve töröm
35 Ha el hagyott az Én drága Szépem
’S el buklott tőllem az édes öröm.

Vége

31 Ambár [th., emend.]

32 botsatok [th., emend., vö. rím]
33 szejjel [th., emend.]

149
 TÓLDALÉK. –

[47]
I. A’ meg áldoztatot Gerlitze.
Koridon a’ Természet visgálásában felettébb gyönyörködött, úgy hogy már
egészszen fel serdűltt korában is, a’ vólt leg kedvesebb foglalatossága, hogy
a’ külső Kertjében, egy zőld hantos Kanapéra le heveredvén, vagy a’
Virágokat fűzögesse Koszorúkba, és bokrétákat kötözzön; vagy pedig ked-
5 ves Madarkáit tzírólgassa. – Már éppen le kötelezte hűségét Laurának, és
jegyet is váltot vele, mikor egy pár gyönyörű Gerlitzét kapott ajándékba.
Szépp vólt mind a’ kettő, és azok is éppen akkor érzették meg az egymás
eránt1 való nemes szeretetek ösztönét, ’s bár – meg fosztattak is már most
az édes Szabadság nyájas Kebelétől, de az ő szeretetek, azt egymással min-
10 denkor el felejtette. Úgy éltek ők, mint egy a’ leg nemesebb szivű szeretők
remek példája. Ha a’ Nősténnek valami baja érkezett, addig járt körűlte a’
Himetske szárnyai ölelgetésével, ’s addig hintette reá édes Csókjait, mig azt
egészszen meg nem vigasztalta; ha pedig tsak ugyan sokáig tartott a’ Szomo-
rúsága, és nem tudott rajta segíteni, – nyögöt körűlte, és leg alább a’ fájda-
15 lomba való részesűlésével, tsak ugyan még is enyhitet rajta valamit. Így vólt
ez az Örömre nézve is, – eggyüt érzették a’ bóldogságot, eggyütt enyelegtek
és az ő költsönös Szivek tsak éppen egy gyönyörüség által lelkesedett.
Nagy kedvet talált ezen bóldog Pár életének szemlélésében, Koridon is
gyakran térdre esett az ő háló szobájában, ’s úgy kérte Szivének tellyességé-
20 ből azt a’ nagy Isten Asszonyt Cypriát, és Himent, az egybe költt Házasok
Istenét, hogy az ő életét is tennék ollyan szerentséssé2 az ő kedves Laurá-
jával. – Fel viradt már ez a’ kéttséges ki menetelü Nap, melly terhes a jöven-
dő Törtenetek magvával, és vagy a’ Sirig tartó kárhozatot, vagy örökké való
bóldogságot szűl az eggyesűlni kivanó Sziveknek, – el jött t. i. az az óra, mi-
25 dőn az újj Párnak fel kellet menni Szűleiktől ’s jó Barátaiktól kisirtetve, a’
Hymen Templomába hogy ott a’ szent óltár szarvait meg fogván kezekkel,
örök hűséget és állandó Szeretetet esküdjenek egymásnak. Fel készűlnek
azért mindnyájan drága őltőzetbe, Koridon ugyan és Laura tsak – tiszta fe-
jérbe, szivek tisztaságának ki jelentésére, mindazáltal olly gyönyörűségessen,3
30 hogy messziről ugy tettzenének, mint két egy más mellet menő Hattyúk, a’
körűltök valók pedig valami az Embernél felsegesebb Valóságoknak vagy

1 erant [th., emend.]

2 szerentsésse [th., emend.]
3 gyönyörűsegessen [th., emend.]

150
 Fél-Isteneknek tartanák. – Mintha a’ Léda Gyermekei Castor és Heléna
mentek vólna edjütt – úgy tündöklöttek ki a’ többek közt, mint a’ Völgyek
diszsze a’ gyöngy Virág egyébb Planták közűl – kiváltképpen Laurának a’
35 Szépsége mosolygott – mint az ágyas-házából fel kelő Nap. Midőn e’ szerint
fel készűlnek, az alatt hozzájok kűld a’ Fő-Pap, hogy már készen lévén min-
denek, – tsak mennyenek hanem a’ him Gerlitzét vigyék el magokkal; mert
áldozni is kellene Hymennek. Nagyon meg szomorodott ezen az izeneten
Koridon, de mivel a’ Fő Pap úgy kivánná meg kellett tsak ugyan tselekedni.
40 – Ment azért maga nagy bánattal az ő kedves Gerlitzeihez, hogy azok közűl
meg fogná a’ himet, – a’ ki éppen akkor is Kedvesével szerelmeskedett, –
meg értvén pedig gazdájának akaratját, még egyszer meg csókolta utóllyára
’s ezen panaszra fakadott. Ah kegyetlen Egek! hát ti tsak azért kóstoltatjátok
meg az örömet és a’ gyönyörűséget a’ boldogtalan Halandokkal, hogy az
45 életet meg kivántattván vélűnk annál keservesebbé és szenvedhetetlenebbé
tegyétek ezt az utólsó lehelletet, a mellyel néktek tartozúnk? Hát Czitere
lehetséges az, hogy a’ tisztán szerető sziv legyen áldozat a’ Szeretők szeren-
tséjekért, hát egy Párnak a’ bóldogsága le rontsa e’ a mások gyönyörűségeket,
– és a szint úgy szeretni és érezni tudó sziveknek végső4 veszedelmekkel
50 tetessen le annak Talp-köve? – Áh lehetetlen nem hiszem hogy a’ mindene-
ket bóldogítni kivánó nagy Isten Aszszony, – a’ ki még a’ Plántákkal is kőzli
jó téteménnyeinek edességét az a’ nagy Isten Aszszony, – egy az ő ajandé-
kaival, még jól meg sem esmérkedett Párt el vesztene, – ’s a’ mi több, és
mindenek felett leg keservesebb, azért hogy az ő veszedelmekkel, másokat
55 tegyen szerentsésekké! – hát azt már nem tudná imigyen közleni a’ mit én
érettem akar tellyesíteni. Én az én Szerelmemmel nem tettem bóldogtalanná
senkit sem – hát még is meg fosztanak engem az én Kedvesem Csókjaitól!
– Kegyetlenség – Kegyetlenség! – de tsak gondold meg Koridon, – hiszen
te vagy tanúja a’ mi hiv szeretetűnknek, és az abból származott tellyes
60 Örömeknek – hát még is kivánsz bennünket egymástól el szakasztani, és az
én veszedelmemen venni bóldogságot. Hát5 az én Kedvesem maradhatna e’
békességes állapotba az én hóltom után – hiv Szivet vettem Én észre ő
benne – nem gondolnám!
Koridon ezt a’ Panaszt igen érzékeny szivvel vette, és kezdette menteget-
65 ni magát, ’s vigasztalni a’ szerentsétlen Párt, – hogy ő ennek tellyességgel
nem oka ’s azomba gondolná meg a Himetske hogy a’ nagy Istenek rende-
léseit gyakran meg nem foghattyák a’ Halandók, de azért nem kell azokat
vaktába kárhoztatni, – mert itt mindenek egy végre törekedvén, a’ kissebb
tzélok, és végek ismét a’ nagyobbaknak eszközei. Hát ha még meg sem kos-
70 tolták vólna az életnek örömét osztán áldozatúl szolgálni egy hatalmas
Istennek – azért hogy más bóldog legyen általunk én úgy gondolom, hogy

4 vegső [th., emend.]

5 Hat [th., emend.]

151
 egy ollyan nagy nyereség, a’ mellyre nem minden nemtelen Teremtést mél-
tóztattnak a’ jóltévő Egek, – a’ mi pedig a’ nyösténkét illeti, ő neki nem leszsz
semmi baja én igyekezni fogok rajta hogy ismét olly nemes szivvel bóldo-
75 gittsam meg, mint a millyet most el veszit. –
Nem lehetet tovabb beszélgetni mert futot a’ követ Koridonért hogy
már a’ többek tsak éppen6 ő reá várakoznak azért7 is menne hamar. Meg ér-
keznek tehát mindnyájan a’ Hymen Templomába, és minekutanna Koridon
és Laura le tették vólna egymásnak az esküvést, a’ Him Gerlitze is meg ál-
80 doztatott. E szerint öszve keltek az újj Házasok, ’s az egymás eránt való tisz-
ta hűségnek örömét, ’s a’ forró szeretetnek édes csokjait kezdették kóstolni.
Nem felejtkezett el Koridon az ő Özvegy Gerlitzéjéről sem, és nagyon
szorgalmatoskodott benne, hogy azt mennél hamarébb öszepárosittsa, mert
már a’ tőlle el ragadott Kedvesének szerelmét éjjel nappal nyögdétselte. –
85 Találtatot is nem sokára egy kóborló Himetske, a’ kivel amaz öszve
tétettvén, első Párjáról a’ kegyetlen – egy két nap alatt el felejtkezett tökél-
letesen aszszonyi Nemének természeti álhatatlansága szerint, és ismét ollyan
bóldogságot ’s örömet érzett az életben mig nem Iunó az Egek Királynéja
meg boszszúlván az ő hitetlenségét második8 Himjének – halálával is –
90 maga magát9 a’ szomorúsággal ölte meg – a’ mi rendes következése szokott
lenni a Hitetlenségnek. –

[48]
II.10 Egy jeles Szűznek a’ Halála.
Egy szempillantás alatt el múlni miden Szépségnek ollyan rettenetes Válto-
zás, a’ mellyet talán az egy villámason kivel az egész Természetbe nem
tapasztalúnk. – A’ Rósa minek utánna tökélletesen ki nyiltt, apródonkint
hervad el. A jóltévő Nap ha szinte el rejte is néha a’ Halandók előtt11 nyájas
5 tekintetét, tsak ugyan még is végire jár el kezdett útjának, és jókor hírűl adja
Nyugodalmának el következését. – Áh hát egyedűl tsak az Ember e’ illyen
Tünemény! most láttzik, – már nints, ollyan az ő élete mint az Álom, tsupa
Képzelet ’s az elme játéka, nints állandósága ’s tsak a’ Sorsból függ minden
állapotja! – Ollyan az ő halála mint az álom, el szunnyadnak a’ testi érzések,
10 bezárodik a’ szem, meg szűnik a’ Lélek a Testel barátkozni ’s oda van az
Ember.

6 eppen [th., emend.]

7 azert [th., emend.]
8 masodik [th., emend.]
9 magat [th., emend.]
10 pont helyett vessző szerepelt [th., emend.]
11 elott [th., emend.]

152
 Óh drága Szűz, hát Te is halandó vóltál, – Én Téged halhatatlannak
tartottalak! hiszen a’ Te szikrázó tekinteted ’s mosolygó ábrázatod12 örök
élettel biztatta meg a’ Halandókat is! – hát még is oda vagy? óh lehetetlen
15 talán tsak Én előlem bújtál el, hogy jádzanál velem. –
De hiszen hallom a’ Teged sirató sokaságnak, és az érted jajgató haran-
goknak panaszait – azok sem ugy szóllanak mint mászszor13. – látom a’
gyászba öltözött Leány Barátnéidat. – Meg holt tsak ugyan?
Óh fájdalom! eppen ollyan ez mint ha a’ vidám Kikelet széppségeit14 egy-
20 szerre a’ hó fedezné el, és a’ jegek lántzolnák le a’ szem elől, – vagy mintha
a Nap ki mértt uttyának közepéről bukna az Otzeán habjaiba. – Már én is
készülök, mert nem tudom mellyik szempillantas lehet az utólsó? – de még
elől ki kisérem az Én Kedvesemet és ha már tsak ugyan el szunnyadott, még
előre meg áztatom az ő sirjából ki hányt Főldet az én könnyeimmel, hogy mi-
25 dőn az viszsza hányattatnak az irigy Koporsóra fel ne költse zörgésével az
ő csendes ágyábol az Én Angyalomat – – majd Én is nem soká utanna
megyek!

[49]
A’ Sirja felett
Sirjatok Ifiak mert a’ Halálnak
Nyilai ottan is meg találnak
Mutatja a’ szerentsétlen eset
A melly most is károtokkal esett

5 E jeles példáján az irigy Sirnak

Még az Istenek is méltán sirnak
Kesereghetnek a’ Káritesek
Mert el ragadtatott Szerelmesek

Te sirathatod kiváltkeppen ezt a’

10 Gyászos Történetet óh nagy Vesta
Mert el veszitél egy olly Szűzedet
A ki apolgatta szent tüzedet.

„Zokoghat maga is a’ Szűz Diánna

És keservesen sirhat utánna
15 Vénus Flóra mind kesereghetnek
E’ múlandóságán az életnek.”

12 abrázatod [th., emend.]

13 maszszor [th., emend.]
14 széppsegeit [th., emend.]

153
 Már magok a’ Nimfák koszorút fűznek
Tiszteletére a’ meg holt Szűznek
Sirassátok Ti is óh Leányok
20 Én pedig Sirjára Rósát hányok.

VÉGE

154
 [50]
Elő Szó

Mikor Én, ama Niza nevű kis Könyvemet ezzel rekeszteném bé, hogy már
az Amor nyilait öszve töröm, ’s a’ Myrtus koszorút széjjel tépem, – úgy
láttzik nem tudtam még azt, hogy az Ifiú termékeny elme, éppen ollyan1
mint azok az Indiai fák a’ mellyek2 többnyire bújja virágokat hajtanak még
5 akkor is, mikor már a’ szemérmetes levelek alatt a’ meg értt kedves izű gyü-
mőltsök öszve tsomodozva függenek. – Nem tudtam azt meg vallom: de
nem is tsuda! – A’ minap egy Póknak kéttzer rontottam el, egymás után pró-
báúl a’ háló szobáját, én úgy találtam hogy mind a két izben, mást készitett
a’ hellyett. – bizonyosan nem tudta még azt a’ Pókotska sem, mikor a’ leg
10 első hálóját sződte, hogy ő benne ollyan nagy gombolyag szállatska van, a’
mellyel hármat vagy többet is köthetne; de minek utanna szüksege vólt reá,
mert ismét hozzá kezdeni, ’s a’ mihez kezdett tökélletesen el is végezte.
Igy Én is midőn amaz első Bokrétám el hervadott, és ki párádzotta eléb-
bi kedves illattyát, mint hogy a’ Virágot nagyon szeretem, ismét szedtem egy
15 csomót, és öszve kötöztem. Már ebben nints olly sok Liliom mint amabban,
mert azt tanúltam az ólta hogy a’ sok Liliom ütést okoz, ambár még3 is tsak
ugyan kellet annyit tenni belé, a’ melly az egész bokrétának meg adja a’
diszét.4
Tsak azt az eggyet sajnállom, hogy még ollyanok is vagynak ebben, a’
20 mellyek meg szúrnak némelly finyás orrokat, ha nem vigyáznak magokra
a’ kik meg szagollyák; ambár úgy láttzik nékem, hogy a’ kiken ez meg eshet-
ne, sokkal szelidebb természetűek, mint sem hogy egy ’s két nyájas compli-
mentel meg ne nyeshetném tőllök az engedelmet. – Külömben ha meg ha-
ragszonak sem mondhatnak egyebett; hanem tsak azt a’ mit az oroszlán
25 mondott, mikor valaki egy ollyan faragott képet mutatna neki, a’ mellybe az
Oroszlán az Ember lábai alá volt ki mettzve. – Ha úgy mond az oroszlánok
is értenének a’ kép faragáshoz, többet láthatnád, hogy az Oroszlánok tapos-
nak az Emberekre.
Fontosabb dolognak láttzik előttem az, hogy ha rostába vennék ezen
30 munkátskát a’ két rendbéli Criticusok talám ugyan mind ki húlna és semmi
sem maradna fel. Értem pedig én itt az első rendbélieken azon tisztes Öre-
geket ’s komoly tekintetű Ferfiakat, a’ kik kemény itéllő birái szoktak lenni
az Ifiaknak, föképpen az ollyan dolgokban, a’ mellyek már őtet el hagyták

1 ollyam [th., emend.]

2 mellyeket [th., emend.]
3 meg [th., emend.]
4 diszet [th., emend.]

155
 vagy (hogy ismét ezzel is meg ne sértsem) a’ mellyeket már ők el hagytak. Én
35 az illyen értelmes Urakat tsak arra5 az egyre kérem, hogy ne sajnállyanak visz-
sza emlékezni hátra hagyott napjaikra ’s úgy hozzanak róllam itéltetet, ha azt
meg nyerhetem tőllök az engedelemről is bizonyos vagyok.
De bezzeg a’ második rendbéliek? – ezek ám a’ kegyetlen Emberek – már
itt egy kitsinyt meg akadok, – a’ Grammaticusok ezek a’ kik egy szóról ki tud-
40 ja meddig is el vetélkednek egy más között. Egyszer azt hallottam, még pe-
dig jeles embertől, hogy a’ szegény legény – bár éppen mulattságnak okáért
tselekedné is azt, nem sétálni hanem tsak járkálni mondatik, még a’ zőld
leveles szin alatt vagy a’ leg pompassabb folyosókon is, mert tsak a’ sétálhat
a’ kinek száz ezer forintya van a’ sebébe.
45 Valosággal szoros meg határozás! már igy a’ leg nagyobb Grófoknak is,
mindég a’ sebjekbe kellene dugni legalább is egy ’s két <...>, ha ugyan sétál-
ni akarnának. Illyen hajszál hasogatók a’ Grammatikusok.
De bár még sokkal kegyetlenebbek vólnának is, egész betsűllettel enge-
delmet kérvén tőllök ne hogy a’ bontzoló késeikkel fel szúrják az Orromat,
50 előre azzal mentem magamat hogy tudtom nélkűl semmit nem vétettem.
Ugyan hogy értik most ök ezt? már ezért is mindjárt reám támadnak
pedig Én ismét azt mondom hogy tudtom nélkűl nem vétettem, az az: amit
ők hibának néznének első tekintettel én azt mind szórúl szóra ki tudnam
nevezni előttök, hanem már most ezt is hozzá teszem hogy tudtomra sem vé-
55 tettem semmit ellenek; mert a mellyeket ők hibának nézhetnének, én mind
azoknak nagy érdemű ’s tiszteletre méltó túdos Férfiak irásaiból tudnám
Urát adni, ha szinte el halgatnám is a’ közönséges6 velek való éllést, – annyira,
hogy új szót edjet sem csináltam, a’ nagyobbaktól ’s az érdemesebbektől fü-
gesztvén fel ezt.
60 A mi pedig a’ nyelv pallérozását illeti, erre tsak azt jegyezem meg, hogy
elég én tőllem az, ha a’ nyelvet nem rontottam: – és igy méltatlan vád volna
az is ellenem, hogy én valami ollyan forma ditsősségre is vágyakoznék, a’
melly a’ nyelv tökélletesittéséből hárámolhatna az Emberre. Vagynak elég
nagy tudománnyú okos gyökeres7 Magyarok, a’ kiknek ezt a’ pálmát örömest
65 által engedem. Nekem mikor ezeket firkáltam, nem vólt a’ czélom soha sem,
hogy közönségesekké tétessenek; mert ezek közűl némellyek a’ jó szivnek
’s felebaráti szeretetnek szűlleménnyei; többnyire pedig tsak ollyan forma
helytelenkedések a’ mellyekel nehány jó Barátaimat akarom néha néha edj
két jó izű katzajra fakasztani. Hogy pedig itt azt ne vesse szememre valaki,
70 hogy edjik szavammal pofon ütöm a’ másikat, a’ midőn annyi rendbéli Criti-
cusoktól kértem engedelmet, a’ kik közöt bizonyossan tsak az élet idő kü-

5 árra [th., emend.]

6 közonséges [th., emend.]
7 gyokeres [th., emend.]

156
 lömbségéért nézve is nem igen sok Barátaim lehetnek – ebből tsak igy fejtem
ki magamat hogyha történetből kezekhez akadna is ez a Könyvetske azok-
nak, nagy szerentsémnek tartanám, ha kedvező itéleteket meg nyerhetné
75 mind ez mind pedig maga.

A’ Szerző

157
 ELSŐ KÖNYV

[51]
1. A Niza Képe
Ha én ollyan szerentsés vonásokat tehetnék festő etsetemmel, mint vagy
Apelles, vagy Protegenes; le venném a képedet, vak szemeiddel Myrtussal
meg koszoruzva, és nyakba kötő orvosság hellyett viselném azt, hogy meg
tekintsem valamennyiszer el gyengűl a’ szivem. De minthogy nem bizom
5 mesterségemhez meg sem próbálom azt, mert meg lehet hogy ollyan voná-
sokat téveztenék el, a’ melly a’ Te széppségedet1 sokkal neveli. –
Sándor hajdanába a’ Főld Ura meg tiltotta, hogy az ő képét Apellesen
kivűl senki sem probálja le festeni, – hogy merném hát Én próbálni Angyal-
kám én a’ ki Apellesnél ezer gradussal is alább vagyok, hogy merném pró-
10 bálni én tudatlan újjaimmal le venni a’ Te képed vonásait a’ ki Sándornál ezer
szerte szebb vagy.
Az igaz hogy a’ szivembe a’ leg tökélletesebben le vagy rajzolva még pe-
dig nem tsak a’ kűlső, hanem a’ belső vonasaiddal is. – Tsak az a’ kár, hogy
ezekbe igen sok az Árnyék, mert a’ mellyeknek világos szineket vagy követni
15 nem tudtam, vagy nem is esmértem azokat, tsak be árnyékoztam, mint amaz
hires festő az Agamemnon szomoruságát.
Jedzés, Thimántes vólt az a’ hires festő, a’ ki midőn az Ifigenia szomorú
meg áldoztatását festené le, és már ki fogyott vólna a szomorúság ideájábol
– minthogy a’ Chalcas Ulysses Ajax és2 Menelaus fájdalmát, más más szinek-
20 be adta elő, utóllyára nem tudván hathatósan ki nyomni Agamemnonnak úgy
mint a’ ki Attya vólt Ifigeniának, azon keserves bánattyát, a’ melly bizonyos-
san nagyobb vólt, mint akármellyiké el fedezte egészszen az Agamemnon
ábrázattyát.
Sokat próbáltam már én azon igazitani, de még valosággal több benne az
25 árnyék mint kellene, kiváltképpen egy hellyen, ahol a’ Gratziák öszve fűzött
karokkal ölelgetik egymást: – a’ kis Amor nagyon setét szinekkel van le fest-
ve, éppen tsak a’ vállain és lábain fityegő szárnyak láttzanak jól nyil veszszejét
pedig edjet sem vehetni észre.
Héj szépp vólna pedig ha egészszen, vagy legalább a’ hol kellene ki vólna
30 világositva, mert a’ rajza nagyon sokat igér. – Már ebben a’ részben3 legalább,
a hol kellene, ki vólna világositva magamnak mondhatom, hogy nagy mester

1 széppsegedet [th., emend.]

2 es [th., emend.]
3 reszben [th., emend.]

158
 vagyok és igérhetem, hogy ollyan kedves és hathatós szinekkel világositanám
ki bájoló képed betses vonásait, hogy még Cziteré is vagy tellyes gyönyörű-
ségét lelné bennek vagy talám még meg is irigylené. Tsak már fel nyitnád egy-
35 szer vólta képpen előttem a’ szivedet fel takarván rólla ha ugyan meg nem
tsalattatom a’ szemérmetesség fátyolat.

[52]
2. Az Elizeumi Végzés.
Túlnat vagynak a Styx jobb oldalán
Azok a’ szépp úgy nevezett
Elizeumi Rétek
A hová a vén Cháronnal talám
5 Mind eddig be nem férkezett
Semmi bűn semmi vétek
Vagy ha bé ment
Minden Kompliment
Kedvezés nélkűl halgatot
10 Magára kárhozatott
Ott a hol ennek egy szépp tájjéka
Virágokkal van tele
’S gyönyörű mint az Éden
Ott egy szépp dolog tőrténék a’
15 Szerelmen ha ugyan vele
Meg eggyez a’ beszédem
Melly érdemes,
Hogy minden nemes
Szivű Lyánka meg tudhassa
20 Meg hallya vagy olvassa
Van egy Rubi Jankó nevű Legény
A kit nem tud a’ jó Lélek
Virág e’ vagy tsak dudva
Ámbár,3 hogy ő nem szépp ’s igen szegény
25 Kevés ollyan embert vélek
A ki előtt nints tudva
Ez a’ szegény,
Eggyügyű Legény
Belé szeret mostanába
30 Egy bolygos katitzába.

4 Ambár [th., emend.]

159
 A’ Rósa meg tartván ezek között
Itt is a Királynéságot
Midőn meg hallaná ezt
Minthogy benne nagyon megütközött5
35 Meg tiltya a’ házasságot6
Mint a’ melybe sokat veszt.
Arra nézvén
’S igyekezvén
Hogy eggyütt az éktelenek:
40 Soha sem tenyészszenek
Ha pedig tsak ugyan akarnának
Párosodni ki mutatta
Jankónak a’ Nártziskát
Más részről a’ szépp tulipánnak
45 Kelletlen is férhez adta
A kis boglyos katitskát
Hogy e’ képpen
Éllyenek széppen
’S a’ széppre üssön magzattyok
50 Akár Annyok vagy Attyok
Óh be bóldog ez a’ más világi
Társaság állapot, élet
Törvényszék és házasság
Ahol még a’ mezönek Virági
55 Közt is illy bőlts az itélet
’S igy megyen az igasság
Illyet nállúnk
Soha sem találúnk
Mert külömben biznék benne
60 Hogy Niza enyim lenne.

[53]
3. A’ Baráttság és a Szeretet.
Idvez légy óh bájoló7 Hóld! Te a ragyogó Csillagok Királynéja, a kinek asz-
szonyi változandóságod mellett is annyi bizodalma vólt, a’ Te szerelmes
Férjednek a’ jóltévő Napnak, hogy reád merné bizni az egész Éjszaki bizo-
dalom ’s birodalom kórmanyát tsak nem egészszen nap nyugottól enyészetig.

5 megutközött [th., emend.]

6 hazasságot [th., emend.]
7 bajoló [th., emend.]

160
 5 Te tetted8 szerentséssé az én születésemnek oráját, azt a’ jelet adván jó ked-
vednek hogy mosolygó ábrázatod tellyes ditsősségében honnyom fele for-
ditanád egészszen fel takarván és öszve hajtogatván azon felhő fátyolt, a’
mellyel burkozod bé magadat, ha valami gonoszságot nem nézhetel el a’ ha-
landok között. Te kűldöttél én mellettem a’ piros hajnaltól ajánló Levelet a’
10 Napnak és hogy szivesen fogadna bé engemet a’ maga országában és mint
igaz Polgárt ajándékozna meg azon nemesi szabadsággal, hogy áldozhassak
az ő roppant Templomában a’ Hűség óltárán. Éppen így tselekedett Czitere
is, midőn Jupiter előtt esedezve Grátziát Eneásnak reménylvén bizodalma-
san, hogy meg nyeri azt ha őtet körűl tzirógatna.
15 Idvez légy azért óh nyájas Hóld! mert Te vetetted meg az én szerentsém-
nek leg első talp kövét is, még pedig tántorithatatlanúl és Te segittettél meg
hogy azon bátorsággal épithessek midőn t. i. szemeid láttára kötöttük vólna
meg azt a’ szövettséget Nizával egymás között, a’ melly leg főbb oka az én
bóldogságomnak. – Óh ha továbbra is meg maradsz ezen jó kedvedben én
20 erántam úgy fog az én életem folyni mint vagy a Lethe, el hagyván a bajoknak
meg emlékezetét is, vagy a’ Tágus vizen, a melly arannyal fojdogál, és ollyan
lész az én örömem, mint a’ kristály Patak gyöngyös habjai, a’ mellyeket nem
zavar fel semmi sem.
Idvez légy óh kedves Ámor ’s jövel légy velem, mert én temjénezni aka-
25 rok néked az én szivemben. Ha te tsupa szeretet vagy, ugyan ki nem szeret-
ne Tégedet? Te vagy egyedűl a’ Teremtő Isten, minekutánna az Örökké való
meg szűnt a’ teremtéstől. Bóldognak tarthattya azért magát az a’ sziv, a’
mellybe a Te szent tüzed gerjedez.
Idvez légy Te is óh szent Baráttság, a’ ki tsak a’ tiszta és nemes sziveket
30 szállád meg, valamint a’ szelid galambok is tsak a’ fénnyes Paloták tetejét
keresik.
Mikor Ámor meg testesűlve teréti belé szivembe az örömet, Te lelkesited
azt fel azon éltető tűzzel, a’ mellyel a’ haldokló szívét is meg elevenitheted.
Ezzel a’ tüzzel élesztette fel Prométheus is az ő agyagból formált emberét.
35 – Áh szent baráttság! ha Te nem tartanád a’ Világ alkotmányának lántzait ’s
nem pengetnéd forgó kerekeit; viszsza esne az ismét a’ semmiségben, a’
mellynek méhe, míg az időnek kezdetében is Te általad fogadott, hogy lenné-
nek a’ kiket bóldogokká tegyél. – Ha meg tellyesedik örömmel az én szivem,
a’ Te kebeledbe öntöm ki azt mindjárt, – oda ahol öszve fogván az a’ Te
40 életadó balsamoddal, édesebb lész nékem, mint a’ menyből alá szállott man-
na. – Ha meg szomorodik az én szivem, vagy pedig a’ kínzó gondok fel akar-
ják annak reménységét függeszteni, akkor is a’ Te kebledbe találok menedék
hellyet, mint az a’ szerentsétlen, vagy inkább szerentsés rab, a’ ki ha be tsap-
hatot valamelly hellyre a’ melly szent vólt szentség törés nélkűl – nem lehetet
45 bántani.

8 tedted [th., emend.]

161
 Ah édes Nizám! óh kedves Barátim! Ti fűszerszámozzátok meg énnékem
az életet, a’ mellyett nállatok nélkűl nem sokra betsüllök. Óh kedves Barátim
ó kedves Nizikam meg forditom a’ neveteket ne hogy fellyebb láttassam be-
tsűlni eggyiteket mint a’ másitokat. – Egyformán és ollyan forrón szeretlek
50 én Titeket, hogy még életemet is kész vagyok érettetek fel áldozni, a’ Hűség
óltárán tudván azt, hogy a’ Siron túl is öszve fűzött karokkal fogjunk örven-
dezni egymás9 közt.

[54]
4. Egy jó Barát emlékezetére.
Az egész Főld kerekségen
Nem találtam szebbet még én
Mint a’ tiszta Szeretet.
Ez ád igaz bóldogságot
5 E tartya a’ baráttságot
’S magát a’ természetet.
Mert ha ki aludna ennek
A’ jóltévő nagy Istennek
Lelkesitő szikrája
10 Öszve rogyna mind Főld mind Ég
’S a’ Chaosba veszne mindég
Bomlott matériája10.

[55]
5. Egy Játék.
Egyszer a’ mint kútba esem
Mondják hogy ki húz Náni
Én11 is egybe fel keresem
Ha tán meg tudna szánni.
5 Meg is szánt ő hozzám szalatt
’S csókkal forgot körűltem
De én az ő csókja alatt
Még jobban el merűltem.

9 egymas [th., emend.]

10 materiaja [th., emend., vö. rím]
11 En [th., emend.], a kézirat előző lapján található őrszón még szerepel az ékezet.

162
 [56]
6. A’ Gyuladás.
A Niza két szemei éppen ollyanok mint az az atzél üveg, a mellynek a’ Fo-
cusát a Siracusiai Tengeren álló Romai hajókra vévén Archimedes jó távoly-
ságra12 is fel gyulaztotta azokat. – Mert Niza is midön reám vetette vólna
az ő bájoló szemeit hirtelenséggel el bóritotta a’ láng a szivemet a’ mit én
5 tsak akkor vettem észre, mikor az Őr állók tüzet kiáltottak és férre13 verték
az ereket, mint meg annyi keserves szóllásu harangokat az egész testembe.
A’ Szivem pedig úgy dobogott, mint mikor a’ rézdobbal adnak jelt a’ Kato-
nák hogy szaladjanak ki a’ gyuladás közzűl.

[57]
7. A fattyú Viola.
A fattyú viola már széppen fel nevelkedett, és el érte azt az időt, a’ mellybe
alkalmatos vólt a’ páros életre. – El megyen hozzá egy nyalka nyestike belé
szeret és meg kereti. A viola meg tsak szépp szót sem adott néki, sőtt ki ne-
vette, hogy micsoda jusson merte azt próbálni. – Igy cselekedet több kérőivel
5 is; üres kosarat adott a’ Fajtlinkának a’ sárga Liliomnak és többeknek is a’
kiket valosággal14 meg nem érdemlett.
Nem meszsze a’ szomszédtságba lakott egy Nártzis, a’ ki nagyon tudott
magán uralkodni. – Kellemetes vólt az ő abrázattya ’s tündöklöttek rajta az
Ifiuságnak gyöngy harmattyai. Nem vesztet ő el abból a hajdani széppségé-
10 ből semmit sem, a’ mellyel még az Erdők Isten Aszszonyait is lángba bori-
totta, még pedig ollyan lángba, a’ mellyet ő nem méltóztatott meg óltani. –
Ezt a’ Nártzist szerette meg a’ fattyú viola, ez után veszkődöt – ’s keritőt sze-
rez a’ ki sok igéretei15 által reá bérel, hogy tudná ki Nártzistúl ha nem ven-
né e’ el ötet? E pedig világosan ki mondja a’ maga értelmét, hogy ő tiszteli
15 és betsűli a’ Leányt, de hogy Feleségűl venné azt, ezzel meg nem homályo-
sittya a’ maga érdemét. Erre az öreg keritő azt felelvén, hogy nagy nemből
született a’ személy, nagy kis aszszony mert viola. – Viola, monda a’ Nartzis,
de tsak fattyú Viola – mintha azt mondotta vólna, hogy a’ csupa névért nem
hazasodik, hanemha maga a’ személly is ékeskedik ösi virtusaival. Sok sze-
20 gény Legénykék járnak igy, a’ kik reá tartván magokat, meg vetik a’ szépp
szerentsét s’ a’ mire vágytak el veszitik!

12 tavolyságra [th., emend.]

13 ferre [th., emend.]
14 valosaggal [th., emend.]
15 igeretei [th., emend.]

163
 [58]
8. Mantzi sok felé kap.
Bár akárkinek tettszik a’
Hires széppségű Mantzika
De én haragszom rá nagyon
Mert rosz szive vagyon
5 Ha néha vélle beszéllek
Úgy éled bennem a’ Lélek
Hogy el felejtem magam is
Mantzi millyen hamis
Ditsekedtem is már vélle
10 Millyen nyájjasan beszélle
’S hogy a’ Csókom el fogadta
Sőtt viszsza is adta
De bezzeg el hűltem belé
Mikor négy is azt felelé
15 Hogy nekik is úgy bánik a’
Jó szivű Mantzika,
A mi pedig a’ hogy ezt ők
Elő adták szem fény vesztők
És varáslók kereseti
20 Nem öket illeti.

[59]
9. A Szerető.
Szépp kis Leány a’ Nánika
Szemei szikráznak16 a’ buzgó szerelem
Még is fut előttem noha
Nem vétettem neki soha
5 Sött régen engesztelem
Ma óh kedves drága napom
Ma a’ mint ölembe kapom
És szökni akar
Meg fogom még szorosabban
10 Nem álhatván ellent abban
Sem szó sem a’ puha kar

16 szikrázik [th., emend.]

164
 Igy vólt ez de utóllyára
Tsókot nyomván ajakára
Kérdem csendesen
15 Ugyan mondja meg Nánika
Mondja meg miért bánik a’
Szegénnyel olly mérgesen?
Ö pedig el pirúl erre
’S néz ha vallyon valamerre
20 Nem hallyák e’ ki.
Ekkor le nézvén ezt mondja
Hogy mindég vólt reám gondja
És tettszenék is néki
De már tudva levén ott a
25 Hogy szivem fogva tartotta
A’ hires Niza
Rám tsak tekinteni sem mert
Jó formán, igy beszéltt mert
Hozzám semmit sem biza.
30 Ekkor oda nyújtván kezem
Titkaimat fel fedezem
És meg biztatom
Hogy ha Nizát emliteném
Akkor is őtet érteném
35 Ha meg nem tsalattatom.

[60]
10. Az ártatlan hazugság.
Náni egyszer rajta kapott
Mikor Nizát sirattam.
Ah be keserves állapot
Bezzeg el is halgattam
5 Emlékeztet mindjárt arra17
A’ mit néki igértem
Ha azt akarnám hogy már a’
Szivét fel adja értem
Jól van édesem de láttya
10 Hogy szivem van énnekem
És azt tudom meg botsájtya18
Ha meg hallya énekem.

17 árra [th., emend.]

18 botsajtya [th., emend., vö. rím]

165
 Hogy van hát kedves had hallom
Hogy ám kéttszer is kére
15 Én pedig azt meg nem vallom
A’ min ő rajta ére
Jővel tiszta Szeretetem
Leg első tárgya jövel
E’ vólt a’ min kesergettem
20 Bádjatt ’s le ütött fővel
Ha nem látnám szükségemet
Mindjárt e szivre ható
Áriára vitt engemet
Az én musám Erató.
25 Lásd Niza lásd meg mondám azt
Meg mondám azt előre
Hogy még vig napot is támaszt
Vénus a’ mord időre
Láttam19 egy kis fényességet
30 Túl a’ sürű homállyon
’S ez adott újj reménységet
Hogy Sorsom jobbra vállyon
Úgy van. Boszszút áll Czitére
A’ negédes Leányon
35 ’S meg tanittya hogy végtére
Mással miképpen bánnyon.
Szerettelek még pedig ám
Hiven és tsak Tégedet;
Noha rajtam fekvő igám
40 Gyakran meg nehezedett.
De Te óh kegyetlen az én
Szivemet meg vetetted
Álnok tettszett ’s az igaz én
Tsak truttzolt minden tetted.
45 Most pedig már nékem Náni
Nyerte meg a’ Szivemet
Ámbár20 most sem tudtam szánni
Tőlled egy két könnyemet
Már itt Náni is a’ kedves
50 Sirni kezdett körűltem
Mikor Én a’ mint szépp nedves
Órtzáit le törűltem.

19 Lattam [th., emend.]

20 Ambár [th., emend.]

166
 Biztatom és vigasztalom
Kérvén hogy már ne sirjon
55 Imé szivem a’ jutalom
Méltó hogy azzal birjon.

[61]
11. A Levelész.
Erzsinek soha sem vólt Hitvese
Még is már teherbe ese
Sőtt Ersike még azt sem tudhattya
Ha néki is vólt e’ Attya
5 De nem tsuda hisz a’ Levelésznek
Nyösténnyei el enyésznek.
Him nélkűl is kilentz izig szinte
Pedig Ersi külömbb mint e’.

[62]
12. A Szemérmetesség.
Tertsa nagyon szemermetes
Az Aszszonyátskája előtt
A’ mi szépp és természetes
Igy biztattni a’ Nevelőtt
5 De ha vagy ki ment a’ Mami
Vagy ő kisir ki valakit
Szint úgy nyujtya mint valami
Kis Gerlitze az ajakit.
Ersus sem mer a’ vén Báttya
10 Vagy Nénnye előtt szóllani.
De ha az edjik sem láttya
Mint a bak úgy tud ugrani.

167
 [63]
13. Bosszú álló Vers.
Régen fel tettem magamba
Hogy ki öntöm mérgemet
Mért vagy Mantzi ollyan bamba
Hogy nem szerettz engemet
5 Jól van az útat: – bé vágom
Tovább nem szenyvedhetem
Hogy le rontod bóldogságom
’S meg veted szeretetem.
Jól van a’ minap is láttam
10 Hogy Károly meg csokola
Csak el borzadott a’ hátam
’S kék lett mint a’ viola
Jól van meg mondom Anyádnak
Vagy mástól izenem be
15 Tudom hellyet ád a vádnak
’S meg tilt a’ szerelembe
Vagy majd azt csinálom vélle21
Hogy a szeretőd előtt
Le festem millyen jó féle22
20 Lyán vagy ’s hogy csalod el őt
Ha pedig talám még e’ sem
Elegendő mód lenne
Az eszközt addig keresem
Mig gátot vetek benne
25 Tsúffá tészlek jól le festvén
Gyönyörű pasquilussal
Mint mikor ki vette a’ vén
Vulkán Mársot Vénussal.

[64]
14. A Falusi Leányok.
Már hiszem hogy a’ Falusi
Leányok nem kevélyek
Mert az eskütt Lyánya Susi
Jó szivet önt beléjek.

21 velle [th., emend., vö. rím]

22 fele [th., emend.]

168
 5 Ő maga igazán deli
Kis aszszony és szépp Személy
Tzéllyát még sem nehezteli
Sem hó sem hideg sem Éj
Tsak eggyet füttyentyen23 Jani
10 Jani a Béres szolga
Nem kell sokat ujjantani
Egybe jól van a’ dolga
Tegnap is a’ mint bézártak
Setét vólt az éjtzaka
15 Ki mint még is mint hogy várták
Fel nyilott az ablaka.

[65]
15. a Jó Leányka.
Mantzit egyszer meg ditsértem
Hogy Leányka24 mivel
Mindent el követne értem
’S mindent kedvemre mível
5 Ő azt mondja menttségére
Hogy magát jó Leánnynak
Nem tartana mert szemére
Gyakran sok hibát hánynak
Nem is kell kedves igy szóllék
10 Magát már e’ mostani
Környűl állások és rollék
Közt25 jó Lyánnak tartani.
Mert az egészszen ellene
Vólna a’ szent Törvénynek
15 Hanem tartsa mint ellene
Már magát jó Legénnynek.

Vége.

23 futtyentyen [th., emend.]

24 Leanyka [th., emend., vö. cím]
25 Kozt [th., emend.]

169
 MÁSODIK KÖNYV.

[66]
16. A’ Vád és Menttség.
Ersus a’ minap Engemet
Meg dorgalt igen nagyon
Majd meg mossa a’ Fejemet.
Most is szivemen vagyon
5 Meg ijedtem és a’ térdem
Szint ugy reszketett bele
Hát mikor az okát kérdem
’S közelébb megyek felé
Tudja e’ Bátsi igy szólla
10 Hogy én Palit szeretem
Jól emlékezhetik rólla
Millyen sokat szenyvedtem.
Ha már edjütt beszélgettűnk
A’ kik azt irígylették
15 Tsak ott jártak el mellettűnk
’S Palit is csúffá tették
Ő pedig egy betsülletes
Ifiú azt mondhatom
Szive jó és tökélletes
20 Vonsz hozzá indulatom
Bátsinak is jó baráttya
A mint értettem tőlle
És még is Bátsikám láttya
Tsúfot űzni belőlle
25 Áh távol légyen Angyalom
Velek igy soha sem bántam
Az illyen vádat fájlalom
Ha ugy értnek eréntam
De hiszen Bátsi azt mondja
30 Mig készűlt is irni ránk
Már arra kinek mi gondja
Ha nem lehet a’ Biránk
Ha más úgy akarná mint Én
Hire sints de azomba
35 Bár irtam volna is szintén
Mig a’ Gyerek goromba

170
 Külömben ha most úgy esne
Hogy itt vólna lakásom
Palikám tsak mást keresne
40 Bár nékem is Pajtásom.

[67]
17. A’ Válogatás.
A’ kis Bortsa igen válogatott
A’ Kérők tulajdonságaiban
Meg vetett talám ötöt vagy hatott
Ha tsak egy vólt is bennek a’ hiba
5 Edjet parasztnak mondott
Mástt úgy tsúfolt ki mint bolondot
Mást ki nevetett hogy szegény
Mást hogy nem derék Legény
Volt akit tsak azért nem szeretet
10 Hogy a ragya egy kitsényt meg verte
De bezzeg a’ mit érdemelhetet
Valósággal széppen meg is nyerte
Mert egy bohokás szegény
Ragyás nyomorék paraszt Legény
15 Még az is tsak szerentsére
Kerité a’ kezére
’S ha a’ négy hibák ellenébe tett
Virtusokkal ékeskedő derék
Legények közt edjet sem szeretet
20 A’ végzések ugyan jól meg verték
Úgy járt világos ebbűl
Vagy tán még szerentsétlenebbül
Mint Tarquin ki három könyvet
Kilentznek az árán vett.

171
 [68]
18. A kis Lida.
Lidinek még mostan búnak
Szépp kis fejér Csetsei
Mint mikor a’ kis bornyúnak
Ütődnek a’ Türkei;
5 Viszket igen mikor nőnek
’S titkolni is akarják
Pedig jó mind a kettőnek
Ha egy kitsinyt vakarják.

[69]
19. Nem jó Levelet irni.
Jultsa a’ minap meg támadt1
Engemet nagyon
Tsak el tátottam a számat
Mi baja vagyon
5 Erre e’ volt a’ felelet
Hogy még én tőllem Levelet
Soha sem kapott
Pedig ha szinte nem szólna
Tudhatnám hogy várta vólna
10 Azt a szerentsés napot
Sajnállom igy szóltam neki
Édes Angyalom
Hogy illyen dolgot venne ki
De meg nem tsalom
15 És meg is engedhet ebben
Hogy én valakit könnyebben
Meg csokolok magamba
Minthogy tsak egy szót irjak is
Leánynak a’ ki tsak a’ kis
20 Tréfák2 körűl is bamba.

1 tamadt [th., emend., vö. rím]

2 Trefák [th., emend.]

172
 [70]
20. Tsak niha kevély.
Mantzi más előtt negédes
Sőt nem is köszön3, kivel
Othon pedig jó beszédes
’S el múlat akárkivel.

[71]
21. Falusi Dall.
Imé ezen Fának árnyékában
Heverésztem én a’ minapában
Az ölembe ülvén a’ szépp Maris
Folyt az idő még igen hamar is
5 Még tsak éppen alig alkonyodot
Mikor mi magunkat meg vontuk ott
Hej bezzeg járt is a’ csók közöttünk4
Fel jött a’ Hóld világ hogy eljöttűnk5
De nem vett ott észre minket senki
10 A’ titok közüllünk6 nem megyen ki
Nem láttúnk mi mást tsak fát és hantot
És ha egy két denevér el suhantot
Ejnye millyen vigan enyelgettűnk
Tüzelvén egymásra szerettetűnk
15 Kivált mig még kedvűnket az ott a’
Fán siró bagoly el nem rontotta
Héj de annak a’ tsúnnya Madárnak
Borzasztó szavára halált várnak.
Héj ez adott nagy bút ’s gondot nekűnk
20 Hogy hát ha meg halna az edjikűnk
Héj még könnyeztűnk is akkor osztán
Hogy maradna szivűnk ollyan pusztán
Mint vagy a’ ma meddőn maradt szőke
Vagy mint a’ meg szedett szőllő tőke

3 koszön [th., emend.]

4 kozöttünk [th., emend.]
5 eljottűnk [th., emend.]
6 közüllunk [th., emend.]

173
 25 Mikor éppen Marist el kisértem
Kűldeni akartak éppen értem
Héj későn is vólt ez, mivel már a’
Kakasok is szóllottak éjfél tájra
Minden7 aludott már a’ Faluba
30 De azért meg alván a’ kapuba
Héj négyszer vagy ötször utóllyára
Tsokot vetettem meg Ajakára.

[72]
22. Két Paraszt Leány beszédje.
Két Lyány egyszer öszve jövén
A’ mint ülnek egy Cser tövén,
Azt mondja az edjike:
Bizony Kató nagyon furtsa
5 ’S szépp Legény lett az a’ Gyurtsa
Hát Teneked tettszik e’
Nékem tettszik, mond a’ másik
Pedig én érettem vásik
A mint hiremmel esett;
10 Ma is köszöntetett szegény
Angyótúl ollyan jó Legény
Tegnap pedig keresett.
Erre Pannus, bizony Kato
Már ez úgy mond szivre ható,
15 ’S nagyon örűlnék rajta
Te is meg álhatnál benne
Ha Feleségűl el venne –
Szépp Legény az ebb fajta
És tsinos is, mert tsak guba
20 Nints ollyan szépp a’ faluba
Sem Kalap mint az övé
A’ fejér ruháját most is
Nem Aszszony ’s nem holmi kotsis8
Hanem jó takáts szövé –

7 Mindent [th., emend.]

8 kostis [th., emend.]

174
 25 Hát ha jól meg kent hajának
Fürtyeit a’ pántlikának
Bokrosi veszik körűl,
Be illik egy Regementbe;
Néked hát méltán tseppent be
30 A min szivem is örűl
Jaj de Panna Nenő láttya9
Az apámnak nem baráttya
Sőtt irigye az Attya. –
Azért még jobbnak tartanám
35 És semmit sem sajnállanám
Ha hogy Nenőt el kapja –
Úgy hát! nem tudod Te még azt
Kató hogy engem egy paraszt
De jó Legényke vett el.
40 Külömben, a kit szerettem
Mások előtt nem illettem
Soha sem ditsérettel.

[73]
23. A’ Bor.
Bor kell a meg keseredett Szivűnek
Mert igy a meg telepedett gondok el tűnnek
Bor kell a’ mulató Félnek
’S a’ vig Kompániának,
5 Hogy mig kedvek szerint élnek
Meg ne szomorodnának
Bor kell a’ szegénynek hogy ott
A hol kell
Bár minden java el fogyott
10 Ne tsüggedjék el! –
Bor kell a’ nagy Fejedelmek
’S az Urak asztalára
Meg engedi jövedelmek
Akár mennyi az ára
15 Bor kell az igaz Magyarnak
Jó-féle –
Ha ugyan vigan akarnak
Mulatni véle

9 lattya [th., emend., vö. rím]

175
 Bor kell bor az éneklő
20 Deák száraz torkára
Úgy énekel jó kedvel ő
A’ Kultsár Úr szavára
Bor kell bor a’ Verselőnek
Bőséggel10
25 Mert a versek akkor jőnek
Szent dühösséggel.11
Jó a’ bor ha vad szőllőnek
Volna is tsak a’ leve
Jól esik a’ nyeldeklőnek
30 Tsak bor legyen a’ neve
Jó az ó bort innnya nagyon
Mert tiszta
’S a melly erő benne vagyon
Tsínál száj izt a’
35 Jó az újj bor is mert édes
És ki forr az Emberbe
Ezért látni sok beszédes
Aszszonykát Novemberbe12.

[74]
24. Az Anakreon Sir Verse.
Az Anakreon Pora
Nyugszik ezen Vederben
Kinek minden Sora
Szűl ’s teremt az Emberben,
5 A’ melly szőllő magból itt
Ez a szöllő tő fakadt
Jele hogy örömest itt
Mikor jó borhoz akadt.

10 Bőseggel [th., emend., vö. rím]

11 duhösséggel [th., emend.]
12 Novembebe [th., emend., hiányzik az r-betű]

176
 [75]
25. Töredék egy sor Versből.
Ambár Vérűnk a leg serenyebbűl for ma
Meg lehet hogy holnap el vész a’ szépp forma
Nem hola Ő meg tsak a’ sellersége hellyett
Tseréltt fel egy örök és szentséges hellyet.
5 Az ő ditsősséges Virtusa és Tette
Az örök koronát Fejére fel tette –
Meg halnak Szegények Urak és Királyok
Ha a’ végső Fátum mondatik ki rájok
Már az én életem Tavasza el-tele
10 Az őszsze el repűltt ’s el jött komor Tele
Már ezután Lelkem lakozni fog menybe
Te pedig holtt testem temetődbe meny be.

[76]
26. Egy Ifiú Sir Czimje.
Itt a’ Czyprus árnyékába
Nyugszik egy Ifiú a’ kába
Halál fagyos Kebelén
Edj Ifiú még pedig a’ ki
5 Magát alig mutatta ki
Pirosló szépp reggelén
Úgy járt mint a’ melly rosának
Mig ki sem bontakozának
Be hajló Mennyezeti.
10 ’S már a’ hernyó öszve rágott
Mindenütt – mert a’ Virágot
„A’ hernyó is szereti.”

177
 [77]
27. A’ Selyem Bogár.
Tán ha minden Országokat
És vizeket be járnék
Nem lelnék nyomorúltabbat
A’ kis selyem bogárnál
5 Ez elsőbben tsak egy tzudar
Hernyó ’s az is mesztelen
’S meg vettettve éldegél a’
Szeder ’s eper Levelen
Azomba szövi másoknak13
10 A’ szépp selyem fonalat
Nem is vélvén hogy magának
Koporsót fon az alatt.
Majd mikor egy szépp pillangó
Változik el belőlle
15 Párt keres és14 már mások15 is
Nem iszonyodnak el tőlle
Le folyt hamar bóldogságra
Át változott élete
Úgy hogy ugyan egy két napot
20 Éppen alig tölthete. –
„Igy van dolga a’ Papnak is
Mert küszködik a’ kába
Szegénységnek terhével
Egész Deák korába
25 Azomba csúfnak tartatik
Ámbár16 igyekezeti
’S szorgalmatossága által
A köz hasznot sürgeti.
Majd pedig ha meg öszűlvén
30 Egy kis jó hellyet kapott
És már tisztelnék is sokan
Mint érdemes jó Papot.
Le foly hamar bóldogságra
Át változott élete.
35 Úgy hogy két három esztendőt
Vigan alig tőlthete.”

13 masoknak [th., emend.]

14 es [th., emend.]
15 masok [th., emend.]
16 Ambár [th., emend.]

178
 [78]
28. A balgatag Kertész.
Mindenek betsűllik a’ Katonát
Mint a Prókátort és Papot.
Főképpen ha borostyán Koronát
Vagy babér koszorút kapott.
5 A’ Deákot pedig szemtűl szembe
Trúttzolják, még nem tsak ezek
A’ kiknek ugyan most a’ Versembe
Mint Deákoknak kedvezek
Ha nem holmi alávaló
10 Hitvány Emberek is a’ kik
Úgy vesződnek mint az éhel haló
Farkas mikor jól nem lakik
Nem láttyák által a’ balgatagok
Hogy ha azoknak kedvezek
15 A’ Deákot pedig bántyák magok
Magokkal is ellenkeznek
Mert hiszen ez éppen ollyan vólna
Mit mondanánk pedig annak
A ki tépvén az ótványt igy szólna
20 Sok vén termő fáim vagynak. –

[79]
29. A’ Ringatás.
A’ Dajkák gyakran ringatják a’ Csetsemőket
Hogy még kéntelen is mély álom lepje meg őket
Ellenben Posidont annak ringatja Seléné
Hogy mélly álmából fel otsuljon az egybe ha kéne
5 Vóltér is ringatta magat a mint kiki tudja
Hogy tsak nemtelenűl Vénségét át ne aludja.

179
 [80]
30. A Koszorú.
Nintsen reá semmi okom
Kivánni azt hogy nékem
Borostyán fedje homlokom
Mert alant jár énekem
5 Kis Faludi és Gyöngyösi
’S a’ nagy Virág Benedek
Tsak ők ennek örökösi
Ebbe nekik engedek
Az olaj ág sem illeti Fejem
10 – ha azt keresek
Tsak a’ békesség követi
Erre az érdemesek
Őri Szikszai Hunyadi
Hogy osztoznám ő vélek
15 A ki a’ szivben is hadi
Tsatákat énekelek. –
A’ myrtust sem érdemelem
Csokonait illette
Külömben is a szerelem
20 Sokat kiván érette.
Már Én pedig le mondok a’
Vénus szolgálattyáról
Nektárjához, bár nem sok a’
Sokkal több méreg járúl
25 A Rósa Jazmin Ibolya
Nem illett már engemet
Azért többet e’ sem follya
Körűl a vak szememet
Visellyék azt a’ Leányok
30 Ha kedvek telik benne
Én Rósát ’s mindent el hányok
A mi fel hevitene
A Rozmaring koszorúnak
Tettzik eggyügyűsége17
35 ’S lehet is a’ szomorúnak
Benne gyönyörűsége

17 eggyugyűsége [th., emend.]

180
 De minthogy a’ Párta18 mellet
Meny aszszonyok viselik
Nem kell e’ sem, ámbár kellett
40 ’S kedvem benne nem telik:
A Babért szeretném igaz
De Kazintzi szereti
Kit illethetne pedig az
A’ mi őtet illeti.
45 De azért maradt még nékem
Egy alatsony kis plánta
Terem még az én vidékem
– Ha jó vagyok eránta. –
A mi táblákra osztotta
50 Szépp virágos kertemet;
Az nyerte meg mostan ott a’
Kert mesgyéin kedvemet
Mikor halotat kisértek
A minap a Katonák
55 Tudom hogy Puszpangot kértek
És koszorúba fonák
Jó lesz hát ebből koszorút
Nekem is késziteni
Meg is illett, és nem is rút
60 ’S tud soká zőldelleni.

[81]
31. Találós Mese.
A mi nints Liberiában
Ad nékűnk Liberia
Mi pedig ha divattyában19
Vólna sem adnánk. Mi a?

Vége.

18 Párt- [th., emend.]

19 divattyaban [th., emend.]

181
 HARMADIK KÖNYV

[82]
Tudományos Dolgok.
Ámor és Erató az én Músáim a’ leg szorossabb öszve köttetésben, és
talan éppen fel bomolhatatlan baráttságba lévén egy más között, nem csinál
semmit Ámor1 vagy nem történik semmi ollyan rajta a melly az én hiremmel
ne esne. – Ma a’ többek2 között ma, mert közönségessé tészem, mint hogy
5 nem is titkosan adatot értésemre azt beszélle az én Músám, hogy Ámor3
valami különös oskolát akarna fel állitani, a’ mellyben vólnának hat rendek,
vagy a’ mint Deákosan szoktuk nevezni hat Classisok, éppen úgy mint a’
melly oskoláink Gymnasiumoknak hivattak.
Az Iső Classisban tanúlnák a kezdetét, vagy az ABCéjét a’ szerelemnek és
10 a’ mellett valami kis Fizikát, mert 14, 15 esztendős suhantzokon alól az os-
kolába nem vesznek be senkit sem. Ez ollyan könnyű hogy amelly igazsá-
gokat itt tudni kell azok mind ollyanok a mellyeket a’ maga hazájabeli oskola
Mestertől, vagy a Természettől sőtt tsak magános szorgalmatossag által is
meg tanúlhat akárki.
15 A’ második Classisban vólnának a’ Declinisták, a’ kiknek a’ vólna edjetlen
egy foglalatosságok, hogy a’ Természetnek ártatlan gyönyörűsegétől vala-
mennyire el hajolván, esmerkednének a’ szépp világ erkőltseivel ’s módi
szokásaival.
A’ IIIdik Classisba lennének a Conjugisták, vagy azok, a’ kik már alkal-
20 matosok lehessenek árra, hogy a’ Venus jármát el szenyvedhessék, vagy
hogy egy kitsinyt vékonyabban tegyem ki (mert igy talám meg is neheztel
Cziteré ránk) a’ kik idejekre nézve áldozhatnának is már az ő szentséges
óltárán. –
A’ IVdik Rendben fognak lenni a Syntaxisták a’ kik nem tsak bevehetik,
25 hanem már valosággal bé is vették a’ Venus szentségeit, és a’ Sors a’ ki Fő
igazgatója lesz az iskolának, ki mutatván a Párt nékik rendbe szedték mago-
kat, és azokat a’ mellyeket a’ 3szor első Classisokba tanúltak, a kik ha szükség
lenne reá, tudjanak már öszve rakni ollyan tőrőket, a’ mellyekkel a’ vad és
szilaj természetet meg szelidithessék – Ezután következik.
30 Az Vdik Classis, a’ Rhétorok Classisa, a’ melybe tsak azok tetettnek által,
a’ kik az alsóbb Classisokat jól el végezvén4, az Ámor nyelvének a’ termé-
szetét – meg lehetősen ki tanúlták, és azon folyvást beszélhetnek, ebbe a’

1 Amor [th., emend., vö. a szöveg egésze]

2 tobbek [th., emend.]
3 Amor [th., emend., vö. a szöveg egésze]
4 vegezven [th., emend.]

182
 Classisba tanittyák a’ néma ABCét, a’ mellyet ollyan jól ki lehet tanúlni,
hogy a’ csupa szem játékait, a’ szemőldök mozgásait, sőtt egyébb akár mi-
35 tsoda testi mozdúlásokat is tökélletesen meg lehet érteni. A’ ki az itt elő for-
duló tudományokban ki tettző (Eminens) lehet, az oda hagyja az Emberi szi-
vet a hová akarja, ha szinte nem szépp is. – Példa reá a’ régi időkből Ulysses,
a’ ki minthogy ékes beszédű vólt, a’ maga pártyára doboltatott minden
Tengeri Isten Asszonykákat.

40 „Non formosus erat sed erat facundus Ulysses

Attamen aequoreas torsit amore Deas.”

A’ leg felsőbb Classis lesz a Poetika, a’ mellybe tsak azok lesznek, a’ kik-
nek jobb féle agyagból formálta Titán a’ sziveket. Ezeknek abba áll fő
kötelességek, hogy Hymnusokat énekellyenek a’ Vénus és az Ámor tisztele-
45 tére, hogy azok által5 hódoltattnák meg, a’ semmi felsőséget nem esmérő vad
természetet. Itt nyertek Myrtus Koszorút magoknak a’ régiek közzűl Orfeus,
Saffó, Anakreon, Ovid és Horátz. Ebből van rendszerint mindég egy két fő
papja Vénusnak.
Ebbe az oskolába nem lesz hire sem a’ Logicának sem a’ Filosofiának ha
50 tsak a’ Sofica szeretőjét nem értyük a’ Filozofuson, szoros öszve köttetésbe
lesz ezzel az Ámor6 oskolájával a’ Hymen Académiája, a’ hol már a felsőbb
Tudományok is tanitattnak. –
Igy beszélvén el ezeket Erató utánna veti hogy engemet ajanlott vólna
Ámornak7 hogy jó lennék Mesternek az ő oskolájába a’ mit Én ugyan meg
55 köszöntem Eratónak, de valosággal nem tudom el fogadnám e’ vagy nem.
Mert egy részről tudom azt hogy soha sem vólt betsűlleti annak a’ ki ebben
a’ hivatalban a’ leg érdemesebben is viselte magát. Példa erre tsak az egy
Ovidius8 a’ ki ollyan szerentsétlenné lett a’ miatt. Más részről pedig úgy
láttzik, hogy az nem alávaló állapot, és szépp foglalatossággal van öszve
60 köttetve.
Mint hogy tehát9 még én meg nem határoztam magamat eléggé; kivántam
közönségessé tenni, ezt a fontos dolgot, hogy ha kedve vólna reá valakinek,
jelentené be magát, és készűlne hozzá. – A’ hivatal nagyon szépp és
könnyű10, annyival is inkább, hogy már a’ kezeim közt vagynak – egynehány
65 mustrák a’ classisoknak rendi szerint. –

5 altal [th., emend.]

6 Amor [th., emend., vö. a szöveg egésze]
7 Amornak [th., emend., vö. a szöveg egésze]
8 Ovidi-s [th., emend.]
9 tehat [th., emend.]
10 konnyű [th., emend.]

183
 [83]
1. Az ABC.
A, Kit szeretsz <…> Ádámot
Mit adsz néki enni? Almát
Hova viszed lakni? Arokszállásra
B, Kit szerettsz? Bortsát.
5 Mit adsz néki enni? Baraczkot
Hova viszed lakni? Böszörményre.
D, Kit szeretz? Dánielt
Mit adsz néki enni? Dinnyét.
Hova viszed lakni?11 Debretzenbe.
10 E, Kit szerettz? Évát
Mit adsz néki enni? Epret
Hova viszed lakni? Eperjesre ’s a’ t.

Ha valakit szerett valaki

Amort segittségűl hiván
15 Mindenét örömest adja ki
’S vélle edjütt12 lakni kíván.

[84]
2. Egy kis Fizika.
K, Mire kell vigyazni az állati magnetizmusba?
F, Arra hogy minek utánna közöltetett valakivel ez az állati rúgó tűz13 erő
(Electricitas animalis), szükség hogy calmiroztasson is az az egy arányú-
ságra hozattasson benne külömben meg árthat a’ betegnek.
5 K, Mitsoda különös megjegyzésre méltó van a’ Mágnesbe?14
F, Az hogy ha lágy a’ vas a’ tsupa illetés által is sok és nagy erőt közől vélle
a’ Mágnes, de a’ mellyek mihent külön valasztattnak azonnal el vesz. –
Mindenben mennél kemennyebb a’ vas, annál kevésbé folly által belé a’
Mágnesi erő, de egyszersmint annál tovább is meg marad.

11 - [th., emend.]
12 edjutt [th., emend.]
13 tuz [th., emend.]
14 Magnesbe [th., emend.]

184
 10 K, Mitsoda a’ Virág?
F, Semmi nem egyébb hanem a’ test belső Részeinek latható ki bontako-
zása, p. o. szépp virágnak lehet tartani egy ollyan Szűzet a’ ki a’ Szivnek
’s a’ sziv indúlattyainak tisztaságát ki nyilatkoztattya.
K, Mitsoda Törvénnyen közöltetik a’ Melegség másokkal?15
15 F, Az eggyarányuság Törvényén, mellyszerint ha két külömböző mérsékletű
testek eggyüvése16 abból a’ melly melegebb – mind addig szivárog által
a’ tűz a’ masikba, mig tsak eggyarányuság nem lesz közöttök. – De ez a’
magyarázat nem egészszen igaz, mert a’ fagyos érzékenységet nagyon ne-
héz fel melegíteni.

[85]
3. Példa a Conjugatziora.
Én szeretek, de nem szeretetem óh be nagy kin
Te nem szerettz, nem is szeretetel igazságos dolog
Ő nem szeret, és még is szerettetik, már ez nagy kegyetlenség
Mi szerettetünk mert érzékeny a’ szivünk, és még17 sem szerettetünk visz-
5 sza, mert szerencsétlenek vagyunk
Ti nem szerettek, mert nem is szerettetek, de nints is e’ világba semmi gyö-
nyörűségetek18
Ők szeretnek, és viszont szerettettnek ez az igaz bóldogság és a’ gyönyörű
élet. –

[86]
4. Példa a Grammatica Variatiójára.
N, Ámor19 vagy a’ kis Szerelem Istene ollyan derék nyilas Gyerek, a’ ki vak
lettére is úgy el talál minden halandókat, hogy tudtomra egy sem maradt
soha seb nélkűl. – Tsak éppen az egybe hibázik, hogy szemellyeket hama-
rébb ér mint kellene, másokat pedig már akkor sebesitt meg mikor nem
5 is kellene.
G, Mind az a’ mi az Ámoré bár légyen az a’ leg édesebb Nektár, vagy Am-
brózia, keserűvel, vagynak elegyitve, éppen ugy mint azok az orvosságok

15 - [th., emend.]
16 eggyüvés- [th., emend.]
17 meg [th., emend.]
18 gyönyörűsegetek [th., emend.]
19 Amor [th., emend., vö. előző szöveg]

185
 vagy Pilulak20, a mellyek mégis vagynak aranyozva kivül belől pedig csu-
pa mérges Fűszerek.
10 D, A’ Szerelemnek a leg többet lehet köszönni e világban. E’ tartja fel az
Állatok Nemeit az Emberi Nemzetet, sőtt e’ nélkűl maga a’ világ is a
Semmiségbe dűlne.
A, A Szerelmet tsak azért vádolom én leg inkább, hogy a’ maga mágnes lán-
tzaival mindég egy pár Személyt akar edjesiteni és maga még is gyakran
15 el hagyja Anteróst!
V, Óh Szerelem átkozott szerelem, ha én a’ Te nyilaid által ejtett sebemet
meg orvosolhatnám el mennék inkább Antitzirába is hogy valami gyo-
gyító szert hozzak onnan, mint sem hogy egy büszke Leányka után járjak
életembe.
20 A, A’ Szerelemről már én gyakorta le mondottam vólna: – le is mondottam
és meg is állattam Fogadásomat, mig Niza az a’ bájoló21 Niza ismet által
nem verte a szivemet.

[87]
5. Chria A/toniána.
Sententia. –

Anakreonnak több arany betűre méltó mondásai között, tsak nem min-
denek felett tettszik nékem ez. – [4*5.98<8623 /25.+8>2] az az Nehéz dolog
nem szeretni! Laus Amatoris. –
5 A mellyel az a víg elméjű, de a’ tréfák alatt is igasságot rejtegető eleven
Poeta, tsak azt akarja elő adni, hogy önként való és ellene álhatatlan a’ Sze-
relem ösztöne annyira hogy nehezen, vagy talám még nehezen sem gyöze-
delmeskedhetik azon a tsupa hideg22 okoskodás.

Aetiologi. –

10 Tanittya ezen dolognak igasságát mind az okosság mind a’ tapasztalás.

Ugyan is ha igaz az, hogy minden akár a’ világi történetek folyamattyában,
akár magába az Emberbe – ebbe a’ kis világba – természeti; ollyan Isteni
Törvények szerint ’s ollyan ellen álhatatlanúl folly vagy igazgattatik, hogy a’
halandók azon semmi változást nem tehetnek, éppen nem lehet csudálni, ha
15 a’ szerelemmel azzal a’ tsak nem a leg hatalmasabb természeti ösztönnel is
igy vagyon a’ dolog, még pedig nem tsak akkor, mikor elegedendő alkalma-

20 Pilulak [th., emend.]

21 bajoló [th., emend.]
22 hide- [th., emend.]

186
 tosságok vagynak arra23, hogy felgyúllyon bennűnk az az érzés; hanem akkor
is mikor a’ Szűléi nyughatatlanság erőss zárokat és szoros önzeteket hánny
annak eleibe, de más részről eléggé bizonyitja a’ História.

20 Exemplum. –

Mert hogy egyebeket el halgassak Salamon az a’ bőlts Király, a’ ki ollyan

igen esméretes a’ szent Históriábúl tsak meg tudhatta volna itélni a’ dolgot
– ’s meg is itélte bizonyosan de itt miden bőltsessége haszontalan.
Herkules a’ kegyetlen oroszlánnal ölbe esett, és annyi sok veszedelmeket
25 el kerűlt, de bezzeg Dejanerával is ölbe esett ∞ ’s több ilyennek. ∞

Simile. –

Ha tehát illyen nagy Férfiak is hódoltak a’ Szerelem Istenének, nékem úgy

láttzik, hogy a’ szerelem ki fejtődzéseinek ellene állani eppen ollyan vólna,
mint ha a’ Czigány néki állana Sz. György napja után a’ fűnek és úgy kalapá-
30 tsolná hogy az ki ne bujjon. –

Testimonium. –

Mert valosaggal igaz az, a’ mit mond erről is Anakreon: [24* 4*2
-2.C87 4*2 98C4*5. A2-8>-*] az az. – Meg győz tüzet vasat a’ szépp Sze-
mély. – Valamint az is, a’ mit olvasunk Virgiliusnál Omnia vincit Amor az
35 az meg győz mindeneket a’ szerelem – – – – –.

Epilogus. –

Halván miden ezeket óh Ifiak! kiváltképpen Ti negédes Leánykák, ti ne

fedjétek magatokat a szerelem ostromai ellen, mert azonkívűl hogy
gyalázatba ejt benneteket, tsalhatatlan az ő gyözedelme. Külömben pedig ha
40 engedtek néki, Ti lesztek a’ győzedelmesek, és meg nyeritek a’ Myrtus
Koszorút, a’ melly tsak a Szerelmeseknek vak szemeiket illeti. –

23 árra [th., emend.]

187
 [88]
A’ Szerentsétlen Ifiú.
Áh balgatag sors, melly szörnyű csapásokat kell el szenyvedni nekem a’ Te
alkalmatlanságodtól – de mit mondok – álhatatlannak neveztelek? meg
botsáss, viszsza húzom a’ szavamat. Álhatatos24 vagy valosággal, azon meg
határozásodban, hogy üldözöl engemet. – Még mikor Clothó fel kötötte
5 vólna a’ szöszt arra25 a’ kerekes Rokkára, a’ mellyet Hekate adott ö néki hogy
fonná be az én életem fonalát, – már Te megjelentél ott, és meg hagytad néki,
hogy tsak darabossan nyujtsa azt. Úgy is lett, mert mi ólta meg világosodtak
Szemeim, nem vólt tiszta öröm, tsak négy latnyi sem. – Ugy viradott fel az
én Ifiúságom, mint az a’ komor reggel, a’ mellyet még tsak arra26 sem mél-
10 tóztatott a’ busongo nap, hogy be köszönne vele az all-világ lakosainak.
Már a’ mint a’ Hiradók mondják nem igen messze van Délhez a’ Nap, és
még Én nem láttam a’ borulat miatt; sőtt még azok a’ nemes indúlatok sem
ótsúltak fel az én ereimbe, a’ mellyeket azért fagylalt meg az én szüllő édes
Anyám a’ zuzos Éjtzaka mikor a’ Világosságtol fogont vólna az ő méhében,
15 hogy valami gyenge vizzel mérséklene a’ heves vér spiritusát.
Azt mondják a’ kiknek a’ bújja Szerelemben telik kedvek, hogy az valami
finom Érzés, mikor eggyik Szerető meg csokollya a’ másikat, de én ezt sem
tudom; mert ugy jártam vélle, hogy mikor Laura egy tüzes csókot vetett
vólna ajakamra meg pattant bennem a’ gyönyörűségre szolgáló véredény, és
20 alkalmatlanná tett azoknak érzésére, mint az ollyan hideg vette Tag a’ mellyet
az eggyügyű Útas a’ forró melegen akar ki engesztelni.
Ollyan az én Ifiuságom mint ama Napkeleti Szellőtske, a’ melly fel ’s alá
futos a’ virágok között, de azoknak sem ambóziás illattyokat nem érzi, sem
széppségekben nem gyönyörködhetik. Annyi sok alkalmatosságaim vagynak
25 az úgy nevezett külső boldogságra; hogy azért az én Sorsomnak nem kevés
irigyei találkoznak, én pedig éppen úgy borzadok azoktól, mint, a’ mit egy
Midas nevű Királyról beszéllnek, a’ ki – mikor még az eledele is arannyá vál-
tozott vólna a’ szájában, meg útálta azt, a’ mihez az elébb ragadott az ő nem-
telen Szive; noha ebben a’ részben nem vagyok hozzá hasonló; mert míg én
30 nem esmervén azokat a’ jobb óldalakról nem is kivántam soha sem. Azt pe-
dig tudom bizonyossan hogy a’ Társaság és a’ Társaságnak a’ Lelke a’ nemes
Baráttság, édes örömmel tőlti be az eggyesűlt sziveket, el oszlatván a’ szoron-
gató gondokat, könnyebbiti, el viselhetőbbé teszi az életnek terheit, és el
apasztya a’ Sors könnyeknek zúgo patakjait, ki nyomozván a’ kút főt magát
35 és be dugtosván azt, még ottan mindjárt, a’ hol a’ szivből tsak tsendesen
szivárog ki. – Mind ezeket tudom bizonyosan, de én nem találok kedvet

24 Alhatatos [th., emend., vö. előző sor]

25 árra [th., emend.]
26 árra [th., emend.]

188
 ebben sem. Gyűlölöm a’ világot és meg útáltam a’ világ Fiait, nem tetszik né-
kem az ő hijjába való enyelgések. Öllyenek meg engem az én fekete képze-
lödéseimnek szülöttyei, ebben mutatván meg erántam háládatosságokat,
40 mint mikor a’ vad Nemzeteknél szánakozásból és könyörülletességből meg
fojtyák az Ifiak a’ magának is unalmára élő öreget.
Borittsanak el azok a’ könny özönök ’s nyellyenek be a’ semmiség ör-
vénnyébe a mellyeket fel fakasztott az én halálos ellenségem a’ szerentse. –
Nem keresem többé a’ jó reménység Fokát, a’ Scylla és a’ Charibdis közzé
45 megyek, hogy fel találjam a’ halált – minek ennékem az Élet? – – !

[89]
A’ Sziv.
A’ Sziv egy ollyan óltár a’ mellyen ki ki a’ maga Bálvánnyának áldozik.
Mennél több Geniusa van valakinek, annál szerentséssebb. Kivált a’
Szeretetnek, a’ Barátságnak és a’ Hűségnek Isten Aszszonyait lehet azon az
egy Óltáron tisztelni, mert ezek Testvéri egymásnak. Sőtt ezeken kivel is
5 lehet tisztelni ugyan azon az egy óltáron minden Isteneket, minden Szente-
ket; de ha a’ Fösvénységet mint véd Istenét úgy tiszteli valaki, azon óltárról
többé egy nemes Indúlatnak az Istene sem fogadja el magának a’ tiszteletét,
ha szinte Myrhával temjénnel, és áloessel füstölne is valaki az ő tiszteletekre.

[90]
A’ Paris Historiája
trajesztálva.
Fel párádzottak már akkor a’ Pásitok27 remek ambróziás harmattyai fel
forván a’ szerelmeskedő Titán szent Tüzének a’ plánták kelyhei, mint meg
annyi rósa vizet tsepegő Lombikok. – Mikor én is az Idiák virágos mezején
legeltetvén gyenge nyájjamat fel hevűl a’ vérem és keresek a szemeimmel egy
5 olly árnyékos helyet, a’ hol ki pihenném magamat: szerentsére nem igen
meszsze meg sajdíték a’ többek között egy lombos bik fát ott éppen azon
kristally pataknak a’ mentében, a’ hol a’ nap hevétől el badjatt juhaimat
szoktam meg itattni. El ballagok azért oda, és le terűlvén annak árnyékában,
fújni kezdem sipomon azt a’ nótát, a’ mellyre Pán tanitott engemet, mikor
10 tejet és mézet vittem néki.

27 Pasitok [th., emend.]

189
 De tsak félig is alig fújhattam el a’ nótámat, mikor észreveszem hogy
három Isten Aszszonyok siető lépésekkel közelitenek felém. Nagyon meg
kellett vólna tőllök borzadnom, ha bizonyosan nem tudtam vólna azt, hogy
ártatlan vagyok ámbár igy sem találhattam fel magamat; hogy mi bajok lehet
15 ő nékik én velem.
Az alatt mig én ekképpen tépelődnék magamba, meg érkeznek hozzám,
és mindenik kezet fogván velem, nagyon nyájasan idvezlenek; minek utánna
pedig el fogadtam vólna azt én is egész tisztelettel, a’ kezembe nyújtának egy
arany almát, a’ mellyre ezen szók vóltak ki mettzve: adasson a’ leg szebbnek;
20 és kérnék nagyon hogy Én mint Biró itélném meg mellyiket illeti az ő
Közűlök.
Mind a’ háromnak a homlokán – tündöklött az örökké valóság, és ollyan
szépp vólt mindenik, hogy énnékem bizonyossan fel kellett vólna függesz-
tenem az itélet tételt, ha tsak ugyan a’ kedvesebb igéret le nem nyomta vólna
25 a’ helybe hagyás egy aranyúságát. – Előszször is tudni illik meg szolal Sophia
– mert e’ vólt az elsőnek a’ neve, és azt igéri28 énnékem, hogy ha néki itélem
az almát, a’ hét Görög bőltsekhez tészen hasonlóvá; sőtt meg cselekszi azt
is, hogy nyóltzadiknak esmérjen a’ tudós Világ. – Techne a’ második Isten
Aszszony igért minden féle külső mesterségeket, és ollyan szerentsét hogy
30 mint győzelmes minden olympusi játékban el nyerném a’ jutalom Koszorút.
– a’ harmadik pedig úgy mint Eráto a’ leg szebb Szűzzel biztatott meg.
Jó vólt e’ mindenik és szerettem vólna is öszveséggel birni, de minthogy
tsak edjet lehetet választani, Ifiú léttemre a’ szépp Eratót itéltem a’ leg
szebbnek. Tellyesitette is ő a’ maga igéretét, mert mikor engemet Fantazisba
35 kűldött az én Anyám hogy az oda való Királyt is látogassam meg nagyon belé
szerettem a’ Poesitzébe, a’ Király Leányába, valamint ő is én belém és el
szöktűnk eggyűtt.
De bezzeg meg is fizettem érte – mert egész Fántázis fegyverbe őltözött
és nagy pusztítások után el nyomta egész Szumezist, az én bóldog Hazámat
40 ellenűnk esküdvén Sophia és Techne a’ mi oltalmazó Isten Aszszonyaink –
ámbár Erató és Apolló tsak ugyan ki szabaditottak titkon engemet.
Már most minthogy mind kedves Hazámat mind Poeticet el vesztettem,
majd utnak készűllök, és megyek mindaddig az Élet ótzeánnyán, mig egy
ollyan alkalmatos Kikötő partot nem találok, a’ hol le vetvén a’ Hajó vas
45 matskáit ki szállok a’ szárazra ismét és egy meg mozdulhatatlan kősziklán
fogok magamnak egy ollyan várost épitteni, a’ mellyet semmiféle Ellenség
meg nem ostromolhat. –

28 igeri [th., emend.]

190
 [91]
A’ Kakuk.
A ki elméjének nemtelen szülötti
Elébe valami Túdós nevét köti
Úgy tészen mint a melly madarak a’ mások
Fészkeikbe rakják idétlen tojások. –

5 Más rosz költő pedig ellenkezőt csinál

Fordit ’s ugy adja ki, hogy az Originál
Vagy a’ mit költött29 már elötte valaki
Ő hozzá kőlti még hogy tőlle jött a’ ki.

Vége

29 költott [th., emend.]

191
192
 A’
K R I P TA
az az
AMA NAGY ELIZÁNAK
örök–emlékezete
a’ haládatos Fiúi Szivben
HÁROM ÉNEKEKBEN1.
S. PATAKON.
1810dik Esztendöben Septemberben.

Exegi monumentum aere perennius

Regalique situ pyramidum altius
Quod non imber edax, non aquilo impotens
Possit diruere, aut innumerabilis
Annorum series et fuga Temporum.
Horatius

[92]
1., Elő-Szó.

Ha hajdan Artemizia Kirallyának Királyné Aszszonya tehetet egy ollyan

épűletet az ő kedves Férjének Mausoleusnak az emlékezetére, a’ melly meg
érdemlette, hogy a’ Világnak hét csudái közzé számláltasson, háládatlanság-
nak tartanám magam is, ha, midőn tehettségemben áll, el mulatnám egy jó
5 Édes Anyának emlékezetét be mettzeni egy ollyan értznél is erősebb Oszlop-
ra, a’ mellyet sem az irigy Századnak ’s Századoknak2 emésztő rosdája be
nem lep, sem a’ kegyetlen ellenség dühösségének tüze meg nem emészt.
Háládatlanság vólna ezt mondom énnékem el mulasztani – mert ámbár
Artemizia nagyon világosan meg mutatta légyen is az ő néhai Férje eránt való
10 hűségét az által, hogy annak meg égetet porait minden nap az italába egyve-
litette, – úgy láttzik énnékem hogy én sem csinálok kevesebbet ő nálla,

1 ENEKEKBEN [th., emend.]

2 Szazadoknak, [th., emend., vö. előző szó]

193
 midőn éjjel és nappal iszom azon sós könnyeket, a mellyeknek forrását az én
Joltevőmnek halála fakasztotta fel.
Nem tehettek Én nállam többet mondhatom, magok az Egyiptombeliek
15 sem, a’ kik be balsamozván előszször a holt testeket hogy a’ drága füszerek
annál jobban meg járhassák, ki tették a’ napra, és a’ szerint Mumiákká for-
málván sok száz Esztendökig el tartották azokat. Nem tehettek mondom
többet én nállam, mert mind ezeket én is tellyesithetem. Nap fényre hozom
t. i. az én Édes Anyám kegyes életét, és bóldog halálát, az azt balsamozó
20 minden fűszerekkel, azután pedig el rejtem méllyen az én szivembe.
Nem adta úgy elő Statiskrates Afestconnak a’ nagy Sándor kedves Ba-
ráttyának formáját az Athós hegyében, midőn azt emlékeztető oszloppá ké-
szitette volna – mint a’ hogy én le fogom rajzolni az én bóldog emlékezetű
Halotam, szin mutatas nélkűl való vonásait.
25 Ö vólt egyedűl az a’ kiért én élni szerettem; ő vólt az a ki én érettem
halasztani kivánta az életét, én vóltam ő neki és ő vólt énnekem a’ leg ked-
vesebb annyira, hogy ha nállúnk is a Szeretsenek temetkezések vólna szokás-
ban, egyedűl tsak engemet illetne az a’ tisztesség, hogy vélle a’ róguson meg
oszlatassak.
30 Nem félek azért semmit se tőlle, hogy kárhoztattná valaki az én czélomat
ha ugyan meg fogja gondolni egy részről nehéz sorsomat, más részről pedig
azon ki nézésemet melly szerint, egy ollyan hathatós emlékezet jelét akarok
fel állítani, ha tsak magamra nézve is, a’ melly idővel is eszembe juttassa ezen
szerentsétlen szakaszszát az én Életemnek, – tudván azt, hogy az emberi
35 erőtlenség a’ leg kedvesebb Barátjáról is könnyen el felejtkezik.

ELSŐ ÉNEK.

[93]
Invocatio
Szálly le óh busongó Clió, szálly le a’ kies Parnasz bértzeiről, – szálly le
és jöjj velem. Szaggassuk fel a’ néma csendességnek azon erőssen le kaptsoltt
zárjait a’ mellyek titkolódzva rejtegetik a’ reájok bizott drága kintset. Szálly
le tördellyük fel azon hathatós petséteket, a’ mellyel a’ kegyes élet bélyegzi
5 meg az ő sorsosait. Jöjj velem, nyitogassuk fel a’ Ditsőseg templomának azon
szent segrestyéit, a’ mellyeket zárva tart az irigy szegénység. – Itt itt ezen fel
emelkedett halmotskán, az Úr Templomának szomszédságaban, itt van egy
kis alatsony hazatska. Nem a’ mai finom érzés ’s nem a’ fent héjjázó pompa
helyhezte ezt; hanem a’ nyiltt szívű eggyügyűség és a’ maga hitt ártattlanság.

194
 10 – A keritése ennek edjik óldaláról, az Isteni gondviselés, a’ másik óldaláról
pedig a’ bizodalom. Nintsenek ennek ablakjain semmi Firhangok, nintsenek
ebben setét olasz Falak, a mellyek a’ világosságot kerűlő gonoszságnak
vólnanak menedéki.
Tsak nagyon keveset hallani ide a’ Város lármaiból, a mellyek itt már tsak
15 ollyan formán tettszenek, mint a’ Bachus esze veszett Papnéinak siket újjon-
gatásai. Bezzeg illyen helyre kellett vólna hajdanába hempergetni Diogenes-
nek a’ maga hordaját, majd úgy nevethetet vólna sokat az emberek helyte-
lenkedéseken.
Rövideden ollyan áldott hellyetske ez, a’ melynek minden gráditsai edj edj
20 lépéssel vezetik az embert közelébb a’ bóldogsághoz.
Mikor ennek a’ háznak első szegelet oszlopát le ásták a’ Főldbe, még ak-
kor, és ugyan azon fészekbe hintették el a’ Virtusnak magvai a’ mellyek ki
sem fogytak mind ez ideig. – Itt tanyáztak eleitöl fogva a nyilt Szívűség,
az igazság, a’ szemérmetesség, és a’ Takarékosság a’ szegénységnek1 Ba-
25 rátnéi. Ide szállitotta nehány esztendőkkel ez előtt a’ meg elégedést is egy
szegény; de tisztességes özvegy aszszony – egy szegény de tisztességes öz-
vegy. Óh fájdalom óh Egek, a kiben – most én egy joltévő édes anyától
fosztattam meg.
Most, most lelkesitts engemet óh hatalmas Klióm, most fúvalj élő lehel-
30 letet az én tollam órába hogy hathatós szinekben ábrázolhassam ki az én jól
tévőm képe vonásait. Igazgasd az én reszkető újjaimat, és vonogasd fel az én
Lantomnak húrjait, hogy ollyan szabadon és ollyan hangosan verhessem el
az én siránkózó énekemet hogy miden jámbor meg halhassa, mi légyen egy
jó Édes Anyától megfosztattni – és egyszersmint tanúllya meg ebből micso-
35 da állapot az, mikor a fájdalommal az öröm ’s a’ panaszszal a’ hála adás öszve
akar egygyezni.

[94]
ELSŐ ÉNEK.
Áh kegyetlen egek, óh be nagy kintset zártatok el az én szemeim elől,
mikor az én Jóltévőmet által szállítottátok a’ Ti hajlékaitokba. – az én
Jóltévőmet, a’ kinek én tsak edj része vagyok. – Hát a hol ő meg férhetet; –
nem meg férhettem vólna én is, a’ ki ő néki tsak edj része vagyok. El
5 száradnak a’ leg gyümőltsözöbb ágak2 is, ha kidűl a’ törsök. El hervad és
öszve sugorodik a’ deli Planta is ha a’ Főldben meg áll az éltető nedvességek
rendes folyamattya.

1 szegenységnek [th., emend., vö. szöveg egésze]

2 agak [th., emend.]

195
 Ah kegyetlen Egek! miért nem gondoltátok meg mindezeket a’ vagy nem
sokkal jobb lett vólna e’ engemet szollitani ki a’ Halandók közűl. Hiszen ha
10 a’ Csemetéktől meg tisztittatik az élő3 fa törsöke, még sokkal inkább virágzik
az, nem lévén többé, a’ kivel a’ tápláló eledelekben meg osztozzon. – és ha
tövestől ki szaggattatik is a’ Plánta, avagy nem ugyan a’ marad e’ a’ Főld az-
után is a’ mi vólt az előtt.
Ah kegyetlen Egek, nints többé nékem Édes Anyám. – nints. Meg fosz-
15 tattam attól a’ jó édes anyától, a’ ki énnékem egy ollyan betsűlletes nevelést
adott a’ mellyel sok gögös Úrfiak felett ditsekedhetem. Se nem Tigris, se nem
valami tisztátalan személy szoptatott engemet csetsemőkoromban; hanem
egy ollyan tiszta életű tisztességes Aszszony, a’ kit a’ Szüléi érzékeny indúlat
kaptsolt én hozzám. Nem próbáltam én azt soha sem, hogy vagy valami vad
20 fába oltottak vólna be, vagy pedig meszsze a’ törsöktől valahol az idegen
főldbe plántáltak vólna el. – Közel vóltam én ahoz, míndég, és az ő hives Ár-
nyékába fedett be engemet a’ nap égető tüze előtt.
Ah kegyetlen Egek be bóldog vóltam én, még szemeim ő reá nézhettek.
Ha edjet intett, már tudtam mit akar. Ollyan vólt nékem az ő tekintete, mint
25 a’ setéttségben tévedező Hajósnak a’ Tenger Partján fel függeztett Város. Ah
még ma is meg vannak Szivembe az ő újjainak hathatós nyomai a mellyben
még4 akkor ütötte formában azt, mikor ollyan hajtogatható vólna még mint
a’ gyenge viasz. – Ma is az ő szépp intései az én életemnek sinór mértéki. Be
sokat tanitott arra5 engemet hogy az Isten visel gondot mi ránk, – mi ránk
30 a’ kiknek nintsen az Istenen kivel semmi pártfogónk. Áh kegyetlen Egek, óh
be hamar ki rángattátok ötet az én reszkető karjaim közzűl, áh be hamar el
valasztottatok engemet az ő ápolgató karjaitól. – Nints többé nékem Édes
Anyám, de ha vólna se kellene más. – Ha viszsza folynának az én el élt nap-
jaim de a’ mit a’ Természet rendi meg nem enged, – és szabadság adattatna
35 arra hogy válaszszak magamnak Édes Anyát most is tsak egyedűl ötet válasz-
tanám áh be bóldognak mondanám én akkor magamat (ha ugyan igaz lenne
a’ valaha, a’ miről Plató álmodozott, – hogy t. i. edjik világ szüli a’ másikat)
mikor az időknek viszontagságai után ismét reá kerűlne a’ sor erre a’ Világra,
a’ mellybe még6 egyszer ő lenne az én édes Anyám.
40 Ah kegyetlen Egek, ugyan kit akartok meg bűntettni én bennem, – ma-
gamat e’ vagy még az őseim közűl7 valamellyiket? kit akartok meg bűntetni
kérlek hogy illyen gyámóltalan árvaságra jutattyátok gyamóltalan Fejemet. –
Nagy dolog az árvaság. Ezt már Dávid is úgy kivánnya mint leg nagyobb
átkot az ő ellenségének gyermekeire. Ah be keservesen meg szomorodtam
45 a’ minap, mikor egy betsűlletes Aszszonytól ezt a’ nehány érzékeny szót hal-

3 elő [th., emend.]

4 meg [th., emend.]
5 árra [th., emend.]
6 meg [th., emend.]
7 őseimközül [th., emend.]

196
 lanam: „Esedezem én mint igaz édes Anya. Egy mélly sohajtás emelkedett
fel mellyemből, és hirtelen ezer Panaszra nyiltt meg a’ szám[”]8. Áh nints
többé nékem Édes Anyám, nints a’ ki esedezzen én érettem. El kellett vólna
talán ájúlnom is, ha eszembe nem jutott vólna az én meg bóldogúlt Édes
50 Anyám Testamentoma, a’ mellyben az Urat hagyta ennékem Tútorúl.
Áh kegyetlen Egek be kevés ideig hagytátok előttem azt a’ remek példáját
a’ virtusnak, a’ mellyet a’ jól tévő Természet követő példa gyanánt adott én-
nékem. Áh még a’ rajzolattyait is alig vehettem le magamnak. De még9 is sze-
rentsés vagyok annyiban hogy ezt meg kaphattam. Nem tsak szóval oktatott
55 engemet az én édes Anyám, hanem a’ mire intet maga is, jó példában ment
abban nekem elől. – Ártatlan vólt ő mint az a’ szelid galamb, a’ melly senki-
nek se vét.
Áh még is az irigy Világ tudott ő rólla is hamis vádakat tenni ’s költeni.
De vóltak még is ollyanok a’ kik kéttségbe hozták az ő ártatlan életét. Tisz-
60 tességesen élt ő – mint a’ hogy csekélly sorsa meg kivánta és talán tisztessé-
gesebben, mint sok Özvegyek a’ kikre nagy örökség maradt. – Meg szapo-
ritotta az Isten az ő vagyonkáit mert szereti az Isten az ártatlanokat. – Áh
még is kéttségben tették azt sokan: hol veszen ő tsak annyit is, a’ mivel táp-
lállya magát, – nem gondolván meg hogy az Isten az Özvegyek és Árvák
65 Attya, könnyen ád annak eleget, a’ kit szeret.
Áh kegyetlen Egek áh be nagy kintset zártatok el az én szemeim elől.–
Jőjjetek én velem Ti az Édes Anyának igaz Testvérjei ha ugyan még ki nem
aludt az atyafiúi szeretet szikrája ’s vizzé nem változott a vér bennetek, –
sirassuk azt a’ kegyes Aszszonyt, a’ kihez minket szorosabban le kötöttek a’
70 Természetnek szakadatlan Lántzai, – áh mit mondok szakadatlanok vóltak
eddig; de már ki esett belőllök az a’ Szem, a’ melly bennűnket öszve kötött.10
Jöjjetek vélem sirassátok a’ Ti Testvérteket. Jó vólt ő Ti erántatok is; már ha
szegény sorsától ki nem telt is egyébb leg alább nyitva állott előttetek min-
denkor az ő csendes háza,11 a’ mellybe meg nyugodhattatok az ő védelme-
75 ző szárnyai alatt. Jöjjetek velem sirassátok a’ Ti Testvérteket én pedig
izsóppal, és ezer jó fűvekkel hintem meg az ő Sir halmát. Jöjjetek én velem
zörgessük a’ mennyeket hogy mehessünk mi is be oda a’ hol ő vagyon.
Ah kegyetlen Egek be nagy kintset zártatok el az én szemeim elől! Jertek
véllem Ti is nyomorúltt szegények jertek sirassuk a’ mi Jóltévőnket. Ti is
80 háládatossággal tartoztok az ő porai eránt. Jertek áztassuk meg az ő sir hal-
mát, a’ mi könny húllatásunkkal, hogy meg foganhasson azon az isóp, és az
ezer jó fű, a’ mellyet én plántáltam oda. Jertek velem sirassuk az ő halálát. –
Jó vólt ő és ártatlan; ’s a’ mi felőlünk való gondoskodás, vonogatott baráz-
dákat az ő homlokán a’ mellyekbe a’ Jóltévőségnek és a’ szeretetinek magvai

8 hiányzik az idézőjel második fele [th., emend.]

9 meg [th., emend.]
10 kötott [th., emend.]
11 haza [th., emend.]

197
 85 vertek gyökeret magoknak. – Jertek tegyetek bizonyságot Ti is a’ Világ előtt
az ő kegyessége felől, ’s vallyátok meg igazán, hogy mikor a dús gazdagok
gyalázatos szókkal úttasitottak el magoktól, – Ő tsekélly értéke szerint meg
vigasztaltt és tsekély de csendes hajlékába be fogadott benneteket.
Áh kegyetlen Egek melly nagy kintset zártatok el az én szemeim elől
90 ollyan véletlenűl. Mikor az én vak Vezérem a’ Sors és a’ félbe12 szakasztha-
tatlan hivatal kéntelen is el vontak engemet az ő haldokló hideg karjainak
ölelgetéseitől. Áh kegyetlen Sors, óh kéttséges ki menetelű hivatal! melly
keserves vólt énnékem az a’ szempillantás úgy tettszett, mintha már érzettem
vólna azt, hogy többé soha sem láthatom az életben. – Háromszor léptem
95 által a’ küszöböt, és háromszor rogytam le az ő halálos székire, hogy utóljára
meg csokollyam azon Jóltévő kezeket a’ mellyek gyámóltalanságomban ápol-
gattak engemet. – Áh mitsoda kesevesen esett a’ Szivemnek, mikor eszembe
jutott az hogy valahányszor én útnak indúltam mind annyiszor érzekeny
könny húllatások közt kisirtt ki egeszszen a’ Városbol, – most pedig tsak
100 buzgó sohajtásaival követ engemet. Áh be keservesen esett az énnékem! el
fogódott a’ szivem ’s húllottak szemeimből a’ sós könnyek, mint a’ Villámlás
utánn neki zúdúltt zápor. Ah kegyetlen Sors óh kéttséges ki menetelű
Hivatal. Széjjel szaggattam vólna akár azt az erős Lántzot, a’ mellyel vontatok
engemet, ’s ketté13 repesztettem vólna azt a’ vas páltzát, a’ mellyel a’ jól tévő
105 segedelem bár melly terhes szegénységemet űzte is el. – ha ugyan be láthat-
tam vólna a’ szent végzések rendibe, és fel takarhattam vólna azt a’ vastag
szőnyeget a’ melly alá vagynak berejtve, a’ mi életűnk pislogó méttsei. Óh
hatalmas Klio, ha most ollyan hathatos lehetne az én Lantom kesergő szava
’s ollyan keserves az én életem, mint valaha vólt az Orfeusé, mikor ő Euri-
110 dicét siratta, – még jobban fel indúlhatnának az én panaszomra az érzéketlen
fák ’s a’ kemény kő szirtek: mert az én szivemet a’ tiszta szeretetem kivel a’
buzgó háládatosság is tüzeli. – De miért zugolódom én hijjába, ’s mért vá-
dolom méltatlanúl az Egeket, hiszen ha az én Sorsom szerentsétlen is, ból-
dog az a’ kit én magamnál is jobban szerettem. Avagy irigyleném e’ azért az
115 ő bóldogságát, óh éppen nem, sőtt inkább, ha ő bóldog, bóldognak mondom
én is magamat, – mert Én is egy része vagyok ő néki. –
Áh jól tévő Egek, engedjetek meg én nékem, ha méltatlan zugolódtam
ellenetek, – a’ szeretet és a’ háládatosság kiáltottak fel ti reátok. – Meg en-
gedjetek óh Jól tévő Egek, – már meg esmérem a’ Ti igazságotokat. – Ból-
120 dogok óh véghetetlenűl bóldogok, a’ kiket a’ ti ditsősséges hajlékaitok be
fogadnak. – Mert azok le vetkezvén a’ porhanyó testnek durva kérgeit, a’
Léleknek14 tisztaságában mind közelébb közelébb repkednek az örökklét
forrásához, éppen úgy mint mikor a’ himes pillangók ki bújván a’ puppajok-
ból, – minekutánna által aludták a’ Telet kedvekre száldosnak az illatozó

12 felbe [th., emend.]

13 kette [th., emend.]
14 Leleknek [th., emend.]

198
 125 Tavaszi Virágokon. Áh jól tévő Egek, be bóldog a’ kegyes és jámbor, ha az
ő szenyvedéseit ollyan véghetetlen jutalommal koronázzatok meg. – Áldott
légyen az a’ Ti igasság szerető polgari Törvényetek, melly szerint viszsza ki-
vánnyatok a’ Földről a’ Ti bóldog Hazátoknak Fijait és ha érdemesek arra,15
hervadhatatlan koszorúkkal fűzitek körűl azoknak vak szemeiket jutálomúl.
130 Áh a’ mi nemzetűnknél is éppen az a’ szokás. Ki botsátattnak az Ifiak idegen
országokra, hogy értelmeket mind tudománnyal, mind tapasztalással öreg-
bittsék, de azzal a’ meg szoritott jussal, hogy mint igaz polgárok ismét viszsza
jöjjenek. Óh millyen örömest cselekszik ezt a’ nemes szivű igaz Hazafiak,
mikor vagy magok őnként térnek viszsza gazdag kintsekkel meg rakodva,
135 mint a’ virágokról haza siető méhetske, vagy pedig még minek előtte hozza
kezdhettek vólna is meg hivattattak az ő hazájokba – óh millyen örömest
ment az én édes Anyám is mihellyt meg értette a’ hivatalt. – Készen vólt ő
minden szempillantásba, és ohajtva várta16 azt hogy az idegen főldről fel me-
hessen az ő bóldog hazájába, a’ hol már régen várakoznak ő reá.17 Ah
140 millyen könnyen által repűltt a’ Styx folyó vizén. Nem vólt ő néki szüksége
a Charon csajkájára, mert az késeltette vólna az ő igyekezetét. A kegyes élet
adott ő néki szárnyakat, még pedig nem ollyan gyengéket, mint a’ mellyeket
Dedalus kötözött fel valaha az Ikarus honallyai alá: Bátran lehetet azzal
repűlni az égre – mert az igasság napjának sugarai, nem tsak el nem gyengi-
145 tették; hanem még inkább erősitették azokat.
Áh jól tévő Egek be bóldog az a’ kit a’ Ti végetlen Birodalmatoknak füg-
getlen Királlya jó készűlettel bótsát el a’ főldre, ollyan készülettel, mint a’
millyennel birt az én jól tévőm is. Vóltak ő néki néhány talentomai, a’ mellye-
ket sem el nem ásott, sem el nem pazérlott; hanem inkább tiz annyival vagy
150 még többel is meg szaporitott, hogy mint gazdag usorát le fizesse annak a’
jól tévő Felségnek, a’ kinek a’ kezéből el vette azokat. Áh millyen szépp ke-
reskedést inditot azokkal ő. – Meg szerzette magának mind azokat, a’ mellyel
kedvességet lelhetne a’ nagy Úr előtt, – azokból pedig a’ mellyekkel bövöl-
ködött, részesitett másokat is. – Eleget hányattatott ő az élet otzeánnyának
155 habjaitól, de soha hajó törést nem szenyvedett mert ollyankor vagy hamar
érte a’ ki kötő partot a’ mellybe ö neki különőssen kedvezett a’ gondviseles,
vagy pedig még jókor le hányta a’ vas matskát. Külömben pedig az ő nemes
indúlati mindenkor ollyan szerentséssen futtak az ő hajójának vitorlaira,
mint az eggyarányúságot meg tartó csendes szelek, utat mutattván az okos-
160 ság – mint egy ollyan leg hathatóssabb mágnestő (Kompasz) a’ melly az el
tévelyedett Hajósokat el szokta igazítani.
Áh jóltévő Egek be jó készűlettel birt az én édes Anyám. Vólt ő néki egy
ollyan tiszta fejér öltözeti, az Ártatlanság a’ mellyben járt az Úr szine előtt ’s
a’ mellyet el is vitt magával. Vólt egy ollyan erős paissa az Istenbe vetett
165 Bizodalom, a’ mellyet ha derekára fel övedezhetett bátran szembe mert

15 árra [th., emend.]

16 varta [th., emend.]
17 rea [th., emend.]

199
 szállani a’ leg kegyetlenebb ellenségével is. Nem vólt ugyan ennek az a’
hathatós ereje a’ mi annak az Egisnek, a’ mellyet maga Jupiter vont be az ő
kedves Amalthéjának bőrivel mind az által meg edzetvén az Isteni gond vise-
lés által, annyira meg erössödött az hogy rajta leg kissebb csorba sem eshetet
170 bár18 akár millyen sürűn húltak is reá a’ nyomorúságok éles nyil veszszei. –
Áh be kedves vólt néki az a’ nyakba kötő orvosság is, a’ mellyet szüntelenűl
magával viselt. A magával való meg elégedést értem a’ melly őtet minden
ragado nyavalyáktól hathatossan meg őrizte. – Nem ártott ő néki semmit
sem a’ szem fény vesztő Világ mert mihellyest illette az Úr az ő szemeit,
175 azonnal le esett az a’ vastag hályog, a’ melly a’ halandók éles látását meg
akadályoztattya. Nem ártottak ő néki semmit sem az Istentelen vallás-
talanság, sem a szerfelett valo babonáskodás, mert az ő szive egészszen a’
szent Lélek élő Temploma vólt. – Ollyan élő Templom, a’ mellyben a’ hálá-
datosság óltárán szüntelen áldozott azon égi tűzzel, a’ mellyet a’ tiszta sze-
180 retetnek Lángja lobbantot fel. Nem ártottak ő néki semmit sem a’ testi gyö-
nyörűségeket ábrázoló csalárd Szirenek énekei, mert vagy meg kötözte
magát az Arbotz fához, mint magát Ulysszes, vagy pedig be dugta jókor
azok előtt a’ Füleit mint az Ulysses Társai.
Áh jól tévő Egek be bóldog a’ jámbor és a kegyes. Tsak éppen öt
185 Tavaszokon hintette be Flora Liliomokkal, és egyébb bársony19 szinű
virágókkal a’ Föld felűletét hogy minden fel emelkedett halmokon mint meg
annyi szent óltárokon áldoznának a’ Földnek sengéiből, és ülnének Öröm
Innepet minden Népek a’ mellyeket vagy a’ felkelő vagy a’ le menő nap meg
látogat, – annak a’ nagy Istennek a’ kinek szentséges Temploma ez a’ roppant
190 világ. – Csak ötször futthatta meg a’ nap azt a’ láthatatlan abbrontsot a’
mellyet az Úr Igéje czirkalmazott ki eleibe. Csak ötször fűzött koszorút ma-
gának Czeres is a’ meg ért piros kalászokból mig az én kedves Anyám a’ kől-
tsönös tiszta szeretet ambróziájával éldegélt ’s mig az ő Lelki és Testi Ba-
ráttyának védelmező árnyékában meg nyugodott. Óh be bóldogok vóltak ők
195 addig, mig egy sziv lelkesitette az ő kebeleket, néha a’ tiszta szeretet haládatos
tiszteletté, majd viszont az andalgó tisztelet heves szeretetté változott. Gyö-
nyörködött edjik a’ másikban. Amazt a’ meg értt Férfiú kor ’s a’ be szerzett
szépp tudomány kedveltetett. Ennek pedig az Ifiú vidámság, a’ nemi szemér-
metesség, és az erkőltsi tisztaság szerzettek érdemet és kedvességet mások
200 előtt. Egy ollyan tökélletes hármonia vólt az ő éltének, mint a’ millyen van az
okos Lélek20 és a’ Test vagy a’ Lélek segitö társa közt. Mihellyt ki gondoltt
az edjik valamit, már a’ másik munkába vette azt, a’ mi sérelmére vólt az
edjiknek az a’ másiknak is nehezen esett. Meg oszlott közöttök a’ fájdalom,
és igy könnyebb vólt akár mi teher. Közönséges21 vólt az öröm a’ melly ez
205 által sokat nevekedett.

18 A szövegben áthúzva.
19 barsony [th., emend., vö. őrszó]
20 Lelek [th., emend.]
21 közönséges [th., emend.]

200
 Áh jól tévő Egek be boldog a’ jámbor és a’ kegyes. Csak tsupán öt nyara-
kon érhette az én édes22 Anyám a’ buzgó Hazassági életnek édes gyümől-
tseit, még is mindazon által be bóldog a’ jámbor és a’ kegyes, minek utánna
özvegyen maradt is, ugyan tsak a’ lett ő, a’ ki vólt az előtt. – Az ő magával
210 meg elégedett szive a’ tiszta gyönyörűségeknek mindenkor ollyan áldott
kútfeje vóltt, a’ melynek jól tévő forrása az Isteni segedelem soha sem fo-
gyott ki. Nem szomjúhozta ő soha sem a’ hijjába való testi gyönyörűségeket,
és igy azoknak halálos mérgek semmit sem árthattak ő néki. Nem hitt ő a’
szerentse vak játekainak, és igy nem érzette magát soha sem meg csalattatott-
215 nak, hanem készen volt az ő szive minden viszontagságokra. Ha a’ nyomo-
rúsagokkal küszködött, reménylette hogy talám még ki derűl valaha ő néki
is a’ bóldog élet hajnala; ha pedig vidám tekintettel fordúltt hozzá a szeren-
tse, nem hizelkedett azzal magának soha sem hogy állandóan úgy lenne az;
hanem félt előre a’ változandó szerentse kedvetlenségétől, és még jókor meg
220 keményitette a’ szivét, hogy ki álhassa azt. Nem vágyódott ő nagy gazdagságra
soha sem, mert úgy nézte azt, mint a’ Vétkeknek ingerlő eszközeit. Csak
annyit kért Ő mindég az Istentől, a’ mellyből maga tisztességesen élhessen,
és a’ gyámoltalanokkal jól tehessen.
Ah jól tévő Egek, be bóldog a’ jámbor és a’ kegyes! Tizen nyoltzszor
225 szedte le a’ zúzos ősz az élő fáknak még sárgúlt Leveleiket, és ugyan tsak
annyiszer áltatta el a’ fagyos Tél a’ Főldnek formáló erejét, mig az én édes
Anyám, minden gyámol ’s minden védelmező nélkűl árván, és özvegyen él-
degélt még is a’ leg tisztességesebben élt mind addig az ideig. Ha szüksége
esett fel fohászkodott az Úrhoz, ’s kérése meg halgattatott. Szorgalmatos
230 vólt a’ munkában is, és az Úr nevét hivta segittségűl midenben. – a’ honnan
az ő el kezdett munkáit meg áldotta a’ gondviselés. Nem vágyott23 Ő nagy
gazdagságra soha sem hanem a’ mivel birt úgy élt vélle mint halandó, a’ mit
pedig meg kellett szerzeni, úgy gondolkodott a’ felűl, mint halhatatlan. Ha
igasságtalan vádakat kőltött reá az irigy Világ a’ Lelki esméret tisztaságával vi-
235 gasztalta magát, tellyes nyugodalmat találván abban mindenkor, ha a’ fajdal-
mak és nyavalyák terhe alatt sinlett egyedűl tsak a’ Jézushoz folyamodott, a’
ki tudni illik minden lelki és testi nyavalyáknak leghatalmasabb orvosa.
Áh jóltévő Egek, be bóldog a’ jámbor és a’ kegyes! be bóldog az Isteni
gondviselés árnyékában nyugoszik. Az illyen ha a’ leg nagyobb próbákra is
240 tetettne ki, mindjárt legelső fel fohászkodására is meg jelenik néki a’ jóltévő
Jezus ottan is a hol az emberi segedelem öszve vetett vállakkal is meg szé-
gyeniti azt a’ ki abban [he]llyhezteti reménységét. Áh be bóldog a’ jámbor és
a’ Kegyes! Mikor az én Édes Anyámnak tsak nem feje felett tsapnának el a’
nyomorúságoknak neki zúdúlt patakjai. – óh be szépp vólt ezt egy ollyan
245 nagy szivű embernek nézni a’ ki éppen azt cselekedte vólna! – már csaptak
hozzá a’ fel tornyozott habok, már meg nyilatkoztak a’ pokol szájú örvények

22 edes [th., emend., vö. szöveg egésze]

23 vagyott [th., emend.]

201
 is, hogy bé nyelhessék. Ő pedig meg dorgálván a’ vizeket fel emelkedik a’
bizodalom szárnyain ’s közel érvén a’ ki kötő partot meg állapodik ott. Való-
jában meg nézésre méltó dolog és ollyan a’ mellyet méltó hogy az ő múnkáira
250 figyelmező Isten is meg tekintsen.
Áh jól tévő Egek be bóldog a’ jámbor és a kegyes be boldog a kinek tiszta
szive van. A’ ki meg van gyözettettve a’ felől, hogy a’ bőlts Gondviselés még
a’ reánk botsátot roszszakat is javúnkra fordittya, az a’ keserübűl is mézet
sziv mint a’ Méhetske, ellenben pedig a’ kit a’ Lelki esméret fulánkjai serte-
255 getnek; annak még az édes is keserűre válik, mint a’ mérges Póknak mert ha
nem tiszta az edény meg savanyodik minden valami24 tsak belé öntetik.* Áh
be bóldog a’ ki szüntelenűl meg emlékezik arról25 honnan jött, és hová igye-
kezik. Nem széditheti meg ezt sem a’ szem fény vesztő világ, sem a’ Testi
gyönyörűségek mérges nektárja. Eleget igyekezett rajta a’ bájoló Czirtze ’s
260 eléggé meg vetették minden mesterségeket a’ Sirének, hogy a’ nagy Ulysszest
le tartoztassák de minthogy az ő boldog Hazája eránt való szeretet hathatós
lántzokkal vonta őtet minden igyekezetek füstbe ment.**
Áh jóltévő Egek be bóldog a’ Jámbor és a’ Kegyes. Be bóldog a’ ki meg
vetvén a’ világ Fijainak lármás Társaságokat csendes nyugodalomba tőltheti
265 a’ reá ki számlált napokat. Mikor a’ testi gyönyörűségekből meg részegedett26
nyomorúltt fut magától is, hogy a’ Lelki esméret szemre hányásait el kerüllye;
amaz örömest27 társalkodik magával ’s magából fejtegeti ki, a’ tiszta öröm
édességeit, mint ama nevezetes bogaratska a’ selyem szálakat.
Mikor a’ gonosz tévő a’ setéttséget keresi, mint a félénk bagoly, hogy az-
270 zal palástolja el a maga vétkeit; ő akkor az Egeket hivja tanú bizonyságúl; a’
világosságot pedig nem tsak nem kerűli, hanem még követi, sőtt őnként fel
keresi azt. Ah az én édes Anyám is, mindég úgy cselekedett hogy ha az egész
világnak tudtára esett vólna is az nem tulajdonitatthatott vólna az néki gyalá-
zatúl. Csendesen folydogált az ő élete mint az a’ kristály szinű patak a’ melly
275 még tsak nem is csergedezik, hanem tsendesen és egyenes lineában megyen
le a’ vad rósak között az Eliziumi rétek között.
Áh jól tévő Egek be bóldog a’ jámbor és a’ kegyes! tizen nyólttzor óltotta
el a’ fagyos tél a’ Föld kebelében azt a’ Tüzet, a’ mellyel az a maga magzattyai

* Ecce spectaculum dignum ad quod respicerat intentus qui suo Deus Seneca
280 Sincerum est nisi vas quod cumque infundis acescit Horatz

** Haud dubia est Ithaci prudentia sed tamen aptat

Fumum de Patriis posse videre focis.

24 vala mi [th., emend.]

25 árról [th., emend.]
26 részekedett [th., emend.]
27 öromest [th., emend.]

202
 eránt vonattatik. Ah az én édes Anyámban pedig nem ólthatta azt el semmi
sem. – Mind az utolsó szem pillantásig szeretett ő engemet, és az én felőlem
285 való reménysége a’ leg végső lehelletét is meg könnyebbitette ő néki. Ah be
boldog vólt az ő élete. Lelki élet vólt az mert azt tanúlgatta szüntelen.***
Szépp időt ért; de még is sok vólt az, mivel sok jót cselekedet az alatt. – Áh
be bóldog vólt néki még a’ halála is, nem félt ő attól semmit – sem mert jól
el vólt készűlve azon hoszszas útra. – A maga kegyes élete és az a’ felől való
290 reménysége, hogy egy jó nevelésű fiúba fel hagyja a’ maga emlékezetét,
meg könnyebbitette ő néki, annak leg rettenetesebb kinjait is. Ah be bóldog-
nak tartanám én is magamat ha az ő felőllem való bizodalma be tellyesed-
hetne én bennem. – A’ mit reménylek is ugyan mint hogy az ő áldássai
nyugszanak én rajtam. Bóldog vóltam én mig ő kezeimnél fogva vezetett; de
295 bóldog leszek még az ő halála után is, mert az ő érettem fel nyújtott buzgó
könyörgései örök áldást vonnak le az én fejemre addig is mig ötet szinről
szinre nem láthatom – . – . – . –.

*** Nem mellözhetem el, hogy leg alább meg ne nevezzem azon kis két könyveit az édes
Anyámnak a mellyeket kiváltképpen szeretet: edjik a’ Lelki élet másik a’ bóldogúl halás
300 mestersege.

[95]
MÁSODIK ÉNEK1.
Távozzanak2 el Én tőllem minden szentségtelen indúlatok, szakadozza-
nak széjjel a’ Testi érzéseknek Lelkembe fűzött mágnesi lántzai. – húllyon le
az a’ békó, a’ melly talám hátráltattna Engemet az én útamban. Menni akarok
az Olympus kertjeibe. A’ hitből fűzök szárnyakat magamnak ’s a’ bizodalom-
5 mal raggatom fel azokat. Vagy abba a’ tüzes szekérbe ülök fel, a’ mellyben
Illyés fel ragadttathatot. Az égő kivánság, és a’ buzgo szeretet el fognak bir-
ni engemet. – Nem szorúlok a’ bű bajos Medéa repülő sárkánnyaira, mert
azok a’ pokol feneketlen barlangjaiba vetnének le, nékem pedig ottan semmi
dolgom. – Nem ott keresem én a’ nagy Elizát, mint Orfeus Euridicét, hanem
10 az Egeknek hajlékaiban az Istennek Plaromája (tellyessége) körűl. Ah be di-
tsősséges pompával vóltak itt azok az Eónok, a’ kik mint az ő Jegyezésének
vagy Jegyesének kép viselői meg kérették őtet. Fényesebb vólt az ő ortzájok,
– fényesebb mint a’ Hóld, mert sokkal nagyobb mértékbe fogadták el a’ ből-
tsességnek ki folyó súgarait, mint a’ Hóld a’ Napét. Könnyen el vehették vól-
15 na minden szeme fénnyét az ollyannak, a’ ki kerűli a’ világosságot. – ellenben

1 ENEK [th., emend., vö. szöveg egésze]

2 Tavozzanak [th., emend.]

203
 pedig, a’ ki keresi azt, az bizvást tekinthette meg őket, – éppen úgy mint a’ Sas
a’ mellynek annál élesebb a’ láttása, mennél tovább néz a’ Napban. Áh be
ditsösséges vólt ő nékik még az öltözetek is, – nem valami nemtelen boga-
ratska nyállaiból vóltt a’ szőve ’s nem csiga vérbe vólt be mártva; hanem az
20 igazsagnak ruhája vólt az, a’ mellyet a’ Jehova adott ő nékik; a’ Jehovának első
szülöttye pedig a’ maga tulajdon vérének csepjeivel festett meg. Csak tsupa
pókhálló ehez képest az a’ drága illatú pünkösdi rósa is, a’ mellyet a’ bujja
Vénus kedves Ádonissenek vérével pirositott meg – pedig ez is ollyan szép,
hogy Salamon minden Királyi őltözetében sem hasonlithat hozzá. –
25 Áh be bóldogok a’ mennyei Lelkek ha ők illyen véghetetlen ditsőségben,
és bóldogságban élhetnek. – Az öröm és a’ meg elégedés nézett ki az ő sze-
meikből, – azon hervadhatatlan koszorú alól pedig, a’ melly vak szemeiket
folyta körűl3 a’ tellyes szeretet tsak hellyel hellyel láttzott ki, éppen úgy mint
mikor a’ Jóltévő Napnak tsak néhány súgárai búhatnak által a’ zőld Lugasok
30 sürű Levelei között. Áh mitsoda csudálkozás fogott el engemet, mikor rend-
re nézném rajtok az ő bóldog országoknak minden czimereit. Mihelyt visz-
sza tekintettem az én életemnek napjaira, – meg érzékenyitvén szivemet
nyomorúlt sorsa, az én főldi szállásomnak, egészszen meg meredtem, ’s tsak
úgy állottam darab ideig, mint a’ bálvány. Éppen igy járt a’ Lót Felesége, mi-
35 kor a’ tűzbe borúltt [lak]omára4 viszsza nézett. Nehezen szenyvedheti az em-
ber a’ világosságot, mikor a’ setét éjszakákkal fel költvén egyszerre látja meg
azt, ha még sem mosta szemeit. – Én pedig egészszen igy vóltam, setét vólt
reám nézve az éjszaka, mert a’ tudatlanságnak tapogatható homállya vonta
bé azt. – Mikor pedig fel ótsúltak bennem az érzékenységek valamennyire,
40 meg sem érkeztem mossani fel nyilt szemeimet, ezért is tsak sokára mehettek
reá hogy kiáltsák azt a’ tiszta világosságot, a’ melly tündöklött az ő ortzáikon.
Mind azáltal, a’ mint jobban meg világosodtak a’ Szemeim és körűl néztem
vólna ismét az Eónokat, kedves lett az szemeim előtt csak ugyan az ő tűn-
döklő fénnyek, – fel fohászkodtam az Úrhoz el énekeltem ezt a’ szépp Ver-
45 set, a’ mellyet egyébbkor is gyakran el szoktam mondani.

Ah mikor lesz, hogy Lelkem le tévén

A’ Testnek gyarló kérgeit
’S Angyali pillangóvá lévén
Járja Olimpus Kertjeit
50 Hol őtet edjik vigasságból
Másikba újj szárnyak vigyék
’S a’ Csillagokba nyőtt rósákból
Örök Ifjúságot igyék5. t. Cs. V. M. L. a’ Pille

3 korűl [th., emend.]

4 Nehezen olvasható szó; a lakomára alakra javítottuk.
5 igyek [th., emend., vö. rím]

204
 Még tsak másod napra tartózkodtak nállúnk az Eónok, ki akarván tanúl-
55 ni, ha vallyon a’ nagy Eliza érdemes vólna e’ a’ trónusra, – tsak másod napra
tartózkodtak nállunk; mikor már én is meg esmérkedtem velek, hogy nem
tsak ki álhatnám az ő tündöklő világosságokat, hanem szóllani is mernék
velek: „óh be bóldogok mondám be bóldogok a’ Mennyei Polgárok ha mind
illyen ditsösségben élnek. Áh be szeretnék én is minél elébb bé irattatni
60 azoknak száma közzé – még én mikor le szállodtam a’ mennyekből, ’s ennek
a’ kis világnak a’ Kormánnya reám bizattatott, vagy nem eszmélhetem; vagy
pedig bizonyossan a’ Lethe folyó vizéből kellett innom, hogy az én Mennyei
Hazámról mind eddig annyira el felejkeztem. De már most hiszem bizonyo-
san, hogy a’ nagy Eliza az én kedves Anyám meg fog én róllam emlékezni a’
65 leg nagyobb bóldogságában is, és mind addig esedezik én érettem, mig ki
nem leli énnékem az engedelem levelet, – hogy én is edjütt lehessek ő véle.
Szives nyughatatlansággal fogom én azt várni, és mindent el követek a’ leg
nagyobb szorgalmatossággal csak hogy mélto legyek a’ mennyei karok bol-
dog életére.
70 Jól van ugymond edjik az Eónok közzűl, – én magam is munkás leszek
benne hogy mennél hamarébb lakosa légy a’ mi országúnknak. – örömest bé
fogadúnk mi oda minden okos Lelket; csak bizodalma légyen a’ mi Kirá-
lyunkhoz, és a’ Királyi széknek örököséhez a’ nagy Úrhoz. Nintsen ki ben-
nünk a’ változandoságnak még tsak árnyéka se. A nemtelen indúlatok mi
75 hozzánk nem férhetnek. Az irigységnek ott nints hellye. Közös e’ véghe-
tetlen bóldogság mindenekkel; és tsak abban áll minden külömbség, hogy
edjik jobban érzi azt mint a’ másik. A’ kevélységre nints nállunk még tsak leg
kissebb példa se. Tudja mindenik, hogy kegyelem az a’ mivel bir, nem
Jutalom. Voltak ugyan az első Angyalok közt ollyanok is, a’ kik fel fuvalkod-
80 ván a’ magok Ditsősségekben pártot akartak ütni a’ Királyi trónus ellen; de
ezek meg kötöztettvén a’ homályosságnak lántzaival, le taszitattak a’ Hades
feneketlen barlangjaiba, hogy ott tartassanak az itélletre. – Bóldog a’ mi
Hazánk mert ott egyenlők mindenek, szentek és igasságosok annak tör-
vénnyei, és egyformán köteleznek mindeneket. Majd akkor foggna még el a’
85 bámész csudálkozás, ha végig néznéd a’ mennyei Karokat, a’ mellyek ott
még sokkal tisztább világossággal tűndöklenek, – minthogy közelébb esvén
hozzajok az Igasság napja, sokkal több súgárai ki folynak a’ Bőltsességnek
azokra, mint mostan mi reank annyival is inkább hogy ezen Főld libegő Gőz
környéke alkalmatlan lévén az illyen nagy világosságnak terjesztésére a’
90 miénkből sok el vesz tsak igy is.
Majd meg fogod tapasztalni Te is mind ezeket ha a’ mi örökké való Kirá-
lyúnk Tégedet is meg ajándékoz az ő érdem seregeinek polgári jussaival,
hogy közelébbről meg ösmerkedhes ő vele. Ha pedig ajánlanád arra6 maga-
dat hogy közelébbről meg esmerkedhess ő vele, hogy fel tördeled egy kevés
95 ideig a’ Főldhöz le kötő Lántzaidat ’s ki vetkezel ebből a’ durva boritékból,

6 árra [th., emend.]

205
 a’ melly a’ Te nagyra született Lelkedet bé fedi, – én igen örömest fogom cse-
lekedni mostan is, hogy meg hordlak Tégedet az Olimpus bóldog hajlékiba
és meg mutogatom annak minden ditsősségét. – Igy szóllott az Eón.
Én pedig mint az a’ ki leg bóldogabbnak álmodja magát: fel pattanok
100 hirtelen a’ hellyemről és széjjel nézek magam körűl hogy igaz e’ az, a’ mi tör-
tént velem; de látván még akkor is bizonyosan, a’ mellettem álló Eónokat,
meg kellett győzettetnem, tsak ugyan a’ dolog felől. Óh be bóldogok mon-
dám, be bóldogok a’ mennyei Lelkek, ha a’ jól tévő Szeretet ennyire munkás
ő bennek. Áldott légyen a tiszta Lélek a’ Te jöveteled, légyen áldott a’ Te kö-
105 vettséged. Nem tsak nem vonogatom magamat, a’ mire méltóztatol; hanem
még kérlek is azon felett, hogy tellyesittsd be a’ Te igéreted. Szakadozzon le
én róllam az a’ bárok, a’ melly úgy fogott meg engemet az én Életemnek
hánykodó habjai közt, mint a’ Vizbe vetett háló a’ kedvére úszkáló meny-
halat; vagy mint az a’ Légy fogó Dionéa, a’ melly a’ reá reppenő Legyetskét
110 erőssen által szegezi éles töreivel, és el sem botsátja, mig egészszen el nem
veszti azt. – Essen le szemeimről az a’ vastag hályog, a’ melly be lepte azokat,
mint a’ Kristály üveget a’ motsok. Húljanak le róllam azok a’ kínzó békók,
a’ mellyek meg akadályoztattyák az én repűlésemet. Töredezzenek fel azon
erős Lántzok a’ mellyek le kötöznek engemet a’ Főldhöz. – Megyek sőtt
115 repűlök7 Te veled óh örvendetes Hir adó. Sebess szárnyakkal fog ragadni
engemet a’ Te benned való ragaszkodás.
Harmad napja vólt már hogy nállúnk vóltak az Eónok, a’ melly idő alatt
magok is készitették és tanitgatták a’ nagy Elizát azon ditsösségnek el foga-
dására, a’ melly várja őtet, elől adván néki annak a’ modját is, hogy miképpen
120 kellyen a’ néki kijegyzett bóldogságot a’ leg hathatóssabban érezni, a melly
maga teszi egyedűl a’ bóldogságnak minden külömbségét. – Jelen vólt már
az a’ szem pillantás, a’ melyben egészszen fel vólt készűlve győzedelmesked-
vén a’ kegyetlen halálon8 is, az ő leg utólsóbb Ellenségén. Ah ditső változás,
mitsoda felséges tünemény vólt az, mikor ő le rázván magáról a’ durva test-
125 nek porait ollyan mennyei formában őltözött egyszerre, mint a’ millyen vólt
az Eonoké. – Éppen illyen az ha ugyan lehet a’ kissebb dolgokat a’ nagyhoz
hasonlitani éppen illyen azt9 mondom, mikor a’ nyomorék bábatska ki bon-
takozván az őket érzéketlenitő pólya közűl, úgy áll10 elő mint egy ollyan gyö-
nyörű himes pillangó, a’ melly gyönyörködve repkedik a’ Tavaszi Virágokon,
130 és meg elégedve iszsza a’ néki rendelt Rósa nektárt. Vagy mint mikor a’ nem-
telen bányászati kövekből ki választattván, a’ minden értzek között leg ne-
mesebb arany a’ tűz alá vettetik, és meg tisztittatván egy ollyan finom értz
áll elő belőlle, a’ mellynek mint leg hatalmassabb bálványnak a’ mai időben
csak nem minden szivek óltárt épitenek. Éppen ollyanok ezek mondom,

7 repűlok [th., emend.]

8 halalon [th., emend.]
9 az [th., emend.]
10 ál- [th., emend.]

206
 135 mint mikor a’ nagy Eliza ki bontakozott, a’ gyarló testnek kérgeiből, a’
mellyek el fedezték az ő mennyei széppségét arról11 az oldalról, a’ mellyről
mi láthattuk vólna, valamint mikor a mi vak Planétánk a’ Főld ellenébe áll a’
jól tévő nap tündöklő súgárainak, hogy ne láthassák azokat a’ mi gyenge sze-
meink, ámbár fenylik a’ szüntelenűl, mig akkor is mikor a’ ményköves fekete
140 fellegek meg homályósittyák az égnek ditsőséges kárpitjait. – Ekkor mint egy
egeszszen újjá születetvén a’ meg ditsőűlt nagy Eliza körűl nézi magát ’s lát-
ván azt a’ ditső ruhát, a’ mellyben fel őltöztették ötet az Eónok, az öröm és
a’ Hála adás meg nyitja az ő száját ’s igy énekel: „Jehova Seregeknek Ura, ál-
dott légyen a’ Te nagy Neved, ha Te illyen jó vagy. Áldott légyen a’ Te nagy
145 neved, ha Te nem tsak meg nem bűnteted a’ bűnöst, hanem még irgalmas-
ságot is cselekeszel ő vélle. Bűnös vóltam nyomorúltt és méltatlan Te pedig
el törlődted az én bűneimet, – méltóztatsz engemet a’ bóldogságra, sőtt
már valosággal boldoggá is tettél – – Áldjátok a’ Jehovát minden Népek és
Nemzetek és magasztalják Őtet minden nyelvek. – Már hallom azt a’ Felsé-
150 ges Hármoniát, a’ mellyel a sok milliom Csillagok Karjai tisztelnek Tégedet.
Már látom azt a’ bóldog hajlékot a’ mellyet a’ tiszta Lelkeknek ki mutattál.
Áh mindjárt azok közt lészek én is. Ott találom fel az én drága Jegyesemet
a’ Jézust, a’ ki a’ maga Trónusára méltóztatott engemet. – Áldótt légyen a’
Te neved Immánuel, a’ ki engemet olly véghetetlenűl szeretel, ámbár nem
155 vólna bennem semmi egyébb szeretetre méltó, azon kivel a’ mit birok a’ Te
jó vóltodbol,” – ’s ezzel el halgatott.
Meg vóltak már téve minden intézetek, csak indúlni kellett. Szárnyakra
kelnek tehát az Eónok, ’s meg mutatván az Útat szárnyára kél a’ nagy Eliza
is. – Leg sebesebbnek tartják minden esméretes Testek között a’ Nap súgá-
160 rainak futását; de az ezekéhez képest csupa veszteglés. Én a’ Hitnek és a’ gon-
dolatnak szárnyain követtem őket még is nehezen érhettem velek, a’ mellyet
midőn észre vett vólna az edjik Eón hátra maradt és meg biztatott engemet.
Óh be temérdek az örökké való nagysága, és bőltsessége, áh be csudállatos
miveket láttam itt az Egek tág Üregében, a’ mellyeket az ő hatalmas igéje
165 teremtett. Febus Diána Jupiter Márs Vénus Saturnus Uranus, és minden
pogány Istenek egymáshoz fogozkódva egy felséges Hármóniát énekeltek a’
Jehovának a’ ki minden Istenek Istenének legfelsőbb Pleromájába hellyhez-
tetett. Áh fel kiálték magamban millyen setét hályog van sok halandóknak
szemeken a’ mi kis Főldünkön, a’ kik azokat illeték tisztelettel, a’ kik magok
170 is tisztelettel adóznak annak a’ Véghetetlen Felségnek a’ ki maga bir és
igazgat mindeneket. Hogy fogadhátnák már óh el a’ tiszteletet, hogy hal-
gatnák meg a’ leg buzgobb Könyörgéseket tudván hogy ők árra nem érde-
mesek, vagy nem is értvén azokat.
Nem meszsze láttzottak már a’ bóldogok Hajlékai mikor az én Eónom
175 illyen intéseket ad énnékem: Szeretném ha a’ mi bóldogságúnknak minden
nemeit meg mutogathatnám Te néked, de ezt a’ Fátumok meg nem engedik.

11 árrol [th., emend.]

207
 Tisztelettel és félelemmel járnak itt sok hellyeken mig a’ meg ditsőűlt Lelkek
is. Te pedig még nem ráztad le magadról a’ durva testnek minden porait.
Mindazáltal meg mutogatok én Tenéked mindent, valamit tsak lehet – Nézd
180 ez a’ fényes Porta a’ mellyen a’ Jézus ditső győzedelmi pompával ment be,
mikor a’ Psyche és Adama közt való háborút le csendesitené e’ Főldön. Áh
be szörnyű változások lettek vólna annak következései, fel fordúlt vólna
egészszen a’ Haritzi Birodalom, és ki ragadtatott vólna a’ Psyche kezéből a’
Királyi páltza, mert még Adamán kivel a’ Sátán és a’ világ is fel vóltak ellene
185 esküdve. – Le szállott azért a’ Jézus és meg látván a’ dolgoknak fel zavart
sorait, lábai alá tapodta a’ Psyche minden ellenségeit. E’ tehát az a’ fényes
Kapu, a’ mellyen ki jöttűnk eleibe és nagy pompával kisértük be a’ Jehova
Királyi székihez. – Ma is tsak azok járnak bé itt, a’ kik gyözedelmeskedtek az
ő ellenek tusakodó ellenségeknek lesein. Az illyenekért szoktak követtséget
190 válálni az Eónok, méltóknak itéltetvén még arra12 a’ tiszteletre is, hogy egy
része az Eónoknak ki jöjjön eleibe, és a’ leg nagyobb örömkialtások között
fogadja el. – Lásd mi is arra igyekezünk. – – Mig ezen kivel van a’ mi váro-
sunknak harmintz két Kapuja, a’ mellyek közzűl edjen valamellyiken be
mehet az Istenfélő ’s tiszta Lélekfelibe lévén irva mindeniknek hogy kié lé-
195 gyen az edj az igasság másik az alázatosság, harmadik a’ tiszta élet, negyedik
az ártatlanság kapuja, e’ szerint lévén el nevezve mindenik a’ virtusoknak ne-
veiről. – Csak egyedűl magának a’ jóltévőségnek nintsen külőnös kapuja –
mert az a’ harmintz három kapu közzűl a’ mellyiket közelébbeni, bátran
mehet be akármellyiken.
200 Mig ezeket beszélne az én Eónom, – látom hogy a’ gyözedelmi Kaput
egyszerre szörnyű nagy világosság fogja el. Mint mikor a’ Nap fel kél elősz-
ször, és egész ditsőségében jön ki a’ meg aranyozott Kapun fel nyitogatván
már azt a’ szépp Hajnal az előtt. Már lobogtak a’ zászlók. Vér szin vólt az
edjik, mert a’ Jezus vérébe mártatott, és az ő bélyegi vólt reá nyomva a’ meg
205 szenteltetett Kereszt; a’ másik tiszta fejér vólt, fejérebb mint a’ Liliom vagy
a’ tiszta hó és az Eónok czimere az <…> és a bóldogság úgy vólt rajta ki áb-
rázolva, hogy egy ki nyújtott Kéz erőssen meg markolt egy Koszorút. A két
zászló közt jött a’ Jézus, nem úgy mint mikor a’ háládatlan Sidók a’ fejére egy
tövis koronát, ’s a’ kezébe pedig egy töredékeny nádszálat adtak. Mig azt is
210 csúfságból irván a’ feje felibe, hogy e’ vólna a’ Sidók Királlya, – nem úgy jött
ekkor mondom; hanem abban a’ ditsősségben a’ mellyre fel magasztalta
őtet a’ Jehova. Ollyan felséges pompával, a’ mellyhez valósággal Játék vólt
minden Istmusi, Olimpusi és Kapitoliumi győzedelem, vagy győzedelmi ju-
talom. – Körül fogták őtet a’ sok Eónok, várván a’ Parancsolatot, és gyak-
215 ran térdre esvén ő előtte tiszteletből. Áh be felséges Hymnusokkal ditsőitet-
ték az ő szent nevét:

12 árra [th., emend.]

208
 Szent szent szent a’ mi Úrunk Istenűnk
A ki le tapodván az ellenűnk
Törekedő minden Ellenséget
220 Igy közli vélűnk a’ ditsősséget13
Áldják ötet a’ menynek Polgári
Ditserjék a’ Főld minden Határi
Magasztalják nevét mind Szentek
A kik Tronusánál meg jelentek.

225 Már éppen öszve értűnk mikor az egész Angyali Kar meg állapodott, és
az új vendéget a’ leg nagyobb öröm kiáltosokkal fogadta el. – Ah ditső Haj-
lékok! be bóldog a’ Ti Kebeletekben lakozoknak életek, a’ kiknek leg kissebb
mozdúlások is egész Hármonia. Ki terjesztette Karjait az Úr, ’s el csendese-
dett mindjárt az öröm ének; de tsak ollyan formán, mint mikor a’ meg eresz-
230 tett orgona sipjai még azután is zúgnak, mikor már ki zengették az éneket.
Kiterjesztette mondom a’ Jézus karjait, és eleibe várván az újj Vendéget, –
minek utánna fejére tette vólna, a’ nálla lévő hervadhatatlan koszorút igy
szóllittya meg: „Minthogy a’ Te palyádat gyözedelmesen ki tartottad ’s ki
futottad, [me]g14 tartván mind végig a’ Te Hitedet, ez a’ Koszorú lészen a’
235 Te szenyvedéseidnek méltó jutalma, a’ melly állandó és örökös jegye fog len-
ni az én Te rajtad soha meg nem szűnő szeretetemnek. E tészen Tégedet
ollyan halhatatlanná, mint a’ millyen romolhatatlan ő maga. Ez emel fel csak
nem ollyan ditsősségre, mint a’ millyennél bir az, a’ ki neked adja ezt. Lásd
mitsoda bóldog az, a’ ki hiszen én bennem ’s a’ kinek bizodalma vagyon az
240 én segittségemben. Bár darabos és meredek legyen az ő úttya, nem dűl ki, se
nem veszteget az a’ pálya futásban semmit sem; hanem követi azt, bár néha
észre vehetetlen lépésekkel, mind addig mig a tzélt el nem érheti, a’ mikor
osztán véghetetlen bóldogság és öröm váltja fel az ő rövid nyomorúságait”.
Igy szólván a’ Jézus’s meg fogta ötet kezénél fogva, és viszsza fordúlván
245 be vezette a’ ditsőség zászlója alatt a’ Menyegzőbe. Én tsak utánnok akartam
nyomúlni mindenütt de az én Eónom el nem hagyott engemet, mellettem
lévén itten is. Nem szabad úgy mond néked tovább kisérni őtet, mert ő a’
Jehovának Pléromájához vezettetek, a’ hol be mutatván be fog irattatni azon
szent Könyvbe a’ melly a’ Ditsösség Templomának edjik szegeletében a’
250 Frigy Ládában tartatik. Egy halandó sem láthatta még azt soha sem. Jöjj vé-
lem köves engemet, mig ők oda járnának meg mutogatom Tenéked a’ mi or-
szágúnk nevezetességeit. – Erre jöjj itt fogok elöszször ismertettni valamit.
Nézd ez az a’ helly a’ honnan egyenesen a’ Ti Főldetekre láthatni. – Áh be
nagy bóldogság, mondám a’ Ti dolgotok mitsoda éles látás eshetik innen.
255 Nállúnk a’ leg nagyobb tudománnyú Emberek mesterséges tsőkkel mehet-
nek tsak arra15 is, hogy a’ közel lévő Planéták setét foltjait, meg nyilatkozott

13 ditsősseget [th., emed., vö. rím]

14 <..>g [th., emend., nehezen olvasható szó]
15 árra [th., emend.]

209
 és ollyan mélly16 üregeknek tartsák a’ mellyek alkalmatlanok a’ Nap sugári-
nak viszsza verésére. Ah – de mitsoda nagy roppant égi test az, a’ melly
ollyan sebesen láttzik repűlni erre mi felénk, noha közelébb van még a’
260 Főldhöz mint ide. „Ez az az üstökös Csillag úgymond, a’ mellyel leg jobban
meg lehet mérni, a’ Főld és a’ mi Hajlékaink között való távolyságot. Mig
mikor a’ világ teremtése el végeztetett, még akkor meg indúlt az a’ főld felé
mig pedig ollyan sebességgel, a’ millyennel nem mégyen egy Planéta sem, és
mégis tsak abban az órában láttzott meg leg elől a’ főldre a’ melyben a’
265 meg-Váltó Emberi testet vett magára. – a’ honnan viszsza fordúlvan jön is-
mét a’ leg nagyobb serénységgel, és még tsak XXI Századok múlva ér ide. –
Egyszer pedig; de még a soha se lesz; majd egynéhány utazása után öszve
forr a’ Földel, és ki ragadván azt a’ maga abrontsából, ide a’ mi alkotmánya-
inkba fogja szállitani. Bóldogok lésznek akkor a’ Főldnek minden Határjai,
270 – mert az a’ leg ditsösségesebb fog lenni minden csillagok között, és leg
közelebb fog lenni a’ Jehovának Pleromájához. – Miként öszve tsapódik ez
a’ Főldel, újjá születik a Főld ’s újjá17 születnek rajta minden okos állatok. Mi
pedig a’ kiket az égi hajlékok bé fogadnak addig azon rövid úton, a’ mellyen
most jöttűnk, viszsza mengyűnk oda a’ Jezussal, és a’ mi mindenféle karba
275 helyheztetett Atyánk fiaival meg fogúnk telepedni az újjá születet Főldön, a’
melyben minket fel hoz ismét a’ meg határozott idő után, ide a’ Jehova Ple-
romájához a’ hol az ő jól tévő sugárai mind jobban jobban meg világosittyák
a’ mi értelműnket, – ide a’ hová most is tsak félelemmel járúlhatunk”.
Igy jövendőlt az Eón és meg fogván kezemnél fogva egy kies térségre
280 vezetett. – Bóldognak irják némellyek a’ Tempe kies Vőlgyeit, hogy ott az
Arnyék tartó platánok ’s a borostyánnal öszve folyó myrtus Lugosok a’ me-
redékes Ossa és Olympus Hegyei ’s az azok közt tekergő Penius, és a’ kedves
illatu szépp Virágok édes gyönyörűséggel legeltethetik az Embernek csak
nem minden érzéseit. Sok rendjeit mit öszve hordanak az esmért bóldogság-
285 nak még az osmánok is, hogy ki ábrázolják a’ jövendő életnek paraditsomát,
azt tartván az Isten hiv szolgáiról, hogy azoknak kirendelt eledeleik lésznek,
úgymint gyümőltsök és ők tiszteletesek lésznek a’ gyönyörűség kertjeiben,
mert arannyal és drága kövekkel kirakott ágyakon feküdvén, körűl hordozzák
ő nékik a forrásból meritett poharat melly tiszta és a’ meg ivóknak gyönyör-
290 ködtetésekre szolgál. Nem zavarodik meg az által az elme és meg nem
részegednek. – De mind ezek még tsak nem is hasonlithatók az ő bóldog-
ságokhoz, a’ mellyet én láttam itt. Nintsenek is a’ főldön ollyanok, a’ mellyek-
kel öszve lehetne vetni az oda valókat. Itt miden valami tsak tapasztalásúnk
alá eshetik, a’ durva testekhez alkalmaztatott durva és főldi, vagy legfellyebb
295 is tsak ollyan, a’ mit a’ Főld golyóbisának göz környéke el szenyvedhet; ott
pedig minden mennyei ’s tiszta Lelkek szavára teremtetett. – Másképpen

16 melly [th., emend.]

17 újja [th., emend.]

210
 mennek itt az elme munkái, másképpen ott. A’ melly igasságokat itt sok elme
töréssel18 és sok gondolkodással fedeztek fel. Leibnitz Cartéz és Nevton
azok a’ semmi Lelkek a’ kik a’ mi értelműnk szerint kordont vontak az
300 emberi Lélek tehetségeinek, és mint foglaló Lántz szemek úgy kötik öszve
a’ mi értelműnket annak az értelmével a’ ki leg utolsó a’ tökélletesebb Lelkek
rendiben, – a’ mint mondom ezek tsak nehezen fedezhettek fel azt ott a’ leg
kissebb is könnyen által láttya, ámbár tsak ugyan igaz az hogy ott is hama-
rébb mehetnek fel a’ Tökélletességnek fokain az ollyanok a’ kiknek a’ Főldön
305 is már eléggé ki fejtődztek tehetségei. Ah ditső hajlékok de bóldogok a’ Ti
minden Lakosaitok. – Ah bóldog mennyei polgárok! meddig hagytok még
engemet a’ Főldön, az én szám ki vettetésemnek hellyén. Óh tiszta Lelkek,
be áldott a’ Ti sorsotok, Ti csak gondolattal is meg értitek egymast, és ez egy
ollyan tökélletes Harmonia a’ mellyet ha ki énekeltek Hymnusok és
310 Halleluják. Meszsze mentűnk már a’ bóldogok sorát visgálló szemekkel néz-
tem minden felé ha vallyon nem esmérnek e’ meg valaki közelébről való
Atyámfiát de minthogy semmi külömbséget nem tudtam tenni közöttök
erre nem mehettem. Közel vólt már a’ Jehovának Királyi Széki, a’ Pleroma,
a’ minden teremtett dolgoknak álló közepén, a’ mellyek mind a’ Jehovából
315 ki folyt gondolatok. – Éppen igy lehet gondolni ha ugyan szabad egy nem-
telen bogarat az ő Mindenható Teremtőjével egybe hasonlitani, igy lehet
gondolni, mondom mikor a’ Pók a’ maga mesterséges hálójátskának közepén
nyugoszik, – azon hálótskának a’ Közepén, a’ mellynek minden szállatskai
az ő szájából folytak ki.
320 Ah be véghetetlen Ditsősség, be distősséges Pompa, be pompás nagyság,
be nagy ékesség van itt mindenütt. – Nints ollyan Nyelv a melly azt ki be-
szélhesse. Nintsenek ollyan Apellesi újjak a’ mellyek ki ábrázolhassák. Jobb
tehát azt tsak be árnyékoznom énnékem is, – mint a’ hogy Thimántes csele-
kedett hajdan, mikor nem tudta vólna le rajzolni az Agamemnon szomo-
325 ruságát.
Meg mutogatván e’ szerint én nekem az én Eónom mindent a’ mit tsak
lehetet már viszsza kellett jönnöm ’s oda hagyni az égi hajlékokat. Ah bé na-
gyon kivántam még ha tsak újat szollani is az én Jól tévőmmel de már ez nem
lehetett; mert ő Menyegzőben vigadott, a’ hova én be nem mehettem.

18 toréssel [th., emend.]

211
 [96]
HARMADIK ÉNEK.
Nem botsátott el mind az által minden vigasztalás nélkűl engemet a’
barátságos Eón; hanem meg biztatván a’ jövendök felől útnak eresztett, és
le kisért egeszszen a’ Főldig. Sok hasznos tanátsait bé vettem az úton, mert
mig tsak el nem váltúnk, mindég oktatott. „Már Te úgymond tsak egyedűl
5 magad maradsz, még pedig a’ mint az neked tettszik, talán szám ki vetésben
a’ Főldön, – azt a’ hellyet tartván Hazájoknak a’ Halandók a’ hol Szüléik ’s
Attyok fiai élnek polgári jussal – Ebben a’ részben, hidd el szánom a sorso-
dat; de más részről azt javaslom, hogy nyugodjál meg a’ Te jól tévőd bóldog
állapotján, és hidjed erőss bizodalommal, hogy a’ Jézus fel vészi nem sokára
10 a’ Te Lelkedet is, hogy edjütt örvendezhess mi vélűnk. – Tudom hogy én
jövök le akkor is Te hozzád. Addig pedig mig ezek lennének légy hiv és ál-
landó, hogy akkor könnyen repűlhess vélem az Olimpus Hajlékiba mint
imé a’ Te Édes Anyád.[”]1 Igy szóllott az Eón, ’s ezzel meg fogván a’ keze-
met, egy fénnyes ködötskébe rejtezett ’s el tünt szemeim elöl.
15 Áh be kietlennek tettszett a’ Főld én nékem, mikor leg elöszször le szál-
lottam arra2. Nem vólt semmi sem, a’ miben gyönyörűségemet találhatnám.
Pusztának és borzasztonak láttzot előttem a’ miben leg nagyobb kedvem
vólt az előtt. Mindent valamit tsak láttam fekete homállyal vont be az én szo-
morú Fantáziám. – Keservesen jöttek fülembe a’ halotti harangok kettőzte-
20 tett jajgatásai. Úgy láttzik hogy még azok is őtet siratják. – Hát még mikor
be toppanok az ő csendes Hajlékainak küszöbjein. – az édes Anyámnak
csak hűlt hellyét, a’ siralmas felett pedig most is szomorkodva találom. – Ah
be különös vólt előttem az is, hogy az ő meg boldogúlt Lelke a’ menyegző-
ben örvend, mi pedig keservesen sirattyuk az ő Halálát itt e’ főldön. Leg első
25 szavaim is ezek vóltak, a’ mint be léptem a’ Házba: hol van az én meg ból-
dogúlt Jól tévőm Hólt teste? Óh talám el temettetett már? vallyon tisztessé-
gesen temették e’ el azt, égtek e’ Szövetnekek az ő koporsója előtt? ki volt
e’ verve az ő neve, és Istenes élete fényes szögekkel? vagy pedig tsak vala-
mellyik gyászos szönyeggel vólt a’ Koporsójába borítva[?]3 – mellyik Krip-
30 tába temetetett? vagy tsak valamely keskeny sir bóltotskát ástak neki? van e’
emlékeztető oszlop a’ fejénél? hát a’ sir czimje mitsoda? – a’ melly kérdé-
seimre a’ midön nem a’ meg elégedésig adta vólna többnyire a’ feleletet, –
meg szomorodtam igen nagyon, és ár viz modjára buzogtak ki szemeimből
a’ sós könnyek élő forrásai, ’s a’ leg keservesebb panaszokra – nyilt meg a’
35 szám: „Nintsen fel kiálték nintsen egyenlőség mig a’ természetben is bár akár

1 hiányzik az idézőjel második fele [th., emend.]

2 árra [th., emend.]
3 hiányzik a kérdőjel [th., emend.]

212
 mint kérkedjenek azzal a’ bőlts elmék. A’ Rósa vagy a’ Nártzis a’ mint pom-
pásan születik, éppen olly pompássan temettetik el is, vagy a’ virág tartó po-
harakban, vagy a’ katzér Leánykák mellyeken; a’ mezei virágok pedig bár
akármelly pompásan születtek is, – nemtelenűl halnak meg ’s csak ott hagyat-
40 nak a’ Főld színén, a’ hol el húltak. Nem tiszteli még ezeket senki, csak egy
sir czimmel sem. Csak a’ pénz és a’ pompa tészen valamit az emberek között.
– A kinek pénze van pompás lehet annak az élete, sött pompás lehet még a’
halála is, mert a’ pompa el veszi a’ halandok szemfényét. Meg lehet pénzen
venni meg a’ szivet is, sött még könnyhúllatásokat is árulnak a’ pénzért. Áh
45 Édes anyám hát Téged tsak ollyan eggyügyüen temettek e el? – Nem szeny-
vedem – – óh nem szenyvedem. Fel ásom a’ Te testedet az én újjaimmal.
Tudom hogy nem vétkezek vélle a’ Természet ellen, ha másant temetem el
azt, – még pedig ollyan pompássan hogy a’ világnak Nagygyai közűl is tsak
az érdemesebbek reménylhessék magoknak az ollyan tiszteletet.[”]4
50 Igy szóltam – ’s oda hagyván az én szomorú Atyámfiait, mentem egye-
nesen az én bóldog emlékezetű Halottam sir dombjához. Már éppen hozzá
akartam fogni a’ munkához, mikor felülrűl hirtelenséggel egy kis heves szel-
lőtske kezdett lengedezni. Széjjel nezek magam körül,5 hát az ő árnyéka
már körűltem lebeg. Meg borzadtam egy kitsint, de tsak úgy mint a’ ki valami
55 szentségbe foglalatoskodik, figyelmezek ha nem intene e’ meg, de többet
ezenkivel nem szóllott semmit sem. „Az én áldásaim tellyesedjenek be Te
rajtad, légy bóldog, fussad azt a’ Pályát serénnyen, a’ melly Te elödbe adatott
– a’ Te czélod nem meszsze van, ’s nem soká edjütt örvendezűnk”, ezeket
mondván el tűnt egészszen elöttem, kiáltottam utánna egynehányszor. Édes
60 Anyám Édes Anyám de többé nem adatott semmi felelet, el vesztették őtet
az én rövid látású szemeim.
Ekkor el hagyván én is egy kevéssé az ő Sir halmát, fel nyitogatom azon
gyászos Kriptának ajtait, a’ mellybe őtet el akarom temetni és meg gyújtván
egy pár szövetneket, le teszem edjiket az ajtóban, a’ másikat pedig meg ra-
65 gadván, be járom vélle a’ Kriptának minden szegeleteit. – Áh be el fogódott
a’ szivem, mikor annak a nap keleti végében, egy koporsóra bukkanék és an-
nak felül irásait el olvasám. Régi vólt az irás, mert ez előtt 18 Esztendőkkel
mettzetett be az a’ Kriptának faljaira, mind az altal fénylettek annak betűi
még mostan is. –

70 Egy ollyan jól tévő nevének

Emlékezeti tétetének
Ezen gyász Kriptába
A kit soha nem esmérhetet
A le kötelezett Szeretet
75 Jól tévő korába.

4 hiányzik az idézőjel második fele [th., emend.]

5 korül [th., emend.]

213
 Áh Édes Anyám, be régen meg szabadúltál már Te a’ főldi életnek vi-
szontagságaitól, ’s be régen meg ditsöűltt a’ Te állapotod, élvén a’ véghetet-
len Öröm ’s az örökké való bóldogság kútfejének tiszta forrásival, – óh ha
én is hamarébb eggyesűlhetnék a’ Ti örvendező karotokkal, hogy közelébről
80 meg esmerhetnélek Téged is. – Tégedet óh bóldog édes Anyám, a’ kitől még
akkor meg fosztattam, mikor az én elmémnek tsak leg kissebb tehettsége is
alig fejtödzött ki. – De mig e’ lenne is meg újjitom ismét6 a’ Te emlékezete-
det az én szivembe, és le forditván a’ követ a’ Te Koporsódról, be balsamo-
zom a’ Te szent ereklyéidet, és öszve tevén azt az én Édes Anyámnak a’ Te
85 szerelmed’ sorsának részetskéjével, egy közös emlékeztető oszlopot emelek
a’ Ti Neveteknek; a’ mellyet rósákból és borostyánbúl füzött koszorúval
koronázok meg. Szépp fog lenni ez az oszlop mondhatom; mert belé fogom
mettzeni a’ Ti bóldogságotokat, és az én szerencsétlenségemet, a’ mellyeknek
pedig a’ Simbolumok fog lenni egy pár Eszterág, egy neveletlen fijatskájokal,
90 a’ mellyet ők a’ leg nagyobb hűséggel ápolgatnak. Majd be következvén reá-
jok a’ zúzos őszi napok, – jelen volna az ideje hogy el mennyenek az ő
napkeleti bóldog hazájokba – el is megyen közűlök meg áldván az ő párját
és a’ neveletlen Fiatskát, mert ö néki már szüksége vagyon a’ nyugodalomra.
A’ nöstény magára válalja a’ nevelést, és bár sok nyomorúságok ütköznének
95 is öszve rajta ollyan hűségesen viszi azt, hogy mind addig az ő fijatskáját, mig
azt szárnyaira nem botsátja. Ekkor ő érette is el érkezvén egy Követ, a’ ki ok-
vetetlenűl hivja őtet, meg probálja a’ kis Eszterágot, ha el győzné e’ már azt
a’ hoszszas utat a’ mellyre menni kellene; de még ez alkalmatlan lévén arra7,
egy ollyan bátorságos helyben hagyja őtet a’ gondos Anya, a’ melyben semmi
100 veszedelemtől nem féltheti, reá bizván őtet az ő Jóltévő gazdájoknak gond-
viselésére s’ ezzel csendes ’s nyugott szivvel el repűl, maga hellyet hagyván
az ő hasznos tanátsait, és foganatos áldásait.
Nehány érzékeny sohajtások követvén az én szavaimat széjjel nézek is-
mét is – áh be meg szomorodtam, mikor a’ Kripta másik végiben egy más
105 kissebb koporsót is meg sejditék ’s el olvasom ezt a’ felűl-Irást:

„Két ollyan sziv eggyesűltt itt egy melyben

A’ Testvéri hűség által, a’ melyben
Az Atyafiú hiv szeretetnek
Lántz szemei fel nem töredezhetnek
110 Mert bár az edjik most tehetetlenné lett
Vólna is hogy ezt munkába venné
Él a’ másik, ’s inkább mindent el halaszt
Csak hogy eggyesittse meg magával azt

6 ismet [th., emend.]

7 árra [th., emend.]

214
 Tudván bizonyosan oh gyilkos Halál8
115 Hogy kedves öttsére ismét rá talál
Majd ha rá nézve is el jön az idő
A’ mellyben ki állya kisérteted ő.”

Ah Keves Atyámfia be régen meg bóldogúltt már a’ Te sorsod is. Nem

küszködtél Te soha sem az Életnek nyomorúságival, nem birkoztál soha sem
120 a’ nyomorúsagok terheivel. Ollyan rövid ’s ollyan gyönyörűséges vólt a’ Te
pályád hogy azt tsak tsupa játékkal9 futottad ki. – Virágokkal vólt meg hintve
a’ Te útad ’s örömmel vetted el az azokból fűzött koszorút az érdem oszto-
gató Jezus Kezéből, mikor a’ Te czélodra el jutottál. – óh be szerentsétlen
vagyok én, áh be bóldog a’ Te állapotod! Az én könyörgéseimet el hordtak
125 a’ szelek, ’s nem botsátották fel az örökké való trónusához, vagy pedig nem
vóltak ollyan tiszták, hogy fel emelkedhettek vólna a’ Hitnek szárnyain, a’ Te
áldozatodnak jó illatú füstje pedig fel hatot az Egekre, és kedvet talált az Úr
előtt. – Engemet (áh mit is gondoljak egyebet) talám bűntetnek az Egek,
hogy illyen árvaságra juttattnak; Tégedet pedig szeret10 az Isten; mert még
130 hamarébb meg kostoltatta véled a’ Halhatatlanságnak italát mint az Édes
Anyánkal is!
Ah de mit kések tovább az én tzélom[na]k11 végre hajtásában? meg van
már a’ Kripta a’ mellyhez képpest semmi sem vólt az Egyiptomi Királyok
Temetkező hellyek, a’ magos Pyramisok alá bé ásatott tekervényes barlang.
135 Kész az az emlékeztető-oszlop a’ melynek sem a’ Tér sem az idő nem fog
vetni határt soha sem, nem úgy mint a’ Herkules oszlopának a’ mellynek felűl
Irása is e’ vólt; hogy „Nintsen út tovább.[”]12 – Meg fonatot már a’ boros-
tyán, és rósa kötény, a’ melly úgy fogja be tekergődzni az oszlopot mint amaz
egymással vetélkedö Kigyók a’ Merkurius békesség szerző bottyát. Már tu-
140 dom azt is mit messek be az ő gyász Koporsójok felibe a’ Kripta faljára. – Ez
a’ Versezet lész az a’ mellyben eggyesitem mind a’ háromnak a’ Fátumát.

„Meg engedte nékem a’ szent Lélek

Hogy mig az árnyék világban élek
<…> van az ő engedelmével lett
145 A’ Háládatosság jussa mellett
Hogy Szivemben az ő szent temploma
Végében légyen monumentuma
’S Kriptája Kedvesim Halálának
A’ kik illyen hamar el múlának.

8 Halal [th., emend., vö. rím]

9 jatekkal [th., emend.]
10 szeretet [th., emend.]
11 tzélomk olvasható [th., emend.]
12 hiányzik az idézőjel második fele [th., emend.]

215
 150 Ez a’ helly itt a’ Hűség Óltára
Körűl nagyon alkalmatos ára
Azért is hát buzgó szeretetem
Minden jeleit ide helyhetem
Itt ásom el az én nagy Kintsemet
155 ’S örzöm mig a’ Halál el nem temet
Itt tartok egy fáklyát hogy a’ Kintsem
Minden pillantásba meg tekintsem
Mostan pedig mindjárt mind a’ három
Keskeny sir halmait öszszve13 járom
160 ’S meg tisztelem a’ Koporsó Követ
Mellé ásván egy Cyprus tövet
Majd ha pedig osztán el terjed ez
’S rajta a’ borzasztó Szél lengedez
Be járom azokat és sorjába
165 El mondom mindenik árnyékába
Legyenek áldottak a’ Jámborok.
’S legyenek áldottak a szent porok
Mellyek az ő meg ditsöűlt testek
Szinéről a’ Földre viszsza estek.”

170 Nintsen azért már semmi egyébb hátra; ha az nem hogy be helyheztessem
az én édes Anyám Koporsóját a’ Kriptába. – Megyek tehát és fel irom az ö
el temettetet emlékezetét. – Már vinni kellene – áh mitsoda szent érzés tépi
az én Szivemet? Már tudom pompásan kell azt be tenni a’ Kriptába.14 Be vá-
gom azért leg előszször is ezt a’ pár verset még pedig fényes betűkkel az ő
175 Koporsójának tetejére.

A nagy Eliza tetemi

Már szenyvedni kezdenek
De hire, neve ’s érdemi
Mind örökké fénylenek. –
180 Fénylett neki az élete
’S tündöklött mások előtt
Mindent egyformán szerete
’S hitte a’ gondoviselőt.
Fénylik az ő ábrázattya
185 Mostan is már az égben
Az ész nem is gondolhattya
Ollyan nagy Ditsősségben.

13 oszszve [th., emend.]

14 Kriptaba [th., emend., vö. a szöveg egésze]

216
 Most már mindennel készen vagyok jerűnk azért temessük el az én Halot-
tamat. Az okosság mennyen leg elől, hogy előnkbe tartsa azon lobogó Fák-
190 lyát, a’ mellyet az örök bőltsesség adott ő néki – ő utánna mennyen a’ békes-
séges tűrés, emelvén a’ bal válán fekvő nagy Keresztet. A’ Koporsót négyen
fogják vinni a’ Hűség a’ Szeretet, az Engedelmesség, és a’ Háládatosság,
mind tiszta fejér őltözetben. A’ Koporsót meg előzi az éneklő Kar, az örök
emlékezet harsogtassa a’ Trombitát, a’ Ditsősség pedig verje meg a’ réz do-
195 bot, hogy még a’ siket irigység is halja meg azt. Edjik oldalon a’ vitézkedő Bá-
torság, a’ másikon pedig a’ győzedelem Zászlói lobogtassanak, amannak a’
hit ennek pedig a’ Jézus Érdeme lévén a’ Czimerében. Én a’ szegényekkel
edjütt hátúl megyek, áldván leg kissebb porotskáját is a’ mi meg ditsőűlt Ha-
lottúnknak, és gyászolván az ő hirtelen halálát a’ Karjainkra kötött15 fekete
200 fátyollal. –
Majd mikor e’ szerint el érjük a’ Kripta ajtaját, meg tartván mindenütt a’
ki szabott rendet, fel megyek előre a’ már oda helyhetet álló székbe és egy
illyen forma kis beszédet tartok a’ Nép elött.
„Méltóságos és mindnyajan mennyei eredetü Szegények! Nagy érdemű
205 Szerencsétlenek. Szerelmes atyámfiai, ’s egész tiszteletre méltó Felekezet!!!
Úgy tettszik énnékem hogy talám kelletinél többet cselekednék, ha az
előttűnk lévő szomorú alkalmatosságot, ’s a’ mi rendkivűl lett öszve16 jövé-
sűnknek okát magyarázgatnám előttetek annyival is inkább a’ könnyező17
Szemetekből, és változó ábrázatjaitok18 vonásiból magam is éppen tsak azt
210 olvashatom. Nem czélom a’ se, mert nintsen is reá semmi szükség hogy
hoszszú halotti beszéddel adjam elő az én nagy érdemű Halottam ditséretét
mivel az tulajdon tapasztolásaimon kivel többnyire magam is mind tőlletek
vettem. – Láttam a’ Ditsősség Templomának edjik végében tündökleni az
[ő]19 nagy nevét, láttam mikor a’ Hir sebes sasi szárnyakkal repesett köztetek
215 suttogván az ő ditseretét. De hogy ne késleltessem a’ mi Háládatosságúnknak
áldozatját, meg mondom rövideden a’ mit akarok. Csak éppen két dolog az
a’ mire különössen figyelmetesekké akarlak tenni benneteket. Edjik ez hogy
tanúllyátok meg az elöttetek lévő példábúl, mitsoda bóldog légyen a’ Kegyes-
nek mind élete mind halála, és meg tanúlván ezt, igyekezzetek, nem tsak meg
220 esmerkedni hanem élni is az erre [se]20 illőeszközökkel. A másik a’ mire kér-
lek benneteket nem egyébb hanem hogy adjátok tudtokra a’ világ Fejedel-
meinek, a’ Hatalmasoknak és a’ győzedelmeseknek, hogy tsak a’ lesz az ő igaz
ditsössegek, mikor meg hóltok után is leg alább egy két órával esztendőnkint
adózni fognak az alattok-valók Jól-tévő nagy nevek emlegetésére. – Mostan
225 pedig jöjjetek nemes szivü Barátim osztozzatok meg én velem az örök emlé-

15 kotött [th., emend.]

16 oszve [th., emend.]
17 konnyező [th., emend.]
18 abrazatjaitok [th., emed.]
19 hiányzik a szó [th., emend.]
20 A másolat rosszul olvasható. Az illő szó előtti betűsort a másoló elhúzta.

217
 kezetnek bélyegiből. – Itt ebben a’ Vedretskében vagynak azok a’ tiszta
követskék a’ mellyekbe be vagynak mettzve edjenkint az én Jól tévőm Vir-
tusai. – Vegyen ebből kiki közűlletek ebben az egyben mutatván meg a’
meghólt eránt való tiszteletet és az én hozzám való baráttságott hogy mennél
230 tovább meg örizhessen az haládatos kezek között.[”]21 Ezek intézetek sze-
rint a’ leg pompásabb rendel mentek véghez mindenek éppen úgy, a’ hogy
magam kivántam azt. Egy hijjával vólt meg a’ Temetési Czeremonia de be
tellyesedett ez is, mert a’ mint be zárogattam a’ Kriptának ajtajit, hogy ne les-
kelödjön be abba minden Vallás nélkűl való, meg állitott bennűnket az
235 Éneklő Kar, és tsendes ugyan de a’ leg érzékenyebb Harmoniával zengette
ki még utoljára ezt az éneket.

Csak a’ Hit és a Szeretet

Füszerezik az életet
A szenyvedezesek között
240 Véghetetlen bóldogság a
Ha valaki ezen drága22
Köntösbe23 fel őltözött
Bóldog a’ ki nagy Lélekkel
Truttszol a’ szenyvedésekkel
245 Erös lévén a’ Hite.
Mert ennek sebeit ama
Halhatatlanság balsama
Azonnal meg enyhiti.
Széppség gazdagság rang erő – – –
250 Kints, pompa mind csupa merő
Árnyékok és üres hang
Azért az előtt még, a’ kit
Valamellyik e meg vakit
Sürű nagyon a’ Firhang
255 Ellenben a’ kiben már a’
Tiszta bőltsesség súgára
Ki mutatta hatalmát.
Boldog mint a’ Nagy Eliza
A ki tsak az Úrban biza
260 ’S el is vette jutalmát. – – –

Vége.

21 hiányzik az idézőjel második fele [th., emend.]

22 draga [th., emend., vö. rím]
23 Kontösbe [th., emend.]

218
 II.

AZ 1816-OS
VERSEI
CÍMŰ KÖTET

219
220
 UNGVÁR-NÉMETI
TÓTH LÁSZLÓ
VERSEI.

PESTEN,
Trattner János Tamás betűivel, 1816.

NEMES NEMZETES
MÁYERFY XAVÉR FERENCZ
ÚRNAK.
MINT
ANYAI NYELVÜNK,
’S A’ NEMZETI CSÍNOSODÁS
KEDVELŐJÉNEK,
BARÁTJÁNAK.
’S MINT
A HAZA KÖZ-JAVÁT NEM CSAK SZÁJJAL ÓHAJ-
TÓ; HANEM A’ HOL KELL, ’S A’ HOL ILLIK,
VALÓBAN IS ELŐ-SEGÍTŐ
IGAZ
MAGYARNAK.

SZEMÉLYES TISZTELETE
JELÉŰL.
’S BUZGÓ HAZA-FIÚI
HÁLÁJA
ÖRÖK EMLÉKÉŰL

AJÁNLJA

A’ SZERZŐ.

221
 ÓDÁK.
ÉS EPIGRAMMÁK.

) R==2 4*5~7 /F587 W<=F = - 8„ 4*57 8„ /F587 W<=F

=8Š= Z983 ]:*7^=@7 w5:. -2a <=86^=@7

[97]
I.
AZ AGRAI FELESKÜVÉS.
Borzadok most is, ha eszembe jutnak
Tiszteim, mellyekre hitet fogadtam,
’S a’ jelek, mellyek hitet esküvésem
Képzik előmbe!
5
Görbe volt a’ hold’ halavány világa,
’S fél kerék hajlást teve görbesége,
Mint az Ápisznak hitetett ünőcske
Két sima szarva.

10 Reszkető fénye szemeket varáslott,

’S gyenge volt, úgy hogy csak alig lehetne
Tőle Agrának falait ki látni,
’S rendre nevezni.

Csendesen siklott az Ilissusz árja,

15 ’S bájoló színben mutogatta tükre
A’ görög lantot, ’s az erős Heraclesz
Párducza’ szélét.

Látni volt Hespert, az agyas Qvirinuszt,

Róma több apró tüze közt ragyogni;
20 Látni volt Phosphort, Juliuszt, ki bukni
A’ Horizonra. –

Láttam a’ ködből ki leső Des Cartest,

Láttam a’ Neuton ki csapó Világát,
’S Láttam a’ nagy Kántot, az új időnek
Északi fényét.

222
 25
Majd pedig, hogy tiszta vizet hozának,
És kezem’ szennyét le mosám belőle,
„Jersze most, így szól vezető Papocskám,
Jersze utánam,

30 „’S nézzed, így kezdé, amaz a’ fövényre

Pislogó Bölcset. Dugonics nagy ember,
Nagy tudós, – most is köge’ mennyiségét
Hányja az újján1.

„Hű Magyar! ’s őt illeti a’ dicsőség,

35 Hogy tudákossá teszi szép Hazáját.
Dolgozott, ’s már most ajakára illik
A’ Ki – találtam.

„Nézzd tovább Görcsöt, ki az égi Thémiszt,

A’ latán Thémiszt, hogy akármi pór is
40 Tudja, mit kelljen cselekedni, honni
Nyelvre tanítá.

„Nézzd Fejért, Vargát, Budayt, Kovácsot,

Nézzd Benét, Ráczot, Fazekast, Gvadányt,
Nézzd Pethét, Földyt, Katonát, ’s Csodáljad:
Mennyi nagy ember!
45
Végre, hogy mind el mutatá vezérem
Titkait: Már most te is egy vagy, úgy mond,
Híveink rendökben, – eredj tanulgass,
Míg az Eleusisz’

50 Titkaid kérnéd. Ha talám az első

Papnak, a’ nagy Révainak kegyébe,
’S tiszta hű polgár-kebelébe volna
Jutni szerencséd:

Bátran indúlhatsz, mivel ő Kazinczyt,

55 Fáklya-tartóját: valamint Virágot,
Hermeszét; és Kist az előtte-járót
Rád melegíti. –

1 úján [nyomtatási hiba, emend.]

223
 [98]
II.
A MAGYAR NEMZETHEZ.
Volt egy Kor, a’ melly hív Őseink’ vitéz
Népöknek ollyan tetteit emleget,
Mellyek, ha Költők, ’s érczcolossok2
Nem nevelék is igaz böcsökben,

5 Sok Nemzeteknél mély nyomaik’ hagyák.

Tanúik a’ Grán, Vág, Duna, és Tisza,
A’ Gépidák, Constantinápol,
Pádua, Mediolán, Ravenna.

’S ha Róma dibdáb durva mokányait

10 Rettegte hajdan, ’s féli ma a’ világ:
Hogy annyi sok népet le dúltak,
’S annyi határokat elrablottak;

Nagy volt hatalmok, s Rettenetes nevök

A’ fészkelődő tős-magyaroknak is,
15 Mert a’ hol a’ véres szekerczét,
’S a’ babonás nyilat el vetették;

Ritkán esett meg, hogy legalább adót,

’S pálmát ne nyertek volna. Tapasztalák
Szint’ úgy Keletnek, mint Nyugatnak
20 Nemzeti, mit tehet a’ Magyar Nép.

Úgy fúv az ádáz dél-szaki szél dühe,

’S úgy túrja széllyel Ádria’ habjait:
Mint a’ Magyar nép-mérge forrott,
’S tolta fel, a’ kik előtte álltak.

25 Lett más Kor ismét, melly Őseink’3 nemes

Köz-bélyegöknek több kecset adhatott,
Szebb, finomabb ízlést, szelídebb
Indulatot, ’s nevelést ajánlván.

2 érz-Colossok [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is az

általunk emendált alak szerepel]
3 Öseink [nyomtatási hiba, emend.]

224
 István, az első Szent, Koronás Király,
30 István az, a’ kit szüntelen áldhatunk:
Hogy bölcs, igaz törvényt tanított,
’S a’4 tudomány-magot elvetette.

Törték ezen bölcs Núma’ dicső nyomát

Édes Hazánknak több Fejedelmi is
35 Corvin, Lajos, Jósef, ’s Leópold,
A’ tudománynak igaz Baráti.

Mostan pedig már, most mikor a’ kegyes

FERENCZ, az a’ nagy tiszteletű Király
Országol, a’ kinek Tanácsa,
40 Szíve, Kegyelme ’s erős Hatalma

Magának édes Csendet, örök Nevet;

El hunyt, ’s dicsőült Atyjainak Kecset,
’S a’ származandó Herczegeknek
Tiszteletet, ’s Remeket szerezhet.

45 Mostan, midőn már a’ nap is élesebb

Sugárokat hány Hunnia térire,
Minthogy közelget Dél-helyéhez,
Ott lehet a’ Magyar, a’ hol illik. –

[99]
III.
A’ VILÁGOSSÁG.
Vastag homály fedé a’ mély Chaószt,
’S nem volt szemünkk hová függeszteni,
’S nem láthatánk semmit lábunk előtt. –

Fel tetszik egy Csillag! Nagyon kicsin,

5 ’S5 homályos a’ Csillag; de mind azáltal
Volt már még is hová tekintenünk.

4 A’ [nyomtatási hiba, emend.]

5 ’s [nyomtatási hiba, emend.]

225
 Ez a’ Csillag nekünk Vezér leve,
’S tapogatva kísértük sugárait,
’S imádtuk ál-fényét, ámbár gyakorta
10 Meg meg csapók mellette lábaink.

Fel tetszik a’ Hold, – áldott tűnemény!

’S erőt veszen lágy fénye a’ ködön.
Látunk hegyet, völgyet, halmot, ’s gödröt,
Látunk mindent, csak hogy homályosan.

15 Fel tetszik a’ Nap is! Fut a’ setét,

Nincsen setét! mert a’ világos Aether
Minden ködöt, ’s homályt el kergete.
Látunk, mindent látunk, mindent tudunk,
Tisztán, világosan látunk, ’s tudunk.
20 Nem kell tapintás, még is érezünk;
Nem kell üvegszem, mégis meszsze látunk;
’S nem kell hitel, mivel látunk, ’s tudunk.

Dicső Nap! óh bár csak még a’ Jeges

Póluszra is ki hatna szent világod,
25 Hogy látnák a’ szegény Szamójedok,
A’ Lappok, és az új Zemlát lakók:
Mi a’ külömbség a’ Nap, ’s Hold között!

[100]
IV.
MÁRIUSZHOZ
a’Carthágó düledékein.
Níncs olly erősség, mellynek az on-idő
Otromba sullyát, ’s a’ vak agyarkodást,
Vagy a’ szerencse vad dühének
Ostromait ki lehessen állni.

5 Apoll veté meg a’ magas Ilion’

Bástyája, ’s annak tűz-fala’ talpkövet;
Még is le dönté a’ csalárdság,
’S egy neki mérgesedett Achillesz.

226
 Sok ember-évnek kelle le folynia,
Míg Africának dísze, ’s asyluma
Lehetne Carthágó, ’s azomban
Egy Scipió neki, ’s egy bolyókás6

Cátó: le rokkan, ’s csak düledékeit

10 Találj’ az útas. Máriusz, a’ kinek
Mint Róma hétszer Consulának
Pompa-szekér, ’s magas érdem-oszlop

Volt bére hajdan; Máriusz, a’ minap

Roppant hadaknak teljes Urok, ’s Fejök:
15 Most a’ szerencse, ’s a’ kegyetlen
Sulla dühének az áldozatja.

Nincsen barátja, nincs sohol enyhelye.

Üzőbe vették még azok is, kiket
Csupán7 csak egy tekintetének
20 Menyköve is ki csapott helyökből:

Őtet pedig még mostan is, a’ mikor

Földönfutóvá tette is a’ világ;
A’ régi Carthágó le szállott
Hamvain is vidorítja Lelke.

25 Mert érzi aztat, hogy neki mostan is

Nem más, hanem tsak sorsa hibázhatik8,
’S bár a’ Chaósz tátogna is rá,
Máriusz Ő: ugyan a’ ki hajdan.

6 bolyokas [nyomtatási hiba, emend.]

7 Más kiadásban: Hajdan.
8 Más kiadásban: fogyatkozik.

227
 [101]
V.
CSERESNYÉS SÁNDOR
BARÁTOMHOZ.
Bátrak mind azok, a’ kiket
A’ nagy Melpomené szent tüze fűt, ’s hevít,
’S kiknek bölcs fejeik felett
A’ Zevsz homloka szűz magva tekergeti
5 Ernyős oltalom-aegiszét.
Bátrak voltak az ó Trójai kőfalak,
’S bátor volt Priamusz Király;
Míg a’ Palladion volt Haza Istene!

Forrott a’ dühös Ádria,

10 ’S hornyolták dagadó habjait a’ szelek.
Most a’ csillagokig szökék.
Majd a’ Taenar alá süllyede a’ hajó.
Már pattog, recseg árbocza,
’S szél-zászlója feszült gyolcsai lomposan
15 Csüggnek széllyel az árboczon.
Már a’ deszka-fenék nyilt hasadéki is
Iszszák a keserű vizet,
Itt volt, látta ezen rettenetes veszélyt,
Még sem féle Simonidesz.

20 Hát a’ Lesbuszi föld mennyei Lantosa,

A’ szép, ’s kellemes Árion,
Melly bátran fogadá a’ keserű halált!
Most a’ durva hajós maga,
Majd a’ durva hajós czinkosi késztetik9,
25 Hogy végezze ki önn-magát:
„Mindjárt, monda nekik, várjatok egy kicsint,
„Mindjárt, még egyet éneklek.
Igy szól, – meg veri szép húrjait, – és mikor
El végezte az éneket,
30 A’ tengerbe ugrik. Nála – kezén maradt
A’ kis hárfa is. – Így teszen

9 kísztetik [nyomtatási hiba, emend.]

228
 A’ hattyucska, midőn érezi, hogy sebe,
És fájdalmi halálosok,
Dúdol, ’s énekein végezi életét. –
35 Nem vesz még sem el Árion,
Nem: mert fel szökik egy Delfin, alá megyen
A’ már süllyedező nemes
Lantosnak, – le terűl, úsz vele, partot ér,
’S míg mennek, dalol Árion. –
40 Bár üldözne azért téged is a’ gonosz’,
’S írígy csélcsapok ostromok,
Bátran! míg az Apoll szent tüze fűt, ’s hevít.

[102]
VI.
A’ BARÁTSÁGHOZ.
Kész hát az Oltár, ’s készen az Áldozat,
Mellyet fogadtam. Tartsd meg amazt, dicső
Nagy Isten Aszszony, szent Barátság;
Ezt pedig égi tüzed szikrája

5 Emészsze10 füstté! Helytelen a’ panasz,

Hogy a’ barátság Aszszonya el hagyá
Földünket. Itt jár ő közöttünk,
Itt vagyon ő, de csak azt találja,

(Mivel csak annak nyitja fel a’ gyönyör’

10 Forrása méhét) a’ ki nem a’ világ
Lármái közt, hanem tulajdon
Szíve körül tapogatja őtet.

Ne is vegyen rá semmi sem, óh kegyes!

Hogy meg tagadván Isteni rangodat,
15 Vagy a’ kegyetlent lelkesítsed,
Vagy czudarokra pazárld segéded’.

10 Émeszsze [nyomtatási hiba, emend.]

229
 [103]
VII.
A’ ’SENGE SZERELEM.
Melly vígan folya életem,
Míg a’ Cyprisz arany-veszszeje bír vala!
Most a’ szent ligetek között
Ivám a’ szerelem csókjait, a’ finom
5 Nectárt, – Édesem’ ajkain;
Vagy a’ rósa-bokor, ’s a’ violák körűl
Szívám ámbra-lehelletét.
Majd ollykor, ha talám dolgai késlelék,
Vagy repkény-lugasom megett
10 Sírám, gerlicze-ként, árva fejem baját;
Vagy a’ zöld cser alól lesém,
Honnan, ’s merre lehet jönnie. – Mindenütt
A’ szép, ’s a’ gyönyörű alak
Játszott volt szemeim, ’s Phantasiám előtt.
15 Öleltem, ha jelen vala,
’S öleltem, ha talám nem vala is jelen.
Enyém volt az Elysium
Minden bája, enyém volt az egész világ
Minden kincse. Nekem hozák
20 A’ myrrhát, ’s aloét a’ Pyrenéumi
Rév-parton ki kötött hajók,
’S nekem füstöle a’ boldog Arábia. –
Álom volt az egész dolog!
Álom, mellyet az ész, ’s a’ komor értelem
25 Ketté vága. Fel ébredek,
’S imhol nincsen öröm, nincsen Elysium.

230
 [104]
VIII.
A’ TISZTVÁLASZTÁS.
Ha én Ügyész lehetnék,
Mindég csak olly pörökre
Függeszteném figyelmem’,
’S mindég csak olly ügyekben
5 Ajánlanám segédem,
Mellyekben a’ Leányok
Nevök forog veszélyben.

Ha Iskolát tanítnék,
Mindennek azt tanítnám,
10 Hogy kelljen a’ Leányok’
Szerelmöket hevítni,
’S hogy kelljen a’ kegyelmet
Megérdemelni nálok.

Ha pedig Poéta volnék,

15 Mindég csak a Leányok’
Hűségöket dicsérném,
’S mindég csak a’ legények’
Vadságokat puhítnám.

Még Orvos is lehetnék,

20 ’S nem lenne érdemetlen
Szolgálatom, reménylem:
Mert szüntelen szerelmes
Lyánykákat orvosolnék,
’S mindég szerelmet írnék
25 Elejébe szenvedőmnek.

Szolgálatot tehetnék
Mind ennyi hivatalban,
De mivel csak egyre érek,
Válaszszatok, Leánykák.
30 Mellyik dologra szánjam
Ezek közűl erőmet,
Hogy hasznomat vegyétek?

231
 [105]
IX.
A’ SZERENCSE.
Siket, ’s vak a’ Szerencse,
Nem hallja a’ Könyörgést;
’S nem látja a’ Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan,
5 ’S bizonytalan Kegyelme.
A’ mit csinált, le rontja;
A’ mit kötött, el oldja;
A’ mit rakott, le dönti;
’S a’ mit viszen, le ejti.
10 Némellyt kezén emelget,
’S magán felűl magasztal:
Ugyan azt, ha kedve hozza,
A’ Styx alá taszítja.
Másiknak annyi terhet,
15 ’S málhát kötöz nyakába,
Hogy a’ szegény Zarándok
Csak tétováz alatta.

Ki kérem a’ Szerencsét,
Hogy így velem ne bánjék:
20 Mivel, ha kedve tartja,
Hogy bútorát11 emeljék,
Tartson tevét magának;
Ha pedig tekézni kíván,
Tartson tekét magának.

11 bútyorát [nyomtatási hiba, emend.]

232
 [106]
X.
GRÓF DESEVFFI AMÁLIA
KIS-ASZSZONYHOZ.
Ámort, midőn az Anyja
Cnidószi lótusz-ágyán
Szenderge, – rósa-lánczczal
Köték le a’ Kegyelmek.

5 Meg szánta őtet egy Szűz,

’S fel oldta rósa-lánczát,
Mihelyt szavára ismert. –

Azóta a’ kis Ámor

Kiséri a’ Leánykát,
10 És a’ Leányka jobbján
Pattantja el kis ijját.

Meg értik a’ Kegyelmek

A’ kis Leányka tettét,
’S kisérik a’ Leánykát.

15 Minerva, a’ Kegyelmek
Társok, kecsök, ’s reményök
Kiséri a’ Leánykát.

A’ Szűz Minerva nyájas

Nymphái, a’ Camoenák
20 Kisérik a’ Leánykát.

Apoll, az ő szerelmes
Musáinak Vezérök
Kiséri a’ Leánykát.

Zevsz, a’ Kegyelmek Atyjok,

25 Zevsz a’ szelíd Camoénák’,
Apoll, ’s Minerva’ Atyjok
Kiséri a’ Leánykát.

233
 Júnó, az ég Urának
Mint12 húga, mint szerelme
30 Kiséri a’ Leánykát.

Cyprisz, a’ kis Ámor Anyja

Kullogva, és nevetve
Megyen a’ sok Istenekkel,
’S kiséri a Leánykát!

[107]
XI.
SZILASSY ÁGNESZ
KIS-ASZSZONYHOZ.
Zöld Kor, virágzó elme, tiszta szív,
Természetes, nem tettetett, szent ösztönök.
Nemes tehetség szentűl érzeni;
S nemes szabadság bátran szólani:
5 A’ legnagyobb jók mind azok között
Mellyekben a’ Természet részesít.

Nemes Kar, érték, ’s olly bőség-szaru,

Melly minden áldással bővölködik,
Hogy a’ mi tetszenék, reád bugyogja.
10 Magas Születés, nemes neveltetés,
Nagy érdemű Szülék, Atyák, ’s Anyák:
A’ legnagyobb jók mind azok között,
Mellyekben a’ Szerencse részesít. –

Szent, tiszta, fedhetetlen erkölcs,

15 Nyájas tekintet, kellemes beszéd;
Okos, meg ért, ’s világos értelem:
A’ leg nagyobb jók mind azok között:
A’ mellyeket magunk szerezhetünk!

Azért, ha mind ezeknek birtokok

20 Kezében volna – bár akár kinek,
Nincs, a’ mit annak vagy kívánni tudjak,
Vagy akármi Isten tudna közleni! –

12 Mind [nyomtatási hiba, emend.]

234
 [108]
XII.
RHÉDEY CATHARINA
KIS-ASZSZONYHOZ.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, –
Szép, és szerelmes
Volt a’ Leány.

5 Még a’ kis Ámor

Nyilat keresget,
’S már a’ Leányka
Meg lőtte Őt:

„Lőj hát Leányka,

10 Mond a’ kis Ámor,
Csak lőj ezentúl13
Másokra is”

Nem úgy, nem, Ámor!

Kiálta Cyprisz,
15 Mert a’ Leányka
Mindent ki gyújt.

Sokkal tanácsosb,
Ha ő csak ott lő,
A’ hol te Ámor
20 Nem boldogúlsz!

13 ezentől [nyomtatási hiba, emend.]

235
 [109]
XIII.
KRIEGER JOSEPHA
KIS-ASZSZONYHOZ.
Meghallván Ámor, hogy egy apró búza-szemecske
Tíz-húsz annyit is ad viszsza, ha földbe vetik,
Mind el szórta nyilát: „Rajta, szaporítsatok, úgymond,
Minden nyil húszat, hogy ne szoruljak ama’
5 Vad Cyclopszra megint. Fel jő az Erythrea Szűznek
Csillaga; szép áldás nyugszik az ért gabonán!
Hát egyedűl csak az én munkám nem terme gyümölcsöt?
Mond Ámor hevesen; (mert nyila mind ki veszett;)
’S tépi haját. Sok időre pedig meg látja Joséphát.
10 Haj! kiabál, imhol meg vagyon a’ jutalom:
Ott vagynak, nálad vagynak szép Lyányka, szemedben,
S arczod gödrében látom apró nyilaim! –

[110]
XIV.
LAURA KESERVE
Hőse, Daphnisz felett.
Áh! még is alszol Daphnisz? óh óh Istenek!
Kelj fel szerelmem! kelj csak olly kevés korig,
Mig egy heves csók élhet, addig míg nemes
Lelked ki foly, ’s által szivárog sebhetett
5 Májamba, – míg méz-csókodat bé szophatom,
’S Nectár-szerelmed’ ki ihatom. Jaj Nagy Cyprisz!
Erősb az én búm, ’s bánatom, mint a’ tied,
Mivel neked, ha el veszett is Adóniszod
Maradtak elegen. Nem! nem úgy, mint énnekem,
10 Kitől az írígy Isten Aszszony Eósz, magát,
Magát egyetlen egy tüzem’ pörlötte el.
Nincsen, nem is volt, de nem is adatik több nekem.
Daphniszt szerettem volna; Daphniszt, a’ Kegyest,
Mellyért siratom őt, és kesergem szüntelen.

236
 15 Kesergem őtet, mikor az andalgó Zephir
A’ lágy meleg ki keletnek ámbrás14 szárnyain
Repűl le hozzánk; mert nem érzi a’ Tavaszt!

Kesergem őtet, mikor az elbádjadt aszály

A’ rétet, és a’ rét mosolygó kellemét
20 Hervasztja: mivel ő neki is a’ tűz árthatott.

Kesergem őtet, mikor az ősz csípő szele

Az erős Cser árnyát, a’ le sült fa-lombokat
Koppasztja: mert a’ Cser megint másszor fakad,
’S megint ki zöldell csak hamar; Daphnisz pedig,
25 Meg rothad, el vesz, és nem éled fel soha.

Kesergem őtet, mikor az el fáradt Anya –

Természet öszve fonta kezein szendereg:
Mert ő is alszik, de nem is ébred fel soha!

Kesergem őtet mindenütt; – réten, mezőn,

30 A’ rút, kietlen, ’s a’ kies tájékokon,
Daphniszt kesergem, őt kesergem szüntelen!

[111]
XV.
KAZINCZYHOZ
Isméretlenűl.
A’ láthatatlan lelkeket csak a’ munkák,
Erkölcsök, és külső művek mutathatják.
Nem kell azért másnak szemébe pillantnunk,
Hogy Lelke Csínját, ’s bélyegét megismerjük;
5 A’ rényre munkánkból15, ’s magunkra rényünkből
Bátran lehet mindég következést húznunk.
Egy költemény, ’s egy költeményt le írásunk,
Egy gondolatocskánk, ’s az azt kifejtésünk,
Sőt gyakran egy szó is ki adja elménknek,
10 ’S ki adja ízünknek böcsét, ’s tehetségét.

14 ambrás [nyomtatási hiba, emend.]

15 muunkánkból [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is az
általunk emendált alak szerepel]

237
 Csak egy Kloaxot halljak, esküszöm Zevszre,
’S nem vétem el, hogy béka jár közel hozzám,
Ámbár nem is látom, hol a’ pocs, és béka.
Ne több csak egy lassú tió-tiót halljak,
15 Mindjárt el ismérem belőle a’ Hattyút16,
Bár szárnya csattogása nem jelentné is.
Téged sem ismerlek böcsös személyedben,
De azért tudom még is, tudom, ki vagy. Gyakran
Hallottam édes hangod’ a’ Tiszán innen,
20 ’S gyakran gyönyörködtem, hogy éneked’ hallám,
Mert el vevéd kétségemet, ’s azon vádat,
Hogy gágog, és nem tud dalolni a’ Hattyú.

[112]
XVI.
NYÍRYHEZ.
Míg munkás az erő, nincsen mit látni. Nagy a’ seb,
Kurt’ az idő, ’s nem ajánl semmi jegyezni valót.
Majd ha talám láttatja17 lejend, már ott az erőnek
Meg kellett az előtt szűnnie, tudva vagyon.
5 Illyen munkában volt Nyíry is, egy kis időcske,
Csak két esztendő volt ki adatva neki.
Meg szünt! ’s ím Helicont a’ mindent újra teremtő
Tiszta Világosság aethere vette körűl!

[113]
XVII.
BER’SENYHEZ.
Úgy omol a’ bú, ’s gond dallodr’ a Léthe vizébe,
Mint az eget-metsző szikla vak árja rohan,
Méltán nyerted azért, hogy az ép Helicóni borostyánt
Rósával fűzték öszve az égi Kegyek.

16 Kattyút [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is az általunk
emendált alak szerepel]
17 látatja [nyomtatási hiba, emend.]

238
 [114]
XVIII.
RHÉDEY JÓSEFHEZ.
Érleljenek bájos kecsed’
Jó illatú virágjai
Olly sok nemes gyümöltsöket,
Mellyek világi életed’
5 Minden korán el tartsanak:

Legyen pedig minden korod,

Mint a’ fa, mellynek lombjai
Teremnek is, viritnak is. –

[115]
XIX.
RHÉDEY LÁSZLÓHOZ.
Egykor Tanítód,
Memóriácskád
Ellen valék:
Mostan Barátod,
5 Memóriácskád’
Serkengetem. –

[116]
XX.
EGY IFIÚHOZ.
Ifjú korodnak ékes
És kellemes virágját
Mind a’ fagyos köd-árnyék,
Mind a’ heves verő-fény
5 Meg sérti, és ki oltja.

239
 [117]
XXI.
RÉVAY, és KAZINCZY.
Hogy roszszúl ne beszélj, olvasd a’ Révay könyvét;
Hogy szépen szólhass18, erre Kazincy tanít. –

[118]
XXII.
PÁRIZ PÁPAI.
Páriz Pápait én úgy nézem, mint egy ereklyét!
Égessük meg hát, monda szovamra Begyes.
Úgy nézem, mondék, mint olly szentséges ereklyét,
Mellyet bal’samomos Kőbe tehetne Begyes.

[119]
XXIII.
PROMÉTH.
A’ tűz, mellyel agyag–képét formálta Prométheusz,
Öszve sütötte kezét, ’s újait, és ki alutt. –

[120]
XXIV.
MILÓ.
Nincs bajnok! kiabála Miló, – hát engemet illet
A’ jutalom, – ’s ugrik zöld olaj-ága után.
Ugrik, ’s térdre esik. Hök hök! már nincs jusod, úgy mond
A’ község. Hol hát, monda, ki többször el ejt?

18 szólhas [nyomtatási hiba, emend.]

240
 [121]
XXV.
ARCHIMÉD PONTJA.
Coriolán, mihelyest kivetették, hogy ne mozogna,
Tud nyugvó-pontot lelni; – de Róma mozog.

[122]
XXVI.
STRÁTÓ TANÁCSA.
Nem Keleten; hanem a’ csendes Nyugat Álpesze bérczén
Láthatjuk meg elől, mint kel az Égre Titán:
Nem szívedre, hanem szíved’ tárgyára tekintek,
Hogy meg tudhassam, merre von indulatod.

[123]
XXVII.
PLÁTÓ LELKE.
Egy marad Egy, bár a’ végetlen karra emelgessd.
Vond ki az Egy gyökerét, úgy is Egy, a’ mi marad.
Lelked is olly Lélek, bár mellyik karra emelgesd,
Mint a’ melly Lelket tő-gyökerére apritsz.

241
 [124]
XXVIII.
LYSÁNDER, ÉS PHÁRNABAZ.
Dicsért, ’s kecsegtetett Bizonyság-czédulám,
Mellyet fel olvasott előttem Mentorom,
Hogy Iskolájától örök búcsút vevék;
A’ mit pedig kebelembe tett az agg-ravasz,
5 Hogy a’ világ előtt jelenném meg vele,
Hitván, ’s alá-való jegyekkel bélyegez.

[125]
XXIX.
DAPHNÉ.
Egy méh Daphnénak, a’ mint ez pásitos ágyán
Fekvék, szép ajakán szopta az édes italt,
A’ finom nectárt, (mellyet rég-óta keresgélt)
Rósának vélvén a’ gyönyörű ajakat.
5 Majd Érósz mikor ezt meg látá: Ejnye! mi furcsa
Csókra tanít, úgymond, engem az a’ sziszegő
Kis Kígyócska19, – megyek. – ’S már, mint méhecske, sziszegve
Iszsza az édes italt, míg nem el űzi Daphné.
Nem sok időre megint, mellyére repűle Daphnénak
10 Egy kis pillangó. – Szép vala mellye, fejér,
Mint a’ friss20 lilion, (mivel a’ kendőcske le csúszott)
Haj! kiabál Érosz, rajta! követni fogom.
’S majd mint szép cyanés Psychécske, le szálla Daphnéra.
Boldog! mert már most kapja, nem űzi Daphné.

19 KisKígyócska [nyomtatási hiba, emend.]

20 fris [nyomtatási hiba, emend.]

242
 [126]
XXX.
DEMOCRIT ABDERÁBAN.
Abdera azt mondá, hogy meg kábúla Democrit:
Ő pedig azt vallá; Abdera nincsen eszén.
Melyik már az igaz? Bölcs volna, ha volna Democrit;
Abdera nagy község, hogy lehet annyi bohó?

[127]
XXXI.
FÁBIUSZ, ÉS MINÚCIUSZ.
Minúciusz nagyon siet;
Kullogva ballag Fábiusz:
Minúciusz nagyot bukik:
Fel húzza a’ nagy Fábiusz.

5 Minúciusz sokat csinál;

Semmit sem indít Fábiusz:
Minúciusz sok kárt teszen;
Mind helyre hozza Fábiusz.

Minúciusz bátor vitéz;

10 Tanácsos ember Fábiusz:
Minúciusz nagyon veszít,
Helyette is győz Fábiusz.

243
 [128]
XXXII.
CAESAR.
Kezén vezette hajdan
A’ vak Szerencse Caesárt,
’S nem tudta, merre mennek,
Sem imez, sem a’ Szerencse.
5 Egyszer kiálta Caesár:
„Most látom én az útat!
„Engedd ki, nagy Szerencse,
„S hagyd, én vezesselek már.”21

[129]
XXXIII.
CORYDON DÓRISZHOZ.
Még álmomban sem szabad őt csókolni. Mi gőgös
Képzelet. Óh Dórisz; mért hiszed el magadat
Annyira! a’ rangban? Cyprisznél minden egyenlő.
Arczádban? Hamar elhervad az arcza kecse.

[130]
XXXIV.
A’ JELEN-SZERETŐ.
Látom képemet a’ csapodár Lídicske szemében,
Látom, ’s örvendek, míglen előtte vagyok.
Ott hagyom, és csak alig hagyom ott, már másra kacsingat22,
’S más bábot mutogat szép szeme, csalfa szeme!

21 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

22 kacsongat [nyomtatási hiba, emend.]

244
 [131]
XXXV.
A’ TŰZ.
A’ melly tűz Lelkünk’ bátor tettekre hevíti,
Majd ugyan az mérész bűnre hevíti keblünk’.

[132]
XXXVI.
SYNTHESISZ, ANÁLYSISZ.
Két nagy Géniuszok vagyon a’ Bölcseknek. Az elsőbb
Mély örvénybe taszít, másik az égbe ragad.
A’ mit ez egybe foglalt; amaz azt elbontja egészen:
A’ mit az el bontott; egybe foglalja imez.

[133]
XXXVII.
AZ IGAZSÁG.
Egy fényt, egy súgárt, ’s egy képet fest az Igazság:
Még is ezerképpen23 tűnik előnkbe nekünk.
Nem csoda: mert a’ mint sűrű, vagy ritka az elme,
Ugy szegi a’ súgárt czélja, ’s aránya fele.

24 ezerképen [nyomtatási hiba, emend.]

245
 [134]
XXXVIII.
A’ LÉLEK KARJÁNAK JEGYE.*
Száz arany alsó szám; N száz arany a’ leg erősebb.
Végy el két czifrát, hány marad? – annyi Karod.
Nincsen száz aranyad? nincsen hát semmi Karod sem:
Lelked ugyan marad egy, bár csupa czifra Karod.

5 * Kar Dugonicsnál Potentia. Karjegy: Exponens. Egyéb aránt ez az Epigramma, valamint

a’ XXVII-dik is a’ Plátó értelmén épült. –

[135]
XXXIX.
AZ EMBER ALKATJA.
Önts az agyagra savanyt, ki repűl a’ szénszesz az égbe,
’S más újabb testté változik a’ kis agyag.
Rontsd le por-alkatomat, bé omlik Lelkem az égbe,
’S más újabb testté változik a’ kis agyag. –

[136]
XL.
A’ SOK BARÁT.
Szükség szerez, szükség csinál,
Szükség tanít barátokat,
’S szükség szerént kell a’ barát.
Asztal-barát, és pénz-barát;
Születés-barát, és fény-barát;
Nemzet-barát, és honn-barát;
5
Tudomány-barát, és hír-barát;
Szégyen-barát, és kár-barát,
’S a’ mennyi szükségünk vagyon,
Mind annyi féle a’ barát. –

246
 [137]
XLI.
AZ ÍZLÉS.
Ízt tudomány nélkűl ritkán lelhetni magában,
Íz nelkűl tudományt bírhat az elme gyakran.
Egynek az íze fanyar: mert sós, vagy sótalan étke;
Másnak nincs íze: nyelve, vagy ínye hibás.

[138]
XLII.
EGY CSALFA PÖRT-IGAZÍTÁS.
Ritka eszét, ’s könnyű elméjét hányta Szelesdi,
’S forrott mérge, midőn ellene mondta Szeles.
„Ritka eszű egyitek, fel szólal Fellegi köztök;
’S könnyű-elméjű másitok! erre le ül. –

[139]
XLIII.
AZ ELŐRE-FIZETÉS.
Ha szép esőcske,
Szép harmatocska
Termékenyitné
Határim’:

5 Teremne kertem
Elég virágot,
S lehetne adnom
Másoknak is.

247
 De most, mivelhogy
10 Nincsen vizecském,
Hogy meg locsoljam
Kis kertemet:

Hiába kívánsz
Tőlem virágot,
15 Ha csak magad nem
Öntözgeted! –

[140]
XLIV.
A’ BÖLCS.
Hordja el a’ patvar, kiabál nagy tűzzel Okosdi,
Mellyik hányta ezen lusta göröngyöt ide?
Dobronyi tud hozzá. – Tíz pipa kerűlt ki belőle,
’S tíz aranyon vett meg hármat Okosdi Uram.

[141]
XLV.
A’ BÉNA.
Berki szeret tánczolni; pedig minden ki kaczagja,
Hogy roszszúl tánczol, ’s nem tud ugrálni szegény.
Én magam is nevetem; de nem azt, hogy nem tud ugrálni,
Nem! hanem azt, hogy ugrik, bár csupa béna szegény. –

[142]
XLVI.
A’ JÁRATLAN MAGYAR SZÓ.
Minden igét ki keres Bürgezdi, ha Németet olvas,
Egynek sem hiszen Ő, a’ ki előtte beszél:
Ellemben, ha Magyart olvas, ne találjon egyet sem
Mellyet nem hallott. – Kellene tudni neki!

248
 [143]
XLVII.
ATTILA, és MARULL.
(Romanze.)
Midőn ama’ nagy Attila
Imitt amott rablott,
’S kerenge, mint a’ Zevsz nyila
Kereng imitt amott:

5 Volt Páduában egy henye,

Csekély poéta-báb,
Hátán papíros-tergenye,
’S kezén Stylusz-nyaláb.

Így járt Marull (ez volt neve)

10 Czudarka versivel,
Így járt, ’s gyakran csodát teve
Bohó regéivel.

Már Attilának Pádua

Meg adta volt magát,
15 ’S már a’ kevély olasz-pulya
Vaczogtatá fogát;

Marull pedig mérész vala,

Poéta ennyiben,
Hogy a’ borért majd meg hala,
20 ’S énekle szüntelen.

Evóhe! bor nagy Istene!

Ne hagyd Itáliát.
Bort, bort, kiált, ki kellene
Dalolni Attilát.

25 Így szól, ’s mikor jól bé nyele,

Ki oldja a’ butyort,
Melly Scóliákkal volt tele
Pour-le Piano forte.

249
 Ki vonja Macedónia’
30 Királya’ tetteit,
A’ hires Anco Mattia
Hitvánka verseit.

’S majd, a’ hol a’ Sándor neve,

’S hazája volt együtt,
35 Pannont, meg Attilát teve
Helyette mindenütt.

„No most, kiált, hol Attila,

Hol a’ kevély Vitéz?
Lássuk, mit ér az ő nyila?
40 ’S mit a’ poéta-ész?

Megyen, nyomozza, meg leli,

’S üdvözli a’ Vezért,
Dicséri, féli, tiszteli,
’S imádja tettiért.

45 Piáno kezde zengeni.

De majd tüzet kapott,
’S a melly helyecskét tetszeni
Reményle, rá csapott.

„Üdvöz legyen Hammon fia,

50 Kegyelmes Istenünk!
Csak addig áll Itália,
Míg ő lejend velünk.

Ez volt az a’ kis Scólia,

Egyéb bohók között,
55 A’ mellyen a’ nagy Attila
Nagyon meg ütközött:

„Tüzet legény, tüzet hamar

Kiálta, nagy tüzet!
Hogy mond ez a’ bohó, czudar,
60 Istennek engemet.

250
 „Tüzet legény, tüzet neki,
’S otromba24 versinek,
Hagyd süljenek meg éneki,
Ha még sületlenek”

65 Már a’ rakás fa25 lángola,

’S Marull kötöztetett,
Hogy a’ kegyelmes Attila
Le csendesedhetett. –

[144]
XLVIII.
ÁRPÁD, és ZALÁN.
(Romanze.)
„Nyergeljetek fel
Hamar Vitézek,
A’ nagy Zalánhoz
Kell mennetek;

5 „Árpád Vezérnek
Parancsolatja,
Illyen szovakkal
Szóltok vele:

„Hogy bár övé is,

10 Mint Attilának
Igaz fiáé
A’ Tartomány,

„Mellyet Zalán most

Csupán bitangol, –
15 Csak a’ Sajó-kört
Adná neki.

24 ostromba [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is az általunk
emendált alak szerepel]
25 rakásfa [nyomtatási hiba, emend.]

251
 „Abból pediglen,
Hogy a’ Göröggel,
’S Bulgáriával
20 Szövetkezik.

„Nincs sem magának

Sokat reménylni;
Sem a’ Magyarnak
Mit félnie.”

25 Ez, a’ mit Árpád

Izent Zalánnak;
A’ többi dolga
Csak tréfa volt.

Hat pár fejér ló,

30 Hat pár tevécske,
’S ugyan csak annyi
Kún-gyermekek,

Hat pár palástka,

Nyest-bőr is annyi,
35 ’S ugyan csak annyi
Orosz Leány.

Ezek valának
Mellyekkel Árpád,
És csalfa Hölgye
40 Kedveskedett. –

„Még egy! Szeretnék,

Így szóla Árpád,
(Ha meg tehetné
Zalán velem)

45 Alpári füvet
Csak egy kötéskét,
És a’ Dunából
Egy kis vizet.

Hogy öszve vessem

50 Mind a’ Dunának,
’S a’ Tánaisznak
Édes Vizét;

252
 Mind Scythiának,
És a’ Tiszánál
55 Fekvő határnak
Terméseit”

Ekként bocsátá
Útnak legényit,
Kik nem sokára
60 Meg tértenek.

Hoztak Zalántól
Alpári füvet,
És a’ Dunából
Egy kis vizet.

65 Sőt a’ Sajónál
Fekvő határt is,
A’ mint kivánták,
Mind megnyerék.

De majd, hogy Árpád

70 Tovább tovább ment,
’S több több vidéket
El foglala:

Fel bomlik a’ frigy,

’S a’ szent barátság,
75 Mellyet Zalánnal
Kötött vala.

Már már ujonnan

Bulgáriával,
És a’ Göröggel
80 Ijeszt Zalán.

Árpád pediglen:
„Hiszen, Szegényke!
Tennen magadtól
Vagyon jusom.

85 Tőled vevék én
Alpári füvet,
És a’ Dunából
Egy kis vizet.

253
 ’S meg is fizettem, –
90 Hat pár tevécskét,
’S ugyan csak annyi
Fejér lovat.”26 –

26 Hiányzik az idézőjel [nyomtatási hiba, emend.]

254
 [145]
XLIX.
EPITHALAMION1.
TEKINT. SZILASSI SZILASSY
JÓSEF ÚRNAK
TEKINT. KIS RÉDEI RHÉDEY
KLÁRA KIS ASZSZONNYAL
ÖSZVE-KELÉSÉRE.

S5+282 8D /25X87=.3 –

Epithalamion.

Boldogok a’ Szeretők, kiknek sziveikben az Ámor

Szent tüze, olly szabados színben, ’s olly lánggal ütött ki,
Melly nem csak nem alázza, hanem nemesíti az embert!
Klárika, és Jósef, két kedves gyermek (amannak
5 Rósa virít ajakán, elevenség, ’s gyenge szemérem
Játszik szép szemein, olly nagy, s olly isteni bájjal,
Hogy nincs mása talám sohol a’ nagy Hunnia földén;
Ezt pedig a’ jó szív, a’ bátor lélek, az elme,
A’ Nem, ’s a’ jószág; mind a’ polgári szerencse,
10 Mind a’ természet javai olly nagyra emelték,
Hogy nincs nála külömb az egész Pannónia földén)
Meg látják egymást, ’s fel gyúl egymásra szerelmök:
„Klárika! nem tudom én, így szól elsőben az Ifjú,
Én te miattad igen sok bút, sok bánatot érzek,
15 Mert mihelyest nem vagy velem, ollyan, mintha hiános
Volna akármi öröm, mellyet vagy játszi barátim
Tréfáik, vagy az édes Atyám ápolása2 okoznak,
És még is te – de nem mondom, mert meg haragunnál,
Ollyan igen keveset jársz hozzánk, – egy kis időre.”
20 A’ kis Klárcsa pedig: „Hiszed, úgy mond, úgy vagyok avval
Én is, mert én is mindég csak téged ohajtlak,
Még sem jösz hozzánk soha sem.” „Mert nincsen ürügyöm
Mond Jósef hevesen, te neked pedig itt a’ húgom,

1 EPITHALOMION [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is

az általunk emendált alak szerepel]
2 apolása [nyomtatási hiba, emend.]

255
 Ő is jó gyermek, ő is kívánja baráti
25 Szivedet, ő is örül, mikor itt vagy, ’s ő is ohajtja:
Bár csak gyakrabban jönnél! bár csak vele volnál
Szüntelen! – és még is[”]3 – – – Nem szólhata többet az Ifjú.

Boldogok a’ Szeretők, kiknek sziveikben az Ámor

Szent tüze mind inkább meg erősödik! – Egykor egy Ünnep,
10 Egy szép Ünnep volt, mikor a’ két gyermekek épen
A’ Kertben mulaták magokat (külön egy szegeletben)
„Várj csak! mond Jósef, várj csak, ki tanúlom ezennel
Klárcsa, szeretsz-e4 te engemet[”]5, így szólt, és le szakasztván
Egy pipacsot, meg üté tenyerével. Paff! – nagy erővel
15 Pattan el a’ levelecske „Szeretsz! [”]6 A’ Szűz pedig: [„]7Én is
Meg nézem, ha szeretsz-e8[”]9, midőn ezt mondja, le guggol,
Füvet tép, ki veszen hat egyenlő szálat, od’ adja
Jósefnek: fogd meg, markold meg Jósika, így szól,
Ő pedig öszve köti mind a’ két végen: [„]10 ereszd el,
20 ’S egy darab. – Úgye szeretsz! – Már nem kételkedem, [”]11 úgy mond.
Ekkor meg látván egy súgár Tölgyet az Ifjú!
Hozzá fut, ki veszi kését, ’s rá metszi szerelmök!
Egy K-át, (egy nagy K-át metszett rá[)]12, mellynek az elsőbb
Oszlopa J-ét mutatott, Jósef, és Klárika egyben:
25 „Ollyan nagy legyen, ollyan erős legyen a’ mi szerelmünk,
Így szól, millyen ez a’ fiatal Tölgyecske, ha egykor
Ötvened – évi lejend. [”]13 – Ezután haza mentek örömmel.

Boldogok a’ Szeretők, kiknek sziveikben az Ámor

Szent tüze meg nem hűl, ’s ki nem alszik, bár mi sokáig
’S bár melly meszsze legyen szükség elhagyniok egymást!
30 Egykor Klárcsának (mivel ő neki nem vala honnja
A’ Váras, mellyben Jósef, ’s Jósefnek Atyja
Laktanak) el kellett, – haza kellett mennie, – meszsze!

3 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

4 szeretsze [nyomtatási hiba, emend.]
5 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
6 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
7 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
8 szeretsze [nyomtatási hiba, emend.]
9 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
10 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
11 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
12 hiányzik a zárójel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
13 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

256
 Nincs mód, nincs akadály, melly ellent állna az útnak,
Mennie kell! – szomorú Izenet! „Hát, monda az Ifjú,
35 Hát mi külön válunk? – Jaj jaj! nem tűnik el a’ füst
Olly hamar, olly sebesen, mint tőlem az a’ gyönyörűség,
Mellyet az ég, ’s a’ csalfa remény festettek előmbe!
Áh Cyprisz! mi hamar méreggé változik édes
Nectárod, mellynek Kelyhét rám annyi örömmel,
40 ’S olly vigan köszönéd. – Válunk? – de nem, óh nem örökre? –
Én legalább soha sem válom meg tőled örökre
Klárika![”]14 igy szólott Jósef. A’ Szűz pedig: [„]15Én sem
Én sem válom meg, – Nem! – Nem válom meg örökre
Jósika!” „Én fogadom, mond Jósef: nem leszen ollyan
45 Szép alak, azt fogadom, kire fel gerjedne szerelmem; [”]16
„Én pedig azt fogadom, mond a’ Szűz, – nem leszen ifjú,
A’ kire szűz kebelem fel gyúlna, sem annyi szerencse,
’S olly ragyogó17 csillám, mellyért hű szívedet adjam”
„Engedjék az egek, mond Jósef, hogy fogadásod
50 Szent legyen! [”]18 „Engedjék az egek, mond Klárcsa, hogy ollyan
Szent legyen a’ tied is! [”]19 – ez volt leg utóbbi beszédök.

Boldogok a’ Szeretők, kiknek sziveikben az Ámor

Szent tüze, olly tartós, hogy még a’ mennyei Hymen’
Szent fáklyáját is fel lobbanthatja szikrája!
55 Négy esztendeje mult annak, hogy Klárcsa az Ifjat,
’S hogy Jósef Klárcsát ekként biztatta. Csodálták
Mindenek, a’ kiknek gondjok volt rájok, az illyen
Hoszszú veszteglést. „Jaj már nincs semmi belőle.
Így szól a’ Község” Mások pedig: [„]20Illyen az első,
60 A’ gyermek-szerelem, – kár abban bízni, akármi
Hév legyen is.” De nem ezt vélé a’ Lyányka magában,
Mert neki képtelen az, hogy Kedvese el hagyhatna.

14 hiányzik a idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

15 hiányzik a idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
16 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
17 ragyagó – [nyomtatási hiba, emend.]
18 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
19 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
20 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]

257
 Boldogok a’ Szeretők! kiket a’ nagy Hymen az első
A’ leg szebb, ’s a’ leg jelesebb ifjúi Viránynak
65 Kellemi közt von ezen szent alkura, a’ hites élet
Oltárához; azon korban, míg ébrek az ifjak,
Míg nem bölcs okokért; hanem önnön kényökön adják
Sziveiket; míg Szivet, ’s nem Kezet adnak először!

APÓLOGOK.
T 7 6r = ,@ –
856d7 ]7^041 4*T 7 = ,@ 4 *

PHAEDRUSZÉI.

[146]
I.
A’ Róka, és a’ Szőlő.
Látván az éhes róka egy Szőlő-lugast,
El kezd ugrálni a’ finom gyümölcs után,
De majd, hogy el nem érte a’ szép fürtöket:
Éretlen is még az, pedig bizony nekem
5 Nem kell szegény egreske. Így szól ’s el megyen.
Gyalázni szoktuk, a’ mihez nem juthatunk.

[147]
II.
A’ házat építő Socratesz.
Köz a’ baráti név; de ritka a’ barát.
Midőn ama’ nagy Socratesz, (kinek dicső,
’S örök nevéért még21 halálát is örömest
Ki állanám) egy kis házat csináltatott,
5 Kérdé valaki az ottan elmenők közűl:
Ugyan, – hogy építsz olly nagy ember, ily piczin
Házat? Jaj! úgy mond Socratesz, az a’ bölcs öreg, –
Csak ez lehetne jó barátokkal teli. –

21 meg [nyomtatási hiba, emend.]

258
 [148]
III.
A’ Béka, és a’ Bika.
Méltán22 lakol, ’s méltán23 gúnyoltatik a’ szegény,
Midőn hatalmasbat követget, mint maga!
Meg láta a’ mezőn a’ Béka egy Bikát,
’S meg irígyelvén neki, hogy olly nagy test barom,
5 „Brekeke, Kloáx, Tuú! meg állj, kiált, meg állj,[”]24
„Még én ha csak nálad nagyobb barom leszek.”
Ekkor pofára szedvén a’ lélekzetet,
Merészkedék25 egész erővel, ’s kérdezé
Fiait, ha testesebb e már, mint a’ Bika?
10 Majd pedig az aprók: M é g-n e m e t mondván neki,
Megint merészkedik26, ’s megint meg kérdezi,
Mellyik legyen már most nagyobb, a’ Marha-e,
Vagy Ő? – felelvén pedig a’ az aprók, hogy nagyobb
A’ Marha: Mindjárt csak! ’s merészkedik27 szegény
15 Harmadszor is, míg nem ki dülled a’ szeme,
’S meg pukkad a’ nyomorult. Brekeke, Kloax, Tuú!

[149]
IV.
A’ Kecskék, és a’ Bakok.
Mikor a’ szakált megadta volna Jupiter
A’ Kecske-fajnak is: Mi az? hát már nekünk
Nincs többet, – így szólnak haraggal a’ Bakok,
Nincs semmi érdemünk az Aszszonyok felett?
5 Jupiter pedig: Hagyjátok őket e’ hiú,
’S csekély dicsőségben veletek osztozniok,
Elég külömbség, a’ mi köztetek vagyon,
Erőtök, és a’ férfiúi melly tüze.
Az erő, nem a’ ruha ad egyenlő érdemet.

22 Meltán [nyomtatási hiba, emend.]

23 meltán [nyomtatási hiba, emend.]
24 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
25 Mereszkedék [nyomtatási hiba, emend.]
26 mereszkedik [nyomtatási hiba, emend.]
27 mereszkedik [nyomtatási hiba, emend.]

259
 [150]
V.
A’ Csirke, és a’ Gyöngy.
Egy Csirke, a’ mint a’ szemét-dombon kapart
Eledelt keresvén; valami szép gyöngyöt talált:
Áh, monda, olly böcsös jószág! hogyan heversz
Illy csintalan helyen? Óh ha szép gyöngy! tégedet
5 Olly valaki lelne meg, ki érdemed’ ismeri,
Melly igen örűlne, ’s melly nagy böcsben tartana!
De én, kinek akármelly rosz eledel kedvesebb,
Én nem böcsüllek, mert te sem használsz nekem.
Ez azokra, a’ kik engemet nem értenek.

[151]
VI.
Az Istenek, és az Élő-fák.
A’ fák közűl hajdan, kinek mi tetszenék,
Választa kiki magának az Istenek között;
A’ Csert Zeüsz; Cythére a’ Myrtuszt vevé;
Apollnak a’ Repkény, Rheának a’ Fenyő;
5 ’S a’ nagy Vitéznek, Herculesznek a’ magas
Jegenye-fa kelle. Minerva pedig látván, hogy ők
Mind a’ gyümölcstelent veszik, csodálkodék,
’S kérdé Zeüsztől: micsoda okon cselekszik azt?
„Csak azért Leányom, mond Zeüsz, ne hogy talám
10 Azt tartsa valaki, hogy mi csak haszonért tudunk
Valamit böcsülni: ez a’ mi okunk.[”]28 – „De én bizony
Nem bánom, így felel Minerva, bár ki mit
Mondjon felőlem, nekem az Olajfa kell, pedig
Gyümölcsiért.[”]29[„]30Helyes! Leányom, mond Zeüsz.
15 Hiú dicsőségünk, ha munkánk hasztalan![”]31

28 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

29 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
30 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
31 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

260
 FLORIÁNÉI.

[152]
VII.
A’ Hernyó.
Mi szép, mi kellemes, mi finom szálakat
Fon az a’ selyem-bogár! „mi ritka, ’s melly igen
Különös tehetség kell az olly szép műveket
Tevésre! Igy dicsérték a’ selyem-bogárt,
5 ’S szép műveit magok között az állatok,
Mind, mind. – Csupán csak egy parányi éktelen
Hernyócska vájkálta, ’s talált bennek hibát.
Mikor: „Uraim! meg szólal köztök egy kicsi32
Rókácska, – ez az Aszszony maga is szövő, ’s fonó.”

[153]
VIII.
A’ Papagáj.
Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai’
A’ több madárkák seregökön rangot vegyen.
E’ végre követi a’ hamis Tudósokat,
5 Tekintetökre, és hangjokra nézve is.
Gyaláz, ’s ki gúnyol mindent. Neki a’ Fülmile
Vontatva; a’ Kenderike sehogy sem énekel;
A’ kis Barázda-billegető pedig, – talám
Tudhatna, úgy mond, valamit, a’ mint ismerem,
10 Ha ugyan tanulna, ’s én lehetnék mestere.
Nincsen madár, nincs egy sem, a’ melly ő neki
Kedvére szólna. Innen a’ leg ékesebb
Madárka-dalt is ketté vágja, ’s meg szegi.
Egykor meg unván mások is a’ gyalázatot,
15 Meg kérik a Papagájt: „Uram! szólj már Te is,

32 kicsid [nyomtatási hiba, emend.]

261
 Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj,
’S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad’.[”]33
Mikor a’ Papagáj rémülten: [„]34Uraim! így felel,
Én jól fütyölök, de énekelni nem tudok![”]35 –

[154]
IX.
A’ Vipera, és a’ Nadály.
„Millyen külömböző sorsunk vagyon nekünk!
Mond egykor a’ Nadálynak egy kis Vipera,
Téged keresnek; engem üldöz, vagy kerűl
Minden: neked, ha meg találnak, örömest
5 Hagyják, ’s meg engedik, hogy a’ fris vért igyad;
Engem meg öl minden, ha módját ejtheti:
Pedig hasonló a’ seb; a’ mellyet teszünk”
[„]36Nem! nem hasonló, mond nevetve a’ Nadály.
Nem! mert az én szúrásom orvosol! a’ tied
10 Halálos.[”]37 – Ez Critica; amaz meg Satyra.

[155]
X.
Az Igazság tükre.
A’ szent Igazság (mig az első emberek
Békével, és édes gyönyörrel folytaták
A’ szép arany-korban meg érték napjaik’)
Köztünk tanyázván, itt az emberek között,
5 Most erre, majd amarra forgatá tükrét,
Mellyet kezében horda. Tiszta, szép, egész
Volt tükre, jól mutatott, le festé leg kisebb,
’S leg titkosabb bibéit is kinek-kinek,
Még sem pirult meg senki miatta, ’s általa –

33 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

34 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
35 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
36 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
37 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

262
 10 Boldog; de hirtelen elenyészett századok!
Majd, a’ midőn már el fajultak az emberek,
’S meg sértetének a’ Mennyeiek általok,
A’ szent Igazság is haragra gerjede.
Mellyért le csapván kis tükrét, itten hagyá
15 Földünket. Ekkor a’ tükör széjjel szakadt,
Töredéki mind el vesztek, el széledtenek,
’S nem is tudák böcsét, hanem sok századok
Töltökkel a’ tükörnek. Innen még ma sem
Láthatni egy két bölcs Fejeknél többeket,
20 Kik a’ tükör töredékeit keresgetik.
Minthogy pediglen ízre porra tört egész
Üvege, csak egy bölcs sem talált mind ekkorig
Olly darabot, a’ mellyben ki láthatná magát.

[156]
XI.
A’ Charlatán.
Egy Charlatán a’ piaczon, ott hol az emberek
Leg népesebb tsoportokat formáltanak,
Imígy kiáltozék: „Vegyetek tőlem, Uraim!
Panacét, egy olly hatalmas szert, mellynek ereje
5 Minden betegséget, ’s nyavalyát megorvosol;
Egy olly csodálatos port, melly az esztelent
Eszére hozza, a’ latornak nagy nevet,
Jó hírt, ’s böcsűletet ad; ollyat, melly a’ gonoszt
Fel oldja; melly a’ vén dadának fris legényt,
10 ’S az ősz öregnek fiatal aszszonykát kerít;
Nincs a’ világon semmi, a’ mit az én porom
Véghez ne vinne. Tud, meg nyerhet, ’s meg csinál
Mindent az ember, a’ ki a’ porból veszen.[”]38
Midőn imígy kiabálna a’ vén Charlatán,
15 Hozzá futék én is, hogy meg nézzem szerét,
Hát imhol, egy kis arany-porocskát osztogat!

38 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

263
 [157]
XII.
A’ Repkény, és a’ Timián.
„Oh melly felettébb szánlak én téged, piczin
Plántácska, monda egykor a’ repkény, egész
Teli szájjal egy kis Timiánnak. – Szüntelen
Csúszkálni, – ez az, a’ mit teneked a’ sors adott.
5 Mert gyenge szárad épen alig emelkedik,
’S alig maradhat fenn valaha a’ föld felett.
Lám bezzeg az enyém! – fel megyen az Olympuszig,
Mivel egyesűl a’ Cserrel, a’ mellyet Zeüsz,
Zeüsz, a’ nagy Isten olly igen kedvel, ’s böcsűl”
10 [„]39Az igaz, felele a’ Timián, mellyért veled,
Hogy igen magas vagy, semmiben sem vetekedem.
Hanem én magamban állok, – a’ midőn neked
A’ Cserfa nélkűl, mellyre felkapaszkodol,
Még nálam is alább kellene talám szállanod.[”]40
15 Azokra, a’ kik könyveket fordítanak,
Világositnak, vagy ki adnak, – olly sokat
Tartván, ’s beszélvén prologuszikban a’ Latán,
Vagy a’ Görög nyelv ékiről, – igen nagyon
Reájok illik, a’ mit a’ Timián felelt. –

A’ SZERZŐÉI.
[158]
XIII.
A’ Csíz.
Egy Csíz meg unván a’ Kalitkát, ’s veszteglést,
Mind addig esdeklik, ’s keresi a’ módokat,
Míg nem ki reppenvén, szabaddá teszi magát.
Most már szabad Madárka vígan repkedik,
5 És nem sokára párt kerít, ’s fiakat nevel.

39 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]

40 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

264
 Minthogy pedig sok szép dalocskákat tanult
Valaha, ’s tudott még most is, elő vevé gyakran
Azokat, ’s tanítá fiait, a’ kis Csízeket
Reájok. Éppen41 egy szép éneket dalolt,
10 Midőn ki hallgatván felei, a’ többiek:
„Hát ez hogy énekel? micsoda nyelven beszél?
Hogyan czikornyázgatja hangját olly igen?
Szép! szép! de mért újit? miért nem elég neki
Ősapjaink nyelvök? – mit rontja, vagy minek
15 Aprózza az igét? mért harapdál olly rövid
Sorokat? ’s miért nem ejt hasonló hangokat?
Urak! nagy a’ Veszély. – Találja ki Ripsz Uram
Mit kell csinálnunk? – hogy meg ójuk Ifjaink’
Az illyen ámító Varáslótól.” – Imígy
20 Tanácskozának az öregek; Ripsz Úr pedig:
„Feleim! mivelhogy az illy dolog sokkal kisebb,
Mint sem hogy érte valakit a’ törvény alá
Lehetne vonnunk, leg tanácsosabb leszen,
Ha talám nevetve düjtjük el az egész ügyet.[”]42
25 Így szóla, ’s nem sokára kész a’ Q v o d l i b e t ,
Egy kába munka, mellyben a’ leg ékesebb
Hangok, ’s szovak olly rútúl kevertetnek együvé,
Hogy igazi dissonantiát kell adniok. –
Ezt Ripsz csinálta; Rapsz pedig most is kaczag.

[159]
XIV.
A’ Hajók.
Három hajók eveztek a’ nagy Tengeren.
Egyik a’ Vezér-csillag szerént csak éjtszaka,
Másik csupán csak nappal a’ Compász után,
A’ harmadik mind nappal a’ Compász után,
5 Mind éjjel a’ ragyogó Vezér-csillag szerént.
Kettő közűlök, a’ midőn igen setét
Volt volna, valami nagy sziklába ütközék;
Egyet pedig mivel vitorláit nagyon
Szabadon hagyá, a’ déli szél süllyeszte el.
10 Nem elég csupán csak azt tudnunk, hová megyünk!

41 Épen [nyomtatási hiba, emend.]

42 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

265
 [160]
XV.
A’ Pók, és a’ Selyem-bogár.
„Hogy szép fonálkát fonsz; ’s hogy ékes művedet
Más is gyönyörrel nézi, meg kell vallanom;
De azért, hogy a’ míg mást mulatsz, magadat nagyon
Meg rontod, – engedelem! bohónak tartalak.”
5 Így feddi a’ pók egykor a’ selyem-bogárt.
A’ mellyre ez: [„]43Nem szánom, úgy mond, életem’,
Elég leszen nekem, ha majd meg ifjudott
Psychécske látni fogom, hogy annyi sok szemet
Vonnak magokra műveim, neked pedig
10 Nyomorult, sem élted, sem halálod nem szerez
Böcsűletet, mert tudja minden, hogy csupán
Hasadnak élsz, – hogy szüntelen leselkedel, –
’S hogy másokat gyilkolsz. Legyen tied, gonosz
Minden Szerencséd. Nem! nem írigylem neked.[”]44

[161]
XVI.
A’ Veréb, és a’ Fecske.
Egy vén Verébnek öt hat esztendők alatt
Öt vagy hat ízben kelle fészket raknia.
Mert mostan a’ szél hordta el, – gazból vala,
Majd, minthogy alacson helyeken állott, el szedék.
5 Egykor, megunván a’ hiába dolgozást,
[„]45Mit kell csinálnom, hogy meg ójam fészkemet’[”]46,
Kérdé barátját. Mellyre a’ barát neki,
(Egy fecske volt) Én azt tanácslom, így felel:
[„]47Építs agyagból, hogy ne bírják a’ szelek,
10 ’S építs magasra, hogy ne érje el kiki.[”]48

43 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]

44 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
45 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
46 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
47 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
48 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

266
 [„]49Azt nem cselekszem, mond haraggal a’ Veréb,
Hogy én egészen a’ te plánumod szerént
Dolgozzam. – éppen50! hogy ki nevessen a’ Világ,
Hogy előbbi munkám’ mind hibásnak ismerem, –
15 Azt nem cselekszem a’ világért sem neked,
Fészkem romolhat, de magam consequent leszek.[”]51
Minden makacsban consequentek a’ hibák!

[162]
XVII.
A’ Gyermek, és az Árnyék.
Egy gyermekecske, a’ mint a’ pályát futá,
Meg látta árnyékát, hogy versent fut vele:
„Meg állj, Kaján, úgy mond, meg állj, mert esküszöm,
Hogy hátra nem hagysz, bár miként teszem szerét,
5 Sem a’ jutalmat előlem soha el nem kapod,
Bár mit csinálsz is” Így kiáltozott szegény,
Teljes torokból, ’s nagy haraggal. Majd pedig
A’ mint nagyobb erőt, ’s nagyobb tüzet kapott,
El kezdte árnyékát ugrálni – haszontalan!
10 Mert nem tudá soha sem keresztűl ugrani,
Sem elkerülni. Nevetve nézte ezt soká
Egy bölcs öreg, míg nem látván, hogy a’ futo
Már már egészen meg csökkent, ’s el csüggedett:
[„]52Fiam! ha azt akarod, hogy az árnyékkal bajod
15 Ne legyen, vagy a’ setétben fuss; vagy vesztegelj![”]53

49 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]

50 épen [nyomtatási hiba, emend.]
51 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
52 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
53 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

267
 [163]
XVIII.
August, és a’ Holló.
Egy kis Pacsirta, mellynek ékes hangjait
Kívánva hallák hajdanában mindenek,
Látván, hogy Urának sokkal inkább tetszenék
A’ C h a e r e K a e s a r , mellyet egy holló-fiú
5 Majd minden órán a’ fülébe károgott,
Meg mérgelődik, ’s oda hagyván kis ketreczét,
Egy C h a e r e K a e s á r t mond, ’s örökösen meg szökik.

[164]
XIX.
A’ Dará’s.
Egy nagy Dará’snak abban telt a’ leg nagyobb
Kedve, (’s mulatta is gyakran magát vele,)
Ha a’ szegény pók szőtte hálót tépheté.
Egy pók, kicsided, hanem nagyon szemfül, ’s okos,
5 Látván, hogy a’ mit a’ Dará’s el szaggatott,
Soha sem középen; szüntelen tövön szakadt,
Egy kis bokorhoz fonta első szálait. –
Nagyon szerencsésen, – meg fogta a’ Dará’st!
Gyakorta úgy jár a’ Criticusz, mint a’ Dará’s.

[165]
XX.
Jupiter, és Vénusz.
[„]54Ugyan hogy adtál olly rút férjhez engemet? –
Egy vén Kovácshoz; – egy szegény, egy csintalan,
Egy mord öreghez; – az élhetetlen, a’ buta,
A’ sánta Vulcánhoz! – Valóban nem tudom,
5 ’S nem foghatom meg Zevsz Atyám, mi volt legyen
Czélod, ’s tanácsod. – Mert ki volna olly bohó,

54 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]

268
 Hogy azon szenes tuskót szeresse?[”]55 – Így beszélt,
’S így dunnogott egykor Zeüsz ellen Cypria.
Jupiter pedig: [„]56Csak azért Leányom, így felel, –
10 Csak azért: hogy annál tetszhetőbb legyen kecsed.[”]57
Így szóla Zevsz; Cyprisz pedig meg nyugovék.
El tűrjük örömest, a’ kiknél szebbek vagyunk!

[166]
XXI.
Ámor, és Zephir.
[„]58Ezt, ezt kis Ámor, ezt! – nem is látod talám
A’ leg dicsőbbet? – óh mi szép! mi kellemes
Mind színe, mind növése! és melly illatos!
Fogadom Cypriszre, hogy hatalmas philtronod
5 Leszen belőle. – Fel hevítsem e hát keblét?[”]59
Imígy kiálta egy bolyongó kis Zephir
Ámorhoz, a’ mint a’ rósát jegyezgeték.
Ámor pedig: [„]60Nem kell, nem, úgymond, kis ledér!
Hagyd ott helyén, a’ mint találtad, – láttam én,
10 ’S tudom, miért nem engedem le szakasztanod,
Csak azért, mivel nekem magamnak is nagyon
Szemembe tűnék, – olly nagyon, hogy azt magam’
Részére szánnám. Hagyjatok békét neki
Minden Zephirkék; én pedig, ha meg növend,
15 Hervadhatatlan ifjuságot adok neki.[”]61
Más csak ledér, – más tiszta szerelmet érzeni,
Más csak futólag, más örökre érzeni!

55 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

56 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
57 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
58 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
59 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
60 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
61 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

269
 [167]
XXII.
Herculesz.
Midőn Heraclesz, Isten az Istenek között
Jelent meg, elől is Junóval fogott kezet.
Kérdvén pediglen tőle az Anyja, Alcmena:
Miért nem inkább másnak teszi üdvözletét
5 Először? – avvagy el feledte e’ már talám,
Millyen kegyetlen ellensége volt neki
Júnó, – örökké? [„]62Jól tudom, mond Herculesz,
Nem is feledem el soha; – de épen ezért csupán
Júnó az, a’ kit áldhatok, csupán csak ő,
10 Kinek szerencsém köszönöm. – Ő szerzé nekem
Azon csodákat, mellyekért Isten vagyok.[”]63

[168]
XXIII.
Malacia.
Egy ember, a’ ki még nem ült többet hajón,
Csak most először: [„]64Rajta, úgymond, emberek!
Használjuk ezt a’ szép időt, a’ míg lehet,
Menjünk, siessünk, kedvez a’ Vizek Istenök.
5 Óh vajha végig úgy maradna ez az idő![”]65
[„]66Jó volna, felele a Hajós-Mester neki
Ha úgy maradna; de mivel ez Malácia,
Álljunk meg addig, míg dühét ki forraná.[”]67

62 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]

63 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
64 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
65 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
66 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
67 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

270
 [169]
XXIV.
A’ Mag-vető.
Egy öreg, ki néha (hogy a’ bohót tanitaná,
’S eszére hozná) esztelent68 játszik vala,
Fel-ül egy ladikra, mellyet egy evező legény
Fél-kézzel is le hajthatott, ’s megyen a’ folyón.
5 A’ gyülekezet, melly valami pompás ünnepet
Ülvén69, csoporttal jára a’ víz-partokon,
Csak oldalaslag nézte, mit akar, ’s mit csinál,
Mikor ő marokra szedi, ’s marokkal szórja be
A’ vízbe a’ magot. – Erre a’ nép nagy kacajt
10 Üte; – Ő pedig: [„]70Hát nektek, úgymond, mi bajotok?
Miért kaczagtok? mert, hiszen ha engemet
Csak azért nevettek, hogy ide szórom a’ magot,
Magatokat is ki kellene úgy nevetnetek.[”]71
Minden Pazárló úgy teszen, mint én teszek;
15 Minden Sibarita úgy teszen, mint én teszek;
Minden Könyv-író úgy teszen, mint én teszek;
Minden Recensens úgy teszen, mint én teszek.
Minden Mesélő úgy teszen, mint én teszek.

[170]
XXV.
A’ Vinczlér, és a’ fia.
Egy szép öreg, bölcs mint Aesopusz; kellemes,
Víg, mint Anacreon, midőn meg hallaná,
Hogy a’ Magyar Literátorok versengenek,
Ezt a mesécskét költé – nagyon értelmesen:
5 Egy gyermekecske, a’ kinek Vinczlér vala
Az apja, legelől látta a’ bort forrnia.
[„]72Apám! kiálta rémülten, jere csak hamar.

68 eztelent [nyomtatási hiba, emend.]

69 Üllvén [nyomtatási hiba, emend.]
70 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
71 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
72 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]

271
 Hamar, mivel mindjárt ki ugrik a’ borod,
Ugy szökdösik, már a’ karikát is fel löké.[”]73
10 [„]74Szerencse! ha csak azt lökte fel édes gyermekem,
Szerencse! mond az öreg, – nem is fogjuk tehát
Le fojtni többé, hagyd pe’segje ki jól magát.
Eddig csak édes volt, de már erős leszen.[”]75

[171]
XXVI.
A’ Poéta, és a’ Kertész.
Poéta.

Hová hová Kertész? – talám

Te is Virág-ágyat csinálsz?

Kertész.

Szelíd gyümölcs-fákat fogok

A’ vad tövekbe oltani.

Poéta.

5 Haszontalan munkát csinálsz?

Mert a’ gyümölcs-fákról ugyan
Csak egy bogyót sem eszel soha.
Ültess virágot, – a’ virág
Szerez barátot, ’s kellemet.

Kertész.

10 Nem kell Virág. Alá-való,

’S hiú dicsőség a’ Virág!
Ma is kereng, ’s kábúl fejem,
Hogy tegnap egy büdös rutát,
’S egy Liliom-csomót szaglék.

73 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

74 hiányzik az idézőjel első fele [nyomtatási hiba, emend.]
75 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

272
15 Gyümölcsöt oltok, a’ gyümölcs
Érdemli meg munkánk böcsét:
Mert bár nem ennők is magunk
Munkánk megért gyümölcseit,
Elég, ha áldva emleget
20 Érettek a’ később idő.

273
 EPISTOLÁK.

F 9^<2 =* =8 4*5~7 X/> <8/~7 ϑ’ C^6*

 4 o7 ^7 ^6/F5.4=83 ^7ϑ;9823 X ;23
“7 - X: ~68287 X-X7 X= F<87 +;8=8F3
517 ~786^<*2 =~ - X;087 X4 X<27 =~-.

[172]
I.
A’ SZÉP LELKŰ KAZINCZYHOZ,
Midőn kedves Lyánykáját maga tanitná.
Nem mondhatni, hogy a’ Születésnek, ’s a’ Foganatnak
Semmi jeles sikerét, ’s nyomait ne lehetne találni
A’ Születendőkben, csak Oroszlánt nemz az Oroszlán,
Csak Sas származik a’ Sastól: – Hogy mindazonáltal
5 A’ környűlállás, és a’ nevelői fenyíték,
(Értem az embereket) többet tegyen a’ foganatnál,
’S a’ Vérnél, mellyből születünk, – ez is ollyan Igazság,
Mellyet már ma talám minden Fatalista meg enged.
Boldog azért! – százszor, vagy ezerszer boldog az ember!
10 A’ ki azon kívűl, hogy jó vért hoz ki az anyja
Méhéből, ’s épen születik, – olly bölcs Nevelőre,
’S olly környűlállásra talál, melly mind akaratját,
Mind pedig értelmét egyenes útakra vezérli.
Azt szokták egy régi, nagyon köz példa-beszédben
15 Mondani, – „hogy másik természet válik azokból,
A’ mellyekre szokunk.” Igaz ez, hanem azt lehet itten
Kérdeni: Mért mondják másiknak, ’s mellyik az első?
Én pedig azt tartom, hogy az én Természetem épen
Semmi sem, (érteni kell, mit mondok) mint csupa újabb,
20 ’S régi szokás, mellyet vagy Dajkám; vagy Nevelőim;
Vagy Helyem, Állapatom; vagy némelly lelki Barátim;
Vagy pedig a’ Könyvek, mellyek kezeimbe akadtak;
Vagy Honnom maga; vagy Honnom törvénye, szokása;
Vagy Nyelvem; vagy az Iskola ábrázoltak előmbe.
25 Durva, kemény bőrű, ’s mord volt a’ Spártai gyermek,
Mert úgy szoktatták; halavány, ’s puha a’ Magyar Urfi,
Mert úgy szoktatják. Vad volt a’ Spártai gyermek,

274
 Mert úgy szoktatták; lágy, ’s finnyás a Magyar Urfi,
Mert úgy szoktatják. – Nekem a’ Természet, akármint
30 Gondolom azt, nem egyéb, mint egy kis tábla, – viaszszal
Bé húzatva, – egy olly szabados helyen, a’ hol akárki
Hozzá fér, és minthogy üres, rá ütheti czímét:
Majd pedig a’ Mester, mikor azt mind sorra tekinti,
Egy lineát ki vakar; mást meg hagy; mást megigazgat.
35 – Áh mi szerencsés annak okáért a’ te Leánykád,
Olly sok példáktól környűl vétetve! – Mi boldog!
Hogy szép ízlésű Atyjában bölcs Nevelőre,
Sőt Mesterre talál, olly hű Mesterre, ki őtet
Leg szorgosb munkái között is tudja, ’s akarja,
40 Még pedig édes örömmel akarja tanítni. – De boldog,
Boldog vagy te is, óh szép lelkű Férfi! hogy érzed,
Mint Atya, mint Nevelő, mi dicső, ’s melly nagy gyönyörűség,
Egy szép, ’s egy bájos kis alaknak lelket is adni!

[173]
II.
SENNOVICZ MÁTYÁS ÚRHOZ,
midőn nagy reményű Fiacskája,
JÁNOS ADOLF EDUÁRD,
Eperjesről S. Patakra le jötte után tized
nappal ki mulnék.

1813. esztendőben November 16-dik napján.

„Nincsenek olly nyavalyák, veszedelmek, ’s károk az élet,

A’ név, ’s a’ jószág szerökön, mellyekben az érett,
A’ bölcs, a’ bátor, ’s a’ nagy Szív megzavarodnék.
Nincsenek, és méltán is! Mert, hiszem, a’ nyavalyáknak
5 Vagy nagy az ő sullyok, de rövid, tudhatjuk előre;
Vagy hoszszas, de kicsin, ’s könnyű szenvedni, a1 meddig
Tartana is. Gyötrék Posidont, a’ Rhóduszi Bölcset,
Gyötrék a’ nyavalyák; de azért nem vallja roszaknak.
A’ Szépség, az erő, ’s az egészség mind töredékeny,
10 Mind tündér Vagyonok; mind hitván, ’s csalfa Varások;

1 ha [nyomtatási hiba, emend.]

275
 A’ bársony csiga vér; a’ lágy selyem egy bogaracska
Szívós nyála. – Mit ér? Az arany nem több csupa földnél.
Kába, hiú bálvány, nincsen mit epedni miatta.

Fényes Nemzetség, ragyogó Nevek, Úri böcsűlet,

15 Fő fő hivatalok. – Mik ezek? – ’S mi az érdem ezekből?
Semmi sem! – épen az a’ ’sivár2, szeles, ostoba község,
Melly némellyre pazárlj’ azokat, meg is ölheti őket.
Most é l j e n t kiabál, ’s tapsol Caesarnak az álnok,
A’ buta Római nép, majd nem sok időre meg unja,
20 ’S meg gyilkolja szegényt, – a’ Bálványt, mellyet imádott.
Hir, böcs: üres hangzat, mellyet kívánni hiúság;
Félteni gőg, ’s puhaság ész nélkül; szánni dühösség.
Kit teszen a’ Csapodár’ két élű nyelve tudóssá,
Jobbá, ’s bölcsebbé? – mit veszthet az ember az által,
25 Hogy vagy senki sem ismeri, vagy pedig olcsárolják.
Abdera kábultnak kiabálta Democrítot, annak
Hitték, ’s tartották más pórok is: Ő pedig ollyan
Bölcs vala, bölcs maradott, minemű száz Abdera sincsen.
Hát az otromba Halál? – mi az a’ bölcseknek? Egy álom,
30 Egy csendes nyugalom, mellyet nem futni, kerülni
Kellene, sőt inkább kérni, ’s kivánni lehetne:
Alszik minden nap, ’s meg hal minden nap az ember!
Gyáva az, a’ ki magát, írígy ’s gonosz, a’ ki barátit
Féltheti; önnhasznát kereső pedig, a’ ki az édes,
35 Lágy, ’s csendes nyugalomra menőt sajnálja, kesergi.
A’ könyv, ’s a’ bánat nem egyéb, mint a’ puhaságnak
Bélyege, – aszszonykát; nem bátor férfiat illet.”

Igy bölcselkednek sok dölfösök, – erre tanítnak

A’ Stoicusz Bölcsek, ’s ezt tartj’ a’ C y n i c a S e c t a .
40 Boldog Nemzetség! ha talám el tudja hitetni,
’S ámíttatni magát; – nyomorult, és vak, ha magában
Fojtja az indulatot, mellyet titkolnia kíván. –
Én pedig, a’ kit az ész, és a’ nevelői fenyíték
Emberré tőnek, nem látom, sőt nem is értem,
45 Mit tegyenek, ’s mit akarnak az illyen kába’ Sophismák:
Mellyért is hálákat adok Tháleszszel az Égnek,
Hogy nekem emberi szívet adott; hogy nem vagyok ollyan
Ostoba, ’s érzéketlen, mint más oktalan állat.
Hála pedig, ’s köszönet Phoebósznak is, a’ ki csak annyi

2 sinár [nyomtatási hiba, emend.]

276
 50 Fényt vete rám, mellynek nyájas szürkűlete mellett
Nem tünt el, ’s nem alutt ki szememben az Északi Csillag
Fénye sem; a’ gyönyörű Hesper fáklyája pedig még
Szebben tündöklik, bár más oldalra kerűle.
Látom, mit kelljen cselekednem; látom az útat,
55 Mellyen járnom kell; látom mind, a’ kik előttem
Járnak, vagy kelnek, hogy meg be botoljam azokban;
’S látok ezer gáncsot, hogy bennek meg ne akadjak.
Lételemet soha nem hoztam kétségbe, – hogy élek,
Érzem, most örömest; majd meg fájdalmasan érzem.
60 Részt veszek a’ Nyomorult bújában, ’s osztozom avval,
Mert nem szégyenlem, ’s nem szánom az emberiségnek
Könyveit, azt tartván (’s helyesen!) hogy semmi sophisma,
Semmi hideg Logica nem használ, ’s nem teszen annyit
A’ szomorú szívnek, mint egy hű lelki barátunk’
65 Arczáján ragyogó biztos könyv-harmatok. Ójon,
’S mentsen azért kit-kit3 Véd-istene, hogy ne lehessen
Alkuja, vagy köze semmi komor Bölcsekkel. Előttem
Nincsen rettenetesb Fajzat, sem Szerzet ezeknél.
Jaj minden Szűznek! ki egy illyen kézre kerűlend,
70 Minden gyermeknek, – kit az ég illy durva Szüléktől
Származtat, ’s illy vad Nevelőkkel gyötre. – Jaj ott is!
A’ hol jó-tételt várnának Kedveseiktől.
Boldogok ellemben, kiknek vagyon, a’ ki reájok
Vesse szemét! kinek ép, hajlékony, ’s emberi szívét
75 Mind buzgó örömik; mind bús fájdalmaik érjék:
Mert szaporább az öröm, hol más is részt veszen abban,
’S enyhűl a’ bánat, mikor azt más szívek is érzik.

Igy gondolkodom én, ekképen itélek ezekről;

’S így érzek! – Mellyért, meg vallom, hogy nem is ember
80 Énnekem, a’ ki magát úgy meg tompitja, hogy inger,
’S indulatok nélkül élhessen. Nincsen előttem
Semmi nevetségesb, mint a’ kis béka meséje,
Mellyben az addig mérkezik egy nagy marha ökörrel,
Míg nem meg pukkad. – Nagy kíván lenni az ember,
85 ’S meg szakad, és ki nevettetik. Úgy vagyon! – a’ mi dicsőnek,
’S nagynak tartatik; a’ mi csodáltatik; a’ mit imádunk:
Azt, mint p u f f a d t a t gyakran ki lehetne kaczagni.
Ismerek egy fiatal Bölcset, kiben a’ kis Epictét,
’S a’ Cicero Paradoxumi annyira meg gyökereztek,

3 kitkit [nyomtatási hiba, emend.]

277
 90 Hogy már is csupa vén Stoicusz. Mord szüntelen; éles
Többnyire; durva gyakran; ’s olly nagy Phantasta szegényke
Mint minden Stoicusz. – Nem több, mint húsz évet ért még,
A’ mikor elcsalván egy játék-színre baráti
Úgy meg tartóztatta magát (egy Római Császár’
95 Példáját követé) hogy még szemeit sem emelte
Volna fel a’ helyeken, hol mások tapsot ütöttek –
Másszor egy útjában meg híja ebédre barátja,
’S nem marad. Áh kérem, hogy hogy ne maradna Barátom!
Nem tehetem, köszönöm, mond a’ Bölcs, még ma haladnom
100 Kellene, meszsze megyek, mindjárt indúlok. – Azomban
Meg marad a’ faluban hálásra is. Így hazud a’ Bölcs.
Meg virrad, ’s hírűl adják a’ birtokos Úrnak,
Hogy ma is itt látták, kit tegnap ebédre marasztott.
Hát, igy szóla az Úr, (a’ mint meg lelte az útast)
105 Meddig ment, ’s mennyit haladott volt? Meszsze, Barátom!
Meszsze haladtam igen, – felel a’ Bölcs, – annyira mentem,
Hogy ha talám semmit sem kaphatnék is ezentúl4,
A’ mit ebédre egyem, – nem fogna keservesen esni –
Ez, ’s több illyen eset másoknak nagy lehet, – engem,
110 ’S többeket ollyanokat, mint én, kaczagásra fakasztott.
Egy más ostoba Bölcs meg hallván Apja halálát:
„Jól járt a’ nyomorult, úgy mond, bár annak előtte
Kellett volna neki el költözködni, hogy engem
Nemze szegény: úgy most ő is régóta pihenne,
115 Én sem tudhatnám, melly rosz, ’s melly kínos az élet!
Más, a’ mint hírűl adják neki, hogy fia meg holt:
Jól tudtam, mondá, hogy meg fog halni szegényke![”]5

Illy hűségtelen, illy hideg, illy embertelen a’ Bölcs,

Mind valamennyi vagyon. – Téged pedig, a’ kinek elméd,
120 ’S értelmed sokkal jelesebb tárgyakra figyelmez,
Mint sok philosophusz kábult agya meg foghatná,
Tégedet én sok ezer Bölcseknél többre böcsüllek,
Ámbár nem tartlak Bölcsnek, – nem, – nem; de meg-engedj,
Durva, komor Bölcsnek nem tartalak. – A’ magas elme
125 Által ugorja gyakran a’ külső testi világot,
Túl szökik a’ szomorú ködökön, ’s bé futja az aethert,
Sőt az Olympuszig is ki csapong, úgy mindazonáltal

4 ezentől [nyomtatási hiba, emend.]

5 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

278
 Hogy soha sem mellőzi el, a’ melly tárgyak alatta
Vagynak, – bölcsebben, mint a’ sok kába Sophisták,
130 Kik el emelkedvén a’ földről (így dicsekednek
Önnmagok) a’ felhőn építenek Várat, ugyan csak
Felhőből; – felhőt tukmálnak akárkire; felhőt
Vesznek, ’s árúlnak; – felhő élelmök örökké,
’S felhő lakhelyök is! – Nem! nem teszen így az igaz Bölcs,
135 ’S a’ magas elme; hanem bár a’ szentséges Olympnak
Bérczein állana is, le tekint a’ földre; körűl néz,
Mint a’ Sas; ’s le szökik, mihelyest olly tárgyra találhat,
Mellyel az érzékeny szívet táplálja, ’s az elmét
Élteti, ’s ébreszti. Boldog! mind boldog az ember!
140 A’ ki az illyen igaz Bölcscsel jöhet alkuba; boldog
Ő is, az illyen Bölcs, mert bár történik is ollykor,
Hogy bánatja vagyon, soha sem szégyenli, hogy ember,
Mellyért könyveket ejt: de viszont majd édes örömmel
Nézi barátjainak rész-vételök’; édes örömmel
145 Érezi a’ bánat enyhültét; ’s édes örömmel
Tárja ki jól-tévő kezeit, hogy ölébe szorítsa
Mind azokat, valakik szomorú fájdalmait érzék.
Bár melly érzékeny, ’s bár melly heves annakokáért
Fájdalmat neked is, mint hű, ’s kegyes édes Atyának,
150 Hogy sokat ígérő kedves Fiad, édes Adolfod
Ollyan véletlen, ’s ollyan hamar el hagya, – hidd el,
Hidd el nagy Lelkű, ’s igazán bölcs Férfi, hogy a’ te
Méltó bánatodat minden jó Lelkek igaznak
Lelték, ’s érzetették. – Így vígasztalja Barátját,
155 A’ ki az emberi szív’ gyengéjét érezi, látja,
’S nem szégyenli magát, sem nem titkolja, hogy ember!

[174]
III.
VINCZÉHEZ
a’ Színt-vesztésről.
Volt egy idő, mellyben szabadon meg merte akárki
Mondani, mit érezne? mit, és hogy ítélne szabadnak?
Mi kívánna; – miért? oka, ’s ösztöne? mit cselekednék
Önnkényen? Ki eránt fűlne, ’s kire gyúlna szerelme?
5 Volt egy idő; de csupán addig tartott ez aranykor,
Mig a’ természet nyelvén, a’ néma jegyekkel;
Nem két értelmű szóval fedezé fel az ember
Mája sebét, agya értelmét, és szíve szikráját.

279
 Míg a’ nyílt szívű jámbor nem titkola semmit,
10 A’ mit tett, érzett, vagy birt; ’s nem tettete semmit,
A’ mit vagy nem tett, vagy nem bírt, vagy nem is érzett;
Míg az együgyűség festé a’ kellemes arczát,
’S míg kiki bölcs, – még sem tud többet senki magánál.
Majd, mikor a’ henye Bölcs, hogy unalmát űzze, fogyaszsza,
15 Fellengős elméje raját szárnyára bocsátná,
’S venné észre, hogy a’ természet rende egyenlő,
Műve dicső; szere végtelen, ’s törvényei bölcsek:
Még elsőben ugyan, – a’ külső tárgyakat, úgymint,
A’ földet, ’s a’ csillagokat kezdette imádni:
20 Későbben pedig, el nyomván a’ túnya szemérmet,
Annyira ment, hogy az ember is Isten lenne magának.
Most, ne hogy a’ barom is részt venne az Isteni karban,
A’ melly Ingereink közösök, mind félre vetettük,
’S kárhoztattuk az Ösztönöket, mellyekre az áldott,
25 Bölcs Anya-természet kezeiknél fogva vezérli
Minden hű Fiait. – Rút ösztön, nemtelen ösztön,
Még a’ melly nélkül még ember sem volna az ember,
Így lett bölcsebbé minden Bölcsecske magánál!

Már a’ gőgös, durva Heraclit szent nyavalyának

30 Híja az Önnszeretet rúgóját, mintha az álnok
A’ nélkűl6 volt volna. Tagadja, hogy ember, azomban
Olly nyavalyás, ha ugyan nyavalyának tartjuk az ösztönt,
Mint más ostoba pór. Sír mindég, ’s azt az ürűgyét
Tetteti könyvének, hogy az oktalan, és hebehurgya
35 Községet sajnálja, holott egy vékony irigység
Gyötri, hogy ő (ámbár több másnál) nem lehet ollyan
Boldog, mint némelly nyomorult porlepte Szarándok.
Vagy pedig azt fájlalja, ’s azért hull könyve, hogy őtet
Megvetik; és hogy az ő rideg andalgásai másnak
40 Kábák, ’s esztelenek. – Mert mit hánytatja külömben,
Hogy mindent jól tudna, holott tud akárki is annyit!

Elhiszem, azt mondod, hogy némelly gyáva Heraclit

Mást érzett, mint szóla; de azt tagadom, hogy akármi
Tisztes Bölcset az ő kétes karjába tehetnél.
45 Antisthén, Diogén útálják, ’s gyűlölik a’ fényt;
Meg vetik a’ lármás gyönyörűség színe varását;
Nem csak nem keresik, hanem elhányják, ’s letiporják

6 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

280
 A’ finnyás élet szükségeit, ’s a’ henye hivság
Eszközeit; – nevetik, gúnyolják a’ magas elme
50 Tündér játékát, ’s gőgös durczája dagályát;
Mérséklik7 magokat, tépik, ’s írtják ki magokból
Nemtelen ösztöneik’! Többek, mint emberi lelkek,
Még is alázatosak, ’s a’ mellett nem csapodárok.
Igy szólsz, úgy-e8? hanem tévelygesz Vincze, magadra
55 Húllatod a’ nyilakat, mellyekkel Szívem arányzod.
Mert lássd épen azon csobrák9, és csintalan10 élet,
Mellyet alázatos elme jelének tartana némelly,
Ollyan rút Czégér, ’s olly durczás gőgre mutathat,
Melly a’ nemtelenebb Önnönszeretetben is undok.
60 A’ hordó, mellyet Diogén vagy előre, vagy ismét
Hátra taszít, mihelyest vagy szomszédjára haragszik,
Vagy helye nem tetszik, több kényt árúl el előttem,
Mint az Olympra kelő Cecropia, mellyre Pisistrát
Annyira vágyakodik, vagy az első Persa Királynak
65 Hó-márvány palotája. Nagyobb gőg rejtezik abban,
Hogy Sándort Diogén még csak nem is üdvözlötte,
Mint abban, hogy Sándor az ég, ’s a’ föld Ura kíván
Lenni, – ha vérontással is. A’ gaz, ’s rusnya szemét domb,
Mellyen az émölgő Antisthén vagy kifeszülten,
70 Vagy sugorodva henyél, fényesb hírt, ’s több diadalmat
Vár vala a’ porból, mint a’ nagy Herculesz útja’,
’S tette határ-emlékei, a’ magas A b y l a , C a l p e .
A’ rongy, melly foltos berhéjén csügg le11, nagyobb kényt,
’S elmehiúságot mutogat, mint Croesusz arannyal,
75 ’S gyémánttal ragyogó láng-bársonya, ’s a’ buja Néró
Két rétű bíborja. – Tudod, mit itéle felőle
Socratesz is: Látom, bár titkold, gőgödet, úgymond
Köntösöd el feslett lyukain is előmbe ötlődni.
Hallom, mit mondasz: Nem bánom, hagyjuk el őket,
80 Mert sok száz ezerek vagynak még, a’ kik eléggé
Megbizonyíthatják, hogy az Önnkény nemtelen ösztön.
Illyen mások előtt főképen Socratesz, a’ ki
Bár leg bölcsebbnek tartatnék még az Apolló
Papnéjától is, mindég azt vallja, hogy annál,

7 Mérseklik [nyomtatási hiba, emend.]

8 úgye [nyomtatási hiba, emend.]
9 ’sorbák [nyomtatási hiba, emend.]
10 csirtalan [nyomtatási hiba, emend.]
11 csüggle [nyomtatási hiba, emend., az ige és az igekötő összecsúszott]

281
 85 Hogy semmit sem túd, nem tudhat többet az ember;
A’ mit az Önnszeretet nem mond. – Jaj! hallod-e12 Vincze,
Sok bölcs fortélyok vagynak, mellyekkel az ember
A’ nemes Önszeretet rút színét szokta fedezni,
Még pedig, a’ mi nagyon tréfás, – ezen Önnszeretetből,
90 Hogy másokhoz szabja magát. Ismérek egy ötvöst,
A’ ki hogy ízetlen művének több böcsöt adjon,
Mindég más nemesebb neveket, ’s más czímet üt arra.
Igy szoktak minden nyomorult, és gyáva Poéták,
Firkálnak, ’s a’ mit firkálnak, Melpomenére
95 Költik, azomban Melpomené nem is ismeri őket.
Így tett Socratesz is. Volt ő neki ritka tanácsa,
Bölcs esze, szép elméje, ’s itélete, és finom íze,
Mellyért, tudván azt, hogy nem tart senki magánál
Bölcsebbet, mindég azt vallja, hogy ő maga szintúgy
100 Nem tud, mint13 mások, hanem egy jó Daemon az, a’ ki
Ő neki mindeneket meg mondana, és ki jelentne.
Szólj most Vincze, ha tudsz. – Tudom, a’ mit mondani készülsz:
„Fussuk el a’ Hellász, és Róma Vitézeit, a’ kik
A’ haza köz-hasznát, ’s épségét többre böcsűlék,
105 Mint sem az Önszeretet méltó vádjára lehetne
Vonni nagy érdemeik! Látá a’ Spartai Hérósz,
Hogy mind el vesznek, még sem fut el a’ csata helyről;
Nem vala Coclesznek, hogy meg szabadúlna, reménye,
Még is viszsza nyoma az egész Hetrúria népét,
110 Nincsen semmi haszon, mellyet várhatna14 magára
Scaevola, még is azért: Égjen meg jobb kezem, úgymond,
Melly Porsenna helyett mást bánta, – ’s elégeti karját.
Curtiusz, egy virgoncz fiatal, kinek élete kedves;
Tette kevés; tüze nagy; ’s ifjúi reménye dagályos
115 Nem fél még a’ föld-hasadékba sem ugrani, csak hogy
Rómát a’ dögtől meg mentse. Holt itten az Önnkény?

Mind Önnkény, felelek, ’s mind a’ Nemes Önnszeretetnek

Ösztöne, azt mondom: Tudod ezt a’ példa-beszédet,
Minthogy minden nap hallhatjuk: Veszszek el inkább,
120 Mint sem jó nevemen leg gyengébb csorba is essék.
Tudták ezt mindnyájan azok, kiket ellenem állatsz;

12 hallode [nyomtatási hiba, emend.]

13 mind [nyomtatási hiba, emend.]
14 varhatna [nyomtatási hiba, emend.]

282
 Érzették15 a’ Spártaiak, mit tenne ez ösztön,
A’ mint azt Sír-czímök eléggé meg bizonyítja:
„Vidd hírűl, Idegen! Spártának, hogy mi imitten
125 „16Nyugvánk el, mikoron Szent Törvényére ügyelnénk”
Mert lássd, mit teszen ez egyebet, mint olly magas érzést,
Mellynek elég jutalom, hogy ezen tett Spárta előtt is
Majd nap-fényre jövend. Tudom a’ Lacedaemoni gőgöt!
Rómában sem egyéb szült, ’s formált annyi nagy embert,
130 Mint a’ győzedelem; ’s a’ bátor tettek arányos
Béreik. Ércz-oszlop, márvány-kép, tisztelet-ünnep,
Pompa-szekér, koszorú, bársony ruha, ’s érdem ajándék:
Mind szép dolgok ezek, ’s mind nagy tettekre hevitnek.
Mert ha az Ásia két száz húsz esztendeig épült
135 Munkáját csak azért dönté a’ földre Herostrát,
Hogy fenn hagyja nevét, mit gondolsz? mit tehet akkor
A’ Nemes Önszeretet? ’S a’ jó hír ösztöne? Mindent!
Mindent meg tehet az, hidd el nekem. Egy marok Ísóp
Mellyet lábam előtt szórsz el, vagy egy íznyi borostyán,
140 Mellyet fűrtömhöz bidgyesztesz, még ha fonákúl,
Vagy görbén bidgyeszted is azt, meg látod, eléggé
Fel melegíti keblem’, hogy nagy tettekre hevüljek:
Ellemben, ha követ hajigálsz rám, vagy ki süvöltesz,
Vigyázz, hogy kormos mécsed’ te is el ne veszítsed.
145 Olvadok a’ melegen, ’s fel tárom keblemet a’ nap
Nyájas fénye előtt; ellemben az északi szélnek
Mord fagya nem csak meg merevit; hanem azt is okozza,
Hogy magam’ öszve vonom, ’s dühe ellen jól fel övedzem.
Így ért, ’s így gyónik az igaz szív, ’s józan okosság!

150 Fennyen szóla Horátz, mikor azt dúdolja magáról:

„Imhol készen ama’ tartós, réznél is erősebb,
’S Pyramiszoknál is magasabb emlékezetoszlop
A’ mellyet sem idő, sem eső, sem az északi szélnek
Mord dühe meg nem emészt.[”]17 Szólj igy most, meghajigálnak.
155 Fennyen szól Cicero, mikor azt hánytatja fiának,
Hogy mind a’ tudomány, mind a’ törvényes igazság
Általa nyerte kecsét, ’s báját a’ Római nyelven.
Szólna ma igy köztünk bár melly bölcs Pannoni polgár,
Nincs eszköz fogadom, nincsen, melly által az ádáz
160 Írígység nyilait le tiporná, vagy kikerűlné;

15 Erzették [nyomtatási hiba, emend.]

16 felesleges az idézőjel [nyomtatási hiba, emend.]
17 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

283
 Sőt még lelne talám olly pancratiasta bohót is,
A’ ki hajába18 kapaszkodnék, ’s jól el dögönyezné.
Innen, már ma nem is szoktunk dicsekedni magunkkal,
Nem, mert kárhozatos, rút, ’s vétkes az Önnszeretetnek
165 Ösztöne, azt tartjuk, – hogy még is mindazonáltal
Bölcseknek tartson bennünket az ostoba Község,
Gondoltunk ki megint más módot. Szidjuk, alázzuk,
Gúnyoljuk, rosznak, ’s kábának mondjuk az embert,
A’ ki nagyobb böcsre, ’s több kedvességre tehet szert
170 Nálunk mások előtt. – Mit mondasz Vincze ezekre,
Nem nemesebb szívet mutatott e’ az önnmaga rényé,
’S érdeme lágy ismérete, mint a’ más örömének
Minden19 kényünkön szerzettük kára mutathat.

A’ Nemes Önnszeretet nem gyűlöl másokat, ámbár

175 Tudja, mi kell neki, ’s nem szégyenli, hogy ember az ember.
Mellyért is, ha talám vétkeznék néha barátom
Ellenem, – a’ maga haszna miatt, – hív tűredelemmel
Nézném el vétkét, mihelyest ismérem az embert.
Mert hogy más engem jobban kedvelne magánál,
180 Nem lehet embertől még csak kívánni sem ollyat.
Swift, egy Dublini Bölcs tisztelte, szerette barátját,
A’ híres Pópét, még is meg vallja magáról,
Hogy mikoron Pópét olvasná, gyakran az első
Versen is annyira fel gyúlad, ’s olly hév tüzet érez,
185 Hogy még a’ forró hideg is leli, hogy nem övéi
A’ Versek, ’s nem övé a’ könyv, melly annyira tetszik.
Így érzünk mi gyakran; de azért nem merne közűlünk
Senki sem illy gyónást, ’s illy vallást tenni magáról.
Mint tárná fel azért keblét, vagy mit cselekednék?
190 Mondd meg Vincze. Találd. – Nem! nem hallgatna, hibázol20,
Sőt minden Criticusz-Mestert úgy fel kiabálna,
Hogy majd nem tudnád azt sem, mellyikre figyelmezz.
Itten az Ácsok méregetik, hány singet üt a’ Szó:
Öt sing a’ mérték, ha azért hoszszabbra találnak,
195 Vagy meg csonkítják, vagy egészen félre taszítják.
Ott a’ Táncz-Mester kiabál, ’s számlálja az ugrást,
Egy! kettő! három! áh már nem jól vagyon, úgymond,
Nem kell a’ hoszszú lépést rövidekre cserélni. –

18 bajába [nyomtatási hiba, emend.]

19 Minnen [nyomtatási hiba, emend.]
20 Más kiadásban: Barátom.

284
 Itt pedig, a’ mit az ó, ’s eszkábás rosta ki húllat,
200 Mind idegen részek, mind rosz szovak! Ennyi hibákat
Lelnénk a’ Versben, mellyet, ha az a’ mi magunké
Volna, talám az egész földnél is többre böcsülnénk.
Ellenem a’ Költők, azt mondod, semmi erősség:
Mert a’ rosz Költők mindég úgy csipkedik egy mást,
205 Mint a’ melly aggnők kenyeret árúlnak az útcán.
Innen nem láttam még ollyan gyáva Poétat,
A’ ki nem a’ leg jobb Költő lett volna magának.

Nem bánom, – hát hagyjuk el őket, ’s lássuk az élet

Köz-nemeit. Jere! itt egy Hős ámítja szerelmes
210 Mátkáját, halljuk, hova czéloz czifra beszéde:
„Most érzem legelől, most érzem Kincsem az égi
Boldogságnak elő-ízét, a’ drága szerelmet.
Hályog volt szememen, le esett; bámultam, eszemre
Hoztál. Újonnan születém, és ízlem az élet
215 Szín-örömét, mellyet gúnyoltam, ’s kába regének
Híttam volt ez előtt, míg egy kis visla kutyácskát,
’S egy délczeg paripát mindennél többre böcsűltem.
Áh mi bohó voltam, mikor ollyan gyermeki gondok,
’S gyáva mulatságok töltötték kedvem’, – egészen
220 Más vagyok. Egy villám, mellyen szívembe simultál,
Egy hang, ’s egy szózat, mellyen híg lelked ölembe,
’S viszszonyos érzésed sebhedt májamba sikamlott
El törlötte kevély gőgöm’, ’s meg törte dagályom’!
Hódúlok, ’s nem szégyenlem, mert ollyan erőnek
225 Hódúlok, mellynek százan hódúltak előttem.
Méz-ajakad, deli testállásod, kellemes ízed,
Józan eszed, gyönyörű lelked, ’s nemes isteni szíved,
Gyöngy szemed, ámbralehelleted21, és a’ gyenge szemérem
Láng rósája alól ki fejérlő liliomarczod
230 Mind ollyan bájok, mellyek szeretetre hevítnek.
Szűz-öved a’ nevető Erycina Varás-öve, bájolsz
A’ hol jársz, vagy kelsz; bájolsz a’ merre tekintesz.
Látom, mit szeretek; de miért olly kedves előttem
Lidia, nincsen okom; nincs, mellyet mondani tudnék.”
235 Így szól a’ csapodár szerelem, meg vallja, mit érez,
’S mit szeret, arra pedig, mi legyen fő ingere, hallgat:
Fejtsd meg azért, kérlek, mi okon kívánja Sebestyén
Ollyan igen Lídit? fejtsd meg jó Vincze, ha érted. –
Már nem jól kezded. – Hallgass. Nincs ollyan okosság,

21 ambralehelleted [nyomtatási hiba, emend.]

285
 240 Melly kötelességűl tenné a’ Lídi szerelmét!
Önnkényen szereti, önnkényen kéri Sebestyén
A’ gyönyörű Lídit. Mert, hidd el, hogy ha gyalázat,
Sőt bűn volna is a’ páratlan, ’s nőtelen élet,
Vagynak elég Szűzek, kik közt válaszszon az Ifjú,
245 Valld meg azért, hogy nem Lídit, hanem a’ maga hasznát,
És gyönyörűségét szereti, ’s kívánja Sebestyén
Lídiben is. Ha csak úgy nézed, mint szépet, ezer Bölcs
Áll mellettem. Egyébképen pedig úgy gondolnám,
A’ Feleség sem egyéb, mint egy más féle barátunk,
250 A’ kit szükségből szeretünk, ’s szükségre szereztünk.

Hagyjuk el ezt. – Lássuk Bagamért, azon érdemes, áldott,

Tisztes, bölcs öreget, kiben épen semmi kevélység,
’S leg kicsidebb gőg sincs. Nem mennél ollyan időben
Hozzá, hogy ha pöröd, ’s kétséged volna, tanácsot,
255 ’S jó intést ne közölne veled, mint kell cselekedned. –
Tisztelem a’ jó, ’s bölcs öreget, de ha kérdeni merném
Vincze, – miért kínálja, miért tukmálja tanácsát
Olly örömest Bagamér, mi az, a’ mit viszsza felelnél.
Mert jó. – Áh nem azért, más annak az ösztöne. Mindjárt
260 Megfejtem, ’s meg mondom. Azért, hogy szarvat emeltél
Tisztes agyára, midőn meg gyóntad előtte magadban,
Hogy te bohó lévén, ő volna az, a’ ki tanácscsal
Szolgálhatna neked. – Szép másnál jobban itélni!
B o r s o d i négy tallért fizetett hó-pénzben azoknak,
265 Kik hozzá járván, nem unák hallgatni beszédet,
’S meg vallotta gyakran, hogy az ember kedve híános
Volna, ha nem tudná tudományát közleni mással,
Bár az egész Ég-alkatját tudná is az ember.
V e r d i poéta pedig, – még olly apródokat is tart
270 Kiknek nincsen egyéb dolgok, mint arra fülelni,
A’ mit Verdi dalol, dúdol, ’s olvasgat előttök,
’S majd mikor elhallgat, sőt gyakran félbe szakasztva
Minden sorra: M i s z é p ! m i D i c s ő köz-ítéletet adni.
Igy vagyon ez; de talám azt kérded Vincze, mi végre
275 Néznék én, avvagy mit akarnék ennyi beszéddel?
Meg mondom. Nem egyéb czélom, mint sem hogy emennek22
Adjam okát, hogy az ember egyik bűnt, ’s vétket akarván
Írtani, a’ másikra bukik. Mert mit cselekedjél,
Vagy meg vallod, hogy szereted magad’! – evvel egészen
280 Fel fogod a’ Camarina tavát izgatni, – ne bántsd ezt;
Vagy színed’ veszted, – még rútabb bünbe sikamlol.

22 imennek [nyomtatási hiba, emend.]

286
 [175]
IV.
Egy nyilt-szívű öreg Levele
ALADÁRHOZ,
az ifjú Könyv-Szerzőhöz.
Hallottam hírét Aladár, ’s el hűltem egészen,
Hogy nekem a’ szent czélt még csak tudtomra sem adtad,
Könyvet dolgoztál, azt mondják; – és ki is adtad,
A’ mint értettem. De miért titkoltad el? Attól
5 Féltél úgy e, hogy én ne talám majd ellene lennék
Mérész czélodnak, ’s nem látott volna világot
Munkácskád, ha velem közlötted volna. Nem ismersz!
Nem vagyok én olly kába, hogy a’ pályára hevűlő
Ifjakat el rettentsem, vagy le beszéljem az útról.
10 Tisztelem a’ Vénet, ha kezét egymásra tevéssel
Vesztegel is, mert bár nem tudnám élete rendét,
Fel teszem azt, hogy már kellett dolgoznia, kellett
A’ haza köz-hasznát, ő tudja hogy, és mi dologban
Tennie, fel teszem ezt, ’s ha talám tévelygek, örömmel
15 Tévelygek. De nem úgy értem23, mert más az, egy Ifjú
Dolgairól. Nekem a’ fiatal korból csak az ollyan
Emberem, a’ ki mozog. Tűzész; lángelme, dagályos
Képzelet, egy kis gőg, nyílt szív, és büszke tekintet
Mind ollyan bélyeg, melly nélkűl nincs jeles Ifjú,
20 Vagy ha vagyon, félek, ne hogy a’ ravasz Ádria csendes
Síkja alatt pe’segő vak habhoz volna hasonló,
Mint Caesar, ki felől egyedűl csak Sulla jövendölt,
’S értett volt igazán, mit várna belőle. Böcsűlöm
A’ fiatalt, ha mozog, bár nem több, mint csupa játék
25 Volna is, a’ miben elméjét gyakorolja. Csak abból
Várhatok én valamit, kit az érdem szülte Dicsőség,
’S a’ köz-jót akaró szív ösztöne már tavaszán is
Nagy dolgokra hevít. Gyermek volt Cyrusz, az is csak
Gyáva juhász gyermek, még is ki mutatja Királyi
30 Vére hevét már a’ játékban is. Illyen az ifjú
Nagy Sándor gőgös sírása is, a’ ki hogy Atyja
Szélesedő erejét látná: Hát már nekem, úgymond,
Nem marad egy Nép sem, melly úgy ismerne Urának

23 értek [nyomtatási hiba, emend.]

287
 Mint győzőt? csak túnya Urok leszek én az arannyal
35 Hódító Filepem szerzette, ’s vette helyeknek?
Így szól, ’s könyveket ejt. Nem szól így sok nemes ember,
A’ ki az apja gyakran koplalva nevelte vagyonját
Inkább vesztegeti, ’s inkább morsolja, fogyasztja,
Mint sem öregbítné, az Ősöktől vette nevével
40 Nagyra vagyon; de magát nem igen fárasztja nagyobbért.
Nagy példák imezek, de kisebb esetekre is illik
A’ bennek ki mutattam erő. Mert nézdsze barátom,
Lássuk azon könyvet, mellyet most közre bocsátál,
Azt mondják mások, mert én nem kaptam egyet sem
45 Nyomtatványaiból, hogy munkád nem rosz egyébként,
Sőt hellyel hellyel tudományt, erkölcsi tanácsot,
Elmét, ’s jó ízt is látszik foglalni magában.
Igy szólnak, hanem a’ s z ó b a n , ’s a’ tör’sökigéknek24
Hajtogatásban igen különös vagy, amaz vagy egészen
50 Régi, vagy új; ebben pedig a’ Dátismusz unalmas
Sok helyeken. Mellyért e’ durva, kegyetlen itélet
Ment ki reád, hogy előbb kezdettél könyveket írni,
Mint sem tudhatnád, mint kelljen könyveket írni”
Igy szóltak mások, hanem én elsőben ugyan csak
55 Mint Ifjat; majd mint szabad, és szorgalmatos Ifjat;
’S majd úgy, mind Aladárt, hallgasd meg, imillyen okokkal
Védtelek: „Azt tartom, mondék, hogy minden időnek,
’S minden időkornak más a’ piperéje. Tavaszkor
Nem látunk egyebet, mint a’ sok tarka virágot,
60 Melly vagy drága szagát, vagy színét közli, ’s ajánlja:
Mellyért oktalan a’ kertész (én annak itélem)
A’ ki virágjait inkább meghervadni, ’s el aszni
Engedi, mint sem hogy másnak szolgálna belőlök.
Oktalanabb ennél, sőt még irígy is az ember,
65 A’ ki csupán csak azért mernék25 kábának itélni,
Vagy még kárhoztatni is a’ jó Hárlemi kertészt,
Hogy tulipántot tart kertjében, ’s hogy vele mást is
Meg kínál. Mondd meg már most, mit tartasz azokról,
A’ kik megnevetik, ’s le tiporják a’ nemes Ösztönt,
70 Melly a’ lágy kebelet szent tűzzel fűti; vagy azt is,
Azt a’ kis just is ki akarják venni az Ifjú
Markából, mellyet neki a’ természet ajánlott,
Hogy lásson, halljon, hogy az indulatokra hevüljön,
Hogy szépet, ’s gyönyörűt érzéseit öszve kevervén,

24 tör’sökigéket [nyomtatási hiba, emend.]

25 merné [nyomtatási hiba, emend.]

288
 75 Hangjain a’ mások kebelökbe is által folyjon.
Mert mi az a’ Költés, ha nem ez? Melly nagy hiba innen,
Nem mondok többet, – mindjárt kábának itélni
A’ Fiatalt, mihelyest egy Drámát, ’s négy, vagy öt Ódát
Közre bocsát! Azt költötték a’ régi Poéták,
80 És igaz, a’ mi alatta vagyon, hogy az égi Kegyeknek
Mindég Cypriszszel kell járniok; Úgy de Cyprisznek,
A’ szép Cyprisznek leg jobb szolgái az ifjak:
És így hát, ’s a’ többi. – Következtesse le Zénó.
Én ugyan azt tartom, hogy minden századik Ifjú,
85 Sőt minden huszadik (számláld ide Nympháinkat)
Értem az ollyanokat, kiknek híg vérök erősen
Járja az élet’ erét; kiknek hajlékony, azomban
Még is erős örömöt, ’s fájdalmakat el fogadások, –
Költők, és gyakran jobb Költők, mint az idősebb
90 Swiftek, Anácreonok, ’s hordj több példákat előmbe.
Sőt, ha vagyon csak ugyan koros ember is, a’ ki Poéta,
Jól értsed szovamat, az is ifjú, bár kopasz is már.
Ritka Madár, keveset tudnék ki nevezni közöttünk,
A’ ki az életadó, jó ízű, ’s drága gyümölcsök
95 Mellett, még most is sok szem bámulta virágot
Hajtogat.[”]26 – Igy védtem munkád’, a’ mennyiben Ifjú
Adta ki azt. Majd, mint szabad, és szorgalmatos Ifjú
Művéről pedig azt mondtam, ’s vitattam előttök,
Hogy sok húsz évet27 ért Ifjacska csinálhata annyit,
100 És tehetett némelly tudományban, többen is egynél
Ollyan előmenetelt, mint némelly vén Polyhistor.
Mint Aladárt ismét avval mentettelek (így is
Mondhattam valamit, mert jól ismérem az ép nyelv
Szabta ki-tételeid’, ’s szovaid’) hogy még csak egy ígét’
105 Sőt egy hangot sem hallottam volt Aladártól,
Ámbár sok különös szovakat mond, mellyre vagy újabb,
Vagy korosabb Író hitelét ne mutatna. Imígyen
Védtelek én téged: ha magad még többet is adhatsz
Hozzájok, cselekedd; ha pedig fel sem veszed, ülj le,
110 ’S vígasztald magadat, hogy még a’ nálad erősebb
Bajnokot is ki lehet (bátor csak orozva) nevetni.
Könyvedet el várom, hagyd tudjak itélni felőle. –

26 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

27 evet [nyomtatási hiba, emend.]

289
 TRAGOEDIA.

$   F -X 6.2*0@0o<8><2 =r7 =;*0-F*7

  *I 4*7~7*3 WA8F<8><2 4*I 9o,.23 W9•7
4*I 95*F<2* A 6914=* 9527:. <8><F 0.
4*I -2*6X=;8>3 4*I </u7*3 U –

NÁRCISZ.
VAGY
A’ GYILKOS ÖNN-SZERETET.
HÁROM NYÍLÁSBAN.

R é s z t-v e v ő k:

N á r c i s z : Fő-Személy.
C e p h i s z : Atyja.
L i r i o p é : Anyja.
M y r s o n : Barátja.
N é r e ü s z : Rokonja.
H á d i a : Néreüsz Leánya.
I r é n e : Hádia Leánya.
E c h ó : Nympha.
C h l ó r i s z : Echó Leány-öccse.
D a e m o n : A’ Nárcisz Őr-Lelke.
T h y r s i s z , és M y c o n : Sír-ásók.
Nymphák sokan.
Larissai Szűzek.
Halott-Kisérők.

Jegyzet.

A’ Történet esett egy Thessáliai berekben.

290
 [176]
ELSŐ NYÍLÁS.

Első jelenés.

N á r c i s z egyedűl eltévedten.

Áh Istenek! mi rémítő zordon liget

Áll itt körűltem, ’s micsoda borzasztó, fagyos
Szellő suhog felettem a’ zöld lombokon.
Reszket velőm, térdem, kezem, ’s minden tagom.
5 Harmadszor áldják most Larissa népei
Chloét, hogy aratást engedett volt érniek,
’S Bromiószt, hogy öröme kelyheit közlé velek,
Mióta már én járom e’ szent berkeket.
Eskünni mertem, hogy nevén szólíthatok
10 Minden Napaeát, Óriászt, Najászt, ’s Dryászt
Kis tartományunk szűk határain belől,
Hányszor kerültem volt meg a’ Pindósz hegyét,
’S hány ízben álltam mennybe nyúló bérczein!
Azt gondolám, hogy nincsen olly rejtekszugoly,
15 Melly elkerülte volna észrevettemet.
És még is imhol most hová nem tévedék,
Hol semmi jelt nem láthatok, – nem lelhetek,
A’ melly eszemre tudna hozni, hol vagyok.
Huh! borzadok, ’s irtózom árnyékod’, liget!
20 Bűbájos e’ hely, – rosz vará’sló Lelkeké;
Vagy szent, ’s nagy Isten lakja szent környékeit.
Berkek’, Hegyek’, Fák’ Szűzeik, Pán, ’s Artemisz!
Isten, vagy Isten Aszszony, a’ ki itt lakol!
Mutassd meg útam’, vagy fedezzd fel, hol vagyok.

Második Jelenés.
Nárcisz, Echó,
(és Daemon egy fa megett lappangva.)

25 NÁRCISZ. Légy üdvöz Isten Aszszony, e’ liget Aszszonya!

Ki a’ Könyörgőt meg tekinted, ’s hallgatod.
ECHÓ. Légy üdvöz, édes Nárciszom, te is nekem!
Nárcisz vagy, úgye talám? – ha nem csalatkozom.

291
 NÁRCISZ. Annál szerényebb1 tiszteletre vagy érdemes,
30 Hogy ismeretlent engemet nevemen nevezsz.
ECHÓ. Mindentudóság Lelke nem közös velem,
Mellyért kivánom, hogy ne tisztelj engemet;
Hanem szeress, csak úgy szeress, mint jó Leányt,
A’ kit nem a’ mély elme; hanem a’ Szív tanít.
35 NÁRCISZ. Tisztelni valakit, vagy szeretni, azt hiszem,
Azon egy. – De kérlek, hogy tekintsd Szüléimet,
Tekintsed őket, és mutassdsza meg útamat
Boldog Leányka! – Oh siess, tégy jót2 velem.
ECHÓ. Kedves Szüléid boldogok Nárcisz, nem én!
40 Ők boldogok, nem én, ha itt hagysz engemet.
Áh! melly sok ifjú Satyrokat, ’s Vadászokat
Ismertem eddig, a’ kiket fel sem vevék,
Bár mint kívánták kedvemet megnyerniek;
Te vagy legelső, a’ kiért szívem dobog.
45 NÁRCISZ. Szűnjél Leányka, – mert nem értem, mit beszélsz.
ECHÓ. „Szeme szól Erósznak, ’s hogy megértsed, légy szemes.”
Hallottad ezt a’ közbeszédet, gondolom.
NÁRCISZ. Nincsen figyelmem, – mert Szüléim’ fájlalom3
ECHÓ. Fájlald Szüléid’, arra nincs mit mondanom;
50 De hogy nem érzesz, éktelennek tartalak.
NÁRCISZ. Tarts éktelennek, csak mutassd meg útamat.
ECHÓ. Meg mutatom útad’, csak fedezzd fel szívedet.
NÁRCISZ. Szívem nem ismér semmi nemtelen tüzet.
ECHÓ. Nincs nemtelen tűz, a’ hol a’ Lélek nemes.
55 NÁRCISZ. Kérlek, ne késsél megmutatnod útamat.
ECHÓ. Meg mutatom édes Nárciszom; hanem jere,
Jer elől tanyámra – jersze, lássd meg, hol lakom, –
Leszen gyümölcsöm, fris vizem, hüvös szobám,
’S örömest cselekszem, a’ mivel szolgálhatok.
60 NÁRCISZ. Nem bánom Isten Aszszony, – én is meg teszem,
A’ mit lehet, csak bocsáss útnak hamar.

1 szerenyebb [nyomtatási hiba, emend.]

2 jól [nyomtatási hiba, emend.]
3 ájlalom [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is az általunk
emendált alak szerepel]

292
 Harmadik Jelenés.

Az Őrlélek egyedűl.

Bár meg ne bánnád sohasem édes Nárciszom!

Bár meg ne bánnád soha. – De én félek nagyon,
Ne hogy a’ ma történt tétovázásod miatt
65 Még éltedet is el kelljen örökre vesztened.
Ismérem elméd’, ’s láttam indulatod hevét,
Mellyből nem egyszer húztam e’ következést:
Hogy téged a’ kebled, nem a’ Pyrád tüze
Senyveszt el, – a’ melly annyival kegyetlenebb
70 Leszen a’ halálnál, hogy soká fog gyötreni.
Jer azért Apoll! jer, kérlek, ihless engemet,
’S adj bölcs tanátsot, hogy segitsek Nárciszon:
Mert szánom őtet. – Szívemen fekszik nemes
Erkölcse, mellyért jobb szerencsét érdemel. –
75 Hálám! sugallott csak ugyan a’ Mindentudó4.
Hálám! cselekszem, mert nagyon bölcs a’ tanács5:
Tiréziásznak, ama’ szerencsés jósoló
Vak Öregnek a’ Képét veszem fel, ’s úgy fogom6
Bé várni Nárciszt, hogy ha mint Védistene
80 Nem mondhatom meg neki szabadon itéltemet,
Mint idegen, álarczám alatt mondjam meg azt.
De hallga! – melly nagy lárma zajog ott lenn, – megyek,
Hogy észre ne vegyen Echó, – megyek, mindjárt megyek,
’S amott az úton állapom meg, míg jövend. –

Negyedik Jelenés.
Nárcisz, Echó, (és az Őrlélek lesben.)

85 NÁRCISZ. Nem, nem vakítasz, – nem vakítasz meg soha

Akárki légy is, mondhatom, – mert esküszöm
Szentűl ezen kézívre, mellyet még Ősöm
Nyert Artemisztől, hogy felűl mult másokat,
Err’ esküszöm, hogy nem vakítasz meg soha.

4 Mindentudo [nyomtatási hiba, emend.]

5 tanacs [nyomtatási hiba, emend.]
6 úgyfogom [nyomtatási hiba, emend.]

293
 90 ECHÓ. Áh Nárcisz! óh te éktelen! miért buzog
Ollyan felettébb ellenem – boszús epéd?
NÁRCISZ. Szép Isten-Aszszony vagy, böcsülhet a’ világ.
ECHÓ. Hát mért? mit árték, vagy mi kárt tevék neked!
Mert lássd, ha merész csókomat kárhoztatod,
95 Az meg köszönetet, nem gyalázatot érdemel.
NÁRCISZ. Mézes beszéded nyájasan hízelkedik,
Szived pediglen mérget, és fortélyt kohol.
ECHÓ. Áh Cyprisz! illy bért kell lakolnom énnekem?
Hogy magamat egy nyomorult halandóhoz tevém.
(El7 megyen.)
100 NÁRCISZ. Áh Artemisz! mért engeded ide buktomat?
Mért nem botsátád rám talám a’ leg fenébb
Vadkant is inkább8, hogy szerentséltess vele.
Most vagy hevernék, vagy csodálna a’ világ.
Imitt pedig még károsabb volt a’ veszély,
105 Mert nem is ügyeltem arra, hogy védjem magam!

Ötödik Jelenés.
Nárcisz, az Őrlélek.
(és Clórisz lesben)

ŐRLÉLEK. Jobb kézre édes gyermekem! jobb kézre tarts.

Bízzál, ne csüggedj, – élnek a’ te Istenid!
NÁRCISZ. Légy üdvöz Öregem, hogy keservem’ enyhited.
ŐRLÉLEK. Csak azt cselekszem, a’ mivel köteles vagyok.
110 NÁRCISZ. Eltévelyedtem, nem tudom, holott vagyok,
Kérlek, mutassd meg, vagy nevezzd ki útamat.
ŐRLÉLEK. Csodállak Ifjú! hogy neked nem kell egyéb,
Mikor itt vagy is már, – a’ midőn nagy Férfiak,
Bölcsek, Vitézek meszsze földről is gyakran
115 Meg látogatnak, ’s fel keresnek engemet:
Hogy meg tanulják tőlem életük útjait,
’S hallják tanácsom’, merre kelljen járniok.
Még maga Ulyssesz sem került el engemet,
Ulyssesz, az okos, a’ nagy, a’ dicső Vitéz:
120 Miota pedig itt lakozom a’ Thessalia

7 el [nyomtatási hiba, emend.]

8 inkabb [nyomtatási hiba, emend.]

294
 Földén, Cephisznek, egy nemes Polgárnak is
Mondék jövendőt, már talám négy ízben is
Nárcisz fiáról, – és neked nem kell tanács?
NÁRCISZ. Hiszem, én vagyok az a’ Nárcisz, a’ kit emlegetsz;
125 Cephisz pedig Atyám, a’ kinek Tiréziász
Mondott jövendőt.
ŐRLÉLEK. Én vagyok Tiréziasz.
NÁRCISZ. Örvendek öszve jöttömön, bölcs Férfiú,
Noha már az Örökök ellen is panaszkodám.
ŐRLÉLEK. Hallám pörötöket, ’s jól tudom történeted’,
130 Mellyért ki mondom rólad igaz itéltemet,
’S a’ mit tanácslok, – még te ifjú vagy, tanúlj:
Körben forognak mindenek az ember körűl,
És a’ vezérsugárokon folynak belénk,
Mellyek csupán a’ gondolat nyüst-szálai.
135 Boldog, ki a’ csendes középponton pihen,
Nem tántorog, ’s nem függ sem egy, sem más fele:
Ellemben a’ kit akármi tárgy ki kaphatott
Nyugvó helyéből, azt az örvény rántja be.
A’ szép Nem ellen csak szemes légy, nem kemény,
140 Mert tüzesen érez minden ösztönt. – Jól tudom,
Mert voltam Aszszony, – láttam, és már lángolék;
Hallottam egy igét, kész valék akármire.
Válaszsz magadnak egy nemes polgárleányt,
Kivel, – tulajdon nőddel oszszd meg szívedet:
145 Mert böcstelen még a’ leg ékesb rósa is,
Minthogy nem ismerjük, ha parlagon virít;
’S a’ benne termett nyű emészti meg tövét,
Ha nincs körülte, a’ ki szemmel tartaná.
NÁRCISZ. Köszönöm tanácsod’, ’s követem azt, a’ mint lehet,
150 Hanem jelentsd ki már azt is, Tirézia!
Hol esik Larissa?
ŐRLÉLEK. Balra tarts, – nap szállaton
Fogsz érni egy nagy Csert, – csak egy fél Stádion
Tanyámhoz. Odvas a’ fa, de köpczös, és magas;
’S bogai, kivévén öt hat alsó ágakat
155 Kopaszok, – alatta áll Larissa Hermesze.
NÁRCISZ. Isten veled Öreg!
ŐRLÉLEK. Menj, ’s kisérjen Daemonod.

295
 Hatodik Jelenés.
Chlórisz, és Echó.

ECHÓ. Hát hol az az ember? láttad-e? merre ment, ’s hová?

CHLÓRISZ. Egy öregre talála, a’ kit én nem ismerek.
Soká beszéltek, hallgatám beszédöket. –
160 De végre mind a’ ketten el távoztanak.
ECHÓ. Áh Istenek! mi rút gyalázat ez nekem!
És melly hamar meg tudja esetem’ a’ világ!
De várjon is az a’ nemtelen lelkű Vadász! –
Maradj csak édes Chlóriszom, mindjárt jövök.

Hetedik Jelenés.
Chlórisz egyedűl.
165 Megfoghatatlan változás, a’ melly szegény
Nénémet érte! mert ugyan, – mi víg Leány
Volt ő! hogy ugrott! hogy dalolt! ’s mi nyájasan
Tréfált, enyelgett mindenekkel, kik vele
Barátkozának! – hányszor indított kaczajt
170 Társaival, a’ szép kecskelábú Satyrokon!
Mi nagy gyönyörrel kergeté el tegnap is
Crisson Satyrt, a’ csintalan játékokért!
’S imhol ma millyen durva! hogy boszonkodik!
Dúlfúl, haragszik, sír, kiált, ordít, ’s futos!
175 Pedig én nem értem meg9, hogy ollyan szép Vadász
Lett volna nálunk valaha, mint imez a’ mai.

Nyolczadik Jelenés.
Echó, sok Nymphák, ’s Chlórisz.

ECHÓ. Itt e’ kopáron, itt vevém észre leg elől.

Itt veszte útat, itt panaszlá dolgait.
Itt fogtam el, ’s itt bájolá meg szívemet
180 Ró’sajaka, márvány homloka, ’s gyémánt szeme.
Szép volt az Ifjú! – jobban érzem, mint tudom.

9 még [nyomtatási hiba, emend.]

296
 Mi boldogok vagytok ti Nympha társaim,
Kiket a’ kevély szépség szíve nem érinthetett10.
Mert esküszöm, nem volna jobban dolgotok
185 Mostan az enyémnél. – Szánjatok meg Kedvesim,
’S tanítsatok meg, hogy segítsek dolgomon.
ELSŐ NYMPHA.
Én azt tanácslom, hogy feledd el Nárciszod’,
Mert sok sebet nem egyéb, csak az idő orvosol.
Én is szerettem, tudhatod ama’ nagy Vadászt,
190 A’ szép Leándert, – és találd, hogy hagytam el?
Jól tudtam én azt, hogy Leánder többnyire
Hajnal hasadtakor, – talám minden napon
Ki járna négy öt kis fütyésző ebeivel.
Várj, gondolám egykor, ki leslek, hol vadászsz!
195 Csak tizenöt esztendős valék, – virgoncz leány.
Várom – megérkezik, ’s fut a’ myrtuszliget
Mesgyéinek. Nincs Memnon, a’ Hajnal fia,
’S a’ rósaújú Hajnal sincs olly kellemes,
A’ millyen ő volt. Meg akarám szólítani;
200 De nem! Talám jobb lenne szemmel tartanom:
Hol, ’s mit keresne. Követem. Ő nem lát, ’s megyen,
Míg nem meg állapik egy pataknál. Itt előbb
Körűl tekint, és majd, le vetvén kézivét,
Tegezét, sisakját, el terűl a’ pásiton,
205 ’S meg fúja kürtjét. Ekkor egy pajkos Zephir
Hengerge végig az illatos fák színökön,
Melly azt jelenté, hogy Cythére száll alá,
’S valóban ugy lett! Mostan illy jelenet nekem
Eszet ada, hogy Leándert nem reménylhetem.
210 Hogy azért feledjem bánatom’, ’s bohó tüzem’,
Myconhoz adtam magamat, és boldog levék.
Fogadom, hogy Echó is feledheti Nárciszát,
Csak másra czélzza szíve fel lobbant tüzét.
ECHÓ. Szép a’ tanácsod, ’s meg lehet, használhat is
215 Némelly esetben; de nekem épen nem való.
Könnyen feledjük, a’ mit gyengén érezénk,
Vagy észre veszszük, hogy szerelmünk vakmerő:
Mellyért szeretnék más tanácsot hallanom.

10 érenthetett [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is az általunk
emendált alak szerepel]

297
 MÁSODIK NYMPHA.
Én is szerettem Pándion híres Juhászt,
220 ’S hallgassd meg Echó, hogy nyerem meg czélomat.
Három tavasz tölt már el, és a’ harmadik
Nyár folydogált, hogy szívemet meg bájolá,
És még csak egyszer sem beszéltem volt vele:
Mert én szemérmes voltam, ő bátortalan.
225 Házunk közel volt, öszve vágott a’ mező,
A’ hol legeltek nyájaink. – Minden napon
Tüzeltük egymást, s nem tudók egymást tüzét.
Míg nem (Cythére sugalla bizonyosan belém)
Egy tréfa, ’s egy fortély segített dolgomon,
230 A’ melly csak ebből állt. Damétász, Pándion
Testvére, Néném’, Antiopát jegyzette el;
’S már a’ Menyekző napja is ránk virradott,
Mikor én beteggé tettetém otthon magam’,
És meg határozván, hogy, – a’ míg Pándion
235 Maga nem jövend értem – feléjek sem megyek,
Sok szép Követnek meg vetém kéréseit.
Meg foghatatlan Antiopiának a’ dolog!
Mellyért maga is eljött, meg unván várnia,
Majd pedig el értvén czélomat, ’s fortélyomat,
240 Meg tér azonnal, ’s küldi értem Pandiont.
Mikor én fel adván a’ szemérmet, ki rebegém
Előtte tüzemet, mellyet eddig titkolék.
Fogadom, hogy Echó is meg ejti Nárciszát,
Csak szíve meg ne hűljön eránta, mert hiszem:
245 Győz, a’ ki szenved, ’s nyertes a’ ki engedett.
ECHÓ. Nincsen reményem, hogy meg ejtsem a’ Kevélyt,
Mellyért nem akarok új szikrát gerjeszteni.
Veszszen; de félje fel hevűlt haragom dühét,
Mert minden indulatra azon egy a’ tüzem.
ELSŐ NYMPHA.
250 Meltán buzogsz a’ gőgös ellen, érezem,
De azért javallom, hogy ne állj boszút magad,
Mert még azon kivűl, hogy azt meg bánhatod,
Neki is lehetnek pártfogó Védisteni.
Mellyért tanácsosb lenne, gondolom, Cypriszt
255 Meg kérned, – őt is illeti ezen sérelem,

298
 Fogná fel ügyedet, ’s állana boszut Nárciszon.
Menjünk azért Echó, ha tetszik a’ tanács,
Menjünk Leánykák, – majd könyörgök én neki.
ECHÓ. Megyünk Barátném: mert nagyon bölcs a’ tanács.
260 Mind – mind megyünk, csak jersze, kérlek, teljesítsd.

A’ Nymphák Könyörgésök
némelly halmocskán,
egy csésze tejáldozat felett
CYPRISZHEZ.
Örökök, ’s halandók díszök! ég, ’s föld Aszszonyok,
Áldott Cythére, szép Anadyómene!
Nincsen, nem is volt ember e’ földön soha,
Kit meg ne ejtsen bájövednek kelleme.
265 Bölcs volt Ulyssesz; bátor a’ Nagy Herculesz;
Durczás Achillesz; gőgös a’ fő Hadvezér
Ágamemnon, – és mind, – mind vonák rézjármodat.
Fogadást tevének sok Leánykák, ’s Aszszonyok,
Hogy fel nem ébred egyszer el senyvedt tüzök:
270 Te pedig meg értvén a’ bolyókás esküvést,
Hitöket szegetted más nagy Istennék előtt*)
Tudják hatalmad’ még magok is az Istenek!
Fogadott veled Phoebósz, hogy Ő fel nem hevűl.
Jó! jó! mosolygva adtad a’ választ neki;
275 ’S Daphnét kiáltván, hozna bé Ambróziát,
Már győzedelmes vagy, – futott a’ Szűz után.
Hát Zeusz Atyádnak hányszor adtál volt eszet,
Hogy mint aranycsepp Dánaét; mint szép fejér
Hattyucska Lédát; mint szelíd, ’s nyájas bika
280 A’ híres Europát kerítné tőribe.

*) Egy azon Aszszonykák közül D i d ó , ki imígyen szól Anna Nénjéhez, Virgilnél a’ IV.
Könyv 15-ik, ’s több következő Versiben, – a’ Kis János Úr magyarázatja szerént:

„Szivemben szentűl ha hogy el nem volna tökélve,

Házasság lánczát soha többé hogy ne viseljem,
285 Első lángom után el hunyván régi reményem,
Hogy ha nem utálnám a’ csalfa menyaszszonyi ágyat,
Tört vethetne talám ez az egy Kísértet utóbb még.”

Lássd a’ Pápay Sámuel Literaturáját a’ Magyar Minervában. –

299
 És11 még is imhol, vagynak, óh nagy Cypria!
290 Kik nagy Nevedre szitkot, átkot költenek,
És tisztelőid’ vad kaczajjal üldözik. –
De ezek meg átkozzák bolyókás kényöket,
Mihelyest meg értik kárhozatod itéletét:
Mert még azon kivűl, hogy az is egy büntetés
295 Nem látni, nem kóstolni szin-nectárodat,
Boszút is állhatsz a’ negédes szíveken.
Kérünk azért téged pörünkben, Cypria!
Büntessd meg értünk a’ Cephisz12 gőgös fiát,
Kit büszkesége olly makacscsá tett vala,
300 Hogy még leg ékesb Szűzeink’ is meg veti.
Büntesd meg őtet, mert nagyon meg sértetett.
Echó, az a’ kis berki Nymphád általa,
A’ kit S z e l í d n e k neveze maga is Ártemisz.
Büntessd meg őt, hagyd lássa már is mit tegyen:
305 Egy Szűz Leánykát, és Cypriszt meg bántani!

(Ekkor a’ Nymphák sorra kóstolják, és ki öntik a’ tejet, mellyet Chlórisz a’

Könyörgés alatt készít vala: majd pedig egy galamb repűlvén13 ki a’ berek
megűl, – egy szájjal kiáltanak:)

Hálánk Cyprisznek! a’ ki e’ jó jelt adá. –

[177]
MÁSODIK14 NYÍLÁS

Első Jelenés.
N á r c i s z egyedűl, – pásiton ülve, – közel egy Kút-főhöz.

És így tehát én minden órán félhetek,

Azt mondta Echó! – lássa Echó mit csinál.
Nekem is vagyon eszem, vagyon erőm, ’s Védistenem.
Úgy! úgy! – de áh mi hév pará’s tűz égeti
5 Keblem’, – talám már ő varásla meg illy hamar.

11 Es [nyomtatási hiba, emend.]

12 Cephisz, [nyomtatási hiba, emend.]
13 repűlven [nyomtatási hiba, emend.]
14 MASODIK [nyomtatási hiba, emend.]

300
 Szomjuzom, annyit szomjuzom, hogy nem lehet
Tovább kiállnom, – Óh kegyelmes Nájadák,
Hálám, hogy épen itt találom a’ vizet!

(A kút-főhöz megyen, ’s meg látja magát a’ víz-tükrében.)

Kegyelem! nagy Istenné, hogy illyen vakmerő

10 Vagyok!

(Viszsza ugrik)

Áh szerelmes Cyprisz! óh Szűz Ártemisz!

Mellyitek az a’ szép alak ezen kútfőn belől?
Érzem, hogy érzek, ’s hallom a’ szerelem szovát,
A’ mellyre eddig olly figyelmetlen valék.
15 De félek, óh szent Ártemisz! félek, ne hogy,
Ha talám te volnál, meg lakoljam vétkemet,
Mint Actaeon hajdan. – De nem! nem félhetek,
Mert ő szegényke, jól tudom, csak azért lakolt,
Hogy öltözetlen láta téged fürdened.

(Ismét a’ Kútfőnél)

20 Kegyelem Királyné! – és ha mérész jöttömet

Bünnek találod, bájoló szépségedet
Vádold; – nem engem. Mert, hogy el hidd, esküszöm
A’ bölcs Apoll lantjára, ’s a’ szűz Artemisz’
Tegezére; többet mondok, a’ tennen-magad
25 Dicső nevére, bár akármint hivatol,
Hogy semmi szépség nem hatott meg annyira,
Mint imhol – itten – a’ vizekben, a’ tied.
De jelentsd ki Nympha! jelentsd ki kérlek énnekem,
vagy te? – mondd meg azt, ne hogy kisebb böcsöt
30 Mérjek reád, mint sem személyed’ illeti.
Szólj hát, felelj hát, – szólj, felelj óh szép alak!
Vagy jobb, emelkedjél fel a’ forrás alól;
S engedd, öleljem szép fejér hattyúnyakad’. –
Jőj fel tehát már! vedd kezedhez foglyodat,
35 ’S mutogassd azoknak, a’ kiket került, futott,
Mint olly ragadmányt, ’s olly jutalmat, melly sokat
Küzdésre bírt, még is csak egynek juthatott.
Jaj! jaj szegénynek ennekem, ki szomjamat
Akarám el üznöm, – és örök bánatot ivám!
40 Jőj fel kegyetlen, – mért epeszted szivemet?

301
 Második Jelenés.
Nárcisz, és az Őrlélek.

ŐRLÉLEK. Menj félre innen kába, menj, hiszem, magad

Árnyéka15 a’ kép, mellyet a’ kútfő mutat.
Menj félre innen, mert imádtad Szépedet
Fel nem találod soha sem.
45 NÁRCISZ. Áh nagy Istenek!

(Ezen szovaira le esik, el ájúl és ájultan hever hoszszacska korig.)

ŐRLÉLEK. Ártatlan Ifjú! melly hamar el ejt tégedet

A’ vak Szerentse vad dühének ostroma.
Tanácsod érett; lelked ékes; erőd, korod
Nyers, és virágzó; életed példás,16 kegyes;
50 Véred fris, elméd ép, ’s tehetségid nagyok,
Mellyért fogadtam volna, hogy sok kellemed
Még valaha másnak érdemes szolgálatot;
’S tennen magadnak díszt, szerencsét eszközöl.
Ugyan kegyelmes Isten Aszszony Cypria!
55 Könnyen meg enged, sőt ha büntet is talám,
Mosolygva lövi el a’ parányi kis nyilat.
Hallgass bolyókás, – esküszöm, hogy a’ fene
Phalarisz sem adhat nála kínosb büntetést.
Nectárja édes, meg lehet, míg nyelveden
60 Tartod; de mihelyest el nyeled, szédít szeszi.
Szemfényt veszítnek szép ajakjátékai;
Áltat, varásol hangja, ’s bájló éneke:
Szint’ ezt művelték hajdan a’ szent Córybák
Az Ída hegy alatt. Mert I u t , E v o é t , ’ s E v á n t
65 Lármáztak, és h a - h a - h á t kaczagtak szüntelen,
Hogy meg ne hallja Crónusz, a’ kisded Zeüsz’
Makacs nyivását. – Illyen a’ nagy Cypria!
Csak egy szikrácskát fúva rá az Ídai
Juhászra, és már lángban állott Ilion.
70 Csupán galambját csípi meg (nyájaskodik)
Hogy fel repülvén oltsa el a’ szövétneket,
Melly Jázon’, a’ leg főbb aranygyapjas Vitéz
Pompás Menyekző ünnepén világola:

15 Árnyeka [nyomtatási hiba, emend.]

16 . [nyomtatási hiba, emend.]

302
 ’S már egy szikrácska, melly kanóczán ébrede
75 Tövig le dönté a’ Corinthi Várakat.
Öl, gyujtogat, tör, pusztít, és ront Cypria,
Hogy Árész, a’ szép, nőtelen, virgoncz Vitéz
Kezére hadakat, ’s győzedelmet játszanék.
Nincs tőle ment, nincs tőle bátran senki sem,
80 Mert a’ ki jármát vonja, félhet, meg szakad;
A’ kit pedig meg nem vakíthat bájöve,
Latrot kiált rá, vagy gonosznak hirdeti. –
De talám kel is már? – el megyek, – mert nem szabad
Nekünk, – eszére hozni a’ boldogtalant! –

Harmadik Jelenés.
N á r c i s z magában, fel ébredten, E c h ó pedig, ’s a’ többi Nymphák
a’ berek megett. –

85 NÁRCISZ. Áh Istenek! hol, vagy micsoda tündér Öreg

Dorgált meg engem? – micsoda bájos tűnemény,
’S mi édes álom bírta csendes lelkemet,
Míg fel nem ijedék. Óh segíts rajtam, Cyprisz,
Segíts kegyetlen, – a’ ki meg vará’solál.
90 De mit könyörgök? – mert ugyan nem boldogabb
Valék-e, míg szép alakomat nem láthatám.
Nincs Istenek! nincs, – mit köszönnöm, hogy nekem
Olly ékes arczot, olly kecset, ’s bájt adtatok,
A’ melly magamnak kárt, veszélyt, ’s romlást okoz. –
95 De hallga! kaczagást hallok a’ berek megül.
ECHÓ. Áh Istenek! hol, vagy micsoda tündér Vadász
Bájolt meg engem? micsoda bájos tűnemény,
’S mi édes álom bírta nyugvó Lelkemet,
Míg fel nem ijedék. Oh segíts rajtam Cyprisz,
100 Segíts kegyetlen, a’ ki meg vará’solál.
De mit könyörgök. – Mert ugyan nem boldogabb
Valék-e, míg szép alakodat nem láthatám.
Nincs Istenek! nincs mit köszönnöm, hogy nekem
Olly ékes arczot, bájt, ’s kecset mutattatok,
105 A’ melly nekem csak bánatot, ’s veszélyt okoz.
EGY NYMPHA. (Echóhoz)
Ez-e Nárcisz? – Echó! – Áh mi szép! mi kellemes!
Nincsen halandó, nincsen Isten, kit vele
Csak öszve vetnék is! Bohó vagy kis Leány,
Hogy ezt az Ifjat olly kevélyen gunyolod.

303
110 Mi bús szegény! – Egy furcsa tréfát gondolék.
Csend, ’s béke Nymphák! míg próbát teszek vele.

(Nárciszhoz)

Én vagyok az Aszszony, e’ vidéknek Aszszonya,

Kinek te az előtt olly soká reménykedél.
Engem találtál fördve a’ kútfőn belől,
115 ’S enyém az ék, melly szívedet meg bájolá.
Látám kecsed’, hallám szovad, ’s érzém kegyed’;
De minthogy első szikra volt, mellyet nemed
Gerjeszte bennem, titkolám azt, míg tudám.
Mostan pedig már, szánakodván kínodon,
120 Meg vallom én is, hogy szeretlek tégedet.

(A’ Nymphák kaczagnak.)

NÁRCISZ. Engedj meg Isten Aszszony! engedj meg nekem,

Ha szemedbe vallom! hogy nem ismérem kegyed’.

A NYMPHA. (viszsza fut, ’s a’ többihez.)

Áh! melly dicső Kép. – Mit kaczagtok szüntelen

Bohó Leánykák? – majd el áltatám szegényt:
125 Óh melly szerencsés volna most feltételem!
ECHÓ. (indulattal.)
Hálám Cyprisznek! mert ezerszer kínosabb
Lett volna esetem. – Látni, hogy téged szeret,
’S engem meg útált. – Jertek innen, hagyjuk itt!

Negyedik Jelenés.
N á r c i s z egyedűl, kétségbe-esetten.

Mindenható Zevsz! Föld, ’s Olymp’ örök Istenök!

130 Ki Enceládot az Aetna émölgő büdös
Gyomrába, a’ kén, láva, ’s tűz alá vetéd,
Hogy fel ne dulná thrónuszodat, a’ mennyeket.
Ki Apoll fiadnak vak lovászát Pháetont,
Az Eridan egres tóvizébe buktatád,
135 Hogy fel ne gyújtná vén Anyádnak birtokát.
Hallgass ki! mit lobogtatod jobb markodon
Hiába a’ szent mennykövet? – Mit simogatod

304
 Bal karodon a’ Sast? Íme eget, ’s földet kavar
Kedves Leányod, Cyprisz, – öl, pusztít, rabol,
140 Ront, ’s gyújtogat, mint a’ ragadozó Harpyák.
Durrants reá! mert nem csak a’ földet; hanem
A’ szent Olympot is fel dulja, ’s per’seli. –
De mit könyörgök Zevsznek, a’ kaczér, ’s lator
Zevsznek? – kinek vak, buja szerelmét Föld, ’s Olymp
145 Isméri. – Mert ki bünteti meg a’ vétkeket,
(A’ bűn is érdem ott, hol a’ fő vétkezik.)
Mellyeknek önnön kebele is szállást adott?
Igaz! – de még is, minthogy ártatlan pöröm
Nem nyer, – talám jó lenne átkot, ’s büntetést
150 Kérnem magamra. – Ide Zeüsz, – ide egy nyilat.
Zuzzd öszve kábult agyamat, és hagyd, veszszek el.
Halál az élet; ’s élet énnekem a’ halál.

Ötödik Jelenés.
Nárcisz, és Myrson.

MYRSON. Hálám neked szűz Ártemisz! hálám legyen!

Hogy valaha még is meg találtam társamat.
155 De kérlek Ifjú, – szólj: mi lelt? hol tévelyegsz?
Mi bajod? Mi történt rajtad? – Áh szent Istenek!
Mi érte Nárciszt? Hol vagyon bájló szeme
Villámja? hogy hogy bágyadott el annyira?
Talám aluttál, ’s álmaid borzasztanak:
160 Vagy míg aluttál, valami kígyó csípe meg?
Szólj hát barátom, szólj! mit állsz, mit vesztegelsz?
Lássd én kereslek tégedet, – völgyön, hegyen.
Látám ama’ vadkant az ó berek megett,
Száraz moh almán, túrta a’ vért, ’s a’ habos
165 Tajtékot, – öszve szedém magam’, ’s nem borzadék.
Látám ama’ nagy fene Oroszlán kölykeit,
’S bé néztem a’ barlangba, még sem borzadék.
Hallám az álnok kurta kígyót ellenem
Sziszegni: látám fényes ígéző szemét,
170 ’S látám, hogy öltögeté hegyes nyelvét reám;
Még sem ijedék meg, – mert barátságod tüzelt.
Sírék, kesergék, és kiáltozám neved’,
Míg nem nyomodra találtam, – és óh Istenek!
Mit nyertem? – Ím még csak nem is fogad, nem is
175 Köszönt barátom. –

305
 NÁRCISZ. Áh ne ejts újabb sebet
Gyengült kebelemen. Mert tudod, meg esküvém,
Hogy a’ Szövetség, mellyet egymással köténk,
Míg lelkem eszmél, – általam fel nem bomol.
180 Kémélj azért, – nagyon el nyomott a’ fájdalom.
MYRSON. Mi bajod?
NÁRCISZ. Ne kérdezzd, mert öregbűl bánatom, –
Mindannyiszor, valamennyiszer végig futom. –
Kedves Barátom! hív Szüléim’ – melly igen
Szánlak.
MYRSON. De mi bajod? Nosza! talám jó leszen ide,
185 Ezen lugas alá menned, egy kevés korig,
Hogy meg pihenj, míg én Larissán hírt adok.
Jaj! – épen itt jön Atyád, – hamar Nárcisz, hamar
Derítsd fel arczod, hogy fogadhassd nyájasan.
NÁRCISZ. Ha lehetne!
MYRSON. Hozzá futok.
NÁRCISZ. Eredj, fuss, én pedig
190 Bé térek addig a’ lugas alá, – ott fogom
El várni öszve jöttömet, mellyben ki kell
Vallanom Atyámnak, hogy szerencsétlen vagyok.

Hatodik Jelenés.
Myrson, Cephis, Liriopé.

MYRSON. Ne féljetek! – mert nem veszett el Nárciszunk.

Nem! – nem! – nyomára találtam a’ lugas megett.
195 Hozzá vezetlek, – jőjetek hamar – velem.
CEPHIS. Megyünk, megyünk; – de mit rebegsz olly szertelen?
Félek, ’s gyanakodom, mert keservet olvasok
Szemeidben.
MYRSON. Áh! mely hamar elárultam magam’.

Hetedik Jelenés.
Myrson, Cephisz, Liriopé, Nárcisz.

CEPHISZ. Ah Zevsz! mi lelte fiam’? Mi lelt kedves fiam?

200 Valld meg, ne titkold, bár mi fekszik szíveden.
LIRIOPÉ. Mi bajod fiacskám! – szólj hamar, – felelj hamar.
NÁRCISZ. Jaj! meg varáslott engem Echó, egy kaczér

306
 Hegyi Nympha, hogy vad, ’s buja tüzét nem érezém.
Igézet, átok, ’s kín tenyészik szivemen. –
205 Ennen magamtól várom a’ gyilkos nyilat.
CEPHISZ. Honnan tudod, hogy megvaráslott tégedet
A’ Nympha Echó?
NÁRCISZ. Érzem, és abból tudom.
Mert láttam egy szép alakot, a’ melly annyira
Meg vette lelkem’, hogy merő szívem, ’s keblem
210 Mindjárt meg olvadt.
CEPHISZ. Úgye álmodtad te azt?
NÁRCISZ. Ébren valék.
CEPHISZ. Mert lássd, ha álom, rá fogom,
Hogy illyen álmot csak valami jó Isteni
Lélek sugallhat, annyi meg-történhető,
215 Hogy még ma is meg látod azt a’ szép Leányt.
NÁRCISZ. Ébren valék, ’s nem álom, a’ mit hüvelyezek.
LIRIOPÉ. De hát? – ha ő meg bájola, viszsza bájolád
Te is, reménylem? – ’s kölcsön esett a’ sérelem. –
NÁRCISZ. Ha lehetne!
LIRIOPÉ. Nincsen férfiú, nincsen Leány,
220 Ki nem égne érted!
NÁRCISZ. Nem nagy örömöt szólsz, Anyám!
Mert épen az fáj, hogy magam is érzem kecsem’
Báját, ’s varását, és vagyon még is, vagyon,
Kinek hiába gerjedett reám tüze,
’S a’ kit szeretni, – nem szabad!
CEPHISZ. Micsoda helyen
225 Láttad-te a’ szép alakot?
NÁRCISZ. Áh szent Istenek!
Mit kell felelnem?
CEPHISZ. Valld meg édes Nárciszom.
NÁRCISZ. Pihentem egy zöld pásiton, gondolkodám,
Mi leszen belőlem, ’s merre tartsam útamat.
Szomjuzni kezdek, nyelvem ínyemhez tapad,
230 Gégém ki szárad, mellyemet süti valami,
Mint a’ parás tűz, fel kelek, víz kellene,
Széllyel tekintek, lelek, örömmel szökdösöm
Hozzá, – de áh! kínt, mérget, és bánatot ivám.
Ott láttam a’ szép alakot, esedezem neki,
235 Sírok, könyörgök, kérem, intem, bíztatom,
Nem szól; nem ért, nem hall: nem! óh nem, mert siket,
Vak, néma. Míg így küzködöm, reám kiált
Egy ősz Öreg, ’s meg fedd, hogy a’ szép én vagyok.

307
 CEPHISZ. Aha Nárcisz! ollyan fekete színnel adod elő
240 Tréfás regédet, hogy talám még magamat is
Majd majd zavarba hozál, pedig hálám legyen
Az Isteneknek, ha csak ez a’ bajod vagyon.

(Myrsonhoz)

Menj Myrson, oktassd, és tanácsold a’ szegény

Nárciszt, – amottan valahol, – a’ berek megett.

Nyolczadik Jelenés.
C e p h i s z , L i r i o p é magokban.

245 CEPHISZ. Mennydörgető Zevsz! föld, ’s Olymp17 örök Istenök,

Min kezdjem? – átkon-e, csak hiába vétkezem,
Imádjalak-e? Nem! nem! nem érdemled soha, –
Nem! – mert kaczér vagy, az valál, az is maradsz.
Europa, Semele, Alcmena, Mája, Diánae18,
250 Latona, ’s a’ több számtalan sok ágyasid,
’S ezeknek Atyjok fiaik, és rokonjaik
Bírták örökké fajtalan buja szívedet.
Héréd haragszik, rágja kékült ajkait,
Most sárga, majd zöld, ’s majd ezer színt váltogat;
255 Most kér, ölelget; majd fenyeget, és háborog,
Hogy eszedre hozzon. Nem ! nem ér semmit vele.
Egy Nympha, egy hölgy többet ér, ’s drágább neked
Egész Olympnál, – nyertes, a’ melly szép Leány
Elődbe járul, bár mi hamis, csalárd ügye!
260 LIRIOPÉ. Hallgass Cephisz, mit zúgolódol? – nem tudod,
Millyen hatalmas Zevsz? – mit ingerled magad
Ellen haragját?
CEPHISZ. Jól tudom, jól ismerem,
De azért ki mondom neki is, a’ mit érezek,
Azt akarom épen, hogy okot adhassak neki
265 A’ büntetésre, ha eddig ártatlan valék. –
Veszszek, ha kedves kis fiacskám elveszett.
LIRIOPÉ. Nárcisz veszett el? – Nárcisz? – áh nagy Istenek!
Honnan tudod te, hogy fiacskánk el veszett.

17 olymp [nyomtatási hiba, emend.]

18 Dánae [nyomtatási hiba, emend.]

308
 CEPHISZ. Látom tüzéből, mellyet eddig csak kevés
270 Szikrácska, – néhány vak szikrácska jelengetett.
LIRIOPÉ. De hát veszít-e19 el valakit önnön tüze?
CEPHISZ. Nincsen nagyobb kín, mint magát emészteni.
LIRIOPÉ. Mondd meg, – hogy érted hát te a’ történetet,
Melly Nárciszon esett?
CEPHISZ. Látom a’ Tiréziász
275 Annyit csodáltuk szovainak bétöltöket,
Hogy addig élend Nárciszunk, míg önn-magát
Nem látja.
LIRIOPÉ. Áh nagy Istenek! melly képtelen
Végzéstek!
CEPHISZ. Én úgy gondolám azt szüntelen,
Neked is jelentém, hogy igen érzékeny, ’s okos
280 Ifjacska Nárcisz, ollyan, a’ kit nagy neme,
Születése, Atyja-fiai, karja, bölcs esze,
Szépsége, és sok lelki, testi bájai
Elöl kevélylyé fognak tenni; majd pedig,
Ha észre veszi, hogy a’ bohó község kevés
285 Böcsöt ad az Anya-természet édes gyermekén,
Ha csak a’ szerencse nem pazárlja rá javát,
Kétségbe ejtnek.
LIRIOPÉ. Igen! de hát mondd meg, Cephisz!
Mit kell csinálnunk, hogy segítsünk Nárciszon.
CEPHISZ. Tudod a’ tanácsot, mellyet a’ bátyánk adott.
290 Csak ő, csak az öreg Néreüsz keresne meg!
LIRIOPÉ. Én őtet épen mára várom, – mert izent,
Hogy még ma el jő.
CEPHISZ. Csitt! talám bizony ő beszél!

Kilenczedik Jelenés.
Cephisz, Liriopé, Néreüsz, Hádia, Iréne.

NÉREÜSZ. Hol vagytok itten Liriopé, Nárcisz, Cephisz?

Micsoda lugasra útasítnak engemet
295 Itten?
CEPHISZ. Ide! ide! az Istenek vezérlenek
Téged ide,2 épen most óhajtám jöttödet,
Légy üdvöz!

19 veszíte [nyomtatási hiba, emend.]

20 ide. [nyomtatási hiba, emend.]

309
 NÉREÜSZ. Üdvözök legyetek, Cephisz, ti is!
Látjátok, igy kell szovatokat bétölteni.
Meg izentem, úgy-e Liriopé, hogy el jövök.
300 De hát miért nem kérditek, kik ez Aszszonyok?
LIRIOPÉ. Már énnekem volt őket a’ minapokban is
Látnom szerencsém.
NÉREÜSZ. A’ menyecske Hádia;
A’ lyányka pedig, a’ Hádia lyánya, leg kisebb
Unokám, Irene. Ők nem is tudják, miért
305 Hoztam ide őket.21 Hol vagyon fiatok? Cephisz!
Hívassd elő, hagyd lássa a’ szép szűz leányt.
Mert még ma el kell a’ mennyekzőt lakniok.
De miért vagy ollyan mord? Neked mindég vagyon
Valami bajocskád. Áh miért vagy olly bohó?
310 Pedig ha tudnád, mi böcsös állapat a’ tied,
Mindég örülnél, mert nemes lelkű fiad
Vigasztalásod leszen öregségedben is.
CEPHISZ. Áh Néreusz nincs énnekem többé fiam!
Nincsen, meg ölte azt Zeüsz, az álnok Zeüsz,
315 Az a’ kegyetlen. –
NÉREÜSZ. Mit beszélsz? nincsen fiad?
CEPHISZ. Nincs Nárcisz, – édes gyermekem!
LIRIOPÉ. Kedves fiam!
NÉREÜSZ. Áh Istenek! mit hallok.
CEPHISZ. Úgy vélem, tudod,
Mit monda az öreg jósoló Tiréziasz
Nárcisz fiamról?
NÉREÜSZ. Jól tudom, – meg holt-é már?
320 CEPHISZ. Kínlódik.
NÉREÜSZ. Él hát még?
CEPHISZ. Nem él, mert meg hala
Reménye.
NÉREÜSZ. Áh mondd meg hamar, mit feszegeted
Kérdésimet. Szólj, hol vagyon Nárcisz fiad?
Azt kérdem.
CEPHISZ. Ottkünn a’ berekben.
NÉREÜSZ. Menjetek
Innen leányim! menjetek, – mind menjetek.
325 Te pedig Cephisz, küldd ide hamar Nárcisz fiad’,
Meg mutatom én, hogy kell az Ifjú vak dühét
El nyomni. Menj, küldd ide, ’s maradj ottkünn te is.
CEPHISZ. Megyek, – épen itt jő már. – Eredj, menj bé fiam.

21 őket, [nyomtatási hiba, emend.]

310
 Tizedik Jelenés.
Néreüsz, Nárcisz.

NÉREÜSZ. Látod fiacskám, jobb rokon még Néreüsz:

330 Mert bár mi vén is, annyiszor meg látogat;
Holott teneked olly fris legénynek illenék
Egy illy szakálas ősz öregnél sürgened, –
Mert lássd Leányim vagynak otthonn énnekem.
NÁRCISZ. Hálám! hogy az öreg Néreüszt tisztelhetem
335 Talám utólszor.
NÉREÜSZ. Mit beszélsz édes fiam?
Már halni készülsz? – Kis bohócska, olly hamar?
Hallod, – ha eddig nem szeretted volna is
Az életet, most kell azért könyörgened,
Most, a’ midőn már a’ jutalmat várhatod.
340 De tudom bibédet, – házasúlhatnál talám?
A’ nőzni vágyó ifjak; a’ férjhez való
Hajadon leánykák mind óhajtják a’ halált;
Ugy voltam én is vele, pedig más a’ bajok.
NÁRCISZ. Rólam nem igaz e’ furcsa jegyzet, bölcs Öreg,
345 Mert esküszöm mind arra, hogy a’ mit tisztelek,
Hogy az ollyanokról még nem is gondolkodám
Mind eddig.
NÉREÜSZ. A’ másik bibédet is tudom.
Az fáj, hogy elméd, bölcs tanácsod, szép eszed,
Tudományod, ékes nemzeted, ’s fényes neved,
350 Minthogy szegény vagy, nem szereznek érdemet;
Mások pedig, kik gazdagabbak, bár csekély
Értelmök, alacsony karjok, – a’ kézművesek,
’S némelly Kufárok élhetetlen gyermekik
Fejedelmi tisztet, ritka fényes hívatalt
355 Viselnek. – Ez fáj, úgye Nárciszkám neked?
Jaj kis bohócska marad időd még arra is.
A’ melly gyümölcsök hamar el érnek, hirtelen
El vesznek: a’ szép alma őszkor levesedik,
’S a’ másik őszig tart. – Azomban fel teszem,
360 Hogy bár örökre el feledné is böcsöd’
Larissa (mert nem látni, melly igen magas
A’ szép Cedruszfa, ha a’ tövéből nézzük azt)
Nem volna már több Váras, – Ország, Tartomány,
A’ hol borostyánt, és dicsőséget szerezz.
365 A’ nagy Heracleszt úgy imádják, ’s tisztelik
Mint földi Istent, – minden idegen várasok,
Csupán hazája nem böcsűli nagy nevét.

311
 NÁRCISZ. Volt, volt eszemben gyakran illyen gondolat;
De most egészen más – nagyobb bajom – vagyon.
370 NÉREÜSZ. Azt is tudom már, tudom egész történeted’;
Hanem hibáztok, a’ midőn azt vélitek,
Hogy az önnszeretet olly nagy veszély, ’s átok legyen;
Holott az a’ leg főbb, ’s leg édesb ösztönünk.
Hibázik a’ Bölcs, sőt bohó, igazán bohó,
375 Hidd el fiacskám, a’ ki e’ szent ösztönét
El nyomja, mert ott fojtja bé a’ híg öröm
Forrása méhét, a’ hol a’ szép Kellemek,
’S Kedvek születnek. Bátorítsd azért magad’,
Mert szent azon tűz, melly nemes kebled’ süti.
380 NÁRCISZ. Engedje Zeüsz, óh bölcs Öreg, hogy hathatós
Legyen beszéded!
NÉREÜSZ. Hathatós leszen, fiam!
Ha nekem hiendesz, és az én tanácsomat
Követended.
NÁRCISZ. Örömest követem azt is, Néreüsz!
Követem, – csak ollyan bölcs legyen, mint tennmagad.
385 NÉREÜSZ. Enyém leszen az is, Nárcisz!
NÁRCISZ. Ohajtva hallanám.
NÉREÜSZ. Válaszsz magadnak egy Leányt, ’s oszszd meg vele
A’ hív Szerelmet, melly nemes kebled’ süti. –
NÁRCISZ. Nem láttam ollyan Szüzet, a’ ki érdemes
Lett volna hozzám.
NÉREÜSZ. Én pedig mutatok neked,
390 ’S magam leányát – a’ ki hozzád érdemes.
NÁRCISZ. Azt nem reménylem.
NÉREÜSZ. Én reménylem. – Jersze be
Iréne Lyánykám! – Várj fiam, mi szép Leány
Fog meg jelenni! – hamar Iréne, jersze bé!

Tizenegyedik22 Jelenés.
Néreüsz, Nárcisz, Iréne.

NÉREÜSZ. Jere bé Leányom, lássd ama’ szép Férfiat,

395 Nárcisz rokonodat, a’ kinek bűvös neve
Ollyan gyakorta forog barátnéid között.
Jere, nézzd körűl őt, ’s mondd ki, hogy tetszik neked.

22 Tizedik [nyomtatási hiba, emend.]

312
 IRÉNE. Ha nem pironság azt szemébe vallanom,
’S ha parancsolod, meg mondom, – énnekem nagyon
400 Tetszik.
NÉREÜSZ. Te neki most csak csupán külső kecsét
Láthatd Leányom23, még is olly szépnek leled,
’S úgy meg szeretted,24 – hát ha látnád, melly dicsők,
’S szeretetre méltók lelke drága kincsei,
Fogadom, hogy őt a’ halhatatlan Trítonok
405 Elejekbe fognád tenni, – mert erkölcsei
Nemesek, simultak; szíve nyilt, jámbor, – ’s tüzes
Ha szeretni szükség; lelke, ’s esze ment, és szabad;
’S tanácsa érett, – mondd ki hát, ’s gyónd meg nekem
Igazán – szeretnéd őt valaha, mint férjedet? –
410 IRÉNE. Én szeretem őtet, ha szeret ő is engemet.
NÉREÜSZ. Hallod fiam, mint gyónik a’ szép kis leány!
Ő is szerelmes, ő is ékes, és kegyes
Valamint te, – neki is józan, éles, ’s bölcs esze,
Valamint te neked is. Valld ki hát, ’s gyónd meg nekem,
415 Nárcisz! szeretnéd őt valaha, mint társadat?
NÁRCISZ. Láttam sok ékes Hölgyeket, szép Szűzeket,
Sokféle Nymphát, Óriászt, Nájászt, ’s Dryászt,
Bé jártam Argószt, a’ nagy Athénát, Chiószt,
Thébát, Corinthot, Delphit, és több Várakat:
420 Még sem találtam senkiben több kellemet:
Mellyért, ha meg kell vallanom, mit érzek,
Tisztelem Irénét, hogy talám senkit sem úgy;
De örök szerelmem’ – még sem ígérem neki.
IRÉNE. (indulattal.)
Ha Nárcisz engem csak csupán tisztel, ’s böcsűl,
425 Böcsűlöm én is őt, böcsűlöm, ’s tisztelem,
De a’ ki mondtam szeretetet meg másolom. –
Meg másolom, mert tudd meg azt gőgös, kevély!
Hogy szívem olly ment, ’s olly szabad még énnekem,
Mint a’ kopáron, avvagy a’ tövisek között
430 Nyilt rósa, mellyen még sem a’ ledér dará’s
Sem semmi méh nem nyalakodott, bár sok darást,
Sok méhet itatott, ’s részegített meg Zephir
Ambrás szagával. – Díszemet nem hánytatom;
De nem is tukmálam rád magamat, akárki légy.

23 Leanyom [nyomtatási hiba, emend.]

24 szeretted. [nyomtatási hiba, emend.]

313
 NÁRCISZ. (bánattal.)
435 Engedelem! édes Szűz, ha meg sértettelek,
’S hidd el, hogy érzem bájodat, ’s szépségedet, –
Mellyért fogadom is, hogy ha élek, csak neked
Élek!
NÉREÜSZ. Nagyon jól folyt le a’ pör köztetek!
Örűlök édes gyermekim, ’s teljes remény
440 Táplálja szívem’, hogy valaha még boldogok
Leendetek, mert úgy tanultam, hogy csupan
A’ tiszteletnek talpkövén épűl igaz,
Hű szeretet. – Adják nektek is nagy Istenink!

[178]
HARMADIK NYÍLÁS.
Első Jelenés.
E c h ó egyedűl.

Mi zűrzavarba25 lehetne mostan énnekem

Hoznom Cythérét! – Fel kavarnám ellene
A’ földet, az eget, és az álló Styx tava’
Büzhödt iszapját, – lenne védem, ’s pártosom.
5 De nem! nem akarom én Cypriszt meg rontani,
Nem! – csak tanácsát, – csak szerelmes Nárciszát
Fogom el veszítni: mert fogadom, és esküszöm
A’ Styxre, hogy az ő szíve vagy az enyém lejend;
Vagy senkié sem. – Hát Iréne? majd bizony
10 Iréne! – De mivel rontom el szerelmöket,
Mikor a’ menyekző napja is jelen vagyon.
Ehe! már tudom, mit kell csinálnom, bölcs tanács!
Példák javallják. A’ minap bízott reám
Aglája egy szép ibriket, hogy rejtsem el,
15 Míg viszsza kérné, – a’ kis Erósztól lopá.
Csinos kis ibrik, rajta vagyon az a’ magas
Cyclopsz is, a’ ki ő neki nyilakat hegyez,
’S gyakorta körmét üti meg a’ nyilak helyett.
Piczin a’ nyilacska, alig lehet meg fognia;
20 Pörölye pedig nagy, ekkor olly szörnyű nagyot

25 zurzavarba [nyomtatási hiba, emend.]

314
 Ordít, hogy a’ mély Aetna ormós boltjai
Mind meg repednek. – Vagynak a’ kis ibriken
Több Symbolok is: azt tartanád, hogy mennyei
Nectár-edényke, holott talám a’ leg fenébb,
25 ’S a’ leg keményebb méreg áll kis öbliben.
Vagyon tehát már méreg, – a’ leg hathatósb
Halálos eszköz. – Nem tudom mit kellene
Beléje avatnom, hogy gyanút ne szerzenék! –

(Körül néz.)

Talám tanácsos lenne, – valóban az leszen

30 Egy szép menyaszszony-párta, – mindjárt meg kötöm,
Jelen a’ virágok!

(Virágot szaggat.)
Mert hiszen ki gyanítaná
Hogy a’ virág közt méreg is rejtezhetik.
Örvendj Liriopé szép fiadon, – örvendjetek
Iréne, Nárcisz, hogy szerelmet gyóntatok;
35 Örvendjetek, mert nem soká örvendetek,
Fogadom. – Le rokkant, ’s porba dűlt a’ dús Creon
Kő-vára; el folytak körerkélyén ezüst-
Apjai; meg égett, ’s el veszett maga is Creon,
Midőn leányát, a’ menyaszszonyt mentene:
40 Mihelyest Medéa fel hevűl vala ellenek.
El senyved az erős Herculesz zömök, ’s merő
Csont-váza, mert fel rágta a’ méreg az inas
Húsnak csomóit, ’s kapcsait, mihelyest neje,
A’ hű Dejanira más ruhát adott reá.
45 Illyen halállal vesztek el mindjárt ti is
Iréne! Nárcisz! – Jőnek! áh kik jőnek ott!
Már észre vettek. Semmi! csak szándékomat
Által ne lássák – bár gyanítsák bánatom’! –

Második Jelenés.
E c h ó , és a’ minapi N y m p h á k .

ELSŐ NYMPHA.
Imhol! reá tért a’ kis Echó a’ minap
50 Adtam tanácsra, csak ugyan én nyertem tehát.
Mert szép Vadászát, a’ kevélyt, vagy meg veté,
Vagy el is feledte. – Illyen a’ csendes leány!

315
 Hallgat! – bizonyosan26 mással űz szerelmeket.
Hiába tagadod, mert tudom, mit titkolod?
55 Tudom, kinek fog lenni a’ koszorú, – tudom.
Ki mondjam?
ECHÓ. A’ mint tetszik.
ELSŐ NYMPHA.
A’ Médon Satyr
Fejére. Mosolyogsz, holnap ülli ünnepét.
ECHÓ. Nem jól találtad, – mert, ha meg kell vallanom,
A’ szép Iréne homlokára kötöm, – neki,
60 Azon szerencsés Szűznek, a’ kit ama’ Kevély –
Hódoltatónak, ’s Nárcisz amaz ékes Vadász
Nejének ismér.
ELSŐ NYMPHA.
Óh te kis bohó leány!
Még sem nyomád le, még sem oltád el tüzed’
Eránta?
ECHÓ. Azt is bánom, a’ mire vettetek,
65 Az átkozódást, melly csupán rosz szívemet
Árulja vala el, még pedig haszontalan!
Nekem gyalázat szennye; Nárcisznak pedig
Öröm, és dicsőség. – Ah miért voltam bohó!
ELSŐ NYMPHA.
Tetszett tanácsom, nem kötöttem volt reád,
70 Szenvedd, ha bánod.
MÁSODIK NYMPHA.
Én pedig jó hírt hozok
Neked Leányka, jere, dicsőítsd Cypriát,
Mivel oda Nárcisz, a’ ki téged meg vetett.
ECHÓ. Nárcisz vagyon oda? – Nárcisz, a’ szép, a’ kegyes
Ifjacska?
MÁSODIK NYMPHA.
Nárcisz, Nárcisz, a’ gőgös Vadász.
75 Meg holt, oda vagyon, ’s már ma majd el is tömik.
ECHÓ. Nárciszt tömik e’ el? – még ma? – jaj! jaj Cypria!
Gonosz Isten Aszszony! – Vad, kegyetlen Cypria. –
Mért hallgatád meg oktalan kérésemet! –
Csupán szerencsém volt kegyetlen, ’s mostoha; –
80 Lelkem pedig még – tiszta volt, hogy kértelek,
Te tevéd gonoszszá, ’s nemtelenné lelkemet,
Hogy kába szovaim’ olly hamar meg hallgatád.

26 biyonyosan [nyomtatási hiba, emend.]

316
 Utat leányok! – haza megyek, bé zárkózom
Setét gödrömbe, – bé rakom nyilásait,
85 ’S Erebet csinálok27 puszta kunnyómon belől.
ELSŐ NYMPHA.
Szegény leányka! – melly nagyon dühösködik!

(Fel függeszti egy cser gallyra a’ koszorút, mellyet Echó búsongtában

el vetett.)

MÁSODIK NYMPHA.
Nem tart sokáig! – de ni ni! kicsoda siet felénk?
Ásót, ’s kapát hoz. – Várjuk el, szóljunk vele.

Harmadik Jelenés.
A’ N y m p h á k , és T h y r s i s z egy öreg sír-ásó.

NYMPHA. Mit akarsz öreg? – sírt ásni?

THYRSISZ. Azt akarok.
NYMPHA. Kinek?
90 THYRSISZ. Egy szép legénynek, – itt Larissán, a’ Cephisz
Kedves fiának.
NYMPHA. Nem tudod az Ifjú nevét?
THYRSISZ. Nárcisz.
NYMPHA. Sokáig volt beteg?
THYRSISZ. Kevés korig.
NYMPHA. Hogy holt meg?
THYRSISZ. Aztat hirlelik, ’s el is hiszem,
Hogy a’ Napéák átkok ölte meg szegényt.
95 NYMPHA. Isten veled öreg!
THYRSISZ. Veszszetek, hallám, ’s tudom,
Kik vagytok; a’ ti átkotok ölé meg szegényt. –

27 csiuálok [nyomtatási hiba, emend.]

317
 Negyedik Jelenés.
T h y r s i s z magában dalolva,
(midőn azomban a’ két Crypta száját bontogatja.)

Stropha.

Ki látta a’ delelő Napot

A’ tenger özönvizébe bukni,
100 Bár néha egész napon sem érzzük
Arany-melegét, ’s királyi fénye
Csillám-ragyogását. –
Kit föröszt az eső,
’S kit sért meg a’ Zeüsz nyila’
105 Villámtüze, ’s ropogása,
Hogy a’ borúlatot
Előre ne látná!

Antistropha.

Csupán csak a’ magok élete’

Hoszszabb, ’s rövidebb határa nincsen
110 Tudtokra adatva Bölcseinknek.
Nincs sem tünemény, sem álom ollyan,
Melly azt ki jelentné,
Nincs Pap, a’ ki tudná!
Czélunk titok, ’s határtalan,
115 Pályánk rövid, ’s szövevényes: –
Ha futsz, hamar ki dűlsz;
Ha állsz, meg előznek. –

Ötödik Jelenés.
T h y r s i s z , és M y c o n .

MYCON. (egy viaszos-táblát hoz, mellyet le tévén.)

Hallottam a’ szép éneket Thyrsisz, – nagyon

Jól ment. Valóban te sem utolsó énekes
120 Voltál valaha, mert gyenge hangod kellemes.
THYRSISZ. Jaj Mycon! el mult az. – Nem egyszer győztem én
Ifjú koromban, még, – mikor Juhász valék,
Mind köz-helyen, mind más különbírák előtt.

318
 Jut eszembe a’ többek között (régen vala)
125 Hogy Dámon, egy szép énekes, – minden Juhászt
Meg nyert. Nagy ünnep volt, sokan voltak jelen.
Én félre vontam magamat a’ Bírák megett. –
Már győzedelmes, már jutalmat kéreget.
Ki állok én is. Dámon el bámúl reám; –
130 Mások kaczagnak. Dámon egy szépet dalol;
El kezdem én is. Nagy figyelem áll mindenütt.
El végezem; tapsolnak a’ környűlülők,
Intnek, ’s dicsérnek. Dámon ismét énekel;
Éneklek én is, tapsot ütnek mindenek.
135 Harmadszor is meg hí; megint nyertes vagyok.
’S ekként enyém lett a’ jutalom a’ leg külömb
Dalos felett is.
MYCON. Szép dolog!
THYRSISZ. Szép, a’ kinek
Tüze, – kedve hozzá; hanem az olly korúakat
Mint én, csak a’ bú, ’s fájdalom bírják reá.
140 MYRSON. Csitt! – imhol a’ test, nosza! siessünk csak hamar!

Hatodik Jelenés.
Két Larissai Szüzek virágot szórnak.

ELSŐ SZŰZ. Ez a’ virág is úgy enyészik semmivé,

Mint Nárcisz Ifju’ szép varásló kelleme.
MÁSODIK SZŰZ.
Még a’ virágok’ veszteségök türhetőbb,
Mint a’ halandók veszteségök, mert tudod:
145 „A mályva, zöld petreselem, és jó illatú
Kapor ki halnak őszszel a’ szép kerteken,
De megint fel élednek, ’s megint zöldellenek
A’ másik évre; nekünk pedig bátor, vitéz,
Dús, és tanácsos embereknek szüntelen
150 Veszteglenünk kell majd, ha vedrünk bé nyelend.[”]28
ELSŐ SZŰZ. Az is igaz ám még, a’ mit egy bajnok dalol:
A’ fa levélkék, ’s emberi élet’
Szerök nagyon hasonló.

28 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

319
 Mert a’ fákat meg kopaszítják
155 A’ zúzos őszi szellők;
A’ kikelet pedig új levelekkel
Borítja bé az erdőt.
Illyen az ember élte is, egy jő;
A’ más meg útra készűl. –
MÁSODIK SZŰZ.
160 Ni ni mit találtam, – nem tudod, kedves öregem,
Ki kötötte a’ koszorút? –
THYRSISZ. Talám némelly kegyes
Napéa, mert ők voltak itten, hogy jövék.
ELSŐ SZŰZ. (A’ viaszos táblát nézegeti.)

Jere csak Cydippe! Imhol az epitáphion.

Látád-e már ezt.
MÁSODIK SZŰZ.
Nem! nem én.
ELSŐ SZŰZ. El olvasom.

(olvassa)

165 Nárcisz, nemes Szüléi

Örömök, kecsök, ’s reményök;
Nárcisz Larissa dísze,
’S Hellász nagy Iskolái
Tüzök, gyönyörködésök;
170 Nárcisz, Larissa minden
Leányinak szerelmök
Szállott le e’ gödörbe.
El hunyt nemes Szüléi
Örömök, kecsök, ’s reményök;
175 El tűnt Larissa dísze;
’S Hellász nagy Iskolai
Tűzök, gyönyörködésök;
Ki alutt Larissa minden
Leányinak szerelmök;

180 Áh Istenek! mi nagy csapás, ollyan hamar

Hagyni el az egyszer meg szerettük életet!
Nem foghatom meg, mit tehet ama’ köz beszéd:
„Ifjúkorában hal meg, a’ kit Zeusz szeret*)

*) 0 /25.N ~ .~3 ^98ϑ.o<4.2 7.83

320
 MÁSODIK SZŰZ.
185 Csitt! jőnek a’ testtel, – talám nem is megyünk
Már viszsza?
ELSŐ SZŰZ. Álljunk meg tehát a’ Sír előtt.

Hetedik Jelenés.
A’ temetési pompa.

(Leg elől vitetik a’ holt test pai’sokon. Közel hozzá mind a’ két olda-
lon Fáklyák lobognak. – A’ halott sirató aszszonyok énekelnek min-
denütt a’ koporsó körűl. A’ holt testet kísérik a’ férfi rokonok, ’s azok
között Myrson barát. Ezek után mennek az Aszszony rokonok – fe-
kete hoszszú ruhákban – mindnyájan. Iréne sír, jajgat, ’s karon fogva
vezettetik. Az éneklés tart még a’ Cryptában is kevés korig.)

Iálemosz.

1.)

Meg hólt az ifjú Kárisok

Szerelmetes baráttya.
Sirassuk29 őtet Asszonyok!
190 Sirassuk30 a’ kis ifjút!
Jertek közel, – sírjuk reá
Sós könnyeink özönnyét.
Harmat! te is reá peregj,
Ásztassuk a’ kis ifjút!

2.)

195 Ha a’ tubarózsák tövét

Meg ásztatik, ki úllyúl,
Talán ki zöldell Nárczis is
Ha könnyeink lotsollyák.
Áh jaj! be kormos bánatunk
200 Lehet nekünk az ifjún,
Ki nyalka ficzkó hajnalán
Már el temettetődik. –

29 Sirastsuk [nyomtatási hiba, emend.]

30 Sirastsuk [nyomtatási hiba, emend.]

321
 3.)

Óh éppen ojjan e’ halál,

A’ Nárczisunk halála,
205 Mint a’ midőn az úly fazek
El tör, ’s ki lottsan a’ bor.
Vagy mintha a’ szép nővevényt
A’ Ketskebak le fallya,

Mert ojj korán esett ez is

210 A’ mord halál fogára31.

Nyolczadik Jelenés.
A’ Cryptában.

(Iréne, a’ mint a’ Koporsó le tétetett, el ájúl, ’s rá rohan. – Némellyek

tehát őtet elesztgetvén; mások pedig az áldozat körűl sürögvén, –
egyedül a’ Myrson baráti panaszi hallatnak.)

MYRSON. Jaj! jaj! barátom, mért tagadtad el sebed’.

’S miért nem adtad eszemre mérész czélodat?
Rokonim,32 Szüléim kedvesek, mert tisztelem
’S böcsűlöm őket. – Szentek az Olymp Isteni
215 Előttem, – örömest áldozám óltárikon
Mindég, de hidd el, hogy nem állna ellenem,
Nem semmi, el hagynám szüléim karjokat,
’S félen szakasztnám áldozatom a’ nagy Zeüsz
Óltára mellett is, ha téged kellene
220 Segítnem, – és óh! még sem adtál hírt nekem.
Ah Istenek! nincs több barátom énnekem,
Nincs Nárcisz, – el tűnt a’ nemes szívű barát.
Megyek! talám a’ szent berekben tébolyog
Árnyéka, – szent árnyék! – ha tudnám, hol lebegsz.
225 De nincs reményem, – nincsen, oda árnyéka is,
Le ment, le süllyedt, el merült, el széledett
Az Ereb gödrébe, – ott bolyong, ott tébolyog,
’S ott lelhetem meg, megyek azért a’ tág Ereb
Torkához, a’ mély Taenar ormós gödrihez,

31 fogara [nyomtatási hiba, emend.]

32 Rokonim. [nyomtatási hiba, emend.]

322
 230 ’S le omlom a’ vak éj setét gőzhabjain,
Hogy meg találjam, ’s bírjam őtet szüntelen!

(Ezen tüzében meg szaggatja magán köntösét, és megfutamik, vállain

csüggvén le, mint kétségbe esettnek, hajai: – de a’ közel álló férfiaktól
meg fogatik, ’s félre vezettetik)

Hiába visztek, mert találok én veszélyt,

Találok, – ezeret, még is egyesűlök vele.
Tűz, víz, vad állat, tőr, gyilok, mind kész halál.

(Itt következik a’ mézáldozat ugyan csak a’ Cryptában Persephoné-

hez, mellyet egy ezüst szakálú öreg Pap viszen véghez.)

Könyörgés.
235 Styx. Léthe, Taener örökös Isten Aszszonyok!
Plútó szerelmes Hölgye! Kinek a’ nagy Chloé –
Elsőben ugyan a’ szent Eleusisz titkait
Rendelte, minthogy nem tudá, hová menél;
Azután pedig, hogy meg33 talált, örvendetes
240 Víg Ünnepet szentelt, örűlvén, hogy kegyes’
Leánya ollyan nagy Királynévá leve,
Ki minden Isten Aszszonyokkal sem cserél,
’S kit boldogabbnak tart magánál Cyprisz is. –
Méltán34! – mivelhogy őt meg unják, meg vetik,
245 Midőn te hozzád nagy sereggel omlanak;
Őt káromolják, téged pedig áldanak
Mind a’ kevély Dúsok feszengő lelkeik,
Mind a’ Szegények teperedett árnyékaik.
Meg látogatnak téged a’ leg kellemesb,
250 Leg szebb, leg ékesb Ifjak is; Cypriszt pedig
Leg kedvesebb szeretői is meg gyűlölik.
Meleáger, Átisz, Actaeon, Hylasz, Cephal,
Hippólit, és a’ szép Adon mind ollyanok.
Ollyan, ’s azokhoz tartozik Thessália
255 Szem fénye, Nárcisz is, – ki végső napjain
Mindég az álnok ’s buja Cythérét átkozá,
’S mindég az áldott Persephónét sürgeté.

33 nem [nyomtatási hiba, emend.; a kötethez csatolt A’ nevezetesb hibák c. részben is az általunk emen-
dált alak szerepel]
34 Meltán [nyomtatási hiba, emend.]

323
 Kérünk azért nagy Persephóné tégedet,
Kérünk, tekintsed szép szemekkel Nárciszunk’,
260 Hogy meg ne rettenjen, mikor bús férjedet,
Vagy a’ Kegyetlen Aeakot, vagy az örebet,
Az otromba Cerbert látja; sőt cselekedd vele,
Hogy örűljön inkább, hogy jutalmát élheti,
Midőn az illatozó fa hűvös lombjain,
265 A’ myrtusz, és a’ pálma gallyon repkedik!

Vége Nárcisznak! –

324
 GLOSSÁK.
VAGY
A’ GÁNCSOS MAGYAR SZOVAK,
NÉHÁNY
HELLEN, ’S LATÁN HISTÓRIAI,
VAGY
MYTHÓSZI NEVEKKEL.

Wo Partheyen entstehn, hält jeder sich hüben, und drüben;

Viele Jahre vergehn, eh’ sie die Mitte vereint. –

GLOSSÁK.

[179]
Ádáz: vérengező, dühös. Igy magyarázza ezt ugyan csak igaz Magyarból
Somogyi Gedeon, a’ Mondolat irója. Lássd az 51-ik lapot. Nagyon helyesen!
mert Páriz Pápainál is épen ezt teszi: Rabidus, rabiosus.

[180]
Agra. Az Agrai Felavatás, vagy Felesküvés kisebb volt az Eleusiszinál, a’
honnan ez csak egyszer öt esztendő alatt; amaz pedig minden éven meges-
hetett. Ezen külömbségnek kifejezésére az Agraiaknak nevök volt 8Š<*2,
az Eleusisziaknak pedig S/8;82, vagy: ’9~9=*2. Lássd Potter Görög Régi-
5 ségit a 855-ik lapon.

[181]
Apród. Tyro, Gyermek, Mondolat 52-ik lapján. Apparitor, Pedissequus,
Tyrunculus, Páriz Pápai. – Apródok, Laterones, Principum ministri, circum-
pedes, ismét Páriz Pápai. – Nekem ez a’ szó sokkal inkább tetszik, mint a’
Francz Page, (pási) mellyet pedig már Magyarink is bé vettek.

325
 [182]

Arány. Scopus. Mondolat 52-ik lapján. Innen arányos: Scopum habens, ad

scopum pertinens. Ezeket Páriz Pápainál nem találtam; de mivel ott va-
gyon az arányozom: collineo, collimo, nem tudom, mért ne tenne valamit
az arány is, – és épen azt, a mit az ige tulajdonít a subjectumnak. Aranyo-
5 zom épen ollyan szó, mint arányozom, amannak a’ gyöke arany; ennek
pedig arány.
Ezt a’ pontot némellyek avval akarják meg torlaniok, hogy p. o. a’ Római
nyelvben is voltak módiban ollyan szovak mindenkor, mellyeknek törsökök,
mint megavult, mint szokatlan senkitől sem hallatott: Ilyen a’ többek között
10 a’ For ige, mellynek szülötte a’ Fatus sum, a’ leg csinosb Poétáknál is olly
gyakran elő fordul.” – Mi hibái legyenek ezen színes erősségnek, mutatják
imezek:
a) Egyik nyelvről a’ másikra okoskodni, vagy a’ mi mind egy, egyiket a’
másiknak alkatjára vonni; (kiveszem a’ közönséges nyelvtörvényeket, ’s né-
15 melly merészb Helleniszszáló, Latiniszszáló, ’s Galliciszszáló Fordulatokat;
mellyek által nem csak nem romlik; hanem még ékesűl is nyelvünk) –
képtelen! épen ollyan képtelen, mint ha azt mondaná valaki: Minek az ö betű
a’ Magyarnak, ha a’ nélkül1 a’ Latán el lehetett.
b) Maradván a’ fel hoztuk példa mellett, elég synonymon Igéik voltak a’
20 Latánoknak, mellyekkel a’ Mondomot ki tehették, ha szinte örökre el kellett
is a’ F o r nak vesznie: – a’ Magyarnak pedig sok szovakra vagyon szüksége,
vagy azért, hogy a’ melly Ideákat más Nemzetektől kölcsönöz, magáéivá2 te-
gye, ’s meg kösse; vagy azért, hogy az egy, vagy más okon éktelen, ’s csintalan
szovakat szebbekkel, ’s csinosabbakkal váltsa fel. A’ melly Philologok ezen
25 tekintetből bővítik, vagy szépítik a’ nyelvet, bár gúnyoltassanak Logodaeda-
loknak, méltán3 süvöltik ki mind a’ bitang Szokást, a’ nyelvnek annyira ma-
gasztaltatott vak Aszszonyát; mint az avval hunyorgók értetlen nyivásokat.
c) A Latánok nem hagytak annyi szovakat el sikkadniok, mint a’ Magya-
rok, melly felől a’ ki utána jár, meg győződhetik.
30 d) A Latán nyelvnek nem volt meg az a’ tulajdona, hogy majd minden
syllabája, ’s betűje jelentő volt volna, mint a’ hogy ezt a’ Magyarban találjuk
a’ Nagy Révay után. –
e) Nincs tanácsosb útja a’ nyelv bővítésnek, mint a’ megavult szovaknak
helyre állatások. Örömmel kellene azokat elfogadnunk, ’s fel keresnünk,
35 mint ugyan annyi kincseket, mert, hiszem, a’ csinosb Rómaiak sem szé-
gyenltek az Enniusz szemétdombján gyöngyöt keresniek.

1 nelkül [nyomtatási hiba, emend.]

2 magáéiva [nyomtatási hiba, emend.]
3 meltán [nyomtatási hiba, emend.]

326
 [183]
Áresz. Ez a’ szó Mársznak, a’ Had Istenének Görög neve. Sajnálom, hogy
a’ sok görög Mythószi nevek munkáimban, főképen Tragoediámban annyi
helyet értetlenné tesznek: de mivel görög mesét vettem fel, latán nevekkel
nem élhettem benne.

[184]
Artemisz, a’ Rómaiaknál Diána. Volt a’ Szűzeknek, ’s a’ Vadászoknak Isten
Aszszonyok.

[185]
Aztat, eztet kettős Objectiv, épen ollyan jó szovak, mint engemet; – engem;
tégedet, – téged; és őtet, – őt helyett. – Lássd Révayt.

[186]
Báj. Reitz. Mondolat 54-ik lapján. Páriz Pápainál pedig: Báj, vagy Bűbáj, in-
cantatio, a’ honnan bájolom, incanto, ich bezaubere.

[187]
Bromiósz, közönséges névvel Bacchus, volt a’ bor Istene.

[188]
Búvom, búvol, búvik, abeo, mergo, Páriz Pápái. Lássd a’ Révay Grammati-
káját, hogy kelljen hajtogatni. –

[189]
Chaere Kaesar. – Ave Caesar. Ezek azok a’ szovak, mellyeket a’ szegény
Római Vargának olly sok munkába, ’s annyi költségbe kerűlt nehéz eszű Hol-
lójával meg fogatnia. Innen gyakran elmondta felette, vele kínlódtában ama
példabeszéddé vált panaszát: Oleum, et operam perdidi.

327
 [190]
Chloé, – egy a’ többi nevei közűl Céresznek. Volt pedig ő a’ gabonának
Isten Aszszonya.

[191]
Consequent, magával egyező, ollyan, ki előbbi szovainak, vagy tetteinek
ellenek nem mond.

[192]
Crónósz. Latánúl Saturnus. Atyja Jupiternek; Istene pedig az időnek.

[193]
Csend, csendesség. Mondolat 96-ik lapján. – Meg mutatta azt Révay, hogy
a’ Magyar Nyelvben csak egy Jóta sincs haszontalan: innen, ha az, as, os, es,
ös, – mellék-szovaknak ugyan ezen végzetiket (de a mellyek magok sem
csupa üres hangok) el vetjük, mindég magán érthető, vagy substantivum tör-
5 sökre jutunk. P. o. Nem-es ollyat teszen, kinek vagy minek Neme vagyon.
Lapos ollyat teszen, kinek vagy minek Lapja vagyon. Nem jó szovak e azért
a’ NEM genus, és a’ LAP. pagina. Ugy de igy vagyon ez a’ többiekkel is. Ha
tehát vagyon Csend-es, kell akkor lenni Csend-nek is. Ugy tetszik, a’ Pápai
Sámuel Úr Magyar Literaturájában olvastam valahol, hogy hoszszú Magyar
10 szovainkat bátran meg nyesegethetjük a szükségtelen pótolékoktól. Valóban
helyesen! Nekem leg alább azon kívül, hogy magamnak is jobban tetszik, ’s
több eredeti arczot mutat a’ kurta szó, főképen azon más nyelvek Vádjok is
nehezen esik, hogy a’ Magyar szovak többnyire fél, vagy egész singnyiek. Va-
lami Ó és Uj Magyar, – teljes a’ sok Debreczeni ód o m , ö d ö m , t a t ó d o m ,
15 t e t ő d ö m passivummal; hibás az Orthographiában mindenütt; – ’s inkább
csak 61=;8-2-*4=83 mint tanult Logicusz, a’ mellett, hogy ottan ottan czélt
is talál, igen nagyot bukik az izlésre nézve ezen pontban is. Neki a’ szorgalom
nem tetszik, tetszik pedig a’ S z o r g a l m a t o s s á g , ’ s talám a’ veszteglés he-
lyett a S z o r g a lma t o s sá g t al a n s á g . – Fénkőnek jó, a’ mint maga mondja,
20 mert legalább ha csak annyit is használ olvasójának, hogy tőle meg borzad-
ván, jobban igyekezzék írnia. A’ ki critizálni bátorkodik, vigyáznia kellene,
hogy annyit ne botoljék!

328
 [194]
Csín. Ha csín-os vagyon, kell lenni csín-nak is. –

[195]
Daphné. Nekem ezen szónak első syllabája hoszszú, vagy rövid, a’ mint aka-
rom. Nem csak; hanem még a’ Magyar törsök szovakban is, millyenek p. o.
szi-kra, u-grom, ’s a’ t. ugyan ezen szabadsággal éltem. Urát adom pedig en-
nek is! „Mutas, et liquidas consonas Latini, et gentes aliae solent jungere, et
5 ad sequentem vocalem rejicere: quod voces habeant frequentes, quae istis
consonis inchoant. Hoc in lingva nostra cum non occurrat, neque legem
cum sequi debemus. Versuum tamen gratia, qui more Latinorum, hodie
cumprimis ad accuratam syllabarum quantitatem exiguntur, et haec ratio sen-
sim in usum venit, in vocibus, quae praecedentem vocalem brevem habent,
10 e. gratia: sö-prő, scopa, bo-kros, ramosus sic contracta: quorum normam se-
quuntur et alia licet non sic nata, e. gratia a-pró minutus, a-brak pabulum de-
mensum avenae pro equis. Non est cur haec, et similia in hoc praesertim usu
impediamus, modo mutas, et liquidas consonas non latius adhibeamus pro-
nunciatu impeditiores.” Lássd Révay tudós Grammaticájának 89-ik lapját.

[196]
Datismusz. Dátisz, egy Persa Vezér a’ Chaero helyett mindég Chaeromae-t
mondott a’ görögben. Innen passiva végzettel élni az activa helyett, mint
hiba, Datismusznak neveztetett. Aristophanesz, az a’ pajkos Comicusz a
Dátisz énekét ezen versben adja elő:

5 )#3 p-86*2 4*I =X;986*2 4*I ,*F;86*2

Datismusznak tetszenék talám sok Magyaroknak, hogy nekünk Depo-

nens Verbumink is vagynak, az az ollyanok, mellyeknek formájuk passiva; ér-
telmök pedig, vagy közép, vagy épen cselekvő, millyenek példának okáért:

múlom, múlol, múlik, nem múlok, múlsz, ’s a’ t.

10 válom, válol, válik, nem válok, válsz, ’s a’ t.
aluszom, aluszol, aluszik, nem aluszok, alszasz, ’s a’ t.
eszem, eszel, eszik, nem eszek, eszsz, ’s a’ t.

De hogy ez nem Datismusz, az az, nem hiba; hanem épen az ellenkezője

hiba, elég világosan meg mutogatja Révay. –

329
 [197]
Dyrász. Dryadák. Cser-Nymphák; erdei Nymphák.

[198]
Ék, ékesség. Mondolat 57-ik lapján. Ha ék-es vagyon, kell lenni ék-nek is!

[199]
Elisio. Ez, és az Apostroph abban külömböznek egymástól, hogy az elsőbb-
nek4 csak a’ magán hangzóval, (hozzá vévén az m, és s betűket a latánban)
’s ott is nem a’ le írásra; hanem csak a’ kimondásra; az utóbbinak pedig mind
a’ magán, mind a’ mással hangzóval, és mind a’ le írásra, mind a’ kimondásra
5 nézve legyen köze. Amaz csak a’ Latánoknak; imez pedig mind a’ Latánok-
nak, de csak elejentén, mind különösen a’ Görögöknek tulajdonok. Mit kell-
jen mind kettőről a’ Magyar nyelvre nézve tartanunk, röviden ide megyen:

a) az Elisioról:

Vagy soha sem elidáljunk, a’ mint tanácslá Révay is: „In eo praeterea dif-
10 ferimus a latina ratione: quod Vocalium elisionem in versibus nullam habea-
mus, nisi quam et sermo vulgaris admittit in vocibus admodum paucis, ex.
gratia Gazd aszszony, oeconoma; hál adás gratiarum actio, pro gazda
aszszony, hála adás.” tudós Grammaticájának 150-ik lapján. Vagy csupán5
tsak ott elidáljunk, a’ hol ugyan azon magánhangzó kétszer fordulván elő, az-
15 az végén az első, ’s elején a következő szónak, a’ szó igaz értelme meg nem
csonkúl. Példa erre:
„Útálja a’ Poetát számban Baki, ’s mondja Poétát, ’s venni, így szól rövid
é-t nem szabad éta helyett.[”]6 Én7 ezen utóbbi pontra nézve meg vallom,
nem eléggé voltam consequent, a’ mennyiben nem mindenütt; hanem csak
20 néhol éltem a’ szabadsággal, úgy mindazáltal, hogy a’ hol erre szükségem
vala, ki hagyám a’ betűt, ’s apostrophot tevék.

4 elsőbbnék [nyomtatási hiba, emend.]

5 csupan [nyomtatási hiba, emend.]
6 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]
7 En [nyomtatási hiba, emend.]

330
 b) Az Apostrophról.

Ennek a’ Magyar Nyelvben sokkal nagyobb kiterjedése vagyon, mint az

Elisiónak. Főképen

25 1.) A z A r t i c u l u s z körűl, mellynek Z-je a’ particulák előtt ugyan több-

nyire ezeknek első betűikké változik, p. o. avval, annak, attól, akkor, akként,
ki vévén csak némellyeket: „Aliqua tamen horum usu apostrophum habent
potius: e hez, a’ hoz ad hunc, ad illum, a’ hol ubi; a’ mi, quod, a’ mint sicut,
quemadmodum.[”]8 Lássd Révayt a’ 415-ik lapon. A’ nomenek előtt pedig
30 mindenkor el marad, ’s el maradta apostrophphal jelentetik: a’ ház, a’ kenyér,
’s a’ t.

2.) A N o m e n e k körűl, mikor ezeknek birtokot tulajdonítunk, p. o.

Mindég csak a’ Leányok’

Hűségöket dicsérném.

35 A’ melly esetben mindazáltal alig vagyon helye az apostrophoknak, ha

ugyan mind a’ Leányok hűségök, mind Leányoknak hüségök egyaránt jól va-
gyon. Merészebb szabadság az, midőn az objectiv helyett nominativot
teszünk. p. o.

„’S a’ jelek, mellyek hitet esküvésem

40 Képzik előmbe:[”]9

meg lehet még is engednünk, főképen vers kedvéért, minthogy sem szó
nem romlik vele, sem értelme kétessé nem válik, a’ mennyiben a’ mellette
álló Íge meg mutatja, mit kell tennie.

Hibás pedig az Apostrophphal való élés ezen eseteken kívűl alkalmasint

45 mindenütt, hibás nevezet szerént

.) a z I g é k , vagy v e r b u m o k körűl, p. o.

A’ ki Cyprisznek lépveszszeje végire lép. Lép a’ lépik helyett. Lássd ezt

a’ szovat Révaynál a’ 919-ik lapon, a’ Deponensek között; ámbár Berekszázy
Ur azt toldatlan gyökű verbumnak tartja, nem tudom, mert ő sem mondja
50 meg, miért?

8 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

9 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

331
 .)10 a ’ b e n , ’ s b e u t o l j á r o k k a l é l é s b e n . p. o.

Keskeny üreg mélyen vagyon itt oda közbe kevélyen. Közbe e’ helyett
közben, – mivel ezek által romlik a szó, ’s gyakran az értelem is kétessé
válhatik.

[200]
Előre fizetés. Így szokták közönségesen nevezni a’ Praenumeratiót. Erre a’
Darabra nekem azon embertelen Sarkasmusz adott alkalmat, mellyet a’ Bécsi
Magyar Ujság levélből, valami Rapolti Mihály jelentésében olvastam; kevés-
sel azután, mikor a’ Nagyérdemű Kazinczy munkáiról híradás tétetett, azon
5 fínom ízlésű munkákról, mellyek Literaturánkban Epochát csinálhatnak.
Göthének is vagyon egy illyen velejű darabkája, mint az enyém, avval a kü-
lömbséggel, hogy ő az előrefizettetőt vádolja; én pedig mentem. Szép darab!
meg érdemli, hogy Olvasóm meg ismerkedjék vele, arra az esetre, ha Göthét
nem olvasta volna.

10 Ein Gleichnisz.

Über die Wiese, den Bach herab

Durch seinen Garten
Bricht er die jüngsten Blumen ab,
Ihm schlägt das Herz für Erwarten.
15 Sein Mädchen kommt. – O Geheimnisz! o Glück!
Jüngling tauschest die Blüthen um einen Blick!

Der Nachbar Gärtner sieht herein

Über die Hecke, „So ein Thor möcht’ ich seyn!”
Hab Freude meine Blumen zu nähren,
20 Die Vögel von meinen Früchten zu wehren.
Aber sind sie reif; Geld guter Freund,
Soll ich meine Mühe verlieren?

Das sind Autoren, wie es scheint,

Der eine streut seine Freuden herum,
25 Seinen Freunden, dem Publicum;
Der andre läszt sich pränumeriren.

10 :) [nyomtatási hiba, emend.]

332
 [201]
Encelád. – Egy a’ Jupiterre támadt Gigászok közűl, ki meg győzetvén az
Aetna alá boríttatott, a’ hol még most is minden fordultával tüzet szór, ’s
földreszkedést okoz.

[202]
Erkély. Podium, Pergula, eine Laube vorne am Haus. Páriz Pápái.

[203]
Erythrea. ’;>:;.K* teszen piros-t. Így neveztetett az a’ Sybilla a kezében
levő piros kalászról, – másképen Virgo, Szűz, kinek csillagában mondatik a’
nap aratáskor járnia. –

[204]
Év: időkor. Aevum, esztendő. Mondolat 61-ik lapján. Akár honnan szárma-
zott legyen ez a’ szó, elég, hogy még ma is meg vagyon a’ harmad-évi,
negyed-évi s a többi szovainkban, mellyért helyesen vette azt bé Márton
Jósef Úr is.

[205]
Feledek. Tardo, somnolenter ago. P. Pápai. Innen Feledség, (Feledékenység
Vergessenheit. Mondolat 61-ik lapján.) feledkezem, meg vagynak mind ezek
Révaynál is.

[206]
Ficzkó. Én ezt a’ szovat tanultam a’ Halhatatlanság Oszlopa Irójától. Lássd
elő beszédében valahol a’ ficzkó Poétákat. Neki ez a’ szó egyéb helyeken is
kedves Epithete. – Az Iálemósz nyelvéhez nagyon illendő!

[207]
Florián. Sajnálom, hogy Florián meséiből hatnál többet nem magyarázhat-
nék! Külömben, úgy hallom, hogy az Ifjú Érzéki fordítgatja, Distrophákban
e, vagy Rithmuszokban, vagy Alexandrinuszoknban nem tudom, annyit
mindazáltal tudok, hogy rímes versekben. Legfeljebb sem várhatni többet
5 tőle, mint a’ Gellért Medvéje Magyarázójától! –

333
 [208]
Fonákság. (és így fonákúl is, mellyel én éltem) viszszaság, a’ varratott ru-
hának viszszája. Mondolat 63-ik lapján. Fonákúl meg vagyon Páriz Pápai-
nál is.

[209]
Fütyészni. Én ezt a’ szovat tanultam a’ Mondolatból, mellyben ez Kutatni,
vagy Fürkészni Igékkel világosíttatik, a’ 64-ik lapon. Meg vallom pedig, hogy
én Somogyi Urnak ama világosító Igéit kutattam is, fürkésztem is Páriz
Pápainál (kinek pedig én több hitelt adok, mind akárki Mondolatjának; hatá-
5 rozatlan tág szokásának, vagy különöző Provincialismuszának, nem mon-
dom, Dialectuszának, mivel ez nyelvünkben nincsen, a’ mint Révay meg
mutatja, – ámbár az Ó és Új Magyar többekről emlékezik) még sem talál-
tam. A’ Fütyészni ott vagyon, mellyért bátorkodtam is vele élnem.

[210]
Heraclit. – Nevezetesen ezen pityergő Bölcsnek több bohó mondásai kö-
zött: r7 8H1<27 D.;a7 7~<87 .M7*2 és az, a’ mint ugyan csak Diogenesz
Laërtiusz hagyott emlékezetben róla X087. -[ :*>6^<283 W4 9*F-@7 =.
4*I 7X83 ”7 Z/*<4. 61-[7 .E-X7*2 =X5.283 6X7=82 0.7~6.783 9^7=*
5 W07@4X7*2

[211]
Honn. Honni: Haza, Hazai. Mondolat 67-ik lapján. Evvel a’ szóval nem tu-
dom hová czéloz Somogyi Ur? Talám azt akarja, hogy semmi Synonymok ne
legyenek nyelvünkben!

[212]
Hős. Vitéz, bajnok. Mondolat 68-ik lapján. Futurus Sponsus, procus, ein
Freyer. Páriz Pápainál. –

[213]
Ialemósz. Volt ez tulajdonképen a’ Calliopé fia. Mivel pedig ő szerzett leg
elől olly ízetlen szomorú dalokat, minemű ez is, róla neveztettek el nem csak
a’ Dalok; hanem a’ Daloknak éneklőik is, a’ halott sirató Aszszonyok. Lássd
Potter IV. Könyvét a 407, és 408-ik lapokon.

334
 5 Egy ezen Ialemósz Burlesquei közűl meg vagyon már a’ S. Patakon ki jött
Poétai Gyűjteményben is, lássd a’ II. Darab 116-ik lapját, csak hogy csinosan,
és el bújtatva imígyen:

„A’ ki ezen sírba temettetett,

Meg áztattatott előre,
10 Mint a’ tubarósa, hogy életet,
’S újulást vegyen időre.”

Hogy ezen Burlesque – nagyon hibás magyar szovakkal előadatva, – épen

úgy, a’ mint fel hozám, az én író asztalomról került legyen ki, meg vallom;
de egyszersmint meg vallom, hogy ezt a’ megneveztem Könyvnek Kiadójá-
15 val nem egyébért közlöttem, mint hogy a’ már készen volt Iálemószóm ne
csak a’ pártos különözés; hanem a’ békés rokonság szempontjából is itélet
alá eshessék. Vagyon pedig nekem azon Darabban még egy Dalom is, úgy
tetszik ezen czím alatt: Átok Nizára, mellynek bé iktatásával csak azt aka-
rám meg torlanom (készen voltak már akkor ime Versek is, mellyeket
20 mostan ki adok, csupán reszelöre, ’s úti költségre volt szükségök) a’ mit a’
Halhatatlanság Oszlopának Írója mond valahol Előbeszédében, hogy tud-
nillik a’ metrumos ficzkó Poéták csak azért nem szeretik a’ cadentziás ver-
seket, mert ollyanokat nem tudnak koholni! – Engedelem! Leg alább, a’ mit
magamról mondhatok, én csak addig firkáltam rimes Verseket, míg Révay-
25 tól nyelvet, Kazinczytól pedig ízlést nem tanultam, ’s míg a’ Versnek szép-
ségét a’ |682~9=@=87 vagy: =.5.>=*K87 hangokban találtam.
Egyébiránt11, a mi ezen Iálemosznak nyelvét illeti, könnyen észre veheti
mindenki, hogy annál sem Orthographiára, sem Analogiára, sem Etymolo-
giára nézve12 nem lehetne hibásabbat szerzeni. Az e l t ö r ; az e l t e m et t e t ő -
30 d i k ; ’s a’ Kárisok baráttya olly szörnyű hibák, mellyek ellen részint a’ Nagy
Révay, részint a’ csinos Kazinczy több helyeken buzgódnak.

[214]
Italáldozat. 82+1 Libatio. Az Eumémiszeknek; a’ Nympháknak; Vénusz13
Urániának14; Mnemosynének; Aurorának, a’ Napnak, a’ Holdnak gyenge;
nem részegítő italok, úgymint Vízáldozat, mézáldozat, tejáldozat, és olajál-
dozat, vagy egyik a’ másikkal; vagy akármellyik borral vegyítve, – adattak.
5 Potter a II. Könyv 508, ’s következő lapjain. –

11 Egyébaránt [nyomtatási hiba, emend.]

12 nezve [nyomtatási hiba, emend.]
13 Venusz [nyomtatási hiba, emend.]
14 Uraniának [nyomtatási hiba, emend.]

335
 [215]
Kegy, Kegyelem. Gnade. Mondolat 70-ik lapján. Hogy ez a’ szó igaz Ma-
gyar törsök legyen, mutatják a’ tőle származtak. Kegy-es ollyat teszen, kinek,
vagy minek kegye vagyon. Ked, vagy Kend, mellyel már ma csupán P a -
r a s z t j a i n k szólítják egymást, innen vagyon Kegyed. Lássd Révayt a 125-
5 ik lapon. Bizonyítja mind ezeket Páriz Pápai is, kinek Kegy annyi, mint
Svavitas. Gratia.

[216]
Kenyérárúlók, Kenyérsütők. Én evvel a’ szóval nem mertem volna élnem,
mint ollyannal, melly nagyon közönséges dolgot, ’s alacson ideát jelent, ha-
nem ha Aristophanesznél találtam volna azt imígyen:

82-8;.K<:*2 - 8„ 9;X9.2
`7-;*3 9821=a3 <9.; ];=8952-*3 –

[217]
Kög. Czirkalom. Mondolat 73-ik lapján. Circus. Circulus Páriz Pápainál. –
Azt hallottam valaha egy kedves Tanítómtól, Professor Várady Gerzon
Urtól, hogy csak akkor várhatja15 a’ Magyar nyelve bővültét, ’s csínosultát,
ha tudománya16, ha ismérete, ’s ha ideája lejend.
5
„Verbaque provisam rem non invita sequentur.”

Igaz ez! tökéletes igaz! De hogyan reménylhetünk a’ Tudományban csak

nemünemű lépéseket is, ha vagy ki gúnyoljuk a’ Magyar Tudósokat, mint
Somogyi; vagy pedig azt tanácsoljuk nekik, hogy maradjanak meg a’ latán
10 szovak mellett, mint az Ó és Új Magyar. Nem jobb, ’s nem okosabb tanács
lett volna e az utóbbitól, hogy, lehet ugyan fordítani magyarra is a’ mester-
szovakat, csak hogy tegyük parantheziszbe latánúl is, mind addig, míg a’ Ma-
gyar tudományszovakhoz hozzájuk nem szokunk. Így tesznek evvel a’ Né-
metek még ma is, a’ mi felől meg győződhetünk, mihelyest egy két Tudomá-
nyos Könyveikbe tekintendünk. –

15 várhatja, [nyomtatási hiba, emend.]

16 tudomanya [nyomtatási hiba, emend.]

336
 [218]
Kör. Circulus. Mondolat 23-ik lapján. Isméretesek a tőle származtak: kör-ös,
kör-űl, Körülni, vagy kerülni. ’s a’ t.

[219]
Latán. Deák. Mondolat 75-ik lapján. Pápai Sámuel Úr ezt Latin-nak mondja,
nagyon helyesen, mert a’ Latinus-ból vagyon. Mindazáltal azok sem hibáztak
semmit, a’ kik az i közép magánhangzót vastag á-vá változtatván, még in-
kább is Magyarrá tevék azt.

[220]
Malacia. Így nevezik a’ tengernek azt a’ csendes állapotját17, mellyet annak
hirtelen felháborodása szokott követnie.

[221]
Melly, pectus. Ezen szóra csak azt írom ki, a’ mit az én kedves Révaym
jegyez meg reá. „Levicula est illa quorumdam argutatio, ut pectus mei ista
scriptione corrupta exprimatur, ad differentiam a relativo pronomine
melly, qui, quae, quod. Nem quot essent voces sono similes hac de causa,
5 si ea staret, corrumpendae, cum ingenti analogiae, et etymologiae convul-
sione. Attenti poscuntur lectores, non mente vagi, quibus scribimus, qui in
similibus differentiam norint ex ipso sensu capere. Lássd Grammaticája
167-ik lapját.

[222]
Mennydurrogtató, Mennydörgető. Nekem ez a’ szó jobban tetszik, mint a’
görög ./.510.;X=* vagy Felleghajtó Jupiter. – Én a’ Mennyet két n-nel
írom, ’s ha néhol ki maradt az egyik, nem az én hibám.

17 állapatját [nyomtatási hiba, emend.]

337
 [223]
Miló. Rendkivül erős Bajnoknak18 mondatott lennie. Megvallom pedig,
hogy ezen gyönyörű Epigramma nem az enyém; hanem csak magyarázatom
arra, a’ mit a Görögben imígyen találtam:

 7<=*3 - W7 6X<<823 ]7=X4;*0.7 „,I =;F W<=F7

5 Y7 4.K6*2 58297 =f55* 6X =23 +*5X=@

[224]
Mulatni valakit, épen ollyan jó, mint magát mulatni. Hogyan? Mert mul-at-
ni már maga is Factitivum verbum, valamint ír-at-ni. A’ mul-at-tat-ni pedig
épen olyan czifra mint az ad-at-tat-ott; áz-tat-tat-ott, töm-et-tetett, küld-et-
tet-ett ’s a’ többi Passivumok. Ide jő a’ nyom-tat-tat-ta-tott is ’s a’ t. Lássd
5 ezekről bővebben Révayt.

[225]
Najász, Nájadák. Kút-fő Nymphái.

[226]
Napea. Berki Nympha.

[227]
Nárcisz. El kellett volna ezen Darabkámmal búnom, mint a’ Hieroclesz
Bohókásának gyenge kisdedével, hanem ha Göthe Úrnak ime szovai némelly
vígasztalást nyujtanának. „Es ist endlich einmahl Zeit, das man aufgehöret
hat über die Form dramatischer Stücke zu reden, über ihre Länge und
5 Kürze, ihre Einheiten, ihren Anfang, ihre Mitte und Ende, und wie das
Zeug alle hiesz. – Deswegen giebts doch eine Form, die sich von jener un-
terscheidet, wie der innere Sinn vom äussern, die nich mit Händen gegrif-
fen, die gefühl seyn will. Unser Kopf muss19 übersehen, was ein andrer
Kopf fassen kann, unser Herz muss20 empfinden, was ein andres füllen mag.

18 Bajnoknok [nyomtatási hiba, emend.]

19 musz [nyomtatási hiba, emend.]
20 musz [nyomtatási hiba, emend.]

338
 10 Das zusammenwerfen der Regeln gibt21 keine Ungebundenheit, und wenn
ja das Beyspiel gefährlich seyn sollte, so ists doch im Grunde besser ein ver-
worrnes Stück machen, als ein Kaltes.” –

[228]
Nő –, feleség, menyecske Mondolat 81-ik lapján Nő, Né, Nupta, Uxor P.
Pápai. – És így Somogyi Úrnak Feleség, ’s Menyecske ugyan azt teszi. – Cso-
dálom! nekem leg alább úgy látszik, hogy sok Feleség ohajtana még egyszer
Menyecske, vagy ifju Aszszonyka lenni, – ha az történhető volna. – Hogy
5 kelljen a’ Nő igécskét másnak birtokúl adni, feje, veje, neje, – meg mondja
Révay a’ 499-ik lapon. – Ezen szótól vagynak a’ Nős, Nőtelen, Nősző ’s a’
t. Még egyet! Ha a’ Nő Férfiúi névvel tétetik öszve, annak bizonyosan
Feleségét jelenti, p. o. Esküttné, Eskütt felesége; Eskütt Aszszony; Istenné,
Isten felesége, nem Isten Aszszony. Mindazáltal, mivel már ma ezen szólás-
10 módnak másod értelme is nagyon el hatalmazott, nem látok okot, hanem ha
különös ellentételre volna szükségünk, mellyért azt meg vetnők. A Német
Köchinn mind a’ kettőt teheti, még sem hibázza el a’ Német, a’ Szakács
Feleségét e’, vagy a’ Szakács Aszszonyt értse rajta.

[229]
Nyílás. Fel vonás. Ezen szovat vettem Révaynak elegyes verseiből, a’
192-ik lapról: Áldozat, Pásztor Játék egy Nyílásban. –

[230]
Oriász. Oriadák. Hegyi Nymphák. –

[231]
Orthographia. Ennek csupán két pontjai elöttem nevezetesek:

1.) Az idegen neveket le írása 22, mellyre nézve én Révaytól egészen

el távozom, ámbár meg vallom, hogy szint úgy neki, mint Csécsinek, több
tekintetekre nézve igaza vagyon. Lássd Grammatikáját a 84–85 lapokon, ’s
5 követem Kazinczyt, ki a’ NEHÉZ-NYELVŰ GYŐRIHEZ, lássd a’ Tövi-

21 giebt [nyomtatási hiba, emend.]

22 l e í r á s - [nyomtatási hiba, emend.]

339
 seket, ’s Virágokat a 4-ik lapon, és ugyan csak Könyvének végén a’ Magya-
rázatok között, Orthographiánkra is nagyon helyesen okoskodik a’ Nyelv
ékeiből.
2.) A ts, tz, cs, cz betűkkel23 élés, mellyre elég legyen Révaynak imez in-
10 tését fel hoznom. „Monendi sunt, qui signis cs, et cz magis delectantur, ea
se non posse ubique, nisi in primitivis adhibere, ut mocsár, kalács, etc.

[232]
Óta. azóta, régóta, ’s a’ t. Innen nem azért vetettük ki az l-et, mintha a’ kettős
mással hangzók előtt meg nem szenvedhetnők a’ hoszszú magánhangzót24,
– mivel ezen szépre igyekezet mellett nem szabad rontanunk; hanem azért,
mert ezen szovunk közös a’ Napkeletiekkel, igazán idő, – ’s roszúl íratik a’
5 bé tolatott l betűvel ólta. Lássd Boldogréti Víg Lászlót a’ 262-ik lapon. –

[233]
Ö bétű. Hogy én ezt, és az ü betűt annyira szeretem, okaim:

1.) Azon helyeken, hol a’ Possidens Plurale, és Possessum singulare a’

harmadik személyből, – egy szóban fordulnak elő, nem egyéb, mint az, hogy
a’ beszéd értelme se meg ne zavartassék; se el ne csavaríttassék. P. o. A’ Ma-
5 gyarok Istenek, ezt némelly úgy érthetné, ha ugyan nem volna annyi figyel-
me, hogy avval a’ praedicatumot öszve köthesse: Hungari sunt Dii. Jobb
tehát mondani: a’ Magyarok Istenök, a’ mint ezt tanácslá Révay is. –
2.) A’ mi Nyelvünkben nagyon sok az e betű, a’ mint ezt szembetűnöleg
meg mutatá T. Varjas Úr, hajdan a’ Debreczeni Collegium Professora25,
10 azon énekében, – mellyet Révay nagyon helyesen: veri nominis 5.02*-nak
nevez vala. – Mi éktelen pedig a’ sok e betű akármi nyelvben is, úgy látszik
senki sem érzette jobban, mint Bürger a’ Németben, ki az ellen ímigyen
buzog: „Im vorbeigehen, ich wollte, dasz der Henker wenigstens zwei Dritt-
heile der vielen ein unserer26 Spache hohlte! Vor diesem e kann fast gar kei-
15 ne musicalische Sonorität aufkommen. – Wer diesen Schwall von e für
wohlklingend halten kann, hat gar kein Ohr für die schöne Sonorität der Ita-
lienischen Sprache. – Schändlich, schändlich ist es, dass27 dieser e Ton sich

23 betükkel [nyomtatási hiba, emend.]

24 magánhangzot [nyomtatási hiba, emend.]
25 Professorra [nyomtatási hiba, emend.]
26 unsrer [nyomtatási hiba, emend.]
27 dasz [nyomtatási hiba, emend.]

340
 überall aufdringt, dass28 man kaum einen Vers von vier Sylben ohne ihn zu
Stande bringen kann. ’s a’ t. Hübnerus redivivus ’s a’ t. – Nekünk, hogy a’
20 sok e hangot el kerüljük, két módot tanácsol Révay; – egyik, hogy a’ vékony
szovakat vastag hangúakkal váltogassuk, másik, hogy az e-hangúakat, a’ hol le-
het, ö betűvel mérsékeljük. Nem tudja, ’s nem érzi ezt az Ó, és Új Magyar, ki
azt csak a’ provincialiszmuszhoz akarja kötni; nem tudja, vagy nem érzi, ki av-
val dicsekedik, hogy még az ö-vel, és ü-vel beszélő Urak fel nem kaphattak. –

[234]
Persephoné, Proserpina, Plútó29 neje.

[235]
Pipere. Condimentum, Tragema, exornatio. P. Pápai.

[236]
Plátó Lelke. r7 B>,r7 Z,.27 ];,r7 ];2:61=24r7 Z/1 5^=@7 Lássd
Diogenesz Läertiuszt. –

[237]
Rény. Virtus. Tugend. Mondolat 86-ik lapján. Ha semmit nem tenne is
ezen szó, már tsak azért, hogy Magyar hangzatút30, inkább el lehetne fogad-
nunk, mint a’ latán virtust meg tartanunk.

[238]
Repkény. Hedera. – Borostyán pedig Laurus.

28 dasz [nyomtatási hiba, emend.]

29 Plúto [nyomtatási hiba, emend.]
30 hangzatú [nyomtatási hiba, emend.]

341
 [239]

Romanze. – Nem egyéb, mint ollyan lantos Vers, melly mesét, vagy törté-
netet beszél elő. Sajnálom, hogy én kedves Hazámnak csupán evvel a’ ket-
tővel kedveskedhetem. Későn gondoltam rá magamat, tovább pedig, mint-
hogy Pályában izzadok, nem lehet dúdolnom, ne hogy úgy járjak, mint a’
5 Phaedrusz tücske. (Egyéb aránt az én Verseim, egy két darabot kivévén, már
két évvel ez előtt sajtó alá is készek voltak.) Mindazáltal igy is el érném
czélomat, ha csak egy két Ifjat feltüzelhetnék is példámmal, hogy Nemze-
tünk szép történeteit Köznépünkkel is meg ismertetnék. Micsoda örömmel
hallanám én azt, ha egy Magyar vérből származott Kis Aszszonyka Hunyadit,
10 vagy Kinisit31 éneklené Guitárja mellett, ’s Attilát, vagy Árpádot32 pengetné
újain! – Óhajtani lehetne, hogy jeles33 Versíróink holmi hitvány34, ’s fonóba
való Danáik helyett, millyenek: Ziza, Damét, Eti, Fillis, ’s a’ többi hasonlók;
vagy undorító holmi Üres35 Antalaghoz, ’s Pipához iratott Ódáik helyett, in-
kább egy szép Romanzéval, vagy Balládéval köszöntnék meg Szépeiket, ’s
15 Nemzetöket! Még egy kérdést: Mért szaporodnak a’ mi nem Poéta Poétáink
naponként ollyan igen? Felelet. Azért, mert a’ cadentziás versek, mellyekkel
pedig akár folyton folyva beszélhet akárki is, – nem csak a’ Köznépnek ki-
fogás nélkűl; hanem még a’ tanultabbak közűl is sokaknak, – nem egyebért,
mint hogy Apjaik is cadentziás Verseket írtak, annyira kedvesek, hogy a’ ki
20 ollyanokat írhat, azonnal Poétának köszöntik. – Pedig a Cadentziákat ugyan
szépekké teheti a’ metrum, a’ mint ezt érzhetjük minden Europai nyelvek-
ben! Ellemben36 ők mind a metrumos verseket el rútolják, sem magokban
Verseket nem csinálhatnak.
Engem cadentziás verseink, – négy esztendővel ez előtt, midőn leg első
25 Német Versemet egy ahoz értövel látatám, annyira meg pirítottak, (mert én
abban sem néztem semmi metrumot, mint a’ Magyarban szokás; hanem
csak újaimra szedtem, hány Syllaba, ’s ki ütöttem a’ sor végeket Cadentiákra)
hogy azonnal a’ Gottsched Prosodiájához, ’s Adelunghoz kapnék, – mellyek-
ből meg tanulván a’ Prosodiát, el kellett hűlnöm37, hogy a’ németnek még
30 csak leg kisebb sorverse sincs metrum nélkűl38. –

31 Kinyisit [nyomtatási hiba, emend.]

32 Arpádot [nyomtatási hiba, emend.]
33 feles [nyomtatási hiba, emend.]
34 hitván [nyomtatási hiba, emend.]
35 Ures [nyomtatási hiba, emend.]
36 ellemben [nyomtatási hiba, emend.]
37 hülnöm [nyomtatási hiba, emend.]
38 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

342
 Külömben, nem csak a’ cadentziás, hanem még a’ nem cadentziás be-
szédben is tudok, ’s ismérek ollyan darabokat, mellyeket a’ nyelvnek, a’
költésnek, és mind a’ kettőben az Ízlésnek ékei, ’s tulajdoni annyira kedvel-
tetnek, hogy sok lelketlen Metriconoknál többre lehessen böcsülnöm. Ka-
35 zinczynak öszve kelése Gróf Török Sophiával, a’ Kis János Úr munkája;
Vida László a’ Szemere munkája, olly csínos Darabok, ’s olly igaz Poézisz,
mellyeknek inkább szeretnék Szerzőjök lennem, mint a’ Gyöngyösi vagy az
Édes Gergely minden Metriconjaiknak, – sőt jobban, mint Virág, ’s Nagy Fe-
rencz, ama’ két Magyar Horátz némelly Ódáiknak. – A’ ki Dajkájától tanulta
40 nyelvénél, ’s a’ tág szokás anomáliás bitanginál sem jobbat nem tud, nem
ismér, ’s nem hallott; sem jobbat találta után, ne hogy előbbi munkáját mind
hibásnak ismerje, nem enged az Igazság fényének; – a’ ki a’ nélkűl, hogy akár
Révayt, akár Versegit, akár Pápait, akár a’ Debreczeni Nagy Grammatikát is-
merné, vagy minekutána megismerte volna, választani, ’s itélni tudna; mellyik
45 jó, ’s mellyik hibás, – tökéletes Magyar; a’ kinek Ízlése vagy neveletlen karja,
vagy olvasatlansága, vagy régi szabása miatt ki nem fejtőzött, – még is ír, –
még is mer írni; – és Poéta akar lenni, – ’s csupán csak az által, hogy egy két
Strophát, vagy Distrophát, vagy Alexandrinuszt, vagy Rithmuszt öszve han-
goztat, – ez az, a’ ki ellen minden Révayt, s Kazinczyt ismérők meltán
50 buzgódnak.

[240]
Rosz vagy Roszsz. Roszúl, vagy Roszszúl. Mivel ezen szovakat Révaynál39
egyes, P. Pápainál pedig kettős sz betűvel találtam, mertem velek élnem
mind a két képen.

[241]
Sinár. Levis. Lássd P. Pápait.

[242]
Swift. – Über seinen Tod bey Anlasz des Satzes des Herrn Rochefoucault
„Dans l adversité de nos meilleurs amis nous trouvons toujours quelque
chose, qui ne nous deplait pas.

39 Revaynál [nyomtatási hiba, emend.]

343
 Kaum les ich eine Zeil im Popen,
5 So wünsch ich, wäre sie doch mein!
Wenn er in einem Kuppel Zelten
Mehr sagt, als ich in sechsen kann.
So fall ich ein zückend Fieber,
Und schrey, und fluche: dasz den Mann,
10 Und seinen Witz der Sperber hohle!

[243]
Jósoló. Ein Wahrsager. Páriz Pápái.40

[244]
Való. Serius, severus. Mondolat 100-dik lapján. Meg vagyon P. Pápainál!
Meg vagyon Révaynál is, még pedig ellenébe tétetve a’ Komolynak, melly jó
értelemben soha sem vétetik.

[245]
Válom, válol, válik, – Lássd a’ Datismusz ige alatt. –

VÉGE.

40 Az alfabetikus rend szerint ennek a glosszának az [214] Italáldozat. és a [215] Kegy, Kegyelem.
címűek közt kellene szerepelnie. Az emendációt szükségtelennek tartottuk.

344
 III.

AZ 1818-AS GÖRÖG VERSEI:

MAGYAR TOLMÁCSOLATTAL
CÍMŰ KÖTET

345
 UNGVÁRNÉMETI TÓTH LÁSZLÓ
GÖRÖG VERSEI.
MAGYAR TOLMÁCSOLATTAL
Pesten,
Trattner János Tamás’ betűivel.
1818.
:.0A*F617 -[ = ,*F;86*2 .E-’" 9*=;F-* 0*K*7
.Œ 9;^<<.27 < 0.5•7 +^;+*;87 " 6. BX0823
Tóth. Epigr. II.

TEKINTETES, NEMES
ALMÁSI RUDICS JÓ’SEF
ÚRNAK,
BÖLCSESÉG ÉS TÖRVÉNYTUDOMÁNY
DOCTORÁNAK.
BÁCS ÉS BODROGH
TÖRVÉNYESEN EGYESÜLT VÁRMEGYÉK
ALL-JEGYZŐJÖKNEK.
HAZÁNK HŰ FIÁNAK,
TUDÓSNAK,
TUDÓSOK1 BARÁTJOKNAK,
A’ NEMZET NYELVE, ’S DICSŐSÉGE
KEDVELŐJÉNEK,
IGAZ MAGYARNAK,
NEM CSAK SZÜLETETT NEMESNEK,
HANEM ÉRDEMIÉRT IS
VALÓBAN
NEMES FÉRFIÚNAK.

MIND AZT,
A’ MI EZEN MUNKÁBAN
TUDOMÁNYT,
NEMZETI LELKET,
POLGÁRI BUZGÓDÁST,
NYELV-SZERETETET,
HAZA-SZERETETET
BIZONYÍTHAT, SERKENTHET.
TISZTELETÉNEK

1 TUDÓSAK [nyomtatási hiba, emend.]

346
 ÖRÖK JELÉŰL
AJÁNLJA, SZENTELI

A’ SZERZŐ.

[246]
NEMES FÉRFIÚ!
Tisztelem édes Hazámnak Iróit, valakik a’ Külfölddel annak, vagy a’ Régi-
ségnek tudós nyelvein értekeznek. Kilépni a’ Nemzet fényköréből, ’s távulról
mutogatni azt az idegenek előtt, gyakran többet ér, mint a’ Horizon némelly
csillagának szökő világa. Ezen szempontból itéljed, kérlek, czélomat, ha ed-
5 dig csupa görög Verseimmel akartam fel-lépni a’ Tudós Világ előtt, nem
hogy újabb fénnyel önteném-el Honnunk derűlt egét, melly nélkűlem2 is
tiszta színben ragyog; hanem hogy a’ már tündöklőre másokat is figyelmez-
tetnék. Néha még a’ délenálló Napot is eltakarják a’ sűrű fellegek, míg nem
el oszlatja őket önnön tüzök, ’s a’ belőlök kitört szélnek dühe. De engedek
10 még is Hazafiúságod buzgó lelkének, mellynek ereje bár mi bölcs okaidnál
mélyebben hatja szívemet. Mennél nagyobb tehetséget érezünk magunkban:
annál több, ’s annál kiterjedőbb kötelességünk is a’ Nemzet eránt. Boldog
vagy te, Nemes Férfiú! ki nem csak a’ Tudós Főnek érdemjutalmát, kettős
koszorúdat viseled; hanem a’ bőség szarvának is birtokába jutál; nagy pedig
15 már ifiúságodban, hogy a’ természetadta nemes tehetségeket, ’s a’ szerencsé-
nek jó kedvét Nemzetünk hasznára fordítani, korán megtanultad. Én csak a’
Muzáknak köszönöm minden tehetségemet, mellyet hogy ezennel is teljes
erejében kelljen, ’s lehessen a’ Hazának fel áldoznom: a’ te példád, segéded,
’s ösztönöd müvelte. Vegyed azért magyar Verseimet is a’ Görögök mellett,
20 mellyek nem annyira ezeknek tolmácsolatjaik, mint inkább ugyan annyi
hasonló eredeti virágok; vegyed, ’s adjad azokat a’ Nemzetnek, mint tennen
buzdító Lelkednek szüleményit. Enyém a’ munka; téged illet érette az érdem-
koszorú! Fénylő csillaga vagy hazánk egének: áldani fog a’ Maradék! ’s
áldalak én is, míg élek

hű tisztelőd.
[247]
ELŐSZÓ.
Az elmének egy olly természetszülte ingere vagyon, melly őt soha sem hagyja
vesztegleni, annyira, hogy isméretünk minden öszveségének, ha valamint a’
folyók zuhanó vagy patak által, többé nem szaporodhatnék, legalább tenger

2 nelkűlem (nyomtatási hiba, emend.)

347
 képen, körben kellene forgani. Hibáznak azért mind Homérnak, ’s Sokratesz
5 védlelkének imádói, mihelyest az újabb világ előmenetelét tagadják; mind
azok, kik a’ régiséget mint hiú, ’s babonával teljes századot egészen megvetik.
A’ bölcsnek szemeiben úgy jelenik meg az egész emberiség, mint önnön ő
maga, kinek külömböző élet-szakasziban, külömböző jelességi vagynak.
A’mit Püthagorásznak nevezetes aranyversei:

10 „Ellágyult szemeid álomra ne húnyjanak addig,

Mig nem nappali tetteidet meghányod eszedben:
Mentem é többre? miket végeztem? mennyi maradt el3?”

csak egy napra, ’s egy személyre szorítanak: én azt részint kiki nagyobb élet-
korának, részint az emberiség folyó századának visgálatjára terjeszteném. Mi
15 kevés férfiú fűzött koszorút mult tavaszának bájló virágiból! hány öregnek
görbültek-meg vállai az aggság ónsullya alatt, a’ nélkűl4, hogy számot vetne
magával az érett kornak gyümölcsiről! Be sokan élnek úgy, mint az Ovid
mennykőütötte nyomorultja, ki életéről semmit sem tudott! De szinte olly
szükséges rokonságba tenni magunkat az egészszel is, akár értjük ezen nem-
20 zeti eredetünket, akár öszveséggel az emberiséget. Minden ember úgy néz-
heti magát a’ társaságban, mint egy ollyan tagot, mellynek hamarabb vagy ké-
sőbb életéből az egészre haszonnak kell hárulnia. A’ ki ezen szempontokban
soha sem állott maga előtt: nem isméri sem a’ nemzetiségnek szent tisztét,
sem az emberiségnek jusát, ’s törvényét, sem a’ század lelkének illendő kor-
25 mányát. Az emberek gyakran igen kíméletlenek a’ Nagy Lelkek eránt:
Genieknek nevezik azokat tiszteletből, ’s elpörlenek tőlök minden érdemet.
Pedig, ha meglátogatjuk Demosthént barlangjában, Apelleszt műhelyében,
Cicerót Tusculumában, Horátzot Tibura körűl: úgy fogjuk találni, hogy őket
nem a’ csupa természet szülte Nagyokká, hanem, minekutána annak hivatalát
30 elismerék, ’s magokkal számot vetettek, vas szorgalommal tördelék-bé az
ellentállás gátjait. Sokratesz fiatal korában képet faragott, Plato költészkedett:
de majd, talám hogy védlelkök útba igazította; vagy hogy életkorok, ’s evvel
együtt hajlandóságok is változott, mind ketten a’ bölcseség iskolájába mentek
által. Így igazolák példáik által azon állítmány5 valóságát, hogy külömböző
35 életkor külömböző jelességgel díszlik, ’s hogy az úgy neveztetett szé p mes -
t e r s é g e k az élet tavaszát illetik. Fiatal koré tehát a’ költészkedés, míg mind
a képző tehetség eleven, mind a’ fejlődő ingerek élesek, mind a’ lélek szaba-
dabb, ’s merészebb, mind a’ természetnek újabb újabb tárgyai, ’s ezeknek
más meg más oldalaik állnak elő. Nagy Homér, úgy mond Longin, még
40 Odüsseájában is, valamint a’ hanyatló Nap; de jótévő melege, mellyet délhe-
lyéről hinte, nagyon megfogyott. Magam költőségéről, hogy sokat változott,
’s hogy még eddig tökéletesedett, jól tudom; kiket, ’s mennyire érdekeljen,

3 el, (nyomtatási hiba, emend.)

4 nelkűl (nyomtatási hiba, emend.)
5 állatmány (nyomtatási hiba, emend.)

348
 zsenge munkáim gyaníttatják. Avval dicsekedhetem, hogy a’ jobb ízlésűek-
nek sok költeményim tetszettek, ’s hogy irigyeim közűlök némellyiket paro-
45 diázták, mint Eüripideszét a’ lencse olajozó Strattisz, másikat pedig csak itél-
gették, mint a’ Varga Apellesz’ munkáját, gyakran olly kíméletlen szorgosság-
gal, hogy mivel benne hibát nem találtak (bár csak tudósak volnának!) magát
a’ költőt bántanák. Öt ívnyi könyvet érdemleni, bölcsektől dicsérőt, bohók-
tól gúnyolót, nem csekély dicsőség! Mert valamint a’ testnek magasságát an-
50 nak árnyékából, úgy a’ léleknek nagyságát az ellene törekedő irigységből sok-
szor egész bizonyossággal megmérhetni. A’ bölcsnek dicsősége a’ bohó: di-
csőségét veti meg a’ bölcs, ha a’tudatlant kárhoztatja. Mennél nagyobb
Abdera, annál nagyobb Demokrit fénye. A’ derékségnek két kisértete vagyon,
azt mondja egy költő, egyik jó, másik rosz: Dicsőség, és Irigység. Így, ha volt
55 Homérnak Zoila; Hesiodnak Kerkopsza, Virgilnek Maeuiusza, Pindarnak
Amphimanesze: nekem is vagyon Érzékim;’s ha voltak tisztelőik amazoknak,
vagynak nekem is barátim.*) De ezek csak mellesleg, nehogy öt ivnyire keljen
buzgódásom, melly által ellenségimet magam elejébe magasztalnám.

*) Nem czélja a’ Szerzőnek, hogy minden barátit szinte ABC. rendben előszámlálja, sem,
60 hogy minden dicséretet, mellyel egy is más is illette, kérkedve emlegessen. Elég leszen
két nemes szivű barát buzgóságát felhozni, de szükség is felhozni, részint mivel a’ ba-
rátságnak kegyessége minden dicséretnél sokkal szentebb, részint, hogy az ellenség is
pirúljon, midőn a’derékséget az öszvehangzó szívek társaságokban nevekedni látja.

„Nuper ubi e coelis Hellenum ad Pannonis oras

65 Sparsisti quosdam radios, TÓTH docte poëta!
Terribilis fueras spissa caligine mersis,
Quorum nempe oculi lippi iubar omne recusant,
Et concivisti pravae convicia linguae.
Iam modo post tonitru palam Achaica fulmina vibrans
70 Vindicibus flammis comburis, quidquid in orbe
Hungarico pulchrum, verumque, bonumque profanat.
Fac audax! sed in igne tuo spectata reconde,
Ostentesque aevo producta Magyarica longo”.

Így ír a’ Szerzőhöz Orvos Rácz István, kinek jeles tehetségit, ’s mély tudományát kevés-
75 sel ezután mindnyájan csodálni fogjuk. Hasonló e’hez Cseresznyés Sándornak, a’ Szer-
ző hét esztendős lelki barátjának elmés, ’s nagyon kellemetes Epigrammája, mellyel a’
Görög Versirót a’ maradéknak imígy ajánlja:

Mella redux nuper tuleras, Apis Hunnica, nobis,

Graiorum e pratis parta labore tuo.
80 Iamque iterum flores, quos protulit Hunnia nectis.
Ut discant alii, quas habeamus opes.
I faustis avibus, nec vulgi probra veretor:
Nos dilecta tibi pectora serta damus.

Latánúl írattak ezen dicséretek, nem hogy annál többen értsék; hanem, hogy, midőn írat-
85 tak, latánul tette a’ Szerző minden jegyzetit.

349
 A’ Görögségnek arany százada az emberiségnek virágzó korát jelenti. In-
nen a’ Görögöknél minden szép mesterségek divatjokban voltak. Azon me-
rész,6 még is csínos, még is őszinte elevenség, mellyet Hellásznak müvészi
(mint a’ képiró a’ fényt, ’s árnyékot), édes vegyítékkel ömlesztének-el minden
90 munkáikon, ezer szép lelket bájol-le kellemével, ’s ugyan annyi mestert ger-
jeszt fel példányával, míg egy éktelen Mummiusztól letiportatik. Egy törde-
léke a’ képfaragásnak, a’ H e r a k l e s z D e r e k a elégséges, hogy Buonarottit
feldühítse, ’s munkáiba lelket fúvaljon. De sohol sem indítanak hatalmasban
a’ Görögöknek szent árnyékait, mint midőn Isteneiket a’ költőségnek nyel-
95 vén, azon varázsló nyelven beszéltetik, mellyben valamint Küprisz bájövé-
ben, ezer édesgető kellemek enyelgenek. Úgy áll a’ nemes Hellász (így mond
egy Német Tudós) minden tartomány, ’s minden század nemzeti közt, szép
még szennyeiben, ’s nagy gyengeségében is, mint Alkibiád tündöklék az
egykorúak felett. Forgatni, olvasni, ’s tanulni a’ görög Írók könyveiket, mint
100 Horátz a’ Romaiaknak tanácslotta, éjjel és nappal; egy ollyan nyereség, melly
a’ müveltségnek történeti szerint, az újabb időkben is minden nemzetet,
(Olaszt, Angolt, Franczot, ’s Németet) óriáslépésekkel vitt elő. De eleget kell
tenni a’ folyó század lelkének is, melly minden érdemes polgárnak köteles-
ségéűl teszi, hogy anyai nyelvének csínosodását, a’ mennyire tőle ki telhetik;
105 előmozdítsa. Hogy én ezt ifiú lettemre is teljesítettem, nem annyira dicse-
kedve, mint inkább édes örömmel emlegetem, mivelhogy, a’ mint Cicero
mondja, a’ hazának szeretete minden egyéb tisztünket magában foglalja.
Legyen szabad azért nekem, minekelőtte az érett férfiúságnak tisztes korába
által mennék, viszsza térnem egy kevéssé azon kútfőkre, mellyekből ismére-
110 temnek nem csekély részét merítettem, ’s legyen szabad a’ Görögöknek
szent árnyékaikat magok tulajdon nyelvén meg szólítanom. Nem a’ felleng-
ezés lelke beszél nyelvemen, ’s nem a’ hiú dicsőségre vágyás hevíti keblemet;
hanem egy olly epekedő szívnek ömledezési minden verseim, mint Philemo-
néi Eüripidesz hamvai felett, mellyeket a’ szent halottakhoz, ’s azoknak tisz-
115 telőikhez intézek. Így zengedezi a’ fülmile csendes énekét a’ fagyos berekben,
gyakran minden bámúló nelkűl is teljes megelégedéssel, ha szivének ártatlan
érzeményit a’ jelenlévő Istenekhez kirebegheti.
Mi legyen pedig érdemök görög Verseimnek, ’s szaporíthatják é ezek csak
egy cseppel is a’ század müveltségének özönét: meg határozni magamnak
120 nem szabad, másoknak nem lehet. A’ szép mesterségnek műveit nem hasz-
nokért kell böcsülni, akármit beszéljen Horátz, és Phaedrusz, hanem magok-
ban, ’s magokért, úgy hogy, bár mi czélból származnának is, mihelyt szépek,
tetszenek; ’s mihelyt tetszenek, tökéletesek. Hasonlók az elmének játéki a’
homokpályának küzdésihez, mellyek a’ testnek erősödése által csak távulról
125 érdeklik a’ czélt, a’ nézőknek pedig mint csupa játékok természet szerint ked-
vesek. Hogy az elsőbb pontban én is valóban nyertes legyek, örömmel dicse-

6 hiányzik a vessző [nyomtatási hiba, emend.]

350
 kedhetem; az utóbbit pedig merem reményleni mindenektől, kikkel szivem
hajlandósági öszvehangzanak. Egyéb aránt, hogy a’ Görögségnek lelke ellen
hibázhattam, ’s hogy nem Görög léttemre7 akármellyik görög Írónál többet
130 hibázhattam, épen nem kétlem: hibáztam é pedig, ’s mennyit hibáztam, az
egyenes ítéletű Hellanodikák fogják megmondhatni. Horátz, azt olvastam
valahol, mind megégette görög verseit, mellyeket ifiú korában írogatott, ’s in-
kább akarta, hogy Római Lant Mesterének köszöntsék, mint a’ szép nyelvű
Görögöket kétes nyereséggel követné. Pedig Horátz ugyan azon Isteneket
135 tisztelte, kiket a’ Görögök, ’s ollyan nyelven beszélt, melly a’ Görögnek hű
leánya. De vagynak erősségim is, mellyekkel magamat bátoríthatom. Bucha-
nán, Ovén, Hoffmann, Vida, Sannazár nem voltak született Rómaiak, még
is mertek írni a’ holt nyelven! ’s még is repkény koszorút érdemlettek. A
görög nyelven kevesebben irtak ugyan verseket; írtak mindazáltal csak nem
140 minden nemzet között. Scaliger, Alswort, Benedicti, Muret, Boivin, ’s a’
Magyarok közt hajdan Filiczki, újabban Németi több vagy kevesebb eredeti,
’s nem eredeti görög verseket költöttek. Legalább vagynak példáim! régiek,
nem régiek, mind egy: mert én nem csak akartam írni, hanem tudom is, miért
írtam, ’s bizonyosan minden példa nélkűl is írtam volna. Bátorított merész
145 czélomban azon kedvező itélet is, mellyre néhány Tudós Férfiak csekély
próbatételimet érdemesnek tartották. MILLER, SCHEDIUS, KARLOV-
SZKI*), a’ két nemes DJIKA, DEMETRIADES, és LASSAN, mind ollyan
tudósak a’ görög nyelvben, kiknek tekintetökre építhetek. Bár nem termettek
is pedig ezen zsenge virágok sem Attikának búja mezőin, sem a’ kétfejű
150 Párnasz bérczein, vegye úgy őket nemes polgártársam, mint ollyan koszorút,
melly, ha idegen virágokból fűzetett is, Magyarokat tisztel, ’s mint ollyan jele-
netét hazafiúi szorgalmamnak, melly nem fénylik, hogy füstöt vessen; hanem
a’ füstből akar fényt adni. Még egy intés! Ha megbotlanék az Olvasó némelly
jegyzetekben, a’ hol tulajdon verseimet dicsérni látszom: tudja meg, hogy
155 azok többnyire mind ollyan darabok, mellyeket egyik vagy másik Tudós
még a’ kézíratban minden többiek felett kijelölt. Külömben az sem képtelen,
hogy a’ Művész, ’s az Itélethozó olly szorosan egyesüljön egy személyben,
hogy mintha más meg más lélek igazgatná őket, mind segédje, mind birája
legyen egy más művének. Legalább én, ugyan ezt, csak hogy viszontag óhaj-
160 tanám, hogy Itélethozóm, a’ mint Florián mondja, ne csak fütyőlni, hanem
énekelni is tanúlt legyen.

Pesten, Tavasz havának huszadik napján

a’ Szerző.

*) Ezen Tudós férfiúnak értelme: „Vides itaque dilecte amice, me quidem hoc amicitiae
165 dedisse, ut diligenter poëmata tua relegerem; sed si quod per festinationem in scribendo
emersit, excipiam, nihil reprehensione dignum reperisse”, annál hatalmasb ösztöne
szivemnek, hogy az öt esztendőkkel ez előtt zsenge próbáimról mondatott.

351
 
!
=;8/r *

)4a3 Z<=@ =•7 ]7:;9@7

.E 4*43 ‘7 =23 Z=>,
8„-[ =8K3 /*>58K<27 `,.2 \ 5 ;*
82<d7 -~<23
5 ,;><*69 4@7 95XA@ 0a; *M787
.:68/~;828 .d3 .„
/16.X=@ - | 9*;7
3 6. 5X087= ]O.2 *8Š3 V8;=^7
8F425* 8M-. :.^
10 =a 6[7 *D &173 -2-*4=a
48Š;*2 Z,87=2 W989=•7

 7=2<=;8/r *

- }5F082 =•7 - E-;F@7 4*

; A*2 Z= 8‡=23 W:^;
<.2 D; €7= .E 6r 4.5.><^<*3 :.d3
15 W<:5~7 =27*
\ 8K<* }=; 7" ^4*2;*
8K;* +;8=•7 <82 c7 =dς
,;><89X958>  9;2-8ς
.„9584^682<2 4~;*2ς 9*=;•7 W7 .„7i
20 ,.;<I7 W7I 6*5*4*Kς
4*57 ],:X7=.ς 4X5.>:87
=a7 )524•78ς G4827=8

352
 ÓDÁK1

[248]
I.,
ELEÜZISZI TITKOK.
1.2 Stropha.

Távozzék minden gonosz innen:

Nem szól gyáváknak az én lantom,
A’ fennyen övedezett
Múzák ajándékok: a’ Törvény-
5 adó Istennét fogom éne-
kelni. A’ béavatkozott
Veszteg maradjon, míg engemet
Föld-Anyánknak éneklőjét hallgatand
Sokat tud ő, a’ mit csupán
10 Zeüsz leányival közöl,
’S a’ biztosak közt kevés

1. Antistropha.

Látott, ’s nem mert mondani másnak

Olly titkot senki sem, ámbár tud-
ná azt; ha pedig az Is-
15 tenné megengedte a’ Szűznek,
Hogy a’ kit választa, hevítse-
fel: merész annak éneke.
Boldog halandó, a’ kit szere-
tett Szülői honnjokból a’ Kháriszok,
20 Küthére ékes társleá-
nyi útasítanak Heli-
konnak magas bérczihez!

1 ODAK [nyomtatási hiba, emend.]

2 Az 1-es szám után pont és vessző is szerepelt, utóbbit emendáltuk. [nyomtatási hiba, emed.]

353
 9-ς *

8D 0a; `7.> 4*6^=@7 E

<d<2 6*:~7=.3 ‚7 *„=•7 =•7 :.•7
25 ]07~1< *E72~3 =23
=8K3 -[ +;8=8K<2 =a 95.K<=*
987X8><2 ^;23
7~687 Z:14. =    # Q#
9~=72. 9*K ]0*7d3
30 6*=;~3 ‚7 48 ;*23 =;*/X7=*
9*;:.724*K3 | 9*=r;
Z5*+. 6.: R+*7 7X4=*;83 8E78,~87
].=š <4*9=8/~; 9=.;8X7=@7 };,^6
8„;*7~7- .E3 \;9*0a7 `;*2 4.5. @7

=;8/r +

35 `0. -.Š; †778>3 -2-^A*3

‚7 =;~987 ]:*7^=823
3 6^52<=^ =23 /F583 0X782=8 0. 
<*<:*2 -2-8 3
-[ 7X4=*;83 98F1<87 `66.
40  ;9*-F8> :^583 \07~7
<9.; .M ]7=2:X8>3
61-[ 0a; `;4.<. =*K3 8F<*2<27 Z;-.27
6o= W92:.K7*2 €;83
€;.<27 F7- 6[7 ƒB1
45 5š )524•7* 6X02<=87

 7=2<=;8/r +

)524•783 - *Œ 5~/823 *;

7*<<~7 G7 W00 =*=83
\5F8> 0.F=@7 = 95.K<=87 ,;><X@7
*„0d7 5*+’7
50 /X0083 /*7z3 ]<=r; `;2<=83
=8K<27 W92,:~728<2
B>,;7 `; 8L* <.5^
7*3 5a%& 'u+ 5h$&/ &< .[ H.'6K+ 1l3

354
 1. Epód.3

Mert az könnyedén’4 tanulta meg,

A’ mit némellyik az Istenek között
25 Örökké meg nem tanult,
’S az embereknek erős munkájokra
Teve Khárisz törvényűl:
SZÉPET SZÉPEN.
Szerencsés fia érdemes anyádnak,
30 Kit a’ kellem Istennéi neveltjöket,
Zeüsz maga választa nektár pohárnokjává
Hébe helyett, hogy
A’ pálczavivő sasnak szárnyain
Magához ragadott Olümpba,

2. Stropha.

35 Jőj hozzánk óh isteni karnak

Biztos vendége, ’s taníts meg, ké-
rünk, minket, az Örökök’
Jó kedvöket megszerezhetnünk,
Hogy a’ nektár szent italától,
40 Mint te is hajdan, istene-
sűlhessen Árpád5 szép nemzete.
Mert elégtelen bár melly szent áldozat
Az érdemes Múzák előtt,
’S elégtelen hegy a’ hegyen,
45 Pindószra a’ Hélikont,

2. Antistropha.

’S a’ Párnaszt a’ nagy Helikonnak

Égmetsző bérczire halmozni6:
Bár melly magasan emel-
kedtél is, a’ nap közel szomszéd-
50 ja, mint a’ hold, hogy teli fényben
Tündököljél-le kölcsönös
Súgáraiddal földünkre: hi-
deg leszen világod, mint a’ hold maga,

3 Epod [nyomtatási hiba, emed., vö. a ciklus egésze]

4 könnyeden’ [nyomtatási hiba, emend.]
5 Arpád [nyomtatási hiba, emend.]
6 halmazni [nyomtatási hiba, emend.]

355
 -N.9 H/@ ,3"%=ϖ
55 5a(& 2I-8&* 50k+ <%a/5"+
5Q/ %K '3I/ 0g3"/a4 "?3&*

9-ς +

-N.0/I+ &<4*/ O1"/5&+

0>1&3 S/ &<+ M3&5Q/ 5u/ .&*3",=
7/ 5h$ϖ (=/0/2 _%"(0=
60 M(/0I064* % P750/
'3&/d+ L%h5"50/
M'&-&@ H/ 1&%= (&("u5"
5"A+ "3=5&44*/ L%&A/
 --N .0* "0l+ M0*%w
65 L '0#&3Q 45&301Q
*d+ M("20l #30/5N 5& ,"@ MI30&/
4,a50+ ;3a/ 5& 2&T+ 'N0+ H/ 50A+ .645*,0A+
c44& ,"@ 4106%Q/ %&%p,"4 H+ 5d ,3I440/



=;8/o

*5.97 6X7 W<=27 _9*<27

];X<*2 }5F0823
- Z66.7 ς /F52<=87
]0*:8K3 4*5ς W<:58K8 9X9;@=*2
5 9*; ]:*7^=@7 :.•7 62
<:~ς *26~728F .E<27 ]82-8F
<<829.; =a7 ,;><^6
9>4 ]6/X98><2 .5986X7*7
4*=*/;878Š<2 - €,58>
10 4*I =•7 W5*/;•7 <@7 6[7 ,^;2ς
9855 ƒ9F<,.=*2 Z<=2 -[ 627>7:^-28ς
=8 =@7 0a; ]46^<.2
4*I *‡A.=*2 *E7287
];.=d7 = 5*69;7 <9.; ]>=d7

356
 Hanemha perczeg kebled is
55 Saját tüzével: ez mele-
gít, ’s ez ragad szárnyakon.

2. Epód.

Melly boldogtalan szülők azok,

Kik nyers vérű fiaknak a’ magas
Derékség’ útát ugyan
60 Törik, hanem, hogy az elmének tiszta,
’S kecsesebb bájvirága
Síkon terem,
Hol a’ Kháriszok édesen enyelgnek
Küprisz társaságában, nehezen hiszik.
65 De engemet a’ nagy Zeüsz lángoló villáma,
Mennykövezése,
Sűrű köde, ’s a’ ködből pattogott
Fénysúgárok eszemre hoztak.

[249]
II.,
MELPOMENA.
Stropha.

Nehéz tetszeni mindennek;

Kevés jóknak pedig megnyerni
Kedvöket, olly jutalom,
Mellyből a’ halhatatlan kezek
5 Csupán a’ deréket részeltetik.
Boldog a’ költő, ki az aranyhajú
Melpomenát követi,
’S nem gondol a’ többséggel,
Sem a’ hiúkkal,
10 Mellyeknek kecsegtetne bár vará-
zsok, nem tart sokáig:
Mert az ő dísze virúlni fog,
’S nőttön-nő szüntelen,
Mint a’ magas derékségé.

357
  7=2<=;8/o

15 45X8ς Q# 9*K  202~,828

2ς WA ]0*7dς
9;8/;~7@7 48;d7 6*
=X;8ς \07~=*=* .5986X7* -ς
— \-ˆ 6X58ς 682 }A 
20 -8>9~7 =. 5 ;ϖ 4*I 520ˆ7 f,87
ς =27 =8K3 : R;@<27
.8Kς = ]68Kς ,*;2C~6.78ς
=>,• 4*5•ς ].F-@7
`:58>ς W;XB*ς 6[7 .„^7:.<27
25 =8ˆς W<58ˆς <=./^782<2 4;8=^/8>ς ];.=a7
- †67@7 W7 }+;F6*2
<27 ƒB29.=d7 ς :X62ς
4.5*-•7 978*K3 ^4*2;* 9*=;F3

9-~ς

n- €5+282 `7-;.ς ‹7782

30 /*F-2687 *E.I ƒ6K7
4*I `/:2=87 6.7.K 45X8ς
ς ].5F /^8ς Z<=*2 -[ 4*I
W68I 98: \-ˆ =~- Z;087 =.5X<<*2 `4;* 9~5.2
„ /:87X8262 - ]82-8Kς
35 <<82ς 6^5* 9*;:.724aς
:X50.27 }^;82ς 4~;*ς
Z-8A.7 „4 W9X82
4.7  ,255X* 6X<*2<27 W7I
0>7*2AI 5*7:^7.27



=;8/r *

.67~7 W<=27 Z;@=8ς

| 4*;9~ς ‚3 = 6X78ς
+F8> 7.F6*=8 <927:u; ].
7^8> 9>;~ς <=. 0.7X:528ς s7 W7~1<.7

358
 Antistropha.

15 Te Aegisztviselő Zevsznek,
Olümp mézhangzatú Isten-
aszszonyi kellemetes
Anyjoktól, legdicsőbb gyermeke,
Jövel, ’s kölcsönözz óh Melpómena!
20 Bájoló szép versezetet énnekem,
’S tiszta ezüstrezegést
Lantom feszes húrjának,
Hogy Istenimnek,
’S honnom Hősinek kedvetek szerint
25 Dicsérhessem a’ jót,
Felderült gondolatok sebes
Szélreptökben, ’s koszo-
rút fűzzek a’ jelesbeknek.

Epód.

Boldog hazám, jó lélekvédte Magyarság,

30 Tündöklik a’ te dicsőséged örökké,
Mint a’ magasan delelő nap
Fénye az ég üregén;
’S nyereség leszen énnekem is valaha,
Hogy polgári tisztemet
35 Bételjesítém erántad.
A’ költőkre pedig nem irígykedem,
Kik a’ leánykákkal suttognak:
Szégyen volna Akhillnak
Az aszszonyok között lappangnia!

[250]
III.,
HERMÍNE.
1. Stropha.

Drága a’ szerelemnek
Gyümölcse, mellyben Olümp
Ajándéka, az élet tüze
Firól fira kel, hogy az édes magzatot ismét

359
 5 `;2<=87 .ς Z;087 W4=.5X<*2
C•* 9^7=* 4=F<27 .5=F@7 `71;
9X9;@=*2 0>7*24I 68K;* 6^:82ς c7
98=I ]:*7^=@7 -~68>ς
*„0d7 627 \5F8>

 7=2<=;8/r ^

10 5.>4@:.K<*7 ]=
4^;* =a Z7-87 ƒ9 S
<2-8ς 4.F6.7* 5*69;7 -;*4.K7
9X95 =~-. 8‡98=. ,.;<F =2ς ]9.4^5>B.7
*7:.K<* 9~:82ς :>67 6*5*47
15 Z5-.=*2 6^5* /82724F@7 =>,.K7
-;X982< ]7:X@7 4~;* :.8I –7 -^6*;=2
9~: ]7X;8ς }5+Fϖ
=. 9*F-@7 .„0.7•7

9-~ς

-~<*7 <=X/*787 6*=;F 8„4 Z= W9F<=*=*2

20 <<* -;*68K<*7
95^A82 c7 W7 <=*-F 627 4*4^ <9. -.2 - E8K<
n- ]7-;I V<986X7* =X;9.=*2
`:58>ς W9.I 4*=X+* =^5*27*
=8 =8> 9.<~7=8ς W<<~6.7* =^5*27 t7 9X<"

=;8/r +

25 @ -ˆ W7 2~+*ς ,.;
<I 0^:1<.7 = /F587
+;X/8ς 4*I 9;89.=u ,^;6*=*
4*=*/;87X.27 :*5^6@7 2ς Z6+*5. 6*=;F
+2*F@7 -[ +X51 +51:X7=* /~787
30 W4 ,.;•7 /X;. /.Š /.Š =8<8Š=8ς w7
:.•7 | /:~78ς >0*=;I -[ ,><89X95
4;*=X87=8ς W7 E<:6F82ς
6>,8K<2 -.<9~=8>

360
 5 Teremtői tehetség szállja meg. Ál-
dott szerencse, ’s magas czél az aszszonyé,
Ha látnók az égi pálya körét, hol ő a’
Gyökerő kisugározott
Fényében osztozik,

1. Antistropha.

10 ’S hajtja gyenge kezekkel

Az alkotó7 hatalom
Nehéz érczkerekit, mellyeket
Kivűle csak Ízisz erős jobb karja tekerhet.
Szelíd indulatokkal teljes az ő
15 Tiszta keble, midőn túl tekint körén,
’S ki lát a’ virágok illatozó mezőjök-
re, hol ő Feleség, Anya,
’S Gazd’ aszszony éldegél.

1. Epód.

De nem veszi észre: mennyi bajok állnak ú-

20 tában előtte!
Elkezdi pályafutását, ’s szalad a’ férj megett,
Kit gyámolúl veve jobb oldalon.
Boldogtalan! ha kidőlne férje,
’S boldogtalan, ha ő maga dől is a’ terh alá.

2. Stropha.

25 Néha édes örömmel

Mosolyg Nióbe ölén
Vidám kisdede, ’s érezteti
Böcsét az anyával: alig, hogy ez elveszi róla
Szemét, huh! kifeszűlten pattog az ív-
30 húr fejére: boszús kéz voná-fel azt!
Gyakran félre dőle a’ lobogó szövétnek
Hümen ünnepi fényben állt
Oltára bíborán,

7 alkató [nyomtatási hiba, emend.]

361
  7=2<=;8/r +

9*6/78>ς ƒ6.7*F8>ς
35 ].F-@7 w5:. ,8;ς
48;d7 9*;:.724d7 *H527*
- ]9u5:. 5X0@7 85ˆ - 8‹=8ς | 9~=68ς Z,:2<=8ς
7X*7 -X;4.=*2 ]7-;ς W7 6X0*;82ς
7>6/F828 4~;*7 <=^:.<27 4;^=8ς
40 97X82<*7 +F8> 9>;~ς =. /5~0 W7:X828
W;*=*Kς :*7X6.7 6X<*2ς
W7 Ž-K<27 6~02ς

9-ς +

=^5*27* |<8F89.; ‘9*<. ,^;6*=8ς

6*=;I = =.,:[7
45 W0. .= W5986X7* - H,78ς V7 =X;9.=*2
]46^<<*2 8„ - H-. =a7 .E4~7*
5 9*7 /25F<= Z<.<:*2 ]7-;F
45*<:X7=8ς 8L* 0F7.=8 4*;9ς W4 -.7-;F8>

=;8/r 0

-.<9~=ϖ F - 5.>:’
50 =~<87 =a *7787F*ς
W,:*F;.2 9~=. - — );6F7*
:*78K<* }->;~6.78ς 5oA.2 9~<2ς w=8;
/F587 =Fς - †7782ς 9X7:8>ς Z<.=*2
5 <2ς .H =2ς ]6.F7@7 6X<82ς W7 `6
55 62 -X<9827 ]7^A.2 ) -ˆ =a =X47 Z;@=8ς
9*;*:^4* Z0.7: V8Š
W<58K<27 .E3 ].I

 7=2<=;8/r 0

67d6* /*F-2687 `<=>

6.0*<:.78Šς 98= `7*
60 4=8ς †77@7 4;*=.;•7  ==F58>
<*7 E*,a7 /F58ς ]4;8=^=82ς W9I 9 ;082ς
]48 .27 q6.55.7 \->=^=@7

362
 2. Antistropha.

’S gyászos éjbe borítá

35 Halottja árva menyasz-
szonyát. Ritka, de történt eset,
Hogy a’ kinek életerőben perczege keble,
Megérlelte gyümölcsét, ’s által esett
A’ szülői vajúdó gyötrelmeken:
40 Alig kóstolá az új anyaságnak édes
Örömét, kialutt tüze,
’S már égi áldozat;

2. Epód.

Örűl, hogy egy élő nyomocskája marad, pedig

Ebben is a’ férj
45 Bánatja fog megujulni, kegyesének kicsid
Képében! Így eped a’ sok gyümölcs
Letörte törzsökön a’ gyümölcsös
Oltvány barátja. Hermine, boldogult Aszszonya

3. Stropha.

Az Ilithűja gyülölte
50 Magyarnak! óh! ha fog ér-
demes férjed az ő sebhetett
Szivére viszont örömírt lelhetni? ha látand
Nemesb lelket az álság8 a’ koronás
Fők között? Böcsösök gyermekid, nemes
55 Szerelmednek édes záloga, a’ Magyarnál:
Te hagyád azokat reánk,
Hogy bennök élj velünk.

3. Antistropha.

Óh Nagy Attila vára,

Mi tapsolást, ’s öröm-é-
60 neket hallana bástyáidon
Magas Fejedelmed az ő hív népe körében,
’S mi vig ünnepet üllnénk jó Magyarok

8 allság [nyomtatási hiba, emend.]

363
 €;,*68ς =.ς †67@7 <87 = €,58ς
E*7:.Iς /;X7*ς -X,82=8 AX78>ς V8;=a7
65 - ]7.+^55.=8 6*=X;8ς
]48F=2-8ς : \07dς

9-~ς

| 9~=68ς ‚ς `66. ]72i Z/2C. - `;

).;a 59Fς
:X5082<* =*Kς 9=.; 0.<<27 - 8 =>=:8ˆς 9*=;F
70 -8ς -*F687*ς =^/ .„78><=^=*ς
6*=;~ς /F587 -X 727 R<9.;87 45*F
86.7 98:8Š7=.ς W5:X6.7 `6627 *Œ /@</~;87

IV.
# # ! 
=;8/r *

^69.2 .E" Z=2 4Š-8" 4*55F72487

=•7 ]4*6*7=86*,d7 †7
7@7 95*7^=*2" - W<=I7 D;7
V9=a );@7 ];.=d7
5 /X008" H<87 9855a 58298K"
W7 6X<82" " _528"  ;9*-F8>
9;8X,87=8"  0*>7 -  ==F5ϖ
=š +*<25uN 9*; `6627
W40~782" ]7:.K 45X8"
10 8G=27." :^58" 6[7 Z66.7

 7=2<=;8/r *

4.F78> .‡,86.: .‡/>5587 9~527 -[

4*I 9*=;F-8" <.+~6.<:*
-*F687*" *F;82=. `6627
€5+282 =d" ]6+;8<F*"
15 =•7 :.•7 <<82 W0. <*<:

364
 Tiszteletre! De áh! nem szabad: halaszt-
ja azt a’ keserves aggodalom: szerelmes
65 Feleség, Anya, ’s hű Leány,
Kiért szomorkodunk.

3. Epód.

’S egy olly nemes Aszszony porvödre felett ül az

Égi Reménység,
’S két Gyermekecske ölében, kiben édes vagyont,
70 Munkás erőt kesereg Hunnia:
’S őt, bár helyén Ikerek ragyognak,
Húnyt Hesperét keresgeti, ’s várja majd Phosphorát.

[251]
IV.,9
MAGYAR HŐSÖK.
1. Stropha.

Ragyog még bájló dicsősége

A’ kiküzdhetetlen
Régi Magyarnak,
’S hét törzsökös Hőseinknek fényök
5 Hasonló a’ Planétákéhoz:
Árpád10 a’ világító Nap közöttök.
Tiszteletes pedig Attila
Királynak is derék neve
Hű maradékinál, minálunk,
10 Kik neki Ásia11 törzsökének

1. Antistropha.

Tenyésző oltványa-voltunkkal
Kérkedünk, hazánknak,
’S Isteneinknek
Hű tisztelőik. Köszöntlek Nagy Fér-
15 fiak, kik rózsaszín ajkakkal

9 hiányzó vessző [nyomtatási hiba, emend.]

10 Arpád [nyomtatási hiba, emend.]
11 Asia [nyomtatási hiba, emend.]

365
 .E7 5 69 ,.F5.<2 98;/>;X82"
/8+.;a = 9^5*2 6^<=2A W,:;8K"
=d7 ];.=d7 -[ 4;^=2<=8"
<9X;6*<27 /F582" `@
20 =83 :.•7 =. =X;B2" M-.

9-" *

,:’7 9d<* ,.;•7 ];.=^7

6^72-8" - };0a7 /8+8Š7=
W,:;8I ƒ6•7 8G=27." ];=7 Z/*
087 ];8 ;*" =. 4*;
25 98 " 8‡=2 0a; .H,.=. =X;6* =8K" 9~782"
k^+-87 <2-^;.2*7 =.46^;287
" 4;^=8>" .„;><:.7X8" 9*5^6*2" ]69*5~7
=." 4;*=*2*K" ]05*8I `7
-;.3 X982:.7 \ :>0^=1; S ;.83 0X
30 7.2 /*.77š 4*I `7*<<*
Z66.7*2 0*F*" 6~7* 4*>,@6X7*

=;8/r +

98558K" = 0,*7 ];2<=. 82<* 9^7=*

- †+;2<.7 ]55a 6*:8K<*
-.27~=*=* ƒ00^;@7 t-
35 .„0.7.F*7 /;F<<. 7.+;"
" 5X87=8" ,^<6 }-~7=@7
w5:. = *E78Š =7 +*<25u* 0X78>"
/25F*" Y7.4.7 08>78>6X7*
— ,^;2" ]:*7^=82<2
40 9*=;^<27 - m6•7 45X8"
`/:2=87 ^- — X*27*

 7=2<=;8/r +

†67@7 682 4.5*-.77•7 W7 978*K<27

5XA87 ].F F587 W<=I
67d6* 9*=;˜@7 ]X:5@7
45 =8K" 0~782<27 9;" - ];.=a7
}Aˆ =•7- |;6d7 9X/>4.
4X7=;87  55 .H1 /:~78" `7-;* <8/7
4;*=X87=*" Z: R;@*" <2@
9•7=* ,*6^C. 4*5 B*2
50 95XA86.7 4*I \5F4.<
<27 <=X/8" 6.5X@7 <=;*=^;,82"

366
 Kóstoljátok a’ szent ambroziát O-
lümpban, erőszakos ostorok
Sokaknak egykor; érdemes
Példa pedig nekünk fiaknak,
20 ’S Isteneink örömök! Csodálta

1. Epód.

Hajdan a’ föld vitéz karjaitokat,

’S rettegték haragotok dühét,
Valakik kenyérrel,’s földnek gyümölcsivel
Éltek: mert nem volt semmi határa
25 Vitézségteknek. Villogott minden
Népek között erős markaitokban
Széles hatalmatok bélyege,
A’ vasveszsző. Bizakodott Áresznek
Leánya fényes isteni nemében;
30 ’S királynéi magas gőggel
Támadt fel mindenek ellen

2. Stropha.

Kevély Aszszonyság: de megrezzent

Szíve, mint az őz a’
Szája kitátott
35 Sűdő oroszlán előtt ’s térdelve
Esengett a’ barátságért Ki-
rályunknál, mihelyt a’ tisztes Magyarnak
Dísze, ’s erős keze tettei
Tudtára estek. Istenek!
40 Hála tinektek; atyjainknak
Tisztelet érdemikért örökké!

2. Antistropha.

Ezeknek dicséretök zengjen

Szájainkon, édes
Szűz! örömének
45 Gyors szellemében. Dicső emlékök
Az Ősök tetteiknek, ’s ösztö-
nűl szolgálhat a’ magzatnak deréksé-
gére. De disztelen a’ velünk
Vitézkedőket is fanyar
50 Sirba tenni hallgatással:
Dalkoszorút kötözünk jutalmúl

367
 9-" +

8G9.; ->7*=8I ,.;I 4*I

:>6š *E,6*=i W,:;•7
†+;27 ]6 7.27 4^687 .G7.4* 9*
55 =;F-8" „ 5^<.2 8‡
9@ ,^54.* >;08-^6*7=8" 95* =a7
8K<*7 =a - „+8 58> >;8<:.78Š" =
Z;0* †6782" W7 9*=;F82<2 = 95u:8" 5X0.2
q-1 ]7:.K 4*I 85>7F
60 4*" `;2<=8" D998<~*" -*O/;@7 =.
*6+F8> 9826r7 <=;*=8K8
8„ 9./>4’" ]55a 076*7 †00*;8"

V.
# # ! #
*>6^<<. )6* =a7 9^5*2 )55^-*
=d" -.27~=*=8" =8Š ]4;2+•" 5X0.27
4*I <=.F+.: \07d" 8„4 `92<=87
8M<* =X48" 4*=a 6*=;" H,71

5 ,*F;.7 -  ;u8" >D" ]6 6878"

b7 9*K" -2-^,:1 05•<<*7 ]7r; 5*5•7
W4 - ]7:X@7 =•7 ]558/ 5@7
9*=;F-* 0d7 <=./^782" W;XB*"

.Œ 9;^A.7 S 66*" - — 9~982 \7-^7.2 `6627

10 M--023a7/ .K/ (3N.."5" ."/2N/&*/
%&*/d/ %K o+ #3I'0 5* 1"53u/
5u/ (&3"3u/ -a(0/ M(/0]4"*

i57 _ %I/%30/ 5d/ *d "<&5d/

5d/ 50l ,&3"6/0l 1*45d/ f1"3I5)/
15 3*/",3=" H-2a/5 M1 ?5/"
.I--&/ GV ,036'V %I$&42"*

368
 2. Epód.

Érdemes hőseinknek, valakik az

Édes honn igaz ügyét erős
Kezeikkel oltalmazzák veszély között
55 is bátor szivvel. Tudja Vitézvár
Dicsőségét a’ Múza, ’s énekli
Már Hertelendit, és Gyúlait a’ pol-
gár honni nyelven. Él Ferdinán-
dunk is, serény lovagaink legjobbi-
60 kok, a’ hadaknak isteni Vezérök,
’S Magyarnak fogadá őtet
Szívéért Hunnia népe.

[252]
V.,
MAGYAR NYELV.
Csodálta hajdan Roma Heraklidák’
Nyelvöknek édes isteni bájait,
’S hágdosta hű leány örömmel
Nyomdokit a’ haladó anyának:

5 De a’ Nagy Áresz gyermeke a’ kicsid

Tanúlta nyelvét férfi korában is
Szerette, ’s örvendett, ha honnja
Tiszteletét idegen virággal

Toldhatta. Nálunk, fájdalom! abban áll

10 Minden derékség: öszvezavarni sok
Nyelvet, ’s magunkét, mint tudatlan
Kis csecsemő, nem is érdekelni.

Illy törpe sokszor más levegő alatt

A’ cserfa, mellynek gallyai a’ Zeüsz
15 Trinákriában volt sasának
A’ magas út közepén nyugalmat

369
 /"/u%& P-- J45"* H/ MI3*
i57 J#-"9"/ "; 3h"%& ,-N%0/
,"@ 0; (&73(0@ 0; f1 F 3,5
20  4=06 H8 c3&0 ,01I/5"

&*/Q .K/ i//7/ (-u44" /0.=:&5"*

#"3&AN 5 &C/"* 0B" #"%=4."5"
1&*2s %K '20((] 5T W&0=4"
4530((h-06 H, 45a."50 (-6,&A"

25 0g% P--" "g50A H45*/ L."35="

1-]/ M(/0]4"* 50k+ 130(a/7/ 53a106
(-p44" 5& '=-) %&*/a5"5"
,"@ 5d ,-I0 4'&5I30*0 -"0l

&j$0/5"* M/%3u/ ,6%"-=.7/ (I/0

30 ,"-&A42"* 4*/ % P8*0* R/ 1N20/
1N4$&*/ i#3*/ 5Q .K/ ."2a/5"
P/%3" 5* .&.'0.I/0* 5N% 0g$@

0m &C$0/ c-#06 &<%a5& D ("2&

"A.0/ ,3"5=4506  55*-N%7/ (I/06
35 %&l3 P..*/ ;.&*30l4* 4&A0
1"53N4*/ o H1"37(d ^-2&

VI.
    
&h45) M--023a7/ (I/&2
b45* 4&./a5"50/  31"%=06 2N-0
50k &g%"=.0/" f((N306
W*(0l/ &< J5 M&@ 5w ,62*,w ,3h&*
5 %&*/d/ .&.'a.&/0 (3N'&*
b45* % L.&5I306 q41&3 M/"8=06
.&./T42"* M.&-&A (I/06
\ M(3N.."50 r/ \ M%*,u/ 5h$&/
^/ .K/ (Q3 _ $3a/0 105I
10 e 50k  55*-N%" 50k .&("-a'30/"+

370
 Adnának otthonn. Igy ölik el gyakran
Az Ásiából12 jött csemet életét
Éjszak tudatlan földmüvészi,
20 ’S a’ Drüadák fanyar ápolások.

Erős igékkel érdekel a’ Magyar,

’S lépése díszét tartja beszéde is;
Hölgyünk kerék szájjal gyügyöghet,
Mintha Küpriszt mosolyogni látnám.

25 Nincs a’ Magyarnak semmi egyéb baja,

Hanemhogy a’ szép ősi szabásokat,
A’ nyelv dicsőséges mivoltát,
’S nemzeti bélyegit elfeledte:

Dicsekszik ollykor atyjainak nemes

30 Vérökkel: és óh! mennyire elfajult
Még is! mi méltán hordja sullyát,
Hogy jeles embereit kiadja,

’S nem tudja kincsét, melly neki fényt szerez!

Óh szállj-le ismét Attila nemzeti
35 Védlelke, kérünk, ’s légy nekünk is,
Mint őseinknek, örök vezérünk.

[253]
VI.,
MAGYAR DICSŐSÉG.
Csalárdság, idegen Tanúk!
Minden vádjaitok, hogy magas Őseink,
Szép oltványokat, a’ kegyes
Lélek védte magyar nemzetet eddig is
5 A’ mord szkütha fagy edzené.
Vagy pártos pedig az, vagy nem is olvasott,
Ki népünkre le sem tekint,
Mint a’ melly figyelem-pontra sem érdemes:
Mert volt hajdan egy olly idő,
10 Melly sok népek előtt rettenetes nevet

12 Asiából [nyomtatási hiba, emend.]

371
 M1)/&A J'/ J2/&4*/
b5 F 3) _ 1*,3d ,"@ 5d 4*%N3&0/
M/23p17/ (I/0 P,."4"/
M/N440*4" % H1&@ 1T4"/ M/Q $2a/"
15  s H4,I%"4&/ /I'0
,"@ 50A  55*-N%"* J8&$ _ '74'a30
_ 5d/ '0A#0/ P3 &<4N(7/
"A .K/ *I3*4*/ 5"A ,036'Q/ c306
/"*0=4"* ,3"5&3d/ 'N0
20 H, 50l M&-=06 Z%) H1&-2I.&/
&45[ f(("3=" ?%&
064&A0/ %K #=#-7/ 5u/ 1"3Q f((N37/
,"--=45"/ 1&3@ (3N.."5"
4106%Q/ 50l (I/&0 &< J5* ."3563&A
25 5w % "n H3$0.I/ (I/&*
1-&A0/ 50l ,3"5&30l '75d f1=4$&5"*

VII.
  
C%" 5d/ $-73d/ 45I'"/0/ 4&-=/06
H, $&30A/ ! --"/"%=,7/ ."3"/2I/5
Z%) H8&-2&A/ _ % c$-0 5N$*45"
1"h&5"* H42-0k

5 2"6.N4" D "-,a5&-& '=-*45&

5T *0,-&=" 1a4* v *-a'30/
*%=" ./N45&3 .","3=:7 f..T
'=-0* G5"A30*

F 45*/ 0B .&=:7/ _ (N.0 .K/ P2-06

10 .*42a L % L(/Q '*-a5" O1"/50
50l .h306 ,3&A550/ 5Q (Q3 J.#"- f.A/
26.d/ M5a-.0*

,"@ $&30A/ M-,Q/ H M(u/ <0l4*

H.'6[ o 5d/ ,3"5&3d/ -I0/5"
15 _3.Q H %&*/0k *#h" J/&(,&
2]3"  .&l % S3

372
 Szerzett Attila fegyveres
Rajának, mikoron a’ hadak Istenök,
’S a’ vas-század uralkodott.
De majdan, hogy Eósz, Napkelet Aszszonya
15 A’ sűrű ködöt elveré,
Mosolyg Phosphor arany-fénye egünkön is
A’ felkölt Nap előtt felénk.
Hogy a’ bérczen ülő Múza seregre már
Sok fény ömledezett legyen,
20 P e s t , a’ szép tudomány Pannoni műhelye
Látá, mint hiteles tanú.
Könyvtárunk pedig a’ nemzeti szorgalom
Hevét a’ Tudomány körűl
Mind eddig jelesen megbizonyíthatá,
25 Még több fényt is igér pedig
A’ most éledező nép maradékinak!

[254]
VII.,
A’ SZERELMEK.
Láttam a’ zöld petreselem levélkét13
Érdemünk bírája kezén elaszni;
A’ közönségnek pedig olly hamar hűl
Gerjedezése,

5 Mint hevűl. Óh Khalkotelesz, szerelmes

Férje a’ Kórinthi Diokleának,
Óh Philophron, Lidia vőlegénye,
Boldog egyenlők!

Kiknek egy hű mátka böcsösb az Élisz

10 Népe tapsánál, ’s bizonyosb reménytek
Bár mi búján illatozó kenetnél!
Olly nemes inger

Kedvet adhat nektek Olümpiába

Törni: mint a’ megdühödött oroszlán
15 Kölyköt is vasmellye szikrája hordja
A’ vadak ellen.

13 levelkét [nyomtatási hiba, emend.]

373
 c-#*0 .T--a/ 5* J'6 M.&=/7/
% 0g$= E#" (Q3 2&3N1"*/" ;3Q
5u/ 2&u/ M,.T .0* J%7, Mp506
20 50A %K Wa%0*4*/

P/20 ^/ 5u/% ?40/ L h13*/ "g5Q/

H/ .I4"* ,3)./u/ M#N57/ M,N/2"*
-"/2N/&* 5&$2I/5" #=0 % M)%[
0f.d H(=/&2

25 q3" o 50l M&3a&/5a H45*/

&?"30 ,"@ /6,5d P/&6 4&-N/"
50A _%&l064* 4,a50 D  3p57/
1a5/*" .N5&3

%&l3 H.0= /h.'"/ 5& ,a3"/ P(0*4"

30 $"A3& D ,0h3" 53*1a2"50 L%k
&< H.d/ .I--0* 2N-".0/ /I0*0
H-2I.&/ c-#0

c-#*0* % &?).&/ S/ P.'7 0j5*

#I-5*0/ 2/"50A4* 2&0@ J3750
35 r1"4"/ %u30/ h13* L ,3"5=45N
H45*/ P/"44"

VIII.

"A3I .0* E#" 5& (Q3 v 2I"*/"
J3$0."* f./u/ M("/Q/ &-&="
1"A%" ."53a 5N/ 5& %N."35" ,6%=
4506 ,"5 F-6.10/

5 M/%3d !3",-0l N,"3& (I/0/50

0; 2&0= 0B 0</0$a0 1I'6,"
/I,5"30 $3u/5"* (Q3 ?47 Mp50*
5T /&a5"50

374
 Boldogabb nálam lehetett; jelesbet
Nem tudok: Hébe az Olümpi karnak
Szép pohárnoknéja kötött virágot
20 Vakszemeimre;

Áh de ollyan ez az én virágom,
Mint az elrejtett tövisek között nyilt
Rózsa, mellynek Küpria sem vehette
Észre virultát.

25 Kellemetlen volt nekem eddig éltem,

Mint az elbúsúlt kikelet, ’s ha a’ hold
Arczczal elfordúla, setéte a’ vi-
lágtalan éjnek.

Óh szerelmek kellemetes Szülőjök

30 Jösz te14, ’s üdvöz légy nekem: egy kegyes hölgy
Szíve kérelmem. Mi dicső szerencse
Érne leányka

Tégedet nálam, ’s be vidám lehetne

Életünk! Nincsen jelesebb ajándék
35 A’ szerelmeknél. Küprisz a’ Királyné
Aszszony Olümpban!

[255]
VIII.,
AZ IFIÚSÁG ISTENNÉJE.
Téged üdvözlek, kegyes Isten Aszszony,
Hébe, Hérának szeretett leányát,
’S majd Heraklesz tetteiért Olümpban
Égi jutalmúl

5 Nyerte mátkáját. Te vagy, a’ ki által

Boldogok lőnek magok a’ hatalmasb
Istenek. Nektárod adott virágzó
Éltet azoknak,

14 Jöszte [nyomtatási hiba, emend.]

375
 c-# M,.N:0/5& M&= "5[3 % P3
10 _ 3a/0 5T M.#304=" #&#37,s+
0g%K .K/ %[ ,N52"/&/ M-- H(Y3"
0g (Q3 J174&

/I,5"30 0@ % v 2&N &? 5* .I--0*

%0l/"* "<30l."* 5a%& (Q3 $"3=:06
15 /I,5"30 (&h4"42"* ! ,s/ 2N/0*.*
t/ J5 H/ M,.V

IX.
  
F-#*0 ,"@ <4a2&0 1I'6,&/
b45* M/%3u/ 5"A "3=5&44* 2h&*
&j%*0* (Q3 ,&=/06 O1"4"* v3"*
o J"3 &<4=/

5 E55* .0* $&=-&44* %I1" 2*(0A4"

$S/ -h3"/ 45I9"4" %I%7,& 744=
;3Q 5"A L(/"A H2I-7 2&"A4*/
J..&/"* "<&=

-N.0/0 % M/%3a N3* x 5h$ 0C4"

10 %64.&/Y+ 5d/ (Q3 150I&* O1"/5"
b44" H/26.&A5"* F 37 % M/*V
,"@ _ 6"A0

X.
   
h13*%0 .K/ 0g, J$064"
5d/ ,&45d/ 0g, J5 0C42"
'*-a5)50 ;.I30*0
,"@ 1"3'N4&7 5d $3]."
5 P$"3* (N3 H44* ,p3"
"@ M(/0&A 5d/ P/%3"
'3a/).N 5 M/%3d H42-0l

376
 Kikre a’ csészét köszönéd. De Krónósz
10 Bár örök, mert ambroziával éle,
Csintalan vénségre jutott: nem itt ő
Mennyei nektárt!

Én ha választnom szabad, arra kérlek,

Adj kevés nektárt kegyes Isten Aszszony:
15 Kész vagyok mindég örömest kimúlni
Zöld tavaszomban.

[256]
IX.,
A’ KHÁRISZOK.
Boldog a’ férfi, ’s rokon Istenekkel,
A’ ki Kháriszt tiszteli áldozattal,
Mert vigak, mint a’ tavaszéi, minden
Napjai annak.

5 Kelyhem, a’ mellyet Lidikém köszön rám,

’S a’ Diokléa koszorúzta lantom
Szent legyen, kívánom, az édes Aglá-
jának örökké.

Jaj pedig minden nyomorultnak! a’ kit

10 A’ kegyes Szűz nem szeret: untalan mord
Szörnyeteg jár annak eszében; Érósz,
’S a’ bor epeszti.

[257]
X.,
KECSTELEN SZŰZ.
Küthére bájövének
Édesgető szerelme,
A’ kellem, és az inger
Előtted ismeretlen:
5 Nincs még kecsed leányka!
A’ férfiat, mi volna,
Mit tenne bölcsesége,

377
 .I/0 5& 50l /I0*0
J375" 50l M0*%0l
10 '=-)." 50l H3u/50
1&*2p 5& 50l '*-0l/50
P$"3* (N3 H44* ,p3"
F 4&5"* %K 50l50 U."3
b," ,&45d/  '30%=5)
15 -"$0l4" 10--Q (/p4&*
,"@ J45"* 0l50 M/Y3
e 5P--" 4 "n %*%N8&*
&< 4N.&30/ 5a% &?)
,"@ H(s/ M/[3 1I'6,"

XI.
  
!a%) X ,"-[ G5"=3"
"@ -u3* X -&N/206
105I3) H(s/ H3N7
*:Y.&/"* .N$0/50
5 .K '*-&A a%) J'"4,&/
_4N,* .0* M/5*N&*
"@ . "<&@ M/5*N7/
'*-&A J'"4,& -u3*
a%) %K . J-1&* "g5a
10 o ,"@ 2I-7/ (".]4"*
"= . o J0-1& ,&A/0
M-- 0g, H(p 5* 1&*42&A4
`.a4"/5* 0; G10=.)/
0g (N3 5*/ J45*/ P/%3"
15 %60A/ ,a3"*/ H3N&*/
0i57 J-&8& -u3*

378
 Ifiú kebelnek érczét,
Költő heves szerelmét,
10 ’S Szerelmes ajka csókját
Nem ismered, mi volna:
Nincs még kecsed leányka!
Leszen pediglen egy nap,
Ha Küthére bájövének
15 Szép birtokába juthatsz;
’S fog lenni férfi ollyan,
Ki azokra megtanítand:
Ha ma volna már azon nap,
Én férfiad lehetnék.

[258]
XI.,
A’ LEÁNYOK.
A’ szépszemű Rhodénak,
’S Khlórisznak, a’ Kleanthesz
Szüzének egy pörök volt:
Mellyik legyen szerelmem?
5 Csókol, ha érhet, engem
Úgymond Rhodé, örökké.
Khlórisz viszont: Ha csók kell,
Dicsekszem avval én is.
Rhodé pedig: De engem
10 Kezével is kinálgat.
Kinála ő kezével
Már engem is; de többé
Sohasem hiszek szovának:
Mert két leányt ügyetlen
15 Egy férfiú szeretni.
Imígy beszéle Khlórisz!

379
 [259]
JEGYZETEK AZ ÓDÁKRA15.

Pindár, Alkaeósz, Sappho, ’s Anákreon, Hellásznak négy jeles Lantosi, ’s a’

rólok neveztetett versmértékeknek szerencsés Találóik külömbféle tekin-
tetből, hasonló figyelemre, ’s tiszteletre méltók. Nem a’ külsők határozták
őket; hanem tulajdon önnkényöket vették törvényűl. Szivéből megyen-ki ’s
5 egész lelkét által-lehelli versébe mindenik. Pindár fellengező lelkének, ’s
versmértékének kicsapongásai elszédítik a’ nézőnek fejét, mint a’ feldühűlt
Adria tornyos hullámi; Alkaeósz csattogva, ’s teljes erővel verdesi lantját,
mint a’ bércz zuhanója a’ kőszirtokat; Sapphó epekedő képzeleti búsongva
tolakodnak egymás után, mint azon csergedező pataknak habjai, mellynek
10 fenekét apró kövecsek lepik, ’s partjait szomorú fűzek árnyékozzák; Aná-
kreon pedig hasonló mind lelkében, mind versében a’ tiszta kútfőhöz,
mellyből a’ vidám Nájadák Hülászra enyelgenek. Mindenik tökéletes, ’s
mindenik remekpélda a’ maga nemében, ’s csupán neme szerint felsőbb
egyik a’ másiknál, melly szempontból annyira meghaladja Pindár a’ többie-
15 ket, mint a’ temérdek tenger minden egyéb folyót. A’ ki erről többet kiván
látni, olvassa meg a’ Szerzőnek Pindarról írta értekezését a’ Tudományos
Gyűjtemény másod évi folyamatjának VI. Kötetében. Itten elég leszen
annyit megemlíteni, hogy a’ magyar Pindari Ódák az egy Herminén kivűl,
magának a’ Költőnek szabad versalkati, mellyek az értekezésben felhozatott
20 javallat szerint senkit meg nem kötnek; hanem inkább hasonló merészségre
bátorítanak. A’ görög Pindari Ódák pedig Herrmann méregetése szerint
vagynak alkatva! a’ mit csupán azért kell megjegyzeni, ne hogy a’ ki Her-
mannak tudós értekezését nem látta, megbotoljék benne!! A’ többi vers-
mértéket minden latánúl tudó ismeri!

I. ÓDA.

25 Ezen Ódának tárgya vétetett Kazinczynak ime’ szép Epigrammajából:

JÓT ’s JÓL! Ebben áll a’ nagy titok: Ezt ha nem érted,

Szánts és vess, ’s hagyjad másnak az áldozatot.

Mellyhez hasonló értelme vagyon félig meddig Phokülidesz versének is:

15 ODÁKRA [nyomtatási hiba, emend.]

380
 „.E -X =23 8„ -.-^14. =X,713 <4^9=82=8 -24X55" '”(16

30 Emlitést érdemel pedig az is, hogy a’ Költő, magyar költeményeiben

(lássd, UNGVÁR-NÉMETI TÓTH LÁSZLÓ VERSEI. Pesten 1816.) csak
az Agrai Felesküvést; itten pedig az Eleüziszi titkokat énekeli.

II. ÓDA.

Kallimakhosznak vagyon egy Epigrammája, mellynek értelme ezen Ódá-

éhoz hasonló.

35 ’,:*F;@ = 98F16* = 4>45247 8„-[ 4.5. :

,*F;@ =F3 98558ˆ3 –-. 4*I –-. /X;.2
62<• 4*I 9.;F/82=87 W;6.787 8„- ]9 4;o713
9F7@ <24,*F7@ 9^7=* =a -16~<2*

Ebben az Ódában17 figyelemre méltó a’ két végső sor, mellyben a’ Költő

40 azon apró verselőkre czéloz (lássd magyar Versei után a’ Glossákban a’ Ro-
manze igét 199 lapon) kik a’ túnya Akhillal a’ fonókban lappanganak.

Csak maga lappangott Péléfi leányi seregben,

’S volt Lükomedesznél: hol hószin lepte kezével
Gyapjat forgata kardja helyett. – ’s a’ t.

45 a’ mint Bion szól Tudós Vályi Nagyunk nyelvén.

III. ÓDA.

Sohol sem távozik-el a’ Költő görög Verseitől a’ magyarokban annyira,

mint ezen Ódában18, mellynek oka az, hogy itt a’ magyar volt az eredeti, a’
görög pedig csak későbben másoltatott. Innen, midőn a’ magyarba ollyan
ideák is felvétettek, mellyeket a’ görögbe által nem lehetett forgatni, mivel-
50 hogy a’ Görögöknek hasonló képeik nem voltak: vagy el kellett azokat egé-
szen hagyni, vagy legalább csak szín, ’s rajzolat változtatással lehetett ábrá-
zolni. Mert nem elég annak, a’ ki ma görögűl akar írni, szovat szóra fordítani;
hanem szükség, hogy az annak megfelelő értelem, ’s képzet a’ Régiségből vé-
tetett legyen. Egy kertből való tehát mind a’ két virág, ’s egyenlő szaga, ’s for-
55 mája első visgálattal; de a’ külömbféle színelet, ’s árnyékozat által szoros ösz-
vevetés szerint, hol egyik, hol másik kellemesebb. –

16 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

17 Odában [nyomtatási hiba, emend.]
18 Odában [nyomtatási hiba, emend.]

381
 IV. ÓDA.

Ezen Ódában19 a’ mi négy derék Hőseink magyar neveik bé nem me-

hettek nagy erőltetés nélkűl20 a’ görög mértékbe, mellyért őket csupán ér-
demeikről, ’s tulajdonaikról kellett bélyegezni. Báró V i t é z v á r i S i m o n i
60 mondatik Várhódítónak; az erős karú H e r t e l e n d i Tűzerejűnek; a’ nagy-
lelkű G y u l a i , kit a’ Lipcsei győzedelméről a’ Németföld is jól ismér, Taná-
csosnak; ’s FERDINÁND az Austriai Fő Herczeg, a’ Magyar Lovagság Ve-
zére Győzedelmesnek. Egyéb iránt21 ezen Óda magának a’ Költőnek mind
görögűl, mind magyarúl legkedvesebb darabja.

V. ÓDA.

65 Horátz is kerék szájat tulajdonít a’ Görögöknek: „Graiis dedit ore rotun-

do Musa loqui.” a’ mit az ő Tolmácsi közönségesen kerék, teljes ’s értelmes
beszéddel fordítanak. A’ Költő, mikor a’ Magyar kerék száját dicséri, nem hi-
bázna úgy sem, ha ezt értené; annyival több igaza vagyon pedíg, ha azt a’ szó-
nak tulajdon értelmében veszi. Kérdés! hát ha a’ Görögökről is ugyan ezt
70 lehetett mondani. Legalább hogy az i-psilont a’ Görögök is ű-nek olvasták:
Rambach, Schneider, Riemer, Georgiades tudós munkáikból világos. Pedig
abban sincsen semmi képtelenség, a’ mit tudós Helmeczink tett kérdésűl:
Vallyon az oi diphtongot nem ő hanggal olvasták é a’ Görögök. Hogy a’ La-
tán ezt é hangra forgatta (48K587 98F71 ’s a’ t.) erősség, nem ellenvetés!

VI. ÓDA.

75 A’ magyar Tudományszeretetnek egyik jeles tanúja bizonyosan a’ Királyi

Pesti Magyar Egyetem. Révai, Winterl, Mitterpacher, Kitaibel, Tolnai, Kele-
men, Fejér, Bene, Alber, Lenhossék, Schuster, Szűcs, Hadali, Schoenvisner,
Schedius, Schwartner, Stahli, Tomcsányi, Tumpacher, kik ugyan azon egy
Platói kertben virágzottak, ’s virágzanak, mind ollyan tudós Fők, kikkel a’
80 Külföld is dicsekedhetnék! Hasonló kevélysége lehet a’ Magyarnak a’ Nem-
zeti Muzeum is, mind fontosságára, mind nagyérdemű Alkotójára22, Gróf
Szécsényre, mind kegyes Védlőjére, ’s Szaporítójára, JÓSEFRE, Ő CSÁ-
SZÁRI KIRÁLYI FŐ HERCZEGSÉGÉRE nézve, kik eránt örök hálával,
’s emlékezettel tartozik a’ Haza. De nem csekély részvétele vagyon ezeknek
85 érdemökben a’ Tudós Millernek is, mint Igazgatónak, ki a’ magyar név di-
csőségét részint buzgó serkentésivel, részint fáradhatatlan szorgalmával nap-
ról napra öregbíti!

19 Odában [nyomtatási hiba, emend.]

20 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]
21 aránt [nyomtatási hiba, emend.]
22 Alkatójára [nyomtatási hiba, emend.]

382
 VII. ÓDA.

Nincsen reá semmi jegyzeni való, azon kivűl, hogy Sapphónak lelke sze-
rint az epekedő szerelmet énekli. A’ hasonlatosságok benne szépek, ’s nem
90 mindennapiak!

VIII. ÓDA.

„Feige nur fürchten den Tod. Doch graut mir vor Krankheit, und Alter
Götter! versetzt an den Styx mich in der Fülle der Kraft.”

Így beszélteti Matthisson is Alkibiádot. Külömben a’ mi az Ambrozia, és

Nektár külömbségét illeti, hogy egyik halhatatlanít, másik ifjit: akár helyes,
95 akár fenéktelen, úgy tartom, nem szerencsétlenűl alkalmaztatik.

IX. ÓDA.

Ezen szép Óda, mellynek eleje ollyan forma, mint a’ Sapphoénak:

*F7.=*F 682 4u783 H<83 X82<27 ’s a’ t.

nem eredeti darab, hanem csak magyarázatja Matthisson Kháriszának, melly

a’ Költőnek jobban tetszik, mint Theokrit ugyan azon nevű Idüllje,’s jobban
100 mint Pindárnak Olümpiai Khárisza. A’ német igy kezdődik: Glücklich ist
der, und hochgesinnt, wie Götter ’s a’ t.

X. ÓDA.

Ezen Ódának23 értelmére szükség megjegyzeni, hogy elejénten csak két

Kháriszok voltak: az Édesgetés (.2:) és a’ Kedveskedés (^;23); az el-
sőbb a’ férfié, a’ másik az aszszonyé. Innen lehet megérteni azt is, mit értett
105 legyen Sappho az ^,*;23 leányon. –

XI. ÓDA.

Anákreoni pajkosság; mellyben semmi nagyot, semmi magast nem keres-

hetni. Szépnek sem kell pedig lennie; elég ha édes!

23 Odának [nyomtatási hiba, emend.]

383
      


  
^<4 `0. F+5. /F5* 9*K W4 =8Š 4;*=ς W68K8
0.771:.K<* 4*5r7 - *E0F- Z,8><* :.dς
+^<4. 4*I 8‡=2 /8+8Š 7./X51 < ς  9;2-8ς >D7
<@:X7= W4 ;8F1ς <=XA.2 W7I =;2~-82ς
5 H:. -[ WA*9F71ς 9;8=I . =87*ς `7-;*ς D4^782ς
]<9^C8> 4.F78>ς .‡A.7~7 .E<2 0X78ς


   # 
‡=82 6 8‡*= €7.2* F-.@ 6X59.27 4*=.; A*2ς
.E - `0. 5XA*2.7 =*Š=^ <82 *D -~7*4.ς
:.0A*F617 -[ = ,*F;86*2 .E-’ς 9*=;F-* 0*K*7
.Œ 9;^<<.27 < 0.5•7 +^;+*;87 ς 6. BX0823


  
„-[7 Z,@7 98=[ =X;6* -;^687 -;~683 Z95.= ]0*>~3
7~</2 =27ς - `:58> 8I -[ ,*;2C~6.78ς
=7 <=X/*787 9*;X,8262 .E `7 =278ς `A28ς .H17
==2 6. -.257 Z= €7= q0*0.ς .Eς <=^-287

384
 EPIGRAMMÁK.

[260]
I.
A’ KÖNYVHÖZ.
Menj Könyvecske, tulajdon agyam fajzotta leányom!
Athénának erős aegisze védi kebled’!
Menj útadra, ne félj: felhő fed téged az úton,
Mint a’ Trojából megszabadult szökevényt.
5 Óh! ha minél hamarabb a’ Németföldre mehetnél:
Vendégetszerető nép ez! örömre fogad.

[261]
II.
AZ OLVASÓHOZ.
Bár tiltsd’, hogy Mídász füleit gúnyoljam előtted:
Fúnák a’ letörött nádak is énekemet.
’S lármáznám az örültetemet, ha hazámnak örülnöm
Kellene! Persa vagyok; légy te Aristophanesz.

[262]
III.
KRIEGERHEZ.
Czélt tévesztve futék egykor; a’ pálya dicső volt,
Csak hogy bér nélkűl.1 Tégedet illet azért
Repkényem, ha ugyan repkényt érdemlek azóta,
Hogy hajdan gyávát engemet útba hozál.

1 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

385
 IV
 
S27.2ς :*>6^<<*ς =27 W6.Š 6X51 <9.; ! ,*F@7
5.FB*7* 1-[ :X62ς =8Kς 7.4 .<<2 /:87.K7
<.K8 =~- q48>87 X6B@ -X =27 g<6*= W6.K8
=]6a 6*:’7 .M7*2 8„4 Z= W0’7 Z:*787

V.
 !   
o=1; 4*I +*<25.ˆς .„.;0X=*2 *D -[ 0>7*K4.ς
.‡788F .E<2 =Fς c7 =•7- Y7 Y582=8 4*5•ς
5Š<*2 =8Š :*7^=8> .K 6[7 0a; 61=X;* <=X;0.27
4*I +*<25u* /25.K7 =uς -[ 0>7*24ς W;i7
5 4*I =•7 ]7=2:X@7 W6/ .=8 <=o:.<27 ]7-;•7
8„ 6a F ς .E4ς =8Š=8 5^=@7 5.5X,82
 55 W-F-*A. X-@7 m6dς | `7*4=2 =7 W,:;7
52<<~6.78ς C@o7 61=X;* - s7 ]0*:r7
-.27ς 4*I :*7^= <˜C.27 X;9.<:. 985K=*ι
10 =8F*- W7 };,o<=;? 4*5a -2-*A^6.782

VI.
     
%>,uς 4*I ]7X6828 +F17 8H1ς -2a |;6uς
=8Š 97.F.27 m6K7 -.FA*7 8D ]:^7*=82
`55@ς 8Œ7 `7:;@987 W<X-;*4.ς €66*<27 };:8Kς
-FC.<:*2 6.6*ς .E =;~987 W<:5ς Z"
5 9;^A.2ς =r7 ];.=r7 ];.=*I -158Š<2 =7 `7-;*
“ς 4*I =r7 €;727 /:.0A*6X717 Z6*:.ς

386
 [263]
IV.
V. NAGYHOZ.
Dícsérted némelly versem’, mint régi maradványt.
„Nem szabad, úgy mondasz, sérteni a’ nyugovót
Sírjában.” de gyaláztad amazt, a’ mellyet enyémnek
Tartottál. Versem jó; nevemet gyülölöd.

[264]
V.
MAGYAR THEATRON.
Jótévők az Anyák,2 ’s a’ Fejedelem; aszszonyi nemnek
Bájos keble vagyon: végy egyet, a’ ki helyett
Éltedet3 áldozzad. A’ hív anya tiszteletedre
Méltó; védned kell a’ koronás fejeket;
5 ’S kellemes ingerrel vonogálja szivünket az aszszony.
Nem! Plató sem szólt itt helyesen, fogadom.
Érzeni kell! Médon fejtette meg, a’ ki Királyát
Ellensége előtt menteni, ’s anyja helyett
Halni akar. Mi szerencse magyar Polgárok az érzést
10 A’ Játékszínből így nemesítni nekünk!

[265]
VI.
KAZINCZIHOZ.
A’ szelet, a’ lelket csak fúvallatja dühében
Véteti észre velünk a’ nagy Olümpi Zeüsz.
Nincsen hát hasznod bár millyen visga szemekkel
Függenél4 is testén, hogy megitélj valakit.
5 Műv az erőt, ’s az erő mértéke mutatja az embert:
Így a’ hangjából ismered a’ madarat.

2 Anyád [nyomtatási hiba, emend.]

3 Eltedet [nyomtatási hiba, emend.]
4 Függened [nyomtatási hiba, emend.]

387
 VII.
    
X6/.=*2 <=2ς  ;F<=*;,87 *E7.K -[ R61;87
W59~6.7~ς =2 0;^/.27 9•ς -[ 0;^/" -.-2ς

VIII.
#  !
H1ς c7 0.0*’ς 6.=a )1+*O828 =.5.>=r7
=r7 B>,r7 4.F78> t 7~87 q. 6X78ς
Zς <. 4*=*lk. <*7=* =.5X<<*2 9^7: < Z9;*A*ς
5XA*2 =2ς 4*I 0a; *7787F*ς 9*=;F-8ς
5 4*5•ς 958>=FC.2ς 05•<<*7 = -[ 4Š-8ς W9* A.2ς
4*I =a 9^5*2 †77@7 0;^66*= W92<=^6.78ς
Š7 - *Œ )1+*O 985ˆ /251:X7=* 6*:1=r7
4*F < ς )1+^N87 9;@=~=>987 4*5X@

IX.
!
„-.Iς 8„- 8†=@ς .‡,.2; 8„- W<=I 98-41ς
<= 8„4 `7 =2 5^,82 /X;=.;87 W7 <=*-F
=*Kς <=>0F*2ς 52+^-.<<2 +.+;.06X78ς q46*<  ,255. ς
8„4 `=;@=8ς 6@ς 0F07.=8 9*7=*,~:.7

X.
     # ! #
.FA*ς `71; +X5=2<: 8L82 0.7~6.<:* 9821=*F
:.K87 W9.I 6X5B*ς Wς =7 S;@=* 6X58ς
!  -[ =.r W=F:1 /2589^=;2-8ς †778>
=8Kς W,:;8Kς 4;*=.;a7 ς 9*;^-.206 ];.=r7

388
 [266]
VII.
KÖLTŐ, ÉS ITÉLETHOZÓ.
Szidjuk Aristárkhot; de Homért dícsérgeti minden:
Írni fogunk, lehető; jól-e, nem olly bizonyos.

[267]
VIII.
HORVÁTHOZ.
Azt gondolhatná valaki, hogy Révai lelke
Szálla beléd, ha ugyan Honnodat úgy szereted,
Úgy müveled nyelvét, ’s szaporítod nemzeti díszét,
Mint hajdan szereté Révai mind ezeket.
5 Azt gondolhatnók méltán! ha utána születtél
Volna Tanítódnak: most pedig egy szeretett
Tanítványa valál holtáig. Révai fénylett
Éjfélig; Horváth második útmutatónk.

[268]
IX.
AKHILLESZ.
Lába serény, keze karja erős némellynek eléggé;
Még sem képtelen az, hogy jelesebbre talál.
A’ Stüx habjaival mosdatták egykor Akhilleszt,
Megleli gyengéjét még is az álnok erő.

[269]
X.
KISFALUDIHOZ.
Megmutatá fiatal munkád, a’ Himfi szerelme:
Millyen Költőkkel díszlenek a’ Magyarok.
Nagy HUNYADID többet mutat annál: a’ Magyaroknak
Ősi derékségök tétetik itt remekűl.

389
 XI.
   
* 6*<. =7 X7287 05*>4•92ς H-8><*  :o71
95o:8ς =•7 7.4;•7 W4 :*7^=8> 486F<*2
7Š7 682 Z/* 4*>,• *F*7 E1=;7 W9*27•7
ƒ2X* .E -[ =.7 <9X;6* 9; ]558=;F8>
5 8L8ς Y5828 9*=r; =.,7r7 -84F6*C `0. ]6/8K7
=7 +;8=7 €7=* :.~7 =7 :.7 `7-;* 5X082ς

XII.
    
E.=ς ”7 | 4.;*>78/~;8ς 2ς D.;a €;72ς
4*I /8+.;a = 9^5*2 ]:*7^=82ς 0.7~617
WA 8‹ - p;9*C87 *7>6o-.* <=. =F:.<:*2
]7: R+1ς *„=7 7X4=*;8ς 8E78,~87
5 λ>6*F7.27 6. :.8I 9^7=.ς 9d<*F =. :X*27*2
w;,87 =uς - R;*ς ‘5.4. Cu58ς 5@ς
8„4 Z=2 &.ˆς ;87F-1ς =856i =8Š 9*2-ς W;^.27
]7= *„=8Š - R+17 *Œ = 4;F787 <=./*78K
.E6I `78958ς W0’7 q-1 4*I W0F7.= `78958ς
10 &.ˆς *„=ς 61-.Iς .L=* +;8=8K<2 /~+8ς

XIII.
      
Lς W68F W<=2 /F58ς ,F52*2 -[ /258Š7=*2 V=*K;*2
Y7 0a; Z,@ w=8; =•7 -[ 9~:@7 ,25F8>ς

390
 [270]
XI.
BENÉHEZ.
Látta Benét, ’s bámulta tehetségében Athéna,
Hogy sok férfiakat felhoza Taenar alúl:
„Most dícsérjed Apol! nekem orvos gyermekedet, mond
A’ Szűz: magzatodat hiv atya többre fogod
5 Nézni talám; de ha a’ tudományt veted öszve, hiended:
Hogy csupa ember imez, ’s isteni elme amaz.”

[271]
XII.
A’ PARÍZI ARANYSAS.
Hordtam az Aetna tüzes nyilait, ’s Zeüsz isteni jobbján
Sok más Isten előtt, szép sasa gyakran ülék.
A’ mi kor óta pedig Ganümédet Olümpba repítém,
Hogy Zevsznek nektárt töltene Hébe helyett:
5 Istenek, Istennék mind megváltoztak erántam,
’S áldozatúl estem Héra dühébe minap.
Nem meri Zevsz Atya sem többé ápolni az ifjat,
’S ismét Hébéé a’ liliomkoszorú.
Zevsz fegyvertelenűl maradott már, úgy vagyok én is.
10 Nincsen mit félned emberiség ezután!

[272]
XIII.
BARÁT, ÉS BARÁTNÉK.
Biztosom egy, de ezer szeretőm vagyon. A’ ki nem érti,
Tudja meg: egy szívem, ’s gerjedezésem ezer.

391
 XIV.
 
^;<.2 `0 — <=*-2~-;86. :^;<.. 61-X =2 =^;+.2
8„ 0a; W7I <=*-F 6*4;7 Z,.2ς -852,~7
X<<*;.ς q-1 ]0•7.ς H-87 <=./:X7=* <. =8Š=87
9X7=*:58ς - .H1ς -.A^6.78ς <=X/*787

XV.
 ! 
8557 Z= q- `98787 4*;97 m 0*K* /X;8><*
,;><.F = 9^5*2 =8‡786 Z-@4. 0X7.2
,; <.287 -[ 0X783 4*I 8D †00*;82 .„,~6.: .M7*2
=.,7r7 =8Š <9.F;.27 *‡5*4* 9>;8/~;87
5 ;29=85X6 *„=š -.-2-*06X782 .Œ0. 0.@;0X
8„ 68,:8Š7=2 W9.I 4*;98/8;.K <82 ]0;~3

XVI.
 
„ 7.~=13 6a F m }520~,;8783 q46*<.7 8H1
8M- .„/;*F7.<:*2 4*I 9852•7 W7F8>3
„- *E.I 0u;*3 <8/F*7 /X;.2 .E<I 0.;~7=@7
719F*,82 98558F +8>58/~;82 -[ 7X@7
5 7 6[7 <>69*FC87=* 7X823 6*4*;FC86.7 `7-;*
:.K87 - W<=I 7.~7 8L* 0X;87=* /;87.K7

392
 [273]
XIV.
VIRÁGHOZ.
Bízzál Pályafutó, bízzál! nincs félni, ne csüggedj:
Pályádat kifutád, ’s toldani bár mi kicsint
Új nyereség. Négyszer koszorúza Olümpia: egyszer
Kell még! Pentathlósz tiszteletére jutandsz.

[274]
XV.
FESTETICSHEZ.
A’ dúsan termett, ’s a’ föld maga szülte gyümölcsért
Most is aranykornak híjuk az első időt.
Illyen aranyszázadra derült egök a’ Magyaroknak,
A’ kiket a’ könnyű földművelésre maga
5 Triptolemósz vezetett. Örvendj földműves! ezentúl
Földed baj nélkűl5 termi-meg a’ kenyeret.

[275]
XVI.
STAHLIHOZ.
Nem csak az éledező ifiúság élte virágzik;
Gyakran az őszbevegyült vén is örömre hevűl.
Bölcscsé sem mindég az idő teszi mindenik embert;
Melly kábult sok öreg! sok fiatal mi okos!
5 Boldog az, a’ ki ha ért is, az ifjú sorban enyelghet;
’S ifjúnak bölcsnek lennie isteniség!

5 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

393
 XVII.
  !  
);6u3 4*I 8K+83 8F+82~ =. ]05*3 >D3
4*I =u3 7168< 713 W77X* :>0*=X;.3
m X623 *D ^;2=X3 =. 4*I m 05*>4•923  :o71
^7:.87 W7 X<=" ƒ00*;F*3 Z:.<*7

XVIII.
    !
1;7 W7I  ;.=d3 D.;š <. 9878Š7=* 24*<=r3
9;8<-~4* W;,~6.787 4*I +;*- 787= W4^5.2
8‡=2 - Z,@7 -2-~7*2 8G W5:~7=2 <82 `:587
WAF. 4*I C1=•7 =`55* 4*:FC8> Z/1

XIX.
  #   #
<<2^7828 =~- .M-83 |;i3 4*57 .M-83 ]82-8Š
W4 =u3 @7^=8> ,.2;~3 W7 ];,.= 9
9821=r7 :* 6*<<87 W7 .E4~72 C0;*/87 *H7.2
`7-;* -[ =*K3 ^;2<27 =*Š= ]7*:X7=* <X+8>

394
 [276]
XVII.
PEST.
Hermész6, Apoll, az Apoll orvos fia, ’s a’ Helikonnak
Aszszonyi a’ Múzák, Thémisz ügyosztogató
Fontjával, kellem szűz Istennéi, ’s Athéna
Pestre tevék a’ szent Pantheon épületét.

[277]
XVIII.
FEJÉRHEZ.
Várt rád a’ Jutalombíró, hogy az égi Derékség7
Szent oltárainál tetted az áldozatot.
’S nem volt már koszorú, hogy jöttél, melly neked illett
Volna: kiment másért, ’s inte, hogy ülj-le helyén.

[278]
XIX.
VESSELÉNIHEZ.
Oszszján képe ez itt, Dónát művészi kezéből,
A’ nagy Költőnek képe. Csodáljad, akár’
A’ Költőt visgálod, akár az ecsetre tekintesz;
’S tiszteld, a’ ki Küprisz Szűzinek illyet ajánl.

6 Hermesz [nyomtatási hiba, emend.]

7 Derekség [nyomtatási hiba, emend.]

395
 XX.
   #
‡ 6. <ˆ *E73 W’7 Z5*:.3 4*=X7>A* -[ 4X7=;
-X;6* <8> 3 †+;27 9^7=.3 H-@<2 =.o7
855a 4.427- 7.>4^ < W5* 7@7 <š -[ 6.=9
<=K06* 4*48Š :1;3 W7=.= 9@4. 9~523

XXI.
    
8<6.K =7 <=X/*787 =;F* 682 k~-* =•7- Y7 W6.K8
Y7 - „.;0.<F*3 = =;F=87 W<=I =.~7
7 ,5@;7 <=X/*787 =1;8K62 < - Z6820. 9;~5*69.
C1=o<*7=2 =.š W7 <=*-F Y=.;87

XXII.
     
S408782 )55o7@7 A>7.=8I /2589^=;2-2 :>6š
9.2:~6.782 786F6823 <=X;0.=. *7787F17
]7:.K *7787F1 ƒ6K7 4`7 )55a3 €5@5.7
8„-[ 0a; 8D W<:58I m67 `7*4= Z5*:87

XXIII.
  !  #!
Š; W6^;*27. 58u3 \+;8K<F 6 W824~=* / 55823
4*I 98558ˆ3 `558>3 9Š; W6^;*27. 58u3
 55 | 7X83 /F583 W<=I .i =z >9;80.7.F?
:F<.2 =a7 48 ;*7 9Š; V7 .E7 }5F0

396
 [279]
XX.
ÉRZÉKIHEZ.
Ismerlek régóta ki légy! ’s ha megostorozálak
A’ minap, elnyertem czélomat. Azt akarám:
Ója magát más is. Félhettem volna; de nyertes
Általam a’ község: Szarvadon a’ venyige!

[280]
XXI.
FORGÓHOZ.
Három rózsa vagyon koszorúmban: egy engemet illet
A’ másik Rudicsé; harmadikat8 teneked
Szántam. Zöldkoszorúm függjön, ’s hagyj futnom utána
Fényednek, míg majd újat is érdemelek.

[281]
XXII.
A’ KÉT NEMES DJIKÁHOZ.
Hellének túdós Fiaik! tisztelje hazánknak
Áldott törvényit honnszerető szivetek.
Fénylik Pannonia nektek, bár elvesze Hellász:
Ismeri Fejdelmünk a’ jeles érdemeket.

[282]
XXIII.
A’ MAGÁT-BOSZÚLÓ KHLOÉ.
Elhervaszta Khloé tüze engem gyenge virágot,
Elhervaszta Khloé nagy tüze többeket is.
Boszszút áll Küprisz; kedves Küprisznek az ifjú:
Még maga nagy lángját érzeni fogja Khloé.

8 harmadikát [nyomtatási hiba, emend.]

397
 XXIV.
   
„=3 Z/* 4*5~7 W<=27 Z983 4*I ]5o:2787 8M<:*
=7 5~087 ‡4 .H9.23 R#-. 6[7 .L3 ]6^:13
.E - c7 =8Š-X <82 8‡=2 6X5.2 985ˆ *H<,2~7 W<=2
=•7 0a; >:*0~;8> =8Š 9^7> 7192*,8K3
5 4*I /*>58K3 ]6X5.2 8†=@3 | ,85*<=243 .L9.
,; <.* >:*0~;8> 9^7=* 4*5•7 Z9.*
 55^ 682 –7 <>7F162 6~787 95X87 8‡=2 ];X<4.2
9^7=* 0a; *„=3 |;i7 €66*= Z,@7 W:X5@
‡ 682 >:*0~;8> 5XA.23 /F5*2 8„-[ 5^=@783
10 ]55a /F5 W7 =* =*23 W<=I =a -~06*= W68Š

XXV.
!      
D <8/8F .E<27 ]9.2;~4*582 3 9855^423 .L9*3 ]55^ <>
: . /F5*23 4*I <8/3 ”7 ^;2<27
r7 /;X7* 0^; <> 5^=@783 Z,.23 :.F*3 9*;a 8 <13
=r7 9.2:’ -[ ^;23 <82 $.78/•7=83 Z-@

XXVI.
 !
^99.<. 4*I 4.K=*2 9*;a +@67 ‚ Z4=*7  9~55@7
:;X66* = 6>4d<:*2 *E=F* w7 :*7^=8>
S 67287 8„58, =*2 4*I ,X;72+~7 .E<27 Y=826*
9Š; -[ /X;@7 9* <*2 v5:. =~- 8„;*7~:.7

398
 [283]
XXIV.
ISKOLÁSSÁG.
„Ő mondotta: nagyon helyesen, csupa tiszta igazság!
Hallád? Nem hallád! nincs tudományod elég;
Hallani sem tetszik? még rútabb: Püthagorásznak
Szép mondásaival csak csupa kába szokott
5 Nem gondolni.” Imigy buzog a’ komor Iskolamester,
Mintha aranyverset mondana Püthagorász
Szüntelen. Én pedig a’ mit eléggé felfog az elmém
Elfogadom; mást nem! mert nekem is szemeim
Vagynak. Püthagorász, ’s Pláto szova nem nagy előttem:
10 Értelmem tetszik benne, ha jó, nem egyéb.

[284]
XXV.
VÁRADIHOZ.
Éktelenek sok bölcs fejek, a’ mint mondani szoktad.
Vedd-ki magad’: Khárisz kedveli áldozatod’!
Mert Plátó esze szálla beléd a’ Múza kezéből;
’S nyelveden a’ Xenophon ajkai szóltak elől.

[285]
XXVI.
HELMECZIHEZ.
Öszverogyott, ’s hever a’ Phoebósz lenyilazta baromnak
Teste az oltárnál: bőgni szokott az előtt!
Kész minden: sósárpa, medencze, ’s csésze; tüzünkre
Nincs szükség: mennytűz várja az áldozatot!

399
 XXVII.
   
‡=. <. +2+58-F-*4=87 W0’7 8‡= *„=8-F-*4=87
*E7X@ ]55 *E7• 9824F5 W92<=^6.787
8„-[ 0a; 3 *55a3 W/ 16.7 9^7<8/82 ]55a
9d<*7 ]51:.F*7 <4.B^6.782 5^,86.7

XXVIII.
 ! 
„ 6a F 8E<=;":.F3 =2783 *„=3 *2687F828
95r7 }=; 7.<:*2 `558 =2 *E<:^786*2
8„-X <. „;*7F*3 =~<87 W697.>:u7*2 Z07@4*
9^7=* 0a; .„^C@7 W7 =š ]0•72 5^:.3
5  55a 9~7@7 <.8 51A*6X78> ]7.=X55.=8 8K+83
‚3 7X/83 ]X;8.7 .E3  ,X;87= Z+*5.

XXIX.
#    ! &#
*K3 Z=2 ”7 W/F58>7 48 ;*7 =27* 4*I 6 W/F5*<.7
\ 4~;* 8„ -[ 9>;3 n<:~6.: W7 4;*-F?
S5:. - | 9*K3  9;2-83 4*I <>69*F<8><2 9*;2<=^3
<>69*FC.27 m6K7 ”7 AX783 x=X.=8
5 .A^6.: 8Œ7 =7 9*K- | -[ 9*F072* 4*27a -2-^A*3
q6.2B.7 /25F*7 .E3 Z;87 m6.=X;*7

400
 [286]
XXVII.
PÁPAI TÓTHOZ.
Sem magadat-képzett, sem könyvoktatta tudósnak
Nem mondhatni; tudóst tisztelek én egyedűl
Benned. Nem születik, mint Pallász, bölcsnek az ember:
Gondolkozva megyünk a’ tudományban elől9.

[287]
XXVIII.
NYIRIHEZ.
Szent dühömön kívűl én sem tudok érzeni semmit,
Bár mi nagy Istenség verdesi néha keblem’.
Tégedet is megszálla Urania, tudjuk, egészen;
’S hajszád’ sem hallók, olly hamar elragadott.
5 Munkától szüntödre pedig majd felkele Phoebósz,
’S tiszta világosság lepte-meg a’ Helikont.

[288]
XXIX.
A’ JÁTSZÓ EROSZ.
Egy lyánynak voltam gyermek léttemre10 barátja,
’S ő az enyém: szívünk nem tuda semmi tüzet.
Küprisz gyermeke játszva talált ’s kért nyájasan egykor:
Engednők köztünk játszani őt idegent.
5 Elfogadók: de azonnal ő új játékra tanított,
’S játszánk már szeretők, nem csupa társak együtt.

9 elő [nyomtatási hiba, emend.]

10 lettemre [nyomtatási hiba, emend.]

401
 XXX.
 # !# #
*F;.=. — 786X.ς | 0a; _528ς WAX,.2 *Œ:2ς
9^7=* = ]98/; A.2 8„4 Z=2 267~,*;2ς
=r7 =.;.=FC8><*7 -28,5o<.2 ]1-~7* <20i
+^=;*,8ς \ - €;72ς \-ˆ 5^516* 5*5.K

XXXI.
  
R==2 6[7 ]:51=r7 =7 ^7=287 8„4 W/8+o:1ς
=~<<8ς W’7 =~56*ς ^7=28ς <<8ς Wo7
E - c7 =u3 48=F78> =8 = W7 ]0•72 5*,8F1ς
.H1ς ]:51=•7 =8Š 9;8=^=8> 9;~=.;8ς

XXXII.
 # 
†=@ <r7 520>;r7 8H617 /. 08><2 6X;267*2
ς 9*;a =•7 4;167•7 .Eς _5* k.Š6* 9X<.7
`A28ς 8Œ7 W0X78> =8Š <=X66*=8ς WA )524•78ς
62,:X7=@7 =. 4*5•7 =8Kς 9584^682<2 k~-@7

402
 [289]
XXX.
SZEMERÉHEZ ÉS KÖLCSEIHEZ.
Édes örömre Juhászok! előkele a’ nap az égen,
’S elsüti a’ tavakat. Nem teszen a’ csevegő
Fülmile zengzetiben akadályt a’ tólakos: elhal
Limnokharisz, ’s tisztán hallani a’ madarat.

[290]
XXXI.
ROZGONYIHOZ11.
Hogy nem rettegted Kántot, nagy bajnokod’, ollyan
Nagy bajnok merted, mint maga Kánt lehetett;
Lenne tied pedig a’ repkény illy nagy viadalban:
A’ legerősebbnél volna hatalmad erősb.

[291]
XXXII.
BERZSENYIHEZ12.
Úgy rohan a’ bú, ’s gond dallodr’ a’ Lethe vizébe,
Mint az egetmetsző szikla patakja rohan:
Méltán nyerted azért, hogy az ép Helikóni borostyánt
Rózsával fűzték öszve az égi Kegyek.

11 ROZGONIHOZ [nyomtatási hiba, emend.]

12 BERZSENIHEZ [nyomtatási hiba, emend.]

403
 XXXIII.
#   
^4;>< ],:~6.78ς 9*;a 71P 6.5*F7"  ,255. ς
==2 5^+  =;.F-1ς s7 5^,. 6*;7^6.78ς
6o7*=8 - 8L* 5X@7 =2ς W9 8‡;.<2 :u;*ς W;. 7@7
4.K<:*2 W9.I 4=^6.787 =7 /F587 8M- Y=*;87
5 924;3 S;@=8ς W7I <=o:.<<2 =8Š ]7-;ς }N<=~ς
-.277 - W7 4;*-F? m /25F* 4;*=X.2

XXXIV.
   
*F7.<:*2 | ~5@7 | <8/3 7.7~62<=*2  :o7*2ς
]55 *„=8Š 6*7F17 +*2ς Z-.2A. ,;~78ς
@4;*=24ς - ]-24•7 -*F6@7 ]<=8K<2 0X0;*9=*2
9X7:.2 -[ 4=*6X717 )55aς ]1-~7 Vo7
5 8†=@ 4*F <. 985ˆ 987X87= ]7X6828 :>X55?
V55X+8;87 98558Kς 9*=;Iς Z+5.B. /X;.27

XXXV.
 !
~06*= 924=o=8> *E7.Kς 6[7 =8Kς W9X.<<2
9;^A*ς - *H<,2<=8ς =•7 4>724•7 W0X78>
6X6/8> 6.69=ς W’7 4*I <49=.2ς 7=27 ];2<=•7
4*I <49=@7 `558>ς W<<I 0.582~=*=8ς

404
 [292]
XXXIII.
SZERELEM ÉS BARÁTSÁG.
Búsan síra Akhill a’ szurkos deszka hajóban,
Hogy Brizeiszt a’ nagy Fejedelem elpörölé
Tőle; dühűle pedig mint a’ vadat űző oroszlán,
Hogy Patroklósz szomorú holta fülébe jutott.
5 Olly fanyar Erósznak nyila a’ nagy férfi keblében!
’S tiszta barátságnak ingere illyen erős!

[293]
XXXIV.
RÁCZHOZ.
Kábultnak tartotta Solont, a’ bölcset Athéne;
Míg nem kába eszét fényre hozá az idő.
Szokrátnak lelkére halált mond Attika, ’s későn
Jajgat az ártatlan fülmile holta után.
5 Téged is a’ szélvész hányt eddig; most pedig örvendj:
Helleborószt adhatsz fényed irígyeinek.

[294]
XXXV.
TÚNYIHOZ.
Áldod Epiktétet szóval majom; a’ mi pedig vagy
Minden tettedben, szemtelenebb Diogén
Nem lehetett nálad. Megcsúfolod a’ jelesebbet:
Csúfold, óh kérlek Túnyi, szegény magadat.

405
 XXXVI.
#  &!
24;7 S;@=2 +X5.6787 S ;1N -[ 6*4;a =X=>4=8
Z0,.* W4 ,*548Š &.ˆς -[ 4.;*>77 Z,.2
.E9X 682 t7 =856iς —  <9*;2 =Fς <82 W4.F7@7
/X;=2<=8ς -84X.2 ς =~- Z824. 6*:.K7
5 <84;*=.Kς *„=8ˆς .M7*2 /oς ==2 _9*7=.ς
=•7 9*;a >459@7 €A.* 95* 5^,87
4*57 W;@=1:.Iς 5X5.,*ς 4*I =*K<2 :.*K<2
=*Š= ]984;F7.<:*2 ‘/.5.ς .E7 €;.<2

XXXVII.
     
1/^52*2 W9I ]4;8=^= *;7^<< `.2-87
*D 8Š<*2 W+~@7 - .E7 V=X;" 48;>/z
8E78+*;.Kς 8D +*4,. 87=.ς Z<@:.7 | :>6ς
=*K<2 <>710X;:1 =8ˆς -[ =a W4=ς Z5*

XXXVIII.

X691 =r7 </.=X;*7 ,;*7 5X087 8„ 6a F .E4u
*D +*4,. 8><*2 9*;:X782 ƒ00*;F*ς
9855a 0a; ]6/~=.; 8‡;. Z,.2 9X;2 W7 -[ 6X<82<2
=z 6[7 †-@; +; .2 =z-. +F1 6X:>8ς

406
 [295]
XXXVI.
SZERELEM, HAD, ’S MENNYKŐ ISTENI.
Erósznak nyilai fanyarok; rézdárda melegszik
Áresz markában; mennyköveket lobogat
Zevsz Atya a’ tenyerén. Mondd-meg, mert ismered őket,
Óh nyomorult Párisz, mellyikök a’ legerősb?
5 Mind a’ három erős így szólt, ’s mind hárman egyenlők:
Egy kézből vették isteni fegyveriket.
Jól mondád Párisz: igy kellett volna felelned
A’ Szépekről is hajdan az Ida hegyen.

[296]
XXXVII.
PÁRNASZ KÉT BÉRCZEI.
A’ Párnasznak egyik bérczén Mnemosűne leányi
Józanon énekelék a’ magas Isteneket;
Másikon a’ Bakkhósz borivó czehe gajdola: szívből
Szólnak azok; külső, ’s változó itt az öröm.

[297]
XXXVIII.
TEMPE.
Nem roszszúl nevezék a’ Hunnia hegyközi Szűzi
Tempének gyönyörű völgyöket: azt is elég,
Ezt is sok bérczek környékezik; ott is forrás,
Itten is; ott víz foly, bor pezseg itt közepen.

407
 XXXIX.
    
8558ˆς W5986X782ς W4 <uς 985>^7:.8ς p+1ς
4*;98ˆς 9855a -84.Kς .E3 Z=2 W4=.5X<*2
.H:. -[ 9^7=* +F87 -X7-; <. 68287 H-@6.7
`7:.* 4*I 4*;98ˆς 9^7=8= ]6.2+86X7

XL.
    
86+•7 8L* 6X52<< ƒ0;8K3 W9I ,.F5.<2 ^/713
8„ 6[7 S;@3 -1;7 0. <*=8 =8Š 6X52=83
B>,r7 - *Œ W9I 4859š W/FC8><^7 =27* 48 ;13
3 H-. =8ˆ3 6*<=8ˆ3 ]7=I 4;F7@7 5*+X6.7
5 4*5•3 /1<I7 | 9*K3 Y986*2 4*I :;X66*=2 =8Š=
Œ 6^5* =r7 B>,r7 Z5-.=*2 *„=r Z,.27

XLI.
!   
;.K3 6 .3 W4 +F+58> =2783 q<:287 8„-X7* <K=87
.ƒ;~7=.3 =F W6r7 =;0.=. 9*K3 =23 Z/1
)9984;^=8>3 +F+587 4*4a :1;F* 7 =š W<~9=;
=8ˆ3 45X9=*3 4*:8;•7 <4X9=.=8 0^; =2 7~
5 Z;;.=. 4*I 4>^68>3 /^0.= .E -[ 6r W44*5• ƒ6K7
*H58>;87 /8+.;7 =8K<2 6 .<<2 .~7

408
 [298]
XXXIX.
RHÉDEIHEZ.
Szép ifjúságod sok drága gyümölcsöket ígért,
’S eddig is, úgy látszik, himzed igéretedet.
Bár csak egész élted a’ fához lenne hasonló,
Melly terem is, ha virúl; ’s újra virúl, ha terem.

[299]
XL.
AZ ALUVÓ DAPHNE.
Dongott a’ kis Erósz méhhé változva Daphnénak
Híg ajakán, míg nem felriad a’ nyugovó.
Jő egy pillangó, ’s leröpűl Daphnéra: fejérlő
Mellyei hódíták ezt oda szép liliom
5 Színe alatt. Bölcsen! mond Érósz, én is utána.
A’ pillangó után kapkodik a’ hajadon.

[300]
XLI.
KÖNYVRÁGÓ EGEREK.
Három egér rágcsált egy könyvet; nem vala semmi
Enniök. „Ejnye czudar tolvajok! így kiabált
Rájok Hippokrát fia, hogy meglátta tükréből,
Mellyre tanultában félre veté szemeit,
5 Menjetek óh gonoszok! lencsét rágcsálni; külömben
Mindjárt a’ K a n d ú r Istenetek jön elő.

409
 XLII.
   !
‡ 6. 6.<16+;FC87= Z=2 p5287 ‹7782 _9*7=.3
q:.587 ==2 = /•3 }Aˆ =’ €<<. +5^+.7
)<9X;8> .E3 Z=2 -.K =8 =823 4*I /@</~;8> ]<=;~3
^6B@ - *‹:23 W0’7 .L= ]7*-><~6.783

XLIII.
   !
.K6*2 W0’7 n-r /:26X71 4~723 W7 ,:87I 48F5?
]55^ 682 \  lk* .>4*5F@7 =. 0~787
4=o<87=*2 5F:2787 =2 4.F78>3 9855a -2-^A*3
-~06*=* /258<~/8>3 ]7=I :.•7 <.+~617

XLIV.
   !
8558ˆ3 86+^=283 /•=*3 :*7^=828 Z<@<.7
8M- ];.=•7=* 4*5•3 /^;6*4 W9I :*7^=
8„ - m6.K3 *„=7 <˜C.27 ->7^6.<:* :*7~7=*
„ 0a; Z-.2A m6K7 /^;6*487 ]7=F-8=87

XLV.
  
;@:.I3 =r7 4;*-F17 F0*3 =23 S;@=83 }N<=š
9* .<: — :71=8F Z4;*0.7 ],:~6.783
9* .<: ]:*7^=823 985.68Š7=.3 7Š7 W-2-^,:17
4*I +;X/83 ]:*7^=@7 9855a +;8=8K8 4;*=.K7

410
 [301]
XLII.
RÉVAI SIRCZÍME.
Nem türt-el delelő napot engem Hunnia minden
Embere: ellenzék fényem’ az ő szemeik.
Hesper kellene még is elől, majd Phosphor ezeknek,
Míg új fényemben a’ Horizonra kelek.

[302]
XLIII.
VINTERL SIRCZÍME.
Nyugszom már senvedt hamu én a’ föld üregében;
Pürrha pedig, ’s férje Deukalion valaha
A’ kőből támaszt fiakat nekem: Isteni karban,
’S a’ tudományok közt emlegetém nevöket.

[303]
XLIV.
SZOMBATI SIRCZÍME.
Hallám, sok nyomorult beteget megmente haláltól
Szombati: tudta halál ellen az élet-erőt.
Őtet haldoklót meg nem tarthattuk az ifjak:
Nem közlötte velünk könyvben az élet-erőt.

[304]
XLV.
A’ GÍGÁSZ.
Egy Gígász kebelét Érósz nyila megsebesíté.
Szünjetek óh nyomorult földiek, igy kiabál,
Szünjetek ellenkezni az Istenek ellen: erősebb
Isten az embernél, bár legyen a’ legapróbb.

411
 XLVI.
   
•<87 `7*,: m6K7 4*I 9*=;F-2 — 0*:. -*K687
€7=* 0a; E1=;7 -*F687^ < .L5.= `7*A

XLVII.
  
„ 6[7 `7.> =X,713 A 5* 9855a 5F:8>3 =. = 95u:83
8558ˆ3 .E3 D.;7 < 6+*5.7  ;=X62-83
S<=2 -[ =•7 W;0*C86X7@7 4 -2<=83 | =X4=@7
.;<F/;@7 =X,717 4*I <8/F*7 - Z,.2

XLVIII.
     !
7 <8/F*7 6*2.>~6.783 2P ,.;<I +2*F*23
Z4/.;.7 R/*2<=83 =*K3 -[ 0>7*2AI 8r;
<ˆ7 <8/Fϖ 6*2.>~6.783 =~487 .„,.;u *E7.K
+X5=.;83 )/*F<=8> =8Š :.8Š W<=2 8o;

XLIX.
    !  
7 58267 985X6828 =X483 *5173 `9@<.7
.H:. -[ 4*I 9~5.687 8><=27F*783 Y582

412
 [305]
XLVI.
STIFTHEZ.
Tartsd-meg Védlélek minekünk a’ hű Fejedelmet:
Védlelkévé lőn13 Orvosa, úgy akará.

[306]
XLVII.
BURDACHHOZ.
Nem nagy mesterség nélkűl14 hordotta Ephézbe
A’ népség a’ sok fát, ’s követ épületűl:
Még is mindeniket sokkal megelőzte közöttök
Khersiphron. Bölcs is, kézműves is vala ő.

[307]
XLVIII.
BÓERHEZ.
Zevsznek bábáskodva Hephaeszt nagy bajjal ugratta
A’ bölcs Szűzet elő; Bóer az aszszonyokat,
Bölcsen bábáskodva, nagyon könnyíteni tudja:
Hátra Hephaest! Bécsnek Bóere érdemesebb.

[308]
XLIX.
HILDENBRANDHOZ.
Elkergette Galén a’ had fajzotta nyavalygást:
Bár csak Justinián venné-el a’ hadakat!

13 lől [nyomtatási hiba, emend.]

14 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

413
 L.
     
~56*7 =š A>7.=š 4*I </;872 8Š<* -F-@<2
=š =856•7=2 ,1 =u3 |-8Š m0X.=*2
~56* ,1 4*I 8Š<* 4;^=2<=*2 W7 „;^7 .E<F
-><=>,X.2 +8>5u3 8‡98: | =•7-. /F583

LI.
    
S66*=* =8K3 =>/58K3  <45o9283 <9.; Z<@<*3
/X0083 - 3 8K+83 =8K3 ]6^:.<<27 Z-@3
.L3 8Œ7 E1=;3 9855•7 ]7=^A283 ]7-;•7
=8K3 -[ :.8K3 H<83 H<* :.8K3 9.9;*,3

414
 [309]
L.
OKENHEZ.
Bátorrá teszi bölcs követőjét Múza. Szerencse
Védi habok közt is a’ magahitte merészt!
Legfőbb Istennék: Bátorság, Múza, Szerencse:
Boldog az, a’ ki nekik gyujtogat áldozatot.

[310]
LI.
BEERHEZ.
Sok szemről, mint Asklipiósz, a’ hájgot elosztád;
Soknak, mint Phoebósz, tiszta világot adál:
Orvos vagy, ’s megelőzsz tudománnyal számtalan embert,
’S isteni jótetted isteni karba emel.

415
 [311]
JEGYZETEK.

Pindár Polümniája pénzért dicsérte az érdemes hősöket; enyém tiszteletből

szórja virágit a’ derékekre. De az én Polümniám néha csipős is, mint Kazin-
czi Sugallója, mellyen meg nem hökken senki, mihelyt Zeüxisz Helénája
mellett irtóztató Hekubája is eszébe ötlik. Az árnyékolás végtelenűl neveli a’
5 színelés fényének báját. Ezért adták Küpriszt is a’ sánta Hephaesztnek férj-
hez! Külömben én nem dicsérek mindent, nem is gyalázok mindent: ér-
demleni kell azt, úgy hogy méltán elmondhatom Theognisz után:

„-X7* =•7 W,:;•7 6@6o<86*2 W<:57 W~7=*

8„-[ 6[7 *E7o<@ -.257 W~7=* /F587

10 Innen nem következik, hogy a’ kit elhallgatok, vagy derék ellenségem, vagy
gyáva barátom volna! Az én köröm nagyon szoros, ’s csak kevés jó, még an-
nál is kevesebb rosz eshetik beléje.

I. EPIGRAMMA.

Nem czélja ezen Epigrammának, hogy egész Pannoniát béárnyékozza, sem

hogy a’ Német Tudósaknak hízelkedjék. Amaz nagy hiba volna; az utóbbira
15 pedig nincsen szükség. Mondja meg szabad itéletet15 mindenki: mert vagyon
arra jusa mindnyájunknak. A’ görög Versköltő elszenved minden vesztesé-
get, csak viadala napvilágnál essék.

&.Š 9^=.; ]55a <ˆ TŠ<*2 ƒ9 nX;83 >L*3  ,*2•7

98F1<87 - *H:;17 -3 - }/:*568K<27 E-X<:*2
20 W7 -[ /^.2 4*I €5.<<87

Ha fúlánkja vagyon az Epigrammának, legfeljebb is csak azokat szúrná, kik

Tigel halálát siratták:

Ambubaiarum collegia, pharmacopolae,

Mendici, mimae, balatrones etc.

15 iteletet [nyomtatási hiba, emend.]

416
 II. EPIGRAMMA.

25 Datisz Persa sokat forgott a’ Görögök között, ’s megtanulta nyelvöket cse-

vegni. Hibás beszédében legnevezetesebb a’ ,*F;86*2 (örültetem) mellyet
a’ ,*F;@ helyett mondott. Aristophanesz gúnyolta-ki érte.

III. EPIGRAMMA.

Krieger, Eperjesnek nagy tapasztalatú Orvosa megérdemli ezen hálát a’ gö-

rög Versköltőtől, kit a’ szelíd Öreg biztató javallati hevítének-fel a’ dicső
30 Orvospályára!

IV. EPIGRAMMA.

Sajnálja Polümnia, hogy lantjának itten egy kedvetlen hangot kell adnia.
Vályi Nagynak tisztes ősz hajai koszorút érdemlenének! De a’ kipattant nyi-
lat nem lehet viszszahúzni! Ezen nagyon tudós, nagyon szorgalmatos Polgár,
kinek a’ nemzet több eredeti munkát, ’s több görög Író tolmácsolást köszön-
35 het, ’s kinek kezeiből most a’ magyar Iliászt várjuk, a’ görög Versköltőnek
három Epigrammáit (XXVI. XXX. XLV.) a’ Költő neve nelkűl ugyan annyi
szent ereklyéknek tartotta; magyar verseivel pedig kiméletlenűl bánt. „Liuor
post fata quiescit!” kár! hogy ante fata is helyet lel a’ nemesebb kebelben!

V. EPIGRAMMA.

„Az emberi nemzetnek sorsa sok változások alá vetheti a’ nemzeteket. De

40 minden lehetséges viszontagságokban a’ nyelv a’ nemzetnek Palladionja
marad. Ez egyesíti a’ hazának lakosait; ennek virágzása emeli-fel a’ nemzet-
nek böcsűletét; ennek fen-tartása tartja-fenn, ’s pecsétli-meg a’nemzetnek
méltóságát. Melly felséges czélokra mi foganatos eszköz legyen a’ Theátron,
csak az nem látja; a’ ki más nemzeteknek minden-napi tapasztalásaik előtt
45 szemét önként béhúnyja. Egy ollyan országos nemzet, mint a’ Magyar nem
bocsáthatja csupa történetre a’ maga díszének, ’s méltóságának fentartását.
Azért a’ nemzeti böcsűlet-érzés megkivánja, hogy minden nagylelkű haza-
fiak, minden nemes Vármegyék, és törvényes hatalmak öszvekapcsolt erővel
iparkodjanak a’ nemzeti müveltség minden eszközeit elősegíteni. De vallyon
50 lehet-e hathatósb eszköz a’ Theátronnál? Ez a’ vad indulatokat szelídíti, a’
durva erköltsöket simogatja, a’ tisztességes gyönyörködéseket terjeszti, az el-
mét szép gondolatokkal gazdagítja, a’ nemzeti érzést éleszti, ’s a’ nyelvet kö-
zönségesebben megkedvelteti. Minervának kezében a’ megszereztetett béké-
nek olajága, a’ hatalmas szövetségnek sérthetetlen Gordiusi csomója, a’ ma-
55 gyar nyelvnek buzgó szeretete, a’ nemzeti ízlésnek csínosodása, magának a’
nemzetnek régisége, kiterjedtsége, mostani virágzása, magában bizakodó
ereje, ’s más nemzetek közt nem utolsó helye mind ugyan annyi ösztönök a’
polgári szívben, hogy a’ nemzeti Theátront teljes fényébe állítsuk. E’ végre

417
 annak egy pompás épület szükséges, még pedig Pesten, hazánknak fővá-
60 rasában, az igazságnak (Budával együtt) polgári törvényszékében, a’ keres-
kedésnek közép-pontjában, ’s a’ sok alkalommal öszvegyülekező Nemzet-
nek múlatóhelyében.” Igy buzdította a’ Magyart két ízben is a’ H o n n s z e -
r e t ő K u l c s á r avval a’ szerencsés következettel, hogy a’ dicső nemzetiség
nem csak örömmel fogadná; hanem munkába is vétetné a’ hazafiúi javal-
65 latot. A’ felidéztetett erősségekből a’ görög Epigramma csupán azt az egyet
eleveníti-fel képeiben, hogy a’ Theátron a’ nemes érzésnek is lehet iskolája.
Megértésére szükség tudni, hogy a’ Költőnek Pesten laktában akkor volt első
szerencséje a’ nézők között megjelennie, mikor egy kis játszó társaság M e t a -
s t a s i o K o d r o s z át adta elő. Kis társaság, egy ócska dőledező hajlékban,
70 az idegen költeménnyel, nem csak a’ Költőt, hanem több nemes sziveknek
érzékenységöket is megindította. Micsoda varázslást lehetne Kis-Faludi,
vagy Virág Hunyadija a’ nemzeti dicsőség Templomában!

VI. EPIGRAMMA.

Még Kazinczit sem ismerte a’ Görög Versköltő, mikor ezen Epigramma íra-
tott. Marmontel szívképző Regéi, majd Geszner Idülljei voltak legelső phil-
75 tronok, mellyek az Ifiat Kazinczi Muzája eránt felgyúlasztották, ’s mellyek
vele a’ magyar Költőség bájait megkedveltették. Kazinczi érdemi sokkal na-
gyobbak, ’s munkái felette böcsösebbek, mint sem hogy egy félszeg könyv-
visgáltatás (lássd a’ Tudományos Gyüjtemény másod évi folyamatjának IV
darabját a’ 96-dik lapon) azokat alább szállíthatná. Az igéket úgy nézhetni egy
80 költeményben, mint ugyan annyi darab köveket, mellyeknek az épület alkatja
adhat életet. Ki állaná-meg kaczaj nélkűl16 Hieroklesz bohójának együgyű-
ségét, ki eladó házát egy darab kőből akarja megböcsültetni? Én Kazin-
czinak egy ollyan Itélethozót óhajtanék, a’ ki az ő fordításait (inkább máso-
latit) az eredeti képekkel, előbbi fordításait később fordításival hasonlítná
85 öszve. A’ Könyvvisgálónak minden gáncsai azon a’ talpkövön feneklenek,
hogy Kazinczi 10–15 évvel ezelőtt nem úgy gondolkodott, mint most: a’
honnan pedig a’ tökéletesedést is megmutathatni!

VIII. EPIGRAMMA.

Horvát, a’ Nemzeti Könyvtár egyik Őrizője isméretesebb buzgó hazafiúsá-

gáról, ’s széles tudományáról, mint sem hogy ajánlgatni kellene. Kazinczi
90 művészi keze jelesen festi őt néhány vonásiban:

16 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

418
 – – Nedves arczczal
Egy délczeg ifjú hágdos sirkövedre*)
Feltenni koszorúját. Láng lebeg
Szép üstökén, ’s csókdossa homlokát.
95 Horvát te vagy? Ölellek, érdemes
Legérdemesb, legkedveltebb tanítvány!
Menj! fussd a’ pályát: Révaink benned él!

XI. EPIGRAMMA.

Ezen Epigramma Sannazár hires Velenczei17 Enkomionjának nem parodiá-

ja; hanem igazértelmű alkalmaztatása, melly egy mai Orvostudóst a’ Nagy-
100 nevű B e n e példájában a’ görög Orvosistennel, Asklipiószszal hasonlít ösz-
ve. Sannazár Epigrammája, mellynek minden betűjéért egy aranyat adtak a’
Velenczeiek18, imígy vagyon:

Viderat Hadriacis Venetam Neptunus in vndis

Stare vrbem, et toto ponere iura mari.
105 Nunc mihi Tarpeias quantumuis Iupiter arces
Obiice, et illa tui moenia Martis ait:
Si pelago Tibrim praefers, vrben adspice vtramque:
Illam homines dices, hanc posuisse Deos.

XV. EPIGRAMMA.

Festeticsnek Keszthelyi Georgiconát, ’s egyéb gazdasági bölcs intézetit job-

110 ban ismeri a’ Haza és a’ Külföld, mint sem hogy itt emlegetni kellene. Azom-
ban méltán felkiálthat a’ Költő még is Virgillel:

O fortunatos nimium, sua si bona norint,

Agricolas!

* ) Révai sírkövére

17 Velenczi [nyomtatási hiba, emend.]

18 Velencziek [nyomtatási hiba, emend.]

419
 XVI. EPIGRAMMA.

115 A’ mi kedves Stáhlink nem csak szeretetre méltó; hanem tiszteletet is érde-
mel minden bölcstől. Az ő Római nyelvének édes folyamatja, minden beszé-
dének pontossága, tudományának kiterjedtsége, igaz itéletének mélysége, az
ő orvosi tapasztalásának, ’s isméretének szerencsés harmoniája tisztelettel
ömlesztenek-el ő eránta mindeneket. Hallgatói, Tiszttársai, ’s Baráti egyen-
lően szeretik, és böcsűlik őtet.

120 .K783 0a; 9*2<I7 7X83

W7 -[ +8>5*K3 9;X<+>3 W04 ;
<*K3 V4*=87=*.=.K +28=i
S6*:. - ƒ+;FC87=* 62<.K7
8„4 W;FC@7 ]7=F* =8K3 ]0*:8K3
125 8„-[ 6*4 7@7 =X583 8„-X7
<=I - E*<=r; W924*2;~=*=83
*2^7 =X <82 =26i /^83

Pindarus.

XIX. EPIGRAMMA.

130 Ezen szép Tábla csak másolatja ugyan G e r a r d Ossiánjának, azon szép ide-
ának, melly a’ nagy Müvész fejében ezelőtt 17 évvel született. Méltán dicse-
kedhetünk mindazáltal mind nagy Müvészünkkel, a’ szerencsés ecsetű Do-
náttal, mind az Erdélyi Vesselénivel, ki a’ szép mesterség műveit öszveség-
ben szenteli a’ Khariszoknak.

XX. EPIGRAMMA.

135 É r z é k i n e k mérges epéjét ismerte a’ görög Versköltő már akkor is, midőn
magyar Verseiben a’ Glossák között (Florián, és Romanze czikkelyek alatt)
egy pár kegyelmes nyilat pattantott reá. Kapott a’ piczin a’ jó alkalmon, ’s
egész esztendeig növeszté körmeit, hogy a’ nemes Bajnokkal teljes pankra-
tiával megvína; de hívatala megvettetett:

140  :51=r7 9;84*58Š6*2 W07 8„ 9*04;*=2*<=o7

S;;. 4*4 W<<I 4 @7 8„ 6a F *E7~=.;83
8F W7 ]0•72 :X58262 9X5.27 `0. -^47. 4*I .Œ H<:2
W4 =;2,3 ƒ6.=X;*3 5oB86*2 ]7=F-8=87

145 Ez az Érzéki született poétasággal dicsekszik; de Poétának sem lehet mon-

dani, csak R í m e l ő n e k . A’ ki az igaz Költő nevét megérdemleni akarja, so-
kat kell annak tudni, ’s tanulni: mert így szól Vida:

420
 „Ipse Deum Genitor divinam noluit artem
Omnibus expositam vulgo, immeritisque patere:
150 Atque ideo, turbam quo longe arceret inertem,
Augustam esse viam voluit, paucisque licere.
Multa adeo incumbunt doctis vigilanda poëtis.”

Érzéki azon Dalosok19 közűl való, kiket a’ görög Versköltő a’ következő

sorokban festeget.

ÁLKÖLTŐK.

155 Meredek, nehéz Helikonnak útja,

Sűrű köd öleli derekát körűl,
’S fennyen fakadt a’ Hippokréne kútja,
Nem minden útas éri,
Sőt a’ ki éri sem mindjárt ihatja,
160 Bár melly heves volt szomja, ’s indulatja,
Ha lelke nincs, ’s nincsenek Vezéri.
Sok viszsza botlik a’ hegyen,
Ha feje szédűl, ’s rosz lába tántorog,
Sok, bár mi nagy sebbel megyen,
165 Le siklik: a’ földi terh levonja!
’S haszontalan kapkodja a’ repkényt,
Melly zöld kocsányát kőről kőre fonja.
Lehet, hogy ez a’ kezén maradt
Dirib-darab repkényt mutatja,
170 Azoknak, a’ kik a’ ködön felűl
Nem jártak,
’S koszorút jutalomjelűl
Sohasem vártak:
’S már a’ leestet nagy, derék,
175 ’S Apoll koszoruzta Papnak ismerék!!
Még egy hasonló fortélyt tehetne,
Ha ki a’ Helikonra nem mehetne:
Menjen Boeotiába.
Zevsz a’ tanúm! nem jár hiába.
180 Mind egy pedig belőle a’ haszon,
Akár Helikon hegyén, akár a’ Párnaszon
Szerez valaki böcsűletet,
Elég az, hogy szerezhetett!
Kérdésbe sem teszik ma nálunk:
185 Ki mit, ’s mivel érdemelhetett?

19 Dalosak [nyomtatási hiba, emend.]

421
 Mind egy nálunk, akár nyeré, akár orozta,
Hegyről, mezőről, más-e, vagy önnmaga hozta,
Mind egy minálunk.
Hány verselőt hallék, ’s jól ismerek,
190 A’ kit csodálnak a’ nagy emberek,
Ámbár csak a’ lármás sereggel
Indúla a’ Párnasz hegyére,
Tegnap Szilén, ’s Költő ma reggel.
Ártatlan a’ fortély, mellyet teve:
195 Eltért Ivóbarátitól,
’S megállt a’ Múzabércz tövén,
Vagy a’ két domb határkövén,
Míg nem más úton megjövén,
Már itt alatt Poétának köszöntetik.
200 Olvastatik,
Dicsértetik,
Daloltatik,
Böcsültetik,
Imádtatik,
205 ’S tiszteltetik
Költői híres nagy neve!

XXII. EPIGRAMMA.

Ennek a’ két nemes Hellennek igaz magyar hazafiúságát, ’s több féle ér-
demit a’ folyó esztendő valamellyik havában magyar nemes jószággal jutal-
mazá a’ Felség.
210 – – Spargite lilia,
Floresque plena purpureos manu
Virtuti honorem clarum adeptae,
Iustitiaeque pios foventi!

XXXIV. EPIGRAMMA.

Czélzás vagyon ezen Epigrammában Solon verseire:

215 .FA.2 -r 6*7F17 6[7 W6r7 +*23 ,;~783 ]<=8K3

-.FA.2 ]51:.F13 W3 6X<87 W;,86X713

úgy hasonlóképen Eüripidesznek Palamédból megmaradt következő soraira:

422
 4^7.= W4^7.=.
=a7 9^7<8/87 — *7*8F
220 =a7 8„-X7 ]50 78><*7
]1-~7* 8><d7
=•7 )55^7@7 =7 `;2<=87

mellyekre egy Skholiasta azt jegyzi-meg: 4*I 78u<*7 = :X*=;87 _9*7

Z-*4;><. -2~=2 9.;I @4;^=8>3 x7F==.=8

XXXVIII. EPIGRAMMA.

225 Ezen Epigrammának fúlánkja vétetett Ovid Tempéjének: EST NEMUS

HAEMONIAE gyönyörű Parodiájából:

Est schola Pannoniae, quam claudit collis ab omni

Parte, vocant Tempe, per quae de monte Liaeus
Effusus, cunctos oestro percellit alumnos,
230 Deiectuque gravi densos agitante vapores
Nubila fert, sonituque suo vicina fatigat. –
Unus Phoebus abest, Musasque miserrimus almas.
’s a’ t.

XLI. EPIGRAMMA.

Egy barátja a’ Görög Versköltőnek ezt az Epigrammát németre is által

235 fordította:

Einstens nagten drey Mäus’ an einem kleinlichen Buche,

Lange vom Hunger geplagt. Diebe! verzehrt ihr mein Buch?
Rief Hippokrat’s gutherziger Sohn, sie im Spiegel erblickend,
Eben sass er am Tisch, ganz in Gedanken vertieft.
240 Packt euch hinweg ihr Mäuschen, verzehret Wicken, und Erbsen:
Euch bedrohet Gefahr! ruf ich der Kater herbey.

XLIII. EPIGRAMMA.

Elégséges ezen Epigrammának értelmére, a’ mit a’ mi T u d ó s S c h u s -

t e r ü n k Winterl Chemiájának előbeszédében mond: „Lavoisier berührte
den Dualismus nur, Berthollet bearbeitete solchen mehr für’s Einzelne, und
245 vorzüglich für die Classe der Basen; Winterl stellte ihn zuerst auf, und führte
ihn ganz durch, die Anderen schwiegen. ’s a’ t.

423
    !    


 !
*F3 98=. 9F.2;* =8Kς ]:*7^=82<27 W= ,:1
:>6^;1ς =. :.8Kς 8M78ς 985ˆς .H-*=* 9855a
9855o = ]6+;8<F* 9855~7 =. 9*;.F,.=8 7X4=*;
4.K=8 - W9 ];0>;X*2ς ,; <.2* 4 9.55* =;*9XC*2ς
5 -*F-*5* 4>;=^ =. 4*I / 5582ς <=./:X7=* :*58Š<27
–7 <=2ς 98=[ =•7 6*4^;@7 V8K .G5.=8 -X7-;@7
R#;@7 4*I *;F=@7 =^-. <=X66*=* 9*F07287 Z<4.7
*L9.; /82724F 9584^68>ς 9.9>4*<6X7*2 `7:.2
9.2:~6.7*F = W9X.<<2 :.•7  9;27 ]6/29~5.><*7
10 Q5:. -[ 4*I =•7 2.;F-@7 ,8;~ς w5:87 S;@=.ς
8D 6[7 `; ς =aς ]:*7^=@7 <4.-^<@<2 6.;F67*ς
`7=2 -[ =•7- ]0*78Kς :>67 :X5A@<2 9~:82<27
*D -[ -~58>ς q- Z;0* :.•7 W:X58><*2 ].F-.27
5^:;2* ς ^/717 | 786.ˆς Z=2 8K+8ς  9~55@7
15 ,.;<I :20’7 q-1 <,.-7 ς 9.;29= A*2 Z6.55.7
W4 ,.2;•7 =š 9*=;I Vš <:.2<*7 €5.<<.
ς - R;*7 4*I •687 W7I :*5^6828 6>,8K<27
8M78ς 4*I .M-^; =2 2~ς 98= Z617.7 ]9~7=8ς
\ - `,*;2ς 9;89.=[ς W0X5*<<X 727 S;2ς E-8F<*
20 q-1 4*I 2ς *E02~,8> 6o<*7=8 :X*27*2
4*K787 Z;@=* 5X0.27 ς =u78ς W0F7.=8 =*Š;8ς
=a7 =8Š 8F7248ς =a7 9*;:X787 .Eς Z=2 8Œ<*7
„;917 W:X5@7  9;2-8ς +8>5*K<2 -*6^<<*2
 55 @;6dς 8F<*2<2 S;@<F =. 4*I *;F=.<<2
25 4*I ^4, 2ς `00.58ς ”7 W9X=.55.7 ]9.5:.K7
8M787 - W4,. <*ς 4*I <=X66*=* 9^7=* -2X<9*
4*I ,; <.2* 4 9.55 *Œ= WAX+*5 WA2X7*2 -[
4*I R#;*ς 4*I •687 Z,;1 *7>6o-.^ : \+;~7
8„-.Iς - ]6/29~5@7 8‡=2ς 9*;.0F7.=8 -.F97
30 =•7 48 ;@7 -2 ,@86X7* 4*I  9;2ς ]9u5:.7
8„,I W07 ς /^<4. :.8K<2 6.=X<<86*2 *E78Kς
*Kς 6.Š | 4*5ς S;@ς 0 |6~=;898ς 8D .6X5*ς 9*Kς

424
 IDÜLLEK.

[312]
I.
AZ OLÜMPIAK.
Gazdag ebéd készűle Olümpban az isteni Karnak:
Volt bor, volt eledel, nektár, ’s ambrozia bőven.
A’ sok ezüstasztal síkján szép rendre hevertek
A’ nagy aranykelyhek, Daedal kézművei, mélyek,
5 ’S megkoszorúztatván1 a’ fáknak zöld levelikkel,
Mellyeket egykor az Istenek oltalmokba vevének.
Kháriszok és Horák kötözék a’ szép koszorúkat,
Kedvök-töltéből, kik aranyfürtjökre varázsló
Bibor-rózsákat pártáztan, enyelegve követték
10 A’ habszülte Küpriszt. Eljöttek az ékes Erószok,
’S a’ Múzák is: azok, hogy minden lélekepesztő
Gondot elűznének, ’s gyengéd érzésre hevítnék
A’ bús keblet; ezek pedig a’ fortélyt kidalolni
Készülgetve. Hogyan vesztette-ki néha kezéből
15 Épen ölelni akarva juhászkodtában Apollon
A’ törzsökké vált szép Daphnét. Hogy melegíték
Kómosz, ’s Héra keblét egymásra az isteni bornak
Kelyhei, ’s a’ csemegék, Zeüsz ágyasháza leomlott
Ágysergéi alatt, ’s neveté a’ kecstelen Irisz.
20 Még Kronion legutóbbi tüzét is akarta dalolni
A’ víg Múzasereg: mint vált ő szőke bikává,
Hogy Phoenix’ Europa szüzét, Küthére javallta
Ártatlan fortélya szerint jármába kerítné.
Ekkor Hermesz Erószt, Bakkhószt, a’ Pieridákat,
25 ’S Kegyszüzeket, Zevsznek követe, elküldi; kiönti
A’ bort; széllyelzúzza kezével az ép koszorúkat;
A’ sok aranykelyhet mind félre hajitja; ki kellett
Mennie Kómósznak, Ganümédnek, ’s Hóraszüzeknek.
Nem maradott benn semmi apród, nem volt az ebédnél
30 Semmi leány, mellyért Küprisz is kifutamva haraggal:
„Nem leszek én, úgy mond, a’ kecstelen isteni Karral:
Szép fiam, a’ kis Erósz, ’s Bakkhósz ki hasonló Erószhoz,

1 megkoszorúztatvák [nyomtatási hiba, emend.]

425
 *D ^;2=.ς 82<d7 =. ,8;ς 985ˆ /F5=.;8F W7=2
9^7=@7 =•7 ]7a -•6* 2ς 2ς *„=8Š Z6820.
35 8‡=2ς `;* /:~78ς W<=I 529.K7 /. 082<*7 S5>6987
T#ς Z/*= w5:. - },8>6X7* ];0.77•7 W9I 4 47@7
q5:. - _6* =o7" , 9*Kς V~ς ς <>7*:>;•7
6*=X;2 w5:87 - *D ^;2=.ς 4*I 8K<*2 _9*<*2
4*I ^4,8ς •6~ς =. 4*58I  9;2-8ς ]4~58>:82
40 +d7 -[ ,*6^C ς +*4,. 87=.ς ]7 )55^-* 9d<*7
]<9*<F@ς -.,:X7=.ς Z17 -[ =~4 .‡A.78ς )55^ς
&.ˆς - W926.2-o<*ς Z9.* 9=.;~.7=* 9;8<* -*
=8ˆς 58298ˆς 8„ 6[7 :X62ς — :.8F ==2 =.5X<:1
9^7=* 0a; ]:^7*=82 H<82 ]55^582<2 0X787=8
45 ]55 ƒ6•7 W=X58>7 Y7.4 €/;* H-1=. 6*:~7=.ς
9>47dς W4 /;.7ς WA.5:.K7 ]0*:^7 =X 682 Z66.7
=a7 +8>5^7 -.277 -[ 6r ƒ6K7 =•7 9~:8ς Z5:"
=7 - ]9*6.2+86X7* ς 9~=72* R;* Z/*<4.7
 6+;8<F* 4*I 7X4=*; W6ς 4~;8ς *H:89* - 8M787
50 .H-6*=^ = 8„ /:87X8262 +;8=8Kς ,*=X87=.ς Z,@<2
:>6^;1 =^,* €7: b :.8Kς - 8„, 8L* 9X/>4.
=•7 - R#;@7 4*I 2.;F-@7 *;F=@7 =. :.*F7@7
8„4 ]5X0@ 8„-X7 = €/.5~ς 682 W0F7.= Z;@=8ς
D 0a; 2.;F-.ς 8K<*2 ].I `558=. `558>ς
55 :@Bd<*2 98558ˆς 6*5*48Kς W9X.<<2 95*7•<27
8„-[ ]5*:. 87=F 98= .H =2 ]5*:[ς Z,.<487
/:.F;8><*2 7./X5*7 -[ 4.7a7 ς ,;u6^ =2 <.677
*E78Š<*2 =8Kς 7192^,82ς 9@5.K7 =. :X58><*2
t7 -[ ,85•<27 ]7^6.;82 8Œ<*2 4*I =7 `7*4=*
60 ]:*7^=@7 :7*=•7 =. F ƒ+;FC87=2 Z9.<<2
W478X87=2 -[ /^<6*=* 9824F5* 8‡98= W~7=*
=8K<2 6[7 \6X=.;87 =~<<87 *‡A1<*7 ];2:6~7
=8ˆς -[ +;8=8ˆς ]9*=•<27 `;* =~<* 6>:85808Š<*2
D - R#;*2 ^;2=Xς =. :.*I <42;=•<27 ]7*2-[ς
65 =•7 -.27•7 9;89^;82:. :.•7 6.2-•<2 - V4^<=1
WA89F<@ <8+*;~7 .E 6o =2 9.9;*06X787 .H1
9^7=* <8/~7 | - S;@ς =~-. `0;287 n- ]7~1=87
9*2-^;287  9;2-8ς =8ˆς ]7X;*ς n-[ 0>7*K4*ς
]:*7^=@7 :7*=•7 : ς 6>K^ =2ς ]6/298=d=*2
70 =8 <-. 6[7 .Eς 8M<=;87 =8ˆς - .Eς 4F7->787 W5* 7@7
4*I =^-. 9^7= ]-.•ς 9;^<<.2 =2 ]4;2+[ς 8M-.
9855a ,^;27 =dς 6*=;ς Vdς 2O 727 /25X.<:*2

426
 Khariszok és Pierek sokkal kedvesbek előttem
Mint maga Zevsz az atyám, ’s mint bár mi tanácskozó Isten.
35 Nincs hát késedelem, Hellászban örömre fogadnak.”
Így szólt, ’s méne fejér hattyúin, ment vele Erósz
Kis fia is mulatótársúl, mentek Mnemosűne
Szűzei, a’ Kellem szűz Istennéi, Lüaeósz,
’S Kómosz, mind mentek szép kísérői Küprisznek,
40 A’ kiket a’ földön megszálltakat édes örömmel
Üdvözlött Hellász: Hellász vendégszerető volt!
Zevsz mosolyogva imígy szólítja repűlő igékben
A’ több Isteneket: „Nem igazság mostani tettünk,
Mert nincsen nálunk örököknél semmi külömbség;
45 Kedvetekért még is cselekedtem, hogy kiki által
Lássa tanácsomnak jóvoltát, ’s czélos arányát.
Jaj nektek! ne hogy a’ szökevényeket újra kivánja
Kebletek.” Erre pedig igy szólott Héra viszontag:
„Ambroziám, ’s nektárom elég nekem. A’ pezsegő bort,
50 ’S a’ csemegét bírják a’ földiek: ő nekik attól
Felvídúl kebelök; mi pedig nélkűle is élünk.
A’ Pierekre nekem nincs gondom; Hóraszüzekben,
A’ Khariszokban, Erószban igen kicsin a’ gyönyörűség.
A’ Pierek minden dúst hízelkedve dicsérnek,
55 Meg-csalnak sokakat, mindent áltatnak; igazság
Nincs szájokban, ’s a’ mi valóság meghamisítják,
A’ felhőt gyönyörű, ’s hasznos portéka2 nevében
Árulják, ’s rakják-le nyakokba az eszteleneknek;
Nem lehet engesztelni pedig, ha haragra dühültek,
60 Olly fanyarok, ’s nyelvök meg nem kíméli Zeüszt sem.
’S mindenféle csalárd tüneményt kikoholnak, az által
Isteni számukat nevelik, ’s a’ csalfa beszéddel
Vesztegetik, rontják erkölcsben az emberiséget.
A’ Horák, ’s Khariszok pedig ugrándoznak előttünk,
65 Szemtelenek, ’s ha talám tettünk nem tetszik, akárki
Volnánk is, hátat forgatva reánk, kinevetnek.
Hát Erósz, Küprisznek azon szilaj, esztelen, álnok
Gyermeke mit követ-el! mint a’ légy repkedik aszszony
S férfi körűl, legyen Isten, akár legyen ember, egyikre
70 Vad dühöt, a’ másikra veszélyt halmozva3: merészen,
’S vaktában teszi mind ezeket: mert bízik az anyja
Kedves voltában, hogy ezért Zevsz kedveli őt is.”

2 partéka [nyomtatási hiba, emend.]

3 halmazva [nyomtatási hiba, emend.]

427
 T#ς /^=8 9855a - 682 *„=8Kς Z=2 -*27>6X782<27
Z<=2 5.5.06X7 Z91 S ;1ς -[ 4*I 778<F0*28ς
75 R/*2<=~ς =. 4*I );6.2dς 4*I 8K+8ς  9~55@7
=8 <-. 5~08>ς 8„4 `<6.782 q48>87 _-287 *„=8Kς
<>69*FC.27 =š S;@=2 Z17 ™-*3 =. ]48 .27
„=a; W92<=^6.782 9^7=.ς 6X;8ς *H=282 Z66.7
=8Š /. 0.27  9;27  9;2-~ς =. 4*58ˆς ]4858 :8>ς
80 x<, 787=8 5X0.27 =F 727 ς /;.7aς `0;2* -^47"
„-[ =~- *‡=24* 68Š787 W0F7.=8 ]55a 4*: e6*;
-*26X78>ς *„=8 ς n- ]55^582<2 5*58Š7=*ς
8„ 5~08ς 8„ 7X4=*; 8‡= ]6+;8<F* =2 Z=.;B.7
€<<. -[ =8Kς 7.4 .<<27 W824~=*ς †978ς Z,.<4.
85 5><26.5oς \ `7*<<* -[ 4h7 ;87F-? 9*;X4.2=8
8‡=27* -o;87 Z;@=* 9*:8K< W7I =8Kς :*5^682<27
q;A*= }->;d<:*2 F 6. — 9~982 ‘/.5. +8>5dς
=^7 682 /;^C.=8 :>6~ς E-.K7 =X58ς „ 6[7 Z;@=*ς
]558=;F8>ς :1;i /. 0.2 - `;* 4*F 6. ;87F@7
90 S 6*=* 4*I 7 4=*ς <>7.,[ς 9*;*0F786*2 *„=š
8‡=2 /F5*6* 5*+8K< *E77 -X 627 Z66.7 |;•<*
]6/8=X;8>ς 6. =;~98>ς | W6ς 9~<2ς †+;2<. 9^<,@7
n- 8„,I 9^<,@7 4;*-F*7 =7 Z;@=* W;^.2
4*I `55@7 6. /25•7 .E - 8„-X7* 9^<," Z;@=*
95 4*I 6.Š </~-; ]6X5.2 ]55 8„4 W0’ 8J 98= Z9.2=*
6o<86*2 ]7=25X0.27 =2 =.5.<<^=@ << W7~1<.
&15o6@7 - 8„4 Z<<86*2 ς 9^;8ς Z<=27 `6.2787
=8Š 6X;.8ς 6.=X,.27 t 9^7=* =7 €5+87 }5X<<*2
&.ˆς | `7*A H-.7 <<* :.8I V7 w=8; Z9*<,87
100 `50.* 8„ - `; 6@ς 9;8=;X9.<:*2 Z6.55.7 W4.F78>ς
9;I7 4*:8;d7 .E =dς 6.0*58/;8< 7*ς 4~;8ς .H1
4; B*2 =a7 5 9*7 =~- W0F7.=8 .E7 }5F0 9.;
y=8>7 0a; 08>78 6.782 ]:^7*=82 =7 `7*4=*
<=.  9;27 4*I 9*K- *„=dς 58298 ς = ]4858 :8>ς
105 =•7 R#;@7 *;F=@7 =. ,8;8ˆς 8K<^ς =. 4*5.K<:*2
8„-[ 0a; ]:^7*=82 =o7@7 `=.; €5+28F W7=2
8‹=@ς /^7: | - `7*A =8Kς ]:*7^=82<2 4*=X7.><.7
5:~7=.ς - 8D -;*9X=2-*2 4*57 j-87 `.2<6*
ƒ678Š7=.ς F* =7 4;*=.;7 4*I =.;924X;*>787

428
 Igy szólt, ’s több e’féle beszéd volt köztök ebédnél,
Mellyek Areszt, Hermeszt, a’ nő elhagyta Hephaesztet,
75 Poszídont, ’s a’ Pieri kar nyájas Vezetőjét
Épen nem mulaták: kedvesb volt volna ezeknek
Erószszal játszodni, vagy a’ Múzákkal enyelgni,
Ámbár, minthogy tudta kiki, hogy Küpria káros
Szöktében, kivel annyi sereg oda hagyta Olümpot,
80 Részök volna talám nekik is, titkolta keblében
Mindenik a’ szomorú gondot. De nem is csak ezennel
Volt bánatja szivöknek: ebéd, egymásra tekintet,
Szólás, ambrozia, ’s nektár nem adott nekik íngert,
’S bágyasztó álom feküvék béhúnyt szemeikben,
85 Mint a’ holtaknál. Elkezdé Héra is egykor
Régen-rejtegetett panaszát, ki Zeüsznek egy ágyon
Fektében sem látta szerelmeit: „Óh mire mentem
Kába tanácsommal nyomorult, ha ki-vittem is aztat:
Nincsen ugyan Zevsznek most semmi szerelme; de én sem
90 Kellek azért neki. Éjt4, és nappalt oldala mellett
Nem kapok egy csókot sem; az ő durczája kegyetlen.
Mind a’ két képen sért engem Zevsz: ha szerelmes,
Nem lehetek lángjának elég, ’s másokkal is űzi
Ingereit; ha pedig kialutt tüze ónkebelében,
95 Semmit sem gondol velem is. Jó! nem fogok én sem
Ellenkezni vele többé: tegye a’ mit ohajtand.
’S a’ szerelemféltésben alább hagyok. Élni javunkat5
Jobb csak részint is, mint azt elvesztni egészen.”
Zevsz Kronion látott miden gyötrelmet Olümpnak
100 Isteni közt; de azért nem akarta meginteni őket,
Míg nem megtudná, ha ugyan megelégli-e gőgök
A’ bú-rejtegetést: melly nem sok időre meg is lett.
Mert térdelve esengének mindnyájan előtte,
Hogy szólítná viszsza Küpriszt, ’s Küprisz követőit,
105 Erószt, és Bakkhószt, Horákat, ’s Pieridákat:
Nem lehet Isten sem boldog nélkűlök6 egészen.
Így szóltak, ’s e’ szón kiderűle szemöldöke Zevsznek.
A’ mikor a’ megtért szökevények nyelvökön a’ nagy,
’S a’ mennydurrogató Kronion dícsérete zengett.

4 éjt [nyomtatási hiba, emend.]

5 jovunkat [nyomtatási hiba, emend.]
6 nelkűlök [nyomtatási hiba, emend.]

429
 
!
 7=2~9*

F/: 8†=@ <=87*,.Kς =F -X =27 =~<* -^4;>* ,.K=*2

S77.9. =8Š=8 = 9X7:8ς W68I — ) 528-;*

) 528-;*

.F-8> W6.K8 /F5* /.F-8> 4*I 5.F9. 6. 68 7*7

 7=2~9* 6.KC87 0a; Z,@ 98=24^;-287 Y548ς
5 w=8; t <=. 5X0.27 *E=• -X =. 6r -2*5XA*2

 7=2~9*

‡ 6 *„=a7 =a7  9;27 W0 = — - <68;. 5.F9@

9;I7 = E-.K7 =F =. =a7 4;*-F*7 =~-. 9X7:8ς ]72i

) 528-;*

 55a =F -.K 5.0X6.7 =~-. — 4~;* 8„-[ 0a; *„=r

8M-* =F 68F W<=27 4;*-F*7  6. =~<<87 ]72i

 7=2~9*

10 F9= 8Œ7 7192^,1 <=*7*,.Kς Z=2 8„-[7 Z,82<*

) 528-;*

8558I 4*I /8+.;8I 9=8X87=F 6. 7>4=ς €7.2;82

 7=2~9*

S77.9X 682 4;* 98K82 9=8X87=F = €7.2;82

) 528-;*

S 46*<. 98;/ ;.87 D.;š W7I  9;2-8ς `5<.2

6.Š 9;89^;82:. k~-87 ,*;F.7 4*I 6~;<2687 `7:8ς

430
 [313]
II.
AZ ÁLMOK.
Antiopa.

Mért sirsz ollyan igen, ’s mért ömleszt szép szemed annyi

Sok könyvet? szólj édes szűz, óh Haliodóra!

Haliodóra.

Kímélj-meg kedves, kímélj-meg, ’s hagyj magam’ engem

Antiopa. bú rágja szívem’, ’s nincs mód kibeszélnem
5 Ollyan nagy sebemet: kedvem sincs szólni, ne faggass.

Antiopa.

Nem, Küprisz hitelem! nyomorult, nem hagylak-el addig

Míg nem meglátom, mi emésztheti annyira kebled’!

Haliodóra.

Mit kelljen felfödni leányka! magam sem egészen

Látom okát, mi az, a’ mi epesztheti annyira keblem’.

Antiopa.

10 Mért kell7 hát epekedni bohócska, ha semmi bajod sincs?

Haliodóra.

Éjeli látásim szoktak rettenteni engem.

Antiopa.

Millyen látások szoktak rettenteni téged?

Haliodóra.

A’ habszülte Küprisz berkén egy rózsa viríta,

Bíborszín, gyönyörű, ’s Erószápolta virágcsa,

7 Mértkell [nyomtatási hiba, emend.]

431
15 -.277 - ]:*7^=@7 /;.<I7 W6+^55.27 =7 Z;@=*
=8Š=~ 682 ς 6X5582< .†-.27 98=I 4~5987 Z:*4*
68I 0a; Z-@ 8K;* 4*= €7*; =^,* WA.6*;^7:1

 7=2~9*

8Š= 8Œ7 W<=27 €7*; = 4*4~7 =F - }7.2;89~582<2

) 528-;*

M-*ς =7 >4F-*7 =7 W67 9~<27 8‹=8ς W4.F782ς

20 ς -84.K W<=I k~-87 =~ 682 ‘9*<.7 \ >:X;.2*
6~;<2687 t -2-~7*2 C@o7 t =^7-. 6 ]/*2;.K7

 7=2~9*

„ 6[7 Z,@ =* =*ς =dς 5>9dς <=. = W5X0,.27

C•6.7 0a; :7*=8I }5F087 ,;~787 8L* 9.; `7:1
 55 –7 =2ς 4*= €7*; .M-X7 98=. 8„-[7 ]5*:[ς
25 0F07.=*2 << W68I 6d5587 =dς 7>4=ς ];X<4.2
=~<< 924;~=.;87 = W7 972~7 W<=27 Z9.2=*
5>9.K 0^; 6. = 4o; =2 =7 05 4>7 €5+87 €5.<<*
.E -[ 4*47 = W7 97287 Z<4.7 ];X<4.2 Z9.2=*
,*F;@ 0a; = 4*4~7 =~- W/*F7.=8 8„4 Z= Z,82<*


     
>4F-*ς

;I3 6^4*;.ς 5.~-*6 ƒ6.Kς 8D 9826X7.ς

8J W9I =*Kς 6*5*4*Kς <=2+^-.<<27 W7 .„<4F `5<.2
4.K6.782 t :*5.;š 9;~+*= W7 5.26•72 `087=.ς
^7* :.7 *=>;8 ς =. :.8ˆς 4*I  9;2-8ς >L87
5 ƒ67.K= n-[ 4~;*ς ƒ6•7 9~:87 ]55^582<27
n-[ 4~;*2ς =7 ^/72- ].F-.=. E9[ -[ 98K6.7
.E =F7*3 ƒ6.=X;82ς Z,.= W7 5*8K<27 ];2<=•7
8J =•7 2.;F-@7 05>4.;aς /25X82.7 ]82-^ς

5.~-*68ς

r F* 4*I 98558 ς =F72 0a; 6X58ς 8„4 ];X<*2=8

10 95r7 =•7 ]7-;*9~-@7 68Š787 =^-. W<=I7 `68><*

432
15 Mellynek bája az Isteneket is tűzre hevítné.
Ez nekem, a’ mint elnyugovám, nekem adta Küthére,
Álmomban mindjárt elhervada a’ kebelemnél.

Antiopa.

Ennyi-e roszsz álmod? hogyan értik az Álomitélők?

Haliodóra.

Isméred Lükidászt, mátkámat, ez ő-nekik, a’ mint

20 Észrevevém, a’ Küprisz ajándékozta virágcsa,
Melly nyujthatja nekem, de meg is rövidítheti éltem’.

Antiopa.

Aggódásodnak nincs semmi sem ellene szólnom,

Mert rövid életidőnk, mint a’ rét-szülte virágé.
Mindazonáltal az álomban nincs semmi valóság,
25 Úgy látom. mennél kedvesb nekem éjeli álmom,
Annál roszszabbnak tetszik más reggel előttem:
Mert fájlalja szivem, hogy jómnak már nyoma sincsen.
Roszsz álmomra pedig későbben is édes örömmel
Nézek-viszsza; mivel nincsen mit félni valóban.

[314]
III.
MAGYARFÖLD, ERDÉLY.
Lükidász.

Háromszor boldog helyetek, Kleodáme, tinektek,

Kik puha pázsitos ágyatokon, a’ szent berek árnyas
Lombja alatt heverészve, vagy a’ rétekre vezetve
Nyájaitok’, most Pánt dícséritek a’ Szatürokkal,
5 ’S Erószszal, majd a’ nyájas szüzeket, sziveteknek
Kellemes ingereit magatok közt, majd nekik a’ szép
Daphniszt éneklitek. De ha vagynak-e Nagyjaitok közt,
Kik a’ Pierek énekiket hallgatni szeretnék?

Kleodám.

Vagynak, Zevsz hitelem. Kinek is nem tetszik az ének?

10 A’ szolgáknak nem! kiket a’ vig Múza nem ismér.

433
 >4F-*ς

.Š /.Š ς ƒ6K7 /:87X@ 5.~-*6. =ˆ 9.F:8>

<=. 4*5*Kς 8F<*2ς 9^7=*ς =X;9.<:*2 ];2<=^ς
]55^ => H<:2 5X0@ -X =27 — 0*:. ==2 6. 5>9.K
=a7 4;*-F*7 9*Š;82 `6627 = ,87 €7=.ς ];2<=•7
15 8J =•7 2.;F-@7 05>4.;aς /25X82.7 ]82-^ς

5.~-*68ς

 55 _6.ς >4F-* Z,86.ς 4*I 9826X7*ς €7=*ς

WA *„=•7 W7F8>ς 4*I <^6.;87 W<=./^7@=*2
4*5~ς =2ς 7X8ς ==2 /F5*7 V8K ‘9*<. /@7a7
\ 8K<* 4*57 w7 = H87 =š W<=./^7@=*2
20 ]55 | 4*5ς 4*I 4*55F878ς 7X8ς `A28ς .H1

>4F-*ς

„ 6a F c7 =~- 8D \6•7 =856^<*2.7 ];F<=@7

ƒ2X.ς *E<,;7 0a; = ].F-.27 9*=;^<2 -~A.7
*„=•7 *I 0a; W0’7 W7F8>ς Z07@4* 9*; `6627
W4 =•7 ]/7.2•7 9*K-*ς Z=2 9826X7*ς €7=*ς
25 .M=* - ]9X=;.B*7 =•7 82<•7 9^=;.ς W4.F78>ς

5.~-*68ς

Q# => 6^4*2;* W6.Š 9*=;Fς Z7:* 8D €5+87 Z,87=.ς

+8>58/~;82 =. 0X;87=.ς `.:5* =F:.7=2 ]82-8Kς
3 6F<: 6X78ς }=; 782=8 7X@7 Wς ]0•7*

>4F-*ς

*5•ς <<* 5X0.2ς ƒ6•7 Z,.2 ]55a 4*I `66*ς

30 Z59.2 =2ς 9826o7 | .7^54*ς 8M<:* =7 `7-;*
=7 6.5F/@787 ]82-7 W~7: =2 Z<<.=*2 e6*;
*M:. = <^6.;87 .H1 =*7 = 25o52. 98558Kς
4*I =•7 ]/7.2•7 -.-2-*06X787 { 4*I ];X<4"

434
 Lükidász.

Héj héj! óh Kleodáme irigylem vélekedésed’,

A’ ki hiszed, hogy minden előkelő édes örömmel
Hallja az énekeket; de neked megvallom egészen,
A’ mi szivemnek fáj, keveset lelhetni minálunk,
15 Kik a’ Pierek énekiket hallgatni szeretnék.

Kleodám.

Nálunk óh Lükida máskint vagyon! a’ mi Nagyink közt

Még nyájőröket is lelhetsz. Igy tegnap is egy szép
Ifjú nyert köztök koszorút a’ kellemes ének
Bájáért: szép volt a’ mellyel megkoszorúztuk,
20 Kék ibolyánk; hanem ő még szebbre is érdemes annál.

Lükidász.

Nem! Zevsz a’ hitelem, nem mernék a’ mi Nagyinknak

Ifjaik azt tenni; mert atyjaik úgy gyanakodnak:
Szégyen az éneklés. Ismértem nyájvezetőket
A’ gyengébbek közt én is, de az apjaik őket,
25 Fájdalom! elvonták a’ Pierek énekeiktől.

Kleodám.

Boldogok a’ mieink, kiknél a’ bölcs öregektől,

’S dúsaktól gyakran még bér is igértetik annak,
A’ ki jelesb lehet énekiben más énekeseknél.

Lükidász.

Kérkedhetni vele méltán, a’ mit magatokról

30 Szépen előmondál; de nekünk is igéri Menalkász,
Ismered ezt a’ mézajakú jeles Énekesünket,
Hogy fog lenni idő, bár csak ma lehetne azon nap!
Mellyen az éneklést megkedvelik a’ mi Nagyink is.

435
 [315]
JEGYZETEK.

Az egész Költőséget úgy nézhetni, mint a’ képző- és hang-müvészségnek

ollyan öszveolvadását, mellyet a’ Művész lelki tehetséginek szerencsés har-
moniájok teremt, lelkesít, ’s éreztet másokkal. Látni innen a Költőségnek ne-
héz-voltát, ’s magának a’ Versköltőnek méltóságát, melly mind a’ Képiró,
5 mind a’ Hangmüvész teljes műkörét magában foglalja, de még annál feljebb
is emelkedik, a’ mennyiben egy olly hatalmas tehetséget is kiván, melly a’ két
szép mesterséget aranyláncz gyanánt egyesíti. Ha ezen szempontból visgáljuk
a’ Költőségnek müveit: úgy látszik, hogy az Idüllnek azon helyen kell állnia,
mellyben a’ tájékfestés az Elegiának lassú hangjával olvad-öszve. Egy szép
10 vidékrajzolat, melly a’ természetet önnön tisztájában látatja, ’s a’ hol a’ mes-
terkézetlen őszinteség, nemes szabadság az aranykorba ifjítanak-viszsza,
nem csak phantaziánkkal játszik, hanem szivünket is meghatja; múlat, és
jobbít. Az Elégiának8 lassú, ’s tréfátlan hangja pedig, szint úgy az előadás-
ban, mint melodiájában legtökéletesebb hangja az ártatlan érzeménynek. Az
15 Idüllben mind a’ kettőnek meg kell lennie, melly határozat szerint hasonló
az egy ollyan szent berekhez, hol a’ természet rajzolatinak varázsló bájokat
a’ bennlakó fülmile édes éneke lelkesíti. Némellyek az Idüll értelmét nagyon
kitágítják*) úgy hogy a’ Költőségnek akármillyen müvét, mihelyt tárgyáról
meg nem határozhatni, Idüllnek neveznék; mások ellemben felette megszo-
20 rítják, midőn egyedűl az úgy mondatott P á s z t o r é n e k e t tisztelik-meg
nevével. Mind a’ két értelemben hibás; mert egyik haladja, másik nem éri
a’ körnek határát. Pontosabb ezeknél az az idea, hogy a’ Költőség az em-
beri szabadságnak valamint a’ történet, és természet ellen tusakodását
(Epopoeiában, Tragoediában) úgy az azokkal egyezését, ’s harmoniáját is
25 (az Idüllekben) tárgyúl veszi.

I. IDÜLL.

Ezen Idüllnek tárgya hasonló Wieland b é v á d o l t a t o t t Á m o r á é h o z ;

előadása pedig történetirói, nem beszéltető. Szokatlannak látszik mind a’
kettő, az Idüllnek (vagy inkább Eklogának) szűkebb korlátjai szerint; de
hogy egyik sem rendetlen, ha soha több példája nem volna is, Moschósznak
30 Európája, ’s szökevény Erósza eléggé igazolná. Az aranykornak Isteni (a’

*) Heinsius az .M-83 és .E- 55287 neveket határozatlan (]8;2<=8>6X71) igéknek nevezi

Theokritra tette Leczkéinek I. Részökben.

8 Elegiának [nyomtatási hiba, emend.]

436
 görög költeményes világban) olly erős szövetségben voltak az ártatlan gyer-
mek-emberrel, hogy az azokkal társalkodás újságnak épen nem tetszenék.
35 Apoll, midőn a’ földre szállt, nyájat legeltetett, ’s társait cziterára7 tanította.
Pánnal pedig, ’s annál inkább a’ Szatürokkal gyakran vetekedni mertek az
éneklők. Az Isteneknek fortélyaikat, ’s történeteiket ártatlan színben feste-
getni, mint ezt az Idüllköltőknél találjuk, valamint dicsérni őket Homérkint
ugyan csak történetekben, Kallimakhósz szerint pedig érzeményekben, egy
40 aránt mindennapi tárgya volt a’ régi Költőségnek, melly szinte olly kedves-
séggel hangzott a’ nyájlegeltetőnek csekély sípján, mint a’ millyen bámúlással
zengett Hieró kedves Vendégének ezüst-húrjain.

II. IDÜLL.

Szorongató félelem, epekedő fájdalom, vak tűz, titkolódó nyugtalanság, állha-

tatlan titkolódás, való indulatosság, puhúltság, újságkivánás, nemes részvétel,
45 kész segítség, két szóval i n g e r e l h e t ő s é g , ’ s é r z é k e n y s é g mind az
aszszonyiság bélyegi. A’ gondolatot ezen Idüllre adta a’ következő Epi-
gramma:

Quae bona sunt, mala sunt; bona quae mala somnia: namque
Gaudeo, si mala sunt; si bona sunt, doleo. –

50 Egyéb aránt, hogy az álmot, ’s a’ jósolókat a’ régieknek is meglehetett vet-

niök, elég példa reá Eüripidesz Phoeniszszáiban Eteoklesz mondása:

0’ -[ =X,717 6*7=24r7 W6.6B^617

q-1 – ’s a’ t.

III. IDÜLL.

Ezen Idüll hasonlít panaszkodó tárgyára nézve T h e o k r i t K h a r i s z a i -

55 h o z . Legyen-e pedig valóság, vagy sem azon ellentételben, melly szerint
Erdély a’ Magyarföld felett annyira felmagasztaltatik, kérdeni sem szabad.
Mert a’ görög Versköltő édes hazájának dicsőségét nem csak nem tördeli
sohol-sem; hanem inkább fáradtságos is annak szaporításában. Honnan
vagyon tehát még is, hogy most az egyszer olly kedvetlen színnel festegeti a’
60 magyar Nagyokat? Nehéz egyenesen megmondani. Talám egy két nemes pél-
dája az Erdélyi tudományos szorgalomnak (V e s s e l é n i é , vagy K e n d e -
r e s s i é ) ragadta-el képző tehetségét, hogy a’ Magyarokról megfeledkeznék!
Talám egy olly különös kedvkorában írta ezt, melly a’ távullévőket eleve-
nebben rajzolta, mint a’ mellyek szemei előtt állottak! Akármint legyen,

9 czitarára [nyomtatási hiba, emend.]

437
65 tisztelet az Erdélyi Nagyoknak, kik azt valóban megérdemlik; de a’ Magyarok
is dicsőségre méltók. Desseöffi, Kazinczi, Kis Faludi, Lónyai, a’ Telekiek kö-
zűl sokan, újabban az ifjabb Jósef *), Fái, Ragályi, Szemere, Sz. Miklósi, ma-
gának a’ görög Versköltőnek két nemes Jótévői M a y e r f i , és R u d i c s ,
Szepessi, Majláth, Ürményi, Szécsényi, Festetics, ’s többek mind a’ fő rend-
70 ből, mind a’ Nemesek közűl, vagy magok is fellelkesednek ottan ottan Hip-
pokréne józan italától, vagy legalább örömest hallgatják, ’s védik az éneklő-
ket. Hogy egy két Nemes (8D `68><82) viszsza kiáltozza fiát, ’s rokonát a’
Pieri Szüzek ártatlan társaságokból, közönséges napfogyatkozást nem csinál
a’ Magyarság derűlt egén. Külömben versben többet szabad mondani, mint
75 gyalog beszédben!

*) Ennek a’ Tudós Férfiúnak fontos Értekezése a’ régi és új Költés külömbségeiről (lássd

a’ Tudományos Gyüjtemény másod évi folyamatja’ második Kötetének 48–73 lapjait)
annyi olvasást, ’s olly szabad felemelkedett lelket mutat, mellyet a’ görög Versköltőnek
annál inkább kellett bámulnia, ’s tisztelnie, mivel ideáik, mellyeket az előtt egymással
80 semmi úton nem közölhettek, csak nem ugyan azon egy szívből, ’s elméből látszanak
folyni, legalább igen sokban megegyezni egymás között!

438
439
      


 !  
*F;.=X 682 05>4.;7 X58983 :^583 `7-;.3  ,*28F
Z408782 ]7:;9@7 –7 -K83 Z95*<<. ;861:.ˆ3
+.5=F<=17 ,:~7* ,.;<I7 V57 9>;I - n.5F828
8„;*7~:.7 45./:X7=2 7.~<<>=87 w=8; ]7*F:@7
5 8D -[ :.8I W/F58>7 9^7=.3 9d<*F =. :X*27*2
4*I 98558ˆ3 =š <.678=^= 0X7.2 ‘9*<*7 €5+8>3
Q# ,;><X8> 0X7.83 :71=•7 3 D.;a 9^7=*
3 -[ +;8=8I 6^4*;.3 =u683 4*I €5+282 w<*7
p683 8D ]:^7*=82 5.FB*7=.3 -6*= 5 698>
10 3 =84X.3 =8K3 9*2<F 9*; ]7:;982<27 |6F58>7
W7 :*5.;š 5.26•72 W9 8‡;.<27 ]4;89~582<27
Z7 =. 7^9*23 W4=~3 = W7 ]0;8K3 n- W7=3 W7 `<=.2
V<=F? n- W<:u=2 9~= 4*I -*2=I 4*I `:5
4*I 05<<? _6* =•7-. 4.,;16X782 ‡=23 V8;=r
15 8‡=23 ]07 98= ]7 )55^-* 8‡=23 W7 `<=.2
=•7 +8>5.><^7=@7 ]08;o 8‡= Z;0* =27 8H482
0F07.=8 ]:*7^=@7 ,;23 =~-. /F5=*=87 Z<4.
9^7=* :.•7 9^;* 5*6+*7X6.7 4*I 9^7= ]7*:.K7*2
]:*7^=82<2 :.8K<27  0*>3 | -u683  ,*2•7
20 Z95.=8 4*I 98557 ,;~787 .E3 *E•7* =.5.<:.I3
q46*<.7 ]55a 4*4•3 +5^9=.2 ,;~783 <<* ,*6^C.
X5283 4*:8;i +5^+.7 8‹=83 `; )55^-* 9^<17
R#<9.; =r7 W9I 4;167š €;8>3 -; * =u3 7.~=1=83
.G7.4* <@:.K<*7 8D W7I 5.26•72 0.@;08I
25 :*>6^C8><2 6^52<=* +F" - ]7X6828 4*68Š<*7
n-[ +*:.K 72/.=š 4.F;8><F =. 4*I 4858+•<2
=8K3 9.5X4.<<2 =2:.K<2 - Y4*<=83 W4.F7@7
W7 </.=X;" ,:87I 45•7 *„=u3 F* =8‡7., V*>=8K3
G5*87 W59~6.782 ]0*:~7 = W9*;@07 Z<.<:*2
30 8†=@3 8D R5517.3 Z:783 98=[ <.677 _9*<2
4*I :* 6*<=87 W7 m524F? 5*8K<27 Z.<487
]55a 6*;*7:X7=.3 :>67 4*I 9855 ]9 -.278Š
0o;*=83 ƒ+;2<:X7=.3 S ;12 = 4Š-83 Z4.27=8

440
 EPISTOLÁK.

[316]
I.
A’ GÖRÖGÖKHÖZ.
Üdvözlek Görögök, Pélopsz csemetéje, ’s azoknak
Gyermekeik, kiket a’ legtisztább-féle agyagból
Gyúra Prométh, ’s a’ nap mennyből leorozta tüzével
Gyújtá-fel fiatal szivöket; ’s kiket úgy szeretének
5 Istenek, Istennék, hogy mindenféle kegyelmet
Készek volnának hű fajzatokra tetézni.
Óh szép zsenge aranykora a’ nemes emberiségnek!
Melly szent volt minden, ’s melly boldog az állapot1 addig,
Míg a’ szent Örökök, tova a’ felséges Olümpnak
10 Házaitól, kézen vezeték a’ gyenge szülöttet,
Mint atya gyermekeit, most a’ rét tarka virági,
Majd a’ hegy zöld fái között, most a’ ligetekben
Ottkünn, majd ottbenn a’ várbastyája tövénél.
Nyelv, ital és eledel, játékok, ’s köntös ezekkel
15 Mind közösök voltak. Nem esett olly ünnepi vigság,
’S olly népgyülekezet Hellászban, ’s nem vala ottbenn
Olly várbéli tanács, ’s ollyan dolog a ’műhelyekben,
A’ hol az Istenek ott nem voltak volna. Dicsőség
Volt akkor mindent ő rajtok kezdeni, tőlök
20 Venni, nekik szentelni. Derék a’ régi görög nép,
’S tündöklött szép fénye sokáig örökre teremve.
Haj! de nagyon megront az idő mindent, valamit csak
A’ nap alatt látni: Hellásznak is ez vete véget.
Mint a’ hegy tetején álló csert, míg erejében
25 Nyers kora fenntartja, a’ síknak földmüvelői
Bámulják; ha pedig derekát kitekerte tövestől
A’ forgó szélnek dühe, ’s a’ fagy megmerevíté,
Vagdalják éles bárddal; de ragadja örömmel
Mindenik a’ lenyesett ágat, ’s béülteti földén,
30 Mert hiszi, hogy Zevsznek így is kedvére cselekszik:
Úgy a’ Hellenek is bámúlás tárgya valának
Minden népek előtt, míg nem megcsökkene végre
Lelki merészségök, mikor a’ békétlen Aresznek,

1 állapat [nyomtatási hiba, emend.]

441
 =š =•7 )@6*F@7 9*=;I 4*I :.š Z7:* 4*I Z7:*
35 W7:X6.782 /F587 3 =2 :^583 =8K3 ]:*7^=82<27
Š7 -[ =a 6[7 9*=;F13 ZA@ =^-. +*;+^; Z:7.2
-6*<2 W7 9*=;F823 9.-F823 W7I )55^-83 D;u3
-8>5. 87=.3 `-8A82 ]7X<=282 n-[ `:>682
`,:87=*2 F 9^:.3 ,*;F.7 9^5*2 `7:83  ,*2•7
40 U =F72 ]:*7^=@7 +5*/:[7 =82*Š=* 9X987:*3
 <68;82 R5517.3 9*K-.3 — <,X=5282 ]7-;•7
m62:X@7 n- ]7=2:X@7 3 9~=72* ƒ6K7
H,72* =u3 ];.=u3 6.0^:>682 9^=;.3 Z5.2B*7
<=.F+.=. =*Š= — -*26~7282 n- *‡A.=. 4Š-83
45 <<87 ]9 9;80~7@7 5^+.= 8„-[ 0a; q;4.<. 9*2<I
=8‡786 Z,.27 9*=;•7 .E 6r _6* 451;87868Š<2
4*I =u3 =•7- ];.=u3 ƒ6K7 -[ =~- .‡,.=*2 <=23
8D -[ :.8I =.5X<8><2 9*=;•7 Y7., <<* -X.<:.
<9. -.=. 8Œ7 /F582 .„=>,X.27 :^lk87=.3 |-8K8
50 v3 m0.K=8 .8;02^-13 9^;83 8„-[ 0a; ƒ6K7
.E3 0X783 ];0 ;.87 95X87 W<= .„:.K* 4X5.>:83


  
‡=27 `; ]7:;9@7 .M7*F 98=. 92<=7 V=*K;87
6*;=>;X8><2 4*48I 9;oA.2 W9X.<<2 <8/2<=*F
92<=. .2 - €,583 68I - 8„ =~- ]51:27~7 W<=27
8D 0a; 9;•=* <8/8F 95X87 8G- *E=8Š<27 V=*F;8>3
5 t -X87 `<=8;082 *„=8I 4*I ]7o6.;82 €7=.3
u3 -[ 4*4•7 /25F13 8„-.I3 6^5* .‡,.=*2 ]7-;•7
.E 6o =23 4*43 ‘7 /*>58K3 0a; 9^7=* 4*4 W<=F
 95u:83 -[ =~- `/;87 `0*7 4*I </~-; ]7~1=87
:;X66 <=23 - 7*=*2 B.Š<*2 4*I 9.F<*2 _9*7=*
10  55 W6[ =~<<87 €,58> =8Š -.258Š +.5=F87 €7=*
<<87 ]/*>;~=.;83 =•7 -.27•7 .E62 <8/2<=•7
€5+287 — 1<.Š /F583 ”7 +X5=2<=83 Z:14*3

442
 Róma nagy őrének, ’s atyjának fegyvere által
35 Széllyel szórattak, ’s idegen földekbe kerültek.
Most pedig egy részint tova a’ szép ősi hazától,
Részint egy vad nemzet alá letiporva, tulajdon
Honnjokban, Hellász szent földén szolgai jármot
Szenvednek haza, szív, ’s fény nélkűl2. Mikre jutottál
40 Óh Görögök bájos csemetéjök, ’s mellyik az Isten,
A’ ki haragjában megronthata ennyire téged!
Óh nyomorult Görögök, valaha félisten atyáknak
Ellágyult fiaik! mi dicső, ’s melly isteni példák
Vagynak előttetek atyjaitoknak nyomdokaikban.
45 Törjetek, elvetemedtek! azoknak utánok az ősi
Díszt szaporítani: mert nem elég nemes atyja nevével
Büszkélkednie senkinek, a’ ki az ősi derékség3
Tiszteletét örökűl meg nem nyeri. Erre pediglen
Szerencsét óhajt mindenki tinektek előre;
50 ’S atyjaitok nevökért, valamit csak kérni akartok,
Engedik Istenitek. Kezdjétek bátran az útat,
Mellyre Georgiadesz vezetett, az ezüstidő útját!

[317]
II.
CSERESZNYÉSHEZ.
Hogy nincsen hű lelki barát, bizonyítani látszik
Tettel minden rosz, némelly Sophista beszéddel,
’S elhiszi a’ Község; de ezekben semmi valóság!
Mert legelől a’ bölcsek: ezek több tisztre szorítják,
5 Mint lehet, a’ szeretet kötelét, fanyar, érzéketlen,
’S vad nemzet magok; a’ sokaság pedig ollyan egyűgyü,
A’ mellyet könnyen csábíthat, ’s áltat akárki.
’S a’ roszszak kedvökbe gonosz kivánkozik esni,
Jó sohasem: rosznak rosz mindene, társa is ollyan.
10 Engemet a’ sokaság lelkénél annyira jobbat,
Mennyire kissebbnek érzem magam’ a’ magas észnél,
Boldoggá tettél Thezeüsz, hű lelki barátom!

2 nelkűlök [nyomtatási hiba, emend.]

3 dérékség [nyomtatási hiba, emend.]

443
 ΙΙΙ.
 ! 
„-[7 =8Š /@=3 =8K3 €66*<2 4^552~7 W<=27
8‡=2 - ]51:.F*3 +X5=2~7 W<=2 7~
 55 t7 €66*<2 6[7 68Š787 =a 9*;~7=* |;d=*2
W7 -[ 7~ 6716o7 =23 4*I ]9~7=83 Z,"
5 R<=23 W92<=o6*23 =*K3 7Š7 ZC.>A. 9*5*2^3
4;.F<<@7 =8Š 4*27•7 W<=27 W92<=*6X78>
=~<<87 `;* 4;.F<<@7 <<87 =8Š /@=3 `6.2787
9*F-.><23 4*I =8Š <6*=~3 W<=2 7~83
S5+2~3 W<=27 ]7r; 9855•7 = ]7=^A283 ]7-;•7
10 <=23 =*K3 8 <*23 Z4-8=~3 W<=27 583
8D 0a; <98>-*K82 /25F*3 };X087=*2 W4.F78>
-.278Š 6[7 /*>58K3 =8K3 - ]0*:8K3 ]0*:8Š
=8K3 -[ :.8K3 /F58> €7=83 H<83 -[ 4*F W<=2 :.8K<27
8„-[7 =8Š 4*5•3 Cu<*2 ]9 W4=3 V57
15 *K;X <> — /25~68>< › <>0,*F;8><27 _9*<*2
8Š<*2 4*I ^;2=.3 4*I /F582 ]6/8=X;@7

___________________________

444
 [318]
III.
KARLOVSZKIHOZ.
Nincsen napfénynél jelesebb czéltárgya szemünknek,
’S nem tud igazságnál szebb nyereséget az ész.
Jaj! de szemünk egyedűl az előtte valókra figyelmez.
Elménk ellemben multra, jelenre tekint.
5 A’ ki tehát régi tudományt köt az új tudományhoz,
Érdemesebb, mint sem a’ ki csak újra mehet,
’S annál érdemesebb, mennél jobb minden igazság
Napfénynél, ’s mennél tiszteletesb az eszünk
Minden testeknél. Óh százszor boldog az ember!
10 A’ ki egész lelkét a’ tudománynak adá.
Kéri barátságát minden jeles annak; előtte
Reszketnek minden roszszak; örűlve megyen
Hozzá a’ jámbor; félisten ő, a’ ki magában
Nem másutt keresi a’ nyugalom javait4.
15 Örvendj óh nagy férfi te is, kit örömmel ölelnek
Kháriszok és Múzák, ’s a’ velök értekezők.

4 jovait [nyomtatási hiba, emend.]

445
 [319]
JEGYZETEK.

I. EPISTOLA.

Schiller Görög Isteni; az ifiú A n a k h a r z i s z ú t j á n a k Német fordítója;

G e o r g i a d e s z n e k („Tractatus de elementorum Graecorum pronuncia-
tione, auctore Anastasio Georgiade, Philippopolitano, Medicinae et Chirur-
giae Doctore, etcet. graece et latine elaboratus (Parisiis 1812)” czímű mun-
5 kája sok fényt ömleszthetnek ezen Epistolának értelmére. De a’ következő
hely sem leszen kedvetlen sokak előtt, a’ kik azt nem látták: „Lorsqu’ après
le mémorable expédition de Pharsale, les Athéniens, qui jusqu’ alors avoient
refusé de rendre hommage à César, vinrent audevant de lui, et implorèrent
sa elémence, César leur fit grace en ces termes: Jusques à quand, malheureux par
10 votre faute, devrez-vous votre salut à la gloire de vos ancétres? La Gréce n’ a pas tou-
jours eu des vainqueurs aussi généreux. Cette nation superbe, aux yeux de
laquelle tous les peuples de la terre n’ étoient qu’ un monceau de barbares;
qui, avec une poignée de soldats et une flotte médiocre, réprima d’ abord,
et bientôt après brisa les forces de tout l’ orient; qui, depuis, rassemblée sous
15 les étendards des Macédoniens, abolit l’ empire, le nom et les langues de tant
de nations, gémit aujourd’ hui depuis près de quatre siècles dans les fers de
la tyrannie. La magnanimité romaine pardonna aux enfans en faveur des
vertus de leurs aïeux; les derniers vainqueurs de la Grèce n’ ont rien
respecté: mais le moral subjugue, et ne détruit pas le physique. Arrachez les
20 Grecs modernes à la servitude qui les opprime, et vous verrez se reproduire
tous les talens et toutes les vertus qui distinguèrent leurs ancêtres. M. Guis,
qui a parcouru plus d’ une fois la Grèce, moins pour observer les ouvrages
des hommes que les hommes mêmes, frappé de la conformité qui se trouve
entre les moeurs des anciens peuples de cette patrie du monde et celles de
25 ses modernes habitans, a composé sur ce sujet un ouvrage plein d’ érudition
et de philosophie. (Comparaison des moeurs des Grecs modernes avec
celles des Grecs anciens).

III. EPISTOLA.

Ezen levélke5 csak tördeléke azon Onomasticonnak, melly a’ görög Vers-

költőnek ez előtt hat egész évvel legelső próbatétele volt a’ görög nyelven.
30 Már öt esztendővel ezen merészség előtt nem csak megkedveltette vele Mis-

5 levelke [nyomtatási hiba, emend.]

446
 kolczon a’ T u d ó s V á r a d i (kit a’ Philosophiában hallgatott) a’ varázsló
nyelvnek kellemét, hanem könnyebb titkaiba bé is avatá őtet. A’ kedv, a’
szorgalom győzhette-meg a’ szörnyű akadályokat, mellyek egy holt, ’s egy olly
dúslakodó nyelvnek minden biztos mester nélkűl6 tanúlását terhelik. Eper-
35 jesen pedig a’ N a g y h i r ű K a r l o v s z k i jeles Könyvtára még nagyobb rú-
gót adott ösztönének, úgy hogy a’ görög Prosodiát nem csak olvasná, ’s ta-
nulgatná azonnal; hanem hogy annál jobban emlékezetébe nyomja azt, latán
versekbe is szedte legyen.

6 nelkűlök [nyomtatási hiba, emend.]

447
 TOLDALÉKOK.

[320]
I.
A’ MAGYAR VERSEKHEZ.

1.

Révai Kárisa, Berzsenyi Cyprisze, Kronósza; Kazinczi Chárisza, Zeüsze;

Rájnis Alkeósza; Fabchich Kastora, ’s Cirrhája mind egy más ellen, mind ön-
nön ő magok ellen is ugyan annyi ellenmondások. Kihagyni a’ h-hangot, a’
hol azt a’ Görög más betűhöz hehentette, igen nagy hiba. Nem jó tehát Káris
5 Chárisz helyett, sem Aténa Athéna helyett. De épen úgy Chárisz sem jó
(orthographiára nézve) Khárisz helyett, valamint Cyprisz nem jó Küprisz
helyett: mivel, ha Küpriszben szenvedhető a’ kappa, miért ne volna ollyan
a’ Kháriszban is, holott a’ görög  nem egyéb hehentett kappánál. A’ ki a’
Thaliát Thalíának, nem Talíának írja, nem akadhat-fenn rajta, ha a’ Kháriszt
10 is Khárisznak, nem pedig Chárisznak írja valaki. Az igaz, hogy a’ Magyarok
a’ latán Alphabettel élnek, és így talám úgy kellene írniok a’ görög igéket is,
mint azokat a’ Latánok által vették. Igen de a’ Magyar a’ görög Alphabetből
is toldotta a’ magáét, mert neki kappája vagyon, mint a’ Görögnek, melly
még a’ vékony magánhangzók előtt sem veszíti el hangját (4X7=;87, kedves)
15 miért ne élne tehát evvel, mint görög betűvel mindenütt, a’ hol görög neve-
ket emleget. Ezt az okoskodást nem rontja-el az, hogy a’ Magyar h betűje
nem csupa hehentés, hanem kemény mással-hangzó, következésképen ha a’
kappával szó közepén öszve akad, hoszszú időt csinál: p. o. lak-hatik, nem
úgy mint a’ görög ^−,.<23, mellyben a’ , egy hangot formál. Mert igy azt
20 kellene következtetni, hogy mivel a’ h betű csak ugyan erős mással-hangzó
(a’ latán c után is ollyan leszen) a’ t-betűnek is hoszszú időt ad a’ magyarban,
p. o. A-thénát At-henára változtatja, valamint a’ mutat-hat igében történik.
De ebből azt lehetne ismét kihúzni, hogy ha az Athénát rövidnek akarnók
venni, ki kellene hagyni t mellől a’ h betűt, a’ mi nagyobb hiba. Még annál
25 nagyobb magával ellenkezés, ha valaki a’ Khariszt Charisznak, a’ Cypriszt
Küprisznek, Krónoszt Kronósznak írja: mert egyszer a’ latán, másszor a’
görög alphabettel él. Pedig az is illendő, hogy ha görög nevet pengetünk aj-
kainkon, úgy mondjuk azt, mint a’ Görög mondotta, és igy Küprisznek, nem
Cyprisznek. Jobb pedig Küprisznek is írni, ’s mondani, mint Kyprisznek:
30 mert a’ görög > csak ugyan jobban közelített az ü, mint az i hanghoz (lássd
a’ Jegyzeteket az 52 lapon) annyival is inkább, ha a &. 3-ből Zeüszt csinál-
tunk: minthogy az ipsilon mindég ipsilon, valamint magunknak is mindég
magunknak kell lenni. Ezek az okai a’ görög Versköltőnek, hogy ő most, mi-
dőn a’ Római Literaturával semmi köze sincs, minden görög nevet (Alkibia-

448
 35 desz, Akhillesz, Aristarkh, Olümpia, Olümp, Zeüsz, ’s a’ t.) a’ görög hangzat
szerint írt, ’s akart olvastatni. A’ mi csak azért tetszik különösnek, mert mi
minden görög partékát a’ Romai harminczadon veszünk által, ’s keverthez
szoktunk.

2.

Némellyek elidálni kezdettek a’ magyar versekben is, mint hajdan a’ Latánok,

40 még pedig csak azon az okon, mert a’ vég magán-hangzót a’ kezdő magán-
hangzó előtt (a’ mit hiatusnak neveznek) éktelennek tartják. A’ görög Vers-
költő ezt sohasem csinálta részint azért, a’ mi magában is elégséges ok, mivel
azt a’ magyar nyelv természete nem szenvedi (szint’ úgy, hál’ adatos, Gazd’
aszszony nem Elisio, hanem Apostroph, lássd Ungvár-Németi Tóth László
45 verseit a’ 186 lapon) részint azért, mert a’ hiátusnak1 mind éktelenségét,
mind ékességét ismeri. „Si quis subactis assidua exercitatione auribus diligen-
tius morem poetarum notaverit, is facile intelliget, etiam hiatuum doctam
quamdam et subtilem rationem esse, quae adeo paucis regulis comprehen-
datur, ut quid recte in hoc genere, quid perperam fiat, nullo plane negotio
50 perspici possit. Duo enim sunt genera hiatuum, primum in vocali brevi,
alterum in longa vocali, vel diphthongo. Ex his ii hiatus, qui sunt in brevi
vocali, sive eam alia vocalis brevis, sive longa, sive etiam diphthongus sequa-
tur, optimorum poetarum usu tritissimi sunt. Ac sane non modo parum
offensionis hoc genus hiatuum habet, sed saepe etiam magna in iis est ele-
55 gantia, propterea quod facile et magna cum vocis volubilitate pronuncian-
tur, plenumque in illis quiddam, et sonorum inest. Id praecipue in Pindaro
meminisse oportet, qui ut in omnibus rebus splendorem et magnificentiam
sectatur, ita hos quoque hiatus omnium poetarum maxime frequentavit.
Longe alia illorum hiatuum ratio est, qui sunt in longa vocali vel in diphthon-
60 go. Nam, quia in his diutius immoratur vox, pleniorque et crassior sonus
inest, callide sunt et perite adhibendi, ne rudi quadam pronunciandi molestia
et inurbana rusticitate sermonem deforment. Propterea poetae diligenter cu-
rarunt, ut longam vocalem vel diphthongum aut corriperent sequente vocali,
aut ictu erigerent. Utroque enim modo, si quid in hiatu crassum et rusticum
65 inest, facile occultatur. Etenim si corripitur, perinde est ac si brevis vocalis
esset; quo nihil volubilitati pronunciationis detrahitur. Sin vero ictu excitatur,
hoc ipso acumine certior vox atque teretior evadit. Ac latini poetae, si quan-
do a Graecis hiatum adsciverunt, utramque sunt rationem sequuti, ut
Virgilius:

70 te Corydon, o Alexi:
Amphion Dircaeus in Actaeo Aracyntho.”

1 hiatusnak [th., emend.]

449
 a’ mint ezeket Hermannak Pindar mértékire írta tudós Értekezésében lát-
hatni. Ez az oka, hogy a’ görög Versköltő néhol a’ hoszszú vég-magánhang-
zót rövidnek veszi. (p. o. XV. XXXIII. XXXVII. XLIX. Epigrammáiban, ’s
75 egyebütt).

3.

Némellyek tudtokkal, ’s önnkényt rontják a’ magyar nyelvnek philosophiai

tulajdonát, ’s erős etümologián, ’s analogián feneklett törvényeit az eüpho-
niának kedvéért. Illyen az, midőn legjelesebb Íróink is a’ k hangnak szörnyű
útálatából szentelt ligetek boltjait, Hellász ifjainak legszebbikét (’s a’ t.) mondanak
80 ligetek boltjaik, Hellász ifjainak legszebbikök helyett. Ezt a’ görög Versköltő
soha sem követte, részint mivel tudva nem örömest botlik, részint mert
vagynak ollyan fogásai, mellyekkel a’ sok k betűt kikerűlheti. Illyen az, p. o.
ha a’ Görögök Istenök helyett Hellász, vagy görög nép, vagy Görögség Istenét,
vagy a’ szülők vajúdó fájdalmok helyett szülői vajudó fájdalmat mond: midőn
85 két k. hang is kiesik. De még többet is tud ezeknél, mivelhogy világosan meg-
egyez Jenischnek következő itéletében: „Cicero und Quintilian klagen sich
über die Missklänge des häufigen um und s. Die Ursache aber davon ist, dass
sie dem klaren und heiteren Tone der griechischen .7 87 *7 gewöhnt wa-
ren. Doch kommen solche Endungen den Griechischen am nächsten. Dass
90 aber wird so oft mit que gemildert:

Connubiis, aruisque novis operata iuventus.

Arboribusque, satisque lues et letifer annus.

Dass que, und eben so qui, quae, quod etwas hart klingen, kann eben so
wenig geläugnet werden, als dass das so oft wiederkehrende 4*F und über-
95 haupt der häufige Gebrauch des 4 im Griechischen unmelodische Laute
bildet. z. B.

u -[ 4*= „5 69828 4*;o7@7 ,@~6.783 4u;

Aber wir sagten: nicht einzelne Buchstaben, Sylben, oder Wörter bilden
den eigenthümlichen Klang einer Sprache, sondern das Ganze (l’ ensemble)
100 der Wortreihen. (a’ mint erről még többet is láthatni Jenischnek: Philoso-
phisch-kritische Vergleichung und Würdigung von 14 ältern, und neuern
Sprachen Europens czímű Könyvében).

[Homérosz: Íliász 44.]

450
 [321]
II.
A’ GÖRÖG VERSEKHEZ.

) + ; ~ ς  Ganümédről mondatik Idüll I.) Így Bion Adonisznak adja ezen

mellékigét. Idüll I. v. 79.
’ X 7 * 8 7 9 Š ; . (Óda3 III.) Pind. Pyth. I. Ének v. 9. ]X77*83 pedig Pind.
Neme. XI. v. 9.
5 H 5 8 > ; 8 ς . (Epigram. XLI.) Egyiptomi Isten. (Herodot) tulajdonképen
macska. *I =a7 *H5>;87 =a7 Z=;.6. :1;F* 6244^. Kallimakh. Demétra
dicséretének III. versében.
E < , 7 8 6 * 2  Idüll I.) az > hoszszú. Homér. Apoll Dicséret. 150 vers.
E = F *  Epigr. XXVI.) és *H=28ς. (Idüll I.) mind a’ kettőt öszve-köti Ho-
10 mér Iliásza III. Könyvének 164 versében.
 2  7 2 8 3  (Óda4 I.) ollyan szószerkeztetésben áll, mint Homér Odüss.
Könyv. IX. v. 336. @<9X;28ς - v5:.7 ’s egyéb hasonlók.
’ 4 6 o vagy ] 4 6 ^ . (Óda5 VIII.) mintha kimaradt volna m524F*ς. igy
vagyon Kallimakh’ Demétra6 dicséretének 34 versében.
15 # 4 ; * = . 5 X < < * 2  Óda7 II.) Pindár Pyth. XI. Ének v. 84. De rövid is
lehet az elsőbb * mint Theokritnál. Zeusz-gyermekiben: 8Š 6[7 `4;*7
W4~58><.7 W9I <4*27 0~7> ,.K;*
S 5 0 . * 9 ^ < , . 2 7  (Idüll. I.) Moskhósz Idüll IV. vers. 4.
’ 5 X 0 . 2 7 . (Idüll. I.) Genitivvel köttetik öszve: Hom. Odüss. Könyv. IX.
20 v. 275. ’s a’ t.
 5 5 8 : ; ~ 8 ς  Óda VI.) Hom. Odüss. Könyv. I. vers 183.
S 5 5 @ ς  (Epigr. VI.) hiába. Ezt teszi az Philemonnál is:

„4 c7 - 7*28 6r 0.7X<:*2 -X<98=*

`7:;@98ς ”7 `7:;@98ς `55@3 8Œ7 +8dς

25  6 / X 9 . 2 7  Óda II.) Accusativval köttetik-öszve. Pindár Olümp. VI.

Ének. v. 160.
 7 * + ^ 5 5 . < : * 2  Óda9 III.) elhalasztani. Pind. Olümp. I. v. 128.

3 Oda [th., emend.]

4 Oda [th., emend.]
5 Oda [th., emend.]
6 Demetra [th., emend.]
7 Oda [th., emend.]
8 [Javítás; a nyomtatott szövegben Z=*<,87 – a szerk.]

451
  7 ^ < < . 2 7  (Óda10 VI.) innen ]7^A.2 (Óda III.) Homer Ili. Könyv IX. v.
104. és Aphrodite dicséret. 179 vers.
30  7 * = X 5 5 . 2 7 és ] 7 * = X 5 5 . < : * 2  (Epigr. XXVIII.) jelenti a’ napfelköl-
tét: a’ mint Phrünichósz mondja11:
 7*=X55.2 6[7 W;.K3 | p5283, W92=X55.2 -[ |  @7 t | #;F@7. Innen
]7*=85o napkelet. Ugyan ezt teszi WAX,.2, vagy ]7*- .=*2 | p528ς
 7 * =2 : X 7 * 2  Epigr. XIX. Epist. I.) szentelni Isteneknek valamit; a’ hon-
35 nan ]7^:16* szentelt ajándék (donarium) Pindár. Olümp. V. Ének. vers 17.
 7 = 2 ^ . 2 7  Óda12 XI.) Dativval köttetik öszve. Homér Apoll-dicséret. v.
356.
 9 8 4 * 5 9 = . 2 7  Óda13 III.) vétetett Izisz Egyiptomi Templomának fel-
írásából: 0 .E62 9d7 = 0.087ς 4*I W<~6.687 4*I = W67 9X9587
40 8„-.F3 9@ :71=3 ]9.4^5>B.7 Az első * hoszszúnak vétetik: mert szabad.
 ; . = o  ] ; . = ^ . (sokszor) Ezen szónak értelméről szépen beszél Degen
Anakreonra írta jegyzetiben a’ 288 lapon. „Für die  ;.=o hat der Deutsche
keinen Ausdruck, mit dem er sich auf einmahl alles das denken könnte, was
sich der Grieche bey seiner  ;.=o dachte. Heldenmuth, Tapferkeit, Patrio-
45 tismus, edle Gesinnung, und edles Betragen für alle einzelne Verhältnisse
und Verbindungen des Lebens, überhaupt Rechtschaffenheit im weitesten
Umfange pflegten die Griechen in derselben zusammen zu fassen.” Ezen
igét a’ görög Versköltő Derékséggel14 merte fordítani mindenütt, ollyan meg-
győződéssel, hogy az a’ görög Aretének minden megfogását tökéletesen ki-
50 meríti. Annál bátrabban lehetett pedig ezt bévenni, mert már erkölcsi érte-
lemben is kezdették használni. Illyen Berzsenyinek ama’ nevezetes sora:

Ritkán talál itt enyhelyet a’ Derék.

 ; . = • 7 = * W 9 I : * 7 ^ =  / ^ ; 6 * 4 *  Epigr. XLIV.) így mondja Ho-

mér Odüss. VIII. könyv. 329. „4 ];.=i 4*4a Z;0*
55 S ; . 8 ς : > 0 ^ = 1 ;  Óda15 IV.) Mars leánya: Róma, Korinnától vétetett.
*K;X 682 )6* :>0^=1; S ;18ς
S ; 4 . < .  (Óda16 I.) vagy q ; 4 . < . (Epist. I.) Pindár Olümp. IX. Ének. v. 4.
S < 2 8 7 € ; 8 ς  (Óda17 VI.) Homérnál  <F W7 5.26•72 Ili. Könyv. II. v.
461. igy Virgil is mellékigének használja azt.

9 Oda [th., emend.]

10 Oda [th., emend.]
11 [Eclogae, 96. 2. – a szerk.]
12 Oda [th., emend.]
13 Oda [th., emend.]
14 Derekseggel [th., emend.]
15 Oda [th., emend.]
16 Oda [th., emend.]

452
 60 Sonat amnis, et asia longe pulsa palus. Ismét:
Iam varias pelagi volucres et quae asia circum
Dulcibus in stagnis rimantur prata Caystri.

 < 9 ^ C . < : * 2  Epigr. I.). Homér Aphrodit. második Dicsér. 15 v. Pind.

Isth. II. Ének. v. 38.
65  < 9 * < F @ ς - X , . < : * 2  (Idüll I.) Moskh. Idüll. II. vers. 26.
‡ 5 * 4 * 9 > ; 8 / ~ ; 8 7 < 9 . F ; . 2 7  Epigr. XV.) Moskh. Erószra íratott
Epigram.
 / * > ; ~ ς  Epist. II.) Homér. Ili. VII. v. 234. Moskh. Idüll. VII. v. 3.
S , * ; 2 ς  (Óda18 X. és Idüll I.) Sapphó ígéje, lássd az 54 lapon.



70  ^ - 2 < 6 *  (Óda19 V.) Bion Idüll VII. v. 19. 20.

 . + ; . 0 6 X 7 8 ς  Epigr. IX.) jó volna 5.58>6X783 is. Pindár Olümp. VI.
Ének. v. 44.
 2 + 5 8 - F - * 4 = 8 ς  (Epigr. XXVII.) és +2+58/^083 Epigr. XLI) mint
*„=8-F-*4=83 <*;48/^083 csupán analógián20 támaszkodnak.
75  8 ^ . 2 7  (Epigr. XXXVII.) csúfos értelemben vétetik21: ámbár Anakreon
azokról sem mond jobbat, kik a’ Hippokrénét iszszák. Óda XIII. v. 5–8.
86+X.27 Epigr. XL.) Theokrit. Idüll III. v. 13. lássd reá Warton Jegyzetit
az Oxfordi kiadás II. Darabjának 44 lapján.



 . 7 X : 5 2 8 ς & . ς  Óda III.) Pindár Püthi. IV. Ének v. 298. de más Iste-
80 nekről is ugyan csak ő Olümp. VII. v. 129. Olümp. VIII. Ének v. 148.
 8 > 7 8 > 6 X 7 *  Óda IV.) térden esengem. Homérnál sokszor Accusa-
tivval.
 ; ^ / . 2 7  (Óda VI. Epigr. XXXIV.) =27^  és így Accusativval: vádolni,
írással vagy név ellen írással béadni. Illyen értelemben vagyon Xenophonnál
85 a’ Szokrát nevezetességeiről, az első lapon.



 * 2 6 ~ 7 2 8 ς  Jó és rosz értelemben több helyen) Homérnál épen úgy sok

helyen. Igy Pindárnál is jó értelemben Neme: I. Ének v. 12. Olümp. VI.
Ének v. 13.

17 Oda [th., emend.]

18 Oda [th., emend.]
19 Oda [th., emend.]
20 analogián [th., emend.]
21 vétetetik [th., emend.]

453
  X 8 7  Epist. II.) ^4=;87, 8D 9~-*3 W3 -X87 ]A.K,Kallimakh.
90 .Š ;8  (Óda V. VII.) az H:2 nelkűl is. Moskh.Oaristüsze 8. 10. 45. verseiben.
 X , . < : * 2  Óda III. V.) Dativval előszó nélkűl22, accusativval .E3- elő-
szóval.
 2 * 5 X 0 . < : * 2  (Idüll II.):  55a =F q 682 =*Š=* /F583 -2.5XA*=8 :>6‚3
Homér Ili. XXII. Könyvében valahol23.
95  2 - ~ 7 * 2 = 2 9 8 2 . K 7  Óda I.) ’9.I -r =~7- `7-;* :.8I -*6^<*<:*2
Z-@4*7 ismét 3 - }/:^5682<27 E-X<:*2 ’s a’ t. Homér.
~52,8 ς  (Epigr. XIV.) Die Laufbahn wurde <=^-287 genennt, weil sie mit
dem sonnst sogenannten Feldmaass von gleicher Länge war, nehmlich
125 Schritt. Die darinn liefen, hiessen daher =*-28-;~682 Die Länge des
100 Stadium wurde bald mehr, bald weniger vergrössert, und dann hiess es
 ~ 5 2 , 8 3 , und die Wettlaufenden 852,8-;~682 Daher kommt die sprich-
wörtliche Redenasart. r Co=.2 W7 <=*-F -~52,87 Potters Archaeologie
übersetzt von Rambach a’ 963. lapon, lássd Kallimakh XII. Epigrammáját.
 ~ < 2 ς  Óda I.) lássd Theogn. v. 144. Pindár Olümp. VII. Ének. v. 12.
105  ; X 9 . 2 7 =  ` 7 : 8 ς  Óda III.) Pind. Olümp. I. Ének v. 20.
 > 7 * = ~ ς  Óda IV.) épen az a’ mi -.27~3, és 8L83 sokszor. Pindár Nem.
VI. Ének v. 57. Nem. II. vers 19.



)  4 ^ ς  (Óda24 I.) Kallimakh. Apoll-dicséret. v. 2. ollyan, mint Virgil: „Pro-

cul hinc, procul este, profani” verse25.
110 R  4 * < = 8 ς . (Idüll I.) Homér, Hermesz-dicséret, 430. ’s Aphrodíte második
Dicséret, 16. Pindár Nem. VII. Éneke v. 79. Quisque suos patimur manes. –
  4 / X ; @  Epigram. XLVIII.) Sophokl. Trakh. 824 vers.
  5 * 7 . 2 7  Epigr. XX. és XXXVIII.) Pindár. Neme. V. Ének v. 29.
S  5 - . < : * 2  (Óda III. Epigr. XL.) Pindár Olümp. I. Éneke 5. 6. v.
115 )  5 5 * 7 8 - F 4 1 3  (Óda VII.) Pindár Olümp. III. Ének v. 21.
S  5 9 . 2 7  (Óda XI.) biztatni. Homér Odüss. Könyv II. v. 61. Z59.<:*2
pedig a’ honnan vagyon az Z859* is. (Epigr. XXXIX. Óda XI.) reményleni,
vélni, gondolni. A’ XI. Ódában mind a’ kétszer kézkinálással fordíttatik;
ámbár a’ görögben szebben esik az értelem, midőn egyik leány avval dicse-
120 kedik, hogy őt biztatja, ’s a’ másik azt mondja reá, hogy a’ férfi bízott
benne, hogy elveheti. Moskh. Idüll IV. v. 55. v. 80. Homér Odüss. Könyv
XX. v. 328.
  < X - ; * 4 . 3  (Epigr. VI.) Hom. Odüss. Könyv. XIX. v. 478.
 „ / 1 6 . K 7  (Óda I.) Kallimakh. Apoll-dicséret. 17. 18 verseiben.

22 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

23 [122. sor – a szerk.]
24 Oda [th., emend.]
25 [Aeneis 6. 258. – a szerk.]

454
 125 „/16.K= ]F87=.3 W9  9~55@783 ]82-z.
„/16.K 4*I 9~7=83.– –

Horátz pedig így kiáltja-el magát: Favete linguis!

 ‡ , . < : * 2  (Óda IV.) dicsekedni, mint Homér. Apoll-dicsér. v. 476. vagy kí-
vánni (Epist I.) Bion Idüll. VI. v. 2.
130 S  , : 2 < = 8 3  (Óda III.) Theokrit. Idüll XI. v. 15.



 ^ 5 8 3 . (Több helyen) Pindár. Olümp. VI. Ének v. 115. Olümp. II. Ének.
v. 80.
 ^ l k 8 7 = . 3  (Epist. I.) hiba. :*;;8Š7=.3 kell.
.<68/~;83 (Óda I.) Dóriszi nyelven .:68/~;83 Demetrának mellékes
135 neve.
 1 ; ^ . 2 7  Idüll I.) szerelmet vadászni, Így mondja Menander Sapphóról:
7 ƒ9X;486987 :1;•<* /*•7 8E<=;•7=2 9~: Leükadia) Xenophon
pedig hogy Alkibiád vadásztatott, Szokrát nevezetess. I. Könyv. II. Rész. –
Latánúl is mondják ezt: Formosam et oculis venantem viros. Phaedr.
140  . 5 5 *  Epigr. XXXIV.) Homér. Ili. VI. Könyv. v. 346. Odüss. X.
Könyv. v. 54.
 > < F *  Epigr. XXVI.) Ezen Epigrammának csak az adhatna rosz értel-
met, a’ ki nem isméri sem a’ derék Helmeczinek, sem a’ görög Versköltő-
nek nemes bátorságát. Szent tűz az mind a’ kettőnek kebelében, melly a’
145 tudatlanság ellen lángola; de már, a’ mit örömmel mondhatni, nincsen reá
szükség: mert a’ melly fénysugárok leverék, ugyan csak azok meg is gyújt-
ják az áldozatot.



S  - ; 2 3  (Óda I.) tudója valaminek. Genitivvel; de ez nélkűl26 is általában p.

o. Theogn. 497 v.
150   1 = ; ~ 3 . (Epigr. LI.) csak nem egészen Homér sora. Ili Könyv XI. v.
514. melly az Epigrammának annál nagyobb erőt ad.
R  5 * 8 3  (Epist. I.) Moskh. Oaristüsze 15 v.
)  6 . F ; . 2 7  (Óda V.) ,;o6*=* - D6.F; 6[7 Z,.27 Solon. R<<* -X 682
=.5X<<*2 :>63 D6Xlk.2 =X5.<87 Sappho; de Genitivvel is, p. o. Š7 52
155 +^-83 :71=u3 D6.F;.=*2 Ael. Gall. Epigram. az Anthologiából, és )6.F;87
=.3 ].I 985ˆ 95.F8783 €5+@ Bion Idüll V. v. 12.

26 nelkűl [nyomtatási hiba, emend.]

455
 R7* (Óda I.) Azt mondja Valckenar Eüripidesz Phoeniszszái alatt a’ jegyze-
tekben: „particulam hanc ubi non ut significantem saepe viros doctos de-
cepisse.
160 S  8 7  (Idüll III.) Ibolya. Moskh. Idüll. II. v. 66.



 ^ 9 9 . < . . (Epigr. XXV.) Homér. Ili. Könyv. IV. v. 524. Moskh. Idüll IV.
v. 3.
 ^ ; 1 vagy 4 ^ ; * . (Óda III.) Pindár Isthm. IV. Ének 117. v. Püth. X.
Ének v. 73. Homér Herm. dicsér. v. 211.
165  * = * 7 . . 2 7 . (Idüll I.) “3 /*6X7* 4*=X7.><. Kallimakh. Pindárnál
pedig Neme V. Ének. v. 62.
 * = * / ; 8 7 . K 7 . (többször) genitivvel köttetik öszve:
*I 9^7=*3 *„=8Š 4*=*/;87.K7 ƒ985*6+^7.2 Menander Adelphi
Költeményében.
170  * = X + *  Óda III.) Pindár Püth. IV. Ének v. 334. XI. Ének v. 73.
 . K 6 * 2 4 ~ 7 2 3 / : 2 6 X 7 1  Epigr. XLIII.) Anakr. Óda IV. v. 9. 10.
 . 5 . > :  3 . „ : . K *  Epist. I.) Pindar. Hüporkhéma nevű tördelékében.
 X 7 = ; 8 7 . (Óda IV. Epigr. XX.) Pindár Püth. II. Ének v. 174.
 . < = ~ 3 . (Óda X.) Küprisz bájöve. Lássd Homér Ili. Könyv. XIV. v. 225.
175  ~ ; 8 3 . (Idüll. I.) Moskh. Idüll. IV. v. 71. Homér. Ili. Könyv. XIII. v. 636.
 ; * = . K 7 . (Epigram. XLV.) Anakr. Óda VIII. v. 9. 10.
 ; 8 3 . (Óda VI.) hogy az > rövid. Anakr. Óda III. v. 23. Bion. Idüll VI.
v. 16.



 * 0 , ^ 7 . 2 7 . (Epigr. IX. XXXIII.) tőle Z5*,87, vagy csak 5^,87

180 genitivvel, vagy accusativval. Theogn. v. 929. Homér. Ili. Könyv. IV. v. 49.
 * 7 : ^ 7 . 2 7 . (sokszor) példa reá akár mennyi.
 F < < . < : * 2 . (Epigr. V.) kérni. Két Accusativval köttetik, mint a’ latán ké-
rő igék, ’s mint egyéb görög kérő igék. Hom. Odüss. Könyv. II. v. 210. Ili.
Könyv X. y=.X 627 -~;> 6*4;~7. Így Kallimakh. is Artemisz-dicséret. 8. 9. v.



185  * 5 * 4  7 Z 9 8 3 . (Idüll I.) Homér Odüss. Könyv. I. v. 56.

 2 7 > 7 : ^ - 2 8 3 . (Óda II.) Homér Ili. Könyv IV. v. 478.
 ~ ; < 2 6 8 3 . (Idüll II.) Pindár Püth. XII. Ének v. 53. Neme. VII. Ének v.
64. Olümp. II. Ének v. 70. Moskh. Idüll II. v. 14.
 > K * . (Idüll I.) Szebbet mond Küprisz Moskh. I. Idüll 16 versében; de
190 szebbet is kellett, mint Herának.
 > 4 d < : * 2 . (Epigr. XXVI.) Moskh. Idüll II. v. 97.
 ;87. (Óda VII.) Bion Idüll I. v. 78.

456
 

 X 6 . < : * 2 . (Óda III.) annyi mint 4=d<:*2, accusativval köttetik: Pindár

Olümp. II. Ének v. 112.



195 S  + ; 2 6 8 3 . (Óda II.) Pindár Olümp. IV. Ének. v. 13. Türtaeósz II. Elegia
v. 25. 27.
  A 3 . (Epigr. XLII.) Pindár Olümp. III. Ének v. 42. Theogn. V. 426.
R  3  p    Ez a’ viszszanéző szócska (qui, quae, quod,) gyakran elejébe té-
tetik a’ tárgyigének, mint a’ latánban: Quem taurum metuis, vitulum mulcere
200 solebas; sub qua nunc recubas arbore, virga fuit. Illyen p. o. Xenophonnál
Szokrát vádja:  -24.K @4;^=13 8‰3 6[7 m 9~523 ’s a’ t. Illyen Moskh. IV.
Idüll. 65. vers, ’s ugyan csak azon Idüllnek 103 v. b 4*I 9^;83 .G6*=* Y<=8.
Vagynak ezekhez hasonlók itt is; mint p. o. a’ XXVI. Epigrammában T
Z4=*7  9~55@7 :;X66*; és az V. Ódában †=@3 ‚ -X7-;87 ’s a’ t.
205 mellyek közűl az elsőbbnek csak hangjele hibás; a’ másik pedig különösen
esik, még a’ mellett azért is, hogy semmi szócska sem választja-el. E’ helyett
jobb volna R#3 ==2 –3 .H =2 -X-;87 ’s a’ t.
  = ; 7 . 2 7  (Óda I. Idüll III.) Homér. Ili. Könyv. VIII. v. 293. Pindár
Olümp. VII. Ének v. 68.
210  ƒ 7 7 * - . O 3 . (Epigr. X.) ollyan szó Hunnadi vagy Hunyaditól, mint The-
seïsz. Aeneïsz.



 * ; * : ^ 4 * . (Óda III.) Phokülidesz v. 12.

 * ; . F , . = 8 . (Idüll I.) Pindár Olümp. I. Ének vers. 63.
 * . < : * 2 . (Óda VII. Epigr. XLV.) hasonló szószerkeztetést láthatni
215 Eüripidesz ezen verseiben:
„ 9* <86*2 =a3 ^;2=*3 8 <*23 <>04*=*6207 3
 . F : . 2 7  9 . F : . < : * 2  sok helyen; különös értelemben a’ IV. Ódában)
mint 987-*K3 9.982:3 . Eüripid. Phoenissái. 5 92-.3 - 8‡9@
4*:. -8>< *L3 9X982:*. ugyan ott.
220  X 9 ; @ = * 2 . (több helyen) Anakr. Óda XXII. v. 10.
 . 9 > 4 * < 6 X 7 * 2 ` 7 : . 2 4 ; 8 = ^ / 8 > 3 . (Idüll I.) Anakr. Óda V. v. 15. 16.
 7 ~ 1 = • 7 † 6 7 @ 7 . (Óda IV.) Pindár Olümp. VI. Ének. v. 143. még azon
kivűl Pindár az Ódáknak kapukat is nyittat. Olümp VI. Ének v. 44.
 8 5 . 6 X @ . (Epigr. XLV.) valamint 985.6FC@ 6^,86*2 6^;7*6*2 ’s a’ t.
225 mind Dativval köttetik, ha száz volna is.
;84*58Š6*2. (lap. 105.) Anakr. Óda XIV. v. 8.

457
 

)  2 0 8 Š 7 . (Óda VI.) Lucill az Anthologiában egy szemtelenhez: M7*2 6[7

>724~7 <. .7X<=;*=. – *I k208Š7 8„-.I3 ]7=25X0.2 4*:~58>



 2 - ^ ; . 2 8 3 . (Óda IV.) *;4I <2-*;.F". Theokrit.

230  4 . - ^ C . 2 7 6 . ; F 6 7 * 3 . (Idüll I.) Anakr. Óda IV. vers. 18.
 ~ + * ; 8 7 . (Idüll I.) Theokrit Idüll XX. v. 15.
 > 7 * : > ; . K 7 . (Idüll. I.) Moskh. Idüll II. v. 30.

a 6 [ 7  = a - X . (Óda V.) Theogn. v. 861.

. 5 . F * . (Óda VIII.) Pindár Neme. X. Ének v. 31.
235 . 5 . > = o . (Epigr. VIII.) halál magában is. Mors ultima linea rerum. Lássd
Pindár Olümp. V. Ének vers 52.
X ; 6 * . (Óda IV. Epigr. III.) Pindár Olümp. III. Ének. v. 59.
2 : X 7 * 2 . (Epist. II.) Pindár Neme. X. Ének v. 13. Olümp. I. Ének. v. 102.
Anakr. Óda IX. v. 36. 37.
240 ; 2 7 * 4 ; F 1 . (Óda V.) Kallimakh. Artemisz-dicsér. vers. 57.

!

R ! + ; 2 7 ] 6 7 . 2 7 . (Óda IV.) Pindár Neme. I. Ének. vers. 76.



 * F 7 . 2 7 . (Óda VI.) cselekvő értelemben, mint Homér Odüss. Könyv.

XV. v. 168.
 ^ < 6 * . (Idüll I.) Moskh. Idüll. II. v. 21.
245  . F - . < : * F = 2 7 8 3 . (Idüll II.) Homér. Odüss. Könyv XVI. v. 185.
 2 5 . K 7 . (Óda XI.) Bion Idüll VII. v. 23. Theokr. Idüll. XX. v. 1.
 2 5  R  5 2 . . Egy görög Skolion, melly vette nevezetét első sorától: SA.,
ZA., — /F5 p52.



 * ; F C . < : * 2 . (Óda II., Óda VIII.,27 Epigr. III.) Moskh. Idüll. I. v. 28.
250  ^ < 6 * } - ~ 7 = @ 7 . (Óda IV.) Anakr. Óda II. v. 4.

27 hiányzik a vessző [nyomtatási hiba, emend.]

458
 B

% > , o . (Epigram. XL.) Pillangó, Plutarkh szerint a’ halhatatlan lélek’ jel-

képe.

Jegyzet. ) 07~=*=* és =>,• (a’ 12. lapon) \078=^=@ és = ,@ helyett hibá-

sak28. Egyéb hangjel-beli hibákat (mellyektől a’ könyv egészen meg nem
255 menekedhetett) p. o. :*>6^<<., (lap 28.) =X5.<<*2 (lap 62.) ’s hasonlókat
maga is megigazíthat a’ Tudós Olvasó. Nehéz volt annyi sok apróságra
ügyelni!

28 nem azok (a szerk.)

459
460
 IV.

KÖTETEKEN KÍVÜLI, KÉZIRATOS

VAGY NYOMTATOTT FORMÁBAN
FENNMARADT VERSEK
ÉS VERSFORDÍTÁSOK

461
 [322]
[Epigramma Napóleonra]
Ember vólt Bonapárt, mikor olly nagy póltzra emelték
Érdemi. ember vólt, ’s nem tsoda, hogy le bukott.

[323]
[Német epigrammátska Krieger Josepha Kis Asszony
Handbuch-jába]
Wenn die Liebe Freundschaft wäre,
Viele hätten diese Ehre,
Freund zu heissen, Freund zu seyn:
Wäre auch die Freundschaft Liebe,
5 Manches Herz viel länger bliebe,
In der Freundschaft treu, und rein.

Nun, wie Hero, und Leander,

Wohnen sie nächst an einander,
Und oft unter einem Dach;
10 Doch wie Hero, und Leander,
Trennt sie beyde von einander
Der Verehrung stillen Bach.

[324]
Pliniusz halála: Balláde
Épen tanítja Plíniusz
Öttsét, Secundot,
Hogy bé szalad, hogy rá kiált,
’S ki híja húga:
5 Óh Istenek! mi nagy ködöt
Okád fel a’ hegy.
Jertek ki, Lelkeim, hamar
„Jertek ki nézni.”
Ki mennek. Áh nagy Jupiter,
10 Mi szép az a’ füst,
Mi nagy, mi pompás, melly ditső
Vak tűneménye!

463
 Magasra kel, mint a’ magas
Fenyőfa törsök,
15 ’S úgy húll le, mint az ágazó
Fenyőfa lombok.
Mostan setét, mint a’ korom,
Minden kis íze,
Már meg fejér, ezüst féjér
20 Minden kis ága.
„Nem az, Secund, – menjünk oda,
Üljünk Ladikra”
Igy szólla a’ tudós öreg,
’S ladikba ugrék.
25 Nem jösz Secund? – no hát maradj;
Maradj Mizénben.
Megyen, – halad, – ’s már el hagyá
Mizén határát.
Megyen, hogy a’ szép tűneményt
30 Tövig ki lássa,
Siet, hogy a’ nagy tűneményt
Hevében érje.
Már látja Retinát, majort
Neveztek annak,
35 Melly épen a’ Vezúv alatt
Várá veszélyét.
Segíts hamar, segíts Vezér,
Ültess hajóra,
Kiáltanak Vitézei,
40 Kik itt tanyáztak
Meg áll, ’s el óldja a’ hajót,
Melly helyben álla,
Könnyű Ladikjával pedig
Tovább igyekszik.
45 Visgálni ment, – visgála is
Míg bajt nem érzett,
Már most pedig segíteni
Szeretne máson. –
Siet, fut a’ veszély alá, –
50 ’S fut a’ helyekre,
A’ honnan a’ gyámoltalan
Szöknék, ha tudna.
Már a’ tüzes kő, ’s a’ hamu
Húll a’ hajóba,
55 Annál tüzesb, ’s annál nagyobb
Mennél közelb ér.

464
 Feljebb hajós. mond Pliniusz,
Feljebb barátom,
Előbb utóbb a’ bátraké
60 A’ jó szerentse.
Mennek, ’s ki szállnak a’ szegény
Pompéniánhoz,
Kinek hajója a’ szelet
Óhajtja régen.
65 Bátran barát, mond a’ Kegyes,
Majd viszsza térünk,
Addig pedig, míg itt vagyunk
Együnk, ’s förödjünk
Illy bátor, illy vídám vala
70 A’ mint mutatta
Talán azért, hogy másnak is
Kedvet tsináljon.
Le fekszik, el szunnyad kiki,
El alszik ő is;
75 De tsak hamar fel ébrede,
’S fel kőlte mást is.
Áh melly igen meg rázkódék
A’ ház barátim,
Jertek ki innen, – mert bizony
80 Ránk rokkan a’ ház.
Tetszik tanátsa. Fel kele,
’S ki másza minden,
Tsak mászna, mert kő, szén, ’s hamu
Fedé az ajtót.
85 Jó vólna a’ szeleket, ’s vizet
Meg nézni, úgy mond.
Rá állanak, – mivel mit is
Tsináljanak mást!
Mennek, ’s el érik a’ hegyet. –
90 Még sem mehetni!
Nem, mert üvőltenek a’ szelek,
’S tajtékzik a’ hab.
Beszélltek, – épen akkor is
Szélről beszélltek.
95 Hogy egy sebes lánggombolyag
Repűl feléjek.
Jaj jaj! – kiált, és meg szalad
Elöle minden.
A’ nagy nevű öreg pedig
100 Kívánva várja.

465
 Be szép! sohajt. ezzel le dűl,
’S meg fojtja a’ Kén.
Be szép halál! Szent Plíniusz
Azt mondom én is. –

[325]
AZ ISTENESŰLÉS DICSŐSÉGE
1. Stropha.

Tövis-bokrok alatt terme ibolyám,

Darázs donga nárcziszszom felett,
Mellyből Hunniának
Tiszteletes koszorút kötözék
5 Hű gyermeke hajdan.
Szúrt a’ fulánk, karczolt a’ tövis,
’S el-reppentek a’ bájos Silphidek,
Mellyeket Zephir virágimon ringatott:
De hervadatlan lőn a’ koszorú,
10 ’S ékesíti ma is Ganüméd’ kezében
Olümp vendégeinél a’ nektár-kelyhet,
Örömöm nekem, ’s gőge századomnak.

1. Antistropha.

Csekélység ugyan a’ szép sokak előtt

Ha nincs avval érdemlett haszon;
15 ’S nem gondol virággal,
A’ ki gyümölcsöt akar zavaros
Őszére takarni.
A’ Kegyszüzek kedveltjök pedig
Bár Psüchének édes bánatjait
20 Kelljen is szivében ollykor eltürnie,
Reményli, nem vénűl-meg soha sem!
Őt csak a’ szerelem tüze lelkesíti,
’S virágokról virágokra szállong ő,
Hogy az isteneknek csinálna kedvet.

466
 1. Epód.

25 Bé kellett járnom a’ parlagokat

Attika’ téreiben
’S körűl bolygottam a’ sirhalmot
Az el-húnyt Vezúv szent vidékin,
Hogy az erdő fanyar cserlevelét,
30 ’S a’ bokor1 nyers venyigéjét, –
Elegyítve az ámbra-lehellő
Cziprus illatjával –
Ajánlhassam hív emlékezetűl
Az Olümp kegyes isteninek.

2. Stropha.

35 Segítette nemes czélomat az ég,

’S adott énnekem gyors szárnyakat,
Hogy fennyen repülnék,
Ott, hol egy isteni kéz Helikont
Fénnyel koszorúzza.
40 Nőtt szüntelen, nem lankadt erőm;
Hozzá szoktam a’ nap súgárihoz,
’S borzadom, nem átkozom hazám fellegét.
Böcsűletet nem koldúl az igaz,
Nyer ha nyer; de ha szinte gyalázat érné,
45 Dicsőségét nevelnék az irígyek,
Valamint az éj a’ gyémánt világát.

2. Antistropa.

Setét köd lepi-bé Tátra derekát,

’S nagy éjfélt huhog sok száz bagoly
A’ hegynek tövéből;
50 Zevsz madarát pedig a’ tetején
Fény-tenger övedzi. –
Jó szem kiállhat minden sugárt,
’S bár hátat vet ollykor a’ nap reánk
Új meg új vidékre adni áldásait:
55 Nem alszik el szent fáklyája neki;
’S meg találni, hogy isteni fényt közöljön,
Csak olly bátran repülj mint Prométh hozzá
’S csak örök tüzét szent kezekkel őrizd.

1 bákor [tollhiba, emend. ]

467
 2. Epod.

Boldog lélek, kit a’ Múza-sereg

60 Isteni karba emelt,
’S körűl-öntött Olümpnak fénye
Igaz bölcseség aetherével!
Magasan jár az ő képzelete,
Feljebb a’ saskeselyűnél,
65 ’S örömöt hoz az emberi nemnek
Ha le-száll a’ földre,
’S hálával tér innen viszsza megint
Valahányszor az égbe repűl.

3. Stropha.

Halandó teszi a’ jót jutalomért,

70 Megérdemlik a’ fáradt kezek
Hogy a’ szent barátság
Hű kebelében az édes öröm
Nyugtassa-meg őket.
’S méltó, hogy illendő bért vegyen
75 Minden munka, mellyet törvény kiván,
Mellyet alkuval cselekszik a’ föld fia.
Csak isteneknek nem kell jutalom,
Kiknek a’ szeretet szava önn-birájok;
’S nem ismér karjok a’ szentnél több törvényt
80 Hogy az égnek áldásit osztogassa.

3. Antistropha.

Eső váltja-fel a’ rekkenő aszályt,

’S akár kérj akár ne kérj esőt
Várnod kell az égből.
Isteni kéz ragyog a’ haragos
85 Villámon is által.
A’ rét virágát, mellyet tapodsz,
’S a’ menny sok tüzét, a’ bámúlatost –
Két szemét az égi láncznak; – ott fenn szövék.
Hazám Hazám tiszteld istenidet,
90 ’S a’ velek-rokon embereket böcsüljed:
Az egység lelke fő-Isten ő köztök,
’S ez az isten, a’ kit követned illik.

468
 3. Epod

Nem mindég tapsol a’ győzedelem.

A’ szeretet, szeretet,
95 Le-száll még is szivünk mélyére,
’S nem ad néha fényt tiszta fénye,
Nem ad a’ gyöngy sem tenger fenekén.
Nem kell többségre tekintni,
Ha az égi erőket itéled,
100 Nem is a’ nagy jelesb.
Plutónak száz-tulkos áldozat;
Helikonnak ez a’ Koszorú!

[326]
KÉT2 POÉTAI LEVÉL.
I.)
Tekintetes
Czinke Ferencz Úré,
Tóth Lászlóhoz.3
II.)
Tóth Lászlóé,
Tekintetes
Czinke Ferencz Úrhoz.

Előszó

Tekintetes Czinke Ferencz Úr az által, hogy Levelét, mellyet hozzám,

Könyvem eránt figyelme; személyem eránt szeretete, ’s baráti indulatja
bizonyítására írni méltóztatott, feles Hallgatóival is le íratta, úgy látszik,
annak közönségessé tételére törekedett. A’ Tudós Professor Úr nemes
5 czéljának elősegélésére jónak találtam, hogy azon Levélkének a’ nyomtatás
által még nagyobb Publicitást szerezzünk. Ne hogy pedig vagy azt minden
válasz nélkül el mellőztömmel megvetni, ’s figyelemre méltatlannak itélni
látassam; vagy pedig az igaz ügy gyávaságom miatt vesztenie itéltessék:
illendőnek, ’s szükségesnek láttam azt is, hogy nemes szívű Tudósunknak
10 feleljek, ’s hogy feleletemet az Ő Levelével együtt ki adjam.

Ungvár Németi Tóth László.

2 KET [nyomtatási hiba, emend.]

3 Lásd a kötet Jegyzetek című részében (a szerk.)

469
 II.
Tekintetes
Czinke Ferencz Urat
A’Magyar Nyelvnek, ’s Literaturának
Pesti Fő Iskolánkban
Közönséges, Rendes Tanítóját,
Több
Tudós társaságoknak
Tagjokat
Üdvözli
Ungvár Németi Tóth László.

Pesten 1816-dik évben, Februariusz 17-ik napján.

A’ SZOKÁS, HA HIBÁS, NEM EGYÉB, MINT RÉGI BŰN. (a)

Közpélda beszéd.

„Hát te is igy e’?”4 Imígy szólott Brútuszhoz, az ádáz,

A’ fene Brútuszhoz Caesar, a’ mint az egészen
Markolatig döfné gyilkát szívébe. (b) – Kegyetlen,
’S fájdalmas lehetett neki, a’ nyomorúltnak ezen seb,
15 Mert váratlan esett, – ’s ollyantól, a’ kinek őtet
Védnie, vagy legalább épen nem bántnia kellett.
Úgy én is, ha ugyan szabad egy kis esethez imillyen
Nagy példát szabnom, míg majd vádadra felelnék,
Meg szólíthatlak, – ’s méltán! a’ Hát te is ígygyel.
20 Nemzeti Nyelvmester; olly nyelvnek Mestere, mellynek
Csinosodása határt mind eddig nem tuda; ’s annyi
Férfi után, mint Révay volt, – azt tartja hibának:
Hogy köznépünknél, ’s a’ tág hebehurgya szokásnál
Jobb Bírót leltem; ’s hogy okoskodom, a’ mikor illik. (c)
25 Ugy e’? tehát nem kell, azt mondod, szőrt hasogatnunk,
Vagy pedig (a’ te szovad nekem ezt teszi) grammatikáznunk:
Mert, a’ mellyet ugyan nem is érhete Nemzetem eddig (d)
Szörthasogatva veszünk. Te hibázsz, Nagy Férfi! böcsület,
’S tisztelet ősz hajaidnak. Igaz lehet a’ Praetextás
30 Cátónak szova is. – Engedj Ifjúi tüzemnek!
A’ Poezisz, valamint a’ Graphica lelki tehetség, (e)
Egy formán költő, ’s azon egy költői tehetség.
A’ Kép, mellyet imez, vagy amaz másolgat előnkbe,
Nem mustrája szerént; nem eszemben, ’s phantaziámban;

4 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

470
 35 ’S nem tárgyára: hanem külső mázára külömböz.
Festünk a’ Poeták. Nézzd a’ Téjószi Poéta
Szépét, ’s vallj igazat, hogy nem több a’ Nagy Apellesz
Tengeri Vénusza sem. – Ideánk a’ rajzolat abban,
Mellyet el aprózunk, ’s szovaink mind annyi vonások,
40 Mellyeknek szint’ úgy egymás közt, mint az egészszel
Illendőségben kell állni, – egy éktelen Íge
Olly árnyékot vet bár melly szép versre gyakorta,
Mint egy durva vonás a’ legszebb képre. Mit írhatsz
Szépet, ’s kellemetest, ha talám ecseted sem egyenlő.
45 Szőrthasogatva nyerünk. Az Apellesz húzta vonáskát
El felezé Protogén, ’s imezét újonnan Apellesz:
Finom szálra vagyon szükségök, ’s nyernek az által.
A’ ki Poétának akar tartani, szükség,
Hogy ne csak értessék5, hanem indulatokra hevítsen:
50 Éreztesse baját, ’s örömét; félelmet6 okozzon
Szörnyeivel mindenben; bámultassa Vitézét;
Utáltassa latrát, ’s bájoljon Szépe nevében.
Ezt pedig azt teheti; kire Sváda mosolyogva tekinget;
Kit Muzája kerék szájjal, ’s lángészszel ajánlhat; (f)
55 ’S a’ ki külömbséget tud tennie a’ buta pórság
Kába szokása között, és a’ közt, a’ mit az Ízlés,
A’ nemesebb Ízlés közöl a’ Mennyszülte Müvészszel.
Tudta Anacreon is, láthatd, a’ Dóriszi nyelvet,
A’ Község nyelvét, de azért csak túnya parasztját
60 Hagyja beszélni azon. (g) Más nyelven szólnak az Írók
Minden Nemzetnél! a’ Német példa mutatja.
Lássd a’ Nagy Mestert, Adelungot: mennyi Külömbség
A’ Könyvnyelv, és a’ Köznyelv közt. Érti e’ ott is
A’ buta pór Atya, – Melpomené felavatta fiának
65 Lélekkel teljes szovait? Mi okon buzog annak okáért
Hunnia olly dühösen? – maga ellen! hogy neki is kezd
Olly sok század után HORVÁTJA, KAZINCZYJA lenni,
Kik nem szégyenlik a’ Herculesz Éliszi tettét
(Meg valla egyikök (h)) példáúl venni magoknak.
70 A’ Nyelvmesternek, ha mit elhagy, nem pedig a’ mit
Hallat, ’s olvastat, válik díszére. (i) Valóban!
Ujulnunk szükség, ’s mivelünk újulni Hazánknak;
Nem minekünk avval. (k) Fiatalkor tiszte tanulni.
Áldás hív Öseink hamvokra, hogy a’ Magyar Ígét
75 Mind eddig, legalább csak szájról szájra is által
Tudták adni nekünk. Köszönet, ’s szent Hála Tinektek

5 ertessék [nyomtatási hiba, emend.]

6 felelmet [nyomtatási hiba, emend.]

471
 Tisztes szép Öregink! (l) kiket annak haszna vezérlett.
Még mi tovább haladunk, ’s Kegyelem! ha le rontjuk az állást,
Mellyet az épületet megfundálásra tevétek,
80 ’S más magasabbra kelünk, hogy feljebb keljen az alkat.
Fog majd lenni határ, mellyen fel hágni tilalmas,
’S nem lehet, – a’ Bábel gőgtornya okozta veszélytől
Nincs mit félni. Leszen! leszen! a’ ki le szúrja
Zöldlombját, mellynél nem kel magasabbra az alkat.
85 Mustrámról is szólsz, de kit értesz, nem tudom. Annyit
Mondhatok: énnekem egy ember több három ezernél;
Sok pedig, – a’ halmaz sokaság, az erőtlenek egy sem. (m)
’S azt az egyet követem, nem majmolom, – a’ sokasággal
Nem tartok, mert hogy gyakran több jó legyen egyben,
90 Mint nagy halmazban, (n) hallám, ’s régóta tanúlom.
Még egy! Az én usz-omat te csak inkább us-nak akarnád
Hallanod, – a’ mit jobbnak itélsz, választni szabadság.
Én nem vaktában veszem, a’ mit jobbnak itélek.
Római volt Juliusz, szép volt a’ Római Tóga,
95 ’S mért állítnók őt Magyar öltözetünkkel előnkbe? (o)
Dórisz nem tetszik, Dóris kell! és az utóbbi,
Mint Magyar úgy tetszik, nincs ellenem, – engem az elsőbb,
A’ Görög is bájol, – kevesek a’ Pyrrha Leányi,
Azt mondják; de azért a’ Pannoni Lyánt sem utálom.
100 Így lehetett, ezeket lehetett leveledre felelnem
Érdemes Ősz öregem! nem hogy viadalra kiállnék,
Sem hogy mérkezném veled. Ismerem7 a’ te korodnak,
Bő tudományodnak, tisztednek, ’s érdemeidnek
Méltóságaikat, mind szép szó, ’s tiszteletemre
105 Érdemes, azt vallom, hidd el; – csak menteni kellett,
Csak tisztítni magam’, hogy ügyem nyerhessen előtted.
Felpörösöm voltál, most Bíróm ostracizálhatsz:
Én pedig örvendek, hogy munkácskámra figyelmezsz,
Örvendek, ’s köszönöm, hogy nem titkolva itélgetsz.

Jegyzetek.

110 a) Csodálkozik az ifjú Versíró, hogy a’ szokáshoz, nem csak a’ Köznép;

hanem még a’ tanultabbak; sőt magok a’ Nyelvmesterek is annyira ragasz-
kodnak. „A’ szokás (az uralkodó, a’ nemesebb) tsalhatatlan Nyelvmester ’s
a’ t.” Ezek a’ Tekintetes Czinke Ferencz Ur szovai Quintilián után. Mellyik
az az Uralkodó szokás? – az e’, mellyet a’ Nemzetnek nagyobb része követ?
115 úgy de, kik teszik a’ Nemzetnek nagyobb részét? – a’ simultak e’, vagy a’

7 ismerem [nyomtatási hiba, emend.]

472
 simúlatlanok? – úgy látszik, hogy az utóbbiak, – még is az ő szokások csal-
hatatlan Nyelvmester? Tagadom. Vagy talám érteni kell az uralkodó szoká-
son a’ mait, – a’ mostanit – még pedig a’ Nemesebbet? Ugy e’? mellyik az a’ ne-
mesebb szokás? Ki fogja nekünk meg mondani? Felelet: Vagy a’ Gramma-
120 tica, vagy magunk okoskodása, bár mind a’ kettő szőrt hasogatásra vezessen
is. Ha magunk restek, vagy túnyák vagyunk okoskodni, visgáljuk azoknak
írásaikat, kik a’ jó és rosz szokás között külömbségeket találtak, akár csak
példáikkal mutatták, akár tanító hangon hagyták fenn azokat Maradékaiknak.
Ezek az én Grammaticám! Mivel pedig egyes magános emberek, sőt több
125 tagú Tudós Társaságok is vagy által nem láthaták a’ szokásnak minden hibáit,
vagy talám még szaporíták is azokat, fenn maradt a’ jus reánk is, hogy
okoskodjunk mindenütt, a’ hol előttünk az Etymológia, ’s Analógia fénye
világít. – Azomban, ha a’ Külföld, vagy a’ Régiség szovaival akarunk
tekintetet, ’s hitelt szerzeni állatásunknak, hallgassunk meg ugyan azon tárgy-
130 ról mindeneket, meg lehet, hogy az ellenfélnek még több igaza vagyon. P. o.
Quintilián jovallni látszik a’ szokást; de Varro ellene mond annak: „Consue-
tudo loquendi in motu est, itaque solet fieri ex meliore deterior.” Horátz pe-
dig épen azt mondja róla, a’ mit a’ mi újabb Nyelvmüvelőink kivánnak tőle,
hogy tudniillik a’ jó hajdaniakat bé vegye (Multa renascentur, quae jam ce-
135 cidere) az ékteleneket pedig ki hagyja (cadentque, quae nunc sunt in hono-
re vocabula). Tagadhatatlan a’ Szokás böcse, ’s érdeme, de csak úgy mint ma-
tériáé, (a’ midőn pedig nem csak a’ maitól; hanem a’ régitől is tanácsot kell
kérdenünk) mellynek az ész, a’ józan ész adhatja meg formáját. – A’ szokás,
ha hibás, nem egyéb, mint régi bűn!
140 b) Gyilok. Sica. Lássd Révay Grammaticáját a’ 239-dik lapon.
c) „A Révay tanítása szerént (így szól az ő hív Tanítványa, és szerető
Barátja, Boldogréti Vig László, Versegi Ferencz tiszta magyarságát czáfo-
latában) a’ Nyelvtanításbéli Vetekedésekben legbátorságosabb Bíró a’ józan
észszel való helyes élés, melly valamint egyéb Tudományokban, úgy a’
145 Nyelvtanításban is bizonyos megczáfolhatatlan, ’s a’ józan okoskodásokon
épűlt rendszabások után ezt jónak, azt hibásnak esméri a’ nyelvnek szoká-
sában. – Nem Bíró a’ mi Tanítónk előtt a’ Dajka dadogta beszéd, a’ dialectus,
a’ régiség, az újság, az idegen nyelv, a’ Nemzet akaratja. Bíró lehet ellenben,
bölcs állatásai szerént, akár mellyik Hazafinak, ha mindjárt született Palócz
150 volna is, meg rázhatatlan okoskodása. Kiki hozzá nyúlhat az ő itélete szerént
anyai nyelvéhez, kiki feszegetheti annak természetét, kiki ajánlhat rend-
szabásokat; csak azt kivánja Édes Polgártársaitól, a’ mire úgy is kiki köteles
a’ természetnek törvénye szerént, hogy ők munkálkodásokban soha meg ne
feledkezzenek a’ józan észszel való helyes élésről; hogy azokat, a’ miket más
155 Hazafiak a’ meg győződésig nyilván meg bizonyítottak, szorgalmatos meg
visgálások után el fogadniok mindenkor készek legyenek; hogy végtére ezen
elfogadáskor, magokat semmi tekintettől, helytelen szokástól, tartománybéli
szólásmódjától ne engedjék hátráltatni.” 128. 129. lapokon. –

473
 Boldog Magyar Nemzet! kinek, Jó Géniuszod, bár csak álarczája alatt is,
160 illy igaz Tudományt hinteget; kire egy Révaydnak sugárzó Gloriája annyi
fényt ’s annyi világot vetett; ’s kinek keblében már jelen a’ Herculeszek,
hogy az el fáradt Atlászt fel váltsák! –
d) Örömmel hallom némelly nyilt szívű Öregeink szájaikból a’ vallásté-
telt, hogy a’ mi, – Nyelvünknek belső alkatját, a’ lelkesedést, ’s a’ csínosodást
165 illeti, tíz húsz esztendő óta, oriászi lépésekkel hágdosott elő Nemzetünk.
Azok a’ tudós vetekedések, mellyekben Révay Versegivel; Versegi Révayval;
Víg László pedig mind Versegivel, mind Pápay Sámuellel; mind a’ Debre-
czeni Tudos Társasággal, annyi merészséggel8, ’s buzgósággal tusakodtak;
szülték ugyan azt a’ következtetést is, hogy Nyelvünk mind az Ortho-
170 graphiában Jotistákra, ’s Ypsilonistákra; mind az Analogiában tatom, tetem-mel
beszélőkre, ’s tatódom, tetődömöt mondókra oszlott legyen (de a’ melly
egyenetlenség a’ tág szokás9 anomáliáiban még sokkal nagyobb), hasznosak
voltak mindazáltal annyira, hogy már ma csak igen ritka legyen Íróink között,
a’ ki ha hibáz is, ok nélkül, ’s meg győződés nélkül követné azt, a’ mi hiba.
175 Nagyon megütközik azért az ifiú Versszerző Professor Czinke Urnak a’
szokás védelmére hajlottán, holott Tanítványai előtt csak ugyan Grammati-
kához, nevezet szerént a’ Debreczeni Nagy Grammaticához ragaszkodik; –
bár szinte annak sok és nagy hibái mind Révay által10 a’ Grammaticában több
helyeken; mind Víg László által a’ Függelékben eléggé meg czáfoltattak is.
180 e) Ut Pictura, Poësis erit. Horátz: Ars Poëtica.
f) Grajis ingenium, Grajis dedit ore rotundo Musa loqui. – ugyan csak
Horátz.
g)  - .M9. -@;2^C@7 Anacreon X. Oda 6. Vers.
h) Tövisek ’s Virágok, az első Poéma.
185 i) Jeden anderen Meister erkennt man an dem, was er ausspricht;
Was er weise verschweigt, zeigt mir den Meister des Stils.
Schiller.
k) A’ Haza, mint Társaság, mint ollyan test, mellynek minden taga élő
egész, velünk, bennünk, ’s általunk él, hal; szaporodik, ’s fogyatkozik. Ő
190 vagyon mi bennünk, nem mi ő benne; ő virágzik mi általunk, nem mi ő általa;
’s ő újúl mi velünk, nem mi ő vele. Mért várnók azért, hogy a’ vak történet,
’s a’ kába Találom újítson bennünket? Nem díszesb, nem igazságosb, ’s nem
tanácsosb e’, – okos igyekezetünk, ’s munkás szorgalmunk után reménylni,
’s kivánni azt, a’ mire már most is szükségünk vagyon. Ha ez igaz, úgy
195 nekem is, Hazám tagának, mint akármellyikünknek, vagyon arra jusom,
– Hanc veniam petimusque, damusque vicissim,

8 mérészséggel [nyomtatási hiba, emend.]

9 szokas [nyomtatási hiba, emend.]
10 altal [nyomtatási hiba, emend.]

474
 hogy a’ szabad, ’s törvényes útakon újíthatok, vagy a’ mi nekem mind egy,
mert csak ezen esetben vagyon helye az újításnak, javithatok11. Mért nem újí-
ték hát még is mind eddig? ezt kérdhetné tőlem a’ Tudós Öreg, ’s talám élet-
200 korom mentsége mellett is el pirulnék, nem pedig vádolhat avval, hogy újító
vagyok, ha ugyan minden szovaimról, ’s minden szólásom módjairól (értem
a’ különösbeket) vagy számot is adtam Glossáimban, vagy legalább számot
adhatnék.12
l) Szép valet etiam canum, unde szép Atya, szép Anya. Lássd Révay
205 Grammaticáját a’ 44-dik lapon.
m) L3 W68I `7:;@983 =;2<6 ;282 8D - ]7^;2:682 8„-.F3 Lássd Dio-
gén: Laërt: a’ Heraclit életében.
n) Plus esse in uno saepe, quam in turba boni. – Lássd Phaedr. IV.
Könyv. IV. meséjét.
210 o) Leg nagyobb botránkozáskőnek látszik az én nagy érdemű Öregem
előtt, hogy én a’ Görög, ’s Római nevek végeiken, ha azok s betűn végződ-
nek, z-ét is teszek p. o. Apellesz, Mariusz ’s több illyen, de a’ mellynek én
Glossáimban ugyan már Urát adtam, midőn olvasómat a’ szép ízlésű Kazin-
czyra utasítnám, – lássd a’ Tövisek, ’s Virágokat a’ 44, 45-dik lapokon; itt
215 pedig, ha valaki ezen lélekkel teljes Magyar Szüleménykét nem ismerné, okát
is adhatom. Nem azért írom én, ’s kezdette írni Kazinczy sz-betűkkel az
idegen szóvéget, mintha azt a’ z betű által magyarrá tenni akarnók; hanem
hogy inkább vastag s hangjához szokott Magyarunkkal is tulajdon böcse, ’s
érdeme szerént olvastassuk. Nem volna erre szükség, mihelyest a’ Nyelvmes-
220 ter Urak annak ékes hangját szájról szájra adnák Tanítványaiknak!

Vége.

11 jovithatok [nyomtatási hiba, emend.]

12 adhatnek [nyomtatási hiba, emend.]

475
 [327]
SONETT.
GRÓF SZÉCHÉNYI FERENC
Ő EXCELLENTZIÁJÁHOZ.
Sürű homályban ült felűl az ég,
’S nagy köd borúla széles Hunniára:
Volt égi test, de gyenge volt súgára,
’S szegénykedénk, bár volna kincs elég.

5 „Honnan, hogy a szövétnek rejtve ég,

’S mi fergeteg, Magyar! melly így lezára?
’S hol díszed óh Mátyás Királyi Vára,
Melly a’ minap világot hinte még?”

Így szóla Nádorunk, ’s ím a’ derék

10 Széchényi már fény-körben állt körűle,
’S sugári a’ homályt széllyel verék.

Azóta mind inkább reánk derűle,

Vidúlt vidékünk, ’s a’ nap felhevűle,
A’ méh pezseg; ’s megfogytak a’ herék.

[328]
SONETT.
BÁRÓ FISCHER ISTVÁN EGRI ÉRSEK Ő
EXCELJÁHOZ
Boldog! ki földön nyerhet égi bért,
’S szívében a’ menny drága kincse nála,
’S ki a’ halál előtt nyugtot talála
Nagy lelke érdemes jótettiért.

5 Még boldogabb, ki a’ sok félre-tért

Törött, ’s töretlen úton meg nem álla,
’S bár lába fáradt, ’s bár nyomúla válla,
Terhével is magas czéljára ért!

476
 Örvendj Kegyes! hozzád beszélek én,
10 Nemes hitünknek égkedvelte Atyja!
Igaz képed vagyon táblám felén;

Lejjebb pedig szent bíborod mutatja,

Hogy többre méltó szíved áldozatja
Túl a’ halálnak zordon éjelén.

[329]
BARÓTI SZABÓ DÁVID HALÁLÁRA.
(SONETT)
Jó illatot lehellett a’ mező,
De még virági becstelen hevertek;
Külsőkre vágytak a’ szép honni kertek,
’S nem volt egünk reájok kedvező.

5 „Óh Földiim! kiáltja hévvel ő,

Egy hasznos – egy nemes munkára jertek,
Mivelni, a’ mint a’ nép Hősi nyertek –
A’ nagy mezőt, ’s a’ mit hoz a’ mező!”

Így szólt SZABÓNK, ’s örűltünk nem sokára,

10 Hogy Flóra rózsát szórt a’ csipke-fára,
’S kertünkben a’ vadócz megédesűlt.

De fájdalom! kitért munkánk vezére

Elyziomnak édes enyhelyére, –
’S a’ több teher gyengébb vállunkra dűlt.

[330]
RONDEAU
Őtet szerettem én, a’ szép Ninát,
S’ hűséget esküdtem bájos kezére.
Míg verne szívem, míg pezsegne vére,
Ő lenne, nem sors életem vezére.
5 El sem szakaszta tőle semmi gát,
Sőt bár reményem mind eddig nem ére
Munkával is kívánt nyugvóhelyére,

477
 Fogadtam újra istenném övére:
Őtet szeretném, a’ szép Ninát.
10 Állott szavam, s meghallgató Küthére:
Mer bár kevély én, ’s bár ő nagyra lát,
Elég hitemnek most is annyi bére:
Őtet szeretném, őt a’ szép Ninát.

[331]
TRIOLET
Boldog nemed, boldog leány!
Mert annak úta rósapálya,
’S víg a’ reá nyilt tartomány,
Mint szép nemed boldog leány,
5 ’S haj fürteid közt a’ virány,
Mellynek magadtól égi bája.
Boldog nemed, boldog leány!
Mert útatok szép rósapálya.

[332]
ATHÉNAI TYRTAEUSNAK,
a Messeniak’ ellen hadakozó Lacedaemon
Poeta-Vezérének hadra serkentő versei
példáúl az Elegiára.
(görögből fordította Tóth László)
Meddig vesztegletek? mikor éled férfi erőre
Kebletek, óh ifjak! Arcza pirúlva lehet
Félnetek a’ szomszédokat olly gyáváknak. Egész föld
Háborodik, ’s veletek béke vagyon, heverők!
5 Rajta! paizsba kiki! ’s vijjon fene bajnoka ellen,
’S szórja nyilát, ha talám halnia kellene is.
Mert nagy tiszteletet, ’s dicséretet érdemel a’ harcz
A’ nép, a’ gyermek, ’s a’ feleség javokért.
Halni pedig mindég fognak, valameddig az élet’
10 Szálfonalát Thémis lyányai méregetik.
Menj egyenest, védpajzsod alatt, ’s forgassad erődnek
Győző dárdáját a’ tsatarend elején.
Nints mód embernek távoztathatni halálát,
Ámbár Istennek fajzata volna talám.

478
15 Mert kikerűli az ütközetet, ’s a’ nyil’ suhogását:
Házánál lepi meg némi halálos eset.
Nem kedves népének az illyen, akár mi nagy ember,
’S bár szenvedne, kevés szánakodóra talál.
Ellemben még holta után is ohajtja Vitézét
20 A’ Haza, ’s Félistent lát kiki benne, ha él.
Úgy néz minden szem, mint egy kővárra reája.
Mert maga tett annyit, mint sok alig tehetett.

[333]
SAPPHÓ ÉNEKE KÜPRISZHEZ*
Meszsze országló örök Aphrodíta,
Kronion fortélyos eszű leánya
Kérlek óh Nagy-tiszteletű ne búsíts
Annyira engem.

5 Sőt jövel, ’s kedvezz nekem esdeklőnek,

A’ kinek néha kegyesen fogadtad
Énekét: mindjárt fel-ülél kotsidba,
És oda hagytad

Zeusz arany-várát. Sebesen repűltek

10 Tsapkodó szárnnyal veled a’ verebkék,
Barna-tollú kis madarid, az égnek
Tág üregében,

’S újra felszálltak: te pedig Királyné

Édes ajkakkal mosolyogva kérdél
15 Engemet, szólnék: mi bajom lehetne,
Mért esedezém;

Mit kiván lelkem felotsúlt dühében;

Kit keres hálóba kerítni szívem;
Kit, ’s hogy édesget; ’s ki az a’ ki téged
20 Sértene Sapphó?

*) Ezen Óda U. N. Tóth László Úr forditása, mellyet annál örömestebb közlök, mivel ezen
Ifjú Tudós a’ Görög nyelvben való jártasságát épen most eredeti Görög és Magyar Ver-
sekkel különös könyvben ditséretesen megbizonyította.

479
 Mert kerűljön bár, fut utánad egykor;
25 Ő ajándékoz, ha tiedre mostan
Megvetéssel néz, ’s ha utál, szeret még,
Bár nem akarnád.

Jöjj nekem most is, szabadits-ki engem

A’ nehéz gondból, s valamit kivánnék
30 Végzenem, végezd, ’s te magad Küthére
Légy segedelmem!

[334]
MEMORIN ÉNEKE
(Florián Estelléjéből)
Neked, kit egy ledérke
Elpártolása bánt,
’S kivel citheré berke
Unatja a’ magányt
5 Keserved állapatja
Tsak rosz, de nem kemény:
Mert azt el-el hagyatja
Velem nem! a’ remény.
Egy szép Juhász-leányka
10 Szivében éltem én:
Jaj! minden illy tsalóka
A’ föld körűletén.
Korunk Zefirtlehellő
Szép rósa-ként virúl:
15 A’ melly napon kinyílt ő
Már estve földre húll.
Kedveltem is le dőle
A’ mord halál előtt;
Virága, ’s bája tőle
20 Nem óhaták meg őt.
De áh! az ő halála
Rám nézve is halál.
A’ szilra fejsze szálla:
Repkénye fenn nem áll.

480
25 Ezen fordítást több tekíntetre is méltónak tartom, hogy ifjú Poetáinknak
ajánljam. De kiváltképen azért, mert itt a’ mérték, ’s az öszvehangzás úgy tar-
tatik meg, hogy egyszersmind a’ hím és nőstény verselésre is figyelmez a’
Fordító, midőn a’ Németeknél ’s Francziáknál úgy nevezett rímeket páron-
ként majd mással hangzóval, majd magán hangzóval végezi.

[335]
ÖRÖMÉNEK A’ PARISI ARANY SASNAK
A’ NEMZETI MUZEUMBA BÉAVATÁSAKOR

Paríz, az uj Corinth tsinála

Magának egy nagy alkatot,
Míg a’ kevély szerentse nála,
’S védlelke benne lakhatott.

5 Laócoon, ’s Nióbe képe,

A’ két szerentsétlen Szülék;
Vénusz, Florencznek kintse, szépe,
’S Heraclesz, egy képtördelék.

Mind a’ nemes Hellász müvészi’,

10 A’ nagy Müvészek tárgyaik;
’S mind Róma eltünt vakmerészi’,
Majd Francziák’ zsákmányaik.

Ezek tevének Pantheonná

Egy olly derék épűletet,
15 Mellynek varázsa vonva vonná
Magára a’ tekíntetet.

Imádta ezt, mint néha Trója

Palládionját, sok vitéz;
De sok reá, mint alkatója
20 Gőgére, régen sírva néz.

Míg nem makats negéde végre

Ugy elragadta Galliát,
Hogy tűzre, még sem büszkeségre,
Lobbantaná Adrasteát.

481
 25 Meg lett! hever széllyel repedve,
A’ pompaszék, ’s örömszekér.
Sír népe; nints tsatára kedve.
Tsak béke kell – nem pálmabér.

Sándor, Ferencz, Wilhelm boszúra

30 Gerjedt hevök pusztíta itt,
Kész mind, ha kell, a’ háborúra,
’S hű védni mind Jobágyait.

Ront a’ Frigyes; pusztít szikrája,

Mellyet lehell, s orrán fuvall;
35 De a’ minek bötsét találja,
Meg hagyja béke alkuval.

Blücher Vezérnek jött eszébe

Elsőben is a’ gondolat,
Hogy Jéna hídja ellenébe
40 Népet viszen, ’s ágyút vonat.

Rohan, – de majd jegyét mutatja,

Mi engedelmes a’ Derék,
A’ híd lerontást elhagyatja,
Hogy Mentetettnek ismerék.

45 Állott Parízban, mig tiporta,

’S tiporhatá ellenfelét,
Egy büszke győzedelmi Porta,
Auszterlicz adta gőgjelét[.]12

Ezt is le kell! Tsászár parantsa,

50 Melly Nemzetünk’ hadára szól;
’S Járossy áll ki, hogy le rontsa,
’S Megfoszsza azt zsákmányitól.

De volt Magyar, ki fel keresse

Még itt is, a’ Szépet, Nagyot,
55 ’S Márjássy, a’ ki meg ne vesse,
A’ mit vitéze meg hagyott.

12 hiányzik a pont [nyomtatási hiba, emend.]

482
 „Nagy Lélek, Árpád nyelve, karja;
Hű nemzet érzés, Férfi szív:
Ezekre esküvék Magyarja
60 Mind, a’ ki ő alatta vív.”

Egy Sas, kinek vad körme’ horga

Olly sok kegyest megvérezett,
Míg Zeusz reá vígan mosolyga,
Hah! melly kevély emlékezet!

65 Egy Sas, kinek szárnytsattogása

Olly meszsze földre hallatott,
Míg Bónapart, a’ nép’ Atlása
Gyámolgatá az alkatot.

Ez, a’ mi bájolt; ő kivűle

70 Mind, a’ mi tsillog, renyhe fény;
Ez volt az, a’ mit még bötsűle
A’ szépet érző közlegény.

„Tíz ezret adna az Angol érte,

A’ meg szerette ón-sasért:
75 Ne add Vitéz, akárki kérte,
Feljebb bötsüld a’ földi vért.[”]13

„Sok hű Magyar, Hazád’ reménye,

’S barátod is tűrt a’ miatt;
’S kivánja azt sok ősfi kénye,
80 Feljebb bötsűld hív Honnodat.”

Illyen szovakkal feddi, ’s inti

A’ hű Magyar bajtársait,
A’ hű Magyar, ki nem tekinti
Önkeble édes hasznait.

85 Igy jött közénk a’ Francz dagálya,

A’ drága győzedelmi Jel,
Hogy most fogoly nyugtát találja,
Ha tépe eddig körmivel.

13 hiányzik az idézőjel második fele [nyomtatási hiba, emend.]

483
 Miénk az annyi év Kurírja,
90 Láttam, mihelyt megérkezett,
A’ Nemzet ékes Tárja bírja,
Hűség, és triumfemlékezet!

Sírt Nándorunk. Márjássy serege!

A’ lágy öröm hatá meg őt;
95 Vagy sírt, miként Caesar keserge
Pompéjon a’ Tanáts előtt.

Örűlnek a’ Hősnek Vitézi,

Örűl Hazánk, ’s szép Nemzetűnk,
Hogy Kintseink’ Mársz is tetézi,
100 ’S Apollal is kérkedhetünk!
Vége

[336]
A’ Halhatatlanság.
Kígyó, ’s pillangó örök élet képe, repűl ez;
Csíp amaz: ezt a’ bölcs fogja meg; azt az erős.

[337]
Piis Manibus
FRANCISCI GYŐRY,

Hungari Nobilis,
Doctoris Medicinae eruditissimi
cecinit

LADISLAUS TÓTH de UNGHVÁRNÉMET,

Medicinae Candidatus,
Defuncti Amicus.

Viennae,
die 20. Maii – anni 1819.

484
 Attonitus Libitina tuos, moestusque tremebam,
Quos exstruxisti nuper in arce rogos,
Ne, quibus Hungariae nomenque, salusque tenetur,
Sidera iam rapido funere cuncta cadant.
5 Occidit Astraeae multum dilectus alumnus;
Quique sacro sterilem fonte rigavit humum;
Occubuit quoque Triptolemus, natamque dolenti
Nunc Cereri novus est, quem ferat illa, dolor.(a)
Hos nobis Libitina viros, totidemque penates
10 Eripuit, nulla concilianda prece,
Iamque alios voluit, quos serior attigit aetas,
Decrescensque aucti luminis umbra fugit.
At Nemesis iustique tenax, cultrixque piorum
Increpuit vestros o Libitina dolos:
15 Ne coeco arbitrio, quos gens ostentat, honores
Exstinguas, coeptis mox dolitura tuis.
Heu Dea iustitiae, quam non tua verba valebant,
Quamque male est factum, quod monitum esse bene est!
Parcam etenim, dicit, maioribus: attamen illa,
20 Dum putat exilem caedere, magna petit.
Magnum illum petiit, tenui quem sorte latentem
Publica non fluxo moverat igne salus.
Qualis in aprico Genius valuisse refertur
Socratis, indicii consiliique potens:
25 Talis et hic, illoque modestior omnibus unus,
Quos habuit gratos, adstitit arte sua.
Nec tamen, ut cuperet, poterat succurrere lapsis,
Bisque inde afflictus, dum miser esset, erat.
Non voluit splendere suo spectandus honore,
30 Nec jactare unquam, quas sibi fecit, opes.
Sole oriente suis iam mane affulsit amicis,
In mediaque ipsis nocte refulsit adhuc.
Utque mare, in fundo bene quod pretiosa recondit,
Haud mercede sua decipit artis opus:
35 Sic quoque consilii quidquid quaerentibus esset
Optandum, spe omni praestitit ille magis.
Arte valebat enim, gnato quam Phoebus Apollo
Longaevam in vitam, proque salute dedit.
Heu quid Phoebe iuvat, quidque ars Epidaurie vestra,
40 Detrahat ut vitam, si cui tota data est?

(a) Intelligantur his versibus, volumus, BALOGH, PETROVICH, et FESTETICS, Trium-

viri nuper consilio pleni; de Musis, deque Hungaris aeque meritissimi; prae reliquis,
quos stola togaque conspicuos intra breve anni curriculum perdidimus, luctu gratoque
animo dignissimi. –

485
45 At non tunc aevi medicamina cuncta patebant,
Debellanda quibus nunc nova febris erat.
Nec mirum a vobis nullam venisse salutem,
Nam veteri certe plus valet arte malum.
Galenus nuper docuit (cui noster amicus
50 Gratus supremam perstitit usque diem)
Quae febris natura, quibus vincenda sit herbis,
Quamque petat belli filia, pestis, opem.(b)
Cur igitur Galenus eum, cui vivus adhaesit,
Destituit monitis, tamque perire sinit!
55 Anne amplexurus gratam umbram Ditis in aula
Adiunctam lateri quaerit habere suo?
An censum minui Pluto timet, utque peritum
Quemque artis iuvenem Iupiter igne petat,
Obtinuit lacrimis? Sua sunt cuicunque labori
60 Proemia: sed Musae non nisi praeda sumus.
Scandere sacrum Helicona, suis tetigisse labellis
Fontem aganippaeum non cuicunque datur,
Nec cui forte datum est, longo uti contigit aevo:
Quo mens plus culta est, torpida membra magis.
65 Fata etenim sua quemque manent, at quisquis amore
Flagrat discendi, nec sibi corpus alit:
Sorte aliis peiore suos mox transigit annos,
Iamque et cis stygias umbra vagatur aquas.
O miseros iuvenes! queis quod fortuna negavit,
70 Non nisi promittit spesque laborque bonum.
Quam male fallimini, quam tarda est messis in herba,
Dum semen larga spargitis usque manu.
Sed miseri quoque sunt alii, quos sorte beatos
Non vult ulla suo Musa fovere sinu.
75 Hos quoniam brutis similes brevis urna manebit,
Totosque absumet, quem timuere, rogus.
Pessima sunt vere nunc saecula: namque nec alma
Mentis, neglecto corpore, cura iuvat;
Nec, si, qua superare queas mortalia, mentem
80 Negligeres, vegetus sis licet, aequus eris.
Iuncta vigorem animi, corpusque laboribus auctum
Cecropiae notum est iura dedisse domo.
Non hoc Pannoniae Dii concessere iuventae,
Nec tendunt patres conciliare decus.

85 (b) Valentius Nobilis ad HILDENBRAND, fautor denati amici nostri benevolentissimus

summam laudem libro suo de typho contagioso meruit. Galenum eum laudavit Auctor
etiam in graeco suo epigrammate, quod Poëmatum eius graecorum pagina 95. vide. –

486
 Spes magna Austriacis, quos grata mente colebat,
Ignotusque suis noster amicus erat,
90 Nec, bene qui latuit, bene vixit, sorte gravatus
Paupere, dum longum curreret artis iter;
Felicique gradu postquam culmen tetigisset,
Haud meliore usus, quam fuit ante, loco.
Sparsurus iam iam radios, ubi surgeret, orbi,
95 Vix heu reliquiis, migrat in astra, datis.
At Libitina tuus non ille est omnis: amicis
Grata eius semper pulvis et umbra manent,
Splendebitque aeternus, utut non fulserat unquam;
Effugientque tuos nomen honorque rogos.
100 Posteritas autem iactura ut quanta sit eius,
Accipiat, paucis his brevis urna dabit:
Vixit per paucos bonus, atque inglorius annos,
Proque salute hominum victima sacra iacet.

[338]
[Ungvárnémeti Tóth László görög, latin és magyar
epigrammája Ercsei Dániel ellen]

R#<=. 9*7o0>;F3 W<=2 F83 Z;,87=*2 W4.K<.

8D 6[7 ]0•78" Y7., 8D -[ 4*=Q W698;F*7
*I =;F=87 .E<2 0X783 =X,713 6[7 ]7F-;2.3 `7-;.3
/25~<8/82 -Q €7=.3 F3 <ˆ .M — ]0*:X

Vita sicut concilium hominum: veniunt eo14

Hi quidem certaminis causa, hi vero mercaturae.
Est etiam tertium genus: viri artium sine sudore
Philosophi existentes. Quis tu horum, homo lepide?

Éltünk tarka csoport, mint a’ vásári tolongás.

Venni vagy adni jön ez, az mutogatni magát.
Még vagyon egy henye nép; egyedűl ácsorgani kíván.
A’ neve Philosophus. – Hát te mi végre jövél?

14 Váczy János megjegyzése szerint a levél végére a latin és a magyar nyelvű változat Kazinczy kéz-
írásával került. (A szerk.) KazLev., XVI. 152.

487
 [338]
[Ungvárnémeti Tóth László görög szonettje]
   
E77 = 9X7:83 =u3 16o=;83 w7
€5@5 €5@5.7 m =X;.27* 4;*
]7^<<8><*7 - W9I =r7 9*K- W<;*
< †671<.7 m 6o=1; )!6r7 )!6o7

5 )-103 W7 <4~= 5^69.2 | o7

=8K3 - ]50X8><27 W7 ,.26•783 ;?
^4,83 /X;.2  9;23 =. 4*5a -•;*
3 6r BX0.<:*2 =r7 9.9;@6X717

.8ˆ3 =7 €5+87 -8Š7*F W<=2 -.27~7

10 68I - W59I3 ];4.K 68I - W59I3 <ˆ 6.K787
m ,;.F* - ]7-;I }5+F = ,82

u3 -.27~=1=83 W59F3 W<= `@=83

4*;93 = ,;d<:*2 =š =>,~7=2 9;•=83
;) FC*7 -’ Z,8><27 *„=r7 8D :.8F

#2-*F
[339]
*
E3 =r7 ,17
„ =•7 +;8=•7 9;8<.>,u3
-.o<.3 = ]48 .2
,1 6[7 8Œ<* 4@/o
,1 - W8Š<* =>/5o
5 6r =8ˆ3 <X+87=*3 .E-z 15
-2a =8Š=8 6r +X+*2*
6o= ]</*5u <=2 -•;*
=a =u3 ,13 9^;87=*
) 0a; ,1 ]:>;.K

15 A kéziratban a nyelvileg hibás .H-.2 alak szerepel

488
10 /:.F;8><* 6[7 = 9;*,:X7
5 8><* - ==2 -u<.
/:F78><* - ==2 =^A.
kF9=8><* - ==2 {;.
*5^6*23 =27a3 /X;8><*
15 *H;8><* - `4; 5 698>
=8ˆ3 6[7 ,*6^C ]9@:.K
=8ˆ3 - .E3 ,^83 4*:u4.
W9I - *Œ =2<27 =8<8Š=8
=•7 /8;=F@7 =F:1<27
20 3 =•7 |-8298;8Š7=@7
| 6[7 4*=a 9;~<@987
4.K783 - W9 —=* 9F9="
8D - 8„, 587 9X<87=.3
9*;a =8ˆ3 9~-*3 /X;87=*2
25 E -r =a =82^- W<=F7
W0’ 6[7 8„-[7 YA@
9*;a =u3 = ,13 -X.<:*2
95o7 = ]6.5.K7 W68K8
t7 0a; :X5" ]:>;.K7
30 -F<487 <~587 =. +^5582
/82=d7 -[ 4]98-16.K7
6X558><  Z,82 4^61587

[340]
+
E3 =r7  ;.=o7
)!/FC" 48;>/z };8Š3 5 698>
0.771:.K<* :.3 =X483 .0F<=8>
]7:;9823  ;.=o 6~;83 4;^=2<=83
m 4*I 9;@=8=~48> 4;*=.K3 ) :o713
5 =u3 <82 =a3 6[7 |-8ˆ3 |-10.8 <13
+5*B8 <13 -[ +;8=8ˆ3 :.8ˆ3 -[ 68 713
<<1 <82 - 7*623 6^5 W<=I -u587
<<87 4^5583 Z,.23 |;•<2 9^7=.3
E 6[7 0a; <ˆ =.7 /^83 9;3 m6d3
10 ,;><8Š7 4*I 4;*=.;7 /^83 9;8+^55.23
WA*Š:23 0X7.=*2 <4~=8>3 />0~7=83
]’3 7.4=^;.87 97X8>< `;@6*
W6+^558>< ]7X6823 +;8=8K<2 :>6~7
†=@ =*Š=* 9X5.27 E-8Š<27 W<:58F
15 6o- *E78I /*7.;•3 ]9*;7X87=*2

489
 F9= 8Œ7 — : 0*=.; 23 4;*=8Š7=83
4.K<*2 W7 4~7.<2 /:~78> 9.52-78Š
*I 9•3 4 -.^ <8> 9*=8Š<2 /*Š582
Q# 8K;* ,*5.9r 9;8<@985o9=*
20 ]078.K3 6^5* 6X7 =F72 9;8<o4.2
62<:~3 -•;* -X <8> -F-@3 9871;8K3
5.F98>< W7 ,*5.98K3 9~782<27 W<:58 3
 55 .E 9d7 ‚ :X5.23 - 7*28 9;^==.27
8‡9@3 WA ];.=u3 5*+.K7 :;F*6+87
25 =r7 0a; 9855^42 6[7 529.K16 = 0u;*3
<ˆ7 =8K3 =u3 ]0*:u3 = ,13 /F582<2
Š-83 - 8‡98: V8K3 9;8<u487 `:5823

[341]
0
E3 =8ˆ3 *7787F8>3
„4 Z<=27 8„-.I3 =•7 9*;*,@;F@7
| 6r -84o<*3 ]</*5X@3 E-.K717 [‚3 6r H-828 c7]
4*I 4*>,^.<:*2 3 `0*7=*2
*7787F82 =a W4.F78> q:1
5 4*5•3 | 6[7 7Š7 /:X00.=*2 =*5~3
6o- W<=I 4*5r *287F*3 4~;1
s 8„4 W9F<=*<:*2 =>,8Š<*
=*5F17 W7 `0@72 05==17
<8/r -[ m 6[7 =•7 9^7> ;2=~7@7
10 =•7 .>=~7@7 - *Œ 05•==* 786FC.=*2
4*I †7783 ”7 =* =*27 `9.2;83
8„ - 7*=*2 A 7.=83 0.7X<:*2
* 6*<<. )61 =u3 9^5*2 )55^-83
=u3 -.27~=1=83 =8Š 4;*=.;•3 5X0.27
15 4*I +u<. 4.F713 8„4 `92<=83
m :>0^=1; 4*=a 61=;3 H,71
F61<. -.278ˆ3 8 55283 ]7X;*3
=8ˆ3 =•7  :17•7 =•7 4*584]0*:•7
=F61< | W4 )613 R61;83
20 2;0F5283 =7 S@7 R61;87

16 Nem létező igealak; a nyelvileg helyes 5.F9.2, esetleg 5F9. vagy Z529. metrikailag nem
illenek a sorba
17 ‚3 6r H-828 T7 ]</*5X@3

490
 S<4.2 - |68F@3 7=27^ =23 5~087
W4 =u3 V*>=8Š 61=X;83 q48>.7
W4 - ]7:X@7 =•7 ]558/ 5@7
=z 9*=;2i <=X/*787 Z-1<.
25 D =~70 R61;87 =~7 =. .~4;2=87
4*I =7 X7*7-;87 =~7 =. <8/7 ; 0*
-.27•3 ]7*07~7=.3 9821=*I
=8Š 4*58Š W3 4;*-F17 >;F78>
=8Š 6X,;2 98558Š 9^7=* 7.@=X;8>
30 +^558><2 =26r7 4*I W92:>6F*7
| 5F7283 - *„=7 /;87u<*2
/258<8/.K7 .7.4a3 -F-*A.7
S 55@3 9*; m6•7 9^7=* =a 0F7.=*2
| 6[7 0a; †7783 =a3 /;X7*3 p-.=*2
35 W<:53 985 05@==~3 = ]48 @7
9855^42 4*I E-F13 `9.2;83
05==13 6*:’7 0a; 4*-- 7*627 6~717
=•7 ]558/7@7 0;*66*=24r7 =>,.K18
<>66207 @7 s7 ]078u<*2
40 +X5=.;~7 W<= E-F13 ]9.F;823
†=@3 ƒ9 S ;4= *D ; *-.3 :.*I
+5^9=8><2 4*57 =u3  <F13 />7
8†=@ -2*/:.F;.2 0.@;03
4X-;2787 WA  <F13 45^-2<487
45 8†=@ = -X7-;87 =7 23 `.=87
=7 =8Š 4.;*>78Š 92<=7 ƒ91;X=17
;27*4;F13 W5:~7= ]9 H=713
-.A~6.7~719 0 ]7*B A87 8M482
7*7•-.3 Z<=*2 –-. 4*= `.;*
50 Z<=27 -[ -X7-;87 9~55 ]9 =•7 =;^0@7
624;•7 =. <4@547 ƒ9 S ;4=
 9;2-F : V<9.;F? +5*+X7=*
5<<1 6[7 H<1 *7787F@7 9X5.2
3 H<* 4.F7@7 4*I =a +*-F<6*=*
55 9.2:’ -[ =u3 /:800u3 05>4.K*
<=;800 58> W4 <=~6*=83 k.8Š<*7
;*/:X7=* - *„=•7 0;^66*=* 61-.7I
6.FC@ =8Š €7=83 9;8<+*5.K W59F-*
†77823 0a; 8„ 95.F@ -X-.24=*2
60 0;^66*=* =•7 6^5* <>6/.;~7=@7

18 Nyelvileg hibás alak, feltehetően a =>0,^7.2 esetleg az Z=>,. igealak helyett.

19 A kézirati -.A^6.7~7 helyett.

491
 S,8><27 *„=8I 4*I /;X7* 4*I 5~087
4*I 78Š7 W9 W<:58K3 .„98;F*7 = W9I
=X,7*2<2  =~<< 6d5587 <<
95.F87 Z,8><2 0X71 -2•A*2
65 9X=*7=*2 q-1 . =87.3 8D 9^;83
/*Š582 9X=*7=*2 †B2 4*= *H:.;*
.E 0^; =2 .ƒ;o4*<27 `5582
.E3 E-F17 9;8/X;8><2 05==17
„4 `551 †77823 W<=I7 \6*;=F*
70 95r7 =Ž078u<*2 =•7 9;80~7@7 =;~98>3
Vu3 =. 05==13 -.27~=1=*
4*I =7 ]51:X W9*K787 Z:7@7
,*F;8><2 98558I =8‡786* 6[7 4*57
Z,87=.3 *„=•7 9;^06*= ]9F<=*=83
75 8G = `55* 6[7 <4B*7=.3 Z:71
8D - H-287 4*:8;•7=.3 Z:783
F3 8Œ7 = Y5483 =8Š 9^7> )o+*N
D;7 = Y5483 =u3 4;*-F13 5*+.K20
.E 6r | 6[7 ^C2042 4*5~3
80 -.27~=*=82 -[ /F582 W4.F78>

920;^66*=*

[342]
*
D V9=a :.8F
)9=a :.8ˆ3 | 9^5*2 8F+17 F*  9;27 S ;1*
R 5287 );6.F*7 4*I ;~787 .H,. 7~683
V9=a :.8ˆ3 Z,86.7 4*I 7Š7 4;*=X87=*3 \9^7=@7
,*547 6[7  9;2-83 4*<<F=.;87 -[ 23
5 =7 =. ;~78> 6~52+87 =7 Z9.2=* <F-1;87 S ;183
,;><~7 =  .5F8> 9^7=*3 Z,87=* +;8=8 3
`;0>;87 ƒ-*=~,;8>7 R;68> =8Š 9*04;*=2^<=8>
4*I =~7 =u3 8F+13 -. =.;87 €7=* :.•7

20 Nyelvileg hibás alak, feltehetően a 5*6+^7.2 esetleg a 5oB.=*2 igealak helyett

492
 [343]
+
) 4*584]0*:F*
u3 4*584]0*:F13 }5F082 4;*=X8><2 <8/2<=•7
=8ˆ3 - *Œ /2584^58>3 9^7=*3 Z824. /;87.K7
9855a 0^; W<=2 781: _=2721 8„-X98= *E<:^7.=*F =23
=•7 9.;I - *E<:1=•7 9d<27 Z7.<=2 7~83

[344]
0
H3 =27* =•7 W6.Š /F5@7
R+17 =r7 `7:.221 4*I 78Š7 =7 W824~=* 4o9
4*I B>,;a <48=F1 4*I 6X0* 4*Š6* +5*+.K23

[345]
-
E3 =7 *;5~+<4287
†=@3 t7 .E-z324 ,*5.9*I /. 087=2 6X;267*2
3 9*;a =•7 4;167•7 .E3 _5* k.Š6* 9.<.K
S A283 .M =8F7>7 6X0*3  7o; <=. 0>7*K4.3
6FA*2.7 42<<š 4*I +;~-* 4*5a =.š
5

21 A kézirati 781=a =27 helyett.

22 Ti. =r7 `7:.2 W824>K*7
23 Nyelvileg hibás alak, valószínűleg a +5^9=.2 esetleg +5^+. igealak helyett
24 A kézirati *H-"3 helyett, mely igealakként értelmezhetetlen

493
 [346]
.
E3 =7 *CF04287
8ˆ3 ]7X68>3 ,:87F823 ]8;^=8>3 68Š787 ]9 q:@7
-2*4;F7.27 ;87F-13 `6627 Z-@4. :.~3
„-[7 ]7*04*K87 =8F7>7 =272 W3 = 9;~<@987
+5XB.27 =8Š 07•7*2 98K83 W4.K783 Z"
9;^A.23 =r7 ];.=r7 ];.=*I -158Š<2 =7 `7-;*
/F587 =u3 ];.=u3 4*I =7 `987=* /25•

[347]
1
)o+*N 4*I ^C2042
)1+*O8> ]7*07•:2 +F+58>3 3 6r 4*47 .H9"3
3 -[ 4*5•3 5XA"3 *CF04287 H<:2 -2•A*2

[348]
C
E3 7.=.;~7 =27*
S 7:.^ <8> 6.0^517 W6+^5587= W59F-* 9d<27
8H<.27 <8I 4*;98ˆ3 =8ˆ3 4*=a 9^7=* +F87
9^7=* -[ <7 +F8=87 =š -X7-; 68287 Z<.<:*2
=š 6.=a =•7 4*;9•7 4f7:83 Z,87=2 4*5~7

[349]
E3 =r7 8K;*7
8F;*3 =u3 </*5.;u3 8„4 Z<=2 +X+*2* -•;*
=8K3 6[7 0^; =2 +*5.K =8ˆ3 - ]7a 9^7=* 5*+.K24

24 Nyelvileg hibás alakok, feltehetően a 5*6+^7.2 5^+. illetve a +^55.2 +^5. igeala-
kok helyett

494
 [350]
52086>:F* 985>580F*
d7 |=28Š7 5XA.23 9;878.K7 .„-*F687~3 W<=2
9d7 - *Π==2 -84.K3 `/:87~3 W<=2 5X0.27

495