2.4. Elemi halmazok az euklideszi térben.

Elemi halmazok térfogata

Legyen a, b ∈ Rm, a = (a1, . . . , am) és b = (b1, . . . , bm). Jelölje a < b azt az esetet, ha
ai < bi, i = 1, . . . , m és jelölje a ≤ b azt az esetet, ha ai ≤ bi, i = 1, . . . , n. Továbbá
használatosak a következő jelölések:
(a, b) = {x ∈ Rm : x = (x1, . . . , xm); ai < xi < bi, i = 1, . . . , m} = (a1, b1) × · · · × (am, bm);
[a, b] = {x ∈ Rm : x = (x1, . . . , xm); ai ≤ xi ≤ bi, i = 1, . . . , m} = [a1, b1] × · · · × [am, bm].
Az (a, b) halmazt nyílt téglának, az [a, b] halmazt zárt téglának nevezzük.

55
2.4.1. Értelmezés. 1. Az a, b ∈ Rm pontok által értelmezett tégla olyan P halmaz amit a
fönti módon értelmezünk, azzal a különbséggel, hogy a < és ≤ jeleket tetszőlegesen rendezzük
el.
2.4.1. Feladat. A 2.1.2. értelmezését és 2. és 4. pontját felhasználva mutassuk meg, hogy
a téglák családja félgyűrű!

2. Az E ⊂ Rm halmazt elemi halmaznak nevezzük, ha felírható véges számú, páronként

diszjunkt téglák egyesítéseként.
2.4.1. Megjegyzések. 1. Mivel a tégla értelmezésében szereplő a és b pontok tetszőlegesek, az
általuk meghatározott tégla lehet az üres halmaz is.
2. Az elemi halmaz véges számú, páronként dizjukt téglák egyesítéseként való felírása nem
egyértelmű.
3. Véges számú, páronként diszjunkt elemi halmaz egyesítése elemi halmaz.
2.4.2. Értelmezés. Jelölje Em = E(Rm) az Rm euklideszi tér elemi halmazainak családját.
2.4.1. Tétel. [Az elemi halmazok gyűrűje] Ha A, B ∈ Em, akkor
1. A ∩ B ∈ Em;
2. A \ B ∈ Em;
3. A ∪ B ∈ Em.
56
Következésképpen Em halmazgyűrű.
Bizonyítás. A 2.4.1. feladat alapján nyilvánvaló, hogy amennyiben P és Q téglák, akkor P ∩ Q
tégla, P \ Q elemi halmaz.
1. Legyen A = ∪ni=1 1
Pi, B = ∪nj=1 2
Qj az A és B elemi halmazok felírása diszjunkt téglák
egyesítéseként. Tudjuk, hogy Pi ∩ Qj tégla, ∀i, j és (Pi1 ∩ Qj1 ) ∩ (Pi2 ∩ Qj2 ) = ∅, ha (i1, j1) 6=
(i2, j2). Ily módon A ∩ B = ∪ni=1
1
∪nj=1
2
(Pi ∩ Qj ) az A ∩ B halmaz diszjunkt téglák egyesítésekénti
felírása, tehát A ∩ B ∈ Em.
2. Mivel Pi \ Qj elemi halmaz (∪ni=1 1
Pi) \ Q1 = ∪ni=11
(Pi \ Q1) mint véges számú, páronként
diszjunkt elemi halmaz egyesítése szintén elemi halmaz. A gondolatmenetet megismételve kö-
vetkezik, hogy ((∪ni=1
1
Pi) \ Q1) \ Q2 = (∪ni=1 1
Pi) \ (Q1 ∪ Q2) elemi halmaz. Folytatva az eljárást
induktív módon következik, hogy
A \ B = (∪ii=1
1
Pi) \ (∪nj=1
2
Qj ) ∈ Em.
3. A ∪ B = (A \ B) ∪ (B \ A) ∪ (A ∩ B) és az egyes tagok az egyenlőség jobb oldalán álló
egyesítésben a fennebb bizonyítottak alapján elemi halmazok. Mivel ezek páronként diszjunktak,
következik, hogy A ∪ B ∈ Em. 2
2.4.3. Értelmezés. 1. Legyen P az a = (a1, . . . , am) és b = (b1, . . . , bm), a ≤ b pont által
meghatározott tégla. A
Ym
v(P ) = (bi − ai)
i=1
szám a P tégla térfogata. Ha P = ∅, legyen v(P ) = 0.
57
 2. Ha E ∈ Em és E = ∪ni=1Pi, ahol a Pi halmazok téglák, Pi ∩ Pj = ∅ ha i 6= j, akkor legyen
n
X
v(E) = v(Pi)
i=1

az E elemi halmaz térfogata.

2.4.1. Megjegyzés. Mivel az elemi halmaz diszjunkt téglák egyesítéseként való felírása nem
egyértelmű, meg kell mutatnunk, hogy a fent értelmezett v(E) szám jól értelmezett. Ennek
ellenőrzésére bizonyítsuk be a következő állítást:

2.4.2. Tétel. Tételezzük fel, hogy az E elemi hamaz a 2.4.3. értelmezésbeni felírása mellett
n0
kifejezhető a E = ∪j=1Qj alakban is, ahol a Qj halmazok páronként diszjunkt téglák. Akkor
n n0
X X
v(Pi) = v(Qj ).
i=1 j=1

Bizonyítás. Direkt módon igazolható, hogy a tételbeni egyenlőség igaz, ha E egyetlen téglából
áll.
n0
Ennek fehasználásával bizonyítsuk az általános esetet. Mivel Pi = Pi ∩ E = Pi ∩ (∪j=1Qj ) =
0 Pn0
n
∪j=1 (Pi ∩ Qj ), a fenti megjegyzés alapján v(Pi) = v(Pi ∩ Qj ). Hasonlóképpen v(Qj ) =
j=1

58
P
n
v(Pi ∩ Qj ). Ekkor nyilvánvaló, hogy
i=1

n n X
n 0 n0
X X X
v(Pi) = v(Pi ∩ Qj ) = v(Qj ).
i=1 i=1 j=1 j=1
2
2.4.3. Tétel. [A térfogat tulajdonságai]
P
n
1. Ha Ek ∈ Em, k = 1, . . . , n, Ek ∩ Ek0 , k 6= k , E = 0
∪nk=1Ek , akkor v(E) = v(Ek ).
k=1
2. Ha E1, E2 ∈ Em, E1 ⊂ E2, akkor v(E1) ≤ v(E2).
3. Bármely E elemi halmaz esetén
v(E) = sup{v(F ) : F ∈ Em, F zárt halmaz, F ⊂ E},
v(E) = inf{v(G) : G ∈ Em, G nyílt halmaz, E ⊂ G}.

4. v : Em −→ [0, +∞) az Em halmazgyűrűben σ-additív mérték.

Bizonyítás. 1. Nyilvánvaló.
2. Mivel E1 ⊂ E2, következik: E2 = E1 ∪ (E2 \ E1), és mivel az utóbbi egyesítésben szereplő
két elemi halmaz diszjunkt:
v(E2) = v(E1) + v(E2 \ E1) ≥ v(E1).
59
 3. Legyen a, b ∈ Rm, a ≤ b és legyen P az a és b pontok által meghatározott tégla.
Ha a < b, vegyük a δ > 0 számot olyan kicsinek, hogy bi − ai > 2δ, i = 1, . . . , m. Legyen
Pδ = {x = (x1, . . . , xm) ∈ Rm : ai + δ ≤ xi ≤ bi − δ, i = 1, . . . , m}.
Akkor Pδ zárt tégla, Pδ ⊂ P és nyilvánvalóan v(Pδ ) −→ v(P ), ha δ −→ 0.
Ha az a < b egyenlőség nem igaz, legyen Pδ = ∅. Ez esetben Pδ ⊂ P, v(P ) = 0, és az előbbi
határértékhez tartás nyilvánvaló.
Legyen δ > 0 és tekitsük a
Qδ = {x = (x1, . . . , xm) ∈ Rm : ai − δ < xi < bi + δ, i = 1, . . . , m}
nyílt téglát. Akkor P ⊂ Qδ és v(Qδ ) −→ v(P ), ha δ −→ 0.
Legyen E = ∪ni=1Pi az E páronként diszjunkt Pi téglák egyesítéseként való felírása. Legyen
Fδ = ∪ni=1Piδ , Gδ = ∪ni=1Qiδ . Akkor Fδ , Gδ elemi halmazok, Fδ ⊂ E ⊂ Gδ , Fδ zárt, Gδ nyílt
halmaz az Rm euklideszi térben. Továbbá
n
X Xn n
X
v(Fδ ) = v(Piδ ) ≤ v(Pi) = v(E) < v(Qδ ) ≤ v(Qiδ ).
i=1 i=1 i=1

Mivel v(Piδ ) −→ v(Pi), v(Qiδ ) −→ v(Pi), ha δ −→ 0, következnek a 3. pontbeli állításaink.

4. Ellenőrizzük a mérték axiómáit a v térfogatra!
Nyilvánvaló, hogy v(∅) = 0.
Legyen En ∈ Em, ∀n ∈ N . Tételezzük fel, hogy E = ∪n∈NEn ∈ Em és hogy En ∩ En0 = ∅,
60
ha n 6= n0. Mivel ∪ni=1Ek ⊂ E, az 1. és 2. tulajdonságok alapján:
n
X
v(∪nk=1Ek ) = v(Ek ) ≤ v(E),
k=1

ahonnan, határértékre térve

X
(1) v(Ek ) ≤ v(E).
k∈N

Legyen ε > 0 tetszőleges. A 3. pont alapján létezik egy olyan zárt E 0 elemi halmaz, amelyre
E 0 ⊂ E és
ε ε
v(E) − v(E ) < , azaz v(E ) > v(E) − .
0 0
2 2
Ugyancsak a 3. pont értelmében bármely n esetén létezik az En00 nyílt elemi halmaz úgy, hogy
En ⊂ En00 és
00 ε
v(En ) < v(En) + n+1 .
2
Az E 0 és az En00 halmazok értelmezése alapján

E 0 ⊂ E = ∪n∈NEn ⊂ ∪n∈NEn00.

Mivel E 0 zárt és korlátos halmaz, következik, hogy E 0 kompakt. Az {En00 : n ∈ N} halmazcsalád

az E 0 kompakt halmaz nyílt befedése, és így kiválasztható belőle egy véges befedés: léteznek az
61
i1, . . . , in indexek, amelyekre E 0 ⊂ ∪nk=1Ei00k , ahonnan:
n
X n
X
0 ε
v(E ) ≤ v(Ei00k ) < (v(Eik ) + )≤
2ik +1
X k=1 ε
k=1
X ε
≤ (v(En) + n+1 ) = v(En) + .
2 2
n∈N n∈N

Ebből az előző összefüggések figyelembevételével

ε X ε
0
v(E) − < v(E ) < v(En) + ,
2 2
n∈N

tehát X
v(E) < v(En) + ε.
n∈N
Tekintettel az ε szám tetszőleges voltára, következik a
X
v(E) ≤ v(En)
n∈N

egyenlőség, amelyet az (1) összefüggéssel összevetve a szükséges egyenlőséghez jutunk. 2

2.4.2. Megjegyzés. Legyen

Pn = [−n, n] × · · · × [−n, n],
62
ahol a [−n, n] ⊂ R zárt szakasz m-szer szerepel a szorzatban. Akkor Pn tégla és Rm = ∪n∈NPn.
Az előző két tételben igazoltuk, hogy Em halmazgyűrű és hogy v ebben a gyűrűben σ-additív
mérték. Így tetszőleges A ⊂ Rm halmaz esetén a
X
∗
(2) v (A) = inf{ v(Ei) : Ei ∈ Em, A ⊂ ∪i∈NEi}
i∈N
összefüggéssel értelmezett v ∗ : P(Rm) −→ [0, +∞] függvény az 2.3.1. tétel értelmében külső
mérték, amely az 2.3.2. tétel szerint rendelkezik a relatív σ-additivitás tulajdonságával.
2.4.4. Értelmezés. 1. A v térfogatfüggvényhez a (2) összefüggéssel hozzárendelt v ∗ függvényt
Lebesgue-féle külső mértéknek nevezzük.
2. A B ⊂ Rm halmazt v ∗-mérhetőnek vagy Lebesgue-mérhetőnek nevezzük, ha tetszőleges
A ⊂ Rm halmazra érvényes a
v ∗(A) = v ∗(A ∩ B) + v ∗(A ∩ B c)
egyenlőség, amit Carathéodory-féle azonosságnak nevezünk.
2.4.4. Tétel. [A tégla Lebesgue-mérhetősége] Minden tégla Lebesgue-mérhető.
Bizonyítás. Legyen Q0 tetszőleges tégla. A Q0 minden oldalát minden irányban megnöveljük
n-nel, pontosabban megszerkesztjük a következő téglát:
Qn = {y = (y1, . . . , ym) : xi − n ≤ yi ≤ xi + n, i = 1, . . . , m, x = (x1, . . . , xm) ∈ Q0}, n ∈ N.
Akkor En = Qn \ Qn−1 ∈ Em, n ∈ N. Legyen E0 = Q0. Nyilvánvaló, hogy Ek ∩ Ek0 = ∅, ha
k=0 Ek és Q0 = ∪k=1 Ek .
k 6= k 0 Rm = ∪∞ c ∞

63
 Legyen A tetszőleges halmaz Rm-ben. Az Em halmazgyűrűben σ-additív v mértékhez rendelt
v ∗ külső mérték relatív σ-additivitása alapján (lásd az 2.4.3. tétel 4. pontját és az 2.3.2. tételt)
következik, hogy
X∞ X∞
(3) v ∗(A) = v ∗(A ∩ Ek ) = v ∗(A ∩ Q0) + v ∗(A ∩ Ek ).
k=0 k=1
Másfelől, a v-hez rendelt v ∗ külső mérték σ-szubadditivitása értelmében, a (3) egyenlőség alapján
:
v ∗(A) ≤ v ∗(A ∩ Q0) + v ∗(A ∩ Qc0) = v ∗(A ∩ Q0) + v ∗(A ∩ ∪∞ k=1 Ek ) =
∞
X
v ∗(A ∩ Q0) + v ∗(∪∞
k=1 (A ∩ Ek )) ≤ v ∗
(A ∩ Q 0 ) + v ∗
(A ∩ E k ) = v ∗
(A).
k=1
Tehát v ∗(A) = v ∗(A ∩ Q0) + v ∗(A ∩ Qc0), és így Q0 Lebesgue-mérhető. 2