JÓDSZEDÉS – KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

Bejegyezve: 2014. október 2.

Aki válaszol: Szabó-Velvárt László.

Ha kérdésed van, felteheted a Jódpótlás tudományos alapokon facebook csoportban:

https://www.facebook.com/groups/palejod

Tartalom:

1. A JÓD KÜLÖNBÖZŐ FAJTÁI

2. RADIOJÓD
3. KÁLIUM
4. A JÓD ADAGOLÁSA
5. KÉT MÓDSZER A LUGOL PONTOS ADAGOLÁSÁRA:
6. SZELÉN
7. MAGNÉZIUM
9. A JÓD ÉS A RÁK
10. JÓD ÉS TERHESSÉG
11. JÓD ÉS IQ
12. A JÓD ADAPTOGÉN TERMÉSZETÉRŐL
13. A JÓD ÉS A HORMONOK
14. A JÓD ÉS A BÉLFLÓRA
15. A JÓD MELLÉKHATÁSAI
16. A JÓDDAL VERSENGŐ TOXIKUS HALOGÉNEKRŐL
17. MÉREGTELENÍTÉS
18. FERTŐZÉSEK ÉS ENDOTOXÉMIA
19. PAJZSMIRIGY
20. MELLÉKVESE
21. VESEPROBLÉMÁK
22. FOGELSZÍNEZŐDÉS

1
A JÓD KÜLÖNBÖZŐ FAJTÁI

hozzászóló: „Egy ideje már szedem a jódot, és én is szedem mellé az általad javasolt egyéb
kiegészítőket. Egy kérdés azonban továbbra is foglalkoztat: hogyan választottad ki a megfelelő
készítményt? […] Az én gondolatmenetem a következő volt, ha hibát találsz, kérlek mondd el, mi
az: Természetes forrásokból (pl. kelp) felvéve a jódot az emberi szervezet pozitív töltétsű
jodidionokhoz jut. Ezeknek az ionoknak az elemi jóddá alakítására kialakult a szervezetben egy
mechanizmus. Ha negatív töltésű jodidionból, mint a KI, kell a jódot előállítania a szervezetnek,
ahhoz egészen más folyamatra van szükség, mint amire evolúciósan felkészült a pajzsmirigy.
Vagyis akár megterhelő is lehet. Számos verzióban létezik a piacon az ún. nascent iodine. Ez elemi
állapotban tartalmazza a jódot. […] Előnyeként sok minent felhoznak, vagyis, hogy készen kapja a
jódot a szervezet, azonnal felvehető formában […] Engem az érdekelne, hogy mi a véleményed
róluk, miért nem rájuk esett a választásod. Az iHerben a nascent iodine-nak az Atomidine nevű
változata kapható. (ez a készítmény épp idén 100 éves, tehát már ez is bizonyított), én ezt
szedem, és csak remélni tudom, hogy nem okozok vele bajt magamnak. Vajon ebből is az általad
javasolt mennyiséget kellene bevinni?”

én:

„A kelp nem pozitív, hanem negatív jódionokat tartalmaz (szervetlen kötésben), és nem is tudom,
fordul-e elő a természetben valahol pozitív jódion stabil állapotban. A Lugolban és annak szilárd
változatában, az Iodoralban lévő KI is negatív jódionokat tartalmaz. A pajzsmirigy és a bőr
Brownsteinék szerint elsősorban az ilyen jód (nátrium-jodid szimporter általi) felvételére van
evolúciósan “felkészítve”, valamint kisebb mértékben még a molekuláris jód (facilitált diffúzió
révén történő) hasznosítására, szemben pl. a mellekkel és a prosztatával, amelyek elsőrosban
molekuláris jódon “élnek”. A vesék, a lép, a máj, a nyálmirigyek, a belek és a vér a jód mindkét
formáját igénylik, a test többi szövetével pedig nem tudom, mi a helyzet, de a két jódfajta
együttes alkalmazásával biztosan nem lő mellé az ember.

A jódot atomos állapotban tartalmazó Nascent Iodine egy sok ezoterikus vélelemtől is övezett
készítmény, az enyhén okkultista Edgar Cayce találmánya, amely rosszabbul hasznosul a
szervezetben (a pajzsmirigyben tudomásom szerint különösképp), mint a Lugol/Iodoral vagy a
kelp, és ráadásul nagyon drága is. Ezzel együtt megvan a helye a jódpótlási gyakorlatban – pl.
Brownstein is használja olyan ritka esetekben, amikor egy páciense érzékeny a jód
természetközeli formáira (mint amilyen pl. a Lugol/Iodoral) a szokásos (12,5-50mg/70kg-os)
adagolás mellett. Ezeknek az embereknek általában csak néhány gramm Nascent jódot ad, mert
az elmondása szerint a jódnak egy kíméletesebb formája (tehát még kíméletesebb, mint a
természetben előforduló formái, de kevésbé is hatékony). Hogy az ilyen páciensekkel mi a helyzet
azon autoimmun-pajzsmirigyproblémák szempontjából, amelyekre elvileg a 15mg-nál
alacsonyabb jódbevitel hajlamosít (főleg hogy a pajzsmirigy nem is tudja jól hasznosítani a
Nanscen jódot), azt nem tudom. (Ezt olvasva valószínűleg többen megörülnek majd, hogy akkor
szedhetnek 15mg-nál kevesebbet is a jódból, ebből a misztikus anyagból, amihez annyira
vonzódnak, viszont amitől még annál is jobban félnek, hiszen egész életükben erre tanították
őket… Nekik üzenem a szívemből: Ne tegyétek!)

És végül, a kálium-jodiddal szemben még egy további hátránya van a Nascent jódnak (ami egyes
esetekben akár előny is lehet): nem távolítja el a szervezetből a nehézfémeket és az alumíniumot.

2
Szóval az említett speciális eseteket kivéve én senkinek nem ajánlom a Nascent jódot, attól
viszont nem kell félned, hogy ha szeded, azzal bajt okozol Magadnak…”

hozzászóló: „…Rákerestem a Nascent jódra, van néhany fajta. Van preferált márka, vagy nem
lényeges?”

én:

„…az 50mg-os adag (amelyet a kérdezőnek javasoltam) nem Nascent jódra vonatkozik, hanem
Lugol oldatra vagy Iodoral tablettára. Nascent jódból nem szoktak ilyen mennyiséget szedni (hogy
ártana-e, őszintén szólva nem tudom, mert erről a fajtáról nem sokat tudok, de hogy nagyon
drága volna, azt biztosan tudom)

Ami a különböző gyártók Nascent jód készítményeit illeti, nem tudom, van-e különbség köztük, és
ha igen, micsoda. Szerintem legjobb volna nem ilyet szedned, túl sok fölösleges kérdést vet fel a
használata. A legtöbb orvosi tapasztalat a Lugol oldattal kapcsolatos, és az említett tabletták
jódtartalmuk tekintetében azonosak vele, csak éppen szilárdak. Brownstein csak nagyon ritkán
használ Nascent jódot pár milligrammos napi adagolással azoknál a pácienseinél, akik valamilyen
speciális egészségügyi probléma miatt nem érzik magukat jól a Lugol oldat vagy tabletta szokásos
adagban történő szedése közben (ezzel kapcsolatban ld. a doktor könyvét).”

hozzászóló: „Milyen tudományos bizonyíték, tanulmány van arra, hogy egyes szövetek, pl. a mell,
elemi jódot követelnek? Mert ezt eddig csak állításként hallottam.”

én:

„Nem olvastad végig figyelmesen Brownstein jódos könyvét? Ez a drága jódangyal az 5. kiadás 62.
oldalán három forrásra is hivatkozik az Általad említett állítás alátámasztásaként, és e forrásokba
beleolvasva további források tárulnak fel. Kiegészítésként én is idelinkelek még néhány forrást, ill.
forrásokra hivatkozó cikket:

http://www.molecular-cancer.com/content/8/1/33
http://europepmc.org/abstract/MED/8221402
http://naturalmedicinejournal.com/journal/2014-06/iodine-and-cancer

(A fenti források nagy része – vagy talán mindre igaz ez – nem tud a szelén és a jód szoros
kapcsolatáról, és emiatt sokszor indokolatlanul alacsony jódbevitelt javasol.)

Amúgy a test valamennyi szövete képes hasznosítani mind a(z elemi/molekuláris) jódot, mind a
jodidot, de vannak szervek (ilyen pl. a mell is), amelyek jobban “boldogulnak” az egyik vagy a
másik formával, szemben a többi szervvel, amelyek mindkettőt egyforma hatékonysággal
képesek hasznosítani.”

3
hozzászóló: „Hogy van az, hogy a természetben, étrendben, pl. japánok, nem tudunk elemi jódot
magunkhoz venni, de az ő mellszöveteik mégis rendben vannak, nincs mellrák stb.”

én:

„A kelpben van molekuláris (elemi) jód is (ld.

http://www.oceansofgoodness.co.uk/documents/seaweedhealthfoundation_iodinefactsheet.pdf
), a többi élelmiszer viszont nem tudom, milyen formában tartalmazza a jódot. Ha úgy van, ahogy
írtad, és nincsen bennük elemi jód, az innen nézve ellentmondás, a lényeg szempontjából viszont
nem az, hiszen tudjuk, milyen áldásos hatással van a mell egészségére az elemi jód, és ahogy ilyen
esetekben lenni szokott: ha tovább szélesítjük vizsgálódásunk horizontját, egy idő után olyan
tényezők kerülnek látóterünkbe, amelyek ismeretében már nem látjuk majd ellentmondásosnak
a helyzetet. (Pl. jelen kérdéssel kapcsolatban elképzelhető, hogy az derül majd ki, hogy az ember
nevű vízimajom eredetileg kelpevésre lett teremtve – de ez persze csak egy hasraütés ihlette,
ártatlan spekuláció…)

Ezen kívül még a fent másodikként szereplő kérdésedre adott válaszom utolsó mondata is
szolgálhat némi magyarázatként a dologra.

A lényeg, hogy az ember higgye el, amit tud, amit lát, és ne engedje, hogy a félelmei irányítsák. A
kellően óvatos, körültekintő hozzáállás hasznos, az állandó önigazolást kereső, irracionális
félelmekre hallgatni viszont nagyon nagy csapda. Jódfóbiás ember annyi, de annyi van a világban,
több milliárd, és e fóbiájuktól nem jobb, hanem csak rosszabb és rövidebb lesz az életük…”

RADIOJÓD

hozzászóló:

„A fukusimai baleset kapcsán mondja ez a jóember az OSSKI-ból: “…Budapesten ez a háttérérték

5-20 mikroBq/m3 körül van” – mondta dr. Turai. A kutatóintézet legutóbbi jód-131 izotóp mérése
tehát 15-60-szorosa a normál értéknek, de dr. Turai hangsúlyozta: ez az izotóp mennyiség
biológiai károsodást nem képes okozni.

A pajzsmirigy-rendellenességek diagnosztikájában, illetve a betegek kezelésénél sokszor nagyobb

mennyiségű jód-131 izotópot alkalmaznak – a pajzsmirigy-túlműködésben szenvedők például
akár 500 megaBq nagyságrendű radioaktív jódot is kapnak…”

A mondat azonban nincs befejezve, hogy ezután a pajzsmirigy egy része megsemmisül,
csonkolódik. Ezzel nyugtatgatni a közvéleményt egyenlő azzal, hogy totál hülyének néznek
minden nem orvost.”

én: „……Ráadásul mivel a(z ilyen “kezelések” során rádióaktivvá váló) pajzsmirigyhormonok a test
minden sejtjéhez eljutnak, károsodik a többi szerv is, és nő mindenféle rák, elsősorban talán a
prosztata- és a mellrák kockázata….. Dr. Brownstein (is) őrültségnek nevezi ezt a “kezelési”
módot…”

4
KÁLIUM

hozzászóló: „Kedves László! Majd kedden legyen arról is szó, légyszi, hogy a szervetlen kálium-
jodid-ból ez a sok kálium nem veszélyes-e. Mert én a betojiságomat kiterjesztettem a jódon kívül
a szervetlen kálium-jodid-ból (Lugol) bevitt káliumra is.”

én:

„Ne aggódj a kálium miatt. Egyrészt a nagydózisú Lugolszedéssel is csak a napi javasolt
káliumbevitel többszázad részét lehet bevinni (a legtöbb étel egyetlen falatjában több kálium van,
mint 50mg jódot tartalmazó Lugolban), másrészt káliumból tudtommal a legtöbb nyugati
embernek hiánya van.
Ld. https://www.facebook.com/groups/palejod/permalink/683735585155159/

Mindezzel együtt állítólag vannak olyan egészségügyi problémák (pl. a mellékveseproblémák egy
része), amelyek a káliumbevitel mérséklését kívánják meg.”

A JÓD ADAGOLÁSA

„50mg-os napi jódadagra (ez 70kg testtömegre és átlagos testzsírszázalékra értendő) csak az első
pár hónapban, a feltöltő fázisban van szükség, és utána 15mg körüli napi bevitel javasolt. Hogy
meddig tart a feltöltő fázis, tehát hogy mikor éri el az ember a teljes test jódtelítettséget, azt
ismereteim szerint legjobban az iodine loading test mutatja meg.
Ami a 15mg-os napi bevitelt illeti, az kb. annyi, mint a japán átlag volt egy pár tíz éves becslés
szerint (13,8mg), és ma a civilizációban élő embereknek ennyire szükségük is van a magas
toxikushalogén-terhelés jódkiürítő, valamint a jód hasznosulását gátló hatása miatt, függetlenül
attól, hogy milyen állapotban van valakinek a pajzsmirigye, ugyanis ez a szerv egy megfelelő
jódstátuszú ember esetében a test többi részéhez képest elenyésző mennyiségű jódot “fogyaszt”
(kb. 70mg-ot raktároz a pajzsmirigy és 1500-2000-et a test többi része, míg egy átlagos
jódbevitelű ember pajzsmirigye kb. 10-13, teste többi része 5-7mg jódot tartalmaz…) Erről
bővebben beszélek két jódról szóló prédikációmban, de az interneten nálam nagyobb tudású
emberek is írnak erről, aki közül mindenekelőtt Dr. Guy Abraham, Dr. David Brownstein és Dr.
Jorge Flechas kutatási eredményeit és klinikai tapasztalatait szereném az érdeklődők figyelmébe
ajánlani. Egy részük itt olvasható:

http://www.optimox.com/iodine-research

„Bocsánat, helyesbíteni szeretnék: Az előbb olvastam egy feljegyzésemben, hogy a pajzsmirigy

csak raktározni raktároz keveset a test többi részéhez képest, használni kb. ugyanannyit használ!
Még egyszer bocsánat!”

hozzászóló:

Pár hónapja a 2perDayMultin kívül is szedek jódot, amióta erre rátaláltam:

5
„A Nobel-díjas orvos, Dr. Szent-Györgyi Albert (1893-1986), a C-vitamin felfedezője így ír:
“orvostanhallgató koromban a KI (kálium-jodid) formában felírt jód univerzális gyógyszer volt.
Senki sem tudta pontosan hogyan működik, de a hatása jó volt.” Diákkorunkban így viccelődtünk:

“If ye don’t know where, what, and why, Prescribe ye then K and I”
“Ha nem tudod, hol, miért s mi, a megoldás a K és I.”

A kálium jodid szokásosan alkalmazott adagja akkoriban 1 gramm volt, ami 770 mg jódnak felelt
meg.

én:

„Isten hozott a jódigenlők hála Istennek egyre bővülő “világában”!

Amúgy 770mg jódot akkoriban is csak kúraszerűen (meg gondolom, sok jódot igénylő krónikus
állapotokban) szedtek, nem mindennapi jódpótlásként. Szent-Györgyi úgy tartotta, hogy az
ember átlagos napi jódszükséglete 62mg, de a tavaly februárban elhunyt Dr. Guy Abraham több
évtizedes, egyedülállóan mélyreható kutatásaiból az derült ki, hogy az emberek többségének
ennél kevesebbre van szüksége: a tipikus szintentartó adag 12,5mg (ezt a “kerek” számot az
említett jódkutató orvos által kifejlesztett, kisebb dózisú Iodoral tabletta ihlette.)”

„Gyerekek, az LEF sugárzásveszély idejére, átmenetileg ajánlja a 130mg KI-t (aminek jódtartalma
99,4mg) azt kivédendő, hogy a pajzsmirigy rádioaktív jódot vegyen fel! (a Life Extension
Foundation egyik cikkére utalok) Valójában ennyi a Wolff-Chaikoff effektus lényege, és nem az,
amit az orvosi irodalomban évtizedek óta híresztelnek, hogy a jód bizonyos szint fölött gátolja a
pajzsmirigy működését… Ekkora adagra egy “átlagembernek” nincs szüksége, a fele bőven elég,
és a teljes szervezet jóddal való telítettségének elérése után még tovább lehet csökkenteni az
adagot, egészen kb. 12,5mg-ig. Tény viszont, hogy mellrákosok napi 2-300mg jóddal élnek (és
virulnak), és általában nincsen semmi bajuk tőle, tüdőgyulladás kezelésében pedig az orvosok
sokáig használtak 1-2000mg KI-t! De ahhoz, hogy egy ekkora adagot gond nélkül fogadjon a
szervezet, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell.”

„…rémlett, hogy van egy haladó szemléletű LEF (Life Extension Foundation) anyagom a jódról, és
most meg is találtam:

https://www.lef.org/magazine/mag2011/oct2011_The-Silent-Epidemic-of-Iodine-
Deficiency_01.htm

Egy idézet a cikkből: “the average daily Japanese consumption of iodine ranges from 5280 to
13800 mcg of iodine, with no harmful effects and a host of benefits.” Abból, hogy ez egy
átlagérték, az következik, hogy a szórástartomány – vélhetően elég magas, egyes források szerint
200mg-ot is elérő – felső szélénél sem okoz problémákat a japánoknak az algában levő szervetlen
jód.

6
hozzászóló: „Azaz helyesbítek, a cikkben 2-3-5 mg-ról (jódról) beszélnek, problémától függően.”

én:

„Ez az ajánlás újabban nagy divat a jódot már-már felnyíló szemmel néző, de haladónak azért
még nem nevezhető körökben, és a japánok napi átlagbevitelének hibás megsaccolásából adódik
(nem veszik figyelembe, mert nem néztek utána, hogy az algafogyasztásra vonatkozó hivatalos
japán adatokban száraz, és nem nedves tömeg szerepel). A japánok átlagos napi jódbevitele
13,8mg, amit a vizelet általi jódürítés adataik is alátámasztanak (szemben a pár mg-os
“verzióval”).

És még egy fontos dolog: az RDA kb. 100-szorosa alatti jódpótlás (kivéve az elterjedt, elenyészően
alacsony bevitelt) Hashimotot vagy Basedow kórt okozHAT, mert ilyen esetben nem áll
rendelkezésre a szervezetben elegendő jód a delta-jodolakton és más jodolipidek termeléséhez,
amelyek nélkül nincsen megfelelő negatív visszacsatolás a sejtekben a jodid ion hidrogén-peroxid
és tireoperoxidáz általi jóddá oxidálásához, és ilyenkor sérülhet (eloxidálódhat) maga a TPO is.”

megint én: „Bocsánat, oktondiságot írtam: a szokásos, alacsony jódbevitel is okozhat Hashimotot
vagy Basedowot.”

„Sz.G. könnyen lehet, hogy nem beszélt volna le Téged a napi 4,8 mg-nyi jódszedésről, mondván,
hogy túl sok, ha ismerné az alábbi cikket:

https://www.lef.org/magazine/mag2011/oct2011_The-Silent-Epidemic-of-Iodine-
Deficiency_01.htm

Ezt az összefoglalót a nagynevű Life Extension Foundation táplálékkiegészítő-gyár tette közzé,

amely híres arról, hogy rengeteg pénzt fordít független kutatások finanszírozására, és amelynek
állásfoglalásaira X. Y. többnyire ad […]. A cikk mellcisztás nők számára, több forrás alapján, napi 3-
6000 mikrogrammnyi (elemi) jódpótlást javasol. Ez ugyan egy meglehetősen konzervatív ajánlás,
és ekkora mennyiség messze nem elegendő a test valamennyi szerve jódigényének
kielégítéséhez, de a cikk tanúsága szerint mellciszták esetében már az ilyen szintű jódpótlás is
65%-os arányban javulást hoz. Fontos, hogy ez elemi jódra vonatkozik, mert a mellek (szemben
sok más szervvel) ezt a formát tudják jól hasznosítani, míg a jodidot kevésbé, és a magyar
jódszedők többsége által használt Lugol oldatban lévő jódnak csak 39,5%-a elemi jód (és ugyanez
igaz a külföldön elterjedt tablettás jódkészítményekre is). Ezért ha esetleg nem mered túllépni a
6000 µg-ot, akkor ezt a kis mennyiséget mindenképpen az ún. Nascent jódból kéne bevinned
ahhoz, hogy hatni tudjon (habár ez egy elég drága készítmény, és Magyarországon tudtommal
nem beszerezhető).

Szeretném még elmondani, hogy az említett kutatóintézet (ezt rosszul írtam – nem kutatóintézet,
csak finanszíroz kutatásokat) maga is árul jódot 12,5 és 50mg-os tabletták formájában, 180-, ill.
30db-os kiszerelésben, amiből arra következtetek, hogy tisztában vannak a 6000 µg-nál nagyobb
adagok hosszabb távú szedésének hasznosságával (és veszélytelenségével) is.

7
A jód áldásos hatásával és megfelelő adagolásával számtalan, a Life Extension Foundation fenti
cikknél jóval haladóbb forrás is foglalkozik, amelyek közül egyet, egy amerikai
szívsebészprofesszornak az Amerikai Orvosok és Sebészek Folyóiratában publikált (mindezt azok
kedvéért említem, akiknél fontos útjelző a tekintélytisztelet), rengeteg szakirodalmi hivatkozást
tartalmazó összefoglalóját szeretném megosztani Veled és a többiekkel:

http://www.jpands.org/vol11no4/millerd.pdf
Ez az írás hivatkozik egy figyelemreméltó régi orosz vizsgálatra is, amely hosszú távon szedett,
több tíz milligrammos napi jódadagok hatását tanulmányozta mell- és petefészekcisztás nőknél.
[…] Itt a vizsgálat PubMed-linkje:

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/5999442
Visszatérve Sz.G.-re: az ő féltő jószándéka és ragyogó intelligenciája a témával kapcsolatos
megfelelő tájékozottság hiányában nem elég ahhoz, hogy tanácsot adjon. […] a jód hatalmas és
ellentmondásos irodalmába (amely nem a jód, hanem az emberi természet miatt
ellentmondásos) […] ezidáig nem volt ideje belemerülni. Én több, mint két és fél éve
tanulmányozom behatóan a témát (nem behatóan pedig négy éve), és másfél éve szedem
megfelelő, napi 15 és 50mg közötti mennyiségben ezt a szó szerint csodatevő esszenciális (azaz a
szervezet számára nélkülözhetetlen) tápanyagot, amivel abszolút nem vagyok egyedül, és tudd,
hogy ez még egyáltalán nem egetverően nagy mennyiség, és bizonyos egészségi problémák
esetén jóval nagyobb mennyiségek szedése indokolt.

Szerelmem pl. jelenleg napi 336 mg jódot szed (Lugol formájában) egy többhetes, diszbiózis- és
Candidaellenes terápia keretében, de mellrák gyógyítására, ill. kiújulása ellen egyes jódértő
orvosok páciensei 2-300 mg-ot szednek naponta egész életükben, mellékhatások nélkül, és a
jódterápia 180 éves története alatt, még a jódfóbia-tsunami pusztítása előtt az sem volt ritka,
hogy egy orvos néhány hetes távon napi 10g, azaz 10 millió mikrogramm jóddal (SSKI, azaz telített
kálium-jodid oldat formájában adva) kezelte hörgőasztmás és krónikus obstruktív
tüdőbetegségben szenvedő betegeit, ugyancsak számottevő mellékhatások nélkül (ami szinte
egyetlen gyógyszerről sem mondható el)…”

SZELÉN

hozzászóló: „Ha jó ideje szedem a LEF (Life Extension) two per day vitaminját, igaz, csak egy
kapszulát, az abban levő 50 mcg szelén szerinted elegendő “alapozásnak”, vagy várjam meg, míg
megérkezik a Super Selenium, addig ne szedjek jódot?”

én:

„Előbb mindenképp szedj 3 hétig szelént.”

hozzászóló:

„Felmerül bennem az a kérdés, hogy sugárzásveszély esetén senkinek nincs előkészítő szelén, stb.
protokoll a jód fogadására, hanem csak zsupsz, kap egy 130 mg-os kálium-jodidot, benne 90 mg
jóddal, nem lehet ez annyira veszélyes akkor.”

én: „A szelén-jód egyensúlytalanság (nem hangzik jól magyarul, de most sietek…) csak több nap
vagy hét alatt fejti ki (szinte maradéktalanul visszafordítható) káros hatását. A cikkben említett,
egyszeri nagy jódadagot (100mg KI-t vagy ennyi jódot tartalmazó KI-t, nem emlékszem pontosan)
8
a hivatalos figyelmeztetések ellenére bevevő 17.000.000 lengyel (akik között pár millió újszülött is
volt, és 30mg jódot [vagy a KI volt 30mg] adtak nekik) közül kettőnél lépett fel komoly
komplikáció, és nekik is jódallergiájuk vagy amennyiben ilyen nem létezik, akkor valami ahhoz
hasonló defektjük volt.”

egy paradióhoz vonzódó jódfogyasztónak írtam:

„A paradiónak utánaolvastam (amit Te már nyilván régen megtettél), és jó szelénforrás, csak

tudni kell, hogy abban a fajtában, amit Te eszel, mennyi a szelén, hogy lehetőleg se lefele, se
fölfele ne menj ki az optimális adagolási sávból. Szóval mindenképpen biztonságosabb módszer a
kapszuláskodás, de mivel a jód-szelén egyensúly felborulása csak átmeneti problémákat okoz,
igazából ez sem különösebben veszélyes talaj, hacsak az ember nem bambul el annyira, hogy nem
veszi észre, ha káros dolgok folynak a szervezetében.”

MAGNÉZIUM

hozzászóló: „Van valakinek ötlete, hogy hol tudnék magnézium-citrátot por formában venni? Bp-
en, vagy kb. Kispesten.”

én: „Elvileg bármelyik gyógyszertárban, a gyakorlatban pedig ott, ahol hajladók kiadni… Az
Oktogonon levő patikában pl. a személyzet kb. fele ad ki ilyet.”

„Sajnos a magnézium-citrát esetleges függőséget okozó hatását majdnem minden, erről az

anyagról szóló forrás említi… De ettől Szerelmem és én még ezt szedjük, mert minden más túl
drága volna nekünk olyan mennyiségben, amennyit szervezetünk jelenlegi, krónikus stressz
tépázta állapotában követel. Amúgy engem nem hajt meg, tehát én vélhetően nem hagynék
magam mögött rendszeresen teli WC-tartályt, ha abbahagynám a szedését.”

hozzászóló:

„Tegnap megpróbálkoztam a magnézium-citrát porral (tablettában vettem eddig magamhoz), és

nekem minimális mennyiségnél is hasmenést idéz elő. Ha dupláznám a tablettával bevitt
mennyiséget (400mg x 3-4), az rendben lenne?”

én:

„A magnézium tabletta, amit szedsz, milyen fajta magnéziumot tartalmaz? Ha az is citrát, az

tudtommal ugyanúgy meghajt, mint a por változata. De ha valami jobb fajta magnézium (nem
oxid, szulfát vagy karbonát), akkor szedj abból annyit a citrát helyett, amennyitől már
megnyugszik a hasad. Ha pedig citrát a tabletta is, akkor azt javaslom, hogy ha van a dologra 2-3-
szor több pénzed, akkor glicinátot szedj, mert az egy nagyon jól hasznosuló fajta, és sokkal
kevesebb embernél okoz hasmenést, mint a citrát.”

9
 „A vízmentes magnézium-citráttal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy mindkét általam
ajánlott fajta anhidrát, csak az egyik, a gyógyszertári, sima (1:1) magnézium-citrát, míg a másik, a
Now Foods gyártmányú, trimagnézium-(di)citrát vagy más néven magnézium-citrát (3:2), és amit
Tormás írt a magnézium-citrát-anhidrátról, az nem arra, hanem a trimagnézium-(di)citrátra igaz,
annak hidrát és anhidrát formájára egyaránt. Az, hogy egy só hidrát vagy anhidrát, vízben való
feloldása után jelentőségét veszti (kivéve koncentráció tekintetében), mindkét formából
ugyanolyan oldat keletkezik.”

A JÓD ÉS A RÁK

Szerelmem írta:

„A második előadásban, nagyjából a kétharmadánál volt szó róla, hogy 15mg-s jódbevitelnél már
termelődik delta-jodolakton, amit kutatása során olyan rákellenes hatásúnak találtak, hogy
kemoterápiás anyagnak is javasolták. Kár, hogy a gyakorlatban (még?) nem ezt használják, hiszen
akkor nem kellene a kezelés mellékhatásaitól tartani…

Ez pedig a mellrákgyógyítással (és jóddal) foglalkozó oldal:

http://www.breastcancerchoices.org/

Magyarul sajnos nem tudok anyagot küldeni. Egyébként a mellrák ellen 200-300mg jódot szoktak
szedni hosszú távon gond nélkül, és a Gerson-terápiának is része a jódpótlás. A jódon kívül a D-
vitamin is komoly támogatás a szervezetnek a daganat leküzdésében, ahogy az Omega-3 (halolaj),
és bizonyos fajta rákok esetén a ketogén étrend is.

Laci szerint 50mg-mal kéne kezdened, de javasolja, hogy ha tudsz angolul, akkor a Breast Cancer
Choices oldalon kérdezz, aminek vezetője egy remisszióban lévő mellrákos nő. Egyébként nem
tudtam, hogy Neked milyen fajta daganatod volt, azért írtam éppen a mellrákról, mert ennek és a
különféle nőgyógyászati rákoknak, valamint a prosztatamegbetegedésnek van legszorosabb
kapcsolata a jódhiánnyal, így e területnek az irodalma is nagyobb. (A kemoterápiáról viszont
tényleg nagyon ijesztő dolgokat lehet olvasni…)”

egy kemoterápia előtt álló mellrákos nőnek írtam:

„Az orvosodnak (érthető módon) a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy a jód miCSODA, mire
való, mire képes. Rákellenes hatását számtalan vizsgálat bizonyítja (az általam gyűjtött, és az első
előadásom YouTube-videója alatt belinkelt kutatási anyagok közt is van sok, és később a csoport
oldalára is tettem fel még hivatkozásokat), ahogy a kemoterápia és a sugárkezelés “rákelfajító” és
mindenféle egyéb kárt okozó hatását is, nameg azt, hogy ezek a méregdrága és bizonyos
“emberek” számára fantasztikusan jó üzletet jelentő kezelések a túlélési esélyeket egyáltalán
nem javítják, sőt… (Erről Szendi Gáborunk is írt sokat.) De ez utóbbival nem szeretnélek
ijesztgetni, már túl vagy rajtuk, és most rátértél egy olyan természetes útra, ami a testedben és a
lényedben lakó erőkkel összefogva elhozhatja Neked az Újjászületést.

10
[…]

Egyelőre ennyit a jódról, remélem tudtam segíteni, hogy bölcs, a szívedből jövő döntést hozz
majd. Ne hagyd, hogy a félelem irányítson!”

komoly prosztatagyulladásra és prosztatarák gyanújára javasoltam:

„Ha nincsen szívritmuszavar-veszély (tehát még nem volt Neked, vagy nem jellemző), akkor én
rögtön 50mg jóddal kezdeném, és ahogy a méregtelenítés iránti türőképességed engedi, olyan
hamar felmennék 200mg-ig. A méregtelenítés ellen fontos lelkiismeretesen csinálnod a
sóterhelés-protokollt. Ha fennáll Nálad a komolyabb szívritmuszavar veszélye, akkor az első héten
napi 3x5g-ot szedj, aztán még egy hétig egy adagban 15mg-ot, és utána ugorj fel 50-re, majd 50-
enkénti, hetente történő ugrásokkal 200-ig. Ja, és így “ugrálj” az első esetben is, kivéve ha esetleg
Herxheimer-reakciók jelentkeznek Nálad, amikor is szerintem a folyamatos, lassú emelés a jobb.
Aztán hogy meddig lesz szükséged napi 200mg-ra, arra majd visszatérünk.”

JÓD ÉS TERHESSÉG

„Hogy elkerüljük az esetleges méregtelenítést ebben az Áldott állapotban, a terhessége alatt

szedjen csak 15mg jódot (lehet akár 12,5mg is, ha esetleg Lugol oldat helyett az IODORAL tabletta
mellett dönt) (azért csak ekkora adagot javasoltam az illetőnek, mert terhesség közben kezdte el
a jódpótlást, amelynek első heteiben vagy hónapjaiban egyeseknél méregtelenítési folyamat zajlik
le), és hogy a hirtelen bőség okozta átmeneti, reaktív pajzsmirigy alul- vagy túlműködés esélye is
minél kisebb legyen, az első héten 3 részre osztva, reggeli, ebéd és vacsora előtt szedje ezt az
adagot, és utána átállhat a reggeli előtti 15mg-ra. Közben végig figyelje, hogyan érzi magát. Ha
esetleg valami kellemetlent vagy szokatlant tapasztal, anyaként úgyis érzi, azt hogyan éli meg a
gyerek, és ha az érzése azt diktálja, akkor tartson 1-2 nap szünetet. A szervetlen jód minden
kellemetlen hatása hamar elmúlik a szedés felfüggesztéskor. Nem tartom valószínűnek, hogy
ilyen kicsi adagtól számottevően kellemetlen tünetei lehetnének, de ha mégis így alakulna, akkor
álljon át még óvatosabb adagolásra, és ha néhány szünet és újrakezdés után is ugyanolyan
kellemetlenségeket tapasztalna, akkor (és csak akkor) csökkentse le az adagot 5mg-ra. A szülés
után, a szoptatáshoz aztán emelje fel az adagot 50mg-ra.

És még annyi, hogy születésekor a baba pajzsmirigyértékei eltérhetnek a “normálistól” (magas

lehet a TSH-ja és alacsony teljes T4-e, bár ez utóbbit már nem nagyon használják), de ez ebben az
esetben teljesen normális, nem jelent pajzsmirigyproblémát, és a lényeg az, hogy hogyan van a
gyerek, és hogy milyen a testhőmérséklete, ami ha nem alacsonyabb a megszokottnál, akkor
nincsen pajzsmirigy-alulműködése. Tehát nehogy hagyja ez a lány, hogy valami
pajzsmirigygyógyszert adjanak a gyerekének!

[…] és természetesen a jódszedés elkezdése előtt 2 héttel (ne várjon 3 hetet) kezdjen el szedni, ill.
bevinni napi

- 250 µg szelént,
- minimum 3000mg C-vitamint,

11
- testsúlykilogrammonként 7-10mg magnéziumot (ami pl. gyógyszetári magnézium-citrát porból
testsúlykg-onként kb. 60-90mg-ot jelent),
- 5-8ml (ami pont 5-8g-ra jön ki) jóféle, finomítatlan tengeri sót (pl. parajdi sót) és
- 2-3 liter természetes, káros anyagoktól mentes vizet (pl. Emesét).

Ezt a gyakorlatot folytassa a jódszedés elkezdése után is, és amikor a baba születése után felemeli
az adagját napi 50mg-ra, akkor, ha esetleg átmenetileg bróm-, fluor-, nehézfém-, ill. alumínum-
méregtelenítési tünetei (mint pl. fejfájás; migrén; fáradtság; szellemi tompaság; sötét
gondolatok; levertség; nyugtalanság; ingerlékenység; izomfájdalom; izomrángások;
szemhélyrángatózás; szívritmuszavar; zsibbadtságérzés valamelyik végtagban; szorító érzés a
mellkasban; nehéz légzés; láz; hasmenés; szorulás; pattanások; piros vagy rózsaszín, anyajegy-
szerű képződmények; hajhullás; látásváltozások…) lennének, azok enyhítésére használja a
sóterheléses protokollt (továbbra is szedve a szelént, a C-vitamint és a magnéziumot) […]

Ha már nincsenek kellemetlen tünetei, akkor a sóterhelésess protokollt abbahagyhatja, a napi

sófogyasztását pedig visszaveheti kb. 4-6ml-re (4-6g-ra) vagy amennyire jól esik.”

JÓD ÉS IQ

„Kezd észhez térni a világ – főleg hogy valamennyiünk IQ-ja nagyjából 10 ponttal kevesebb, mint
amennyi akkor volna, ha megfogantatásunk óta megfelelő lenne a jódellátottságunk… (Nem
mintha én az IQ-t olyan lényeges emberi “paraméternek” tartanám.)”

„Sőt, adott esetben akár 20-at megközelítő IQ-pontot is számíthat a jód, mert kb. 10 pont az agy
fejlődő szakasza alatti jódellátottság, és további majdnem 10 pontot nem veszít el az ember, ha
felnőve nem kerül a szervezete fokozatosan még komolyabb jódhiányos állapotba, mint amiben
születésekor volt. Én jópár éve, egy hosszabb folyamat eredményeként, eléggé elbutultam, és
amikor elkezdtem a jódpótlást, 8 pontnyit visszaszereztem “gyári” IQ-mból a Mensa online
tesztjén.”

„Ehhh, nem a Mensa tesztjén szereztem vissza, ott csak tekervényeim hosszát mértem meg…”

A JÓD ADAPTOGÉN TERMÉSZETÉRŐL

Szerelmem írta: „A jód a szervezeten belül adaptogén természetű anyagként működik. A

fogalom azt jelenti, hogy “kiegyensúlyozó hatása van a szervezet életfunkcióira, függetlenül attól,
hogy az életfunkciók milyen irányban mozdulnak el a hatására”. Így hát lehet akár oxidáns, akár
antioxidáns hatású is, a test igényei szerint megfelelően használja fel. (Ez az én esetemben azt
jelenti, hogy antimikrobális hatása révén a “rossz” bélbaktériumaimat, gombámat, esetleges
bélférgemet kiirtja, de a “jó” bélbaktériumaimat nem bántja.”

A JÓD ÉS A HORMONOK

„Aki pajzsmirigyhormont szed, annál a jódpótlás okozhat pajzsmirigy-túlműködési tüneteket,

mert a jód valamennyi hormonreceptor érzékenységét megnöveli, így a pajzsmirigyreceptorét is,
valamint maga a pajzsmirigy is elkezd jobban működni jódszedés hatására. Túlműködési tünetek
12
esetén ajánlott a hormon mennyiségét felére csökkenteni. Kb. egy hét múlva, ha a túlműködés
továbbra is fennáll, felezzük ezt az adagot is. Ha pedig még így is túlműködik a pajzsmirigy,
további egy hét után megpróbálkozhatunk a hormon elhagyásával.

Még egy megjegyzés: az, hogy az összes hormonreceptor érzékenységét növeli a jód, azt is
jelenti, hogy bármilyen hormont szed valaki (tehát ez az INZULIN-ra is igaz!), néhány hetes
jódszedés után érdemes megvizsgáltatnia, nem csökkent-e a hormonigénye, nehogy túladagolja
már jobban működő szervezetét…”

„Ha kipróbálnád a természetes hormont (szintetikus tiroxin, azaz T4 helyett), minden bizonnyal
éreznéd a különbséget (jobban érezné magát tőle). És persze az sem kizárható, hogy fölöslegesen
írták fel Neked.

Egyébként Dr. Brownstein friss tapasztalatai szerint a teljes test jódtelítettség elérése után már
ugyanolyan jó a szintetikus is, mint a természetes.”

A JÓD ÉS A BÉLFLÓRA

hozzászóló: „Nekem az volt a meglátásom, hogy ha Japánok napi 12 mg-nyi jódot esznek és jól
vannak, gondolom vizi majom korszakunkban ennyit ettünk mi is, akkor a jód nem bántja a jó
bélbacikat.”

én: „Nem bántja bizony!”

Szerelmem írta: „A jód a szervezeten belül adaptogén természetű anyagként működik. A

fogalom azt jelenti, hogy “kiegyensúlyozó hatása van a szervezet életfunkcióira, függetlenül attól,
hogy az életfunkciók milyen irányban mozdulnak el a hatására”. Így hát lehet akár oxidáns, akár
antioxidáns hatású is, a test igényei szerint megfelelően használja fel. (Ez az én esetemben azt
jelenti, hogy antimikrobális hatása révén a “rossz” bélbaktériumaimat, gombámat, esetleges
bélférgemet kiirtja, de a “jó” bélbaktériumaimat nem bántja.”

A JÓD MELLÉKHATÁSAI

A JÓDDAL VERSENGŐ TOXIKUS HALOGÉNEKRŐL:

http://theonius.atw.hu/jod/toxikus_halogenek.html

„A bróm egy ún. endogén diszruptor, és minden formája káros mennyiségtől függetlenül. Erről
beszéltem is, írtam is. Kerüljétek, amennyire csak lehet.”

MÉREGTELENÍTÉS:

„Ha valaki méregtelenítési tüneteket tapasztal, oldjon fel fél pohár (kb. 1,2 dl) meleg (a
kézmelegnél melegebb, de nem forró, tehát amolyan kicsit kihűlt tea hőmérsékletű) vízben kb.

13
2,5 ml (2,5 g) fluor- és brómmentes tengeri sót, igya meg az oldatot, rögtön utána igyon rá még
3,5-4 dl szobahőmérsékletű vizet, majd várjon 3/4 órát. Ha ezalatt nem tapasztal erős vizelési
ingert, akkor ismételje meg a meleg sós, majd langyos víz ivást, és várjon további 3/4 órát. Ha
esetleg ezalatt sem kellene elmennie WC-re, akkor ismételje meg mégy egyszer, utoljára a
műveletet (egy nap 3-nál többször nem javasolja Brownstein, de a tapasztalat szerint ennyi elég is
szokott lenni).

C-vitaminból a méregtelenítés ideje alatt erdemes annyit szedni, amennyit csak bír az ember
zavaró hasmenés nélkül.”

hozzászóló: “Akartam is kérdezni, hogy meddig tarthat ez a detox folyamat, mert elég
valószínűtlennek hangzik, hogy akár fél évig is, hiszen egy paleós Magyarországon, ahol nem
brómozzák a kenyeret (de öt éve nem is ettem ilyet), nem fluorozzák a vizet, nem járok
termálfürdőbe, de még uszodába sem, nem iszom üdítőitalokat, szóval maradnak a növényvédő
szerek (de igyekszem biót venni), meg a festékek stb… De persze régebbről beépülhetett bármi,
Csernobil idején is itt voltam stb… Egyszóval, szerintem nálunk kevesebb a mérgezés, mint egy
átlag amerikainál, tehát rövidebb ideig is kéne tartania. A másik, hogy ez lebomlik egy idő után,
vagy örökre bent marad, hacsak ki nem ütjük egy másik halogénnel?”

én: „Ezzel kapcsolatban szeretném figyelmedbe és figyelmetekbe ajánlani alábbi kurta

összefoglalómat, amiből rövidsége ellenére azért kiderül egy-két hasznos dolog:

http://theonius.atw.hu/jod/toxikus_halogenek.html”

hozzászóló: “Milyen bizonyíték van arra, hogy ilyenkor valóban a bróm távozik, az okozza a
tüneteket, és miért pont a jód üti ki a brómot, a klór vagy fluor miért nem?”

én: „Okos, logikus kérdés, és a második felét nem is tudom megválaszolni, de a lényeg, hogy a
jódszedéstől megnő a brómürítés mértéke (akárcsak a fluor, a nehézfémek és az alumínium
ürítéséé) az addigi jódhiányos, fluor- és klóruralta állapothoz képest is, amint azt Brownstein
vizsgálatai is igazolták (ld. jódos könyv 11. fejezete).”

hozzászóló:

„07.31-én kezdtem el kálium-jodid tablettát szedni a kimerültségre, amelyet a sok sportnak

(izzadás) és a jódhiányos táplálkozásnak tudtam be, több, mint 3 év paleó után. Szinte 1-2 napon
belül visszanyertem az energiámat napi 1-2 db 100 mcg-os tabletta szedésétől. Mivel szeretek
kísérletezni, itt nem álltam meg, a napi adagot fokozatosan felemeltem 1,5 mg-ig és ezt
tartottam.

Egy idő után pattanások jelentek meg az arcomon és a közérzetem is kezdett csorbát szenvedni
(kezdett visszatérni a jódszedés előtti kimerültség, ellentmondásos, tudom). Úgy döntöttem kb. 2
hete, hogy nem hiszem el, hogy “detox” tünetekről van szó és visszaálltam a kezdeti 100-200
mcg-os napi jód-adagra. A pattanások eltűntek és újra friss vagyok.”

én:

14
„Aki nem hiszi el, hogy a jód “mellékhatásait” (kivéve persze bizonyos szervi rendellenességek,
mint pl. veseproblémák, valamint sejtszintű jódanyagcsere-zavarok esetén) méregtelenítés
okozza, az – hátat fordítva a tényeknek, amelyek többek között neves, komoly és ráadásul
emberszerető orvosok több évtizedes, többezer beteggel kapcsolatos tapasztalataiban öltenek
testet (nem is beszélve az orvosi segítség nélkül tapasztalatokat szerzőkről, pl. Szerelmemről és
rólam) – könnyen lehet, hogy élete egyik legnagyobb lehetőségétől vágja el magát…”

FERTŐZÉSEK ÉS ENDOTOXÉMIA:

„Ha valakinek esetleg erős rosszulléte vagy olyan kellemetlen tünetei lennének, amelyek a sós
víztől nem enyhülnek, akkor lehetséges, hogy nála nem klasszikus méregtelenítésről van szó,
hanem mikróbaelhalásról, más néven endotoxémiáról vagy Jarisch-Herxheimer reakcióról, amely
minden mikróbaölő szer szedésekor jelentkezik, ha túlterhelődnek a szervezet méregtelenítő
csatornái. A nagyobb adagban történő jódszedés akkor okoz ilyet, ha valakinek valamilyen
komolyabb fertőzése van (pl. Candida vagy más gomba, SIBO, bélféreg, Lyme-kór…). Ez a reakció
veszélyes, ezért ebben az esetben átmenetileg abba kell hagyni a jódszedést, és szakember
segítségével vagy alapos előzetes felkészülést követően folytatni. Az endotoxémia enyhítésére
különböző fertőzések esetén különböző módszerek hatásosak. Egyébként 50mg-nál nem több
jódtól nem valószínű, hogy beindul ez a folyamat (nálam 200mg-tól jelentkezett), de komoly
rosszullét mellett felmerül a gyanúja.”

PAJZSMIRIGY:

„Akiknek volt már szívritmuszavaruk, és/vagy pajzsmirigy-problémájuk van, azok kezdetben napi
3×5 mg jódot szedjenek (70kg-os testtömeggel számolva). Ezt az összesen 15mg-ot egy hét eltelte
után már egyben, éhgyomorra vegyék be, majd további egy hét múlva, ha nem tapasztalnak
semmi rendelleneset, rögtön (nem fokozatosan) emeljék fel az adagot 50mg-ra (ez a szám szintén
70 kg-ra vonatkozik).

Azoknak, akiknek a pajzsmirigyük es a szívük is kitűnően van, azt javaslom, hogy rögtön 50mg-ot
kezdjenek szedni, hiszen így sokkal enyhébbek lesznek a méregtelenítési tünetek (ha lesznek
egyáltalán).”

Szerelmem írta egy hozzászólónak, aki jód okozta (vélt) pajzsmirigy-megnagyobbodásra

panaszkodott: „Bár a 15mg-nál kevesebb jód okozhat autoimmun-fellángolást (erre Laci többször
is felhívta a figyelmet), esetedben másról lehet szó, hiszen az anti-TPO nem emelkedett olyan
mértékben, hogy aggodalomra adjon okot. A pajzsmirigy megnagyobbodásának két másik oka
lehet: az egyik, hogy az eddigi komoly jódhiány után a pajzsmirigy annyira “örül” a jódnak, hogy
átmenetileg megnagyobbodik, hogy minél többet fel tudjon venni ebből a drága anyagból. A
másik, amit fentebb mások is írtak: a detoxifikáció. Ezt a folyamatot pedig nagyon nem jó
megakasztani, a felszabadult mérgeknek távozniuk kell a szervezetből… Ezért olyan fontos a
sóterhelés, no meg a Mg és a C-vitamin fogyasztása. A jódszedést következetesen, pontosan
kiszámolt mennyiségekkel érdemes csinálni. Addig viszont jód nélkül ne szedd tovább a szelént

15
se, mert az önmagában okozhat problémát.” (Aztán később kiderült, hogy nem pajzsmirigy-
megnagyobbodásról, hanem nyirokcsomó-duzzanatról volt szó, ami klasszikus méregtelenítési
tünet.)

Egy jód okozta pajzsmirigy-túlműködésről szóló kérdésre válaszként írtam:

„Itt a korrekt válasz Brownsteintől. Nagyon kis százalékban fordul ilyen elő, többezer páciensből
tíznél kevesebb ilyen esettel találkozott. (Viszont tudnod kell, […] hogy a Nálad fellépő
túlpörgetettség orvosilag nem számít pm-túlműködésnek, 100-as pulzus felett beszélnek ilyenről.
Ez a felpörgés valószínűleg sokkal nagyon arányban jelentkezik (mint a pajzsmirigy-túlműködés),
de csak az egyensúlyállapot beállásáig.)

“Does iodine therapy cause hyperthyroidism? I was thaught in medical school that it ded,
especially in patients suffering from autoimmune thyroid disorders such as Grave’s or
Hashimoto’s disease. Young doctors-in-training are still thaught this today. So, let me answer the
question: Very rarely. Between my partners and myself, we estimate that over 12 years, less than
10 patients out of thousands treated became hyperthyroid when treated with iodine.

When I lecture doctors, I tell them one particular condition can predispose to iodine-induced
hyperthyroidism. This condition occurs in a patient who has an autonomously functioning nodule
in their thyroid. Sometimes this is referred to as a hot nodule on a thyroid scan.

[…]

These patients must avoid iodine supplements and food (such as seaweed) that is high in iodine
until the nodule is surgically removed.

Even less frequently, I see iodine cause hyperthyroidism in a patient without an autonomously
functioning thyroid nodule. However, iodine can cause adverse effects, including symptoms of
hyperthyroidism such as nervousness, jitteriness, palpitations, etc., from a detoxification reaction.
When this occurs, in most cases, it is due to iodine displacing the toxic halid bromine. Bromine
toxicity can display all the symptoms I mentioned above.”

Egy mellrák ellen magát napi 300mg jódpótlásra rászánt nőnek írtam figyelmeztetésül:

„Ami a pajzsmirigyhormonjaid szintjét illeti, tudd, hogy a TSH-d valószínűleg rendkívül magas lesz,
amitől az orvosod jól meg fog ijedni, és megpróbál majd Rád is jól rádijeszteni, ám ennek oka is
csak e téren való tudatlansága lesz – a normális jódbevitel első 3-6 vagy akár 12 hónapjában a
legtöbb embernél akár több tízig is felmegy a TSH, miközben a T3 és a T4 normális marad (tehát
ez egy olyan TSH-emelkedés, amely nem stimulálja túl a pajzsmirigyet). Ennek az az oka, hogy a
TSH nevű hormon a pajzsmirigy stimulálásán túl még egyéb feladatokat is ellát a testben (és a
pajzsmirigyet sem önmagában stimulálja, hanem más, úgy sejtem, egyelőre még ismeretlen
mechanizmusokon keresztül is), amelyek közül az egyik a jód sejtekbe való hatékony bejutásához
szükséges, ún. nátrium-jodid szimporterek termelésének serkentése.”

16
MELLÉKVESE:

„A mellékvese számára is abszolút nélkülözhetetlen a jód, csak itt tényleg fontos belőni a
megfelelő mennyiséget, ami már nem okoz autoimmunitást, de még nem is stimulál túl.

Nekünk mindkettőnknek van mellékvese-alulműködésünk, de azt leszámítva, hogy az első

hetekben kissé felerősödtek a tüneteink, sosem volt semmilyen panaszunk a jódszedés kapcsán,
viszont annak áldásos hatásaiban részesültünk. Amikor úgy éreztük, az 50mg túlstimulál minket,
akkor csökkentettük az adagot. (Azóta eltelt két év, és most, újra felemelve a jódadagunkat, nem
tapasztalunk túlstimuláltságot.

egy jód által okozott mellékvese-túlstimulálódásra gyanakvó ismerősömnek írtam:

„60mg-ot (jódot) szedned fölösleges, főleg hogy Te egy kis testtömegű, zsírmentes ember vagy,
de hogy sok-e Neked vagy sem, azt Te érezed. Ha követed a reggeli testhődet, az elég nagy
eséllyel megmondja, hogy hogyan viszonyul a tested az adaghoz. Tehát ha 36,8 fölé megy (még az
ágyból való kikelés vagy akár csak felülés előtt, hónaljban mérve), vagy a napról napra való
ingadozás több, mint 0,15, az mellékvesetúl-, ill. alulműködést jelent, és akkor meg kell nézni,
hogy ez a jódtól van-e, azaz ha visszaveszed az adagot, akkor megszűnnek-e ezek a jelenségek
(vagyis az egyikük, mert a kettő közül vélhetően csak az egyik jelentkezik, ha jelentkezik).
Szerelmem és én kb. 3 hónap 50mg-ozás után azt kezdtük érezni, hogy némileg erősödtek a
mellékvesefáradtság-tüneteink (és ez mindig a jód bevétele után történt), amit az én
testhőingadozásom enyhe fokozódása is alátámaszotott (Szerelmem nem mérte kellő
rendszerességel), és pár nap alatt megkerestük azt a mennyiséget, ami már nem idézett elő ilyen
tüneteket, ami mindkettőnknél 15mg volt akkori állapotunkban (kb. két éve). Érdekes, hogy pl.
most, amikor a penészártalom miatt elkezdtünk több jódot szedni, nem reagált így a
szervezetünk a 28mg jódra (és Szerelmemé később a 336mg-ra sem!).
A mellékveséről amúgy nagyon kevesen írják, hogy túlhajthatja a jód, de mi úgy találtuk, hogy ez
megtörténhet, még ha nem is túl feltűnő a hatás. Tehát úgy tűnik, a fáradt mellékvese által
okozott szándékos és hasznos pajzsmirigy-alulműködést (szekunder hipotireózist) fenntartó
szabályozási körön kívül eső tényező a szervezet jódellátottsága, vagy legalábbis bizonyos távon
tud az lenni, ami engem meglep. (És tényleg úgy tűnik, hogy amennyiben létezik ez a jelenség,
akkor csak átmeneti, mert ma már semennyi jóddal nem tudjuk túlstimulálni a mellékvesénket.)

[…] de a mellékvese csak akkor képes túlstimulálódni a jódpótlástól, ha az eleve ki van fáradva. Jól
működő mellékveséjű (és veséjű – ez a fölös jód ürítése miatt fontos) emberek akár napi 6-700mg
jóddal is elvannak probléma nélkül (ez régebben bevett kezelési módja volt az asztmának, és ha
jól sejtem, még ma is alkalmazzák itt-ott, de erről homályosak az információim).

[…]

Én a talpizzadásról mint mellékvesetünetről még nem hallottam, de attól még persze lehet, hogy
ilyen is létezik, ennek most nincsen időm utána nézni (én az alulműködés témájába ástam bele
magam, mert nekünk az van), viszont azt nem nagyon tudom elképzelni, hogy ilyen alacsony
testő (36,1-36,2 reggel mérve) mellett és más, feltűnő panaszok nélkül hiperadréniád volna,
szóval gyanúsnak mindenképpen gyanús nekem ez a kijelentés. Ráadásul ha esetleg kiderül, hogy
túlműködik a mellékveséd (ami amúgy egy ritka és átmeneti állapot, ami az ellenkezőjébe szokott
átcsapni), akkor sem a jód abbahagyása a megoldás. A mellékvese sem tud rendesen működni
megfelelő jódellátottság nélkül. Minden nemkívánatos probléma (az átmeneti méregtelenítés pl.

17
kívánatos) esetén meg kell keresni a megfelelő adagolást. De Nálad szinte biztos, hogy nem
mellékvese-problémáról van szó, hanem legfeljebb csak egyszerű méregtelenítésről, sőt, az is
lehet, hogy eleve problémának sem probléma ez, hanem a szervezeted bizonyos funckiói
feléledésének a jele.”

VESEPROBLÉMÁK:

X.Y.: „Az elemi jód okozhatja-e a vese rongálását?”

én: „Semmiképp. Viszont egy gyengélkedő vesét megterhelhet, amivel egyáltalán nincsen
egyedül, hiszen veseelégtelenség esetén számos más, amúgy hasznos tápanyag fogyasztása is
ellenjavallt.”

Szerelmem írta egy X. Y.-nak: „Szerintem itt fontos megemlíteni, hogy Neked korábban is volt
problémád a veséddel, nem működik 100%-osan, szóval ez a vesefájdalom nem egy általános
tünet. Én a jelenlegi 336mg-s adagom mellett sem tapasztalok semmi hasonlót.”

„…szeretnék elmondani még egy fontos dolgot […]: Reumatológus barátomnak a következő
tapasztalatai voltak a paleoval: “Én is megpróbálkoztam a paleolittel, az eredmény két
horrorisztikusan durva epegörcs (egészen a kórházig), fél év napi szintű szenvedés, több kör
próbálkozás, hogy mi lenne ennek a […] megoldása és a végére a […] megtalálása, ami talán segít
abban, hogy jobb minőségben éljem az életem.” (A pontozott részek a mondanivalóm
szempontjából nem lényegesek, és törlésük a barátom kilétének titokban tartását szolgálja.)
Világos, hogy ebben a rémtörténetben nem a paleo volt a hibás, viszont ha ez a barátom ezek
után elkezdte volna hirdetni, hogy a paleo árt az epehólyagnak, annak említése nélkül, hogy eleve
nem működött jól az epéje, azzal gondolhatjátok, hogy milyen rossz hírverést csinált volna a
paleonak (főleg ha ezt orvosi, tehát súlyosan paleofób körökben teszi, ami a jód viszonylatában
nagyjából megfelel e blog átlagolvasóinak)… Ezért bánt és aggaszt engem, hogy X. Y. a
vesefájdalmaiért nyilvánosan a jódot okolja, és nem teszi hozzá a dologhoz, hogy milyen komoly
gondjai voltak ezzel a szervével többször is az évek során… A vesefájdalom egyértelműen intő jel,
és ő fontos, hogy kímélje ezt a szervét, amit szerencsére meg is tesz. Másfelől viszont nagyon jó,
sőt, könnyen lehet, hogy Isteni szerencse, hogy a veséje által még tolerálható adagban azért szedi
a jódot, mert, mint megtudtuk, a jódtól újra elkezdett tudni izzadni, amire már hosszú ideje nem
volt képes, és a jódhiány okozta izzadásképtelenség az esetek nem tudom, mekkora, de annyit
tudok, hogy jelentős százalékában egy rákot megelőző állapot jele, amely állapotból a megfelelő
jódpótlás kiutat jelent, és X. Y. újra tud izzadni, tehát megmenekült!

Mi mindebből a tanulság? Az, hogy a megfelelő fajta (tehát szervetlen és nem rádióaktív),
megfelelő (tehát az RDA-nál két nagyságrenddel nagyobb) mennyiségben és megfelelő módon
(tehát a szükséges szelénpótlás mellett) szedett jód maga normális esetben (ami az esetek
túlnyomó többségét jelenti) semmilyen szervnek nem árt, sőt, a test valamennyi sejtjének
szüksége van rá, és csak nagyon ritka esetekben, bizonyos fiziológiai problémák fennállása esetén
okoz gondot, s olyankor is szinte mindig csak bőven időben észlelhetőt és teljesen
visszafordíthatót. Ebben (is) elég kevés tápanyag (és egyetlen egy gyógyszer sem) veheti fel vele a
versenyt… Természetesen nagyon fontos figyelni a testünk jelzéseire és betartani a hozzáértők
szedési tanácsait, de tény, hogy e csodálatos elem szedésének sokkal kevesebb kockázata van,

18
mint a jódhiánynak, amely majdnem a teljes vagy az is lehet, hogy a teljes magyar lakosságnál
fennáll. Ami pedig az ártalmatlan, de kellemetlen (olykor igen kellemetlen) hatásokat illeti, a jód
olyanokat is csak a méregtelenítés átmeneti időszakában okoz, amit egy, a dologhoz felelősen
álló embernek feltétlenül figyelembe kell vennie a méregtelenítési folyamat megkönnyítése és a
jódszedéshez szükséges bátorság megőrzése tekintetében egyaránt…”

FOGELSZÍNEZŐDÉS:

„…a jódszedés okozta fogelszíneződés ritka, és viszonylag könnyen eltávolítható só és

szódabikarbóna keverékével való dörzsöléssel vagy akár fogorvos általi fogkőlevétellel
(ultrahangossal). A jód a fogkövet színezi el, tehát akinek nincsen fogköve, annak nem bántja a
mosolyát. MI pl. amióta nem eszünk gyümölcsöt, nincs gondunk a fogelszíneződéssel.”

A Lugol kapszulázásával a hígított oldat megivása közben jelentkező esetleges elszíneződéseket ki

lehet küszöbölni, de ritkán előfordulhat olyan jelenség is, amikor a nyálmirigyek szivattyúzó
hatására a nyálban feldúsult jodid bizonyos reakciók útján olyan jódformává alakul, ami szintén el
tudja színezni a fogakat. A kapszulázás ez ellen nem véd.

19