Csend van a földön!

Mert remél a nép

Halkan vár a világ, az elnyomás alatt,
a tűz is aprót pattan, hogy jön majd a Megváltó,
kis szikrát vet aztán. ki leveszi láncukat.
De lángja felfénylik, Az emberek suttognak,
és éjszaka sötétjén, várják a jelet –
újra áthatol Emmánuel – mondják,
a meg nem szűnő remény. Velünk az Isten!

Mert Isten üzent,

S így szól az ígéret:
Királyt küldök majd,
Megváltót néktek!

Várunk valakit, kicsinyek, nagyok, Aki serlegünkben az öröm bora,

Fekete égre fényes csillagot, Akit nem un meg a lelkünk soha,
Ködös éjjelre hajnal bíborát, Várunk valakit, várunk néma vággyal,
Aranyserlegbe az öröm borát. Akit még nem várt soha senki.

Várunk valakit: gyermeket a gyermek, Akiről tudjuk (írva vagyon róla),

Gyermeket a nagyok, kik gyermekké lesznek. Bölcsője jászol, szegény rajt’ a pólya,
Valakit, aki az égen a hajnal, És lelkünk, szívünk érte eped…
Aki az égen Nap, tűz-sugarakkal. Várunk egy Gyermeket…

Együtt:

Meggyújtjuk a koszorún a lángokat,

elsimítja arcokon a ráncokat.
Az adventi várakozás ünnepén
szálljon reánk a szeretet, hit, remény!
Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.
A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!