Karacsonyi Versek 2o11

Karácsonyi versek
A karácsonyi ajtó [1]
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót

hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását, azon a sok-sok
felejthetetlen
szép gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,

úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel s mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!
Rég volt… azóta évek repültek

és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt vén gyermek
- ez már nem emlék –
a karácsonyi ajtót lesem még.
Ó, de már többet tudok azóta,

gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
- mit szem nem láthat -
országában a dicső Királynak.
Tudom, az ajtó egyszer kitárul,

s jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nekem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött… s már a küszöbön élek.
Haluszka R. M.
A szeretet fényhídján [2]
Gyémántfényű csillagok ragyogtak,

Az éjben angyalok énekeltek,
Amikor a szeretet fényhídján
Jézus Krisztus a földre érkezett.
A szívem ma meleg, puha bölcső,
Szent vágy hullámzik át a lelkemen,
Legyen a glóriás arcú Jézus
égi Mesterem, örök vendégem.
Molnár Jakab
Betlehemi jászol [3]
Betlehemi jászol
Senkitől sincs távol,
Az egész világról
Oda mind eljutnak,
Akik szívük mélyén
Szent karácsony éjén
Feléje indulnak.
Lukátsi Vilma
Karácsonyi énekszó [4]
Mikor Jézus született,

Angyalok így énekeltek:
„Az Istennek dicsőség,

Embereknek békesség!
Folytassuk az éneket,
Hogy mindenki hallja meg!
Gerzsenyi László
Karácsonyi kérések [5]
A pásztorok lábát add nekem,

Hogy Hozzád siethessek sebesen!
És a napkeleti bölcsek kezét,
Hogy szívem, kincsem letegyem Eléd!
Angyalok hangját, hogy mindenkinek
Örömhírt és békességet vigyek!
S Mária igét-megőriző szívét:
Hadd legyek, Jézus, örökre tiéd!
Horst Orphal után németből Túrmezei Erzsébet
Kívánság [6]
Azt kívánom: minden nap
Karácsony legyen,
Azt kívánom: Minden szív
Legyen Betlehem!
Azt kívánom: égi hang
Hassa lelkemet át,
Zengjek néked, Jézusom

Hálát s hozsannát!
Csopják Attila
Karácsony [7]
Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
Legyen olyan béke,
Mint amilyen bent lakik
Az emberek szívébe.
Bölcsek [8]
Kelet mágusai
Tényleg bölcsek voltak,
Jézus jászolához
Örömmel indultak.
Ma is az a világ
Legbölcsebb embere,
Ki felkeresi Őt
S együtt marad Vele.
Boros Gergely
Betlehem [9]
Hegyek között vidéki városka.
Nem volt, s ma sincs nemzetközi útja.
De érinti a Menny országútja.
Lakosai parasztok, pásztorok.
Éjbe nyúlnak munkás hétköznapok.
Mezőn érik őket az angyalok.
S világgá zengik sötét éjen át
E kis helyről a legnagyobb csodát:
Isten elküldte Egyszülött Fiát!
Győri József
Karácsonyi vallomás [10]

Szeretem az Úr Jézust,
Mert eljött érettem,
Mint fényes égi csillag,
Hogy mennybe vezessen.
Szeretem az Úr Jézust.
Övé volt minden kincs,
S most jászol ölén nyugszik,
Még ágyacskája sincs.
Szeretem az Úr Jézust,
Szeretem. Imádom.
Érettem lett ilyen szegény.
Ő az én Megváltóm.
Ford. Túrmezei Erzsébet
Karácsony [11]
Keresik a bölcsek
Jézust, az új királyt
Vezeti őket csillag
Mutatva az irányt.
Heródes házában
Jézust nem találják,
Barmok jászlában
Ott van, ott imádják.
Óh, jöjjetek ti is
Menjünk Betlehembe,
Fogadjuk be Jézust
Mostan a szívünkbe!
Karácsony [12]
Karácsony áldott éjszakáján.
E földre lehozta a békét,
A betlehemi fényes csillag
Hirdette Jézus születését.
Karácsony boldog tiszta napja,
Ünnepe Isten szerelmének,
Hozd el szívemnek is az üdvöt,
Hogy megváltottként benned éljek!
Karácsony estéjén [13]

A jászolnál oly jó megpihenni
Úr Jézusunkban gyönyörködni.
Imádni őt bölcsek, pásztorokkal
Énekelni Néki angyalokkal!
Karácsonyi gyermekvers [14]
Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,

Vizsgálni szándékát emberi szívnek:
Aki befogadta, azt ő is meghívta,
Elvinni magával –királyként jött vissza.
Egyszer Isten Fia embernek öltözött,
Csodás mennyországból e földre költözött,
Királyi ruháját miattunk levette,
Isteni életét érettünk letette…
Zsoltár karácsonykor [15]
Uram, örül és vígad a szívem:
Dalok zendülnek benne Rólad
S hálaadó himnuszok,
Hogy jászolban születtél.
Azon vigadozom,
Hogy jászolban születtél,
Nem puha palotában.
Selymes és cifra bársony
Körül lágy hódolattal
Nem fogta gyenge tested.
Értelmetlen szemekkel
Szelíd juhocskák lestek.
Szegénységben születtél
És szívtépő nyomorban.
Szegény, üres szívem
Ezért merem én mégis
A színed elé vinni;
Ezért merem én hinni,
Hogy lakhelyed lehet
A szomorú és árva.
Ez minden reménysége,
Hozsannás vigaszsága:
Hogy jászolban születtél,
Megváltó Istenem.
Ezért zendülnek át
Téged dicsérő, boldog énekek,
Halk glóriák szegényes szívemen.
Túrmezei Erzsébet
Kicsi jászol [16]
Kicsi jászol a szívem

Jézusomnak készítem!
Kicsi gyertya örömem,
Ő eléje ezt viszem!
Jöjj, oh jöjj el Jézusom,
Készen várlak e napon!
Karácsonyi utak [17]
Mutasd meg a bizalom útját,

Azt a csillagfényes utat,
Amelyiken a bölcsek jártak
Megtalálni Királyukat!
Mutasd meg a szolgálat útját,

Amelyen csendben József járt,
Hogy szemünk-szívünk nyitva legyen,
Ha szenved a felebarát!
A szeretet útjával áldj meg,

Amint láthatom Máriában,
Hogy akivel csak találkozom,
Ahhoz a jó szót megtaláljam!
A hála útján pásztorokkal

Hadd magasztaljam tetteidet!
S adj, Uram, csodálattal teli,
Előtted mindig nyitott szívet.
Csillogó kis hópelyhek [18]

Csillogó kis hópelyhek,
Hullanak az égből,
Tőlük a fekete föld
Fehér lesz, megszépül.
Karácsonyi örömhír,
Így szépítsd a lelkem,
Hogy a kedves Úr Jézus,
Megszülessen bennem!
Csillogó kis hópelyhek,
Hulljatok az égből,
Hirdessétek: Jézusunk
Megvált minden bűntől!
Betlehem mezején [19]
Betlehem mezején,
Zengemény,
Pásztorok szívében
Szent remény.
Legboldogabb szív
E föld terén,
Ki Jézusról így szól:
„Ő az enyém.”
Kárász Izabella
Gyertyafényben [20]
Gyertyafény hull arcomra lágyan,
Betlehem fénylő magasában,
Fenyőágon, mennyei csendben,
Muzsikálnak bent a szívemben.
Azt muzsikálja minden húrja,
„De jó, itt a karácsony újra!
Az égi fény [21]

Nagy fény támadt azon éjjel,
Angyalsereg nagy örömmel
Zengett hála éneket.
Nagy fény támad azon szívben
Ahol Jézus születik
S ott az Isten hálatelten,
Buzgón dicsőíttetik!
Karácsonyi imádság [22]

Drága Jézusom, énekkel áldalak.
Téged magasztallak, téged imádlak.
Hadd szeresselek, hadd szolgáljalak,
Soha semmivel meg ne bántsalak.
Vezérelj szüntelen! Maradj velem!
fordította Túrmezei Erzsébet
Karácsonyra [23]
Úr Jézusom, úgy-e tudod

Hogy jöttödet vártam,
S kis szívemet Teelőtted
Egészen kitártam.
Kitártam, hogy jászlad legyen
Ma és mindörökre,
S fényedből egy kis szikrát
Szórjak a szívekre.
MONDD EL! [24]
Mielőtt eloltod a gyertyát,
s elmúlik a karácsonyi láz,
tégy számadást újra magadnak;
Épült-e benned a lelki ház?
Mondd el... Mondd el, ha nem is kérdik,

hogy találkozásod volt vele
S ebben az áldott karácsonyban,
számodra is volt üzenete.
Mondd el, hogy gazdagabb lettél,

s Benne hited szárnyakat kapott,
és cserébe a rossz szívedért,
önmagából egy részt adott!
és becsukod csendben Bibliád,
köszönd meg mindnyájunk nevében,
- az első karácsony éjszakát!
Tamaska Gyula
MEGTALÁLTAD TE IS? [25]

A karácsony: Inkarnáció,
megtestesült a Szeretet,
s rátaláltak pásztorok, bölcsek,
Jézust kereső emberek.
Számodra is ez a karácsony?
Kerested te is - mint azok -
Betlehemet, a jászolbölcsőt,
a csodálatos csillagot?
Neked sem volt mindaddig nyugtod,
míg meg nem tudtad, hol leled, -
s ha megtaláltad, Neki adtad
legdrágább kincsed: a szíved?
Hézser Zoltán
AZ IGE TESTTÉ LETT! [26]

Csendben, szalmán, szelíd barmok
teste melegébe
köszöntött be a világnak
döntő eseménye.
Nem császárok parancsától,
zordon hadvezérek
csatáitól lesz boldogabb
a világtörténet,
hanem, hogy egy istállóban
AZ IGE TESTTÉ LETT
Próféciákat és népek
reményét betöltve,
Isten megváltó szerelme
érkezett a Földre.
Bódás János
A JÁSZOL EREJE [27]
Felejthetetlen kisded mozdulat,

az újszülöttekkel azonosultál,
kis Jézusunk, széttárod karodat,
lenyűgözőbb a kozmikus azúrnál.
Ez apró jászol földi otthonod,

kicsiny karoddal bennünket nem érsz el -,
világunkat mégis te hordozod,
s fénylő delünk lett Szentkarácsony éjjel...
Így rádtalálásom se tétova,

bár két kitárt, gyöngéd karod arasznyi -,
mégis maga az Alfa s Omega...
Öleld át létem, s engedj itt maradni.
Szabó Géza
CSODÁS ÜNNEP [28]
Csodás ünnep a karácsony,

a földre eget varázsol.
Fenyőágon gyertya lángja
csillagot visz kis szobánkba.
A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony.
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak.
Falu Tamás
KARÁCSONY [29]
Betlehemi fényes csillag

A szívemben ragyog,
Ezért nagy a boldogságom,
Mert Jézusé vagyok.
Kicsi szívem mint a gyémánt

Szerte szórja fényét,
És a fényben megláthatom
Az Úr Jézus képét
Ó, de jó így, mert nem félek,

Bátor az én szívem,
Betlehemből mennyországba
Ő elvezet híven.

Ragyogj mindig szebben,
Hogy örökké együtt járjunk
Jézus és én, ketten.
Somogyi Imre
KARÁCSONYI ESTE [30]
Mikor szent karácsony

Csillagfénye árad,
Kevesebb a könnycsepp,
Kevesebb a bánat.
Akinek asztalán
Nincs kalács, csak kenyér,
Káromló szó helyett
Imát susog szegény,
Hisz karácsony este Isten jár a földön,
Hogy a nyitott sebre fehér gyolcsot kössön.

Ajtót nyit a szíven,
Súgja a gazdagnak,
Hogy máson segítsen!
Értse meg a könnycsepp
Kínzó kiáltását,
Nincstelen testvérek
Boldogtalanságát,
Hogy karácsony este: palota és börtön
Széppé szépüljön, ha Isten jár a földön!

Angyalai szállnak,
Öröm a vendége
Minden magyar háznak.
Eltörpül ilyenkor
A lárma, az árnyék
S megszépül a szívben
Mindmegannyi szándék,
Mert karácsony este Isten jár a földön,
Hogy templommá váljék palota és börtön!

Termő öle nyílik
Égi barázdáknak
S amíg száll a szikra
A fenyőfa ágon:
Szóródik a sok mag
Szerte a világon.
A megszentelt földbe az Isten veteget.
Minden elvetett mag: szeretet! szeretet!
Móra László
KARÁCSONYI ÉNEK [31]
Mily ragyogó fény árad az éjben!

Betlehem úszik fény özönében.
Égi csodának nyílt meg az ég!
Szent örömöt zeng angyali nép:
Megszületett a Jézus!
Ébred a pásztor mennyei szóra,

Álmainál szebb drága valóra:
Menjetek! Ó, hol glória zeng,
S a kicsi hajlék fénybe dereng:
Rendül a szív az égi jelekre,

Szent öröm az, mely általölelte,
S mintha a föld is zsongna imát,
Mintha susogná fű, fa, virág:
A szívünk is gyúljon örömre,

S zengjen az Úrnak hálaimát!
Szent Fia köztünk itt van örökre,
Megszabadítva már a világ:
Gárdonyi Géza
A JÁSZOL MÉLYÉBEN [32]
Az ISTEN sírt a mélyben ott!

Mélyebbre nem hajolhatott:
emberré lett az emberért,
hullatni érte drága vért.
Füle Lajos
TÉRDRE! IMÁRA! [33]
Karácsonyt ünnepeli jó…

- De erkölcsi erózió
zúdul emberre és világra…
Keresztyének! Térdre! Imára!
Füle Lajos
PARANCSOL A GYERMEK [34]
Merő csoda a gyermek.

Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és igénytelennek.
Pedig hatalmas, nagy követelés
minden lehellet, minden szívverés.
Néki növekednie kell.
És utolsó hely néki nem elég,
naptalan zug, elhasznált levegő,
az eledelből ami megmarad.
Ő első akart lenni, nem utolsó,
mert neki az utolsóság koporsó.
Ő parancsoló, győztes akarat.
Vétkes, aki parancsát megtagadja:

csenevészedni, halványodni hagyja,
s odaadja a halálnak.
Igazán azok cselekszenek,
akik nagy alázattal félreállnak.
Kiknek kis szíve dobbanása törvény.
Dolgoznak érte testük-lelkük törvén,
s szemük szüntelen, aggódva figyel:
fejlődik-e, növekszik-e? Hiszen
néki növekednie kell.
Ilyen csoda a gyermek.

S minden lehellet, minden szívverés
hatalmas, új követelés.
Így érkezett el Krisztus is közénk.

A szűk istálló szegény jászolán
mint gyermek fekszik Ő és követel.
Néki növekednie kell
naggyá, nagyobbá és legnagyobbá,
szent Messiássá, szabadító Úrrá,
úgy adhat üdvöt, úgy teremtett újjá.
Ó, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek.

Jöjj, növekedj, töltsd be az életem.
Teneked mindig nagyobbá kell lenned
és kisebbé nekem.
Földi borún, halálon, elmúláson
hogy Te vihess egem, kicsinyt keresztül,
nagy, erős Messiásom!
Túrmezei Erzsébet
KÉRDEZ A GYERMEK [35]
„Ott fenn lakott a csillagok felett,

de mikor karácsony este lett,
lejött a földre, mint kicsiny gyermek.
És - ó -, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt. Ő, az Isten Fia.
Elhagyta értünk az egeket.
Ugye, apukám, nagyon szereted?”
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.

De a kis kedvenc nem vár szavakat.
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kislányod vagyok.
És Ő, az Isten Fia, Ő a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?
Kint csillagfényes, hideg este... tél...

Bent apja ölén kisleány beszél.
„Ott sem nyughatott, szalma fekhelyén.

Futniuk kellett éjnek idején.
Halálra keresték a katonák.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Az apa leteszi a gyermeket.

‘Ugye, szereted?... Ugye, szereted?’ -
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Istenfia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte, és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utólérte az a szeretet.
S míg a szívébe égi béke tér,

mintha körül a hólepett fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneket:
- Szegény lett érted. Ugye szereted?
Túrmezei Erzsébet
JÁSZOL ELŐTT [36]
Királyok, bölcsek, pásztorok nyomában

a jászolodhoz hív és hajt a vágyam,
kis Jézus, életem gyönyörűsége,
hogy lelkem töltse be öröm és béke.
Szavakkal el nem mondható, mit érez

a szív, hogyha szól Megtestesült Igédhez;
s itt, hol Dicsőség zengett angyal-ajkon,
ígéretem a Mennybe felsóhajtom:
én Istenem! kit most Gyermekként látlak,

de bennünk s értünk művelsz majd csodákat,
magamat átadom Neked és kérlek,
hogy hűségemről ne feledkezzél meg
s tegyem azt, ami dicsőségedre válik,

szeresselek, szolgáljalak halálig,
hogy egykor lelkem színről-színre lásson
ott, hol örök boldogság a Karácsony.
Gát István
KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS [37]
Mint Betlehemben, zsúfolt a város,

megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?
Szívem istállójába, amely

szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.
Csillogó arannyal, drágakővel

nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,
Ha nem lehet méltó tehozzád,

Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!
Füle Lajos
LÁTHATÓ LETT [38]
Látható lett a Láthatatlan:

emberi testbe öltözött!
Azóta itt jár – száz alakban –
JÉZUS az emberek között,
s győztes a bűnön, elmúláson.
Nem csak hiszem, de látva látom.

Füle Lajos
CSAK A SZÍVEM [39]
Nincsen e világnak
olyan fogadója,
ment a betlehemi
gazda istállója.
Megszentelte Jézus,
rangja naggyá tette,
tündöklő szép csillag,
ragyogott felette.
Csak a szívem lenne

szebb és nagyobb ennél,
ó, kedves Úr Jézus,
ha ott megszületnél.
Megtisztított szívem
én most felajánlom:
szülessél meg benne,
Jézusom, királyom!
Boros Gergely
VENDÉGFOGADÓ [40]
Hiába vár az ifjú pár.

Minden szállás foglalva már.
Helyét, jogát ki adja át,

Segíteni a kismamát,
Ki remegő szíve alatt

Mennyei titkot tartogat?
Isten Fia, nincs hely neked.

Későn jöttél, létszám felett.
Jászolbölcsőd lesz fekhelyed.

Utad csak ott lenn kezdheted,
És végzed majd a Mennybe’ . . . fenn,

Hogy a csoda teljes legyen.
Győri József
BEZÁRT AJTÓK [41]
...minden ajtót bezártak már:

éj van, alszik Betlehem,
szállás nélkül csak két ember
megy fáradtan, csendesen,
megy fáradtan, csendesen...
Egy útszéli istállóban

pislákol a mécsvilág...
- nem oltotta el a gazda?
Az apró fény messze lát,
hívogatóan föl-föllobban,
mintha szólna: - jöjjetek!
Van friss széna, korsóban víz,
tegyétek le terhetek!
Kívül a fák összesúgnak:

- Ott benn történt valami!
Amiről az egész világ
fog majd egyszer hallani!
A jászolban gyermek fekszik!

Édesanyja ráhajol,
...nyár-illat árad feléje
a szénaszálak alól...
Szelíd tehén párás szája
leheli rá melegét...
A korsó víz friss forrásból
hozta a csorgás neszét...
Bezárt szívek, bezárt ajtók,

fösvény álmú emberek:
ott a boldog istállóban
Isten Fia szendereg!
Messze kint a nyájak mellett

hírt kaptak a pásztorok:
ének csendült a magasból,
zengte száz angyal-torok...
Napkeletről jó ideje
indult egy kis karaván,
a csillag jelét követve
ide is értek talán...
A csillag megállt az égen!

Kialudt a mécsvilág,
hivatását betöltötte,
mert más Fény jött most a földre:
Isten küldte szent Fiát!

Lukátsi Vilma
MINT HÓPIHE [42]
Karácsony… titkot érlelő…

A téli csendnek szárnya nő,
s mint ég öléből hópihe,
hull… hull… a szívre az Ige…
Békéje szívtől szívig ér,
s fehér lesz minden, hófehér.
Füle Lajos
KARÁCSONYI VERS [43]
Valamikor az angyalok
Ekképpen zengtek szerte:
- Dicsőséget az Istennek!
Békét a földi kertbe!
A jóakarat diadalt,
Győzelmet vegyen mára,
Megszületett az Ég Ura,
A mindenség Királya!
Megszületett a végtelen
világ újjátevése,
Megszületett a Szeretet,
Megérkezett a Béke!
Eljött, kit kívánt e földnek
Újat remélő napja,
Ajándékát a Menny Ura
Ingyen, örömmel adja!
Elérheti bárki is Őt,
Akinek szíve kéri,
És ott karácsony üt tanyát!
…Dicsőség legyen Néki!
Holnap karácsony napja van,
Holnap újra csak felcseng:
Békét az embereknek!
Békét! Hogy esztelen vihar
A földet szét ne törje!
Békét! Hogy győzzön az Ige!
Béke legyen örökre…
Béke legyen, félelmetes
Nagy órák nélkül egyszer,
Hogy örömmel építhessen,
Élhessen itt az ember!
Elkészüljön találkozni
Azzal, kit ünnepelhet,
Békés élettel adhasson
Dicsőséget Istennek!
Kárász Izabella
MEGFOGHATATLAN ÉNELŐTTEM [44]
Hogy égi trónját felcserélte,

Hogy fényt gyújtott a messzeségbe,
Hogy Betlehem szent éjszakáján
Megszületett az égi Bárány,
Hogy vállalta e föld keservét,
Atyja magasztos mentő tervét,
Miérettünk, kik felszegeztük,
Hogy megválthassa bűnös lelkünk,
S éljünk Vele, megdicsőülten …
… Megfoghatatlan énelőttem …
Kárász Izabella
BETLEHEM [45]
Fölötte ég a csillag jeladásul

A keresőknek szelíd útitársul.
Benne a Gyermek fekszik puha párnán,

Túlnőve a nagy Heródes hatalmán,
Megvédve gyilkos, ölő gyűlölettől,

De körülvéve hódoló seregtől.
Pásztorok, bölcsek borultak Elébe.

Körötte csendül angyalok beszéde.
Így van szívünkbe vésődve a város,

S én most, a csendben Betlehemben járok.
A csillag alatt ott lebeg a Jászol…

És ott van Jézus. Mért keresném máshol?
És ahogy odaérek a Gyermekhez,

Az én szívemben csodás Betlehem lesz.
De nem sokáig látom Őt gyermeknek,

Akit miattam keresztre szegeztek,
De üdvösséget nyerve az öt sebben

Megtérek, Krisztusomhoz, Betlehemben.
Kárász Izabella
LÁTTUK AZ Ő CSILLAGÁT! [46]
Mi nem állhatunk meg, mert láttuk,

Láttuk, láttuk a csillagát!
A pusztában hát meg nem állunk,
Megyünk, ahol a csillag állt…
Ott lesz az Élet érkezése,

A bűnbocsánat és az üdv,
Ott lesz a szívünknek békéje,
Ő fog ragyogni minekünk.
Mi, adventek nagy utazói,

Megyünk, hol az a csillag állt.
Oda, és nem tudunk mást szólni,
Csak azt, hogy láttuk csillagát!
Kárász Izabella
KARÁCSONYI TANÁCS [47]
Csak annyit mondj, ha kigyúlnak a gyertyák:

- Ezután mindig szeretni fogok,
És életemnek apró gyertyácskája
Uram, örökké Éretted lobog!
Csak annyit mondj, ha feltűnik a csillag

A karácsonyi nagy puszták felett:
- Uram csillogni fog az életem,
És Tehozzád viszem a lelkeket!
Csak annyit mondj, ha tele van a házad,

S bőségesen van az asztalodon:
- Uram, az árvát, szegényt felkeresem,
S mit nekem adtál, Őnekik adom!
Csak annyit mondj, ha felcsendül az ének

S angyalok lengik át a kis szobád:
- Ezután mindig éneklem Tenéked
A hála zengőn szálló himnuszát!
S ha elég gyertyád, és lehull a csillag,

S nem lesz bőséges már a kenyered,
Akkor is tegyél úgy, ahogy fogadtad,
S ne halkuljon el hálaéneked!
Kárász Izabella
KARÁCSONYÉJI ANGYALÜZENET [48]
Karácsonyéj van. Csendes éjszaka.

Hófödte tájon nem jár senki sem.
Minden kis házban áll egy fenyőfa.
Az ég, a föld, a mindenség pihen:
De ím: kinyílik odafönt az ég,
Angyalok szállnak le a bérceken,
Trombitaszótól van tele a lég,
Üzen az angyalkar ez éjjelen.
„Békesség szálljon le a földre ma,

Senkise hallja az ágyúk zaját,
Legyen oly béke, mely szerte hinti
A világváltó Kisded mosolyát!
Dicsőség szálljon az emberi szívből,
Égivé váljon a földnek pora,
Mert karácsonyról beszél ez az éj
S lejött a földre az Isten Fia.
Karácsony éjén, áldott éjszakán

Tiszta, szent legyen minden gondolat.
Kavargó világ bús karácsonyán
Megtaláltad-e már Krisztusodat?
Megtaláltad-e az Isten Fiát,
Ki nem kérdezi soha, hogy ki vagy,
Ki a bűnösökért földre szállt
És önmagadra soha el nem hagy.
Nézd meg a jászolt, ott van, ott pihen,

Nem jutott Néki ház, vagy palota.
Van-e egy csepp kis hely a szívedben,
Ahol elférne az ég, föld Ura?
Bár semmivel sem különb a szíved,
Mint ama viskó hideg jászola,
Ajánld fel Néki, elébe vigyed,
Hogy benne lakjon az Isten Fia.
Égivé váljon idelent a föld,

Minden szív legyen csodás Betlehem,
Gyertyáknak fénye, fenyők illata
Karácsonyt váltson ki a szívekben.
Angyalkar zengje föld lakóival,
Minden hirdesse az éjnek szavát,
Térdre borulva, imát rebegve
Köszöntsük szívünk dicső Krisztusát!”
Kárász Izabella
A KEGYELEM PILLANATA [49]
Isten átmegy a világon

akkor is, ha nincs Karácsony.
Néha megáll - csend a csendben -,

hogy sorsára fölszenteljen
szántóföldet: legyen bátrabb,

mikor a nagy ekék járnak,
Tengervizet: hamar forrjon

benne össze a hajónyom,
kismadarat, hogy a szárnya

készüljön a magasságra,
hogy a kő, mit összezúztak,

útja legyen taposóknak, -
csendesülj le, hogy megértsed,

mire szentelt az Úr téged?
Szent-Gály Kata
BOLDOG ÜNNEPET! [50]
Fényesítsük ki szavainkat,
elkoptak nagyon,
évről-évre mondogatjuk,
de az ajkakon
van-e, lesz-e még csengésük,
ahogy halljuk, ahogy értjük,
szív-melengető,
szóra késztető...
amelyen áthalad
a jóakarat...?
Szavak szárnyán szívig érhet,

a békétlen megbékélhet,
a magányos társra lelhet...
Nyisd ki szívedet,
úgy mondd ki - lehet!
‘‘Boldog ünnepet!’’
Lukátsi Vilma
ELVESZETT KARÁCSONY [51]
Évszázadok marka hinti-szórja,

maholnap mindent elfed a homok,
elhalkul az Ige szószólója,
mást mutatnak az ünnep-nyomok,
mézeskalács-íze lett a szónak,
képeslapok faluja Betlehem,
havas háztetők vén fenyők alatt,
őz-vonta szán, hangulat-elem,
áruházi reklámok neonja,
ajándék-vásár, profán örömök,
s a kéreg a lelkeket bevonja...
- mért szereti az ember a ködöt?

Mért csinál a Krisztusból - karácsonyt?
a szeretetből csak - meglepetést?
Mért kíván az Ige helyett mákonyt?
új kezdet helyett - megemlékezést?
ide jutott.
Tudni sem akarja,
nem keresi az eltűnt lényeget?
Szent arcodat fenyővel takarja,
Uram!
bocsásd meg ezt az ünnepet!
Lukátsi Vilma
INKARNÁCIÓ [52]
Ködbe tűnt a Hóreb csipkebokra,

VALAKI elindult a ködön át,
mint pásztor nélkül rettegő juhok,
várakozástól nyögött a világ.
Nem történt semmi.

Megtörtént minden!
Ember testében Isten jelent meg:
bepólyálva időkbe és térbe,
Betlehemben fölsírt a Gyermek
Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI TÖRTÉNET [53]
1. JELENET 3. JELENET:
Fogadós: Első pásztor:
Betlehemben hosszú Angyalszót hallottunk,
évek óta élek, fényességet láttunk.
fogadómban sosem Pásztorok vagyunk, s az
jártak ennyi népek! útnak nekivágtunk.
Ide sereglettek Második pásztor:
az összeírásra, Ugye, itt lakozik
nincs is már a háznak József és Mária,
több üres szóbája. kinek ez éjszakán
József:
született kisfia?
Minket is bocsáss be!
Názáretből jöttünk! Harmadik pásztor:
Mária: Hoztunk jó tejecskét,
Fárasztó, hosszú út bárány meleg gyapját,
van bizony mögöttünk! hoztuk kis Jézusnak
Fogadós: szívünk hódolatját! (ének.)
Csak az istállóban tudok
helyet adni... 4 . JELENET:
József: Első keleti bölcs:
Nekünk az is jó lesz Messze földön vizsgáltuk
fejünk lehajtani. mi a csillagos eget.
Istenfélő ember Megláttunk egy felragyogó
kevésért is hálás... csodás csillag-jelet.
Mária:
Újszülöttet várunk, Második keleti bölcs:
annak kell a szálás! (ének) Amint haladt, mi is mentünk
mindenütt utána.
2. JELENET Így érkeztünk Betlehemnek
híres városába.
Angyalok:
Ezen az éjszakán Harmadik keleti bölcs:
nagy fényesség ragyog, Megírták a szent próféták
örömhírt mondani Bibliába régen:
jöttünk mi, angyalok! Itt születik, Aki minket
gonosztól megvédjen!
Akit mindenki vár
évezredek óta: Mindhárom bölcs:
jászolban született Nem jöttünk mi üres kézzel,
világ Megváltója! kincseket is hoztunk,
kicsi Jézust ünnepelni
Dicsőség a mennyben az ide sorakoztunk!
örök Istennek, és igaz Fogadós:
békesség földön Hozzánk küldte Őt az Isten
az embernek! (ének) mindnyájunknak Atyja!
Boldog is lesz minden ember,
ki Őt befogadja.
KARÁCSONYI ABLAK [54]
Hitem égre nyitott ablakán át

a betlehemi Csillagra nézek,
fejem fölött ragyog tündöklően,
s a fülemben cseng az angyal-ének!
A szívem szegényes széna-jászlán

Üdvözítő született ma nékem!
Ezt a csodát minden karácsonykor
a lelkem legmélyén végig-élem!
Lukátsi Vilma
RINGATJUK... [55]
Ringatjuk a betlehemi bölcsőt

immár közel kétezer éve:
‘‘Aludj, aludj isteni Gyermek!’’
- Jóakaratba, békességbe
pólyálnánk egész életünkben,
elaltatnánk a szelíd Hangot,
mikor megszólal, ha a lélek
legmélye Megváltót fogamzott.
Elaltatnánk: ne lásson minket,

csak évről-évre ünnepeinknek
illő háttere legyen...
s ha szól is néha, csendesen,
csak az a szent Gyermek maradjon!
S hogy el ne guruljon glóriája:
ráénekeljük zengőn, szépen
karácsonyi harmóniára...
- Nem azt érezzük-e titokban,

hogy ostort fon, és végigver rajtunk,
mert a Szentlélek templomába
helyette - bálványokat raktunk...?
Azért... ha ringatjuk is a bölcsőt
közel kétezer éve immár,
jaj nekünk, ha Ő kívül van,
s bűnbánó szónkra hiába vár!
Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI CSEND [56]
A karácsonyi csendben Szív dobog,

észre kell vennünk, emberek!
A csillagoktól a föld mélyéig
a teremtett világ megremeg.
Ezredévek várakoztak erre,

s milyen egyszerű, emberi a Jel:
újszülött Gyermek egy jászol-ágyon!
A Mindenség Őreá figyel.
Kicsiny sugár a mennyei fényből,

akik köréje gyűlnek, boldogok,
együtt lüktetnek a csenddel, s érzik:
karácsonyban Isten szíve dobog!
Lukátsi Vilma
KONSTELLÁCIÓ [57]
A csillagnak meg kellett állnia:

egymáshoz ért a „fönt és a lent“,
ritmust váltott a számolt idő.
Szalagjára, mint a gyöngyszemek
fűződtek föl végtelen ünnepek,
hogy áradjon a fény, öröm és erő.
Összecsendült a tér és anyag:

Betlehemben testté lett az Ige,
jászolba került az Isten Fia!
A Teremtő a szívét kivette,
a világnak adta, úgy szerette...
A csillagnak meg kellett állnia!

Lukátsi Vilma
Kis Gyermek - nagy öröm [58]
Betlehemben kis Gyermek született,

de amit angyal hirdet: nagy öröm,
néhány pásztornak, mind az egész népnek,
- s mennynek-földnek, túl minden körön.
Siklós József
NEKÜNK SZÜLETETT! [59]
Elolthatjuk színes égőinket,

lobogjon egyetlen gyertyaszál!
Mintha csipkebokor égne újra,
ha az Ige szívünkön talál.
Még megmenthetjük ünnepünket,
keressük meg a Csend adását:
üzenetet a Magasságból,
a mennyei frekvenciát...
Szavak nélkül várjunk a jelre,

amíg felhangzik a ‘‘Ne féljetek!’’
- mert félünk, ha nem is tudunk róla:
vizünk, levegőnk, lelkünk mérgezett!
Az üzenet szent és egyszerű:

‘‘NEKTEK SZÜLETETT!’’
Térbe-időbe, ember-arcúan
jött közétek, félő emberek,
hogy megkeresse, ami elveszett!
És beszéljen az atyai házról,
amit rég elfelejtettünk itt lenn.
...nekünk született,
ember-arcúan,
az a neve, hogy VELÜNK AZ ISTEN!
Lukátsi Vilma
VALLOMÁS [60]
Fellobogtak a mécsesek,
a pislákolók, félszegek,
mikor e földre érkezett –
és…béke lett!
Megoldódtak a kételyek,
begyógyultak a mély sebek,
mikor szívembe érkezett –
És… béke lett!
Mindenkiért, mindenkinek
a Krisztus földre érkezett.
Gyújtsátok meg a mécseket!
És… béke lesz!
Kárász Izabella
SZÍVBŐL SZÓLJON ÉNEKÜNK! [61]
Szívből szóljon énekünk,

Keresztyének, hívők,
Mert pásztorok jöttek hozzánk,
Idézni múlt időt!
Mária Szent Fiáról
Szólnak ma ők nekünk:
,,Ma született a Messiás,
Ki szánja életünk!’’
Legyünk ma egy család,
mert Krisztus áll ajtónk előtt
S zörgetve vár terád.
Mért ne engedjük hát be
E nagy ünnepnapon?
Hisz’ békét hoz, sok örömet,
Mert Ő szeret nagyon.
Mert béke van velünk,
S mióta Isten küldte azt,
Krisztus fogja kezünk,
Szálljon az Ének messze,
Meg ne szűnjön dalunk,
Még akkor sem, ha a mennyben
A Trónnál állhatunk!
Marian Fairlamb - ford.: Somogyi Géza
SZÍVEM KITÁRVA JÉZUSRA VÁR [62]
Szívem kitárva Jézusra vár

Ő a karácsony Királya.
Gyermeki szívem imája száll
csillagok útján, csodálva.
Ó, áldalak, Te örök Szeretet,

Te szent karácsonyi Csillag!
Lelkem élni kíván Teveled
mint égbeszálló illat.
Ó, én örömmel fogadlak
Téged karácsony Királya!
Vallom: megtartalak magamnak,
zengem: Hozsánna!
Kárász Izabella
LEGMÉLTÓBBAN [63]
Mikor felcseng a karácsonyi ének,

hogy: „Dicsőség a mennyek Istenének,
és békesség a földieknek!”, ím,
méltóan zengjünk mi, testvéreim…
S úgy ünnepelünk, csak úgy legméltóbban,

ha kitépjük, mi szívünket béklyóban
tartja: a sok-sok szeretetlenséget,
egymás elleni önnön dicsőséget.
Tiszta szívvel és megtisztult szemekkel,
megmérhetetlen igaz szeretettel
Isten iránt, ki Fiát értünk adta,
testvér iránt, ki Istent magasztalja…
A föld iránt, mely megpihen egy percre.
s körültekint e karácsonyi este,
és keresi, hogy hol látható itten,
hogy megszületett a Megváltó Isten.
Mikor felcseng a karácsonyi ének

és mindörökre, míg itt tart az élet,
ne tűrjük lelkünk hiányát a jóban!
Így tiszteljük mi Jézust, legméltóbban…
Kárász Izabella (Fényből fényességet, 26)
SZENT ÉJ [64]
Áldott és szent volt az az éjszaka,

amikor Isten Fia földre szállt,
Hozsannát zengett angyalok kara.
Pásztorok mondtak szívbéli imát.
Zengett az éjben az angyal szava:
- Békesség szálljon le a föld színén,
Szent legyen örökre ez éjszaka,
Megváltónk lett karácsony éjjelén.
Pásztorok jöttek magasztalni Őt,
elhozták Néki tiszta szívüket,
mert látták Benne a nagy Megmentőt,
ki eltörli majd összes vétküket.
Áldott és szent volt az az éjszaka.
A mi ajkunk is zengjen hozsannát.
Emberek szíve, angyalok kara
Dicsőítse az ég, s földnek Urát!
Kárász Izabella (Fényből fényességet, 28 )
GYERTYAGYÚJTÁS [65]
Őszi nyúlós szürkeség a város,

mindenki fázik, az aszfalt sáros,
olykor szélroham rázza a fákat,
összeverődnek a kopár ágak,
a hegyek mögül elindult a szél,
hópihés szárnyán hamar ideér a tél.
A kezem-lábam nekem is hideg,

de én szeretem mégis a telet,
ha kinn sötét van - befelé nézek,
bennem karácsony-gyertyácskák égnek!
Parányi fényük meghitt világa
elég az út megmutatására,
amerre járok. Siető sarkam
apró dallamot kopog ki halkan:
‘‘...téli szél szárnyán jött az üzenet,
rongyos viskóban Jézus született
karácsony éjjelén...’’
- Ha megengeded, megkérdeznélek:
mondd, a kis gyertyák nálad nem égnek?
te nem ismered ezt a dallamot?
vagy a gondjaid ehhez túl nagyok?
Ajtódnál állok én és zörgetek,
kis lángot hoztam, új fényt, új tüzet!
Gyertyagyújtásra beengedjetek!
Amikor már ég, - én tovább megyek.
Ahogy jöttem, úgy megyek a télben,
kívül köd-szürkén - belül nagy fényben.
Gyertyák sercennek új lángra gyúlva,
‘‘...téli szél szárnyán jött az üzenet:
Lukátsi Vilma (Egy csipet só)
FELFELÉ NÉZTEK [66]
Felfelé néztek, látták:

feltűnt, indult, ragyog.
Megértették, csodálták
a csillagot.
Felfelé néző szemmel
ma is látjuk, ragyog:
Követhetjük hitünkkel
a Csillagot.
Kárász Izabella
KARÁCSONYI IMA [67]
Karácsony este van. A fényben élek.

Fenyőillat, csillogó gyertyaláng,
Gyermekszemek, énekek, angyalszárnyak,
Pásztorok díszítik az éjszakát.
Mifelénk, erre ragyog a mennybolt,
A karácsonyi Csillag itt halad,
Látom, az Utat mutatja meg nekünk
Az éjszakában, itt, a nap alatt.
Én Istenem… Hálával telt szívemből

Ma mégis száll hozzád új kérelem;
Ím, kérlek én karácsony éjszakáján
Ragyogj, világíts e szent éjjelen!
Angyalaid énekeljék Hozsannád!
Ó, mennyi szív békétlenül hideg!
Hitetlenül, szeretet nélkül élve
Nem szereznek örömet senkinek.
Ó, Fény, szent Fény! Tündökölj úgy, mint még soha!

Karácsony van. Karácsony hadd legyen
Ott, hol sötétben ülnek, s az élet mostoha,
Kik sötétben járják ez élelet,
Adj mindenütt békés családi éltet,
Gyermekajkra gondtalan, víg kacajt,
Boldogságot békét e nagy világnak,
Háborútlan, nagyszerű diadalt!
Kárász Izabella "Fényből fényességet" 226.
Az öreg pásztor éneke [68]
Amíg az ember él, tanul s vitázik,

s maholnap, jószerint semmit sem értek.
Elérkeztem, a szent „semmit-tudásig”.
amikor mindent látni vágy a lélek.
Nem a külsőt és nem a látszatot,

de közepét a dolgok erdejének,
a forrást, ahol születik az ének,
s a lényeget, ahol belül ragyog.
Az Istent is örök szeretetének

izzásában, amikor átölel,
s jelen van, mint a levegő, az élet,
nem tudni hogy, de végtelen közel.
Hogy lássuk Őt, a fény azért ragyog!

Menjünk hát Hozzá, kicsi pásztorok!
Csanád Béla
Szép a Karácsony … [69]
Szép a karácsony az égbolt mezején,

hol éji vártán csillagok tüzelnek
s felhő-pásztorok gyors processzióban
hűs szelek szárnyán Betlehembe mennek.
Szép a karácsony künn az országúton,
hol vándor siet meleg otthonába,
és gondolatban máris belekóstol
fehér hónál is fehérebb kalácsba.
Szép a karácsony a kis falucskában,
hol csend harangoz éjféli imára,
s gyermek-álmokban angyalkezek raknak
arany diókat a karácsonyfára.
Szép a karácsony a városi zajban,
hol ajándéktól roskadnak a boltok,
hol a szent–estén összeül a család
s öröm-bíborban ragyog minden homlok.
Szép a karácsony bent a templomokban,
hol ének zeng és orgona viharzik,
s az Úr Jézusról, meg a pásztorokról
kétezer éves, édes Ige hangzik.
De a karácsony mégsem itt a legszebb!
Legszebb a szívben, az emberi szívben,
hol szeretet és béke uralkodik…
- Jöjj a szívekbe, ó jöjj, Fiú–Isten!
Somogyi Imre
CSILLAGNÉZŐ [70]
Porszemségem tudatában
is a csillagokra láttam,
s végső célja álmaimnak
ma is Ő, a HAJNALCSILLAG
Füle Lajos
VILÁGÍTSON MEG! [71]

Világítson meg fénye most,
olvasszon ki jéghegynyi fagyból!
Háromszázhatvanöt-napos
karácsonyod legyen s maradjon!
Füle Lajos
Gyertya [72]
Kis karácsonyfa-gyertya… Szép, fehér. Kezembe’ forgatom, nézegetem,

Felül törött. Talán semmit se ér. s valami egyre azt súgja nekem,
A belén észre venni már, hogy égett. hogy ez a kis gyertya az életem.
S én mégse dobom el mint semmiséget. Görbe, törött, beteg.
Nézem, elémbe állatom, Valami, amit senki nem keres,
majd a kezembe’ forgatom. mert észrevenni nem is érdemes.
A cirádáit, ferdeségét, Végig élni sem volna érdemes,
törött voltát, sok betegségét ha nem lenne karácsony...
mind tudom már, mind ismerem. ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
Igénytelen, értéktelen. karácsonyesti csodálatos fákon...
Szépsége, ékessége ára ha Betlehem felé utat mutatva,
nincs semmi. Mégsem dobom el. nem ragyoghatna, nem világolhatna,
Félreteszem karácsonyfára. végigélni se volna érdemes.
Majd a lángjába néz szemem, De van karácsony, s én úgy szeretem

nem lesz nekem kis gyertya-életem.
értéktelen, igénytelen. Ameddig karácsonyra vártam,
Sok betegsége, ferdesége, értelmét, célját soká nem találtam.
törött volta nem semmiség-e, Míg egy szép, angyalénekes,
ha ott lobog az ágon halk estén Betlehembe értem,
s vezérlőm, világom, és fel nem ujjongtam: „Most már értem!
útmutató fény Betlehem felé? ! Most már tudom, miért is élek
Tekintetem sugarát issza, ezen a nagy, sötét világon:
lelkem száll századokon vissza hogy világítson kicsi gyertyalángom
a nagy csodát csodálja újra előre, Betlehem felé
és megremeg belé! és megváltatlan, Megváltóra váró
sok emberszív dobbanjon meg belé!”
Magába semmi. Félredobnám,
De ha a zöld fenyőről ragyog rám, Kis karácsonyfagyertya. Szép, fehér.
a szívem felviszi az égig, Felül törött. Talán semmit se ér.
s az eget lehozza hozzám. De ha a zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.
Túrmezei Erzsébet, 1936
Így szeretném [73]
Csillagos ma az ég,
egy felhő se látszik;
ugat a komondor,
újabb vendég jár itt.
Nő ül a szamáron,
bandukol egy vándor.
Nincs több üres fekhely
Csak egy ódon jászol.
- Kelj fel, asszony tüstént,

Süss pár meleg lángost!
Hol az öreg pokróc?
Hűvös idő jár most!
Fektesd az ágyunkba
ezt a gyönge lelket.
férje meg a lócán
nyughat, megpihenhet.
Nekünk jó lesz kint is,

s zizegő almon.
Szálljon ránk az álom
szelíd angyalszárnyon.
Gerzsenyi Sándor
Karácsony felé [74]
Szép Tündérország támad föl szívemben

ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
megszáll egy titkos, gyönyörű igézet
…Bizalmas szívvel járom a világot.

S amit az élet vágott,
behegesztem a sebet a szívemben
és hiszek újra égi szeretetben,
…És valahol csak kétkedő beszédet

hallok, szomorúan nézek,
a mi Jézusunk itt van a közelben,
legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
s ne csak így decemberben!
Juhász Gyula
Az Ige testté lett! [75]
Ünnepi áriák, örömének hangok,

Zengő hárfák és zúgó harangok,
Hirdetik szerte az egész világon:
Itt van újra a boldog karácsony!
Lelkünkről oszlik a fagyos, szürke dér,
Ha a kisded Jézus hozzánk visszatér.
Ott, ahol annyi üdv és béke terem,
Isteni szülőföld, glóriás Betlehem!
Isteni gyermek… és egyszerű jászol…

Itt jön három király amott néhány pásztor.
Itt fejedelmi pompa, ott semmi ékesség.
De nagy a szeretet és szent a békesség.
E kis jászol felett fényes csillag ragyog.
Aranyhárfán játszva szállnak az angyalok.
Így beszél az angyal: Dicsőség Istennek!
Jóakarat, béke a földi embernek!
És az ének száll, száll az éj sötétjében,

Száll a hegyek ormán és völgyek mélyében.
A szél viszi tovább Júdea pusztáján,
Szent szülepár vigyáz a kisdednek álmán.
De jaj, az úton, mely a jászolból vezet,
Áll egy komor, sötét, nehéz, véres kereszt,
A kereszten pedig bűneinknek átka.
Szendergő kis Gyermek, mintha Reád várna!
Te lejöttél közénk, hogy szenvedj helyettünk.

Visszaszerezted, mit Édenben vesztettünk.
Hoztál nekünk vigaszt, örömöt és békét.
Elűzte szent fényed a bűn sötét éjét.
Nincs többé hazátlan, szenvedő, bús árva.
Ujjongva zeng feléd az ünnepi hála.
Mert Te vagy lelkünknek királyi Pásztora,
Szomorú létünknek vidám Karácsonya!
Székelyhídi Hajnalka
Gyújtsunk gyertyát [76]
Kint már alkonyodik… karácsony este van.

- Mi is felöltöztettük az ezüstfenyőt,
S én mellette – gyermekkori rajongással,
Felajánlva szívem – csodálattal állok
És egy nagy, belső gyertyagyújtásra várok.
Miért? … Ne kérdezd… Ez karácsonyom titka…

Eltűnt a fa, mirha… Csak a Krisztust látom.
- Nézd ezt az érzésem, aminek akarod.
Legyen karácsonyi, betlehemi mámor;
Nekem mégis a legszebb: legszentebb álmom.
Alkonyodik… Gyújtsál velem együtt gyertyát,

S ha majd elégett – a megmaradt öröm
Szent áhítattal összekulcsolta kezünk:
Köszönjük meg a betlehemi éjszakát…
És amit adott: az Isten ajándékát.
Karácsony [77]
De szép vagy, Karácsony!

Szebb vagy minden napnál!
De jó volna, ha mindig
Minálunk maradnál!
De ha te el is mész,
Itt hagysz majd bennünket,
Ne vidd el magaddal,
Igaz örömünket,
Légy szívünkbe áldott,

Legyen ottan béke.
Legyen maradandó
Karácsony emléke.
Szeretnél-e csillag lenni? [78]
Szeretnél-e csillag lenni?

Megváltóról hírt üzenni
Azoknak, kik még nem jöttek
Köszöntni az Egyszülöttet?
Hirdessük el mindenfelé:
E világot úgy szereté
Mindenható nagy Istenünk,
Hogy szent Fiát adta nekünk.
Kik Őróla vallást tesznek,

Kik nevében fényeskednek,
Kiknek lángol szeretete,
Kiknek Övé az élete,
Hogyha fényük itt ellobban,

Tündökölnek majd még jobban,
Mert a mennybe fognak menni...
- Akarsz-e hát csillag lenni?
Karácsonyi köszöntő [79]
Ünnepet hirdetnek,
A szelíd harangok.
Emberek, értsétek,
E szép, tiszta hangot!
Szeretetet hirdet
Az egész világnak.
Születése napját
Az igaz Jóságnak.
Minden emberszívben
Visszhangot találjon,
Jézus tanítása
Valósággá váljon.
Hogy dicsőség legyen
Mennyben az Istennek.
Békesség a földön
A jó embereknek.
Krisztus tövisei [80]
A hófuvatos éjszakában, Időként színét változtatva

Míg ragyogtak az ablakok, Hol bús, hol vidám arcot ölt.
A kiözönlő tarka fényben,
A gazdagot dőzsölni látta,
Valaki végigballagott.
És elhagyatva a szegényt,
Amerre ment, a házak alján, Kinek a dúsak asztaláról,
Fehér rózsákat szórt a köd: Nem hullattak mást, mint reményt.
És glóriába fonta őket
Tekintete, mely mindent látott
Egy sápadó homlok fölött.
Látta, hogy a kereszt alatt,
Nem látta senki, amint halkan, A szeretet csak röpke vendég,
Némábban mint a téli csend Csak elillanó pillanat.
A sötét szívek utcájában
Látta, hogy bent a szívek mélyén
Kopott vándorként megjelent.
Csak elpihent a gyűlölet,
Nem tudta senki, hogy a járdán, Hogy harcát, ha az ünnep elmúlt,
A Megváltó végig suhan. Tovább vigyék a fegyverek...
Mert nem Őt várta e világon,
Látta, hogy mennyi a gonoszság,
Sem boldog, sem boldogságtalan.
Hogy hányszor zengik a nevét
Hiába zúgtak a harangok Azok, kik később megtagadják,
És zengtek öröméneket, Mindennél drágább életét.
A hangokon és színeken túl
S a hófuvatos éjszakában,
Minden kopár volt és hideg.
Míg várták, fönt a csillagok:
A nagyok és az apróságok, A csalódottság tövisével
Csak annak örültek, amit A városon átballagott.
a szent ünneppel kapcsolatban
És úgy, hogy senki meg ne lássa,
Az irgalom nekik terít.
Keblén a fájduló sebet;
A lelkek nem a mennyben jártak, Arcán a könnyek emlékével
Csak lent a porban, hol a föld A mennybe fölemelkedett.
Victorius
AKKOR [81]
Fényben fürdött fenn a Tejút…

A száz ezer csillag közül
egyetlenegy hajdan kivált,
kis Betlehem fölött megállt.
Akkor testté lett az Ige,

népén az Úr megkönyörült.
Füle Lajos
Karácsonyi üzenet [82]
Elmentél az úton
A koldusok mellett;
Jászolbölcsők táján
Kellett végig menned…
Mikor fölzendült a
Karácsonyi ének,
Falat kenyér mellé,
Darab érző szívet
adtál-e, adtál-e
Óh, csak egy szegénynek…
Óh, csak egy szegénynek?!…
Elmentél a sírók
Jaj-birodalmába;
Ahol a szíveket,
Ezernyi tőr járja…
Karácsonyi szózat,
Megnyílt-e az ajkad,
Kinyílt-e a szíved;
Kemény, dacos szíved;
Adtál-e helyet csak
Egy bíztató szónak…
Egy bíztató szónak?!…
Jövevény-utadon,
Kincset hol kerestél;
Megálltál-e néha
Bölcsőnél, keresztnél -
Örvendezni ottan,
Zokogni emitten?
Mert hogy merre mentél,
Mert, hogy mire vártál –
A végső határnál,
Az utolsó kőnél,
Megkérdi az Isten…
Megkérdi az Isten!…
Hontvári Szabó Lajos
Betlehemi éj [83]
Légy örökre áldott

Betlehemi jászol,
Szegényes bölcsője
Az égi Királynak.
Hoztad boldogságát,
Vesztett üdvösségét
Veletek virrasztok,
Ti kedves pásztorok,
Hallgatva az éjben
Angyalok danáját.
Csendesen hull a hó…
Nem zavarja semmi
A Kisdednek álmát.
Bűntől roskadozó
Elárvult lelkemet
Vigasztaljátok meg,
Zengő hárfahúrok!
Én édes Megváltóm,
Jöveteled előtt
Sírva leborulok!
Somogyi Imre
Karácsony éjszakán [84]
Hűs, csendes téli éjszakán,

Kunyhókban, palotákban,
Szívekben édes mámorok,
A lelkek égi lázban.

Néha nagy szél sikongat.
Öreg tornyok harangja zúg –
Az éji csendbe kongat.

Hű betlehemi hívek,
Szeretnek, áldnak, várnak ők,
A szívek óh, mily hívek!…
Karácsonyesti éjszakán,
A könnyben, vérben, sárban:
- Boldog csodák csodája ím! –
Élet van a halálban!…
Hontvári szabó Lajos
És hívják nevét Csodálatosnak… [85]
Kicsiny gyermekségem csodás szép emléke

Voltál te énnekem, Názáreti Jézus!
A te szent nevedből áradott rám béke,
Csodálatos Jézus. Jézus, Jézus, Jézus!
A karácsonyestnek áhítatos fénye.

Glória volt rajtad, isteni kis Gyermek.
Ez volt a világ legnagyobb eseménye:
Öröme volt százszor földnek és a mennynek.
- Én is veled együtt, hogy fölnevekedtem,

A isteni dolgok mindjobban vonzottak.
Föl Jeruzsálembe én is veled mentem,
Ahol doktorok és bölcsek vitatkoztak.
… És a neved fénye nőtt előttem folyton,

Értelmét mind mélyebben fogta fel szívem.
Nem volt rá eset, hogy áhítat ne fogjon el,
Én, ha rágondoltam odaadón, híven,
Veled éreztem a próbák özönében

És mikor nem volt hely lehajtani a fejed…
Zokogtam, hogy e világnak közönyében
Egyedül, egyedül éled le életed…
Csodák sokasága bűvölte el lelkem,

De megmagyarázva isteni szent lényed
És alakod folyton növekedett bennem:
Názáreti Jézus, csodáltalak téged!
*
Mindenütt ott voltam, amerre csak jártál;
Hozsannát zengtem én is, ifjú ember,
Mikor királyként hódolattal várt már
Sionnak leánya újjongó sereggel…
Ott voltam akkor is, - óh borzalom napja!
Mikor elvégezted, és az éj sötétlett…
- Hogy futott rémülten apraja és nagyja!
Rengett a föld, és egy asszony szíve vérzett…
Igen, én ott voltam, és láttam csodákat.
- Küzdelemben erőt ifjúnak és vénnek,
És mellemet verve kelt bennem egy ima:
Ez ád, és a gyönyör csábja semmivé lesz:
Van-e nagyobb még, mit halandó szem láthat?!
Gyarló földi lények szent életet élnek.
- Imádlak, Te égi, Te nagy Isten Fia!
S hasonlóvá lesz az ember Istenéhez…
Csodálatos név ez, dicső fényességben…
Alázattal eléd borulok, Te csodás!
Cél az élet útján, vigasz a halálban.
Te vagy az én célom, Te vagy az életem…
Nélküle nem vágynék élni fenn az égben,
Imádlak, Te örök, kiben nincs változás,
Vele minden helyen égi boldogság van!
Te vagy az én Uram és az én Istenem! Haraszti Sándor (Szavalókönyv, 25)
Azért jön, hogy menjünk [86]
Túl fenyőn, halon, kocsonyán,

fényes ünnepi vacsorán,
túl vásárlások lázain
és ajándékok százain,
túl üdvözlőlap özönön,
csillanó gyermek-örömön,
szóval túl mindenen,
ami évenként megjelen,
hogy aztán újra tovatűnjön –
Ő jön!
Ő jön, a Betlehemi,
életünket betölteni.
Ő jön, hogy itt maradjon,
el nem múló életet adjon.
S ha Ő bennünk életre kel,
akkor minekünk menni kell.
Menni, mert várnak mindazok,
kik nem múlóra szomjasok,
kiknek több kell, mint hangulat,
s mert nem élhet, aki nem ad:
az éhezőnek falatot,
vigasztalást a szenvedőnek,
s ha bűnei fejére nőnek,
megrettentnek bocsánatot.
S ha a szívünk kitárva,
meglátjuk, hogy ki miben árva.
Karácsonykor megszületett Názáreti
azt hirdeti,
hogy mind koldus marad,
ki bőkezűn nem osztogat.
S ha önmagunk is széjjelosztogatjuk,
(mint ő példát adott),
ezerszeresen visszakapjuk
a szétosztott erőt.
Karácsonykor s minden napon

Ő jön, s betölt.
M. Gy.
ÚGY NÉZHETTÉK [87]
Az állatvilág fogadta be Őt:

barmok lehelték körül legelőbb.
Úgy nézhették tán, ahogy valaha
az angyalt látta Bálám szamara.
Füle Lajos
Hallgass szívedre [88]
Karácsony áldott éjszakáján,

amikor fény gyullad bensődben
ne kérdezz semmit, hallgass szívedre
és borulj le csendben a térdedre.
ha megérted, hogy Krisztus üzent,
ne keresd a szépen hangzó választ…
Helyetted a Lélek elmond mindent.
amikor szívedben a múlt összedűl,
kulcsold össze újra a kezed,
s köszönd meg, hogy nem hagyott egyedül.
Karácsony áldott éjszakáján
mikor már minden elcsendesül,
ne hidd, hogy most már csak csendes éj lesz
és a próba örökre kikerül.
ha eloltattad te is a gyertyát,
hajtsd le boldogan álomra fejed
mint aki érzi, hogy hazatalált.
Tamáska Gyula
HA CSENDBEN LENNÉL [89]
Ha csendben lennél… Lenne rá okod,

tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanád – a földi zaj helyett –
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!
Füle Lajos
FIGYELJ A LELKED ÉGBOLTOZATÁRA [90]
Figyelj a lelked égboltozatára:

fölsejlik-e rajt, végre valahára
az a csillagra írott üzenet:
Testvér született?!
S ha látod azt az írást és megérted,

vidd el magányod Hozzá és sötéted,
S ha megtaláltad azt a Gyermeket,
lábához letedd!
Vegyél helyette fényt, mi átvilágít,

és békességet, mit a lelked áhít,
s hordozd magaddal e világon át,
mint mosolyát!
Füle Lajos
CSAK EGY GYERMEK [91]
Csak egy kicsi jászol,

és micsoda fönség!
Eltűnik előtte
Az osztálykülönbség.
Csak egy kicsi Gyermek,

és micsoda béke
emberek és barmok
elgyötört szívébe!
Csak egy kicsi csillag,

de ahova fényt vet,
az a kicsi ÉLET
mégis ÖRÖK ÉLET.
Füle Lajos
ÍMÉ! [92]
Ímé, ajtód előtt állok és zörgetek!

ÉN vagyok az öröm.
Messziről jöttem.
Hátam mögött csillagvilágok,
Itt szeretnék maradni mindig.
Van-é hely nálad?
Füle Lajos
MICSODA „KARRIER” [93]
A barlangistállótól a
keresztig ívelt az a pálya
amelyen ISTEN EGY FIA
a Föld kis szegletét bejárta.
Lám, Ő beérte ennyivel
értünk. Micsoda „karrier”!
Füle Lajos
AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT [94]

Luk 2,10
Annyi itt a szomorú ember,

a szegény, a vigasztalan!
Én az egész nép öröméért
állok Elődbe, JÓ URAM!
Az angyalokkal ezt ígérted

a betlehemi ég alatt,
vess hát véget a szenvedésnek,
melegítsen át, mint a Nap,
az az öröm, mit JÉZUS által

adtál, mi el nem veszthető
az életben, sem a halálban.
Ádvent van… ISMÉT eljön Ő!
Füle Lajos
KARÁCSONYI FOHÁSZ [95]
Adjál nekünk megfoghatók helyett

felfogható Igét: üzenetet!
Sok dísz helyett, mely fenn a fán ragyog,
lelkünk egén vezérlő csillagot.
Adjad nekünk az angyalok szavát,
derüljenek vele az éjszakák.
Adjad nekünk a bölcsek útjait,
vezessen el a jászolig a hit,
s fogadd el ott szívünket s mirhaként
hálánkat is a JÉZUS KRISZTUSÉRT!
Füle Lajos
ISTEN MOSOLYA [96]

A KARÁCSONY a legnagyobb csoda,
az ISTEN el el-nem-múló mosolya.
Füle Lajos
AJÁNDÉK ÉRKEZETT [97]
AJÁNDÉK érkezett, fogadd,

fény harmatozza arcodat,
csillag derítse lelkedet!
VALAKI eljött, mert szeret.
Füle Lajos
ÖRÖK KARÁCSONY [98]
Úgy jöttem el a messzi korból,

hogy senki nem tartott velem,
lábam nyomán a hó csikordult
baráttalan, testvértelen
jártam utam, örömre vágyva,
s nem volt igaz karácsonyom,
az álmok csillogó palástja
ronggyá silányult vállamon...
Így ért el ISTEN, s életembe

vakító fénycsóvát dobott;
mikor lelkemhez ért a LELKE,
remegtem, mint a pásztorok.
Megtartót látni Betlehembe
nagy félelemmel mentem én.
Ötvennyolc éve… énekelve
áldom, csodálom azt a fényt.
A fényt, mi bennem egyre árad,

s öröm lesz, parttalan öröm.
Nem kétnapos megújulást ad,
múlton, jövőn is átsöpör,
s tűnik előle balga álom,
hiú vágy, karmos fájdalom…
köszöntelek, örök karácsony,
mindennapos karácsonyom.
Sodor e szent öröm magával,

esztendők áldás-árja hajt,
mint holt kavics a árban,
alámerül a bűn, a baj.
Testvérköröm, népes családom
Lebeg a lágy hullámokon…
Köszöntelek örök karácsony,
Füle Lajos
CSAK EGY BARLANG [99]
Csak egy barlang jut Néki,

egy istálló, pedig
micsoda csillag nézi,
mikor megérkezik!
Barmok osztják meg Véle

az elnyűtt almot ott,
de eljönnek Elébe
bölcsek és pásztorok.
Bámulják jászolágyát
hallják a halk sírást,
s a hit szemével látják:
király lesz, óriás.
Füle Lajos
FENYŐFÁT VISZNEK AZ ÚTON [100]
Fenyőfát visznek az úton.

Az ablakunkból bámulom,
házóriások közt hova
megy az az ember s az a fa.
Ezerszemű ház integet,

bent csillagok és kisdedek
és Józsefek és Máriák
bölcsőkre hajló sok család.
ÚR JÉZUS KRISZTUS, hol lakol?

Ott túl a sok-sok ablakon?
Fenyőfa- illatú szobák
lakói gondolnak-e Rád?
Vendég vagy-e, vagy Messiás?

S ha egyik sem, hát ki hibás?
Lehet, hogy zárva szív, kilincs?
lehet, hogy tömjén, mirha sincs?
Aranyunk nékünk sincs, tudod,

mégis szegényes otthonod
lehessen hajlékunk, szívünk,
s tömjéned, mirhád, hogy hiszünk.
Füle Lajos
ÉNEKELJETEK ISTENNEK, ÉNEKELJETEK!
Zsolt 47,7
Angyalkórus hangja csendül,

csillag fénye kel,
énekeljünk és az Ég, Föld
velünk énekel.
Öltözzetek ünneplőbe,
népek, nemzetek!
Énekeljetek ISTENHEZ,
énekeljetek!
Köztünk már a MENNY KIRÁLYA,

jászolágyba „most
úgy pihen, mint mag a földben”
mert alázatos.
Majd keserves földi útra
kel az Ég helyett…
Énekeljetek ISTENNEK,
énekeljetek!
Hogyha Ő el nem jön értünk,

s a kereszt alatt
meg nem állhat balga énünk,
bűnünk megmarad.
Ám levette vére rólunk
az ítéletet!
énekeljetek!
Készen már az égi hajlék:

mint FELTÁMADOTT
vár az Úr, hisz Nála van még
készített hely ott.
Aki hisz, mind Érte nyer itt
örök életet.
énekeljetek!
Füle Lajos
ÖRÖM
Karácsony van, gyönyörű
ünnep a mai:
minden ablakban fenyők
fénycsillagai.
Aranydió, mogyoró
csillogva köszön,
de a legszebb nem a fán
bennem van: öröm.
LÉLEK gyümölcse, csodás

karácsonyi ék.
Ez a belső ragyogás
enyém s a tiéd,
s mindenkié, aki a
GYERMEKRE tekint,
aki tudja, KI FIA,
s térdet hajt megint.
Füle Lajos
KARÁCSONY [100]
Egy csillag útnak indul

egy istálló pedig
az ember álmain túl
csodával megtelik.
Füle Lajos
A GYERMEK
Farkas üvöltött kinn az éjben,
s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba
de csillag volt a koronája,
csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi!
És mégis… eljöttek királyok,
s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszerű s oly érthetetlen/.
Feküdt a gyermek csendben, mintha
Nem érdekelte volna mirrha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.
Füle Lajos
KARÁCSONYI ÜZENET
Üzenem mindenkinek, hogy a Csillag
fényéből semmi nem kopott,
értelme lett csak megszokott.
Üzenem mindenkinek, hogy a Gyermek

ma is a testté lett csoda,
ISTEN jósága, mosolya.
Üzenem mindenkinek, hogy a pásztor,

király egyformán kedves ott,
s Előtte boldog lesz legott.
Üzenet mindenkinek, hogy a bölcsek

serege most is útra kel,
elég nekik a régi jel.
Üzenem mindenkinek, hogy a szívem

ma is repesve fut Felé,
ma is azért a GYERMEKÉ.
Füle Lajos
KINEK CSILLAGA VAN

Kinek csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!
Kinek csillaga van,

legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de értse mit se várjon!
Kinek csillaga van,

öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!
Kinek csillaga van,

ámuljon, mert az Ige
testté lett, és boldogan
daloljon Róla szíve!
Füle Lajos
HA
Karácsonyunk ha fényét veszti,
kinél fogunk békét keresni?
Ha megfakul bennünk az ünnep
lelkünkre mély árnyékok ülnek,
s a csüggedés lassan kikezdi.
Füle Lajos
BETLEHEMIG
„Menjünk el mind Betlehemig!” (Luk 2,15)
Betlehemig? – Félútig sem jutottál.

Kötözve tart a nyáj, a föld, az üzlet,
vágyaid is más fényességhez űznek,
a régi hír egészen megkopott már.
Pedig a fény zuhog, az angyalének

orkánszerű, az éjszakát betölti.
KÖZEL AZ ÚR! Fogytán időd, a földi,
ha majd lejár, az utak arra térnek,
s csak az a Fény, csak az a Szó kísér el:
„Ne féljetek!” - Csak JÉZUS vár az éjben.
Füle Lajos
AZ IDŐK VÉGÉN
Elérkezett az idők vége,

s eljött ahogy ISTEN ígérte:
„Az Ige testté lett”, a jászol
nem messze volt a kereszt fától
Az idők, ímé egyre fogynak,

ezer év annyi mint a tegnap.
Az Úr közel! Jöttét remélvén
várunk Reá – az idők végén.
Füle Lajos
HOL HÁT A GYERMEK?
Szívünk felé hány

bús szív közelget!
- csillag felettünk –
hányan keresnék
nálunk a kincset,
melyet kitettünk.
Pásztorok jönnek,
bölcsek is jönnek:
Hol hát a Gyermek?
De csak kihűlt, rossz
jászolra lelnek.
Csalódva mennek
tovább az éjben
más szív felé, míg
Rá nem találnak.
hol LELKE fénylik,
s szállása van az
ISTEN FIÁNAK.
Füle Lajos
LELKÜNK ÉJSZAKÁIBAN
A lelkünk éjszakáiban
sebhelyek a kihunyó fények:
kiégő vágy, hamvadt öröm
– lehulló csillagok.
Egy Csillagtól gyógyul az éj,

ujjong a fény, derül a lélek,
ott izzik Betlehem felett:
„Naptámadat a magasságból”.
Füle Lajos
DE MÉLYRE SZÁLLT!
Karácsonykor de mélyre szállt:

emberré lett, hogy így segítsen.
Nézd Betlehem kis jászolát:
lentről néz fel reánk
- a ISTEN!
Füle Lajos
KINEK NEM VOLT KARÁCSONYA
Kinek nem volt karácsonya,

boldog se volt talán soha.
Kinek nincsen karácsonya,

nem sejti, hogy milyen csoda.
Kinek nem lesz karácsonya,

nem tudja meg, hol és hova
vezet az út, ha véget ér

itt lent, s van-e az ég felé.
De egy csillag felénk siet

s utat mutat mindenkinek.
Füle Lajos
EGYEDÜL ÖVÉ A DICSŐSÉG
Hogy a mennyei világ megnyílt,

s oda egy Gyermek lehetett híd,
egyedül Övé a dicsőség.
Hogy ISTEN a kegyelem-hídon

elénk siet hogy hazahívjon,
Hogy a békétlen, vad világon

békét jelenhet a Karácsony,
Hogy a békítő kegyelemben

ma is ember lehet az ember,
Hogy bűneit, hol KRISTUS áldoz,

leteheti a keresztfához,
A magasságban és mélységben,
bizonyságban és kétségben,
egyedül övé a dicsőség.
Füle Lajos
FÉNY ÉRKEZETT AZ ÉJSZAKÁBA
Fény érkezett az éjszakába,

lelkünk egén is felragyog.
Magasságokból mélybe szállva
énekelnek az angyalok
a TEREMTŐRŐL AKI földre

engedte EGYSZÜLÖTT FIÁT
hogy a keresztfán elgyötörje
s békére leljen a világ
majd vére árán… Most a GYERMEK

körül még bámész nép forog,
kincset kínálnak Néki bölcsek,
ámulva nézik pásztorok,
de jajt kiáltva égig érnek

közben a bűn, a szenny, a vér,
s rejtett helyen zokog a LÉLEK
a GYERMEKÉRT, az emberért…
Füle Lajos
EGYSZERŰ GYERMEK, MÉGIS HAJNALCSILLAG
Ki gazdag lévén érettünk szegény lett

köréje gyűltek gazdagok, szegények
csillag jelére, angyalok szavára,
nagy-nagy éjszakába’.
Egyszerű gyermek, mégis Hajnalcsillag,

égi jel, melyet baromjászol ringat,
mustármag, amely egykor óriás lesz!
- A hit látta már ezt.
S a Fényt, mely onnan áradt a világba,

a bölcs, a pásztor, Coregio* is látta, és én is
látom, bár kereszt fölötte,
látom mindörökre.
(*Ejtsd: Koredzso; késő reneszánsz festő Itáliában, a Szent éj c. Festmény alkotója)
Füle Lajos
EMBERI FORMÁT VETT FEL
Lelkén nehéz kereszttel

jött mint bűnt, átkot rontó,
emberi formát vett fel
és hozzánk lett hasonló.
Testünk csúf börtönébe

magát belealázta,
hogy állhassunk elébe
s lehessünk egykor nála.
Értünk való csodákról

csendesen szólni kezdett,
s magára vette végül
a gyötrelmes keresztet.
Kire pásztorok, bölcsek

s bölcs barmok felfigyeltek,
A VILÁG MEGVÁLTÓJA
LETT AZ A KICSI GYERMEK!
Füle Lajos
MEGINT KARÁCSONY
Megint karácsony, örök karácsony!

Háromszázhatvanöt-napi vándor
Előtted állok nagy hál’ adással
szentséges Orcád hogy újra lássam.
Eget és földet betölt a Fény most,

dicsőit Téged, MAGTARTÓ JÉZUS,
Ki úgy jöttél el, ahogy még senki:
hatalmas voltál emberré lenni!
Hatalmas voltál, bár gyönge testben.

Hódolni három király se restellt
Eléd borulva s megannyi pásztor.
Oltárrá lett az egyszerű jászol!
Füle Lajos
VAJON ?
Vajon a szent este után

következnek-e szent napok:
szent nappalok, szent éjszakák,
szent élet, megszentelt remény?
Lesz-e ki majd szentebbül él?
Füle Lajos
JÁSZOL MELLETT
Jézusom, kis szívem karácsony ünnepén

Oly boldog, betölti szeretet, hit, remény.
Jászolod mellé most leborul a szívem,

Megkérlek, szüless meg e kicsi szívben.
Kint tombolhat vihar és hullhat le a hó,

Szívemben a Neved fényt, meleget adó.
Szenteltessék meg a neved ez ünnepen,

Karácsony elmúlik, de Te maradj velem!
Kárász Izabella
(Mustármagok, 184)
MEDITÁCIÓ
- gyermekhangra -
...megtehette volna,
hogy ne istállóba,
- márványpalotába,
pihe-puha ágyba -
küldje a világra...
Megtehette volna,
hogy nyomorék, csonka
más utakon járjon,
s ő csak szépet lásson
ezen a világon...
Megtehette volna,
hogy gonosztól óvja
s ki rosszat mond róla,
lesújtsa a porba,
rostából kiszórja!
- de ha így lett volna,

tudnának-e róla,
azok a szegények,
akik ma is élnek?
s vele mit érnének?

lenne bizodalma
hozzá sok betegeknek?
csúfnak, elesettnek,
akik hozzá esdnek?

mind, aki elmondja
hogy bűnökben szenved,
akit nem szeretnek,
- de bűnét megbánta -
kérne-e kegyelmet?
S kapna-e kegyelmet?!
Lukátsi Vilma
(Mustármagok, 110)
KARÁCSONYI KÁNON
Ős Kelet mágusa,
csillagok látnoka
indul a fény után;
hallgat az éj.
Lép, lép, nem remeg,
útján bármi veszély.
Ott a Király,
őreá vár;
vonja és hívja a cél.
Betlehem pásztora
szendereg, hallgat a
csöndes éj lágy ölén;
nyugszik a nyáj.
Angyal hangja szól
Égi glória száll.
Jöjj, siess már,
jászolán vár
Jézus, a drága Király!
Halk szavú Mária

dúdol, és szent fia
Szendereg édesen,
Őrzi az Úr.
Ő a messiás.
Bűnök lánca lehull.
Áldd a Királyt,
mert a világ
általa megszabadul!
Gerzsenyi Sándor
(Mustármagok, 177)
NE VESZTEGELJ!
Hozzád pásztorok és bölcsek

meghódolni jöttek
s gyönyörködtek... Örvend a szív
minden újszülöttnek.
Kedves vagy te, ahogy anyád

dajkál mosolyogva.
Mintha tested harmatos, friss
virágszirom volna!
S milliók, kik éj s nap csak a

testért robotolnak,
ma lélekben jászolodhoz
elzarándokolnak.
De én ennél messzebb látok:

látom a Keresztet,
melyre értem áldozatként
durván felszegeztek.
Látom a vért, mely a sötét

bűnt tisztára mossa,
s látom a nagy követ a zárt
sírról félredobva.
Látlak mennybe emelkedni

megdicsőült testben,
s tudom: tiéd a hatalom
földön és a mennyben.
Ezért van jó békességem,

neved ezért áldom,
nekem már nem Kisded vagy, de
Megváltóm s Királyom!
*
Ünnepelj, de ne vesztegelj
ott a jászol mellett.
Azt ismerd meg, kiben minden
ígéret betellett!
Hitet, reményt, békességet,

üdvösséget úgy hoz,
ha eljutsz a kisdedtől a
győzelmes Krisztushoz!
Bódás János
BENNÜNK SZÜLESS MEG, JÉZUS!
Úr Jézus: sok vak szemnek

most is gyermeknek látszol,
mint akit foglyul ejtett
a betlehemi jászol.
Éltető erőd még a

világot át nem járja,
mert magadra hagy néped
hűs templomokba zárva.
S mint a magot, mely alszik

a hombárban csírátlan,
elraktároztunk balgán
sok vastag Bibliában.
Jászolból, kőből, könyvből

lépj ki! Szüless meg bennünk,
hadd éljük a karácsonyt,
ne csupán ünnepeljünk!
Hullj a szívünkbe, szent mag

(most bűn van bennünk s rontás),
hass át rajtunk, mint égi
radioaktív forrás,
hadd vigyünk a világnak

- mit annyi baj, láz éget -
jóakaratot, békét,
s Istennek dicsőséget.
Bódás János
A GYERMEK ÉS A KIRÁLY
(szavalókórus karácsonyra)
Kar:
Jeruzsálem városát
Szokatlan hír járja át.
Bölcsek jöttek Napkeletről,
Keresik az új Királyt.
Heródesék udvarában
Háborgás és kapkodás van.
Jöjjenek a vándorok,
S mondják el, hogy mi dolog,
Ami őket izgatja,
Messze földre fárasztja.
Bölcsek:
Urunk, Király, itt vagyunk!
Tisztelettel hódolunk.
Napkeleti hegyek mögül
Hozott ide az utunk.
Fényes csillag feltűnése,
Ünnepélyes tündöklése
Jelezte, hogy ez országban
Megszületett, új Király van...
S mi - indultunk hamarsággal,
Nem törődve fáradsággal,
Forró nappal, hűvös éjjel
Mi csak jöttünk szenvedéllyel.
A nagy csillagot követtük,
Az új Királyt keressük.
Mondjátok meg, merre van?
Hadd köszöntsük boldogan!
Heródes:
Bár a kérdés izgató,
Válaszom nem bíztató.
Új Királyról nem tudok.
Ámde mégis... várjatok!
Nézzük népem véneit,
Hátha tudnak valamit!?
Addig ott kinn várjatok,
Tovább ne induljatok!
Kar:
Sürgős parancs járja át.
A főpapok mind jöjjenek!
Írástudók, főemberek,
Keressék és kutassák,
A királlyal tudassák,
Hogy a Gyermek hol lehet,
Ki a vándor bölcseket
Oly messziről elhozta,
Izráelbe vonzotta.
Írástudók:
Összegyűltünk, Uram király,
És köszöntünk téged.
Rendelkezzél szolgáiddal,
Add elénk kérésedet.
Heródes:
Nem jó kedvvel hívattalak,
De ha így kell lennie,
Mondjátok meg: a Krisztusnak
Hol kell megszületnie?
Nem Ő lesz-e az a gyermek,
Kit a bölcsek emlegetnek?
Írástudók:
Nem gondoljuk, Uram, király,
Hogy a Krisztus már itt lenne.
Szent városban, szent nép között
Annak nagyobb híre lenne.
Idegenek tudnak róla?
Mielőttünk titok volna?
Ámde szóljon az Írás!
Rég megírta Mikeás:
A Krisztus, ha megjelen,
Szülőföldje: Betlehem.
Heródes:
Ti mindnyájan elmehettek,
És a bölcsek bejöhetnek.
Bölcsek:
Jó urunk, míg szódra várunk,
Remeg szívünk, indul lábunk,
Mert a fényes égi lámpa
Tovább indul Dél irányba.
Heródes:
Menjetek a csillag nyomán!
Elérkeztek Betlehembe.
Ott a Királyt meglátjátok,
Ha valóban igaz lenne.
Csak vigyázat! Be ne csapjon
Nagyot mondók könnyű szája.
Megvizsgálni ki legyen hát
Izráelnek hű királya.
Bölcsek:
Aki minket jóságosan
Hozott hegyen-völgyön átal,
Hisszük: pontos találkozást
Készít majd az új királlyal.
Heródes:
Csak menjetek, barátaim.
Mindent jól megfigyeljetek!
Visszafelé megpihenni,
Hírt mondani bejöjjetek!
Szeretnék majd én magam is
Tisztességet tenni nála.
Nem megyek majd üres kézzel,
Izráelnek új Királya!
Kar:
És a bölcsek tovább mennek.
Betlehemig meg sem állnak.
Megtalálják a jászolban
S hódolnak az új Királynak.
Kincseiket mind kitárják;
Van ott arany, tömjén, mirha.
Mária - csak nézi őket
S örömkönnyét ontja, sírja.
Megtalálták, kit kerestek,
Magasztalják nagy örömmel.
Fekhelye csak jászol-bölcső,
De Ő - teljes kegyelemmel.
Mikor aztán csendre térve
Szemükre száll édes álom,
Mennyei fény villanása
Ragyog át az esti tájon.
Szózat hangzik: Heródeshez
Ne menjetek újra vissza!
Gyilkos szíve szándákától
Ti szívetek legyen tiszta. -
Hódolatuk végeztével
El is mennek más irányba.
Hiába vársz, hazug király
Jeruzsálem városába’!
Heródes:
Ideges vagyok! Ölni akarok!
Becsaptak engem! Bosszant e dolog!
Nem jöttek felém, más úton mentek.
De én e rongyos kis Betlehemnek
Népét, ha kell, egy szálig kiirtom!
Azt a gyermeket el nem szalasztom!
Vitézeim! Fegyvert fogni!
Betlehemet megrohanni!
Minden fiúgyermeket
Kétévesnél kisebbet -
Azonnal megöljetek!
Egyet se kíméljetek!
Kar:
Folyik a vér Betlehemben.
Fájdalom dúl a szívekben.
Nincs kegyelem, nincs kivétel...
Folyik a vér nappal, éjjel.
De a gyermek, kit keresnek,
Környékén sincs Betlehemnek.
Elindultak angyalszóra
Egyiptomba, és azóta
Odaértek, ott maradnak,
Amíg új parancsot kapnak.
Heródesék öldökölnek,
Sok életet meggyötörnek.
Ámde Jézus tovább megyen,
Hogy e földön sok jót tegyen,
S megváltói erejét
A kereszten ossza szét.
Találkozni fog majd egyszer
Érte meghalt gyermekekkel
S azokkal, kik Néki éltek,
Könnyet és vért nem kíméltek
Őérette odaadni,
Hűségüket megmutatni.
Mindnyájan:
Nagy királyok koronája
Szemétté lesz nemsokára.
De a Krisztus dicsősége
Állandó lesz. Nem lesz vége.
Győr József
(Szőlőben, 54. old)
AKIK A CSILLAGOT LÁTTÁK
Mentek. Csillagba veszve mentek...

Elhagytak álmot, meg keresztet...
Elmaradtak a nagy hegyormok,
Puszta terek, a templomtornyok,
Messzi városok, tengerek,
Mosolyok, könnyek, emberek
S úgy mentek a nagy éjszakán át
Akik a csillagot látták.
Nem álltak meg a határkőnél,

A völgykatlannál, hegytetőnél,
Nem kellett nekik többet semmi
Kívánság, csak egy: menni, menni!
Csillag után, a csillagért.
Nem kérdezték azt sem: miért?
Csak mentek a nagy éjszakán át,
A fényre néztek, semmi másra.
Reájuk hullt az Úr világa.
Ragyogó, tiszta lett a lelkük,
Nem volt a földről semmi bennük,
Nem is voltak már emberek
Mikor az égi Kisdedet
Csillag alatt áldón imádták
Karácsonyeste - s mindig, máskor:

Csillagtűnéskor, lehulláskor
Egy örök csillag fénye csábít,
Útvesztőkön utat világít,
S mennek úton százak, ezrek,
Maradnak álmok meg keresztek,
Úgy mennek a nagy éjszakán át
Akik a Csillagot látják.
Kárász Izabella
CSILLAGTITOK
Királyi lelkek vannak még a földön.

Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak,
És várva várni, hogy a csillag feljön...
és hinni hittel: bús nyomorúságból,

halálból, bűnből lesz szabadulás még...
Sötétlő égen egyszer felvilágol,
fel, új irányt mutatva lábainknak!...

Királyi lelkek vannak még a földön,
de kél-e nékik betlehemi csillag?!
Kicsi jászol örök csodát melenget.

Támad-e csillag vonni és vezetni
sok vágyban égő, bús királyi lelket?
Valaha régen, szentséges nagy éjen

az a csillag... talán egy sötét szív volt...
Megfürdött boldog, betlehemi fényben...
Áttüzesedett... lángkévék sugára

tört ki belőle... s fölívelt az égre,
világot vetni keresők útjára!
...Szeretnék én is Betlehembe menni.

Találni, venni, égni, felragyogni!
Sötétlő égen olyan csillag lenni!
Érintésére híradó sugárnak

hogy elindulnának! Hányan, mindenünnen...
Hiszen sokan csak a csillagra várnak.
Túrmezei Erzsébet, 1934.
CSAK A BÖLCSEK
Csak a bölcsek ismerik Őt meg,

azok mennek Hozzá ma is;
s azok maradnak meg hívőknek
oly sokszor kigúnyolva is,
kik többet tudnak a tudósnál,
s leborulnak Előtte mélyen,
éppúgy, mint szegényes jászlánál
kelet bölcsei tették régen.
Ma is, és mindig, csak a bölcsek:

a gyermekként hinni merők -
Hozzá ma is csak ezek jönnek,
a gyermeki hittel szeretők.
Mások csak ünnepelgetnek, de
talán azt se tudják, miért?...
És nem mennek el Betlehembe;
Egy lépést sem tesznek Jézusért!
Nádudvari Nagy János
EGY KISFIÚ GONDOLATAIBÓL
Csillagfényes, téli estén

Betlehem mezején,
nagy örömmel lettem volna
egy kis bojtárlegény.
El nem nyomott volna álom

égi csodát várva,
láttam volna: angyaloknak
hogy lebben a szárnya.
Azért, mert ez nem így történt,

nincsen búsongásom,
az Úr Jézust, Megváltómat,
tudom, megtalálom.
Boros Gergely
Reményik Sándor:
János evangéliuma
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,

És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttire fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek -- mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.
De János messze áll és egyedül.

Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!
János, evangelista, negyedik

Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen őrvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:
Kezdetben vala az ige.

S az Ige testté lőn.
1939
http://www.felfedezesek.hu/index.php?lap=cikkek/ir0001
KARÁCSONY
A tisztaság és szépség templomát
tükrözi vissza a havas világ.
A fehér színű, áldott takaró:
a hó.

építsük fel karácsonyra mi hát!
Istenfélőkhöz csupán ez való:
a jó.
A tisztaság és a szépség temploma,

ne romboltassék le bennünk soha!
Karácsony van, a Krisztus földre jött,
s örök.

tükrözi vissza a megtért világ.
Az üdvösséget, a békét hozót,
a jót.
Kárász Izabella
KARÁCSONY
Igen.
Akár hiszed, ha nem:
A Megszületett bölcsője ma fénylik,
és ragyogása feltűnik az égig.
s a lélekig. És már nem sötétlik
benne a bánat és a gyötrelem.
Igen.
Ez a karácsony benned, idelenn.
Ezt a karácsonyt kérem és könyörgöm,

amíg bujdosom átvészelve könnyön,
tövisen, sáron, kínon és keserven.
Az lesz a boldog, igaz győzedelmem,
ha az enyém lesz végleg, teljesen.
S mindenkié, akit szeretek,
s akiket, testvérem, te szeretsz;
akik már lettek és akik majd lesznek.
Mert karácsonykor mind Benne születnek.
És felragyognak, fénylőn és békében
a csillag alatt, betlehemi éjben.
Igen.
Akár hiszed, ha nem,
Ez az igaz karácsony idelenn.
Kárász Izabella
KARÁCSONY ESTE…
Karácsony este… Hangulatok szállnak…
Fehér hópelyhek… fehér angyalszárnyak…
Szelíd melegséggel van szívünk tele.
Aztán megyünk tovább, sötét lesz újra,
csillag nem ég, utunk hóval befújja
bús életünknek dermesztő tele.
Karácsony este... Ó, csak gyermekemlék!

Szívünk kérdezve vár: Emlékszel még?
És éled, újul sok csodás mese.
Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak
szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap.
És nem kísér már az emléke se.
Karácsony este… Csoda! Vég és Kezdet,

Világosság és Élet született meg,
hol a halál volt csak, naptalan sötét;
Élet, aki az életét letette,
s szent szeretettel magára felvette
a megváltásnak emberköntösét.
Karácsony este! Csoda! Új teremtés!

A kegyelem, az élet megjelent és
kincseivel lelkem, feléd siet.
Egyedül, árván tovább mért haladnál?
Van megtartód, akit ha megragadtál,
kegyelem, élet, minden a tied!
Túrmezei Erzsébet
KARÁCSONY ÉS AZ EMBEREK
Angyalok kísérik mennyből le a földre

a világ Megváltóját: Jézus Krisztust,
hogy békességet hozzon, hogy örömet hozzon,
hogy eloszlassa a bűn nehéz ködét,
és adja mindenkinek égi szeretetét,
örök kegyelmét.
S az ember kereszt-utat készített számára.

Nem fogadja el Őt, a legdicsőbb Királyt.
Szíve zárva van; a bűn, a rossz tartja zárva,
Isten Fiának nem vár más útjára,
csak a megvettetés kálváriája,
átkos keresztfája.
Pedig sírva keresi a békét s szent nyugalmát

a megromlott és megölt emberi roncs...
Azon tanácskozik, hogy faragjon békét,
hogy űzze el messze lelkek ellenségét.
De boldogságát mégsem találja meg,
míg nem él szívében az égi jó s szeretet.
A világ ünnepli Jézus földrejöttét,

ünnepli, hogy alászállt Isten e sötét földre,
megénekli szépen a szeretet himnuszát –
ó, de a lelkében kinek tüze ég?
Rettenetes bűnök mardossák bensejét,
Krisztus szeretete szívében nem él még!
Meddig lesz még sorsod a nyomor, a bánat?

Meddig tűröd a bűnt, ó, szegény világ?
Mikor fogsz ajtót nyitni a Megváltó előtt?
Hidd el, ő lenne a legjobb Barát.
Ha tudnál Benne hinni, megbocsátná vétked
s tied lenne örökre a boldogság és élet.
Angyalok kísérték mennyből le a földre

a legdrágább Lényt, Isten szent Fiát,
Angyalok éneke rázta meg a sötét világot:
Az Úr Jézus hozott örök váltságot!
Ember! Ébredj, indulj! állj te is az angyalok sorába,
Dicsérd, szolgáld, szeresd azt, Aki lett
Életednek örök boldogsága!
Dobrai Ferenc
KARÁCSONY FÉNYE
Rejtett reményt nem öl most úgy a kétség,

mint máskor, mert az Isten átkarol;
Eloszlik bú, fásult közöny, sötétség,
ha gyertya gyúl a gyantás ágakon.
E vak világ örök Világossága

így gyúlt ki egykor Betlehem egén,
s Advent nagy üdv-igéretét beváltva,
ma is reményt ragyogva kél e fény.
Bűnös szívekre hogy kegyelmet hintsen,

az emberekért lett emberré az Isten!
Mindent megtett tehát ő, ember, érted!
Mindent, mit égen s földön lehetett...

Tégy érte hát te is, akkor megérted:
Karácsony fénye égi szeretet.
Balog Miklós
KARÁCSONYI FÉNY
Eljöttél, mint mennyei fény

áttörni a föld éjjelén,
beragyogni rögös utunk
míg otthonunkig eljutunk.
Látod: a kín, a könny, a gond

földreroskasztott, porba vont.
Ha Te nem adnál új erőt,
elepednék a cél előtt.
Ó, áldva légy, hogy megjelent

világosságod idelent,
s mi elvihetjük szerteszét,
hogy fénnyé váljon a sötét.
Ó, töltsd be szívünk teljesen!

Még a halálnak éje sem
győzhet le minket, Mesterünk,
ha bennünk élsz, s te vagy velünk.
Oltárodon elégve mi
vágyunk Teérted fényleni.
Itt, s országod ha megjelent
Örökre Nálad odafent!
Túrmezei Erzsébet
CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ!
Légy örökre áldott,

betlehemi jászol,
szegényes bölcsője
az ég Királynak.
Hoztad boldogságát
vesztett üdvösségét
az egész világnak.
Veletek virrasztok,
ti, kedves pásztorok,
hallgatva az éjben
angyalok danáját.
Csendesen hull a hó,
nem zavarja semmi
a Kisdednek álmát.
Bűntől roskadozó
elárvult lelkemet
vigasztaljátok meg.
zengő hárfahúrok.
jöveteled előtt
sírva leborulok.
Somogyi Imre
KARÁCSONYI KÉRÉSEK

hogy Hozzád siethessek sebesen!

hogy szívem, kincsem letegyem Eléd!

örömhírt és békességet vigyek!

Horst Orphal után németből Túrmezei E.
KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS
Mint Betlehem, zsúfolt a város -

megszálltta tenger idegen.
Nem maradsz-e hidegen?

szállást csak barmoknak adott,
Találsz egy csendes jászlat ott.

ha szénát, pozdorját találsz.
Ha nem lehet méltó Tehozzád,

Kinek egek örvendenek.
Lásd, ez vagyok… térj hát be hozzám,
hozd el szívembe fényedet!
Füle Lajos
KARÁCSONYI KÖSZÖNTÉS
Mint mikor Norvégia ébresztőjét

börtönben érte a karácsonyeste,
s tudta, hogy messziről jött jó barátok
állnak kívül, rácsok ablakát lesve…
Felemelte hát a pislogó mécsest,
kivilágította a másik kezével,
hogy új erővel ragyogjon a fénye:
Úgy emelem most messziről felétek
az én pislogó, szegény, árva mécsem,
amint az a másik kéz tisztogatja.
Ez a karácsonyesti köszöntésem.
Valahol szerteszét az éjszakában
pislogó, füstölgő kis mécsek égnek,
örüljenek velem karácsonyeste,
annak a tisztogató, égi kéznek!
S mondunk együtt dicsérő éneket
új ragyogással és ujjongó hittel
arról a kézről, amelyik meggyújtott,
a vigyáz reánk, nem olt és nem veszít el!
Aztán… csak égjünk csendesen tovább,
áldott kezétől megtisztogatottan!
Árasszunk boldog karácsonyi fényt,
a égjünk el érte a hétköznapokban!
Túrmezei Erzsébet
KARÁCSONYI IMÁDSÁGOM
Úr Jézusom! A szent este

olyan sok mindent kaptam!
Karácsonyfánk csillog–villog,
új ruha van rajtam.
De én jobban szeretném, ha
hozzám lehajolnál,
és szüleim örömére
szívemben lakoznál.
Karácsonyi imádságom
hallgasd meg hát nékem:
A szívemben, Úr Jézusom
légy örök Vendégem.
Békefi Pál
KARÁCSONYI RÍMEK
Ezüstöt ölt a téli föld.

Havas kis út a hegyre fut.
Karácsony int felénk megint.
Keresi árva, elhagyott
a csillagot, a Csillagot!
Köd hamva hull, és rajta túl

mint zúzmarás, fehér varázs,
erdők, mezők, az Érkezőt
jelentgetik ma ékesen:
Őt keresem! Őt keresem.
Már megjelent! – zenél a csend.

Reményed Ő! – zúg a fenyő.
Ilyen fehér! – dalol a dér.
És szól az út, mint láb tapos:
Alázatos, alázatos!
Lombjavesztett ág didereg
a jegenyén: Ilyen szegény!
Róla zenél a szél, a tél.
Zenélj, te is, szegény szívem:
Eljött! Igen ! – Eljött ! Igen!
Túrmezei Erzsébet
CSILLAGOS ÉG ALATT
Jajok és zajok bús gyermeke, ember,

egyedül vagyok.
Hallgat az este, és nézem a csillagot,

rendet keresve.
Itt a világon, lenn, annyi a zűrzavar,

sehol se látom.
Ó, megvan, itt van !

Ragyog fejem felett a csillagokban .
Azon a renden míg ámulva békülök,

nagy csend lesz bennem.
Túrmezei E.
KARÁCSONYI VALÓSÁG
Ím, láthatóvá lett a Láthatatlan

s érthetővé Az, Ki érthetetlen.
Valósággá, Ki szinte képzeletben
élt csak, mert megjelent emberalakban.
S történelemmé lett az Ige lassan,

felfoghatóvá véges értelemmel.
Kilephet az Időből már az ember,
mert ő belépett, Ő a halhatatlan!
A halált most már nem nevezzük végnek,

ily megbecsülést itt az ember-létnek
s ilytávlatot ki ad az emberiségnek?
Kár, hogy az ember mindig elfelejti,

mily nagy dicsőség hát embernek lenni!
Nincs ehhez fogható a földön semmi!
Balog Miklós
KARÁCSONY VAN
Kicsi jászol sötét éjben,
benned pihen üdvösségem.
Szegény lett, hogy ily nagy áron
legyen nékem gazdagságom.
Áhítattal hajtok térdet,

kisded Jézus, áldlak Téged.
Itt a szívem, nincsen másom:
Tied legyen Messiásom!
Te vagy éltem napvilága,

békessége, boldogsága.
Jászlad mellett jöttöd áldom.
Vigadok, mert van Megváltóm!
Túrmezei E.
ZSOLTÁR KARÁCSONYKOR

s hálaadó himnuszok,
hogy jászolban születtél.
Azon vigadozom,
hogy jászolban születtél,
nem puha palotában.

körül lágy hódolattal
nem fogta gyenge tested.
szelíd juhocskák lestek.
és szívtépő nyomorban.

ezért merem én mégis
a színed elé vinni;
ezért merem én hinni,
hogy lakhelyed lehet
a szomorú és árva.
hozsannás vigaszsága:
megváltó Istenem.
halk glóriák szegényes szívemen.
Túrmezei E.
BETLEHEM CSILLAGA
Mint sebes nyíl, úgy

szállnak az évek,
de nem lett mégsem
halványabb a fényed,
Betlehem csillaga!
Szegényes didergő pásztorok

vezérlő mentője te vagy.
Dús mágusok ha jönnek,
nekik is te mutatsz utat,
Betlehem Csillaga!
Szép, szelíd fényednél

én is rátaláltam
a hű Megváltóra,
a szent Bibliában,
Betlehem Csillaga!
Gerő Sándor
BETLEHEMI ZARÁNDOK IMÁDSÁGA
Üres kezekkel,
döbbent szívvel
állok jászolodnál,
glóriás Jézusom.
Szegény vagyok!
Szegény vagyok!
Szívem legjobban
mégsem ezért sajog,
hanem, mert a jóra
tétova, de ó, jaj ,
a rosszra mindig
serény vagyok,
serény vagyok!
Nem azért jöttem,

hogy aranyam, ezüstöm,
mirhám kitárjam.
Még bégető báránykát
sem emel a vállam:
csak bűneimnek
emésztő terhét hozom.
Vedd le rólam!
Ó vedd le rólam,
Betlehemben született
irgalmas Jézusom.
Gerő Sándor
SZEGÉNY ZARÁNDOK KARÁCSONYA
Kifosztottan, szegényen
jövök jászolodhoz,
Jézus, isteni gyermek.
Hazug álmok rabja,
hiú vágyak foglya,
angyali híradás szerint
már csak Téged figyellek.
A néma, vak éjbe,

hideg sötétbe
hoztál fényt, vigaszt nekem.
Míg zizeg a szalma,
Szegények bizodalma
leborulok fényes
jászlad előtt csendesen.
Gerő Sándor
TÜNDÖKLŐ ÉJI ÓRÁN
Tündöklő éji órán szállt

a mennynek éneke;
aranyhárfás angyalsereg,
hozta a földre le.
„Emberekhez jóakarat
A menny Királyától!”
Némán pihent a nagyvilág
hallván e szent csodák.
A megnyílt éjen át ma is
angyalseregek jönnek,
ajkunknak zengő éneke
betölti a Földet.
A könnyes küzdelmek között
őrködnek felettünk.
s túl a zúgó vihar zaján
énekük száll hozzánk.
Ím a nap gyorsan beköszönt

mit próféták vártak,
és meglátják a fényözönt:
jöttét menny Urának.
Új élet, új föld köszönti majd
a béke Királyát,
s egész világ visszhangozza
mit angyalkar zeng ma.
Gerő Sándor
ISTEN AJÁNDÉKA
Jézus Krisztus
Isten fia,
így vall róla
a Biblia.
Ki angyalok
felett döntött,
Bibliában
testet öltött.
Akik Reá
várakoztak,
Az Atyával
találkoztak.
Benne Isten
jött e földre,
elvezetni
minket üdvre.
Istennel járt
itt az ember
mint egykor
az Édenkertben
Mikor vele
fogott kezet,
Ég a földdel
ölelkezett.
Aztán jött a
sötét éjjel,
verejtéke
vegyült vérrel,
Keresztet vitt
Golgotára.
S mi Urunkat
vertük rája!
Így vette el
bűneinket.
Megváltotta
életünket.
Szent vére volt

bűnünk ára.
Így lett miénk
mennyországa.
Ott már készen

fehér ruhánk;
ajándékul
adja Atyánk.
Pecznyik Pál
VÁR A HAJLÉK
Karácsonyról énekel ma
örvendezve ajkam.
Isten Fia értem is jött
s megkönyörült rajtam.
Érettem is megszületett
egy kis istállóban,
Őt szeretem, Őt szolgálom
Őt követi lábam.
Drága Jézus, tudom, sokszor

szomorú a szíved:
sok gyermek él öröm nélkül,
mert nem ismer Téged.
Gyújtsd szívüket Érted égő
forró szeretetre!
Vár e hajlék, örök, drága,
minden kisgyerekre.
Pecznyik Pál
MIT HOZOTT JÉZUS?
Szent karácsony éjszakáján

mély sötétben aludt minden,
midőn Dávid városában,
láthatóvá vált az Isten.
Szent Krisztus éjszakáján

mennyei fény gyúlt az égen.
Betlehemi erdők, mezők,
tündököltek égi fényben.

fényruhájú angyalsereg,
örömhírt hozott a földre
hol sóhaj száll és könny pereg.

bár ne lelne alva minket,
Isten ajándéka előtt
ne zárnánk be szíveinket!
Ő a drága, égi Gyermek,

lenne szívünk legszebb éke,
s benne minden, mit Atyánk ad,
Öröm, szeretet, és béke.
Ezt hozta Ő ajándékul

világszerte minden népnek,
s örök üdvöt mindazoknak,
akik Benne hisznek, élnek.
Pecznyik Pál
KARÁCSONYI VÁNDOR
Havas utcák során, karácsonyi éjen,

vándor keres szállást falvak egyikében.
Ablakból hívón int a lámpák fénye,
Karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.
Otthonuk ajtaján kopogtat csendesen,

de számára ajtót nem nyit meg senki sem.
Már falu szélére érkezik a vándor,
megpihen a szeme az utolsó házon.
Ablakából a fény csak gyéren lángol,

szegény család lakja, melegszívű, jámbor.
Alig hogy kopogtat, már nyílik az ajtó:
Térj be égi vándor! Most csak idebenn jó!
Betér hát a házba és köszön kedvesen.

De kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.
Ám ahogy hirtelen az a földre terül,
a vándort mennyei fény ragyogja körül!
Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,

s a vándorban Jézust látja meg a család!
Tán egy percig tartott e csodás tünemény,
aztán a szem elől el is tűnt az a fény...
***
De hiszen ő mondta, Ki csupa irgalom:
„Íme tiveletek vagyok minden napon!”
Láthatatlanul ő ma is itt él bennünk.
Azért lehet boldog általa a lelkünk.
Pecznyik Pál
ISTEN AJÁNDÉKA
Karácsony éjjelén
- szerte a világon -
gyermek, felnőtt szemét
kerüli az álom.
Fényes ma sok hajlék,
színes kis gyertyától,
ajándékozottak
boldog mosolyától.
Az Ajándékozó
a mi égi Atyánk,
Ki legdrágább kincsét:
Fiát bízta reánk!
Ajándékozottak
mi vagyunk, emberek.
Ó, de kap-e hálát,
Ki minket így szeret?!
Isten ajándékát
vigyük, osszuk szerte!
Gyűlölet, gonoszság
távozzon el messze!
Isten szeretete
lobogjon, hevítsen
haragvó arca itt
örömöt terítsen!
Pecznyik Pál
BETLEHEMI CSILLAG
Betlehemi csillag,
Jézus csillaga!
Őt várta a földnek
minden vándora.
Mégis, midőn feltűnt
Betlehem felett,
azt csupán csak néhány
pásztor látta meg.
Betlehem csillaga.
Jézus fényjele.
Nem hiába jött a
mennyből földre le.
Bűn éjében ragyog
már e drága fény.
Ott sugárzik Isten
népe életén.
Pecznyik Pál
ÉGI VENDÉG
Menny honából jöttem,

mögöttem hosszú út,
bejártam a földet,
minden várost, falut.
Láttam kunyhók mécsét,

paloták fényeit,
gazdag dúskálókat,
éhezők könnyeit.
Égi ajándékként
üdvöt, békét hoztam;
Bezárt szívek előtt
csendben várakoztam.
rejtve, nem ékesen
minden hajlék előtt
megálltam csendesen.
Reméltem: ma este
tán csak befogadnak!
Házukban, szívükben
nékem is helyt adnak.
Ám csak kevés helyen

fogadtak be engem,
De ott a Messiást,
köszöntötték bennem.
Karácsonyt a világ
nélkülem ünnepel,
díszes fenyők körül
vidáman énekel.
Silány az öröme,
csak múló hangulat;
hívatlan vagyok ott,
hol a világ mulat.
Nem is lesz mindaddig

igazi öröme,
míg földi vágyakkal
van a szíve tele.
Örömre vágyódók,
bánattal terheltek,
igazi örömöt
csak Benne lelhettek.
Pecznyik Pál
JÖN AZ ISTEN
Lehetetlen.
Nem bírná el a föld.
Perzselne a lángja:
beleolvadna az, aki imádja,
magába szívná örök boldogságra,
de fölégne benne minden
ami nem tiszta.
Jött, és elbírta a föld ,

mert leegyszerűsítette magát.
Szikrázó fénye belefért
egy embertest-parányba.
Azóta folyton jön

Karácsony éjeken,
ahányszor milliók
szomjas készültséggel várják.
Bolygónkat körülöleli
szárnyas halk susogása
a magasságból. Mindent
hatalmas erők kiáradása simogat.
A lankadt kéz és tántorgó térd

kiegyenesül,
a remegő szív erőre kap,
a néma nyelve ujjong és beszél,
A pusztaságban víz fakad,
és szeretet patakok csörgedeznek
a modern kietlenben.
Jön az Isten !
KARÁCSONY, NYÁRI REGGELEN
Karácsony…fenyőillat, gyertyafény.
A rét, az erdő, hólepett, fehér...
De első igazi karácsonyunk,
amikor szívünkbe Jézus betér.
Talán ne hólepett, fehér úton,

talán ragyogó nyári reggelen.
Belép az életünkbe csendesen,
és a szívünk lesz boldog Betlehem.
Nem zendül, kondul ünnepi harang.

Fenyőillat, gyertyafény se kell…
De a szívünk lesz boldog Betlehem
s azt angyalokkal együtt énekel.
Szívembe is betértél, Jézusom.

engem is átölelt a kegyelem.
Akkor lett igazi karácsonyom,
egy napsugaras nyári reggelen.
Nem kísért fenyőillat, gyertyafény.

nyári virágok nyíltak nyomodon.
S az a harmatos, üde reggel volt
az én első igazi karácsonyom.
Tűrmezei Erzsébet
HÁLAADÁS
Úr Jézusom, drága Neved,

én most azért áldom,
hogy nem hagytál elkallódni
ezen a világon.
Elhagytad a mennyet, azért ,

hogy engem megkeress:
Mint elveszett bárányt haza,
Atyámhoz elvezess.
Hálából mást Úr Jézusom

nem adhatok néked:
mint kis gyertyát, az életem
adom oda, vegyed!
Almási Mihályné
KARÁCSONYI ELMÉLKEDÉS
Miért nincs béke sokszor szívükben?

Miért békétlen sok emberszív?
Miért hullnak könnyek karácsony este,
mikor a harang örömre hív?
Hisz az angyalok békét hirdettek

azon az első, csodás napon,
mikor dicsérték szívből az Istent.
Visszhangzott reá völgy és halom.
Békét hirdettek karácsony este.

Békét hirdettek… mért nincs hát béke??
Miért békétlen sok-sok család ma,
mikor készen van békéje, üdve?
Miért?… Miért?…Hát karácsony este

béke Királya hiába jött le?
Hiába hozta mennyből a békét?
nem jutott belőle minden szívbe?
Óh nem, nem azért. Jézus békéje

minden embernek elég, elég.
Más oka lehet… igen, már látom:
Kevés a hódolat, Uram, feléd.
Kevés, kevés a hála, dicsőség,

mely a földről a menny felé tör.
Istent dicsérő élet kevés van.
Ó, mert a hang csupán nem jut ám föl.
Dicsőség legyen több az Istennek!

Legyen dicsőség, az életed
Isten nevére! Meglásd testvérem,
békés lesz házad, környezeted.
Almási Mihályné
SZENTSÉGES ÉJ
Örvendj, szegény, bűnös világ!

Isten elküldte angyalát.
A hír, mit átad, oly csodás,
hogy itt van ím a Messiás!
Örvendezz, hát bűnös világ!

Szeret az Úr, gondol reád.
Azért küldte el Szent Fiát,
Hogy benne békéd megtaláld.
Zengjük a hála himnuszát!

Áldjuk az Úrnak Krisztusát!
Szentséges éj! Csodás, való!
Megszületett a Megváltó!
Almási Mihályné
ÉRTÜNK
Jézus a földre szállt,

szenvedett kínhalált,
Értünk lett átok Ő,
keresztfán vérező.
Lemosta bűneink.
Hajtsuk meg térdeink!
Zengjen a hála és
Dicsőítés!
Jézus a mennybe ment,

ott készít lakhelyet.
Hívő nép, készen várj!
Imádkozz és vigyázz!
Ha szól a trombita,
jő, mert ég, föld Ura.
Magához veszi mind,
Gyermekeit.
Almási Mihályné
NINCS HELY
Betlehem táján sötét az éj,
rideg a szív és kemény.
Oly rideg a szív és olyan kemény,
hogy József itt hiába kér.
Nemcsak a táj, a szív is sötét…

Nem leli Jézus helyét,
míg egy istállóra rátalál…
Csillag kél! Itt a király!
Öröm jött vele és békesség,

bocsánat, kegyelem, üdvösség! –
Reá itt mindig csak istálló vár,
kereszt és kínhalál.
Azóta hányszor megtörtént már:

Kopog a szív ajtaján,
de rideg a sír és nagyon kemény,
Jézus ma is hiába kér.

nem leli Jézus helyét,
míg egy bűnös szívre rátalál,
s bevonulhat, mint Király.
Öröm jön vele és békesség,

bocsánat, kegyelem, üdvösség!…
Jézusom! Szívem csak istálló bár,
fogadd! Légy benne Király!
Almási Mihályné
LEGMÉLTÓBBAN

és békesség a földieknek!” Ím,
méltóan zengjük mi, testvéreim.

ha kitépjük mi szívünket béklyóban
egymás elleni önöndicsőséget.
Tiszta szívvel és megtisztelt lélekkel,

megmérhetetlen, igaz szeretettel
testvér iránt, ki Istent magasztalja...
A föld iránt, mely megpihen egy percre,

s körültekint e karácsony este,
hogy megszületett a Megváltó Isten. –

- és mindörökre, míg itt tart az élet -
Így tiszteljük mi Jézust legméltóbban.
Somogyi Béláné
KARÁCSONY

a hó.

a jó.

s örök.

a jót.
Kárász Izabella
KARÁCSONY
Igen.
Igen.

Igen.
Kárász Izabella
KARÁCSONY ESTE…




Túrmezei Erzsébet

örök kegyelmét.



megénekli szépen a szeret himnuszát –
Krisztus szeretete szívében nem él még.


Ember! Ébredj, indulj, állj, te is az angyalok sorába,
Dicsérd, szolgáld, szeresd azt, aki lett
Dobrai Ferenc
KARÁCSONY FÉNYE



Balog Miklós
ÖRÖK TŰZ A SZERETET
Örök tűz a szeretet.

Ez hajtja át lelkemet,
ennek lángja hevít, gyújt,
ezer édességet nyújt.
Forró vágyam: szeretni,

mindenkivel jót tenni!
Így élni le életem
mily boldogság énnekem!
Szent máglyaként ég a tűz

senkit e láng el nem űz,
üljétek csak mind körül!
Ó, a lelkem mint örül!
Ég , lobog a szeretet!
Szeressétek emberek!
Bennünket e láng, e tűz
mindörökre összefűz!
Ez a föld megindulhat
egész világ elmúlhat
s ha már egy szív sem dobog:
a szeretet ég, lobog!
Emericus
KARÁCSONYI FÉNY




Túrmezei Erzsébet
(fénykedés, karácsony)

betlehemi jászol,
az ég Királynak.
Veletek virrasztok,
hallgatva az éjben
angyalok danáját.
nem zavarja semmi
Bűntől roskadozó
elárvult lelkemet
jöveteled előtt
sírva leborulok.
Somogyi Imre
(karácsony)




(karácsony)




Füle Lajos


Túrmezei Erzsébet

Békefi Pál
(gyermekvers, karácsony)
KARÁCSONYI RÍMEK



Túrmezei Erzsébet
CSILLAGOS ÉG ALATT
egyedül vagyok.

rendet keresve.

sehol se látom.


Túrmezei E.
(csend, rend, karácsony, csillag)
ÉBREDÉS
Megéled az erdő, határ,

dalolnak a kis madarak,
téged dicsér, nagy Alkotó
magasztalja hatalmadat.
A természet újhodásán
új dal kél a szívemben is:
Áldott légy, ó, idők Ura!
Kegyelmed ez új tavasz is!
Boros Gergely
(tavasz, gyermekvers)




Balog Miklós
(karácsony, emberi méltóság)
KARÁCSONY VAN



Túrmezei E.
(karácsony, gyermekvers)

Azon vigadozom,


megváltó Istenem.
Túrmezei E.
(karácsony)
BETLEHEM CSILLAGA

szállnak az évek,
de nem lett mégsem
Betlehem csillaga!

Betlehem Csillaga!

én is rátaláltam
a hű Megváltóra,
a szent Bibliában,
Betlehem Csillaga!
Gerő Sándor
(karácsony, csillag)
Üres kezekkel,
döbbent szívvel
glóriás Jézusom.
Szegény vagyok!
Szegény vagyok!
Szívem legjobban
hanem, mert a jóra
a rosszra mindig
serény vagyok,
serény vagyok!
Nem azért jöttem,

mirhám kitárjam.
sem emel a vállam:
csak bűneimnek
Vedd le rólam!
Ó vedd le rólam,
irgalmas Jézusom.
Gerő Sándor
(karácsony, bűnbánat)
Hazug álmok rabja,
A néma, vak éjbe,

hideg sötétbe
leborulok fényes
Gerő Sándor
(karácsony, megtérés)

a mennynek éneke;
hozta a földre le.
betölti a Földet.

a béke Királyát,
Gerő Sándor
(karácsony)
ISTEN AJÁNDÉKA
Jézus Krisztus
Isten fia,
így vall róla
a Biblia.
Ki angyalok
felett döntött,
Bibliában
testet öltött.
Akik Reá
várakoztak,
Az Atyával
találkoztak.
Benne Isten
jött e földre,
elvezetni
minket üdvre.
Istennel járt
itt az ember
mint egykor
az Édenkertben
Mikor vele
fogott kezet,
Ég a földdel
ölelkezett.
Aztán jött a
sötét éjjel,
verejtéke
vegyült vérrel,
Keresztet vitt
Golgotára.
S mi Urunkat
vertük rája!
Így vette el
bűneinket.
Megváltotta
életünket.
Szent vére volt

bűnünk ára.
Így lett miénk
mennyországa.
Ott már készen

fehér ruhánk;
ajándékul
adja Atyánk.
Pecznyik Pál
(karácsony, testetöltés csodája, Ján 1,14)
VÁR A HAJLÉK
örvendezve ajkam.
Őt követi lábam.

szomorú a szíved:
forró szeretetre!
minden kisgyerekre.
Pecznyik Pál
LOMBRA ÍRT IGE
Csak egy sárga lombot

küldök én,
milliónyi közül
hullt elém.
Társain szarvasok
lába jár,
de ez az egy hosszú
útra vár.
küldök én,
rajta, drága Ige:
Jézus él!
Ő segíthet rajtunk,
senki más,
Ő az élet, Ő a
Messiás.
Pecznyik Pál
(ősz, elmúlás, temetéskor)
MIT HOZOTT JÉZUS?






Pecznyik Pál
(karácsony)
KARÁCSONYI VÁNDOR




***
Pecznyik Pál
(karácsony, Mt 10,40; Ján 1,11)
ISTEN AJÁNDÉKA
kerüli az álom.
ajándékozottak
Az Ajándékozó
a mi égi Atyánk,
Ajándékozottak
Isten ajándékát
Isten szeretete
lobogjon, hevítsen
haragvó arca itt
Pecznyik Pál
(karácsony)
BETLEHEMI CSILLAG
Betlehemi csillag,
Jézus csillaga!
minden vándora.
Betlehem felett,
Betlehem csillaga.
Jézus fényjele.
Nem hiába jött a
Ott sugárzik Isten
népe életén.
Pecznyik Pál
(karácsony)
ÉGI VENDÉG


paloták fényeit,
éhezők könnyeit.
Égi ajándékként
rejtve, nem ékesen
Reméltem: ma este

fogadtak be engem,
De ott a Messiást,
vidáman énekel.
Silány az öröme,
hol a világ mulat.

igazi öröme,
van a szíve tele.
igazi örömöt
Pecznyik Pál
(karácsony)
JÖN AZ ISTEN
Lehetetlen.
ami nem tiszta.

Azóta folyton jön

Karácsony éjeken,
ahányszor milliók

kiegyenesül,
Jön az Isten !
(És 40, 28-31; És 35,4-10, karácsony)




Tűrmezei Erzsébet
(Karácsony, nyár)
HÁLAADÁS

ezen a világon.

Atyámhoz elvezess.

nem adhatok néked:
adom oda, vegyed!
Almási Mihályné
(karácsony, hála, gyermekvers, odaszánás)







Almási Mihályné
(karácsony, béke)
SZENTSÉGES ÉJ



Almási Mihályné
(karácsony)
ÉRTÜNK

Lemosta bűneink.
Zengjen a hála és
Dicsőítés!

Gyermekeit.
Almási Mihályné
(karácsony, nagypéntek, advent)
NINCS HELY





Almási Mihályné
(karácsony)
VALÓRA VÁLT
Ma zengjen ajkad Jézus népe hálát;

és magasztald a mennyei Atyát!
Karácsony esthez méltón zengjen hálád,
hisz érted adta egyszülött Fiát!
Valóra vált, mit Édenben megígért,

nem tagadhatja meg Isten magát.
A menny a földdel e napon megbékélt,
mert adta Isten egyszülött Fiát.
Almási Mihályné
KARÁCSONYI FOGADALOM
Neked adom a szívem

ma este,
Édes Jézus, segíts és
taníts Te!
Vezess engem a te jó
utadon,
akkor el nem tévedek,
jól tudom.
Születésed napján, ma
ígérem:
Neked adom az egész
életem.
Almási Mihályné
ITT A SZÍVEM
Karácsony, te kedves ünnep,

legszebb a világon,
éretted a drága Jézust
hódítva imádom.
Dicsérem és áldom azért,

mert e csodás napon
énértem is gyermekké lett,
és szegénnyé nagyon.
Épp azért, hogy benne én is

nagy és gazdag legyek.
Úr Jézus, mit adjak ezért?…
Itt a szívem! Vegyed!
Almási Mihályné
KARÁCSONYI KÉRÉS
Jászlod mellé most

leborul a szívem.
Úr Jézus, szüless meg
e kicsi kis szívben !
Almási MIhályné
KEDVES ÜNNEP
Karácsony! Karácsony!
Ó, te kedves ünnep,
csakhogy itt vagy újra!
Örömmel köszöntlek!
Áldom az Úr Jézust,
Ki értem született.
Hálás szívvel neki
mondok köszönetet!
Almási Mihályné
MILY GYÖNYÖRŰ VAGY!

Mily gyönyörű vagy szent karácsony éj!
Ma minden, minden Jézusról beszél.
Mennyből jő az üzenet:
Földre szállt a szeretet
szent karácsony éjjel.
„Krisztus született Betlehembe ma!…”

- zengi a szent angyaloknak kara.
Jézus Krisztus született.
Legyen béke, szeretet
„Dicsőség legyen mennyben Istennek.

Béke e földön minden embernek”
A szívedben adj helyet:
lesz majd béke, szeretet,
Almási Mihályné
KARÁCSONYI JÓKÍVÁNSÁG
Karácsony szent ünnepén

szívből azt kívánom,
Legyen béke a szívekben,
s az egész világon!
Szülessen meg az Úr Jézus

mindenki szívébe!
Töltse be az egész földet
igazi, szent béke!
Almási Mihályné
KÖSZÖNÖM
Úr Jézusom, köszönöm,
hogy megszülettél értem.
Pedig már előre tudtad,
mennyi lesz a vétkem.
Áldom drága szent nevedet,

s elmondom most neked:
Nagyon akarlak szeretni!
Segíts ebben, kérlek!
Almási Mihályné
A LEGJOBB BARÁT
Jézus Betlehemben
mikor földre jött,
égi kincset hozott,
békét, örömöt.
Lehozta hozzánk a
mennynek kincseit,
melyekhez hasonló
nem volt, s nem is lesz itt.
Mindig boldog, aki Őt

befogadta már,
mikor kopogtatott
szíve ajtaján.
Jézussal új élet
költözött oda,
s lelki fény, mit vihar
el nem olt soha!
Testvér: itt a földön

nincsen jobb Barát.
Tárd ki hát előtte
szíved ajtaját
Ne félj, nem bánod meg
soha tettedet,
hiszen ajándékul
hozza üdvödet!
Pecznyik Pál
(karácsony)
KARÁCSONYI BÉKE
Karácsonyi békére vágyom,

mely itt Jézussal megjelent:
Legszebb ajándék a világon:
karácsonyéji béke, csend.
Mert minden kincs, mit nyújt az élet

üres fény, szappanbuborék.
De ha a béke az enyém lett,
Úgy ez örökre szól s elég.
Karbe A. után németből ford. Vargha Gyuláné
A KARÁCSONYI AJTÓ
Emlékszem rég volt. A bezárt ajtót

Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép gyermekkori karácsonyestén.

úgy vártam, mikor fordul a zárja!
Mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titok fája...
Rég volt… Azóta évek repültek

és messziről int már az öregség.
S azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek - :

Ragyogóbb minden karácsonyfánál
országában a dicső királynak.
Tudom, az ajtó egyszer kitárul.

s jöhetnek gondok, vagy szenvedések,
hogy ott az élet
az ajtó mögött. – S már a küszöbön élek.
Haluszka M. Rózsa
BETLEHEMI CSILLAG
Jöjj fel ismét a borongós égre,

világítsd be e nagy pusztaságot !
Hozzál ismét új hitet és reményt,
töltsd be fénnyel ezt a nagy világot!
Hozzál békét, mert e világ nem ad,

csupán csak gyászt, s küzdelmes életet,
Vállainkra rakja nagy igáját,
s ácsolt ismét kínos fakeresztet.
Békességre vágyik a mi szívünk.

Örömforrás ismét mikor fakad?
Szent hitünkben jelenjél meg ismét,
reményt adó betlehemi csillag!
Kudelász Nándor
BETLEHEMI BESZÉLGETÉS
Kis Jézusom, gyenge tested hidegtől remeg.

Így szerzed meg drága áron üdvösségemet,
Jászlad előtt térdelek és szavam esdve kérd:
Mit adhatna hálás szívem szeretetedért?
„Semmit! Csak az angyalokkal énekeld nekem:

Istennek a magasságban dicsőség legyen!
Magam érted még mélyebben megalázom én
Gecsemáné kertjében s a Golgota hegyén.”
Mégis, mégis drága Gyermek, hadd adjam Neked

Hadd teszem kis jászlad elé minden kincsemet!
„Nekem adod? Hiszen ég-föld, s ami kincse van,

mind az enyém: fénylő ezüst, csillogó arany!
Mire való volna nekem, kincsed, aranyod!
Add oda a szegényeknek és nekem adod!”
Kész örömmel teljesítem szent kérésedet.

Mégis, mégis, mit adhatnék egyedül Neked?
Mondd meg, drága égi Gyermek! Súgd meg szelíden!
Meghasad a fájdalomtól másként a szívem.
„Hát megmondom bűneidet nekem adhatod!
A rossz lelkiismeret, a kárhozatot!”
De mit akarsz te ezekkel, kisded Jézusom?

„Add nekem! Én mind magamra veszem vállalom!
És cserébe tiszta szívet adok teneked;
Tiszta szívet, békességet, örök életet!”
Kis Jézusom, szememben most hálakönny ragyog.

Nem kérsz tőlem, semmi szépet, nemeset, nagyot,
csak a rosszat! Fogadd hát el bűnös szívemet!
És cserébe add a tisztát, add a tiedet!
Még az örök életre is elég lesz nekem!
Ott is téged dicsér érte hálaénekem!
Így beszélgetett a betlehemi Gyermekkel Hieronymus egyházatya (élt 340-420)
Ford. Túrmezei Erzsébet
KARÁCSONYI ÉNEK
De szép is volna, Istenem! ...
Ha a vén világ újjászületne,

s a tisztult ember csupán szeretne.
Ha gyűlöletmag ki nem csirázna…
Ember és Sátán sosem vitázna...
Ha könnyet törlő égi szeretet
kapcsolna össze minden lelkeket,
Ha azért küzdne minden szív, elme,
hogy igazságnak legyen győzelme,
Ha a jóságnak szent diadalma
lenne az ember földi hatalma.
Ha szívek zárja nem lenne zárva
S nem lenne senki golgotás árva…
Ha minden sebre jutna Gilead-
balzsam, amit ma emberkéz nem ad.
Ha nem lennének töviskoronák,
mártírhomlokok, szemek, szomorúk,
Ha minden szemben az Ég ragyogna,
s Jézus lelkének tüze lobogna …
Ha Betlehemnek szent jászolától
újjászületnének holnapra – mától,
Ha a Messiás vonzócsillaga
ily csodát tenne egyszer valaha,
Ha így születnék egyszer a Mester,
örök, mementós, intő szeretettel,
S ha megtérnének minden emberek.
Bábel – építők hogy ne legyenek.
Ha a megváltó kicsordult vére
Az új embernek lenne, a bére –
S ha nyílnék nyomán csak jóság, virág:
De szép is volna akkor a világ!…
Ember! Ki sorsod gyakran átkozod,

az volna ám a nagy Karácsonyod!
Diadal volna, csodás győzelem,
új ember győzne régi emberen.
Ki nem aludnék Betlehem fénye
S a Mester élne, örökké élne!…
Karácsony!
Ily álmot láttatsz énvelem!
De szép is volna, Istenem !
ENGEDD, VEZESSEN CSILLAGOD!
Karácsony csendes éjszakája,

szívemben lágy fuvalnak árja,
suttognak égi dallamot:
Engedd, vezessen csillagod!
Szaggasd a megszokottság láncát,

hagyd a völgyek sötétlő útját,
hívnak a messzi távlatok:
Engedd, vezessen Csillagod!
Elhagyva nyájat, királyságot,

Szív! – mindened csak Néki áldozd.
Mit vesztel, „Benne” megkapod!
Ígéret áldott éjszakája:

embermilliók üdv-forrása.
Szentség útjára térni most:
engedd vezessen Csillagod!
Valóság drága éjszakája,

gyümölcsben már ígéret fája.
Örömről szólnak, angyalok:
Békesség lengi át a földet,

fuvallva szárít minden könnyet.
A föld ma „Szent Fiút” kapott,
Szentség győzelmes éjszakája

minden hiányt betöltő árja
mit „Menny” embernek adhatott:
Vezessen Hozzá Csillagod!
Feledve ott a fájó várás,

Szemekben örök megbocsátás.
Imádják: bölcsek, pásztorok,
Hűségben égő csillagok!
Békehirnök, 1971.dec
HÁROM KARÁCSONY GYERMEKE
Három karácsony fényében élek

s járom az utat, míg hazaérek.
Mély szakadékban, meredeken,
holt sivatagban, zord hegyeken,
szomorú ködben kell néha mennem,
fekete felleg fog körül engem.
Ó, milyen sokszor megállna lábam,
ha nem járhatnék három karácsony
fénye nyomában.
Vártam az elsőt éveken át,

nappalokon és éjjeken át.
Gyermeki álmok ösvényein
felé indultak lépéseim.
Zsongó tavaszban, halk éjeken,
utána sírt már az énekem.
Adventi lángok róla lobogtak.
fenyőn a gyertyák róla ragyogtak,
róla zenélt az esti harang,
feléje hívott: árván bolyongót
és úttalant.
S életem felett felkelt a Csillag.

Sugárzó hajnal ragyogva virradt .
Szívem, a szegény egyszerű jászol
ujjongva újult már a csodától:
Volt kit boldogan bezárnia,
benne pihent az Isten Fia…
Zizegő szalmán, nem bársonyon.
Ez volt az első, életújító
karácsonyom!
A második meg… mindennapos.

Ébred a hajnal, a harmatos,
s áldott az üde, reggeli óra:
készülhetek a találkozóra,
Égi Vendégem fogadhatom
ünneplő szívvel mindennapon.
Ha elindulok, hogy Ő vezessen,
hogy Ő emeljen fel, ha elestem.
Adjon erőt, hisz énbennem nincsen
keresztet, terhet boldogan vinnem.
Szüntelen várom. Őt keresem,
nélküle árván inségesen.
S vele mindennap találkozom.
Ez a második, soha nem múló
karácsonyom.
De a lelkem még többre sóvárog,

és karácsonyra még egyre várok.
Megyek a földi zord utakon,
míg színről-színre megláthatom
mennyei trónján, akiben hittem,
és aki felé vándorlok itt lenn.
Addig én mindig előre nézek.
Fogynak a napok, futnak az évek,
utak maradnak messze mögöttem.
Megyek előre vágytól űzötten.
Addig a földön nincs pihenés.
Minden az enyém, mégis kevés.
Sietek addig mindenen át
elérni ott fenn életem örök
karácsonyát.
Három karácsony gyermeke, élek,

és ha elalél bennem a lélek,
három karácsony kézen fog engem.
Hozsánnás szóval három karácsony
éneket zengem.
Túrmezei Erzsébet
KARÁCSONYI KARÉNEK
„Megtaláltak” téged a pásztorok,

és karácsonyi örömmondók lettek
„Megtaláltak” téged csillagvezette,
gazdag bölcsei távol Napkeletnek.
„Megtaláltak” az első tanítványok,

és boldogan a Te nyomodba léptek.
„Megtaláltunk!” – ujjongja millió hang,
visszhangozzák századok, ezredévek.
„A Szabadítót! Az Isten Fiát!”

Az életet, kegyelmet, békességet!
Nagy karácsonyi karban énekel,
Krisztus Jézus, aki megtalál téged.
S egy hang abban a karácsonyi karban

hálaénekemet boldogan zengem,
mióta én is „megtaláltalak” –
mert Te eljöttél, s megtaláltál… engem.
Túrmezei Erzsébet
KINEK CSILLAGA VAN
Kinek Csillaga van,

Kinek Csillaga van,

de érte mit se várjon!
Kinek csillaga van

öltözék friss reménybe,
hogy Isten Lelke is
Kinek Csillaga van,

ámuljon, mert az Ige
testté lett, s boldogan
Füle Lajos
KARÁCSONY
Karácsony, sok század

nem törte meg fényed,
dicső ragyogásod
és kedves szépséged;
Szentséges emléked
sohasem veszhet el:
Nagy ünnep vagy ma is! –
s örökre az leszel !
Mert a Krisztus él örökké!
Ma is áld és üdvözít!
Én lelkem, ne zokogj többé:
mennybe emel föl a hit!”
Békehirnök, 1971,dec
MINT HÓPIHE
Karácsony, titkot érlelő…

hull, hull, a szívre az Ige…
Békéje szívtől szívig ér
Füle Lajos
MONDD EL…
Mielőtt eloltod a gyertyát

tégy számadást újra magadnak:
Mondd el… mondd el, ha nem is kérdik,

hogy találkozásod volt Vele,
s ebben az áldott karácsonyban

s benne hited szárnyakat kapott.
s cserébe a szívedért
ő önmagából egy részt adott.

s becsukod csendben a Bibliát,
köszönd meg mindnyájunk nevében
az első Karácsony éjszakát!
Tamáska Gyula
SZÁLLJATOK LE, SZÁLLJATOK…
Szálljatok le, szálljatok,

betlehemi angyalok!
Özvegy árva annyi vár ma
bút hegesztő balzsamot.
Szálljatok hát, szálljatok le!
E napon az Ég ide
úgysem lehet messzire.
Szálljatok le, szálljatok,

betlehemi angyalok!
Anyja mellett, annyi gyermek
hall ma szépet rólatok.
Istenem, de hány van akit
gondviselő hű kezek
nem ölelnek ma se meg.
Szálljatok le, szálljatok

betlehemi angyalok!
Hozzatok a boldogokra,
egy kis enyhe bánatot,
hadd lássanak oda is,
hol karácsonyfa sose nyit.
Hol ma nincsen enni mit.
Szálljatok le, szálljatok

betlehemi angyalok.
Zörgessetek meg ma este
minden piciny ablakot.
Házikóba, palotába
nagy örömet vigyetek.
Boldog karácsonyi ünnepet!
Szabolcska Mihály
SZÁMÍT-E NEKEM?
Azt gondoljátok, hogy számít az nékem,

hogy üstökös volt-e a betlehemi égen?
Elég ha tudom, hogy karácsony éjjel
szerető szíved osztod széjjel
betlehemi Jézus!
Nem számít nékem, hogy ki volt az ősöd,

a testvéred, rokonod, száz ismerősöd.
Elég ha tudom, hogy világra jöttél,
születtél, voltál, s hogy érettem lettél
betlehemi Jézus!
A lelkem utánad epedve égett…

Nem számít nékem, hogy gyűlölnek Téged!
Tékozló voltam, s míg én hazatértem
Te szerető tűzben, elégtél értem
betlehemi Jézus!
Számít-e nékem, ha nevetnek engem,

hogy elédbe tárom a szívem, lelkem?
Elég, ha tudom, hogy szívem ha szenved,
gyógyító balzsamot találok benned,
betlehemi Jézus!
Vesztek-e azzal, dolgozva híven

tán holnapra megáll dobogó szívem?
Most még a testben rabságban járok,
de egykor szabadon Tehozzád szállok
én Uram, Jézus!
ÚJ HÁLAÉNEK
Új hálaének szálljon
és zengjen drága hírt!
Légy áldott, szent karácsony,
hogy eljöttél, megint!
Az égi Gyermeket
új énekszóval áldjuk,
és boldogan csodáljuk,
hogy Isten így szeret.
Nincs, bánat, éj, sötétség:

napfényben, járhatunk.
Ránk hinti égi fényét
megváltó Jézusunk.
Ki sírna könnyeket,
ha béke, fény, és élet
őbenne mind miénk lett,
ha Isten így szeret?!
Túrmezei Erzsébet
.........
VÁGY – TENNI
Szívem lim-lomját kidobálom,
Oltárait, bálványait,
Hiábavaló hitványságát,
Szertelen, hiú álmait,
Mikben nem volt benne az Isten

Csak mindig: én! Csak mindig: én!
A négy szelek felé repítem,
Mert szent karácsony jön felém.
A kisded így nem lakhat nálam

Elkerüli hajlékomat,
Karácsonytalan árvaságban
Nem találom meg magamat.
Kiszórom hát értéknek gondolt

Eddigi semmiségeim,
A sátán ülhet csúf, kaján tort,
Szívem kidobált kincsein.
Övé volt az. Nem tudtam róla.

De íme, most már jól tudom,
Karácsony van! Tisztult szívembe
Térj be, Megváltó Krisztusom!
Kárász Izabella
KARÁCSONYOK KARÁCSONYÁN
Mikor meglátod, hogy csillag gyulladt

És elhiszed, hogy érted gyúlt ki
És hódolatra vágyva óhajtasz
Az Égi Király elé borulni
És megtanulod földig veretve,

Hogy mi az a szó, hogy szent Karácsony
És bízol a Szent Keresztben
Mely átsegít az elmúláson,
Mikor a lelked lesz Betlehemmé,

Benne tündöklőn fénylik a Jászol
És fényét látva jő közelebbé,
Megvigasztalódik, aki gyászol.
Karácsonyoknak szent karácsonya

Tebenned ragyog, tied örökre
És a lelkednek minden bánata
Behull a fénylő sugárözönbe.
Könnyben csillogó szemednek lángján

Míg sziporkázik a sok kis gyertya,
Igaz karácsony mint a szivárvány
Ragyog fölötted s nem hagy magadra.
És veled zengi, ujjongja minden

Az imádságot a magas égbe:
Karácsonyunkban, Megváltó Isten,
Népedet áldás, béke kísérje!
Kárász Izabella
MEGFOGHATATLAN ÉNELŐTTEM

Kárász Izabella
KARÁCSONYI SZÓZAT
Krisztus érted jött a földre le,
Fogadd el a nagy szeretetet,
Megmenti majd nyomorba jutott
Szegény, árva, beteg szívedet.
Zengjed mivelünk, szent a nap!
Ragyogjon rád is a fény!
Térj meg szívből, szentül, igazán
Karácsony éjjelén…
Nincsen másutt igaz nyugalom,

A békédet sehol sem leled,
Jöjj, a Jászol téged hívogat
Megjobbítani az életed.
Kiáltsd messzire: szent e nap,
Mert Jézusé lettem én!
Téged is, ó, téged hívogat
Karácsonyi zeném.
Lantom érted pengeti kezem,

Szózatom száll tefeléd.
Boldog ember ki igazán
Néki adja a szívét.
Zengjed mivelünk: szent e nap,
Benned is él a remény,
Hogy Betlehemmé lett szívemet
Betöltötte a fény!
Kárász Izabella
KARÁCSONYI VERS
- Békét a földi kertbe!





Kárász Izabella
BETLEHEM








Kárász Izabella
KARÁCSONYÉJI ANGYALÜZENET


A világváltó Kisded mosolyát.



Kárász Izabella
LÁTTUK AZ Ő CSILLAGÁT



Kárász Izabella
KARÁCSONYI TANÁCS

„És életemnek apró gyertyácskája
Uram, örökké Éretted lobog!”

„- Uram csillogni fog az életem,
És tehozzád viszem a lelkeket!”

„- Uram az árvát, szegényt felkeresem,
S mit nekem adtál, Őnekik adom!”

„- Ezután mindig éneklem Tenéked
A hála zengőn szálló himnuszát!”

Kárász Izabella
FEL NAGY ÖRÖMRE!
Fel nagy örömre! Ma született,

Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.
Nem ragyogó fény közt nyugoszik,

bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.
Glória zeng Betlehem mezején,

Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik Őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!
Gárdonyi Géza
KARÁCSONYI ABLAK


Lukátsi Vilma
BOLDOG ÜNNEPET!
elkoptak nagyon,
de az ajkakon
szív-melengető,
amelyen áthalad
a jóakarat...?

Nyisd ki szívedet,
Lukátsi Vilma
ELVESZETT KARÁCSONY


ide jutott.
Tudni sem akarja,
Uram!
Lukátsi Vilma
IMMÁNUEL
Komor idők homályán hatolt át

prófétalelkek magányos fénye,
nem táplálta más, csak az Ígéret
jövőbe vesző szent tüneménye,
mégis nőtt egy-egy sugárnyalábbal,
amíg - nem hamar és nem sokára -
hanem ‘‘az idők teljességében’’
földkerült az ég boltozatára.
És azóta ez a csillag tartja
a Naprendszert.
Mert ebben a hitben
gyökerezik létünk és törvényünk:
Immánuel - velünk az Isten!
Lukátsi Vilma
INKARNÁCIÓ


Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI CSEND



Lukátsi Vilma
RINGATJUK...


ráénekeljünk zengőn, szépen
karácsonyi harmóniára:


Lukátsi Vilma
NEKÜNK SZÜLETETT!



ember-arcúan,
Lukátsi Vilma
Kis Gyermek - nagy öröm

(Luk 2,8-14.)

Győri József
GYERTYAGYÚJTÁS

hópihés szárnyán hamar ideér
a tél.

Amikor már ég,
én tovább megyek.
SZÍVBŐL SZÓLJON ÉNEKÜNK!

Ki szánja életünk.’’
E nagy ünnepnapon?

Marian Fairlamb - ford.: Somonyi Géza
KARÁCSONYI TÖRTÉNET
1. JELENET
Fogadós:
Betlehemben hosszú
évek óta élek,
fogadómban sosem
jártak ennyi népek!
Ide sereglettek
az összeírásra,
nincs is már a háznak
több üres szóbája.
József:
Názáretből jöttünk!
Mária:
Fárasztó, hosszú út
van bizony mögöttünk!
Fogadós:
helyet adni...
József:
Nekünk az is jó lesz
fejünk lehajtani.
Istenfélő ember
kevésért is hálás...
Mária:
Újszülöttet várunk,
annak kell a szálás! (ének)
2. JELENET
Angyalok:
Ezen az éjszakán
nagy fényesség ragyog,
örömhírt mondani
jöttünk mi, angyalok!
Akit mindenki vár

évezredek óta:
jászolban született
világ Megváltója!
Dicsőség a mennyben az
örök Istennek, és igaz
békesség földön
az embernek! (ének)
3. JELENET:
Első pásztor:
Angyalszót hallottunk,
fényességet láttunk.
Pásztorok vagyunk, s az
útnak nekivágtunk.
Második pásztor:
Ugye, itt lakozik
József és Mária,
kinek az éjszakán
született kisfia?
Harmadik pásztor:
Hoztunk jó tejecskét,
bárány meleg gyapját,
hoztuk kis jézusnak
szívünk hódolatját!(ének.)
4 JELENET:
Első keleti bölcs:

Messze földön vizsgáltuk
mi a csillagos eget.
Megláttunk egy felragyogó
csodás csillag-jelet.
Második keleti bölcs:

Amint haladt, mi is mentünk
mindenütt utána.
Így érkeztünk Betlehemnek
híres városába.
Harmadik keleti bölcs:

Megírták a szent próféták
Bibliába régen:
Itt születik, Aki minket
Mindhárom bölcs:
Nem jöttünk mi üres
kézzel, kincseket is
hoztunk, kicsi Jézust
ünnepelni ide sorakoztunk!
Fogadós:
Hozzánk küldte Őt az Isten
mindnyájunknak Atyja!
ki Őt befogadja.
KONSTELLÁCIÓ



Lukátsi Vilma
LEGMÉLTÓBBAN

és békesség a földieknek!” Ím,
méltóan zengjük mi, testvéreim.

ha kitépjük mi szívünket béklyóban
egymás elleni önöndicsőséget.
Tiszta szívvel és megtisztelt lélekkel,

megmérhetetlen, igaz szeretettel
testvér iránt, ki Istent magasztalja...
A föld iránt, mely megpihen egy percre,

s körültekint e karácsony este,
hogy megszületett a Megváltó Isten. –

- és mindörökre, míg itt tart az élet -
Így tiszteljük mi Jézust legméltóbban.
Somogyi Béláné
KARÁCSONY

a hó.

a jó.

s örök.

a jót.
Kárász Izabella
KARÁCSONY
Igen.
Igen.

Igen.
Kárász Izabella
KARÁCSONY ESTE…




Túrmezei Erzsébet

örök kegyelmét.



megénekli szépen a szeret himnuszát –
Krisztus szeretete szívében nem él még.


Ember! Ébredj, indulj, állj, te is az angyalok sorába,
Dicsérd, szolgáld, szeresd azt, aki lett
Dobrai Ferenc
KARÁCSONY FÉNYE




Balog Miklós
ÖRÖK TŰZ A SZERETET
Örök tűz a szeretet.

Ez hajtja át lelkemet,
ennek lángja hevít, gyújt,
ezer édességet nyújt.
Forró vágyam: szeretni,

mindenkivel jót tenni!
Így élni le életem
mily boldogság énnekem!
Szent máglyaként ég a tűz

senkit e láng el nem űz,
üljétek csak mind körül!
Ó, a lelkem mint örül!
Ég , lobog a szeretet!
Szeressétek emberek!
Bennünket e láng, e tűz
mindörökre összefűz!
Ez a föld megindulhat
egész világ elmúlhat
s ha már egy szív sem dobog:
a szeretet ég, lobog!
Emericus
KARÁCSONYI FÉNY




Túrmezei Erzsébet
(fénykedés, karácsony)

betlehemi jászol,
az ég Királynak.
Veletek virrasztok,
hallgatva az éjben
angyalok danáját.
nem zavarja semmi
Bűntől roskadozó
elárvult lelkemet
jöveteled előtt
sírva leborulok.
Somogyi Imre
(karácsony)




(karácsony)




Füle Lajos


Túrmezei Erzsébet

Békefi Pál
(gyermekvers, karácsony)
KARÁCSONYI RÍMEK



Túrmezei Erzsébet
CSILLAGOS ÉG ALATT

egyedül vagyok.

rendet keresve.

sehol se látom.


Túrmezei E.
(csend, rend, karácsony, csillag)
ÉBREDÉS
Megéled az erdő, határ,

dalolnak a kis madarak,
téged dicsér, nagy Alkotó
magasztalja hatalmadat.
A természet újhodásán
új dal kél a szívemben is:
Áldott légy, ó, idők Ura!
Kegyelmed ez új tavasz is!
Boros Gergely
(tavasz, gyermekvers)




Balog Miklós
(karácsony, emberi méltóság)
KARÁCSONY VAN



Túrmezei E.

Azon vigadozom,


megváltó Istenem.
Túrmezei E.
(karácsony)
BETLEHEM CSILLAGA

szállnak az évek,
de nem lett mégsem
Betlehem csillaga!

Betlehem Csillaga!

én is rátaláltam
a hű Megváltóra,
a szent Bibliában,
Betlehem Csillaga!
Gerő Sándor
(karácsony, csillag)
Üres kezekkel,
döbbent szívvel
glóriás Jézusom.
Szegény vagyok!
Szegény vagyok!
Szívem legjobban
hanem, mert a jóra
a rosszra mindig
serény vagyok,
serény vagyok!
Nem azért jöttem,

mirhám kitárjam.
sem emel a vállam:
csak bűneimnek
Vedd le rólam!
Ó vedd le rólam,
irgalmas Jézusom.
Gerő Sándor
(karácsony, bűnbánat)
Hazug álmok rabja,
A néma, vak éjbe,

hideg sötétbe
leborulok fényes
Gerő Sándor
(karácsony, megtérés)

a mennynek éneke;
hozta a földre le.
betölti a Földet.

a béke Királyát,
Gerő Sándor
(karácsony)
ISTEN AJÁNDÉKA
Jézus Krisztus
Isten fia,
így vall róla
a Biblia.
Ki angyalok
felett döntött,
Bibliában
testet öltött.
Akik Reá
várakoztak,
Az Atyával
találkoztak.
Benne Isten
jött e földre,
elvezetni
minket üdvre.
Istennel járt
itt az ember
mint egykor
az Édenkertben
Mikor vele
fogott kezet,
Ég a földdel
ölelkezett.
Aztán jött a
sötét éjjel,
verejtéke
vegyült vérrel,
Keresztet vitt
Golgotára.
S mi Urunkat
vertük rája!
Így vette el
bűneinket.
Megváltotta
életünket.
Szent vére volt

bűnünk ára.
Így lett miénk
mennyországa.
Ott már készen

fehér ruhánk;
ajándékul
adja Atyánk.
Pecznyik Pál
(karácsony, testetöltés csodája, Ján 1,14)
VÁR A HAJLÉK
örvendezve ajkam.
Őt követi lábam.
szomorú a szíved:
forró szeretetre!
minden kisgyerekre.
Pecznyik Pál
LOMBRA ÍRT IGE

küldök én,
milliónyi közül
hullt elém.
Társain szarvasok
lába jár,
de ez az egy hosszú
útra vár.

küldök én,
rajta, drága Ige:
Jézus él!
Ő segíthet rajtunk,
senki más,
Ő az élet, Ő a
Messiás.
Pecznyik Pál
(ősz, elmúlás, temetéskor)
MIT HOZOTT JÉZUS?





Pecznyik Pál
(karácsony)
KARÁCSONYI VÁNDOR





***
Pecznyik Pál
(karácsony, Mt 10,40; Ján 1,11)
ISTEN AJÁNDÉKA
kerüli az álom.
ajándékozottak
Az Ajándékozó
a mi égi Atyánk,
Ajándékozottak
Isten ajándékát
Isten szeretete
lobogjon, hevítsen
haragvó arca itt
Pecznyik Pál
(karácsony)
BETLEHEMI CSILLAG
Betlehemi csillag,
Jézus csillaga!
minden vándora.
Betlehem felett,
Betlehem csillaga.
Jézus fényjele.
Nem hiába jött a
Ott sugárzik Isten
népe életén.
Pecznyik Pál
(karácsony)
ÉGI VENDÉG


paloták fényeit,
éhezők könnyeit.
Égi ajándékként
rejtve, nem ékesen
Reméltem: ma este

fogadtak be engem,
De ott a Messiást,
vidáman énekel.
Silány az öröme,
hol a világ mulat.

igazi öröme,
van a szíve tele.
igazi örömöt
Pecznyik Pál
(karácsony)
JÖN AZ ISTEN
Lehetetlen.
ami nem tiszta.

Azóta folyton jön

Karácsony éjeken,
ahányszor milliók

kiegyenesül,
Jön az Isten !
(És 40, 28-31; És 35,4-10, karácsony)




Tűrmezei Erzsébet
(Karácsony, nyár)
HÁLAADÁS

ezen a világon.

Atyámhoz elvezess.

nem adhatok néked:
adom oda, vegyed!
Almási Mihályné
(karácsony, hála, gyermekvers, odaszánás)






Almási Mihályné
(karácsony, béke)
SZENTSÉGES ÉJ



Almási Mihályné
(karácsony)
ÉRTÜNK

Lemosta bűneink.
Zengjen a hála és
Dicsőítés!

Gyermekeit.
Almási Mihályné
(karácsony, nagypéntek, advent)
NINCS HELY






Almási Mihályné
(karácsony)
.....................................................
VALÓRA VÁLT
Ma zengjen ajkad Jézus népe hálát;

és magasztald a mennyei Atyát!
Karácsony esthez méltón zengjen hálád,
hisz érted adta egyszülött Fiát!
Valóra vált, mit Édenben megígért,

nem tagadhatja meg Isten magát.
A menny a földdel e napon megbékélt,
mert adta Isten egyszülött Fiát.
Almási Mihályné
KARÁCSONYI FOGADALOM
Neked adom a szívem

ma este,
Édes Jézus, segíts és
taníts Te!
Vezess engem a te jó
utadon,
akkor el nem tévedek,
jól tudom.
Születésed napján, ma
ígérem:
Neked adom az egész
életem.
Almási Mihályné
ITT A SZÍVEM
Karácsony, te kedves ünnep,

legszebb a világon,
éretted a drága Jézust
hódítva imádom.
Dicsérem és áldom azért,

mert e csodás napon
énértem is gyermekké lett,
és szegénnyé nagyon.
Épp azért, hogy benne én is

nagy és gazdag legyek.
Úr Jézus, mit adjak ezért?…
Itt a szívem! Vegyed!
Almási Mihályné
KARÁCSONYI KÉRÉS
Jászlod mellé most

leborul a szívem.
Úr Jézus, szüless meg
e kicsi kis szívben !
Almási MIhályné
KEDVES ÜNNEP
Karácsony! Karácsony!
Ó, te kedves ünnep,
csakhogy itt vagy újra!
Örömmel köszöntlek!
Áldom az Úr Jézust,
Ki értem született.
Hálás szívvel neki
mondok köszönetet!
Almási Mihályné
MILY GYÖNYÖRŰ VAGY!
Mily gyönyörű vagy szent karácsony éj!

Ma minden, minden Jézusról beszél.
Mennyből jő az üzenet:
Földre szállt a szeretet
„Krisztus született Betlehembe ma!…”

- zengi a szent angyaloknak kara.
Jézus Krisztus született.
Legyen béke, szeretet
„Dicsőség legyen mennyben Istennek.

Béke e földön minden embernek”
A szívedben adj helyet:
lesz majd béke, szeretet,
Almási Mihályné
KARÁCSONYI JÓKÍVÁNSÁG
Karácsony szent ünnepén

szívből azt kívánom,
Legyen béke a szívekben,
s az egész világon!
Szülessen meg az Úr Jézus

mindenki szívébe!
Töltse be az egész földet
igazi, szent béke!
Almási Mihályné
KÖSZÖNÖM
Úr Jézusom, köszönöm,
hogy megszülettél értem.
Pedig már előre tudtad,
mennyi lesz a vétkem.
Áldom drága szent nevedet,

s elmondom most neked:
Nagyon akarlak szeretni!
Segíts ebben, kérlek!
Almási Mihályné
A LEGJOBB BARÁT
Jézus Betlehemben
mikor földre jött,
égi kincset hozott,
békét, örömöt.
Lehozta hozzánk a
mennynek kincseit,
melyekhez hasonló
nem volt, s nem is lesz itt.
Mindig boldog, aki Őt

befogadta már,
mikor kopogtatott
szíve ajtaján.
Jézussal új élet
költözött oda,
s lelki fény, mit vihar
el nem olt soha!
Testvér: itt a földön

nincsen jobb Barát.
Tárd ki hát előtte
szíved ajtaját
Ne félj, nem bánod meg
soha tettedet,
hiszen ajándékul
hozza üdvödet!
Pecznyik Pál
(karácsony)
KARÁCSONYI BÉKE
Karácsonyi békére vágyom,

mely itt Jézussal megjelent:
Legszebb ajándék a világon:
karácsonyéji béke, csend.
Mert minden kincs, mit nyújt az élet

üres fény, szappanbuborék.
De ha a béke az enyém lett,
Úgy ez örökre szól s elég.
Karbe A. után németből ford. Vargha Gyuláné
Karácsonyi szerep (nagycsoport) 2004

I. Ének: II.ének:
Pásztornép jertek mind Jézust látni /:Légy tisztelve te
szentséges éj
Isten nagy kegyelmét megcsodálni Karácsonyi kedves éj:/
Jézus eljött e földi világra,
Jöttét a bűnös ujjonva várja. Az Úr Jézus Betlehemben
Örvendjetek. Miérettünk megszületett
Az angyalok üdvözlik
Nézzük meg, lássuk meg a kis jészolt Velünk együtt köszöntik
Amiről az angyal mennyből már szólt Dicsőség a magasságban
Istennek.
Amit ott láttunk, hirdesse szájunk,
Mondja az ajkunk zengje a nyelvünk Kar: /:Üdvözlünk Téged:/
Halleluja. Üdvözlünk téged örömmel
/:Üdvözlünk Téged:/
A földre lehangzó angyalének Halleluja, dicsőség.
Örömet hozott a pásztornépnek
Jöjjön hát béke erre a földre, /: Légy tisztelve, te szentséges éj
És jóakarat az emberszívbe Karácsonyi kedves éj:/
Áldott az Úr.
Nyájasan mihozzánk jöttél
III. Ének: Örömöt, békét hirdettél
Csendüljön karácsony napján Dicsőség az istennek
Kis harang ünnepi hangja Jóakarat emberhez
Mert Isten sorsunkat szánván Hozsánna dicsőség az Istennek.
Szent Fiát érettünk adta.
Klári: Karácsonyhoz érkeztünk
Kar: Ezüst harang, ezüst harang megint. Karácsonyhoz, melytől ö-
szálljon hát csengésed messze el römet, békét, nyugalmat várunk, s
zengő szavad életet ad amikor szeretnénk mi is örömet
S a békét hozza el. szerezni másnak. Szeretnénk kitár-
ni szívünk, A nagy ajándék, Jézus
Harangszó a szelek szárnyán Krisztus előtt, és ezzel örömet sze-
Könnyeid letörli végleg rezni a mennyben, és örömet sze-
Bizakodj holnapod várván rezni a földön, ajándékozó szüle-
Felderül viharos éjjed. inknek is.
Színezüst harangok lágyan Tamás: Ez a valaki Jézus Krisztus,

Csengetik dalukat szerte a Messiás, az Üdvözítő. Gyermek-
Betlehem áldott fiában ként jött a földre. A karácsony örö-
Megnyugszik az ember lelke. met, a szabadulás örömét nyújtja
felénk, a gyermekek felé is.
Anagyalok, kara is zúgja,
Figyeljünk fel reád bárhol András: A karácsonynak csak úgy
Erre az üdvösség, útja van értelme, ha befogadjuk, befo-
Hívogat egy kicsi jászol. gadva, az igaz világosságot. Ahol
a világosság van jelen , ott megszű-
nik a sötétség hatalma, a kará-
csonykor megszületett J. K., fényt,
békességet hozott. Ő a Világ vilá-
gossága, ő a béke fejedelme. Ez örömhír
számunkra
Reményik Sándor:
János evangéliuma
Ravasz Lászlónak
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,

És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttire fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa

Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek -- mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.
De János messze áll és egyedül.

Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!
János, evangelista, negyedik

Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen őrvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:
Kezdetben vala az ige.

S az Ige testté lőn.
1939
http://www.felfedezesek.hu/index.php?lap=cikkek/ir0001
MEGTALÁLTAD TE IS?

Hézser Zoltán
MONDD EL!


hogy találkozásod volt vele


Tamaska Gyula
AZ IGE TESTTÉ LETT!

teste melegébe
döntő eseménye.

zordon hadvezérek
a világtörténet,
AZ IGE TESTTÉ LETT
Bódás János
A JÁSZOL EREJE



Szabó Géza
KARÁCSONY



Ő elvezet híven.

Somogyi Imre
JÁSZOL MELLETT




Kárász Izabella
KARÁCSONYI ESTE

Kevesebb a bánat.
Akinek asztalán

Súgja a gazdagnak,
Boldogtalanságát,

Angyalai szállnak,
Öröm a vendége
Eltörpül ilyenkor

Termő öle nyílik
Égi barázdáknak
A fenyőfa ágon:
Szerte a világon.
Móra László
MEGÜRESÍTEM MAGAM
Ha földereng az égi csillag,

Hirdetni: itt az Újszülött,
a napkeleti királyokkal
majd én is útra készülök.
Az ajándékuk drága mirha,

illatos tömjén, dús arany
és én, a koldus, így megyek csak
szegényen, ajándéktalan.
Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök

nagy halma rakva lelkemen,
kiszórom ezt is, hogy szívemben
minél több tiszta hely legyen,
mert így, tudom, hogy Betlehembe

nem megyek ajándéktalan:
az lesz a legszentebb ajándék,
hogy megüresítem magam.
Bódás János
KARÁCSONYI ÉNEK




Szent fia köztünk itt van örökre,
Gárdonyi Géza
JÁSZOL ELŐTT



Gát István
KÍVÁNSÁG

Karácsony legyen,
Legyen Betlehem!
hassa lelkemet át,
Csopják Attila
CSODÁS ÜNNEP




Falu Tamás
PARANCSOL A GYERMEK
Merő csoda a gyermek.

Pedig hatalmas, nagy követelés
minden lehellet, minden szívverés.
És utolsó hely néki nem elég,
naptalan zug, elhasznált levegő,
az eledelből ami megmarad.
Ő első akart lenni, nem utolsó,
mert neki az utolsóság koporsó.
Ő parancsoló, győztes akarat.
Vétkes, aki parancsát megtagadja:

csenevészedni, halványodni hagyja,
s odaadja a halálnak.
Igazán azok cselekszenek,
akik nagy alázattal félreállnak.
Kiknek kis szíve dobbanása törvény.
Dolgoznak érte testük-lelkük törvén,
s szemük szüntelen, aggódva figyel:
fejlődik-e, növekszik-e? Hiszen
néki növekednie kell.
Ilyen csoda a gyermek.

S minden lehellet, minden szívverés
hatalmas, új követelés.
Így érkezett el Krisztus is közénk.

A szűk istálló szegény jászolán
mint gyermek fekszik Ő és követel.
Néki növekednie kell
naggyá, nagyobbá és legnagyobbá,
szent Messiássá, szabadító Úrrá,
úgy adhat üdvöt, úgy teremtett újjá.
Ó, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek.

Jöjj, növekedj, töltsd be az életem.
Teneked mindig nagyobbá kell lenned
és kisebbé nekem.
Földi borún, halálon, elmúláson
hogy Te vihess egem, kicsinyt keresztül,
nagy, erős Messiásom!
Túrmezei Erzsébet
)
KÉRDEZ A GYERMEK
„Ott fenn lakott a csillagok felett,

de mikor karácsony este lett,
lejött a földre, mint kicsiny gyermek.
És - ó -, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt. Ő, az Isten Fia.
Elhagyta értünk az egeket.
Ugye, apukám, nagyon szereted?”
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.

De a kis kedvenc nem vár szavakat.
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kislányod vagyok.
És Ő, az Isten Fia, Ő a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Kint csillagfényes, hideg este... tél...

Bent apja ölén kisleány beszél.
„Ott sem nyughatott, szalma fekhelyén.

Futniuk kellett éjnek idején.
Halálra keresték a katonák.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Az apa leteszi a gyermeket.
‘Ugye, szereted?... Ugye, szereted?’ -
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Istenfia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte, és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utólérte az a szeretet.
S míg a szívébe égi béke tér,

mintha körül a hólepett fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneket:
- Szegény lett érted. Ugye szereted?
Túrmezei Erzsébet




Füle Lajos
CSAK A SZÍVEM
Nincsen e világnak
olyan fogadója,
ment a betlehemi
gazda istállója.
ragyogott felette.

Boros Gergely
KARÁCSONYI ÉNEKSZÓ


Embereknek békesség!“
Gerzsenyi László
BETLEHEM


Győri József
373(Betlehem, 1 Kor 1,25-29, gyermekvers)
VENDÉGFOGADÓ






Győri József
BEZÁRT AJTÓK


...nyár illat árad feléje




Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI VERS
- Békét a földi kertbe!





Kárász Izabella
573(karácsony, *)
MEGFOGHATATLAN ÉNELŐTTEM [574]

Kárász Izabella
574(karácsony, *)
BETLEHEM








Kárász Izabella 575(karácsony)
KARÁCSONYÉJI ANGYALÜZENET


A világváltó Kisded mosolyát.



Kárász Izabella 576(karácsony)


Kárász Izabella
KARÁCSONYI TANÁCS




Kárász Izabella
KEGYELEM PILLANATA
Isten átmegy a világon

akkor is, ha nincs Karácsony.
Néha megáll - csend a csendben -,
hogy sorsára fölszenteljen
szántóföldet: legyen bátrabb,

mikor a nagy ekék járnak,
Tengervizet: hamar forrjon

benne össze a hajónyom,
kismadarat, hogy a szárnya

készüljön a magasságra,
hogy a kő, mit összezúztak,

útja legyen taposóknak, -
csendesülj le, hogy megértsed,

mire szentelt az Úr téged?
Szent-Gály Kata
BOLDOG ÜNNEPET!
elkoptak nagyon,
de az ajkakon
szív-melengető,
amelyen áthalad
a jóakarat...?

Nyisd ki szívedet,
Lukátsi Vilma
ELVESZETT KARÁCSONY


ide jutott.
Tudni sem akarja,
Uram!
Lukátsi Vilma
1. JELENET
Fogadós:
Betlehemben hosszú
évek óta élek,
fogadómban sosem
Ide sereglettek
az összeírásra,
József:
Mária:
Fogadós:
helyet adni...
József:
fejünk lehajtani.
Istenfélő ember
Mária:
2. JELENET
Angyalok:
Ezen az éjszakán
örömhírt mondani
Akit mindenki vár

évezredek óta:
békesség földön
3. JELENET:
Első pásztor:
Második pásztor:
Ugye, itt lakozik
József és Mária,
kinek az éjszakán
született kisfia?
Harmadik pásztor:
4 JELENET:

mindenütt utána.
híres városába.
Bibliába régen:
Mindhárom bölcs:
Fogadós:
ki Őt befogadja.
633(* karácsony, társas előadás)
INKARNÁCIÓ


Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI ABLAK


Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI CSEND


Lukátsi Vilma
RINGATJUK...


ráénekeljünk zengőn, szépen
karácsonyi harmóniára:


Lukátsi Vilma
KONSTELLÁCIÓ


Lukátsi Vilma
NEKÜNK SZÜLETETT!


ember-arcúan,
Lukátsi Vilma

Siklós József
GYERTYAGYÚJTÁS

hópihés szárnyán hamar ideér a tél.

Amikor már ég, - én tovább megyek.


E nagy ünnepnapon?

(Mustármagok, 183)
FELFELÉ NÉZTEK

a csillagot.

a Csillagot.
LEGMÉLTÓBBAN





SZÍVEM KITÁRVA JÉZUSRA VÁR

Ő a karácsony királya.
Ó, áldalak, te örök szeretet,
Lelkem élni kíván teveled
Téged karácsony királya!
zengem: Hozsánna!
882(karácsony)
VALLOMÁS
és…béke lett!
És… béke lett!
És… béke lesz!
SZENT ÉJ


Szent legyen örökre az éjszaka,


KARÁCSONYI IMA
Karácsony este van. A fényben élek.
Fenyőillat, csillogó gyertyaláng,
Gyermekszemek, énekek, angyalszárnyak,
Pásztorok díszítik az éjszakát.
Mifelénk, erre ragyog a mennybolt,
A karácsonyi Csillag itt halad,
Látom, az Utat mutatja meg nekünk
Az éjszakában, itt, a nap alatt.
Én Istenem… Hálával telt szívemből

Ma mégis száll hozzád új kérelem;
Ím, kérlek én karácsony éjszakáján
Ragyogj, világíts e szent éjjelen!
Angyalaid énekeljék Hozsannád!
Ó, mennyi szív békétlenül hideg!
Hitetlenül, szeretet nélkül élve
Nem szereznek örömet senkinek.
Ó, Fény, szent Fény! Tündökölj úgy, mint még soha!

Karácsony van. Karácsony hadd legyen
Ott, hol sötétben ülnek, s az élet mostoha,
Kik sötétben járják ez élelet,
Adj mindenütt békés családi éltet,
Gyermekajkra gondtalan, víg kacajt,
Boldogságot békét e nagy világnak,
Háborútlan, nagyszerű diadalt!
Kárász Izabella "Fényből fényességet" 226.
ÁLDOTT ÜNNEPET!
Pihenj meg!
Kifárasztott az élet,
úsztál az árral - a célod felé,
és nyugtalan lelkiismerettel
nézel a közelgő ünnep elé.
Valaha számoltad a napokat,
most szeretnél rajta túl lenni már,
újra hétköznapjaid sodrában.
- Nem veszed észre, mekkora a kár?
Nem lenne jobb... lerogyni a porba,

és elsuttogni magad-vádolón:
‘‘ó én vétkem, én igen nagy vétkem!’’
Tedd meg!
Föléd hajol az Irgalom!
Tedd meg, és a szíved lesz a jászol,
amelyben Jézus megszületett...
Lukátsi Vilma
(Egy csipet só c. kötetből)
BETLEHEMI JÁSZOL
Betlehemi jászol
senkitől sincs távol,
az egész világról
oda mind eljutnak,
akik szívük mélyén
szent karácsony éjén
feléje indulnak.
Lukátsi Vilma
BEZÁRT AJTÓK




...nyár illat árad feléje



Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI ÉNEK




Gárdonyi Géza
(Mustármagok, 182)
KARÁCSONY



Ő elvezet híven.

Somogyi Imre
(Mustármagok, 184)
JÁSZOL MELLETT




Kárász Izabella
(Mustármagok, 184)
JÁSZOL ELŐTT


a szív, hogyha szól Megtestesült Igédhez,
Én Istenem! kit most Gyermekként látlak,

Gát István
(Mustármagok, 188)

teste melegébe
döntő eseménye.

zordon hadvezérek
a világtörténet,
AZ IGE TESTTÉ LETT.
Bódás János
(Mustármagok, 178)
A JÁSZOL EREJE

Szabó Géza
(Mustármagok, 179)
MEGTALÁLTAD TE IS?

Hézser Zoltán
(Mustármagok, 178)
MONDD EL?


hogy találkozásod volt vele?


Tamaska Gyula
(Mustármagok, 181)
MEDITÁCIÓ
- gyermekhangra -
pihe-puha ágyba -
Megtehette volna,
ezen a világon...
Megtehette volna,
lesújtsa a porba,

tudnának-e róla,
azok a szegények,
akik ma is élnek?

lenne bizodalma
akik hozzá esdnek?

mind, aki elmondja
akit nem szeretnek,
- de bűnét megbánta -
kérne-e kegyelmet?
Lukátsi Vilma
(Mustármagok, 110)
KARÁCSONYI KÁNON
Ős Kelet mágusa,
csillagok látnoka
indul a fény után;
hallgat az éj.
Lép, lép, nem remeg,
útján bármi veszély.
Ott a Király,
őreá vár;
vonja és hívja a cél.
Betlehem pásztora
szendereg, hallgat a
csöndes éj lágy ölén;
nyugszik a nyáj.
Angyal hangja szól
Égi glória száll.
Jöjj, siess már,
jászolán vár
Jézus, a drága Király!
Halk szavú Mária

dúdol, és szent fia
Szendereg édesen,
Őrzi az Úr.
Ő a messiás.
Bűnök lánca lehull.
Áldd a Királyt,
mert a világ
általa megszabadul!
Gerzsenyi Sándor
(Mustármagok, 177)




Füle Lajos
NE VESZTEGELJ!
Hozzád pásztorok és bölcsek

meghódolni jöttek
s gyönyörködtek... Örvend a szív
minden újszülöttnek.
Kedves vagy te, ahogy anyád

dajkál mosolyogva.
Mintha tested harmatos, friss
virágszirom volna.
S milliók, kik éj s nap csak a

testért robotolnak,
ma lélekben jászolodhoz
elzarándokolnak.
De én ennél messzebb látok:

látom a Keresztet,
melyre értem áldozatként
durván felszegeztek.
Látom a vért, mely a sötét

bűnt tisztára mossa,
s látom a nagy követ a zárt
sírról félredobva.
Látlak mennybe emelkedni

megdicsőült testben,
s tudom: tiéd a hatalom
földön és a mennyben.
Ezért van jó békességem,

neved ezért áldom,
nekem már nem Kisded vagy, de
Megváltóm s Királyom!
*
Ünnepelj, de ne vesztegelj
ott a jászol mellett.
Azt ismerd meg, kiben minden
ígéret betellett!
Hitet, reményt, békességet,

üdvösséget úgy hoz,
ha eljutsz a kisdedtől a
győzelmes Krisztushoz!
Bódás János



elraktároztuk balgán



Bódás János
Kar:
Ami őket izgatja,
Bölcsek:
Heródes:
Kar:
Izráelbe vonzotta.
Írástudók:
Heródes:
Írástudók:
Heródes:
Bölcsek:
Heródes:
Bölcsek:
Heródes:
Kar:
Megtalálták, kik kerestek,
Heródes:
Kar:
De a gyermek, kik keresnek,
Őérette odaadni,
Mindnyájan:
Győr József
(Szőlőben, 54. old)
AKIK A CSILLAGOT LÁTTÁK
Mentek. Csillagba veszve mentek...

Elhagytak álmot, meg keresztet...
Elmaradtak a nagy hegyormok,
Puszta terek, a templomtornyok,
Messzi városok, tengerek,
Mosolyok, könnyek, emberek
S úgy mentek a nagy éjszakán át
Nem álltak meg a határkőnél,

A völgykatlannál, hegytetőnél,
Nem kellett nekik többet semmi
Kívánság, csak egy: menni, menni!
Csillag után, a csillagért.
Nem kérdezték azt sem: miért?
Csak mentek a nagy éjszakán át,
A fényre néztek, semmi másra.

Reájuk hullt az Úr világa.
Ragyogó, tiszta lett a lelkük,
Nem volt a földről semmi bennük,
Nem is voltak már emberek
Mikor az égi Kisdedet
Csillag alatt áldón imádták
Karácsonyeste - s mindig, máskor:

Csillagtűnéskor, lehulláskor
Egy örök csillag fénye csábít,
Útvesztőkön utat világít,
S mennek úton százak, ezrek,
Maradnak álmok meg keresztek,
Úgy mennek a nagy éjszakán át
Akik a Csillagot látják.
Kárász Izabella
CSILLAGTITOK
Királyi lelkek vannak még a földön.

Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak,
És várva várni, hogy a csillag feljön...
és hinni hittel: bús nyomorúságból,

halálból, bűnből lesz szabadulás még...
Sötétlő égen egyszer felvilágol,
fel, új irányt mutatva lábainknak!...

Királyi lelkek vannak még a földön,
de kél-e nékik betlehemi csillag?!
Kicsi jászol örök csodát melenget.

Támad-e csillag vonni és vezetni
sok vágyban égő, bús királyi lelket?
Valaha régen, szentséges nagy éjen

az a csillag... talán egy sötét szív volt...
Megfürdött boldog, betlehemi fényben...
Áttüzesedett... lángkévék sugára

tört ki belőle... s fölívelt az égre,
világot vetni keresők útjára!
...Szeretnék én is Betlehembe menni.

Találni, venni, égni, felragyogni!
Sötétlő égen olyan csillag lenni!
Érintésére híradó sugárnak

hogy elindulnának! Hányan, mindenünnen...
Hiszen sokan csak a csillagra várnak.
Túrmezei Erzsébet, 1934.
CSAK A BÖLCSEK


BÖLCSEK
Kelet mágusai
tényleg bölcsek voltak,
Jézus jászolához
örömmel indultak.
Ma is az a világ
legbölcsebb embere,
ki felkeresi Őt
s együtt marad Vele.
Boros Gergely
KÍVÁNSÁG

Karácsony legyen,
Legyen Betlehem!
hassa lelkemet át,
Csopják Attila
EGY KISFIÚ GONDOLATAIBÓL

Betlehem mezején,


tudom, megtalálom.
Boros Gergely
MEGÜRESÍTEM MAGAM
hirdetni: itt az Újszülött,

illatos tömjén dús arany
és én, a koldus így megyek csak
Nincs kincsem, ragom, csak bűnök


Bódás János
CSAK A SZÍVEM
Nincsen e világnak
olyan fogadója,
ment a betlehemi
gazda istállója.
ragyogott felette.

Boros Gergely
CSODÁS ÜNNEP




Falu Tamás
A következő verseket Balogh Debóra (Kolozsvár) versesfüzeteiből másoltam; ezúttal is

megköszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátotta őket. Borzási S.
Karácsonyvárás
Ha egyszer kitörő örömmel

tudnálak dicsérni, Uram!
És nemcsak hűvös köszönöm-mel,
melynek már szegett szárnya van,
repülni nem bír magason,
elakad porban, szavakon.
Tudnék úgy ujjongani Néked,

mint gyermekből ha hang kitör,
midőn játékot, édességet
átvesz anyja kezeiből.
Lehet-e, Uram, édesebb ajándék,
mint a szeretet?
Törj fel, öröm! Közel Karácsony,

a szív ilyenkor ifjodik!
Hadd lássak túl fenyőn, kalácson,
jussak el mind a jászolig!
Zengjek angyali éneket:
Eljöttél! Dicsőség neked!
Schultz L.
Karácsony közeledtén
valami jóleső feszültség
izgalma árad szerte bennem:
A tenni, a teremni-vágyás
meggazdagító kényszere.
Nincs aranyam, tömjénem, mirhám,

csak íme, e gyümölcsöző vágy,
e mindenkinek jót kívánó,
öröm-sarjasztó akarás.
Karácsony örök Gyermeke,

eljött a jövendő Messiásunk!
Ó add, hogy adni tudjak,
Hogy életemnek értelme legyen!
Füle Lajos
A karácsonyi ajtó

felejthetetlen

a titkok fája.



hogy ott az élet
Haluszka R. M.
Szép a Karácsony …






Somogyi Imre
Karácsony küszöbén
Hiába hoznék most megint

szagos mirhát, illatos áloét,
buzgalmamon már arany sem segít.
Te engem vársz. A szívemet.

Enélkül még a minden is kevés.
Emészt a vágy: találkoznom Veled.
De bennem vétkes vágy lapul.

Szép szívedhez számító érdek űz.
Szenvedek szörnyen, bús ártatlanul…
Ledobtam álságom mezét,

Üres lélekkel jöttem jászladig.
Eléd omol e mindig büszke térd.
Nem kell egyéb, csak lássalak.

Gyötrött lelkembe vésem képedet.
Távoznom tőled másként nem szabad.
Gerzsenyi Sándor
Mert viharban is Mesterem

Valakire várok, Ő is vár rám.
És hiszem, hogy találkozni fogunk.
Értem lett küldve. Atyám ajándéka,
- Az üdvösségem megszentelt záloga.
Valakire várok. Imádkozó szívvel…

Meg akarom köszönni, hogy értem is szenvedett,
Meg akarom köszönni a tövist, a keresztet,
Meg akarom köszönni, hogy annyira szeretett.
Valakire várok. Ő is vár rám.

Nemcsak karácsonykor: nem csak ma este.
Akkor is, ha kint leszek a tengeren…
Tudod miért? Mert viharban is Mesterem.
Tamáska Gyula
Jön a Király
Most csend legyen!

Az őrálló kiált!
Most készüljünk,
most várjuk a Királyt!
A többi fák
kopáran alszanak,
A fenyő vár.
A fenyő zöld marad.
A szívek is
hidegen alszanak.
Némelyik vár
és ébren marad.
Dobogva vár.
Elébe mind!
Fogadjuk a Királyt!
Kopár a kert,
virágot nem kínál.
Puszta az út
s közeleg a Király!
Szívem, teremj
hamar virágokat;
Szeretetet,
hálát, nagyon sokat!
Illatosan,
fehéren nyíljanak,
s mind a Király
útjára hulljanak.
Jön a Király!
Hozsánnás már az út.
Tágra nyitom,
szélesre a kaput.
Ő nem csupán
nagy palotákban száll,
kis szívbe is,
ha tárt ajtót talál.
S hová betér,
- óh, végtelen csoda! -
Karácsony ott,
nem múlik el soha!
Gyertya
Kis karácsonyfa-gyertya… Szép, fehér.

Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észre venni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állatom,
majd a kezembe’ forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége ára
nincs semmi. Mégsem dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,

s nem lesz nekem
értéktelen, igénytelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.

De ha a zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem felviszi az égig,
s az eget lehozza hozzám.
Kezembe’ forgatom, nézegetem,

s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végig élni sem volna érdemes,
ha nem lenne karácsony...
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon...
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.
De van karácsony, s én úgy szeretem

kis gyertya-életem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.
Míg egy szép, angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
és fel nem ujjongtam: „Most már értem.
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy, sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró
Kis karácsonyfagyertya. Szép, fehér.

De ha a zöld fenyőről ragyog rád,
Túrmezei Erzsébet, 1936 (Őszből tavaszba, 94)
Az öreg pásztor éneke




Csanád Béla
Karácsony előtt
Legyünk egy kicsit csendben. Födje

mély csend a szíveket.
mert a sötét, elgyötört földre
karácsony közeleg.
Jó ha most lelkünk messzehagyja

a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra,
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen

imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem,
Mind elpanaszolom.
Szívem kitárom: „Kérlek, add meg,

ami nincsen nekem!”
Csodáddal, csodálatos Gyermek,
takard be életem!”
Hadd legyen szívünk boldog csöndje

imádattal tele.
Újra leszáll a sötét földre,
karácsony éjjele.
Túrmezei Erzsébet
Így szeretném
ugat a komondor,


s zizegő almon.
Gerzsenyi Sándor
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben

A szeretetnek csillagára nézek,
megszáll egy titkos, gyönyörű igézet
…Bizalmas szívvel járom a világot.

S amit az élet vágott,
behegesztem a sebet a szívemben
és hiszek újra égi szeretetben,
…És valahol csak kétkedő beszédet

hallok, szomorúan nézek,
a mi Jézusunk itt van a közelben,
legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
s ne csak így decemberben!
Juhász Gyula
Az Ige testté lett



Szendergő kis gyermek, mintha Reád várna!

Gyújtsunk gyertyát



S ha majd elégett – de a megmaradt öröm
Karácsony

Szebb vagy minden napnál.
Igaz örömünket,

Legyen ottan béke.
Legyen maradandó
Karácsony emléke.



Karácsonyi köszöntő
Ünnepet hirdetnek,
A szelíd harangok.
Szeretetet hirdet
Születése napját
Az igaz Jóságnak.
Minden emberszívben
Jézus tanítása

A jó embereknek.
Krisztus tövisei
A hófuvatos éjszakában,
Míg ragyogtak az ablakok,
Amerre ment, a házak alján,

Fehér rózsákat szórt a köd:
Nem látta senki, amint halkan,

Némábban mint a téli csend
Nem tudta senki, hogy a járdán,

A Megváltó végig suhan.
Hiába zúgtak a harangok

És zengett öröméneket,
A nagyok és az apróságok,
Csak annak örültek, amit
A lelkek nem a mennyben jártak,

Csak lent a porban, hol föld
Időként színét változtatva
Hol bús, hol vidám arcot ölt.

Kinek a dúsak asztaláról,
Nem hullattak mást, mint reményt.
Tekintete, mely mindent látott
A szeretet csak röpke vendég,
Csak elillanó pillanat.

Hogy harcát, ha az ünnep elmúlt,
Tovább vigyék a fegyverek.

Azok, kik később megtagadják,
Mindennél drágább életét.
A csalódottság tövisével
A városon átballagott.

Arcán a könnyek emlékével
A mennybe fölemelkedett.
Victorius
Karácsonyi üzenet
Elmentél az úton
A koldusok mellett;
Karácsonyi ének,
adtál-e, adtál-e
Elmentél a sírók
Jaj-birodalmába;
Ahol a szíveket,
Jövevény-utadon,
Megálltál-e néha
Bölcsőnél, keresztnél?
Örvendezni ottan,
Zokogni emitten.
Az utolsó kőnél,
Betlehemi éj

Betlehemi jászol,
Az égi Királynak.
Veletek virrasztok,
Hallgatva az éjben
Angyalok danáját.
Nem zavarja semmi
Bűntől roskadozó
Elárvult lelkemet
Vigasztaljátok meg,
Zengő hárfahúrok.
Én édes Megváltóm
Jöveteled előtt
Sírva leborulok.
Somogyi Imre
Karácsony éjszakán

A lelki égi lázban.


És hívják nevét Csodálatosnak…
Kicsiny gyermekségem csodás szép emléke

Voltál te énnekem, Názáreti Jézus!
A te szent nevedből áradott rám béke,
Csodálatos Jézus. Jézus, Jézus, Jézus!
A karácsonyestnek áhítatos fénye.

Glória volt rajtad, isteni kis gyermek.
Ez volt a világ legnagyobb eseménye:
Öröme volt százszor földnek és a mennynek.
- Én is veled együtt, hogy fölnevekedtem,

A isteni dolgok mindjobban vonzottak.
Föl Jeruzsálembe én is veled mentem,
Ahol doktorok és bölcsek vitatkoztak.
… És a neved fénye nőtt előttem folyton,

Értelmét mind mélyebben fogta fel szívem.
Nem volt rá eset, hogy áhítat ne fogjon el,
Én, ha rágondoltam odaadón, híven,
Veled éreztem a próbák özönében

És mikor nem volt hely lehajtani a fejed…
Zokogtam, hogy e világnak közönyében
Egyedül, egyedül éled le életed…
Csodák sokasága bűvölte el lelkem,

De megmagyarázva isteni szent lényed
És alakod folyton növekedett bennem:
Názáreti Jézus, csodáltalak téged!
*
Mindenütt ott voltam, amerre csak jártál;
Hozsannát zengtem én is, ifjú ember,
Mikor királyként hódolattal várt már
Sionnak leánya újjongó sereggel…
Ott voltam akkor is, - óh borzalom napja!

Mikor elvégezted, és az éj sötétlett…
- Hogy futott rémülten apraja és nagyja!
Rengett a föld, és egy asszony szíve vérzett…
Igen, én ott voltam, és láttam csodákat.

És mellemet verve kelt bennem egy ima:
Van-e nagyobb még, mit halandó szem láthat?!
- Imádlak, Te égi, Te nagy Isten Fia!
Csodálatos név ez, dicső fényességben…

Cél az élet útján, vigasz a halálban.
Nélküle nem vágynék élni fenn az égben,
Vele minden helyen égi boldogság van!
- Küzdelemben erőt ifjúnak és vénnek,

Ez ád, és a gyönyör csábja semmivé lesz:
Gyarló földi lények szent életet élnek.
S hasonlóvá lesz az ember Istenéhez…
Alázattal eléd borulok, Te csodás!

Te vagy az én célom, Te vagy az életem…
Imádlak, Te örök, kiben nincs változás,
Te vagy az én Uram és az én Istenem!
Haraszti Sándor (Szavalókönyv, 25)
Azért jön, hogy menjünk
Túl fenyőn, halon, kocsonyán,

fényes ünnepi vacsorán,
túl vásárlások lázain
és ajándékok százain,
túl üdvözlőlap özönön,
csillanó gyermek-örömön,
szóval túl mindenen,
ami évenként megjelen,
hogy aztán újra tovatűnjön –
Ő jön!
Ő jön, a Betlehemi,
életünket betölteni.
Ő jön, hogy itt maradjon,
el nem múló életet adjon.
S ha Ő bennünk életre kel,
akkor minekünk menni kell.
Menni, mert várnak mindazok,
kik nem múlóra szomjasok,
kiknek több kell, mint hangulat,
s mert nem élhet, aki nem ad:
az éhezőnek falatot,
vigasztalást a szenvedőnek,
s ha bűnei fejére nőnek,
megrettentnek bocsánatot.
S ha a szívünk kitárva,
meglátjuk, hogy ki miben árva.
Karácsonykor megszületett Názáreti

azt hirdeti,
hogy mind koldus marad,
ki bőkezűn nem osztogat.
S ha önmagunk is széjjelosztogatjuk,
(mint ő példát adott),
ezerszeresen visszakapjuk
a szétosztott erőt.
Karácsonykor s minden napon

Ő jön, s betölt.
M. Gy.
Hallgass szívedre





Tamáska Gyula
A következő versek Füle Lajos versei, Ünnepeink c. verskötetből (átnézve,

pontosabban leírva, mint tavaly):
ÚGY NÉZHETTÉK
Az állatvilág fogadta be Őt:

barmok lehelték körül legelőbb.
Úgy nézhették tán, ahogy valaha
az angyalt látta Bálám szamara.
Füle Lajos
ÉVEZREDEKEN ÁT
Évezredeken át
jött felénk a próféciában…
Megalázta magát:
gyermektestet öltött magára,
leszállott a mennyből a földre,
bűneinket hogy eltörölje
vére árán, szörnyű keresztjén…
Így lehetek én is keresztyén.

Füle Lajos
AKKOR
Fényben fürdött fenn a Tejút…

A száz ezer csillag közül
egyetlenegy hajdan kivált,
kis Betlehem fölött megállt.
Akkor testté lett az Ige,

népén az Úr megkönyörült.
Füle Lajos
ISTEN MOSOLYA
A KARÁCSONY a legnagyobb csoda,

az ISTEN el el-nem-múló mosolya.
Füle Lajos
HA NEM MELEG
Ha nem meleg, vagy nem elég

egy gyertyaszál, mely benned ég,
más fényre is nyiss ablakot!
Sok gyertya ég, s egy csillag… ott!
Füle Lajos
HA CSENDBEN LENNÉL
Ha csendben lennél… Lenne rá okod

tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s, az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanád – a földi zaj helyett –
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!
Füle Lajos
KARÁCSONY
Egy csillag útnak indul

egy istálló pedig
az ember álmain túl
csodával megtelik.
Füle Lajos
FIGYELJ A LELKED ÉGBOLTOZATÁRA
Figyelj a lelked égboltozatára:

fölsejlik-e rajt, végre valahára
az a csillagra írott üzenet:
Testvér született?!
S ha látod azt az írást és megérted,

vidd el magányod Hozzá és sötéted,
S ha megtaláltad azt a Gyermeket,
lábához letedd!
Vegyél helyette fényt, mi átvilágít,

és békességet, mit a lelked áhít,
s hordozd magaddal e világon át,
mint mosolyát!
Füle Lajos
CSAK EGY GYERMEK
Csak egy kicsi jászol,

és micsoda fönség!
Eltűnik előtte
Az osztálykülönbség.
Csak egy kicsi Gyermek,

és micsoda béke
emberek és barmok
elgyötört szívébe!
Csak egy kicsi csillag,

de ahova fényt vet,
az a kicsi ÉLET
mégis ÖRÖK ÉLET.
Füle Lajos
ÍMÉ!
Ímé, ajtód előtt állok és zörgetek!

ÉN vagyok az öröm.
Messziről jöttem.
Hátam mögött csillagvilágok,
Itt szeretnék maradni mindig.
Van-é hely nálad?
Füle Lajos
MICSODA „KARRIER”
A barlangistállótól a
keresztig ívelt az a pálya
amelyen ISTEN EGY FIA
a Föld kis szegletét bejárta.
Lám, Ő beérte ennyivel
értünk. Micsoda „karrier”!
Füle Lajos
AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT

Luk 2,10
Annyi itt a szomorú ember,

a szegény, a vigasztalan!
Én az egész nép öröméért
állok Elődbe, JÓ URAM.
Az angyalokkal ezt ígérted

a betlehemi ég alatt,
vess hát véget a szenvedésnek,
melegítsen át, mint a Nap,
az az öröm, mit JÉZUS által
adtál, mi el nem veszthető
az életben, sem a halálban.
Ádvent van… ISMÉT eljön Ő!
Füle Lajos
KARÁCSONYI FOHÁSZ
Adjál nekünk megfoghatók helyett

felfogható Igét: üzenetet!
Sok dísz helyett, mely fenn a fán ragyog,
lelkünk egén vezérlő csillagot.
Adjad nekünk az angyalok szavát,
derüljenek vele az éjszakák.
Adjad nekünk a bölcsek útjait,
vezessen el a jászolig a hit,
s fogadd el ott szívünket s mirhaként
hálánkat is a JÉZUS KRISZTUSÉRT!
Füle Lajos
ÖRÖK KARÁCSONY
Úgy jöttem el a messzi korból,

hogy senki nem tartott velem,
lábam nyomán a hó csikordult
baráttalan, testvértelen
jártam utam, örömre vágyva,
s nem volt igaz karácsonyom,
az álmok csillogó palástja
ronggyá silányult vállamon
Így ért el ISTEN, s életembe

vakító fénycsóvát dobott;
mikor lelkemhez ért a LELKE,
remegtem, mint a pásztorok.
Megtartót látni Betlehembe
nagy félelemmel mentem én.
Ötvennyolc éve… énekelve
áldom, csodálom azt a fényt.
A fény, mi bennem egyre árad,

s öröm lesz, parttalan öröm.
Nem kétnapos megújulást ad,
múlton, jövőn is átsöpör,
s tűnik előle balga álom,
hiú vágy, karmos fájdalom…
köszöntelek, örök karácsony,
Sodor e szent öröm magával,

esztendők áldás-árja hajt,
mint holt kavics a árban,
alámerül a bűn, a baj.
Testvérköröm, népes családom
Lebeg a lágy hullámokon…
Köszöntelek örök karácsony,
Füle Lajos
CSAK EGY BARLANG
Csak egy barlang jut Néki,

egy istálló, pedig
micsoda csillag nézi,
mikor megérkezik!
Barmok osztják meg Véle

az elnyűtt almot ott,
de eljönnek Elébe
bölcsek és pásztorok.
Bámulják jászolágyát
hallják a halk sírást,
s a hit szemével látják:
király lesz, óriás.
Füle Lajos
ÉNEKELJETEK ISTENNEK, ÉNEKELJETEK!

Zsolt 47,7
Angyalkórus hangja csendül,

csillag fénye kel,
énekeljünk és az Ég, Föld
velünk énekel.
Öltözetek ünneplőbe,
népek, nemzetek!
Énekeljetek ISTENHEZ,
énekeljetek!
Köztünk már a MENNY KIRÁLYA,

jászolágyba „most
úgy pihen, mint mag a földben”
mert alázatos.
Majd keserves földi útra
kel az Ég helyett…
énekeljetek!
Hogyha Ő el nem jön értünk,

s a kereszt alatt
meg nem állhat balga énünk,
bűnünk megmarad.
Ám levette vére rólunk
az ítéletet!
Énekeljetek ISTENNEK
énekeljetek!
Készen már az égi hajlék:

mint FELTÁMADOTT
vár az Úr, hisz Nála van még
készített hely ott.
Aki hisz, mind Érte nyer itt
örök életet.
énekeljetek!
Füle Lajos
FENYŐFÁT VISZNEK AZ ÚTON
Fenyőfát visznek az úton.

Az ablakunkból bámulom,
házóriások közt hova
megy az az ember s az a fa.
Ezerszemű ház integet,

bent csillagok és kisdedek
és Józsefek és Máriák
bölcsőkre hajló sok család.
ÚR JÉZUS KRISZTUS, hol lakol?

Ott túl a sok-sok ablakon?
Fenyőfa- illatú szobák
lakói gondolnak-e Rád?
Vendég vagy-e, vagy Messiás?

S ha egyik sem, hát ki hibás?
Lehet, hogy zárva szív, kilincs?
lehet, hogy tömjén, mirha sincs?
Aranyunk nékünk sincs, tudod,

mégis szegényes otthonod
lehessen hajlékunk, szívünk,
s tömjéned, mirhád, hogy hiszünk.
Füle Lajos
ÖRÖM
Karácsony van, gyönyörű

ünnep a mai:
minden ablakban fenyők
fénycsillagai.
Aranydió, mogyoró
csillogva köszön,
de a legszebb nem a fán
bennem van: öröm.
LÉLEK gyümölcse, csodás
karácsonyi ék.
Ez a belső ragyogás
enyém s a tiéd,
s mindenkié, aki a
GYERMEKRE tekint,
aki tudja, KI FIA,
s térdet hajt megint.
Füle Lajos
LÁTHATÓ LETT
Látható lett a Láthatatlan:

emberi testbe öltözött!
Azóta itt jár – száz alakban –
JÉZUS az emberek között,
s győztes a bűnön, elmúláson.
Nem csak hiszem, de látva látom.

Füle Lajos
MINT HÓPIHE
Karácsony… titkot érlelő…

hull… hull… a szívre az Ige…
Békéje szívtől szívig ér,
Füle Lajos
CSILLAGNÉZŐ
Porszemségem tudatában
is a csillagokra láttam,
s végső célja álmaimnak
ma is Ő, a HAJNALCSILLAG
Füle Lajos
(Jel 22,16)
TÉRDRE! IMÁRA!
Karácsonyt ünnepeli jó…

- De erkölcsi erózió
zúdul emberre és világra…
Keresztyének! Térdre! Imára!
Füle Lajos
A JÁSZOL MÉLYÉBEN
Az ISTEN sírt a mélyben ott!

Mélyebbre nem hajolhatott:
emberré lett az emberért,
hullatni érte drága vért.
Füle Lajos
A GYERMEK
Farkas üvöltött kinn az éjben,

s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba
de csillag volt a koronája,
csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi!
És mégis… eljöttek királyok,
s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszerű s oly érthetetlen/.
Feküdt a gyermek csendben, mintha

Nem érdekelte volna mirrha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.
Füle Lajos
VILÁGÍTSON MEG!
Világítson meg fénye most,
olvasszon ki jéghegynyi fagyból!
Háromszázhatvanöt-napos
karácsonyod legyen s maradjon!
Füle Lajos
KARÁCSONYI ÜZENET
Üzenem mindenkinek, hogy a Csillag

fényéből semmi nem kopott,
értelme lett csak megszokott.
Üzenem mindenkinek, hogy a Gyermek

ma is a testté lett csoda,
ISTEN jósága, mosolya.
Üzenem mindenkinek, hogy a pásztor,

király egyformán kedves ott,
s Előtte boldog lesz legott.
Üzenet mindenkinek, hogy a bölcsek

serege most is útra kel,
elég nekik a régi jel.
Üzenem mindenkinek, hogy a szívem

ma is repesve fut Felé,
ma is azért a GYERMEKÉ.
Füle Lajos
AJÁNDÉK ÉRKEZETT
AJÁNDÉK érkezett, fogadd,

fény harmatozza arcodat,
csillag derítse lelkedet!
VALAKI eljött, mert szeret.
Füle Lajos
KINEK CSILLAGA VAN
Kinek csillaga van,

Kinek csillaga van,

de értse mit se várjon!
Kinek csillaga van,

öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
Kinek csillaga van,

Ámuljon, mert az Ige
testté lett, és boldogan
Füle Lajos
HA
Karácsonyunk ha fényét veszti,

kinél fogunk békét keresni?
Ha megfakul bennünk az ünnep
lelkünkre mély árnyékok ülnek,
s a csüggedés lassan kikezdi.
Füle Lajos
KÉT JEL KÖZÖTT
Reggel felöl
a betlehemi csillag fénylik,
este felől: az Emberfiának jele.
Fénylő jelek között megyünk
utunkon végig,
hazafele…
Az életünk
két KRISZTUS-ünnep közt telik
reggeltől estelig
pár ezredév: pár múló pillanat.
Fénylő csodák
űzik tova az éjszakát,
közel a virradat.
Karácsony jön, vakítóan ragyog
a fény a hit égén…
Két jel között
olyan rövid az út
a keskeny út egyenesén!
Füle Lajos
BETLEHEMIG
„Menjünk el mind Betlehemig!” (Luk 2,15)
Betlehemig? – Félútig sem jutottál.

Kötözve tart a nyáj, a föld, az üzlet,
vágyaid is más fényességhez űznek,
a régi hír egészen megkopott már.
Pedig a fény zuhog, az angyalének

orkánszerű, az éjszakát betölti.
KÖZEL AZ ÚR! Fogytán időd, a földi,
ha majd lejár, az utak arra térnek,
s csak az a Fény, csak az a Szó kísér el:
„Ne féljetek!” - Csak JÉZUS vár az éjben.
Füle Lajos
AZ IDŐK VÉGÉN
Elérkezett az idők vége,

s eljött ahogy ISTEN ígérte:
„Az Ige testté lett”, a jászol
nem messze volt a kereszt fától
Az idők, ímé egyre fogynak,

ezer év annyi mint a tegnap.
Az Úr közel! Jöttét remélvén
várunk Reá – az idők végén.
Füle Lajos
HOL HÁT A GYERMEK?
Szívünk felé hány

bús szív közelget!
- csillag felettünk –
hányan keresnék
nálunk a kincset,
melyet kitettünk.
Pásztorok jönnek,
bölcsek is jönnek:
Hol hát a gyermek?
De csak kihűlt, rossz
jászolra lelnek.
Csalódva mennek
tovább az éjben
más szív felé, míg
Rá nem találnak.
hol LELKE fénylik,
s szállása van az
ISTEN FIÁNAK.
Füle Lajos
AJÁNDÉKOK
Uram, karácsony jön megint...

TE mindig jót teszel velem:
betölti most is lelkemet
ajándékod, a kegyelem.
Mi mindent kaptam már! De most

hadd adjak én is valamit!
Szerény ajándék ez, tudom,
mégis... legyen a hála itt
Tiéd, hadd áldjam tetteid!
Füle Lajos
LELKÜNK ÉJSZAKÁIBAN
A lelkünk éjszakáiban
sebhelyek a kihunyó fények:
kiégő vágy, hamvadt öröm
– lehulló csillagok.
Egy Csillagtól gyógyul az éj,

ujjong a fény, derül a lélek,
ott izzik Betlehem felett:
„Naptámadat a magasságból”.
DE MÉLYRE SZÁLLT!
Karácsonykor de mélyre szállt:

emberré lett, hogy így segítsen.
Nézd Betlehem kis jászolát:
lentről néz fel reánk
- a ISTEN!
Füle Lajos
KINEK NEM VOLT KARÁCSONYA
Kinek nem volt karácsonya,

boldog se volt talán soha.
Kinek nincsen karácsonya,

nem sejti, hogy milyen csoda.
Kinek nem lesz karácsonya,

nem tudja meg, hol és hova
vezet az út, ha véget ér

itt lent, s van-e az ég felé.
De egy csillag felénk siet

s utat mutat mindenkinek.
Füle Lajos
EGYEDÜL ÖVÉ A DICSŐSÉG
Hogy a mennyei világ megnyílt,

s oda egy Gyermek lehetett híd,
Hogy ISTEN a kegyelem-hídon

elénk siet hogy hazahívjon,
Hogy a békétlen, vad világon

békét jelenhet a Karácsony,
Hogy a békítő kegyelemben

ma is ember lehet az ember,
Hogy bűneit, hol KRISTUS áldoz,

leteheti a keresztfához,
A magasságban és mélységben,
bizonyságban és kétségben,
egyedül övé a dicsőség.
Füle Lajos
FÉNY ÉRKEZETT AZ ÉJSZAKÁBA
Fény érkezett az éjszakába,

lelkünk egén is felragyog.
Magasságokból mélybe szállva
énekelnek az angyalok
a TEREMTŐRŐL AKI földre

engedte EGYSZÜLÖTT FIÁT
hogy a keresztfán elgyötörje
s békére leljen a világ
majd vére árán… Most a GYERMEK

körül még bámész nép forog,
kincset kínálnak Néki bölcsek,
ámulva nézik pásztorok,
de jajt kiáltva égig érnek

közben a bűn, a szenny, a vér,
s rejtett helyen zokog a LÉLEK
a GYERMEKÉRT, az emberért…
Füle Lajos
EGYSZERŰ GYERMEK, MÉGIS HAJNALCSILLAG
Ki gazdag lévén éretünk szegény lett

köréje gyűltek gazdagok, szegények
csillag jelére, angyalok szavára,
nagy-nagy éjszakába’.
Egyszerű gyermek, mégis Hajnalcsillag,

égi jel, melyet baromjászol ringat,
mustármag, amely egykor óriás lesz!
- A hit látta már ezt.
S a Fényt, mely onnan áradt a világba,

a bölcs, a pásztor, Coregio* is látta, és én is
látom, bár kereszt fölötte,
látom mindörökre.
(*Ejtsd: Koredzso; késő reneszánsz festő Itáliában, a Szent éj c. Festmény alkotója)
Füle Lajos
EMBERI FORMÁT VETT FEL
Lelkén nehéz kereszttel

jött mint bűnt, átkot rontó,
emberi formát vett fel
és hozzánk lett hasonló.
Testünk csúf börtönébe

magát belealázta,
hogy állhassunk elébe
s lehessünk egykor nála.
Értünk való csodákról

csendesen szólni kezdett,
s magára vette végül
a gyötrelmes keresztet.
Kire pásztorok, bölcsek

s bölcs barmok felfigyeltek,
A VILÁG MEGVÁLTÓJA
LETT AZ A KICSI GYERMEK!
Füle Lajos
MEGINT KARÁCSONY
Megint karácsony, örök karácsony!

Háromszázhatvanöt-napi vándor
Előtted állok nagy hál’ adással
szentséges Orcád hogy újra lássam.
Eget és földet betölt a Fény most,

dicsőit Téged, MAGTARTÓ JÉZUS,
Ki úgy jöttél el, ahogy még senki:
hatalmas voltál emberre lenni!
Hatalmas voltál, bár gyönge testben.

Hódolni három király se restellt
Eléd borulva s megannyi pásztor.
Oltárrá lett az egyszerű jászol!
Füle Lajos
VAJON ?
Vajon a szent este után

következnek-e szent napok:
szent nappalok, szent éjszakák,
szent élet, megszentelt remény?
Lesz-e ki majd szentebbül él?
Füle Lajos
Krisztus tövisei
A hófuvatos éjszakában,
Míg ragyogtak az ablakok,
Amerre ment, a házak alján,

Fehér rózsákat szórt a köd:
Nem látta senki, amint halkan,

Némábban mint a téli csend
Nem tudta senki, hogy a járdán,

A Megváltó végig suhan.
Hiába zúgtak a harangok

És zengett öröméneket,
A nagyok és az apróságok,
Csak annak örültek, amit
A lelkek nem a mennyben jártak,

Csak lent a porban, hol föld
Időként színét változtatva
Hol bús, hol vidám arcot ölt.

Kinek a dúsak asztaláról,
Nem hullattak mást mint reményt.
Tekintete, mely mindent látott.

A szeretet csak röpke vendég,
Csak elillanó pillanat.

Hogy harcát, ha az ünnep elmúlt,
Tovább vigyék a fegyverek.

Azok, kik később megtagadják,
Mindennél drágább életét.
A csalódottság tövisével
A városon átballagott.

Arcán a könnyek emlékével
A mennybe fölemelkedett.
Victorius
Karácsony küszöbén
Hiába hoznék most megint

szagos mirhát, illatos áloét,
buzgalmamon már arany sem segít.
Te engem vársz. A szívemet.

Enélkül még a minden is kevés.
Emészt a vágy: találkoznom Veled.
De bennem vétkes vágy lapul.

Szép szívedhez számító érdek űz.
Szenvedek szörnyen, bús ártatlanul…
Ledobtam álságom mezét,

Üres lélekkel jöttem jászladig.
Eléd omol e mindig büszke térd.
Nem kell egyéb, csak lássalak.

Gyötrött lelkembe vésem képedet.
Távoznom tőled másként nem szabad.
Gerzsenyi Sándor
Az Ige testté lett



Szendergő kis gyermek, mintha Reád várna!

Gyújtsunk gyertyát



S ha majd elégett – de a megmaradt öröm
Karácsonyi üzenet
Elmentél az úton
A koldusok mellett;
Karácsonyi ének,
adtál-e, adtál-e
Elmentél a sírók
Jaj-birodalmába;
Ahol a szíveket,
Jövevény-utadon,
Megálltál-e néha
Bölcsőnél, keresztnél?
Örvendezni ottan,
Zokogni emitten.
Az utolsó kőnél,
A karácsonyi ajtó

felejthetetlen

a titkok fája.



hogy ott az élet
Haluszka R. M.
Gyertya
Kis karácsonyfa gyertya… Szép, fehér.

A belén észre venni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állatom,
majd a kezembe’ forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége ára
nincs semmi. Mégsem dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,

s nem lesz nekem
értéktelen, igénytelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
De ha a zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem felviszi az égig,
s az eget lehozza hozzám.
Kezembe’ forgatom, nézegetem,

s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végig élni sem volna érdemes,
ha nem lenne karácsony...
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon...
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.
De van karácsony, s én úgy szeretem

kis gyertya-életem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.
Míg egy szép, angyalénekes,
halk estén Betlehemben értem,
és fel nem ujjongtam: „Most már értem.
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy, sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró
Kis karácsonyfagyertya. Szép, fehér.

De ha a zöld fenyőről ragyog rád.
Túrmezei Erzsébet, 1936 (Őszből tavaszba, 94)
Az öreg pásztor éneke




Csanád Béla
Így szeretném
ugat a komondor,


s zizegő almon.
Gerzsenyi Sándor
Szép a Karácsony …






Somogyi Imre
Várom Őt
Szenteste, hogyha újra eljön, én is

csatlakozom a csordapásztorokhoz
és térdemen, ha Betlehembe érek
tudom, Jézusom vétkemből feloldoz.
És bárány lesz a szívem. Tiszta, gyapjas,

fehér, szelíd bárány. Karomba véve
megcsókolom majd ujjongó örömmel
és rábízom örökre szent kezére.
Gerzsenyi Sándor
Karácsony

Szebb vagy minden napnál.
Igaz örömünket,

Legyen ottan béke.
Legyen maradandó
Karácsony emléke.



Karácsonyi köszöntő
Ünnepet hirdetnek,
A szelíd harangok.
Szeretetet hirdet
Születése napját
Az igaz Jóságnak.
Minden emberszívben,
Jézus tanítása

A jó embereknek.
Betlehemi éj

Betlehemi jászol,
Az égi Királynak.
Veletek virrasztok,
Hallgatva az éjben
Angyalok danáját.
Nem zavarja semmi
Bűntől roskadozó
Elárvult lelkemet
Vigasztaljátok meg
Zengő hárfahúrok.
Én édes Megváltóm
Jöveteled előtt
Sírva leborulok.
Somogyi Imre
Karácsony éjszakán

A lelkek égi lázban.


Hallgass szívedre





Tamáska Gyula
valami jóleső feszültség
izgalma árad szerte bennem:
A tenni, a teremni-vágyás
meggazdagító kényszere.
Nincs aranyam, tömjénem, mirhám,

csak íme, e gyümölcsöző vágy,
e mindenkinek jót kívánó,
öröm-sarjasztó akarás.
Karácsony örök Gyermeke,

eljött a jövendő Messiásunk!
Ó add, hogy adni tudjak,
Hogy életemnek értelme legyen!
Füle Lajos
Jön a Király
Most csend legyen!

Most készüljünk,
most várjuk a Királyt!
A többi fák
kopáran alszanak,
A fenyő vár.
A fenyő zöld marad.
A szívek is
hidegen alszanak.
Némelyik vár
és ébren marad.
Dobogva vár.
Elébe mind!
Fogadjuk a Királyt!
Kopár a kert,
virágot nem kínál.
Puszta az út
s közeleg a Király!
Szívem, teremj
hamar virágokat;
Szeretetet,
hálát, nagyon sokat!
Illatosan,
fehéren nyíljanak,
s mind a Király
útjára hulljanak.
Jön a Király!
Hozsánnás már az út.
Tágra nyitom,
szélesre a kaput.
Ő nem csupán
nagy palotákban száll,
kis szívbe is,
ha tárt ajtót talál.
S hová betér,
- óh, végtelen csoda! -
Karácsony ott,
nem múlik el soha!
MEGSZÜLETIK
Jézus, mély csöndben várni Rád

mily nagyszerű vágyakozás!
Köröskörül a téli fák,
s a világ csupa ragyogás,
a Titok zeng, mely eljövendő:

Megszületik a Messiás!
De hiszen eljött! S újra eljő?
Igen, hozzánk jő, újra Ő!
Mibennünk kell, hogy megszülessék,

Úr Jézus, lelkünk élete.
Széna-szalmánál jobban esnék
néki szívünknek melege.
Lakást venni bennünk szeretne

a Kegyelem, a Szeretet,
hogy számunkra is megszerezze
a boldog örök életet.
Csanád Béla
KARÁCSONY



Ő elvezet híven.

Somogyi Imre
JÁSZOL MELLETT



Kárász Izabella
KARÁCSONYI ESTE

Kevesebb a bánat.
Akinek asztalán

Súgja a gazdagnak,
Boldogtalanságát,

Angyalai szállnak,
Öröm a vendége
Eltörpül ilyenkor

Termő öle nyílik
Égi barázdáknak
A fenyőfa ágon:
Szerte a világon.
Móra László
MEGÜRESÍTEM MAGAM

Hirdetni: itt az Újszülött,

illatos tömjén, dús arany
és én, a koldus, így megyek csak
Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök


Bódás János
KARÁCSONYI ÉNEK



Gárdonyi Géza
JÁSZOL ELŐTT




Gát István
MEDITÁCIÓ
- gyermekhangra -
pihe-puha ágyba -
Megtehette volna,
ezen a világon...
Megtehette volna,
lesújtsa a porba,
tudnának-e róla,
azok a szegények,
akik ma is élnek?

lenne bizodalma
akik hozzá esdnek?

mind, aki elmondja
akit nem szeretnek,
- de bünét megbánta -
kérne-e kegyelmet?
Lukátsi Vilma
BETLEHEMI JÁSZOL
Betlehemi jászol
senkitől sincs távol,
az egész világról
oda mind eljutnak,
akik szívük mélyén
szent karácsony éjén
feléje indulnak.
Lukátsi Vilma
EGY KISFIÚ
GONDOLATAIBÓL

Betlehem mezején,


tudom, megtalálom.
Boros Gergely
Kar:
Ami őket izgatja,
Bölcsek:
Heródes:
Kar:
Izráelbe vonzotta.
Írástudók:
Heródes:
Írástudók:
Heródes:
Bölcsek:
Heródes:
Bölcsek:
Heródes:
Kar:
Megtalálták, kit kerestek,
Heródes:
Kar:
De a gyermek, kit keresnek,
Őérette odaadni,
Mindnyájan:
Győr József
CSAK A BÖLCSEK


BÖLCSEK
Kelet mágusai
Jézus jászolához
örömmel indultak.
Ma is az a világ
ki felkeresi Őt
Boros Gergely
KÍVÁNSÁG

Karácsony legyen,
Legyen Betlehem!
hassa lelkemet át,
Csopják Attila
CSODÁS ÜNNEP




Falu Tamás



Füle Lajos
CSAK A SZÍVEM
Nincsen e világnak
olyan fogadója,
ment a betlehemi
gazda istállója.
ragyogott felette.

Boros Gergely
KARÁCSONYI ÉNEKSZÓ

Embereknek békesség!“
Gerzsenyi László
BETLEHEM



Győri József
VENDÉGFOGADÓ





Győri József


elraktároztuk balgán



Bódás János

Kárász Izabella



Kárász Izabella
KARÁCSONYI TANÁCS




Kárász Izabella
FEL NAGY ÖRÖMRE!


Gárdonyi Géza
1. JELENET
Fogadós:
Betlehemben hosszú
évek óta élek,
fogadómban sosem
Ide sereglettek
az összeírásra,
József:
Mária:
Fogadós:
helyet adni...
József:
fejünk lehajtani.
Istenfélő ember
Mária:
2. JELENET
Angyalok:
Ezen az éjszakán
örömhírt mondani
Akit mindenki vár

évezredek óta:
békesség földön
3. JELENET:
Első pásztor:
Második pásztor:
Ugye, itt lakozik
József és Mária,
kinek az éjszakán
született kisfia?
Harmadik pásztor:
4 JELENET:

mindenütt utána.
híres városába.
Bibliába régen:
Mindhárom bölcs:
Fogadós:
ki Őt befogadja.
KARÁCSONYI ABLAK


Lukátsi Vilma
KARÁCSONYI CSEND



Lukátsi Vilma

664(Luk 2,8-14; karácsony, öröm)


E nagy ünnepnapon?

FELFELÉ NÉZTEK

a csillagot.

a Csillagot.
LEGMÉLTÓBBAN





SZÍVEM KITÁRVA JÉZUSRA VÁR

Ő a karácsony királya.
Ó, áldalak, te örök szeretet,

Lelkem élni kíván teveled
Téged karácsony királya!
zengem: Hozsánna!
VALLOMÁS
és…béke lett!
És… béke lett!
És… béke lesz!
SZENT ÉJ


Szent legyen örökre az éjszaka,



teste melegébe
döntő eseménye.

zordon hadvezérek
a világtörténet,
AZ IGE TESTTÉ LETT
Bódás János
A JÁSZOL EREJE



Szabó Géza
JÁSZOL MELLETT




Kárász Izabella
BÖLCSEK
Kelet mágusai
Jézus jászolához
örömmel indultak.
Ma is az a világ
ki felkeresi Őt
Boros Gergely
KÍVÁNSÁG

Karácsony legyen,
Legyen Betlehem!
hassa lelkemet át,
Csopják Attila
KARÁCSONY



Ő elvezet híven.

Somogyi Imre
CSODÁS ÜNNEP




Falu Tamás
FELFELÉ NÉZTEK

a csillagot.

a Csillagot.
Kárász Izabella
BETLEHEM



Győri József

Kárász Izabella
FEL NAGY ÖRÖMRE!


Gárdonyi Géza
Hamar kialvó lángok
Szüzek az éjszakában,
kialudt mécsű, meglankadt szüzek,
oly ismerős nekem az arcotok.
Tudom, tudom, ti erre jártatok,
és ittátok gémeskutak vizét,
és ettétek az alföld gabonáját,
azért él az az ismerős vonás
megsápadt orcátokon.
Talán innét is indultatok el,

égő arccal a Vőlegény elé.
Úgy lobogott a mécs.
Úgy lobogott a szívekben a vágy.
Úgy lobogott a lelketek tüze.
Bennetek minden csupa lobogás volt!
Mélységes éj borította a távolt...

Ti nem bántátok: frissen, csüggedetlen
lángolt a mécs fölemelt kezetekben,
- lángolt egy ideig...
De a Vőlegény késett egyre még.
Olaj nem volt elég.
A lángok kialudtak:
a vágy, a mécs, az éltető remény...
Hajnal nem pirkadt az ég peremén.

A Vőlegény bizony már el se jő,
és továbbvárni nincs hit, nincs erő.
Lelankadtak a fölemelt karok,
porba hervadt a lélek reménysége:
„Olyan boldogan, bátran, bízva vártam.
Minek már? Vége!”
úgy véd titeket bennem valami...
Nincs nehezebb, mint bátran, szépen várni,
mint mindig – égő méccsel állni,
ha a kémlelő szem hiába figyel,
ha semmi biztatás és semmi jel,
sehol semmi...
oly ismerős nékem az arcotok.
Valami fájó keserű rokonság,
hogy nagyon, forrón, égve vártatok,
de nem a célig, mindhalálig.
Most, mégis, megtagadlak titeket.
Utam az utatoktól messze válik.
Várni akarok! Kitartóan várni!
Nem elcsüggedni, elernyedni gyáván,
a lankadó reménnyel szembeszállni,
túlnőni bátran minden kétely árnyán.
Nagy mégis-hittel emelni a mécset,
és várni, várni! Krisztus el nem késhet!
Túrmezei Erzsébet
Három karácsony gyermeke
Három karácsony fényében élek,

s járom az utat, míg hazaérek.
Mély szakadékban, meredeken,
holt sivatagban, zord helyeken.
Szomorú ködben kell néha mennem,
fekete felleg fog körül engem.
Ó, milyen sokszor megállna lábam,
ha nem járhatnék három karácsony
fénye nyomában.
Vártam az elsőt éveken át.

Nappalokon és éjeken át.
Gyermeki álmok ösvényein
feléindultak lépéseim.
Zsongó tavaszban, halk éjeken
utána sírt már az énekem.
Adventi lángok róla lobogtak.
Fenyőn a gyertyák róla ragyogtak,
Róla zenélt az esti harang,
feléje hívott: árván bolyongót
és hontalant.
S életem felett felkelt a Csillag.

Sugárzó hajnal ragyogva virradt.
Szívem, a szegény, egyszerű jászol
ujjongva újult már a csodától:
Volt kit boldogan bezárnia.
Benne pihent az Isten fia...
Zizegő szalmán, nem bársonyon.
Ez volt az első, életújító
karácsonyom!
A második meg... mindennapos.

Ébred a hajnal, a harmatos,
s áldott az üde, reggeli óra:
Készülhetek a találkozóra,
Égi Vendégem fogadhatom
ünneplő szívvel minden napon.
Ha elindulok, hogy Ő vezessen,
hogy Ő emeljen fel, ha elestem,
adjon erőt, hisz én bennem nincsen,
keresztet, terhet boldogan vinnem.
Szüntelen várom, Őt keresem,
nélküle árván, ínségesen,
s Vele mindennap találkozom.
Ez a második, soha nem múló
karácsonyom.
De a lelkem még többre sóvárog,

és karácsonyra még egyre várok.
Megyek a földi zord utakon,
míg színről-színre megláthatom
mennyei trónján, akiben hittem
és aki felé vándorlok itt lenn.
Addig én mindig előre nézek.
Fogynak a napok, futnak az évek,
utak maradnak messze mögöttem.
Megyek előre vágytól űzötten.
Addig a földön nincs pihenés.
Minden az enyém, mégis kevés.
Sietek addig mindenen át
elérni ott fenn életem örök
karácsonyát.
Három karácsony gyermeke, élek,

és ha elalél bennem a lélek,
három karácsony kézen fog engem.
Hozsánnás szóval három karácsony
énekét zengem.
Túrmezei Erzsébet
(Ádventtől ádventig, c. kötetből 18. old.)
Van hely
Kicsi volt a jászol,

Még kisebb a szívem,
Mégis az Úr Jézus
Tudom, ott van benne.
Szülessél meg nálam,

Úr Jézus akarom,
Hogy legyen nekem is
Boldog karácsonyom.

Karacsonyi Versek 2o11

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Karacsonyi Versek 2o11

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Karácsonyi versek

A karácsonyi ajtó [1]

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót

Kipirult arccal, dobogó szívvel,

Rég volt… azóta évek repültek

Ó, de már többet tudok azóta,

Tudom, az ajtó egyszer kitárul,

A szeretet fényhídján [2]

Gyémántfényű csillagok ragyogtak,

Karácsonyi énekszó [4]

Mikor Jézus született,

„Az Istennek dicsőség,

Karácsonyi kérések [5]

A pásztorok lábát add nekem,

Zengjek néked, Jézusom

Karácsonyi vallomás [10]

Karácsony estéjén [13]

Karácsonyi gyermekvers [14]

Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,

Kicsi jászol [16]

Kicsi jászol a szívem

Mutasd meg a bizalom útját,

Mutasd meg a szolgálat útját,

A szeretet útjával áldj meg,

A hála útján pásztorokkal

Csillogó kis hópelyhek [18]

Betlehem mezején [19]

Az égi fény [21]

Karácsonyi imádság [22]

Úr Jézusom, úgy-e tudod

Mondd el... Mondd el, ha nem is kérdik,

Mondd el, hogy gazdagabb lettél,

MEGTALÁLTAD TE IS? [25]

AZ IGE TESTTÉ LETT! [26]

Felejthetetlen kisded mozdulat,

Ez apró jászol földi otthonod,

Így rádtalálásom se tétova,

CSODÁS ÜNNEP [28]

Csodás ünnep a karácsony,

Betlehemi fényes csillag

Kicsi szívem mint a gyémánt

Ó, de jó így, mert nem félek,

Betlehemi fényes csillag

Mikor szent karácsony

Mikor szent karácsony

Mikor szent karácsony

Mikor szent karácsony

Mily ragyogó fény árad az éjben!

Ébred a pásztor mennyei szóra,

Rendül a szív az égi jelekre,

A szívünk is gyúljon örömre,

A JÁSZOL MÉLYÉBEN [32]

Az ISTEN sírt a mélyben ott!

TÉRDRE! IMÁRA! [33]

Karácsonyt ünnepeli jó…

Merő csoda a gyermek.

Vétkes, aki parancsát megtagadja:

Ilyen csoda a gyermek.

Így érkezett el Krisztus is közénk.

Ó, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek.

„Ott fenn lakott a csillagok felett,

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.

Kint csillagfényes, hideg este... tél...