ELŐSZÓ

Amikor P. D. Ouspensky-t megkérdezték, szándékában áll-e kiadatni az

előadásait, azzal a kérdéssel felelt: „Ugyan mi végre? Nem az előadások a
legfontosabbak, hanem a kérdések és a válaszok."
A jelen könyv szöveghű kivonatokat tartalmaz Ouspensky 1921 és 1946
között tartott előadásaiból valamint a hozzá kapcsolódó kérdésekből és
válaszokból. Az első fejezetben áttekintést kapunk az alapvető elgondolásokról,
fogalmakról, amelyeknek a részletes kifejtése a további fejezetekben található
témakörről témakörre, abban a sorrendben, amit Ouspensky maga is követett.
Ennek a sorrendnek a betartásához az anyag némely részét ki kellett emelni
az időrendben elfoglalt helyéről, ám sem a megfogalmazáson, sem a fogalmak
jelentésének ismertetésén nem változtattunk.

v
 TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ V

1. F E J E Z E T 1

Miről szól a szisztéma. A pszichológia tanulmányozása. Az ember tökéletlen­

sége. A világ és az ember tanulmányozása. A nagyságrend (skála) elve. Le­
hetséges fejlődés. Öntanulmányozás. A sok „én". A funkciók felosztása. A
tudatosság négy állapota. Önmegfigyelés. Önemlékezés. A két magasabb funk­
ció. A gépezet helytelen működése. Képzelődés. Hazudozás. Az akarat hiánya.
Az irányítás hiánya. A kellemetlen érzelmek kifejezése. Negatív érzelmek. A
hozzáállások megváltoztatása. A funkciók megfigyelése. Azonosulás. Igazodás.
Alvás. Börtön és szabadulás. Az ember hét kategóriája. Gépiesség. A három tör­
vénye. A hét törvénye. Illúziók. Nem tudunk „tenni". }ó és gonosz. Erkölcs és
lelkiismeret. Csak kevesen képesek fejlődni. A-, B- és C-befolyások. Mágneses
központ. A világegyetem rossz pontján élünk. A Teremtés sugara. A törvények
rendje.

2. F E J E Z E T 27

Az ember befejezetlen lény. Az őt megillető szint alatt él. A régi értékek átérté­
kelése. „Hasznos" és „ártalmas". Illúziók. Az ember alszik. Gyakorlati öntanul­
mányozás. Az akadályok tanulmányozása. A hazudozás pszichológiája. Az em­
ber gépezet. Állandó „én" létrehozása. Allegória a házról, amelyben zűrzavar
uralkodik. Szerepek. Lökhárítók. Önemlékezés. Miért nem lehet népszerű ez a
szisztéma. A börtön. A cél megfogalmazása. Szabadnák lenni. Bűn. Bűnbánat.
Az emberiség segítése. Vonzás és taszítás. Önmegfigyelés. Minden, ami az em­
berhez tartozik, hét kategóriába sorolható. Tudás és létezés. Ezek kapcsolata.
Tudásunk növelhető. A létezés megváltoztatásának szükségessége. Megértés.
Káros funkciók. A negatív érzelmek kifejezése. Felesleges beszéd. Miben tér el
ez a szisztéma a többitől. A létezés szintjei. Különböző kategóriákban gondol­
kodni. A jelen helyzet veszélyei.

3. F E J E Z E T 53

Öntanulmányozás és önfejlesztés. A tudatosság állapotai és a funkciók. A tu­

datosság fokozatai. A funkciók felosztása. Önemlékezés. Gépiesség. A négy

vü
 központ funkcióinak tanulmányozása. A központok felosztása. Figyelem. A
formális apparátus. A központok helytelen működése. Négyfajta energia. A
szivárgások megállítása. Negatív érzelmek. A negatív érzelmek kifejezésének
megállítása. A hozzáállások megváltoztatása.

4. F E J E Z E T 78

Nyelv. A szisztémában alkalmazott különböző felosztások. Esszencia és szemé­

lyiség. A-, B- és C-befolyások. Mágneses központ. Rossz mágneses központ.
Megbízott intéző. A véletlen törvénye. A sors törvénye. Az akarat törvénye.
Az ok és okozat törvénye. Szökés a véletlen törvénye elől. Súlypont. Miért
szükségesek az iskolák? Kik számára szükségesek az iskolák? Miből áll egy
iskola? Az iskolák szintjei. A fakír útja, a szerzetes útja és a jógi útja. A negye­
dik út. A negyedik út és a hagyományos utak közötti különbség. Mindegyik út
ugyanahhoz a célhoz vezet. Az iskola szintje a tanítványok szintjétől függ. Az
emberiség belső körei.

5. F E J E Z E T 105

Az ember továbbfejlődésének lehetősége. A tudatosság hiánya. Az igazság meg­

ismerése. A tudatosság fokozatainak tanulmányozása. Onemlékezés és önmegfi-
gyelés. Lehetetlen meghatározni az önemlékezést. Onemlékezés, mint a felébre­
dés módszere. Az onemlékezés megközelítése a gondolati központon keresztül.
A gondolatok helyreállítása. A gondolatok megállítása, mint az onemlékezés
előhívásának módszere. Onemlékezés érzelmi pillanatokban. Tudatlanság és
gyengeség. Azonosulás és az azonosulás elleni küzdelem. Külső és belső igazo­
dás. Negatív érzelmek. Békés hely az emberben.

6. F E J E Z E T 134

A megértés, mint fő követelmény ebben a szisztémában. A megértés viszonyla­

gossága. Hogyan növelhető a megértés. Új nyelv. Helyes és helytelen hozzáál­
lások. Hozzáállások és megértés. A cél és irány szükségessége. Az embernek ne­
héz kitalálnia, hogy mit akar. Céljaink túlságosan távoliak. A jó és a gonosz. Az
erkölcs és az erkölcsi érzék szükségessége. Fel kell állítani egy állandó normát
a helyes és helytelen megítélésére. A lelkiismeret fejlesztése, mint a szisztéma
célja. Látni az ellentmondásokat. Lökhárítók, mint a lelkiismeret fejlődésének
fő akadályai. Felkészülés a lökhárítók elpusztítására. A belső harmónia hiánya
és a boldogság. Meg kell teremteni egyfajta belső egyensúlyt. Viselkedésnormák
az életben. Tudatosság és lelkiismeret. Hogyan ismerhető fel az igazság. Az em­
bernek őszintének kell lennie önmagához. Gépiesség.

viii
 7. F E J E Z E T 161

Létezésünk többszörös volta és az állandó „én" hiánya. Az „én" szó ót jelenté­

se. Különböző személyiségek, szeretem és nem szeretem dolgok. Felesleges és
hasznos személyiségek. A mágneses központ és a helyettes intéző. Önmagunk
szétválasztása „én"-re és „X"-re. Hamis személyiség. Mi az „én"? A hamis
személyiség tanulmányozása, mint az önemlékezés elsajátításának eszköze. A
hamis személyiség elleni küzdelemre tett erőfeszítések. Az irányítás szükséges­
sége. Hamis személyiség és negatív érzelmek. Mi megbízható, és mi nem az
emberben. A szenvedés és a szenvedés hasznossága. Ne használjuk megkülön­
böztetés nélkül az „én" szót. A hamis személyiség eltorzítja a szisztéma ideáit.
Fő jellemvonás, vagy jellemvonások. Az embernek ismernie kell a gyengesége­
it. Statikus hármas. A munka értékelése. Annak a veszélye, hogy az ember két
részre szakadhat. Kristályosodás.

8. F E J E Z E T 187

Az ember helye a világban. Felfogóképességünk és gondolkodásunk korlátai. Az

egész ismerete tekinthető tudásnak. A relativitás és a nagyságrend elve. A Há­
rom törvénye. Az anyag négy állapota. Nem látjuk a harmadik erőt. A Hét törvé­
nye. Emelkedő és ereszkedő oktávok. Az intervallumok megfigyelése. A teremtés
sugara. Az Abszolút akarata. A teremtés sugara, mint egy új gondolkodás eszkö­
ze. Speciális nyelv. A teremtés sugara, mint oktáv. Földi szerves élet. A Hold táp­
lálása. Kozmikus befolyások. A Hold gépies befolyása. A befolyások és a létezés
állapota. Bolygóhatások és esszencia. Kiszabadulás a törvények alól. A fejlődés
lehetősége. Az ember, mint a szerves élet része. A törvények tanulmányozása.
Igazság és igazságtalanság. Az emberhez tartozó törvények. Munka a természet
ellenében. A kozmikus ideák tanulmányozása segíti az önemlékezést. A három
törvénye és a teremtés. Az erők haladása. A sugárzások három oktávja. Hidrogén­
táblázat. Az anyag különböző szintjei. Oldaloktáv. Az evolúció lehetősége.

9. F E J E Z E T 216

Az ember kémiai gyárként való tanulmányozása. Táplálékdiagram. A táplálék

három oktávja és ezek fejlődésének menete. Első szint egy gépies sokkal. Má­
sodik szint egy tudatos sokkal. Harmadik szint a második tudatos sokkal. A
háromféle táplálék viszonylagos értéke. Benyomások. Önemlékezés. Szén 12. A
nevetés, jó és rossz benyomások. Benyomások, mint különböző hidrogének. A
benyomások irányítása. Munka a mi 12-n. Központok és a sebességük. Maga­
sabb központok és jellemzőik. Kapcsolat a magasabb központokkal. Magasabb
központok és a drogok. Telepátia. Növelni kell a finomabb anyagok termelését.
Energia és tárolása. Akkumulátorok. Kapcsolat a nagy akkumulátorral. Ásítás.
A munka egészének a tudatosságra kell összpontosulnia.

ix
 10. FEJEZET 242

Nem tudunk „tenni". Fontos felismernünk ennek az ideának az igazságát. Az

illúzió, hogy „ teszünk" és ami ezt létrehozza. A hétköznapi életben minden tör­
ténik, de a munkában meg kell tanulnunk „tenni". Szemben haladás az árral.
Belsőleg „tenni". Az ördögi kör és a kiút. A központok összehangolása. Az em­
ber azzal kezd el „tenni", hogy először „nem tesz". Belső irányítás. Megtenni a
lehetetlent és ennek jelentése. Több energia fektetése az erőfeszítésekbe. Munka
az akaraton. Mit jelent az akarat a szó legteljesebb értelmében, és milyen a mi
akaratunk? Az akaratunk a vágyak eredője. Belső konfliktus és küzdelem. Az
akarat feladása. Csak rövid pillanatokra rendelkezünk akarattal. Fegyelem. Az
önemlékezés szükségessége. A tudatosság akaratot jelent. A cél, mint irányító
tényező. Mindig vissza kell térnünk a cél kérdéséhez. Önfejűség és akaratos­
ság. Súrlódás. Munka az önfejűség ellen. Az ember iskola nélkül semmit sem
tehet. A rendszeres munka szükségessége. Válaszutak. Hold létrehozása önma­
gunkban. Súlypont. Rendkívüli erőfeszítés. Mi hat ösztönzően a munkára?

11. FEJEZET 267

Az iskolai elvek és módszerek tanulmányozásának szükségessége. A munka

három vonala. Helyes és helytelen a munka három vonalának vonatkozásában.
A megértés szükségessége. Az iskola céljai és szükségletei. Valaki mást állítani
a helyünkre. A gyakorlati munkához szervezet szükséges. Mi a „munka"? A
munka megbecsülése. Együttműködés másokkal. Az iskoláért végzett munka.
Személyes ügynek tekinteni a szervezetet. A megfelelő típusú emberek. Negye­
dik utas iskolák. Megfelelő hozzáállás. Fizetség. Miként fizethetünk? Súlypont.
Fegyelem. Szabályok. Nem megtenni azt, ami szükségtelen. A saját elhatározá­
sokfeladása. Megfelelni a követelményeknek. Sokkok az iskolai munkában. A
választás ideája. Fizikai munka. Iskolai tudás. Magasabb intelligenciájú embe­
rek. Befolyásolhatják az iskolák az életet?

12. FEJEZET 297

Különbséget kell tenni a szisztéma fontosabb és kevésbé fontos ideái között. A

létezés korlátai. A létezés megváltoztatásának lehetőségei. Házigazda, csavar­
gó, bolond. Hasnamuss. Az alvás és a felébredés lehetősége. Felismerések és
szavak. Hogyan erősíthető az érzelmi hozzáállás. Arányérzék. Önemlékezés.
Ismerni és látni önmagunkat. Komolyság. A szokások elleni küzdelem. A gépi-
esség megértése. Erőfeszítések. Öntanulmányozás. Önmegfigyeiés. Sokkok. Ho­
gyan kerülhetünk magasabb érzelmi állapotba? Több energia fektetése a mun­
kába. Az érzelmi központ megedzése. Pozitív érzelmek. Kellemes és kellemetlen
érzelmek. A munka jobb megbecsülése. Új dolgok kialakulása. A megértés lassú
folyamat. A mérce emelése.

x
 13. F E J E Z E T 326

Az emberi cselekedetek különböző kategóriái. A hármasok helyes és helytelen

alkalmazása. Az emberi cselekedetek tanulmányozása. Észben tartani a kiindu­
lási pontot. Az „én" és a hamis személyiség szétválasztása. Látni a hamis sze­
mélyiséget. Maszkok. Lökhárítók és gyengeségek. A módszerek tanulmányozá­
sa. Ébresztőórák. Lehetetlen hasznossági szempontból tanulmányozni a szisz­
témát. Filozófiai, elméleti és gyakorlati nyelv. Az iskola három fokozata. Helyes
gondolkodás. Hosszú és rövid gondolatok. Az intellektus szerepe. Különböző
értékek. Jó és rossz kíváncsiság. Kritikus hozzáállás. Mások befolyásolása. A
ravasz ember és az ördög története.

14. F E J E Z E T 356

Egyéni nehézségek. Meg kell keresni a legégetőbb és leggyakrabban felbukkanó

nehézséget. Negatív érzelmek, képzelődés, formális gondolkodás. Új nézőpont­
ok kialakítása. Az azonosulás elleni küzdelem. A negatív érzelmek három kate­
góriája, és hogyan küzdhetünk meg az egyes kategóriákkal. A negatív érzelmek
átalakítása. Ingerültség. Lustaság. Unalmas negatív állapotok. A képzelődés
különböző formái. A szenvedés feladása. Önkéntes szenvedés, mint a számunk­
ra lehetséges legnagyobb erő. A szenvedés szerepe a szerves életben. Az embert
speciálisan a fejlődésre teremtették. A felelősség kérdése az egyéni munkában.
Több vonalon kell dolgozni egyidejűleg. Formális gondolkodás és a jellemzői.
Asszociatív gondolkodás. Az igazság megértéséhez a magasabb központokra
van szükség. Meditáció. Helyes gondolkodás. Képzeletbeli beszélgetések. A hit
különböző jelentései. Élet a halál után.

15. F E J E Z E T 385

Az ezoterizmus ideája. A gondolkodás logikai és pszichológiai módszere. A

pszichológiai módszer magyarázata. Mit foglal magába az ezoterizmus ideája?
Bizonyos ezoterikus ideák csak nehéz időszakokban válnak hozzáférhetővé. Az
egység meglétének szükségessége. A tudás anyagszerűsége. Az átlagon felüli
tudás, és ami megkülönbözteti a közönséges tudástól. A tudás akkumulátorai.
Iskolák. Befolyásolhatja az ember a külső eseményeket? A hétköznapi élet ta­
nulmányozása. Az élet nagy horderejű eseményei és ezek hatásai. Szubjektív
módszerek és az objektív módszer. Hozzáállások, mint a befolyások megváltoz­
tatásának eszközei. Az élet eseményeinek megítélése. A B-befolyások fokozatos
eltűnése. Miért csökken az ezoterikus körök befolyása. A felkészültség hiánya.
A szisztéma és tanításának módszere. Különböző nagyságrendek. Az iskolák
halála és a létezésükhöz szükséges feltételek. A szisztéma és a kereszténység
kapcsolata. Meghalni és megszületni. Ima. A Miatyánk tanulmányozására vo­
natkozó javaslatok.

xi
 16. FEJEZET 413

A visszatérés ideája csak elméletnek tekinthető. Az emberek különbözőképpen

viszonyulnak a visszatérés lehetőségéhez. Három egymást követő visszatérés.
Miért csak korlátozott mértékben adódhat lehetőség a C-befolyás befogadására.
Emlékezés előző életekre. A reinkarnáció elmélete, mint a visszatérés ideájának
egyszerűsített formája. Lehetetlen bizonyítékokat találni. A létezésünk állapota
korlátoz minket. Az esszencia különböző fajtái, mint az előző életek létezése
mellett szóló legerősebb érv. Miért nem térhetnek vissza az iskolák? A visszaté­
rés tanulmányozása az ember életében. Az örök visszatérés nem örök. Előfordul­
hatnak variációk. A lehetőségek korlátozottak, és az idő meg van számlálva. Az
önemlékezés és a visszatérés. A személyiség és a visszatérés. A gyermeki agy
tanulmányozása. A visszatérés ideájának eredete. Az idő három dimenziója.
Az örök visszatérés ideája és a szisztéma. Párhuzamos idő. Elménk korlátai.
A tendenciák erősödése és a visszatérés. Milyen kilátásai vannak az embernek
arra, hogy legközelebb is találkozzon egy iskolával. Felkészültnek lenni. Min­
denki számára ugyanaz a kiindulási pont? Az iskola és az általa felállított kö­
vetelmények. Az esszencia halála. A visszatérés és a halál időpontja. A világ
eseményeinek megismétlődése. A felébredés az egyetlen, ami lényeges.

TÁRGYMUTATÓ 439

xii
 1. F E J E Z E T

Miről szól a szisztéma. A pszichológia tanulmányozása. Az ember tökéletlen­

sége. A világ és az ember tanulmányozása. A nagyságrend (skála) elve. Le­
hetséges fejlődés. Öntanulmányozás. A sok „én". A funkciók felosztása. A
tudatosság négy állapota. Önmegfigyelés. Önemlékezés. A két magasabb funk­
ció. A gépezet helytelen működése. Képzelődés. Hazudozás. Az akarat hiánya.
Az irányítás hiánya. A kellemetlen érzelmek kifejezése. Negatív érzelmek. A
hozzáállások megváltoztatása. A funkciók megfigyelése. Azonosulás. Igazodás.
Alvás. Börtön és szabadulás. Az ember hét kategóriája. Gépiesség. A három tör­
vénye. A hét törvénye. Illúziók. Nem tudunk „tenni". Jó és gonosz. Erkölcs és
lelkiismeret. Csak kevesen képesek fejlődni. A-, B- és C-befolyások. Mágneses
központ. A világegyetem rossz pontján élünk. A Teremtés sugara. A törvények
rendje.

MIELŐTT ÁLTALÁNOSSÁGBAN ELMAGYARÁZNÁM, MIRŐL IS SZÓL EZ A SZISZTÉMA, és be­

szélnék a módszereinkről, külön szeretném hangsúlyozni, hogy a legfontosabb
ideák és a szisztéma alapelvei nem tőlem származnak. Főként emiatt értékesek,
hiszen ha tőlem származnának, akkor csak olyanok lennének, mint az összes
többi, közönséges elme által kitalált elmélet - a dolgoknak csak egy szubjektív
nézőpontját adnák.
Amikor 1907-ben nekiláttam az „A New Model of the Universe" (A Világ­
egyetem új modellje) című könyvem írásának, megfogalmazódott bennem - csak­
úgy, mint sok mindenki másban azelőtt, és azóta -, hogy az élet általunk ismert
felszíne alatt van valami sokkal hatalmasabb és fontosabb. Ekkor azt mondtam
magamnak, hogy addig, amíg nem tudunk többet arról, ami a felszín alatt ta­
lálható, figyelmen kívül hagyhatjuk mindazt, amit az életről és önmagunkról
tudunk. Emlékszem ebből az időből egy beszélgetésre, amelynek során a kö­
vetkezőt mondtam: „Ha bizonyított tényként fogadhatnánk el, hogy a tudatos­
ság (vagy ahogyan most neveznem kellene, az intelligencia) a fizikai testtől
függetlenül is képes megnyilvánulni, akkor sok minden mást is be tudnánk
bizonyítani. Csakhogy ezt nem tekinthetjük bizonyított ténynek". Rádöbben­
tem, hogy mindeddig még senki sem bizonyította be, hogy a szuper-normális
pszichológia jelenségei valóban léteznek - hogy vannak olyanok, akik tudnak
telepatikus úton kommunikálni, rendelkeznek látnoki képességekkel, ismerhe­
tik a jövőt, bepillantást nyerhetnek a múltba és így tovább. így hát keresni pró­
báltam egy módszert ezeknek a jelenségeknek a tanulmányozására, és ezen a
vonalon dolgoztam tovább jó néhány éven keresztül. Ily módon rábukkantam
néhány érdekességre, az eredmények azonban nehezen voltak megfoghatók,
és bár jó néhány kísérlet sikerült, szinte lehetetlen volt megismételni őket.

1
 E kísérletek során két következtetésre jutottam: először is nem tudunk ele­
get a normális pszichológiáról, miután nem ismerjük a normális pszichológi­
át, nem tanulmányozhatjuk a szuper-normális pszichológiát sem. Másodszor,
hogy létezik egyfajta valós tudás, lehet, hogy vannak olyan iskolák, amelyek
pontosan tudják azt, amit mi tudni szeretnénk, de valamilyen oknál fogva
mind ezek az iskolák, mind ez a tudás rejtve van. így hát ezen iskolák kere­
sésére indultam. Utazgattam Európában, Egyiptomban, Indiában, Ceylonban,
Törökországban és a Közel-Keleten, de csak jóval később, ezen utazásokat kö­
vetően, találtam rá egy csoportra a háborús Oroszországban, amelynek tagjai
bizonyos, eredetileg keleti iskolákból származó szisztémát tanulmányoztak.
Ez a szisztéma pontosan azzal kezdett, amivel saját megértésem szerint kezde­
nünk kell: a pszichológia tanulmányozásával.
A fő gondolata az volt, hogy még csak egy kis részét sem használjuk a ren­
delkezésünkre álló erőknek és képességeknek. Úgy is mondhatjuk, hogy van
bennünk egy roppant nagy és kifinomult szervezet, csak éppen semmit sem
tudunk kezdeni vele. Ez a bizonyos csoport keleti metaforákat alkalmazott, azt
mondták, hogy található bennünk egy hatalmas, gyönyörűen bebútorozort ház,
könyvtárral és megannyi szobával, de mi az alagsorban és a konyhában tengő­
dünk, ahonnan nem tudunk kijutni. Ha valaki beszélne nekünk arról, hogy mi
található ennek a háznak az emeletén, nem hinnénk neki, kinevetnénk, vagy
pedig babonának, tündérmesének, mítosznak neveznénk az egészet.
Ez a szisztéma két részre osztható: a világ - bizonyos új alapelvekre alapozott
- tanulmányozására, és az ember tanulmányozására. A világ és az ember tanulmá­
nyozásához hozzátartozik egyfajta speciális nyelv. Ugyanazokat a szavakat próbál­
juk alkalmazni, amelyek a hétköznapi beszélgetéseink során kerülnek elő, csak
éppen egy kissé eltérő és pontosabb jelentést kapcsolunk hozzájuk.
A világ és a világegyetem tanulmányozása néhány olyan alapvető törvény
vizsgálatán alapszik, amelyeket a tudomány többnyire vagy nem ismer, vagy nem
fogad el. Ezek közül a két legfőbb a Három törvénye és a Hét törvénye, amelyek
magyarázatára később kerül majd sor. Még idetartozik, illetve szükséges ebből a
szempontból, a nagyságrend (vagy skála) elve - egy elv, amit alig vagy egyáltalán
nem vesznek figyelembe a szokásos tudományos vizsgálatok során.
Az ember tanulmányozása szorosan összefügg az ember fejlődésének ide­
ájával, csak éppen az ember fejlődését a megszokottól kissé eltérően kell értel­
meznünk. Rendszerint, amikor azt mondjuk, hogy az ember vagy bármi más
fejlődik, előfeltételezünk egyfajta gépies fejlődést, vagyis azt, hogy bizonyos
dolgok, bizonyos ismert vagy ismeretlen törvények hatására, átalakulnak más
dolgokká, amik szintén átalakulnak valami mássá és így tovább. Ám ennek a
szisztémának a nézőpontjából ilyesfajta fejlődés egyáltalán nem létezik - nem
általánosságban beszélek, hanem konkrétan az emberről. Fejlődése, ha bekövet­
kezik, csakis tudás és erőfeszítés eredménye lehet, amíg csak azt tudja, amit hét­
köznapi úton megismerhet, nincs lehetősége a fejlődésre, és soha nem is volt.
Ebben a szisztémában a komoly munka a pszichológia, vagyis önmagunk ta­
nulmányozásával kezdődik, mert a pszichológiát, ellentétben az asztronómiával,
lehetetlen önmagunkon kívül tanulmányozni. Az embernek tanulmányoznia kell

2
önmagát. Ezt hallva azonnal megértettem, hogy egyrészről nem ismerünk olyan
módszereket, amelyekkel tanulmányozhatnánk önmagunkat, másrészről pedig
sok téves elképzelésünk van önmagunkról. Felismertem tehát, hogy két teendőnk
van: meg kell szabadulnunk az önmagunkról alkotott hamis elképzelésektől,
ugyanakkor módszereket kell keresnünk az öntanulmányozásra.
Azzal talán tisztában vannak, hogy milyen nehéz definiálni a pszichológi­
át. A különböző rendszerekben olyan sok jelentés kapcsolódik ugyanahhoz a
szóhoz, hogy nem könnyű egy általános meghatározást találni rá. Ezért kezdet­
ben azt mondjuk, hogy a pszichológia önmagunk tanulmányozását jelenti. Meg
kell tanulniuk bizonyos módszereket és törvényszerűségeket, és ezeket a tör­
vényszerűségeket figyelembe véve, illetve ezeket a módszereket alkalmazva,
megpróbálják új nézőpontból látni önmagukat.
Ha nekifogunk önmagunk tanulmányozásához, először is beleütközünk ab­
ba a szóba, amit a leggyakrabban használunk, ez a szó az „én". Azt mondjuk
„(én) teszem", „(én) ülök", „(én) érzem", „(én) szeretem", „(én) nem szeretem"
és így tovább. Ez képezi legfőbb illúziónkat, hiszen önmagunk vonatkozásában
ott követjük el az alapvető hibát, hogy egynek tekintjük magunkat. Mindig az
„én" szóval utalunk önmagunkra azt feltételezve, hogy ez az „én" minden al­
kalommal ugyanaz a dolog, amikor a valóságban száz és száz különböző „én"
beszél. Az egyik pillanatban az egyik részünk mondja, hogy „én", a másikban
pedig egy másik. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy nem csak egy „én"-ünk
van, hanem sok különböző, amelyek az érzelmeinkhez és a vágyainkhoz kap­
csolódnak, illetve nem ismerjük fel, hogy nincs olyan „én"-ünk, amelyik rendel­
kezne irányítással. Az „én"-jeink állandóan változnak, elnyomják, helyettesítik
egymást, és ebből a harcból áll belső életünk.
Az önmagunkban megfigyelt „én"-eket számos csoportba sorolhatjuk.
Ezek közül néhánynak indokolt a megléte - az ember helyes osztályozásain
alapulnak -, mások azonban igencsak mesterségesek. Ez utóbbiakat az elégte­
len tudás és az ember önmagáról alkotott valótlan elképzelései hozták létre.
Mielőtt nekilátnánk az öntanulmányozásnak, foglalkoznunk kell az önmeg-
figyelés módszereivel, aminek azonban ismét a különböző funkciók megérté­
sén kell alapulnia. A funkciók szétválasztásáról alkotott hagyományos elkép­
zeléseink teljesen tévesek. A gondolati és az érzelmi funkció között ismerjük
a különbséget. Tudjuk például, hogy amikor megvitatunk dolgokat, gondol­
kodunk róluk, összehasonlítjuk őket, kitalálunk magyarázatokat, vagy valós
magyarázatokra lelünk, intellektuális munkát végzünk, ezzel szemben a sze­
retet, utálat, félelem, gyanakvás és így tovább érzelmi jellegű. Ennek ellenére
az önmegfigyelés folyamán nagyon gyakran előfordul, hogy még a gondola­
ti és érzelmi funkciókat is összekeverjük, azt mondjuk, hogy gondolkodunk,
amikor valójában érzünk valamit, illetve érzésekről beszélünk akkor, amikor
gondolkodunk. Vizsgálódásaink során azonban meg fogjuk tanulni, hogy ez a
két funkció miben tér el egymástól. Például hatalmas különbség van a sebessé­
gükben, de erről később majd többet beszélünk.
Az előbb említett funkciókon kívül létezik még két másik, amit a hagyo­
mányos pszichológia egyetlen rendszere sem különít el és ért helyesen - az

3
ösztönös és a mozgási. Az ösztönös a szervezet belső munkájára utal: az étel
megemésztése, a szívverés, a légzés - ezek ösztönös funkciók. Ide tartoznak
még a közönséges érzékek - a látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, a hideg és
a meleg érzékelése és hasonló dolgok, és valójában nincs is több. A külső moz­
dulatok közül csak az egyszerű reflexek ösztönösek, mert a bonyolultabbak a
mozgási funkcióhoz tartoznak. Nagyon könnyen megkülönböztethetjük az ösz­
tönös és mozgási funkciókat. Az ösztönös funkciókat nem kell megtanulnunk,
úgy születtünk, hogy mindegyiket tudjuk használni. Ennek ellentéte igaz az
összes mozgási funkcióra - egy gyermeknek meg kell tanulnia járni, írni és így
tovább. Tehát hatalmas különbség van a két funkció között, mert amíg egyik
mozgási sem velünk született, addig az összes ösztönös az.
Tehát az önmegfigyelés során először is el kell különítenünk e négy funk­
ciót, és mindent, amit megfigyelünk, azonnal osztályoznunk kell a következő­
képpen: „ez gondolati funkció", „ez érzelmi funkció" és így tovább.
Ha már egy ideje gyakorolják ezt a fajta megfigyelést, lehet, hogy észrevesz­
nek néhány különös dolgot. Például azt, hogy valójában azért okoz nehézséget
az önmegfigyelés, mert megfeledkeznek róla. Nekifognak, majd az érzelmeik
hozzákapcsolódnak valamilyen gondolathoz, és már meg is feledkeztek az ere­
deti céljukról.
Majd némi idő elteltével, ha nem hagynak fel az önmegfigyelésre tett erő­
feszítéseikkel - ez egy olyan új funkció, amit ugyanilyen módon a hétköznapi
életben nem alkalmazunk -, észre fognak venni egy másik érdekességet is - a
tényt, hogy legtöbbször nem emlékeznek önmagukra. Aki állandóan tudatában
van önmagának, az mindig képes megfigyelni, vagy bármikor addig, ameddig
csak akar. De mivel nem tudnak emlékezni önmagukra, így képtelenek össz­
pontosítani, éppen ezért be kell látniuk, hogy nincs akaratuk. Ha tudnának
emlékezni önmagukra, akkor rendelkeznének akarattal, és azt tehetnék, amit
szeretnének. De képtelenek emlékezni önmagukra, tudatában lenni önmaguk­
nak, így hát nincs akaratuk. Lehet, hogy néha van egy rövid időre, ami aztán
átalakul valami mássá, és megfeledkeznek róla.
Ez a helyzetünk, létezésünk állapota. Ebben az állapotban kell hozzáfogni­
uk az öntanulmányozáshoz. Csakhogy, ha kitartóak, nagyon hamar arra a kö­
vetkeztetésre jutnak, hogy szinte az öntanulmányozás legelejétől fogva ki kell
javítaniuk magukban egyes helytelen dolgokat, és rendbe kell rakniuk azokat,
amelyek nincsenek a helyükön. Miért? A szisztéma választ ad erre a kérdésre.
Úgy teremtettek minket, hogy a tudatosság négy különböző állapotát érhes­
sük el, de jelenleg csak kettőben élünk: egyben, amikor alszunk, és egy másik­
ban, amikor, ahogy mi nevezzük, „ébren vagyunk" -, vagyis ebben a mostani
állapotunkban, amikor beszélgetünk, meghallgatjuk egymást, olvasunk, írunk
és így tovább. De ez csak kettő a lehetséges négyből. A tudatosság harmadik
állapota nagyon különös. Ha elmagyarázzák, mit is jelent, azt hisszük, hogy
benne vagyunk. A harmadik állapot nevezhető öntudatosságnak, és az emberek
többsége, ha megkérdezik, azt mondja: „Természetesen tudatos vagyok". Csak
akkor látjuk be ténylegesen, hogy ez tévedés, hogy a tudatosság csupán lehe­
tőség számunkra, ha már elegendő idő eltelt, vagy ha újra és újra erőfeszíté-

4
seket teszünk az önmegfigyelésre. Ha afelől érdeklődnek, hogy tudatosak va­
gyunk-e, azt válaszoljuk: „Igen", és abban a pillanatban azok is vagyunk, de a
következőben már nem emlékszünk önmagunkra, és többé már nem vagyunk
tudatosak. Tehát az önmegfigyelés folyamán felismerjük, hogy nem vagyunk
a tudatosság harmadik állapotában, hogy csak az első kettőben élünk. Vagy
alvásban, vagy egyfajta éber állapotban, amit a szisztéma relatív tudatosságnak
hív. A negyedik állapot, amit objektív tudatosságnak neveznek, megközelíthetet­
len számunkra, mert csak az öntudatosságon keresztül érhető el, vagyis úgy,
hogy először öntudatossá válunk. Miután már ilyen messzire eljutottunk, talán
majd sikerül elérnünk a tudatosság objektív állapotát.
Tehát, az önmegfigyeléssel egy időben megpróbálunk tudatában lenni ön­
magunknak úgy, hogy fenntartjuk az érzést: „(én) itt vagyok" - semmi más
nem szükséges. És ez az a tény, amit kivétel nélkül az összes nyugati pszicholó­
gia figyelmen kívül hagyott. Bár sokan nagyon közel jutottak hozzá, nem ismer­
ték fel sem a jelentőségét, sem pedig azt, hogy az ember jelenlegi állapota meg­
változtatható - emlékezhet önmagára, ha hosszú időn keresztül próbálkozik.
Ez nem egyetlen nap vagy hónap alatt fog bekövetkezni. Nagyon hosszú
tanulási folyamat eredménye, amely során azt is meg kell tanulnunk, hogyan
távolíthatjuk el az urunkban álló akadályokat, hiszen azért nem emlékszünk
önmagunkra, azért nem vagyunk tudatában önmagunknak, mert sok funkció
helytelenül működik a gépezetünkben. Ezeket a funkciókat pedig ki kell javí­
tanunk, és helyes működésre kell késztetnünk. Amikor ezt a legtöbb funkció
esetében megtettük, az önemlékezés szakaszai egyre inkább megnyúlnak, és
ha már elég hosszúak, szert teszünk két új funkcióra. Az egyikre az öntuda­
tossággal, ami a tudatosság harmadik állapota. Ezt az új funkciót magasabb ér­
zelminek nevezzük, bár ugyanúgy intellektuális is, mert a közönséges szinttel
ellentétben, itt nem különül el az intellektuális és az érzelmi működés. Ami­
kor pedig elérjük az objektív tudatosság állapotát, megjelenik egy másik új
funkció, a magasabb mentális. Annak a dolognak a megnyilvánulásai, amit én a
szuper-normális pszichológiának hívok, ehhez a két funkcióhoz tartoznak, és
azért jutottam huszonöt évvel ezelőtt, amikor azokat a kísérleteket végeztem,
arra a következtetésre, hogy a kísérleti munka lehetetlen, hiszen ez nem kísérle­
tezés kérdése - a tudatosság állapotát kell megváltoztatnunk.

Eddig csak néhány általános elképzelésről beszéltem. A könnyebb folytatás

érdekében, próbálják megfogalmazni, hogy mi az, amit nem értettek, amiről
további magyarázatot szeretnének hallani. Feltehetnek bármilyen kérdést, akár
az általam eddig elmondottakhoz kapcsolódóan, akár mással kapcsolatban.
K: Az ember csak akkor érheti el a tudatosság magasabb állapotát, ha állan­
dóan tudatában van önmagának?
V: Képtelenek vagyunk állandóan tudatában lenni önmagunknak, ezért ez
szóba sem jöhet. Egyelőre csak a kezdetekről beszélhetünk. Tanulmányoznunk
kell önmagunkat úgy, hogy közben figyelembe vesszük a különböző funkci-

5
ók előbbiekben taglalt felosztását. Erre kell törekednünk, amikor csak tudunk
- amikor csak eszünkbe jut -, mert e tekintetben a szerencsétől függünk. Ami­
kor eszünkbe jut, meg kell próbálnunk tudatában lenni önmagunknak. Mind­
össze ennyit tehetünk.
K: Szükséges, hogy az ember tudatában legyen az ösztönös funkcióinak?
V: Csak az érzeteknek. Arra nincs szükség, hogy a belső ösztönös működés
tudatossá váljon. Önmagát illetően tudatos, függetlenül a gondolati funkciótól,
és ezen nem kell változtatnunk. Önmagunknak, ahogyan önmagunkat látjuk,
kell megpróbálnunk tudatában lenni, nem pedig a belső funkcióinknak. Némi
idő elteltével talán tudatában leszünk majd bizonyos belső funkcióknak, ame­
lyek esetében ez hasznunkra válik, de nem most. Láthatják, nem teszünk szert
semmilyen újfajta érzékelésre, pusztán jobban osztályozzuk a szokásos benyo­
másainkat, azokat a mindennapi dolgokat, amelyek az élettől, az emberektől és
mindentől eljutnak hozzánk.
K: Jól gondolom, hogy amikor az ember olyasmit tanul, mint az autóveze­
tés, a gondolati funkció megmondja a mozgásinak, hogy mit kell tennie, ha
pedig a mozgási funkció már gyakorlott, magától működik?
V: Pontosan. Sok, ehhez hasonló dolgot megfigyelhetnek. Először a gondo­
lati funkcióval tanulnak.
K: Mennyire fontos az a tudás, amire a fizikai cselekedeteink megfigyelésé­
vel teszünk szert? Ez pusztán egy gyakorlat az elménk megfigyelésére?
V: Nem, nagyon fontos szerepe van, mert sok dolgot összekeverünk, és
sok mindennek nem ismerjük az okát. Az okokat csak akkor érthetjük meg, ha
hosszú időn keresztül folyamatosan végezzük a megfigyelést.
K: Kaphatnánk útmutatást, hogyan dolgozzunk a négy funkción?
V: Mindezt el fogom magyarázni, de most, és még hosszú ideig, csak meg­
figyelni tudnak.
K: Lehetne példa a különböző „én"-ek működésére a következő: valaki ké­
sőn tér nyugovóra, és szilárdan elhatározza, hogy a következő nap korán fog
lefeküdni, ám, amikor eljön a másnap este, másképpen cselekszik?
V: Ez pontosan így működik, az egyik „én" hoz egy döntést, amit egy má­
sik „én"-nek kell megvalósítania.
K: Hogyan fogjunk hozzá az erőfeszítésekhez, amelyeknek célja, hogy tu­
datosabbá váljunk?
V: Ezt igen egyszerűen elmagyarázhatom, bár nem lesz könnyű megtenniük,
amit hallanak. Nincsenek kerülő utak. Jobb állapotot csak úgy érhetünk el, ha köz­
vetlen erőfeszítéseket teszünk, ha megpróbálunk tudatosabbá válni azáltal, hogy a
lehető leggyakrabban tesszük fel a kérdést: „Tudatos vagyok-e, vagy sem?"
K: De hogyan nyerhetünk bizonyosságot afelől, hogy az ön módszerei tény­
legesen eredményekre vezetnek?
V: Pusztán azzal, hogy összehasonlítják az egyik megfigyelést a másikkal.
Ezen kívül beszélgetünk, amikor találkozunk. Az emberek beszélnek a megfi­
gyeléseikről, összehasonlítják őket, én megpróbálom elmagyarázni, amit nem
értenek, mások nekem segítenek, és ily módon az ember olyan biztos lesz a
mindennapi dolgokban, mint abban, hogy a fű zöld.

6
 Mindehhez nem szükséges hit, semmit nem kell elhinni. Éppen ellenkező­
leg, ez a szisztéma azt tanírja az embereknek, hogy egyáltalán ne higgyenek el
semmit. Meg kell bizonyosodniuk mindenről, amit látnak, hallanak és éreznek.
Csak ily módon juthatnak valamire.
Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy gépezetünk nem működik tökélete­
sen, távol áll attól számos helytelen funkciója miatt. Éppen ezért az öntanulmá-
nyozás egyik nagyon fontos része ezeknek a helytelen funkcióknak a tanulmá­
nyozásával függ össze. Meg kell őket ismernünk azért, hogy kiküszöbölhessük
őket. Az egyik különösen helytelen funkció, amit néha még szeretünk is ma­
gunkban, a képzelődés. Ebben a szisztémában a képzelődés nem azt jelenti,
hogy az ember tudatosan vagy szándékosan gondolkodik valamilyen témán,
vagy képzeletben maga elé idéz valamit, hanem a bármiféle irányítás és ered­
mény nélküli képzelődésről van szó, ami sok energiát emészt fel, és rossz irány­
ba tereli a gondolkodást.
K: Tehát a képzelődés szó alatt nem azt érti, amikor az ember képeket jele­
nít meg gondolatban, hanem amikor valamit igaznak vél?
V: A képzelődésnek sok oldala van, lehet csak közönséges álmodozás, vagy
például az is képzelődés, amikor az ember azt hiszi, hogy nem létező erőknek van
birtokában. A közös vonásuk, hogy irányítás nélkül, önmaguktól működnek.
K: Ez mind önámítás?
V: Az ember ezt nem tekinti annak: elképzel valamit, majd elhiszi, és köz­
ben megfeledkezik arról, hogy eredetileg az egészet csak képzelte.
Miközben az embert jelen állapotában - amikor alszik, nem egységes, gépi­
es és nem rendelkezik irányítással - tanulmányozzuk, találunk még jó néhány
olyan helytelen funkciót, ami ennek az állapotnak köszönhető. Ezek egyike,
hogy állandóan hazudik - mind önmagának, mind másoknak. A hétköznapi
ember pszichológiáját nevezhetnénk akár a hazudozás tanulmányozásának is,
mert az ember leggyakoribb elfoglaltsága a hazudozás, tulajdonképpen kép­
telen az igazmondásra. Nem olyan egyszerű igazat mondani, meg kell tanul­
nunk, ami néha nagyon hosszú időt vesz igénybe.
K: Elmagyarázná, hogy mit ért hazudozás alatt?
V: A hazudozás azzal kezdődik, hogy az ember olyan dolgokról gondol­
kodik, vagy beszél, amiket nem ismer. Ez nem szándékos félrevezetést jelent
- nem fiktív történetek kitalálását, mint például azt állítani, hogy egy medve
van a másik szobában. Átmehetnek oda, és megbizonyosodhatnak róla, hogy
nincs ott semmiféle medve. Ha azonban egy adott témával kapcsolatban össze­
gyűjtik az összes elméletet, amellyel az emberek előálltak anélkül, hogy bármit
is tudtak volna a dologról, látni fogják, hol kezdődik a hazudozás. Az ember
nem ismeri önmagát, semmit sem tud, mégis elméleteket gyárt mindenről.
Ezek legtöbbje hazugság.
K: Tudni szeretném az igazságot, amellyel jelen állapotomban jó, ha tisztában
vagyok. Hogyan állapíthatom meg valamiről, hogy hazugság-e vagy sem?
V: Rendelkezésükre állnak olyan módszerek, amelyek segítségével megbi­
zonyosodhatnak szinte mindenről, amit ismernek. De először is tudniuk kell,
hogy mit ismerhetnek meg, és mit nem. Ez segít az ellenőrzésben. Ha ennek

7
vizsgálatával kezdenek, hamarosan hallani kezdik a hazugságokat, még csak
töprengeniük sem kell rajta. A hazugságok más hangon szólnak, különösen, ha
olyan dolgokról hazudozunk, amiket nem ismerhetünk.
K: A képzelődéssel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy ha képzelő-
dés helyett gondolkodunk, akkor végig tudatában leszünk az erőfeszítésnek?
V: Igen, tudatában lesznek - nem annyira az erőfeszítésnek, mint inkább az
irányításnak. Erezni fogják, hogy Önök irányítanak, s nem csak úgy, véletlenül
történnek az események.
K: Amikor azt mondja, „emlékezzenek önmagukra", úgy érti, hogy emlé­
kezzünk magunkra, miután megfigyeltük önmagunkat, vagy pedig arra, hogy
emlékezzünk a dolgokra, amelyekről tudjuk, hogy bennünk vannak?
V: Nem, ezt teljesen külön kell választaniuk a megfigyeléstől. Emlékezni
önmagunkra ugyanazt jelenti, mint tudatában lenni önmagunknak - „(én) va­
gyok". Néha ez az érzés automatikusan jön, nagyon furcsa. Nem funkció, nem
gondolkodás vagy érzelem, hanem a tudatosság eddig említettektől eltérő álla­
pota. Önmagától csak nagyon rövid pillanatokra jelenik meg, többnyire akkor,
amikor az ember egy teljesen új környezetben találja magát, és rátör az érzés:
„Milyen különös! En itt vagyok?!" Ez önemlékezés, ebben a pillanatban az em­
ber emlékszik önmagára.
Később, amikor már kezdik megkülönböztetni ezeket a pillanatokat, egy
másik érdekes következtetésre jutnak: rádöbbennek, hogy gyermekkorukból
csak az önemlékezés röpke felvillanásaira emlékeznek, mert a hétköznapi pilla­
natokról csak annyit tudnak, hogy akkor történtek dolgok. Tudják, hogy ott vol­
tak, de semmire sem emlékeznek pontosan, ám ha az a villanás bekövetkezik,
akkor mindenre emlékeznek, ami abban a pillanatban körülvette önöket.
K: Az önmegfigyelés ráébresztheti az embert arra, hogy bizonyos dolgo­
kat nem kapott meg? Abból a szempontból kell megfigyelnünk dolgokat, hogy
minden lehetséges?
V: Nem hinném, hogy feltétlenül használnunk kellene a „minden" szót.
Ne találgassanak, csak végezzék a megfigyelést, és csak azt figyeljék meg, amit
láthatnak. Hosszú ideig csak a megfigyeléssel törődjenek, és próbálják a lehető
legtöbbet megtudni a gondolati, érzelmi, ösztönös és mozgási funkciókról. így
talán eljutnak arra a megállapításra, hogy négy agyunk van - nemcsak egy,
hanem négy különböző. Az egyik a gondolati funkciókat irányítja, egy másik,
teljesen eltérő, az érzelmieket, egy harmadik az ösztönöseket, és egy negyedik,
ismét teljesen különböző, a mozgási funkciókat. Ezeket központoknak nevez­
zük: gondolati, érzelmi, mozgási és ösztönös központnak. Egymástól teljesen
függetlenül működnek. Mindegyiknek megvan a saját emlékezete, a saját kép­
zelődése és akarata.
K: Feltételezem, hogy ha az ember elég jól ismerné önmagát, akkor megérte­
né, hogy a vágyai valójában nincsenek is egymással ellentmondásban.
V: Önmagában a tudás még nem elegendő. Attól, hogy az ember ismeri önma­
gát, vágyai még kerülhetnek összeütközésbe, hiszen mindegyik más-más akaratot
képvisel. Az, amit mi hétköznapi értelemben akaratnak nevezünk, csupán vágya­
ink eredője. Az eredő néha eléri a cselekedet egy meghatározott vonalát, máskor

8
azonban semmilyen vonalat nem érhet el, mert az egyik vágy az egyik irányba, a
másik egy másik irányba vinne, mi pedig nem tudjuk eldönteni, mit is tegyünk.
Ez a szokásos állapotunk. Természetesen a jövőre nézve azt kell célul kitűznünk,
hogy egységessé váljunk a megosztottság helyett, ami jelenleg bennünk van, hi­
szen ahhoz, hogy bármit is helyesen tegyünk, bármit is pontosan ismerjünk, bárho­
vá eljussunk, egységessé kell válnunk. Ez pedig még nagyon távoli cél, amely felé
csak akkor indulhatunk el, ha már ismerjük önmagunkat, mert a mostani állapo­
tunkban oly csekély önismerettel rendelkezünk, hogy amikor ezt felismerjük, attól
kezdhetünk félni, hogy sehol sem találjuk meg az utat.
Az emberi lény nagyon bonyolult gépezet, tehát gépezetként kell tanulmá­
nyozni. Azzal tisztában vagyunk, hogy ha irányítani szeretnénk valamilyen gé­
pet, például egy autót vagy mozdonyt, akkor először tanulnunk kell. Ösztönö­
sen nem tudjuk ezeket a gépeket működtetni, ennek ellenére valamilyen oknál
fogva azt gondoljuk, hogy az egyszerű ösztön elegendő a sokkal bonyolultabb
emberi gépezet irányításához. Ez az egyik első téves feltételezésünk: nem is­
merjük fel, hogy tanulnunk kell, hogy az irányítás tudás és jártasság kérdése.

Nos, mondják meg, mi érdekli önöket leginkább az eddig elhangzottakból, és

miről szeretnének többet hallani.
K: Nekem a képzelődés kérdése keltette fel az érdeklődésemet. Jól gondolom,
hogy hétköznapi értelemben helytelen jelentést tulajdonítunk ennek a szónak?
V: A képzelődés szokványos jelentéséből hiányzik a leglényegesebb té­
nyező, ám ennek a szisztémának a terminológiájában azzal kezdünk, ami a
legfontosabb. És minden funkció esetében az a legfontosabb, hogy vajon „az
irányításunk alatt áll, vagy sem?" Tehát amikor a képzelődés az irányításunk
alatt áll, még csak nem is nevezzük képzelődésnek, különböző neveket adunk
neki - a dolgok megjelenítése képzeletben, alkotó, találékony gondolkodás - ta­
lálhatunk szót minden egyes speciális esetre. Ám, ha csak úgy, magától jön, és
irányít minket, vagyis a hatalmában vagyunk, akkor képzelődésnek nevezzük.
Továbbá, a képzelődésnek van egy olyan oldala, ami a hétköznapi értelme­
zéséből hiányzik. Mégpedig az, hogy nem létező dolgokat képzelünk el - példá­
ul nem létező képességeket. Olyan erőket tulajdonítunk magunkénak, amelyek­
kel nem rendelkezünk, öntudatosnak hisszük magunkat, pedig nem vagyunk
azok. Az öntudatosságunk és ezek az erők nem valóságosak. Egynek képzeljük
magunkat, pedig valójában sok különböző „én"-ből állunk. Sok más, ehhez ha­
sonló dolgot képzelünk el önmagunkról és másokról. Például azt, hogy tudunk
„tenni", hogy van választásunk, pedig valójában nincs választásunk, és nem
tudunk „tenni", a dolgok csak történnek velünk.
Tehát csak képzeljük önmagunkat. Nem azok vagyunk, akiknek hisszük ma­
gunkat.
K: Van valami különbség a képzelődés és az álmodozás között?
V: Ha nem tudják irányítani az álmodozást, akkor az azt jelenti, hogy a
képzelődés része, de nem teljesen. A képzelődésnek sok különböző oldala van.

9
Nem létező állapotokat, lehetőségeket, erőket képzelünk el.
K: Meg tudná határozni a negatív képzelődést?
V: A negatív képzelődés különböző formákat vesz fel - az ember kínozza
magát, elképzel mindenféle kellemetlenséget, olyan dolgokat, amelyek megtör­
ténhetnek vele vagy másokkal - és más effélék. Néhányan különböző betegsé­
geket képzelnek el, vannak, akik baleseteket, mások szerencsétlenségeket.
K: Az érzelmek irányítása elérhető cél?
V: Az érzelmeket nagyon nehéz irányítani. Bár rendkívül fontos részét
képezi az öntanulmányozásnak, nem kezdhetünk az érzelmek irányításával,
mert nem értjük őket eléggé.
Elmagyarázom, hogy jobban megértsék. Van valami, amit már az érzelmi
funkció megfigyelésének kezdetén megtehetünk: kísérletet tehetünk egy bizo­
nyos érzelmi megnyilvánulásnak, mégpedig a kellemetlen érzelmek kifejezésé­
nek a megállítására. Sokak számára ez az egyik legnehezebb dolog, mert olyan
gyorsan és könnyedén fejezik ki ezeket az érzelmeket, hogy mire észbe kapnak,
már túl késő. Ettől függetlenül meg kell próbálniuk, máskülönben nem tudják
igazán megfigyelni önmagukat. Tehát már a kezdetek kezdetén, az érzelmek
megfigyelésekor, próbálják megállítani a kellemetlen érzelmek kifejezését. Ez
az első lépés. Ebben a szisztémában az összes ilyen kellemetlen, erőszakos
vagy nyomasztó érzelmet negatív érzelemnek nevezzük.
Mint mondtam, első lépésként megpróbáljuk nem kifejezni ezeket a negatív
érzelmeket, ezután tanulmányozzuk őket, listát készítünk róluk, megkeressük az
összetevőiket - mert némelyik egyszerű, némelyik pedig összetett -, és próbáljuk
megérteni, hogy teljesen feleslegesek. Különösen hangzik, de nagyon fontos belát­
nunk, hogy nem létezik olyan negatív érzelem, amelyik értékes lenne: nem szolgál­
nak semmilyen hasznos célt, nem ismertetnek meg újdonságokkal, és nem visznek
közelebb új dolgokhoz, nem adnak, csak pazarolják az energiát, és kellemetlen
illúziókat hoznak létre. Még az egészséget is károsíthatják.
Harmadszor, miután ráfordítottunk bizonyos energiát a tanulmányozásra
és a megfigyelésre, talán eljutunk arra a következtetésre, hogy meg lehet szaba­
dulni a negatív érzelmektől, hogy nem szükségszerűek. Itt segítségünkre siet
a szisztéma, mert megmutatja, hogy a negatív érzelmeknek valójában nincs
igazi központja. Egy mesterséges központhoz tartoznak, amit gyermekkorunk­
ban hozunk létre úgy, hogy utánozzuk a körülöttünk lévő embereket, amint
negatív érzelmeket fejeznek ki. A felnőttek még tanírják is a gyerekeknek a ne­
gatív érzelmek kifejezését. Majd a gyerekek, utánzással, még többet tanulnak,
utánozzák az idősebb gyerekeket, azok pedig a felnőtteket, és így már nagyon
fiatalon a negatív érzelmek professzoraivá válnak.
Felszabadító érzés, amikor kezdünk ráébredni, hogy elkerülhetjük a nega­
tív érzelmeket. Nélkülük születtünk, de valamilyen ismeretlen ok folytán tanít­
juk őket magunknak.
K: Ahhoz, hogy megszabadulhassunk a negatív érzelmektől, már a keletke­
zésükkor meg kell tudnunk állítani őket?
V: Nem, a negatív érzelmeket nem tudjuk irányítani. Már említettem a
különböző funkciók eltérő sebességét. A gondolati funkció a leglassúbb. Ezt

10
követi a mozgási és az ösztönös, amelyeknek megközelítőleg azonos, a gondo­
latinál mérhetetlenül nagyobb a sebessége. Az érzelmi funkciónak kellene a leg­
gyorsabban működnie, de rendszerint sebessége megegyezik az ösztönösével.
Tehát a mozgási, ösztönös és érzelmi funkció sokkal gyorsabb a gondolatinál,
ezért a gondolat nem csípheti nyakon az érzelmeket. Egy érzelmi állapotban
olyan gyorsan követik egymást az érzelmek, hogy nincs időnk gondolkodni.
Akkor azonban, ha a gondolkodási funkciót hasonlítjuk össze a mozgásival,
nyerhetünk némi fogalmat a sebességek közötti eltérésekről. Próbálják egy
gyors mozdulat közben megfigyelni önmagukat. Azt fogják tapasztalni, hogy
képtelenek rá. A gondolat nem tudja követni a mozgást. Csak akkor tudják
megfigyelni a mozdulataikat, ha nagyon lassan végzik őket. Ez tény.
K: A fizikai mozdulatokra gondol?
V: Igen, mindennapos dolgokra, mint az autóvezetés vagy az írás, semmi ilyes­
mit nem tudnak megfigyelni. Emlékezhetnek rájuk, ami később a megfigyelés illú­
zióját kelti, de a valóságban képtelenek megfigyelni a gyors mozdulatokat.
Láthatják tehát, hogy jelen állapotunkban a negatív érzelmekkel való tényleges
küzdelem a jövő kérdése - nem a nagyon távoli jövőé, de most még sok mindent
meg kell ismernünk, és sok módszert meg kell tanulnunk. Nincs közvetlen mód a
negatív érzelmek kiküszöbölésére. Kerülő utakat kell keresnünk.
Mindenekelőtt meg kell változtatnunk jó néhány mentális hozzáállásunkat,
amelyek valamennyire az irányításunk alatt állnak. Intellektuális hozzáállásokra
vagy véleményekre gondolok. Túl sok téves nézetünk van a negatív érzelmeket
illetően: szükségesnek, szépnek vagy nemesnek tekintjük őket, istenítjük őket és
így tovább. Mindettől meg kell szabadulnunk, vagyis meg kell tőlük tisztítanunk
az elménket. Amikor már helyesen gondolkodunk a negatív érzelmekről, amikor
többé már nem istenítjük őket, akkor fokozatosan rálelünk majd olyan módsze­
rekre, amelyekkel harcolhatunk ellenük, mindegyikkel külön-külön. Egyikünk az
egyik negatív érzelemmel, másikunk a másikkal birkózik meg könnyebben. A leg­
könnyebbel kell kezdeniük, és előfordulhat, hogy ami számomra a legkönnyebb,
az bizonyul önök esetében a legnehezebbnek. Keressék meg tehát a legkönnyeb­
bet, majd később áttérhetnek a nehezebbekre.
K: Ez ad magyarázatot arra, hogy bizonyos negatív érzelmekhez olyan em­
bereket társítok, akikre gyermekkoromból emlékszem?
V: Igen valószínű, hiszen jelentős számú negatív érzelmet utánzás útján ta­
nulunk meg. Néhányuk azonban lehet alapvetően jellemző a természetünkre,
mert annak is megvannak a különböző irányú hajlamai. Az érzelmek csopor­
tokba sorolhatók, és az egyes emberek más-más típusú negatív érzelmekre haj­
lamosak. Néhányan például a félelemre, mások a harag különböző formáira.
Ezek azonban eltérő jellegű negatív érzelmek, és nem utánzásból erednek.
K: Ezekkel a legnehezebb felvenni a harcot?
V: Igen, de rendszerint valamilyen gyengeségre vezethetők vissza, mert a
negatív érzelmek gyökereinél általában egyfajta önkényeztetés lapul - az em­
ber megengedi őket magának. Ha pedig valaki nem engedi meg a félelmet, ak­
kor megengedi a haragot, ha nem engedi meg a haragot, akkor megengedi az
önsajnálatot. A negatív érzelmek mindig valamilyen beleegyezésen alapulnak.

U
 De mielőtt rátérnénk a bonyolult problémákra, például a negatív érzelmek
elleni küzdelemre, nagyon fontos, hogy megfigyeljük magunkat a mozgási
funkció apró, mindennapos megnyilvánulásai során, továbbá az ösztönös funk­
ció működése közben, úgymint a kellemes-kellemetlen, hideg-meleg és hason­
ló érzetek érzékelésekor.
K: Igaz, nem említette az azonosulást, ennek ellenére feltehetnék egy ehhez
kapcsolódó kérdést?
V: Nyugodtan. De mert valószínű, hogy nem mindenki hallott az azonosu­
lásról (identifikáció), először szeretnék elmagyarázni néhány dolgot. Amikor
megfigyeljük a funkciókat, különösképpen az érzelmeinket, azt tapasztaljuk,
hogy az összes funkciónkkal együtt jár egyfajta hozzáállás, túlságosan elmerü­
lünk, elveszünk a dolgokban, főként akkor, ha a leghalványabb érzelmi elem
is megjelenik. Ezt nevezik azonosulásnak. Azonosulunk a dolgokkal. Nem ez
a legmegfelelőbb szó rá, de az angolban nincs jobb. Az azonosulás ideája fellel­
hető indiai írásokban, illetve a buddhisták beszélnek ragaszkodásról és nem
ragaszkodásról. Ezek a szavak még kevésbé tűnnek megfelelőnek - mielőtt ta­
lálkoztam a szisztémával, hiába olvastam őket, nem értettem a jelentésüket,
pontosabban értettem, csak éppen túlságosan elvontan értelmeztem az ideát,
amit jelölnek. Igazán csak azután láttam tisztán, miután rábukkantam ugyaner­
re az ideára a korai keresztény orosz és görög írásokban. Négy szóval fejezik
ki az azonosulás négy fokozatát, de ezekre egyelőre nincs szükségünk, mert az
azonosulás ideáját megfigyeléssel, nem pedig definíciók segítségével próbál­
juk megérteni. Az azonosulás a ragaszkodás bizonyos minősége - azt jelenti,
hogy az ember elvész a dolgokban.
K: Elveszíti a megfigyelő képességét?
V: Amikor azonosulnak, képtelenek a megfigyelésre.
K: Rendszerint egy érzelem megjelenésével kezdődik? Belép a birtoklási
vágy is?
V: Igen. Sok minden. Először felébred az érdeklődésük valami iránt, amiben
aztán a következő pillanatban már benne is vannak, és megszűnnek létezni.
K: De ha az ember gondolkodik, és közben tudatában van az erre irányuló
erőfeszítésének, akkor megmenekül az azonosulástól? Ugye, nem teheti a két
dolgot egyidejűleg?
V: Igen, ez megmenti egy pillanatra, de a következőben jön egy másik gon­
dolat, ami elviszi. Tehát nincs garancia. Mindig készenlétben kell állnunk.
K: Mely negatív érzelmeket hajlamos az ember isteníteni?
V: Néhányan nagyon büszkék az ingerlékenységre vagy ingerültségre, il­
letve más, hasonló érzelemre. Szeretik, ha nagyon keménynek gondolják őket.
Gyakorlatilag nem létezik olyan negatív érzelem, amit az ember ne tudna élvez­
ni, és ezt a legnehezebb felismerni. Néhányan valójában a negatív érzelmekből
nyerik az összes élvezetüket.
Az emberekkel kapcsolatos azonosulás speciális alakot ölt, amit ez a taní­
tás igazodásnak (vagy figyelembevételnek) nevez. Az igazodás azonban kétféle
lehet - az egyik esetben mások érzéseit vesszük figyelembe, a másikban pedig
a sajátunkat. Többnyire az utóbbi fordul elő, és főként abban az értelemben,

12
hogy érzésünk szerint az emberek nem értékelnek bennünket eléggé, nem gon­
dolnak ránk eleget, vagy nem elég figyelmesek velünk. Sok szó létezik erre. Ez
egy igen fontos oldala az azonosulásnak, amitől nagyon nehéz megszabadulni,
néhány embert teljesen a hatalmában tart. Mindenesetre fontos, hogy megfi­
gyeljük az igazodást.

Jómagam eleinte az önemlékezést tartottam a legérdekesebb ideának. Egy­

szerűen nem értettem, hogyan kerülhette el egy ilyen horderejű dolog az
emberek figyelmét. Egyetlen európai filozófia és pszichológia sem ismerte
fel ezt a pontot. A régebbi tanításokban fellelhetők a nyomai, de mivel na­
gyon jól álcázták, és kevésbé fontos dolgok közé rejtették, az ember nem
értheti meg a fontosságát.
Ha mindezt észben tartjuk, és így próbáljuk megfigyelni önmagunkat, arra
az egyértelmű megállapításra jutunk, hogy a tudatosságnak abban az állapo­
tában, amelyben vagyunk - amit az azonosulás, igazodás, a negatív érzelmek
kifejezése, az önemlékezés hiánya jellemez -, ténylegesen alszunk. Csak kép­
zeljük, hogy ébren vagyunk. Az tehát, amikor megpróbálunk emlékezni önma­
gunkra, csak egy dolgot jelenthet - megpróbálunk felébredni. És egy másod­
percre tényleg felébredünk, de azután ismét elalszunk. Ez létezésünk állapota,
tehát valójában alszunk. Csak akkor ébredhetünk fel, ha jó adag hibaforrást
kijavítunk a gépezetünkben, és nagyon kitartóan, hosszú ideig dolgozunk a
felébredésért.
K: Az erős fizikai fájdalom eltorzítja az ember mentális nézeteit?
V: Igen, mindenképpen. Ezért nem tudunk beszélni róla. Csak akkor beszél­
hetünk ezeknek az új funkcióknak, a tudatosságnak és a többinek a megszer­
zéséről, ha a normális állapotban lévő embert vizsgáljuk. A kivételes esetekkel
nem foglalkozhatunk, mert eltorzítanák a teljes képet.
Sok érdekesség van ezzel kapcsolatban. A csoport, amellyel Moszkvában
találkoztam, keleti metaforákat és példázatokat alkalmazott. Az egyik dolog,
amiről szívesen beszéltek, a börtön volt - azt mondták, hogy az ember börtön­
ben él, emiatt mit kívánhat, mire vágyhat? Ha valamennyire értelmes, akkor
csakis egyvalamit - a szabadulást. De ez a vágy addig nem fogalmazódhat
meg benne, amíg nincs tudatában annak, hogy börtönben van. Ha ezt nem
ismeri fel, akkor nem vágyódhat a szabadulás után. Amint megfogalmazódott
benne a szabadulás iránti vágy, elkezdi felismerni a szabadulás lehetőségeit,
és megérti, hogy egyedül nem szökhet el, mert sok a teendője - alagutat kell
ásnia a falak alatt és így tovább. Felismeri, hogy mindenek előtt szüksége van
néhány társra, akik vele szeretnének szökni - egy kis csoportra. Tehát ráébred,
hogy bizonyos számú ember talán megszökhet. De nem mindenki. Egy sem és
az összes sem, de egy kis csoport igen. Ezután felmerül a kérdés: milyen feltéte­
lek mellett lehetséges a szabadulás? Arra a következtetésre jut, hogy segítségre
lesz szükségük. E nélkül semmi esélyük. Térképeket, reszelőket, eszközöket és
egyebeket kell beszerezniük, amihez külső segítséget kell keresniük.

13
 Ez a metafora majdnem szó szerint leírja az ember helyzetét. Megtanulhat­
juk, hogyan működtessük gépezetünk használaton kívüli részeit. A börtön va­
lóban azt jelenti, hogy a házunk konyhájában és alagsorában vesztegelünk, és
nem tudunk kijutni. Van lehetőség a szabadulásra, de egyedül nem fog menni.
Iskola nélkül nem. Az iskola azt jelenti, hogy léteznek olyanok, akik már szö­
késben vannak, vagy mindenesetre erre készülnek. Iskola nem jöhet létre másik
iskola, vagyis olyanok segítsége nélkül, akik már szabadok. Tőlük kaphatunk
bizonyos ideákat, tervet, tudást - ezek lesznek az eszközeink. Megismétlem,
mindenki nem szabadulhat. Sok törvény áll ennek útjában. Leegyszerűsítve, túl­
ságosan feltűnő lenne, és ezzel azonnali reakciót váltana ki a gépies erőkből.
K: A szabadulás utáni vágy ösztönös, ugye?
V: Nem, csak a szervezet belső működése az. A szabadulás utáni vágynak
gondolatinak vagy érzelminek kell lennie, mert az ösztönös funkció valójában
az alacsonyabb, fizikai funkciókhoz tartozik. Ennek ellenére, bizonyos feltéte­
lek mellett, felléphet egyfajta fizikai vágy a szabadulás után. Tegyük fel, hogy
a szobában túl meleg, kint viszont hideg van. Természetes, hogy ekkor ki sze­
retnénk jutni. De annak felismeréséhez, hogy börtönben élünk, és adott a lehe­
tőség a szabadulásra, józanész és érzés szükséges.
K: Mélyebb önmegfigyelés nélkül nehéznek tűnik annak megítélése, hogy
miért is vágyódunk a szabadulás után.
V: Természetesen. A börtön csak egy példa. A mi börtönünk az alvás, és
amikor erre ráébredünk, metaforák nélkül is fel akarunk majd ébredni. Érzel­
mi felismerésre van szükség. Meg kell értenünk, hogy alvásban tehetetlenek
vagyunk, bármi megtörténhet. Látjuk, mik zajlanak az életben, miért történnek
a dolgok úgy, ahogy - mind a nagyok, mind a kicsik -, és felismerjük, hogy
mindez azért van így, mert az emberek alszanak. Alvásban nyilvánvalóan sem­
mit sem tehetnek.
Ezeket az ideákat és módszereket illetően bizonyos szempontból meglehe­
tősen különös időket élünk, hiszen az iskolák egyre csak tűnnek el a szemünk
elől. Harminc vagy negyven évvel ezelőtt sokféle olyan iskolát találhattunk vol­
na, amelyek ma már gyakorlatilag vagy nem léteznek, vagy sokkal nehezebben
fellelhetők.
K: Ez éppúgy igaz a Keletre, mint a Nyugatra?
V: Keletre gondoltam, természetesen. Nyugaton az iskolák már jó ideje
megszűntek.
De úgy vélem, jobb, ha az iskolákról külön beszélünk. Ez nagyon érdekes
téma, mert nem ismerjük a helyes felosztásukat. Különféle iskolák léteznek.

K: Érdemesebb elsőször kisebb elfoglaltságok közben megfigyelni magun­

kat ahelyett, hogy olyanokkal foglalkoznánk, amelyek hosszabb időt vesznek
igénybe? Számít ez valamit?
V: Nem csak ugyanolyan, hanem eltérő körülmények között is meg kell
figyelniük önmagukat.

14
 K: Akkor az a jó, ha utólag elemzünk?
V: Nem. Általánosságban szólva, az elején, és még hosszú ideig, jobban
teszik, ha nem elemeznek, mert ahhoz ismerniük kell bizonyos törvényeket,
tudniuk kell, miért úgy történtek a dolgok, ahogy, és miért nem történhettek
másképp. Tehát jobb, ha addig, amíg nem ismerik a törvényeket, nem próbál­
koznak az elemzéssel. Egyelőre csak figyeljék meg a dolgokat, úgy ahogy van­
nak, és próbálják őket osztályozni aszerint, hogy gondolati, érzelmi, ösztönös
vagy mozgási funkciók-e. Mind a négy funkciónak megvan a saját központja
vagy agya, amelyen keresztül megnyilvánul.
A funkciókhoz és a tudatosság állapotaihoz kapcsolódóan, illetve lehetsé­
ges fejlődésének szempontjából, az ember hét kategóriába sorolható. Ebből a
hétből csak az első három egyikébe születhet. Azt, akiben az ösztönös vagy
mozgási funkció van túlsúlyban, ugyanakkor a gondolati és érzelmi funkció
kevésbé fejlett, l-es számú embernek nevezzük, ha azonban az érzelmi funk­
ció érvényesül a többi felett, akkor 2-es számú embernek, ha pedig a gondo­
lati funkció a domináns, akkor 3-as számú embernek nevezzük. Ezeken a tí­
pusokon kívül létezik még a 4-es számú ember, de ebbe a kategóriába nem
születhetünk. A 4-es számú embernél már elindul a változás, főként a tudatos­
ságban, de emellett a tudásban és megfigyelésre való képességben is. Ezután
következik az 5-ös számú ember, aki már kifejlesztette magában a tudatosság
harmadik állapotát, vagyis az öntudatosságot, és akiben működik a magasabb
érzelmi funkció. A következő a 6-os számú ember, és végül jön a 7-es számú,
aki teljes objektív tudatossággal rendelkezik, és akiben működik a magasabb
gondolati funkció.
K: Ha nem tudjuk, mit keressünk, hogyan ismerhetjük fel a nálunk maga­
sabb kategóriába tartozó embert?
V: Amikor már tisztábban látjuk, hogy mi hiányzik belőlünk, és mely dolgo­
kat tulajdonítunk helytelenül magunkénak, akkor elkezdünk ebből megérteni
valamit, bár valójában a magasabb szinten lévő embereket csakis a tudásuk
alapján ismerhetjük fel. Ha tudnak valamit, amit mi nem, és megértjük, hogy
senki más sem tudja, továbbá, hogy közönséges vagy hétköznapi módon nem
is sajátítható el, akkor ez talán útmutatóul szolgálhat.
Próbálják végiggondolni, milyen sajátosságai lehetnek az ember különbö­
ző kategóriáinak. Mi lehet például az l-es, 2-es és 3-as számú ember általános
jellemzője? Először is az alvás. Az l-es, 2-es és 3-as számú ember, hacsak nem
kezdi el tanulmányozni önmagát egy arra lehetőséget nyújtó tanítás alapján,
egész életét alvásban tölti. Csak látszólag van ébren, valójában mindig alszik,
vagy éppen időnként felébred egy pillanatra, körbenéz, majd ismét álomba
zuhan. Ez az l-es, 2-es és 3-as számú ember első jellemzője. A második sajá­
tossága, hogy sok különböző „én"-je van, amelyek közül néhányan még csak
nem is ismerik egymást. Előfordulhat, hogy bizonyos „én"-jei igen határozott
hozzáállásokat, meggyőződéseket vagy nézeteket képviselnek, ugyanakkor
más „én"-ek ezektől teljesen eltérő meggyőződéseket, vagy nézeteket valla­
nak, teljesen különböző dolgokat szeretnek, vagy nem szeretnek, és ezek az
„én"-ek nem tudnak egymásról. Ez az l-es, 2-es és 3-as számú emberek egyik

15
fő jellemzője. Az emberek nagyon megosztottak, de erről nincs, és nem is lehet
tudomásuk, mert mindegyik „én" csak azokat az „én"-eket ismeri, amelyekkel
asszociáció útján találkozik, a többi „én" létezéséről fogalmuk sincs. Az „ é h ­
eket a funkciók alapján csoportosíthatjuk, vannak gondolati, érzelmi, ösztönös
és mozgási „én"-ek, amelyek önmaguk körül ismernek valamit, de ezen túl
semmit. Addig tehát, amíg az ember nem kezdi el ennek a felosztásnak az is­
meretében tanulmányozni önmagát, sohasem juthat el funkciói vagy reakciói
helyes megértéséhez.
Az alvás és az egység hiánya egy másik nagyon fontos jellemzőt eredmé­
nyez: az ember teljes gépiességét. Az ember ebben az állapotában, vagyis az 1-
es, 2-es és 3-as számú ember, egy gép, amit külső befolyások irányítanak. Nincs
lehetősége arra, hogy ezeknek a befolyásoknak ellenálljon, hogy megkülönböz­
tesse őket, hogy ezektől elkülönítve tanulmányozza önmagát. Mindig mozgás­
ban látja magát, és egy régóta fennálló, nagyon erős illúziót táplál afelől, hogy
szabadon mehet, ahová csak akar, hogy tetszése szerint mozoghat, mehet jobb­
ra vagy balra. De téved, ha jobbra indul, az azt jelenti, hogy balra nem tudott.
Az „akaratról" alkotott elképzelésünk egyáltalán nem helytálló, az akarat nem
létezik. Csak olyasvalakiben létezhet, aki rendelkezik irányító „én"-nel. Addig
azonban, amíg az embernek sok különböző „én"-je van, amelyek nem tudnak
egymásról, éppen olyan sok különböző akarata van, minden egyes „én"-nek
megvan a saját akarata, más „én"-nek vagy akaratnak nincs helye. Az ember
azonban eljuthat egy olyan állapotba, amikor is szert tehet egy irányító „én"-
re és akaratra. De ez csak akkor lehetséges, ha fejleszti a tudatosságát. Ezek a
tanítás elveinek alaptézisei.

Szeretnék még valamit elmondani. A pszichológiával kezdünk - önmagunk,

az emberi gépezet, a tudatosság állapotainak tanulmányozásával, a módsze­
rekkel, amelyekkel javíthatunk a helyzetünkön és így tovább. Ugyanakkor a
tanítás egyik fontos részét a világ általános törvényeiről szóló ismeretek képe­
zik, mert még saját magunkat sem érthetjük meg, ha nem vagyunk tisztában
néhány alapvető törvénnyel, amelyek a világot mozgatják. Ehhez az intézmé­
nyes tudomány rendelkezésére álló tudás nem elegendő, mert ahogy a pszicho­
lógia nem figyelt fel egy olyan lényeges pontra, mint az önemlékezés hiánya,
tudományunk vagy elfelejtette, vagy soha nem is ismerte azokat az alapvető
törvényeket, amelyeken a jelenségek alapulnak.
Ahogy már említettem, a világon minden - nagyságától függetlenül - két
alapvető törvénynek engedelmeskedik, amiket ebben a rendszerben a három
és a hét törvényének neveznek.
Röviden, a három törvénye azt jelenti, hogy minden megnyilvánulásban,
jelenségben és eseményben három erő vesz részt. Ezeket az erőket pozitív, ne­
gatív és semlegesítő, vagy aktív, passzív és semlegesítő, illetve, még egyszerűb­
ben, első, második és harmadik erőnek nevezzük (de ezek csak szavak, mert az
erők minőségét nem fejezik ki). Ez a három erő mindenben jelen van. Sok eset-

16
ben belátjuk két erő működésének a szükségességét - megértjük, hogy egy erő
nem hozhat létre cselekvést, hogy van cselekvés és ellenállás. Azonban a har­
madik erőről rendszerint nincs tudomásunk. Ez a létezésünk, a tudatosságunk
állapotával függ össze. Egy másik állapotban sokkal többször érzékelnénk a
harmadik erőt, mint a jelen állapotunkban. Időnként az intézményes tudomá­
nyokban - pl. a kémiában, biológiában - is találhatunk olyan eseményeket, illet­
ve jelenségeket, amelyek létrejöttéhez egy harmadik erő jelenléte szükséges.
A pszichológia tanulmányozásával kezdünk. Később még beszélünk a há­
rom erőről, és keresünk példákat a kölcsönhatásaikra. Most egyelőre csak szok­
janak hozzá a gondolathoz, hogy tanulmányozniuk kell ezt a három erőt.
A hét törvénye röviden azt jelenti, hogy a világon nem létezik megszakítá­
sok nélküli folyamat. Ennek szemléltetéséhez vegyük egy folyamat bizonyos
szakaszát, amelyben a rezgésszám növekszik. Tegyük fel, hogy másodpercen­
kénti ezerről kétezerre. Ezt a szakaszt oktávnak nevezik, mert ezt a törvényt a
zenében alkalmazták, ahol a periódust hét hangra osztották fel, nyolcadikként
az első hang ismétlődött. Az oktáv, különösen a dúr oktáv az egyik kozmikus
törvényt képezi le, mert a kozmikus elrendezésekben egy oktávon belül két
olyan pillanat van, amikor a rezgések önmaguktól lelassulnak. A rezgések se­
bessége nem növekszik egyenletesen. A dúr oktávban ezt a hiányzó félhangok
mutatják - ezért neveztük az egyik kozmikus törvény képének, bár e törvény­
nek semmi köze a zenéhez.
Azért szükséges megérteniük a hét törvényét, mert nagyon fontos szerepet ját­
szik minden eseményben. A hét törvénye nélkül a jelenségek a totális végkimene­
telükig folytatódnának, ennek a törvénynek köszönhető, hogy a jegenyefák nem
nőnek az égig. Másképp az eleredő eső megállás nélkül esne, áradáskor a víz min­
dent beborítana, a föld, ha egyszer megmozdult, vég nélkül rengene. Ám a hét tör­
vénye miatt ezek a folyamatok leállnak, mert minden hiányzó félhangnál a dolgok
letérnek az útjukról, nem haladnak egyenes vonal mentén. A hét törvénye arra is
magyarázatot ad, hogy miért nincs egyenes vonal a természetben. Az életünkben
és a gépezetünkben ugyanígy minden ezen a törvényen alapszik. Éppen ezért kell
tanulmányoznunk a szervezetünk működésében, hiszen nem csak pszichológiai
szempontok szerint kell vizsgálnunk önmagunkat, nem csak a mentális életünkkel
kapcsolatban, hanem testi szinten is. Testünk működésében sok példát találhatunk
ennek a törvénynek a működésére.
A hét törvénye ugyanakkor arra is rávilágít, hogy ha tudjuk, hogyan és me­
lyik pillanatban tegyük, egy-egy hozzáadott sokkal egyenesben tarthatjuk a vo­
nalat. Ha megfigyeljük az emberi tevékenységeket, láthatjuk, hogy az emberek
hozzáfognak valamihez, majd némi idő elteltével már egészen mást csinálnak,
de még mindig ugyanúgy nevezik, és észre sem veszik, hogy a dolgok közben
teljesen megváltoztak. A személyes munkában azonban, különösen, ha az ez­
zel a tanítással kapcsolatos, meg kell tanulnunk, hogyan akadályozhatjuk meg
ezeknek az oktávoknak az eltérülését, hogyan tarthatjuk egyenesben a vonalat.
Máskülönben nem juthatunk előbbre.

17
Újra és újra vissza kell térnünk a pszichológiához, még akkor is, ha a tanítás
más oldalaival foglalkozunk, mert igazából csak a pszichológiai tanulmányok
segítségével növelhetjük tudásunkat - e nélkül csak szavakat tanulunk. Akkor
kezdhetünk megérteni valamit az agyunk működésével, az észlelésünkkel és a
többivel kapcsolatban, amikor tudjuk, hogyan tanulmányozzuk önmagunkat a
pszichológia eszközeivel.
Megpróbálom néhány példán keresztül bemutatni, hogyan kellene nekilát­
nunk az öntanulmányozásnak. Már beszéltünk a hazudozásról, és azt mond­
tam, hogy a pszichológia egyik lehetséges definíciója a „hazudozás tanulmá­
nyozása". Tehát az egyik első és legfontosabb dolog, amit meg kell figyelnünk,
a hazudozás. Ehhez igencsak hasonlítanak az általunk dédelgetett illúziók,
azok a dolgok, amelyekkel kapcsolatban becsapjuk önmagunkat: a téves ideák,
meggyőződések, nézetek és így tovább. Mindezt tanulmányoznunk kell, mert
ha nem kezdjük el felismerni az illúzióinkat, akkor sohasem láthatjuk meg az
igazságot. Először mindenben külön kell választanunk a képzelődést a tények­
től. Csakis ez után láthatjuk, hogy valóban tanulhatunk-e valami újat.
Az egyik legfontosabb és legnehezebben legyőzhető illúziónkat azon meg­
győződésünk adja, hogy tudunk „tenni". Próbálják megérteni, hogy ez mit je­
lent. Azt gondoljuk, hogy tervezünk, döntéseket hozunk, elkezdjük, majd vég­
hez visszük, amit szeretnénk, a tanítás azonban rávilágít arra, hogy az l-es,
2-es és 3-as számú ember nem tud „tenni", semmit sem tehet, minden csak tör­
ténik vele. Ez furcsán hangozhat, különösen manapság, amikor mindenki úgy
gondolja, hogy tehet valamit. De lassacskán majd megértik, hogy sok minden,
amit általában mondani szoktunk az emberről, csakis a mi alacsony szintünk­
nél magasabb szinten lévő emberre lehet igaz. Ha azt állítják, hogy az ember
tud „tenni", az a 7-es és 6-os számú emberre lenne igaz. Hozzánk viszonyítva
még az 5-ös számú ember is „tehet" valamit, de mi semmit sem tudunk tenni.
Azt is mondhatják, hogy véleményük szerint az embernek van tudatossága. Ez
helytálló lenne az 5-ös, 6-os, 7-es számú emberre, azt pedig, hogy az embernek
van lelkiismerete, igaz lenne a 4-es számú emberre, de nem az l-es, 2-es, 3-as
számúra. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a dolgok között aszerint, hogy
az ember mely kategóriájára vonatkoznak, mert amíg néhány dolog az egyik
kategória esetében helytálló, addig egy másik kategória tekintetében nem az.
Azért nagyon fontos megértenünk, hogy az ember nem tud „tenni", mert
ez adja az önmagunkról alkotott képünk alapját, és még akkor is, amikor önma­
gunkban csalódunk, úgy véljük, hogy mások azért még képesek „tenni". Nem
tudjuk teljes mértékben elfogadni, hogy a dolgok gépiesen történnek, senki
sem indít el semmit. Eleinte nehéz ezt belátniuk makroszkopikus szinten, de
saját magukban nagyon hamar fel fogják ismerni. Ha önmaguk tanulmányozá­
sa során megpróbálnak valami szokatlant tenni, amit rendszerint nem tesznek,
például, ha megpróbálnak emlékezni önmagukra, tudatában lenni önmaguk­
nak, akkor nagyon hamar megértik, hogy tudnak-e „tenni" valamit vagy sem.
Az esetek többségében pedig azt tapasztalhatják, hogy nem tudnak.
K: Ha l-es, 2-es és 3-as számú emberként nem tudunk tenni, akkor valamilyen
külső erőt kell segítségül hívnunk, ha tudatában akarunk lenni önmagunknak?

18
 V: Nincs külső erő, amit hívhatnánk, mert gépiesek vagyunk. Semmit sem tu­
dunk tenni, az önmegfigyelés azonban meg fogja mutatni, hogy „cselekvés" és
„cselekvés" között vannak különbségek. Például, szembeszegülhetünk valamivel
- ellenállunk egy dolognak, amit szeretünk, vagy amire hajlamosak vagyunk, és
nem engedünk a csábításának, sem holnap, sem holnapután. Egészen kis dolgok
esetén van választásunk, tehát annak ellenére, hogy, idézőjelben, nem tudunk „ten­
ni", azért számos dolgot már most megtehetünk. Például, megpróbálhatunk tuda­
tában lenni önmagunknak. Természetesen csak egy rövid időre fog sikerülni. A
kérdés azonban az, hogy megpróbáljuk-e vagy sem? Ha megfigyeljük a különböző
cselekedeteinket, azt látjuk, hogy, jóllehet az l-es, 2-es, 3-as számú ember semmit
sem tud „tenni", az az általános törvény érvényesül, hogy ha valami felkelti az ér­
deklődését, ha valamit a mindennapi dolgoknál jobban akar, akkor nincs mindig
ugyanazon a szinten, és kiválaszthat olyan pillanatokat, amikor nagyon kezdetle­
ges értelemben elkezdhet tenni.
Egy másik nagyon lényeges probléma, amit a tanítások szempontjából meg
kell vizsgálnunk, a jó és a gonosz ideája. Ezt a kérdést azért nem hagyhatjuk
figyelmen kívül, mert erről a témáról az emberek általában nagyon zavaros
nézeteket vallanak. Tisztáznunk kell tehát, hogyan értelmezhetjük a jót és a
gonoszt. A tanítások nézőpontjából csak két dolgot hasonlíthatunk össze, és
láthatunk az emberben: a gépies törvények és a tudatosság megnyilvánulását.
Ha példákat szeretnének keresni arra, hogy mit nevezhetnek jónak vagy rossz­
nak, ha találni akarnak valami mértékadót, akkor azonnal megértik, hogy amit
gonosznak nevezünk, az mindig gépies, sohasem lehet tudatos, és amit jónak,
az mindig tudatos, és sohasem lehet gépies. Sok időnek kell eltelnie, mire meg­
értjük ennek az okát, mert elménkben összekeveredett a gépies és a tudatos fo­
galma. Sohasem határozzuk meg őket helyesen, éppen ezért ez az a pont, amit
a következőkben fontolóra kell vennünk, és tanulmányoznunk kell.
Továbbá, a jó és a gonosz kérdésével kapcsolatban, meg kell próbálnunk
megérteni az erkölcs és a lelkiismeret viszonylagosságát. Mi az erkölcs, és mi a
lelkiismeret? Először is azt a megállapítást tehetjük, hogy az erkölcsösség nem
mindig ugyanazt jelenti, hanem mást és mást a különböző országokban, szá­
zadokban, évtizedekben, osztályokban és eltérő oktatásban részesült emberek
esetében. Meglehet, hogy ami a Kaukázusban erkölcsös, az Európában nem
az. Néhány országban például a vérbosszú egy módfelett erkölcsös cselekedet,
azt, aki nem lenne hajlandó megölni egy távoli nagybácsija gyilkosát, nagyon
erkölcstelennek tartanák. Ám Európában erről senki sem vélekedne így, való­
jában a legtöbben azt gondolnák, hogy az az ember, aki bárkit is megöl, még
ha az illető történetesen a nagybátyja gyilkosa, nagyon erkölcstelen. Tehát az
erkölcs mindig mást jelent, és állandóan változik. Ez azonban nem igaz a lelki­
ismeretre. A lelkiismeret az igazság egyfajta érzelmi megértése bizonyos meg­
határozott vonatkozásokban, általában a viselkedéssel, az emberekkel stb. kap­
csolatban. Mindig ugyanaz - nem változhat, és nem lehet eltérő a különböző
nemzeteknél, országokban, embereknél.
Próbáljanak meg összefüggéseket keresni aközött, amit a jó és a gonosz,
a gépiesség és a tudatosság, az erkölcs és a lelkiismeret tanulmányozásáról

19
mondtam. Majd tegyék fel a kérdést: „Létezhet-e tudatos gonosz?" Ennek meg­
válaszolása tanulást és megfigyelést igényel, a tanítások szerint azonban léte­
zik egy elv, amely kimondja, hogy tudatos gonosz nem lehetséges - a gépiesség
kizárja a tudatosságot.
K: Nem könnyű megérteni, hogy a gonosz sohasem tudatos. Kifejtené ezt
egy kicsit részletesebben?
V: Azt mondtam, hogy először is próbálják felismerni, de nem definíciók,
hanem példák segítségével, hogy önök mit neveznek gonosznak. Ha sikerül
találniuk néhány dolgot, tegyék fel maguknak a kérdést, hogy vajon ezek lehet­
nek-e tudatosak? Elkövethetnek-e gonosz dolgokat tudatosan? Később majd
megértik, hogy ez nem lehetséges. Másfelől pedig minden, amit gonosznak
neveznek, megtörténhet gépiesen, és mindig gépiesen is történik, így hát miért
lenne tudatos?
Azt mondtam, hogy ennek a tanításnak az ideáit főként az ember fejlő­
désével kapcsolatban kell tanulmányoznunk. Azt is elmagyaráztam, hogy
evolúció alatt tudatos folyamatot és tudatos erőfeszítéseket kell értenünk,
valami olyasmit, ami folyamatos és összefüggő. Az, amit néha mechanikus
evolúcióként értelmeznek, nem létezik. Az evolúció, ha egyáltalán lehetsé­
ges, csakis tudatos lehet, és csakis a tudatosság evolúciójával kezdődhet.
Ha a tudatosság fejlődni kezd, más dolgok is növekedésnek, fejlődésnek
indulnak. Ha a tudatosság ugyanazon a szinten marad, akkor semmi sem
fog elmozdulni a meglévő szintjéről.
Számos olyan dolog van az evolúcióval kapcsolatban, amit már a legelején
fontos megértenünk. Először is a rengeteg l-es, 2-es és 3-as számú emberből
csak nagyon kevésnek van esélye akárcsak elindulni a 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es
számú emberré válás útján. Ezt határozottan fel kell ismernünk, mert ha azt
hisszük, hogy bárki fejlődhet, akkor többé már nem értjük az evolúció kezde­
téhez szükséges feltételeket, azokat, amiket a börtönből való szabadulás példá­
jában ecseteltem.
K: Az összes emberi fajnak ugyanaz a lehetőség adatott meg a fejlődésre?
V: Ez egy érdekes kérdés. Magam is feltettem, amikor először találkoztam
a munkával, és azt a választ kaptam, hogy ez a kérdés nagyon jelentős iskolák­
ban egy nagyon fontos időszakban került megvitatásra. És miután elvégezték
az ezzel kapcsolatos összes lehetséges kísérletet, arra a megállapításra jutottak,
hogy a lehetséges fejlődés szempontjából nincs különbség a fehér, sárga, feke­
te, barna és vörös bőrű emberek között. Jelenleg a fehérek és a sárgák érvénye­
sülnek, míg a múltban valószínűleg egy másik faj volt a domináns. A szfinx
például inkább fekete bőrű emberre, nem pedig egy európaira emlékeztet.
K: Ahhoz kapcsolódóan, amit a jóról és gonoszról mondott, szeretném meg­
kérdezni, hogy részt vehet-e háborúban az, aki ezt a szisztémát követi?
V: Ez az ő dolga. Nincsenek külső tiltások vagy feltételek.
K: De össze tudná egyeztetni a kettőt?
V: Ez megint csak az ő dolga. Ez a bizonyos szisztéma nagyon nagy sza­
badságot nyújt az embernek. Tudatosságot és akaratot akarunk kifejleszteni.
Sem egyik, sem másik nem hozható létre külső megszorítások követésével. Az

20
embernek szabadnak kell lennie. Meg kell érteniük, hogy a külső dolgok számí­
tanak legkevésbé. A belsők a fontosak, a belső háború.
K: Sok olyan dolgot el tudnék követni, ami gonosznak tűnik számomra.
V: Önmaguk vonatkozásában csak olyan példákat találhatnak a gonoszra,
amit már elkövettek. Ezért jobb, ha általánosságban veszik ezt az ideát. Találják
meg az összes lehetséges példát - nem balesetekre vagy tévedésekre gondolok,
mert sok bűntett baleset -, hanem vegyék mindazt, amit minden kétséget ki­
záróan szándékos gonosznak nevezhetnek, és meg fogják látni, hogy ezeknek
nincs szüksége tudatosságra, megtörténik egy gépies cselekedet, és minden
megy tovább a maga útján.
K: Ez a választás illúzióját kelti.
V: Ez a legnagyobb illúzió - hogy tudunk „tenni", és hogy van választá­
sunk. Ezek a képességek egy magasabb szinthez tartoznak. A 4-es számú em­
bertől kezdve már beszélhetünk választásról, de az l-es, 2-es, 3-as számú em­
bernek nagyon csekély választási lehetősége van.
K: A fekete mágia tanulmányozását nem nevezné tudatos gonosznak?
V: Ismer bárkit is, aki ezt tanulmányozta azok kivételével, akik szörnyű ké­
pekkel teli könyveket olvasnak, és becsapják magukat?
K: Az nem szándékos gonoszság, amikor az ember készakarva próbál be­
csapni másokat?
V: Igen valószínű, hogy nem tehetett másképp, a körülmények vagy valami
más akkora nyomást gyakoroltak rá, hogy csak úgy cselekedhetett.
Ezek mind nehéz problémák, és elfogadásukhoz hosszú időnek kell eltel­
nie, mert megszoktuk, hogy helytelenül gondolkodjunk. Például, amikor a tör­
ténelmi eseményeket vizsgáljuk, csak azokat a dolgokat tekintjük tudatosnak,
amelyek nem lehetnek tudatosak, ám azokat, amelyek esetleg azok voltak, gé­
piesnek gondoljuk, egyfajta folyamatként értelmezzük.

Ha most visszatérünk ahhoz az elképzeléshez, mely szerint csak nagyon keve­

sen fejlődhetnek és találhatnak rá az önmagukban rejlő lehetőségekre, termé­
szetszerűleg felmerül a kérdés: mi határozza meg a különbséget? Ha néhány
embernek megadatott a lehetőség, akkor másoknak miért nem? Való igaz,
hogy néhányan már a legelejétől fogva kudarcra vannak ítélve. Vagy olyan kö­
rülmények közé születtek, hogy képtelenek bármit is megtanulni, vagy pedig
valamilyen módon sérültek. A sérült embereket tehát kizárjuk, mert nincs mit
mondanunk róluk. Minket azok érdekelnek, akik normális körülmények kö­
zött élnek, és ők maguk is normálisak, rendelkeznek a tanulás, megértés és így
tovább szokásos lehetőségeivel. Közülük is csak nagyon kevesen tehetik meg
akárcsak az első lépést a fejlődés útján. Hogyan és miért van ez így?
Az élet hétköznapi körülményei között lévő embereket kétféle befolyás
éri. Először is vannak az életben kialakított befolyások: a vágy a gazdagságra,
hírnévre és így tovább. Ezeket nevezzük A-befolyásoknak. Továbbá léteznek
olyan befolyások, amelyek nem az életben jöttek létre, és bár ugyanazon fel-

21
tételek mellett hatnak, mégis különbözők. Ezeket nevezzük B-befolyásoknak,
és vallás, irodalom vagy filozófia formájában érik el az embert. Ez utóbbiak
eredetükben tudatosak, míg az A-befolyások a kialakulásuktól kezdve gépie­
sek. Az ember találkozhat a B-befolyásokkal, vagy elmehet mellettük anélkül,
hogy észrevenné őket, vagy hallhat róluk, és azt gondolhatja, hogy érti őket,
használja a szavakat, ugyanakkor egyáltalán nincs valódi megértése. Ez a két
befolyás ténylegesen meghatározza az ember további fejlődését. Ha valaki B-
befolyásokat halmoz fel, akkor ezek eredményei kikristályosodnak benne (a
kikristályosodás szót hétköznapi értelemben alkalmazom), és létrehozzák a
vonzódás egyfajta központját, amit mágneses központnak nevezünk.
E befolyások emlékeinek tömege adott irányba vonzza, vagy fordítja az
embert. Amikor az emberben már kialakult a mágneses központ, könnyebben
vonz magához még több B-befolyást, és az A-befolyások nehezebben térítik el.
A hétköznapi ember idejéből olyan sokat vehet el az A-befolyás, hogy semmi
sem marad más befolyások számára, így a B-befolyások szinte alig hatnak rá.
Ha viszont a mágneses központja növekszik, akkor bizonyos idő elteltével ta­
lálkozik egy másik emberrel, vagy emberek egy csoportjával, akiktől tanulhat
valami mást, valamit, amit a B-befolyások nem tartalmaznak. Ezt nevezzük
C-befolyásnak. Ez a befolyás eredetében és működésében is tudatos, és csak
közvetlen tanítással adható át. A B-befolyás elérhető könyveken, művészi alko­
tásokon és ezekhez hasonló dolgokon keresztül, de a C-befolyás csak közvet­
len kapcsolaton keresztül jöhet. Az, akiben megnőtt a mágneses központ, és
találkozik egy emberrel vagy csoporttal, akiken keresztül kapcsolatba kerül a
C-befolyással, megtette az első lépést. Ekkor lehetősége nyílik a fejlődésre.
K: Mit jelent az első lépés?
V: Ez az „ösvény" vagy „út" ideájával kapcsolatos. Azt fontos megérteni­
ük, hogy az út nem az élet szokványos szintjén, hanem egy magasabb szinten
kezdődik. Az ember abban a pillanatban teszi meg az első lépést, amikor ta­
lálkozik a C-befolyással. Ekkor megjelenik egy lépcső, amelynek adott számú
foka van. Az út ezeknek a fokoknak a megmászása után érhető el. Tehát nem a
lépcső alján kezdődik, hanem csak az utolsó foka után.
K: Kit nevez ön normális embernek?
V: Ellentmondásosnak tűnhet, de nincs más definíciónk - olyan embert,
aki fejlődhet.
K: Létezik valamilyen kapcsolat az A- és B-befolyások között? Amikor a
B-befolyások eljutnak az emberhez, hatással lesznek az A-befolyásokra, és át­
alakítják őket?
V: Lehet, hogy befolyásolják őket, ugyanakkor az egyik szükségszerűen ki­
zárja a másikat. A földi embert ez a két eltérő befolyás éri, lehet, hogy csak az
egyiket választja, vagy esetleg mindkettőt. Amikor A- és B-befolyásokról be­
szélnek, tényekről beszélnek. Helyettesítsék be valamilyen konkrét ténnyel eze­
ket a kifejezéseket, és megértik a közöttük lévő kapcsolatot. Nagyon egyszerű.
Ennél a pontnál természetszerűleg felmerül a kérdés: miért olyan nehéz
az embernek elindulnia a változás útján, és eljutnia a fejlődés lehetőségéhez?
Mert, tudják, nagyon érdekes módon teremtette a természet. Fejlesztette egy

22
adott pontig, onnan azonban saját magát kell fejlesztenie. A természet egy
adott ponton túl nem fejleszti az embert. Később teljes részleteiben megtanul­
juk, hogy hol van ez a pont, és onnan hogyan fejlődhet tovább az ember. Továb­
bá látni fogjuk, hogy - ebből a nézőpontból - miért nem fejleszthetné sohasem
önmagát, illetve miért nem fejlesztheti a természet. De még ez előtt meg kell
értenünk bizonyos általános feltételeket.
Azért okoz nehézséget az embernek még csak elkezdenie is bármilyen mun­
kát önmagán, mert a világegyetem nagyon rossz pontján él. Elsőre ez nagyon
különös elgondolásnak hangozhat. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy létez­
nek jobb és rosszabb helyek a világegyetemben, annak pedig, hogy mi történe­
tesen majdnem a legrosszabb helyen élünk, egész biztosan nem vagyunk tu­
datában. Ez azzal magyarázható, hogy egyrészről a világegyetemről meglévő
tudásunk túlságosan bonyolult, másrészről pedig nem vesz számításba valós
tényeket.
Ha a világegyetem hozzánk legközelebb eső helyét keressük, azt látjuk,
hogy a Földön élünk, és a Hold a Föld befolyása alatt áll. Ugyanakkor tud­
juk, hogy a Föld egyike a Naprendszer bolygóinak, hogy léteznek a Földnél
nagyobb bolygók, amelyek valószínűleg nagyobb befolyással bírnak, és hogy
ezek a bolygók együttesen bizonyára valamilyen módon hatással vannak a
Földre, és irányítják. Nagyságrendben a Földet a Nap követi, ami az összes
bolygót, egyben a Földet is, irányítja. Ha ebből a szempontból gondolkodnak,
máris megváltozik az elképzelésük a Naprendszerről annak ellenére, hogy
semmi újat nem hallottak: ez pusztán annak a kérdése, hogyan viszonyítjuk
egymáshoz a dolgokat.

Abszolút

A világok összessége

A napok összessége

A Napunk

A bolygók összessége

Föld

Hold

23
24
közötti kommunikációt biztosítják. A szerves élet képes befogadni és megőriz­
ni a bolygóhatásokat, így azok behatolhatnak a Földbe. Ez a földi szerves élet
jelentése és oka.
K: Csak a Földön tételez fel szerves életet? Úgy véli, hogy más bolygókon
semmi nincs?
V: Egyáltalán nem, de minket a földi szerves élet érdekel, mert a Földön
élünk, és a földi szerves élet részét képezzük, így csak a Földről beszélhetünk.
Az összes többi bolygót egy egésznek vesszük, a Földről azonban másképpen
beszélünk. Ez a nagyságrend elve. Minél közelebb van valami önökhöz, annál
teljesebben tanulmányozhatják. Ha ezt a szobát vizsgálják, tudniuk kell, há­
nyan jönnek, és hány székre lesz szükségük, részleteiben tanulmányozzák, de
ha csak a házat veszik, akkor ezeket az apró dolgokat nem kell ismerniük. Ha
az utcát veszik, megint más lesz a helyzet. A Teremtés sugarának vizsgálata­
kor ugyanígy különböző nagyságrendeket vesszünk. Beszélünk a földi szerves
életről, de a más bolygókon lévő szerves életről nem, ezt csak a Földön áll mó­
dunkban tanulmányozni.

A Teremtés sugarával kapcsolatban megosztok önökkel még néhány olyan

részletet, ami rávilágít arra, miért számít a Föld rossz helynek a világegye­
temben. Emlékeznek, korábban azt mondtam, hogy tanulmányoznunk kell
a világegyetem alapvető törvényeit, és a két törvény, amit meg kell vizsgál­
nunk, a három és hét törvénye. Ugyancsak említést tettem a nagyságrend
elvéről. Most már ismerősen hangzik ez a fogalom, és nem kell elmagya­
ráznom, hogy a dolgokat különböző nagyságrendekben tanulmányozzuk.
Valójában ez a leggyengébb pont a hagyományos tudományban, a tudósok
mindent ugyanazon a skálán próbálnak vizsgálni, nem értik, hogy ez egyál­
talán nem szükséges. Valójában, éppen ellenkezőleg kellene tenniük. Telje­
sen gyakorlati okok miatt, meg kell tanulnunk különböző nagyságrendeket
választva vizsgálni a dolgokat.
Térjünk vissza a három törvényéhez. Elmagyaráztam, hogy minden, ami
történik, három erő működésének a következménye, és hogy két erő önmagá­
ban semmilyen hatást nem tud kiváltani. Most megpróbálom ezt összekapcsol­
ni a Teremtés sugarának ideájával.
Az Abszolút az l-es világ, mert ott a három erő egyet alkot. Az Abszolút a
saját akaratával és tudatosságával világokat teremt. Az l-es világban mindez
szándékosan történik, és az ott lévő erők az összes helyet kitöltik. Ez számunk­
ra felfoghatatlan. A következő világban, ami a 3-as világ, megvan az előbbi
három erő, de már kertéosztva. Ez a három erő ismét létrehoz világokat, ame­
lyekből kiemelünk egyet. Ez a 6-os világ azonban eltér a 3-astól, mert míg az
utóbbi kapcsolatban áll az Abszolúttal, az előbbi már gépies. A 6-os világban
három erő található az előző világból, és három másik, ami a sajátja. A követ­
kező világban, a 12-esben, három erő van a második rendbeli világból, hat a
harmadik rendbeli világból és van három, ami a sajátja. A következő a 24-es

25
26
 2. F E J E Z E T

Az ember befejezetlen lény. Az őt megillető szint alatt él. A régi értékek átérté­
kelése. „Hasznos" és „ártalmas". Illúziók. Az ember alszik. Gyakorlati öntanul-
mányozás. Az akadályok tanulmányozása. A hazudozás pszichológiája. Az em­
ber gépezet. Állandó „én" létrehozása. Allegória a házról, amelyben zűrzavar
uralkodik. Szerepek. Lökhárítók. Önemlékezés. Miért nem lehet népszerű ez a
szisztéma. A börtön. A cél megfogalmazása. Szabadnak lenni. Bűn. Bűnbánat.
Az emberiség segítése. Vonzás és taszítás. Önmegfigyelés. Minden, ami az em­
berhez tartozik, hét kategóriába sorolható. Tudás és létezés. Ezek kapcsolata.
Tudásunk növelhető. A létezés megváltoztatásának szükségessége. Megértés.
Káros funkciók. A negatív érzelmek kifejezése. Felesleges beszéd. Miben tér el
ez a szisztéma a többitől. A létezés szintjei. Különböző kategóriákban gondol­
kodni. A jelen helyzet veszélyei.

SZERETNÉM, HA MINDAZT ÁTGONDOLNÁK, amit a múlt alkalommal el­

mondtam, mert sok mindent nem fejtettem ki teljesen. Csak utalásokat tettem,
egy átfogó képet adtam arról, amit meg kell vizsgálnunk, fel kell tehát idéz­
nünk az elhangzott dolgok sorrendjét és viszonylagos fontosságát, mert míg
néhányuk nélkülözhetetlen a további ideák megértéséhez, voltak olyanok, ami­
ket pusztán más dolgok magyarázata kapcsán említettem.
Mindenekelőtt azonban ismét ki szeretnék hangsúlyozni egy lényeges pon­
tot. Ez a szisztéma azon szisztémák osztályába tartozik, amelyek befejezetlen
lénynek tekintik az embert, és lehetséges fejlődése szempontjából tanulmányoz­
zák. A hétköznapi pszichológia nagyon messze áll a valóságtól. Az ember, amit
tanulmányoz, fiktív létező. Nem az, amit állítanak róla. Sok olyan tulajdonsá­
got gondolunk magunkénak, aminek nem vagyunk birtokában. Nem vagyunk
tudatosak. Ha pedig nem vagyunk tudatosak, akkor nem lehetünk egységesek,
nem lehet egyéniségünk, „ego"-nk, sem „én"-ünk. Mindezt az ember találta
ki azért, hogy fenntartsa a tudatosság illúzióját. Lehetne tudatos, de jelenleg
nem az. Fel kell ismernünk, hogy az őt megillető szint alatt él. Más dolgokat
is megszerezhet, de egyelőre csak arról beszélek, ami, bár megilletné, nincs a
birtokában.
Ez a szisztéma felforgat mindent, amit tudunk, vagy valaha gondol­
tunk. Összeegyeztethetetlen a hétköznapi pszichológiai elképzelésekkel. El
kell döntenünk, minek tekintjük az embert: tojásnak vagy tyúknak. Ha tojás­
nak tekintjük, akkor nem tulajdoníthatjuk neki a tyúk sajátosságait. Amikor
tojásnak tekintjük az embert, a teljes pszichológia megváltozik: az emberi

27
élet egésze embriók, avagy befejezetlen lények életévé válik. Ekkor a lények
közül néhánynak egy másik állapotba való átkerülés lehetősége jelenti az
élet értelmét.
Nagyon fontos, hogy megértsék, mit jelent a befejezett és a befejezetlen
lény, mert ha ezt nem tisztázzuk már az elején, akkor nem lesz könnyű to­
vábblépniük. Talán egy példa segítségével szemléltethetem, mire gondolok.
Hasonlítsuk össze a lovas kocsit a repülőgéppel. A repülőgépben sok olyan
lehetőség rejlik, ami egy szokványos lovas kocsiból hiányzik, ugyanakkor a
repülőgép használható egyszerű lovas kocsiként. Nagyon nehézkes, kényel­
metlen és rendkívül drága lenne, de az ember eléfogathat két lovat, és kocsi­
kázhat vele az úton. Tegyük fel, hogy a repülőgép tulajdonosa nem tud róla,
hogy gépében van motor, amellyel önálló mozgásra képes. Most képzeljük
el, hogy tudomást szerez a motorról, ekkor szélnek eresztheti a két lovat, és
autózhat a repülőjével. Ez azonban még mindig túlságosan nehézkes lesz.
Tegyük fel, hogy tanulmányozza a repülőgépét, és rájön, hogy képes repül­
ni. Ez a felismerés természetesen sok olyan előnnyel jár, amit akkor, amikor
lovas kocsiként kezelte a repülőgépét, nélkülözött. Ugyanezt tesszük önma­
gunkkal, lovas kocsiként működünk, amikor repülhetnénk is. De a példák
és a tények különböznek. Nincs szükségünk allegóriákra és analógiákra,
mert ha a megfelelő módon látunk neki a tudatosság tanulmányozásának,
akkor konkrét tényekről beszélhetünk.
Térjünk egy pillanatra vissza a repülőgép analógiájához. Miért nem tud fel­
szállni a repülőnk? Az első ok nyilvánvalóan az, hogy nem ismerjük magát a gé­
pet, nem tudjuk, hogyan működtessük, hogyan indítsuk be. A második pedig,
hogy az előbbi tudatlanságunkból fakadóan a gépünk nagyon alacsony sebes­
ségen működik. Ez az alacsony sebesség jóval súlyosabb következményekkel
jár, mintha egy repülőgépet járatnánk lovas kocsiként.
Ahhoz, hogy teljes mértékben követhessük ennek a szisztémának az ideáit
és módszereit, meg kell értenünk, és el kell fogadnunk a következő két dolgot
az emberrel kapcsolatban: tudatossága alacsony szinten van, és gyakorlatilag
hiányzik belőle az akarat és az egyéniség. Miután ezeket elfogadtuk, meg kell
tanulnunk két fogalom, két szó, a „hasznos" és az „ártalmas" helyes alkalmazá­
sát. Ez azért hasznos és szükséges, mert ezeket a szavakat meglehetősen nehéz
egy pszichológiai állapotra vonatkoztatni, illetve nem könnyű megállapítani,
hogy az ember pszichológiai felépítésében mi tekinthető hasznosnak, illetve
ártalmasnak. Ha viszont lehetséges fejlődése szempontjából vizsgáljuk az em­
bert, akkor egyértelműen megállapítható, hogy mindaz, ami segíti a fejlődésé­
ben, hasznos, ami pedig akadályozza, káros. Nagyon furcsa, hogy ez egyálta­
lán magyarázatra szorul, de sajnos hétköznapi gondolkodásunk, különösen,
ha komoly problémával szembesül, nem alkalmazza ezeket az ideákat, vala­
milyen oknál fogva többé már nem értjük a hasznos és az ártalmas fogalmát.
Gondolkodásunkat sok rossz szokás hátráltatja, amelyek egyike a cél nélküli
gondolkodás. Automatikusan gondolkodunk, tökéletes elégedettséggel tölt
el, ha másodrendű kérdésekkel foglalkozunk anélkül, hogy bármi fogalmunk
lenne arról, miért tesszük. A szisztéma szempontjából ez a fajta gondolkodás

28
haszontalan. Minden tanulásnak, minden gondolkodásnak és vizsgálódásnak
kell, hogy legyen célja, egy látható célja, mégpedig a tudatosság megszerzé­
se. E nélkül a cél nélkül értelmetlen az öntanulmányozás. Csak akkor van rá
okunk, ha felismerjük, hogy nem vagyunk tudatosak, és azzá szeretnénk válni,
máskülönben hiába erőlködünk. A tudatosság megszerzése a gépiességtől való
fokozatos megszabadulással függ össze, mert az ember, jelen állapotában, tel­
jes mértékben a gépies törvények irányítása alatt áll. Minél több tudatosságra
tesz szert, annál kevésbé lesz gépies, ami azt jelenti, hogy megszabadul a vélet­
lenszerű mechanikus törvényektől.
Ha felismerjük, hogy nem vagyunk tudatosak, akkor megtettük az első lé­
pést a tudatosság felé vezető úton. De ezt az illúziót nem tudjuk megváltoztatni
önmagában, mert ezen kívül még számtalan téveszménk van. Például, ahogy
már korábban említettem, az egyik legrosszabb, hogy tudunk „tenni". Egész
életünk ezen az illúzión alapszik. Mindig azt gondoljuk, hogy éppen teszünk
valamit, amikor valójában semmit sem teszünk - minden csak történik.
Egy másik illúziónk, hogy ébren vagyunk. Amikor felismerjük, hogy al­
szunk, megértjük, hogy az egész történelmet alvajárók írják. Alvó emberek har­
colnak, alkotnak törvényeket, amiket alvó emberek tartanak be, vagy szegnek
meg. Az illúzióink közül azok a téves elképzelések a legrosszabbak, amelyek
között élünk, és amelyek irányítják az életünket. Ha képesek lennénk megvál­
toztatni a hozzáállásunkat ezekhez az ideákhoz, és megértenénk, hogy micso­
dák, akkor az már önmagában nagy változást hozna, és ez a változás azonnal
megváltoztatna más dolgokat.
Most pedig a következőt javaslom: egy hetük volt arra, hogy gondolkodja­
nak. Most próbálják felidézni, mi nem volt világos az eddig elhangzottakból,
majd tegyenek fel kérdéseket, és ezek alapján fogom folytatni az előadást.
K: Annak ellenére, hogy nem vagyunk tudatosak, megítélhetjük, hogy mi
hasznos, illetve ártalmas számunkra?
V: Azt mondtam, hogy az önmegfigyelés nem lehet személytelen, mert sa­
ját érdekünkben áll, hogy helyesen működjön a gépezetünk. A szervezet helyes
működése előnyünkre válik, a helytelen kárt okoz. Az embernek egyszerű ke­
reskedőként kell hozzáállnia az életéhez és a belső funkcióihoz, tudnia kell, mi
hasznos, és mi ártalmas számára. Tehát önmagát nem figyelheti meg olyan pár­
tatlanul, mint az évezredes történelmi eseményeket. Miután felvette ezt a fajta
hozzáállást önmagával szemben, készen áll a gyakorlati öntanulmányozásra,
mert ez a leggépiesebb dolgok tanulmányozását jelenti. Néhány funkciónk tu­
datossá válhat, mások azonban sohasem lehetnek azok. Az ösztönös funkciók­
nak például nem kell tudatosan működnie. Viszont az egész életünk tele van
olyan funkciókkal, amiket nagyon fontos tudatossá tennünk, vagy ha ez lehe­
tetlen, akkor meg kell állítanunk, vagy ki kell küszöbölnünk őket, mert tényle­
gesen ártalmasak. Nem csupán abban az értelemben gépiesek, hogy automati­
kusak, a gépezet hosszú ideje tartó helytelen működésének következményei,
tehát már okoztak károkat, a dolgok eltörtek, elferdültek, vagy eltorzultak.
K: Miközben tanulmányozni próbálom magam, semmi valósat, semmi kéz­
zelfoghatót nem találok.

29
 V: Azt tanulmányozzák, ami ott van - akár valós, akár nem. Nem tanulmá­
nyozhatják csak azt, ami valóságos, azt kell tanulmányozniuk, ami ott van. Az
nem akadálya az öntanulmányozásnak, ha semmi valósat nem találnak - az­
zal kell dolgozniuk, amit találnak. Abban tökéletesen igazat adok önnek, hogy
nincs ott semmi valóságos. Ennek ellenére az embernek tanulmányoznia kell
önmagát és az útjában álló akadályokat.
Főként azért nem tehetünk szert tudatosságra, mert azt gondoljuk, hogy
már a birtokunkban van. Addig nem válhatunk öntudatossá, amíg azt hisszük,
hogy már azok vagyunk. Sok minden mást is azért nem szerezhetünk meg,
mert úgy véljük, hogy már a miénk. Ott van az egyéniség, vagy egység - azt
gondoljuk, hogy egyek vagyunk, oszthatatlanok, van akaratunk, vagy ha nincs
is mindig, megszerezhetjük, és még sorolhatnám. Sok oldala van ennek, mert ha
az egyik dolog nem a miénk, akkor a másikat sem szerezhetjük meg. Azt gon­
doljuk, hogy mindezzel rendelkezünk, ami arra vezethető vissza, hogy nem
ismerjük a szavak jelentését.
Határozott akadálya, oka van annak, amiért nem válhatunk tudatossá a
jelen állapotunkban. Ez a fő akadály a fejlődés útjában a hazudozás. Már tet­
tem erről említést, de többet kell róla beszélnünk, mert miután sohasem fog­
lalkoztunk komolyan ezzel a kérdéssel, nem tudjuk, mit jelent hazudni. Pedig
a hazudozás pszichológiája az emberi lény tanulmányozásának legfontosabb
része. Ha az embert leírhatnánk állattani típusként, akkor hazudós állatnak
neveznénk.
Eltekintek azoktól az esetektől, amikor az ember másoknak hazudozik, és
csak azokat veszem, amikor önmagának hazudik önmagáról. Ez tart minket
a mostani állapotunkban, és emiatt nem juthatunk a tudatosság egy jobb, ma­
gasabb, erőteljesebb, hatékonyabb állapotába. E szerint a szisztéma szerint az
igazság csak az objektív tudatosság állapotában érhető el, ezért mi nem ismer­
hetjük meg. Tehát nem tudjuk meghatározni, mi az igazság, de ha azt vesszük,
hogy a hazugság az igazság ellentéte, akkor definiálhatjuk a hazugságot.
A hazudozás legsúlyosabb formája az, amikor tisztában vagyunk azzal,
hogy nem ismerjük, és nem is ismerhetjük meg az igazságot, mégsem cselek­
szünk soha ennek megfelelően. Mindig úgy gondolkodunk és cselekszünk,
mintha tudnánk, mi igaz. Ez hazudozás. Amikor tisztában vagyok azzal, hogy
nem tudok valamit, ugyanakkor azt állítom, hogy tudom, vagy úgy teszek,
mintha tudnám, akkor hazudok. Például, semmit sem tudunk önmagunkról,
és ezt valóban tudjuk, ennek ellenére sohasem ismerjük fel, vagy ismerjük be
ezt a tényt. Még önmagunknak sem valljuk be, és úgy cselekszünk, gondolko­
dunk és beszélünk, mintha tudnánk, kik vagyunk. Ez a hazudozás eredete,
kezdete.
Amikor ezt megértjük, és ezt a vonalat követjük, illetve megpróbáljuk ezt
az elgondolást összekapcsolni mindazzal, amit gondolunk, mondunk, teszünk,
akkor elkezdjük elmozdítani a tudatosság útjában álló akadályokat. A hazudo­
zás pszichológiája azonban sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk, mert sok­
féle hazugság létezik, sokféle árnyalattal, amiket nehéz felismerni önmagunk­
ban. Másokban viszonylag könnyebben meglátjuk, de nem saját magunkban.

30
 K: Ha nem ismerjük fel az igazságot, akkor honnan tudhatjuk, mikor ha­
zudunk?
V: Tudják, hogy nem ismerhetik az igazságot, és ha ennek ellenére azt ál­
lítják, hogy ismerik, vagy megismerhetik, akkor hazudnak, mert jelen állapo­
tunkban képtelenek vagyunk eljutni az igazsághoz. Ne filozofikusan gondol­
kodjanak, hanem a tények figyelembevételével. Az emberek mindenről úgy
beszélnek, mintha ismernék az adott tárgyat. Ha megkérdezik valakitől, hogy
szerinte élnek-e emberek a Holdon, véleményt fog nyilvánítani. És ugyanígy
minden másról. Mindenről van véleményünk, és ezek a vélemények, főként,
amiket önmagunkról alkotunk, hazugságok. Nincs tudomásunk a tudatosság
állapotairól, a különböző funkciókról, a funkciók sebességéről, vagy a közöt­
tük lévő összefüggésekről. Nem ismerjük a funkciók felosztásait. Semmit sem
tudunk, mégis azt gondoljuk, hogy ismerjük magunkat. Csak véleményeink
vannak, amelyek mindegyike hazugság.
K: Ha az összes véleményünk hazugság, akkor tartózkodnunk kellene a
véleménynyilvánítástól?
V: Ismerniük kell az értékét. Az első hazugságunk, amikor „én"-nek nevez­
zük magunkat, mert ezzel feltételezünk bizonyos dolgokat: bizonyos egységet
és erőt. Ha pedig ma is és holnap is azt mondom, hogy „én", akkor ezt a két
„én"-t ugyanannak feltételezem, a valóságban azonban nincs köztük kapcso­
lat. A bennünk található bizonyos akadályok vagy tények felelősek jelen állapo­
tunkért. A legfontosabb tény pedig, hogy nem látjuk be, miszerint nincs jogunk­
ban „én"-nek nevezni magunkat, mert ez hazugság. Kezdjék el megfigyelni
magukat, és rá fognak ébredni, hogy ez valóban így van: találhatók önökben
olyan „én"-ek, amelyek nem ismerik egymást, és sohasem kerülnek egymással
kapcsolatba. Például, kezdjék el megfigyelni, hogy mit szeretnek és mit nem.
Meg fogják látni, hogy az egyik pillanatban egyvalamit, a másikban egy má­
sikat szeretnek, és mivel a két dolog teljesen összeegyeztethetetlen, azonnal
rá fognak ébredni, hogy azok az „én"-ek sohasem találkoznak. Ha megfigye­
lik döntéseiket, azt látják, hogy az egyik „én" eldönt valamit, amit egy másik
„én"-nek kell végrehajtania, aki vagy nem hajlandó rá, vagy sohasem hallott
erről a döntésről. Ha egyetlen olyan dologra is rábukkannak, amivel kapcso­
latban az ember nem hazudik saját magának, akkor önök nagyon kivételes
személyek. Ezekkel a hazugságokkal körülvéve, közéjük születve és közöttük
nevelkedve, csak azok lehetünk, amik vagyunk, ezeknek a hazugságoknak az
eredménye, terméke.
K: Ha az igazság keresésére indulok, és rájövök, hogy a lehetetlenre vállal­
koztam, akkor nem kellene félrevonulnom a hétköznapi élettől?
V: Abban az esetben nem egy valóságos lényt, hanem egy mesterségeset ta­
nulmányozna. Csak a jelen körülményeik között tanulmányozhatják magukat,
mert ezeknek a hatására váltak olyanná, amilyenek. Nem tanulmányozhatják
magukat a jelen körülményeiktől függetlenül.
K: Semmi közös sincs az „én"-ekben?
V: Csak a gépiességük. Gépiesnek lenni azt jelenti, hogy a külső körülmé­
nyektől függeni.

31
 K: Abból, amit mondott, az tűnik ki, hogy nagyon nehéz úgy tanulmányoz­
nunk magunkat, hogy közben ne hazudjunk önmagunknak.
V: Nem, a hazudozást abba kell hagyni. Ne feledjék az elvet: a hazugság
csak hazugságot szülhet.
Csak akkor lesznek képesek, nem azt mondom, hogy harcolni, de legalább
is megfigyelni a hazugságokat, ha már ismerik a főbb típusokat. A küzdelemre
később kerül sor. Ahhoz, hogy valamivel felvehessük a harcot önmagunkban,
sok minden szükséges, hosszú időn keresztül pusztán tanulmányozhatjuk a
dolgokat. Csak akkor nyílik lehetőség a harcra, ha már ismerjük a bennünk
található dolgok általános elrendezését és osztályozását. Jelen állapotunkban
semmin sem változtathatunk, mert az ember egy nagyon jól kiegyensúlyozott
gépezet abban az értelemben, hogy az egyik dolog megszabja a másikat. A dol­
gok összefüggéstelennek látszanak, de valójában kapcsolatban állnak egymás­
sal, mert minden egyes dolgot sok másik egyensúlyoz ki.
K: Kifejtené részletesebben, mit ért gépezet alatt? Gépek nem rendelkezhet­
nek rejtett képességekkel, nem reménykedhetnek a tudatossá válásban.
V: Az analógiák nem lehetnek teljesek, mert nem folytathatjuk őket a végte­
lenségig. Ez is elménk egyik korlátja, vagy ha jobban tetszik, a tudatosságunk
korlátja. Tehát a géppel való összehasonlítást nem vihetjük tovább mindegyik
irányba. Ennek ellenére az ember gépezet, egy igen valós, igen meghatározott
értelemben, önmagától képtelen bármilyen cselekedetre, csak egy közvetítő ál­
lomás, semmi több, így hát gépezet. Ha önmagától lehetne egy ötlete, vagy
tehetne valamit anélkül, hogy külső tényezők cselekednének helyette, akkor
nem lenne gépezet, vagy nem lenne teljesen az. Ahogy van, teljes egészében
gépezet, különösen a tudatosságnak abban az állapotában, amiben jelenleg va­
gyunk. Ráadásul a tény, miszerint azt hisszük, hogy egy teljesen másmilyen
állapotban vagyunk, még inkább gépiessé tesz minket.
Gépezetünk még csak nem is működik helyesen, ezért ha az ember meg
akarja teremteni azokat a kedvező feltételeket, amik lehetővé teszik a belső fej­
lődését, akkor először is normális gépezetté kell válnia, mert jelen állapotában
nem az. Amikor a gépiességről hallunk, gyakran úgy véljük, hogy bár az em­
ber gépezet, nem minden funkciója és nem minden emberi tevékenység ugyan­
olyan gépies. Mindenki talál valamit, amit a nézeteitől vagy ízlésétől függően
kevésbé gépiesnek gondol. Valójában azonban az összes emberi tevékenység
ugyanolyan gépies. Ebből a szempontból nincs különbség a padlósúrolás és a
versírás között.
Altalánosságban beszélve, meg kell értenünk, hogy szükség van egy olyan
teljesen új értékrend felállítására, amely a hasznosságuk alapján méltányolja a
dolgokat. E nélkül sohasem leszünk képesek elmozdulni a pontból, ahol most
vagyunk. Sok mindent tévesen ítélünk meg - bátran neki kell állnunk a dolgok
átértékelésének.
K: Azt értem, hogy a semmiből kell létrehoznunk egy „én"-t. De mi hozza
létre?
V: Először is az önismeret. Van egy nagyon találó keleti allegória, ami az
„én" létrehozásáról szól. Ez az embert egy olyan házhoz hasonlítja, amiben

32
hemzsegnek a szolgák, de nincs kinevezve egy mester vagy intéző az irányítá­
sukra, így hát a szolgák azt teszik, amit akarnak, egyikőjük sem a saját mun­
káját végzi. A házban teljes káosz uralkodik, mert mindegyik szolga valaki
másnak a munkáját, valami olyasmit próbál végezni, amire alkalmatlan. A sza­
kács az istállóban, a kocsis a konyhában tevékenykedik és így tovább. Ebben
a helyzetben csak akkor állhat be javulás, ha adott számú szolga elhatározza,
hogy megválaszt valakit helyettes intézőnek, aki majd ellátja a vezetői teendő­
ket. A kinevezett helyettes intéző csak annyit tehet, hogy mindegyik szolgát a
helyére küldi, így mindenki nekiláthat a saját munkájának. Miután ez megtör­
tént, lehetőség nyílik arra, hogy a valódi intéző lecserélje a helyettes intézőt, és
előkészítse a házat a mester érkezésére. Azt nem tudjuk, hogy a valódi intéző
vagy a mester mit jelent, de vehetjük úgy, hogy helyzetünk a következőképpen
írható le: a házunk tele van szolgával, és adott a lehetőség egy helyettes intéző
kinevezésére. Ennek az allegóriának a segítségével megérthetjük, hol kezdődik
egy állandó „én" létrehozásának lehetősége.
Ha az öntanulmányozást és az egyetlen „én" eléréséért folyó munkát te­
kintjük, meg kell értenünk a folyamatot, amely során eljuthatunk ebből a sok
„én"-nel jellemezhető állapotból az egységhez. Ez a folyamat bonyolult, és sok
különböző szakaszból áll. Jelen állapotunk, amire az „én"-ek sokasága jellem­
ző, és az általunk elérni kívánt állapot, amelyben egyetlen „én" irányít, között
a fejlődésnek bizonyos szakaszai vannak, amit tanulmányoznunk kell. De elő­
ször meg kell értenünk, hogy találhatók bennünk bizonyos képződmények,
amelyek ismerete nélkül sohasem érthetjük meg, hogy jelen helyzetünkből vé­
gül miként juthatunk el, már ha ez egyáltalán lehetséges, abba az állapotba,
amelyben csak egyetlen „én" létezik.
Tudják, annak ellenére, hogy nagyon sok „én"-ünk között nincs kapcsolat,
sőt még csak tudomásuk sincs egymásról, bizonyos csoportokba tömörülnek.
Ez nem azt jelenti, hogy szétválasztásuk tudatosan történt: az életkörülmények
hatására következett be. Ezek az „én-csoportok" szerepekként nyilvánulnak
meg, amiket az ember az életében eljátszik. Mindenkinek van egy adott szá­
mú szerepe: a feltételektől függően hol az egyiket, hol a másikat veszi elő. Az
ember ritkán veszi észre, hogy különböző szerepeket játszik - például egyet a
munkahelyén, egyet otthon, egyet a barátai körében, egy másikat pedig spor­
tolás közben, és még sorolhatnám. Másokban könnyebb felismerni ezeket a
szerepeket, mint önmagunkban. Gyakran előfordul, hogy az emberek annyira
eltérően viselkednek különböző feltételek között, hogy ezek a szerepek igen
nyilvánvalóak és pontosan meghatározhatók, néha azonban ügyesebben rejtik
el őket, vagy csak belül játsszák, így külsőleg akár meg sem nyilvánulnak. Min­
denki eljátszik bizonyos szerepeket, akár tud róla, akár nem, akár szeretné,
akár nem. Ez a szerepjáték nem tudatos. Ha az lehetne, más lenne a helyzet,
az ember azonban sohasem veszi észre, hogyan váltott át az egyik szerepről
a másikra, vagy ha mégis, akkor meggyőzi magát arról, hogy szándékosan,
tudatosan tette. A valóságban azonban mindig a külső körülmények irányítják
a változást, az ember nem irányíthatja, mert ő maga még nem létezik. Néha
nyilvánvaló ellentmondás húzódik két szerep között. Az egyikben az ember

33
mond egy dolgot, határozott nézetei és meggyőződései vannak, azután áttér
egy másik szerepre, amelyben már teljesen más meggyőződéseket képvisel,
és tökéletesen eltérő dolgokat mond úgy, hogy közben észre sem veszi, vagy
éppenséggel azt gondolja, hogy szándékosan teszi.
Az ember nagyon határozott okok miatt nem látja a különbséget a szere­
pek vagy maszkok között. Ezek egyfajta mesterséges képződmények, amelye­
ket lökhárítónak nevezünk. Ez a szó nagyon találó erre az eszközre. A vasúti
kocsik között lévő lökhárítók meggátolják az összeütközéseket, lökéscsillapí­
tóként szolgálnak. Ugyanez a feladata a különböző szerepek és az „én"-ek
különböző csoportjai, vagy személyiségek közötti lökhárítóknak. Az emberek
nyugodtan élhetnek különböző személyiségekkel anélkül, hogy ezek valaha
is összeütközésbe kerülnének egymással, amikor pedig ezek a személyiségek
nem nyilvánulnak meg külsőleg, akkor belül léteznek ugyanúgy.
Nagyon hasznos, ha megpróbálják felismerni ezeket a lökhárítókat. Pró­
báljanak tapasztalatokat gyűjteni arról, hogyan hazudik az ember saját magá­
nak a lökhárítók segítségével. Tegyük fel, hogy valaki azt állítja, hogy ő soha­
sem vitatkozik. Majd, ha szentül meg van erről győződve, annyit vitatkozhat,
amennyit csak akar, sohasem fogja észrevenni. Ez lökhárító következménye.
Ha van egy adott számú jól működő lökhárító a tarsolyában, akkor az ember
máris biztonságban érezheti magát a kellemetlen ellentmondásokkal szemben.
A lökhárítók meglehetősen gépiesek, olyanok, mintha fából készültek volna,
nem alkalmazkodnak, de nagyon jól játsszák a szerepüket: megakadályozzák,
hogy az ember észrevegye az ellentmondásokat.
K: Hogyan hozzuk létre a szerepeket?
V: A szerepeket nem létrehozzuk, nem tudatosak. Segítségükkel alkalmaz­
kodunk a körülményekhez.
K: Nehéz megszabadulni tőlük?
V: Nem az a kérdés, hogy megszabadulhatnak-e. Ne azonosuljanak.
K: Lehet néhány szerep jó?
V: Csak tudatosságról és gépiességről beszélünk. Ha egy szerep gépies, fi­
gyeljék meg, és ne azonosuljanak vele. Tudatosan eljátszani önmagunkat a leg­
nehezebb. Kezdetben tudatosak vagyunk, majd rendszerint azonosulunk.
K: Nem azt mondta, hogy az ember nem változtathatja meg egyik „én"-jét
sem, mert egy olyan jól kiegyensúlyozott gépezet, hogy ennek az egyensúly­
nak a megbontása káros következményekkel járna?
V: Igen, de én arról az esetről beszéltem, amikor valaki tudás, terv vagy
szisztéma nélkül próbálja megváltoztatni önmagát. Ha viszont egy olyan terv
szerint dolgoznak, mint ez a szisztéma, akkor más a helyzet. Ezért kaptak ja­
vaslatokat olyan dolgok megtételére, amik nem járnak semmilyen káros követ­
kezménnyel. Ez a szisztéma tapasztalat eredménye. Továbbá, kezdetben alig
tehetnek valamit azért, hogy ténylegesen megállítsák a kellemetlen érzelmek
kifejezését, a képzelődést és ehhez hasonló dolgokat. Most inkább az önmegfi-
gyelés a cél. Azt hiszik, ha valamit eldöntenek, akkor véghez is tudják vinni,
de tévednek. A dolgok automatikusan, gépiesen mennek tovább a maguk útján
anélkül, hogy önök észrevennék. De ha megpróbálnak nekik ellenállni, akkor

34
észre fogják őket venni. Tehát inkább a megfigyelés a célunk. Eredményeket
elérni nem olyan könnyű.
K: Ahhoz, hogy az ember megállíthassa a képzelődést, nincs szüksége egy
pontra, amelyre összpontosíthatná a figyelmét?
V: Mindig találhatunk elég ilyen pontot, a kérdés az, hogy rá tudjuk-e össz­
pontosítani a figyelmünket, vagy sem? Rendelkezünk a megfigyelés képességé­
vel, csak éppen nem tudjuk ott tartani a figyelmünket, ahol akarjuk. A helyzet
a következő: az öntanulmányozást különböző oldalakról tanítjuk, ha teszünk
egy keveset az egyik pontban, egy keveset a másikban és egy keveset a har­
madikban, akkor ezek együttesen létrehoznak egyfajta hatást, és azt eredmé­
nyezik, hogy könnyebben tehetünk valamit a negyedik pontban. Nem haladha­
tunk sorban a dolgokkal, egyszerre kell kezdenünk minden oldalról.
Ami a képzelődésen való munkát illeti, csak küzdelemről beszélünk, de
ez nem jelenti azt, hogy meg is tudjuk állítani a képzelődést. Ahhoz, hogy ezt
megtehessük, a rendelkezésünkre álló energiánál sokkal több szükséges - egy­
előre csak megkísérelhetjük. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk. Csak
elkezdhetünk valamit, és ha sok mindent kezdünk el egyszerre, akkor ered­
ményekre fogunk jutni. Ez a szisztéma lehetővé teszi, hogy sok különböző ol­
dalról lássunk a munkának, aminek eredményeként egyszer csak meg fognak
jelenni az eredmények.
K: Amikor próbálok emlékezni önmagámra, nem tudok gondolkodni, vagy
bármit is csinálni.
V: Igen, ez megmutatja, hogy milyen nehéz az önemlékezés. Kezdetben, az
első próbálkozások alkalmával, gyakorlatilag az összes mentális energiájukat
felemészti, ezért semmi sem marad. De ez nem jelenti azt, hogy mindig így
lesz. Ez még nem igazi önemlékezés, csak tanulják, hogyan kell. Később majd
meglátják, hogy gondolkodás nélkül is létezhet tudatosság, hogy a tudatosság
nem gondolkodás, hanem valami más. A gondolkodást arra használják, hogy
beindítsa a folyamatot, ami aztán ebbe az irányba kezd elmozdulni, és végül
tudatossá válnak a gondolat segítsége nélkül. Ezután arról gondolkodhatnak,
amiről szeretnének. Eleinte azonban mindenképpen a mentális energiát kell
használniuk, mert, a mozdulatokon kívül, csak ezt tudják irányítani. De mivel
kerékpározással vagy futással nem válhatnak tudatossá, kezdetben a gondolko­
dási energiára van szükségük. Ez nem lesz mindig így - kinyitnak egy ajtót.
K: Miért nem népszerű és széles körben ismert ez a szisztéma?
V: Nem lehet az, negatív jellege miatt. Nem a dolgok megszerzésével, ha­
nem elvesztésükkel tanulunk. Ha az ember azonnal kaphatna valamit, akkor
a szisztéma népszerű lenne. De semmire sem lehet ígéretet tenni. Hogyan vár­
hatnánk el az emberektől, hogy szeressék ezt a szisztémát, hiszen mindenki ra­
gaszkodik az illúzióihoz. Az emberek pozitív dolgokat akarnak anélkül, hogy
felismernék, mi lehetséges. Azon nyomban tudni akarják, mit szerezhetnek
meg. De először sok mindent el kell veszíteniük. Ennek a szisztémának az ide­
ái csak akkor válhatnak népszerűvé, ha jelentésük eltorzul, mert az emberek
sohasem fognak egyetérteni azzal, hogy alszanak, hogy gépezetek - azok, akik
fontosnak tartják magukat, sohasem fogják ezt elfogadni.

35
 A szisztéma nem akarja olyanoknak felkínálni az ideáit, akiknek nem kelle­
nek. Ha valaki már kipróbált más módszereket, és felismerte azok eredményte­
lenségét, lehet, hogy szívesen megpróbálkozna ezzel. Ez a szisztéma csak azok
számára létezik, akiknek szükségük van rá. Meg kell érteniük az ember hely­
zetét és lehetőségeit. Mint mondtam, az ember börtönben él. Ha ezt felismeri,
akkor talán meg szeretne szökni. De félhet attól, hogy ha kijut a rácsok mögül,
akkor még rosszabb helyzetben találja magát, így hát beletörődik a rabságába.
Ha viszont a szabadulás mellett dönt, meg kell értenie, hogy teljesülnie kell két
feltételnek: először is néhány embernek vele kell tartania, mert alagutat kell
ásni, amit egyedül képtelenség véghezvinni. Másodszor olyanok segítségére
lesz szüksége, akik már előzőleg megszöktek. Tehát először is fel kell ismernie,
hogy börtönben raboskodik, másodszor vágynia kell a szabadulásra, harmad­
szor szüksége van olyan barátokra, akik vele szeretnének szökni, negyedszer
találnia kell külső segítséget, ötödször dolgoznia kell az alagút kiásásán, nincs
annyi hit és ima, ami kiáshatná helyette. És nem tudja, hogy miután kijutott,
mit fog találni. Sok oka van annak, amiért egy ember nem menekülhet el a
börtönből. De húsz talán igen. Mindegyikük hasznot húz a többi munkájából.
Amit az egyik nyer, azt mind a húsz nyeri.
K: Inkább a dolgok eltávolításával, mint az építés folyamatával haladunk
előre?
V: Két folyamat van. Először el kell távolítanunk bizonyos dolgokat - sok
értelmetlen, gépies funkciót ki kell küszöbölnünk. Ezután következik az építés
folyamata.
K: Azt mondta, hogy az öntudatosság megszerzését kell célul kitűznünk.
De miután nem tudom, mi az önrudatosság, túl hatalmasnak tűnik ez a cél. Ho­
gyan érthetném meg jobban a helyes cél fogalmát?
V: A cél kérdését kellene megérteniük - a választ nem kell feltétlenül tudni­
uk. Általában a cél egy, akár nagy, akár kicsi. Az öntanulmányozásra tett erőfe­
szítéseik során már el kellett jutniuk néhány felismerésre, amire alapozva talán
meg tudják fogalmazni céljukat. Vegyük ezt a következőképpen - kijelenthet­
jük, hogy célunk a szabadság, hogy szabaddá akarunk válni? És vajon igaz,
hogy jelenleg nem vagyunk szabadok? Ez már elegendő egy általános megfo­
galmazáshoz. Ha ebből indulunk ki, akkor mindig tisztában leszünk a helyze­
tünkkel: látni fogjuk, hogy milyen messze vagyunk a szabadságtól, hogy mely
dolgok tekintetében válunk szabadabbakká. Mindenkinek egyénileg kell ta­
nulmányoznia a szabadság hiányának kérdését. Más szavakkal, mindenkinek
látnia kell, mi teszi rabbá. Nem elég, ha csak emlékeznek a szavakra: „nem va­
gyok szabad", határozottan tudniuk kell. Az embernek fel kell ismernie, hogy
élete egyetlen pillanatában sem azt teszi, amit eldöntött, sohasem oda megy,
ahová szeretne és így tovább. Újfent, ezt ne szó szerint értsék, hanem találják
meg, hogy az önök rabsága milyen speciális formát ölt. Amikor ezzel már min­
denki tisztában lesz, könnyebben szót fogunk érteni. Akkor majd mindenki
látni fogja, hogy rabszolga, és tudni fogja, hogy valójában mi irányítja és uralja.
Akkor majd egyértelmű lesz, hogy célunk a szabadság, de amíg ez csupán el­
méleti kérdés marad, semmilyen hasznos célt nem szolgálhat. Ahhoz, hogy en-

36
nek a felismerésnek a segítségével megérthessük, amit szeretnénk, egyénileg,
a saját életünk vonatkozásában, a saját gyakorlati tapasztalatainkon keresztül
kell megértenünk a rabszolgaságunkat.
Mindegyikőnknek meg kell találnia, minek a tekintetében nem szabad. Tud­
ni szeretnének valamit, de nincs rá lehetőségük, vagy nincs idejük, vagy nem
rendelkeznek az alapismeretekkel. Lenni szeretnének, emlékezni önmagukra,
„tenni" akarnak, de a dolgok nem a várakozásaiknak megfelelően alakulnak.
Ha ezt felismerik, többé már nem lesz kétséges, hogy a cél a szabadság, amit
úgy érhetnek el, ha tudatossá válnak.
K: De ugye csak kevesen válhatnak szabaddá, nem pedig az egész világ?
V: Csak önmagukra gondolhatnak. Nekem nem adhatnak szabadságot - ak­
kor meg minek törődnének velem? De talán hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy
másik ember találjon valamit, ami segíteni fogja őt abban, hogy szabadabbá vál­
jon, de ezt csak akkor tehetik meg, miután már megszereztek valamit, miután
már szabadabbá váltak.
K: Hogyan válhat valaha is szabadabbá az ember? Olyan gyenge, és olyan
sok erő dolgozik ellene!
V: Szabadabb lehet, mint most - a mostani állapotához viszonyítva. Ne
filozofikusan, hanem személyes nézőpontból gondolkodjanak erről, és akkor
majd megértik, hogy a rabság mértéke változik, mert különböző pillanatok
vannak az életükben: egyes pillanatokban szabadabbak vagyunk, másokban
kevésbé. Nappal szabadabbak vagyunk, mint éjszaka, alvás közben. Ha pedig
tűz ütne ki, miközben alszunk, meghalnánk, mert nem tudnánk kimenekülni
a szobából. Tehát napközben nagyobb szabadsággal rendelkezünk. Ne filozofi­
kusan vegyék a dolgokat, hanem egyszerűen. Természetesen, ha filozofikusan
kezdünk el elmélkedni arról, hogy olyasvalami, mint a szabadság, nem létezik,
csak a halál marad.
K: Meghatározhatók azok a befolyások az életben, amik minden másnál
jobban lerombolják a szabadságunkat?
V: Ezek az illúzióink, különösen az, amit a szabadságunk felől táplálunk.
Szabadnak hisszük magunkat, ami tízszeresen rabszolgává tesz minket. Ez a
fő befolyás, ami ellen harcolhatunk. Számos más befolyás ellen is küzdenünk
kell, de ez az első - az illúziók, amiket a helyzetünk, a szabadságunk felől
táplálunk. Tehát először is fel kell áldoznunk a szabadság illúzióját. Ha meg­
próbáljuk, akkor talán lehetőségünk nyílik arra, hogy ténylegesen szabadabbá
váljunk.
K: A szisztéma szempontjából milyen jelentése van az olyan hagyományos
értékeknek, mint a bátorság, önzetlenség és jókedv?
V: Néha nagyon jó, máskor egyáltalán semmi. Nem várhatnak el állandó
jelentést ezektől az értékektől, mert, bár a hagyományos nézetek mindig azt
feltételezik, hogy a szavak jelentése nem változik, ez nem lehetséges.
K: Mond valamit ez a szisztéma a bűnről?
V: Általánosan megfogalmazva, a bűn „minden, ami szükségtelen", de mó­
dosítanunk kell ezen a definíción. A bűn mindig gyengeség következménye.
Ha elígérkezem valahová 12.30-ra, és annak ellenére, hogy tudom, ha sietek,

37
időben oda fogok érni, mégis megállok kirakatokat nézegetni, akkor bűnt köve­
tek el azzal az ígéretemmel szemben, hogy fél egyre megérkezem. Mindent egy
cél vagy döntés szempontjából kell mérlegelnünk, vagyis arra vonatkozóan,
amit egy adott pillanatban eldöntöttünk. Ha a munkával kapcsolatban tűznek
ki egy célt, akkor bármi, amit a saját munkájuk ellen tesznek, bűn. Az nem te­
kinthető bűnnek, ha nincs céljuk. Az sem, ha kirakatokat nézegetnek, de ha emi­
att késnek el valahonnan, akkor bűnt követnek el. A bűn és bűntett jelentése ak­
kor válik világossá, amikor a munka vonatkozásában értjük meg őket. Ezután
valamicskét kiszélesíthetjük a kört, és gondolhatunk azokra, akik csak most
csatlakoznak a munkához, majd azokra, akik talán csatlakozni fognak és így
tovább. Ennek a problémának a megközelítésekor koncentrikus körökben kell
gondolkodnunk, és azokkal kell kezdenünk, akik részt vesznek a munkában,
vagy mindenesetre úgy hiszik. Minden, amit ezek az emberek a munkáról való
saját megértésük ellen tesznek, feltétlenül bűn, mert becsapják magukat. És az
is bűnnek számít, amit a munkában részvevő más emberek ellen tesznek, akár
javaslattal, akár példamutatással, mert céljuk a segítés, nem az akadályozás. A
bűn fogalmát tehát először csak a munka vonatkozásában érthetjük meg, ké­
sőbb majd lehetővé válik más dolgok vonatkozásában is.
K: Mit ért az alatt, hogy a bűn gyengeség következménye?
V: Tudják, a munkában nőnek az elvárások, sok dolog fokozatosan neheze­
dik. Az ember meghoz bizonyos döntéseket, amelyek közül az egyik első az,
hogy erőfeszítéseket tesz, tehát nem a megszokott utat követi, ami mindig az
erőfeszítések elkerülése, a dolgok lehető legkönnyebbé tétele. Ha valaki dolgoz­
ni próbál, akkor azt a döntést hozza, hogy szembeszegül ezzel a tendenciával,
megnehezíti a dolgokat. De újfent, ha ez a döntés csak gondolatban fogalmazó­
dik meg, ha nem vezet semmilyen cselekedethez, akkor ostobaság, és kétségte­
lenül önmagunk ellen elkövetett bűn.
K: Áttérne a „bűn" szóról a „bűnbánat"-ra? Feltételezem, hogy a bűnbánat
szónak teljesen más a jelentése, mint amit mi a hétköznapi értelemben tulajdo­
nítunk neki.
V: A munkában a rossz dolgok sok jót megsemmisítenek, de a jók nem sem­
legesítik a rosszakat. A rossz dolgokat csak a bűnbánat törölheti el. De ezt egyál­
talán ne úgy képzeljék el, hogy valaki megtesz valamit, majd megbánja, és azt
mondja magának: „Ezt többé nem teszem.", mert meg fogja tenni. Ha valaki
már megtett valamit, annak nyoma marad, így másodszor könnyebben fogja
megtenni, és ennek eredményeként kialakul egyfajta belső kényszer. Néha az
ember legyőzheti ezt bűnbánattal, ami szenvedést jelent.
K: Akkor nevezi bűnbánatnak, ha legyőzi a belső tehetetlenséget?
V: Lehet, hogy a bűnbánat jó, de ahhoz nem elég erős, hogy legyőzze a belső
tehetetlenséget. De ha mégis úrrá lesz rajta, akkor bűnbánat. Az őszinte bűnbánat
hatalmas erő a munkában. Hajlamaink mindig olyan tettekre ösztönöznek minket,
amik a munka ellen irányulnak. Nem veszik fel feltétlenül ugyanazt a formát, ami
megtévesztő lehet. Elkezdhetek valamit egy adott formában, azután végigvihetem
nem ugyanabban a formában, de ugyanazon a módon. De ha a kellő pillanatban
megfelelő megbánást tanúsítok, akkor megállíthatom ezt a tendenciát.

38
 K: Akkor a valódi bűnbánat szükségszerűen a létezés megváltozását jelenti?
V: Nem mondanám, hogy a létezés megváltozását, egyszerűen egy tenden­
cia megállítását.
K: Nincs rá mód, hogy segítsünk az emberiségen?
V: Mindig abból indulunk ki, hogy helyükre kell tennünk a dolgokat. De
tegyük fel, hogy néhányan hatalomra tesznek szert, és elkezdik helyrerakni a
dolgokat. Lehet, hogy olyan rosszá tennék őket, hogy egy magasabb hatalom­
nak kellene mindent visszaállítania, ami esetleg a Föld elpusztítását jelentené.
Ez arra is magyarázatot ad, miért nehéz szert tenni az általunk különlegesnek
nevezett képességekre. Olyan, mintha valamilyen meghatározott tudatos elme
akadályozná meg ebben az embert azért, hogy ne élhessen vissza velük. Úgy
tűnik, mintha csak akkor szerezhetné meg ezeket a különleges képességeket,
ha ezek a magasabb elmék, vagy tudatos lények biztosak abban, hogy nem fog
beavatkozni. De nem létezik tudatos megfigyelő - törvények vannak, amiket
önmagunkban kell keresnünk. Ezek amolyan automatikus fékek, amik megaka­
dályozzák, hogy beavatkozzunk.
K: Mi jó van ezeknek a képességeknek a birtoklásában, ha nem használhat­
juk őket?
V: Nyilvánvalóan egy adott pillanatban a világ erőinek össze kell csapni­
uk, és a magasabb erők nem akarnak ebbe beleavatkozni, aminek kétségkívül
megvan az oka. Ha a pozitív oldal - ami szemben áll a káosszal - elég erős,
akkor győzni fog. Ha gyenge, akkor pusztulnia kell, és azután talán valami új
fog megjelenni. A Bibliában sok utalás található erre az elképzelésre - vagy az
is lehet, hogy azok csak allegóriák. Mindez azt mutatja, hogy a dolgokat egy
szinten kell kiharcolni - így nem történhet beavatkozás.
K: Azt mondta, hogy az embernek nincs akarata. Akkor azt minek nevez­
né, amikor valaki egy valós erőfeszítést tesz egy szokás legyőzésére, vagy nem
teszi meg azt, amit szeretne?
V: Vonzalom vagy taszítás hatására teszi meg ezt az erőfeszítést. Vagy fél va­
lamitől, vagy nem szeret valamit, és ez taszítást eredményez, vagy valaki beígért
neki valamit, ami vonzódást hoz létre. Tehát az ok nem az emberben rejlik, hanem
a dolgokban, amik vagy vonzzák, vagy taszítják, ám ő ezt akaratnak hívja.
K: Akkor tehát teljesen értéktelen az ilyen erőfeszítés?
V: Gépies, nincs értéke. Lehet egyfajta objektív értéke abból a szempont­
ból, hogy anyagi értelemben nyerhet vele valamit az ember. De én másmilyen
erőfeszítésről beszélek. Erőfeszítést csak egyetlen okból tesz az ember - hogy
felébredjen.
K: Az ember tudatossá válhat saját erőfeszítései révén?
V: Nem, csupán a saját erőfeszítései nem elegendők. Először is rendelkez­
nie kell bizonyos tudással, és valamennyire értenie kell a módszerekhez, ezen­
kívül további nehézségekkel is szembe kell néznie. Az ember gépezet, olyan
gépezet, amelyik külső befolyások hatása alatt működik. Az l-es, 2-es és 3-as
számú ember gépezete nem ismeri magát, ha azonban az ember szert kezd
tenni önismeretre, akkor többé már nem lesz ugyanaz a gépezet, így indul el a
fejlődés. De a szükséges tudást egyedül nem szerezheti meg.

39
 K: Amikor azt mondja, hogy az öntudatossághoz az önmegfigyelésen ke­
resztül vezet az út, arra gondol, hogy a tényleges tapasztalat közben kell meg­
figyelnünk önmagunkat?
V: Amennyire csak tudják. Az elején talán nehéz lesz, de nagyon hamar
lehetségesnek fogják találni. Amikor felismerik, hogy képesek az agyuk egyik
részével gondolkodni, a másikkal pedig megfigyelni, akkor eltűnik minden ne­
hézség vagy zavar.
K: Az az első lépés, hogy megpróbáljuk felismerni, hogy egyáltalán nem
tudunk semmit?
V: Nagyon hasznos lenne, de képtelenek vagyunk rá. Annyira biztosak va­
gyunk sok mindenben.
K: Ki kellene tűznünk célul?
V: Megtehetjük, ha akarjuk, de a hagyományos módon sohasem fogjuk
elérni. Ha olyan dolgokat tudunk meg önmagunkról, amikkel előzőleg nem
voltunk tisztában, akkor összehasonlíthatjuk a régi ismereteinket az újakkal.
Összehasonlítás nélkül semmit sem érhetünk el.

A múlt alkalommal elmagyaráztam, mit jelent az ember hét kategóriája. Ha

ezt összekapcsoljuk az ember lehetséges fejlődésének ideájával, egy nagyon
jó módszert kapunk, amelynek segítségével sok dolog kapcsán megérthetjük,
hogy mi adja a közöttük lévő eltéréseket, vagy hogy miként osztályozhatók.
Például már a kezdetek kezdetén ezeknek a kategóriáknak a figyelembevételé­
vel próbáljuk vizsgálni az ember különböző megnyilvánulásait a tevékenysé­
gek más és más területén - a vallásban, a tudományban, a művészetekben és
így tovább. így azonnal egyértelművé válik, hogy ha az ember esetében hét ka­
tegóriáról beszélhetünk, akkor, hasonlóképpen, hét kategóriába kell sorolnunk
mindent, ami az emberrel kapcsolatos. Az 5-ös, 6-os és 7-es számú embert nem
ismerjük, de az l-es, 2-es és 3-as számú emberek közötti különbségeket igen,
így könnyen beláthatjuk, hogy az l-es számú ember vallása, nevezzék bárho­
gyan, egy kezdetleges, minden értelemben egyszerűsített vallás. Egyszerűek
az istenek, az erények, a bűnök - minden egyszerű, mert az l-es számú em­
ber nem szeret sokat gondolkodni. A szentimentális, érzelmes vallás, amely
tele van illúziókkal és képzelődéssel, a 2-es számú ember vallása. Az pedig,
amely elméletekből, szavakból és definíciókból áll, a 3-as számúé. Csak ezeket
a vallásokat ismerjük, bár ha léteznek magasabb szinten lévő emberek, akkor
léteznie kell olyan vallásoknak is, amelyek az 5-ös, 6-os és 7-es számú ember­
hez tartoznak.
A művészetek esetében ugyanez a helyzet - létezik az l-es, 2-es és 3-as
számú művészet, és többet nem ismerünk. De a régmúlt időkből ránk maradt
néhány olyan művészeti alkotás, amely kétségkívül magasabb tudatossággal
rendelkező emberektől származik. Ha találkozunk ilyen műalkotásokkal, azt
tapasztaljuk, hogy nem értjük őket, hogy a szintünknél magasabb szinthez tar­
toznak. Ebből a szempontból az összes átlagos művészetet - az l-es, 2-es és

40
3-as számú ember művészetét - szubjektív művészetnek nevezzük, mert a dol­
gok szubjektív megértésén, vagy érzékelésén alapszanak.
A tudomány esetében még ennél is könnyebben felismerhetjük a különbsé­
geket. Természetesen csak az l-es, 2-es és 3-as számú tudományt ismerjük, ame­
lyek az ember tudatosságának jelenlegi állapotát és az ember jelenlegi funkció­
it használják eszközként bizonyos eredmények eléréséhez. A 4-es számú tudo­
mány az eszközök fejlesztésével kezdődik. Ha a tudomány bármelyik speciális
területén dolgoznak, adott eszközök állnak rendelkezésükre, amelyekkel adott
eredményeket érhetnek el. De tegyük fel, hogy jobb eszközökhöz jutnak, azon­
nal javulni fognak az eredményeik. Tehát a 4-es számú tudomány a megisme­
rés eszközeinek javításával, az ember funkcióinak és a tudatosság állapotának
fejlesztésével kapcsolatos.
K: Beszélne még arról, mit jelent az l-es, 2-es és 3-as számú ember?
V: Ezek a kategóriák arra utalnak, hogy a fontos döntések pillanatában ho­
vá nehezedik a súlypont. A 3-as számú ember elmélet szerint, a 2-es számú
érzelmi alapon cselekedne, az l-es számú pedig az alapján, hogy fizikailag sze­
ret-e valamit, vagy sem.
K: A tudatos művészeti alkotások megértéséhez olyan tudás szükséges,
amellyel egy átlagos ember nem rendelkezik?
V: Nemcsak tudás, hanem tudás és létezés. Két oldalunk van, amit fejlesz­
tenünk kell.
Ha a tudásról és a létezésről akarunk beszélni, akkor az elejéről kell kez­
denünk. Próbáljanak elgondolkodni azon, hogy mit értenek e két szó alatt, ho­
gyan álltak hozzájuk, mielőtt találkoztak a szisztémával. Mindannyian ugyan­
abban a helyzetben vagyunk. Tudásra vágyunk, de közben nem ismerjük fel,
hogy vannak bennünk bizonyos akadályok, amik miatt nem szerezhetjük meg
ezt a tudást.
Magammal kezdem. Mielőtt találkoztam a szisztémával, sokat olvastam,
és sok kísérletet elvégeztem. E kísérletek eredményeként érdekes állapotokba
kerültem, megértettem számos törvényt, és természetesen újra és újra át szeret­
tem volna élni ezeket az állapotokat. De felismertem, hogy ehhez növelnem
kellene a tudásomat. Majd találkoztam ezzel a szisztémával, ami különös hang­
súlyt fektetett a létezésre. E szisztéma szerint az ember addig nem tehet szert
több tudásra, amíg létezése meg nem változik.
Röviddel azután, miután hallottunk a tudásról és a létezésről, csoportjaink
két táborra szakadtak. Az első tábor úgy vélte, hogy az egész a létezés megvál­
tozásától függ, hogy ha megváltozna a létezésünk, akkor többet kinyernénk a
már meglévő tudásunkból. A második (amelyhez, úgy hiszem, én tartoztam
egyedül) azt vallotta, hogy még a létezésünk jelenlegi állapotában is szert tehe­
tünk jóval több tudásra, nem vagyunk annyira eltelítve vele, hogy ne tudnánk
még többet befogadni.
Később megértettem, hogy mindkettő nélkülözhetetlen. Vegyünk példának
két embert: az egyik ismeri a négy számtani alapműveletet, a másik nem. Ter­
mészetesen az első jobb helyzetben van annak ellenére, hogy létezésük szintje
azonos. Minél többet tud valaki a matematikáról, annál kedvezőbb a helyzete

41
egy adott hivatás esetében. Tehát a tudás akkor is növelhető, ha a létezés szintje
változatlan marad. És lehet, hogy az illető nemcsak a matematika területén tud
többet, tudhat sok minden mást is, lehet nagyobb pszichológiai tudása.
Másfelől azt veszik észre, hogy ha tudást adnak át másoknak (pszicholó­
giai tudásról beszélek), valaki elsajátítja, de valaki nem, nyilvánvalóan azért,
mert létezése nincs felkészülve. Tehát ebben a tekintetben az emberek nincse­
nek ugyanabban a helyzetben.
A tudás és létezés kapcsolata egy nagyon nagy kérdés. Szeretném, ha gon­
dolkodnának rajta, és próbálnák megérteni az előbbieket. Keressenek saját pél­
dákat. A tudás nagyon messzire vezethet. A kérdés az, hogy az ember meg
tudja-e szerezni, vagy sem. Be tudja-e fogadni? Létezik olyan tudás, amit meg­
szerezhetünk, és olyan is, amit nem, tehát nem beszélhetünk erről általánosság­
ban. Vegyük például a pszichológiai tudást: jelen állapotunkban nagyon sok
mindent megtanulhatunk, és bizonyos dolgok sokkal értékesebbé válhatnak.
Az ember tudása azonban mindegyik pillanatban a létezésétől függ. Ez az,
amit nem értünk. Az ember csak annyi tudásra tehet szert, amennyit létezése
megenged, mert máskülönben tudása csak szavakból fog állni. Ha több ember
próbálja átadni ugyanazt a tudást, az egyikük befogadja, a többiek nem. Miért?
Nyilvánvalóan a létezésük közötti eltérés miatt.
K: Nem világos, hogy mi a „létezés".
V: A létezésünk az, ami mi vagyunk. Minél jobban ismerik önmagukat, an­
nál többet tudnak a létezésükről. Ha sohasem hallottak még arról, hogy van
létezésük, akkor minden ember létezése ugyanolyannak fog tűnni. Ha olyasva­
lakit kérdeznek meg az önemlékezésről, aki még sohasem hallott felőle, azt fog­
ják válaszul kapni, hogy ő képes emlékezni önmagára. Ez egy létezés. A másik
tudja, hogy nem emlékszik - ez egy másik létezés. A harmadik kezd emlékezni
- ez egy harmadik létezés. így értsék ezt.
Azzal tisztában vagyunk, hogy a tárgyak különböznek egymástól, de szok­
ványos gondolkodásunk a létezések közötti különbséget nem érti. Mit tanulunk
ettől a szisztémától? Először is azt, hogy hiányzik belőlünk az egység, hogy sok
„én"-bői állunk és nincs egy központi „én"-ünk, ami irányítana. Ez létezésünk
állapota, ami gépiességet eredményez - gépezetek vagyunk. Ha sikerül kevés­
bé gépiessé, kevésbé megosztottá válnunk, ha sikerül nagyobb irányításra szert
tennünk önmagunk felett, akkor az a létezésünk megváltozását jelenti.
Ez a szisztéma megmutatta nekem, hogy a létezés megváltoztatása elenged­
hetetlen, mert nem azok vagyunk, akiknek gondoljuk magunkat. Ha azok len­
nénk - ha lenne tudatosságunk, akaratunk, ha tudnánk „tenni" -, akkor csak
tudásra lenne szükségünk. De mi mind másnak képzeljük magunkat annál,
amik valójában vagyunk. És pontosan a valóság és a saját elképzelésünk kö­
zött rejlő különbség mutatja meg, mi hiányzik a létezésünkből. Tehát két dolog
szükséges: a tudás megváltoztatása és a létezés megváltoztatása.
K: De mi állandóan változunk!
V: Téved. Nem változunk, hanem egy szobában rohangálunk az egyik sa­
rokból a másikba. Mindegyik sarokban másnak gondoljuk magunkat. Nem
változhatunk meg csak azért, mert az egyik sarokból átmentünk a másikba.

42
Amit mi változásnak látunk, pusztán annak a következménye, hogy utánzunk
valamit, megváltoztak a körülmények, vagy más dolgokat szeretünk, illetve
nem szeretünk.
A tudatosságnak az az állapota, amiben jelenleg vagyunk, állandóan föl-le mo­
zog. A „le" azt jelenti, hogy az alváshoz állunk közelebb, a „föl" pedig, hogy a
felébredés lehetőségéhez. Sohasem vagyunk pontosan ugyanabban az állapotban,
de ezek a kis változások csupán azt jelentik, hogy egy helyben toporgunk.
Mint látják, az ember fejlődhet, de csakis a tudása és létezése megváltoz­
tatásával, az utóbbi pedig a tudatosság megszerzését jelenti, ami nem jöhet
magától, nem „történhet".
K: Az ember az önmegfigyelésen keresztül tesz szert önismeretre?
V: Az önmegfigyelés adott gyakorlatokkal kapcsolatos. Ha csak elkezdik meg­
figyelni, hogyan történnek a dolgok, akkor sok minden el fogja kerülni a figyel­
müket, ha viszont megpróbálják felvenni a harcot néhány olyan dologgal, amit
megfigyelnek önmagukban, például kis szokásokkal, azonnal észre fognak ven­
ni sok mindent, ami fölött egyébként elsiklottak volna. Mindenkinek számos
apró szokása van: ahogyan sétál, mozgatja a kezét, ül, áll, ahogyan beszél. A
harc, amiről beszélek, nem valamilyen eredmény eléréséért folyik, hanem az
önmegfigyelés célját szolgálja. Később talán majd úgy gondolják, hogy meg
kell szabadulniuk bizonyos szokásoktól, de egyelőre a küzdelem célja az önta-
nulmányozás kellene, hogy legyen.
Ugyanakkor, ha fejleszteni akarjuk a tudatosságot és a funkcióinkat, szinte
az önmegfigyelés legelejétől fogva tanácsos megpróbálkoznunk néhány olyan
funkciónk megállításával, amelyek nemcsak hogy hasznavehetetlenek, de hatá­
rozottan károsak. Például miközben megfigyelik önmagukat, különösen az ér­
zelmi funkcióikat, amennyire csak lehetséges, próbálják megállítani a negatív
érzelmek kifejezését. Sokak élete gyakorlatilag abból áll, hogy negatív érzelme­
ket fejeznek ki minden lehetséges pillanatban, bármilyen körülmények között,
ha alkalmas, ha nem, mindig mindenben találnak valami rosszat. Az l-es, 2-es
és 3-as számú ember legfőbb sajátossága, hogy az összes negatív érzelmét azon­
nal kifejezi. Ha tesz ez ellen egy erőfeszítést, akkor az anyagot szolgáltat az ön-
megfigyelésre, és teljesen más szemszögből láthatja magát. Ha pedig komoly
erőfeszítéseket tesz ebbe az irányba, akkor nagyon hamar nem lesz kétsége
afelől, hogy nincs akarata, mert a negatív érzelmek kifejezésének megállítása
nagyon nehéz, ugyanakkor elengedhetetlen.
Egy másik hasznavehetetlen funkciónk a beszéd, túl sokat beszélünk. Csak
beszélünk, beszélünk és beszélünk anélkül, hogy észrevennénk. Rendszerint azt
gondoljuk, hogy nagyon keveset beszélünk, túl keveset, és főként azok gondolják
így, akik a legtöbb időt töltik a beszéddel. Nagyon hasznos, ha ezt megfigyelik,
mert akkor látni fogják, mivel telnek a napjaik, milyen sok gépies dolgot monda­
nak bizonyos feltételek mellett, milyen sok más gépies dolgot más feltételek mel­
lett. Vagy azon kapják magukat, hogy azért beszélnek folyamatosan, mert örömet
okoz, vagy mert kitölti az idejüket. Meg kell figyelniük a felesleges beszédet, és
legalább egy részét meg kell állítaniuk. Valójában a beszéd, a képzelődés, a hazu-
dozás és a negatív érzelmek kifejezése adják legfőbb funkcióinkat.

43
 Most pedig, ha van valamilyen kérdésük, tegyék fel nyugodtan. Meg kell
próbálnunk nemcsak abban a formában tanulmányozni ezeket az ideákat, ami­
ben kaptuk, hanem alkalmaznunk kell őket más problémákkal kapcsolatban is,
mert jó kulcsként szolgának számtalan kérdés megoldásához.
K: Amikor a hazudozásról beszél, csak arra utal, amit kimondunk, vagy a
gondolatainkra is?
V: Egyelőre elég, ha csak azzal foglalkozunk, amit kimondunk. Később át
kell térnünk a gondolatainkra is, amelyekkel önmagunknak hazudunk. Mind­
két esetben ugyanarról van szó, de azzal kell kezdenünk, amit ténylegesen ki­
mondunk. Az elején bizonyos erőfeszítést fog igényelni, hogy megbizonyosod­
junk a hazudozásról. A hazudozás mindig azt jelenti, hogy olyasmikről beszé­
lünk, amiket nem ismerünk. Ezt nem nevezzük hazudozásnak - így kerüljük
ki: adunk neki egy jó nevet, azután már elfogadhatjuk.
K: Pontosabban szeretném tudni, mit ért létezés alatt. Értésem szerint ez
valami olyasmi, ami tartósabb az „én"-ek váltakozó sokaságánál.
V: Ne bonyolítsa ezt túl. A létezésünk mindaz, amik vagyunk, a tudás ettől
független. Képzeljék el gondolatban külön-külön mindazt, amit tudnak, majd
különítsék el ettől mindazt, ami önök, ez lesz a létezésük. E szerint a szétvá­
lasztás szerint két dologból tevődünk össze: amit tudunk és amik vagyunk.
A fejlődés szempontjából nézve a tudáson végzett munka a létezés fejlesztése
nélkül nem kielégítő. A létezés korlátozza a tudást. Jelen állapotukban hiába
osztanának meg önökkel több tudást, nem tudnák alkalmazni, megérteni, kép­
telenek lennének megtalálni az összefüggéseket. Csupán a tudás fejlődése nem
elegendő, mert egy adott pillanatban szükségszerűen meg fog állni, és ahelyett,
hogy előrevinné az embert, vissza fogja húzni, mert ha a tudás megszerzését
nem követi a létezés megváltozása, akkor az összes tudása eltorzul, és minél
többet fog tudni, annál rosszabb helyzetbe kerül.
K: Milyen szerepet játszik a létezés a tudás elsajátításában?
V: A létezés az állapotunk. Egy adott állapotban adott mennyiségű tudást
sajátíthatunk el. Ha kifejlődik egy magasabb állapot, akkor növelhetjük ezt a
tudást. Ha sok különböző, egymásnak ellentmondó „én"-ből állunk, akkor na­
gyon nehezen tehetünk szert tudásra, mert mindegyik részünk a maga módján
fogja elsajátítani és értelmezni, következésképpen csekély lesz a megértésünk.
Ha azonban egységessé válunk, akkor természetesen könnyebb lesz a tudásun­
kat növelni, észben tartani és megérteni. A létezés állapotot jelent, belső feltéte­
leket, mindent együtt, nem pedig külön-külön.
K: A tudással nem fejlődik a létezésünk?
V: Nem, a létezés önmagától nem fejlődhet. A tudás nem növelheti a léte­
zést, még a nagyon kitűnő tudás sem. Külön-külön kell dolgozniuk a tudáson
és a létezésen, máskülönben nem fogják érteni a tudást, amihez hozzájutnak. A
létezésen való munka más - eltérő erőfeszítést igényel.
Altalánosságban beszélve, a tudásunkról több az ismeretünk, mint a léte­
zésünkről. Tudjuk, milyen kevéssé ismerjük önmagunkat, hogyan tévedünk
állandóan mindennel kapcsolatban, mennyire nem tudjuk megérteni az embe­
reket, a dolgokat, előrelátni, hogy mi fog történni. Mindezt tudjuk, és azzal

44
is tisztában vagyunk, hogy ezért a hiányos tudásunk a felelős. Az emberek
létezései között fennálló különbségeket azonban nem ismerjük fel. Hasznos,
ha elővesznek egy darab papírt, és leírják, hogy mi alkotja a létezésünket. Ha
ezt megteszik, akkor megértik, hogy a létezés nem fejlődhet magától. Például
létezésünk egyik sajátossága, hogy gépezetek vagyunk, egy másik, hogy gépe­
zetünk csak egy kis részében élünk, egy harmadik az a pluralitás, amiről az
első előadáson volt szó. „En"-nek nevezzük magunkat, de ez az „én" mind­
egyik pillanatban más és más. Sok „én"-ünk van, mind ugyanazon a szinten, és
nincs egy központi „én", amelyik irányítana. Ez létezésünk állapota. Sohasem
vagyunk egyek és ugyanazok. Ha leírják ezeket a jellemzőket, akkor megértik,
hogy miből állna a létezés megváltoztatása, és hogy mi változtatható meg. Min­
den egyes sajátosságban megváltoztatható valami, és ha létrejön egy kis válto­
zás az egyikben, akkor ez változást fog eredményezni egy másikban is.
Minél többet tudnak önmagukról, annál jobban ismerik a létezésüket. Ha
önmagukat nem ismerik, akkor a létezésüket sem. És ha a létezés ugyanazon
szintjén maradnak, akkor nem növelhetik a tudásukat.
K: Ahhoz, hogy dolgozhassunk a létezésen, ennek a munkának kell szentel­
nünk az egész napunkat, nem hagyva semmi szabad időt?
V: Ne a lehetetlennel kezdjenek, hanem azzal, ami lehetséges, egy lépéssel.
Próbáljanak tenni egy keveset, és az eredmények választ adnak a kérdésükre.
Mindig van egy határ, csak annyit tehetnek, amennyire képesek. Ha túl sokkal
próbálkoznak, semmit sem fognak tenni. Ám lassacskán majd megértik, hogy
helyes gondolkodásra, megfelelő hozzáállásokra van szükség. Ezeknek a kiala­
kítása nem fog menni az egyik pillanatról a másikra, mert az emberek nagyon
régóta állnak a negatív érzelmek, a negatív képzelődés, a hazudozás, az azono­
sulás és ehhez hasonló dolgok hatalmában. De ezek apránként el fognak tűnni.
Egyszerre nem tudnak mindent megváltoztatni.
Mindig a következő lépésre kell gondolniuk - csak egyetlen lépésre. Mit
jelent a következő lépés? Azt, hogy a mostaninál kicsivel összeszedettebbek
vagyunk. Amikor ezt megértjük, az azt jelenti, hogy még összeszedettebbek
vagyunk - de nem teljesen, nem véglegesen.
K: Úgy kellene megítélnünk a létezésünk változását, hogy közben nem
csapjuk be magunkat?
V: Igen, de mielőtt fel tudnák becsülni a változást, meg kell ismerniük a
mostani létezésüket. Amikor már tisztában vannak létezésük legtöbb sajátos­
ságával, megláthatják a változásokat. Létezésünk szintjét az „én"-ünk ingatag­
ságából ítélhetjük meg - mármint amit „én"-nek nevezünk -, mert ez az „én"
állandóan változik, az egyik pillanatban az egyik részünk nevezi magát „én"-
nek, a másikban egy másik. Ha alaposan végzik az önmegfigyelést, látni fog­
ják, hogy mennyire mások még egy nap folyamán is. Az egyik pillanatban ezt
döntik el, a másikban pedig már valami egészen mást. Még a nap huszonnégy
órája alatt is állandóan változnak, ami megmutatja létezésük szintjét.
K: Mitől függnek a hétköznapi alvó emberek szintjei közötti különbségek?
V: A megbízhatóságtól. Vannak megbízhatóbbak, és vannak, akik kevésbé
azok. Ez a munkára is igaz. A megbízhatatlan emberek nem kaphatnak sokat.

45
 K: Mindannyian ugyanarról a szintről indulunk?
V: Többé-kevésbé igen, de vannak eltérések. A legfontosabb tényező a meg­
bízhatóság.
K: Hogyan fejlesztjük a létezésünket?
V: Minden, amit a fejlődés lehetőségéről tanultak és hallottak, a létezésre
vonatkozik. A létezés fejlődése mindenek előtt felébredést jelent, hiszen létezé­
sünk legfőbb sajátossága, hogy alszunk. Azzal, hogy megpróbálunk felébred­
ni, megváltoztatjuk a létezésünket, ez az első pont. Emellett rengeteg más is
van: az egység kialakítása, a negatív érzelmek kifejezésének megállítása, az
önmegfigyelés, a negatív érzelmek tanulmányozása, az azonosulás, a felesle­
ges beszéd elkerülése - mindez a létezésen való munkához tartozik. Igaz, hogy
ezekkel szert teszünk bizonyos tudásra, de ha ez csupán elméleti marad, akkor
külön kell választanunk. A létezés hatalom, hatalom arra, hogy „tegyünk", és
ha hatalmunkban áll „tenni", akkor hatalmunkban áll megváltozni.
K: Azt mondta, hogy a tudás és a létezés független egymástól, bár együtt
működnek. Nem értem a köztük lévő különbséget. Úgy tűnik, hogy olyan mér­
tékben összekeveredtek, hogy nehéz őket szétválasztani.
V: Igen, ugyanakkor lehetséges. Tudjuk, mit jelent a tudás. Tudjuk, hogy
relatív és a képességeinktől függ. Valójában jelen állapotunkban megszerezhet­
jük a kezdéshez szükséges tudást, azonban nagyon hamar rá fogunk ébredni,
hogy ha nagyobb, mélyebb és átfogóbb tudásra vágyunk azokat a dolgokat
illetően, amiket igazán meg szeretnék érteni, akkor meg kell változtatnunk a lé­
tezésünket, mert a tudás elsajátítására irányuló képességeink, amikkel jelenleg
rendelkezünk, igen korlátozottak. Tehát még akkor is, amikor a tudás megszer­
zésének a kérdésével foglalkozunk, arra a következtetésre jutunk, hogy meg
kell változtatnunk a létezésünket, mert máskülönben tudásunk csak szavakból
fog állni, amiknek nem értjük a jelentését.
K: A létezés megváltoztatásának szempontjából van-e valamilyen értéke a
szisztéma ideáinak?
V: Az ideák önmagukban nem változtathatják meg a létezést, helyes irány­
ba kell megtenniük az erőfeszítéseket, és a dolgoknak összhangban kell lenni­
ük egymással. Ha tesznek egy erőfeszítést az egyik vonalon, akkor egy másik
vonalon is erőfeszítést kell tenniük. Szisztéma nélkül semmit sem változtathat­
nak meg, még szisztémával is nehezen.
K: Mit ért „munka" alatt?
V: A szisztémában a „munka" azt jelenti, hogy a tudásunk gyarapításáért
dolgozunk és tanulmányozzuk a létezés változását. Ki kell tűzniük egy egyér­
telmű célt, és dolgozniuk kell az eléréséért, tehát a „munka" magába foglalja
mind a tudás megszerzését, mind a cél eléréséhez szükséges önuralmat.
K: Miért teremtette a természet befejezetlennek az embert, miért hagyta
félbe?
V: Ez a kérdés egészen addig helyénvaló, amíg nem tudják, hogy az ember mit
szerezhet meg. Amikor ezzel tisztában lesznek, fel fogják ismerni, hogy azokat a
dolgokat csak úgy kaphatják meg, ha erőfeszítéseket tesznek. Az emberben a tuda­
tosság és az akarat fejleszthető ki, de csak miután felismerte, hogy nincs ezeknek

46
birtokában. Ha ezzel már tisztában van, akkor azt is megérti, hogy tudatosságot és
akaratot nem kaphat, meg kell szereznie. Az embert az egyetlen lehetséges módon
teremtették. Mindent megkapott, amit megkaphatott, a többit meg kell szereznie.
Máskülönben ugyanaz történik, mint amikor kiválasztanak valakit az utcáról, és
megteszik tábornoknak, nem tudja, hogy mi a dolga. Erről beszélgetnünk kell,
ezek a tulajdonságok nem adhatók, vagy ki kell érdemelnünk, vagy meg kell ven­
nünk őket. Csak így juthatunk hozzájuk.

Az tekinthető valódi, objektív tudásnak, ami magasabb intelligenciától szárma­

zik. Ez a fajta tudás megmutatja, hogyan tanulmányozzuk az embert, a világ­
egyetemet és a közöttük lévő kapcsolatot. Objektív tudással lehetővé válik a
valós világ megismerése azáltal, hogy hasznát vesszük a relativitás és a nagy­
ságrend elvének, illetve ismerjük a világegyetem két alapvető törvényét: a há­
rom és a hét törvényét.
Objektív tudás objektív nyelv tanulmányozásán keresztül közelíthető meg.
Ha emlékeznek, azt mondtam, hogy ennek a szisztémának a tanulmányozása
egy új nyelv megtanulásával kezdődik, amelynek kifejezései közül jó néhányat
meg is osztottam önökkel. Ilyen volt például a központok, az ember csoportosí­
tása l-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es számú emberre, az azonosulás, az iga­
zodás, az önemlékezés. Ezek mind ennek az objektív nyelvnek a kifejezései.
A következő lépés önmagunk, az emberi gépezet tanulmányozása, és az
ember világegyetemben elfoglalt helyének megértése. Az önismeret cél és esz­
köz is egyben.
De mint mondtam, ha az ember fejlődni akar, akkor a tudás önmagában
nem lesz elegendő, a létezése megváltoztatásán is dolgoznia kell. Csakhogy
a létezés megváltoztatása olyan nehéz, hogy tudás nélkül szinte lehetetlen. A
tudásnak és a létezésnek tehát párhuzamosan kell növekednie annak ellenére,
hogy függetlenek egymástól. Csak az egyik vagy másik nem adhat helyes meg­
értést, mert a megértés a tudás és a létezés együttes fejlődésének az eredője.
A tudás növekedése egy olyan folyamatot jelent, amely során eljutunk az
egyeditől az általánoshoz, a részletektől az egészhez, a látszólagostól a valósá­
goshoz. A közönséges tudás csak a részletek ismeretét foglalja magába, soha­
sem az egész, ismeri a leveleket, vagy azok erezetét és mintázatát, de magát
a fát nem. A valós tudás nemcsak egy adott részletet fed fel, hanem annak az
egészhez viszonyított helyzetét, funkcióját és jelentését is.
K: Ha a tudás különböző szinteken létezik, akkor csak a saját szintünkhöz
tartozót sajátíthatjuk el?
V: Pontosan, de ha rendelkeznénk a szintünkön megszerezhető összes tu­
dással, akkor a létezésünk szintje megváltozna. Éppen az a lényeg, hogy nem
tudjuk mindazt, ami tudhatnánk - túl keveset tudunk.
K: Tudás csak annak adható át, aki közvetlen kapcsolatban áll a munkával?
V: A legelső előadástól kezdve beszéltem bizonyos ideákról és az emberi
gépezettel kapcsolatos dolgokról, például a négy funkcióról, a tudatosság kü-

47
lönböző állapotairól, a tényről, mi szerint egy olyan állapotban élünk, amely
le-föl mozog - néha az alvást, néha a tudatosságot közelíti meg. Azt is elmond­
tam, hogy ezekről a dolgokról mindenkinek magának kell megbizonyosodnia.
Ha csak hallanak, vagy olvasnak róluk, akkor pusztán szavak maradnak. De
amikor kezdenek bizonyosságot nyerni felőlük, amikor megértik a különböző
funkciók működését önmagukban, és rájönnek, hogy az érzelmeik és érzéseik
kapcsolatban állnak mindegyikkel, akkor már tudásról beszélhetünk.
A létezést el kell különítenünk a tudástól. Jelen állapotukban hiába teszik
meg az összes lehetséges erőfeszítést, akkor is úgy fogják érezni, hogy még töb­
bet kihozhatnának a meglévő tudásukból, de ehhez a létezésük nem megfelelő.
Következésképpen dolgozniuk kell a létezésükön, erősebbé, szilárdabbá kell
tenniük. És akkor majd több tudást nyerhetnek ki ugyanazokból a szavakból.
K: Azt mondta, hogy a megértés a tudás és a létezés eredője. Nem értem a
közöttük lévő összefüggést.
V: Amikor megértenek valamit, az a tudásuk és a létezésük együttes követ­
kezménye. A megértés tapasztalat eredménye: bizonyos tapasztalat a létezés­
ben és bizonyos tapasztalat a tudásban.
K: Még mindig nem világos számomra, hogy mit ért a létezés és a létezés
állapota alatt.
V: Ne definíciókat keressenek, hanem példákat. Létezésünk mindaz, amik
vagyunk. Sok minden beletartozik. Lehetünk tudatosabbak, vagy alhatunk
mélyebben, lehetünk megosztottabbak, vagy egységesebbek, néhány dolog
jobban felkeltheti az érdeklődésünket, mások kevésbé, hazudhatunk többet,
vagy kevesebbet, utálhatjuk a hazugságot, vagy hazudhatunk szégyenkezés
nélkül, lehetünk következetesebbek, vagy kevésbé azok, ráérezhetünk a gépies-
ségre, vagy sem, lehet, hogy nincs bennünk nagyobb ellentmondás, vagy tele
lehetünk ellentmondásokkal, lehet viszonylag kevés negatív érzelmünk, vagy
teljesen elmerülhetünk bennünk. Altalánosságban beszélve, a létezés állapotát
az mutatja meg, hogy mennyire következnek az ember cselekedetei egymás­
ból. Ha két dolog között túlságosan nagy az ellentmondás, az gyenge létezésre
vall. Nem vesszük észre, hogy a következetlen emberek tudása megbízhatat­
lan. Csupán az egyik vonal fejlesztése, akár a tudásé, akár létezésé, nagyon
rossz eredményekre vezet.
A létezés magába foglalja a „tenni" tudás összes képességét. A tudás csak
kiegészítő jellegű, csak segíthet. De ahhoz, hogy megváltoztassuk a létezésün­
ket - itt lép be a tudás -, először fel kell ismernünk és meg kell értenünk jelen
állapotunkat. Amint lassan megértjük létezésünk állapotát, elkezdjük megta­
nulni, mit tehetünk magunkkal.
K: Mit értett az alatt, hogy csak a tudás, vagy csak a létezés fejlesztése rossz
eredményekre vezet?
V: Talán segít, ha elmondom, hogy először nekem hogyan magyarázták el
ezt. Ha a tudás szintje magasabb a létezés szintjénél, akkor egy „gyenge jógi"-t
kapunk - olyasvalakit, aki mindent tud, de semmit sem tehet. A fordított eset
egy „buta szent"-et eredményez - valakit, aki mindent megtehetne, de nem
tudja, mit tegyen.

48
 Ha összehasonlítják ezt a szisztémát a többivel, meg fogják látni, hogy
pontosan az különbözteti meg más szisztémáktól, legyenek azok filozófi­
ai vagy más jellegű rendszerek, hogy fontosságot tulajdonít a létezésnek.
Más szisztémák a tudással és a viselkedéssel foglalkoznak. Feltételezésük
szerint jelen állapotunkban tudhatunk többet, vagy viselkedhetünk máskép­
pen. A vallási rendszerek általában a „hitet" és a „viselkedést" önkéntes vá­
lasztásnak tekintik. Valaki lehet jó vagy rossz - a választásán múlik. De ez
a szisztéma azt vallja, hogy a létezésnek különböző szintjei vannak. A mos­
tani szintünkön adva van egyfajta tudás, viselkedés, hit, amelyek mindegyi­
két a létezésünk határozza meg. De először a tudással kell foglalkoznunk
- hogy milyen keveset tudunk. Tanulmányozni kezdik önmagukat: felisme­
rik, hogy gépezetek, de tudatossá válhatnak. A gépezet a létezés bizonyos
szintjén van. Ettől a szinttől függ, hogy mit tehet meg és mit nem. Próbálják
megérteni, mit jelenthet a létezés, a létezés szintjei, a létezés megváltozá­
sa. Ez a szisztéma azt tanítja, hogy minden - erők, energiák, különböző
tevékenységek - a létezés szintjétől függ. A létezésünk szintje gátolja meg,
hogy növeljük a tudásunkat. Ugyanakkor a létezés szintjében bekövetkező
leghalványabb változás is új lehetőségeket tár fel a tudásra és arra, hogy „te­
gyünk". A létezésünk szintje szabja meg a lehetőségeinket.
K: Jól értettem, hogy mindannyian ugyanazon a szinten vagyunk?
V: Igen, a 4-es számú emberhez viszonyítva. De vannak, akik közelebb
állnak a 4-es számú ember szintjéhez és vannak, akik távolabb. Mint minden
másban, itt is vannak fokozatok. Nagy távolság húzódik két szint között, de lé­
teznek köztes szintek is. Önmagunkban ugyanez a helyzet: mindegyikőnk más
lehet különböző pillanatokban.
Van egy halvány különbség az emberek között, de ez a létezés megítélé­
séhez nem elegendő. Minden normális ember ugyanazon a szinten születik
és ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezik. Senki sem születhet az átlagosnál
magasabb szintre. Speciális felkészülés nélkül semmit sem szerezhetünk meg.
Az emberek közötti halvány eltérések a funkciók közötti különbségekből adód­
nak, a létezések közötti valódi különbség a tudatosság állapotának különböző­
ségében rejlik. A funkciók közötti eltérés egyoldalú.
K: Beszélne egy kicsit többet azokról a fokozatokról, amelyek közöttünk és
a 4-es számú ember között vannak.
V: Ez egy jó kérdés, és csak akkor válaszolhatják meg, ha megfigyelnek má­
sokat és saját magukat. Először is vannak olyan l-es, 2-es és 3-as számú embe­
rek, akiket egyáltalán nem érdekel a fejlődés lehetősége, nem vágynak tudásra
vagy bármi ehhez hasonlóra. Másoknak megvan a lehetősége arra, hogy eljus­
sanak egyfajta megértésre, de hol az egyik, hol a másik dolog érdekli őket - ér­
deklődésük nem irányított. Harmadszor előfordulhat, hogy valakinek irányí­
tott az érdeklődése, kialakulóban van benne a mágneses központ, találkozott a
C-befolyással és így tovább. Tehát az l-es, 2-es és 3-as számú emberek nagyon
különbözők lehetnek - némelyek közelebb állnak a fejlődés lehetőségeihez, má­
sok távolabb vannak tőlük, vagy az is előfordulhat, hogy nem rendelkeznek
ezekkel a lehetőségekkel.

49
 K: Hogyan érthetjük meg mások tudását, ha nem állnak velünk egy szinten?
V: Arra gondol, hogy kitől tanulhatunk, kiben bízhatunk? Azon a szin­
ten, ahol jelenleg vagyunk, mások tudását megítélhetjük, de létezésüket
nem. Tévedés nélkül megállapíthatjuk, ki tud többet. A létezés esetében
azonban már könnyen követhetünk el hibákat. Tegyük fel, hogy találkoz­
nak valakivel, aki többet tud önöknél. Ha ennek ellenére úgy vélik, hogy
a létezése alacsonyabb, akkor tévednek, mert a létezés megítélése nem az
önök dolga. Ne törődjenek a létezésével, inkább igyekezzenek tanulni tőle.
A saját szintünknél magasabb szinteket nem láthatjuk, csak a sajátunkkal
azonos vagy annál alacsonyabb szinteket tudjuk megítélni. Fontos, hogy
észben tartsák ezt az elvet.
K: Ez a tudás szisztémája?
V: Nem annyira a tudásé, mint inkább a gondolkodásé. Megmutatja, ho­
gyan gondolkodhatunk másképpen, hogy ez mit jelent és miért jobb. Máskép­
pen gondolkodni azt jelenti, hogy eltérő kategóriákban gondolkodunk.
Egy valami áll az utunkban - nem tudjuk, mit jelent „tudni". Meg kell
próbálnunk megérteni, mit jelent tudni, ez segíteni fog annak felismerésében,
hogy mit jelent új kategóriákban gondolkodni.
K: Mi az eredete ennek a szisztémának?
V: A részletektől eltekintek, és csak arról beszélek, hogy elvileg honnan
származhat. Egy tanítás akkor szolgálhat hasznos célt, akkor lehet bármi­
lyen súlya, ha magasabb intelligenciától származik, mert máskülönben nem
lesz a segítségünkre, és ugyanazon a szinten maradunk. Ha magasabb szint­
ről jön, akkor remélhetünk valamit. Ha a miénkkel egyező szintről, akkor
semmire sem számíthatunk. Hogyan ítélhetjük ezt meg? Elegendő anyag
áll rendelkezésünkre. Feltehetjük a kérdést: vajon a miénkkel azonos, vagy
egy attól eltérő szinten találták ki? Ha nem áll rendelkezésünkre elegendő
anyag ennek megválaszolására, akkor várnunk kell. De a választ mindenki­
nek magának kell megtalálnia. Mondhatok én bármit, attól önök még nem
szerezhetnek bizonyosságot. Gondolják ezt végig, a válaszokat mindenki­
nek magának kell megtalálnia.
K: Ez a szisztéma utókorról utókorra szállt az évszázadok során?
V: Hogyan tud erről megbizonyosodni?
K: Elhiszem, amit mond.
V: Semmiben se higgyen.
K: Meg tudja mondani, hol keressük az eredetét és a nyomait?
V: Saját magukban. Nyújtott önöknek valamit, amivel korábban nem rendel­
keztek?
K: Ugye, addig nem érthetjük meg ezt a szisztémát, amíg el nem érjük a
szintet, ahonnan származik?
V: A megértés viszonylagos. Sok minden van, amit meg kell még érte­
nünk a jelenlegi szintünkön: csak ezután léphetünk tovább. Nem ugorha­
tunk. Természetesen, az általam ismert szisztémák közül ennek a segítsé­
gével érthetjük meg legjobban önmagunkat és az életet. Ha elmondhatjuk,
hogy olyasmit kaptunk tőle, amihez semmilyen más úton nem juthattunk

50
volna hozzá, akkor folytatnunk kell a tanulmányozását. Minősítenünk kell
a dolgokat. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy az ember meg tudja ítélni.
Én, személy szerint, rövid időn belül nagyon sokat tanultam ettől a sziszté­
mától, és segítségével azokat a dolgokat is kezdtem megérteni, amikkel más
rendszerekben találkoztam, és nem értettem. Vegyük például az „alvást"
az Újtestamentumból. Az emberek nem veszik észre annak ellenére, hogy
állandóan megjelenik, állandóan szó van arról, hogy az emberek alszanak,
de felébredhetnek, viszont csak az erőfeszítéseik által. Ez a szisztéma nem­
csak önmagát magyarázza meg, hanem azt is, ami más szisztémákban igaz.
Rávilágít arra, hogy az emberek csak akkor érthetik meg egymást, ha ébren
vannak. A hétköznapi életben minden egy reménytelen összevisszaság, a
hétköznapi embereket nem arra szánták, hogy szót értsenek egymással. Ha
nem így lenne, akkor másképpen teremtették volna őket. Az embernek be
kell fejeznie magát a saját erőfeszítései által. Beláthatjuk ezt, ha megértjük
az akarat és a tudatosság természetét. A megértés képessége kapcsolatban
áll ezzel. Ha az emberek dolgozni kezdenek a tudatosság és az akarat meg­
szerzéséért, akkor lassan meg fogják érteni egymást. A hétköznapi életben,
még a legjobb szándék esetén is, csak baklövésekkel találkozhatunk. Az em­
berek gépezetek: nem arra szánták őket, hogy megértsék egymást.
K: Megérthetjük ennek a zűrzavarnak az okát? Mi célból teremtették ilyen­
nek az embert?
V: Azért, hogy meglássa a veszélyt, és próbálja felismerni helyzetét. Az em­
berek sohasem értették egymást, de manapság az életben a helyzet egyre bo­
nyolultabb és veszélyesebb lesz. Ugyanakkor jelen állapotukban az emberek a
Hold és a Föld céljait szolgálják. Erről azonban később fogunk beszélni.
Hiba azt gondolnunk, hogy a mi időnk nem különbözik a többitől. Most
kivételes nehézségek és kivételes adottságok vannak.
K: Valószínű, hogy idővel növekedni fognak a nehézségek?
V: Igen, de csak egy bizonyos határig - azon túl nem. Fontos felismernünk,
nemcsak elméletben, hanem a tényeken keresztül, hogy az emberek nem értik
egymást, és a helyzet egyre bonyolódik. Ha gépfegyverekkel rendelkeznek, az
még veszélyesebb. És sok értelemben fel vannak fegyverkezve. Tehát minden
egyes félreértés tovább mélyül és bonyolódik.
K: Mi a vég?
V: Nem mondhatjuk meg, az jövendőmondás lenne. Az előzőekből adódó­
an bizonyára semmi jóra nem számíthatunk.
Látják, a dolgokról alkotott hagyományos elképzeléseink nem jók, sehová
sem vezetnek. Másképpen kell gondolkodnunk, ami azt jelenti, hogy meg kell
látnunk olyan dolgokat, amiket most nem látunk, és nem kell látnunk olyano­
kat, amiket most látunk. És talán ez utóbbi a legnehezebb, mert megszoktuk,
hogy látunk bizonyos dolgokat: ennek feladása nagy áldozatot jelent. Hozzá­
szoktunk a gondolathoz, hogy egy többé-kevésbé kényelmes világban élünk.
Természetesen vannak kényelmetlen dolgok, mint például a háborúk és forra­
dalmak, de egészében véve ez egy kényelmes és jó szándékú világ. A jó szándé­
kú világról alkotott elképzeléstől a legnehezebb megszabadulni. Továbbá meg

51
kell értenünk, hogy egyáltalán nem magukat a dolgokat látjuk, hanem, mint
Platón barlangról szóló allegóriájában, csak a dolgok visszatükröződését, tehát
az, amit látunk, elveszítette realitását. Fel kell ismernünk, hogy milyen gyak­
ran nem maguk a dolgok vezetnek és irányítanak minket, hanem a dolgokról
alkotott elképzeléseink, képeink. Ez a legérdekesebb dolog. Próbáljanak meg
gondolkodni róla.

52
 3. F E J E Z E T

Öntanulmányozás és önfejlesztés. A tudatosság állapotai és a funkciók. A tu­

datosság fokozatai. A funkciók felosztása. Önemlékezés. Gépiesség. A négy
központ funkcióinak tanulmányozása. A központok felosztása. Figyelem. A
formális apparátus. A központok helytelen működése. Négyfajta energia. A
szivárgások megállítása. Negatív érzelmek. A negatív érzelmek kifejezésének
megállítása. A hozzáállások megváltoztatása.

EZ A SZISZTÉMA, AMELYIK BEFEJEZETLEN LÉNYNEK TEKINTI AZ EM­

BERT, különös hangsúlyt fektet az öntanulmányozásra, és ebben az értelemben
az öntanulmányozás ideája szükségszerűen összekapcsolódik az önfejlesztés
ideájával. Jelen állapotunkban képességeink legtöbbje fejletlen, tanulmányozá­
sukkal azonban fejleszthetjük őket. Az öntanulmányozás a tudatosság állapota­
inak vizsgálatával kezdődik. Az embernek még a jelen állapotában is, anélkül,
hogy bármiben is megváltozna, joga van az öntudatossághoz. Az objektív tuda­
tosság sok változást kívánna meg tőle, de az öntudatosság állapotát most is elér­
heti. Ennek ellenére nem öntudatos, bár úgy hiszi, hogy az. Hol kell keresnünk
ennek az illúziónak a gyökereit? Miért gondolja az ember, hogy öntudatos?
Azért, mert az öntudatosság jogos állapot számára. Ha nem öntudatos, akkor
az őt megillető szint alatt él, képességeinek csak egytizedét használja. Addig
azonban, amíg magának tulajdonítja azt, ami csak egy lehetőség, nem fog dol­
gozni ennek az állapotnak az eléréséért.
Ezután felmerül a kérdés: miért nincs az ember az öntudatosság birtokában,
amikor rendelkezik az ehhez szükséges összes feltétellel és szervvel? Azért,
mert alszik. Nem könnyű felébredni, mert sok oka van az alvásnak. Gyakran
felteszik a kérdést: mindenki felébredhet? Nem, egyáltalán nem: nagyon keve­
sek képesek felismerni, hogy alszanak és megtenni a felébredéshez szükséges
erőfeszítéseket. A szabaduláshoz először is felkészültség, a helyzet felismerése
szükséges, másodszor pedig elegendő energia és egy eléggé erős vágy.
Ebben az embernek titulált furcsa egyvelegben, mindössze egyvalami vál­
toztatható meg: a tudatosság. De az embernek először rá kell ébrednie arra,
hogy gépezet, mert csak ekkor kezdhet hozzá a javításokhoz: meghúzhat né­
hány csavart, meglazíthat másokat és így tovább. Tanulnia kell, itt kezdődik
a változtatás lehetősége. Amikor belátja, hogy gépezet, és már valamennyire
ismeri gépezetét, megérti, hogy az a tudatosság különböző feltételei mellett
működhet, éppen ezért megpróbál majd jobb feltételeket biztosítani neki.

53
 Ez a szisztéma azt tanírja, hogy az ember a tudatosság négy állapotában
élhetne, de jelenleg csak kettőben él. Azt is tudjuk, hogy funkcióink négy ka­
tegóriába sorolhatók. Tehát a funkciók négy kategóriáját tanulmányozzuk a
tudatosság két állapotában. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy az ön­
tudatosság fel-felvillan röpke pillanatokra, és azért nem gyakrabban, mert nem
emlékezünk önmagunkra - mert alszunk.
Ha komolyan szeretnénk tanulmányozni önmagunkat, először is meg
kell értenünk, hogy a tudatosságnak fokozatai vannak. Emlékezniük kell
arra, hogy nemcsak egyszerűen átjutnak az egyik állapotból a másikba, ha­
nem a következő hozzáadódik az előzőhöz. Ez azt jelenti, hogy ha felébred­
nek az alvásból, akkor a relatív tudatosság, vagy „éber alvás" állapota, hoz­
záadódik az alvás állapotához, ha öntudatossá válnak, akkor az hozzáadó­
dik az „éber alvás" állapotához, ha pedig az objektív tudatosság állapotába
kerülnek, akkor az hozzáadódik az öntudatosság állapotához. Nincs éles
átmenet két állapot között. Miért nincs? Azért, mert mindegyik különböző
rétegekből tevődik össze. Éppen úgy, ahogy az első állapotban is alhatnak
mélyebben, vagy éberebben, a mostani állapotukban is lehetnek közelebb
az öntudatossághoz, vagy távolabb tőle.
A komoly öntanulmányozás másik elengedhetetlen részét a funkciók tanul­
mányozása képezi. Meg kell figyelnünk a funkcióinkat, meg kell tanulnunk he­
lyesen osztályozni és külön-külön felismerni őket. Mindegyiknek megvan a sa­
ját feladata, specialitása. Egymástól függetlenül kell őket tanulmányoznunk, és
világosan meg kell értenünk a közöttük lévő különbségeket, nem feledve, hogy
irányításukat különböző központok, vagy agyak végzik. Nagyon hasznos, ha
elgondolkodunk a különböző funkcióinkról, vagy központjainkról, és felismer­
jük, hogy egymástól meglehetősen függetlenül működnek. Nem vagyunk tu­
datában annak, hogy négy önálló lény található bennünk, négy független agy.
Mindig egy agyban próbálunk gondolkodni. Az ösztönös központ létezhet a
többitől függetlenül, a mozgási és az érzelmi pedig a gondolati nélkül. Ezt úgy
képzelhetjük el, hogy négy ember él bennünk. Az, amelyiket ösztönösnek ne­
vezünk, a fizikai ember. A mozgási ember szintén fizikai, csak éppen más hajla­
mokkal bír. Majd ott van a szentimentális, vagy érzelmi ember és az elméleti,
vagy intellektuális. Ha ebből a szempontból tekintünk önmagunkra, könnyeb­
ben megérthetjük, hogy legfőképp miben tévedünk - egységesnek hisszük ma­
gunkat, mindig ugyanolyannak.
Nincsenek olyan eszközeink, amelyek segítségével láthatnánk a központo­
kat, de a funkciókat megfigyelhetjük: minél többet figyelünk meg, annál több
anyag áll a rendelkezésünkre. A funkciók ilyetén szétválasztása nagyon fontos.
Bármelyik képességünk felett csak a tudás segítségével szerezhetjük meg az
irányítást. Csak akkor lehetséges az egyes funkciók irányítása, ha ismerjük a
sajátosságaikat és a sebességüket.
A funkciók megfigyelésének kapcsolatban kell állnia a tudatosság állapota­
inak és fokozatainak tanulmányozásával. Világosan meg kell értenünk, hogy a
tudatosság és a funkciók két teljesen különböző dolog. Mozogni, gondolkodni,
érezni, érzékelni - ezek funkciók, működésüket nem befolyásolja, hogy tuda-

54
tosak vagyunk-e, vagy sem, más szavakkal, működhetnek gépiesen. De tuda­
tosnak lenni teljesen más. Ennek ellenére, ha tudatosabbá válunk, funkcióink
működése azonnal fokozódni fog.
A funkciókat olyan gépekhez hasonlíthatjuk, amelyek különböző erősségű
fénynél működnek - fénynél hatékonyabban, mint sötétben, amikor csak erősebb
a fény, a gépek jobban működnek. A tudatosság a fény, a gépek pedig a funkciók.
A funkciók megfigyelése kitartó munkát igényel. Számos példát kell talál­
nunk mindegyikre. Tanulmányozásuk során elkerülhetetlenül szembesülni fo­
gunk azzal a ténnyel, hogy gépezetünk nem megfelelően működik, néhány
funkcióval nincs gond, ám mások nem kívánatosak a célunk szempontjából.
Mert szükségünk van egy célra, e nélkül bármit is tanulunk, nem fog ered­
ményre vezetni. Ha felismerjük, hogy alszunk, célunk a felébredés, ha meg­
értjük, hogy gépezetek vagyunk, a cél az, hogy ne legyünk többé azok. Ha
tudatosabbá akarunk válni, tanulmányoznunk kell az önemlékezés akadálya­
it. Tehát fel kell becsülnünk a funkcióin értékét aszerint, hogy vajon segítik-e,
vagy akadályozzák az önemlékezést.
Vizsgálódásaink tehát két szálon futnak: tanulmányozzuk a központjaink
funkcióit és a szükségtelen, vagy káros funkciókat.
K: Ennek a tanulmányozásnak a megfigyelés a módszere?
V: Az önmegfigyelés sok mindenre rámutathat és előkészítheti a talajt a
további vizsgálódásokhoz, de önmagában nem elegendő. Önmegfigyeléssel
az ember nem tudja megállapítani, hogy melyek a legfontosabb felosztások
önmagában, mind vízszintesen, mind függőlegesen, mert sok különböző
felosztás létezik, nem ismerheti a tudatosság különböző állapotait, és nem
választhatja szét a különböző funkciókat. Az embernek ismernie kell a leg­
főbb felosztásokat, mert máskülönben hibákat fog elkövetni, és nem fogja
tudni, mit figyel meg.
Az ember egy nagyon bonyolult gépezet, valójában nem egyetlen gépe­
zet, hanem egy nagy gyár sok különböző géppel, amelyek eltérő sebességgel,
más-más üzemanyaggal, különböző feltételek mellett működnek. Itt tehát nem­
csak a megfigyelés játszik szerepet, hanem a tudás is. És mivel a természet ezt
a tudást nem tette ösztönössé, az ember saját magától nem szerezheti meg - az
elméjével kell elsajátítania. Ösztönösen azt tudhatja, hogy mi savanyú, mi édes
és hasonló dolgokat, de az ösztönös tudásnak itt vége szakad. Tehát tanulnia
kell, és olyasvalakitől, aki már ő előtte is tanult.
Ha komoly erőfeszítést tesznek funkcióik megfigyelésére, fel fogják ismer­
ni, hogy többnyire bármit tesznek, bármire gondolnak, bárhogyan éreznek,
nem emlékeznek önmagukra. Nincsenek tudatában annak, hogy jelen vannak,
hogy itt vannak. Ugyanakkor azt tapasztalják, hogy ha elég hosszú időn ke­
resztül megfelelő erőfeszítéseket tesznek, akkor fejleszthetik ezt a képességet
az önemlékezésre. Gyakrabban, mélyebben kezdenek emlékezni önmagukra,
több ideával - a tudatosság, a munka, a központok, az öntanulmányozás ideá­
jával - kapcsolatban.
Ám a kérdés az, hogyan emlékezzünk önmagunkra, hogyan érjük el, hogy
kevésbé mélyen aludjunk? Első lépésként fel kell ismernünk, hogy nem va-

55
gyünk tudatosak. Amikor ezzel már tisztában leszünk és tettünk erről megfi­
gyeléseket, meg kell próbálnunk rajtakapnunk magunkat olyan pillanatokban,
amikor nem vagyunk tudatosak, és ez az erőfeszítés lassacskán tudatosabbá
fog tenni minket. Meg fogja mutatni, milyen alacsony szinten van a tudatossá­
gunk, mert az élet hétköznapi feltételei mellett nagyon nehéz elérni a tudatos­
ság állapotát. Mesterséges feltételeket kell kialakítaniuk, úgy kell gondolkodni­
uk önmagukról, hogy „(én) ülök itt" vagy „(én) vagyok" - és gyakran még ez a
módszer sem segít sokat, mert hétköznapi feltételek mellett, amikor valamiről
gondolkodnak, vagy beszélgetnek vagy éppenséggel dolgoznak, minden eltérí­
ti a figyelmüket, és ezért képtelenek emlékezni önmagukra. Az „önemlékezés"
szó kiválasztása szándékosan történt, mert mindennapi beszélgetéseink alkal­
mával gyakran mondjuk, hogy „megfeledkezett magáról" vagy „időben emlé­
kezett magára" (magyarul inkább úgy mondjuk, „észrevette önmagát"). Ezeket a
kifejezéseket csak a negatív érzelmek szélsőséges formáival kapcsolatban hasz­
náljuk, a valóságban azonban mindig megfeledkezünk magunkról, és, nagyon
ritka pillanatok kivételével, sohasem emlékszünk magunkra időben.
K: Az önemlékezés a kezdő folyamat ebben a szisztémában?
V: Az önemlékezés központi szerepet játszik a kezdeti folyamatban, és
folytatódnia kell, mindenbe be kell hatolnia. Elsőre ez valószínűtlennek hang­
zik, mert hiába próbálnak emlékezni önmagukra, azt fogják tapasztalni, hogy
hosszú időszakokra megfeledkeznek róla, majd aztán ismét eszükbe jut. De
az ilyen jellegű erőfeszítések sohasem vesznek kárba, valami felhalmozódik,
és egy adott pillanatban, amikor szokásos állapotukban teljesen azonosultak
volna, teljesen elmerültek volna a dolgokban, azt tapasztalják, hogy képesek
félreállni, és irányítani magukat. Sohasem tudják, hogy ez mikor vagy hogyan
fog bekövetkezni. Csak azt tegyék, amire képesek - figyeljék meg önmagukat,
tanuljanak, és legfőképp próbáljanak emlékezni önmagukra, egyszer csak az
eredmények is meg fognak jelenni.
K: Hogyan kezdi el valaki az önemlékezés értelmében használni az emlé­
kezetét?
V: Az önemlékezés csupán egy kifejezés, nincs igazán kapcsolatban az em­
lékezettel. Azt jelenti, hogy az ember tudatában van önmagának, vagy hogy
öntudatos. Az embernek tudatában kell lennie önmagának, ami azzal a mentá­
lis folyamattal kezdődik, hogy megpróbál emlékezni önmagára. Ez egy képes­
ség, amit fejlesztenünk kell, mert az önmegfigyelés során meg kell próbálnunk
egymástól elkülönítve tanulmányozni a funkcióinkat - a gondolatit külön az
érzelmitől, az ösztönöst külön a mozgásitól. Ez nem könnyű, viszont rendkívül
nagy fontossággal bír.
K: Úgy érti, hogy gyakorolnunk kell a különböző funkciók megfigyelését?
V: Igen, a nap adott pillanataiban próbálják megfigyelni, mire gondolnak,
hogyan éreznek, mozognak és így tovább. Egyik alkalommal összpontosíthat­
nak a gondolati funkcióra, máskor az érzelmire, majd az ösztönösre vagy a
mozgásira. Például próbálják megfigyelni, min gondolkodnak, miért és ho­
gyan teszik. Majd pedig olyan fizikai érzetekre figyeljenek, mint a meleg, a
hideg érzete, amit látnak, hallanak. Máskor pedig a mozdulataikra - megfigyel-

56
hetik, hogyan mozognak, ülnek, állnak, sétálnak és így tovább. Az ösztönös
funkciókat meglehetősen nehéz elkülöníteni az érzelmiektől, mert a hagyomá­
nyos pszichológia összekeveri őket, némi időbe fog telni, mire szét tudjuk őket
választani.
K: Van valami értelme, ha felhagyunk bizonyos szokásokkal, mint például
azzal, hogy mindig adott időpontban fekszünk le aludni?
V: Az öntanulmányozás legelején lehet, hogy hasznosak az ilyen gépies vál­
toztatások, de nem vezethetnek semmilyen tartós eredményre. Előfordulhat,
hogy segítségükkel felfigyelnek valamire, amit egyébként nem vettek volna ész­
re, de önmagukban semmilyen változást nem hozhatnak létre. A változásnak
belülről kell kiindulnia, attól a pillanattól, amikor megváltozik a tudatosság,
amikor emlékezni kezdenek önmagukra, vagy még korábban, amikor kezdik
felismerni az önemlékezés lehetőségét és tényleges jelentőségét. Csak éppen,
sajnálatos módon, gyakran előfordul, hogy az emberek jól indítanak, majd elve­
szítik az erőfeszítések fonalát.
K: Az gyengíti a gépiességet, ha megfigyeljük? A fizikai munkára gon­
doltam.
V: Ha nem dolgozunk a tudatosságon, akkor mindegyik oldalunk, ami tu­
datossá válhatna, egyre inkább elgépiesedik. Csak az a munka teljesen gépies,
amelyik mindig ugyanolyan, nincs benne semmiféle változatosság. Ha egy ki­
csit is bonyolultabb, akkor minél gépiesebben végzik, annál rosszabb. Nincs
olyan munka, amelynek esetében a gépiesség hasznos lehetne - ahhoz, hogy
az ember jól végezhesse a munkáját, alkalmazkodnia kell, újítania a módszere­
in, ami csak akkor lehetséges, ha tudatában van annak, amit csinál. A fizikai
munkában való hatékonyság nem jelent gépiességet. Valaminek a begyakorlá­
sa nem tesz minket gépiesebbé. Az tekinthető szakértőnek, aki intelligensen
dolgozik.
K: Úgy tűnik, hogy a mozgási és az ösztönös központ egyenletesebben és
normálisabban működik, mint a gondolati és az érzelmi. Mi ennek az oka?
V: Ha nem így lenne, akkor az emberek balra mennének jobb helyett,
és sohasem érnének oda, ahová igyekeznek. Ha pedig az ösztönös központ
úgy működne, mint most a gondolati és érzelmi, akkor hamar megmérgez­
nénk magunkat. Az ösztönös és mozgási központnak bizonyos mértékig
normálisan kell működnie. A többi megzavarodhat anélkül, hogy azonnali
kárt okozna.
Az ember gépiességének megértésében nagy hasznunkra válik, ha meg­
tanulunk úgy gondolkodni az emberről, mint gépezetről, ha tanulmányoz­
zuk ennek a gépezetnek a funkcióit és megértjük a funkciók fő felosztásait.
De nemcsak általánosságban, nemcsak elméletben - működésük közben
kell tanulmányoznunk őket, meg kell tanulnunk, hogyan működnek. A
négy funkcióra történő szétválasztás csak egy előzetes felosztás volt, mert
mind a négy további részekre bontható. Mindezt a megfigyelés segítségé­
vel kell tanulmányoznunk és megértenünk, hiszen az elméleti tanulás nem
hozza ugyanazt az eredményt, nem vezet ugyanazokra a következtetések­
re, nem mutat rá ugyanarra az igazságra. Például nagyon kevés szisztéma

57
ismeri fel az ösztönös központ, vagy ösztönös agy létezését, és még egyről
sem hallottam, amelyiknek tudomása lenne egy független mozgási agy léte­
zéséről annak ellenére, hogy ez nagyon jelentős szerepet játszik életünkben.
Miután a hagyományos tudományok, különösen a modern pszichológia, a
mozgási agy ismerete nélkül vizsgálják az embert, megfigyeléseik távol áll­
nak az igazságtól, mert sok mindennek helytelen eredetet tulajdonítanak.
Nagyon fontos, hogy tanulmányozzuk és megfigyeljük a mozgási közpon­
tot, mert a térben való mozgáson kívül vannak más olyan funkciói is, mint
például az utánzás, ami nagyon fontos szerepet játszik az l-es számú ember­
ben. Emellett, a mozgási központ irányítja az álmokat, és nemcsak azokat,
amik alvás közben, hanem azokat is, amelyek éber állapotunkban jönnek
elő - az álmodozást. És mivel életünk nagy részét vagy tényleges álmokkal,
vagy álmodozással töltjük, a mozgási funkció tanulmányozása nagy fontos­
sággal bír. Azt gondoljuk, hogy a gondolati és az érzelmi oldal fontosabb,
valójában azonban az ösztönös és a mozgási agy irányítja életünk nagy ré­
szét. Mindezt összegezve kijelenthetjük, hogy a mozgási központnak sok
hasznos és felesleges funkciója van.
K: Van valamilyen kapcsolat a gépies viselkedés és a mozgási központ kö­
zött?
V: Nincs. A mozgási központ egy agyat jelent, aminek a helyes funkciója a
mozgások irányítása. Tehát a „mozgási" nem ugyanazt jelenti, mint a „gépies".
Mindegyik központ lehet gépies, mindegyik funkció lehet gépiesebb, vagy ke­
vésbé az, tudatosabb, vagy kevésbé tudatos. Természetesen található bennünk
néhány olyan gépies folyamat, aminek nem kell tudatossá válnia, ilyenek a
fiziológiai folyamatok, amelyek lebonyolítását és irányítását a saját agyuk vég­
zi. Ám ha a tetteinket nem irányítjuk, akkor mind saját magunk, mind mások
vonatkozásában ártalmassá válhatnak.
K: A beszéd mindig gépies? Gyakran már azelőtt beszélek, mielőtt észreven­
ném, így nincs időm a megállítására.
V: Legtöbb esetben az. A beszédet is az elsők között kell megfigyelnünk,
és harcolni ellene. Nagyon nehéz megfigyelni és harcolni a beszéddel, ennek
ellenére szükséges.
K: Valaha azt gondoltam, hogy ha beszélek a megfigyeléseimről, akkor
könnyebben megfogalmazhatom őket. Most viszont úgy érzem, fennáll annak
a veszélye, hogy a megfigyelésem elillan a beszéd során.
V: A beszéd nagyon különböző lehet, beszélhetnek a beszéd kedvéért, vagy
rávehetik magukat, erőfeszítéssel. A beszéd ébreszthet, de altathat is.
K: Tudna javasolni valamilyen módszert, amelynek segítségével több erőfe­
szítést tehetünk a megfigyelésre?
V: Ha nehezítenek az adott helyzetükön, például, felvesznek egy szokatlan
pózt, akkor abba sem tudják majd hagyni. Azért nem figyeljük meg magun­
kat, mert az élet túl könnyű. Ha éheznénk, fáradtan vonszolnánk magunkat,
fáznánk, akkor nem okozna gondot. De a civilizáció következtében eltűntek
az erős fizikai érzetek. Mindent megkönnyítünk, még mielőtt elérhetné azt a
szintet, ahol már megfigyelésre késztetne bennünket.

58
 K: Ezt a fajta megfigyelést szeretné velünk gyakoroltatni? Azt hittem, hogy
a belső állapotaink megfigyelésére gondolt.
V: Minden hasznos. A gépezet tanulmányozása ugyanúgy szükséges, mint
a pszichológiai oldalé. Nem tanulmányozhatják csak az egyik oldalt. Tudniuk
kell, hogyan működik a gépezet.
K: Honnan tudja az ember, hogy hány központja van?
V: Onnan, hogy megfigyeli. Rendes körülmények között négy különböző
funkciót ismerhetnek fel, amelyek nyilvánvalóan más-más forrásból származ­
nak és különböző elvek irányítása alatt állnak. Ez az önmegfigyelés során vilá­
gossá fog válni, és bizonyos idő elteltével már nem fogják őket összekeverni.
K: A modern pszichológusok miért nem jutottak ugyanerre a következte­
tésre?
V: Mert nem tudnak a központok felosztásáról. Nagyon egyszerűnek tűnik,
ennek ellenére az, hogy nincs róla tudomásuk, megmutatja, hogy a közönséges
elme magától nem fedezheti fel. A közönséges elme, ha a létező pszichológiát
vesszük alapul, csak érzi, hogy van valamilyen eltérés, de nem tudja határozot­
tan megmondani, hogy ez egy dolog, az pedig egy másik. Ez a tudás ugyanúgy
iskoláktól származik, mint a tudatosság négy állapotának megkülönböztetése.
Az utóbbit fellelhetik az irodalomban, csak éppen teljesen másképpen megfo­
galmazva, tehát ez is iskoláktól származik, és szóbeli magyarázatot igényel.
Vannak dolgok, amelyek leírhatók könyvekben, másokat azonban írott formá­
ban lehetetlen megfelelően visszaadni.
K: Tehát a központok ideája nem új kelerű?
V: Nagyon régi, de csak akkor szerezhetünk róla tudomást, ha valaki el­
magyarázza. Miután hallottunk az ideáról, megfigyelhetjük önmagunkat, és
megbizonyosodhatunk arról, hogy igaz, de saját magunktól nem fedezhetjük
fel. Ezt tények igazolják, hiszen a hagyományos tudományok számára ismeret­
len maradt.
K: Hol helyezkednek el a központok?
V: Lényegtelen, mert mindegyik központ az egész testet birtokolja. Egyet­
len olyan sejtünk sincs, amelyiket ne irányítana az összes központ. Ne vegyék
ezt teljesen szó szerint, például, azt nem mondhatjuk, hogy az intellektuális
központ minden egyes sejtet irányít, tehát léteznek korlátok, de általánosság­
ban beszélve, az összes központ, más-más módon, irányítja az egész testet. De a
fizikai oldalt hagyományos megfigyeléssel nem ismerhetjük meg, bár tanulmá­
nyozhatjuk a funkciókat, ami biztosítani fogja az összes szükséges anyagot.
K: Akkor tehát a gondolati központtal tehetünk megfigyeléseket?
V: Semmi más nem áll rendelkezésünkre, ez az egyetlen olyan részünk,
amelyik bizonyos mértékig az irányításunk alatt áll, tehát csak az agyunkkal fi­
gyelhetünk meg. Később talán más központokat is betaníthatunk erre, de csak
hosszú idő múltán. Természetesen más központok nem állhatnak az utunkban.
Például, ha érzelmileg azonosulnak valamivel, akkor nem tudnak megfigyel­
ni, hiába próbálnak gondolkodni valamiről, az azonosulás állandóan más gon­
dolatokat, asszociációkat fog előhozni. Hosszú ideig a gondolati központtal
kell dolgoznunk, ugyanakkor meg kell értenünk, hogy ezzel nem juthatunk

59
messzire, mert a gondolati központnak határozott korlátai vannak, eljuttat egy
bizonyos pontig, ahonnan csak az érzelmi központ segítségével léphetünk to­
vább. Először azonban meg kell nevelnünk az érzelmi központot. Meg kell ta­
nulnunk megállítani a negatív érzelmek kifejezését, és ha ezt már elég régóta
gyakoroljuk, akkor lehetőségünk nyílik más dolgok megértésére is.
K: Ugye az ember nem engedheti meg, hogy pusztán az érzelmei irányítsák?
V: Normális esetben megengedhetné, de miután nem vagyunk teljesen nor­
málisak, irányíthatnak minket jól is és rosszul is. Nincs garancia arra, hogy úgy
fognak irányítani, ahogy mi akarjuk - lehet, hogy el szeretnénk jutni egy adott
helyre, de érzelmeink valahová máshová vezetnek minket.
K: Az érzelmeknek saját intelligenciát kellene kifejleszteniük?
V: Teljesen egyetértek önnel, de ez mit jelent? Először is azt, hogy meg kell
tanulniuk irányítani az összes kellemetlen érzelem kifejezését, csak ezután tud­
hatják érzelmileg, hogy mi a következő lépés.
K: Azt mondja, hogy a gondolati és érzelmi funkció két teljesen különböző
dolog, de nem rendkívül nehéz a megkülönböztetésük?
V: Nem, egyáltalán nem, csak egy kis türelem és megfigyelés kell hozzá,
rövid időn belül elég világosan fogják látni, hogy mikor gondolkodnak, és mi­
kor éreznek.
K: Gyakran működik egyidejűleg a három központ?
V: Igen, de az „egyidejűleg" szónak különböző jelentései lehetnek. Nagyon
ritkán foglalja le őket egyidejűleg ugyanaz a téma. Mind a négy központ mű­
ködhet és szokott is működni egyidejűleg, csakhogy más-más dolgokkal foglal­
koznak. Egy példa arra, amikor mind a négy központ egyszerre működik és a
téma is ugyanaz, a művészi alkotás lehetne.
Annak következtében, hogy a központok egyidejűleg működnek, gyak­
ran nagyon összekeverednek, ennek ellenére azonban meg lehet őket külön­
böztetni. Először meg kell értenünk a különböző funkciókat, majd el kell kez­
denünk szétválasztani őket - ezzel kezdődik az önmegfigyelés és önmagunk
megértése.
K: Miért állíthatja meg a mozgási központ a képzelődést? Tapasztalataim
szerint például a kertészkedés vagy bármilyen más fizikai munka segíthet
ebben.
V: Ez azt jelenti, hogy a képzelődés és a kertészkedés ugyanazt a közpon­
tot kötötte le. Ez csak azt bizonyítja, hogy a képzelődés a mozgási központ
funkciója.
K: Nem értem, miért fektetünk akkora hangsúlyt a központokra.
V: Mert nagyon fontos megértenünk, hogy agyunk négy agyra különül el,
hogy hiányzik belőlünk az egység, hogy ez a négy agy, vagy funkció nagyban
eltér egymástól. Már akkor is teljesen más kép alakul ki önmagunkról, ha ezt
megérjük.
K: Hogyan különböztethető meg az érzelem és az ösztön?
V: Ez nagyon lényeges kérdés, aminek megválaszolása megfigyelést és ta­
nulást kíván meg az embertől. Az ösztönös érzelmek mindig valami fizikaival
kapcsolatosak. Mivel a modern pszichológia nem különíti el az ösztönös érzel-

60
meket a többitől, nehezen érthető meg a közöttük lévő különbség. Ha azonban
tudnak erről a különbségről, akkor lehetővé válik.
K: Képes valami irányítani az engedetlen szerveket vagy sejteket?
V: Igen, az ösztönös központ. Gondolják, hogy akár egy fél óráig is életben
maradnának, ha az ösztönös központ nem működne? Tudja, mikor működnek
az egyes szervek helyesen és helytelenül. Mindig helyes működésre próbálja
késztetni őket. Azt gondoljuk, hogy a szervek maguktól végzik a dolgukat - ez
képzelődés. Az ösztönös központ irányítása alatt állnak. Ez az igazi értelemben
vett „ösztön" az ember vonatkozásában.
K: Az ember értelmi képessége játszik-e valamilyen szerepet a tudatosság
megszerzésében?
V: Igen, mert kezdetben a gondolati központot kell használnunk. Ez fejlet­
tebb a többinél, vagy több irányítással rendelkezik saját maga felett. Az érzelmi
központ kiszámíthatatlanabb. Tehát mivel a gondolati központunkat nagyobb
sikerrel tudjuk irányítani, ezzel kell dolgoznunk addig, amíg vagy tudatosab­
bá válunk, vagy megtanuljuk a mostaninál hatékonyabban használni, és job­
ban irányítani a többi funkciónkat. Jelenleg nem tudjuk irányítani az ösztönös
és az érzelmi funkciókat, a mozgásit is csak kevéssé. Külső befolyások hatására
működnek. Se nem örülhetünk, se nem haragudhatunk ok nélkül, és az okot
önmagunkon kívül kell keresnünk. Később a munkának az érzelmi központba
kell összpontosulnia, mert ott található jelentős energia. A gondolati központ
csak kisegít, de egyelőre rajta kívül nem áll más rendelkezésünkre.

Szeretnék még elmondani néhány olyan dolgot a központokról, ami segíthet

helyzetünk megértésében. Néhány központ két részre osztható - negatív és
pozitív oldalra. Ez a felosztás a gondolati és az ösztönös központ esetében egy­
értelmű. A gondolati központban ez a két oldal az „igen" és a „nem", az állítás
és a tagadás. A gondolati központ működésének egésze összehasonlításból áll.
Az ösztönös központ felosztása meglehetősen egyszerű: van élvezet - van fáj­
dalom. Ez irányítja az ösztönös élet egészét. Egy felületes szemlélőnek úgy tűn­
het, hogy az érzelmi központ szintén két részből áll - kellemes és kellemetlen
érzelmekből. De a helyzet valójában más. Az összes erőszakos és nyomasztó ér­
zelmünk, és általában a mentális szenvedéseink legtöbbje, ugyanazzal a sajátos­
sággal bír - nem természetesek, és szervezetünkben nincs valódi központjuk,
egy mesterséges központ segítségével működnek. Ezt a mesterséges közpon­
tot, ami egyfajta duzzanathoz hasonlítható, az ember fokozatosan hozza létre
korai gyermekkortól kezdve, mert a gyermekek utánozzák az őket körülvevő
felnőtteket, akik negatív érzelmeket fejeznek ki.
K: Az ösztönös érzelmek nem negatívak?
V: Lehetnek negatívak, de jogosan azok. Mindegyik hasznosnak tekinthető.
Az ösztönös központ negatív fele őrszem, aki figyelmeztet a veszélyre. Azok
a negatív érzelmek azonban, amik az érzelmi központban találhatók, nagyon
ártalmasak.

61
 Továbbá, a központok mindkét fele további három részre osztható: gondo­
lati, érzelmi és mozgási, vagy gépies részre. Mindegyik központ mozgási része
a leggépiesebb és leggyakrabban használt. Általában csak a központok gépies
részei működnek, még az érzelmi részek is csak alkalomadtán, ami pedig a gon­
dolati részeket illeti, hétköznapi körülmények között nagyon ritkán használ­
juk őket. Ez megmutatja, hogyan korlátozzuk le magunkat, hogyan használjuk
csak egy kis, történetesen a leggyengébb, részét a szervezetünknek.
Ha elkezdjük megfigyelni önmagunkat, nagyon könnyen elkülöníthetjük
ezeket a részeket. A gépies részek figyelem nélkül működnek. Az érzelmi ré­
szek erős érdeklődést vagy azonosulást, erőfeszítés vagy szándék nélküli fi­
gyelmet igényelnek, mert itt az érdeklődés tárgyának a vonzereje ragadja meg
és tartja fenn a figyelmet. A gondolati részekben pedig irányítanunk kell a fi­
gyelmünket.
Miután hozzászoktak figyelmük irányításához, azonnal meg fogják érteni,
miről beszélek. A cselekedet jellege megmutatja, hogy melyik központban van­
nak, a figyelem vizsgálata pedig azt, hogy a központ melyik részében.
Különösen fontos, hogy megfigyeljük az érzelmi részeket, és hogy tanulmá­
nyozzuk azokat a dolgokat, amelyek megragadják és fenntartják a figyelmet, mert
ezek hozzák létre a képzelődést. A figyelem vizsgálata nagyon fontos részét képezi
az öntanulmányozásnak, és ha elkezdik megfigyelni a különböző központokat,
majd az egyes központok különböző részeit, akkor lehetőségük nyílik arra, hogy
eljussanak az apróbb részletekig, és tanulmányozzák a figyelmet.
K: Jelen állapotunkban figyelmet szentelhetünk-e valaminek anélkül, hogy
azonosulnánk?
V: Természetesen. Azonban külön kell választaniuk a figyelmet az azonosu­
lástól. A figyelem irányítható, az azonosulás gépies.
K: Azt mondta, hogy háromféle figyelem létezik?
V: Nem. A figyelem egy, nem lehet ilyen, vagy olyan. De néha cselekedhet­
nek figyelem nélkül - sok mindent, még normális, logikus dolgokat is, megte­
hetnek bármiféle figyelem nélkül. Más esetekben magának a dolognak a vonze­
reje ragadja meg és tartja fenn a figyelmet, a harmadik esetben pedig a figyelem
irányított.
K: Tapasztalatom szerint, ha irányítom a figyelmemet, még ha csak egy rö­
vid időre is, akkor nem tudok képzelődni.
V: Pontosan, hiszen a képzelődés a központok gépies felében megy végbe,
figyelem nélkül. Ha viszont összpontosítják a figyelmüket valamire, akkor a
képzelődés megáll.
K: Csak akkor irányítható a figyelem, amikor emlékszünk önmagunkra?
V: A kettő többé-kevésbé ugyanazon a vonalon van, ugyanakkor azonban
a hétköznapi életben is lehetséges irányított figyelem. Néha az emberek irá­
nyíthatják a figyelmüket, és érdekes dolgokat tehetnek anélkül, hogy bármit
is tudnának az önemlékezésről. Tehát bár az irányított figyelem nagyon közel
áll az önemlékezéshez, van közöttük különbség. Míg a figyelem csak egyetlen
központban lehet, az önemlékezés három, vagy akár négy központ működését
igényli.

02
 K: Az irányított figyelem nem alakul át nagyon könnyen azonosulássá?
V: Nem, a két dolog teljesen különböző. Az egyik az irányítás maximuma, a
másik a minimuma. Azonosuláskor nincs lehetőség az irányításra.
K: Képes az ember munkára buzdítani a gondolati központot?
V: Fejlesszék a figyelmet, és meglátják, hogy ez változásokat eredményez.
Gondolkodjanak figyelemmel. Ne engedjék meg a gépies gondolkodást, mert
az képzelődésbe alakul át.
K: Mi a különbség aközött, hogy valaki tudatosan vagy szándékosan tesz
valamit?
V: Nem vagyunk tudatosak, ezért nem jelenthetjük ki, hogy valamit is tuda­
tosan teszünk. Ami a szándékos cselekvést illeti, ha olyan munkát végeznek,
ami figyelmet igényel, akkor anélkül, hogy észrevennék, erőfeszítéseik egy ré­
sze azzal lesz kapcsolatos, hogy azon tartsák a figyelmüket, amit csinálnak. De
ha a munkájuk meglehetősen elgépiesedett, akkor a kezük akkor sem áll meg,
ha esetleg valami máson gondolkodnak. Ebben az esetben a központ gépies
része működik. Ha munkájuk állandó figyelmet, találékonyságot, alkalmazko­
dást igényel, akkor a központok gondolati részeivel kell dolgozniuk.
A gondolati központ mechanikus részének speciális neve van. Néha külön­
álló központként említik, és ebben az esetben formális központnak, vagy for­
mális apparátusnak nevezik. A legtöbb ember csak ezt a részt használja, soha­
sem a gondolati központ magasabb részeit. De ennek a szisztémának az ideáit,
vagy ehhez hasonló ideákat, a formális apparátussal lehetetlen megérteni. A
formális apparátusnak nagyon határozott korlátai vannak. Egyik sajátossága,
hogy csak két dolgot hasonlít össze, mintha bármelyik vonalon csak két dolog
létezne. Emellett szeret szélsőségekben gondolkodni, például vagy mindent
tud, vagy semmit sem. Másik sajátossága, hogy azonnal mindennek az ellenke­
zőjét keresi. Sok példát találhatnak a formális gondolkodásra. Ha például arra
kérem önöket, hogy tegyék meg ezt, vagy azt, azt válaszolják: „De ön azt mond­
ta, hogy nem tudunk tenni". Ha azt mondom, hogy ehhez akaraterő szükséges,
visszakérdeznek: „Hogyan, ha nincs akaratunk?" Ha arról beszélek, hogy lehet­
nek tudatosabbak, vagy kevésbé azok, azt kapom válaszul: „De nekünk nincs
tudatosságunk!" Ezek mind a formális gondolkodásra voltak példák.
K: Tudna mondani egy olyan esetet, amikor a formális apparátust helyesen
használjuk?
V: Ha a gondolati központ normálisan ellátja a funkcióját, vagyis ha
más részek a saját munkájukat végzik, akkor a formális apparátus nagyon
jól működik. Egy nyilvántartó apparátus. Minket csak a helytelen működé­
se érdekel, és ez nemcsak a formális apparátusra igaz, hanem a központok
összes mechanikus részére. Csak akkor válnak veszélyessé, ha helytelenül
kezdenek működni. A helyes működésük miatt tehát nem kell aggódnunk,
a helytelent kell megpróbálnunk kiküszöbölni. Az érzelmi központ gépies
része a magasabb részek feladatát akarja ellátni, és ugyanezt teszi a formá­
lis apparátus - a gondolati központ összes munkáját el akarja végezni, ami­
nek eredményeként a hétköznapi ember teljes intellektuális életét a központ
mozgási részének működése adja.

63
 K: Akkor hogyan magyarázza, hogy az emberek alkalmanként a központ
magasabb részeiben élnek? Az embereknek időnként eszébe juthat valami, szü­
lethet ötlete.
V: Az elképzelések bizonyos összetétele „megtörténhet", de mi irányítást
akarunk, nem pedig magyarázatokat olyan dolgokra, amelyek maguktól tör­
ténnek. Egyszer vagy kétszer bármi megtörténhet, de ennek nincs gyakorlati
értéke vagy jelentése, éppen úgy, ahogy az ember egyszer vagy kétszer találhat
pénzt az utcán, de ebből még nem tud megélni.
K: Nem értem, mit jelent gépiesen cselekedni, hiszen az ember látszólag
életének felét azzal tölti, hogy gépiesen teszi a dolgokat, mint például amikor
ír. Mindezzel fel kellene hagynunk?
V: Ön a mozgási központról beszél - nem erre gondoltam. Sok minden
gépies, és annak is kellene maradnia. Viszont ott vannak a gépies gondolatok,
gépies érzelmek - ezek azok, amiket tanulmányoznunk kell, és amiket meg
lehet, illetve meg kell változtatnunk. A gépies gondolkodás egy fillért sem ér.
Sok mindenről gondolkodhatnak gépiesen, de semmit sem fognak nyerni vele.
Gépiesen a gondolati központ csak kis részét, a formális apparátust használhat­
ják, erre pedig nem érdemes az idejüket fecsérelni.
Egyvalamit meg kell érteniük a központok részeit illetően: a gondolati ré­
szek sokkal kevésbé különböznek egymástól, mint más részek. A központok
alacsonyabb részeiben a gondolatira, érzelmire és mozgásira való elkülönülés
nagyon világos és élesen meghatározott, a magasabb részekben azonban sok­
kal kevésbé nyilvánvaló.
K: Csak a különböző központok gátolják egymás működését, vagy ugyan­
azon központ egyik része is akadályozhatja a másikat?
V: Bármelyik lehetséges. Tételezzük fel, hogy a mozgási központtal dolgoz­
nak - ekkor beavatkozhat az ösztönös központ, vagy az érzelmi, vagy a mozgá­
si központ egy másik része. Vagy éreznek valamit az egyik központban, majd
beszélni kezdenek, átkerülnek egy másik központba, és esetleg még azt is elfe­
lejtik, hogy mit akartak mondani.
K: A különböző központok gondolati részei együttesen alkotják a gondolati
központot, vagy ezek teljesen különállók?
V: Nem, mindegyik működhet külön-külön, de természetesen, ha valaki
képes lenne irányítani és összehangolni az összes központ gondolati részé­
nek működését, az a magasabb központokhoz vezető út lenne. A gondolati
részek önmagukban nem alkotnak egy központot, de összehangolt működé­
sük hatékonyabb munkát eredményez annál, mint amit külön-külön képesek
elvégezni.
K: Az önmagunkon végzett munka gyengíti a központok gépies részeinek
funkcióit?
V: Igen, abban az értelemben, hogy ott, ahol a figyelem és a tudatosság hasz­
nos, csökkenteni fogja a gépiességet. Ekkor a gépies részek a saját munkájukat
végzik, azt, amire szánták őket, és talán hatékonyabban, mint most, amikor
túlságosan lekötik őket olyan dolgok, amikhez semmi közük. Ez lehetővé teszi
majd, hogy a központok magasabb részei működhessenek.

64
 K: Úgy tekintsünk a gépiességre, mint tényre, amit meg kell figyelnünk,
vagy mint gonoszra, ami ellen harcolnunk kell?
V: Ha így gondolkodnak, sohasem fogják megérteni a gépiességet - kis dol­
gokra vetítve. Ha viszont megfigyelnek, vagy felidéznek olyan eseteket, ami­
kor a leggyűlöletesebb dolgot is meg tudták tenni teljesen gépiesen - amire
később nem találtak magyarázatot -, akkor megértik, mi a gépiesség. Egész
életünk során olyan dolgokat teszünk gépiesen, amiket tudatosan sohasem ten­
nénk meg. Ezt kell megértenünk. Ha végigtekintünk az életünkön, évről évre,
hónapról hónapra, olyasmiket látunk, amiket tudatosan sohasem tettünk volna
meg, továbbá olyasmiket nem látunk, amiket pedig megtettünk volna, ha tuda­
tosak lennénk. így gondolkodjanak a gépiességről.
K: Az összegzés a gondolati központ helyes funkciója?
V: Pontosan. Különböző fokozatok lehetségesek, de jelenleg csak összeg­
zésről és formális következtetésről beszélhetünk. Ezzel kapcsolatban fontos
megértenünk a „formális következtetés" pontos jelentését. Az elméleti követ­
keztetésnek két módszere van: "formális következtetés" és „összegzés". Az
előbbi esetében az ember a legkisebb erőfeszítéssel, a nehézségek elkerülésével
igyekszik következtetést levonni. Ez a könnyebbik, mert önmagát hozza létre
- készre gyártott kifejezéseket, véleményeket jelent, olyan, mint egy bélyeg.
A legegyszerűbb eseteket leszámítva, általában téves megállapításra vezet. Az
„összegzés" az összes elérhető anyagra alapozva elért következtetés, erőfeszí­
tést igényel, néha nehéz, de ez a számunkra lehetséges legjobb.
K: Hogyan „összegezhetnénk"? Nem fogják bizonyos „én"-ek eltorzítani
a tényeket?
V: Ha megteszik, akkor a következtetés sem lesz helytálló. Ettől függetle­
nül feltétlenül meg kell tanulnunk különválasztani a két dolgot. Formális kö­
vetkeztetés esetén úgyszólván csak egy pillantást vetünk a dolgokra, ami néha
meglehetősen téves megállapításokra vezet. Összegzéskor pedig, mint mond­
tam, összegyűjtjük mindazt, amit csak tudunk egy adott témáról, és ebből pró­
bálunk valamilyen következtetést levonni.
K: Miért találom néha érdekesnek az előadásokat, máskor unalmasnak?
V: Mert más-más központban van. Az egyik központban érdekli önöket
az előadás, a másikban pedig nem. Tegyük fel, hogy éppen az ösztönös köz­
pontban vannak, ezt nem érdekelhetik ezoterikus ideák - csak az evéssel és
ehhez hasonló dolgokkal törődik. Ha viszont a gondolati központban, vagy
részben az érzelmiben vannak, akkor felébredhet az érdeklődésük. Mint tud­
ják, házunknak négy szobája van, és attól függően érdeklődünk egy téma iránt,
hogy éppen melyikben tartózkodunk.
K: Tapasztalatom szerint, ha olyan szöveget gépelek, amire oda kell figyelnem,
akkor sokkal lassabban haladok, mint amikor valamilyen rutin munkát gépelek.
V: Ez azért van, mert két központ működik. A bonyolultabb munka két
központot igényel. De még a másolásba is belép a gondolati központ. A moz­
gási központ nem túl megbízható, a képzelődést és az álmokat irányítja. Ezért,
mialatt dolgozik, a gondolati központ figyel. Ha valaki kizárólag a mozgási
központjával dolgozik, akkor félig alszik. A központok bármilyen együttmű-

65
ködése a felébredés bizonyos mértékét jelenti. Mi történik, amikor elalszunk?
Megszakad a központok közötti kapcsolat.
K: Ugye a beszéd során két központ működik?
V: Még kettőnél is több. A beszéd többnyire részben ösztönös, részben moz­
gási, részben gondolati, és lehet hogy érzelmi is, tehát magába foglalhatja mind
a négy központot.
K: Mindegyik különálló központ legjobb része a gondolati, és, szemben az ér­
zelmivel vagy a gépiessel, inkább ennek a működését kellene elősegítenünk?
V: Az összes rész ugyanolyan nélkülözhetetlen, de mindegyiknek a saját felada­
tát kell ellátnia. Önmagukban nem rosszak, mindegyiknek megvan a saját funkció­
ja, ha viszont egymást helyettesítik, akkor működésük célszerűtlenné válik.
Amint látják, az elgondolás, mely szerint nem a teljes agyunkat, hanem
csak egy részét használjuk, nem új keletű, de a pszichológiai rendszerek nem
mondják meg, hogy mit nem használunk, mert a központok részei nem ugyan­
azon a szinten vannak - ezek ténylegesen különböző gépezetek. Ez a szisztéma
elénk tárja az agyunk, és általában az egész gondolkodásmódunk tényleges
anatómiáját. Ez tehát egy nagyon lényeges pont, és ha valaki a figyelem szem­
pontjából kezdi el megfigyelni önmagát, akkor lehetősége adódik annak tanul­
mányozására, hogy milyen értéket képviselnek a különböző mentális folyama­
tai. Ez a kulcs ezekhez a gépezetekhez.
K: Mi a különbség a gondolati központ mozgási része és a mozgási köz­
pont gondolati része között?
V: A két dolog teljesen más. A mozgási központ gondolati része irányítja az
összes bonyolult mozdulatunkat, illetve ez működik, amikor új mozdulatokat talá­
lunk ki. Tegyük fel, hogy valaki feltalál egy nagyon bonyolult gépet, vagy egy ilyen­
nel dolgozik, vagy pedig olyan összetett kézi munkát végez, ami állandó figyel­
met, és talán még folyamatos önemlékezést is igényel ahhoz, hogy ne tegye tönkre
az egészet: ezekben az esetekben a mozgási központ gondolati része működik.
A gondolati központ mozgási része pedig a regisztráló, vagy formális appa­
rátus - egy kartoték-rendszer az agyban. A maga helyén nagyon hasznos, de
nem megfelelő célokra használjuk. Például képzeljük el, hogy valaki feldobja
ennek a kartoték-rendszernek a kártyáit a levegőbe, és abból próbál következte­
téseket levonni, hogy miként esnek le, ez lenne a formális apparátus helytelen
működése - és többnyire ez az, amit teszünk.
K: Amikor arról beszélt, hogy helyükre kell tennünk a dolgokat, arra gon­
dolt, hogy meg kell kísérelnünk jobb működésre késztetni a központokat? Mi
lehet ebben segítségünkre?
V: Az összes munka, amit önmagunkon végzünk - az öntanulmányozás, az
önismeret, az önemlékezés. Először meg kell ismernünk a gépezetet, majd meg
kell tanulnunk irányítani. Vissza kell állítanunk a funkciók helyes működését
azért, hogy mindegyik a saját feladatát lássa el. Tevékenységeink legtöbbje ab­
ból áll, hogy a központok egymás helyett működnek. Azért nem érhetjük el a
normális szintünket, mert nem tudjuk helyes munkára késztetni a központjain­
kat. Sok megmagyarázhatatlan dolog, amit megfigyelünk, a központok helyte­
len működésének tulajdonítható.

66
 K: A központok helytelen működése azt jelenti, hogy egymás dolgába avat­
koznak?
V: A központok helytelen működésének két formája van. Vagy beavatkoznak,
vagyis az egyik központ egy másik helyett működik, vagy energiát vesznek el egy­
mástól. Néha egymás helyébe kell lépniük. A gépezet annyira jól szervezett, hogy
ha valamilyen oknál fogva az egyik központ működése leáll, akkor a fennakadás
elkerülése végett egy másik veszi át a helyét egy időre. Az eredeti elképzelés na­
gyon jó, de a valós életben mentális és fizikai zavarokat okoz, mert a központok
képtelenek megfelelően ellátni egymás feladatát. És az azonosulás állapotában szí­
vesen végezik más munkáját a sajátjuk helyett. Ez egyfajta rossz szokássá alakult,
és a funkciók összezavarásával az energiákat is kezdik összekeverni - a működé­
sükhöz szükséges energiánál hatékonyabbat próbálnak szerezni.
K: Nehezen találok példákat a központok helytelen működésére. Csupán
annyit figyeltem meg, hogy gyakran tapasztalok egyfajta szükségtelen izgalmat.
V: Gondoljanak arra, amikor az emberek feleslegesen elérzékenyülnek
olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket jobb lenne, ha az érzelmek kizárásával
végeznének.
K: Hogyan akadályozhatja meg az ember, hogy a központok egymás dolgá­
ba avatkozzanak?
V: jelenleg a funkcióink a tudatosságunk állapotától függnek. Van egy hal­
vány variációs lehetőség: a mostaninál lehetünk egy kicsit tudatosabbak - egy
kicsivel jobban, vagy sokkal kevésbé. Ez befolyásolja a funkciókat, mert ha ébereb­
bek vagyunk, akkor funkciók hatékonyabban működnek, ha mélyebben alszunk,
akkor kevésbé eredményesek. Ezt megfigyelhetik, ugyanakkor meg kell érteniük
az elvet, mely szerint a funkciók és a tudatosság állapotai függetlenek egymástól
és önmagukban léteznek. A tudatosság állapota befolyásolja a funkciókat, és a tu­
datosság fejlődése új funkciókat eredményez. A teljes, valódi felébredéssel olyan
új funkciókra teszünk szert, amikkel jelenleg nem rendelkezünk.
K: Azt kell célul kitűznünk, hogy tökéletes működésre ösztönözzük a négy
központot?
V: Igen, ez a kiindulási pont. Ezután lehetőség nyílik a tudatosság maga­
sabb állapotainak létrehozására - először az öntudatosság, majd pedig annak
az állapotnak az elérésére, amiben az ember tudatában van az önmagán kívül
eső dolgoknak. Ez utóbbi a magasabb központok működésének felel meg.
Csak egyetlen központ működésén nem lehet javítani. Mindegyikét fej­
leszteni kell, mindegyik központnak normálisan kell működnie. Az emberi
gépezet alkotója nagyon leleményes volt. Minden, ami a gépezetben található,
felhasználható ugyanarra a célra. De a szokványos szinten a központok nem
teljesen összehangoltan működnek, túlságosan függetlenek, ugyanakkor aka­
dályozzák egymást, illetve elveszik egymás energiáját.
Mindegyik központ adott energiával működik, és pontosan azt kapja, ami
kell neki, de a központok lopnak egymástól, aminek eredményeként a hatéko­
nyabb energiát igénylő kénytelen alacsonyabba] dolgozni, illetve az, amelyik
kevésbé hatékony energiával is működhetne, erőteljesebb, hevesebb energiát
használ. Jelenleg így működik a gépezet. Képzeljenek el három kazánt - az

67
egyik kőolajjal, a másik fával, a harmadik pedig benzinnel működik. Tegyük
fel, hogy az első benzint kap fa helyett: mi másra számíthatnánk, mint robba­
násra. Ugyanígy az, amelyiknek benzinre lenne szüksége, fával vagy szénnel
nem tud tökéletesen működni.
Négy különböző energia működik bennünk: a fizikai, vagy mechanikus
energia, ami például ennek az asztalnak az elmozdításához szükséges, az élet­
energia, amellyel a test felszívja a táplálékot, újjáépíti a szöveteket és így to­
vább, a pszichikai, vagy mentális energia, amellyel a központok működnek, és
végül, mind közül a legfontosabb, a tudatosság energiája.
A tudatosság energiájáról sem a pszichológiának, sem a tudományos isko­
láknak nincs tudomása. A tudatosságot a pszichikai funkciók részének tekintik.
Más iskolák teljes egészében elvetik a tudatosság létezését, és mindent gépiesnek
tekintenek. Néhány az életenergia létezését tagadja. Az életenergia azonban nem
azonos a mechanikus energiával, és élő anyag csakis élő anyagból hozható létre.
Bármilyen növekedéshez életenergia szükséges. A központok pszichés energiával
működnek. Működhetnek tudatossággal is, és anélkül is, de az eredmények elté­
rők lesznek, bár nem annyira, hogy másokban könnyen felismerhetnénk a különb­
séget. Az ember csak a saját tudatosságával lehet tisztában.
Bármelyik gondolathoz, érzéshez, cselekedethez vagy a tudatossághoz,
rendelkeznünk kell a megfelelő energiával. Ha ez az energia hiányzik, akkor
alsóbb szintre megyünk, és alacsonyabb energiával dolgozunk - egy állat vagy
zöldség életét éljük. Majd ismét energiát halmozunk fel, újra vannak gondolata­
ink, ismét tudatosak lehetünk egy rövid időre.
Hiába áll rendelkezésünkre hatalmas mennyiségű fizikai energia, ezzel
nem tudunk gondolkodni, mert a gondolatokhoz egy másfajta, erőteljesebb
energia szükséges. A tudatosság pedig még egy ennél is hevesebb, erőteljesebb
energiát igényel.
K: Ha pszichikai energiával nem tudok tudatos energiát létrehozni, akkor
miért lényeges, hogy mennyi pszichikai energiát használok fel?
V: A pszichikai energiával teljesen mások a céljaink. A gondolkodáshoz pél­
dául ez a fajta energia szükséges.
K: Azt tapasztaltam, hogy ha próbálom egy pontra összpontosítani a figyel­
memet, akkor nagyon sok energiát veszítek. Ez azt jelenti, hogy rosszul csinálom?
V: Nem, a figyelem megtartása energiát igényel, mert munka, és a munká­
hoz energia kell, ugyanakkor azonban ezzel meg is takarítják az energiát - azt
a mennyiséget, amit egyébként egy másik irányba elvesztegettek volna. Sokkal
nagyobb veszteséget jelent, ha figyelem nélkül csinálnak valamit.
K: Miért olyan nehéz irányítani a figyelmet?
V: A szokás hiánya miatt. Túlságosan megszoktuk, hogy hagyjuk a dolgo­
kat megtörténni. Ha irányítani akarjuk a figyelmet vagy valami mást, akkor
nehéznek találjuk éppúgy, ahogyan a fizikai munka sem könnyű, ha nem va­
gyunk hozzászokva.
K: Miért olyan ritkák a tudatosság pillanatai? Az energiától függ?
V: Nincs üzemanyag. Ha elmegy az áram, vagy lemerül a zseblámpájuk
eleme, akkor lehet, hogy látnak egy villanást, majd minden teljes sötétségbe

68
borul. A tudatosság fény, a fény bizonyos energia eredménye, ha nincs energia,
fény sincs.
K: A tudatosság fejlődésének titka teljes egészében az energia megőrzésé­
ben és irányításában rejlik?
V: Nem, nem teljesen, bár az energia megőrzése és növelése nagyon fon­
tos. De önmagában nem elegendő, az embernek tudnia kell, hogyan irányít­
hatja. Az energia a tudatosság gépies oldala. Nem kezdhetünk az irányítással.
Ahhoz, hogy egyetlen apró dolgot is irányíthassunk, ismernünk kell az egész
gépezetet. Először meg kell állítanunk az energiapazarlást, másodszor össze
kell gyűjtenünk az energiát az önemlékezéssel, harmadszor pedig ki kell javíta­
nunk a dolgokat. Csak így kezdhetünk.
K: Lehet tárolni az energiát?
V: Igen, ha képesek rá. De először nem a tárolás, hanem a pazarlás megál­
lítása a kérdés. Lenne elég energiánk mindenre, amit meg szeretnénk tenni,
ha nem vesztegetnénk el szükségtelen dolgokra. Például azért vagyunk ilyen
formálisak, unalmasak, mert nem érzünk eleget. Azt hisszük, hogy érzünk, de
ez csak illúzió. És azért érzünk ilyen keveset, mert az érzelmi központ nem jut
energiához.
Már beszéltem az energia-szivárgásokról, amik közül a negatív érzelmek
kifejezése a legrosszabb. Ha meg tudnák állítani a negatív érzelmek kifejezését,
energiát takarítanának meg, és soha nem szenvednének benne hiányt.
Csak remélhetjük, hogy ha megfelelő módon használjuk fel azt az energiát,
amit most elvesztegetünk, akkor tudatos lényekké válunk. A gépezet elegen­
dő mennyiséget tud termelni, de mi elvesztegetjük azzal, hogy mérgelődünk,
bosszankodunk vagy valami hasonlóval, így nagyon kevés marad. Anormálisan
működő szervezet annyi energiát termel, ami az összes központ működéséhez
elegendő, és még raktározásra is jut. A termeléssel minden rendben van, csak
a felhasználás rossz. Tanulmányoznunk kell ezeket az energia-szivárgásokat,
mert némelyiket már azelőtt érdemes megállítanunk, mielőtt továbbmenné­
nek, ugyanis minél több energiát halmozunk fel, annál több szivárog el ezeken
keresztül - olyan ez, mintha szitába öntenénk vizet. Egyes negatív érzelmek
pontosan ilyen szivárgásokat hoznak létre. Bizonyos helyzetekben néhányan
a negatív érzelmek egész sorozatán mennek keresztül annyira szokásszerűen,
hogy még csak észre sem veszik. Hiába tart ez csak öt percig vagy öt másodper­
cig, ahhoz elegendő lehet, hogy elpazarolják az összes energiát, amit a szerve­
zetük huszonnégy óra alatt termelt.
Különösképp szeretném felhívni a figyelmüket a negatív érzelmekre és a
jellemzőikre. Ez ténylegesen a második lényeges pont, az első a tudatosságra
vonatkozott - arra, hogy nem vagyunk tudatosak, és hogy azzá válhatunk. Elő­
ször is meg kell értenünk, hogy nem létezik egyetlen olyan negatív érzelem
sem, amelyik bármilyen értelemben hasznos lenne. Az összes negatív érzelem
a gyengeség jele. Másodszor fel kell ismernünk, hogy harcolhatunk ellenük,
legyőzhetők és elpusztíthatok, mert nincs valódi központjuk. Ha lenne, mint
ahogyan az ösztönös érzelmeknek van, akkor semmi esélyünk sem lenne, vég­
érvényesen a negatív érzelmek hatalmában maradnánk. Tehát szerencsénk,

69
hogy nincs valódi központjuk, egy mesterséges központ működik, amit felszá­
molhatunk. Miután ezt megtettük, sokkal jobban fogjuk magunkat érezni. Már
az is nagyon sokat jelent, ha felismerjük, hogy ez lehetséges. De közel sem
lesz egyszerű megszabadulnunk attól az elképzeléstől, mely szerint a negatív
érzelmek szükségszerűek, mert sok meggyőződésünk, előítéletünk, sőt még
„elveink" is vannak velük kapcsolatban. Próbáljanak meg ezen gondolkodni,
és ha van valamilyen kérdésük, nyugodtan tegyék fel.
K: Azt mondta, hogy nincsenek pozitív érzelmeink?
V: Igen, azt az érzelmet nevezzük pozitívnak, amelyik nem válhat negatív­
vá, de a jelen állapotunkban lehetséges érzelmek, még a legjobbak is, bármelyik
pillanatban negatívvá válhatnak. Továbbá, terjedelmüket nézve, az érzelmeink
azért sem lehetnek pozitívak, mert túlságosan kicsik. A pozitív érzelmek sok
olyan dolgot magukba foglalnak, amire jelenlegi érzelmeink nem képesek. Te­
hát mostani állapotunkban nincsenek pozitív érzelmeink, a negatív érzelmek
azonban jelen vannak.
K: Mi történik akkor, ha megszabadulunk a negatív érzelmektől?
V: Lehetnek pozitív érzelmeink. Néhány negatív érzelem egyszerűen el­
pusztítható, de másoktól csak úgy szabadulhatunk meg, ha pozitív érzelmek­
ké alakítjuk át őket. De egyelőre ettől még nagyon távol állunk, most még nem
tudjuk ezt megtenni, csak a talajt készíthetjük elő, főként megfelelő hozzáállá­
sok kialakításával, mert a mentális munkával kell kezdenünk. Megfelelő mentá­
lis hozzáállásokat úgy hozhatunk létre, ha megértjük, hogy a negatív érzelmek
nem szolgálnak semmilyen hasznos célt, és ha felismerjük, hogy mennyit veszí­
tünk azzal, ha megengedjük magunknak az élvezetüket. Ezután talán elegen­
dő energiánk lesz arra, hogy kezdjünk velük valamit.
V: Arra gondol, hogy megszabadulhatunk tőlük?
V: A helyes megértés, a megfelelő hozzáállások kialakítása az első lépés. Ad­
dig, amíg azt gondoljuk, hogy a negatív érzelmek elkerülhetetlenek, sőt akár
még segíthetnek is az önkifejezésben, vagy valami ehhez hasonlóban, semmit
sem tehetünk. Egyfajta harcot kell megvívnunk az elménkben annak felismeré­
séért, hogy nincs hasznos szerepük az életünkben, ugyanakkor azonban egész
életünk rajtuk alapszik.
Sok furcsaság található bennünk. Először is vannak dolgok, amik tudatosak
lehetnének, de nem azok, másodszor pedig a negatív érzelmekkel mérgezzük
életünket, amik számára a természet még csak nem is hozott létre központot,
így nekünk kell létrehoznunk egy mesterségeset. Mi gépies? Ami nem normá­
lis, ami természetellenes, az a leggépiesebb.
K: Mindig meg lehet különböztetni a negatív érzelmet a valódi érze­
lemtől?
V: Az azonosulás megmutatja, mert a negatív érzelmekben mindig jelen
van két dolog - az azonosulás és a negatív képzelődés. A negatív érzelmek nem
létezhetnek negatív képzelődés és azonosulás nélkül.
K: Ugye, amikor az emberen eluralkodott egy negatív érzelem, például a
harag, akkor csupán azzal, hogy gondolkodik, nem szüntetheti meg ezt az ál­
lapotot?

70
 V: Nem, de előre felkészülhetnek rá. A helyes hozzáállás idővel segíthet
a keletkezésekor megállítani a negatív érzelmet. Ha már elhatalmasodott raj­
tunk, semmit sem tehetünk, akkor már túl késő. Nem szabad megengednünk,
hogy elragadjon az indulat, nem szabad megindokolnunk a jogosságát.
K: Abból, amit mondott, úgy tűnik, hogy előfeltételez egy a többinél maga­
sabb „én"-t, amelyik képes erre.
V: Néhány, nem magasabb, hanem gondolati „én" független az érzelmi köz­
ponttól, és képes pártatlanul szemlélni a dolgokat. Azt mondhatja: „ Egész élete­
met végigkísérte ez a negatív érzelem. Nyertem belőle egy fillért is? Nem. Csak
fizettem, és fizettem, és fizettem. Ez azt jelenti, hogy felesleges".
K: Vannak olyan érzelmeink, amelyek nem negatívak?
V: Feltétlenül, ám nem is pozitívak. Most még nem negatívak, de a követke­
ző pillanatban azzá válhatnak.
K: De nekem úgy tűnik, hogy bizonyos körülmények egyszerűen rákény­
szerítik az embert a negatív érzelmekre!
V: Ez az egyik legrosszabb illúziónk. Azt hisszük, hogy a körülmények
hozzák létre őket, miközben mindegyik negatív érzelem bennünk van. Ez egy
nagyon lényeges pont. Mindig azt gondoljuk, hogy vagy más emberek hibái,
vagy a körülmények folytán váltunk negatívvá. Mindig ezt gondoljuk. A nega­
tív érzelmek bennünk vannak, mi hozzuk őket létre. Egyetlen elkerülhetetlen
oka sem lehet annak, hogy valaki másnak a cselekedete vagy valamilyen körül­
mény negatív érzelmet hozzon létre bennem. Ez csupán az én gyengeségemnek
köszönhető. Hacsak mi nem akarjuk, a külső körülmények hatására egyetlen
negatív érzelem sem alakulhat ki. Azért vannak negatív érzelmeink, mert meg­
engedjük, megindokoljuk, külső okokkal megmagyarázzuk őket, és ennek kö­
vetkeztében nem harcolunk ellenük.
K: Van valami oka annak, amiért ennyire ragaszkodunk hozzájuk?
V: A megszokás. Túlságosan hozzájuk szoktunk, és nélkülük nem tudnánk
aludni. Sok ember mihez kezdene negatív érzelmek nélkül? Ez a szokás olyan
erős, hogy csak speciális munkával szabadulhatunk meg a negatív érzelmektől.
A negatív érzelmeken való igazi munka később jön el, egyelőre két dolgot kell
megpróbálniuk: tanulmányozni őket és megállítani a kifejezésüket. Ha kifejezik a
negatív érzelmeket, akkor nem tudják megfigyelni őket. Ha megpróbálják megállí­
tani a kifejezésüket, akkor láthatóvá válnak, és tanulmányozhatják őket.
K: Az is a harc egyik formája, ha megváltoztatjuk a velük kapcsolatos né­
zeteinket?
V: Igen, de ez önmagában nem elegendő. A valódi küzdelem az azonosu­
lással való harccal kezdődik. Ha megszüntetik az azonosulást, akkor a negatív
érzelmek maguktól meggyengülnek. De természetesen a nézőpont megváltoz­
tatása szintén elengedhetetlen.
K: Jól értem, hogy ön szerint a negatív érzelmekkel való küzdelem hasz­
talan, mindazonáltal tanulmányoznunk kell őket, és megfigyeléseket kell ten­
nünk róluk?
V: A negatív érzelmekkel való küzdelemhez nagyon sok erőfeszítés szüksé­
ges, túl erős a szokás. Először egyszerűen tanulmányozniuk kell őket és meg

71
kell próbálniuk felvenni a harcot a kifejezésük ellen. Azonban előfordulhat,
hogy ha eggyel megbirkóznak, másik kettőt hoznak helyette létre. Idővel, köz­
vetve, az ember a negatív érzelmek mesterévé válhat. De az első lépés a tanul­
mányozásuk.
K: Lehet-e valaki egészséges akkor, ha negatív érzelmei vannak?
V: Az „egészség" szót tágabb értelemben kell vennünk, a szisztéma néző­
pontjából. Hagyományos értelmében a fizikai betegség tényleges hiányát je­
lenti, de nekünk másképpen kell értelmeznünk, mert az egészség egyik első
követelménye a központok helyes működése. Azok, akikben a központok hely­
telenül működnek, nem lehetnek egészségesek. Az egészség fogalmát tehát ki
kell szélesítenünk, nem vehetjük szűk értelemben.
K: A központok helyes működését illetően nem látom egész világosan,
hogyan akadályozhatjuk meg, hogy az érzelmi központ beavatkozzon abba a
munkába, amit a gondolati központtal próbálunk elvégeztetni.
V: Az érzelmi központ mindig beavatkozik. Ez ellen csak akkor tehetnek
valamit, ha már leküzdötték a negatív érzelmeket, és nem azonosulnak. Ha
megszűnik az azonosulás, akkor véget ér a negatív érzelmek hatalma, mert
csakis azonosulásra alapozva tudnak működni.
K: Miért nem szabad kifejeznünk a kellemetlen érzelmeket?
V: A negatív érzelmekkel ugyanaz a helyzet, mint a felesleges beszéddel.
Kérdezzék meg maguktól: vajon hasznosak-e, szükségszerű-e a kifejezésük?
Ellenállást akarunk létrehozni, mert máskülönben nem tudunk megfigyelni.
És az ellenállás létrehozása lesz a bevezetés az érzelmek tanulmányozásába. E
nélkül nem láthatjuk őket.
K: Miért képtelen az ember gondolkodni, miközben megpróbál ellenállni
a negatív érzelmeknek?
V: Nincs meg hozzá a gyakorlata. Az elején minden megáll.
K: Jó, ha az ember magába fojtja a negatív érzelmeket, ahelyett hogy kife­
jezné őket?
V: Próbálják ki. Semmit se higgyenek el. Ha azt tapasztalják, hogy jó, ha sza­
bad utat engednek nekik, akkor majd vitatkozunk. Azzal fogok érvelni, hogy
nem tudják irányítani a kifejezésüket, és ha megfigyelik őket, akkor úgy fogják
találni, hogy jobb, ha megállítják őket. A kérdés az, hogy vissza tudják-e tarta­
ni a kifejezésüket? Sok idő és emellett sok minden más szükséges ahhoz, hogy
valóban ne fejezzük ki a negatív érzelmeket.
K: Miért okoz megkönnyebbülést a harag vagy a bosszúság kifejezése?
V: Egy féreg él bennünk, ami ki akarja fejezni magát. Miután megtette, meg­
könnyebbülünk, de ezáltal a féreg megerősödik, és így egyre több irányításra tesz
szert felettünk. Amikor felismerjük, hogy nem más a felelős a bosszúságukért, ak­
kor lassacskán másképpen kezdünk érezni. Sokkal több hatalmunk van a negatív
érzelmek kifejezése felett, mint gondolnánk, és képesek vagyunk megtanulni, hogy
ne adjunk nekik szabad utat. Még a hétköznapi életben sem mindig fejezzük ki a
negatív érzelmeket, bizonyos helyzetekben tudjuk, hogy veszélyes lenne. Ha pe­
dig léteznek olyan körülmények, amelyek között irányítani tudjuk a kifejezésüket,
akkor bármilyen körülmények között meg tudjuk tenni, ha megpróbáljuk.

72
 K: Nem járhat káros következményekkel, ha visszatartjuk a negatív érzel­
meket, hétköznapi kifejezéssel élve „nem engedjük ki a gőzt"?
V: Ennek nem áll fenn a veszélye. Nem tudunk létrehozni olyan erős ellen­
állást, ami ártalmas lehetne. Az csak illúzió, hogy a „gőz kiengedése" egyfajta
megkönnyebbülést okoz. Ezzel energiát veszítünk. A negatív érzelmek kifeje­
zése mindig gépies, tehát nem lehet hasznos. Ellenben az ellenállás tudatos
cselekedet.
K: De a negatív érzelmek nélkül nem lenne érzelmi életünk!
V: Éppen ellenkezőleg. Mosf nincs, csak annak egy utánzata. Éppen az a
célunk, hogy legyen érzelmi életünk. A tudás igazi lehetőségei az érzelmi köz­
pontban rejlenek.
K: Az érzelmek irányítása ugyanakkora kimerültséggel jár, mint a kifejezé­
sük. Akkor mit nyerek azzal, ha megpróbálom uralni a harag kifejezését?
V: Tévesen feltételezi, hogy a két dolog ugyanannyi energiát emészt fel,
mert az irányítás növeli az energia mennyiségét. Lehet, hogy fel kell használ­
niuk valamennyit egy adott érzelem irányításához, de a következő pillanatban
annyival több energiájuk lesz, amennyit egyébként erre a felesleges érzelemre
vesztegettek volna el. Ez az irányítás kémiai mechanizmusa.
K: Tapasztalatom szerint, ha elnyomok egy negatív érzelmet, akkor elfá­
radok.
V: Az a fárasztó, ha csak elnyomják a kifejezését. De én sohasem erről be­
széltem, azt mondtam: „Ne fejezzék ki, próbáljanak okokat találni arra, hogy
miért nem fejezik ki". A negatív érzelmek elnyomása sohasem segíthet, mert
előbb vagy utóbb ki fognak törni. Azzal, ha elnyomják őket, pusztán a külső ki­
fejezésüket akadályozzák meg, az azonosulást viszont megtartják. Az a lényeg,
hogy okokat keressünk, hogy helyesen gondolkodjunk, mert a negatív érzel­
mek kifejezése mindig valamilyen helytelen gondolkodáson alapul.
K. Szeretnék több segítséget kérni a negatív érzelmekkel való küzdelemhez.
V: Erőfeszítéseket kell tenniük, amiknek mindenekelőtt a negatív érzelmek
tanulmányozására és osztályozására kell irányulnia. Meg kell figyelniük, hogy
főként milyen negatív érzelmeik vannak, miért bukkannak fel, mi hozza őket
elő és így tovább. Meg kell érteniük, hogy csak az elméjükkel irányíthatják az
érzelmeiket - de ez nem lesz azonnal lehetséges. Ha hat hónapon keresztül
helyesen gondolkodnak, akkor az hatással lesz a negatív érzelmeikre. Ha ma
kezdik el, holnapra nem fognak megváltozni.
K: Ha elgondolkodom a negatív érzelmekről, akkor nagyon világosan látom,
hogy bennünk vannak, ennek ellenére rövid időn belül ugyanúgy kifejezem
őket. Ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy hiányzik belőlem az egység?
V: Az első ok az, hogy nem egységes, a második pedig, hogy nem a megfele­
lő módon próbálkozik. Ahogy mondtam, a negatív érzelmek megváltoztatása
hosszantartó munkát igényel, nem lehetséges azonnal. Ha valakinek állandó
negatív érzelmei vannak, ha ugyanazok ismétlődnek, akkor mindig ugyanab­
ba a csapdába esik. Ha jobban figyelné meg önmagát, akkor tudná, hogy a
negatív érzelem közeledik, vagy már itt van, és ha megelőzően helyesen gon­
dolkodott volna felőle, akkor képes lenne némi ellenállást tanúsítani. De ha

73
valakinek nincs meg a megfelelő hozzáállása, ha nem gondolkodik helyesen,
akkor tehetetlen, és a negatív érzelem ismét el fog hatalmasodni rajta ugyan­
abban az időpontban, ugyanolyan módon. Ez az egyik módszer, amellyel a
gondolati központon keresztül irányíthatják az érzelmeket. A hozzáállásokat
azonban nem az érzelmi kitörés pillanatában, hanem jóval azt megelőzően kell
kialakítani. Majd lassacskán az érzelmi kitörések az értelem irányítása alá ke­
rülnek. A gondolatok tartósabbak lehetnek az érzelmeknél, ezért befolyásolhat­
ják őket. Létrehozhatnak tartós gondolatokat, tartós hozzáállásokat, amelyek,
idővel, hatással lehetnek az érzelmekre. De még mielőtt ez lehetségessé válna,
ahhoz, hogy dolgozhassanak az érzelmi agyon, létre kell hozniuk egyfajta fe­
gyelmet az érzelmeiket illetően, és el kell sajátítaniuk egyfajta tudást.
K: Megfigyeltem, hogy szinte soha sincsenek érzelmeim, illetve hiányzik az
élénkség a tapasztalásaiból. Ez annak tulajdonítható, hogy alszom?
V: Részben. A másik ok pedig, hogy a mozgási és az ösztönös központban
él. Ekkor, pontosan úgy, ahogyan mondta, nem élénkek a tapasztalatai.
K: Néha hasznosnak tűnik a félelem, hiszen ha az emberek nem félnének,
akkor körültekintés nélkül mennének át az úttesten.
V: On az ösztönös félelemről beszél, az érzelmi félelem más, képzelődésen
alapul.
K: Káros hatással vannak a negatív érzelmek más funkciókra?
V: Erről mindenkinek magának kell tapasztalatot gyűjtenie. Például, ha
zaklatottak, vagy bosszúsak, vagy ezekhez hasonló állapotban vannak, figyel­
jenek meg más dolgokat. Képesek jól emlékezni? Helyesen gondolkodni, jól
dolgozni? Azt fogják tapasztalni, hogy az összes funkciójuk legyengül. Ez a
megfigyelés önmagában sok egyéb olyan dolgot is meg fog mutatni, amit meg
kell figyelniük.
K: Miért befolyásolhatja a negatív érzelem ilyen mértékben az ösztönös köz­
pont működését?
V: A negatív érzelem mindegyik központra hatással van. A központok kö­
zött olyan szoros a kapcsolat, hogy bármelyik erős vagy erőszakos negatív érze­
lem - és az azonosulás segítségével mind megerősödnek -az összes központra
hatással van. Ha negatívak, semmit sem csinálhatnak jól, még csak gondolkod­
ni sem tudnak megfelelően. Rosszul esznek, lélegeznek, járnak, dolgoznak
- mindent rosszul csinálnak.
K: A negatív érzelmek jelenléte az ösztönös központ helytelen használa­
tára utal?
V: Nem, de az összes érzelem az ösztönös központból származik. Egy kis­
gyermekben a központok nem különülnek el egymástól. Az ösztönös központ­
ban található anyagból jönnek létre a negatív érzelmek. Ez az anyag az ösz­
tönös központhoz tartozik, ezért felhasználása helytelen működésre vall. Na­
gyon furcsa helyzetben vagyunk, mert sem a pozitív, sem a negatív érzelmeink
nem tartoznak a közönséges érzelmi központunkhoz. Az előbbiek a magasabb
érzelmi központhoz, az utóbbiak pedig egy mesterséges központhoz tartoz­
nak. Az érzelmi központ az ösztönöstől kölcsönöz anyagot, majd az ösztönös
központ negatív felének, a képzelődésnek és az azonosulásnak a segítségével

74
negatív érzelmeket hoz létre. Ezek elpusztítása nagyon nehéz feladat, de be
kell látniuk, hogy amíg a negatív érzelmek léteznek, nem lehetséges fejlődés,
mert a fejlődés azt jelenti, hogy minden, ami az emberben található, fejlődik. A
negatív érzelmek nem fejlődhetnek, katasztrofális lenne, ha fejlődhetnének. Te­
hát ha valaki tudatosságot próbál létrehozni, akkor ezzel egy időben harcolnia
kell a negatív érzelmekkel, mert ha megtartja őket, akkor nem fejlődhet - az
egyik kizárja a másikat.
K: Az segíthet a negatív érzelmek irányításában, ha megpróbáljuk megérte­
ni, hogy valami miért történt, hogy mi az ok és okozat?
V: Néhány egyedi esetben talán igen, de egyelőre nem beszélhetünk sem
az elpusztításukról, sem az irányításukról, csak tanulmányozhatjuk őket. A ne­
gatív érzelmek irányításának leghatékonyabb módszere a kifejezésük megállí­
tása. Tehát küzdenünk kell először a kifejezésük ellen, másodszor pedig azon
érzelmek ellen, amelyekkel fel tudjuk venni a harcot. Miután megtanultuk nem
kifejezni őket, beszélhetünk a következő lépésről. Addig nem uralhatják a nega­
tív érzelmeket, amíg szabad utat engednek a kifejezésüknek.
Szeretném, ha megértenék, hogy a negatív érzelmek kifejezésének megállí­
tása és a negatív érzelmekkel való küzdelem két nagyon különböző gyakorlat.
Az előbbivel kell kezdeniük. Ha kifejeznek egy negatív érzelmet, akkor a ha­
talmába kerülnek, abban a pillanatban semmit sem tehetnek. Miután megta­
nulták nem kifejezni őket, megpróbálkozhatnak az azonosulás megállításával,
helyes hozzáállás kialakításával, az önemlékezéssel.
K: Néha kezdetben sikerül megállítanom egy negatív érzelem kifejezését,
de nem tudok megszabadulni tőle, makacsul ki próbál törni.
V: Ez azt jelenti, hogy csak a külső megnyilvánulást akadályozta meg, ám
az ok megszüntetésével kell próbálkoznia. Nem magára az érzelemre gondo­
lok, hanem a kifejezés okára. A kettő között van különbség. Az érzelem és an­
nak kifejezése két különböző dolog. Próbálják megérteni ezt a különbséget.
K: Ha az ember erőfeszítéseket tesz a kellemetlen érzelmek irányítására,
akkor fokozatosan megszűnteti őket?
V: Feltétlenül, mert sok kellemetlen érzelem csak irányítás hiányában létez­
het, abban a pillanatban, amint irányítani kezdik őket, sokuktól könnyű lesz
megszabadulniuk.
K: Ha valakit úgy neveltek, hogy ne fejezze ki a kellemetlen érzelmeket,
akkor az ő esetében ez nem gépiesen történik?
V: Ez egy elméleti kérdés, meg kell bizonyosodni arról, hogy bármilyen
körülmények között képes-e megállítani a kifejezésüket. Lehet, hogy valakit
arra neveltek, hogy bizonyos körülmények között ne fejezzen ki negatív érzel­
meket, de más körülmények között szabad folyást enged nekik.
K: Nem az a lényeg, hogy ne legyenek kellemetlen érzelmeink?
V: Ez csak a későbbiekben válhat céllá, ez egy teljesen különálló kérdés.
Úgy érhetik el, ha nem azonosulnak.
K: Hogyan győződhetünk meg a negatív érzelmek eredetéről és okáról, és
hogyan szabadulhatunk meg attól a tendenciától, hogy becsapjuk önmagun­
kat? Ezek csak iskolákban lehetségesek?

75
 V: Egyelőre lényegtelen az eredetük, az azonban fontos, hogy megállítsuk
a kifejezésüket. Miután erre már képesek vagyunk, sok mindent megtanulha­
tunk a negatív érzelmekről. Ami pedig az okokat illeti - rendszerint az azo­
nosulásban kell keresnünk őket. Segítség nélkül képtelenség felvenni velük a
harcot - sokan megpróbálták. Ha felismernék, milyen csekélyek az esélyeink,
megértenék, hogy minden lehetséges segítségre szükségünk van, ha valamit is
el akarunk érni.
K: A negatív érzelmek szükségszerűen mindig gépiesek?
V: Mi a gépies ellentéte? Tudatos. Tudatosan kinek lennének negatív érzel­
mei? Ha az emberek felismernék, hogy megszabadulhatnak tőlük, akkor senki­
nek sem kellenének. Tehát feltétlenül gépiesek.
K: Hallhatnánk többet arról, hogyan használhatók a helyes hozzáállások a
negatív érzelmek elleni fegyverként? Ez bizonyára sokkal többet jelent annál,
mint hogy valaki nem azonosul.
V: Természetesen, azt jelenti, hogy helyesen gondolkodunk egy adott témát
illetően. Például majdnem az összes egyéni negatív érzelmünk vádon alapul,
valaki mást hibáztatunk. Ha, kitartó gondolkodással, felismerjük, hogy senki
sem vétkezhet ellenünk, hogy mi vagyunk az oka mindennek, ami velünk törté­
nik, akkor ez megváltoztatja a dolgokat, de természetesen nem azonnal, mert
sokszor ez a felismerés túl későn jön. De idővel ennek a helyes gondolkodás­
nak, helyes hozzáállásnak vagy nézőpontnak a létrehozása tartós folyamattá
válhat, akkor pedig a negatív érzelmek csak időnként fognak megjelenni. A
helyes gondolkodásnak pontosan a tartóssága miatt van hatalma a negatív ér­
zelmek felett - a keletkezésükkor csípi nyakon őket.
K: Tapasztalatom szerint időm nagy részét egyfajta nehezen meghatározha­
tó negatív állapotban töltöm, ami ellen látszólag semmit sem tehetek.
V: Jól látja, ugyanakkor fel kellett ismernie, hogy ez általában valamilyen
azonosulással vagy képzelődéssel kapcsolatos. Amikor már ismerik ennek a
negatív állapotnak a különböző megnyilvánulásait, akkor harcolhatnak ellene,
mert a harcot az elmében kell megvívni. Bizonyos nézeteket elutasíthatnak, má­
sokat elfogadhatnak, és nagyon hamar látni fogják a különbséget.
Ez egy jelentős kérdéssel kapcsolatos, hiszen bizonyos szempontból annyi­
ra gépiesek vagyunk, hogy semmit sem tehetünk, de egy másik szempontból
van jó néhány olyan dolog, amivel próbálkozhatunk. Vannak bennünk bizo­
nyos lehetőségek, csak éppen nem használjuk ki őket. Igaz, hogy semmit sem
tudunk „tenni" abban az értelemben, hogy nem változtathatjuk meg, amit egy
adott pillanatban érzünk, de arra rávehetjük magunkat, hogy egy adott pillanat­
ban egy adott témán gondolkodjunk. Ez a kezdet. Tudnunk kell, mi lehetséges,
és azzal kell kezdenünk, mert így egyre több lehetőségünk lesz arra, hogy te­
gyünk valamit ahelyett, hogy hagynánk a dolgokat megtörténni.
Nem vagyunk tudatában annak, milyen hatalmas erő rejlik a gondolkodás­
ban. Nem az erő filozófiai értelmezésére gondoltam. Az erő abban a tényben
rejlik, hogy ha bizonyos dolgokról mindig helyesen gondolkodunk, akkor ezt
a folyamatot tartóssá tehetjük - tartós hozzáállássá alakul. Lehet, hogy hajla­
mosak bizonyos helytelen érzelmi megnyilvánulásokra. Csakhogy a megnyil-

76
vánulás pillanatában semmit sem tehetnek, helytelen gondolkodással betanul­
ták ezt a fajta reakciót. De ha helyes gondolkodással kezdenek, akkor idővel
megtanulhatnak egy másfajta reakciót. Először azonban meg kell érteniük ezt
a módszert, és ennek a megértésnek nagyon mélynek kell lennie.
Sok mindennel kapcsolatban alkalmazhatják ezt. Valójában ez az egyetlen
dolog, amit megtehetnek. Semmi mást nem tudnak „tenni". Közvetlenül nem
harcolhatnak a negatív érzelmekkel, mert nem képesek elkapni őket, és csak
akkor akadályozhatják meg a felbukkanásukat, ha erre előre felkészülnek. De
az nem fog segíteni, ha csak futólag ismerik fel, hogy rosszak, a felismerésnek
nagyon mélynek kell lennie, máskülönben ugyanilyen nehézségek árán fognak
felkészülni egy másik megnyilvánulással való harcra. Nincsenek tisztában az­
zal, hogy mennyit veszítenek ezekkel a spontán negatív megnyilvánulásokkal.
Olyan sok mindent lehetetlenné tesznek.
K: Még ha helyesen kezdek is el gondolkodni, amint meghallom, hogy vala­
ki morgolódik, azonnal utánozni kezdem.
V: Hiába kezd el valaki helyesen gondolkodni, attól azon nyomban még
semmi sem változik meg. Akkor jelennek meg az eredmények, ha már hosszú
ideje helyesen gondolkodnak - nem azonnal. A helyes hozzáállások kialakítá­
sa hónapok vagy évek kérdése. Ha helyes hozzáállásokat alakítanak ki, akkor
megerősítik a tényt, hogy ténylegesen és komolyan elhatározták, hogy nem
adnak utat a negatív megnyilvánulásoknak. Nem vagyunk tudatában annak,
mennyit veszíthetünk a negatív megnyilvánulásokkal. Pontosan azt, amit meg
akarunk szerezni.
De legelőször is fel kell hagyniuk azzal a szokásukkal, hogy kifejezik a ne­
gatív érzelmeket. Ezért magyaráztam el már a legelső előadásokon, amikor az
önmegfigyelésről beszéltem, hogy meg kell tanulniuk nem kifejezni a negatív
érzelmeket. Mindenki tudja, hogyan ne mutassa ki azt, amit érez - nem kü­
lönleges, hanem mindennapos esetekre gondolok. Az összes negativitás azono­
suláson, képzelődésen és egy sajátos jellemvonáson alapul, nevezetesen azon,
hogy az ember megengedi magának a kifejezését. Mivel mindig azt gondolják,
hogy semmit sem képesek tenni ellene, teljesen jogosnak tartják, ha kimutatják,
ahogyan éreznek. Tehát először ettől az illúziótól kell megszabadulniuk. Képe­
sek megállítani a negatív érzelmek megnyilvánulásait. Ha azt mondják „nem
akarom", hinni fogok önöknek, de akkor nem fogok, ha azt mondják „nem
vagyok képes".
Sok javaslatot tettem arra, hogyan dolgozhatnak az érzelmeken - az önta-
nulmányozást, a harcot az azonosulással és a negatív érzelmek kifejezésével,
a negatív érzelmekről való helyes gondolkodást. Négy módszert. Ha tényle­
gesen alkalmazzák mindazt, amit kaptak, akkor nagyon hamar észrevehetik
az eredményeket. Az érzelmi központ tényleges irányításához önemlékezés,
a tudatosság egy új állapota szükséges, de ettől még messze állunk, egyelőre
segédmódszereket kell alkalmaznunk. Az elején ezek közül a helyes hozzáállás
a legfontosabb.

77
 4. FEJEZET

Nyelv. A szisztémában alkalmazott különböző felosztások. Esszencia és szemé­

lyiség. A-, B- és C-befolyások. Mágneses központ. Rossz mágneses központ.
Megbízott intéző. A véletlen törvénye. A sors törvénye. Az akarat törvénye.
Az ok és okozat törvénye. Szökés a véletlen törvénye elől. Súlypont. Miért
szükségesek az iskolák? Kik számára szükségesek az iskolák? Miből áll egy
iskola? Az iskolák szintjei. A fakír útja, a szerzetes útja és a jógi útja. A negye­
dik út. A negyedik út és a hagyományos utak közötti különbség. Mindegyik út
ugyanahhoz a célhoz vezet. Az iskola színtje a tanítványok szintjétől függ. Az
emberiség belső körei.

HA TANULMÁNYOZNI SZERETNÉNK ENNEK A SZISZTÉMÁNAK A MÓD­

SZEREIT, amelyek segítségével az ember magasabb tudatossághoz juthat, ak­
kor először egy új nyelvet kell tanulmányoznunk. Ez a nyelv különböző elve­
ken alapul, amiket most még nem ismernek; ha azonban folytatják a szisztéma
tanulmányozását, akkor nagyon hamar elkezdik majd érteni ezeket az elveket.
Ez a nyelv lehetővé teszi, hogy közelebb jussunk az igazsághoz, a mostaninál
pontosabban fejezzük ki magunkat, és két ember, aki érti ezt a nyelvet, egysze­
rű dolgokban többé nem fogja félreérteni egymást. Már hallották ennek a nyelv­
nek bizonyos kifejezéseit, mint például az önemlékezés, azonosulás, igazodás
(figyelembevétel) és így tovább. Ugyancsak ide tartoznak a szisztémában al­
kalmazott felosztások, amelyek megértése nagyon fontos. Az ember meglehe­
tősen bonyolult gépezet, és különböző felosztások alapján tanulmányozható.
Ezek a felosztások a hétköznapi nyelvből hiányoznak, aminek következtében
az emberek nem értik egymást.
Próbálják megérteni, miről beszélek, mert nem egyszerű szavakba ön­
tenem. Az világos, hogy egy város felosztható északi, déli, keleti és nyugati
részre; majd ezek tovább bonthatók kerületekre és negyedekre, azok pedig kü­
lönböző utcákra. Vagy éppenséggel tanulmányozhatjuk a népessége szempont­
jából, mert lakói különböző nemzetiségűek, foglalkozásúak, különböző osztá­
lyokhoz tartoznak és így tovább. Ezek között a felosztások között nincs átfedés,
mindegyiket külön-külön kell megvizsgálnunk. Nem készíthetünk általános
térképet, amelyiken mindegyik felosztást feltüntetjük - egy sor különböző tér­
képet kell megrajzolnunk.
Az ember esetében ugyanez a helyzet. Már beszéltem egyes felosztásokról.
Az első a központokra, vagy funkciókra vonatkozott - minden ember négy
emberből áll, akik benne élik a maguk külön életét, a saját asszociációikkal, ro­
kon- és ellenszenveikkel. Azután megmutattam a különböző „én"-ek szerinti
felosztást. Ez nagyon hasznos felosztás: az ember nem egységes, hanem több-

78
szőrös, tömeg, amely egymásnak vadidegen emberekből áll, akik egymás ellen
harcolnak. Ezt kiegészítettem a különböző szerepekkel, amiket az ember eltérő
körülmények között játszik. Ezután következett a tudás és létezés elkülönítése
- amit az ember tud és az, amilyen a léte. Ugyancsak beszéltem az ember hét
kategóriájáról - megkülönböztethetünk l-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es
számú embert.
Most pedig elérkeztünk egy olyan újabb felosztáshoz, amelyik teljesen eltér
az eddigiektől - az emberben különválasztható az esszencia és a személyiség.
Az esszencia az, ami velünk születik, a személyiség pedig, amit megszerzünk.
Míg az esszencia a sajátunk, a személyiség nem az. Az ember teljes belső élete,
az összes észlelése és reakciója e két rész valamelyikébe sorolható. Bizonyos
dolgok velünk születnek, ilyenek egyes fizikai tulajdonságok, fogékonyságok,
hajlamok, tendenciák, az egészségünk állapota és így tovább. Ezek az esszen­
ciához tartoznak. A személyiséget az életünk során szerezzük meg - nézetek,
vélemények, szavak alkotják. Ha példákat keresnek az esszenciára és a szemé­
lyiségre, akkor könnyebben megértik a közöttük lévő különbséget. Annak el­
lenére, hogy a hétköznapi életben a kettő mindig összekeveredik, másokban
könnyebb őket megkülönböztetni, mint magunkban, ugyanis a személyiség na­
gyon gyakran együtt változik a körülményekkel, de az esszencia ugyanolyan
marad. Nagyon lényeges, hogy megértsék a kettő közötti különbséget, mert
sok minden, amiről az ember kapcsán beszélünk, az esszenciára vonatkozik,
más dolgok pedig a személyiségre.
K: Annak ellenére, hogy az esszencia velünk születik, hozzáadódhat még
valami? Növekedhet?
V: Igen, de csak akkor, ha megneveltük a személyiséget, és az többé már
nem nyomja el az esszenciát. A személyiség túl nehéz, túl erős; burokként ve­
szi körül az esszenciát, amit így semmi sem érhet el közvetlenül, mert először
mindennek keresztül kell haladnia a személyiségen. Ilyen feltételek mellett az
esszencia nem fejlődhet. Ha viszont a személyiség átlátszóbbá válik, akkor a be­
nyomások és a külső hatások keresztülhatolhatnak rajta, és elérhetik az esszen­
ciát, és az ennek eredményeként növekedésnek indul.
K: Tehát az erős személyiség meggátolja, hogy a benyomások elérjék az
ember esszenciáját?
V: Igen, de mit jelent az erős személyiség? Erős befolyását valaminek, ami
nem a sajátunk, amit csak felvettünk - mások szavait, véleményeit és elmélete­
it. Ezek olyan vastag kérget képezhetnek az esszencia körül, amin semmi sem
hatolhat át, hogy elérje önöket, elérje azt, ami önöket alkotja.
K: Áttörhető, vagy elpusztítható ez a kéreg?
V: Mielőtt elpusztítanák, vagy áttörnénk a személyiség kérgét, másfajta vé­
delmi eszközöket kell létrehoznunk. Ha ez a burok valamilyen oknál fogva
lehullik, az emberek védtelenül maradnak sok erőteljes befolyással szemben,
amiket nem tudnak irányítani. A személyiség megvéd egyes távoli befolyások­
tól; ha meggyengítjük, sok olyan elér minket, ami korábban nem, és ezért még
a mostaninál is kevesebb irányításunk lesz. De sok mindent már most is tud­
nánk irányítani, mégsem irányítjuk. Ez a megfelelő gondolkodás erről.

79
 K: Mondana egy példát az ilyen jellegű befolyásokra?
V: Egy egyszerű példa az atmoszférikus változások, vagy az évszakok
változásai - ezek nagymértékben befolyásolják az esszenciát, ha azonban az
embert körülveszi a személyiség, akkor a hatásuk gyengül. Az évszakok válto­
zása igen komoly hatást gyakorol azokra, akiknek az esszenciája nyitottabb a
befolyásokra. Ez egy olyan egyszerű dologra volt példa, amit az emberek nem
vesznek számításba, s amiről fogalmuk sincs. Emellett sok minden mással is
számolnunk kell; például régi, mágiával foglalkozó könyvek arra figyelmezte­
tik az embereket, hogy bizonyos dolgok nagyon veszélyesek, ezért előre fel kell
rájuk készülni; és sok esetben igazuk van, mert az esszencia megnyitása lehet
jó, viszont sok veszéllyel járhat. Bár a személyiség létrehozása sok rossz alapra
épül, egyfajta védelmet is biztosít.
K: Leélhetjük az életünket anélkül, hogy valaha is észrevennénk az esszen­
ciát?
V: Attól függ, hogy részt vesznek-e iskolai munkában, vagy sem. A hétköz­
napi életben még csak tudomásunk sincs az esszencia és a személyiség létezé­
séről. Az öntanulmányozás kapcsán hall róluk az ember, de miután annyira
összekeverednek, ez a felosztás hosszú ideig csupán elmélet marad, mert - né­
hány szélsőséges eset kivételével - megfigyeléssel lehetetlen megkülönböztet­
ni őket. Később, ahogy az ember dolgozik, egyre inkább látni fogja, hogy az
egyik dolog jobban megragad, mélyebbre hatol, a másik kevésbé. így fokoza­
tosan láthatóvá válik az esszencia. Az összes tartós vagy tartósabb tulajdonság
az esszenciától függ. Amikor a személyiség tanultabbá és könnyebbé válik, sok
tulajdonság átkerül az esszenciába, és ott állandósul. így fejlődik az esszencia.
A személyiségben a dolgok előjönnek, majd eltűnnek, de ami átkerül az esszen­
ciába, az megmarad.
K: Az esszencia többé-kevésbé ugyanaz, mint a létezés?
V: Ez így nem fogalmazható meg. A létezés élet, egy folyamat. Az esszencia
tárgy, objektum.
K: A gyermek esszenciája fejlettebb, mint a személyisége?
V: Nagyon fiatal korban előfordulhat, hogy az esszencia erősebb a szemé­
lyiségnél, de mindkettő fejletlen. Emellett különböző gyerekek és különböző
körülmények vannak.
K: Hogyan harcolhatunk a személyiség ellen?
V: Nem harcról van szó, csak a személyiség irányításáról és neveléséről.
Nem szabad túl nagy szabadságot biztosítanunk neki. Bizonyos módon meg
kell nevelnünk, el kell érnünk, hogy adott elveknek megfelelően cselekedjen,
munkája egy meghatározott irányt kövessen. Jelenleg teljesen rossz a szemé­
lyiségünk. Túl sok benne a hazudozás, az önbecsapás, a képzelődés, a negatív
érzelem. Gépezetünk csak akkor tud megfelelően működni, ha ezeken változ­
tatunk. A személyiségen keresztül kell dolgoznunk; az esszenciának hosszú
ideig nem lehet gyakorlati jelentése. Ha elkezdünk tudatosan dolgozni a sze­
mélyiségen, akkor bizonyos dolgok hatással lesznek az esszenciára, de ez nem
azonnal fog bekövetkezni.
K: Azt tehetünk a személyiséggel, amit csak akarunk?

80
 V: Ha dolgoznak, tanulnak, akkor fokozatosan megváltoztatják, és a szemé­
lyiségen végzett munkájuk tükröződni fog az esszencián. Vagy mi irányítjuk a
személyiséget, vagy a különböző „én"-ek ezrei, amelyek mindegyikének meg­
vannak a saját elgondolásai, nézetei és vágyai. Fel kell ismernünk, hogy jelen
állapotunkban - amikor is az egyik részünk elhatározza, hogy dolgozik, a má­
sik pedig vagy nem tud erről, vagy nem ért vele egyet - milyen hatalmas mun­
kát igényel az egység megszerzése. Amikor már megnevelték a személyiségü­
ket, amikor már engedelmeskedik a céljuknak, és szolgálni kezdi azt, akkor
elmondhatják, hogy hasznos és jó. De amíg az egyik részük kitűz maga elé egy
célt, a személyiség pedig ez ellen kezd el dolgozni, addig természetesen rossz.
K: Elhangzott, hogy a személyiségben ugyanúgy vannak jó dolgok, mint az
esszenciában, ennek ellenére én semmi olyat nem találok benne, aminek hasz­
nát vehetnem végső célom elérésében.
V: Mit ért az alatt, hogy semmi jó nincs a személyiségben? Már az is jó, ha
megfigyelnek és felfedeznek bizonyos dolgokat önmagukról. Ezeket is a szemé­
lyiség végzi. Az a rész, amelyik tudni, dolgozni, változni szeretne, szintén a sze­
mélyiség része. Előfordulhat számtalan rossz tényező a személyiségünkben,
és ezeket tanulmányoznunk kell, majd meg kell szüntetnünk. A személyiséget
tanulással és a felesleges funkciók megszüntetésével fejleszthetjük. Ezáltal ja­
vulni és tisztulni fog. Iskolai körülmények között az esszenciának fontosabb
szerepet kell betöltenie, mint a személyiségnek, és ha a személyiség túl domi­
náns, akkor a fejlődés lehetetlenné válik, mert a valódi fejlődés az esszenciában
megy végbe. Ha azonban a személyiség túl nagy súllyal nehezedik rá, akkor
nem tud lélegezni. De a személyiség is nagyon fontos. A változás lehetősége
tényleg rendkívül bonyolult, mert sok mindenből tevődik össze. Az esszenciá­
nak rendelkeznie kell bizonyos sajátosságokkal, mert ezek hiányában semmi
sem lehetséges; a személyiségnek pedig bizonyos anyaggal, bizonyos dolgokat
el kell sajátítania. Mindezek mellett szükség van még bizonyos feltételekre.
K: A személyiség megelégszik a második hellyel? Visszalép önszántából?
V: Nem lép vissza, hanem megváltozik. Az nem normális, ha elnyomja az
esszenciát. Jelen állapotunkban személyiségünk kóros, egészségtelen. Ha dol­
gozunk, egyszerűen csak visszanyeri az egészségét.
K: Nem látom, hogyan befolyásolhatja a személyiség az esszenciát, ha az
esszencia az, ami velünk születik.
V: Ezt a következőképpen érthetik meg: vegyük a gondolati központot.
Mindabból, ami ide tartozik - gondolatok, eszmék, meggyőződések, vélemé­
nyek -, semmi sem születik velünk. Tegyük fel, hogy a személyiségükben el­
jutottak egyfajta megállapításra, és a megfigyeléseik során észrevesznek egy
alapvető szokást, mondjuk valamilyen kellemetlen érzelmet, ami meghatáro­
zott körülmények között mindig felbukkan. Felismerik, hogy ez az érzelem
semmilyen értelemben nem lehet hasznos, csak az energiát pocsékolja, és meg­
nehezíti az életüket. Hogyan harcolhatnak ellene? Rájönnek, hogy ez a negatív
állapot önigazolásból táplálkozik, hogy a hétköznapi megszokott állapotuk­
ban mindig megindokolják, és valaki mást hibáztatnak érte, vagy azt mondják,
hogy nem szándékosan tették, avagy az emberek nem értik meg önöket vagy

81
valami ehhez hasonlót. Ez teszi lehetővé a létezését. Ha az igazolásra törek­
vés helyett változtatnak a nézőpontjukon, és kialakítják magukban azt a tartós
meggyőződést, hogy ez az érzelem rossz, semmiképp nem indokolható, akkor
végül ez a nézőpont állandósulni fog.
K: Vannak olyan dolgok az esszenciában, amelyek öröklődnek?
V: Az öröklés folyamata gyakorlatilag nem létezik az emberben. Talán a
rossz tulajdonságok öröklődnek, de a jók nem. Az állatokat nem ugyanazok a
törvények irányítják, mint az embereket; az állatok esetében mind a jó, mind a
rossz tulajdonságok átörökíthetők, de az emberben, a fizikai tulajdonságokat le­
számítva, csakis az elkorcsosodás néhány vonása örökíthető át; ezen kívül sem­
mi. A fizikai jellemvonásokat örökölhetjük, de az olyan sajátosságokat, mint a
tudatosság, nem. Az esszencia sem örökölhető.
K: A negatív érzelmekre való hajlam az esszenciában gyökeredzik, vagy
teljes egészében a személyiségben alakul ki?
V: Még az esszenciában is létezhet erre tendencia - egyfajta hajlam előfor­
dulhat, de vehetjük teljes egészében a személyiséghez tartozónak, mert ha az
esszenciában igazán erős hajlam gyökeredzik a negatív érzelmekre, akkor az
majdnem elmebajt jelent.
K: Kijavíthatok az esszencia hibái?
V: Igen, de mint mondtam, először a személyiségnek kell változnia; az
esszencia nem változik olyan könnyen. Az esszenciában lévő tulajdonságok
megváltoztatása nagyon nehéz munka; tudást és elegendő energiát igényel, mi
azonban gyengék vagyunk és tudatlanok. Az esszencia sajátosságai csak akkor
változtathatók meg, amikor szükséges, és csakis iskolai módszerekkel. Tegyük
fel, hogy valaki fel akar ébredni, de lusta az esszenciája - ha hosszú időn keresz­
tül tanulmányozza önmagát, akkor változtathat ezen a tulajdonságon, de csak­
is segítséggel, mégpedig iskolai segítséggel. Tehát szerencsések vagyunk, hogy
nem az esszencián, hanem a személyiségen kell elkezdenünk a munkát. Ha
azonban a személyiségen dolgozunk, akkor bizonyos mértékig az esszencián
is dolgozunk. Alvás, felébredés, tudatosság - ezek egyike sem a személyiségre
utal, hanem az esszenciára, tehát valójában már a legelejétől fogva dolgoznak
az esszencián, és a személyiség azzal, hogy változik, bizonyos nyomást gyako­
rol az esszenciára, és meg is változtatja.
K: Az ember minden esetben esszenciával születik?
V: Igen, de gyakran az esszencia fejletlen marad, nem jut tovább egy kis­
gyermek szintjénél.
K: Az esszencia az a részünk, amelyikben megbízhatunk?
V: Még a személyiségben is vannak megbízható és megbízhatatlan dolgok.
A képzelődés például megbízhatatlan. Ha tévesen azt hiszik, hogy tudnak úsz­
ni, az ugyanúgy a személyiséghez tartozik, mint a szorzótábla ismerete; az
egyik megbízható, a másik nem.
K: A létezés szintje az esszencia fejlettségétől függ?
V: Feltétlenül, ez közöttük a kapcsolat. Csakhogy egyelőre az esszencia fej­
lettségéből nem képesek megítélni a létezésük szintjét, mert jelenleg csak elmé­
letben tudják különválasztani az esszenciát a személyiségtől. Ennek ellenére

82
hasznukra válik, ha észben tartják ezt a felosztást, mert, mint mondtam, ennek
ismerete nélkül nem fognak megérteni bizonyos dolgokat a későbbiekben.
Egy valamit be kell látniuk az esszenciával és a személyiséggel kapcsolat­
ban: míg az esszencia egy, a személyiség „én"-ek számos csoportjából tevődik
össze. Vagyis kijelenthetjük, hogy nem egy személyiségünk van, hanem szemé­
lyiségeink, többes számban, mert valakinek lehet egyszerre öt, hat vagy néha
tíz személyisége is. Például a mágneses központ is a személyiségben találha­
tó, hiszen nem velünk születik - életünk során hozzuk létre. Az „én"-ek egy
olyan csoportját jelenti, amelyik kis mértékben irányítani tudja az „én"-ek más
csoportjait. Néhány személyiség nem gátolja a munkát, de vannak olyanok,
amelyek mindig útban lesznek, ezért vagy irányítaniuk kell őket, vagy meg
kell őket semmisíteniük.
K: Hogyan dolgozhatunk a személyiségen?
V: Az elméjükkel irányíthatják. Többre ne számítsanak. Gondolatban meg­
fogalmazzák a céljukat, és a személyiségnek ezzel összhangban kell dolgoz­
nia.
K: Minek tulajdonítható a felébredés utáni vágy? Az esszenciában gyöke­
redzik?
V: A mágneses központtal kapcsolatos. Emlékeznek, az első előadáson be­
széltem a mágneses központról, és azokról a különböző befolyásokról, ame­
lyek az embert érik. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: mi az oka annak, hogy
néhány ember érdeklődik ezek iránt az ideák iránt, mások pedig nem, mi
hozza létre a tudás utáni vágyat, az energiát a kereséshez; miért különböznek
annyira a hasonló körülmények között élő emberek, hiszen az egyik megelég­
szik a készre gyártott elméletekkel, közhelyekkel, mások viszont maguk járnak
az igazság után. Mivel magyarázható, hogy az emberek eltérően viszonyulnak
az új ideákhoz, hiszen azok közül, akiknek lehetősége nyílik új tudás elsajátítá­
sára, néhányan érdektelenek maradnak, mások élete azonban teljesen új irányt
vehet?
Az emberek eltérően értelmezik ezeket, vagy az ezekhez hasonló ideákat.
Vannak, akik felfognak belőlük valamit, mások viszont a szokványos szinten
értelmezik őket. A különbség oka abban keresendő, hogy az emberek a gépies
életben kétféle befolyás alatt élnek. Ez mit jelent? Azzal az elképzeléssel kapcso­
latos, amit az elején magyaráztam el: az ember gépezet, amit külső befolyások,
a körülötte lévő dolgok irányítanak. Lehet, hogy a befolyások egyik csoport­
jára fogékony, a másikra pedig nem. Ezek a befolyások nagyrészt az életben
alakultak ki, a hozzá hasonló emberek hozták őket létre. De vannak közöttük,
közéjük vegyülve, olyanok, amelyek nem az életben jöttek létre, hanem más
forrásból, magasabb intelligenciától származnak, és különböző vallások, tudo­
mány, filozófiai rendszerek, ezoterikus tanok, művészetek, különféle tanítások
és így tovább formájában jelennek meg. Külsőleg lehetetlen őket megkülönböz­
tetni a befolyások első csoportjától, tehát az emberen múlik, hogy különbséget
tesz-e köztük vagy sem. Az ember élhet kizárólag az A-befolyások, vagyis a be­
folyások első csoportjának, hatása alatt, és semmibe veheti a B-befolyásokat, kö­
zömbös maradhatnak irántuk. Ha viszont érdeklődik ezek iránt a befolyások

83
iránt, és már elegendő mennyiséget fogadott be belőlük, akkor elindul benne
egy bizonyos folyamat. A B-befolyások emléke és az, ami hatásukra kialakul az
emberben, külön felhalmozódik egy speciális részben, és létrehozza azt, amit
mágneses központnak nevezünk. A mágneses központ az ember bizonyos ér­
deklődési köreinek és érzelmi asszociációinak keveréke, amely megadott irány­
ba fordítja őt. Ide vezethető vissza, ha valaki érdeklődik az efféle ideák iránt.

K: Ha pusztán gépezetek vagyunk, akkor ebből azt a következtetést kell le­

vonnunk, hogy ön egyfajta kívánatos irányba próbál vezetni minket, gépezeteket,
vagy pedig mi magunk is különbséget tudunk tenni igazság és hazugság között?
És ha ez utóbbi az igaz, akkor milyen képesség lesz ebben segítségünkre?
V: A mágneses központ. Az emberek gépezetek, ez vitathatatlan; mind­
össze nem egészen ugyanolyan gépezetek, mint egy motor vagy valami ehhez
hasonló. Már említettem, hogy az ember a tudatosság négy állapotában létez­
het, de ezekből a hétköznapi életben csak kettőben él. A másik két állapot kifej­
leszthető benne, de maguktól nem fognak kialakulni, az embernek magának
kell létrehoznia őket tudással és erőfeszítéssel. Az a képesség pedig, ami segíti
a megértésben és a különbségek felismerésében, a mágneses központ.
Az ember, akiről most beszélünk, még nem találkozott iskolával. A hétköz­
napi életben él mindennapi körülmények között. Ezek a körülmények nagyon
eltérőek lehetnek, de ettől függetlenül az embert az előbb említett két befolyás
éri. Mi tartozik az A-befolyásokhoz? Minden, ami iránt érdeklődést tanúsít az
életben: a létért való küzdelem, vágyak, izgalmas dolgok, javak, gazdagság, szó­
rakozás és így tovább. Létrehozásuk nem szándékosan történt, és az eredetük
éppúgy gépies, mint a működésük. Ugyanakkor az embert olyan befolyások

84
is érik, amik eredetileg iskolákban alakultak ki, de azután bekerültek az élet
általános körfolyamatába. Olyan, mintha a B-befolyások egy különálló világot
alkotnának. Bizonyos célt szolgálnak: „lámpások az úton". A többi az emberen
múlik. Lehet, hogy érdeklődése teljes egészében az életből eredő befolyások­
ra irányul, vagy előfordulhat, hogy ez lényének csak az egyik részére igaz, a
másik részét a befolyások második csoportja érdekli. Ha az ember észreveszi
és tanulmányozza a B-befolyásokat, akkor azok felhalmozódhatnak benne. Az
ilyen irányú érdeklődések emléke már nagyon fiatal kortól kezdve fokozatosan
gyűlhet, és az „én"-ek sokaságából létrehozhat egy adott csoportot, más néven
mágneses központot, ami bizonyos idő elteltével elkezdi felügyelni és meghatá­
rozni az ember életének általános irányvonalát, és érdeklődésének, vagy annak
egy részének, irányát. A mágneses központ azt jelenti, hogy az ember adott
dolgokat keres, és bizonyos dolgok szintjén van.
Ha azonban valaki nem veszi észre ezeket a befolyásokat, akkor nem fogja
érezni a hatásukat. Ezért különböznek annyira az emberek. Az ember rendkí­
vül értelmes lehet, tanulhat filozófiát, művészetet és így tovább, de ha nem
alakult ki benne a mágneses központ, akkor semmi esélye sincs. Hiába kerül
kapcsolatba egy iskolával, nem fogja felismerni. Másvalaki viszont azonnal ér­
deklődhet iránta annak ellenére, hogy nem megfelelő az iskolázottsága, nem
olvasott olyan sokat, kisebb a szókincse.
K: Miért vagyunk különbözőek ebben az értelemben?
V: A velünk született tulajdonságok és a külső körülmények együttes hatá­
sára válunk azzá, amik vagyunk; ez teljesen gépiesen történik, a véletlen törvé­
nye irányítja. Hiába is tagadnánk, hogy az emberek különbözőnek születnek;
ezen azonban nem változtathatunk, legalábbis az elején nem. Biztosra vehet­
jük, hogy különböző képességekkel rendelkezünk, ám ez nem vonatkozik a
felébredésre - az emberek ebben tévednek. A felébredés nem attól függ, hogy
mivel születettünk, hanem a mágneses központtól, a mágneses központ pedig
attól, hogy mi iránt érdeklődünk. Az egyik embert az egyik dolog, a másikat
a másik érdekli, de hogy ez mitől függ, azt nem tudjuk, és nem is segít, ha a
válasz keresésével próbálkozunk, mert úgyis csak elméleteket gyárthatnánk.
A tudatosságnak abban az állapotában, amiben most vagyunk, nagyon korlá­
tozott a tudásunk, és fontos, hogy azokra a dolgokra összpontosítsunk, amiket
megismerhetünk, ahelyett, hogy olyanokra vesztegetnénk az időnket, amiket
nem ismerhetünk meg.
K: Nem függ a mágneses központunk igen nagymértékben gépies okoktól?
V: Nem teljesen. Mint mondtam, a mágneses központ olyan meghatározott
dolgokból tevődik össze, amik után az ember érdeklődik, ám ezeken kívül
olyan ideák is alkotják, amit az ember másoktól sajátított el, egyfajta tudás,
egyfajta megértés. Ezek mind a mágneses központba kerülnek. Ugyanúgy gé­
piesek, mint bármi más, de a B-befolyások természete eltérő, még ha az elején
gépiesen érkeznek is. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az ember érdeklő­
dik-e a B-befolyások iránt, vagy sem. így alakul ki a gépiességből a gépiesség
elleni küzdelem. A mágneses központ segít észrevenni, megérteni és megkü­
lönböztetni bizonyos dolgokat. Nélküle az ember nem tudja helyesen megítél-

85
ni az ideák közötti különbségeket, nem tudja megmondani, hogy melyik jobb,
vagy rosszabb, melyik felel meg neki és melyik nem. Hiába gyarapítja tudását,
az nem fog segíteni a mágneses központ létrehozásában; a mágneses központ
egyfajta jó érzék, amelynek segítségével az ember a szokásostól eltérően érté­
kelheti az útjába kerülő ideákat. Az a lényeg, hogy az élet sodrában felismerje
ezt a kétféle befolyást, érezze a közöttük lévő különbséget. Máskülönben a B-
befolyások ugyanazt fogják jelenteni számára, mint az A-befolyások, ezáltal
mindkettő ugyanolyan hatással lesz rá, és nem alakul ki benne a mágneses
központ.
Továbbá, sok veszély is leselkedik az emberre, mert a B-befolyásokat alko­
tó ideák közül néhány annyira eltorzult, hogy rossz mágneses központot hoz­
hatnak létre. A mágneses központnak nagyon egységesnek és józannak kell
lennie, mert máskülönben sehová sem vezetheti az embert, csak ártalmas za­
varforrásként működhet.
K: Honnan tudhatja az ember, hogy érik-e B-befolyások?
V: A B-befolyások mindig jelen vannak. Eredetileg az élet belső köréből
származnak, abból a részből, amelyik már függetlenné vált a véletlen törvényé­
től. De lehet, hogy mielőtt elérték az embert, sok szinten haladtak keresztül, és
annyira eltorzultak, olyan jó álcát viselnek, hogy nehéz őket felismerni éppen
úgy, ahogyan azokat az ezoterikus eredetű ideákat, amelyek legendák, míto­
szok vagy éppen babona formájában jutnak el hozzánk. Néha eredetük ezoteri­
kus, majd később átalakulnak B-befolyássá.
K: Mi történik akkor, ha valaki csak képzeli, hogy B-befolyások alatt dol­
gozik?
V: Az embernek nincs tudomása a B-befolyásokról, és nem „dolgozik"
alattuk. Ha csak saját személyes haszna, foglalkozása, hírneve vagy valami ha­
sonló miatt érdeklődik irántuk, akkor minden előnyt elveszít, amit nyerhetett
általuk. De ha önmagukért értékeli őket, nem önzésből, nem azért, hogy hasz­
not húzzon belőlük, ha érdekli a jelentésük, akkor talán kaphat tőlük valamit.
Nehéz definíciókat alkotni, és többnyire nem is lesznek helytállók, mert a hét­
köznapi nyelvünkben olyan sok különböző asszociáció létezik, hogy néha egy
pontosabb definíció lehetetlenné teszi a megértést. Például, mondhatják, igaz
nem biztosíthatom, hogy minden esetben igazuk lesz, hogy az A-befolyás fő jel­
lemzője, hogy mindig önző, a B-befolyás viszont mindig önzetlen. Az emberek
azonban annyira eltérően értelmezik ezeket a szavakat, hogy ez a megállapítás
nem mond nekik túl sokat. Ugyancsak kijelenthetik, hogy az A-befolyások azo­
nosulást igényelnek, a B-befolyások pedig azonosulás nélkül is létezhetnek,
sőt az azonosulás tönkreteszi őket. Valójában minél jobban azonosul valaki a
B-befolyásokkal, azok annál inkább A-befolyásokká válnak. De mindez kevés
ahhoz, hogy megmagyarázzuk a közöttük lévő különbséget.
K: Az ember akkor áll megfelelően az élethez, ha elutasítja az A-befolyá-
sokat, és teljes egészében a B-befolyásoknak szenteli magát? Mellőzhető teljes
mértékben az A-befolyás?
V: Miért kellene mellőznünk? Az A-befolyások iránti érdeklődés tökélete­
sen indokolt lehet az életben. Ha nem veszünk el bennük, akkor teljesen ár-

86
talmatlanok. Akármi is jön, az embernek el kell fogadnia, csak az azonosulást
kerülje. Az A-befolyások önmagukban nem jelentenek veszélyt, csak az azono­
sulás veszélyes. Tehát a mellőzésükről nincs szó, a lényeg az, hogy az embert
valamelyest érdekeljék a B-befolyások, ne kerüljön teljesen az A-befolyások
hatalmába. Ha valaki érdeklődést mutat a B-befolyások iránt, akkor van ben­
ne mágneses központ; ellenkező esetben, ha teljesen közömbös marad velük
szemben, nincs mágneses központja.
Némi idő elteltével, a mágneses központ segítségével, az ember találkoz­
hat egy iskolával, vagy, ha közel kerül egyhez, felismeri - de csak akkor, ha
kialakult benne a mágneses központ, egyébként vagy észre sem veszi, vagy
nem érdekelni. Ha pedig találkozik egy iskolával, vagy olyasvalakivel, aki egy
másfajta befolyást, C-befolyást közvetít, akkor a mágneses központja segítsé­
gével felismerheti és befogadhatja ezt az új hatást. Ha azonban előzőleg nem
halmozott fel elegendő B-befolyást, vagyis a mágneses központja nem fejlődött
ki, illetve rossz vagy túl gyenge, akkor nem fogja felismerni a C-befolyást. Vagy
az is előfordulhat, hogy hamis iskolával találkozik, ahol hibás útmutatásokat
kap, így állapota ahelyett, hogy javulna, romlik, ahelyett, hogy nyerne, veszít.
A C-befolyás abban különbözik a B-befolyástól, hogy mind eredetében, mind
működésében tudatos, nem véletlenszerű, míg a B-befolyások eredetükben tu­
datosak, de működésükben véletlenszerűek, vagy gépiesek. A C-befolyás isko­
lai befolyás.
K: Ahhoz, hogy az ember felismerhesse a C-befolyást, el kell érnie a felnőtt­
kort?
V: Nincs általános, korra vonatkozó szabály. De ha az ember nem rendel­
kezik elegendő tapasztalattal, ha nem kellett elégszer szembenéznie az A-befo­
lyások csábításával, ha nem volt elegendő ideje a B-befolyások felhalmozására,
akkor a C-befolyás csak B-befolyásként működhet, más szóval, egyszerűbb esz­
köz szerepét fogja betölteni, nem fejtheti ki a hatását értékének megfelelően.
Amikor az emberek már megtapasztalták és felismerték, hogy a közönséges
anyagi dolgok nem elégítik ki őket, nem adják meg azt, amire vágynak, akkor
értékelni fogják a C-befolyást. De ha még ezelőtt találkoznak vele, akkor más be­
folyásokkal azonos szinten kezelik őket, aminek következtében a C-befolyások
elveszítik az erejüket. Nagyon lényeges, hogy ezt megértsék.
K: Amikor az ember felismeri a C-befolyást, biztos lehet abban, hogy a szá­
mára megfelelőt találta meg?
V: Egyáltalán nem, tévedhet is, a mágneses központjától függ. Ha a mág­
neses központja jó, akkor biztosan felismeri a valódi dolgokat; ha rossz, akkor
előfordulhat, hogy egy teljesen rossz iskolára bukkan. Ez mindennap megtör­
ténik. Miért létezik olyan sok megalapozatlan és hamis iskola, amelyik nem
rendelkezik megfelelő ismeretanyaggal? Mert az embereknek rossz mágneses
központja van. Például, előfordulhat, hogy valaki, akiben nem megfelelően fej­
lődött ki a mágneses központ, ezoterikus kapcsolatot színlelő iskolával találko­
zik, a valóságban azonban ez a kapcsolat nem létezik. Ebben az esetben azok a
befolyások, amelyeknek a befolyások harmadik csoportjához kellene tartozniuk,
A-befolyásokká válnak, vagyis sehová sem vezetnek.

87
 K: Nem lehet ezt valahogyan felismerni?
V: Csak az eredmények mutathatják meg. De azok, akiknek rossz a mágneses
központjuk, hiába jutnak hibás eredményekre, meggyőzik magukat arról, hogy az
eredmények jók. Az ember bármivel kapcsolatban képes becsapni önmagát.
Altalánosságban könnyű hamis iskolákkal találkozni, annak azonban kicsi
a valószínűsége, hogy az ember egy valódira bukkan, mert egy iskolának ren­
delkeznie kell C-befolyásokkal, vagyis olyan ideákkal, amelyek közvetlenül
magasabb intelligenciától származnak. Mit jelent, hogy „közvetlenül"? Azt,
hogy nem könyveken keresztül juthat hozzájuk, nem közönséges tanulással,
ami mindenki számára hozzáférhető. Ezeknek az ideáknak egy másik iskolától
kell származniuk, amelyik szintén egy másik iskolától kapta őket, és ezt így
lehet visszavezetni az eredeti forrásig. Ha egy iskola nem rendelkezik ilyen
ideákkal, akkor csak utánzat. Ez nem azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatban
kell állnia a forrással, de valamikor meg kellett kapnia ezeket az ideákat, ame­
lyeken azután az emberek dolgozhatnak. De ha csak közönséges ideákkal dol­
gozik, akkor nem tekinthető iskolának; a legjobb esetben is csak a B-befolyások
szintjén működik, vagyis filozófiai vagy tudományos iskola. Csak akkor nevez­
hető iskolának, ha segítségével az ember megtalálhatja azt az irányt, amit kö­
vetve 4-es számú emberré válhat (bár arra nincs biztosíték, hogy azzá is válik).
Iskolán keresztül tehát csak akkor láthatja meg a helyes irányt, ha a megfelelő
iskolában van. Ellenkező esetben, ha helytelen típusú iskolát talál, még azt is
elveszíti, amit egyébként egyénileg megtanulhatott volna.
K: Mivé alakul a mágneses központ miután valaki belépett egy iskolába?
V: Azt mondhatjuk, hogy az ember azon részévé válik, amelyiket érdekli
az iskolai munka. A mágneses központ a B-befolyásokból táplálkozik, de egy
iskolában a korábbinál jobb nyersanyaghoz jut, töményebb tudáshoz. Emellett,
ha valaki csatlakozik egy iskolához, sok mindent hasznosíthat abból, amit ko­
rábban tanult, különösen, miután kiszórta a felesleges dolgokat. A hétköznapi
életben az ember nem tudja, hogy mit tanuljon meg, és mitől kellene megsza­
badulnia. Például sok mindennek, amiben hisz, nincs értelme, de gyakran az
ember ezt nem veszi észre, és mindent ugyanazon a szinten kezel - akár van
értelme, akár nincs. De ha iskolai módszereket követve tanulmányozza magát,
akkor saját magában megtanulja felismerni a hamis értékeket, és, ezen keresz­
tül, felfedezni azokat a valótlan értékeket, amelyek önmagán kívül vannak.
Majd sokkal később, ha már hosszú ideje dolgozik, az „én"-ek azon csoportja,
vagy a személyiség, amelyik a mágneses központot alkotta, „megbízott intéző­
vé" növi ki magát.
Ha az embernek jó a mágneses központja és találkozik az igazi C-befolyással,
akkor az hatni kezd a mágneses központjára. És ekkor, ennél a pontnál, az em­
ber megszabadul a véletlen törvényétől. Minél nagyobb a mágneses központja,
annál függetlenebb lehet a véletlen törvényétől. Ez azt jelenti, hogy csak ab­
ban a pontban válik függetlenné a véletlen törvényétől, amelyen keresztül a
C-befolyáshoz kapcsolódik.
K: Azt mondta, hogy miután a mágneses központ összekötött minket a sziszté­
mával, megbízott intézővé alakul; a mágneses központ az állandó „én" magja?

88
 V: Az, ami a munkával történt találkozásunk előtt a mágneses központot
képezte, később átalakulhat megbízott intézővé. A megbízott intéző olyan sze­
mélyiséget jelent, amely uralma alá vonja és vezeti a többi személyiséget - ah­
hoz azonban, hogy kifejlődjön, idő kell. A helyettes vagy megbízott intéző a
mágneses központnál sokkal magasabb szinten van. A mágneses központ a
B-befolyásokból alakítja ki magát, a helyettes intézőt pedig az ember hozza lét­
re erőfeszítések révén. A mágneses központ a mag, a helyettes intéző a csíra.
K: Mit jelent a véletlen törvénye?
V: Az embergép életét - az emberét, aki nem tud „tenni", akinek nincs akarata
vagy választása - a véletlen irányítja, mert a hétköznapi életben a dolgok gépie­
sen, véletlenszerűen történnek; hiányzik belőlük az ésszerűség. És ahogy az ember
külső életét véletlenszerű külső befolyások irányítják, ugyanúgy a belső élete is
véletlenszerű külső és belső befolyások irányítása alatt áll. Meg fogják ezt érteni,
ha felismerik, mit jelent, hogy az ember alszik, hogy nem tud „tenni", önmagára
emlékezni; ha a gondolatai állandó önrudattalan folyamára gondolnak, az álmodo­
zásra, az azonosulásra, az igazodásra, a fejében lezajló párbeszédekre, és a tényre,
hogy állandóan afelé hajlik, ahol a legkisebb ellenállásba ütközik. Az emberek azt
hiszik, hogy ritkán fordulnak elő véletlenek, valójában azonban a legtöbb dolog,
ami velük történik, a véletlennek köszönhető.
Mit jelent a véletlen? A körülmények olyan összejátszását, ami független az
ember saját akaratától, vagy valaki másnak az akaratától, az ember korábbi tet­
teitől, vagy pedig a sorstól, ami például a születés és a nevelkedés körülménye­
it szabja meg. Véletlen akkor következik be, amikor az események két vonala
keresztezi egymást. Tegyük fel, hogy valaki egy ház eresze alá bújik az eső elől,
a tetőről leesik egy tégla, és fejen találja. Ez véletlen lenne. Az ok és okozat két
külön szálon fut. Vegyük az ember mozgásának vonalát és a tényt, hogy törté­
netesen éppen annak a háznak az eresze alatt állt meg; minden apró dolognak
megvolt az oka, de a tégla nem tartozik az ok és okozat ezen vonalához. Tételez­
zük fel, hogy hanyagul rakták le, az eső meglazította és egy adott pillanatban
leesett. Semmi sincs az ember és a tégla életében, ami összekapcsolná őket. Az
ok és okozat két vonala véletlenszerűen találkozott.
K: Ha a véletlenek mozgatják a szálakat, akkor mi hozza létre a véletleneket?
V: Más véletlenek. Senki sem gyárt véletleneket; értsük ezt egyszerű, hét­
köznapi módon.
Az emberi életben az alábbi három törvény egyike irányítja a dolgokat:
1. A véletlen törvénye. Ez akkor működik, amikor egy esemény anélkül
következik be, hogy bármiféle kapcsolatban állna az általunk megfigyelt ese­
mények vonalával.
2. A sors törvénye. A sors csak azokra a dolgokra vonatkozik, amelyek ve­
lünk születnek: szülőkre, testvérekre, fizikai képességekre, egészségi állapotra
és hasonló dolgokra. Ide tartozik még a születés és a halál. Olykor történhetnek
olyasmik az életünkben, amiket a sors törvénye irányít, és néha ezek nagyon
fontos dolgok, de ez meglehetősen ritkán fordul elő.
3. Az akarat törvénye. Az akaratnak két jelentése van: saját akarat és valaki
másnak az akarata. Saját akaratról nem beszélhetünk, mert jelen állapotunk-

89
ban nem rendelkezünk akarattal. Ami más emberek akaratát illeti, azért, hogy
elvégezhessük a csoportosítást, vegyük úgy, hogy a másik ember minden szán­
dékos cselekedete saját akaratának a következménye.
Az emberi élet tanulmányozása során világossá válik, hogy ezek a definí­
ciók nem elégségesek. A véletlen és a sors közé be kell vezetnünk egy újabb
törvényt, az ok és okozat törvényét, ami az ember életében bekövetkező esemé­
nyek egy részét irányítja, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a szigorú értelemben
vett véletlen által irányított események és az ok és okozat eredményeként létre­
jött események között lényeges különbség van.
Ebből a szempontból számottevő eltérést látunk a hétköznapi életben lévő
emberek között. Egyesek életében a fontos események a véletlennek köszön­
hetők. Mások esetében ezek a fontos események mindig korábbi cselekedete­
ik eredményei, vagyis az ok és okozat függvényei. A további megfigyelések
megmutatják, hogy az emberek első típusa, vagyis azok, akik a véletlentől
függnek, sohasem kerülnek iskolai munka közelébe, vagy ha mégis, akkor na­
gyon hamar felhagynak vele, mert ahogy az egyik véletlen elvezetheti őket az
iskolához, egy másik véletlen éppen olyan könnyen el is térítheti őket onnan.
Csak azok juthatnak el a munkához, akiknek az életét az ok és okozat törvénye
irányítja, vagyis azok, akik jelentős mértékben felszabadították magukat a vé­
letlen törvénye alól, vagy pedig sohasem álltak teljesen az irányítása alatt.
K: Azt mondta, hogy az ember gépezet, amit külső befolyások irányítanak.
Mikor vesszük mi a kezünkbe az irányítást?
V: Nem vehetünk a kezünkbe semmilyen irányítást, csak akkor, ha megvál­
tozunk. Az események zajlanak körülöttünk, és befolyásolnak minket. Mind­
egyik pillanatban újabb és újabb vonalak keresztezik az életünket, tehát a leg­
több eseményt a véletlen irányítja. Az egyik gépezet cselekedete hat a másik
gépezetre. Potenciális véletlenek vesznek körül minket; ha az egyik nem követ­
kezik be, bekövetkezik a másik.
Meg kell értenünk a helyzetünket. Az l-es, 2-es és 3-as számú ember eseté­
ben nem beszélhetünk saját irányításról; életük során gyakorlatilag mindent a
véletlen irányít. Néhány dolog a saját cselekedeteik következménye, de ezek
mind ugyanazon a szinten vannak. Az irányítás egy másik szinten kezdődik,
mégpedig önmagunk irányításával: a reakcióink, a tudatosságunk állapota, a
funkcióink és más hasonlók irányításával. Később, lépésről lépésre, szert tehe­
tünk egy bizonyos fokú irányításra abban az értelemben, hogy egyes befolyáso­
kat elkerülünk, másokat pedig megközelítünk. Ez egy nagyon lassú folyamat.
K: Mikor bújhatunk ki a véletlen törvénye alól?
V: Miután kifejlesztettük az akaratot. A véletlen törvényétől való teljes füg­
getlenség nagyon messze van, de a tökéletes szabadság és jelen állapotunk
között különböző szintek vannak. Hétköznapi körülmények között a véletlen
szemben áll a tervvel. Ha valaki egyik vagy másik esetben terv szerint cselek­
szik, akkor ezeknek a cselekedeteknek a vonatkozásában mentesül a véletlen
törvénye alól. De a hétköznapi életben lehetetlen terv szerint cselekedni, ki­
véve, ha olyanok a feltételek, hogy a véletlenszerű történések egybeesnek a
tervvel.

90
 A hétköznapi életben azért képtelen az ember megvalósítani a terveit, mert
először is hiányzik belőle az egység, az állandóság, másodszor pedig folyama­
tosan új vonalak keresztezik cselekedetei vonalát. Erről könnyen bizonyságot
szerezhetnek, ha megpróbálnak egy terv szerint cselekedni minden olyan do­
log esetében, ami nem történik meg csak úgy, vagy nem követi az életükben mű­
ködő hajtóerők általános irányvonalát. Ha például megpróbálnak emlékezni
önmagukra, küzdeni a szokásaikkal, megpróbálják figyelni magukat és így to­
vább, azt fogják tapasztalni, hogy tervük nem valósul meg, és az eredmények
nagyban eltérnek attól, amire számítottak, vagy minden teljesen leáll, még a
kezdeti indíttatás is eltűnik, és többé már nem értik, miért szükségesek és hasz­
nosak ezek az erőfeszítések. De ha folytatják az öntanulmányozást, az erőfeszí­
téseket, ha nem hagyják abba a munkát, akkor azt fogják látni, hogy a véletlen
törvényéhez való viszonyuk fokozatosan megváltozik. A véletlen törvényének
való kiszolgáltatottságunk határozott tény, amit nem változtathatunk meg telje­
sen. Jelen állapotunkban bármikor bekövetkezhet egy véletlen. Bár igaz, hogy
fokozatosan csökkenthetjük a véletlenszerű történések lehetőségét.
A véletlenek elmélete nagyon egyszerű. Csak akkor következnek be, ha a
hely üres; ha a hely foglalt, nem történhetnek meg. Mi foglalja el a helyet? Tuda­
tos cselekedetek. Ha az ember képtelen a tudatos cselekvésre, akkor legalább
szándékos tettekkel töltse ki a helyüket. Amikor a munka és minden, ami hoz­
zá tartozik, ténylegesen az ember életének súlypontjába kerül, gyakorlatilag
mentesül a véletlen törvénye alól.
K: Mit nevez súlypontnak?
V: A súlypont sokféleképpen értelmezhető. Egy többé-kevésbé állandósult célt
és az ezzel a céllal kapcsolatos dolgok viszonylagos fontosságának felismerését
jelenti, vagyis azt, hogy bizonyos dolgok minden másnál fontosabbá válnak - az
ember életében kialakul egy tartós irányvonal, nem megy az egyik nap az egyik, a
másik nap a másik irányba; egy irányba halad, és ismeri ezt az irányt.
Minél erősebb az ember súlypontja, annál kevésbé van kitéve a véletlen
törvényének. Ha minden pillanatban irányt vált, akkor minden pillanatban tör­
ténhet valami új, és minden egyes véletlen vagy ebbe, vagy abba az irányba for­
díthatja őt. Ha azonban valamilyen szándékos cselekedet, például az önemlé-
kezés, olyan határozottá, behatóvá, folyamatossá válik, hogy nem hagy helyet
a véletleneknek, akkor bekövetkezésük esélye nagymértékben lecsökken, mert
a véletleneknek helyre és időre van szükségük. Tehát növelnünk kell az okok
számát, amelyek következményei kitöltik a helyet, és így egyszerűen kizárjuk
a véletleneket, mert minél több időt töltünk tudatos munkával, annál kevesebb
hely marad a véletlenszerű történéseknek.
K: Azzal, hogy nem azonosulunk, nem igazodunk, nincsenek negatív érzel­
meink, új okokat hozunk létre?
V: Természetesen. De mivel mindig azonosulunk, igazodunk, mindig vannak
negatív érzelmeink, nem tapasztalhatjuk ezt. Meg kell érteniük, hogy már az is új
okot teremtene, ha legalább egy negatív érzelmet sikerülne kiküszöbölnünk.
K: Hogyan élhet az ember két ennyire eltérő törvény befolyása alatt, mint a
véletlen és az ok és okozat törvénye?

91
 V: Nem látok semmiféle ellentmondást. Az ember életét irányító törvények
között az ok és okozat a saját cselekedetek eredményét jelenti, a „véletlen" pe­
dig a tetteitől függetlenül bekövetkező eseményekre utal.
K: Már most is irányíthatjuk, illetve alakíthatjuk a véletlen törvényét, vagy
várnunk kell addig, amíg teljesen tudatosak nem leszünk?
V: Szó sincs várakozásról: aki vár, nem kap semmit - minden pillanatban
meg kell tenni a lehető legtöbbet. Jelenleg csak akkor változtathatunk a véletlen
törvényén, és csak bizonyos mértékig, ha változtatunk saját magunkon. Minél
nagyobb önuralomra teszünk szert, annál inkább változik a véletlen törvénye,
és, amint mondtam, később a véletlenek gyakorlatilag el is tűnhetnek, bár az
elvi lehetőségük továbbra is megmarad.
K. Hogyan teremtünk új okokat? Tervezéssel?
V: Nem, az ember új okokra számít, holott rendszerint ugyanolyan terveket
készít, mint azelőtt.
K: Azt szeretném tudni, miként érhetném el, hogy a véletlen kevésbé befo­
lyásolja a munkámat. Hiába tervezem el a napi teendőimet, gyakran előfordul,
hogy a váratlanul hozzám látogató emberek az egészet felborítják.
V: Ne ezekkel az esetekkel törődjenek, hanem a betoppanó „belső" embe­
rekkel vagy „én"-ekkel, akik meggátolják a munkánkat. Például a negatív érzel­
mek: megjelennek, és a munkánk megáll. Ezt kell megakadályoznunk.
K: A véletlenek nem minden esetben rosszak, ugye? Hiszen előfordulhat­
nak szerencsés véletlenek is.
V: Igen. Ám a mi célunk, hogy megszabaduljunk a véletlenektől, és
amennyiben dolgozunk, akkor idővel mind a szerencsés, mind a szerencsétlen
véletleneket elkerülhetjük. Kérdezzük meg magunktól, hogy vajon az jobb len­
ne-e. Próbálják megérteni, milyen sokat várunk el a szerencsés véletlenektől, és
mennyivel nehezebb lenne az életünk, ha mindent nekünk kellene „megtenni",
és semmi sem „történne" csak úgy.
K: Mentesülnek-e valamennyire egy iskola tagjai a véletlen törvénye alól?
V: Nem, ez így túl egyszerű lenne. Csak attól, hogy valaki egy iskolához tar­
tozik, semmi sem változik meg. Épp az imént beszéltünk arról, hogy az ember
akkor kezd megszabadulni a véletlen törvényétől, amikor szert tesz a súlypont­
nak nevezett tulajdonságra. Ez azt jelenti, hogy az önmagán végzett munká­
ja különös fontosságot nyer, elég fontossá válik ahhoz, hogy kitöltse életének
jelentős részét. így létrejön egyfajta egyensúly, ami fokozatosan mentesíti az
embert a véletlenek alól.
K: Úgy érti, hogy amikor már tudatosabbak vagyunk, nem hat ránk a vélet­
len törvénye?
V:, Ez újfent nem pusztán annak a következménye, hogy valaki tuda­
tos. Ha a belső véletlenek leállnak, akkor egyre inkább felszabadulunk a
külső véletlenektől is. Túl sok véletlenszerű dolog történik bennünk, amik­
től, mint már mondtam, csak úgy szabadulhatunk meg, ha létrehozunk egy
súlypontot, ami afféle állandó nehezéknek tekinthető abban az értelemben,
hogy jobban kiegyensúlyoz minket. Ezt pedig csak iskolai segítséggel hoz­
hatjuk létre.

92
 K: Miért olyan biztos abban, hogy csak iskolán keresztül fejlődhetünk?
V: Mert túl sok nehézséggel kell szembenéznünk. Ha megpróbálják meg­
érteni, hogy miből állnak ezek a nehézségek, akkor be fogják látni, hogy az
ember módszer és segítség nélkül nem juthat előre - az marad, ami most, vagy
még valószínűbb, hogy elindul lefelé, mert semmi sem marad ugyanabban az
állapotban. Ha az ember nem fejlődik, akkor hanyatlásnak indul. Az életben,
szokványos körülmények között, minden lefelé tart, vagy ha az ember egyik
képessége fejlődik is, csakis egy másik rovására teheti. Az összes képessége
csak iskolai segítséggel fejlődhet, mert ehhez szisztémára és módszerekre van
szükség.
De mielőtt arról beszélnénk, hogy miért szükségesek az iskolák, tisztáz­
nunk kell, hogy kik számára szükségesek, mert az emberek nagy többségének
egyáltalán nem kellenek. Iskolákra csak azoknak van szüksége, akik felismer­
ték, hogy a közönséges elmék által összegyűjtött tudás nem kielégítő, és akik
érzik, hogy maguktól, saját erőből nem oldhatják meg a körülöttük lévő prob­
lémákat, és nem lelhetnek rá a helyes útra. Csak ők tudják legyőzni az iskolai
munkával együtt járó nehézségeket, és csak nekik van szükségük iskolákra.
Ahhoz pedig, hogy az ember megérthesse, miért szükségesek az iskolák,
fel kell ismernie, hogy magasabb intelligenciától származó tudás csak nagyon
kevés embernek adható át egyidejűleg, és csakis akkor adható át a megfelelő mó­
don, ha adott feltételek egész sora teljesül.
A tény, hogy adott feltételek megléte nélkül lehetetlen bármit is tenni, meg­
magyarázza egy szervezet szükségességét. A tudás átadása erőfeszítést igényel
attól is, aki kapja, és attól is, aki átadja. A szervezet elősegíti, illetve lehetővé
teszi ezeket az erőfeszítéseket. A szükséges feltételek nem alakulnak ki maguk­
tól. Iskola csak régen kidolgozott és régóta ismert adott terv alapján szerve­
ződhet. Iskolákban semmi sem lehet önkényes vagy rögtönzött. Azonban kü­
lönböző típusú iskolák léteznek a különböző utaknak megfelelően. Ezekről az
utakról később fogok beszélni.
K: Elmagyarázná, kérem, hogy miből állnak ezek a feltételek?
V: A tudás és a létezés egyidejű fejlődésének szükségességével kapcsolato­
sak. Ahogy korábban már elmondtam, az egyik fejlődése a másik neki megfele­
lő fejlődése nélkül helytelen eredményeket hoz. Azért szükségesek az iskolák,
hogy elkerülhessük az efféle egyoldalú fejlődést és a velejáró nemkívánatos
következményeket. Az iskolai tanítás feltételei biztosítják, hogy a munka már
a legelső lépésektől kezdődően egyidejűleg haladjon a két vonal, a tudás és a
létezés vonala mentén. Az ember már az iskolában töltött első napoktól elkezdi
tanulmányozni a gépiességet, és felveszi a küzdelmet a saját gépiességével, az
önkéntelen cselekedetekkel, a felesleges beszéddel, a képzelődéssel, a negatív
érzelmek kifejezésével, az álmodozással és az alvással. Ha lép egyet előre a
tudás vonalán, akkor a létezés vonalán is lépnie kell egyet. Az iskolai munka el­
vei, a vele szemben felállított összes követelmény, mind abban segíti az embert,
hogy tanulmányozza létezését, és dolgozzon annak megváltoztatásán.
K: Ha az embernek iskola nélkül reménye sincs arra, hogy elérje a tudatos­
ság magasabb szintjeit, akkor sokan, akik határozottan vágynak a fejlődésre,

93
saját hibájukon kívül nem fejlődhetnek, mert sohasem kerülnek kapcsolatba
megfelelő iskolával.
V: Ezekre a dolgokra lehetetlen magyarázatot adni, mert a véletlen törvé­
nyének rendkívül nagy hatalma van az ember felett, és az egyes ember annyira
apró és jelentéktelen. Nagyon fontosnak képzeljük magunkat, valójában azon­
ban egyáltalán nem számítunk. Ahhoz, hogy fontosak lehessünk, először vala­
mivé kell válnunk, mert jelen állapotunkban gyakorlatilag semmik vagyunk.
Rajtunk kívül ki más törődne a fejlődésünkkel? Tehát a tényleges találkozás
egy, az ember típusának megfelelő iskolával nagymértékben a szerencsétől
függ - mivel előfordulhat, hogy olyan iskolára bukkanunk, amelyik nem felel
meg a típusunknak, vagy nem szolgálja fejlődésünket.
K: Ez nem attól függ, hogy az ember elég erősen akarja-e, hiszen „keresse­
tek és találtok"?
V: Ha eltekintünk azoktól a rendkívül nehéz körülményektől, amikor a
sors, a véletlen valamint az ok és okozat mind az ember ellen dolgozik, azt
mondhatjuk, hogy ha valaki igazán keres, akkor találhat. Mágneses központja
segítségével fogja keresni az iskolát; ha azonban a mágneses központ nem ala­
kult ki, akkor még csak el sem indulhat.
K: Hová vezetnek az iskolák?
V: Ez érdekes kérdés, mert megválaszol további kérdéseket is az emberek
közötti különbözőségekről. Iskola segítségével megszerezhetjük, amit csak aka­
runk, de először meg kell fogalmaznunk, hogy mit akarunk. Korábban megkér­
dezte valaki, hogy vajon jó helyre vezeti-e az iskola a gépezeteket. Ha valódi
iskola, akkor gépezeteket sehová sem vezet, mert nekik megvan a maguk sorsa
a világegyetemben, és senki sem tehet értük semmit. Segíthet viszont azoknak,
akik belefáradtak a gépies létezésbe, megmutathatja nekik a kivezető utat, és
az iskolában megtanulhatják, hogyan kerülhetnek ki ebből az állapotból. Ez
minden, amit egy iskola nyújthat, és iskola nélkül nem is valósítható meg.
K: Miből áll egy iskola?
V: Az iskola általában olyan hely, ahol az ember tanulhat valamit. Léteznek
modern nyelviskolák, zeneiskolák, orvostudományi iskolák és még sorolhat­
nám. De abban az iskolában, amiről én beszélek, az emberek nemcsak tanul­
nak, hanem meg is változnak. Korábban elmagyaráztam, hogy egyedül, iskola
nélkül senki sem dolgozhat. Mostanra azt is világosan kell látniuk, hogy hiába
határozza el emberek egy csoportja, hogy dolgoznak önmagukon, egyedül se­
hová sem juthatnak, mert nem tudják, hová menjenek, és mit tegyenek.
Tehát azt mondhatjuk, hogy az iskola olyan szervezet, ahol magasabb intel­
ligenciától származó tudás kerül át bizonyos számú felkészült emberhez. Ez az
iskola leglényegesebb vonása. Egy másik nagyon fontos tényező a tanítványok
kiválasztása. Valódi iskolába csak azok nyerhetnek bebocsátást, akik adott szin­
tű felkészültséggel és megértéssel rendelkeznek. Valódi iskola nem tárhatja ki
kapuit mindenkinek, nem állhat nyitva sokaknak. A tanítványok felkészültsé­
gétől és létezésük szintjétől függően különböző szintű iskolák léteznek. Minél
magasabb szinten áll egy iskola, annál nagyobbak a tanítványokkal szemben
felállított követelmények. Ebből a szempontból tehát az iskoláknak különbö-

94
ző fokozatai vannak. Vannak olyan iskolák, ahol az l-es, 2-es, és 3-as számú
emberek tanulják, hogyan válhatnak 4-es számú emberekké, és megszerzik az
összes tudást, ami segíti őket ebben a változásban. A következő szinthez azok
az iskolák tartoznak, ahol a 4-es számú emberek tanulják, hogyan válhatnak
5-ös számú emberekké. A további szintekről nem érdemes beszélnünk, mert
túlságosan messze állnak tőlünk. De a munka elkezdése még az elemi szintű
iskolákban is bizonyos felkészültséget igényel. Az ember nem léphet át közvet­
lenül a hétköznapi élet abszurditásából az iskolába. Az iskola mindent elkövet­
het azért, hogy adjon az embernek valamit, de ha a tanítvány felkészületlen, ha
nem tudja, hogyan vegye el, amit kínálnak neki, akkor semmit sem fog kapni.
K: Mit jelent az, hogy valaki felkészült?
V: Mindenek előtt készen kell állnia arra a szintre, ahonnan elindulhat, de
nemcsak a tudás, hanem a létezés tekintetében is. Tisztában kell lennie a hely­
zetével, tudnia kell, hogy mit nem tehet meg önerőből, fel kell ismernie, hogy
segítségre van szüksége, és ezek mellett vannak még egyéb tényezők is. Attól
függ, hogy kinek mire van szüksége egy iskolában. Senkinek sincs szüksége
iskolára, hacsak nem akar valamit, ezt a valamit azonban csak iskolában szerez­
heti meg. Felkészültnek lenni azt jelenti, hogy az ember már bizonyos mértékig
ismeri önmagát; tisztában van a céljával; ismeri döntései értékét; némileg kikü­
szöbölte az önmagának való hazudozást; őszinte önmagához.
Sajnos, ha az emberek felkészületlenül csatlakoznak egy iskolához, a C-
befolyás nagyon gyakran B-befolyássá alakul. Később talán, ha már hosszabb
időt eltöltöttek az iskolában, és már sokadszorra hallják ugyanazokat a szöve­
geket, amiket akkor hallottak, amikor először jöttek, és új értelmet fedezhet­
nek fel bennük. Ekkor válik az adott szöveg C-befolyássá. Sok idea válhat C-
befolyássá, ha helyesen értelmezik őket.
Emellett az ember csak akkor csatlakozhat egy iskolához, ha már feladta
önfejűségének legalább egy részét, vagy készen áll arra, hogy feladja. Főként
az önfejűség akadályozza meg ugyanis az embert abban, hogy csatlakozzon
egy iskolához, mert az iskola nemcsak tanulást jelent, hanem fegyelmet is, amit
viszont néhányan unalmasnak, vagy szükségtelennek tarthatnak.
K: Kell-e tenni valamilyen vizsgát ahhoz, hogy az ember beléphessen egy
iskolába?
V: A vizsgáztatás szinte folyamatos, az ember nemcsak a belépés előtt vizs­
gázik, hanem mindvégig, amíg az iskolában tartózkodik.
K: Bizonyára van oka annak, hogy egyesek látják a változás lehetőségét,
mások viszont nem.
V: Igen, vannak okai. Előre meg kell edzeni az elmét. A legtöbb embernek
ugyanolyanok a lehetőségei, de míg néhányuk ismereteket halmoz fel és fel­
készül a változásra, mások nem. Azonban attól, hogy valaki felkészült, még
szüksége lesz segítségre, és erőfeszítéseket kell tennie.
K: Előfordulhat, hogy valaki bár vágyik a változásra, mégsem képes rá?
V: Néha az ember túl nagy ellenállásba ütközik: például túl erős képzelő-
désbe, amit azután nem hajlandó feladni. Vagy, mint mondtam, előfordulhat,
hogy a mágneses központ rosszul fejlődik ki. Van, akinek kettő vagy még több

95
mágneses központja van, amelyek mindegyike más-más irány felé fordul. Ezért
képtelenek hosszabb időn keresztül fenntartani az érdeklődésüket egyvalami
iránt. Annak viszont, akinek megfelelően alakult ki a mágneses központja, min­
den összekapcsolódik, ami iránt érdeklődik, és ebből egy nagyon erőteljes do­
log formálódhat.
K: Azt mondja, hogy a felkészületlen ember számára a C-befolyás B-
befolyássá alakul. Ennek az az oka, hogy nem áll rendelkezésére semmi, ami­
vel helyesen ítélhetné meg a C-befolyást?
V: Nemcsak azért, hanem mert nem értékeli az ideákat. Mindegyiket ugyan­
arra a szintre helyezi.
K: A negatív érzelmek megakadályozzák az embert, hogy befogadja a C-
befolyást?
V: A sok negatív érzelem felhőként veszi körül, amin nemcsak a C-, hanem
az A-befolyás sem képes áthatolni.
Már régen felismerték, hogy hiába léteznek a C-befolyások léteznek, az em­
ber segítség nélkül nem képes befogadni őket. Ez a következőt jelenti: ahhoz,
hogy eljuthasson egy adott megértésre, le kell győznie valamit, ha pedig többet
akar érteni, akkor ismét le kell győznie valami mást. Ezért szükséges az iskola.
Mert ott az emberek nem csaphatják be magukat, és magyarázatot kaphatnak
arra, hogy mi gátolja őket a megértésben.
Mint mondtam, különböző szintű iskolák léteznek. Azok, amelyek a hét­
köznapi élet szintjén kezdődnek, egészen elemi iskolák, ahol be kell tartani
bizonyos szabályokat, és meg kell felelni bizonyos feltételeknek. Ha az ember
megfeledkezik róluk, vagy kifogásokat keres alóluk, akkor valójában nem te­
kintheti magát az iskola tanulójának.
K: Attól, hogy valaki nem tartja be a hétköznapi élet szabályait, még elfo­
gadhatja az iskolai fegyelmet?
V: Az iskolai fegyelem megértésen alapul - azaz teljesen más.
K: Nem áll fenn annak a veszélye, hogy valaki azért fogadja el a fegyelmet,
hogy kibújjon a felelősség alól?
V: Akkor el fog bukni.
K: Iskola nélkül meddig fejlesztheti a lényét, létezését az ember?
V: A létezés valódi fejlesztése iskolák nélkül lehetetlen, pontosabban, bizo­
nyos mértékig lehetséges, de nem teljesen. A létezés helyes fejlődéséhez iskolák
szükségesek, mert az ember nem képes felügyelni önmagát, nem képes elég
szigorúan bánni önmagával. És itt nemcsak a szigorról van szó - egyszerűen
nem jutnak eszébe a tudnivalók a kellő pillanatban, vagy megfeledkezik róluk,
vagy megpróbál rajtuk könnyíteni. Ha az ember dolgozhatna egyedül, az is­
kolák csak időpazarlást jelentenének, és nem lenne szükség szisztémákra; de
mivel léteznek iskolák és szisztémák, ez azt jelenti, hogy a munka nélkülük
lehetetlen. Az ember magától nem találhat ki egy tervet vagy szisztémát. Ezek
nélkül pedig hogyan fejlődhetne? Hogyan végezhetne bármilyen munkát? Ho­
gyan szerezhetné meg a szükséges tudást, hogyan érthetné meg helyzetét, és
honnan tudhatná, mit kell tennie? Még a kezdéshez szükséges tudást sem sa­
játíthatná el.

96
 K: Az iskolákban mindenképpen vannak magasabb tudatossággal rendel­
kező emberek?
V: Erre nem számíthatunk, de, mint mondtam, iskola csak akkor jöhet létre,
ha rendelkezik magasabb intelligenciától származó tudással.
K: Egy iskola segíthet olyan döntések meghozatalában, amelyek befolyásol­
ják a jövőmet?
V: Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy a mai tetteink alakít­
ják a holnapot, tehát a holnap attól függ, hogy ma mit teszünk. Most változtat­
hatjuk meg a jövőt - ezt kell megérteniük. A hétköznapi életben nem változ­
tathatunk meg semmit, de amint tudásuk gyarapodni kezd, több erejük lesz a
változtatásra.

Az iskolák különbözőek. Az emberek egyik típusának az egyik, a másik típu­

sának pedig a másik felel meg. Nem létezik egyetemes, minden típusnak meg­
felelő iskola. Ezzel eljutottunk a különböző utak kérdéséhez. De még mielőtt
erre rátérnénk, tisztáznunk kell, hogy évezredekkel ezelőtt eljutottak arra a fel­
ismerésre, hogy az ember változhat, szert tehet valamire, amivel nem rendelke­
zik. Azt, hogy mit szerezhet meg, különbözőképpen fejezték ki, és különböző
oldalakról közelítették meg, de az általános elképzelés mindig ugyanaz volt
- az ember fejlődhet, szert tehet valami újra. így hát az ember első három kate­
góriájának megfelelően kidolgoztak három utat.
Az első a fakír útja, ami hosszú, nehéz és bizonytalan. A fakír a fizikai tes­
ten dolgozik, a fizikai fájdalom legyőzésén.
A második út a szerzetes útja. Ez rövidebb, megbízhatóbb és biztosabb.
Adott feltételeket, mindenek felett hitet igényel, mert hit nélkül az ember nem
lehet igaz szerzetes.
A harmadik a jógi útja, a tudás és tudatosság útja.
Amikor a három útról van szó, elvekről beszéíünk. Az életben ritkán ta­
lálkozhatnak ezekkel az utakkal tiszta formában, mert többnyire összekeve­
rednek. De az elv ismeretében megállapíthatják, hogy az egyes iskolai gyakor­
latok melyik úthoz tartoznak. Amikor a jógikról beszélünk, valójában csak a
jnana-jógát és a raja-jógát vesszük. A jnana-jóga a tudás, egy újfajta gondolko­
zás jógája. Azt tanítja, hogy eltérő kategóriákban, nem a tér és idő, illetve az
okozati viszony kategóriájában, gondolkodjunk. A raja-jóga pedig a létezésen,
a tudatosságon való munka.
Bár ezek az utak sok tekintetben nagyon hatásosak, közös jellemzőjük,
hogy az első lépés megtétele a legnehezebb. A kezdet kezdetétől az embernek
mindent fel kell adnia, és azt kell tennie, amit mondanak neki. Ha egyetlen
apró dolgot is megtart, akkor egyik utat sem képes követni. Tehát, annak elle­
nére, hogy ez a három út számos más szempontból jó, nem elég rugalmasak.
Például, nem felelnek meg jelenlegi életformánknak. A fakír egy szélsőséges
l-es számú ember, akinek az ösztönös-mozgási központja erőteljes túlsúlyban
működik. A szerzetes egy szélsőséges 2-es számú ember, akinek az érzelmi

97
központja fejlett, de a többi központja elmaradott. A jógi pedig egy szélsőséges
3-as számú ember, akinek a gondolati központja igen fejlett, más központjai
azonban nem elég fejlettek. Ha csak ez a három hagyományos út létezne, akkor
nem találhatnánk számunkra megfelelőt, mert ezekhez az utakhoz túlságosan
tanultak vagyunk. De létezik egy negyedik út is, egy különleges út, ami nem a
másik három keveréke. A negyedik út először is abban különbözik a többitől,
hogy az embernek kívül semmit nem kell feladnia, mert a munka egésze belül
folyik. Azon körülmények között kell hozzáfognia a munkához, amelyek kö­
zött találkozott a munkával, mert ezek a legmegfelelőbbek számára. Ha ezek
mellett a feltételek mellett kezd el dolgozni és tanulni, akkor szert tehet vala­
mire, és később, adott esetben, változtathat ezeken a feltételeken, de csak ak­
kor, ha szükségét érzi. Tehát eleinte az ember éli tovább korábbi életét, nem
változtat a körülményein. Sok szempontból a negyedik út jóval keményebbnek
bizonyul a többinél, mert nincs annál nehezebb, mint úgy változtatni belsőleg,
hogy közben kívül nem változunk.
Továbbá, a negyedik út első elve kimondja, hogy az embernek semmit sem
szabad elhinnie: tanulnia kell, a hit tehát nem jelenik meg a negyedik úton.
Nem szabad elhinnie, amit hall, vagy amit tanácsolnak neki, mindenről bizo­
nyosságot kell szereznie. Csak akkor hihet el valamit, ha előtte meggyőződött
arról, hogy igaz. Röviden körvonalazva ez a különbség a négy út között.
K: Mi rossz van a hitben?
V: Az emberek akkor hisznek, vagy nem hisznek, ha túl lusták gondolkod­
ni. Választaniuk kell, bizonyosságot kell szerezniük. Helytelen hozzáállásról
tanúskodna, ha csak azért emlékeznének önmagukra, mert valaki azt mondta.
Először fel kell ismerniük, hogy nem emlékeznek önmagukra, és hogy ez mit
jelent, és akkor, amikor már ténylegesen megértették, hogy szükségük van rá,
és szeretnének emlékezni önmagukra, a megfelelő módon fogják művelni. Ha
csak másokat utánoznak, akkor rosszul emlékeznek önmagukra. Fel kell ismer­
niük, hogy önmagukért teszik, nem pedig azért, mert valaki erre kérte őket.
K: A negyedik utat egy különleges embertípusnak találták ki?
V: Igen, ha úgy tetszik - annak a típusnak, amelyik a többi utat nem képes
követni.
K: Ez sokkal több időt vesz igénybe?
V: A legrövidebb lehet mind közül, mert a ezen az úton több tudáshoz fér­
het hozzá. A negyedik utat néha a „ravasz" ember útjának nevezik. A ravasz
ember mindazt tudja, amit a három hagyományos úton tudnak, sőt még többet
is. Tételezzük fel, hogy az emberek mind a négy úton azon dolgoznak, hogy
eljussanak egy olyan állapotba, ami elengedhetetlen ahhoz a munkához, amit
el kell végezniük. Mind közül a ravasz ember fogja leggyorsabb elérni ezt az
állapotot, de ismernie kell a módszert, ismernie kell a titkot.
K: Milyen speciális jelentése van a „ravasz ember" kifejezésnek?
V: Mit ért ravaszság alatt?
K: Azt, hogy valaki nem egyenes.
V: Igen, sok minden nem érhető el közvetlenül. Ez az elképzelés nagyon
sokszor megjelenik az Új Testamentumban, csak éppen nem nevezik „ravasz-

98
ságnak". Léteznek olyan nehéz helyzetek, amikor az ember nem mehet egyene­
sen előre -„ravaszsághoz" kell folyamodnia.
K: Bárki követheti a negyedik utat?
V: Nem, mert a negyedik út megértést és erőfeszítést követel meg az ember­
től, aki csak abban az esetben tud erőfeszítéseket tenni, ha felkészült.
K: Hogyan állapíthatja meg az ember, hogy a számára megfelelő úton jár?
V: Az eredmények megmutatják. Találkoznak egy szisztémával, majd elkez­
denek dolgozni. Némi idő elteltével tudniuk kell, hogy mit kaptak ettől a szisz­
témától. Ezt nem fúl nehéz megítélni. Természetesen a legtöbb esetben először
úgy tűnik, hogy csak elméleti tudást sajátítottak el, hiszen új ideákat tanulnak,
új tudásra tesznek szert. De ennek a szisztémának olyan tökéletes a felépítése,
hogy az új ideák megszerzése kapcsolatban áll a megértésben, figyelemben,
akaratban stb. bekövetkező bizonyos változással. Az ember nem sajátíthat el
helyesen új ideákat anélkül, hogy keresztül ne menne egyfajta változáson.
K: Ha mind a négy úton ugyanazért a célért folyik a munka, akkor mi ben­
nük a közös tényező, vagy fő sajátosság?
V: A létezés megváltoztatásának lehetősége. Ha végiggondolják mindazt,
ami a létezést alkotja - a központok helytelen munkája, azonosulás, igazodás,
negatív érzelmek, az egység hiánya és így tovább -, akkor megértik, hogy ezek
mind a négy úton megváltoztathatók: a fakír útján a fizikai szenvedés leküzdé­
sével, a szerzetes útján vallásos érzelem létrehozásával, a jógi útján pedig tudás
elsajátításával és a tudatosságon végzett munkával. Az utak ugyanolyanok,
csak az emberek különböznek; mindenki csak az egyik úton járhat. Manapság
az emberek négy adott kategóriába sorolhatók, és az utak a felosztása ezekhez
igazodik. Nem azt mondom, hogy ez mindig így volt, de most biztosan így
van. Ez a felosztás nem annyira azzal kapcsolatos, hogy valaki l-es, 2-es vagy
3-as számú ember-e, hanem azzal, hogy egyközpontú, kétközpontú, három­
központú vagy négyközpontú-e. Az egyközpontú azt jelenti, hogy valakiben
az egyik központ teljesen fejlett, de a többi alulfejlett. Ha valaki kétközpontú,
akkor két központja fejlett, a többi pedig nem. A háromközpontú embernél há­
rom központ fejlett, a negyedik alulfejlett, és végül ott van a négyközpontú, aki­
nek mind a négy központja többé-kevésbé egyenlő mértékben fejlett. Ez adja a
négy útra történő felosztás alapját.
K: Ez a szisztéma a negyedik út?
V: Nem ez a helyes megfogalmazás. Feltehetik maguknak a kérdést: „Ez a
szisztéma a fakír, a szerzetes, vagy a jógi útjához tartozik? Nem, de lehet, hogy
a negyedik úthoz". Azt nem állíthatják, hogy ez a szisztéma a negyedik út; a
negyedik út hatalmas, amihez viszonyítva ez a szisztéma nagyon apró.
K: Csak iskolák vonatkozásában működik a mágneses központ?
V: A vallási út eltérő mágneses központot igényel. Az a mágneses központ,
amelyik egy jógi iskolába vagy egy kolostorba vezeti az embert, különbözik
attól a mágneses központtól, amellyel legalább egy csoportot találhatna, ami
esetleg egy negyedik utas iskolához vezethet. Azzal a mágneses központtal itt
nem tudna dolgozni: nem rendelkezne elegendő anyaggal a kezdéshez. A val­
lási út engedelmességet követel. Itt széles látókörre, megértésre van szükség. A

99
jógi iskolákban és a vallási úton az ember megértés nélkül is sokáig dolgozhat,
egyszerűen azt kell tennie, amit mondanak neki. Itt az eredmények a megértés­
sel arányosak.
K: A különböző emberek mágneses központja más-más ideákhoz vonzó­
dik? Ezzel függ össze a kiindulópont?
V: Igen, a mágneses központok nagyon eltérőek lehetnek, de ennek a szisz­
témának az esetében elengedhetetlen, hogy valamennyire hasonlítsanak egy­
másra, mert csak ekkor tudnak az emberek együtt dolgozni, ugyanis bizonyos
korban, bizonyos osztály és tanultság esetén az emberek többé-kevésbé ugyan­
azzal az anyaggal rendelkeznek.
K: A negyedik út a másik három utat is magába foglalja?
V: Nem, ez a megfogalmazás helytelen, mert a negyedik úton sok olyan
dolog nem található meg, ami a másik három úton igen, illetve sok minden
csak a negyedik útnál jelenik meg, a másik három úton nem találhatóak meg. A
negyedik útnak az a lényege, hogy mindattól megszabadul, ami a másik három
úton felesleges, mert azokon az utakon a szükséges dolgok mellett sok minden
csak a hagyomány, utánzás és effélék miatt maradt fenn.
A negyedik úton mindegyik oldal, amelyik fejlődhet, egyidejűleg fejlődik,
és ez különbözteti meg más utaktól, ahol az ember először az egyik oldalt fej­
leszti, majd visszatér az elejére, és egy másik oldalon kezd dolgozni, aztán is­
mét elölről kezdi egy harmadik oldallal. A negyedik úton mind a négy központ­
nak többé-kevésbé elevennek kell lennie a felszínen, nyitottnak a benyomások
befogadására, máskülönben hosszas előkészítő munkával előbb meg kellene
nyitnia a központjait, mielőtt hozzáfoghatna a munkához.
K: Valójában nem a negyedik út tekinthető a legnehezebbnek annak követ­
keztében, hogy, miután a munkáját itt fenyegeti a legtöbb külső zavaró ténye­
ző, az ember állandóan döntésekre kényszerül?
V: Ez attól függ, ki mit tart legnehezebbnek. A másik három út esetében már
a legelején, amikor még valójában semmit sem tudnak, egy hatalmas döntést
kell meghozniuk. Teljesen fel kell adniuk mindent. Ha ezt meg tudják tenni, és
rendelkeznek a szükséges képességekkel, akkor követhetik a szerzetes vagy a
jógi útját, már ha találnak egy szerzetes vagy jógi iskolát. De ha nincs tudomá­
suk ilyen iskolákról, és azt tapasztalják, hogy még egészen apró dolgokat sem
tudnak feladni, akkor feltétlenül ez az egyetlen lehetséges út. Nem az a kérdés,
hogy melyik nehezebb vagy könnyebb, hanem, hogy melyik lehetséges. Ha el­
gondolkoznak ezen, rájönnek, hogy csak egyetlen út járható.
K: A negyedik utas iskolákban hasonlítható-e valami ahhoz az állapothoz,
amit imádkozással érhetünk el? És ha igen, akkor ezt az önemlékezés idézi
elő?
V: Igen, az embernek mindegyik úton ugyanazokon a tapasztalatokon kell
keresztülmennie, csak éppen eltérő sorrendben. Természetesen az önemléke­
zés, az azonosulás megállítása és még jó néhány gyakorlat eredményeként pon­
tosan olyan benyomásokat élnek át, mint a vallási vagy intellektuális utakon
megtapasztalható magasztos érzelmek. Emlékezzenek arra, hogy az embert
egy négyszobás házhoz hasonlítottuk. Mit jelent a fejlődés? Azt, hogy az em-

100
ber a négy szobában dolgozik. Az utak csak abban térnek el egymástól, hogy
az ember különböző sorrendben járja végig a szobákat. A negyedik úton mind
a négy szobában egyidejűleg folyik a munka.
K: Ez a szervezet iskola?
V: Ez érdekes kérdés: tekinthetjük-e magunkat iskolának? Talán egy bizo­
nyos mértékig igen, hiszen bizonyos tudásra teszünk szert, ugyanakkor azt is
tanuljuk, hogyan változtassuk meg a létezésünket. De ezzel kapcsolatban el
kell mondanom, hogy amikor 1916-ban Szentpéterváron elkezdtük a munkát,
megértették velünk, hogy iskolának, ha a szót teljes értelmében alkalmazzuk,
két fokozatból, vagyis két szintből kell állnia: az egyiken az l-es, 2-es és 3-as
számú emberek tanulják, hogyan válhatnak 4-es számú emberré, a másikon pe­
dig a 4-es számú emberek tanulják, hogyan válhatnak 5-ös számú emberré. Ha
egy iskola két szintből áll, akkor több lehetőséggel rendelkezik, mert egy ilyen
kettős szervezet a tapasztalat szélesebb választékát képes nyújtani, és meggyor­
síthatja, biztosabbá teheti a munkát. Tehát annak ellenére, hogy bizonyos ér­
telemben nevezhetjük magunkat iskolának, jobb, ha ezt a kifejezést nagyobb
szervezetekre alkalmazzuk.
K: Jól értettem tehát, hogy nem egészen tekinthetjük magunkat iskolának?
V: Lehet, hogy néhány ember számára ez a szervezet iskola, másoknak
azonban nem. Ez mindig így működik - nem határozható meg egyértelműen,
és nem vonatkoztatható ugyanúgy mindenkire.
K: Ha ez a szervezet még nem áll készen arra, hogy iskolának nevezhessük,
akkor mi tehetné azzá?
V: Csak az, ha a tagok dolgoznak saját létezésükön, megértik az iskolai
munka elveit, és rendelkeznek egyfajta igen meghatározott fegyelemmel. Ha
létre akarunk hozni egy iskolát, mert arra a megállapításra jutottunk, hogy nél­
küle, saját erőből nem változhatunk meg, akkor részt kell vállalnunk az építé­
sében. Ez a negyedik út módszere. A vallási úton már léteznek iskolák, de itt,
ha iskolát akarunk, részt kell vennünk az építésében. Ám előbb még tanulniuk
kell. Ha már eleget tudnak, azt is tudni fogják, mit tegyenek.
K: Ugye azt mondta, hogy csak azoktól tanulhatjuk meg, miként szabadul­
hatunk, akik már előttünk megszöktek?
V: így van - a börtön hasonlata szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy iskola
csakis másik iskola segítségével szerveződhet. Ez a szisztéma csak akkor lehet
értékes, ha magasabb intelligenciától származik. Ha okkal feltételezzük, hogy
a miénkhez hasonló, hétköznapi elme találta ki, akkor nem képviselhet semmi­
lyen értéket, és semmire sem számíthatunk tőle. Akkor már jobb, ha leülünk,
és megírjuk a saját szisztémánkat.
K: Bárki, aki iskolában van, átalakulhat 4-es számú emberből 5-ös számú­
vá, vagy csak kevesen?
V: Elvileg nincsenek korlátok. De meg kell érteniük, hogy hatalmas különb­
ség van a 4-es és az 5-ös számú emberek között. A 4-es számú ember már ren­
delkezik állandó súlyponttal, de minden más tekintetben hétköznapi ember.
Az 5-ös számú nagyon különbözik ettől. Már egységes, rendelkezik állandó
„én"-nel, birtokolja a tudatosság harmadik állapotát. Ez azt jelenti, hogy fel-

101
ébredt, bármikor képes emlékezni önmagára, amikor szükséges, és működik
benne a magasabb érzelmi központ, ami sok új képességgel ruházza fel.
K: Jobb helyzetben van az, aki el sem kezdi a munkát annál, aki nem tudja
folytatni?
V: Ha az ember elkezdi, akkor önmagán kívül semmi sem állíthatja meg.
K: Ez hogyan egyeztethető össze azzal, amit korábban mondott, hogy nincs
garancia?
V: Minden az önök munkájától függ. Hogyan szavatolhatnám az önök mun­
káját? A saját erőfeszítéseinktől függ, hogy mit nyerhetünk, és az embernek a
saját kockázatára kell dolgoznia. De némi idő elteltével az embernek felnyílik a
szeme, és azt látja: „Kaptam ezt, ami korábban nem volt" és „Kaptam azt, ami
korábban nem volt". Tehát, lassacskán egyre biztosabb lehet a dolgában.
K: Mit tanul az ember egy iskolában?
V: Azt, hogy milyen lehetőségei vannak belső képességeinek fejlesztésére.
Először is nem mindegyik képesség fejlődhet ugyanolyan mértékben. Ahhoz,
hogy egyes képességek fejlődhessenek, másokat korlátozni kell, megint máso­
kat pedig meg kell szüntetni. Tegyük fel, hogy száz képességgel rendelkeznek,
amiből harminc fejleszthető, hetven pedig nem. Ekkor korlátozniuk kell azt
a hetvenet azért, hogy a többi harminc fejlődhessen. Az iskolák pedig rendel­
keznek azzal a tudással, aminek segítségével megállapítható, hogy mely képes­
ségek fejleszthetők, és melyek nem, mely feltételek kedvezőek, hogyan lehet
egyes képességeket korlátozni, másokat pedig fejleszteni. A különböző iskolák
eltérő módszerekkel tanítanak. Ez az iskola például egyszerűen azt mondja:
csak a tudatosságot fejlesszék, és az összes többi megjelenik a tudatosság fejlő­
désének hatására, a tudatosság fejlesztéséhez pedig küzdeniük kell a negatív
érzelmekkel, a hazudozással, az azonosulással, igazodással, képzelődéssel és
így tovább.
K: Azt mondta, hogy mindenről meg kell bizonyosodnunk, de ha csak azt
tudhatjuk, amit személyesen megtapasztaltunk, akkor ez nem szűkíti be na­
gyon a világunkat?
V: Nemcsak azt tudjuk, amit mi magunk megtapasztaltunk, hanem azt is,
amit mások. Az iskolának az a lényege, hogy a tanulás mások tapasztalatain
alapul, nemcsak olyanokén, mint mi, hanem magasabb intelligenciával rendel­
kező emberekén is, ha ez nem teljesül, akkor nem beszélhetünk iskoláról. Az
az iskola, amelyik csak arra korlátozódik, amit magunktól tudunk, nem tekint­
hető iskolának.
K: Nem az abba vetett hitünk ösztönöz a keresésre, hogy azon túl, amit is­
merünk, létezik valami más is?
V: Nagyon sok minden létezik azon túl, azonban meg kell értenünk, hogy
jelen állapotunkban nagyon korlátozottak a lehetőségeink a tudásra, a tényleges
tudásra. Megfogalmazhatunk problémákat, felállíthatunk elméleteket, de a vá­
laszokat nem találhatjuk meg, vagy csupán elméleti válaszokat fabrikálhatunk,
azaz az egyik ugyanolyan jó lesz, mint a másik. Abban azonban reménykedhe­
tünk és hihetünk, hogy ha megváltoztatjuk a tudatosságunk állapotát, és töké­
letesítjük a belső gépezetünket, akkor talán többet is megtudhatunk.

102'
 K: Az iskola támogatja az önbeavatást?
V: Ez mit jelent? Ez csak egy szó. Mit jelentene a kínai nyelvbe való beava­
tás? Azt, hogy az ember tanulja, hogy tanítják neki. Kézrátétellel nem vezethet­
nek be valakit a kínai nyelvbe. A beavatás munka. Két ember lehet ugyanabban
az iskolában, ettől függetlenül eltérő szinteket képviselhet számukra. És egy
harmadiknak pedig egyáltalán nem is lenne iskola. Ez attól függ, hogy valaki
milyen mélyen merül el benne. A legmagasabb iskola is lehet nagyon alacsony
szinten, és egy és ugyanaz különböző szinteken attól függően, hogy kik tanul­
nak benne. Az iskolában az embernek dolgoznia kell, és észben kell tartania a
célját.
K: Ha az iskolák olyan fontos szerepet játszanak, akkor miért nem gyakorol­
nak nagyobb befolyást a világra?
V: Csak azokon az embereken keresztül lehet befolyásuk, akik érdeklődést
mutatnak irántuk. Közömbös emberektől körülvéve semmit sem tehetnek.
Az iskolákhoz való általános hozzáállás szabja meg, hogy befolyásolhatják-e
az életet; szükségük van érdeklődőkre, akik hajlandók engedelmeskedni. De
ennek alulról kell kiindulnia, iskolák nem hozhatják létre. Szétszórhatnak
B-befolyásokat a világon, de ha az emberek nem tanúsítanak érdeklődést, ak­
kor semmit sem tehetnek. Nem alkalmazhatnak erőszakot.
K: Nem veszíthetnek azzal, hogy átadják a tudásukat?
V: Egy iskola sokféleképpen veszíthet. Később majd visszatérünk erre a
kérdésre. Attól függ, hogy kiknek adja át tudását. Ha csak úgy általánosságban
osztogatja, és cserébe semmit sem kap, akkor feltétlenül veszíteni fog. Ha vala­
ki osztogatni kezdi a pénzét boldog-boldogtalannak, függetlenül attól, hogy az
illető megérdemli-e vagy sem, akkor kétségtelenül el fogja pazarolni a pénzét.
K: Azt mondta, ha iskolát akarunk, akkor részt kell vennünk az építésében.
Hogyan tehetjük ezt meg?
V: Nem szabad megfeledkezniük arról, hogy egy iskola szintje attól függ,
hogy milyen szinten van azoknak a létezése, akik hozzá tartoznak. Ha nincs
elég mágneses központtal rendelkező ember, akkor nem jöhet létre iskola. De
pusztán az, hogy valaki eljár az előadásokra, és elfogadja, amit hall, még nem
jelenti azt, hogy kialakult benne a mágneses központ.
K: Az segítene-e az iskoláknak, ha elterjesztenék az emberek között az isko­
lai ideákat és nyelvezetet?
V: Az ideákat nem lehet a megfelelő formában elterjeszteni - ezt fontos
megérteniük. Nagyon jó lenne, ha lehetne, de nem lehet. A szavak megmarad­
nának, de maguk az ideák változnának. Ha elég lenne csak elterjeszteni őket,
akkor mi szükség lenne iskolákra? A nyelv magától beépül a köztudatba, talán
még a mi életünk során, de az ideák jelentése megváltozik, miután bekerül
az általános áramlatba. Például eltűnhet a „tenni" és a „történni" szó közötti
különbség.
K: Iskolákról és különböző szintekről beszélünk. Nem okoz ez meglehetős
zűrzavart? Mit jelentenek a magasabb szintek?
V: Miért találják zavarónak a magasabb szintek létezésének elképzelését?
Például, nagyon egyszerűen önmagunkra vonatkoztathatjuk: szellemi képes-

103
ségeinket tökéletesen kihasználva csak egy meghatározott szintig tudunk gon­
dolkodni, a magasabb központokkal azonban - például a magasabb érzelmi
központtal, amelynek a működtetése már többé-kevésbé teljes önemlékezést
igényel -, természetesen másképpen tudnánk gondolkodni ugyanarról a témá­
ról, és a mostaninál sokkal több összefüggést fedeznénk fel benne. Ez megmu­
tatja, hogy különböző szinteken gondolkodhatunk, és valójában néha egy-egy
pillanatra meg is tapasztaljuk a magasabb szintű gondolkodást. Tehát lehet,
hogy van némi anyagunk a megfigyelésre, mert már most is tudunk máskép­
pen gondolkodni ugyanarról a témáról.
Ami pedig a különböző szinteken lévő embereket illeti, találkozunk olya­
nok munkájának az eredményével, akik nyilvánvalóan magasabb szintekhez
tartoznak; nem mondhatjuk, hogy a hétköznapi életről szerzett tapasztalata­
ink kizárólag olyan dolgokra korlátozódnak, amik hozzánk hasonló emberek
munkájának az eredményei. Vegyék az Újtestamentumot, vagy a különböző
művészeti alkotásokat, ezoterikus írásokat, a keresztény irodalmat és így to­
vább, amelyek megalkotása nyilvánvalóan nem tulajdonítható hétköznapi em­
bereknek. A magasabban fejlett emberek létezése nem pusztán képzelgés vagy
feltevés, hanem határozott tény. Tehát nem értem, mi ebben a zavarba ejtő, nem
értem, hogyan gondolkodhat valaki ennek a ténynek a felismerése nélkül. Ha­
tározott tény, hogy léteznek olyanok, akik nem a mi szintünkön, hanem más
szinteken élnek.
Ebből a nézőpontból az emberiség négy koncentrikus körbe sorolható. A
három belső kört ezoterikus, mezoterikus és exoterikus körnek nevezik. A ne­
gyedik a külső kör, ahol az l-es, 2-es és 3-as számú emberek élnek. Az iskolák
kapukként működnek, amelyeken keresztül a 4-es számú ember, aki a külső
és az exoterikus kör között van, beléphet. Az 5-ös számú ember az exoterikus
körhöz tartozik, a 6-os számú a mezoterikushoz, a 7-es számú pedig az ezoteri­
kushoz, a legbelső körhöz. A külső kört a bábeli zűrzavar körének is nevezik,
mivel ebben a körben az emberek képtelen érteni egymást. Értés csak a belső
körökben lehetséges.
Mindez azt jelenti, hogy különböző fokozatok léteznek. Azt, aki a külső
körben él, a véletlen törvénye irányítja, vagy ha erőteljes az esszenciája, akkor
életét inkább a típusának vagy a sorsának törvényei irányítják. De amikor vala­
ki dolgozni kezd a tudatosságán, már adott irányba halad. Ez változást jelent,
ami talán észrevehetetlen, mindenesetre kozmikus léptékű változást. Az ember
csak a saját erőfeszítései révén juthat át a külső körből az exoterikus körbe. Az,
ami a külső körben élőkre vonatkozik, nem vonatkozik azokra, akik dolgozni
kezdenek. Ok eltérő törvények alatt élnek, pontosabban eltérő törvények kez­
dik megérinteni őket. Mindegyik kör más-más törvények befolyása alatt áll.

104
 5. F E J E Z E T

Az ember továbbfejlődésének lehetősége. A tudatosság hiánya. Az igazság meg­

ismerése. A tudatosság fokozatainak tanulmányozása. Önemlékezés és önmegfi-
gyelés. Lehetetlen meghatározni az önemlékezést. Önemlékezés, mint a felébre­
dés módszere. Az önemlékezés megközelítése a gondolati központon keresztül.
A gondolatok helyreállítása. A gondolatok megállítása, mint az önemlékezés
előhívásának módszere. Önemlékezés érzelmi pillanatokban. Tudatlanság és
gyengeség. Azonosulás és az azonosulás elleni küzdelem. Külső és belső igazo­
dás. Negatív érzelmek. Békés hely az emberben.

HASZNOS LENNE, HA IDŐRŐL IDŐRE megpróbálnák összegezni mindazt,

amit eddig hallottak, mert az ember egy idő után kezdi elfelejteni az előadáso­
kon és beszélgetéseken elhangzott ideák sorrendjét, amit azonban fontos ész­
ben tartani.
Mindabból, amit eddig hallottak, az a leglényegesebb, hogy az ember fejlőd­
het, befejezheti magát, ha rendelkezik bizonyos tudással és megtesz bizonyos
erőfeszítéseket. Fejlődése, ha folyamat (mert nem feltétlenül az), adott szintek­
ből vagy lépésekből áll. Ha visszagondolnak az első előadásokra, amikor ar­
ról beszéltem, hogy az emberből hiányzik a tudatosság, és ha ezt felismeri,
lehetősége nyílik megszerezni, akkor meg fogják érteni, hogy ez fejlődésének
iránya. Amíg nincs tudatában annak, hogy egyszerűen egy gépezet, amelyben
az összes folyamat gépies, addig nem tanulmányozhatja önmagát, mert ez a
felismerés a kiindulási pont. Tehát a következőképpen kell nekilátnunk az ön-
tanulmányozásnak: rá kell ébrednünk, hogy nem vagyunk öntudatosak, cse­
lekvés vagy gondolkodás közben sohasem vagyunk tudatában önmagunknak.
Ez az első lépés. A következőt akkor tesszük meg, amikor belátjuk, hogy se
önmagunkat, se gépezetünket, se annak működését nem ismerjük, végül pedig
azt kell megértenünk, hogy az öntanulmányozáshoz módszerekre van szüksé­
günk. Egész életünk során megfigyeljük önmagunkat, de azt nem tudjuk, mit
jelent az önmegfigyelés. Az igazi önmegfigyelésnek tényeken kell alapulnia.
Tehát az első kérdések egyike: hogyan emlékezzünk önmagunkra, hogyan
legyünk tudatosabbak? Nem elég csupán elfogadnunk a tudatosság hiányának
tényét, ténylegesen kell látnunk, személyesen kell meggyőződnünk róla. Nem
vagyunk tisztában azzal, hogy mi a tudatosság és mit von maga után. Hihetet­
len, hogy mi mindent láthat és tanulhat az, aki fél órára tudatossá válik. Tehát
a tudatosság elérése már önmagában cél, ugyanakkor egy lépést is jelent az
objektív tudatosság felé.

105
 Beszélnünk kell egy kicsit arról, mit értünk a tudatosság azon négy foko­
zata alatt, amit elérhet az ember. Ha az igazság megismerésének szempontjá­
ból nézzük, a következőkre jutunk: éjszaka, miközben alszunk, nem tudjuk
megállapítani, mi igaz és mi nem. Almainkban minden ugyanolyannak tűnik.
Éber állapotban már több lehetőségünk van arra, hogy felismerjük a dolgok
közötti különbségeket: szemünkkel látjuk a tárgyak formáját, tapintással érez­
zük a felszínüket, és valamennyire tájékozódni tudunk az érzékszerveinkkel.
Tehát ebben az állapotban már jelen van egyfajta objektív tényező, önmagunk
vonatkozásában azonban szubjektívek maradunk. Akkor láthatjuk objektívan
önmagunkat, amikor öntudatossá válunk, az objektív tudatosság állapotában
pedig mindenről ismerhetjük az objektív igazságot. Ezek voltak a tudatosság
különböző fokozatai.
K: Ahhoz, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek valójában, és hogy
megismerjük az igazságot, a tudásunkon kellene változtatnunk?
V: Nem, a tudatosságnak abban az állapotában, amiben most vagyunk,
nem láthatjuk a dolgok valódi arcát, ahhoz el kellene jutnunk a tudatosságnak
egy másik állapotába. A hazudozás néhány rétegétől azonban megszabadul­
hatunk. A dolgokat hazugságok veszik körül. Lefejthetünk egy réteget, kettőt
vagy hármat, és így közelebb juthatunk a dolgok valódi énjéhez.
K: Nem egészen világos, mit jelent a magasabb tudatosság. Azt legalább
tudhatjuk, miként gondolkodjunk felőle?
V: Akkor válik egyértelművé, hogy elérhető egy magasabb tudatosság,
amikor felismerjük, hogy egyáltalán nem vagyunk tudatosak. Ritka pillana­
tokban ugyan előfordul, de ezeket nem mi irányítjuk. Jelenleg két állapotban
élünk - alvásban és egy félig éber állapotban. Az nem segít, ha elméletben
összehasonlítjuk, és szavakkal leírjuk a tudatosság állapotait, a mostani ál­
lapotunk felismeréséhez el kell kezdenünk felébredni. Keresniük kell olyan
pillanatokat, amikor emlékeznek önmagukra, és akkor, ezekben a pillana­
tokban, látni fogják a különbséget. Az öntanulmányozás meg fogja mutatni,
hogy állhatnak nagyon közel az alváshoz, vagy közelebb az öntudatosság­
hoz. Tehát először is ezeket a különböző állapotokat kell tanulmányoznunk.
Ha például egységesnek hisszük magunkat - vagy nem is gondolkodunk
ezen -, majdnem teljesen alszunk. De amikor már nem tekintjük magunkat
egynek, és megértjük, hogy minden egyes pillanatban csak egy „én" vagy az
„én"-ek egy csoportja beszél, akkor közelebb állunk az öntudatossághoz, az
objektív tényekhez.
Különböző módon tanulmányozhatják a tudatosságot önmagukban. Az
elején először is be kell látniuk, hogy nem válhatnak tudatossá, amikor csak
akarnak. Ennek felismerésére akkor adódik a legjobb alkalom, amikor éppen
abbahagyták a beszédet vagy befejezték, amit csináltak. Tegyük fel, hogy vala­
milyen fontos üzletről tárgyaltak vagy levelet írtak, ezután tegyék fel maguk­
nak a kérdést: „Tudatos voltam ez idő alatt?" A másik tény, amit már az elején
fel kell ismerniük, az, hogy nem tekinthetik magukat egynek, mert sok külön­
böző „én"-ből állnak.
K: Hogyan veszi észre az ember, hogy mikor öntudatos?

106
 V: Tudni fogják, egy teljesen másmilyen érzés keríti majd önöket hatalmá­
ba. Ha egy pillanatra megpróbálnak tudatossá válni, majd ezt összehasonlítják
egy olyan pillanattal, amikor nem tették meg ezt az erőfeszítést, akkor érezni
fogják a különbséget. Ezt lehetetlen leírni. Az egyik pillanatban tudatában van­
nak önmaguknak, a másikban nem: csinálnak valamit, beszélnek, írnak - és
nem tudatosak.
Azonban nem szabad megfeledkezniük arról, hogy már a legelejétől
fogva nemcsak a tudatosság állapotait kell tanulmányoznunk, hanem a tu­
datosság útjában álló akadályokat is. Tehát először tanulmányoznunk kell
ezeket az akadályokat, majd el kell őket távolítanunk. Mind bennünk talál­
ható. A külső körülményeken nem változtathatunk, olyannak kell elfogad­
nunk őket, amilyenek, és ezek között a körülmények között kell belülről
megváltoznunk.
K: Az önmegfigyelés pillanatában tudatosak vagyunk?
V: Nem feltétlenül, megfigyelhetik önmagukat teljesen gépiesen is. De ha
a megfigyeléssel egyidejűleg tudatosak, akkor figyelmük vonala két nyílra em­
lékeztet, amelyek egyike arra irányul, amit megfigyelnek, a másik pedig saját
magukra.
K: Nem értem, mi köti össze az önemlékezést az önmegfigyeléssel. Hogyan
kellene nekifognom, mit kellene tennem?
V: Önemlékezés során az ember megpróbál tudatában lenni önmagának.
Az önmegfigyelés mindig valamilyen adott funkcióra irányul: a gondolataikat,
a mozdulataikat, az érzelmeiket, vagy az érzékeiket figyelik meg. Ki kell te­
hát választaniuk egy adott dolgot. Önemlékezéskor nem egy részre, hanem az
egészre kell emlékezniük - az önemlékezés egyszerűen azt jelenti, hogy érzik
az „én"-jüket, a saját személyüket. Előfordulhat, hogy a két dolog összetalál­
kozik, különösen a munka későbbi szakaszaiban, és akkor egyidejűleg fogják
végezni mindkettőt - megfigyelnek önmagukban egy adott dolgot, vagy ész­
revesznek bizonyos megnyilvánulásokat, és közben emlékeznek önmagukra,
az elején azonban a kettő elkülönül egymástól. Az önmegfigyeléssel kezdenek
- ez a szokásos út -, aminek során felismerik, hogy nem emlékeznek önmaguk­
ra. Amikor pedig már valaki megértette, hogy bár általában nem emlékszik
önmagára, azért nagyon ritkán adódnak olyan pillanatok, amikor igen, akkor,
hacsak nem teljesen elfogult, képes lesz megérteni, hogy az önemlékezés pilla­
natainak száma növelhető. Az pedig, aki már eljutott erre a felismerésre, erőfe­
szítést fog tenni az önemlékezésre.
K: Nehezen tudom megítélni, hogy valóban megfigyelem magamat, vagy
csak utólag emlékszem a dolgokra.
V: Az elején szükségtelen ezen aggódni, csak tegyék azt, amit tudnak: vagy
figyeljenek meg valamit az adott pillanatban, vagy emlékezzenek rá a megfi­
gyelés után közvetlenül vagy némi idő elteltével. Később azonban elkapnak
majd olyan pillanatokat, amikor a történések tényleges pillanatában lesznek
tudatában önmaguknak. Az lesz az önemlékezés.
K: Honnan tud azokról a természetfeletti dolgokról, amik az önemlékezést
kísérik?

107
 V: Tudják, ez a fejlődés alapgondolatával, a létezés megváltoztatásának
lehetőségével kapcsolatos. Az egyik első dolog, amit meg kell érteniük, az,
hogy az embernek nem kell feltétlenül jelenlegi állapotában maradnia, meg
tud változni. Különböző szinteket érhet el, ha hosszan és kitartóan dolgozik.
Ha tudatosabbá válunk, akkor beindul a magasabb központok működése,
ami sok szempontból természetfeletti lesz. Az önemlékezés gondolata sok
rendszerben és tanításban megjelenik, de nem a megfelelő helyet foglalja el,
soha sincs az első helyen. Ez a szisztéma azonban azt mondja, hogy az ember
nem emlékszik önmagára, és ha ezt megérti, akkor talán elérhet valamit. Az
öntudatosság megszerzése a lehető legnagyobb változás, mert az élet hétköz­
napi körülményei között senki sincs tudatában önmagának, ennek ellenére
az emberek ezt nem ismerik fel. Bárkinek, aki önök közül őszintén felteszi a
kérdést, hogy vajon tudatos-e, nemleges választ kell adnia. Senki sincs tuda­
tában önmagának. Az egésznek az a lényege, hogy tudatában legyenek ön­
maguknak ezen a helyen, ebben a pillanatban. Ez a kezdet, mert valahonnan
el kell indulnunk. Később másmilyen formákat is felvehet, sok más dolgot
magába foglalhat.
Az önemlékezést megfigyelni, és tanulmányozni kell. Hiába írnám le, az
nem segítene, gyakorolniuk kell. Rendes körülmények között senki sem em­
lékszik önmagára, senki sincs tudatában önmagának. Ez az emberi lény, az
emberi gépezet szokványos állapota. Ennek ellenére, ha az embernek tudomá­
sa van az önemlékezésről, felismeri és gondolkodik róla, akkor lehetségessé
válhat. Az elején azonban nagyon lassan jön, hosszú kihagyásokkal és rövid
ideig tart.
K: Alapvetően a normális élénk agyműködés jellemző az önemlékezés ál­
lapotára?
V: Nem, ez a megfogalmazás helytelen - az önemlékezés ennél sokkal töb­
bet jelent. Egy másfajta állapotot. Az önemlékezés és a mostani állapotunk kö­
zött nagyobb az eltérés, mint a mostani állapotunk és a fizikai alvás állapota
között, de még ez utóbbi összehasonlítás is közelebb vihet a közöttük lévő kü­
lönbség megértéséhez. Amikor alszanak, egy az érzékeik által korlátozott világ­
ban élnek, amikor azonban felébrednek, az objektív világban találják magukat
(annak ellenére, hogy szubjektív kategóriákban látják), ami sokkal kevésbé kor­
látozott. De amikor felismerik, hogy ez az állapot nem a teljes felébredés, hogy
valójában még félig sincsenek ébren, akkor megértik, hogy a teljes felébredés
egy még gazdagabb világot tárna önök elé, aminek sok olyan sajátosságát ész­
revennék és megértenék, amit most nem látnak.
K: Szeretném tudni, hogy vajon arra számítsak, hogy az önemlékezésnek,
legalább is a korai szakaszában, nem lesz semmilyen eredménye, pusztán ab­
ból fog állni, hogy egyedül önmagámra irányítom a figyelmemet?
V: Az elején az önemlékezés nem lehet több mint annak felismerése, hogy
nem emlékszünk önmagunkra. Ha belátjuk, milyen csekély mértékben, mennyi­
re rövidke pillanatokra vagyunk tudatában önmagunknak, ha észben tartjuk
és érezzük ezt, illetve tudjuk, hogy mit jelent, akkor megérthetjük, miből áll
az önemlékezés. Ha felismerjük ennek a jelentőségét és mindazt, amit magába

108
foglal, akkor az önemlékezés nem lesz eredménytelen. Ellenkező esetben az
történik, amit ön mondott, csupán egy furcsa gyakorlat lesz, amivel sehová
sem jutunk.
K: Az önemlékezés automatikusan követi annak felismerését, hogy nem
emlékszünk önmagunkra?
V: Ez maga az önemlékezés. Az ember csak akkor teheti meg a következő
lépést, ha tisztában van azzal, hogy jelenleg hol van. Ez ugyanaz a folyamat,
ugyanaz a dolog. Minél inkább felismerik, mennyire kellemetlen és veszélyes
gépezetnek lenni, annál több lehetőségük adódik a változtatásra.
K: Hogyan?
V: Bizonyos pillanatokban mindig van valami, amit megtehetünk. Ismerni­
ük kell ezeket a pillanatokat, és tudniuk kell, mit és hogyan tegyenek. Ajtókat
tanulmányozunk. Az önemlékezés egy ajtó. Ha az önemlékezés hiányának fel­
ismerése folyamatossá válik, képesek lesznek emlékezni önmagukra. Minden
nap adódnak olyan pillanatok, amikor felismerhetik, hogy nem emlékeznek
önmagukra, ez fokozatosan eljuttatja önöket az önemlékezéshez. Nem arra
gondolok, hogy jusson eszükbe, hanem, hogy ismerjék fel ezt a tényt.
Elismétlem: nem érdemes definíciókat keresni, mert azok csak megnehezí­
tik a megértést. Az segíthet igazán, ha mostani állapotunkban összehasonlítjuk
a tudatosság különböző fokozatait, mert még ebben is, a relatív tudatosság
állapotában is, léteznek különböző fokozatok, különböző szintek: lehetünk kö­
zelebb a felébredéshez, vagy távolabb tőle. Ha már igazán jártasak leszünk az
önmegfigyelésben, képesek leszünk észrevenni ilyen hatalmas különbségeket,
ami meg fogja mutatni a lehetőségeinket. Ebben nem tévedhetünk. Mindig két
part között mozgunk - az alvás és a felébredés között. Az, hogy melyik part
irányába tartunk, két különböző lehetőséget jelent: az egyik a fejlődés, a másik
a hanyatlás.
K: Azt mondta, hogy semmit se fogadjunk el anélkül, hogy megkérdőjelez­
nénk. Van tudomása arról, hogy valaki ténylegesen elérte a tudatosság maga­
sabb állapotait?
V: 0, igen. Először is különböző könyvekben sok helyen találhatunk
leírásokat arról, hogyan jutottak el misztikusok és vallásos emberek ugyan­
azokhoz a dolgokhoz. A sok hasonlóság, amit ezekben a tapasztalatokban
felfedezhetünk, a legjobb bizonyíték. Különféle emberek, akik évezredekre
egymástól, különböző országokban, eltérő körülmények között éltek, ugyan­
olyan tapasztalatokra jutottak bizonyos módszerekkel. Emellett, sokan szemé­
lyesen is átéltek efféle tapasztalatokat, ami bizonyítja, hogy az érzékelésnek
és a reakcióknak meglehetősen eltérő állapotai léteznek. Ez tehát nem puszta
feltevés.
K: Nemrégiben nagyon különös dolgot éltem át. Miközben beszéltem vala­
kihez, megpróbáltam tudatában lenni önmagamnak, és ekkor hirtelen nagyon
tisztán láttam a barátomat, és rádöbbentem, hogy előtte egyáltalán nem is lát­
tam őt.
V: Ez egy nagyon jó megfigyelés, valójában így történik. Amikor megpró­
bált tudatában lenni önmagának, egy pillanatra tudatossá vált és olyan dol-

109
gokat látott, amiket korábban nem. Ha fenn tudná tartani ezt a tudatosságot,
mondjuk tíz percig, sok megdöbbentő dolgot látna. Nézünk a szemünkkel, és
nem látunk, ha azonban tudatossá válnánk, olyan dolgokat kezdenénk észre­
venni, amikről most sejtelmünk sincs. Ez teljesen normális, csak arra vigyázza­
nak, hogy ne ragadja el önöket a képzeletük.
K: Ha az ember a szisztéma irányvonalát követve dolgozik a tudatosság
eléréséért, akkor egyszer csak váratlanul bekövetkezik a változás vagy a meg­
világosodás?
V: Váratlanul? Nem. Mit jelent az, hogy váratlanul? Tudják, az egység ki­
fejlődésének folyamata során - amikor ez a folyamat már hosszú ideje zajlik
- valamilyen nehéz pillanatban talán másképpen fognak érezni, ami lehet,
hogy váratlannak fog tűnni, de valójában a korábban megtett erőfeszítéseik
eredménye lesz.
K: Ha az ember számára elérhető az objektív tudatosság, akkor miért csak
kevesen fejlődhetnek?
V: Amikor majd az első lépést próbálják megtenni az objektív tudatosság fe­
lé, azaz öntudatossá próbálnak válni, és meglátják, mennyire nehéz és milyen
sok erő dolgozik önök ellen, milyen sok akadály áll az útjukban, többé nem
fogják kétségbe vonni, hogy csak kevesen érhetik el, hogy ez egy lehetőség, de
egy nagyon távoli lehetőség. Túl sok az akadály - a lustaság, a hazudozás, a
tehetetlenség. Szeretünk aludni.
K: Hogyan és miért vált az ember hamis értékeket képviselő lénnyé?
V: Mit ért hamis értékek alatt? Ez relatív fogalom: lehet, hogy az egyik né­
zőpontból hamisak, egy másikból pedig valódiak. Csak saját maguk deríthetik
ki, hogy az ember fejlődése egy elvont idea, vagy az igazság. Maguktól kell
eljutniuk erre vagy arra a megállapításra. Ha felismerik, hogy csak a felébredé­
sen keresztül változhatnak meg, akkor ez már határozott tény lesz, mert látni
fogják önmagukban a felébredés kis fokozatait.
K: Ha az ember nem emlékszik önmagára, akkor nincs tudatossága?
V: Önök nem emlékeznek önmagukra, nem az ember, hanem önök. Ha
megpróbálják, és nem sikerül, az nem azt jelenti, hogy nincs tudatosságuk,
csak azt, hogy nincs elegendő. A saját tapasztalataik, bármennyire is korláto­
zottak, már önmagukban megmutatják, hogy a tudatosság melyik szintjén
vannak.
Amikor az „öntudatosság" szót használjuk, egy olyan szintre gondolunk,
ami magasabb a tudatosságunk szokásos szintjénél. Rendelkezünk valamennyi
tudatossággal, ami azonban ahhoz nem elegendő, hogy kikerüljünk a jelenlegi
állapotunkból. Ha nem lenne egy cseppnyi sem, akkor végleg úgy maradnánk,
ahogyan vagyunk.
K: Hogyan ismerhetjük fel az önemlékezést, ha egyáltalán előfordul, hogy
emlékszünk önmagunkra?
V: Először meg kell érteniük, mit jelent az önemlékezés, mit jelentene, ha
emlékeznének önmagukra, majd pedig fel kell ismerniük, hogy különböző tá­
volságokra lehetnek tőle. Tegyük fel, hogy valaki bizonytalan, de mivel pilla­
natnyi állapota és az önemlékezés állapota közötti különbség változik, idővel

110
fel fogja ismeri, hogy az egyik nap ötezer, a másik nap pedig csak háromezer
mérföld közöttük a távolság. Van különbség. Nem beszélhetünk egyszerre
több különböző szintről, mindig csak a következőről, amit létrehozhatunk.
K: Tudni szeretnék valamit a következő szintről.
V: A tudatosság szintjeit meg kell figyelni. Fel szeretnék őket címkézni, ami
azonban lehetetlen, tudatosságuk állandóan más-más szinten van. Az egyik pil­
lanatban majdnem öntudatosak, a következőben alszanak. Meg kell figyelniük
ezeket a szinteket, és tapasztalatokat kell gyűjteniük róluk. Az egyik állapot­
ban megérthetnek bizonyos dolgokat, a másikban nem. Az egyik állapotban
azonosulnak, a másikban irányítanak, minél nagyobb az irányításuk, annál
közelebb állnak az öntudatossághoz. Az nem sokat segít, ha beszélnek róla,
mert a szavak nem elég rugalmasak. Az érzelmi központot kell megérinteniük,
ami csak úgy lehetséges, ha különböző dolgokkal próbálkoznak. A munka nem
egyszerű: már a legelejétől fogva olyan dolgokkal kell próbálkozniuk, amelyek
lehetetlenek abban az értelemben, hogy nem történhetnek maguktól. Nem léte­
zik olyan tankönyv, amelyik megmondja, hogy először ezt kell tenniük, majd
azt és így tovább.
Ugyanakkor szüntelenül kérdéseket kell feltenniük az önemlékezéssel kap­
csolatban, mert hosszú ideig sok mindenben tévedhetnek. Tehát soha ne tart­
sák vissza ezeket a kérdéseket, mert nagyon fontosak.
K: Van valamilyen kapcsolat az önemlékezés és a felébredés között?
V: Az önemlékezés egy módszer, amivel felébredhetnek. Most még csak fel­
készülnek, a módszert tanulják. Meg kell tenniük mindazt, amire jelen állapo­
tukban képesek, majd, amikor belső állapotuk megváltozik, hasznosíthatják az
összes most megszerzett tapasztalatot. Az önemlékezés valódi jelentése azon­
ban csak erős érzelmi állapotokban érthető meg. Mivel képtelenek létrehozni
ezeket az érzelmi állapotokat, nem tudhatják, mi az önemlékezés, viszont fel­
készülhetnek erre a tapasztalatra, és amikor majd bekövetkezik, tudni fogják,
hogyan kezeljék. Az önemlékezéshez nagyon magas érzelmi energia szüksé­
ges. Most még csak gyakorolnak, de enélkül sohasem fogják elérni a valódi
állapotot.
K: Egy meghatározott vonal húzódik az „alvás" és az „ébrenlét" között?
V: Nem, ezek az állapotok hol előjönnek, hol eltűnnek. Ugyanakkor létezik
egy vonal, amit sohasem léphetünk túl.
K: Az önemlékezés gyakorlás kérdése?
V: Inkább az elme megedzéséről van szó. Meg kell tanulnunk másképpen
gondolkodni, mindenek felett gyakorlatiasabban. Rendszerint nem ezt tesszük
- többnyire olyasmikről gondolkodunk, amihez semmi közünk.
K: Az önemlékezés tehát a gondolati központ funkciója? Ugyanis szellemi
erőfeszítésnek tűnik.
V: Az önemlékezés a szisztéma kezdete és közepe, és a legfontosabb do­
log, amit meg kell érteniük. Nem nevezhetik intellektuális cselekedetnek vagy
elképzelésnek. A gondolkodás segítségével kell nekilátniuk a tanulmányo­
zásához, de valójában az önemlékezés nem intellektuális jellegű, hanem az
akarat egy pillanatát jelenti. Nem akkor kell megpróbálkozniuk vele, amikor

111
semmi sem történik, csendes pillanatokban, hanem amikor tudják, hogy vala­
mi rosszat tesznek - ekkor kell emlékezniük önmagukra, és nem megtenni,
amit akarnak. Ha például azonosulnak, először érezniük kell, hogy ez történik,
majd pedig meg kell szüntetniük, és ezzel egy időben emlékezniük kell önma­
gukra, tudatában kell lenniük annak, hogy mit csinálnak - hogy próbálják meg­
szüntetni az azonosulást, ami gépiességük következtében alakult ki. Ez lesz az
önemlékezés.
K: Hogyan foghatunk az önemlékezés gyakorlásához?
V: Emlékeznek arra a példára, amelyben különböző gépek eltérő erős­
ségű fénynél dolgoznak egy szobában? A gépeket tekinthetjük a gondolati
központnak, a fényt pedig a tudatosságnak. Csak éppen tudatosság eseté­
ben az összes központ között létezik egyfajta kapcsolat, mert teljes fénynél
nemcsak egy, hanem az összes központ működik más és más módon. Az
igazi önemlékezéshez érzelem szükséges, mi azonban nem tudjuk irányí­
tani az érzelmi központunkat. De ha rendelkezünk bizonyos megértéssel,
akkor a gondolati központot, ami bizonyos mértékig az irányításunk alatt
áll, működésbe hozhatjuk a sötétben úgy, mintha lenne fény, és ez önemléke-
zést fog eredményezni. Az önemlékezés egyfajta gondolkodásmódot vagy
szellemi munkát jelent, ami a felébredésnek felel meg, és így a felébredés
egy pillanatát idézi elő.
Amikor aztán az ember egy pillanatra felébred, rádöbben, hogy rendsze­
rint alszik, hogy nem tudatos, és hogy ez milyen veszélyeket rejt magában.
Minél több erőfeszítést fektetnek az önemlékezésbe, annál mélyebb lesz ez a
megértés, és annál jobb eredményekre jutnak. Ha felismerik, mi mindent ve­
szítenek, ha nem emlékeznek önmagukra, és mit nyernek, ha igen, erősebb
késztetést éreznek majd arra, hogy erőfeszítéseket tegyenek az önemlékezésre.
Megértik, hogy az, amikor nem emlékeznek önmagukra, olyan mintha maga­
san a föld felett egy repülőgép vezetése közben álomba merülnének. Valójában
ez jellemzi helyzetünket, de mi nem akarjuk ezt belátni. Ha valaki eljut ennek
felismerésére, akkor természetesen erőfeszítéseket fog tenni a felébredésre. Ha
viszont azt hiszi, hogy egy kényelmes székben ül, és semmi különös nem törté­
nik körülötte, akkor azt fogja gondolni, hogy semmi rossz nincs az alvásban.
K: Mit jelent az, hogy az embernek olyan formába kell rendeznie a gondola­
tait, hogy azok megfeleljenek a felébredésnek?
V: Mint mondtam, csak a gondolatainkat irányíthatjuk. Igaz, bizonyos mér­
tékig, ez a mozdulatainkra is igaz, de hétköznapi körülmények között, speciá­
lis útmutatások nélkül, a mozdulatainkkal semmit sem tudunk kezdeni. Ami
a gondolatokat illeti, először meg kell szabadulnunk az összes azonosulással
kapcsolatos gondolattól, és a szisztéma ideáiról kell gondolkodnunk. Ezzel fel­
készülünk az önemlékezésre, mert mindegyik pontban az önemlékezés szük­
ségességéhez jutunk. Ha nem tudnak emlékezni önmagukra, akkor próbálják
meg gondolatban feleleveníteni a szisztéma ideáit. Az egész szisztéma, az em­
ber és a világegyetem tanulmányozása, mind az önemlékezéshez nyújt segítsé­
get. Ha ezekről gondolkodnak, akkor az már önmagában emlékeztetni fogja
önöket az önemlékezésre, és meg fogja teremteni a szükséges belső légkört.

112
Először azonban meg kell szabadulniuk az összes olyan gondolattól, ami az
útjukban áll. Ha ezen a ponton nem tudják irányítani a gondolataikat, akkor
nem léphetnek tovább. Lehet, hogy a vérmérsékletük, a képzelődés vagy a ha-
zudozás felett nincs hatalmuk, de a gondolataikat feltétlenül irányítaniuk kell.
Csendes pillanatokban látniuk kell, mikor hibáznak. Ha nem képesek erre, ak­
kor az azt jelenti, hogy még hozzá sem láttak a munkához, viszont előbb vagy
utóbb el kell kezdeniük.
K: Mindegyikőnknek tudnia kellene, mi áll az útjában?
V: Igen, természetesen mindenkinek tudnia kell. Ez legtöbbször a
negativitás, a lustaság, vagy a félelem valamilyen formájával kapcsolatos.
K: Még mindig nem értem, mit jelent az, hogy megpróbálunk úgy gondol­
kodni, mintha tudatosak lennénk.
V: Próbálják elképzelni, hogy tudatosak - ez esetben megfelelően alkalmaz­
zák a képzelődést. A képzelődés képességét egy teljesen rossz és használhatat­
lan irányba fejlesztjük, így mindig csak gondokat okoz. Most az egyszer azon­
ban próbálják arra használni, hogy tudatosnak képzelik magukat. Próbálják el­
képzelni, hogyan viselkednének, gondolkodnának, beszélnének és így tovább,
ha tudatosak lennének.
Az önemlékezés eleinte a funkciókra irányuló erőfeszítés. Egyszerűen azt
teszik, hogy meghatározott módon alakítják mentális folyamataikat, ami elő­
hívja az önemlékezés pillanatait. Magán a tudatosságon nem dolgozhatnak:
tehetnek egy-két görcsös erőfeszítést, de ezek nem lesznek tartósak. A gon­
dolataik esetében azonban más a helyzet, itt tehetnek erőfeszítéseket, és így,
kerülő úton, dolgozhatnak a tudatosságon. Ez a módszer legfontosabb része.
Próbálják megérteni, mi a különbség aközött, ha így emlékeznek önmagukra,
és ha tudatosak. Ugyanezt a szellemi tevékenységet végzik, amikor olvasnak,
írnak, vagy bármit csinálnak, tehát bizonyos mértékig az irányításuk alatt áll.
Már akkor is szert tehetnénk valamennyi tudatosságra, ha csak annyi energiát
fektetnénk az önemlékezésbe, amennyit egy idegen nyelv tanulásába. Sajnos
még ennyit sem vagyunk hajlandók, azt gondoljuk, hogy ezeknek a dolgoknak
maguktól kellene jönniük, vagy elég, ha egyszer megpróbáljuk - és már be is
kell következniük. Az önemlékezés erőfeszítést igényel, ha tehát továbbra is
megteszik ezeket az erőfeszítéseket, akkor a tudatosság pillanatai gyakrabban
fognak megjelenni, és hosszabb ideig maradnak. Majd, fokozatosan, az önemlé­
kezés egyre kevésbé lesz pusztán egy szellemi tevékenység - olyan képességgé
alakul, amivel felébredhetnek.
K: Akkor mivé fog válni az önemlékezés - érzelemmé és érzéssé?
V: Mind az érzelem, mind az érzés funkció, az önemlékezés azonban nem
az. Önemlékezés során az ember megkísérli létrehozni magában a tudatosság
egy állapotát, aminek semmi köze a funkciókhoz. Már a legelején meg kell érte­
nünk, hogy a funkciók és a tudatosság állapotai két különböző dolog. Most a tu­
datosság egy adott állapotában vannak, és azzal, hogy erőfeszítéseket tesznek
az önemlékezésre, közelíteni próbálnak a tudatosság harmadik állapotához
úgy, hogy egyfajta helyreállítást végeznek. Visszaállítanak egy bizonyos gondol­
kodásmódot, amivel a tudatosság magasabb állapotaiban rendelkeznek. Ha

113
gondolataik nem vesznek fel egy bizonyos formát, akkor a tudatosság egyet­
len pillanatát sem tudják megtartani. Ez meglehetősen egyszerű: emlékeznek
a figyelem vonalára, amit két nyíllal jelöltünk? A figyelem egyidejűleg kétfelé
irányul: önmagámra és arra, amit figyelek. Ez a kettős figyelem olyan gondolko­
dásmódot jelent, ami a tudatosság egy magasabb állapotának felel meg.
K: Nem maga az önemlékezés a tudatosság egyik állapota?
V: Tekinthetjük annak, ugyanakkor módszernek is, amellyel öntudatossá­
got hozhatunk létre.
K: Milyen kapcsolatban áll a gondolat a tudatossággal?
V: Ezt a kérdést nagyon nehéz röviden megválaszolni. A gondolkodás gépi­
es folyamat, működhet nagyon csekély tudatossággal, vagy anélkül. A tudatos­
ság pedig létezhet akkor is, ha nem észlelünk gondolatokat.
K: Ha az önemlékezés egyaránt tekinthető a tudatosság egyik állapotának
és módszernek, amellyel ez az állapot előidézhető, akkor a gondolatok minősé­
gétől függően többféle önemlékezést különböztethetünk meg?
V: Az embernek a gondolkodás mellett sok más dolgot is kell tennie- erőfe­
szítéseket. Az önemlékezés nemcsak gondolkodásból áll. A különbség pusztán
abból adódik, hogy először nagyon keveset tehetnek. Onnan kell kezdenünk,
ahol vagyunk. Később, ha folytatjuk a munkát, egyre több érzelem fog belép­
ni az önemlékezésbe. A különbség nem a gondolkodás, hanem az erőfeszítés
és a mögötte álló felismerés eltérő minőségéből adódik. Az önemlékezés csak
akkor hatékony, ha az ember felismeri, hogy nem emlékszik önmagára, de em­
lékezhet.
K: Azzal nem változtatjuk meg a tudatosság állapotát, ha figyelmet szente­
lünk valaminek?
V: Még a hétköznapi életben is szükség van a figyelem valamilyen szintű
irányítására. De kétféle eset fordulhat elő: vagy valami magához ragadja a fi­
gyelmünket, vagy pedig mi irányítjuk, és a kettőnek nem ugyanaz az értéke.
K: Azt értem, hogy a gondolataink bizonyos mértékig az irányításunk alatt
állnak abban az értelemben, hogy egyes gondolatokat megállíthatunk. De ko­
rábban még sohasem hallottam a gondolataink alakításáról.
V: Nemcsak egyszerűen gondolkodni tudunk, hanem azt is eldönthetjük,
hogy min gondolkodjunk. Tehát megtehetjük a következőt: megszabadulha­
tunk a felesleges gondolatoktól, és azt a felismerést helyezhetjük a középpont­
ba, hogy „én" - „én itt", „(én) gondolkodom".
K: Miért idéz elő egy baleset vagy egy válságos helyzet önemlékezést?
V: Bármilyen érzelmi pillanat, érzelmi sokk rádöbbent arra, hogy „(én) va­
gyok". Ehhez a felismeréshez nincs szükség elméletekre: ha az ember egy rend­
kívül szokatlan helyen találja magát, akkor rátör az érzés, hogy „én" és „itt",
a szokatlan körülmények mindig létére emlékeztetik. Ismerős környezetben
azonban mindig megfeledkezünk erről.
K: Az önemlékezés az egyetlen képesség, amit a szisztéma kínálni tud?
V: Csak ezzel szerezhetjük meg az összes többit, mert legelőször is ez hiány­
zik belőlünk. Pillanatról pillanatra szüntelenül megfeledkezünk önmagunkról,
és ezen az állapoton változtatnunk kell. Az embernek emlékeznie kell önmagá-

114
ra - ez az egésznek a kezdete és vége, mert ha az ember rendelkezik ezzel a
képességgel, akkor mindene megvan.
K: Miben tér el a figyelem és a tudatosság jelentése?
V: A figyelmet a tudatosság alapfokának tekinthetjük - az első szintnek.
Nem jelent teljes tudatosságot, mert csak egyirányú, a tudatosság azonban,
mint mondtam, kettős figyelmet igényel.
K: Mi a célja a magasabb tudatosság elérésének? Az, hogy az ember telje­
sebb életet éljen?
V: A dolgok összefüggnek egymással. Ha rendelkezni szeretnénk akarat­
tal, ha szabadságra vágyunk ahelyett, hogy zsinóron rángatott bábuk legyünk,
ha fel akarunk ébredni, akkor fejlesztenünk kell a tudatosságot. Ha felismer­
jük, hogy mindenki alszik, önmagunkat is beleértve, és hogy ez mit jelent, ak­
kor magyarázatot kapunk az élet összes képtelenségére. Teljesen nyilvánvaló,
hogy amíg az emberek alszanak, nem cselekedhetnek másképpen.
K: Jelen állapotunkban elérhetjük-e valaha, hogy akkor váljunk tudatossá,
amikor akarunk, vagy ez mindig véletlenszerűen fog bekövetkezni?
V: Minden csak fokozatosan érhető el. Az első lépés az, hogy tudatosabbá
válunk, a második pedig, hogy még tudatosabbá. Ha most, erőfeszítéssel, egy
percre sikerül tudatosabbá válniuk, akkor, ha tovább dolgoznak ebbe az irány­
ba és megtesznek mindent, ami segíthet, akkor bizonyos idő múltán öt percig
is képesek lesznek fenntartani a tudatosságot.
K: Az nem jó, ha véletlenül következik be?
V: Erre nem támaszkodhatnak. Jelen állapotunkban a magasabb állapotok
nem maradhatnak fenn tartósan, csak felvillannak egy-egy pillanatra, és ha
úgy véljük, hogy sikerült megőriznünk őket, akkor képzelődünk. Ez határozott
tény, mivel nem rendelkezünk a magasabb állapotok fenntartásához szükséges
energiával. Pillanatnyi felvillanások előfordulhatnak, de, újfent, értékelniük és
rangsorolniuk kell őket aszerint, hogy milyen eredményekkel járnak.
K: Még az emlékezetben sem hagyhatnak nyomot?
V: Az emlékezet, amit uralhatunk és használhatunk, csupán intellektuális,
az intellektuális emlékezet pedig képtelen megőrizni a tudatosság pillanatait.
K: Amíg az szinte teljesen lehetetlenek tűnik, hogy kedvem szerint emlékez­
zek önmagámra, az önmegfigyelést nem találom annyira nehéznek.
V: Ki kell próbálniuk különböző módszereket, amelyek önemlékezést
idéznek elő. Például próbálják megállítani a gondolataikat, figyeljék meg,
mennyi ideig képesek visszatartani őket, nem gondolkodni semmiről - ez
a módszer viszont csak akkor működik, ha tudnak az önemlékezésről. De
tegyük fel, hogy olyasvalaki próbálkozik gondolatai megállításával, aki még
nem hallott az önemlékezésről - így sohasem fog eljutni hozzá. Ha viszont
tudomása van róla, akkor ezzel a módszerrel létre fogja hozni az önemléke-
zés egy pillanatát, az, hogy ez mennyi ideig tart, az erőfeszítéseitől függ. Ez
a módszer nagyon hatásos. Leírása megtalálható például néhány jóga könyv­
ben, de azok, akik ezek alapján próbálják meg, nem tudják, hogy mit csinál­
nak, és ezért nem juthatnak jó eredményekre. Éppen ellenkezőleg, egyfajta
transzállapotba eshetnek.

115
 K: Mire gondolt, amikor azt mondta „tudni kell az önemlékezésről": az em­
bernek célként kell megfogalmaznia, vagy bele kell kóstolnia?
V: Különböző fokozatok léteznek. Látják, egész idő alatt az önemlékezésről
beszélünk, mindig ide lyukadunk ki, tehát nem mondhatják, hogy nincs róla
tudomásuk. De az, aki hagyományos pszichológiát vagy filozófiát tanult, tény­
leg nem tud az önemlékezésről.
K: Lehetséges, hogy valaki már azelőtt is emlékezett önmagára, mielőtt ta­
lálkozott volna ezzel a szisztémával? Azért kérdezem, mert megpróbáltam em­
lékezni önmagámra, és látszólag hasonló eredményekre jutottam, mint akkor,
amikor még nem tudtam, hogy mit csinálok.
V: Erről van szó. Azért tanulmányozhatják az ilyen tapasztalatokat, hogy
megértsék az elvet, mely szerint, ha úgy teszünk valamit, hogy közben tudjuk,
mit csinálunk, akkor nem ugyanolyan eredményre jutunk, mint amikor nem
tudjuk. Sokan nagyon közel kerültek az önemlékezéshez gyakorlatban, mások
pedig elméletben, de gyakorlatban nem - vagy gyakorlatban elmélet nélkül,
vagy elméletben gyakorlat nélkül -, és közülük senki sem jutott el a valódi
igazsághoz. Például az úgynevezett jóga irodalomban nagyon sok minden szo­
rosan megközelíti az önemlékezést. Például beszélnek az „én vagyok" tudatos­
ságról, de annyira elméleti síkon, hogy ezzel nem juthatnak semmire.
Az önemlékezést semmilyen irodalom nem említi pontosan, konkrétan,
bár rejtett formában megjelenik az Újtestamentumban és különböző buddhista
írásokban. Például a Bibliában a „Vigyázzatok, ne aludjatok" az önemlékezésre
utal, az emberek azonban másképpen értelmezik ezeket a szavakat.
K: Főként az érzelmi központ működik önemlékezéskor?
V: Az érzelmeiket nem tudják irányítani. Egyszerűen csak elhatározzák,
hogy emlékezni fognak önmagukra. Egy nagyon egyszerű, gyakorlati mód­
szert javasoltam. Próbálják megállítani a gondolataikat, de közben ne feledkez­
zenek meg a céljukról - azért teszik, hogy emlékezzenek önmagukra. Ez talán
segíthet. Mi akadályozza meg az önemlékezést? A gondolatok szüntelen áram­
lása. Ha ezt megállítják, talán ráéreznek az önemlékezés ízére.
K: Mely központok működnek önemlékezéskor?
V: Az önemlékezéshez a lehető legjobb működés szükséges, tehát minél
több központ vesz benne részt, annál jobbak lesznek az eredmények. Önem­
lékezés nem hozható létre lassú, gyenge működés mellett - csak egy vagy két
központ bevonásával. Lehet, hogy két központtal kezdik el, de ez nem lesz
elég, mert a többi beavatkozhat, és megállíthatja. Ha azonban az összes köz­
pontot bevonják, akkor semmi sem állíthatja meg. Soha ne feledjék, hogy az
önemlékezéshez a lehető legjobb működés szükséges.
K: Azt mondta, hogy az igazi önemlékezés érzelmet igényel, de én semmi­
lyen érzelmet nem tapasztalok. Emlékezhet valaki önmagára érzelmi tapaszta­
lat nélkül is?
V: A célunk, hogy emlékezzünk önmagunkra, hogy tudatában legyünk ön­
magunknak. Csak figyeljék meg azt, ami ezzel együtt jár, ne legyenek adott
elvárásaik. Ha szokásukká válik, hogy naponta háromszor vagy négyszer rend­
szeresen megpróbálnak emlékezni önmagukra, akkor az önemlékezés magától

116
fog jönni az intervallumokban, amikor szükségük lesz rá. De ezt csak majd
később veszik észre. Tegyék rendszeres gyakorlattá, hogy emlékezni próbál­
nak önmagukra, ha lehet, a nap ugyanazon időpontjaiban. És, mint mondtam,
ugyanezt a hatást fogják elérni a gondolataik rendszeres megállításával. Ha
tehát nem tudnak emlékezni önmagukra, akkor próbálják megállítani a gon­
dolataikat. Erre képesek, de akkor se csüggedjenek el, ha eleinte nem sikerül.
A gondolatok megállítása rendkívül nehéz. Nemcsak annyiból áll, hogy azt
mondják maguknak: „Meg fogom állítani a gondolataimat", és azok egyszerre
el is tűnnek. Folyamatosan erőfeszítéseket kell tenniük. Ezért ne próbálkozza­
nak vele hosszú időn keresztül. Az már igen hatásos, ha pár percig feltartóztat­
ják őket, egyébként pusztán az fog történni, hogy meggyőzik magukat arról,
hogy ténylegesen megállították a gondolataikat, amikor valójában csak ülnek
csendben, gondolkodnak, ami nagy megelégedéssel tölti el önöket. Amennyire
lehetséges, csak a következő gondolatot tartsák meg: „Semmiről sem akarok
gondolkodni", az összes többitől pedig szabaduljanak meg. Ez nagyon jó gya­
korlat, de pusztán egy gyakorlat.
K: Helytelen, ha az ember visszatartja a lélegzetét, miközben próbálja leál­
lítani a gondolatait?
V: A régi csoportomban valaki feltette ezt a kérdés, mire Gurdijeff vissza­
kérdezett: „Mennyi ideig?" Az illető tíz percet mondott. Erre Gurdijeff azt vála­
szolta: „Az nagyon jó, ha tíz percig vissza tudja tartani a lélegzetét, mert négy
perc után már halott lesz!"
K: Az önemlékezés és a gondolatok megállítása ugyanaz a dolog?
V: Nem egészen, két különböző módszerről van szó. Az első esetén előhív­
nak egy adott gondolatot - annak felismerését, hogy nem emlékeznek önmaguk­
ra. Mindig ezzel kell kezdeniük. A gondolatok megállításával pedig egyszerűen
megfelelő légkört, megfelelő környezetet alakítanak ki az önemlékezés számára.
A kettő tehát nem ugyanaz, viszont ugyanarra az eredményre vezetnek.
K: Alaposabban végzi az ember a munkáját, ha közben emlékszik mind
önmagára, mind arra, amit éppen csinál?
V: Igen, amikor ébren vannak, mindent jobban tudnak csinálni, de ahhoz,
hogy ezt megtehessék, hosszú időnek kell eltelnie. Amikor már hozzászoktak
az önemlékezéshez, el sem fogják tudni képzelni, hogyan dolgozhattak nélkü­
le. De az elején nehéz lesz munkavégzés közben emlékezniük önmagukra. En­
nek ellenére kétségtelen, hogy az ebbe az irányba tett erőfeszítések nagyon ér­
dekes eredményekre vezetnek. Az idők során elért tapasztalatok azt mutatják,
hogy az ilyen jellegű erőfeszítések kifizetődőek. Emellett, ezeknek az erőfeszíté­
seknek során megértik, hogy az ember bizonyos dolgokat csak alvásban tehet
meg, ébren nem, mert néhány dolog csak gépiesen történhet. Vegyük például
azt az esetet, amikor valamiről megfeledkeznek vagy valamit elveszítenek:
ezek csak gépiesen történhetnek, szándékosan nem.
K: Amikor zongorázás közben arra gondoltam, hogy „(én) itt vagyok.", kép­
telen voltam a játékra figyelni.
V: Ennek az volt az oka, hogy nem tudatos volt, hanem az önemlékezésről
gondolkodott, ami gátolta abban, amit csinált, ugyanez történik, amikor írás

117
közben hirtelen arra gondolnak: „Hogyan kell betűzni ezt a szót?" - nem jut az
eszükbe. Ekkor az egyik funkció beavatkozik egy másik működésébe. Az igazi
önemlékezés azonban nem a központokban megy végbe, hanem azokon túl.
Nem szakíthatja félbe a központok működését. Önemlékezéskor annyi törté­
nik, hogy az ember többet lát, látja a hibáit.
Fel kell ismernünk, hogy az önemlékezés képessége megillet minket. Nem
rendelkezünk vele, de rendelkezhetnénk, az összes szükséges szervünk megvan,
hogy úgy mondjam, de nem tudjuk őket használni, nem vagyunk hozzászokva
a használatukhoz. Létre kell hoznunk egyfajta sajátos energiát, vagy pontot - a
szó mindennapi értelmében -, és ezt csak komoly érzelmi stressz pillanatában
tehetjük meg. Minden, előzetes tettünkkel, csak a módszert készítjük elő. De
ha egy nagyon erős érzelmi megpróbáltatás pillanatában erőfeszítést tesznek
az önemlékezésre, akkor ez az állapot megszűnte után is fennmarad, és azután
képesek lesznek emlékezni önmagukra. Tehát csak nagyon intenzív érzelem
segítségével alapozhatják meg az önemlékezést, de csakis abban az esetben, ha
erre előre felkészülnek. Egyébként hiába adódnak alkalmas pillanatok, semmit
sem fognak kinyerni belőlük. Az ilyen jellegű érzelmi pillanatok időről időre
megjelennek, de nem használjuk őket, mert nem tudjuk, hogyan tegyük. Ha
egy intenzív érzelem megjelenésének pillanatában elég erősen próbálnak emlé­
kezni önmagukra, akkor, ha az érzelmi stressz megfelelően erős, ez bizonyos
nyomot hagy, ami a későbbiekben megkönnyíti az önemlékezést.
K: Tehát az, amit most csinálunk, egyfajta gyakorlásnak tekinthető?
V: Egyelőre csak tanulmányozzák önmagukat. Semmi mást nem tehetnek.
K: Miből áll az a felkészülés, amiről ön beszél?
V: Öntanulmányozásból, önmegfigyelésből, önmagunk megértéséből. Egy­
előre még semmit sem változtathatunk meg, egyetlen dolgot sem. Minden
ugyanúgy történik, mint korábban. De azért már van különbség, hiszen sok
olyasmit látnak, amit azelőtt nem, és sok minden másképpen „történik". Ez
nem azt jelenti, hogy bármit is megváltoztattak: csak másképpen történnek a
dolgok.
K: Elég hosszú az életünk ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el?
V: Ennek megértéséhez az önemlékezésen keresztül jutnak el. Amikor már
elértek bizonyos eredményeket az önemlékezésben, ha gyakran jön - úgy kép­
zeljék ezt el, mintha látnák magukat egy tükörben -, akkor megjelenik egy más
jellegű önemlékezés: emlékeznek az életükre, az időtestükre. Ez újabb lehető­
ségeket tár fel. Ezen kívül vannak még további lépések, de mindig csak a kö­
vetkezőről beszélhetünk, máskülönben pusztán képzelődni fogunk. Meg kell
értenünk, hogy bizonyos kérdéseket nem érinthetünk anélkül, hogy emlékez­
nénk önmagunkra. Tökéletesítenünk kell a megismerés eszközét. A tudatosság­
nak az az állapota, amelyikben most vagyunk, nagymértékben korlátozza az
elménket. Ha ez az állapot megváltozik, remélhetjük, hogy bizonyos dolgok
érthetőbbé válnak.
K: Az öntudatosság adhat tudást?
V: Önmagában nem. A tudást meg kell szerezni. Nincs annyi tudatosság,
ami tudást adhatna, és nincs annyi tudás, ami tudatosságot hozhatna létre. A

118
kettő fejlődése között nincs párhuzamos kapcsolat, és nem helyettesíthetik egy­
mást. De ha tudatossá válnak, akkor olyasmiket fognak látni, amiket korábban
még sohasem. Ha pedig elég hosszú ideig fenn tudják tartani a tudatosságot,
akkor hihetetlen hatása lesz. Ha, mondjuk, tizenöt percig meg tudnák őrizni,
akkor az egész világ képe megváltozna. De erre csak egy rendkívül erős érze­
lem segítségével képes az ember. Létre kell hozniuk valamit, aminek hatására
érzelmi állapotba kerülnek, szükségük van az érzelmi központ segítségére.
K: Az önemlékezés nem magától jön?
V: Attól függ, hogy ki tudják-e küszöbölni az akadályokat. Azért nem mű­
ködik megfelelően az érzelmi központunk, mert az energiánkat azonosulásra,
negatív érzelmekre, kritikus hozzáállásra, gyanakvásra, hazudozásra és ezek­
hez hasonló dolgokra pazaroljuk el. Ha sikerülne ezeket megszüntetnünk, ak­
kor hatékonyabban működne az érzelmi központunk.
K: Tapasztalatom szerint, ha túl nagy erőfeszítést teszek az önemlékezésre,
akkor ezzel tönkreteszem az eredményeket.
V: Ön nem túlzott, hanem nem megfelelő erőfeszítésről beszél. Az nem se­
gít az önemlékezésben, ha izomból erőlködnek. Mindenkinek meg kell talál­
nia, hogy az ő esetében melyik pillanat alkalmas ennek a különösen nagy erő­
feszítésnek a megtételére. Ezek a pillanatok főként akkor adódnak, amikor az
összes ösztönös és érzelmi hajlam ez ellen az erőfeszítés ellen irányul. Ilyenkor
jön el a megfelelő pillanat. Ha ekkor sikerül emlékezniük önmagukra, akkor
tudni fogják, hogyan kell csinálni.
K: Mit tehet az ember azért, hogy a rendszeres erőfeszítések ne váljanak
szertartásossá: hogyan akadályozhatja meg, hogy elveszítsék az értelmüket?
V: Az önemlékezés nem válhat szertartásossá, ha azzá válik, akkor mély al­
vást jelent, és abban az esetben tenniük kell valamit, ami felébreszti önöket. De
mindig a gépiesség ideájával és a gépiesség következményeivel kell kezdeniük.
Tökéletesen igaza van. Minden gyorsan elmúlik és eltűnik, majd újra azt
tapasztaljuk, hogy semmink sincs. Ekkor ismét tudatos erőfeszítéssel kezdünk,
majd megint hirtelen minden eltűnik. A kérdés az, hogyan akadályozhatjuk
meg, hogy elveszítsük, amit megszereztünk. Szokványos gondolkodásmó­
dunkban és érzéseinkben sok gépies hajlam alakult ki, amelyek mindig a meg­
szokott útra terelnek minket. Másképpen akarunk gondolkodni, dolgozni,
érezni, meg akarunk változni, de semmi sem történik, mert a sok régi hajlam
visszafordít bennünket a régi kerékvágásba. Tanulmányoznunk kell ezeket a
tendenciákat, és meg kell próbálnunk rájuk világítani. Mindenekfelett pedig le
kell győznünk az elménk tunyaságát, majd, ha ez sikerül, a nap huszonnégy
órája sem lesz elegendő, életünk annyira megtelik. Nehéz hozzáfogni -, és még­
sem olyan nehéz.
K: Hogyan győzhetjük le ezt a tunyaságot?
V: Erőfeszítéssel: erőfeszítéseket kell tenniük az önemlékezésre, a megfigye­
lésre, az azonosulás elkerülésére. A tudatosság erő, és erő csakis az akadályok
leküzdésével fejleszthető ki. Két dolog fejleszthető az emberben - a tudatosság
és az akarat. Mindkettő erő. Ha az ember legyőzi az alvást, akkor tudatosságra
tesz szert, ha legyőzi a gépiességet, akkor akaratra. Ha megérti, milyen sajátos-

119
ságokkai rendelkeznek azok a képességek, amiket megszerezhet, akkor világos­
sá válik számára, hogy ezek nem adhatók, ki kell őket fejlesztenie, erőfeszítés­
sel. Ha valaki tudatosabbá tenne minket, akkor tudatos gépezetek maradnánk.
Gurdijeff azt mondta, hogy néhány iskolának speciális módszerekkel sikerült
tudatossá tennie egy birkát. De az csak egy tudatos birka maradt. Mikor meg­
kérdeztem, mihez kezdtek vele, azt válaszolta, megették.
A tudatos birka létrehozásának a következő a lényege: tegyük fel, hogy
valakit tudatossá tesznek, ekkor eszközzé válik mások kezében. Az embernek
magának kell erőfeszítéseket tennie, egyébként hiába teszik tudatossá, nem
tud majd mit kezdeni vele. A dolgok természetéből adódik, hogy a tudatosság
és az akarat nem adományozható. Ha megkaphatnánk őket valakitől, akkor
semmilyen előnnyel nem járnának. Ez az oka annak, hogy mindent meg kell
vásárolnunk, semmit sem kaphatunk ingyen. A legnehezebb dolog azt megta­
nulni, miként fizethetünk. De ha ezt pár szóban el lehetne magyarázni, akkor
nem lenne szükség iskolákra. Az embernek nemcsak a tudatosságért kell fizet­
nie, hanem mindenért. Még a legkisebb idea is csak akkor válhat sajátjává, ha
előzőleg megfizetett érte.
K: Az önemlékezés nagyon lehangoló és örömtelen tapasztalatnak tűnik.
Ez egy szomorú szisztéma?
V: Amennyire én tudom, nem léteznek szomorú szisztémák, csak szomo­
rú emberek, hozzáállások, megértés. És nem értem, hogy az önemlékezésnek
miért kellene örömtelennek és lehangolónak lennie. Az önemlékezés során az
ember felismeri, hogy alszik. Ha arra ébredne rá, hogy alszik és esélye sincs a
felébredésre, akkor, teljesen egyetértek önnel, ez valóban egy lehangoló felis­
merés lenne. A szisztéma azonban nem azt mondja, hogy itt meg kellene áll­
nunk, hanem azt, hogy meg kellene próbálnunk felébredni. A két dolog egyál­
talán nem ugyanaz. Emlékszem, amikor először hallottam az önemlékezésről,
sok új dolgot megértettem, mert választ adott az összes olyan kérdésemre, ami
pszichológiai tanulmányaim során vetődött fel. Tehát azonnal felismertem,
hogy ennél a pontnál kezdődik a pszichológia. Világossá vált, hogy az ember
nem emlékszik önmagára, de emlékezhetne, ha megtenné a szükséges erőfeszí­
téseket. Önemlékezés nélkül lehetetlen tanulni, nem létezik pszichológia. Ha
azonban az ember felismeri, és észben tartja, hogy sem ő, sem senki más nem
emlékszik önmagára, ugyanakkor megvan rá a lehetősége, akkor elkezdődik a
tanulás. így kell ezt érteniük.
Természetesen nem okozhat örömet, ha az ember felismeri, hogy gépezet
és alszik. De mi nem élvezetről vagy szenvedésről beszélünk, hanem irányí­
tásról. Felismerjük, hogy gépezetek vagyunk, és ki akarunk kerülni ebből az
állapotból. Felismerjük, hogy alszunk, és fel akarunk ébredni. Csak az nyújt­
hat valódi örömet, ami a felébredéssel, vagy a felébredést segítő dologgal
kapcsolatos.
K: De olyan sok öntudatos ember van a szó rossz értelmében. Ez nem az
önemlékezés egyik formája?
V: Egyáltalán nem. Az, amit a nyelvünk öntudatosságnak nevez, a zavart­
ság vagy félénkség egyik formája, semmi köze az önemlékezéshez.

120
 Ahogy már elmagyaráztam, ha alszanak, akkor nem ébreszthetik fel magu­
kat, de a gondolataikat valamennyire irányíthatják, és olyanná formálhatják
őket, hogy segítséget nyújtsanak az önemlékezéshez.
K: A gyerekek közelebb jutnak az önemlékezéshez, mint a felnőttek? Olyan
élénk emlékeink vannak gyerekkorunkból.
V: Nem igazán, az nem önemlékezés volt. Az önemlékezés tudatos munkát
jelent, úgy értem szándékos munkát. A gyerekkori élénk emlékek az érzelmi
központ működésének tudhatók be. A gyerekekben aktívabb az érzelmi köz­
pont, és a tudatosság pillanatai maguktól jönnek. Ezzel szemben az önemléke­
zés a tudatosság egy olyan pillanata, ami saját erőfeszítéseink következtében jön
létre. Egy gyerekben hiába villan fel rövidke pillanatokra a tudatosság, nem
válik előnyére, mert nem tudja használni.
K: Segítségünkre lehet, ha megpróbálunk visszatérni azokhoz az állapotok­
hoz, amiket gyerekkorunkban tapasztaltunk meg?
V: Hogyan? Ez a kérdés. Sok ilyen pillanatot átélhetnénk, ha megállítanánk
az azonosulást, de nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. Ha elpusztíthatnánk a
negatív érzelmeket, ha emlékezhetnénk önmagunkra, akkor ezek a dolgok a
kezünkben lennének, az irányításunk alatt, nem pedig véletlenszerűen történ­
nének.
K: Úgy érzem, ha alaposan megtisztálkodom, és szépen felöltözöm, akkor
könnyebben megy az önemlékezés.
V: Ez egyáltalán nem tilos. Ez nem a fakír útja.
K: Mi a kapcsolat az önemlékezés és a negatív érzelmek között?
V: Amikor a negatív érzelmek megjelennek, az önemlékezés lehetetlenné
válik. Tehát ahhoz, hogy emlékezhessünk önmagunkra, bizonyos mértékig irá­
nyítanunk kell a negatív érzelmeket. Ami azt illeti, ebben a tekintetben az em­
berek nem egyformák: némelyeknek több, másoknak kevesebb irányítása van
még az érzelmek kifejezése felett is. És nemcsak a kifejezésükről van szó, mert
néhányan minden érzelmüket képesek jobban irányítani, mások pedig csak
egyes érzelmeket. És természetesen csak azok dolgozhatnak az önemlékezésen
és juthatnak jó eredményekre, akik valamennyire uralják a negatív érzelmei­
ket. Ugyanakkor ez az irányítás megszerezhető, az ember különböző oldalak­
ról kezdhet, és ha már létrehozott bizonyos önemlékezést, akkor ez azonnal
segítségére lesz a negatív érzelmek elleni küzdelemben, a negatív érzelmekkel
való küzdelem pedig megkönnyíti az önemlékezést.
K: A felébredés mindig hosszú időt vesz igénybe?
V: Csak arról beszélhetek, mennyi idő szükséges ennek a szisztémának
a megismeréséhez, de azt nem tudom, mennyi időbe telik, mire felébred az
ember. A felébredés az egyén munkájától függ, így nehéz előre megjósolni.
Fokozatosan történik. A teljes felébredés hatalmas változás, amihez időre van
szükség, mert új pszichikai funkciók megszerzését jelenti. Tehát csak azokat a
fokozatokat, vagy lépéseket tanulmányozhatjuk, amelyeken keresztül kell ha­
ladnia az embernek. Az utat megmutathatják neki, de senki sem dolgozhat he­
lyette. Önmagában a tanulás nagyon kevés, mert az ember csak úgy változhat
meg, ha alkalmazza a megszerzett tudást. Az ember tudatossá válhat egy adott

121
pillanatban. Ez felébredést jelent - a tudatosság egy magasabb állapotának a
sajátosságát.
K: Előfordulhat, hogy bár valaki fel szeretne ébredni, mégsem sikerül neki?
V: Talán hosszú ideig nem jár sikerrel, de ha képes felébredni, akkor feléb­
redhet, ez egy hosszú folyamat. De természetesen kudarcot is vallhat. Jelen hely­
zetünknek egyetlen előnyös vonása van - semmit sem veszíthetünk. Ha tehát
nem érjük el a célunkat, akkor ugyanabban a helyzetben maradunk, amiben
voltunk, ha viszont sikerrel járunk, akkor valami újra teszünk szert.
K: Ha az ember tesz valamilyen nagy erőfeszítést, akkor abban a pillanat­
ban tudatossá válik?
V: Az erőfeszítéstől függ, mert ha ez a hatalmas erőfeszítés pusztán arra
irányul, hogy megtegyen valamit az azonosulás állapotában, akkor nem lesz
tudatosabb.
K: Az önemlékezés automatikusan leállítja az azonosulást?
V: Az önemlékezésben semmi sem automatikus - mindegyik pillanat erő­
feszítés. Az egy dolog, ha elég mély és hosszú ideig tart, az azonban nem lesz
elegendő, ha egyetlen pillanatra villan fel. Ugyancsak nem mindegy, hogy úgy
emlékeznek önmagukra, hogy közben minden mást kizárnak, vagy pedig em­
lékeznek a céljukra és arra, amit csinálnak. Ez annak a függvénye, hogy mi
minden lép be az önemlékezésbe.
K: Öntudatosságnak nevezné az önemlékezést?
V: Az öntudatosság egy tartós állapot. Az önemlékezés pedig egy kísérlet,
az egyik nap sikerülhet, a másik nap nem. Lehet mélyebb, vagy kevésbé mély.
K: Beszélne azokról a dolgokról, amik megakadályozzák az önemléke­
zést?
V: Éppen azokról beszélünk. Két akadály van: a tudatlanság és a gyenge­
ség, nem tudunk eleget, és nem vagyunk elég erősek. A kérdés az, hogyan nö­
velhetnénk a tudásunkat. Öntanulmányozással - ez az egyetlen módja. Ezután
az azonosulással és a képzelődéssel kell felvennünk a harcot - ezek gyengesé­
günk fő okozói. Csak éppen az egyedi esetekben különböző színekben tűnnek
fel. Az egyik embernél ilyenben, a másiknál olyanban. De a dolgok, amik az
utunkban állnak, többé-kevésbé ugyanazok.
K: Nem létezik köztes állapot az öntudatosság és az azonosulás között?
V: A kettő különböző szinten van, ezért nem hasonlíthatják össze őket. Ha
azonosulunk, nem lehetünk tudatában önmagunknak: az egyik jelenléte kizár­
ja a másikat. A dolgok összefüggnek, egyetlen olyan megnyilvánulás sincs,
amely különálló lenne, minden a dolgok bizonyos rendjéhez tartozik.
K: Úgy érzem, hogy nem sikerült megértenem az azonosulást. Azt jelenti,
hogy nem mi irányítjuk a dolgokat, hanem azok minket?
V: Az azonosulást nagyon nehéz szavakba önteni, mert nem létezik rá meg­
határozás. Jelen állapotunkban mindig az azonosulás rabjai vagyunk. Ha azt
hisszük, hogy nem azonosultunk valamivel, akkor ezzel a gondolattal azonosu­
lunk. Logikusan lehetetlen leírni az azonosulást. Keresniük kell, el kell kapniuk
olyan pillanatokat, amikor azonosulnak, és ezekkel a pillanatokkal kell össze­
hasonlítaniuk a dolgokat. Az azonosulás mindenhol, a hétköznapi élet minden

122
pillanatában jelen van. Amikor elkezdik az önmegfigyelést, néhány formája
máris lehetetlenné válik. De a mindennapi életben szinte minden azonosulás.
Olyan nagyon fontos pszichológiai sajátosság, amely az egész életünket áthat­
ja, de nem vesszük észre, mert benne vagyunk. Leginkább úgy érthetik meg,
ha példákat keresnek rá. Például képzeljék el, ahogyan egy macska egy nyúllal
vagy egérrel játszik - ez azonosulás. Most pedig keressenek önmagukban eh­
hez hasonló képeket. Azonban meg kell érteniük, hogy nemcsak kivételes pilla­
natokban azonosulunk, hanem minden egyes pillanatban. Az azonosulás egy
csaknem teljesen állandó állapot. Önmagunktól elkülönítve kell látnunk, külön
kell választanunk önmagunktól, ami csak úgy lehetséges, ha megpróbálunk tu­
datosabbá válni, emlékezni önmagunkra, tudatában lenni önmagunknak. Csak
akkor harcolhatunk az olyan jellegű megnyilvánulások ellen, mint az azonosu­
lás, ha jobban tudatában vagyunk önmagunknak.
K: Tapasztalatom szerint szinte mindig a bennem található dolgokkal azo­
nosulok.
V: Talán igaza van, talán téved. Lehet, hogy azt gondolja, hogy egy adott do­
loggal azonosult, valójában azonban valami teljesen mással. Ez egyáltalán nem
számít, az azonosulás állapota a lényeges. Ebben az állapotban nem érzik, nem
értik, nem ítélik meg helyesen a dolgokat. De az azonosulás tárgya lényegtelen:
az eredmény úgyis mindig ugyanaz.
K: Akkor hogyan győzhető le az azonosulás?
V: Ez egy másik dolog. Esete válogatja. Először látni kell, majd elé kell he­
lyezni valamit.
K: Mit ért az alatt, hogy „elé kell helyezni valamit"?
V: Egyszerűen irányítsák át a figyelmüket valami fontosabbra. Meg kell ta­
nulniuk különbséget tenni a lényeges és kevésbé lényeges dolgok között. Ha a
fontosabb dolgok felé irányítják a figyelmüket, akkor kevésbé azonosulnak a lé­
nyegtelenekkel. Fel kell ismerniük, hogy az azonosulás sohasem segíthet, csak
összezavarja és megnehezíti a dolgokat. Néhány esetben már maga az segíthet,
ha ezt felismerik. Az emberek azt gondolják, hogy az azonosulás segíti őket,
nem látják, hogy csak megnehezíti a dolgokat. Csak romboló hatású energiát
hordoz, hasznosat egyáltalán nem.
K: Az azonosulás többnyire érzelem?
V: Mindig van benne egyfajta érzelmi tényező - egyfajta érzelmi zavar, de
mivel az azonosulás néha szokássá válik, így az ember még csak észre sem
veszi az érzelmet.
K: Azt értem, hogy a megfelelő érzelmek jelenléte fontos szerepet játszik,
de ha a munkám kapcsán jelennek meg, akkor hamar tönkre teszik az egészet.
V: Csak az azonosulás romboló hatású. Érzelem csak új energiát, új megér­
tést adhat. Összetévesztik az érzelmet az azonosulással. Mivel nem ismerik az
azonosulás nélküli érzelmet, az elején nem tudnak olyat elképzelni, ami men­
tes lenne az azonosulástól. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy érzelmi funk­
cióról beszélnek, amikor az valójában azonosulás.
K: Jelen állapotunkban lehet egyáltalán olyan érzelmünk, ami mentes az
azonosulástól?

123
 V: Nagyon nehezen, hacsak nem kezdjük el megfigyelni önmagunkat.
Ekkor a könnyebben kezelhető azonosulások - úgy értem, az egyénenként
könnyebbek - reagálni fognak a kezelésre. De mindenkinek megvannak a saját
speciális területei. Nekem például nem okoz nehézséget, hogy ne azonosuljak
a zenével, de másoknak ez nagyon nehéz lehet.
K: Létezhet azonosulás nélküli szerelem?
V: Azt mondanám, hogy azonosulás esetén nem létezhet szerelem. Az azo­
nosulás, a negatív érzelmek kivételével, minden érzelmet megöl. Ha az ember
azonosul, csak a kellemetlen oldal marad.
K: Az azonosulás hiánya nem jelent közönyösséget?
V: Éppen ellenkezőleg, a közönyösség igényel azonosulást. Az azonosulás
hiánya teljesen más dolog.
K: Hogyan szüntethetjük meg azt az állapotot, amikor egy ideával azono­
sulunk?
V: Először meg kell érteniük, mit jelent az azonosulás, majd meg kell pró­
bálniuk emlékezni önmagukra. Egyszerű esetekkel kezdjenek, később a nehe­
zebbekkel is meg tudnak majd birkózni.
K: Az önemlékezés képességének fejlesztésével egyfajta elfogulatlan hozzá­
állást alakítunk ki, ami mentesebb az azonosulástól?
V: Elfogulatlan hozzáállásra tesznek szert abban az értelemben, hogy job­
ban fogják ismerni a hozzáállásaikat, tudni fogják, mi válik hasznukra és mi
nem. Ha nem emlékeznek önmagukra, akkor könnyen tévedhetnek ezzel kap­
csolatban. Például elkezdhetnek valami olyasmit tanulni, ami tényleg teljesen
felesleges. Az önemlékezés segíti a megértést, a megértés pedig mindig azt je­
lenti, hogy mindent egy adott pont köré csoportosítanak. A munkában, mind­
egyik hozzáállásban szükségük van egy központi pontra, aminek kialakításá­
hoz elengedhetetlen az önemlékezés.
Ha nem világos, hogy mit jelent az azonosulás, akkor beszélnünk kell még
róla. Ha találnak két vagy három jó példát, akkor könnyebben megérthetik. Az
azonosulás egy bizonyos állapot, amelyben az embert a dolgok uralják.
K: Ha valamit közelről tanulmányozok, vagy valamiről mélyen elgondolko­
dom, akkor az azt jelenti, hogy azonosultam?
V: Nem, az azonosulás egy speciális dolog, azt jelenti, hogy az ember elve­
szíti önmagát. Mint mondtam, nem igazán az azonosulás tárgya a lényeges. Az
azonosulás állapot. Meg kell érteniük, hogy sok minden, amit külső dolgoknak
tulajdonítanak, valójában önökben van. Vegyük például a félelmet. A félelmet
nem befolyásolja semmilyen külső tényező. Ha a félelem állapotában vannak,
félhetnek akár egy hamutartótól is. Ez gyakran előfordul kóros állapotban, ami
csak a szokásos állapot felfokozott formája. Az ember először félni kezd, majd
kiválasztja, hogy mitől féljen. Azért harcolhatunk ezekkel a dolgokkal, mert
bennünk vannak
K: Megérthetünk bármit is azonosulásban?
V: Mennyit érthet meg az, aki mélyen alszik, mert az azonosulás ezt jelenti.
Ha emlékeznek a céljukra, felismerik helyzetüket és látják, milyen veszélyeket
rejt magában az alvás, az segíteni fog abban, hogy kevesebbet aludjanak.

124
 K: Mi a különbség az együttérzés és az azonosulás között?
V: Az együttérzés teljesen más dolog, normális és jogos érzelem, és létezhet
azonosulás nélkül is. Előfordulhat azonosulással, vagy anélkül. Ha az együttér­
zés összekeveredik az azonosulással, akkor gyakran haraggal vagy valamilyen
más negatív érzelemmel végződik.
K: Arról beszélt, hogy az ember elveszíti önmagát az azonosulásban. Mi­
lyen önmagát?
V: Az egészet, mindent. Az azonosulás nagyon érdekes elképzelés. Maga
a folyamat két szintből áll. Az első szint a folyamat, amelynek során az ember
azonosulásba esik, a második pedig az állapot, amikor az azonosulás már ki­
teljesedett.
K: Az első veszélytelen?
V: Ha túl sok figyelmet von el és túl sokáig tart, akkor a másodikhoz vezet.
K: Vágyakozhatunk valami után anélkül, hogy azonosulnánk?
V: Az azonosulás nem szükségszerű. De ha meg szeretnének ütni valakit,
akkor azt csak azonosulásban tehetik meg, ha az azonosulás megszűnik, többé
már nem akarják megütni az illetőt. Előfordulhat, hogy az ember nem veszíti
el önmagát, ez egyáltalán nem szükségszerű tényező.
K: Lehet egyszerre két dologgal azonosulni?
V: Tízezerrel is lehet! Állandó megfigyelésre van szükség. Bizonyos szem­
pontból nem annyira nehéz harcolni az azonosulással, mert, ha megpillantjuk,
olyan nevetségesnek fog tűnni, hogy azonnal ki kell kerülnünk belőle. Mások
azonosulását mindig nevetségesnek tartjuk, és a sajátunk is azzá válhat. A neve­
tés hasznos lehet ebből a szempontból, már ha képesek vagyunk önmagunkon
nevetni.
K: Nem értem, mi rossz van az azonosulásban?
V: Az azonosulás csak akkor rossz, ha fel akarnak ébredni, ha aludni szeret­
nének, akkor nyugodtan azonosuljanak.
K: Nem szenvedné meg minden, ha arra koncentrálnánk, hogy ébren ma­
radjunk ahelyett, hogy arra figyelnénk, amit éppen csinálunk?
V: Már elmagyaráztam, hogy éppen az ellenkezőjéről van szó. Csak annyi­
ra csinálhatunk valamit jól, amennyire ébren vagyunk. Minél jobban alszunk,
annál rosszabbul végezzük a dolgokat - ez alól nincsenek kivételek. Elméleti
síkon értelmezik ezt, csak egy szónak tekintik, de a mély alvás és a teljes feléb­
redés között különböző szintek vannak, és szintről szintre haladnak.
K: Ugye nem kellene túlterhelnünk azokat a pillanatokat, amikor éberebb­
nek érezzük magunkat?
V: Hogyan terhelhetnénk túl? Még ha meg is tapasztalunk ilyen pillanato­
kat, fúl rövid ideig tartanak. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk emlé­
kezni rájuk, és ezeknek a pillanatoknak megfelelően cselekedni. Ez minden,
amit tehetünk.
K: Igaz az, hogy azonosuláskor valami a markában tart minket, hogy képte­
lenek vagyunk kiverni valamilyen gondolatot a fejünkből?
V: Az előbbi szélsőséges esetekben fordul elő. Sok apró azonosulás létezik,
amiket nagyon nehéz megfigyelni, és ezek a legfontosabbak, mert ezek tartják

125
fenn a gépisségünket. Fel kell ismernünk, hogy szüntelenül az egyik azonosu­
lásból a másikba esünk. Ha valaki ránéz egy falra, azzal azonosul.
K: Miben különbözik az azonosulás az asszociációktól?
V: Az asszociációknak semmi köze az azonosuláshoz, irányíthatjuk őket
jobban vagy kevésbé, de az azonosulással nem állnak kapcsolatban. A külön­
féle asszociációk elengedhetetlen részét képezik gondolkodásunknak, velük
határozzuk meg a dolgokat, és mindent a segítségükkel teszünk.
K: Nem értem, miért váltogatják egymást az „én"-ek. Mindig valamilyen
azonosulásban kell keresnünk ennek az okát?
V: Mindig asszociációval történik. Bizonyos számú „én" megpróbál előtér­
be kerülni, így amint az ember elveszik az egyikben, egy másik lép a helyébe.
Azt gondoljuk, hogy az „én"-ek passzívak, közömbösek, de az érzelmek, asszo­
ciációk, emlékek mindig működnek. Ezért hasznos, ha megállítjuk a gondolata­
inkat, még akkor is, ha csak alkalomadtán tesszük. Ha megpróbálják, rájönnek,
milyen nehéz. A kérdése egyszerűen azt mutatja, hogy még sohasem próbálta,
mert máskülönben tudná.
K: Az összpontosítás azonosulás?
V: Az összpontosítás irányított cselekedet, az azonosulás minket irányít.
K: Képesek vagyunk összpontosítani?
V: Különböző fokozatok léteznek. Fél órán keresztül képtelenek vagyunk
szándékos összpontosításra. Ha külső segítség nélkül megtehetnénk, akkor tu­
datosak lennénk. De mindenben különböző fokozatok vannak.
K: Ha elkezdünk valamit megfigyelni, akkor azonosulunk vele?
V: Azonosulás akkor következik be, amikor valami taszítja, vagy vonzza
az embert. A dolgok tanulmányozása vagy megfigyelése nem feltétlenül hoz
létre azonosulást, de a vonzódás vagy a taszítás minden esetben. Ugyanakkor
túl erős szavakat alkalmazunk, ami automatikusan azonosuláshoz vezet. Sok
ilyen automatikus eszközzel rendelkezünk.
K: Mit tehetnék az azonosulás ellen? Úgy érzem, hogy mindig elveszek ab­
ban, amit éppen csinálok. Lehetetlennek tűnik, hogy ezen változtassak.
V: Téved. Ha valamit meg kell tennie, akkor meg kell tennie, az azonosulás
mértéke azonban lehet nagyobb, vagy kisebb. Amíg erre emlékeznek, egyálta­
lán nem reménytelen a dolog. Próbálják megfigyelni, nem mindig ugyanolyan
mértékben azonosulnak: néha semmit nem képesek látni, máskor valamit azért
igen. Ha a dolgok mindig ugyanolyanok lennének, akkor reménytelen lenne a
helyzetünk, de mivel mindig eltérő az intenzitásuk, van lehetőségünk a változ­
tatásra. Mindent, amit csinálunk, előre meg kell tanulnunk. Ha autót szeretné­
nek vezetni, akkor először meg kell tanulniuk, hogyan kell. Ha most dolgoz­
nak, akkor idővel nagyobb irányításuk lesz.
K: Miért baj, ha valaki teljesen elmerül a munkájában?
V: Mert rosszul fogja végezni. Ha azonosulnak, soha sem juthatnak jó
eredményekre. Az egy illúzió, hogy csak akkor lesz eredményes a mun­
kánk, ha elveszünk a dolgokban, mert így csak gyenge eredményekre szá­
míthatunk. Ha az ember azonosul, ő maga többé nem létezik, csak az, ami­
vel azonosult.

126
 K: Az azonosulás megszüntetésének az a célja, hogy megszabadítsuk az
elménket az azonosulás tárgyától?
V: A felébredés a cél. Az azonosulás az alvás egyik vonása, az azonosult el­
me alszik. Az azonosulás nélküli élet a felébredés egyik oldala. Elérhető olyan
állapot, amelyben nem létezik azonosulás, de ezt a hétköznapi életben nem
figyeljük meg, és azt sem vesszük észre, hogy folyamatosan azonosulunk. Az
azonosulás nem szűnhet meg magától, csak harc árán szabadulhatunk meg
tőle.
K: Hogyan ébredhetne fel bárki is, ha az azonosulás egyetemes?
V: Az ember csak akkor ébredhet fel, ha erőfeszítéseket tesz, ha harcol az
azonosulás ellen. De először meg kell értenie, mit jelent az azonosulás. Mint
minden másban, itt is vannak fokozatok. Az önmegfigyelés során az ember
láthatja, mikor azonosul jobban, mikor kevésbé vagy mikor mentes teljesen az
azonosulástól. Ha fel akar ébredni, akkor feltétlenül meg kell szabadulnia az
azonosulástól. Jelen állapotunkban életünk egyetlen pillanatában sem vagyunk
szabadok, mindig elveszítjük magunkat, és ez azért van, mert azonosulunk.
K: Tudna egy példát mondani?
V: Nehezen, mert állandóan azonosulunk. Vegyük például azokat a dolgo­
kat, amiket szeretünk vagy utálunk, ezek mind azonosulást jelentenek, külö­
nösen azok, amiket utálunk. Azonosulás nélkül nem létezhetnek, és többnyire
csak azonosulások, semmi többek. Rendszerint az emberek a valóságnál sokkal
több dologról képzelik azt, hogy nem szeretik. Ha megvizsgálnák, kielemez­
nék ezeket, akkor valószínűleg rájönnének, hogy ténylegesen csak egy-két dol­
got nem szeretnek. Amikor én ezt megvizsgáltam magamban, csak egyetlen
olyan dolgot találtam, amit igazán nem szeretek.
De mindenkinek saját példákat kell keresnie, mindenkinek a saját tapasz­
talatain keresztül kell erről meggyőződnie. Ha egy erős azonosulás pillanatá­
ban megpróbálják megszüntetni ezt az állapotot, akkor megértik, mit jelent
azonosulni.
K: De számomra még mindig nem világos!
V: Próbálkozzunk a gondolati oldal felől. Azt belátja, hogy nem emlékszik
önmagára? Próbálja megkeresni ennek az okát, és meg fogja látni, hogy az azo­
nosulás hibáztatható érte. Ekkor meg fogja érteni, mit jelent azonosulni. Ezek a
dolgok összefüggnek egymással.
K: Tehát csak akkor érthetjük meg az azonosulást, ha mentesek vagyunk
tőle?
V: Nem, hanem, mint mondtam, ha megfigyelik önmagukat, mert az azono­
sulás mértéke nem mindig ugyanolyan. A testhőmérsékletünkről is csak akkor
veszünk tudomást, amikor a normálisnál kissé magasabb vagy alacsonyabb.
Ugyanígy, csak akkor vehetjük észre az azonosulást, ha a szokásosnál erősebb
vagy gyengébb. Ha összehasonlítjuk ezeket a különböző fokozatokat, akkor
látni fogjuk, mi az azonosulás.
K: Az ember csak akkor harcolhat az azonosulással, ha ismeri az okát?
V: Az ember nem valamilyen különleges ok vagy cél miatt azonosul, hanem
minden esetben azért, mert semmit sem tehet ellene. Hogyan tudhatnák, miért

127
azonosulnak? Azt viszont tudniuk kell, miért harcolnak ellene. Ez a lényeg. Ha
nem feledkeznek meg a küzdelem okáról, akkor tízszer sikeresebbek lesznek.
Nagyon gyakran előfordul, hogy felvesszük valami ellen a harcot, majd megfe­
ledkezünk arról, hogy miért is kezdtük el.
Az azonosulásnak sok formája létezik, de az első lépés az, hogy lássuk, ez­
után pedig harcolnunk kell ellene azért, hogy megszabadulhassunk tőle. Mint
mondtam, az azonosulás folyamat, nem pedig egy pillanat, mindig azonosu­
lunk. Amikor azonosulunk, vagy negatív érzelmeink vannak, rosszul használ­
juk fel az energiánkat, ezek nyitott csapok, amelyeken keresztül elfolyik az
energia.
K: Át tudja az ember alakítani a harag energiáját hirtelen valami mássá? Ha
mérges, hatalmas mennyiségű energia áll rendelkezésére.
V: Az embernek óriási mennyiségű energiája van, ami magától, irányítás
nélkül működik, és bizonyos cselekvésekre készteti az embert. Miért? Mi a
kapocs? Az azonosulás. Állítsák meg, és akkor rendelkezhetnek ezzel az ener­
giával. Hogyan tehetik ezt meg? Azonnal nem fog menni, gyakorolniuk kell
könnyebb pillanatokban. Amikor az érzelem nagyon erős, nem tudják megál­
lítani. Többet kell tudniuk, fel kell készülniük. Ha a megfelelő pillanatban tud­
ják, hogyan kerüljék el az azonosulást, akkor hatalmas mennyiségű energia fog
rendelkezésükre állni. Az, hogy aztán ezzel mihez kezdenek, egy másik dolog,
lehet, hogy ismét elpocsékolják valamilyen felesleges dologra. Ez azonban gya­
korlás kérdése. Akkor már késő úszni tanulni, amikor viharban belezuhannak
a tengerbe - nyugodt vízben kell gyakorolniuk. Ha ezután esnek bele a tenger­
be, talán menni fog az úszás.
Újból elismétlem: a tudatosság és az azonosulás kizárja egymást. Ez az
egyik olyan nehézség, amivel a későbbekben fogják szembe találni magukat,
mert az embereknek van néhány kedvenc azonosulása, amit nem akarnak fel­
adni, ugyanakkor azt mondják, hogy tudatossá szeretnének válni. A két dolog
nem megy egyszerre. Sok minden összeegyeztethetetlen az életben. Ezek közül
az azonosulás és a tudatosság egyike a leginkább összeegyeztethetetlenebb dol­
goknak.
K: Hogyan kerülhető el az a fajta reakció, ami a lelkesedést követi? Az azo­
nosulásnak tudható be?
V: Igen, ez a reakció azonosulás következménye. Ha harcolnak az azonosu­
lás ellen, akkor megszűnik ez a reakció. Nem az hozza létre, amit lelkesedés­
nek neveznek, hanem az azonosulás. Az azonosulást mindig ez a fajta reakció
követi.
K: Az unatkozó ember semmivel sem azonosul?
V: Az unalom szintén azonosulás - az egyik legnagyobb. Az unatkozó em­
ber önmagával, valamivel önmagában azonosul.
K: Látszólag képtelen vagyok úgy tanulmányozni valakit, hogy ne vesszek
el benne, bár tudom, hogy ez helytelen.
V: Téved, ha azt hiszi, hogy csak akkor tanulmányozhat valakit vagy va­
lamit, ha elmerül benne. Amikor ez történik, nem tudja tanulmányozni az
illetőt. Az azonosulás mindig gyengítő tényező: minél jobban azonosulnak,

128
annál rosszabbul végzik a tanulmányozást, és annál gyengébb eredményekre
jutnak.
Talán emlékeznek, amikor az első előadáson arról beszéltem, hogy az iga­
zodás egyik formája, ha valaki emberekkel azonosul. Kétféle igazodás létezik:
belső és külső. A belső igazodás ugyanaz, mint az azonosulás. A külső igazo­
dás valamilyen mértékű önemlékezést igényel: azt jelenti, hogy az ember figye­
lembe veszi mások gyengeségeit, a helyükbe képzeli magát. Az életben erre
gyakran a „tapintat" szót alkalmazzák, csakhogy a tapintat lehet tanult, vagy
véletlenszerű viselkedés. A külső igazodás irányítást jelent. Ha megtanuljuk
tudatosan alkalmazni, akkor lehetőséget ad az irányításra.
Akkor igazodunk belsőleg, amikor úgy érezzük, hogy az emberek nem ad­
nak nekünk eleget, nem értékelnek minket eléggé. Amikor ezt tesszük, elmu­
lasztjuk a külső igazodásra kínálkozó pillanatokat. A külső igazodást fejleszte­
nünk kell, a belső igazodást pedig meg kell szüntetnünk. De először figyeljék
meg és vegyék észre, milyen gyakran mulasztják el a külső igazodás pillanata­
it, és milyen hatalmas szerepet játszik a belső igazodás az életben.
A belső igazodás, a gépiesség, a hazudozás, a képzelődés, az azonosulás
tanulmányozása megmutatja, hogy ezeket mind a magunkénak tudhatjuk,
mindig ezekben az állapotokban vagyunk. Ha ezt felismerik, akkor megértik,
milyen nehéz önmagunkon dolgozni. Jelen állapotunkban nem kezdhetünk új
dolgok megszerzésével, meg fogják érteni, hogy először tisztára kell súrolni
a gépezetet, túlságosan belepi a rozsda. Azt gondoljuk, hogy azok vagyunk,
amik most vagyunk. Sajnos, ez nem így van, azok vagyunk, amikké váltunk,
nem vagyunk természetes lények. Túl mélyen alszunk, túl sokat hazudozunk,
túl sok időt töltünk képzelődéssel, azonosulással. Azt gondoljuk, hogy valódi
lényekkel van dolgunk, de valójában képzelt lények vagyunk. Szinte minden,
amit saját magunkról tudunk, a képzelet szüleménye. Az, aki ezek alatt a nem
létező dolgok alatt van, teljesen más. Csak akkor juthatunk el a valódi dolgok­
hoz, ha megszabadulunk a képzeltektől. Amíg nem létező dolgokban élünk,
nem láthatjuk a valódiak értékét, és ahhoz, hogy megláthassuk, mi valóságos
rajtunk kívül, először el kell jutnunk a bennünk található valódi dolgokhoz.
Túl sok minden véletlenszerűen növekszik bennünk.
K: Ha az ember félrevonulna a világtól, akkor biztosan legyőzné az azono­
sulást, az igazodást és a negatív érzelmeket?
V: Ezt a kérdést gyakran felteszik, de egyáltalán nem lehetünk biztosak
abban, hogy akkor könnyebb lenne. Emellett, olvashatnak olyanokról, akik a
világtól elszigetelve a fejlődés nagyon magas szintjét érték el, de amikor ismét
kapcsolatba kerültek az emberekkel, azonnal elveszítették mindazt, amit meg­
szereztek. A negyedik út iskoláiban elért tapasztalatok azt mutatják, hogy az
ember szokásos életkörülményei a legmegfelelőbbek az öntanulmányozásra és
az önmagán végzett munkára, mert bizonyos szempontból ezek a feltételek a
legkönnyebbek, más szempontból pedig a legnehezebbek. Tehát ha valaki ezek
között a körülmények között szerez meg valamit, akkor azt bármilyen körül­
mények között meg fogja tartani, ellenkező esetben, ha speciális körülmények
között dolgozik, akkor a körülmények megváltozása esetén el fogja veszíteni.

129
 K: Elmondaná, kérem, még egyszer, hogy mi a belső és a külső igazodás?
V: Külső igazodásról az emberek vonatkozásában beszélhetünk - az önem-
lékezés egyik formája. Azt jelenti, hogy az ember figyelembe vesz másokat, és
nem azt teszi, ami neki, hanem ami másoknak jó. Vagyis áldozatot hoz, ami azon­
ban nem önfeláldozást jelent, hanem azt, hogy az emberek vonatkozásában
nem cselekszik gondolkodás nélkül. Először gondolkodik, majd utána cselek­
szik. Ha gondolkodnak, többnyire meg tudják ítélni, hogy a másik ember mi­
lyen viselkedést részesítene előnyben, és mivel önöknek mindegy, akkor miért
ne lehetne az, amit a másik szeretne. Tehát itt szó sincs önfeláldozásról. Abban
az esetben viszont más a helyzet, amikor önöknek nem mindegy. Mi jobb önök­
nek, mi jobb másoknak, kik azok az emberek, mit akarnak tőlük, mit akarnak
értük tenni - mindezt figyelembe kell venniük. A lényeg azonban az, hogy a
másokkal kapcsolatos dolgoknak nem szabad gépiesen történnie, az embernek
gondolkodnia kell. El kell dönteniük, hogyan fognak cselekedni, ami azt jelen­
ti, hogy észreveszik az embereket, nem gázolnak át rajtuk, mint ahogyan a
belső igazodás esetén teszik. Túl sokszor igazodunk belsőleg, és nem elégszer
külsőleg. A külső igazodás nagyon fontos az önemlékezéshez. Ha ritkán gyako­
roljuk, akkor nem tudunk emlékezni önmagunkra.
K: A külső igazodás azt jelenti, hogy megértjük az embereket?
V: Nem, mindenki csak annyira érthet meg másokat, amennyire önmagát
megérti. A külső igazodás azt jelenti, hogy átlátják mások nehézségeit, megér­
tik, hogy ők mit szeretnének, figyelnek arra, hogy milyen benyomást keltenek
bennük, és igyekeznek elkerülni a rossz benyomásokat.
K: A kedvességet külső igazodásnak nevezné?
V: Az a kedvesség, amit a hétköznapi életben tapasztalnak, nem külső iga­
zodás. Meg kell érteniük az elvet, és fel kell állítaniuk a saját normáikat. A
külső igazodás segítségével olyan benyomást tesznek, amit szeretnének, tehát
irányítják. Belső igazodás esetén nem a kívánt benyomást érik el.
K: Látszólag nagyon messze vagyok a külső igazodástól.
V: Már ma el kell kezdeniük. Amíg egy nagyon távoli dolog marad, addig
mi magunk is távol maradunk.
K: A külső igazodás azt is magába foglalja, hogy el tudunk játszani egy
tudatos szerepet?
V: Igen, de különböző fokozatokról beszélhetünk. A külső igazodás a kez­
det, tudatos szerepet játszani sokkal többet jelent.
K: És mi a belső igazodás?
V: Amikor úgy érezzük, hogy nem kapunk eleget az emberektől, számon
tartjuk a „tartozásaikat", mindig becsapva, alulfizetve érezzük magunkat.
K: Nehéznek találom a belső igazodás megállítását. Létezik erre valami­
lyen speciális technika?
V: Nincs semmiféle speciális technika - megértés és helyes nézőpont kell
hozzá. Sűrítsék a megfigyeléseket. Talán meglátnak olyan pillanatokat, ame­
lyek mentesek a belső igazodástól, és rájönnek, hogyan vehetik fel vele a har­
cot, és hogyan kezdhetik el tanulmányozni. A belső igazodás gépies, gépies
hozzáállás, ugyanaz, mint az azonosulás.

130
 K: Önigazoláskor mindig a belső igazodás nyilvánul meg?
V: A kettő nem ugyanaz, bár kapcsolatban állnak egymással. A belső igazo­
dáshoz nincs szükség önigazolásra. Ahhoz, hogy valaki mentségeket keressen,
ok szükséges, de ha valaki belsőleg igazodik, akkor azt mindig megindokolja. A
belső igazodás azonosulást jelent, a külső igazodás pedig az azonosulás elleni
küzdelmet. A belső igazodás gépies, külső igazodás esetén legalább a figyelem
jelen van. Ha tehát gyakorolják az azonosulás elkerülését, ha megpróbálják
irányítani a figyelmüket, akkor sok alkalmuk adódik a külső igazodás tanul­
mányozására. Ha pedig már vannak rá példáik, akkor talán módszereket is
fognak találni, amelyek segítségével harcolhatnak a belső igazodással, és átala­
kíthatják külső igazodássá. Tegyük fel, hogy olyasvalakivel beszélnek, akitől
kapni szeretnének valamit. Mondjuk, tud valamit, és önök el szeretnék érni,
hogy ezt megossza önökkel. Ebben az esetben olyan hangon kell beszélniük ve­
le, ahogyan ő szeretné, kerülniük kell a vitát és nem szabad ellentmondaniuk
neki. A külső igazodás mindig gyakorlati.
K: A belső igazodás azt jelenti, hogy az ember túl sokat törődik magával?
V: Mindig egyfajta belső alkudozás formáját veszi fel, az ember azt gondol­
ja, hogy mások nem veszik őt eléggé figyelembe. Nagyon fontos megérteniük
a belső igazodást. Sok finom formája létezik, amiket nem veszünk észre annak
ellenére, hogy teljesen kitöltik az életünket.
K: Amikor arra vágyunk, hogy mások észrevegyenek, belsőleg igazodunk?
V: Amikor fel akarjuk hívni magunkra a figyelmet, ugyanúgy belsőleg iga­
zodunk, mint amikor észrevétlenek szeretnénk maradni. Azok közül a pszicho­
lógiai állapotok közül, amikre a hagyományos pszichológia nem tud magyará­
zatot adni, sok az azonosulástól és az igazodástól függ.
K: Miként kellene gondolkodnunk a belső igazodásról?
V: Ki kell alakítaniuk egy helyes gondolkodásmódot azokban a pillanatok­
ban, amelyek mentesek az igazodástól. Ha már benne vannak a belső igazodás
állapotában, akkor túl késő. Végig kell gondolniuk, milyen tipikus esetei fordul­
nak elő, mi hozza ezeket létre, majd ki kell alakítaniuk egy helyes nézőpontot,
fel kell ismerniük, mennyire hasznavehetetlenek és nevetségesek. Ezután ha­
sonlítsák össze a külső igazodással, és próbálják a különbséget észben tartani,
így talán eszükbe fog jutni, amikor fennáll a belső igazodás veszélye, és lehet,
hogy sikerül elkerülniük. Nagyon lényeges, hogy akkor gondolkodjanak a bel­
ső igazodásról, amikor mentesek tőle, és ne indokolják meg, vagy próbálják
elrejteni.
K: Úgy tűnik, hogy minél többet próbálok dolgozni, annál többször igazo­
dok belsőleg. Látszólag ezzel a legnehezebb megbirkózni.
V: Ha dolgoznak, nem igazodhatnak többet. Csupán az történik, hogy látha­
tóbbá válik, ami pedig azt jelenti, hogy gyengül, mert egyébként nem látnánk.
Annak a ténye, hogy észreveszik, azt bizonyítja, hogy meggyengült. Ez olyan
természetes illúzió, mint amikor az ember úgy érzi, hogy nem ért valamit, pe­
dig korábban nem értette. Ez az érzés azt jelenti, hogy kezd valamit megérteni.
Amikor az emberben először merül fel kétség a megértését illetően, azt jelenti,
hogy megértése elért egy bizonyos szintet.

131
 K: Tekinthetjük az azonosulást olyan negatív állapotnak, amit csak negatív
érzelmek okozhatnak?
V: Nem igazán. Az azonosulás az összes negatív érzelem szükségszerű ele­
me, nem létezik azonosulás nélküli negatív érzelem. Tehát az azonosulás tanul­
mányozása és a vele való küzdelem nagyon hatásos fegyvernek bizonyul a ne­
gatív érzelmek elleni harcban. Néha nem harcolhatnak közvetlenül a negatív
érzelmekkel, de ha megpróbálják megakadályozni az azonosulást, akkor ezzel
meggyengítik a negatív érzelmek erejét, mert az összes erőt az azonosulásból
és a képzelődésből nyerik. Tehát amikor külön választják az azonosulást és a
képzelődést, akkor a negatív érzelem gyakorlatilag eltűnik, vagy mindenesetre
megváltozik.
K: Tehát ahhoz, hogy magukkal a negatív érzelmekkel harcolhassunk, töb­
bet kell megfigyelnünk, és azon kell dolgoznunk, hogy ne azonosuljunk erősen
az érzelmekkel?
V: Igen, később majd beszélünk azokról a módszerekről, amelyek segítsé­
gével harcolhatunk magukkal az érzelmekkel, mert sok adott módszer létezik,
érzelmenként más és más, de először a negatív képzelődés és az azonosulás el­
len kell küzdenünk, ami igencsak hatékony eszköznek bizonyul sok szokásos
negatív érzelem elpusztítására - vagy legalább is a meggyengítésükre. Ez az
első lépés, mert csak akkor kezdhetünk erősebb módszereket alkalmazni, ami­
kor már bizonyos mértékig le tudjuk küzdeni az azonosulást, és amikor már
megállítottuk a negatív képzelődést. Az utóbbit teljes egészében meg kell szün­
tetnünk, mert csak abban az esetben lesz értelme további módszereket tanulmá­
nyoznunk. A negatív képzelődést meg tudják állítani, már az is meggyengíti,
ha tanulmányozzák az azonosulást. Meg kell próbálniuk a lehető leggyakrab­
ban elkerülni az azonosulást, és nemcsak a negatív érzelmek, hanem minden­
nek vonatkozásában. Ha kifejlesztik az azonosulás elkerülésének képességét,
akkor az hatással lesz ezekre az érzelmekre, és azt veszik majd észre, hogy
kezdenek eltünedezni. Az azonosulás biztosítja a légkört a negatív érzelmek
számára, nélküle nem képesek életben maradni.
K: Léteznek olyan szabályok vagy útmutatások, amelyekhez tarthatjuk ma­
gunkat a hétköznapi élet feltételei között?
V: Próbáljanak emlékezni önmagukra, próbálják elkerülni az azonosulást.
Ez azonnal éreztetni fogja a hatását a hétköznapi életben. Miből áll az élet?
Negatív érzelmekből, azonosulásból, igazodásból, hazudozásból, alvásból. Az
első kérdés: hogyan emlékezzünk önmagunkra, hogyan legyünk jobban tuda­
tában önmagunknak? Ha ezt megvizsgálják, látni fogják, hogy a negatív érzel­
mek jelenléte az egyik legfőbb tényező, ami gátolja az önemlékezést. Csak ak­
kor harcolhatnak a negatív érzelmekkel, ha többet emlékeznek önmagukra, és
csak akkor emlékezhetnek többet önmagukra, ha harcolnak a negatív érzelmek
ellen. Tehát a kettő csak együtt lehetséges. Ha ezt észben tartják, akkor minden
érthetőbbé válik. Próbáljanak nem megfeledkezni erről a két egymással össze­
függő dologról.
K: Adódott egy nehézség, ami nyugtalanított. Megpróbáltam emlékezni ön-
magamra, és ekkor, rövid időre, olyan állapotba kerültem, amelyben többé már

132
nem tudtam aggódni, ugyanakkor az értékrendem alapjában véve megválto­
zott. Maga az állapot nem tartott sokáig, de amikor a probléma újból felmerült,
már veszített jelentőségéből. Nagyon nehéz visszanyernem azt az állapotot.
V: Pontosan. Folytassa a megfigyelést, és meglátja, hogy létezik önben egy
békés, nyugodt hely, ahol semmi sem zavarhatja - csak éppen nehéz megtalál­
ni az odavezető utat. Ha viszont többször sikerül eljutnia ebbe az állapotba,
akkor néhány lépésre emlékezhet, amiket követve talán ismét eljuthat oda. De
ehhez egyetlen tapasztalat nem elég, mert nem fog emlékezni az útra. Ez a bé­
kés hely nem metafora - nagyon valóságos dolog.
K: Ebbe az állapotba jutunk az önemlékezéssel? Amikor emlékszem önma­
gámra, minden békésnek tűnik, és látszólag valóban tudatában vagyok önma­
gamnak.
V: Igen, vehetik így is.
K: Megpróbáltam újból elérni ezt az állapotot önemlékezéssel, de nem si­
került.
V: Ha ismét ott találják magukat, próbáljanak emlékezni arra, hogyan jutot­
tak el, mert néha előfordul, hogy az ember megtalálja ezt a helyet, de elfelejti
az odavezető utat, majd ismét rálel a helyre, és újból elfelejti az odavezető utat.
Nagyon nehéz emlékezni az útra, ami erre a helyre vezet.

133
 6. F E J E Z E T

A megértés, mint fő követelmény ebben a szisztémában. A megértés viszonyla­

gossága. Hogyan növelhető a megértés. Új nyelv. Helyes és helytelen hozzáál­
lások. Hozzáállások és megértés. A cél és irány szükségessége. Az embernek ne­
héz kitalálnia, hogy mit akar. Céljaink túlságosan távoliak. A jó és a gonosz. Az
erkölcs és az erkölcsi érzék szükségessége. Fel kell állítani egy állandó normát
a helyes és helytelen megítélésére. A lelkiismeret fejlesztése, mint a szisztéma
célja. Látni az ellentmondásokat. Lökhárítók, mint a lelkiismeret fejlődésének
fő akadályai. Felkészülés a lökhárítók elpusztítására. A belső harmónia hiánya
és a boldogság. Meg kell teremteni egyfajta belső egyensúlyt. Viselkedésnormák
az életben. Tudatosság és lelkiismeret. Hogyan ismerhető fel az igazság. Az em­
bernek őszintének kell lennie önmagához. Gépiesség.

EMLÉKEZTETNI SZERETNÉM ÖNÖKET ARRA, hogy ez a szisztéma megér­

tésen alapul. A megértésnek az első helyet kell elfoglalnia ebben a szisztémá­
ban. Minél nagyobb a megértésük, annál eredményesebb lesz a munkájuk.
A megértés relatív fogalom. Mindegyik pillanatban mindenki megért vala­
mit a maga módján. De a megértés mértéke lehet nagyobb, és nagyobb és még
nagyobb. Ebben a szisztémában a megértés a tudás és a létezés bizonyos szint­
jén elérhető lehetséges maximumot jelent. Általában ez a maximum túlságosan
alacsony, az emberek megértése rendszerint egyetlen szobára korlátozódik,
ahonnan sohasem tudnak kijutni. Viszont ezeknek az ideáknak a megértésé­
hez jócskán túl kell jutnunk ezen az egy szobán.
Az amiről szeretném, ha elgondolkodnának, az egészre vonatkozik. Az
emberek nem kérdezik elég gyakran, hogy „miért", vagy ha mégis, akkor az
a „miért" általában nagyon kis dolgokra vonatkozik. Gondolkodniuk kellene
azon, hogy miért jöttek ide, mit szeretnének ettől a szisztémától és miért, mit
tanulhatnak tőle, miért létezik, miért beszélek róla, mit szeretnék ezzel elérni.
Az embernek ki kell alakítania valamilyen véleményt ezekről a dolgokról, még
akkor is, ha az a vélemény történetesen rossz.
Majdnem az összes idea lezárva, felderítetlenül marad. Dobozok és dobo­
zok vannak, amelyeket lehet, hogy felnyitunk, elolvassuk a tartalmukat, és ta­
lán jó néhány újdonságot hozzáteszünk. De többnyire lezárt dobozokkal van
dolgunk. Az egyik doboz - tudás, a másik - létezés, a harmadik - megértés
és így tovább. Még csak fel sem nyitjuk őket. Először meg kell ismernünk a
tartalmukat. Ebből a szempontból nem szükséges egyetlen adott kérdésre kor­
látoznunk magunkat. Ez élő szisztéma: bármivel kezdhetnek. Csak az a lényeg,

134
hogy kezdjenek valamit az ideákkal, amiket hallanak. Nem elég, ha csak ücsö­
rögnek ezeken a dobozokon.
Nyissák fel a tudás és a létezés dobozát. A közöttük lévő kapcsolat a lé­
nyeges.
Sok mindent már most is megérthetnek, de ezeket természetesen olyan dol­
gok veszik körül, amiket még nem értenek, de ha az érthetőekkel kezdenek,
akkor számos más dolgot is megérthetnek. A megértés minden egyes pillana­
ta, minden felismerés nemcsak azt világítja meg, amin gondolkodnak, hanem
számtalan, velük összefüggő dolgot is.
K: A megértés pillanata egyben az önemlékezés pillanata is?
V: Attól függ. Talán van közöttük kapcsolat, talán nincs.
K: Önemlékezés nélkül lehetséges valódi megértés?
V: „Valódi" megértés nem létezik. A megértés relatív - olyan, mint a hőmér­
séklet, lehet öt, tíz vagy tizenöt fokos. Értik már, hogy miért nem kielégítő a hét­
köznapi nyelv, miért kell megtanulnunk egy újat? Mert a hétköznapi nyelvben
minden szó jelentését állandónak tekintjük. A valóságban azonban a megértés­
nek különböző szintjei vannak. Mint mondtam, megértésünk lehet jobb és még
jobb. Ha pedig azt szeretnénk, hogy még ennél is jobb legyen, akkor meg kell
változtatnunk a létezésünket. Ha a magasabb érzelmi központot is be tudnák
vonni, akkor sokkal magasabb lenne a megértésük szintje, és még ennél is ma­
gasabb, ha működtethetnék a magasabb mentális központot.
Láthatják, a definíciók ritkán segíthetnek, és tulajdonképpen csak néhány
áll rendelkezésünkre. Teljesen téves az a meggyőződés, mely szerint csak ak­
kor érthetünk meg valamit, ha definiáljuk, mert legtöbbször ez lehetetlen. És
az a kevés dolog, amelynek esetében lehetséges, csakis relatívan, más dolgok
segítségével határozható meg. Tehát a meghatározhatatlan dolgok hatalmas
tengerén csak kis szigete van azoknak, amelyek esetében lehetséges a definí­
cióalkotás.
K. A megértés relatívabb, mint az önemlékezés?
V: Még ha az önemlékezés jelentését állandónak is tekintjük, felmerül a
kérdés: mennyi ideig tart? Még ha valaki a lehető legjobb módon is emlékszik
önmagára, nagyon nagy különbséget jelent, hogy fél órán vagy öt percen ke­
resztül teszi.
K. Hogyan hidalható át az önemlékezés és az önemlékezésről való gondol­
kodás közötti szakadék? Ez megértés kérdése?
V: Át kell törniük egy bizonyos falat, de nem tudják, hogyan tegyék. Vala­
minek a megtanulása egy adott készség elsajátítását jelenti. Hosszú ideig nem
tudják jól csinálni, ügyetlenek lesznek, majd egy nap azt tapasztalják, hogy
már jól csinálják. Ugyanez a helyzet az önemlékezéssel, nem teljesen ugyanez,
de elég hasonló.
K: Létezik valamilyen módszer, amellyel növelhető a megértés?
V: Nem csak egy, módszerek ezrei. Mindaz, amiről az első naptól kezdve be­
széltünk, módszer a megértés növelésére. De ezek közül a legelső önmagunk
megfigyelése és tanulmányozása, mert ezzel fejlesztjük a felfogóképességünket.
Ez az első lépés. Ha megérthetnék azokat az ideákat, amiket hallottak, akkor

135
gyarapodna a tudásuk. De csak a felszínen értik meg a dolgokat, és hiányzik
önökből a vágy. Vagy lehet, hogy elég erős vágy ég önökben, de a gépezetük
nem dolgozik. Gépezetünknek viszont vannak jobb részei, amelyeket jelenleg
nem használunk. Ezen a helyzeten csak akkor változtathatunk, ha növeljük a
tudatosságot. Ez az egyetlen járható út.
K: Az segíthet, ha az emlékezetünkben megőrizzük, amit hallunk?
V: Még a legjobb emlékezet sem elegendő, mert ebben a szisztémában nem
az emlékezetünkkel, hanem a megértéssel emlékszünk. Sőt, az emlékezet még
akár akadály is lehet. Hallanak valamit, aminek megvan a maga helye a szisz­
témában, és ha oda teszik, ahová tartozik, akkor nem fogják elfelejteni, és ott
fog maradni, ha viszont csak emlékeznek arra, ami elhangzott, de nem teszik
a megfelelő helyre, akkor nem lesz hasznuk belőle. Meg kell próbálniuk meg­
érteni minden apró dolgot, amit hallanak, a megértés pedig azt jelenti, hogy a
helyükre teszik őket a többi idea mellé. Egy átfogó képpel kell rendelkezniük
a szisztémáról, amelyben minden új dolognak megvan a saját helye - ekkor
nem fogják elfelejteni, amit hallanak, és minden új megfigyelésük a helyére fog
kerülni. Úgy képzeljék ezt el, mintha lenne egy rajzuk, amin nincsenek kidol­
gozva a részletek. A megfigyeléseikkel rajzolják meg a hiányzó részleteket. Ha
nincs rajz, akkor a megfigyelések elvesznek.
De főként a megértésüket gátló akadályokkal kell harcolniuk. Csak ezek­
nek az elmozdításával kezdhet gyarapodni a tudásuk. Azonban ezek az aka­
dályok egyénenként változnak, kivéve az általánosságban vett azonosulást
és így tovább. Mindenkinek meg kell találnia a saját akadályait, látnia kell,
mi áll az útjában, mi gátolja a megértésben. Amikor ezekre ráleltek, fel kell
venniük velük a harcot. Azonnal nem fognak rájuk bukkanni, tehát időre van
szükségük, bár lehet, hogy néhány akadály szinte már a munka legelején na­
gyon nyilvánvaló lesz. Hosszú ideig a munka egészének a megértésre kell
összpontosulnia, mert ez az ember egyetlen útmutatója. A legfőbb nehézség
abban rejlik, hogy még azelőtt „tenni" akarunk, mielőtt tudnánk, mit jelent
„tenni". De ebben a szisztémában a megértés foglalja el az első helyet. Ami­
kor már világosabbá válnak a dolgok, sok minden más is lehetségessé válik,
de addig nem.
K: Azt mondta, hogy az ember csak akkor értheti meg ezt a szisztémát, ha
egyenlő mértékben növeli létezését és tudását. A kettő közül a létezés fejleszté­
se nehezebb?
V: Mindkettő ugyanolyan nehéz.
K: De látszólag a tudás növelése könnyű.
V: Nem annyira könnyű, mint gondolja, mert a megértés nélküli tudás egy
fabatkát sem ér, pusztán szavakból áll.
Dolgoznunk kell létezésünk megváltoztatásán, de nem úgy, ahogy a hétköz­
napi életben dolgozunk, mert akkor túl rövid lesz az élet. Tartósan csak akkor
változtathatjuk meg létezésünket, ha tökéletesített iskolai módszereket alkal­
mazunk, egyébként hol ezzel fogunk próbálkozni, hol azzal, nem lesz benne
semmi rendszer. Az ilyen jellegű munka első feltétele, hogy az ember semmit
sem hisz el, megbizonyosodik mindenről, amit tanul, a második pedig, hogy

136
addig semmit sem tesz, amíg nem érti, miért és mi célból teszi. Tehát ez a meg­
értéstől függ, a rövidebb utak csak megértés esetén járhatók.
K: Nem értem a létezés és a megértés közötti különbséget.
V: Két különböző dologról van szó. A megértés a tudásból és a létezésből
tevődik össze. Mi bennünk a korlátozó tényező? Kétségtelenül a létezésünk,
ami a felfogóképességünket jelenti. Mi a megértés? A tudás egy darabkáját
összekötjük a tudás egy másik darabkájával. Például, ha a létezés alapideáját
veszik, látni fogják, hogy a megértés a létezéstől függ. Az ember különböző
„én"-ekből, vagy „én"-ek csoportjaiból áll, amelyek között nincs kapcsolat. Mi­
lyen megértés lehetséges abban az esetben, ha az egyik „én" tud egy dolgot, a
másik egy másikat, a harmadik pedig egy harmadikat, de ezek az „én"-ek so­
hasem találkoznak? Egyfelől úgy tűnhet, hogy az ember elegendő tudással ren­
delkezik, de mivel ezek az „én"-ek sohasem találkoznak, lehetetlen egyesíteni,
amit külön-külön tudnak. Ez jellemzi a hétköznapi ember létezését, ami bizo­
nyítja, hogy jelenlegi állapotában sohasem juthat el a megértéshez. A megértés
mindig azt jelenti, hogy az ember a dolgokat az egészhez viszonyítja, viszont
ha nem ismeri az egészet, akkor nem tud mihez viszonyítani.
Ebben a szisztémában meg kell próbálniuk megérteni a dolgokat, csak az
vezethet pozitív eredményekre, amit megértenek. Abból, amit megértés nélkül
tesznek, nem sokat nyernek, mert csak az értékes, amit megértenek.
K: Nehezen látom be, miért nincs szükségünk hitre. Nem kellene hinnünk
a szisztéma ideáiban?
V: Nem, a hit nem fog segíteni. Felkészültségükre alapozva kell elfogad­
niuk, vagy elutasítaniuk az ideákat. Amikor találkoznak ezekkel az ideák­
kal, rendelkeznek bizonyos anyaggal, amelynek segítségével eldöntik, hogy
elfogadják-e őket, vagy sem attól függően, hogy értik-e őket, vagy sem. Ha
valaki akarja, használhatja az „elfogadás" szót, de mi a „megértés" szót alkal­
mazzuk, és annak, aki megérti a dolgokat, nincs szüksége hitre. A bevezető ide­
ákban semmi sincs, ami hitet igényelne, mert néhány esetben, mint a pszicho­
lógiai oldal, mindenről megbizonyosodhatnak, más esetekben pedig, mint a
világegyetem tanulmányozása, segít a nagyságrend elve. Egyetlen olyan ideát
sem találok ebben a szisztémában, ami hitet igényelne, vagy ahol a hit segítene.
Éppen ellenkezőleg, véleményem szerint a hit megnehezítené a dolgokat, és
nem hogy segítene, még akadályozná is önöket.
K: Ha megpillantom a gépiességemet, és ellene fordulok, akkor néha meglá­
tok és megértek valami újat. Minek köszönhető ez a megértés?
V: Ezt megfigyeléssel deríthetik ki. Csak akkor találhatják meg a választ, ha
megfigyelik a tényeket, és látják azokat a külső és belső feltételeket, amelyek a
megértést és annak hiányát kísérik.
K: Az önmegfigyelésen kívül tehetünk-e még valamit, ami növeli a megér­
tésünket?
V: Igen, meg kell érteniük, hogy mit tesznek és miért. Minél nagyobb a meg­
értésük, annál többet fognak kinyerni ugyanazokból az erőfeszítésekből.
De a legfontosabb, hogy emlékezzenek önmagukra. Minél többször teszik,
annál jobb lesz a gondolkodásuk, mert egy új gépezetet kapnak a régi helyett.

137
Ha tudatában lesznek önmaguknak, meg fogják látni, hogy nincs szükségük
erre az agyra. Arra jó lesz, hogy asztalokról és székekről gondolkodjanak, de a
nagyobb horderejű dolgokra jobb gépezet fog rendelkezésükre állni.
K: Mi az oka annak, hogy hiába gondolkodom még a legegyszerűbb dol­
gon is, képtelen vagyok megérteni, néha pedig váratlanul világossá válik?
V: Ez jellemzi a megértést - megértenek valamit, azután többé már nem ér­
tik. De ha valaminek a megértésére tett összes kísérletük kudarcot vall, akkor
ne gondolkodni próbáljanak, hanem önmagukra emlékezni, vagyis próbálják
előhívni az érzelmeiket, és így idővel meg fogják érteni. A megértés nem ál­
landósul azonnal, mint minden másban, itt is sok lépést kell megtenniük. Az
egyik nap értenek valamit, amit a következőn nem, mert ugyanolyan körülmé­
nyek között az egyik nap lehetnek tudatosabbak, a másik nap pedig alhatnak
mélyebben. Tehát lehet, hogy sok nap telik el, mire sajátjuknak tudhatják a
megértést.
K: Az érzelmi központon keresztül értjük meg a dolgokat?
V: A megértés az összes központ egyesített funkciója. Külön-külön a köz­
pontok csak tudhatnak valamit, megértést az egyesített tudásuk eredményez.
Valaminek a megértéséhez legalább három központ szükséges.
K: Úgy érti, hogy meg kell értenünk a dolgok minden oldalát?
V: Nem, hanem először is kell, hogy legyen valamilyen elképzelésük ar­
ról, milyen vonalon, melyik szinten, melyik egészről gondolkodnak. Ezután az
egész viszonylatában kell megérteniük azt, amiről beszélnek vagy gondolkod­
nak. Csak akkor beszélhetünk megértésről, ha megtalálják ennek a dolognak a
helyét, jelentését, az önmagukhoz és más dolgokhoz való viszonyát. Próbálják
ki, de nehezebb lesz, mint amilyennek látszik.
K: Tehát semmit sem értünk, legyen szó akármilyen egyszerű dologról is?
V: Néha az egyszerű dolgokat megértjük, de ha valami egy kicsit is bo­
nyolultabb, elveszítjük önmagunkat, és nem értjük meg. Nagy dolgokat
akarunk megérteni, de közben nem látjuk be, hogy valójában még a legegy­
szerűbb dolgokat sem tudjuk felfogni. Ha a legegyszerűbbekkel kezdünk,
akkor fokozatosan növekedni fog a megértésünk. De ha nagy dolgokkal
foglalkozunk, a kicsiket pedig nem vagyunk hajlandók megfigyelni, vagy
nem akarunk gondolkodni róluk, akkor semmit sem fogunk rendesen meg­
érteni.
K: Megérthetünk valamit érzelmileg anélkül, hogy intellektuálisan felfog­
nánk? Az ember néha érez olyan dolgokat, amiket képtelen megérteni.
V: Akkor az érzés, nem pedig megértés. Az érzelmi megértés néha na­
gyon jó, csak éppen nem bizonyosodhatnak meg róla. De ha valamit képe­
sek megvizsgálni az egyik központ, egy másik és egy harmadik szempont­
jából, akkor valóban megértik. De még ez sem elegendő, mert tudásra is
szükségük van. Csak akkor jön létre megértés, ha a két dolog kapcsolatban
áll egymással.
K: Hogyan válhat az intellektuális megértés érzelmi megértéssé?
V: Mint már mondtam, egyetlen központ működése ritkán vezet megértés­
hez, szert tehetünk valamilyen ismeretre, vagy lehet valamilyen érzésünk, de

138
nem eredményezhet megértést, mert ahhoz több központ működése - kettő,
három, négy, vagy talán még több - szükséges.
K: Ellenőrizhető valamilyen módon, hogy megértettem-e valamit?
V: Kérdésében nem említi, hogy minek a megértésére gondol, ami azt
mutatja, hogy még maga sem érti, hogy mit kérdez, mert minden egyes
megértés adott módon ellenőrizhető. Tegyük fel, hogy valaki érti, hogyan
juthat el az otthonából ide, ha beül az autójába (ha van neki) és megérke­
zik, akkor az azt jelenti, hogy próbára tette a megértését. Ugyanígy minden
más dolog esetében csak a gyakorlati alkalmazás mutatja meg, hogy vajon
értik-e, vagy sem.
K. Ha elérjük a megértés egy bizonyos szintjét, akkor több hasznunkat fog­
ja venni a világ?
V: Először saját magunk hasznára kell válnunk. Ha már elértük az első
szintet, akkor gondolkodhatunk a másodikról. Ha alszunk, senki sem veheti
hasznunkat, még saját magunk sem. Hogyan érthetnénk meg másokat, ha még
saját magunkat sem értjük? Az l-es, 2-es és 3-as számú emberek nem érthetik
egymást, ezen a szinten a megértés egyszerűen véletlenszerűen következik be.
Akkor kezdjük megérteni egymást, amikor a 4-es számú ember irányába moz­
dulunk el.
K: Mit ért egymás megértése alatt?
V: Amikor az emberek beszélnek, amikor próbálják megmagyarázni a néze­
teiket, nem érthetik meg egymást. Még elismételni sem tudják pontosan, amit
hallottak, változtatnak a dolgokon. És így a félreértés egyre növekszik. Valaki
előáll egy elmélettel, amire azonnal öt másik ellentmondó elmélet születik. Év­
ezredek teltek el a teremtés kezdete óta, és ez idő alatt az emberek sohasem
értették egymást. Miért lenne ez most másképp?
Tehát először saját magunkat kell megértenünk. Nem ismerjük fel a hely­
zetünket és a gépiességünket. Nem látjuk be, hogy a megértés hiánya törvény­
szerű.
K: Hogyan érthetném meg mélyebben a gépiességemet és a tényt, hogy
gépezet vagyok?
V: Próbálkozás nélkül semmit sem tehetünk. Ha bizonyságot szeretné­
nek nyerni arról, hogy gépezetek-e vagy sem, próbáljanak megtenni vala­
mi olyasmit, amire egy gépezet képtelen - például próbáljanak emlékezni
önmagukra. Ha sikerül, az azt jelenti, hogy nem gépezetek, ha viszont ku­
darcot vallanak, az azt bizonyítja, hogy gépezetek. Ha pedig arra a felisme­
résre jutottak, hogy gépezetek, és szeretnék megtudni, hogy vajon kikerül­
hetnek-e ebből az állapotból, akkor ismét egyetlen módszer van a kezükben
- meg kell próbálniuk.
K: Azt mondta, hogy csak azok érthetik meg egymást, akiknek ugyanolyan
a létezése?
V: Ezt egy kicsit félreértették, mert ha két embernek ugyanolyan gyenge a
létezése, akkor nem fogják megérteni egymást. Az emberek közötti megértés
nem attól függ, hogy egyenlő szinten van-e a létezésük, hanem hogy milyen
szinten, és ez nemcsak a létezésre vonatkozik, hanem a tudásra is. A különbö-

139
ző szintek, mint az 5-ös, 6-os és 7-es számú ember, adott szinteket feltételeznek
mind a tudásban, mind a létezésben. Az 5-ös számú emberek vélhetően megér­
tik egymást, a 6-os számú emberek még jobban, a 7-es számú emberek pedig tö­
kéletesen. Hozzánk viszonyítva még a 4-es számú emberek is értik egymást, mi
azonban nem, vagy csak alkalomadtán egy pillanatra, a következő pillanatban
pedig ismét nem értjük egymást. Az ilyen megértés megbízhatatlan. Olyanok,
akik nagyon jól ismerik egymást, talán évekig is együtt dolgoznak, és adód­
nak olyan pillanatok, amikor nem értik egymást. Ezért nevezik azt, ahol élünk,
vagy a körülményeinket a bábeli nyelvzavar helyének, hiszen mindannyian kü­
lönböző nyelvet beszélünk. Emiatt az igazi iskolákban először megtanulják a
nyelvet, amit egymás között beszélnek, és így, ennek a nyelvnek a segítségével
- ha helyesen használják - meg fogják érteni egymást. Ezért elengedhetetlen
egy új nyelv. Ha nem tanuljuk meg ezt a nyelvet, vagy éppen maga a nyelv
rossz, akkor mindig félre fogjuk érteni egymást.
K: Lehet egy szó jelentésének különböző a minősége azoknak a szintjétől
függően, akik használják?
V: Igen, előfordulhat. A szavak a 4-es számú ember szintjétől kezdődően
tesznek szert objektív jelentésre. Az l-es, 2-es és 3-as számú emberek teljesen
szubjektívek, és a maguk módján értelmezik a szavakat. Ha viszont az embe­
rek ismerik ezt a nyelvet, vagy akár néhány kifejezését, akkor olyan szavakat
használhatnának, amelyeknek mindenki ugyanolyan jelentést tulajdonít.
K: Ha valaki tökéletesen megért egy szót, akkor az azt jelenti, hogy elérte a
7-es számú ember szintjét?
V: Nem, nem fordulhat elő, hogy egy szót tökéletesen megértenek, egy má­
sikat pedig csak részben. Mindegyiket ismerniük kell egy adott szinten, és ak­
kor megváltozik a létezésük, és sokkal több jelentést fognak felfedezni a szavak­
ban. Tehát a nyelvük egyre bonyolultabbá és bonyolultabbá válik. És talán egy
bizonyos szinten új szavakra, új formákra lesz majd szükségük, mert a régiek
többé már nem lesznek kielégítőek.
K: Másképp értelmezünk egy kifejezést vagy szót attól függően, hogy mi­
lyen a létezésünk szintje? Például a „szeretet" szó mást jelent az l-es számú
embernek, mint a 4-es vagy 5-ös számúnak?
V: Feltétlenül. Azzal már tisztában vagyunk, hogy ugyanaz a szó más jelent
az l-es, mást a 2-es és megint mást a 3-as számú embernek. De az l-es, 2-es és
3-as számú emberek szintjén ez gépies abban az értelemben, hogy az embe­
rek nem változtathatnak ezen. Megértésük a szintjüktől, a képességeiktől függ,
nem a dolgok jelentésétől.
K: Miből állapíthatjuk meg, hogy az ember szintje megváltozott - mondjuk
a 3-as számú ember szintjéről átkerült a 4-es vagy az 5-ös számú szintjére?
V: Az 5-ös számú ember egy, egységes. Nem az „én"-ek állandó konfliktu­
sában él, mint mi. Öntudatos. Irányítja a magasabb érzelmi központját. Tehát
ő felismeri a változást. Mások csak annyit tudhatnak róla, amennyit megmu­
tat nekik, mert az 5-ös számú ember képes irányítani önmagát. A 4-es számú
ember ismeri a célját, és tudja, hogyan érheti el. Nyitott szemmel jár, míg a mi
szemünk csukva van.

140
 K: Mit értett az alatt, amikor az egyik előadásán azt mondta, hogy a megér­
tés mindig ugyanolyan?
V: Ha az emberek elérik a legmagasabb szintet, akkor nem értelmezhe­
tik különbözőképpen a dolgokat. Ez a legmagasabb szintre vonatkozik, de
mivel mi ennek elérésére törekszünk, elvnek kell ezt tekintenünk. Ha az
emberek különbözőképpen értelmezik a dolgokat, akkor az azt jelenti, hogy
mindannyian tévednek. Erre már most is találhatnak egyszerűbb példákat.
Ha két ember igazán megért valamit, például ha valamit ugyanolyan jól
csinálnak, akkor megértik egymást. De elszoktunk attól, hogy gyakorlati
szempontból ítéljük meg a dolgokat, elméletben vonjuk le a következteté­
seket, szavakkal.
K: Megérthetünk valamit azelőtt, mielőtt teljessé válna a megértésünk?
V: Önmagunk vonatkozásában nem beszélhetünk abszolút, hanem csak
relatív értékekről. A teljes megértéstől nagyon messze állunk, több vagy ke­
vesebb megértésről azonban beszélhetünk. Ha továbbra is erőfeszítéseket
tesznek az önemlékezésre és az azonosulás elkerülésére, akkor nőni fog a
megértésük.
K: Kifejtené bővebben, mit értett az alatt, hogy a megértés a résznek az
egész viszonylatában való megértését jelenti?
V: Abban az esetben nem beszélhetünk megértésről, ha valaminek csak
egy részét értjük meg. Az olyan lenne, mintha vakok próbálnák leírni, ho­
gyan néz ki az elefánt, és az egyik a farka, a másik a törzse és így tovább,
alapján vonná le a következtetéseit. A megértés azt jelenti, hogy a részeket
összekapcsoljuk az egésszel. Kiindulhatunk a részekből vagy az egészből,
de akárhonnan is kezdünk, minél inkább összefüggnek egymással a dolgok,
annál jobb lesz a megértésünk - már ha az összefüggések helyesek, és nem
pusztán illúziók.
K: Ebben a szisztémában a magasabb központjainkkal értünk meg va­
lamit?
V: Nem, csak a központjaik magasabb részeivel. A magasabb központok
működése magasabb tudatosságot jelent. A megértésnek azonban rengeteg kü­
lönböző szintje van, és az ember nagyon érdekes kutatásokat folytathat erről a
témáról. Például, vannak olyan dolgok, amiket az egyik pillanatban nem ért, a
másikban igen, majd ismét homályossá válnak. Továbbá léteznek több jelentés­
sel bíró dolgok - az Ujtestamentumban nem egy mondat ilyen. A kisdedekről
szólóknak például legalább negyven különböző jelentése van, de mindet kép­
telenség észben tartani. Soha nem tudtam egyszerre három jelentésnél többet
megérteni. Leírtam körülbelül húszat, de ezek csak szavak voltak. Ismernünk
kell a korlátainkat.
A helyes megértés helyes hozzáállást igényel. Fel kell ismernünk, hogy
nincs irányításunk, gépezetek vagyunk, minden csak történik velünk. De pusz­
tán attól, hogy beszélünk ezekről a tényekről, nem fognak megváltozni. Ahhoz,
hogy az ember többé ne legyen gépezet, valami más szükséges. Mindenekelőtt
változtatnia kell a hozzáállásán. A hozzáállásaink - a tudáshoz, a szisztémá­
hoz, a munkához, az öntanulmányozáshoz, a barátainkhoz és így tovább - az

141
egyik dolog, amit valamelyest irányíthatunk. Meg kell értenünk, hogy bár „ten­
ni" nem tudunk, a hozzáállásainkon változtathatunk.
A hozzáállások nagyon különbözőek lehetnek. Egyelőre csak kettőről
beszélünk - pozitív és negatív hozzáállásról, de nem a pozitív és negatív
érzelmek értelmében, hanem a gondolati központ pozitív és negatív része­
ire vonatkozóan, arról a részről, amelyik igent mond és arról, amelyik ne­
met, vagyis valaminek az elfogadásáról és elutasításáról. Ez a két legfőbb
hozzáállásunk. Nagyon lényeges, hogy megvizsgáljuk a hozzáállásainkat,
mert igen gyakran negatívan állunk olyan dolgokhoz, amik csak pozitív
hozzáállással érthetők meg. Például előfordulhat, hogy az emberek nega­
tívan állnak valamihez, ami a munkával kapcsolatos. Ekkor elveszítik a
megértésüket, amit csak akkor nyerhetnek vissza, ha változtatnak a hozzá­
állásukon. Néhány esetben pozitív, máskor negatív hozzáállásra van szük­
ség, mert gyakran a nem megfelelő hozzáállás okozza a megértés hiányát.
Sok-sok olyan dolog van az életben, amit csak egy megfelelően jó negatív
hozzáállással érthetnek meg, mert ha pozitívan viszonyulnak hozzájuk, ak­
kor sohasem fognak megérteni semmit. Az élet tanulmányozása kapcsán
az embernek negatív megállapításokra kell jutnia, mert az életben túl sok
minden működik rosszul. Ha valaki csak pozitív hozzáállások kialakítására
törekszik, az éppen olyan rossz, mintha csak negatív hozzáállásai lennének.
Ennek ellenére, néhányan bármit, netán mindent negatívan szemlélnek,
mások pedig pozitív hozzáállásokat próbálnak kialakítani olyan dolgokkal
szemben, amelyek negatív hozzáállást igényelnének. De, mint már mond­
tam, abban a pillanatban, amikor negatívan állnak olyan dolgokhoz, amik
a munkával, az ideákkal, a munka módszereivel és szabályaival kapcsola­
tosak, megszűnik a megértésük, mert, képességeiktől függően, csak akkor
érthetik meg ezeket, ha pozitívak.
Az előbbiek azonban csak az intellektuális hozzáállásokra vonatkoznak.
Az érzelmi központban található negatív érzelmi hozzáállások azonosulást je­
lentenek.
K: Nem vagyok biztos abban, hogy értem, mit jelent a negatív hozzáállás.
V: Gyanakvó vagy közönyös hozzáállásokról van szó - sok változata léte­
zik, néha félelemből adódó hozzáállást jelent. Tekintsék ezt az elfogadás vagy
elutasítás hagyományos értelmében.
K: A hozzáállás nem ugyanaz, mint az azonosulás?
V: Biztosan nem. A hozzáállás nézőpontot jelent. Az ember azonosulás nél­
kül is alkothat véleményt. Nagyon gyakran az azonosulás helytelen hozzáállás
eredményeként jön létre.
K: Hogyan változtathat az ember a hozzáállásán?
V: Elsőször is a szisztéma irányvonalait követve tanulmányoznia kell
önmagát és az életet. Ez megváltoztatja a hozzáállását. Ez a szisztéma nem
csupán a tudás, hanem az eltérő gondolkodásmód, vagy jobban mondva,
az eltérő hozzáállások szisztémája. Ugyanakkor szükség van egyfajta érték­
rendre, meg kell érteniük, hogy a dolgoknak relatív az értéke. Egyelőre szó
nincs szó arról, hogy teszünk valamit - csak tanulmányozásról beszélünk.

142
Tanulmányoznunk kell és meg kell értenünk azokat a dolgokat, amik egy­
előre pusztán szavak számunkra, és gyakran olyan szavak, amiket rossz ér­
telemben és rossz helyen alkalmazunk. Meg kell érteniük, és észben kell tar­
taniuk bizonyos alapvető törvényszerűségeket, mert akkor helyesen fognak
hozzálátni a munkához. Ellenkező esetben balul fognak kiütni a dolgok.
Általában három vagy négy jelenős buktató van, amelyeken csak abban az
esetben juthatnak keresztül, ha megértik, és észben tartják az alapvető tör­
vényszerűségeket.
K: Úgy érzem, hogy az eszemmel nagyra értékelem a szisztémát, de ho­
gyan értékelhetném jobban érzelmileg, ami ösztönözne a nagyobb erőfeszíté­
sek megtételére?
V: Jobb megértéssel, és azzal, hogy megpróbál emlékezni önmagára. A meg­
értés nem lehet csak az elmében, elmagyaráztam, hogy több központ egyidejű
működésének az eredménye, amelyek közül az érzelmi központ igen fontos
szerepet játszik, mert a mély megértéshez érzelmi energia szükséges.
K: Kifejtené bővebben, hogy miért szükséges egy adott hozzáállás valami­
nek a megértéséhez?
V: Próbáljanak elgondolkodni erről, próbálják megérteni, mit jelenthet egy
hozzáállás vagy vélemény, és miért szükséges. Egy a gondolkodásunkban vég­
bemenő folyamatról van szó, összekapcsoljuk a dolgokat - mindent, amit tu­
dunk, az összes ideát és elvet, amit megtanultunk -, és új nézőpontból látjuk a
tényeket. Új gondolkodásmód kialakítása rendkívül nehéz feladat, mert a régit
fenntartják a gondolkodásunkban kialakult régi szokások, asszociációk, hozzá­
állások, illetve maguknak a dolgoknak a befolyása. Tegyük fel, hogy adott mó­
don viszonyulnak valamihez, ami minden lehetséges eszközzel megpróbálja
önökben megőrizni ezt a hozzáállást. Ha ekkor változtatnak a hozzáállásukon,
ha irányítják, hatalmasat lépnek előre.
K: Ázt mondta, hogy igazán csak akkor dolgozhatunk a létezésen, ha fel­
ismerjük, hogyan juthatunk el a helyes megértéshez. Azt is mondta, hogy tud­
nunk kell, hogy mit akarunk?
V: Ennek számos oka van. A megértés a bennünk lévő leghatalmasabb erő,
ami megváltoztathat minket. Minél nagyobb a megértésünk, annál eredménye­
sebbek lesznek az erőfeszítéseink. És azt is tudnunk kell, hogy mit akarunk
- csak képzeljék el, hogy bemennek egy hatalmas áruházba, amelynek számos
osztálya van. Tudniuk kell, mit akarnak vásárolni. Egyébként hogyan vehetné­
nek bármit is? Ám mindenekelőtt tájékozódniuk kell arról, hogy mi található
a boltban, mert máskülönben olyan terméket kereshetnének, amit abban az
áruházban nem árulnak. így közelítsék meg ezt a problémát.
Mindig emlékezniük kell arra, hogy miért fogtak a munkához. A hét­
köznapi életben is megszerezhető dolgokat szeretnének, vagy valami mást?
Érdemes próbálkozniuk? Itt segíthet a képzelődés képessége, amit általában
rosszul használunk. Azonban végig irányítanunk kell, és nem szabad enged­
nünk, hogy magával ragadjon. Azt nevezzük képzelődésnek, ami magával ra­
gad, de ha mi irányítjuk, akkor segíthet megértenünk, hogy valami mit jelent,
mit foglal magába. Tehát a képzelődést alkalmazva talán megérthetjük, hogy

143
vajon tényleg vágyunk arra, amiről azt állítjuk, hogy meg akarjuk szerezni,
mert nagyon gyakran valami mást szeretnénk, vagy nem ismerjük fel, hogy az
egyik dologgal együtt jár egy másik. Nem akarhatunk csupán egy valamit, ha
megszerzünk egy dolgot, akkor ezzel együtt egy sor másikat is megkapunk.
Csak akkor értik meg, merre haladnak, és csak akkor értik meg pontosan, ha
már tudják, hogy mit akarnak. Feltétlenül tudniuk kell. Lehet, hogy a hagyo­
mányos nézőpontból nagyon irreálisnak, lehetetlennek tűnik, ennek ellenére,
lehet, hogy megkaphatják. Vagy éppen ellenkezőleg, nagyon egyszerűnek és
elérhetőnek látszik, mégis lehetetlen.
K: Meg tudná mondani, mit tűzzünk ki célul? Úgy értem, mi érhető el a
munkával?
V: Altalánosságban beszélve - az egyetlen cél a létezés megváltoztatása.
A tudatosság magasabb állapotait akarjuk elérni, és működtetni szeretnénk a
magasabb központokat. Minden mást ezekért teszünk, ezeknek az eléréséért.
Ezer olyan dolgot kell megtennünk, amik látszólag nincsenek kapcsolatban ez­
zel a céllal, de mindre szükség van, mert a normális szint alatt élünk. Először
el kell érnünk a normális szintet, majd pedig meg kell próbálnunk új dolgokat
és lehetőségeket kifejleszteni. Ebben senki sem segíthet, csak a saját munkájuk
és megértésük. A megértéssel kell kezdeniük. Ezeknek az előadásoknak és a
szisztémának az a célja, hogy növeljék a megértést. A következő lépés a saját
erőfeszítéseiktől függ. A létezést csak akkor változtathatják meg, ha emlékez­
nek mindarra, ami elhangzott, és nem keresnek kifogásokat, nem hagyják ki
azokat a részeket, amiket nem szeretnek. Mert ha ezt teszik, akkor helytelenül
fognak viszonyulni ahhoz, amit hallanak, és, még ha emlékezni is próbálnak
rájuk, az sem változtat meg semmit.
K: Mit ért az alatt, hogy a normális szint alatt élünk? Mit jelent az, hogy
normális?
V: A normális szinten az ember képes a fejlődésre. Rendszerint az emberek
ez alatt élnek. Csak a normális ember szintjétől indulhat el a fejlődés, ez alatt
a szint alatt azonban számtalan további szint található. Azok, akik túlságosan
azonosulnak, túl sokat hazudoznak, vagy akiket túlságosan elkábítanak a for­
mális ideák, sokkal inkább gépezetek, mint a normális emberek. A normális
ember szintje már viszonylag magas állapotot jelent, mert innen el lehet moz­
dulni.
K: Gyakran megpróbálok elgondolkodni azon, hogy mit is akarok, de sok
minden kavarog az agyamban.
V: Erről van szó. Szeretném, ha belátnák, milyen nehéz meghatározni,
hogy mit akarunk. Tegyük fel, hogy kedvük szerint kiválaszthatnák azt, amit
akarnak, nem tudnák, mit kérjenek. Viszont fontos, hogy megértsék és tudják,
meg kell tudniuk fogalmazni. Bizonyos dolgokat biztosan nem kaphatnak meg
semmilyen közönséges úton, de arra sincs garancia, hogy ezzel a szisztémá­
val megszerezhetik. Például lehet, hogy rossz a sorrend. Olyan meghatározott
sorrendben szerezhetjük meg a dolgokat, amit nem ismerünk. Abban biztosak
lehetnek, hogy néhány dolgot megkaphatnak, de lehet, hogy nem azt kapják,
amire számítanak. És, még ha nem is kapják meg azokat a dolgokat, amit sze-

144
retnének, afelől nem lehetnek kétségeik, hogy semmilyen más módon sem kap­
hatták volna meg őket.
Az a különös, hogy az emberek rendszerint nem ismerik a céljukat. Cél
csak akkor fogalmazható meg, ha az ember már valamennyire ismeri a hely­
zetét, egyébként egyik célja sem lesz valóságos. Tehát javaslom, hogy gondol­
kodjanak el a céljukról: hogyan vélekedtek róla korábban, hogyan írnák le, mit
szerezhet meg az ember, és mit kell próbálnia megszerezni. Olyan célokkal
fölösleges törődniük, amelyekről tudják, hogy elérhetetlenek. Ha azonban egy
megvalósítható célt fogalmaznak meg, akkor munkájuk tudatos, komoly lesz.
Az emberek eleinte rendszerint túlságosan elvont és távoli célokat tűznek
ki. A cél először olyan, mint amikor az ember éjjel egy sötét úton gyalogolva
megpillant egy fényt a távolban. Ennek a fénynek az elérését tűzi ki célul, és
annak az irányában indul tovább. Majd útközben, saját maga és az első fény kö­
zött, meglát egy másik fényt, és megérti, hogy először a közelebbit kell elérnie,
így afelé gyalogol tovább. Bizonyos idő elteltével megpillant egy harmadikat,
ismét saját maga és a fény között, amely felé éppen tart. Ez számtalanszor meg­
ismétlődik, míg végül észreveszi a hozzá legközelebb eső fényt, vagyis a célt,
amit elérhet onnan, ahol van.
Tehát ne legyenek túl nagy céljaik, ne tekintsenek túl messzire, nézzenek
közelebbre. Nem kezdhetnek valamilyen távoli jövőért dolgozni, a holnapért
dolgozzanak. Ma valamit rossznak találnak. Miért? Mert a tegnap rossz volt.
Tehát ha dolgoznak azon, hogy a ma jó legyen, akkor a holnap jó lesz. És csak
akkor emlékezhetnek arra, hogy mit tettek tegnap és mit tesznek ma, ha van
céljuk - akkor tudni fogják, mi felel meg a céljuknak, és mi nem.
Az összes cselekedetünket kétféle erő mozgatja: valami vonz, vagy taszít
minket. Azt nem tudhatjuk, hogy a távoli jövőben mit szerezhetünk meg, de
a jelen helyzetünket nagyon jól ismerjük. Ennek megértése egy meghatározott
célt ad a kezünkbe - ki szeretnénk jutni ebből a helyzetből. Megismerhetünk
önmagunkban bizonyos dolgokat, amelyektől meg kell próbálnunk megsza­
badulni.
Egyértelműen meg kell fogalmaznunk, meg kell értenünk, és észben kell
tartanunk a célunkat. Csak ekkor juthatunk eredményekre. Akkor viszont nem
fogunk, ha minden pillanatban megfeledkezünk róla. Hogyan fogalmazhatja
meg célját az, aki ráébred a helyzetére? Megérti, hogy jelen helyzetének az al­
vás a súlypontja, ezért a felébredést fűzi ki célul. Vagy meglátja a gépiességét,
és az ettől való megszabadulás lesz a célja. Mindkettő ugyanahhoz a dologhoz
vezet. Láthatják, ezek egyszerű és gyakorlatias célok.
K: Most már nyilvánvalóbb, hogy azért nem fejlődhet az ember, mert nem
akar elég erősen megszabadulni a gépiességétől. Hogyan növelhető a szabadu­
lás utáni vágy?
V: Ez az egyik olyan folytonosan visszatérő kérdés, amit szinte lehetetlen
megválaszolni. Próbálkozniuk kell, és össze kell hasonlítaniuk, milyenek a dol­
gok most, és milyennek kellene lenniük. Nagyobb megértésre van szükségük, és,
ha teljes magyarázatot szeretnének, önemlékezésre, mert ez az egyetlen igazi vá­
lasz. Ha az önemlékezés mértéke növekszik, akkor minden más növekedni fog.

145
 K: Beszélt akadályokról, amiket az embernek le kell győznie ahhoz, hogy
elérhesse a célját. Olyan sokat találtam magamban, hogy nem látok lehetőséget
arra, hogy bármit is megszerezhessek.
V: Ez azt jelenti, hogy azonosult az akadályokkal. Meg kell érteniük, hogy
mindig mozgásban vannak, sohasem maradnak egy helyben, néha közelebb
jutnak a céljukhoz, máskor távolabbra kerülnek tőle. Meg kell figyelniük önma­
gukat, el kell kapniuk olyan pillanatokat, amikor közelebb állnak a céljukhoz.
Ha megfogalmazzák, akkor tudni fogják, mikor állnak hozzá közelebb, és mi­
kor vannak tőle távolabb. Ha helyesen fogalmazták meg a céljukat, akkor nem
lehetnek mindig ugyanolyan távolságra tőle.
K: Azonnali eredményekért dolgozom. Ez egy rossz cél?
V: Nem az számít, hogy jó-e vagy rossz: a kérdés az, hogy ismerik-e. A
célnak mindig a jelenben kell lennie, és a jövőre kell vonatkoznia. Ha nincs
célunk, akkor semmilyen eredményt nem érhetünk el, nem tehetünk erőfeszíté­
seket, nem hozhatunk döntéseket.
K: Honnan tudhatjuk, hogyan tegyünk nagy erőfeszítéseket?
V: Tegyenek kicsiket. A nagy erőfeszítések a körülményeken, a helyzetü­
kön, a megértésükön, sok mindenen múlnak. Nem kezdhetnek mindjárt velük.
Először kis erőfeszítéseket kell tenniük, például meg kell próbálniuk emlékez­
ni önmagukra, vagy naponta háromszor megállítani a gondolataikat. Ezek
meglehetősen kis erőfeszítések, de ha rendszeressé teszik őket, akkor lehet,
hogy adódik egy pillanat, amikor lehetőség nyílik vagy szükség lesz egy nagy
erőfeszítésre, és akkor meg tudják majd tenni.
K: Amikor elkezdtem az előadásokra járni, hatalmas céljaim voltak, amik
mostanra igencsak összementek.
V: Igen, amint az ember dolgozni kezd, céljai rendkívül összezsugorodnak.
Kezdetben hatalmasak, mint egy luftballon, majd olyan apróvá válnak, hogy
akár zsebre is teheti őket.
K: Feltételezem, hogy jelen állapotunkban nem láthatjuk tisztán a helyes és
helytelen közötti különbséget.
V: Éppen ellenkezőleg: helyesen megítélhetjük, és meg is kell tennünk. A
helytelen vagy gonosz attól a pillanattól válik érthetővé, amikor már látjuk az
irányt, ami felé haladni szeretnénk. Amíg nem vagyunk tisztában az iránnyal,
addig nincs jelentősége a gonosznak, mert nem létezik.
K: Irány alatt célt ért?
V: Igen. A cél irányt, meghatározott irányvonalat jelent. Ha az a célom,
hogy innen hazajussak, akkor, ha jobbra fordulok, helyesen cselekszem, ha pe­
dig balra, helytelenül. Erre alapozva állíthatjuk fel a jó és gonosz elvét. Csak
azután definiálhatjuk a jót és a gonoszt, vagy a helyest és helytelent, miután
megfogalmaztunk egy célt vagy irányvonalat. Ekkor minden, ami szemben áll
a célunkkal vagy eltávolít tőle, helytelennek tekinthető, ami pedig segíti, he­
lyesnek. A célnak személyesnek kell lennie. Ha a fejlődés lehetőségeivel függ
össze, akkor a szisztémától választ kaphatunk arra, hogy miből állnak ezek a
lehetőségek. Ha pedig megértik, hogy a gépiesség gátolja, a tudatosság pedig
segíti önöket céljuk elérésében, akkor ebből az következik, hogy a tudatosság

146
a jót, a gépiesség pedig a rosszat képviseli. Tehát a szisztémában a „jó" és „go­
nosz" szavakat a „tudatos" és „gépies" helyettesíti. Ezek kiválóan alkalmazha­
tók bármilyen gyakorlati célra.
Ha felmerültek még további kérdések, akkor folytathatjuk ezt a témát.
Azonban mindig tartsák észben a következő gyakorlati meghatározást, mert
ez az egyetlen biztos talaj, amire támaszkodhatunk: az a jó nekünk, ami segíti
a fejlődésünket, a felébredésünket és a gépiesség elleni küzdelmünket, ami pe­
dig a gépies hajlamainkat támogatja, megakadályozza, hogy változzunk, gátol­
ja a fejlődésünket, rossz nekünk. Ha ezzel a meghatározással kezdünk, akkor
később majd sokkal több szempontot találunk, amelyek alapján különbséget
tehetünk.
K: Minden, ami gépies, gonosz?
V: Nem szükségszerűen az, de a gonosz nem lehet tudatos, csak gépies.
Tegyék fel maguknak a kérdést: lehet tudatos a gonosz bennem? Minden más
pusztán filozófia. Ha van valami, amit saját szubjektív nézőpontjukból jónak
tekintenek, és valami olyasmit próbálnak megtenni tudatosan, amit rossznak,
azt fogják tapasztalni, hogy vagy képtelenek megtenni, vagy többé már nem
találják élvezetesnek. Ugyanígy, tudatosan, azonosulás nélkül nem válhatnak
negatívvá. A negatív érzelmek a gonosz legjobb vezetői, mert a bennünk talál­
ható leggépiesebb dolgokhoz tartoznak.
K: Az embernek sok olyan dolgot meg kell tennie az életben, ami összeüt­
közésbe kerül a céljával.
V: Miért? Azt mondhatják, hogy sok minden nincs összhangban a céljuk­
kal, de azt nem látom be, miért kellene megtenniük a céljukkal szembenálló dol­
gokat. A legrosszabb, ami történhet, ha megteszik azokat a dolgokat, amikre
a hétköznapi életben rákényszerülnek, hogy az idejüket vesztegetik. Ám van
temérdek dolog, amit az embernek nem kell megtennie, és ezek súlyosabb követ­
kezményekkel járnak, mint azok, amelyek pusztán az idejét pocsékolják. Az
elkerülhetetlen dolgokat mindig felhasználhatják a munkára. A képzelődés, a
negatív érzelmek és így tovább sokkal rosszabbak. Ezeket elkerülhetnék. Azok
a dolgok, amiket kénytelenek vagyunk megtenni, nem akadályozzák a mun­
kát. Viszont számos elkerülhető dolgot megteszünk, ami meghiúsítja. Azok a
cselekedetek, amelyek kétségkívül szemben állnak a célunkkal, csak gépiesek
lehetnek, és sok közülük megakadályozza, hogy a célunk felé haladjunk.
K: A tudatosság elérésének az a célja, hogy az ember teljes mértékben irá­
nyítsa a gépezetét, vagyis, a tudatos ember számára nem létezhet semmi olyas­
mi, ami gépies?
V: Ne törődjenek a tudatos emberrel. A gonoszt csak saját maguk vonat­
kozásában érthetik meg - minden más túlságosan általános. Olyan tulajdon­
ságokat és hajlamokat fedeznek fel önmagukban, amelyek szemben állnak a
tudatossággal, erősítik az ellenállást. Ez a gonosz önökben található. Meg fog­
ják látni, hogy a gonosz csakis gépiesen nyilvánulhat meg. Ennek tökéletes
megértéséhez hosszú időnek kell eltelnie. Egyelőre gyakran tévedhetnek. Le­
het, hogy gonosznak tekintik azt, ami nem az, vagy éppen valamilyen gépies
dolgot tudatosnak vélnek.

147
 K: Könnyen elkövethetünk valami rosszat abban az esetben, ha a nevelte­
tésünknek megfelelően, gépiesen cselekszünk? Jobb lenne, ha éppen ellenkező­
leg cselekednénk?
V: Az ugyanolyan gépies lenne, mert pusztán annyit tennének, hogy az
egyik gépiességet szembeállítanák a másikkal. Az nem feltétlenül helyes, ha
valami olyat tesznek, ami ellenkezik a megszokottal. Emellett, szó sincs arról,
hogy minden, amit önöknek tanítottak, vagy amihez hozzászoktak, rossz. Ez
így túl egyszerű lenne. Figyeljék meg a cselekedeteiket, és látni fogják, hogy
azok a dolgok, amik megtörténnek, vagy amiket hagynak megtörténni, lehet­
nek jók, vagy rosszak. Ha azonban tudatosak lennének, választhatnának, ak­
kor teljesen más helyzetben lennének.
K: A hagyományos viselkedési normákat kell követnünk, vagy újakat kell
találnunk?
V: Nagyon gyakran azért mentjük fel magunkat a hagyományos normák
alól, vagy azért keresünk kifogásokat ellenük, mert azt gondoljuk, hogy újakra
van szükségünk. Az új normák felállításának folyamata során elérkezik egy
pillanat, amikor semmilyen sem áll a rendelkezésünkre. Meg kell tehát érteni­
ük, hogy a hagyományos normákat kell követniük egészen addig, amíg újak
nincsenek. Ha a hagyományos erkölcsi szabályok lényegét nézik, semmi olyat
nem találnak, ami különösebben eltérne a szisztéma tanításától. Vegyük pél­
dául az emberi kapcsolatok hagyományos szabályait. Nagyon egyszerűek: ne
tégy olyat másokkal, amit önmagáddal sem tennél. Ez igen logikus és világos,
és teljesen elfogadott a szisztémában.
K: Nem nekünk kellene rájönnünk, mi a jó és rossz ahelyett, hogy mások
mondanák meg?
V: Hogyan állapíthatnánk meg magunktól? Az emberek a világ teremtése
óta keresik erre a választ, és még nem találták meg. Ha az ember erre magától
rájöhetne, akkor mindenre megtalálhatná a választ. Nem, ezt meg kell tanulni­
uk, csak úgy, mint más dolgokat is. Csak attól fogva lesz helyes értékrendjük,
ítélkezhetnek és mérlegelhetnek, amikor már ismerik az önemlékezés értékét.
K: Sok olyan dolgot teszünk szándékosan, amiről tudjuk, hogy helytelen,
de nem vagyunk elég erősek ahhoz, megállítsuk.
V: Természetesen, hiszen ha mindenben gépiesek, akkor egyetlen dolog te­
kintetében nem válhatnak tudatossá. Emellett, a szándékosság nem jelent tuda­
tosságot, a dolgok csak történnek. Ha minden történik, akkor ez alól nem lehet
kivétel, mindennek történnie kell.
K: Létezik sajátosan erre a szisztémára jellemző erkölcsi norma?
V: Természetesen, de, mint már mondtam, ennek a szisztémának kapcsán
ezt nagyon könnyű megérteni. A gépiességnek a tudatossághoz való viszonyá­
ról van szó, ami azt jelenti, hogy bizonyos dolgok gépiesek, és annak is kell
maradniuk, más dolgoknak, amelyek jelenleg gépiesek, pedig tudatossá kell
válnia.
Tudják, a helyes és helytelen, illetve a jó és gonosz megkülönböztetése az
egyik legnehezebb dolog. Az agyunk nincs hozzászokva, hogy a tudatosság
viszonyában gondolkodjon erről. Egy a dolgoktól független, örök érvényű defi-

148
níciót szeretnénk, amit elfogadhatunk, amire emlékezhetünk, és amit követhe­
tünk, de közben nem látjuk be, hogy ilyen definíció nem létezik. A cselekedetek
belső minősége határozza meg a dolgokat.
Nagyon hasznos, ha elgondolkodnak azon az elképzelésen, mely szerint a jó
és a rossz a tudatossággal és a gépiességgel kapcsolatos, különösen akkor, ha sike­
rül megfelelő analógiákat találniuk. Nem csupán azért, mert egyfajta határozott
megértést ad, hanem azért is, mert ha erre és a szisztéma hasonló ideáira összpon­
tosítják a figyelmüket, akkor a számunkra lehetséges legmagasabb szinten tartják,
vagyis a központok gondolati részeiben. Hiába gondolkodnak az ilyen dolgokról
a központok alacsonyabb, gépies részeivel, nem lesz semmi eredménye. Ahhoz,
hogy eljuthassunk valamilyen megértésre, működnie kell a központok gondolati
részeinek, és nem csak egynek, hanem egyidejűleg kettőnek vagy háromnak.
Mi az erkölcs? A viselkedés szabályainak megértése? Az nem tekinthető er­
kölcsnek, ha mint egy vadember, azt mondjuk: „Ha te lopsz tőlem, az rossz, de
ha én lopok tőled, az jó", ez csupán civilizálatlan viselkedés. Erkölcsről akkor
kezdhetünk el beszélni, amikor az ember saját cselekedetei tekintetében érzi,
hogy mi a jó és a rossz, és képes feladni azt, amit rossznak tekint, és megtenni
azt, amit jónak.
Mi a jó? És mi a rossz? Általában, ennél az első szintnél, az ember az erköl­
csi elveket vallási, filozófiai vagy tudományos ideáktól kölcsönzi, vagy egysze­
rűen elfogadja a hagyományos tabukat. Úgy véli, hogy néhány dolog jó, más
dolgok pedig rosszak. De ez szubjektív erkölcs, amelyben a jó és gonosz értel­
mezése teljesen viszonylagos. Az összes országban, minden korban elfogadtak
bizonyos erkölcsi kódexeket, amelyek megkísérelték megmagyarázni, mi a jó
és mi a rossz. De ha megpróbáljuk összehasonlítani a létező elméleteket, azt
látjuk, hogy ellentmondanak egymásnak, és maguk is tele vannak ellentmon­
dásokkal. Nem létezik általános erkölcs, még keresztény erkölcs sem. A keresz­
tény erkölcs például azt mondja, ne ölj, de ezt senki sem veszi komolyan. Sok
erkölcs alapjául a gyilkolás szolgált. Az első előadáson például már beszéltem
arról, hogy néhány országban a vérbosszú elutasítását az egyik legerkölcstele-
nebb dolognak tartják. Hogyan lehetséges, hogy az egyik esetben az ember öl­
het, a másikban pedig nem? Minden, amit a hagyományos erkölcsről tudunk,
tele van belső ellentmondásokkal.
Ha tehát elgondolkodnak erről a problémáról, megértik, hogy az erkölcsi
rendszerek és tanítások százai ellenére, az ember nem tudja megmondani, mi
helyes és helytelen, mert az erkölcsi értékek változnak, nincs bennük semmi
állandó. Ugyanakkor az emberek két kategóriába sorolhatók annak alapján,
hogy miként viszonyulnak a helyes és helytelen ideájához. Vannak olyanok,
akik egyáltalán nem érzik a helyes és helytelen közötti különbséget, az ő esetük­
ben az erkölcsi érzéket a kellemesnek és kellemetlennek, a jövedelmezőnek és
nem jövedelmezőnek az elkülönítése helyettesíti. Mások pedig érzik, mi helyes
és helytelen, de ténylegesen nem tudják, hogy mi helyes és helytelen. Az első
kategóriába tartozó embereket nem érdekelheti a szisztéma, nem nekik való.
Azok viszont, akik a második kategóriába sorolhatók, lehet, hogy érdeklődést
tanúsítanak iránta.

149
 Már az elején meg kell érteniük, hogy az ember csak akkor kezdhet a mun­
kához, ha valamennyire érzi a helyes és helytelen közötti különbséget, ellenke­
ző esetben reménytelen a helyzete. Emellett, eléggé szkeptikusan kell hozzá-
állnia a hagyományos erkölcshöz, és meg kell értenie, hogy a hagyományos
erkölcsi elvek a szokásoknak, a helynek és a korszaknak megfelelően állandó­
an változnak, így semmi sem lehet bennük egyetemes vagy tartós, viszont szük­
ség van a helyes és helytelen objektív megítélésére. Ha ezeket megérti, akkor
minden egyes dolog esetében megtalálja azt, amire alapozva különbséget tehet
jó és rossz között, mert, ha a kiindulási pontja helyes, akkor fel fogja ismerni,
hogy léteznek olyan adott normák, amelyeket követve a jó és a rossz többé már
nem lesz viszonylagos, hanem örök érvényűvé válik. Az egésznek az a lénye­
ge, hogy helyes hozzáállással, helyes nézőpontból induljon ki, máskülönben
semmit sem fog találni.
K: Hogyan bízhatunk meg a saját erkölcsi érzékünkben?
V: Az erkölcsi érzék ott van, nem lehet benne megbízni, vagy nem megbíz­
ni. Tehát nem ez itt a kérdés. Az ember csak egy adott dolog kapcsán tétováz­
hat, vagy kételkedhet. Természetesen tudás, fejlődés, tudatosság nélkül nem
ítélheti meg határozottan, hogy valami helyes vagy helytelen, de lehet, hogy
már ez irányba halad. Az erkölcs mindig változik, az erkölcsi érzék azonban
állandó. Azokkal nem érdemes foglalkozni, akikből hiányzik az erkölcsi érzék.
De az csak egy dolog, ha valaki érzi a helyes és helytelen közötti különbséget.
Nem mindegy, hogy miként értelmezi ezeket az ideákat, milyen tartalommal
bírnak számára. Előfordulhat, hogy két ember nagyon erősen érzi, hogy mi he­
lyes és mi helytelen, de amit az egyik helyesnek ítél, azt a másik helytelenek.
Maga az érzés még nem feltételezi, hogy az értelmezés is jó, tehát hiába érzi va­
laki, hogy mi helyes és helytelen, lehet, hogy téves elképzelései vannak erről.
K: Az tehát a mérvadó, hogy valami segít-e, vagy akadályozza a tudatos­
ságot?
V: A helyes és helytelen megállapításához szükségünk van egy szisztémá­
ra. Szisztéma nélkül (nem erre a szisztémára gondolok, de az embernek rendel­
keznie kell egy szisztémával) nem ítélhetjük ezt meg.
Ez a szisztéma abból indul ki, hogy az ember elérheti az objektív tudatos­
ságot, amit a szisztéma olyan állapotként jellemez, amelyben megismerhető az
igazság. Ha az objektív tudatosság elérésekor ismerhetjük az igazságot, akkor
azt is tudni fogjuk, hogy mi helyes és helytelen. Következésképpen, ugyanaz
az út vezet az objektív tudatossághoz, mint ami a helyes és helytelen megérté­
séhez. Mivel nem vagyunk az objektív tudatosság állapotában, mindent, ami
segíti fejlődésünket, helyesnek és jónak tekintünk, és mindent, ami gátolja,
helytelennek és rossznak.
Szokványos megértésünk szerint az objektív igazság inkább az élet intellek­
tuális oldalára vonatkozik, de lehet, hogy valaki a vallási, erkölcsi, esztétikai és
így tovább, oldal vonatkozásában is meg szeretné találni. A szisztéma rávilágít
arra, hogy e tekintetben az l-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es számú embe­
rek különböző helyzetben vannak. Van l-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es
számú vallás, és ugyanígy hét különböző erkölcs létezik. Ez nem azt jelenti,

150
hogy ezek közül egyik is rossz lenne, hanem azt, hogy az egyik nem adhat
magyarázatot a másikra. Például Krisztus nem prédikált az inkvizícióról, és az
nem Krisztus hibája, ha az l-es, 2-es és 3-as számú emberek bűnös céljaik érde­
kében elferdítették a tanítását.
Mivel l-es, 2-es és 3-as számú emberek vagyunk, sok dolog esetében nem
találhatunk nyilvánvaló jeleket, amelyek alapján eldönthetnénk, hogy valami
segíti, vagy akadályozza a tudatosság fejlődését. Tehát más elvek után kell
néznünk, amiket csak akkor találhatunk meg, ha a viselkedés konkrét eseteit
vizsgáljuk. A szisztémában sok minden van, amelynek segítségével az ember
eldöntheti, hogyan tekintsen egyik vagy másik dologra.
K: Gondolja, hogy idővel új hit vagy erkölcs fog születni ebből a szisztémá­
ból?
V: Ebből a szisztémából? Nem. Ön egy teljesen más dologról beszél. Ezeket
az ideákat nem a tömegeknek, nem a többségnek szánták. Nem szabad megfe­
ledkezniük arról, hogy ez iskolai tanítás, és iskolai tanítás csak iskolák számára
létezhet. Kedvező körülmények között az iskolák talán terjeszkedhetnek, de az
nem ugyanaz, mint egy vallás megjelenése és elterjedése.
A szisztéma célja, hogy felébressze az emberben a lelkiismeretet. A lelkiis­
meret egy bizonyos képesség, amely minden normális emberben megtalálható.
Valójában a tudatosság egyik megnyilvánulása azzal a különbséggel, hogy a tu­
datosság inkább a gondolati, a lelkiismeret pedig az erkölcsi oldalon működik:
a lelkiismeret segít az embernek felismerni, hogy viselkedésében mi tekinthető
helyesnek és helytelennek. A lelkiismeret olyan állapot, amelyben az ember
semmit sem rejthet el önmaga elől. Ezt az állapotot ki kell fejlesztenie. A lel­
kiismeret és a tudatosság fejlődése egymással párhuzamosan és egyidejűleg
folyik. Azt nem mondhatjuk, hogy nincs lelkiismeretünk, tehát nem valami
olyasminek a speciális kifejlesztéséről van szó, ami hiányzik belőlünk. Csak­
hogy az életben a lelkiismeret a színfalak mögé szorul, nagyon mélyen el van
temetve és alszik. A hétköznapi életben is felébredhet egy pillanatra, olyankor
viszont - különösen eleinte - mindig szenvedést okoz, mert nagyon kellemet­
len tapasztalat szembesülnünk az igazsággal önmagunkról.
A lelkiismeret ugyanúgy viszonyul az érzelmekhez, mint a tudatosság az
ideákhoz. Talán könnyebben megértik, mi a lelkiismeret, ha a tudatosság és
lelkiismeret szavak etimológiai jelentésére gondolnak. A tudatosság az összes
tudás együttvéve. De erről nem beszélhetünk, mert túlságosan magas szintet
jelent, csak arról az összes tudásról beszélhetünk, amellyel egyazon témát il­
letően rendelkezhetünk. A tudatosságnak kapcsolódnia kell az öntudatosság­
hoz, tehát a tudatosság önmagunk összekapcsolva mindazzal, amit egy adott
dologról tudunk. A lelkiismeret ugyanez, csak az érzelmek viszonyában. Ha
egy pillanatra felvillan a lelkiismeretünk, akkor egyszerre érezzük mindazt,
amit valakiről vagy valamiről valaha éreztünk. Ha egyidejűleg érezhetnénk
mindazt, amit egy személlyel, országgal, házzal, könyvvel vagy bármi mással
kapcsolatban valaha is éreztünk, akkor az azt jelentené, hogy egy pillanatra
felébredt a lelkiismeretünk, és ekkor meglátnánk, milyen ellentmondásosak
az érzelmeink. E nélkül a tapasztalat nélkül az ember el sem tudja képzelni,

151
milyen sok különböző érzelme lehet. A lelkiismeret állapotában egyidejűleg
látjuk az összes érzelmünket, ezért olyan kellemetlen. A lelkiismeretet nem
olyan nehéz felébreszteni, de mivel túlságosan kényelmetlen lenne a jelenléte,
különféle módszerekkel alvásban tartjuk. Ilyen például a képzelődés, a negatív
érzelmek, az önigazolás és így tovább.
K: Azt mondta, hogy a lelkiismeret azt jelenti, hogy egyidejűleg érezzük az
összes érzelmünket. Nem igazán értem, hogyan tehetnénk ezt meg.
V: Nem, én ilyet sohasem mondtam. Azt mondtam, hogy abban a pillanat­
ban, amikor felébred a lelkiismeretük, akár szeretnék, akár nem, egyszerre fog­
ják érezni mindazt, amit valaha éreztek ugyanarról a dologról. De nem ez a lel­
kiismeret definíciója. A lelkiismeret az, amikor az ember érzi az igazságot egy
adott dolog kapcsán. Mint mondtam, ugyanaz, mint a tudatosság, csak nekünk
tűnik másmilyennek. Szubjektívak vagyunk, tehát szubjektív nézőpontból lát­
juk a dolgokat. Amikor a tudatosságra gondolunk, egyfajta erő, energia vagy
állapot jut az eszünkbe, ami az intellektuális felfogóképességgel kapcsolatos.
Ugyanez az energia, ugyanez az erő nyilvánulhat meg az érzelmeken keresztül,
és ez megtörténhet teljesen hétköznapi emberekkel szokványos feltételek mel­
lett. Néha az ember ráérezhet az igazságra - némelyek jobban, mások kevésbé.
Ez a lelkiismeret. A tudatosság hiánya, az önemlékezés hiánya valamint olyan
dolgok, mint például az azonosulás és a képzelődés, elzár minket a lelkiisme­
ret pillanataitól, amelyek egyébként nagyobb valószínűséggel jelennének meg.
Próbáljanak így gondolkodni erről. Az ellenmondások látása és a lelkiismeret
kapcsolatban áll egymással, de a két dolog nem ugyanaz, és ha nem különböz­
tetik meg őket, akkor sehová sem fognak eljutni.
A jelen állapotunkban elérhető tudatosság nem nyilvánulhat meg a gon­
dolati központon keresztül, mert többnyire csak a gondolati központ formális
része működik, ami nem elég gyors. Időnként azonban megnyilvánulhat az
érzelmi központon keresztül, és akkor, mint mondtam, lelkiismeretnek nevez­
zük. A tudatosság megnyilvánulásához hosszú felkészülés, szellemi képessé­
gek és ezekhez hasonló dolgok szükségesek, de a lelkiismeret gyakrabban és
kisebb nehézséggel működik, mint a teljes tudatosság. A teljes tudatossághoz
nagy tudás szükséges, tudás, ami azzal kapcsolatos, hogy az ember ráébred a
létére. Ennek a felismerésnek azonban tartósnak kell lennie, nem elég, ha ma
felismerik, holnapra pedig már meg is feledkeznek róla.
Kezdetben, amikor felébred a lelkiismeretünk, ellenünk fordul, és látni kezd­
jük az összes bennünk lévő ellentmondást. Ezek rendszerint láthatatlanok ma­
radnak, mert mindig az egyik vagy másik kis részünkben tartózkodunk. A lelki­
ismeret azonban képes felülről szemlélni a dolgokat, és megmutatja, hogy itt ezt
éreztük, ott azt, amott ismét teljesen mást, mindezt ugyanarról a dologról.
Ami például a munkát illeti, fel kell ismernünk, hogy az egyik pillanatban
így érzünk iránta, a másikban úgy, a harmadikban pedig ismét teljesen más­
képp. És sohasem érezzük mindezt egyszerre. Ha egyszerre éreznénk mindazt,
amit valaha is éreztünk a munkával kapcsolatban, rendkívül megdöbbennénk.
Az lenne a lelkiismeret. Egész életünknek, a megszokott gondolkodásmódunk­
nak egyetlen célja van - elkerülni a sokkokat, a kellemetlen érzéseket, az ön-

152
magunkkal kapcsolatos kellemetlen felismeréseket. És főként ez tart minket
alvásban, mert csak akkor ébredhetünk fel, ha nem félünk: bátran szembe kell
néznünk az ellentmondásainkkal.
Még ha teljesen el is tekintünk a lelkiismeret kérdésétől, fontos megfigyel­
niük, hogy amikor erős érzelmeik vannak (ez gyenge érzelmekre nem vonat­
kozik), amikor valami erős érzelmeket vált ki önökből, gyakorlatilag biztosak
lehetnek abban, hogy egy másik pillanatban másképp fognak érezni ugyanar­
ról a dologról. Ha ezt önmagukban nem látják, akkor próbálják megfigyelni
másokban. Ha felismerik ezeknek az ellentmondásos érzelmeknek a létezését,
akkor ezáltal megérthetik a gépiességüket és azt, hogy nem értik önmagukat
- nincs önismeretük. Milyenek lehetünk addig, amíg különböző időpontokban
más-más érzelmeink vannak? Az egyik pillanatban bizalmat érzünk, a követ­
kezőben gyanakszunk, az egyik pillanatban szeretünk, a másikban gyűlölkö­
dünk. Tehát a cél az, hogy egyszerre érezzük ezeket az ellentétes érzelmeket,
mert máskülönben sohasem fogjuk ismerni önmagunkat. Ha mindig csak
egyfélét érzünk, a többire pedig nem emlékszünk, akkor az azt jelenti, hogy
azonosultunk azzal az érzelemmel. Amikor megjelenik egy új érzelem, akkor
elfelejtjük az elsőt, ha feltűnik egy harmadik, akkor elfelejtjük az első kettőt.
Életünk nagyon korai szakaszában az utánzás és egyebek segítségével megta­
nuljuk, hogy egyfajta képzelet szülte állapotban éljünk, ami védelmet biztosít
a kellemetlenségekkel szemben. Tehát az emberek kifejlesztik magukban azt a
képességet, hogy egyszerre csak egy érzelmet lássanak.
Jusson eszükbe, hogy dolgozniuk kell. Emlékezzenek önmagukra, amikor
más és más hangulatban vannak. Próbálják ezeket összekapcsolni, és meg fog­
ják érteni, miről beszélek.
K: Ezek a bennünk található különböző részek megnyilvánulnak valaho­
gyan?
V: Mint mondtam, egyszerre csak egy. Például az egyik pillanatban sze­
retünk valakit, a következőben pedig a halálát kívánjuk. Ezt azonban nem
vesszük észre. De azért néha adódnak olyan pillanatok, amikor egyszerre érez­
zük mindazt, amit valaha is éreztünk ugyanazzal a dologgal kapcsolatban.
Azonban várnunk kell addig, amíg ráérzünk ezeknek a pillanatoknak az ízére,
mert csak akkor juthatunk közelebb a lelkiismeret megértéséhez. A lelkiisme­
ret lehet nagyon erős és egyértelmű. A legtöbb esetben azonban alszik, hiszen
miután a legtöbb ember alszik, semmi sincs bennük ébren.
Tehát fel kell ébresztenünk a lelkiismeretet. Bizonyos esetekben meg kell
tanulnunk érzelmileg felismerni az igazságot, és ez csak akkor lehetséges, ha
nem félünk szembenézni a bennünk található ellentmondásokkal.
Speciális berendezéseink vannak annak megakadályozására, hogy lássuk
ezeket az ellentmondásokat. Ezeket a berendezéseket lökhárítóknak nevezzük.
A lökhárítók speciális elrendezések, vagy ha úgy tetszik, egyfajta speciális kép­
ződmények, amelyek meggátolják, hogy lássuk az igazságot önmagunkról és
más dolgokról. Egyfajta gondolatmentes részekre osztanak bennünket. Lehet,
hogy sok egymásnak ellentmondó vágyunk, szándékunk, célunk van, és ezt
nem vesszük észre, mert olyan lökhárítók választják el őket egymástól, ame-

153
lyek megakadályozzák, hogy az egyik részből a másikba tekintsünk. Amikor
az egyik részben tartózkodnak, azt tekintik az egésznek, ha pedig átmennek
egy másikba, arról gondolják, hogy ez az egész. Ezeket a berendezéseket azért
nevezik lökhárítóknak, mert letompítják az ütközéseket, éppen úgy, mint a vas­
úti kocsik esetében. De az emberi gépezetben még ennél is többet tesznek: meg­
akadályozzák, hogy az ember lássa a dolgokat, tehát egyben szemellenzőként
is működnek. Azok, akik igazán erős lökhárítókkal rendelkeznek, sohasem lát­
ják a dolgokat, ha meglátnák, mennyire ellentmondásosak, képtelenek lenné­
nek megmozdulni, mert nem bíznának önmagukban. Ezért nélkülözhetetlenek
a gépies életben a lökhárítók. Az előbb említett szélsőséges esetek helytelen
fejlődésre utalnak, de még a hétköznapi emberekben is, egyik vagy másik vo­
nalon, mindig találhatók mélyen elrejtett lökhárítók.
K: Ha észreveszünk önmagunkban egy lökhárítót, akkor megszabadulha­
tunk tőle valahogyan?
V: Először látniuk kell, addig semmit sem tehetnek. Az pedig, hogy miután
meglátták, tudnak-e tenni valamit, a lökhárító méretétől és -még számos más
tényezőtől függ. Néha elő kell venniük egy kalapácsot, és össze kell törniük,
máskor elég, ha fényt vernek rá, és már el is tűnik, mert a lökhárítók nem szere­
tik a fényt. Amikor a lökhárítók kezdenek eltűnni és meggyengülni, működés­
be lép a lelkiismeret. A hétköznapi életben elnyomják a lökhárítók.
K: Kifejtené bővebben, mit ért lökhárítók alatt?
V: Nagyon nehéz őket leírni vagy meghatározni. Mint mondtam, egyfajta vá­
laszfalak, amelyek megakadályozzák az önmegfigyelést. Az ember különböző­
képpen állhat érzelmileg ugyanahhoz a dologhoz (a lökhárítók mindig érzelmi
hozzáállásokra vonatkoznak) reggel, délben és este anélkül, hogy észrevenné.
Vagy más és más körülmények között eltérő véleményei lehetnek, amelyeket a
lökhárítók falakként választanak el egymástól. Általában mindegyik lökhárító
valamilyen téves feltételezésen alapul, amit az ember önmagáról, a képessége­
iről, a benne lévő erőkről, a hajlamairól, tudásáról, létezéséről, tudatosságáról
és így tovább alkotott. Mivel ezek nem változnak, eltérnek a szokványos téves
elképzelésektől, adott körülmények között az ember mindig ugyanazt érzi és
látja, és meg kell érteniük, hogy az l-es, 2-es és 3-as számú emberben semmi
sem lehet maradandó. Csak azért van esélye a változásra, mert semmi sem ál­
landó benne. A vélemények, előítéletek, az előre kialakított nézetek még nem
lökhárítók, de amikor rögzülnek, állandósulnak, és mindig ugyanazt a trükköt
alkalmazva zárják el szemünk elől a dolgokat, akkor lökhárítókká válnak. Ami­
kor az emberben kialakul valamilyen végleges helytelen hozzáállás, ami téves
ismereteken, a központok helytelen működésén, negatív érzelmeken alapul,
amikor mindig ugyanazzal mentegetőzik, akkor lökhárítókat készít elő. Ami­
kor pedig egy lökhárító kialakul, és tartóssá válik, megállít minden lehetséges
fejlődést. Ha pedig a lökhárítók továbbfejlődnek, rögeszmékké, fixa ideákká
válnak, és az már elmezavar, vagy annak a kezdete.
A lökhárítók sokfélék lehetnek. Például ismertem valakit, aki nagyon érde­
kes lökhárítóval rendelkezett. Ha valami rosszat tett, mindig azt mondta, hogy
szándékos volt, egyfajta kísérlet. Ez nagyon jó példa a lökhárítóra. Egy másik

154
embernek az volt az egyik lökhárítója, hogy ő mindig pontos, így, ezzel a szilár­
dan megalapozott lökhárítóval felszerelve, bármikor elkéshetett, sohasem vette
észre, ha pedig valaki felhívta erre a figyelmét, mindig megdöbbent, és azzal
védekezett: „Hogyan késhetnék? Én mindig pontos vagyok!"
K: Mi a következő lépés az után, hogy eltűnt egy lökhárító, és az ember ész­
revesz valamit, ami elviselhetetlennek tűnik számára?
V: Azért dolgozunk, hogy erre felkészüljünk. Ha valaki csak képzeli, hogy
dolgozik, és valamilyen véletlen folytán eltűnik egy lökhárítója, nagyon kelle­
metlen helyzetben találja magát, ugyanakkor azt is megérti, hogy mindvégig
csak színlelte a munkát. A lökhárítók segítenek abban, hogy igazi munka he­
lyett csak úgy tegyünk, mintha dolgoznánk. Ezért nem lehet az embernek a
szokásos állapotában lelkiismerete, mert ha az váratlanul felébredne, akkor az
ember beleőrülne. Ebből a szempontból hasznosak a lökhárítók, segítségükkel
aludhatunk, mert ha a többi oldal nem fejlődik, ha nem kerül minden egyfajta
egyensúlyba, akkor az ember képtelen lenne elviselni önmagát, olyannak ami­
lyen. Tehát még csak nem is tanácsos elpusztítani a lökhárítókat addig, amíg az
ember fel nem készült. Először készen kell állnia. Csakis azért tudjuk elviselni
saját magunkat, mert nincs önismeretünk. Ha tudnánk, milyenek vagyunk va­
lójában, képtelenek lennénk elviselni.
K: Ennek ellenére az ember erős érzelmek nélkül is látja önmagát intellek­
tuálisan.
V: Az intellektuális öntanulmányozás csak felkészülés, de ha megpróbál­
nak emlékezni önmagukra, és megállítani az azonosulást, akkor meg fognak
jelenni az érzelmek.
K: Mindenkinek vannak lökhárítói?
V: Igen. Nélkülük nem élhetnénk, állandó őszinteségre kényszerülnénk, és
mindig szembe kellene néznünk mindennel.
K: Miért hiányzik rendszerint az emberből a belső harmónia?
V: Ez az l-es, 2-es és 3-as számú ember normális állapota. Alvó ember álla­
pota nem lehet harmonikus, ha az lenne, semmi sem ösztönözné a fejlődésre,
és kilátástalan helyzetben lenne.
K: De ha az ember megpróbál kevésbé aludni, akkor jobban tudatában lesz
annak, hogy hiányzik belőle a belső harmónia. Ha ezt felismeri, akkor harmo-
nikusabbá válhat?
V: Ez elméleti kérdés. Az ember akkor teremti meg a belső harmóniát, ha
megváltozik. Jelen állapotában, az egyik pillanatban nincs benne harmónia, a
másikban felismeri ezt, majd ismét eltűnik belőle a harmónia, majd újra tudatá­
ban lesz ennek, és ez így váltakozik.
K: Tehát az ember sohasem találhatja meg a boldogságot?
V: Ha az egyensúlyt a harmonikusság értelmében vesszük, akkor a boldog­
ság egyensúlyt jelent, ami jelen állapotunkban elérhetetlen. Mindig fenn áll
bennünk valamilyen egyensúly, csak éppen rossz. Ha a jelen állapotunkban
harmonikusak lennénk, akkor nem lenne okunk a változásra, tehát a természet
nagyon jól elrendezte, hogy a jelen állapotunkban ne lehessünk harmonikusak,
így nem lehetünk boldogak. Ha a boldogság alatt harmóniát ért, akkor a bol-

155
dogság a külső körülmények és a belső megnyilvánulások harmóniáját jelenti,
ami számunkra lehetetlen.
K: Úgy tűnik, hogy a munka boldogtalanabbá teszi az embert.
V: Az nem teheti boldogtalanabbá, ha tanulmányozza a szisztémát, ha több
irányításra tesz szert. Ebben nincs semmiféle önmegtagadás. Az embernek a
képzelődést kell feladnia. A valóságos dolgok nem akadályai a felébredésnek.
Azok tartanak minket alvásban, amiket a képzeletünk szült, és ezeket kell fel­
adnunk.
K: Az oktatásnak és a környezetnek tulajdonítható a lökhárítók kialakulása?
V: Sok mindennek, de a legjobb lökhárítókat mi tanítjuk saját magunknak.
K: A szisztéma megtanítja, hogyan szabaduljunk meg a lökhárítóktól?
V: Igen, először megtanítja, hogyan keressék meg őket. Majd, ha rájuk lel­
tek, találhatnak módszereket, amelyek segítségével megszabadulhatnak tőlük.
Csak akkor dolgozhatnak a lökhárítókon, ha már ismerik őket.
K: Hogyan találhatjuk meg a lökhárítókat?
V: Csak úgy, ha megfelelő módon figyelik meg önmagukat. Ellentmondáso­
kat kell keresniük.
K: Magunknak kell megtalálnunk a lökhárítóinkat, vagy valaki másnak
kell megmutatnia?
V: Először az embernek feltétlenül meg kell tennie a tőle telhető legtöbbet.
Ha ezt megelőzően mutatnak rá mások a lökhárítóira, akkor nem fog hinni ne­
kik, azt fogja mondani: „Akármi, csak az nem!"
K: Ha azt mondom magamnak, hogy „Majd holnap megcsinálom", akkor
lökhárítót alkalmazok?
V: Nem, de ez nagyon jó módszer annak biztosítására, hogy a lökhárítók
jól működjenek.
K: Azt mondta, hogy belső ellentmondásokat kell keresnünk. Sokat látok,
de valójában ezeket a különböző „én"-eknek tulajdonítom.
V: Úgy van. Amikor azonban benne vagyunk az egyik ilyen belső ellentmon­
dásban, akkor rendszerint azonosulunk ezeknek a nézeteknek az egyikével, és
a többit nem láthatjuk. Amikor egyikben sincsenek benne, amikor félreállnak,
mondhatják azt: „Néha így tekintek erre, néha úgy", de amikor azonosulnak,
nem veszik ezt észre. Meg kell próbálniuk ezt az azonosulást megszüntetni.
K: Ha egyszerre akarok is valamit, meg nem is, akkor lökhárítót alkal­
mazok?
V: Ez nem lökhárító. A lökhárító gyakran egy erős meggyőződés formáját
veszi fel. Például ismertem valaha egy embert, aki meg volt győződve arról,
hogy mindenkit szeret. Valójában senkit sem szeretett, de ennek a lökhárítónak
az erejével olyan kellemetlen alak lehetett, amilyen csak akart. Ez egy nagyon
biztonságos és megbízható lökhárító.
K: Mások megfigyelése által megismerhetjük a lökhárítókat?
V: Igen, mert az talán segíteni fog abban, hogy saját magukban is meg­
lássák őket. De mivel a dolgok ritkán ismétlődnek meg pontosan ugyanúgy,
az ember mindig csak másokban látná meg ezeket a lökhárítókat, sohasem
önmagában. De ha felkészül erre azzal, hogy először önmagában keresi meg

156
ezeket a dolgokat, hogy felismeri a gépiességét, akkor elkezdi észrevenni a
lökhárítókat.
K: Úgy tűnik, hogy néha, amikor az ember meglátja a lökhárítókat, más
lökhárítókat hoz létre önmaga igazolására.
V: Lökhárítókat létrehozni nem olyan könnyű. Gyárthatnak hazugságokat,
vagy elképzelhetnek dolgokat, de a lökhárítók rögzült dolgok és létrehozásuk
hosszú folyamat.
K: Csak akkor érthetjük meg, hogy mi a lelkiismeret, amikor magasabb ér­
zelmeket tapasztalatunk?
V: Nem, mint mondtam, a lelkiismeret olyan érzés, amelyre teljesen hétköz­
napi emberek is képesek, bármilyen iskola nélkül. Azt jelenti, hogy az ember
belül érzi, hogy mi az igazság az egyik, másik vagy harmadik dolog vonatkozá­
sában. Lehet, hogy téved, de maga az érzés teljesen helyénvaló.
K: A lelkiismeret kétségtelenül nemcsak annyit jelent, hogy egy adott pilla­
natban tudatában vagyunk az összes érzelmünknek, mert a lelkiismeret hatásá­
ra talán másképpen cselekszünk. Úgy tűnik, hogy néhány érzelmet megerősít,
másokat pedig meggyengít.
V: Ez azért van, mert látják őket. Ez a legnagyobb lehetőség, mert amikor
ráébrednek, hogy különböző érzelmeket táplálnak egyazon dolog iránt, és ha
ezt folyamatosan látják, akkor el fognak szörnyedni.
K: Amit mi lelkiismeretnek nevezünk, nem azt jelenti, hogy két „én" néha
nem ért egyet egymással?
V: Ez nagyon jó megfigyelés, ha a lelkiismeret szót hétköznapi értelemben
vesszük. De amit én nevezek lelkiismeretnek, az olyan állapot, amelybe később
juthatunk el. A hétköznapi életben egyszerűen bizonyos asszociációkat neve­
zünk lelkiismeretnek. Megszoktunk, hogy adott módon gondolkodjunk és cse­
lekedjünk, és ha valami oknál fogva másképp cselekszünk, akkor kellemetlen
érzés kerít hatalmába, amit lelkiismeretnek nevezünk. Valójában a lelkiismeret
sokkal mélyebb és erősebb érzés. Ha felébred az igazi lelkiismeretük, akkor
megértik, hogy egyáltalán nem ugyanaz, mint amit most annak neveznek.
K: Tehát az érzés, amit lelkiismeretnek nevezünk, rossz?
V: Nem szükségszerűen az, viszont nem ugyanaz a dolog. Megjelenhet
olyan teljesen jelentéktelen dolgok kapcsán is, amiknek nincs különösebb er­
kölcsi értéke. Az erkölcs mindig relatív, a tudatosság pedig abszolút. A lelkiis­
meret egy speciális pozitív érzelem. Jelen állapotunkban csak apró nyomokban
lelhető fel, ami ahhoz elegendő, hogy általánosságban érezzük, hogy valami ta­
lán helyes vagy helytelen, de ahhoz nem, hogy határozottan meg is ítélhessük.
Ezt ki kell fejlesztenünk. Jelenleg a lelkiismeretnek csak egy olyan állapotát
érhetjük el, amelyik nem tesz különbséget kicsi és nagy között. Később viszont
a lelkiismeret a megismerés egy teljesen eltérő módszerévé válhat, a megkülön­
böztetés eszközévé.
Mielőtt teljesen felébresztenénk a lelkiismeretet, rendelkeznünk kell akarat­
tal, tudnunk kell „tenni", a lelkiismeretünk parancsának megfelelően cseleked­
ni. Mert ha az embernek a jelenlegi állapotában ébredne fel teljesen a lelkiisme­
rete, nagyon szerencsétlen lénnyé válna, képtelen lenne felejteni, alkalmazkod-

157
ni az új dolgokhoz, bármit is megváltoztatni. A lelkiismeret elpusztítja a lök­
hárítókat, így az ember védtelenné válik önmagával szemben, és mivel nincs
akarata, nem képes változtatni, megtenni azt, amiről tudja, hogy helyes. Tehát
először ki kell fejlesztenie az akaratot, mert máskülönben nagyon kellemetlen
helyzetben kerül, amit képtelen lesz irányítani. Amint rendelkezik irányítással,
megengedheti magának a lelkiismeret luxusát, de addig nem.
K: Mi a bűntudat, ami azután tör az emberre, miután elkövetett valamit,
amiről érzi, hogy helytelen volt. Ez a lelkiismeret?
V: Nem, a lelkiismeret más, erőteljesebb, átfogóbb. De már az is hasznos,
ha valaki emlékszik a bűntudat pillanataira. Viszont tudnia kell, hogy ez a bűn­
tudat min alapul.
K: Van kapcsolat az esszencia és a lelkiismeret között?
V: Szoros kapcsolat van, mert mind a tudatosság, mind a lelkiismeret az
esszenciából származik, azonban nem a miénkből. A mi esszenciánk egyszerű­
en gépies.
K: Feltételezem, hogy az önemlékezés nem von szükségszerűen maga után
erkölcsi felemelkedést?
V: Az önemlékezéssel feltétlenül együtt jár egy másmilyen megértés, mert
amikor valaki tudatossá válik, akkor jobban megérti a dolgok erkölcsi oldalát,
hiszen az erkölcs a gépiesség ellentéte. Aki tudatosabbá válik, irányítani tudja
a viselkedését.
K: A viselkedésünket illetően lehet hasznos vagy megbízható az erkölcsi
érzékünk?
V: Nehéz erről általánosságban beszélni, de minél többet tanulmányozzák
a szisztémát, annál jobban meg fogják érteni. Sok olyan dologról gondolhatják,
hogy helyes, ami a szisztéma nézőpontjából igencsak helytelen. Sok mindent
nem tudunk. Ha teljesen erkölcsösnek véljük magunkat, jelentős károkat okoz­
hatunk - tényleges károkat, és nem csak erkölcsi értelemben. A szisztémának,
különösen a későbbi szakaszaiban, sokkal szigorúbb szabályai vannak, ugyan­
akkor talán minden másnál nagyobb szabadságot biztosít. De, mint mondtam,
mindig kiindulhatnak abból a nézőpontból, hogy mi gépies és mi tudatos.
K: Még mindig nem látom tisztán, hogy milyen funkciója van a lelkiisme­
retnek.
V: Ha semmi mást nem tesz ehhez a kérdéshez, csak annyit mondhatok,
hogy ha valakinek nincs egy meghatározott célja, ha nem dolgozik egy adott
cél eléréséért, akkor a lelkiismeret csupán megmérgezi az életét, ha olyan sze­
rencsétlen, hogy van neki. De ha egy adott cél eléréséért dolgozik, akkor a lelki­
ismeret segítségére lesz ebben.
K: Nem fordulhat elő, hogy valaki az önemlékezésen és más gyakorlatokon
keresztül szert tesz bizonyos tudásra és hatalomra, amit aztán gonosz célokra
használ fel?
V: Tudják, az önfejlesztés folyamatának elengedhetetlen része a lelkiismeret
felébredése, ami meg fogja akadályozni, hogy az ember a megszerzett új erőket
bármilyen rossz szándék vagy cél érdekében használja fel. Ezt már a legelején
feltétlenül meg kell érteniük, mert ha a lelkiismeret felébred az emberben, nem

158
fogja engedni, hogy bármi olyat tegyen, ami önző, vagy mások érdekeit sérti
vagy bárkinek a kárára válhat - valójában semmi olyat, amit rossznak vagy go­
nosznak tekinthetnénk. És a lelkiismeretet fel kell ébreszteni, mert amíg alszik,
addig az ember mindig hibákat fog elkövetni, és nem fogja látni önmagában
az ellentmondásokat.
K: Az segíthet, ha erkölcsi szabályokat követünk az alvásban?
V: Nem mindig alszunk ugyanolyan mélyen. Azokban a pillanatokban,
amikor éberebbek vagyunk, meghozhatunk bizonyos döntéseket, amelyeket
többé-kevésbé még az alvás állapotában is követhetünk, vagy az is lehet, hogy
egyáltalán nem követjük őket, teljesen az alvás hatalmában vagyunk. Emellett,
ha valaki bizonyos tudatos ideáknak megfelelően cselekszik, akkor maga ez a
folyamat éberebbé teszi.
K: Amikor az ember tudatos, felismeri az ellentmondásokat. Ezzel nem
pusztítja el bizonyos mértékig őket?
V: Nem, ez így túl egyszerű lenne, észrevehetik őket, ettől azonban még
ott maradnak. Egy dolog látni valami, és egy másik tenni, egy dolog tudni vala­
mit, és egy másik változtatni.
K: Csak objektív tudatossággal ismerhető meg az abszolút igazság?
V: Az igazság nélkülünk is létezik, de az ember csak az objektív tudatos­
ságban ismerheti az igazságot. Nem az „abszolút", hanem egyszerűen az igaz­
ságot, mert az igazságnak nincs szüksége minősítésre. Jelen állapotunkban
nem ismerhetjük az igazságot, kivéve nagyon egyszerű dolgok tekintetében,
de még ezeket illetően is tévedhetünk.
K: Hogyan ismerhetjük meg az igazságot a mi szintünkön?
V: Vegyék az egyszerű dolgokat. Egyszerű dolgok vonatkozásában felis­
merhetik az igazságot, megérthetik, hogy mi az ajtó és mi a fal, és minden ne­
héz kérdést visszavezethetnek ugyanarra a dologra. Ez azt jelenti, hogy fel kell
ismerniük egy bizonyos minőséget teljesen egyszerű alapelvekben, és ezeknek
az egyszerű alapelveknek a segítségével kell megbizonyosodniuk más dolgok­
ról. Ezért zárja ki ez a szisztéma a filozófiát, ami pusztán a lehetőségek vagy
a szavak jelentésének megvitatása. Próbálják megérteni az egyszerű dolgokat,
és tanuljanak meg ekképp gondolkodni, akkor majd mindent le tudnak vezet­
ni egyszerű dolgokra. Vegyük például az önemlékezést. Az összes szükséges
anyagot megkapták, ha megfigyelik önmagukat, látni fogják, hogy nem emlé­
keztek önmagukra, észre fogják venni, hogy néhány pillanatban jobban, más­
kor kevésbé emlékeznek önmagukra, és arra a döntésre jutnak, hogy jobb, ha
emlékeznek önmagukra. Ez azt jelenti, hogy találtak egy ajtót, hogy látják az
ajtó és a fal közötti különbséget.
K: Hogyan lehet elnyújtani a lelkiismeret pillanatait?
V: Először nem arról kell gondolkodnunk, hogyan hosszabbíthatnánk meg,
hanem arról, hogyan hozhatnánk létre, mert a szokványos állapotunkban nem
rendelkezünk lelkiismerettel. Amikor létrehozzuk, vagy felébresztjük a lelkiis­
meretet, természetesen hasznos lesz, ha hosszabb ideig fenntartjuk, ugyanak­
kor nagyon kellemetlen is. Azonban nem állnak rendelkezésünkre közvetlen
módszerek, amelyekkel előidézhetnénk, ezért csak akkor ízlelhetjük meg, ha

159
minden tőlünk telhetőt megteszünk. Általában az egyik első feltétel a hatalmas
őszinteség. Soha nem vagyunk őszinték önmagunkhoz.
K: Hogyan tanulhatjuk meg az őszinteséget?
V: Csak úgy, ha megpróbálják látni önmagukat. Egyszerűen gondolkodja­
nak önmagukról, de ne érzelmi, hanem nyugodt pillanatokban, és ne mentege­
tőzzenek, mert általában mindenre találunk mentséget, illetve mindent megma­
gyarázunk azzal, hogy elkerülhetetlen volt, hogy valaki más hibájából történt
és így tovább.
K: Próbálkozom az őszinteséggel, de most már értem, hogy valójában nem
tudom, mit jelent.
V: Ahhoz, hogy az ember őszinte lehessen, nem elég, ha pusztán vágyik rá.
Sok esetben nem akarunk őszinték lenni, de, még ha akarnánk is, nem lennénk
rá képesek. Ezt meg kell érteniük. Az őszinteség tudomány. Még az elhatározás
is nagyon nehéz, mert sok fenntartásunk van vele szemben.
Csak az őszinteség és annak a ténynek a teljes felismerése, hogy a gépies-
ség rabszolgasorban tart minket, ami elkerülhetetlen következményekkel jár,
segíthet megkeresni és elpusztítani a lökhárítókat, amelyekkel becsapjuk önma­
gunkat. Csak akkor érthetjük meg a gépiességet és a vele járó összes borzalmat,
amikor valami szörnyűségeset teszünk, és teljes egészében felismerjük, hogy a
bennünk lévő gépiesség késztetett rá. Ahhoz, hogy ezt megláthassuk, nagyon
őszintének kell lennünk önmagunkhoz. Ha megpróbáljuk elfedni, kifogásokat,
magyarázatokat próbálunk keresni, akkor sohasem fogjuk felismerni. Lehet,
hogy borzalmasan fog fájni, de el kell viselnünk, és meg kell próbálnunk meg­
érteni, hogy csak akkor kerülhetjük el, hogy újra és újra megismétlődjön, ha tel­
jesen őszinték vagyunk önmagunkhoz. Teljes és tökéletes megértéssel és azzal,
ha nem próbáljuk elrejteni, még a következményeken is változtathatunk.
Hatalmas szenvedés árán kiszabadulhatunk a gépiesség karmából, és meg­
törhetjük a hatalmát. Ha megpróbáljuk elkerülni a szenvedést, ha félünk tőle,
ha arról próbáljuk meggyőzni magunkat, hogy valójában semmi rossz nem
történt, hogy végül is ez lényegtelen, és a dolgok továbbra is folytatódhatnak
úgy, mint korábban, akkor nemcsak hogy sohasem szabadulunk meg, de egyre
gépiesebbé fogunk válni, és nagyon hamar eljutunk egy olyan stádiumba, ahol
már nem lesz számunkra lehetőség, és nem kínálkozik alkalom.

160
 7. F E J E Z E T

Létezésünk többszörös volta és az állandó „én" hiánya. Az „én" szó öt jelenté­

se. Különböző személyiségek, szeretem és nem szeretem dolgok. Felesleges és
hasznos személyiségek. A mágneses központ és a helyettes intéző. Önmagunk
szétválasztása „én"-re és „X"-re. Hamis személyiség. Mi az „én"? A hamis
személyiség tanulmányozása, mint az önemlékezés elsajátításának eszköze. A
hamis személyiség elleni küzdelemre tett erőfeszítések. Az irányítás szükséges­
sége. Hamis személyiség és negatív érzelmek. Mi megbízható, és mi nem az
emberben. A szenvedés és a szenvedés hasznossága. Ne használjuk megkülön­
böztetés nélkül az „én" szót. A hamis személyiség eltorzítja a szisztéma ideáit.
Fő jellemvonás, vagy jellemvonások. Az embernek ismernie kell a gyengeségeit.
Statikus hármas. A munka értékelése. Annak a veszélye, hogy az ember két rész­
re szakadhat. Kristályosodás.

K: HA MEGKÉRDEZZÜK, HOGYAN VÁLHATUNK KEVÉSBÉ GÉPIESSÉ, azt

válaszolja, hogy aludjunk kevesebbet. Ha az után érdeklődünk, hogyan ébred­
hetünk fel, azt mondja, hogy ne azonosuljunk. Ha pedig azt szeretnénk megtud­
ni, hogyan kerülhetnénk el az azonosulást, az önemlékezést kapjuk válaszul.
Ez egy körnek tűnik, amelyben mindegyik módszer párban áll a másikkal. Kap­
hatnánk további segítséget arra vonatkozóan, hogyan próbálkozhatnánk meg e
módszerek egyikével, vagy mindegyikével?
V: Nem egészen helytálló, amit ön mondott, mert mindegyik módszer sajá­
tos jellemvonással bír, és sajátos élményt nyújt. Mindegyik más és más. Ahhoz,
hogy ledönthessék a falat, az összes lehetséges oldalról próbálkozniuk kell. Na­
gyon magas és erős ez a fal.
Azonban nem ezzel kezdünk - először az ember többszörös voltát vizsgáljuk
meg. Amikor első ízben beszéltem a bennünk található sok „én"-ről, azt mondtam,
hogy mindegyik pillanatban előugrik egy új „én", rövid ideig irányítja a dolgokat,
majd eltűnik. Azt is említettem, hogy sokuk sohasem találkozik egymással. Amikor
felismerik, hogy nem egyek, hanem sok „én"-ből állnak, hogy amit még délelőtt
biztosra tudtak, délutánra már elfelejthetik, akkor megtették az első lépést. Nem azt
állítom, hogy ha felismerjük ezt a tényt, változtathatunk is rajta, vagy mi magunk
megváltozunk, de ez a kiindulási pont.
K: Nem értem, miért utal eltérő „én"-ek vagy „én"-ek eltérő csoportjainak
jelenlétére az, hogy különböző dolgokat szeretek?
V: Mert ugyanaz az „én" pontosan ugyanolyan lenne. Az „én" szó alatt
önmaguk egészét értik, valójában azonban csak kis részüket képviseli. Csakis

161
azért létezhetünk, mert nem fektethetjük az összes tőkénket egyetlen „én"-be.
Ha megtehetnénk, csődöt jelenthetnénk. Csak filléreket helyezünk beléjük. Az
„én"-jeink fillérek. Tegyük fel, hogy van valamennyi pénzük, a teljes összeg fil­
lérekben. Amikor „én"-nek nevezik magukat, felhasználnak egy fillért. Ez hiba,
még jelen állapotunkban is többet érünk egy fillérnél.

Ebben a szisztémában az „én" szó öt különböző értelemben, öt különböző

szinten alkalmazható. Szokványos állapotában az ember „én"-ekből álló tömeg:
ez első jelentés. Amikor elhatározza, hogy dolgozni kezd, megjelenik egy „meg­
figyelő én", vagy az „én"-ek egy csoportja (az ábrán ezt a fekete kocka jelöli): ez
a második jelentés. Az „én" harmadik jelentése, amit a legkisebb kör jelöl, az,
amikor feltűnik a helyettes intéző, aki képes irányítani bizonyos számú „én"-t.
A negyedik jelentés pedig, amit a középső kör mutat, az, hogy kialakult az inté­
ző, aki már az összes „én"-t irányítja. Az „én" ötödik jelentése arra utal, hogy
megjelent a mester. A mestert a külső nagy kör szemlélteti, mert rendelkezik
időtesttel. Ismeri a múltat és a jövőt, bár ennek bizonyára különböző fokozatai
vannak.
K: Növelhetjük azoknak az „én"-eknek a számát, amelyek érdeklődést mu­
tatnak a munka iránt?
V: Elegendő „én"-nel rendelkezünk, önmagukat szaporítják. A cél az, hogy
összekapcsoljuk őket, és segítsük abban, hogy egy „én"-né egyesüljenek, ame­
lyik szeretne dolgozni. Ha sok különböző „én" vesz részt a munkában anélkül,
hogy tudomásuk lenne egymásról, akkor fogalmuk sem lesz arról, hogy a töb­
biek mit csinálnak. Csak meghatározott cél - az öntanulmányozás, a szisztéma
tanulmányozása, az önemlékezés és így tovább - eléréséért végzett munkájuk-

162
kai kapcsolatban nevezhetik magukat „én"-nek. Más dolgok vonatkozásában
be kell látniuk, hogy valójában nem önök beszélnek, hanem egy kis részük,
amelyik többnyire nem létezik. Amikor már különbséget tudnak tenni, amikor
szinte már szokásukká válik (abban az értelemben, hogy folytonossá), akkor
helyesen fogják megítélni önmagukat. Ha viszont minden esetben, megkülön­
böztetés nélkül, „én"-nek nevezik magukat, akkor csakis a gépies hajlamaikat
segítik és erősítik. És mennyi mindent teszünk, amit egyáltalán nem állt szándé­
kunkban megtenni! Meg kell tennünk ezt, meg azt, gondolkodnunk kell erről,
éreznünk kell valamit arról, és így az egyik dolog a másik után fokozatosan
elveszi az összes energiánkat, nem hagyva semmit a valódi munkára.
Az első előadáson elhangzott, hogy ez a sok száz „én" bizonyos csoportok­
ba tömörül, amelyekben több „én" dolgozik együtt. Ezek közül a csoportok kö­
zül némelyik természetes, mások mesterségesek, és vannak olyanok, amelyek
kórosak. Az „én"-ek első természetes felosztása a funkciókra vonatkozik: meg­
különböztetünk gondolati, érzelmi, ösztönös és mozgási „én"-eket. De ezen
kívül léteznek még más felosztások is, amiket nevezhetünk különböző szemé­
lyiségeknek.
K: Mi a különbség a személyiség és az „én" között?
V: Mondhatják azt, hogy a személyiségek különböző „én"-ekből állnak.
Mindenki számos személyiséget fedezhet fel magában, és az igazi öntanulmá-
nyozás először ezekre a különböző személyiségekre irányul, mert az „én"-eket
nem tanulmányozhatjuk - túl sok van belőlük. A személyiségek esetében vi­
szont könnyebb a dolgunk, mert minden egyes személyiség vagy az „én"-ek
minden egyes csoportja valamilyen jellegzetes hajlamot, tendenciát, vagy néha
ellenszenvet jelent.
K: Létezik valamilyen speciális megfigyelési módszer a személyiségek fel­
kutatására?
V: Az segíthet, ha tanulmányozzák azokat a dolgokat, amelyeket kifejezetten
szeretnek. Például, ha találnak valamit, amit gyerekkoruktól kezdve egész éle­
tük során kétségkívül szerettek, látni fogják, hogy egy adott személyiség épült
köréje. Olyan teremtmények vagyunk, akik sok mindent kedvelnek, mindenféle
dolgot, őszintén azonban csak néhány dolgot szeretünk. Ha tanulmányozzuk
ezeket, akkor személyiségekre fogunk bukkanni.
K: Az összes személyiség azokkal a dolgokkal kapcsolatos, amiket az ember
szeret, és egy sem azokkal, amiket nem szeret?
V: Nem hinném, hogy vannak olyan dolgok, amiket egy normális ember
nagyon nem szeretne. Az utálat rendszerint véletlenszerű, tehát ne bízzanak
benne. Az viszont tény, hogy bizonyos dolgokat mindig is szerettek, másokról
pedig csak képzelik, hogy szeretik.
A személyiségek nagyon különbözőek lehetnek. Néhányuk valós tényeken,
ízlésen és hajlamokon alapszik, mások pedig képzelődésen és az ember önma­
gáról alkotott hamis elképzelésein. Tehát el kell különíteniük azokat a szemé­
lyiségeket, amelyeket valamilyen módon használhatnak azoktól, amelyek nem
lehetnek hasznosak az önfejlesztéshez, éppen ezért el kell pusztítaniuk, vagy
legalább is meg kell fékezniük őket.

163
 K: Nekem úgy tűnik, hogy néhány személyiség igen hosszú időre eltűnhet.
V: El nem tűnnek, de lehet, hogy a színfalak mögé bújnak. A véletlenszerű­
en felbukkanó „én"-ek eltűnhetnek, de a személyiségek nem tűnnek el ilyen
könnyen, bár lehet, hogy láthatatlanok. Vagy az is előfordulhat, hogy feláldoz­
tuk őket, mert néha egy személyiség csak abban az esetben nyilvánulhat meg,
ha másokról lemondunk.
K: Hogyan állapíthatjuk meg, melyik személyiség valódi, és melyik képzelt?
V: Az élet próbára teszi őket. Tegyük fel, hogy valamiről azt gondolják, hogy
nagyon szeretik, majd az élet olyan helyzetet teremt, amelyben élvezhetnék, ám
e helyett egyáltalán nem lelik örömüket benne, mert csak képzelték, hogy szere­
tik. Ez ráébresztheti önöket arra, hogy az a személyiség nem volt valóságos.
K: Mi alapján dönthetjük el, hogy egy személyiség vagy az „én"-ek egy cso­
portja hasznavehetetlen, és meg kellene semmisítenünk?
V: A személyiségek különböző csoportokba sorolhatók. Az ember fejlődése
a mágneses központ kialakulásával kezdődik, vagyis létrejön az „én"-eknek egy
olyan csoportja vagy személyiség, amelyik érdeklődést mutat bizonyos dolgok
iránt. Amikor valaki találkozik egy iskolával, mágneses központja gyakorlati és
elméleti tudást kezd felhalmozni, illetve olyan tapasztalatokat, amelyekre a léte­
zés tanulmányozásával tesz szert. Ennek eredményeként a mágneses központ
végül átalakul helyettes intézővé. Ezen a személyiségen kívül vannak más sze­
mélyiségek is, amelyek közül néhány fejlődhet, néhány pedig teljesen elutasítja
a munkát. Tehát némelyik személyiség be tud kapcsolódni a munkába, némelyik
semleges marad - őket egy ideig nem kell eltávolítani, feltéve, ha nincsenek útban
-, és vannak olyanok, amiket meg kell semmisíteni. Amikor a mágneses központ
átalakul helyettes intézővé, az ember meghoz bizonyos döntéseket, megfogalmaz
egy célt, felvállal egyfajta munkát. Ekkor már el tudja dönteni, hogy melyik sze­
mélyiséggel dolgozhat együtt és melyikkel nem. Az, amelyik szembefordul az
ember céljával és árthat neki, elutasítja vagy nincs róla tudomása, nyilvánvalóan
nem működhet együtt a helyettes intézővel. Tehát a személyiségeket ki lehet válo­
gatni, de csak miután az ember megismerte őket. Amikor a helyükre kerülnek, és
a mágneses központ - ami helyettes intézőt jelent - köré csoportosulnak, pusztán
a létükkel hatást fognak gyakorolni az esszenciára.
K: A helyettes intéző a lelkiismeret?
V: A lelkiismeret részt vesz a helyettes intéző létrehozásában, de azt nem mond­
hatjuk, hogy ő lenne a helyettes intéző, mert a lelkiismeret ennél sokkal több.
K: Létezik kapcsolat a mágneses központ és a tudatosság között?
V: Igen, de nem közvetlen: több különböző állapot választja el őket egymás­
tól. Inkább azt mondhatjuk, hogy a mágneses központ a talaj, amelyből az állan­
dó „én" kifejlődik. Sokkal később, számos átalakulás után, a mágneses központ
végül állandó „én"-né alakul. Az állandó „én" magja, de csak a magja - először
valami egészen mássá kell válnia.
Most pedig próbálják megérteni a legfontosabb, a gyakorlatban is alkalmazha­
tó felosztást. Ez az „én" és (az én esetemben) „Ouspensky" szétválasztása. Mi az
„én"? Ouspensky-vel szemben nincs állandó „én"-em. De a szisztéma iránt tanúsí­
tott összes érdeklődés, az öntanulmányozásra és önmagunk fejlesztésre tett összes

164
erőfeszítés, és amit néha „megfigyelő én"-nek nevezünk, mindez az „én" kezde­
te. Az összes többi „Ouspensky", vagy „hamis személyiség". „Ouspensky" az ön­
magamról alkotott képzeletbeli kép, mert mindent, amit önmagamról gondolok,
„Ouspensky"-nek nevezek, és mindez többnyire nem valóságos. A tanulmányo­
zás teljes egészében erre a képzeletbeli képre összpontosul, és arra, hogy különvá­
lasszuk önmagunkat ettől a képtől. Tehát jelenleg azt a részt nevezhetik „én"-nek,
amelyiket érdekli a szisztéma. Ez „önök". A szisztémához való hozzáállásukból, a
szisztéma vonalán végzett munkájukból, a szisztéma iránti érdeklődésükből fejlőd­
het ki az „én". Erre alapozva külön tudják választani az „én"-t a hamis személyiség­
től. Arra nincs garancia, hogy teljesen tökéletesen fogják elvégezni az elkülönítésü­
ket, de maga a módszer hatalmas gyakorlati értékkel bír.
A hamis személyiség mindig ellenáll az önmagunk fejlesztése érdekében
végzett munkának, és megmérgezi az összes többi személyiség munkáját. Soha­
sem lehet hasznos.
K: Mi a különbség a valódi személyiségek és a hamis személyiség között?
V: Összekever két olyan felosztást, amelyek igen eltérőek és nagyságrendben
is különböznek, éppen ezért nem hasonlíthatóak össze. Személyiségekről (többes
számban) az esszencia kapcsán beszélünk, mert, mint mondtam, a személyiség
felosztható azokra a különböző személyiségekre, amelyek alkotják. Miután nehéz
elkülönítenünk magunkban az esszenciát a hamis személyiségtől, egyelőre pusz­
tán elméletben különböztethetjük meg őket, és csak, mint elv lehet hasznos szá­
munkra. Mivel nem ismerjük a személyiségeinket, a két végéről közelítjük meg
a problémát. Először azt a személyiséget tanulmányozzuk, amelyik kapcsolatban
áll a munkával, és a mágneses központból fejlődött ki, ezután áttérünk a hamis
személyiségre, aminek vizsgálatakor egy teljesen eltérő nagyságrendet alkalma­
zunk. A hamis személyiség szemben áll „velünk", ez az önmagunkról alkotott
téves kép - pontosan az, ami nem vagyunk. Ez a szétválasztás gyakorlati jellegű,
mert pontosan kell tudniuk, hogyan néz ki a hamis személyiségük.
Tehát nem szabad összekeverniük a hamis személyiséget a személyiségek­
kel, mert, bár a személyiségek nem teljes egészében valóságosak, lehet, hogy
tényleges hajlamokon, ízlésen és rokonszenveken alapulnak. Ellenben a hamis
személyiség egyáltalán nem valódi, sőt még azt a látszatot is keltheti, hogy sze­
ret valamit, amit „önök" valójában nem szeretnek, vagy fordítva, nem szeret
valamit, amit „önök" szeretnek. Amikor a hamis személyiségről beszélnek, „ön­
magukat" létezőnek tekintik, a hamis személyiséget pedig képzeitnek, amikor
a személyiségekről beszélnek, a hamis személyiségtől eltekintenek, és azokra a
különböző felosztásokra gondolnak, amiket „önmaguknak" tekintenek.
A hamis személyiség nem válhat pusztán egy szóvá. Mindenkinek úgy kell
beszélnie róla, hogy közben látja önmagát, amint a hamis személyiség a marká­
ban tartja. Csak akkor segíthet ez a kifejezés, ha így alkalmazzák.
K: Beszélne még arról, mit jelent az „én"?
V: Az „én" csak egy feltételezett dolog: nem tudom, hogy micsoda. De
„Ouspensky"-t ismerem, és az összes megnyilvánulásában tanulmányozhatom. Te­
hát „Ouspensky"-vel kell kezdenem. Az „én" nehezen megfogható és nagyon apró,
csak, mint lehetőség létezik, ha nem növekszik, akkor továbbra is a hamis személyi-

165
ség fog mindent irányítani. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik, meg
tudják őket különböztetni. Azt mondják: „Ez vagyok én", amikor valójában a hamis
személyiségről beszélnek. Ez rendszerint azzal a ténnyel függ össze, hogy külön­
böző szerepeket játszunk, ami egy igen korlátozott képesség, általában öt vagy hat
szerep van a tarsolyunkban, akár észrevesszük, akár nem. Lehet, hogy felfedezünk
valamilyen, igen félrevezető, hasonlóságot ezek között a szerepek között, és ekkor,
tudatosan vagy sem, azt a következtetést vonjuk le, hogy ezek mögött egy állandó
személyiség bújik meg. „En"-nek nevezzük, és azt gondoljuk, hogy ez áll minden
megnyilvánulás mögött, amikor a valóságban nem más, mint egy képzeletbeli kép
önmagunkról. Ezt a képet tanulmányoznunk kell. Ha nem ismerjük a hamis szemé­
lyiséget, akkor nem tehetünk szert gyakorlati önismeretre. Mindaddig, amíg egy­
nek tekintjük magunkat, az összes meghatározásunk téves. Csak akkor kaphatunk
valamit, ha tudjuk, hogy egyetlen célunk, vágyunk és így tovább sem valóságos,
mind a hamis személyiséghez tartozik. Ez az egyetlen lehetséges gyakorlati mun­
ka, ami egyáltalán nem könnyű. A hamis személyiségnek pusztulnia kell, vagy leg­
alább is meg kell fosztanunk az erejétől, hogy ne akadályozhassa a munkánkat.
Azonban védekezni fog, nem adja meg magát könnyen. A munka azt jelenti, hogy
harcolunk a hamis személyiséggel, ami visszaüt, főként hazugságokkal, mert a ha-
zudozás a legerősebb fegyvere.
K: Ha az, amit „én"-nek nevezünk, nem valóságos, akkor mit ért „öntudatos­
ság" alatt? Melyik „önmagunk" lehet tudatos?
V: Az, amelyik különbözik attól, ami nem önmagunk. „Én" - és ez az asztal.
Amikor azt mondom, hogy az „én" képzelt, az önmagunkról alkotott képre gon­
dolok, arra, amit önmagunkról hiszünk. Amikor „Ouspensky"-ről beszélek, ar­
ra az „Ouspensky"-re gondolok, akit szép ruhába öltöztetek, valaki másnak tün­
tetek fel. Sok olyasmit tulajdonítok neki, amivel nem rendelkezik, nem ismerem
a gyengéit. A valódi „én" akkor fejlődhet ki, ha megszabadulok „Ouspensky"-
től, ha nem azonosulok vele.
K: Az „én" csak akkor valóságos, ha erőfeszítéssel függ össze?
V: Az „én" csak az öntudatosság állapotában létezhet, és az öntudatosság lét­
rehozásáért végzett munkában minden pillanat erőfeszítést jelent. Semmi sem
„történhet" magától. Ha megváltoztatjuk a létezésünket, akkor a dolgok is meg­
változnak, jelen állapotunkban azonban minden ugyanolyan marad.
K: Nekem úgy tűnik, hogy csak a hamis személyiség képes alkalmazkodni
az új körülményekhez, eljátszani és kényelmesebbé tenni egy új szerepet.
V: A hamis személyiség valójában nem alkalmazkodik. Az alkalmazkodás
hagyományos értelemben egy többé-kevésbé irányított cselekedetet jelent. A ha­
mis személyiség a helyzettől függően más és más módon reagál, alkalmazkod­
ni azonban képtelen. És nem teszi szükségszerűen kényelmesebbé a dolgokat
- erre nem számíthatnak. Meg kell érteniük, hogy a legcsekélyebb irányítással
sem rendelkeznek a hamis személyiség felett. Amikor ezt kezdik belátni, akkor
fel fogják ismerni, hogy a hamis személyiséget semmi sem irányíthatja, mindent
ő tart a markában. Tehát ezt nem nevezhetik alkalmazkodásnak. Külön kell vá­
lasztaniuk önmagukban azt, amit irányíthatnak attól, amit nem. Az utóbbi a
hamis személyiséghez, az előbbi pedig önökhöz tartozik.

166
 K: Hogyan kezelhetjük a hamis személyiség önteltségét?
V: Először meg kell ismerniük az összes jellemvonását, majd helyesen kell
gondolkodniuk. Amikor már megfelelő a gondolkodásmódjuk, meg fogják ta­
lálni a módját. Nem szabad igazat adnunk neki, a hamis személyiséget az tartja
életben, hogy minden egyes jellemvonását jogosnak ítéljük, vagy akár még ma­
gasztaljuk is. Eletünk minden egyes pillanatában, még a nyugodt pillanatokban
is, folyamatosan megvédjük, igazat adunk neki, és felhozzuk rá az összes lehet­
séges mentséget. Ezt nevezem helytelen gondolkodásnak.
A hamis személyiség tanulmányozása során egyre láthatóbbá válik a gépies-
ségünk. A gépiességünk felismerésével párhuzamosan megértjük, hogy úgy jut­
hatunk ki ebből az állapotból, ha létrehozunk valamit, ami nem gépies. Hogyan
tehetjük ezt meg? Először végig kell gondolnunk, hogy mit akarunk, el kell külö­
nítenünk a fontos dolgokat a jelentéktelenektől. Abban biztosak lehetünk, hogy az
önmagunkon végzett munka, az önismeret utáni vágy, a tudatosság létrehozásáért
folyó küzdelem nem gépies. Ha pedig ebből a nézőpontból indulunk ki, akkor sok
képzelt dolgot fogunk felfedezni önmagunkban. Ezekből a képzelt dolgokból te­
vődik össze a hamis személyiség - képzelt érzelmekből, érdeklődésekből, az ön­
magunkról alkotott képzelt elképzelésekből. A hamis személyiség teljesen gépies,
tehát ismételten a tudatos és gépies megkülönböztetéséről van szó. Ez a gépies ré­
szünk főként képzelődésen, a dolgokról és, mindenek felett, az önmagunkról alko­
tott téves nézeteinken alapul. Fel kell ismernünk, hogy a hamis személyiségnek,
valamint az általunk kitalált, a valóságban nem létező dolgoknak mekkora hatalma
van felettünk, és el kell különítenünk önmagunkban azt, amire igazán számítha­
tunk attól, amire nem. Ez talán lehetne egy kiindulási pont.
Ha nagyobb önismeretre teszünk szert, akkor az segíteni fog a felébre­
désben.
K: Tehát a hamis személyiségünk tanulmányozása azt jelenti, hogy anyagot
kell gyűjtenünk, és megfigyeléseket kell tennünk?
V: Ne tekintsék egynek önmagukat, ne nevezzenek mindent „én"-nek. Az
„én" szót valójában csak a tudatosabb részükre - ami dolgozni akar, vágyik a
megértésre, felismeri a megértés hiányát és a gépiességet - vonatkozóan alkal­
mazhatják, ezt a részt nevezhetik „én"-nek. Az „én" csakis akkor indulhat növe­
kedésnek, ha az ember tanul, dolgozik önmagán, egyébként nem fejlődhet, és
nem következik be változás. Az állandó „én" nem azonnal alakul ki. Az összes
képzelt „én" lassacskán eltűnik, a valódi „én" pedig fokozatosan megerősödik,
főként az önemlékezés által.
Már az is nagyon jó, ha úgy végzik az önemlékezést, hogy csak önmaguk­
nak vannak tudatában. De ha tovább gyakorolják, fokozatosan kapcsolatba fog­
nak kerülni más dolgokkal, azzal, amit meg akarnak szerezni. Egyelőre az egyik
pillanatban eszükbe jut, majd egy napra vagy egy hétre megfeledkeznek róla,
azonban mindig észben kell tartaniuk.
K: Az önemlékezésnek az a célja, hogy fokozatosan felfedezzük az állandó
„én"-t?
V: Nem felfedezésről van szó, előkészítjük számára a talajt. Az állandó „én"
még nincs ott. Növekednie kell, de addig nem tud, amíg a negatív érzelmek, az

167
azonosulás és ehhez hasonló dolgok teljesen beborítják. Tehát elsőször előkészí­
tik számára a talajt.
De mindenekelőtt, mint már korábban mondtam, meg kell érteniük, mit
jelent az önemlékezés, miért jobb, ha emlékeznek önmagukra, milyen hatást
vált ki és így tovább. Gondolkodniuk kell ezeken. Továbbá, miközben emlé­
kezni próbálnak önmagukra, a szisztéma többi ideájáról sem nem szabad
megfeledkezniük. Ha az ember az egyik dologgal foglalkozik, a másikat
pedig mellőzi - például komolyan dolgozik az önemlékezésen, de közben
nincs tudomása arról, hogy különböző „én"-ekből áll, vagyis a kezdetektől
egynek (egységesnek) tekinti önmagát -, akkor az önemlékezés rossz ered­
ményekre fog vezetni, és talán még a fejlődését is ellehetetleníti. Léteznek
például olyan iskolák vagy szisztémák, amelyek, bár másképp fogalmazzák
meg, valójában a hamis személyiségen és a lelkiismeret elleni küzdelmen
alapulnak. Az ilyen jellegű munka feltétlenül rossz eredményekre vezet,
mert, bár az ember eleinte szert tesz egyfajta erőre, a magasabb tudatosság
kifejlesztése lehetetlenné válik. A hamis személyiség vagy elpusztítja, vagy
eltorzítja az emlékezetet.
Az önemlékezésnek helyes működésen kell alapulnia. Ennek megteremtésé­
vel egyidejűleg ugyancsak dolgozniuk kell a hamis személyiség meggyengíté­
sén. Elmagyaráztam, hogy a munkának a kezdetektől több vonalon kell folynia
egyidejűleg. Nem tehetik meg, hogy egyvalamivel foglalkoznak, a többivel pe­
dig nem. Ha megfelelően akarják végezni a munkát, akkor mindarra szükségük
van, amit tanácsoltam. De legelőször is be kell látniuk, hogy a hamis személyi­
ség elleni harcot nem kerülhetik el. Tegyük fel, hogy valaki úgy próbál emlékez­
ni önmagára, hogy közben nem akar erőfeszítéseket tenni a hamis személyiség
ellen. Ekkor a hamis személyiség összes jellemvonása beszáll a játékba, és azt
mondják: „Nem szeretem ezeket az embereket", „Nem akarom ezt", „Nem aka­
rom azt" és így tovább. Ez nem munka lesz, hanem éppen az ellenkezője. Mint
mondtam, ha valaki így próbál dolgozni, lehet, hogy erősebb lesz, mint volt, de
minél inkább megerősödik, annál kevesebb lehetősége lesz a fejlődésre. Fejlő­
dés előtt rögzíteni a dolgokat - ez a legveszélyesebb, amit az ember művelhet.
K: Ez olyasmi, amitől óvakodnunk kellene?
V: Okvetlenül. Csak egy kis részük akar emlékezni önmagára, más szemé­
lyiségek vagy „én"-ek pedig egyáltalán nem. Az utóbbiakat meg kell találni,
le kell leplezni, és tudni kell, hogy a munka szempontjából melyikük hasznos,
melyikük közömbös, és melyikük alszik olyan mélyen, hogy tudomása sincs a
munkáról. A cél az, hogy az ember irányítsa az „én"-jeit, vagy személyiségeit,
előhívhassa az egyiket vagy a másikat, valamilyen módon rendszerezze őket.
Az az „én", amelyik átveheti az irányítást, nem a mostani „én"-jeink közül ke­
rül ki. A valódi „én" létrehozásának gondolata nagyon lényeges, véletlenül nem
fejlődhet ki. A legtöbb esetben megelégszünk az „én" filozofikus elképzelésével,
azt hisszük, hogy van valódi „én"-ünk, és nem vesszük észre, hogy valójában az
egyik „én"-ből a másikba vándorlunk.
K: Hogyan különböztethetjük meg a valódit a hamis személyiségtől azok­
nak a dolgoknak a vonatkozásában, amiket szeretünk és nem szeretünk?

168
 V: Abból induljanak ki, hogy minden a hamis személyiség, majd próbál­
ják megtalálni azt, ami nem az. Csak ebben a sorrendben juthatnak ered­
ményre. Először meg kell érteniük, hogy minden a hamis személyiséghez tar­
tozik. Ha erről már meggyőződtek, talán rálelhetnek arra, ami „önmaguk".
Folytassák a megfigyelést. A munka abban a pillanatban kezdődik el, ami­
kor az ember felismeri, hogy nem létezik. Ha ez a felismerés mindent áthat,
ha megértéssé fejlődik, akkor a munka gyümölcsöző lesz, ellenkező esetben,
amíg az ember úgy gondolkozik önmagáról, mint „én" (egész), nem fog ered­
ményre vezetni.
Meg kell érteniük, hogy a hamis személyiség nagyon cseles dolog. Egy, nem
osztható fel különböző személyiségekre, ugyanakkor ellentmondó és össze-
egyezhetetlen tulajdonságok jellemzik, olyanok, amelyek egyidejűleg nem nyil­
vánulhatnak meg. Tehát szó sincs arról, hogy egyszerre láthatják az egész hamis
személyiségüket. Néha többet láthatnak belőle, máskor pedig csak bizonyos jel­
lemvonásait, amelyek külön-külön nyilvánulnak meg.
Továbbá, arról sem szabad megfeledkezniük, hogy a hamis személyiség
gyakran igen vonzó vagy szórakoztató lehet, különösen azok számára, akik a
hamis személyiségükben élnek. Ezért, amikor kezdik elveszíteni a hamis sze­
mélyiségüket, amikor felveszik ellene a harcot, az emberek nem fogják önöket
szeretni. Azt fogják mondani, hogy unalmassá váltak.
K: Honnan tudhatja az ember, hogy mi nem tartozik a hamis személyiséghez?
V: Egy dologra képtelen a hamis személyiség: erőfeszítéseket tenni. Ha kétsége­
ik vannak, ez alapján ítélhetik meg a legkönnyebben. Folyton megpróbál mindent
megkönnyíteni, amennyire csak lehet, mindig azt választja, amihez a legkevesebb
erőfeszítés szükséges. Azonban meg kell érteniük, hogy erőfeszítések nélkül sem­
mit sem tanulhatnak, vagy változtathatnak meg. Ha tehát rálelnek egy olyan „én"-
re vagy az „én"-ek egy olyan csoportjára, amelyik hajlandó erőfeszítéseket tenni,
akkor rátaláltak valamire, ami nem a hamis személyiséghez tartozik.
K: Ha a szisztémát követve dolgozunk, akkor szert tehetünk egy új hamis
személyiségre?
V: Ha valaki nem gondolkodik a hamis személyiségről, vagy nem érti meg,
és azzal ámítja magát, hogy dolgozik, akkor nem egy új hamis személyiségre
tesz szert, hanem a meglévőt erősíti. Tehát, röviddel a munka elkezdése után,
távol kell tartaniuk a hamis személyiséget, esetleg el is kell pusztítaniuk.
K: Az önmagamról alkotott képem gyakran azt sugallja, hogy az emberek
nem értékelnek eléggé, és ezért, e miatt a kép miatt, szenvedek.
V: Pontosan, de ne a hamis képről gondolkodjanak, csak az irányra emlé­
kezzenek. Lehet, hogy téves elképzeléseket alakítottak ki önmagukról, de ez
lényegtelen. Csak az iránynak kell helyesnek lennie, ha nem tudják, merre men­
nek, sehová sem juthatnak. Csak a megfelelő pontból láthatják az önmagukról
alkotott képzeletbeli képet, és az irány ez a megfelelő pont. Nem létezik másik
pont, amelyből láthatnák.
K: Elismételné, hogy jelenleg mi foglalja el a valódi „én" helyét?
V: A tudás utáni vágy. Ebből fog kifejlődni a valódi „én", ha kifejlődik. Az
elején nehéz meghatározni, ez a cél. Ha kapcsolatot létesítenek egy bizonyos

169
munkával, szisztémával, akkor a valódi „én" növekedésnek indul, de önmagá­
tól, pusztán a szerencsés körülmények következtében, nem fejlődhet.
Igen egyszerűen meggyőződhetünk arról, hogy nincs állandó „én"-ünk. Pró­
báljanak meg tizenöt percen keresztül emlékezni önmagukra, ez megmutatja
létezésük szintjét. Ha rendelkeznének állandó „én"-nel, akár tizenöt órán ke­
resztül is emlékezhetnének önmagukra! Mindez rendkívül egyszerű, valóban
az, csak éppen nincsenek kulcsaink a gépezetünkhöz. Ha lennének, könnyen
felnyithatnánk, és megnézhetnénk, mi van a belsejében, és akkor elkülöníthet­
nénk a képzeletbelit a valóságostól. De még ez utóbbit is meg kell tanulnunk,
túlságosan hozzászoktunk az illúziókhoz.
Tehát a hamis személyiséget kell tanulmányoznunk, ami mindig jelen van.
Csak akkor különíthetik el az „én"-t, ha felismerik a hamis személyiséget az
összes megnyilvánulásában. Azonosulunk az önmagunkról alkotott képzeletbe­
li képpel, ami nagyon veszélyes formája az azonosulásnak.
K: Hogyan kezdhetjük el megkülönböztetni a valós dolgokat?
V: Nem képesek rá. A képzeletbeli dolgokat azonban felismerhetik éppen
úgy, ahogy különbséget tudnak tenni igazság és hazugság között. Nincs szükség
filozófiára, gondolkodjanak egyszerűen. Először az egyszerű dolgokkal kezdjék
a különbségtételt. A képzelődés azért játszik olyan fontos szerepet az életünkben,
mert elhisszük, amit képzelünk. A valós csakis a képzelt rovására növekedhet. A
hétköznapi életben azonban a képzelt növekszik a valós rovására.
K: Nem igazán értem a munka és a hétköznapi élet elkülönítését.
V: Az egyéni munka pontosan úgy viszonyul a hétköznapi élethez, mint az
állandó „én" a hamis személyiséghez. A munka az állandó „én" az esszenciá­
ban, a hétköznapi élet pedig a hamis személyiség. Amikor megértik, mit jelent
az állandó „én", amikor tudatában vannak önmaguknak és rendelkeznek állan­
dó irányítással, akkor dolgoznak. Jelenleg a hamis személyiségükben élnek.
K: Nem igazán értem, mi a különbség az „én" és a „B kisasszony" között.
V: Éppen most mondtam, hogy az „én"-re és „B kisasszony"-ra való elkülö­
nítésben gyakorlatilag minden „B kisasszony"-hoz tartozik. „Önök" csak akkor
nőhetnek túl „B kisasszony"-on, ha foglalkoznak a szisztémával, mert a valódi
„én" sehogy máshogy nem fejlődhet. Ezek nélkül az ideák nélkül, a szisztéma
iránti érdeklődés hiányában semmi sem alakulhat ki abból, ami ott van, mert
ezek tartják adott vonalon, vezetik meghatározott irányba. Először tanulnak,
megfigyelik önmagukat és így tovább, majd némi idő elteltével, ha dolgoznak,
időről időre meg fog jelenni az „én" egy-egy másodpercre, de mivel megtartani
képtelenek lesznek, újból és újból el fog tűnni. Ez így fog menni egy darabig,
majd egyszer csak előjön, és elég hosszú ideig marad ahhoz, hogy felismerhes­
sék, és emlékezhessenek rá. Ez minden új dologra igaz, először nagyon rövid
időre jelennek meg, majd később tovább maradnak. Ez a fejlődés természetes
módja, minden csakis így fejlődhet. Túlságosan belénk ivódtak gondolkodá­
sunk gépies szokásai, és emellett túl sok egyéb rossz dolog van bennünk, amik
azonnal elnyomják a valódi „én"-t, amint megjelenik.
Amikor már jobban ismerik a hamis személyiséget, meg fogják látni, hogy
teljesen körülzárja önöket. Mindent a hamis személyiség szemeivel látnak, min-

170
dent a füleivel hallanak, és csak az ő hangján szólnak, minden keresztül halad
rajta. Első lépésben meg kell ismerniük, mert akkor tudni fogják, mekkora részt
birtokol az életükből.
K: Miután a hamis személyiség képzelt, létezik egyáltalán?
V: Ténylegesen nem, de mi azt hisszük, hogy igen. A megnyilvánulásaiban lé­
tezik, de nem önmagunk valódi részeként. Olyan „én"-ekből tevődik össze, ame­
lyeknek nincs igazi alapja, viszont cselekednek, és bizonyos hatásokat váltanak ki.
Ne próbálják definiálni, mert akkor csak elvesznek a szavakban, nekünk pedig a
tényekkel kell foglalkoznunk. A negatív érzelmek léteznek, és mégsem léteznek,
mert nincs valódi központjuk. Ugyanez a helyzet a hamis személyiséggel. Jelen álla­
potunk egyik szerencsétlen sajátossága, hogy tele vagyunk nem létező dolgokkal.
Meg kell érteniük, hogy azon a szinten, ahol jelenleg vannak, még csak hoz­
zá sem foghatnak a munkához, először változtatniuk kell bizonyos dolgokon.
Csak a megfigyeléseik mutathatják meg, mit kell megváltoztatniuk. Néha ez na­
gyon egyértelművé válik, és csak akkor kezdődik el az igazi harc, mert a hamis
személyiség védekezni fog.
Először meg kell ismerniük a hamis személyiséget. Mindaz, amiről most beszé­
lünk, a munka első szakaszára vonatkozik. Vagyis a következőkről van szó: meg
kell értenünk, hogy nem ismerjük a hamis személyiséget, és ha meg akarjuk ismer­
ni, akkor tanulnunk kell, fel kell ismernünk, hogy az összes munkát a hamis szemé­
lyiség rovására végezzük, hogy mindaz a munka, amit önmagunkon végezhetünk,
gyengíteni fogja a hatalmát, és ha úgy kezdünk el dolgozni, hogy közben a hamis
személyiséget békén hagyjuk, akkor az egész munkánk hiábavaló lesz.
Még egyszer elismétlem: meg kell érteniük, hogy a hamis személyiség azok­
ból a hazugságokból, jellemvonásokból és „én"-ekből tevődik össze, amelyek
- csak úgy, mint a negatív érzelmek - semmilyen értelemben nem lehetnek hasz­
nosak, sem a hétköznapi életben, sem a munkában. Ennek ellenére a hamis sze­
mélyiség mindig „én"-nek nevezi magát, folyton magának tulajdonít sok képes­
séget, mint például az akarat és öntudatosság, és ha nem kerül az ellenőrzésünk
alá, akkor állandóan akadályozni fogja a munkánkat.
Ha tehát az ember változtatni próbál önmagán, az egyik első és legfon­
tosabb teendője az, hogy elkülönítse az „én"-t attól, aminek önmagát hívja.
Ha nem végzi el ezt a szétválasztást, vagy megfeledkezik róla, és továbbra
is a megszokott módon gondolkodik magáról, vagy ha a szétválasztás hely­
telenül történik, akkor a munka leáll. Az ember önmagán végzett munkája
csak erre alapozva juthat előre, és csakis akkor, ha a szétválasztás helyesen
történik. Gyakran előfordul, hogy az emberek helytelenül végzik el: azt neve­
zik „én"-nek, amit szeretnek önmagukban, amit pedig nem szeretnek, vagy
gyengeségnek, lényegtelenek gondolnak, hamis személyiségnek. Ez a felosz­
tás rendkívül rossz, semmit sem változtat meg, és az ember az marad, ami
volt. Egyszerűen hazudozás, az ember önmagának hazudozik, aminél nincs
rosszabb, mert abban a pillanatban, amikor a legkisebb nehézség is felmerül,
a helytelenül elvégzett felosztás ki fog ütközni belső vita vagy helytelen meg­
értés formájában. Erre nem támaszkodhat, és, a szükség pillanatában, cserben
fogja hagyni.

171
 Ahhoz, hogy az ember helyesen végezhesse el ezt a felosztást, meg kell érte­
nie, mi az „én" és mi „Ouspensky", „Brown" vagy „Jones", vagyis mi hazudo-
zás és mi önmaga. Mint mondtam, még ha el is fogadják, hogy lehetséges egy
ilyen felosztás, elkerülhetetlenül azt fogják „én"-nek nevezni, amit szeretnek
önmagukban, arra pedig, amit nem szeretnek, azt fogják mondani, hogy az nem
az „én". Ez azért van így, mert azonnal nem jöhetnek rá, hogyan oszthatják fel
helyesen önmagukat, keresniük kell bizonyos jeleket a munka vonatkozásában,
ami segíteni fog. Ha például azt mondják, hogy céljuk a szabadság, akkor első­
ként meg kell érteniük, hogy nem szabadok. Ha ráébrednek a rabságuk mérté­
kére, és megfogalmazzák, hogy szabaddá szeretnének válni, akkor látni fogják,
mely részeik értenek ezzel egyet, és melyek nem. Ez lenne a kezdet.
K: Segítség nélkül megláthatjuk a hamis személyiséget?
V: Elméletileg nincs akadálya, de még sohasem találkoztam ilyen esettel.
Még segítséggel sem látják az emberek. Hiába állítják őket egy tükör elé, azt
fogják mondani: „Ez nem én vagyok, ez nem igazi tükör. Nem a saját tükörké­
pemet látom".
K: Hogyan pusztíthatjuk el a hamis személyiséget?
V: Önök sehogyan, mert az olyan lenne, mintha a fejüket próbálnák levágni.
De gyengíthetik az állhatatosságát, elérhetik, hogy ne legyen állandóan jelen.
Ha mondjuk a nap huszonnégy órájából huszonhármat birtokol, ha nekilátnak
a munkának, akkor már csak huszonkét órán keresztül lesz jelen, és „önök" egy
órával tovább maradnak. Egy adott pillanatban megérzik a hamis személyiség
megnyilvánulásának veszélyét, és módot keresnek arra, hogy megállítsák - így
kell kezdeniük. Szó sincs a megsemmisítésről - a megsemmisítés teljesen más
dolgokkal kapcsolatos. Rendelkezniük kell irányítással.
K: A hamis személyiség tanulmányozása nem önmagunk elemzését jelenti?
Azt hittem, hogy ezt el kellene kerülnünk.
V: Bizonyos mértékig elemzés. Az első előadáson beszéltem arról, hogy tar­
tózkodniuk kellene az elemzéstől. Azzal indokoltam, hogy nem tudnak eleget.
Az elemzés az ok és okozat megállapítását jelenti. Tehát akkor azt tanácsoltam,
hogy lehetőleg ne elemezzenek, ne tegyenek egyebet, csak figyeljenek és figyelje­
nek, mert akkor jön el az elemzés ideje, amikor már ismerik a törvényeket. Most
éppen ezeket a törvényeket tanulmányozzuk, tehát feltétlenül egyre többet kell
elemezniük. Mint látják, a megfigyelésre és gondolkodásra vonatkozó szabá­
lyok, amelyek az első előadáson voltak érvényben, idővel változnak és módosul­
nak. Amit az első hónapban nem tudnak megtenni, azt a másodikban már meg
kell tenniük. Mind a nehézségek, mind a lehetőségek folytonosan növekednek.
Óvatosan kell bánni az elemzéssel, csak akkor elemezzenek, ha szükséges, és ne
mindent. Néha csak az idejüket pocsékolják vele.
K: Egyetért azzal, hogy néha mások építik fel az ember hamis személyiségét
- például a felnőttek azzal, hogy gyerekek előtt beszélnek az idegenek iránt ér­
zett gyűlöletükről?
V: Pontosan. A hamis személyiség sok mindenből építkezik, és nagyrészt fel­
tétlenül mások sugallatai alapján. A gyermekek sok ötletet kapnak, különösen
arra vonatkozóan, hogy mit szeressenek, és mit ne.

172
 K: Nem egészen világos, hogyan találhatnék rá azokra az „én"-ekre, ame­
lyek ellenzik a munkát. Behatóan kellene tanulmányoznom az „én"-eket?
V: Ne elméletben gondolkodjanak erről. Próbálják megkeresni önmaguk­
ban, hogy mi kifogásolja a szisztéma ideáit, vagy próbálják megtalálni azokat
az „én"-eket (vagy nevezhetik őket bárminek), amelyek közömbösek iránta. Te­
gyük fel, hogy adott ételeket szeretnek. Azok az „én"-ek, amelyek az evés iránt
érdeklődnek, nem tarthatják fontosnak az önemlékezést. Majd vannak „én"-ek,
amelyeket olyan dolgok érdeklik, amelyek nem egyeztethetők össze az önemlé-
kezéssel. Sok minden csakis akkor élvezhető, ha nem emlékeznek önmagukra,
és természetesen ezek az „én"-ek ellenségesen fognak viszonyulni az önemléke-
zéshez, mert csak elrontja az élvezetüket. Próbálják ez alapján megtalálni őket.
Az elméleti megközelítések nem segítenek.
K: Honnan származnak az „én"-ek ezen mesterséges csoportjai?
V: Lehet, hogy az ember másokat utánozva alakította ki őket, vagy azon vá­
gyából erednek, hogy eredeti, vonzó legyen, mások csodálják és így tovább.
K: Ha rátalálok az „én"-ek egy olyan csoportjára, amelyik nem akar emlékez­
ni önmagára, mihez kezdhetek vele?
V: Ne törődjön vele. Mit tehetnének, ha nem akar dolgozni? Dolgozzanak
azokkal, amelyek hajlandók. Azoknak az „én"-eknek, amelyek felismerik az
önemlékezés szükségességét, együtt kell dolgoznia azokkal az én"-ékkel, akik
szintén dolgozni szeretnének. Nem szabad, hogy más „én"-ek meggyőzésével
töltsék az idejüket.
K: Számítanunk kell arra, hogy néhány „én" megijedhet az „én" és az „A"
elkülönítésének gondolatától?
V: Természetesen a hamis személyiséghez tartozó összes „én" meg fog ijedni,
mivel ez a halálukat jelenti. Azonban meg kell érteniük, hogy talán kimutatják a
félelmüket egy ideig, de később álcázni fogják magukat azért, hogy elkerüljék a
halált. Talán komolyan úgy hiszik, hogy leszámoltak a hamis személyiséggel, mi­
közben az csak valamilyen jellemvonásban rejtőzködik, ahonnan bármikor előbuk­
kanhat. Ez a jellemvonás mindig valamilyen gyengeség. Amíg a hamis személyiség
jelen van, az összes energiát elveszi. Viszont nem biztos, hogy látható, nagyon jól
álcázhatja magát, és így talán még meg is erősödhet, párhuzamosan növekedhet
a valódi „én"-nel. Tehát azzal még nem semmisíthetik meg, ha felismerik, hogy
külön kell választaniuk önmagukban az „én"-t az „A"-tól. Nem szabad megfeled­
kezniük arról, hogy a hamis személyiség védekezni fog.
K: A hamis személyiség a negatív érzelmeken alapul?
V: A negatív érzelmeken kívül sok minden más is van a hamis személyiség­
ben. Például mindig megtalálhatók benne a gondolkodásban kialakult rossz szo­
kások, a hamis személyiség, vagy egy része, mindig helytelen gondolkodáson
alapul. Noha bizonyos mértékig igaza van: néhány esetben a negatív érzelmek
elpusztításával a hamis személyiség összeomlik, mert nélkülük nem létezhet.
Ugyanakkor néhány hamis személyiség jól működik a legkellemesebb érzel­
mekkel. Ezek nagyon derűs hamis személyiségek, és éppen ezért becsaphatják
az embert, elhitethetik vele, hogy harcol a negatív érzelmek ellen. A hamis sze­
mélyiség sokféleképpen rászedhet minket.

173
 K: Az összes negatív érzelem a hamis személyiségből származik?
V: Hogyan lehetne másképpen? Azt is mondhatnám, hogy a negatív érzel­
mek speciális szerve, amelyen keresztül megnyilatkoznak, amelyik élvezi és
létrehozza őket. Emlékezzenek arra, hogy a negatív érzelmeknek nincs valódi
központjuk. A hamis személyiség tölti be a hiányzó központ szerepét.
K: Az azonosulás mindig a hamis személyiség megnyilvánulása?
V: A hamis személyiség azonosulás nélkül nem nyilvánulhat meg, csak úgy,
ahogy a negatív érzelmek vagy a hazudozás, képzelődés stb. sem. Az ember
először is az önmagáról alkotott képzeletbeli képpel azonosul. Azt mondja: „Ez
vagyok én", amikor ez csupán képzelődés. Ugyanez a helyzet a hazudozással
- az ember azonosulás nélkül nem hazudhat, nagyon gyengére sikeredne, senki
sem hinné el. Tehát az embernek először is önmagát kell becsapnia, majd ezután
másokat is képes becsapni.
A hamis személyiség tanulmányozása az önemlékezés egyik leggyorsabb
módszere. Minél jobban ismerik a hamis személyiségüket, annál többet fognak
emlékezni önmagukra. Elsősorban a hamis személyiség gátolja az önemléke-
zést. Nem tud, és nem is akar emlékezni önmagára, és azt sem szeretné, ha más
személyiségek megtennék. Minden lehetséges eszközt latba vet az önemléke­
zés leállításáért, felveszi az alvás valamilyen formáját, önemlékezésnek nevezi,
majd nagyon boldog.
Ne bízzanak meg a hamis személyiségben - az elképzeléseiben, a szavai­
ban, a cselekedeteiben. Elpusztítani nem tudják, de passzivitásra kényszeríthe­
tik egy rövid időre, és így fokozatosan meggyengíthetik.
K: Azt mondja, hogy semmiben ne bízzunk meg, ami a hamis személyi­
séggel kapcsolatos. De nekem úgy tűnik, hogy a hamis személyiségen kívül
semmi sincs.
V: Ez lehetetlen. Egy dolog létezik - önök. Emellett pedig ott vannak a képze­
letbeli „én"-ek. Igazából csak önök léteznek, akit meg kell tanulniuk felismerni.
Találniuk kell valamit önmagukban, ami állandó és szilárd, még akkor is, ha na­
gyon kicsi és kezdetleges. Ha teljesen a hamis személyiségből állnak, akkor sem­
mi sem történik. Vannak olyanok, akikben a hamis személyiségen kívül semmi
nincs. Mivel más részeik annyira alárendeltek, annyira gyengék, képtelenek el­
lenállni a hamis személyiségnek. Ok nem fogják tanulmányozni önmagukat,
mert félnének szembenézni a valódi arcukkal. A hamis személyiség egyáltalán
nem szeretne szembesülni a valósággal. Ha ezek az emberek egyáltalán nekifog­
nak az öntanulmányozásnak, nagyon hamar fel is hagynak vele, kitalálnak vala­
milyen mentséget, mert képtelenek folytatni. Ha viszont valakinek van energiá­
ja arra, hogy ne hagyjon fel a hamis személyiség tanulmányozásával, akkor ez
azt mutatja, hogy más is található benne. Mint már korábban mondtam, minden
nap dolgoznunk kell, nemcsak havonta vagy évente egyszer. A munka vizsga,
amelyet minden egyes nap le kell tennünk.
K: Gondolja, hogy minél idősebb az ember, annál inkább hajlandó eltűnni a
hamis személyisége?
V: Nem. Ha semmit sem tesznek ellene, akkor növekedni fog. Az ízlése ta­
lán változik, de a növekedése folytatódni fog. A gépies életben ez az egyetlen

174
„fejlődés". A hamis személyiség a leggépiesebb részünk - annyira gépies, hogy
nincs számára remény, éppen ezért nem szabad megengednünk, hogy részt ve­
gyen a munkában.
K: Ugye az igazán kimagasló emberek, mint például a szentek, feltehetően
legyőzik a hamis személyiséget?
V: Attól függ, milyen erős. A szentek leírják a gonoszt, amivel meg kell küz­
deniük. Mindegyik gonosz a hamis személyiségben él.
K: Hogyan tarthatom észben a felismerést, hogy az érzelmi szenvedéseim
legtöbbje a hamis személyiségben található.
V: Csak önemlékezéssel. A szenvedés a lehető legjobb segítség az önemlékezés-
hez, ha megtanulják, hogyan fordítsák a javukra. Önmagában nem segít, az ember
az egész életét végigszenvedheti anélkül, hogy a legcsekélyebb eredményre jutna,
ha viszont megtanulja/e//wsznű/ra a szenvedést, akkor segíteni fogja. Abban a pilla­
natban, amikor szenvednek, próbáljanak emlékezni önmagukra.
K: Kétféle szenvedés létezik: az ember vagy attól szenved, hogy látja a saját
gépiességét és gyengeségét, vagy attól, hogy szeretteit betegnek vagy boldogta­
lannak látja. Hogyan lehet ez ellen küzdeni, vagy a munkára használni?
V: A kérdés az, hogy tehetnek-e valamit, vagy sem? Ha igen, az egy dolog,
de mi van akkor, ha nem? Ha minden, amin nem változtathatunk, szenvedést
okoz, akkor természetesen folyton szenvedni fogunk. A lényeg, hogy észreve­
gyük, mennyi képzelődés van a szenvedésben. Lehet, hogy tökéletesen meg
vagyunk győződve arról, hogy szemernyi képzelődés sincs benne, ha azonban
teszünk még egy erőfeszítést, akkor gyakran felismerjük, hogy pusztán a kép­
zeletünk szülte az egészet. Egy téves képet alakítottunk ki önmagunkról, amit
azonban valódi jellemvonásokkal ruházunk fel. Ha viszont ez a kép egy illúzió,
akkor semmi, ami vele kapcsolatos, nem lehet valóságos, tehát a szenvedése
sem lehet az. Lehet, hogy nagyon éles a fájdalom, de ez semmin sem változtat.
A képzelt szenvedés többnyire kellemetlenebb a valódinál, mert míg az utóbbi­
val kezdhemek valamit, a képzelt szenvedéssel semmit sem. Csak eltávolítani
tudják, de amíg kedvelik vagy büszkék rá, kénytelenek megtartani.
K: Még mindig nem világos, hogyan kell elindulnom, ha meg akarom érteni
a hamis személyiséget?
V: Tudniuk kell, hogy mi a hamis személyiség, úgymond, meg kell találniuk
a helyét, ez az első lépés. Fel kell ismerniük, hogy az összes azonosulás, igazo­
dás, hazudozás - mind másoknak, mind önmaguknak -, az összes gyengeség,
ellentmondás - akár látják, akár nem -, mind a hamis személyiség. Olyan, mint
egy különleges kutyafajta. Ha nem ismerik, nem tudnak beszélni róla. Már az
is elég, ha egy kis részt látnak belőle, mert mindegyik része ugyanolyan színű.
Ha egyszer már találkoztak ezzel a kutyával, mindig fel fogják ismerni. Sajátos
az ugatása, sajátos a járása...
Az elején nem tudják megkülönböztetni az „én"-t a hamis személyiségtől.
Bonyolult a felépítése annak, amit „én"-nek neveznek, és a hamis személyiség
ugyanilyen bonyolult. Egyikről sem tudhatnak mindent, de ha vesznek valamit
az egyikből, amiről kétségtelenül tudják, hogy hamis, a másikból pedig valamit,
amiről biztosan tudják, hogy valódi, akkor összehasonlíthatják őket.

175
 K: Néha megfigyelem magam azonosulás vagy igazodás közben, és azt ta­
pasztalom, hogy ezeknek az állapotoknak az önmagamról kialakított kép az
oka. Ezzel a módszerrel megismerhetem a hamis személyiséget, és, ha megfi­
gyelem, meggyengíthetem?
V: Igen, ez az egyetlen módszer, már ha nem unják meg, mert az elején sokan
buzgón látnak neki, de nagyon hamar belefáradnak, és újra megkülönböztetés nél­
kül mindent „én"-nek neveznek, többé nem kérdezik: „Melyik én?" Az „én" szó
a legnagyobb ellenségünk, mert, mint mondtam, hétköznapi körülmények között
valójában nincs jogunkban használni. Sokkal később, miután már hosszú ideje dol­
gozunk, az „én"-ek azon csoportját, amelyik a helyettes intézőnek felel meg, elkezd­
hetjük „én"-nek tekinteni. De hétköznapi feltételek mellett, amikor azt mondják:
„(Én) nem szeretem", fel kell tenniük a kérdést: „Melyik „én"-em nem szereti?" így
folytonosan figyelmeztetik magukat arra, hogy nem egyek. Ha egyszer erről megfe­
ledkeznek, akkor legközelebb könnyebben megfeledkeznek róla. Nagyon sokan jól
indítanak a munkában, de később, némi idő elteltével, az előbbiről megfeledkeznek,
elindulnak lefelé, és végül gépiesebbé válnak, mint voltak. Az a pillanat az önisme­
ret kezdete, amikor megértik, ki beszél önökben, kiben bízhatnak.
K: Az ember munkateljesítménye éppen olyan mértékben növekszik, ami­
lyen mértékben képes csökkenteni a hamis személyiségét?
V: A munka a hamis személyiség elleni küzdelemmel kezdődik. Mindent,
amit az ember megkaphat, csakis a hamis személyiség rovására kap meg. Ké­
sőbb, amikor a hamis személyiséget passzívvá tette, talán sokat kaphat más
dolgok terhére is, de hosszú ideig, úgymond, a hamis személyiségből kell meg­
élnie. A hétköznapi életben nagyon nehéz észrevenni a hamis személyiséget,
mert, miután nem harcolnak ellene, nem jön létre ellenállás. Ha viszont valaki
dolgozni kezd, akkor fellép benne a munkával szembeni ellenállás, és ez az el­
lenállás a hamis személyiség.
K: A hamis személyiség nem találhatja érdekesnek vagy vonzónak a szisz­
téma ideáit?
V: De, nagyon is. Ebben az esetben viszont az ember a hamis személyiségen
keresztül látja a szisztémát, ami egy teljesen más szisztéma lesz. Amint a hamis
személyiség ráteszi a kezét, ő maga megerősödik, a szisztémát pedig meggyen-
gíti. Hozzátesz egy szót itt, amott egy másikat. El sem tudják képzelni, milyen
elképesztő formában került vissza hozzám némelyik idea. Ha egyetlen szót ki­
hagyunk az egyik megfogalmazásból, akkor teljesen megváltozhat egy idea. A
hamis személyiség folyton mindent jobban tud, és ha valami olyat tesz, amit
szeret, mindig tökéletesen megindokolja. Ebben rejlik a veszély.
A szisztéma mindazt jelenti, ami elhangzik, és abban az értelemben, amely­
ben elhangzik. Ha valaki módosítja, akár tudatosan, akár nem, már nem nevez­
hető szisztémának - álszisztéma lesz, hamisítvány. Abban a pillanatban, amint
pontatlanná válik, valamiről megfeledkeznek, vagy valamit kihagynak, rossz
eredményekre vezet.
K: Azért tettem fel ezeket a kérdéseket, mert néha kétségeim vannak afelől,
hogy valóban őszintén érdeklődöm a munka iránt - az is lehet, hogy hazudok
önmagamnak.

176
 V: Erre mindenki maga találhatja meg a választ, és ismét csakis akkor, ha
nem feledkeznek meg az alapvető törvényekről, és nem neveznek „én"-nek va­
lamit, ami csupán az „én"-ek egyike. Meg kell ismerniük más „én"-eket, és emlé­
kezniük kell rájuk. Nagyon veszélyes, ha erről megfeledkeznek, mert akkor egy
kis nehézség, egy apró változás valamiben elegendő lehet ahhoz, hogy mindent
rosszra fordítson.

Egészen mostanáig, amikor az emberről esett szó, olyan általános emberi vonások­
ról beszéltünk, amelyek egyaránt érvényesek mindenkire. De a munkában elérke­
zik egy pillanat, amikor az embernek az általános törvények megértése mellett meg
kell találnia a sajátosan rá jellemző tulajdonságokat, mert ha csak az általános jellem­
vonásokat ismeri, akkor önismeretének nem lehet gyakorlati haszna. Minden egyes
embernek megvannak a saját egyedi vonásai, a saját gyengeségei, amik miatt nem
tud ellenállni a dolgoknak, amelyek történnek. Ezek a jellemvonások, vagy gyen­
geségek lehetnek nagyon egyszerűek, vagy nagyon bonyolultak. Az egyik ember
lehet, hogy a finom ételeken kívül mindennek ellent tud állni, a másik pedig csak a
beszédnek nem tud, vagy lehet lusta, vagy éppen túl aktív. Nagyon lényeges, hogy
az öntanulmányozás bizonyos pontján az ember rátaláljon a fő jellemvonására,
mert ez jelenti a fő gyengeségét. A fő gyengeségek igen eltérőek lehetnek, emiatt,
ha ellent tudunk állni valaminek, aminek egy másik ember nem, mert történetesen
éppen az a fő jellemvonása, akkor ez azt az illúziót kelti, hogy tudunk „tenni". A
fő jellemvonást, vagy fő gyengeséget a hamis személyiségben kell keresnünk. Né­
hány esetben világosan láthatunk egy, kettő vagy három olyan jellemvonást, vagy
tendenciát - ezek gyakran együtt jelennek meg - amelyek mindenbe behatolnak,
olyanok, mint egy tengely, amely körül minden forog. Ez a fő jellemvonás. Néha
nagyon egyértelmű és nyilvánvaló, máskor azonban nehezen jellemezhető. Nyel­
vünknek gyakran nincs olyan szava, nem áll rendelkezésére olyan forma, amivel
leírhatná, így csak körülírni tudjuk. Érdekes, hogy az ember szinte sohasem találhat
rá a fő jellemvonására, mert az ember benne van, hiába mondják meg neki, másoknak
rendszerint nem hiszi el. Azt viszont megtalálhatjuk, hogy mi kíséri, bár az nem a
fő jellemvonás lesz.
Néha hasznos, ha összegyűjtjük, miként vélekednek rólunk barátaink, mert
ez gyakran segít a jellemvonásaink felkutatásában. Nagyon fontos, hogy meg­
találjuk azokat a dolgokat, amik gátolják a munkánkat. Amíg az ember nem
ismeri a fő jellemvonását, addig az állandó energiaveszteséget fog okozni, meg
kell tehát találnunk, és be kell tömnünk ezt a rést.
K: Saját magától az ember megtalálhatja-e valaha is a fő jellemvonását?
V: Szervezett munka során egy adott pillanatban előbújik, vagy valaki meg­
mondja. De az ember nem fogja elfogadni azt, amit valaki más mutat meg neki.
Vagy néha annyira nyilvánvaló, hogy lehetetlen letagadni, de a lökhárítók segít­
ségével az ember újra és újra elfelejtheti. Ismertem olyanokat, akik megnevez­
ték a fő jellemvonásukat, emlékeztek rá egy ideig, majd elfelejtették. Minden­
kinek magának kell közel jutnia hozzá. Ha már érzik, akkor ismerik. Ha valaki

177
más mondja meg, akkor könnyen elfelejthetik. Amikor már sokat észrevettek a
hamis személyiségük megnyilvánulásai közül, talán rábukkannak a fő jellem­
vonásukra.
K: Ezt nevezi lökhárítónak?
V: Nem, de a lökhárítók elrejtik, segítik a fő jellemvonást.
K: Ha megtaláljuk a fő jellemvonásainkat, módosíthatunk rajtuk? Azt mond­
ta, hogy semmit sem változtathatunk meg.
V: Szokásos körülmények között nem. De a munkában olyan tapasztalatok
és tudás eredményeit alkalmazzuk, amelyekre a hétköznapi életben nem tehe­
tünk szert.
K: De a hétköznapi emberek is változnak.
V: Természetesen, egyre gépiesebbé, szűkebb látókörűvé, merevebbé vál­
nak. Vannak kivételek, de rendszerint a hétköznapi életben nem fejlődnek a
dolgok. A személyiségek változnak, különösen a körülmények megváltozása
esetén, de ez gépiesen, véletlenszerűen következik be. Gyakran kivételekre ala­
pozva nyilvánítunk véleményt, akár helyes a megfigyelésünk, akár nem. A kivé­
teleket könnyebb észrevenni, mint a szabályokat.
K: Miután az ember észrevett egy bizonyos tendenciát önmagában, elhatá­
rozhatja, hogy többé az nem fog megtörténni.
V: Általában hiába határozza el, akkor is meg fog történni. Vagy ha mégsem,
akkor valamilyen más tendencia lép a helyébe. Rendszerint egyvalami állítja
meg a dolgokat - a félelem.
K: A fő jellemvonásaink változnak az életünk során?
V: Ha tisztán kirajzolódnak, akkor egész életünkben végigkísérnek.
K: Ennek ellenére találtam olyan dolgokat, amelyek régen megvoltak ben­
nem, de ma már nem léteznek.
V: Lehetséges. Meglehetősen hiányos az önismeretünk. Az ember sok min­
dent megfigyelhet az életben, és ha nem tudja, hogyan bizonyosodhat meg fe­
lőlük, akkor nagyokat hibázhat. Es általában, mint mondtam, nehéz rátalálni a
fő jellemvonásra.
K: Meg tudná nevezni a fő jellemvonásomat?
V: Nem hinném. Tudják, akkor is hozzákezdhetnek a munkához, ha nem
ismerik. Az elején nem maga a fő jellemvonás a lényeges, hanem amit ered­
ményez. Ezt pedig úgy tanulmányozhatják, ha megfigyelik a hozzáállásaikat.
Mivel sohasem gondolkodtunk helyesen önmagunkról, nem ismerjük a hozzá­
állásainkat. Túl sok valótlan elképzelésünk van. Egyelőre a nézőpontjainkat,
a szokásos érzelmeinket, a gondolkodásmódunkat, a kitalációinkat kell tanul­
mányoznunk. Ezek mind a fő jellemvonásunknak, vagy jellemvonásainknak
köszönhetők, mert nem feltétlenül csak egy nagyon fontos jellemvonásunk le­
het, hanem akár kettő vagy három. Gondolkodjanak el a hamis személyiségről,
ez elegendő a gyakorlati céljainkhoz. A legtöbb esetben, elméletileg, a hamis
személyiség egy tengely körül forog, ami a fő jellemvonás. Egy nézőpontból
előnyös, ha valakinek egyetlen nagy gyengesége van, mert akkor ennek a jel­
lemvonásnak, vagy gyengeségnek a legyőzésével sok mindent elérhet egyetlen
hatalmas lépésben. Előnyt jelent, ha a dolgok egy helyen összpontosulnak, ha

178
sok minden összetalálkozik egy pontban, mert akkor az ennél a pontnál tett
erőfeszítések jobb eredményekre fognak vezetni, mintha különböző pontokban
dolgoznánk. Azonban a fő jellemvonás nem minden esetben határozható meg.
Néha rámutathatnak, néha nem, az egyik emberben láthatják, a másikban nem.
A hamis személyiséget azonban mindig láthatják.
K: A fő jellemvonás a hamis személyiség tápláléka?
V: A fő jellemvonás nem táplálék, hanem maga a hamis személyiség, a hamis
személyiség alapját képezi, és mindenbe behatol.
K: A fő jellemvonás mindig döntéseket hoz a fontos pillanatokban?
V: Ez rá a legjobb definíció - folytonosan döntéseket hoz.
A fő jellemvonást illetően célravezetőbb, ha először általánosságban gondol­
kodnak - miért jutottak el a szisztémához, mit akarnak tőle. Gyakran előfordul,
hogy az emberek éveken keresztül látogatják az előadásokat, és közben megfe­
ledkeznek arról, hogy miért is kezdtek idejárni. Ha nem felejtették el, miért jöt­
tek ide, akkor a szisztéma választ fog adni a kérdéseikre, egyébként nem. Lehet,
hogy a gépiességre nem emlékeznek, megfeledkeznek arról, hogy mindenki
szentül hiszi, hogy tud „tenni", vagy ha mégsem tud, akkor az azért van, mert
nem gondolt rá, vagy nem szeretne. Küzdeniük kell ez ellen a meggyőződés
ellen, és meg kell érteniük, hogy gépiesek, semmit sem tudnak tenni, alszanak
és sok „én"-bői állnak. Ha mindezeket felismerik, könnyebben észrevehetik a
hamis személyiséget, mert a maguknak tulajdonított dolgaik mindegyike a kép-
zelődés alapvető példája. És a képzeletbeli személyiség, vagy hamis személyi­
ség mindenki fő jellemvonása.
K: A hamis személyiség mindig önző?
V: Ha úgy tekintenek önmagukra, mint hamis személyiségre, és megpróbál­
ják megtalálni azt, ami nem tartozik a hamis személyiséghez, akkor talán egész
biztosak lesznek abban, hogy minden, ami önző, a hamis személyiségben talál­
ható. De minél többet gondolkodnak róla, annál kevésbé fogják látni. Előfordul­
hat, hogy nagyon önzetlennek tűnik, ami a lehető legrosszabb eset!
K: A fő jellemvonás sokféle lehet?
V: Vannak furcsa és klasszikus változatai. Az egyik nagyon gyakori jellem­
vonás, amelynek leírása sok helyen megtalálható az Ujtestamentumban, hogy
csak mások hibáit látjuk, a sajátjainkat nem. Továbbá, nagyon gyakori egyfajta
önsajnálat. Ezeken kívül léteznek olyan furcsa kombinációk, amelyekre néha
nehéz pszichológiai meghatározást találni.
K: Csak önemlékezéssel küzdhető le a fő jellemvonás?
V: Önemlékezés nélkül semmit sem tehetünk. Ez az egyetlen módszer.
K: Lehetnek különbözőek a jellemvonásaink attól függően, hogy kinek a
társaságában vagyunk?
V: Azok szerepek. A jellemvonások nem változnak olyan gyorsan.
K: Mások hibáztatása jellemvonás?
V: Lehet, hogy az. De min alapszik? A megértés hiányán. Ha tanulmányoz­
ni kezdik a pszichológiát, rájönnek, hogy az okokat saját magukban kell keres­
niük, nem lehetnek önöktől függetlenek. Nem emlékeztetik magukat elégszer
erre. Egy kis részük megérti, hogy az okokat saját magukban kell keresniük,

179
de a nagyobbik részük továbbra is másokat fog hibáztatni. Mindegyik kedvenc
negatív érzelem hátterében önigazolás áll, ebből táplálkozik. Először az elmé­
jükben kell megállítaniuk, majd később, némi idő elteltével, az érzelemben is
megállíthatják. Az első ok a megértés hiánya, a második az erőfeszítésé.
K: Jól értettem, hogy a lustaság lehet fő jellemvonás?
V: A lustaság néhány ember életének kétharmadát tölti ki, sőt akár ennél is
többet. Néha nagyon fontos szerepet játszik és a hamis személyiség fő jellemvo­
nása, és ekkor minden egyéb a lustaságtól függ, azt szolgálja. De nem szabad
megfeledkezniük arról, hogy a lustaságnak különböző fajtái vannak. Meg kell
ezeket találniuk önmaguk és mások megfigyelése által. Például, vannak olyan
rendkívül elfoglalt emberek, akik mindig csinálnak valamit, ennek ellenére le­
het, hogy az elméjük lusta. Ez minden másnál gyakrabban előfordul. A lustaság
nem csupán azt jelenti, hogy valaki üldögél, és semmit sem csinál.
K: Hogyan küzdhetünk leghatékonyabban a hamis személyiség ellen?
V: Mindig tegyenek valami olyat, amit a hamis személyiség nem szeret. Na­
gyon hamar több ilyen dolgot is fognak találni. Ha folytatják, egyre inkább fel­
ingerlik, és egyre nyíltabban fog megmutatkozni, így hamarosan nem lesznek
kétségeik felőle.
De először is a küzdelemnek a tudáson kell alapulnia - ismerniük kell a
jellemvonásait, tudniuk kell, mi az, amit különösen nem szeret. Az egyik hamis
személyiség az egyik dolgot nem szereti, a másik a másikat. Elég erőt kell össze-
gyűjteniük ahhoz, hogy szembeszállhassanak vele.

Most pedig beszéljünk arról, hogyan viszonyul a hamis személyiség az ember

más részeihez. Mindegyik pillanatban, minden emberben a fejlődés egy úgy­
nevezett statikus hármassal halad előre. Ez a hármas azért nevezhető statikus­
nak, mert míg a háromszög csúcsánál található dolgok sohasem mozdulnak el
a helyükről, és a semlegesítő erő szerepét töltik be, más erők nagyon lassan
változnak.
Az emberben négy rész különíthető el: test, lélek, esszencia és személyiség.
Az esszenciáról és a személyiségről már beszéltünk. A „lélek" szó ebben a sziszté­
mában az élet alapját jelenti. Leírható úgy, mint egy felhő, amely egymáshoz kap­
csolódó finom anyagokból, vagy energiákból áll, és a testhez kötődik. Egészen
addig, amíg a testben van, a test él, és a lélek és a test egységet alkot. Amikor
elválnak egymástól, azt mondjuk, hogy a test meghal. Ez különbözteti meg az
élő húst egy darab halott hústól. Amikor egy központ jól működik, a lélek oda
összpontosul. De a hétköznapi emberben a léleknek nincsenek pszichés jellemzői,
és annak sincs értelme, hogy ennél többet tudjanak róla. Csupán elméletben beszé­
lek a lélekről, egyszerűen anyag, bár egy a testnél finomabb anyag.
Az alábbi ábra, ha tudják értelmezni, hasznos lehet, mert megmutatja, mik
vagyunk. Megmutatja a fejlődésünkben bekövetkező változásokat, azt, hogy je­
lenleg mik vagyunk, és mivé válhatunk. Amikor megtanulják alkalmazni, akkor
a segítségével meghatározhatják a munka adott szakaszait.

ISO
 Test és esszencia

Az első háromszög a hétköznapi életben lévő ember állapotát mutatja, a

második azt, hogy milyen az állapota akkor, amikor fejlődni kezd. Hosszú idő­
szakok vannak az első és a második háromszöggel jelzett állapotok között, az
első kettő és a harmadik között pedig még hosszabbak. Valójában sok közbül­
ső állapot létezik, de ez a három már elegendő annak szemléltetésére, hogyan
megy végbe a fejlődés a hamis személyiség vonatkozásában.
Nem szabad megfeledkezniük arról, hogy ezek közül az állapotok közül
egyik sem állandó. Lehet, hogy az egyik állapotban vannak, majd fél óra múlva
jöhet egy másik állapot, majd ismét egy másik. Ez az ábra csak azt szemlélteti,
hogyan megy végbe a fejlődés. Folytathatnánk az állandó „én"-en túl is, mert az
állandó „én"-nek sok formája létezik.
A háromszög csúcspontjánál a test, a lélek és az esszencia található. A má­
sodik pont az „én", vagyis a személy, aki sok „én"-bői áll, azaz az összes olyan
érzés és érzékelés, amely nem képezi részét a hamis személyiségnek. A három-

181
szög harmadik pontját a hamis személyiség adja, vagyis az ember önmagáról
alkotott képzeletbeli képe.
A hétköznapi emberben a hamis személyiség „én"-nek nevezi magát, és aktív,
de bizonyos idő elteltével, ha az ember képes a fejlődésre, akkor növekedésnek in­
dul benne a mágneses központ, amit lehet, hogy „speciális érdeklődésnek", „esz­
ményeknek", „ideáknak" vagy valami hasonlónak nevez. Amikor érezni kezdi ezt
a mágneses központot, rátalál önmagában egy különálló részre, amelyből elindul
a fejlődése. Ez a fejlődés csakis a hamis személyiség rovására mehet végbe, mert a
hamis személyiség és a mágneses központ nem jelenhet meg egyidejűleg. Amikor
a mágneses központ aktív, a hamis személyiség passzív, ha viszont a hamis szemé­
lyiség aktív, akkor a mágneses központ passzív.
Ha a mágneses központ kialakul az emberben, előfordulhat, hogy találko­
zik egy iskolával. Amikor pedig dolgozni kezd, a hamis személyiség ellen kell
dolgoznia. Ez nem azt jelenti, hogy a hamis személyiség eltűnik, csak nem lesz
mindig jelen. Az elején szinte folyamatosan jelen van, de amikor a mágneses
központ növekedésnek indul, el-eltűnik, néha fél órára, néha akár egy napra is.
Majd visszatér, és marad egy álló hétig!
Amikor a hamis személyiség egy rövid időre eltűnik, az „én" megerősödik,
csakhogy ez még nem a valódi „én", hanem a sok „én". Minél hosszabb időszak­
okra tűnik el a hamis személyiség, annál inkább megerősödik a sok „én"-ből
álló „én".
Lehet, hogy a mágneses központ átalakul helyettes intézővé. Amikor pedig
a helyettes intéző átveszi az irányítást a hamis személyiség felett, a hamis szemé­
lyiség oldalára helyez mindent, ami fölösleges, így az „én" oldalán csak a szük­
séges dolgok maradnak. Majd, egy még későbbi stádiumban, lehet, hogy az
állandó „én" mindazzal együtt, ami hozzá tartozik, átkerül az „én" oldalára. Ek­
kor a sok „én" a hamis személyiség oldalán lesz, de erről egyelőre nem tudunk
sokat mondani. Lesz egy állandó „én", mindazzal együtt, ami hozzá tartozik, de
azt nem tudjuk, hogy mi tartozik hozzá. Az állandó „én" meglehetősen eltérő
funkciókkal rendelkezik, mindenről a megszokottól igen eltérően vélekedik.
Az „állandó én" elnevezés nem túl szerencsés, mert hosszú ideig nem állandó,
csak akkor jelenik meg és marad, ha szükséges, ellenkező esetben ismét eltűnhet.
Tehát jobb, ha a „valódi én" kifejezést használjuk. Amikor ez az „én" előjön, irányí­
tása alá vonja az összes „én"-t. Olyan módon képes irányítani mindent, ahogyan
egyetlen jelenlegi „én" sem, tehát bizonyos értelemben teljesen újnak tekinthető. De
ennek az „én"-nek a megjelenése még nem jelenti azt, hogy véglegesen maradni is
fog. Először is lehet, hogy nem lesz szükség a jelenlétére, mert a kisebb „én"-eknek
ugyancsak meg kell tanulniuk helyesen cselekedni. Másodszor csak nagyon inten­
zív munka esetén lehet jelen, tehát ha a munka mérséklődik, mennie kell. Mint lát­
ják, sok feltételnek kell teljesülnie, ha viszont egyszer már megtapasztalták, milyen
az, amikor jelen van, akkor sok olyan dolgot fognak tudni, és sok olyan dologban
biztosak lesznek, amiket most még csak gyaníthatnak.
A statikus hármas megmutatja, hogy a hamis személyiség különböző meg­
nyilvánulásaitól függően vagy a személyes munka vagy a hanyatlás folytatódik
tovább, de a test, lélek és esszencia mindvégig ugyanaz marad. Idővel ezek is

182
változnak, de a kezdeti stádiumokba nem lépnek be. A test ugyanaz a test ma­
rad, az esszencia később változni fog, az elején azonban nem vesz részt a mun­
kában. A szisztéma szerint csak olyan mértékben száll be a munkába, amilyen
mértékben elvegyül a személyiséggel. Azért nem vesszük külön az esszenciát,
mert, mint már elmagyaráztam, nincs olyan eszközünk, amellyel a személyiség­
től elkülönítve dolgozhatnánk rajta.
K: Ez az ábra azt sejteti, hogy a test és az esszencia néha a hamis személyi­
ség oldalán tűnik fel, néha pedig a másik oldalon attól függően, hogy melyik
van előtérben?
V: Ha a test és az esszencia normális, akkor pártatlanok maradnak, és nem
döntenek egyik vagy másik oldal mellett. Ellenkező esetben a hamis személyi­
ség oldalára kerülnek. De ezzel nem foglalkozunk, változatlan erőnek tekintjük
őket. Változás csak a háromszög másik két pontjánál megy végbe.
K: Ez az ábra azt mutatja, hogy amikor az ember nekifog az iskolai munká­
nak, a helyettes intéző elkezdi átvenni a mágneses központ helyét?
V: Mint már korábban elmagyaráztam, a helyettes intéző nem közvetlenül
a mágneses központból jön létre, először át kell alakulnia különböző dolgokká.
Az első jele annak, hogy a mágneses központ helyén valami jó irányba indult
fejlődésnek, a munka értékelése - megértése. Hosszú út vezet az egyiktől a má­
sikig. Az ábrából az olvasható ki, hogy követik egymást, de ez nem jelenti azt,
hogy közvetlenül - mérföldek választhatják el őket egymástól, és átalakítások
százainak kell végbemennie.
K: Mitől indul fejlődésnek az „én", és kezd halványulni a hamis szemé­
lyiség?
V: Minden változáshoz idő kell. A hétköznapi életben a hamis személyiség
folytonosan jelen van. Majd, idővel, gyengülni kezd, és veszít a fontosságából,
kevesebb időt köt le. (Ezt a második háromszög szemlélteti, ahol a hamis szemé­
lyiség passzívvá, a sok „én" pedig, amelyik körülveszi a mágneses központot,
aktívvá válik). A hamis személyiséget méretében nem csökkenthetik, de aktivi­
tásának idejét korlátozhatják. Vegyünk huszonnégy órát, és nézzük meg, hogy
ebből mennyi időt birtokol az egyik és mennyit a másik. Bármi, ami változik
bennünk, így változik.
K: Eddig az volt a benyomásom, hogy a hamis személyiség az „én"-ek soka­
ságából tevődik össze. Ez az ábra egy kissé homályosította a dolgokat.
V: Az „én"-ek sokasága közül néhány hasznos, sok pedig passzív, amelyek­
ből talán később más személyiségek alakulnak ki. A hamis személyiség nem
fejlődhet, nincs benne semmi jó. Ezért mondtam, hogy a munka egészének a
hamis személyiség elleni küzdelemre kell összpontosulnia. Ha valaki kudarcot
vall, az annak köszönhető, hogy nem szentelt elég figyelmet a hamis személyi­
ségnek, nem tanulmányozta, nem dolgozott ellene. A hamis személyiség is sok
„én"-bői áll, csak éppen ezeknek az „én"-eknek egyike sem valóságos.
K: Nem világos, mit ért passzív „én"-ek alatt.
V: Azok az „én"-ek passzívak, amelyeket más, aktív „én"-ek irányítanak.
Például lehet, hogy a jó szándékot a lustaság irányítja. A lustaság aktív, a jó szán­
dék passzív. Az az „én", vagy az „én"-eknek azon összetétele, amelyik irányít,

183
aktív, azok az „én"-ek, amelyeket irányít, vagy vezet, passzívak. Egyszerűen
gondolkodjanak erről.
Az egyik háromszög egy adott állapotot szemléltet, a másik egy ettől kissé elté­
rő, a harmadik pedig megint egy ettől eltérő állapotot. Ennek az ábrának a segítségé­
vel megérthetik az ember három eltérő állapotát kezdve a legelemibbel, amelyben
a hamis személyiség aktív, az „én" pedig passzív. A test, lélek és esszencia mindig
semleges marad. Majd, miután a fejlődés sok stádiumon keresztülhaladt, megjele­
nik az állandó „én", az „én" aktívvá válik, a sok „én" passzívvá, a hamis személyi­
ség pedig eltűnik. E közé a két szélsőséges állapot közé számos különböző ábra
rajzolható, és ezeken túl is számos további lehetőség van.
K: Van olyan hely a statikus hármasban, ahol az „én"-ek egyik csoportja,
amelyik nincs kapcsolatban a mágneses központtal, aktív, a hamis személyiség
pedig passzív?
V: Amikor azt mondtam, hogy az „én"-ek bizonyos csoportjai, vagy szemé­
lyiségek aktívvá válnak, azokra gondoltam, amelyek a mágneses központ köré
csoportosulnak. Először maga a mágneses központ áll szemben a hamis szemé­
lyiséggel, majd pedig azok az „én"-ek, amelyek a mágneses központ köré sora­
koznak fel. Majd, egy adott pillanatban, a mágneses központ aktívvá, a hamis
személyiség pedig passzívvá válik. A mágneses központot azoknak a dolgoknak
a csoportja adja, amik iránt az ember érdeklődik, vagy amiket szeret. Azt nem
mondhatjuk, hogy a mágneses központ vezeti önöket, mert a vezetés fejlődést
jelentene, önök azonban egy helyben maradnak. De a mágneses központ segít­
ségével megkülönböztethetik a dolgokat, illetve megállapíthatják, hogy valamit
szeretnek-e vagy sem. Lesz választásuk. A munka előtt a mágneses központ egy
bizonyos pont, amelyik egy adott érdeklődési körré alakította át magát. Amikor
az ember találkozik a munkával, a mágneses központ az iskolai munkával kezd
foglalkozni, és ekkor, mint mágneses központ, megszűnik létezni - mert a mág­
neses központ gyenge dolog -, és valami olyasmivé alakul, amit „munka" sze­
mélyiségnek nevezhetnénk. Ennek az ábrának az a célja, hogy a munka kezdeti
szakaszait szemléltesse, ezért a lehetséges kombinációk közül csak néhányat
rajzoltam fel. Például a kezdeti szakaszok egyikénél rajzolhatunk egy olyan há­
romszöget, amelynek csúcspontjánál a test, lélek és esszencia, az egyik oldalon
a hamis személyiség, a másikon pedig a már bizonyos csoportokba tömörült
sok „én" helyezkedik el. A mágneses központ e csoportok egyike, de rajta kívül
létezhetnek más csoportok is - lehet, hogy nem kapcsolódnak a mágneses köz­
ponthoz, de nem is ellenségesek vele szemben -, amelyek végül valami jobbá
fejlődhetnek. Az „én"-ek azon csoportjai, amelyek mindig ellenségesek és káro­
sak, a hamis személyiséghez tartoznak.
K: A létezés változásától függ, hogy az ember átkerül-e a statikus hármas
egyik formájából a másikba?
V: Igen, minden apró változás a létezés megváltozását jelenti, bár ezt a kife­
jezést általában nagyobb, komolyabb változások esetén alkalmazzuk. Például,
amikor a létezés megváltozásáról beszélünk, arra gondolunk, hogy az l-es, 2-es
és 3-as számú ember 4-es számúvá fejlődik. Ez a létezés megváltozása, de termé­
szetesen ez a hatalmas ugrás kisebb ugrásokból áll. A statikus hármas csupán

184
segédábra. Önöket szemlélteti. Megmutatja a létezésük állapotát, hogy mik egy
adott pillanatban, és segítségével leírják az összes stádiumot, amelyen keresztül­
haladva eljutnak a szokásos gépies létezéstől a fejlődéshez. A statikus hármas
teljes képet nyújt erről, nem szavakkal kell leírniuk.
A célunk, hogy eggyé váljunk, rendelkezzünk állandó „én"-nel. De az elején
a munka azt jelenti, hogy az ember egyre megosztottabbá válik. Fel kell ismerni­
ük, milyen messze állnak az egységtől. Csak akkor kezdhetnek el dolgozni egy
vagy néhány olyan alapvető „én"-en, amely köré felépíthetik az egységet, ha
már ismerik az összes részüket. Helytelen megértésre utalna, ha mindazt egye­
sítenék, amit jelenleg önmagukban találnak. Az új „én" valami olyasmi, amit
most még nem ismernek, valami olyanból fejlődik ki, amiben megbízhatnak.
Amikor elkezdik elválasztani a hamis személyiséget önmaguktól, próbálják el­
különíteni azt, amit megbízhatónak nevezhetnek attól, amit megbízhatatlannak
találnak.
Amikor kételyek ébrednek önökben, jussanak eszükbe a munkát bizonyos
mértékben értékelő „én"-ek, és azokat hívják elő. Csak így győzhetik le a kétsé­
geiket. Ahhoz, hogy fejlődhessenek, valamennyire értékelniük kell a munkát.
Az az egyetlen gyakorlati megközelítés, ha elgondolkodnak az önmagukban
található különböző részeken, és megkeresik azokat, amelyek tudnak dolgozni,
és azokat, amelyek nem. Néhány ember valódi értékekkel rendelkezik, mások
hamis értékekkel, és vannak olyanok, akiknek semmilyen sincs. Az „én"-ekkel
ugyanez a helyzet.
Az emberek hiába szentelik életüket szisztémák és szisztémák szavainak
tanulmányozására, sohasem jutnak el a valódi dologhoz. Hagyományos tudá­
sunk háromnegyede, vagy kilenctizede a valóságban nem létezik, csak a képze­
letünkben. Ennek a munkának azonban már a kezdetek kezdetén gyakorlatias­
nak kell lennie.
Meg kell érteniük, hogy munka nélkül, szisztéma nélkül, az ember semmit
sem tehet. Ha dolgozni kezd, akkor van esélye. De még a munkában is rejlenek
veszélyek. Ha az emberek azt gondolják, hogy tehetnek valamit, ugyanakkor
nem hajlandók dolgozni az irányítás megszerzéséért, ha túl sokáig leragadnak
az elméletnél, és nem ismerik fel, hogy hatalmas erőfeszítések nélkül semmi­
lyen változás nem lehetséges, ha mindig holnapra halasztják ezeket az erőfeszí­
téseket, akkor ennek a folyamatos tétovázásnak meglesz a következménye, és,
egy idő múlva, elérkezik egy veszélyes pillanat. Nem az elején, hanem akkor,
amikor az ember már hosszú időt töltött el a munkával anélkül, hogy megfelelő
erőfeszítéseket tett volna, vagy bármit is komolyan elvégzett volna. Ekkor, ahe­
lyett hogy eggyé válna, két részre szakad, tehát az összes jellemvonása és szemé­
lyisége két csoportra bomlik - az egyik hasznos lesz a munka szempontjából,
segíti a személyes erőfeszítéseket, a másik pedig közömbös, vagy egyenesen
ellenséges. Ez a két csoport folyamatosan létezhet egymás mellett úgy, hogy
megpróbálnak különböző időpontokban előjönni, lehet, hogy az egyik reggel, a
másik pedig délután jelenik meg. Ez a veszély valóságos, mert ha két ilyen rész
elkezd kialakulni, akkor az egyik közömbössége tönkreteszi a másik munkájá­
nak eredményét, és a fejlődés megáll. Ennek a másik résznek nem kell feltétle-

185
nül rossznak, vagy ellenségesnek lennie a munkával szemben, már az is elég,
ha gyenge, mert a gyengeség és az erő nem fejlődhet egyidejűleg. Tehát nagyon
gyorsan és könyörtelenül fel kell vennünk ez ellen a harcot, mert egyébként ket­
tős kristályosodáshoz vezethet.
K: Észreveszi az ember, ha kialakulóban van benne a személyiségek e két
csoportja?
V: Ha elsajátítja az önmegfigyelést, akkor észreveheti, hogy elindult ez a
folyamat, és akkor nem szabad engednie, hogy sokáig folytatódjon, mert min­
den nap egyre nehezebben harcolhat majd ellene. De ez a különböző esetekben
különbözőképpen nyilvánul meg.
K: Ez akkor következik be, amikor az ember sok tudásra tesz szert értés
nélkül?
V: Nem. Ilyen esetben még értés is lehetséges, de cselekvés nélkül. Láthatják,
még a tudás és értés sem segíthet, ha az ember nem kezd dolgozni a létezésén.
Ha az akarat nem fejlődik párhuzamosan, akkor hiába van az embernek értése,
semmit sem lesz képes tenni. Ha az emberek túl sokáig várnak anélkül, hogy
komoly erőfeszítéseket tennének, vagy komoly döntéseket hoznának, akkor elő­
fordulhat, hogy elkezdődik bennük ez a kettős kristályosodás. Ha pedig ez be­
következik, akkor nem érhetnek el eredményeket a munkájukban, sőt, egy idő
múlva, még rosszabb helyzetbe is kerülnek.

186
 8. F E J E Z E T

Az ember helye a világban. Felfogóképességünk és gondolkodásunk korlátai.

Az egész ismerete tekinthető tudásnak. A relativitás és a nagyságrend elve. A
Három törvénye. Az anyag négy állapota. Nem látjuk a harmadik erőt. A Hét
törvénye. Emelkedő és ereszkedő oktávok. Az intervallumok megfigyelése. A te­
remtés sugara. Az Abszolút akarata. A teremtés sugara, mint egy új gondolko­
dás eszköze. Speciális nyelv. A teremtés sugara, mint oktáv. Földi szerves élet.
A Hold táplálása. Kozmikus befolyások. A Hold gépies befolyása. A befolyások
és a létezés állapota. Bolygóhatások és esszencia. Kiszabadulás a törvények alól.
A fejlődés lehetősége. Az ember, mint a szerves élet része. A törvények tanulmá­
nyozása. Igazság és igazságtalanság. Az emberhez tartozó törvények. Munka a
természet ellenében. A kozmikus ideák tanulmányozása segíti az önemlékezést.
A három töménye és a teremtés. Az erők haladása. A sugárzások három oktáv-
ja. Hidrogéntáblázat. Az anyag különböző szintjei. Oldaloktáv. Az evolúció
lehetősége.

BESZÉLNÜNK KELL AZ EMBER VILÁGBAN ELFOGLALT HELYÉRŐL. Mos­

tantól kezdve mindig ennek figyelembevételével kell tanulmányoznunk az em­
bert, mert sok minden, ami velünk és a dolgokkal, amelyek lehetségesek, vagy
lehetetlenek számunkra, kapcsolatos, ezzel függ össze.
Az első előadáson elmondtam, hogy ha meg szeretnénk érteni, miért
olyan az ember, amilyen és miért nem lehet másmilyen, akkor tanulmá­
nyoznunk kell őt, és, ezzel párhuzamosan, meg kell vizsgálnunk a világot
is, amelyben él. Ha elkülönítve tanulmányozzuk az őt körülvevő világtól,
akkor nem találhatjuk meg a válaszokat ezekre a kérdésekre. Az ember bi­
zonyos értelemben hasonlít a világegyetemhez, ugyanazok a törvények mű­
ködnek benne is. Meg fogjuk látni, hogy ezek közül a törvények közül né­
hányat akkor érthetünk meg egyszerűbben, ha az embert tanulmányozzuk,
másokat pedig, ha a világegyetemet.
Mindenekelőtt azonban fel kell ismernünk gondolkodási és felfogóké­
pességünk korlátait, tehát egyúttal a korlátainkat is tanulmányozzuk. A
szisztéma nagymértékben gyarapítja tudásunkat, de csodákra nem képes.
Ha önmagunktól elkülönítve próbálunk gondolkodni a világról, és olyan­
nak próbáljuk látni, amilyen - még akkor is, ha fizikai szempontból vizs­
gáljuk, egy teleszkóp vagy mikroszkóp segítségével -, rá fogunk ébredni,
hogy milyen korlátozott mértékben észlelhetjük a dolgokat, mert a méret te­
kintetében csak meglehetősen szűk határok között mozoghatunk. Szellemi

187
felfogóképességünk pedig sokkal inkább korlátozott. Még ha kapcsolatba
is kerülnénk a teljes tudás forrásával, jelen állapotunkban képtelenek len­
nénk befogadni vagy alkalmazni, mert, bár a szokásosnál tudhatunk többet,
létezik bennünk egy adott korlát - az elménkben. Tehát ismernünk kell az
összes korlátunkat, és amikor már tudjuk, meddig terjed felfogóképessé­
günk hatalma, azzal is tisztában leszünk, mit kaphatunk meg. A szisztéma
első ideája szerint bizonyos mértékig fejleszthetjük a tudás megszerzésének
eszközét - ez az önfejlesztés ideája.
Ha visszaemlékeznek, azt mondtam, hogy ennek a szisztémának a néző­
pontjából csakis az egész ismerete tekinthető tudásnak, mert az a tudás, ame­
lyik nem foglalja magába a résznek az egészhez való viszonyát, nem tudás,
hanem tudatlanság. Elsajátíthatjuk ezt a tudást, csak éppen nem ismerjük fel és
értjük meg, hogy, legyen szó bármiről, a tudás mindig az egész ismeretével kez­
dődik. Vegyük például ezt a doboz gyufát. Ha egy keskeny nyíláson keresztül
nézem, csak egy kis részét látom, és sosem nyerhetek teljes képet az egész gyu-
fásdobozról. Minden mással ugyanez a helyzet. Szinte minden, amit tudásnak
nevezünk, valójában nem az, mert csak egy kis részt ismerünk, amit azonban
nem tudunk elhelyezni az egészben.
Az egyik könyvben a következő aforizmára bukkantam: Tudni azt jelen­
ti, ismerni az egészet. Ha az ember valaminek csak egy részét ismeri, akkor
semmit sem tud. Nem nehéz mindent tudni, mert ehhez nagyon kevés tu­
dás szükséges. De ennek a kevésnek a megismeréséhez, meglehetősen sokat
kell tudni. Tehát ezzel a „meglehetősen sok"-kal kell kezdenünk azért, hogy
eljuthassunk ahhoz a „nagyon kevés"-hez, ami az egész megismeréséhez
szükséges.
Az egész megismerése két elv alkalmazásával lehetséges: a relativitás és
a nagyságrend elve. Ha a világról beszélünk, mindent tudnunk kell róla, és
meg is tudhatunk róla mindent, amire szükségünk van, ha nagyságrendjük
alapján vizsgáljuk a dolgokat. Ha azokat, amik összemérhetők és kapcsolatban
állnak velünk, egy adott skálán tanulmányozzuk, azokat pedig, amelyek távo­
labb vannak tőlünk, és nem állnak velünk közvetlen kapcsolatban, egy másik,
kisebb skálán, elvontabban, akkor a szokásosnál sokkal többet megtudhatunk,
így megszerezhetjük az összes szükséges tudást anélkül, hogy túl sokat tanul­
nánk. Ugyanakkor tudásunk csak kevés lényegtelen dolgot fog tartalmazni,
ami azért fontos, mert ha megkülönböztetés nélkül mindent megtanulunk, ak­
kor nem fogjuk tudni a szükséges dolgokat.
Például, a saját házukat a testük méretének megfelelő arányban isme­
rik, de a várost, ahol élnek, sokkal kevésbé. Néhány részét jobban, másokat
rosszabbul, de egyetlen részét sem ismerik olyan jól, mint a házukat. Ang­
liáról még kevesebbet tudnak, Európáról pedig még ennél is kevesebbet és
így tovább.
Most pedig emlékeztetni szeretném önöket arra, amit az első előadáson a vi­
lág tanulmányozásáról és a világot irányító két alapvető törvényről mondtam.
Ki fogom hangsúlyozni, mire kell emlékezniük, és hogyan. Valójában ezek az
általános érvényű törvények túllépik elménk korlátait, tehát bármennyire is

188
szeretnék őket tanulmányozni, szavaknál sokkal többet nem fognak megérte­
ni. De még ez is hasznos. Ezeknek a szavaknak a segítségével újraszerkeszt­
hetik a világegyetemről alkotott elképzeléseiket, és elhelyezhetik az embert a
különböző világok között.
Először idézzük fel azt, ami a három törvénye kapcsán elhangzott: a
világon minden, az energia összes megnyilvánulása, mindenféle történés
- a világban vagy az emberi cselekedetekben, az emberben vagy rajta kívül
- mindig a természetben fellelhető három erő működésének a következmé­
nye. Ezeket az erőket aktív, passzív és semlegesítő, vagy első, második és
harmadik erőnek nevezzük. Meg kell érteniük, hogy ezeknek az erőknek
az esetében az aktív és passzív szavak jelentése eltér a hagyományos értel­
mezéstől. Mind az aktív, mind a passzív erő aktív, mert egy erő nem lehet
passzív. Működésük azonban eltérő, és ez az eltérés hozza létre a világban
előforduló különböző jelenségek mindegyikét. A három erő együtt műkö­
dik, de mindegyik hármasban valamelyik túlsúlyban van. Ugyanakkor
bármelyik lehet az egyik pillanatban aktív, a következőben, egy újabb hár­
masban, pedig passzív, vagy semlegesítő. Amikor a három erő találkozik,
történik valami. Ellenkező esetben nem történik semmi.
Ebből a szempontból az anyagnak is meghatározott elnevezést kell adnunk
aszerint, hogy melyik erő működik rajta keresztül - vajon szerves vagy szer­
vetlen anyag, kémiai elem vagy összetevő. Amikor bármelyik anyagon aktív
erő halad keresztül, szénnek nevezzük. Amikor passzív, oxigénnek, ha pedig
semlegesítő, nitrogénnek. Ha az anyagot nem a rajta keresztül működő erő
szempontjából vizsgáljuk, hidrogénnek nevezzük. Először egyszerűen tekint­
sék ezeket az elnevezéseket címkéknek. Tehát a három törvénye relativitást
visz az anyag meghatározásába, hiszen egy vas helyett négy vasat, egy réz he­
lyett négy rezet kapunk és így tovább. Apa, anya, fiú, szén, oxigén, nitrogén. A
család a hidrogén. A fiú egy új család kezdete.
Hétköznapi gondolkodásunk két erő létezését felismeri - van cselekvés és
ellenállás, pozitív és negatív elektromosság és így tovább. De a tudatosságnak
ebben az állapotában nem látjuk, hogy minden eseményben, minden jelenség­
ben három erő működik, és csakis akkor jöhet létre egy jelenség, ha ez a három
erő találkozik. Két erő semmit sem idézhet elő - csupán egymás körül forog­
nak bármilyen eredmény nélkül. Hosszú időnek kell eltelnie, mire az ember
kezdi észrevenni, hogy három erő működik a dolgokban - valamilyen oknál
fogva nem látjuk a harmadik erőt annak ellenére, hogy sok kémiai reakcióban
és biológiai jelenségben megfigyelhetjük. Még ha tökéletesen meg is értjük,
hogy ennek a három elemnek az együttes jelenléte nélkül semmi sem történhet,
önmagunk viszonylatában hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni vagy figyelmen
kívül hagyni. Még két erőt sem észlelünk tökéletesen, és általában akkor is a
dolgok bekövetkeztére számítunk, amikor egyetlen erő működik. Később majd
megértik, hogy ha cselekedni akarnak, vagy valamilyen hatást szeretnének ki­
fejteni, és közben a harmadik erő hiányzik, akkor próbálkozásaik hiábavalóak
lesznek. Néhány esetben lehet, hogy a passzív erő nem működik, és ekkor sem­
mi sem történik, mert ha nincs passzív erő, akkor nincs anyag. Más esetekben

189
lehet, hogy az aktív, vagy a semlegesítő erő nincs jelen, ekkor ismét semmit
sem tehetnek.
Ha az első és második erő megnyilvánulásait próbálják felkutatni, néha rá­
bukkanhatnak a harmadik erő megnyilvánulásaira. Ehhez azonban megfigyelé­
seket kell tenniük, és csakis saját maguk bizonyosodhatnak meg a jelenlétéről.
A harmadik erő szükségessége sok mindenre magyarázatul szolgál a pszicholó­
giában. Többek között arra is, miért nem tudunk „tenni": képtelenek vagyunk
bevonni a harmadik erőt. Nélküle pedig semmi sem történhet, vagy ha valami
mégis megtörténik, akkor nem úgy, ahogyan mi szerettük volna.
Néha azért észrevesszük a semlegesítő erő jelenétét, csak éppen rosszul ítél­
jük meg a természetét. Például gyakran eredménynek véljük, amikor valójában
már az első és a második erő előtt létezett. A harmadik erőt illetően sok minden­
ben tévedünk, ennek ellenére nagyon hasznos, ha elgondolkodunk róla.
K: A három erő tőlünk függetlenül létezik - önmagunkon kívül?
V: Kívül is és belül is, a mi szintünkön, a bolygók szintjén, a világegyetem
szintjén, minden szinten.
K: Tudna példát mondani a működésükre?
V: Tegyük fel, hogy tanulni szeretnének valamit. Rendelkezésükre állnak bi­
zonyos ismeretek, új ideák és így tovább, ugyanakkor kialakul önökben egy el­
lenállás, mert míg néhány „én" akar tanulni, vannak olyanok, amik nem. Ezek
az „én"-ek képviselik az aktív és a passzív erőt. Tegyük fel, hogy ez a tanulás
kivált önökben valamilyen érzelmet, ekkor ez az érzelem semlegesítő erőként
fog működni, így nekikezdhetnek a tanulásnak. Ha nem jelenik meg érzelem,
akkor az „én"-ek közötti vita továbbfolytatódik, és semmi sem történik.
A három törvénye sok olyan dologra rávilágít, amelyekre rendes körül­
mények között lehetetlen magyarázatot adni, mert általában csak egy erőben
gondolkodunk. A második erővel, az ellenállással, nagyon ritkán számolunk,
a harmadikkal pedig soha. Viszont ha valaminek a bekövetkeztére számítunk,
akkor figyelembe kell vennünk a három erőt.
K: A szükség harmadik erő? Sok döntést látszólag a kényszerűség hoz
meg.
V: Sokat pedig olyasvalami, ami szükségtelen. Az emberek mindig tudnak
anélkül cselekedni, hogy a szükséges dolgokat megtennék, viszont sokkal ne­
hezebb úgy cselekedni, hogy közben nem teszünk felesleges dolgokat. Tehát
nem helytálló, amit ön mondott. Mindazonáltal meg kell érteniük, hogy az első
és második erő megjelölése nélkül nem beszélhetnek a harmadik erőről.
K: A három törvényének tanulmányozása segíthet megértenünk, miért si­
kertelenek az erőfeszítéseink?
V: Olykor nagyon hasznos ennek a tanulmányozása. Néha megfigyelhetik,
hogy az emberek erőfeszítései azért nem vezetnek semmilyen eredményre,
mert nincs tudomásuk a három törvényéről, és nem tesznek neki eleget. Vagy
nem számolnak az ellenállással, vagy a saját maguk általuk képviselt aktív erő­
vel - most olyan hármasról beszélek, amelyikben működik a harmadik erő.
Amikor túl nagy az erők közötti különbség, igen furcsa jelenségnek lehetünk
tanúi - a következmények teljesen eltérnek a várttól. Tegyük fel, hogy meg

190
akarnak tenni valamit, de nem számoltak a második erővel. Ekkor nagyon erős
ellenállásba ütköznek, és egyáltalán nem a kívánt eredményre jutnak.
A munkában a következő két erőt figyelhetik meg: a szisztéma ideái és a
saját ellenállásuk, a saját alvásuk. Minden egyes esetben belép egy bizonyos
harmadik erő, és vagy az egyik, vagy a másik oldalt segíti.
K: Milyen gyakorlati értékkel bír az erők tanulmányozása?
V: Minden mögött kozmikus törvények állnak. Ha fogalmuk sincs ezekről a
törvényekről, akkor nem érthetik meg, miért történnek a dolgok így vagy úgy.
K: Ha az anyag helyett az eseményeket tekintjük, vehetjük úgy, hogy ezek
is eltérőek lehetnek attól függően, hogy melyik erő működik rajtuk keresztül?
V: Az események közötti különbséget az adja, hogy más-más hármasok
működnek. Például mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ugyanan­
nak a mondatnak, ugyanazoknak a szavaknak teljesen eltérő lehet a jelen­
tésük attól függően, kinek a szájából hangzanak el. Vagy akár ugyanaz a
személy is elismételheti ugyanazokat a szavakat egy másik időpontban, tel­
jesen más jelentéssel.
A szánkhja filozófia egyik tanítása beszél a három erőről, vagy három
gunáról. A létező irodalomban azonban súlyosan elferdített formában talál­
hatjuk meg ezt a tanítást, mert minden egyes gunát, vagy erőt változatlannak
írnak le, de, mint már mondtam, a szisztéma szempontjából mindegyik erő
csak a másik két erő viszonylatában működik aktív, passzív vagy semlegesítő
erőként.
Az erőknek hét kombinációja lehetséges, amelyekből egyet az emberi agy
képtelen felfogni, mert ebben a hármasban mindegyik erő kitölti a hely egé­
szét.
A hármasok eseményekre utalnak, tehát amikor külön-külön beszélünk az
eseményekről, legyen szó kicsikről, vagy nagyokról, tudnunk kell, hogy melyik
hármashoz tartoznak. Az események azonban a három és a hét törvényének
megfelelően követik egymást. A hét törvényét az intervallumok kapcsán kell
megértenünk, és észben tartanunk. Röviden azt jelenti, hogy nincs olyan erő,
amelyik folyamatosan ugyanabba az irányba hatna: valameddig működnek,
majd csökken az intenzitásuk, és vagy irányt váltanak, vagy belső változáson
mennek keresztül. Minden oktávban - ami bizonyos rezgésszám és annak dup­
lája, vagy fele közötti időszak - két olyan pont található, ahol a rezgések, vagy
pontosabban az időben és térben, vagy mindkettőben, haladó energia megnyil­
vánulásai keresztülmennek egy bizonyos változáson, lelassulnak, majd tovább
folytatják az útjukat. Ha ezeken a helyeken nincs biztosítva egy hozzáadott
sokk, akkor az oktáv irányt változtat. Kiszámították, és formulába öntötték ezt
a rezgések számában mért szabálytalanságot. Ezt a formulát, amely egy kozmi­
kus törvényt fejez ki, később a héthangú skála formájában alkalmazták a zené­
re. A hét törvénye rávilágít arra, hogy egyetlen erő sem haladhat folyamatosan
ugyanabba az irányba, és megmutatja azokat a helyeket, ahol az irányváltozta­
tások, vagy lassulások bekövetkeznek.
K: Ezek az irányváltoztatások az intervallumokban található akadályoknak
tulajdoníthatóak?

191
 V: Maguknak az intervallumoknak. Az akadályok megléte normális, min­
den energia akadályok között halad előre.
K: Az erő vonala mindig ugyanabba az irányba tér le?
V: Nem, bármelyik irányba letérhet. Amikor a dolgok „történnek", soha­
sem lehetünk biztosak az irányban. Az l-es, 2-es és 3-as számú ember sohasem
oda érkezik, ahova akar, vagy ha mégis, az csakis a véletlennek köszönhető.
Kivételnek tekintjük, ha nem a kívánt helyre érkezünk, nem látjuk be, hogy ez
törvényszerű. Nem számíthatunk arra, hogy majd a kellő pillanatban a vélet­
len biztosítani fogja a megfelelő sokkot.
K: Ez egy végtelen folyamat?
V: Nem létezik olyan erő, amelyik a végtelenségig hatna. Működésüket
a rendelkezésükre álló energiamennyiség szabja meg. De, újfent, az oktávok
különbözőek - lehetnek emelkedők vagy ereszkedők. Bizonyos rezgésszám és
annak duplája között emelkedő oktávról, bizonyos rezgésszám és annak fele
között ereszkedő oktávról beszélünk. Tehát az események sorrendjének vizsgá­
latához, ismernünk kell az emelkedő és ereszkedő oktávokat. Ha egy oktávról
nem tudjuk, hogy emelkedő-e, vagy ereszkedő, akkor nem érthetjük meg. Szok­
ványos gondolkodásunkat pedig éppen ez jellemzi - az emelkedő oktávokat
ereszkedőnek tekintjük, és fordítva.
K: Mondana egy példát arra, amikor egy ereszkedő oktávot emelkedőnek
tekintünk?
V: Tegyük fel, hogy bennszülöttekkel találkozunk, rendszerint azt gondol­
juk, hogy primitívek, és ezek a primitív emberek később majd felépítenek egy
civilizációt, és létrehoznak egy kultúrát. Nem ismerjük fel, hogy a legtöbb eset­
ben a bennszülöttek kultúrált emberek leszármazottjai. Nagyon gyakran fejlő­
désnek véljük a hanyatlást.
Az emberi cselekedetekben könnyebben megfigyelhetik a hét törvényének
működését. Láthatják, hogyan kezdenek hozzá az emberek valamihez - tanu­
láshoz, munkához -, majd némi idő elteltével, bármilyen látható ok nélkül,
egyre kisebbek lesznek az erőfeszítéseik, munkájuk lelassul, és - ha egy adott
pillanatban nem tesznek valamilyen különös erőfeszítést - cselekvésük vonala
irányt változtat. Létrejön egy apró, de valódi változás a belső erőben. Majd,
kis idő múltán, munkájuk újra lelassul, és - hacsak nem tesznek megint egy
különös erőfeszítést - akkor az irány ismét megváltozik. Akár teljesen módosul­
hat, és a cselekvés homlokegyenest ellenkező irányba folytatódhat, miközben
látszólag változatlan marad. Az emberi cselekedetek sok mozzanata megfelel
ennek a leírásnak. Elindulnak az egyik irányba, majd, észrevétlenül, pontosan
az ellenkező irányba folytatódhatnak. Ha az embernek tudomása van ezekről
az intervallumokról, és megjelenésük pillanatában tesz valamilyen speciális
erőfeszítést vagy intézkedést, akkor elkerülheti az oktávban bekövetkező töré­
seket. Minden oktávokban halad előre, nincs olyan rezgés, mozgás, cselekvés,
ami más módon fejlődhetne. A nagyságrendek változnak, tehát az oktávokat
nem kísérhetjük figyelemmel, de a következményeket, a hét törvényének kö­
vetkezményeit, megfigyelhetjük. Még a szervezet belső fizikai működése is ez
alatt a törvény alatt áll.

192
 Bizonyos erőfeszítésekkel létrehozhatjuk ezeket a hiányzó félhangokat, ki­
tölthetjük az intervallumokat, és ez által változtathatunk gépezetünk működé­
sén. Később például majd meglátják, hogy az önemlékezésre tett erőfeszítés
hogyan változtat meg sok mindent szervezetünk kémiájában.
K: Ha az ember egy adott cselekedetben megfigyel egy intervallumot, ak­
kor számíthat arra, hogy ez az intervallum újra és újra meg fog ismétlődni?
V: Példák segítségével könnyebben beszélhetnék erről. Altalánosságban
annyit mondhatok, hogy ha az ember semmit sem tesz, akkor az intervallum
mindegyik oktávban erősödni fog ugyanazon a helyen.
K: Az önemlékezés oktávjairól beszél...
V: Nem egészen. Azt mondtam, ha dolgoznak, munkájuk lehet, hogy ok-
távokba rendeződik, amelyekben lesznek intervallumok. Ha nem tudják, hol
számíthatnak intervallumokra, akkor a munkájuk át fog alakulni. De az önem­
lékezés vonatkozásában nem beszélhetünk oktávokról, mert a mi esetünkben
az önemlékezés csupán elkezdődik, majd azonnal le is áll. Az már jó, ha két
vagy három hangig eljutunk. Nem áll rendelkezésünkre elegendő energia az
elkezdéséhez. Ennek ellenére újra és újra próbálkoznunk kell addig, amíg létre
tudunk hozni egy oktávot. Minden nap elölről kell kezdenünk: dó, re, dó, re,
mi... Hosszú időn keresztül a m/-nél nem juthatunk tovább.
K: Mi történik, ha eljutunk a m;-ig?
V: Megállnak, és visszamennek az elejére. Sokáig nem fogják áthidalni az
intervallumot. De ha folytatják a tanulást, idővel képesek lesznek feltérképezni
azokat a helyeket, ahol megjelennek. Tudni fogják, hogy munkájuk vonalának
valamelyik pontján intervallum közeledik.
K: Ahhoz, hogy az ember megfigyelhesse az oktávokat, nem kellene meg­
próbálnia nyomon követni önmagában a történések sorrendjét?
V: A történések sorrendjét nem követhetik nyomon, de az intervallumokat
észrevehetik. Ha hozzáfognak valamihez, ha elkezdenek valamit tanulni, látni
fogják, hogy a cselekvés egy ideig adott irányba halad, majd letér az eredeti
pályájáról.

Most, hogy mindezt megbeszéltük, elérkeztünk a világegyetem tanulmányozá­

sához, aminek révén meghatározhatjuk, mit jelent az ember számára a világ.
Az ember a Földön él, de mivel a Föld a naprendszer egyik bolygója, az
ember egyben a bolygók világához is tartozik. A Föld meghatározott helyet
foglal el a naprendszerben, tehát kijelenthetjük, hogy a Naphoz is tartozunk.
Mivel pedig a Nap a Tejút egyik csillaga, bizonyos értelemben a Tejútnak is
részei vagyunk. Továbbá, a hagyományos tudomány megérti és elfogadja más
galaxisok létezését - amelyek vagy hasonlók a miénkhez, vagy nem -, tehát a
galaxisok összességének világhoz is tartozunk. Csillagászatilag ennél nem tu­
dunk továbbmenni, de filozófiailag feltehetjük, hogy a dolgoknak létezik egy
állapota, amelyben minden egy, éppen úgy, ahogyan az alma is egy. Ezt az
állapotot Abszolútnak nevezzük. Tehát az Abszolút magába foglalja az összes

193
galaxist, a mi galaxisunkat, a naprendszerünket, a bolygókat, a Földet és a Hol­
dat, amely a Föld befolyása alatt áll.
Az Abszolút ténylegesen csak az utána következő világot hozza létre, és az
akarata nem nyilvánul meg a 3-as világon túl. Ahogy a törvények száma emel­
kedik, egyre inkább gépiesebbé és bonyolultabbá válnak. Az Abszolút akarata
nem tud keresztülhatolni a közbülső gépiességen, és nem nyilvánulhat meg az
alacsonyabb világokban. De, úgymond, elkezdi görgetni a labdát. Próbálják ezt
végiggondolni, mert nagyon lényeges.
K: Miért nem tölti ki az összes világot az Abszolút akarata?
V: Bizonyos dolgok még az Abszolút számára is lehetetlenek. Azt hisszük,
hogy ha az Abszolút a dolgoknak azon állapota, amelynek a mindenség erede­
te tulajdonítható, akkor az Abszolút akarata bármire képes. Azonban vannak
olyan dolgok, amiket nem tehet meg, mivel megalkot bizonyos törvényeket,
ezek a törvények létrehoznak más törvényeket, amelyek ismét másokat. Az Ab­
szolút csak a törvények első rendjét teremti meg. Ha érvényesíteni szeretné
az akaratát a mi szintünkön, akkor el kellene pusztítania az összes közbülső
törvényt. Számtalan gépies törvény vesz körül, és irányít minket. Amikor ezt
kezdjük felismerni, megértjük, hogy az Abszolút akarata nem érvényesülhet
a mi szintünkön, ahhoz meg kellene semmisítenie az összes közbülső világot,
mert minden azoktól a törvényektől függ, amelyek irányítják. Egy kis változás
az egész teremtés sugarának elpusztítását jelentené.
Analógiák segítségével bizonyos mértékig felfoghatjuk ezt. Tekintsük az
embert az Abszolútnak. Vajon az emberben hol húzódnak saját akaratának
határai? Erre még az emberi pszichológia legfelületesebb tudása is választ ad­
hat. Az ember akarata (mint feltételes fogalom) irányíthatja az egész test és a
különálló végtagok mozdulatait, néhány szerv működését és a légzést. Ha az
ember az orra hegyére összpontosítja figyelmét, akkor érezni kezdi. Sőt ezzel
az összpontosítással talán még ki is csikarhat egy halvány érzetet néhány szö­
vetből. A testében található valamelyik különálló sejt vonatkozásában azonban
semmi esetre sem érvényesítheti az akaratát, ehhez a sejtek túlságosan aprók.
Az ember akarata csakis a szövetek tekintetében nyilvánulhat meg, a sejteket
már nem tudja irányítani.
Ha az embert hasonlónak tekintjük az Abszolúthoz, akkor a szövetek a 3-
as, a sejtek pedig a 6-os világnak felelnek meg.
Vagy vegyünk egy másik analógiát: miután egy építész elkészítette egy ház
tervrajzát, és átadta az építőmunkásoknak és vállalkozóknak, többé nem avat­
kozhat be a kőművesek munkájába, vagy azoknak az embereknek az életébe,
akik a ház megépítése után beköltöztek, akármennyire is rosszalja a viselkedé­
süket.
Próbálják megérteni, hogy mindegyik szinten, a többi szinttől függetlenül,
emelkedik a törvények száma. Az építész elkészítette a tervrajzot, és ezzel meg­
szakadt a kapcsolata a házzal. Sok minden nem szerepel a tervében: a lakberen­
dezők munkája, a házban elő emberek, macskák, kutyák, egerek és így tovább.
Az elvet kell megérteniük. Minden egyes szinten számos új dolog jelenik meg
az eredeti tervtől függetlenül.

194
 Semmi új nincs a teremtés sugarában, semmi olyan, amit ne tudnának,
egyszerűen csak másképp rakjuk össze a tényeket. Csak akkor oldhatunk meg
bármilyen problémát, ha megfelelően rendezzük el a birtokunkban lévő isme­
reteket. A mód pedig, ahogyan ezt megtesszük, magába foglalja annak a meg­
értését, hogyan oldható meg a probléma. Tehát a teremtés sugara annak a prob­
lémának egyfajta kinyilatkoztatása, amellyel akkor találkozunk, amikor meg
akarjuk határozni az ember világban elfoglalt helyét. De nem pusztán az ember
pontos helyéről van szó, hanem arról is, hogy ez a hely miként viszonyul a te­
remtés sugarán található lehető legtöbb lényeges ponthoz.
A teremtés sugara segítség, eszköz vagy módszer az újfajta gondolko­
dáshoz. Ismerjük az ember hét kategóriáját, és mindent ugyanígy fel kellene
osztanunk. A hagyományos gondolkodás felosztható l-es, 2-es és 3-as számú
gondolkodásra. Az l-es számú főként utánzásból áll, a 2-es inkább érzelmi, ro­
konszenven és ellenszenven alapul, a 3-as elméleti, logikai, ami a maga helyén
nagyon jó, de ha olyan dolgokra alkalmazzuk, amelyek meghaladják az erejét,
akkor meglehetősen hibásan működik. A hétköznapi életben mindössze eddig
terjed a tudásunk. A 4-es számú gondolkodás a teremtés sugarából indul ki,
próbálják ezt megérteni. A teremtés sugara nem egy újabb, a már ismert el­
méletekhez hasonló teória, mindössze annyit teszünk, hogy bizonyos módon
átrendezzük az eddigi ismereteinket. A 4-es számú gondolkodás pedig olyan
gondolkodás, amelyik apránként az összes ellentmondástól megszabadul. A
3-as számú gondolkodás esetén bármelyik elméletet követi az ember, azonnal
beleütközik egy másik elméletbe, ami ellentmond az előzőnek. A 4-es számú
gondolkozással az ember eljut, nem azonnal, de fokozatosan, annak a ténynek
a felismeréséhez, hogy lehetséges ellentmondások nélkül gondolkodni, hogy
az ellentmondások valójában nem is ellentmondások.
Szokványos gondolkodásunkban sok az ellentmondás. Például a világról
vagy úgy vélekedünk, hogy létezik benne valamilyen isteni akarat, ami min­
dent megalkot és fenntart, vagy pedig azt gondoljuk, hogy a dolgok pusztán
maguktól történnek. Egy másik példa erre a gondolkodásra az akarat és a gépi-

195
esség, vagy az eleve elrendelés és a véletlen szembeállítása. A teremtés sugará­
nak tanulmányozása során meg fogják érteni, hogy ebben mindez megtalálha­
tó. Bizonyos értelemben ezeknek a nézeteknek mindegyike helyes, és a terem­
tés sugara mindegyiket magába foglalja. Létezik egy elmélet, mely szerint az
általunk ismert emberi elme képtelen abszolút hazugságot kitalálni. Nem gon­
dolhat ki olyasmit, aminek semmi köze az igazsághoz. Minden, amit az emberi
elme kitalálhat, az igazság részleges képe lesz. Például, ha megpróbálnak egy
új állatot rajzolni, a már ismert állatok részeit kell felhasználniuk, mert abból
az anyagból kénytelenek dolgozni, amit az életbéli tényleges megfigyeléseik­
től kölcsönöznek. A teremtés sugara megmutatja, hogyan egyeztethető össze
egyetlen szisztémában az eleve elrendelésről vagy szabadságról, a szabad vá­
lasztásról, az isteni akaratról, a gépiességről stb. felállított összes egymásnak
ellentmondó elmélet, hogy ezek az elméletek, amelyek mindegyike az igazság
egyik arcát mutatja, összességükben nem mondanak ellent egymásnak. Az
egyik helyen az egyik, a másik helyen a másik igaz, az egész vonatkozásában
azonban egyik sem az. Később meg fogják érteni, hogy bizonyos dolgok nem
alkalmazhatók az egészre, mert az egész nem egy - túl változatos, túl sok arca
van. A teremtés sugara erre is rávilágít.
A teremtés sugarának és az egyetemes törvényeknek a tanulmányozása
egyelőre még nem tekinthető tudásnak - csak egy nyelv, de ennek a nyelvnek a
segítségével mindenféléről beszélhetünk, amelyekre hétköznapi nyelvünknek
nincsenek szavai, kifejezései, és nem tartalmazza a dolgok közötti összefüggése­
ket. Ennek az új nyelvnek a tanulmányozása során megértik, hogyan viszonyul­
nak egymáshoz a dolgok, mert ez a nyelv mindent összekapcsol - mindent,
amit ismerünk, vagy ismernünk kell, vagy meg szeretnénk ismerni a világban.
Azért értékes, mert néhány kifejezésével nemcsak egy adott dolog jelentésére
és a közvetlen környezetében elfoglalt helyére adhatnak magyarázatot, hanem
az egész világegyetemben elfoglalt helyét is meghatározhatják.
Ha a teremtés sugarát események sorozatának vesszük, akkor tekinthetjük
egy oktávnak. Ereszkedő oktáv abban az értelemben, hogy terjeszkedik és dif­
ferenciálódik. Ennek az oktávnak az első intervallumát az Abszolút akarata
tölti ki. A bolygók és a Föld között található második intervallum kitöltésére
kozmikusán egy speciális eszközt alkottak. Ez az eszköz a földi szerves élet. A
földi szerves élet nagyon fontos szerepet játszik a teremtés sugarában - biztosít­
ja az energiák közvetítését, és lehetővé teszi a teremtés sugarának növekedését.
A Hold a sugár növekvő vége. Ezen elképzelés szerint a Hold végül olyanná
válik majd, mint a Föld, a Föld pedig olyanná, mint a Nap, és akkor egy másik
Hold jelenik meg, tehát a növekedés folytatódni fog egy adott pontig. Ez szá­
munkra azonban felfoghatatlan.
A szerves élet egyfajta vevőkészülék, amelyik felfogja és továbbítja a Nap­
rendszer bolygói felől érkező befolyásokat. Amellett, hogy a Föld és a bolygók
közötti kommunikáció eszközéül szolgál, a Holdat is táplálja. Minden, ami él,
a Föld céljait szolgálja, minden, ami meghal, a Holdat táplálja. Ez elsőre kü­
lönösen hangzik, de miután megértették a szerves életet irányító erőket, fel
fogják ismerni, hogy e mögött egy nagyon szigorú törvény áll, a törvény, ame-

196
lyik kimondja, hogy az egyik osztályhoz tartozó élőlények megeszik a másik
osztályhoz tartozó élőlényeket. Ez nemcsak önellátóvá teszi a szerves életet,
hanem azt is biztosítja, hogy táplálhassa a Holdat, és közvetíthesse az energiá­
kat. Tehát a szerves élet sokféle célt szolgál - a nagyobb világok, a bolygók, a
Föld és a Hold céljait.
Felmerül a kérdés: mindez hogyan bizonyítható? Később, ha párhuzamot
vonunk az emberrel, találhatunk bizonyítékokat, mert az ember és a teremtés
sugarának felépítése ugyanazon az elven alapul. Sok mindent nem bizonyítha­
tunk objektívan, de talán önmagunk tanulmányozásával találhatunk bizonyí­
tékokat.
K: Miért kerül a halál után a lélek a Holdra?
V: Mert a Hold éhes.
K: A Föld nem éhes?
V: A Föld teljes felszíne, összetétele és szerkezete a szerves élettől függ. A
Föld megkapja a testet, mert azt akarja. Ez ízlés és étvágy dolga. A Hold az
egyik dolgot akarja, a Föld pedig a másikat. Ez nagyon érdekes elképzelés.
Később világosabbá válik, hogyan függnek össze a dolgok, hogyan készteti nö­
vekedésre az egyik dolog a másikat. Bizonyos anyagok így kerülnek a Holdra,
másképpen nem tudnának. És már megemésztett formában érkeznek meg.
K: Mi a Föld? Él? Hol végződik a szerves élet, és hol kezdődik a Föld?
V: A szerves élet nagyon jól meghatározható - az állatok, a növények, az
emberek és az összes mikroorganizmus. Ami a Földet illeti, feltétlenül élőlény,
csak egy teljesen más szinten. A természetben semmi sem halott. Kivéve né­
hány embert.
K: Milyen formában kommunikál a szerves élet és a Föld?
V: Sokféleképpen. Például a levegő belégzése is egyik formája a kommuni­
kációnak.
A szerves élet részeként élünk itt a Földön. A szerves élet a bolygók összes­
sége felől érkező befolyások alatt áll, és mivel a szerves élet részét képezzük,
ezek a befolyások ránk is hatnak. Ugyancsak elérnek minket a Nap, a Tejút
és talán még a világok összessége felől érkező befolyások, azonban ez utóbbi
természetesen nagyon csekély mértékben befolyásolja az egyes embereket. A
Hold felől érkező befolyásokról nem sokat tudunk, de azt igen, hogy a Hold
nagyon jelentős szerepet játszik a szerves életben. Ha nem tudjuk, hogyan
függnek össze a dolgok, és milyen kapcsolatban áll a földi ember élete a boly­
gókkal és a Nappal, akkor nem érthetjük meg az ember helyzetét és jelenlegi
életét. Például e nélkül az ábra nélkül nem ismerhetjük fel, hogy az ember a
világegyetem nagyon rossz pontján él, és sok minden, amit igazságtalannak
tartunk, ami ellen lázadozunk és harcolni próbálunk, valójában a földi szerves
élet helyzetéből adódik. Ha a Holdon élnénk, még rosszabb lenne, ott nem len­
ne kilátásunk a fejlődésre. A Földön viszont van erre lehetőségünk - bizonyos
részeinket fejleszthetjük.
A bolygóhatások nagyon kis része hat az egyes emberre. Többnyire csak
az emberek tömegei érzik őket, tehát ezek felelősek a háborúkért, a forradal­
makért és hasonló dolgokért. Az egyéneket igen csekély mértékben érhetik el,

197
mert az ember azon része, amelyiket befolyásolhatják, fejletlen. Ez a rész az
esszencia.
Bizonyos mértékig a Nap is hat az emberre, akit, ha kifejleszti a magasabb
központjait, és kapcsolatba kerül velük, ennél sokkal magasabb befolyások is
elérhetik. Tehát a fejlődés azt jelenti, hogy az ember a befolyások egyik fajtája
alól átkerül a befolyások másik fajtája alá. Jelenleg inkább a Hold befolyása
alatt élünk. Ahhoz, hogy a magasabb befolyások elérhessenek minket, tudato­
sabbá és még tudatosabbá kell válnunk.
K: Miként befolyásol minket a Hold?
V: A Hold nagyon fontos szerepet játszik életünkben, vagy jobban mondva,
a földi szerves életben. A Hold irányítja az összes mozdulatunkat. Ha megmoz­
dítom a karomat, a Hold teszi, mert a Hold befolyása nélkül nem történhet
meg. A Hold olyan, mint egy régimódi óra súlya, a szerves élet pedig az óra
mechanizmusa, amelyet a súly működtet. A Hold életünkre kifejtett hatása tel­
jesen gépies. Pusztán a súlyával hat, és magasabb energiákat fogad be, amelyek
lassacskán felélesztik. A négyféle energia közül - mechanikus energia, életener­
gia, pszichikai és tudatos energia - a mechanikus energiával hat, olyan, mint
egy nagy elektromágnes, amely magához vonzza a lélek anyagát. Amikor ezt
az energiát megkapja, megváltozik a hőmérséklete. A Hold állapota nagyon
alacsony, sokkal alacsonyabb, mint a Földé.
Teljes gépiességünk a Holdtól függ. Olyanok vagyunk, mint a zsinóron rán­
gatott bábuk, de a Hold befolyása hathat ránk erősebben vagy gyengébben.
Amikor ezt megértjük, az is egyértelművé válik, hogy a szabadulás útja az azo­
nosulás, az igazodás elkerülése, a negatív érzelmek elleni harc és így tovább. Je­
lenleg egyetlen lépést sem tehetünk a Hold energiája nélkül, nem vághatjuk el
azonnal a zsinórokat, mert akkor a marionettek egyszerűen összecsuklanának.
Először meg kell tanulnunk mozogni. Az összes alvó ember a Hold befolyása
alatt áll. Nem mutatnak ellenállást, de az, aki fejlődik, fokozatosan elvághat né­
hány nemkívánatos zsinórt, és megnyithatja magát a magasabb befolyásokra,
így függetlenítheti magát a Holdtól, ha nem is teljesen, de lényegesen nagyobb
mértékben, mint most.
K: Az alacsonyabb befolyások a Hold felől érkeznek?
V: A gépiesebb befolyások. Ha az ember teljesen a Hold befolyása alatt áll,
akkor gépezet.
K: Úgy érti, hogy a Hold mind fizikailag, mind pszichológiailag befolyásol
minket?
V: A fizikai befolyás más jellegű, megléte normális. Baj akkor van, amikor
a Hold az elménket és az érzelmeinket kezdi befolyásolni. Ez csak akkor követ­
kezik be, ha az ember elzárja magát a magasabb befolyások elől, saját magán
kívül azonban senki sem vonhatja meg tőle ezeket a befolyásokat.
K: Beszélne még arról az elképzelésről, mely szerint a szerves élet táplálja
a Holdat?
V: Először fel szeretnék tenni egy kérdést: az ön számára milyen jelentőség­
gel bír ez az elképzelés? Milyen döntő fontosságú elvet lát benne?
V: Éppen a legfőbb elvet nem értem.

198
 V: Tudják, már amikor először hallunk erről az elképzelésről, különböző
oldalakról közelíthetjük meg. A megfelelő elv megértésével minden világossá
válik. Amikor először hallottam erről az elképzelésről, természetesen nagyon
furcsának találtam, ugyanakkor megértettem, hogy a mögötte álló elv nem
más, minthogy minden összefügg mindennel, a dolgok nem létezhetnek egy­
mástól függetlenül, a szerves élet bizonyos módon összekapcsolja a Földet és
a Holdat.
K: Valójában a Hold okozza az emberi katasztrófákat azért, mert táplálékra
van szüksége saját léte fenntartásához?
V: A Hold nem okoz katasztrófákat, mi magunk vagyunk a felelősek - nincs
értelme a Holdat hibáztatni. Tegyük fel, hogy elmulasztunk megjavítani egy fa­
lat, és az leomlik. Kinek a hibájából történt? A fizikai törvények miatt omlott le,
ugyanakkor nem okolhatjuk érte a fizikai törvényeket. Ha a kozmikus befolyá­
sok megfelelő talajra érkeznek, akkor nem következnek be katasztrófák, éppen
úgy, ahogy a fal sem omlik le, ha megjavítjuk. De természetesen előfordulhat­
nak olyan hatalmas katasztrófák, amik nem hozzáállásunkon múlnak.
K: Mi az oka annak, hogy a bolygók a tömeget befolyásolják, de az egyes
embereket nem?
V: Mert az ember azon része, amelyiket befolyásolhatják, vagy nagyon ki­
csi és fejletlen, vagy eltakarja a személyiség. A személyiség visszaveri ezeket a
befolyásokat, aminek eredményeként az embert a véletlen törvénye irányítja.
Ha az ember az esszenciájában élne, akkor a bolygók hatásai alatt állna, vagy
más szóval, a sors törvénye irányítaná. Az más kérdés, hogy ez előnyös lenne-e
számára, vagy sem, lehet, hogy az egyik esetben jobb lenne, a másikban pedig
rosszabb, de általánosságban jobb. A bolygósugarak nem tudnak áthatolni a
személyiségen.
A bolygók úgy befolyásolják az embereket a tömegben, hogy azon részeik­
re hatnak, amelyek mindig jelen vannak. Egy tömegben az emberek többsége
l-es számú ember, azaz az ösztönös és mozgási központjában él. Az l-es szá­
mú ember legfőbb mozgatórugója pedig az utánzás és a képzelődés. Amikor
az emberek az utánzás és a képzelődés hatalmában vannak, nagyon könnyen
befogadják a gépies befolyásokat, utánozni kezdik egymást, ezért ez óriási ha­
tást vált ki.
Amikor az emberek a tömeg részeként élnek, senki sem segíthet rajtuk,
annyira összekeverednek, hogy lehetetlen az egyik atomot különválasztani a
másiktól. A tömeg szintjén mindannyian egyformák. Csak akkor számíthatnak
kedvező befolyásokra, ha kiemelkednek a tömegből. A tömeget érő befolyá­
sok csak kedvezőtlenek lehetnek, ezek olyan befolyások, amelyek elnyomják
a tömeget. Léteznek kedvező befolyások, amelyek segíthetnek az egyes em­
bereknek kijutni, de csak azoknak, akik egy kicsit kiemelkednek a tömegből.
Számíthatunk segítségre, de csak akkor, ha elérünk egy adott szintet, milyen ér­
téke lenne az erőfeszítéseinknek abban az esetben, ha valaki a fülünknél fogva
kihúzhatna? Ha tudatossá válunk, az ugyanazt jelenti, mintha egy magasabb
szinten rendelkeznénk akarattal, ha pedig tudunk „tenni", akkor elszigetelhet­
jük magunkat a tömegekre ható bolygóhatások jelentős részétől.

199
 K: Az a célunk, hogy fejlesszük magunkat, és így, mint egyének, a bolygók
befolyásai alá kerüljünk?
V: Nem egyéni befolyások alá fogunk kerülni, hanem a típusunknak megfe­
lelő befolyás alá. Az egyes emberek az esszenciájuktól függően különböznek.
Az esszencia, vagy az ember típusa a bolygók befolyásainak eredményeként
alakul ki. A bolygók tesznek minket azzá, amik vagyunk. Különböző összetéte­
lű bolygóhatások különböző esszenciákat hoznak létre.
K: Azt mondta, hogy olyan mértékben irányítanak bennünket a kozmikus
törvények, hogy a bolygóhatások okozzák a háborúkat. Ez a sors?
V: Kérdésére úgy válaszolok, hogy csak azt veszem, amit ténylegesen sors­
nak nevezhetünk, azonban sok ember esetében a sors sokkal kiterjedtebb. Ha
valakit valamilyen nagy megmozdulás - például politikai megmozdulások, há­
borúk, forradalmak - magával ragad, akkor ez a sorsává válik.
Meg kell érteniük, miért beszélünk a bolygók hatásairól, miért említettem
őket és mivel kapcsolatban. A legfontosabb elképzelés az, hogy a bolygók fe­
lől érkező befolyások nagyon eltérőek lehetnek. Az állapotunk vagy magához
vonzza, vagy visszaveri őket. Ezeket a befolyásokat nem ismerhetjük, a saját
állapotunkat azonban igen. Ha emlékeznek önmagukra, akkor kedvező befo­
lyásokat vonzhatnak magukhoz, ha gépiesek, akkor kedvezőtleneket.
K: A minket befolyásoló számtalan törvény hozza létre a különböző „én"-
eket?
V: Nagyon sokukat igen. Erők haladnak keresztül az emberen, amiket ő a
saját vágyainak, rokonszenveinek, vonzódásainak vél. De ezek pusztán min­
denféle irányból érkező erők, amelyek keresztülhatolnak rajta. Az embert a
világokból - kezdve a 3-as világgal - kiinduló erők érik el, amelyeket vagy
befogad, így azok cselekedeteket, hozzáállásokat alakítanak ki benne, vagy
visszaver. Csak az erők által kifejtett lehetséges hatásokat tanulmányozhatjuk.
Minden abból a szempontból érdekel minket, hogy hasznos-e számunkra, a
többi lényegtelen. A magasabb erők, vagy befolyások megléte normális, koz­
mikus, az viszont rajtunk áll, hogy megnyitjuk-e magunkat a befogadásukra,
vagy pedig elzárkózunk előlük. Ha alszunk, jobban elzárjuk magunkat, és mi­
nél mélyebben alszunk, annál jobban. Ha felébredünk, megnyitjuk magunkat
a magasabb befolyásokra.
K: Azt mondta, hogy a véletlen törvénye alatt állunk. Milyen befolyás forrá­
sából származik ez a törvény? Mentesülhetünk tőle?
V: A véletlenek sokféleképpen megnyilvánulhatnak. Ha az ember közelebb
áll a felébredéshez, akkor a legegyszerűbbek nagyon gyorsan kezdenek eltűn­
ni. De ezt ne vegyék szó szerint: ez a törvény hatalmas, és sok oldala van. Kü­
lönböző fokozatok léteznek. Csak az Abszolútban örök érvényűek a dolgok.
Számunkra ez egy hosszú lépcsőt jelent, amelynek minden egyes foka nagyobb
szabadságot biztosít. Ha a lépcső alján állnak, nem beszélhetnek arról, mi fog
történni akkor, amikor a tetejére érnek. Csak annyit kérdezhetnek: „Kevésbé
lesz zavaros az életem, ha dolgozni kezdek azért, hogy függetlenebbé válhas­
sak a véletlen törvényétől? Természetesen, ha rendelkeznek egy állandó céllal,
akkor megszabadulnak a véletlenszerű céloktól. Felejtsék el a csodákat. Azon

200
a vonalon érnek el eredményeket, amelyiken az erőfeszítéseket teszik, bár van­
nak összefüggések.
K: Hogyan kerülhetjük ki a kedvezőtlen befolyásokat?
K: Még mielőtt egyáltalán arra gondolnánk, hogy „teszünk" valamit, pró­
báljuk megérteni ezeket a befolyásokat. Mindenki elköveti azt az általános hi­
bát, hogy úgy véli, tud „tenni". Nem tudunk „tenni", de ha ezt belátjuk, akkor
talán valamit megváltoztathatunk.
K: Minthogy nem fejlesztettük ki a magasabb központjainkat, hogyan fo­
gadhatjuk be a magasabb világok felől érkező befolyásokat?
V: Szokványos állapotunk állandóan változik, a legjobb pillanatainkban fo­
gékonyak vagyunk a magasabb befolyásokra. A központokon keresztül érnek
el minket. Bár nem állunk folyamatos kapcsolatban a magasabb központokkal,
ha nincsenek túl mélyen elásva, akkor befolyásolnak minket, és rajtuk keresz­
tül eljuthat hozzánk valami.
K: Mi a célja az ember létezésének?
V: Az ember, sőt, még az emberiség sem létezik függetlenül, önmagában,
hanem a szerves élet része. A Földnek a szerves élet egészére van szüksége
- emberekre, állatokra, növényekre. A teremtés sugara egy növekvő ág, ami
csak akkor fejlődhet tovább, ha a szerves élet biztosítja a kommunikációt. Min­
den összefügg, semmi sem létezik önmagában függetlenül, és a kisebb dolgok,
ha léteznek, valami magasabbat szolgálnak. A szerves élet nem önmagáért
létezik, hanem a bolygók céljait szolgálja. Az egyes ember a szerves élet egy
magasan specializált sejtje, de a bolygók szintjén az egyes sejtek nem léteznek
- túl aprók. Hagyományos nézőpontjaink nagyon naivak és homocentrikusak:
minden az ember körül forog, aki azonban nagyon jelentéktelen, pusztán egy
hatalmas gépezet része. A szerves élet sajátos kozmikus egység, és ebben a
hatalmas egészben az ember egyetlen kis egységet képvisel. Benne rejlik a to­
vábbfejlődés lehetősége, de a saját erőfeszítéseitől és megértésétől függ, hogy
kihasználja-e. Részét képezi a kozmikus célnak, hogy bizonyos számú ember­
nek fejlődnie kellene, de nem mindenkinek, mert az ellentmondana egy másik
kozmikus célnak. Nyilvánvaló, hogy az emberiségnek a Földön kell élnie, ezt
az életet és szenvednie kell. Azonban bizonyos számú ember elszökhet, amit a
kozmikus cél ugyancsak magába foglal.
Tehát az egyes ember egyáltalán nem fontos a világegyetem számára. Még az
emberiség sem - csak a szerves élet. Mint mondtam, a szerves élet részét képez­
zük, a szerves élet pedig adott szerepet játszik a naprendszerben, ami azonban hoz­
zánk képest hatalmas. Hozzászoktunk, hogy a tömegtől elkülönítve gondolkod­
junk önmagunkról, ám nagyon hamar el fogjuk veszíteni ezt az illúziót. Hasznos,
ha elgondolkodnak a különböző nagyságrendekről, ha valaminek a vizsgálatakor
rossz nagyságrendet választanak, akkor letérnek az útról.
K: Azt mondta, hogy szándékosan rendezték úgy, hogy néhányunknak fej­
lődnie kellene?
V: Amennyire felfoghatjuk, ezt ugyanaz a törvény irányítja, mint például az
utcai baleseteket. Közismert, hogy minden nagyvárosban bizonyos számú em­
ber közlekedési balesetben hal meg. Az nincs meghatározva, hogy kik fognak

201
meghalni, nem szükségszerűen az egyik vagy a másik ember, hanem bizonyos
számú. Ugyanígy bizonyos számú embernek talán van esélye a menekülésre
- ebben az esetben azonban szó sincs arról, hogy ennek be kell következnie.
Ebben rejlik a különbség.
K: Kínálkozik a lehetőség, vagy nekünk kell megteremtenünk a körülmé­
nyek dacára?
V: A lehetőség adott. Minden normális emberben benne rejlik. A többi raj­
tunk áll. Az egyes emberek csak önmagukért léteznek. De még saját maguk
számára sem szolgálnak semmilyen hasznos célt. Ha az ember fejlődik, és
másmilyenné válik, akkor talán a tömegtől elkülönítve is fontossá válhat vala­
milyen módon, bár ebben nem lehetünk biztosak. Ez azonban csak magasabb
fejlettségi szintű emberre vonatkozik, nem pedig a gépiesre.
K: Miért akar kommunikálni a Nap, a bolygók és a Hold?
V: Ezek mind egy egységet alkotnak, csak számunkra tűnnek különálló­
nak, valójában éppen úgy összekapcsolódnak, mint a test különböző részei.
Olyanok, mint a szervezet vérkeringése, vagy a növényi nedvek áramlása a
növekedő ágban. Emiatt szükséges a kommunikáció.
K: Hány törvény alatt él az ember?
V: Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy a Föld negyvennyolc törvény alatt
áll, de az ember esetében más nagyságrendet kell alkalmaznunk. Nagyjából
annyit mondhatunk, hogy a szerves élet ugyanolyan kapcsolatban áll a Föld­
del, mint a Hold, ezért kilencvenhat törvény irányítja. De ez csak az elv. Az
emberre ennél sokkal több törvény vonatkozik.
K: Mondana egyet a negyvennyolc törvény közül?
V: Nem katalógust kell készítenünk, hanem az idea jelentését kell megér­
tenünk. Az embert nem egyféle, hanem sokféle törvény irányírja. Először is, az
összes földi teremtményhez hasonlóan, fizikai törvények, ami azt jelenti, hogy pél­
dául csak adott hőmérséklethatárok között élhet. Továbbá, a levegőnek meghatáro­
zott páratartalommal kell rendelkeznie, és ahhoz, hogy az ember belélegezhesse,
speciális kémiai összetételre van szükség. Az ételek tekintetében is korlátok közé
szorul, hiszen nem tud mindent megemészteni. Ezek mind olyan törvények, ame­
lyek az embert irányítják. Majd, ha a meglehetősen egyszerű törvényeket vesszük,
ott van például a tudatlanságunk. Nem ismerjük önmagunkat - ez törvény. Amint
kezdjük megismerni, mentesülünk egy törvénytől. Mint mondtam, nem készíthe­
tünk belőlük katalógust, mert néhányuknak nincs neve, viszont vannak olyanok,
amelyeket ismerünk. Például, tudjuk, hogy minden ember az azonosulás törvénye
alatt él - ez egy újabb törvény. Azok, akik már emlékeznek önmagukra, kezdenek
kiszabadulni az azonosulás törvénye alól. Ha tehát az ember ki szeretne bújni a tör­
vények alól, akkor először is találnia kell egyet, amelyiktől függetlenítheti magát,
majd pedig meg kell tőle szabadulnia. Amikor ez a törvény többé már nem irányít­
ja, kereshet egy másikat, amitől szintén mentesíti magát, és ez így folytatódik. Ez
lenne a törvények gyakorlati tanulmányozása.
K: Nagyon sok törvénynek kell engedelmeskednünk. Például minden éjjel
tetemes időt átalszunk. Ezek a törvények ráébreszthetnek arra, milyen nagy­
mértékben gépezetek vagyunk?

202
 V: Nem egészen, mert az alvás törvénye kozmikus. Az embert ilyennek te­
remtették, sok kozmikus törvény tartja fenn ezt az állapotot. De vannak olyan
törvények, amelyek minden oldalról akadályoznak, vagy szubjektivitásban tar­
tanak minket, pedig egyáltalán nem kikerülhetetlenek - nincs előnyös oldaluk,
és nem szükségesek kozmikusán. Túl sok szükségtelen törvény irányít minket,
és főként a saját gépiességünk törvénye. Leginkább ez utóbbi tart minket ala­
csony szinten. Például a negatív érzelmek törvénye alatt élünk - ez a törvény
egyáltalán nem szükségszerű, negatív érzelmek nélkül sokkal boldogabban él­
hetnénk, bár az emberek ezt nem hiszik el.
K: Ön szerint tehát mi vetjük alá saját magunkat ezeknek a törvényeknek?
V: Ezt nem mi döntjük el, senki nem kérdezi meg - bilincsbe vernek min­
ket. Befolyásolnak, vezetnek és irányítanak.
K: Megszabadulhatunk tőlük?
V: Igen - feltételekkel. Itt jelenik meg az utak szerepe. A négy út mindegyi­
ke módszer, amellyel mentesülhetünk ezektől a szükségtelen törvényektől. Is­
kola nélkül az ember nem tudhatja, mely törvényektől szabadulhat meg, vagy
nem találhatja meg a szabadulás útját. A lényeg az, hogy túl sok gépies törvény
irányít minket. Végül néhányuktól megszabadulhatunk úgy, hogy más törvé­
nyek befolyása alá kerülünk. Csak úgy mentesülhetünk az egyik törvénytől,
ha egy másik alá vetjük magunkat. De ez csak az általános elképzelés. Az utat
megmutathatják, de dolgoznunk nekünk kell.
K: Ha az ember új törvényeket fogad el az iskolában, az nem szavakhoz és
egy új tudomány megszületéséhez vezet?
V: Ha az ember dolgozik önmagán, akkor nem új törvényeket hoz létre, ha­
nem felszabadítja magát a szükségtelenek alól. A tanulás ideje alatt megkívánt
fegyelem csupán eszköz, nem pedig a végső cél. Önmagunk tanulmányozása
során megértésre és tudatosságra van szükségünk. Szavakkal nem szabadulha­
tunk meg. Éppen ez az, ami lehetetlen.
K: Az állandó „én" kialakulása attól függ, hogy hány törvény alatt áll az
ember?
V: Igen. Próbáljanak meg hasonlatokat találni arra, mit jelent, ha több, vagy
kevesebb törvény irányítja önöket. Képzeljük el, hogy egy hétköznapi embert
besoroznak katonának. Amíg a katonaságnál szolgál, több törvény alatt áll, ha
leteltek a katonaévei, kevesebb. Most tegyük fel, hogy katonaként bűntényt
követ el, és bebörtönzik. Ekkor a katonai törvények, az országának törvényei, a
fizikai és biológiai törvények és így tovább mellett a börtön törvényei is vonat­
koznak rá. Ilyen hasonlatok segítségével kell megértenünk ezt az ideát. Példá­
ul az egészséges ember adott számú törvény alatt áll, ha pedig megbetegszik,
megemelkedik a rá vonatkozó törvények száma.
K: De nem ténylegesen?
V: De, feltétlenül. Engedelmeskednie kell az orvosának, vagy be kell feküd­
nie a kórházba, ahol a kórház törvényei alá kerül.
K: Mi a célja a fogfájásomnak?
V: Egyet sem látok.
K: Ez nem része a kozmikus tervnek?

203
 V: Nincs kozmikus terv. Nagyságrend és relativitás nélkül nem beszélhet­
nek célokról. Ugyanaz a cél nem állhatja meg a helyét mind a kis, mind a nagy
skálán. Mindennek megvan az oka, de nem minden mögött áll cél vagy szán­
dék, nem szabad megfeledkezniük a nagyságrend elvéről.
K: A természet látszólag nagyon igazságtalanul és kegyetlenül bánik az em­
berrel.
V: Mit nevez természetnek? A földrengés szintén a természet. De egy pillanat­
ra nevezzük a szerves életet természetnek. Nyilvánvalóan azért alkották ilyennek,
mert másmilyennek nem alkothatták. Ha nekünk nem tetszik, megtanulhatunk
olyan módszereket, amelyekkel megszökhetünk. Az egyes ember túl apró ahhoz,
hogy bármilyen magasabb erőnek tudomása lehessen róla. Tehát ki igazságos, és
ki nem? Képzelt ideákat alkalmazunk. Kis, korlátozott körben, bizonyos korláto­
zott feltételek mellett beszélhetünk igazságról és igazságtalanságról. De a nagyobb
dolgok vonatkozásában ez az idea elveszíti jelentését. Ez sok ideára érvényes - kis
skálán van valamilyen jelentésük, amit azonban egy nagyobb skálán elveszítenek.
Ugyanakkor az igazságosság ideája nagyon érdekes, mert az emberek rengeteg
energiát veszítenek ezen a ponton. Ezt a pazarlást megállíthatjuk, de a világ dol­
gain nem javíthatunk. Az egész élet, a kezdetétől a végéig, igazságtalan. Például,
meg kell halnunk - ez rendkívül igazságtalan. Felosztjuk a dolgokat igazságosra
és igazságtalanra, de milyen jogaink vannak nekünk? A szerves élet egésze igazság­
talanságon alapszik, egy önellátó farm, ahol macskákat és patkányokat tenyészte­
nek. A macskák megeszik a patkányokat, a patkányok pedig a macskákat. Hol az
igazság a macskák és a patkányok között? Ilyen az élet, még ha nem is túl szép. A
célunk, hogy elszökjünk, nem a mi dolgunk felháborodni, mert ezzel egyszerűen
csak energiát veszítünk. Mindazonáltal nem szabad úgy tennünk, mintha a tények
mások lennének.
K: Egyenrangúnak tekinti az embert a szerves élet többi részével?
V: Nincs közöttük különbség, csupán annyi, hogy míg más részek teljesen
kifejlődtek, az ember csak félig.
K: Hogy lehetséges, hogy az embert, aki pusztán a szerves élet egyik meg­
nyilvánulása, kiválasztották arra, hogy továbbfejlődhessen?
V: Nem hinném, hogy ez kiválasztás kérdése lenne. Véleményem szerint tel­
jesen másfelől kellene megközelítenünk ezt a kérdést. Ebből a szempontból a
szerves élet egészét tekinthetjük egy hosszadalmas kísérleti munkának, amely­
nek célja egy önfejlesztő lény megalkotása. Ha az ember elérhet egy magasabb
állapotot, akkor ez azért van így, mert ilyennek teremtették - olyannak, aki
önmagát fejleszti. Más lények csupán különböző tulajdonságok kifejlesztése
céljából végzett kísérletek eredményei, nincsenek az összes olyan tulajdonság­
gal felruházva, amellyel az ember igen.
Az ember gépezet, de a gépezetek különbözőek lehetnek, készülhetnek spe­
ciális célokra. Ha egy gépezetet arra a célra használják, amire készült, akkor a
neki szánt helyen van, ellenkező esetben nincs a megfelelő helyen. Az ember
speciális gépezet, különleges célból teremtették, a 3-as, 6-os, 12-es világok felől
érkező magasabb befolyások befogadására, és mivel képes befogadni ezeket a
befolyásokat, függetlenítheti magát a környező világtól.

204
 K: Hogyan szabadulhat ki az ember jelenlegi helyzetéből?
V: Függetlenítheti magát néhány törvénytől. A dolgok a különböző szinte­
ken eltérő törvények alatt állnak.
K: Akkor a tudatosság magasabb állapotában lévő ember kevesebb törvény
alatt áll, mint mi?
V: Feltétlenül, mert a legtöbb törvény, aminek engedelmeskednünk kell, az
alvásunknak és a gépiességünknek köszönhető. Minden egyes lépés, amellyel
tudatosabbá válunk, szabadabbá tesz minket. Tegyük fel, hogy valaki megelég­
szik a gépies élettel, ekkor elvágja magát a magasabb befolyásoktól, és csak a
24-es és az alatta található világok felől érkező befolyásokat fogadja be. Ekkor
természetesen rosszabb helyzetbe kerül, mint az, aki nyitott a magasabb vilá­
gok felől érkező befolyásokra. A 3-as és a 6-os világ törvényei, vagy befolyásai
csak a magasabb mentális központon, a 12-es világ befolyásai pedig a maga­
sabb érzelmi központon keresztül érhetik el az embert.
Emellett, meg kell érteniük, hogy bár sok befolyás gépiesen is befogadható,
másokhoz erőfeszítés szükséges. Továbbá, a befolyások nem maradnak ugyan­
olyanok az emberben - átalakulnak. Minden attól függ, hogyan alakulnak át.
K: Míg az emberek felelősek a tetteikért, az állatok nem?
V: Az l-es, 2-es és 3-as számú embernek kisebb a felelőssége, a 4-es, 5-ös
számú embert és így tovább nagyobb felelősség terheli, a felelősség növekszik.
Az állatoknak nincs mit veszíteniük, az embereknek azonban van. Amikor az
ember elkezd fejlődni, meg kell fizetnie minden hibáért, amit elkövet. Irányítás
nélkül, mint alvásban, nem tartozik felelősséggel, de amint egy halvány lehető­
sége adódik az irányításra, arra, hogy közelebb vagy távolabb legyen a felébre­
déstől, mint a mi esetünkben, akkor már felelős.
K: Ez azt jelenti, hogy létezik igazság.
V: Senki sem nevezné igazságosnak, ha meg kellene fizetnie a hibáiért. A leg­
több embernek az igazságosság azt jelenti, hogy azt kapja, amit akar, nem pedig
azt, amit megérdemel. Az igazságosságnak azt kell jelentenie, hogy a cselekedetek
és azok következményei valamilyen szinten összehangoltak. Ez biztosan nem lé­
tezik, és a véletlen törvénye alatt nem is létezhet - és minket a véletlen törvénye
irányít. Amikor megismerjük a legfontosabb törvényeket, akkor megértjük, hogy
nagyon rossz helyen élünk, egy rendkívül rossz helyen. De mivel sehol máshol
nem élhetünk, azt kell kiderítenünk, hogy itt mihez kezdhetünk. Azonban nem
szabad azt képzelnünk, hogy a dolgok jobbak annál, mint amilyenek valójában.
Az igazságosság és igazságtalanság kérdésén érdemes elgondolkodni, mert az
emberek rengeteg energiát fektetnek ebbe a problémába. Használják a szavakat, de
arról nem adnak számot maguknak, hogy miért nevezik az egyik dolgot igazságos­
nak, a másikat pedig igazságtalannak. A kettő azonban mindig összefügg egymással,
az egyik szükségszerűen következik a másikból. Csak mi feltételezzük, hogy minden
szinten létezik igazság. Próbálják meghatározni, mi igazságos és mi nem. Hogyan dönt-
hetnénk el? Az emberek gépezetek. Gépezetek hogyan ítélkezhetnének igazságosan?
Nem rendelkeznek ezzel a képességgel. Ha felelősséget vállalhatnának a tetteikért,
mint ahogy az 5-ös számú emberek, akkor beszélhetnénk igazságosságról és igazság­
talanságról, azonban mit várhatnánk tőlük, ha csak azt teszik, amire a fennálló viszo-

205
nyok és körülmények kényszerítik őket? Az igazságtalanságról alkotott elképzelésünk
nagyon gyakran szűk látókörön alapul. Nem hasonlítjuk össze a dolgokat, és nem lát­
juk be, hogy az igazságtalanság hozzátartozik a dolgok természetes rendjéhez. Addig
nem beszélhetünk igazságtalanságról, amíg kivételnek tekintjük. Ha megértjük, hogy
törvényszerű, akkor talán elgondolkozhatunk azon, hogyan szabadulhatnánk meg tő­
le. Jelen állapotunkban nem létezhet igazság, börtönben hiába számítunk igazságos
bánásmódra. Miután felismertük, hogy börtönben vagyunk, az egyetlen dolog, amit
komolyan fontolóra vehetünk, a szökés lehetősége, fölösleges egyhelyben ülnünk, és
azon siránkoznunk, hogy igazságtalanul bánnak velünk a börtönben. Az emberek
gépezetek, akiket meglöknek valahogy, elkezdenek gurulni, majd nekiütköznek egy
falnak, megállnak, és elindulnak visszafelé. Az igazságosság, mint megannyi más do­
log, hely függvénye. Vizsgáljuk meg ezt a szisztéma nézőpontjából. Abból indulunk
ki, hogy az emberiség különböző körökre osztható. Ebből világosan láthatják, miért
értjük félre az igazságosság ideáját. Igazságosságról valójában csak a második körtől
kezdve beszélhetünk, ahol az emberek már jobban megértik egymást, a második kör
belsejében található körben még nagyobb az igazságosság, és a legbelsőben még en­
nél is nagyobb. A külső körben az igazságosság csakúgy, mint minden más, pusztán
véletlenszerű lehet. Igazságosság számtalan más, valódi és képzelt dologhoz - pozitív
érzelmek, bizonyos dolgok, a jövő, megismerése, az emberek közötti megértés és így
tovább - hasonlóan, csak a belső körökben létezik, ha egyáltalán létezik. A külső kör­
ben hiába is keresnénk.
K: A dolgok úgy maradnak, ahogyan vannak, hacsak nem válik mindenki
tudatossá?
V: A dolgok nem fognak változni, de mi megszökhetünk. Sok tudást kell
elsajátítanunk annak felismeréséhez, hogy mitől szabadulhatunk meg, és mi­
től nem. Azonban meg kell tanulnunk az első leckét: főként az akadályoz meg
minket a szökésben, hogy még csak be sem látjuk, hogy meg kell ismernünk a
helyzetünket. Aki ezt tudja, máris kedvezőbb helyzetbe kerül.
K: Ha az ember hasonló a világokhoz, akkor megérthetjük a három saját
törvényét?
V: Igen. Ha a 6-os világot nézzük, azt látjuk, hogy ott a törvények hat rendje
működik, amelyből három a felette lévő világból származik, három pedig a saját­
ja. Tehát azt mondhatjuk, hogy a 6-os világhoz tartozó törvények a felét adják az
összes törvénynek, amely alatt a 6-os világ létezik. Most vegyük a 12-es világot.
A három saját törvénye teszi ki a törvények egyik felét, és ezek egyenrangúak a
másik kilenccel, amelyek a törvények másik felét adják, ez így folytatódik addig,
amíg elérkezünk az emberhez. Az ember három saját törvénye teszi ki a felét az
összes törvénynek, ami alatt él. Ebből megérthetik, hogy minél magasabb helyről
érkeznek az erők, annál kevesebb jut el belőlük az emberhez.
K: Miért képezi az ember három saját törvénye az összes törvény felét?
V: Mert a hely felét töltik ki, vagy az is lehet, hogy az egészet és más erők
egyáltalán nem működnek. Minden attól függ, milyen befolyásokra vagyunk
nyitottak - magasabbakra vagy alacsonyabbakra.
K: Ugye azt mondta, hogy a szerves életet kilencvenhat törvény irányítja
éppen úgy, mint a Holdat?

206
 V: A törvények száma ugyanannyi, csak másképp nyilvánulnak meg. A
szerves élet nem hasonlít a Holdhoz. A Hold egy kozmikus test, a szerves élet
pedig egy a Föld felszínén húzódó érzékeny réteg. A törvények számából csak
azt állapíthatjuk meg, hogy egy adott egység hogyan viszonyul a többihez, de
a létezését és az összetételét nem.
K: Azt mondta, hogy a bolygók befolyásolják a Földön kialakuló helyzete­
ket - háborúkat és így tovább?
V: Igen, lehet, hogy háborúkat okoznak. Az egész Naprendszer egy egysé­
get alkot, ezért minden, ami benne van, kapcsolatban áll a kozmikus okokkal,
és befolyásolja a földi szerves életet. A Földön bekövetkező események okai
gyakran a Földön kívül keresendők. Az viszont, hogy az okok, amelyek há­
borúkat idézhetnek elő, ténylegesen háborúkhoz vezetnek-e, attól függ, hogy
milyen az emberiség állapota egy adott helyen, egy adott pillanatban. Az embe­
rek ellenállhatnak jobban vagy kevésbé. Ha adott időpontban, adott országban
jobb állapotban vannak, akkor nagyobb ellenállást mutatnak.
K: A Föld is befolyásolja a Holdat és más bolygókat?
V: Igen, de minket csak az érdekel, hogy mi befolyásolja a szerves életet, és
rajta keresztül minket.
K: Hogyan ellenőrizhetjük ezeket az önkényes kijelentéseket a szerves élet
szerepéről és arról, hogy a Hold a sugár legfiatalabb tagja?
V: Ezek nem önkényes kijelentések - mindez a szisztémától származik. Ez nem
az én szisztémám, nem én találtam ki. Mint elmélet, nincs jelentősége: csak akkor
érdekes, ha felismerjük, hogy magasabb intelligenciától származik. Azért kezdtem
a pszichológiai oldallal, hogy lehetőséget nyújtsak ezeknek az ideáknak az értéke­
lésére. Ha azokat értékelik, akkor ezzel az oldallal szemben is türelmesek lesznek.
K: A természet ellen dolgozunk? Gyakran úgy érzem, hogy bizonyos mér­
tékig igen.
V: A természet ellen dolgozunk, de a természet relatív fogalom. A világok
koncentrikus köröket alkotnak, ahol az egyik világ magába foglalja a másikat.
Ha a természet ellen dolgozunk, akkor az egyik koncentrikus kör ellen dolgo­
zunk, azonban lehet, hogy ez egy másik körre nem igaz. Nem egy természet
van, akkor nem dolgozhatnak a természet ellen, ha kívül állnak rajta, ha kívül­
re kerülnek az egyik természeten, akkor egy másikban találják magukat.
K: Milyen bizonyítékon alapszik a feltevés, mely szerint az ember fellázad­
hat a világegyetemben elfoglalt helye ellen. Hogyan ellenőrizhető, hogy ez
nem egy újabb illúzió?
V: Az ember nem lázadhat fel a világegyetemben elfoglalt helye ellen. Nem
hagyhatja el a Földet. Viszont átkerülhet másfajta törvények irányítása alá, mi­
közben ugyanabban a helyzetben marad, ugyanúgy a Földön él. A törvények
különböző csoportjai alatt állhat, és ha tudjuk, hogy ez mit jelent, akkor tehe­
tünk róla megfigyeléseket. Láthatjuk, hogy az emberek a hétköznapi életben a
törvények különböző csoportjai alatt élnek, és ha erről bizonyságot szerzünk,
még ha csak szerény keretek között is, könnyen megérthetjük, hogy további
lehetőségek is léteznek. El kell gondolkodniuk azon, mit jelenthet különböző
törvények alatt élni. Még jelen állapotunkban is van némi választásunk, talán

207
nem terjed ki mindenre, viszont sok dolgot már azzal is megváltoztathatunk,
ha helyesen választunk.
K: Nem kellene nagyon sokat tudnunk ahhoz, hogy választhassunk a befo­
lyások közül?
V: Nagyon lényeges kérdést tett fel, mert ez nem a tudástól, hanem a léte­
zéstől függ. Az ember a világegyetem különböző részei felől érkező befolyások
alatt él. Az állapotától függően más és más befolyások érik. Elete során az egyik
nap állhat egyfajta befolyás, a másik nap pedig egy másfajta befolyás alatt.
K: A hamis személyiségünknek köszönhetően több törvénynek vetjük alá
magunkat?
V: Pontosan, sok teljesen szükségtelen gépies törvénynek.
K: Mi hasznunk származik táblázatok és ábrák tanulmányozásából?
V: Amikor tanulmányozni kezdték a szisztémát, bizonyára sok kérdés és gon­
dolat foglalkoztatta önöket a világról, a dolgok közötti összefüggésekről és önma­
gukról a világban. Az ábrák és törvények tanulmányozása új nézőpontba helyezi a
dolgokat: eddig adott módon gondolkodtak felőlük, most pedig, ezeknek az ábrák­
nak és elveknek köszönhetően, másképpen kezdenek gondolkodni.
K: A kozmológia elméleti ismeretének köszönhetően növekedni fog a meg­
értésünk?
V: Ez nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati tudás, és feltétlenül segíte­
ni fogja a megértés növekedését, mert szilárd talajt biztosít számára. A terem­
tés sugara a dolgok kizárásának, egyszerűsítésének rendszere - eltávolítja az
összes olyan tudást, aminek nincs gyakorlati haszna. A teremtés sugarának se­
gítségével csak azokat az ismereteket tartjuk meg a világegyetemről, amivel
személyes kapcsolatban állunk, ami esetében szert tehetünk gyakorlati meg­
értésre. Mint mondtam, a teremtés sugarának tanulmányozásakor a nagyság­
rend elvét alkalmazzuk, ami arra vonatkozik, hogy miként észleljük a dolgo­
kat, ugyanakkor, egy másik nézőpontból, magukra a dolgokra is. Ezt kell meg­
érteniük: ez nem csupán egy szubjektív nézőpont, mert a dolgok különböző
törvények alatt állnak attól függően, melyik szinten vizsgáljuk őket.
Emellett, az olyan nagy horderejű ideák, mint a teremtés sugara és a világ­
egyetem alaptörvényei, azért is szükségesek, mert helyes mederbe terelik a gon­
dolkodást. Megakadályozzák, hogy gondolataink eredménytelenül ide-oda
csapongjanak, tehát az önemlékezést is segítik. Ha nem veszik őket figyelem­
be, ha csak emlékezni próbálnak önmagukra, és közben az összes többi ideát
kirekesztik, akkor lehetetlenné válik az önemlékezés.

Most pedig azokról az anyagokról kell beszélnünk, amelyekből felépül a vi­

lágegyetem. A körülöttünk lévő világban található összes anyagon - az ételen,
amit megeszünk, a vízen, amit megiszunk, a levegőn, amit belélegzünk, a kö­
veken, amikből a házunk épül, a testünkön - a világegyetemben létező összes
anyag keresztülhatol. Fölösleges a célból tanulmányoznunk és elemeznünk a
Napot, hogy ráleljünk a Nap anyagára, mert ez az anyag bennünk van, megkap-

208
juk, ha felosztjuk az atomjainkat. Az összes többi világ építőanyaga ugyanígy
megtalálható bennünk. Ebben az értelemben az ember valójában egy miniatűr
világegyetemnek tekinthető, amelyben a világegyetemet alkotó összes anyag
fellelhető, amelyben ugyanazok az erők és törvények működnek, amelyek az
egész világ életét irányítják. Éppen ezért, mint mondtam, az ember tanulmá­
nyozásával a világegyetemet is tanulmányozzuk, és fordítva.
De csak akkor vonhatunk teljes párhuzamot az ember és a világegyetem
között, ha az embert a szó teljes értelmében vesszük, vagyis olyannak, akiben
kifejlődtek a benne szunnyadó erők és lehetőségek. Egy fejletlen ember, az, aki
nem fejezte be a fejlődését, nem tekinthető a világ teljes képének - csak egy
befejezetlen világnak.
Mint már korábban elhangzott, ugyanazok a törvények működnek minden­
hol, minden bolygón. Ugyanazok a törvények nyilvánulnak meg a különböző vilá­
gokban, vagyis különböző feltételek mellett, és más-más jelenségeket hoznak létre.
Ha megvizsgáljuk, hogyan viszonyulnak a törvények azokhoz a bolygókhoz, ame­
lyeken megnyilvánulnak, akkor eljutunk a relativitás tanulmányozásához.
Ha a teremtés sugaráról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy a világok kapcsolatban állnak, és befolyásolják egymást a három törvé­
nyének megfelelően. Más szóval, az első három világ, együttesen, hozza létre
a jelenséget, amelyik befolyásolja a következő világokat és így tovább. Az első
három világban az Abszolút az aktív erő vezetője, a 3-as világ a passzív erőé,
a 6-os pedig a semlegesítő erőé. Vagyis, az Abszolút a szén, a 3-as világ az oxi­
gén, a 6-os pedig a nitrogén.
Ha egyesülésük sorrendjét követve helyezzük el a három erőt, akkor a
következő felállást kapjuk: 1, 2, 3, de sűrűségétől függően az anyag, amely e
három erő akaratának vezetőjéül szolgál, a következő sorrendet alkotja: szén,
nitrogén, oxigén. Tehát a hármas kialakulásának kezdetén az anyagok a követ­
kező sorrendet veszik fel: 1, 3, 2. Amikor az anyagok ebben a sorrendben áll­
nak, jelenség jön létre. Viszont a következő teremtéshez, a következő hármas
kialakulásához, a nitrogénnek még egyszer vissza kell térnie eredeti helyére, a
harmadik helyre, tehát a következő sorrendhez: 1,2,3. így a következő hármas­
ban szén lesz, mert a második hármas úgy jön létre, hogy az első hármasban
semlegesítő szerepet betöltő erő aktívvá válik. Az anyagok helyének váltakozá­
sa a hármasban egyfajta kozmikus tánc, ami cselekedetet eredményez.
Most pedig próbálják megérteni, hogy az Abszolútból kilépő erők miért
csak azután nyilvánulhatnak meg a 3-as világban, miután keresztülhatoltak a
6-os világon. A következő analógia világosan megmutatja, miért kell az erőnek
ebbe az irányba haladnia. Mint mondtam, az ember akarata befolyásolhatja a
test bizonyos részeiben található szövetek töredékét. A szövetek azonban sej­
tekből állnak. Ahhoz, hogy az ember akarata befolyásolhassa a szöveteket, elő­
ször a szövetek adott darabját alkotó sejteket kell befolyásolnia. A szövet nem
ugyanazt a világot képviseli, mint a sejtek, ugyanakkor a szövet önmagában, a
sejtektől függetlenül, nem létezhet, hiszen azok alkotják.
A 3-as világ egy a 6-os világtól független világ, ugyanakkor a 6-os világból
tevődik össze, vagyis olyan világokból, amelyek hasonlítanak a mi Tejutunk-

209
hoz. Tehát ahhoz, hogy az Abszolút befolyásolhassa a 3-as világ (a világok
összessége) egy részét, először befolyásolnia kell a 3-as világot alkotó világok
(napok összessége) közül valahányat.
Következésképpen, az erők előrehaladásában az l-es, 3-as, 6-os világok sor­
rendje először 1, 3, 6, majd 1, 6,3. Ezután ismét vissza kell térniük az 1,3, 6 sor­
rendhez azért, hogy az erők továbbhaladhassanak. A következő 3-asban a Tejút
a szén, a Nap az oxigén, a bolygók pedig a nitrogén. Mivel a nitrogén a szén
és az oxigén között áll, a Tejút, vagyis a csillagok felől érkező erőnek először
keresztül kell hatolnia a bolygókon azért, hogy elérhesse a Napot.
Első pillantásra ez furcsának tűnhet, de ha magunk elé képzeljük a Nap­
rendszer felépítését, akkor nagyon világosan fogjuk látni, hogy ez csak így le­
het. Itt nincs szükség analógiákra. Képzeljék el a Napot a körülötte keringő
bolygókkal, a távolban pedig a csillagok néhány csoportját, amelyek felől be­
folyások közelítenek a Naphoz. De a Nap nem egyhelyben áll, tudjuk, hogy
mozog, a körülötte keringő bolygók pedig vele mozognak a térben. Mindegyik
bolygó a mozgása által létrehoz egy spirált a Nap központi rúdja körül, tehát
a bolygók spiráljai teljesen körülkerítik a központi rudat, így semmilyen befo­
lyás nem érheti el anélkül, hogy először keresztül ne haladna a bolygók vilá­
gán, vagyis a befolyásoknak át kell hatolniuk a spirálok gyűrűjén.
Továbbá, a bolygók akkor válhatnak a harmadik hármas szenévé, ha talál­
nak megfelelő oxigént és nitrogént. Abban a teremtés sugarában, amelyhez mi
tartozunk, a Föld az oxigén. A csillagászati teremtés sugarában azonban nincs
nitrogén. Emiatt a bolygók nem juttathatják közvetlenül a Földre a befolyásu­
kat. Azért, hogy az erők eljuthassanak a bolygóktól a Földre, speciális eszközt
alkottak, ami a Föld érzékeny szerve - a földi szerves élet.
A földi szerves élet a harmadik hármas nitrogénje. A bolygók felől érkező erők
először a szerves életet érik el, amely befogadja és továbbítja őket a Föld felé.
Ha a szervezetünkben található idegvégződések hihetetlenül bonyolult el­
rendezésére gondolunk, például az ízlelés és a szaglás idegvégződéseire, nem
találjuk különösnek, hogy az ember a Föld idegvégződéseként definiálható.
Természetesen egy fűvel borított mező sokféleképpen táplálkozik az em­
berből - csak néhány bolygóhatás éri el, és azokból is csak keveset fogad be.
Az embert érő befolyások sokkal összetettebbek. De ebben a tekintetben az
emberek nagyban különböznek egymástól. Legtöbben csak a tömeg részeként
számítanak, és csak a tömeg fogadja be az egyik vagy másik befolyást. Mások
egyénileg is képesek befolyásokat befogadni - olyanokat, amelyeket a tömegek
nem tudnak, mert ők csak a durva befolyásokra érzékenyek.
Annak következtében, hogy a földi szerves élet a sugár harmadik hármasá­
nak a nitrogénje, a negyedik hármasban a szén szerepét tölti be. Más szóval,
az aktív erő vezetője, amelyik találkozik megfelelő oxigénnel és nitrogénnel. A
Föld az oxigén, a Hold pedig a nitrogén, amelyen keresztül a szerves élet befo­
lyásai eljutnak a Földre.
Most pedig, ha a négy hármasra felosztott teremtés sugarát vesszük, és ész­
ben tartjuk, hogy mindegyik hármas egy adott hidrogént eredményez, négy
hidrogént, vagy négy adott sűrűségű anyagot kapunk. Vehetjük úgy, hogy ez

210
 Azt mondtam, hogy a teremtés sugarát egy oktávnak tekinthetjük. Az ok-
távban a re-t, amit a Hold képvisel, a dó követi, amelyik szintén az Abszolút.
Tehát két Abszolút van, mint ahogy volt is: az egyik elkezdi a sugarat, a má­
sik pedig befejezi. Az egyik a Minden, a másik a Semmi. De nem létezhet két
Abszolút, hiszen természeténél fogva az Abszolút egy. Következésképpen a
Minden magába foglalja a Semmit, a Semmi pedig a Mindent. Dualisztikusán
megszerkesztett agyunk képtelen felfogni az ellentétek azonosságát. Mindent
felosztunk, még az Abszolútot is. Valójában, amit az ellentétek antitézisének ne­
vezünk, csak a mi felfogásunkban létezik, csak a világról tett szubjektív megfi­
gyeléseinkben. De, még ha meg is értjük az ellentétek azonosságát, képtelenek
vagyunk kifejezni, nyelvünkben nincs olyan szó, amelyik egyidejűleg magába
foglalná a tézist és az antitézist. Az agyunk éppúgy képtelen egyetlen ideaként
felfogni őket, mint ahogy azt az elképzelést sem tudja megérteni, mely szerint
néhány hindu isten egyesíti magában a tökéletes ellentéteket.
Most pedig megvizsgáljuk, hogyan haladnak a sugárzások a kozmikus ok­
táv négy alapvető pontja között. A két pont közötti sugárzást egy oktávnak te­
kintjük, így három oktávot kapunk, Abszolút - Nap, Nap - Föld, Föld - Hold.

211
 Ebben a táblázatban mindegyik hidrogén anyagot képvisel, amelyekkel
foglalkoznunk kell az ember tanulmányozása kapcsán. A táblázatot arányosan
felére kicsinyített formában alkalmazzuk, mert így csak azokat a hidrogéneket
tartalmazza, amelyek kapcsolatban állnak az emberrel - mind a külső életével,
mind szervezete belső életével.
K: Hogyan hozhatók ezek a hidrogének összefüggésbe az emberrel?
V: Például a hidrogén 768 képviseli az összes táplálékot, amit megeszünk,
a levegő, amit belélegzünk, hidrogén 192, a benyomásaink pedig lehetnek hid­
rogén 48, 24, 12 vagy akár hidrogén 6-ok is. A benyomásokból hihetetlen vá­
laszték áll rendelkezésünkre, de a levegő vagy a táplálék tekintetében nincs
választásunk. Például nem lélegezhetünk be hidrogén 96-ot, mert az tűz, izzó
gáz. Nem táplálkozhatunk hidrogén 384-gyel, mert az víz, vízen pedig nem
élhetünk. Meg fogják látni, hogy ez a táblázat minden igényünket kielégíti,
segítségével az emberi gépezetben fellelhető összes anyagról beszélhetünk, és
megérthetjük a köztük fennálló összefüggéseket, ugyanakkor, mivel megmu­
tatja, hogy az egyes anyagok melyik szintről származnak, lehetővé teszi, hogy
megismerjük az ember és a világegyetem közötti kapcsolatot.
Ebből a hidrogéntáblázatból nemcsak az egyes anyagok sűrűségét olvashat­
juk ki, hanem az anyag különböző rétegeinek származási helyét is, amelyek,

212
ahogy már korábban elmagyaráztam, különböző törvények alatt állnak. Aboly-
gók felől érkező hidrogéneket nagyon kevés törvény irányítja, közel vannak az
Abszolút akaratához, hatalmas erővel és potenciális energiával rendelkeznek.
Tehát van egy skálánk tizenkét különböző sűrűséggel. Ezen a skálán az
összes olyan anyag elhelyezhető, amit az ember ismer, vagy felfoghat.
A nagyobb sűrűségű anyagokra találhatunk példákat mind az emberben,
mind az őt körülvevő világban. A H96, vagy akár H48 szintjéig, tanulmányoz­
hatjuk is őket fizikailag, a kémia, biológia és más tudományok segítségével. A
H48 felett csakis a jelenlétük vagy hiányuk pszichológiai hatásait vizsgálhatjuk
- ismerve, hogy melyik szintről származó hidrogénekkel működnek a különbö­
ző központok. A még magasabb hidrogének jelenléte az emberben csak lehető­
ség, vagy ha meg is találhatók benne, akkor olyan kis mennyiségben, ami nem
elegendő a tanulmányozásukhoz. Emellett pedig ezeknek a környező világban
található magasabb hidrogéneknek a tanulmányozása meghaladja az l-es, 2-es
és 3-as számú ember felfogóképességét.
K: Mi tölti ki a sugárzások három oktávjában található három intervallu­
mot?
V: Ezeknek a kitöltését kozmikusán elrendezték, mert csak így létezhet a
sugár. A természet erői töltik ki, éppen úgy, ahogyan a szervezetünkben is: a
szervezetünkben néhány intervallumot a természet tölt ki, máskülönben nem
élhetnénk.
K: Egy hidrogén éppen úgy három elemből áll, mint ahogy három erőből?
V: Három erő alkotja, amelyek három elemen keresztül működnek. Három
erő működéséhez három elem szükséges. Egy hidrogén ezek végeredménye.
K: A benyomások energiát termelnek?
V: Önmagukban energiák. Minden egyes alkalommal, amikor befogadunk
egy benyomást, bizonyos anyag jut a szervezetünkbe. Az anyag nem különíthe­
tő el az energiától: ahol anyag van, ott energia is van, és ahol energia van, ott
anyag is van.

213
is csak annyit tudunk, hogy amikor valami meghal - legyen az ember, vagy
egy csótány - lelke a Holdra kerül.
K: Amikor azt mondja, hogy a mi-t ismerjük, a Földre gondol?
V: Nem, hanem mindenre, ami a Földbe kerül - a fizikai test, az összes fizi­
kai anyag miután meghal, a Földbe kerül.
K: Minden élő szervezetnek van lelke?
V: A test születésével egy időben a lélek is megszületik, a lélek egyszerűen
a test része, láthatatlan, ismeretlen az orvostudomány, a fizika és kémia számá­
ra. De nélküle a test nem létezhet. Amikor a test meghal, a lélek felszabadul, és
ez a nagy elektromágnes - a Hold -magához vonzza.
K: Még mindig nem értem, hogyan működik a szerves élet befolyása a boly­
gók és a Föld között. Mindkét irányba hat?
V: Próbáljanak abból kiindulni, amit képesek felfogni, később majd több
mindent meg fognak érteni. Senki sem képes azonnal mindent megérteni. A
megértés azt jelenti, hogy az ember összekapcsolja a dolgokat. A szerves élet to­
vábbítja a bolygók felől érkező hatásokat a Földre. Valójában a folyamat mind­
két irányba hat, azonban egyiket sem tudjuk megfigyelni. Számunkra ez csak
elmélet lehet, analógiákat azonban kereshetünk. Megfigyelhetjük, hogyan ala­
kítja át a szerves élet a Nap felől érkező befolyásokat és milyen hatalmas szere­
pet játszik a Föld kérgének szerkezetében. Például a termőtalaj a földigiliszták
ténykedésének eredményeként jön létre, az olaj a halak és tengeri élőlények
felhalmozódása révén alakul ki, a szén az erdőknek köszönhető, a mész, a ko-
rallszigetek, ezek mind a Földön maradt szerves életből alakulnak ki. Ebből
láthatjuk, hogyan jut a mi a Földbe. Ez mind az oldaloktáv mi'-je, a /rf-szó-/á-ja
pedig az élő szerves élet. Tehát a szerves élet így alakítja át a Nap hatásait. Azt
nem látjuk, hogyan alakírja át a bolygók felől érkező hatásokat, de párhuzamba
állíthatjuk a Nap felől érkező befolyásokkal. Tehát a szerves élet kapcsolatban
áll mind a bolygókkal, mind a Nappal, és a bolygók felől érkező hatásokat ép­
pen úgy átalakítja, ahogy a Nap felől érkezőket.
K: A teremtés sugara gépies?
V: Nem az egész sugár. De mire hozzánk eljut, azzá válik. Természetesen a
mi szintünkön minden törvény gépiesen működik.
K: Hogyan hozhat létre egy gépies sugár olyan gépezetet, amelyik szert
tehet állandó akaratra?
V: Nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a teremtés sugara tudatosan
kezdődik, és a kiindulási pontban kétségkívül mindenre létezik terv, vagy mi­
alatt a sugár lefelé halad, fokozatosan kialakul néhány. De a Földön működő
negyvennyolc törvényből csak három származik a 3-as világból, ami az Abszo­
lút közvetlen akarata alatt áll. A különböző bolygók felől érkező törvények
nem ugyanolyan mértékben gépiesek: néhányuk gépiesebb, mások kevésbé
azok. Ha a Napból kiinduló oldaloktávot tekintjük - a szerves élet oktávját
- megértjük, hogy a Nap a Földnél sokkal magasabb szinten van, tehát ebben
az oktávban nyilvánvalóan megteremthetők a fejlődés lehetőségei. Tehát az em­
ber, ha magnak tekinthetjük, akkor magában hordozza a fejlődés lehetőségét.
Nemcsak az, aminek látszik, van benne valami, ami láthatatlan - a fejlődés

214
rejtett lehetősége. Csak saját magunk vonatkozásában érthetjük meg a gépie-
sebb és kevésbé gépies dolgok közötti kapcsolatot. Tudjuk, mennyire gépiesek
vagyunk, és ha dolgozunk, kevésbé gépiessé válhatunk. A gépiesség csak így
tanulmányozható.
K: Ha az ember a szerves élet részeként beteljesíti célját a világegyetem ter­
vében, milyen további célt szolgálhat azzal, ha tudatossá válik?
V: Ez attól függ, mit akarnak. Lehet, hogy elégedettek a természet bizonyos
céljaival, vagy az is lehet, hogy megvannak a saját elképzeléseik. Ha valaki
tudatossá válik, akkor talán a saját céljait szolgálja, de ha nem tudatos, akkor
csakis a természet célját. A természet azt akarja, hogy az ember a jelen állapo­
tában maradjon, itt a Földön. Emiatt szökhetnek meg csak kevesen, és csakis
azért, mert az ember nagyon apró.
K: Akkor tehát azt mondaná, hogy száz emberből kilencvenkilenc esetében
rossz számot dobott ki a kocka?
V: Erről nincsenek statisztikák. Kevés ember alkotja azt a kisebbséget, akik
esetében lehetséges a fejlődés.
K: Ha jól értem, az Abszolút semmit sem tud az emberről. Teljes képtelen­
ség azt gondolni, hogy esetleg helyettes erők mutathatnak érdekelődést az em­
ber iránt?
V: Nem szükségszerűen helyettes, talán speciális erők. Nem kérdéses, hogy
bizonyára léteznek olyan erők, amelyek figyelemmel kísérik az embert, azon­
ban nem állunk velük közvetlen kapcsolatban. Nem ismerhetjük meg őket az
elménkkel, és nem tudjuk, hogyan juthatunk a közelükbe. Ebben a Napból ki­
induló kis oktávban tűnnek fel. A Nap a saját szintjén dó-t, a bolygók szintjén
pedig fi-t hoz létre. Ez a két hang a szerves élet eredete, és valószínűleg a vezér­
lő elve. Tehát, amikor már tudjuk, mit jelent a dó és a ti, akkor ismerni fogjuk
ezeket az erőket.
Ezzel a kis oldaloktávval kapcsolatban két dolgot kell mindig észben tar­
tanunk: először is nem mérhető össze a teremtés sugarával, mert különböző
a nagyságrendjük, másodszor pedig sohasem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy nem ismerjük ennek az oktávnak a dó-ját és fr-jét. Ha azt gondoljuk, hogy
az élet itt a Földön kezdődött valamilyen folyamat, vagy valami más révén, ak­
kor talán azt hisszük, hogy ismerjük ezt a folyamatot, de ha azt halljuk, hogy
nem a Földön kezdődött, akkor rádöbbenünk, hogy fogalmunk sincs róla.

215
 9. F E J E Z E T

Az ember kémiai gyárként való tanulmányozása. Táplálékdiagram. A táplálék

három oktávja és ezek fejlődésének menete. Első szint egy gépies sokkal. Má­
sodik szint egy tudatos sokkal. Harmadik szint a második tudatos sokkal. A
háromféle táplálék viszonylagos értéke. Benyomások. Önemlékezés. Szén 12. A
nevetés. ]ó és rossz benyomások. Benyomások, mint különböző hidrogének. A
benyomások irányítása. Munka a mi 12-n. Központok és a sebességük. Maga­
sabb központok és jellemzőik. Kapcsolat a magasabb központokkal. Magasabb
központok és a drogok. Telepátia. Növelni kell a finomabb anyagok termelését.
Energia és tárolása. Akkumulátorok. Kapcsolat a nagy akkumulátorral. Ásítás.
A munka egészének a tudatosságra kell összpontosulnia.

MÚLT ALKALOMMAL AZ ANYAG SKÁLÁJÁRÓL BESZÉLTEM az ember és

az emberi test vonatkozásában. Mindegyik szint az anyag bizonyos sűrűségét
és a rezgések bizonyos mértékét, vagy a szisztéma megnevezésével élve, a rez­
gések sűrűségét képviseli. A legfelső dó az anyag lehető legkisebb sűrűségét
jelenti, és itt a legnagyobb a rezgések mértéke. Ahogy a rezgések haladnak le­
felé a skálán, egyre lassulnak, míg végül szinte teljesen megszűnnek, az anyag
sűrűsége pedig ezzel arányosan növekszik addig, amíg eléri a maximumot.
Ezeknek az anyagoknak mindegyike nagyon sokféle lehet. Most pedig
úgy kell megvizsgálnunk az embert, mint kémiai gyárat, és meg kell értenünk,
milyen szerepet töltenek be ezek az anyagok az emberi testben. Ezek közül
a hidrogének közül néhányat tanulmányozhatunk fizikailag vagy kémiailag,
mások jelenlétét azonban csak pszichológiailag határozhatjuk meg. Ez a hidro­
géntáblázat tehát lehetőséget nyújt arra, hogy úgy tanulmányozzuk a fizikai és
pszichológiai megnyilvánulásokat, mint ugyanahhoz a rendhez, de az anyag­
szerűség különböző szintjeihez tartozó megnyilvánulásokat.
Gyakran megkérdezik, hogy honnan származik az ember energiája. Ebből
a szempontból tekinthetjük az embert egy kémiai gyárnak. Ez a gyár kívülről
jut nyersanyaghoz, amit aztán finomabb anyagokká alakít át.
A háromféle anyag, ami kívülről kerül az emberbe: az étel, amit megeszik,
a levegő, amit belélegzik és a benyomások, amiket befogad. Míg az élelem
mindig H768, a levegő pedig H192, a benyomások sokfélék lehetnek. Vizsgá­
lódásaink elején, az elv megértése érdekében, egységesen H48-nak vesszük
a benyomásokat. A H48 egyszerű, színtelen, bármiféle jellegzetesség nélküli
benyomást jelent. Például ez a darab papír nem több, mint benyomás 48. Va-

216
lójában azonban a benyomások minősége lehet nagyon jó, vagy nagyon rossz
- erről a későbbiekben lesz szó.
A gépezet ebből a háromféle anyagból állítja elő a központok működé­
séhez szükséges összes anyagot. Szokványos állapotában ahhoz elég jól mű­
ködik, hogy életben tartsa saját magát, de mint kémiai gyár nem kielégítő
a működése, mert mindent, amit megtermel, fel is használ, semmi sem jut
exportálásra vagy raktározásra. Az ember fejlődése azonban a gépezete ál­
tal termelt finomabb anyagok tárolásától függ. Meg kell tehát vizsgálnunk,
milyen módon növelhető a termelés. Ám mielőtt rátérnénk a termelés növe­
lésének kérdésére, tanulmányoznunk kell a gyárban folyó pazarlást, mert
a gépezetben nagyon sok szivárgó rés található, amiket ha elmulasztunk
betömni, akkor a felerősödött termelésnek az lesz az eredménye, hogy még
több energia fog ezeken keresztül elszivárogni. Már beszéltünk ezekről a
szivárgó résekről, így, annak ellenére, hogy elmagyarázom, hogyan műkö­
dik a gyár, és hogyan növelhető a termelés, ez az ábra nem tartalmazza
őket. Azonban ezeknek a szivárgó réseknek mindegyike bennünk található.
Észben kell tartanunk, hogy jelen állapotunkban addig nem növelhetjük a
termelést, amíg meg nem állítottuk a szivárgásokat. Miután ezt megtettük,
már lesz értelme megtanulnunk olyan gyakorlati módszereket, amelyekkel
javíthatunk a gyár működésén. Ez az elv.
Bemutatom ennek a kémiai gyárnak a három szintjét, vagy állapotát: elma­
gyarázom, hogyan működik a hétköznapi l-es, 2-es és 3-as számú emberben,
hogyan működik egy bizonyos erőfeszítéssel, és végül hogyan működik egy
más jellegű erőfeszítéssel.
Az embert egy háromszintű gyárnak tekintjük. Az első szint a fej, a má­
sodik a test középső része, a harmadik pedig a test alsó része a gerincvelőt is
beleértve.
Az étel a legfelső szinten lép a szervezetbe, és a legalsó felé halad oxigén
768-ként. A testben találkozik egy bizonyos szén 192-vel, összekeveredik
vele, és nitrogén 384-é alakul. A nitrogén 384 találkozik egy másik szénnel,
szén 96-tal, amelynek segítségével oxigén 384-ből nitrogén 196-tá alakul.
Mivel emelkedő oktávról van szó, ezek a szintek a dó, re, mi hangoknak
felelnek meg.
A mi után egy intervallum jön, ahonnan az oktáv magától nem fejlődhet
tovább. Nagyon érdekes, hogy eddig a pontig, illetve még a következő lépé­
sig, nyomon követhetjük az oktáv fejlődését a hagyományos fiziológiai tu­
dás segítségével. Amikor az étel bejut a szájba, találkozik a különféle össze­
tevőkből álló nyállal, amivel összekeveredik a rágás folyamatában, majd a
gyomorba kerül, ahol a gyomornedvek cukrokká, fehérjékké és zsírokká
bontják. Ezek aztán a belekbe jutnak, ahol a legkisebb elemeikre bomlanak
az epesav, a hasnyál és a bélnedvek által. Innen a bélfalon keresztül a vénás
vérbe kerülnek. A vénás vér aztán a májba jut, ahol találkozik más szenek­
kel, amelyek megváltoztatják kémiailag. A következő állomás a szív, ami
a tüdőbe pumpálja a vénás vért, és ott a belélegzett levegő oxidálja. Végül
artériás vérként visszakerül a szívbe. Ebben az ábrában, a testben fellelhe-

217
tő összes különféle anyag - amivel a »ii-vel bezárólag az étel találkozik - a
következő két csoportba sorolható: szén 192 és szén 96. A vénás vér mi 192,
az artériás pedig/á 96.
Annál a pontnál, ahonnan a mi 192 nem tud továbbfejlődni, belép egy más
jellegű táplálék - a levegő. Oxigén 192-ként jut a szervezetbe, ahol találkozik
egy bizonyos szén 48-al, amelynek segítségével re 96-tá alakul. A re 96 létreho­
zása sokkot biztosít az élelem oktáv mi 192-jének, ami így eljuthat afá 96-ba.
Eddig terjed a fiziológiai tudás határa.
A levegő oktáv re 96-ja összetalálkozik egy megfelelő szénnel, és mi 48-at
termel, ugyanennek a szénnek a segítségével az élelem oktáv fá 96-ja szó 48-á
alakul. A szó 48 továbbfejlődhet, de a mi 48 nem, tehát a levegő oktávja ennél a
pontnál megáll. Az élelem oktáv szó 48-a lá 24-é alakul, a lá 24 pedig ti 12-vé, és
innen nem fejlődik tovább.
A benyomások dó 48-ként lépnek a szervezetbe, de itt megállnak, mert belé­
pésük helyéről hiányzik a szén 12, ami segíthetné őket a továbbfejlődésben. A
természet nem gondoskodott szén 12-ről, vagy, jobban mondva, nem gondos­
kodott annyiról, ami számottevő hatást fejthetne ki, tehát a dó 48 nem alakul át,
és a három oktáv nem jut tovább ennél a pontnál.
Gondolkodjanak el erről az ábráról, és kapcsolják össze az eddig hal­
lottakkal - a természet eljuttatja az embert egy bizonyos állapotig, ahol aztán
magára hagyja, így innen egyedül kell továbbfejlődnie. A természet biztosítja
a lehetőségeket, de többet nem tesz. Lehetővé teszi számára az életet, ellátja
levegővel, ami nélkül az első oktáv nem fejlődhetne tovább, de a többi az em­
berre vár. A gépezet felépítése annyira jó, hogy a levegő a kellő pillanatban, a
megfelelő sűrűségben lép a szervezetbe, és biztosít egy gépies sokkot.
Fontos megérteniük, hogy a táplálékdiagram, vagy a táplálkozás diagram­
ja három szintből áll.
Az első szint, amelyiket az előbb magyaráztam el, megmutatja, hogyan
mennek végbe a dolgok a normális hétköznapi emberben: az élelem oktávja vé­
gigjárja az utat a dó 768-tól a ti 12-ig, a levegő oktávja három hangig, a benyomá­
sok oktávja pedig egy hangig jut el. Ha ennél tovább szeretnénk fejlődni, akkor
tudnunk és értenünk kell, hogyan növelhető a finomabb anyagok termelése,
de nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is, mert hosszú időbe telik, mire
megtanuljuk, hogyan alkalmazhatjuk ezt a tudást, és hogyan tehetjük meg a
megfelelő erőfeszítéseket.
Ha tudjuk, hogyan juttathatunk szén 12-őt a megfelelő helyre, és ha meg­
tesszük a szükséges erőfeszítést, akkor a levegő és a benyomások oktávja to­
vábbfejlődik. A második szint azt mutatja, mi történik a megfelelő sokk biztosí­
tása esetén. A benyomás oktáv dó 48-a átalakul re 24-é és mi 12-vé. A benyomás
oktáv sokkot ad a levegő oktávjának, és a mi 48 átalakul fá 24-é, szó 12-vé, vagy
akár egy kevés lá 6-á is. Meg kell érteniük, hogy a levegő telítve van magasabb
hidrogénekkel, amelyeket, bizonyos esetekben, a szervezet megőrizhet a lég­
zés folyamatában. Azonban a levegőből csak nagyon kevés magasabb hidro­
gént nyerhetünk ki. A második szintből az olvasható ki, hogyan működik az
emberi gépezet egy gépies és egy tudatos sokkal.

218
 A harmadik szint azt szemlélteti, hogy mi történik akkor, ha biztosítunk
egy második tudatos sokkot a megfelelő helyen. Az első tudatos sokkra a dó
48-nál van szükség. A másodikra pedig ott, ahol a benyomások oktávjának mi
12-je és az élelem oktávjának ti 12-je megáll, és magától nem fejlődhet tovább.
A szervezetben ugyan találhatók olyan szenek, amelyek segítenék őket az át­
alakulásban, de messze vannak és elérhetetlenek, ezért szükség van egy másik
erőfeszítésre. Ha ismerjük ennek a második tudatos sokknak a jellegét, és elő
tudjuk állítani, akkor a mi 12 átalakul fá 6-á, a ti 12 pedig dó 6-á. Az erőfeszítés­
nek a mi 12-ből kell kiindulnia, tehát meg kell értenünk, hogy mit jelent pszi­
chológiailag a mi 12. Nevezhetjük a szokványos érzelmeinknek, vagyis a mi 12
az összes olyan erős érzelem, ami feltámadhat bennünk. Amikor az érzelmeink
intenzitása elér egy bizonyos szintet, mi 12-t tartalmaznak. Valójában azonban
jelen állapotunkban csak a kellemetlen érzelmeink jutnak el a mi 12-ig, a szok­
ványos kellemes érzelmek rendszerint a mi 24-nél maradnak. Ez nem azt je­
lenti, hogy az intenzív kellemetlen érzelmek valójában mi 12-ők, de ez szolgál

219
nekik alapul, és ez szükséges a kialakulásukhoz. Tehát a negatív érzelmeken
végzett munkával kezdjük el, és készülünk fel erre a második erőfeszítésre.
Általánosan körvonalazva így működik az emberi szervezet, illetve így
javíthatunk a működésén. Azért is lényeges, hogy tudják, hol szükségesek a
sokkok, mert akkor a táplálékdiagram kapcsán felmerülő egyéb problémákat
is könnyebben megérthetik.
Továbbá, azt is meg kell érteniük, hogy ez a három oktáv hatékonyságát te­
kintve nem egyenrangú. Ha az élelem oktávot veszik, láthatják, hogy mérhető
eredményekre vezet, mérhető hatásokat fejt ki. Bár a levegőből kinyert anyag
igen jelentős szerepet játszik, a levegő oktávja csak nagyon kevés hidrogént
képvisel. A benyomások oktávja viszont nagyon erőteljes és óriási jelentősége
lehet az önemlékezés, a tudatosság állapotai, az érzelmek stb. vonatkozásában.
Tehát kijelenthetjük, hogy a három oktáv nem egyenrangú, hiszen az egyik
több, a másik kevesebb anyagot tartalmaz.
Ez a belső alkímiánk, így alakítjuk át a közönséges fémet nemesfémmé. Ez
a folyamat azonban bennünk zajlik, nem pedig rajtunk kívül.
K: Minek a hatására alakul át az étel finomabb anyaggá?
V: Összekeveredik nálánál finomabb anyagokkal, és így maga is finomo­
dik. Majd még finomabb anyagokkal vegyül el, és még finomabbá válik, és ez
így folytatódik. Egyszerűen vegyék ezt.
K: Sohasem éri el a benne található legfinomabb anyag szintjét?
V: Ez lényegtelen. Az számít, hogy finomabbá válik, önmagánál finomab­
bá. A finomabb anyagok több energiát tartalmaznak, a durvábbak kevesebbet.
Amikor tehát ezek összekeverednek, a magasabb hidrogének magukkal viszik
az energiájukat a durvább anyagba.
K: Imádkozással, vagy szellemi gyakorlatok végzésével, létrehozhatunk fi­
nomabb anyagokat?
V: A semmiből nem jöhetnek létre. Azonban az ember belső alkímiája úgy
működik, hogy finomabb anyagokat nyer ki más durvább anyagokból, amik
egyébként durva állapotban maradnának.
K: Miért a benyomásoktól származik az első tudatos sokk?
V: A sokk nem a benyomásoktól származik, nem ez rá a megfelelő megha­
tározás. A benyomások nagyon fontos táplálékok, de szokásos állapotunkban
nem jutunk hozzájuk. Elég benyomás ér minket, csak éppen nem tudjuk őket
megemészteni.
K: Nekünk kell előállítanunk a szén 12-őt, vagy pedig megtalálható a szer­
vezetünkben?
V: Többnyire az embernek elegendő szén áll rendelkezésére a normális hét­
köznapi élethez, és talán még raktározásra is jut belőle. Nem előállítanunk kell,
hanem el kell juttatnunk a szervezet egyik részéből a másikba - ez pedig speciá­
lis erőfeszítést jelent. Nem leszünk tudatában annak, hogy éppen ezt csináljuk,
de ezzel a speciális erőfeszítéssel szén 12-őt juttatunk az egyik helyről a másik­
ra, ami természetesen csak abban az esetben lehetséges, ha a testben elegendő
található belőle - ez igen egyszerű.
K: Ezt a speciális erőfeszítést gyakoroltatja a szisztéma?

220
 V: Az első tudatos sokk az önemlékezés és mindaz, amit az elejétől fogva
javasoltam, vagyis az önmegfigyelés, az azonosulás elkerülése és így tovább.
Ezek mind ehhez az erőfeszítéshez tartoznak.
K: Mi az a második tudatos sokk, amelyik megváltoztatja a gyár jellegét?
V: Ha szeretnék, megmondhatom, de nem fog segíteni, mert a második
tudatos sokk pontosan az, amit nem tudnak megtenni - a negatív érzelmek
pozitívvá alakítása, ami csak akkor lehetséges, ha már hosszú ideje dolgoznak
az önemlékezésen, sokáig fenn tudják tartani a tudatosságot, és beindul a ma­
gasabb érzelmi központ működése. Ez juttatja el önöket az 5-ös számú ember
állapotába, amitől egyelőre nagyon messze állnak. A mi 12 egy speciális erőfe­
szítéssel együttesen létrehozhat pozitív érzelmet.
K: Jól értettem, hogy az ember csak akkor érhet el bármilyen hasznos ered­
ményt a felébredéshez vezető úton, ha mindkét tudatos sokk működik?
V: Igen, ha tökéletes eredményekre törekszik, akkor mind a két sokkot
biztosítania kell, bár már az is eredményekre vezethet, ha az első sokk elég
erős. Alapjában véve azonban a két sokk általában együtt működik, mert már
a munka legelején meg kell tanulnunk nem kifejezni a negatív érzelmeket,
vagyis dolgoznunk kell a második tudatos sokkon. Az első tudatos sokk önem-
lékezésszerű, és később a negatív érzelmek elleni küzdelemhez fog vezetni,
tehát némi idő elteltével az ember valójában mindkettőn dolgozik. Minél több
eredményt érnek el az egyikkel, annál többet kell dolgozniuk a másikon. Ez
magyarázatot ad a szisztéma egy másik elvére: minél többet tesz az ember, an­
nál nagyobbak a vele szembeni elvárások. A táplálékdiagram esetében ugyan­
ez a helyzet - minél többet próbálnak dolgozni az önemlékezésen, annál haté­
konyabban kell irányítaniuk a negatív érzelmeket azért, hogy a jövőben átala­
kíthassák őket pozitív érzelmekké. De ettől még meglehetősen messze állnak.
Először hatalmas mennyiségű anyagot kell létrehozniuk az önemlékezéshez.
Mindezek ellenére a két sokk összefügg, és bizonyos tekintetben az egyik nem
működhet a másik nélkül.
K: A „sokk" szó ugyanazt jelenti a diagram vonatkozásában, mint a hétköz­
napi életben?
V: A táplálékdiagrammal kapcsolatos sokkoknak tőlünk kell kiindulniuk
- mi biztosítjuk őket. Tudnunk kell, melyik pillanatban szükségesek, és nem
szabad elfelejtenünk gondoskodni róluk. Emellett nagyon körültekintőnek kell
lennünk, mert csak a megfelelő sokkok segítenek azokban a bizonyos oktávok-
ban. Ha nem a megfelelőt biztosítjuk, akkor az oktávok szétágaznak.
K: Mondana egy gyakorlati példát?
V: A táplálékdiagramban találhatnak gyakorlati példákat. Ezekhez hason­
ló dolgokat kell keresniük saját cselekedeteikben. Az első sokkról a természet
gondoskodik annál a pontnál, ahol a levegő belép a szervezetbe. De a máso­
dik intervallumnál nem számíthatunk a természetre, ott az önemlékezésnek
kell biztosítania a sokkot. A harmadik intervallumnál szintén nekünk kell
gondoskodnunk róla pontosan úgy, ahogyan elmagyaráztam - a negatív ér­
zelmeket pozitívvakká kell alakítanunk, ami csak akkor lehetséges, ha nem
azonosulunk.

221
 Az első tudatos sokk előkészíti a másodikat, a második pedig az elsőt. A
kettő egyidejűleg működik, nem pedig úgy, hogy először befejezik az elsőt,
majd áttérnek a másodikra.
K: A sokkok szükségszerűen kellemetlenek?
V: Erőfeszítést kívánnak meg az embertől, de nem feltétlenül kellemetle­
nek. Éppen ellenkezőleg, ennek az erőfeszítésnek a pillanatában új energia lép
a szervezetbe, ami nagyon kellemes meglepetést szerezhet.
K: A figyelem irányítására tett erőfeszítés működhet első tudatos sokként,
és eljuttathatja a szén 12-őt a dó 48-ba?
V: Ez az erőfeszítés nem elegendő. Önemlékezésre van szükség: valójában
önmegfigyeléssel egybekötött önemlékezésre - két cselekedetre. Ez eredmé­
nyez tudatosságot. Az ember megpróbál jobban tudatában lenni önmagának
és a környezetének - mindennek.
K: Beszélne még arról, hogy mi a szén 12? Honnan származik?
V: A szén 12 sokféleképpen megnyilvánulhat, de általában a benyomások­
kal kapcsolatban beszélünk róla. Valószínűleg az érzelmi központ energiája. De
nem a forrás lényeges, hanem, hogy miként juttathatjuk el a megfelelő helyre.
Az nem számít, hogy micsoda és honnan származik, hiszen úgysem láthatjuk,
nem ismerhetjük a forrását. Rendes körülmények között az érzelmi központból
származik, aminek pedig hidrogén 12-vel kellene működnie. A benyomások
oxigén 48-ként lépnek a szervezetbe, és csakis szén 12 segítségével alakulhat­
nak át nitrogén 24-é, de történetesen ott, ahol fel lehetne őket dolgozni, egyál­
talán nincs, vagy csak nagyon kevés szén 12 van. Tehát speciális erőfeszítéssel
oda kell juttatnunk, és ez az erőfeszítés az önemlékezés és az önmegfigyelés.
Tehát a módszer a fontos, nem pedig a forrás. Az önemlékezés által előidézett
intenzív önmegfigyelés mindig tartalmaz érzelmi elemet. Amikor emlékeznek
önmagukra, szén 12-őt juttatnak a megfelelő helyre, ami aztán át tudja alakíta­
ni a benyomásokat.
Azért ezt a nyelvet használom, mert ezen tették fel a kérdést, de mindezt
pszichológiailag is megfigyelhetik. Benyomások jutnak a szervezetükbe, de
nem érzik őket, ami azt jelenti, hogy csak beléptek, de nem jutottak tovább.
Ha viszont erőfeszítést tesznek az önemlékezésre, akkor elkezdik észrevenni
a dolgokat, ami azt jelenti, hogy a benyomások átalakultak benyomás 24-é.
Ha a megfelelő helyről hiányzik a szén 12, akkor az azt jelenti, hogy nincs
elég érzelmünk. Az önemlékezéssel érzelmi elemet juttatunk arra a bizonyos
helyre.
K: A mi 48-nál és a szó 48-nál található másik két szén azonos?
V: Úgy hiszem, hogy a mi 48-nál némileg eltérő, bár mindegyik tartalmaz
érzelmi elemet. A szó 48-nál ugyanaz a szén működik, mint a dó 48-nál, de a
mi 48-nál lehet, hogy ösztönös-érzelmi. Könnyen előfordulhat, hogy a mi 48
az ösztönös központ szén 12-jén keresztül működik, ami folytonosan rendel­
kezésre áll.
K: Mit jelent a mi 48?
V: Ez is artériás vér. Elfogadott tény, hogy a vér nagyon különböző lehet.
Orvosi vizsgálatokkal megállapítható, hogy a vér jellege eltér a test különböző

222
részein. Kémiailag szintén kimutatható, hogy másképpen viselkedik, de azt a
tudomány már nem tudja, hogy miből adódik a különbség. Az izmok például
vér 96-ból táplálkoznak, viszont az agysejtek vér 24-ből, és néhány idegsejt vér
12-ből, sőt akár vér 6-ból is.
K: Úgy érti, hogy kémiailag eltérő vér táplálja az izmokat és az agyat?
V: Ezt nem lehet megállapítani, bár ismeretes, hogy létezik közöttük vala­
milyen különbség. Általában bizonyos anyagok jelenlétét kiolvashatjuk az ál­
taluk kifejtett hatásból, kémiailag azonban már nem választhatjuk őket szét.
A tudomány nem ismeri a vérkeringés történetét: a vér minden egyes pontnál
bizonyos dolgokat ad és kap. Mielőtt elérné az egyik vagy másik szervet egyfaj­
ta vér, miután ezeket elhagyja, már másfajta.
K: Azonnali változást okoz a vérben, amikor az ember egy pillanatra tuda­
tában van önmagának?
V: Igen, de nem mindegy, hogy az öntudatosság milyen mély, és mennyi
ideig tart. Ha egy másodpercig, akkor ennek az egy másodpercnek megfelelő
változást eredményez. Akkor azonban más a helyzet, ha az ember fél órán át
tudatos.
K: Már egy másodpercnyi öntudatosság is észrevehető változásokat ered­
ményez?
V: Néha igen, ha elég mély. Abban az értelemben vehetik észre, hogy töb­
bet látnak, több érzelmi elemet tartalmaznak szokásos érzékeik. De ha az öntu­
datosság rövid pillanatai nem elég mélyek, akkor nem fejtenek ki számottevő
hatást, ha viszont megfelelően mélyek és hosszantartók, akkor olyan benyomá­
sokra tehetnek szert, amiket utána sohasem fognak elfelejteni.
K: Melyik hidrogénnek felel meg a gondolat?
V: A gondolat, hasonlóan a vérhez, nagyon különböző lehet. Kezdetben 48,
és elmehet 6-ig.
K: A gondolat tekinthető benyomásnak?
V: Igen, de míg a belülről érkező benyomások száma behatárolt, kívülről
korlátlan mennyiségben juthatunk hozzájuk.
K: A táplálékdiagram első szintjén minden teljesen gépies?
V: Természetesen minden az, ilyen a kozmikus elrendezés. Ha az ember
nem dolgozik önmagán, és nem próbál változtatni a tudatossága állapotán, ak­
kor szervezete ennek az általános elrendezésnek megfelelően működik.
K: Szokványos állapotunkban semmi hasznát nem vesszük a benyomások­
nak?
V: Csak nagyon kevés hasznát. Mivel ez a táblázat nem alkalmas kis
mennyiség átalakításának bemutatására, úgy vesszük, hogy a benyomások ok-
távja nem fejlődik tovább. Ennek ellenére néhány benyomás továbbjut, de nem
annyi, amennyi elegendő lenne az ember fejlődéséhez.
K: Jelenlegi állapotunkban az összes benyomás ugyanazon a szinten van?
V: Ó, nem. A benyomások nagyon különbözőek lehetnek. A táplálékdi­
agramban egységesen H48-nak vesszük őket, mert legtöbbjük H48. Ezek
az, úgymond, közömbös benyomások - többfélék lehetnek, de önmaguk­
ban semmilyen hatást nem fejtenek ki. Ugyanakkor táplálékul szolgálnak.

223
Benyomás 48-ként érnek el minket, és szokványos állapotunkban nem fej­
lődnek tovább. Ilyen feltételek mellett az ember nem élhetne, csakis azért
maradhat életben, mert éri néhány benyomás 24 is - nem annyi, mint 48, de
egy bizonyos mennyiség, és nagyon ritka esetekben még benyomás 12 vagy
akár 6 is, de ez nagyon kivételes. Ez az ábra nem jelöli őket, mert önmagu­
kat alakítják át. Ha benyomás 24-ként lépnek be, akkor könnyen átalakulhat­
nak 12-vé vagy talán még tovább is. Viszont csak nagyon kis mennyiséget
képviselnek.
A hétköznapi emberben, aki nem tanul emlékezni önmagára, a közön­
séges benyomás 48 némelyike szintén átalakul, de teljesen más módon. Bi­
zonyos reakciók - például a nevetés - fejlesztik őket tovább, vagy segítik a
továbbfejlődésüket. A benyomásokat illetően nagyon fontos szerepe van a
nevetésnek, a humorra gondolok - ne feledjék, hogy a hétköznapi emberről
beszélek. A nevetés segítségével sok benyomás 48 átalakul benyomás 24-é.
De ez csak azért történik, mert elengedhetetlen az életben maradáshoz, hi­
szen benyomások nélkül meghalnánk. Ha emlékeznek, azt mondtam, hogy
a kémiai gyárunk csak önmagáért működik. Mindenféle nagyon értékes
anyagot állít elő, azonban mindet fel is használja saját létezése fenntartá­
sára. Nem tartalékol, nincs semmije, amivel fejleszthetné magát. Ha tehát
az ember meg akar változni, ha másmilyenné szeretne válni, ha fel akar­
ja ébreszteni a benne szunnyadó lehetőségeket, akkor nem támaszkodhat
a termelés gépies eszközeire, tudatos eszközöket kell keresnie. Az ember
szervezete azonban egy olyan csodálatos találmány, amelyben mindennel
számoltak, úgymond, mindenhez megadták a kulcsot. Egy olyan felesleges­
nek tűnő funkció, mint például a nevetés, segít átalakítani bizonyos benyo­
másokat, amelyek egyébként kárba vesznének. Ha a szintünkön nem lenne
nevetés vagy humor, akkor még a mostaninál is alacsonyabb lenne.
Azt mondhatjuk, hogy a hétköznapi szinten lévő ember - aki nem próbálja
megérteni, mit jelent az önemlékezés, vagy aki sohasem hallott felőle - szerve­
zetében a nevetés adott funkciót tölt be. Az önemlékezést helyettesíti egy na­
gyon gyenge, hiányos módon, segítségével a meglehetősen unalmas és minden
érdekességet nélkülöző benyomások továbbjuthatnak, és felélénkülhetnek. Ez
a nevetés legfőbb funkciója. Természetesen sokféle nevetés létezik, némelyik­
nek semmi haszna.
Amit az imént a nevetésről és a humorról mondtam, csak az alacsonyabb
központokra vonatkozott, a magasabb központokban többé már nem töltenek
be hasznos funkciót. Az alacsonyabb központok esetében a nevetés azt jelenti,
hogy bizonyos benyomások kerülnek az egyik központ pozitív és negatív felé­
re egyidejűleg, és ez a jókedv érzését kelti. Segít észrevenni a másik oldalt, az
ember tisztábban látja a dolgokat. A magasabb központokban azonban nincs
erre szükség, mert ott nem ellentmondásosnak, nem egymásnak ellentmondó­
nak látjuk a dolgokat, hanem olyannak, amilyenek.
K: Látszólag a nevetésnek pszichológiai hatása van.
V: Igen, talán egy kibékíthetetlenül ellentmondásos benyomás feszültséget
kelt, amit a nevetés old fel.

224
 A benyomás 48 folyamatosan lép a szervezetbe. Mint mondtam, bizonyos
mennyiség átalakul gépiesen, legtöbbje azonban változatlan marad. Csak ak­
kor alakulhatnak át, ha tudatossá válunk, vagy megpróbálunk azzá válni. Ha
kevésbé alszunk, akkor élénkülnek a benyomásaink.
Azokat a benyomásokat, amelyek hidrogén 48-on alapulnak, vagy csak azt
igénylik, alig vesszük észre, vagy csak gyengén érzékeljük. Az, amelyik meg­
ragadja a figyelmet, és nyomot hagy, már átalakult benyomás 24-é. Ha kuta­
kodni próbálnak a múltjukban és leírják, hogy ténylegesen mire emlékeznek
bizonyos eseményekből, akkor majd meglátják, milyen rövid ez a lista. Ez a
módszer célravezetőbb, ha a benyomások anyagát szeretnék tanulmányozni.
K: Bármi, amit az öt érzékszerven keresztül fogadok be, benyomásnak te­
kinthető?
V: A benyomás a gondolat, érzet vagy érzelem legkisebb egysége.
K: Nem értem, hogyan lehet a benyomás táplálék?
V: A benyomások befogadása azt jelenti, hogy az ember bizonyos energi­
ához jut általuk. Mindaz az energia, amit befogadnak, táplálék. Az étel, amit
elfogyasztanak, durva anyag, a levegő finomabb, a benyomások pedig a leg­
finomabb és legfontosabb táplálékok. Benyomások nélkül az ember egyetlen
pillanatig sem maradhatna életben. Még akkor is fogad be belőlük, amikor ön­
tudatlan állapotban van.
K: A benyomások önmagukban kedvezők vagy kedvezőtlenek, vagy pedig
olyanok, amilyenné az ember teszi őket?
V: Lehet, hogy némelyik benyomás önmagában rossz, azt viszont nem tu­
dom, hogyan lehetnének önmagukban jók, mert ha az ember alszik, akkor még
a legjobb benyomás sem hoz létre benne semmit. Tehát hiába jók önmagukban
a benyomások, az ember csak akkor veheti hasznukat, ha ébren van. A kedve­
zőtlen benyomásokat azonban az alvás állapotában is befogadhatja, ezeknek
semmi sem állhat az útjába.
K: Valójában a kellemes és kellemetlen benyomásokra gondoltam.
V: Számos kellemes benyomás lehet nagyon kedvezőtlen. Próbálják megér­
teni, hogy a benyomásokat a hidrogének alapján osztályozhatjuk. Mindegyik
benyomás egy bizonyos hidrogén. Benyomás 48-ról beszéltünk, de lehet, hogy
vannak ennél sokkal magasabb benyomások is. Másrészről a benyomások tar­
tozhatnak a harmadik skála alacsonyabb hidrogénjeihez is, közel a legalacso­
nyabbhoz. A leglényegesebb pont abból, ahogyan a hidrogéntáblázat felosztja
az anyagot, az, hogy megmutatja az egyes hidrogének származási helyét. Te­
gyük fel, hogy az egyik hidrogénről gondolkodnak. Ha megkeresik a hidrogé­
nek táblázatában, meglátják, hogy meghatározott helye van: jöhet az Abszolút
és a Nap közötti intervallumból, vagy egy olyan helyről, ami kicsivel a Nap
fölött, vagy a Föld alatt, vagy a Föld és a Hold között helyezkedik el és így
tovább. Óriási előnnyel jár, hogy el tudjuk helyezni a hidrogéneket. Egyelőre
még nem értékelik annak jelentőségét, hogy bármelyik anyag esetében nem­
csak a sűrűséget állapíthatjuk meg, hanem a szintet is, ahonnan származik - az
egészben elfoglalt helyét. Tudományunk még nem jutott el idáig, és nem ismer­
te fel, hogy az anyagok származási helyüktől függően különbözhetnek. Meg

225
kell érteniük, hogy a H12-nek óriási előnye van, mondjuk, a H1536-tal szem­
ben, tehát a 12-ből származó benyomás egyfajta benyomás, és az, amelyik a
Föld alatti helyről, mondjuk a Holdról jön, egy teljesen másfajta benyomás. Az
egyik finom anyag, tele gyors rezgésekkel, a másik lassú, káros rezgésekből te­
vődik össze. Ha tehát egy benyomást nehéznek, kellemetlenek éreznek - nem
könnyű megfelelő jelzőt találni erre -, akkor már maga ez a tény megmagyaráz­
za, hogy a teremtés sugarának valamelyik alacsonyabb részéből származik. A
dolgok, amik feldühítenek, gyűlöletet szítanak mások iránt, vagy a durvaság,
agresszió érzetét keltik, mind olyan benyomások, amelyek alacsonyabb vilá­
gokból származnak.
K: Normális körülmények között be tudjuk fogadni a számunkra szüksé­
ges benyomásokat?
V: Attól függ, mit értenek „normális körülmények" alatt. A létezéshez szük­
séges benyomásokból, ha ezekre gondoltak, elegendő áll rendelkezésünkre,
mert ha nem így lenne, akkor meghalnánk. Mivel élünk, nyilvánvalóan ele­
gendő mennyiséget fogadunk be belőlük. Mi azonban nem elégszünk meg
ennyivel. Felébredésről és fejlődésről beszélünk, és itt egy kozmikus tény siet
a segítségünkre. Az élelmet nem fejleszthetjük, hiszen csak ebben a formában
tudjuk megenni. A levegőt sem, mert csak ezt a levegőt lélegezhetjük be. A be­
nyomások esetében azonban más a helyzet. Ez az egyetlen esélyünk. Hogyan
fejleszthetjük őket? Nem utazgatással, vagy színházba járással, hanem egysze­
rűen a felébredéssel, vagy a felébredésre tett erőfeszítésekkel.
K: Jelen állapotunkban képesek vagyunk a magasabb hidrogének befoga­
dására?
V: Attól függ, milyen a jelenlegi állapotuk, és mennyi magasabb hidrogén­
nel rendelkeznek. Ez olyan, mint az alkímia, csak akkor állíthatnak elő aranyat,
ha már van valamennyi aranyuk. A magasabb hidrogének mágneses tulajdon­
sággal bírnak, magukhoz vonzanak más magasabb hidrogéneket. Ha nagyon
kevéssel rendelkezünk, akkor csak ezzel arányos mennyiséget, vagyis nagyon
keveset vonzharunk magunkhoz. Ha viszont több van belőlük, akkor többet
is kaphatunk. Gondoljanak arra a mondatra a Bibliában, amelyik azt mondja,
hogy elveszik azoktól, akiknek nincs, és odaadják azoknak, akiknek van. Ez
erre utal.
K: Az ember éppen úgy eldöntheti, hogy elfogadja-e a benyomásokat, vagy
sem, mint ahogy az is megválogathatja, mit eszik?
V: Elképzelhető, hogy válogathatnak a benyomások között, de csak akkor,
ha rendelkeznek bizonyos mértékű irányítással, amihez azonban a felébredés
adott szintje és bizonyos gyakorlás szükséges. Minél többet emlékeznek önma­
gukra, annál több irányításra tesznek szert. Ha megfelelő az önemlékezés mér­
téke, akkor megállíthatnak bizonyos benyomásokat, elszigetelhetik magukat
tőlük - jönni fognak, de nem hatolnak be. Más benyomásokra pedig megnyit­
hatják magukat, és ezek késedelem nélkül meg fognak jelenni. Mindez az ön-
emlékezéstől függ.
K: Okozhatunk kárt, ha megakadályozzuk azt a reakciót, amit egy benyo­
más rendszerint ki szokott váltani?

226
 V: Nem kerülhetik el, hogy a benyomások reakciókat váltsanak ki, viszont
irányíthatják őket attól függően, milyen a munkájuk általános egyensúlya, mi­
lyen tendenciák jellemzik az életüket és így tovább. Ha a benyomások irányítá­
sa, vagy a velük kapcsolatos tapasztalatok összefüggnek a szisztéma vonalán
végzett munkájukkal, akkor nem okozhatnak károkat. Semmi sem lehet káros,
ami az önemlékezéssel kapcsolatos.
K: Úgy tűnik, hogy az önemlékezésre tett erőfeszítés eleinte tompítja a be­
nyomásokat.
V: A benyomásokat nem lehet tompítani, csak erősíteni, már ha ténylege­
sen emlékeznek önmagukra. Ha csak gondolkodnak róla, akkor érezhetik úgy,
hogy bizonyos benyomások elhalványulnak.
K: Beszélne még a benyomások különböző fajtáiról?
V: Megfigyeléssel sokkal többet megtudhatnak róluk, mint kérdések felte­
vésével, mert mindenki maga tudja, mi vonzza jobban, mi kevésbé, mit talál
visszataszítónak és így tovább. Sok szubjektív dolog van, van ami vonzza az
egyik embert, a másikat viszont taszítja. Bizonyos benyomások a gondolati
központba jutnak, mások az érzelmibe, megint mások a mozgásiba vagy az
ösztönösbe. Néhányukat jobban szeretik, másokat kevésbé. Mindez megfi­
gyelés tárgya. Mindegyik központnak megvan a saját eszköze a benyomások
befogadására, de a benyomások gyakran összekeverednek. Néha a gondolati
vagy érzelmi központ olyanokat próbál befogadni, amelyeket más központok­
nak kellene. Mindegyik központnak más és más benyomásra lenne szüksége.
A gondolati központ például nem képes befogadni az illat benyomását - az
ösztönös viszont igen.
A benyomások könnyebben elemezhetők, mint az étel, amit megeszünk.
Az utóbbi esetében meggyőzhetnek minket arról, hogy valami ehető, eladhat­
ják konzervként, amit aztán nem tudunk elfogyasztani, de a benyomásokkal
más a helyzet. A megfigyelés, az összehasonlításuk, néha más emberek vélemé­
nyei segíthetnek megértenünk, hogy mely benyomások tartoznak magasabb
szintekhez, és melyek alacsonyabbakhoz.
K: Azokat a benyomásokat nem szabad befogadnunk, amelyek negatív ér­
zelmeket váltanak ki?
V: így is meghatározhatják, csakhogy néha nem azonnal eredményeznek
negatív érzelmeket.
K: Még ha meg is különböztethetjük a benyomásokat, azt nem értem, ho­
gyan fogadhatjuk el, vagy utasíthatjuk vissza őket?
V: Ha ébren vannak, megtehetik. Ha alszanak, nem. Amikor azonban ébren
vannak, megtörténhet - talán nem azonnal, mivel ennek eléréséhez bizonyos
munka szükséges -, hogy az egyik alkalommal legyőzik önöket a rossz benyo­
mások, a következő alkalommal is, de harmadszorra sikerül elszigetelni magu­
kat tőlük. De mindenekelőtt ki kell deríteniük, hogy milyen rossz benyomások
érik önöket. Majd ezután kereshetnek speciális módszereket, amelyekkel elszi­
getelhetik magukat tőlük.
K: Úgy érti, ha megfigyeljük őket, akkor elkerülhetjük azokat a benyomáso­
kat, amelyek negatívvá tesznek?

227
 V: Nem azokról a dolgokról beszéltem, amik negatívvá teszik önöket, hanem
a kedvezőtlen benyomásokról. Megváltoztatják a jelentést. Magukról a benyo­
másokról beszéltem. Az pedig, hogy mi teszi önöket negatívvá, az állapotuktól
függ. Bizonyos állapotban bárminek, még világon a legjobb dolog hatására is
negatívvá válhatnak.
K: Ha az ember akarná, elérhetné, hogy egyetlen benyomása se legyen?
V: Biztos, hogy nem. Nem szigetelhetik el magukat az összes benyomástól,
de, mint mondtam, távol tarthatják a nem kívánatosakat, és magukhoz vonz­
hatnak más benyomásokat, hiszen mostanra már meg kellett érteniük, hogy
bizonyos benyomásokat nem szabad befogadniuk. Sok olyan rossz benyomás
létezik, amelyik egész életüket megmérgezheti, ha elég hosszú időn keresztül
fogadják be, vagy pedig megszokásból ilyeneket keresnek. Például, vannak
olyanok, akik, ha az utcán baleset történik, megállnak, és bámészkodnak, majd
ez lesz a beszédtémájuk a következő balesetig. Az ilyen emberek rossz benyo­
másokat gyűjtenek. Azok, akik ki vannak éhezve a botrányokra, akik minden­
ben valami rosszat látnak, szintén rossz benyomásokat gyűjtenek. Nem azzal
törődjenek, hogy a megfelelő benyomásokat válasszák, hanem inkább próbál­
ják elszigetelni magukat a rosszaktól, mert csak így tehetnek szert valamilyen
szintű irányításra. Ha a megfelelő benyomások kiválasztásával foglalkoznak,
akkor csak önmagukat ámítják. Tehát annak ellenére, hogy nem vonzhatják ma­
gukhoz a kívánatos benyomásokat, már a legelején megtanulhatják irányítani
őket úgy, hogy elszigetelik magukat a rossz benyomásoktól.
Újfent, ne feledjék, hogy csak akkor irányíthatják a benyomásokat, ha már
bizonyos mértékig ébren vannak. Ha alszanak, akkor semmit sem irányíthat­
nak. Még az igen egyszerű, nyilvánvaló dolgokat is csak akkor, ha felébrednek
és gyakorolnak, mert ha hozzászoktak bizonyos kedvezőtlen benyomásokhoz,
akkor némi időt fog igénybe venni az irányítás megszerzése. Az egyik „én"
tudja, hogy el kellene szigetelődniük, ám tíz másik szeretheti ezeket a benyo­
másokat.
K: Az a benyomás, amit az objektív művészet kelthet, egy magasabb be­
nyomás?
V: Ez teljesen önöktől, az önök állapotától függ. Ha a gondolati központban
vannak, lehet, hogy semmilyen benyomást nem kelt önökben, ha a mozgásiban,
még annyit sem, amennyit akkor válthatna ki, ha a gondolatiban lennének, ha
viszont az érzelmi központban vannak, akkor benyomást kelthet önökben.
K: Az egyes hidrogének meghatározzák az ember cselekedeteit?
V: Formálisan gondolkodik. Próbáljanak az előbbiek alapján gondolkodni.
Benyomásokról beszélgetünk. Egyelőre még ezt sem értik, mégis még többet
szeretnének megtudni. Tele van a szájuk, de még több mindent szeretnének be­
letömni, amitől megfulladnának. Először nyeljék le az eddigieket.
K: Éppen ez okoz nehézséget - igazából sohasem tudom követni a gondo­
latmenetét.
V: Nehéznek kell lennie, minden munka nehéz. A munkában semmi sem
könnyű, de éppen azért adhat valamit, mert nehéz. Ha könnyű lenne, akkor
semmit sem kapnának.

228
 K: Hogyan lehetséges, hogy az ember jelen állapotában értékelni tudja
azokat a magasabb hidrogéneket, amelyeket a B-befolyások bizonyára tartal­
maznak?
V: Az ember központjait nagyon magas hidrogénekkel való működésre, és
nagyon magas benyomások befogadására fejlesztették ki. Lehet, hogy az ember
nem fogadja be őket, alacsonyabb befolyásokon él, de megvan benne a maga­
sabb benyomások befogadásának képessége, és a B-befolyásoktól kapja őket.
K: Akkor miért születnek mégis különbözőnek az emberek?
V: Mert nem ugyanazon minta alapján készültek. Emellett, sok hiányosság
az elkorcsosulásnak, betegségeknek, kóros állapotoknak köszönhető. Minden
normális ember képes befogadni ezeket a benyomásokat. Először azonban nor­
málissá kell válnia.
K: Amikor a magasabb világból érkező hidrogének lekerülnek egy alacso­
nyabb világba, veszítenek a finomságukból?
V: Tiszta formában is átkerülhetnek. A kérdés az, hogy az ember be tudja-e
őket fogadni, vagy sem? Erre csak a központok bizonyos részei képesek.
K: Megtörténhet, hogy az ember befogadja, majd durvábbá teszi őket?
V: Ha az egyik része magasabb befolyásokat fogad be, egy másik pedig ala­
csonyabbakat, az robbanáshoz vezet.
K: Idővel képesek leszünk megkülönböztetni a hidrogéneket?
V: Bizonyos mértékig igen. Ha egy ideje már megfigyelik őket, akkor fel fog­
ják ismerni a különbséget, például az érzelem 24 és 12, vagy a benyomás 48 - az
ízléstelen dolgok - és a benyomás 24 között. Azonban meg kell érteniük, hogy
a táblázat összes hidrogénje dó, és egy hidrogén és az utána követő hidrogén
között egy egész oktáv húzódik, tehát óriási különbség van kettőjük között. Ah­
hoz, hogy megértsük az elvet, adott irányelveket követve kell gondolkodunk
- nem kezdhetünk a teljes skála részletes tanulmányozásával.
K: Melyik pontban van lehetőség arra, hogy a táplálék három oktávja továb­
bi átalakuláson mehessen keresztül?
V: Mint mondtam ott, ahol a benyomások dó 48-ként belépnek a szervezet­
be. Rendszerint azonban ennél a pontnál nincs szén 12, és emiatt nem fejlődhet­
nek tovább. Gépies működés esetén az történik, hogy miután az érzékszerve­
inkkel felfogtuk a benyomásokat, azonnal beindul az asszociatív gondolkodás,
vagy a képzelődés a H48 szintjén, vagy pedig többé-kevésbé ösztönös természe­
tű érzelmi reakciók jönnek létre.
Nagyon ritka alkalmakkor - például érzelmi ingerek vagy veszély esetén
- előfordulhat, hogy szén 12 kerül a benyomások belépésének helyére. Ekkor
minden az érzelmi állapottal kerül kapcsolatba, és az embert az az érzés keríti
hatalmába, hogy minden, ami lát, kivételesen élénk, új és jelentőségteljes. De
a hétköznapi ember esetében az ilyen jellegű tapasztalatok véletlenszerűek, se­
hová sem vezetnek, és nagyon rövid időn belül elnyomja őket a képzelődés.
Az érzelmi állapot, ami előidézte őket, megszűnik, és egy impulzus vagy vágy
lép a helyébe, ami teljesen új irányba vezet. A hétköznapi ember ilyen jellegű
tapasztalatai nincsenek egymással kapcsolatban, és semmi közük a tudatosság
szándékos fejlesztéséhez.

229
 Az önemlékezésre tett erőfeszítések eredményeként sok új érzet kezd feléb­
redni az emberben, főként olyanok, amelyek saját létével és a környezetéhez
fűződő viszonyával kapcsolatosak. Ezeknek az új érzeteknek hatására lehet,
hogy elkezdi felismerni az őt érő különböző befolyásokat és lehetősége nyílik
a választásra.
K: Honnan tudjuk, hogy az érzelmi központ éppen H12-vel működik?
V: Idővel tudni fogják a tapasztalat sajátos jellegéből éppen úgy, ahogy azt
is meg tudják különböztetni, mikor gondolkodnak az evésről, és mikor esznek
ténylegesen. Ha adott módon végzik az önmegfigyelést, akkor felismerhetik és
felcímkézhetik ezeket a különböző megnyilvánulásokat. Rendes körülmények
között felismerjük az érzelmek közötti különbségeket - látjuk, hogy az egyik ér­
zelem mélyebb, a másik felszínesebb. Ha adott céllal végezzük a megfigyelést,
akkor látni fogjuk, hogy a különböző érzelmek adott sűrűségnek felelnek meg.
Azonban nem kezdhetünk a H12-vel, mert ehhez nagyon ritkán jutunk hozzá.
Ha viszont egyszer már megízleltük, akkor soha többé nem fogjuk összetévesz­
teni semmi mással.
K: Különbséget kell tennünk a benyomások és a benyomások forrása kö­
zött?
V: Igen, a dob és a hangja két különböző dolog, tehát nem jelenthetik ki,
hogy amikor meghallják a dob hangját, a dob lényük részévé válik. Tehát ha
elméletben akarnak gondolkodni róluk, akkor külön kell őket választaniuk.
De mi célból? Egyelőre azt kell megérteniük, hogy amikor nem emlékeznek
önmagukra, nyitottak az olyan benyomásokra, amelyek nagyon alacsonyan he­
lyezkedhetnek el a hidrogénskálán.
K: De a hidrogének nem különböznek attól függően, hogy melyik közpon­
tot éri a benyomás?
V: Egy hidrogén bizonyos anyagot jelent. Miért változna meg attól, hogy
átkerül egy másik szobába? Már elmagyaráztam, hogy mindegyik központ mű­
ködéséhez adott hidrogén szükséges - az egyikhez alacsonyabb, a másiknak
magasabb. Ha egy központ nem a megfelelő hidrogént használja, akkor ez hely­
telen működést eredményez ebben vagy abban az értelemben attól függően,
melyik az a hidrogén, és hogyan használja.
Rendszerint a központok erőteljesebb energiát próbálnak lopni, de néha
előfordul, hogy gyengébb energiával működnek, tétlenkedni próbálnak. Példá­
ul az ösztönös központ néha energia 48-at használ, ez rendkívül helytelen mű­
ködéshez vezet, aminek eredményeként az ember megbetegszik. Gyakran ide
vezethetők vissza a betegségek.
K: Irányíthatjuk ezt?
V: Bizonyos mértékig igen. Az energia rossz felhasználása a negatív érzel­
mekkel kapcsolatos. A negatív érzelmek elvehetik az energiát a megfelelő he­
lyekről, és rossz helyekre irányíthatják. Amíg az ember nem uralja a negatív ér­
zelmeit, addig az ösztönös központot illetően semmit sem irányíthat. Az ener­
gia csak egy módon takarítható meg, viszont elpazarolni sokféleképpen lehet.
K: Az élénk benyomások másmilyen energiát használnak, mint a halvá­
nyak?

230
 V: A benyomások nem elhasználják, hanem a szervezetbe juttatják az ener­
giát. Ha élénk benyomásaik vannak, az azt jelenti, hogy adott hidrogének kerül­
nek a szervezetükbe. A benyomásokkal bizonyos anyag jut önökbe.
K: Miért jár gyakran olyan pusztító hatással, ha az embert nagyon magas
benyomások érik?
V: Ha egy igazán magas benyomásnak pusztító a hatása, akkor az azt je­
lenti, hogy nagyon alacsony az állapotunk, a gépezet egésze helytelenül műkö­
dik, egyik központ sem a neki megfelelő hidrogéneket használja, túl mélyen
alszunk, túl sok lökhárítót alkalmazunk. Egy normális gépezetben a magasabb
benyomásoknak nem szabadna pusztító hatást kiváltaniuk, éppen ellenkező­
leg, felszabad!tóan kellene hatniuk.
K: Mi a kapcsolat a ti 12, mi 12 és szó 12 között?
V: Később majd megértik. Egyelőre annyit mondhatok, hogy a mi 12 az
érzelmi központra, a szó 12 az ösztönösre, a ti 12 pedig a szex központra vonat­
kozik. Csak a mi 12-őn dolgozhatunk. A ti 12-ből csak nagyon kevés áll rendel­
kezésünkre, a szó 12 pedig feljebb jut egy nagyon kevés H6-ig, ami kis mennyi­
sége ellenére életben tartja a magasabb központokat.
K: Mi jellemzi a mi 12-t? Hogyan ismerhető fel?
V: Mint ahogy már elmagyaráztam, ez az energia áll a negatív érzelmek
mögött, ami nem azt jelenti, hogy az összes negatív érzelem eléri a H12 intenzi­
tását, de elérhetik. Az intenzív negatív érzelmek pedig mi 12-őt égetnek.
K: Miért kell tanulmányoznunk a táplálékgyárat? Fontos szerepet tölt be a
szisztémában?
V: Nagyon fontosat. Újfent, ez attól függ, mit szeretnének. Ha meg akarják
ismerni önmagukat a célból, hogy javítsanak gépezetük működésén, akkor
minden lényeges dolgot tudniuk kell önmagukról, és nagyon fontos, hogy is­
merjék gépezetük működését, tudják, milyen anyagokhoz jut hozzá, mert ak­
kor, ezeknek az ábráknak a segítségével, megérthetik, mit csinálnak, máskülön­
ben, hiába próbálkoznak bármivel, nem fogják tudni, mit csinálnak.
K: Nehéz megtalálni a táplálékdiagramban a harmadik erő belépésének he­
lyét. A harmadik erő pusztán a másik kettő eredményeként jön létre?
V: Nagyon gyakran következménynek tűnik, de ha egy percre végiggon­
dolják, megértik, hogy nem így van. Vegyük például az emésztés folyamatát.
Mindegyik szakasza folyamatosan működésben van a szervezetben. Tegyük
fel, hogy az ember ténylegesen nem eszik, de az emésztés folyamatának har­
madik és negyedik hármasa működik, ez azt jelenti, hogy bizonyos része a
„következménynek" - az önök szavaival élve -, ami a harmadik erő, már
ott van, hiszen ha nem így lenne, akkor a dolgok, amelyek a diagram sze­
rint megelőzik azt a szakaszt, talán nem történnének meg. Meg kell érteniük,
hogy azon a helyen nemcsak a szén jelenlétére van szükség, hanem a nitrogé­
nére is. A táplálékdiagram kezdetének pillanatát nem tudjuk meghatározni.
A folyamat a születésünkkor, vagy rövidesen utána kezdődik, és az életünk
végéig nem áll le. Például a hagyományos orvoslás tökéletesen tisztában van
azzal, hogy bizonyos folyamatok azért játszódnak le adott módon a szájban,
mert más folyamatok egy bizonyos módon játszódnak le a gyomorban. Min-

231
den összefügg mindennel, és ami következménynek tűnik, nagyon gyakran
maga az ok.
Nos, mint mondtam, elsőként a következőt kell megérteniük: ez a hidro­
géntáblázat megmutatja, hogy az egyes anyagok a hidrogének melyik szintjé­
ről származnak. Segítségével világosan láthatjuk, hogy a testünkben található
összes hidrogén, mindaz, amit megeszünk, megiszunk, a levegő, ami beléleg­
zünk, az összes minket érő benyomás és még sok minden más, a teremtés su­
garán található anyag különböző rétegeiből származik. Ebből megérthetjük,
hogyan kapcsolódik minden egyes cselekedet, gondolat, funkció a világegye­
tem bizonyos részéhez, ami a saját törvényei irányítása alatt áll. Azt gondoljuk,
hogy mindez a Földön létezik, azonban, bár a dolgok a Földön történnek, nem
onnan származnak - lehet, hogy egy Föld feletti, vagy egy Föld alatti helyről.
Ez az, amit kiolvashatunk a hidrogéntáblázatból.
Az ember csak akkor értheti meg, vagy fogadhatja be a külső világban léte­
ző energiákat vagy anyagokat, ha már rendelkezik az ezeknek megfelelő hidro­
génekkel. Tehát ahhoz, hogy fogékonnyá válhasson a magasabb szintről érkező
anyagokra vagy befolyásokra, elegendőt kell előállítania az ezeknek megfelelő
hidrogénekből, amelyek aztán működésbe hozzák a magasabb központjait.
Ebből a szempontból az öntanulmányozás a bennünk található különböző
energiák működésének tanulmányozásává válik, megvizsgáljuk, hogy jelenleg
a gépezet hogyan pazarolja el az energiát felesleges és káros funkciókra, és ho­
gyan halmozhatná fel az önfejlesztésre.
A hidrogének és a közöttük lévő kapcsolat tanulmányozása a központok és
a központok eltérő sebességének tanulmányozásában is segít. A gondolati köz­
pont H48-al, a mozgási és ösztönös H24-gyel működik, az érzelminek pedig
H12-vel kellene, de sohasem jut megfelelő üzemanyaghoz, sohasem úgy műkö­
dik, ahogyan kellene. Ha növelhetnénk a sebességét, akkor hatalmas változás
menne végbe észlelésünkben és más képességeinkben.
K: Nem értem, amit az érzelmek sebességéről mondott. Hogyan mérhető
a sebességük?
V: Figyeljék meg, mennyi különböző érzelem szalad keresztül önökön egy
gondolat alatt, vagy amíg az óra ingája egyet lendül.
K: Az érzelmek sebessége alatt az érzelmet kiváltó ok és az érzelem által
kiváltott hatás között eltelt időt érti?
V: Nem, hanem a benyomások mennyiségéről van szó. Objektívnak feltéte­
lezik ezt, amikor valójában szubjektív, azt jelenti, hogy egy gondolat leforgása
alatt érzelmek ezrei kavarognak bennünk.
K: A sebesség mértéke a tudatosság szintjétől függően változik?
V: A sebesség ugyanolyan marad, csak a megfigyeléseink mások attól
függően, milyen a tudatosságunk szintje. De, mint mondtam, az érzelmi köz­
pontunk nem éri el a valódi sebességét, mert többnyire csak a mozgási részei
működnek, ha pedig egy központnak a mozgási része működik, akkor sokkal
lassúbb, mint amikor a gondolati része.
K: Ha az érzelmi központ eléri a lehető legnagyobb sebességet, akkor lehet­
nek pozitív érzelmeink?

232
 V: Igen, mert akkor kapcsolatba kerülünk a magasabb központokkal. Elő­
ször azonban tudatossá kell válnunk, mert ez a kapcsolat csak akkor jöhet létre,
ha teljes irányítással rendelkezünk a tudatosság felett.
K: A táplálékdiagram szerint nagyon finom anyagok találhatók az ember­
ben jelen állapotában. Mi utal ezek jelenlétére?
V: Finomabb anyagok nélkül az ember nem maradhatna életben. Táplálni
kell a magasabb hidrogénekből álló lelket. Táplálni kell az esszenciát. Még a
személyiséget is, bár a személyiség valami másból táplálkozik. Mint mond­
tam, a magasabb hidrogének kinyerhetők a levegőből, de a benyomásoktól
- a különleges, tiszta benyomásoktól - sokkal többet kaphatunk. Az emberi
szervezet kozmikus elvek alapján épül fel, emiatt nagyon fontos szerepe van a
mennyiségnek.
K: Számomra az ábrák csak tudást jelentenek - egyáltalán nem növelik a
megértésemet, ami segíthetne a küzdelemben.
V: A küzdelemhez nem nyújthatnak segítséget, de a gondolkodáshoz igen.
Már most is, ebben a kezdetleges formában, sok nehézség és probléma meg­
oldásában segédkezhetnek. Formulaként szolgálnak, amellyel meghatározhat­
ják, hol állnak hozzájuk viszonyítva. Talán nem válaszolják meg a kérdéseiket,
de olyan ismereteket nyújtanak, amelyekből megtudhatják, hol és hogyan ke­
ressék a válaszokat. Ez a táblázatok igazi jelentősége. Olyan nyelvet beszélnek,
amit önök kicsit később fognak megtanulni. Ténylegesen csak akkor leszünk
képesek ezt a nyelvet alkalmazni, amikor már használni tudjuk a magasabb
központjainkat. Tegyük fel, hogy átveszik az irányítást a magasabb központja­
ik felett. Ekkor a táblázatok által nyújtott ismeretek alapján sok olyan új érzést,
érzetet, ideát értelmezhetnek, amikkel találkoznak önmagukban, és ezt a meg­
értést tolmácsolni tudják a közönséges elme felé. Ehhez viszont szükségük van
az ábrákra. Egy közvetítő nyelv szerepét töltik be a magasabb érzelmi központ
és az alacsonyabb központok nyelve között. Ugyanakkor ez a nyelv egyfajta
létrának tekinthető, amelynek megmászásával eljuthatunk a hétköznapi gon­
dolkodástól a magasabb érzelmi központ gondolkodásához.
K: Jelen állapotunkban működnek a magasabb központjaink, vagy csak tét­
lenkednek?
V: Három különböző elmélet született erre. Az első szerint működnek, mert
egyébként nem maradhatnánk életben, azonban nincsenek kapcsolatban az ala­
csonyabb központokkal, mert rendkívül eltérő a sebességük. Tehát meg kell
szüntetni a központok összes helytelen funkcióját, és a lehető leggyorsabbra
kell növelni a működésük sebességét, ami csak akkor lehetséges, ha átkerülünk
a tudatosság egy másik szintjére. A második magyarázat szerint a magasabb
központok rejtőzködnek, teljesen kifejlődtek, csak éppen nem úgy működnek,
ahogyan kellene. A harmadik elmélet azt mondja, hogy nem működnek, mert
hiányzik az üzemanyag, a hidrogének, amelyek üzemanyaggént szolgálhatná­
nak, csak a tudatosság egy másik állapotában állíthatók elő. Jelenleg alszanak,
de ha elegendő üzemanyagot állítunk elő számukra, akkor fel fognak ébredni.
Mindhárom magyarázat helytálló, és mind ugyanahhoz a dologhoz vezethető
vissza. Tudatossá kell válnunk, és irányítanunk kell az alacsonyabb központja-

233
inkát azért, hogy a lehető legjobb állapotba hozzuk őket. Ezután könnyen felve­
hetjük a kapcsolatot a magasabb központokkal, mert még jelen állapotunkban
is, időnként, nagyon ritka alkalmakkor, létrejön velük a kapcsolat egy-egy pil­
lanatra - legalábbis néhány emberrel előfordul. Tehát a legfontosabb tény, amit
fel kell ismernünk, az, hogy miután felébredtünk, a magasabb központok nem
fognak megvárakoztatni minket. A lényeg, hogy felébredjünk, és átkerüljünk a
tudatosság egy magasabb állapotába, ha ez sikerül, akkor először a magasabb
érzelmi, majd a magasabb mentális központ azonnal reagálni fog.
Rossz úton járnánk, ha mostani állapotunkban működnének bennünk a
magasabb központok. Csupán tudatos gépezetek lennénk, akik nem változ­
hatnak meg, mert akarat csak erőfeszítéssel fejleszthető ki. Azért vagyunk
ilyenek, hogy megváltozhassunk. Jelen állapotunk egyáltalán nem kielégítő,
de éppen emiatt erősödhetünk meg, és válhatunk tudatosabbá. Ha jelen ál­
lapotunkban kapcsolatba kerülhetnénk a magasabb központjainkkal, akkor
megőrülnénk. Ez a kapcsolat egészen addig nagyon veszélyes, amíg lehetnek
negatív érzelmeink. Éppen ezért a gépezet automatikus fékekkel van felsze­
relve, amelyek megakadályozzák a kapcsolatfelvételt. Először fel kell készíte­
nünk az alacsonyabb központjainkat, és meg kell változtatnunk a tudatossá­
gunk állapotát.
K: A magasabb központok rendelkeznek olyan sajátosságokkal, amelyeket
természetfelettinek nevezhetnénk?
V: Igen. Például, lehet, hogy az, amit csodának nevezünk, egy magasabb
szintű világ megnyilvánulása egy alacsonyabb szinten. Tegyük fel, hogy a ma­
gasabb érzelmi központ megnyilvánul egy alacsonyabb szinten - ezt csodának
tekinthetnénk.
Nagyon lényeges, hogy megértsék, hogyan viszonyulnak a magasabb
központok az alacsonyabbakhoz. Jelen állapotunkban az intellektuális és ér­
zelmi elvek élesen elkülönülnek egymástól, a magasabb központok esetében
azonban ez a különbség eltűnik. Továbbá, a magasabb érzelmi központ nem
használ szavakat - a szavak túl esetlenek, túl nehezen alkalmazhatók, emellett
pedig még egy generáció alatt is megváltozik a jelentésük. Ezer év pedig teljes
jelentésváltozást eredményez. Ezért nem értjük az Újtestamentumot - néhány
szónak teljesen megváltozott a jelentése, így még csak nem is sejtjük, mit jelent­
hettek akkoriban.
A magasabb mentális központ még gyorsabb, és, ellentétben a magasabb
érzelmivel, még csak allegorikus formákat sem alkalmaz. Azt mondhatjuk,
hogy szimbólumokkal működik. Lehetővé teszi a hosszú gondolatokat. Mind­
ez megtalálható bennünk, de mivel nagyon lassú a gépezetünk, nem tudjuk
használni. A magasabb központok nem érnek el minket - túlságosan hatalmas
szakadék húzódik közöttük és az alacsonyabb központok között. Olyan hihetet­
lenül nagy a sebességük, hogy az alacsonyabb központok nem hallják őket. Sok
fontos, számunkra ismeretlen, funkcióval rendelkeznek, de nem tudjuk ezeket
a központokat agyakként használni - egyszerűen túl gyorsak, mi pedig túl mé­
lyen alszunk. így ha kapcsolatot létesítünk a magasabb mentális központtal,
egyszerűen elveszítjük az eszméletünket.

234
 K: A magasabb érzelmi központban vannak negatív érzelmek?
V: A magasabb központoknak nincs pozitív és negatív fele, és, mint mond­
tam, nem különül el bennük a gondolati és érzelmi funkció. Bár a magasabb
érzelmi központot érzelminek nevezik, a magasabb szinteken az, ami érzelmi,
intellektuális is egyben, és az, ami intellektuális, érzelmi is egyben. A maga­
sabb központok működése nagyon sokban eltér az alacsonyabb központoké­
tól. Az öntudatosság pillanataiban, amikor átmenetileg kapcsolatba kerülünk
a magasabb érzelmi központtal, néha megfigyelhetjük a magasabb központok
működését, és belekóstolhatunk abba, milyen az, amikor jelen vannak.
K: Drogok segítségével kapcsolatba kerülhet az ember a magasabb közpon­
tokkal?
V: A drogok alkalmazásának gondolata nem új kelerű, már az ókorban és
a középkorban is használták őket - ősi misztériumokban, a mágiában és így
tovább. Rájöttek, hogy ha valaki okosan alkalmazza a drogokat, akkor érdekes
állapotokba kerülhet. De ez a szisztéma ellenzi a drogokat. Nem vezethetnek jó
eredményekre, mert a tudatosságot nem befolyásolhatják, nem hozhatnak létre
tudatosságot. Elbutítják az alacsonyabb központokat, így kapcsolatba kerülünk
a magasabb központokkal, de ennek semmi hasznát nem vesszük, mert csak
annyira emlékezhetünk, amennyi tudatosságunk van. Mivel nem vagyunk tu­
datosak, a magasabb központokkal létesített kapcsolat csupán álmodozáshoz,
vagy öntudatlansághoz vezetne.
Ezek a transzállapotok, amelyek leírását néha megtalálhatjuk különböző köny­
vekben, nagyon veszélyes útra terelhetik az embert. Amikor az ember transzba
esik, képzelődést hoz létre a magasabb érzelmi központban, ami zsákutca. Onnan
nincs kiút, lehetetlen a továbbjutás. A mi célunk a képzelődés irányítása, ha e he­
lyett, bizonyos módszereket alkalmazva, képzelődést hoznak létre a magasabb
érzelmi központban, akkor igaz, hogy boldogságot, gyönyört fognak érezni, de
ez nem lesz más, mint alvás egy magasabb állapotban. A valódi fejlődésnek két
szálon kell futnia: fejleszteni kell a tudatosságot és a központokat.
Emellett, az ilyen jellegű kísérletek többnyire csalódással végződnek, mert
az emberek rendszerint már az első alkalommal felhasználják az összes anya­
got, ami rendelkezésükre áll a tudatosság létrehozásához. Ugyanez vonatkozik
az összes butító, gépies, önhipnotizáló módszerre, ugyanolyan eredményekre
vezetnek, mint a drogok alkalmazása - elaltatják az alsóbb központokat, de
a tudatosságot nem növelhetik. Ha azonban a tudatosság kifejlődik, akkor a
magasabb központok minden nehézség nélkül megjelennek. A magasabb érzel­
mi központ a tudatosság harmadik állapotában, a magasabb mentális pedig a
tudatosság negyedik állapotában működik.
K: Gondolja, hogy van valami a telepátiában?
V: Az l-es, 2-es és 3-as számú ember számára egyáltalán nem létezik, az
egész csupán képzelődés. De a sokkal magasabb fejlettségi szinten lévő emberek
képesek olyan erőket irányítani, amelyek lehetővé teszik az úgynevezett telepá­
tiát, mert ez a magasabb érzelmi központ funkciója. Az, aki irányítani tudja a
magasabb érzelmi központot, még ha csak átmenetileg is, kiválthat telepatikus
hatásokat. De a hétköznapi elme és a szokványos érzelmek nem képesek erre.

235
 K: Kíváncsi vagyok, hogy vajon Jézus milyen folyamat révén tudta elűzni a
gonoszt, és vajon a szisztéma kínál-e valamit, ami hasonló célokra alkalmazha­
tó? Van ennek valami köze a magasabb központokhoz?
V: Jézus valószínűleg hatalmas gonosz erőkkel küzdött. Nekünk először a
kicsikkel kell foglalkoznunk - egyfajta élveboncolást kell végeznünk - egészen
addig, amíg meg nem tudunk birkózni a nagyobbakkal is.
Korábban elmagyaráztam, hogy addig, amíg bizonyos negatív érzelmek
jelen vannak bennünk, nem működhetnek a magasabb központok, és nem is
kellene működniük, mert annak végzetes következményei lennének. Teozófi-
ával foglalkozó könyvekben olvashatunk arról az elképzelésről, mely szerint
sok dolgot elrejtettek, mert veszélyesek. Valójában azonban a veszély nem ma­
gukban az ideákban rejlik, hanem az eltorzításukban. Azok az emberek, akik
hallanak valamit, amit aztán rossz értelemben kezdenek alkalmazni, veszélyes­
sé válhatnak. A magasabb központokban rejlő erő a negatív oldal erősítésére
is felhasználható.
K: Okozhat az ember kárt a magasabb központokban?
V: Igen, ha túl sokat alszik. Nem fizikai értelemben, hanem ha mindig az
alvás állapotban van, és sohasem lehet benne megbízni. Ekkor, fokozatosan,
lerombolja a felébredés lehetőségét.
Látják, szüntelenül, különböző oldalakról közelítve, arra a következtetésre
jutunk, hogy az ember nem működik megfelelően. Hallunk a magasabb köz­
pontokról, ugyanakkor azt is mondják, hogy nem állunk velük kapcsolatban,
nem értünk működnek, vagy ha mégis, semmit sem tudunk a működésükről.
Felismerjük, hogy a közönséges elme nem alkalmas a felmerülő problémáink
megoldására. Sok mindent szeretnénk megtudni, de mindig elménk korlátaiba
ütközünk. Ez az egyszerű ábra és más ábrák, amiket a szisztéma kapcsán tanul­
mányozunk, megmutatják, hogyan tanulmányozzuk önmagunkat, hogyan és
mit fejlesszünk önmagunkban. De addig semmilyen fejlődés nem lehetséges,
amíg meg nem állítjuk a szivárgásokat, mert amíg szivárgó résekkel vagyunk
tele, értelmetlen növelni a termelést.
K: Hogyan állíthatjuk meg a szivárgásokat?
V: Önemlékezéssel. Fejlesztenünk kell a tudatosságot, ami maga után vonja
annak a lehetőségét, hogy fejlettebb érzékszerveket használhassunk észlelésre
és megfigyelésre. A magasabb központok nélkül nem sokat tehetünk, és emiatt
nincs sok haszna a filozófiai megközelítésnek. A filozófia felállíthat bizonyos
elméleteket, de ennél tovább nem jut. Nem fejleszti a magasabb központokat,
azonban egyedül ezek érthetik meg tökéletesen az ideákat. A filozófia nem érin­
ti őket.
K: Kihangsúlyozta az energia megőrzésének fontosságát. Mindegyik köz­
pont saját energiaraktárral rendelkezik?
V: Igen. Megmutatom, miből kiindulva közelíthetik meg ezt a kérdést.
Most a központok szempontjából nézzük az emberi gépezetet. Ugyanarról a
gépezetről van szó. A szervezetben termelt energiát egy hatalmas akkumulátor
tárolja. Ehhez kis akkumulátorok kapcsolódnak, amelyek kettesével helyezked­
nek az egyes központok mellett.

236
 Tegyük fel, hogy az ember gondolkodni kezd, amihez a gondolati központ
egyik kis akkumulátorából nyeri az energiát. Az akkumulátor energiaszintje
csökkenni kezd, majd amikor eléri a legalacsonyabb szintet, az ember elfárad.
Ekkor tesz egy erőfeszítést, pihen egy keveset vagy ásít, és így rákapcsolódik
a másik kis akkumulátorra. Nagyon érdekes, hogy a természet gondoskodott
egy speciális segítségről, az ásításról, amellyel át lehet váltani az egyik akku­
mulátorról a másikra. Az ember tovább gondolkodik, amihez a második kis
akkumulátorból nyeri az energiát, majd ismét elfárad, ásít egyet, vagy rágyújt
egy cigarettára, és visszakapcsolódik az első kis akkumulátorra. Azonban le­
het, hogy ez már csak félig van, ezért gyorsan kifárad. Ekkor az ember újból
rákapcsolódik a második akkumulátorra, ami már csak a negyedéig van fel­
töltve. Ez egészen addig folytatódik, amíg mind a két akkumulátor ki nem
ürül. Ha ekkor az ember tesz egy megfelelő speciális erőfeszítést, akkor lehet,
hogy közvetlenül rákapcsolódik a nagy akkumulátorra, ami óriási mennyiségű
energiát fog biztosítani számára - ez lehet a csodák egyik magyarázata. Ehhez
azonban egy közönséges erőfeszítés nem elegendő - óriásira van szükség. Ha
a nagy akkumulátor kiürül, akkor meghalunk, azonban nem fenyeget ennek a
veszélye, mert már jóval a nagy akkumulátor kiürülése előtt rendszerint vagy
elalszunk, vagy elveszírjük az eszméletünket. A hétköznapi életben rendkívüli
helyzetekben néha létrejön a kapcsolat a nagy akkumulátorral, például amikor
hatalmas veszély leselkedik az emberre.
Ez a célja a kis akkumulátorok rendszerének. Ha az ember könnyen rákap­
csolódhatna a nagy akkumulátorra, akkor akár egy héten keresztül folyama­
tosan dühönghetne, majd meghalna. Tehát az ember rendszerint addig nem
fér hozzá, amíg nem uralja a negatív érzelmeket. Az érzelmek minden más
funkciónál erősebbek, ezért ha az emberen úgy hatalmasodna el egy negatív
érzelem, hogy közben végtelen erőforrással rendelkezne, akkor nagyon veszé­
lyes helyzetbe kerülne.
K: Elegendő energia tárolható a kis akkumulátorokban?
V: A mindennapi működéshez, a hétköznapi élethez igen, de néha azok,
akik megszokásból érzik, hogy fáradtak, csak félig ürítik ki az akkumulátoro­
kat, mégis azt állítják, hogy teljesen kimerültek, képtelenek bármit is csinál-

237
ni. Valójában, addig, amíg a kis akkumulátorok teljesen ki nem ürülnek, nincs
jogunk fáradságot érezni. Ezért hasznosak a fizikai erőfeszítések. Félünk az
elfáradástól. Természetesen a mostaninál sokkal több energia állhatna rendel­
kezésünkre, ha nem pazarolnánk el negatív érzelmekre és egyéb felesleges dol­
gokra.
K: Ahhoz, hogy emlékezhessünk önmagunkra, energiára van szüksé­
günk?
V: Nem, az előbb elhangzottak az önemlékezésre nem vonatkoztak, mert ar­
ra mindig van energiánk. Nem az energiában szűkölködünk, hanem a megértés
hiányzik, nem tudjuk, hogyan emlékezzünk önmagunkra, ugyanakkor van ben­
nünk egyfajta lustaság, ami megakadályozza, hogy erőfeszítést tegyünk rá.
K: A nagy akkumulátorról szeretnék kérdezni. Nem értem, mit jelent a gya­
korlatban.
V: Erőfeszítéseket! Erőfeszítéseket! Minél több erőfeszítést tesznek, annál
több energiát nyernek. Erőfeszítés nélkül nem jutnak energiához. Még ha van
is energiájuk, lehet, hogy nem a megfelelő helyen. Hagyják az elméleteket, egy­
szerűen gondolják végig, hogy sok kihasználatlan energiájuk van, amivel ren­
delkezhetnének, ha több erőfeszítést tennének.
K: Valójában azt szerettem volna megkérdezni, hogy honnan kerül az ener­
gia a nagy akkumulátorba, és mi nyitja meg az útját?
V: Pontosan erről beszéltem. Ne a nagy akkumulátorról gondolkodjanak,
hanem önmagukról. Néha kis erőfeszítéssel kell kezdeniük. Aki nem tesz kis
erőfeszítéseket, az sohasem lesz képes a nagyokra. Tökéletesen igaz az, hogy
szükségünk van energiára, ez azonban megvan bennünk. Elegendő áll rendel­
kezésünkre, legalább is az elején, és ha a munkára fordítjuk, akkor ahelyett,
hogy veszendőbe menne, visszanyerjük. Az az energia, amit például negatív
érzelmekre vagy gépies cselekedetekre, gépies gondolkodásra használunk, el­
veszett. De ha a gépiesség elleni küzdelemre fordítják, akkor visszanyerik. így
történik az energia felhalmozása.
K: Beszélne arról a folyamatról, amellyel az ember visszanyeri a figyelmét,
amikor irányítja?
V: Ebben az esetben a figyelem a tartalékenergia mennyiségétől függ: ha
van tartalékenergiájuk, akkor működik a figyelem, ha nincs, akkor nagyon
gyorsan kifárad. Ez tehát az energia mennyiségétől függ, ami pedig attól, hogy
mire fordítják az energiát. Ha felesleges dolgokra pazarolják el, akkor a szük­
ség pillanatában nem lesz energiájuk. De ha mindig megtakarítják, amikor csak
lehetőségük nyílik rá, és csak a szükséges mennyiséget használják fel, akkor
számíthatnak eredményekre. Ezért kell már a kezdetek kezdetén felvennünk a
harcot azokkal a dolgokkal, amelyek elpazarolják az energiát. Mindenekelőtt
ezeket kell tanulmányoznunk.
K: Az, akinek kiegyensúlyozottabb a munkája, hatékonyabban használja az
egyes akkumulátorokat?
V: Igen, gyakorlással az ember óriási mennyiségű munka elvégzésére ké­
pes, de az, aki gyakorlás nélkül kezd bele ugyanabba a munkába, túl sok ener­
giát fog teljesen egyszerű mozdulatokra pazarolni, és rosszul csapolja meg az

238
akkumulátorait. Ha tudományosabban szeretnék ezt megközelíteni, fel kell
ismerniük, hogy a hagyományos értelemben vett gyakorlás azt jelenti, hogy
az ember felkészíti az akkumulátorokat a helyes működésre. Bár csak két ak­
kumulátort helyeztem az egyes központok mellé, valójában ennél sokkal több
van. Mindegyik központot akkumulátorok veszik körül.
K: Csak a tudatosság pillanatában válthatunk át az egyik akkumulátorról
a másikra?
V: Nem, ez automatikusan történik. Az ösztönös központ ismeri a módját,
és kitűnően működhet akkor is, ha nem vagyunk tudatosak. Tudatosságot ta­
lán a nagy akkumulátorral kapcsolatos speciális működés igényel. Ha valami
rendkívülit szeretnénk, olyasmit, amit a megszokott módon nem szerezhetünk
meg, akkor új módszereket kell kitalálnunk.
K: Az akkumulátorok elve arra a szokványos mechanikus energiára is vo­
natkozik, amelyet állandóan használunk?
V: Feltétlenül. Minden gépies. Az energia csak üzemanyag.
K: Akkor tehát az energia egyik fajtája sem magasabb vagy alacsonyabb?
V: A hidrogének szempontjából lehetnek magasabbak vagy alacsonyabbak.
A központok különböző energiával működnek, de az energia alapvetően egy­
féle. A táplálékdiagram megmutatta, hogyan termelődik az energia. A különbö­
ző szervek és akkumulátorok által használt hidrogének sokfélék lehetnek.
K: Mondhatjuk, hogy az energia e speciális felhasználása a testben megy
végbe?
V: Igen, ugyanakkor a központok erősen hajlamosak arra, hogy ne a meg­
felelő energiát használják, ezt tehát észben kell tartaniuk. De az egy dolog, ho­
gyan állítható elő több energia, az viszont egy másik, hogyan állítja elő magát,
hogyan „történik". Jobb, ha ezeket különválasztják.
K: Ha valaki fáradt, és hirtelen sok benyomást fogad be, aminek eredmé­
nyeként megszűnik a fáradtsága, akkor ez azért történik, mert a benyomások­
tól energiához jut?
V: Ez ennél bonyolultabb. Ha az embert új benyomások érik, akkor kevésbé
alszik, tehát a közötte és a nagy akkumulátor között lévő kapcsolat hatékonyab­
ban kezd működni. A közvetlen benyomások még nem azonnali felhasználás­
ra alkalmas energiák, ahhoz, hogy energiát nyerhessünk belőlük, desztillálni
kell őket, és össze kell keverni más dolgokkal. A minket érő benyomások meg-
emésztetlen táplálékok. A táplálék mindhárom fajtáját meg kell emészteni, és
megfelelő arányban el kell vegyíteni. De a benyomások felébreszthetnek min­
ket. Amikor a testben található energia elér egy bizonyos nyomást, energiát
kezd magához vonzani a környezetéből.
K: Ha az ember utazgat, akkor több benyomás éri?
V: Ugyanolyan mértékben lesz képes befogadni a benyomásokat.
K: Ásításkor egy másik akkumulátorra kapcsolódunk rá?
V: Nem minden esetben, mert az ásítás lehet utánozás eredménye. Emel­
lett, az ásítás az energia szivattyúzását jelenti, és nem feltétlenül csatlakozunk
rá egy másik akkumulátorra, bár egy nagyon jó ásítás alkalmával bekövetkez­
het, ha szükséges.

239
 K: Azt mondja, hogy az ásítás szivattyúzást jelent. Honnan szivattyúzzuk
az energiát?
V: A szervezetből. A szervezet elrendezése annyira jó, hogy mindenhol je­
len van az összes funkcióhoz szükséges energia. Olyan sok akkumulátor van,
hogy elegendő, ha annyit tudunk, hogy vannak akkumulátorok. A gépezetben
található energia szétosztása nagyon bonyolult módon történik. Az energia az
egyik akkumulátorból a másikba jut, felhígul, összesűrűsödik és így tovább.
K: A kis akkumulátorok éjjel alvás közben töltődnek fel a nagyból?
V: Feltöltésük folyamatosan zajlik. A nagy akkumulátor azonban alvás köz­
ben töltődik fel a háromféle táplálékból nyert energiával. Az összes energiát a
nagy akkumulátor tárolja, vagy kevert, vagy egy finomabb formában. Amikor
igény merül fel, elküldi a megfelelő hidrogént. A megtermelt energiát a nagy
akkumulátor tárolja. Ha több termelődik annál, ami az élethez szükséges, ak­
kor sok helyen tárolódhat.
K: Megőrizhetjük úgy az energiát, hogy tartózkodunk a beszédtől?
V: Néha, de ha állandóan hallgatnak, akkor lehet, hogy több energiát veszí­
tenek, mintha beszélnének. Ez az oka annak, hogy a szisztéma első alapelve a
megkülönböztetés - nincsenek általános szabályok.
K: Elképzelhető, hogy végül felvesszük a kapcsolatot a nagy akkumulá­
torral?
V: Igen, azonban még az első lépést sem tettük meg feléje, mondjuk a hu­
szonkettedik lépésnél lesz lehetséges, tehát még huszonegy lépés vár ránk.
Mindazt elmagyaráztam, amit most megtehetünk - meg kell próbálniuk emlé­
kezni önmagukra, megállítani az azonosulást, a negatív érzelmek kifejezését és
így tovább. Ezekkel tudunk kezdeni.
K: Akkor jutunk hozzá az önemlékezéshez szükséges energiához, ha a köz­
pontok helyesen működnek?
V: Igen, feltétlenül, ha az összes központ rosszul végzi a dolgát, akkor nem
tudunk energiát felhalmozni. De ez még nem elegendő. Növelni kell az energia
mennyiségét, ami csak erőfeszítéssel lehetséges - olyan kis erőfeszítésekkel,
mint a szokások elleni küzdelem, az önmegfigyelés, a figyelem irányítására tett
próbálkozások és így tovább. Mindenki esetében van egy speciális erőfeszítés,
amit megtehet, az egyik ember erőfeszítései, nem megfelelőek a másik ember
számára, vagy túl könnyűek, vagy lehetetlenek.
K: Mi szabályozza az egyes központok akkumulátoraiba jutó energia­
mennyiséget?
V: A szokások. Néha nem lehet őket feltölteni, néha elutasítják, néha pedig
nincs rá szükségük. Ennek sok oka van, és ezt nem irányíthatják. De ha erőfeszí­
téseket tesznek, vagy emlékeznek önmagukra, akkor több lehetőségük nyílik
az irányításra.
K: A nagy akkumulátornak nagy a kapacitása, és könnyen újratöltődik?
V: Attól függ. Lehet félig, vagy rossz energiával feltöltve, vagy tele lehet,
de nem használjuk. Fontos megértenünk, hogy a nagy akkumulátor sok ener­
giát raktároz, amelynek nagy részét sohasem használjuk - kihasználatlan tőke
marad.

240
 K: Ha az ember tudatosabb, akkor több energiához juthat belőle?
V: Igen, de speciális gyakorlásra is szükség van. Ha tudjuk, hogyan kap­
csolódhatunk rá a nagy akkumulátorra, akkor teljesen más eredményeket ér­
hetünk el.
K: Milyen gyorsan lehet ezt megtanulni?
V: Ezt nem tudom megmondani, attól függ, hogyan tanulnak és dolgoznak.
Lehet, hogy a munkához való hozzáállásunkban van egy pusztító elem, ami
tönkreteheti a munkánk eredményét. Ha az embernek megfelelő a hozzáállása
önmagához és a munkához, és hiányzik ez a pusztító elem, akkor meg lehet
tanulni.
K: Mindez a tudatosságtól függ?
V: A munka egésze valójában a tudatosságra összpontosul. A központokon
végzett munkával csak a nyilvánvalóan helytelen működést akarjuk megállí­
tani. A központok működésének javítására nincsenek gyakorlatok: az összes
munkát a tudatosságon végezzük. Ha megnő a tudatosság, akkor a központok
alkalmazkodni fognak. A központok helytelen működését azonban meg kell ál­
lítanunk, mert ha úgy válnánk tudatossá, hogy közben abnormálisak marad­
nánk, akkor megőrülnénk - képtelenek lennénk elviselni. De ez nem történhet
meg - az ember nem válhat öntudatlanul tudatossá. Az emberek gyakran meg­
kérdezik, hogy mit nyernek azzal, ha tudatossá válnak? Ezt azért kérdezik,
mert nem tudják, mivel jár a tudatosság. Ha tudatossá válunk, kapcsolatba ke­
rülünk a magasabb központjainkkal, ami megváltoztatja a teljes képet.

241
 10. F E J E Z E T

Nem tudunk „tenni". Fontos felismernünk ennek az ideának az igazságát. Az illú­

zió, hogy „teszünk" és ami ezt létrehozza. A hétköznapi életben minden történik,
de a munkában meg kell tanulnunk „tenni". Szemben haladás az árral. Belsőleg
„tenni". Az ördögi kör és a kiút. A központok összehangolása. Az ember azzal
kezd el „tenni", hogy először „nem tesz". Belső irányítás. Megtenni a lehetetlent
és ennek jelentése. Több energia fektetése az erőfeszítésekbe. Munka az akaraton.
Mit jelent az akarat a szó legteljesebb értelmében, és milyen a mi akaratunk? Az
akaratunk a vágyak eredője. Belső konfliktus és küzdelem. Az akarat feladása. Csak
rövid pillanatokra rendelkezünk akarattal. Fegyelem. Az önemlékezés szükségessé­
ge. A tudatosság akaratot jelent. A cél, mint irányító tényező. Mindig vissza kell
térnünk a cél kérdéséhez. Onfejűség és akaratosság. Súrlódás. Munka az önfejűség
ellen. Az ember iskola nélkül semmit sem tehet. A rendszeres munka szükségessé­
ge. Válaszutak. Hold létrehozása önmagunkban. Súlypont. Rendkívüli erőfeszítés.
Mi hat ösztönzően a munkára?

VISSZA KELL TÉRNÜNK A MUNKA AZON RÉSZÉHEZ, AMELYIK BELÜL

FOLYIK - az önmagunkon végzett munkához. Ha végiggondolják, ráébrednek,
hogy saját munkájuk középpontjában annak a ténynek a megértése áll, hogy nem
tudunk „tenni", mi ennek az oka és mit jelent. Hogyan érthetik ezt meg? Vagy
úgy, hogy megpróbálnak valami olyasmit tenni, amit korábban még soha, vagy
másképpen próbálják végezni a dolgokat. Ez megmutatja, hogy vajon tudnak-e
„tenni", vagy sem. A feltett kérdések fele azzal kapcsolatos, hogyan „tegyünk"
- hogyan változtassuk meg ezt, pusztítsuk el azt, kerüljünk el bizonyos dolgokat
és így tovább. De még a legkisebb dolog megváltoztatásához is óriási erőfeszítés
szükséges. Addig sohasem fogják ezt felismerni, amíg meg nem próbálták. Mint
látják, nem gondolkodnak eleget, nem tesznek elég megfigyelést. Csak a szisztéma
segítségével változtathatnak meg bármit is. Többnyire az emberek megfeledkez­
nek erről. A szisztéma megmutatja, hogyan változtathatjuk meg a dolgokat, ho­
gyan csinálhatjuk őket másképpen, és honnan indulhatunk el. Ez még a szisztémá­
val is rettenetesen nehéz, nélküle azonban lehetetlen, teljes mértékben lehetetlen.
Amikor erre ráébrednek, elkezdik értékelni a szisztémát, mert vele van esélyük,
nélküle azonban teljesen reménytelen helyzetben vannak.
Az elképzelés, mely szerint nem tudunk „tenni", nagyon lényeges, és mindig
vissza kell ide térnünk. Ha nem világos, vagy bizonyos vonásai homályosak, ak­
kor tegyenek fel bátran kérdéseket, mert ezt meg kell érteniük, és észben kell tar­
taniuk. Minden „történik". Az emberek semmit sem „tehetnek". Születésünktől
kezdve a halálunk pillanatáig a dolgok történnek, történnek és történnek, miköz-

242
ben mi azt hisszük, hogy teszünk. Ez a normális állapotunk a hétköznapi életben,
és még a leghalványabb esélyünk arra, hogy tegyünk valamit, csakis a munkán
keresztül lehet, és először csakis önmagunkban, nem pedig önmagunkon kívül.
Még önmagunk vonatkozásában is nagyon gyakran azzal kezdünk el „tenni",
hogy nem teszünk. Mielőtt megtehetnének valamit, amire képtelenek, először nem
szabad megtenniük sok olyan dolgot, amit idáig megtettek. Például attól még nem
fognak felébredni, mert ezt akarják, azt viszont megakadályozhatják, hogy túl so­
kat és hosszan aludjanak.
K: Néha választhatunk két lehetséges történés között?
V: Csak nagyon kis dolgok vonatkozásában, és még akkor is, amikor észreve­
szik, hogy minden egy bizonyos módon történik és elhatározzák, hogy tesznek ez
ellen valamit, azt fogják tapasztalni, hogy rendkívül kényelmetlen megváltoztatni
a dolgokat.
K: Miért vagyok képtelen megszabadulni attól az érzéstől, hogy tudok „tenni",
hiszen már olyan sokszor megbizonyosodtam az ellenkezőjéről.
V: Ez a legnehezebb, ugyanakkor a leglényegesebb dolog, amit lényünk egé­
szével fel kell ismernünk, mert amíg úgy véljük, hogy tudunk „tenni", addig csak
elodázzuk azokat a dolgokat, amiket valóban megtehetnénk, ha dolgoznánk. Mint
mondtam, csak önmagunk vonatkozásában „tehetünk meg" dolgokat - ezekkel kell
kezdenünk. De addig nem fogunk neki az öntanulmányozásnak, amíg azt gondol­
juk, hogy tudunk „tenni". Ez az egyik legnagyobb illúziónk.
K: Azt belátom, hogy a nagyobb dolgokban nincs választásom, de nekem úgy
tűnik, hogy azért kis dolgokat meg tudok tenni.
V: Ezek a kis dolgok az adott körülményektől függően történnek meg, ezek a
körülmények irányítják őket. Azt hiszik, hogy ezek a dolgok az önök ellenőrzése
alatt állnak, valójában csak történnek. Nem tudunk „tenni", mert alszunk. Hogyan
tudnának „tenni" alvó emberek? Fel kell ébrednünk, amikor az ember ébren van,
akkor tud „tenni". A „tenni" tudás - csoda.
Meg kell érteniük, hogy semmi sem akkor történik, amikor éppen megtörté­
nik, a dolgok bekövetkeztének oka a régmúltba vezethető vissza. Minden magától
történik, talán már Hz évvel ezelőtt eldőlt, hogy valamit megtesznek-e, vagy sem.
Lehet, hogy akkor cselekedeteik egy bizonyos irányt vettek, ami meghatározza,
hogy holnap mit fognak tenni - ezen nem változtathatnak.
Azt hisszük, hogy meghozunk egy adott döntést, majd a szerint cselekszünk.
A valóságban azonban nem a belső elhatározásaink, hanem a külső befolyások
irányítanak minket. Ha a belül meghozott döntés egybeesik a külső befolyással,
akkor véghezvisszük, amit elhatároztunk, egyébként nem. Ennek ellenére megte­
remthetjük önmagunkban azokat az erőket, amelyekkel „tehetünk". Igaz, hogy a
természet olyan gépezeteknek alkotott minket, akik külső befolyások alatt cselek­
szenek, viszont megadta annak a lehetőségét, hogy fejleszthessük a saját motorun­
kat. Ha a belső motor hiányzik, akkor mindig egy helyben forgunk körbe-körbe.
K: Ha az ember felállít magának egy eszményi viselkedésmintát, akkor ez nem
azt jelenti, hogy „tesz"?
V: Kérdés, hogy vajon tudja-e, és követi-e azt a mintát, mert tervezgetni, esz­
ményképeket felállítani és tenni két különböző dolog. Lehet, hogy csak a szándé-

243
kai jók. Létezésünk egyik legfőbb sajátossága, hogy nem tudjuk megtenni azt, amit
elhatározunk.
K: Néha azt tapasztalom, hogy egy kis extra erőfeszítéssel nagy hatást gyako­
rolhatok a hétköznapi életben lévő emberekre. Ekkor nem „teszek"?
V: Ez egy illúzió, mert ha valaminek be kell következnie, akkor meg fogják tenni
ezt az extra erőfeszítést, ha nem kell bekövetkeznie, akkor nem fogják. Azt hiszik,
önökön múlik, hogy megteszik-e ezt az erőfeszítést, vagy sem, azt gondolják, hogy
tudnak „tenni" vagy „nem tenni". Próbáljanak helyesen gondolkodni erről, semmit
sem „tehetnek", minden gépiesen történik. Az egyik dolog követi a másikat, vagy
megtörténik, vagy nem, és ezen nem változtathatnak.
K: De mi van akkor, ha elviselhetővé tesszük egy nincstelen ember életét?
V: Ha segítenek egy szegényen, az történik. Ha valaki elveszi tőle azt a keveset,
amije megmaradt, az is csak történik. Az egyik ember ad neki egy pennyt, a másik
elveszi tőle az utolsót. Elsődleges fontossággal bír, hogy megértsék az elvet, mely
szerint senki sem „tehet" semmit. Ha az életre gondolnak, nem az egyes emberek,
hanem az egész emberiség életére, a háborúkra, forradalmakra, világosan fogják ezt
látni. Próbáljanak megfelelő példákat találni, mert ha túlságosan jelentéktelen esemé­
nyeket figyelnek meg, akkor nem értik meg az elvet. Ha azonban a megfelelő esetet,
a megfelelő feltételeket, körülményeket választják ki, akkor nagyon hamar meg fog­
ják látni, hogy vajon tehetnek-e valamit vagy sem. A legegyszerűbb, ha megpróbál­
nak emlékezni önmagukra. Képesek rá vagy sem? Az emberek azért hiszik, hogy
tudnak „tenni", mert néha elterveznek valamit, és tényleg megkapják, amit akarnak.
Ám ez csupán annyit jelent, hogy belekerültek az események bizonyos folyamába,
és a dolgok történetesen egybeestek a terveikkel. Amikor ilyen formán alakulnak az
események, azt hisszük, hogy ez nekünk köszönhető, hogy elterveztünk valamit, és
mindent ennek a tervnek megfelelően tettünk. Valójában szó sincs arról, hogy szán­
dékosan vagy tudatosan tettük volna a dolgokat, vagy hogy megválaszthattuk volna
az események lefolyását, mindez csak véletlenül történt. Bármilyen munkában, az
üzleti életben, utazás alkalmával és így tovább, néha előfordul, hogy a dolgok szeren­
csésen alakulnak, de ez csupán annyit jelent, hogy egy adott pillanatban, egy adott
helyen a dolgok gépiesen lezajlottak egy bizonyos módon - semmi többet.
Például nehéz belátnunk, hogy amikor az emberek hidat építenek, nem „tesz­
nek", a híd megépülése pusztán az összes korábban tett erőfeszítés eredménye.
A véletlennek köszönhető. Ha az első hídra gondolnak, amit Clark Ádám épített,
és a hídépítés fejlődésének egészére, akkor világos lesz, miről beszélek. Először
bekövetkezik egy véletlenszerű esemény - kidől egy fa, keresztbe a folyón, majd
az ember valami ehhez hasonlót épít és így tovább. Az emberek nem „tesznek", a
dolgok egymásból következnek.
K: Valószínűleg elég naiv a kérdésem, de képtelen vagyok felfogni, miért nem
lehetnek a dolgok másmilyenek. Megteszünk valamit, majd nem tudunk szabadul­
ni attól az érzéstől, hogy másképp is cselekedhettünk volna.
V: De ha adott módon viselkedtek, az azt jelenti, hogy másképpen nem tudtak.
Ha tudtak volna, akkor másképpen viselkedtek volna. Annyira hozzászoktunk ah­
hoz a gondolathoz, hogy a dolgok lehetnének másmilyenek, hogy nem próbálunk
változtatni azokon, amiken pedig tudnánk. Ma van lehetőségünk a változtatásra, a

244
tegnap azonban lezárult. Ha ma változtatunk, akkor holnap másképpen történhet­
nek a dolgok. Ellentmondásosnak tűnik, de pontosan azért nem követünk el min­
den tőlünk telhetőt a dolgok megváltoztatásáért, mert meggyőződésünk, hogy
azok lehetnének másmilyenek.
K: Az embernek nagy bátorságra lesz szüksége, amikor ténylegesen kezdi be­
látni, hogy nem tud „tenni". Ezt a bátorságot abból nyeri, hogy megszabadul a
hamis személyiségtől?
V: Az ember nem jut el csak úgy erre a felismerésre. Először egy ideig dolgoz­
nia kell önmagán. Tehát amikor ráébred arra, hogy nem tud „tenni", sok minden
mást is fel fog ismerni, főként azt, hogy léteznek olyan módszerek, amelyekkel
megváltoztathatja a dolgokat, ha a megfelelő eszközt alkalmazza a megfelelő he­
lyen és időben. Az embernek rendelkeznie kell ezekkel az eszközökkel, és, újfent,
csak akkor kaphatja meg őket, ha dolgozik. Nagyon lényeges, hogy ezt felismer­
jék. Ennek megértése nélkül az ember nem azt fogja tenni, amit kellene, hanem
kifogásokat keres.
K: Nem értem, miért keresne kifogásokat?
V: Mert nem akarja feladni azon meggyőződését, hogy tud „tenni", tehát, még ha
fel is ismeri, hogy a dolgok történnek, azzal fog mentegetőzni, hogy „Ez véletlen volt,
de holnap majd másképp lesz". Ezért nem ismerhetjük fel ezt az ideát. Egész életünk­
ben látjuk, hogy a dolgok történnek, ennek ellenére a véletlennek tulajdonítjuk őket,
kivételnek azon szabály alól, hogy tudunk „tenni". Vagy megfeledkezünk erről a
tényről, vagy nem értjük meg, vagy nem fordítunk rá elég figyelmet. Szüntelenül azt
gondoljuk, hogy minden egyes pillanatban tudunk „tenni". Próbáljanak felidézni az
életükből egy olyan pillanatot, amikor megpróbáltak tenni valamit, de nem jártak si­
kerrel. Ha találnak egy ilyen példát, akkor meg fogják érteni, hogy sikertelenségüket
a véletlennek tulajdonították, kivételnek tekintették. Ha a szituáció megismétlődik,
akkor ismét azt fogják hinni, hogy tudnak „tenni", és ha újból nem sikerül, megint
azzal fogják magyarázni, hogy csak véletlen volt. Nagyon hasznos, ha ebből a szem­
pontból végigtekintenek az életükön. Elterveztek valamit, de nem az történt. Ha iga­
zán őszinték, be fogják ezt látni, de ha nem azok, akkor meggyőzik magukat arról,
hogy pontosan az történt, amit akartak! Amikor a dolgok történnek, csak sodródunk
az árral, miközben azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk a történéseket.
K: Mivel magyarázható az, ha az ember egy pillanatra úgy érzi, hogy tud „ten­
ni", mondjuk, teljesíteni tud egy adott feladatot a munkahelyén?
V: Ha az embert betanítják valamilyen feladat elvégzésére, akkor megtanulja a
történések bizonyos menetét követni, vagy, ha jobban tetszik, megtanulja beindítani
az események bizonyos láncolatát, ami aztán magától fejlődik tovább, és az ember
csak rohan utána, miközben azt hiszi, hogy az ő kezében van az irányítás.
K: De mi van akkor, ha megfelelő a hozzáállásunk?
V: A hozzáállásnak ehhez semmi köze. Lehet, hogy a hozzáállásuk és a meg­
értésük megfelelő, de ettől függetlenül azt fogják tapasztalni, hogy a dolgok adott
módon történnek - bármilyen hétköznapi dolog. Próbáljanak visszagondolni olyan
esetekre, amikor valamit másképpen próbáltak csinálni, és vegyék észre, hogy min­
dig ugyanahhoz a dologhoz jutottak vissza, még akkor is, ha egy kissé letértek a
szokásos útról - hatalmas erők kényszerítenek minket vissza a régi szokásokhoz.

245
 K: A külső befolyásokra adott automatikus válaszok irányítják az összes csele­
kedetünket?
V: Nem. Sok minden, például a szokásaink, szokásos gondolkodásmódunk,
asszociációink, lökhárítóink és így tovább, már kialakultak bennünk. Tehát nem
egyszerűen arról van szó, hogy befolyások érnek minket, amikre természetes mó­
don reagálunk. Sok minden korábbi befolyások következménye.
K: Nem tudom különválasztani a végzetben való hitet attól az elgondolástól,
mely szerint nem tudunk „tenni". Mikor és hogyan adódik lehetőségünk a válasz­
tásra? Miben különbözünk az állatoktól?
V: Jelen állapotunkban nem sokban. Csak attól a pillanattól kezdve áll mó­
dunkban választani, amikor kezdjük felismerni a helyzetünket, a gépiességünket,
és valami másért kezdünk harcolni. Erre adódnak lehetőségek. Az azonban formá­
lis gondolkodásra utal, ha úgy vélik, hogy a dolgok vagy meghatározottak, vagy
szabadon választhatók. Néhány dolog szükségszerű, néhány kevésbé az, másokat
pedig irányíthatunk, ha tudjuk, hogyan változtathatjuk meg, alakíthatjuk őket.
Azonban ezt tudnunk kell. Minden viszonylagos.
K: Amikor azt mondta, hogy nem akadályozhatjuk meg ugyanazon dolgok
megtörténtét, úgy értette addig, amíg meg nem változik a létezésünk?
V: Nem a munkáról beszéltem. Azt mondtam, fel kell ismernünk, hogy ma­
gunktól semmit sem „tehetünk". Amikor ez a megértés már elég mély, akkor gon­
dolkodhatunk azon, mit „tehetnénk", milyen feltételekre, tudásra és segítségre
van szükségünk. De először be kell látnunk, hogy a hétköznapi életben minden
történik. Csak azután léphetünk tovább, miután ez érzelmi megértéssé vált.
K: Nem világos, mitől függ, hogy az ember mit tehet meg és mit nem. Hogyan
lehetséges, hogy a negatív érzelmekkel felvehetjük a harcot, de felébreszteni nem
tudjuk magunkat?
V: Az alvás létezésünk megjelenési formája, vagy szintje. A szisztéma segítségé­
vel, ha megmutatják az utat, tehetünk valamit, a felébredés azonban magát a létezés
állapotát mutatja. Tehát a negatív érzelmekkel folytatort küzdelem, a szükségtelen
gondolatok megállítására és az önemlékezésre tett összes erőfeszítés - mindez a fel­
ébredés felé vezeti önöket, de nem ébredhetnek fel azelőtt, hogy felébrednének.
K: De akkor nem tesznek az emberek, amikor próbálnak tudatossá válni?
V: De igen. Majd pedig meglátják, hogy nem tudnak „tenni". Az összes mun­
ka, amit a felébredésért tesznek, a sajátjuk.
Csak ez a szisztéma jelenti ki egyértelműen, hogy az ember semmit sem „te­
het". Az összes többi már az elején azt sugallja, hogy valamilyen értelemben tehe­
tünk, hiszen azt mondják, tegyük meg ezt vagy azt. Ez a szisztéma eltér a többitől.
Ezoterikus tanítás, de nem kívánja meg az embertől, hogy egy zárt iskolába vagy
kolostorba vonuljon, a hétköznapi életben kezdhet a munkához. Emiatt feltétlenül
szükséges, hogy megértsük: az ember semmit sem „tehet", kivéve egyetlen dolgot
- megpróbálhat emlékezni önmagára. Az előbbit meg kell értenünk, az utóbbit
pedig gyakorolnunk kell.
K: Azt gondoltam, hogy talán nem kellene teljesen szó szerint vennünk, hogy
nem tudunk „tenni".
V: Éppen ellenkezőleg, értsék nagyon is szó szerint. Ez azonban csak azokra

246
vonatkozik, akik semmilyen tanítással nem állnak kapcsolatban. Amikor az ember
olyan tanításokat vagy szisztémákat kezd tanulmányozni, amelyek rendelkeznek
iskolai módszerekkel, már meg kell próbálnia bizonyos dolgokat megtenni. A mun­
kában „tennünk" kell, mert máskülönben semmi sem fog történni. Ez a munka leg­
elejére is vonatkozik - nem sokat, de igen határozott dolgokat kell „megtennünk".
Ha nem azonosulnak, akkor már elkezdenek „tenni". Ha hallgatnak, amikor legszí­
vesebben beszélnének, akkor már „tesznek". Attól fogva „teszünk", amikor szem­
befordulunk az árral - először önmagunkban, a személyes dolgaink tekintetében.
Megpróbálkozhatnak az önemlékezéssel, majd amikor emlékezni kezdenek önma­
gukra, bizonyos eredményekre juthatnak, és ekkor megértik, hogy több mindent
megtehetnek, de csakis önmaguk vonatkozásában. Például, tehetnek valamit a nega­
tív érzelmek ellen, és képesek újszerűen gondolkodni. De az önmagukon kívül eső
dolgok továbbra is megtörténnek.
K: Gondolja, hogy az ember azzal is „tenni" kezd, ha változtat a dolgokon ön­
magában, így azok másképpen történnek?
V: Itt ismét különbséget kell tennünk az emberek különböző kategóriái között.
Az l-es, 2-es és 3-as számú ember semmit sem „tehet" - az ő esetükben minden
„történik". Ha jót cselekszenek, az azt jelenti, hogy nem tudtak rosszat, ha rosszat
cselekszenek, az azt jelenti, hogy nem tudtak jót. Ebben az értelemben egyik eset
sem jobb a másiknál, mert mindkettő ugyanolyan gépies. De amint valaki dolgozni
kezd, amint belép egy bármilyen szintű iskolába, már tanulnia kell „tenni". Mint
mondtam, a munkának először önmagunkra kell összpontosulnia - meg kell ismer­
nünk, és tanulmányoznunk kell önmagunkat, bizonyos dolgokat meg kell próbál­
nunk megszüntetni, másokat irányítani és így tovább.
K: Meg kell figyelnünk a reakcióinkat?
V: A megfigyelés mindig hasznos, azonban a reakcióink mindig ugyanolyan­
ok. Öt vagy hat variáció létezik: csak meghatározott dolgok történnek velünk, és
ezekre mindig ugyanúgy reagálunk. De ha megpróbálják megtenni mindazt, amit
javasoltam, és elkerülni, amitől óva intettem önöket, akkor a dolgok jó irányba
fognak változni, és egy napon majd, teljesen váratlanul, meg tudnak tenni valami
olyasmit, amit azelőtt nem.
K: Irányíthatjuk azokat a dolgokat, amelyek történnek velünk?
V: Csak miután már önmagunkban irányítjuk a dolgokat. Ha már semmi
szükségtelen nem történik bennünk, akkor elkezdjük átvenni az irányítást a kül­
ső történések felett, de először önmagunkban kell uralnunk a dolgokat. Tehát
amíg hagyjuk, hogy a dolgok „megtörténjenek" bennünk, addig önmagunkon kí­
vül semmit sem irányíthatunk. Hogyan lehetne ez másképp? Hiába határozza el
az egyik „én", hogy irányítani fog, a belső és külső történések le fogják kötni az
összes figyelmét.
K: Ha az ember semmit sem tud „tenni", akkor ebből az következik, hogy
mindössze annyit tehet, hogy irányítja, miként reagáljon mentálisan azokra az ese­
ményekre, amelyek nem állnak az ellenőrzése alatt?
V: Úgy van. Ez a kezdet. Ha megtanulja a saját reakcióit uralni, akkor kis idő
elteltével azt tapasztalja, hogy egyre több mindent képes irányítani, és később talán
még bizonyos külső eseményeket is. De, újfent, nem mindegyiket, mert rengeteg fo-

247
kozaton kell keresztülhaladnia. Emellett, vannak olyan külső események, amelyeket
lehetetlen irányítani, mert eltérő a skálájuk, nagyságrendjük.
K: Tegyük fel, hogy el szeretnék érni egy bizonyos eredményt, de nem járok si­
kerrel. Ha ekkor másképp próbálkozom, akkor is, minden erőfeszítésem ellenére,
ugyanarra az eredményre jutok?
V: Ne csapják be magukat. Ha megtesznek valamit, és a kívánt eredményre
jutnak, az csupán a szerencsének, a véletlennek köszönhető - semmi többnek. Né­
hány esetben pedig előfordulhat, hogy bár teljesen másképp cselekedtek, mégis
ugyanarra az eredményre jutnak.
K: Úgy tűnik, hogy az ember egy ördögi kör csapdájába esett!
V: Ez így van. Az élet hétköznapi feltételei mellett nem kerülhet ki onnan, a
szisztéma azonban kiutat jelent.
K: Beszélne még arról az erőfeszítésről, amellyel kijuthatunk ebből a körfor­
gásból?
V: Ha jól értelmeznek mindent, amit hallanak, és megteszik a szükséges erő­
feszítéseket, akkor az iskola vagy szisztéma, nevezzék, ahogyan tetszik, lehetővé
teszi a szabadulást. Iskola és tudás nélkül nincs kiút. Újfent, a tudás ugyanúgy
nem ér semmit, ha nem tesznek erőfeszítéseket.
Iskolában az embert rákényszerítik arra, hogy „tegyen", mert önmagát nem
tudná ösztökélni, nincs hozzá elég ereje. De ha változtat a körülményein, akkor
elérhet bizonyos eredményeket. Azért nélkülözhetetlen az iskola, mert a semlegesí­
tő erő vezetőjéül szolgál. Iskola nélkül hiába szeretne valaki dolgozni, hiába tenne
erőfeszítéseket, nem tudná, hogyan kezdjen a munkához. Egyszerűnek tűnik, de
nem az.
K: Ebben az esetben mi lenne az aktív és a passzív erő?
V: Az életet tekinthetjük az aktív erőnek, a passzív erő pedig, véleményem sze­
rint, a tétlenségben, a szokásokban rejlik, mindabban, ami „történik".
K: Hogyan állapíthatjuk meg, melyik erőfeszítés gépies és melyik nem az?
V: Nincs szükség a megkülönböztetésükre. Tegyenek erőfeszítéseket, és az
eredmények majd megmutatják.
K: Úgy érti, valójában egész életemben csupán annyit tettem, hogy az alvás
egyik formáját egy másikra cseréltem?
V: Még annyit sem, az alvás önmagát változtatta meg. Az ember a hétköznapi
életben nem irányítja a dolgokat, a munkában viszont szert tehet irányításra. Ha
dolgoznak, kikerülhetnek ebből az állapotból, amelyben semmit sem tehetnek, és
minden csak „történik". Munka nélkül nincs szabadulás. A hétköznapi életben az
oktatás hatására kialakult az irányítás egyfajta illúziója, ami azonban a körülmé­
nyek megváltozása esetén teljesen eltűnik.
K: Akkor megmondaná, kérem, főként mi akadályoz meg a szabadulásban?
V: A gépiesség. Belül a dolgok továbbra is „történnek" - azok, amiket irányí­
taniuk kellene, de nem tudnak. Vannak bennünk olyan dolgok, mint például a
fiziológiai és ehhez hasonló folyamatok, amelyek gépiesek lehetnek, és annak is
kellene lenniük, és vannak olyanok, amelyek felett meg kell szereznünk a lehető
legnagyobb irányítást, mert ezek miatt nem ébredhetünk fel. Nincsenek tisztában
azzal, milyen szorosan összefüggnek bennünk a dolgok. Semmi sem működik ön-

248
magában, függetlenül. A történések általános irányvonala határoz meg mindent,
amit teszünk, mondunk, még azt is, amire gondolunk.
A négy központunk - az intellektuális, érzelmi, mozgási és ösztönös - működé­
se olyan mértékben összehangolt, hogy az egyik központban tett mozdulatra vála­
szul azonnal létrejön egy mozdulat egy másik központban. Bizonyos mozdulatok
vagy testtartások bizonyos gondolatokhoz kapcsolódnak, bizonyos gondolatok
bizonyos érzésekhez, érzetekhez, érzelmekhez - minden összefügg mindennel. Je­
len állapotunkban, ha összeszedjük az összes akaratunkat, valamilyen mértékben
irányíthatunk egy központot, de csak egyetlen egyet, és azt is csak rövid időre.
De közben a többi központ magától fog működni, és azonnal rossz irányba befo­
lyásolja azt a központot, amelyiket irányítani szeretnénk, és visszavezeti a gépies
reakcióihoz. Tegyük fel, hogy mindent tudok, amit tudnom kellene, és elhatáro­
zom, hogy többé nem a megszokott módon gondolkodom. Elkezdek másképpen
gondolkodni, de közben nem változtatok a szokásos testtartásomon, vagy tovább­
ra is a megszokott módon cigarettázom, és ekkor ismét a régi gondolataim között
találom magam.
Ugyanez a helyzet az érzelmekkel, az ember eldönti, hogy változtat az érzel­
mein valamivel kapcsolatban, majd pedig továbbra is a megszokott módon gon­
dolkodik, így a negatív érzelmek ugyanúgy előjönnek, mint korábban, irányítás
nélkül. Tehát ahhoz, hogy megváltozzunk, mind a négy központban egyszerre
kell megváltoztatnunk a dolgokat. Ez azonban lehetetlen, mert nem rendelkezünk
annyi energiával, amennyi a négy központ irányításához kellene. Iskoláknak van­
nak speciális módszerei, amelyekkel megszerezhető ez az irányítás, de iskolák se­
gítsége nélkül lehetetlen uralni mind a négy központot. Alapjában véve, a gépeze­
tünk egy nagyon okos találmány. Egyfelől csodálatos lehetőségek rejlenek benne
a fejlődésre, más szempontból pedig megnehezítették a fejlődését. Amikor végül
ráébrednek, mit jelent a tudatosság és az akarat, megértik ennek az okát, és akkor
majd belátják, hogy sem a tudatosság, sem az akarat nem fejlődhet gépiesen. Min­
den kis dolgot küzdelem árán kell fejleszteniük, máskülönben nem beszélhetünk
tudatosságról és akaratról. Ennek a munkának nehéznek kell lennie.
K: Úgy érzem, ha nem szorítkozhatnék a véletlenekre, hanem mindent ma­
gamnak kellene megtennem, akkor egyáltalán nem történne velem semmi, mivel
nagyon gyenge az akaratom.
V: A nem tevés már önmagában azt jelenti, hogy az ember valamilyen formá­
ban tesz. Ugyanakkor egy nagyon érdekes kérdést érint ezzel a megfigyelésével.
Amikor átveszik az irányítást, egyre kevesebb dolog történik önökkel, így még a
kis dolgokat is meg kell tenniük, hiszen azok többé nem történnek maguktól. De
ettől valószínűleg még nagyon messze állnak.
K: Miután azt állítja, hogy nem tudunk tenni, csupán képzelődés az a felelős­
ségérzet, ami azt diktálja, hogy valami hasznosat kellene tennünk a világban?
V: Lehet képzelődés, vagy fakadhat utánzásból. Vagy az is lehet, hogy jogos ez
az érzés, ekkor azonban fontolóra kell vennünk, hogy mit és hogyan tegyünk. És a
hogyan fontosabb, mint a mit. A legtöbb ember csak arról gondolkodik, hogy mit te­
gyen, de arról nem, hogy hogyan. Gyakran a lehetetlennel próbálkoznak, például
a háborúk megállításával és ehhez hasonló képtelenségekkel.

249
 K: Ha megpróbálnánk tudatossá válni, és olyannak látni a dolgokat, amilye­
nek valójában, akkor ez változtatna a helyzetünkön, vagyis a dolgok többé nem
történnének velünk, hanem azt tennénk, amit akarunk?
V: Természetesen, ez a cél, ettől azonban még nagyon messze állunk. Látják,
először is itt van az „én" szó helytelen alkalmazása. Nem szabad elfelejteniük,
hogy amikor azt mondtam, hogy mindenkivel történnek a dolgok, hogy az em­
berek semmit sem „tehetnek", azokra gondoltam, akik szokványos körülmények
között, a hétköznapi életben élnek - abban, amit normális életnek nevezünk. Ellen­
ben ebben a munkában megpróbálunk kikerülni ebből a „normális életből", tehát
már „tennünk" kell. Csakhogy először rá kell jönnünk, hogy mit vagyunk képesek
„megtenni", mert a jelen feltételek mellett sok minden továbbra is történni fog, bizo­
nyos dolgok tekintetében azonban már van választásunk, előnyben részesíthetjük
ezt vagy azt, kinyilváníthatjuk az akaratunkat, amennyire lehet akaratunk. Tehát
a „mi" szót többé már nem alkalmazhatjuk ugyanúgy, mint korábban. Azonban
meg kell érteniük, hogy a különbség először nem a „teszünk" és „nem teszünk"
között van, hanem aközött, hogy próbálunk „tenni", és próbáljuk „megérteni" a
dolgokat. És jelenleg az összes energiánkat a megértésre kell összpontosítanunk.
Már elmagyaráztam, mit kell próbálniuk „megtenni". Olyan dolgokat próbálunk
találni önmagunkban, amiket irányíthatunk, és ha ezeken dolgozunk, akkor meg
fogjuk szerezni az irányítást. Egyelőre mindössze ennyit „tehetünk".
K: Ha teljes mértékben felismerjük, hogy semmit sem „tehetünk", akkor már
egy hatalmas lépést tettünk afelé, hogy tudjunk „tenni"?
K: Néha túl nagy ez a lépés, mert ha egy idea jelentését túlságosan kiterjeszt­
jük, akkor éppen az ellenkezőjét fogja jelenteni. Ha tehát túl komolyan elhitetik
magukkal, hogy semmit sem tehetnek, akkor azt fogják tapasztalni, hogy tényleg
nem tudnak tenni semmit. Ez relativitás kérdése. Mint mondtam, azok nem „tehet­
nek" semmit, akiknek esélye sincs részt venni iskolai munkában.
K: Úgy érzem, tanárra van szükségem, magamtól semmit sem tudok tenni.
V: Egy tanár nem tud önök helyett „tenni". Kapnak bizonyos feladatokat, ami­
ket végre kell hajtaniuk. Ez mindig így működik. Ahelyett, hogy „tenni" próbálná­
nak, próbáljanak „nem tenni"! Úgy tanulnak meg tenni, ha először megtanulnak
„nem tenni". Olyan dolgokat próbálnak megtenni, amelyeket kívánatosnak tarta­
nak, próbálkozzanak az ellenkezőjével - ne tegyenek meg olyan dolgokat, ame­
lyek nem kívánatosak.
Mint látják, önmagunk fejlesztése nem kötelező, nem gépies, nincs rá garancia.
Az erőfeszítésektől függ. Az emberek gyakran megkérdezik: „Hogyan lehetséges,
hogy oly sok éve dolgozom már, eddig mégsem tapasztaltam meg a magasabb köz­
pontjaimat?" Erre vissza szoktam kérdezni: „Tényleg olyan sok éve dolgoznak?" Az
ember attól a ponttól számítja az időt, amikor először hallott ezekről az ideákról, de
azt nem veszi figyelembe, hogy ténylegesen mennyit dolgozott - hány napot, napon­
ta hány órát vagy percet. Ha ezt kiszámolja, megérti, hogy egyelőre nem számíthat
eredményekre, még akkor sem, ha már régóta tudomása van ezekről az ideákról.
K: Ha gépezetek vagyunk, akkor hogyan változtathatjuk meg a létezésünket?
V: Nem várhatunk addig, amíg megváltozunk. Van a munkában egy nagyon
fontos elv - sohasem az erőnkkel összhangban, ha azon felül kell dolgoznunk. Ez

250
állandó elv. A munkában mindig az erőnkön felül kell teljesítenünk, csakis ekkor
változhatunk meg. Ha csak annyit tesznek, amennyi lehetséges, akkor ott marad­
nak, ahol vannak. Az embernek meg kell tennie a lehetetlent. Ne valami olyasmire
gondoljanak, amit rendkívül nehéz megvalósítani. Már az is sokat jelent, ha olyat
tesznek, ami kissé lehetetlennek tűnik. Az életben ez másképp működik - ott csak
azt tesszük, ami lehetséges.
Több energiát kell fektetnünk a dolgokba - az öntanulmányozásba, az ön-
megfigyelésbe, az önemlékezésbe és mindenbe. Ahhoz pedig, hogy több energiát
fektethessünk a munkába, meg kell találnunk azokat a helyeket, ahol elpazarol­
juk. Minden reggel adott mennyiségű energiával ébrednek, amit sokféleképpen
felhasználhatnak. Az önemlékezéshez, a szisztéma tanulmányozásához és így
tovább bizonyos mennyiség szükséges, ha tehát más dolgokra használják el az
energiájukat, akkor ezekre semmi sem marad. Valójában ez a leglényegesebb pont.
Minden reggel próbálják kiszámítani, hogy más dolgokhoz viszonyítva mennyi
energiát szándékoznak a munkába fektetni. Meg fogják látni, hogy még a legalap­
vetőbb dolgok tekintetében is, egyszerűen, ha az időt veszik figyelembe, energi­
ájuk nagyon kis hányadát fordítják a munkára, vagy az is lehet, hogy semmit, a
többit pedig teljesen haszontalan dolgokra használják fel. Az még a jobbik eset, ha
ezek a dolgok kellemesek, de legtöbbször még csak nem is azok. Ennek a kalkulá­
ciónak az elmulasztása, az elemi statisztika hiánya miatt nem értjük, hogy végül,
a legjobb szándékaink és döntéseink ellenére is, miért nem tudunk tenni. Hogyan
tehetnénk bármit is, ha nem fordítunk rá időt és energiát?
Ha meg akarnak tanulni egy nyelvet, akkor minden nap meg kell tanulniuk
bizonyos számú szót, időt kell szakítaniuk a nyelvtan tanulmányozására és így
tovább. Ha meg akarnak tanulni oroszul, és napi öt szóval indítanak, garantálom,
hogy sohasem fogják beszélni ezt a nyelvet. Ha viszont kétszáz szót tanulnak meg
naponta, akkor pár hónapon belül érteni fogják az oroszt. Mindez elemi statisztika
kérdése. Bármilyen jellegű munkában vagy tanulásban vannak bizonyos mércék.
Még ha bele is fektetnek valamennyi energiát és időt, csak éppen nem elegendőt,
akkor nem jutnak eredményekre. Csak körbe-körbe forognak, és körülbelül ugyan­
azon a helyen maradnak.
K: Azok közé az emberek közé tartozom, akik napi öt szót tanulnak meg, de
mindig azzal nyugtattam magam, hogy a végén úgyis elérem a célomat.
V: Nem, több energiát kell belefektetnie. Figyelje meg, hogy még a mostani be­
szélgetésünkbe is csak kevesen kapcsolódnak be - a többiek csak figyelni akarnak,
mert az nyugalmasabb, kényelmesebb. Továbbá, nem követik a gondolatmenete­
met. Nagyon sok gondolatot megosztok, de legtöbbjük el sem jut önökig. Ez az
elme lustasága, egy mindenre kiterjedő lustaság, amit le kell győzniük. Ha lusták,
vagy ha az egyik dolgot csinálják, a másikat pedig nem, akkor semmit sem kaphat­
nak. Egyelőre az történik, hogy levezetek egy gondolatsort - nem tudják követni.
Áttérek egy másikra - azt sem tudják követni. így a végén csak elmulasztott lehe­
tőségeket tudnak felmutatni.
Mint mondtam, mindenféle munkához, bármilyen állapot eléréséhez bizo­
nyos minimális erőfeszítés és időráfordítás szükséges. Ahhoz a munkához pedig,
amit itt próbálunk végezni, minden másnál több erőforrás és ráfordítás szükséges,

251
ha kézzel fogható eredményeket szeretnénk elérni. Mit jelent a gyakorlati mun­
ka? Azt, hogy nemcsak az intellektuson, hanem az érzelmeken és az akaraton is
dolgozunk. Az intellektuson való munka újszerű gondolkodást, új nézőpontok
kialakítását, az illúziók lerombolását jelenti. Az érzelmeken való munka pedig a
negatív érzelmek ki nem fejezését, az azonosulás és az igazodás elkerülését köve­
teli, később pedig azt, hogy magukon az érzelmeken dolgozzunk. De mit jelent az
akaraton végzett munka? Azt, hogy az ember dolgozik a cselekedetein. Először fel
kell tenniük maguknak a kérdést: mit jelent az l-es, 2-es és 3-as számú ember akara­
ta? A vágyak eredőjét. Az akarat a vágyainkból tevődik össze, és mivel a vágyaink
állandóan változnak, mindig mást akarunk, nem követünk egy állandó irányvo­
nalat. A hétköznapi akarat tehát a vágyak függvénye, és sok-sok vágyunk van,
amelyek különböző irányba tartanak. Az ezekből az irányokból adódó vonal az
eredő. Ez az akaratunk. Az egyik nap mehet az egyik, a másik nap a másik irány­
ba, miközben azt gondoljuk, hogy egyenesen halad. Tehát az akaratunk valójában
a vakságunk eredője.
Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy vajon min alapulhat a 7-es számú em­
ber akarata? A teljes tudatosságon kell alapulnia, ami az objektív tudatossággal és
egy állandó „én" meglétével összekapcsolt tudást és megértést jelent. Tehát három
dolog szükséges: tudás, tudatosság és egy állandó „én". Csak azok esetében be­
szélhetünk valódi akaratról, akik mindhárommal rendelkeznek, ez olyan akaratot
jelent, ami a vágyaktól, vagy bármi mástól független.
K: Azt mondja tehát, hogy nem lehet akaratunk?
V: Az akarat viszonylagos fogalom: a különböző szinteken mást és mást jelent.
A gépies embernek, akit sohasem foglalkoztat a fejlődés, csak sok kis, teljesen gépies
akarata van. Vágyik valamire: az egyik része meg akar tenni valamit, de a másik ré­
sze attól fél, hogy ezért büntetés jár. Küzdelem indul a különböző hajlamok között,
és ennek a harcnak a végeredményét nevezzük „akaratnak".
K: Ahhoz tehát, hogy kifejleszthessük az akaratunkat, szembe kell fordulnunk
a vágyainkkal?
V: Először is eggyé kell válniuk. Most még nem egyek, „én"-ek és akaratok száza­
iból állnak. Ha ki szeretnének fejleszteni egy minden mástól független akaratot, ak­
kor eggyé és tudatossá kell válniuk. Az akarat az egységtől és a tudatosságtól függ.
K: Ha eltökélt szándékunk, hogy megteszünk valamit, amit nem akarunk, és
sikerrel járunk, akkor nem az akaratunkat érvényesítjük?
V: Lehet, hogy félnek, talán félnek nem megtenni, vagy valamilyen jutalomra
számítanak ebben vagy a következő életben - sok oka lehet. Általában vagy félünk
valamitől, vagy pedig valamilyen haszonra számítunk. Az „akarat" szó rendszerint
relatív értelemben használatos, de amikor mi beszélünk az akaratról, egy adott szint­
re gondolunk. Mielőtt beszélhetnénk az akarat kifejlesztésének lehetőségéről, rendel­
keznünk kell legalább egy olyan központi ponttal, ami irányítani tudja a többit. Az
akarat a gépies állapotból való kiszabadulást jelenti.
K: Akkor elérhetjük a tökéletes egységet, ha elmerülünk valamilyen rutin mun­
kában, ami az „én"-ek többségét leköti?
V: Ez nem nevezhető tökéletes, csak viszonylagos egységnek, azoknak az
„én"-ek az egysége, amelyek részt vesznek a munkában. Áz ilyen jellegű munka

252
nagyon jó edzés, de nem érintheti az ember egészét. Nincs olyan munka, amiben
az egész ember részt tudna venni, mindig csak egy kis része dolgozik.
K: Hogyan változhatnánk meg, vagy ébredhetnénk fel, ha nincs szabad aka­
ratunk?
V: Ha rendelkeznénk szabad akarattal, akkor nem lennénk gépezetek. Ho­
gyan lehetne egy gépezetnek szabad akarata? És hogyan változhatnánk meg?
Már elmagyaráztam, hogy van lehetőség a változásra, de csak egy halvány lehe­
tőség, és ahhoz, hogy a folyamat beindulhasson, kedvező körülmények egész
sorának kell teljesülnie. Később, minden egyes lépéssel nehezebbé válik és egyre
több erőfeszítést igényel a változtatás, majd, kis idő múltán, könnyebb lesz. De
először szükség van a körülmények bizonyos összetételére, amihez később ke­
mény munkának kell társulnia, mert az ember iskola nélkül nem változtathat
önmagán. Olyan mértékűek a nehézségek, ő maga pedig olyan gyenge, hogy
egyedül semmit sem tehet.
Jelenleg az akaratunk az „érí'-ekhez, vagy azok csoportjaihoz kapcsolódik,
amelyek mindegyike egy személyiségen alapul a sok közül. A valódi akarat azon­
ban egyetlen akaratot jelent, vagyis csak egyetlen „én"-hez, vagy, ha jobban tet­
szik, az esszenciához tartozhat. Tehát először eggyé kell válnunk, legalább bizo­
nyos pillanatokban, majd pedig erőfeszítést kell tennünk az akarat kifejlesztésére.
Az egység nem érhető el azonnal. Az akarat jön és megy, az egyik pillanatban lesz
akaratunk, a másikban pedig nem. Hosszú időnek kell eltelnie, mire elmondhat­
juk, hogy önmagunk tekintetében bármiben is megbízhatunk. Egyelőre hagyják
az állandó dolgokat.
K: Hogyan fejlődik az akarat?
V: Erőfeszítés nélkül nem fejlődhet. Energiát kell megtakarítaniuk azért, hogy
összegyűjthessenek annyit, amennyivel már meg tudnak birkózni bizonyos gyen­
geségekkel. Tegyük fel, hogy észrevesznek valamilyen gyengeséget, ami ellen har­
colniuk kellene, de nincs elég energiájuk, ha ekkor megpróbálnak kisebb, kevésbé
nehéz dolgokat tenni, akkor energiát takarítanak meg. Általánosságban azt lehet
mondani, hogy elmulasztjuk a kis erőfeszítésekre adódó alkalmakat. Figyelmen
kívül hagyjuk őket, nem tartjuk elég fontosnak. Ahhoz azonban, hogy képesek
legyünk az egyre nagyobb erőfeszítésekre, meg kell tennünk ezeket a jelenleg alá­
becsült kis erőfeszítéseket.
K: Feltétlenül belső konfliktusnak kell megelőznie az egység megteremtését?
V: A belső konfliktus felismerésének. A belső konfliktusok állandók. Senki sem
él nélkülük, meglétük normális és mindig jelen vannak. Amikor azonban elkezd­
jük a munkát, a konfliktusok felerősödnek. Amikor nem dolgozunk, akkor elmene­
külünk, feladjuk a küzdelmet. Mit jelen a „munka"? Azt, hogy egymásnak ellent­
mondó dolgokkal harcolunk. Van egy meghatározott célunk, amit sok „érí'-ünk
nem hajlandó követni, emiatt természetesen növekszik az ellentét. Az egység meg­
teremtése azonban nem magának a konfliktusnak a következménye, hanem a konf­
liktus elleni küzdelemé. Sokaság vagyunk, és eggyé akarunk válni - ez a célunk
egyik megfogalmazása. Felismerjük, hogy kellemetlen, kényelmetlen és veszélyes,
ha sokaság vagyunk. Elhatározzuk, hogy legalább kevésbé megosztottá válunk,
ötszáz helyett csak öt részből fogunk állni. Úgy érzem, hogy meg kellene tennem

253
valamit, de nem akarom - ez egy konfliktus, ami állandóan visszatér, és így ellen­
állást hoz létre, és megteremti az egységet.
K: Az ellenállás nem akadályozza meg a legtöbb embert abban, hogy bármit
is elérjen?
V: Az ellenállás természete nagyon eltérő lehet, mert sok szokásunk van, fizi­
kai és mentális, amelyeken néha nem tudunk felülkerekedni. Lehet, hogy a szoká­
sok olyan erősek, hogy semmi újnak nem hagynak helyet. Ezzel ismét elérkeztünk
az iskolák kérdéséhez, mert az ember, még ha rendelkezik is tudással, egyedül
nem képes legyőzni sem a belső, sem a külső ellenállást.
K: Érdemes megpróbálkozni egy olyan állapot kialakításával, amelyben min­
den simán zajlik és az ember nincs tudatában az „igen" és a „nem" közötti ellen­
tétnek?
V: Szükségtelen. Amint az ember dolgozni kezd, megpróbál emlékezni önma­
gára, a szisztémára, megpróbálja elkerülni az azonosulást, azonnal súrlódás lép
fel. A súrlódás energiát termel. Ha könnyen mennek a dolgok, akkor nincs súr­
lódás. Ha viszont megakasztjuk a gépiesség kerekét, akkor ez súrlódást eredmé­
nyez, ami pedig energiát termel.
K: Mit jelent az egység? A központok közötti egységet?
V: Nem, mert a központok különbözőek. A személyiségek, vagy az „én"-ek
csoportjai közötti egységet jelenti. Mindegyik központnak megvan a saját felada­
ta, azonban a központjaink túlságosan összehangoltak, mivel az egyik működése
gépiesen működésbe hozza a másikat. Ez egyáltalán nem kedvező számunkra, és
részben ennek a helytelen együttműködésnek köszönhető, hogy nem elég szoros a
személyiségek közötti kapcsolat, sokuk túlságosan önálló és ellentmondásos.
K: A fejlődés utáni vágyat nevezhetjük akaratnak?
V: Nevezzék vágynak, ez teljesen kielégítő. Nem tekinthető akaratnak. Akarat­
ról az egész vonatkozásában beszélünk, az akarat a tudatosság egyik oldala.
K: Tudatosságunk jelen állapotában különbséget tehetünk vágy és akarat kö­
zött?
V: Természetesen. Vágyról akkor beszélünk, amikor azt tesszük, amit akarunk,
akaratról pedig akkor, amikor azt tesszük, amit nem akarunk.
K: Hogyan hasznosíthatnánk jól a belső konfliktust?
V: Nagyon egyszerűen. Egyik részünk - a mágneses központ vagy az egyik
személyiség - fel szeretne ébredni. De a nagyobbik részünk aludni akar. El kell
dönteniük, hogy melyik oldalon állnak, és azt kell erősíteniük.
Ahhoz, hogy az ember megtanulhassa, hogyan kezdhet el dolgozni az akaraton,
hogyan alakíthatja át, fel kell adnia az akaratát. Ez a kifejezés nagyon veszélyes, ha
az ember félreérti. Fontos, hogy pontosan megértsék, mit jelent a „saját akarat feladá­
sa". Nem rendelkezünk akarattal, így hogyan adhatnánk fel azt, amink nincs? Elő­
ször is be kell látniuk, hogy sohasem értenek egyet azzal, hogy nincs akaratuk, csak
szóban fogadják el. Másodszor, meg kell érteniük, hogy nincs mindig akaratunk
csak időnként. Jelen állapotunkban az akarat egy erős vágyat jelent. Ha nem lép
fel egy erős vágy, akkor nincs akaratunk, és akkor nincs mit feladnunk. Egy másik
pillanatban erősen vágyunk valamire, ami szemben áll a munkával, és ha uralko­
dunk ezen a vágyon, akkor az azt jelenti, hogy feladtuk az akaratunkat. Nem tudjuk

254
feladni minden esetben, csak különleges pillanatokban. És mit jelent „szemben állni
a munkával"? Azt, hogy az ember szembeszegül a munka szabályaival és elveivel,
vagy nem hajlandó megtenni, illetve nem megtenni azt, amire személy szerint meg­
kérték. Vannak bizonyos általános érvényű szabályok és elvek, ezek mellett pedig
lehetnek személyre szabott feltételek.
K: Kérnünk kellene további személyre szabott útmutatásokat?
V: Igen, de ha valaki megteszi, akkor be kell tartama, amit mondanak neki.
Amíg nem kér, addig az általános érvényű szabályokon és elveken kívül semmi
másnak nem kell engedelmeskednie, tehát kétszer is gondolják meg, mielőtt kér­
nek.
K: Akkor, amikor már készen állunk az engedelmességre, kapni foguk öntől
utasításokat?
V: Ha lehetőség nyílik rá. Erre az a pillanat alkalmas, amikor van akaratuk.
Amikor határozottan vágynak arra, hogy valami olyat tegyenek, ami befolyásolja a
munkát vagy a többieket. Rendszerint rossz dolgokat akarunk, jókat csak nagyon
ritkán. Ha az utóbbi fordul elő, akkor egy szót se szólok, egyszerűen annyit mon­
dok: „Folytassák, ne hagyják abba, tanuljanak".
Nem tudják, miként gondolkodjanak az akaratról. Az egyik pillanatban felis­
merik, hogy gépezetek, de a következőben a saját megítélésük alapján akarnak
cselekedni. Ekkor megálljt kell parancsolniuk önmaguknak, nem szabad megten­
niük, amit akarnak. Ez azokra a pillanatokra nem vonatkozik, amikor semmit sem
áll szándékukban tenni, de ha olyasmire vágynak, ami ellenkezik a szabályokkal
vagy elvekkel, vagy azzal, amit önöknek mondtak, akkor el kell nyomniuk ezt a
vágyat. Gyakran előfordul, hogy az emberek folytatják a tanulást, és közben elmu­
lasztják ezeket a pillanatokat. Azt hiszik, dolgoznak, amikor valójában semmi sem
történik. Nem lehet folyamatosan egyenletes a munkánk, az egyik pillanatban a
passzív munka a hatékony, a másikban pedig saját magunk ellen kell fordulnunk,
meg kell állítanunk önmagunkat.
K: Mi idézi elő ezeket a pillanatokat?
V: A vágy. Mint mondtam, akaratunk a vágyak eredője. Ez nem a szisztéma
kifejezése, hanem egy régi pszichológiai kifejezés, ennek ellenére nagyon találó.
Vágyaink igen eltérőek lehetnek: lehetnek intellektuálisak, mint a tudás utáni vágy
vagy a kíváncsiság, vagy lehetnek érzelmi, ösztönös vagy mozgási vágyak. Ha egy
erős vágy győzedelmeskedik, akkor ez utat enged a vágyaknak. Most olyan vá­
gyakról beszélek, amelyek kapcsolatban állhatnak a munkával.
K: Azt mondja, hogy szabályokat kell követnünk. Ez azt feltételezi, hogy be
tudjuk őket tartani, vagyis tudunk „tenni". Nekem ez összeegyeztethetetlennek
tűnik azzal az elképzeléssel, mely szerint nem tudunk „tenni".
V: Minden viszonylagos. Bizonyos belső cselekedeteket „megtehetünk", mert
bizonyos mértékű irányítással rendelkezünk. Például a gondolataink felett: gondol­
kodhatunk erről vagy arról. Itt kezdődik a lehetőség. Ha folyamatosan egy megha­
tározott vonalon tartjuk az érdeklődésünk figyelmét, akkor gondolkodásunk szert
tesz egyfajta erőre, és, némi idő elteltével, létrehozhat legalább öntudatos pillana­
tokat. Amikor pedig az öntudatosság gyakrabban megjelenik, és hosszabb ideig
marad, bizonyos dolgokban elindíthat egy változást. Tehát léteznek kivezető utak

255
ebből az abszolút gépiességből. De az, aki a hétköznapi élet feltételei között él, és
nincs tudatában annak, hogy minden történik, semmit sem tehet. A valódi lehető­
ség arra, hogy megváltoztassuk ezeket a feltételeket, a gondolatok és, amennyire
lehetséges, a tudatosság megváltoztatásával kezdődik, vagyis, az ember önmagán
végzett belső munkájával. Azzal, hogy az ember önmagán dolgozik, hogy megpró­
bálja megszerezni az irányítást önmaga felett, „tenni" tanul. Ez nem azt jelenti,
hogy tud is „tenni", mert képtelen rá, de ha elkezdi ezt a munkát, akkor fokozato­
san megtanul „tenni".
K: Az önként felvállalt fegyelem is hasznos, vagy iskolai fegyelemre van
szükség?
V: Ha tényleges fegyelemről van szó, akkor hasznos. Ha viszont csak egy önké­
nyes kitaláció, akkor nem vezet eredményre. A fegyelem leglényegesebb megjele­
nési formája az, amikor az ember megállítja a negatív érzelmek kifejezését, és nem
engedi meg magának, hogy negatív érzelmei legyenek. A gépies feladatok nem ve­
zethetnek eredményre, ellenben ha elkapnak egy olyan pillanatot, amikor eluralko­
dott önökön egy negatív érzelem, amit aztán megállítanak - az fegyelem lesz.
Ha részt akarunk venni ebben a munkában, akkor meg kell vizsgálnunk a szisz­
téma szempontjából az összes gondolatunkat, szavunkat és cselekedetünket. Ha te­
hát dolgozni akarnak, többé már nem szabadok - el kell veszíteniük a szabadság
illúzióját. Kérdés, hogy most szabadok-e? Vajon van veszíteni valójuk?
Ezért van szükség az önemlékezésre. Az önemlékezés nemcsak öntudatossá­
got jelent, hanem azt is, hogy az ember képes egy bizonyos módon cselekedni,
megtenni, amit akar. Látják, logikus gondolkodásunk, logikus tudásunk különvá­
lasztja a tudatosságot az akarattól. A tudatosság akaratot jeleni. Az orosz nyelv pél­
dául ugyanazzal a szóval fejezi ki a tudatosságot és a szabadságot. A tudatosság
akaratot jelent, az akarat pedig szabadságot.
K: A figyelem az akarat szinonimája?
V: Nem, mert akkor nem lenne szükség két szóra. De a figyelem irányításával
kezdődik az akarat kifejlesztése.
K: Arról beszélt, hogy az irányításunk alá kell vonnunk a dolgokat. Mi irányít
bennünk?
V: Attól függ, mit szeretnének. Minden cselekedet esetében a cél az irányító
tényező. Ha dolgoznak önmagukon, vagy tanulnak, akkor egy meghatározott cél
lebeg a szemük előtt. Ez a cél fogja irányítani a cselekedeteiket.
De ön nem erre gondolt: azt kérdezte, mi az bennünk, ami képes irányítani. En­
nek megválaszolásához vissza kell térnem az „én"-ek csoportjainak kérdéséhez, je­
len esetben a mágneses központhoz. Jelenleg, a személyes munkánk tekintetében,
az a célunk, hogy a mágneses központ irányítson minket, ne pedig a véletlenszerű
„érí'-ek, amelyek közül az egyiket az egyik dolog, a másikat pedig a másik érdek­
li. Ha mind az irányításra törekszik, akkor a végén egyik sem fog, ha azonban a
mágneses központ felügyelete alatt állunk, akkor az már egy bizonyos mértékű
irányítást jelent.
A cél meghatározása és megfogalmazása nagyon jelentős pillanat a mun­
kában. Rendszerint az történik, hogy az ember egy igen jól meghatározott és jó
irányba mutató célt tűz maga elé, csak éppen túlságosan távolit. Majd, e célt szem

256
előtt tartva, hozzáfog a tanuláshoz, és anyagot kezd felhalmozni. Amikor ismét
meg akarja határozni a célját, már egy kissé eltérően fogalmazza meg, olyan célt
választ, ami egy kicsivel közelebb áll hozzá, a következő alkalommal egy még kö­
zelebbit jelöl ki, és ez így folytatódik addig, amíg rátalál egy nagyon közeli célra
- olyanra, ami a holnapra vagy a holnaputánra vonatkozik. Valójában ez a helyes
módszer a célokat illetően, ha nem akarunk nagyobb részletességgel beszélni ró­
luk. Sok olyan célt találhatunk, amelyekről már biztosan hallottak. „Eggyé válni".
Nagyon helyes, nagyon jó cél. „Szabaddá válni". Hogyan? Csak akkor lehetséges,
ha az ember megszerzi az irányítást a gépezete felett. Lehet, hogy az egyik ember
azt mondja: „Tudatossá akarok válni", a másik pedig: „Fel akarok ébredni", vagy
„Rendelkezni akarok akarattal". Ezek a célok mind ugyanazon a vonalon vannak,
csak más-más távolságra.
K: Arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb célom túlságosan távoli, én
azonban többet szeretnék dolgozni a gyakorlati oldalon.
V: Jól gondolja, mert mielőtt elérhetné a távoli célokat, sok mindent megtehet itt
és most, és ez az a pont, amelyben ez a szisztéma szinte az összes többitől eltér. Majd­
nem az összes szisztéma olyan célokkal kezd, amelyek legalább tízezer mérföldnyi­
re vannak, és nincs semmilyen gyakorlati jelentésük, ellenben ez a szisztéma ebben a
szobában kezd. Ez adja a különbséget, és ezt kell mindenekelőtt megérteniük.
Újra és újra vissza kell térnünk ahhoz a kérdéshez, hogy mit szeretnénk a mun­
kától. Ne a szisztéma kifejezéseit használják, hanem próbáljanak rájönni, hogy
önök mit akarnak. Az nagyon jó, ha azt mondják, hogy tudatossá szeretnének vál­
ni, de vajon miért? Mit szeretnének kapni a tudatosságtól? Ne gondolják, hogy
azonnal meg tudják válaszolni ezt a kérdést, mert egyáltalán nem könnyű. Ennek
ellenére újra és újra vissza kell ide térniük. Továbbá, meg kell érteniük, hogy már
azelőtt tudniuk kell, mit akarnak, mielőtt elérkezik az a pillanat, amikor megsze­
rezhetik. Ez elengedhetetlen feltétel. Addig semmit sem kaphatnak, amíg nem tud­
ják azt mondani: „Ezt akarom". Majd lehet, hogy megkapják, vagy lehet, hogy
nem, de ha nem tudják, mit akarnak, akkor sohasem fogják megkapni. Ezt min­
denki megfogalmazhatja egyénileg, és mindegyikőjüknek őszintének kell lennie
önmagához. Ha ez megtörtént, akkor feltehetik a kérdést: „Segíthet ez a szisztéma
abban, hogy megszerezzem, amit akarok?" Ha emlékszünk a célunkra, ha gondol­
kodunk róla, és minél több okot találunk a munkára, akkor az akaratunk egyetlen
irányba mozdul, és az akarat megerősödik. Ha megfeledkezünk a célunkról, akkor
elveszítjük az erőnket.
Azért beszéltem a cél kérdéséről, mert javaslom, hogy gondolkodjanak el róla,
próbálják felidézni, hogy eddig miként vélekedtek felőle, és most, ezeknek az ide­
áknak a tanulmányozása után, hogyan határoznák meg.
Úgy vélem, hogy az, amit az ember elérhet, amire ígéretet kaphat, feltéve, ha
dolgozik, hogy némi idő elteltével látni fogja önmagát. Más dolgok, mint a tudatos­
ság, az egység, kapcsolat a magasabb központokkal, megszerzésére csak ezután
nyílhat lehetősége - és a sorrendet nem tudjuk. Egy dolgot azonban észben kell
tartaniuk: amíg nem kapjuk meg ezt - amíg nem látjuk önmagunkat -, semmi mást
sem kaphatunk. Addig, amíg nem kezdünk el e célt szem előtt tartva dolgozni,
nem mondhatjuk, hogy nekifogtunk a munkához. Tehát, némi idő elteltével, azt

257
kell megfogalmaznunk elsődleges célként, hogy látni akarjuk önmagunkat. Önma­
gunk megismeréséről még szó sincs (ez egy későbbi cél), csak arról, hogy lássuk ön­
magunkat. Az ember fél szembenézni önmagával. De elhatározhatja, hogy veszi a
bátorságot, és olyannak látja magát, amilyen valójában.
K: Az akarat a létezés része?
V: Igen, ugyanaz, mint a tudatosság és a megértés. Ha azonban túl sokat dol­
goznak a megértésen és a tudáson úgy, hogy közben az akaratot figyelmen kívül
hagyják, akkor ahelyett, hogy az akaratuk megerősödne, egyre gyengülni fog,
vagy olyan marad, amilyen volt. Ha az akarat fejletlen marad, akkor nem sokat se­
gíthet a megértés növelése. Sok mindent meg fognak érteni, de képtelenek lesznek
bármit is kezdeni vele. Tehát már a legelejétől fogva komoly erőfeszítéseket kell
tenniük az akarat fejlesztésére. Mint mondtam, akaratunkkal - az l-es, 2-es és 3-as
számú ember akaratával - csak egyetlen központot irányíthatunk, és ehhez a tő­
lünk telhető legnagyobb összpontosítás szükséges. Azonban a központok függősé­
gi viszonyban állnak egymással. Csak akkor irányíthatnak egynél több központot,
ha alávetik magukat valamilyen más akaratnak, mert a sajátjuk nem elegendő. És
emiatt elengedhetetlenek az iskolai gyakorlatok és az iskolai fegyelem.
Nincs valódi akaratunk, csak az önfejűséget és az akaratosságot tudhatjuk
magunkénak. Ha valaki ezt megérti, akkor össze kell szednie a bátorságát, hogy
feladhassa az akaratát. Iskolákban különleges lehetőségeket teremtenek az akarat
feladására, ha tehát az ember lemond az akaratáról, akkor talán később szert tehet
saját akaratra. De még ezek nélkül a speciális lehetőségek nélkül is, ha az emberek
figyelik önmagukat és óvatosak, elkaphatnak olyan pillanatokat, amikor fellép egy
erős vágy, és, ekkor, ezekben a pillanatokban, megkérdezhetik maguktól, hogy
vajon mit kellene most tenniük a szisztéma szempontjából. Mindenkinek fel kell
ismernie a saját helyzetét.
K: Mi az önfejűség? És mi a különbség az önfejűség és az akaratosság között?
V: Nincs közöttük különösebb eltérés. Mindkettő ugyannak a dolognak a megnyil­
vánulása - általában az ellenállás megnyilvánulásai. Akarat, amit az ellenkezés vált ki
és irányít. Ilyen akaratunk van, de ez nem tőlünk származik, hanem az akadálytól. Az
az önfejűség például, amikor észrevesszük, hogy valaki nem tudja, hogyan csináljon
valamit, erre mi felajánljuk a segítségünket, de az illető elutasítja mondván: „Nem,
majd megcsinálom magam", „Majd én eldöntöm", „Senkire sem akarok hallgatni"
és így tovább. Az akaratosság majdnem ugyanez, csak általánosabb - lehet egyfajta
szokás. Gépies akarat, ami többnyire az ember önmagáról vagy a tapasztalatairól al­
kotott téves feltételezésein alapul. Az önfejűség a saját elképzeléseink érvényesítése.
Ha összehasonlítják egy normális cselekedettel, azt látják, hogy mindig tartalmaz egy­
fajta ellenállást - meg akarnak tenni valamit, amit nem kellene. A munkában nagyon
jellemző az önfejűség. Az ideák tanulmányozása során ráébrednek, hogy bizonyos
dolgokat el kell kerülniük, de pont azokat akarják. Ha ebből kiindulva próbálnak
gondolkodni az önfejűségről, akkor találni fognak saját példákat.
K: Hogyan dolgozhatunk az önfejűség ellen? És jelen állapotunkban felismer­
hetjük azokat a pillanatokat, amikor rendelkezünk valódi akarattal?
V: Nincs valódi akaratunk, attól még nagyon messze állunk. Mint mondtam,
vagy csak önfejűek vagy akaratosak vagyunk, vagy állandóan változó apró akara-

258
taink vannak. Ami pedig az önfejűség elleni munkát illeti: tanulmányozhatják a
szisztémát. A szisztémának vannak bizonyos követelményei, dolgok, amelyeket
nem szabad megtenniük, vagy éppenséggel meg kell tenniük. Mi állítható szembe
az önfejűséggel? Csak két dolog áll szemben egymással: a munka és az önfejűség.
Például az önfejűség beszélni akar, de bizonyos dolgokról nem szabad beszélniük,
mert ha megteszik, akkor csak hazudozni fognak, létezik ugyanis egy szabály, ami
kimondja, hogy amíg az ember nem ismeri és érti a szisztéma ideáit, addig nem
beszélhet róluk olyanoknak, akik nem vesznek részt a munkában. Ekkor megindul
egy harc, aminek attól függ a kimenetele, hogy melyik győzedelmeskedik a kettő
közül. Ily módon, már a kezdetek kezdetén, találkoznak olyan munkaideákkal,
amelyek szemben állnak az önfejűséggel. Ha megfeledkeznek a munkáról, akkor
nem harcolnak az önfejűség ellen. Csak úgy harcolhatnak ellene, ha emlékeznek a
munkára. Lehet, hogy az egyik pillanatban egyáltalán nem emlékeznek a munká­
ra, de egy másikban igen, és akkor, abban a pillanatban, megérthetik, mit jelent az
önfejűség feladása. Tegyék fel maguknak a kérdést: „Helyes ez a munka szempont­
jából, vagy sem?" Ezt jelenti az önfejűség elleni küzdelem.
A hétköznapi ember akarata vagy egy cikk-cakkban halad, vagy körbe-körbe
jár. Emiatt kell legyűrnie. Ez az alárendeltség megneveli az akaratát, így az később
képes lesz egy adott vonalat követni. Amikor már eléggé megerősödött, többé nem
kell korlátoznia. Tehát nem szabad hagyni, hogy az akarat olyan maradjon, ami­
lyen most, mert jelenleg mindenfelé szétágazik. Meg kell neveim, és ahhoz, hogy
az ember megnevelhesse, sok kellemetlen dolgot kell megtennie.
K: Az akarat megnevelésére mindig adódik alkalom, csak meg kell találnunk?
V: Igen, mint mondtam, lehetőség ott van rá, ahol súrlódás lép fel. De ez attól
függ, mit akarnak - vajon akarnak-e súrlódást -, illetve a saját döntéseiktől, állapo­
tuktól és helyzetüktől. A munkában az embernek minden egyes pillanatban le kell
gyűrnie a lustaságot, a tétlenséget, azon vágyát, hogy feladja a munkát. Ha nem
dolgozik, nincs mit legyőznie, ha viszont valamin is dolgozik, akkor mindig felül
kell kerekednie azon vágyán, hogy abbahagyja a munkát.
K: Az súrlódást vált ki, ha rákényszerítem magam valamire, amit nem akarok
megtenni?
V: Bármi, ha csinálják, súrlódást okoz. De nem elég pusztán gondolkodni róla.
Csak súrlódással hozhatnak létre energiát, és fejleszthetik az akaratot.
K: Szükségszerű, hogy mindig hatalmas mennyiségű belső súrlódás és kényel­
metlenség előzze meg a fejlődést?
V: Embere válogatja. Néhány ember esetében talán többre, mások esetében ke­
vesebbre van szükség. Ez ismételten attól függ, mit akarnak. Ha csak tanulni, akkor
elég, ha látják a dolgokat, de ha meg is szeretnének változtatni valamit, akkor több
kell. Azzal semmit sem változtatnak meg, ha megvizsgálják. A munka súrlódást je­
lent, konfliktust az „igen" és a „nem" között, a rész között, amelyik dolgozni szeret­
ne, és aközött, amelyik nem. Sok olyan részünk van, amelyik nem óhajt dolgozni,
tehát abban a pillanatban, amikor nekikezdenek a munkának, súrlódás lép fel. Ha
eldöntöm, hogy megteszek valamit, és az egyik részem nem ért ezzel egyet, akkor,
amennyire csak tudok, ki kell tartanom a döntésem megvalósítása mellett. De amint
a munka leáll, a súrlódás is megszűnik.

259
 K: Hogyan hozhatunk létre olyan súrlódást, amelyik hasznunkra válhat?
V: Valamilyen konkrét elképzeléssel kell kezdeniük. Ha nem hoznak létre ellen­
állást, akkor minden csak történik. Ha viszont elszánták magukat bizonyos dolgok­
ra, akkor már ellenállhatnak az azonosulásnak, és harcolni tudnak a képzelődéssel,
a negatív érzelmekkel és ezekhez hasonló dolgokkal. Próbálják megtalálni, hogy mi
az, ami igazából megakadályozza, hogy aktívan dolgozzanak. Aktívan kell végezni­
ük a munkát, ha az ember passzív, semmit sem kap. Megfeledkezünk a kezdetekről,
hogy hol és miért fogtunk a munkához, és az idő legnagyobb részében sohasem
gondolkodunk a célon, csak a kis részleteken. Cél nélkül nincs haszna a részletek­
nek. Hiábavaló az önemlékezés, ha nem emlékeznek a munka céljaira és az eredeti
céljukra. Ha nem emlékszünk ezekre a célokra érzelmileg, akkor évek is eltelhetnek
anélkül, hogy valamit is változnánk. Nem elég csak az elmét nevelni, az akaratot is
meg kell nevelnünk.
Sohasem vagyunk ugyanolyanok két egymást követő napon. Bizonyos napo­
kon eredményesebbek vagyunk, másokon kevésbé. Mindössze annyit tehetünk,
hogy irányítjuk azt, amit tudunk. Ha nem irányítjuk a könnyű dolgokat, akkor a
nehezebbeket sem leszünk képesek soha. Minden nap és minden órában vannak
olyan dolgok, amelyeket irányíthatnánk, de nem tesszük, így nem szerezhetjük
meg az irányítást az új dolgok felett. Olyan dolgok vesznek körül minket, amiket
mellőzünk. Legfőképp a gondolkodásunkat nem irányítjuk. Homályos elképzelé­
seink vannak arról, mit akarunk, ha viszont ezt nem fogalmazzuk meg, akkor sem­
mi sem fog történni. Ez az első feltétel, azonban sok akadály áll az utunkban.
Az erőfeszítés a pénzünk. Ha akarunk valamit, akkor erőfeszítéssel kell fizet­
nünk érte. Az erőfeszítés mértékétől és időpontjától - abban az értelemben, hogy
megfelelő-e az alkalom az erőfeszítésre, vagy sem - függ, hogy érünk-e el eredmé­
nyeket. Az erőfeszítés tudást igényel, tudnunk kell, mely pillanatokban hasznos.
Hosszadalmas gyakorlással kell megtanulnunk, hogyan tegyük meg és alkalmaz­
zuk az erőfeszítést. Csak az önmegfigyelésre és az önemlékezésre tehetünk erőfe­
szítéseket. Amikor az emberek az erőfeszítésről kérdeznek, valaminek a „megté­
telére" gondolnak. Az ilyen erőfeszítések vagy kárba vesznek, vagy helytelenek,
azok azonban, amelyek az önmegfigyelésre és az önemlékezésre irányulnak, he-
lyénvalóak, mert a megfelelő eredményekre vezetnek. Az önemlékezésnek van
egy akarati tényezője. Ha pusztán álmodozásból állna - „Én vagyok. Én vagyok.
Én vagyok" -, akkor semmi sem lenne. Számtalan eltérő módszert találhatnak ki
az önemlékezésre, mert az önemlékezés nem valamilyen intellektuális vagy elvont
dolog, hanem az akarat pillanataiból áll. Nem gondolat, hanem cselekedet. Azt
jelenti, hogy megnőtt az irányításunk. Máskülönben mi hasznunk származna be­
lőle? Csak az önemlékezés pillanataiban tudják irányítani önmagukat. A gépies
irányítás, amire az ember a nevelésnek és a tanulásnak köszönhetően tesz szert
- amikor megtanítják neki, hogyan viselkedjen adott körülmények között -, nem
valódi irányítás.
K: Az önfejűség feladása magába foglalja a saját véleményünk feladását?
V: Attól függ, minek a kapcsán. Többnyire a gyerekesség, az eredménytelen­
ség és a hazudozás feladását jelenti. Téves elképzeléseik vannak arról, hogy mit
jelent az akarat feladása. Először is azt gondolják, hogy egy végleges cselekedet: fel-

260
adják az akaratot, így többé már nem lesz akaratuk. Ez pusztán illúzió, mert nincs
olyan akaratunk, amit feladhatnánk. Az akaratunk körülbelül három percig tart.
Az akarat időben mérhető. Ha egyszer feladnak hárompercnyit, akkor holnap egy
újabb hárompercnyi fog megjelenni. Az akarat feladása nem egyetlen cselekedet,
hanem egy folyamat. Egyetlen cselekedet semmit sem jelent. A második hiba, amit
el szoktak követni, hogy nem emlékeznek azokra az elvekre, amelyek miatt fel kell
adniuk az akaratukat. Sok olyan elv van, amelyet az akaratuk feladása nélkül nem
követhetnek. Harmadszor, pedig nem szabad szélsőségekben gondolkodniuk, a
legnehezebb eseteket elképzelniük. Kezdjenek az egyszerű, hétköznapi esetekkel.
Az akarat feladása egyszerűen azt jelenti, hogy emlékeznek a munkára. Ily módon
megtanulják, hogyan fejleszthetik ki az akaratot, ez az akarat megteremtésének
módszere.
K: Az akarat feladása azt jelenti, hogy az ember nem cselekszik megértés nélkül?
V: Látják, ez is egy újabb tévedés. Azt hiszik, hogy az akarat feladása azt je­
lenti, hogy tesznek valamit. Ez nagyon ritkán fordul elő. Legtöbbször arra kérik
önöket, hogy ne tegyenek meg valamit. A kettő között hatalmas különbség van.
Például meg akarják mondani valakinek, hogy mit gondolnak róla, de nem szabad
megtenniük. Ez gyakorlás kérdése. Az akarat akkor fejlődhet, ha az ember dolgo­
zik önmagán, és a munka elveinek követésére kényszeríti az akaratát. Ez csak a
munkával kapcsolatos dolgokra érvényes, de minél több dolgot vonnak be a mun­
kába, annál több mindenre fog vonatkozni. Jóllehet, ehhez időre van szükség.
Amikor eljön a lehetőség, és az embereket arra kérik, hogy tegyenek meg,
vagy kerüljenek el valamit, gyakran ellenszegülnek látszólag nagyon jó indokkal,
így nem használják ki az alkalmat. Az idő telik, és később talán felismerik, hogy
elmulasztották a lehetőséget, de ezt többé már semmivel sem pótolhatják. Ez a
büntetés az önfejűségért.
K: Nekem úgy tűnik, hogy az önfejűsége feladásával az ember valójában meg­
kapja, amire vágyik, mert ha lemond a vágyáról, akkor a kívánt eredményre jut.
V: Nem minden, amit akarnak, tekinthető önfejűségnek. Az nem önfejűség,
ha éhesek és enni szeretnének. Az önfejűség azt jelenti, hogy az ember szíveseb­
ben dönti el maga, mit cselekedjen, a mi esetünkben pedig azt, hogy nem vesszük
figyelembe a munkát és a munka elveit. Ha például az önfejűségem azt diktálná,
hogy káromkodjak, de én nem káromkodom, mert ez ellenkezik a munka elveivel,
akkor hol van az ön által említett eredmény?
Néhány vágyunk lehet, hogy jól álcázza magát. Például valaki bírálni szeretne
egy másik embert, és ezt őszinteségnek nevezi. De lehet, hogy a vágy olyan erős,
hogy csak egy hatalmas erőfeszítéssel fékezhetné meg, de magától képtelen egy
igazán nagy erőfeszítést megtenni.
El kell ismételnem - ahhoz, hogy az ember kifejleszthesse az akaratot, az
összes cselekedetét össze kell hangolnia a munka ideáival, mindegyik cselekedete
előtt fel kell tennie a kérdést: milyennek fog tűnni ez a cselekedet a szisztéma néző­
pontjából? Hasznos vagy káros magamra vagy a munkára nézve? Ha nem tudja,
akkor megkérdezhet valaki mást. Ha valaki már régóta dolgozik, akkor gyakorlati­
lag mindegyik cselekedete kapcsolatban áll a munkával, többé már egyetlen csele­
kedete sem független tőle abban az értelemben, hogy többé már nem cselekedhet

261
ostobán vagy megkülönböztetés nélkül. Gondolkodnia kell, mielőtt cselekedne.
Ez az egyetlen módszer, amellyel kifejleszthető az akarat, és ez a módszer iskolai
szervezetet igényel.
Mint korábban mondtam, az önfejűség mindig azzal kapcsolatos, hogy az em­
ber nem enged a saját véleményéből, mindig azt gondolja, hogy ő tudja. Majd csat­
lakozik egy iskolához, és rádöbben, hogy semmit sem tud. Ezért igényel az iskola
felkészülést. Az ember rendszerint tele van saját véleményekkel és önfejűséggel.
Annak, aki csatlakozik egy iskolához, készen kell állnia az iskola tanításának és az
iskola által megkövetelt fegyelemnek az elfogadására, egyébként semmit sem fog
kapni. Ha nem adja fel az önfejűségét, nem tehet szert akaratra éppen úgy, ahogy
a tudását sem gyarapíthatja, ha nem mond le a saját véleményeiről.
K: Az embernek magának kell letörnie az önfejűségét, vagy valaki másnak kell
megtennie helyette?
V: Magának kell, és addig nem vehet részt iskolai munkában, amíg eléggé le
nem törte. Ahhoz, hogy harc nélkül fogadja el a dolgokat, megfelelő mértékben
függetlenítenie kell magát az önfejűségétől. Úgy nem tehet szert új nézetekre és
véleményekre, hogy közben az összes régit megtartja. Olyan mértékben szabad­
nak kell lennie, hogy fel tudja adni a régit, legalább egy időre. Meg kell értenie a
fegyelem szükségességét, mert amíg el nem fogad egy bizonyos fegyelmet, addig
nem fejleszthet ki akaratot.
Iskola nélkül az ember semmit sem tehet. Próbálkozhat újra és újra, de sem­
mire sem fog jutni. Amikor már kapcsolatba került valamilyen iskolával, először
főként az önfejűsége feladásáért kell dolgoznia. Ha már az önfejűség megfelelő
mértékben behódolt, beszélhetünk a munka különböző módszereiről.
K: Hogyan tanulhatok meg másképp cselekedni az életben azért, hogy megsza­
badulhassak a jelenlegi korlátozott és állandóan visszatérő érzelmeimtől?
V: Az a célunk, hogy másképp cselekedjünk az életben. Ezért szerveződött a
munka, ezért kell megtanulnunk különböző elméleteket, emlékeznünk különböző
szabályokra és így tovább. Ön a távoli célról beszél. Először a szisztémát illetően
kell dolgoznunk. Azzal, hogy megtanuljuk, hogyan cselekedjünk a szisztémának
és a szervezetnek megfelelően, megtanuljuk, hogyan cselekedjünk a hétköznapi
életben, de ez utóbbit csak akkor tanulhatjuk meg, ha először végigtanulmányoz­
zuk a szisztémát.
K: Visszavonhatatlanul el szeretném dönteni, hogy dolgozni fogok.
V: Az egyik legnagyobb illúziónk, hogy hozhatunk döntéseket. Ahhoz, hogy
döntéseket hozhassunk, léteznünk kell, mert jelen állapotunkban az egyik kis „én"
meghozza a döntéseket, amiket egy másik „én"-nek kellene végrehajtania úgy,
hogy közben nem is tud róluk. Tehát az egyik első pont, amit meg kell értenünk
az, hogy jelen állapotunkban még kis dolgok tekintetében sem tudunk döntéseket
hozni - a dolgok pusztán történnek. Amikor azonban ezt tökéletesen megértik,
amikor elkezdik keresni az okokat, és megtalálják őket, akkor képesek lesznek dol­
gozni, és talán még döntéseket is hozni, bár hosszú ideig egyes egyedül a munka
vonatkozásában.
Elsőként azt kell eldönteniük, hogy végezni fogják a saját munkájukat, és rend­
szeressé teszik, emlékeztetni fogják magukat rá, nem engedik kisiklani a kezük kö-

262
zül. Túl könnyen megfeledkezünk a dolgokról. Elhatározzuk, hogy erőfeszítéseket
teszünk - bizonyos erőfeszítéseket és bizonyos megfigyeléseket -, majd teljesen
egyszerű dolgok, hétköznapi oktávok megállítják az egészet, mi pedig megfeled­
kezünk róla. Majd ismét eszünkbe jut, és újra elfelejtjük, és ez így folytatódik. Keve­
sebbet kell felejteniük, és többre kell emlékezniük, észben kell tartaniuk bizonyos
felismeréseket, bizonyos dolgokat, amiket már megláttak és megértettek. Meg kell
próbálniuk nem megfeledkezni róluk.
A legfőbb nehézséget az okozza, hogy mit tegyünk, és hogyan vegyük rá ma­
gunkat. El kell érniük, hogy rendszeresen gondolkodjanak, rendszeresen dolgoz­
zanak - ez a lényeg. Csak ezután kezdik meglátni önmagukat, vagyis, észrevenni,
hogy mi fontosabb és mi kevésbé az, mire fordítsák figyelmüket és így tovább.
Máskülönben mi fog történni? Eldöntik, hogy dolgozni fognak, megtesznek va­
lamit, megváltoztatják a dolgokat - majd ott maradnak, ahol voltak. Próbáljanak
elgondolkodni a saját munkájukról, mit próbálnak csinálni és miért, mi segíti és
gátolja önöket, mind kívülről, mind belülről, abban, hogy megtegyék. Ugyancsak
hasznukra válhat, ha elgondolkodnak a külső eseményeken, mert ezek megmutat­
ják, milyen sok függ attól a ténytől, hogy az emberek alszanak, hogy képtelenek
helyesen gondolkodni, képtelenek a megértésre. Ha ezt már önmagukon kívül
megfigyelték, akkor saját magukra is alkalmazni tudják. Mindenféle más dolog
kapcsán ugyanazt a zűrzavart fogják találni önmagukban. Nem könnyű gondol­
kodni, megtalálni a kiindulási pontot: amint ezt felismerik, megfelelő módon kez­
denek gondolkodni. Ha megtalálják a módját, hogyan gondolkodhatnak helyesen
egy dolog vonatkozásában, akkor ez azonnal segíteni fog abban, hogy más dolgok­
ról is helyesen gondolkodjanak. A baj az, hogy az emberek semmiről sem gondol­
kodnak helyesen.
K: Számomra az a legriasztóbb, hogy milyen könnyen belekerülhetek egy
olyan állapotba, amelyben képtelenség erőfeszítéseket tenni.
V: Ez igaz, de ha eldöntik, hogy rendszeresen erőfeszítéseket fognak tenni,
akkor ez segíteni fog abban, hogy kitartsanak. Ez az egyik olyan megvalósítható
döntés, amit meg tudnak hozni. A munkában csak reális döntéseket szabad hozni­
uk, és ezekre emlékezniük kell.
K: Évente néhányszor a cselekedet egy iránya különösen világossá válik szá­
momra. Egész életemben voltak ilyen pillanataim, és arra az elgondolásra jutot­
tam, hogy bármilyen komoly cselekedet hasztalan, ha nem áll mögötte, hétközna­
pi kifejezéssel élve, inspiráció.
V: Hétköznapi feltételek mellett vannak olyan időszakok, amikor semmi sem
történik, és olyanok, amikor az ember válaszút elé kerül. Az egész élet utcákból és
válaszutakból áll. Ha az ember rendelkezik mágneses központtal, akkor a válasz­
uraknál történő irányváltoztatás még talán módszeresebbé is válik. Ekkor egyvala­
mi állandóan fontosabb lesz, így az ember mindig ugyanabba az irányba fordul.
De az inspirációnak ehhez semmi köze. Pusztán arról van szó, hogy felismernek
egy olyan pillanatot, amikor tehetnek valamit.
K: Néha, amikor azon tanakodom, hogy megtegyek-e valamit, vagy sem,
úgy érzem, hogy a szisztéma szempontjából nézve mindkettő mellett jó indokok
szólnak.

263
 V: Általánosságban lehetetlen erről bármit is mondani. A körülményektől
függ. Néha meg tudják hozni a döntést a szisztéma figyelembevételével, néha pe­
dig olyan dolgokkal találkoznak az életben, amelyek esetében a szisztémától füg­
getlenül is eldönthetik, mert amíg nem ismerik az összes ideát, nem mindig tudják
őket alkalmazni a gyakorlatban.
Van egy kifejezés a szisztémában: „holdat létrehozni önmagunkban". Beszél­
jünk arról, hogy vajon ez mit jelenthet. Ez szimbolikus kifejezés. Az ábrák formá­
jában megjelenő szimbólumokat, vagy a szimbolikus kifejezéseket nagyon határo­
zott célok érdekében alkalmazzák. Egy szimbólum nagyon sok elképzelést fejez ki
egyszerre. Ha csak egyet tartalmazna, akkor a válasz könnyű lenne, a szimbólumo­
kat azonban azért alkalmazzák, hogy elkerüljék a hosszú leírásokat, és sok ideát
sűrítsenek egyetlen mondatba.
Hogyan lehet értelmezni egy ábrát vagy egy szimbolikus kifejezést? Először is
ismerni kell a benne található ideák sorrendjét.
Most pedig, ha azt szeretnénk megtudni, hogy vajon mit jelenthet holdat létre­
hozni önmagunkban, először fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a szerves élet
vonatkozásában milyen funkciót tölt be a Hold. A Hold egyensúlyozza ki a szerves
életet - az összes külső mozdulatot. Mi történik, ha a Hold többé már nem tölti be
ezt a funkcióját? Előnyös lesz az egyes emberek számára, vagy éppen fordítva?
Meg kell értenünk, hogy mindez a létezésre vonatkozik. Mi jellemzi létezésün­
ket? Létezésünk legfőbb jellemvonása, hogy sokak vagyunk. Ha dolgozni szeret­
nénk a létezésünkön, ha el akarjuk érni, hogy nagyobb összhangban legyen a cé­
lunkkal, akkor meg kell próbálnunk eggyé válni. Ez a cél azonban nagyon távoli.
Mit jelent eggyé válni? Első lépésben, ami még nagyon messze van, létre kell hoz­
nunk egy állandó súlypontot. Ezt jelenti a hold létrehozása önmagunkban. A Hold
egy állandó súlypont, ami kiegyensúlyozza a fizikai életünket, de bennünk nem
áll fenn ilyen egyensúly, tehát, amikor létrehozzuk magunkban ezt az egyensúlyt
vagy súlypontot, többé már nem lesz szükségünk a Holdra.
Először azonban meg kell határoznunk, mit jelent az állandó „én" hiánya. Már
sok vonásáról hallottunk, ezekről azonban önmegfigyéléssel egyértelmű bizonyos­
ságot kell szereznünk. Ahhoz pedig, hogy közelebb juthassunk a „hold létrehozá­
sa önmagunkban" ideához, meg kell tanulnunk elkülöníteni a fontosat a lényeg­
telentől. Ezután fel kell vennünk a harcot azokkal a jellemvonásokkal, amelyek
megakadályozzák, hogy eggyé váljunk. Küzdenünk kell a képzelődés, a negatív ér­
zelmek és az önfejűség ellen. De ahhoz, hogy ez a küzdelem sikerrel járjon, először
fel kell ismernünk, hogy a súlypont kialakításának szempontjából a képzelődés
lehető legrosszabb formáját azon meggyőződésünk adja, hogy magunktól bármit
is tehetünk. Miután ezt beláttuk, meg kell találnunk azokat a negatív érzelmeket,
amelyek miatt nem tesszük meg azt, amit a szisztémával kapcsolatban javasoltak.
Mert fel kell ismernünk, hogy csak úgy törhetjük le az önfejűséget, ha azt tesszük,
amit mondanak. Ha az ember azt teszi, amit maga döntött el, akkor az ugyanúgy
önfejűség marad.
Hadd ismételjem el még egyszer: a létezésen való munka mindig harcot jelent
- az ellen, amit szeretnek csinálni, vagy amit nem szeretnek. Tegyük fel, hogy sze­
retnek görkorcsolyázni, és arra kérik önöket, hogy emlékezzenek önmagukra. Ek-

264
kor fel kell venniük a harcot a vággyal, ami görkorcsolyázásra ösztönzi önöket. Mi
lehetne ártatlanabb a görkorcsolyázásnál? Ennek ellenére küzdeniük kell ellene.
Minden nap és minden órában vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megten­
ni, azonban ezek mellett olyanok is vannak, amiket meg tudunk. Tehát végig kell
gondolnunk egy napunkat, és meg kell néznünk, hogy mi az, amit megtehetnénk,
de nem teszünk meg.
Nem lehetnek szabályok. „Emlékezniük kell önmagukra". Ha azt mondják,
hogy tegyenek meg, vagy ne tegyenek meg valamit, ám önök ezt nem kísérlik
meg, akkor ez azt jelenti, hogy semmit sem akarnak, nem akarnak dolgozni.
Eleget tudnak. Most a létezésen való munkát kell szorgalmazniuk. Mindig
megpróbáljuk megúszni, hogy azt tegyük, amit javasolnak.
K: Mi a célja az önfejűség elleni küzdelemnek?
V: Emlékeznek arra, mivel kezdtünk? Az volt a célunk, hogy létrehozzunk
egy súlypontot, egy holdat önmagunkban. Ezt az önfejűségen keresztül nem te­
hetjük meg.
A hold létrehozása azzal az elképzeléssel kapcsolatos, hogy fel kell áldoznunk
a szenvedést. Amikor elkezdjük feláldozni a szenvedést, holdat kezdünk létrehoz­
ni önmagunkban. Örökké meg akarjuk tartani a szenvedésünket, holdat azonban
csak a szenvedéseinkből hozhatunk létre. De nem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy amíg a szenvedés feladása egyetlen cselekedet, a hold létrehozása cselekede­
tek folyamatos sorozatának az eredménye.
K: Hogyan lehet megtalálni azokat az „én"-eket, amelyek megakadályozzák,
hogy azt tegyük, amit mondanak nekünk?
V: Amikor először érzik úgy, hogy nem tették meg azt, amit önöknek tanácsol­
tak, keressék meg ennek az okát. A következő alkalommal keressenek egy másik
okot és így tovább. Ezután, mint mondtam, találják meg azokat a negatív érzelme­
ket, amelyek miatt nem hallják meg, és nem követik azt, amit mondtak önöknek.
Vagy engem nem szerettek azon a napon, vagy valaki mást, vagy az időjárást,
emiatt feljogosítva érzik magukat arra, hogy semmit se tegyenek.
K: Azt nevezi küzdelemnek, amikor erőfeszítést teszünk. De azt minek neve­
zi, amikor valaki úgy tesz valamit, hogy közben nincs tudatában ennek a küzde­
lemnek?
V: Ez azt jelenti, hogy az, amit tett, csak megtörtént. Négyféleképpen történhet­
nek velünk a dolgok - véletlenül, az ok és okozat, a sors és az akarat következté­
ben. Küzdeni akarattal, szándékosan lehet. És tudatában kell lenniük a szándékos­
ságnak. Úgy nem tehetnek erőfeszítést, hogy közben nincsenek tudatában. Az a
lényeg, hogy szándékos legyen a cselekedet.
K: Ugye e négy kategória esetében ritkán jelenik meg az akarat?
V: Az akaratot érvényesíteni kell. Sohasem állunk készen a munkára, ennek
ellenére dolgoznunk kell. Ha készen állunk az egyik feladatra, akkor kapunk egy
másikat, amire nem vagyunk felkészülve. A munkában az embernek meg kell pró­
bálnia érvényesíteni az akaratát - már amennyire van neki. Ha valakinek egyhü-
velyknyi akarata van, és azt érvényesíti, akkor az akarata erősödni fog, és később
kéthüvelyknyi, majd háromhüvelyknyi lesz és így tovább. A munkában meg kell
tanulnunk rendkívüli erőfeszítéseket tenni.

265
 K: Mit jelent a rendkívüli erőfeszítés?
V: Egy rendkívüli erőfeszítésnek sok jellemzője lehet, de általánosságban azt
jelenti, hogy az ember nem azt teszi, amit a legjobbnak ítél, hanem azt, amit taná­
csolnak neki. A saját elképzeléseinket követve sok dolgot készek vagyunk megten­
ni, azt azonban, amit mások mondanak, nem vagyunk hajlandók megtenni vagy
nem megtenni.
K: Miben tér el a rendkívüli erőfeszítés egy közönséges erőfeszítéstől?
V: Nagyságban, de nemcsak abban. Rendkívüli erőfeszítést tudatosan teszünk,
amennyire képesek vagyunk rá, olyan határozott szándékkal, ami bármilyen kül­
ső körülménytől független. Igazából sohasem teszünk komoly erőfeszítéseket,
csak színlelünk, mivel nem tudjuk, mit jelent erőfeszítéseket tenni. Kivételes kö­
rülmények között, amikor rákényszerülünk, teszünk erőfeszítéseket, de ezek nem
rendkívüli erőfeszítések. Emellett, azok a közönséges erőfeszítések, amiket az em­
ber az életben tesz, szükségesek, hasznosak. Egy rendkívüli erőfeszítés látszólag
feleslegesnek tűnhet a célja szempontjából.
K: Úgy érzem, hogy belekerülök egy ördögi körbe. Minél több erőfeszítést te­
szek, annál inkább látom, hogy nem tudok „tenni".
V: Akkor tegyen még több erőfeszítést, és folyamatosan ismerje ezt fel, tegye
tartósabbá ezt a felismerést. Meg fogja látni, hogy nincs mindig ugyanabban az ál­
lapotban. A hétköznapi életben az emberek nem tudnak „tenni", de az önök eseté­
ben más a helyzet - folytonosan meg kell próbálniuk tenni. Mindig azonosulnak,
ezért meg kell próbálniuk nem azonosulni, figyelniük kell arra, mit mondanak,
állandóan negatívak, ezért küzdeniük kell a negatív érzelmek ellen, emlékezniük
kell önmagukra. Mindezzel tesznek. Meg kell figyelniük ezeket a dolgokat, és meg
kell próbálniuk változtatni rajtuk.
K: Át lehet irányítani az energiát oda, ahol szükség van rá? Én képtelen va­
gyok rá.
V: Ez többnyire az irányítással kapcsolatos. Ha meg akarják szerezni az irányí­
tást, akkor onnan kell kezdeniük, ahonnan lehetséges. Tehát folyamatosan meg
kell figyelniük önmagukat, és meg kell találniuk azokat a gyenge pontokat, ahol
lehetőségük van az irányításra. Másik nézőpontból nevezhetjük ezeket „erős pon­
toknak", mert a gépiesség szempontjából gyengék. Nem választhatják meg ked­
vük szerint, hogy először mit fognak tenni, az egyik ember így, a másik pedig úgy
kezdhet, de mindenkinek tennie kell erőfeszítéseket valamilyen irányba, és meg
kell keresnie, mi lehetséges és mi nem. Azonban az egyik ember számára az egyik
irányba, a másiknak pedig a másik irányba tett erőfeszítések a hasznosak.
K: Mi ösztönzi a munkát?
V: Ha az ember felismeri jelen helyzetét. Amikor felismeri, hogy becsapja ön­
magát, hogy alszik és közben ég a háza, mindig, állandóan tűzben áll, és csakis a
véletlennek köszönhető, hogy ebben a pillanatban a tűz még nem érte el a szobáját,
amikor az ember ezt felismeri, akkor erőfeszítéseket akar majd tenni a felébredésért,
és nem számít majd különleges jutalomra. Mivel nem ismerjük fel, hogy a házunk
lángokban áll, különleges jutalomra ácsingózunk. Mit tehet az ember, ha alszik? Min­
denféle összevisszaságot álmodhat csupán - rémeseket, kéjeseket, de mindig ugyan­
abban az ágyban. Az álmok különbözhetnek, de az ágy ugyanaz marad...

266
 11. FEJEZET

Az iskolai elvek és módszerek tanulmányozásának szükségessége. A munka

három vonala. Helyes és helytelen a munka három vonalának vonatkozásában.
A megértés szükségessége. Az iskola céljai és szükségletei. Valaki mást állítani
a helyünkre. A gyakorlati munkához szervezet szükséges. Mi a „munka"? A
munka megbecsülése. Együttműködés másokkal. Az iskoláért végzett munka.
Személyes ügynek tekinteni a szervezetet. A megfelelő típusú emberek. Negye­
dik utas iskolák. Megfelelő hozzáállás. Fizetség. Miként fizethetünk? Súlypont.
Fegyelem. Szabályok. Nem megtenni azt, ami szükségtelen. A saját elhatározá­
sok feladása. Megfelelni a követelményeknek. Sokkok az iskolai munkában. A
választás ideája. Fizikai munka. Iskolai tudás. Magasabb intelligenciájú embe­
rek. Befolyásolhatják az iskolák az életet?

EZEKEN AZ ELŐADÁSOKON AZ EMBERRŐL BESZÉLTÜNK, nem eleget, de

annyit igen, ami a gyakorlati céljainkhoz elegendő, beszéltünk egy keveset a vi­
lágegyetemről, azonban azt látom, hogy az iskola és az iskolai munka ideája még
mindig nagyon homályos, és néha olyan formatórikus elgondolásokkal keveredik
össze, amelyek sehová sem vezetnek. Az iskola ideáját egyszerűen kell értelmez­
nünk, vagyis az iskola olyan hely, ahol tanulunk valamit. Azonban a dolgoknak
mindig adott sorrendben kell követniük egymást, és a tanulás csak ennek a sor­
rendnek a betartása esetén válik lehetségessé. Iskolákról magasabb szintű iskolák
összefüggésében beszélünk (mert e nélkül nincs jelentése az iskolának). Azt mond­
tam, hogy az ilyen jellegű iskolákban az embernek egyidejűleg kell dolgoznia a
létezésén és a tudásán, máskülönben az összes megszerzett tudása teljesen feles­
leges lesz, és semmilyen haszna nem származik belőle. Ha az ezoterikus ideákat
nem alkalmazzuk a gyakorlatban, akkor megmaradunk a puszta elmélkedés sík­
ján - egyszerű szellemi tornát végzünk, ami sehová sem vezethet.
Megkapták az ennek a szisztémának a tanulmányozásához szükséges
összes kifejezést, és elmagyaráztam, hogy ez a szisztéma hol helyezkedik el
a többihez viszonyítva. Beszéltem a különböző utakról, és abból, amit róluk
mondtam, többé-kevésbé az következik, hogy ez az iskola a negyedik úthoz
tartozik, vagyis rendelkezik a negyedik úthoz tartozó iskolák minden sajátos­
ságával. Továbbá, azt is említettem, hogy egy iskola a tanulói szintjétől függ, a
tanulók szintje pedig a saját létezésük szintjétől.
A létezés fejlesztéséhez iskola szükséges - sok ember, akik iskolai elveket kö­
vetnek, és iskolai módszereket alkalmaznak, s egyazon irányba tartanak. Amit az
ember egyedül nem tehet meg, azt sokan, akik együttműködnek, megtehetik. Mi-

267
után találkoztam ezzel a szisztémával, nagyon hamar megbizonyosodtam arról,
hogy iskolákkal áll kapcsolatban, és ilyen formában létezett az írott és íratlan törté­
nelem során. Keletkezése óta új módszerek születtek és tökéletesedtek.
Különböző szintű iskolák léteznek, egyelőre azonban iskolának tekintek min­
den olyan felkészítő jellegű iskolát, amelyik egy meghatározott irányt követ, a szer­
vezet pedig, amelyiket negyedik úthoz tartozó „iskolának" lehet nevezni, olyan
szervezet, amely három erőt von be a munkájába. Fontos megérteniük, hogy
egyfajta titok övezi az iskolai munkát. Nem abban az értelemben, hogy valamit
ténylegesen elrejtenek, hanem, hogy bizonyos dolgok magyarázatra szorulnak. Ez
az alapelképzelés. Tekintsük az iskolai munkát egy emelkedő oktávnak. Tudjuk,
hogy mindegyik oktávban két intervallum, vagy rés található: a mi és a fá, illetve a
ti és a dó között. Ahhoz, hogy a munka jellegének vagy irányának megváltoztatása
nélkül áthidalhassuk ezeket a réseket, tudnunk kell, hogyan tölthetjük ki őket. Ha
tehát biztosítani akarom, hogy a munka töretlenül haladjon a megkezdett irányba,
akkor három vonalon kell egyidejűleg dolgoznom. Ha csak egy vagy két vonalon
folyik a munka, akkor az irány megváltozik. Ha azonban három vonalon vagy
oktávban dolgozom, akkor az egyik vonal biztosítani fogja a szükséges sokkot a
másiknak, és így átsegíti az intervallumon. Nagyon fontos, hogy ezt megértsék. Az
iskolai munka számos kozmikus ideát alkalmaz, a három vonal pedig egy olyan
speciális elrendezés, ami biztosítja, hogy a munka a helyes irányba haladjon, és
eredménnyel járjon.
Az első vonal az önmagunkon végzett munka: tanulmányozzuk önmagun­
kat, a szisztémát, és próbáljuk legalább a leggépiesebb megnyilvánulásokat
megváltoztatni. Ez tekinthető a legfontosabbnak. A munka második vonala azt
jelenti, hogy együtt dolgozunk másokkal. Az ember nem dolgozhat egyedül,
a szükséges sokkokat egy bizonyos súrlódás, kényelmetlenség, a másokkal
együtt végzett munkából adódó nehézség hozza létre. A harmadik vonalon az
iskoláért, a szervezetért folyik a munka. Ez utóbbi más-más formát vesz fel a
különböző emberek esetében.
A három vonal a következő elven működik: a három oktávnak egyidejűleg és
párhuzamosan kell haladnia, de mivel nem mindegyik kezdődik ugyanabban az
időpontban, ezért az intervallumok nem egyidejűleg tűnnek fel bennük, így ha az
egyik vonal eljut egy intervallumhoz, akkor egy másik átsegíti rajta. Ha az ember
ugyanolyan energikusan dolgozik mindhárom vonalon, akkor ez sok véletlensze­
rű történéstől megmenti. Természetesen az első vonalon kezdjük a munkát. Itt az
ember elvesz - tudást, ideákat, segítséget. Ezen a vonalon csak saját magával törő­
dik, ez a munka teljesen egocentrikus. A második vonalon már nemcsak elvennie,
hanem adnia is kell - tudást és ideákat oszt meg másokkal, példaként szolgál, és
még sok egyéb dolgot tesz. Ez a vonal azokat érinti, akik részt vesznek a munká­
ban, itt tehát az ember félig önmagáért, félig pedig másokért dolgozik. A harmadik
vonalon az embernek a munka, az iskola vagy a szervezet egészére kell gondolnia.
Figyelembe kell vennie, az iskola szükségleteit, mi hasznos, mi nélkülözhetetlen
a számára, tehát a harmadik vonal az iskola és a munka jelenének és jövőjének
egészét érinti. Ha az ember ezt figyelmen kívül hagyja, és nem érti meg, akkor az
első két vonal nem hozza meg a teljes hatást. így szerveződik az iskolai munka, és

268
emiatt szükséges a három vonal - az ember csak akkor kaphatja meg a hozzáadott
sokkokat, és csak akkor származik teljes haszna a munkából, ha mind a három
vonalon dolgozik.
Ha a helyes és helytelen ideájának szempontjából vizsgáljuk meg a munka
három vonalát, azt mondhatjuk, hogy minden, ami segíti az első vonalat, va­
gyis a személyes munkát, helyes. De a második vonalon nem tarthatnak meg
mindent maguknak, azokra is gondolniuk kell, akik szintén részt vesznek a
munkában, nemcsak azt kell megtanulniuk, hogyan érthetik meg a dolgokat,
hanem azt is, hogyan magyarázhatják el másoknak. Át kell adniuk a megér­
tésüket a többi embernek. És nagyon hamar be fogják látni, hogy bizonyos
dolgokat csak úgy érthetnek meg, ha elmagyarázzák azokat másoknak. A kör
kiszélesedik, a helyes és helytelen kérdése még több dolgot fog érinteni. A har­
madik vonal már kapcsolatban áll a külvilággal, és itt az határozza meg a jót és
a rosszat, hogy mi segíti, vagy hátráltatja az iskola egészének fennmaradását és
munkáját, tehát a kör még szélesebbre tágul. így keíl gondolkodniuk erről.
Külön fel szeretném hívni a figyelmüket a három vonal ideájának tanul­
mányozására és megértésére. Ez az iskolai munka egyik alapelve. Ennek az
elvnek az alkalmazásával sok minden elérhetővé válik. Ez a szisztéma tele van
ilyen eszközökkel, amiket ha használnak, sok ajtó megnyílik önök előtt.
A munka első elve kimondja, hogy az erőfeszítések által elérhető eredmény
a megértéssel arányos. Ha hiányzik a megértés, akkor elmaradnak az eredmé­
nyek, ellenkező esetben az elért eredmények a megértés mértékétől függnek.
Tehát az első feltétel a megértés, de még ezt megelőzően az embernek tudnia
kell, mit értsen meg, és hogyan juthat el a helyes megértésre. Az igazi munka a
létezésen való munkát jelenti, de ahhoz, hogy dolgozhassanak a létezésen, meg
kell érteniük a munka céljait, feltételeit és módszereit. A munka célja egy iskola
létrehozása. Ennek a célnak az eléréséhez be kell tartani az iskolai elveket, és
módszereket a munka során, továbbá a munkának három vonalon kell folynia.
Egy iskola létrehozása sok mindent jelent.
Az ember két feltétel teljesítése mellett láthat munkához: először is semmit
sem szabad elhinnie, mindenről meg kell bizonyosodnia. A második feltétel,
ami még az elsőnél is fontosabb, arra vonatkozik, hogy mit és hogyan tegyen.
Addig semmit sem szabad tennie, amíg nem tudja miért és mi célból teszi. Ezt
a két feltételt meg kell érteni, és észben kell tartani. Igaz viszont, hogy az em­
ber felismeri, hogy semmit sem tud, és fogalma sincs arról, mit kellene tennie.
Ebben az esetben mindig kérhet tanácsot, ám a kapott tanácsot el kell fogadnia,
és követnie kell, amit mondanak neki.
Mostanáig az első vonalon dolgoztak. Tanulmányozták a hallottakat, ami­
ket elmagyaráztam önöknek, és próbálták őket megérteni. Most pedig, ha to­
vább szeretnének lépni, meg kell próbálniuk a második, és - ha lehetséges - a
harmadik vonalon dolgozni. Végig kell gondolniuk, hogyan dolgozhatnának
többet az első vonalon, hogyan válthatnának át a másodikra, és hogyan közelít­
hetnék meg a harmadikat. E nélkül a tanulmányaik nem hoznak eredményt.
Most pedig mindaddig kérdezzenek, amíg nincsenek meggyőződve arról,
hogy megértették a munka három vonalát - azt, hogy az egyes vonalak mi jelen-

269
tenek, miért nélkülözhetetlenek, milyen szükségleteik vannak és így tovább.
Az eredmények mindig a megértésükkel arányosak. Minél tudatosabban dol­
goznak, annál többet kaphatnak. Ezért olyan fontos, hogy minderre magyará­
zatot kapjanak, és hogy mindezt megértsék.
K: Miként van szüksége az embernek a munka három vonalára?
V: Az elején minden az elmétől függ - képeznünk kell, fel kell ébrednie. Ké­
sőbb pedig majd az érzelem fog szerepet játszani. Ehhez a munkához iskolára
van szükség, az embernek találkoznia kell olyanokkal, aki nálánál többet tud­
nak, és meg kell vitatnia velük a tudnivalókat. Természetesen, ha magukra ma­
radnak, akkor biztos, hogy el fogják felejteni azt, amit már egyszer megtanul­
tak, mert olyan sok impulzus ér minket, hogy a tanultak egyszerűen eltűnnek
az elménkből. Ezért nem dolgozhat az ember egyedül, és ezért van az, hogy
csak sok ember egyesített munkája hozhatja meg a kívánt eredményeket. Sok
akadály, sok tényező tart minket alvásban, és teszi lehetetlenné a felébredést.
Segítség nélkül egyszerűen semmivé lesznek a dolgok, amiket megtanulunk.
És kitől számíthatunk segítségre? Csak a körülöttünk lévő emberektől.
Az embernek először azért kell dolgoznia, hogy tudást, ismereteket hal­
mozzon fel, és gyakorlatra tegyen szert. Majd amikor már rendelkezik egy
bizonyos tudással és gyakorlattal, elkezd másokkal együtt dolgozni. Ebben a
közös munkában ami az egyik ember hasznára válik, segíti a másikat. A máso­
dik vonalon, a speciális szervezeti felépítés következtében, az ember olyan hely­
zetben van, hogy nemcsak önmagáért, hanem másokért is dolgozik. Később
pedig talán megérti, milyen módon teheti hasznossá magát az iskola számára.
Mindez megértés kérdése. A harmadik vonalon az ember nem önmagáért, ha­
nem csakis egyedül az iskoláért dolgozik. Ha dolgoznak ezen a három vona­
lon, akkor ez a szervezet bizonyos idő elteltével iskolát fog jelenteni az önök
számára, azok számára azonban, akik csak egy vonalon dolgoznak, nem lesz is­
kola. Emlékeznek, azt mondtam, hogy az iskola olyan szervezet, ahol a tudás el­
sajátítása mellett a létezésüket is megváltoztatják. Az ilyen jellegű iskolák nem
mindig egyformák, mágikus vonásokkal vannak felruházva, és lehet, hogy az
egyik fajta iskola az egyik ember számára felel meg, egy másik, teljesen eltérő,
pedig egy másik ember számára. Meg kell érteniük, hogy minden, amit kaphat­
nak, az összes idea, az összes megszerezhető tudás, az összes segítség, iskolá­
tól származik. Egy iskola azonban semmire sem nyújt biztosítékot. Vegyünk
egy hétköznapi egyetemet, ami csak tudást és útmutatásokat ad. Garantálni
tud önöknek bizonyos mennyiségű tudást, de ezt is csak akkor, ha dolgoznak.
De a létezés megváltoztatását illetően nincs garancia, tehát előfordulhat, hogy
bár az emberek ugyanahhoz az iskolához, ugyanahhoz a szervezethez tartoz­
nak, mégis eltérő szinten vannak.
K: Az iskola céljairól és szükségleteiről beszélt. Elmondaná, hogy mik
ezek?
V: Először fel kell készülnünk ezek megértésére. Hozzájutottunk különböző
iskolai ideákhoz, tehát hasznosítanunk kell őket: ez segít az iskolák megértésé­
ben. Ha csak beszélünk róluk, és közben mi magunk semmit sem teszünk, akkor
az egész puszta képzelődéshez fog vezetni. Hasznot kell húznunk az ideákból,

270
amiket hallunk: ha semmi hasznunk nem származik belőlük, akkor számunkra
az iskolák nem fognak létezni. Mindenkinek ki kell tűznie egy saját célt, aminek
összhangban kell állnia az iskola céljával, annak részét kell képeznie.
K: Abban rejlik az első és harmadik vonal közötti különbség, hogy egy isko­
lának vannak olyan céljai, mint például a saját tudásának megőrzése, amelyek
függetlenek a tanítványok előmenetelétől?
V: Nemcsak ez adja a különbséget. Számos más eltérés is lehetséges, mert
az iskolákat az idő eltérő vonalán értelmezzük. Önmagunkat illetően csak a je­
lent vehetjük. Az iskolák vonatkozásában azonban egy hosszabb időtartamot.
Talán segíthet, ha emlékeztetem önöket arra, hogyan kezdődött ez a munka.
Nagyon régen arra a következtetésre jutottam, hogy rengeteg képesség szunnyad
az emberben, amit fel lehetne ébresztem, de láttam, hogy ez sehová sem vezet,
mert, az irányítás hiányának következtében, az egyik pillanatban felébresztjük eze­
ket a dolgokat, a következő pillanatban pedig elveszítjük őket. Felismertem tehát,
hogy iskolára van szükségem, így elkezdtem keresni egyet azoknak a dolgoknak
az összefüggésében, amit „természetfelettinek" neveztem. Végül rábukkantam
egy iskolára, és sok ideával megismerkedtem. Az ott megismert ideákat tanul­
mányozzuk most. Ez a tanulás egy szervezetet igényel. Először is azért, mert az
embereknek meg kell tanulniuk az ideákat, másodszor pedig azért, mert fel kell
készülniük a következő szintre. Ez az egyik oka, amiért szükség van szervezetre,
amelyben csak olyanok kaphatnak helyet, akik már tettek valamit saját magukért.
Amíg a hamis személyiség uralkodik felettük, addig nem válhatnak sem önma­
guk, sem mások hasznára. Tehát mindenkinek, akit érdekel ez a munka, elsőként
azt kell célul kitűznie, hogy tanulmányozni fogja önmagát, és megkeresi, hogy
miken kell változtatnia. Az ember csak akkor áll készen az aktív munkára, ha már
bizonyos dolgok megváltoztak benne. A dolgok összefüggenek egymással. Az em­
bernek meg kell értenie, hogy az egyéni munka kapcsolatban áll a szervezettel és
az általános ideák tanulmányozásával. Ezeknek az ideáknak a segítségével sokkal
több dologra rábukkanhatnak: minél több forrással rendelkeznek, annál többet ta­
lálhatnak. A munka sohasem fejeződik be - nagyon messze van a vége. És nem
lehet elméleti, ezen ideák mindegyikét alkalmazni kell a gyakorlatban. Ez a szisz­
téma olyan dolgokat is tartalmaz, amit egy hétköznapi ember képtelen kitalálni.
Valamire magától is rájöhet, valamit csak akkor érthet meg, ha valaki más elmagya­
rázza neki, és vannak olyan dolgok, amiket képtelen felfogni. Meg kell érteniük
ezeket a fokozatokat.
K: Jól gondolom, hogy mindaz, amit eddig tanultunk, pusztán elmélet volt,
és most ezeket a dolgokat egyénileg kell alkalmaznunk a gyakorlatban?
V: Pontosan. Azonban téved, ha azt hiszi, hogy mostanáig minden elmélet
volt. Az első előadástól kezdve kaptak anyagot a megfigyelésre és a gyakorla­
ti munkára. Ne gondolják, hogy most valami olyasmihez fogunk, amit eddig
még nem csináltunk.
K: Az előadásokon és beszélgetéseken való részvételen kívül milyen más
formában dolgozhatunk?
V: Gondolkodniuk kell azon, hogy mire van még szükségük a beszélgeté­
seken kívül. Kapniuk kell útmutatásokat, valakinek meg kell mutatnia az utat.

271
Az ember magától nem találhatja meg, ilyen az emberi lény állapota - valaki
más megmutathatja neki az utat, de magától nem képes rálelni.
Látják, világosabban megfogalmazva, a következőképpen kapcsolódnak
be a munka második vonalába: ezek a csoportok már működnek egy ideje, és
önök előtt is dolgoztak emberek és csoportok. Az iskolai munka egyik elve ki­
mondja, hogy nemcsak tőlem kaphatnak útmutatásokat és tanácsokat, hanem
azoktól is, akik már önök előtt, talán már sok-sok évvel, elkezdték a tanulást.
Az ő tapasztalataik nagyon fontosak, mert, még ha szeretném, sem fordíthatok
önökre több időt annál, amit a lehetőségeim megengednek. Másoknak ki kell
egészítenie, amit tőlem hallanak, önöknek pedig meg kell tanulniuk, hogyan
alkalmazhatják, fordíthatják a saját hasznukra az ő tapasztalataikat, hogyan
vehetik el, amit mások adni tudnak.
A tapasztalatok azt mutatják, ahhoz, hogy megkaphassuk, amit ezek az
ideák adni tudnak, egy bizonyos szervezet szükséges, amely olyan emberek
csoportjaiból áll, akik nemcsak megvitatják a dolgokat, hanem együtt is dolgoz­
nak például a kertben, a házban vagy a farmon, vagy valami olyan jellegű mun­
kát végeznek, amit meg lehet szervezni, és el lehet kezdeni. Ha az emberek
tapasztalatszerzés céljából együtt dolgoznak valamin, lassan észrevesznek ma­
gukban és másokban olyan eltérő dolgokat, amiket akkor nem látnak, amikor
csak megvitatják a tanultakat. A dolgok megvitatása és a munka nem ugyanaz.
Tehát a szervezett munka különböző formái mindegyik iskolában megtalálha­
tóak, és az emberek mindig találhatnak maguknak megfelelőt anélkül, hogy
felesleges áldozatokat hoznának, mert az áldozathozatal nem szükségszerű.
Ezen azonban el kell gondolkodniuk, és fel kell ismerniük, hogy mostaná­
ig mások gondoskodtak önökről, beszéltek önökhöz, segítették önöket. Most
pedig meg kell tanulniuk saját magukról gondoskodni, és később nemcsak sa­
ját magukról, hanem az újonnan érkezettekről is. Ez szintén munkájuk részét
képezi.
A mondandóm lényege a megértés. Úgy értem a munka, a munka szüksé­
gességének, követelményeinek, általános elgondolásának a megértése, és az
ezek iránti érdeklődés. Ez az, ami kötelező. Amíg az ember nem érti meg a
munka általános irányvonalát, addig a módszereit sem értheti meg. Az irány­
vonal megértése pedig segíteni fogja ama dolgok felismerésében, amiket meg
szeretne érteni. Látják, az ember nem húzhatja ki magát a munka ezen része
alól. Ha valamilyen oknál fogva megteszi, akkor nem kaphat többet.
Néhányan nem értik a munka legelejét, nem úgy gondolnak rá, mint munká­
ra, hagyományos módon értelmezik. Bizonyos idő múltán egyetlen dolog szük­
séges, kötelező jellegű, mégpedig a munka megbecsülése, mert e nélkül az ember
nem dolgozhat. Egyrészről az emberek dolgozni akarnak, másrészről pedig a
megszokott módon szeretnék megszerezni a dolgokat. De ha dolgozni akarnak,
akkor másképpen kell tekinteniük mindenre, ami a munkával kapcsolatos, és
azt gondolják, hogy mindent megkaphatnak ugyanolyan módon. Véleményem
szerint a munka, a munka megértése és értékelése hiányzik. Főként az utóbbi.
Az ember mindent biztosra vesz, ugyanakkor a hagyományos nézőpontból. En­
nek következtében semmi sem változik. Sok függ az egyén munkájától és attól,

272
hogy ezt a személyes ügyének tekintse. Ami az egyik ember számára iskola, az
a másik számára nem az.
K: Hogyan alakíthat ki az ember megfelelő hozzáállást, és érheti el, hogy
megbecsülje a munkát?
V: Először is, mielőtt nekifogna a munkának, el kell döntenie, hogy va­
lójában minek a megismerésére vágyik. Könnyen előfordulhat, hogy vala­
kit hidegen hagy az, amit itt tanulunk, úgy érzi, hogy egyáltalán nincs rá
szüksége. Tehát az embernek meg kell próbálnia tisztázni önmagával, hogy
többé-kevésbé mit akar, mert máskülönben előfordulhat, hogy csak az idejét
vesztegeti. Ez az első feltétel. Másodszor, meg kell értenie bizonyos alapelve­
ket, egyébként sok minden felfoghatatlan marad számára, valami mindig az
értése útjába fog állni.
Az egyik nagyon fontos elv kimondja, hogy az ember egyedül nem tanulmá­
nyozhatja a szisztémát. Ennek sok oka van, amiket meg kell érteniük. Az első
nagyon egyszerű és nyilvánvaló - az ember nem sajátíthat ki csak magának egy
tanárt. Ha talál valakit, aki megtaníthatja neki ezt a szisztémát, akkor az a tanár
nemcsak egyedül rá fogja fordítani az idejét. Az ember pedig semmit sem tehet,
ha nincs mellette valaki, aki elmagyarázná a dolgokat, és vele dolgozna. Másod­
szor, ha az ember egyedül dolgozik, vagy megpróbál egyedül dolgozni, akkor
senkit sem tud a saját helyére rakni, ami azonban egy bizonyos pillanatban na­
gyon is szükségszerűvé válik ahhoz, hogy az ember eljuthasson a tudás és létezés
következő szintjére. Emlékeznek az első előadásból arra, amit a lépcsőről mond­
tam a mágneses központ növekedésének és az azt követő munkának magyaráza­
ta kapcsán? A következő hangzott el: az ember csak akkor mászhat fel a lépcső
következő fokára, ha egy másik embert helyez jelenlegi helyére. Tehát az ember
mászik fel ezen a lépcsőn, ami a hétköznapi élet és az úgynevezett út szintje kö­
zötti különbséget képviseli. Az út nem a hétköznapi élet szintjéről indul, ezért
ha az ember el akarja érni, akkor először feljebb kell jutnia. Ez azt jelenti, hogy a
megértésünk szintjének, a szokásos gondolkodásmódunknak, még a szokásos ér­
zéseinknek is, meg kell változnia. Azonban nagyon fontos, hogy ne kövessenek el
egy veszélyes hibát. Néhányan hajlamosak azt hinni, hogy mindez egyéni munka,
hogy egyedül is a saját helyükre tudnak helyezni valakit. Nem értik meg, hogy ez
a kifejezés egy általános elv egyik megfogalmazása. Naiv, aki azt gondolja, hogy
pusztán arról van szó, hogy az egyik ember átadja ezeket az ideákat valaki más­
nak. Először is meg kell értenünk, hogy az emberek nem tudják ezt megtenni, má­
sodszor pedig, hogy nem várhatjuk el tőlük, mert az egyéni munka csak magára
az emberre vonatkozhat. Másokat helyezni a saját helyünkre iskolai munka, vagyis
az iskolához tartozó összes ember együttes erőfeszítésének az eredménye. Az is­
kolai munka egésze e célt szem előtt tartva szerveződik, a munka különböző ágai
mind ugyanarra a végcélra törekednek: segíteni az embereket a következő lépések
megtételében azáltal, hogy újakat helyeznek az általuk jelenleg elfoglalt helyekre.
De senki sem gondolkodik erről helyesen. Például nagyon kevesen gondolkodnak
el ezekről az előadásokról: kik szervezték meg, miként és hogyan vezetik őket. Ez
megmagyarázza, miért helyeznek mást az ember helyére: mert mások törődnek
önökkel és elrendezik önöknek a dolgokat. Már önök előtt tanulmányozták a szisz-

273
téma ideáit, és most elérkeztek egy bizonyos ponthoz, ahonnan tovább szeretné­
nek lépni. Ehhez segíteniük kell másoknak megismerni mindazt, amit ők maguk
már tudnak. Mivel egyedül ezt nem tehetik meg, segítenek előadásokat és más
dolgokat szervezni az újonnan érkezettek számára. Ez az iskolai munka átfogó
tervének része. A munka elve kimondja, hogy mindenkinek meg kell tennie a tőle
telhető legtöbbet. Majd, az újonnan érkezetteknek ugyanúgy meg kell tenniük azt,
amit mások már előttük megtettek. Bizonyos ideig erőfeszítésekre van szükség, és
ebből mindenkinek ki kell vennie a részét.
K: Miért tehet többet az ember csoportban, mint egyedül?
V: Sok okból kifolyólag. Először is, mint ahogy már elmagyaráztam, nem sajá­
títhat ki egyes egyedül magának egy tanárt. Másodszor azért, mert az iskolákban
lesimítanak bizonyos éles sarkokat. Az embereknek alkalmazkodniuk kell egymás­
hoz, ami általában nagyon hasznos. A harmadik ok pedig, hogy az ember az isko­
lákban tükrökkel van körülvéve, minden egyes emberben önmagát láthatja.
K: Akkor tehát van egy kötelék közöttem és az itt lévő emberek között?
V: Bizonyára, azonban ezt a köteléket munkával lehet létrehozni. Minden­
ki, aki dolgozik, létrehozza ezt a kapcsolatot. Nem várhatjuk el, hogy mások
törődjenek velünk. Mindent megtesznek, amit csak lehet, de ezt nem vehetjük
természetesnek.
K: Beszélne még erről, kérem. Akkor tehát létezik valamiféle kötelezettség
közöttem és azok között, akik ebben a szobában vannak?
V: Ez öntől függ, attól, hogy miként értelmezi ezt, milyen érzéseket táplál
iránta, véleménye szerint mit tehet ennek érdekében. Nincsenek előírt kötele­
zettségek. Az ember akkor vállal kötelezettségeket, ha dolgozik. Minél többet
tesz, annál több a kötelezettsége. Ha semmit sem tesz, akkor semmit sem vár­
nak el tőle. Gurdjieff már az elején elmagyarázta ezt, azt mondta, hogy nagyon
veszélyes, ha az ember úgy tesz valamit a munkában, hogy közben nem akarja,
hogy nehéz dolgokat kérjenek tőle.
K: Azt mondta, hogy a munka második vonala azt jelenti, hogy együttdolgo­
zunk másokkal. Tapasztalatom szerint egyedül könnyebben megy a munka.
V: Mindenki így érzi. Természetesen sokkal egyszerűbb lenne, ha egyedül
ülne itt, és úgy beszélgetnénk, ha nem lennének itt mások, és főként „ezek"
az emberek, mert ők különösen kellemetlenek. Mind ezt gondoljuk. Én is így
éreztem, amikor hozzákezdtem a tanuláshoz. Ez az egyik leggépiesebb dolog a
világon. A munka, a szisztéma egészét úgy építették fel, hogy az ember semmit
sem kaphat az első vonaltól, ha nem dolgozik a második és harmadik vonalon.
Az első vonalon kaphatnak bizonyos ideákat, ismereteket, de ha nem dolgoz­
nak a másik két vonalon, akkor egy idő után megtorpannak.
K: Miközben az első vonalon próbálunk dolgozni, hogyan nyerhetünk né­
mi képet a harmadik vonalról?
V: Úgy, hogy elkezdenek az első vonalon dolgozni, és később kialakul önök­
ben egy kép a munka egészéről - a szisztéma összes ideájáról és az iskolai mun­
ka elveiről. Ha dolgoznak az úgynevezett első vonalon - ami az öntanulmányo-
zás és a szisztéma tanulmányozása -, akkor mindaz, ami lehetséges a munká­
ban, elérhetővé válik. Tehát minél több időt és energiát fordítanak a szisztéma

274
tanulmányozására, annál jobban megértik, hogy mit foglal magába. Ily módon
fokozatosan megértik a dolgokat. Az első vonal rendkívül gyakorlatias munkát
követel meg, és itt el kell gondolkodniuk azon, hogy mit szerezhetnek meg. Ha
úgy érzik, hogy rabságban tengődnek, hogy alszanak, akkor talán szabadokká
szeretnének válni, fel akarnának ébredni, tehát ezek eléréséért fognak dolgoz­
ni. A harmadik vonalon az ember a munkára, a szervezet egészére irányítja a
figyelmét. Először is tanulmányozniuk kell a szervezetet éppen úgy, ahogy a
teremtés sugarát - a szervezet meglétének célját, szükségleteit, előírásait. Majd
pedig megértik, hogy a szervezet az önök ügye, nem pedig valaki másé. Min­
denkinek, amikor csak lehetősége nyílik rá, részt kell vennie ebben a munká­
ban. Senkit sem kérnek arra, hogy valami olyasmit tegyen, amire képtelen, de
mindenkinek figyelmet kell fordítania a harmadik vonalra és meg kell értenie,
hogy mit jelent. Ezen a vonalon nem igazán az a lényeges, hogy az ember tény­
legesen tesz-e valamit, inkább az, hogy törődik-e a munka ezen részével. Nem
hagyhatják másokra, hogy önök helyett foglalkozzanak vele. Iskolai munka
nem végezhető csupán egyetlen vonalon. Az iskolai munka azt jelenti, hogy a
munka három vonalon folyik. Személyes nézőpontból kell erre tekinteniük, és
meg kell érteniük, hogy az ember csak ezzel a háromfajta segítséggel mozdul­
hat el a passzív holtpontról. Túl sok dolog tartja ott önöket, mindig ugyanazok
az érzések, álmok és gondolatok jönnek elő önökben.
K: A harmadik vonal felelős a szisztéma fejlődéséért?
V: Minden az. Egyik vonal sem létezhet a többi nélkül. Egy vagy két vonal
nem jelent munkát. Mindenekelőtt azonban megértésre van szükség. Tanulhat­
nak - kapnak rá időt -, de azt nem dönthetik el, hogy mit tesznek meg most, és
mit halasztanak későbbre.
K: Azt mondta, hogy először meg kell értenünk a harmadik vonalat. De biz­
tos, hogy a harmadik vonal megértése még nem jelenti azt, hogy dolgozunk?
V: Attól függ. Bizonyos értelemben a megértés folyamata már munkát je­
lent. Ha nincsenek elegen azok, akik megértik, hogy alapjában véve mit jelent
a munka, és akik törődnek vele, akkor nem lehet folytatni. Szükség van bizo­
nyos számú emberre, aki megérti a munkát, és képes megtenni, amit kell. Nem
ismerik fel, hogy még a jelenlegi formájában is milyen nehezen marad életben.
Ennek ellenére, ha több megértést és energiát fektetnek bele, akkor fennmarad­
hat, és fejlődhet. Majd, ha a megértés helyes, akkor a munka a helyes irányba
fog fejlődni. Azt azonban nem várhatják el, hogy továbbra is valaki más fog
önök helyett megértést és energiát fektetni bele.
K: De nem nekem kell megtennem a kezdő lépést?
V: Természetesen önnek. Csak a második vonalon nem - ott a munkának
szervezetten kell folynia. Csak akkor mondhatják, hogy dolgoznak a harmadik
vonalon, ha maguktól ismerik fel, mit jelent ez a vonal. A harmadik vonal a
hozzáállásuktól és a lehetőségeiktől függ, és ezek a lehetőségek nem teremthe­
tők meg mesterségesen. Ha úgy érzik, hogy valamit meg kell tenniük az iskola
munkájáért, és képesek is megtenni, akkor a munka harmadik vonalán fognak
dolgozni. Először meg kell érteniük, mire van szüksége a szervezetnek. Csak
ezután gondolkodhatnak azon, hogy önök mit tehetnének érte.

275
 K: Nekem úgy tűnik, hogy ön azt szeretné, ha úgy éreznénk, hogy mi va­
gyunk a szervezet, vagy legalább is annak a része, hogy a szervezet nem valami
tőlünk független dolog.
V: Pontosan, és még ennél is többet. Meg kell érteniük, mit jelent egy ne­
gyedik úthoz tartozó iskola. Ez a munka a hétköznapi életben folyik, és emi­
att különösképpen szüksége van egy szervezetre. Szervezett jógi és szerzetes
iskolákat találhatunk, de a hétköznapi élet nem nyújt lehetőségeket azoknak
a különböző oldalaknak a tanulmányozására, amiket a szisztéma szerint meg
kellene vizsgálnunk. Ehhez egy speciális szervezetre van szükség.
K: Mostanában sokat beszél a megértésről.
V: Igen, megértésre van szükség, emellett pedig magunkénak kell tekintenünk
az iskolát. Az emberek nem teszik személyes ügyükké az iskola meglétét, ami
azonban nem lehet személytelen. Sok esetben a szavak állnak a megértés útjában.
Az emberek az első vonalról, a másodikról, a harmadikról beszélnek, csak ismétlik
a szavakat - és többé már semmit sem értenek. Túl könnyen ejtik ki ezeket a sza­
vakat. Egy személyes képet kell kialakítaniuk ezekről a vonalakról: először saját
magukról, amint tudást, új eszméket sajátítanak el, levetkőzik a régi előítéleteket,
félredobják a múltban megfogalmazott ellentmondásos nézeteiket, tanulmányoz­
zák önmagukat, a szisztémát, megpróbálnak emlékezni önmagukra és így tovább.
El kell gondolkodniuk azon, mit szeretnének kapni, megismerni, mivé akarnak
válni, hogyan változtathatnak a gondolkodásukban kialakult régi szokásokon, a
régi, megszokott érzelmeiken. Mindez az első vonalhoz tartozik.
Majd, ha már eléggé felkészültek, és már egy ideje megteszik a megfelelő erő­
feszítéseket, akkor szervezett munka feltételei közé helyezhetik magukat, ahol gya­
korlati tanulmányokat folytathatnak. A második vonalon kezdetben az okozza a
legfőbb nehézséget, hogy nem a saját elképzeléseik szerint végzik a munkát, mert
nem önök döntik el, mit tesznek, hanem ez attól függ, hogy miként szerveződött a
munka. Ebbe sok minden beletartozik: azt kérik, hogy tegyék meg ezt vagy azt, de
önök függetlenségre vágynak, nem akarják, vagy nem szívesen tennék meg, nem
szeretik azokat az embereket, akikkel együtt kell dolgozniuk. Még most is, amikor
fogalmuk sincs arról, hogy miket kell majd megtenniük, elképzelhetik, amint úgy
csöppennek szervezett munka feltételei közé, hogy közben semmit, vagy esetleg
csak nagyon keveset tudnak róla. Ezekkel a nehézségekkel kell szembenézniük
a második vonalon, és az ezekkel kapcsolatos erőfeszítés a dolgok elfogadásával
kezdődik - mert lehet, hogy nem tetszik, amit elvárnak önöktől, azt gondolják,
hogy a saját módszereik célravezetőbbek, legyen az bármi, amit meg kell tenniük,
lehet, hogy nem tetszenek a feltételek és így tovább. Ha először a második vonal
kapcsán felmerülő egyéni nehézségeikre gondolnak, talán könnyebben megértik
mindezt. Mindenesetre ez a munka olyan terv szerint és olyan célból szerveződött,
amit nem ismernek. Ezek a kezdeti nehézségek, később azonban sokkal több min­
dennel kell majd szembenézniük.
A harmadik vonalon, amikor lehetőségük adódik arra, hogy tegyenek valami
önmagukért vagy a munkáért, ismét a saját kezdeményezés veszi át a szerepet.
És, még ha nem is tehetnek semmit, hasznos, ha ezt felismerik. Azonban meg kell
érteniük, hogy ha mindenki arra a következtetésre jutna, hogy semmit sem tehet,

276
akkor a munka nem létezne. Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy minden­
kinek ki kell alakítania erről a saját elképzelését, nem elég csak a szavakat használ­
ni: első vonal, második vonal, harmadik vonal. A szavak semmit sem jelentenek,
különösen ebben az esetben. Ha megvan a saját elképzelésük, akkor nincs szüksé­
gük szavakra. Más nyelvet, másképpen fognak beszélni.
A munka mindegyik vonala, mint bármi más a világon, oktávokba rendező­
dik, amelyek erősödnek, gyengülnek, intervallumokon haladnak keresztül és
így tovább. Ha mind a három vonalon dolgoznak, akkor, ha elérkeznek egy in­
tervallumhoz a személyes munkájukban, lehet, hogy a munka egy másik vona­
la jól halad, és segíthet túljutni ezen az intervallumon. Vagy ha az első vonalon
jól megy a munka, akkor ez segíthet áthidalni valamelyik másik vonalon jelent­
kező intervallumot. Erre gondoltam, amikor a különböző vonalak kapcsán az
intervallumokról beszéltem.
Az egyik dolog, amit a munkával kapcsolatban meg kell érteniük, az, hogy
az ember nem lehet szabad. A szabadság biztos, hogy egy illúzió, mivel egyéb­
ként sem vagyunk szabadok, más emberektől, dolgoktól, mindentől függünk.
De megszoktuk, hogy szabadnak gondoljuk magunkat, és szeretjük azt hinni,
hogy szabadok vagyunk. Azonban egy adott pillanatban fel kell adnunk ezt a
képzeletbeli szabadságot. Ha megtartjuk ezt a „szabadságot", nem lehet esé­
lyünk arra, hogy bármit is megtanuljunk.
K: Ha megpróbálok személyes nézőpontból gondolkodni, azt tapasztalom,
hogy kevés dologra korlátozódom.
V: Összekeveri a dolgokat, a „személyes" szó félrevezette. A „személyes"
szó nemcsak a saját életét és körülményeit jelenti. Erezniük kell, hogy ez a
munka a sajátjuk. Iskola csak akkor létezhet, ha az emberek a részének tekintik
magukat, nem pedig egy kívülállónak, hanem úgy gondolnak rá, mint a saját
házukra. Csak ekkor fog a javukra válni, és csak ekkor tudják, mi segítheti a
munkát, mi válhat a munka hasznára.
Mondok egy példát arra, amikor az ember személyes ügyének tekint vala­
mit: az egyik rövid példázat az Ujtestamentumban egy olyan emberről szól,
aki talált egy gyöngyöt, és mindenét eladta, hogy megvehesse. Több ehhez ha­
sonló rövid példázatot is találhatnak, ami mind ugyanezt a hozzáállást jelké­
pezi. Képzeljék el, hogy valaki személytelenül áll a munkához - az a munka
teljesen másmilyen lesz. Az Újtestamentum mindig annak a szükségességére
mutat rá, hogy az ember személyes nézőpontból álljon a dolgokhoz, és szemé­
lyes haszna származzon belőlük.
Sok minden lehetségessé válik, ha megfelelő módon gondolkodunk róla.
Minden munkával kapcsolatos problémától, ha helyesen értelmezik, kaphat­
nak valamit, egy sincs, amiből ne nyerhetnének ki a mostaninál többet. Ebben
a szisztémában elsőként azt kell megtanulniuk, hogyan szerezhetők meg a dol­
gok, mindent, amit tesznek, egy cél érdekében, a saját céljuk érdekében kell ten­
niük. Mind a három vonalból hasznot húznak, de mindegyikből másképpen.
A harmadik vonal kapcsán nagyon fontos, hogy rálátásuk legyen arra, mi­
ért létezik ez a munka, és miként segíthetik. Mint mondtam, a cél egy iskola
létrehozása, vagyis az, hogy az ember iskolai szabályokat és elveket követve

277
dolgozzon. Ez azt jelenti, hogy először tanulmányozza ezeket a szabályokat és
elveket, majd pedig alkalmazza őket a gyakorlatban. Ehhez sok feltételnek kell
teljesülnie, amelyek egyike, hogy emberekre van szükség. Vannak olyanok,
akik felkészültek, akik tovább tudnák fejleszteni ezeket az ideákat, csak éppen
nincs tudomásuk róluk. Tehát fel kell őket kutatni, meg kell találni a megfelelő
embereket, és át kell nekik adni ezeket az ideákat. Ám még ezt megelőzően az
embernek először magának kell megértenie ezeket az ideákat.
Néha megkérdezik tőlem, miért kellene egy olyan szisztémának terjeszkednie,
amit csak keveseknek szántak. Erre könnyű válaszolni. Tökéletesen igaz, hogy ez a
szisztéma nem lehet mindenkié, még csak sokaké sem. Ennek ellenére nekünk min­
dent meg kell tennünk azért, hogy a lehető legtöbb embernek átadjuk. A szisztéma
ideáinak terjeszkedését maguknak az ideáknak a természete, az emberek restsége
és a tény, hogy képtelenek ezeknek az ideáknak a megértésére, fogja korlátozni. A
saját restségük azonban nem szabhat nekik gátat.
A szisztéma csak akkor juthat el a megfelelő emberekhez, vagyis azokhoz,
akik nemcsak elvenni, hanem adni is tudnak, ha sok ember számára válik elérhe­
tővé. Ha csak egy kis csoport férhet hozzá, akkor sohasem fog eljutni a megfe­
lelő emberekhez. A kis csoportok, ha úgy vélik, hogy megtarthatják ezeket az
ideákat maguknak, el fogják torzítani és meg fogják hamisítani őket. Ez csak
úgy akadályozható meg, ha a munka fejlődik, és sok embernek van tudomása
róla. A korlátozott számú és változatlan kis csoportok mindig hozzájuk fognak
tenni valami személyeset. Tehát minél inkább terjeszkedik a munka, annál töb­
bet nyerhet ki belőle az egyes ember. Egy másik oka annak, amiért a túlságosan
kis létszámú csoportok nem válhatnak iskolává, az, hogy a különböző típusok
csak egy bizonyos létszám esetén képviseltethetik magukat megfelelően. A cso­
portmunka akkor eredményes, ha a különböző embertípusok jelen vannak,
mert máskülönben nem lépne fel súrlódás, nem alakulna ki ellentét. Az embe­
rek azt hinnék, hogy megérik egymást.
K: Hogyan kezdhetünk felépíteni egy negyedik úthoz tartozó iskolát?
V: Mi sehogyan. Iskola egy másik iskolából fejlődik ki. Az nem egy negyedik
úthoz tartozó iskola lesz, ha emberek összeülnek, és azt mondják: „Indítsunk el
egy iskolát". Azon kell gondolkodniuk, hogy ha egy iskola már létezik, hogyan
tarthatják fenn, hogyan fejleszthetik. Ehhez pedig először meg kell érteniük, mit
jelent a munka három vonala, majd pedig dolgozniuk kell ezeken a vonalakon.
K: Néhány ember számára önzőnek tűnik ez a szisztéma.
V: Bizonyos értelemben annak is kell lennie. Az első vonalon végzett munka
egoista, mivel ott azt remélik, hogy megszerezhetnek valamit saját maguknak.
A második vonal vegyes - másokat is figyelembe kell venniük, tehát ez kevésbé
önző, a harmadik pedig egyáltalán nem az, mert ez olyan munkát jelent, amit
az iskoláért végeznek, nem pedig azért, hogy kapjanak valamit az iskolától. Az
első vonalon dolgoznak azzal a szándékkal, hogy nyerjenek valamit. Tehát a
szisztémában az önzetlen dolgok éppúgy megtalálhatók, mint az önzők.
K: Hogyan érthetjük meg, hogy a gyakorlatban mit jelent a harmadik vonal?
V: Pontosan meghatározható a munkának az a pillanata, amikor kezdik ezt
megérteni. Tegyük fel, hogy kapcsolatban állnak egy bizonyos iskolával - azt most

278
figyelmen kívül hagyjuk, hogy milyen szinten van, vagy hogy jó-e vagy sem. Eb­
ben az iskolában bizonyos tudásra tesznek szert. De mit adnak érte cserébe? Mi­
ként segítik az iskolát? Ez a harmadik vonal. Az emberek gyakran megkérdezik
tőlem, mit jelent a harmadik vonal, hogyan érthetik meg, miként kezdhetnek el dol­
gozni rajta. Nekem személy szerint ez a kérdés sohasem okozott nehézséget. Attól
kezdve, hogy találkoztam ezzel a szisztémával, éreztem, hogy ez sokkal nagyobb
és fontosabb bármi másnál, amit valaha is ismertem, ugyanakkor az emberek csak
egy kis csoportja tudott róla. Nem állt mögötte szervezet, támogatás, semmi sem.
A tudományoknak, művészeteknek, színháznak, irodalomnak megvoltak a saját
egyetemei, múzeumai, könyvei, rengeteg követővel büszkélkedhettek, élvezték a
kormányok, a társadalom támogatását, ugyanakkor az egyesített tartalmuk a szisz­
témához viszonyítva nagyon kicsi volt. A legjobb esetben is csak felkészíthettek a
szisztémára - ennek ellenére mindent maguk mögött tudhattak, miközben a szisz­
témának semmilye sem volt.
Ezek voltak az elképzeléseim, amikor találkoztam a szisztémával. Elhatároz­
tam, hogy dolgozni fogok ezen a vonalon, és ez a munka harmadik vonala volt.
Teljesen egyértelmű, hogy a munka egy szervezetet igényel és egy helyet,
ahol összegyűlhetnek azok, akik csatlakozni szeretnének. Ezért tehát meg kell
találni azokat, akik megértik ennek a szükségességét, hajlandóak és képesek tá­
mogatni a munkát minden lehetséges módon. Vegyünk példának egy közönsé­
ges iskolát. Egy közönséges iskolában szükség van egy tervre, egy szervezetre
és egy bizonyos számú emberre, aki működteti az intézményt, emellett pedig
tisztázni kell az egyes emberek feladatát.
Tehát mindenkinek, aki tovább szeretne dolgozni, fel kell ismernie, hogy
ez a munka, ennek a munkának a fennállása, jóléte a saját személyes ügye, hogy
végig kell gondolkodnia, meg kell értenie a munka szükségleteit, a saját szemé­
lyes felelősségének kell tekintenie, hogy folytatódjék, és nem szabad mindezt
másokra hagynia. A legfontosabb dolog, hogy az ember személyes ügyévé te­
gye a munkát, a sajátjának tekintse.
Van egy orosz közmondás: aki szeret lesiklani a lejtőn, annak felfelé is szí­
vesen kell húznia a szánkót. Ha valaki azt mondja: „Az első vonal érdekel, de a
harmadik nem", az ugyanaz, mintha azt mondaná: „Szívesen lesiklom a lejtőn,
de a szánkót nem szeretném fel vonszolni".
Próbáljanak arra gondolni, hogy én esetleg elmegyek, és a munka, jelenlegi
formájában, talán el fog tűnni. Ebből a szempontból tekintsenek a munkára, ne
vegyék úgy, hogy ez a szervezet örökké fenn fog állni.
K: Próbálom a lehető legtöbbet megkapni a munkától. De hogyan tanulha­
tok meg adni?
V: Lehet, hogy néha az ember olyan helyzetbe kerül, hogy ilyen formában
is felteheti ezt a kérdést, néha azonban elég, ha azt megértik, hogy mit lehetne
adni, nem pedig azt, hogy önök mit adhatnak, elég ha azt tudják, hogy önöktől
függetlenül mi hasznos és szükséges a munka számára. Csak ez után érthetik
meg, hogy egy adott pillanatban mi lehetne hasznos, és hogy vajon abban a pil­
lanatban tehetnek-e valamit, vagy sem. Mielőtt tehát bevonnák az „én"-t, meg
kell érteniük, hogy általánosságban mit lehetne tenni, mit igényel a munka. Az

279
„én" csak később jelenhet meg. Azzal, hogy az egyik vagy másik ember tényle­
gesen mit tesz, nem foglalkozom olyan sokat, azzal viszont nagyon is törődöm,
hogy mit gondol. Ez az, ami lényeges. Ha helyesen gondolkodik és érez, akkor
talán majd adódik alkalma arra, hogy tegyen valamit. Lehet, hogy ma még
nincs erre lehetősége, de megváltozhatnak a körülmények, és előfordulhat,
hogy egyszer majd tehet valamit. De ha nem törődik a dolgok ezen oldalával,
ha nem érti meg és nem gondolkodik róla helyesen, akkor megfosztja magát
annak a lehetőségtől, hogy elnyerje, amit meg szeretne kapni.
K: Ha a körülmények hatására ez a munka jelenlegi formájában megszűnik, ak­
kor, ha alkalmazzuk azokat, amiket itt hallottunk, lesz lehetőségünk a fejlődésre?
V: Erre nem tudok válaszolni. Csak annyit mondhatok, hogy ha az emberek
ezek között a feltételek között sem dolgoznak, akkor hogyan dolgozhatnának
ezeknek a feltételeknek hiányában? A tapasztalatok azt mutatják, hogy az összes
lehetséges segítség igénybevételével is hosszú időbe telik, mire az ember eredmé­
nyeket ér el, ha tehát egyedül dolgozik, akkor még kevesebb az esélye. Lehetetlen
előre megjósolni, hogy egyik vagy másik esetben mi fog történni. Az ember még
a legalapvetőbb dolgokat is hajlamos elfelejteni. Még azt is egy pár héten belül el­
felejti, amiről azt hitte, hogy megértette. Emellett, a legjobb szándékaik ellenére is,
az emberek eltorzítják az ideákat. Tegyük fel, hogy nem járnak semmilyen csoport­
ba. Bizonyára tovább gondolkodnak, problémák merülnek fel bennük, kérdéseket
tesznek fel önmaguknak, amikre meg kell találniuk a válaszokat. Például az ideák
eltorzításának egyik nagyon gyakori formája azoknak az embereknek az esetében,
akik egyedül, vagy egy elszigetelődött csoportban dolgoznak, hogy mindig elvnek
tekintenek valamilyen magyarázatot.
Akkor azonban más a helyzet, ha az ember megtanult emlékezni önmagá­
ra, akkor egy másmilyen állapotban, eltérő körülmények között van.
A munka első feltétele, hogy az ember megértse, mit akar megszerezni és
mennyire áll készen arra, hogy fizessen érte, mert mindenért fizetnie kell. Né­
ha az emberek úgy akarnak dolgokat, hogy közben nem ismerik fel, azok mi­
lyen következményekkel járnak, mennyit kell fizetni értük. Próbáljanak ezen
elgondolkodni, és talán megértik, miről beszélek. Mindenhez, amit az ember
megszerezhet, bizonyos erőfeszítés szükséges, ahhoz pedig, hogy ezt az erő­
feszítést megtehesse, főként, hogy tudatosan, tudnia kell, miért teszi és mit
nyerhet vele. Emellett, azt is nagyon fontos megértenie, hogy milyen feltételek
mellett dolgozhat, és melyek azok a feltételek, amelyek megléte nélkül értelmet­
len a munkával próbálkoznia.
K: Azt mondja, hogy az embernek tudnia kell, mennyire áll készen a fizetés­
re. Hogyan fizethetünk?
V: A fizetés egy elv. Nem az iskolának van szüksége rá, hanem maguknak az
embereknek, mert fizetés nélkül semmit sem kaphatnak. A fizetés ideája nagyon
fontos, és meg kell érteniük, hogy feltétlenül szükséges. Az emberek különböző
módon fizethetnek, és mindenkinek rá kell jönnie, hogy ő maga miként fizethet.
Azt azonban senki sem kaphatja meg, amiért nem fizetett. A dolgok nem adhatók,
csak megvásárolni lehet őket. A fizetés nem egy hétköznapi dolog, nem egyszerű.
Ha valaki tud valamit, csak akkor adhatja át ezt a tudást egy másik embernek, ha

280
az megfizet érte. Ez egy kozmikus törvény. A fizetés ideája nagyon erős hangsúlyt
kap az Újtestamentum (Máté 13.) számos csodálatos példabeszédében, amiket
már említettem. Az embernek jó kereskedőként kell viselkednie, tudnia kell, mit
vegyen és mennyiért. A dolgok nem hullhatnak le az égből, nem lehet beléjük botla­
ni, meg kell őket vásárolni. Az ember annyit kaphat, amennyiért készen áll fizetni.
És előre kell fizetnie - nincs hitele.
K: Nem ellenőrizhetjük az árat? Nem deríthetjük ki, hogy nem túl
magas-e?
V: Miután néhányan úgy vélik, hogy túl magas az ár, nem hajlandók fizet­
ni, így hát semmit sem kapnak.
K: Nem értem, hogyan fizethetnénk előre.
V: Csak előre lehet fizetni, de az egy másik dolog, hogy miként - mindaz,
amit itt tanulunk, egy módszer, amellyel előre fizethetnek.
Altalánosságban az előrefizetés a következőt jelenti: csak akkor szerzik
meg a jogot, hogy megkaphassák azt, amire egy adott munka elvégzésével szá­
mítanak, ha az iskola hasznára fordítják, amit csinálnak.
A fizetség rendkívül fontos elv a munkában, amit feltétlenül meg kell érte­
niük. Ha nem fizetnek, semmit sem kaphatnak. Rendszerint azonban a semmi­
ért várunk el valamit, és emiatt nincs semmink. Ha komolyan elhatároznánk,
hogy megszerezzük ezt a fajta tudást - vagy akár egy nagyon apró dolgot -,
és minden mást figyelmen kívül hagyva harcba szállnánk érte, akkor megkap­
nánk. Ez egy nagyon lényeges pont. Azt állítjuk, hogy tudásra vágyunk, de
ez valójában nem igaz. Minden másért fizetni fogunk, de arra nem vagyunk
készek, hogy ezért fizessünk, és emiatt semmit sem kapunk.
K: A fizetség valaminek az elvesztésével kapcsolatos?
V: Valaminek az elvesztésével vagy erőfeszítéssel. Lehet, hogy azzal, amit vesz­
teségnek tekintenek, valójában nyernek. A fizetségnek sok oldala van. Az ember el­
sőként természetesen azzal fizet, hogy veszi a fáradságot arra, hogy tanulmányoz­
za és megértse a dolgokat, amiket hall. Ez még önmagában nem fizetség, de megte­
remti rá a lehetőséget. A fizetségből, a szó igazi értelmében, nemcsak nekünk kell
hasznot húznunk, hanem valaki másnak is - az iskolának. De az, aki saját maga
számára nem válik hasznossá, az iskola számára sem válhat azzá.
K: Tehát az ember csak akkor juthat előre, ha kis fizetségeket tesz?
V: Vagy nagyokat.
K: Mik ezek?
V: Éppen ezekről beszélünk - mindenkinek rá kell jönnie, hogy ő maga mi­
ként fizethet. A fizetség mindig egy bizonyos erőfeszítést jelent, az embernek
meg kell „tennie" bizonyos dolgokat, olyan, a munka szempontjából szükséges
és hasznos dolgokat, amiket normális esetben nem tenne meg.
K: Nem értem az erőfeszítések és a fizetség közötti különbséget.
V: Lehet, hogy az erőfeszítéseikkel fizetnek, de csak akkor, ha ezek haszno­
sak, és nemcsak saját maguk számára. Meg kell érteniük, hogy általánosságban
mit jelent a munka és milyen szükségletei vannak. Amikor az ember mindezt
megértette, meg fogja találni a módját, hogy valami hasznosat tegyen. A hozzá­
állás önöktől és a megértésüktől függ, a lehetőség pedig a körülményeiktől.

281
 K: Létezik kapcsolat az önmagunkon végzett munka és a fizetség között?
V: Ha nem dolgoznak önmagukon, akkor nem tudnak fizetni. Ez a kapcsolat.
Ki fog fizetni? A hamis személyig nem tud. Az elején tehát a fizetség erőfeszítést, ta­
nulást, időt, sok mindent jelent. De ez csak a kezdet. Mint mondtam, az ember csak
annyit kap, amennyiért megfizet. Ez egy fizikai törvény, az egyensúly törvénye.
K: A fizetség áldozathozatalt jelent?
V: Igen, de csak nem létező, képzelt dolgokat kell feláldozniuk. Minden,
aminek fontosságot tulajdonítunk, képzelt. A munkában az ember új dolgokat
kezd el értékelni, a nem létező értékektől pedig megszabadul.
K: Az összes jelenlegi gondolatától meg kell szabadulnia?
V: Nem általánosíthatunk. Néhány gondolat lehet hasznos. Ha röviden is
el lehetne magyarázni ezeket a dolgokat, akkor könnyű dolgunk lenne. Ahhoz,
hogy tudjuk, mivel és hogyan fizethetünk, sok mindent meg kell tanulnunk. És
míg az életben kapunk hitelt, irt nem. Ha fizetünk, biztos, hogy kapunk valamit,
azt azonban nem tudjuk, hogy mit.
K: El kell fogadnunk, hogy fizetnünk kell?
V: Igen, de lehet, hogy nem lesz könnyű. Általában a fizetségnek két felté­
tele van: nehéz annak, aki megteszi, az iskola számára pedig hasznos. De ez
a magyarázat túlságosan általános. Gyakran addig nem határozhatjuk meg a
dolgokat, amíg nincsenek tények a kezünkben.
Ha megtartjuk a régi dolgokat, akkor nem szerezhetünk újakat, mert nem
lesz számukra hely, tehát először helyet kell nekik biztosítanunk. Ez ugyanúgy
érvényes a hétköznapi dolgokra. Ha az ember sokat akar, akkor sokat kell ad­
nia. Ha keveset akar, akkor keveset fog adni. Számítsák ki, és majd megértik.
K: Véleményem szerintem az ember talán csak elhiteti magával, hogy meg
akar változni.
V: Nagyon gyakran így van. Ez nagyon jó megfigyelés, mert sokszor az
ember bebeszéli magának, hogy meg akar változni, csak éppen egyetlen apró
dologtól sem hajlandó megszabadulni. Hol van tehát a változás? Akkor nem
következhet be, ha az ember mindent meg akar tartani. Ha a változtatást fontol­
gatja, akkor azon is el kell gondolkodnia, miről lenne hajlandó lemondani.
K: Van bennünk valami, ami meggátolja, hogy elég erősen akarjuk a válto­
zást? Ha elég erősen vágynánk rá, akkor megkapnánk a segítséget?
V: Igen, feltétlenül, de én inkább másképp fogalmaznám ezt meg. Minden
lehetséges segítséget megkaptak, most önökön a sor, hogy dolgozzanak, hogy
tegyenek valamit. Természetesen más feltételek mellett, felkészültség esetén,
kedvezőbb körülmények között jobban el lehetne rendezni a dolgokat. De itt
nem annyira az a kérdés, hogy mennyit kap az ember, inkább az, hogy mennyit
vesz el, mert általában csak egy kis részét veszi el annak, amit kínálnak neki.
K: Ez azt jelenti, hogy meg kellene terveznünk a saját dolgainkat, mert ak­
kor több időt szentelhetnénk a munkának?
V: Véleményem szerint, szinte mindenki, a nagyon szélsőséges eseteket le­
számítva, elég időt fordíthat a munkára anélkül, hogy ténylegesen változtatna
az életén és a mindennapi dolgain.
K: Legtöbbünk képtelen feladni az életét.

282
 V: Nem erről van szó. Azt mondtam, hogy az embereknek gondolkodniuk
kell a munka ezen oldalán, és gyakorlati oldalról kell megközelíteniük - meg
kell vizsgálniuk, mi lehetséges és mi nem. Teljesen biztos vagyok abban, hogy
legtöbb esetben az emberek továbbra is megtehetik, amit meg kell tenniük,
és folytathatják a megszokott életüket. Az életben minden a munka részévé
válhat abban az esetben, ha az ember próbál emlékezni önmagára, próbálja
elkerülni az azonosulást, megérteni, hogy a dolgok történnek és így tovább.
Szükségtelen változtatnia a körülményeken, sőt, még rosszabb is, ha megteszi,
különösen az elején. Később lehet, hogy hasznos lesz, de nem az elején.
K: Mit értett az alatt, hogy az életben minden lehet egy lehetőség a munkára?
V: Azt, hogy az életben minden hétköznapi elfoglaltság a munka részévé
válhat. Ha az ember megpróbálja alkalmazni a munka ideáit, akkor lassacskán
mindent, amit csinál, bevonhat a munkába.
K: Hogyan alkalmazható ez a szisztéma a gyakorlatban?
V: Például, ha emlékezünk önmagunkra, akkor megnövekedhet a tudatos­
ságunk. Ez azonnal gyakorlati lesz. Emellett, sok egyéb dolog is van.
K: Kezd világossá válni, hogy az életben a legtöbb munka, amit az ember
másokért próbál végezni, felesleges. Kijelenthetjük, hogy az iskola megtanít­
ja az embernek felismerni, hogy valójában milyen munka elvégzésére alkal­
mas?
V: Feltétlenül, ez az egyik legfontosabb dolog. De az iskola nemcsak azt
tanítja meg, hogyan dolgozhatunk másokért, hanem az is, hogyan dolgozha­
tunk az iskoláért, és ily módon megtanuljuk, mit tehetünk és hogyan. Először
meg kell tanulniuk saját magukért dolgozni, e nélkül semmit sem tehetnek.
Meg kell tanulniuk saját maguk hasznára válni, megváltoztatni önmagunkat.
Másodszor meg kell tanulniuk, hogyan tehetik hasznossá magukat az iskolá­
hoz tartozó emberek számára, hogyan segíthetnek nekik, majd pedig meg kell
tanulniuk az iskola egészét támogatni. Mint mondtam, az ember csak akkor
veheti teljes hasznát az iskolának, ha mind a három vonalon dolgozik, aminek
eredményeként azt is megtanulja, mit tehet az iskolán kívül. Emellett, az is­
kolákban az ember kozmikus törvényekkel ismerkedik meg, aminek hatására
kezdi megérteni, hogy bizonyos dolgok miért lehetetlenek.
K: Érthetetlen számomra, hogy miért próbálunk bármit is tenni, ha mind­
annyian gépiesek vagyunk. Ha van egy iskolánk, akkor mi célból van?
V: Ha lehetetlen lenne a változás, akkor nem lenne értelme az iskoláknak,
de mivel van rá lehetőség, így teljesen más a helyzet. Ez a szisztéma kimondja,
hogy képtelenek vagyunk „tenni", minden történik, ugyanakkor azzal is tisz­
tában vagyunk, hogy megvannak a lehetőségek a „tenni" tudás képességének
kifejlesztésére.
K: Idővel az önmagunkon végzett munka egyre könnyebbé válik, vagy pedig
mindig ugyanolyan nehéz marad, mintha egy talicskát tolnánk felfelé a lejtőn?
V: Véleményem szerint nehezülni fog, mert egyre több elágazáshoz fog elér­
kezni. Egyetlen vonalon kezdenek, majd kis idő múltán már három vonalon dol­
goznak, amelyek mindegyike újra és újra szétágazik, miközben végig figyelmet és
erőfeszítést igényel. Szó sincs arról, hogy idővel lendületbe fognak jönni.

283
 Másrészről, az ember egyre több energiához jut, egyre tudatosabbá válik,
és ez bizonyos értelemben megkönnyíti a munkát. De magától nem válhat
könnyebbé.
K: Az ember csak akkor juthat előre, ha először dolgozik az iskoláért?
V: Ezt így nem jelenthetjük ki. Ha dolgoznak önmagukért és fejlődnek, ak­
kor talán adódni fog alkalom arra, hogy dolgozzanak az iskoláért, de itt nincs
helye elméleti feltételezéseknek. Mind az első, mind a harmadik vonalon az
a legfontosabb, hogy önök kezdeményezzenek. Kapnak anyagot, de a kezde­
ményezés az önök kezében marad. A második vonalon azonban semmit sem
tesznek maguktól, vagy csak nagyon keveset.
Hadd ismételjem el, amit korábban már elmondtam: azért juthatnak ezek­
hez az ideákhoz, és azért járhatnak ide, mert voltak olyanok, akik már önök
előtt dolgoztak, energiát és időt fektettek a munkába. Most meg kell tanulniuk
osztozni a felelősségben. Ha nem vállalnak részt a felelősségből, akkor nem
ismerhetnek meg több ideát, ez teljesen természetes. Tehát, ha még ma nem is,
de holnap már „tenniük" kell. Mit? Meg kell érteniük, mit követelhetnek meg
saját maguktól. Iskolai módszereket tanulmányozunk, és ez az egyetlen mód,
ahogyan tanulmányozhatjuk őket.
K: Mondana egy példát arra, hogyan vállalhatunk részt a felelősségből?
V: Nem. Mint mondtam, a kérdés az, hogy megértik-e, mi hasznos, mi szük­
séges. Továbbá, hogy látják-e, mit tehetnek, ha még ma nem is, de talán később.
Erre nincs recept.
K: Igaz az, hogy az embernek a saját érdekében kemény fizetséget kell vál­
lalnia?
V: Igen, de rá kell jönnie, miként fizethet. Nem pusztán arról van szó, hogy
az ember megnehezíti önmaga számára a dolgokat. A fizetségnek mások hasz­
nára is kell válnia.
K: El kellene kerülnünk, hogy csak abból a szempontból tekintsünk a mun­
kára, hogy mire vagyunk képesek?
V: Először természetesen mindenkinek abból a szempontból kell a munká­
ra tekintenie, hogy ő maga miket képes megtenni. De tegyük fel, hogy ezeknek
a dolgoknak semmi haszna - ekkor olyasmiket kell keresnie, amik hasznosak
lehetnek. Az emberek gyakran megkérdezik: „Hogyan tanulhatok meg „ten­
ni"? Úgy, hogy dolgoznak, megtesznek mindent, ami a munka három vonalát
illetően lehetséges. Gyakran azért nem tudunk „tenni", mert nem vagyunk tisz­
tában a saját képességeinkkel. Továbbá, nem vagyunk hozzászokva ahhoz a
fegyelemhez, ami elengedhetetlen a munkában. Mindent meg lehet tanulni, de
ehhez kezdeményező készség és megértés szükséges, a megértés pedig erőfe­
szítést, munkát jelent.
K: Úgy tűnik, hogy többet kapok a munkától, mint amennyit adok. De sem­
mim nincs, amit adhatnék.
V: Nem bonyolítanám ezt ennyire túl. Mindig van valamink, amit odaadha­
tunk, és mindig van valami, amit megtanulhatunk. Addig, amíg megmarad az
érdeklődésük, és továbbra is elveszik a dolgokat, van alkalmuk fizetni. Akkor
veszítik el a fizetés lehetőségét, ha semmit sem vesznek el.

284
 K: Érzésem szerint a munka harmadik vonalán részben a saját érdekünk,
hogy megpróbáljunk 4-es számú emberré válni.
V: Ez nem a munka harmadik vonala. Ezt vagy önmagukért teszik, vagy
nem tudják megtenni. A három vonal összefügg, de a harmadik vonal az, amit
közvetlenül az iskoláért tesznek, jelen állapotukban, nem várva arra, hogy 4-es
számú emberekké váljanak.
K: Ennek ellenére nekem úgy tűnik, hogy amíg létezésünk nem ér el egy
magasabb szintet, addig nem segít minket az a megértés, amiről ön beszél.
V: Téved. Ha a létezés eltérő szintje alatt a súlypont meglétét érti, akkor
igaza van, de ha a tudatosság eltérő állapotára gondol, akkor téved, mert ha
arra várnak, hogy megváltozzon a tudatosságuk állapota, akkor semmit sem
fognak kapni. Tehát a válaszom attól függ, mit ért a létezés megváltozása alatt.
A hamis személyiség elleni küzdelem ugyanúgy szükséges, mert a hamis sze­
mélyiség megakadályozza, hogy bármit is találjunk. Ez azt jelenti, hogy egy
bizonyos mértékű változásra szükség van, de nem egy hatalmas változásra.
K: Elismételné a súlypont jellemzőit?
V: A munka vonatkozásában az állandó súlypont egy meghatározott pillanat­
ban alakul ki, akkor, amikor az ember már biztos abban, amit csinál, és a sziszté­
mában, amikor ez minden másnál fontosabbá válik, a legfőbb helyet foglalja el
az életében. Ez a tartós súlypont kialakulásának pillanata. Az viszont, ha valaki
egyszer érdeklődést mutat a szisztéma ideái iránt, máskor pedig valami mást tart
fontosabbnak, azt jelenti, hogy nem rendelkezik végleges súlyponttal.
K: Tekinthetünk a munka három vonalára úgy, mint három különböző erő­
re, amelyek egy hármast alkotnak?
V: Bizonyos értelemben igen, de a három vonal szerepe állandóan változik.
Ma az egyik aktív, de tegnap passzív volt, és lehet, hogy holnap semlegesítő
lesz. Emellett, mindegyik vonalon mások az elvárások.
Látják, más dolgokhoz hasonlóan, a munka három vonalát nem lehet sza­
vakkal leírni. Ugyanakkor maga az elképzelés nagyon világos. Amint meg­
értik, azt fogják kérdezni maguktól: „Miért akartam definíciókat? Ez szavak
nélkül is teljesen egyértelmű!" Meg kell próbálniuk emlékezni mindarra, ami
ezzel kapcsolatban elhangzott, mert már sok mindent hallottak erről a témáról.
Például, idézzék fel, amit a börtönről mondtam.
Emlékszem egy sok évvel ezelőtti beszélgetésemre Gurdjieffel. Nagyon egy­
szerűen fogalmazta ezt meg. Azt mondta: „Az ember hasznára lehet saját ma­
gának, hasznára lehet másoknak, hasznomra lehet nekem". Ezek képviselték
a munka három vonalát, amelyből ő jelentette az iskolát. Majd hozzátette: „Ha
valaki csak önmaga számára hasznos, és nem válhat sem az én, se mások hasz­
nára, akkor nem fog sokáig dolgozni".
K: De ha az ember hasznára van saját magának, akkor nem válik automati­
kusan mások számára is hasznossá?
V: Nem, a két dolog független egymástól. Csak a felejtés automatikus, jó nem
történhet automatikusan. Semmi baj sincs azzal, ha az ember meg akar szerezni
magának dolgokat, de ha csak ezzel törődik, akkor korlátok közé szorítja magát.
Tanulmányoznia kell önmagát, dolgoznia kell önmagán, tehát még van ideje a töb-

285
bi vonal tanulmányozására. De némi idő elteltével, ha nem fogadja el ezt az ideát
és csak egyetlen vonalon dolgozik, akkor lassan ki fog csúszni a talaj a lába alól.
K: Egyelőre nem túlságosan elérhetetlen számunkra a munka harmadik
vonala?
V: Most még csak megértésére van szükség. Ismételten, az emberek külön­
böző helyzetben lehetnek - tehát nincsenek általános törvények erre. Én pél­
dául a harmadik vonallal kezdtem, többet tudtam tenni a harmadik vonalon,
mielőtt bármit is tehettem volna az elsőn és másodikon.
K: Létezik olyan szervezet, amelyik segítséget nyújt a harmadik vonalon
való munkához?
V: Igen, létezik. De önmagában egy szervezet nem segíthet, mert mindegyik
vonalnak valamiféle hozzáálláson kell alapulnia. Szervezet nem helyettesíthet
egy hozzáállást, ugyanakkor elengedhetetlen bizonyos dolgok megértéséhez.
Például, az egyik legnagyobb nehézséget a munkában a fegyelem megértése
okozza. Aki megérti, mit jelent a fegyelem, az felismeri, hogyan dolgozhat az
önfejűség ellen. Ellenkező esetben azt fogja gondolni, hogy dolgozik, valójában
azonban nem fog, mert csak az önfejűsége fog munkálkodni.
A fegyelem tanulmányozása a munka második vonalával függ össze. Az
iskolai fegyelem megértése nélkül az ember nem tudja fegyelmezni önmagát.
Vannak olyanok, akik jól dolgozhatnának, mégis kudarcot vallanak, mert hi­
ányzik belőlük a fegyelem. A létezés megváltoztatása azonban csak iskolai
munkával és iskolai fegyelem mellett lehetséges. Bizonyos ideig az embernek
szüksége van a fegyelemre, majd később egyedül is dolgozhat. A fegyelem a
szabályokkal függ össze. A szabályok azok a feltételek, amelyektől az iskola
függővé teszi, hogy valakit befogad-e, és megosztja vele tudását. Ezeknek a sza­
bályoknak, vagy kikötéseknek a betartása az első fizetség és az első teszt.
Legyen szó bármilyen iskoláról, az egyik legfontosabb tényező a szabályok
megléte. Iskola nem létezhet szabályok nélkül. Még egy utánzata sem. Még ha
egy iskola csak egy utánzat is, akkor is vannak imitált szabályai, mert fel kell
állítania valamilyen szabályokat. Az iskola egyik definíciója, hogy egy megha­
tározott számú ember elfogad és betart bizonyos szabályokat. A szabályok nem
a kényelem és a jólét biztosításáért vannak - az a céljuk, hogy kellemetlenséget
és kényelmetlenséget okozzanak, és ezáltal segítsék az önemlékezést.
Meg kell érteniük, hogy az összes szabálynak az a szerepe, hogy segítse az
önemlékezést, bár önmagukban is van valamilyen céljuk. Ha nincsenek szabá­
lyok, és hiányzik a szabályok fontosságának megértése, akkor nem beszélhe­
tünk munkáról.
A szabályokat illetően fontos felismernünk, hogy valójában csak egyetlen
szabály, jobban mondva, egyetlen elv létezik - az embernek nem szabad ten­
nie semmi feleslegeset. Most próbálják megérteni, miért nem tudunk jó érte­
lemben „tenni"? Azért, mert sok felesleges dolgot csinálunk. Életünk minden
egyes pillanatában szükségtelen dolgok százait tesszük, és emiatt nem tudunk
„tenni". Először meg kell tanulnunk, hogy ne tegyünk semmi feleslegeset a
munka vonatkozásában, később pedig a saját életünk vonatkozásában. Ez le­
het, hogy hosszú időt fog igénybe venni, de így tanulunk. Meg kell tenniük ezt,

286
és nem szabad megtenniük azt, ezek mind speciális utasítások, de szabály csak
egy van. Amíg meg nem értik ezt az alapszabályt, addig meg kell próbálniuk
betartani azokat a szabályokat, amiket kapnak.
A szervezett csoportok esetében a szabályok különös fontossággal bírnak,
mert miután az emberek úgy csatlakoznak, hogy nem ismerik egymást, és nem
tudják, miről szól ez az egész, elő kell nekik írni bizonyos szabályokat. Például az
újonnan érkezettekre vonatkozó szabályok egyike kimondja, hogy kívülállóknak
nem beszélhetnek az előadásokon hallottakról. Az emberek akkor kezdik belátni
ennek a szabálynak a fontosságát, amikor a beszélgetés, amely során szeretnék
másokkal megosztani a szisztémáról hallottakat, ellenük fordul, amikor a barátaik
nem engedik őket szóhoz jutni, és így elmegy a kedvük attól, hogy beszéljenek
ezekről a dolgokról. Ez a szabály segít nekik a hazudozás elkerülésében, hiszen
amikor olyan dolgokról kezdenek beszélni, amiket nem ismernek, természetes mó­
don hazudozni kezdenek. Ha tehát egy-két előadás után beszélnek arról, amiket
hallottak, és kinyilvánítják a véleményüket, akkor hazudozni kezdenek. A legtöbb
ember túl türelmetlen, nem hagy magának elég időt, túl korán von le következteté­
seket, és így képtelen ellenállni a hazudozásnak.
Emellett a szabály mellett azonban főként az az iskolai elv szól, amelyik
kimondja, hogy inkább óvni kell ezeket az ideákat az emberektől, mint átadni
nekik, és ha át is adjuk őket, csakis olyan feltételek mellett tehetjük meg, ame­
lyek biztosítékot nyújtanak az eltorzításuk ellen. Máskülönben már a követke­
ző napon elferdítenék őket, elég tapasztalatunk van erről. Nagyon fontos, hogy
megóvjuk ezeket az ideákat a pusztulástól, mert talán elmondhatjuk, hogy az
iskola olyan hely, ahol az emberek és az ideák nem halnak meg. Az életben
mind az emberek, mind az ideák elpusztulnak. Ha nem is azonnali, de lassú
halált halnak.
Ugyanakkor ez a szabály egyben egy teszt is, egy gyakorlat, amellyel meg-
eddzük az akaratot, az emlékezetet és a megértést. Bizonyos feltételek teljesí­
tése mellett jöttek ide, az első feltétel, amit észben kell tartaniuk, hogy nem
szabad ezekről a dolgokról kívülállóknak beszélniük. Mivel ez minden szoká­
sunkkal ellenkezik, rendkívüli mértékben segíti az önemlékezést. Hozzászok­
tak, hogy megkülönböztetés nélkül bármiről nyugodtan beszélnek. Ezeknek az
ideáknak a vonatkozásában azonban mérlegelniük kell, hogy mit mondanak.
K: Úgy tűnik, hogy iskolákban semmit sem tesznek ok nélkül. Egyrészt
azért szükségszerű ez a szabály, mert a beszéd egy új tényezőt jelenítene meg,
aminek lehetetlen megjósolni a következményét?
V: Feltétlenül. Ha az emberek szabályok nélkül is tudnák, mit kell tenniük,
akkor nem lenne szükség szabályokra. Ugyanakkor, a szabályok betartásával
az emberek létrehoznak valamit önmagukban, ezért tekinthetjük ezt egyfajta
nevelésnek is. Szabályok nélkül nem lépne fel elegendő súrlódás.
K: Tehát a szabályok legfőbb célja a gépiesség elpusztítása?
V: Minden egyes szabálynak sok célja van, de egyedül a szabályoktól sem­
mit sem várhatnak. Csak részei az átfogó munkának, segítséget nyújtanak.
K: Szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy ne használjam fel az eddig meg­
szerzett tudásomat barátaim támogatására.

287
 V: Még nem teheti meg, mert ha jelenlegi tudásával próbál valamit tenni,
akkor el fogja torzítani ezt a tudást. Több tudást kell elsajátítania, mert csak ak­
kor lesz képes megítélni, hogy egy adott esetben kezdhet-e vele valamit, vagy
sem, hogy átadhat-e valamit ennek, vagy annak az embernek, vagy sem. Ezt
most még nem tudják megítélni.
Továbbá, ebben a szisztémában minden tökéletes magyarázatot igényel,
vagy érinteni sem szabad, ahhoz pedig, hogy az egyik dolgot el lehessen ma­
gyarázni, el kell magyarázni egy másikat. Ez okozza a nehézséget. Értik, mire
gondolok? Számunkra sok minden tény, vagy legalább is annak kellene lennie.
Ha olyanoknak beszélünk ezekről a dolgokról, akik nem tanulmányozták vé­
gig alaposan azt, amit mi, akkor az ő számukra mindez hit kérdése lesz. Vagy
hisznek bennünk, vagy sem, és mivel ezek a dolgok többnyire ellentétesek a
szokványos eszmékkel, az utóbbi könnyebb lesz számukra. Tehát miért növel­
nénk azok számát, akik elutasítják ezeket az ideákat? Olyanoknak, akik nem ta­
nulmányozták őket, lehetetlen úgy átadni, hogy elég világosan meg is értsék.
K: Nehéz bármit is megvitatni másokkal anélkül, hogy ne befolyásolnának
az itt elhangzottak.
V: Amíg ez nem megy könnyen, semmit sem tehetnek, minden beszéddé
alakul, és az is marad. Csak akkor halmozhatnak fel több tudást vagy anya­
got, amikor már képesek csendben maradni, megtartani valamit maguknak.
Ha kilyukasztják a léggömböt, akkor elszökik a tartalma. Ugyanígy, ha lyukat
fúrnak önmagukon, valami ki fog szökni. Nehéz követni a szabályokat, mert
azzal, hogy emlékeznek rájuk, és betartják őket, tudatos energiát halmoznak
fel. Főként ez a céljuk.
A szabályokat leírni, vagy katalogizálni nem lehet, de megérteni igen. Emel­
lett, az érzelmi fejlődés fegyelmet igényel. Semmi sem fejleszti olyan hatásosan
az érzelmi központot, mint az önfejűség feladása. A szabályok a viselkedéssel
függnek össze. Amikor 5-ös számú emberré válunk, a mostanihoz képest töké­
letes lesz a viselkedésünk. De mivel nem vagyunk 5-ös számú emberek, ezért
nélkülözhetetlenek a szabályok. Ha észben tartjuk, megértjük és betartjuk őket,
akkor viselkedésünk következetes lesz és adott irányt fog követni, nem lesz töb­
bé olyan kiszámíthatatlan, mint az l-es, 2-es és 3-as számú ember viselkedése.
Az összes út fegyelmet igényel. Ez megmagyarázza, miért nem dolgozhat
az ember egyedül. Magától nem tud kialakítani fegyelmet. Annak az esetében,
aki megérti ezt a munkát, azt a formát veszi fel a fegyelem, hogy nem maga
dönt, hanem utasításokat követve dolgozik. Az akarat megszerzése hosszú
időt vesz igénybe, mert először le kell győzni az önfejűséget. Ezzel egy időben
szükség van egy másik akaratra, az iskola, a szervezet akaratára.
K: Nem értem, miért a második vonalon vannak szabályok, nem pedig a
harmadikon?
V: Próbáljanak gondolkodni. Az első és a harmadik vonalon nem lehetnek sza­
bályok, azt kell tenniük, amire képesek, önöknek kell kezdeményezni, a munká­
nak minden mástól függetlennek kell lennie. A második vonal fegyelmet igényel.
K: Mi a fontosabb a második vonalon: az, hogy saját magunk, vagy hogy
más emberek hasznára váljunk?

288
 V: Ilyen formában ezt lehetetlen megfogalmazni. A második vonalon meg
kell feledkezniük a saját érdekeikről, arról, hogy mit szeretnének, vagy mit
nem szeretnének.
K: Az előadáson elhangzó, mások számára is hasznos, kérdések a munka
második vonalához tartoznak?
V: Nem, tudják a munka más. Meg kell érteniük, hogy a szisztéma értelme­
zése szerint mit jelent a „munka" szó. Nem ilyen történéseket - hogy valakinek
a kérdése történetesen hasznos eredményre vezet. A munka mindig egy adott
cél felé vezető erőfeszítések vonalát jelenti. Nem egyetlen erőfeszítést. Egyetlen
erőfeszítés nem munka, csak az összefüggő erőfeszítések, az erőfeszítések foly­
tonos vonala válik munkává.
K: Ha két ember segíti egymást, akkor a második vonalon dolgoznak?
V: Nem, mint mondtam, a második vonalon nem az ember kezdeményez.
Azonban bizonyos mértékben fel kell készülnie erre a munkára: meg kell érte­
nie, hogy muszáj együtt dolgoznia másokkal. Amikor lassan felismerik, hogy
fizikailag lehetetlen egyedül dolgozni, hogy csak ezek miatt az emberek miatt
dolgozhatnak, akkor az megértés lesz, de még nem a munka második vonala.
Meg kell érteniük, hogy ugyanúgy szükségük van az emberekre, akikkel itt ta­
lálkoznak, mint magára a szisztémára. Ez lesz a kiindulási pont.
K: Van a munkának egy olyan konkrét vonala, amelyik segíti az embert ab­
ban, hogy ne tegyen felesleges dolgokat?
V: Nemcsak egy - az összes, amit elmagyaráztam. Fel kell ismerniük, mi
lehetséges. Sok javaslatot kaptak, és az egyik napon az egyik vonalon tudnak
jobban dolgozni, a mások napon pedig egy másikon, nincs egy olyan speciális
vonal, amelyiken minden egyes nap, állandóan dolgozhatnak. Emellett, ott van
az önemlékezés, mindaz, amit az azonosulásról, az igazodásról, a negatív érzel­
mekről, a szisztéma tanulmányozásáról és egyebekről hallottak. Sohasem tud­
hatják, hogy egy adott pillanatban melyik lesz hasznosabb, egyszer az egyik
segít, máskor a másik.
K: Ez a szisztéma magába foglalja önmagunk feladását?
V: Nem a hagyományos értelemben. Anegyedik úton csak egy speciális önfel­
adás szükséges, bizonyos jellegű feladatok esetén, speciális helyzetekben. Példá­
ul, mint mondtam, az iskolai munkával kapcsolatos kérdésekben az embernek le
kell mondania a saját elhatározásairól. Ez a lehetséges fegyelem az egyik példája.
És az embernek nem szabad elfelejtenie, mit és miért csinál. Például, a szabályok
észben tartásával kapcsolatban, fel kell adnia a saját véleményei jelentős részét,
és egyszerűen emlékeznie kell a szabályokra. Miért? Mert fel kell ismernie, hogy
nem megfelelő az értése. Amikor hiányzik belőle az értés, nem kell emlékeznie a
szabályokra. Mint látják, önmagunk feladása nem egy vak áldozathozatalt jelent,
és csakis az iskolai munkával kapcsolatban szükséges, azon kívül nem.
Ismétlem: az ember úgy tehet szert akaratra, hogy aláveti magát egy bizonyos
fegyelemnek, és nem próbálja kikerülni. Az emberek a munkában ugyanazokat
a módszereket alkalmazzák, mint a hétköznapi életben - alkalmazkodnak. Meg­
próbálják a lehető legkényelmesebbé, vagy legalább a legkevésbé kényelmetlenné
tenni a munkát, és ezzel elveszítik azt, amit egyébként megkaphatnának tőle.

289
 K: Nem értem, miért nem fogadható el az alkalmazkodás a munkában?
V: Nem alkalmazkodhatnak a munkához, ténylegesen dolgozniuk kell. Lehet,
hogy a hétköznapi életben, bizonyos esetekben az alkalmazkodás helyénvaló, de a
munkában sohasem az. Az alkalmazkodás nem egy biztos módszer. Alkalmazkod­
nak egy állapothoz, vagy bizonyos körülményekhez, majd amikor ezek megváltoz­
nak, nehéz helyzetbe kerülnek. Jobb módszert kell találniuk, mert sohasem tudhat­
ják, hogy a következő pillanatban mi fog történni. Például, ülnek a szobájukban,
és elhatározzák, hogy nem fognak bosszankodni, majd valamilyen váratlan dolog
történik, és már azelőtt begurulnak, mielőtt észrevennék.
K: Hogyan tehetnénk valóságosabbá a munkát? Látom, hogy nem az, ami
lehetne.
V: Azért olyan, amilyen, mert önök nem azok, amik lehetnének. Van egy bi­
zonyos elv a munkában - az idő meg van számlálva. Minden egyes ember elé
felállítottak bizonyos követelményeket. Ha még csak egy hónapja dolgoznak, ak­
kor kicsik az önökkel szembeni elvárások, a következő hónapban már nagyobbak
lesznek, hat hónap múlva még nagyobbak, egy év múlva pedig még nagyobbak.
Ha valaki nem teljesíti ezeket a követelményeket, akkor a végén nagyon nagy lesz
a számla. Ha úgy véli, hogy jogosan áll az első hónap szintjén azután, miután már
néhány évet eltöltött a munkában, akkor képtelen lesz kiegyenlíteni a számláját. A
fizetség először is az jelenti, hogy az ember meg tud felelni a követelményeknek.
A követelmények folytonosan növekednek, amiket ha nem követnek, akkor önök a
követelmények szintje alatt lesznek, és ezért önöknek úgy fog tűnni, hogy a dolgok
- bármilyenek is a valóságban - lejjebb vannak a szintnél, ahol lenniük kellene. De
ha dolgoznak, ha fejlődnek, akkor elérik a követelmények szintjét. Azt az oldalt
mutatom, ahonnan meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Sok minden szükséges egy
szervezetben, mindenekelőtt megértés és erőfeszítés.
K: Feltételezem, hogy a követelmények teljesítése néhány dolog feladását
vonja maga után, azonban zavartan állok azelőtt, hogy mik lehetnek ezek.
K: Ne aggódjon. Majd amikor fel kell adnia valamit, teljesen egyértelművé fog
válni. Ha nem tudják, mit kellene feladniuk, akkor az azt jelenti, hogy még nem
jött el az ideje, hogy gondolkodjanak róla. Teljesen felesleges intellektuálisan gon­
dolkodni arról, hogy mit kellene feladniuk, mert sohasem egy rejtvény formájában
fog megjelenni. Talán egy napon észrevesznek egy bizonyos negatív érzelmet, és
felismerik, hogy ha megtartják, akkor nem tudnak dolgozni. Meglehet, hogy ez va­
lamilyen képzelődés lesz, vagy valami ehhez hasonló. Mindig így kezdődik.
K: Ellentmondásosnak tűnik, hogy miközben mentesülni próbálunk a tör­
vények alól, többnek vetjük alá magunkat.
K: Az ember csak úgy mentesítheti magát a törvények alól, ha bizonyos ideig
sokkal többnek engedelmeskedik, mert csak így tanulhatja meg, hogyan szabadul­
hat meg tőlük. Ennek sok oka van. Az egyik, hogy túlságosan elnézőek vagyunk
magunkkal, ha kijelölünk magunknak egy feladatot, akkor kis idő múltán kifogá­
sokat kezdünk keresni. Majd pedig túlságosan becsapjuk magunkat.
Tehát, mint mondtam, ha az emberek folytatni szeretnék a tanulást, akkor
el kell fogadniuk bizonyos feltételeket. Ez azt jelenti, hogy gyakorlati munkává
kell tenniük a tanulást. Ha nem veszik elég komolyan a munkát, akkor csak az

290
idejüket fecsérlik. Önöknek jogukban áll elmenni, nekem pedig felhagyni az
előadásokkal, tehát egyik oldal sincs elkötelezve. Egyéb dolgom is lenne, de
időt kell áldoznom erre, mert csak így lehet iskolát létrehozni. Ha elmondha­
tom, hogy: „Ha holnap meghalok, akkor is folytatódni fog a munka", az azt je­
lenti, hogy létrejött egy iskola. Ha az iskola teljes mértékben tőlem függ, akkor
az azt jelenti, hogy nem elég erős.
K: Jobb, ha az ember az iskolában csak saját magát tanulmányozza?
V: Nem, másokat is tanulmányoznia kell, de nemcsak másokat.
K: Ugye az ember másokat illetően könnyebben marad objektív, mint ön­
maga tekintetében?
V: Nem, éppen fordítva. Csak akkor láthatnak másokat objektíven, ha már
önmagukkal szemben objektívak. Előtte nem, mert addig mindent a saját véle­
ményeik, hozzáállásaik, ízlésük, rokonszenveik és ellenszenveik fényében lát­
nak. Ahhoz, hogy objektívek lehessenek, mindettől meg kell szabadulniuk. Az
ember az öntudatosság állapotában láthatja objektívan önmagát: ekkor kerül
először kapcsolatba a dolgok valódi énjével.
K: Megtanulja az ember valaha is, hogyan biztosítson sokkokat önmagának
azért, hogy úgy dolgozzon, ahogyan kellene?
V: Ha mind a három vonalon dolgoznak, akkor a vonalak biztosítani fogják
egymásnak a sokkokat. Ha megértik, de nem elméletben, hanem megfigyelé­
sek által, hogyan segíti az egyik vonal a másikat, akkor ez világossá fog válni.
K: Úgy értettem, hogyan tehet szert az ember energiára, ha valamilyen spe­
ciális célból sürgősen szüksége lenne rá? Egy sokk révén?
V: Egy jó sokk gyorsan termeli az energiát. Azonban háromféle sokkot külön­
böztethetünk meg: vagy valaki más biztosítja nekünk, vagy mi magunknak, vagy
jöhet véletlenül. Semmi más nem tud gyorsan energiát termelni. Egy jó sokk hatá­
sára az ember emlékezhet önmagára és a sokkra. Lehet olyan jó a sokk, hogy bizo­
nyos ideig képtelenek lesznek elfelejteni, ennek eredményeként erősebb érzelmi
állapotba kerülnek, és az érzelmi központ energiát fog termelni.
K: Azt mondta, hogy véletlenszerűen is bekövetkezhetnek sokkok?
V: A véletlenszerű sokkok nem számítanak. A dolgok történnek, előfordul­
hat, hogy pénzt találnak az utcán, de erre nem támaszkodhatnak. Amikor „sok­
kok biztosításáról beszélünk", tudatos sokkokra gondolunk.
Meg kell értenünk, miként történnek a dolgok. Hozzáfogunk valamihez,
majd elérkezünk egy intervallumhoz, és még csak nem is tudunk az intervallu­
mok létezéséről vagy a bennük rejlő lehetőségekről. Ilyen az állapotunk. Csak
az után nyílik lehetőségünk arra, hogy célokat tűzzünk ki, és elérjük őket, miu­
tán megértettük, hogy ettől még nagyon messze állunk, és egyelőre az interval­
lumokat kell tanulmányoznunk az adott példákon - mint a táplálékdiagram
- keresztül. Ha tanulmányozzuk ezeket az intervallumokat és a két tudatos sok­
kot, amit már elmagyaráztam, és megtanuljuk előállítani őket, akkor talán, de
csakis akkor, lehetőségünk nyílik egy teljesen eltérő jellegű sokk biztosítására.
Tulajdonképpen, ha elegendőt és elég erősét tudnánk előállítani a szükséges
sokkokból, akkor gyakorlatilag nem létezne számunkra megszerezhetetlen do­
log. Csakis sokkokra van szükségünk, de nem tudjuk őket létrehozni. Még ha

291
gondolkodunk is róluk, nem vagyunk elég magabiztosak, nem bízunk önma­
gunkban, nem tudjuk biztosra, hogy egy adott sokkal a kívánt hatást fogjuk-
e elérni. Emiatt foglal magába a szervezett munka sok sokkot. így nem ránk
hárul ez a feladat. Olyan mélyen alszunk, hogy a sokkok nem ébresztenek fel
- nem vesszük őket észre.
K: Ha az ember felismeri a gépiességét, akkor megválaszthatja, miként cse­
lekedjen, vagy ez csak akkor lesz lehetséges, ha kifejleszti az akaratát?
V: Azt mondanám, hogy abban az esetben megválaszthatja. Ugyanakkor
tévednek, ha azt hiszik, hogy a gépiesség felismerése maga után vonja a vá­
lasztás lehetőségét és képességét. Hiába rendelkezik valaki tudással, attól még
nem biztos, hogy képes tenni. Rendkívül nehéz és kellemetlen helyzetbe kerül
az, aki úgy kezdi meglátni a dolgokat, hogy közben semmit sem tud tenni. Ez
az oka annak, hogy néhány esetben jobb, ha az ember addig neki sem fog a
munkának, amíg nem áll készen arra, hogy be is fejezze. Máskülönben lehet,
hogy két szék közé esik.
A választás ideája ellentmondásos. Az egyik nézőpontból nincs választá­
sunk, a másikból van, a harmadikból megint nincs, és ez mind igaz. Ez egy
nagyon bonyolult idea. Például, a munkában van választásunk, de a munka
kapcsolatban áll a körülöttünk zajló élettel. Lehet, hogy annyira rosszul men­
nek a dolgok, hogy nincs választásunk, majd pedig eljön egy pillanat, amikor
alkalmunk adódik rá, de ha nem használjuk ki, akkor elmulasztjuk.
K: Fel lehet valamilyen módon ismerni ezeket a pillanatokat?
V: Csak úgy, ha megpróbálják észrevenni őket a munkában, mert ez a
szisztéma egyrészt módszer, amellyel új tudást sajátítunk el, és újfajta erőkre
teszünk szert, másrészt eszköz, amellyel a gyakorlatban alkalmazzuk ezt a tu­
dást és ezeket az erőket. Itt több lehetőségünk van a választásra. Ha gyakorol­
juk, később talán más dolgokra is alkalmazhatjuk. Ez az idea a válaszutakkal
kapcsolatos. A válaszutak olyan pillanatok, amikor tudunk „tenni".
Elérkezik egy pillanat, amikor az embernek lehetősége nyílik arra, hogy se­
gítsen ebben a munkában. Ha ezt mulasztja, akkor talán egy évig, vagy esetleg
még tovább kell várnia a következőre. Ha azonban szervezett keretek között
dolgozik, akkor az folyamatosan biztosítja számára a lehetőségeket.
K: A munka második vonalán kérnünk kell a lehetőséget?
V: Mindenki megkapja, csak éppen az egyes ember itt nem szervezheti meg
magának a munkát, készen kell kapnia.
Ezzel kapcsolatban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizikai munka na­
gyon hasznos az iskolákban. Néhány iskola speciális fizikai gyakorlatokat al­
kalmaz, ha ezek hiányoznak, akkor a fizikai munka veszi át a helyüket. Mindez
a második vonalra vonatkozik - itt szervezett munkára van szükség. Az elgon­
dolás a következő: nem könnyű együtt dolgozni bizonyos számú emberrel a
házban, a kertben, az állatokkal és így tovább. Külön-külön tudnak dolgozni,
de a közös munka nehéz. Kritizálják, akadályozzák egymást, elveszik egymás­
tól a munkaeszközöket. Mindez nagyon jól segíti az önemlékezést. Ha valaki ér­
dekesnek találja ezt az elképzelést, akkor kipróbálhatja, de csak akkor, ha szük­
ségét érzi. Ne gondolják, hogy ez valami mágikus segítség. A munka cselekvést

292
jelent. Elméletileg a második vonalat jelenti, ha együttdolgoznak másokkal, de
ne gondolják, hogy ha egy szobában vannak más emberekkel, vagy ugyanazt
a munkát végzik, akkor már a második vonalon dolgoznak. Még nem tudják,
mit jelent a munka második vonala.
K: Mit értett az alatt, amikor egyszer azt mondta, hogy a fizikai munkával
késztethetjük helyes működésre a központokat?
V: A fizikai munka - nem a sport, hanem a kemény munka, ami egyénen­
ként változhat - helyreállítja a központok működését. A központok egy meg­
határozott módon kapcsolatban állnak egymással, és az energia adott módon.
Amikor az emberek lusták, a központok egymás feladatát próbálják végezni,
és emiatt a fizikai munka nagyon jó módszer a működésük javítására. Széles
körben alkalmazzák ezt a módszert a különböző iskolákban. A modern élet­
ben, különösen néhány ember esetében, a központok helytelen működése az
összes energiát elszívja. De, természetesen, ha valaki azonosulással dolgozik,
akkor az még szervezett munka keretei között sem jelent semmit.
K: Miben különbözik a hétköznapi életben végzett fizikai munka egy isko­
lában megszervezett fizikai munkától?
V: Iskolán kívül mindig könnyebb dolgozni: szabadabban eldönthetik, miként
végzik a munkát. Tegyük fel, hogy a saját kertjükben dolgoznak. Azt csinálják,
amit szeretnek és úgy, ahogyan akarják. Maguk választják meg az eszközöket, az
időpontot, azt, hogy milyen időjárás esetén dolgoznak, mindent. Tehát itt nagy
szerepet kap az önfejűség. Szervezett munka során nemcsak fizikai eredményeket
érnek el, hanem az önfejűséggel is harcolnak. Azonban attól, hogy a munka speci­
álisan szervezett, még veszélyes marad, mert míg a hétköznapi munka során az
akarat sohasem lesz több önfejűségnél, iskolában az önfejűség az egész munkát
tönkreteszi, és nemcsak a sajátunkat, hanem másokét is. Az önfejűség mindig job­
ban tudja, és mindig a maga módján akarja csinálni a dolgokat. Bármilyen szerve­
zett munka lehetőséget nyújt arra, hogy dolgozzunk az önfejűség ellen.
Emellett, a szervezett fizikai munka érzelmi erőfeszítést igényel. Ezért nem
lehet igazából fizikai munkának nevezni, hiszen egyben érzelmi is. Ha csak
fizikai lenne, akkor nem lenne olyan eredményes. Ha a fizikai munka nem
tartalmaz érzelmi erőfeszítést, akkor érzelmivé kell tenniük úgy, hogy vagy
gyorsabban végzik, vagy hosszabb ideig, vagy több erőfeszítést fektetnek bele.
Próbáljanak a kényelmesnél keményebben vagy hosszabb ideig végezni vala­
milyen fizikai munkát és meg fogják látni, hogy ehhez érzelmi erőfeszítés szük­
séges. Emiatt fontos a fizikai munka.
K: Milyen érzelmi erőfeszítés?
V: Meg fogják látni. Most a szisztémával kapcsolatos fizikai munkáról be­
szélünk - ez teljesen más jellegű törvények alatt áll, más célból végzik, és emlé­
kezniük kell arra, hogy miért.
K: Egyeseknek szüksége van iskolára, másoknak pedig nem?
V: Az iskola azok számára létezik, akik felkészültek rá. Az iskolai munka
elkezdése mindig valamilyen felkészültséget jelent. Iskolában egy új oktávnak
kell elindulnia. Mi a feladata annak a személyiségnek, amelyik valaha a mágne­
ses központ volt? Most mit várhatunk el tőle? Azt, hogy megbecsülje a munkát,

293
a szisztémát és mindent, ami a szisztémával kapcsolatos. Ha mindezt értékeli,
akkor ez a személyiség fejlődni fog, ellenkező esetben nem fog.
K: Előfordulhat, hogy valaki azonosul egy iskolával?
V: Az azt jelenti, hogy elveszíti az iskolát. Az ember sokféleképpen azono­
sulhat az iskolával - túlságosan szeretheti, bírálhatja, vagy éppen hihet neki.
K: Egy iskola beleszól abba, hogyan viselkedjünk az életben?
V: Az iskola vonatkozásában szabályok irányítják az ember cselekedeteit. Meg
fogják látni, hogy az iskolában alkalmazott szabályok közül néhányat az iskolán
kívül is alkalmazniuk kell. Ha nem próbálják meg alkalmazni őket mindig, ami­
kor csak módjukban áll, akkor felesleges tudniuk róluk. Továbbá, - ez nem egy
szabály vagy elv - azt fogják tapasztalni, hogy az iskolán kívül is, ha meg akarnak
tenni valamit, akkor néhány dolgot nem szabad megtenniük, más szóval, minde­
nért fizetniük kell, nem abban az értelemben, hogy elő kell venniük a pénzüket, és
le kell tenniük egy összeget, hanem valamilyen „áldozathozatallal" (nem szívesen
használom ezt a szót, de nincs jobb). így ez magába foglalja az egész életüket.
K: A tudás mennyiségétől függ, hogy hány ember van egy iskolában?
V: Nem, hanem azoknak a számától, akiknek létezése elért egy bizonyos
szintet, akik gondoskodnak más emberekről, tanítják, utasításokkal látják el
őket és így tovább. Azt hiszik, hogy az iskolák olyanok, mint a gombák az erdő­
ben, de ez egyáltalán nem így van. Hosszadalmas munka előzi meg egy iskola
létrejöttét. Még az is, hogy most itt beszélgethetünk, ebben a helyiségben, sok
ember harmincévnyi munkájának köszönhető, és lehet, hogy előttük is már so­
kan dolgoztak. Ezt is figyelembe kell venniük.
Továbbá, a tudás a mi értelmezésünk szerint olyan tudást jelent, ami a léte­
zés fejlődésének a lehetőségével kapcsolatos. Ennek a tudásnak másik iskolától
kell származnia, és értékesnek kell lennie. Tegyük fel, hogy kívülről megtanul­
tatom önökkel az összes francia elnök születési dátumát. Mi haszna lenne? En­
nek ellenére, ezt nagyon gyakran tudásnak nevezik.
K: Azért nem adható át ingyen ez a tudás, mert azok, akik nem fizetnek
érte, elferdítenék?
V: Egyszerűen azért, mert elveszítenék, eldobnák, mert csak akkor értéke­
lünk valamit, ha megfizetünk érte. Nem tudják megfelelően megbecsülni azt,
amiért nem fizetnek. Ha túl könnyen jutnak hozzá, nem értékelik. Ez a kérdés
egyik oldala, a másik pedig, hogy ha valamit értékesnek tartanak, akkor nem
adják csak úgy oda másoknak. Mit jelent, ha értékelünk valamit? Ha megértik,
micsoda erőfeszítést fektettek ebbe a tudásba, hányan és mennyi ideig dolgoz­
tak azért, hogy átadhassák önöknek, akkor nem fogják továbbadni a semmiért
cserébe. Először is azért, mert azoknak, akik nem fizetnek érte, semmi haszna
nem származna belőle, másodszor pedig, miért kellene megkapniuk a semmi­
ért? Ez a legnagyobb igazságtalanság lenne. De ez nem fordulhat elő, mert
egyébként sem tudnák elvenni.
K: Amennyire képes vagyok ezt felfogni, az lenne az iskola legfőbb célja,
hogy egy szuperembert hozzon létre?
V: Én nem tudok „szuperember létrehozásáról". Ez nem egy farm, ahol
szuperembereket gyártanak!

294
 K: Mi a kapcsolat az iskola ideája és a kozmikus rend között?
V: Ez az iskola - egy iskola, amihez tartozhatnak - nagyon apró dolog.
Talán segíthet önöknek, de túlzott feltételezés lenne azt gondolni, hogy bármi­
lyen kozmikus jelentéssel bír. Ha egyszerűen csak gondolkodnak az iskoláról,
akkor nagyon könnyen megérthetik ezt. Bizonyos tudásra vágynak, és addig
nem szerezhetik meg, amíg nem találkoznak egy iskolával, úgy értem egy
olyan iskolával, amelyik egy másik iskolától kapta ezt a tudást, olyan tudást,
amit nem hétköznapi elmék találtak ki. Csak ez lehet a kiindulási pontjuk.
K: Nemrégiben beszélt azokról a magasabb intelligenciával rendelkező em­
berekről, akiktől ez a tudás származik. Ténylegesen közöttünk élnek, és felis­
merhetjük őket?
V: Akkor nem, ha ők nem akarják. De ha szeretnék, akkor meg tudják mu­
tatni, hogy más szinten vannak. Ha olyanokkal találkozunk, akik magasabb
szinten állnak, akkor nem a létezésüket, hanem a tudásukat ismerjük fel, mivel
tisztában vagyunk a saját tudásunk korlátaival, felismerhetjük, ha valaki töb­
bet tud nálunk. Jelen állapotunkban csak ennyire vagyunk képesek. Azt azon­
ban nem láthatjuk, hogy valaki tudatos-e vagy sem, vagy hogy tudatosabb-e
nálunk. Olyannak fog tűnni, mint mi, vagy akár az is előfordulhat, hogy, és ez
különösen érdekes, kevésbé tudatosnak, gépiesebbnek vélhetjük magunknál.
K: Az iskolák azért léteznek, hogy egy általános hatást fejtsenek ki azokra,
akik nincsenek iskolákban, vagy csupán a saját céljaikat szolgálják?
V: Azt mondanám, hogy mindkettő igaz, bár a kettő nem mond ellent egy­
másnak, hiszen hogyan befolyásolhatnák az iskolák azokat, akik nem tartoz­
nak hozzájuk? Csak azzal, hogy felkészítik őket, sehogy máshogy. Látják, az
iskolai szisztémák megértésében az okozza a legfőbb nehézséget, hogy nem
szabad őket felhígítani, mert akkor éppen az ellenkezőjét fogják jelenteni, elve­
szítik a jelentésüket, többé már semmilyen célt nem szolgálnak.
K: A múltban az iskolák nem befolyásolták az emberiséget?
V: Abban az időben, amikor az iskolák befolyással voltak az emberiségre,
az emberiség nagyon kicsi volt, az iskolák pedig hatalmasak. Most az emberi­
ség hatalmas, és az iskolák nagyon kicsik. Például, azok az iskolák, amelyek
különböző misztériumok neveit viselték, hatással voltak a görögök életének
bizonyos szakaszaira, de akkoriban Görögország egy nagyon kis ország volt.
Egyiptom ugyancsak aránylag kicsi volt, így szintén lehetett befolyásolni. De
ma egy ilyen kis iskola hogyan befolyásolhatná az emberiséget? Anélkül kér­
deznek, hogy gondolkodnának. Gurdjieff azt mondta, hogy 200 tudatos ember
képes lenne befolyásolni az emberiséget. Egyszer kiszámítottuk, hogy ez mit
jelentene. Tegyük fel, hogy létezik a világon egy 7-es számú ember. Legalább
száz tanítványra lenne szüksége, mert egyedül nem tudja felvenni a kapcso­
latot a nálánál alacsonyabb szintekkel. Tehát, ha létezne egy 7-es számú em­
ber, akkor legalább száz 6-os számú emberre lenne szüksége. Mindegyik 6-os
számú embernek pedig legalább száz 5-ös számúra, ami összesen 10 000 5-ös
számú embert jelentene. Mindegyik 5-ös számú embernek legalább száz 4-es
számú emberre lenne szüksége, akiken keresztül felvehetne a kapcsolatot má­
sokkal, így már 1 000 000 4-es számú embernél járunk. A 4-es számú emberek

295
mindegyikének legalább száz l-es, 2-es és 3-as számú embert kellene ismernie,
és ennyivel kellene együttdolgoznia, ez összesen 100 000 000 l-es, 2-es és 3-as
számú embert jelent. Ebből az következik, hogy, ha csak azt feltételezzük, hogy
egy iskola ezer tanítványból áll, 100 000 iskola létezik. Nos, pontosan tudjuk,
hogy nincs ennyi iskola, tehát nem számíthatunk arra, hogy létezik egy 7-es
számú ember, mert az azt feltételezné, hogy az iskolák irányítják az életet. Még
egy 6-os számú ember létezése is ugyanezt feltételezné. Ez azt sugallja, hogy
csak speciális feltételek mellett élhetne egy 7-es és 6-os számú ember a világon,
és ez látható lenne, tudnánk róla, mert azt jelentené, hogy az életet az iskolák
irányítják. Azonban tudjuk, hogy ha léteznek iskolák, akkor jól elrejtették őket,
tehát napjainkban ez nem lehetséges.
K. Úgy érti, hogy ezen a bolygón, vagy ilyen feltételek mellett, nem létezhet
7-es számú ember?
V: Azt nem mondtam, hogy nem létezhet. Azt mondtam, hogy okunk van
azt feltételezni, hogy nem létezik, mert ellenkező esetben tudnánk róla. De ez
nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy valamilyen oknál fogva talán léteznek
7-es számú emberek, akiket nem látunk, csak kevéssé valószínű.

296
 12. F E J E Z E T

Különbséget kell tenni a szisztéma fontosabb és kevésbé fontos ideái között. A létezés
korlátai. A létezés megváltoztatásának lehetőségei. Házigazda, csavargó, bolond.
Hasnamuss. Az alvás és a felébredés lehetősége. Felismerések és szavak. Hogyan
erősíthető az érzelmi hozzáállás. Arányérzék. Önemlékezés. Ismerni és látni önma­
gunkat. Komolyság. A szokások elleni küzdelem. A gépiesség megértése. Erőfeszí­
tések. Öntanulmányozás. Önmegfigyelés. Sokkok. Hogyan kerülhetünk magasabb
érzelmi állapotba? Több energia fektetése a munkába. Az érzelmi központ megedzé-
se. Pozitív érzelmek. Kellemes és kellemetlen érzelmek. A munka jobb megbecsülése.
Új dolgok kialakulása. A megértés lassú folyamat. A mérce emelése.

MOST IDEJE, hogy a fontosságuk szempontjából gondolják végig mindazt, amit

eddig hallottak, azaz meg kell keresniük az eddig tanulmányozott különböző ideák
súlypontját és a leglényegesebb pontokat, mert, mint minden másban, itt is vannak
fontosabb és kevésbé fontos pontok. Egyes dolgok kiegészítő jellegűek, a leglénye­
gesebb pontok megértését segítik, és vannak olyan főbb pontok, amelyek az egészet
meghatározzák. Most elérkezett ezek megkülönböztetésének ideje.
Azoknak a kérdéseknek, problémáknak van jogosultsága, amelyek a létezésre, a
létezés megváltoztatására, a létezés gyenge pontjainak felkutatására és a velük való
küzdelemre vonatkoznak. Meg kell értenünk, hogy mielőtt új tudásra tehetnénk
szert, fel kell ismernünk a korlátainkat, és a tényt, hogy ezek a korlátok valójában a
létezésünk korlátai. Tudásunk ugyanazon a szinten marad. Növekszik egy megha­
tározott irányba, de ez a növekedés csak nagyon szűk határok között mehet végbe.
Látnunk kell, mennyire behatároltan élünk, mindig becsapjuk magunkat, sohasem
annak hisszük a dolgokat, amik valójában. Úgy gondoljuk, hogy valaminek a meg­
változtatása nagyon könnyű feladat, és csak akkor ismerjük fel, hogy valójában mi­
lyen nehéz, hogy szinte lehetetlen, amikor őszintén megpróbáljuk. Az összes idea
közül a létezés megváltoztatásának ideája a legfontosabb. Az elméletek, szisztémák,
ábrák csupán segítséget nyújtanak, segítik az összpontosítást és a helyes gondolko­
dást. Azonban valódi cél csak egy van, ez pedig létezésünk megváltoztatása, mert
ahhoz, hogy valamit is megváltoztassunk a világról való felfogásunkban, valamit
meg kell változtatnunk önmagunkban.
Ezzel kapcsolatban számunkra az az érdekes, hogy az emberek különböző kate­
góriákba sorolhatóak az alapján, milyen lehetőséggel rendelkeznek létezésük meg­
változtatására. Erről szeretnék beszélni.
Ez főként az ösvény vagy út ideájával kapcsolatos. Emlékeznek, azt mondtam,
hogy abban a pillanatban, amikor az ember kapcsolatba kerül a C-befolyással, meg­
jelenik egy lépcső, aminek a tetejére először fel kell jutnia ahhoz, hogy elérhesse az

297
ösvényt vagy utat? Valaki megkérdezte, ki képes megközelíteni, megmászni ezt a
lépcsőt, és elérni az utat. Válaszában Gurdjieff egy orosz szót használt, amit „házi­
gazdának" lehetne fordítani. Az indiai és buddhista irodalomban ez a szó egy olyan
rendkívül pontosan meghatározott embertípust és életformát jelent, ami változást
eredményezhet az ember létezésében. A „Snataka" vagy „házigazda" egyszerűen
olyan embert jelent, aki hétköznapi életet él. Az ilyen emberben felmerülhetnek két­
ségek a hétköznapi dolgok értékét illetően, álmodozhat a fejlődés lehetőségeiről,
csatlakozhat egy iskolához élete hajnalán vagy idősebb korában, és képes dolgozni
egy iskolában. Csak az ilyen típusú emberek közül kerülhetnek ki azok, akik képe­
sek megmászni a lépcsőt, és elérni az ösvényt.
A többi embert a következő két kategóriába sorolta: „csavargók" és „bolondok".
A „csavargó" nem feltétlenül jelent szegény embert, azok, akik ebbe a kategóriába
tartoznak, lehetnek akár gazdagok is, az élethez való hozzáállásuk tekintetében
azonban „csavargók". A „bolond" pedig nem szellemi fogyatékos embert jelent,
egy államférfi vagy professzor is lehet „bolond".
Az ebbe a két utóbbi kategóriába tartozó emberek nem válhatnak hasznára egy
iskolának, és nem is fognak érdeklődést tanúsítani iránta, a csavargók azért nem,
mert őket valójában semmi sem érdekli, a bolondok pedig azért nem, mert ők ha­
mis értékekben hisznek. Ha tehát az ilyen típusú emberek próbálkoznak a lépcső
megmászásával, akkor csak lezuhannak, és a nyakukat törik.
Először abból a szempontból kell megértenünk ezt a három kategóriát, hogy
milyen lehetőségekkel rendelkeznek a létezés megváltoztatására, az iskolai mun­
kára. Ez a csoportosítás csupán egyetlen dolgot jelent - ha azt nézzük, hogy kinek
milyen lehetősége van a munkára, azt mondhatjuk, hogy az emberek nincsenek
ugyanabban a helyzetben. Egyesek megváltoztathatják a létezésüket, sokak számá­
ra ez gyakorlatilag lehetetlen, mert olyan állapotba juttatták létezésüket, ahonnan
nem tudnak elindulni, és végül létezik egy negyedik kategória, ahová azok tartoz­
nak, akik már megfosztották magukat ezektől a lehetőségektől ilyen vagy olyan
módon. Ez a csoportosítás nem vonható párhuzamba egyetlen másikkal sem. Ha
valaki az első három kategória egyikébe tartozik, még nem jelenti azt, hogy örökre
ott is marad, átkerülhet egy másik kategóriába. A munkához azonban csak az első
kategóriába tartozó emberek juthatnak el, a másik két kategória számára ez lehetet­
len, a negyedik kategória pedig az összes lehetőségtől meg van fosztva. Tehát an­
nak ellenére, hogy, úgymond, az emberek talán ugyanazokkal a jogokkal születnek,
nagyon könnyen el is veszítik ezeket a jogokat.
Amikor megértik a kategóriákat, és saját tapasztalataik alapján példákat talál­
nak rájuk az ismerőseik körében, az életben, az irodalomban, akkor világossá válik,
mit jelent az emberek negyedik kategóriája. Normális időkben, hétköznapi feltéte­
lek mellett ők egyszerűen bűnözők vagy tényleges bolondok - semmi többek. Az
ilyen típusú emberek azonban nagyon gyakran vezető szerepet játszanak bizonyos
történelmi korszakokban, magukhoz ragadhatják a hatalmat, és nagyon befolyásos
emberekké válhatnak. De egyelőre hagyjuk őket, és összpontosítsunk az első kate­
góriára.
K: Azzal függ össze a létezés növekedésének lehetősége, hogy vajon az ember
hajlandó-e bizonyos törvényeknek és elveknek megfelelően élni?

298
 V: Nem feltétlenül. Különböző utak léteznek. A szerzetes útja például már az
elején engedelmességet követel meg. Más utakon először nem engedelmesség, ha­
nem tanulás és megértés szükséges. Igaz, az általános törvényeket nem szeghetik
meg, mert ezek engedelmességre kényszerítik önöket. Néhányuktól mentesíthetik
magukat, de csak akkor, ha fejlődik a létezésük.
K: Akkor ebből az következik, hogy akik kapcsolatban állnak egy iskolával, le­
gyen bármilyen gyenge is ez a kapcsolat, megváltoztathatják a létezésüket?
V: Természetesen, ha érdeklődést tanúsítanak az iskola iránt, és őszintén állnak
hozzá, az azt mutatja, hogy azok közé tartoznak, akiknek van lehetőségük a létezés
megváltoztatására. De tudják, mindegyikünkben ott vannak a csavargó és a bolond
jellemvonásai. Hiába állunk kapcsolatban egy iskolával, az még nem jelenti azt, hogy
megszabadultunk ezektől a jellemvonásoktól. Bizonyos szerepet játszanak bennünk.
A létezés tanulmányozása során le kell lepleznünk őket, tudnunk kell, milyen módon
akadályozzák a munkánkat, és fel kell vennünk velük a harcot. Ehhez azonban feltét­
lenül szükségünk van egy iskolára. Mint már korábban mondtam, attól, hogy valaki
gazdag, sőt nagyon rendezett életet él, még lehet „csavargó". A bolondok pedig lehet­
nek nagyon iskolázottak, és fontos pozíciót tölthetnek be az életben.
K: Az a bolond egyik jellemvonása, hogy bizonyos dolgokat aránytalanul job­
ban akar más dolgoknál, és ez összességében kedvezőtlenül hat rá?
V: A „bolond" olyan embert jelent, aki mindig hamis értékeket hajszol, akinek
helytelen az ítélőképessége. Sohasem gondolkodik gyakorlatiasan. A formális gon­
dolkodásmód mindig téves, a bolondok pedig fölöttébb kedvelik: leginkább ehhez
ragaszkodnak ilyen vagy olyan módon. A formális gondolkodásmód sokfélekép­
pen megnyilvánulhat.
K: Az ember csavargó oldala egyfajta felelőtlenségben nyilvánul meg, ami kész
mindent félredobni?
V: Pontosan. Néha nagyon költői formákat vehet fel: „Nincsenek értékek a vilá­
gon", „Minden értéktelen", „Minden relatív" - ezek a kedvenc frázisai. Valójában
azonban a csavargó nem olyan veszélyes. A bolond veszélyesebb, mert ez a jellem­
vonás hamis értékeket és formális gondolkodást jelent.
K: Mi határozza meg, hogy melyik kategóriába tartozik az ember?
V: Az élethez, az emberekhez való hozzáállása, és a lehetőségei. Ez mind a há­
rom kategóriára érvényes. A negyedik kategória esetében azonban más a helyzet.
Megosztok önökkel néhány meghatározást a negyedik kategóriával kapcsolat­
ban. Ebben a szisztémában a negyedik kategóriának speciális neve van, ami két
török szóból áll. Ez a „Hasnamuss". A„Hasnamuss" egyik jellemzője, hogy mindig
kész habozás nélkül feláldozni másokat, vagy hatalmas szenvedést okozni mások­
nak pusztán személyes becsvágyának kielégítse érdekében. Az, hogy miként jön lét­
re egy „Hasnamuss", egy másik kérdés. Formális gondolkodással kezdődik, az em­
ber csavargó és bolond is egyben. Egy másik meghatározás szerint a „Hasnamuss"
olyasvalaki, aki rossz hidrogénekben kristályosodott ki. De az önök számára nincs
gyakorlati jelentősége ennek a kategóriának, mivel semmi közük az ilyen emberek­
hez, létezésük következményeit azonban megszenvedik. Mint mondtam, számunk­
ra a második és harmadik kategória megértése a fontos, mert ezek jellemvonásai
megtalálhatók bennünk, különösen igaz ez a harmadik kategóriára. Ahhoz, hogy

299
felvehessük a harcot a második kategóriával, ami a csavargó, iskolai fegyelemre és
egy általános belső fegyelemre van szükség, mert a csavargó nem ismeri a fegyel­
met. Egy bolondban lehet hatalmas fegyelem, csak éppen nem a megfelelő fajta
- egy teljesen formális fegyelem. Ha tehát harcolunk a formális gondolkodással,
akkor a bennünk található csavargóval vesszük fel a harcot, a fegyelem és az önfe­
gyelem létrehozásával pedig a bennünk található bolonddal.
Az első kategóriába tartozó embert, vagyis a házigazdát, először is az jellemzi,
hogy gyakorlatias, nem formális, emellett rendelkeznie kell egy bizonyos mértékű
fegyelemmel, máskülönben nem lenne az, ami. Tehát az első kategóriát a gyakorla­
tias gondolkodás és az önfegyelem jellemzi. Az ilyen ember ahhoz elég gyakorlati­
asan gondolkodik, és elég önfegyelemmel rendelkezik, hogy boldogulni tudjon a
hétköznapi életben, ahhoz azonban nem, hogy dolgozni tudjon, tehát a munkában
ennek a két jellemvonásnak erősödnie és fejlődnie kell. A házigazda egy normális
ember, egy normális embernek pedig, kedvező feltételek mellett, megvan a lehető­
sége a fejlődésre.
K: Mindenkiben ott rejtőzik a házigazda?
V: Nem mindenkiben. Már mondtam, hogy néhány ember elveszítette a gya­
korlatias gondolkodás vagy a fejlődés képességét. Ezek az emberek, attól függően,
hogy melyiket veszítettek el, vagy teljesen bolondok vagy teljesen csavargók.
K: Úgy érti, hogy ez már a születés pillanatában eldől?
V: Ezt nem tudjuk. Erről nem beszélhetünk: csak a következményekről. Tudjuk,
hogy a munka gyakorlatias gondolkodást, gyakorlatias hozzáállást kíván meg az
embertől, emellett pedig egy megfelelő mértékű önfegyelmet, ami az iskolai fegye­
lem elfogadásához szükséges.
K: Mit ért gyakorlatias gondolkodás alatt?
V: Ugyanazt, amit a hétköznapi nyelv hív annak, nevezetesen, hogy az ember
képes mérlegelni a dolgokat eltérő körülmények között. Ugyanez a képesség alkal­
mazható a munka ideái, az iskolai elvek, szabályok, minden esetében.
K: A házigazda kategóriájába tartozó emberek látszólag közelebb állnak az igaz­
ság helyes megítéléséhez, mint a bolondok és a csavargók.
V: Erre nincs garancia. Tulajdonképpen, e tekintetben lehetnek pontosan ugyan­
azon a szinten, csak a lehetőségeik mások. Mint sok egyéb dolog esetében, a meg­
nyilvánulásokat illetően az emberek ugyanolyanok, mint gépies emberek nem kü­
lönböznek egymástól. Viszont eltérő lehetőségekkel rendelkeznek. Az egyik ember
megváltozhat, a másik nem, az egyik csak valamilyen csoda folytán változhat meg,
a másik saját erőfeszítései által, egyfajta segítséggel.
K: Azt állítja, hogy mindegyikünkben megtalálható a csavargó, a bolond és a
házigazda?
V: Ne ezekben az elnevezésekben gondolkodjanak, hanem próbálják meg a sa­
ját szavaikkal leírni ezeket a kategóriákat - mit jelenthet a „házigazda", a „csavar­
gó", a „bolond". Ezek a szavak még nem mutatják meg, milyenek ezek az emberek,
csak bizonyos lehetőségekre utalnak.
K: Az, ha valaki nem szereti fegyelmezni magát, megmutatja, milyen ember?
V: Nem, ez csak egy jellemvonás. Először is a csavargó semmit sem értékel,
számára minden ugyanolyan, nem létezik jó és rossz, és emiatt, vagy ehhez kapcso-

300
lódóan, hiányzik belőle a fegyelem. A bolond azt értékeli, ami értéktelen, az értékes
dolgokat pedig semmibe veszi. Ezek nem jellemzések, hanem fő jellemvonások. A
házigazda legalább bizonyos értékeket felismer, amikből kiindulhat, és valamennyi­
re gyakorlatiasan áll a dolgokhoz. Tudja, ha enni akar, akkor dolgoznia kell.
K: A negyedik kategóriába tartozó emberek, akik megfosztották magukat a fej­
lődés összes lehetőségétől, azért kerülnek ebbe a helyzetbe, mert valamilyen formá­
ban rendkivül önzők?
V: Legtöbbször igen. Csak azért hasznos, ha tudomásunk van erről a kategóriá­
ról, mert néha ezek az emberek jelentős szerepet játszanak az életben. Azonban már
léteznek: se segíteni, se elpusztítani nem tudjuk őket.
A saját lényünkről, hozzáállásunkról, és főként a saját megértésünkről kell gon­
dolkodnunk. Mert ha nem vagyunk híján a megértésnek, akkor máris jobb helyzetbe
kerülünk, könnyebben elfogadjuk és kiismerjük az ilyen típusú embereket.
K: Határozottan elkülönülnek egymástól az l-es, 2-es, 3-as és 4-es számú embe­
rek, vagy, mint a csavargó, bolond és házigazda esetében, mindegyikből van ben­
nünk egy kevés?
V: Tudják, ha így értelmezik, ha összekeverik ezeket az ideákat, akkor teljesen
tönkreteszik őket. Ezek az ideák nagyon fontosak. Először vegyék az egyiket, a töb­
bitől teljesen függetlenül, és próbálják megérteni. Majd vegyenek egy másikat, és
próbálják azt megérteni. Az ember hét kategóriájának ideája egy különálló dolog,
nem állítottam párhuzamba egyetlen más felosztással sem. Abban a formában kell
tanulmányozniuk őket, amelyben kapták - meg kell vizsgálniuk, mit értünk l-es,
2-es 3-as számú ember alatt, milyen különböző kombinációk léteznek, hogyan ke­
verednek és így tovább.
Majd vegyük az előbbiekben tárgyalt ideát. Ahhoz, hogy megérthessük, mit
jelent a házigazda, csavargó, bolond és a további fokozatok, hogy, úgy mondjam,
mindegyiket külön-külön kell vennünk. Nem beszélhetünk róluk egyszerre, mind­
ről egy füst alatt. Ezt a csoportosítást a fejlődés lehetőségének összefüggésében em­
lítettem. Fel kell ismerniük, milyen sokan vannak olyanok, akik létezésük állapotá­
ból kifolyólag nem képesek értékeim egyetlen valódi ideát sem.
K: Egy csavargó lehet valaha is látszólag sikeres?
V: Ezt a kifejezést olyan emberekre alkalmazzuk, akiknek rendes körülmények
között nagyon közel kellene állnia a fejlődés lehetőségéhez, a valóságban azonban
nagyon messze állnak tőle - messzebb, mint a teljesen hétköznapi emberek. Lehet,
hogy valaki sok szép szót ismer, könnyen megy számára a társalgás, ennek ellenére
állhat nagyon messze a fejlődés lehetőségétől.
K: Mi a jelentősége az e három kategória által képvisel ideának?
V: A lényeg, hogy hiába van néhány gyakorlatias hozzáállásunk, és hiába ren­
delkezünk bizonyos értékekkel, egy jelentős részünk vagy semmit sem értékel,
vagy csak hamis dolgokat éppen úgy, mint a csavargó és a bolond.
K: Mi segíthet a dolgok közötti különbségek felismerésében?
V: Különítsék el önmagukban a gépiest a tudatostól, vegyék észre, milyen kicsi,
milyen ritkán működik a tudatos rész, és milyen erős a gépies - a gépies hozzáállá­
sok, célok, gondolatok, vágyak.
K: Mi a legjobb módja az önismeretünk növelésének?

301
 V: Emlékeznek, az elején azt mondtam, hogy fejlődésünk két vonal mentén
haladhat, és kell is, hogy haladjon. Az első a tudás vonala. Ezt könnyen megérthe­
tik: gyarapítanunk kell tudásunkat, hisz sem önmagunkról, sem a világegyetemről
nem tudunk eleget. A második vonal, amin dolgoznunk kell, a létezés vonala, mert
létezésünk nem olyan, amilyennek lennie kellene - nemcsak abban az értelemben,
hogy félig kifejlődött lények vagyunk, így szintünk növelhető, hanem abban is,
hogy bizonyos dolgok még a jelen állapotunkhoz képest is alulfejlettek bennünk.
Elmondtam, hogy létezésünk egyik legfőbb sajátossága például, hogy nem egy-ek,
hanem sokaság vagyunk, és nem vagyunk tudatosak. Ez a tény megmásíthatatlan,
azon azonban, hogy ezt nem ismerjük fel, változtathatunk: tudomásunk lehet róla.
Például, ráébredhetünk arra, hogy sohasem az egész cselekszik, vagy gondolkodik
- minden cselekedet, vagy gondolat csak egy kis részünknek tulajdonítható. Ezt
felismerhetjük. A legtöbb esetben azzal kezdődik a létezés megváltoztatása, hogy
tudatára ébredünk valaminek, aminek előtte nem voltunk. Maga a létezés azon­
ban növekedhet és fejlődhet, létezésünk szintje megváltozhat, és a tudásunk ezzel
párhuzamosan fog növekedni. Valódi munkát a létezésen való munka jelent, de a
tudás segít. Ugyanakkor a tudáson való munka is fontos, amiben pedig a létezés se­
gít, mert jelen állapotunkban még csak nem is tehetünk szert sok tudásra - a tudás,
amit megszerzünk, feldarabolódik és szétoszlik a különböző „én"-ek között. Az
emberek néha több éven keresztül végzik a munkát, szert tesznek ismeretekre, de
közben a létezésükön nem dolgoznak. Majd felhagynak a munkával, de a tudást,
amit megszereztek, képtelenek elfelejteni, továbbra is dolgozni fog bennük, és miu­
tán létezésük nem lesz vele összhangban, el fog torzulni.
A tudással kapcsolatban azt is meg kell érteniük, hogy mindenkiben három
ember él - az l-es, a 2-es és a 3-as számú ember. Lehet, hogy az egyik túlsúlyban
van, ennek ellenére mindenkiben megtalálható mind a három. Tehát még a saját
tudásunk is három kategóriába sorolható. Egyik része az l-es, másik része a 2-es,
harmadik része pedig a 3-as számú ember tudása. Ha különválasztják, amiket az
egyes részek tudnak, meglátják, hogy ha az egyik erős túlsúlyban van, akkor a saját
irányítása alá vonhatja az embert.
Néhány iskola már a kezdetektől rossz úton jár, és olyan nem létező képessé­
geket fejleszt, mint a jövőbelátás és ehhez hasonló dolgok. A létezésen való munka
állandó felügyeletet és tudást igényel, mert máskülönben sok minden balul üthet
ki: az ember valóságnak vélheti a képzelődést, és ha nem a megfelelő módon dol­
gozik a létezésén, akkor rossz irányt vehet a munkája. Nagyon fontos, hogy ezt
megértsék: a munkának mindig ezen a két vonalon kell folynia, az egyik vonalnak
segítenie kell a másikat.
K: Azt mondta, hogy létezésünk egyik sajátossága, hogy sohasem vagyunk
egyek. Az azonosulás esetében azonban bizonyára egyek vagyunk - nem sokak.
De talán nem a megfelelő módon?
V: Ez az egység az „én"-ek sok csoportja közül csak egyetlen csoportra vonatko­
zik, nem az egészre. Az azonosulás pedig gyakorlatilag az összes többi „én"-t kizár­
ja. Még hétköznapi pillanatokban is, ha viszonylag kevésbé azonosulnak, előfordul­
hat, hogy miközben az egyik „én" csinál valamit, más „én"-ek - legalább bizonyos
számú „én" - figyelemmel kísérik a munkáját, és ugyanabba az irányba tekintenek.

302
Az azonosulás állapotában azonban egyetlen kis „én" bitorolja az egész területet,
és teljesen kirekeszti a többieket. Ez jellemzi létezésünket: egy kis „én" „én"-nek,
egésznek nevezi magát. Ezért mondom, hogy amikor „én"-nek nevezzük magun­
kat, mindig hazudunk mind önmagunknak, mind másoknak, mert ez nem az „én",
hanem csak egy kis részünk, ami azt a látszatot kelti, hogy ő az egész.
K: Mi tesz bennünk erőfeszítéseket?
V: Újfent, az egyik „én", vagy az „én"-ek egyik csoportja. Célunk, hogy mozgó­
sítani tudjuk az „én"-ek egy nagyobb csoportját arra, hogy megtegyék a megfelelő
erőfeszítéseket az öntanulmányozásra és önmagunk fejlesztésére, mert így ez a cso­
port, amelyik elkezdi az öntanulmányozást, talán növekedésnek indul, és némi idő
elteltével elég nagy és erős lesz ahhoz, hogy az egészet irányítsa, és tartsa az irányt.
Az elején azonban tanulnunk kell azért, hogy fejlesszük ezt a csoportot mindannak
tekintetében, amit iskolai munkának nevezünk. Ha az „én"-ek ezen kis csoportja,
amivel hozzáfognak a munkához, nem növekszik, akkor nem lesz elég erejük a foly­
tatáshoz. Sokan elkezdik ezt a munkát, majd felhagynak vele. Ez ellen semmit sem
tehetünk, és nem bocsátkozhatunk jóslatokba ezzel kapcsolatban. Némi idő eltelté­
vel mindenki látni fogja, hogy van-e elegendő energiája, és hogy érdekli-e eléggé a
munka, mert energia és erőfeszítés nélkül lehetetlen dolgozni. Ha valaki passzív, se
a tudása, se a létezése nem növekedhet. A munkát illetően aktívnak kell lenniük.
A létezés megváltoztatásával kapcsolatban főként az alvásra és a felébredés le­
hetőségére kell fordítaniuk a figyelmüket. Találniuk kell magukban bizonyos ideá­
kat, gondolatokat, amelyek felébresztik önöket.
K: Vannak olyan ideák, amelyek mindig felébresztik az embert? Tapasztalatom
szerint ugyanis néhány idea az egyik napon sokat segít, a másikon pedig semmit.
V: Természetesen vannak. Azonban találniuk kell olyan dolgokat, amelyek gyak­
rabban segítenek, keresniük kell bizonyos felismeréseket. A felismerések és a szavak
között hatalmas különbség van. Ha valamit egyszer már felismertek, akkor tudják,
hogy igaz. Ezután észben kell tartaniuk. Legfőképp azzal a kérdéssel kell foglalkozni­
uk, hogyan ébredhetnek fel. Ismerjék fel, hogy alszanak, hogy mindenki alszik. Majd
lássák be, hogy a felébredés jelenti az egyetlen kiutat. Egyetlen tényre kell összponto­
sítaniuk a figyelmüket - arra, hogy alszanak, de felébredhetnek. Ha ezt érzik, és ész­
ben tartják, akkor lesz esélyük. Amíg nem jutnak el erre a felismerésre, addig nincs
esélyük, valóban nincs. Beszélhetnek erről a szisztémáról, a világokról, a hidrogének­
ről, a kozmoszokról és minden másról éppen úgy, ahogy egyéb dolgokról is szoktak
beszélni, de semmi sem fog történni.
K: Ha az ember felismerte, hogy alszik...
V: A „ha" szó azt jelenti, hogy már képzelődnek. Mindegyik képzelődés úgy
kezdődik, hogy „ha". Próbáljanak e nélkül gondolkodni. Igen, az alvás felismerése
a lényeg. Találniuk kell olyan módszereket, amikkel felébredhetnek, de még ezelőtt
fel kell ismerniük, mit jelent az alvás.
K: Hogyan erősítheti az ember a szisztéma ideáihoz való érzelmi hozzáál­
lását?
V: Hasonlítsák össze az alvást és a felébredést. A munka összes ideája az alvás
ideájával és a felébredés lehetőségével kezdődik. Az összes többi, azok, amelyekkel
az életben találkozunk, lehet, hogy okosan kigondoltak és alaposan kidolgozottak,

303
de mégis csak alvó emberek elképzelései. Annyira hozzászoktunk ezekhez a kép­
zelt ideákhoz, amelyek sehová sem vezetnek, hogy némi idő után velük egy szinten
vesszük a szisztéma ideáit. Hasznos, ha úgy tekintenek minden egyes itt eltöltött
napra, mint ha az utolsó lenne. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra a holnap, erről
azonban meg szoktunk feledkezni. Ha ezt belátják, akkor az érzelmi hozzáállásuk
magától fog erősödni, és képesek lesznek arról gondolkodni, ami igazán lényeges.
Próbáljanak elgondolkodni a dolgok viszonylagos fontosságán. Nagyon lénye­
ges, hogy megértsék, miként közelíthetik meg ezt a problémát. Összehasonlítási
alap nélkül hogyan is vehetnék fontolóra valaminek a fontosságát? Össze kell ha­
sonlítaniuk különböző dolgokat. Próbálják meg összevetni a munka ideáit és elveit
az életbéli dolgokkal.
K: A kettő látszólag teljesen eltér egymástól.
V: Az nem segít, ha ezt mondják. Nem tudományos céllal keressük, mi fonto-
sabb és mi kevésbé az, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy ezt tudjuk, tehát
nem abból kell kiindulnunk, amit ön mondott, mert akkor sohasem fogjuk megta­
lálni a helyes arányt, a megfelelő anyagot az összehasonlításhoz. Gondolkodjanak
el ezen, és meg fogják érteni.
K: Nekem az okoz problémát, hogy bár intellektuálisan elfogadom, hogy egyes
dolgok fontosak és hasznosak, mások pedig jelentéktelenek és feleslegesek, érezni,
nem érzem ezt.
K: Ismerjék fel, és akkor érezni is fogják. Gyakrabban kell felismerniük, több
mindennel kapcsolatban. Csak próbálják, többé-kevésbé, keresztülfuttatni az el­
hangzott ideákat az agyukon. Találják meg azokat, amelyekhez jobban vonzódnak.
Néhányuk pusztán csak egy szó marad, másokról pedig már tettek gyakorlati meg­
figyeléseket vagy gyűjtöttek tapasztalatokat. Ez segíteni fog.
K: Azt mondta, ha előre akarunk jutni, akkor meg kell szabadulnunk minden­
től, ami felesleges. Nekem ez nagyon nehezen megy.
V: Véleményem szerint mindennek ez a célja. Ha valamit egy határozott cél
érdekében csinálnak, akkor minél kevesebb szükségtelen dolgot tesznek, annál
közelebb jutnak a céljukhoz. Ha például a vonatot is el akarják érni, és újságot is
akarnak olvasni, akkor a vonatot is lekésik, és az újságot sem fogják olvasni. Jobb,
ha magukkal viszik, és a vonaton olvassák. Mindent azonban nem lehet kiiktatni,
lehetetlen dolgokat pedig nem követelnek meg tőlünk. Ennek ellenére érvényes az
elv, mely szerint, miután olyan sok felesleges dolgot tekintünk kötelező jellegűnek,
egy kicsivel csökkenthetjük a számukat.
K: Ahogy az ember tudatosabbá válik, egyre kevesebb érdeklődést mutat az
élet iránt?
V: Attól függ, ki mit ért élet alatt, mert ez a kifejezés sokféleképpen értelmez­
hető. Lehet, hogy valakit az élet egy olyan oldala érdekel, ami semmi mással nem
egyeztethető össze, vagy az is lehet, hogy egy olyan, ami kapcsolatba hozható ezek­
kel a dolgokkal.
K: Úgy tűnik, hogy csak akkor válhatunk tudatossá, ha igazán vágyunk rá. De
nem válhat ez a vágy a tudatosság akadályává?
K: A vágy összetett dolog - valójában gondolatok, érzelmek, sőt félelmek egész
sorából áll. Akkor kezdünk el vágyni a tudatosságra, amikor félünk a gépiességtől.

304
Először rá kell ébrednünk arra, hogy gépezetek vagyunk, majd pedig ennek a felis­
merésnek félelmet kell keltenie bennünk. Ezután a vágy is fel fog ébredni.
K: Mostanában az az igen nyomasztó érzés gyötör, hogy noha dolgozom, még
mindig ijesztően gépiesnek tűnök.
V: Kétségtelen, hogy gépiesek vagyunk, egyelőre semmit sem tehetünk ez ellen.
Először jobban meg kell ismernünk önmagunkat, de nemcsak az általános jellemző­
ket, hanem a sajátos, egyedi vonásokat is, mert a sok általános, mindenkire érvényes
dolog mellett vannak olyanok, amelyek egyénenként változnak. Először az általános
dolgokat kell tanulmányoznunk, majd pedig az egyedieket, amikor pedig már ismer­
jük önmagunkat, tudni fogjuk, mivel kell kezdenünk. Egyelőre csak az alapvető dol­
gokat próbáljuk megvizsgálni, aminek inkább az öntanulmányozás a célja, mint az,
hogy tényleges eredményeket érjünk el.
K: Hogyan orvosolhatók azok az időszakok, amikor az ember közömbösen vi­
szonyul a szisztéma ideáihoz, amikor azok nincsenek rá hatással?
V: Egyszer fenn, egyszer lenn - ez jellemző minden folyamatra. Ahhoz, hogy a
depresszió pillanataiban az ember ne veszítse el a fonalat, ne feledkezzen meg ar­
ról, ami volt, elegendő emléket kell összegyűjtenie a magasabb állapotokról, és elég
sokszor kell, úgymond, fenn lennie.
K: De mivel helyettesíthető az illúzió megszűnte után fellépő depresszió?
V: Lehet, hogy a depresszió az eltűnt illúziók helyébe lépő új illúzióknak kö­
szönhető. Míg azok, amelyek eltűntek, reménnyel voltak tele, az újak talán elkesere­
dettséggel. Mindössze erről van szó.
K: Hogyan tehetjük erőteljesebbé, és hogyan rögzíthetjük azokat a pillanatokat,
amikor előjönnek az érzelmeink, és dolgozni akarunk. Es hogyan használhatjuk
ezeket a pillanatokat akkor, amikor nem akarunk dolgozni?
V: Próbálják meg összekapcsolni őket. Amikor dolgozni akarnak, idézzenek
fel olyan pillanatokat, amikor ugyanebben az állapotban voltak, majd próbáljanak
mentális kapcsolatot létesíteni közöttük.
K: De ez ösztönzően fog hatni a munkára?
V: Az ösztönzésnek ebben a szisztémában a jelen helyzetünk és a változás lehe­
tőségének felismeréséből kell fakadnia. Vagy lehet, hogy még ennél is egyszerűbb a
dolog. Lehet, hogy annak a felismerése ad indíttatást a munkához, hogy a mostani­
nál többet is megtudhatnak. Ez utóbbi a tudásra, az előbbi pedig a létezésre vonat­
kozik. Valójában mindkettőre szükségük van, és meg kell róluk bizonyosodniuk.
A munka elkezdése után nagyon hamar fel fogják ismerni, hogy fokozatosan szert
tesznek egy bizonyos tudásra, ami a megértés új lehetőségeit tárja fel. Ezt senki sem
kerülheti el, ha valóban dolgozik. Némi idő elteltével pedig az ember észre fog ven­
ni önmagában bizonyos változásokat, amik, bár leírni képtelen lesz őket, teljesen el­
térő hozzáállásokat alakítanak ki benne. Mivel ez elkerülhetetlen, azt eredményezi,
hogy határozottan értékelni kezdi a munkát, világosan megérti, hogy kap valamit,
és tart valami felé, nem pedig egyhelyben toporog.
K: Hogyan szilárdíthatjuk meg az elhatározásainkat?
V: Az elhatározástól függ. Először is tisztában kell lenniük azzal, mi fontosabb
és mi kevésbé az. Ha ezt már meg tudják állapítani, akkor a döntések sem fognak
nehézséget okozni. Meg kell tanulniuk, hogyan tehetnek különbséget a mi szintün-

305
kön a gépiesség és a tudatosság között. A munkával kapcsolatos dolgok lehetnek
tudatosak. Azok, amik a kényelemmel, nyereségvággyal, élvezetekkel, haszonnal
kapcsolatosak, gépiesek. Ugyanakkor van ennek egy másik oldala is. Ha egy dön­
tés valóban fontos következményekkel jár, és összefüggésben áll a munkájukkal,
akkor kérhetnek tanácsot. Ilyen esetben különösen fontos, hogy lehetőleg ne egye­
dül döntsenek.
K: Úgy érzem, hogy teljesen át kell értékelnem a munkához való hozzáálláso­
mat. Csak egyetlen „én" tulajdonít jelentőséget a szisztémának - a többi nem akar
tanulni vagy megváltozni. Kaphatok valamilyen módon segítséget ahhoz, hogy dol­
gozni akarjak?
V: De akkor ki fog dolgozni, ha a munka csak egyetlen „én" érdeklődését kelti
fel, a többit pedig hidegen hagyja? Úgy beszél, mintha azok az „én"-ek nem önhöz
tartoznának. Lehet, hogy az egyik „én" elhatározza, hogy dolgozni fog, de fel fog
tűnni egy másik, amelyiknek nincs tudomása erről a döntésről. Ez az adott helyzet,
és önöknek meg kell próbálniuk megtenni mindazt, amit a jelen helyzetben tudnak.
Ne olyan dolgokról álmodozzanak, amiket nem tudnak megtenni, és ne próbálja­
nak a lehetségesnél többet tenni. Önöknek kell érezniük a munka szükségességét,
ebben senki sem segíthet, ha azonban nem teszik meg, amit tudnak, el fogják veszí­
teni a dolgokat, és egyre kevesebbet fognak dolgozni. Ha megpróbálnak emlékezni
önmagukra, vagy naponta háromszor vagy négyszer megállítani a gondolataikat,
akkor energiához jutnak, de csak akkor, ha ezt rendszeres gyakorlattá teszik. Ho­
gyan gyűjthetünk több erőt a munkához? Csak úgy, ha dolgozunk, nincs más mód.
Ha megtanulnak kis erőfeszítéseket tenni, akkor kis eredményeket fognak elérni,
ha pedig nagyobb erőfeszítéseket tesznek, akkor az eredmények is nagyobbak lesz­
nek.
K: Hogyan lehetünk biztosabbak abban, hogy valóban előnyösebb helyzetbe
kerülünk, ha tudatosabbá, kevésbé gépiessé válunk?
V: Ezt önöknek kell megítélniük, keressenek rá okokat. Először próbálják meg­
érteni, mit jelentene, ha tudatosabbá, kevésbé gépiessé válnának, majd döntsék el.
Csak így lesz valódi súlya a döntésüknek. Ha én válaszolok önök helyett, akkor az
az én véleményem lesz. Vannak olyan dolgok, amiket az embernek magának kell
eldöntenie, mert csak akkor lesz valódi jelentésük, és csak akkor fog valódi megér­
tés állni mögöttük.
Nem tudjuk, mit jelent tudatossá válni. De még a jelen állapotunkat sem ismer­
jük, mert illúziók között élünk. Há mentesülnénk az illúzióktól, akkor felébredhet­
ne bennünk egy erős ösztönzés arra, hogy kikerüljünk ebből az állapotból és meg­
változzunk. Nem tudjuk tökéletesen leírni, mit jelentene ez a változás, és jobb, ha
meg sem próbáljuk, mert a képzelődés mindig készen áll arra, hogy működésbe
lépjen, és becsapjon minket. Jobb, ha a jelen állapotukat tanulmányozzák. Semmit
sem veszíthetnek, ha megteszik, mert nincs veszítenivalójuk.
K: Néha úgy érzem, hogy nincs arányérzékem. Hogyan próbálhatnám meg ezt
orvosolni?
V: De éppen ez a lényeg! Minden munkának ez a célja. Mindenben, amit te­
szünk, ott van a cél, hogy ténylegesen meg tudjuk állapítani, miként viszonyulnak
egymáshoz a dolgok. Ez azonban addig nem lehetséges, amíg nem dolgoznak.

306
Tehát dolgozniuk kell, aminek eredményeként később jobb arányérzékre tesznek
szert.
K: Úgy gondolom, hogy a hétköznapi élet és a szisztéma vonalán végzett ko­
moly munka közötti szakadék áthidalása okozza a legnagyobb nehézséget. Mi köti
össze a kettőt?
V: Szükségtelen ezzel törődniük, mert ez a szisztéma lehetővé teszi, hogy azon­
nal, jelen állapotukban fogjunk hozzá a munkához. Ugyanakkor, ha végiggondol­
ják, milyen eredményekkel járhat, ha dolgoznak, illetve mi történik ellenkező eset­
ben, akkor megértik, micsoda különbség van a kettő között. Az egyik esetben min­
den történik, a másikban pedig tudatossá kell válniuk ahhoz, hogy a tudásuknak
megfelelően cselekedhessenek. A két utat nem köti össze híd, mi köthetné össze az
őrültséget az ésszerűséggel?
K: A létezés megváltozása függetleníti az embert a külső eseményektől?
V: Erre a saját tapasztalataik alapján kell választ adniuk. Minél inkább egysé­
gessé és tudatossá válnak, annál kevésbé függnek a külső körülményektől. Jobban
megértik a külső eseményeket, könnyebben megtalálják az utat, és így szabadabbá
válnak. Hogy ezután mi fog történni? Miután elérték a további szinteket, erre is a
saját tapasztalataik fognak választ adni. Nincs értelme elméletben beszélgetni erről.
Mostanra mindabból, amit elmondtam, azt a következtetést vonhatják le, hogy a
gyakorlati dolgokra próbálom rávezetni önöket.
K: A hétköznapi életben adódnak olyan körülmények, amelyek között sokkal
nehezebben megy az önemlékezés. El kellene ezeket kerülnöm?
V: Tévednek, ha azt gondolják, hogy az élet kínálta feltételek, vagyis a külső
körülmények, bármit is megváltoztathatnak, vagy befolyásolhatnak. Ez pusztán il­
lúzió. És vajon el kellene kerülnünk őket, vagy sem? Vagy próbálják meg elkerülni
őket, vagy próbáljanak úgy tekinteni rájuk, mint egy szerepre, amit el kell játsza­
niuk. Még ha sikerül is kitérniük előlük, azt fogják tapasztalni, hogy semmi sem
változott meg, talán vannak ez alól kivételek, de az általános egyensúly ugyanolyan
marad.
K: Ha teljesen gyengék vagyunk, akkor milyen forrásból nyerjük a munka elkez­
déséhez szükséges erőt?
V: Van bennünk némi erő. Ha teljesen gyengék lennénk, akkor semmit sem
tudnánk tenni, ha minden erő hiányozna belőlünk, akkor hidegen hagyna minket
a munka. Ha felismerjük helyzetünket, akkor már rendelkezünk némi erővel, amit
az újonnan megszerzett tudás növelni fog. Tehát annyi erőnk van, amivel hozzáfog­
hatunk a munkához. Később pedig az újonnan szerzett tudásból, az új erőfeszítések­
ből fogunk energiát nyerni.
K: Rendkívül nehéz jól végeznem a munkát, mert nem látom, mikor milyen
erőfeszítés lenne helyénvaló.
V: Az önemlékezésre tett erőfeszítés mindig helyes, már ha rá tudják venni ma­
gukat. Bármit is csinálnak, csak próbálják felismerni, hogy éppen azt csinálják, vagy
hogy nem csinálnak valamit, amit kellene. Ha ezzel kitartóan próbálkoznak, akkor
meglesz az eredménye. Az önemlékezésre tett erőfeszítés a legfontosabb, mert e
nélkül minden más értéktelen, mindennek ezen kell alapulnia. Ez az egyetlen mód­
szer, amellyel eljuthatnak a gépies állapotból egy tudatosabb állapotba.

307
 K: Még mindig nem értem, miben különbözik az önemlékezés attól, amikor
önmagamról gondolkodom.
V: A kettő nem ugyanaz. Ha emlékezni akarnak önmagukra, akkor az a legjobb,
ha nem gondolnak önmagukra. Amíg önmagukon gondolkodnak, nem fog menni
az önemlékezés. Szavakkal nehéz leírni a kettő közötti különbséget. Olyan, mintha
más lenne a kiindulási pont, amikor önmagukról gondolkodnak, és amikor az önem-
lékezéssel próbálkoznak. Felismerik, hogy nem emlékeznek önmagukra, hogy nem
tudatosak, és ha megpróbálnak emlékezni a tudatosság hiányára, akkor ennek ered­
ményeként elkezdenek emlékezni önmagukra. Ennél jobban nem tudom elmagya­
rázni. Azonnal nem fognak rátalálni a helyes módszerre, de ha egy ideig kísérletez­
nek, akkor találni fognak valamilyen konkrét gondolatsort, ami segíteni fog. Ekkor
rájönnek, hogy ha adott módon gondolkodnak bizonyos dolgokról, akkor emlékezni
fognak önmagukra. Ez az első lépés a tudatosság felé.
K: Nem tudom megítélni, hogy bizonyos pillanatokban emlékszem-e önma­
gámra, vagy sem.
V: Elég, ha arról van tudomásuk, amikor nem emlékeznek önmagukra. Kap­
janak el olyan pillanatokat, amikor különösen messze állnak az önemlékezéstől
- ezekben a pillanatokban emlékezni fognak önmagukra.
K: Mi történik akkor, ha azt mondom magamnak: „Emlékezni fogok
önmagámra..."?
V: Semmi. így nem kezdhetnek az önemlékezéshez. Vagy gondoljanak valami
olyasmire, ami előhívja, vagy ismerjék fel, hogy nem emlékeznek önmagukra.
K: Most, ebben a pillanatban, látom, hogy nem emlékszem önmagámra, ennél
tovább azonban nem jutok.
V: Hatoljon mélyebbre. Semmi többre nincs szükség. Ismerjék fel egyre többször,
egyre mélyebben, hogy se önök, se mások nem emlékeznek önmagukra, hogy senki
sem emlékszik önmagára. Ez bármi másnál könnyebben eljuttathatja önöket az önem­
lékezéshez. Főként azért okoz nehézséget, mert nem ismerjük fel a hiányát. Később
lehet, hogy sok más dolgot is magába foglal, de ha egyszerre akarnak mindent, akkor
semmit sem fognak kapni. Próbálják megfigyelni, mivel töltik az idejüket. Mondjuk,
színházba mennek, vagy eljönnek ide, vagy meglátogatnak egy barátot, majd, miu­
tán hazaértek, tegyék fel a kérdést, hogy vajon tudatában voltak-e önmaguknak. Meg
fogják látni, hogy nem. Vagy miután leszálltak a buszról, gondolják végig, mi történt
útközben. Meg fogják látni, hogy az önemlékezés soha nem jön magától, mindig rá
kell venniük magukat.
K: Akkor hogyan adódhatnak olyan pillanatok, amikor véletlenszerűen emlék­
szünk önmagunkra?
V: Ilyen pillanatok akkor következhetnek be, amikor a központok intenzíven
működnek, különösen akkor, amikor az egyik funkció figyeli a másikat. Ilyenkor
előfordulhat, hogy az impressziók annyira erősek, ellentmondásosak vagy olyan
mértékben a segítségünkre vannak, hogy előidézik az önemlékezést. Sok ilyen jel­
legű dolgot létrehozhatnak szándékosan, hiszen arra nem támaszkodhatnak, hogy
majd véletlenül öntudatossá válnak.
K: Úgy érzem, kevés, ha pusztán arra hagyatkozom, hogy majd a tapasztalat
speciális ízéből felismerem az önemlékezés állapotát. Tudni szeretném, hogyan is-

308
merhetném fel intellektuálisan anélkül, hogy egy érzelem vagy szubjektív gondolat
közbeavatkozna.
V: Az érzelem jelenléte nem jelent beavatkozást. A gondolati funkcióval csak
egy bizonyos pontig juthat el az ember, onnan az érzelmeken kell folytatnia az út­
ját. Senki sem mondhatja az öntudatosságra, ami a tudatosság magasabb állapota,
hogy biztosan vagy könnyen megtapasztalható, mi vei a létezés megváltozását jelen­
ti, tehát nehéz megmondani egy gépies embernek, hogyan fog érezni és a dolgokra
tekinteni, ha tudatosabbá válik. A gépies ember alszik. Hogyan mondhatnánk meg,
mit fog érezni vagy tenni, amikor felébred?
Azért nem tudjuk megtenni az első lépést a magasabb állapotok felé, mert sok
mindent nem akarunk feladni. Mindegyikünk tökéletesen tisztában van azzal, mit
kellene feladnia, de egyikőnk sem hajlandó ezt megtenni. Az önemlékezést illetően
azonban ez sokkal egyszerűbb, ha az ember valóban igénybe veszi az összes lehet­
séges eszközt, akkor észre fog venni egy különbséget a saját állapota és annak az
állapota között, aki nem próbál emlékezni önmagára.
K: Néha, amikor megpróbálok emlékezni önmagámra, megváltozik az időérzé­
kem. Ez pusztán illúzió?
V: Igen valószínű, az önemlékezés vonatkozásában azonban nem szabad azon
gondolnunk, hogy milyen további, pótlólagos eredményeket fogunk elérni. Csak
azzal a határozott ténnyel kell törődnünk, hogy nem emlékszünk önmagunkra,
ami azt jelenti, hogy alszunk, és hogy emlékezni szeretnénk önmagunkra, ami azt
jelenti, hogy felébredünk. Talán az idő szubjektív érzékelése és számos más dolog
meg fog változni, de ez lényegtelen. Az a tény a fontos, hogy alszunk, és a felébre­
désért tett erőfeszítés.
K: Hogyan jelölhetek ki egy valódi irányt, egy erősebb célt?
V: Itt ismét ugyanarról van szó - fel kell építeniük önmagukat, erősebbé válhat­
nak önmaguknál.
K: De mi a különböző „én"-ek összessége vagyunk. Honnan tudhatjuk, melyik
„én"-ben bízhatunk?
V: Nem tudhatjuk - ilyen az állapotunk. Amíg meg nem változunk, addig eb­
ben az állapotban kell végeznünk a munkát. Ennek ellenére úgy dolgozunk, hogy
közben szem előtt tartjuk a változtatás lehetőségét, és minél inkább felismerjük je­
len helyzetünk reménytelenségét, annál több energiánk lesz arra, hogy erőfeszítése­
ket tegyünk a változtatásra.
K: Annak ellenére, hogy nagyon is könnyen megértem, hogy a legtöbb szem­
pontból milyen gépies vagyok, nehezen tudom ezt összeegyeztetni a következetlen­
ségemmel. Ez a hasonlat hibás értelmezéséből adódik?
V: Nem. Tudják, az elme könnyen megérti a gépiességet. Az azonban már na­
gyon nehéz, hogy ezt állandóan észben tartsuk, lássuk a tényeken keresztül, a dol­
gokban, megértsük, hogy minden történik. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, időre van
szükség.
K: Mi az oka annak, hogy az ember, még ha észre is tud venni néhány ismétlő­
dő hibát, továbbra is elköveti őket mindaddig, amíg valaki más rájuk nem mutat?
V: Még az sem segít, ha valaki más rájuk mutat. Amíg meg nem találják egy hiba
okát, addig minden egyes nap elkövethetik. Talán valami más rejtőzik a hátterében,

309
ami ismételten valami mástól függ és így tovább. Ha valamit meg akarnak változ­
tatni, akkor le kell ásniuk a gyökeréig. De egyelőre nem beszélünk változtatásról,
csak tanulmányozásról. A változatáshoz mélyebbre kell hatolni. Természetesen, ha
valamit nagyon egyértelműnek találnak, akkor meg kell próbálniuk megváltoztat­
ni, de ennek leginkább az önmegfigyelés a célja, mert ha valami mindig gépiesen
történik, akkor még csak megfigyelni sem tudják.
K: Ugye a szisztéma legalapvetőbb ideája önmagunk megváltoztatása?
V: Először is tudnunk kell, mit változtassunk meg. A legalapvetőbb dolog az ön­
ismeret, bár, amit már a legelejétől fogva mondogatok, ha bizonyos dolgok nem vál­
toznak meg, akkor nem ismerhetik meg önmagukat, mert jelen állapotunkban erős
ellenállás lép fel bennünk bármilyen változással vagy munkával szemben. Azok,
akik csak a tudásukat szeretnék gyarapítani, de változtatni nem akarnak, sohasem
fogják megismerni önmagukat, éppen úgy, ahogy azok, akik csak intellektuálisan
akarják tanulmányozni a szisztémát, semmit sem fognak kapni, és a legtöbb eset­
ben nagyon hamar felhagynak az egésszel. Önmagunk megismerése azonban egy
hosszú folyamat. Először tanulnunk kell.
K: Nem szabad arra számítanunk, hogy meglesz a munkánknak az eredmé­
nye?
V: Eredmények nélkül mi értelme dolgozni? Azonban nem várhatnak gyors,
azonnali eredményeket. Ha elültetnek egy palántát, nem számíthatnak arra, hogy
jövőre már egy hatalmas fa fog állni a kertjükben. A növekedés folyamat.
K: Nemrégiben azt mondta, hogy mielőtt az ember szert tehetne önismeretre,
látnia kell önmagát. Önmagunkat látni önmegfigyeléssel összekötött önemlékezést
jelent?
V: Nem. Csak annyit, hogy helyes képet alakítunk ki önmagunkról. Amíg az
ember ezt nem teszi meg, addig nem foghat hozzá semmilyen komoly munkához,
csak tanulmányozhatja a dolgokat, és még az sem terjed ki mindenre.
K: Nagyon nehéz meggyőződni arról, hogy az igazat mondjuk-e magunknak.
V: Igen, ezért mondtam, hogy először látniuk kell önmagukat, nem pedig megis­
merni. Sok különböző képet alakítottunk ki önmagunkról. Először látnunk kell eze­
ket, egyiket a másik után, majd össze kell őket hasonlítanunk. De első látásra nem
tudjuk eldönteni, hogy melyik az igazi. Csak az ismételt tapasztalatok mutathatják
meg. Az első csoport Szentpéterváron erre mondta azt, hogy az ember mentális
fényképeket készít önmagáról, amivel felkészül arra, hogy lássa önmagát.
K. Nem fordulhat elő, hogy még ezek az ismétlődő tapasztalatok is félrevezetik
az embert?
V: De, még ebben is becsaphatjuk magunkat. De amikor az érzelmi elem - a
lelkiismeret - megjelenik, akkor az igazi felismerés lesz.
K. Hogyan készíthetünk ilyen mentális fényképeket?
V: Nem kell hozzá fényképezőgép. Figyeljék meg, milyennek tűnnek kívülről,
mások milyennek látják önöket eltérő körülmények között. Ezeket a fényképeket
mindenkinek magának kell elkészítenie, de, miután mindenki téves képet alakít
ki önmagáról, néha hasznos lehet, ha másokat is megkérdeznek az önökről kiala­
kult benyomásaikról. Senki sem önmagát látja a tükörben, hanem valaki mást. Ha
fényképezik önmagukat, akkor fogalmat nyernek a különböző szerepekről, amiket

310
eljátszanak. Mivel a szerepeket gyakran lökhárítók választják el egymástól, amikor
benne vagyunk az egyikben, nem láthatjuk a másikat.
K: Látni önmagunkat azt jelenti, hogy látjuk a hibáinkat, ugyanakkor tudjuk,
mit kezdjünk velük?
V: Lehet, hogy néha így van. Azonban ismét egy meghatározást és egy magyará­
zatot keresnek, amikor én tényleges gyakorlati munkáról beszélek, nem pedig valami­
ről, amit meg kellene határoznunk, vagy szavakba kellene öntenünk. Úgy értem, tény­
legesen látniuk kell önmagukat. Tegyük fel, hogy egy olyan képről beszélnek, amiről
csak hallottak, de látni még sohasem láttak. Mindent, ami lehetséges, megtudhatnak
erről a képről, de ha még nem látták, akkor először látniuk kell, és meg kell bizonyo­
sodniuk mindarról, amit hallottak róla. Ha valaki látja önmagát, még nem jelenti azt,
hogy ez állandóan így van. Egy ideig látják önmagukat, majd többé nem látják.
Addig az ember nem beszélhet valakivel komolyan, amíg nem kezdi el látni
önmagát, vagy legalább fel nem ismeri, hogy nem látja önmagát, és ezen változtat­
nia kell.
K: Egyszer azt mondta, hogy a munka komolyságot követel meg az embertől.
Mit jelent az, hogy valaki komoly?
V: Először is külön kell választanunk a következő két dolgot: komolynak lenni
és komolyan venni a dolgokat. Amikor az embereket ez a kérdés foglalkoztatja, rend­
szerint azon gondolkodnak, hogy mit vegyenek komolyan és hogyan, de azt soha­
sem kérdezik meg, mit jelent komolynak lenni. Komolynak lenni azt jelenti, hogy az
ember semmit sem vesz komolyan - kivéve azokat a dolgokat, amelyekről biztosan
tudja, hogy fontos szerepet játszanak azzal kapcsolatban, amit akar. Ez nem tűnik egy
nagy horderejű dolognak, de ha alkalmazzák a gyakorlatban, akkor rájönnek, hogy
ez az egyetlen megoldás és a legszükségesebb dolog.
Látják, azokat az embereket, akik nincsenek, nem lehet komolyan venni ebből a
szempontból. Az egyik pillanatban komolyak, a másikban mindent elfelejtenek, az­
tán ismét találni próbálnak valamit, majd megint csak elégedettek azzal, amilyük
van. Ez azt jelenti, hogy nincsenek - nem léteznek. Először létezniük kell.
K: Azt mondta, hogy bizonyos negatív érzelmek ellehetetlenítik a komoly mun­
kát. Ez azt jelenti, hogy mielőtt az ember elkezdene komolyan dolgozni, egyszer és
mindenkorra végeznie kell velük? És mit ért komoly munka alatt?
V: Komoly munka alatt nemcsak tanulást értek, hanem változtatást is. Először
tanulmányozniuk kell bizonyos dolgokat, majd dolgozniuk kell a megváltoztatá­
sukért. De miután még a tanulmányozáshoz is szükséges bizonyos változás - a
tanulmányozás és a változás folyamata ugyanis nem különül el élesen egymástól
-, ha komolyabban végzik, mint a legelején, az már komoly munkának nevezhető.
Mivel bizonyos negatív érzelmek tönkreteszik az eredményeket, gyakorlatilag el­
lehetetlenítik a komoly munkát: az egyik részük dolgozni fog, elér valamit, amit a
másik rész tönkretesz. Ha tehát úgy fognak ehhez a munkához, hogy nem kereked­
nek felül bizonyos negatív érzelmeken, akkor némi idő után még a korábbinál is
rosszabb állapotban találják magukat. Számos alkalommal megesett, hogy az embe­
rek azért nem tudták folytatni a munkát, mert meg akarták tartani a negatív érzel­
meket. Voltak pillanatok, amikor ezt felismerték, de mivel akkor nem tették meg a
szükséges erőfeszítéseket, később a negatív érzelmek megerősödtek.

311
 K: Minek a hatására tesznek az emberek erőfeszítéseket?
V: Két okból kifolyólag: vagy kapni akarnak valamit, vagy meg szeretnének
szabadulni valamitől. Azonban hétköznapi feltételek mellett, tudás nélkül, nem tud­
ják, hogy mitől szabadulhatnak meg, vagy mit nyerhetnek el.
K: Az embernek hosszú időn keresztül kell gyakorolnia?
V: Mindennek megvan a saját élettartama, és ha az ember túl sokáig vár, akkor
a munkája feleslegessé válik, és csak rossz eredményekre vezethet. Időről időre le­
hetősége nyílik az út lerövidítésére, de ha ezeket az alkalmakat elmulasztja, akkor
egy idő után már nem is adódnak többé. Észben kell tartaniuk mindazt, amit a kü­
lönböző előadásokon az erőfeszítésekről mondtam, mert ezek szolgálnak a munka
alapjául. Minden, amit megszerezhetünk, az erőfeszítéseinkkel arányos, minél több
erőfeszítést teszünk, annál többre számíthatunk. Hatalmas dolgokat akarunk, nem
ismerjük fel, milyen elképesztően nagyokat. Az elején csak azért kicsik az erőfeszí­
téseink, mert a hétköznapi életben nem teszünk erőfeszítéseket, az életben mindent
azért teszünk, hogy megússzuk a munkát, emiatt nehéz felismernünk és elfogad­
nunk az erőfeszítések szükségességét. Bárhogyan is gondolkodunk és csináljuk a
dolgokat, mindig ott van bennünk a hajlam, hogy bármi áron megpróbáljuk elke­
rülni a munkát.
K: Úgy tűnik, hogy csak úgy lehet megváltoztatni a létezést, ha erőfeszítést te­
szünk arra, hogy valamit másképpen csináljunk. Ez tehát egy ördögi kör, hiszen miu­
tán létezésünk ugyanolyan maradt, semmit sem csinálhatunk másképpen.
V: Ez a hétköznapi életben van így, nem az iskolában. Bármilyen szisztéma vagy
iskola esetében már más a helyzet. A hétköznapi életben semmit sem változtathatunk
meg - lépünk egyet jobbra, majd egyet balra, de ez a helyzetünkön nem változtat. Az
azonban nem ugyanaz, ha valaki iskolai feltételek mellett dolgozik. Ha valaki gyor­
san dolgozik, gyors lesz a változás, ha valaki nagyon keveset dolgozik, akkor ezzel a
kevéssel arányosan fog változni. Néhány pennyért nem tudnak egy nagy házat venni
- meg kell fizetniük az árát. Csak gondolják végig: mennyit fizetnek, és ezért mekko­
ra változásra számítanak? Már eleget beszélgettünk, és elég sok mindent megértünk.
Látnunk kell, mennyit fizetünk, és akkor tudni fogjuk, mennyit kaphatunk. Többre
nem számíthatunk. Értik már? Hány valódi erőfeszítést teszünk? Ha becsapjuk ma­
gunkat, nem tudhatjuk, mennyire számíthatunk, ha viszont őszinték vagyunk, akkor
láthatjuk.
Az erőfeszítés önmagában nem segít, mert nem tudják, milyen irányba kell
megtenniük. Ezért van szükségük iskolára. Jelen állapotában az ember sok min­
dent megtanulhat, ha valaki megmutatja és elmagyarázza neki ezeket a dolgokat,
de ha magától jut el hozzájuk, akkor vagy rosszul értelmezni őket, és hibákat követ
el, vagy egyszerűen el sem juthat hozzájuk. Ha nem így lenne, akkor nem lenne
szükség iskolákra - legalább néhány ember magától is megszerezhetné ezeket a
dolgokat. De nem képesek rá, senki sem az.
K: Akkor tehát nem sokra számíthatunk a könyvektől?
V: Néhány ideát megismerhetnek belőlük, de míg egyre rábukkannak, tíz má­
sikat elmulasztanak. Tulajdonképpen, léteznek olyan könyvek, amelyek nagyon
mély titkokat rejtenek, de az emberek nem tudják őket elolvasni, ezért sohasem
ismerik meg ezeket a titkokat. Nagyon biztonságosan elrejtették őket. Ez ismételten

312
azzal az alapelgondolással kapcsolatos, mely szerint a megértés nemcsak a tudás­
tól, hanem a létezéstől is függ. Ezért van szükségünk iskolára. Egy iskolában nem
csaphatjuk be önmagunkat, és ott magyarázatot kaphatunk arra, miért vagyunk
képtelenek a megértésre. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy növekedjen a megérté­
sünk, le kell győznünk valamit önmagunkban. Nem látjuk önmagunkat, de ha se­
gítséget kapunk és tanulunk, akkor sokkal több mindent észrevehetünk. Ennek is
különböző fokozatai vannak.
K: De ha az ember elhatározza magát...?
V: Ez csak egy szó. Ha erősebbek lennének, hozhatnának döntéseket. Jelen álla­
potukban annyi döntést hozhatnak, amennyit csak akarnak, ennek ellenére tovább­
ra is csak beszélni fognak az elhatározásaikról. Legfőképp az jellemző ránk, hogy
mindenben gyengék vagyunk. Csodálatos terveket szőhetünk, állíthatjuk, hogy
tudjuk, mit akarunk, még egy célunk is lehet, de „tenni" semmit sem tudunk. Ezért
kell tanulnunk. Először lépésről lépésre meg kell tanulnunk kis dolgokat tenni. Kis
erőfeszítésekkel kell kezdenünk. Ha ezeket elmulasztjuk, akkor nem fogunk változ­
ni - az egyik pillanatban ott leszünk, a másikban nem. De ha teszünk kis erőfeszíté­
seket, és nem feledkezünk meg róluk, akkor találni fogunk egy utat, egy irányt.
K: Milyen erőfeszítések a legcélravezetőbbek azokban a pillanatokban, amikor
az ember vágyik a változásra?
V: Tudniuk kell, mit értenek „változás" alatt. Az erőfeszítést ugyanígy nem
lehet szavakkal leírni. Amikor az ember megérti a helyzetét, akkor a belső ellent­
mondások és egyéb dolgok is elegendő lökést adnak althoz, hogy erőfeszítéseket
tegyen. Tehát az alvás, a belső megosztottság, a lökhárítók, a negativitás és az ezek­
ből adódó kellemetlenség felismerése fog ösztönzően hatni az emberre.
K: Képzelődöm, ha úgy érzem, hogy mióta eljárok ezekre az előadásokra, ke­
resztülmentem némi változáson?
V: Nem. Biztos, hogy változott, hiszen kezd megérteni olyan dolgokat, amiket
korábban nem értett. De lehet, hogy ez nem elég. Minden apró dolog, amit megta­
nulnak, megváltoztat valamit, de talán nagyobb változásra van szükség. Tudják, ez
a változás mindig nagynak tűnik, ha ahhoz viszonyítják, hogy milyenek lennének a
dolgok, ha nem járnának el az előadásokra, ha viszont abból a szempontból nézik,
hogy megváltozhatnának-e még jobban, vagy kaphatnának-e valami mást, akkor
talán nem is olyan nagy, mert a változás nem magától következik be, hanem egy bi­
zonyos irányba tett egy bizonyos erőfeszítés eredményeként. Erőfeszítésre mindig
szükség lesz. Ahhoz, hogy tanulhassunk, bizonyos küzdelem szükséges, mert oly
sok gépies dolog zajlik bennünk, amelyek feleslegesek az irányítás megszerzésének
folyamatában.
K: Mi jelzi, hogy változtunk-e vagy sem?
V: Erről sok mindent lehetne mondani. Nehéz megállapítani, de ha el tudnák
képzelni, mi történne akkor, ha nem állnának kapcsolatban semmiféle munkával,
akkor választ kaphatnának a kérdésükre, ha össze tudnák hasonlítani azt, amilye­
nek most azzal, amilyenek akkor lennének.
K: A változásért folytatott küzdelem során nem termelnénk egyre több „én"-t?
V: Továbbra is sok „én"-ük lesz, nem fognak eltűnni, azonban képesek lesznek
irányítani, egy bizonyos módon rendszerezni őket.

313
 K: Egyrészről azt mondta, hogy hasznunkra válik, ha felvesszük a küzdelmet a
gépies szokásaink ellen, másrészről pedig azt sugallta, hogy nem cselekszünk böl­
csen, ha megpróbálunk változtatni a dolgokon. Kifejtené ezt bővebben?
V: Amikor azt mondtam, hogy jobb, ha az ember nem próbálja megváltoztat­
ni a dolgokat, azokra gondoltam, akik az élet hétköznapi feltételei között élnek,
fegyelem és munkamódszerek nélkül. Majd azt mondtam, hogy a hétköznapi élet­
ben az emberek semmit sem tudnak megváltoztatni önmagukban, mert ha megvál­
toztatnak egy dolgot, akkor öntudatlanul egy másikat is meg fognak változtatni.
Ha nem tudják, hogyan változtathatják meg a dolgokat, akkor teljesen felesleges
megpróbálniuk. A munkában azonban, különösen némi idő után, megszűnik ez a
veszély, mert ha az ember mindazt megteszi, amit tanácsolnak neki, akkor elkerüli
a rossz értelemben vett változás lehetőségét. Ennek az az oka, hogy az ilyen válto­
zás mindig az egyik felesleges funkcióban megy végbe. Ha az ember a szokásos
módon változtat meg valamit, akkor vagy többet kezd hazudozni, vagy többször
azonosul, vagy több negatív érzelmet fejez ki, mert ezek a dolgok könnyebben be­
folyásolhatóak. A munkában azonban számos dolog megvéd minket, legfőképp az
önemlékezés, ami megakadályozza, hogy egy másik gépies dolog vegye át annak a
helyét, amitől sikerült megszabadulnunk. Emellett, meg kell érteniük, hogy csak ak­
kor változtathatnak meg valamit, ha ismerik a módját, és a dolgok közötti összefüg­
géseket. Továbbá, elengedhetetlen, hogy valaki elmagyarázza, miként foghatnak a
változtatáshoz. Adott pontokból indulhatunk ki, és ahhoz, hogy ténylegesen meg­
változtassunk valamit, követnünk kell az utat, amit megmutattak nekünk. Például,
helytelenül gondolkodunk, amin változtatnunk kell, gyakorlatiasabbá kell tennünk
a gondolkodásunkat. Először azonban példákat kell keresnünk a formatórikus gon­
dolkodásra. Ezután felvehetjük a küzdelmet a negatív érzelmek kifejezése, az igazo­
dás, a képzelődés ellen - mindez egy-egy módszer, amellyel harcolhatunk a szoká­
sainkkal. Ezzel egy időben más szokások ellen is küzdhetnek, de ennek csupán az
önmegfigyelés lesz a célja, mert megváltoztatni képtelenek lesznek őket, ezt csak a
jelzett csatornákon keresztül tehetik meg. Ahhoz, hogy közvetlenül harcolhassanak
a szokásokkal, és a kívánt eredményekre juthassanak, többet kell tudniuk - most
még nem tudnak eleget. Ez az erőfeszítés azonban nem fog kárt okozni, mert az
önemlékezés kiegyensúlyozza.
K: Miért nem találhatja meg senki magától azokat a pontokat, amelyekből elin­
dulhat?
V: Mert az egyik „én" felfedez valamit, de abban a pillanatban egy másik „én"
valami más után kezd érdeklődni, és az összes energiát elveszi, majd miközben ez
utóbbi végzi a dolgát, feltűnik egy harmadik „én", és ez így folytatódik. Az ember
mindig össze-vissza szaladgál. Nem ismerjük fel, micsoda jelentősége van ennek.
K: Nem értem, hogyan juthat el az ember bárhová is, ha nem próbál szembesze­
gülni a szokásaival és változtatni a mindennapi életén.
V: Természetesen tennie kell valamit ennek érdekében. A kérdés az, hogy mit
kell megváltoztatnia. Az emberek mindig a lényegtelen dolgokat próbálják meg­
változtatni, azokat pedig, amelyek fontosak, figyelmen kívül hagyják, és holnapra
halasztják.
K: Vannak jó szokásaink is?

314
 V: A mozgási és az ösztönös központ szokásai lehetnek jók. A gondolati és az
érzelmi központban található szokások azonban sohasem lehetnek hasznosak.
K: Mindegyik szokás az azonosulás egyik formája?
V: Néhány szokás igen normális és ártalmatlan, de ha akadályokat kezdünk
görgetni az útjukba, akkor jó anyagot szolgáltatnak az önmegfigyelésre, és képe­
sek leszünk észrevenni, amikor megjelenik az azonosulás. Ez a küzdelem súrlódást
eredményez, ami nélkül nem látnák önmagukat, úgy élnének, mintha vastag ködré­
teg ölelné körül önöket, és még csak észre sem vennék. A második lépést azonban
a saját elhatározásukból kell megtenniük - vagy hasznosítják a súrlódást, vagy egy­
szerűen csak bosszankodnak miatta.
K: Tudatosságunk jelen állapotában nem a lehető legkevesebbet kellene tennünk?
V: Tanulmányoznunk kell önmagunkat. Tudás nélkül semmit sem tehetünk:
először tudnunk kell, mik vagyunk, és mit kell tennünk. Ezeken az előadásokon
azonban már több olyan dologról hallottak, amit meg tudnak tenni.
Az ember jelen állapotában is képes tanulmányozni magát. Nagyon fontos,
hogy megtegye. És, újra elismétlem, a legelső lépések megtételétől kezdve meg kell
próbálnia bizonyos dolgokat megváltoztatni, mert ebben a zűrzavaros állapotban
még csak tanulmányozni sem tudjuk önmagunkat. Valamilyen formában rendet
kell teremtenünk. Leltározni szeretnénk a házunkban, tehát el kell kezdenünk
számba venni a dolgokat, de tegyük fel, hogy közben mások ide-oda tologatják a
bútorokat, vagy éppen maguk a bútorok mozdulnak el a helyükről. Valójában ez
történik - a bútorok önállósítják magukat, ezért egy adott helyhez kell rögzítenünk
őket.
Iskolai tudás a magasabb központokon keresztül szerzett tudás. Tehát teljesen
más módszert igényel az elsajátítása. Hallunk bizonyos elvekről és felosztásokról,
amikről normális esetben nincs tudomásunk. Ha ezeknek a szempontjából kezd­
jük el önmagunkat tanulmányozni, akkor sok új dologra fogunk bukkanni. Ha
tökéletesen meggyőződtek arról, hogy ezek a felosztások és elvek helyesek, és
ha ezeket alapul véve figyelik meg önmagukat, akkor olyan dolgokat is fel fog­
nak fedezni, amiket ezek ismerete nélkül nem tudnának. A közönséges elme csak
homályosan látja a dolgokat, így azok zavarossá válnak: mivel nem tudjuk meg­
különböztetni a dolgokat egymástól, összekeverjük őket. Ha azonban megmond­
ják, hogyan különböztethetjük meg őket, akkor még ezzel az elmével is képesek
leszünk rá.
K: Tehát annak ellenére, hogy az l-es, 2-es és 3-as számú ember megfigyelései
bonyolultabbak és körülményesebbek, nem feltétlenül rosszak?
V: Lehet, hogy igen helytállók az ember megfigyelései, de ha nem tudja őket
osztályozni, akkor nem juthat helyes eredményekre. Nagyon sokk függ attól, hogy
helyesen csoportosítjuk-e a dolgokat.
K: Jó, ha először csak az egyik felosztással kapcsolatban teszünk megfigyelése­
ket?
V: Erre nem képesek, mert nem tudhatják, hogy egy adott pillanatban melyik
lenne a legjobb. Tehát azt tegyék, amire a véleményük szerint a leginkább képesek.
Mondjuk, elhatározzák, hogy megfigyelik a gondolati központot, de előfordulhat,
hogy éppen érzelmi állapotban vannak. Amíg nincs a kezükben az irányítás, addig

315
nem dönthetik el, hogy most ezt teszik, majd azt, utána pedig egy harmadik dolgot.
És éppen az irányítást szerezzük meg utoljára.
K: Ugyanolyan hasznos, ha másokat figyelünk meg, mintha önmagunkat?
V: Igen, ugyanakkor adódhatnak veszélyes pillanatok. Ha képesek önmagukra
vonatkoztatni azt, amit másokban látnak, akkor lehet, hogy jó, ha megfigyelnek
másokat. Rendszerint azonban az ember azt gondolja, hogy az ő esete más. Ekkor
lehet, hogy észrevesz bizonyos dolgokat másokban, de ezeket sohasem fogja önma­
gára vonatkoztatni.
K: Úgy tűnik, hogy nehezebben megy az önmegfigyelés és az önemlékezés
megkülönböztetése, ha az ember testileg kimerült vagy betegnek érzi magát. Ho­
gyan lehet felülkerekedni ezen a függőségen?
V: A testünk nyújtotta feltételek azok a feltételek, amelyek keretében élünk, ha
tehát szándékunkban áll megfigyelni önmagunkat, és emlékezni, vagy nem emlé­
kezni önmagunkra, akkor ezek között a feltételek között kell megtennünk. Nem
kezdhetünk a feltételek megváltoztatásával.
K: Az önmegfigyelés valójában olyan, mint a lelki önvizsgálat, amely során az
ember mindent befelé fordít?
V: Nem, a lelki önvizsgálat olyan, mint a képzelődés, irányítás nélkül történik.
Semmi haszna, és nem jár semmilyen eredménnyel. Önmegfigyelés során azonban
tudják, mit és miért csinálnak, mit akarnak elérni, megismerni. Nem lelki önvizsgála­
tot jelent, hanem egy nagyon bonyolult gépezet tanulmányozását. Valójában mecha­
nika, nem pedig pszichológia. A pszichológiára később kerül sor.
K: Hogyan lehetséges, hogy bár az ember meg tudja figyelni önmagát, továbbra
is folytatja az ostoba bohóckodást?
V: Úgy, hogy nem egy emberből áll, hanem sokból. Az egyik ember megfigyel,
a másik pedig továbbra is bohóckodik. Ha egy adott esetben látják önmagukban
a különböző embereket, az jó. Ha ez több eset kapcsán előfordul, akkor a dolgok
kezdenek kényelmetlenné válni. Ha pedig mindig látják őket, akkor elkezdődik a
munka.
K: Megfigyeltem, hogy nagyon mesterkélt vagyok. Ha az ember egy kicsivel
éberebbé válik, akkor az azt jelenti, hogy természetesebb?
V: Nem feltétlenül, mert a hétköznapi életben az emberek állapota nagyon
rossz, tehát ahhoz, hogy végül természetesek lehessenek, először természetellenes­
sé kell válniuk. Nem számíthatnak arra, hogy egyből elérik a természetes állapotu­
kat. Ez akkor lenne lehetséges, ha a normális szintről indulnánk, de mi egy ennél
alacsonyabb szinten élünk.
K: Miért van az, hogy ha az ember elveszíti a kapcsolatot a munkával, akkor az
összes akadály a lehető legrosszabb formában jelenik meg? Az ember negatívabb,
többet beszél feleslegesen és így tovább.
V: Mert ha dolgozik, akkor egyfajta új irányításra tesz szert, ugyanakkor elve­
szíti a gépies irányítást. Ha tehát felhagy a munkával, akkor a már elveszített gé­
pies irányítás mellett ezt a kis tudatos irányítást is elveszíti. Ennek következtében
előnytelenebb helyzetbe kerül.
K: Miért van bennem nagyobb ellenállás a szisztéma értelmezésében vett mun­
kával, mint más jellegű munkákkal szemben?

316
 V: Azért, mert azok a munkák gépiesek, és a gépies cselekedetekkel szemben
kisebb a gépies ellenállás. Egy eredetében tudatos cselekedettel szemben azonban
a lehető legnagyobb ellenállás fog fellépni.
K: A hétköznapi életben adódó sokkok közül néhány lehet kedvező hatással a
munkánkra?
V: Igen, de az ilyen jellegű sokkok nem helyettesíthetik a munkát. A tudatos­
ság kifejlődésének folyamatában minden, ami megszerezhető, csak erőfeszítéssel
szerezhető meg. Egy sokk nem helyettesítheti az erőfeszítést, a központokra le­
het hatással, de a tudatosságra nem. A tudatosság magától nem növekszik, vagy
fejlődik. Egy sokk rövid időre megnyithatja az utat a magasabb központokhoz, és
egy pillanatra kapcsolatba hozhat minket velük. Összpontosíthatja és összevonhat­
ja a testünkben szétszórtan elhelyezkedő összes energiát. Ekkor felébredhetünk egy
pillanatra, de utána rendszerint egy még mélyebb álomba zuhanunk. Még az esz­
méletünket is elveszíthetjük, vagy egy sokkal alacsonyabb állapotba kerülhetünk.
Tehát a sokkok nem növelhetik a tudatosságot, nagyon fontos, hogy ezt megértsék.
Az emberek össze szokták keverni a tudatosságot a funkciókkal. Mindkettőnek
fejlődnie kell, de az egyik fejlődése nem vonja maga után a másik fejlődését.
K: Mit ért a funkciók fejlesztése alatt?
V: Ha a központok egyensúlyban vannak, és megfelelő sebességgel működnek,
akkor kapcsolatba kerülnek a magasabb központokkal. így érthetik meg ezt a leg­
könnyebben, de másképpen is elmagyarázhatom. A tudatosságnak abban az állapo­
tában, amiben most vagyunk, csak az alacsonyabb központok működésének lehe­
tünk tudatában, ha öntudatosak vagyunk, több mindennek. De első lépésben neki
kell fognunk a takarításnak.
K: Az világos, hogy a tudatosság megszerzéséért tett erőfeszítések sohasem
vesznek kárba, amikor azonban negatívak vagyunk, elveszítjük a megtermelt ener­
giát. Hogyan lehet mindkettő igaz?
V: Hatalmasat téved, ha azt gondolja, hogy egyetlen erőfeszítés sem veszhet
kárba, mert ez ellenkezik a munka elvével. Előfordulhat, hogy valaki egész éle­
tén keresztül erőfeszítéseket tesz, ami mind veszendőbe megy, ha nem megfelelő
módon teszi. Vegyenek például egy rossz iskolát, amely valamilyen eltorzult ide­
át vall magáénak. Azok, akik ilyen iskolához tartoznak, hiába tesznek rendkívüli
erőfeszítéseket, ez mind kárba veszhet. Ugyanez érvényes abban az esetben, ami­
kor valaki - bár megfelelő módon tesz erőfeszítéseket -, de egy idő után felhagy ve­
lük. Ha tehát az erőfeszítéseket nem követik további erőfeszítések és egy megfelelő
hozzáállás, akkor elveszhetnek.
K: Mivel magyarázható az a sürgető érzés, ami egy jobb állapotban tör az em­
berre?
V: Az elején ez az érzés a mágneses központból fakad, mert az homályosan felis­
meri, hogy a szokványos elképzelések, célok, lehetőségek nem valóságosak. Majd,
amikor az ember tanulni kezd, egy adott pillanatban a felismerés, hogy alszik, érze­
lemmel töltődik fel, és megerősödik. A megértés hiánya az érzelem hiányát jelenti.
Csak a formális központ képes érzelem nélkül működni. Minden helyes felismerés
érzelmi felismeréssé válik. Az utunkban álló akadályok egyike, hogy túl unalmasak
vagyunk, nem érzünk eleget. Az intellektus egy nagyon gyenge gép. Ezért kell meg-

317
szabadítanunk az érzelmi központot a negatív érzelmektől. Máskülönben az összes
energiáját a negatív érzelmekre fecséreljük, és semmit sem tudunk tenni.
K: Az önmegfigyeléssel termelünk energiát?
V: Természetesen. Mindenféle munka energiát termel, csak éppen vannak olya­
nok, amelyek kis mennyiséget, tehát ahhoz, hogy elegendő energiához juthassunk,
hosszú időn keresztül folyamatosan erőfeszítéseket kell tennünk. És vannak olyan
jellegű munkák, amelyekkel azon nyomban sok energiára tehetünk szert. Néha egy
erőfeszítés meglehetősen kicsinek tűnhet, valójában azonban rendkívül nagy, néha
pedig egy hatalmas erőfeszítés lehet nagyon kicsi.
K: Hogyan tanulhatom meg, hogy többet érezzék? Oly nagyon a fejemben élek.
Túl keveset kapok az élettől, és egy fal választ el a szisztémától.
V: Mindenki ugyanezzel a problémával küszködik, hiszen ha az emberek töb­
bet tudnának érezni, akkor sok minden könnyebb lenne számukra. De mivel már
hosszú ideje öntudatlanul azon fáradoznak, hogy minél több védelmi eszközzel sze-
relkezzenek fel az érzelmek ellen, jelenleg egyetlen érzelmük sem lehet. Találni kell
egy kiindulási pontot, e nélkül semmi sem lehetséges. El kell indulniuk valahon­
nan, vannak nehezebb és könnyebb dolgok. Valójában arra van szükségük, hogy
több megfigyelést tegyenek, és egy bizonyos módon gondolkodjanak önmagukról,
vagy valami másról. Ha ez utóbbiban kitartóak, akkor meg fognak jelenni az érzel­
meik, arra azonban mindenkinek magának kell rájönnie, hogy ez mit jelent, lehetet­
len általános érvényű, mindenki számára megfelelő tanácsokat adni. Mindenkiben
van néhány olyan pont, ami közelebb juttatja egy érzelmi állapothoz, meg kell eze­
ket találniuk. Történjen később bármi, egyelőre így kell kezdeniük.
K: Mielőtt belekezdtem a munkába, tele voltam apró lelkesedéssel. Tudom,
hogy sokuk képzelődésen alapult, de mostanra szinte már semmit sem érzek.
V: Mint ahogy az előbb mondtam, ez okozza az egyik legnagyobb nehézséget
- hogyan juttassuk magunkat egy magasabb érzelmi állapotba -, mert egyedül az
intellektussal nem juthatunk messzire. Egy dolog számít: az erőfeszítés - és hogy
emlékezzünk a munka különböző vonalaira, próbáljunk ne azonosulni, emléke­
zünk önmagunkra, próbáljuk megtenni ezt és azt -, erőfeszítések, erőfeszítések...
Ha megteszik a szükséges erőfeszítést, akkor egy magasabb érzelmi állapotba ke­
rülnek. De a tény, hogy az emberek állandóan felteszik ezt a kérdést - vagy ha nem,
akkor érzik ezt a problémát -, azt mutatja, hogy nem tesznek elég erőfeszítést.
K: Azt mondja, több erőfeszítést kell tennünk. Úgy érti arra, hogy legyenek ér­
zelmeink, vagy a munkára irányuló erőfeszítésekre gondol?
V: Egyszerűen a munkára tett erőfeszítésről van szó. Olyan erőfeszítést nem
tudnak tenni, ami az érzelmeik felébresztésére irányul, nincs olyan erőfeszítés, ami
ebben segítene -, de tehetnek erőfeszítéseket. Csinálhatnak valamit erőfeszítés nélkül,
úgy, hogy megpróbálják a lehető legkevesebbet tenni, vagy pedig több erőfeszítést
fektethetnek belé. Érzelem csak bizonyos nyomás hatására jelenhet meg. Hétköz­
napi feltételek mellett, a mindennapi életben ez csak megtörténik, adott esemény
hatására valamilyen érzelmi állapotba kerülnek. A kérdés az, hogyan hozzunk létre
érzelmeket, hogyan juttassuk magunkat érzelmi állapotba. Jómagam azt mondom,
hogy jelen állapotunkban csak egyetlen dolog segíthet - az erőfeszítés. De nem az
érzelem létrehozására irányuló erőfeszítés. Ilyen nem létezik. Ha viszont bármilyen

318
munkavégzés során folyamatosan hatalmas erőfeszítéseket tesznek, akkor némi
idő után több érzelmük lesz - természetesen nem azonnal. Ha bizonyos ideig erőfe­
szítéseket tesznek a különböző vonalakon, akkor erősödni fognak az érzelmeik.
K: Miért olyan nehéz erőfeszítéseket tenni?
V: Lehet, hogy azért tűnik nehéznek, mert nem vagyunk gondolatban felkészül­
ve rá, helytelenül gondolkodunk az erőfeszítések felől. Még intellektuálisan sem
fogadjuk el a szükségességüket. Ez okozza a legnagyobb nehézséget. Az erőfeszíté­
sek szükségessége sokként, újdonságként hat ránk.
K: Erőfeszítéssel nem tudok elérni olyan állapotot, ami néha véletlenül megje­
lenik.
V: Ön azt mondja, véletlenül. Ha ugyanarról az állapotról beszélünk, akkor ez az
erőfeszítései eredményeként jelenik meg, bár nem az erőfeszítésekkel egy időben.
Ha azonban nem tett volna erőfeszítéseket, akkor nem került volna abba az állapot­
ba, tehát valójában nem véletlenül következik be. Minél több erőfeszítést tesznek,
annál többször tapasztalhatják meg az önemlékezés, a megértés, egy érzelmi álla­
pot megjelenésének véletlenszerű pillanatait. Mindez erőfeszítés eredménye. Csak
éppen ebben az esetben nem kapcsolhatjuk össze az okot és az okozatot, ami való­
színűleg sok olyan apró dolognak tulajdonítható, mint az azonosulás, képzelődés
és így tovább. De az ok ott van, és egy adott pillanatban meghozza az eredményt.
Sohasem szabad azonnali eredményekre számítanunk. Hosszadalmas munkával
állandó normákat kell felállítanunk ahhoz, hogy azonnali eredményeket érhessünk
el, és még így is csak nagyon magas érzelmi állapotokban lesz lehetséges. Ha aka­
rat, vágy vagy szándék segítségével elérhetnénk, hogy több érzelmünk legyen, ak­
kor sok minden másmilyen lenne. De nem tudjuk elérni. Nagyon alacsony szinten
vagyunk érzelmileg, aminek következtében jelenlegi munkánk legnagyobb része
nem vezethet azonnali eredményekre, még akkor sem, ha ténylegesen dolgozunk.
A megfelelő erőfeszítések azonban nem vesznek kárba, valami mindig megmarad:
de csak akkor, ha további, erőteljesebb erőfeszítések követik őket. Az első kérdés
tehát: hogyan juttathatjuk magunkat egy magasabb érzelmi állapotba? Csak köz­
vetve, erőfeszítésekkel, egyébként nem. A második kérdés: hogyan használhatjuk
az érzelmi állapotokat, amikor megjelennek? Ez lehetséges, tehát fel kell rá készül­
nünk. Átélünk érzelmi állapotokat, de az azonosulás és ehhez hasonló dolgok miatt
elveszítjük őket. Pedig használhatnánk őket.
K: Csak akkor tarthatjuk fenn az érzelmi állapotokat, ha emlékszünk önma­
gunkra?
V: Azt mondtam, használják őket. Természetesen, ha emlékeznek önmagukra,
akkor számtalan olyan módszert fognak találni, amivel hasznosítani tudják ezt az
érzelmi állapotot, amikor megjelenik, ez megfigyelés kérdése. Ebben az állapotban
másképpen tudnak gondolkodni, másképpen értik meg a dolgokat. Szavakkal lehe­
tetlen leírni, mert személyesen kell megtapasztalniuk.
K: Felhasználhatók az érzelmek arra, hogy objektívabban lássuk a dolgokat?
V: Igen, amikor irányítják őket. Az érzelmek csak akkor szolgálhatnak a tudás
elsajátításának eszközéül, ha irányítjuk őket. Az irányítás pedig mit jelent? Azt,
hogy nem engedünk utat az azonosulásnak és az igazodásnak. Az irányítás a máso­
dik lépés, a tanulás az első.

319
 Érzelmekről beszélünk, de sokukat csak névről ismerjük. Annyira összekeve­
rednek más dolgokkal, olyan mértékben azonosulunk velük, hogy nem ismerjük
fel, mi mindent nyerhetnénk ki belőlük, ha helyesen állnánk hozzájuk. Megtehet­
jük, hogy mindazt, amit érzelemnek nevezünk - a haragot, félelmet, unalmat - a
feje tetejére állítjuk, és akkor teljesen másmilyennek fogjuk találni őket. Az összes
érzelem hasznos lehet, egyfajta ablakok, vagy további érzékek. Most azonban még
csak új illúziók megteremtésére tudjuk használni őket, ha azonban arra fordítanánk
őket, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek valójában, akkor újabb dolgokat
tanulhatnánk.
K: Hogyan segíthet a harag vagy a gyűlölet?
V: Úgy, hogy az ember saját maga ellen fordítja őket. Utálják magukat, találják
meg, hogy mit utálhatnak önmagukban. Amikor az ember dühös magára, akkor
sok mindent megláthat.
K: Akkor ez önkritikát jelent?
V: Annál többet, míg a kritizálás szellemi tevékenység, az, amiről én beszé­
lek, érzelem. Az összes szellemi tevékenységgel anyagot készítünk elő, amivel
aztán az érzelmi központ dolgozni kezd. A gondolati központ magától nem se­
gíthet a felébredésben. Csak az érzelmi központon végzett munka segíthet, csak
a kellemetlen érzelmeken keresztül ébredhetünk fel - a kellemes érzelmeken ke­
resztül történő felébredést eddig még nem találták fel. Az a legkellemetlenebb,
ha az ember szembefordul önmagával, a nézeteivel, meggyőződéseivel, hajlama­
ival. A felébredést nem azoknak találták ki, akik félnek a kellemetlen dolgoktól,
hanem azoknak, akik fel szeretnének ébredni, megértik, mit jelent az alvás, és
felismerik, hogy csak úgy kerülhetnek ki ebből az állapotból, ha sok segítséget
kapnak, és valami jó erősen felrázza őket. Itt van a lényeg: hogyan biztosíthatja
az ember, hogy valami folyamatosan felrázza, és hogyan fogadhatja el ennek
szükségességét.
K: A gondolati és mozgási központ megedzése bizonyos mértékig lehetsé­
gesnek tűnik, de meg tudná mondani, hogyan edzhetnénk meg az érzelmi köz­
pontot?
V: Kétféleképpen kezdhetünk hozzá: az első módszer, amiről gyakran beszé­
lek, a negatív érzelmek kifejezésének megállítása. Van bizonyítékunk arra, hogy
ez lehetséges, hiszen látjuk, hogy a félelem megállíthatja őket. Például egy katona
a felettese előtt nem fejezi ki a negatív érzelmeit, mivel tudja, hogy ezért szigo­
rú büntetés jár. Ha tehát gépiesen lehetséges, akkor tudatosan is az. Úgy tudjuk
befolyásolni az érzelmeinket, ha az elménket különválasztjuk tőlük. Nemcsak
megedzeni lehet az elmét, hanem azt is megtaníthatjuk neki, hogy félreálljon, és
megfigyelje az érzelmeket. Majd, némi idő elteltével, az érzelmi központ lassan
felismeri, hogy ha a gondolati központ nem követi, értelmetlen ragaszkodnia a-
negatív érzelmekhez.
Továbbá, rendszerint mindenkinek öt vagy hat különböző érzelem van a tar­
solyában bizonyos alkalmakra. Tehát már előre tudhatjuk, mi fog történni, mivel
a repertoár igen korlátozott, tanulmányozhatjuk, és tanulmányoznunk is kell ön­
magunkat ebből a szempontból. Tényleg sokkal könnyebb, mint gondolnánk, és
nagyon is láthatjuk előre, mi következik. Ha egy fél órán keresztül komolyan elbe-

320
szélgetünk magunkkal, akkor képesek leszünk megállítani az érzelmeinket, mert
ismerni fogjuk az összes olyan alkalmat, ami előidézi őket. Ha végtelen számú ér­
zelemből állna a repertoárunk, akkor nehéz dolgunk lenne, de az érzelmek száma,
amelyekre holnap számíthatunk, igen korlátozott, nagyon jól tudják, hogy nehéz
lenne egy újat kitalálni. Azonban nagyon jól kell ismerniük az összes asszociációt,
és tudniuk kell, milyen formában szoktak az érzelmek megjelenni.
Ez a legnehezebb dolog, a központjaink közül az érzelmi a legerősebb. Az ész
meg akarja állítani az érzelmet, de túl gyenge, az érzelem pedig túl erős. Az ember
csak közvetett módon állíthatja meg az érzelmeket, abban a pillanatban, amikor
megjelennek, képtelen megfékezni őket.
K: Baj, ha megpróbáljuk?
V: Éppen ellenkezőleg, ha próbálkoznak vele, akkor lassacskán rájöhetnek, ho­
gyan állíthatnák meg őket, mert ez hozzáértést igényel. Az egyetlen módszer, ha
olyan új hozzáállásokat alakítanak ki, amelyek szembeszegülnek azokkal az érzel­
mekkel, amelyeket meg akarnak állítani. Majd, hosszú távon, a hozzáállás talán
erősebbnek fog bizonyulni az érzelemnél.
Tehát az érzelmek megállításának két módszere van: az egyik a tudatosság,
a másik pedig a megfelelő hozzáállások kialakítása. De mivel minden egyes eset­
ben másmilyen hozzáállás szükséges, ez a módszer hosszadalmas munkát igényel.
Nemcsak egyszerűen gépezetek vagyunk, hanem sérült gépezetek. Ahhoz, hogy
megjavíthassuk a gépezetünket, keményen kell dolgoznunk.
K: Ön szerint milyen hozzáállás biztosíthat védelmet a negatív érzelmek ellen?
V: Mint mondtam, először is próbáljanak emlékezni önmagukra. Ha tudatában
vannak mindannak, ami önökben zajlik, még akkor megállíthatják őket, amikor
gyengék. Ha megerősödnek, nem tudják megfékezni őket. Továbbá, az önmegfigye-
lés során észrevesznek olyan dolgokat, amelyek miatt mélyebben alszanak, gépie-
sebbek. Ezeket el kell különíteniük azoktól, amelyek hasznosan lehetnek.
K: Mindez a saját negatív érzelmeinkre vonatkozik. De hogyan védekezhetünk
mások negatív érzelmei ellen?
V: Azért hatnak ránk mások negatív érzelmei, mert azonosulunk, emiatt va­
gyunk érzékenyek rájuk. Ha egy adott eset kapcsán elképzelik annak a lehetőségét,
hogy nem azonosulnak, akkor kevésbé lesznek rájuk fogékonyak. De az még jobb,
ha nem elképzelik, hanem megpróbálkoznak vele a gyakorlatban. Az azonosulás
és a negatív érzelmek közötti kapcsolat nem pusztán elmélet, könnyen bizonyítha­
tó. Az azonosulást könnyebb megérteni, mint az érzelmeket, a negatív érzelemből
több százfajta létezik, de az azonosulás mindig ugyanaz. Az önmegfigyelés jelenti
az első lépést az azonosulás megállítása felé. Meg kell figyelni az összes benyomást
abban a pillanatban, amikor belépnek az emberbe. Az azonosulás mind vonzódás,
mind taszítás esetén működik.
K: Most már sokkal inkább látom a gépiességet, ami látszólag még nagyobb
azonosulásba és félelembe taszít, és olyan érzést kelt berniem, mintha rajtakaptak
volna valamin.
V: Ha a saját gépiessége miatt érzett félelemre gondol, akkor ez a félelem hasz­
nos célt szolgálhat, mert már eleget tud róla, tudja, hogyan harcolhat ellene, hogyan
szegülhet vele szembe.

321
 K: Próbálom nem kifejezni a negatív érzelmeket azért, hogy harcoljak a gépi-
esség ellen, de ezek az erőfeszítések nagyon gyorsan eltűnnek, és többé már nem
emlékszem arra, hogy fel kellene ébrednem.
V: Ez azért van, mert gyenge érzelmeket próbál nem kifejezni. Ha komoly ér­
zelmekkel próbálkozik, akkor tovább marad ébren. Ha egy igazán erős érzelem
megjelenésekor eszébe jutna küzdeni ellene, akkor a kellő pillanatban meglátná a
különbséget.
K: Számomra zavaros az érzelmek kifejezésének kérdése: ha egy hétköznapi
ember nem képes pozitív érzelmeket megtapasztalni, és ön azt tanácsolja, hogy
ne fejezzük ki a negatív érzelmeket, akkor ez azt jelenti, hogy semmilyen érzelmet
nem szabadna kifejeznünk?
V: Nem, hanem a kettő között kell navigálnunk. El kell érnünk a lehető legma­
gasabb érzelmi állapotot, mert azért nem észlelünk, értünk meg sok dolgot, illetve
azért nem jut el hozzánk sok idea, mert abban a pillanatban nincsenek érzelmeink.
Sok mindent csak az érzelmeken keresztül érzékelhetünk. Pozitív érzelmeink nin­
csenek, de a negatív érzelmeink mellett vannak olyan kellemes és kellemetlen érzel­
meink, amelyek nem negatívak.
K: A pozitív azt jelenti, hogy nem negatív?
V: Igen, és emellett sokkal többet. Az az érzelem, amelyik nem válhat negatívvá,
hatalmas megértést nyújt, hihetetlen értékkel bír az észlelés szempontjából. Össze­
kapcsol olyan dolgokat, amelyeket egy hétköznapi állapotban lehetetlen összekap­
csolni. A különböző vallások tanácsolják és ajánlják, hogy legyenek pozitív érzelme­
ink, de azt nem mondják meg, hogyan tehetünk szert rájuk. Azt hirdetik: „Higgy,
szeress". De hogyan? Krisztus azt mondja: „Szeresd az ellenségeidet". Ez nem ránk
vonatkozik, hiszen még a barátainkat sem tudjuk szeretni. Olyan ez, mintha egy
világtalannak mondanák: „Látnod kell!" Egy vak ember nem képes látni, mert ha
láthatna, akkor nem lenne vak. Ezt jelenti a pozitív érzelem.
K: Hogyan tanulhatjuk meg szeretni az ellenségeinket?
V: Először tanulják meg önmagukat szeretni - nem szeretik eléggé önmagukat,
a hamis személyiséget szeretik, nem önmagukat.
Azért nehéz megérteni az Újtestamentumot, vagy a buddhista írásokat, mert
ezeket iskolákban jegyezték le. Az egyik sor az egyik szintre, a másik pedig egy
másik szintre vonatkozik.
K: Meg tudna nevezni egy olyan érzelmet, amelyik nem negatív?
V: Ez lehet élvezet vagy szenvedés. De mindkettő negatívvá válhat, mert meg­
van bennük az erre való hajlam: mindegyik érzelem vagy negatívvá válhat, vagy
más negatív érzelmeket hozhat létre.
K: Az ösztönös központ nem helyettesíti jól az érzelmi központot? Mint például
az állatok és kis gyermekek szeretete esetében...
V: Amikor az emberről beszélünk, nem vonhatjuk be az állatokat. Az ösztönös
negatív érzelmeknek megvan a saját helye és valós oka, az érzelmi központ azon­
ban kölcsönveszi ezeket az érzelmeket, és képzeletbeli okokkal helyettesíti a való­
diakat. Nagyon érdekes megfigyelni a kellemes és kellemetlen érzelmek közötti
aszimmetriát. A kellemes érzelmek nem erősödhetnek meg nagyon, e tekintetben
korlátozottak. Ezzel szemben a kellemetlen érzelmek növekedhetnek. De ez csak a

322
tudatosságunk jelen állapotára érvényes, egy másik állapotban helyreállítódik kö­
zöttük a szimmetria, mert ott már a kellemes érzelmek is megerősödhetnek. Erről
természetesen addig nem bizonyosodhatunk meg, amíg el nem értük a tudatosság
egy másik állapotát. Miért növekedhetnek a kellemetlen érzelmek? Mert a gépezet
rendellenes működésének semmi sem szab határt. Az élvezetek esetében azonban
más a helyzet, mivel felfogóképességünk korlátozza őket. Ez jelen állapotunk egyik
kellemetlen oldala.
K: Úgy gondolom, annyira hozzászoktam, hogy az eredmények alapján von­
jam le a következtetéseimet, hogy nehézséget okoz annak eldöntése, hogy a munká­
ban tett erőfeszítéseimnek köszönhetően elértem-e valamit vagy sem.
V: Teljesen megértem a problémáját. De tudják, még túl korai eredményekről
beszélni. Eljön majd az idő, talán nagyon hamar, amikor látni kezdenek bizonyos
eredményeket, de még nem most. Normális körülmények között az eredmények
alapján ítéljük meg, hogy elértünk-e valamit, vagy sem. Ha tanulunk egy nyelvet,
tudjuk, hogy idővel majd el tudunk olvasni rövid mondatokat, majd rövid bekezdé­
seket, azután pedig rövid történeteket. A munka pszichológiai oldalának esetében
azonban erőfeszítéseket kell tenniük a megfigyelésre, az önemlékezésre, aminek
először nem lesznek látható eredményei. Majd, némi idő után, mutatkozni fog né­
hány eredmény, ez azonban nem alku tárgya.
K: De hogyan állapíthatom meg, hogy létrehoztam-e valamit önmagamban,
ami majd előre fog vinni?
V: Erre csak saját maga találhatja meg a választ. Öntől függ - attól, hogy
mennyit ért meg, mennyire felkészült. Az egyik nap ilyen helyzetben van, a másik
nap olyanban. Az egyik napon az ember dolgozik, a másikon pedig elkövethet egy
apró hibát, aminek következtében lehet, hogy mindazt elveszíti, amit az előző na­
pon a munkájával elért. A következő napon lehet, hogy ismét dolgozik. Az ember
állandóan változik, így, amíg el nem ér egy adott szintet, lehetetlen választ adni az
ön kérdésére.
K: Melyik az a szint, ahol az ember már nem veszíthet el mindent?
V: Olyan messze van, hogy felesleges róla beszélni. Mi mindent elveszíthetünk.
De még az is, hogy az ember képes legyen megtartani a dolgokat, csak lépésről lé­
pésre érhető el. Egy bizonyos szinten az ember többé már nem veszíthet el egy adott
dolgot, majd a későbbiekben egy másikat és így tovább. Ez fokozatosan történik.
K: Azt szeretném megtudni, miként érhetném el, hogy jobban megbecsüljem
a munkát?
V: Ezt csak ön tudhatja, én nem adhatom meg erre a választ. Gondolkodniuk
kell, össze kell hasonlítaniuk ezeket az ideákat a szokványos ideákkal, meg kell
próbálniuk felismerni, milyen értelemben segítenek ezek az ideák. Minden, amit a
munkában teszünk, afelé vezet, hogy többre értékeljük a munkát, tehát próbáljanak
mindenre odafigyelni, amit hallanak, mert mindenben ott van ez a cél. Mindegyik
elv segít abban, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk a munkának, egyik sem
eredményezheti, hogy kevesebbre értékeljük. Azonban ne számítsanak speciális
módszerekre.
K: Vajon minél inkább vágyunk más dolgokra az életben, annál kevésbé szeret­
nénk dolgozni?

323
 V: Nem feltétlenül. Sok olyan dolog van az életben, ami mellett dolgozhatunk.
Igencsak tévednek, ha azt hiszik, hogy az életbéli dolgok és a munka mindig kizár­
ják egymást - de persze lehet, hogy összeegyeztethetetlenek. Előfordulhat, hogy va­
laki olyan dolgokra vágyik az életben, amelyek valamilyen módon ellehetetlenítik
a munkát. Tehát az embernek meg kell tanulnia különbséget tenni a vágyai között,
mert vannak olyanok, amelyek nem férnek össze a munkával. Nem vall gyakorlati­
as gondolkodásra, ha valaki mindent feloszt az „élettel kapcsolatos" és „a munká­
val kapcsolatos" dolgokra, és mindent egy kalap alá vesz, mint ahogy önök teszik.
Jobban le kell bontani, jobban kell látni a dolgokat.
K: Létezik valamilyen eszköz, amelynek segítségével megkülönböztethetjük a
fontosat a lényegtelentől? Egész életemben azon aggódom, hogy mit fogok tenni leg­
közelebb, és emiatt szem elől tévesztem a szisztéma alapelgondolását.
V: Ezt csak a tapasztalat mutathatja meg, és az őszinte hozzáállás. Ha őszinték,
vagy megpróbálnak azok lenni, és közben megkísérlik megfigyelni ezeket a dolgo­
kat, akkor, némi idő elteltével, azt fogják tapasztalni, hogy egyre könnyebben megy
a megkülönböztetés, és már látják, mi lényegtelen. Lehetetlen meghatározni, mi
fontos és mi nem, mert ez szubjektív, az egyik pillanatban az egyik dolog fontos, a
másikban pedig a másik. Ebben is szerepet játszanak a személyiségek: ami az egyik
személyiségnek fontos, annak a másik nem tulajdonít jelentőséget.
Először is azt kell észben tartaniuk, hogy különböző személyiségekből állnak,
és nem szabad úgy gondolkodniuk önmagukról, hogy „én", különösen érzelmi
állapotokban. A személyiségek, amelyek azon alapulnak, hogy az ember szeret
valamit, vagy nem szeret valamit, mind hamisak, az embernek mindig azzal a
személyiséggel kell kezdenie, amelyiknek a mágneses központ az alapja. Ezután
megfigyelhet más személyiségeket, eldöntheti, hogy azok összeférnek-e ezzel a
személyiséggel, vagy sem. A különböző személyiségek ezen ideájának, az ideá­
nak, hogy nem egyek, hanem sokak vagyunk, mindig kapcsolatban kell állnia az
önemlékezéssel.
K: Sohasem tudtam bizonyosságot szerezni arról, hogy valakinek is sikerült
emlékezni önmagára.
V: Nem is fog rá bizonyítékot találni. Az sem segítene magán, ha az ön kivételé­
vel mindenki más emlékezne önmagára.
K: De igen, mert ők több információval rendelkeznének az önemlékezésről.
V: Amit nem tudnának önnel megosztani. Mindenkinek magának kell megbizo­
nyosodnia az önemlékezésről. Más nem bizonyíthatja be önöknek.
K: Ugye attól, hogy dolgozunk önmagunkon, még nem biztos, hogy el fogjuk
érni a magasabb tudatosságot?
V: Nem, lehet, hogy nagyon hosszú időt fog igénybe venni. Irányítani szeret­
nénk a tudatosság magasabb állapotait, de a szisztéma azt mondja, hogy mielőtt
ezt megtehetnénk, meg kell szereznünk az irányítást a hétköznapi képességeink,
gondolataink, érzelmeink felett. Ha pedig már ezeket irányítjuk, meg kell szabadul­
nunk bizonyos dolgoktól, és lehetőséget kell teremtenünk az önemlékezésre. Tehát
először az egyszerű, hétköznapi dolgok felett kell átvennünk az irányítást. Csak ezt
követően számíthatunk többre. Ebben a szisztémában lépésről lépésre haladunk,
nem ugorhatunk egy nagyot.

324
 K: Tapasztalatom szerint azért nem tudok gyakorlatiasan gondolkodni a szisz­
téma ideáiról, mert van bennem egy romboló hatású hozzáállás, amelyik mindig
nehézségeket és ellenvetéseket próbál keresni. Hogyan gyengíthetném meg ezt a
hozzáállást?
V: Tanulással. Valójában ez egy nagyon érdekes megfigyelés, mert sok ember,
nem feltétlenül csak azok, akik részt vesznek ebben a munkában, pusztán ellenveté­
seken él, csak akkor hiszik okosnak magukat, ha ellent tudnak mondani valaminek.
Ha sincs semmi ellenvetésük, akkor úgy érzik, hogy nem dolgoznak, nem gondol­
kodnak, vagy semmit sem csinálnak.
A feltett kérdések alapján azt figyeltem meg, hogy az emberek nem értik, ho­
gyan szerezhetők meg az új dolgok. Az okozza a nehézséget, hogy hozzászoktunk
az abszolútokban való gondolkodáshoz - minden, vagy semmi. Azonban meg kell
értenünk, hogy minden új dolog először csak egy-egy villanásra jelenik meg. Elő­
jönnek, majd eltűnnek, ismét előjönnek, majd újra eltűnnek. Csak némi idő múltán
maradnak tovább, és később még tovább.
K: Hogyan nyújthatjuk el ezeket a felvillanásokat?
V: Úgy, hogy újra és újra megteremtjük az okokat, amelyek előidézik őket.
Azért nem akarom ezt példával illusztrálni, mert képzelődéshez vezetne. Csak
annyit mondok, hogy például az önemlékezésre tett erőfeszítések eredményeként
az ember olyan dolgokat láthat, amiket most nem lát. Nem olyan mértékben korlá­
tozott a látásunk, mint gondoljuk, sok olyan dolgot láthatnak a szemeink, amiket
nem veszünk észre.
K: Mik okozzák a legnagyobb nehézségeket?
V: A megértés hiánya és lassúsága, mert a megértés általában két évet késik.
Egy másik, amiről már beszéltem, és amit észben kell tartaniuk, hogy a munka
nem vár, nem marad változatlan. Az egyik évben bizonyos elvárásokat támaszt az
emberrel szemben, a következőben pedig már valami mást követel meg tőle, és ez
így folytatódik. Általában pedig az történik, hogy az emberek a két évvel korábbi
elvárások teljesítésére állnak készen. Azoknak, akik folytatni szeretnék a munkát,
magasabbra kell tenniük a lécet, és ezt nem az én sugallatomra kell megtenniük:
mindenkinek magának kell megvizsgálnia, milyen értelemben és formában növel­
heti a mércét. Oda kell figyelniük a részletekre - azok a dolgok, amelyek az elején
csak javaslatok voltak, mostanra már szabályokká váltak (de nem az „iskola" szó
hagyományos jelentése alapján értelmezett „iskolai szabályokká"). Meg kell érteni­
ük ennek szükségességét. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már komolyan kell
vennünk a dolgokat, és ez azt jelenti, hogy határt kell szabnunk önmagunknak, a
hamis személyiségünknek. Az „én" szabadsága a hamis személyiség korlátozásá­
tól függ, egyszerre nem lehet mindkettő szabad, az egyiket fel kell áldoznunk.

325
 13. F E J E Z E T

Az emberi cselekedetek különböző kategóriái. A hármasok helyes és helytelen al­

kalmazása. Az emberi cselekedetek tanulmányozása. Észben tartani a kiindulási
pontot. Az „én" és a hamis személyiség szétválasztása. Látni a hamis személyisé­
get. Maszkok. Lökhárítók és gyengeségek. A módszerek tanulmányozása. Ébresz­
tőórák. Lehetetlen hasznossági szempontból tanulmányozni a szisztémát. Filozó­
fiai, elméleti és gyakorlati nyelv. Az iskola három fokozata. Helyes gondolkodás.
Hosszú és rövid gondolatok. Az intellektus szerepe. Különböző értékek, jó és rossz
kíváncsiság. Kritikus hozzáállás. Mások befolyásolása. A ravasz ember és az ördög
története.

MOST ÚJ ISMERETEKET SZERETNÉK ÁTADNI ÖNÖKNEK. Emlékeznek arra,

hogy a hármasok ideájának magyarázatakor mi volt a kiindulási pont? Azt mond­
tam, hogy minden cselekedet, minden megnyilvánulás három erő találkozásának
az eredménye. Ez az elv. Most pedig próbáljuk megérteni, miként foghatunk en­
nek az elvnek a tanulmányozásához. A három erő és a hármasok tanulmányozását
lassan és rendkívül óvatosan kell végeznünk, figyelembe kell vennünk a szisztéma
elveit, és, amikor csak lehetséges, meg kell próbálnunk alkalmazni őket és kiterjesz­
teni. Különösen fontos, hogy ne siessünk, és ne mi találjunk ki dolgokat.
A hármasok jelentésének megértéséhez először is észben kell tartanunk, hogy
az energia megnyilvánulásai, bármilyen cselekedet - a világban, az emberi tevé­
kenységekben, az emberi gépezetben vagy a külső eseményekben - mindig hárma­
sokból tevődik össze. Az emberi elme hat különböző hármast képes felfogni, ame­
lyek mindegyike a három erő más-más kombinációját képviseli. A kérdés leszűkí­
tése, túlbonyolításának elkerülése végett egyelőre csak az emberi tevékenységet
vesszük figyelembe. Itt azonban nehézségbe ütközünk. Sohasem gondoltunk úgy
a cselekedetre, mint ami önmagában eltérő lehet. Azt például tudjuk, hogy a fa és
a fém különbözik egymástól, és nem fogjuk összekeverni őket. Azt azonban kép­
telenek vagyunk felfogni, hogy két cselekedet ugyanúgy különbözhet egymástól,
mint két tárgy. A szokványos gondolkodás egyformának tekinti a cselekedeteket,
csupán annyi különbséget Iát köztük, hogy eltérő céllal kezdődnek, és más-más
eredményre vezetnek. Csak indítékokról, célokról és eredményekről gondolko­
dunk, de magukról a cselekedetekről nem.
K: Akkor tehát az indíték nem annyira fontos, mint gondolnánk?
V: Nem határozza meg a cselekedetet. Maga a cselekedet és a célja eltérő jelle­
gű lehet. Ez nagyon gyakran előfordul. Az emberek egy adott célt szem előtt tart­
va fognak hozzá valamihez, de a cselekedeteik jellegéből adódóan még véletlenül

326
sem érhetik el ezt a célt. A célt össze kell hangolni a cselekedettel, máskülönben
sohasem fogják megszerezni, amit akarnak.
Ezt kell megértenünk a cselekedeteinkkel kapcsolatban, továbbá meg kell pró­
bálnunk felismerni a cselekedetek különböző kategóriáit. Amikor ebből a szem­
pontból tekintünk az emberi cselekedetekre, és észben tartjuk, hogy különböző
típusai léteznek, amelyek függetlenek az eredményektől, szándékoktól, érzelmek­
től, a rendelkezésre álló anyagtól és így tovább, akkor látni fogjuk ezt. Nem arról
van szó, hogy nem vagyunk képesek látni, hanem nem ismerjük az elvet, teljesen
új számunkra.
Nem kezdhetünk egyből azzal, hogy felkutatjuk mindazt a hat különböző
hármast, ami fellelhető az emberi tevékenységekben, mert az agyunk össze fogja
őket keverni. Meg kell találnunk kettőnek, háromnak vagy négynek az alapvető
jellemzőit, már amennyire képesek vagyunk látni őket. Ha megfigyelik a saját és
az önöket körülvevő emberek cselekedeteit, akkor észre fognak venni bizonyos
különbségeket. Ezen érdemes elgondolkodni. Az élet összes képtelensége annak
a ténynek tulajdonítható, hogy az emberek nem látják be, hogy bizonyos dolgo­
kat csak egy adott hármassal tehetnek meg. Rossz hármast alkalmaznak, nem a
megfelelő cselekedetet választják, majd meglepődve tapasztalják, hogy nem a
kívánt eredményekre jutnak. Például, hiába próbál valaki veréssel tanítani, vagy
fegyverekkel meggyőzni másokat. Keressenek saját, az előbbieknél jobb példákat
a hármasok helytelen használatára, és meg fogják látni, hogy bizonyos eredmé­
nyeket csak a megfelelő cselekedettel érhetnek el. Figyeljék meg önmagukat és az
életet általában, ha saját magukat vizsgálják meg ebből a szempontból, azt látják,
hogy például hiába szeretnének megismerni vagy megváltoztatni valamit önma­
gukban, ha nem gyakorlati oldalról közelítik meg a problémát, akkor nem jutnak
sehová. A formális gondolkodás olyan jellegű cselekedetre példa, ami nem vezet
megértéshez.
K: Tudna példát mondani az emberi cselekedetek különböző típusaira?
V: Vegyünk két egyszerű példát, ami segíthet ennek az ideának a megértésé­
ben. Ahhoz, hogy felépíthessenek egy házat, minden egyes pillanatban erőfeszítést
kell tenniük, minden egyes téglát egy bizonyos erőfeszítéssel kell a helyére tenni­
ük, ha hiányzik az erőfeszítés, akkor egyetlen hármas sem fog eljutni a következő
hármasig. Végül felépítik a házat, majd berendezik. Ha ezután fel szeretnék gyújta­
ni, akkor csak egy égő gyufára és valami gyúlékony anyagra lesz szükségük, és a
ház máris lángokba borul. Ha alaposabban megvizsgálják ezt a példát, megértik,
hogy itt két különböző cselekedetről van szó. Egy ház felépítése nem ugyanolyan
jellegű cselekedetet igényel, mint a felgyújtása. Az utóbbinál egy kezdeti erőfeszí­
téssel meggyújtjuk a gyufát, majd a hármasok erőfeszítés nélkül, automatikusan
követik egymást.
Saját tapasztalataink alapján csak a tudatos, azonosulás nélküli munkában
találhatunk példákat a hármasok harmadik fajtájára, vagy pedig olyan cseleke­
detekben, amelyek rendelkeznek egy sajátos jelleggel, amit mások nem tudnak
utánozni. Ilyen például a művészi alkotás. Az önemlékezésre és az azonosulás
megállítására tett erőfeszítések ebbe a kategóriába tartoznak. Ha elgondolkodnak
ezen, meg fogják érteni, hogy például egy jó kép megfestése nem ugyanazt a hár-

327
mast igényli, mint amit egy ház megépítésénél vagy felgyújtásánál alkalmazunk,
valami másra van szükség.
A következő hármast nevezhetnénk feltalálásnak, felfedezésnek vagy valami­
lyen mesterségben való jártasságnak.
Ha elgondolkoznak ezen a négy különböző cselekvésen, akkor lesz mit megfi­
gyelniük és összehasonlítaniuk. Próbálják megérteni, hogy miért és miben térnek
el egymástól.
K: Nem látom, hogy mi a különbség egy adott mesterségben való jártasság és
a házépítés között.
V: Az egyik esetben csak energia, csak erőfeszítés szükséges, a másikban pedig
ennél több, valamiféle tudás vagy találékonyság.
K: Az önemlékezésbe fektetett erőfeszítés hozzáértést igényel?
V: Igen, ez ugyanaz a hármas. Az egyszerű, vak erőfeszítés, amit fizikai mun­
ka esetén teszünk, nem segít az önemlékezésben. Ugyanígy az az erőfeszítés sem,
amit a feltalálás, alkalmazkodás, segítségnyújtás igényel.
K: Nem igazán találok ezekhez a tevékenységekhez hasonlókat.
V: Ez természetes, hiszen nincsenek hozzászokva, hogy így gondolkodjanak.
Egy teljesen újszerű gondolkodásra van szükség. A megszokott, logikus, formális
módon próbálnak gondolkodni, de ez itt nem elegendő. Ne a szavakról, hanem a
tényekről gondolkodjanak. Ha találnak négy különböző cselekedetet, tegyék fel a
kérdést, hogy vajon miben különbözhetnek. Abban, hogy más jellegű erőfeszítést
igényelnek.
K: A formális cselekvés romboló hatású?
V: Önmagában nem az, azonban az ilyen jellegű cselekvés nem tökéletes. Azok
a cselekvések viszont, amelyek esetében már az elején jelen vannak a negatív ér­
zelmek, mindig pusztító hatásúak, csak ilyenek lehetnek. Az emberek ezt nagyon
gyakran nem ismerik fel.
K: Nem látom, hogyan lehetnék valaha is biztos abban, hogy melyik kategóriá­
ba kellene sorolnom egy tevékenységet?
V: Annyit már tud, amiből kiindulhat. Egy adott eredmény eléréséhez egy
adott módszert kell alkalmazniuk. A különböző módszerek különböző eredmé­
nyekre vezetnek. Egy fatönkkel másképpen kell bánniuk, mint egy beteg emberrel.
Nem az a lényeg, hogy különböző kategóriákba sorolják a cselekvéseket. Először
keressenek példákat. Úgy teszünk, mintha a dolgok nehezebbek lennének, mint
amilyenek, de valójában mindent tudunk erről a témáról. Tudjuk, hogy a gyilkos­
ság és a versírás két különböző cselekedet. A versíráshoz szükséges energiával
nem követhetünk el sikeres gyilkosságot.
K: A cselekedetek különböző típusainak megfelelően a gondolkodásnak is
különböző típusai léteznek?
V: Természetesen. Bár nem vagyunk tudatában, az összes különböző jellegű tevé­
kenység adott gondolkodásmódot igényel. Ennek ellenére az szokott történni, hogy az
emberek másképpen cselekednek, mint ahogy gondolkodnak. Néha a cselekvés és a
gondolkodás jellege egybeesik, de gyakran nem megfelelő a viszonyuk.
K: De nem a gondolkodás eredményeként jön létre a cselekedet? A helyes gon­
dolkodás nem mindig jelent helyes cselekedetet?

328
 V: Egyáltalán nem. Attól, hogy az ember helyesen gondolkodik, még cseleked­
het helytelenül. A megértés egy dolog, az akarat és a szándék, az erőfeszítés és a
döntés pedig egy másik. Ugyanannak a dolognak két különböző szintjéről van
szó. Talán az igaz, hogy helyes gondolkodással egy lépést teszünk a helyes cselek­
vés felé, de ez még nem jelenti azt, hogy helyesen is cselekszünk.
K: Hogyan kezdhetjük el a megfelelő hármasokat alkalmazni?
V: Az erőfeszítés pillanatában, vagy röviddel utána, talán rádöbbenek arra,
hogy nem a megfelelő erőfeszítést teszik, hogy ezzel nem kaphatják meg, amit
akarnak. Mindegyik adott cél eléréséhez adott erőfeszítés szükséges. Ha észreve­
szik, hogy nem a megfelelő erőfeszítést teszik, akkor az azt jelenti, hogy rossz hár­
mast alkalmaznak. Lehet, hogy nem lesznek képesek a jó hármast alkalmazni, de
a rosszat leállíthatják.
Ebben az ideában az hat újdonságként, hogy a cselekedetek önmagukban
különbözők. Számunkra a cselekedet az cselekedet. Egyelőre elég, ha azt megér­
tik, hogy a hétköznapi életben megfigyelhető cselekedetek azért vezettek olyan
eredményekre - különösen igaz ez azokra, amelyeknek nem örülünk, vagy amiket
bírálunk -, mert egy adott cél elérése érdekében nem a megfelelő hármast alkal­
maztuk. Ha ezt megértjük, akkor világossá válik, hogy egy adott cselekedettel csak
oda juthatunk el, ahová eljutunk, sehova máshova. Ahhoz, hogy másmilyen ered­
ményt érhessünk el, meg kellene változtatnunk a cselekvés jellegét. De egyelőre
nem választhatunk a cselekvések között, mert nem rendelkezünk az ehhez szük­
séges tudással.
K: Megtanulhatjuk, mikor melyik cselekedetet kell választanunk?
V: Természetesen, ha dolgoznak. Iskolai munka csak egyféleképpen végezhető.
Tehát különbözőképpen próbálkoznak, és előbb vagy utóbb rátalálnak a helyes
módszerre. Hétköznapi körülmények között nem láthatják előre, cselekedeteik
milyen következményekkel járnak, mert túl sok minden kapcsán becsaphatják
önmagukat, ez azonban iskolai feltételek mellett nem történhet meg. Vagy kap­
nak valamit, vagy sem, és csak egyféleképpen kaphatnak valamit. A cselekedetek
különböző fajtái más módszerekkel is megismerhetők, ilyen például az intellek­
tuális megértés, de ezzel egyelőre még nem foglalkozunk. Azt szeretném, hogy
először jobban megértenék az általános elvet.
Látják, a „cselekvés" szó és a cselekvés ideája egyaránt magába foglalja az
erőfeszítést, a célt, az indítékot, tehát a cselekedetek kapcsolatban állnak az indí­
tékkal, de nem úgy, ahogy önök gondolják. Csak akkor érhetünk el egy adott ered­
ményt, ha a megfelelő cselekedetet hajtjuk végre, ugyanakkor a cselekedetet az in­
díték is meghatározza. Néha fontos az indíték, de hiába vezérel valakit a lehető leg­
jobb szándék, ettől még elkövetheti a lehető legrosszabbat, mert nem a megfelelő
erőfeszítést teszi, egy helytelen erőfeszítés pedig rossz eredményre vezet. Tegyük
fel, hogy fel szeretnének építeni valamit, és olyan erőfeszítést tesznek, amivel csak
rombolni lehet, ekkor, a legjobb szándékaik ellenére is, ahelyett hogy valamit is
felépítenének, le fogják rombolni a dolgokat.
Említettem néhány példát, most próbáljanak ezekhez hasonlókat keresni. Gon­
doljanak arra, hogy például sem azzal a cselekedettel, amelyikkel házat építünk,
sem pedig azzal, amelyikkel leromboljuk, nem festhetünk meg egy festményt,

329
ugyanakkor egy ház építésénél nincs szükség arra a cselekedetre, amit egy fest­
mény elkészítése igényel - egy sokkal egyszerűbb erőfeszítés szükséges. Jó képet
festeni csak kevesen tudnak, egy ház építésében azonban mindenki részt tud ven­
ni. Továbbá, a házépítéshez szükséges erőfeszítés nem elegendő, mondjuk, egy
újfajta elektromos csengő feltalálásához. És az a cselekedet, amellyel felfedeznek
egy új elektromos csengőt, nem fog egy jó festményt eredményezni. A cselekede­
tek különböző fajtái különböző hármasokat jelentenek, de jobb, ha egyelőre nem
törődünk a hármasokkal, és nem próbáljuk kitalálni, hogy az egyes cselekedetek
melyiknek felelnek meg, mert ezzel csak az idea jelentése veszne el. Csak próbál­
ják megfigyelni a különbségeket. Tudatlanságuknak vagy türelmetlenségüknek
köszönhetően az emberek gyakran rossz hármasokat alkalmaznak, és sikertelensé­
güket a balszerencsének, a gonosznak vagy a véletlennek tulajdonítják.
K: Egy cselekedet végrehajtása közben el kellene gondolkodnunk azon, hogy
az ön által említett példák közül melyiknek felel meg?
V: Annak eldöntésére, hogy vajon egy cselekedet megfelel-e a célunknak vagy
sem, az érzelmi megértést kell segítségül hívnunk. Ekkor, részben az elménkkel,
részben pedig az érzelmeinkkel, felismerhetjük, hogy az általunk járt út elvezet-e
a kívánt eredményhez vagy sem. Néha érezzük, hogy nem a várt eredményre fo­
gunk jutni, és ekkor vagy megálljt parancsolhatunk magunknak, vagy pedig pró­
bálkozhatunk másképpen.
Például, beszélgetnek valakivel és meg akarják győzni arról, hogy valamivel
kapcsolatban önöknek van igaza. Minél hevesebben érvelnek, annál biztosabb lesz
az illető abban, hogy önök tévednek. Ha ekkor abbahagyják a vitatkozást, lehet,
hogy a másik ember meg fogja érteni önöket. Ez nagyon gyakran előfordul. Minél
erősebben érvelnek, annál nehezebben fogják megérteni önöket. Vagy megpróbál­
hatják azt a látszatot keltem, hogy egyetértenek az illetővel, és így megértetik vele,
amit akarnak. Ez csak egy példa volt, de számtalan ehhez hasonlót találhatnak.
K: Feltételezem, hogy egy ilyen helyzetben tudnunk kellene, hogy vitatkoz­
zunk-e vagy inkább egyetértsünk.
V: Ha nem azonosulnak, el tudják dönteni. Mind a vita, mind az egyetértés
a meggyőzés egyik módszere. Általában az azonosulás gátol meg minket abban,
hogy lássuk, melyiket kellene alkalmaznunk. Ez megközelítés kérdése. Néhány
megközelítés jó, mások pedig rosszak. Ha folytatják az önmegfigyelést, meg fog­
ják látni.
K: Meg tudjuk figyelni a három törvényét a mindennapi életben?
V: Igen, az öntanulmányozás során. Azonban türelmesnek kell lenniük. Meg
fogják látni, hogy a változás utáni vágy és a tétlenség között mindig a szisztéma
játssza a harmadik erő szerepét. Ha nem szenvedünk hiányt a harmadik erőben,
akkor sikeres lesz a munkánk. A munkában a tanulás iránti vágy és a munka mel­
lett hozott döntés az első erő, a második pedig az ellenállás. Minél többet dolgo­
zunk, annál erősebb ellenállásba ütközünk. Ezt az ellenállást csak a szisztéma se­
gítségével küzdhetjük le. Ez tudatosság és akarat kérdése.
Nos, próbáljunk meg valami másról beszélgetni. Nem szabad sietnünk a
különböző jellegű cselekedetek kérdésével. Valójában egyelőre ez még meghalad­
ja felfogóképességünket, de ha lassan haladunk előre, akkor talán megérthetünk

330
belőle valamit. Ebben a szisztémában szinte az összes idea egy teszt. Ha átme­
gyünk az egyiken, akkor továbbhaladhatunk.

Bátran tegyenek fel kérdéseket, és én igyekszem megválaszolni őket. Sok minden

azért merül feledésbe és válik unalmassá, mert megfeledkezünk a kiindulási pont­
ról. Amint azonban összekapcsoljunk a dolgokat a kiindulási ponttal, azonnal lát­
ni fogjuk, miért jöttünk ide, merre tartunk, és mit akarunk megszerezni. Ekkor
belátjuk, mit kaptunk a szisztémától, és azt is megértjük, hogy miután még nem
emésztettük meg teljesen az eddig elhangzottakat, nem számíthatunk többre. Soha­
sem szabad megfeledkeznünk a kiindulási pontról, emlékeznünk kell arra, hogy
nem pusztán szavakkal, hanem a csodálatos keresésével függ össze. Ha nem kutat­
nánk csodák után, értelmét vesztené a szisztéma.
Például csodálkozom azon, hogy nem tesznek fel több kérdést az „én" és (az
én esetemben) „Ouspensky" különválasztásáról, pedig bizonyára számtalan olyan
dolog merül fel ezzel kapcsolatban, ami még homályos. Amikor a munkáról vagy
a munkában részt vevő emberekről beszélünk, írunk, gondolkodunk, mindig fel
kell tennünk a kérdést: „Ki beszél?", „Ki ír?", „Ki gondolkodik?". Ha ezt megte­
szik, akkor kis idő múltán el tudják majd dönteni, ki beszél, és elkezdik felismerni
a különböző hangokat. Ismerniük kell a hamis személyiségüket, és meg kell keres­
niük a különböző jellemvonásait, arcait, megnyilvánulásait, a különböző hango­
kat, amiken szól. Tudniuk kell, miből tevődik össze. Néha ténylegesen hallhatják,
amikor ő beszél. Addig, amíg nem ismerik a hamis személyiségüket, nincs sok
értelme továbbmenniük, mert csak ugyanazon kör mentén fognak körbe-körbe
keringeni, és mindig ugyanahhoz a ponthoz fognak visszatérni. Amikor már biz­
tosak lehetnek abban, hogy tényleg „önök" beszélnek, nyugodtan beszélhetnek.
Mostanra már ismerniük kell a hamis személyiséget, és nem szabad benne meg­
bízniuk.
K: Ha ezt megtesszük, akkor előbbre jutunk a munkánkban?
V: Semmire sincs garancia. Attól függetlenül is jelentőséget kellene ennek tulaj­
donítaniuk, hogy jár-e érte jutalom a jövőben, mert ez az idea önmagában is elég
fontos.
K: Hogyan fektethetnék több energiát a munkába azért, hogy felébresszem a
vágyat, ami a hamis személyiség elleni küzdelemre ösztönöz?
V: Ragadjanak meg egy olyan pillanatot, amikor a hamis személyiség meg
akar tenni, vagy éppen nem akar megtenni valamit, és szálljanak vele szembe. Ami­
kor konfliktusba kerülnek vele, önökön múlik, miként cselekednek. Ha a hamis
személyiség harcolni kezd, akkor érzelmi vihar kerekedik. Ha béke van, akkor az
érzelmek alszanak. Mindent súrlódáson - ami a hamis személyiség és a hely, ami­
ből az „én" kifejlődhet, között lép fel - keresztül kaphatunk meg. Akkor kezdünk
el önmagunkon dolgozni, amikor érezzük, hogy van egy olyan részünk, amiben
megbízhatunk és egy olyan, amiben nem. A megbízható rész teljes egészében a
munka eredményeként jön létre. A munka előtt csak egy üres hely volt, de ha az
ember munkához lát, akkor valami elkezd megszilárdulni. Azonban el szeretném

331
ismételni, hogy az ember csak akkor ismerheti meg és bízhat jobban ebben a rész­
ben, ha ismeri a hamis személyiségét, mert máskülönben a hamis személyiség el
fog vegyülni vele, és azt fogja színlelni, hogy ő a valódi „én" vagy hogy belőle fog
kifejlődni.
K: A hamis személyiség egyfajta maszk?
V: Az emberek viselnek valamilyen maszkot, és azt hiszik, hogy pontosan olya­
nok, mint az a maszk, amikor valójában teljesen mások. Mindegyikőnknek számos
maszkja van, nemcsak egy. Figyeljék meg a sajátjaikat és a másokéit. Próbálják
felismerni, hogy eltérő körülmények között különböző maszkokat viselnek, és ve­
gyék észre, hogyan váltogatják, készítik elő őket és így tovább. Mindenki maszko­
kat visel, de először a sajátjaikat kell megfigyelniük. Sohasem tanulmányozzuk
a maszkokat, így hát neki kell látnunk, nagyon hasznos lesz. Igen gyakran már
nagyon fiatalon hozzálátunk az elkészítésükhöz, már kisiskolásként eltérő masz­
kokat viselünk a különböző tanárok előtt.
K: Ez egyfajta önvédelem, vagy pedig másokat utánzunk?
V: Egyfajta önvédelem, de nemcsak az. Néha, ahogy ön mondja, az utánzás­
hoz van köze. Megfigyelhetik, amint ötven vagy néha ötszáz ember is ugyanazt a
maszkot viseli.
K: Mit találnánk a maszk alatt, ha levennénk?
V: Ez nem ilyen egyszerű. Ha leveszik, akkor egy másikat találnak alatta. Vagy,
ha nem dolgoznak, le sem tudják venni - hozzánő az arcukhoz. De ha dolgoznak,
akkor egyáltalán nincs rá szükségük, nélküle sokkal könnyebbé válik az élet - ke­
vesebb lesz a hazudozás.
K: A maszk nem lehet egy eszménykép, aminek meg szeretnénk felelni? Az em­
ber alkalmasint egy maszkkal az arcán jobbnak tűnik, mint amilyen valójában.
V: Néha jobbnak. Emiatt mondtam, hogy ez nemcsak egyfajta védelem. Látják,
meg szeretnénk ismerni önmagunkat. Amikor valami olyasmire bukkanunk, amit
nem ismerünk, tanulmányoznunk kell. Azt hittük, ismerjük önmagunkat, most
pedig azt látjuk, hogy csak a maszkokat ismerjük, azok pedig változnak. Az egy
másik kérdés, hogy mik ezek, hogyan teszünk szert rájuk, mi a céljuk. Magukat a
maszkokat kell tanulmányoznunk, nem a maszkok elméletét. Mindig az elméletek
mögé próbálunk menekülni - az elméletek biztonságosak.
K: Láthatjuk egyszerre az egész hamis személyiséget?
V: Igen, de nem azonnal. Dolgozniuk kell, tanulmányozniuk kell a hamis sze­
mélyiséget önmagukban és másokban, majd, fokozatosan, egyszer csak eljutnak
odáig, hogy egyszerre látják az egészet. Hosszú ideig azonban csak az egyik vagy
egy másik oldaláról fogják látni. Még ez is jobb, mint a semmi. Mindazonáltal fel
kell ismerniük, és állandóan észben kell tartaniuk, hogy ott van. Ez az iskolák első
célja. Ha a hamis személyiség marad felül, semmit sem kaphatnak - mindent meg
fog kaparintani magának.
K: A különböző hangokkal kapcsolatban megfigyeltem, hogy az érzelmeimtől
és az emberektől függően megváltozik a hangom.
V: Akinek van füle hozzá, sok változásra felfigyelhet a hangban. Az összes
központnak, a központok mindegyik részének, és a részek mindegyik részének
másmilyen a hangja. De kevés embernek van füle ahhoz, hogy meghallja ezeket.

332
Azok, akik képesek rá, könnyen megkülönböztetnek sok mindent. Például, ha
igazat mondanak, az egyik hangon szólnak, ha hazudnak, egy másikon, amikor
képzelődésre alapozzák a dolgokat, megint csak egy másikon. Lehetetlen összeté­
veszteni őket.
K: Úgy érti, megváltozik a hanglejtésünk?
V: Igen, és maga a beszédhang is. Ha megtanulnak figyelni rá, akkor az érzel­
mi központ meghallja a különbséget.
K: Mit értett az alatt, hogy helytelenül is elvégezhetjük a szétválasztást?
V: Tegyük fel, hogy mindent, amit szeretek önmagamban, „én"-nek nevezek,
amiket pedig nem szeretek, „Ouspensky"-nek. Ez például helytelen szétválasztás
lenne. Az „én", amiből a megfigyeléseket végzem, egy pont, mint anyag, még nem
létezik, csak egy embrió, amelyből kifejlődhet az „én". Helytelen lenne, ha az anya­
gi létet biztosítanék neki.
K: De nem kellene valamilyen nyomatékot adnunk neki?
V: Igen, de csak a munka vonatkozásában. Az „én" az, aki emlékszik a célra,
aki dolgozni akar, a többi „Ouspensky".
K: Úgy érzem, nincs bennem semmi, amiben megbízhatnék. Úgy tűnik, ha egy
pillanatra felvillan bennem a megértés szikrája, a hamis személyiség előbukkan, és
a részem, amelyiknek volt megértése, eltűnik. Miben bízhatnék?
V: Az érzés, hogy az ember nem bízhat meg magában, különböző pillanatok­
ban jelenik meg a munka során, vagy egyfajta megtévesztésként, kifogásként,
vagy pedig valódi formában. De ez a későbbiekre vonatkozik, jelenleg a gépiesség
felismerése okozza. A munkához bizonyos idő és kitartás szükséges. Egyelőre azt
kell tenniük, amit tudnak. Idővel képesek lesznek felbecsülni a munkájuk eredmé­
nyeit.
K: A hiúság a hamis személyiség egyik fő jellemzője?
V: Az egyik jellemvonása ilyen vagy olyan értelemben. Néhány emberben le­
het, hogy ez a fő jellemvonás, és ebben az esetben nagyon egyértelmű és jól látha­
tó, azonban ezek a jellemvonások igen gyakran más dolgok mögé rejtőznek, és
nem mutatják meg magukat.
V: Ha a hamis személyiség elleni munka egy folyamat, akkor ez azt jelenti,
hogy néha jobban megy, máskor pedig kevésbé?
V: Igen, és fel kell ismerniük, hogy milyen hatalommal és fontossággal bír a
saját hamis személyiségük. Ezután, meg fogják érteni, hogy az embereknek na­
gyon gyakran a hamis személyiségen kívül semmijük sincs, vagy, még ha rendel­
keznek is valamilyen lehetőséggel, azt a hamis személyiség elnyomja. Mindent a
hamis személyiség dönt el. A hétköznapi életben ő ural minden pillanatot, kivéve
talán azokat, amikor az ember olvas vagy gondolkodik valamiről. Ha azonban
valaki elkezd dolgozni, és a mágneses központja növekedésnek indul, akkor néha
előfordul, hogy a hamis személyiség eltűnik tíz vagy tizenöt percre, és lehetőséget
ad a mágneses központnak a megnyilvánulásra. így tűnik el a hamis személyiség.
Nem véglegesen, csak egy időre lelép a színről. Ezt kell megpróbálniuk - elérni,
hogy egy időre eltűnjön.
K: Az ember csak úgy dolgozhat az azonosuláson, ha különválasztja az „érí'-t
a hamis személyiségtől?

333
 V: Csakis. Ha nem ismeri fel a közöttük lévő különbséget, akkor az összes
erőfeszítése csupán a gyenge oldalt erősíti. Mint mondtam, ez a szétválasztás szol­
gál az összes önmagunkon végzett munka alapjául. Ha nem értik meg ezt az ideát,
akkor semmit sem érhetnek el, mindenben ebből kell kiindulniuk. Ez különbözteti
meg igazán az önmagukon dolgozókat azoktól, akik nem munkálkodnak. Akik
nem dolgoznak, azt gondolják, hogy azok, akiknek látszanak. Azok viszont, akik
részt vesznek a munkában, már megértették, hogy ez nem így van. Az „én" és a
hamis személyiség elkülönítésének még sok fázison kell keresztülmennie, de vala­
hol el kell kezdeni.
K: Amikor látom, hogy nem vagyok más, csak a hamis személyiség, próbál­
jam-e megérteni, hogyan váltam azzá?
V: Tanulmányozniuk kell önmagukat. Egyetlen dolog segíthet és változtathat
a jelen helyzetükön: jobban meg kell ismerniük önmagukat. Ez sok mindent je­
lent. A felismerésnek és megértésnek különböző fokozatai és mélységei vannak.
Amikor elég mély lesz az ember megértése, tenni fog valamit, képtelen lesz csak
ülni és hagyni, hogy a dolgok maguktól történjenek. Próbálják meg konkrétabban
feltenni a kérdésüket: mi az, amit megpróbálnak tenni, és tapasztalatuk szerint mit
nem tudnak megtenni? Ezután beszélgethetünk. Talán rossz dologból indulnak ki,
nem a megfelelő módon.
K: Az embernek magában kell keresnie a felelősséget?
V: Természetesen. De minek a vonatkozásában? Hozzáfognak egy adott mun­
kához: ezért a munkáért felelősséggel tartoznak - legalább is így kellene lennie.
De ki tartozik felelősséggel? Nem nevezhetnek mindent „én"-nek, mostanra már
tudniuk kell, hogy sok „én"-jük van, néhány felelősséggel tartozik, mások azon­
ban nem, mert nekik semmi közük ehhez a munkához. Csak megfigyelés kérdése,
hogy ezt megértik-e, vagy sem.
K: Úgy látom, mindez ahhoz a kérdéshez vezethető vissza, hogyan növelhet­
jük a megértésünket.
V: Először azt próbálom elmagyarázni, hogyan kellene tanulmányozniuk önma­
gukat. Meg kell keresniük azt az akadályt, amelyik leginkább a megértésük útjában
áll. Ha megtalálták, fel kell venniük vele a harcot. Nem fognak azonnal rábukkanni,
időre lesz szükségük, bár néhány esetben annyira nyilvánvaló, hogy az ember szinte
azonnal megpillantja. Legtöbbször azonban ezért meg kell dolgozni.
K: A csoportmunka segíteni fog ebben?
V: Ne reméljenek túl sokat a csoportmunkától, mert, bár abból a szempont­
ból hasznos, hogy sok mindent megmutat, lehetőséget nyújt a kísérletezésre, a
tesztelésre és így tovább, csoportmunka során az ember mesterséges légkörben,
mesterséges körülmények között van. Amint kikerül a csoportból, természetes kö­
rülmények között találja magát. A csoportmunka tehát megmutathatja az utat, de
dolgozni hétköznapi feltételek mellett kell. Mi hasznuk származna abból, hogy
egy jó csoportba járnak, de amint kikerülnek onnan, azonosulnak, és ismét gépe­
zetté válnak? Semmi.
K: Ha valakinek ebben az iskolában van egy nagyon rossz jellemvonása, mond­
juk hajlamos az ingerültségre, akkor kapni fog ennek legyőzéséhez valamilyen spe­
ciális segítséget?

334
 V: Az ember csak azután fordíthatja a figyelmét a speciális jellemvonásokra,
miután már az összes általános módszert megtanulta és alkalmazza. El kell helyez­
ni ezt a jellemvonást, meg kell keresni az okát. Különböző okai lehetnek. Lehet,
hogy néhány jellemvonás annyira erős, hogy csak a végén szabadulhatunk meg
tőlük - ezt nem lehet előre megjósolni. Ha nem a megfelelő sorrendben kezdenek
harcolni az akadályok ellen, akkor elmaradnak az eredmények. Mindazonáltal
szem előtt kell tartani őket.
K: Ha ez egy negatív érzelem, akkor, ha az ember megfigyeli és ellenáll neki,
meg fog változni?
V: Az érzelemtől függ. A legtöbb esetben csak késleltetjük. Nem tudjuk, ho­
gyan álljunk neki ellent. Mindegyik érzelemhez van egy speciális kulcs. Meg kell
keresnünk a tolvajkulcsot, de csak akkor találhatjuk meg, ha már ismerjük a gépe­
zetet.
K: Mit tehet az ember az ellen, ha depressziós vagy bosszús?
V: Először meg kell próbálnia emlékezni önmagára, másodszor pedig nem sza­
bad elfelejtenie, hogy nem ő depressziós, hanem az önmagáról alkotott képzeletbe­
li képe. Az ember fejlődése abban a pillanatban indul el, amikor felismeri, hogy ő
és az önmagáról alkotott képzeletbeli kép két különböző dolog. Amikor látja, hogy
kisebb, gyengébb, mint gondolta, hogy teljesen hamis, akkor rálépett a fejlődés út­
jára. Gyakorlatilag semmije sincs, annyija azonban van, amivel elkezdhet fejlődni.
K: Miután nincs állandó „én"-em, ha megpróbálok nem azonosulni az egyik
„én"-nel, akkor egy másikkal azonosulok?
V: Meg kell érteniük, hogy bizonyos ideákat ugyanolyan módon adtam át,
ahogyan Gurdjieff magyarázta el őket nekem, vagyis fokozatosan. Megmutattam
egy ideát egy szemszögből, utána pedig egy másikból. Először a dolgok nagy ré­
szét alapszinten magyaráztam el, majd pedig nagyobb részletességgel. Amikor
olyasvalakiről beszélünk, aki nem vesz részt a munkában, azt mondjuk, hogy
nincs „én"-je. Ha valaki elkezd tanulni és erőfeszítéseket tenni, akkor már eljutott
egy bizonyos állapotba, rendelkezik mágneses központtal, a mágneses központ
pedig az „én" kiindulási pontja. Tehát többé már nem áll jogában azt mondani,
hogy nincs „én"-je. Természetesen, azt nem jelentheti ki, hogy egy teljes és állandó
„én"-nel rendelkezik, de cselekedeteinek már követnie kell egy vonalat, és ennek
egy „én"-t kell jelentenie. Még nem teljesen tudatos, de már fejlődik.
K: Milyen dolgokat kell keresnünk, amikor megpróbáljuk elkülöníteni a hamis
személyiségünket a többi részünktől?
V: Meg kell érteniük a hamis személyiség jellemvonásait - az összetevőit. Ha
felidéznek rövidke pillanatokat abból az időből, amihez a hamis személyiségük
kialakulásának kezdetét köthetik, akkor talán sikerül meglátniuk.
Két dolog állandó bennünk - a lökhárítók és a hamis személyiség gyengeségei,
vagy jellemvonásai. Mindenkire jellemző egy, két vagy három fő gyengeség, és
mindenkinek vannak olyan lökhárítói, amelyek különös fontossággal bírnak, mert
szerepet játszanak az összes döntésében és abban, ahogyan felfogja a dolgokat.
Csak ez a két dolog állandó bennünk, semmi más, és ez szerencsésnek mondható,
mert ezeket meg lehet változtatni. A lökhárítók nem természetesek, nem szerve­
sek, főként utánzás által alakítjuk ki őket. A gyerekek utánozni kezdik a felnőtte-

335
ket, és lökhárítókat hoznak létre. Más lökhárítókat pedig, akaratlanul, az oktatás
teremt meg. Néha az ember rátalálhat a jellemvonásaira vagy gyengeségeire, és ha
valakinek tudomása van az egyik jellemvonásáról, és észben is tartja, akkor elcsíp­
het olyan pillanatokat, amikor képes nem ezen jellemvonása alapján cselekedni.
Mindenkinek sok jellemvonása van, ám ezek közül kettő vagy három különösen
fontos azért, mert szerepet játszanak az ember életében adódó összes olyan hely­
zetben, ami szubjektív fontossággal bír, minden keresztül megy rajtuk, az összes
észlelés, cselekedet. Nagyon nehéz felismerni, mit is jelent ez, mert annyira hozzá­
szoktunk, hogy észre sem vesszük, túlságosan ezekben a jellemvonásokban élünk,
nem a kellő megvilágításban látjuk a dolgokat.
K: A fő jellemvonás szükségszerűen rossz?
V: Ez a fő gyengeségünk, sajnálatos módon, miután hiányzik belőlünk az erő,
nem tekinthetjük erősségnek.
K: Ha nem létezik erő, akkor hogyan létezhet gyengeség?
V: A gyengeség gépiességet jelent. Mindenben gépiesek vagyunk, de van egy­
két dolog, aminek tekintetében különösen gyengék, különösen vakok vagyunk,
ezért nevezzük őket fő gyengeségeknek, hiszen nem vesszük őket észre. Más dol­
gokat, amik nem tartoznak a gyengeségeink közé, láthatunk.
K: Mit nevezne gyengeségnek? Erkölcsi normák alapján ítéli meg?
V: Nem. Mint mondtam, a gyengeség olyan dolog, aminek tekintetében a
leggépiesebbek vagyunk. Miután mindebben vannak fokozatok, természetesen
azokat a dolgokat, amelyek vonatkozásában teljesen tehetetlenek, leginkább alsza­
nak és vakok, a fő gyengeségeiknek kell tekinteniük. Ha a jellemvonásainkban és
megnyilvánulásainkban nem lennének fokozatok, akkor nagyon nehéz lenne őket
tanulmányozni. Csak ezeknek a fokozatoknak köszönhetően tanulmányozhatjuk
magunkat. Még a jellemvonások sem mindig ugyanolyanok, néha határozottab­
ban nyilvánulnak meg, és néha, kivételes esetekben, megmutatják magukat egy ki­
csit, és csakis ekkor bukkanhatunk rájuk. Azonban a saját jellemvonásainkat nem
könnyű észrevenni. Ha veszünk még egy példát, mondjuk a betegséget, könnyeb­
ben megértik, mit jelent gépiesebbnek és kevésbé gépiesnek lenni. Ha megbeteg­
szünk, azonnal gépiesebbé válunk, még annyira sem tudunk ellenállni a külső
világnak és a benne zajló dolgoknak, mint normális esetben.
K: Azt mondta, hogy a gyengeségeinken kívül semmink sincs. Biztos, hogy a
szabadulás utáni vágy gyengeség?
V: A vágyak különbözőek lehetnek. Tegyük fel, hogy valaki felismeri a gyen­
geségét, és meg akar tőle szabadulni, ugyanakkor nem szeretné megtanulni az
ehhez szükséges módszereket. Ez egy második gyengeség, ami az elsőt segíti és
védelmezi.
K: De mi van akkor, ha folyamatos erőfeszítéseket teszünk?
V: Újfent, ezeket az erőfeszítéseket egy másik oldaluk fogja megtenni, az, ame­
lyik „önök". Ez a rész nem egy képesség vagy erő, pusztán bizonyos vágyakból
tevődik össze, ama vágyaikból, hogy megszabaduljanak valamitől. Ha felismerik,
hogy valami rossz, és megfogalmazódik önökben, hogy meg szeretnének szaba­
dulni tőle, akkor, ha elég hosszú ideig erre a vágyra összpontosítják a figyelmüket,
egyfajta cselekvéstervvé alakul, ha pedig elég sokáig cselekednek ennek a tervnek

336
megfelelően, akkor megjelenhetnek az eredmények. De ismét meg kell jegyeznem,
hogy ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, több vonalon kell cselekednünk, egy
vonal kevés lesz. Több dolgon kell egyidejűleg dolgoznunk. Ha csak egyetlen vo­
nalon folyik a munka, akkor sehová sem fogunk jutni.
K: Nem értem, mit értett az alatt, hogy semmit sem tudunk megváltoztatni, de
másképpen kell cselekednünk.
V: Próbáljanak meg gondolkodni: miközben mi magunk ugyanolyanok mara­
dunk, cselekednünk másképpen kell. Azonnal nem változhatnak meg, a változás
lassú folyamat. Viszont sok dolgot meg kell tenniük, és ha ezeket nem a megfelelő
módon teszik, akkor sohasem fognak megváltozni. Az nem mentség, hogy vala­
ki gépezet, bár az emberek szoktak ezzel mentegetőzni, azt mondják: „Gépezet
vagyok, ezért semmit sem tudok megváltoztatni", és ezért mindent ugyanúgy csi­
nálnak, mint korábban. Mielőtt elkezdték a munkát, mindent a véletlennel magya­
ráztak. Mostanra már eljutottak arra a következtetésre, hogy a holnap ugyanolyan
lesz, mint a ma, hacsak nem változnak meg. Megváltozni nem tudnak, „tenniük"
viszont kell. Tehát meg kell érteniük, hogy melyek azok a vonalak, amelyeken más­
képpen kell csinálniuk a dolgokat. Mindenki esetében van két-három olyan dolog,
amely kapcsán megszokta, hogy adott módon cselekedjenek, és most meg kell pró­
bálnia másképpen cselekedni. Ezek a dolgok egyénenként változnak. Emlékeznek,
mit mondtam a tudásról és a létezésről? Mindenkinek éppen abban a pontban
kell megváltoztatnia a létezését, amelyikben a legnehezebb. Az egyik embernek
bizonyos jellemvonásokat kell megértenie és elkerülnie, a másiknak fel kell ismer­
nie, mi hiányzik belőle, majd pedig meg kell próbálnia megszerezni és így tovább.
Ezért van szükség iskolára. Sok mindenre állandóan figyelmeztetni kell minket.
K: Hogyan hasznosíthatnám jobban azokat a pillanatokat, amikor érzem, mi­
lyen csodálatos ez a szisztéma?
V: Alkalmi erőfeszítések helyett, növeljék a rendszeres erőfeszítések számát.
Tudják, miért beszélek mindig erről? Mert ha azt hiszik, hogy speciális és hossza­
dalmas munka nélkül felébredhetnek, akkor becsapják magukat. Fel kell ismerni­
ük, milyen nehéz a felébredés. Bármit csinálunk, ha gondolkodunk, vagy éppen
nem gondolkodunk, ha beszélünk, vagy hallgatunk, ha érzünk valamit, vagy sem­
mi sem érzünk - minden alvásban tart minket. Most elméletben beszélünk erről,
a munka azonban nem lehet elméleti. Az embernek folytonosan fel kell ismernie,
éreznie kell, hogy alszik. De maga ez a felismerés nem fogja felébreszteni: ahhoz,
hogy egy pillanatra felébressze magát, speciális erőfeszítések szükségesek.
K: Ahhoz, hogy az ember megfogalmazhassa a célját, nem kell meglehetősen
közel járnia a felébredéshez?
V: Ez egy másik dolog. A felismerés és a megértés egyfajta félig-alvó állapot­
ban is lehetséges, éppen úgy megtalálhatjuk a célunkhoz vezető utat, ahogy az
otthonunkhoz vezető utat. A felébredés hosszú folyamat.
K: Az alvás jele, ha az ember képtelen választani két különböző cél között?
V: Részben az alvásnak, részben pedig a hiányos megértésnek. Amikor az em­
ber tudja, mi bír rendkívüli fontossággal, nem tétovázik.
Most a módszereken kell gondolnunk - hogyan ébredhetünk fel, a munka
mely formái a legjobbak. Ha azonban az ember teljes mértékben nem ismeri fel az

337
alvás tényét, akkor nincs értelme a felébredés módszereiről beszélni. Gondolják vé­
gig, miként vélekednek az alvásról, hogyan éreznek a jelen állapotukkal kapcsolat­
ban, mit sikerült róla megfigyelniük. Ezek azért fontosak, mert sok mindenről csak
akkor beszélhetünk komolyan, ha az alvás ténye felől már nincsenek kétségeink.
Tehát gondolkodnunk kell erről az állapotról, a különböző hatásairól és következ­
ményeiről. Ha kiragadnak egy napot az életükből, és végigtekintenek rajta, meg
fogják látni, hogy számos olyan dolgot tettek, amit ébren nem tettek volna meg,
mert vagy feleslegesek, vagy helytelenek voltak. Vagy azt látják, hogy egy adott
dolog helyett másokat tettek, mert ahhoz, hogy azt az egy dolgot meg tudják ten­
ni, ébren kellett volna lenniük. Ezek a beszélgetések, szisztémák, elméletek csak
akkor segíthetnek, ha mellettük az ember önmagán is dolgozik.
K: Mondjuk, az ember felismeri az alvásban rejlő veszélyeket. De ellensúlyoz­
ni tudja-e valamivel azt a növekvő félelmet, amit a felébredésből származó kelle­
metlenség miatt érez?
V: Attól még nem tűnnek el a veszélyek, ha nincs tudomásom arról, hogy al­
szom, ha tehát elkezdem felismerni a veszélyeket, jobb helyzetbe kerülök, mert
akkor lesz esélyem elkerülni őket.
K: Tapasztalatom szerint, ha találok egy módszert, amellyel emlékezni tudok
önmagámra, egy pár alkalommal működik, utána pedig nem.
V: Ezeket a módszereket mindig változtatniuk kell, csak rövid ideig működ­
nek - ez hozzátartozik az állapotunkhoz. Fogadják el tényként, felesleges ele­
mezgetniük. Minél inkább újdonságként hatnak és váratlanok a dolgok, annál
jobban működnek. Ez a teljes mentális és fizikai élet alapelvével kapcsolatos.
Hétköznapi értelemben csak az asszociációinkban bekövetkező változásokat
vesszük észre. Az állandó asszociációkat nem érzékeljük, csak a változásokra
figyelünk fel. Tehát amikor megszoktuk őket, ki kell találnunk valamilyen ébresz­
tőórát, majd ehhez az ébresztőórához is hozzászokunk, és többé már ez sem fog
működni. Ha állandó csörgésre állítják be az ébresztőórájukat, csak akkor veszik
észre, amikor elhallgat.
K: Már maga az alvás felismerése erőt ad a felébredéshez?
V: Ha az ember felismeri, hogy alszik, olyan eszközöket és módszereket kell
megtanulnia, amelyekkel felébredhet, de az alvás nem maradhat pusztán egy szó,
megfigyeléseken alapuló ténnyé kell válnia. Csak ezután beszélhetünk róla na­
gyobb pontossággal és kevésbé elvontan. Abban a pillanatban, amikor az ember
felismeri, hogy alszik, már félig ébren van, de ez nem tart elég sokáig, a következő
pillanatban már valami máson kezd gondolkodni, és újból visszakerül az alvás
állapotába. Ezért nem ébredhetünk fel magunktól, ezért van szükségünk alaposan
kidolgozott módszerekre - valaminek folyamatosan fel kell ráznia az embert.
K: És kinek kell felráznia?
V: Éppen ez a kérdés. Egy bizonyos számú embernek, akik fel akarnak ébred­
ni, meg kell egyeznie egymás között abban, hogy ha az egyikőjük alszik, akkor va­
laki, aki esetleg éppen ébren van, felrázza. De egy ilyen egyezség őszinteséget kö­
vetel meg az emberektől, olyanok között kell létrejönnie, akik tényleg fel akarnak
ébredni, és nem gurulnak méregbe vagy sértődnek meg, ha valaki felrázza őket.
K: Miféle felrázásra gondol?

338
 V: Semmi különlegesre. Az ember talál egy módszert, majd még egyet és még
egyet. Ébresztőórákra is szükség van, de még ennél is elengedhetetlenebb, hogy
az ember ne felejtse el a lehető leggyakrabban lecserélni őket. Ha kellemesen érzi
magát, akkor alszik, ha viszont kényelmetlen helyzetet teremt, akkor az segít neki
felébredni. A kellemes dolgok csak az alvást segítik.
K: Az ember kitalálhat saját ébresztőórákat?
V: Megpróbálhatja, de állandóan változtatnia, módosítania kell őket, és olyan
dolgokat kell választania, amik fel fogják ébreszteni. Máskülönben az történik,
hogy felébredünk egy másodpercre, elhatározzuk, hogy ébren maradunk, és mi­
közben azt képzeljük, hogy sikerült fenntartanunk ezt az állapotot, valójában az
egész csak egy álom lesz képzeletbeli ébresztőórákkal. Ezért kell állandóan ellen­
őriznünk őket, és folytonosan megbizonyosodnunk arról, hogy tényleg felébresz­
tenek-e bennünket, és nemcsak egyszerűen új álmokba ringatnak, esetleg nem
halljuk őket többé, nem hatnak ránk. Nincs értelme túl nagy dolgokat keresnünk,
de ha az ember kiválaszt valamilyen kisebb szokást, amit aztán az ellenőrzése alatt
tart, akkor ez talán ébresztőóraként szolgálhat, de csak körülbelül egy hétig. A
következő héten egy újabbat kell keresnie, talán egy olyat, ami azokkal az embe­
rekkel kapcsolatos, akikkel együtt él vagy valami ehhez hasonlót. Sok-sok ébresz­
tőórára van szükségünk.
K: Tapasztalatom szerint, jobban tudatában vagyok önmagamnak, amikor sen­
ki sincs körülöttem, ezért megpróbálok a lehető legkevesebb emberrel találkozni.
V: Nem, nem, meg kell próbálniuk az összes lehetséges helyzetben emlékezni
önmagukra. Ha csak olyan pillanatokban emlékeznek önmagukra, amikor egye­
dül vannak, akkor mások társaságában nem fognak emlékezni önmagukra, és for­
dítva. Ha adott körülményekre korlátozzák magukat, azonnal veszíteni fognak. Az
a legalkalmasabb időpont az önemlékezésre, amikor a legnehezebb körülmények
között találják magukat, és nem akkor vannak a legnehezebb körülmények között,
amikor eldönthetik, hogy egyedül lesznek-e vagy sem, hanem amikor nincs vá­
lasztásuk. És miért a legnehezebb körülmények a legjobbak? Mert az önemléke-
zés ekkor vezet a legjobb eredményekre. Egyszerű körülmények között, amikor
eldönthetik, hogy egyedül legyenek-e vagy sem, talán elérhetnek eredményeket,
de ezeket össze sem lehet hasonlítani azokkal, amiket akkor érhetnek el, amikor a
legnehezebb körülmények között is sikerül emlékezniük önmagukra.
K: Az önemlékezésen kívül tehetünk-e még valamit azért, hogy megakadályoz­
zuk a belső igazodást?
V: Emlékezzenek önmagukra, és az majd megmutatja. Pontosan ugyanarról a
dologról van szó: ha igazodnak, nem tudnak emlékezni önmagukra. Ha meg akar­
ják állítani az igazodást, akkor emlékezniük kell önmagukra, önemlékezés nélkül
nem fog menni
K: Az önemlékezés segít legyőzni olyat, mint például a betegségek?
V: Erre nem tudok válaszolni. Ez az orvosok dolga, nem a miénk. Azt tudjuk,
hogy az önemlékezésnek vannak bizonyos kémia hatásai, de ezek nem azonnal
jelentkeznek. Csak a pszichológiai oldalát tanulmányozhatjuk, a kémiai oldalát
nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy másképpen fogunk érezni. Altalánosságban
azt mondhatom, hogy amikor az ember csak abból a szempontból próbálja tanul-

339
mányozni a szisztémát, hogy milyen haszna származik belőle, nem fog sikerrel
járni. A szisztémának nem ez a célja. Az önemlékezés néhány esetben járhat olyan
fizikai következménnyel, amelyekre számíthatunk, de nincs rájuk garancia, tehát,
ha ezek miatt dolgozunk, akkor hiába várunk rájuk.
K: De nem fontos a fizikai egészség?
V: Természetesen az embernek arra kell törekednie, hogy többé-kevésbé meg­
őrizze az egészségét, ha tehát beteg, fel kell keresnie egy orvost. Az egészség kér­
dése lényeges, de külön kell választani a tudatosság kérdésétől. Ha az egészségük
érdekében alkalmazzák ezeket az ideákat, nem fognak eredménnyel járni, bár le­
het, hogy teljesen váratlanul mégis segítségükre lesznek.
K: A tudatosság irányított figyelmet és akaratot igényel?
V: Figyelmet, lelkiismeretet, egységet, egyéniséget, akaratot - mindezt, ezek
mind ugyanannak a dolognak a különböző árnyalatai. Különválasztjuk őket, azon­
ban mind ugyanaz a dolog. Talán rövid pillanatokra magunkénak tudhatjuk mind­
egyiket, de hosszú ideig képtelenek leszünk megtartani őket. Ha elég hosszú időn
keresztül figyelik önmagukat, akkor találni fognak olyan pillanatokat, amikor van
lelkiismeretük, akaratuk és így tovább, ez gyakorlatilag mindenre igaz. De ezek
csak pillanatok. A célunk, hogy növeljük ezeknek a pillanatoknak a számát, megerő­
sítsük, rögzítsük őket, mintha fényképet készítenénk.
K: Hogyan?
V: Az összes munka ugyanabba az irányba vezet. Az nem segít, ha neveket
adunk azoknak a dolgoknak, amelyek nincsenek a birtokunkban. Tennünk kell
valamit velük kapcsolatban.
K: Azokban a pillanatokban tudjuk fenntartani a figyelmünket, amikor nincs
semmi, ami elvonhatná?
V: Mindig van valami, ami elvonhatja a figyelmünket, az irányítást kellene
megszereznünk. Ha a körülményekre támaszkodunk, akkor a központok érzelmi
részeiben dolgozunk, nem pedig a gondolatiban. Ha a munka az intellektuális
részekben folyik, akkor irányított figyelmet igényel. A központjaink ott vannak,
teljesen kifejlődve, és arra várnak, hogy használjuk őket, mi azonban mellőzzük a
gondolati részeiket.
K: Alihoz, hogy magasabb állapotokat érhessünk el, fel kell áldoznunk min­
dent, beleértve az „összes képtelenséget"?
V: A „képtelenség" talán jó szó. De ha feláldozzák, az azt jelenti, hogy nem
tartják képtelenségnek. Lehet, hogy objektívan nézve az, de ha annak is éreznék,
akkor nem hoznának áldozatot a feladásával.
K: Egy küzdelem zajlik bennem, és bár tudom, hogy mit akarok, ez semmin
sem változtat. Továbbra is megteszem azt, ami rossz nekem.
V: Ez azt jelenti, hogy csak tud. Az egy másik dolog, hogy képes-e „tenni". Ön­
magában a tudás nem ad elég erőt ahhoz, hogy megtegyék, amit akarnak. Szépen,
lassan energiát kell felhalmozniuk, főként úgy, hogy küzdenek a képzelődés, a ne­
gatív érzelmek kifejezése, a beszéd és az ehhez hasonlók ellen. Ezzel lehetőségük
fog nyílni arra, hogy azt tegyék, ami önöknek jobb.
K: Ugye, ha eltérő hozzáállásokat alakítanék ki a dolgokkal szemben, akkor
másmilyen érzelmeim lennének?

340
 V: Milyen másmilyen hozzáállásokat? És milyen dolgokhoz? Hogyan válaszol­
hatnék erre a kérdésre? Millió dolog van a világon, és millió különböző hozzáállás.
Látja, ez egy gyakorlati kérdés, ilyen formában nem teheti fel. Próbálja elképzelni,
hogyan hangzik ez a kérdés egy másik ember számára, hiszen ön tudja, mit ért
különböző dolgok és hozzáállások alatt, én nem.
K: A helyes hozzáállásokra, mint a negatív érzelmek elleni fegyverekre gondol­
tam. Egy hozzáállás valaminek az elfogadását vagy elutasítását jelenti?
V: Ez nem elutasítás, hanem megértés kérdése. Amikor ebben a vonatkozás­
ban beszélek a helyes és helytelen hozzáállásokról, általánosságban veszem a
negatív érzelmekhez való hozzáállásokat, a negatív érzelmekről pedig a gépezet
működésének kapcsán beszélünk általánosságban. Amikor a saját megfigyeléseik­
ről vagy a személyes munkájukról beszélnek, le kell írniuk, hogy melyik negatív
érzelemre gondolnak: a féltékenységre, félelemre, haragra és így tovább. Itt lehe­
tetlen általánosítani, mert mind a negatív érzelmek, mind a hozzáállások nagyon
különbözőek. Az egyikről ezt mondhatjuk, a másikról pedig azt. Ha egy kalap
alá veszik az összes negatív érzelmet, egy bizonyos általános jellemzőt megálla­
píthatnak, de amikor a saját megfigyeléseikről beszélnek, már egy másik szinten
kell vizsgálniuk a dolgokat, nem beszélhetnek úgy a hozzáállásokról, negatív ér­
zelmekről, képzelődésről, azonosulásról, mintha elvont dolgok lennének, tízezer
mérföldnyi távolságra önöktől. Ezeket a kifejezéseket az általános jellemvonások
magyarázatakor alkalmazhatják, de akkor nem, amikor a saját munkájukról be­
szélnek. Egyfajta egyéni munkát kell végezniük. Meghatározott céllal jöttek ide,
meg akarnak szerezni valamit, és valami önökben ezt megakadályozza - ennek
ellenére hozzáállásokról, negatív érzelmekről, igazodásról stb. beszélnek. Beszél­
jenek valóságos dolgokról. Ilyen kifejezések könyvekben találhatók, és önök úgy
beszélnek, mintha könyvből olvasnák őket.
Meg kell érteniük, hogy ebben a szisztémában - vagy egyébként bármilyen
szisztémában, akár tudomásunk van róla, akár nem - három különböző nyelv,
vagy három különböző gondolkodásmód van: filozófiai, elméleti és gyakorlati.
Amikor egy kérdésre válaszolva azt mondom „ez elméleti" vagy „ez filozófiai",
azt értem alatta, hogy nem a megfelelő nyelven tették fel. Ha filozófiai kérdést
tesznek fel, akkor nem számíthatnak gyakorlati válaszra. Elméleti kérdésre nem
lehet konkrét választ adni.
Meg kell érteniük, hogy ezeknek a szavaknak - „filozófiai", „elméleti" és „gya­
korlati" - a jelentése közötti különbség éppen ellentétes azzal a jelentéssel, ami
általában nekik tulajdonítunk. A filozófiai megközelítés a legkönnyebb, az elméleti
nehezebb és hasznosabb, a gyakorlati pedig mindközül a legnehezebb és leghasz­
nosabb. Szert tehetnek filozófiai tudásra - amikor nagyon általános ideákat ismer­
nek meg, elméleti tudásra - amikor kiértékelik a dolgokat, és gyakorlati tudásra
- amikor megfigyeléseket tesznek, és kísérleteznek. A filozófia nyelvén nem annyi­
ra dolgokról, hanem inkább lehetőségekről beszélnek, más szóval, nem tényekről
van szó. Elméleti nyelven törvényekről, gyakorlati nyelven pedig az önökkel azo­
nos szinten lévő dolgokról beszélnek és mindarról, ami önöket körülveszi, vagyis
tényekről. Tehát ezek a nyelvek valójában eltérő szinteket képviselnek.
A dolgokat filozófiai, elméleti és gyakorlati síkon vehetjük, és attól függően,

341
hogy melyiken értelmezzük, a dolgok egy része teljesen más jelentést nyer. Pró­
báljanak példákat keresni. Néhány dolog mindhárom síkon értelmezhető, néhány
csak kettőn, és vannak olyanok, amelyek csak egyen. Még önmagunk tekintetében
sem szabad ezeket összekevernünk, mert akkor még a mostaninál is nagyobb zűr­
zavart keltünk, és egyre csökkenni fog a megértésünk.
K: Az önemlékezésre tett erőfeszítés gyakorlati erőfeszítés?
V: Lehet gyakorlati, elméleti vagy filozófiai.
K: Úgy tűnik, hogy az objektív tudatosság a filozófiai szinthez tartozik.
V: Éppen fordítva: nagyon is gyakorlati idea. De természetesen számunkra az
objektív tudatosság egy filozófiai elképzelés. Ugyanakkor azt tanulmányozni tud­
juk, hogy mi jellemzi azokat a rövid pillanatokat, amikor ez az állapot megjelenik.
Ha ezeket tanulmányozzuk, és megpróbálunk hasonlóságokat keresni közöttük,
akkor az már elmélet lesz.
K: Jobban meg szeretném érteni ezeket a kategóriákat. Nem tudom, mi jelent
az, hogy valami gyakorlati.
V: Azt, hogy meg tudja tenni - bármilyen értelemben. Azonban különböző
szinteken lehet „tenni". A tett mindig fontosabb, mint a gondolkodás vagy a be­
széd. Ha tehát a gondolkodást filozófiának, a beszédet elméletnek, a tettet pedig
gyakorlatnak tekintjük, akkor a gyakorlat a legfontosabb.
K: Mit jelent a filozofikus gondolkodás?
V: Azt, hogy hatalmas nagyságrendekben gondolkodunk. Egy nézet, ami filo­
zófiai síkon nagyon csodálatosnak tűnhet, lehet, hogy elméleti síkon nagyon korlá­
tozott és ostoba, ha pedig a gyakorlatban alkalmazzuk, akkor bűn.
Amikor először beszéltek nekem arról, hogy a dolgokat vehetjük filozófiai, el­
méleti és gyakorlati síkon, azt mondták, hogy azok az iskolák, amelyek magasabb
intelligenciától származó tudásnak vannak birtokában, három osztályba sorolható­
ak - a gyakorlati iskolák a legmagasabbak, ezeket követik az elméleti iskolák, és
végül jönnek a filozófiai iskolák. De rendszerint, amikor azt mondjuk, hogy vala­
mi gyakorlati, olyan dolgokra gondolunk, mint a kertészkedés, cipőkészítés és így
tovább. Elméleti tudásnak a matematikát, geológiát stb. nevezzük, filozófiai tudás
alatt pedig azt értjük, amit rendszerint kapni akarunk - filozófiát. De e szerint a
szisztéma szerint a filozófiai iskolák pusztán előkészítő jellegű iskolák.
K: Amikor látogatni kezdtem ezeket az előadásokat, először azt gondoltam,
hogy az „iskola" szó olyan helyet jelent, ahol az ember elmélkedik, mostanra azon­
ban már éppen olyannak tűnik, mint az, ahová kisiskolásként jártam.
V: Pontosan. Nem gondolkodásról, hanem tettekről van szó.
K: Nem tekinthetjük bizonyos szempontból a gondolkodás iskolájának is, hi­
szen a tetteket gondolkodásnak kell megelőznie?
V: Természetesen gondolkodnunk is kell valamennyit, mert e nélkül semmit
sem tehetünk, a gondolkodás azonban csak kiegészítő jellegű folyamat, nem pedig
maga a cél. Olyan iskolában, ahol a gondolkodásnak jut szerep, elég, ha csak elmél­
kedünk a szabadságról, de mi szabadok akarunk lenni, nem elégszünk meg azzal,
hogy csak gondolkodjunk róla.
K: Ez az iskola mind a három különböző iskolát magába foglalja, vagy csak egyet?
V: Szerintem jobb, ha azt mondjuk, hogy mind a hármat. Három oldala van.

342
Emellett, néhányan filozófiai síkon értelmezik ezt a szisztémát, mások elméleti és
megint mások gyakorlati síkon. Nem szabad megfeledkezniük arról, hogy ugyan­
az a dolog többféleképpen értelmezhető.
K: Akkor tehát ez a szisztéma összefügg a filozófiával?
V: Nem lehet teljesen független tőle. Bizonyos tekintetben a filozófia a gondol­
kodás helyénvaló formája. Ha azonban az ember fejlődéséről, előbbre jutásáról
gondolkodunk, jobb, ha pszichológiai, nem pedig filozófiai jellegzetességeket ke­
resünk. A pszichológiai sajátosságok tények, míg mások lehet, hogy csak képzelő-
dések. Attól, hogy az ember elméjét nagy horderejű filozófiai problémák kötik le,
létezése még lehet nagyon alacsony szinten. Ha azonban tudatosabb, akkor min­
den oldala fejlődhet.
K: Ki állapítja meg a pszichológiai értékeket?
V: Léteznek olyan kétséget kizáró objektív jelek, amelyek alapján az ember
megállapíthatja őket - meghatározott belső normák. Egy adott ponton lehet, hogy
objektívvá válnak. Mint mondtam, nem filozófiai, hanem a pszichológiai jellemző­
ket keressünk. Nagyon fontos, hogy ezt megértsék. A filozófiai következtetések
lehet, hogy csak jól hangzó szavak, de a pszichológiai sajátosságok esetében lehe­
tetlen tévedni - önmagunk vonatkozásában.
K: Az lustaságra vall, ha valaki filozofikusan gondolkodik?
V: Nem szükségszerűen. Néhány dolgot csak filozófiai síkon vehetünk, máso­
kat pedig csak filozófiai és elméleti síkon. Vannak olyan dolgok, amelyeket gyakor­
lati oldalról nem tudunk megközelíteni, ezért analógiákat kell keresnünk. Néha
tehát nincs semmi baj a filozófiai gondolkodással. Azonban bizonyos dolgok ese­
tében csak a gyakorlati megközelítés jöhet szóba, mert csak ekkor tudják értékelni
őket.
K: „Új kategóriákban való gondolkodásról" beszélt. Nekem ez éppen olyan
lehetetlennek tűnik, mint az, hogy tudjak „tenni".
V: Pontosan. Ugyanakkor, amikor kezdik megérteni a különböző kategóriá­
kat, képesek lesznek, legalábbis néha, másképpen gondolkodni. De ez még nem
a teljes leírása a helyes gondolkodásnak. Nagyon gyakran azért nem a megfelelő
kategóriákban gondolkodnak, mert nem tudnak eleget. Még jelen állapotunkban
is gondolkodhatunk jobban és rosszabbul.
K: Fogalmam nincs, miből kellene kiindulnom, amikor megpróbálok máskép­
pen gondolkodni.
V: Nagyon sok anyag áll a rendelkezésükre - ez a szisztéma. Próbálják újra­
rendezni az ideákat az agyukban, elképzelni, hogy éppen magyarázzák őket vala­
kinek. Próbálják rendszerezni, amit az emberről és a világegyetemről mond. Ha
valamire nem emlékeznek, kérdezzenek meg másokat. Ez egy jó gyakorlat. Vagy
önök irányítják és ellenőrzik a gondolataikat, vagy azok irányítják önöket. Ha saját
magukat irányítják, akkor nem számíthatnak pozitív eredményekre. Csak akkor
fognak eredményekre vezetni, ha az önök kezében van a kormányrúd.
K: Amikor elképzelem, hogy kívülállóknak magyarázom a szisztémát, új szót
kellene kitalálnom a szisztéma összes kifejezésére és ideájára?
V: Nem tudnak új szavakat kitalálni. Be kell tartaniuk egy adott szabályt, mely
szerint, amikor a szisztémáról beszélnek, azt a nyelvet kell használniuk, amin meg-

343
tanulták, és utalniuk kell a szisztémára, mint forrásra. Sohasem lesz szükségük
arra, hogy eltitkolják.
K: Igaz az, hogy addig nem gondolkodhatunk másképpen, amig teljesen meg
nem szabadultunk a régi gondolkodásmódoktól?
V: Nem, nem várhatnak erre, már most másképpen kell gondolkodniuk. Pél­
dául, amikor szándékosan gondolkodnak, akkor új kategóriákban gondolkodnak.
Nem látjuk be, hogy az, hogy valami szándékos-e vagy sem, mindent megváltoz­
tat.
K: Ha megállítjuk a gondolkodás gépies folyamatát, és új módon próbálunk
gondolkodni, ez nem válhat ugyanúgy gépiessé?
V: De, mindenben megvan a gépiességre való hajlam, amikor tehát valamit
úgy próbálnak csinálni, ahogy eddig még soha, nemcsak arra kell figyelniük, amit
csinálni akarnak, hanem sok minden másra is. Nem szabad utat engedniük az
azonosulásnak, a képzelődésnek, meg kell tanulniuk, hogy irányítsák az asszociá­
cióikat, és csak azokat tartsák meg, amelyekre szükségük van, nem szabad megen­
gedniük, hogy az asszociációik irányítsák önöket.
K: De az asszociatív gondolkodáson kívül létezik másfajta gondolkodás is?
V: Igen, az irányított gondolkodás. Korlátozhatják a gondolkodásukat egy
adott pontra vagy célra. Az asszociatív gondolkodás véletlenszerű. Vagy továbbra
is a régi asszociációikkal gondolkodnak anélkül, hogy megkísérelnék megváltoz­
tatni őket, vagy új nézőpontokat keresve új asszociációkat próbálnak ki.
K: A szisztémával kapcsolatos dolgokról képtelen vagyok helyesen gondolkod­
ni.
V: Azért, mert a szisztémáról gondolkodnak, még nem feltétlenül gondolkod­
nak helyesen. A gondolkodás módja számít. A szisztémáról is és valami tőle függet­
len dologról is gondolkodhatnak helyesen vagy helytelenül. Tehát nem gondolko­
dás tárgya, hanem a módja számít. Ezt pedig lehetetlen szavakkal leírni. Példákat
kell keresniük mind a helyes, mind a helytelen gondolkodásra, majd össze kell
őket hasonlítaniuk. Meg kell tanulnunk irányítani az elménket, meg kell értenünk,
mit jelent a formális és hibás gondolkodás, és meg kell tanulnunk az agyunk egé­
szével, nem pedig csak egy kis részével gondolkodni. Ebben egyetlen dolog segít­
het: az önemlékezés.
Amikor felmerül önökben egy kérdés, keressenek valamilyen személyes kap­
csolódási pontot, valamit, ami miatt személy szerint érdekeltek a kérdésben, és
ekkor gondolkodásuk fejlődni fog. Személyes alatt olyasmit értek, amin már ko­
rábban is gondolkodtak, amivel kapcsolatban kérdések merültek fel önökben, és
amelyekre nem találták meg a válaszokat vagy valami ehhez hasonlót. És amikor
úgy találják, hogy már több mindent megértenek, az talán lökést fog adni más
dolgoknak is.
K: Ha összehasonlítom azt, amikor a szisztéma valamelyik ideájáról gondol­
kodom azzal, amikor véletlenül felbukkanó hétköznapi dolgokról, úgy találom,
hogy az első esetében nehezen tudok egy gondolatsort követni - túlságosan korlá­
tozott a rendelkezésemre álló anyag.
V: Téved, az anyag hatalmas - valami más korlátozott. Vagy a vágy, vagy az
erőfeszítés, de semmi esetre sem az anyag.

344
 K: Szeretném tudni, hogy miért lép fel bennünk ellenállás azzal szemben, hogy
távol tartsunk más gondolatokat, amelyek belopakodnak a fejünkbe?
V: Két okot kell megkülönböztetnünk - az egyik az ellenállás oka, a másik pe­
dig, hogy mi idézi elő azokat a gondolatokat, amelyek megjelennek és beavatkoz­
nak. Ez utóbbi szokványos gondolkodásmódunkat mutatja meg - sohasem tudjuk
egy adott vonalon tartani a gondolatainkat, mert mindig új asszociációk jelennek
meg. Az ellenállás más dolog, annak a következménye, hogy nem tudjuk, hogyan
kezeljük, nem vagyunk ebben jártasak, nincsenek tapasztalataink arról, hogyan
gondolkodjunk egy adott vonalon szándékosan. Ki kell fejlesztenünk ezt a képes­
séget.
Elmondhatom, mi hiányzik a gondolkodásunkból, de ha nem tesznek róla sa­
ját megfigyeléseket, akkor semmit sem fognak érteni belőle. Minden egyes gondo­
latunk túl rövid, sokkal hosszabbnak kellene lenniük. Gyűjtsenek tapasztalatokat
a rövid és hosszú gondolatokról, és akkor megértik, miről beszélek.
K: Megdöbbentett, micsoda korlátok rejlenek gondolkodási képességünkben.
Mitől függnek ezek a korlátok?
V: Ezt csak akkor tudhatják meg, amikor már megtapasztaltak olyan pillana­
tokat, amikor jobb volt a gondolkodásmódjuk, használták a magasabb központjai­
kat, több tudatossággal rendelkeztek. Azt tudjuk, hogy elménk korlátozott, de azt
nem, hogy miben. Amikor már ismerik ezt a kétféle gondolkodásmódot, és össze
tudják őket hasonlítani, akkor látni fogják, miben rejlik a különbség, és akkor majd
beszélhetünk az okokról.
K: Egy nagyon jó szellemi képességgel megáldott ember fejlődése gyorsabb,
mint azé, aki gyengébb szellemi képességgel rendelkezik?
V: Néha igen, néha nem, az intellektussal nem lehet olyan sokat tenni, mint
a központok kiegyensúlyozásával és a tudatosság fejlesztésével, mert az l-es, 2-
es és 3-as számú ember még a szokványos állapotában is alhat mélyebben vagy
éberebben, lehet tudatosabb, vagy kevésbé az. Annak ellenére, hogy valaki egy
nagyszerű elme, még alhat mélyen, és lehet, hogy túl biztos a saját szellemi teljesít­
ményében, és túlságosan azonosul vele ahhoz, hogy elkezdhesse a munkát. Lehet,
hogy az esze megállítja. Ez gyakran előfordul. Sokszor az intellektuális fejlettség
megakadályozza a tanulást, mert az ember túlságosan hajlamos a vitatkozásra,
mindent definiálni akar és így tovább. Az intellektus fejlődése magában nem elég,
nagyon rövid időn belül az érzelmeken is dolgozni kell.
K: Megfigyeltem, hogy azoknak, akik nem gondolkodnak túl gyakran, látszó­
lag kevesebb nehézséget okoz a munka, mint azoknak, akik sokat gondolkodnak.
Melyik a jobb?
V: Egyik sem jó - az sem, ha valaki nem gondolkodik és azt sem, ha valaki túl
sokat gondolkodik.
K: Ugyanez vonatkozik azokra is, akiket briliáns elméknek tartanak a hétköz­
napi életben?
V: Ezek az emberek nagyon különbözőek lehetnek, ezért nehéz általánosság­
ban beszélni róluk. Lehet, hogy valóban briliánsak, vagy az is lehet, hogy csak
saját maguk vagy mások keltik róluk ezt a látszatot. De ha azokra gondol, akik
nagymértékben azonosulnak a saját zsenialitásukkal, az ő esetükben nagy nehéz-

345
séget okozhat a munka, de nem a zsenialitásuknak, hanem az azonosulásuknak
köszönhetően. Néha az, ami az életben előny, a munkában hátrányt jelent, mert
minél jobb l-es, 2-es vagy 3-as számú ember valaki, annál erősebb önfejűséget és
akaratosságot kell legyőznie. A munka szempontjából a teljesen hétköznapi embe­
rek vannak a legkönnyebb és legelőnyösebb helyzetben.
K: Az nem egy elengedhetetlen feltétel, hogy valaki sikeres legyen az életben?
Vagy a következményektől függetlenül az embernek nem kellene azonosulni az
életben zajló tevékenységekkel?
V: Mindkettő szükséges. A siker önmagában nem veszélyes, ha az ember nem
azonosul vele. Nem a sikeresség vagy a sikertelenség a cél, hanem az azonosulás
elkerülése. A siker sok mindenben segíthet.
K: Mekkora szerepet játszik az intellektus a szisztémában?
V: Nagyon fontos szerepe van, mert a gondolati központtal látunk neki a mun­
kának. Ez az egyetlen, amelyik szót fogad önmagának. De az intellektus csak egy
bizonyos pontig fejleszthető. A lehetőségek az érzelmi központban rejlenek.
K: Van valamink, amivel már most képesek vagyunk irányítani a gondolata­
inkat?
V: Ha érdeklődést mutatnak olyan dolgok iránt, amelyek a helyes irányba ve­
zetnek, akkor ezek bizonyos mértékig minden mást az irányításuk alá vonhatnak.
Ha hiányzik az érdeklődés, akkor nincs a kezünkben az irányítás.
K: Azt mondta, hogy amikor helyesen próbálunk gondolkodni ezekről az ide­
ákról, a gondolati központ gondolati részét kell használnunk. Megtehetjük ezt
úgy, hogy gondolkodás közben megpróbáljuk irányítani a figyelmünket?
V: Nem, a két cselekvés egyidejűleg történik, nem választhatják őket külön. A
helyzet az, hogy bizonyos dolgokról csak a gondolati részben tudnak gondolkod­
ni - csak akkor, ha helyesen gondolkodnak, és helyesen fogalmazzák meg, hogy
mi az, amiről gondolkodni szeretnének. Majd, természetesen, ezen az ideán kell
tartaniuk a figyelmüket anélkül, hogy átmennének képzelődésbe. Tehát maga a
funkció határozza meg a helyet.
K: Arra a következtetésre jutottam, hogy fogalmam sincs, miként gondolkod­
jak arról, amiről gondolkodni szeretnék. Ez a lökhárítók miatt van?
V: Véleményem szerint egyszerűen azért, mert nem szoktunk hozzá, hogy
ilyen ideákról gondolkodjunk - nem tartjuk ezt szükségesnek. Ha felismerjük en­
nek a szükségességét, akkor talán képesek leszünk gondolkodni róluk. De ehhez
a lökhárítóknak semmi köze.
K: Úgy gondolom, az általános tapasztalat az, hogy ha valaki korán kerül kap­
csolatba a szisztémával, akkor annak inkább romboló, mint építő hatása lesz.
V: Véleményem szerint az építés és rombolás ideája a hibás. Semmit sem
pusztítunk el, ha azonban valamiről, amivel nem rendelkezünk, azt képzeljük,
hogy a birtokunkban van, akkor, miután elkezdünk dolgozni, talán úgy fogjuk
találni, hogy eltűnt belőlünk valami, amiről azt hittük, hogy bennünk van. Ez
azt jelenti, hogy ez egy illúzió, amit pedig fel kell áldoznunk. Választhatunk a
valóságos dolgok és az illúziók között. Semmi olyat nem veszítünk el, ami iga­
zán a miénk, csak azt a meggyőződést veszítjük el, hogy van valamink, amink
valójában nincs.

346
 Gyakran előfordul, hogy az emberek azért csalódnak a munkában, mert már
a legelején válogatni kezdenek, egyes dolgokat megtartanak, másokat pedig nem.
így némi idő elteltével nem a szisztémát ismerik, hanem amit ők maguk válogat­
tak össze belőle, ez pedig nem fog működni. Mások csak intellektuális megértésre
vágynak, nem akarnak kísérletezni önmagukkal és megfigyeléseket termi, gyakor­
lati munka nélkül azonban lehetetlen előrejutni.
K: Szólni fog valaki, amikor elkezdhetjük a gyakorlati munkát?
V: Már a legelső naptól kezdve végeznek valamilyen gyakorlati munkát. Ha
csak elméleti jellegű munkát végeztek volna, akkor az azt jelentené, hogy semmit
sem tettek. Ez a munka már a legelejétől fogva gyakorlati jellegű.
Az első feltétel, amit gyakran elismétlek, hogy sohasem szabad megfeledkez­
nünk arról, mit akarunk kapni. Az emberek ezt más-más oldalról közelítik meg.
Néhányan tudni szeretnének. Ráébrednek, hogy létezik egy bizonyos tudás, és
talán valahol élnek olyanok, akiknek ez birtokában van, és ők meg akarják szerez­
ni. Mások felismerik a gyengeségeiket és megértik, hogy ha megszabadulnának tő­
lük, akkor a dolgok megváltoznának. Tehát az emberek más-más céllal jönnek ide,
és sohasem szabad elfelejteniük a kiindulási pontot. Emlékeztethetik erre őket, de
ez nem fog sokat segíteni, ha ők maguk nem emlékeznek rá.
K: Bárcsak meg tudnám szilárdítani a célomat. Ugyanolyanok a reakcióim,
mint voltak, és ugyanolyan gépiesnek tűnök. Talán keményebben kellene próbál­
koznom?
V: Ez még önmagában nem fog segíteni, a megértésnek kell szolgáltatnia az ala­
pot. Inkább a munka megbecsülése a kérdés, az, hogy általánosságban értékelik-
e, értékelik-e az ideákat. Szinte mindenről gondolkodhatnak újszerűen - jobban,
mint előtte. Sok olyan dolgot megérthetnek és összekapcsolhatnak, amit korábban
nem értettek, és amik között nem láttak összefüggéseket. Csak sajnos úgy szeret­
nének egy új gondolkodásmódra szert tenni, hogy közben meg akarják tartani az
összes régit, de így nem jut hely az újnak.
Újfent, amíg megtartanak néhány szokásos negatív érzelmet, addig nem tud­
nak emlékezni önmagukra, tehát ahhoz, hogy emlékezhessenek önmagukra, hogy
dolgozhassanak, rendelkezniük kell egy kis szabadidővel. Nem igazán a cél hi­
ánya a gond, hanem az, hogy semmit sem szeretnének feláldozni. Ha mindent
megtartanak, amijük csak van, akkor nem szerezhetnek új dolgokat.
K: Azért olyan nehéz kapcsolatot találni a szisztéma célja és az élet céljai között,
mert az emberből hiányzik az egység?
V: A hétköznapi életben nincsenek célok, itt követik el a hibát. A hétköznap élet­
ben az egyik cél keresztezi a másikat, és vagy megsemmisíti, vagy megváltoztatja
a természetét, így a végén eltűnnek a célok.
K: Azt mondja, hogy az utca emberének nincs célja. De ha az ember idősebb
lesz, akkor többé már nem ide-oda csapong, hanem egy dolog iránt kezd érdek­
lődni.
V: Ez csak az egyik oldal. Az ember létezésének és tudásának számos olyan
oldala van, amit ez a vonal egyáltalán nem érint. Néhány ember még a hétközna­
pi életben is kifejleszthet egy bizonyos egységet, de ők képezik a kivételeket. Ha,
mint ahogy ön mondja, az ember elkezd egy dolog iránt érdeklődni, akkor ebben

347
az „én"-eknek csak egy csoportja vesz részt, a többieknek nincs tudomása róla,
csak egy apró kisebbséget érint. Tehát ebben az esetben két kérdés merül fel: a
kisebbség és a többség kérdése, és a tény, hogy ha az ember érdeklődése egy adott
irányba fordul, ez más dolgokat nem érint, és létezésének csak egy kis részét köti
le. A teljes létezése sohasem vesz részt benne.
Úgy gondolom, jobban meg kell érteniük azt, amit a munka és a hétköznapi
élet értékeinek kérdéséről mondtam. Olyan sok képzeletbeli érték található a hét­
köznapi életben, hogy hasznos, ha ezt egy kicsit tisztázzuk. Az életben a legjobb
dolgoknak nincs jelentése, az emberek azt látják, ami kicsi, de azt nem veszik ész­
re, ami nagy. A munkában először temérdek feladat vár önökre, és csak ezt köve­
tően fogják érezni, hogy ébredeznek. Majd más dolgok is megjelennek, minden
jönni fog, hiszen ez még csak a kezdet.
A munkában szükség van célra, ami azonban nem lehet önkényes, vagy kita­
lált. Csak egy cél lehetséges - a felébredés -, és ez csak akkor válhat a céljukká,
amikor felismerik, hogy alszanak, máskülönben nincs rá szükségük. Az összes töb­
bi célnak, akárhogyan is fogalmazzák meg, ezzel kell összhangban lennie. Majd,
amikor az ember fel akar ébredni, elkezdi észrevenni az akadályokat, meglátja,
mi tartja alvásban, rábukkan egy sereg gépies funkcióra, a beszédre, hazudozás-
ra, negatív érzelmekre stb., és felismeri, hogy az élet egésze gépies funkciókból
áll, amelyek nem hagynak időt a felébredésre. Ekkor megérti, hogy ezeket el kell
fojtania, vagy legalább meg kell őket gyengítenie, ezután talán majd jut ideje a
felébredésre.
K: Az én problémám az, hogy nem tudom, valóban fel akarok-e ébredni?
V: Mit mondhatnék erre? Képzelje el, hogy bemegy egy áruházba, és azt kérde­
zi: „Akarok én venni valamit itt, vagy sem?" Ebben az esetben ugyanez a helyzet.
Tehát hogyan válaszolhatnék önnek? Meg kell érteniük, hogy először csak kelle­
metlen dolgokban lesz részük. Talán (csak azt mondom, talán) attól függ, hogy
kapnak-e valami kellemeset, hogy képesek-e elfogadni valami nagyon kellemet­
lent, talán ez az egyetlen esélyük. Ha pedig beleegyeznek valami nagyon kellemet­
len dologba, az, amit kapni fognak, mindig kellemetlenebb lesz annál, mint amire
alkut kötöttek. Ha fél kilónyi kellemetlen dologban egyeztek meg, akkor húszki-
lónyit fognak kapni. A nagy kérdés az, hogy melyik érmével kell fizetnünk. Az
erőfeszítés még nem fizetőeszköz, át kell váltaniuk valami másra, azt ismét valami
másra és ez addig folytatódik, amíg meg nem kapják azt, ami már fizetési eszköz
lehet. Ez nagyon bonyolult. De mitől félnek?
K: A szenvedés szó jut az eszembe. Nem hiszem, hogy szembe tudnék nézni
kellemetlen dolgokkal.
V: Ez ízlés dolga. Mi a „kellemetlen"? Az, hogy fizetnünk kell. Teljesen egyet­
értek önnel abban, hogy jobb, ha a semmiért cserébe kapjuk a dolgokat, de ezt a
módszert még nem találták fel. Az ember vagy megérti ezt, és azt mondja: „Fizetni
fogok, csak tudnom kell, hogyan", vagy pedig kételkedik, és a következőkre jut:
„Jobban teszem, ha nem fizetek, vagy magamnak fizetek". Ez utóbbi esetében sem­
mi sem történik.
K: Eleinte nagy buzgalommal vetettem magam a munkába. Most azonban úgy
érzem, hogy túl sok a tennivaló, és emiatt a reménytelenség érzése tölt el.

348
 V: Bár szavakkal leírva soknak tűnik, minden ugyanarra a dologra vezethető
vissza. Időre van szükség, ez egy folyamat. A dolgok már sok éve haladnak rossz
irányba, ahhoz, hogy visszafordulhassanak, időt kell nekik adnunk.
K: Néha megijeszt, hogy nem tudom, mit csinálok vagy mit akarok. Hagyom,
hogy nagyon negatívvá váljak.
V: Először is nem szabad hagynia, másodszor pedig, amikor kétségek merül­
nek fel önben, jusson eszébe előhívni olyan „én"-eket, amelyek valamennyire meg­
becsülik a munkát. Csak így küzdheti le a kételyeit.
K: Bizonyos időszakokban hatalmas ellenérzésem támad a munkával szem­
ben, és el szeretnék menekülni előle, mert van bennem valami, amit nem akarok
feladni. Hogyan küzdhetek ez ellen?
V: Vagy meneküljön el, vagy pedig addig tanakodjon, amíg nem lesz biztos
az egyik vagy másik dologban. Amíg tétováznak, semmit sem szabad tenniük,
nagyon fontos, hogy ezt észben tartsák. Éppen úgy, ahogy a megértés esetében
is csak olyan dolgokról szabad gondolkodniuk, amiket jobban megértenek, meg­
tenniük is csak azt kell, amiben biztosak, és nem szabad olyan dolgokkal mér­
gezniük az életüket, amiket nem értenek. Ha helyesen gondolkodnak, vagyis, ha
csak olyan dolgokat választanak és tartanak meg, és csak olyanokat próbálnak
megtenni, amiket megértenek, akkor egyre több dolog fog beletartozni ebbe a
kategóriába. Ha viszont olyasmikkel tömik tele a fejüket, amiket nem értenek,
mindig egyhelyben fognak toporogni. Ez egy olyan része a szisztémának, ami
minden kétség felett áll.
Sok mindennel nagyon is tisztában vagyunk, ennek ellenére továbbra is be­
csapjuk magunkat, különösen igaz ez a szavakra. Nagyon nehéz megérteni, mi­
lyen értéket képviselnek a szavak. Azok „szegények lélekben", akik nem hisznek
a szavakban, azok pedig, akik hisznek, „lélekben gazdagok". Az emberek gyakran
azt mondják: „Ha ezt és azt megteszem, az csodálatos lesz". Nem fogják fel, hogy
képtelenek pontosan azt tenni, amit szeretnének, hogy minden egyes dolog egy
kissé más lesz, és végül az egész dolog teljesen megváltozik. Majd, amikor ezt lát­
ják, az alábbi következtetésre jutnak: „Igen, de az eredeti elképzelés jó volt". Nem
volt az. Csak, mint elképzelés tűnt szépnek, de amikor megvalósult, már a saját tö­
kéletes ellentettjévé vált. Szükségszerűen meg fog változni a súrlódás miatt. Egyes
ideák keresztülmehetnek hármasokon, mások pedig csak egy, vagy egy fél, vagy
egy negyed erő formájában létezhetnek.
K: Úgy hiszem, hogy csak néhányunk számára érhető el az a megértés, amit
keresünk. Nem lehetséges, hogy legtöbbünk ki fog szóródni, csak egy ablak nélkü­
li falhoz jut el, ahonnan nem vezet tovább út?
V: Semmire sincs garancia. Ha azonban valaki akar valamit, megpróbál dol­
gozni és nincs egy olyan különösen kellemetlen jellemvonása, amit nagyon nehéz
kezelni, akkor van esélye. Mindössze ennyit mondhatok. Mindenki ugyanolyan
eséllyel indul. Előfordulhat, hogy valaki nagyon jó és gyönyörű jellemvonásokkal
van felruházva, ám ezek mögött megbújik egy aprócska, amelyik nagyon megne­
hezíti a munkát, így ennek az embernek talán nehezebb dolga lesz, mint annak,
aki nem tud felmutatni ilyen briliáns jellemvonásokat.
K: A lelkiismeret segít a legtöbbet önmagunk megismerésében?

349
 V: Igen, ez egy nélkülözhetetlen elem, az embernek meg kell tapasztalnia a lel­
kiismeretet. A lelkiismeret a legkellemetlenebb dolog a világon, mert szokványos
állapotunkban el tudjuk rejteni a dolgokat önmagunk elől. Ha valamit nem aka­
runk látni, csak becsukjuk a szemünket, és már el is tűnik. De amikor feltámad a
lelkiismeretünk, nem fog lecsukódni a szemünk.
K: Hogyan vonhatjuk be a szisztéma ideáit a mindennapi életbe?
V: Úgy, hogy tanulmányozzák önmagukat és a szisztémát. Mindenkinek sok
személyes kérdése és problémája van, de egyelőre a szisztéma ezekkel nincs kap­
csolatban. Lépésről-lépésre megtanulják egyre több dologgal összekapcsolni, és
némi idő elteltével a szisztéma ideái mindenbe be fognak hatolni.
K: Akkor tehát a felesleges beszéd, a nevetés és a viccelődés időpocséklás?
V: Ezek a dolgok önmagukban nem rosszak. Azzal van baj, ami növeli a gépi-
ességet. Csevegéssel és nevetgéléssel tölteni az időt az egyik leggépiesebb dolog.
Attól függ, mit akarnak. Ha eldöntik, hogy pihennek, akkor ez a fajta időtöltés
talán tényleg pihenés lesz. Ha azonban képtelenek megállítani ezeket a dolgokat,
ha a befolyásuk alá kerülnek, akkor rossznak tekinthetők.
K: Látom, milyen sok energiát vesztegetek el a ködös képzelődésekkel, álmo­
dozásokkal és aggódásokkal, de nincs erőm ellenállni nekik.
V: A szisztéma egy módszer, amellyel megakadályozhatják ezeket. De először
tanulniuk kell. Nagyon bonyolult gépezettel van dolguk, és ezzel tisztában kell
lenniük. A gépezet tanulmányozásával az ember megtanulja, minek kell marad­
nia, minek kell eltűnnie, mi segíti, mi akadályozza, mit kell eltávolítania, mit kell
elősegítenie. Az emberek nem ismerik fel, hogy megváltozhatnak, vagy ha fel is
ismerik, akkor nem veszik elég komolyan. Azt hiszik, hogy a felismerés és az elha­
tározás már elég ahhoz, hogy megváltozzanak. De a felismerés önmagában még
nem eredményez változást, túl sok hajlam alakult ki bennünk. Tudnunk kell, ho­
gyan harcolhatunk ellenük.
K: Mindig a múltam miatt ütközöm nehézségekbe. Messzire nyúlnak vissza
a gyökerek.
V: Pontosan. Azonban nem létezik közvetlen módszer, a mával kell kezde­
nünk, a tegnapot nem változtathatjuk meg. Próbáljanak ma változtatni, és ennek
eredményeként talán létrejön egy bizonyos változás holnap. Mindenki ebben az
állapotban van, mindenkinek ilyen feltételek mellett kell hozzákezdenie a munká­
hoz. Ez azonban nem egy olyan akadály, amit ne lehetne leküzdeni.
K: Mostanában a körülmények hatására nagyon negatívvá válok, és nem lá­
tom tisztán, milyen hozzáállásra lenne szükségem.
V: Teljesen igaz, hogy bizonyos körülmények között az ember túlságosan azo­
nosul valamivel, és képtelen észrevenni a dolgok közötti különbségeket. Néha
lehetetlen bármit is tenni, máskor pedig lehetőségünk van arra, hogy felvegyük
a küzdelmet. Emellett, hajlamosak vagyunk felnagyítani és eltúlozni a dolgokat.
Lehet, hogy a feltételek nem is olyan kedvezőtlenek. Sokféle nézőpont létezik, és
csak önök dönthetik el, hogy valójában milyen is a helyzet.
K: Nekem az okozza a nehézséget, hogy nem tudom eldönteni, mi helyes és
helytelen a hétköznapi életben, és ez olyan, mintha egy fátyol borítaná be a csele­
kedeteimet.

350
 V: Nem igaz, hogy nem tudja. Tudjuk, vagy mindenesetre tudnunk kellene.
Senki sem élhet anélkül, hogy ne lenne valamilyen elképezése arról, mi helyes és
helytelen. Amikor azonban megismerkednek ezzel a szisztémával és megértik az
alapjait, felismerik, hogy a helyes a tudatossággal, a helytelen pedig a gépiességgel
kapcsolatos. Ha az emberek egy kicsit tudatosak, annyira, amennyire lehetnek,
vagyis nagyjából tudatosak, akkor egy jobb irányt látnak maguk előtt. Már az is
különbséget jelent, hogy ugyanazon a helyen állva, melyik irányba fordulnak.
K: Rossz, ha azért teszünk fel kérdéseket, hogy kielégítsük a kíváncsiságun­
kat?
V: A kíváncsiság normális, ha elég erős ahhoz, hogy rávegye önöket a tanulás­
ra, és ha a megfelelő kíváncsiságról van szó, mert sok fajtája létezik. A megfelelő
típusú kíváncsiság nagyon lényeges intellektuális érzelem.
K: Mi a forrása az igazság iránti kíváncsiságnak? És egyáltalán miért vagyunk
kíváncsiak?
V: A kíváncsiság egy speciális érzelem, ami mindegyik központban megtalálha­
tó. A gondolati központban a tudás utáni vággyal kapcsolatos. De hogyan hozható
összefüggésbe az igazság ideájával? Egyszerűen egy intellektuális folyamatról van
szó. Intellektuálisan megkülönböztetjük az igazat és a hamisat, és természetesen
arra vagyunk kíváncsiak, ami igaz, nem pedig arra, ami nem az, de ez ismét csak
a fejünkben zajlik. Bár az igazságot nem ismerjük, azt tudhatjuk, hogy mi az, ami
biztosan nem igaz. Olyannak alkották az agyunkat, hogy meg tudja állapítani, mi
nem igaz, bár legtöbbször azt nem tudjuk megmondani, hogy mi igaz.
K: Mi különbözteti meg a tudás utáni vágyat a közönséges kíváncsiságtól?
V: Az, hogy mire irányul. Hogy vajon a szomszédjuk dolgai után érdeklődnek,
amihez semmi közük, vagy pedig a hármasokról szeretnének megtudni valamit.
Ez a kétféle vágy a központok más-más részéből fakad. A közönséges kíváncsiság
csak gyengeség, ostobaság.
K: Feltételezem, hogy belőlem hiányzik a megfelelő kíváncsiság, mert nehe­
zemre esik kérdéseket feltenni. Vagy túl lusta vagyok, vagy úgy gondolom, hogy
magam is meg tudom válaszolni őket.
V: Ha igazán fel akarnak tenni bizonyos kérdéseket, akkor is meg fogják tenni,
ha úgy gondolják, hogy már tudják rájuk a választ. Ha megpróbálnak gondolkodni,
akkor lesznek kérdéseik, mostanra már sok kérdésnek kellett felmerülnie önök­
ben, csak éppen még nem fogalmazták meg őket. Lehetetlen, hogy ne legyenek
kérdéseik, hiszen száz és száz dolgot szeretnének megtudni. Tehát gondolkodja­
nak el az elmondottakon, és próbálják megfogalmazni őket.
K: Valójában mit jelent az, hogy valaki egységes? Azt gondoltam, hogy az egy­
ség ugyanaz, mint az állandó „én", de most már nem vagyok ebben olyan biztos.
V: Lehet, hogy a két dolog ugyanaz, attól függ, miből kiindulva próbálják meg­
érteni őket. Lehet, hogy hoznak egy döntést, majd két-három nap múlva ezzel
ellentétesen cselekednek, amit aztán megindokolnak. Vagy lehet, hogy küzdeni
akarnak, próbálják nem megtenni azt, amit meg szoktak tenni, és amikor azt látják,
hogy újból megteszik, felismerik, hogy nem egységesek. Még jelen állapotunkban
is törekedhetünk az egység megszerzésére, azaz vagy összeszedjük magunkat,
vagy pedig semmit sem teszünk ennek érdekében.

351
 K: Amikor az ember azon igyekszik, hogy jól végezzen el egy olyan felada­
tot, amit nem szeret, az azonosulás megállításán kívül mi mást tehet a siker ér­
dekében?
V: Eleinte, amikor azon fáradoznak, hogy a munkával kapcsolatban elvégezze­
nek egy feladatot, nem fogják elkapni az a pontot, amiből ezt megtehetnék. Mert
néha nehéz megtalálnunk magunkban azt az egyetlen pontot, amelyből egy adott
munka elvégezhető. Például gyakran ez a helyzet olyankor, amikor levelet akarnak
írni. Azonban amint belefognak, talán még annál is többet írnak, mint amennyire
hitték, hogy képesek. Az egész dolognak az a lényege, hogy megtaláljuk a megfe­
lelő központ megfelelő pontját. Mindenre, amit teszünk, egy adott központ egy
adott része alkalmas, vagy mindenesetre ez a rész sokkal jobban el tudja végezni,
mint ugyanannak a központnak vagy egy másiknak bármelyik más része.
K: Abban, hogy az ember jól csinál-e valamit az is szerepet játszik, hogy képes-
e valamennyire felmérni a hamis személyiség szubjektivitását?
V: Bizonyos mértékig így is felfoghatják. Ez azt jelenti, hogy ha az ember vala­
mit jól tud csinálni, akkor képes igazodni egy adott mércéhez, amely alapján mér­
legelni tudja, hogyan csinálják mind mások, mind saját maga a dolgokat, és képes
észrevenni, ha valamit rosszul csinál. Ha az ember semmi ilyesmivel nem rendelke­
zik, ha semmit sem tud jól csinálni, akkor nem léteznek számára normák.
K: Van egyfajta kritikus hozzáállásom az emberekkel szemben, amit gyakran
érzékelek magamon. Próbáltam megszüntetni, de nagyon erős formában újra és
újra visszatért.
V: Igen, ez néha meglehetősen uralma alá tudja vonni az embert, és nehezebb
megszüntetni, mint ahogy gondolják. Csak egy módon lehetséges - egyszerűen ab­
ból a szempontból tekintsenek rá, hogy vajon milyen személyes hasznuk szárma­
zik belőle. Ad-e ez a kritikus hozzáállás önöknek valamit, vagy sem? Meg fogják
látni, hogy semmit sem kapnak tőle. Gyakran megfeledkezünk a személyes ha­
szon kérdéséről annak ellenére, hogy ez nemcsak, hogy helyénvaló, de az egyetlen
kritérium. Néha rendkívüli erőfeszítéseket, rengeteg időt és hatalmas érzelmeket
fektetünk olyan dolgokba, amelyekből semmi hasznunk nem származik. Talán ez
segíteni fog abban, hogy ne bíráljanak másokat. Ez éppen olyan hasztalan, mint
amikor az időjárást kritizálják.
K: Gyakran úgy érzem, hogy rosszul rendezték el a dolgokat.
V: És hogy ön jobban el tudná őket rendezni? Nem abban a pillanatban har­
colhatnak ezzel a gondolkodásmóddal, amikor így éreznek, hanem később, ami­
kor tisztábban látják. És csak abból a nézőpontból, hogy mindent olyannak kell
elfogadnunk, amilyen. Semmit sem tudnak megváltoztatni, csak önmagukat. Ez
az egyetlen helyes hozzáállás, és ha ezen elég gyakran gondolkodnak, akkor az
érzelmi elem el fog tűnni, és a megfelelő skálán, a megfelelő összefüggésben látják
a dolgokat.
K: Meg lehet valamilyen módon akadályozni a harag kifejezését? Olyan sok
energiát veszítek ezzel.
V: A kifejezésével pedig okot szolgáltat arra, hogy újból méregbe guruljon. Pró­
bálják rajtakapni magukat ezen. Amikor utat engednek a haragnak, próbálják meg­
figyelni, hogy nem azért teszik, mert nem tudják megakadályozni, hanem azért,

352
mert becsapják magukat, azt gondolják, hogy jó okuk van rá, hogy meg akarják
változtatni a dolgokat, hogy az embereknek nem kellene megtenniük azt a dolgot,
hogy ők bosszantják fel önöket és így tovább. De miután kifejezték a haragot, le­
het, hogy még rosszabb lesz, az emberek még bosszantóbbaknak tűnnek. Teljesen
felesleges rossz eredményeket létrehozni. Ha erre a nemkívánatos következmény­
re gondolnak, talán lesz erejük ahhoz, hogy ne fejezzék ki a haragjukat, és akkor
talán megszűnik az ok, mert azon, ami eddig bosszúságot okozott, csak nevetni
fognak. Gyakran azt gondoljuk, hogy nem azért fejezzük ki a negatív érzelmeket,
mert nincs más választásunk, hanem azért, mert ki kell fejeznünk őket. A negatív
érzelmek kifejezésében mindig van valami szándékosság.
K: De az ember akkor nem bosszankodhat jogosan, ha valami rossz?
V: A legveszélyesebb negatív érzelmek az igazságtalanság, méltatlankodás ér­
zéséből fakadnak. Ezek miatt jelentős mennyiségű energiát veszítünk, és ha iga­
zunk van, az még rosszabb.
K: Miért?
V: Mert akkor jogosnak érzik ezeket a negatív érzelmeket. Ha tévednek, akkor
látják, hogy nevetséges mérgelődniük. De ez még nem a teljes magyarázat. Próbál­
ják meg máshonnan nézni: jusson eszükbe, mennyi szörnyűség van a világban.
Rendszerint a kis dolgokkal azonosulunk, a nagyokról pedig megfeledkezünk. Ha
a nagyokra kezdünk figyelni, akkor felismerjük, hogy nincs értelme egyetlen apró
rossz dologgal sem azonosulni. Továbbá, egy kis azonosulás egy másik kis azono­
suláshoz vezet. De ez még mindig nem a teljes magyarázat.
K: Lehetnek mások állandó befolyással ránk?
V: Bizonyos mértékig igen, amennyire megengedik nekik. Akkor fogják má­
sok befolyásolni önöket, ha hagyják magukat elmenni ebbe az irányba, és hagyják,
hogy befolyásolják önöket. Ha viszont azt mondják: „Nem akarom, hogy mások
befolyásoljanak", akkor nem lesznek önökre hatással. Ne felejtsék el, hogy ők gépe­
zetek, befolyásolhatja egy gépezet önöket? Igen, ha megengedik neki. Tegyük fel,
hogy meglátnak egy gyönyörű autót, amiért odaadnák az életüket. Ez azt jelenti,
hogy ennek az autónak a befolyása alatt állnak. Ugyanez a helyzet az emberekkel.
Olyan mértékben nyitottak más emberek befolyásaira, amilyen mértékben azono­
sulnak, vagy igazodnak.
K: A munka esetében okozhat valaki kárt másoknak azzal, hogy rossz irányba
befolyásolja őket?
V: Igen - néhány embernek, nem mindenkinek. Néhány ember nagyon
könnyen befolyásolható, ha tehát rossz ideákat kapnak a munkával kapcsolatban,
akkor az árthat nekik. Ezért, ha másokkal beszélgetnek, mindig nagyon kell vi­
gyázniuk arra, hogy nehogy félreértsék önöket, vagy rossz benyomást tegyenek.
K: Elmagyarázná, miért követhet mély alvás egy olyan pillanatot, amikor az
emberben felébred az érdeklődés, és sürgős vágyat érez a kísérletezésre. Illetve al­
vás alatt miért szűnik meg az összes vágy a kísérlet megismétlésére?
V: Minden funkció, minden erőfeszítés energiát igényel, a felébredés pedig
egy speciális energiát. Ha a felébredés pillanatában valami rossz történik, ha fenn­
áll valamiféle azonosulás vagy valami ehhez hasonló, akkor ez rendkívüli mérté­
kű energiaveszteséget okoz, majd ezt követően az ember hosszú időre álomba

353
zuhanhat, amelyben nem emlékszik a felébredésre. De ez csak akkor következik
be, ha a felébredés pillanatában valami rossz történik. Jelen állapotunkban pedig
bármelyik pillanatban történhet valami rossz, mivel nem vagyunk tisztában azzal,
hogy mi történik. Például kialakulhat valamilyen negatív érzelem, ami olyan sok
energiát elhasznál, hogy hosszú időre semmi sem marad. Tehát az embernek leg­
főképp azokban a pillanatokban kell megpróbálnia emlékezni önmagára, amikor
a leginkább azonosulni szokott, mert ha ezekben a nehéz pillanatokban képes lesz
rá, akkor más pillanatok könnyebbek lesznek. Ha azonban mindig a legkönnyebb
pillanatokat választja, akkor a nehezebbekben sohasem sem lesz képes emlékezni
önmagára. Mind a kettőt meg kell próbálnia.
K: Ön szerint, ha az ember az egész életét a tudatosság állapotában tudná tölte­
ni, akkor képtelen lenne bármi rosszat elkövetni?
V: Ha ilyen szélsőséges eseteket veszünk, nem mondhatjuk, hogy „mindig".
De ha valaki egy kicsivel is tudatosabbá válna, ha alkalomadtán képes lenne irá­
nyítani önmagát félórára, vagy akárcsak néhány percre, akkor ez olyan rendkívüli
változást okozna, hogy mindaz, amit a hétköznapi emberről tudunk, többé már
nem vonatkozna rá. Az egy másik kérdés, hogy képes lenne-e rosszat tenni. Ha va­
laki akár csak ilyen mértékben képes emlékezni önmagára, akkor elmondhatjuk,
hogy semmi komolyabb dolgot nem fog tenni anélkül, hogy tisztában ne lenne az­
zal, mit csinál. Továbbá, abban a pillanatban, amikor valamilyen különösen fontos
dolgot tesz, tudatossá válik.
K: Meg tudná mondani, mi a különbség két haldokló között, ha az egyik meg­
tanulta az önemlékezés művészetét, a másik pedig sohasem hallott róla?
V: Nem, ennek leírásához egy élénk képzeletű íróra lenne szükség. Sokféle le­
hetőség van - mind az emberek, mind a körülmények különbözők lehetnek.
Jobb, ha elmesélek egy történetet. Ez egy régi történet, amit 1916-ban hallot­
tam a moszkvai csoportban. A szisztéma eredetéről, a munkáról és az önemléke-
zésről szól. Egy ismeretlen országban, ismeretlen időpontban történt, hogy egy
ravasz ember éppen egy kávézó mellett sétált el, amikor összetalálkozott az ördög­
gel. Az ördög nagyon rossz bőrben volt, éhezett és szomjazott, így hát a ravasz
ember behívta a kávézóba, rendelt neki kávét, és megkérdezte tőle, mi a gondja.
Az ördög elpanaszolta, hogy rosszul megy neki az üzlet. A régi jó időkben lelkeket
vásárolt, amiket szénné égetett, mert az emberek haláluk után nagyon kövér lelke­
ket hagytak maguk után, amiket ő levitt a pokolba, boldoggá téve ezzel az összes
ördögöt. Most azonban a pokol összes tüze kialudt, mert az emberek halála után
nem marad lélek.
Ekkor a ravasz ember azt javasolta, hogy talán indíthatnának egy közös vál­
lalkozást. „Tanítsd meg nekem, hogyan lehet lelkeket létrehozni" - mondta - „én
pedig jelezni fogom, hogy kiknek készítettem lelket", majd rendelt még egy kávét.
Az ördög elmagyarázta, hogy meg kellene tanítani az embereknek, hogy emlékez­
zenek önmagukra, ne azonosuljanak és így tovább, és így idővel lelkeket fognak
növeszteni.
A ravasz ember nekikezdett a munkának, csoportokat szervezett, és megta­
nította az embereknek, hogy emlékezzenek önmagukra. Néhányan komolyan
elkezdtek dolgozni, és megpróbálták a gyakorlatban alkalmazni azt, amit tanul-

354
tak. Majd meghaltak, és amikor a mennyország kapujához értek az egyik oldalán
Szent Pétert találták a kulccsal, a másikon pedig az ördögöt. Mielőtt Szent Péter
kinyitotta volna a kaput, az ördög megkérdezte: „Feltehetek egy kérdést - emlé­
keztél önmagádra?" „Igen, természetesen" - jött rá a válasz, mire az ördög azt
mondta: „Elnézést, ez a lélek az enyém". Ez így ment sokáig, amíg végül sikerült
tudatni a Földdel, mi történik a menny kapujában. Amint a ravasz ember tanítvá­
nyai ezt meghallották, csodálkozva kérdőre vonták őt: „Miért tanítasz bennünket
az önemlékezésre, hiszen amikor azt mondjuk, hogy emlékeztünk önmagunkra,
elvisz minket az ördög?" Erre így felelt a ravasz ember: „Tanítottam én olyat, hogy
azt mondják, emlékeznek önmagukra? Azt tanítottam, hogy ne beszéljenek." Mire
az emberek így védekeztek: „De itt Szent Péterről és az ördögről van szó!" A ra­
vasz ember válasza az volt: „De találkoztak Szent Péterrel és az ördöggel a csopor­
tokban? Tehát ne beszéljenek. Néhányan megfogadták a tanácsomat, és sikerült
feljutniuk a mennybe. Én nemcsak hogy megegyeztem az ördöggel, hanem azt is
elterveztem, hogyan szedhetem rá."

355
 14. F E J E Z E T

Egyéni nehézségek. Meg kell keresni a legégetőbb és leggyakrabban felbukkanó

nehézséget. Negatív érzelmek, képzelődés, formális gondolkodás. Új nézőpontok
kialakítása. Az azonosulás elleni küzdelem. A negatív érzelmek három kategóriá­
ja, és hogyan küzdhetünk meg az egyes kategóriákkal. A negatív érzelmek átalakí­
tása. Ingerültség. Lustaság. Unalmas negatív állapotok. A képzelődés különböző
formái. A szenvedés feladása. Önkéntes szenvedés, mint a számunkra lehetséges
legnagyobb erő. A szenvedés szerepe a szerves életben. Az embert speciálisan a
fejlődésre teremtették. A felelősség kérdése az egyéni munkában. Több vonalon kell
dolgozni egyidejűleg. Formális gondolkodás és a jellemzői. Asszociatív gondolko­
dás. Az igazság megértéséhez a magasabb központokra van szükség. Meditáció.
Helyes gondolkodás. Képzeletbeli beszélgetések. A hit különböző jelentései. Élet
a halál után.

MOST ELÉRKEZETT ANNAK AZ IDEJE, hogy a személyes dolgokról gondolkod­

janak, amelyek közel állnak önökhöz és gyakorlatiasak. Sokat beszéltünk az elmé­
letről, és túl sok szót használnak anélkül, hogy megkérdeznék maguktól, mit is ér­
tenek alattuk. Most a tényekkel kell foglalkoznunk, meg kell értenünk, hogy jelen
állapotunkban miből indulhatunk ki. Minden egyes pillanatban adódnak olyan
dolgok, amiket irányíthatnánk, de a lustaság, a tudás hiánya, a gyanakvás vagy
valami más miatt ezt elmulasztjuk. Gondolkodnunk kell ezekről a dolgokról - ez
lenne a helyes szándék.
Próbálják megkeresni a saját egyéni nehézségeiket. Nem a külsőkre, hanem a
belsőkre gondolok - olyan egyedi jellemvonásokra, hajlamokra, ellenszenvekre,
hozzáállásokra, előítéletekre, cselekedetekre, amelyek gátolhatják a megértésüket,
és akadályozhatják a munkájukat.
Az összes nehézség, amellyel az egyéni munkájukban szembetalálkozhatnak,
nagyjából három kategóriába vagy osztályba sorolható.
Az első kategóriát a negatív érzelmek adják. Néhány ember esetében ez az
elsődleges és talán legfontosabb pont, így nekik azzal kell kezdeniük, hogy ta­
nulmányozzák a negatív érzelmeket és az azonosulás megállításának módszere­
it. Néhányan, általában valamilyen konkrét irányban, képtelenek gátat vetni a
negativitásuknak, és ők, amikor a negatív érzelmeik megerősödnek és állandó­
sulnak, rendszerint mindenféle munkával felhagynak, minden gépiessé válik ben­
nük, és képtelenek továbbfejlődni.
A második kategóriába a képzelődés tartozik, főként a negatív képzelődés,
mert ez ugyanolyan rossz, mint a negatív érzelmek. Képzelődés alatt nem álmodo-

356
zást értek, inkább arra gondolok, amikor az ember nem létező dolgokat képzel el
önmagában vagy másokban. Mindenkinek meg kell próbálnia felkutatni magában
ezt a fajta képzelődést valamint mindazokat a dolgokat, amelyekhez kapcsolódik.
A harmadik pont a formális gondolkodás és a formális beszéd. Elengedhetet­
len, hogy az ember kialakítson valamiféle elképzelést arról, mi formális és mi nem,
mert máskülönben nem fejlődhet. Nagyon hasznos, ha keresnek a formális gondol­
kodásra néhány jó példát, és ezeket észben tartják, mert akkor könnyen felismer­
hetik azokban a pillanatokban, amikor formális gondolkodáson kapják magukat,
vagy amikor azt hallják, hogy valaki formálisan beszél.
Ezek voltak a legfontosabb akadályok, amelyeket meg kell keresniük önma­
gukban. Az egyik emberben az egyik van jelen többször, a másikban a másik. Ké­
sőbb valószínűleg más dolgokat is felfedeznek majd, az elején azonban azt fogják
látni, hogy nagyjából ezek egyike okoz nehézséget.
Az ember szembetalálkozhat egy olyan nehézséggel, ami azonnali figyelmet
igényel, és mindenki megtalálhatja, hogy az ő esetében ez melyik az előbb említett
három közül. Meg kell keresniük azt, amelyikkel késedelem nélkül fel kell venni­
ük a harcot, és erre kell összpontosítaniuk a figyelmüket. Okkal kell kiválasztani­
uk egyiket vagy másikat, azonban ne feledjék, hogy mindenkire vonatkozik mind
a három. A legtöbb embernek a negatív érzelmekkel kell kezdenie. Néhánynak
a képzelődéssel, mert ők kitalálnak dolgokat, így sohasem jutnak el a valódi dol­
gokhoz. Megint másoknak először a formális gondolkodással kell megküzdeniük,
mert ha nem tesznek ellene semmit, akkor mindig egy helyben fognak toporogni.
K: Azt mondta, hogy sok módszer létezik a negatív érzelmek elpusztítására.
Melyek ezek?
V: Először is meg kell ismerniük a negatív érzelmeket. Tudniuk kell, hogy az
önök esetében melyik a legfontosabb, mert mindenkinek van egy kedvence, ami
elsődleges figyelmet érdemel. Tudniuk kell, miből indulhatnak el, és amikor ezt
már tudják, hozzáfoghatnak a gyakorlati módszerek tanulmányozásához. De,
mindent összegezve, amikor negatív érzelmekre bukkannak önmagukban, meg
kell érteniük, hogy a meglétük okait saját magukban kell keresniük, nem pedig
másokban - ezek belső okok, nem külsők. Amikor erre ráébrednek, a meggyőző­
dés mélységétől és a felismerés folytonosságától függően lassan az eredmények is
megjelennek.
Látják, azt szeretném megértetni önökkel, hogy minden egyes emberben találha­
tó egy adott pont, ami megakadályozza abban, hogy megfelelően végezze a munkát.
Ezt a pontot fel kell kutatni. Mindenkiben sok ilyen akadály található, de van kö­
zöttük egy, amelyik nagyobb a többinél. Tehát mindegyikőjüknek külön-külön meg
kell keresnie a legfőbb akadályt, és, miután megtalálta, dolgoznia kell ellene. Ez egy
ideig talán segíteni fog, majd pedig keresniük kell egy másikat, majd egy másikat és
így tovább. Amíg meg nem találják azt a nehézséget, amelyikkel a jelen pillanatban
szembe kell nézniük, addig nem végezhetik megfelelően a munkát.
Az első nehézséget mindenki számára az „én" szó jelenti. „En"-nek nevezik
magukat, és nem gondolnak arra, hogy csak egy kis részük beszél. E mögött és
ezen túl azonban léteznie kell valami másnak, és ez az, amit meg kell találniuk. Ez
lehet egyfajta negatív érzelem, azonosulás, képzelődés vagy sok minden más.

357
 Meg kell érteniük, hogy az összes nehézség, amivel az emberek szembetalál­
koznak, azért olyan, amilyen, mert az emberek olyanok, amilyenek. A nehézségek
csak akkor tűnhetnek el, vagy változhatnak meg, ha az emberek megváltoznak.
Senki sem könnyítheti meg számukra ezeket. Tegyük fel, hogy jönne egy jó má­
gus, és eltüntetné az emberek összes nehézségeit. Ezzel nagyon rossz szolgálatot
tenne, mert akkor az emberek nem vágynának a változásra, hiszen nem lenne rá
okuk. Próbálják végiggondolni, mi vonja el a figyelmük nagy részét, vagy mi nehe­
zíti meg rendkívüli mértékben a dolgokat.
K: Úgy gondolom, hogy nekem a büszkeséggel gyűlik meg a bajom.
V: A büszkeség jó szolga, de borzalmas úr! Hogyan tehetjük a szolgánkká?
Csakis veréssel. Ott van például az Újtestamentum, amelyik azt mondja, hogy ha
az egyik arcunkat megütik, akkor fordítsuk oda a másikat. Erre egy hétköznapi
ember azt válaszolná, hogy a büszkesége nem engedi. Ha viszont engedelmes szol­
gát tudnak faragni a büszkeségből, akkor többé nem fogja önöket ebben megaka­
dályozni, ami pedig azért fontos, mert az, hogy valaki erre képes, sok minden mást
is jelent - gyorsabb felfogóképességet, az érzelmi és a mozgási központ irányítását
és így tovább.
K: Nem igazán látom, hogyan foghatnék hozzá a legfőbb nehézségem megke­
reséséhez.
V: Mindenkinek a saját nehézségét kell megpróbálnia felkutatni, nem pedig va­
laki másét. Ahhoz pedig, hogy ezt megtehessék, meg kell szabadulniuk az előítéle­
teiktől, és nem szabad azt gondolniuk, hogy az ideák, a munka és az élet három kü­
lönböző dolog. Amíg így gondolkodnak, nem tehetnek szert megértésre. Fel kell
ismerniük, hogy itt a saját céljaik eléréséért dolgoznak, és hogy az élet és a munka
között nincs különbség. A hétköznapi élet szemszögéből nézve sok minden áll
jelenleg az útjukban, ahhoz pedig, hogy ezeket legyőzhessék, és javíthassanak a
dolgokon, követniük kell a munka javaslatait. És akkor meg fognak mutatkozni az
eredmények a hétköznapi életben, az emberekkel, a dolgokkal és a munkájukkal
kapcsolatban, amit az életben végeznek. Tehát csak olyan kérdéseket tegyenek fel,
amelyek a saját nehézségeikkel kapcsolatosak. Talán egyszer-egyszer elvont dol­
gokkal is foglalkozunk, de ne feledjék, hogy nem ez az elsődleges célunk.
K: Hogyan harcolhatok a birtoklási vágy ellen?
V: Először is nem szabad gondolatban megindokolnia. Az elmének el kell hatá­
rolódnia ettől az érzéstől, nem szabad vele azonosulnia. Valamennyire irányíthat­
juk az elménket, bizonyos mértékig engedelmeskedik nekünk. Ha elhatározzák,
hogy nem tartanak jogosnak egy bizonyos negatív érzelmet, akkor már felvették
vele a harcot. Ekkor az ész befolyásolni fogja az érzelmeket. Mi az oka a negatív
érzelmeknek? Az, hogy az ember úgy gondolja, mindig mások miatt, mások hibá­
jából jönnek létre. Meg kell állítaniuk az ilyen gondolatokat. Fel kell ismerniük,
hogy a negatív érzelmek okát saját magukban kell keresniük. És nem szabad meg­
indokolniuk a jogosságukat - mindig könnyű valamivel megmagyarázni őket.
K: Próbáljuk meg felkutatni önmagunkban azt, ami ki akar fejezni egy negatív
érzelmet?
V: A negatív érzelmek kifejezése nagyon gyakran utánzásból fakad. Valaki ne­
gatív érzelmet fejez ki, és önökben valami csodálattal adózik ez iránt, és azt gon-

358
dolja, hogy az a másik ember nagyon gyönyörűen fejezi ki azt a negatív érzelmet,
éppen ezért utánozni akarja, és közben önök mit sem tudnak erről. Más dolgok is
meghúzódhatnak a háttérben, de nagyon gyakran az utánzás az ok.
K: Amikor azt mondja, hogy dolgoznunk kell a szisztéma alapideáin, a nega­
tív érzelmeken való munkára gondol? Az munkának tekinthető, ha az ember meg­
próbál ebben az irányban keményen dolgozni önmagán?
V: Nevezzék bárminek, mindenképpen dolgozniuk kell a negatív érzelmeken,
ami azt jelenti, hogy először tanulmányozzák őket, majd próbálják megállítani a
kifejezésüket. Ezután továbblépnek, és megkeresik a saját kedvenc negatív érzel­
müket. Ha valakiből történetesen hiányzik az önsajnálat, akkor könnyű lesz ezen
az érzelmen dolgoznia, de lehet, hogy van egy másik érzelme, egy sajátosan rá
jellemző, amivel már nehezen tud megbirkózni. Általában az ember csak néhány
alapvető negatív érzelemmel rendelkezik, bár akad néhány kivétel, akiknek eseté­
ben több is előfordulhat.
K: A kisebb negatív érzelmekkel meg tudok birkózni, de néha nagyon erősek­
kel találom magam szembe, ami érzelmi kitöréshez vezet.
V: Azt próbáltam elmagyarázni, hogy a negatív érzelmek különbözőek, és nem
alkalmazhatják mindegyikkel szemben ugyanazt a módszert. Mindegyik esetre kü­
lön-külön fel kell készülniük. Akkor már túl késő gondolkodni, amikor a negatív
érzelem eluralkodott önökön. Tanulmányozniuk kell az azonosulást, és meg kell
tudniuk állítani, helyesen kell gondolkodniuk - nem az érzelmi kitörés pillanatá­
ban, hanem előtte és utána. Továbbá, fel kell tudniuk használni a negatív érzelme­
ket az önemlékezésre. De még mindezek előtt irányítaniuk kell a negatív érzelmek
megnyilvánulásait. Amíg erre nem képesek, nem vehetik fel a harcot közvetlenül
a negativ érzelmekkel. Azonban meg kell érteniük, hogy amikor benne vannak a
negatív érzelemben, semmit sem tehetnek, csak előtte vagy utána csinálhatnak va­
lamit. Néha, amikor felkészültebben éri önöket, használhatják az önemlékezésre,
de ez egy igen speciális dolog. A munkában mindent fel lehet használni, az összes
helytelen funkciót, tehát bármelyik negatív érzelem hasznos lehet, mint segítség
az önemlékezéshez. Ez alatt azt értem, hogy megtaníthatják magukat arra, hogy a
negatív érzelmek az önemlékezés szükségességére emlékeztessék önöket.
K: Azt mondta, hogy a gondolati központ irányíthatná az érzelmit? Elmagya­
rázná, hogyan?
V: Éppen az a lényeg, hogy ezt megtanuljuk. Találjanak olyan érzelmeket, ame­
lyek egy bizonyos gondolkodásmóddal, nézőponttal kapcsolatosak. Ha újfajta né­
zőpontokat alakítanak ki, akkor némi idő után a régiekkel kapcsolatos érzelem el
fog tűnni. Sok érzelem a nézőpontoktól függ. De ezt a munkát lassan kell végez­
ni.
K: Miért?
V: Mert senki sem tudja gyorsan. A nézőpontok megváltoztatása, újak kialakí­
tása sok időt vesz igénybe. Lökhárítókat kell elpusztítaniuk, ami pedig fájdalmas
dolog. Emellett, a lökhárítókat nem lehet azonnal megsemmisíteni, mert abban az
esetben az ember teljesen irányítás nélkül maradna. Szokásos körülmények között
a lökhárítók segítségével irányítja magát. Tehát a lökhárítókat fokozatosan kell le­
törni, és ezzel egy időben létre kell hozni az akaratot. Ha az ember elpusztít egy

359
lökhárítót, akarattal kell helyettesítenie, máskülönben se a lökhárító védelmét nem
fogja többé élvezni, se akarata nem lesz - így rosszabb állapotba kerül, mint ami­
kor még volt lökhárítója. Ezért veszélyesek az önfejlesztés gépies szisztémái - mert
az ember valamilyen gépies eszközzel, anélkül, hogy tudná, mit csinál, elpusztít­
hatja egyik vagy másik lökhárítóját úgy, hogy közben semmivel sem helyettesíti,
aminek következtében rosszabb helyzetbe kerül, mint volt. Tudatos eszközöket
kell alkalmaznia, tudnia kell, mit csinál.
K: Mindenki megtalálhatja a legfőbb negatív érzelmét, vagy csak néhányan?
V: Ha valaki őszinte ennek vonatkozásában, akkor megtalálhatja. Ez őszinte­
ség és egy bizonyos erőfeszítés kérdése, de mivel nem akarjuk megtenni ezt az
erőfeszítést, soha nem is vesszük rá magunkat. Még ha el is határozzuk, hogy
megkeressük a negatív érzelmeinket, a kicsikre összpontosítjuk a figyelmünket.
Sohasem vagyunk elég őszinték ahhoz, hogy bevalljuk, melyik a legfőbb negatív
érzelmünk, mert néha szörnyűnek találjuk.
Amikor azt mondtam, hogy az embernek meg kell találnia a legfőbb negatív
érzelmét, nem a legfontosabbra, hanem a legszívósabbra gondoltam. Ha ezekre
rábukkannak, és megpróbálnak rajtuk dolgozni, akkor ez gyakran megmutatja,
mely érzelmek ellen vehetik még fel a küzdelmet. Rendszerint kettő vagy három
olyan van, amellyel harcolhatnak. De ennél konkrétabbnak kell lenniük, és nem
elég, ha csak általánosságban beszélnek az érzelmekről. Amikor általánosságok­
ban gondolkodnak, jó hasznát veszik az érzelmek általános megvitatásának, a
tettekhez azonban ez nem lesz elegendő. Cselekedni csak adott tények kapcsán
tudnak.
K: A féltékenység, félelem, utálat és harag jelentik a legveszélyesebb negatív
érzelmeket?
V: Nem ez a helyes osztályozás. Az a leghasznosabb, ha az azonosulás mérté­
ke alapján osztályozzák őket, mert az azonosulás okozza a legnagyobb kárt. Ön
az előbb említett érzelmeket tekinti a legfelső fokozatnak, de ez nem feltétlenül
igaz. Néhány ember esetében lehet, hogy az önsajnálat a legrosszabb. Egy másik
emberben pedig talán az igazságtalanság érzése. Sohasem tudhatják, melyik a leg­
rosszabb - ez az azonosulástól és a jellemvonásoktól függ, mert az, ha valaki kü­
lönösen felfokozott formában él meg bizonyos negatív érzelmeket és különösen
azonosul velük, lehet, hogy a hamis személyiség fő jellemvonása. Ez egyénenként
változik.
K: Mely negatív érzelmeket kell átalakítanunk?
V: Mindegyiket. Szükségtelen katalógust készíteniük belőlük. Azokkal kezd­
jenek, amelyekkel meg tudnak birkózni, majd, ha lehetséges, folytassák egy nehe­
zebbel, majd egy még nehezebbel.
A negatív érzelmek átmeneti állapotot képeznek a józan gondolkodás és az
őrület között. Az, akinek a negatív érzelmekben található a súlypontja, nem nevez­
hető épelméjűnek, és képtelen a fejlődésre. Először normálissá kell válnia.
Három kategóriába kell sorolnunk a negatív érzelmeket: az elsőbe a leggyako­
ribb, leghétköznapibb érzelmek tartoznak. Ezeket meg kell figyelniük, és már bizo­
nyos mértékig irányítaniuk kell a kifejezésüket. Amikor már szert tettek bizonyos
szintű irányításra ezen negatív érzelmek kifejezése felett, felmerül a kérdés: mit

360
tehetnek magukkal az érzelmekkel? Első lépésben a lehető legtöbbször és legjob­
ban meg kell akadályozniuk, hogy azonosuljanak velük, miután ezek mindig az
azonosulással kapcsolatosak, ha legyőzik az azonosulást, akkor el fognak tűnni.
A második kategóriába tartozó érzelmekkel nem találkozunk minden nap.
Nagyobb nehézséget okoznak, összetettebbek. Valamilyen mentális folyamattól
függnek, ilyen például a gyanakvás, a sérelmekkel kapcsolatos érzelmek és sok
ezekhez hasonló dolog. Ezek felett nehezebb győzelmet aratni. Helyes mentális
hozzáállás kialakításával, gondolkodással küzdhetnek ellenük - nem a megjele­
nésük pillanatában, hanem a köztes állapotokban, amikor csend honol önökben.
Próbálják megtalálni a helyes hozzáállást, a helyes nézőpontot, és tegyék tartóssá.
A helyes gondolkodás az összes erejüktől megfosztja ezeket az érzelmeket.
Es végül van egy harmadik kategória, ahová a sokkal intenzívebb, sokkal nehe­
zebben kezelhető és ritkábban előforduló érzelmeket soroljuk. Ezek ellen semmit
sem tehernek. Itt az előbbi két módszer - az azonosulás elleni küzdelem és a helyes
hozzáállások kialakítása - nem segít. Az ilyen típusú érzelmek felbukkanásakor
csak egyetlen dolgot tehetnek: meg kell próbálniuk emlékezni önmagukra - emlé­
kezni az érzelmek segítségével. Ha megtanulják az önemlékezésre fordítani őket,
akkor talán egy időre mérséklődnek és eltűnnek. Ez azonban felkészülést igényel.
Mivel most még nem tudják, melyik kategóriába tartoznak az egyes érzelmek,
legyen akármelyikkel is dolguk, mind a három módszerrel meg kell próbálkozni­
uk. Később azonban meg fogják látni, hogy mindegyik érzelem e három kategória
egyikébe tartozik, és az egyik esetben az egyik módszer, a másikban pedig a másik
módszer segít. Mindegyik esetben előre fel kell készülniük. Mint ahogy az elején
elmondtam, nehéz lesz küzdeni ellenük, vagy legyőzni őket, de idővel meg fog­
ják tanulni. Azonban sohasem szabad összekeverniük az érzelmeket és a negatív
érzelmek kifejezését. Mindig az utóbbival kell kezdeniük. Amíg nem tudják meg­
állítani a kifejezésüket, addig semmit sem kezdhetnek magukkal az érzelmekkel.
Tehát mielőtt még bármi mást tehetnének, meg kell tanulniuk irányítani a negatív
érzelmek megnyilvánulásait. Ha már irányítják a kifejezésüket, akkor elkezdhet­
nek magukon az érzelmeken dolgozni.
K: Úgy tűnik, ha az ember erőfeszítést tesz az önemlékezésre, akkor sebezhe­
tőbbé válik, és könnyebben kerül az érzelmek befolyása alá. Hogyan védekezhet
ez ellen?
V: Az elején sehogy. Ha úgy működik, ahogy ön mondja, akkor kockázatot
kell vállalnia. Valójában ez az erőfeszítés mindkét irányba működik: az egyik néző­
pontból érzékenyebbé teszi az embert, egy másikból pedig nagyobb irányításhoz
juttatja.
K: Mindig valamilyen egyéni jellemvonásunk hívja elő a szokásosan előforduló
negatív érzelmeket?
V: Igen valószínű, de ha gyakorolják az azonosulás megállítását, akkor meg
fogják ezt látni. Sok mindennel azonosulnak, nemcsak a negatív érzelmekkel.
Reggeltől estig az egyik azonosulásból a másikba esnek, de ha a szokásosnál
erősebben próbálják megállítani az azonosulást, akkor talán számos olyan negatív
érzelemre felfigyelnek, amiket eddig még nem láttak. Lehet, hogy néhányukat tel­
jes pompájukban megcsodálhatják, mások estében pedig csak a hátukat látják egy

361
pillanatra, amint éppen elillannak. Ha megpróbálják észrevenni őket, és próbálnak
nem azonosulni velük, akkor ez megerősíti önöket az ellenük való küzdelemben.
K: Hogyan kerülhetjük el az azonosulást, amikor valami felkelti az
érdeklődésünket?
V: Erre nincs megfelelő módszer. Vagy csak a helyénvaló dolgokról gondol­
kodjanak, vagy mindent kapcsoljanak össze az önemlékezéssel. Ha képesek a
megfelelő dolgokról gondolkodni, akkor úgy is figyelmet szentelhetnek nekik,
hogy közben nem azonosulnak, ha azonban azonosulnak, akkor a gondolkodás
teljesen le fog állni, és csak a szavakat fogják szokásszerűen ismételgetni.
K: Van egy állandóan visszatérő negatív érzelmem, ami szembeállít azokkal
az emberekkel, akikről azt gondolom, hogy valamilyen formában elhanyagoltam
őket, vagy bajt okoztam nekik. Ennek az érzelemnek az azonosulás szolgál alapjá­
ul. Nem tudom, hogyan szabadulhatnék meg tőle.
V: Nehéz megmondani. Annyira gépiesek vagyunk, hogy néhány esetben nem
vagyunk felelősek. Ugyanakkor nem áll jogunkban azt mondani: „Nem tartozom
felelősséggel, így nem számít, mit teszek". Az embernek meg kell tennie a tőle
telhető legtöbbet. Ebben az esetben azonban az azonosulás elkerülése nem segít.
Ha úgy érzik, hogy valami rosszat tettek, akkor próbálják többé nem megtenni. Az
emberek nagyon gyakran az összes energiájukat arra fordítják, hogy a múltban el­
követett hibáikon gondolkodnak, majd másnap ugyanúgy elkövetik őket.
K: Azt mondta, hogy a negatív érzelmek hasznosak lennének, ha nem azono­
sulnánk velük?
V: Ha képesek lennénk nem azonosulni velük, akkor eltérő eredményekre jut­
nánk. Ez kétségtelenül segítene, mert irányt adna az életünknek és sok más dolog­
nak, amiket most még nem ismerünk.
Igen, azt mondtam, ha képesek lennénk nem azonosulni velük, akkor nagyon hasz­
nos funkciókká válnának. Mostani formájukban nem hasznosak. Az összes elkerül­
hetetlen negatív érzelem hasznos funkcióvá válik, ha önemlékezésre használjuk
őket. Néhány embernek ez sikerül, amivel egyszerre két dolgot érnek el - megszaba­
dulnak a negatív érzelemtől, és önemlékezést hoznak létre. Ha van egy állandóan
visszatérő negatív érzelmük, amit helyes gondolkodással összekapcsolnak az ön-
emlékezéssel, akkor, némi idő múlva, ez az érzelem segítem fogja az önemlékezést,
majd, még később, ha kitartóak, el fog tűnni. Ha tehát használják őket, hasznos célt
szolgálnak, ellenkező esetben azonban egyáltalán nem jó, ha jelen vannak.
K: Tehet az ember valamit a negatív érzelmei ellen akkor, amikor egy rossz
állapotban van?
V: Nem szabad azt hinnie, hogy ez a rossz állapot örökké fog tartani. Ugyanez
érvényes a jó állapotra is. Mind a rossz, mind a jó állapot meg fog változni. Ha az em­
ber túlságosan beleéli magát egy jó állapotba, akkor egy rossz állapot megjelenése
felkészületlenül fogja érni, és ezért túlságosan megviselheti. Ha pedig a rossz állapot­
tal azonosul túlságosan, akkor azt fogja érezni, hogy semmit sem tehet. Legyen az
ember jó vagy rossz állapotban, nem szabad megállnia - csak egy járható út létezik.
K: Az erős féltékenység a második kategóriába tartozik?
V: Ezt önnek kell eldöntenie. A féltékenységnek számtalan formája és meg­
nyilvánulása lehet. Általában az biztosít alapot hozzá, hogy megindokolják - men-

362
tálisan jogosnak tartják, jóváhagyják, előkészítik számára a talajt. Ha többé már
nem készítik elő számára a talajt, akkor lehet, hogy eltűnik, vagy átalakul valami
mássá. De ez így túlságosan általános. Tízezerféle féltékenység létezik, de szinte
szükségszerűen mindegyiknek az szolgáltat alapot, hogy önök jogosnak érzik a
féltékenységüket. Sohase feledjék, hogy a negatív érzelmek összes okát önmagunk­
ban kell keresnünk.
K: A negatív érzelmek ragályosak? Emiatt olyan nehéz a családi élet?
V: Igen, határozott tény, hogy a negatív érzelmek nagyon fertőzőek, különösen
saját magunkra nézve. Ha vannak bizonyos negatív érzelmeik, amiket elfogadnak,
nem utasítanak el gondolatban, akkor szükségszerűen újra és újra meg fognak je­
lenni, és egyre inkább megerősödnek.
K: Én az önsajnálatot nem tekintem kellemetlen érzelemnek, bár negatívnak
tartom. Meg kellene fékeznem?
V: Különösen akkor, ha kellemes érzést vált ki önben. Amikor az önsajnálat
érzése kellemes, különösen mérgező.
K: Hogyan gondolkodhatnék helyesen az önsajnálatról?
V: Amikor az önsajnálatról gondolkodnak, gondolatban létre kell hozniuk egy
állandó oldószert, egy hozzáállást, ami szétoszlatja, amikor megjelenik. Találják
meg a komikus, abszurd, őrült oldalát, legyenek rugalmasak. Ha sikerül vele szem­
ben kialakítaniuk egy állandó hozzáállást, akkor, amint megjelenik, öntsék rá az
oldószert, és az szét fogja oszlatni. Találják meg az önsajnálatban rejlő ostobaságot,
őrültséget, de ne elemzéssel, hanem példákon keresztül. Ha őszintén gondolkod­
nak felőle, és őszintén figyelik meg, akkor sok vonását meg fogják ismerni, ha
pedig ezeket észben tartják, akkor nem lesz mersze felütni a fejét.
K: De ha rátalálunk, nem tűnik el.
V: Ha ez történik, akkor az azt jelenti, hogy helytelen a hozzáállása, és nem­
csak az. Az önsajnálat nem tekinthető teljesen normálisnak, tehát tanulmányozni­
uk kell, meg kell találniuk az összes furcsa vonását. Próbáljanak szégyenkezni mi­
atta, és ne úgy gondoljanak rá, vagy beszéljenek róla, mintha valami ártalmatlan
vagy kellemes dolog lenne.
K: Rendkívül hajlamos vagyok önmagam kényeztetésére, amit a legfőbb gyen­
geségemnek és a legfőbb akadálynak tartok a munkámban. De saját magamtól
nem tudok másképp, csak a legerőtlenebb módon küzdeni ellene.
V: Gyakori, hogy az ember nem képes felvenni a harcot, vagy nem tudja, ho­
gyan kezdje el a munkát, valamilyen speciális gyengeséggel szemben, de ez nem
számít. Dolgozzanak bármelyik gyengeség ellen, és ez ellen a gyengeség ellen fog­
nak dolgozni. Nagyon könnyű azzal mentegetőzni, hogy nem tudják, hogyan
harcoljanak egy gyengeséggel. Ne törődjenek vele, harcoljanak egy másikkal - az
eredmény ugyanaz lesz. Speciális esetekben újra és újra vissza kell térnünk vala­
milyen nehézséghez, de általában az összes erőfeszítés ugyanabba az irányba visz
attól függetlenül, hogy a negativitással, a képzelődéssel vagy valami mással har­
colunk-e.
K: Miért tölt el határozott jó érzéssel, ha utat engedek a haragnak?
V: Először is, mert megszokásból teszi, másodszor pedig, mert könnyű. Bár­
melyik szokásuknak hódolnak, örömet fognak érezni. A gépezet mindig szívesen

363
választja azt az utat, ahol a legkisebb ellenállásba ütközik, a munkában azonban
ott kell dolgoznunk, ahol a legerősebb az ellenállás.
K: Ugye a félelem nem feltétlenül negatív érzelem? Lehet, hogy szükségünk
van rá?
V: Sok negatív érzelemnek a félelem az alapja. Most nem az ösztönös érzelmek­
ről beszélünk. Az ösztönös központ negatív érzelmei szükségesek, de szinte az
összes többi hasznavehetetlen. Azonban még az ösztönös érzelmek is vezethetnek
képzelődéshez. Mondjuk, valaki fél a kígyóktól, és, bár olyan országban él, amely­
nek területén egy fia kígyó nem található, mégis egész életét a kígyóktól való féle­
lemben tölti el. Ez képzelődés.
K: Az ember gyakran nem az ismeretlen dolgoktól fél?
V: A félelem egyszerűen egy bizonyos állapot, nem kell, hogy legyen tárgya.
Ez megmutatja, milyen feleslegesek a negatív érzelmek. Gyakran azután találjuk
ki egy érzelem okát, miután már megjelent. Vegyük például az irigységet, a félel­
met, a gyanakvást. Azt hisszük, hogy valamilyen külső dolog váltja ki ezeket az ér­
zelmeket, amikor valójában bennünk vannak, csak a megjelenésük után keresünk
nekik okot, ami által megindokoljuk a jogosságukat.
K: Még mindig nem látom be, miért magamban kell keresnem a negatív érzel­
meket kiváltó összes okot?
V: Ha megfigyeli önmagát, meg fogja érteni. Ugyanazok a külső okok néha
kiváltanak önökben negatív érzelmeket, néha pedig nem. Miért? Azért, mert a
valódi okok önökben rejlenek, a külső okok csak látszólagosak. Ha jó állapotban
vannak, ha emlékeznek önmagukra, ha nem azonosulnak, akkor semmilyen külső
történés (relatívan szólva, mert nem katasztrófákra gondolok) nem tud negatív ér­
zelmet kiváltani önökben. Ha rossz állapotban vannak, azonosulnak, elmerülnek a
képzelődésben, akkor bármi, ami egy kicsit is kellemetlen, erőszakos érzelmet fog
előidézni önökben. Figyeljék meg, és meg fogják látni, hogy így van.
K: De még mindig nem értem, hogy néhány dolog, mint például az emberek
viselkedése, miért ne válthatna ki bennem negatív érzelmet?
V: Az emberek gépezetek. Miért kellene gépezetek viselkedésének negatív ér­
zelmet kiváltania bennünk? Ha egy gépezet önöknek ütközik, azt csak maguknak
köszönhetik, miért álltak az útjába? Lehet, hogy eluralkodik önökön egy negatív
érzelem, de ez nem a gépezet hibája, hanem az önöké. Másoknak nincs akkora ha­
talmuk önök felett, mint ahogy gondolnák, csak azért kerülnek a befolyásuk alá,
mert azonosulnak. Sokkal függetlenebbek lehetnek tőlük, ha nem azonosulnak, és
néha függetlenebbek is. Ezért mondtam, hogy ezt meg kell figyelniük. Ha megfelelő­
en végzik a megfigyelést, akkor észreveszik, hogy néha jobban azonosulnak, néha
kevésbé, és emiatt néha teljesen a negatív érzelmek befolyása alá kerülnek, máskor
pedig tanúsíthatnak valamilyen mértékű ellenállást. Lehet, hogy hosszú időbe te­
lik, mire megtanulják, hogyan állhatnak ellen nekik, de nem lehetetlen. A negatív
érzelmekkel kapcsolatban meg kell érteniük egy dolgot: túlságosan félünk tőlük,
túl nagy hatalmat tulajdonítunk nekik. Szembeszállhatunk velük, ha kitartóak va­
gyunk, és nem tekintjük őket elkerülhetetlennek, mindenhatónak.
K: Amikor a minap beszélgettem valakivel, érzékeltem, amint lassan kezdek begu­
rulni, de képtelen voltam megállítani. Hogyan őrizhetném meg az önuralmamat?

364
 V: Ez a gépiesség egyik példája. Amikor elkezd elhatalmasodni önökön a harag,
már nem tudják irányítani - akkor már túl késő. A küzdelmet az elmében kell kezde­
ni, keresniük kell egy sajátos módszert arra, hogyan gondolkodhatnának helyesen
egy adott nehézségről. Tegyük fel, hogy olyasvalakivel kell találkozniuk, aki irritálja
önöket. Felbukkan az ingerültség, és ez zavarja önöket. Hogyan fékezhetik meg? Elő­
ször tanulmányozniuk kell a gondolkodásukat. Meg kell vizsgálniuk, milyen véle­
ménnyel vannak erről az emberről - nem abban a pillanatban, amikor haragszanak
rá, hanem nyugodt pillanatokban. Lehet, hogy azt fogják látni, hogy gondolatban
vitatkozni szoktak vele, bizonygatják neki, hogy téved, szemére vetik az összes hibá­
ját, úgy találják, hogy általában rosszul viselkedik önökkel szemben. Ez az, amiben
tévednek. Meg kell tanulniuk helyesen gondolkodni. Ha már helyesen gondolkod­
nak, a következő fog történni: bár az érzelem sokkal gyorsabb a gondolatnál, csak
egy átmeneti dolog. A gondolatot azonban tartóssá lehet tenni, így, amikor csak elő­
ugrik az érzelem, beleütközik ebbe a tartós gondolatba, és nem tud továbbjutni, meg­
nyilvánulni. Tehát csak úgy harcolhatnak a negatív érzelmek kifejezése ellen, mint
ahogy ebben a példában látták, ha kialakítanak egy tartósan helyes gondolkodást.
Néhány szóban lehetetlen elmagyarázni, mit jelent a helyes gondolkodás - tanulmá­
nyozniuk kell. El fognak jutni hozzá, ha arra gondolnak, amit a központok részeiről
mondtam, mert a hétköznapi életben az esetek és a körülmények nagy többségében
az emberek csak a gondolati központ gépies részével, vagyis a formális apparátussal
gondolkodnak. Ez nem elegendő. Igénybe kell venniük az intellektuális központ in­
tellektuális részét. Ebben leginkább az azonosulás akadályoz meg minket. Az önem-
Iékezésre és az azonosulás megállítására való törekvés a két legjobb módszer arra,
hogy a központok érzelmi és intellektuális részeit aktivizáljuk. De mi folyton megfe­
ledkezünk az azonosulásról és az önemlékezésről.
K: A negatív érzelmek, például a félelem legyűrése energiát termel?
V: De még mennyire! Ez az energia felhalmozásának egyik legjobb módja. A
fejlődés összes lehetősége a negatív érzelmek legyőzésében és átalakításában rej­
lik. Az az ember, akinek negatív érzelmei vannak, soha nem tesz semmit.
K: Mivé alakíthatjuk át a negatív érzelmeket?
V: Jobb, ha azt mondjuk, hogy le kell őket győznünk. De, ha szeretnék, úgy
is megfogalmazhatjuk, hogy egy nagyon alapos megértéssel átitatott érzelemmé
alakulnak át - a központok magasabb részeiben lévő érzelemmé. Szinte az összes
jelenlegi érzelmünk átalakítható a központok magasabb részeinek érzelmévé. Eh­
hez azonban először is megértés kell, másodszor meggyőződés arról, hogy szük­
ség van rá, harmadszor pedig elhatározás, hogy megtesszük.
K: A negatív érzelmek miatt nem juthatunk el azokba az érzelmi állapotokba?
V: Igen. Elegendő pénzünk van, de az összesét kellemetlen dolgokra költjük.
Alihoz, hogy helyesen használhassuk fel a pénzünket, elegendő mennyiséget kell
megtakarítanunk. Használatának ereje a mennyiségével arányos.
K: Kétféle felháborodást figyeltem meg magamban: az egyiket akkor, amikor
például egy gyereket bántalmaznak a szemem láttára, a másik pedig, amikor vala­
mi engem idegesít. Mindkettő ugyanolyan negatív?
V: Minél önzetlenebb és jogosabb a felháborodás, annál rosszabb. Minél több
energiát vesztegetnek el vele, annál több negatív következménnyel jár majd.

365
 K: Miért válok sokkal hamarabb negatívvá valaminek a megvitatása - például
politikai viták - közben, mint bármikor máskor?
V: Mert mindig azt gondolja, hogy a dolgok lehetnének másmilyenek. Amikor
felismerik, és szilárdan meggyőződnek arról, hogy a dolgok nem lehetnek más­
milyenek, akkor fel fognak hagyni a vitatkozással. A vitatkozásnak az a meggyő­
ződés szolgál alapjául, hogy a dolgok lehetnének másmilyenek, és hogy néhány
ember másképpen is csinálhatná a dolgokat. Próbáljanak abból a nézőpontból gon­
dolkodni, hogy minden, ami történik, azért történik, mert így kellett lennie, ha
másképp is lehetett volna, akkor másképpen is történt volna. Ez nagyon egyszerű,
belátni azonban nagyon nehéz.
K: Ha látunk valamit másokban, ami nem tetszik, annak az az oka, hogy álta­
luk tükörbe nézünk, és azt látjuk, ami bennünk is megvan?
V: Leginkább igen. De az már nagy felismerés, ha ezt belátják. Az emberek
talán azért nem szeretnek másokat, mert azok tükröt mutatnak nekik. Fel nem is­
merik, de halványan érzik ezt, és emiatt nem szeretik őket. Bár van egy olyan elv is
a munkában, amelyik kimondja, hogy mielőtt az ember javulna, először rosszabb
lesz. És ennek nemcsak az az oka, hogy több mindent észrevesz - mielőtt megszer­
zi az irányítást, ténylegesen rosszabbá válik.
K: Ha mindig észben tartanánk, hogy az emberek sehogy másképp nem tudná­
nak cselekedni, akkor megértenénk őket?
V: Természetesen észben kell ezt tartaniuk. És amíg nem emlékeznek erre fo­
lyamatosan, addig semmit sem érthetnek meg másokkal kapcsolatban. Sok ehhez
hasonló dolog van. Mindennek, amit megtanulnak a szisztémában, a tudatukba is
be kell kerülnie egyidejűleg, mert máskülönben bármelyik apró dolog mindent el
fog feledtetni önökkel.
K: Megfigyeltem, hogy amikor valaki tanácsokkal lát el, nagyon megnő ben­
nem az ellenállás, és sohasem fogadom meg őket.
V: Ez megint teljesen az ön hozzáállásától függ: elfogadja, hogy valaki más
befolyásolhatja az ön érzelmi állapotát. Nem szabad megengednünk az ilyen jel­
legű érzelmi befolyást. Már most, amikor csak elképzeli, hogy valaki tanácsot ad
önnek, bosszús lesz. Gondolatban lejátssza, azonban teljesen másképpen kellene
gondolkodnia, ez pusztán attól függ, miként érvel. Még ha az emberek gondol­
kodás nélkül osztogatják is a tanácsokat, még ha önnek igaza is van, semmi oka
dühbe gurulni. Azzal semmit sem kaphat, ha mérges vagy bosszús. Nem szabad
gondolatban megindokolnia ennek az érzésnek a jogosságát.
Amikor az ember felhagy a negatív érzelmek megindokolásával, nagyon gyak­
ran felismeri, hogy az összes negatív érzelem kiváltó oka valamilyen helytelen el­
képzelés. Mindenki találhat valami rosszat élete egyik vagy másik területén, és
általában hajlamos ezt a dolgot felelőssé tenni. Azt gondolja, hogy ha ez rendben
lenne, akkor minden más is jól működne. Mindenki a körülmények egy adott
összetételét, vagy néha két vagy többféle kombinációját okolja az összes rosszért,
amit tesz, és a gyengesége összes megnyilvánulásáért. Azonban meg kell érte­
nünk, hogy a világon bármi kiválthatja ezt a következményt. Tegyük fel, hogy
van egy adott dolog, ami rossz, és én azt gondolom: „Ha ez rendben lenne, akkor
másmilyen lennék". Azonban hiába lenne rendben, attól én még nem változnék

366
meg. Tapasztalatból beszélek, mert ismerek olyanokat, akik így gondolkodtak, és
amikor az az adott dolog, amit rossznak véltek, megváltozott, ők maguk ugyan­
olyanok maradtak, csupán annyi történt, hogy találtak egy másik kellemetlen dol­
got az előző helyett.
K: Úgy látom, hogy az én esetemben az ingerlékenységre való hajlam okozza
az egyik legnagyobb nehézséget.
V: Ez az egyik legmélyebben gyökeredző jellemvonásunk, ami az emberek egész
tömegére kihatással van. Türelmesen elviselni mások kellemetlen megnyilvánulása­
it a legnehezebb a világon. Az emberek minden mást fel tudnak áldozni, ezt azon­
ban képtelenek elviselni. A bosszúság egy speciális érzelem, aminek az a kiváltó oka,
hogy az ember érzi a saját vagy mások gépiességét. Ez nem azt jelenti, hogy minden
gépies dolog bosszúságot eredményez, de néha ez a gépiesség következménye. Ha
valamilyen adott eset kapcsán nem érezzük mások gépiességét, akkor nem válunk
ingerültté annak ellenére, hogy talán sokkal inkább gépiesebbek, mint máskor.
Azért okoz bosszúságot, ha mások gépezetként viselkednek, mert mi magunk is gé­
pezetek vagyunk. Ha megszűnne ez az állapot, akkor többé nem bosszankodnánk.
A gépiesség érzékelése azért vált át ingerültségbe, mert azonosulunk vele. Ha sike­
rül elmozdítanunk az azonosulást, akkor az, amit most bosszúságként ismerünk, na­
gyon hasznos érzelemmé válik, egyfajta érzékelővé, ami kitapogatja a gépiességét.
El sem tudják képzelni, mennyire átalakulhatnak a teljesen hétköznapi érzelmeink,
és gyakran milyen hasznossá válhatnak, ha nem azonosulunk velük.
K: Hogyan kezelhetjük leghatékonyabban a negatív érzelmet akkor, amikor
egyszerűen közönyösséggé válik?
V: Abban a pillanatban, amikor a negatív érzelem a passzív ellenállás formáját
veszi fel, nagyon gyakran semmit sem tehetnek. Dolgozni azonban továbbra is
tudnak. Ha ma nem is tehetnek semmit, ott lesz a holnap, a holnapután, a jövő hét,
és a jövő hónap. Fel kell készülniük a jövőre, először is azzal, hogy emlékeznek ön­
magukra, az idejövetelük okára, az elsődleges elvekre. Mindez a közönyösség és
ezek a negatív érzések a hosszantartó alvásnak tulajdoníthatók. Ha akkor, amikor
megpróbálhatnának felébredni, folytatják az alvást, akkor ennek az lesz a követ­
kezménye, hogy kialakul valamilyen negatív állapot.
K: Megfigyeltem, hogy szüntelenül a kényelemre vágyom. Mások is ugyanezt
szokták érezni?
V: Ez életünk egyik legfontosabb vonása. Mindent feláldozunk ennek a vágy­
nak a kielégítése érdekében. Készek vagyunk mindent feladni azért, hogy azt az
utat követhessük, amelyen a lehető legkisebb ellenállásba ütközünk. Néha ez a
vágy annyira megerősödik, hogy azon kívül, hogy az ember kényelemben érzi ma­
gát, semmi más nem történik. Sőt, ha valami kellemetlen, akkor megpróbálja úgy
rendezni, hogy kényelmessé váljon.
K: Tehetünk ez ellen valamit?
V: Ez egy másik kérdés, más oldalról kell megközelítenünk. A kényelem utá­
ni vágynak hatalmas az ereje, és minden erőfeszítés, amit ellene teszünk, nagyon
fontos, tehát mindegyik erőfeszítést külön-külön kell megvitatnunk, nem beszélhe­
tünk az összesről egyszerre. Az alvás a legkényelmesebb dolog, a felébredésre tett
kísérlet nagyon kényelmetlen. Később, amikor részben felébredünk, érezni fogjuk,

367
milyen kényelmetlen az alvás, hiszen mindegyik pillanatban bármi megtörténhet.
De először el kell jutnunk ebbe a félig-éber állapotba.
K: Hogyan szegülhetünk szembe a lustasággal?
V: Erőfeszítéssel. Hogyan másképp? A lustaságról nehéz általánosságban be­
szélni, mert nagyon sok formája létezik - tehát sokféleképpen vehetjük fel vele a
harcot. Konkrét eseteket kell megvitatnunk, tehát mindenki csak maga válaszol­
hatja meg ezt a kérdést. Keressék meg önmagukban a lustaság különböző fajtáit,
és meg fogják látni, hogy nem mindig ugyanolyan - néhány esetben erősebben
nyilvánul meg, máskor gyengébben. Nagyon sok megfigyelésre van szükségük
- ebben egy kívülálló nem segíthet.
K: Az már számít valamit, ha le akarjuk győzni?
V: Nem, az nem elegendő. Tegyük fel, hogy valaki egy adott dolog vonatkozá­
sában lusta, ez a lustaság azonban nem mindig azonos mértékű - néha erősebb,
néha gyengébb. Ezt meg kell figyelniük. Keressék meg, mitől válnak lustábbá vagy
kevésbé azzá. így rábukkannak néhány okra, és tudni fogják, milyen irányba kell
folytatniuk a megfigyelést. Sok minden tekintetében magunkban kell megtalál­
nunk, mi hoz létre változást, mert semmi sem marad hosszú időn keresztül ugyan­
olyan. Még az állandó jellemvonások is eltérően nyilvánulnak meg - az egyik nap
így, a másik nap úgy. Meg kell keresnünk ennek az okát.
K: Valamilyen módon megállapíthatjuk, hogy valóban szükségünk van-e pihe­
nésre, vagy csak lusták vagyunk?
V: Mint más dolog vonatkozásában, irt is vannak olyan esetek, amikor minden
kétséget kizáróan meg tudják mondani, és csak ezekkel kell törődniük, a bizonyta­
lanokat pedig hagyniuk kell. Ha az olyan eseteket veszik előre, amelyek tekinteté­
ben nem tudják megmondani, akkor semmit sem tehetnek. Ebben a szisztémában
azokkal a dolgokkal kell kezdeniük, amelyek felől nincsenek kétségeik.
K: Ha az ember megpróbál emlékezni önmagára, és elér valamilyen ered­
ményt, akkor biztos lehet abban, hogy nem képzelődik?
V: Erre is az előbbi válasz adható. Adódni fognak olyan pillanatok, amelyek
tekintetében nem lesznek kétségeik, és olyanok is, amelyekről tudni fogják, hogy
csak képzelődések voltak. Mindegyik pillanatot illetően nem lehetnek biztosak, de
néhány esetében kétségkívül megállapíthatják majd.
K: Egy külső körülmény felébresztheti az embert hirtelen?
V: Igen, de a következő pillanatban megváltoznak a külső körülmények, ami­
nek hatására az ember elalszik, tehát abból semmi haszna nem származik, ha egy
külső tényező ébreszti fel. Emellett, minél inkább felébreszti az embert a körülmé­
nyek egy adott összetétele, annál könnyebben taszítja a többi alvásba. Csak az a
felébredés a biztos, amiért önök tesznek valamit.
K: Az, aki kezd felébredni, a kettősség egyfajta érzését fejleszti ki magában?
V: Ez most megfigyelés, vagy nem? Az már valami, ha megfigyelés, ha viszont
csak filozófia, akkor semmi haszna. Az nem fog segíteni önökön, ha valamit eldön-
tenek, és a dolgok másképpen történnek. A mával kell foglalkozniuk, és a lehetsé­
ges holnappal.
K: Tapasztalatom szerint képes vagyok megfigyelni egy negatív érzelmet, ami­
kor éppen jelen van bennem.

368
 V: Természetesen. Előfordulhat, hogy amikor erőszakos negatív érzelmeik van­
nak, meg tudják őket figyelni. Nagyon gyakran a negatív érzelmek egy bizonyos
mértékig felébresztenek minket, így megfigyelhetjük őket. Ez tökéletesen rendben
van, csak éppen ezzel nem fékezik meg őket, sőt még jobbá is válnak, és, mint az
alvás egyik formája, még kellemesebbé. Nem a megfigyelés a negatív érzelmek
elpusztításának módja. Ha meg akarnak tőlük szabadulni, sok módszer közül vá­
laszthatnak, de a megfigyelés csak a tanulmányozás eszköze.
K: Létezik valamilyen módszer az igen ködös, unalmas negatív állapotok el­
len?
V: Igen, sok: néha felvehetik ellenük a küzdelmet. De, még ha azt is feltételez­
zük, hogy annyira unatkoznak, hogy az adott pillanatban semmit sem tehetnek,
ha ennek az állapotnak a megjelenése előtt, amikor jobb állapotban vannak, erőfe­
szítéseket tesznek, az segíthet. Ilyen pillanatokban csak azt kell megtenniük, ami
feltétlenül szükséges, viszont nem szabad azonosulniuk az állapottal, csak észben
kell tartaniuk, hogy el fog múlni, nem szabad azt hinniük, hogy örökké fog tartani.
Érzelmileg mindig hiszünk a dolgoknak - az érzelmi központ nem ismeri a holna­
pot, számára a jelen a minden, minden végleges. Nem szabad azonosulniuk ezzel
az érzéssel, tudniuk kell, hogy meg fog változni.
K: Mindent, ami érdekelt a munkával kapcsolatban, nagyon hamar egy félel­
metes robotnak kezdtem érezni. Hogyan kerülhetném ki ezt a csapdát?
V: Nos, ez egy remek állapot az önemlékezésre aknázza ki! Minél negatívab­
bak, annál sikeresebb lesz az önemlékezés - már ha felismerik, hogy létezik kiút.
Az ilyen állapotoknak emlékeztetőként, ébresztőóraként kell szolgálnia, máskü­
lönben állandóan bennragadnak valamilyen negatív állapotban.
K: Úgy tűnik, hogy csak akkor vagyok képes nagyobb erőfeszítéseket tenni, ha
megfigyelek magamban valamilyen butaságot.
V: Néha nagyon hasznos, ha az ember látja a saját ostobaságát. Ha az ember
valóban látná önmagát, akkor képtelen lenne ezt elfelejteni. Ez azonban a tudatos­
sággal kapcsolatos.
K: Mindig is könnyen alkalmazkodtam, ami aggódással tölt el. Ha megpróbá­
lok valamilyen erőfeszítést tenni, eleinte rendkívül kellemetlen, később azonban
már nem okoz nehézséget.
V: Az a pillanat, amikor egy erőfeszítés megtétele már könnyen megy, figyel­
meztetés, azt jelenti, hogy a következő alkalommal nehezebb lesz erőfeszítést ten­
niük.
K: Tapasztalatom szerint, ha megengedem magamnak, hogy azonosuljak va­
lamilyen kellemes dologgal, akkor néha sikerül kikerülnöm egy negatív érzelem­
ből.
V: Rossz értelemben alkalmazta az „azonosult" szót. Azt nem mondhatja,
hogy „megengedem magamnak, hogy azonosuljak", csak azt, hogy „megenge­
dem magamnak, hogy valami felkeltse az érdeklődésemet". Igen, néha ez talán
működik, de ha azonosulnak, akkor gyakorlati szempontból ugyanarról a dolog­
ról van szó. De azért van különbség: kellemes dolgok iránt azonosulás nélkül is tud­
nak érdeklődést mutatni, a kellemetlen dolgok iránt azonban nem tudnak, hacsak
nem azonosulnak.

369
 K: Hatalmas akadálynak tartom az élvezetet. Szinte mindent élvezek, ami lát­
szólag alvásba taszít.
K: Próbáljon emlékezni önmagára, és akkor nagyobb, teljesebb lesz az élveze­
te, és a hasznára válik. Ha azonban elaltatja, akkor meg kell próbálnia elkerülni.
Ennyi az egész. Bármelyik érzelmi állapot felhasználható az önemlékezésre, de
csak azután, miután kifejlesztették az erre való képességet, ez a képesség pedig
csak állandó, rendszeres erőfeszítéssel fejleszthető ki. Az semmit sem ér, ha egy­
szer egy héten rágondolnak.
K: Érzésem szerint nekem a képzelődés jelenti a legfőbb akadályt, különösen
a saját magammal kapcsolatos képzelődés. Létezik valamilyen speciális módszer,
amellyel dolgozhatok ellene?
V: A képzelődés nagyon különböző formákat vehet fel. Ha léteznek is ellene
speciális módszerek, csak alapos tanulmányozással lelhetők fel. Ha tőlem vár egy
általános választ, csupán azt mondhatom - önemlékezés.
Az álmodozás, ha erre gondol, csak a képzelődéseink felét teszi ki, és a legár-
tatlanabbik felét. Az álmodozás természetesen időpocsékolás, de olyan sokfélekép­
pen pazaroljuk el az időt, hogy egy kicsivel több vagy kevesebb veszteség nem
jelent nagy különbséget. Sokkal veszélyesebb, ha elképzelnek bizonyos képessé­
geket önmagukban, másokban, az emberiségben vagy a természetben, majd hinni
kezdenek ezekben a képzeletbeli dolgokban, és beléjük vetik minden bizalmukat.
Körülvesznek minket ezek a nem létező képességek, és ezek azok, amikkel fel kell
vennünk a harcot.
K: Úgy kellene megpróbálnunk a képzelődésnek ellenállni, hogy megkeres­
sük az okát?
V: Nem, azonnal meg kell állítaniuk. Okokat mindig találhatnak. Helyettesít­
sék ezek keresését valami mással - valamilyen szándékos gondolkodással.
K: Miért értéktelen a képzelődés megfigyelése és tanulmányozása az önisme­
ret fejlesztésének szempontjából?
V: Nagyon hamar meg fogják látni, hogy semmit sem nyernek vele. A képze­
lődés mindig ugyanazon kör körül forog. Irányítás nélküli agyi tevékenység, és
általa sok hamis értéket hozunk létre, amiket megtartunk és felhasználunk a gon­
dolkodásunkban. Ezért veszélyes a képzelődés. Mert nem bizonyosodunk meg
a dolgokról. Vagy azért képzelünk el dolgokat, mert tetszenek, vagy néha azért,
mert nem tetszenek, és félünk tőlük. Egy képzeletbeli világban élünk.
K: Menekülünk a valóság elől?
V: Nem tudatos menekülésről van szó, ennek ellenére ez történik. Részben az
elme lustaságának tulajdonítható: például könnyebb a dolgokat elképzelni, mint
tanulmányozni.
K: Nem állíthatnánk meg könnyen a képzelődést, ha ismernénk?
V: Nem, attól, hogy ismerik, még nem áll le. Ahhoz, hogy megállítsák, speci­
ális erőfeszítésre van szükség. Annyira gépiesek vagyunk, hogy hiába ismerünk
valamit, attól még ugyanúgy megtesszük.
K: Úgy érzem, nem várhatok tovább, azonnal meg kell próbálnom megkeresni
a kiutat a mocsárból, amelyben most bolyongok. Minél inkább látom a gépiessége-
met, annál sürgetőbbnek tűnik, hogy ezt megtegyem.

370
 V: Be kell látnia, hogy ehhez hosszú időre lesz szüksége. Sok-sok évet töltöttek
el a hétköznapi életben. Amikor a gépiességről hallanak, és éppen csak elkezdenek
ellene harcolni, azonnali eredményeket várnak. Először hozzá kell szokniuk ezek­
hez az ideákhoz. Nincsenek olyan titkok vagy speciális módszerek, amelyekkel
felgyorsíthatnák a folyamatot.
K: Nehezen látom be, hogy mindegyik érzelembe belép a képzelődés.
V: Az összes olyan érzelem, amelyik azonosuláson alapul, képzelődés. Az azo­
nosulás a képzelődés jele. Amikor találnak egy olyan érzelmet, amelyiket nem kí­
sér azonosulás, képzelődés nélküli érzelemre bukkannak.
K: Csak a gondolat képes ellenőrizni, hogy képzelődünk-e?
V: Nem a gondolat, hanem a figyelem, mert a képzelődés az egyik olyan meg­
nyilvánulás, amelyiket nem kísér figyelem. Amint ráirányítják a figyelmüket, a
képzelődés leáll.
K: Úgy érti, csak akkor figyelhetjük meg a képzelődést, ha megállítjuk?
V: Hosszan nem tudják megfigyelni. Ha csak észreveszik, majd nem foglalkoz­
nak vele, akkor tovább fognak képzelődni, de ha rajta tartják a figyelmüket, akkor
meg fog állni. A figyelem játssza a fény szerepét, a képzelődés pedig egy olyan
kémiai folyamat, amely a fény hatására leáll.
K: Ez nem azt jelenti, hogy amikor az ember észreveszi a képzelődést, gondol­
kodni kezd?
V: A gondolkodás előhívja a figyelmet. A figyelem nem ugyanaz, mint a gon­
dolkodás, mert még a gondolkodás folyamata is folyhat figyelem nélkül. De míg a
gondolkodás működhet figyelemmel, addig a képzelődés nem. Néhány képesség
csak figyelemmel működhet, mások pedig nem igényelnek figyelmet.
K: Mi adja a közönséges gondolat és a képzelődés közötti különbséget?
V: Az, hogy szándékos-e vagy akaratlan, irányítható-e vagy irányíthatatlan.
K: A képzelődés a legerősebb dolog az emberben, ugyanakkor a legfeleslege­
sebb is. Miért van ez így?
V: Mert egyfajta rossz szokás, az alvás egyik formája, egy gyengeség. Könnyen
megy, nem kell hozzá erőfeszítés. Minden más erőfeszítést igényel.
K: Reménykedhetünk abban, hogy végérvényesen megszabadulhatunk a kép-
zelődéstől?
V: Végérvényesen? Ez még nem jöhet szóba, ettől még túlságosan messze va­
gyunk. Első lépésben meg kell tudnunk, mennyi időt szentelünk a képzelődésnek,
második lépésben pedig egy kicsivel kevesebb időt kell ráfordítanunk.
K: Nem tudom megállapítani, hogy valami képzelődés-e, vagy sem, és nem
tudom, hogyan kezdhetném el felismerni.
V: Önnek kell elkezdenie, ebben senki sem segíthet. El kell kapnia olyan pilla­
natokat, amikor éppen benne van valamilyen képzelődésben - nem kifejezetten az
álmodozásra gondolok. Találnia kell valamilyen irányadót, majd, amikor kétségek
merülnek fel önben, ennek alapján elvégezheti az összehasonlítást. A képzelődés
három formát vehet fel: az első a passzív képzelődés, a második beszédben nyil­
vánul meg, a harmadik pedig cselekvésben. Cselekedeteink különböző vonalakat
követhetnek, amelyek nagymértékben eltérnek egymástól. Néhány erőfeszítéssel
kezdődik, és azzal is folytatódik. Mások lehet, hogy képzelődések. Lehet, hogy az

371
a cselekedet, amit az ember erőfeszítésnek gondol, valójában csak egy cselekvés­
ben megnyilvánuló képzelődés, ami megállíthatatlan, és nem igényel erőfeszítést.
A beszéddel ugyanez a helyzet: néhány embernek muszáj beszélnie, másoknak
csinálniuk kell valamit, azonban mindkét esetben ugyanannak a dolognak a meg­
nyilvánulásáról van szó.
K: Azt vettem észre, hogy a képzelődés az emlékezetben megy végbe úgy,
hogy az egyik asszociáció követi a másikat. Helytálló ez a megfigyelés?
V: Nem. Az emlékezet önmagában semmiért sem felelős. Az emlékezet pártat­
lan, anyagot szolgáltat bármire, amire önök szeretnék. Lehet, hogy komoly gon­
dolkodásra akarják használni, vagy képzelődésre, negatív érzelmek kifejezésére
és így tovább.
K: Az emlékezet gépies?
V: Maga az emlékezet igen, de a használata, az alkalmazása, a működése lehet
gépiesebb vagy kevésbé az. Az emlékezet a felirat a központjaink tekercsein. Ho­
gyan használjuk őket, hogyan találjunk rájuk, hogyan bizonyosodjunk meg róluk
- ez egy másik dolog.
K: Sokat számít, hogy vajon az ember ismeri-e az okát a negatív lelkiállapot­
nak, amit megfigyel? Vagy pedig elég, ha csak felismeri, hogy negatív?
V: Nem elég. Néha nagyon hasznos, ha ismerik az okát, mert csak akkor harcol­
hatnak ellene, ha tudják, mi váltja ki, és ez a kiváltó ok általában a saját képzelődé-
sükben rejlik. Az összes ok önökben található, ezért tehát ismerniük kell őket.
K: Néha, amikor az ember boldogtalan vagy negatív, eszébe jutnak a valódi
kérdések. Nem igazán tudom ezt összeegyeztetni a szisztémával, hiszen ön azt
mondja, hogy fel kell vérteznünk magunkat a negatív érzelmek ellen.
V: Összekeveri a szenvedés és a negatív érzelmek ideáját. A kettő nem ugyan­
az. A szenvedés nagyon hasznos, sok mindent csak rajta keresztül kaphatnak meg.
Ha azonban a szenvedés az azonosulással és képzelődéssel kapcsolatos, akkor ne­
gatív érzelemmé válik.
K: Egyrészről azt mondja, hogy az embernek fel kell adnia a szenvedését, más­
részről pedig azt állítja, hogy ha fejlődni akar, akkor szenvednie kell. Hogyan lehet
mindkét állítás igaz?
V: Más és más eseteket, napokat, pillanatokat különböztethetünk meg. Ez nem
két egymásnak ellentmondó elv. Sok olyan szükségtelen szenvedés van, amit az
ember nem akar feladni. Ezek mellett van néhány elkerülhetetlen és szükséges
szenvedés, amit el kell fogadnia, ha kapni akar valamit. A negyedik úton az ember­
nek fel kell áldoznia az összes szükségtelen dolgot: téves elméleteket, a fecsegést,
a képzelt szenvedést, de nem mindet egyszerre. A képzelt szenvedés a legfőbb
akadály.
K: Akkor tehát a szenvedés nem létezik?
V: Csak egy bizonyos mennyiség valóságos. A képzelődés miatt azonban meg­
növeljük ezt a mennyiséget. Létezik valódi szenvedés, de sok minden szab határt
neki, ilyen például az idő. A képzelt szenvedést azonban semmi sem állíthatja meg,
vagy korlátozhatja. A valódi szenvedés, ha okkal történik, talán szükséges, tudásra
tehet szert általa az ember. A képzelt szenvedés azonban megfoszt a tudástól. Egy
barát halála vagy valamilyen fájdalom valódi szenvedés, de ha azonosulnak vele,

372
akkor negatív érzelmet eredményez. És bár a szenvedés életünknek csak egy na­
gyon kis részét tölti ki, a negatív érzelmek az egészet.
K: A fájdalom egy negatív érzelem?
V: Az egyszerű kínzó fájdalom nem az, de amikor megjelenik a képzelődés és
az azonosulás, akkor negatív érzelemmé válik. Az érzelmi fájdalom, mint például
a fizikai fájdalom, önmagában nem negatív érzelem, de amikor elkezdik minden­
féle dologgal kicicomázni, akkor negatívvá válik.
K: Azt állította, vagy legalább is utalt arra, hogy az ember szereti a szenvedést.
Ehhez nem férhet semmi kétség?
V: Nem igazán érti ennek a jelentését. Ha mélyebben átgondolja, meg fogja
látni, hogy mindenkinek van valamilyen szenvedése, mondjuk az önsajnálat. Az
ember ezt sohasem adja fel, a legféltettebb tulajdona, mindig magával hordja, a leg­
jobb helyet biztosítja számára, sohasem próbálja meg, még csak el sem határozza
gondolatban, hogy erőfeszítést tegyen a száműzésére. Mindenkinek van egy vagy
két olyan negatív érzelme, amelyikhez különösképpen ragaszkodik. Azt nem
mondja magának: „Szeretem ezt a negatív érzelmet", viszont benne él, teljesen be­
lemerül, és mindent ennek a fényében lát, éppen ezért nem fogja feláldozni. Sokak
számára a legfőbb negatív érzelem feladása az egész élet feladását jelentené.
K: Miután az ember többé nem hiszi, hogy szenvedései közvetlen büntetések
Istentől, nem szégyelli őket és neheztel miattuk?
V: Igen, látszólag így van, valójában azonban sohasem adta fel őket. Amikor
elhatározza, hogy feladja a szenvedéseit, szabaddá válik tőlük. A szenvedés feladá­
sa egyszerűnek tűnik, amikor azonban az ember ténylegesen megpróbálja, rájön,
hogy képtelen megtenni, mert a szenvedései már a szokásaivá váltak, és így, bár
gondolatban meghoz egy döntést, továbbra is ugyanúgy fog érezni. Mindemellett,
ahhoz, hogy az ember megszabadulhasson a szükségtelen szenvedéstől, először is
gondolatban el kell határoznia, hogy feladja őket. Kis idővel ennek a döntésnek a
meghozatala után, fel fogja őket adni, de addig, amíg ez a szenvedés hipnózis alatt
tartja az elméjét, nem fogja megtenni az erőfeszítést.
K: Mit kap cserébe, ha feladja a szükségtelen szenvedést?
V: A szenvedés hiányát. Ezért nem akarja feladni.
K: Milyen módszer segíthet a szenvedés feláldozásában?
V: Az értékek felismerése. A szenvedésnek azonban különböző fajtái vannak.
Néha az a szenvedés elpusztításának egyik hatásos módszere, ha az ember látja,
hogy a képzeletbeli részéhez tartozik. Nagyon hasznos, hogy különválasztják a
valóságost a képzelttől.
Altalánosságban azt mondhatjuk, hogy semmit sem kaphatnak a semmiért cse­
rébe, valamit fel kell áldozniuk. De mit? Az egyik ember ezt a dolgot nem akarja
feláldozni, a másik pedig azt. A válasz: áldozzuk fel a szenvedésünket - a nega­
tív érzelmeket, negatív képzelődést, mindezt. Ez nagyon hasznos áldozathozatal,
csak éppen nagyon nehéz, mert az ember inkább kész bármelyik élvezetét feladni,
de nem a szenvedését.
K: Hogyan tehetjük ezt meg? Elutasítjuk a gondolatot, hogy szenvedünk?
V: Nem fogadják el a szenvedésüket, majd pedig megállítják. Nagyon egysze­
rű. Tegyük fel, hogy fájdalmat éreznek, megsérültek, valaki megsértette önöket,

373
vagy valami ehhez hasonló történt. Próbálják feláldozni ezt a fájdalmat, és meg
fogják látni, mennyire ragaszkodnak hozzá. Valójában nagyon kellemes, amikor
úgy érezzük: „Nincs, min aggódjak. Senki sem hibás". Az emberek azonban ezt
nem szeretik, mert az üresség érzetét kelti bennük.
K: Jól hiszem, hogy bármilyen fejlődés jutalma valódi szenvedés, hiszen a tu­
dás szenvedést von maga után?
V: Nem látom, hogy szükségszerűen így kellene lennie. Az igaz, hogy a fej­
lődés megnöveli a szenvedést egy bizonyos időre, de ezt nem tekinthetik célnak
vagy szükségszerű következménynek. A szenvedés önmagában semmit sem ered­
ményez, de ha emlékeznek önmagukra vele kapcsolatban, akkor hatalmas erő le­
het. Ha nem létezne szenvedés, akkor létre kellene hozni, mert e nélkül az ember
nem juthat el a helyes önemlékezéshez. Az emberek azonban megpróbálnak elfut­
ni a szenvedés elől, megpróbálják elrejteni, vagy azonosulnak vele, és így megsem­
misítik a legerősebb fegyverüket.
K: Melyik szenvedés hasznos?
V: Addig nem juthatunk el hozzá, amíg meg nem szabadultunk a felesleges
szenvedéstől. Szenvedéseink legtöbbje teljesen felesleges, túl sokat szenvedünk.
Először meg kell tanulniuk felismerni a felesleges szenvedést. Az első feltétele an­
nak, hogy megszabadulhassanak tőle, hogy tudják micsoda.
K: Igaz, hogy a szenvedés valamilyen mértékig elengedhetetlen ahhoz, hogy
az ember megváltoztassa létezése szintjét?
V: Feltétlenül, de ez attól függ, mit ért szenvedés alatt. Az élvezet semmit sem
nyújt, attól csak szenvedést kaphatunk. Minden erőfeszítés szenvedés, minden felis­
merés szenvedés, mert nagyon sok kellemetlen felismerést tehetünk önmagunkról,
illetve más dolgokról, a szenvedésnek pedig sok formája létezik. Mint mondtam, né­
hány szenvedés szükségtelen és felesleges, néhánnyal meg kell tanulnunk nem azo­
nosulni, és vannak olyanok, amelyek hasznosak. Abból a szempontból ítéljük meg a
szenvedést, hogy vajon segíti-e vagy hátráltatja a munkánkat, ezért a szenvedéshez
való hozzáállásunknak sokkal bonyolultabbnak kell lennie. A felesleges szenvedés
a legnagyobb utunkban álló akadály, ugyanakkor a szenvedés elengedhetetlen, és
néha előfordul, hogy az emberek azért nem tudnak dolgozni, mert félnek tőle. Leg­
több esetben azonban a képzeletbeli szenvedéstől való félelemről van szó. Túl sokat
képzelődünk, és néha nehéznek tűnik bizonyos képzelődések feladása.
K: A fizikai fájdalomtól eltekintve, lehet szenvedni a hamis személyiség nél­
kül?
V: Természetesen, de akkor a szenvedés lesz olyan kitartóvá. Amikor a hamis
személyiség elkezdi élvezni, veszélyessé válik. Szenvedéseink legtöbbjét az azo­
nosulás élteti, ezért, ha az azonosulás megszűnik, a szenvedésünk is eltűnik. Az
embernek ésszerűen kell gondolkodnia, be kell látnia, hogy ha elkerülheti a szen­
vedést, akkor nincs értelme szenvednie.
K: Nem értem, hogyan származhat a fájdalomból pozitív érzelem, ennek elle­
nére úgy tűnik, hogy néhány látnók magasságokba jutott a fizikai fájdalmon ke­
resztül.
V: Fizikai vagy mentális szenvedésen keresztül ez nagyon is lehetséges, átala­
kítással. Elméletileg bármilyen szenvedés átalakítható pozitív érzelemmé, de csak

374
akkor, ha az ember átalakítja a szenvedést. Jóllehet, az ilyen definíciók veszélyesek,
mert a következő pillanatban valaki ezt úgy fogja értelmezni, hogy a szenvedés ön­
magát alakítja át pozitív érzelemmé. Ez hatalmas tévedés lenne, mert semmi sem
alakítja át magát, a szenvedést át kell alakítani az akaratlagos erőfeszítéssel és tu­
dással.
K: A fájdalom segíthet eljutnunk a tudatosság egy magasabb állapotába?
V: Egyetlen elszigetelt sokk nem segíthet, mert sok kötelék rögzít minket jelen
állapotunkhoz. Fontos megérteniük, hogy csak azután vághatjuk el a szálakat, és
válhatunk szabaddá, ha éveken keresztül sokkok ezrei érnek minket.
K: Ha, mint ön mondta, az érzelmi központnak nincs negatív fele, akkor ho­
gyan létezhet valódi szenvedés?
V: Ha ennek a szisztémának az alapján próbálunk képet festeni az emberről,
szembetalálkozunk azzal a ténnyel, hogy lehetetlen leírni a dolgokat úgy, ahogyan
vannak: csak megközelítő leírások lehetségesek. Éppen úgy, ahogy a kis méretará­
nyú térképeken sem lehet jelölni a dolgok viszonylagos méretét. Amikor az embe­
ri gépezetet jellemezzük, néhány esetben olyan hatalmasak a különbségek, hogy
jobb azt mondani valamiről, hogy egyáltalán nem létezik, mint hogy az egyik do­
log hatalmas, a másik pedig apró. Ez vonatkozik az érzelmi központra is. Vannak
olyan érzelmek, amelyek bár nem negatívak, nagyon fájdalmasak, és létezik szá­
mukra központ, de mivel olyan végtelenül apró részt foglalnak el a nem létező
negatív érzelmekhez képest, hogy jobb, ha azt mondjuk, az érzelmi központnak
nincs negatív része.
K: Mivel magyarázza a világon létező hatalmas mennyiségű szenvedést?
V: Ez nagyon érdekes kérdés. Ha a munka nézőpontjából vizsgáljuk meg,
akkor találhatunk egy legalább logikus megoldást erre a kérdésre. A szerves élet
részeként az embert a Hatalmas Laboratórium egy kísérletének kell tekinteni. Eb­
ben a laboratóriumban az összes lehetséges kísérletet elvégzik, és ahhoz, hogy elő­
idézzenek valamilyen erjedést, a szenvedést kell segítségül hívniuk. Valamilyen
módon ehhez szükség van a szenvedésre, az ebben a kísérletben résztvevő összes
sejtnek szenvednie kell, és emiatt ezek a sejtek hajlamosak elkerülni a szenvedést,
a lehető legkevesebbet szenvedni, vagy elmenekülni. Ha ezek közül a sejtek közül
néhányan megtörik ezt a tendenciát, és önként elfogadják a szenvedést, akkor meg­
szabadíthatják magukat tőle, és függetlenné válhatnak. A szenvedés, az önkéntes
szenvedés, az iskolai munka részévé válhat. Semmi sem nehezebb, ugyanakkor
semmi sem hoz létre olyan hatalmas erőt, mint az önkéntes szenvedés. A fejlődés­
nek az a lényege, hogy létre kell hozni egy belső erőt, és szenvedés nélkül hogyan
tehetné az ember próbára magát? Egyik nézőpontból a szerves élet egészének léte­
zése a bolygók céljait szolgálja. Egy másik nézőpontból csak azokért létezik, akik
megszöknek. Tehát létezésének nem egyedül a Hold táplálása a célja. Ez a szenve­
dés áll a legmagasabban a termékek közül, az összes többi pedig melléktermék,
mindig az a legfontosabb, ami a legmagasabban helyezkedik el.
Messze állunk a szenvedés ideájának megértésétől, ha azonban felismerjük,
hogy a kis dolgokat kis szenvedés, a nagyokat nagy szenvedés árán szerezhetjük
meg, akkor meg fogjuk érteni, hogy ez az arány mindig fenn fog állni. Azonban
nem szabad megfeledkeznünk egy dologról - nem áll jogunkban szenvedést ki-

375
találni. Továbbá, az embernek saját maga számára áll jogában elfogadnia a szen­
vedést, más emberek számára azonban nem. Az életről alkotott elképzeléseitől
függően az ember segíteni próbál másokon, azonban meg kell érteniük, hogy ez a
segítség nem jelenheti a szenvedés csökkentését, az ember nem változtathatja meg
a dolgok sorrendjét.
K: Az embernek nem a szenvedés enyhítéséért kellene dolgoznia?
V: Amennyire csak tud, azonban van olyan szenvedés, amin lehet könnyíte­
ni, és van olyan, amin nem azért, mert hatalmasabb okok rejtőznek a hátterében.
Az alvó embereknek szenvednie kell, talán egy hatalmas kozmikus cél áll e mö­
gött a szenvedés mögött, mert végül csak a szenvedés ébresztheti fel őket. Ha úgy
rendezhetnék el az életüket, hogy boldogok és elégedettek legyenek az alvásban,
akkor sohasem ébrednének fel. De ezek csak szavak, hiszen ez úgy is megvalósít­
hatatlan.
K: Adott mennyiségű szenvedést kell elviselni a világon?
V: Valószínűleg a lehetséges fejlődés céljait az szolgálja, ha mindenkinek temér­
dek lehetősége adódik a szenvedésre. A fejlődés az ember hozzáállásától függ - ha
elfogadja a szenvedést, és megpróbál nem azonosulni vele. Talán azért alkották ezt
a törvényt, hogy az ember megerősödhessen, mert erő csakis szenvedésen keresz­
tül fejleszthető ki.
K: Hasznos, ha valaki másért szenvedünk?
V: Senki sem szenvedhet egy másik emberért, attól, hogy önnek is fáj a foga,
még nem fog megszűnni a fogfájásom.
K: Azt állítja, hogy az ember egy kísérlet?
V: Speciálisan a fejlődésre teremtették - speciális kísérlet, ami önfejlesztő
lény megalkotására irányul. Mindegyik ember egyedi kísérlet, nem pedig az
összes ember.

Most vissza kell térnünk a gyakorlati dolgokhoz és az egyéni munka tanulmányo­

zásához. Meg kell érteniük a személyes munkában rejlő felelősséget, mert amikor
valaki elkezd megérteni valamit, elkezd megfogalmazni bizonyos vágyakat a mun­
kával kapcsolatban, megnövekszik a saját magával szembeni felelőssége. Minél
nagyobb a megértése, annál nagyobb felelősség nehezedik rá, mert ha semmit sem
tud, és nem próbál dolgozni, akkor nem követhet el komoly hibákat. Amikor azon­
ban elkezd dolgozni, vétkezhet a munka ellen, úgymond, az pedig, ha hibákat
követ el, megállíthatja az egyéni munkát. Amint tehát nekifog a munkának, felelő­
séggel tartozik, és meg kell érteniük, hogy ez a felelősség hatalmas, mert minden
számít: minden, amit mond vagy tesz, vagy minden, amit nem mond vagy nem
tesz, minden számít, és vagy az ember mellett szól vagy ellene. Ez nem egy önké­
nyes cselekedet: a dolgok természetéből fakad. Maguk a dolgok teszik ilyenné.
Ahhoz, hogy az ember tehessen, elérhessen valamit, sok vonalon kell dolgoz­
nia egyidejűleg, máskülönben el fog akadni. Ha egy vagy két vonalat elmulaszta­
nak, akkor vissza kell térniük az elejére, és újból kell kezdeniük a munkát, nem
választhatják meg, hogy melyik vonalon fognak dolgozni. Tegyük fel, hogy ötven

376
vonalon kell dolgozniuk, amelyből hármat nem szeretnek, ezért mellőzik őket, és
csak negyvenhét vonalon dolgoznak. Ekkor, előbb vagy utóbb, vissza kell térniük
az elejére, és mind az ötven vonalon újra kell kezdeniük a munkát, mert egy idő
után a negyvenhét vonallal nem juthatnak tovább. Ezek alatt a vonalak alatt azt
értem, hogy megpróbálnak emlékezni önmagukra, megpróbálják megállítani az
azonosulást, a negatív érzelmek kifejezését és így tovább. Tegyük fel, hogy ezen
vonalak mindegyikét elfogadják, és csak egyet hagynak ki, azt, amelyik a beszéd­
del kapcsolatos - ez az egy meg fogja mérgezni az összes többi vonalon végzett
munkájukat. Vagy, ha bár mindet elfogadják, a következő pillanatban nem emlé­
keznek rájuk - ismét ott maradnak, ahol voltak. Ezért nem juthatunk a megfelelő
eredményekre. Jól indítunk, majd a következő pillanatban megfeledkezünk a kü­
lönböző vonalakról, és azt mondjuk: „Képtelen vagyok egyszerre ötven dolgot a
fejemben tartani".
K: Hogyan növelheti az ember a felelősségérzetét?
V: A felelősségérzetnek valaminek a megbecsülésén kell alapulnia. Ha értékel­
nek valamit, akkor van egyfajta felelősségérzetük.
K: Azt mondta, hogy egy másik fő akadályunk a formális gondolkodás. Fogal­
mam sincs, hogyan gondolkodhatnék másképpen.
K: Próbáljon meg a lehető legjobban gondolkodni, majd hasonlítsa össze az
eredményeket - azt, amikor a gondolkodása eredményekre vezet azzal, amikor
nem. így egy jobb megértéshez fog eljutni, vagy mindesetre annál jobbhoz, mintha
csak gondolkodna ezen a kérdésen. A definíciók nem segítenek: a definíciók kere­
sése csak kifogás. Ha egy rendkívül nehéz helyzetben találják magukat, akkor, a
képességeikhez mérten, a lehető legjobban fognak gondolkodni azon, hogyan jut­
hatnak ki belőle. Ugyanígy kell gondolkodniuk más dolgok kapcsán is.
K: Ahhoz, hogy másképpen gondolkodhassunk, először másképpen kell ész­
lelnünk a dolgokat?
V: Amíg nem gondolkodnak másképpen, nem képesek másként érzékelni a
dolgokat. Csak a gondolatainkat tudjuk irányítani, az észleléseinket nem. Az ész­
lelés főként a tudatosság állapotától függ. Ha az ember elég hosszú időre felébred­
ne, sok olyan dolgot észlelne, amit most nem lát. Ez nem vágy vagy elhatározás
kérdése.
K: Mindig formálisan gondolkodunk, kivéve, amikor megpróbálunk emlékez­
ni önmagunkra?
V: Egyáltalán nem, viszont gondolkodásunk számottevő része formális. Ami­
kor azonban olyan komoly dolgokról gondolkodunk, mint például ennek a sziszté­
mának az ideái, vagy egyáltalán nem tudunk gondolkodni, vagy pedig gondolko­
dásunk nem formális. A formális gondolkodás mindig szegényes, viszont vannak
olyan problémák, amelyek esetében egyenesen nevetséges.
K: Egyszer azt mondta, hogy az azonosulás megállításának egyik módja lehet,
ha a szisztéma nagy horderejű ideáiról gondolkodunk. Nem értem, miért van ez
így, és miért teszi az azonosulás szükségszerűen tönkre a gondolkodást?
V: Mert korlátozza és hiányossá teszi a gondolkodást, gúzsba köti önöket, azo­
nosulásban nem tudnak gondolkodni, következtetéseket levonni. Lecsökkenti az
ember normális intellektuális képességét. És hogy miért szűnik meg az azonosu-

377
lás, ha az ember a szisztéma nagy horderejű ideáiról gondolkodik? Azért mert, ha
azonosul velük, akkor nem tud róluk gondolkodni. Hiába próbálja meg, nem fog
eredményre vezetni. Ha tanulmányozzuk a dolgokat, próbáljuk őket megérteni,
az azt jelenti, hogy újszerűen gondolkodunk. Abban a pillanatban, amint visszaté­
rünk a gondolkodás megszokott formájához, azonosulunk.
K: Azt mondta, hogy a formális gondolkodást mindig az ellentétek foglalkoz­
tatják, de hogyan ismerhetnék meg bármit is, ha nem a vele ellentétes dolgok
révén?
V: Ez nem mindig igaz - azt mondtam, hogy ez a formális gondolkodás egyik
sajátossága. Amikor pedig valamin gondolkodunk, azon az adott dolgon kell gon­
dolkodnunk, nem pedig az ellentétein.
K: De ahhoz, hogy megismerhessek valamit, tudnom kell, hogy mi nem lehet.
V: Ez egyáltalán nem így van. Anélkül is megismerhetnek valamit, hogy kata­
lógust készítenének azokból a dolgokból, amik biztosan nem azok. Teljesen hibás
az a fajta önvád, hogy az ember nem egy ilyen esetlen módszert alkalmaz a gon­
dolkodásra, mert ha így gondolkodna, akkor évekig töprenghetne minden apró
dolgon. Anélkül is gondolkodhatnak valamin, hogy megkeresnék az ellentéteit
- úgy, hogy azon gondolkodnak, milyen ez a dolog. A formális gondolkodás nem
gondolkodás. Sose feledjék, hogy bár a formális apparátus sok hasznos célt szolgál­
hat, gondolkodásra nem alkalmazható.
K: Az l-es számú emberek egész életük során a formális apparátust használják.
Ez azt jelenti, hogy születésüktől fogva egyáltalán nem növekszik a létezésük?
V: Nem csak az l-es, hanem a 2-es és 3-as számú ember is élhet csupán a
formális apparátussal. Az emberek nagy többsége semmi mást nem használ. Ter­
mészetesen valamilyen mértékben növekszik a létezésük, csak éppen ez a nö­
vekedés, úgymond, nem egyéni, hanem általános, abban az értelemben, hogy
gyermekből felnőtté válnak. Létezésük fejlődése azonban nem jut tovább egy
bizonyos szintnél, minket pedig az a fejlődés érdekel, ami a 4-es számú ember
szintjét célozza meg.
A szokványos felnőtté érés normális, ez azonban nem változtatja meg a létezés
szintjét. És még a létezés fejlődésének e természetes formája is megakadhat.
K: Megfigyeltem, hogy felteszek egy kérdést, és miközben a másik ember
megválaszolja, jár az agyam, aminek eredményeként nem figyelek oda arra, amit
mond. Ez minek tulajdonítható?
V: Nagyon jó a megfigyelése. Ez egyszerűen asszociatív, gépies gondolkodás.
Természetesen, ha feltesznek egy kérdést, amire tudni szeretnék a választ, akkor
meg kell állítaniuk az asszociációkat, és be kell fogadniuk, amit hallanak, majd, mi­
után megkapták a választ, gondolkodhatnak róla, tehernek összehasonlításokat.
Ha nem állítják meg az asszociációkat, akkor a válaszban elhangzottak összekeve­
rednek a saját gondolataikkal, és nem pontosan az jut el önökhöz, ami elhangzott,
így sohasem kapják meg a helyes választ. Az asszociatív gondolkodás elleni küz­
delem a munka egyik pontosan meghatározott vonala. Ha valamire odafigyelnek,
valamit tanulmányoznak vagy próbálnak megérteni, egy akadályoktól mentes el­
mére van szükségük. Ha közben utat engednek a saját gondolataiknak, akkor az
elméjük sohasem fogja szabadon követni a dolgokat.

378
 K: Miért hajlamosabb az ember inkább a „miért"-re, mint a „hogyarí'-ra kér­
dezni?
V: Azért, mert könnyebb, gépiesebb és jobban hozzá vagyunk szokva. Ahhoz,
hogy azt kérdezhessék „hogyan", gondolkodniuk kell, a megfelelő formában kell
megfogalmazniuk a kérdésüket. A „miért"-re pedig gondolkodás nélkül is rákér­
dezhetnek
K: Azt mondta, hogy a negatív érzelmek elleni harcnak az az egyik módszere,
ha másképpen gondolkodunk. Nem igazán értem, mit jelent másképpen gondol­
kodni.
V: Azt, hogy kiválasztunk egy olyan témát, ami érzelmeket vált ki bennünk,
és erről gondolkodunk, nem próbáljuk a saját igazunkat megvédeni vagy másokat
hibáztatni. Ekkor másképpen gondolkodunk. Annak ellenére, hogy vannak olyan
negatív érzelmek, amelyeket így nem lehet elpusztítani, mert erősebb módszere­
ket igényelnek, minden esetben először ezzel kell próbálkoznunk.
K: Megfigyeltem, hogy legtöbbször jelentéktelen gondolatok foglalkoztatnak.
Jó ötlet lenne, ha elkezdenék valamilyen nehéz nyelvet tanulni, például az oroszt,
amiről aztán valamilyen teljesen gépies munka végzése közben gondolkodhat­
nék?
K: Mi célból tanulna oroszul? Némi idő múlva oroszul lennének jelentéktelen
gondolatai!
K: Valamilyen módon elérhető, hogy világosabban emlékezzünk arra, amit
egy jobb állapotban megértettünk?
V: Ez nagyon fontos dolog, azonban nincs tudomásom olyan speciális mód­
szerről, ami segíthetne ebben. Ezeket a pillanatokat össze kell kapcsolni. Tekint­
senek vissza, próbálják összehasonlítani a különböző pillanatokat. Ez különös
jelentőséggel bír néhány adott kérdés vonatkozásában. Például, lehet, hogy megér­
tenek valamit, ami fél órával ezelőtt nem volt világos, de talán voltak olyan pillana­
tok a múltban, amikor szintén megértettek valamit ezzel kapcsolatban. Próbálják
felidézni és összekapcsolni ezeket a pillanatokat.
K: Létezésük szintjétől függően az emberek másképpen értenek meg egy ideát
vagy kifejezést?
V: Természetesen. Az emberek megértését a szint, ahol vannak, és a felfogóké­
pességük befolyásolja - nem pedig a dolgok jelentése.
K: Nekem az okoz nehézséget, hogy egyetlen ideát sem értek teljesen vilá­
gosan.
V: Formális gondolkodással és szavakkal lehetetlen őket tökéletesen megérte­
ni. Az emberek azt hiszik, ha nevet adnak egy dolognak, akkor megértik, nem is­
merik fel ennek a természetellenességét. Csak akkor mondhatják valamiről, hogy
valóban igaz, és valóban létezik, amikor már érzik, és fel tudják ismerni a maga­
sabb tudatossággal és a magasabb elmével. Az iskolák pedig nem foglalkoznak
szokványos intellektuális ideákkal. Ez azt jelenti, hogy ezek az ideák, például az
önemlékezés ideája, csak a magasabb központokkal érthetők meg, mert a maga­
sabb központok nélkül az ember nem ismerheti meg az igazságot. Az iskolák a
magasabb központok működését jelentik, olyasvalamit nyújtanak, amit magunk­
tól képtelenek lennénk megszerezni, mert mi csak a közönséges agyat tudjuk hasz-

379
nálni. A közönséges agynak pedig határozott korlátai vannak, amiken nem tud át­
jutni. Felhalmozhat anyagot, majd elfelejti, azután ismét anyagot halmoz fel, majd
újra elfelejti, és azzal, hogy túlságosan mereven követ egyetlen egy irányt, úgy
leegyszerűsíti a szisztémát, hogy az puszta képtelenségnek hangzik.
Amikor egy olyan állapotba kerülnek, ami közelít a magasabb érzelmi köz­
ponthoz, meg fognak döbbenni azon, hogy hirtelen milyen sokat képesek megér­
teni - majd visszatérnek a normális állapotukhoz, és mindent elfelejtenek. Kitartó
önemlékezéssel és bizonyos egyéb módszerekkel talán el fogják érni a magasabb
érzelmi központot, de azt, amit akkor megértenek, képtelenek lesznek megtartani.
Hiába írják le, amikor később az intellektuális központtal olvassák, nem lesz sem­
mi értelme.
K: Néha, amikor megpróbálok emlékezni önmagámra, olyan furcsa érzésem
támad az élettelen tárgyakkal kapcsolatban, mintha lenne bennük egyfajta tudatos­
ság, amik ők maguk.
V: Vegye számításba a képzelődés lehetőségét. Mondjuk egyszerűen azt, hogy
valami újat érez a dolgokban. Amikor azonban ezt elkezdi megmagyarázni, bein­
dul a képzelődése. Ne próbálja megmagyarázni, csak hagyja békén. Néha ily mó­
don érezhetnek különös dolgokat, de a magyarázatok sohasem lesznek helytálló­
ak, mert míg egy nagyon jó apparátussal éreznek, addig egy másikkal, egy nagyon
esetlen gépezettel magyaráznak, ami nem igazán alkalmas erre a feladatra.
K: Látszólag minden ugyanahhoz a kérdéshez vezet vissza - hogyan kerülhe­
tünk egy érzelemmel telibb állapotba.
V: Ezzel nem próbálkozhatnak - minél erősebben próbálkoznak, annál
messzebb kerülnek ettől az állapottól. Megkísérelhetnek tudatossá válni, ha pedig
tudatosabbak, akkor több érzelmük lesz. Gondolkodniuk kell azon, hogyan nyer­
hetnek több energiát, mert ez szükséges a tudatossá váláshoz. Ha ez foglalkoztat­
ná önöket, akkor a megfelelő kérdésen gondolkodnának. A válasz pedig az len­
ne, hogy először be kell tömniük a szivárgó réseket, és meg kell próbálniuk több
energiához jutni úgy, hogy követik az összes javallatot, amit a munkától kapnak
- mindegyiket. Ne csak egyre összpontosítsák a figyelmüket, mindig találhatnak
valamit, amit kihagytak.
K: Néha úgy érzem, hogy képes vagyok összpontosítani, azt azonban nem
tudom, mit kellene tennem. Csak elhanyagolható dolgokról gondolkodom, majd
megszűnik az előbb említett érzés.
V: Mindig több mint elegendő anyag áll rendelkezésükre az önmagunkon vég­
zendő munkára, sohasem fordulhat elő, hogy ne tudják, mitévők legyenek. Pró­
bálják megállítani a gondolataikat - ez egy könnyű és hasznos módszer. Ha nincs
elég energiájuk hozzá, akkor fel kell halmozniuk úgy, hogy harcolnak a gépies
szokások és ehhez hasonló dolgok ellen. Ily módon elegendő energiát halmozhat­
nak fel arra, hogy erőfeszítést tegyenek az önemlékezésre, vagy a gondolataik meg­
állítására.
K: Az indiai könyvek által javasolt meditáció ugyanaz, mint az önemlékezés?
V: Meditációról beszélnek, ugyanakkor azt is mondják, hogy az embernek
tanár felügyelete alatt kell dolgoznia. Az egyik dolgot elolvassuk és emlékszünk
rá, a másikat pedig elfelejtjük, azt hisszük, hogy tanulmányozhatjuk a meditációt,

380
vagy hogy mi magunk tudunk meditálni. Ha emlékeznek önmagukra, akkor tud­
nak meditálni, ellenkező esetben nem. Az önemlékezés a gondolatok irányítását
jelenti, egy eltérő állapotot. A meditáció egy fejlett agy működését jelenti, és azt
hisszük, hogy működik bennünk egy fejlettebb agy. Nagyon jó lenne, ha tudnánk
meditálni, de nem tudunk, az önemlékezés jelenti a hozzá vezető utat. Nem kezd­
hetnek a végéről, mint minden másban, itt is az elejéről kell kezdeniük. Mit jelent
számunkra a meditáció? Azt, hogy a szisztémáról gondolkodunk, próbáljuk össze­
kapcsolni az ideákat, és újra felépíteni a szisztémát. Ez a „meditáció", nem pedig
az, hogy egyszerűen csak egy szón vagy ideán gondolkodunk.
K: Miközben megpróbálok a szisztéma valamelyik adott ideáján gondolkodni,
mindig ugyanazt gondolom, mint régen. Képtelen vagyok ezen változtatni.
V: Ez a technikai oldal. Különböző módszerekkel kell próbálkozniuk. Megpró­
bálhatják a téma egyik vagy másik oldalára összpontosítani a figyelmüket, vagy
egyik, vagy másik nézőpontból megközelíteni vagy valakinek elmagyarázni. Ha
nehezükre esik valamilyen adott témán gondolkodni, akkor mindig elképzelhetik,
hogy éppen valaki másnak magyarázzák. De újfent, el kell képzelniük saját magu­
kat, amint éppen valaki másnak magyaráznak - valakinek, aki rendelkezik előis­
meretekkel, vagy valakinek, aki teljesen felkészületlen, egy vallásos embernek, egy
tudományos beállítottságú embernek és így tovább. A hallgatóságuktól függően
másképpen kell magyarázniuk. Továbbá, mindig nagyon hasznos, ha különvá­
lasztják azt, amit a szisztémától tanultak attól, amit már korábban is tudtak. Ez
nagyon lényeges. Ha nem választják ezeket külön, akkor az agyuk mindig össze
fogja keverni a dolgokat. Tudniuk kell, mit ismertek a szisztéma előtt, mit olvastak
valahol máshol, és mit kaptak itt.
Ezenkívül van még valami - megpróbálhatnak programot írni a gondolkodá­
suk számára. Találják meg azokat a témákat, amikről gondolkodni szeretnének,
vagy amiket hasznosnak vélnek, vagy nem értenek, de meg szeretnék tanulni, ho­
gyan gondolkodhatnak róluk. Mindez hasznos. Majd, amikor időt tudnak fordíta­
ni rá, gondolkodjanak róluk kétszer vagy háromszor egy nap.
K: Megpróbálkoztam az ön által javasolt képzeletbeli párbeszédekkel, de nem
tudtam őket elég hosszú ideig fenntartani.
V: Ezeknek a képzeletbeli párbeszédeknek terv szerint kell folynia, nem kezd­
hetik őket akárhonnan. Képzeljenek el valamilyen helyzetet, amelyben egy képze­
letbeli személyhez beszélnek, vagy valaki olyanhoz, akit ismernek, és magyarázza­
nak el neki egy adott témát annak figyelembevételével, hogy milyen ember is ő.
Ez talán segíthet. De ne próbáljanak előadást tartani - az rendszerint formálissá
válik.
K: Számomra az okozza a problémát, hogy beszélgetni szoktam gondolatban.
Segíteni fognak ezek a képzeletbeli beszélgetések abban, hogy dolgozhassak ez
ellen a szokás ellen?
V: Igen, lehet, hogy hasznosak lesznek, vagy gondolkodhat a szisztéma ideái­
ról, kitűzhet maga elé adott feladatokat. Egy másik megközelítés, ha megvizsgálja,
hogy ez a mentális beszélgetés hasznos-e vagy sem. Lehet, hogy hasznos, legtöbb­
ször azonban felesleges. Mint minden gépies szokással, ezzel is nehéz harcolni.
Vagy észre sem veszik, vagy csak akkor, amikor már két órája zajlik, ezért egy haté-

381
konyább őrt kell felállítaniuk, aki megkongatja a harangot, amikor belekezdenek.
Ez azt jelenti, hogy nem alszanak olyan mélyen.
K: Érzésem szerint az ember talán elérhetne valamit, ha egy adott pillanatban
egy nagyobb részre tudna emlékezni a szisztémából, nem pedig csak apró töredé­
kekre.
V: Pontosan. Éppen ezért, kis idő múltán meg fogják érteni, hogy hasznukra
válik, ha új emberekkel dolgoznak, akiknek elmagyarázzák a dolgokat, mert ah­
hoz, hogy a szisztéma elég jelentős részét szem előtt tarthassák, az egészet ismé­
telgetniük kell. Ezt pedig csak akkor tudják megtenni, amikor új embereknek kell
elmagyarázniuk a dolgokat, és meg kell válaszolniuk a kérdéseiket. Nem kell elő­
adásokat tartaniuk, illetve nincs szükség nagy csoportokra, már egy, kettő vagy
három emberrel is tehetnek valami hasznosat.
K: Az utóbbi időben a szokásosnál nagyobb elégedetlenséget érzek saját ma­
gam és az erőfeszítéseim eredménytelensége miatt. Mit tehetnék ez ellen?
V: Nem szabad megengednie, hogy azonosuljon ezekkel a negatív érzésekkel
és csalódásokkal, ez a lehető legrosszabb, amit tehet. Gondolkozzon valami olyas­
min, ami felvidítja. Például, válassza ki a szisztéma bármelyik témáját, és hasonlít­
sa össze, hogyan gondolkodott felőle régen és most. Meg fogja látni, hogy kapott
egy dolgot, egy másikat és egy harmadikat. Ez segíteni fogja abban, hogy folytassa
a küzdelmet.
K: A tű fokáról szóló példázat az evangéliumban azt jelenti, hogy amikor meg­
szűnik az azonosulás, az embernek van esélye?
V: Jelenthet egyszerűen helytelen értékelést, vagy utalhat a túl sok szó haszná­
latára, a szavak hatalmas terhére, amivel megrakodva az ember nem tud keresztül­
jutni a tű fokán.
K: Jelen állapotunkban ismerhetjük az igazi szeretetet, hűséget vagy áhítatot?
V: Ezek a dolgok számunkra viszonylagosak. Többé-kevésbé magunkénak
vallhatjuk, de tökéletesen nem ismerhetjük őket.
K: Nehezen tudom megérteni, hogy a hitnek nincs helye ebben a szisztémá­
ban. De biztos, hogy nem kellene hinnünk abban, hogy a szisztéma tudatosabbá
tehet?
V: A hit nem fog segíteni - éppen ellenkezőleg. Meg kell próbálniuk megbizo­
nyosodni erről, és a tényekre, nem pedig a hitre kell alapozniuk a hozzáállásukat.
Ha csak az egytizedét megteszik annak, amit a szisztéma javasol, akkor nagyon
hamar tények lesznek a kezükben, és akkor ezekre a tényekre kell alapozniuk a
hozzáállásukat, nem pedig az elméletekre. A hit passzív dolog. Mindenről meg
kell bizonyosodnunk, semmit sem szabad hit alapján elfogadnunk. Léteznek utak,
amelyeken a hitnek jut szerep, de a negyedik úton a hit gyengeség lenne - azt
jelentené, hogy próbáljuk megúszni a munkát. Ahelyett, hogy ismernénk a dolgo­
kat, hinnénk bennük. Csak az szolgálhat megfelelő alapul, amit az ember maga
igaznak talál.
Meg kell értenünk, hogy a valódi értelemben vett hit egy bizonyos állapot, ami
több mint érzelmi. Egy pozitív érzelem, és ha ebben az értelemben vesszük, akkor
egy olyan magasabb szintet jelent, amit mi, l-es, 2-es és 3-as számú emberek, még
nem értünk el, így tehát nem tudjuk, mit jelent a hit - számunkra pusztán egy szó.

382
A hitnek nagy dolgokra kell irányulnia, nem pedig a hétköznapi élet kis dolgaira.
Amikor az emberek azt, amit mi „hit"-nek nevezünk, olyan esetekben alkalmaz­
zák, amikor tudniuk kellene, csak lusták.
A hit különböző lehet - különböző szinteken létezhet. Az ember hét kategóriá­
ba való csoportosításának megfelelően hétfajta hitet különböztethetünk meg, tehát
nehéz ezeket a kifejezéseket alkalmazva beszélni róla.
K: Miért akarnék megváltozni, ha nem hinnék abban, hogy van értelme?
V: Ne higgye, hanem tudja. Ha csak hiszi, akkor semmit sem fog tenni. Ha
ráébred az állapota milyenségére, akkor megpróbál majd kikerülni belőle. De ez
tényeken, megfigyeléseken fog alapulni, nem pedig hiten.
K: Melyik központ ad helyet a hitnek?
V: A valódi hit egy magasabb érzelem, a magasabb érzelmi központhoz tarto­
zik. A mi közönséges érzelmi központunkban csak egyfajta utánzata lehetséges. A
valódi hit nemcsak érzelmet jelent, hanem tudást is.
K: Úgy érzem, hogy az önmagunkon végzett munka az üdvözülésért, a halha­
tatlanságért folyik.
V: Nagy szavakat használ. Ha azt mondaná, hogy azért dolgozunk, hogy ne
csináljunk bolondot magunkból, akkor megérteném önt. Mivel alszunk, folytono­
san bolondot csinálunk magunkból.
K: Nincs egy olyan részünk, ami túléli a test halálát?
V: Ez egy nagyon érdekes és lényeges pont. Olyan könnyedén kérdez a halál
utáni állapotról, mintha ismerné. Az egész emberiség összes tapasztalata (nem a
képzelődésre gondolok) azt mutatja, hogy nem tudjuk, mi történik a halál után,
mert máskülönben tudnánk valami pozitívat róla. Mivel nem így van, ez egyértel­
műen azt bizonyítja, hogy a tudatosságnak ebben az állapotában, a közönséges
központokkal, nem juthatunk el az igazsághoz, csak elméleteket gyárthatunk. Elő­
ször próbálják megérteni, hogy a tudatosságunk állapota korlátozza a megismeré­
si képességünket, felfogóképességünket. A tudatosságnak ebben az állapotában
csak bizonyos dolgokat ismerhetünk meg, és csak bizonyos dolgokra adhatjuk
meg a választ. Ha többet szeretnénk megtudni, azt tapasztaljuk, hogy képtelenek
vagyunk rá, gyakorlatilag a tanulás mindegyik vonalán előbb vagy utóbb falba
ütközünk Néhány esetben ez a fal ugyanazon a helyen marad. Ilyen például az
élet a halál után kérdése - nem tudunk többet róla, mint a kőkorszaki ember. Csak
azt gondolhatjuk, ha eljutunk a tudatosság egy magasabb állapotába, és elérjük a
magasabb központokat, akkor talán konkrét választ kapunk erre a kérdésre. Csak
a születéstől a halálig terjedő életet ismerhetjük. Ha azt szeretnénk megtudni, mi
volt előtte és mi lesz utána - ha ezzel kapcsolatban létezik előtte és utána -, csak
remélhetjük, hogy a tudatosság egy jobb állapotában, amikor egy fejlettebb gépe­
zetet használunk, képesek leszünk megérteni. Feltesszük magunknak ezeket a kér­
déseket, és közben nem ismerjük fel, hogy jelenlegi állapotunkban nem találhatjuk
meg rájuk a válaszokat. Sok ilyen kérdés van.
Fel kell ismernünk, és észben kell tartanunk, milyen sok kérdésbe ütközünk,
ami valójában megoldhatatlan az elménk számára. Ennek megértése segíteni fog
belátnunk, hogy a megoldható problémákkal kell kezdenünk. Sok ember, nem
feltétlenül azokra gondolok, akik részt vesznek a munkában, de még azok is, az

383
összes mentális energiájukat ezekre a megoldhatatlan kérdésekre pazarolják. Kita­
lálnak mindenféle megoldásokat próbálnak így vagy úgy gondolkodni róluk, de
mindez teljesen felesleges. Csak akkor érthetnek meg egy dolgot, ha megértenek
egy másikat, egy harmadikat pedig akkor, ha megértették az első kettőt. Mindenre
létezik módszer, de míg néhány problémát a közönséges elmével is megközelíthe­
tünk, vannak olyanok, amelyek megoldását későbbre kell halasztanunk, és addig
kell várnunk, amíg tudatosabbá válunk, és képesek leszünk jobb gépezeteket hasz­
nálni a gondolkodásra.
A hagyományos gondolkodásban, a hagyományos filozófiában és pszicholó­
giában ez a kérdés sohasem merül fel, vagy ha mégis, olyan homályos és zavaros
formában, ami nem segít. Mi azonban több felosztást, több lépést ismerünk, és
alkalmaznunk kell ezt a tudást. Ez segíteni fog abban, hogy gyakorlatiasabban gon­
dolkodjunk, elkerüljük a felesleges elvonatkoztatásokat, és nem próbálunk olyan
problémákat megoldani, amiket jelenleg képtelenek vagyunk.

384
 15. F E J E Z E T

Az ezoterizmus ideája. A gondolkodás logikai és pszichológiai módszere. A pszi­

chológiai módszer magyarázata. Mit foglal magába az ezoterizmus ideája? Bizo­
nyos ezoterikus ideák csak nehéz időszakokban válnak hozzáférhetővé. Az egység
meglétének szükségessége. A tudás anyagszerűsége. Az átlagon felüli tudás, és
ami megkülönbözteti a közönséges tudástól. A tudás akkumulátorai. Iskolák. Befo­
lyásolhatja az ember a külső eseményeket? A hétköznapi élet tanulmányozása. Az
élet nagy horderejű eseményei és ezek hatásai. Szubjektív módszerek és az objektív
módszer. Hozzáállások, mint a befolyások megváltoztatásának eszközei. Az élet ese­
ményeinek megítélése. A B-befolyásokfokozatos eltűnése. Miért csökken az ezoteri­
kus körök befolyása. A felkészültség hiánya. A szisztéma és tanításának módszere.
Különböző nagyságrendek. Az iskolák halála és a létezésükhöz szükséges feltételek.
A szisztéma és a kereszténység kapcsolata. Meghalni és megszületni. Ima. A Mi­
atyánk tanulmányozására vonatkozó javaslatok.

EGY ÁTFOGÓ KÉPET KAPTAK a szisztéma alapelveiről, és mostanáig munkánk

súlypontja - legalábbis a gyakorlati munkát illetően - bennünk volt. Ma egy tá­
gabb nézőpontból szeretném megközelíteni a dolgokat.
Meg kell érteniük az ezoterizmus ideáját, és fel kell ismerniük, hogy egyesek
miért értik meg, mások pedig miért nem. Tudnunk kell, mit jelent az ezoterizmus,
mit foglal magába, mit zár ki, mi áll vele kapcsolatban és mi szolgál egyfajta teszt­
ként vagy kritériumként azoknak az embereknek a felismerésére, akik képesek
megérteni.
Néhányan úgy találják, hogy az ezoterizmus egy a józanésznek ellentmon­
dó, abszurd idea. Számukra nemcsak hogy nem tűnik értékesnek, de még csak
lehetséges igazságként sem fogadják el. Mások azonban szükségesnek és fontos­
nak tartják. Ennek okait a különböző gondolkodásmódokban kell keresnünk.
Az összes gondolkodásmódot a következő két kategória egyikébe sorolhatjuk:
logikai gondolkodás és pszichológiai gondolkodás. Az pedig, hogy valaki ké­
pes-e a pszichológiai gondolkodásra vagy sem, óriási különbséget jelent. Bár a
logikai módszer a semminél jobb, nagyon szűk korlátok közé szorul. A bírósá­
gokon hasznos, de a megértéshez nem elegendő. Mivel az ezoterizmust lehetet­
len szemléltetni vagy szabályokba foglalni, a logikus gondolkodás számára nem
létezhet. A pszichológiai gondolkodás szempontjából azonban, amelyik látja a
dolgok pszichológiai természetét, az ezoterizmus létezése sok olyan tényből kö­
vetkezik, amit megfigyelhetünk. A pszichológiai módszer tehát elvezetheti az
embert az ezoterizmus ideájához, és talán még létezésének bizonyítékaihoz is

385
- természetesen ezek szubjektívak lesznek, de mégis csak bizonyítékok. Ezek­
nek a bizonyítékoknak a birtokában pedig az ember eljuthat arra a felismerésre,
hogy szükség van ezoterikus eredetű szisztémákra vagy tanításokra. Ha pedig
ezt belátja, akkor lehetősége nyílik arra, hogy megértse az ilyen szisztémák ideá­
it, felismerje a munka három vonalának szükségességét, és megértse ezeknek a
vonalaknak a jelentését.
Először a logikai és a pszichológiai módszer közötti különbség megértésével
kell megpróbálkoznunk, és meg kell állapítanunk, mit jelent az egyik és a másik.
A pszichológiai módszert nem lehet pontosan meghatározni, az alkalmazá­
sára, a működésére azonban találhatunk példákat. Láthatjuk, hogyan nyit utat új
gondolkodásmódokhoz, segítségével hogyan kezdünk el egyre több dolgot meg­
érteni.
Miután a pszichológiai módszer eszközeit alkalmazva általános áttekintést
kaptunk azokról a tanításokról, amelyek bizonyíthatóan ezoterikus eredetűek,
többé-kevésbé ismerni fogjuk az ezoterikusnak nevezhető tanítások jellemzőit, és
képesek leszünk helyesen gondolkodni erről a szisztémáról, illetve az elveit alkal­
mazni a gyakorlatban.
A pszichológiai módszer alkalmazásához először a következő két tényt kell el­
fogadnunk: először is a dolgok belső jelentéssel bírnak, másodszor pedig összefüg­
genek egymással - csak látszólag különállók. A dolgok között függőségi viszony
áll fenn, bizonyos kapcsolat van közöttük. A logikai módszer ezzel szemben mind­
egyiket külön-külön veszi. Tehát a pszichológiai módszer először is mindent a bel­
ső jelentése szempontjából tanulmányoz, másodszor pedig hasonlóságot keres az
eltérő dolgok között. Ennek a módszernek az adja az alapját, és legfőképpen az
különbözteti meg más módszerektől, hogy felismeri az elme viszonylagosságát
- megérti, hogy különböző típusú és fajtájú elméket használhatunk, és hogy az
agy állapotától függően másképpen értjük meg a dolgokat. A logikus agy mindent
pontosan meghatározottnak és egyedinek tekint. Ezzel szemben a pszichológiai
módszer arra mutat rá, hogy minden dolog, következtetés, dedukció egy mentális
kép és pusztán agyunk működésének az eredménye. Ahhoz, hogy megkülönböz­
tethessék, összehasonlíthassák, megtalálhassák a dolgok relatív értékét, és megál­
lapíthassák, melyik áll magasabban és melyik alacsonyabban, először is fel kell
ismerniük a különböző agyak létezésének lehetőségét. Amikor ideákat hasonlíta­
nak össze, mondjuk a tudományos vagy filozófiai ideákat az Újtestamentum, az
Upanisadok bizonyos ideáival vagy a Püthagorasznak és Platónnak tulajdonított
ideákkal, akkor néha rátörhet önökre a felismerés, hogy az elme különböző szin­
teken lehet.
Azt szeretném, ha megértenék, hogy még a hagyományos tudás segítségével
is ráébredhetnek az ideák relatív értékére, és láthatják, hogy a kiindulási pontot az
a felismerés adja, hogy az általunk ismert elme nem az egyetlen létező.
Próbáljanak példákat keresni a pszichológiai módszerre, ha most még nem
megy, meg kell kísérelniük, a későbbiekben, olyan esetekre példákat találni, ami­
kor új lehetőségeik adódtak a megértésre.
K: Úgy érti, hogy a tények közötti külső hasonlóságok nem szolgálnak útmu­
tatóként?

386
 V: Ez az egyik nézőpont. Ha ezzel szembetalálkoznak, akkor tudni fogják, mi
tekinthető pszichológiai módszernek és mi nem.
K: A pszichológiai módszer alkalmazásakor a gondolati központ gondolati ré­
szét használjuk?
V: Ez nem teljesen igaz. Minél több központot és a központok minél több ré­
szét használják, annál jobb lesz a pszichológiai módszer. Ez a módszer azt jelenti,
hogy az összes képességüket bevetik. A logikai módszer esetén azonban csak a
gondolati központ gépies részével gondolkodnak.
K: Az ezoterikus módszer pedig a magasabb központok használatát jelenti?
V: Nem, hanem a szisztéma alkalmazását. A magasabb központokat nem tud­
ják használni, de a szisztémát igen.
K: Csak akkor vagyunk képesek a pszichológiai gondolkodásra, amikor az
összes funkciónk helyesen működik?
V: A jelen állapotunkban kell megpróbálnunk. Nem várhatunk addig, amíg
megváltozunk, mert ha ezt tesszük, akkor sohasem fogunk megváltozni, ha pedig
gépiesen változunk, akkor csak rosszabbá válunk.
K: Mely dolgokat kell az embernek először megtanulnia, amikor megpróbálko­
zik a pszichológiai gondolkodással? Úgy érzem, hogy ez több annál, mint amire
képes vagyok.
V: Amikor azt mondja, hogy ez több mint, amit véghez tud vinni, akkor a befe­
jezett folyamatról beszél. Én pedig magáról a folyamatról, a munka kezdetéről. Ha
azt mondja, hogy ez meghaladja az erejét, akkor semmit sem tehet, és így, természe­
tesen, semmi sem történik. Ismét arról van szó, hogy hajlamosak abszolútokban
gondolkodni.
K: Mik az ezoterizmus alapvető vonásai?
V: Nehéz ezekről beszélni, mert nem mindegy, mit értünk ezoterizmus alatt. Az
„ezoterikus" szó belsőt jelent. Az ezoterizmus magába foglalja azt az elképzelést,
mely szerint az emberiségnek létezik egy belső köre. Ha emlékeznek, azt mond­
tam, hogy az emberiség négy körből áll - ezoterikus, mezoterikus és exoterikus,
amelyek a belső köröket képzik, és van egy negyedik, a külső kör, amelyben élünk.
Az ezoterizmus ideája a tudás továbbítására utal, feltételezi, hogy létezik az embe­
reknek egy olyan csoportja, amelyik birtokában van egy bizonyos tudásnak. Ezt ne
valamilyen misztikus módon értelmezzék, hanem szó szerint, konkrétan. Nagyon
sok különbség van a külső és a belső körök között. Például sok minden, amit meg
akarunk találni, vagy létre akarunk hozni, csak a belső körben létezik. Ide tartoz­
nak a pozitív érzelmek, az emberek közötti megértés, egy bizonyos tudás, mindez
a belső körben található. Úgy vélem, ennyi elegendő a belső, vagy ezoterikus kör
megértéséhez.
K: Világos, hogy az ezoterikus tudás elsődleges jellemzője, hogy rejtett, és nem
valószínű, hogy az ember rábukkan. Akkor tehát hogyan ismerhetjük fel az ezote­
rikus tudást vagy az ezoterikus iskolát?
V: Olyan szisztémát tanulmányozunk, amelyik feltehetően ezoterikus erede­
tű, tehát ennek a szisztémának a segítségével felismerhetjük. És bár az ezoterikus
tudás a hétköznapi élet számára rejtett, azért fellelhető. Nem rejtették el teljesen,
úgy, hogy senki se bukkanhasson rá, mert ha így lenne, akkor nem lenne semmi je-

387
lentősége. Ellentétes lenne a céljával, és tönkretenné a létezéséből fakadó következ­
ményeket. A rejtett tudás egyetlen jelentősége, hogy fellelhető, az a kérdés, hogyan
ismerhetjük fel. Ezeknek az ideáknak a segítségével, ha összehasonlítjuk azt, amit
közönséges intellektuális módon megtalálhatunk azzal, amit nem, és ha ezt össze­
vetjük a szisztémával, akkor bizonyos mértékű valószínűséggel megállapíthatjuk,
milyen szinten helyezkedik el az a tudás, amivel szembetalálkozunk.
Ha a történelmet hagyományos módon vesszük, különálló események soro­
zatának, akkor nem fogunk bizonyítékokat találni az ezoterizmus létezésére. Azt
fogjuk látni, hogy az egyik dolog követi a másikat, a felszínen, és nincs közöttük
szemmel látható kapcsolat. Ha azonban tudjuk, hogy az események összefügg­
nek, és kutatunk ezek után az összefüggések után, akkor meg fogjuk őket találni
a felszín alatt rejtőzve. Például sok nagy horderejű történelmi változás látszólag
a semmiből, előzmények, forrás nélkül indult el. Az ókori Görögországban nem
találhatunk semmi olyasmit a felszínen, ami magyarázatot adna a Krisztus előtti
hetedik századra. Látszólag semmi olyan nem volt a nyolcadik és a kilencedik
században, ami előkészítette volna, nem követhető nyomon a fejlődés közvetlen
vonala.
Ugyanígy a gótikus művészet is látszólag a semmiből fejlődött ki. Nem volt
múltja, hirtelen csak megjelent.
Vagy említhetjük a történelem előtti művészetet, vagyis mindent, ami több
mint tízezer éves. Ebben az időszakban sem találhatunk semmit a felszínen, ami
magyarázatot adna, például, a Szfinxre. Mind elgondolásában hatalmasabb, mind
szintjében magasabb, és úgymond, intelligensebb (bár nem ez a megfelelő szó)
bármi másnál, amit ismerünk. Ki készítette? Miért találhatók ilyen művészeti alko­
tások a sivatagban?
Továbbá, vegyük az irodalmat, főként a keleti irodalmat. Olyan munkák ma­
radtak ránk, mint a nagyszerű indiai versek és az Újtestamentum. Ezek magasabb
szinteket képviselnek mindannál, amit ismerünk. Semmi sem hasonlítható hozzá­
juk, semmilyen közönséges dolog nem magyarázhatja meg őket - mind teljesen
egyedülálló. Ha külön-külön vesszük őket, és azt feltételezzük, hogy nincs belső
jelentésük, akkor nem tudunk magyarázatot adni rájuk. Ha azonban a pszichológi­
ai módszert próbáljuk alkalmazni, akkor találni fogunk közöttük kapcsolatot.
Próbáljanak elgondolkodni az ezoterizmusról. Hogyan létezhet, milyen formá­
ban és milyen formában nem. Olvashatnak titkos társaságokról a Keleten vagy Ti­
betben, titkos könyvtárak létezéséről és olyan csoportokról, akik rejtett helyeken él­
nek, és ősi tudást őriznek. Ez a gondolkodás nyers formája. Semmi lehetetlen nincs
abban az elgondolásban, mely szerint léteznek ilyen csoportok. Az ezoterizmus
ideája azonban ennél sokkal kifinomultabb. Nincs szüksége titkos társaságokra.
Az a gondolat, hogy léteznek titkos társaságok, egyszerűsített gondolkodásmódra
utal. Igen valószínű, hogy itt a Földön léteznek olyan emberek, akik az általunk is­
mertnél sokkal hatalmasabb tudás birtokában vannak, de ha rendelkeznek ezzel a
tudással, akkor nincs szükségük titkos társaságokra. Nem kell, hogy a hegyekben
bujkáljanak, bárhol élhetnek.
K: Alihoz, hogy felismerhessük az ezoterikus ideák jelenlétét, ismernünk kell
ezoterikus tanokat?

388
 V: Nem, a pszichológiai módszer eszközeivel felismerhetik őket. Csak ennek a
módszernek a segítségével ismerhetnek meg a mostaninál többet a szisztémából.
K: Mit kell ahhoz tudnia az embernek, hogy alkalmazhassa a pszichológiai
módszert?
V: A pszichológiai módszer nem igényel speciális tudást. Egyszerű gondolko­
dásra van szükség, de nem a közönséges, szűklátókörű gondolkodásra. A logikus
gondolkodás szűk, a pszichológiai azonban tágabb, nemcsak két dolgot hasonlít
össze, hanem akár ötöt is. A logikus gondolkodás szempontjából mindig csak két
dolog létezik: az egyiknek igaznak kell lennie, a másiknak hamisnak. A pszicholó­
giai gondolkodás esetében ez nem feltétlenül van így, lehet, hogy mindkét dolog
hamis vagy éppen mindkettő igaz.
Mondok egy példát a pszichológiai módszerre.
1915-ben Szentpéterváron tartottam egy nyilvános előadást Elet a halál után
címmel. Megpróbáltam összegyűjteni az ezzel a témával kapcsolatos összes létező
elgondolást: a pozitivizmust, a halál mint elmúlás tudományos elméletét, a halál
vallásos értelmezését, amely azzal az elgondolással kapcsolatos, hogy a halhatat­
lan lélek jutalmul a mennybe, büntetésként a pokolba jut, a spirituális értelmezését
annak az elképzelésnek, hogy túléljük a halált, a reinkarnáció teozófiai ideáját, a
visszatérés buddhista ideáját és sok más, halállal kapcsolatos tanítást. Az az érde­
kes, hogy ezek mindegyike helytálló, csak látszólag ellentmondásosak. Logikailag
az egyik ellentmond a másiknak, ha azonban a pszichológiai módszer szempontjá­
ból vizsgáljuk meg őket, azt látjuk, hogy kiegészítik egymást.
Ennek szemléltetésére feltettem a kérdést: hogyan lehetséges, hogy ezek az
ideák annyira eltérőnek tűnnek, mégis mindegyik igaz? Úgy, hogy létezik egy tör­
vény, amit nem értünk. Az emberi elme képtelen bármi olyasmit kigondolni, ami
teljesen téves. A normális elme, ha szabadon működik, és nem ragaszkodik vala­
milyen feltételezett igazsághoz, akkor mindig valamilyen igazságra jut. Tökéletes
hazugságot csak egy őrült vagy rabságban tengődő elme találhat ki.
K: Más ezoterikus tanításokat is ismernünk kellene, és meg kellene keresnünk,
hogyan kapcsolódnak ehhez a szisztémához?
V: Csak általánosságban, azért, hogy megtaláljuk ennek a szisztémának a
helyét. Az összehasonlításhoz és az összefüggések megkereséséhez nem tudnak
eleget. Amikor erről a szisztémáról gondolkodnak, és olvasnak valamit, ami er­
re emlékezteti önöket, akkor csak egy vagy két ideát ragadnak ki, nem hasonlít­
ják össze mindegyiket. A részek között mindig találhatnak hasonlóságokat, de az
ilyen összehasonlítás csak akkor lehet hasznos, ha látják a részek mögötti egészet
- miután pedig ezt meglátták, lehet, hogy semmi közösét nem találnak a két szisz­
témában, mert csak akkor lehetnek hasonlóak, ha minden pontjuk az. Tegyük fel,
hogy az egyik szisztéma egyik pontja hasonló egy másik szisztéma egyik pont­
jához, de ezeket tizenöt olyan másik veszi körül, amelyek teljesen különböznek.
Ez alapvetően eltérővé teszi a két szisztémát. Még nem tudjuk összehasonlítani
a szisztémákat, szokványos gondolkodásunk nincs ahhoz hozzászokva, hogy
megkeresse a résznek az egészhez való viszonyát. Azt gondoljuk, hogy a nélkül is
összehasonlíthatjuk a részeket, és megállapíthatjuk, melyik helyes és melyik nem,
hogy ismernénk az egészhez való viszonyukat.

389
 K: De mi van akkor, ha találunk két olyan filozófiai rendszert, amelyeknek van­
nak olyan pontjai vagy helyei, amelyek hasonlítanak egymásra?
V: Honnan tudják, hogy hasonlítanak? Csak szavakat ismernek, azt azonban
nem tudják, hogy mi bújik meg ezek mögött a szavak mögött. A szavak nem ga­
rantálják a jelentést. Emiatt tanácsos hosszú ideig óvakodni a párhuzamok keresé­
sétől, és minden mástól függetlenül tanulmányozni a szisztémát. Később, amikor
már többet tudnak, talán megpróbálkozhatnak párhuzamok keresésével.
K: Mi a biztosíték arra, hogy keletkezése óta semmilyen új idea nem került
ebbe a szisztémába?
V: Ez nagyon nyilvánvaló. Ha az elvek megmaradnak, akkor minden téves ide­
át kiküszöbölnek. Formális és ezoterikus ideák nem létezhetnek párhuzamosan
egymás mellett.
K: Milyen lépésekkel biztosítható az ideák tisztaságának megőrzése?
V: Az ideák akkor torzulnak el, amikor az emberek saját magyarázatokat és
elméleteket kezdenek gyártani, addig azonban, amíg munkájuk őszinte, megpró­
bálnak mindenről, ami eszükbe jut, megbizonyosodni, és az elveknek és szabályok­
nak megfelelően dolgoznak, egyáltalán nem szükségszerű a meghamisításuk. Szer­
vezett iskolai munkában minden eszközt latba vetnek az ideák valódi jelentésének
megőrzése érdekében, ha ennek ellenére mégis eltorzulnak, akkor az csak annak
köszönhető, hogy az emberek megfeledkeztek ezekről az óvintézkedésekről. Az
ideák elferdítése általában a formális központ befolyásának a következménye,
mert amikor az emberek a formális központtal kezdenek dolgozni, anélkül, hogy
lenne mellettük valaki, aki kijavítaná őket, nincs a világon olyan idea, amelyiket ne
lehetne eltorzítani huszonnégy órán belül.
K: Ha ezt érti az ideák meghamisítása alatt, akkor én kétségtelenül torzult for­
mában értelmezem őket.
V: Az nem számít, ha saját maga számára elferdíti őket - van esélye a kijavítá­
sukra. Kezdetben, amíg nem áll az ember rendelkezésére az ideák teljes választéka,
mindenki beleesik ebbe a csapdába, ha azonban az egyik rész világossá válik, akkor
az kijavítja a másik rész téves megértését. Ha valaki az egészet megérti, akkor nem
értheti félre a részeket, és ha helyesen gondolkodnak az egészről, akkor mindegyik
részt meg fogják érteni. Emellett, a kérdéseik megmutatják, hogy vajon helyesen gon­
dolkodnak-e, és ha az derül ki, hogy helytelenül, akkor ki fogják önöket javítani.
K: A különböző típusú emberek más-más dolgokat akarnak. Mit kellene érte­
nünk iskolai munka alatt?
V: Az iskolai munka számos különböző részből tevődik össze, amelyek mind­
egyike segíti önöket a felébredésben. Minden egyes egyénnek saját céllal kell ren­
delkeznie. Ha az egyének céljai összhangban állnak az iskola céljaival, akkor dol­
gozni fognak az iskolában. Ellenkező esetben ott fogják hagyni.
Kezdhetnek a tudás elsajátításának ideájával. Ha új ideákra bukkannak, érté­
kelni kezdik őket. Gyakran megkülönböztetés nélkül használják a „munka" szót.
K: De ön is használja!
V: Megkülönböztetéssel. Meg akarom mutatni önöknek, hogy egyetlen út léte­
zik, mégpedig az, hogy megértik a pszichológiai módszert, az ezoterizmus ideáját,
létezésének bizonyítékait és bizonyos mértékig a szisztémát. Ezután hozzáfoghat-

390
nak a munkához. A szisztéma egy élő, szerves dolog, ami fejlődik, és új horizon­
tokat tár fel.
Látják, nagyon különös időket élünk, és a munkának nagy jelentősége van
abban, más pontoktól eltekintve, hogy lehetőséget nyújt a józanság megőrzésére
- vagy a józanná válásra. Minél tovább megyünk, minél többet beszélünk ezek­
ről az ideákról, annál könnyebben tévesztjük szem elől az egész dolog lényegét.
Természetesnek vesszük, hogy ezek az ideák elérhetők számunkra, hogy beszélge­
tünk róluk, hogy kapni akarunk valamit ettől a tanítástól, azon viszont nem gon­
dolkodunk, hogy miért férhetünk hozzájuk, és beszélgethetünk róluk.
Maga a tanítás, bizonyos jellegű tanítások, bizonyos fajta ideák csak adott pilla­
natokban, nagyon nehéz időszakokban válnak elérhetővé. Ezek nem olyan közön­
séges ideák, amelyekhez bármikor, bármelyik pillanatban hozzáférhetünk. Éppen
ellenkezőleg. A tény, hogy a birtokunkban vannak, azt mutatja, hogy rendkívül
nehéz időket élünk. Sokkal könnyebben dolgozhattunk volna velük, mondjuk har­
minc vagy negyven évvel ezelőtt, a valóságban azonban a két dolog összefügg,
mivel, ha nem járnának ilyen nehéz idők mostanság, akkor nem dolgozhatnánk
ezekkel az ideákkal.
Ha tehát ezt észben tartjuk, akkor ez a felismerés már önmagában el fog juttat­
ni minket a helyes hozzáálláshoz, mindig arra fog emlékeztetni, hogy komolyan
kell vennünk ezeket az ideákat, hogy semmire, ami velük kapcsolatos, nem tekint­
hetünk abból a szempontból, hogy általában mit szeretünk, és mit nem, vagy hogy
milyen a helyeshez és helytelenhez való szokásos hozzáállásunk. Mostanság lehe­
tetlen megjósolni, mit hozhat a jövő, ezért különösen fontos, hogy értékeljük, és
nagyra becsüljük ezeket az ideákat és ezt a szisztémát, illetve meg kell próbálnunk
nem azt tenni, ami az adott pillanatban a saját szempontunkból nézve helyes, ha­
nem azt, ami az egész dolog vonatkozásában az. Nem pusztán a személyes céljain­
kat szem előtt tartva kell gondolkodnunk, hanem az ezzel a munkával kapcsolatos
hagyomány egészének figyelembevételével.
És, természetesen, mindenekelőtt egységesnek kell lennünk, mert csak addig
lehet kielégíteni a munka igényeit, amíg mindenki kész ugyanazt az irányt követ­
ni. Amíg különböző véleményeken vagyunk, amíg az egyikünk az egyik irányt,
a másikunk a másikat tartja helyesnek, addig senki sem fog bármit is helyesen
csinálni, mert nem lesz egy követendő irány. Ha az egyik ember az egyik dolgot
gondolja, a másik pedig a másikat, akkor mindkettő tévedni fog, nem fordulhat
elő, hogy az egyiknek igaza van, a másik pedig téved. A cselekedetek összefügg­
nek egymással, az egyik nem mondhat ellent a másiknak. Olyan szabályt lehetet­
len felállítani, amelyik mindenkitől megköveteli, hogy egyetértsen mindenben, és
megértsen mindent, de a cselekedetek között nem lehetnek különbségek.
A körülményeket nem tudjuk irányítani, megváltozhatnak, ilyen vagy olyan
irányba módosulhatnak. De ha az iskolai munkát akarjuk utánozni, akkor követ­
nünk kell az elvet, amelyik kimondja, hogy a cselekedetekkel kapcsolatos vélemé­
nyek nem lehetnek eltérőek, hiszen egyébként hogyan tudnánk dolgozni? Csak
arra szeretnék rámutatni, hogy miközben a szisztéma elveivel és a munka megszer­
vezésével foglalkozunk, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy hatalmas dolgok­
kal van dolgunk, illetve hatalmas dolgok állnak velünk szemben. Ha ezt észben

391
tartjuk, akkor meg fogjuk találni a helyes utat. Ellenkező esetben semmire sem
fogunk jutni.
K: Mit ért az iskolai munka utánzása alatt?
V: Nem külső módszerek lemásolását, hanem azt, hogy belsőleg követjük az isko­
lai munka példáját, amit csak egy bizonyos szervezetre alapozva valósíthatunk meg.
A munkában részt vevő embereknek egységesnek kell lenniük. Minél egysége­
sebbek vagyunk, annál nagyobb ellenállást fogunk tanúsítani a sokféle kedvezőt­
len befolyással szemben, és annál inkább függetleníthetjük magunkat tőlük, mert,
mondhatni, egy olyan hatalmas akkumulátor közepébe kerülünk, amely sokféle
energiát tartalmaz. Ha nem hagyunk réseket magunkon, akkor energiához jutha­
tunk ebből a nagy akkumulátorból, ha azonban lyukakkal vagyunk teleaggatva,
akkor egy csöppnyi energiát sem leszünk képesek megtartani.
El kell magyaráznom önöknek egy dolgot. A világon minden anyag és korlá­
tozott, csak az anyagszerűségben vannak különbségek. A sivatag homokjának és
a tenger vizének a mennyisége véges. A tudás szintén anyag, így hát korlátozott.
Nagyon hasznos, ha észben tartják, hogy a létezés megváltoztatásához szükséges
tudás csak igen korlátozott mennyiségben létezik. A tudás szubsztancia. Egy adott
időszakra - mondjuk száz évre - az emberiség által felhasználható tudás adott
mennyiségben áll rendelkezésére. Ha túl sokan akarják megszerezni, akkor olyan
kevés jut az egyes embernek, amivel semmit sem tud kezdeni. Azonban ha na­
gyon kevesen vágynak rá, azok, akik akarják, megkaphatják.
K: Nem egészen értem, amit az előbb a tudásról mondott. A tudás nem tuda­
tosság?
V: Nem, a tudatosság más, bár abban az értelemben igaza van, hogy a tuda­
tosság egy magasabb szintje tudást is magába foglal. Nem az összest, hanem azt
a hidast, aminek már a birtokában vannak. A tudatosság állapotában egyszerre
tudják mindazt, amit tudnak, ebben az értelemben mondhatják, hogy a tudatosság
tudás, de a tudatosság önmagában nem juttathatja több tudáshoz az embert, bár
különböző oldalakról közelíthetjük meg ezt a kérdést.
Ami az átlagon felüli, magasabb vagy ezoterikus tudást illeti, mindenekelőtt
azt kell megértenünk, hogy az összes szokványos tudásunk, beleértve a tudomá­
nyét is, minden esetben olyan tudás, amit közönséges elmével sajátítanak el. A tu­
dományos vizsgálatok összes módszere a közönséges agy működésére támaszko­
dik, de ezen a tudáson kívül létezik egy másik, amit egy magasabb, vagy fejlettebb
elme sajátít el. Ez utóbbi a közönséges tudásból fog táplálkozni, mert a közönséges
elmével elsajátítható tudás mindig a szemeket és a füleket alkalmazó vizsgálati
módszerek korlátaiba fog ütközni, mivel, tulajdonképpen, a tudományos kutatás­
ban alkalmazott legbonyolultabb műszereket is ellenőrizni kell a szemmel és a
füllel. Ez a tudás nagyon korlátozott, nem az egész megértésén alapul. Ezzel ellen­
tétben az átlagon felüli tudás az egész megértésére támaszkodik és egy fejlettebb
elmével sajátítható el. Tehát a tudásnak különböző fokozatai vannak, amelyek kö­
zött akkora a különbség, hogy valójában össze sem lehet őket hasonlítani. A szorzó­
tábla megtanulásával nem olyan tudásra tesznek szert, ami korlátozott mennyiség­
ben áll rendelkezésre, ezt a tudást senkitől sem veszik el. Valójában az ezoterikus
tudásra ugyanez vonatkozik, hiszen csak nagyon kevesen akarják megszerezni.

392
 Először nehéz elfogadni a tudás anyagszerűségének ideáját, de ha gondolkodnak
róla, akkor talán majd lassan felismerik. Vegyük ezt a következőképpen: a tudás egy
oldat, amelynek különböző lehet a töménysége, lehet nagyon híg vagy töményebb.
Amikor a tudásról beszélek, egy töményebb oldatra gondolok, amiből igen korláto­
zott mennyiség áll rendelkezésünkre. Azt gondoljuk, hogy ha valamit nem tudunk,
az azért van, mert nem tudjuk, hol tanulhatnánk meg. Nem ismerjük fel, mennyi
minden van, amit nem ismerhetünk meg. Emiatt nehéz megértenünk a tudás anyag­
szerűségét, és azt, ami az elosztását irányítja. Éppen úgy, ahogy a testben is találhatók
akkumulátorok, a tudásnak is vannak akkumulátorai az életben. Ezekben bizonyos
tudás tárolódik, ami a történelem meghatározott időszakaiban halmozódott fel. Ha
találnak egy ilyen akkumulátort, akkor hozzájutnak a benne lévő tudáshoz. Mik ezek
az akkumulátorok? Iskolák, sőt azok az egykori iskolák is, amelyek ma már nem
léteznek. Ha az ember nem csapolja meg ezeket az akkumulátorokat, akkor nem fej­
lődhet, ha viszont megnyitja őket, akkor energiához juthat, olyan valódi energiához,
amit a központok is kapnak. Az l-es, 2-es és 3-as számú ember csak durva, az 5-ös
számú finomabb energiát nyerhet belőlük. Amikor azt mondtam, hogy a tudás korlá­
tozott, az ezekben az akkumulátorokban tárolt tudásra utaltam.
K: Van ennek a tudásnak alakja és súlya?
V: Alakja nincs szükségszerűen, súlya azonban van, de nem a hagyományos
értelemben - sűrűsége van. A hétköznapi nyelvben is néhány szónak van súlya,
néhány másiknak pedig egyáltalán nincs.
K: Mit kell tennünk ahhoz, hogy megtaláljuk ezt az akkumulátort? Ez csak
iskolákra vonatkozik, vagy pedig ránk is?
V: Egyszerűen tanulják meg mindazt, amit csak tudnak, és így azon fognak
dolgozni, hogy kapcsolatba kerüljenek vele. Ez mind az iskolákra, mind saját ma­
gunkra vonatkozik.
K: Aki hatalmasabb tudás birtokában van, felelősséggel tartozik azok iránt,
akik kevesebbet tudnak? Olyasvalakire gondolok, aki rendelkezik ezoterikus tu­
dással.
V: Az ezoterikus tudás iskolát jelent, vagyis az, aki ezoterikus tudás birtoká­
ban van, vagy iskolából jött, vagy egy iskola tanítványa. Az iskolának tartozik fele­
lősséggel. Az ember az iskolai tudással egyben felelősségre is szert tesz. Azonban
ezt a kérdést lehetetlen általánosságban megvitatni, mert előfordulhat, hogy sok
olyan feltételnek kell teljesülnie, amit nem ismerünk. Például előfordulhat, hogy
bizonyos tudás elsajátítása feltételekhez kötött.
K: Milyen vékony cérnaszál köt minket össze az ezoterikus tudással, hiszen a
vele való kapcsolatunk attól függ, hogy ön itt van-e és átadja-e ezt a tudást.
V: Meg kell érteniük, hogy az ezoterikus tudáshoz fűződő viszonyunk nem
múlhat egyetlen személyen. Tegyük fel, hogy ismernek valakit, aki kapcsolatban
áll egy ezoterikus iskolával, de az ideákat, amiket megoszt önökkel, nem értik meg.
Ekkor nem létezik kapcsolat önök és az ezoterikus iskola között, ennek a személy­
nek a halála esetén pedig mindenféle érintkezés teljesen megszűnik. De tegyük fel,
hogy amíg élt, önök megértették az ideáit. Ebben az esetben kapcsolatban állnak
az iskolával, és ez a kapcsolat az illető halála után is fennmarad. Tehát ezoterikus
körökhöz csak ideákon, nem pedig embereken keresztül kapcsolódhatunk.

393
 K: A szisztémával dolgozó emberek befolyásolhatnák valahogyan a hétközna­
pi élet eseményeit?
V: Ön hogyan látja ezt? Milyen módon befolyásolhatnák?
K: Nem tudom, kivéve talán, hogy tudatossá teszik az egyes embereket.
V: Mindegyiket? Hogyan tehetnék tudatossá őket az akaratuk ellenére? Ez ti­
pikus példája annak, hogyan gondolkodunk. Azt hisszük, gyakorlati kérdéseket
teszünk fel. Az embernek úgy kell kérdeznie, hogy közben lát valamilyen módot
a gyakorlati alkalmazásra. Tegyük fel, hogy az emberek befolyásolhatják az ese­
ményeket - tegyük fel, hogy létezik ilyen hatalmas erejű mágia. Élihez fel kellene
használniuk bizonyos mennyiségű energiát. És önöknek fogalmuk sincs, micsoda
hatalmas mennyiség szükséges ahhoz, hogy olyan irányba fejtsék ki akár a leg­
csekélyebb hatást is, ami ellentétes az események megszokott folyamával. Manap­
ság nagyon rossz idők járnak, rendkívül kellemetlen események zajlanak. Ahhoz,
hogy nagy méretekben meg lehessen állítani egy tipikus eseményt, a Naprendszer
összes energiájára szükség lenne. Rendelkeznek önök ekkora energia felett? Továb­
bá, tudják, mi a jobb? Hogyan lehetnek ebben biztosak? Most nem arról beszélek,
hogy vajon lehetséges-e vagy sem. De, még ha elképzelhető is lenne, rendelkeznek
a szükséges energiával, és tudják, mi lenne a jobb, l-es, 2-es és 3-as számú emberek
vagyunk, hogyan tudhatnánk, mi a helyes? Éppen csak hozzáfogtunk egy olyan
szisztéma tanulmányozásához, amelyik feltételezhetően eljuttatja az embert egy
magasabb szintre. Nagyon hasznos, ha elgondolkodnak ezeken.
K: Még mindig nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy hasznunkat veszi
valamilyen tudatos munka, amelyik az általános őrültség ellen irányul.
V: De ez képzelődés, mert, mindenekelőtt, saját magunk hasznára kell válnunk.
Ha a saját munkánk nem látja hasznunkat, akkor mit nyerhetne velünk valamilyen
nagyobb jelentőségű feladat? Először meg kell tanulnunk a saját munkánk hasznára
válni, majd pedig, ha adódik valamilyen nagyobb horderejű feladat, akkor esetleg
majd hasznosan részt vehetünk benne. Ezen kívül, mit jelent hasznosnak lenni? Em­
lékeznek, mit mondtam a munka harmadik vonalával való kapcsolatról? Az ember
csak annyit tehet, amennyire képes, mivel a körülmények, a kapacitások és a feltéte­
lek különbözőek lehetnek, nem tekinthetjük kötelező jellegűnek, hogy az embernek
hasznossá kell válnia. Ennek ellenére az embernek gondolkodnia kell ezen, és ami­
kor adódik egy alkalom, ki kell használnia. Egy valamit azonban szabályként kell
elfogadnunk - semmi olyasmit nem szabad tennünk, ami sérti a munka érdekeit. Ez
nem azt jelenti, hogy minden egyes adott pillanatban mindenki ténylegesen tud is se­
gíteni, és ez nem elvárás vagy követelmény. De mindenkinek készen kell állnia arra,
hogy, amikor eljön a lehetőség, megtegye, amire csak képes, és amit a körülmények
megengednek. Továbbá, természetesen semmit sem szabad tenni a munka harma­
dik vonala ellen, mert az ember sok olyasmit tehet, amivel kárt okozhat benne.
Az elején beszéltünk az A-, B- és C-befolyásokról, de nem határoztunk meg
őket pontosan, egyszerűen annyit mondtunk róluk, hogy befolyások. Most meg
kell próbálnunk osztályokba sorolni őket. Ennek a vizsgálódásnak az adja a gya­
korlati oldalát, hogy megvizsgáljuk, miként irányíthatjuk ezeket a befolyásokat,
hogyan lehetünk bizonyos befolyásokra fogékonyak és kerülhetjük el azokat, ami­
ket nem akarunk befogadni.

394
 Más szóval, az életet kell tanulmányoznunk. Önmagunk vizsgálatával nem ha­
gyunk fel, de közben a külső dolgokkal is el kell kezdenünk foglalkozni, meg kell
próbálnunk megérteni őket és helyes véleményt kialakítani róluk. Ha nem tanulunk
meg különbséget tenni a külső események között, ha nem ismerjük fel a nagy hor­
derejű dolgokat, és nem jövünk rá, hogy a lehetséges fejlődés szempontjából mi jó
és mi rossz, akkor nem fogunk továbbjutni. Ha találunk valami olyat a külső esemé­
nyekben, ami segíti a fejlődést, akkor felmerül a kérdés: az egyéni fejlődés, vagyis
kevés ember fejlődése, hogyan befolyásolhatja az emberek általános állapotát? Ha
most megvizsgáljuk a külső eseményeket, és megkérdezzük magunktól, mit mond­
hatunk róluk az emberiség ezoterikus köreinek létezése szempontjából, meg fogjuk
látni, hogy az emberiség állapota messze nem kedvező, mert, bár tudjuk, hogy min­
denki nem tartozhat az ezoterikus körökhöz, a hétköznapi életben létezhetnek olyan
befolyások, amelyek ezekből a körökből származnak. Viszont határozottan kijelent­
hetjük, hogy semmi jelét nem látjuk annak, hogy ezek az ezoterikus körök valami­
lyen módon irányítanák a dolgokat - az élet magától működik.
Durván a következőképpen jellemezhető az ember helyzete: az ember gépe­
zet, amit a körülötte levő hatalmas gépezetekből származó különböző áramlatok
irányítanak. Mik ezek a nagy gépezetek? Az összes nagy horderejű esemény, hábo­
rúk, forradalmak, civilizációk, vallások, tudomány, művészet, a múlt század felfe­
dezései - mindez különböző hatásokat fejt ki, amelyek befolyásolják az embert.
Továbbá, az iskolákkal kapcsolatban elmagyaráztam, hogy csak iskolákban
van lehetőség a menekülésre, vagyis csak a C-befolyások segítségével. De mi van
azokkal, akiknek egyetlen iskoláról sincs tudomásuk, hiszen annak a lehetősége,
hogy valaki iskolai munkát végezhessen, nagyon kicsi és nagyon ritkán adódik. Va­
jon ez azt jelenti, hogy iskola nélkül teljesen lehetetlen bármit is megszerezni, vagy
azért ez még sincs egészen így? Emlékeznek, beszéltem a három hagyományos és
a negyedik útról. Ezt a négy utat szubjektív utaknak nevezik. Ezek az utak feltehe­
tően bizonyos hatást fejtenek ki. Néhányan azonban, talán csak nagyon kevesen,
bizonyos mértékig még iskolai munka nélkül is fejlődhetnek. Ezt nevezik objektív
útnak, ami azonban nagyon lassú. A szubjektív utak a rövidebb utak, a türelmetle­
nek számára léteznek, akik nem elégszenek meg a hagyományos lassú munkával,
még akkor sem, ha bizonyos fejlődést eredményez. Elméletileg tehát az embernek
akkor is adódhatnak lehetőségei a fejlődésre, ha teljesen normális életet él, nem
áll kapcsolatban a C-befolyással, csak a B-befolyás által nyújtott anyagot használ­
ja. Emlékeznek a B-befolyásokra, amelyekhez a vallást, filozófiát, művészetet, tu­
dományt soroltuk? Altalánosságban beszélve, ha az emberek kellő mennyiséget
tudnak magukba szívni a B-befolyásokból, akkor ennek elégnek kellene lennie a
fejlődésükhöz, ám ez a fejlődés még a legjobb esetben is lassú és bizonytalan lesz.
Mindegyik iskola, az összes út a türelmetlenek számára létezik, ezért nevezik őket
szubjektív utaknak. Tehát a válasz erre a kérdésre: igen is, meg nem is, néhány
ember iskola nélkül is fejlődhet, néhány nem, mert ez az ember típusától függ.
Emellett, az objektív út esetében is teljesülnie kell bizonyos feltételeknek, nem azt
jelenti, hogy mindenki, aki nem vesz részt a munkában, fejlődhet. Bizonyos érte­
lemben az objektív út még nehezebb is az iskolai munkánál, mert ezen az úton az
ember nem tudja ellenőrizni, hogy vajon helyes-e vagy sem, amit eldöntött. Egy

395
iskolában megbizonyosodhat e felől, azonban valamiről bizonyosságot szerezni és
valamit megtenni két különböző dolog.
K: Akkor tehát nem lehetetlen vagy valószínűtlen, hogy az ember iskolai segít­
ség nélkül is fejlődhet?
V: Csak bizonyos mértékig tud, és ez a fejlődés szintén iskolai támogatással
megy végbe, csak éppen az embernek nincs róla tudomása. Hiszen rengeteg olyan
dolog van, amiben fellelhető az iskolák segítsége - általában a vallásokban, filozó­
fiai rendszerekben és így tovább.
Emlékeznek, azt mondtam, hogy különböző típusú iskolák léteznek: az egyik
embernek az egyik típusra, a másiknak pedig a másik típusra van szüksége. Nin­
csenek olyan egyetemes iskolák, amelyek mindenkinek megfelelnének. Ugyanak­
kor be kell látniuk, hogy nagyon csekély annak az esélye, hogy valaki találkozik
egy iskolával - úgy értem a való életben, nem pedig könyvekben vagy elméletben,
ha pedig az ember találkozik egy iskolával, akkor ez általában azt jelenti, hogy
azon az egyen kívül nem létezik másik. Ha valaki nehéznek találja ezt az iskolát,
és másik után kezd nézni, akkor, még ha azt is feltételezzük, hogy rábukkan egyre,
ott is ugyanazzal a nehézséggel kell szembenéznie. Ebben a tekintetben az iskolák
nem térhetnek el egymástól, mert a közöttük lévő különbségeket az hozza létre,
hogy hozzájuk viszonyítva milyen az ember állapota. Tehát bármelyik iskolával
találkozik, ugyanazokkal a nehézségekkel kell megbirkóznia.
Emlékszem egy történetre, amit olyasvalaki mesélt, aki állítólag saját tapaszta­
latát osztotta meg velem. Néhány tanítvány túl nehéznek talált egy félig jógi, félig
vallásos iskolát, ezért átmentek egy másikba. Ott aztán meglepődve tapasztalták,
hogy azonnal ugyanazt a feladatot kapták, sőt még valamilyen további nehézség­
gel kibővítve. Az egyikőjük megkérdezte attól, aki a feladatot adta, hogy honnan
tudta, netán a két iskola értekezett-e egymással. A következő választ kapta: „Ami­
kor valaki az egyik iskolából a másikba menekül, fölösleges a két iskolának érint­
kezésbe lépnie egymással. Amint megláttam önt, azonnal tudtam, milyen típusú
feladatot kapott, és én is csak ugyanazt adhattam, sőt az enyém talán még egy
kicsivel nehezebb is volt". Tehát, mint látják, tényleg nincs választásunk.
K: Mi történik akkor, ha valakinek iskola nélkül sikerül megváltoztatnia léte­
zése szintjét?
V: Ha valaki, úgymond, érdemtelenül tesz szert létezésre vagy tudásra, az álta­
lában nem lesz tökéletes, és rosszabb lesz, mintha semmit sem kapott volna, kivéve
azokat a nagyon ritka eseteket, amikor az objektív úton jut hozzájuk, de ez utóbbi
olyan ritkán fordul elő, hogy felesleges beszélni róla. Később elmagyarázok majd
néhány példát a helytelen módszerre, mert ha világossá válik, mely módszerek a
helytelenek, akkor könnyebben megérthetjük, mi a helyes módszer. Például az em­
ber erőfeszítései fakadhatnak félelemből - ezek helytelen erőfeszítések lennének,
mert a megfelelő erőfeszítésnek megértésen, nem pedig félelmen kell alapulnia.
Ahhoz, hogy visszatérhessünk saját helyzetünk vizsgálatához, észben kell tar­
tanunk mindazt, amit a hozzáállásokról hallottunk és megértettünk. A hozzáállá­
saink olyanok, mint a vezetékek, amelyek összekötnek minket az eseményekkel.
Ezek a hozzáállások természetüktől függően különböző fajtájú áramokat hoznak
létre, amelyek keresztülhaladnak ezeken a vezetékeken. Az áram milyensége meg-

396
határozza, hogy az adott esemény milyen jellegű befolyással lesz ránk. Ha egy
bizonyos esemény hatást gyakorol ránk, akkor a hozzáállásunk megváltoztathatja
ezt a hatást.
El kell jutnunk egyfajta megértéshez a külső dolgokat illetően, ami azt jelenti,
hogy nem személyes szimpátia vagy ellenszenv alapján kell őket megítélnünk,
hanem, mint mondtam, aszerint, hogy segíthetik-e a fejlődést, vagyis hogy hozzá­
járulhatnak-e az ezoterizmus hatalmának növekedéséhez, mert az emberi faj fejlő­
dése azt jelenti, hogy az ezoterikus körök nagyobb befolyással bírnak a hétköznapi
élet felett.
Azt mondtam, hogy minden egyes pillanatban számtalan hatalmas mozgó
dolog veszi körül az embert, amelyek, ha tudatában van, ha nincs, befolyásolják.
Mindig hatást gyakorolnak rá valamilyen módon. Lehet, hogy valaki nagyon hatá­
rozott hozzáállásokat alakított ki olyan dolgokat illetően, mint a háborúk, forradal­
mak, a társadalmi vagy politikai események és így tovább, vagy az is lehet, hogy
közömbösen, pozitívan vagy negatívan szemléli őket. Mindenesetre, az semmin
sem változtat, ha az egyik oldalt illetően pozitív, mert akkor a másik tekintetében
lesz negatív. A helyes hozzáállás magába foglalja azt, hogy az ember abból a szem­
pontból érti meg egy dolog minőségét, hogy segíti-e vagy akadályozza a fejlődést.
E tekintetben a „fejlődés" az egyén életének korai szakaszában egy adott vonalon
és adott irányba bekövetkező tudatos, önkéntes és szándékos fejlődését jelenti. Az
ember egyszerűen nem veszi figyelembe azokat a dolgokat, amelyek nem segíte­
nek, legyenek bármilyen hatalmasok is külsőleg - nem „látja" őket. Ha pedig nem
törődik velük, vagy nem látja őket, akkor mentesülhet a befolyásuk alól. Azonban
ismét meg kell érteniük, hogy ha valaki nem veszi figyelembe a rossz dolgokat,
még nem jelenti azt, hogy közömbös az irányukba, mert azok, akik közömbösek,
bár nem törődnek a dolgokkal, ettől azonban még ugyanúgy a befolyásuk alatt
állnak.
Újra elismétlem: a közönséges érzelmi és gondolkodási képességeinket hasz­
nálva kell gondolkodnunk a dolgokról, és meg kell próbálnunk felismerni, milyen
kapcsolatban állnak azzal, amit mi fejlődésnek nevezünk. Fejlődés alatt pedig azt
értjük, hogy megnövekszik a belső körök befolyása, és a megfelelő típusú embe­
reknek nagyobb esélye lesz a megfelelő tudás megszerzésére. Meg kell értenünk a
dolgok súlyát. Emlékeznek, elmagyaráztam, hogy a szavaknak különböző a súlya,
amit éreznünk kell. Ugyanez a helyzet az eseményekkel. Éppen úgy, mint önma­
gunkban, az életben is sok képzelt, kitalált dolog van. Miután az emberek hisznek
bennük, ezek a dolgok bizonyos hatást gyakorolnak rájuk. Ebben az értelemben
szinte az egész élet képzelt. Az emberek nem létező dolgokban élnek, a valódiakat
pedig nem látják, még csak a fáradságot sem veszik, hogy gondolkodjanak róluk,
teljesen megelégszenek a képzeittel.
Próbálják arra a kérdésre összpontosítani a figyelmüket, hogy mi fontos és mi
lényegtelen, meg kell tanulnunk ezt megkülönböztetni. Ez idáig a munka segítsé­
gével önmagunk vonatkozásában meg tudtuk határozni a jót és a gonoszt. Most ki
kell bújnunk a csigaházból, és körül kell néznünk úgy, hogy közben ugyanazokat
a módszereket és elveket alkalmazzuk. Ha más-más típusú elveket alkalmazunk
önmagunkat és a külső dolgokat illetően, akkor semmire sem fogunk jutni. Nem

397
gondolkodunk eleget azon, hogy általánosságban hogyan viszonyul ez a munka
az élethez, nem adunk számot magunknak arról, milyen helyet foglal el az élet
vonatkozásában. Nem azt mondom, hogy megválaszolhatják ezt a kérdést, de
gondolkodhatnak róla, megvizsgálhatják egyik vagy másik oldalról. Ha nem gon­
dolkodnak erről, akkor nem a kellő megvilágításban fogják látni a dolgokat, és
helytelenül fogják értelmezni a munkát. A munka apró, az élethez pedig hatalmas
dolgok tartoznak. Nem háborúkra, forradalmakra és ilyen típusú eseményekre
gondolok, hanem a hétköznapi élet dolgaira. Meg fogják látni, hogy a munkának
egyáltalán nem jut hely, és az élet szempontjából nem szükségszerű a létezése.
Ugyanakkor a munka azok számára, akik megértik, mindennél fontosabb.
Tehát el kell érnünk, hogy folytatódjon, és nem szabad számítanunk semmilyen
segítségre az élettől. Az élettel szemben kell haladnunk, mindent magunknak kell
csinálnunk. Nem hihetjük azt, hogy rengeteg időnk van, hogy ha ma nem teszünk
meg valamit, akkor majd jövőre bepótoljuk, mert lehet, hogy az elkövetkezendő
év másmilyen lesz.
A hétköznapi élet eseményeinek elemzését alapozhatjuk az A-, B- és C-befolyás
ideájára. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mennyit látunk a befolyások harmadik
fajtájából, vagyis azokból, amelyek mind eredetükben, mind működésükben tu­
datosak. El kell ismernünk, hogy sohasem látjuk őket. Ha kutatunk valami után,
csak a B-befolyás bizonyos megnyilvánulásaival találkozunk, és mindegyik B-
befolyást sokféle veszély és erő ölel körbe, amelyek az elpusztításukra törnek. Sok
B-befolyás a szemünk előtt tűnik el, azokat a dolgokat, amelyek nem is olyan régen
még elérhetők voltak, többé már nem lehet fellelni. Hány jut el hozzánk a múlt
B-befolyásai közül? Rövid életűek, nem léteznek hosszú ideig, kivéve kettőt vagy
hármat, amiket a gépies alkalmazások olyan összevisszasága vesz körül, hogy már
majdnem A-befolyásokká váltak - csak ebben a formában képesek a túlélésre. Az
összes gépies erő az elpusztításukra tör, mert a B-befolyások eredetükben szembe-
állnak a gépies erőkkel.
K: Mi a különbség a világon kifejlődött civilizáció és az egyes ember fejlődése
között?
V: Nem ismerjük fel, hogy az életben zajló tevékenységek közül sokat tudatos
emberek munkája indított el. Azt gondoljuk, hogy az összes munkát, amit látunk,
olyanok, mint mi, vagyis alvó emberek kezdték el és folytatták. Alvó emberek
azonban csak véletlenül találhatnak ki valami hasznosat, és mind a hasznos, mind
a káros dolgok kigondolása ugyanolyan élvezetet okoz nekik - nem tudják a kettőt
megkülönböztetni egymástól. Ha elfogadjuk a „civilizáció" szót, akkor azt mond­
hatjuk, hogy alvó emberek munkájának eredménye, tehát nincs rá garancia: lehet,
hogy ma még civilizációban élünk, holnap pedig a barbarizmus fog tért hódítani.
Tegyük fel, hogy az, amit önök vagy valaki más civilizációnak nevez, elpusz­
títja a B-befolyásokat, aminek következtében A-befolyásokkal körülvéve találják
magukat. Ha ez bekövetkezik, akkor nem lesz semmi esélyük. És, valójában, amit
mi civilizációnak szoktunk nevezni, igenis elpusztítja a B-befolyásokat. A forra­
dalmak elpusztítják, a háborúk elpusztítják, a civilizációk elpusztítják - minden
elpusztítja az ezoterikus befolyásokat. A háborúk például mindig megsemmisí­
tették az iskolákat, ez jól ismert tény. Iskolák nem állhatnak fenn tartósan. Nem

398
egészen arról van szó, hogy a háborúk szándékosan el akarják pusztítani őket, de
mellékesen megteszik. A háború az emberiség életének egyik olyan mindennapos
jelensége, amelyik ellehetetleníti a munkát és elpusztítja az iskolákat. Az iskolai
munkához nélkülözhetetlen, hogy legyen egy bizonyos mértékű szabályszerűség
az életben, ha az élet túlságosan rendellenessé válik, akkor ez lehetetlenné teszi az
iskolai munkát, és az iskola eltűnik.
K: De ugye azok az emberek, akiknek hasznára vált az iskolai munka, nem
tűnnek el, nem hagyná el őket az, amit megtanultak?
V: Ha eleget tanultak, akkor hasznot húznak belőle, de ha csak egy keveset,
akkor nem sokat nyernek vele. Létezik egy meghatározott szint, el kell sajátítani
egy bizonyos mennyiségű tudást, és ha ezt a mennyiséget elsajátítják, akkor foly­
tathatják a munkát, ha viszont nem tesznek szert elég tudásra, akkor nem dolgoz­
hatnak tovább. Az egyes ember, ha a tudatosságának fejlődése elért egy bizonyos
szintet, akkor elszigetelheti magát a körülményektől, és folytathatja a munkát egé­
szen addig, amíg meg nem hal. Az iskolák azonban másmilyen törvények alatt
állnak: szükségük van egy külső formára. Semmit sem tehernek a körülmények
ellen - olyannak kell elfogadniuk őket, amilyenek. Ez mind a nagy, mind a kicsi,
mind az alapszintű, mind a magasan fejlett iskolákra vonatkozik. Az adott körül­
mények között kell létezniük, és ha a körülmények ellehetetlenednek, akkor az
iskolák fennmaradása is lehetetlenné válik. Ezt észben kell tartaniuk.
El szeretnék még mondani valamit ezzel kapcsolatban. A vallás egy szilárdabb
dolog. Lehet, hogy azért szervezték meg ilyennek, hogy biztosítsák a fennmaradá­
sát. Iskolákat azonban nem lehet ugyanilyen módon megszervezni, a túlélésükhöz
szükség van a biztonság bizonyos minimumára.
K. Miért csökkent az utóbbi időkben az ezoterikus körök befolyása?
V: Az emberek egyre inkább elveszítik a józan ítélőképességüket. Kevesebb
igazságot igényelnek, kevésbé képesek felismerni a hazugságokat és könnyebben
megelégszenek velük. Sokkal kevesebb érdeklődést mutatnak ezek iránt az ide­
ák iránt, és sokkal kevésbé felkészültek, mint akár harminc vagy negyven évvel
ezelőtt. És ez nemcsak a politikai eseményeknek köszönhető, bár azok is hozzájá­
rulnak.
K: Mit ért az alatt, hogy az emberek kevésbé felkészültek?
V: Szentpéterváron például nem magyarázták el nekünk az ezoterizmus ideá­
ját, elvárták tőlünk, hogy ismerjük. Most már többé nem feltételezhető, hogy az em­
berek megértik a gondolkodás pszichológiai módszerét, az ezoterizmus létezését
és az ezoterikus eredetű iskolák szükségességét. Addig sohasem fogjuk megérteni
az ezoterizmus és az emberiség belső köreinek jelentését, amíg fel nem ismerjük,
hogy az élet egy káosz, és ahelyett, hogy a dolgok szabályozottabbá és rendezet­
tebbé válnának, egyre csak bonyolultabbak és kevésbé szabályozottak. A bonyo­
lultságot a fejlődéssel azonosítjuk. A hétköznapi életben nincsenek összehangolva
az emberek cselekedetei, és nem látjuk előre a következményeket. Minden egyes
ember egy saját irányt követve dolgozik, és a munkájuk együttes eredményei hoz­
zák létre a dolgokat. Az életben látható eredmények az egymás útját keresztező
célok következményei, nem pedig szándékos cselekedetek eredményei. Meg kell
érteniük, hogy a külső körben ez mindig így van, és nem lehet másképp. Semmit

399
sem tehetünk ennek megváltoztatása érdekében. Csak vergődünk a hullámokon,
miközben azt hisszük, hogy mi irányírjuk az eseményeket. Nagyon lényeges, hogy
ezen elgondolkodjunk, és hogy ebből a szempontból nézzük a dolgokat. Annak,
aki nem érti a külső és a belső körök közötti különbséget, nem fog növekedni a
megértése. Ami a belső körben lehetséges, az a mi külső körünkben lehetetlen.
K: A világ jelenlegi állapotának nem kellene iskolák keresésére ösztönöznie az
embereket? Az emberek rettegnek, kényelmetlenül érzik magukat.
V: Miért kellene az egyik kellemetlenségnek egy másikhoz vezetnie? Gondol­
ja, hogy a kényelmetlenség rá fogja venni az embereket arra, hogy eljöjjenek? Túl
sokat vár el tőlük. Azt mondhatja valakinek, hogy ha tanulmányozza a szisztémát,
akkor kevésbé fog aludni, de azt nem, hogy kedvezőbb körülmények között fog
élni.
K: Megszabadulnak az azonosulástól.
V: És erre azt válaszolják, hogy azonosulás nélkül nem tudnak dolgozni, és ha
nem azonosulnak, akkor az összes vagyonukat elveszítik. A szisztéma iránti érdek­
lődés és a jelen helyzet kényelmetlensége között nincs semmi kapcsolat.
K: A fiatalokról tett megfigyelésem nagy fejtörést okoz. Ha boldogok és telje­
sen normálisak, akkor az ezoterizmus ideája nem tűnik csábítónak számukra.
V: Az ezoterizmus nagyon nehéz idea. Néha az ember már fiatalon megérthe­
ti a jelenését, de gyakran nem sikerül a megfelelő szemszögből néznie. Oly sok
helytelen hozzáállásunk és elképzelésünk van, hogy semmire sem lehet számítani.
Véleményem szerint az, aki komoly érdeklődést kezd mutatni ezek iránt az ideák
iránt, kivételnek tekinthető, mert az emberek agyában a képtelen és ellenmondá-
sos ideák hatalmas zűrzavara kavarog.
K: Engem csak a szisztéma pszichológiai oldala érdekel, az ezoterikus nem.
V: De a pszichológiai oldal egyben ezoterikus is. Ez a szisztéma semmi olyat
nem ad, ami nem ezoterikus, mert az egész olyan elméktől származik, amelyek
nem hétköznapiak, olyan embereknek tulajdonítható, akik megértettek dolgokat.
A szokványos szisztémák semmilyen változást nem eredményezhetnek. A sziszté­
ma pszichológiai oldala még ezoterikusabb is a többinél, mert ha nem így lenne,
akkor értéktelen lenne. Csak azért értékes, mert magasabb intelligenciától szárma­
zik, magasabb elmék megértéséből és ideáiból fakad. Ezt meg kell érteniük. Vala­
hogyan hozzájutottunk ehhez a szisztémához. Ha azt feltételezzük, hogy velünk
azonos szinten lévő emberektől származik, vagy hogy egy elmélet, akkor teljesen
értéktelen. Ez azonban nem egy elmélet, feltételezhetően iskolától származik,
olyan emberektől, akik magasabb fejlettségi szintet értek el. Ha nem léteznének
ilyen emberek, akkor nem lenne kezünkben a szisztéma.
Oroszországban Gurdjieff kezdetben ragaszkodott ahhoz, hogy ez nem egy
szisztéma, azt mondta, hogy ezek csak töredékek, amikből az embernek egy szisz­
témát kell összeállítania. És abból sem engedett, hogy ezt a tudást ilyen formában,
részenként, kell átadni. Most én, mivel többen vagyunk, olyasmit rakok ki ezekből
a darabkákból, ami közelebb áll egy szisztémához. De amikor csak egy kis csoport
foglalkozott ezekkel a dolgokkal, akkor pusztán beszélgetések folytak, nem tar­
tottak előadásokat. Nehéz úgy előadásokat tartani, hogy az ember nem egy teljes
szisztémáról, hanem annak csak töredékeiről beszél, egészében véve azonban még-

400
sem egy teljes szisztémát adok át. Ezek a darabkák különböző nagyságrendűek,
ezért sok mindent meg kell érteniük, mielőtt összeilleszthetnék őket a megfelelő
skálán. Például a különböző diagrammok esetében ugyanazokat a szavakat és el­
méleteket használjuk - mindegyiket teljesen eltérő skálán.
K: Tudná példával illusztrálni, mit ért azon, hogy ezt a szisztémát töredékei­
ben tanítják?
V: Sok mindent ilyen formában tanítok: az energia felhalmozását, a pszicho­
lógiai oldalt, a gépezet működésének magyarázatát, a világot érintő oldalt és így
tovább. Nagyon fontos, hogy ezt megértsék. Csak akkor lesznek képesek megérte­
ni a szisztémát, amikor már világossá kezd válni, hogyan változik a nagyságrend.
Mint mondtam, olyan töredékekben adom át, amelyek mindegyikének más a nagy­
ságrendje. Ezeket a részeket össze kell illeszteniük, ugyanakkor ki kell javítaniuk a
nagyságrendet. Olyan, mintha több, eltérő méretarányú geometriai térképpel len­
ne dolguk, amelyeket darabokra vágtak. Meg kell keresniük az összeillő részeket,
meg kell találniuk, hol van nagyon nagy és hol van kisebb eltérés a méretarányok
között. Csak így tanulmányozható a szisztéma.
K: Úgy érti, csak akkor beszélgethetünk a világokról, ha leegyszerűsítjük őket
a mi szintünkre?
V: Nem, teljesen másról beszéltem. Természetesen, mindent leegyszerűsítünk,
de én arra gondoltam, hogy a dolgokat úgy kell tanulmányoznunk, hogy közben
változtatunk a nagyságrenden, és erről nem szabad megfeledkeznünk, illetve fel
kell ismernünk a különböző nagyságrendek közötti kapcsolatot és a tényt, hogy
a nagyságrend megváltozásával a dolgok is megváltoznak. Ugyanakkor azt is ész­
ben kell tartanunk, hogy sok mindenről azt hisszük, hogy van valamilyen jelen­
tése, amikor valójában egyáltalán nem jelent semmit. A szisztéma megtanít arra,
hogy felismerjük a valóságos és a képzelt (és még ennél is rosszabb) minőségek
közötti különbséget.
K: Úgy érzem, hogy csak a felével rendelkezünk annak a tudásnak, amit ettől
a szisztémától kaphatnánk.
V: A felénél is sokkal kevesebbel. A jelen állapotunkban csak töredékekhez jut­
hatunk hozzá, ám ezek ahhoz elég nagyok, hogy valamit felépíthessünk belőlük.
Meg kell próbálnunk megérteni a szisztéma szerkezetét. Amikor az összes apró
részlet a szemük előtt van, talán meglátnak bizonyos összefüggéseket, ha pedig
ezeket az összefüggéseket megtalálják, akkor talán sok minden mást is megérte­
nek.
K: Sokat módosított a tanításon?
V: Nem változtattam rajta. Néha azonban inkább más kiindulási pontot vá­
lasztok. Ebben a szisztémában, mint bármelyik szerves szisztémában, az ember
akármelyik pontból kiindulhat - ez nem azt jelenti, hogy bármin is változtat. Én a
pszichológiai oldalt részesítem előnyben, de ettől a szisztéma ugyanolyan marad.
K: A belső körhöz tartozó emberek rendelkeznek valamilyen befolyással a kül­
ső körben élők felett?
V: Igen, de jelentős megszorítással. A tudatos kör közvetlenül nem befolyásol­
hatja a külső kört, csak a B-befolyáson keresztül hathat rá. A C-befolyás csak akkor
jelenhet meg, ha az emberek elfogadják és keresik a B-befolyásokat. A belső körhöz

401
tartozók nem irányithatnak olyanokat, akik nem akarnak tudni róluk. Nem alkal­
mazhatnak erőszakot, mert ez rossz hármast, rossz cselekedetet jelentene. Minden
egyes eredmény csak egy speciális hármassal érhető el. Ha például az emberek
irányításra vágynak, akkor csak egy módon szerezhetik meg. Ha másképpen csele­
kednek, akkor ellentétes eredményekre jutnak. A háborúk, forradalmak és az ezek­
hez hasonló dolgok mindig a várttal ellentétes következményekkel járnak, aminek
a helytelen hármas alkalmazása az oka. Ha a belső körhöz tartozó emberek hatást
szeretnének gyakorolni másokra, csak akkor juthatnak a várt eredményekre, ha az
általuk befolyásolni kívánt emberek rendelkeznek megértéssel és vágynak erre a
befolyásra. Ez egy hasznos kérdés. Próbáljanak gondolkodni rajta.
K: Arról beszélt, hogy veszélyes időket élünk. Tesznek az iskolák óvintézkedé­
seket a védelmük biztosítása érdekében? Értésem szerint ön azt mondta, hogy az
iskolák nem állnak a véletlen törvénye alatt.
V: Úgy értettem, hogy egy iskola nem jöhet létre véletlenül, megsemmisíteni
azonban meg lehet ily módon. Gépiesen létrehozni nem lehet, elpusztítani azon­
ban igen. Vegyünk valamilyen műalkotást - pusztán egy gépies folyamat révén
lehetetlen megalkotni, valamilyen speciális hármasra lesz szükség -, de elégetni
ugyanúgy el lehet, mint bármi mást.
K: Ha az iskolák igazi élő dolgok, akkor miért halnak meg?
V: Mit ért az alatt, hogy az iskolák élő dolgok? Ez egy homályos és pontatlan
meghatározás. Ám ha szó szerint vesszük, akkor teljesen világossá válik, miért hal­
nak meg. Minden élő dolog előbb vagy utóbb meghal. Ha az emberek meghalnak,
akkor az iskoláknak is meg kell halniuk. Elmagyaráztam, hogy az iskolák meglét­
éhez teljesülnie kell bizonyos feltételeknek. Ha ezeket a feltételeket elpusztítják,
akkor az iskola megsemmisül.
K: De talán az ideák megmaradnak?
V: Az ideák nem tudnak repülni: emberi fejekre van szükségük. Egy iskola pe­
dig nem ideákból áll, szüntelenül megfeledkeznek arról, hogy az iskola a létezés
fejlesztésének módszereit tanítja.
K: A múltban nem vetettek papírra ideákat?
V: Természetesen igen, de az ideákat különböző formákban lehet lejegyezni,
talán olyan formát választottak, amit az ember nem tud elolvasni, hacsak nem kap
segítséget és magyarázatot azoktól, akik ismerik ezeket az ideákat, vagy meg nem
változtatja létezése szintjét. Vegyük az evangéliumot - különböző rejtjelekkel ír­
ták, a megfejtéséhez az embernek ismernie kell a kulcsot, mert máskülönben csak
történeteket fog olvasni, amelyek történelmileg megkérdőjelezhetők és sok rossz
hatást fejtenek ki.
K: A szisztéma meg fogja adni a kulcsot az evangéliumhoz?
V: Néhányat, de ne számítsanak az összesre. Sok kulcshoz csak akkor juthat­
nak hozzá, ha megváltozik a létezésük, mert ez nem függhet pusztán a tudástól.
Újból megfeledkeztek a létezésről. A létezés megváltozása azt jelenti, hogy kap­
csolatot létesítenek a magasabb központokkal. A magasabb központok rengeteg
olyan dolgot meg tudnak érteni, amelyeket a közönséges központok képtelenek
felfogni.
K: Akkor az Újtestamentum bizonyára sok embert félrevezetett?

402
 V: Az Újtestamentum iskoláknak és eltérő szinteknek íródott. Az iskolákban
minden szót megmagyaráznak. Az Újtestamentum mindegyik mondatának tucat­
nyi jelentése van, ezért található benne olyan sok minden, amit nem értünk. Az
l-es, 2-es és 3-as számú ember szintjéről próbálunk eljutni a 4-es számú ember
szintjére, mások talán az 5-ös számú ember szintje felé törekednek, megint másik
a 6-os ember szintjére és így tovább - és ők mind olvassák az Újtestamentumot.
Tehát ezen a szinten nem számíthatunk arra, hogy az egészet megértjük, mert na­
gyon leleményesen íródott. Nagyon igaza volt annak, aki azt mondta, hogy hét
lakat őrzi. Az embernek találnia kell egy kulcsot, és használnia kell, majd ennek a
kulcsnak a segítségével találni fog egy másikat, és ez így folytatódik tovább, de az
ember addig nem fogja megérteni, amíg mind a hét zárat ki nem nyitotta. Ha tehát
mindazt megértjük, ami a mi szintünkön lehetséges, akkor talán lehetőségünk nyí­
lik arra, hogy többet is megérthessünk.
K: Elérhet egy iskola magasabb szintet annál az iskolánál, amelyből kiindult?
K: Igen, ha az iskolai munka módszereit és elveit követve dolgozik, akkor fej­
lődhet. Azonban ismét nem szabad megfeledkezniük arról, hogy az iskola szintje
a tanítványai létezésének szintjétől függ.
K: Az önemlékezés része volt az ősi ezoterikus tudásnak?
V: Mindig, mindenhol. Csak néha, vallásos iskolákban például, más nevet kap.
Az önemlékezés nem választható tetszés szerint, az ember fejlődésének egyik elen­
gedhetetlen állomása, nem pedig egy önkényesen kiróható feladat. Az embernek
keresztül kell haladnia ezen az állomáson, és ezt csak egyféleképpen teheti meg.
K: Beszélt valamikor is Krisztus az önemlékezésről, és ha igen, milyen szava­
kat használt?
V: Szinte az összes oldalon, különböző szavakkal, mint például: „Legyetek ébe­
rek", „Ne aludjatok". Állandóan erről beszélt.
K: Minek kellene tekintenünk az egyházi vallást?
V: Nem beszélgethetünk a vallásról, mert az egy teljesen eltérő dolog, másmilyen
tényezők jelennek meg benne. Minden vallás hiten alapszik, a negyedik úton pedig,
ahogy már mondtam, nincs szerepe a hitnek. Mindössze annyit mondhatunk, hogy
a vallások eltérő szinteken vannak, mint ahogy ezt az első előadásokon elmagyaráz­
tam. A vallás fogalma viszonylagos. Az összes ember a szintjétől függően különböző
kategóriába sorolható, és az összes vallás is ugyanígy csoportosítható. Mindegyik
vallásban megtalálható az összes fokozat. Ez az egyik legfontosabb dolog, amire
oda kell figyelnünk. Csak a vízszintes felosztásokat ismerjük - a történelmit és a
földrajzit. Azonban léteznek más felosztások is. Vannak vallásos utak, és a vallás
nem mond ellent semmilyen más szisztémának, a különbség a különböző szintek­
ben rejlik. Tegyük fel, hogy a 2-es számú vallást ismerik - ez nem elegendő akkor,
ha önmagukat akarják tanulmányozni és 4-es számú emberek szeretnének lenni. És
tegyük fel, hogy úgy találják, ez a szisztéma egy bizonyos szinten van, és nem ismer­
nek olyan vallást, amelyik megfelelően magas szinten lenne - ekkor ellentmondás
alakulhat ki. Csak különböző szintek között jöhet létre ellentmondás.
K: Úgy érzem, hogy amióta találkoztam ezzel a szisztémával, látszólag jobban
tudom értelmezni a Misekönyvet és a Bibliát. Segíthet a szisztéma abban, hogy
jobban megértsük Krisztus tanítását?

403
 V: Már mondtam, hogy ez a szisztéma nem egy vallás. Tanulmányozásával
fejleszthetik a mentális gépezetüket és a felfogóképességüket, illetve erősíthetik
az érzelmeiket. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy ebben az irányban
segíthet-e. Később talán képesek lesznek megérteni a szisztéma ideái és a vallás
ezoterikus részei közötti kapcsolatot. De miután nem ismerjük az ezoterikus val­
lást, nem beszélhetünk róla.
Egy nagyon hasonló kérdést tettek fel Gurdjieffnek Szentpéterváron. Valaki
megkérdezte tőle, hogyan viszonyul ez a szisztéma a kereszténységhez. Gurdjieff
sok mindent említett azzal kapcsolatban, miszerint a különböző emberek eltérően
értelmezik a kereszténységet. Majd azt mondta: „Ha úgy tetszik, ez ezoterikus ke­
reszténység", és hozzátette: „Ön szerint mi a legfontosabb Krisztus tanításában?"
Cselekedni tanít: tedd meg ezt, ne tedd meg azt. A kérdés - meg tudják tenni?" Min­
denkinek magának kell eldöntenie, hogy most már jobban megérti-e vagy sem, de
a kereszténységet a cselekvés tanításának kell tekinteniük, nem pedig egy szellemi
tanításnak.
Ha a modern szentimentális hozzáállás nélkül tekintenek a kereszténység­
re, akkor meg fogják látni, hogy az összes vallás közül ez a legegyedülállóbb.
Újra és újra megjelenik benne az a gondolat, hogy csak nagyon keveseknek
van esélye - nehéz út, keskeny út, csak kevesen képesek végighaladni rajta és
így tovább.
K: Az embernek azt kell gondolnia, hogy az Abszolút Isten egyik neve.
V: Nem, teljes tévedésben van. Az Abszolút egy elv, ami a dolgok kezdeténél
és minden mögött áll. Vallásos értelemben sohasem kapcsoltam össze Istennel. A
vallásban Isten számtalan dolgot megtehet önökért, az Abszolút azonban semmit.
Tehát ebben az értelemben az Abszolút nem Isten, nem imádkozhatnak hozzá. Ha
egy vallásos kérdéssel foglalkoznak, akkor a vallási magyarázatot kell követniük.
Ha meglátnak egy különbséget, akkor tartsák a kettőt külön-külön.
K: Kezelhetjük tényként, hogy léteznek magasabb erők, amelyekkel kapcsolat­
ba kerülhet az ember, ha egy jobb állapotban van?
V: Minden helyzet, minden kérdés kapcsán ahhoz kell tartanunk magunkat,
amit tudhatunk, amiben biztosan lehetünk, afelől pedig nem lehet kétségünk,
hogy időnk legjavát egy olyan állapotban töltjük, amelyben nem kerülhetünk kap­
csolatba magasabb erőkkel. Vagy teljesen alszunk, és emiatt a magasabb erők nem
juthatnak el hozzánk, vagy negatívak vagyunk, így bármi, ami elér minket, valami­
féle negativitássá alakul át. Egy ilyen állapotban mire számíthatnánk?
K: Sok ezoterikus tanítás létezik, vagy csak egy?
V: Az összes ezoterikus eredetű tanítás alapvetően megegyezik. Ahhoz, hogy
egy tanítás igaz legyen, egynek kell lennie a sok közül. Ha egyedülálló, akkor az
azt jelenti, hogy kitaláció.
K: Az Újtestamentum sokszor figyelmeztet minket arra, hogy legyünk éberek
és imádkozzunk. A szisztémában mi felel meg az imádkozásnak?
V: Kinek az imádkozásának? Mit eredményezhet az, ha egy gépezet imád­
kozik? Milyen ima? Az ima nem szükségszerűen fohászkodást jelent. A legtöbb
imának az a célja, hogy bizonyos ideákra összpontosítsa az ember figyelmét - az
imádkozás a meditáció egyik formája.

404
 K: Ön szerint imádkozással elérhető az öntudatosság? És ha igen, akkor ho­
gyan kellene imádkoznunk?
V: Ha az ember valóban képes lenne folyamatosan imádkozni, akkor az öntu­
datosságot hozna létre. Pont az a lényeg, hogy nem vagyunk képesek rá. Az ember
elhatározza, hogy imádkozni fog, majd öt perc múlva már csak a szavakat ismétel­
geti gépiesen. Ha tudna imádkozni, akkor ezzel létrehozhatná az öntudatosságot,
de nem tud, mert nem létezik. Sok mindent meg tudna tenni, ha létezne, ha állandó­
sulna. Egyelőre az egyik része elkezdi, a másik pedig folytatja.
K: A valódi imádkozás kapcsolatba hoz minket magasabb erőkkel?
V: Nem fogok ezzel vitába szállni, de igen konkrétan tudjuk, hogy a közön­
séges központjainkban csak olyan képességeink vannak, amelyek odatartoznak.
Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a magasabb központokban sok olyan erő
rejlik, amelyekkel a közönséges központok nem rendelkeznek. Ezért a szisztéma
nyelvén válaszolok: ha ez a kapcsolat lehetséges, akkor csakis a magasabb közpon­
tokon keresztül hozható létre. A nehézséget az a kérdés okozza, hogyan közelít­
hetjük meg a magasabb központokat. Most nem létesíthetünk kapcsolatot a maga­
sabb erőkkel, de a magasabb központok talán igen. Ezt senki sem garantálhatja,
mert még az is előfordulhat, hogy ezek az elképzeléseink tévesek. Mindenesetre
azt tudjuk - és néhány ember rövid időre meg is tapasztalta -, hogy a magasabb
központokban új képességek rejlenek, így csak annyit tehetünk, hogy megpróbá­
lunk kapcsolatot létesíteni velük, mégpedig úgy, hogy tanulmányozzuk, miként
válhatunk tudatossá. Amikor tudatossá válunk, kapcsolatba kerülünk a magasabb
központokkal, és akkor talán új erők és tudás birtokába jutunk.
K: De nem tapasztalhatjuk meg már most is a magasabb központokat egy-egy
röpke pillanatra?
V: Néhányan igen, de ezek csak rövidke felvillanások, amiket nem tudnak irá­
nyítani. Erre csak az 5-ös számú ember képes, mi pedig l-es, 2-es és 3-as számú
emberek vagyunk.
K: Néhány ezoterikus tanítás szerint az ember elméje olyan, mint egy tó. Ami­
kor nyugodt, az ember tisztán látja a dolgokat és meghallja a „csend hangját".
V: Ez az elgondolás sok veszélyt rejt magában. Nagyon könnyen összekever­
hetjük a valódi „csend hangját" egy képzeletbeli hanggal, tehát könnyű összeke­
verni az igazságot a képzelődéssel. Lehet, hogy néhány ember esetében ez a meg­
felelő út, de mi nem tartozunk közéjük. Mi pontosabban szeretnénk tudni, hogyan
fejlődhetünk, ezért számunkra az összes ilyen definíció veszélyes, mert nem áll
rendelkezésünkre olyan eszköz, amellyel elkülöníthetnénk az ezekben a meghatá­
rozásokban rejlő képzelődést a valóságtól. Ez az, amit észben kell tartaniuk ebben a
szisztémában - hogy már a legelejétől fogva, amikor megtanulják megkülönböztet­
ni önmagukban a képzelődést és a valóságot, azt tanulják, hogyan válasszák külön
a képzelt dolgokat a valósaktól. Később pedig, a tudatosság magasabb szintjein,
képesek lesznek ezeket megkülönböztetni az objektív világban. Ezek közül a misz­
tikus utak közül sok csak a zűrzavart növeli. Ahelyett, hogy közelebb vinnék az
embert az igazsághoz, távolabb vezetik tőle.
K: Akkor hát az embernek állandóan azt kellene keresnie, hol érheti bosszú­
ság?

405
 V: Miért bosszúság? Természetesnek veszik ezt, majd megpróbálnak ellentéte­
ket keresni. Ha nem a megfelelő módon dolgoznak, akkor hiába igyekeznek egész
életükön keresztül, semmit sem fognak kapni. Viszont meg kell próbálniuk, a he­
lyes módon, emlékezni önmagukra, megállítani az azonosulást, megszerezni az
irányítást. Senki sem rendelkezik elegendő irányítással. Nem vagyunk önmagunk
urai, és ezért nem kezdhetünk el csak úgy tenni ezt, nem tenni azt. Először tanu­
lásra és megértésre van szükségünk. Tanulmányoznunk kell önmagunkat, és néha
meg tudunk változtatni egyetlen apró dolgot, majd egy másikat, és ily módon el­
kezdünk változni. Az ember nem indíthat ezzel a nagy nyugalommal. Vágyhat rá,
amikor háború dúl benne, de az olyan lesz, mint amikor olyan keresztény elvekről
beszél, mint például az ellenségeink iránti szeretet.
K: Nem a mag halála adja az összes ezoterikus tudás alapelemét?
V: Tekinthetjük így. Ami azt illeti, van ezzel kapcsolatban egy másik dolog, ami
talán magyarázatot ad a helyzetünkre. A mag halála kifejezés, vagyis hogy a mag­
nak meg kell halnia ahhoz, hogy a csírázás beindulhasson, és a palánta kifejlőd­
hessen, kétszer vagy háromszor jelenik meg az Újtestamentumban. Emlékszem,
nagyon régen Gurdjieff ezzel a kifejezéssel kapcsolatban azt mondta, hogy az em­
ber vonatkozásában nem teljes, kiegészítésre szorul. Altalánosságban beszélve a
munkáról, a benne rejlő lehetőségekről, az irányáról, Gurdjieff a következőképpen
magyarázta el ezt nekünk: először fel kell ismernünk, hogy alszunk, másodszor
fel kell ébrednünk. Amikor felébredünk, meg kell halnunk, miután meghaltunk,
megszülethetünk. Ez a részletes folyamat és az irány. Hasznos, ha ezen gondol­
kodnak, és ha megértik, mit jelent aludni, felébredni, meghalni, és megszületni.
Tegyük fel, hogy meg akarunk születni. Addig nem születhetünk meg, amíg meg
nem haltunk, és addig nem halhatunk meg, amíg fel nem ébredünk. Addig nem
ébredhetünk fel, amíg nem ismerjük fel, hogy alszunk. Ez a folyamat tehát ponto­
san meghatározott lépésekből áll.
K: Ön milyen értelemben használja a „meghalni" szót?
V: „Meghalni" azt jelenti, hogy meghalni, nem lenni, nem létezni. Annak sem­
mi haszna, ha alvásban halnak meg, mert akkor nem tudnak megszületni. Először
fel kell ébredniük.

Sok kérdést kaptam, köztük néhány igen naivat, olyan emberektől, akik próbálták
megérteni a Miatyánkot, és azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy magyarázzam
el nekik egyik vagy másik sorának jelentését. Például, megkérdezték, mit jelent a
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy", kik az „ellenünk vétkezők", és mik a „vétke­
ink" és így tovább - mintha a Miatyánkot el lehetne magyarázni „egyszerű szavak­
kal". Először is meg kell érteniük, hogy hétköznapi, egyszerű szavakkal lehetetlen
bármit is elmagyarázni a Miatyánkkal kapcsolatban. Szükség van valamennyi elő­
zetes megértésre, amit talán majd további megértés fog követni, de csak akkor, ha
ez ember erőfeszítést tesz és helyes a hozzáállása.
A Miatyánkot tekinthetjük a megoldhatatlan probléma egyik példájának. Az
összes nyelvre lefordították, kívülről megtanulták, naponta ismételgetik, ennek el-

406
lenére az embereknek a leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy valójában mit
is jelenthet. Ennek oka azzal kapcsolatos, hogy úgy általában képtelenek vagyunk
megérteni az Újtestamentumot. Ha emlékeznek, egy másik beszélgetés során azt
mondtam, hogy az egész Újtestamentum az objektív művészet egyik példája, va­
gyis magasabb intelligencia munkája. Akkor pedig hogyan számíthatnánk arra,
hogy a közönséges agyunkkal megértjük azt, amit egy magasabb elme fogalma­
zott meg és hagyott ránk?
Azt tehetjük, hogy megpróbáljuk a magasabb intelligencia gondolkodási szint­
jére emelni az elménket, és, bár nem ismerjük fel, ez különböző módokon lehetsé­
ges. A matematikában, például, dolgozhatunk a végtelenekkel - végtelenül kicsi és
végtelenül nagy mennyiségekkel, amelyek a közönséges agyunk számára semmit
sem jelentenek. Az pedig, ami a matematikában lehetséges, számunkra is az, ha a
helyes úton indulunk el, és nem térünk le róla.
Mielőtt tanulmányozhatnánk a Miatyánkot, az egyik első dolog, amit meg kell
érteniük, és észben kell tartaniuk, a vallás és a szisztéma nyelve közötti különbség.
Mi a vallás? Ezt a szót nagyon gyakran használják, vannak olyanok, akik min­
den nap, ennek ellenére nem tudják meghatározni, mit értenek alatta.
Ennek a szisztémának a kapcsán hallottunk arról, hogy a vallás más és más a
különböző emberek esetében, hogy létezik az l-es számú ember vallása, a 2-es szá­
múé, a 3-as számúé és így tovább. De hogyan határozhatjuk meg a közöttük lévő
különbséget? Mielőtt eljutnánk a definíciók felállításához, mindenekelőtt meg kell
értenünk, hogy az általunk ismert összes vallás legfontosabb eleme Isten ideája
- egy olyan Istené, akivel személyes kapcsolatban állhatunk, akihez, mintegy, be­
szélhetünk, segítségért esdekelhetünk, és akinek az esetleges segítségnyújtásában
hihetünk. A vallás egyik elválaszthatatlan része az Istenbe vetett hit, vagyis egy
Magasabb Lénybe, aki mindenható és mindenütt jelenlévő, aki segíthet nekünk
mindenben, amit meg szeretnénk kapni, vagy meg akarunk tenni.
Nem abból a szempontból beszélek, hogy vajon ez igaz-e vagy sem, lehetsé­
ges-e vagy sem. Egyszerűen azt mondom, hogy a hit, vagyis az Isten létezésébe
és a segítségnyújtásra való képességébe vetett hit, a vallás egyik elengedhetetlen
része.
Az ima szintén mindegyik vallás elválaszthatatlan része, de imádkozni sokfé­
leképpen lehet. Az imádkozás jelentheti azt, hogy segítségért könyörgünk bármi­
hez, amire vállalkozunk, illetve önmagában is, az iskolai munkában, segítséggé
válhat. A munka egyik eszköze lehet, amit használhatunk a szisztéma ideáinak
felelevenítésére, önemlékezésre, arra, hogy az alvásra és a felébredés szükségessé­
gére emlékeztessen minket.
Ugyanakkor, a vallás nyelvének kifejezéseit nem lehet pontosan lefordítani a
szisztéma nyelvére. Ennek egyik oka a hit jelenléte a vallásban, a másik pedig,
hogy a vallás és a vallás nyelve olyan tényeket és állításokat fogad el, amelyeket ez
a szisztéma logikátlannak és következetlennek tart. Mindemellett, tévedés lenne
azt állítani, hogy a vallás és a szisztéma összeegyeztethetetlen vagy egymásnak
ellentmondó, azonban meg kell tanulnunk különválasztani a két nyelvet. Ha el­
kezdjük őket összekeverni, akkor tönkre fogjuk tenni azokat a következtetéseket,
amelyeket a két vonal bármelyike kapcsán levonhatnánk.

407
 Ha visszatérünk Isten ideájához, az ideához, ami nem választható külön a val­
lástól és a vallás nyelvétől, először is fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon miként
csoportosíthatóak a vallások általános vagy történelmi szempontból. Az egyik lehet­
séges felosztás szerint megkülönböztetünk olyan vallásokat, amelyek egy isten léte­
zését hirdetik és olyanokat, amelyek több istenét. De még ennek a csoportosításnak a
kapcsán is szem előtt kell tartanunk, hogy hatalmas különbség van az egyistenhit és
a többistenhit szokványos értelmezése és a szisztéma által kínált értelmezés között.
Bár vannak bizonyos különbségek az istenek között - mint például a görög mitoló­
giában -, a többistenhit hagyományos értelmezésében az összes isten többé-kevésbé
ugyanazon a szinten van. A szisztéma nézőpontjából, ami magába foglalja a külön­
böző nagyságrendek és a más-más szinteken érvényben lévő különböző törvények
ideáját, az ember teljesen másképpen értelmezi az Istenek egymásrautaltságát.
Ha istennek tekintjük az Abszolútot, akkor láthatjuk, hogy nem áll velünk kap­
csolatban. Az Abszolút az Istenek Istene, csak az őt követő világgal van kapcsolata,
vagyis a 3-as világgal. A 3-as világ a sorban utána következő világ istene, vagyis
a 6-os világé, és az összes további világé is, azonban egyre csökkenő mértékben.
Majd a Tejút, a Nap, a Bolygók, a Föld és a Hold, ezek mind istenek, mindegyik
magába foglal kisebb isteneket. A Teremtés sugara, mint egész, egy hármasnak
véve, szintén isten: Isten a Szentséges, Isten a Megkérdőjelezhetetlen, Isten a Hal­
hatatlan.
Tehát kiválaszthatjuk, melyik szinten szeretnénk „venni Istent, ha az „Isten"
szót vallásos értelemben akarjuk használni, vagyis abban az értelemben, hogy lé­
tezik egy Isten, amelyiknek azonnali hozzáférése van az életünkhöz. A szisztéma
nézőpontjából semmivel sem tudjuk bizonyítani, hogy ezen világok egyike is sze­
mélyes kapcsolatban állna velünk, ennek ellenére itt is jut hely Istennek.
A Napból „dó"-ként kiinduló mellékoktávban van két olyan számunkra telje­
sen ismeretlen pont, amelyek esetében nem áll rendelkezésünkre semmi, amire
alapozva gondolkodhatnánk. Az oktáv ífó-ként indul a Napból, majd a bolygók
szintjén eljut a fí-be. A Földön lá-szó-fá-vá alakul, ami a szerves életet, beleértve
az embert, jelenti. Amikor az emberi világ, az állat- és növényvilág egyes egyedei
meghalnak, a test - vagy ami abból megmarad - a Földbe kerül, és a részévé válik,
a lélek pedig a Holdra jut és annak a részévé válik. Ebből a m/'-t és a re-t vagyunk
képesek megérteni, a f/'-ről és a dó-ról azonban semmit sem tudunk. Ez a két hang
olyan feltételezésekre ad okot, amelyek szerint lehetséges, hogy ezeken a helyeket
található az az isten, vagy istenek, akik a Teremtés sugarában valamilyen kapcso­
latban állnak velünk.
Most az előbb elhangzottakat észben tartva hozzáfoghatunk a Miatyánk tanul­
mányozásához.
Először is ki kell derítenünk, miért és mikor jutottunk hozzá. Tudjuk, azért ad­
ták, hogy lecserélje a többi felesleges imát.
Ezután meg kell figyelnünk azt a számtalan érdekes vonást, ami a Miatyánk-
ban és az igen speciális szerkezetében rejlik, és ennek a felépítésnek a megértése,
illetve főként a három törvényének ismerete, talán elvezet minket arra a felisme­
résre, hogy a szisztéma szempontjából a Miatyánk megértése révén lehetőségünk
nyílik megértésünk fejlesztésére.

408
 Mint sok matematikai probléma esetében, a Miatyánk tanulmányozását is a
probléma különböző részeinek helyes elrendezésével kell kezdenünk. Azonnal
észreveszünk két érdekes dolgot: először is a Miatyánk háromszor három részre
osztható, másodszor pedig fellelhetők benne bizonyos kulcsszavak, vagyis olya­
nok, amelyek megmagyarázzák a szavakat, amelyekre vonatkoznak. A háromszor
három részt nem nevezhetjük hármasoknak, mert nem ismerjük a közöttük lévő
kapcsolatot és nem látjuk az erőket. Csak annyit figyelhetünk meg, hogy a Mi­
atyánk három részből áll.
Ha egyben olvassák el az első három könyörgést, sok olyan jelentős dolgokat
vesznek majd észre, amit akkor nem látnak, amikor a szokásos módon olvassák.
1. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
2. jöjjön el a te országod,
3. legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Az első könyörgés kapcsán, „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltes­
sék meg a te neved", azonnal felmerül a kérdés: ki a „Mi Atyánk"? A kulcsszó
a „mennyek". Mit jelent az, hogy a „mennyekben"? Ha ezt a kérdést a Teremtés
sugarának szempontjából próbáljuk megválaszolni, akkor talán valami világossá
válik. A Földön élünk, így a „mennyek"-nek magasabb szinteket kell jelentenie,
vagyis a bolygókat, a Napot vagy a Tejutat. A „mennyek" ideája valószínűsít bizo­
nyos erőket, vagy bizonyos elméket vagy elméket azokon a magasabb szinteken,
ahová, valamilyen módon, a Miatyánk tanácsára könyörögnünk kell, a „mennyek"
semmi olyasmire nem utalhat, ami a Föld szintjén található. Ha azonban felismer­
jük, hogy a Tejúttal, a Nappal vagy a bolygókkal kapcsolatos kozmikus erők túl
hatalmasak ahhoz, hogy bármi közük legyen hozzánk, akkor a mi „Atyánk, aki a
mennyekben vagy" helyét az oldaloktáv rfó-jában vagy f/'-jében kereshetjük - vagy
ismét meghagyhatjuk őket magasabb szinteknek.
Az ez után következő szavakban sincs semmi személyes. A „szenteltessék meg
a te neved" szavakban az a vágy kerül kifejezésre, hogy az ember megfelelő hoz­
záállást fejlesszen ki Istennel szemben, és jobban megértse Isten vagy a Magasabb
Elme ideáját, és ez a fejlődés utáni vágy nyilvánvalóan az emberiség egészére vo­
natkozik.
A második könyörgésben, „jöjjön el a te országod", az ezoterizmus növekedé­
se utáni vágy jut kifejezésre. Az A New Model of the Universe című könyvemben
megpróbáltam elmagyarázni, hogy a mennyország csak az ezoterizmust jelenthe­
ti, vagyis az emberiség egy bizonyos belső részét, ami adott törvények alatt áll.
A harmadik könyörgésben, „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
úgy a földön is", azon óhaj fogalmazódik meg, hogy a Föld átkerüljön egy maga­
sabb szintre, amely a Magasabb Elme közvetlen akarata alatt áll. A „legyen meg
a te akaratod" olyasvalamire utal, ami megtörténhet, de eddig még nem történt
meg. Ez a három könyörgés olyan feltételeket említ, amelyek talán teljesülni fog­
nak, de eddig még nem valósultak meg.
A Miatyánk második részének első könyörgése a következő:
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma".
A „mindennapi" szó a legrégebbi általunk ismert görög és latin szövegekben
nem létezik. A helyes szó, amelyet később a „mindennapi" szóval helyettesítettek,

409
„szuper-szubsztanciális" vagy „szuperszubsztanciális". A helyes szöveg tehát a
következő lenne: a „ Szuperszubsztanciális kenyerünket add meg nekünk ma".
A „szuperszubsztanciális" vagy „szellemi" néhányak szerint talán egy magasabb
táplálékra, magasabb hidrogénekre, magasabb befolyásokra vagy magasabb szin­
tű tudásra utal.
A második rész két következő könyörgését, „és bocsásd meg vétkeinket, mi­
képpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" és „és ne vígy minket kísér­
tésbe, de szabadíts meg a gonosztól", a legnehezebb megérteni vagy értelmezni.
Azért okoznak különös nehézséget, mert az eredeti jelentésüknek, ahogy ez álta­
lánosságban elfogadott, semmi köze a valódi jelentésükhöz. Amikor az emberek
megszokott módon gondolkodnak ezekről a szavakról, „bocsásd meg a mi vétke­
inket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", azonnal logikai
és pszichológiai hibákat kezdenek elkövetni. Először is biztosra veszik, hogy meg
tudják bocsátani mások vétkeit, és rajtuk áll, hogy vajon megbocsátanak-e vagy
sem, másodszor azt hiszik, hogy ugyanolyan jó, ha ők bocsátják meg mások bűne­
it, mintha mások bocsátják meg az övéiket. Ez egy téveszme és egyáltalán nincs
semmi alapja. Ha gondolkodnak önmagukról, ha tanulmányozzák, megfigyelik
önmagukat, nagyon hamar meg fogják érteni, hogy semnülyen vétket nem tudnak
megbocsátani éppen úgy, ahogy semmit sem tudnak tenni.
Ahhoz, hogy az ember képes legyen tenni, megbocsátani, mindenekelőtt emlé­
keznie kell önmagára, fel kell ébrednie, és rendelkeznie kell akarattal. Jelenlegi álla­
potunkban több ezer akaratunk van, és, még ha ezek egyike meg is akar bocsátani,
ott van mellette sok másik, amelyik nem akar, és azt fogja gondolni, hogy a meg­
bocsátás gyengeség, következetlenség, sőt akár bűn. És ebben az a legkülönösebb,
hogy néha tényleg bűn a megbocsátás. Itt elérkeztünk egy érdekes ponthoz. Nem
tudjuk, hogy vajon jó-e, ha megbocsátunk, jó-e, ha mindig megbocsátunk, vagy
néhány esetben jobb megbocsátani, más esetekben pedig jobb nem. Ha többet gon­
dolkodunk ezen, akkor talán arra a következtetésre jutunk, hogy, még ha meg is bo­
csáthatnánk, talán jobb lenne, ha várnánk ezzel addig, amíg többet tudunk, vagyis
amíg tudjuk, melyek azok az esetek, amikor jobb megbocsátani, és melyek azok,
amikor jobb nem megbocsátani.
Ennél a pontnál fel kell idéznünk azt, ami a pozitív és a negatív hozzáállások
kapcsán elhangzott, és fel kell ismernünk, hogy a pozitív hozzáállások nem min­
den esetben helytállóak, néha a helyes megértéshez negatív hozzáállásokra van
szükség. Ha tehát a „megbocsátás" mindig pozitív hozzáállást jelent, akkor talán
néha nagyon rossz, ha megbocsátunk.
Meg kell értenünk, hogy ha megkülönböztetés nélkül mindig megbocsátunk,
az talán rosszabb, mintha sohasem bocsátanánk meg, ha pedig ezt megértjük, ak­
kor talán helyes nézőpontból fogjuk látni, miként viszonyulunk a vétkeinkhez.
Tételezzük fel egy pillanatra, hogy valóban létezik egy jóindulatú és igencsak bu­
tácska istenség, aki megbocsáthatja a bűneinket, és ténylegesen meg is bocsátja,
majd eltöröli őket a föld színéről. Ez lenne a legnagyobb szerencsétlenség, ami
megtörténhet velünk, mert akkor semmi sem ösztönözne a munkára, nem lenne
okunk dolgozni. Továbbra is elkövetnénk ugyanazokat a rossz dolgokat, amelyek
aztán a végén mind megbocsátást nyernének. Ennek a lehetősége igencsak ellent-

410
mond a szisztéma bármelyik ideájának. A munkában tisztában kell lennünk azzal,
hogy semmi sem nyer bocsánatot. Csak ennek a felismerése ad valódi ösztönzést
a munkára, és legalább abban megakadályoz minket, hogy újra és újra elkövessük
azokat a dolgokat, amelyekről már tudjuk, hogy helytelenek.
Érdekes ebből a szempontból tekinteni az iskolákra és összehasonlítani őket a
hétköznapi élettel. Az életben az emberek talán számíthatnak bocsánatra, vagy leg­
alábbis reménykednek benne. Iskolában semmi sem nyer bocsánatot. Ez az iskolai
rendszer, az iskolai módszer és az iskolai szervezet egyik elengedhetetlen része.
Az iskolák pontosan azért léteznek, hogy ne bocsássanak meg, és emiatt remélheti
és számíthat az ember arra, hogy kapni fog tőlük valamit. Ha a dolgok megbocsá­
tást nyernének az iskolákban, akkor létezésüknek nem lenne értelme.
A „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétke­
zőknek" belső jelentése valójában a befolyásokra utal, vagyis a magasabb szintek
befolyásaira. Csak akkor vonzhatjuk magunkhoz a magasabb befolyásokat, ha át­
adjuk az embereknek azokat a befolyásokat, amelyek elérnek vagy elértek minket.
Más jelentések is rejtőznek ezek mögött a szavak mögött, de így kezdhetjük el
megérteni őket.
A második rész harmadik könyörgése:
„és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól". Mi jelenti szá­
munkra a legnagyobb kísértést? Legvalószínűbb, hogy az alvás: tehát az első
szavak érthetőek - „segíts minket abban, hogy kevesebbet aludjunk, vagy segíts
nekünk néha felébredni". A következő rész már nehezebb: „de szabadíts meg a go­
nosztól". Valószínűleg úgy kellene hangoznia: „és szabadíts meg a gonosztól". A
„de" szót sokféleképpen értelmezték, de hétköznapi nyelvre lefordítva egyik sem
teljesen kielégítő, ezért egyelőre nem foglalkozom vele.
A legfőbb kérdés: mit jelent a „gonosz"? Az egyik lehetséges értelmezés sze­
rint a közönséges kísértés, ami az alvás, vonatkozásában azt jelenti, hogy miután
az ember már elkezdett felébredni, hagyja magát újra álomba merülni. Talán azt
jelenti, hogy az ember felhagy a munkával, miután már megértette a szükséges­
ségét, felhagy az erőfeszítésekkel, miután már elkezdett erőfeszítéseket tenni, és,
ahogy már említettem, olyan ostoba vagy akár káros dolgokat kezd tenni, mint
például, szembefordul az iskolai szabályokkal, amit aztán megindokol. Számos
érdekes példát lehet találni az ilyen jellegű dolgokra azoknak a cselekedeteiben,
akik feladták a munkát, különösen a magyarázataikban, amivel megindokolták a
tettüket.
Végül, a Miatyánk harmadik részére úgy kell tekintenünk, mint ami a dolgok
jövőbeli sorrendjére utal, nem pedig a mostanira.
1. Mert tied az ország
2. a hatalom
3. és a dicsősség mindörökké. Ámen.
Ezek a sorok azt feltételezik, hogy a Miatyánk első részében megfogalmazott
vágy már beteljesült, már megvalósult. Valójában ezek a szavak csak a jövőre vo­
natkozhatnak.
Végezetül, a Miatyánk egészét tekinthetjük egyetlen hármasnak. Nem vehet­
jük abban az értelemben, hogy az egyik rész az aktív erő, a másik a passzív, a

411
harmadik pedig a semlegesítő, mert valószínűleg az összes kapcsolat változik attól
függően, hol van a figyelem súlypontja. Ami azt jelenti, hogy, önmagában, ezek­
nek a felosztásoknak vagy részeknek mindegyike tekinthető egy erőnek, és hogy
együttesen egy hármast alkothatnak.

Hatalmas ideákat helyeztek egy ima formájába. Amikor ezt megfejtik, többé már
nem fog esdeklő imának tűnni.
K: Mi a különbség aközött, amikor az ember másnak bocsát meg és amikor ő
nyer megbocsátást?
V: Alany és tárgy. De mi nem nyerhetünk bocsánatot. Megtettünk valamit, és
ennek, az ok és okozat törvényének megfelelően, bizonyos eredménye lesz. A tör­
vényt nem változtathatjuk meg, de mentesülhetünk alóla - megszabadulhatunk
tőle. Megváltoztathatjuk a jelent, a jelenen keresztül a jövőt, és a jövőn keresztül a
múltat. Meg kell fizetnünk a vétkeinkért. Azzal, hogy megfizetünk értük, megvál­
toztatjuk a múltat, azonban a fizetésnek többféle módja van.
K: Milyen eltérő módokon fizethetünk?
V: Gépiesen vagy tudatosan. Mindenféleképpen megfizetünk a vétkeinkért:
vagy kivárjuk az okok következményeit, és ily módon fizetünk, vagy megváltoztat­
juk a múltat, és másképpen fizetünk. A ma valamilyen múltnak a következménye.
Ha megváltoztatjuk a mát, akkor megváltoztatjuk a múltat.
K: A múlt megváltoztatásával a dolgok megszokott folyása ellen küzdünk?
V: Ez csupán a kezdet. Pozitív érzelmekre és magasabb befolyásokra van szük­
ség. Ezek nélkül semmit sem változtathatunk meg. Számos állomás van. Azonnal
nem változtathatják meg a múltat, ehhez dolgozniuk kell. Lefektettem néhány el­
vet - meg kell értenünk, hogyan juthatunk el a végső állomásig.
Számos figyelemreméltó dolog van a Miatyánkban. Például, hiányoznak be­
lőle az „én" vagy az „engem" szavak. Ez azt jelenti, hogy senki sincs kivételezett
helyzetben - minden ember ugyanolyan viszonyban áll a magasabb erőkkel, min­
denkinek ugyanazokra a dolgokra van szüksége.

412
 16. F E J E Z E T

A visszatérés ideája csak elméletnek tekinthető. Az emberek különbözőképpen vi­

szonyulnak a visszatérés lehetőségéhez. Három egymást követő visszatérés. Miért
csak korlátozott mértékben adódhat lehetőség a C-befolyás befogadására. Emlékezés
előző életekre. A reinkarnáció elmélete, mint a visszatérés ideájának egyszerűsített
formája. Lehetetlen bizonyítékokat találni. A létezésünk állapota korlátoz minket.
Az esszencia különböző fajtái, mint az előző életek létezése mellett szóló legerősebb
érv. Miért nem térhetnek vissza az iskolák? A visszatérés tanulmányozása az em­
ber életében. Az örök visszatérés nem örök. Előfordulhatnak variációk. A lehetősé­
gek korlátozottak, és az idő meg van számlálva. Az önemlékezés és a visszatérés.
A személyiség és a visszatérés. A gyermeki agy tanulmányozása. A visszatérés
ideájának eredete. Az idő három dimenziója. Az örök visszatérés ideája és a szisz­
téma. Párhuzamos idő. Elménk korlátai. A tendenciák erősödése és a visszatérés.
Milyen kilátásai vannak az embernek arra, hogy legközelebb is találkozzon egy
iskolával. Felkészültnek lenni. Mindenki számára ugyanaz a kiindulási pont? Az
iskola és az általa felállított követelmények. Az esszencia halála. A visszatérés és a
halál időpontja. A világ eseményeinek megismétlődése. A felébredés az egyetlen,
ami lényeges.

MIUTÁN FOLYAMATOSAN KAPOM A KÉRDÉSEKET A VISSZATÉRÉSSEL

KAPCSOLATBAN, szeretnék mondani erről egy pár szót, ami alapján talán gon­
dolkodhatnak róla. Két okból kifolyólag kerülöm ezt a témát: először is azért, mert
csak mint elmélet beszélhetünk róla, nincsenek tények a kezünkben, másodszor
pedig, mert nem tudjuk, hogy vajon a munka vonatkozásában megváltoznak-e a
visszatérésre vonatkozó törvények. Ezt a két dolgot meg kell érteniük. Nagyon
keveset tudunk a visszatérésről. Egy napon talán majd megpróbáljuk az ezzel kap­
csolatban fellelhető összes megbízhatónak tekinthető anyagot összegyűjteni, és
megvizsgáljuk, hogyan gondolkodhatunk felőle, azonban nem szabad elfelejteni­
ük, hogy ez pusztán egy elmélet.
Sok évvel ezelőtt azt írtam az A New Model ofthe Universe című könyvemben,
hogy a visszatérést illetően talán még a hétköznapi életben lévő emberek is külön­
böző helyzetben vannak. Lehet, hogy néhányan pontosan ugyanúgy térnek vissza,
mások esetében pedig különböző variációk vagy lehetőségek léteznek, néhányan
talán felfelé, mások pedig lefelé haladnak és sok minden más is elképzelhető. Mind­
ez azonban azokra vonatkozik, akik nem állnak kapcsolatban a munkával. Azok
esetében, akik közelebb jutnak hozzá, talán van lehetőség, de csak elméletben,
három egymást követő visszatérés tanulmányozására. Tegyük fel, hogy e három

413
közül az első az, amikor az ember közel kerül annak a lehetőségéhez, hogy maga­
sabb intelligenciától származó ideákkal találkozzon, a második, amikor kétségkí­
vül kapcsolatba kerül a C-befolyással, a harmadik pedig ez utóbbi következménye.
Ezzel kapcsolatban az az érdekes, hogy a második után a visszatérésre való lehe­
tőségek száma nagymértékben lecsökken. Mielőtt az ember kapcsolatba kerülne
a C-befolyással, ez a szám végtelennek tűnik, amint azonban ez az összeköttetés
létrejön, a visszatérés esélye lecsökken. Ha ezt megértjük, akkor valamennyi okkal
és haszonnal beszélhetünk a visszatérésről, ellenkező esetben, ha mindent ugyan­
azon a szinten vesszünk, csak elméleti eszmecseréket fogunk folytatni, ami teljesen
felesleges lesz.
K: Úgy érti, ha valaki kapcsolatba kerül a C-befolyással, akkor lecsökken az
esélyeinek a száma?
V: Igen, mert a C-befolyást nem lehet elpazarolni. A B-befolyásból gyakorla­
tilag korlátlan mennyiség áll rendelkezésre, ez azt jelenti, hogy szétszórják őket
az életben, és az ember vagy elveszi őket, vagy nem, a mennyisége nem csökken.
A C-befolyás azonban korlátozott. Próbálják maguktól megtalálni a választ erre a
kérdésre, és meg fogják érteni, miért nem rendelkezhet az ember korlátlan lehe­
tőséggel a C-befolyás befogadására. Ha valaki nem hasznosítja, mi jó származik
abból, ha elpazarolja?
K: Ez azt jelenti, hogy ha a megfelelő módon dolgoznánk, akkor növekedne az
esélyeink száma?
V: Nem, egyáltalán nem. Pusztán azt jelenti, hogy ha nem a megfelelő módon
dolgozunk, akkor elveszítjük annak az esélyét, hogy ezek a lehetőségek újból meg­
jelenjenek.
Ez utóbbi sajátosság nélkül még úgy is felesleges a visszatérésről beszélni, mint
elméletről. Ha a visszatérésről gondolkodunk, hasznos fontolóra vennünk, mi le­
hetséges és mi nem, mi történhet meg és mi nem. Általában az emberek vagy eluta­
sítják a visszatérés ideáját, vagy nincs tudomásuk róla, vagy nem értik meg, vagy
túlságosan elfogadják, túl sokat fektetnek belé. Tehát hasznos elgondolkodnunk
azon, hogyan viszonyulunk ehhez a kérdéshez, amihez pedig rendelkeznünk kell
egy kiindulási alappal. Például a visszatérés az „emlékezésre" utal. Az emberek
gyakran tesznek fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy vajon vissza lehet-e emlé­
kezni előző életekre, arról azonban megfeledkeznek, hogy a magasabb központok
működése nélkül ez lehetetlen. Nagyon gyakran hallhatnak olyanokat, akik arról
beszélnek, főként azzal kapcsolatban, amit „reinkarnációnak" neveznek, hogy ké­
pesek visszaemlékezni az előző reinkarnációkban élt életükre, és könyveket írnak
arról, mik voltak a múltban. Ez puszta fantáziálgatás. Meg kell érteniük, hogy szo­
kásos állapotunkban nem tudunk visszaemlékezni az előző életeinkre - nincs sem­
mink, amivel megtehetnénk. Az elménk és a központjaink számára mindez telje­
sen új. Az, ami talán átkerül az egyik életből a másikba, az esszencia. Az embernek
tehát határozott emlékek helyett csak homályos benyomásai lehetnek, így nehezen
feltételezhető, hogy bárki is emlékezni tud valami konkrétumra. Valójában ez csak
az élet első éveiben lehetséges, később azonban az ember általában többé már nem
veszi észre ezt az érzést, vagy ha mégis, akkor többnyire beindul a képzelődése.
K: Mi a különbség a reinkarnáció és a visszatérés elmélete között?

414
 V: A reinkarnáció gondolata a visszatérés ideájának egyfajta adaptációja, ami
szokványos felfogóképességünkhöz illeszkedik, mert, mint elmélet, a visszatérés
ideája sokkal nehezebben értelmezhető számunkra - ahhoz, hogy felfoghassuk, telje­
sen újszerűen kell értelmeznünk az időt. Még a tanult embereknek is rendelkezniük
kell bizonyos mértékű matematikai tudással a visszatérés ideájának megértéséhez.
A visszatérés az örökkévalóságban van, a reinkarnáció azonban az időben. Azt felté­
telezi, hogy az idő tőlünk függetlenül is létezik, és hogy a halál után tovább fogunk
létezni ebben az időben. A buddhizmus például azt tanítja, hogy ha valaki meghal,
akkor azonnal újraszületik, vagyis az egyik életet követi a másik, mert ezt a hétköz­
napi emberek könnyebben fel tudják fogni. Azonban nincsenek bizonyítékaink arra
vonatkozóan, hogy a mi időnkön kívül is létezik idő. Minden egyes ember számára
az idő az élet, ami magába foglalja az összes időt, következésképpen, ha az élet vé­
get ér, az idő is megszűnik. A reinkarnáció elmélete tehát nem annyira tudományos,
mint a visszatérésé - túl sok mindent magától érthetőnek vesz.
K: De hol zajlanak ezek az életek?
V: Nem helyről, hanem visszatérésről beszélünk. Ha például azt állítja, hogy em­
lékszik egy előző életére Rómában, hogyan találhat erre bizonyítékot? Ez lehetetlen.
Tehát minden egyes elmélet létezhet más-más szinteken. A visszatérés elmélete létez­
het egy bizonyos szinten, ami meghatározott tudást és megértést igényel, majd pe­
dig el lehet torzítani, és le lehet húzni alacsonyabb és még alacsonyabb szintekre. Ez
mindegyik elmélettel megtörténhet, és néha a folyamat oda vezet, hogy az elmélet a
saját ellentettjébe fordul át. Viszont mindig észben kell tartaniuk, hogy semmit sem
bizonyíthatunk, és nem ragaszkodhatunk egyetlen adott elmélethez sem. Mindegyi­
ket a saját korlátjai között és a saját ciklusában kell megértenünk, és meg kell vizsgál­
nunk, hogy az adott elmélet szempontjából mi lehetséges és mi nem. Hibát követnek
el, ha vesznek egy elméletet, és elkezdenek bizonyos dolgokat hozzáadni, másokat
pedig elvenni. Legyen szó bármelyik elméletről, mindazt tanulmányoznunk kell,
amit magába foglal, és semmit sem szabad kihagynunk. Ha tehát találunk egy olyan
elméletet, ami filozófiailag lehetséges, akkor kereshetünk olyan feltételeket, amelyek
között többé már nem elmélet lenne, hanem ténnyé válna.
K: Tévedek, ha azt feltételezem, hogy nincs meggyőződve az örök visszatérés
elméletének valószerűségéről?
V: Azt próbáltam elmagyarázni, hogy nem lehetnek meggyőződve ezeknek az
elméleteknek az igazságáról. Csak hihetnek benne. Egész sor olyan kérdés és prob­
léma létezik, amelyek esetében csak annyit tehetünk, hogy különböző elméleteket
gyártunk anélkül, hogy valaha is ténylegesen meggyőződhetnénk arról, melyik a
jobb. Elméletben azt mondanám, hogy a visszatérés elmélete jobb a reinkarnáció­
nál, de nincsenek a kezünkben valódi bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy vajon
tényleg közelebb áll-e a tényekhez, vagy sem. És a tudatosságunk állapota miatt
nem tudunk bizonyítékokat szerezni. Az egyetlen lehetőségünk, a munka szem­
pontjából, a remény, hogy talán, ha megváltoztatjuk a létezésünk állapotát, a megfi­
gyelési képességeink erősödni fognak. Jelen állapotunkban az ilyen dolgokat illető­
en az elméleteken kívül semmi más nem áll rendelkezésünkre.
A létezésünk korlátoz minket, és az l-es, 2-es és 3-as számú ember létezésének
állapota olyan, hogy nem tudhatjuk biztosra ezeket a dolgokat.

415
 K: Azt állírja tehát, hogy az ember nem emlékezhet egy előző életére?
V: Igen. Csak az esszencia képes rá, és miután a hétköznapi ember esszenciája
kusza és összefonódik a személyiséggel, nem emlékszünk az előző életeinkre.
Ugyanakkor annak a ténye, hogy az embereknek különböző az esszenciája,
a legerősebb érv, ami az előző életek létezése mellett szól, mert az esszencia nem
születhet meg a semmiből - túlságosan meghatározott. A szisztéma azonban csak
a születés és a halál közötti időszakban vizsgálja az embert.
K: Honnan származik az a részünk, amelyik visszatér?
V: Ez a rész önök. Amikor a visszatérésről beszélünk, a saját visszatérésünkre
gondolunk. Azt nem tudjuk, hogy ez a rész honnan származik, és az egész életün­
ket eltölthetjük elméleti definíciók keresésével, de ez semmit sem fog megváltoztat­
ni, illetve nem fog segíteni az idea pszichológiai megértésében. Most olyan elveket
próbálok felállítani, amelyek segítségével gyakorlati szempontból érthetjük meg
ezt az ideát. Sok szót találhatnánk, de a szavak sehová sem vezetnek.
Tudják már, miért nem pazarolható el a C-befolyás? Gondolkodjanak ezen. Ha
erre a kérdésre tudják a választ, akkor másokra is meg fogják találni. Ezt pedig
igenis tudják - összeadni kettőt meg kettőt.
K: Az tehát az ok, hogy ha egy ilyen természetű dolog biztosan visszatérne,
akkor újra és újra elvesztegetnénk?
V: Ezt is magába foglalja, de nem ez a válasz. Természetesen, mi haszna van, ha
újra és újra elvesztegetjük? Van azonban valami, amit nem értenek, és éppen ez az
egész kulcsa. Nagyon egyszerű, nincs benne semmi misztikus. Nem egy rejtvény­
ről van szó, pusztán gondolkodást igényel.
Próbálják meg ezt a következőképpen elképzelni: vegyünk egy hétköznapi is­
kolát.
Ide jár egy fiú, aki minden évben ugyanazt a dolgot kezdi el tanulni. Egy tel­
jes éven át tanul valamit, majd hazamegy, és mindent elfelejt, így a következő
évben újból meg kell tanulnia ugyanazt. Ismét egy teljes évet tölt el ugyanannak
a dolognak a tanulásával, majd amikor hazamegy, megint mindent elfelejt, újra
visszamegy az iskolába, és az egész kezdődik elölről. Mit fognak mondani neki
a tanárok? Emiatt nem ismétlődnek meg az iskolák, esetükben ezért nem létezik
visszatérés. Az emberek azonban pontosan ezt akarják, újra meg szeretnék tanulni
ugyanazt a dolgot. De a következő évben feljebb kell lépniük egy magasabb iskolá­
ba. Ha erre nem képesek, akkor nem fognak másik iskolát találni, mert az ehhez a
szinthez tartozót már egyszer kijárták.
K: A C-befolyáson keresztül találkoznánk egy iskolával?
V: Az iskola C-befolyást jelent. Iskolával a B-befolyáson keresztül találkoznak.
K: Amíg le nem vizsgáztunk, nem léphetünk egy magasabb osztályba?
V: Pontosan, viszont előfordulhat, hogy miután átmentek a vizsgán, mindent
elfelejtenek, ez nagyon gyakran megesik.
K: De ugye, bizonyos mértékig, az ember elsajátította a tanulás módszerét?
V: Néha igen, néha nem. Azt is megtanulják, hogyan tanuljanak, és azt is, ho­
gyan felejtsenek.
K: Abból, amit mondott, azt szűröm le, hogy ez a C-befolyás átváltoztatást je­
lent, erőt, ami megváltoztat, és minden, ami ennél kevesebb, nem C-befolyás.

416
 V: Pontosan. Nagyon közel jár, de egyszerűen úgy is értelmezheti a C-befolyást,
mint egy bizonyos mennyiségű tudást.
K: Olyan tudás, amit használni lehet?
V: Nem, ez megint egy definíció. Tudást mondtam, a definíciók nem segíte­
nek. Különös, hogy nem értik, nem jönnek rá, hogy egyszerűen mit jelent. A tu­
dás átadása C-befolyást jelent, egy adott munkát, nem történik magától. Valaki
másnak a munkáját jelenti, amit pedig nem lehet elvesztegetni. Ha ez a munka
eredményekre vezet, akkor folytatódhat, ha azonban terméketlen marad, akkor
természetesen meg fog állni. Ez megmagyarázza, miért nem adódhat korlátlan szá­
mú lehetőség a visszatérésre. Ha az ember belép egy iskolába, és nem származik
haszna az ottlétéből, akkor természetesen nem mehet el újra és újra, hogy megta­
nulja ugyanazt a dolgot, az embernek nyernie kell valamit az iskolától. Próbálják
ezt megérteni, mert ha ezek az elvek nem világosak, akkor nem tudunk beszélgetni
a visszatérésről. Minden szokványos eszmefuttatás, ami vagy a matematikán, vagy
valami máson alapul, túlságosan egyneművé, uniformizálttá teszi a visszatérést,
ami azonban nem lehet az. Emlékeznek, beszéltünk a tudás anyagszerűségéről, és
azt is megtárgyaltuk, hogy az embernek még arra is nagyon kevés az esélye, hogy
egyáltalán elkezdje ezt a munkát, mert ehhez kedvező feltételek egész sorának kell
teljesülnie. Viszont meg kell érteniük, hogy ha az ember nem kezd el szert tenni
bizonyos tudásra, akkor egyre zsugorodni fognak a lehetőségei, mert ha nem hasz­
nálja, amit megszerzett, akkor, teljesen nyilvánvalóan, egyre nagyobb nehézségbe
fog ütközni tudásának gyarapítása. És ugyanez vonatkozik minden napra, minden
évre, az egész életünkre - ezt kell megérteniük. A visszatérés ideája azért hasznos,
mert erre az életre vonatkozik. Ha ma nem teszünk meg valamit, akkor mi alapján
számíthatnánk arra, hogy holnap majd megtesszük? Ha ma megtehetjük, akkor
meg kell tennünk, senki sem halaszthatja holnapra, mert holnap már valami mást
tudnánk tenni. Mindig azt hisszük, hogy van időnk.
K: Ez azt jelenti, hogy ha ma nem figyelünk arra, amit mond, akkor többé nem
lesz lehetőségünk hallani?
V: Vagy lehet, hogy önök itt lesznek, de én nem - honnan tudhatnák?
K: Csak az ön segítségével juthatunk előre?
V: Nem, nyugodtan választhatnak egy másik helyet - egyáltalán nincsenek el­
kötelezve amellett, hogy ide járjanak. Ha ismernek valaki mást, akinek a segítségé­
vel fejlődhetnek, akkor természetesen ki kell használniuk. Az embernek egyetlen
lehetőséget sem szabad elmulasztania, már ha adódik lehetősége.
K: Úgy értettem, hogy ön itt az egyetlen közvetítő?
V: Nem, senki sem lehet az egyetlen. Ha ismernek egy másik utat, akkor van
egy másik lehetőségük, de ha egyetlen más lehetőségről sincs tudomásuk, ha raj­
tam kívül senki mást nem ismernek, akkor tőlem kell megpróbálniuk megszerezni
ezt a tudást, ha mást is ismernek, mástól is megkaphatják. Értik, mire gondolok?
Egy valamiről azonban nem szabad megfeledkezniük - ez a munka nem lehet el­
méleti, gyakorlatban kell megtanulnunk, hogyan tehetjük meg a számunkra leg­
fontosabb dolgokat.
K: A lehetőségek mindig adottak, csak éppen túl mélyen alszunk ahhoz, hogy
felismerjük, vagy kihasználjuk őket?

417
 V: A lehetőségek különbözőek lehetnek: különböző fokozatok léteznek. Ha va­
laki nem jutott el a munkához, akkor megvan az a lehetősége, hogy tudást, ismere­
teket halmozzon fel, és tendenciákat alakítson ki. Lehet, hogy ezek a hajlamok nem
túl erősek, de talán mind ugyanabba az irányba vezet, vagy az is lehet, hogy egymás­
sal ellentétes irányokba. Továbbá, abban, amit mi „munkának" nevezünk, ami a C-
befolyás, vagy közvetlen tudás, tanulás, különbözőek a lehetőségek, és csak abban a
pillanatban jelennek meg a valódi lehetőségek, amikor az ember ezeket kihasználja.
K: A visszatérés ideája szerint a dolgok újból megtörténnek. De az iskolák is
szükségszerűen újra ugyanazokon a helyeken tűnnek fel? Előfordulhat az, hogy a
következő visszatérésem alkalmával ez a szisztéma sohasem jut el Angliába?
V: Ez okozza a nehézséget a visszatérés ideájával kapcsolatban, mert amikor az
emberek hallanak erről, és elkezdenek gondolkodni, a megszokott formális, vagyis
logikus módon teszik, vagy igen gyakran nagyon logikátlanul, vagy még ennél is
rosszabbul. De, még ha logikusan is gondolkodnak, nem áll rendelkezésükre elég
anyag, nem tudnak annyit, hogy elgondolkodhassanak róla. Először is azt kell meg­
értenünk, hogy egy elméletről beszélgetünk, másodszor pedig, hogy ennek az elmé­
letnek megfelelően teljesnek kell lennie - elegendő anyagot kell magába foglalnia.
Amikor a visszatérésről gondolkodunk, azt hisszük, hogy minden megismétlődik,
és pontosan emiatt közelítjük meg tévesen. Először is azt kell megértenünk, hogy
a visszatérés nem szól örökre. Képtelenül hangzik, de valóban ez a helyzet, mert a
visszatérés olyan nagyon eltérő lehet a különböző esetekben. Még ha csak elméle­
tileg is vesszük, ha csak egyszerűen a gépies életben lévő embereket tekintjük, azt
látjuk, hogy még az ő életük is változik. Csak bizonyos emberek élete, akik a hétköz­
napi élet teljesen változatlan körülményei között vannak, ismétlődik meg pontosan
ugyanolyan módon, talán hosszú időn keresztül. Más esetekben, még a hétköznapi
gépies életben is, a dolgok változnak. Ha az embereket nem olyan szigorúan a körül­
mények irányítják, mint azoknak a nagyságoknak az életét, akiknek újra meg újra a
kimagasló ember szerepét kell játszaniuk, ami ellen senki sem tehet semmit, akkor
léteznek variációk, bár ez ismét nem mindörökre szól. Sose higgyék, hogy bármi is
örökké tart. Ez egy nagyon különös dolog, de úgy tűnik, mintha azoknak az embe­
reknek az élete, akik nem rendelkeznek lehetőségekkel - bizonyos körülményeknek,
a saját elégtelen fejlődésüknek vagy valamilyen kóros állapotnak köszönhetően -,
újra és újra megismétlődhet bármilyen különösebb változás nélkül. Ezzel szemben
azoknak az élete, akik számára elméletileg adott a lehetőség, elérhet bizonyos pon­
tokat, amelyeknél vagy találkoznak a fejlődés valamilyen lehetőségével, vagy pedig
lefelé indulnak el. Vagy az egyik, vagy a másik be fog következni, nem maradhatnak
a végtelenségig ugyanazon a helyen, és abban a pillanatban, amikor valamilyen va­
lódi lehetőséggel találkoznak, vagy felismerik, hogy tehetnek valamit, vagy elmu­
lasztják ezt az alkalmat, és elindulnak lefelé. Csak gondolkodjanak el ezen, és talán
megfogalmazódik önökben néhány kérdés.
K: Az, hogy az ember képes-e felismerni a lehetőségeket, létezése megváltozá­
sától függ, a létezését pedig csak akkor változtathatja meg, ha hosszú időn keresz­
tül kis erőfeszítéseket tesz?
V: Ezzel kapcsolatban meg kell értenünk két dolgot. A változás lehetőségei szem­
pontjából a dolgok nincsenek ugyanabban a helyzetben: néhány dolog, bár még

418
nem következett be és számunkra úgy tűnhet, hogy különbözőképpen történhet
meg, valójában eleve elrendelt. Semmit sem lehet megváltoztatni velük kapcsolat­
ban, mert olyan hatalmas okok mozgatják őket, hogy, bár még nem következtek be,
csak egyféleképpen történhetnek meg. Más dolgok esetében nem ilyen szigorúan
működik ez az ismétlődés. Sok fokozat létezik, és azon dolgok mellett, amelyek csak
egyféleképpen történhetnek meg, lehetnek olyanok, amelyek bár biztosan be fognak
következni, különféleképpen történhetnek meg. Ezt, mint elvet kell megérteniük, fel
kell ismerniük, miért és miben különböznek a dolgok. Vegyük a mát. Vannak olyan
dolgok, amelyeknek be kell következniük holnap, mert a kiváltó okok már tavaly
vagy húsz évvel ezelőtt megteremtődtek. Ha azonban bizonyos dolgoknak, amelyek
holnap fognak bekövetkezni, az oka a mában gyökeredzik, akkor, ha ma teszünk va­
lamit, holnap másképpen történhetnek. Ez tehát az okok természetének és helyének
kérdése. Vehetik ezt a következőképpen: tegyük fel, hogy látják, amint a dolgok már
hosszú ideje ugyanúgy történnek - ekkor nem számíthatnak arra, hogy bármilyen
különösebb ok nélkül hirtelen valamilyen változás fog bekövetkezni. Más dolgok ta­
lán viszonylag újabb eredetűek - csak most ütötte fel a fejét egy bizonyos tendencia,
így talán könnyen eltűnhet. Ha azonban egy tendencia már hosszú ideje ugyanabba
az irányba halad, akkor nehezen láthatunk esélyt a változtatásra. Csak így beszélhe­
tünk erről, mert semmi biztosat nem tudhatunk ezekről a dolgokról. Ezzel kapcso­
latban, észben kell tartaniuk egy elvet - a dolgok nem ugyanolyanok. Ha azt állítják,
hogy néhány dolgot meg lehet változtatni, majd ezt mindenre érvényesnek tekintik,
akkor tévedni fognak, mert a változtatás lehetőségének vonatkozásában a dolgok
soha nincsenek ugyanabban a helyzetben.
K: Azt mondja, hogy az emberek esetében a visszatérésnek különböző variá­
ciói lehetnek. Jelentheti ez azt, hogy akik az egyik visszatérésben megszülettek, a
következőben talán nem fognak?
V: Ez csak néhány esetben fordulhat elő, de ezzel a fajta visszatéréssel kapcso­
latban nem mehetünk bele a részletekbe. Azt szeretném, ha pontosan megértenék,
hogy addig, amíg az emberek nagyon gépiesek, a dolgok szinte vég nélkül újra és
újra megismétlődhetnek. Ha azonban tudatosabbá válnak vagy lehetőségük nyílik
azzá válni, akkor lecsökken az idejük. Ha már elkezdtek valamit megérteni vagy
megtanulni, nem számíthatnak végtelen számú visszatérésre. Minél többet tanul­
nak, annál rövidebb idő áll rendelkezésükre. Az emberek mindig megfeledkeznek
arról, hogy mindenki számára csak igen korlátozott számú lehetőség adódik, így
ha valaki az egyik életében egyet elmulaszt, akkor a következőben könnyebben el
fogja mulasztani. Minél közelebb kerül valaki a változás lehetőségéhez, annál ke­
vesebb alkalom adódik számára, és ha valaki szembekerül egy lehetőséggel, amit
aztán elmulaszt, akkor lehet, hogy végképp el is veszíti. Ez ugyanaz az elv, ami az
ember életére is vonatkozik. Emlékeznek, azt mondtam, hogy a munkában, az em­
ber életének vonatkozásában, az idő meg van számlálva, és ez annál szigorúbban mű­
ködik, minél komolyabban dolgozik. Ha két hónapig dolgozni, tíz hónapig pedig
aludni akarnak, akkor az annak számít, mintha tizenkét hónapig dolgoztak volna
dacára, hogy ténylegesen csak két hónapot töltöttek a munkával. A követelmények
vagy feltételek azonban tizenkét hónapra vonatkoztak, és ezek a követelmények
annál nagyobbak lesznek, minél többet dolgozik az ember. Ha valaki nagyon keve-

419
set dolgozik, akkor előfordulhat, hogy egy vagy két évig ugyanúgy viszonyul egy
bizonyos ideához, lehet, hogy valamit félreért, és ezzel nem veszít sokat, mert még
mindig előtte van egy harmadik év. Ha azonban már komolyan elkezdett dolgoz­
ni, akkor nem állhat rendelkezésére három év, mert minden egyes nap egy vizsga,
amit le kell tennie ahhoz, hogy eljuthasson a következőhöz. Ezt meg kell érteniük.
Ugyanez az elv alkalmazható a visszatérés esetében is.
K: Tehát arról van szó, hogy ha teljesen gépiesek vagyunk, akkor pontosan
ugyanúgy kell visszatérnünk, ha kevésbé, akkor azonban lecsökken a visszatéré­
sek száma?
V: Nem egészen ez a helyzet. Mint mondtam, az emberek különböző kategó­
riába sorolhatóak. Vannak olyanok, akik élete automatikusan ismétlődik pontosan
ugyanolyan módon. Mások estében előfordulhatnak kisebb változások és módosulá­
sok, amelyek mindegyike ugyanazon a szinten megy végbe. A harmadik kategóriába
tartozók, nagy általánosságban megfogalmazva, rendelkezhetnek valamilyen lehető­
séggel abban az értelemben, hogy az életükben bekövetkező változások nem telje­
sen céltalanok, hanem egyre közelebb és közelebb állnak valamilyen B-befolyáshoz.
Azok esetében pedig, akik a negyedik kategóriába sorolhatók, nagyobb a valószínű­
sége annak, hogy találkoznak egy iskolával. Azt kell megérteniük, hogy ezeknek a
lehetőségeknek a vonatkozásában az emberek nincsenek ugyanolyan helyzetben.
És természetesen azok, akik már szembetalálkoztak valamilyen lehetőséggel, amit
aztán nem használtak ki, képtelennek bizonyultak a fejlődésre.
K: Még mindig nem világos, hogy miért csak azok esetében véges az idő, akik
már elkezdtek dolgozni.
V: Annak az ideje, aki nem kezdett el felébredni, nincs megszámlálva, mert szá­
mára az idő nem létezik. Minden ismétlődik, mindig ugyanaz a dolog, újra és újra.
Vehetik ezt a következőképpen: a tudás mennyisége korlátozott, de mivel ezek az
emberek semmit sem vesznek el belőle, számukra a tudás végtelen. Majd, mint
mondtam, párhuzamot vonhatnak egy hétköznapi iskolával: az embernek nincs
lehetősége arra, hogy mindig ugyanabba az osztályba menjen vissza - vagy fej­
lődnie kell, vagy ott kell hagynia az iskolát. Bizonyos követelményeket állítottak
fel, és ha valaki nem tesz ezeknek eleget, akkor lehet, hogy elveszíti a lehetőséget.
Ha tehát egyszer már nekifogott a munkának, akkor nem szabad felhagynia vele.
Tegyük fel, hogy valaki elkezd dolgozni, majd kudarcot vall. Ez azt mutatja, hogy
képtelen erre a munkára, akkor pedig mi értelme a létezésének? Próbáljanak ebből
a nézőpontból gondolkodni erről.
K: Mindenki számára elérhetővé válik az utak egyike valamelyik visszatérés
alkalmával?
V: Nem tudom, és az effajta dolgokat nem tudhatjuk, csak önmagunk vonatko­
zásában beszélhetünk. Mindössze annyit tudunk, hogy nekünk van esélyünk, tehát
önmagunkkal kell törődnünk.
K: A munkában olyannak tűnik a jövő, mintha kifeszített kötélen táncolnánk.
Számíthatunk rá, hogy később majd elérünk egy stabilabb szintet?
V: Mindegyik szint sokféle formában létezhet, és ugyanez vonatkozik az alvás
állapotára is. Az ember aludhat úgy, hogy közben van lehetősége a felébredésre,
vagy kevesebb lehetősége van vagy egyáltalán nincs.

420
 K: Meg kell az embernek változtatnia valamit az esszenciában ahhoz, hogy em­
lékezhessen egy korábbi visszatérésére?
V: Nem, hanem tudatossá kell válnia ebben az életben. Csak ez az életük van.
Mondhatják maguknak: „Korábban is éltem, amire nem emlékszem. Ez azt jelen­
ti, hogy ha újra élni fogok, ismét nem fogok emlékezni az előző életemre". Ha
tudatossá válnak ebben az életben, akkor emlékezni fognak, és annyira, amennyi­
re most emlékeznek önmagukra. Ha most nem emlékeznek önmagukra, akkor a
következő alkalommal ugyanígy nem fognak, tehát ugyanaz lesz a helyzet. Csak
akkor adódhat esélyük a változásra, ha lehetőségünk van arra, hogy emlékezni
kezdjenek önmagukra most. Minden más pusztán csak egy szó.
K: Ha a személyiség meghal velünk, akkor milyen hatása lehet a meggyengíté­
sére tett erőfeszítéseknek az elkövetkezendő visszatérésekben?
V: Nem kell ehhez túl dogmatikusan hozzáállnunk, amikor a visszatérésről
beszélünk, „olyasvalamiről" van szó, ami visszatér, és ebben a „valamiben" az
összes létrehozott tendencia nyomot hagy. Ha kialakul egy hajlam a személyiség
meggyengítésére, akkor ez legközelebb is jelen lesz, ha pedig egy ezzel ellentétes,
a személyiség megerősítésére való hajlam fejlődik ki, akkor az fog újra megjelenni.
Teljesen igaz, hogy a személyiség meghal, ha azonban ez a „valami" visszatér, ak­
kor ugyanazok az okok ugyanazokat a hatásokat fogják kifejteni. Ha kialakítanak
bizonyos új tendenciákat, akkor azoknak is meglesz a maguk hatása. Tehát ha vala­
ki már gyermekkorától kezdve igazán kedvét lelte az alvásban, legközelebb talán
még korábban fog elaludni.
K: Tehát az egyetlen, amit megtartunk, az esszenciában létrehozott változás,
már ha bekövetkezik valamilyen változás?
V: Nem, először a személyiségben kell változtatásokat létrehozni.
K: De a személyiség meghal!
V: Csak a személyiségen változtathatunk. Az esszencián csak nagyon kevesek
képesek dolgozni, ami nem egészen tekinthető előnynek, mert ez egy rendkívül
nehéz munka. Ennek ellenére előfordulhat, hogy valaki képes rá. Általában a sze­
mélyiségen dolgozunk, és csak erre az egyfajta munkára vagyunk képesek. Ha
pedig ténylegesen dolgozunk, akkor ennek eredményeként el fogunk jutni vala­
hová. Néha a tendenciák az esszenciában találhatók, néha a személyiségben, de
nem az „esszencia" és a „személyiség" megkülönböztetésével fogalmaznám ezt
meg. Egyszerűen annyit mondanék, hogy bizonyos hajlamokat meg kell erősíte­
nünk, másokat pedig meg kell gyengítenünk, az előbbi a tudatos, az utóbbi pedig
a gépies hajlamokra vonatkozik. Csak így fogalmazhatjuk ezt meg, ez az egyetlen
helytálló meghatározás.
K: Nekem úgy tűnik, hogy a személyiség, a fizikai test és a külső megjelenés
túlságosan könnyen változik ahhoz, hogy visszatérhessen.
V: Igen, azonban mindegyik bizonyos okok következtében vált olyanná, ami­
lyen, és miután ezek az okok legközelebb is ugyanolyanok lesznek, természetesen
ugyanazokat a hatásokat fogják kifejteni. Az ember ugyanazon körülmények közé
fog születni, ugyanabba a házba, ugyanazok lesznek a szülei, és minden ugyan­
olyanná fog válni. Talán lesznek eltérések, de a végeredmény ugyanaz lesz. Tegyük
fel, hogy valaki egy bizonyos városban születik, majd egy időre máshová költözik.

421
Később visszatér a szülővárosába, ahol ugyanolyan körülmények között találja ma­
gát, mint korábban, mintha mindvégig ott élt volna. Ez jól szemlélteti, mit értettem
azok alatt az eltérések alatt. Az ember mindig ugyanarra az ösvényre tér vissza.
K: Mi az, ami oly nagyon vissza akar térni, ugyanakkor fél is ettől?
V: Ezt nem tudom - ezt önöknek kell tanulmányozniuk. Természetesen, a vissza­
térés gondolata jobban hangzik, mint a halálé. Ugyanakkor az ember fél is tőle, mert,
ha igazán őszinte önmagához, akkor belátja, hogy a dolgok ebben az életben is is­
métlődnek. Ha újra és újra ugyanabban a helyzetben találja magát, ha látja, ahogyan
ismételten elköveti ugyanazokat a hibákat, akkor fel fogja ismerni, hogy ha most
is újra és újra ugyanazokat a dolgokat teszi, akkor az újraszületés nem fog segíte­
ni. Változás csak erőfeszítés révén következhet be, a körülmények nem hozhatnak
létre változást. Emiatt nem vezetnek soha sehová azok a szokványos elképzelések,
amelyek hisznek a külső körülmények megváltoztatásában: a körülmények megvál­
tozhatnak, de önök ugyanolyanok maradnak, hacsak nem dolgoznak. Ugyanez a
helyzet a visszatérés esetében. Lehet, hogy a külső körülmények szempontjából úgy
tűnik, hogy az emberek élete teljesen megváltozott, az eredmény azonban ugyanaz
lesz - az esszencia és a személyiség viszonya nem fog megváltozni. Valódi változás
csak iskolai munka eredményeként következhet be, vagy, ha több egymást követő
életben az ember csak a mágneses központját növeli, de iskolával nem találkozik,
akkor a változás a mágneses központ fejlődésében fog végbemenni.
K: Gondolja, hogy azoknak, akik elég magas állapotot érnek el, nem kell feltét­
lenül visszatérniük?
V: Túl messzire megy. Bizonyos vallások azzal kezdenek, hogy megpróbálják
megállítani az élet körforgását. De erről nem beszélhetünk komolyan, mert, mint
mondtam, a visszatérés ideája pusztán egy elmélet. Ha pedig ez így van, akkor
hogyan állíthatnánk meg valamit, aminek létezésében nem vagyunk biztosak? Ha
meg akarnak állítani egy vonatot, akkor tudniuk kell, hogy mozgásban van. Ha
nem biztosak benne, akkor mi értelme a megállításával próbálkozni?
K: Az ember halálának időpontja eleve elrendelt?
V: Ezt nem állíthatom, különböző elméletek születtek erről. Véleményem sze­
rint biztonságosabb, ha azt mondjuk, hogy egyik nézőpontból az, de miután olyan
sok minden jelenik meg ebben, az ember ideje lerövidülhet, vagy meghosszabbod­
hat, bár eleve elrendelt, nem teljesen az. Vagy talán jobb, ha azt mondjuk, hogy
bár eleve elrendelt, minden pillanatban változik. Minden pillanat új tényezőket
hozhat, amelyek vagy meghosszabbítják, vagy megrövidítik az ember életét. Ha
semmi sem történik, akkor előre meghatározott.
K: Az iskolai munka befolyásolja az ember életének hosszát?
V: Újra túl sokat várnak el. Talán több reinkarnáció után találni fognak olyan
eszközöket, amelyekkel meghosszabbíthatják az életüket, de ha már most erre szá­
mítanak, akkor túl nagyok az elvárásaik. Néhány esetben lehet, hogy befolyásolja,
tehát véleményem szerint bizonyára esete válogatja.
K: Ez azt jelenti, hogy ugyanazt az életet élem újra? 1915-ben születtem, és
megint 1915-ben fogok megszületni?
V: Mindig 1915-ben - ez az egyetlen dolog, ami nem változhat. És feltétlenül
élnünk kellett ezelőtt is - nem jöhettünk létre a semmiből, pusztán elfelejtettük a

422
korábbi életeinket. Még azok is, akik az gondolják, hogy fel tudják idézni korábbi
életeiket, csak gyermekkorukban emlékezhettek vissza rájuk. De a legtöbb esetben
az emberek elfelejtik ezeket az emlékeket.
A visszatérés tanulmányozását a gyerekek agyának vizsgálatával kell kezdeni,
különösen a beszéd előtti időszakban. Ha az emberek vissza tudnának emlékezni
ezekre a hónapokra, nagyon érdekes dolgokra bukkannának. Sajnos, amikor a kis­
babák beszélni kezdenek, igazi gyerekekké válnak, és hat hónap vagy egy év után
rendszerint mindent elfelejtenek. Az emberek nagyon ritkán emlékeznek arra, mit
gondoltak, mielőtt elkezdtek beszélni, ebben a nagyon korai időszakban. Pszicholó­
giailag azonban tény, hogy az emberek úgy emlékeznek vissza a gyermekkor igen
korai szakaszára - és néha pár hónapos korukból vannak emlékeik -, hogy már
volt kialakult gondolkodásmódjuk, bizonyos megértésük az emberekről, helyekről
és dolgokról. Hogyan várhatjuk el egy ilyen fiatal gyerektől, hogy rendelkezzen
mindezzel az anyaggal? Gondolkodásmódunk igen lassan fejlődik ki, néhány gyer­
mek azonban egy felnőtt elméjével rendelkezik. Ok egyáltalán nem gyerekek, majd
később azokká válnak. Ha emlékeznek arra, hogyan gondolkodtak korai csecsemő­
korban, akkor meglátják, hogy éppen úgy, mint a felnőttek. Ez az, ami érdekes.
K: Tudja, hogy egy gyerek miért emlékszik a felnőtt gondolkodásmódjára, de
arra nem, hogy előző életében miként gondolkodott gyermekként?
V: Ennek megítéléséhez túl kevés anyag áll rendelkezésünkre. Csak a módról
beszélek, ahogyan ezt tanulmányozhatjuk. Tegyük fel, hogy megpróbálunk emlé­
kezni a saját gyermeki gondolkodásmódunkra, megpróbáljuk elkerülni, hogy be­
lépjen a képzelődés, ha ekkor rábukkanunk valamire, az anyagul szolgálhat. Na­
gyon kevés irodalmat találhatnak erről, mert az emberek nem értik, hogyan tanul­
mányozhatnák. De magam is tanúja voltam néhány rendkívül érdekes dolognak.
Emellett, ismertem olyanokat, akiknek nagyon érdekes emlékeik voltak életük első
éveiből, és mindegyikőjüknek az volt a benyomása, hogy gondolkodásmódjuk
nem olyan volt, mint egy gyerek gondolkodásmódja vagy lélektana. Értik, mire
gondolok? Egy kifejlődött aggyal rendelkeztek, a reakcióik, ahogyan az emberekre
néztek, ahogyan felismerték őket, nagyon felnőttesek voltak, olyanok, amik nem
fejlődhettek ki az öntudatlan élet hat hónapja alatt.
K: Miért tűnik el mindez, amikor a gyerek beszélni tanul?
V: Mert elkezdi utánozni a többi gyereket, és pontosan azt csinálni, amit a felnőt­
tek elvárnak tőle. Azt szeretnék, hogy egy buta gyerek legyen, így hát azzá válik.
K: Hogyan tudhatjuk meg, mire emlékszik egy csecsemő? Azt hittem, hogy az
ember teljesen üres központokkal születik, és a központokkal emlékszik.
V: Ez a furcsa. Mint mondtam, néhány embernek, akik nem sokban különböz­
nek másoktól, különös és igen jól meghatározható emlékeik vannak életüknek
akár már az első hat hónapjából. Úgy vélik, hogy nem úgy néztek másokra, mint
egy gyerek, hanem mint egy felnőtt. Ezek az emberek nem különálló elemekből ál­
lítanak össze teljes képeket, hanem igen határozott benyomásokkal rendelkeznek
házakról, emberekről és így tovább.
K: Még mindig nem értem, hogyan emlékezhetünk egy korábbi visszatérésre.
Azt hittem, hogy az emlékezet a központok tartalmától függ, ami a személyiség­
ben található. Hogyan emlékezhet a személyiség egy előző életre?

423
 V: Ha most itt ebben az életben nem emlékeznek önmagukra, akkor nem emlé­
kezhetnek előző életeikre. Megelőzőleg is éltünk, ezt sok tény támasztja alá. Azért
nem emlékezünk rá, mert azokban az életekben nem emlékeztünk önmagunkra.
Ugyanez vonatkozik a mostani életünkre. Ha a dolgok gépiesen zajlanak, akkor csak
annyira emlékszünk belőlük, hogy megtörténtek, a részletekre csak önemlékezéssel
emlékezhetünk. A személyiség mindig összekeveredik az esszenciával. Az emléke­
zet az esszenciában található, nem pedig a személyiségben, a személyiség azonban
igen valósághűen tudja tálalni abban az esetben, ha az emlékezőtehetség elég erős.
K: Ha újra ugyanazok közé a körülmények közé születünk, akkor látszólag
igen kevés az esélye annak, hogy valami is megváltozzon az életünkben.
V: Eletünk korai szakaszában van erre esély. Hosszú ideig élünk, és ezen idő
alatt szert tehetünk valamire - tudásra, megértésre -, és ez a megértés átkerülhet
az esszenciába. Majd, ha életünk első éveit az esszenciában töltjük, akkor ez a meg­
értés tehet ránk valamilyen benyomást, létrehozhat az esszenciában néhány emlék­
képet. Rendszerint ezek korán eltűnnek, de néha a gyermekek elég sokáig, nyolc
vagy tíz éves korukig, meg tudják őket őrizni.
K: Körülbelül három vagy négy éves koromban, egyfajta játékként, megpróbál­
tam emlékezni önmagámra.
V: Igen valószínű, hogy így volt, lehet, hogy megmaradt ez a képessége. Talán
egyik előző életében megpróbált emlékezni önmagára - nem látok ebben semmi
lehetetlent.
K: A visszatérés elgondolásával kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy vajon
ha elkövetünk egy nagyon csúnya hibát, akkor ez azt jelenti, hogy az elkövetkezen­
dő életeinkben újra és újra el fogjuk követni?
V: A hibák különbözőek lehetnek, de ha volt benne valami szándékosság, ha
azért követték el, mert ezt akarták, akkor igen valószínű, hogy legközelebb még
inkább vágyni fognak arra, hogy újra megtegyék.
K: Az olyan dolgok, mint például a betegségek, megismétlődnek?
V: Talán igen, talán nem. Ez igen bonyolult dolgokkal függ össze. Csoportosíta­
nunk kell a betegségeket, mert különböző kategóriákba tartoznak. Néhány beteg­
ség hatást gyakorolhat az esszenciára, néhány pedig nem. Számos fertőző betegség
akkumulátorokat nyit meg, így tehát valójában hasznosak lehetnek. Ezután lehet,
hogy az akkumulátorok nyitva maradnak, vagy újra bezáródnak. Az ilyen jellegű
betegségek sokkok szerepét játszhatják. Ezek mellett vannak olyanok, amelyek vé­
letlenszerűek, vagy megismétlődnek, vagy nem, és néhány olyan, ami sorsszerű.
Ez utóbbiak az alkati betegségek.
K: Nem hiszem, hogy értem az örök visszatérés ideáját.
V: Lehetőségekről van szó. Pszichológiai beszélgetést folytatunk, még annyi
anyag sem áll rendelkezésünkre, hogy elméletben vitassuk meg. Emlékeznek, a fi­
lozófiai síkon való beszélgetés azt jelenti, hogy lehetőségeket vizsgálunk. Ha tehát
létezik visszatérés, arról beszélünk, miként történhetnek a dolgok.
K: Akkor tehát az egész kérdést filozófiainak kell tekintenünk, vagy pedig meg­
bizonyosodhatunk róla?
V: A megbizonyosodás nem jöhet szóba. Véleményem szerint, ha néhányan
megbizonyosodnak az örök visszatérés ideájáról, akkor ez nagyon szubjektív lesz.

424
Nem lesznek képesek átadni ezeket a felismeréseket másoknak. Az emberek vagy
hinni fognak nekik, vagy nem, de akárhogyan is lesz, ezek a felismerések nem
lesznek bizonyító erejűek. Azonban megerősítést nyerhetnek bizonyos dolgokról a
visszatérést illetően azáltal, hogy ebben az életben megfigyelik a dolgokat.
K: Mi az eredete a visszatérés ideájának?
V: Egy válasz adható erre a kérdésre pszichológiailag, egy másik matematika­
ilag, történelmileg pedig egy harmadik. Ha a pszichológiai választ vár, akkor véle­
ményem szerint az a gyermekekben folytonosan előbukkanó és nagyon határozott
érzés, hogy „ez már megtörtént egyszer". Például, elköltöznek egy új házba vagy
városba, és az az érzésük támad, hogy ez már megtörtént egyszer. A hagyományos
pszichológiai magyarázatok, amelyek a „tudatosságban bekövetkező változás"-sal
indokolják, és amit mi sokkal inkább az egyik központból a másikba való átmenet­
nek írnánk le, nem kielégítőek, mert csak néhány esetet magyaráznak meg, nem
pedig mindegyiket.
K: Ez azt jelenti, hogy a visszatérés annak a városnak a fennállása alatt követ­
kezett be?
V: Igen, feltétlenül. Az időnek nem ugyanarról a vonaláról van szó, hanem egy
párhuzamos vonalról. A visszatérés ideájának megértéséhez az idő két dimenzi­
ójára van szükség. A munka ideájának pedig az idő három dimenziójára. Az idő
második dimenziója azonban valóban nagyon elemi. A megléte felől nem lehetnek
kétségek, a modern matematikai és fizikai elképzelések különösképpen alátámaszt­
ják. Ha elfogadjuk, hogy az idő vonala hajlított, akkor a görbületnek két dimenzió­
ja van, tehát az időnek két dimenziója létezik.
K: Nem értem, hogyan lehet az idő kétdimenziós?
V: Vegyünk egy egyszerű dolgot. Egy vitorláson hajóznak, és miközben a hajó
siklik előre, önök sétálnak a fedélzetén. Ez utóbbi a mozgásuk második dimenzió­
ja. Végeznek egy mozgást - sétálnak, a második mozgás pedig a hajó siklása.
K: Akkor tehát egy spirál kivezethet minket a jelenlegi körforgásból?
V: Nem hiszem, hogy a szisztéma szempontjából beszélhetnénk spirálokról.
De ha a visszatérés vonatkozásában beszélünk róluk, akkor azt mondhatjuk, hogy
a közönséges visszatérésben egyáltalán nincs spirál, minden ugyanazon a szinten
van. Néhány részletet illetően a visszatérések különbözhetnek egymástól, az egyik
lehet, hogy az egyik irányba, a másik pedig a másik irányba hajlik - de ez csak egy
apró eltérés, és szó sincs spirálról. Spirálról akkor kezdhetünk el beszélni, amikor
megszabadulunk ugyanazon dolgoknak az állandó ismétlődésétől, vagy amikor
valami új jelenik meg.
K: Az örök visszatérés ideája részét képezi a szisztémának?
V: Nem, a szisztéma e nélkül is megérthető, bár ha van némi fogalmuk a vissza­
térésről, akkor később néhány dolgot könnyebben fel tudnak majd fogni. A szisz­
téma megmutatja a fejlődés útját, de azt nem mondja meg, mi történik akkor, ha
fejlődünk. Ha az idő szempontjából tekintünk a halál utáni élet kérdésére - ha az
időn kívül semmi mást nem veszünk figyelembe -, akkor okkal feltételezhetjük,
hogy az l-es, 2-es, 3-as és 4-es számú ember nem éli túl a halált, hiszen nincs ben­
ne semmi állandó. Olyan mértékben hiányzik belőle az állandóság, hogy képtelen
túlélni azt a sokkot, amit a halál jelent. Ha van benne valami állandó, akkor talán

425
túléli a halált. De véleményem szerint fontosabb, hogy ezt a kérdést az örökkévaló­
ság vonatkozásában vizsgáljuk meg. Megbizonyosodni nem tudunk a halál utáni
élet kérdéséről, de ha az örökkévalóság összefüggésében vesszük, akkor azt jelenti,
hogy létezik ismétlődés. Az életnek meg kell ismétlődnie, nem lehet csak egyetlen
élet. Próbálják megérteni, miként épül fel az élet. Ha egy egyenes vonalban gondol­
kodnak, akkor nem érthetik meg, ha pedig körökben, akkor azt tapasztalják, hogy
az agyuk képtelen felfogni. Minden élő - szerves élet, emberek és így tovább - él és
meghal, és valamilyen rejtelmes módon nem értjük, hogy ez köröket alkot, ezek a
körök összekapcsolódnak más körökkel, és ebből áll össze az élet. Minden dolog,
minden apró egység a saját körében forog körbe-körbe, mert minden létezésének
folytatódnia kell. Ha egy rés támadna, akkor az egész szerkezet összeomolna.
K: Azért nem tudjuk megérteni a visszatérés ideáját, mert, miután az örökkéva­
lóságban van, olyan gondolkodásmódot igényel, amire képtelenek vagyunk?
V: Igen, ha úgy tetszik. Mi nem tudjuk elképzelni, de a magasabb központjaink
igen. Ha dolgozunk, képesek leszünk gondolkodni róla, de csak a magasabb köz­
pontjaink segítségével - nem pedig a hétköznapi agyunkkal. De még ezelőtt meg
kell bizonyosodnunk arról, hogy a szokványos központjaink teljes hatásfokkal
működnek, mert jelenleg nem használjuk ki őket a lehető legnagyobb mértékben.
Addig nem remélhetjük, hogy eljutunk a magasabb központokhoz, amíg csak a
gépies részek működnek és nem tanultuk meg a szokványos központjaink összes
részét maximálisan használni.
Lehet, hogy a visszatérés ideája sok teljesen nyilvánvaló hibát tartalmaz, de ma­
tematikailag nincs benne kivetnivaló, és feltétlenül jobb, mint az ilyen természetű
elképzelések bármelyike, mert ha nem lenne visszatérés, akkor nem lenne múlt. Ha
nincs múlt, akkor nincs jelen, ha pedig nincs jelen, akkor mi hol vagyunk? Nem élhe­
tünk egy olyan világban, ahol az összes jelen eltűnik. Sok évvel ezelőtt a következőt
írtam erről a Tertium Orgánum című könyvemben: ha egy vonaton utazunk, nem
gondolhatjuk azt, hogy az összes állomás, amelyen keresztülhaladtunk, eltűnik, és
hogy azok, amelyeket érinteni fogunk, újraépülnek, már azelőtt is léteztek, mielőtt
elértük őket és azután is létezni fognak, miután keresztülhaladtunk rajtuk. Tudjuk,
hogy minden meghal, így hát újra meg kell születnie, minden elpusztul, tehát újra
kell építeni, és a visszatérés elmélete az egyetlen, amelyik magyarázatot adhat erre.
K: Ha az összes pillanat egyidejűleg létezik, akkor miért érzi úgy az ember,
hogy ebben a pillanatban van?
V: Az elménk korlátozottsága miatt. Természetesen a párhuzamos idő létezésé­
nek ideája a pillanat örökkévalóságát jelenti, de az agyunk képtelen így gondolkod­
ni. Az elménk egy nagyon korlátozott gépezet. A lehető legkönnyebb módon kell
gondolkodnunk, és ezt figyelembe kell vennünk. Az ismétlődésről egyszerűbb gon­
dolkodni, mint a pillanat örökkévalóságáról. Meg kell érteniük, hogy az agyunk
képtelen helyesen szavakba önteni a dolgokat, olyan formában, ahogy valóban
léteznek, csak olyan megközelítő megfogalmazásokkal szabad dolgoznunk, ame­
lyek közelebb állnak az igazsághoz, mint a szokványos gondolkodásunk. Mind­
össze ennyi lehetséges számunkra. Az agyunk és a nyelvünk nagyon esetlen esz­
közök, és nekünk igencsak finom anyagokkal és problémákkal kell foglalkoznunk.
Ugyanakkor nem ismerjük fel, hogy a dolgok leegyszerűsítésével, azzal, hogy egy

426
háromdimenziós világban képzeljük el magunkat, nem létezővé tesszük ezt a vilá­
got. Képtelen helyzetbe hozzuk magunkat, mert ha például elfogadjuk azt a hagyo­
mányos nézetet, mely szerint a múlt megszűnt és a jövő még nem létezik, akkor
semmi sem létezik. Az ebből az ideából levonható egyetlen logikailag lehetséges
következtetés: vagy semmi sem létezik, vagy minden - nincs harmadik lehetőség,
úgymond.
K: Beszélne arról, hogy vajon megszabadulhatunk-e a visszatéréstől?
V: Ugyanazt a hibát követi el, amit sok elmélet. Már azelőtt a menekülésről gon­
dolkodnak, mielőtt biztosak lennének az elmélet helyességében. Először meg kell
bizonyosodniuk emlékezéssel, nem pedig elméletben, hogy a visszatérés valóban
létezik. Csak miután már annyiszor csinálták, hogy belefáradtak, ráuntak, kezdhet­
nek el a menekülésről gondolkodni.
K: Hogyan szerezhetünk bizonyosságot a visszatérés létezéséről?
V: Mint már mondtam, csak úgy, ha emlékeznek egy előző életükre. Ha emlé­
keznek arra, hogy már korábban is éltek, hogy milyen volt, mit történt, akkor tudni
fogják, hogy létezik. Ellenkező esetben nem lehetnek biztosak benne. Az elmélet
szerint: ha emlékeznek önmagukra az egyik életben, akkor a következőben is emlé­
kezni fognak. Tehát először tudatossá kell válniuk ebben az életben.
K: Ha az ember mentesülhetne a visszatérés törvénye alól, akkor is ugyanab­
ban az időben lenne, vagy pedig a magasabb szinten lévő ember átmenekülhet
másik időkbe?
V: Nem, az időnek ehhez semmi köze. Az idő csak egyetlen életre vonatkozik.
Az ember életén kívül nem létezik - ezt nevezhetik örökkévalóságnak. És mit ért
menekülés alatt? Ez az idea sokféleképpen értelmezhető. Hogyan menekülhetné­
nek el az idő elől? Az idő önök része, ha elmenekülnének előle, az ugyanolyan
lenne, mintha a lábaiktól vagy a fejüktől szabadulnának meg. Ugyanakkor a mene­
külés ideájának van jelentése - azt jelenti, hogy az ember megszabadul a gépiesség-
től, mindig egy „én"-bői áll, azt teszi, amit akar. A megmenekülésnek sok fokozata
van, de ez a kezdete. Túl egyszerűen veszik ezt az ideát. Próbáljanak gondolkodni
azon, mit jelent megmenekülni.
K: Nem tudom összeegyeztetni az elgondolást, mely szerint a múlt itt van, va­
lóban létezik, azzal, hogy újból visszatér.
V: Ha túl nehéz, ne gondolkodjon róla. Ne törődjön vele. Emiatt kell egysze­
rűsített formákban beszélnünk a visszatérésről, csak így képes az agyunk gondol­
kodni. Ez az idea valójában a magasabb mentális központ, amelyik képes helyesen
gondolkodni, számára érthető meg. Szinte teljesen felesleges a visszatérésről elmél­
kedni, mert csak filozofálgatás lesz az eredménye. Azonban vannak bizonyos dol­
gok, amiket már a mostani tudásunkkal is elmondhatunk róla, mégpedig azt, hogy
az iskolák vonatkozásában valami megmarad. Már akkor is, ha csak az ember el­
kezd dolgozni, meg fog őrizni valamit. Erről nem felejtkezhet el, talán korábban
fog emlékezni, ami esetleg átsegítheti az egyik körből a másikba. Ha tehát egyszer
eljut egy iskolához, akkor számíthat arra, hogy legközelebb korábban fog találkoz­
ni eggyel, ami talán segít. Tehát már azzal is nyertünk valamit, hogy kapcsolatba
kerültünk ezekkel az ideákkal. Mindenképpen a szisztéma előnyeivel kezdünk. Ez
az egyetlen biztos dolog, az összes többi a munkánktól függ.

427
 K: Hogyan válhat a visszatérés az ember előnyére?
V: Ha ahelyett, hogy minden egyes alkalommal ugyanabban a körben forogna,
elkezd emlékezni és változni, ha azt kezdi el tenni, amit akar, és amit a legjobbnak
ítél, akkor az előny. Ha azonban nincs tudomása a visszatérésről, vagy, még ha van
is, semmit sem tesz, akkor semmi haszna nem származik belőle. Akkor ugyanazok
a dolgok fognak újra és újra megismétlődni.
A dolgok megismétlődnek az ember életében, ha tehát emlékeznek arra, ho­
gyan történtek tegnap, akkor holnap bizonyos dolgokat elkerülhetnek. Mindenki
a történések egy bizonyos zárt körében él - az egyik emberrel egyféle dolgok, a
másikkal másféle dolgok történnek. Tudniuk kell, hogy önökkel milyen jellegű dol­
gok szoktak történni, ha pedig ezzel már tisztában vannak, akkor sok mindent
elkerülhetnek.
K: Ha az ember az egyik visszatérés során találkozik a szisztémával, akkor a
következőben újra találkozni fog vele?
V: Attól függ, mihez kezdett a szisztémával. Előfordulhat, hogy valaki találko­
zik vele, és azt mondja: „Micsoda képtelenséget beszélnek ezek az emberek!" Attól
függ, ki mennyi erőfeszítést tesz. Ha valaki tett erőfeszítéseket, akkor szert tudott
tenni valamire, ami talán megmaradhat, de csak akkor, ha ezek az erőfeszítések
nem pusztán a személyiség felszínén voltak - nem csupán formálisak.
K: Az ember minden egyes visszatérés alkalmával szükségszerűen a cselekede­
tek egy adott vonalát követi?
V: Mint ahogy már említettem, mindegyik megszerzett hajlam feltehetően
megismétli önmagát. Az egyik emberben a tanulásra vagy bizonyos dolgok iránti
érdeklődésre való hajlam alakul ki, így a következő alkalommal is érdeklődni fog
ugyanazon dolgok iránt. A másikban az, hogy messzire elkerüljön bizonyos dolgo­
kat, így legközelebb is el fog menekülni előlük.
K: Ezek a tendenciák erősödnek?
V: Talán igen, vagy talán egy másik irányba fejlődnek. Nincs garancia - addig,
amíg az ember el nem jut valamilyen tudatos cselekedethez, amíg valamennyire
meg nem bízhat önmagában. Ha elegendő anyag állna a rendelkezésünkre, akkor
sok kérdést megválaszolhatnánk ezzel kapcsolatban. Például, mivel magyarázha­
tó, hogy olyan különös hajlamok jelennek meg a gyerekekben, amelyek teljesen
ellentétesek a külső körülményekkel, teljesen idegenek az őket körülvevő emberek
számára. Néha ezek a hajlamok annyira erősek, hogy megváltoztatják az életüket,
teljesen váratlan utakra terelik őket annak ellenére, hogy semmi olyan örökletes
dolog nincs bennük, ami ezt kiválthatta volna. Ezért fordul elő, hogy a legtöbb
esetben a szülők nem értik meg a gyerekeiket, és fordítva. Sohasem érthetik meg
egymást jól, vagy pontosan. Egészen más emberek - idegenek egymás számára,
csak történetesen, a véletlen folytán, összetalálkoztak egy bizonyos állomásnál,
ahonnan újból különböző irányokba mennek tovább.
K: Mit ért azon, hogy „tanulmányozzuk a gyerekeket"?
V: Ez az, ami óriási nehézséget okoz. Ha nagy méretekben vizsgálják a külön­
böző hajlamokat, akkor igen váratlan dolgokra bukkanhatnak. Egyik vagy másik­
ról mondhatják azt, hogy a körülményeknek tulajdoníthatók, vagy találhatnak
rájuk valamilyen egyéb magyarázatot. De ezek mellett a fiatal gyerekekben felbuk-

428
kanhatnak igen meglepő hajlamok, nem a véletlenszerűekre gondolok, amelyek
megjelennek, majd eltűnnek, hanem azokra, amelyek az életük végéig elkísérik
őket. A visszatérés elmélete szerint, ezek lehet, hogy olyan tendenciák, amelyekre
előző életükben, sokkal idősebb korukban tettek szert, és most nagyon hamar fel­
bukkantak.
K: Vagyis, a visszatérés szempontjából, nem lehetséges, hogy a jelenleg meg­
lévő hajlamainkért az előző életünkben elkövetett néhány fontos cselekedet a fe­
lelős?
V: Igen valószínű. Azonban van itt valami: ez a munka ezelőtt nem létezett.
Lehet, hogy valamilyen másfajta igen - lehet, hogy sokféle létezik -, de ez nem. Ez
a munka most létezik először, efelől nincs kétségem.
K: Arra gondoltam, hogy olyan óriásinak tűnik az az elképzelés, mely szerint a
mostani pillanat és a halál időpontja között sorsdöntő cselekedeteket viszünk vég­
hez, amelyek aztán meghatározzák a következő visszatérés alkalmával megjelenő
tendenciáinkat.
V: Természetesen. Eletünk minden pillanatában olyan hajlamokat alakítha­
tunk ki, amelyektől talán tíz életen át képtelenek leszünk megszabadulni. Ezért
fektetnek mindig hangsúlyt erre a pontra az indiai irodalomban. Lehet, hogy mese
formájában jelenik meg, az elv azonban ugyanaz.
K: Azt mondja tehát, hogy ez a munka korábban nem létezett. Ez azt is jelenti,
hogy nem fog még egyszer megjelenni?
V: Nincs rá garancia. Az, hogy önök találkozni fognak-e vele, saját magukon
múlik. Természetesen egy valamit biztosra tudhatunk -ugyanilyen módon nem
fog megismétlődni. Talán legközelebb is lesznek csoportok és iskolák, csak nem
ugyanilyen formában léteznek majd, és nem ugyanebben az időben. A munka az
egyetlen, ami nem áll a visszatérés törvénye alatt, mert ha így lenne, akkor nem
lenne munka. Ha egy kicsit is tudatos, akkor nem térhet vissza ugyanebben a for­
mában. Ha ezt az adott munkát tekintjük, lehet, hogy sok minden, amit magába
foglal, teljesen másképpen fog történni. Például, ami most egy bizonyos időpont­
ban történt, lehet, hogy legközelebb húsz évvel korábban fog bekövetkezni.
K: Ha az iskolák nem ismétlődnek meg ugyanolyan formában, akkor az azt
jelenti, hogy az ember csak az egyik éleiében találkozhat egy iskolával?
V: Nem, ez a kérdés egy másik idea bevezetését igényli. Ennél sokkal egysze­
rűbb a dolog. A visszatérés, ha létezik, gépies és a gépiességen alapszik. Iskola nem
lehet gépies, így hát más törvények alá kell esnie, még akkor is, ha csak alapszintű.
Ha egy iskola egyszer már létezett valamilyen formában, akkor legközelebb lehet,
hogy nem ugyanazon a helyen, időben vagy formában jelenik meg. Azt lehetetlen
megmondani, miben fog megváltozni, de még egyszer nem lehet ugyanaz a dolog,
mert akkor gépies lenne, ha pedig gépies, akkor nem iskola.
K: Akkor ez azt jelenti, hogy az, aki találkozott egy iskolával, lehet, hogy legkö­
zelebb nem fog rábukkanni?
V: Lehet, hogy egy másikat fog találni, talán egy jobbat, vagy esetleg semmit.
Az, hogy milyen iskolával találkozhat, vagy nem találkozhat az ember, sok, szá­
munkra ismeretlen októl függ, azonban csak az igen megkövesedett dolgok is­
métlődhetnek meg újra és újra bármilyen változás nélkül. Az élő dolgok sohasem

429
lehetnek ugyanolyanok a következő alkalommal. Arra számíthatnak, hogy olyas­
valami, mint a Trafalgar Square, megismétlődik, de arra nem, hogy az iskolák újra
megjelennek.
K: Tehát, miután az iskolák nem gépiesek, semmi biztosíték sincs arra, hogy ha
visszatérünk, akkor még egyszer rátalálunk erre a szisztémára?
V: Pontosan, nincs rá garancia, bár ennek sok oldala van. Teljesen igaz, hogy a
dolgok nem térnek vissza pontosan ugyanabban a formában, ugyanakkor az ember
nem veszítheti el azt, amit egyszer már megszerzett. Ez azt jelenti, hogy ha egy lehe­
tőség elveszett számára, akkor találhat egy másikat. Az ember csak a saját hibájából,
nem pedig a dolgoknak köszönhetően mulaszthat el egy lehetőséget, bár meg kell
érteniük, hogy a lehetőségek száma véges. Bizonyos értelemben létezik visszatérés,
legalább is feltételezhetően, de, mint ahogy mondtam, a szó szoros értelmében vett
„örök" visszatérés nem létezhet minden dolog, akár kicsi, akár nagy, esetében. Kü­
lönböző megnyilvánulások léteznek, és amiről mi azt gondoljuk, hogy örök, talán
egyáltalán nem az. Mindenki csak korlátozott számú lehetőséggel rendelkezik. Ha
az emberek hétköznapi életet élnek, és nem halmoznak fel megfelelő befolyásokat,
ha nem hoznak létre egy mágneses központot, akkor némi idő elteltével még a lehe­
tőségét is elveszítik annak, hogy kialakíthassanak egyet. Lehet, hogy kihalnak, mert
erős a verseny. Sok minden van a visszatéréssel kapcsolatban, amiről egyáltalán nem
tudunk semmit, de az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy nem ismétlődik meg
a végtelenségig.
A feltett kérdésekből látom, hogy néhányan nem ismerik fel, milyen ritkán for­
dul elő, hogy valakinek lehetősége nyílik a fejlődésre, és hogy sokan vannak olya­
nok, akiknek az esetében sohasem adódik erre alkalom. Azt sem látják be, mennyi
veszély, mind külső, mind belső, fenyegeti ezt a lehetőséget. Ami az ugyanazzal
az iskolával való találkozás eshetőségét illeti, úgy érzem, hogy az embereket még
meg is döbbenti az a tény, hogy ez talán nem adódik többé, hogy ez a lehetőség
talán nem lesz mindig adott. Valójában mindez arra utal, hogy az iskolák a hétköz­
napi törvényeken kívül állnak, így hát velük kapcsolatban semmi sem történhet
pontosan ugyanúgy. Ez nem azt jelenti, hogy nem adódnak majd más lehetőségek,
de az embernek fel kell rájuk készülnie. Az iskola nem futhat el az ember elől,
csak ő maga futhat el az iskola elől, de az embernek fel kell készülnie a vele való
találkozásra, fel kell készítenie magát, még akkor is, ha tízezer élete van. Semmi
sem jön magától. Ha valami mégis, akkor az ember el fogja veszíteni. Csak annyit
kaphatunk, amennyire készen állunk, és csakis a saját erőfeszítéseink révén készül­
hetünk fel. Ebben a munkában semmire sincs garancia. A munkában eltöltött idő­
ért nem osztanak diplomákat. Minden nap vizsgázniuk kell, és minden nap vagy
átmennek az adott teszten, vagy megbuknak.
K: Miután olyan ritkán fordul elő, hogy valaki találkozik egy iskolával, és olyan
nehéz rábukkanni egyre, nagyon félek attól, hogy olyan körülmények közé szülé­
tek újra, amelyek nem teszik lehetővé, hogy találjak egyet.
V: Véleményem szerint, ennek nagyon kicsi az esélye, mert ha a visszatérés
ideáját vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk, hogy az ember ugyanazon feltéte­
lek közé, ugyanabba az időbe, ugyanabba az időszakban születik újra. Még ha
valamilyen oknál fogva a dolgok nem is pontosan ugyanúgy ismétlődnek meg,

430
találni fog valami mást, különösen akkor, ha valamire emlékszik az előző életéből.
Mindenesetre több esélye lesz, mintha semmit sem tudna.
K: Akkor igaz az, hogy eddig még egyikőnk sem találkozott ezzel a sziszté­
mával?
V: Véleményem szerint nagyon is. De valószínűleg találkoztak valami hasonló­
val. Azonban annak a ténye, hogy én így gondolom, semmit sem jelent önöknek,
mindenkinek magának kell megtudnia, miért gondolom így.
K: Valamennyire is biztosra vehető, hogy ha az ember az egyik életében neki­
kezd a munkának, akkor később is folytatni tudja majd?
V: Újfent, elméletileg, arról a helyről fognak kezdeni, ahol az előző életükben
befejezték. Minél többhöz jutnak most, annál könnyebb lesz nekifogniuk legköze­
lebb. Ez ugyanúgy működik, mint amikor valamit onnan kezdenek el, ahol előző
nap abbahagyták: a kapcsolat ugyanaz. Például ma elkezdenek valamit tanulni,
és holnap folytatják - nem kell az egészet újból az elejéről kezdeniük. Ha azonban
csak színlelik a tanulást, ha úgy nézik a könyvet, hogy közben utat engednek a kép-
zelődésnek, akkor legközelebb az elejéről kell kezdeniük.
K: Ha most megváltozik a létezésünk, akkor ennek eredményeként legköze­
lebb növekedni fog a mágneses központunk?
V: Ó nem, a mágneses központot a személyiségben kell létrehozni, így legköze­
lebb újra meg kell formálniuk. Nem kaphatják készen az előző életükből.
K: Az egyik visszatérés alkalmával kialakult hajlam a következő életben szo­
kássá fog válni?
V: Ez a hajlamtól függ. Ha gépies, akkor igen. Ha tudatos, akkor nem válhat
szokássá, mert a két dolog nem ugyanaz.
K: Ha visszagondolok az eddigi életemre, látok bizonyos válaszutakat, ame­
lyeknél megítélésem szerint rossz döntéseket hoztam. Tehetek bármit is ebben az
életben azért, hogy legközelebb ne ismételjem meg ugyanazokat a hibákat?
V: Bizonyos mértékig igen, minden csak egy bizonyos mértékig lehetséges. Ha
visszatekintünk, lehet, hogy találunk olyan pillanatokat, amelyeket válaszutaknak
nevezhetünk. Tanulmányoznunk kell ezeket, mert máskülönben lehet, hogy hibá­
kat követünk el, és valódi válaszutaknak tekintünk olyan pontokat, amelyek nem
voltak azok, és ezért a valódiakat elmulasztjuk. Az ember most gondolkodhat,
változtathat ezeket az adott pontokat illetően, és ha ezt elég mélyen teszi, akkor
később emlékezni fog rájuk, ha felületesebben, akkor lehet, hogy emlékezni fog. Min­
denesetre van esély arra, hogy idővel az ember talán nem követi el újra ugyanazt
a hibát, mert az, hogy elkerülhetetlenül egyik vagy másik irányba kell fordulnia,
talán nehezebben vagy könnyebben elkerülhető.
K: Ha észre tudjuk venni ezeket a válaszutakat, akkor a hasznunkra fordíthat­
juk őket?
V: A hasznosításukról szó sincs. A múltban kell őket tanulmányoznunk, nem
pedig a jövőben. Ahhoz nem tudunk eleget, hogy azon gondolkodjunk, mit kellene
„tennünk". Csak a formális gondolkodás kezd mindig ezzel.
K: Ha van valamilyen választásunk, hogyan befolyásolhatja a visszatérést?
V: A visszatérést nem lehet közvetlenül befolyásolni. A visszatérés ideája sze­
rint semmi sem változik, csak önök változhatnak meg. Ha önök megváltoznak,

431
akkor sok minden megváltozhat a visszatérésben. Ily módon sok idea és dolog
átkerülhet az egyik életből a másikba. Például valaki megkérdezte, mit nyerhet az
ember a visszatérés ideájától? Ha intellektuálisan tudatában lenne ennek az ideá­
nak és esszenciájának a részévé válna, vagyis az élethez való általános hozzáállásá­
nak a részévé, akkor nem felejtené el, és következő életének a korai szakaszában
előnyére válna ennek ismerete.
K: Igaz az, hogy nem léphetünk a végtelenségig az egyik életből a másikba,
vagyis a halál és az újraszületés nem tart örökké?
V: Pontosan. Az egyetlen különbség az, hogy azoknak, akik egy meglehetősen
gépies életet élnek, több idejük van azokkal szemben, akik tudatossá válnak. Ez
nagyon igazságtalannak tűnik, ugyanakkor a gépies emberek nagyon kellemetlen
körülmények közé kerülhetnek. Tegyük fel, hogy valamilyen külső véletlennek kö­
szönhetően, ami történelmi eseményekkel, például háborúkkal vagy ehhez hason­
ló dologgal kapcsolatos, valaki nagyon fiatalon hal meg, és ez minden alkalommal
megismétlődik. Ekkor a körülmények igen kivételes összejátszására lenne szükség
ahhoz, hogy ebben valamilyen változás következhessen be.
K: Újra megismétlődhet egy olyan eset, amikor valamilyen véletlen az ember
egész életét befolyásolja?
V: Igen, ugyanaz a véletlen megismételheti önmagát. Nem szabad megfeled­
kezniük arról, hogy csak egy elméletről beszélgetünk, ami azonban lehet jobb vagy
rosszabb, állhat közelebb a lehetséges tényekhez, vagy távolabb tőlük.
A gépies életben még azok a dolgok sem eredményeznek bárminemű gyakor­
lati változást, amelyek történnek. A dolgok csak akkor válnak fontossá, amikor az
ember elkezd felébredni. Ettől a pillanattól kezdve a dolgok komolyra fordulnak.
Tehát a gépies visszatérésről, vagy a felébredés kezdetéről kérdezett?
K: Arra gondoltam, hogy legközelebb vajon lesz-e lehetőségem találkozni egy
iskolával.
V: Mint mondtam, az iskolák nem olyan mértékben függnek a visszatéréstől,
mint a hétköznapi életben lévő dolgok. Lehet, hogy legközelebb sok minden ponto­
san ugyanolyan lesz, mint most, néhány dolog pedig megváltozik. Ez ugyanolyan,
mint amikor egy séta alkalmával különböző dolgokat látnak: embereket, fákat,
buszokat, autókat, házakat, lámpaoszlopokat, néhányuk egyhelyben áll, mások
mozognak. A háborúk, forradalmak és az ezekhez hasonló dolgok olyanok, mint
a lámpaoszlopok, a tudatos dolgok azonban az elhaladó autók fényeihez hason­
lítanak. Ha kimennek az utcára, a lámpaoszlopokat mindig ott fogják találni, az
azonban valószínűtlen, hogy ugyanazokat az autókat fogják látni.
K: Vagyis egy lehetőség sohasem adódik kétszer?
V: Ugyanaz nem, időpocséklás lenne. Amikor az emberek szembetalálkoznak
bizonyos lehetőségekkel, felelősek lesznek azért, mennyi energiát fektetnek belé­
jük. Ha nem használják ki őket, akkor a következő életükben nem találkoznak ve­
lük. A lámpaoszlopok mozdulatlanul állnak, az autók nem maradnak egyhelyben,
nem állásra, hanem mozgásra tervezték őket. Hasznos, ha úgy gondolják, hogy
ugyanazok a lehetőségek talán nem térnek vissza következő alkalommal. Arra szá­
mítunk, hogy a dolgok ugyanolyanok maradnak, de talán másmilyenek lesznek.
Lehet, hogy ez más emberektől függ, mások talán korábban kezdenek. Például ez

432
alkalommal 1921-ben indítottam el ezeket az előadásokat Londonban, de talán leg­
közelebb 1900-ban fogom. Csak 1921-ben állnak majd készen, de talán akkor ez a
lehetőség nem lesz többé adott az önök számára. Ne szó szerint értsék ezt, csak egy
példa volt arra, hogyan gondolkodhatnak erről.
K: Nagyon nehezen tudom elképzelni, mivel készülhetnék fel arra, hogy legkö­
zelebb korábban találkozzak a szisztémával.
V: Semmivel sem tud felkészülni. Kivéve, hogy most emlékszik önmagára, és ak­
kor legközelebb is fog. A legfőbb nehézséget a negatív érzelmek okozzák, olyan na­
gyon kedvünket leljük bennük, hogy semmi más iránt nem mutatunk érdeklődést.
K: Mindenki esetében ugyanaz a kiindulási pont, vagy pedig egyénenként vál­
tozik?
V: Nagyon, nagyon különböző lehet, az emberek különböző szintekről indul­
nak. A korábbi életek tekintetében nem ismerjük a múltunkat. Néhány ember már
végzett valamilyen munkát, bár azt lehetetlen megmondani, milyen formában.
Néhányan csak most kezdtek, mások mögött azonban már sok erőfeszítés áll, te­
hát mindenki másképpen kezd a munkához. Iskolákban azonban mindenkinek
keresztül kell mennie ugyanazokon a dolgokon, és néha azok számára, akik több
anyaggal rendelkeznek, ez nehezebb, mint azoknak, akik kevesebbel. Ez egyénen­
ként nagymértékben változik. Néhány ember bizonyos ideig nem tartozhat felelős­
séggel, míg mások igen. Néhányan képesek új emberekkel dolgozni, másoknak
hosszú ideig csak figyelniük szabad.
K: Van valamilyen gyakorlati haszna, ha miközben az ember megpróbál em­
lékezni önmagára, az életében bekövetkező eseményeken gondolkodik a célból,
hogy rögzítse őket az elkövetkezendő visszatérésekre?
V: Nem, ez nem gyakorlati munka. Először is, mint ahogy már sokszor elmond­
tam, biztosnak kell lenniük abban, hogy vissza fognak térni a jövőben, másodszor
pedig, hogy emlékeznek önmagukra. Ha az előbbi megfogalmazást használja, ak­
kor ez képzelődésbe fog átcsapni. Ha azonban először emlékezni próbál önmagára
anélkül, hogy bármit is hozzátenne, majd pedig, amikor már képes rá, megpróbál
emlékezni az előző életére - emlékezzenek arra, hogy a válaszutak megkereséséről
beszéltem -, akkor a kettő együtt nagyon hasznos lesz. Azonban ne higgyék, hogy
már most képesek erre, mert nem azok.
Sokféleképpen próbálkozhatnak négy dimenzióban gondolkodni a saját életük­
ről. Ezt most még csak pszichológiailag vehetjük, a saját életünk vonatkozásában.
Tegyük fel, hogy tíz évet visszamennek az időben, és azt tapasztalják, hogy bizo­
nyos dolgokra nagyon jól emlékeznek. Majd képzeljék el, hogy tudnak mindarról,
ami meg fog történni önökkel, és mindent újból végig kell élniük úgy, hogy köz­
ben mindenről tudomásuk van - újra kell élniük az összes tévedésüket, képtelen­
séget és így tovább. Ekkor az egész dologra másképpen fognak tekinteni. Mindent
megtalálhatnak saját magukban, ha tanulmányozzák az életüket úgy, hogy először
vissza-, majd ismét előremennek az időben. A képzeletüket használva tudatosan
fogják ezt megtenni. De ne próbáljanak bármit is megváltoztatni. Ha kipróbálják
ezt az időutazást, akkor újra fognak élni tíz évet, és meglátják, hogy minden min­
dig ugyanúgy történik, ugyanakkor pedig tudni fogják, hogy mindennek ugyan­
úgy kell történnie.

433
 K: Mit tehet az ember azért, hogy elég pontosan vissza tudjon emlékezni a
dolgokra?
V: Olyan pillanatokat kell keresniük, amelyekre jól emlékeznek. Néhány ember­
nek ez jobban megy, mint másoknak. Ez utóbbiak számára ez a kísérlet különösen
hasznos lesz, mert teljesen tisztán kell látniuk az egész életüket. Ez egy boncterem,
a különbséget pusztán az adja, hogy a szokványos boncteremben halott testekkel
foglalkoznak, itt azonban addig nem vizsgálhatnak másokat, amíg meg nem tud­
nak mindent önmagukról.
K: Mit tegyünk, ha olyan pillanathoz érkezünk, amire nem emlékszünk?
V: Nincs olyan dolog, amiről ne lenne emlékünk, de lehet, hogy ez az emléke­
zet „fél", ahogyan talán önök mondanák. Bár, ha kitartóak, a dolgok fokozatosan
elő fognak jönni, és eszükbe fognak jutni szavak, hangulatok, érzések, emberek. Ez
megmutatja, hogy a pszichológiát nem tanulmányozhatjuk önmagunktól függetle­
nül. Eddigi életük tanulmányozása során egy egész múzeumot járnak be.
K: Pár perccel ezelőtt azt mondta, hogy az ember onnan folytatja, ahonnan
egy másik életében abbahagyta. Ez azt jelenti, hogy ha ebben az életünkben 4-es
számú emberré válunk, akkor a következőben 4-es számú emberként fogunk meg­
születni?
V: Ezt nem tudom. Véleményem szerint jobb, ha azt mondjuk, hogy legköze­
lebb könnyebb lesz 4-es számú emberré válnunk.
Tudják, ha az ember egy olyan hatalmas változáson megy keresztül, mint amit
az egyik szintről a másikba való átjutás jelent, akkor sok új törvény alá kerül. Azt,
hogy ez hogyan működik, nem tudom. Csak a jelen helyzetünkről beszélhetünk,
mert ezt ismerjük, továbbá elmondhatjuk, hogy viszonylag kisebb változásokra szá­
míthatunk - több tudásra, több tudatosságra, és, szerencsével, egy kicsivel több
lelkiismeretre vagy egy kicsivel erősebb vágyra a változtatás után. De olyan nagy
változásokról, mint amit az egyik szintről a másikra való átkerülés jelent, nem be­
szélhetünk. Ennek ellenére, még a leghalványabb változás is változás, és jobb, ha a
kis változásokkal foglalkozunk, amelyek mérhetőek.
Tudják, ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, nagyon hasznos, ha belátjuk, mit
ismerhetünk meg. Úgy teszik fel ezeket a kérdéseket, mintha tudhatnánk rájuk a
választ, de pusztán ötpercnyi gondolkodás megmutatná, hogy tévedünk, mert ha
tudhatnánk a válaszokat, akkor valószínűleg már régóta rendelkeznénk velük. Ah­
hoz, hogy gyakorlati válaszokat adhassunk ezekre a kérdésekre, egy jobb eszközre
lenne szükségünk, ha nagyobb hatásfokkal tudnánk alkalmazni ezt az eszközt, ak­
kor talán konkrét válaszokat kapnánk, de ehhez jelenlegi agyunk nem elegendő.
K: Nem látom az ember állapotában és a körülményekben bekövetkező válto­
zás közötti összefüggést.
V: A kettő különbözik egymástól. A körülmények maguktól változnak, az ember
állapota pedig csak munka eredményeként, és az állapot megváltozásához vezető
okok közül sok nem a körülményektől függ. Az embernek meg kell értenie, hogyan
történnek a dolgok. Hasznos, ha ezen elgondolkodunk, azonban könnyen követhe­
tünk el hibákat. Az egyik tévedésünk, hogy azt hisszük, a dolgok lehetnének másmi­
lyenek. Ez csak önmagunk vonatkozásában igaz. A hatalmas külső eseményeket irá­
nyító okok mindegyike sok évvel ezelőtt teremtődött meg, és igazából nekünk nem

434
ezzel kell foglalkoznunk - nincs időnk arra, hogy pontról pontra megvizsgáljuk eze­
ket a dolgokat. Ezzel szemben önmagunkat részletesen kell tanulmányoznunk.
K: Ha valaki többé nem születik bele a számára adott korszakba, akkor mi tör­
ténik azokkal az életekkel, amelyek összefüggnek az övével?
V: Ez az egyik legnehezebb probléma. Amennyire ennek az elméletnek az
alapján megérthetjük ezt, az ember nem születhet újra azonnal. Az újraszületés
ugyanolyan folyamat, mint minden más: az ember fokozatosan elhalványul, és ez
a folyamat nem fejt ki számottevő hatást. Néhány ember fokozatosan megszűnik,
másoknak, azoknak, akik történelmi eseményekkel és ezekhez hasonló dolgokkal
függnek össze, maradniuk kell. Ok nagyon kellemetlen helyzetben vannak, csak
körbe-körbe forognak, és a legtöbbjük teljesen halott.
K: Akkor tehát a történelmi események kiemelkedő alakjai nem szabadulhat­
nak ki a hétköznapi élet markából?
V: A legtöbb esetben már elkéstek a szabadulással, már halottak, éppen hogy el
nem hagyják a csontjaikat útközben, ennek ellenére tovább kell létezniük, és körbe
kell forogniuk. Ez az élet egyik rejtélye - halott emberek irányítják.
K: Nem értem, miért olyan fontosak a nagy történelmi alakok, hogy még akkor
is újra meg újra vissza kell térniük, amikor már halottak? Nem lenne egyszerűbb
másokat találni a helyükre?
V: Egyszerűbb? Kinek? Nyilvánvalóan jól megfelelnek bizonyos feltételeknek, és
ezért újra és újra ugyanolyan módon körbejárnak, még akkor is, ha halottak, az em­
berek pedig élőnek tekintik őket. Talán az a fő jellemvonásuk, hogy halottak, mert
így nem hibázhatnak - újra meg újra pontosan ugyanazokat a dolgokat teszik.
K: Visszatérő halott emberekről beszél, én azonban azt hittem, hogy az esszen­
cia nem halhat meg.
V: Relatív értelemben meg tud, abban az értelemben, hogy nem tud fejlődni.
Lehet, hogy gépiesen létezik, de fejlődni képtelen, csak elkorcsosodni tud idővel.
Az esszencia sokféleképpen halhat meg. Lehet, hogy csak ennek az életnek a tekin­
tetében hal meg, vagy végérvényesen. Csak akkor halhat meg teljesen, ha helytelen
cselekedetek, a lelkiismeret ellen elkövetett cselekedetek, követik egymást hosszú
időn keresztül. Az esszencia megölése a lelkiismeret elpusztítását jelenti. Vagy az
is lehet, hogy ebben az életben meghal, majd a következőben épen és egészsége­
sen újraszületik. Például lehet, hogy az ember a fejére esik, és ekkor meghalhat
az esszenciája abban az értelemben, hogy nem fejlődik tovább. De a következő
életben újra élni fog. Amikor tehát az esszenciáról beszélünk, tudnunk kell, milyen
esetre gondolunk, véletlenszerűre vagy szándékosra.
Amikor a hétköznapi életről gondolkodunk, megfeledkezünk arról, hogy sok
ember halott, és az alvó emberek könnyen kerülnek halott emberek befolyása alá.
K: Az emberek többsége halott?
V: A szentpétervári csoportomban sokat beszélgettük erről a kérdésről. Néhá­
nyan azt gondolták, hogy a legtöbb ember halott, de én sohasem értettem ezzel
egyet. Mindenki alszik, de még a hétköznapi életben is találhatunk olyan kellemes
embereket, akik lehet, hogy lustaságból, a lehetőség hiányából vagy valami másból
kifolyólag nem dolgoznak, de nem halottak.
K: Hogyan befolyásolhatnak halottak alvó embereket?

435
 V: Az alvókhoz viszonyítva nagyon erősek, mert hiányzik belőlük a lelkiisme­
ret és a szégyenérzet. Mi teszi gyengévé a hétköznapi embereket? A lelkiismeret és
a szégyenérzet. Emellett, ha az emberek alszanak, bármi megtörténhet velük, még
az ágyukból is kilophatják őket.
A hétköznapi életben az összes ember alszik, de nem mindegyik halott - egy­
előre. Ugyanakkor, ha az ember egyáltalán nem tudja elfogadni és használni a B-
befolyást, akkor semmi sem akadályozhatja meg, hogy előbb vagy utóbb meghal­
jon. A B-befolyást azért küldték, hogy megóvja az embereket a haláltól, még akkor
is, ha alszanak. Ha azonban elutasítják a B-befolyást, akkor semmi sem akadályoz­
hatja meg a halálukat. A fejlődést illetően nem egyenlőek az emberek. Néhányan
fejlődhetnek, mások nem. Vagy elveszítették a lehetőségét, vagy semmit sem tettek
azért, hogy kiérdemeljék.
K: Van valami különbség a látnoki képesség és az előző életekre való visszaem­
lékezés között?
V: A valódi látnoki képesség, eltekintve a fantasztikus leírásoktól, a magasabb
érzelmi központ funkciója, ami az 5-ös számú ember egyik funkcióját jelenti. Min­
den, ami ez alatt van, vagy hazugság, vagy képzelődés. Teljesen elképzelhető, hogy
valaki rövidke pillanatokra megtapasztalja a magasabb központjait, de ezek a felvil­
lanások megbízhatatlanok és senki sem tudja irányítani őket, kivéve az 5-ös számú
embert - a teljesen kifejlődött 5-ös számú embert. Ha valaki úgy kristályosodik ki
és válik majdnem tökéletes 5-ös számú emberré, hogy előtte nem volt 4-es számú,
akkor nem lehet teljes 5-ös számú ember, és így nem tudja ezeket a képességeket tö­
kéletesen használni. Ha azonban eléri a tudatosság harmadik állapotát, akkor a tu­
datosságnak ez a fejlődése a magasabb érzelmi központ működését jelenti, amely
kiterjedtebb látnoki képességekkel rendelkezik, mint mi.
K: Az ember a nélkül is megértheti a visszatérés ideáját, hogy felfogná a dimen­
ziók és az eltérő idők kérdését?
V: Azt hiszem igen, de először tisztáznunk kell a fogalmakat. Mint elmélet, léte­
zik egy pszichológiai, egy matematikai, és egy, amit mi fizikainak nevezhetünk, és
véleményem szerint a pszichológiai oldal a nélkül is megérthető, hogy szükségsze­
rűen megértenénk a dimenziók és a tér ideáit. Elvégre nem a matematikai oldal a
fontos. Ez pusztán az életről alkotott egyik elmélet, amelyik, úgymond, matemati­
kainak hangzik. Azonban nem beszélhetünk róla úgy, mint egy tényről.
Másmódon is elmagyarázható ez. A visszatérés ideája összekapcsolható az em­
beriség életével. Az egyén élete véget ér, és hozzákapcsolódik egy nagyobb entitás
- az emberiség - életéhez.
Ez csak egy dolgot jelenthet: ha az ember gépies marad, akkor akár tízezerszer
is visszatérhet anélkül, hogy előnyére válna. A visszatérés ténye önmagában sem­
mit sem változtat meg. De ha az ember dolgozni kezd, akkor hatalmas jelentőség­
gel bír, ez az egyetlen olyan elv, ami magyarázatot adhat bizonyos jelenségekre. De
önmagában az, hogy tízezer életünk van, vagy csak egy, semmit sem jelent.
K: A történelem során bekövetkezett összes esemény, a háborúk és forradal­
mak és így tovább, újból meg fog ismétlődni?
V: Most az egyének visszatéréséről beszélünk, innen nem térhetünk át közvet­
lenül a történelmi eseményekre. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy ezek a dolgok

436
meg fognak ismétlődni. Gépies erők és emberek hozták őket létre, így azok az
emberek külsőleg ugyanazon körülmények között lesznek, mint előtte. Azt kell
megértenünk, hogy ha most semmi sem változik, akkor legközelebb sem fog. Te­
gyük fel, hogy néhányan vissza tudnak emlékezni. Mit tehetnének? Mások min­
dent elfelejtettek, és biztosabbak a véleményeikben és kevésbé hajlandók meghall­
gatni a magyarázatokat. A múltbéli eseményekre való visszaemlékezés pedig az
önemlékezéstől függ. Amennyiben most emlékeznek önmagukra, akkor, ha lesz
következő életük, abban az esetben, emlékezni fognak arra, hogy most mi történt.
Ha nem emlékeznek önmagukra, akkor hogyan emlékezhetnének dolgokra és ese­
ményekre?
K: Ez azt jelenti, hogy mindig ugyanazokkal az eseményekkel fogok találkozni
a világban?
V: Meg kell érteniük, hogy mindegyik világ, a visszatérés szempontjából, egy
másik világban található. A helyzet az egyik nagyobb világban változhat meg és be­
folyásolhatja a benne lévő világot. Számtalan olyan dolog van ezzel kapcsolatban,
amiről az agyunk képtelen helyesen gondolkodni. Ha pontosabban és világosab­
ban tudnánk gondolkodni, akkor több mindent megértenénk.
A világokkal kapcsolatban egy valamit szeretnék még az előbbiekhez hozzá­
tenni. Amíg az Abszolút létezik, minden másnak is léteznie kell, semminek sem
áll jogában meghalni. Még ha valami meg is hal, újra és újra meg fog ismétlődni
addig, amíg az Abszolút létezik.
De mindez csak egy elmélet. A szisztémában a visszatérés ideája nem szük­
ségszerű. Lehet, hogy érdekes és hasznos, sőt akár kezdhetnek ezzel az ideával,
de az önmagunkon való tényleges munkához nem szükséges. Ezért nem foglalko­
zik vele a szisztéma. Kívülről, tőlem, a szakirodalomtól származik. Illeszkedik a
szisztémába, nem mond neki ellent, azonban nincs rá szükségünk, mert mindent,
amit megtehetünk, csak ebben az életben tehetünk meg. Ha ebben az életben sem­
mit sem teszünk, akkor a következő éppen ilyen lesz, vagy lehet, hogy halvány
eltérések lesznek benne, de nem pozitív változások. Ha a visszatérés létezik, nem
tudunk változtatni rajta. Csak egy dolgon tudunk: megpróbálhatunk felébredni és
remélhetjük, hogy ébren maradunk. Nem akadályozhatjuk meg, ha vissza kell tér­
nünk. Egy vonaton utazunk, ami tart valahová. Mindössze annyit tehetünk, hogy
másképpen töltjük el rajta az időnket - vagy valami hasznosat teszünk, vagy telje­
sen hasztalanul töltjük.

437
 TÁRGYMUTATÓ
Abszolút 24, 25, 193-4, 200, 215, 404,
408, 437
akarata 194,196,212-13
Akadályok 5, 30-1, 95, 107, 110, 119,
136,146,171,177,334,348
Akarat 112, 119, 157, 186, 194, 252-66,
289, 360
hiánya az emberben 4,16, 39, 252
függése az egységtől és tudatosság­
tól 252, 254
feladása 254-5, 258, 260-1, 288
törvénye 89-90
sok kis - 252-3, 258
mint a vágyak eredője 8, 252, 255
önfejűség 95, 258 és tov. 286, 288,
293, 345
munka az - létrehozásán, 234, 252
és tov.
Akkumulátorok az emberi testben
236-40
~ban tárolt tudás 392-3
Alkalmazkodás 289-90, 369
Alvás 13-14, 46, 51, 53, 106-33 több
helyen, 153, 266, 303-4, 337-8, 348,
368, 406
és magasabb befolyások 200
fizikai 65
Analízis, elemzés 14-15,172
Anyag(ok) (/. még Hidrogének) és ener­
gia 213
négy fajtája 189
az emberi testben 217 és tov.
az emberrel kapcsolatban 216
amelyek az univerzumot alkotják
208-13
Arányok, arányérzék 307
Ásítás 236, 239
439
Asszociációk, képzettársítások (asszo­
ciatív gondolkodás) 126, 321,
344, 378
Azonosulás, identifikáció 12, 70-1, 76,
122-32, 142, 146, 153, 170, 174,
303, 321-2, 345-6, 353, 360-2, 364-
5, 370
Befolyások 79-80
A- és B- 21-2, 83-9, 95-6, 103, 394-
395, 397-8, 402
C- 22, 87, 95-6, 394-5, 414, 416-18
kedvező és kedvezőtlen 199
magasabb 204-5
magasabb - és a felsőbb központok
201, 205
más világokból 197-201, 204, 206-7,
210
planetáris - és háborúk 197-8, 200,
207
és a létezés állapota 207-8
Belső kör(ök) (/. az Emberiség körei)
Benyomások 212-13, 223-33
helytelen, hibás 225-8
és szén-12 222
- oktávja 216, 220, 222-3, 229
emésztetlen táplálékok 239
Beszéd (felesleges) 43, 58
és szabályok 287-8
„Bolondok" 298-302
„Börtön" (/. még Szökés) 13, 35-6, 101,
206, 285
Bűn, fogalma 37-8
Bűnbánat 38-9
Cél 28, 36-8, 55, 81, 91, 141, 143-7, 164,
169, 172, 185, 253, 256, 257, 260,
271, 297, 347-8
az iskoláké, a szisztémáé 151, 269,
271, 337
Civilizáció 398
„Csavargók" 298-302
Cselekvés, tevés 48, 76-7, 200
(bizonyos) dolgok meg nem tételé­
vel kezdődik 243, 247, 249, 250
megtenni a lehetetlent 151
elsajátítása 243, 246-51, 255-6, 262-
6, 284. 336-7
„nem tudunk tenni" 18-19, 76-7,
190, 201, 242-50, 266, 286
Csodák 237
Csodálatos, a 108, 271, 331
Csoportmunka (/. még A munka három
vonala) 334
Definíciók 135
Diagramok, tanulmányozásuk, hasz­
nálatuk 233, 236
Döntések 38, 100, 146, 159, 164, 178,
186, 262-3, 289, 306-7
Drogok, hatásai 235
Éberség, ébrenlét (1. még önemlékezés),
4,19,105,110,122-3,132
Ébresztőórák 338-9
Egészség 72, 339
Egység (egységesség) 81,141,185, 253-
4,264
hiánya a lényünkben 8, 351
szükségessége az akarathoz 252-4
a munkában résztvevő embereknél
391-2
Élet, tervezés 426
kapcsolódása a munkához 282-3
tanulmányozása 394 és tov.
Ellenőrzés 48, 102, 136, 269, 382
Ellentmondások 152-4,156, 159
hiánya a magasabb központokban
224
és gondolkodás 195, 196
440
Elme (/. még Intellektuális központ)
110-11, 118-19, 138, 196, 207, 270,
358, 386, 389, 392, 426
magasabb 1, 47, 50, 83, 88, 93-4, 97,
101-2, 207, 295, 392, 400, 406-7
Ember, az univerzummal analóg 208-9
mint a szerves élet sejtje 201
mint vegyi üzem 216 és tov.
különböző kategóriái, szintjei 15,
18, 20, 40-1, 49, 95, 97, 99, 101,
104,140-1,150-1,195, 301
magasabb szintjei 295
mint befejezetlen lény 27-8, 46
mint gépezet (/. Gépezet)
helye a világban 23, 187, 189, 195,
197
helyzete 35,145,195, 306, 308
lehetőségei 35, 215
mint önmagát fejlesztő lény 204
mint a befolyások közvetítője 210
„Én", „Én"-ek 31-3, 162, 168-9, 172-3,
176, 183-5,303
keleti hasonlat az -ről 33
és a hamis személyiség 164-85
öt szintje 162
és funkciók 163
képzeletbeli (/. Hamis személy­
iség)
megfigyelése 162,164
sokasága 3, 33, 45, 107, 137, 161-3,
176, 182-4,357
állandó, valódi, egységes 16, 33,
101,162,164-70,173,181-2,184-5,
335
állandó ~ és akarat 252-3
Energia 67-9,128
akkumulátorok -'ja (/. Akkumulá­
torok)
négyféle 198
szivárgása, pazarlása 69, 177, 217,
236,238, 380
több - befektetése a munkába 251,
275 (/. még Erőfeszítés és Munka)
megtakarítás 236, 238, 380
az ember -forrásai 216-17, 225 és
tov.
Erkölcs (/. még Jó és Gonosz) 19, 148-
51,157-9
Erőfeszítés 38-9, 46, 95, 105, 113, 119,
122, 146, 166, 169, 179, 185-6, 251
és tov. 312-14, 318-19
és energia 388
és a Három törvénye 190
kis - szükségessége 238, 240, 253,
306,313
és fizetés 260, 280-1
rendszeres 262-3, 306, 337, 370
és eredmények 323
és munka az akaraton 253 és tov.
helytelen 317-18
Erők (/. még Törvények és Három
törvénye), 25-6,189-90, 326
kozmikus 200, 209 és tov.
az erők áthaladása a Teremtés
Sugarán 209-12
második, passzív 190,191
harmadik, semlegesítő 180, 189-90,
231
három erő az iskolai munkában
268
Értékelés, értékek 37, 50, 88, 96, 143,
165, 183, 185, 207, 272-3, 282, 294,
301-2, 323-4 347-8, 377
Érzelmek (/. még Negatív érzelmek) 10,
73-4,112, 118,123,128, 320
és lelkiismeret 151-3,157
ösztönös 74, 323, 364
érzelmesség fontossága 119, 309,
318-19, 322, 380
pozitív 70, 221, 233, 322, 375, 382
és a második tudatos sokk 219-21
és (meg)értés 318
érzelmi állapotok felhasználása
319-20
Esotericizmus, ezoterikus 267, 385-406
több helyen 409
Esszencia 79-83, 158, 164-5,180-3
és planetáris befolyások 198-200
és visszatérés 86, 421-2, 424
Evolúció 2, 20, 26, 43, 376, 395, 397-8,
436
és erőfeszítés 250-1
441
Fegyelem 95-6, 101, 256, 258, 284, 286,
288-9, 300
Fejlődés 105, 108-10, 164-5, 180, 184,
197, 201, 267
és magasabb anyagok 217 és tov.
és befolyások 198
lehetősége 35-6, 214, 300-2, 430
Felébredés (1. még tudatosság és ön-
emlékezés), 13, 29, 46, 51, 85,
106-33 több helyen, 153, 266,303-4,
370, 337-8, 348, 368, 406
és érzelmi központ 320
és energia 353
és magasabb központok 234
és magasabb befolyások 200
Félelem 124,178, 364
és gépiesség 305
Felelősség 205, 284, 334, 376-7, 393
Felkészülés az állandó „Én"-re 167
az önemlékezésre 111-12,118
munkára 95,137,155,161, 294, 399,
430
Felosztás „Én"-re és „Mr. X"-re (1. Szét­
választás)
Figyelem 63, 68, 107, 114-15, 131, 340,
371
és energia 238
Filozófia 159,236,167
Filozófiai, elméleti és gyakorlati, nyelve­
zet, iskolák, gondolkodás 340-3
Fizetés 120, 205, 260, 280-2, 284, 290,
294, 312, 348
Fizikai erőfeszítések, munka 57, 237,
292-3
Formális v. formatórikus apparátus,
központ, gondolkodás 63, 66,
299-300, 327-8, 377-9
Formuláció 65
Föld 197
és a szerves élet 196-7, 213-14
Funkciók, látnoki, az emberben (/. még
Központok) 3-6, 29, 54-9, 113
magasabb 5
ösztönös 6, 29
mozgási 6
helytelen 5, 7, 43, 55
Gépezet, az ember mint - 9, 16, 28-9,
32, 53, 55, 57, 78, 84, 90, 94, 105,
108-9, 139,170,204-6, 350
az emberi - munkája 192-3, 212,
216-40
Gépiesség, gépies 16, 31-2, 57-8, 64-5,
119, 139, 158, 176, 335-6
és tudatosság 19, 29, 148-9, 178,
302, 306
és irányítás 248-9
és gonoszság 19-20, 147
félelem a -tői 322
és a Hold 198
felismerése, tanulmányozása 93,
105, 112, 145, 153, 160, 167, 214-
15, 310, 333
Gondolatok megállítása 115-17, 380
Gonosz (/. Jó és Gonosz, valamint
Erkölcs)
Halál és az élet utána 383, 425-6
és visszatérés 422, 432
„Halott emberek" 435-6
Hamis személyiség (/. még Elválasztás
és Statikus hármas), 164-185,331-
3, 335
és erőfeszítések 169
és azonosulás 174
és mechanikus törvények 208
és negatív érzelmek 173-4
Hang 332
Hármasok (/. még Három törvénye),
189-91, 349
a kozmikus oktávokban 210-12
az emberi tettekben (1. még Tettek,
cselekedetek) 326-30
a megfelelő ~ használata 329
Harmónia (és diszharmónia) 155-6
Három törvénye (í. még Erők és
Hármasok) 2, 16, 17, 25, 47, 188-
91
és a Teremtés Sugara 209-12
az iskolai munkában (/. a Munka
három vonala)
az öntanulmányozásban 330
442
Háromszintes üzem 217 és tov.
Hasnamuss, 299-300
Ház (hasonlat) 33,101
Házigazda 298-302
Hazugság, hazudozás 7, 18, 30-2, 34,
43-4,171,174,196, 287
Helyettes (megbízott) intéző 33, 88,
162, 164,176, 182-3
Hét törvénye, a (/. Oktávok)
Hidrogének 210-13
és a vegyi gyár 216-33
magasabb - 226 és tov.
táblázata 212, 216, 225-6, 229, 232
Hit 6, 50, 72, 98,136, 269, 288, 382-3
Hold, amit a szerves élet táplál 196-9,
214
befolyása a szerves életre és az
emberre 198, 264
megszabadulás a —tói 198
belső 264-5
a Teremtés Sugarában 196-7, 206
Hozzáállások 11, 45, 70-1, 74-7 82,142-
3, 150, 154. 178, 273, 2.86, 321,
352, 359, 361, 366, 396, 397
egyéni, személyes 276-7
pozitív és negatív 142, 410
Ideák, eltorzításuk 236, 278, 280, 287,
390
képzeletbeli 204, 304
az iskola, a szisztéma ideái 103,
136,168,170,176, 270-1, 278, 391
az - megértése és a magasabb
központok 236
Idő, „meg van számlálva" 419-20, 432
és visszatérés 425, 427, 436
Igazodás (figyelembevétel), külső 128-
31
belső 12,13,128-31
Igazolás, indokolás 166-7,179, 353
Igazság (és igazságtalanság) 204-6,
352-3
Igazság 7, 30-31, 106, 150-3, 157, 159,
196
Illúzió(k), 3, 16, 18, 27, 29, 37, 53, 71,
177, 307
a cselekvés ~ja 243-5
Ima 100, 404-5, 407
Miatyánk 406-12
Ingerültség 367
Intellektus (/. még Központok és Elme)
112,345-6
Intervallumok (az oktávokban) 191-3
kozmikus oktávokban 196, 212-13
táplálék oktávokban 217-22
a munkában 277, 291
Irányítás, kontroll 72-3, 81, 90, 92, 111,
120, 129, 141, 144, 166, 168, 172,
185, 205, 247-50, 256, 258, 260,
266, 324-5, 356
a cselekedetek -a (1. Akarat)
az érzelmek -a 75, 77, 320-1, 365
benyomások -a 227-8
az elme és a gondolatok 112-13,
121,255-6,344
Iskola('k) 14, 87, 92-104, 151, 164, 182,
267-96, 393 és tov. 411
építése 101,103, 269, 277-8, 291
vmint B- és C-befolyások 87-8, 95-6
létezésének feltételei 398-9
típusai 93, 396
szintjei, fokozatai 95-6,101,103, 403
-i fegyelem 95-6,101,203 (/. még Fe­
gyelem)
a negyedik úton 129, 267-8, 276,
289
befolyása 103, 295-6, 401-2
tudás, tanítás 2,103,151, 315
és a véletlen törvénye 402
módszerek és cselekvés 148, 250
szükségessége 14, 92-3, 248, 253-4,
271, 313, 337, 396
szervezete 93, 270 (/. még Szer­
vezet)
és visszatérés 416-22, 417-32
munka 136,184, 267 és tov., 390-1
munka és „tenni" tanulás 247-8,
312
helytelen típusú ~ 87-8, 168, 317,
396
443
Isten 404, 407-9
Jellemvonás(ok) 169,177,179,185, 333-
6,349
fő - 177-80, 333, 335, 360
Jó és gonosz (/. még Erkölcs) 19-21,146-
50
Jó és rossz (l. még Jó és Gonosz vmint
Erkölcs) 146-50, 350
és a munka három vonala 269
Képzeletbeli párbeszédek 381-2
Képzelődés 7, 9, 35, 96, 113, 122, 129,
132, 143-4, 153, 156, 163-4, 167,
170, 174-5. 179, 185, 356-7, 364,
370-2, 405
képzelt elgondolás, kép önmagunk­
ról 163-4, 166, 169-70, 174-5, 181,
334-5
Kereszténység 149, 404
Kíváncsiság 351
Komoly munka 311-12
Komolynak lenni 145, 311, 325
Koncentráció 126
Konfliktus (/. még Súrlódás), 253-4
Korlátok, észlelésünk és gondolkodás­
unk - 187-8
Körök, az emberiségé 86,104, 206, 387,
395, 397, 399-402
Központok (/. még funkciók) 8, 54-5,
59-68, 351-2
és akkumulátorok 236-40
és az ember kategóriái 15, 97, 99
összehangolásuk 249, 254
érzelmi 60, 111-12, 119, 143,152,
230-1, 291, 323, 369, 375
és energia, hidrogének 213, 229-34
és a negyedik út 200
magasabb 102, 104, 108, 141, 144,
201, 231-6, 405, 436
és benyomások 227 és tov.
ösztönös 57-8, 61, 74
intellektuális 60-1, 81, 112,152, 346
mozgási 57-8
Központok (folyt.)
és fizikai munka 293
és önemlékezés 116-18
sebessége 10-11, 232, 317
sebessége és tudatosság szintje 233-4
további részekre osztásuk 61-6
az érzelmi - tanítása 320-1
és (meg)értés 138-9, 143, 149
helytelen munkája 60, 63-4, 66-7,
72,74, 117,230-1,293
Kristályosodás, helytelen vagy kettős
185, 186
Laboratórium, a nagy 375-6
Lélek 180,184,197-8, 213-14
Lelkiismeret 19,151-9,164,168, 311,349
„Lépcső" 22, 273-4 298
Lét, létezés és megváltoztatása 42 és
tov., 96, 99,108,136,144,166,184,
267, 285, 297-9, 302-3, 307, 337
és tudás 41-50, 95, 99, 101
szintje 82,140,169, 207, 284-5
tanulmányozása, munka a ~en 164,
186, 264-5, 302
és akarat 258
Levegő 197
oktávja 216, 218-19 (7. Táplálék­
diagram)
Lökhárítók 34, 153-7, 177, 335, 359-60
Lustaság 179-80, 251, 368
Magasabb erők 215, 404-5
Mágia, 234
Mágneses központ 22, 83-8, 94-5, 99-
100, 164-5, 181-4, 256, 294, 318,
324, 333, 335,431
Maszk 34, 331-2
Meditáció 380-1
Megbízhatóság 45-6
(Meg)értés 51, 96,104,124,131,134-44,
146, 153, 179, 186, 250, 325, 334,
349, 380
és központok 149
az első követelmény a negyedik
utas iskolákban 100, 269, 272,
273, 275-6
444
kapcsolat a tudás és a lét között 47-
8,134,137
viszonylagos 50,135
és az erőfeszítések eredménye 270
és az egyetemes törvények vmint
a kozmológiai ideák tanulmány­
ozása 208
Megfigyelés 3, 4, 8,12,14-15, 29, 39-40,
43, 54-6, 58-9, 105, 107, 111, 127,
135-6,146, 171, 310, 315-16, 321
Meghalni (hogy ...) 406
Meglátni önmagunkat 158-9, 257-8,
310-11, 313,369
Megoldhatatlan problémák 383-4, 406
Memória 115, 136,168, 372, 434
és visszatérés 423-4
Munka 46, 185, 261, 267 és tov., 289,
390-1
aktív részvétel 260, 271, 293, 303
és energia 318
ösztönzés a ~ra 266, 306, 313
önmagunkon 164, 166, 170-1, 174,
176, 185, 283
szemben az önfejűséggel 259
gyakorlatias - 252, 271, 276, 290,
337, 346, 377
több energia befektetése a ~ba 251,
262-263
követelmények a ~ban 325, 419-20
helytelen - 168
Munka három vonala 268-92, 394
Művészet 40, 228, 388
Naprendszer 210
Negatív (vagy kellemetlen) érzelmek
10-12, 61, 69-77, 96, 121, 131-2,
147, 312, 322-3, 356-8
mint az önemlékezés segítői 359-
62, 369
és energia 230, 236-7
kifejezése 10, 43, 69-77, 322, 352,
358-9, 361
és hamis személyiség 173-4
és azonosulás 70-1, 76, 131-2, 321,
358, 360-1
 három kategóriája 360-1
átalakítása 365
Negatív képzelődés 70, 132, 356-7
Negyedik út 98-101, 267-8, 276, 289,
372, 382
Nevetés 125
és a benyomások átalakítása 224-5
Nézőpontok (/. Hozzáállások)
Nitrogének (az emberi testben) 231-2
Normális, normalitás 13, 21-2, 32, 49,
144, 229, 300, 360
Nyelv (speciális) 2, 78, 103, 135, 140,
196, 233
Nyugodt hely 132-3
Ok és okozat törvénye 89-92
Oktávok, levegő 218-20
emelkedő és ereszkedő 192,196
táplálék 217-20
benyomások 218-20
oldalsó 213-15, 408-9
törvénye (/. még Teremtés Sugara)
2,16, 17, 25, 47,188, 191-3
a sugárzás -ja 211-13
a munkában 268, 277
Önemlékezés (/. még Tudatosság) 4-5,
8, 13, 56-7, 98, 105-33 több helyen,
135,138-9,143, 146, 167,169, 173,
256, 308-9, 324-5, 339, 380
hiánya 55, 308-9
spontán 308
mint mindennek az alapja 308
a nagy eszmék, mint segítői 208
és kozmikus befolyások 200, 230
különbözik a gondolkodástól 35,
308
és érzelmek 321
mint az első tudatos sokk 220, 221
mint első lépés a tudatosság felé
308
és oktávok 193
mint valamennyi ezoterikus tudás
része 403
445
és állandó „Én" 167,169
és pluralitásunk 324
és visszatérés 424, 417, 433
és szabályok 286
és szenvedés 175
és akarat 4, 260
és munka a hamis személyiség el­
len 168,174
Önsajnálat 363
Öntanulmányozás 2-3, 7, 18, 29-31, 35,
53-4,105,122,135,163-4,174,177,
231-2, 236, 333-4, 406
Öröklődés 82
Ösvény 22, 298
Őszinteség 95, 159-60, 324
Planetáris befolyások és a szerves élet
214
Pszichológia 1-3, 7,18, 27, 58-9, 68, 120
szupernormális 1, 2, 5
Rabszolgaság 36-7,160
Ravasz ember 98-9, 354
Reinkarnáció, elmélete 414-15
Relativitás, elve 47,188-9, 204, 209
Rendkívüli erőfeszítés 265-6
Rezgések 191,192, 2.16
Segítség, szükségessége 13, 76, 93, 95
csak bizonyos szinten lehetséges
199
segítés az emberiségnek 39, 139,
249-50, 394
Skála (nagyságrend) elve 2, 25,47,137,
188, 201, 203-5, 208, 215
más skálára más törvények vonat­
koznak 208
Sokkok 17,191-2, 291
a táplálékgyárban 218-22
az életben 317
az iskolai munkában 268-9, 291-2
Sors 200
és esszencia 199
Sors (folyt.)
a - törvénye 89-91, 104
Statikus hármas 180-4
Súlypont 91-2,101, 263-5, 285
Súrlódás (küzdelem) 249, 254,259,260,
315
Szabadság, szabad 29, 36-7, 172, 256,
277, 290, 307
Szabályok 259, 286-9
Szánkja filozófia 191
Személyes nehézségek 356 és tov.
Személyiség (/. még Esszencia), 79-83,165
és kozmikus befolyások 199
és visszatérés 421-2
Személyiségek 34, 83, 88, 163-5, 168,
178,183-5, 324
Szenek (az emberi testben), 217-23,
229, 231
Szenvedés 38,160, 174, 372-6
a ~ feláldozása 265, 372-3
önkéntes 375-6
Szerepek 33-4, 130, 165, 179, 255, 307,
311
Szerves élet a Földön 24-5, 196-9, 201-
2, 204, 206-7, 210, 375-6
az oldalsó oktávban 213-15
mint az energiák közvetítője 197
Szervezet, iskolai (/. még a Munka
három vonala), 93, 270-2, 275-6,
279, 286-7, 292, 391-2
Szétválasztás „En"-re és „Mr X"-re
164-85 több helyen, 331-5
helytelen szétválasztás 171, 332-3
Szimbólumok 264
Szintek 140, 199
kozmikus 194
és törvények 194
emberi (/. még az Ember felosztása)
45, 49-50,103-4,140-1, 273
az ember megjelenésének szintjei
103-4
az anyagi világ szintjei 212-13
az ember szintjei az iskolában 270
az iskolák szinteji 101 (l. még Iskolák)
446
az ember szubnormális szintjei 290,
317
Szisztéma 1, 2, 16, 27, 34-5, 42, 49-51,
99, 134, 136, 150-1, 176-7, 207,
242, 246, 257, 267-8, 278-9, 386-7,
389-91, 401, 405
és vallás 407-8
tanítása töredékesen 400-1
értéke 242, 279, 400
a szökés módja 248
Szokások 43, 57, 173, 314-15
Szökés, lehetősége 201-3, 206, 215, 248,
427
a „börtönből" 13,14, 26, 36,101
Születés (megszületni) 406, 434
Tanulmányozás, diagramok 208
Törvények -a 208
az egyén életének -a 433-4
az ember —a (/. még Öntanulmány-
ozás) 2, 30, 32, 47, 120, 143, 171,
303
a világ -a 2,47,193 és tov.
Táplálékdiagram 217-31
a Hold számára 196
oktávja 217-18
az ember három kategóriája 212,
216-23, 233
Telepátia 235
Tendenciák és visszatérés 421, 428-9
Gondolkodás, gondolatok (/. még
Intellektuális központ és Elme),
28,35,50-1, 74, 76-7,103-4,111-16,
138, 143,195,381-4
kategóriái, szintjei 195
magasabb központoké 233, 379-80
és azonosulás 377-8
szándékos 343-4
logikus 195, 385-9
hosszas gondolat 234, 345
új, helyes 76, 166, 195, 263, 343-7,
356, 365, 378-9
gyakorlatias 300
pszichológiai módszere 385-90,399
helytelen 173
Teremtés Sugara 23-6,194-7, 201,208-15
mint új gondolkodási módszer 195-6
mint egyszerű rendszer 208
Természet 204, 207, 213, 215, 218
Tettek, cselekedetek (az emberé) 326-30
és oktávok 192-3
helyes és helytelen 329-30
Típus (/. még Esszencia) 200
Tisztánlátás 436
Történés (minden csak történik) 90,
118,148,166, 192, 242-50, 265
Törvények, kozmikus, univerzális 26,
187-8,191,194,196,200,202, 205-7
a különböző világokban 206,209,214
mentesülés a szükségtelen ~ alól
202-3, 205, 207, 290
emberre vonatkozó ~ 104, 202-3,
206, 214
Tudás 47, 55,93,105,118,136,139,151,
186-8, 208, 294-5, 302-3
hiánya 105,185
az akkumulátorokban (1. Akkumu­
látorok)
és létezés 41-50, 93, 95, 101, 134-6,
270, 294, 302-3
különböző szintjei 134,140
eltorzított 302
ezoterikus, magasabb 47, 93, 315,
397-3
korlátai 188, 297
az ember helyzetének ismerete 206
anyagszerűsége 392-3
önismeret 176, 310
az egész ismerete 188
Tudatos, birka 120
sokkok 218-22, 291
Tudatosság (1. még Felébredés és Ön-
emlékezés) 6, 20, 30, 39, 53, 57,
105-28 több helyen, 306-7
és lelkiismeret 151-2,158
szintjei 42,54, 106,109-11
különbözik a gondolkodástól 35,
114,117
és érzelem 380
és gonosz 19, 147-9
és szabadulás a törvények alól 205
447
és funkciók 5, 54, 55, 67, 307
és magasabb központok 233-5, 241
és tov.
magasabb, objektív 106, 150, 159,
168, 309
hiánya bennünk 29, 56,105-6
fokozatai, állapotai 4, 5, 54,109
és visszatérés 421, 424, 427, 437
öntudatosság 141,166, 291, 309
és akarat 199, 252, 256
Tudomány 40-1
Újtestamentum 51, 99, 104, 116, 141,
179, 226, 234, 277, 280, 322, 358,
382, 402-3, 406
Univerzum (/. még Világ) 23-4, 189
rossz hely az -ban 23, 197, 205
az ember az -hoz hasonló 187
Út, utak 22, 273, 298
négy - 93, 97-101, 203
objektív - 395-6
Útkereszteződések 263, 292, 431, 433
Választás 21,148,184,207, 246, 250, 292
Vallás 399, 403-4, 407
különböző szintjei 40, 403
Vallásos hit (/. még Hit) 6, 98, 137, 288,
382-3
Változás 34, 45, 95, 97-9, 104, 171, 178,
183-4, 310, 313-15
változtatás ma 350, 419
lehetősége 244-5, 253, 282-3, 307,
310, 418-22, 431
Véletlen törvénye 85, 88-91, 94, 104,
200, 205
Vér 223
Vezetés 148-9, 158, 288
Világ(ok) különbözőek 189
az ember helye a -ban 187, 195
tanulmányozásuk 187-8
Visszatérés, elmélete 413-37
ebbe az életbe 422, 428
Vonzások és taszítások 31, 127, 161,
163, 165,168, 171-2,180, 195, 324