ali n

ható ösveé
AZ önismeret jelentősége a gyogyulásbani
és a gyermekvállalasban
II. kötet
DAUBNER BÉLA
KALO JENŐ
A tudattalan nehezen
járható ösvényén
Az önismeret jelentősége a gyógyulásban
és a gyermekvállalásban
II. kötet

essszzáő
Integratív Pszichoterápiás Egyesület, 2005
 Copyright 0 Dr. Daubner Béla és Kalo Jenő, 2005
Hungarian edítion 0 Integratív Pszichoterápiás Egyesület, 2005

Minden jog fenntartva.

A könyv — a kiadó írásos jóváhagyása nélkül — sem részleteiben, sem

egészben nem közölhető, nem sokszorosítható.
Ez vonatkozik a nyilvános előadásokra illetőleg tanfolyami
felhasználásra, internetes közlésre is.

A szakszavak írásánál részben az orvosi, részben a köznyelvi

helyesírást követtük.

A kötetet szerkesztette és a kiadást gondozta:

5. Varga Ilona (A Lion)

Borító és tipográfia:
Szilágyi Szabolcs (Evil Design)

II. kötet

Integratív Pszichoterápiás Egyesület

Felelős kiadó az Egyesület elnöke
Nyomdai és kötészeti munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.
Betűtípus: Adobe Garamond
ISBN 963 219 345 8 (II. kötet)
ISBN 963 219 343 1 ö (össz.)
Tartalom II. kötet

A kognitív pszichoterápia ....................ssszzzeleeseeeeeeeeeerereretersétésee 11

FENNÉNETE HGÁGNÉSÉL rarásetéáááátááttáteen
nr tátánkrákösneásánkenézeteettenekázjntái 11
A kognitív szemlélet fejlődése a pszichoterápia
elméletében és gyakorlatában ........ossessesásánáűnászszésázesétesátnásássss 11
A kognitív sémák általános jellemzői .......................ssszsssesessses 12
A kognitív sémák szerepe a pszichopatológiában .................... 43
A sémák szerepe a depressziós állapot létrejöttében.................. 13
Kognitív sérülékenység a depressziósoknál ..............................15
A sémakoncepció az informatikai
modellezés szempontjából ...........................ssessssessseessszésesesése 18
A sémák módosítása a kognitív terápiás
ÉGEN ÜTÉŐK BENŐ a ssssstáétásáééáréttséétéses
átt déítá s ts s kttszságtseááskátátés 20
Integratív lehetőségek a kognitív terápiában ...........................s. 27
Irracionális vagy negatív gondolatok ...................ssssszáezsesesesesses 29
Kognitív szintek ... TELNEK KAN SEN
A szorongásos megbetegedések közül
pszichológiai szemlélete .............. FERNYETÁETÁSB
A sémaelmélettől a bedsésszeeűleük vándeltekigy káztczásál
A szociális fóbia kognitív modellje
— az ezt alátámasztó bizonyítékok.... ml sssáátáal
Integratív lehetőségek a kognitív vislkedéserőpiában : ása átáll 43
A kognitív viselkedésterápia néhány gyakorlati kérdése .......... 45
A standard kognitív TAZÉRAAÁNYÁTAA HGNNZEI séstazásmásását

A terápia ktétztéekatltitetiit.. kenndnájáttszelátárat átézérestáááátttő

A hipochondriasis kognitív modellje...nAKüldököéseksld kntlttétsátáát sáskák 56
Módszerválasztás, terápiás célkitűzések és terápiás terv............59
Terápiás kapcsolat, szerződés, a terápiás folyamat .................... 60
9 EZTET MATAT AÉÁTNÁTSEKÁ SÁRA NTKNENÉSEETÉS 61
I. A szorongást fenntartó kör megszakítása ............................ 61
II. A pszichoterápia elfogadtatása ...................ssssssssssssssssessrese
e ÓÁ
 IV. A terápia utolsó fázisa:

MEN ását eátááseále tllieáéeáá ták tel Ktá tá lááttsatál ás skteteötátátőt 68

A paranoid élményfeldolgozás
befolyásolása kognitív módszerekkel .........................ssssssssssesees 69
Az eset ismertetése, a probléma leírása s .69
Élettörténeti adatok ....................sszleeeseseteereteesessttétésétésééseee 71
A naplómódszer .................ssserresresenssssszsztzesszzzzzeszezessssétéstssses 71
A kognitív átsatrukcurálás .......................sessesenersevvrrsszzessszéssesese 72
KV ZAEZÉLARRATTESEATMEERAN
VETTE ESRNEETE AYEÁSTHN E RTÉRHÉT HHZERT MARE ZA ERAT EMENEBÉK 80
Pszichopatológia ... HALYSSÁEÉNENTÉT
Körődéselmélet— a tl ösltedke render ülést átátdt gatáljátós 81
A lelki készülék" szerkezete ................................-....................- 83
Elsődleges és másodlagos folyamatok ................................s.... 83
A lelki egyensúly és a növekvő szorongás ................s.ssssssesssssse
E EÁ ÖL 85
A szorongás dezintegratív hatása..................ssssssassessseszszsásasssz 85
Az ÉNszerkezet kialakulása ..........................sssesrssnzssesesszsszzzsssne 86
A lelki zavarok regressziós szintjei
— a tünetképző mechanizmusok ..... reped
AL ttEGGÉN TEGNEGNN aaáeááááklláá sáskák kekásásaágeájáll 93
A bordezline regresszió .......ssessseserssásemzeezázestttászássstsszszssztésséget 94
A pszichotikus regresszió ... nnmnreszaztt
A pszichotikus regresszióban megjelenő tünetet... sozsásásszs 9

Bözsi gédléüésatdódja..TA E ACSHATRT ERT TERET RE HETRE ATTSZÉRMITAN SÉRE HEAENE AY TTNTETBA 105
ENG SEGGET ezsnézsááááááátntsátásátsázáátátsnetesátáttásásstszsátresei 106
1 EETASSZZTKÉRZTRASSRSSSY
REAR ESR ASASARTAS E ZSTRROKEETTTB S ÉZBRTYÉSZÉSTASÉS SRE RENÍKÉR EBB 107
1 4 IA TÁARÉZSÁR TNMTEBKSR E NEK STRSRÁSÁT TESTEN SZÉNTSZM ENTER ARI 107
0 IRVÁÁÁNANTARKNÁNNTERERENSPRNTATRAPTNREENTENTANNETERÉNYÁRSAREÉRREN
RÉT 108
EGG ellátása lását ámteát ál eletltettsáett lee ezeti 108
tl EÁÁRRRRERÁÁRERRTEVERÉZÉRETRETÓNTNOAREÉNENÉNÉETETONTERTNET
NEKETEK ERETT OT Tt 109
S ZÁTTTTÁTYMERNETA ÁR ATTETT KENETET TNS STBÍTR ÉVET NAT TÁRNNT A TE ÉS EÁ TARR TÉNYB 113
Aftektivitás (érzelmi élet) viszonyulási struktúra.................... 114
FE ÖLNENEK CÉGE TERÉN óaaáááksááeetsáátááá
esett tánáttsá tá eetáttálálöájáéeéásásásánékti 116
FE VETATENAKSS E ERESSZEN SEANASERA TEAR ERT EK ESEEASZzSTSENSZB 121
 A terápia történetének ismertetése..............sszesessesseses
Esetleírás — Jennifer ................sssszzzgáeeseszezeezezeetettenes
A terápia szó szerinti leÍTása .......ssssssesesseessesseresestereerezetééátse
Áz egpo-state terápia vázlata ............................................
Első eset — Dániel..
Második eset — Bad
A regresszió pszichoterápiás kkézzettktkneke
integratív lehetőségei LELETET TEL TEL LELT ELLE TETTEL TELEL ETETETT ETETETT ET!

A regresszió, mint jelenség .................ssssesseseseeeeesesessessse

Pszichoterápiás módszerek a regresszió kezelésében LETELTE LELTLELEEET

, AL 1 STR ENÁRASRNKRGTÉRSRÉNÉN EE MESÉBEN BETA E NTÉST SRN ÉR TANAR HOST BOÉSÉ TER
Ego-state entre ézlsásés miset nen kgba [jön ea fösetáseít enem] ska leltár ót salt irna
Az ego-state terápia és a burkolt kondicionálás
integratív használata... ödslásszálesetánáse
ER
New Behavior Generator ésé E Change Fils s. ..169
Integratív terápia... LEE e SSE KERETE Esz ÉSE sásBe ESZES SSSBEI
1, 5.

e A szia EGERRTSETE TERE TANT S TNPP ERAT NASTÉNE TESTET BESEZÉSN ERTS TÉORNNES TE SEMENBB 197

Férlenő — a Het KÉRÉS so esakánnáressásrtátkenáztnraezántzzzz e zeíneszén zak s ZÜÓ

Feiszálló és alászálló szellemiség...................................... 206
A holonok... KK SEKÉÉSÁ EE SEKás dő 209
Az emberi fejlődés illsás sz
— az evolúció húsz mintája ......... VERERSSSZSESÉKYBEÉKSÉB 4i 1
Holarchiák — nooszféra— ülltéséésje köretösdls BT EASSR ÉRE 213
Különböző tudatossági fokok,
különböző világképek... .217
Kontextus függő étélülötés a, 222
A pszichoterápia segíti a hiselés dndüsőÉ maláta grata szél B
"Én", MT, Az"
, — Buddha, jessők Ünérün. TERELERÉREEBB 233
Létra — mászó— látvány ...
Belső konfliktus — ist; ÉN -sadkátkaji fejlődés E EVASESETSÉKZZBTŐ
A személyiségfejlődés — a szimbólumok világa................
TETTE 1. JTAPETENRETE KRT RHRTÁTASK RÁ BETATANEVKÉERRNTENT ENNE ÉJBEN ONVÉTENKTÉTA
 Szemléletek — posztkonvencionális, etnocentrikus,
szociocentrikus, világcentrikus ............szszzzzsáesseeesessessésésséséséssse 262
ETEL gl 1 JARAETTTTARNAAAKEÉNTÁ KSE ÉTEÉRÉRN TETT V RÁTA ERKN ÉRT FTPÁREEÍMNTZÁNÉNYE 264
A transzperszonális fejlődés — okkult, szubtilis,
kauzális, nem-kettős ..sssesssesesesszteeezseszésstsszezttéreetésezásszsszéésssséése 267
61 EÁ KESÉER ESA EE TEÉESEZ E ÉSE S SET ESR EBESZ KESRZÉ ERTE KERÁSÉSZÉÉSB 267
CGLRÉNÉTÉLŐ söze á SE ÜT SEGd önk SZE eedt ÜG EE Gál Ek ság kes etését 269
Kauzális, nem-kettős .....................ssssesszeeareeneeszesssssssssssesséses 275
TNM ese senánttáztee áltak záte ná nzantántttez e seen gezmá etékánájegéteyásők 276
A SzErkESZTŐ ULÓSZÁVÁ . c esserrrerreszznetrerzaznerászszeztzete
zta se ta z eret rstkés 277

10
A KOGNITÍV PSZICHOTERÁPIA
ELMÉLETI MODELLEK

A következő rész a kognitív terápiáról szól. Elsődlegesen elméleti

modelleket ismerhetünk meg. Az ember kognitív működésének
elmélete nagyon nehéz, de egyre fontosabb, és a jövőben egyre
jelentékenyebb szerepet kap. A kognitív terápia a mából indul, és a
jövőbe vezet, de eszközei vannak a múlt átírására is (NLP — Neuro-
lingvisztikus Programozás). Közel került a buddhista önismereti
gyakorlatokhoz, felfedezi szinte ugyanazt, amit több mint kétezer
esztendeje használnak a spirituális útra való felkészülésnél. Akinek
nehéz az elméleti rész, az kezdje a gyakorlati anyaggal, és utána tegye
teljesebbé tudását az elméleti résszel. Megítélésem szerint a jövő
pszichoterápiájának összefogó elméleti alapja a kognitív megközelítés
lesz. Vágjunk bele.

A kognitív szemlélet fejlődése a pszichoterápia elméletében

és gyakorlatában

A klinikai pszichológia kognitív irányzatának fejlődését egyfelől a

kognitív tudomány újabb eredményei, másrészt a klinikai tapasztalat
befolyásolják. Az előbbi azt jelenti, hogy a struktúrák és folyamatok
modellezésével általános elméleti kereteken belül lehet értelmezni az
információfeldolgozás dinamikáját, míg az utóbbi — induktív módon
— a diagnosztikai és terápiás tapasztalatokból kiindulva fogalmazza
meg a strukturális és a műveleti kereteket. A különböző kiindulás
közös eredménye az operacionalizálásra (nehezen körülhatárolható
fogalmak szabatos és mérhető tudományos fogalmakká alakítása) tett
kísérlet és a modellalkotás.
A kognitív sémák strukturális és funkcionális szerepe az
emocionális (érzelmi — például depresszió) zavar létrejöttében indo-
kolja, hogy megvizsgáljuk a sémakoncepció fejlődését és jelentőségét,
kiemelve néhány olyan teóriát, amely a fogalom fejlődését képes
reprezentálni a pszichopatológiában és a pszichoterápiában.

11
A kognitív sémák általános jellemzői
A kognitív séma elnevezést, a tapasztalati tudásunkat tömörítő
ismerettömbök megjelölésére használjuk. Ezeknek az elővételezett
ismeretmintáknak az a fontos funkciója, hogy szabályozza a megis-
merési folyamatot. rmenegedeegy vegy elre eljamesr immer hág
legnagyobb alakja) a kognitív séma információszervező funkcióját
hangsúlyozza, amely szerint alkalmas arra, hogy meghatározza a kör-
nyezetből származó ingerek feldolgozásának és konceptualizálásának
a módját. Más szerzők a kognitív sémák szerepével kapcsolatban
kiemelik, hogy segítségükkel nemcsak felfogjuk, hanem újraalkotjuk
a valóságot, és ezáltal a valóság egyéni leképezését hozzuk létre. A
fejlődési szemlélet képviselői a hangsúlyt tehát a tudásszerveződés
folyamatára helyezik. Ez a jellegzetes önorganizációs folyamat, amely
a környezettel folytatott intenzív interakció során formálódik és
módosul, olyan mentális műveletek útján zajlik, mint a megértés,
jelentéstulajdonítás, belátás. A kognitív sérnák megismerése a nyelvi
produktum segítségével lehetséges, bár az implicit (rejtett, burkolt,
nem kifejtetd tudás csak részben fejeződik ki a szimbolizációs
folyamatokban.
A kutatók egyetértenek abban, hogy a kognitív sémák hierarchiku-
san elrendezett struktúrák, amelyeknek eltérő az információtartalma.
A sémakonfiguráció
működésében azonban az alkotóelemek helyett a
viszonylatok válnak meghatározóvá, biztosítva ezzel a rendszer
rugalmasságát. A későbbiekben azonban minden hipotetikus séma-

és a változásra való képesség feltételeinek biztosítása a modell-

alkotáson belül. A kognitív struktúrának, mint belső rendszernek
részben van kontrollja a saját elrendezése felett, ugyanakkor
a belső
konzisztenciák szinte sohasem ismétlődnek meg ugyanúgy, hiszena
környezeti feltételek — amelyek aktivizálják őket — mindig mások.
Robert P Abelton és Roger C. Schank modelljében a kognitív séma
akcióterveket foglal magában, amelyen belül a stabil és a változó
elemek a kontextustól függően rendeződnek el. Más kutatók
feltételezik, hogy változók vagy üres helyek szerepelnek a
konfiguráción belül. Ez biztosítja a változást és áttételesen az adaptív

12
alkalmazkodást. A hálózatelmélet képviselői szerint pedig aktivációs
mintázatok alakulnak ki, amelyeknek egymást erősítő koalíciói
hozzák lérre a sémahatást — egy adort pillanatban, és ez rendkívüli
plaszticitást biztosít. A kognitív pszichológia megközelítése szerint a
kognitív sémák elsősorban a megismerés eszközei, következésképp az
információ feldolgozásának módja függ a sémák működésétől.

A kognitív sémák szerepe a pszichopatológiában

A pszichopatológiai szemléletmód nem nélkülözheti az affektusok

(érzelmek, indulatok) vizsgálatát, hiszen a tünetek mögött érzelmi zavar
húzódik meg. Nem véletlen, hogy a depresszió, mint affektív zavar lett
a pszichiátrián belül a kognitív elmélet kiteljesedésének modellje.
A pszichopatológia kognitív szemlélete feltételezi, hogy a realitásnak
nem megfelelő kognitív feldolgozás következményeként jelennek meg
a nem kívánt érzelmi reakciók, amely a depresszió esetében a negatív
érzelmi állapot. A kognitív séma a pszichopatológiában az élményszin-
tű általánosított tudásanyagot jeleníti meg, amely az egyén élmény-
világának egyedi és megismételhetetlen terméke, és mint ilyen az ÉN
magját képezi. A pszichopatológiában a sémafogalom olyan tudás-
anyag, amely érzelmi viszonyulási mintákat is hordoz, és tükrözi az
ÉNnek az önmagához és a külvilághoz való viszonyát.

A sémák szerepe a depressziós állapot létrejöttében

Albert Ellis és Aaron Beck hangsúlyozták először a torzult

intormáció-feldolgozást, mint oki tényezőt az érzelmi zavarok kiala-
kulásában. Beck az alapvető kognitív struktúrákat diszfunkcionális
attitűdöknek vagy alapsémáknak nevezte, és először a depressziós
állapottal kapcsolatban vizsgálta. Beck sémakoncepciója azonban a
személyiségzavarok terápiájában teljesedett ki igazán. Itt a tartalmi
szempont mellett strukturális minőségük szerint is elkülönítette a
sémákat: milyen széles tartományban érvényesek, milyen gyakoriság-
gal aktiválódnak, milyen a valenciájuk (hatékonyságuk).
A depresszió vizsgálata során Beck két alapvető diszfunkcionális
attitűdöt jelölt meg, amelyek érvényességét később számtalan

13
tanulmányban ellenőrizték. A két alapvető kognitív séma — a
tematika alapján — a szociotróp, illetve az autonóm elnevezést kapta.
A szociotróp kognitív sémával jellemezhető személyeknél az
elsődleges orientáció a másokkal való intim és szoros kapcsolat
kiépítése, amely az ÉNképük fenntartása szempontjából fontos.
Önértékelésüket veszélyezteti a negatív tapasztalat; ha szociális térben
azt észlelik, hogy elveszítik mások gondoskodását, támogatását és
figyelmét. Erre a veszteségre negatív érzelmekkel reagálnak,
tehetetlennek, magányosnak, gyengének érzik magukat. Érdekes
módon a ,sérülékenység-stressz" modell is hasonlóan értelmezi a
depresszió kialakulását, ugyanis a modell szerint a kapcsolatok
elvesztése váltja ki a depresszív reakciót.
Ezzel ellentétben az autonóm séma dominanciájával jellemezhető
személyek önértékelése nem szociális kapcsolataiktól, hanem
teljesítményüktől függ, önbecsülésüket tehát az veszélyezteti, ha a
teljesítmény tartományban kudarc éri őket. Számukra az önmeg-
határozás, a kitűzött célok elérése és a függetlenség megteremtése a
fontos. Beck hangsúlyozza, hogy az autonóm sémával rendelkező
személy viszonylag független a környezet visszajelzéseitől, önálló, és a
saját útját járja. Amennyiben sikertelen ezen a térületen — miután
önkritikusan szemléli magát —, az inferioritás (alsóbbrendűség) érzés,
lelkiismeret furdalás keríti hatalmába. Az autonóm sémával
jellemezhető személy tehát a teljesítménytartományban elszenvedett
kudarcra reagálhat depresszióval.
Például a szociotróp sémával jellemezhető személyek számára a
kapcsolat történései, míg az autonóm sémával jellemezhető személyek
esetében a siker és kudarc események jobban ki vannak téve az
értékelő-, minősítő folyamatoknak. Számtalan vizsgálat igazolta a két
alapvető kognitív séma szerepét a depressziós állapot kialakulásában.
Bizonyították a kapcsolatot az interperszonális sérülékenység és a
szociális események közt, ugyanakkor nem találtak összefüggést az
autonómia séma és a siker, kudarc események közt. A kutatók azzal
magyarázták a jelenséget, hogy az autonóm sémával leírható szemé-
lyek erősebb megküzdő stratégiával rendelkeznek, és az averzív
(kedvezőtlen, taszító, elkerülendő) eseményekhez kedvezőbb a
hozzáállásuk.

14
Kognitív sérülékenység a depressziósoknál

Leggyakrabban a depresszió esetében vizsgálták, hogy megelőzi-e az

aftektív zavar manifesztációját a stabil karaktervonásként kezelhető
diszfunkcionális információ-feldolgozás, vagy pedig arról van szó,
hogy a normáltól eltérő kognitív teljesítmény egyszerűen a beteg han-
gulati állapotából következik, tehát állapotfüggő és átmeneti-e,
A vulnerabilitási (sebezhetőségi) mutatók a sémák működési feltételei-
re vonatkoznak, ugyanis a diszfunkcionális (rosszul, alacsony harásfok-
kal működő) kognitív sémák — bizonyos körülmények között — igen
hatékonyan befolyásolják az információk feldolgozását olyan esetekben
is, ahol ez nem releváns, más esetekben pedig egyáltalán nem.
A kérdés igen jelentős számú tanulmány tárgyát képezi, amelyek
nagy része a negatív kognitív eltérést és a , jelentéstulajdonítási" stílust
tette vizsgálat tárgyává. Az eredmények bizonyítják az , együttválto-
zást , vagyis azt, hogy a depressziós állapot sajátos kognitív változással
jár, míg a depresszió megszűnésével nem mutatható ki a depresszióra
jellemző sajátságos kognitív mintázat. Ez ellentmond annak a felte-
vésnek, hogy a kognitív stílus állandó lenne. A keresztmetszeti tanul-
mányok eredményei azt mutatják, hogy a gyógyult depressziós
betegek kognitív mintázata hasonló az egészséges kontrollsze-
mélyekéhez, és különbözik a depressziós betegekéről.
A prospektív (kilátásokat jelző, jövőbe mutató) tanulmányok sem
mutattak ki olyan stabil kognitív mintázatot, amely alapján a
depresszió megjelenése előre bejósolható lenne. A vizsgálatok
többsége azt igazolja, hogy nem mutatható ki markerértékű mintázat
a gyógyult betegeknél, illetve a jövő depressziósainál, kivéve néhány
vizsgálatot, ahol enyhe mértékű eltérést sikerült kimutatni gyógyult
depressziós betegeknél is. A későbbiekben a vizsgálatok feltételezték,
hogy a diszfunkcionális kognitív stílus mégis állandó
személyiségjellemző, a kognitív struktúrák elérhetősége azonban
feltételhez kötött. Közelebbről arról van szó, hogy a személy — egy
átlagos helyzetben — nem képes feltárni ezeket a képzeteket, így az
elérhetőség feltétele az, hogy a személy megfelelő hangulati állapotba
kerüljön.

15
 Kísérletekkel bizonyították, hogy minél negatívabb hangulati
állapotba kerül valaki, annál nagyobb valószínűséggel jelennek meg a
diszfunkcionális negatív tartalmak. Általában a kognitív teóriák az
aktivációt a negatív életeseményekkel kapcsolják össze, következés-
képpen ez aktivizáló szerepe lehet a negatív hangulati állapotnak is.
Amit a szerzők újnak vélnek a saját teóriájukban az az, hogy ezek a
diszfunkcionális kognitív mintázatok általában nincsenek aktiválr
állapotban, és habár rejtett formában jelen vannak a kognitív
építményben — mégsem érhetők el. Az elérhetőség feltétele, hogy a
személy negatív hangulati állapotba kerüljön, mert ebben az esetben
aktiválódnak, és játszanak szerepet a diszfunkcionális kogníciók a
kognitív feldolgozásban. Ezt nevezik a hangulatfüggő állapot
hipotézisének.
A kognitív sémák információfeldolgozásában játszott szerepe tehát
a releváns (fontos, lényeges, jelen levő) affektív (érzelmi, indulati)
állapot függvénye. A hangulatfüggő állapot hipotézise érdekes aján-
lást fogalmaz meg a terápia számára is. Elméletük szerint a farmako-
terápiás (gyógyszeres) hatás elsősorban az affektív reakciók
intenzitását csökkenti, azaz oldja a szorongást, a lehangoltságot.
Mivel a diszfunkcionális kogníciók aktivitása az érzelmi-hangulati
állapot függvénye, természetes következménye lesz ennek a folya-
matnak, hogy a zavaró kogníciók (tévképzetek) aktivitása is csökken,
azonban a diszfunkcinális kognitív struktúrák továbbra is léteznek, de
csak inaktív állapotban. Ez a viszonylag gyors relapszus (visszaesés)
alapja. A tartós állapotváltozás fenntartása érdekében a kognitív
átstrukturálás lényegében elengedhetetlen, ezért a farmakoterápia
mellett a pszichoterápiás kezelésre is szükség van.
Aaron Beck sémamodelljéhez mutat hasonlóságot a Jeffrey E. Young
sémakoncepciója, amely a maladaptív sémák rendszere. Young és
Beck is tematikus szempontból rendszerezi a kognitív sémákat, a
különbség köztük az, hogy míg Becknél a séma aktiválása esemény-
hez kötött, addig Youngnál a fejlődés során kialakult sémákról van
szó, amelyek feltétel nélkül szerepet kapnak az információ-
feldolgozásában, és ezért lényegesen hatékonyabbak. Young szerint a
korai maladaptív sémák a nem optimális szociális környezetben
alakulnak ki, fennmaradásukat a kiszűrt, megerősítő tapasztalatok

16
érvényesítik. A fejlődés korai szakaszában kialakult sémák korábban a
környezet megértésének és kezelésének hatékony eszközei voltak,
ezért rugalmatlanok, ellenállnak a változásnak, a fejlődés későbbi
szakaszában pedig már kevéssé relevánsak a szociális információ
feldolgozásában, és ezért zavarok forrásai lehetnek.
A maladaptív sémák tehát alapvetően megnehezítik a sémával nem
egyező (inkonzisztens) információk feldolgozását, valójában egy
szűrő-funkciót látnak el. Young az ÉNfejlődésre gyakorolt hatásától
függően sorolja csoportokba ezeket a diszfunkcionális sémákat,
amelyek a következő területeken befolyásolják a pszichikai fejlődést:
autonómia, kapcsolatrendszer, önértékelés és a szabályozás területén.
Az általuk konstruált séma-kérdőív a következő maladaptív sémákat
vizsgálja, amelyek, mint értelmezési rendszerek befolyásolják az
ÉNnek önmagához és másokhoz való viszonyát. Ezek a magányosság,
az emocionális depriváció (pozitív érzelmek csökkenése), a bizalmat-
lanság, a függőség, a pszichés- és szomatikus sérülékenység, az emo-
cionális involváció (bevonódás), az önértékelési deficit, a szociális
kitaszítottság, a teljesítménydeficit, a kiszolgáltatottság, az emocio-
nális gátlás, az önalávetettség, a merev standardok, a negatívizmus, a
kritikátlan önérvényesítés és az elégtelen önkontroll.
A sémakoncepcióval kapcsolatban ellenőrző vizsgálatok szüksé-
gesek még ahhoz, hogy bizonyítást nyerjen összefüggése az adaptációs
és a személyiségzavarokkal. Young rendszerében — a fejlődés során — a
környezeti hatásokra létrejött sémák tehát merevek, és nem alkalmaz-
kodnak a változó felrételekhez. Ezzel a viszonyulási módot, valamint
a személynek önmagáról kialakult képét egyoldalúan befolyásolva
hozzájárulnak a személyiségfejlődési zavarok kialakulásához. A Young
féle sémakoncepció kétségtelen előnye az ÉN és a környezet
viszonykapcsolatát lefedő tematika, amely implikálja az ÉNnek
önmagához és a környezetéhez való viszonyának kognitív leképező-
dését és ennek esetleges zavarait.

17
A sémakoncepció az informatikai modellezés szempontjából

A kutatók egy olyan hipotetikus modellt konstruáltak, amely kiter-

jed a totális élményfeldolgozásra — mint az elnevezés is sugallja. Az
információ feldolgozásában feltételezi a kognitív alrendszerek kölcsö-
nös interakcióját (Interactive Cognitive Subsystems, ICS). A rendszer
működése területspecifikus alrendszerek kölcsönhatásán alapul. A kon-
cepció szerint az információk feldolgozásának totális konfigurációját
mindig az alrendszerek aktuálisan létrejövő interaktív kapcsolatai
határozzák meg, amelyet az információ-bemenet szabályoz.
Az információszerveződés legmagasabb szintjén az ingermodalitások
(inger módozatok) specifikus reprezentációi jelennek meg, létrehozva
az aktuális, egyedi és egyszeri élményminőséget. Ennek a terület-
specifikus intormációszolgáltarásnak a végső eredrménye: az aktuális
sérnakontiguráció létrejötte, Egy adott alrendszer szerepe a sémaképzés-
ben függ a külső ingerhatástól, az alrendszerek memo-tárainak (emlé-
keinek) akrivitásától vagy egy másik alrendszer információszolgáltatá-
sáról, valamint természetesen attól a kölcsönhatástól, amely aktuálisan
megvalósul az alrendszerek között. Az információ feldolgozása — az
alrendszerek szintjén — a korábbi tanulási tapasztalatok programjának
megfelelően történik, így az aktivált tudástartalom hordozza az egyéni
tapasztalatok lenyomatait.
Az információk szervezettsége a szemantikai (nyelvi jelentéstan)
alrendszerekben a legmagasabb szintű: az információ már koherens
jelentést hordoz, a személy értelmezi önmagát valamint a körülötte
lévő világot; és egy holisztikus (teljes, segészleges ) élményt képes
átélni. Az élményszerveződésnek ezen a szintjén a tudás kiterjedt,
implikált (magába zár, magába foglal tartalommal függ össze, és a
tartalom nem fejezhető ki a maga teljességében csupán mondatokkal.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy csak az implikációs szintű szerveződés
függ össze az emocionális válaszadással. Ezen a szinten valóban
érzelmi átéléssel eleveníthetők fel az ismeretek, míg ez nem történik
meg alacsonyabb szervezettségi szinten. Például a ,hibár követek el"
kifejezés — morfonolexikális szinten (MPL) — lehet egyszerűen a
betűk és szavak kollekciója, ám egy tény ismerete propozicionális
(PROP) vagy implikációs szinten (IMPL) egy felkavaró élmény

18
 Az ICS modell szerint tehát z séma az élmények sokrétűségéből
leszűródött általános tapasztalat és az érzelmi reakciókat is implikáló
koberens tuddsanyag. A séma az ICS modell szerint sem változatlan,
hanem — normális körülmények között — állandó sémaképzés és
sémamódosulás folyik. Az információ szelekciója már az alrendsze-
rekben, a korábbi tanulási tapasztalatot sűrítő transzformációs prog-
ramok szerint kezdődik el, a sémamódosulás a rendszeren belül, az
információ egymásra vonatkoztatott elemeinek eltéréséből ered.
A sérna mindig különbözik a bemenet jellegéről, és a kedvező feltételek
mellett megjelenő sémák különösen szokatlanok és frissek lehetnek.
A rendszer aktuális állapotát az alrendszerek közti, éppen létrejövő
kapcsolatok határozzák meg, amely egy közösség tagjainak egymás
befolyásolására, versengésre, együttműködésre törekvő viszonyulási
módjához hasonlítható, vagyis az aktuálisan kialakuló sémában az
interakciók eredménye jelenik meg. Például depressziós személyeknél
a külső stimulusoktól független ,propozicionális-implikációs hurok"
kialakulása a felelős. Az ICS modell szerint tehát a depressziós szemé-
lyeknél a negatív színezetű gondolatsorok ismételten visszatérnek,
aminek hatására a negatív affektusokat generáló séma folyamatosan
megújul az egymást követő feldolgozási ciklusban.
A külső stimulusoktól független hurok működése tehát egy önget-
jesztő folyamat eredménye, amelyben a negatív értékítéletek, a nega-
tív gondolatáramlás mindig hasonló negatív színezetű élményanyagot
hoz felszínre (itt érthető meg, hogy a külső környezeti változások,
változtatások miért nem hozzák létre a depressziós élményt, hiába a
gondosan megkonstruált pozitív elárasztás, a depressziós mindenben
a negatívat veszi észre, megterhelve ezzel a környezetét).
Természetesen a konceptuált modell az öngerjesztő folyamat meg-
szakadását is képes magyarázni azzal, hogy bizonyos körülmények
között az érzelmi állapottal inkongruens (nem egyező, ellentétes)
sérna jelenik meg az interaktív kapcsolatok során. A rendszerszemlé-
letű modell hipotézisei különösen alkalmasak a sémamódosulást
létrehozó terápiás manőverek átvilágítására. Nagyon sok NLP
technika használja tudatosan vagy tapasztalati alapon a fentieket.

19
A sémák módosítása a kognitív terápiás folyamaton belül

A kognitív terápia közvetlenül a gondolkodásmód megváltoztatásá-

ra irányul, ezálral átalakul a személy viselkedése és viszonyulásmódja
is. A kognitív terápiákon belül kétféle stratégiát különítünk el a
racionális és a konstruktivista szemlélet alapján, amely végső soron
meghatározza a terápiás stratégiát is. A racionális felfogásmód szerint
a külső realitásaz egyedül érvényes és bizonyított, ezért a kliens
szubjektíven torzított értelmezéseit közelíteni kell a közgondolkodás-
ban érvényes racionális magyarázathoz. Az automatikusan felmerülő
értékelő-minősítő reakciók jelzik a téves feldolgozást, és disztunkcio-
nális kognitív struktúrára utalnak. A tradicionális kognitív terápia
ezeket az automatikusan megjelenő gondolatáramlás átalakítására
használja, vagy pedig annak megszüntetésére törekszik. A terápia a
reális értékelő-minősítő kategóriákat keresi a tapasztalatok tükrében
anélkül, hogy az élményanyag mélyebb gyökereit feltárná.
A konstruktivista felfogás szerint a realitás teljes mértékben szub-
jektív és idioszinkretikus (veleszületetten vagy egyénileg meghatáro-
zott). A kognitív struktúrák kialakulása a személy aktivitást feltételező
megismerési és tanulási folyamatának terméke, amelynek során a
kognitív. szerveződésben önorganizációs (önszervező) folyamatok
zajlanak le. A kogníciók és emációk (érzések) relációjában is eltérő a
két irányzat álláspontja. Míg a racionális felfogás a kogníciók elsődle-
gességét hirdeti az emóciókkal szemben, addig a konstruktivista
álláspont szerint a tudás a kognitív-aftektív (értelmi-érzelmi) maga-
tartási tapasztalatok integrációja.
A két felfogás a humán változás körülményeiben és feltételrendsze-
rében is különbséget tesz. A racionalisták szerint a változás logikai,
ok-okozati alapon jön létre, és ezt követik az affekrív reakciók. A terá-
piás intervenció a realitástesztelésen alapul, a kliens a terapeuta segít-
ségével szembesül a tapasztalataival, és ennek ismeretében korrigálja a
környezetével és önmagával kapcsolatos értékelő-minősítő automa-
tikus gondolatait.
A konstruktivista szemlélet szerint a fejlődéssel összhangban alakul-
nak ki és változnak a kognitív struktúrák. A kognitív szerveződés saját
dinamikája határozza meg a változások tendenciáját.

20
 A terápiás stratégia támadáspontja a fejlődés során létrejött mély-
struktúrák módosítása, vagy új alapsémák generálása. A konstrukti-
vista szemlélet feltételezi a terápiás stratégia rtámadáspontjának
kiszélesítését, a személyiségfejlődés során kifejlődött kognitív struk-
túrák átalakítását célozza meg, és ezzel kiszélesíti a terápiás módszerek
alkalmazhatóságának körét is.
J. E. Young modelljében és terápiás rendszerében a terápiás hatás a
fejlődési sémák átalakításán keresztül érvényesül, A terápiás interven-
ció a séma kognitív-aftektív komponensét éppúgy figyelembe veszi,
mint a viselkedéses szintet (Change History, Reinprinting, Identiry
Process, New Behavior Generator, Veszteségélmény feldolgozás,
Körelékfeloldás, Reframing és így tovább — ezek NLP technikák).
A koncepció nem tekinti másodlagosnak az aftektív reakciókat,
hanem az élmény integráns részének. A maladaptív kognitív
struktúra beazonosítása során fontos lépés — a terápiás folyamatban —
a kritikus érzelmi-aftektív állapot indukálása, ugyanis ezáltal lehet
elérhetővé tenni az átalakítani kívánt kognitív struktúrákat. Lényeges
különbség a hagyományos kognitív terápiás szemponthoz viszonyít-
va, hogy az emocionális reakció fontos jelzése a maladaptív sérnák
elérhetőségének. Ezért a felkavaró élmények, az álmok, az imaginatív
tartalmak megbeszélése a terápiás intervenció részét képezik. Minél
intenzívebb az emocionális (érzelmi) reakció, annál valószínűbb,
hogy az adott kognitív séma fontos szerepet kap az információfeldol-
gozásában. Vannak azonban másodlagos sémák is, amelyek emocio-
nálisan kevésbé terheltek. j
Young sémamodellje szerint a maladaptív, rögzült sémák a kognitív
transzformációs folyamatok középpontjába kerülhetnek olyan mó-
don, hogy a személy vagy azonosul velük vagy elhárítja azokat. Ezen
a ponton közelít a koncepció a mélylélektani jelenségvilághoz, ugyan-
is feltételezi a tudattalan elhárító magatartást a kognitív sémákhoz
való viszonyban. Így megkülönbözteti a sémát fenntartó, elkerülő és
kompenzáló viselkedést. Az önsorsrontó magatartásban például a
séma mindenáron való fenntartása és megerősítése a cél. A sémakerü-
lő magatartás felismerhető a sémával kapcsolatos intenzív érzelmi
állapotok elkerüléséből, vagy pedig a tünetképződés hátterében.

21
 A fejlődési kognitív struktúrák vizsgálata során nem kerülhető el a
Selfre vonatkozá, valamint a környezethez való viszonyt reprezentáló
kognitív mintázatok módosítása, ezért a kliens és terapeuta közötti
kapcsolat a terápiás munka része. A terapeuta egy olyan modell,
amely a maladaptív kapcsolati mintát kedvező irányban befolyásolja.
A terápia lényege azonban a kognitív sémák átstrukturálása, amely azt
jelenti, hogy a tapasztalatok tükrében vizsgálják át a sémák érvényes-
ségét. A terápiás intervenció konfrontatív (szembesítő) és edukatív
(tanító) jellegű. A terápia épít a kliens racionális, ok-okozati kapcso-
latokat figyelembe vevő belátására — a sémaműködés kedvező irányú
befolyásolása során. Ez a kollaboratív empirizmus (együttműködés-
történeti) voltaképpen hasonló módon juttatja a beteget racionális
felismeréshez, mint a hagyományos kognitív terápia.
Az ICS informatikai modell alapján a terápiás hatás az aktuálisan
működő séma-konfiguráció működésének a befolyásolása. A teória
szerint minden olyan terápiás lépés eredményes, amely szélesebb
szemantikai (nyelvi jelentésű) kontextust vesz figyelembe, és ezen
belül speciális viszonylatokat vagy elemeket változtat meg úgy, hogy
általa a rendszer működését módosítja. Az ICS modell szerint egy új
koherens szemantikus csomagot kell létrehozni a maladaptív (pato-
lógiás, rosszul működő, eredménytelen) gondolatok kioltása helyett.
A terápia során a séma kognitív, affektív és viselkedéses elemeket sűrí-
tő prototípusos jelentésszintjét kell megváltoztatni (NLE, Eriksoni
pszichoterápia). Ennek érdekében a terápiás intervenció specifikus
területeket céloz meg, és ezen keresztül generálja a változást a sémán
belül. Az ICS modell szerint tehát, az általános jelentéskomplexumot
képviselő kognitív sémák átalakítása a terápiás hatás alapját képezik.
Tulajdonképpen minden terápiás beavatkozás ezt a célt szolgálja.
A kognitív terápia egyes lépései is ennek az elképzelésnek az alapján
magyarázhatók. A Reframing technika például a séma szemantikus
kontextusát alakítja át a tartalmi átkeretezés vagy a kontextuális
(körülményi, környezeti) hatás megváltoztatása formájában. A kogni-
tív terápia ,viselkedéses" elemei, az úgynevezett próbacselekvések — a
koncepció szerint — nem azért fontosak, mert evidenciaként szolgál-
nak a specifikus előfeltevések kipróbálása során, hanem azért, mert a
maladaptív kognitív sémával inkompatibilis (összeegyeztethetetlen)

22
jelentéstartományt aktiválnak. Például, ha valaki a gátlásait leküzdve
lép bele egy frusztrációs helyzetbe, új tapasztalatokat gyűjt, akkor a
helyzetről való gondolkodásmódja alakul ár. De az irányított imagi-
náció hatékony lehet a sémakonfiguráció megváltoztatására. Itt nem
maga az imagináció az, ami hatékony, hanem ez a fellazult érzelmi
állapot az, ami különösen alkalmas arra, hogy a kognitív mintázatba
új elemeket lehessen belevinni.
A traumatikus élmény imaginációja során jelentkező érzelmi reak-
ció jelzés arra, hogy magasan szervezett jelentéskomplexumok váltak
elérhetőekké, és készen állnak a változásra. Tehát a terápiás hatékony-
ság nem a katarzissal (ahogy a feltáró terápiák gondolják), hanem a
kognitív átstrukturálással függ össze. Például, ha csak vizuális
reprezentációk aktiválódnak — az értelmi reakciókat is kiváltó impli-
kációs szint elérése nélkül -, akkor nincs terápiás hatás sem. Ugyanez
vonatkozik a próbacselekvések szintjére is, ahol az új kontingenciák-
kal (szoros együttműködés) való szembesülés intenzív érzelmi
megterheléssel párosul.
A depresszió a depressziót létrehozó sémák folyamatos regeneráció-
jával kapcsolatos. Az ICS modell logikája szerint tehát a depresszió
pszichoterápiájának két támadáspontja lehet: vagy a folyamatos
szintézist kell megakadályozni, vagy egy alternatív sémamodell
szintézisét kell előmozdítani. Példa az első esetre, amikor kedvezőtlen
külső eseményekre a személy depresszióval reagál. A kedvezőtlen
külső körülmény három attribútumát szokták a depresszió kiváltó
okaként felhozni: az esemény averzív (elkerülő) jellege, perzisztenciá-
ja (áthatoló képesség, áthatoló hatás) és kontrollálhatatlansága. Ezek
együttes hatása felelős a tehetetlenségi reakció és a reménytelenség
kialakulásáért.
A pszichoterápiás beavatkozásnak a személy problémamegoldó
stratégiáit kell erősíteni, amely az esemény perzisztenciáját (átharoló-
képességét) és averzívitását (elkerülő) enyhíti, egyidejűleg pedig erő-
síti a kontrollálható folyamatokat. Például, ha a depresszió hátterében
krónikus házastársi kapcsolatzavar áll, akkor úgy lehet befolyásolni a
problémamegoldó készségeket, hogy hatékonyabban fejeződjenek ki
a pozitív visszajelzések, csökkenjenek a kontliktusok, és tokozódjon
az események bejósolhatósága. A körülmények befolyásolásának

23
készségszintű módosítása visszahat a kognitív sérnák szintézisére, és
megakadályozza a depressziogén sémák kialakulását. De nem minden
esetben érvényesül a külső körülmények hatása. Ha a depressziogén
sémamodell folyamatos szintézise következtében kialakul a már
említett működési hurok, akkor az intervenciónak arra kell irányul-
nia, hogy feltárja a depresszív konfigurációt fenntartó forrásokat, és
alternatív feldolgozási módokat dolgozzon ki. Például a fizikai tested-
zés a szenzoros alrendszerek, a kognitív terápia a jelentés oldaláról
oldja fel a hurkot. Az alternatív sémamodell kidolgozása képezi a
terápia lényegét.
A szerzők három kognitív technikát sorolnak ide. Az első eset a
maladaptív kognitív mintázat kritikus elemeinek megváltoztatására
vonatkozik. Például, ha a tanuló szembesül eredménytelenségével,
akkor a ,buta és értéktelen vagyok" sémamodell aktiválódik, de ha
megtudja, hogy majdnem mindenki megbukott a vizsgán, akkor
önmagát is sokkal pozitívabban fogja értékelni. A második esetben a
sérnamodell koherens szubmintázatainak a megváltoztatásával más
keretbe helyezik át a maladaptív minta fészkét. Például a házassági
probléma esetén átkeretezik a személy hiedelmét, amely úgy
módosul, hogy a személyes boldogság inkább függ a házastárs komp-
lementer (kiegészítő), mint a hasonló tulajdonságától. A harmadik
technika az ICS modell kognitív felépítmményének ahhoz az alapjelleg-
zetességéhez kapcsolódik, hogy minden alrendszer képes az
információ tárolására. Ezek a különböző modalitásokat hordozó
memo-tárak (emlékek) korlátlan lehetőséget kínálnak a séma
átalakítására (NLP technika). Például, ha valaki szorong egy nehéz
feladat előtt, akkor felidézhet vagy imaginálhat egy korábbi helyzetet,
amikor szabályozni tudta feszültségeit, és megoldotta a nehéz, először
megoldhatatlannak látszó feladatot, és ezzel a készség mintázata
beépülhet az aktuálisan szintetizáládó sémába (Resource keresés).
Az ICS modell alapján tehát az alapvető viselkedésváltozást meg-
előzi a kognitív átstrukturálás, ez pedig a magasan szervezett affektus-
függő sémamodellek módosulását jelenti. Ellentmondásnak tűnik,
hogy a terápiás beavatkozás a reprezentáció egy jellegzetes minta-
példányát, specifikus részleteket céloz meg annak érdekében, hogy a
sémamodell alapjelentésén változtasson. A legtöbb terápiás

24
beavatkozás fókusza azonban szűkebb, mint a terápia hatósugara,
amiből az következik, hogy a terápia által közvetlenül nem érintett
területek is ki vannak téve a változásnak. A maladaptív (nem egész-
séges, hibás, rosszul működő) gondolatok, képzetek csak , markerek",
amelyek jelzik a sémamodellt, mert abból származnak, tehát a
maladaptív gondolatoknak a megváltoztatása magában a sémában is
változást hoz létre.
Az ICS modell fogalmi keretén belül tehát a disztunkcionális
sémák átépítése, valamint új sémák kialakítása érhető el változatos
terápiás módszerrel: Az ICS modell sémakoncepciója feltételezi, hogy
a relációkat is megjelenítő narratívumokban (elbeszélésben, szavak-
ban megfogalmazható módon) mutatkozhat meg az élményanyag
komplexitása és a séma ismétlődő, jellegzetes rajzolata, amely mentén
az információk feldolgozása folyik. A modell szinte minden terápiás
stratégia hatásrnechanizmusát értelmezni tudja — azon a komplex
rendszeren belül, amely végső soron a magasan szervezett kognitív
mintázatok átalakítását tekinti a terápiás változás tókuszának.
A pszichopatológiai modellekkel kapcsolatban soha nem az a kérdés,
hogy mennyire igazak, hanem az, hogy milyen mértékben használ-
hatók a struktúra és a működés szemléltetésére. Az ismertetett kognitív
sérmamodellek magasan szervezett reprezentációt jelentenek a kognitív
építményben, amelyek az információ szelektálásában és feldolgozásá-
ban játszanak szerepet. A kognitív sérna a pszichopatológiában holiszri-
kus (teljes) élményt lefedő, absztrahált tudásanyag, arnely az élmény
komplex modalitásait (összetevőit) képes megjeleníteni
Az érzelmi zavarokkal kapcsolatban azonban jogosan merül fel a
kérdés, hogy az organizmus adaptív alkalmazkodását segítő kognitív
működésnek van-e szerepe a hibás működési stratégiák kialakulásá-
ban. Hogyan függ össze a sajáros kognitív mintázat a disztunkcionális
érzelmi állapottal, és ennek milyen terápiás konzekvenciája van?
A kognitív sémaműködésben legalább két ponton feltételezhető az
információ feldolgozását befolyásoló zavar. Egyrészt az empirikus
(tapasztalati) valamint az experimentális (kísérleti) eredmények szerinti
pszichopatológiai állapotokban az információ feldolgozásának módja
megváltozik, jellegzetes kognitív séma dominanciája figyelhető meg
olyan eseményekkel kapcsolatban is, ahol ez nem releváns (helytálló).

25
A pszichopatológiai állapotra jellemző kognitív mintázatnak és az
információ feldolgozásának következményeként jelennek meg a nem
kívánt aftektív (érzelmi: például szorongás, depreaszió, düh és a többi)
reakciók, és ez a két folyamat felerősíti egymást.
A fejlődési szemlélet képviselői ezzel szemben azt hangsúlyozzák,
hogy a fejlődés korai szakaszában kialakult és rögzült kognitív sémák
nem változnak, ezért az információ feldolgozásában játszott szerepük
problémát jelent a fejlődés későbbi szakaszában. A teljes kognitív
működést megjelenítő, átfogó informatikai modellek képesek elénk
tárni a sémagenerálás működési hibaforrásait is. Ebben az esetben a
kognitív feldolgozó rendszer rugalmassága korlátozódik, és nern
biztosított a sokrétű feldolgozás.
A kognitív sémák komplex jellegével függ össze, hogy a terápiás
beavatkozást a nem kívánt gondolati automatizmusok kiiktatása
helyett inkább a kognitív sémák árépítését jelenti, átdolgozva a
mélyebb, az ÉNfejlődéssel kapcsolatos kogníciókat is. A fejlődési
struktúrák vizsgálata során a kogníciók és az emocionális állapot
egymást befolyásoló szerepe is fontos részévé válik a terápiának.
Az elmélet után következzen a gyakorlat, Dr. Perczel Forintos Dóra
egyetemi docens, tanszékvezető egyetemi tanár engedélyével. Az
alábbiak az /ntegratív Hírmondókban megjelent tanulmányaira
alapozódnak.

26
INTEGRATÍV LEHETŐSÉGEK A KOGNITÍV TERÁPIÁBAN

Mottó: , Nem az események zavarják az embereket, hanem az

eseményekről alkotott vélemények." (Epiktétosz)

A kognitív viselkedésterápia — vagy röviden kognitív terápia — nem

túl hosszú múltja ellenére rendkívül elterjedt külföldön, és eleget tesz
azoknak a követelményeknek, amelyek a pszichoterápia sokszínű
palettáján csak kevés módszerről mondhatók el: tudományos vizs-
gálatokkal ellenőrzört munkahipotézisek képezik az alapját mind az
elméletnek, mind pedig a terápiás metodikának; hatékonyságát ran-
domizálr, kontrollált vizsgálatok igazolják. Leggyakrabban kognitív
viselkedésterápiaként említik, de vannak, akik a rövidség kedvéért
kognitív terápiáról beszélnek — ám a kognitív viselkedésterápiás
megközelítést értik alatta.
Integratívnak tekinthető terápiás irányzatról van szó, amely alapvető-
nek tartja az élmény- és információfeldolgozásban a kogníciók és a
jelentés szerepét, szemben a belső determinizmussal (pszichoanalízis) és
a környezeti meghatározottsággal (radikális behaviorizmus). A husza-
dik század második felében szükségessé vált a pszichológiai gondol-
kodásban és a pszichoterápiában a paradigmaváltás, mert a meglévő
legfontosabb irányzatok megválaszolatlan kérdésekkel találták magukat
szemben. A tanuláselmélet kérdése így hangzott: van-e valami a , fekete
dobozban ? Vannak-e közvetítő változók, és ha igen, melyek azok, s
hogyan tanulmányozhatók? Noha Edward €C. Tolman feltételezte
valamely közvetítő változók jelenlétét, a személyiség működésének és a
bonyolult pszichológiai folyamatoknak behaviorista szemlélete
túlságosan leegyszerűsítőnek tűnt a tudományos pszichológia számára.
A következő kérdés irányult a pszichoanalízis felé: hogyan történ-
het meg, hogy a tünetek sok csetben perzisztálnak a tudattalan
késztetések tudatosítása vagy a lelki élet dinamikájának megértése és
értelmezése után? Freud és a dinamikus iskolák alapvető hatása
vitathatatlan az emberi személyiség és a pszichés problémák megér-
tésével kapcsolatban, azonban az elmélet érvényességét és a terápiás
módszer hatékonyságát nem támasztják alá szisztematikusan ellen-
őrzött tudományos vizsgálatok.

27
 Ahogy a neve is utal rá, a kognitív viselkedésterápia egyik gyökere
maga a viselkedésterápia. Tanuláselméleti alapját az képezi, hogy az
emocionális reakciók, a gondolkodási stílus, a normális és a kóros
viselkedés egyaránt tanulás eredménye; a terápia során új tanulás
jöhet létre, s korrigálhatók a patológiás megnyilvánulások.
A viselkedéstan teorerikusai ugyanakkor hangsúlyozni kezdték az
információfeldolgozási folyamatok szerepét a viselkedés vezérlésében
és változtatásában. Albert Bandura azonosította a figyelem és a
késleltetés — mint kognitív folyamatok — jelentőségét a szociális tanu-
lásban, Donald Meicbenbauwm kidolgozta öninstrukciós tréningjét.
Albert Ellis racionális-emocionális terápiájával döntő hatást gyakorolt
a kognitív módszerek fejlődésére, amikor leírta, hogy egy esemény és
az arra adott emocionális válasz közötti kapcsolatot az befolyásolja,
hogy a személy miként értelmezi az adott helyzetet. Ugyanakkor
hatással volt a kognitív szemlélet fejlődésére a dinamikus lélektan is,
hiszen első képviselői, Albert Ellis és Aaron Beck pszichoanalitikus-
ként kezdték pályafutásukat. A kognitív pszichoterápiás szemlélet és
az ezzel kapcsolatos kutatások terjedése egyre inkább felhívta a
figyelmet a korai, illetve korábbi élmények jelentőségére — az
alapsémák és a diszfunkcionális attitűúdök formálódásában (gondol-
junk például a személyiségzavarokra vagy a poszt-traumás stressz
betegségre).
A pszichopatológia területén több kognitív modell létezik, ame-
lyeknek mindegyike hozzájárult ahhoz az irányzathoz, melyet
kognitív teráptának, illetve kognitív viselkedésterápiának nevezünk.
Ezek közül kimagaslik Aaron Beck koncepciója.

28
IRRACIONÁLIS VAGY NEGATÍV GONDOLATOK

Kognitív szintek

A környezetével folytatott interakció során a személy tapasztalatok-

ra tesz szert önmagával, a másokkal és a külvilággal kapcsolatban s
ezek alapján tanul meg tájékozódni a világban. A tanulási, élmény-
szerzési folyamat során rendszerezi ezeket az élményeket, és különbö-
ző sémákat, jelentéseket alakít ki. Ugyanazon eseménynek különböző
jelentése lehet az egyes személyek számára, s ez a jelentés az, ami az
emocionális reakció jellegét befolyásolja. A kognitív pszichológia
állítása szerint emocionális megbetegedés akkor alakul ki, amikor az
egyén számára problematikussá válik a realitás interpretálása, és
félreértelmezi a valóság ingereit - gyakran előzetesen kialakított
attitűdök, feltételezések következtében (melyek egykor esetleg az
alkalmazkodást szolgálták).
Aaron Beck kognitív elmélete tehát a szorongásos megbetegedések-
ről azt állítja, hogy ezek lényegében , gondolkozási zavarok", amelyek-
ben a szorongást és a depressziót gondolkodásbeli torzítások kísérik.
Ezek a felszínen negatív automatikus gondolatok — NAG — formájában
jelennek meg a személy tudatában, melyekre jellemző, hogy
önkéntelenül futnak át a fejünkön, sokszor torzítottak, szubjektívek.
Tartalmukban egyéniek, közvetlenül kapcsolódnak az adott emocio-
nális válaszhoz, de hamar tovatűnnek. Például egy társasági
összejövetelen egy fontos vendég korán elmegy. A házigazda ezt úgy
értelmezi, hogy az illető unatkozott, s arra gondolván, hogy , még egy
bulit sem tudok jól megszervezni", természetes módon elszomoro-
dort. Látható, hogy a negatív gondolat negatív emocionális állapotot
idézett elő — összhangban John Téasdale hangulat-kogníció kongrucn-
cia elvével. Teasdale kísérleti adatokkal igazolta azt a hipotézist és
klinikai megfigyelést, hogy különböző hangulati állapotokban az
adott affektusnak megfelelő gondolatok sokkal könnyebben hozzá-
férhetők, mint az azzal ellentétesek, és tovább srabilizálják az eredeti
érzelmi állapotot (tehát círculus vitiosus alakul ki). Depressziós, rossz
kedélyállapotú betegeknél a negatív kogníciók (, fölösleges vagyok")
tovább mélyítik a nyomott hangulatot.

29
 Az információfeldolgozás
zavarai (például: túláltalánosítás, negatív
szűrés, a pozitívumok ignorálása) és a negatív gondolatok tükrözik a
memóriában tárolt mögöttes hiedelmeket és feltételezéseket. A hie-
delmek és feltételezések relatíve stabil reprezentációi a memóriában
tárolt tudásnak, amit a kognitív pszichológus Frederic C. Bartlett már
1932-ben sémáknak nevezett. Tehát a sémák lényegében kognitív
struktúrák.
Amint a sémák aktiválódnak, befolyásolják az információfeldolgo-
zást, az élményfeldolgozás módját
és jellegét valamint hatással vannak
a viselkedésre. Noha a szorongó egyén viselkedése vagy gondolkodása
első látásra érthetetlennek tűnik, tulajdonképpen logikusan követ-
kezik hicdelmeiből és feltételezéseiből, Az összefüggéseket vázlatosan
az alábbi
ábra mutatja:

1. ábra: A kognitív struktúra hierarchikus szerveződése

IRRACIONÁLIS, NEGATÍV GONDOLATOK

., Sosem értenek velem egyet az emberek,"

, Soha nincs igazam."

DISZFUNKCIONÁLIS ATTITŰDÖK

,Ha valaki nem ért velem egyet, nem szeret."

MALADAPTÍV SÉMÁK

s, Senki sem szeret."

, Értéktelen vagyok."

30
 A sémák Beck szerint két csoportra oszthatók: úgynevezett feltétele-
zésekre (assumptions), amelyek tulajdonképpen artitűdök és szabályok,
valamint alapsémákra. Egy adott helyzetben a személy mögöttes,
rejtett feltételezései befolyásolják a helyzet percepcióját (érzékelését,
tudatosítását). Az előző példa — , még egy bulit sem tudok jól meg-
szervezni" — automatikus gondolata mögött az alábbi feltételezés
(diszfunkcionális attitűd) húzódhat meg: ,ha valamit nem csinálok
meg tökéletesen, akkor az emberek nem fogadnak el". A feltételezések
sokszor támpontul szolgálnak a megfelelő viselkedés kialakításához
(.mindent tökéletesen kell megoldanom ahhoz, hogy az emberek
elfogadjanak).
A sémák megfogalmazott vagy megfogalmazatlan merev, túláltalá-
nosított formájú negatív vagy pozitív tartalmú állítások (hiedelmek)
illetve alapkonstrukciók, melyeket a személy abszolút igazságként
kezel. Például: ,jó vagyok", ,sikerecs vagyok", ,sikertelen vagyok ,
,senki sem szeret engem", ,értéktrelen vagyok", ostoba vagyok". Beck
szerint a negatív vagy maladaptív alapsémák rigidebb (rideg, merev),
rugalmatlanabb és konkrétabb képződmények, mint az adaptívak.
A kognitív pszichológiai kutatások során elkülönítették és leírták az
egyes betegségekre jellemző sémák tartalmát. Így például a , generalizált
szorongás szindrórmna" krónikus idegeskedéssel jár, a személy nehézsé-
gekkel való megbirkózási képességének lebecsüléséről, valamint az
idegeskedés hasznosságáról szóló pozitív hiedelmekkel irható le.
Noha az attitűdök, alapsérnák korai élmények nyomán szerveződ-
nek, és tartalmuk sok esetben latens (lappangó) marad, amíg vala-
milyen jelentős életesemény nem aktiválja őket, ez nem mindig van
így. Például pánikbetegség esetében a diszfunkcionális feltételezések
sokszor csak az első pánikrohamot követően alakulnak ki aszerint,
hogy mi történt. Ha a pánikroham nyomán a személy nem kap
egyértelmű információt az egészségi állapotáról, bizonytalan marad,
és nagy valószínűséggel kialakulnak a diszfunkcionális attitűdök.
Hipochondriasis esetében az egészség fontosságával kapcsolatos
pozitív artitűdök már gyerekkorban kialakulhatnak, melyeket
későbbi negatív események (például egy személy betegsége)
akriválhatnak. Szociális fóbiánál is gyakori, hogy problémamentes
gyermekkor után a személy egyszer nem tud megfelelni a társas

31
elvárásoknak, és ez indítja el a negatív feltételezéseket; például ,ha
elpirulok, nyilvánvaló lesz a zavarom, a gyengeségem". Más esetekben
viszont a társas Selíről kialakított negatív hiedelmek már korai
életszakaszban megjelennek, és félénkséghez, gárlásossághoz vezetnek.

32
A SZORONGÁSOS MEGBETEGEDÉSEK KOGNITÍV
PSZICHOLÓGIAI SZEMLÉLETE

Emocionális zavaroknál úgy tekinthető a szorongással kapcsolatos

sérülékenység valamint a szorongás fennmaradásának hátterében az
információfeldolgozás zavara, mint valami ,fixáció", azaz egyfajta
állandó foglalkozás a veszéllyel (veszélyeztetettséggel és a veszéllyel
való megküzdés képességének szisztematikus alulbecsülésével). Ez
jelzi a veszéllyel kapcsolatos mögöttes sérnák aktiválódását. Beck sze-
rint a szorongásos megbetegedésekben a betegség központja — mint
már említettük — tehát , nem az aftektív rendszer, hanem a kognitív
sérmarendszer, mely folyamatosan veszélyesnek láttatja a valóságot, az
érintett személyt pedig sebezhetőnek, sérülékenynek."
A veszély témája a szorongásos állapotban nyilvánvaló (például
halálfélelem pánikbetegségben, súlyos betegségtől való félelem hipo-
chondriasisban vagy megszégyenülés szociális fóbiában), evidens a
szorongásos sémák tartalmában (hiedelmek, feltételezések: például , a
legkisebb testi rendellenesség is halálos betegség jele lehet", , sohasem
szabad hibáznom ) és a negatív automatikus gondolatok tartalmában
(például , mindenki utál engem"). A veszéllyel kapcsolatos tartalmak
dominanciája a szorongó betegek tudatosságának áramában ellentét-
ben áll a depressziós betegek jól ismert veszteséggel, ön-leértékeléssel
kapcsolatos negatív autornatikus gondolatainak tartalmával — ez
mutatja, hogy a szorongás és a depresszió a gondolattartalmak
alapján, megkülönbözrethető egymásról.
Amint a veszélyértékelések, minősítések akriválódnak, számos
, ördögi kör" járul hozzá a szorongás fenntartásához. Eszerint például
a pánikbetegségben szenvedő személyek azért élnek át ismételten
súlyos pánik — azaz szorongásos — rohamokat, mert folyamatosan
negatívan értelmezik félre testérzéseiket, vagyis az autonóm
stresszreakció enyhe jelzéseit (palpitáció vagy szívdobogásérzés,
melegség, remegés), illetve a testi működés normális változásaiból
adódó eltéréseket (ilyen például gyengeség) azonnal bekövetkező
katasztrófa (például szívinfarktus) előjelének tekintik. Ez érthető
módon szorongást kelt bennük, amelyet a testérzések felerősödése

33
miatt még nagyobb valószínűséggel interpretálnak (értelmeznek) úgy,
mint azonnal bekövetkező veszély előjelét (lásd 2. ábra). Így bezárul
az ördögi kör, amely extrém erős szorongásos reakció megjelenéséhez
vezethet. Ugyanakkor a személyek általában megpróbálják elkerülni a
veszélyt (elkerülő viselkedés), vagy csökkenteni (biztonságkereső
viselkedések), s paradox módon ezek is felerősítik a tüneteket,
valamint megakadályozzák azt, hogy a személy felismerje
helyzetértelmezésének téves, katasztrofális voltát, más szóval a
hiedelem diszkvalifikálását (kirekesztését).
2. ábra: A pánikbetegség kognitív modellje (Clark, 1986, 1997)

KÜLSŐ vagy BELSŐ KIVÁLTÓ INGER

!
NEGATÍV MINŐSÍTÉS

!
KOGNITÍV TÉNYEZŐK: FÉLREÉRTELMEZÉSEK

(veszélyészlelés) e Infarktusom lesz.

a Rögtön meghalok."

Testi reakciók: Emocionális reakciók:

palpitáció ijedtség
reszketés 13 félelem
légszomj, gyengeség

35
 A kognitív terápia célja ilyenkor az, hogy ráébressze az illető
személyt a helyzetértelmezésének negatív jellegére, és a szituáció
részletes elemzése, illetve viselkedési kísérletek révén új, megnyug-
tatóbb jelentés kialakítására.

A sémaelmélettől a betegség-specifikus modellekig

A sémaelmélet általános elméleti keretet ad a szorongás fenntartá-

sában szerepet játszó kognitív viselkedési tényezők megértéséhez.
Ugyanakkor a szemlélet fejlődésével, valamint a hatékonyabb terápiás
beavatkozások érdekében leírták az egyes zavarok kialakulásában és
fenntartásában résztvevő speciális tényezőket az alábbi megbetegedé-
sek esetében: depresszió, pánik zavar, hipochondriasis, szociális fóbia,
kényszerbetegség, generalizált szorongás szindróma, az addikció
(függőség: például alkohol, gyógyszer, játék, dohányzás és így tovább)
és a személyiségzavarok. A legújabb kutatások a poszt-traumás stressz
betegség és a pszichotikus élmények (téves eszmék, hallucinációk)
kognitív. pszichológiai elemzésére és pszichoterápiás intervenciós
lehetőségeire irányulnak. A modellek célja az, hogy értelmezési kere-
tet adjanak az egyéni probléma jobb megértéséhez, a beavatkozások
(terápiás intervenciók) jellegének pontosításához, valamint ellenőriz-
hető hipotézisek kidolgozásához. Még azon megbetegedések esetében
is nagyon hasznos ez, ahol nem áll még rendelkezésre speciális
modell, mert minden esetben az általános elmélet használható.
A SZOCIÁLIS FÓBIA KOGNITÍV MODELLJE —
AZ EZT ALÁTÁMASZTÓ BIZONYÍTÉKOK

Az 1966 óta szociális fóbiának nevezett tünetegyüttes régóta

ismert, mint , félénkség", ,gátlásosság", társas szorongás" vagy , lám-
paláz". A legújabb diagnosztikai rendszer, a DSM-IV. a következő-
képpen definiálja a szociális fóbiát:
A.) Észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy
előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy
idegen emberek vagy mások lehetséges figyelmének van kitéve.
Félelem attól, hogy ilyen helyzetben a viselkedése (vagy a
szorongás látható jegyei) miatt zavarba jöhet, esetleg megalázó
helyzetbe kerülhet.
B.) Az ilyen helyzetbe kerülés majdnem minden esetben azonnali
szorongásos választ provokál az adott helyzethez kötört (vagy
azáltal előkészített) pánikroham formájában.
C.) A személy felismeri, hogy félelme túlzott vagy ésszerűtlen.
D.) A személy ezeket a helyzeteket elkerüli, vagy intenzív szoron-
gással, esetleg szenvedéssel viseli el.
A pszichiátriai megbetegedések harminc százaléka szociális
szorongás és szociális fóbia, tehát szinte általános zavarnak tekinthető
jelenségről van szó. Ezt mutatja az is, hogy szövődményei között
hatvan százalékos a depresszió, negyvenhat százalékos a pánikbeteg-
ség, tíz-harminc százalékos a drogfüggőség, nyolc-ötvenhat százalék
az alkoholizmus előfordulási aránya. Az evési zavarokkal kapcsolat-
ban is nagy az árfedés, hiszen a zavar középpontjában ott is az önérté-
kelési és önelfogadási probléma áll, de statisztikai adat erre vonatko-
zólag még nem áll rendelkezésre,
A szociális fóbiánál lényegében arról van szó, hogy a személy erős
vágyat érez arra, hogy kedvező benyomást gyakoroljon másokra, és
ezt jellegzetes bizonytalanság kíséri arra vonatkozóan, hogy erre nem
képes. Előzetes élményeik és/vagy veleszületett viselkedési
diszpozíciók nyomán a szociális fóbiás betegek feltételezik, hogy
társas helyzetben veszélybe kerülnek, mert elfogadhatatlanul visel-
kednek — teljesítményük, megjelenésük, magatartásuk miatt —, és

37
ennek szörnyű következményei (kirekesztés, elutasítás) lesznek rájuk
nézve. Ez extrém mértékű szorongást indukál, és több bűvös kör
akriválódik, fenntartva a szociális szorongás folyamatát: egyrészt a
szomatikus (például elpirulás) és viselkedéses (elpirulás rejtegetése)
válaszok további veszély és szorongás forrásaivá válnak. Másrészt a
szomatikus (testi: elpirulás, izzadás) reakciókra való figyelés szociá-
lisan negatív módon történő értékelése (például az elpirulás, mint a
gyengeség jele) megzavarja a társas folyamat megfelelő kiértékelését.
Harmadrészt az ideges, szorongó egyének kevésbé barátságosak, nem
eléggé empártiásak a szociális partnerrel, ami hasonló reagálást vált ki
másokból, s ez a megerősítő hatással van a félelmekre.

38
3.dbra: A szociális főbia kognittv modellje (Clark - Welk, 1995)

Társas helyzet

Feltevések aktiválódnak

A szociális veszély észlelése

(negatív automatikus gondolatok)

/ Self társas tárgyként NI 3

való feldolgozása

Szomatikus és kognitív
Biztonsági viselkedések
tünetek

39
Végül némelyik jellegzetes, szociális szorongást tükröző viselkedési
jegy félelmet kelt, mint például a gyors beszéd, mely hiperventilláció-
hoz, szívritmus növekedéshez vagy akár szédüléshez vezethet. A társas
szorongást közvetlenül kiváltó és fenntartó tényezők közötti összefüg-
géseket szemlélteti a szociális fóbia kognitív modellje (lásd 3. ábra).

Kísérleti vizsgálatok

1. Az elmélet szerint a szociális fóbiás személyek azért mutatnak

extrém szorongásos reakciókat, mert — az egyébként átlagos
(normál) — társas helyzetben aktiválódó diszfunkcionális felte-
vések, attitűdök hatására félreértelmezik, negatívan értékelik a
szituáció jelentését. Ennek megfelelően az ilyen egyének a társas
helyzetet veszélyesnek, önmagukat, pedig védtelennek látják.
Kérdőíves vizsgálatok során sikerült azonosítani a speciálisan
erre a betegségre jellemző kogníciókat. Eszerint a félreértelmezé-
sek — egyrészt — a személyre vonatkozó extrém magas elvárásokat
fogalmaznak meg, ilyen például: , mindig érdekesnek, vonzónak
kell lennem", vagy ,nem szabad hibáznom". Másrészt önma-
gukra vonatkozó tévhiedelmeket és szabályokat, mint például:
aha az emberek igazán ismernének, nem állnának szóba velem,
vagy ,nem ajánlatos az emberekkel közeli kapcsolatba kerülni".
Végül, de nem utolsósorban a feltételezések korábban kialakult,
a változásnak és a tapasztalatnak mereven ellenálló alapsérnákat
is mobilizálnak. Ilyenek lehetnek a következők: , alacsonyabb
rendű vagyok, mint mások", ,engem senki sem szeret, , unal-
mas vagyok", , ostoba vagyok".

2. Honnan tudjuk, hogy a kérdéses helyzetek nem averzív jellegűek-e

valóban? A vizsgálatok szerint kétértelmű, társas és nem társas
szituációkat tartalmazó kérdőíveken a szociális fóbiás személyek
— más neurotikus, valamint kontrollcsoporttal összevetve — a
kétértelmű szociális helyzeteket negatívan, az enyhén negatí-
vakat pedig katasztrofálisan értelmezték. A nem szociális jellegű,
kétértelmű helyzetek interpretálásban nem volt különbség a
három csoport között. Egy másik vizsgálatban a betegek idegen

40
 személlyel folytatott rövid beszélgetés során számos negatív
gondolatról számoltak be, melyeknek száma arányos volt a
kérdéses helyzetben fellépett szorongással. A modell további
feltételezése, hogy a negatív helyzetértékelések legalább részben
torzítottak, azaz az ilyen egyének sajátos módon emelik ki a
helyzet egyes aspektusait.

3. A társas helyzet, mint kiváltó inger aktiválja a feltételezéseket,

melyek a szociális helyzetet veszélyes színben tüntetik fel, s ez
negatív automatikus gondolatok formájában jelenik meg. Más
betegségnél szorongásos helyzetben automatikus gondolatok
helyett kényszercselekvések (OCD), idegesség (generalizált szo-
rongás szindróma), emlékképek bevillanásai (poszt-traumatikus
stressz betegség) és így tovább aktiválódnak. Szociális fóbiás
személyeknél az alábbiak jellegzetesek: ,az emberek mindig
kritikusak", nem tudom elviselni, ha valaki nem szeret", nem
tudok barátokat szerezni", ,ostobának látszom".

4. A szociális fóbiát fenntartó tényezőkkel kapcsolatban a legérde-

kesebb kérdés, hogy a személyek félelmei miért perzisztálnak
(terjednek ki) számtalan társas helyzet túlélése" után is? A
viselkedésterápiák során alkalmazott sorozatos ingerexpozíció
deszenzitizáló (túlérzékenységet megszüntető) hatása miért nem
érvényesül? Úgy tűnik, hogy a zavar fenntartásában központi
szerepe van a személy , megfigyelő" magatartásának, figyelmi
fókusza önmagára irányulásának. Ezt nevezi D. M. Clark és A.
Wells modellje ,a Self társas tárgyként való feldolgozásá"-nak. Az
elképzelés értelmében a szociális fóbiás személyek fókuszt válta-
nak az észlelt veszélyhelyzetben, önmaguk kerülnek figyelmük
középpontjába. Minél veszélyesebbnek lárják a helyzetet, annál
intenzívebben koncentrálnak saját viselkedésükre, mozdulataik-
ra, mondandójukra és arra, hogy minél kevésbé tűnjenek feszült-
nek. Ehhez — éppen a fókuszváltás miatt — elsősorban interocep-
tív (szervezeten belül keletkező, önmagukon belül keletkező)
információkat használnak fel, lévén, hogy más nem áll
rendelkezésükre. 7

4l
 A kísérleti vizsgálatok adatai szerint a magas szociális szorongással
jellemezhető egyének hajlamosak voltak arra, hogy a homályosan,
avagy rövid időre felvillanó képet negatívnak minősítsék. Társas
helyzetben szívritmusuk változását is sokkal pontosabban becsülték
meg, mint a nem szociális fóbiás személyek — ez jelzi az interoceptív
információk jobb hozzáférhetőségét. Egy további adat, hogy az ilyen
személyek saját szorongásuk látható jeleit is túlbecsülik; sokkal
magasabb skálaértéket jelöltek meg a személyek elpirulásuk
mértékéről, amikor érzésüket kellett megbecsülni, mint amikor
videofelvételről lártrák saját magukat.
A fókuszváltás figyelmi deficithez vezet, azaz a személyek nem
tudják pontosan felidézni, hogy mit is mondott a másik személy. Ez
nem memóriaproblémákra utal, mert egy ellenőrző emlékezetképes-
séget vizsgáló tesztben nem volt különbség a szociális fóbiás, a neuro-
tikus és a kontrollcsoport teljesítménye között. A figyelmi deficit
másik sajnálatos következménye, hogy nem követvén pontosan a
társalgás menetét, a betegek sokszor barátságtalannak, unalmasnak
tűnnek a szociális partner számára,
Az önmagukra fókuszálásnak van egy további lényeges hatása is.
Különböző, úgynevezett biztonságkereső viselkedésmódokat alkal-
maznak annak érdekében, hogy elkerüljék a félelmetes katasztrófa
(elutasítás) bekövetkezését, például kérdések halogatásával vagy ellen-
kezőleg, záporozó kérdésekkel, mondandójuk előre való elpróbálásá-
val és utólagos felidézésével. Sajnálatos módon ezzel éppen szándé-
kukkal ellentétes hatást váltanak ki: szorongásuk nő és megelőzik azt,
hogy kiderüljön számukra, a várt katasztrófa nem következik be.
Egy, a kognitív terápia hatását vizsgáló kísérletben szociális fóbiás
betegek két csoportját hasonlították össze. Az egyik csoportot inger-
expozíciós helyzetben megkérték biztonsági viselkedésük és figyelmi
fókuszuk felfüggesztésére, és elmagyarázták nekik, hogy miért fontos
ez. A másik csoportban ingerexpozíciót használtak, nem változtatták
a biztonsági viselkedéseket, sem pedig a fókuszt. Az eredmények egy-
értelműen mutatták, hogy az első csoportban szignifikánsan nagyobb
mennyiségben csökkent a szociális szorongás mértéke, szemben a
második csoport adataival.

42
Integratív lehetőségek a kognitív viselkedésterápiában

A kognitív viselkedésterápia aktív, strukturált, rövid, tíz-tizenhat

ülésből álló időhatáros terápia a legkülönfélébb pszichiátriai
megbetegedések (például depresszió, szorongásos zavarok, fóbiák,
fájdalom szindrómák és így tovább) kezelésében, mely a gyakran
gondolkodási hibákat magukban foglaló pszichológiai zavarok
megismeréséből fejlődött ki, és amelynek elméleti hátterét az képezi,
hogy a viselkedést és az emóciókat nagymértékben befolyásolja, hogy
a személy hogyan strukturálja önmaga számára a világot.
Mint minden más pszichoterápiában, itt is alapvető a non-specifi-
kus elemek érvényesülése (kivéve a non-direktivitást) és a jól működő
terápiás szövetség kialakítása. Ugyanakkor Beck számos újítást veze-
tett be a terápia folyamatába, melyek közül a legfontosabb a konceptu-
alizálás. Ez nem más, mint a beteg egyéni problémájának a kognitív
modellben való értelmezése, mely magában foglalja a problémavisel-
kedés, az előidéző tényezők, a személyiségfejlődés eseményeinek, a
jelentésadási tendenciáknak az ismeretét. A terapeuta számára világos
kell, hogy legyenek a következők:
1. A páciens milyen jelentést tulajdonít a tüneteknek (például a
társas helyzet megmérettetést, az elpirulás megszégyenülést je-
lenthet a szociális fóbiásnál, de nem feltétlenül; a dicséret elma-
radását a depresszióban szenvedő elmarasztalásként értelmezheti;
a hipochondriás beteg olvasatában a fejfájás agydaganatra utal-
hat és így tovább).
2. A terapeutának értenie kell azt is, hogy melyek a problémát
előidéző- és fenntartó tényezők.
3. Fontos, hogy milyen az adott betegség kognitív profilja (azonos
betegségtől szenvedő páciensek gyakran hasonló kognitív jellem-
zőket mutatnak, amit kognitív profilnak hívunk). Mivel a kog-
nitív modell szerint a percepciót, a viselkedést és az emóciókat a
mögöttes hiedelmek határozzák meg, a tüneti viselkedést csak a
feltérelezésekkel és a sémákkal való konceptualizálás során
érthetjük meg (lásd 4.ábra).

43
bemutatva (Beck,J. 1995; idézi Perczel, 1997)

ÉLMÉNY:
korai és/vagy traumatikus
Magas szülői elvárások
Kamaszkori elpírulás és rossz teljesítmény (kudarc)

elem szabad hibáznom. "

. Mindig mindent jól kell tudnom ahhoz, hogy szeressenek."

r
Kiváltó inger: Éj
helyzetek, érzékletek, ernőciók, tolakodó gondolatok, kritikus események
társasági és munkabelyi helyzetek

Feltételezések aktiválódnak

1
s Butaságokat beszélek. ", , Nem akarom, hogy megbíráljanak."
aMindenki csak kritizál."
 A sémák kialakulásában viszont óriási szerepük van a korábbi
élményeknek. Ezeknek — illetve jelentésüknek — pontos ismerete
nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük a betegség előzményeit és
folyamatát. Ily módon tehát a konceptualizálás — azaz egy koncepció
megfogalmazása a személyiségfejlődés és a betegség kialakulásának
menetéről — képezi azt a térképet vagy útvonalat, amelyen haladunk
a kezelés során, és amelynek segítségével tájékozódunk. Talán ez lehet
a találkozási pont az egyes irányzatok között, amely az eltérő elméleti
alapokon álló pszichoterápiák integrációját elősegítheti: felhasználva
a korai tapasztalat szerepét a sérülékenység megértésében (pszichodi-
namikus terápiák), korrigálva a hibás viselkedést (viselkedésterápiák)
a kognitív terápiás intervenciók célzottan az ,itt és most" -ra irányul-
nak, hogy elősegítsék új, adekvátabb (egyenlő értékű) és kevésbé
szorongást keltő viszonyulások, jelentések kialakulását.

A kognitív viselkedésterápia néhány gyakorlati kérdése

A kognitív viselkedésterápia definíciója: , A kognitív viselkedésterá-

pia aktív, strukturált, rövid, tíz-tizenhat ülésből álló időhatáros terá-
pia pszichiátriai megbetegedések (például depresszió, szorongás,
fóbiák, fájdalom szindrómák és a többi) kezelésére. A gyakran gon-
dolkodási hibákat magukban foglaló pszichológiai zavarok megisme-
réséből fejlődött ki, amelynek elméleti hátterét az képezi, hogy a
viselkedést és az emóciókat nagymértékben befolyásolja az a körül-
mény, hogy a személy miként strukturálja önmaga számára a világot.
A szorongásos megbetegedések kognitív pszichológiai felfogásának
alapállítása a következő: a diszfunkció, vagyis a megbetegedés abból
adódik, ahogyan a személy értelmezi a helyzeteket. Továbbá az adott
interpretációkból adódó viselkedésmódok is lényeges részét képezik a
megbetegedés fennmaradásának. Mivel ugyanazon esemény külön-
böző értelmezést hordozhat az egyes személyek számára, és mert a
helyzet jelentése határozza meg az emocionális reakció jellegét, a szo-
rongásos, emocionális megbetegedések esetén az egyén a valóság
ingereit sajátosan torzítva, nem a reális helyzetnek megfelelően
(sokszor negatívan) félreértelmezi.

45
 A diszfunkcionális információfeldolgozás a felszínen — a személy
tudatában — negatív automatikus gondolatok formájában jelenik
meg. Az információfeldolgozás zavarai és a negatív gondolatok
tükrözik a memóriában tárolt mögöttes hiedelmeket és feltevéseket.
A hiedelmek és feltevések relatíve stabil reprezentációi a memória-
struktúrában tárolt tudásnak, amit Frederic Bartlett nyomán
sémáknak nevezünk.
Emocionális zavaroknál a szorongással kapcsolatos sérülékenység,
valamint a szorongás fennmaradásának hátterében az információfel-
dolgozás zavara úgy tekinthető, mint egy "fixáció", egy állandó foglal-
kozás a veszéllyel illetve veszélyeztetettséggel és azzal, hogy a beteg
szisztematikusan alulbecsüli a veszéllyel való megküzdési képességét.
A veszély témája a szorongásos állapotban nyilvánvaló és evidens a
szorongásos sémák tartalmában (például súlyos betegségtől való
félelem), valamint a negatív automatikus gondolatok tartalmában
(vismeretlen betegségtől szenvedek"). A veszéllyel kapcsolatos tartal-
mak dominanciája — a szorongó betegek tudatosságának áramában —
ellentétben áll a depressziós betegeknél jól ismert veszteséggel, önleér-
tékeléssel kapcsolatos negatív automatikus gondolataiknak tartalmá-
val (ilyen például a , fölösleges vagyok"). Ez képezi az alapját a tarta-
lom-specifikusság hipotézisének, miszerint a szorongás és a depresszió
megkülönböztethető egymástól — a gondolattartalmak, a kogníciók
alapján. A veszéllyel illetve veszélyeztetettséggel való állandó foglalko-
zás és a veszéllyel való megküzdés képességének szisztematikus alulbe-
csülése jelzi a veszéllyel kapcsolatos mögöttes sémák aktiválódását.
A kognitív viselkedésterápia szerint megfelelő pszichológiai kezelés
(terápia) segítségével képes a személy a kognitív torzításainak felismeré-
sére, amelynek eredményeképpen a diszfunkcionális hiedelmek és atti-
tűdök (beállítódás) változása klinikai javuláshoz vezethet. Ezt a feltevést
nagymértékben igazolják a hatékonyságvizsgálatok eredményei.
A standard kognitív viselkedésterápia jellemzői
(Szemben a személyiségzavarok kezelésében alkalmazott, az alapsé-
mákra irányuló kognitív terápiával).

1. Időhatáros jelleg
Rövid, időhatáros, azaz a szorongásos zavar vagy a depresszió
súlyosságától függően tíz-húsz ülésből álló terápiás eljárás. Az a
cél, hogy a beteg érdemi segítséget kapjon relatíve rövid idő alatt.
A hatékonyságvizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy szignifikáns
pozitív változás érhető el tizenkét hét alatt, húsz ülésben unipolá-
ris depresszió esetén, öt ülés után pánik betegségnél, tizennégy
ülésben szociális fóbia esetén. A pácienssel megbeszélik a terápia
kezdetén, hogy körülbelül hány ülésre lenne szükség — s az idő
megfelelő felhasználása mindkét fél felelőssége.

2. Strukturált kezelési forma

(a) a terápia globális struktúráját, és (b) az egyes ülések menetét
tekintve.
(a) A terápiás folyamat egyes lépései egymásra épülnek: a részletes
anamnézis (kórelőzmény) felvételét követően konceptualizálás
és közös célmeghatározás, szocializálás a terápiára (a kognitív
modell egyszerű ismertetése a beteggel, saját példáján keresztül:
gondolatok, érzések, viselkedés közötti kapcsolat); timetre ird-
nyuló intervenciók — a problémahelyzetek és az ott előforduló
kognitív torzítások közös elemzése, a diszfunkcionális kogníci-
ók átstrukturálása révén —, viselkedési kísérletek az új, reálisabb
beállítódások ellenőrzésére; sérülékenység módosítása; felkészülés
a visszaesések megelőzésére; a tanult coping (megküzdési)
stratégiák megszilárdítása, elpróbálása és kontroll-ülések beik-
tatása segítségével (egy hónap, három hónap, hat hónap után).

Álljon itt szemléltetésül a kognitív terápiára való szocializálás példá-

jára (az anamnézis felvétele utáni első ülésen) Coristine Fadesky, a
kognitív viselkedésterápia egyik legismertebb oktatójának a módsze-
re, aki mindig az aktuális problémából kiindulva mondja el a

47
következőket a betegnek: , egy adott helyzetben az ingerek gondolato-
kat váltanak ki az emberből, amelyek érzésekhez vezetnek, és viselke-
dést indukálnak, sokszor testi változások kíséretében. Ezek a tényezők
kölcsönhatásban vannak egymással, s ahogy a bűvös kör bezárul, a
szorongás egyre intenzívebbé válik, amelynek eredményeként patoló-
giás állapot alakul ki."
Ezt az alábbiakban, egy krónikus alvászavarban szenvedő beteg
példáján mutatjuk be. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy a terapeuta
szó szerint írja le a páciens reakcióit, gondolatait, hogy pontosan
tudja azt a modellbe foglalni.

5. ábra: A páciens reakciói, gondolatai

Automatikus gondolatok:
, Megint nem tudok elaludni."
(veszélyészlelés)
.Nem fogom kipihenni magam."
, Nem tudak teljesíteni."
, Azt fogják hinni, hogy kihasználom őket."

fáradtság a feszültség
álmatlanság idegesség
szemfájás

Y
Viselkedés
hánykolódik az ágyban, ellenőrzi, hogy alszik-e már,
semleges dolgokra gondol

48
 Tapasztalataink szerint a beteg saját élményanyagának felhaszná-
lásával történő modell-bemutatás már önmagában terápiás válto-
zást előidéző hatású — egyrészt az összefüggésekre való ráismerés
élménye miatt, másrészt a páciens saját problémájával kapcsolatos
kompetencia kialakítása szempontjából. Egy további hatás, hogy
a teráptás folyamat és a terápia iránya demisztifikálódik, érthetővé
válik, ezzel is erősítve a kollaboratív terápiás kapcsolatot.

(bh) Az egyes ülések struktúrája. Beck szerint a kognitív

viselkedésterápia fontos megkülönböztető vonása: a terápiás
beszélgetés relatíve standard struktúrája. Ez az ülés menetének
megheszéléséből áll; megállapodás az aznapi tő témákban, az
elmúlt hét és a házi feladatok áttekintése, az aktuális probléma
kognitív elemzése (mi történt, mi a probléma ezzel kapcsolat-
ban, emáóciók és negatív gondolatok azonosítása, hogyan lehet
másképp látni a helyzetet, milyen kognitív torzítás érvénye-
sült). Miért fontos ez? Mert az ülés menetének megállapítása
a depressziós pesszimizmus és a tehetetlenségérzés ellen hat,
megerősíti az együttműködést, hiszen mindketten felelősséget
vállalnak azért, ami történik, és, hogy azt be is tartsák; vala-
mint végül, de nem utolsó sorban a terápiás aktivitás konzisz-
tens (következetes) marad a terápia céljával.

Az ülés végén a terapeuta és a páciens visszajelzést adnak egymás-

nak: mit tanult a beteg, volt-e valami a terapeuta viselkedésében, ami
zavarta és Így tovább. A feed-back (visszajelzés) kérése és megadása
informálja a kezelőt arról, hogy a beteg mennyire értette meg az
ülésen elhangzottakat, történt-e félreértés, és hogy mennyire találra a
beszélgetést relevánsnak (helytállónak) saját problémája szempontjá-
ból. A házi feladatokat az ülések között kell elkészíteni, s megbeszélé-
sük a terápia integráns részét képezi. Cél az, hogy a terápiában tanul-
takat a mindennapokban is elkezdje a beteg alkalmazni, másrészt
pedig hogy ne felejtse el, mi történt az elmúlt alkalommal. Házi
feladatokat viselkedésterápiában is adunk, azzal a különbséggel, hogy
az ülésen — a kognitív megközelítésben a készségek gyakorlásán túl-
menően — absztrakt módon megbeszélt hiedelmek valóságban való

49
ellenőrzéséről is szó van. A házi feladat lehet például az automatikus
gondolatok monitorozása, vagy a környezet reakciójának megfigye-
lése (valóban olyan elutasító-e, ahogy a beteg emlékszik).

3. Kollaboratív terdpids kapcsolat

A terapeuta és a beteg kapcsolatára jellemző a bizalom és az
együttműködés. A terápiás szövetséget a közösen meghatározott
cél érdekében (ami lehet akár pánikrohamok csökkentése, akár
az anyával kapcsolatos ambivalencia jobb megértése) kötik.
A terapeuta a kezelés módszereit illetően explicit, nyiltan elma-
gyarázza a betegnek az egyes terápiás lépések célját az együtt-
működés növelése érdekében, és az ülés végén kölcsönös vissza-
jelzések formájában értékelik az aznapi találkozást a terápiás cél
szempontjából.

4. Dírektivitás
Kognitív terápiában a terapeuta aktív szerepet vállal a történések
folyamatának alakításában, sokszor úgynevezett szókratészi
kérdésekkel bátorítja a kérdéses probléma jobb megértését, a
nem tudatos, automatikus gondolatok és hiedelmek felismeré-
sét, az irányított önfeltárás folyamatát.

5. A terápia koberens kognitív modellen és a beteg problémáinak

egyéni konceptualizálásán alapul
A kezelés során a felmerülő problémákat folyamatosan, kognitív
szempontból értelmezzük, vagyis a cselekedetek, az affektusok
és a tudattartalmak (emlékek, képek, gondolatok, fantáziák)
összefüggéseinek megértésére és arra törekszünk, hogy
kialakítsunk egy adaptívabb, kevésbé szorongó, szenvedést oko-
zó beállítódást. A kognitív terápia tehát nem mechanikusan al-
kalmazott technikák gyűjteménye, hanem mindenkor a kogni-
tív és emocionális változás elősegítése érdekében végzett célzott
beavatkozás. A konceptualizálás a terápiás folyamat döntő
fontosságú része. Ez nem más, mint a beteg egyéni problémájá-
nak a kognitív modellben való értelmezése, mely magában fog-
lalja a problémaviselkedést, az előidéző tényezőket, a

50
 személyiségfejlődés eseményeit, a jelentésadási tendenciákat.
A terapeuta számára világos kell, hogy legyen, hogy egyfelől a
páciens milyen jelentést tulajdonít tüneteinek (például a társas
helyzet megmérettetést, az elpirulás megszégyenülést jelenthet a
szociális tóbiásnál, de nem feltétlenül; a dicséret elmaradását a
depresszióban szenvedő ember elmaraszralásként értelmezheti),
másrészt hogy melyek a problémát előidéző és fenntartó
tényezők. Mivel a kognitív modell szerint a percepciót (érzéke-
lést), a viselkedést és az ermmóciókat a mögöttes hiedelmek
határozzák meg, a tüneti viselkedést csak a másodlagos feltéte-
lezésekkel és sémákkal való konceptualizálás során érthetjük
meg. Egy szociális tóbiás beteg lehetséges, hogy , engem senki
sem szeret" sémával rendelkezik, de az is lehetséges, hogy telje-
sen másmilyennel, mint például a , nem vagyok kompetens" -sel.

6. Cél- és problémaorientáltság jellemzi

A homályosan megfogalmazott vagy nagyon általános
problémákat elemzi — konkrét helyzetekben megvalósuló
megnyilvánulásukban.

7. altt és most" jelleg.

A kognitív terápia a jelenre és a jövőre irányul, azaz a múlt
csupán a problémák kialakulásának megértéséhez szükséges.
Nem a problémák eredete, hanem a fenntartásukat elősegítő
folyamatok megértése és megváltoztatása áll a kezelés
középpontjában; ezt a célt szolgálja a fenntartó folyamatok,
circulus vitiosusok feltérképezése mind a nagyobb horderejű,
mind a kisebb jelentőségű kérdésekben. A terápiás módszerek
egyben a kóros folyarnatok leállítását célozzák.

8. , Tudományos"
Azaz kérdésekkel bátorítja a kételyeket, a terapeuta nem rendel-
kezik prekoncepciókkal a helyzetek jelentésére vonatkozóan,
hanem nyitott a páciens egyéni jelentésvilágának megértésére.
Ugyanakkor arra bátorítja a beteget, hogy a gondolatokat ne

a
 tényként, hanem hipotézisként, a helyzet egy lehetséges
magyarázataként kezelje, amelyek valódiságáról a valóságban
való kipróbálás révén lehet meggyőződni.

9. Tanuláson, ismeretszerzésen alapuló modell

A terápia részben edukatív (oktató, tanító) jellegű, amint ezt
már a szocializálás (rapasztalarokból tanulás a személyes élet
során) folyamata is jelzi. Az erős terápiás szövetség az együttmű-
ködés és a kezelés sikeressége szempontjából nélkülözhetetlen,
hogy a beteg megértse és felismerje a belső, intrapszichés törté-
nései és viselkedése közötti összefüggéseket. A készségelsajátítás
rendszeres gyakorlás és házi feladatok révén valósul meg, a beteg
megtanulja negatív gondolatait felismerni, értékelni és megvá-
laszolni. Ez egyben felkészíti őt arra, hogy a jövőben önállóan is
képes legyen megbirkózni nehézségeivel.

Módszertan

Beck számos további újítást vezetett be a terápia folyamatába és

klinikai alkalmazásába, melyek közé tartozik a kollaboratívr-
empirizmus, a szókratészi kérdezés és az irányított önfeltárás.

Kollaboratív empirizmus
Ez azt jelenti, hogy a terapeuta olyan személynek tekinti a beteget,
aki szakértő a saját problémájában, és akinek beszámolóját hitelesnek
fogadja el. Együttműködnek a probléma konceptualizálásában (Ez a
terápiás folyamat döntő fontosságú része; nem más, mint a beteg
egyéni problémájának a kognitív modellben való értelmezése, mely
magában foglalja a problémaviselkedést, az előidéző tényezőket, a
személyiségfejlődés eseményeit, a jelentésadási tendenciákat. A tünet
kialakulásának, fennmaradásának, megerősítésének a megértése.),
valamint az egyénre jellemző kogníciók monitorozásában, a kognitív
torzítások azonosításában, és a kogníciók tartalmának empirikus vizs-
gálatában. A beteg hiedelmeit hipotéziseknek (feltételezéseknek) te-
kintik, melyek egy adott helyzetnek egyfajta lehetséges értelmezését
adják, és empirikusan megvizsgálják, vajon a jelentés az aktuális hely-

32
zetből adódik-e, vagy pedig esetleg korábbi élményekből, függetlenül
az aktuális ingerkonstellációtól (ez utóbbi esetben a jelentés elszakadt
a konkrét helyzettől, és sok esetben diszfunkcionálisnak tekinthető).
.Nézzük csak, milyen bizonyítékunk van arra, hogy ostobának
tartják?" , Milyen jelekből gondolja ezt?" , Mi utal erre?" ,Mi szól
ellene?" , Mit gondol, milyen torzítások érvényesülnek az adott hely-
zetben?" , Lehetséges, hogy valamilyen apró részleteket figyelmen
kívül hagy?" Mint már említettük, a terapeuta aktív résztvevője az
ülésnek; kérdésekkel segíti a páciens munkáját, melyek a terápiás
eszköztár lényeges kellékei. Ez a megközelítés a páciens viszonyulása-
inak mély és pontos megértését segíti elő, hiszen megfelelő gyakorlás-
sal az eredetileg önkéntelen, nem tudatos kogníciók hozzáférhetővé
válnak a beteg számára. A válaszok feldolgozását az úgynevezett
"naplómódszer" különböző fajtái segítik elő.

Szókratészi dialógus
Így nevezi Beck a terapeuta azon kérdezési stílusát, mely a kognitív
változás és átstrukturálás előidézésére irányul. A kifejezés az ókori
görög filozófusra utal, aki elsőként alkalmazta a tanításban a nyitott
kérdéseket; a probléma didaktikus elmagyarázása helyett a terapeuta
célja az, hogy a beteg maga dolgozza ki a problémás helyzet szemléle-
tének különböző lehetőségeit. Nincsenek jó vagy rossz válaszok, a
páciens maga talál alternatívákat diszfunkcionális gondolatai ellené-
ben. E technika másik előnye, hogy nem vált ki ellenállást a betegből,
hiszen a terapeuta nem állít semmit, amit a beteg kifogásolhatna,
vagy ne akarna elfogadni. Nézzünk két példát: , Mit gondol, ha elő-
adása végén megtapsolják, az pontosan mit jelent számukra?"
,Milyen gondolatok járhatnak a fejükben, miközben megtapsolják?"

Irányított önfeltárás
A kognitív viselkedésterápia következő fontos elve, mely arra
vonatkozik, hogy a beteg önmaga explorálja (elemzi) és ismeri fel a
terapeuta kérdéseinek ,irányítása" nyomán egyrészt saját pszichés műkö-
désének részei (gondolatai, érzései, viselkedése
és testi működése) és a kör-
nyezet közötti kapcsolatokat, másrészt gondolkodásának diszfunkcionális,
szenvedést okozó jellegét, illetőleg a kérdéses probléma összefüggéseit.

53
 Egy generalizált szorongás szindrómában (GAD) szenvedő bete-
günk esetében ez azt jelentette, hogy egy számára eredetileg semleges
szituáció, ahol kezdetben biztonságban érezte magát (a tanárnál való
beszélgetés a szülőkkel gyermekükről), a megsemmisülés szinte elvi-
selhetetlen érzését váltotta ki belőle, amikor kilépve a tanári szobából
a szomszédos terembe, a kollegák tekintete rászegeződött. A hiedel-
meket hosszabban explorálva (kutatva, vizsgálva) felszínre kerültek
negatív gondolatai, hogy , megint rosszul csinálok valamit", illetőleg
, megint velem van probléma". Vegyük szemügyre közelebbről a
helyzetet: szókratészi kérdezés segítségével végiggondolva a negatív
gondolatok mellett és ellen szóló érveket, a tanár úr az alábbi, számára
megkönnyebbülést és nagyfokú szorongáscsökkenést előidéző alter-
natív hozzáállást alakította ki (amely egyben a helyzet reálisabb érté-
kelésére is utal): , megbíznak bennem és ismernek annyira, hogy ne
feltételezzenek rosszat rólam". Az irányított önfeltárásnál az automa-
tikus gondolatok azonosítása nemcsak verbálisan, hanem imaginatív
(képzeletbeli) módszerekkel is történhet.

A terápia hatásmechanizmusa

Kognitív viselkedésterápiában tehát a fő irányvonal: a kognitív, az

emocionális és viselkedéses változást előidéző hatásmechanizmus, a
kollaboratív empirizmus révén megvalósított konceptualizálás és kog-
nitív átstrukturálás, melynek során a páciens felismeri, hogy milyen
korai traumatikus vagy későbbi kritikus események vezettek a
tévhiedelmek, és a maladaptív (rosszul működő, hatástalan) sémák
kialakulásához, s következményesen a megbetegedéshez. A beteg kez-
detben a terapeuta segítségével, később már önállóan megtanulja
felismerni negatív gondolatait és torzításait, valamint azt, hogy rcáli-
sabban, kevésbé fenyegetően lássa helyzetért, Amennyiben ez nem
lehetséges, mert valóban nagyon súlyos problémával áll szemben (pél-
dául gyász, munkanélküliség), akkor a problémamegoldás lépéseit al-
kalmazzák, vagyis azt, hogy mit lehet tenni a szorongáson túlmenően.
A kognitív technikák segítségével felismerhetővé válnak a rejtett hie-
delmek és viszonyulások, csökken az intenzitásuk és a gyakoriságuk, nő
az aktivációs küszöbük. A tanult coping (megküzdési) stratégiák az elő-

54
fordulás gyakoriságával megerősödnek és stabilizálódnak, noha a válto-
zás tempója egyénenként különböző lehet. A kognitív terápia mun-
kafázisának egyik legfontosabb eszköze az úgynevezett , gondolatnapló" ,
A modern, kognitív pszichológiai gondolkodás normalizáló szem-
lélete értelmében a szorongás nem más, mint veszélyhelyzetekre adott
természetes reakció, függetlenül attól, hogy reális (ilyen például az
úttesten felénk rohanó autó, állásunk elvesztése) vagy észlelt (például
súlyos betegség bekövetkezésének valószínűsége) veszélyről van-e szó.
A hipochondriasisban szenvedő egyének általában erős szorongással
jellemezhetőek, mert éberen figyelik testi működésüket és hajlamosak
arra, hogy a legapróbb változásból messzemenő negatív következte-
tést vonjanak le, amely szorongást kelt bennük. A hipochondriasis
definíciója a DSM-IV. (betegségek nemzetközi osztályozása) alapján:
a.) Súlyos betegségről való félelem, vagy ilyen betegség meglérének
hire tölri ki a beteg tudatát, mivel fizikális tüneteket és jelensé-
geket észlel magán, amelyeket félreértelmez, és a betegség, bizo-
nyítékaként interpretál (értelmez).
b.) Ez a meggyőződés és félelem a szakszerű vizsgálatok elvégzése és
az orvosi megnyugtatás ellenére i5 fennmarad.
A definíció lényeges része, hogy a hipochondriasisban szenvedő beteg
a különféle ingereket — beleértve a testérzéseket, (például palpiráció,
fájdalmak), a fizikai jeleket (például partanás, bőrelváltozás), az orvos-
tól vagy máshonnan (például tömegkomiunikációból) származó
egészségügyi információkat félreértelmezi, és ezeket valamely súlyos
betegség jeleként interpretálja. További jellemző, hogy az orvosi vizs-
gálatot követően a páciens általában megnyugszik, azonban ez a hatás
szinte kivétel nélkül átmeneti: csupán néhány óráig, maximum néhány
napig tart, s a betegséggel kapcsolatos kételyek hamarosan újjáélednek.

39
A HIPOCHONDRIASIS KOGNITÍV MODELLJE

A fentiek értelmében azon személyeknél alakul ki hipochondriás

megbetegedés, akiknél kritikus események az egészséggel kapcsolatos
sajátos beállítódásokat, úgynevezett diszfunkcionális attitűdöket akti-
válnak, melyek a testi tünetek súlyos szervi betegségként való magya-
rázásához, azaz félreértelmezéséhez vezetnek. A szorongás mértékét
döntően befolyásolja a veszély észlelt valószínűsége és ,szörnyűsége"
(mennyire lesz kellemetlen a betegség, milyen nehézségekkel fog
járni), valamint a veszéllyel való megküzdés észlelt képessége és az
észlelt csetleges ,menekülési" lehetőségek, azaz gyógymódok.
A hipochondriasis paradoxonja, hogy a páciensek minden elképzel-
hető módon próbálnak megszabadulni kételyeiktől, és megbizonyo-
sodni arról, hogy nem szenvednek a kérdéses betegségben, de ahogy
ezt teszik, az csak megerősíti meggyőződésüket. Különböző pszichés
mechanizmusok (ismételt vizsgálódás és megnyugtatás keresés — a
beteg viselkedésére jellemző, hogy elkerüli a helyzeteket, ahol megbe-
tegedhet, vagy ahol a feltérelezett betegség súlyosbodhat, betegségek-
ről való információgyűjtés) önmegerősítő kört — circulus vitiosust —
alkotva tartják fenn a szorongást. Az alábbiakban egy hipochond-
riasisban szenvedő személy kognitív szemléletű pszichoterápiája kerül
bemutatásra

Panaszok
Lili harminchat éves, ápolt, csinos, jó megjelenésű nőbeteg, aki
pontosan a megadott időpontban érkezett, Különböző súlyos beteg-
ségektől (például májelégtelenségtől, májráktól) való félelem, és
ezekhez társuló fokozott irritabilitás (betegesen fokozott
érzékenység), szomatikus tünetekkel: diarrheca-val (hasmenés),
palpitációval (szívdobogásérzés), remegéssel kísért szorongásos
rohamok, gyomoridegesség, nyomott, pesszimista hangulat miatt
kért segítséget, Tünetei körülbelül tíz hónapja kezdődtek.

Előzmények
A páciens jelenleg két és fél éves kisfiával van otthon — GYES-en.
Egy évvel ezelőtt súlyosan sérült Down-kóros (súlyos értelmi

56
fogyatékos) kislányt szült zavartalan terhességet követően. Az újszü-
löttet mesterségesen kellett táplálni, légzési-, és májelégtelenségben
szenvedett, a megfelelő orvosi vizsgálatokat követően életképtelennek
tartották. A fenntartó kezelés során túljutott az életveszélyen, de sú-
lyosan retardált fizikai és szellemi állapotban van. Lilit a szülés és a
gyermekkel kapcsolatos orvosi beavatkozásokkal járó stresszhelyzetek
rettenetesen megviselték. Úgy érezte, nem lenne képes arra, hogy ott-
hon gondozza a kislányt, mert minden idejét igénybe venné, és mert
félt, hogy nem jutna elég ideje a nagyobbik gyermekre.
Férjével közösen úgy döntöttek, hogy intézetben helyezik el. A kiala-
kult helyzetet követően rendkívül erős szorongás lépett fel nála, amely
egyrészt pánikrohamok és nyomott hangulat, alvászavar, gyomoride-
gesség, depressziós, de elsősorban hipochondriás jellegű tünetek formá-
jában jelent meg. Elmondása szerint, amikor valamilyen betegségről
hall, annak jeleit hamarosan észlelni kezdi önmagán, például elkezd
szúrni a szíve, zsibbadást észlel a bal karján, fáj a mája és így tovább.
Amikor megnyugszik, a tünetek , elmúlnak" — ez a felismerés vezette rá,
hogy talán nem szervi betegségekről van szó, s ez késztette arra, hogy
pszichológiai segítséget kérjen.
A fenti események ellenére szeretnének megint kisbabát, de nem
merik addig vállalni, amíg Lili teljesen rendbe nem jön. Házasságuk
jó, férje komoly támaszt jelent, de nagyon félti a feleségét. A beteg
attól tart, ha szorongása nem csökken hamarosan, férje is összeroppan
idegileg. Nagyon nehezen tudták megoldani azt a helyzetet is, hogy a
szülés után kisfiúk rendszeresen kérdezgette őket arról, hogy hol van
a kisbaba, és miért nem jön haza. Mindhárman nagyon várták picit,
nagy űr keletkezett az esemény után.

Legfőbb problémái:
1. Hipochondriás félelmektől szenved
2. Nem tudja elfogadni, hogy kislánya Down-kóros
3. Új kisbabát szeretnének, de nem mernek vállalkozni rá Lili
betegsége (szorongásai) miatt.

37
Élettörténeti adatok
Lili vidéken született, édesanyja adminisztrátor, apja fizikai munkás
volt. Ötéves korában — apja rendszeres alkoholizálása és agresszivitása
miatt — szülei elváltak. Egy évvel később anyja ismét férjhez ment, s
a beteg jól emlékszik arra, hogyan ,hisztizett", amikor az új férfi
hozzájuk költözört, nehezen fogadta el az új helyzetet. Elmondása
szerint féltékeny volt, hogy anyjának ismét nem lesz ideje arra, hogy
foglalkozzon vele. Nem sokkal később (hétéves korában) az új apa is
elkezdett inni. Tizenhárom éves korában kisöccse született. Emlék-
szik arra, hogy anyja nagyon félt, mert mesterségesen indított szülés
volt. Anyja terhessége és szülése alatt a beteg a nagymamánál volt, és
nagyon aggódott édesanyjáért, sokat sírt.
Tizennégy éves korában történt, hogy egy éjszaka édesanyja rosszul
lett, nagy fájdalmai voltak, és ki kellett hívni az ügyeletet. Ez alkalom-
mal a mamánál petefészek ciszta alakult ki, s a beteg ekkor is nagyon
féltette anyját, aki szerencsére teljesen felépült. Mind a mai napig
nagyon aggódik édesanyjáért, aki viszont alig törődik vele. Öccsével
jó kapcsolatot alakított ki, sokat sanyáskodott" felette. Mindig is
szeretett kisgyerekekkel foglalkozni, pályaválasztását ez motiválta.
Noha jól tanult, óvónőnek ment, és szerette munkáját. Nevelőapjával
nehezen jött ki, sokszor visszabeszélt neki. Huszonegy évesen elköltö-
zött otthonról a nagymamához, mert , útban volt" a családnak. Más-
fél évvel később nevelőapja máj-, és szívelégtelenségben meghalt.
Huszonhét éves korában megismerkedett a férjével, egy évvel ké-
sőbb összeházasodtak, és Budapestre költöztek. Férje hét évvel idő-
sebb nála, főiskolai végzettségű vállalkozó. Kezdetben anyósánál
laktak, ami nem volt könnyű, sok konfliktus alakult ki közöttük. Ez
megterhelte a férjével való jó kapcsolatát. Pár évvel később apósa
meghalt rákos megbetegedésben. Harmincegy éves korában jelent-
keztek először szorongásos tünetek: állandó diarrhea (hasmenés),
hányás, tömegiszony és közlekedési fóbia formájában. Nem mert
emberek közé menni. A szomatikus kivizsgálások negatív eredmény-
nyel zárultak. A körzeti orvos nyugtatót adott neki, aminek hatására
panaszai jelentősen csökkentek.
Ugyanebben az időben jutottak önálló lakáshoz, állapotos lett, és
kisfiuk született. Másfél évvel később megint terhes lett, több rosszul-

38
lérrel, emiatt a beteg — saját elmondása szerint — teletömte magát
vitaminkészítményekkel. A második gyermek máj-, és légzési elég-
telenséggel született, mesterségesen kellett táplálni, oxigént kapott és
így tovább. A szülészeten , megnyugtarták", hogy a gyerek életkép-
telen. Azonban nem így történt, mindent túlélt, és haza akarták adni.
A páciens azonban képtelennek érezte magát arra, hogy felvállalja egy
ilyen beteg gyermek ellátását, s ezért intézetben helyezték el. Ebben
az időszakban kezdődtek rosszullétei. A kislányt hetente látogatják a
férjével, minden látogatás egy kínszenvedés.

Módszerválasztás, terápiás célkitűzések és terápiás terv

A beteg elsősorban hipochondriás jellegű félelmeinek és ezzel kap-

csolatos hasmenéssel, émelygéssel, heves szívdobogással, verítékezéssel
kísért szorongásos rosszulléteinek, illetve nyomott hangulatának
leküzdésére kért segítséget, tehát a terápiás módszerlek) kiválasztásá-
nál erre kellett tekintettel lenni, A szakirodalom adatai szerint a hipo-
chondriasis kezelésében a kognitív viselkedésterápia ígéretes lehető-
ségeket rejt magában.
A terápiás terv magában foglalta:
1. A probléma kiváltó (korai illetve korábbi tapasztalatok, alapsémák,
másodlagos feltevések, tévhiedelmek) tényezőinek feltárását.
2. A fenntartó tényezőknek (negatív automatikus gondolatok, ér-
zések, viselkedés és fizikai tünetek) részletes megismerését, azaz
konceptualizálását.
3. A fenntartó bűvös kör megszakítását.
4. A panaszok alternatív, hiteles magyarázatát a diszfunkcionális
kogníciók újrastrukturálása segítségével.
5. Majd a sérülékenység (vulnerabilitás) módosítását.

Kiegészítésként — nem specifikus hatótényezőként — szükségesnek

tűnt a relaxáció megtanítása is a betegnek, hogy rendkívül erős
szorongását önmaga tudja oldani és kontrollálni (gyógyszer helyett).
A terápia elsődleges célja a szorongásos panaszok csökkentése volt. A
sérült gyermek elfogadásával kapcsolatos problémák rendezésére csak
ezt követően kerülhetett sor, de a beteg ehhez nem kért segítséget.

39
Terápiás kapcsolat, szerződés, a terápiás folyamat

Mint minden pszichológiai beavatkozásnál, kognitív terápiában is

a kezelés sarokköve a meleg, elfogadó, bizalommal teljes kapcsolat kiala-
kítása a beteggel. Ebben a kontextusban döntő, hogy a páciens szo-
rongását megértsük, és tüneteit valóságosnak tekintsük, melyek szá-
mára szenvedést okoznak.
A szorongásos megbetegedések kognitív elmélete értelmében, a
terápiában az elsődleges cél az egyéni (veszéllyel kapcsolatos) jelentés-
mintázat megismerése és új, kevésbé szorongást keltő beállítódások
kialakítása. Éppen ezt a célt szolgálta az anamnézis (kórelőzmény)
felvétele után kötött terápiás szerződés. Tizenkét ülésben állapodtunk
meg, amely a tünetek és a problémahelyzetek elemzésére, az okok
megértésére, és alternatív viselkedésmódok kialakítására irányult —
kiegészítve relaxációs gyakorlatokkal.
A terápiás folyamatot a kognitív viselkedésterápia sajátosságai jelle-
mezték: rövid, időhatáros, strukturált, előre megbeszélt együttműkö-
désen alapuló kapcsolat, amely probléma-orientált, az ,itt és most" -
ra fókuszál. Koherens kognitív elméleti modellen alapult, amelyben a
terapeuta aktívan, szókratészi kérdezéssel segítette a beteget abban,
hogy felismerje az összefüggéseket negatív gondolatai, érzései (szoron-
gása), testi tünetei és viselkedése között, majd pedig kidolgozza a
változtatás lehetőségeit.
A TERÁPIA LÉPÉSEI
I. A szorongást fenntartó kör megszakítása

A terápia kezdetén Lili tesztvizsgálatai: Beck skálája (BDI) 19, , egész-

ség-szorongás" kérdőíve (ESK) 57 pontot jelzett, azaz közepes mér-
tékű depressziót és hipochondriás szorongást. A kezelés első szakasza
— az anamnézis felvétele után — a panaszokat fenntartó kognitív- és
viselkedésbeli tényezők közötti összefüggések megértésére irányult. A
beteg elmondása szerint a panaszokat — a májbetegségtől vagy szívbe-
tegségtől való félelmet — bármilyen inger előhívhatta: rádióhallgatás
vagy társasági beszélgetés, esetleg a kisfiával való foglalkozás. Viselke-
dési kísérletek révén kiviláglott, hogy az a meggyőződése, miszerint
súlyos testi betegsége van, nélkülözi a reális alapokat. A biztonsági
viselkedések elhagyásával, valamint figyelemmel kisérve a tünetek
jelentkezését felfedezhette, hogy a megfigyelések nem támasztják alá
elméletét. Megdöbbent, hogy testének ismételt vizsgálgatása, a fájdal-
mas pontok nyomogatása szándékával éppen ellentétes hatást váltott
ki — a szorongás csökkenése helyett annak növekedését eredményezte.
Az alábbi ábrán jól látható, hogy egy ártalmatlan rádióműsor a beteg-
ségekkel, illetve veszélyeztetettséggel kapcsolatos szorongást keltő
tartalmak előhívása révén miként provokálhat egyrészt súlyos szoron-
gásos állapotot, másrészt miként vezethet a betegség stabilizálódásá-
hoz a viselkedésbeli (ellenőrzés, vizsgálgatás), és a következményesen,
avagy véletlenszerűen megjelenő testi változások (fájdalmak) révén.
Az öngerjesztő körfolyamat felvázolása a beteg teljes egyetértésével
találkozott (lásd 6. ábra).

61
6. ábra: A hipochondriás szorongást fenntartó öngerjesztő kör

Kiváltó helyzet: rádióműsor az egészségről

ntán n tok:
a Velem is biztos bekövetkezik."
, Beteg a májam." , Meghalok."
"Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek."
, Kiderül, hogy tényleg beteg vagyok."

Hangulat: szorongás, félelem

Faj
Viselkedés: vizsgálgatás, ellenőrzés, nyomogatás

FÉG
Fizikai tünetek: szúró érzés a májban

Ennek megszakítását célozták az alkalmazott kognitív és viselkedési

intervenciók.
A kognitív technikák közül kiemelendő a problémahelyzetek
jelentésének feltérképezését célzó gondolatnapló tartalmának
elemzése (lásd 7. ábra)

62
7. ábra: Példa a gondolatnaplára

Helyzet Érzés Testi Spontán ] Racionális ! Érzés újra-

(94) panaszok Megatív gondolat ] értékelése
Gondolat (94)

Otthon a Félelem Vesetdji sRosszül ] Ha rosszul] Szorongds

kizfiammetb 7096 fájdalmak teszek." lennék, van! enybül
reggeli kihez 3096
rendrakás jú Állandó ferdulnam. [:
Jájdalmaim zi
tesznek." ] vesebetegség
gyógyíthatá. "
Rádidműsor [ Szorongás ] Sztíró érzés ! , Biztas, bagy niVem Megköny-
hallgatása (9094) a máj van valami ! valószínű, ] nyebbülés,
Félelem környékén baja a mert akkor ! szarangás
(7096) májamnak. "nem csak enyhül
n VET ilyenkor (3098,
gyógyítható] érezném a
fájdalmat." ]

Már a kezelés elején világossá vált, hogy Lili valahol védtelennek,

gyengének érzi magát, így a saját magával kapcsolatos spontán nega-
tív gondolatok hosszú távú sérülékenységét jelezték. Ezt leginkább az
egészség törékenységével és a betegségekkel kapcsolatos helyzetek
váltották ki: meg volt győződve arról, ha nem elég elővigyázatos,
akkor súlyos betegség fenyegeti, illetve fordítva, fokozott vitamin-
szedéssel, az apró testi jelekre való odafigyeléssel és azok azonnali
kivizsgáltatásával, aggódással megelőzheti valamilyen katasztrófa
bekövetkezését.
Az ismételt viselkedési kísérletek elkezdték aláásni azt az elgondo-
lását, hogy a teste különböző részeiben érzett apró változások, nyilal-
lások, fájások és a többi, májbetegség jelei lennének, és hogy szükség-
képpen negatívan kell reagálni, ha bármi szokatlant észlel. Ilyen visel-
kedési kísérlet volt (1) a tünetek előidézése az ülésen a terapeuta jelen-
létében, (2) naplóvezetés arról, hogy milyen helyzetekben jelent-
keznek a tünetek: a fejfájás főként fáradtság vagy idegesség közben, a
testében jelentkező fájdalmak pedig akkor, amikor szelektív figyelmi

63
állapotban volt, és ellenőrizte testét nyomogatással (rádióhallgatás,
betegségre gondolás, beszélgetés betegségről). Sőt, áttekintve a kísér-
letet kiderült, hogy Lili hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyjon
bármit, ami a helyzet betegséggel való magyarázása ellen szólt. Ez
megerősítette betegségbe vetett hitét és azt, hogy most már menthe-
tetlen, soha többé nem tudja normálisan élni az életét. A predikciók
(feltételezések) és a spontán negatív gondolatok ellenőrzése végigkí-
sérte a terápia folyamatát, egyre problémásabb helyzeteket véve sorra.
Már ebben a szakaszban jelentősen csökkentek a panaszok, és az
ilyenkor észlelt szorongásszint is alacsonyabb volt az eddigieknél
(hetven-kilencven százalék helyett örven százalék).

II. A pszichoterápia elfogadtatása

Az eddigi terápiás munka viselkedési kísérletei azt a célt szolgálták,
hogy a beteg számára elegendő információnk legyen a pszichoterápia
elfogadrarásához. Általános tapasztalat, hogy egészség-szorongással
jellemezhető páciensek esetében ez a kezelés kulcsfontosságú része,
hiszen jellemző módon éppen azért szakítják meg kezelésüket, mert
nem találnak megnyugtató magyarázatot panaszaikra. Éppen ezért
nagy energia befektetéssel próbálnak megbizonyosodni arról, hogy
nem szenvednek az adott betegségben. A pszichoterápia célja hipo-
chondriasisban hiteles; a probléma megértését és pontos magya-
rázatát elősegítő együttműködés kialakítása a beteggel, az állapot kia-
lakulásában résztvevő tényezők konceptualizálása, továbbá a
szorongás csökkentése.
A fent leírt viselkedési kísérletek elegendő adattal szolgáltak szá-
munkra ahhoz, hogy Lilivel közös megegyezésre jussunk a betegség
jellegéről. Az elején nyilvánvaló volt, hogy ő mivel magyarázta
tüneteit, de a figyelmes megfigyelések révén egyre inkább előtűnt szá-
mára is a szorongás
és a tünctek közötti összefüggés. A napló alapján
ő maga fogalmazta meg, hogy ennyire egyszerű lenne a magyarázat?
.Ha nem gondolok rá, illetve ha megnyugtatom magam, hogy csak
ideges vagyok, akkor nincsen semmi baj?" Megbeszéltük, hogy nem
ennyire egyszerű a probléma, hiszen valami kiváltotta a folyamatot, és
talán az sem véletlen, hogy éppen most. Ez elvezetett a probléma

64
konceptualizálásához, azaz a kiváltó és a fenntartó tényezők összefüg-
géseinek megértéséhez. Hangsúlyozandó, hogy mindez a beteggel kö-
zös beszélgetés, szókratészi kérdezés keretében történt.

III. Konceptualizálás

A legújabb kognitív irányzatok hangsúlyozzák a konceptualizálás

fontosságát, azaz a fenntartó és a kiváltó tényezők (okok) koherens
kognitív keretben való értelmezését. Az életesemények és az ezekkel
összefüggésben kialakuló sémák, attitűdök feltérképezése érthetővé
tette, hogy miért vált hajlamossá a beteg a hipochondriás jellegű szo-
rongásra (8. ábra). A szülők válása, apja és nevelőapja alkoholizálása
valamint agresszivitása és édesanyja ismételt kórházba kerülései hatá-
sára Liliben már korán kialakultak a gyengeséggel, fenyegetettséggel,
védtelenséggel kapcsolatos alapsémák. Az ezekre ráépülő másodlagos
hiedelmek, attitűdök és szabályok lényegében a sémákkal kongruens
(megegyező) módon szűrik a környezeti információkat — jelen eset-
ben hatásukra a testi épség védelmét szolgáló beállítódások alakultak
ki (.már a legapróbb fájdalom is súlyos betegségre utalhat", , csak
pontos kivizsgálásokkal zárható ki a rák gyanúja"). Ezek az attitűdök
speciális magatartásformákban nyilvánultak meg: fokozott figyelem
minden, a szokásostól eltérő testi változásra, jelre, valamint az
elképzelhető betegségek megelőzése érdekében tett egészég-megőrző
megnyilvánulások (fitness, egészséges életmód, tornázás, vitaminsze-
dés). A májbetegségtől való félelmet az ilyen élményekkel való, szoká-
sosnál jóval sűrűbb találkozás véste be" emlékeibe (nevelőapja halála,
barátnője hirtelen halála, kislánya májelégtelensége). Az előzmények
után nem meglepő, ha a traumatizáló életesemények hatására
kialakuló szorongás tematikailag hipochondriás jelleget öltött.

65
IV. A terápia utolsó fázisa: a vulnerabilitás (sebezhetőség)
csökkentése

A napló segítségével felszínre került Lili két alapvető sémája önma-

gáról: ,védtelen vagyok" és ,kiszolgáltatott vagyok" (kezelés előrt
nyolcvan százalék, jelenleg ötven százalék), amelyeket legkönnyebben
egészségi állapotában bekövetkezett kisebb-nagyobb változások
hívtak elő. Lényegében ezek álltak egészség-szorongása hárterében, és
miattuk kért segítséget. Elhatároztuk, hogy közvetlenül foglalkozunk
az említett hiedelmekkel: megnézzük, milyen bizonyítékok látszanak
alátámasztani őket, és ellenőrizzük megalapozottságukat, továbbá
megpróbálunk ellenbizonyítékokat találni, amelyeket Lili eddig eset-
leg figyelmen kívül hagyott. Az volt a cél, hogy alternatívákat fogal-
mazzunk meg, amelyek jobban megfelelnek a valóságnak, és kevésbé
szorongást keltőek.
Házi feladatában a páciens összefoglalta a testi-lelki kiszolgáltatott-
sága melletti és elleni bizonyítékokat. Ez tovább csökkentette (húsz
százalékra) a , kiszolgáltatott vagyok" séma erősségét. Már az eddigi
terápiás munka is megvilágította számára, hogy sok helyzetben na-
gyon is képes megvédeni magát, lépéseket tenni egészsége védelmére,
érdekeit képviselni. A maradék húsz százalékot nem lehetett megkér-
dőjelezni, ennek alapjául kislánya betegsége szolgált: "Az én életem-
ben is bekövetkezett a katasztrófa, ki vagyok szolgáltatva ennek".
Ekkor megfogalmaztunk egy alternatív attitűdöt (kognitív átstruktu-
rálás), amely a dolgok reális állását tükrözte, de mégis jobban érezte
magát tőle: , Nagyjából tudom irányítani az életem. Ami nem tőlem
függ, abban is megteszem, ami tőlem telik".
8. ábra: Konceptualizálás

Korai élmények: szülei válása, új apa elutasítása.

Édesanyja betegségei, kórházba kerülése 25 évesen: nevelőapa halála
máj-, és szívelégtelenségben, apósa halála rákos megbetegedésben.
Alapsémák: , Kicsi vagyok.", , Védtelen vagyok.", , Kiszolgáltatott
vagyok."

;
Diszfunkcionális attitűdök:
"Ha nem vagyok elég óvatos, én is megbetegszem."
,Ha odafigyelek a testi tünetekre, megelőzhetem a betegséget".
A fájdalom mindig valami súlyos betegség jele."

Kritikus események:
33: kislánya születése, májelégtelenség.
34: barátnő halála májelégtelenségben.

Kiváltó helyzet: rádióműsor az egészségről.

Spontán negatív gondolatok:

,, Velem is biztos bekövetkezik."
vBeteg a májam." , Meghalok."
, Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek."
, Kiderül, hogy tényleg beteg vagyok."

Hangulat: szorongás, félelem.

Fall
Viselkedés: vizsgálgatás, ellenőrzés, nyomogatás.
4
Fizikai tünetek: szúró érzés a májban.

67
 A hiedelem ebben az új formájában százszázalékos erősségű volt.
Egyetértettünk abban, hogy ezentúl feljegyzi a pozitívumokat —
azokat a nehézséget jelentő helyzeteket, amelyekkel meg tudott
birkózni. Ide kerültek kislányánál tett látogatásai, a terápiában való
részvétele (mint erőfeszítés), melyben a betegségekről való beszélgetés
eleinte szorongást keltett benne, a relaxáció megtanulása, a gyógysze-
rek elhagyása és végül a harmadik gyermek vállalásának elhatározása.
Megfogalmazta, hogy erejéből telik a kislány rendszeres látogatására,
de arra nem, hogy otthon nevelje. Lili a terápiának ebben a
szakaszában már gyakorlatilag tünetmentes volt.

Befejezés

A pszichoterápia a jövőben esetleg felmerülő problémákra való felké-

szüléssel, a visszacsések megelőzésével zárult. Lili egy kis füzetben felje-
gyezte a szorongást fenntartó és kiváltó tényezőket (negatív gondolkodás,
biztonsági ellenőrző viselkedésmódok, szelektív figyelem és így tovább), a
leglényegesebb diszfunkcionális hiedelmeket, a sémákat és megválaszolá-
sukat, a számára leghasznosabb technikák felsorolását, a pszichoterá-
piában elért sikereket, valamint a jövőben felmerülő nehéz helyzeteket.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a terápia sikerében szerepet
játszó tényezők az alábbiak voltak: a beteg belső motivációja és intelli-
gens hozzáállása, ahogyan a közös munkát fogadta, valamint az, hogy
szorongásainak kognitív megközelítése elfogadható értelmezési keretet
nyújtott hipochondriasisa megértéséhez. Szerepe volt annak is, hogy
betegsége kialakulását követően relatíve hamar keresett segítséget, tehát
a folyamat nem vált krónikussá, és férje komoly érzelmi támaszt nyújtott
számára. Végül megemlítendő, hogy a hipochondriás szorongás kialaku-
lásában nemcsak félreértelmezések, hanem reális trauma is szerepet
játszott, amivel a beteg kezdetben nem tudott megbirkózni — ehhez
azonban nem igényelt segítséget. Férjével közösen akarták megoldani, és
sikerült is nekik egészség-szorongása csökkenését követően. A kognitív
átstrukturálás lényeges szerepet játszott ebben — ez egyben bemutatja azt
is, hogy a kognitív terápia célja nemcsak a patológiás viszonyulás meg-
változtatása lehet, hanem egy reális probléma, élethelyzeti konfliktussal
való megbirkózás elősegítése is.
A PARANOID ÉLMÉNYFELDOLGOZÁS
BEFOLYÁSOLÁSA KOGNITÍV MÓDSZEREKKEL

A kognitív pszichológia olyan személyiség képét tárja elénk, amely

alkotó módon képes alakítani a valósággal való viszonyát. Ebben az
összefüggésben az illető szemléletmódja, attitűdrendszere nagymér-
tékben meghatározó az emocionális reakciók és a viselkedés szem-
pontjából, amelyek visszahatnak az illető gondolkodására, szemlélet-
módjára. Szorongásos zavarok, depresszió előfordulása esetén — a
kognitív pszichológia álláspontja szerint — zavar támad a személy
helyzetértelmezése és a realitás között: az illető túlságosan szubjektí-
ven, torzítottan, a valóságtól nagymértékben eltérő módon értelmezi
a helyzeteket, és ez fokozott emocionális reakciókat, inadekvát visel-
kedést vált ki. A terápia célja a kognitív átstrukturálás, azaz reálisabb,
valósághűbb, kevésbé szorongást keltő helyzetértelmezés kialakítása —
kísérlet arra, hogy a személy szemléletrmódjában változást érjünk el.
Ezt most egy paranoid beteg példáján szeretnénk bemutatni,
akinek kognitív torzításai nagyon jellegzetesek, és ezért talán a terá-
piás intervenciók hatása is egyértelműbb és könnyebben követhető.

Az eset ismertetése, a probléma leírása

Egy ötvenéves férfiről van szó, akinek panaszai körülbelül egy éve
kezdődtek — paranoid tartalmak (vonatkoztatások és erős féltékeny-
ség) formájában. Attól fél, hogy a gyárban két rosszakarója hírbe
hozza, rossz hírét kelti, azaz , felszarvazza". Az egyik , rosszakaró" egy
férfi kolléga, aki korábban meósként dolgozott az ő részlegén, és
haragosa a betegnek. Állítólag rendszeresen olyan megjegyzéseket
tesz, amelyekkel ,lejáratja" P. urat. Például olyan dologról beszélget-
tek a gyárban, amit nem ismert a beteg, és kérdésére azt a választ kap-
ta az illetőtől, hogy ,az a jó, ha nem tudsz semmit". A másik
,rosszakaró" egy hölgy kolléga, aki elvált, s aki a beteg szerint azért
támogatja a ,felszarvazását", mert szeretné, ha PR úr is elválna.
Legutóbb ez úgy nyilvánult meg, hogy egy társaságban egy újságban
a ,férfi agy-női agy" című oldalt elemezték, amikor a ,szex

69
kezdeményező" hormonra került sor. Ekkor kolléganője rámosoly-
gott P. úrra, s megjegyezte: , vannak, akiknél ez a mirigy sokkal fejlet-
tebb" — a beteg számára ezzel nyilvánvalóan a meósra utalt, aki meg-
próbálja elcsábítani az ő feleségét.
E úr tudja, hogy felesége nem csalja meg (ezt azért a biztonság ked-
véért hamar leellenőrizte egy magánnyomozó révén), azonban
mégsem tudja kivonni magát két kollégájának a , megjegyzései és hír-
be hozási kísérletei" alól. Folyton attól tart, hogy nevetségessé válik,
munkatársai kinevetik a háta mögött, és mindenki , tudja", csak ő
nem, hogy megcsalja a felesége a meóssal. Erről teljesen meg van
győződve, csak nagyon nehezen ingatható meg ebbéli véleményében.
Ezt azzal is alátámasztja, hogy ha sikamlós viccet mesélnek bent a
fiúk, azonnal arra gondol, hogy célzatosan az ő ,cukkolása" miatt
mesélik. Tulajdonképpen inkább a főnöki presztízsére féltékeny, nem
is annyira az asszonyra,
A fentiek miatt utál bejárni a munkahelyére, minden reggel rendkí-
vül ideges, feszült, gombóc van a torkában, mellkasi szorító érzés
gyötri, napközben alig várja, hogy hazamenjen. A terápiába jelentke-
zés előtt beadta a felmondását a gyárban, annyira nyugtalanította az,
hogy nevetségessé válik. El is jönne munkahelyéről, ha nem tartana
attól, hogy megismétlődhetnek a problémák, mert esetleg ,az ő ké-
szülékében van a hiba". Felesége elmondása szerint nem lenne semmi
baj, ha P. úr nem hergelné fel magát a végsőkig, hiszen otthon min-
den rendben van.
A beteg pszichiáterhez került, aki ambuláns kezelést, kombinált
farmako- (gyógyszeres) és pszichoterápiát javasolt. Enyhe nyugtató és
kispotenciálú antipszichotikum (pszichózis elleni) beállítását
követően a panaszok még fennmaradtak, azonban a beteg pszicho-
terápiásan hozzáférhetővé vált. Kognitív viselkedésterápiát kezdtünk
a téves eszmék befolyásolására, valamint a hozzájuk kapcsolódó szo-
rongás csökkentésére. Ennek az indikációját egyrészt a beteg
motiváltsága adta, másrészt az, hogy a paranoid reakció ellenére a
páciens személyisége ép, kapcsolatrendszere megtartott valamint a
problémán kívül eső területeken, emocionális reakciói és viselkedése
adekvátak voltak.

70
Élettörténeti adatok

A páciens elmondása szerint jó családban nőtt fel, szülei munkások

voltak, egy öccse van. Általános iskolában kitűnő tanuló volt, azon-
ban nem tanult tovább, mert szülei szerint egy fiúnak szakma kell.
.Rossz" gyerek volt, mert rengeteg csínytevésben vett részt, például
tűzgyújtásban, lépcsőkorláton csúszkálásban és mindenben, ami ve-
szélyes és tilos egy gyerek számára. Csak a terápia egyik későbbi szaka-
szában derült ki, hogy gyerekkorában is mindig gombóccal a torká-
ban ment iskolába, mert apja ,agyonütötte volna", ha nem tanult
volna jól.
Esztergályosnak tanult s így is kezdett el dolgozni. Katonaság után
a gyárban a technológiára került, s ott dolgozott — előbb művezető
lett, majd technológus. Időközben estin elvégzett egy műszaki
főiskolát, közben megnősült, megszülettek gyermekei, építkezett — s
mindezt jól bírta. Harminc éven át dolgozott ugyanannál a vállalat-
nál, szakmai tekintélyre tett szert. Mikor három éve felszámolták azt
a részleget, ahol dolgozott, átkerült egy másik egységhez, főosztályve-
zetői minőségben. Ebben a munkakörében úgy érzi, sok ellenséget és
sok barátot szerzett, bérfeszültségek támadtak. Jelenleg kétszáz dolgo-
zóért felelős, kilenc beosztotton keresztül. Saját bevallása szerint , ne-
héz stílusa" van, mert makacs, nem enged a vélt igazából: reggelente,
amikor kiosztja a munkát a gyárban, akkor is hasonlóképpen ragasz-
ködik az elképzeléséhez.
A terápia célja a negatív kogníciók és diszfunkcionális hiedelmek
átstrukturálása révén alternatív, kevésbé szorongást keltő hozzáállás
kialakítása a jelenleg problémát jelentő helyzetekben. Konkrétabban
a vonatkoztatások és az általuk okozott szorongás csökkentése, a
munkahelyi feszültségek eredményesebb kezelése, valamint az
önértékelés növelése a főnöki szerepében.

A naplómódszer

Mivel az emberek általában igen kevés tudatossággal rendelkeznek

problémáik összefüggései felől, ezért legelőször a problémaviselkedés
pontos feltérképezése szükséges. Megkérjük a beteget, hogy kezdjen

71
naplót vezetni azokról az alkalmakról, amelyek valamilyen okból ne-
hézséget jelentenek a számára. Ez magában foglalja a helyzeteket, a
problémát jelentő viselkedést, a kísérő érzelmeket valamint az ilyen-
kor felbukkanó önkéntelen, nem akaratlagos, hanem úgynevezett
automatikus gondolatokat. Nem könnyű felismerni a negatív emo-
cionális állapotot aktiváló automatikus gondolatokat, amelyekre
jellemző, hogy akaratlanok, plauzibilisek (elhihető), magától értető-
dőek, torzítottak, szubjektívek, egyéni tartalmúak, gyorsak, hamar
tovatűnnek és sűrítettek. Külső-belső ingerek egyaránt kiválthatják
őket, és tartalmuk közvetlenül kapcsolódik az adott emocionális
válaszhoz.
Hasznos kérdések a negatív automatikus gondolatok (NAG) azo-
nosításához: , Mi futott át a fején abban a pillanatban?" , Mire gon-
dolt éppen akkor?" , Milyen képzetek, képek merültek fel éppen
akkor?" , Milyen volt a hangulata, mit érzett abban a helyzetben,
amikor...?" , Hogyan cselekedett, mit tett, amikor ilyen gondolatai
támadtak és ilyen hangulati állapotban volt?". (9.ábra)
A NAG-ok monitorozása óriási segítséget jelenthet mind a páciens,
mind a terapeuta számára, mert a negatív gondolatok megismerésével
érthetővé válik a helyzetek egyéni jelentése, az addig érthetetlennek
tűnő emocionális reakciók és az indokolatlannak látszó szorongásos
rosszullétek.

A kognitív átstrukturálás

Egyik eszköze a gondolatnapló kibővített változata, amelyben a

problémahelyzettől való tér-idői eltávolodás következtében könnyebb
— más szempontból — szemügyre venni a negatív gondolatokat alátá-
masztó és azoknak ellentmondó tényeket. Ilyenkor szinte nagyító alá
vesszük a helyzetet, és feltesszük a kérdést a betegnek:

1.) Milyen bizonyítékok támasztják alá negatív gondolatát? Mi mond

ellene? Fontos, hogy szigorúan csak a tényekre szorítkozzunk:
"úgy éreztem, hogy engem kinevetnek" nem tény, hanem érzés,
tehár jelen esetben nem fogadható el a realitásvizsgálatnál.
Azonban, ha valóban kinevették, akkor azt a negatív gondolatot

72
 alátámasztó bizonyítékként kell elfogadnunk. Hasonlóképpen, az
adott betegnél felmerülő , célozgatások", viccmesélések valójában
téves attribuciók (miszerint az ő megcsalására vonatkoznak),
amelyek nélkülözik a valós alapot. Tehát ragaszkodnunk kell
ahhoz, hogy van-e valami tény, megfigyelhető esemény,
viselkedés, ami alátámasztja a páciens helyzetmagyarázatát.
2.) A valóságvizsgálatnál (reality test) adódik alkalom a kognitív tor-
zítások (túláltalánosítás, negatív szűrés, pozitívumok ignorálása,
fekete-fehér gondolkodás, elhamarkodott következtetés, ,gon-
dolatolvasás", perszonalizáció) vizsgálatára. Jelenlegi paranoid
betegünknél a legszembetűnőbb torzítások a , gondolatolvasás"
és perszonalizáció (saját magára vonatkoztatás) formájában
nyilvánultak meg. Ő tények nélkül is , tudja", meg van győződve
róla, hogy hátra mögött kinevetik, és rosszat akarnak neki, illetve
azt, hogy a viccek személyesen , neki szólnak". Iovábbi segítő
kérdések lehernek: , Szermélyemre vonatkoztatok olyan dolgot,
aminek alig vagy egyáltalán nincs köze énhozzám?" ,Azt várom
el magamtól, hogy tökéletes legyek?" , Lehet, hogy csak a dolgok
sötét oldalát veszem észre?" , Túlbecsülöm a katasztrófák
bekövetkezésének esélyét?" , Eltúlzom az események jelentősé-
gét?" , Ragaszkodom ahhoz, ahogy a dolgoknak lenniük kellene,
ahelyett, hogy elfogadnám őket úgy, ahogy vannak?" , Vajon azt
feltételezem, hogy semmit sem tehetek azért, hogy a helyzet
változzon?" , Lehet, hogy jóslásokba bocsátkozom a jövőt
illetően, ahelyett hogy megkísérelnék hatással lenni rá?"
3.) A következő lépés más magyarázat, alternatíva keresése a negatív
gondolat ellenében: , Hogyan lehet másképpen értelmezni a
helyzetet?" ,Más valaki hogyan reagálna a helyemben?" , Mit
tanácsolna másnak ugyanebben a helyzetben?" Például, amikor
E. úr munkatársának elbocsátásáról volt szó és arról, hogy akkor
az ő Mária nevű felesége is mehet, akkor a beteg először ezt
magára vonatkoztatta. Alternatív gondolatként azonban meg
tudta fogalmazni, hogy nyilván nem az ő saját feleségéről, azaz
Máriájáról volt szó. Ez a magyarázat meghozta az emocionális
megkönnyebbülést is, jelezve, hogy az alternatíva hiteles volt a
beteg számára. Előfordulhat azonban, hogy nem lehet

73
 másképpen értelmezni a helyzetet, mert a tények, az események
esetleg valóban a negatív jelentést támasztják alá (például
veszítettem", ,elbocsátottak" és így tovább). Ilyenkor az ,és
akkor mi van?", ,mi a legrosszabb, amitől tartok?" típusú
kérdések segíthetnek kevésbé szorongást keltő viszonyulás
kialakításában. Betegünk ezt úgy válaszolta meg, hogy , nem dől
össze a világ, több is veszett Mohácsnál". Ez a hozzáállás segített
neki abban, hogy megnyugodjon, s valóban, idegessége hatvan
százalékról nullára csökkent.
4.) Az eredeti érzés újraértékelése. A kognitív átstrukturálás sikeressé-
gének jelzése az eredeti negatív hangulat vagy emocionális állapot
intenzitásának jelentősebb csökkenése (például kilencvenkilenc
százalékról hatvan százalékra). Azonban minden történés — a
csökkenés elmaradása is — informatív, tehát az egész folyamatot
érdemes pozitív keretbe helyezni: ha nem változott az indulat
erőssége, akkor az azt mutathatja, hogy nem a megfelelő, a
hangulatot vagy indulatot mobilizáló gondolattal, hiedelemmel
foglalkoztunk. Ez is tanulság, tudhatjuk, hogy más irányban kell
elindulnunk, meg kell kérdeznünk a betegről, hogy szerinte a
több negatív gondolat közül melyik volt a legerősebb és így
tovább.
5.) A viselkedési kísérletek, házi feladatok. A kognitív átstrukturálás
folyamatának záró lépése az új, az alternatív gondolat kipró-
bálása a valóságban, viselkedési kísérlet formájában. Ezt együtt
tervezzük meg a pácienssel. Például a véleménynyilvánítástól
irtózó személy kifejti nézeteit a családjában vagy a munka-
helyén, és megfigyeli, hogy ezt követően felháborodva
fordulnak-e el tőle az emberek, ahogy ő azt előzőleg feltételezte.
6.) Depressziós beteg — aki kidolgozta magának azt az alternatív
magyarázatot, hogy , tudom, hogy a családomnak szüksége van
rám, noha nem bizonygatják ezt állandóan" — viselkedési kísér-
letben megtanulta megfigyelni környezetének azokat az indi-
rekt jelzéseit, amelyek arra utaltak, hogy mennyire fontos is ő a
számukra.
Természetesen előfordulhat az is, hogy a viselkedési kísérletek nem
erősítik meg az új helyzetértelmezést; a környezet lehet elutasító,

74
felesége vagy férje elhagyhatja, lehet az embernek súlyos betegsége, és
így tovább. Ilyenkor érdemes az alábbi kérdésekhez visszatérni: , És
akkor mi van?" , Hogyan tudok megbirkózni a helyzettel?" , Vajon azt
feltételezem, hogy semmit sem tehetek azért, hogy a helyzet változ-
zon?" , Lehet, hogy jóslásokba bocsátkozom a jövőt illetően, ahelyett
hogy megkísérelnék hatással lenni rá?"
Paranoid betegünk esetében munkahelyi feszültségekhez (hetven
százalék) vezetett — többek között — az, hogy , nehéz" ember, főnök-
ként nem enged beleszólást döntéseibe. Szerinte: ,ha engednék, ak-
kor gyengének tartanának a beosztottaim" (NAG). Noha erről telje-
sen meg volt győződve (kilencven százalék), bizonyítékokkal nem
tudta alátámasztani. A magyarázatnak viszont ellentmondott a saját
főnökével kapcsolatos tapasztalata. Előfordult, hogy főnöke a beteg
kérésére esetleg változtatott a döntésén: ezt nem a gyengeség jelének
tekintette, hanem annak, hogy az illető rendes ember. Mindezek
fényében P. úr képes volt annak az alternatív magyarázatnak a
kidolgozására, hogy ,attól, hogy engedek beosztottaim kérésének,
még lehetek jó főnök". Feszültségei hetven százalékról húszra csök-
kentek ezen alternatíva megfogalmazásánál, Utolsó lépésként azon-
ban nélkülözhetetlen volt a valóság ,leresztelése", azaz az új viselke-
désmód kipróbálása (beleszólást engedni a döntésébe) és a környezeti
reakciók megfigyelése. Miután beosztottainak reakciói megerősítették
a beteg új hozzáállását, az új jelentés és az új viselkedésmód stabili-
zálódni kezdett.
Hasonlóképpen jól reagált a beteg a kognitív viselkedésterápiára —
F. úrnak a felesége megcsalásával kapcsolatos félelmei is oldódni
kezdtek (lásd 10. ábra).

75
9. dbra: A háromoszlopos
napló — NAG monitorozása

3 ; m
1. Helyzet 2. Hangulat e tol

Egyik munkatársát Az én feleségem is Mária.

Ikirúgták. Kolleganő erre ! Idegesség 70 96 Rám is célzott.
azt mondta: , Az ő Biztos rám gondolnak,
Máriája is csomagolhar." hogy mikor fognak már
engem kirúgni.

Kollegák kitárgyalták, mi ( Idegesség 7596 Biztos rám céloznak.

rgyalta ha a férfi
ja meg a nőt vagy
fordítva.

Biztos, hogy valami

Szabadság alart be kellett probléma lesz!
(menni a munkahelyére. Veszíteni fogok.

Mi futott át a
Kivel volt? Szorongás 6096 gondolataimon, mielőtt
Mit csinált? így kezdtem érezni
Mikor történt? magam?
Hol volt? Mit jelent ez nekem? Mit
mondez rólam?
Minek a bekövetkezésétol
tartok?
Hangulat intenzitása Mi a legrosszabb, ami
(0-100946) történhet?

76
10. ábra Paranoid élményfeldolgozás befolyásolása kognitív módszerekkel

Helyzet Érzés Automatikus Bizonyíték,

gondolatok, képek hogy ez igaz
Mit csináltam? Mit éreztem?
Min Mennyire volt Mi futott át a
gondolkoztam? rossz? (o) fejemen,
mielőtt rosszul
kezdtem érezni
magam?

Pontosan mik
voltak
ezek a gondolatok?"

Mennyire voltam
meggyőződve
ráluk? a) Nincs.

Kolleganömet, aki Idegesség 7590 Biztos engem is

szabadságon volt, ugyanígy tárgyalnak
kirárgyalták. ki, amikot nem
vagyok itt.

Szabadság alatt be Biztos, hogy valami! Máskor is azért

kellett rnenni a idegesség 7074 probléma lesz! hívtak be
munkahelyére. Veszíteni fogok. szabadságról.
Ha nem lenne
probléma, nem
hívnának.

A rosszakaró Nem kellene már a

kolleganőm, aki a feleségemmel
feleségem hírbe idegesség 704 élnem. Kecdveskedik.
hozásán fáradozik, Düh 7094 Azt akarja, hogy
azt mondta, hogy: elvaljak.
a em vigyázol
magadra."

78
Bizonyíték, hogy Kiegyensúlyozottabb, Érzés újraértékelése
nem 100"5-ig igaz reálisabb gondolat

Hogyan válaszolom meg Hogyan változott

az automatikus az érzésem r (a)
gondolatot?

Nincs. Nyugodtan i idegesség 3099

tárgyalhatnak, nincs mit.

Lehet, hogy valamit nem ! Nem tudom, mi a

tudnak,és segítségre van ( helyzet, de több is veszett ! Megkönnyebülés,
szükségük. Mohácsnál. Nem dől idegesség 09/6
össze a világ, veszítettem
már máskor is.

Igaz, hogy kedves,

de ez még nem Düh 10946
Nincs. bizonyítja azt, Idegesség 004
hogy azt akarja, elváljak.

79
Irodalom

FODORNÉ POGÁNY J.: A kognitív szemlélet fejlődése a pszicho-

pathológiában: diszfunkcionális sémák és terápiás szempontok.
Budapest: Pszichoterápia, IX. sz. 2000. 355-362. old.
PERCZEL F. D.: A kognitív modell főbb terápiás vonatkozásai.
Budapest: Psychiatria Hungarica, 12. évf. 3. sz. 1997. 303-314. old.
PERCZEL F. D.: Hipochondriasis, egészség-szorongás kognitív

Budapest: Háziorvos Szemmel. In: Háziorvosi Szemle, 11. sz. 1997.

55-62. old.
SALKOVSKIS, PR M. - RIMES, K.: A hipochondriasis és a
kényszeres problémák kognitív megközelítése.
Budapest: Psychiatrria Hungarica, 12. évf. 3. sz. 1997. 315-335. old.
BANDURA, A.: Szociális tanulás utánzás útján. In: Pataki F. szerk.
Pedagógiai szociálpszichológia.
Budapest: Gondolat, 1976. 84-123. old.
KOPP, M. - FÓRIS, N.: A szorongás kognitív viselkedésrerápiája.
Budapest: Végeken, 1994.
PERCZEL F. D.: A kognitív modell főbb terápiás vonatkozásai.
Budapest: Psychiarria Hungarica, 3. évf. 1997. 303-314. old.
TRINGER L.: A depressziók kognitív szemlélete.
Budapest: Psychiatria Hungarica, [/1. 1986. 29-38. old.
TRINGER L.: A gyógyító beszélgetés.
Budapest: VIKOTE Könyvek, 1991.
TRINGER L.: Viselkedésterápia — kognitív terápia.
Budapest: Psychiatria Hungarica, VIII/3. 1993. 141-150. old.
PSZICHOPATOLÓGIA
KÖTŐDÉSELMÉLET — A TUDATOS-TUDATTALAN
RENDSZER

A személyiségfejlődéssel való ismerkedés után nagyon fontos, hogy

valamennyi pszichopatológiai ismeretet is szerezzünk. A következő
néhány oldalon erre teszünk kísérletet — nagyon vázlatosan. Ráhango-
lódásként a dinamikus személyiségfejlődés mai modern elképzeléseit,
elsősorban a kötődés elméletet gondoljuk végig. A Sigmund Freud
által leírt ,aszociális" csecsemő mára alapvetően, nembeli lényegéből
adódóan magzatkorától szociális lény, aki kapcsolatra van kárhoztatva,
anélkül nem lérezhet. Én-te kapcsolataihoz kötött, és ez a kötődés a
legelemibb szükséglete és alapvető meghatározója. E kapcsolat és kötődés
mindig érzelmekkel telített, mondhatjuk: érzelmekkel elárasztott és
párbeszédben zajlik, tehát kölcsönösség jellemzi.
A csecsemőnek a születés után kialakuló első (primer) kapcsolata és
kötődése valamint annak szerkezete lesz későbbi kapcsolatainak a
mintája. A primer kapcsolat érzelmi jellegzetességei megjelennek a
meghitt kapcsolataiban. Az ÉN a számára fontos Másikkal való kap-
csolatban alakul ki és formálódik — jó esetben élete végéig. A számára
fontos Másikat a szakirodalomban tárgynak nevezik, ő a kötődés, a
vágy vagy a gyűlölet tárgya, mert a kötődés vagy vággyal és melegség-
gel, vagy gyűlölettel telítert. A kötődés révén a tárgy sajátos átalaku-
láson, megszemélyesítésen megy keresztül, meghitt viszony jön létre
vele. Az emberi lét legalapvetőbb jellegzetessége a reflektivítás, amely-
nek jellemzői az egyéni fejlődés során, az anyával való szimbiotikus
kapcsolatban alakulnak ki.
A lelki folyamatok túlnyomó része tudattalanul zajlik, mint ahogy
a biológiai létünket, folyamatosságunkat biztosító rmműködések
(emésztés, immunrendszer, hőszabályozás, mozgáskoordináció és így
tovább) is. A tudattalan tartalmak nagyobb hányada mindig is tudat-
talan volt, s az is marad. Ilyen például a kollektív tudattalan, amely
kulturális örökségünk része. Másik hányada azonban a tudat világa
mellett árélt — legtöbbször fájdalmas, kínzó, keserves — élmény vagy

81
eredendően tudatosan átélt vágy, szándék, érzelem, amelyet a környe-
zet rossz néven vesz, tehát tiltottá válik, s ezért elfojtásra kerül.
Az elfojtott tartalom — bár a tudat számára már nem hozzáférhető —
dinamikáját, tehát lelki hatékonyságát megőrzi, így különböző
módon képes befolyásolni a lelki működést, s tünetképző hatása lehet
a patológiás folyamatokban.
A tudatos és a tudattalan működések között húzódik a — rendkívül
nagy egyéni változatosságot, de az egyénre jellemző tartományon
belül is igen nagy aktuális ingadozást mutató — tudatelőttes mező.

82
A , LELKI KÉSZÜLÉK" SZERKEZETE

Az ösztön-ÉN tartalmazza az egyén vágyait, szükségleteit, amelyek

közvetlen és akadálytalan kielégítésre törnek az örömelv jegyében.
A felettes-ÉN a beépült szülői tiltásokat és az idealizált elvárásokat —
közvetve — szigorúan ellenőrzi, cenzúrázza a feltörekvő vágyakat,
kívánságokat, egyeseket letilt, másokat — többnyire módosítva —
engedélyez.
Az ÉN a két nagyhatalom között lavírozva igyekszik tekintettel lenni
mindkét félre, lehetőleg teljesíteni mindkettő elvárásait, a vágyakat a
tiltások mentén, a mindenkori realitást is figyelembe véve. Az ÉN tehát
a külvilággal, a valósággal is közvetlen kapcsolatban áll, s e három szo-
rításban próbálja — a valóságelv jegyében — az egyén érdekeit képviselni.
Az ösztön-ÉN túlnyomó része tudattalan, azonban azok a tartalmai,
amelyek az ÉNnel összeegyeztethetőek felszínre törhetnek, tehát beke-
rülnek a tudarelőttesbe, illetve tudatosulhatnak. Hasonló a helyzet a
felettes-ÉNnel is: jelentős része tudattalan marad, de például a realitás-
kontroll által elért része hozzáférhetővé válik a tudat számára, Így
többnyire a tudatelőttes része, illetve tudatosulhat, Az ÉN szerkezeté-
ben az , ÉN magja", tehát központi eleme, a tudat, jelentős része a
tudatelőttes tartományban mozog, de az ÉNműködés számottevő
része tudattalan marad.
Az ÉN legfontosabb feladata mindenkor — de kora gyermekkorban
és a krízisek idején kiváltképpen — a lelki struktúra védelme, különö-
sen magának az FNnek a védelme, működőképességének megőrzése.
Később az ödipális korban — kellően megerősödve — a konfliktusok
színterévé válik, s így szüntelenül azok elhárításán illetve megoldásán
fáradozik.

Elsődleges és másodlagos folyamatok

A lelki szerkezet leírt működése egymással szembenálló erők

szüntelen feszültségét jelenti, mely a külső valóság megjelenésével
konfliktuózus helyzetté válik. Ez a feszültségek és szorongások állandó
— bár értelemszerűen rendkívül változékony szintű — jelenlétével jár.
Az ÉN épségét és működőképességét pedig elsősorban a szorongás (és

83
nyomában a félelmetes agresszió lehetősége!) veszélyezteti, így a
szorongás elhárítása, csökkentése folyamatos feladat az ÉN számára.
Az ÉNnek a szorongás elhárítására szolgáló eszközei első lépésben az
elhárító mechanizmusok, amelyek mindig tudattalanul működnek, és az
elsődleges folyamatok keretében őrzik az ÉN épségét. Az elsődleges folya-
matokat szubjektív belső képek, a sűrítés és az eltolás mechanizmusai
jellemzik. Leginkább az álomban érhetők tetten, ahol a külvilági realitás
kizárásával vagy jelentős háttérbe szorulásával — ugyanakkor az érzel-
mek közvetlen hatására — alakulnak és változnak. Az álomképek sűrű-
södnek, egymásra vetülnek, s egészen szubjektív értelmet nyernek az
érzelmek ,logikája" mentén.
A külvilági realitás érvényre jutása során az elsődleges folyamatok
mindinkább a valóság ellenőrzése alá kerülnek, ennek kötöttségei közt
alakulnak ki a másodlagos folyamatok, amelyeket az éber gondolkodás,
a figyelem, a mérlegelés, az érvelés, az ítéletalkotás, a belátás, a
racionális logika és az ellenőrzött cselekvés jellemez. Ezek birtokában
válik lehetővé az átdolgozás, melynek során a mindig tudattalanul
működő elhárító mechanizmusok egyéb — tudatos vagy tudatosítható
— kognitív mentális lehetőségekkel egészülnek ki. Az átdolgozás tehát
az elsődleges és másodlagos folyamatok összhangja, együttműködése
révén válik lehetségessé. Ez az élmény, az élménnyel járó érzések és
mindaz, amit erről gondolok, együtt, ezeknek mintegy sűrítménye.
A másodlagos folyamat tehát az elsődleges folyamat módosulása! Az.
érett, ép, a konfliktusok megoldására képes ÉN funkcióit a másodlagos
folyamatok dominanciája mellett az állandóan és kiterjedten működő
elhárító mechanizmusok jellemzik.
Az egységes ÉNfunkció tudattalanul működő részét az elsődleges
folyamatok, a tudatelőttes és tudatos részét pedig a másodlagos folya-
matok képezik. Míg a tudattalan elsődleges folyamatokat az örömelv,
a tudatelőttes és tudatos másodlagos folyamatokat a valóságelv jellem-
zi. Tehát a primer folyamatok olyan tudattalan intrapszichés (belső
lelki) folyamatok, amelyek nem állnak a valóság ellenőrzése (realitás-
kontroll) alatt, mindig az ÉN tehermentesítését, szűken vett és
pillanatnyi érdekeit képviselik, a valóságos helyzet bármiféle értéke-
lése és a legcsekélyebb előrelátás nélkül.
A lelki egyensúly és a növekvő szorongás

A lelki egyensúlyt tehát a szorongás és az agresszió veszélyezteti,

melynek nagysága, destruktivitása sohasem a külső vagy belső
, veszély" objektív nagyságával arányos, hanem azt mindig a
szubjektív élmény és a pillanatnyi lelki diszpozíció határozza meg. A
szorongás elhárítása során rendkívül nagy jelentősége van annak,
hogy mennyire változatos és differenciált az ÉN rendelkezésére álló
hárító rendszer, mennyire rugalmasan tudja azt az ÉN használni,
továbbá, hogy mekkora az egyén szorongástűrő képessége, a
frusztrációs toleranciája.

Az átdolgozás

Az átdolgozás sokkal több, mint az egyszerű hdárítás. Mindig a

személyiség egésze vesz részt benne, és a feszültség csökkentése mellett
magasabb teljesítményt tesz lehetővé, emeli a személyiség színvonalát. Az
átdolgozás tehát sajátos érési folyamat is, amely sohasem egyenletes,
inkább ugrásszerű.
A pszicboterápiás kapcsolat jelentősen támogatja, katalizálja az
átdolgozást, A feltétel nélküli elfogadás biztonsága önmagában
szorongáscsökkentő hatású, ugyan eleinte talán csak az ülés idejére,
de a meginduló önretflexióban számos megértés, belátás születhet,
amely elindíthatja az átdolgozást.

A szorongás dezintegratív hatása

A növekvő szorongás regressziót (korábbi fejlődési fokra való vissza-

csúszást) eredményez, melynek során primitívebb, már gátlás alá
került hárítási módok is felszabadulnak, csatasorba állnak. Támasz-
kereső, megkapaszkodó munkamódok kerülnek előtérbe, s ha ez még
mindig kevés a szorongás csökkentéséhez, a túlhajtott hárító mecha-
nizmusok mentén, szabadon lebegő szorongás tűnetekké formálódik.
Amíg a regresszió olyan mértékű, hogy bizonyos funkciókat már
érint, de a korábbi fejlődés során kialakult ÉNstruktúrát még épen
hagyja, és a tünetek általános jellegűek (koncentrációs zavarok,

85
érzékenység, ingerlékenység, befelé fordulás és a többi), krízisről
beszélünk. Ha azonban a regresszió mélysége eléri és érinti a
korábban kialakult ÉNszerkezetet, és e regressziónak megfelelő
tünetek mutatkoznak, már betegségről van szó.
A pszichiátriai betegség során tehát az ENszerkezetet dezintegráló
(leépítő, bomlasztó, szétziláló) mélységű regresszió és az e regresszióra
Jellemző tünetek jelentkeznek. A krízis tehát már megrendült lelki
egészség, de még nem betegség, a lelki működés struktúrája még nem
sérült. Az elhúzódó, meg nem oldott krízis viszont előbb a személyiség
elakadásával jár, majd szükségszerűen betegségbe torkollik.

Az ÉNszerkezet kialakulása

Az első három évben lényegében kialakul az az ÉNstruktúra, amely

meghatározza a legalapvetőbb önvédelmi, kapcsolati és alkalmazko-
dási lehetőségeinket. Az ÉN csírái már a kora magzati korban megje-
lennek, s a magzat már jóval a születése előtt képes önmagát elhatárolt
egységként megélni, a létét veszélyeztető ártalomra félelemmel, véde-
kezéssel reagálni, az anya különböző állapotait, igényeit respektálni,.
lehát az ÉNnek vannak veleszületett adottságai.
Stabil ÉNkép, differenciáltan működő ÉNfunkciók a tárggyal (szere-
tett személy) megélt egységből nőhetnek ki. Ha nincs külső tárgy
(szeretett személy), akihez a gyermek önmagát viszonyíthatja, nincs
ÉNKép, és nincs realitásérzék sem. A csírázó, gyenge kis ÉNt lépten-nyo-
mon veszélyeztető elementáris, parttalan csecsemői harag, félelem is a
szimbiotikus kapcsolat által nyújtott rendíthetetlen biztonságban
szelídülhet meg, kerülhet korlátok közé, válhat szabályozhatóvá úgy,
hogy a negatív érzéseket a tárgy hosszú ideig magáévá teszi, mintegy
velnyeli", és tompítottan, a gyerek számára elviselhető formában tük-
rözi vissza. Láthatóvá vált az is, ha az apa részt vesz a gondozási felada-
tokban, akkor ő is a szimbiózis része lesz, s az anya-apa egység dif-
ferenciálatlanul, együtt alkotja a szimbiotikus diád egyik pólusát, ami
jelentősen növeli a biztonságot, segíti a differenciálódást.
Az ÉNfejlődés legelső és alapvető teljesítménye mindenképpen a
külvilág és az ÉN megbízható elkülönítése akkor is, ha az ÉN és a nem-
ÉN különbsége már a magzati korban megjelenik. Biztos azonban,

86
hogy ez a különbségtétel döntő fordulatot a születés után, a szimbio-
tikus kapcsolatban vesz, az ÉN és a tárgy jellegzetes viszonyában, ahol
a tárgy kezdetben egységet képez, összetartozik, összefolyik az ÉNnel, s
az elkülönülés fokozatosan, az ÉNfejlődés folyamatában megy végbe.
Az elkülönülés feltétele, hogy a csecsemő megtanulja használni
érzékszerveit, és mozgása révén legyen élménye a saját testéről, kezd-
jen kialakulni a test sémája, s az anyjával (gondozójával) való szimbió-
zisban élményeket szerezzen saját maga és az anyja közti kapcsolat
(ÉN-tárgy kapcsolat) párbeszéd jellegéről. Kezdetben tehát az
elkülönülő ÉNt mintegy körülveszi a tárgy, az anyai ölelés és
gondoskodás.
A belső tárgy a lelki reprezentáció; ez képzet, érzés, fantázia, emlék
és így tovább, amely a másik emberre vonatkozik, míg a külső tárgy a
valóságos, hús-vér személy. A kettő között mindig több-kevesebb
különbség van: minél szeretettelibb, intenzívebb és élénkebb a párbe-
széd, annál rugalmasabb, színesebb, részletesebb, személyesebb a
belső kép, s annál közelebb kerül a külső képhez, tehát annál reáli-
sabb. A szeretet nélküli, rideg kapcsolatban a belső kép félelemmel
elárasztott és merev lesz, a másik arca szorongásos fantáziákkal torzi-
tott maszkká válik, mind kevesebb realitással. A párbeszéd is sorvad,
s a belső tárgy alig hasonlít a külsőre.
Nagy lendületet kap a képalkotás, külön az ÉNről, külön a tárgyról,
majd a tárgyon keresztül a külvilágról. E belső képek segítségével
tájékozódunk a világban. Másként fogalmazva: azt tudjuk a világról
és magunkról, amiról képünk van, s annyira tudunk tájékozódni,
amennyire hű a képünk a világról és magunkról. Igen korán megje-
lenik, majd szünet nélkül folyik a valóságkontroll, tehát az ellenőrzés,
hogy a világról és a magunkról alkotott képünk megfelel-e annak,
amiről alkottuk. S tudnunk kell, hogy a kép, amely kialakult bennünk,
különböző mértékben közelíti az eredetit, de sohasem azonos vele!
E korai képek ráadásul még részképek csupán, s e részek csak jóval
később, az ÉNfejlődés vége felé állnak össze egységes egésszé. Az ÉN
egyik legfontosabb dolga tehár a képalkotás, és e képek valóság-
kontrollja. Ennek a korai időszaknak a fő munkamódja az intrajekció
(magába vetítés), ami a külvilág elsajátításának speciális módja.
Biológiai megfelelője a bekebelezés. Az ÉNkép alakulását például

87
alapvetően meghatározza az anyának a gyermekéről való képének
introjekciója. A gyermekről kialakult anyai kép tehát közvetlenül
bevetül, s azt a gyermek önmaga képeként éli meg! Az elmarasztalások,
leértékelések, elutasítások is belsővé válnak, negatívvá teszik az
ÉNképet, aláássák az önbizalmat, önpusztító érzéseket generálnak.
A mozgás, az aktivitás során a csecsemő megtanulja saját mozgását
irányítani, összerendezni, s élményeket szerez arról, hogy maga is
alakíthatja körülményeit. A mozgásában gátolt, vagy az erőfeszíté-
sektől megkímélt csecsemő kevéssé képes átélni sajár kompetenciáját.
Az ÉN és a tárgy, illetve a külvilág elkülönítése, tehát az ÉN aktív
munkája révén lehetséges. Korai fejlődési szakaszban a csecsemő a
félelmet és az agressziót vagy kivetíti, vagy nem vesz róla tudomást,
tehát e kor hárítási módja a projekció és a tagadás.
A további fejlődés során a belső képek jó és rossz ÉN- és tárgyképek-
re polarizálódnak, a magunkról és a tárgyról alkotott képek mintegy
meghasadnak — jóra és rosszra. A korábbi részképek tehát markáns és
aktuális érzelmi jegyet kapnak. Jó a tárgy, ha teljesíti a csecsemő vágyát,
kielégíti szükségletét, és rossz, ha magára hagyja, ellátását késlelteti,
A védelmi eszköztár kiegészül a hasítással, melynek segítségével a babát
éppen dédelgető ,jó anyától" távol lehet tartani a ,rossz anya" hiánya
miatt érzett haragot, s az nem veszélyezteti az együttlét harmóniáját.
Az selég jó anya" elfogadhatóvá, élhetővé tudja tenni a sokféle
kínnal és félelemmel teli világot. A túlnyomórészt gondoskodó és
szerető anya teszi lehetővé az ősbizalom létrejöttét, mely nyomán
bízni lehet az emberi kapcsolarok melegében. Ugyanakkor az ,elég jó
anya" tud ,rossz" is lenni. Nem kíméli feltétlenül a kíntól, nehézsé-
gektől a gyermeket, hagyja, hogy megküzdjön velük, elviselje azokat,
bízik a gyermek képességeiben. A megküzdő képesség, a frusztrációk
elviselése az ÉN fontos funkciója, s e képesség az ÉNkép nagyon jelentős,
biztonságot és önbizalmat adó része! Ebben a fejlődési szakaszban a
csecsemő megtapasztalja az időt, és bánni kezd vele. Ki tudja várni a
törődés idejét, mindinkább képes halasztani szükségletei kielégítését.
A ,jó" és ,rossz" anya tárgyképek tehát lassan összeolvadnak,
integrálódnak; a csecsemő egyre összetettebb, integráltabb képet tud
alkotni a tárgyakról és önmagáról, s e képek már egyúttal az ÉNhez
való érzelmi viszonyt is összetetten, árnyaltan tartalmazzák. Létrejön

88
az úgynevezett tárgyállandóság (tárgykonstancia), az a képesség,
amellyel a gondozó hiánya, távolléte esetén előhívható a gondoskodás
nyújtotta biztonság, a pozitív érzés, a szeretet egy olyan szülővel
szemben, akinek a hiánya éppen kínoz, aki csalódást okozott. Ez
tehát szilárd képzet a jó anyáról (s természetesen más tárgyakról is),
akár jelen van, akár hiányzik, vagy éppen frusztráló.
A tárgykonstancia a személyiség kialakulását is jelzi: a gyermeknek
stabil képe formálódik önmagáról is. A sokféle helyzetben, hangulat-
ban, ellentmondásos érzések között átélhetővé válik önmaga állandó-
sága is, és ez céltudatos cselekvéseket tesz lehetővé. De a stabil ÉNkép
fontos előfeltétele a határképzésnek is, amely elfogadó légkörben és
határtartó — tehát mintát adó — tárgy részvételével rendre gátat szab a
.határtalanságnak" is. A határképzés a későbbi évek során, életfogy-
tiglan fejlődhet, differenciálódhat.
Tehát a tárgykonstancia teszi lehetővé, hogy valaki a másik sze-
mélyt, illerve önmagát alapvetően jónak érzékelje akkor is, ha éppen
a ,rossz" megnyilvánulásai állnak előtérben. Ez a — két-hároméves kor
között megszerzett — képesség egész életünk során fejlődik. Minden
csalódás kikezdi, de jó esetben mind stabilabbá, teherbíróbbá válik.
A képalkotás során a képek szavakkal is társulnak. A beszéd tanulá-
sával újból megkettőződik a világ, kialakul a második jelzőrendszer. Az
absztrakciók (elvonatkozratások) révén a képzelet szabaddá válik a
konkrét világtól, és lehetőség nyílik a belső munkára. Ez újból hatal-
mas fordulat az ÉNfunkciók fejlődésében.
Az absztrahálás elsajátításával sajátos perspektívát kap a Jó és a
Rossz: egyre inkább eltávolodik személyes (szubjektív) jellegéről, a
,sSzámomra való" kellemes vagy kellemetlen voltától, s megindul az
emberi létet alapvetően jellemző idealizációs folyamat, amely mind-
inkább a magatartást befolyásoló, meghatározó, szabályozó erkölcsi
erővé válik. Az ÉN mellett, annak mintegy részeként működő felettes-
ÉN is részese a fejlődési folyamatnak: a külvilágtól származó tiltásokra
ráépül a primitív, majd az érettebb idealizáció, s a felettes-ÉN is a
mind érettebb és hatékonyabb realitáskontroll hatása alá kerül. A felet-
tes-ÉN rugalmasabbá válik, respektálja az egyén érdekeit, nem kér
számon elérhetetlen ideálokat, nem hajszolja a Tökéletest. Kialakul az
önszabályozás legbiztosabb garanciája, a lelkiismereti funkció.

89
 Az absztrrakciós folyamat nyomán gyökeresen megváltozik a
gondolkodás is. Megjelenik, majd mind meghatározóbbá válik a lo-
gika, a mérlegelés, tehát kialakulnak, s átveszik az irányítást a másod-
lagos folyamatok. Ugyancsak az absztrakciós folyamat része az is, hogy
az ÉN képessé válik saját magát is tárgyként szemlélni, tehát jelentős
fordulatot vesz az önreflexió is.
Az absztrakciós folyamat nagy fordulatot jelent a hárítási módok
szempontjából is: megjelenik az elfojtás, amely lehetővé teszi a tudat-
talanba száműzött tartalom további belső megmunkálását. Hiszen,
míg a kivetített vagy a tagadás által , megszüntetett" tartalom az ÉN
számára elvész, s azt nem képes sajátjaként megélni — tehát így az ÉN
megkönnyebbül ugyan, de egyúttal , kiürül", szegényedik is —, addig
az elfojtott tartalom csak a tudatból szorul ki, a tudattalanban tovább
létezik, dinamikáját, hatékonyságát is megőrzi, s így a további , meg-
munkálása" válik lehetővé. Ennek módszerei az eltolás, kompenzálás,
reakcióképzés (például ellentétbe fordítás), racionalizálás és a többi,
annak betetőzéseként a szublimáció, mely révén létrejöhetett az
emberi kultúra. Az elfojtásra épülő hárító mechanizmusokkal tehát
megsokszorozódtak az ÉN védelmi eszközei, és lehetővé vált az elabo-
ráció, az átdolgozás is.
E fejlődési sor utolsó mozzanataként befejeződik a jó és a rossz ÉN-
és tárgyképek integrálódása. A személy már nem csupán az ÉNhez
való viszonyának aktuális állapota szerint tud a tárgyhoz, a másik
emberhez viszonyulni, hanem integrált, egészleges képe szerint
képessé válik stabil, folyamatos érzelmi kapcsolat vitelére, konstans
tárgykapcsolatra.
A fejlődés végén tehát az ÉN megbízhatóan elhatárolódik a külvilág-
tól, stabil, önszabályozásra képes ÉNképpel rendelkezik, jól működik
a realitáskontrollja mind a külvilág, mind pedig saját maga vonatko-
zásában. Bánni tud az idővel, képes szükségletei halasztott kielégíté-
sére, tud beszélni, a második jelzőrendszerben eligazodik, tud elvon-
tan bánni a Jóval és a Rosszal, tehát vannak értékei, erkölcsi érzéke.
Képes stabil emberi kapcsolatok kialakítására, intim kapcsolatban
respektálja a másik szükségleteit, és tud egyedül is lenni. Kialakultak
másodlagos folyamatai, már racionálisan is megtanult gondolkodni,
képes saját magától is elvonatkoztatni, decentrálni, kilépni ÉNköz-

J0
pontúságából, tehát képessé vált a társas helyzettel járó feszültségek
viselésére.
Az ÉNnek az érzékelő, integráló, gondolkodó, irányító, kontrolláló,
cselekvő, szintetizáló, összeegyeztető stb. részét, amelynek funkciói
mérhetőek és vizsgálhatóak, a szakirodalom ,ego"-nak nevezi. Az ÉN
másik részét érzések, érzetek, érzékelések, gondolatok, képek tömege
alkotja; mindaz, ami az ÉNre vonatkozik. Ezt az ÉNrészt a szakiroada-
lomban , Self"-nek hívják.
Az esetleges hiányosságokat a folyamatos fejlődés azonban elfedi, így
ezek csak a krízisek és zavarok jelentkezésekor, tehát regressziós
állapotban kerülnek felszínre.
Ha azonban a fejlődési zavarok erőteljesek, a frusztrációk tartósak
és markánsak, a kialakuló ÉNszerkezetet a hiányok határozzák meg,
kárt szenved az ÉNkép és az önbizalom, és érzelmi egyenetlenségek,
pesszimizmus válnak jellemzővé. Ilyenkor hiányoznak bizonyos ÉN-
funkciók, e hiányok rontják az adaptációt, állandósulnak a kapcsolati
bizonytalanságok, a közelségtől való félelem, az intimitás ijesztővé
válik és így tovább. Esetleg létrejönnek kifejezetten patológiás szerke-
zeti elemek, amelyek a személyiség érését, kiteljesedését változó mér-
tékben, de folyamatosan korlátozzák. Ezek jelenlére az életkor előre-
haladtával a személyiséget merevvé, rigiddé tehetik, és tárgyvesztéskor,
érzelmi megterhelésre, testi betegségek esetén mind jelentősebbé válhat
a lelki zavar, nő a betegség kialakulásának lehetősége. Sőt, ha túl sok a
patológiás szerkezeti elem, szinte törvényszerű az egyensúlyvesztés, a
betegség kialakulása.

91
A LELKI ZAVAROK REGRESSZIÓS SZINTJEI —
A TÜNETKÉPZŐ MECHANIZMUSOK

A regresszió mélysége szerint a lelki zavaroknak három nagy csoportja

különíthető el.
1. Ha a regresszió a jó és a rossz ÉN- és tárgyképek összeolvadásának,
integrálódásának szintjéig történik, de annál mélyebbre nem
megy, neurózisok, más néven szorongásos betegségek alakulhatnak
ki. Ezek során a valóságkontroll ugyan kifogástalanul jelez, haté-
konysága viszont jelentősen csökken. A szorongások változó mó-
don befolyásolják a viselkedést, ám a mélyebb ÉNfunkciók válto-
zatlanul maradnak.
2. Ha a regresszió a jó és a rossz ÉN- és tárgyképek létrejöttéig törté-
nik, de a külvilág és az ÉN elhatárolódása ép marad, határeseti,
borderline típusú regresszió jön lérre. A zavarok e csoportjába
tartoznak a szenvedélybetegségek, az evészavarok, a depresszió és
a borderline szindróma valamint számos olyan — elsősorban
affektív (érzelmi) — zavar, amely a neurózisnál több, a pszichózis-
nál kevesebb. Az ilyen típusú regresszióban a külvilág és az ÉN
elhatárolódása kielégítő, a realitáskontroll azonban ÉNközeli,
érzelmileg hangsúlyos helyzetekben — részben vagy egészben —
felmondja a szolgálatot. Az anorexiás fiatal lány például kifogás-
talanul viselkedik, kitűnően vizsgázik az egyetemen, de testsé-
máját illetően nincs realitáskontrollja, hiszen csontsoványan is
,gusztustalanul hájasnak" érzi magát.
3. Ha a regresszió olyan mély, hogy a külvilág és az ÉN elhatároló-
dása bizonytalanná válik, vagy megszűnik, pszichotikus mértékű
regresszió jön létre, melynek során pszichózisok (elmebetegségek)
alakulhatnak ki. Ezekben a betegségekben, állapotokban a külvi-
lág és az ÉN összefolyása tetten érhető bizonyos tünetekben.
A hallucináció során például valamely belső tartalom — félelem
vagy vágy — a külvilágban jelenik meg; a vitális szorongás esetén
pedig a beteg tulajdon szorongását fenyegető világkatasztrófa-
ként éli át.

32
 A fejlődés során elfedett, meghaladott, kompenzált sérülések, érzé-
kenységek illetve az ezekkel járó ÉNszerkezeti sajátosságok és az cbből
fakadó érzelmi igények felszínre kerülhetnek a regresszió során.
A regresszív állapot tehát mindig individuális: a visszalépés minden

A neurotikus regresszió

A személy önmagához és a világhoz való viszonya stabil, a külső és a

belső valóság jól elkülönül, a valóságfunkciók
épek, csak éppen min-
dent átitat, áthat és többnyire elbizonytalanít a szorongás. Különösen
stresszhelyzetben ingadozik vagy legdítlódik a teljesítmény.
Különösen érzékeny a tekintélyre, ilyen helyzetekben, vagy ,tekin-
télyszemélyek" közelében (rendőr, tanár, elöljáró és így tovább) ügye-
fogyottá, gátlásossá válik, nem tud zavarán úrrá lenni, autoriter
megnyilvánulások heves érzelmeket váltanak ki belőle, de a bűntudat
gyerekcsen védtelenné, kiszolgáltatottá teszi, s érdekeit képtelen
megfelelően képviselni. Bár a társas helyzeteket nagyon jól árlárja és
érzékeli, visszahúzódó, gátlásos, korábbi szerepelvárásait nem biztos,
hogy képes teljesíteni, esetleg az szokatlanul megterheli, s ettől
visszahúzódóvá válik, befelé fordul.
Felfokozott érzékenysége fáradékonnyá teszi, de például megnőhet
az empátiás készsége, ez azonban nagyon megterheli, könnyen elérzé-
kenyül, és tehetetlen szomorúságot érez, hiszen aktivitása gátolt.
Kiéleződnek a személy belső ellentmondásai, különösen a /ó és a Rossz
belső küzdelme elevenedhet fel. A mindennapi
élet — korábban már jól
viselt — méltánytalanságai,
, igazságtalanságai", az ezek körüli kínló-
dások, önmarcangolások ismét megjelennek, és problémát okoznak.
Mindezek következtében felfokozódik a fantázia, a képi gondolkodás,
a szimbólumok. Ha bizonyos időszakokban
sűrűsödik a szorongás,
akkor rohamokban fog jelentkezni. A rohamokban jelentkező
szorongás szélsőséges megnyilvánulása a pánikroham.
Konverzió során a szorongás testi tünetté alakul át; például szívszo-
rítás, ritmuszavar, fejfájás vagy bármiféle fájdalom, szédülés formá-
jában mutatkozik meg. Gyakorlatilag nincs olyan testi tünet vagy
zavar, amelyet a szorongás a konverzió révén ne tudna utánozni.

93
 A bisztériás tünet a konverzió sajátos változata, amikor valamely
markáns lelki tartalom (vágy, félelem stb.) az elfojtás révén kikerül a
mentális kontroll alól, és közvetlen testi formát ölt. Ilyenek fordul-
hatnak elő, mint például a hisztériás vakság (ha valamit ,látni se
bírok!"), a fulladás (valami-valaki , megfojt"), a gyomorgörcs (, nem
veszi be a gyomrom), a hascsikarás (,nem bírom megemészteni").
A hisztériás funkciózavarnak mindig van valami átvitt értelme, , mon-
danivalója", a tünetek az érzelmi összefüggések ismeretében , magu-
kért beszélnek". Gyakoriak a hisztériás bénulások, amelyek sohasem
az anatómiai beidegzést követik, hanem a lelki tartalom szerint
alakulnak, és ,megfejthetők" , értelmezhetők. , Üzenetük" a kívülállók
számára gyakran nyilvánvaló, emiatt ezeket a tüneteket gyakran szán-
dékosnak vélik, holott az ilyen lelki tartalmak mindig tudattalanul
alakulnak át tünetté, így akaratlagosan és közvetlenül sohasem
befolyásolhatók.
A főbia során a szorongás meghatározott helyzetekhez körődik (hí-
don való áthaladáskor, magasban, tömegben, zárt helyen, járművön,
apró bogarak vagy állatok jelenlérében stb. tör elő), akár a halálfé-
lelemig fokozódhat, s így lehetetlenné tesz bizonyos cselekvéseket.
A kényszer során értelmetlen, céltalan gondolatok, cselekedetek,
rítusok ismétlésére , kényszerül" a páciens, s ha ezeket megpróbálja
nem megtenni, akkor jelentkezik az — extrém szintén — akár a halál-
félelemig fokozódó szorongás.
A hipachondria létrejöttekor a szorongás egy testrészt, szervet, test-
rendszert, vagy akár az egész testet , megszállja", ami kínzó aggodal-
maskodást vált ki a személyből, mert az illető részt vagy az egész. testét
betegnek, de legalábbis hamarosan megbetegedőnek véli. A
derealizáció és a deperszonalizáció a külvilág és önmagam megélésének
megrendülését jelző, jellegzetes szorongásos tünet.

A borderline regresszió

A borderline típusú regresszió során a szorongás már nem csupán a

viselkedést érinti, hanem mélyebben befolyásolja a lelki funkciókat,
és kevéssé vagy alig megélhető. Pontosabban, az egyén kívülre helyezi
a disztunkcióit, és a környezetével való diszharmóniaként éli meg

94
azokat. Az elgyengült, hatékonyságát vesztett vagy ki sem alakult
tárgyállandóság miatt lehetetlené válik önmaga folyamatosságának
átélése, a hiányosan átélt ÉN-tárgy kapcsolat következtében féllazul vagy
megtörik önmaga és a világ egységes megélése, és érzelmileg hangsúlyos
helyzetekben fellazul, elmosódik a határ az ÉN és a külvilág között. Az
egységét vesztett ÉN jellegzetessége a következetlenség, állhatatlanság,
ellentmondásosság, a nagyfokú befolyásolhatóság. A döntéseknek alig
van súlya, következménye, vagy nem is születnek döntések, a cselekvé-
sek a pillanatnyi hangulat szerint alakulnak, sérül a tevékenységek, az
életvitel folyamatossága. A fellazuló ÉN, a gyengülő tárgyállandóság
gyengíti a személy kontroilfunkcióit, morális egységét, így kapcso-
lataiban szeszélyessé, kiszámíthatatlanná, akár megbízharatlanná válik.
Mindezzel párhuzamosan csökken, háttérbe szorul vagy megszűnik az
önreflexió, melynek során folyamatosan, mintegy kívülről is szemléljük
magunkat, összevetjük élményeinkkel, és minősítjük viselkedésünket.
Fokozarosan csökken a belső tartalmak és a cselekvés közötti távolság,
az a sáv, ahol helyet kapnak a diszkurzív (logikus) gondolkodási funk-
ciók. Ha viszont már nincs meg ez a távolság, és az élmény és a cselek-
vés összeér", nincs helye a mérlegelésnek, a gondolati kontrollnak.
Fellazulnak, bizonytalanná válnak vagy elvesznek a belső határok, a
külsők pedig zavarókká, terhesekké, korlátozókká alakulnak, ellenke-
zést, indulatot váltanak ki. Belső határok hiányában óhatatlanul kül-
ső korlátokba ütközik az illető, s a dühös ingerültség, felcsattanó
feszültség, lázadás, ellenséges indulatok jellemzik viselkedését. Jó
esetben képes ugyan fegyelmezni magát, de érzelmi beállítódását a
,tagadás uralma" határozza meg, ami nagyon keserves állapot.
Fokozott kapcsolati igényénél fogva az ilyen személy keresi a társas
helyzeteket, eligazodik az emberi viszonyok között, de szinte minden
embernek más-más arcát mutatja. Belső megosztottságát mintegy
kihelyezi, ő megkönnyebbül, miközben körülötte veszekednek —
rajta! Könnyen lesz bizalmatlan, gyanakvó, aminek következtében
kontrollál és manipulálja a környezetét. Ez a manipuláció ritkán
szándékos, nem tudatos, többnyire az azonnali szorongás igénye hívja
elő, de éppen a jóindulatú társakból vált ki dühöt.
A jó tárgy állandóságának hiánya miatt nem tud fenntartani huza-
mosabb ideig jó közérzetet, hiszen az a dicsérő, szerető, gratifikáló

95
(megerősítést adó) külső tárgyak állandó jelenlététől függ, s egyedül
maradva végtelenül, elhagyatottnak kifosztottnak érzi magát, mert
hiányzik a megerősítő, gratifikáló belső tárgy, amely az egyedüllétet
elviselhetővé, élvezhetővé teszi. Ha produktivitása legátlódik vagy
nem kap teret, önvádló értéktelenség érzet, keserves üresség kínozza
(falcolás, éjszakai kóborlások).
E szakadatlan zajló drámában harcol a gonosz világgal, az őt meg
nem értő szeretteivel, a mindenütt jelen lévő igazságtalansággal, mél-
tánytalansággal, s nem egyszer e harc áldozatának érzi magát. Egész
önmaga és az egész világ a dráma részese, illetve színtere. Tárgyat keres
a dráma során felcsapó indulatának, és ha odakint nem talál tárgyat,
dühe önmaga ellen fordul. Elégedetlen, de kíméletlen is magával,
nem képes önmagát becsülni, védeni, óvni, hanem ezt is a környeze-
téről várja: szeressék, dédelgessék, becézzék, miközben ő kevéssé vagy
egyáltalán nem képes mások— akár elemi — igényeit respektálni.
Mivel nem tudja önmagát kerek egészként megélni, fokozott kap-
csolati igénye szimbiotikus jellegűvé válik. Piócaként tapad a másik
emberre, akit szintén nem különálló másikként, hanem önmaga meg-
hosszabbításaként él meg, illetve tárgyként kezel: amennyiben igénye
van rá, használja, ha nincs rá szüksége, elfelejti vagy tudomást se vesz
róla, de elvárja, hogy ha igényli, akkor korlátlanul a rendelkezésére
álljon. Az ilyen kapcsolati igény a másiktól való jelentős függőség lehe-
tőségét rejti, így a zsarnoki megnyilvánulások ellenére a kliens kiszol-
gáltatottságát, önállótlanságát jelenti.
A kapcsolat további sajátossága, hogy a másikat önmaga részeként
vagy felértékeli, idealizálja — így önmagát is különbnek, nemesebb-
nek, erősebbnek érzi — vagy leértékeli, önrnaga hiányosságait vetíti rá,
s ilyenkor a másikat veti meg, miközben ő maga felértékelődik. Ezek
a kapcsolati sajátosságok óhatatlanul az intimitás rovására mennek,
amely pedig tudvalevően a kapcsolat minőségét határozza meg. Így
rendkívüli mértékben (sőt mértéktelenül!) megterhelik a kapcsolatai-
kar, akár a szakítás lehetőségével is.
A terápia mindig nagyon nehéz, sok meghittséget és kitartást
igényel, különösen akkor, ha erkölcsi érzékünket bántó megnyilvánu-
lásokat is tapasztalunk. Ilyenkor fontos szem előtt tartani, hogy az
egész ember elfogadása nem jelenti azt, hogy a kritikátlan, netán

JÓ
etikátlan cselekedeteit is elfogadjuk, vagy azokra felmentést keresünk.
Pont fordítva: ha a kliens érzi a bizalmunkat és a megértésünket, a
toleranciánkat, képessé válik a kritika elfogadására.
E regresszió sajátossága még az oralitás, a szájjal szerezhető örömök
(dohányzás, rágógumi, evés, ivás) dominanciája, ami az állandóan
jelenlévő függőségi igénnyel együtt nagyon is kedvez a pillanatnyi
kielégülést adó alkohol- és drogélvezetnek, s ha az alkalmi fogyasztás
rendszeressé válik, igen hamar szenvedélybetegségbe torkollhat.
A borderline mélységű regresszióban, az elfojtás mentén képződő
tünetek mellett a hasítás és a projektív identifikáció révén keletkező
jellegzetes tünetek is megjelennek, sőt, az ÉNstruktúra leépüléséből adó-
dó dezintegratív tünetek is átmenetileg vagy időszakosan feltűnhetnek.
Míg azonban a neurotikus regresszióban általában egy domináló
tünet van, s mint majd látni fogjuk, az határozza meg a neurotikus
betegséget (például pánik- vagy kényszerbetegséget) is, addig a border-
line regresszióban egy időben, egymás mellett egyszerre több neurotikus
tünet lehet jelen. Ez a polineurotikus tünetképzés önmagában borderline
regresszióra utalhat.
Afjektív tünetek: az érzelmi reakciók szélsőségesen polarizálttá válnak,
a rajongó szeretet és a heves gyűlölet váltogathatja egymást, egyazon
személyre vonatkozóan is. A polarizáltság az egészséges ember számá-
ra érzelmileg követhetetlen, így félelmet, kiszolgáltatottságot vagy
heves indulatot vált ki, ami mindenféle kapcsolat szakítópróbája.
A polarizáltság mellett az érzelmek határtalanná, parttalanná vál-
nak, mert a jelen érzelmei összefolynak a múltban megélt érzelmek-
kel, és határtalanná dagadhatnak. Egy apró sérelem nemcsak az éppen
sértő személytől megélt korábbi sérelmekkel, de az életben megélt
összes sérelemmel összekapcsolódva, szinte maga alá temeti a páci-
enst. Többnyire a negatív érzések folynak össze ily módon, a pozitív
érzésekkel ez ritkábban fordul elő. Ám ha mégis, akkor sajátos, felfo-
kozott állapot, egzaltáltság jön létre. Csökken vagy elvészaz érzelmek és
indulatok fölötti uralom képessége, megszűnik azok folyamatos ellen-
őrzése. A hangulat is többé-kevésbé elszakad a külső hatásoktól, mint-
egy önálló életet él, és tartósan emelkedett vagy nyomott hangulati
fekvés alakulhat ki.
 A basítás az érzelmek, az élménymód és saját magunk megélésének
integráltságát, egységét szünteti meg, a kognitív funkciókat is széttöre-
dezi, a gondolkodás ÉNközeli illetve érzelmileg hangsúlyos helyzetek-
ben elveszti a diszkurzív kontrollt, érzelemvezéreltté, kritikátlanná
válik, változatos elfogultságokkal, téves ítéletekkel, durva következet-
lenséggel. A hangsúlyos externalizáció, a negatív ÉNrészek folyamatos
kihelyezése kiterjedt paranoid munkamódokkal járhat, ami a műkö-
dő realitáskontroll miatt téveszmék kialakulásához ugyan nem vezet,
de az illető az állandó gyanúsítgatással, vádaskodással, rosszhiszemű-
séggel, ellenségeskedéssel rengeteg indulatot provokál önmagával
szemben. Környezetével való viszonyát ez a folyamatos ellenségeske-
dés, harc jellemzi.
Itt érhető tetten a projektív identifikáció, amely annyival több, mint
az egyszerű kivetítés, projekció, hogy az illető a kivetített tartalomnak
megfelelően lép kapcsolatba környezetével (vádaskodik, ellenséges,
támadó-agresszív és így tovább). Ezzel szemben a projekció során az
illető nem lép kapcsolatba a környezettel, nem támad, nem harcol,
élményének belső következményei vannak, viselkedésében a vissza-
vonulás, az elzárkózás érzékelhető.
A felbolydult aktivitás és a meggyengült kognitív funkciók követ-
keztében a viselkedés, a cselekvések kontrazavara szinte mindig a tüneti
kép előterében áll, s talán a fékevesztettség szóval jellemezhető legin-
kább, mert plasztikusan fejezi ki a fékező funkciók, a kritikus szabá-
lyozó ÉN meggyengülését. Az agresszió önmaga ellen fordulása szinte
állandóan kísérő, könnyen realizálódó önkárosító, önpusztító, öngyil-
kossági késztetésekben mutatkozik meg. A tüneti képnek gyakran része
valamilyen abúzus (erőszak elkövetés, visszaélés). Az abúzusból köny-
nyen létrejöhet függőség, így a borderline regresszió a szenvedély-
betegségek igen nagy kockázatát jelenti.
Az ödipális szintnél mélyebb regresszió csaknem mindig érinti a
szexualitást is: az is veszít érettségéből, polimorffá (több alakúvá)
válhat, így a legkülönbözőbb féle szexuális zavarok, esetleg perverziók
színezhetik a tüneti képet.

98
 A pszichotikus szintű regresszió során az ÉN mind önmagától, mind a
külvilágtól elidegenedik és elmosódik, megszűnik a határ az ÉN és a
külvilág között.
A pszichotikus ember számára a szorongás, mint az én szorongásom,
nem vagy alig élhető át, csak mint a világot fenyegető veszély, vagy mint
a vitális szorongás esetében, a mindenséget fenyegető, kozmikus
katasztrófa részeként.
Ebben az állapotban az egyén elfordul a világtól, befelé figyel, belső
élményei kötik le, s azok mindig fontosabbak, jelentőségük sokkal
nagyobb, mint a külvilág eseményei. Az elmosódott, megszűnt határ
következtében a belső tartalmak kiáramlanak és külsőként jelennek
meg (láromás, hallucináció), vagy fordítva: a beteg a külső esemé-
nyeket saját élményként éli meg. Az idegenség burokként veszi körül az
ilyen embert, amelyen keresztül nehezítve, mintegy szűrve jutnak át
az ingerek, hatások. Az idegenség nemcsak a világtól, a többi embertől,
de önmagától is ,elválasztja" a személyt.
Kétszemélyes kapcsolatban vagy beleolvad" a másikba, azonosul
annak vágyaival, érzéseivel, szükségleteivel, miközben nem érzékeli a
sajátjait, azok mintegy megszűnnek számára, vagy állandóan nagy
távolságra van szüksége, hogy önmagát (érzéseit, vágyait stb.) árélje.
Ilyenkor csekély, nem általa kezdeményezett közeledés is félelmet, az
ÉN elvesztésének félelmét váltja ki. A pszichotikus regresszióban az
ember a kozmoszba, az űrbe magányosan kivetettnek érzi magát,
tehetetlenül kiszolgáltatottan és céltalanul.

A pszichotikus regresszióban megjelenő tünetek

E tünerek nagyon színesek, változatosak és sokrétűek lehetnek.

Létrejörtükben együttesen játszanak szerepet:
—- a mindinkább előtérbe kerülő primitív hárítások (projekció,
tagadás),
— a szerfelett hiányos vagy szünetelő realitáskontroll,
— a külső világ és az ÉN elhatárolódásának hiányosságai, és
— a lelki struktúra szétzilálódása, a dezintegráció.

99
 Ha a mélyülő regresszió során a projekció kerül előtérbe, akkor a
pszichózist jelző legkorábbi tünet a paranoidítás lesz: a letiltott vagy
megtagadott, nem sajátként átélt ÉNrészek (félelmek, haragok, indu-
latok, vágyak) más személyekre, vagy arctalanul a külvilágra vetülnek,
s a beteg úgy érzi, hogy kiszolgáltatott ezeknek, tehetetlen velük
szemben. Belső világát mindinkább leköri az ellenséges környezettel,
valójában kivetülő saját belső tartalmaival való foglalkozás, viselkedé-
sét viszont a gyanúsítgatások, vádaskodások, majd az ezekből kinövő
téveszmék jellemzik.
Ha azonban a tagadás az uralkodó hárítás, a tevékenységek feladása,
az érdeklődés számottevő beszűkülése, az érdeklődés fokozódó hiá-
nya, a kezdeményezések csökkenése, a gondolkodás háttérbe szorulá-
sa, a megfogyatkozó beszéd, a mozgások lassulása, elakadása válik lát-
hatóvá. Mindezek végül stuporba (mozdulatlanságba), az általános
tagadásba torkollhatnak.
Az ÉN és a külvilág elhatárolódásának hiánya következtében bármely
belső, lelki tartalom külsőként, a külvilág részeként jelenhet meg. Ez
a hallucináció,
A dezintegráció leglárványosabb tünete a tudati zavartság. Az érzel-
mek (például az egy időben megjelenő ellentétes érzelmek, az ambiva-
lencia), a gondolkodás (a logika elvesztése vagy a gondolkodás szétesé-
se), a mozgás széthullásának változatos tünetei (elakadások, töredezett
mozdulatok) tapasztalhatóak, de a pszichés részfunkciók összerendezett-
ségének fokozódó hiányosságai is feltűnőek lehetnek (például a
szomorú hírre történő csillapíthatatlan vihogás).
A normális körülmények között nem létező pszichés funkciók
megjelenését (hallucináció, téveszmék, tudatzavar) produktív vagy
pilusztüneteknek, míg a normális körülmények között jelen lévő, de a
pszichózisban hiányzó lelki működéseket (mozgásos gátoltság, be-
szédhiány, a kapcsolati készség hiánya, érzelmi üresség és így tovább)
hiány- vagy minusz-tüneteknek nevezik. Fontos tudni, hogy a
különböző regressziós szintek között az átmenet mindig fokozatos, így a
határ elmosódott, sohasem éles. Különösen igaz ez a borderline állapo-
tokra, amelyek időszakosan átmeneti pszichotikus epizódokba
torkollhatnak.

100
(Regresszió én ésa Társas Gondolkodás ! Szarongás
Típusa külvilág helyzetben Beszéd
"azonya

NEURO- Stabil. Jól Tángyzzerű — ( Gátló, Bent zajlik,

TIKUS tájékozódik. ! logikus kapcsolathan [ beszél róla.
szerepeit korvencionáls.] kezelhető.
tartja,
elbizony-
talanodott.

LINE változékony. manipulativ. ]! vezérel, kint akarja kapcsolatok

töredezett, megoldani, — (ban zajlik.
formailag ép, mások
szavak csökkentsék.
szubjektív
tartalma kerül
előtérbe.

PSZICHO- ( Flidegenedett.! Nem rudja — ] Alogiás, Megsemmisítő

Í A világűrben

srerepvitrel minőségiés! fokozódik.

gyengül, tarralmi
izolált. zavarok
(téveszme,
dezintegráció),
a szó nem a
körmmiuni-
káció eszköze,
belső világát
közli.
konvenciókat

101
 A KRÍZIS

Olyan állapot, amely akkor következik be, ha ,a személy fontos

életcéljai megvalósítása közben akadályokba ütközik, amelyeket a
problémamegoldás szokásos módjaival egy ideig nem tud leküzdeni."
A krízis mélységét nem a külsőleg elszenvedett trauma nagysága hatá-
rozza meg, banem a személy aktuális lelkiállapota, stabilitása,
érzékenysége.
Egy érzékeny, kiélezett lelkiállapotban lévő személy képtelen szem-
benézni olyan cseménnyel, amely számára fenyegető, lelki egyensúlyát
veszélyezteti, erejét meghaladja, leküzdhetetlen akadály. Gyakran a
félelem irreális nagyságúra festi a problémát, a kliens szorong, reg-
resszióba kerül, gyermeki kiszolgáltatottságot él meg. A gyermekkor-
ban elszenvedett, feldolgozatlan trauma a későbbi életkorban felhá-
nyódik, előkerül az akkori megoldás, az ott fel nem dolgozott érzelmi
teher. Így a krízisben újraélednek az akkori érzések, a mostani szerep-
lőkre vetülve. Például egy gyermekkorban átélt és feldolgozatlanul
maradt tárgyvesztés (valamelyik szülő halála) folyamatos szorongást
tarthat fenn a partnerkapcsolatban — az elveszítés félelmét.
A fenyegető eseményt a krízisben lévő sem megoldani, sem elke-
rülni nem tudja, így élete központi kérdésévé válik, beszűkül rá, és csak
ezzel foglalkozik. Problémamegoldási módszerei csődöt mondanak,
érzi, hogy önerejéből már nem képes a helyzetén változtatni, önma-
gáról alkotott képe romlik, a tehetetlenség miatti haragja gyakran
önmaga ellen fordul.
A krízis kiváltója lehet veszteség (tárgyvesztés), lehet konfliktus. A
veszteség tárgya érzelmileg átitatott, és a vesztes szárnára hangsúlyos,
emiatt nehezen elengedhető. A konfliktus: a személyiségben ellenté-
tes belső követelmények állnak szemben egymással (például vágy és
morális követelmény, illetve két ellentmondásos érzelem között). A
személyiségen belüli, egymással összeférhetetlen erők ütközésében hol
egyik, hol másik válik uralkodóvá, de egyikről sem lehet lemondani,
mert akkor veszélybe kerül az identitás. Az egymással harcban lévő
igények, szükségletek ütköztetésénél, az ellentétes erők harcában a
személy legátlódik, tehetetlenné válik.

102
 A veszteség sokkolhatja a klienst, aki átmenetileg tiltakozhat annak
befogadása ellen. Ha azonban a sokk a tiltakozás fázisában marad,
kevés esélyt ad önmagának a krízis megoldására. A krízis kimenetele
nagyban függ attól, milyen gyorsan reagál a kliens a veszteségre.
Minél rövidebb a sokkfázis, annál nagyobb az esély a kilábalásra. Ha
a veszteség tudatosul, a krízis elmozdul a megoldás felé, és felszínre
törhetnek a korábban jól bevált problémamegoldó módszerek. Ha
ezek csődöt mondanak, a feszültség fokozódik, ami mozgósítja a kül-
ső és belső erőforrásokat. Ez vagy elvezet a probléma megoldásához,
vagy a végső fázisban súlyos dezorganizációt (szétesést) eredményez.
Ha krízis megoldódik kreatív vagy produktív, mert új, fejlettebb
egyensúlyi állapot elérését eredményezi (erőforrás). A hosszan meg
nem oldódó krízis azonban személyiségkárosodást, pszichotikus reak-
ciót, lelki betegséget, szorongást, alkohol- vagy drogabúzust stb.
alakít ki. A meg nem oldott krízis véghelyzete az összeomlás.
A destruktív kríziskimenetel a szuicidium, az öngyilkosság. Az
élethez kötő és az élettől eltávolító pszichés erők küzdelmének ered-
ménye hozza létre a cry for help, a segélykérés állapotát, amikor a
személy a környezete felé jelzéseket ad, még egy kísérletet tesz az
életben maradásra.
Az öngyilkosságot megelőző tüneteknek három lényeges jegye van:
a fokozódó beszűkülés, agressziógátlás és a haláljantázták.
A személynek csökken a külvilág felé mutatott érdeklődése, fogé-
konysága, motivációja, érzelmileg beszúkül, emberi kapcsolatait redu-
kálja, súlyos esetben izolálódik. Az egyén értékvilága is beszűkül, a
számára korábban értékes és kívánatos dolgok iránt már nem érez
vonzódást, ezek nem keltik fel érdeklődését. Az agresszív indulatok
nem tudnak megnyilvánulni, holott az egyén igen sok frusztrációt
szenved el. Az indulatok önmaga ellen fordulnak, önmagára haragszik,
önmagával elégedetlen. A valóság elviselhetetlensége miatt az illető a
fantáziájába menekül, ahol képi módon jelenik meg a probléma és
annak kedvező kimenetele. Egyre erősebbé válik az öngyilkosságra
hívá fantázia, mely egyre több indulati energiát köt meg. Ezt az erős
indulati gócot gyújtja be egy újabb valós vagy vélt sérelem, mígnem
az öngyilkossági fantázia cselekvéssé érik.

103
 A krízis önmagában nem betegség! Krízisbe bárki kerülhet. A fejlődési
vagy életmentő krízisek a megterhelő élettörténeti időszakok esetén
lépnek fel, A születés, az óvoda- és iskolakezdés, a serdülőkor a maga
sajátos autoritás- és identitás problémáival, a terhesség, a klimax és az
öregedés ideje érdemel például említést.

. 104
RÉSZLETES PSZICHOPATOLÓGIA

A pszichopatológiai fogalmaknak részletezését érdemes a

szorongással kezdeni. Ahogy azt Fritz Rieman alábbi ábráján is
nyomon követhetünk.

Fritz Rieman: A szorongás alapformái.

Négy alapszükséglet, két ellentétpár:

Szkizoid
Önállóvá válás igénye
Félelem önmagam elvesztéséről
Egyetlen, önálló személyiséggé, individuummá kell válnom

Kényszeres Hiszteroid
Állandóság, változatlanság igénye Változás, fejlődés igénye
Félelem a változástól Félelem az állandóságtól

Depresszív
A kapcsolat igénye
Félelem az egyedül maradástról
Közösséghez, másik emberhez kell tartoznom

105
Típusos szorongások

Szkizoid
Félelem a beolvadástól, az egyéniség, az önállóság, az autonómia
elvesztésétől, félelem a másik, a többi ember közelségétől. Nagy
távolságot tart, számára félelmetes az intimitás, fárasztó a társas
helyzet, a kötődés ellen védekeznie kell. Autonómiáját kényesen őrzi,
távolságot tart, hajlamos kapcsolatait személytelenné tenni, különc-
ségig elkülönülni.

Depresszív
Félelem az önmagunkká válásról, az elszigetelődéstől, az egyedül
maradástól, a védtelenségtől. Meghatározóvá válik a közelség iránti
igény, intenzív, szoros emberi kapcsolatok, egy csekély távolság is fé-
lelmetes szakadéknak tűnik. Állandóan az ,átölelni, és átölelve
lenni"-re vágyik. Érzelmileg hallatlanul színes, hallatlanul érzékeny,
figyelmes társ, ám ha egyedül marad szürke, színtelen és kiszolgál-
tatott lesz.

Kényszeres
Félelem minden változástól, amely a mulandóság, bizonytalanság
félelmével fenyeget. Mindenhol az állandóságot keresi, a változatlan-
ság számára mindennél fontosabb, irtózik minden változástól, szer-
tartásokkal veszi körül magát. Kacatok tömegét tárolja, holott rend-
kívül precíz, pedáns, rendszerető.

Hiszteroid
Félelmetesnek érzi az állandóságot, a kötöttséget, a végérvényessé-
get, a szabadság elvesztését. Az új igézetében él. Keresi a változást,
minden újdonság felcsigázza, izgalomban, mozgásban tartja. Imádja
a divatot, barátait, ruhatárát, a rokonaihoz való érzelmi kötődéseit
folyamatosan változtatja. Kapcsolatai felszínesek, mert fél a kötő-
déstől, azt szabadsága korlátozásának tartja. Leleményes, találékony,
színes, ha esemény van, de a hétköznapok egyhangúsága során szürke,
ingerült, megbízhatatlan. Ha nincs elég izgalom, csinál. Zajlik
körülötte az élet.

106
 Normális körülmények között életünk ezeknek a szükségleteknek
és félelmeknek az állandó összjárékában zajlik, formálódik. Ha egyik
szükségletünk hiányt szenved, a hozzá kapcsolódó szorongás erősö-
dik, és egyensúlyunk megrendül. Például a közelség-távolság proble-
matika a kamaszkor központi kérdése. A tünet megjelenhet a maga-
tartásban és — élménymódként — az átélésben,. A lelki zavar szenvedést
okoz a páciens számára, és akadályozza a mindennapi életvitelében.
Általában ér bennünket valamilyen inger, behatás, amit érzékszer-
veinkkel érzékelünk. Az érzékelést feldolgozzuk, majd ha szükséges,
válasszal reagálunk.

Tudat

Jellemző rá az éberségi szint (vigilitás) és az összerendezettség.

Fokozottabb éberség, izgatottság, extatikus állapot, felfokozott
élmények.
Csökkent éberség: kábultság, aluszékonyság, szopor, kóma.
Összerendezettség: szétszórtság, kuszaság, fellazult asszociációk,
szétesettség. Lehet fokozott elfogultság, amely tudatszűkült álla-
pothoz is vezethet.
Skizofrén tévely-állapot: álomszerű révület, szétszórt kuszaság, részle-
ges hozzáférhetretlenség, esetleges hallucinációk. Delirium (tudatzavar).

Figyelem

A külvilág ingeráradatából kiszűri a fontosnak tetszőt, elkülönít,

rangsorol, és főleg figyelmen kívül hagyja mindazt, amiről nem
veszünk tudomást, és a pillanatnyilag tudatos mindig aktív válogatás
végeredménye. Felkelthető, irányítható és tartósan leköthető. Én fog-
lalkozom valamivel, engem foglalkoztat valami. A tájékozódási,
orientációs reflex érdeklődést ébreszt, kíváncsiak leszünk, odafor-
dulunk. Szorongásos állapotban minden ismeretlen, váratlan vagy új
inger félelmet kelt, így behúzódást, visszahúzódást, bezárkózást kelt.
A szorongásos tartalmak, téveszmék, hallucinációk, kóros élmények
az érdeklődést befelé irányítják, önmagunkhoz kötik.

107
Tájékozódás

A tájékozódás kiterjed a térre, az időre, a saját személyre.

Érzékelés

Az érzékszerveink által közvetített ingerek segítségével alkotunk

képet a világról, tájékozódunk térben és időben, ismerünk meg a
szerkezeteket, struktúrákat. Érzékeink nyomán képződik le bennünk
a világ. Érzékeink valóságképünk biztosítékai.
Az érzékelés formai zavarai: felfokozott érzékelés — mániás (felhan-
golt, kritikátlan), depressziós (elszürkült, egyhangú, unalmas, szür-
ke), droghatás (felfokozortság, rendkívüliség). Érzékelés csökkenése —
szorongásos állapot, gyógyszer, skizofréniában (fájdalom
megszűnhet).
Minőségi zavar: nem külső inger váltja ki az érzetet, hanem belső
tartalmainkat érzékeljük a külvilágban.
Illázió: van ugyan külső inger, de az a felfokozott belső érzésnek
megfelelő jelentést vagy tartalmat nyer.
Hallucináció: külső inger nélkül megjelenő érzet. Valamilyen belső
tartalom vetül ki, és külvilági élményként jelenik meg, fellazul a
külső-belső határ. A hallucináció lehet elemi érzet, de lehet össze-
tett kép vagy komplex jelenet is.
Mintha jellegű hallucináció: az érzet elmosódott, különbözik a külső
inger keltette érzettől.
Pszeudo- vagy álhallucináció: nem a külső térben, hanem a halluci-
náló fejében van, vagy behunyt szemmel lát valamit.
Valódi hallucináció: komplett külső élményként éli meg. Lehet hal-
lási, látási, szaglási, tapintási, ízérzésbeli vagy zsigeri (cönesztéziás),
de lehet összetett is.
Derealizáció: a külvilágot a szokásostól eltérően éli meg, szoron-
gással járhat.
Deperszonalizáció: saját testét érzi megváltozottnak, saját magát éli
meg a szokásostól eltérően. Egyes testrészei megnőnek vagy össze-
zsugorodnak, esetleg különválnak. Sajdtélmény-zavar: az ÉN és a
külvilág megélésének számottevő és tartós változása, minden

108
 pszichiátriai betegséget megelőzően jelentkezik. A tünetek elmúlása
után is fennmaradó sajátélmény-zavar rossz prognózisra utal, a
tünetek újrajelentkezése várható.

Gondolkodás

Feladathelyzetek belső feldolgozása képzetek és fogalmak segítségé-

vel, belsővé (interiorizált) tett cselekvés, melynek során ítéleteket
alkotunk, különböző következtetésekre jutunk, amelyek már
közvetlenül befolyásolják, meghatározzák cselekedeteinket, viselkedé-
sünket. Ha képzeteink hordozzák az érzékletes valóság elemeit, de a
konkrét érzékeléstől elvonatkoztathatók, akkor már a fogalmi rend-
szerben mozgunk. Ha fogalmaink világosak, ha ítéleteinkben
megfelelő módon tükröződik a megtapasztalt világ, ha következteté-
sünk helyes volt, akkor feladatmegoldásunk, tehát alkalmazkodásunk
sikeres lesz. Ellenkező esetben kevésbé eredményes vagy eredményte-
len, sikertelen (maladaptív). Gondolkodásunk tehát tartalmazza érzé-
kelésünket, érzelmi viszonyulásunkat, beállítódásunkat, ugyanakkor
elvonatkoztatási, absztrakciós készségünket és teljes problémameg-
oldó eszköztárunkat. A gondolkodásnak két fő funkciója van: a meg-
értés és a problémák megoldása. Előfeltétele a tudattartalmak társulá-
sa, az asszociáció. A képzetáramlás gazdagsága egyéni, és jelentősen
függ az aktuális éberségi szintünktől, fáradságunktól, hangulatunkról
és érzelmi állapotunktráól.
A gondolkodás fontos alapmozzanata a jelenségek, a tapasztalatok,
a dolgok értelmezése, a számunkra való jelentés, jelentőség felismeré-
se, a jelenségek felruházása a részünkre való jelentéssel, értelemmel. A
gondolkodás fejlődésében döntő fontosságú az elvonatkoztatás a
személyről és a személyestől, a függetlenedés az érzelmi elfogultságról,
az aktuális érzelmi-hangulati befolyástól, vagyis a tárgyilagosság.
A gondolkodás elemi folyamatai (vágyak, szükségletek, érzelmi
állapotok, egyszeri cselekvési sorok) az úgynevezett primer, elsődleges
gondolkodási folyamatok. Ezek a szocializáció során beépülnek a
másodlagos gondolati rendszerbe, mely a szemlélet- és gondolkodás-
mód kulturális meghatározottságait, elvárásait, szokásait tartalmazza.
Az európai kultúrában a másodlagos rendszer hangsúlyozottan racio-

109
nális, szigorúan követi a logika szabályait, nemcsak tárgyilagos,
hanem mondhatni szélsőségesen személyiségtávoli, s csaknem tiltja,
de mindenesetre pejoratív módon kezeli a személyiségközeli gondol-
kodást. Ez jelentősen nehezíti érzelmi-indulati tartalmaink, folyama-
taink felismerését és gondolati feldolgozását. Például az érzelmeink
kétarcúak, ambivalensek, az ellentétek összetartoznak, így logikai
gondolkodásunk nem képes érzelmi viszonyaink adekvát követésére.
Felnőtt gondolkodásunkat alapvetően a diszkurzív logikai
szabályok uralják, eszerint történnek a problémamegoldó műveletek
(összehasonlítás, elkülönítés, általánosítás, mérlegelés és így tovább).
Az egészséges gondolkodás valahonnan eljut valahová, produktív.
Gondolkodásunk egy része tudatos, másik része tudattalanul, auto-
matikusan zajlik. A gondolkodási automatizmusok nagymértékben
megkönnyítik, leegyszerűsítik a működést, ugyanakkor ronthatják a
gondolkodás eredetiségét, produktivitását. A gondolkodászavarok
túlnyomó része a tudattalan részből adódik.

A gondolkodás formai zavarai

Lassulds — Szorongó embernél elakad. Depresszióban lassul,
színtelenné, sőt sematikussá válik, elveszíti produktivitását.
Gyorsulás — Mánia. Színes, követhetetlenné válik, romlik a
produktivitás.
Egyenetlen — Skizofrénia (hasadásos elmezavar, melyre jellemzők:
gyorsul, lassul, elakadások, zárlat, ismétlések, megtapadások,
sztereotip fordulatok).

A gondolkodás minőségi zavarai

Fellazulás — minduntalan elvesznek a célképzetek. Ha fokozódik a
fellazulás, a páciens zavarodottságot észlel. A fellazulás az inkohe-
renciáig fokozódhat (a gondolkodás szétesettsége a viselkedésben is
megnyilvánul).
Pszichotikus állapotokban gondolattolongás és bizarr asszociációk.
Rigiditás, aprólékosság, körülményesség. Skizofréniában (SCH-
ban) gondolatelvonás, gondolat-átültetés.

110
A gondolkodás tartalmi zavarai
A diszkurzivitás, a racionális szemlélő jelleg, a mérlegelés, az elem-
zés, a lényegi vonásokat kiemelő általánosítás, a finom differenciá-
lás, a gondolkodás nyitottsága és rugalmassága, a valósággal való
folyamatos összevetés (realitáskontroll), nem utolsó sorban rögtön
háttérbe szorul az invenció (lelemény, találékonyság, ötlet), a gon-
dolkodás elveszíti autonóm jellegét, és többé vagy kevésbé, esetleg
teljes egészében érzelmi-indulati hatás alá kerül. Az erős és tartós
érzelmi befolyás előbb-utóbb tartalmi zavarokhoz is vezet.
Elfogultság — túlértékelés. Túlértékelt eszme. Téves ítéletek.
Fóbia
Bizonyos helyzetekhez, tárgyakhoz, állatokhoz stb. fűződő, heves
vegetatív tünetekkel járó páni félelem. Következmény: a kóros
elkerülő viselkedés. Az egyén elkerüli a szorongást okozó
helyzeteket, ami átmenetileg könnyebbséget jelenthet, de egyre
több helyzetet kell elkerülni, és az élettér egyre jobban beszűkül,
ezért kóros az elkerülő viselkedés. A betegség mögött a veszély
helytelen megélése húzódik, a páciens veszélyessé minősít
veszélytelen helyzeteket és testi érzéseket.

Kényszer (gondolat, cselekvés, ötlet)

Teljesen értelmetlennek tartott gondolat vagy cselekvés, amelynek
távoltartása, az ellene folytatott küzdelem heves, kínzó szorongással
jár. Bár a páciens mindkét esetben tökéletesen tisztában van a fóbia
illetve , a kényszer értelmetlenségével, irracionalitásával,
gondolkodását teljesen kitölti és megköti a félelem, valamint az
azok körüli gondolat. Tehetetlennek érzi magát, akaratlagosan nem
képes irányítani a gondolkodását, és a tökéletes irracionalitás
tudatában nem tudja a cselekvésbe való ármenctret megakadályozni,

Téveszme (doxasma)
Érzelmileg meghatározott gondolat, amely abszurditása ellenére
logikailag kikezdhetetlen, sőt vitatása, kétségbevonása inkább
erősíti, — szilárdítja azt. Kórosságuk a páciens számára
felismerhetetlen, teljes valóságként élik meg. Minél abszurdabb,

111
annál kevésbé próbáljuk vitatni. A szkeptikus, kételkedő távolság-
tartás mindig elfogadható, különösen, ha szenvedései, megpróbál-
tatásai miatti együttérzésünkről biztosítjuk. A téveszmét nem az
teszi kórossá, hogy nincs semmi igazságtartalma, hanem az, hogy az
őt fűtő érzelem extrém mértékben beszűkült egy irányba, és a
tények által nem befolyásolható; mintegy önálló életet él. Félté-
kenységi téveszme — a kiszolgáltatottság félelme. A belső félelem
nem választható szét a külső körülményektől. A téveszme
központjában mindig a szenvedő személy, az ÉN áll, s a külvilággal
való összefolyás következtében bárkivel és bármivel kerül
kapcsolatba, az mind rá vonatkozik, miatta, érte, vele vagy ellene
tesz, vagy nem tesz valamit, tehát az ÉN a valóság, s a valóság is ÉN.
ÉNvonatkozás szerint a téveszme lehet nagyzásos (megalomán). A
hangulat többnyire emelkedett. Biztosítja önmaga nagyságába
vetett hitét, önbizalmát.

Alább felsorolva:

— Felralálási (inventórius)
— Politikai
— Vallásos (religiózus)
— Származási (genealógiás)
— Szerelmi (erotomániás)
— Önkicsinyítő (mikromániás)
— Üldöztetéses (perzekutoros)
— Befolyásoltatásos
— Mérgeztetéses
— Perlekedési (guerulatoros)
— Féltékenységi (engem nem lehet szeretni). Gyakran az érzelmek
mélységének és erősségének bizonyítékaként értelmezzük, ezzel
mintegy előhívjuk és erősítjük, népszerűsítjük a féltékenység érzését.
— ényedési és meglopatásos
— Önvádlásos (hibáit jóvátehetetlen bűnként éli meg)
— Nihilisztikus (pusztulás elkerülhetetlen)
— Hipochondriás (cöneszréziás)

112
 A téveszmék igen gyakran rendszereződnek, logikus, vagy az érzel-
mek logikáját követő téveszmerendszert alkotnak, amelyek egymásra
épülve s egymást kiegészítve összetett és mindenre kiterjedő , magya-
rázatát" adják a kóros élményeknek.
Disszimulál, úgy tesz, mintha valami nem lenne, pedig van.
A patológiás közösségek zártak (a külvilág diszkurzív kritikájának
távoltartása miatt). Például terrorizmus, kommunizmus, fasizmus.
Téveszmék esetén fennáll az ÉN és a külvilág elhatárolódásának
súlyos elégtelensége, és ugyanúgy, mint a hallucinációk esetén —
keveredhetnek. Gyakori az is, hogy mindkettőt nagyon erős, az egész
személyt elárasztó, lenyűgöző, megbabonázó érzelem tartja fenn
(szerelmi téboly), mely minden mást háttérbe szorít (elviselhetetlen
veszteség, elismerés utáni vágy). Ezt az egész embert révületben tartó
érzést tévelynek hívják, mely téveszmével és a hallucinációval együtt
létrehozza a tévelyállapotot.
Ilyenkor:
1.) a belső érzések erősebbek a külvilág ingereinél, elnyomják azokat;
2.) a belső uralkodó, meghatározó érzés (félelem, vágy)
a.) közvetlenül a külvilágba vetülve, hallucinációként jelenik meg,
b.) eluralja a gondolatokat, a gondolkodás elveszti autonóm,
kririkai jellegét, és a meghatározó érzés közvetlen gondolati
formát kap, téveszmeként jelentkezik.
A logikával ellentétben álló dereisztikus gondolkodást is a diszkur-
zív logika különböző mértékű hártérbe szorulása vagy teljes gátlódása
jellemzi. Eleinte az érzelmileg hangsúlyos helyzerekben bukkan fel,
később tartalmi zavarok jelennek meg. Álomszerű fellazultsággal jár.
Az asszociációk szerteágazóak, a képzetek elmosódottak, a fogalmak
kevésbé világosak, érzelmi összefüggések kerülnek előtérbe, az idő-
rend szubjektívvé válik, mágikus-misztikus elemek törnek felszínre, a
mérlegelés elmarad, az ítéletek elveszítik tárgyilagosságukat, mind
több szubjektív torzítás jelentkezik.

Emlékezés

Az élet fonala az emlékezet szálaiból sodródik. Az emlékezés

egymást követő lépések a megjegyzés, a megtartás és az emlékbe

113
hívás. A felejtés aktív, élettani folyamat, amelyet a gátlás is okozhatja.
Az emlékezés megérthető zavarai az élmények indulati töltése mentén
jönnek létre, így nem állandóak, hanem bizonyos helyzetekhez
kötöttek. Pesszimista beállítódás, tartósan nyomott hangulat, negatív
ÉNképpel járó személyiségfejlődés vagy önkicsinyítéses lelki zavar
esetén az emlékezés-felejtés ellentétes előjellel működik; az egyén
inkább a negatív emlékekre, élményekre, önmagát leértékelő
eseményekre, például sikertelenségre élesen emlékszik, míg a sikeres,
értékét bizonyító élményeket elfelejti. Az emlékezés torzulhat, és
ellentétébe fordulhat. Freud fedőemléknek nevezte az elfojtott
tartalom helyén megjelenő, azt mintegy elfedő emlékképet, amely
lárszatra értelmetlenül, de az érzelmi összefüggések mentén
megérthetően kapcsolódik az elfelejtett tartalomhoz. Az emlékezés
megmagyarázható zavarai létrejöhetnek az idegrendszer szervi
kórfolyamatai következtében, azok szabályszerűségeit követve is.
Koponyasérülés, keringési zavar esetén amnézia (az emlékezés kiesik).

Affektivitás (érzelmi élet) viszonyulási struktúra

Az érzés lehet kellemes vagy kellemetlen, járhat feszültséggel vagy

relaxációval, izgalommal vagy nyugalommal. Az érzés tehát mindig
polarizált.
Ez mutatkozik meg abban is, hogy érzelmeink mindig kétarcúak,
ambivalensek, tehát egyszerre negatívak és pozitívak. Az érzelmeknek
nem az előjele, hanem az intenzitása fontos. Arra tudunk nagyon
haragudni, akit nagyon szeretünk.
Személyes fejlődésünk talán egyik legsorsdöntőbb része az, hogy ezt
a kétarcúságot, ambivalenciát hogyan tudjuk életünk során
kezelhetővé tenni, úgy egyesíteni, hogy egyik pólus se szoruljan ki, és
— lehetőleg a pozitív tartományban maradva — ne veszítsük el a
negatív tartomány jelzéseit sem. Akár ideálisnak látszó helyzetekben
is minél korábban érzékelni tudjuk a minket zavaró, feszültséget keltő
negatív érzéseinket, ezeket jelzésként értékeljük, és merjük az ezeket
csökkentő ,intézkedéseket" megrenni. Ha a kellemes helyzet
fenntartása érdekében negatív érzéseinket leriltjuk, távol tartjuk vagy
elfojtjuk, akkor a negatív érzések összegyűlnek, és heves érzelmi

114
megnyilvánulások közepette a legváratlanabb és legkellemetlenebb
pillanatban fognak felszínre bukkanni, miközben elveszítjük felettük
a kontrollt.
Ami az állatoknál az ösztön, az az embernél — mint minden más is —
társadalmi kontroll alá került. Az embernek nincsenek genetikailag
kódolt viselkedési mintái, amelyek kiecsnének az ÉN ellenőrzése alól.
Az ön- és fajfenntartás szükségletei markáns és meghatározó
érzelmekként, wvágyként jelennek meg, amelyek az összes többi
érzelemmel együtt az ÉN ellenőrzése alatt állnak. Az ÉN mérlegelő,
gátló, összehangolt fennhatósága mellett nyilvánulhatnak meg.
Érzelmeink mindig és minden helyzetben legalapvetőbb érdekeinket
képviselik, tehát természetüknél fogva részrehajlóak és elfogultak: az ÉN
érdekeit képviselik. Nagyon jelentős energiával rendelkeznek, vagyis
mintegy ,saját hatáskörükben képesek érdekeket képviselni, akár
akaratunk ellenére is! Az érzelmek közvetlen kapcsolatban vannak a
cselekvéssel, tehát közvetlenül befolyásolhatják, alakíthatják magatar-
tásunkat. Ez a késztetés a motiváció, mindenféle cselekvés előfeltétele.
A motiváció és a cselekvés között hosszú út van — egészséges körül-
mények esetén. Érzelmi fejlődésünk során az egyik fontos feladat az,
hogy elég nagy feszültséget bírjunk ki anélkül, hogy azt közvetlenül
valamilyen cselekvéssel oldjuk (például kilépjünk a helyzetből).
Minél nagyobb a frusztrációs toleranciánk, annál nagyobb az állóké-
pességünk a nehéz helyzetekben. Testi és lelki működésünk között az
érzelmeink képviselik az aranyhidat; egyszerre, egy időben és szétválaszt-
batatlanul a testiek" és , lelkiek . j
Az érzelmek közvetlen kapcsolatban állnak vegetatív, hormonális (a
test nedveire vonatkozó) és immunológiai folyamatokkal, Így lehetsé-
ges az, hogy számottevő érzelmeink árulkodó vegetatív megnyilvánu-
lásokkal, hormonális következményekkel járnak (például depresszió-
ban illetőleg pszichiátriai betegségekben elmarad a menstruáció),
vagy immunológiai változásokkal társulhatnak (például gyász idején
csökken az inmunvédekezés, könnyebben megbetegedhet a gyászoló
személy). Előfordulhat, hogy bizonyos érzések kevéssé, vagy nem
átélhetőek, így tudatossá sem válhatnak, csupán zsigeri formában
jelentkeznek (például a feszültség fejfájás formájában). Így jönnek
létre a pszichoszomatikus betegségek is: a tartós negatív érzelmi

115
állapot nem a lelki működést zavarja meg, hanem közvetlenül szervi
(zsigeri) betegséget okoz.
Nemcsak a cselekvéssel és a testtel, de a szavakkal is közvetlen kap-
csolatban állnak érzelmeink, és ezen keresztül egész mentális struk-
túránkkal, értelmi működésünkkel. Ennek során nemcsak átéljük, de
szemlélni is képesek vagyunk őket. Eközben érzelmeink alakulnak is,
de áttehetőkké válnak a mentális síkra is. Ezáltal lehetséges a megmun-
kálásuk, feldolgozásuk. Ugyanakkor választ adhatunk az érzelmeink-
re; ez a reflexió, s így megindulhat belső párbeszédünk, az önreflexió
is. Ha ez a közvetlen kapcsolat nem jön létre az érzelmek és a szavak
között, akkor érzelmeinket nem tudjuk megfogalmazni, így azok
mentális megmunkálása, feldolgozása sem válik lehetővé. Ennek a
jelenségnek alexothymia a neve.
Az érzelmek és e három alapvető kapcsolatuk — a beszéd, a cselekvés
és a zsigerek — dialektikus egységet képeznek, tehát nem egyszerűen
kapcsolatban vannak egymással, hanem összhangjuk, egységük a lelki
egyensúlyunknak talán legfontosabb feltétele. Ráadásul ez az egység
sohasem statikus, hanem a részek folytonosan hatnak egymásra, köl-
csönösen alakítják egymást. Az empátia, a beleélés képessége lehetővé
teszi, hogy direkt közlés nélkül is tudomást szerezzünk egymás
érzéseiről. Jó empátiás készséghez is elengedhetetlen az érzelmek, a
szavak, a cselekvések és a zsigerek összhangja. Az érzelmek, a szavak,
a cselekvések és a zsigerek összhangjának megélését harmóniának
hívjuk, ennek a lehetőségét hozza létre például a rendszeres jógázás
(eredeti tradicionális formája, nem a fogyasztói társadalmi formája).

Az érzelmi élet zavarai

Az érzelmi élet, affektivitás zavarait a következő részfunkciók

szerint vesszük számba: érzelem, indulat, hangulat, közérzet, szorongás.
— Érzelmi túlfűtöttség: jelentkezhet átmenetileg, izgalmi állapotok-
ban, bizonyos krízisekben, és lehet részleges is, ha csak bizonyos hely-
zetekben, bizonyos személyek vonatkozásában, bizonyos tevékenysé-
geket végezve jön elő. A mérsékelt túlfűtöttség általában kellemes, de
a jelentősebb túlfűtöttség azonban kellemetlen, zavaró lehet. A leg-
több ember, ha szerelembe esik rögtön túlfűtört lesz, aztán a láz

116
csillapultával már csak a szeretett személy jelenlétében érzi a
felfokozottságot.
— Kórosan felfokozott érzelmi állapot: ezzel találkozunk elsősorban
maniform vagy mániás stádiumokban, gyakori paranoid (fokozott
gyanakvás) állapotokban is.
— Érzelmi alulfűtöttség: rögtön jelentkezik, ha elfáradunk, a tartós
fáradtságnak pedig mindig velejárója. Igen gyakori krízisben, érzelmi
sokkhatás után, pszichiátriai betegségben.
— Érzelmi kiürülés: ez már többnyire kóros. Jellemző a depressziós
kiürülés, amelytől a beteg szenved. Legtöbbször ez a depressziós
szenvedés fő forrása, az öngyilkossági késztetések elindítója.
Előrehaladott skizofréniák esetén az érzelmi elsivárosodás jelzi a súlyos
személyiségkárosodást.
— Mindenféle késztetések teljes hiányát, teljes közönyt és érdektelenséget
jelent a stupor állapot: melynek során a beteg felhagy teendőivel,
semmi sem érdekli, semmit nem csinál, önmagát is elhanyagolja,
majd se nem eszik, se nem iszik, üresen néz maga elé, kérdésekre alig,
vagy egyáltalán nem válaszol, kapcsolatba nem vonható.
—- Erzelmi inkontinencia (visszatartási képtelenség): ebben az
időszakban a beteg nem tud uralkodni érzelmein. Jelentéktelen apró-
ságok heves érzelmi reakcióval járnak, ami rögtön megnyilvánul.
- Inadekvát érzések esetén a helyzetnek nem megfelelő érzések
jelentkeznek.
— A legkülönbözőbb lelki zavarokban fordulhat elő az érzelmek
ellentmondásossága, AZ ambivalencia. Jelenléte neurotikusoknál dön-
tési képtelenséget, borderline (határeseti) zavaroknál drámai élethely-
zeteket, kapcsolati kríziseket okozhat, pszichotikus állapotokban
pedig a felfokozott ambivalencia extrém legátlódással, esetleg teljes
cselekvési képtelenséggel járhat.
— Disszociáció során az érzelmek három aspektusa — a vegetatív,
testi; a motoros magatartási vagy cselekvési; a verbális, nyelvi, szóbeli
— között fellazul az összhang, az egység vagy pedig megszűnik, és a
nem átélt, letiltott vagy ÉNidegennek tartott érzés közvetlenül
megjelenik valamilyen csatornán.
— A disszociációhoz hasonló jelenség az érzelmi rövidzárlat vagy
rövidzárlati cselekmény. Tartós érzelmi feszültségben élő, teherbírásu-

117
kon túl megterhelt, érdekérvényesítésre képtelen emberek váratlanul
teljesen irracionális cselekvést hajtanak végre, amelyre előzőleg nem
készültek, sőt amelynek még a gondolata sem merült fel bennük.
— Az indulat (affektus) hirtelen fellobbanó, heves érzelem, amely
egészséges körülmények között hamar el is múlik.
Ha az indulat tartósan fennmarad, kórossá válhat, és az ilyenkor
megtapadó affektus agressztóba, túlméretezett, pusztító cselekedetekbe
vagy ezeknek legátlása, letiltása esetén önpusztító megnyilvánulások-
ba mebet át! Tartósan fennálló indulat a szenvedély is, amely
meghatározott célra irányul. A szenvedély minden mást kiszorító,
meghatározó érzése: a sóvárgás.
— Az explozív reakció során a sok vélt vagy valódi sérelem által oko-
zott, legátolt, elfojtott harag, düh és gyűlölet egy váratlan pillanatban
látszólag indokolatlanul vagy jelentéktelen sérelemre hirtelen kirob-
ban. A megfékezhetetlen tudatszűküléssel, így esztelen pusztítással
járó dührohamnak furor a neve, mely legtöbbször heves vegetatív
tünetekkel — remegés, kivörösödés, vicsorgás és így tovább — és igen
gyakran emlékezetkieséssel jár. A furor szerencsére ritkán fordul elő.
— Az impulzuskontroll-zavar során fokozott indulati készséggel ta-
lálkozunk, amely minduntalan, okkal, ok nélkül, kisebb-nagyobb, de
rendszeres vagy gyakori agresszív megnyilvánulással jár. Az indulati
túlfűtöttség , tárgyat keres magának", az illető kötözködik, keresi a
bajt, lépten-nyomon gorombáskodik, szóváltásba keveredik, szinte ok
nélkül üt.
— A hangulat (thymia) aktuális érzelmi-indulati állapotunk alap-
szintje, éppen jelen lévő érzelmeink, indulataink eredője, érzelmi
állapotunk pillanatnyi jellemzője. A hangulat milyensége általában a
személy tartós jellemzője. Derűs, optimista, cselekvőkész vagy pedig
szemlélődő, borúláró, visszahúzódó, esetleg egyenesen pesszimista
lehet valaki. A hangulat akkor válik kórossá, ha elszakad az aktuálisan
átélt eseményektől, kizárólag belső érzelmek-indulatok határozzák
meg, tehát önálló életet él, nem szolgálja alkalmazkodásunkat.
— Hipertímia során a hangulat emelkedett, függetlenül attól, hogy
az aktuális élethelyzet ezt indokolja-e, vagy sem.
— Hipomániának hívják azt az állapotot, amikor a hangulat már
elszakadt az aktuális élményektől, de még az együttélés normáit, saját

118
korlátait érzékeli a személy, tehát a kereteket, ha lazán is, de tartja,
működik a realitáskontrollja.
— A disztímta vagy melankólia negatív hangulati fekvéssel jár, a rossz
hangulat elszakadt a külső eseményektől, a pácienst ért hatásoktól,
belső élmények tartják fenn. A figyelem befelé fordul, az érdeklődés
csökken a külső tárgyak iránt, a pszichés működés egésze lelassul,
legátlódik, a mozgás nehézkes lesz, a fáradtság, erőtlenség mindin-
kább elhatalmasodik, az ötletek elakadnak, a gondolkodás beszűkül,
és elveszíti produktivitását. A nyomottság a köznapi rosszkedvtől a
depressziós stuporig, a teljes tehetetlenségig és apátiáig terjed.
—- A közérzet (phoria) az aktuális zsigeri érzések összességének
eredője, melynek a hangulathoz hasonlóan van egy aktuális, napi
érzésekből összeadódó változékony, valamint egy állandóbb, az érzel-
mi beállítódáshoz hasonló része, melyben testrünkhöz való alapvető
viszonyunk tükröződik.
- A szorongás (anxietas) tárgynélküli félelemérzés. Mivel fontos
alapvető életérzésünk, így szorongásmentes élet nem képzelhető el, de
nem is volna jó, mert a szorongásnak igen fontos funkciói vannak az
élet megőrzésében. Nemcsak jelzi a veszélyt, de valóságos fenyegetett-
ség esetén elképesztő mértékben képes fokozni mindenféle teljesítmé-
nyünket. Kóros a szorongás, ha állandósul és rontja a teljesítményt, be-
szűkít, korlátoz. A szorongás ritkábban külső veszélyből, gyakrabban
belső lelki folyamatainkból származik. Mivel ezek a folyamatok csak-
nem teljesen tudattalanok, nagyon nehéz megtalálni az ,okát". Ezért
az állandósult szorongás tárgyat keres magának, helyesebben mi próbál-
juk valamivel magyarázni. Ha tovább folytatódik ez a tárgykereső,
skönnyebbítő" magyarázatsor, ördögi körré válhat a folyamat: a
magyarázatok során újabb és újabb szorongások keletkeznek — egyik
generálja a másikat —, a szorongás egyre fokozódik, mígnem általá-
nossá, generalizált szorongássá dagad.
A kóros szorongás változatos vegetatív tünetekkel járhat. A szorongó
embernek nyirkos a tenyere, remeg a keze, halkan, nehezen érthetően
beszél, legtöbbször kiszárad a szája, de ritkábban lehet nyálfolyása is.
A nyál megváltozott összetétele kellemetlen szájszagot okozhat.
Könnyen elpirul, vagy nagyon elsápadhat. Nemcsak arcpír, de a nyak
és mellkas bőrén körülírt bőrpír is lehetséges, és gyakori a borzongás.

119
A végtagok hidegek, mert a perifériás erek összeszűkülnek. Verítéke-
zés csaknem mindenkinél jelentkezik.
A szorongó embernek elszorul a torka. A száj, a torok és a garat
szárazsága miatt hangja rekedtessé válik és gyakran elcsuklik, torká-
ban gombócot érez, krákog, köhög. Mellkasában nyomást érez,
nehezebben veszi, néha kapkodja a levegőt, sóhajtozik, s bár nem
álmos, ásítozik. Szíve is elszorulhat, szaporábban ver, néha ki-kihagy.
Összeszorul a gyomra, nem nagyon tud nyelni, enni. A bélműködés
egyenetlenné válik: a székrekedés mellett hirtelen jött hasmenés is
előfordulhat. Gyakori a vizelési inger. Az alvás majdnem mindig
zavarttá válik: a szorongó ember nehezen, vagy nem tud elaludni,
gyakran fölébred, kínzó álmai vannak. Nyak- és vállizmai
m ülnek. Ha ez állandósul, fejfájást, tarkómerevséget idézhet elő.
A szorongás okozhat kiterjedt izommerevséget is. A tekintet hűen
tükrözi a szorongást, a szem fénye megtörik, a pupilla gyakran tág,
riadt pislogás látható.
A viselkedés gátolt, visszafogott, félszeg lesz. A szorongó ember kerüli
a társas helyzeteket, de tartósan egyedül sem képes meglenni, mind-
kettő fokozza a szorongását. Mozgása suta, gráciáját vesztett, merev, s
ha figyelik, vagy ha ,vizsgahelyzetben érzi magát", feltűnően
ügyetlenkedik. Mimikája merev, aggodalmat tükröz, színtelen, alig vagy
egyáltalán nem mosolyog. Nem tud nyugton maradni.
A szorongás nagyon jelentősen rontja az ÉNképet. Így a szorongó
ember fellépése nagyon bizonytalan, ellentmondásos. Nincs önbizal-
ma, kerüli a feladathelyzeteket, önbecsülése kevés, érdekérvényesítésre
alig vagy egyáltalán nem képes. A szorongást kísérő teljesítményrom-
lás megerősíti a negatív ÉNképet, s itt is létrejön az önmagát megerő-
sítő ördögi kör. Könnyen megsértődik, ott is elmarasztalást érez, ahol
nincs is, folyton védekezik, magyarázkodik vagy pedig arrogánssá,
támadóvá válik. Viselkedése gárolt ugyan, de gyűlik, sőt, akár forr
benne a vélt vagy valós sérelem, és minél több lesz benne az elfojtott
indulat, annál valószínűbb, hogy kirobban, sokszor érthetetlenül. A
szorongás minden további nélkül agresszióvá válhat, és viszont. Áz ag-
resszív magatartás során a kifelé irányuló agresszió átjárja a viselkedés
egészét, a személy minden megnyilvánulását destruktivitás (züllesztés,
bomlasztás, rombolás) jellemzi, s ez nemcsak a tárgyi világra, de

120
emberi kapcsolatokra, emberi értékekre, emberi életre egyaránt
irányulhat. Ha nem talál utat kifelé az agresszió, pusztíthat belül is,
fordulhat önmaga ellen is. Ez megnyilvánulhat közvetlen önkárosító
cselekményben, — önpusztító — gondolatok formájában vagy
öngyilkossági késztetésben, de ölthet közvetlen formát is, mint
például a szenvedélybetegségek során.

A motorium

Az érzelmek és a cselekvések közötti átvezető híd a motiváció. Nagy

érzelmek, indulatok közvetlenül — az ÉN mérlegelő, összevető, gátló
működését megkerülve — dttevődhetnek cselekvésbe, és e cselekvések
mindig célszerűtlenek, értelmetlenek, figyelmen kívül hagyják a
társadalmi-közösségi. összefüggéseket. Az ilyen cselekmények tehát
kóros érzelmi állapotok kontroll nélküli megnyilvánulásai, vagy
egyéb lelki zavarokkal (hallucináció, téveszmék, tudatzavarok s a
többi) szövődve összetett tévelyállapotokra utalnak. Ilyenkor az
érzések, élmények közvetlenül cselekvést eredményeznek, többnyire a
tudat kiiktatásával vagy csökkent éberségi szint mellett. Ezért ezekre
a cselekedetekre vonatkozóan az emlékezés is hiányos.
Máskor ép, tiszta tudati állapotban a legkülönbözőbb érzelmi
zavarok nyomán a zavarnak megfelelő deviáns (elhajló, a társadalmi
normáktól eltérő) vagy kóros motivációk jöhetnek létre, melyek a nem
kellő erősségű kontrollfunkciók egyidejű fennállása esetén különböző
kóros cselekményekbez vezethetnek.
A kontroll- és megoldó funkciók az ÉN részét képezik, így minden
esetben tartalmazzák a gondolai műveleteket, annyit és olyan minősé-
gűt, amennyi és amilyen az adott helyzetben az ÉN rendelkezésére áll.
Az embernél az ön- és fajfenntartó ösztön társadalmi kontroll alá
került, és csak az adott kultúra kapcsolati rendszerében realizálódik.
A motivációk és a cselekedetek is kerülhetnek érzelmi , fennhatóság
alá", melynek során mind kisebb teret kap a gondolkodás, a kritikus
mérlegelés, a megoldások keresése, az ÉN döntési lehetősége. Márpe-
dig a gondolkodás — normális körülmények között — kellő távolságot
tart az érzelmek és a cselekvés között.

121
A pszichomotorium mennyiségi zavarai
A gátoltság során csökkent a kezdeményezőkészség, az iniciatíva.
Lelassul a mozgás egésze, beleértve az asszociációk áramlását, a kap-
csolási funkciókat, a gondolkodást és a beszédet. A mozgás gátoltsága
elérheti a stupor, a teljes cselekvőképtelenség állapotát, melynek rész-
jelensége a mutacizmus, a beszédképtelenség. A gátoltság során csök-
kenhet a kifejező mozgások színessége, a mozgds grácidja, de csökken-
het a mimika is.
A pszichomotorium mutathat izgalmi tüneteket is. A beszéd sajátos
izgalmi tünete a dadogás, amelyben a nyak és a váll izmai is részt
vehetnek. A dadogáshoz hasonló, akaratlagosan nem befolyásolható,
spontán rángásszerű mozyás a rik, amely elsősorban a mimikai
izmokban jelentkezik. De izgalmi tünet lehet például a köhécselés,
krákogás, cuppogás is. Felfokozott mimika és kifejező mozgások
esetén biperexpresszivitásról beszélünk. Fokozott mozgáskésztetésnek
hívjuk, ha izeg-mozog valaki, nem tud egy helyben maradni, hol
ilyen, hol olyan mozgásba kezd. Ha a mozgáskésztetés extrém módon
fokozódik, agítáltról beszélünk. A legsúlyosabb izgalmi tünet az
értelmetlen, céltalan mozgásokból álló mozgásvihar (jaktáció).
A pszichomotorium minőségi zavarai 4 katatónids tünetek.
Kezdetben a páciens mozgása szögietessé válik, különböző túlmozgá-
sok, sajátos modorosságok jelentkeznek, e manírok eluralkodnak,
bizarrak, a kívülálló számára érthetetlenek lesznek, bár néha határo-
zottan szándékosnak tetszenek. Ehhez hasonló a k£risztallizáció,
amikor bármely, akár bizarr testhelyzetben, pózban megmerevedve,
"kristályosodva" marad a beteg, míg valaki el nem mozdítja belőle.
A proszkinézia során bármely mozgást akár vég nélkül ismételget-
hetünk, azt a beteg automatikusan követni fogja, például akárhány-
szor kezet fog.
Parancsautomatizmusról beszélünk, ha a beteg a felszólításokat
automataként, minden további nélkül végrehajtja.
Passzív. negativizmusnak hívjuk, ha a felszólításoknak nem tesz
eleget, kérdésekre nem válaszol, kéznyújtásra nem ad kezet és így
tovább. Aktív negativizmus, ha mindennek ellenszegül, vagy az
ellenkezőjét csinálja. Táplálkozási negatívizmusról beszélünk, ha az
étkezést utasítja el.

122
Irodalom

PÁVEL M.: Életesemények lelki zavarai I.

Budapest: Párbeszéd Alapítvány, 2002.
TRINGER L.: A pszichiátria tankönyve
Budapest: Semmelweis Kiadó, 1999.
PETZOLD, H. - RAMIN, G.: Gyermek pszichoterápia
Budapest: Osiris, 1996.

123
EGO-STATE HIPNOANALITIKUS
PSZICHOTERÁPIA

A továbbiakban az Ego-state hipnoanalitikus technikát ismertetem,

valamint olyan terápiás részleteket, ahol elsősorban ezt a hipno-
terápiás módszert használtuk.

125
A terápiák szó szerinti leírása olykor magyartalannak és rossz helyesírású-
nak tűnhet. A meghatározott szövegformulák, szófordulatok és hangsú-
lyok nem teszik lehetővé ezekben a részekben az akadémiai helyesírás
pontos alkalmazását. A beszélt és az írott nyelv különbsége a terápiában
nem egyezik, és a módosult tudatállapotban úgynevezett , gyermeki nyel-
ven" kommunikál a páciens. A közbevetett terapeutai megjegyzéseket —
az adott helyeken — eltérő betűformával emeljük ki. A szerk.

126
A TERÁPIA TÖRTÉNETÉNEK ISMERTETÉSE

John és Helen Watkins írta le először ezt a figyelemreméltó feltáró

technikát. Leírásuk nagymértékben hasonlít a Cestalt és a TA
(rranzakcióanalízis) módszereihez, de teoretikusan Ernst Federn
munkáira alapozódik, aki először írta le az ÉN-állapotokat (ego-state).
Federn ismerte fel, hogy a személyiség nemcsak egyszerűen az
érzékelés, a kogniciók és érzelmek, indulatok összessége, hanem
mindezek egységekbe szerveződnek, s amelyeket ,ego-state"-eknek
nevezett el. Federn felülbírálta Freud libidó koncepcióját, s az ,object
kathexis" és ,ego kathexis" kettős energiájával helyettesítette azt.
Watkinsék szerint az ego-állapot mindazon viselkedések, érzékelések
és élmények összességéből áll, amelyeket összeköt néhány általános
elv, és elhatárolódik más ego-állapotoktól. A kognitíve eltérő ego-
állapotok valamint azok, amelyek ellentétes célokkal rendelkeznek,
konfliktusba kerülhetnek egymással. A legtöbb emberben ezek a
konfliktusok rejtve maradnak, de szorongásban, depresszióban vagy
akár evészavarban manifesztálódhatnak.
Amikor az egyik ego-állapot ,ego cathexis" (katexis — túlzott
koncentráció, megszállás) természetű energiával telítődik tel, és más
ego-állapotok ,object cathexis" természetű energiával telítődnek,
gyakran létrejönnek a disszociatív betegségek, mikor a személyiség
bizonyos részei a személyiségfejlődés során elkülönülnek, és leválnak
a fő személyiségről. Például a szülő durván bünteti a gyereket, ha az
agresszíven viselkedik, ezért a gyerek leválasztja a saját természetes
agresszív viselkedő személyiségrészét, és olyan felnőtt lesz, aki szinte
soha nem viselkedik agresszív módon. A leválasztott személyiségrész-
ben gyűlnek az elfojtott ego cathex és object cathex energiák, és a szi-
tuáció által indokolatlan helyzetben, lényegtelennek tűnő eseménytől
is erős agresszív válasz következik be, amelyet senki nem ért — ettől a
. barátságos embertől, aki a "légynek sem árC". Kialakulhat az MPD
(röbbszörös személyiség) is abban az esetben, ha a határok a külön-
böző ego-állapotok között relatíve rigidek vagy átjárhatatlanok, és az
illetőnek több személyisége is kialakulhat a fő személyisége mellett."
Watkinsék szerint az ego-állapotok három fő formában fejlődhet-
nek ki, mint szokványos differenciálódás, fontos referencia személyek

127
introjekciója és traumára adott válaszként. A szokványos differenciá-
lódás során a gyermek adaptív ego-állapotokat fejleszt ki, hogy sike-
resen megfeleljen a szülői, iskolai, kortárscsoporti elvárásoknak. Ezen
ego-állapotok határai flexibilisek és áteresztők. Amikor a gyermek
introjektálja a fontos referencia személyeket, és azok ego-kathex ener-
giával telítődnek, akkor azok szerepekké válnak; míg azok, amelyek
object kathex energiával telírtődnek, belső tárgyakká alakulnak, ame-
lyekkel kapcsolódnia és amelyre reagálnia kell. Például, ha a gyermek
egy büntető szülőt introjektál, ez az ego-állapot (internalizált tárgy)
úgy büntetheti a gyermeket, mint azt az eredeti szülő tette. Erről a
személy depresszióssá válhat, vagy más szimptómát fejleszt ki. Ha egy
ilyen introjektált ego-állapot ego-cathex energiával telítődik fel,
belsőleg nem szenved az egyén, csak saját gyermekeivel bánik hason-
lóan, mert szereppé vált benne az introjektált szülő.
Természetesen, ha ez a büntető ego-állapot nyíltan megnyilvánul,
önbüntrető viselkedéseket hozhat létre. Például, amikor a gyermek egy
megsemmisítő traumával, elutasítással, semmibevevéssel vagy súlyos
bántalmazással találkozik, disszociál, és Selfjének bizonyos részeitől —
az életben maradás érdekében — visszavonja az ego-cathex energiákat.
Ezeket a Self részeket object-cathex energiákkal újra energetizálhatja,
és létrehozhat egy imaginált belső barátot, hogy az segítse a traumával
való küzdelmét. Ez az ego-állapot elfojtódhat, amikor a veszély
megszűnik, de újra aktiválódhat a következő konfliktus, vagy stressz
által — talán még súlyosabb formában. Watkinsék természetesnek
tartják, hogy hipnózisban, vagy más tradicionálisabb terápiában a
regresszió újra aktivizálja a páciens által regresszióval elért életkor ego-
állapotait, és így az ego-állapoton belüli információk és érzések
hozzáférhetővé válnak a tanulmányozás és a következményes változás
szárnára. Annak ellenére, hogy az ego-állapot a páciens személyi-
ségének csak egy kis szeletét reprezentálja, mégis úgy tűnhet, mintha
egy elkülönült személyiség lenne, amely a páciensen belül lakik. (A
fenti teória nagyon hasonlít Young elméletéhez, amelyet a kognitív
pszichoterápiánál ismertettem , ICS modell").
Valójában úgy tűnhet, mintha mindannyian többszörös személyi-
ségűek lennénk, egy nagyon fontos különbséggel. Egy igazi többszö-
rös személyiségnél a határok annyira átjárhatatlanok, hogy az ego-

128
állapot cselekedhet olyan módon, hogy a másik ego-állapot nem
képes azt tudatosítani. Legtöbbünk azonban, ha cselekszik is olyat,
aminek értelmét nem érti, tudatában van ennek a cselekvésnek teljes
szernélyiségével. Ennek illusztrálására szolgáljon a páciensnek adott
általános magyarázat: ,az egyik részem akarja ezt tenni, de a másik
részem nem engedi."
Hipnózist használva a terapeuta közvetlenül képes beszélni a részle-
tekkel, és azok is visszaszólhatnak. Feltárhatják, hogy mikor keletkez-
tek, mi hozta létre őket és mit próbálnak megvalósítani. Amit meg-
próbálnak megvalósítani, az rendszerint dicséretre méltó dolog, de
módszereik sok kívánnivalót tartalmazhatnak vagy problémát
hordozhatnak A terapeutának egy pozitívabb összefüggésben újra kell
alkotni ezen célkitűzéseket. Például, ha a rész bünteti a pácienst
azért, mert rossz, ezt újra lehet formulázni, mint egy kísérletet arra,
hogy a pácienst a rész jobbá szeretné tenni. Ha a rész ismétlődő
félelmeket okoz, ezt úgy lehet meghatározni, mint elképzelt vagy
reális veszélyek elleni védelmet. Az átfogalmazás csak akkor lehet
sikeres, ha egyezik a rész álral megadott adatokkal. A rész céljának
pozitív átfogalmazása a technika fontos lépése, és nagymértékben
fokozza annak hatékonyságát.
Időnként a részek klasszikus példái az idnek (ösztönéN a pszichikai
energia a libidó forrása, amely az örömelv alapján működik), az
egónak és a szuperegónak, habár felmerülhetnek olyan személyiség-
fejlődési fázisokban is, amelyek nem fedik a freudi elképzeléseket.
A részek klasszikus példái lehetnek a szülő, gyermek és felnőtt ÉN álla-
potoknak a TA (tranzakcióanalízis) szerint, de feltűnhetnek minden
elvárás ellenére, mint egyszerű védekező mechanizmusok is. Képte-
lenség előre tudni, hogy hány rész tog megjelenni, de általában ki
lehet jelenteni, hogy minden szimptomatikus viselkedés legalább egy
ego-állapotot hordoz; továbbá a rész, amelyik magában foglal egy
adott viselkedést, erős konfliktusban lehet egy másik résszel, amelyik
egy ellentétes viselkedést próbál megvalósítani.
Az előcsalt ego-állapotok szárna részben attól függ, hogy mennyi a
gyógyítás alatt álló különböző, egymással kapcsolatban nem lévő szimp-
tórna, részben pedig a gyógyító pszichoterápiás képzettségétől. Elképzel-
herő, hogy a terapeuta előhív egy részt, amely kontrollálatlan ivást okoz;

129
egy másik részt, amely balesetveszélyes vezetést okoz; egy harmadik részt,
amely szexuális promiszkuitást okoz; és előhívhat egy negyedik részt is,
amely az önpusztító viselkedésért felelős. Amikor lehetséges, jobb, ha
csak egy részt keresünk meg, mintha hármat egy időben.
Gyakran egyénileg foglalkozunk a részekkel, egyikkel a másik után,
a páciens által hozott problémáknak megfelelően. Más alkalommal a
részek olyan konfliktusos viszonyban vannak, vagy annyira bizalmat-
lanok egymással, hogy csoportterápia válik szükségessé a páciensen
belül. Például a ,Büntető" egy szuperego alkotóelem — nem szünteti
meg a pánikrohamok létrehozását, mert nem bízik a , Kalandorban",
hogy az abbahagyja aktivitását, amelyet a , Büntető" amorálisnak tart.
A , Kalandor", amely az idnek egy gyönyörű példánya, nem csökkenti
tevékenységét, mert attól fél, hogy a , Büntető" soha nem fogja meg-
engedni a páciensnek, hogy újra örüljön. Az óvatos, tárgyalásos
kompromisszumok eredményeként és a , Stabilitás" ego-rész segítsé-
gével a pánikrohamok alábbhagynak.
A páciens a szociálisan elfogadható viselkedéseket újra élvezni kez-
di, és újra alkalmassá válik egy boldog, produktív életre. Az átfogó
változások alaposak, nemcsak a pánikrohamokat, mint céltüneteket
csökkentik. A páciens nem tartja már fontosnak az élet különböző
területén történő extrém versenyzést, a kényszeres munkavégzést. A
szociális aktivitás fokozódása egy lazább életstílus megvalósítását
biztosítja, s így több időt tud fordítani feleségére és családjára.
Majdnem minden résznek neve van, és ha megkérdezzük, meg is
nevezik magukat. Néha ez a név meglepetés a páciens számára.
Általában a részek megszokott neveket hordoznak, mint Samu vagy
Mária. A páciensnek gyakran elképzelése sincs, honnan jön a név,
más alkalmakkor a páciens hirtelen felismeri: , Most már emlékszem,
amikor én voltam...(az életkor, amikor az ego-állapot megjelent) volt
egy barátom, akit Samunak hívtak".
A résznek — a nevén kívül — rendszerint kora és neme is van. A kor
többnyire egybevág azzal a korral, amikor a rész született, és amikor a
rész beszél, A beszéd mintázata sokszor — de nem mindig — megfelel
a páciens korának, amikor a rész született. A réz: neme gyakran az
elfogadott elvárásoknak megfelelően férfi vagy női. Női páciensek
gyakran rendelkeznek férfi résszel, míg a fordítottja a férfi páciensek-

130
nél sokkal ritkább. Amikor az ego-állapot terápiát végezzük, nem kell
mereven alkalmaznunk; illesszük azt rugalmasan gyakorlatunkba. A
következőben bemutatott eset egy első terápiás ülés szó szerinti leírása.

Esetleírás — Jennifer

Jennifer huszonnyolc éves, egyedül élő, nagyon mutatós, intelligens

és jó humorérzékű nő. Részmunkaidőben dolgozott, és esti főiskolai
tanulmányokat végzett, hogy segítő képzettséget szerezzen az egészség-
ügyben. Azért kereste a terápiát, mert szerette volna megérteni önpusz-
tíró viselkedéseit. Az első találkozás alkalmával elmondta, hogy dipszo-
mán ivó (periodikusán váltakoznak ivási és nem ívási szakaszok). Maga
a beteg sem érti önmagát, azt, hogy miért iszik, hiszen amikor hosszabb
időszakban nem fogyaszt alkoholt, nem hiányzik az neki, időnként
drogfogyasztó, és tizenhat autóbalcsete volt. Két évvel ezelőtt — homo-
szexuális — partnere sikeres öngyilkosságot követett el, és jelenlegi
homoszexuális partnere három nappal ezelőtt kísérelt meg öngyil-
kosságot. Beszámolt brutális öncsonkító álmairól és fantáziáiról,
Mindkét szülője alkoholista volt. Hiába született lánynak, apja, fiú-
ként nevelte. Egészen a főiskolára kerüléséig férfi szerep szerint visel-
kedett. Ott viszont már hirtelen női viselkedéseket vett fel, és nagyon
élvezte ezt az új, izgalmas szerepet. Humorérzéke, jó értelemben, az
osztály bohócává tette, és sok barátot biztosított számára. Jó tanulmá-
nyi eredményeit magas intellektusa szavatolta. Családjában ő jelentet-
te a biztos pontot, és egyre inkább a , család segítője" szerepbe került.
Amikor elkezdte a főiskolát, túl volt egy hippi létformán, és otthagyta
egy fundamentalista szekta kötöttségét — leszbikus párjával együtt.
A második találkozás a jelenlegi homoszexuális kapcsolatának
kielemzésével telt, majd partnere öngyilkossággal fenyegető zsarolásá-
nak elemzésével folytatódott, és egy rövid hipnózis átélésével fejező-
dött be. A páciens szívesen vállalta a hipnózist, mint egy veszélyes
kalandot, hasonlóan előző veszélyes létformáihoz.

131
A terápia szó szerinti leírása

Az itt következő beszélgetés előkészíti a hipnoterápiát.

Esetleírás — Jennifer
TERAPEUTA: Úgy tűnik, hogy személyiségének van egy önpusztító
része, míg személyiségeinek más részei fejlődni, és jól működni
akarnak. Egyik része tudja, hogy veszélyes dolog inni, és nem szabad-
na ezt az önpusztító viselkedést folytatni, de mégis, egy másik része
ebbe a veszélyes irányba kényszeríti. A pszichológiai test ugyanúgy
részekből áll, mint a fizikai test. A legröbb ember azonnal megérti:
,egyik részem szeretné ezt tenni, de a másik részem nem engedi .
Hipnózisban tudunk beszélni ezekkel a részekkel. Ez egy érdekes
jelenség. A megjelenő részeknek rendszerint nevük van. Lehetnek meg-
szokott keresztnevek, vagy általános tulajdonságokat leíró nevek, mint
például félelern, düh vagy bármi. Más lehet a nemük is. Szinte minden
női páciens, akivel terápiára került sor, legalább egy férfi részt is
magáénak tudhatott. Nem ennyire egyértelmű ez a férfi pácienseknél.
Minden egyes résznek meghatározott kora van, ami megegyezik az
ön életének traumatikus epizódjaival. Minden rész valamilyen módon
önnek próbál segíteni, még akkor is, ha ez néha önpusztító forma.
Bünretherik a múlt bűneiért, hogy jobb ember váljon önből. Úgy
tűnik, ezek a részek születésükkor megtanultak valamit, ezután lezá-
rultak, és nem tudnak befogadni új viselkedéseket. Hipnózisban fel
tudjuk nyitni ezeket a kapszulákat, és új információkat tudunk bevin-
ni a belsejükbe, ami születésük óta lezárt. Így meg tudják valósítani
céljukat, egy sokkal adaptívabb módon annál, mint ahogy eddig
tették. Nem próbálunk megszabadulni ezektől a részektől. Nagyon
fontosak, erőteljesek és részei a személyiségének. Azáltal, hogy tár-
gyalni tudunk ezekkel a részekkel, képesek vagyunk olyan új viselke-
déseket találni számukra, amelyek lehetővé teszik a célok megvalósí-
tását — sokkal sikeresebb módon. Szeretnék ma beszélni az önpusztító
viselkedésért felelős résszel, hogy megrudjam, miért jelent meg az ön
életében, mit próbál megvalósítani, és szeretném megnézni, hogy
meg tudná-e valósítani ugyanezt egy sokkal hasznosabb módon? Van
esetleg kérdése?

132
 PÁACIENS: Igen. Van egy kérdésem. Hogy tudna az én önpusztító
részem egyáltalán hasznos lenni a számomra? Említette, hogy nem
akar ettől a résztől megszabadítani.
TERAPEUTA (továbbiakban T.): Nos, mondhatjuk, ez a rész azért
viselkedik így, hogy büntesse, s így megpróbálja önt jobbá tenni.
Szeretnék segíteni abban, hogy
az a cél, hogyön jobb legyen, egy más
módon valósuljon meg, nem úgy, mint eddig, és a lelkiismerete
továbbra is óvhassa önt, ,ne tegyed azt, az rossz", vagy csak enyhén
büntesse önt, ha valami rosszat tesz, hogy ne ismételje meg a jövőben.
Képes legyen megveregetni a hátát, ha valami jó viselkedést produkált,
azért, hogy jó dolgokat csináljon a rosszak helyett, ellentétben azzal,
ahogyan azt a múltban tette. Ezen a módon ezek a részek nagyon
erőteljesen és hasznosan fognak működni a jövőben. Egyéb kérdés?
PACIENS (rovábbiakban P): Nincs.
T.: Nos, kezdjünk neki. Valahogy úgy, mint a múltkor. (Ítt most
indukció következik, a módosult tudatállapot vagy hipnózis
létrehozás érdekében.) Egy... nézzen felfelé, a feje teteje irányába.
Érezze a feszülést. Kettő... lassan becsukódnak a szemhéjak, és
vegyen egy mély lélegzetet. Jól van. Három... csak hagyja a kilégzést
megtörténni. Engedje meg a szemizmoknak, hogy ellazuljanak.
Lassan ússzon tovább egy kellemes ellazult állapotba... Engedje meg,
hogy szétáramoljon az egész testében... mind jobban és jobban
ellazul a teste... ellazul az idegrendszere... mind mélyebben és
mélyebben ellazul.. . egyre jobban érzi magát cbben a kellemes, mély,
nyugalmi állapotban, ami segíteni fog, hogy megértsünk dolgokat,
amelyek az ön életében történtek és történnek. Tíztől lassan
visszaszámolok, és minden szám segíti önt abban, hogy egyre
mélyebben elmerüljön belső világában. Amikor kimondom a nullát,
már olyan mélyre merült, hogy személyiségének különböző részei
közvetlenül lesznek képesek beszélgetni velünk. (A SZÁMOLÁS MÉLYÍTI
A MÁR LÉTREJÖTT MÓDOSULT TUDATÁLLAPOTOT;) Tíz, kilenc, nyolc...
mélyebben és mélyebben... hét, hat, öt, négy... csak hagyja, hogy
merüljön... mélyebbre és mélyebbre... három, kettő, egy, nulla.. .
mélyebbre és mélyebbre... egyre mélyebbre. Van egy olyan része,
amelyik az önpusztítás felé irányítja önt a drog és az alkohol
segítségével, vagy az autóbalesetekkel, vagy a rossz, veszélyes emberi

133
kapcsolatokkal. Azt gondolom, ez a rész olyan szándékkal teszi ezt
önnel, amiről azt hiszi, hogy előnyös az ön számára. Szeretném
megismerni és megérteni ezt a részt. Amikor a rész megvan, szeretnék
szólni hozzá. Szeretném, ha ez a rész jelentkezne, és tudnék beszélni
vele. Amikor itt van, mondja, hogy ,itt vagyok."
E: Itt vagyok.
T.: Köszönöm, hogy előjött, rész. Van neve, amin szólítani tudom?
E: Rossz.
T.: Rossz? Rendben van. Nő vagy inkább férfi ön?
PR: Nő.
T: Rendben van, köszönöm. Hány éves volt Jennifer, amikor ön
megjelent?
P.: Három.
T.: Akkor ön már hosszú ideje vele van, ugye? Mi történt, arni
létrehozta önt Jennifer életében?
P.: (HOSSZÚ SZÜNET) Versengés.
T.: Versengés? Versengés kivel?
B: Az idősebb nővéremmel. (FIGYELJÜK A VÁLASZT AZ IDŐSEBB
NŐVÉREMMEL, NEM AZ , Ő IDŐSEBB NŐVÉRÉVEL. EZ AZT JELZI, HOGY A
DEPERSZONALIZÁCIÓ MÉG NEM ÉRTE EL A KÍVÁNT MÉRTÉKET, AMI SZÜK-
SÉGES AHHOZ, HOGY A ROSSZ RÉSZ ÉS JENNIFER KÜLÖNVÁLVA KOMMUNI-
KÁLJON A TERAPEUTÁVAL. A TERAPEUTA KÉRDÉSEI, MEG KELL, HOGY
ERŐSÍTSÉK A KÜLÖNVÁLÁST A RÉSZ ÉS A PÁCIENS KÖZÖTT; AMI A RÉSZ
VÁLASZAIBAN KÖVETHETŐ.)
T.: Jennifer versengett az idősebb nővérével abban az időben?
Hogyan versengett? I
P: Megpróbált figyelmet kapni a szüleitől. (A RÉSZ ITT HARMADIK
SZEMÉLYBEN BESZÉL JENNIFERRŐL, A MEGFELELŐ DISSZOCIÁCIÓ
JELEKÉNT.)
T.: Milyen módon próbált figyelmet kapni a szüleitől?
E: Bármit képes volt megtenni, hogy figyelmet kapjon.
T.: Sajnálta Jennifert, mikor nem kapott elég figyelmet?
E: Igen.
T.: Így ön ott volt, hogy segítsen Jennifernek figyelmet kapni.
(ELKEZDŐDIK A ,ROSSZ" RÉSZVISELKEDÉS POZITÍV ASPEKTUSAÁINAK
ELKÜLÖNÍTÉSE. )

134
 P: Ühüm.
T.: Azóta ön állandóan azon dolgozik, hogy megfelelő figyelmet
kapjon Jennifer?
PDP: Ühüm.
T.: Akkor ön az ő jó barátja, és így próbál segíteni Jennifernek,
hogy elég figyelmet kapjon. Így van?
P: Ühüm.
T.: Természetesen amikor Jennifer autóbalesetet szenved, az
rengeteg figyelemmel jár, ugye? Úgy vélem, amikor túl sokat iszik,
vagy valamilyen drogot használ, ez rengeteg figyelemmel jár, igaz?
P: Ühüm.
T: Ön valójában megpróbál mindig segíteni neki azáltal, hogy
létrehozza a fent említett viselkedéseket. Volr önnek olyan tapasz-
talata, hogy ha jó dolgokat művel, nem kap elég figyelmet?
P.: (SZÜNET, SÓHAJT) Néha, ha jó dolgokat teszek, mégsem kap
Jennifer elég figyelmet.
T.: Így van. Néha működik, néha nem, ugye?
P: Ühüm.
T.: Mondja csak, ha rossz dolgokat resz, az mindig jól működik?
PE: Nem. Bizonyos elégedettséget érzek, ha rossz dolgokat cselek-
szem, azonban nem működik minden esetben tökéletesen. Rossz
dolgokat tenni — ez néha sérülést is okozhat.
T.: Hogy érzi magát, amikor Jennifer megsérül?
E.: Szomorúan.
T.: Gondolja, hogy Jennifer képes lenne elegendő figyelmet kapni
azáltal, hogy megfelelően viselkedik, használja az intelligenciáját,
érettségét, ítélőképességét és erejét? Lehetséges, hogy csak úgy kapjon
figyelmet, ha megfelelően viselkedik?
E: Valahogy most erre nem szívesen válaszolok. (ELLENÁLLÁS. )
T.: Bizonyára. Ön már egy jó ideje egyféleképpen teszi ezeket a
dolgokat, és nehéz lehet másképpen cselekedni, ugye? (VEGYÜK ÉSZRE
A VÁLTOZÁSON VALÓ HEZITÁLÁST; AMIT GYAKRAN LÁTHATUNK
PÁCIENSEINKNÉL A TERÁPIÁS ÜLÉSEK FOLYAMÁN.)
P: Ühüm.
T.: Mivel ön Jennifer barátja, és azt akarja, hogy figyelmet kapjon,
és ön nem érzi jól magát, amikor Jennifer megsérül.

135
Mi a véleménye arról, lehetséges a dolgokat más módon csinálni?
P: Ühüm.
T.: Úgy gondolom, ön is úgy találja, hogy Jennifer nagyon rendes
ember, sok energiával. Képes jó döntéseket hozni, és jó dolgok
végzésével is sok figyelmet kapni. Az iskolában vagy a munkahelyén
sokkal több figyelmet kaphatna egészséges, megbízható emberektől,
akikkel kapcsolatba fog kerülni, mint a vesztesektől, akikkel most
kapcsolatban van. Természetesen nagyon sok figyelmet kap ezektől a
vesztőktől, de ez lehúzza őt, fájdalmas számára, és úgy érzi, hogy
csapdába került ezekben a kapcsolataiban. (AZ EMLÍTETT ADATOKATA
PÁCIENS AZ ELSŐ BESZÉLGETÉSNÉL MONDTA EL, ÉS ÍGY EZEK AZ ADATOK
ELFOGADHATÓAK VOLTAK SZÁMÁRA.)
E: Igen.
T:: És ha Jennifer inkább győző lenne, mint vesztő, néhány esetben
lehet, hogy nem kapna annyi figyelmet; de a neki szóló figyelem
minősége sokkal jobb lehetne. Érti ezt?
P.:: Ühüm. Azt akarom mondani, hogy később én meghalok.
T.: Mi öli meg önt?
NR: Jennifer szegényes és színvonaltalan kapcsolataiban korlátozva
volt általam, és már nem lesz fontos, hogy ez ilyen rossz legyen. Bele
vagyok ebbe ragadva, és úgy érzem, elpusztítanak.
T.: Nos nézze! Nem akarom, hogy ön meghaljon. Ön Jennifer
barátja. Együtt van vele hosszú ideje, erőt, energiát adott neki.
Rávette, hogy megtegyen bizonyos dolgokat, még akkor is, ha nem
akarta azokat megtenni. Ha Jennifer egyik része ilyen sok erővel és
energiával rendelkezik, úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos
rész számára. Szeretném, ha elkezdené ezt az erőt új módon használni,
(JELENTÉS REFRAMING.) Azt gondolom, kitűnő dolog, hogy azt akarta,
hogy Jennifer figyelmet kapjon, de ennek a figyelemnek a minősége
szükséges, hogy változzon. Úgy gondolom, hogy a versengés nagyon
egészséges, ha ésszerűek a határai. Segítheti Jennifert, mikor ezt fon-
tosnak érzi, de nagyon fontos az is, hogy a versengés egészséges
módon történjen, egy egészséges viselkedéssel érje el a figyelmet.
Változtassa meg az irányt, hogy segítse őt ebben, kitűnő barátja lesz
és Jennifer életének egy nagyon fontos részévé válik (KONTEXTUS
REFRAMING). Kitűnő szövetséges lesz Jennifer számára a jövőben. Nem

136
gondolnám, hogy Jennifer meg akarná ölni önt, vagy kívánná az ön
halálát, ha ön megváltoztatja viselkedésének irányát. Rokonszenvesen
viselkedik.
PR: Csodálatosan hangzik.
T.: Rendben van. Nézzük csak! Hosszú ideje már egyformán visel-
kedik. Nem gondolnám, hogy mindezt egyszerre meg tudná változ-
tatni. Ha csak egy kicsit is módosít a viselkedésén, azt fogja találni,
hogy a dolgok újra jó irányba mozognak. Jennifer, és természetesen
én is türelmesek leszünk, amíg fáradozik ezen a tanulási perióduson.
Csinálhat néhány hibát, de csak a fejlődést várjuk el, nem a tökéle-
tességet,
K: Nos, tudja, Jennifer mindig félt az unalomtól. Jennifer sokszor
attól félt, hogy nem kap elég izgalmat, nem lesz erre elég ideje, nem
kap elég figyelmet, nem fog elég jól cselekedni, és ilyenkor történtek
a sérülések.
T.: Ismer ön olyan részt, amely ugyanilyen érzéseket okozhat
Jenniternek?
E: (HOSSZÚ SZÜNET)
T.: Talán nem ismer ilyet. Talán még nem találkozott egy ilyen
résszel. Nézze, úgy tűnik, ön nagyon kreatív. Létrehozott rengeteg
veszélyes szituációt, amelyek bajokat okoztak. Szeretném, ha krea-
tívan, jó helyzeteket teremtene a figyelem elnyerésére. Ez a változás
eltarthat egy ideig, amíg ön megtanulja ezt, de azt gondolom, sokkal
gyorsabban elsajátítja majd, mint ahogy ön gondolná. Az
eredményeket nagyon kellemesnek fogja találni. Tapasztalni fogja,
hogy igenis vannak egészséges megnyilvánulások, amelyek sokkal
érdekesebbek, mint az egészségtelen és veszélyes viselkedések. És ezek
sokkal biztonságosabbak, mint az előzőek. Nos, azt szeretném, ha
elkezdené használni az erejét és a találékonyságát az új irányba.
E: Rendben van.
T.: Nem szívesen hívom önt Rossznak, mert úgy gondolom, hogy
mindig segítőkész próbált lenni, csak rossz irányba. Addig fogorn
Rossznak hívni, amíg nem jelenik meg egy másik név a Rossz helyett.
P.: Uh, én sem kedvelem a nevemet.
T.: Úgy vélem nagyon együttműködő, és nagyra értékelem az
információkat, amiket adott. Nagyra értékelem a szándékát, hogy

137
megpróbál a dolgokon változtatni. Szeretne valamit megkérdezni,
vagy kommentálni talán?
P: Uh, Jennifer elméjébe betápláltam, hogy lopjon el dolgokat.
Jennifer bűnösnek érzi magát, mert többet vett el, a szülei pénzéből,
mint ami megilleti. Dolgokat elvenni önző dolog.
T.: Mostanában is vett el dolgokat?
R.: Igen.
T.: Ön vette rá Jennifert, hogy elvegye azokat a dolgokat, azért,
mert nyomott hangulatúnak érezte magát?
P: Ühüm.
T.: Milyen módon romlott el a hangulata?
P: Óh, lelkileg bántották, és így megérdemelte, hogy pénzt kérjen
kölcsön anélkül, hogy szándékában lett volna azt visszaadni. Elment
szórakozni, drogot vett belőle, és megvacsorázott. Azt mondtam
Jennifernek, hogy már megfizetett, és lépjen át bűntudatán. Miután
már elkérte a pénzt, ez jár neki, csináljon bolondot a lelkiismeretéből,
szerezze meg a drogot és varázsolja el magát. Aztán minden a már jól
ismert módon történik.
T.: Nos, ez igaznak tűnhetett számtalan alkalommal, amikor
Jennifert lelkileg bántották. Látharja, hogy amikor rávette ezekre a
megoldásokra, ez bűntudatot okozott, és Jennifer még mélyebbre
került. Nem úgy v ört, hogy jobban érezte magát, hanem még
inkább rosszabbul.
P: Ühüm.
T.: Ismét mondanám, megpróbálhatna a barátja lenni. Önnek az
volt az elképzelése, ha Jennifer ellopja ezeket a dolgokat, ez kiegyenlít
számára sérelmeket, és erről jobban érzi magát. Mondhatnám, hogy
az elképzelése kitűnő, de a módszere nem működik jól, más módsze-
reket kell találnunk, amelyek jobb állapotba hozzák Jennifert, nem
rosszabba.
PR: Ez olyan ismerősen hangzik. Már olyan régóta együtt vagyunk.
Ez olyan meghitt, könnyű számára, hogy hallgasson rám és
engedelmeskedjen. (ISMET ITT AZ ELLENÁLLÁS A VÁLTOZÁSSAL
SZEMBEN.)
T:: Ön, Rossz nevű rész az, akire Jennifer figyel, és ön kezdheti el a
változást. Ön az ő barátja, ön próbál segíteni neki, hogy jobban érezze

138
magát, de azt is tudja, hogy ezzel az cddig végzett segítésekkel sokszor
ártott Jennifernek. Elkezdhetne más elképzeléseket ültetni a fejébe,
sokkal konstruktívabb megoldásokat. Mondja csak, hogyan viselked-
nének Jennifer szülei, ha elkezdene jó kislányként viselkedni?
Örülnének ennek?
P: Nagyon boldogok lennének.
T-: És ezért talán nagy figyelmet is kapna, ugye? Elképzelem, hogy
nagyon boldogan adnának pénzt számára kölcsön, vagy egyszerűen
csak pénzt adnának, mert tudják, hogy Jennifer sokkal árnyaltabban
és sokkal hatékonyabban viselkedik. Úgy véli, szándékukban lenne
ezt megtenni?
P: Ühüm.
T.: Amikor gyerekként gondozták, a rossz viselkedés fokozott törő-
déssel járt, ma már ez csak egy reakció, amikor ilyen módon
viselkedik, és nem segíti a kapcsolatát a szüleivel.
P: Ühüm.
T-: Ha elkezdene elfogadhatóan viselkedni, gondolja, hogy ismét
figyelmet kapna, de egy sokkal jobb minőségűt? Így van ez?
P: Ühüm.
T.: Úgy vélem, érti mi az ön feladata, és megértette, hogy semmi
szükség nincs az ön halálára. Remélem, ez nem történik meg, mert ön
nagyon erős, és ha egy új irányba indul, jó minőségű figyelmet fog
kapni. Van még valamilyen kérdése vagy hozzáfűzni valója?
PR: Sokkal jobban érzem magam, hogy Jennifer része maradhatok.
T.: Bizonyára nagyon értékes része lesz Jennifernek, és sokkal
jobban fogja érezni magát. Inkább Jennifer elfogadja önt, mint egy
hű szövetségest, Ön és a többi rész ugyanabban a jó irányban fognak
tevékenykedni. Ahelyett, hogy ez az egymás elleni küzdelem energiá-
kat fogyasztana, úgy fogja találni, hogy az energiákat ugyanazért a
célért hasznosítják, és így együtt a többi résszel, sokkal erősebbek és
egészségesebbek lesznek.
P.: Tudja, úgy érzem, bocsánatot kellene kérnem.
T.: Nem gondolnám, hogy szükség lenne erre, mindig segíteni pró-
bált, és ezért nem szükséges bocsánatot kérnie. Megragadt egy
nagyon korai időszakban, és ezért gondolta, hogy ugyanazon a
módon tud segíteni később is. Ha még mindig ugyanazon a módon

139
akarna segíteni, bocsánatot kellene kérnie, de most már érti a
különbséget. Jennifer tartozik önnek hálával azért, hogy olyan
keményen dolgozott érte, az ő érdekében. Nagy megkönnyebbülés
lesz, hogy egy másik módon folytatja ön ezt a munkát, de továbbra is
hűséges és jó barátja marad Jennifernek. Jennifer megtanulja szeretni
és elfogadni önt, amikor megérti, hogy új módon dolgozik érte.
E: Nagyszerű lesz.
T.: Köszönet az információkért és az együttműködésért. Szeretnék
önnel a következő héten újra beszélni, hogy lássam, hogy haladnak a
dolgok, az általunk vágyott változások hogyan működnek, és milyen
más részekkel kell beszélnünk még. Most megkérném, hogy menjen
vissza, ahonnan jött. Nagyon köszönjük együttműködését. Sernmi
szükség arra, hogy meghaljon Jenniferért, azért, hogy jobbá tegye életét.
Meggyőződésem, hogy jelenléte mindig nagy segítség lesz számára.
Most visszafelé számolok háromtól, és lassan éber lesz. Három...
most éberebb lesz. — Kettő... egyre éberebb és éberebb lesz. Egy...
már teljesen éber.
Érdekes volt ugye?
P: Oh, az volt. Úgy éreztem, mintha mélyen belülről jött volna.
Izolálva volt, és mintha csak mellette léteztem volna, mintha a részt
maga működtette volna.
T.: Nos, úgy gondolom, megértette, amit gondoltam, hogy ezek a
részek hasznosak lehetnének az ön számára.
R: Igen. Bármi jött, én csak vettem, ami jött meglepett. Olyan volt,
mintha nem itt lettem volna, amint reagálok. Jó érzéseim vannak
erről a kezelésről. Úgy érzem, valami fontos történt.
T.: Természetesen bizonyos mértékig minden megtörtént. Ez
nagyon fontos első lépés. A viselkedésben bekövetkező változások
fogják bebizonyítani, mennyire volt ez hasznos. Gyakran a változások
gyorsan létre jönnek. Lehetnek visszacsések a régi viselkedéshez, mert
a régóta fennálló rossz szokások nehezen változnak. Talán néhány
valódi változás születik meg ezen a héten.
E: Talán egy valódi megkönnyebbülés, hogy a részemnek nem kell
meghalnia. Mindaddig, amíg úgy érzi, részem lehet, értem dolgozik,
nem ellenem. Határtalan energia van benne, kedvelem őt, mókás.

140
 A negyedik kezelésre (második ego-state) Jennifer boldogan és jó
érzésekkel érkezett. Elhatározta, hogy megszakítja szerelmi kapcso-
latát, és annak ellenére, hogy döntése után rosszul érezte magát, nem
ment inni, mint ahogy ezt máskor tette volna. Beszámolt arról is,
hogy sokkal nyíltabban viselkedik másokkal.
Elmondta, hogy hirtelen elsírja magát — minden ok nélkül -, és ez
aggodalommal tölti el. Hipnózisban megszólítottam a sírást okozó
részt, és ,Melankólia" válaszolt. Jennifer ötéves korában jelent meg ez
a rész, amikor szülei részeges veszekedései sok problémát jelentettek,
és ez a rész segített a rossz érzések kioldásában. A ,Melankólia"
elfojtotta, és csak ritkán előforduló esetben tudta ezt a tiltást áttörni.
Ilyenkor az érzés nem illeszkedett az éppen történő eseményekhez.
Megerősítettem Melankóliát, hogy működése nagyon értékes, de
értékének fontos részét elveszíti, amikor az érzés nem a megfelelő
időpontban jelenik meg. Melankólia megígérte, hogy nem jön elő
alkalmatlan időpontban, ha Jennifer megígéri, hogy hagyja az érzel-
met megjelenni a megfelelő helyzetekben. (Az alkalmatlan időpont-
ban megjelenő sírás többször nem jelentkezett.)
Az ötödik kezelésen Jennifer egy rossz hétről számolt be. Visszaesés
történt, kokaint és alkoholt fogyasztort. Hipnózisban a megszólított
rész, mint , Keménység" nevezte meg magát. A , Keménység" Jennifer
életében először négyéves korában jelentkezett. Azért, hogy a családi
problémákat segítse kezelni. A rész úgy gondolta, hogy Jennifer nem
képes megküzdeni a családi problémákkal, csak akkor, ha kemény
lesz. Gratuláltam a résznek, hogy segített Jennifernek megküzdeni a
koraibb életszakasz sok nehézségével, de rámutattam a keménység és
az erő közötti különbségre, és megkértem, hogy a jövőben inkább az
erőt használja, és ezen a módon segítse Jennifert. A rész megértette, és
megígérte hogy változás lesz a segítés módját illetően.
A hatodik kezelés során Jennifer pozitív változásról számolt be.
Hipnózisban a , Kölyök" jelentkezett, és elmondta, hogy attól fél,
nem lesz hely számára Jennifer élerében. Kifejeztem megbecsülésemet
a vidámságért és örömért, amit a Kölyök hozort Jennifer életébe, és
biztosítottam, hogy mindig lesz számára hely, ha a megfelelő időben
jelentkezik.

141
 A kilencedik kezeléskor hipnózisban felvettem azzal a résszel a
kapcsolatot, amelyik homoszexuális akart maradni. A rész , Leszbikus-
nak" nevezte magát, és Jennifer ötéves korában jelent meg, jelezve a
súlyos pszichopatológiai történéseket. Apja fiúgyermeket szeretett
volna, de kiderült, hogy soha nem lehet fiú gyermeke — öröklődő
betegsége miatt. Így a kisebbik lányát kezdre fiúként nevelni.
Leszbikus segített Jennifernek, hogy eleget tegyen apja elvárásának.
Jennifer anyja mind testileg, mind érzelmileg fejletlen volt, és
Jennifer vágyódott a női szeretetre és érzelmekre. A homoszexualitás
segítette megvalósulni ezt a vágyódást. Szüksége volt táplálásra és
támogatásra. Úgy gondolta, ezt egy férfitől soha nem kapja meg.
Jennifer gyűlöletet alakított ki apja iránt, és úgy gondolta, ha leszbi-
kus marad, akkor bosszút áll rajta.
Hipnózisban megkíséreltem kapcsolatba kerülni, azzal a résszel,
amelyik heteroszexuális akart lenni. Ez a rész ,Jenni" volt. Jenni,
Jennifer főiskolás életében jelent meg, és segített neki, hogy egyre
több női tulajdonságot és viselkedést próbáljon ki. Jennifer rövidesen
szerelmes lett az egyik professzorába, aki nőként kezelte őt, és nagyon
élvezte ezt az állapotot. Néhány kezelés után közös megegyezéssel
befejeztük a terápiát, azzal a megállapítással, hogy Jennifer
jelentkezik, ha szüksége van pszichoterápiás segítségre.
Az ega-state terápia alatt a páciens árélheti a traumát, de új
megoldások kialakulását is segíti, és itt különböző viselkedésváltoz-
tatások is történhetnek — más terápiás technikák kombinálásával. A
pozitív változásokat pedig visszaigazolhatják a reális élethelyzetekben
való gyakorlások, valamint a mérhető pozitív változások.
A rész eltávolítása az ego-state terápiának azon alapvető célja, hogy
integrálja a személyiségbe a különböző részeket. Mégis előállhat az a
helyzet, hogy szükségessé váljék, hogy megszüntessünk egy veszélyes
részt. Ezt a lépést csak akkor tudjuk megtenni, ha a terápiás kapcsolat
elbírja ezt, és a páciens is törekszik erre a változásra. A páciens szán-
déka ellenére semmilyen hipnózis technika nem tud elérni tartós
eredményt. Amint azt a fentiekben bemutattuk, az ego-állapot terá-
pia egy olyan dinamikus megközelítés, amely során egyéni-, család- és
csoportmáódszereket használunk, hogy az egyénen belüli ego-részek-
ből álló családot alkotó ego-állapotok közötti konfliktusokat

142
megoldjuk. Habár ezek az ego-állapotok megszokott körülmények
között rejtettek — kivéve a többszörös személyiségűeket —, hipnoterá-
piával aktivizálhatók, és hozzáférhetővé válnak a terapeuta számára. A
terápiás munkához felhasználhatók módosult tudatállapotban a
viselkedésterápia, a kognitív terápia, a dinamikus terápiák és a
humanisztikus módszerek is.
A többszörös személyiségűek leghatékonyabb gyógyítása az integrá-
ció, nem pedig a fúzió. Ha a fúziót erőltetjük, az valószínűleg instabi-
litást, majd újra disszociációt okozhat. Sokkal hasznosabb megközelí-
tés, ha pácienseinket visszavisszük a differenciációs és disszociációs
folyamatok mentén, olyan módon, hogy a rigid határokat csökkent-
jük, kisebbítjük a konfliktusokat az ego-állapotok között, belsőleg
megismerjük az ego-állapotok szükségleteit, támogatjuk az érett meg-
értést a részek közötti belső kommunikációban. Hasonlóan, mint
ahogy azt a családterápiában tesszük. Nincs szükség arra, hogy küzd-
jünk az ellenállásokkal — amelyeket a különböző ego-állapotok felmu-
tatnak —, hogy fenntartsák azonosságukat és létüket, az elkülönültsé-
get, amely normális, adaptív differenciálódáson megy keresztül a
terápia során. Felismerjük az eredeti szükségszerűséget, de átfordítjuk
konstruktív irányba azáltal, hogy eredeti identitásukat nem kérdő-
jelezzük meg, de fokozzuk az ego-részek közötti kommunikációt.
Nem a fúzióra törekszünk, hanem az integrációra, mint ahogy az az
egészséges személyeknél történik a szocializáció során. Azok az ego-
állapotok, amelyek kognitíve eltérnek egymástól, és ellentétes célok-
kal rendelkeznek, gyakran konfliktusokhoz vezetnek. Amikor ezek a
részek erőteljesen energetizáltak, és teli vannak rigid, átjárhatatlan
határokkal, létrejöhet a többszörös személyiség (MPD). Az ego-
állapotok közötti konfliktusok rendszerint rejtettek. Manifesztálód-
hatnak szorongásban, depresszióban vagy számtalan neurotikus és
szomatikus tünetben, valamint kóros viselkedésben. Az egymással
versengő ego-állapotok spontán módon nem jelentkeznek, hipnózis-
sal kell megjeleníteni őket. A terápia egy belső egyezkedés, amelyet al-
kalmazhatunk közvetlenül; viselkedésterápia, lereagáltatás vagy anali-
tikus gyógyítás formájában, rendszerint módosult tudatállapotban.
Nagyon fontos, hogy a terapeuta ne hozzon létre műtermékeket,
mert a kellően hipnábilis betegek sok mindent létrehozhatnak,

143
megteremthetnek a terapeuta kedvéért. Nem fontos minden ego-
állapotot kikutatni a terápia során. Az ilyen keresgélések csak
műtermékekhez vezetnek. Az a fontos, hogy feltárjuk azokat az ego-
állapotokat, amelyek a terápiás problémát hozzák létre, valamint
feltárjuk ezeknek az ego-állapotoknak a szükségleteit, és konstruktív
módon kielégítsük azokat.
Ezeknek a szükségleteknek a kielégülését sokszor éppen egy ellen-
tétes viselkedés akadályozza meg. Például egy büntető rész gyakran
éppen egy támogató szándékkal segít. Például: ,Bántanom kell, vagy
a világ még jobban bünteti." Az ilyen konkrét, gyerekes gondolkodás
nagyon tipikus. A gyermek, amelyik súlyosan traumatizált volt,
disszociált, és egy réz megmarad, mint egy ego-állapot a felnőrtön
belül is. Most pedig úgy gondolkodik, mint a trauma idején. Az idő
megállt az ego-állapotban. Az ilyen ego-állapotnak szükséges, hogy
megtanuljon egy konstruktívabb viselkedést, hogy az egész
személyiséget védje.
A dependens (függő) ego-állapotokat gyakran kell táplálni belső
folyamatok segítségével, amelyeket a terapeuta tudatosan kielégít. A
szülőket mintázó ego-állapotoknak gyakran adaprívabb viselkedést
kell elsajátítaniuk, hogy szülői céljaikat megvalósítsák. Például:
, Szeretném, ha ezt megvalósítanád" — nem a szidás a legmegfelelőbb
forma ennek elérésére. Rendszerint ezek a szülői cgo-állapotok nem
kellően érettek. Rendszerint gyermek ego-állapotok, és megpróbál-
nak úgy cselekedni, mint az eredeti szülők, amelyek introjektálódtak,
amikor a páciens gyerek volt még, és ennélfogva gyerckként
gondolkodnak a felnőttön belül. Például maradványai annak a
kislánynak, aki anyja ruhájában járt, és utánozta annak mimikáját.
Számtalan módja van az ego-state terápia elkezdésének. Egyszerű
módja a terápiának, ha létrehozzuk a páciensnél a módosult tudat-
állapotot. Akár egy megszokott indukcióval, akár a progresszív relaxá-
cióval, esetleg az TA alapfoka segítségével, vagy bármilyen más
módon. (Végül is a hipnózis egy módosult tudatállapotban végzett
terápiás beavatkozás, hogy elérjük a belső erőforrásokat, és ez többféle
módon megvalósulhat.) Ha létrejött a módosult tudatállapot, azt
mondhatjuk, hogy ,szeretnék azzal a résszel beszélni, amely létrehoz-
za ezt a viselkedést vagy állapotot, de ha nincs ilyen rész, az sem baj".

144
A későbbiekben vigyázzunk, hogy ne hozzunk létre műtermékeket, a
felhasznált anyag mindig az éber állapotban gyűjtört explorációs
(feltárt életesemények, amelyek megtörténtek) eseményekre épüljön.
A műtermékek nagyon törékenyek és átmenetiek, mert nem igazi,
nem valódi múltbeli vagy jelenbeli élményekre épülnek, hanem a
terapeuta műtermékci. A terápia során — a beteg által és annak segít-
ségével — kigyomlálásra kerülnek.
Ha szükséges, a személyiség olyan részévelis kapcsolatba tudunk
kerülni, amely mint egy megfigyelő működik, és nem úgy, mint egy
érzelmileg bevonódott rész. Ez a rész információkat adhat a belső
viszonyokról, kulcsokat adhat a folyamatokhoz, képes visszavinni a
pácienst a fontos reagálásra és feldolgozásra váró traumákhoz.
Lehetséges, hogy ezzel a résszel csak az ujj (ideomotoros jelzés)
jelzéseken keresztül tudjuk felvenni a kapcsolatot, ugyanis verbálisan
nem minden ego-állapot hozzáférhető. Lehetnek néma ego-részek,
amelyekkel az ujj jelzések segítségével kommunikálhatunk, más
részek pedig a szomatizáción (testi tünet) keresztül jeleznek, alakot is
ölthetnek, mint ideál, én és így tovább. Például az egyik páciens
segítő része megjelent, mint egy tavacska istennője, aki segítette a
kicsiket és gyengéket. Az ilyen vizualizációk gyakran melléktermék-
nek tűnhetnek a terápia folyamán, de ha a terapeuta nem szuggerált
ilyen fantáziákat, akkor ezek az alakok valódiak a páciens számára. Az
olyan személyek, akik gyermekkorukban elhanyagolrak voltak, a
gondoskodó terapeutát introjektálhatják, és létrehozhatnak egy
idealizált ego-részt.
Nagyon fontos, hogy a terapeuta elfogadó és felnövesztő legyen.
Tudjon gyermeknyelven kommunikálni a részekkel, ha azok a
gyerekkorban fixálódott ego-részek. Fontos, hogy a gyógyulás a
páciens mély, sokszor tudattalan srrukrúráiból jöjjön. Ha a teljes
személyiség jól érzi magát, akkor a részek jól integrálódnak, és a
terápia hatásos lesz.

145
AZ EGO-STATE TERÁPIA VÁZLATA

1.) Magyarázzuk el a páciensnek a koncepciót, mielőtt elkezdjük a

hipnózist.
2.) A hipnotikus indukció után kérjük meg a speciális viselkedést
vagy érzést okozó részt: , Szeretnék beszélni azzal a résszel,
amelyik okozza önnek a..." Amikor a rész megvan: , Kérem,
hogy mondja, hogy itt vagyok".
3.) Amikor a rész jelzi a jelenlétét, köszönjük meg, és kérdezzük:
"Mi a neved rész? (Megkérdezherjük a nemét is, ha ez nem
tűnik ki a nevéből.)
4.) Kérdezzük meg a résztől, mennyi idős volt a páciens, amikor a
rész megjelent, megszületett. A személyes névmások megfelelő
használata segíti a disszociációt. Mennyi idős volt a páciens (itt
mondjuk ki a nevét), amikor ön (te) megszületett? Megjegyzés: az
ego-állapot rendszerint fiatal, és így egyszerű nyelvet használunk.
Gyakori, hogy a pácienst magázzuk, a részt pedig tegezzük.
5.) Kérdezzük meg, mi történt a személlyel, amikor a rész
megjelent, és esetleg segítette a pácienst a problémás helyzet
megoldásában.
6.) Ha lehetséges, próbáljuk meghatározni, hogy mi volt a rész
célja: , Így ön ort volt, hogy segítsen neki (büntetni, vigasztalni
magát), Így van?"
7.) Adjunk jelzést a cél fontosságára, értékére, határozzuk meg újra
a pozitív értékeit (reframing — átkeretezés).
8.) Javasoljunk jobb viselkedéseket a szándék fenntartására, és kérjük
fel a részt az új viselkedés kipróbálására, kérjük meg az együttmű-
ködésre, Ha a rész vonakodik, javasoljuk, hogy az új viselkedést
csak egy hétig próbálja ki, hogy megtudja, hogyan is működik.
9.) Köszönjük meg a résznek az információkat és az együttműkö-
dést, és biztosítsuk, hogy a következő találkozáskor leellenőriz-
hessük, hogyan sikerültek az előző terápiás változásai. Aztán
mondjuk neki: "Most talán visszamehetne oda, ahonnan jött".
10.) Hívjuk vissza a pácienst: Amikor
, visszaszámolok háromtól,
az egész személy éber lesz, mindenre emlékszik, és nagyon
kellemesen érzi magát" .

láó
 A fentiek alapján két sikeres terápiát tanulmányozhatunk, ame-
lyeket egyik legtehetségesebb tanítványom végzett. Rövid élettörténet
és tünetismertetés után egy-egy terápiás részletet ismerhetünk meg.

Első eset — Dániel

Dániel szép, okos, kiválóan verbalizáló (beszélő) fiatal orvos.

Terapeuták álma. Értelmiségi családból származik, ő a ,kicsi", akit
mindenki ambicionált. Karrierje töretlenül ívelt felfelé. Kedvessége,
szerénysége miatt még riválisai is megbocsátották sikereit. Közössé-
gekben irányító szerepekre választották. Kereste a kihívásokat, imádta
nehéz helyzetekben csillogtatni a tehetségét. Egyetemistaként
megnősült, felesége a rajongói közül került ki. Huszonhat éves koráig —
minden olyan volt, mint egy tündérmesében. Akkor megbetegszik az
apja, akit nagyon szeret és tisztel. A halálos betegséggel vívott harcban
alul marad ő is, az apa is. Tehetetlennek érzi magát, kevésnek. Még
fel sem ocsúdik gyászából, amikor felesége közli vele, hogy elhagyja
egy nála sikeresebb férfiért. Úgy érzi magát, mint akit kiheréltek.
Feladja a biztonságot, a napi sikereket nyújtó munkahelyét, és helyet-
te olyan munkátr vállal, ahol naponta a penge élén kell táncolnia.
Röviddel ezután szorongani kezd. Eleinte csak jól körülhatárolt
helyzetekben, később generalizálódik ez a negatív érzelmi állapot.
Reszket mindentől ,akár egy kis nyuszi", Teljes csőd minden téren.
Ha lehetősége van rá, akkor elrohan a megpróbáltatások elől, ha nem,
akkor megoperáltatja magát, hogy ezáltal nyerjen időt. Minden
részétől megszabadulva, ami nélkül még élni lehet, pszichoterápiára
jelentkezik.
A húszüléses (rövid terápia) sikeres pszichoterápia során a , Kata-
thym Imaginatív Pszichoterápiá"-t (KIP), a ,Neuro-lingviszrikai
Programozás-"t (NLP) és — az ahhoz tartozó — az ego-state techni-
kákat kombináltam, módosult tudatállapotban. A tizenkettedik ülés
ego-state-jének szó szerinti leírása következik. (Az ego-state koncep-
ciójának ismertetése során Dániel remegni kezdett.)

iá7
 Esetleírás — Dániel
TERAPEUTA (továbbiakban T.): Nagyon jó jel ez a remegés. Azt jelen-
ti nekem, hogy igazán közel járunk valami fontoshoz. (A REMEGÉS
MÁSODPERCEK ALATT MEGSZŰNT) Kérem azt a személyiségrészt, amelyik
a reszketéses szorongásokért
felelős, jöjjön előrérbe. .. Ha előtérbe jött,
mondjon annyit, itt vagyok.. .
PÁCIENS (rovábbiakban P): Irt vagyok
T.: Köszönöm
rész, hogy előjörtrél. Kérlek, mondd meg a neved!
PR: Magabiztosság.
T.: Köszönöm Magabiztosság. Milyen nemű vagy? Férfi vagy nő?
P: Nő vagyok... Érdekes.
T.: Nő vagy. Hány éves volt Dániel, mikorte megszülettél?
P: Kamasz. Tizenhárom-tizennégy éves volt. Elveszített egy
teniszversenyt.
T.: Biztos nagyon fontos volt ez a verseny.
P.:: Megyei bajnokság döntője volt. Egy fiatalabb. .. kisebb... srác.. .
verte meg Dánielt...
T:: De te megszülettél akkor, abban a nehéz helyzetben. .. Bizonyá-
ra nagyon fontos volt akkor a te szereped, Segíteni tudtad ezt a veresé-
get szenvedett kamaszt?
P: Megmutattam neki valamit... Azt, hogy hozzá kell szokni...
T.: Mihez?
P: Vannak dolgok, amik nem sikerülnek. Még neki sem.
T.: Nagyon fontos dolgokra tanítottad meg akkor. Talán nem is tu-
dod, milyen fontos az ember életében, hogy nagyobb sérülések nélkül
veszíteni is tudjon. Igazán fantasztikus vagy! Nagyon sokat adtál
Dánielnek.
P: Ühüm...
T.: Mostanában viszont mintha túl sokszor éreztetnéd vele, hogy

amik nem sikerülnek. Nagyon megerősödtél, Talán segíteni is te tudnál.

P: Nem akarom segíteni.
T.: Mit szeretnél?
P: Nem tudom.
T:: Ki tudna segíteni? Talán van olyan személyiségrész.. .

148
 P: Nincsen. Én erősebb vagyok, mint ezek együttvéve. Én mindent
el tudok rontani.
T.: Hogyan?
P.: Ha én vagyok elől, mint most, akkor nincs mit elrontani. Akkor
már el van rontva. De általában én csak akkor jövök elő, ha van mit
elrontani. Rengetegszer lehet bármit elrontani.
T.: Te nagyon találékony vagy, mindent észreveszel. Tökéletesek az
érzékszerveid, de ez az állandó készenlét fárasztó lehet. Talán van
olyan személyiségrész, amelyik. . .
P: Nem kell! Így akarom folytatni.
T.: Mi lesz Dániellel?
DP: Nem tudom, talán belehülyül. Csak én leszek elől! (A RÉSZ SZE-
RETNÉ AGRESSZÍVAN MEGSEMMISÍTENI A SZEMÉLYISÉG TÖBBI RÉSZÉT.)
T.: És akkor hogy lesz?
PR: Addig még rengeteg dolgom van. Addig még rengeteg dolgot
kell elrontanom.
T.: Akkor, mikor mindent elrontottál, milyen lesz...? Ez a célod?
E: Ezért vagyok.
T: Erős vagy. Szédítően, szinte ijesztően hatalmas... Dániel
legfőbb támasza lehetnél. . .
P: Nem érdekel!
T.: Én úgy érzem dühös vagy és elkeseredett...
Ivre
T.: Minek kellene történni ahhoz, hogy megváltozzon a célod?
E: Én ezért vagyok. Ez az erő erre van. (NAGYON SZOMORÚAN
MONDTA.) ;
T.: Megpróbálhatnád másra.. .
P.: Nem akarom, nem is lehet!
T.: Talán egyetlenegyszer tehetnél kivételt.
E.: Nem azért vagyok.
T.: Pedig jót is tudnál tenni.
P.: Nem tudok.
T-: Persze, hiszen nem is próbáltad.
E.: Nem kérésen múlik. Ez így van.
T.: Mit tudna tenni Dániel. Hogyan tudna megszelídíteni?
P: Állítson erőt!

149
 T.: Harc legyen?
E: Igen.
T: Te olyan jól ismered magad. Adj tanácsot Dánielnek! Hogyan
tudná felvenni veled a harcot? A harc csak úgy valódi, ha egyen-
rangúak az ellenfelek. Nem akarhatsz egy nálad gyengébbel harcolni.
Igazán méltatlan lenne hozzád... Milyen erőt állítson Dániel?
P: Nem tudja, hogy minden apró siker gyengítene engem.
T.: Nagyon erős vagy. . . Hatalmas. Óriási erődet rossz célért... (ITT
BELEVÁG A PÁCIENS.) ;
PR: Nem ez a célom. Ez a létem. (SZÜNET:) Azért az apró sikerek
nem tudnak igazán hatni rám.
T.: Nagyon jó, hogy így érzel. Éppen arra szeretnélek kérni, hogy
csak akkor gyere elő, ha nagy dolog történik.
E: Nem foglalkozom az apró sikereivel.
T.: Megengeded Dánielnek, hogy apró sikerei legyenek a munkában.
Megengeded, hogy hétköznapi kis dolgokban újra sikeres legyen.
Minden a Te kezedben van. Hogy érzed magad most? i
E: Olyan magabiztos vagyok.
T.: Köszönöm, hogy előjöttél, és együttműködtél velem. Kérlek,
hogy megegyezésünk értelmében, engedd meg Dánielnek a hétköz-
napi, apró sikereket. Jövő kedden újra találkozunk, és megbeszéljük a
történteket. És most arra kérlek, újra foglald el azt a fontos helyet,
ahonnan előjöttél. Dánielt pedig arra kérem, képzelje el újra a rétet.
(A TERAPEUTA ITT MÓDSZERT VÁLTOTT, ES A KIP — KATATIM
IMAGINATÍV PSZICHOTERÁPIA — ,RÉT" HÍVÓKÉPÉT HASZNÁLJA. EZ A
BSZICHOTERÁPIÁS MÓDSZER MÁSHOL KERÜL BEMUTATÁSRA.)

150
Második
eset — Barbara

Barbara huszonhat éves, rendkívül csinos, a nőiességét nagy

fantáziával rejtegető fiatalasszony. Nyolc éve vannak rosszullétei,
amelyek kezdetben , snassz" kis hétköznapi tünetekben jelentkeztek,
az évek során azonban egyre gazdagodott és színesedett a tünet-reper-
toár. Ha Freud klasszikus hisztériásai látták volna Barbarát, föld alá
bújtak volna szégyenükben, gyenge képességeik miatt. Barbara úgy éli
meg, hogy ő nevelte fel öccsét, aki hétéves korában kizárólag az ő
kívánságára született meg. A kistestvér születése előtt már megrom-
lott a szülők közti kapcsolat — az apa hűtlensége miatt. Elváltak, a
gyerekek az anyánál kerültek elhelyezésre, aki alkoholistává vált,
gyermekeit okolta házassága megromlásáért. Barbarát testileg és lelki-
leg szinte minden nap kínozta az anyja.
Barbara fiatalon férjhez ment, és érdekes módon szülei is újra
összeházasodtak. Férjével semmiféle szempontból nincs megelégedve,
de változtatni sem tud, hiszen beteg. El sem tudja képzelni, hogy
gyermeke szülessen. Azt mondja: , Valahogy semmi sem jó!" 1991-ben
már nagyon szenved, és elkezdi terápiás karrierjét. 1994 őszén két
egyéni és egy csoportterápia után kezdjük el közös munkánkat. A
hipnózistól csodákat várt (amiket maga meg is teremtett). Élmény
volt vele dolgozni.
A tizennegyedik ülés hipnózisából egy részlet (az ego-state) szó
szerinti ismertetése következik. (Az indukció előtt ismertettem vele az
ego-state koncepcióját).

Esetleírás — Barbara
TERAPEUTA (továbbiakban T.): Ahogy az előbb erről beszéltem már,
az ember személyisége sok részből áll. Vannak részek, amelyek
nyilvánvalóak, ott vannak az előtérben, míg más részek rejtett zugok-
ban bújnak meg. Sokszor ezek a mélyen megbúvó személyiségrészek
fontosabbá válhatnak, mint az előtérben lévők.
PACIENS (továbbiakban P.): Rosszul vagyok, szédülök.
T.: Mit gondol erről az érzésről?
B: Sejtem mi következik.
T.: Nagyon jó. Akkor kérem, mondja el, hogy mi következik.

151
 PR: Elő kell jönni valami mélyen levőnek.
T.: Tökéletes... Talán azt is tudja, minek.
PR: Annak, ami a szédülést csinálja. (KIS IDŐ ELTELTÉVEL LÁTHATÓAN
MEGNYUGSZIK. )
T.: Hogy érzi magát most?
PR: Jobban.
(NAGYON GYAKORI, HOGY A TÜNETÉRT FELELŐS SZEMÉLYISÉGRÉSZ
MAGA ELŐTT TOLJA A TÜNETET, MINT EBBEN AZ ESETBEN IS. ÁPRÓ
TRÜKKÖKKEL PRÓBÁLKOZIK A TUDATTALAN. HA A TERAPEUTA SZÁMÍT
ERRE, AKKOR NAGY SIKERREL BEKEBELEZHETI.)
T.: Akkor kérem a személyiségének azt a részét, amelyik a szédüléses
rosszullétekért felelős, hogy jöjjön az előtérbe, beszélni szeretnék vele.
Ha előjött, csak annyit mondjon: itt vagyok.
PR: Itt vagyok.
T.: Köszönöm neked rész, hogy előjöttél. Mi a neved?
B: Barlang.
T.: Milyen nemű vagy?
P; Én nő vagyok.
T.: Hány éves volt Barbara, amikor te megszülettél?
R: Hétéves.
T.: Milyen körülmények között születtél meg?
B: Kisiskolás volt, és várta a kistestvérét.
T.: Hogyan várta Barbara a kistestvérét?
E: Nagyon várta.
T.: Mit várt ettől a kistestvértől?
P: Hogy felnőtt lehet, hogy ő dönthet felőle, a kistestvére felől.
Hogy anyuka lehet mellette.
T.: Én azt gondolom Barlang, hogy neked óriási szereped lehetett
akkor. Valami nagyon-nagyon fontos és nagyon-nagyon jó szereped.
És te akkor bizonyára nagyon tudtad segíteni Barbarát. El tudnád-e
mondani Barlang, hogy ez hogyan történt, miben segítetted?
R: Adtam neki erőt, hogy meggyőzze a szüleit, legyen kistestvére.
Elfeledtettem vele, hogy vannak gondok közöttük (MÁRMINT A
SZÜLŐK KÖZÖTT.)
T.: Hogyan feledtetted el vele a gondokat?
P: Nem gondoltam rájuk, elvontam a figyelmét.

152
 T.: Elvontad a figyelmét ezekről a problémákról. Úgy gondolom,
hogy mostanában ugyanez a szereped. Elvonod a figyelmét a minden-
napi gondokról. Helyette hová irányítod a figyelmét?
EF: Nagyobb gondokat csinálok neki, mint, mint... nincsenek is
gondok.
T.: Gyártasz neki gondokat. Szuper jó gondokat gyártasz neki.
Olyan gondokat, amire ő maga nem is lenne képes. Fantasztikusan
kreatív vagy és nagyon-nagyon találékony. Emiatt nagyon fontos is
vagy. Kérlek Barlang, gondolkodj egy kicsit, hogyan tudnád Barbarát
segíteni? Hogyan tudnád úgy segíteni, hogy sokkal-sokkal hatéko-
nyabban élje a hétköznapokat, hogy le tudja győzni a gondokat.
FR: Nincsenek is gondok. Í
T.: Nincsenek gondok, ezt te tudod, de ő nem tudja. Te tudod,
hogy a gondokat te magad gyártod, ő viszont nem tudja, hogy ezek
nem igazi gondok. Neked akkor, abban az időben nagyon fontos
szereped volt, és most talán csak egy picit kéne módosítanod, és újra
nagyon tudnád őt segíteni. Újra nagyon jól együtt tudnátok
működni, úgy, mint akkor, amikor ő hétéves volt.
R.: El kéne megint vonni a figyelmét.
T.: Megint el kéne vonni a figyelmét. És mire kéne irányítani
Barbara figyelmét?
E: Arra, hogy már felnőtt lehetne. Hogy most újra felnőtt lehetne,
mint amire akkor vágyott. De az csak egy ilyen, csak egy vágy volt.
Most igazából leherne.. .
T.: Most igazából meg tudnád valósítani mindazt, amit akkor csak
vágyszínten.
E: Igen.
T.: Tehát Barbara most valóban felnőtt lehetne. Igazi felnőrt nő,
egy érett asszony. De ahhoz feltétlenül segítened kell neki. Hogyan
tudnál segíteni, Barlang?
PR: Nem tudom.
T.: Te, aki olyan kreatív vagy és olyan találékony, bizonyára meg
fogod találni a megoldást. Gondolkodj egy picit! (ÁTKERETEZES. )
P: Nem tudom. Én annyira megszoktam ezt, hogy ilyesmikkel
vonom el a figyelmét, hogy van, amikor már egyáltalán semmi másra
nem tud gondolni.

153
 T.: Óriási hatalmad van felette, de talán van Barbara személyiségé-
nek egy másik része, egy olyan része, ami tudna neked segíteni. Egy
olyan rész, amivel, ha együtt tudnál működni, akkor együtt hatásosan
megoldhatnátok Barbara problémáját. Kérlek, hívj elő egy ilyen
személyiségrészt. Egy olyat, aki tudna neked segíteni.
P: A Napfény.
T.: Itt van a Napfény?
P: Itt van.
T.: Kérlek Napfény, szólj!
E: Itt vagyok.
T.: Köszönöm, hogy előjörtél. Mit szólsz ahhoz, hogy a Barlang
téged hívott?
P.: Hát, én pont az ellentére vagyok. Valahogy egy olyan rést kéne
találni, ahol be tudnék szűrődni.
T.: Hát akkor keressétek meg együtt ezt a rést, ahol te be tudnál
szűrődni.
BR: Elölről nem jó, mert onnan csak rövid ideig lehet..., mint gon-
dolom, ahogy segíteni is szoktam neki. Csak úgy, rövid időre.
T.: Tehát, akkor szoktál te segíteni Barbarának, csak éppen átmene-
tiek ezek a segítségek. Úgy elölről jönnek.
P: Igen, mert nem tudok beljebb menni.
T.: Nem tudsz beljebb menni. Most viszont arra kérlek téged, és
arra kérem a Barlangot is, mind a kettőtöket arra kérlek, hogy együtt
keressétek meg a megoldást. Együtt keressétek meg azt a rést, ahol
nemcsak átmenetileg, hanem tartósan be lehet szűrődni.
P.:: Ehhez még valami kell, valami másféle segítség.
T.: Milyen segítség? Mi legyen ez a segítség?
P.: Hát valami, ami felülről be tud hatolni, tehát egy lyukat üt.
T.: Kell egy olyan segítség, ami megteremti ezt a rést. Jól értem?
E: Igen.
T.: Hát akkor kérünk egy személyiségrészt, amelyik segíteni tudna
abban, hogy lyukat üssön, egy lyukat a Barlang falán, amelyen át a
Napfény tartósan be tudna szűrődni. Ha ez a személyiségrész meg-
van, akkor kérem, jöjjön az előtérbe, és szóljon, hogy itt vagyok.
P.: Itt vagyok.
T.: Köszönöm neked rész, hogy előjöttél segíteni. Hogy hívnak téged?

154
 Pi Viz
T.: Te vagy a Víz. Férfi vagy nő vagy?
P: Én gyerek vagyok.
T.: Te egy gyerek vagy, és mégis Te fogod ütni ezt a lyukat, ahol
aztán a Napfény tartósan beszűrődhet a Barlangba, megvilágíthatja.
Kérlek, láss munkához!
E: Nagyon-nagyon lassan megy, mert én mosom a Barlangnak a
falát, és valahol oldalt egyszer csak elgyengülnek majd a falak, és egy
kis rész lesz, ahol be tud szűrődni a Napfény.
T.: Kérlek, láss munkához! Megvárjuk, amíg megszületik ez a kis
rés. Barlang, te akarod ezt?
E: Igen.
T.: Napfény?
E: Igen.
T.: Akkor kérlek Víz, láss munkához!
F.:: Erős vagyok és mérges. Tehát van bennem erő, olyan, mintha
dühből lennék. Hogyha én lyukat ütök majd ezen a Barlangon, akkor
én elszivároghatok.. . tehát valami csere lesz.
T.: Valami csere lesz. És valószínűleg ez egy olyan csere lesz, ame-
lyik mindenkinek a megelégedésére szolgál majd. Ami tetszik a
Barlangnak, tetszik a Napfénynek és neked is Víz. Neked, aki tele
vagy dühvel, erővel, óriási erő van benned, Te el akarsz szivárogni.
R: Ide-oda csapódok a Barlang falához, mert én ki akarok onnan
jönni.
T.: Te ki akarsz jönni ebből a Barlangból.
E: Nem is szeretem ezt a Barlangot.
T.: És ahogy erre gondolsz, hogy nem szereted ezt a Barlangot, még
nagyobb lesz az erőd, még határozottabb leszel, még céltudatosabb,
még magabiztosabb. Óriási erővel látsz munkához.
KR: Már potyognak le ilyen darabok, ahová becsapódunk, és egy
ilyen repedés. Mint a rianás, repedés keletkezik oldalt a barlangnak a
falán. És én csöpögök kifelé, és olyan nagyon fátyolos, nagyon nagy
fényesség kezd lenni.
1: Nagy fényesség kezd lenni a Barlangban.
F.: Igen.
TI: Mit érzel most te, Barlang?

155
 P.: Még sejtelmesebb lettem, nem ijesztő sötét. Olyan sejtelmes így,
hogy beszűrődött a Napfény.
T.: Tehát akkor te örömmel fogadod ezt a Napfényt?
D: Örömmel,
T.: Nagyon jó.
T:: Mit szólsz mindehhez, Víz?
PR: Csak úgy, ahogy az első robaj úgy elment. Csak úgy csöpögök,
keresem az utat lefelé.
T.: Hogy érzed magad, Víz?
P: Én jól.
T.: Jól érzed magad, és te, Napfény?
P: Én kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most.
T:: Mit szeretnél?
P: Hát szeretném, hogyha mindenki láthatná, hogy minden rend-
ben van itt belül.
T-: És meg tudnád ezt mutatni mindenkinek? Tudod ezt vállalni?
P.: Igen.
T.: Tudod vállalni. Megengedi a Barlang?
P.:: Várja a Barlang, hogy most már végre ráraláljanak, hogy kíván-
csiak legyenek rá, mert eddig féltek tőle.
T.: Mit szólsz mindehhez, Barlang, amit a Napfény mondott?
P: Örülök neki, eddig egyedül olyan riasztó volt, félelmetes. Most
így már barátságosabb.
T:: És te, Víz, hogy érzed most magad?
P: Nem jöhetek többet már vissza. Vagyok még benn, és talán
nagyobb lesz ez a rés.
T.: Talán még nagyobb lesz
ez a rés. És ahogy egyre nagyobb leszez
a rés, Barbara egyre jobban fogja érezni magát. És ezt nektek köszön-
heti hármatoknak: a Barlangnak, a Napfénynek és a Víznek, nektek,
akik egymás nélkül sohasem tudtátok volna mindezt megvalósítani.
Mit éreztek most egyenként? Barlang?
P: Én sokat remélek.
T:: Te sokat remélsz. És te, Napfény?
P: Én jóban szeretnék lenni a Barlanggal.
T:: És te, Barlang?
P: Én is jóban szeretnék lenni a Napfénnyel.

156
 T.: Hát akkor itt nagy baj nem lehet. És te, Víz?
P: Én... nekem azért... szóval én megyek majd a többiek után.
A többi Víz után, szépen, lassan.
. T.: Te mész a többi Víz után szépen, lassan. Itt hagyod a Barlangot,
itt hagyod a Napfényt. Kérlek, mielőtt elmennél, kívánj nekik valamit.
P: Hát, hogy jóban legyenek, hogy minél több Napfény szűrődhes-
sen a Barlangba, és ez ne egy sötét Barlang legyen, hanem egy szép,
világos Barlang.
T:: És te, Víz, aki mindig újjá születsz, és egyre jobban tágítod ezt
a rést, meg is valósíthatod ezt a kívánságodat, ha akarod.
P.: Akarom.
T.: Én nagyon köszönöm nektek: Barlang, Napfény és Víz, hogy
előtérbe jöttetek, és segítettetek, hogy Barbara meg tudja majd oldani
a problémáját. Talán nem is érzitek, hogy milyen fantasztikusan nagy
dolog ez, amit most tettetek. De kérlek benneteket, hogy ugyanezt
két héten át folytassátok. Két hét múlva majd újra találkozunk, és
megbeszéljük, hogy mi történt ez alatt az idő alatt. Hajlandóak
vagytok erre? Barlang?
E: Igen.
T.: Napfény?
P.: Igen
T.: Víz?
E: Igen.
LL: Köszönöm nektek, és most kérlek benneteket, hogy újra
foglaljárok el a helyeteket, azt a helyet, ahonnan előjöttetek. Azt a
nagyon, nagyon, nagyon fontos helyet.
(KÉT HÉT MÚLVA VALÓBAN ÚJRA ÖSSZEJÖTTÜNK, A BARLANG, A
NAPFÉNY, A VIZ, ÉN. BARBARA A HÁTTÉRBŐL FIGYELTE A TÖRTÉNÉSEKET.)

157
A REGRESSZIÓ PSZICHOTERÁPIÁS
FELHASZNÁLÁSÁNAK INTEGRATÍV
LEHETŐSÉGEI

A REGRESSZIÓ, MINT JELENSÉG

Nagyon sokszor említettük a regresszió szót, ami a személyiség-
fejlődés folyamán felléphet, mint a fejlődéssel ellentétes folyamat, de
pszichoterápiás munkánkban is sokszor használjuk, amikor a tünetek,
állapotok, viselkedészavarok mögötti tudatelőttes, egyéni tudattalan
vagy kollektív tudattalan tartalmakat idézünk meg módosult
tudatállapotban (hipnózis). A pszichoterápiás módszerek, technikák,
eszközök széles skálája használja tudatosan, vagy nem teljesen
tudatosan a módosult tudatállapotot, mint megváltozott lehetőséget a
gyógyításra, fejlődésre. Bátran ki lehet jelenteni, hogy a módosult
tudatállapot, mint a működő tudás kitágulásának lehetősége megnö-
veli a terapeuta hatékonyságát és a gyógyulni vágyó páciens gyógyu-
lási esélyét.
Haladási vagy fejlődési iránnyal rendelkező pszichés folyarmatok-
ban regresszió névvel jelölik a visszatérést — a személyiségfejlődés egy-
egyszer már elért fejletségi szintjéről — egy korábbi, differenciá-
latlanabb fejletségi szinthez. Topográfiai értelemben véve a regresszió
-Freud szerint — pszichés rendszerek egymásra következő sora mentén
megy végbe, amelyekben a regresszió a fejlődési iránnyal ellentétesen
halad. Időben nézve a regresszió egy genetikus sorrendet feltételez, és
a szubjektum fejlődésének már túlhaladott állormásaihoz (libidőfejlő-
dési szakaszokhoz, tárgykapcsolatokhoz, azonosulásokhoz és így to-
vább) való visszatérést jelöli.
Formailag a regresszió az összetettség, a strukturáltság és a
differenciáltság szempontjából alacsonyabb szintű kifejezés- és visel-
kedésmódokhoz. való átmenetet jelenti. A regresszió során a gondol-
kodásnak, a tárgykapcsolatoknak és a viselkedési struktúráknak
korábbi fejlődési fokokra való visszatérése történik meg — rövidebb
vagy hosszabb időre. A libidó egy korábbi szerveződési formához tér

158
vissza. Ez lehet tárgy regresszió, libidófejlődési regresszió, valamint az
ÉN fejlődésében bekövetkező regresszió.
A regresszió összefügg a fixációval, és ha azt beírásként határozzuk
meg, akkor a regressziót úgy értelmezhetjük, mint ennek a már
meglevő , beírtnak" újbóli működésbe hozását. Hívhatjuk ezt a jelen-
séget úgy is, hogy visszatérés a ,szekunder vagy másodlagos
gestalthoz". A , másodlagos gestaltok" élményeink teljessé alakítására
tett kísérleteink: ha valamilyen szükségletünk kielégítése akadályba
ütközik, mivel a befejezetlenség élménye nehezen tolerálható,
valamilyen helyettesítő szerepű kielégítéssel az élmény mesterséges
lezárására kényszerülünk. (Például egy másik emberrel való kontak-
tusfelvétel helyett evés — a nyugtalan gyereket az anya megeteti, akkor
is, ha erre nincs biológiai szükséglete. A gyerek megkapja a törődést,
figyelmet, és hozzászokik, hogy az anyával az evésen keresztül kom-
munikáljon. Későbbiekben, frusztrációs helyzetekben a megnyugvást
evéssel éri el, megnyugtatja magát, megjutalmazza. Kommunikációs
sikertelenségeknél azok feszültségét evéssel oldja, rendszerint édes
étellel.) Az ilyen mesterséges lezárás rövid távú feszültségoldást
eredményez, az egyénnek azonban — végső soron újra és újra — meg
kell ismételnie a folyamatot. Az idő múlásával ezek a másodlagos
gestaltok (vagy fixációk) egyre jobban rögzülnek, és rendszerint
érzékelésünk, gondolkodásunk, érzéseink és viselkedésünk megha-
tározott menetévé szilárdulnak. A , rögzült" perspektíva részben a
rögzült vágyak, kielégítetlen szükségletek és zavaró élmények jelen
tudatunkon kívülire zárására is szolgál (elfojtás és a fixáció).
A regresszió jelenségét érdemes a kognitív megközelítés oldaláról is
megnézni. A klinikai pszichológia kognitív irányzata eltérően a
kognitív tudományok más alkalmazott területeitől, nem tisztán a
megismerés folyamatait, sokkal inkább a kogníciók és emóciók kap-
csolatának szabályait és működési feltételeit vizsgálja, mivelhogy az
emocionális zavar minden pszichiátriai kórkép kardinális tünete.
A kognitív séma elnevezést tapasztalati tudásunkat tömörítő ismeret-
tömbök megjelölésére használjuk. Ezeknek az elővételezett isme-
retmintáknak az a fontos funkciója, hogy szabályozza a megismerési
folyamatot. Beck a kognitív séma információ-szervező funkcióját
hangsúlyozza, amely szerint az alkalmas arra, hogy meghatározza a

153
környezetből származó ingerek feldolgozásának és konceptualizálásá-
nak a módját. Más szerzők a kognitív sémák szerepével kapcsolatban
kiemelik, hogy segítségükkel nemcsak felfogjuk, hanem újraalkotjuk
a valóságot, és ezáltal a valóság egyéni leképeződését hozzuk létre.
A fejlődési szemlélet képviselői a hangsúlyt a tudásszerveződés
folyamatára helyezik. A kognitív sémák megismerése a nyelvi produk-
tum segítségével lehetséges, bár az implicit tudás csak részben fejező-
dik ki a nyelvi szimbolizációs folyamatokban. A kutatók egyetértenek
abban, hogy a kognitív sémák hierarchikusan elrendezett struktúrák,
amelyeknek információtartalma eltérő. A , negatív automatikus gon-
dolat — hiedelem rendszer — sérna" (NAG) struktúra alapvetően befo-
lyásolja viselkedésünket, és patológiás részének átalakítása alapvetően
feltételezi a viselkedés változását és a személyiség átalakulását. Az
információ feldolgozásában kognitív alrendszerek kölcsönös interak-
cióját feltételezzük (Interactive Cognitive Subsystems, ICS). A rend-
szer működése területspecifikus alrendszerek kölcsönhatásán alapul.
A koncepció szerint az információk feldolgozásának totális konfigu-
rációját mindig az alrendszerek aktuálisan létrejövő interaktív kapcso-
latai határozzák meg, amelyet az információ-bemenet szabályoz.
Az információszerveződés legmagasabb szintjén az ingermodalitások
specifikus reprezentációi jelennek meg, létrehozva az aktuális, egyedi és
egyszeri élményminőséget. Ennek a területspecifikus információszol-
gáltatásnak a végső eredménye az aktuális sémakonfiguráció létrejötte.
Egy adott alrendszer szerepe a sémaképzésben függ a külső ingerhatás-
tól, az alrendszerek memo-tárainak aktivitásától, vagy egy másik al-
rendszer információszolgáltatásától, valamint természetesen attól a
kölcsönhatástól, amely az alrendszerek között aktuálisan megvalósul.
Az információ feldolgozása — az alrendszerek szintjén — a korábbi tanu-
lási tapasztalarok programjának megfelelően történik, így az aktivált
tudástartalom hordozza az egyéni tapasztalatok lenyomatait.
A kognitív struktúrák kialakulása a személy aktivitását feltételező
megismerési és tanulási folyamatnak a terméke, amelyek során a
kognitív szerveződésben önorganizációs folyamatok zajlanak le.
A terápiás stratégia támadáspontja a fejlődés során létrejött mély-
struktúrák módosítása, vagy új alapsémák generálása. A konstrukti-
vista szemlélet feltételezi a terápiás stratégia támadáspontjának kiszé-

160
 lesítését. Megcélozza a fejlődési kognitív struktúrák átalakítását, és
ezzel kiszélesíti a terápiás módszerek alkalmazhatóságának a körét is.
Végül is kijelenthetjük, hogy a fejlődési sémák áralakításán keresztül
érvényesül a terápiás hatás. A terápiás intervenció a séma kognitív-
affektív komponensét éppúgy figyelembe veszi, mint a viselkedéses
szintet. A koncepció az affektív reakciókat nem tekinti másodlagosnak,
hanem az élmény integráns részének. A maladaptív kognitív struktúra
beazonosítása során a kritikus érzelmi-aftektív állapot indukálása fontos
lépés a terápiás folyamatban, mert ezáltal lehet elérhetővé tenni, az
átalakítani kívánt kognitív struktúrákat. Ez lényeges különbség a hagyo-
. mányos kognitív terápiás szemponthoz viszonyítva. Young hangsúlyozza,
hogy az emocionális reakció fontos jelzése a maladaptív sémák elérhető-
ségének, ezért a terápiás intervenció részét képezi a felkavaró élmények,
álmok, imaginatív tartalmak megbeszélése. Minél intenzívebb az
emocionális reakció, annál valószínűbb, hogy az adott kognitív séma
fontos szerepet kap az információ feldolgozásában. Vannak azonban
másodlagos sérnák is, amelyek emocionálisan kevésbé terheltek.
Young sémamodéllje szerint a maladaptív, rögzült sémák a kognitív
transzformációs folyamatok középpontjába kerülhetnek olymódon,
hogy a személy vagy azonosul velük, vagy elhárítja azokat. Ezen a
ponton közelít a koncepció a mélylélektani jelenségvilághoz, ugyanis
feltételezi a tudattalan elhárító magatartást a kognitív sémákhoz való
viszonyban. Így megkülönböztet sémát fenntartó, elkerülő és kom-
penzáló viselkedést. Az önsorsrontó magatartásban például a séma
mindenáron való fenntartása és megerősítése a cél, a sémakerülő
magatartás pedig felismerhető a sémával kapcsolatos intenzív érzelmi
állapotok elkerülésével, vagy a tünetképződés hátterében.
A fejlődési kognitív struktúrák vizsgálata során nem kerülhető el a
Selfre vonatkozó, és a környezethez való viszonyt reprezentáló kogni-
tív mintázatok módosítása, ezért a kliens és a terapeuta közti kapcso-
lat része a terápiás munkának. A terapeuta egy olyan modell, amely a
maladaptív kapcsolati mintát kedvező irányba befolyásolja. A terápia
lényege azonban a kognitív sémák átstrukturálása, amely azt jelenti,
hogy a tapasztalatok tükrében vizsgálják át a sémák érvényességét. A
terápiás intervenció (beavatkozás) konfrontatív (szembesítő) és edu-
katív (nevelő) jellegű. A terápia épít a kliens racionális ok-okozati

161
kapcsolatokat figyelembevevő belátására — a sémaműködés kedvező
irányú befolyásolása során. A terápiás hatás, az aktuálisan funkcionáló
séma-konfiguráció működésének a befolyásolása. A terápia során a
séma kognitív, affektív és viselkedéses elemeket sűrítő prototípusos
jelentésszintjét kell megváltoztatni. Ennek érdekében a terápiás inter-
venció specifikus területeket céloz meg, és ezen keresztül generálja a
változást — a sémán belül. Az ICS modell szerint tehát az általános
jelentéskomplexumot képviselő kognitív sémák átalakítása a terápiás
hatás alapját képezik, és tulajdonképpen minden terápiás beavatkozás
ezt a célt szolgálja. (A kognitív oldal alaposabb kifejtését a könyv
kognitív pszichoterápiáról szóló része tartalmazza.)
A kognitív terápia egyes lépései is ennek az elképzelésnek az alapján
magyarázhatók. A reframing — átkeretezés — technika (NLP) például a
séma szemantikus kontextrusát alakítja át a tartalmi átkeretezés vagy a
kontextuális hatás megváltoztatása formájában. A kognitív terápia
nviselkedéses" elemei, az úgynevezett próbacselekvések — a koncepció
szerint — nem azért fontosak, mert evidenciaként szolgálnak a specifikus
előfeltevések kipróbálása során, hanem azért, mert a maladaptív kognitív
sémával inkompatibilis jelentéstartornányt aktiválnak. Például, ha valaki
gátlásait leküzdve lép be egy frusztrációs helyzetbe, új tapasztalatokat
gyűjt, akkor a gondolkodásmódja változik meg a helyzetről. De a
sémakonfiguráció megváltoztatására hatékony lehet az irányított imagi-
náció is. Itt nem maga az imagináció az ami hatékony, hanem ez a
fellazult érzelmi állapot különösen alkalmas arra, hogy a kognitív
mintázatba új elemeket lehessen bevinni az imagináció segítségével. A
traumatikus élmény imaginációja során jelentkező érzelmi reakció jelzés
arra, hogy magasan szervezett jelentéskomplexumok elérhetőekké váltak
és készek a változásra. A terápiás hatékonyság tehát nem a katarzissal,
hanem a kognitív átstrukturálással függ össze. Például, ha csak vizuális
reprezentációk aktiválódnak az érzelmi reakciókat is kiváltó implikációs
szint elérése nélkül, akkor nincs terápiás hatás sern. Hasonló vonatkozik
a próbacselekvések szintjére, ahol az új kontingenciákkal való
szembesülés intenzív érzelmi megterhelessél párosul. A pszichoterápiás
beavatkozásnak a személy problémamegoldó stratégiáit kell erősítenie,
amely az csemény perzisztenciáját és averzivitását enyhíti, egyidejűleg
pedig erősíti a kontrollálható folyamatokat.

162
PSZICHOTERÁPIÁS MÓDSZEREK A REGRESSZIÓ
KEZELÉSÉBEN

Az elfojtott emlékek, fixációk vagy másodlagos gestaltok, maladap-

tív sérnák pszichoterápiás megoldására sokféle módszer és módszer-
kombináció alakult ki. Az elkövetkezőkben ismertetésre kerülő mód-
szerekben az a közös, hogy részben vagy teljesen módosult tudat-
állapotban (hipnózis) történik a pszichoterápiás tevékenység. Először
a Katathym Imaginatív Pszichoterápiában (KIP) használatos aftekr-
asszociációs technikát ismertetném.

KIP

A KIP mélylélektani, pszichodinamikai alapokon nyugvó imagina-

tív pszichoterápiás eljárás. A katathym kifejezés a tudattalan eredetű
affektus telített, emocionálisan megélt, szimbolikus tudattartam pro-
jekciójára utal. Az imagináció a korai képi gondolkodásban való reg-
ressziót jelenti. A képi élmény tudattalan tartalmakat emel a tudatba.
Ezek a szimbolikus, tudattalan, tudatelőttes tartalmak, vagy tudatossá
válhatnak az átélés és a képi síkon való feldolgozás által, vagy a képek-
nek és emócióknak az utólagos feldolgozása asszociációkkal dúsítva
feldolgozható. Ez lehetővé teszi épp úgy a korai emocionális deficitek
feltöltését, mint a személyiségszerkezetnek egy utólagos érését, és a
konfliktus feldolgozásának képi síkon (a terápiás folyamat első szint-
je) való elvégzését.
Az affekt-asszociációs technikát középfokon használjuk, amikor a
célkitűzés más, mint az alapfokban. A cél az elnyomott, tudattalanított
tartalmakkal kommunikációba és konfrontációba lépni, megtanulni
bánni velük és integrálni őket a személyiségbe. Átélni, átszenvedni,
átdolgozni, felismerni, megoldani és integrálni: ezek a konfrontáció
szándékai (rezsielvek). A konfliktust először láthatóvá kell tenni a
képben, és amikor leolvasható akkor strukturálással rögzítjük rajta a
páciens figyelmét és konfrontáljuk a képi megjelenéssel. A szimbólum
konfrontáció során a strukturálással lépésenként közömbösítjük a
képben megjelenő szimbolikus patológiát, amely így átélhetővé válik,

163
és az ellenállások fokozatosan feloldódnak és az énbe integrálódnak. Az
affektussal (érzelem, indulat) erősen telített és archaikus szimbólum
alakok intenzív módon elfojtott, regresszió hatása alatt álló tárgy-
kapcsolatok metaforaszerű megjelenítődései.
A szimbólum-konfrontáció alatt létrejön valamilyen indulat, érzés.
Az indulatot, érzést strukturáljuk (hol érzi pontosan a testében,
miként, hogyan). Miután a páciens áréli az indulatot vagy érzést, és
azt pontosan lokalizáltattuk a testében (leíratjuk az érzésnek kineszte-
tikus, testi kvalitásait vagy NLP-s szavakkal a kinesztetikus szubmo-
dalitásait, színét, kiterjedését, konzisztenciáját, tapintását és így to-
vább), visszaküldjük a pácienst az indulat, érzés kinesztetikus mintá-
zatán, mint egy hídon korábbi életkorba (affekt-bridge, célzott kor-
regresszió). A létrejött korregressziós érzést és felidéződött regresszív
emléket újra strukturáljuk, újra áréletjük, majd következik a terápiás
fázis — hogyan szerette volna, milyen megoldást szeretett volna, meg-
kérjük a pácienst, lépjen be a képbe felnőttként és segítsen annak a
kisgyereknek ebben a nehéz helyzetben. Az érzelmi híd nem mindig
vezet el a legkoraibb problémás helyzethez, konfliktushoz, ilyenkor
tovább folytatjuk a lehető legkoraibb helyzethez, amikor az érzés
megjelent. A korregresszió ilyenkor többlépcsős folyamat, de mindig
az érzelmi hídon vezetődik. Ahogy az ellenállások feldolgozódnak,
úgy kerülünk egyre koraibb problémákhoz (ne ijedjünk meg, ha az
érzelmi híd egy esetleges előző élet vagy a magzati lét élményét tárja
fel ). A korai élmény átélése és annak átdolgozása után térjünk vissza
az eredeti kiindulási helyzethez, és ha sikeres volt az affekt-asszociáci-
ós próbálkozás az eredeti képben a változás megjelenik, visszatükröz-
ve a mély-struktúrában létrejött változást. Ezzel a technikával végül is
a szimbólum konfrontáció által fellépő indulat, elfojtott emlék újra
átélődik és átíródik, lehetőséget adva a katartikus átélésre és azt köve-
tő átalakulásra. Az aktuális érzelmek segítségével létrehozott regresz-
szió segítheti a konfliktus keletkezésénél létrejött lehasított és elfojtott
érzelem átélését és így a katartikus élményen keresztül a gestalt záró-
dik, a másodlagos gestalt elsődlegessé alakul és az ismétlődés megszű-
nik, a maladaptív séma átalakul, megszűnik a fixáció. A regresszív
élmény terápiás átdolgozása után az adaptívabb viselkedés kialakítása
is megkezdődik a fent ismertetett módon.

164
 Tekintsük azonban nagyon fontos terápiás alapszabálynak, hogy
bármilyen technikai kombinációt használunk, a terápia vonalvezetése
dinamikus és a történések megértése a dinamikus gondolkozáson alapul,
vagyis a pszichoterápiás történéseket egy megértési rendszerbe
(pszichoterápiás módszer emberképe) kell helyeznie a terapeutának.

Ego-state

A másik nagyon hatékony regresszióval dolgozó technika az ,ego-

state" ,ÉN-állapot" terápia. Paul Federn amerikai pszichoanalitikus is-
merte fel, hogy a személyiség nemcsak egyszerűen az érzékelés, a kog-
níciók, érzelmek és indulatok összessége, hanem ezek egységbe szerve-
ződnek, amelyeket , ego-state"-eknek nevezett el. Watkinsék szerint az
egosállapot mindazon viselkedések, érzékelések és élmények összességé-
ből áll, amelyek összerendeződnek és egységet képeznek. Ezek a részek
határokkal rendelkeznek és részben vagy teljesen árjárhatók egymás szá-
mára vagy éppen átjárhatatlanok. A részek aktivizálódhatnak és megje-
lenhetnek a személyiség viselkedésében, időnként patológiás magatar-
tást mutatva, (Erről olvashattak az előző fejezetben.)
Hipnózist használva a terapeuta közvetlenül képes a részekkel kom-
munikálni. Feltárhatjuk, hogy mikor keletkeztek, mi hozta létre őket
(korregresszió) és mit próbálnak megvalósítani. Amit megpróbálnak
megvalósítani az rendszerint dicséretre méltó dolog, de módszereik sok
kívánni valót hordozhatnak. A létrehozott disszociáció után a részekkel
eleinte külön - külön dolgozunk, majd megpróbáljuk azokat integrálni
az egész személyiségbe (ugyanezt az NLP-ben reframing-nek, hívjuk)
A következőben egy kezelési részletet elemzünk. A páciens egy
fóbiás beteg, aki a terápia elején képtelen volt egyedül elhagyni a laká-
sát, de ott sem tudott egyedül tartózkodni. Mindenhová a férje vitte,
úgy dolgozott. A terápia során, amikor az alább bemutatott kezelés
történik, már viselkedés szinten sokat változott, egyedül közlekedik.
Az alábbiakban egy kezelés részletét olvashatják.

165
Az ego-state terápia és a burkolt kondicionálás integratív
használata

Esetleírás — Éva ;
TERAPEUTA (Továbbiakban T.): Ahogy egyre mélyebb a hipnotikus
állapot, tágul a tudat, egyre inkább képes olyan területekkel kapcso-
lódni, amik mélyen benne vannak a személyiségben. És ezek a
személyiségrészek külön-külön is képesek működni, és vannak olyan
helyzetek, amikor a személyiség egy-egy része ellene dolgozik a többi-
nek, amikor olyan viselkedést hoz létre, amit a többi nem szívesen
fogad el. Ezek a részek időnként negatívak is tudnak lenni. Valamikor
pozitívak voltak, valamikor segítettek, de most már lehet, hogy in-
kább gárolnak, de nem tudják ezt (reframing — átkeretezés — előkészí-
tése). Most pedig megpróbáljuk megkeresni azt a részét a személyiség-
nek, az ÉNnek, ami a fóbiás félelmek mögött van, ami még a javulás
ellenére is fenntartja a közlekedési nehézségeket. Azokat a testi tünete-
ket hozza létre, amelyek valamikor biztosan védték, biztos előre vivő
szerepük volt, de most már inkább gátolnak, hiszen már megváltozott
sok minden. Ami akkor előrevivő volt, az lehet, hogy gátol, akadá-
lyoz, minden jó szándékával együtt hátráltat. Adjon időt magának a
belső folyamatok megtörténéséhez, és megkérem azt a részt, ami fele-
lős ezért a fóbiás viselkedésért, felelős a szorongásért, ami megszerve-
zi, hogy dolgokat feladjon, és ne csináljon meg, inkább visszalépjen,
hogy a személyiségnek ez a része jelentkezzen, és ha ez a rész megvan,
mondja; azt a rész, hogy itt vagyok, adjon erre időt. (KÖRÜLBELÜL
HÁROM-NÉGY PERC TELIK EL, DE A PÁCIENS FIZIOLÓGIÁJA AZT MUTATJA,
HOGY INTENZÍV BELSŐ FOLYAMATOK ZAJLANAK, ILYENKOR A TERAPEUTA
FIGYELI A PÁCIENS VEGETATÍV ALLAPOTÁT, NEP-S KIFEJEZÉSSEL A FIZIO-
LOGIÁJÁT, ÉS NYUGODTAN VÁR. EGYÜTT VAN A PÁCIENSSEL A BELSŐ TÖR-
TENEÉSEKBEN, AMELYEK NAGY RÉSZE NEM TELJESEN TUDATOSAN ZAJLIK A
MÓDOSULT TUDATÁLLAPOTBAN BELSŐ MUNKÁT VÉGZŐ PÁCIENSBEN.)
PACIENS (Továbbiakban P.): Itt vagyok.
T.: Nagyon jó. Megköszönjük ennek a résznek, hogy jelentkezett,
és megkérem arra, hogy ez a rész adjon magának valami nevet, hogy
tudjam közvetlenül szólítani.

166
 P: Veszély.
T-: Veszély. Megköszönöm a Veszélynek, hogy jelentkezett. És
akkor megkérlek, Veszély, hogy mondjad meg, mikor jöttél létre.
Mikor alakultál ki Évában? Mi történt akkor? Hány éves volt az Éva,
amikor Te, a Veszély létrejöttél, megszülettél, kialakultál?
P.: Húsz.
T.: Húsz. És mi történt az Évával, amikor létrejörtél?
P: Járt egy fiúval, akit nem szerettek a szülei. Állandó veszekedés
volt, hazugságok. Nagyon nehéz állapot, és kezdődtek a fulladások.
A szülei nem fogadták el a fiút és őt. Nem lehetett megoldani.
T.:: Nem lehetett megoldani. Létrejöttél Te, a Veszély. És miben
tudtál segíteni az Évának?
P: Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.
T.: Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.
PR: Mert így elfogadják a szülei.
T.: Elfogadják a szülei. Veszély segített az Évának, hogy otthon
maradjon, hogy ne tudjon elmenni otthonról. Hogy a szüleinek
megfelelő módon viselkedjen. Most megkérünk téged, Veszély, hogy
egy kicsit maradjál csöndben, és megkérdezzük azt a részt, amitől
megvédte a Veszély az Évát, hogy az is jelentkezzen. Az a rész, amelyik
szeretett volna elmenni, amelyik szeretett együtt lenni ezzel a fiúval,
amelyik járta volna a saját útját, hogy ez a rész is jelentkezzen. És ha
itt van, akkor mondja azt, hogy itt van.
P: Irt vagyok.
T.: Megkérjük ezt a részt, hogy adjon magának nevet.
P: Élet.
T.: Élet. Jól van. És ez az Élet és a Veszély küzd egymással. Talán
van bennetek valami közös is. Talán tudjátok egymást segíteni is.
Minthogy időnként már tudjátok is. Mind a ketten az Évát segítitek.
Mindkettőtökre szükség van. Mind a ketten jót akartok. És lehet,
hogy tudnátok együttműködni. És amikor egyikőtökre nincs szükség,
akkor az tudná hagyni a másikat működni az Éva érdekében. Amikor
a Veszélyre már nincs szükség, mert nincs veszély, akkor az Élet felsza-
badultan működhetne. És amikor veszély lesz, a Veszély jelezhetne. És
akkor az Éva jobban tudna hallgatni rá. Sokkal ritkábban jelezne,
sokkal inkább követni lehetne a jelzéseket. Valahogy úgy van, hogy a

167
Veszély akkor is jelez, mikor nem kéne, hogy jelezzen. És az Élet
akkor is visszahúzódik, amikor nem lenne szükséges. De talán most,
hogy így szövetkezni tudtok egymással, tudjátok egymást segíteni az
Éváért. És most megkérem az Évát, a Veszélyt, az Életet, hogy képzel-
jenek el egy helyzetet, ami megtörtént. Például a ,pubban", ahol az
Old Boys zenekar zenélt, hogy érezték egymást? Mit szólt ehhez az
Élet? Mit szólt ehhez a Veszély? Megkérdezlek most Veszély, hogyan
érezted magad ezen az estén? Mit éltél át?
f.: Nem volt veszélyes semmi sem.
T:: Jól van. Megkérdezzük az Életet, hogy érezte ott magát?
R: Minden maga az élet volt.
T.: Minden maga az élet. Jól van. Két rész tudta segíteni egymást.
Néha azért egy-egy gondolat jelentkezett az Évában, hogy olyan fur-
csa, hogy nincs rosszul. Néha beúszott egy-egy érzés, hogy ez máskor
másként lenne. De most az Élet volt az a rész, ami adta a biztonságot,
és a Veszély vissza tudott húzódni. És az Éva jól érezte magát. Megkö-
szönjük a részeknek, hogy tudtak így együttműködni, és megkérjük
őket, hogy a jövőben is próbálják ezt folytatni. És most megkérem az
Évát, hogy képzeljen el egy helyzetet, hogy áll a buszmegállóban. Áll
a buszmegállóban, és figyelje meg, hogyan működnek a részek, ha jön
a busz. Mit szól ehhez a Veszély? Mit szól ehhez az Élet? És hogy érzi
magát az Éva?
R: A Veszély néha azt mondja, hogy ez nem jó. A buszon nem jó.
T.: A buszon nem jó.
P: De nem mindig.
T.: Nem mindig.
F.: Tömeg van.
T.: Tömeg. :
P: És ez emlékeztet arra, amikor egyszer egy nagyon nagy tömeg
majdnem agyonnyomott. (SPONTÁN KORREGRESSZIÓ.)
T.: Nagy tömeg. Veszélyes volt.
P: Az Éva nem érti, hogy miért veszélyes.
T.: Mit szól ehhez az Élet?
F.: Hogy természetes, hogy jön a busz. Ezzel lehet eljutni bárhova.
T.: Ha nagyon sokan vannak rajta, meg lehet a következőt várni.
Nem kell félni attól a tömegtől. Az régen volt. Jól van. És ezek a

168
részek a jövőben egyre inkább együttműködnek, mert mindegyikre
nagy szükség van. Nagyon hosszú ideje szolgálják az Évát. Most majd
egy kicsit másképpen. Jobban tudnak majd egymásra figyelni.
A határok a részek között árjárhatóbbak lesznek. Tudnak egymásra
figyelni. Tudnak egymásnak hinni. Tudják egymást segíteni. Jól van.
Most lassan köszönjük meg ezeknek a részeknek, hogy segítettek az
Életnek, a Veszélynek. Maradjatok ott a helyeteken, de egy kicsit
másképpen működjetek. Haladjatok együtt az Éva fejlődésével.
Tudjátok azon a módon segíteni, ahogyan arra szüksége van. Megkö-
szönve ezeknek a részeknek a segítséget, lassan induljon el ide vissza a
szobába. Frissen, kipihenten, jó közérzettel érkezzen vissza.

New Behavior Generator és Change History

A következő regresszióval dolgozó pszichoterápiás technika egy

nagyon hatékony NLP módszer, amit , Change History"-nak (törté-
net átírásnak) hívunk. A módosult tudatállapotban létrehozott első
kép mindig a jelenből indul, valami problémás viselkedést állít be. A
képet lehetőleg minél több érzékszervi tartományban átéletjük, és
törekszünk a probléma vegetatív szintű átélésére is. Az átélt
élménnyel — mint híddal — célzott korregresszió történik, és ezt követi
az átélt korregressziós élmény átírása.
Az alábbiakban egy történet átírását, mint egy kezelés részletét
mutatjuk be. A terápiás helyzet az Integratív Pszichoterápiás Egyesület
(IPE) Integratív Hipnoterápiás Módszerspecifikus képzésén történt. Az
ekkori képzés során két NLP technika került bemutatásra.

Az alábbi esetleírás a New Behavior Generator (új viselkedés gene-

rálás) és a Change History (élettörténet átírás) módszerével történő
munkát ábrázolja.

169
 Esetleírás — Kati
A kollegák közül jelentkezett az egyik — hívjuk Katinak —, hogy
neki van egy friss — és egyben régóta tartó — problémája, amivel
szívesen szembenézne. Azon szeretne változtatni, hogy váratlan
szituációkban vagy vizsgahelyzetekben ne izguljon, nyugodt tudjon
maradni.

TERAPEUTA: Hogy látnád magad legszívesebben, amikor nyugodt

vagy? Milyen kép tartozna ehhez? (CÉL, KERET TISZTÁZÁS, META-KÉRDÉS.)
KATI: Hát olyan tök nyugodtnak és normálisnak. Nem is nehéz
helyzetekről van szó, csak váratlan helyzetekről.
T.: Váratlan helyzetekről.. .
K.: Egészen tipikus és nagyon röhejes példa. Utazok a buszon,
kezemben a kilyukasztott jegy. Jön az ellenőr, és holt ideges leszek.
Ott a kezemben a kilyukasztott jegy, semmi okom rá, és mégis. Ez egy
teljesen tipikus ilyen példa. De ilyen szereplésekkor most is. Most is
van bennem ilyen feszültség.
T.: (HA MÁR NCLP TECHNIKÁKBAN GONDOLKODUNK, AKKOR AMIKET
MOST A KATI ELMONDOTT; ARRÓL NEKEM A CHANGE HISTORY JUTNA AZ
ESZEMBE — MAGYARÁZZA A KIKÉPZŐ.)
Hogy van, amikor jön az ellenőr? Hol érzed ezt a testedben? És
ezzel az érzéssel mennék vissza, és keresném meg ennek a viselkedés-
nek a korábbi okát.
(HA EZ A VISELKEDÉS A KATI SZÁMÁRA OLYAN MÁSODLAGOS, HARMADLA-
GOS ELŐNYÖKKEL JÁRNA, AMELYEK FONTOSAK, AKKOR INKÁBB VALAMILYEN
REFRAMING TECHNIKÁRA GONDOLNÉK. A CHANGE HISTORY AZÉRT
NAGYON ALKALMAS, MERT ÁTÍRUNK EGY VISELKEDÉST EGÉSZ A NAPJAINKIG.
A NEW BEHAVIOUR GENERATOR NEM ZÁRJA KI A CHANGE HISTORY-T;
EGYSZERRE MIND A KETTŐT LEHET HASZNÁLNI, KOMBINÁLHATÓK EGYMÁS-
SAL. LEHET; HOGY ERRE MOST IS SOR KERÜL MAJD.)
Van-e olyan személy, akit el tudsz képzelni ezekben a helyzetekben,
akinek a viselkedését szívesen átvennéd, akit jól ismersz? Nem kell
nagyon mélyen ismerni. Aki számára ezek a helyzetek nem jelentenek
kézizzadást, remegést, belső remegést, elpirulást, nyugtalanságot,
szapora légvételt, enyhe torokszorítást.

170
 (A FELSOROLT TÜNETEKET A TERAPEUTA ELŐZŐLEGA CÉL — KERET KIJELÖ-
LÉSNÉL MÁR TISZTÁZTA. A TERAPEUTA A PÁCIENS TÉRKÉPÉN DOLGOZIK.)
K.: Ez a Tibor, aki ilyen helyzetekben higgadt, nyugodt.
T.: Akkor most megnéznénk ezt egy kicsit és meglátjuk mi alakul
ki belőle. Először is kiválasztunk egy olyan viselkedési formát, amit a
Kati szeretne megtanulni.
Tehát szeretnél olyan lenni, mint a Tibor?
K.: Hát egészen nem, csak ebben az egy viselkedési formájában.
Ebben száz százalékosan, mert általában egyszerűen félelmetes a
nyugalma.
T.: Akkor most merülj el egy kicsit magadban, akár úgy, hogy tégy
úgy, mintha hipnózisban lennél,
K.: Jó, nem olyan nehéz ez nekem.
T:: Jól van. És most képzeld el, hogy van egy videofelvételed arról,
hogy hogyan viselkedsz, amikor jön az ellenőr. Kezedben van a kilyu-
kasztott jegy, és jön az ellenőr. De van egy másik felvételed is, hogy
hogyan viselkedik Tibor ugyanebben a helyzetben. Most először ezt a
felvételt válaszd, ahol Te látszol, látszik rajta a Te arcod, látszik egész
közelről, ahogy remeg a kezed, benne az érvényesített jegy. Most ezt
a felvételt berakod a videóba és bekapcsolod. Ülsz egy fotelben és
kezedben a távirányító, bármikor leállíthatod, élesítheted, homályo-
síthatod, a színeket változtathatod. Ha kész vagy arra, hogy lássad a
képet, akkor szóljál.
K.: Tó.
T.: Megvan? Akkor indítsd el a videofilmet, és nézd meg, hogy
nézel ki, és közben mondjad nekünk is, mit látsz a képernyőn, mi
történik éppen!?
K.: Azt látom, hogy ülök a buszon. őszi idő van, úgy is vagyok
öltözve Az ablak felőli részen ülök, páran vannak a buszon. Kezem-
ben van a jegy, bámulok kifelé az ablakon és zötryögünk. Egyszer csak
megszólal az ellenőr, és én összerezzenek, és tulajdonképpen teljesen
indokolatlanul kezdem el keresni a jegyet, ami a kezemben van.
T.: Milyen változásokat látsz ott magadon a videón?
K.: Azt látom, hogy az arcom színe is változik, nagyon feszült
vagyok, ideges a kezem. Kapkodva keres, és érzem a gyomrom
tájékán a görcsöt, és itt (MUTATJA) egy nagyon erős szorítást.

171
 T.: Most már belementél a reggeli történésbe.
(A DISSZOCIATÍV ÁTÉLÉS ASSZOCIATÍV LETT, NEM EMLÉKSZIK, HANEM
TÖRTÉNIK VELE.)
Nem csak nézed, hanem bele is bújtál magadba, ort utazol a bu-
szon, kezedben a jegy. Mennyire remeg most a kezed?
(KÖZBEN A BAL ALKARRA EGY ANKER KERÜL. ÁZ ALKAR ÉRINTÉSE ÉS AZ
EMLÉK FELIDÉZÉSE ÉS ÚJRAÉLÉSE ÖSSZEKAPCSOLÓDIK. ÁZ ANKER SZÓ
HORGONYZÁST JELENT. ÁZ ANKER AKTIVIZÁLÁSA ÉRINTÉSSEL KIVÁLTJA A
KOMPLEX ÁTÉLÉST, NEM CSAK ÉRINTÉSSEL LEHET ANKERT ELHELYEZNI,
HANEM PÉLDÁUL SZAVAKKAL IS.)
K.: Inkább kapkod, nem annyira remeg. Olyan idegesen kapkod.
T: Mit érzel az arcodban?
K.: Melegséget.
(LÁTSZIK AZ ARCÁN A BŐRPÍR, GYORSABBAN LÉLEGZIK, HANGJA FESZÜL-
TEBB LETT. PROBLÉMA FIZIOLÓGIA.)
T.: Melegséget. Kapkodást érzel a mozdulataidban. És még milyen
érzés van benned?
K.: Nagyon feszült vagyok.
T.: Milyennek hallod ezt a mondatot: Kérem a jegyeket!?
K.: Támadónak. Támadónak.
T.: Akkor most félretesszük ezt a képet, a reggeli történést. Gyere ki a
képből. És most nézd meg a videón, hogy a Tibor hogyan csinálja.
K.: Tibor az ilyen helyzetben nagyon lazán ül. A másik szélén ül,
nem az ablak felőli szélén. Látszik, hogy teljesen elengedi magát. És
egy kicsit játszik a jeggyel, babrálja. Befelé az embereket nézi.
T.: Megszólal a hang. Mit is mond ez a hang?
K.: Jegyeket, bérleteket kérem!
T.: Mit lársz a Tiboron?
K.: Semmit. Nem is figyel rá, olyan érdektelen számára az egész.
T.: Akkor figyeld meg, mit csinál a Tibor, amikor Te már matatsz,
izgatott vagy. Mit látsz a Tiboron?
K.: Semmit. Mikor odaér az ellenőr, lazán odanyújtja.
T.: Jól van. Most kapcsold ki azt a videót, megtudtunk minden
fontosat. Most képzeld el, hogy ort vagy a buszon, hallod az ellenőr
kissé agresszív hangját, érzed a szorítást a gyomortájékon, Milyen is
ez az Érzés?

172
 K.: Szorítás, ami nem is a gyomornál van, itt följebb, itt. (MUTATJA,
HANGJA FESZÜLT ÉS NAGYOT SÓHAJT;)
T.: Van ennek valami iránya? Ennek a szorításnak. (A TERAPEUTA A
TESTI ÉRZÉS RÉSZLETEIT KÉRDEZI, A KINESZTETIKUS SZUBMODALITÁSOKAT:)
K.: Hát úgy összenyom, úgy össze akarna préselni. Befelé nyom.
T.: Ha már úgy megfigyelted, egyenesen nyom; vagy úgy hullámzik?
Van valami ritmusa? (KINESZTETIKUS SZUBMODALITÁSOK LEKÉRDEZÉSE. )
K.: Erősödik, mintha meg akarna fojtani
T: Mintha meg akarna fojtani (KÖZBEN AZ ÉRZÉST AZ ELŐZŐ
ANKERHEZ HOZZÁRÖGZÍTI A TERAPEUTA. NAGYON FONTOS, HOGY A
PÁCIENS SZAVAIT HASZNÁLJA). Mekkora nagy ez az érzés? Tudsz ennek
valami nagyságot adni?
K.: Hát ilyen. (SÓHAJT, ÉS MUTATJA A MELLKASÁN.) Két-három
tenyérnyi.
T.: Ha megsimítanád a felületét, milyen érzés lenne? Milyen a
felszíne?
K.: Mint a smirglipapír.
1: Mint a smirglipapír. Lenne esetleg valamilyen hőmérséklete?
K.: Meleg.
T.: Meleg és smirgli. Kemény vagy puha lenne a felszíne?
K.: Olyan papírszerű.
T.: Papírszerű. (KÖZBEN A TERAPEUTA TÖBBSZÖR RÖGZÍTI A SZUBMO-
DALITÁSOKAT AZ ELSŐ ANKERHEZ.)
Most akkor figyeld ezt az érzést, ami mintha megfojtana, és kezdjél
el visszamenni az időben... keressél valami hasonlót, amikor éreztél
ilyet. (ÁZ ANKERT A TERAPEUTA KÖZBEN SIMOGATÁSSAL AKTIVIZÁLJA,.)
Valami olyan hasonlót, aminek jelentősége volt az életedben.
Ahonnan ez az érzés táplálkozik... Ahonnan az erejét szívja. Menjél
vissza nyugodtan... A testi érzés segít abban, hogy valami lényeges,
fontos emléket találj. (CELZOTT KORREGRESSZIÓ.)
.: Olyan hatéves kori emlék jött be.
: Hol vagy éppen?
daddy

: Az iskolában.
: Pontosan éppen mi történik?
.: Az osztályban olvasni tanulunk.
: Hogy néz ki ez az osztályterem?

173
 K.: Zöld padok vannak. Zöld
az ajtó is. Kicsi vagyok, és ott a tanító
néni.
T: Hogy néz ki ez a tanító néni?
K.: Olyan fiatal. (HATALMASAT SÓHAJT:) Nagyon szűk szoknya van
rajta. És szűk felsőrész.
T.: Milyen a haja?
K.: Szőkés-barnás, és nagyon szűk kontyban van.
T.: Milyen a hangja?
K.: Kicsit rekedtes. Olyan pattogós.
T.: Milyen fények vannak ebben az osztályteremben?
K.: Kintről jön be fény, de bent is égnek a villanyok, késő délután van.
T.: Milyen érzés van benned, itt a zöld padban?
K.: El vagyok bambulva. Olvasgatom a könyvemet. Nagyon unom.
T.: Nagyon unod, Ahogy ránézel a könyvre, mit látsz benne?
K.: Van benne egy kép, egy kisfiú éppen fára akar mászni. Nyári kép.
Hirtelen rám szól a tanító néni, hogy mi van odaírva a táblára?
T.: Milyen a hangja?
K.: Olyan parancsoló, hirtelen rám kiabál.
T.: Milyen testi érzésed van?
K.: Megijedek, hirtelen zavarba jövök.
T.: Megijedek, zavarba jövök. Hol jelenik meg ez a testedben?
K.: Ugyanaz a szorító érzés a mellkasomba. Kérdezi, mi van odaírva,
és azt találom mondani, hogy , üt". És akkor már üti is a fejemet.
T.: Milyen érzés ez? (A TERAPEUTA KÖZBEN LÉTREHOZZA A MÁSODIK
ANKERT;, FELJEBB AZ ALKARON.)
K.: Nagyon rossz. Közben rájövök, hogy az van oda írva, hogy , út".
Nagyon bánt, mert tudok olvasni. Folyamatosan tudok olvasni. Csak
hirtelen megijedtem, és nem tudtam elolvasni, de tudok olvasni,
folyamatosan olvasok.
T.: Meg kéne neki mondani, hogy tudsz olvasni.
K.: Tudja, de mindig haragudott érte.
T.: Figyelj csak most erre a testi érzésre. (KÖZBEN A TERAPEUTA
AKTIVIZÁLJA AZ ELSŐ ÉS A MÁSODIK ANKERT 15.) Menj vissza még az
időben! Honnan ismerős még ez a mellkasi érzés? Mikor éreztél még
korábban hasonlót?
K.: Egészen picinek látom magam.

174
 T.: Egész picinek látod magad. Mégis, mekkorának látod magad?
(DISSZOCIÁLVA JELENTKEZIKAZ EMLÉK.)
K : Két és fél éves,
: Két és fél éves. Mit csinálsz itt két és fél évesen?
HAHAHA HEH

: Játszom a homokban.
: Milyen érzések vannak benned itt a homokozóban?
: Úgy el vagyok mélyülve.
Éppen mit csinálsz?
: Vannak ilyen kis formáim, és ezeket nyomogatom.
: Milyen érzés a bőrödnek, ahogy nyomogatod?
.: Jó meleg. Meg olyan nedves is. (MÁR ASSZOCIÁLVA VAN AZ
EMLÉKBEN.)
T.: Nedves is. Milyen hangok vesznek körül?
K.: Természeti hangok. Olyan nagy csönd van, olyan nagy nyuga-
lom. Messziről ugat egy kutya... madarak... messze beszélgetnek.
Nyugalmat érzek, elmélyültséget.
T.: Beszélgetnek. Nyugalom, elmélyültség. Azután mi történik?
K.: Egyszer csak azt vettem észre, hogy bepisiltem. Nem figyeltem oda.
T.: Bepisiltél. Nem figyeltél oda. Milyen érzés ez, hogy bepisiltél?
K.: Meg vagyok ijedve, mert már jön is ki az anyám, és kiabál, hogy
milyen hülye vagyok.
T.: Mit hallasz a hangjában?
K.: Azt hallom, hogy nagyon haragszik rám. Hangja rikácsoló,
támadó.
T.: Milyen testi érzés van benned?
K.: Meg vagyok ijedve, meg vagyok szeppenve, ezt érzem.
D.: Milyen érzés van a testedben?
K.: Ugyanott szorít, (HARMADIK ANKER A FELKARRA.) Azt érzem,
hogy meg vagyok szégyenülve. Már megint hibáztam. El voltam
merülve. Olyan jól éreztem magam. Olyan mélyen voltam.
T.: Gyere ki ebből a homokozóból. Távolodjál el a képből. Most
ott ülsz a videó előtt... Van egy olyan videofilmed, ami egy nagyon
kellemes emléket őriz, amikor jól érezted magad, amikor bizton-
ságban voltál, védett helyzetben. Nagyon jó érzések voltak benned...
Most beteszed ezt a videofilmet, és figyeld meg, hogy mit látsz ezen a
filmen... És mondd el nekünk!

175
 K.: Egy ilyen nagyon régi kép ez is. Nagyapám ott ül egy kanapén,
És én ott ülök mellette, vállára hajtom a fejem és simogat.
T.: Simogar. Milyen érzés ez a fejednek? (A VIDEOKÉP LÁTÁSA
ÁTVÁLTOTT ASSZOCIÁLT JELENLÉTBE.)
K.: Nagyon jó érzés.
T.: Nagyon jó érzés. Milyen a keze a nagyapádnak? (NEGYEDIK
ANKER A VÁLLRA HELYEZVE.)
K.: Jó nagy, biztonságos.
T.: Milyen a hangja?
K.: Mélyen duruzsol. Olyan nagyon nyugtató... Együtt érző...
T.: Milyen belső érzések vannak benned?
K.: Nagyon különös, nagyon jó. A nagyapám nem szokott így
simogatni. De most ez olyan újdonság, és nagyon jól esik.. .
T.: Nagyon jól esik. Jól van. Van itt valami illat vagy szag is?
K.: Nagyanyám főz, és annak olyan kicsit fokhagymás, pikáns illata van.
T.: Most ezzel az érzéssel menj vissza a homokozóba, de legyél ott
felnőttként is. Segítsél kicsi önmagadnak felnőrtként, vidd oda az
összes élettapasztalatodat, tudásodat, életbölcsességedet, és segíts
ennek a kislánynak. (A NÉGYES ÉS HÁRMAS ANKER EGYSZERRE AKTIVI-
ZÁLVA, A POZITÍV ÉS NEGATÍV ANKER ÖSSZEOLVASZTÁSA.) Aki ort van két
és fél évesen, elmélyülten játszik, körbeveszi a nyugalom és a béke,
távoli duruzsoló hangok, madárhangok, érzed a homokozó kellemes
melegségét és nedvességét, és nem figyelsz oda és bepisilsz. (EDDIG A
PONTIG A NÉGYES ANKER VOLT AKTIVIZÁLVA, ÉS MOST A HÁRMAS.) Meg-
jelenik az anyád, félelmet érzel a rikácsoló hangjától... És most segíts
ennek a kis önmagadnak felnőttként, az összes élettapasztalatoddal,
tudásoddal, bölcsességeddel.
K.: Felveszem és elmenekítem onnan.
T.: Nyugtasd meg önmagadat, kicsi önmagadat felnőttként, hasz-
náld az összes bölcsességedet, tudásodat és így tovább... Adjál neki
biztonságot.. .!
K.: Megnyugtatom, hogy ő még kicsi, és nem olyan nagy baj ez.
T.: Nem olyan nagy baj ez. Hogy adod át ezt a biztonságot, ezt a
nyugalmat?
K.: Simogatom, megölelem.
T: Használd a nagyapád tenyerének kellemes érzéseit, nagyapád

176
hangjának kellemes duruzsolását. (KÖZBEN A NEGYEDIK ANKER AKTIVI-
ZÁLÁSA. A TERAPEUTA HANGJA IS NYUGODT" ÉS DURUZSOLVA BESZÉL,
IGYEKSZIK MINDEN ÉLMÉNYT, :SZUBMODALITÁST FELHASZNÁLNI AZ
ÉLMÉNY ÁTÍRÁSHOZ.) Azt a testi érzést, amit ott éreztél a nagyapád
ölében. Add át ezt kicsi önmagadnak. A két és fél éves kicsi Katinak.
Segíts neki abban, hogy eltűnjenek a mellkasából a rossz érzések, kiol-
dódjon belőle a megszégyenülés.
K.: Érdekes, hogy átöleli a nyakamat, és nagyon szorítja. Bizton-
ságot keres.
T.: Nagyon szorítja. Keresi a biztonságot. Segíts neki. Ott van
mélyen benned a nagyapádtól kapott biztonság. Ott van benned a
mély, duruzsoló hangjának a biztonsága, az ölelésének a biztonsága,
ott van benned a nagyanyád fokhagyma illatú főzésének biztonsága,
és át tudod adni két és fél éves önmagadnak.
K.: Megnyugszik és odabújik.
T.: Legyetek egy kicsit Így együtt. . . És most azonosulj, bújj bele két
és fél éves önmagadba is, és éld át, milyen érzések vannak benned két
és fél évesen.
K.: Olyan szomorúság egy kicsit.
T.: Hol érzed ezt a szomorúságot?
K.: Hát még itt. (A MELLKASÁRA MUTAT:) Már nem szorít annyira.
(ITT TOVÁBB LEHETETT VOLNA MENNI AZ ANYAKAPCSOLAT IRÁNYÁBA,
DE A BEMUTATÁS NEM PSZICHOTERÁPIA, EZÉRT A TERAPEUTA AZ ÁTÍRÁST
VÁLASZTJA, NEM A TOVÁBBI FELTÁRÁST.)
T: Most menjél vissza a felnőtt Katiba. Tudtál segíteni kicsi önma-
gadnak, a rossz érzések nagy része elmúlt. (ENERŐSÍTÉS.) És akkor
most menjünk el ide a tanterembe. Nézed a könyvet a fára mászó
gyerekkel. Égnek a lámpák. És akkor a tanárnő, aki szűk ruhában
van, szűk konttyal (A KETTES ANKER AKTIVIZÁLÁSA.), megkérdezi, kicsit
rekedtes, türelmetlen hangon, mi van a táblán. És ez megzavar téged.
Tudsz folyamatosan olvasni, de megzavarodsz, és hibásan olvasod a
szót, ,üt". És ütni kezdi a fejedet, nemcsak az ütést érzed, hanem az
igazságtalanságot is, hiszen te tudsz folyékonyan olvasni, és látod,
hogy a táblára az van írva, hogy , út". Ezt már nem lehet megmonda-
ni, nem lehet. Már elborította az érzés a mellkasodat, m enül-
tél... És most menjél oda felnőttként hatéves önmagadhoz, vigasztald

177
meg, használd az összes élettapasztalatodat, bölcsességedet és így
tovább. (KÖZBEN A NÉGYES ANKER AKTIVIZÁLÁSA A KETTESSEL EGYÜTT.)
Ort van benned a nagyapád biztonsága, hangja és így tovább. Ez
mind, mind ott van benned, és most segítesz hatéves önmagadnak.
Képzeld ezt el.
K.: Beültem mellé a padba, megpróbálom megvigasztalni.
T.: Megvigasztalni, Hogy csinálod ezt?
K.: Előveszek egy mesekönyvet, és azt nézegetjük.
I: Azt nézegetjük... Mennyire tud már olvasni ez a kis Kari?
(ÉNERŐSÍTÉS, A TERAPEUTA A HATÉVES KISLÁNY , RESOURCE "-AIT HASZ-
NÁLJA FEL.)
K.: Folyékonyan. Hatévesen, és már folyékonyan. Már régen tud
olvasni, megtanította a nagypapája.
T.: Nagypapája megtanította.
K.: Tetszik neki a mese, és élvezi a mesét.
T.: Most menjél bele a hatéves Katiba, és éld át, milyen testi érzések
vannak benne.
K.: Most olyan védettséget érzek. Két oldalról is érzem a biztonsá-
got, egyik oldalról a nagy Kati, másik oldalról a nagypapa.
(A NAGYPAPA AZ ANKER AKTIVIZÁLÁSSAL VARÁZSOLÓDOTT ODA, A
TERAPEUTA NEM MONDTA, 4 TUDATTALAN MINDENT TUD, CSAK RÁ KELL
HAGYATKOZNI , . GONDOLJA MAGÁBAN.) Olyan jó, hogy olvashatok
nekik, és büszkék rám, hogy tudok olvasni.
T.: Hol van ez a büszkeség?
K.: Itt valahol (A MELLKASÁRA MUTAT), de ez egy egészen más érzés.
Ez olyan felszabadult, laza érzés.
T.: Legyél még egy kicsit benne. Egyik oldalról a felnőtt Kati,
másik oldalról a nagypapa, és benned ez a kellemes felszabadult érzés.
Tudsz folyékonyan olvasni, és élvezed a mesét... (KÖRÜLBELÜL EGY
PERCIG A NÉGYES ÉS KETTES ANKER AKTIVIZÁLÁSA MELLETT ÁTÉLI AZ
ÉLMÉNYT; BOLDOGSÁG FIZIOLÓGIA JELENIK MEG AZ ARCÁN, )
És most menjünk el oda a buszra. (AZ ELSŐ ANKER AKTIVIZAÁLÁSA., )
Most nézegetsz ki az ablakon, néhányan vannak a buszon, kezedben
van a kezelt jegy, és hirtelen hallod, hogy ,jegyeket, bérleteket
ellenőrzésre kérem". És valahogy ez a hang a feszes kontyú tanárnőre
emlékeztet, a két hangban van valami hasonló, és emlékeztet anyád

178
rikácsoló hangjára is valahogy, amikor két és fél évesen bepisiltél. (KöZ-
BEN A MEGFELELŐ ANKER AKTIVIZÁLÁSA TÖRTÉNIK) A felnőtt Kati most
elkezd matatni, meleget kezd érezni az arcán, még a tenyere is izzadni
kezd, de most eszébe jut, ahogy ül a nagyapa ölében, eszébe jut a nagy-
apa duruzsoló, biztonságot adó hangja. Érzi a fején a tenyerének a biz-
tonságát, és érzi a mellkasában is a biztonságot.. . és ezek a dolgok most
idejönnek, ide a buszra, összeolvadnak. (KÖZBEN AZ ANKER ÖSSZE-
OLVASZTÁSA TÖRTÉNIK.) Összeolvadnak, a biztonság... a biztonság, amit
eddig a Kati megtanult, átélt, sok nehéz helyzetet meg tudott oldani.
Sok sikeresen megoldott nehézség. Ez most mind megjelenik ebben a
helyzetben. És ezek belső biztonságok lesznek. És ez a belső biztonság. . .
a nagypapától.. . az most átjön ide, ide a buszba, és kioldja a mellkasból
ezt a háromtenyérnyi rossz érzést, ezt a fojtogató érzést, megszünteti a
melegségérzést, megnyugtatja a kezei nyugtalanságát, és ez a nyugalom,
ez a biztonság, ez most segít itt a buszon is. .. Most, hogy érzed magad?
(A FIZIOLÓGIÁBAN A MEGNYUGVÁS-FIZIOLÓGIA PROBLÉMA-FIZTIOLÓGI-
ÁBA VÁLTOTT ÁT.)
K.: Most nincs bennem félelem, se ilyen feszültség, hanem inkább
kicsit harag.. . vagy. . .
T.: Harag? Figyelj csak erre az érzésre, hol van ez a harag benned?
K.: Így itt fent (MUTATJA), szeretném leköpni ezt az ellenőrt. Pedig,
tudom, hogy nem tehet róla, ez a dolga, de...
T.: Nézd csak meg jól ezt az ellenőrt! Kit látsz benne?
K.: Ez egy ilyen vénkisasszonyos nő. Kicsit őszes. Van rajta egy
sapka, nem nagyon látszik. Olyan kontya van, mint a tanárnőnek.
T.: Mit látsz a szemében?
K.: Gonoszságot. Mintha élvezné, hogy vadássza, kit buktathat le.
T.: Vadássza, hogy kit buktathat le. Oké... Most úgy figyelj csak
arra az érzésre, amit a nagyapádtól hozol. Figyelj csak arra az érzésre,
ami benned van, hogy meg tudod oldani a nehéz helyzeteket. És tedd
függetlenné magad ettől az ellenőrtől... És most próbálj olyanná
válni, mint a Tibor. Olyan laza mozdulattal nyújtsd oda a jegyedet. . .
Melyik kezedet is nyújtod?
K.: A bal kezemet.
T.: Szinte oda se nézel, megmutatod, ennyi az egész... Milyen érzés
van benned?

179
 K.: Nem érdekel. Csinálja. Az a dolga.
T.: Nem érdekel. Csinálja. Az a dolga. Nincs ennek jelentősége.
Mit számít ez? Kezelve van a jegyem. Ha annyira akarja, nézze meg.
Képzeld el ezt a mozdulatot, csak úgy odanyújtod, oda se nézel... Mit
csinál ez az ellenőr?
K.: Megnézi, eltépi. Rám se néz jóformán, csak eltépi. Visszaadja.
T.: Eltépi. Rám se néz. Visszaadja. Most menj vissza a nagyapád
ölébe, idézd fel a hangja duruzsolását (ANKER AKTIVIZÁLÁS), tenyeré-
nek kellemes biztonságát, idézd fel ezt a kellemes fokhagyma illatot,
ami egy jóízű cbédet jelez, és a nagymama biztonságát, azt a bizton-
ságot, ami körbevesz gyerekkorodban. Aztán keresd meg azt a két és
fél éves önmagadat (HARMADIK ANKER AKTIVIZÁLÁSA), éld át ezt az
emléket, legyél benne minden tudásoddal, bölcsességeddel, sikeres-
ségeddel, minden élettapasztalatoddal. Menjél el hatéves korodba,
ahol folyamatosan tudsz olvasni, de véletlenül , üt"-öt mondasz, és a
tanárnő ütni kezdi a fejed, írd át ezt a történetet is, menj el a buszra
is, menjél oda-vissza, oda-vissza, száguldozzál az idővonaladon,
dolgozzál, használd a képességeidet, és írd át a hasonló élményeidet.
Érezd a belső biztonságodat, nyugalmadat... Föl-le. Összekapcsolód-
nak a dolgok, a belső erőforrások aktivizálódnak, megtalálod a belső
harmóniádat a benned élő önmagaddal, a két és fél évessel, a
hatévessel, az összes belső önmagaddal. .. Egyre mélyebben áríródnak
a dolgok... Dolgozol álmaidban, ébrenléredben, egyre és egyre jobb
belső harmónián, belső békén, sikerességen... fel-le, előre-vissza.. .
Kösd össze a buszt a hatéves és két és fél éves önmagaddal, használd
nagyapád, nagyanyád biztonságát, amelyek ott vannak benned,
használd tapasztalataidat, belső biztonságodat, tudásodat...
(BOLDOGSÁG FIZIOLÓGIA). Ott van a mozdulat, ennyi az egész... teszi
a dolgát. A benned élő önmagad egyre jobb kapcsolatba kerül felnőrt
önmagaddal, és a dolgok a helyükre kerülnek, ahogy átíródnak, és
nem ismétlődnek, mert már nincs arra szükség, a belső biztonság
erősebb. (A TERAPEUTA ITT FOLYAMAT INSTRUKCIÓT ALKALMAZ, AZ
ÁTÍRÁSI FOLYAMATOT SEGÍTT, NEM AZZAL TÖRŐDIK, HOGY ÉPPEN MI
TÖRTÉNIK A PÁCIENSBEN, HOGYAN TÖRTÉNNEK MEG A SZUGGESZTIÓK.),
És most megkérlek arra, menjél el egy jövőbeni helyzetbe, valami
olyan helyzetet próbálj elképzelni, amikor belépett volna a régi

180
reakciód. Ez lehet egy olyan helyzet, ami rád vár. (, FUTURE PACE"
VAGYIS JÖVŐBE LÉPTETÉS.)
Meg kell oldani valami olyan helyzetet, ahol váratlanság történhet,
ahol zavarba jöttél régen, és nézd meg, hogy ez a felnőtt Kati hogyan
használja a képességeit egy jövőbeni hasonló helyzetben. Aki átírta
ezeket az eseményeket, átélte a saját biztonságának élményét, hogy
viselkedik ebben a helyzetben? Mi történik vele? Ha úgy érzed, hogy
ránk is tartozik, mondd el, ha meg akarod magadnak tartani, csak
adjál erre magadnak időt. És figyeld meg, milyen testi érzések segíte-
nek neked most, hogy csak a helyzetnek megfelelő viselkedést és
reakciót mutatod.
K.: Olyan kép jött be, hogy már régen nem vezetek, és újra autót
vezetek, és közúti ellenőrzés van, és megállok, és kérik a papírokat, és
én odaadom.
T.: Milyen a mozdulatod?
K.: Könnyed. A rendőrnek, aki kéri a papírokat, olyan hangja van,
mint a nagyapámnak.
T.: És te csak úgy odanyújtod?
K.: Csak úgy odanyújtom, és nem izgulok, hogy kiégett a lámpám,
hogy nincs valami rendben.
T.: Most próbáld azt elképzelni, hogy ha a nagyapád látna, mit
szólna ehhez?
K.: Hát mosolyog.
T.: Mit szólna ehhez a tanárnő? A szoros ruhában, szoros konttyal,
kicsit rikácsoló, rekedtes hanggal. (ÖKO-CSEKK, A TERAPEUTA LEEL-
LENŐRZI, HOGY A VÁLTOZÁSOK MILYEN MÉLYEK.)
K.: Nevet. Csodálkozik.
T.: Van olyan részed, amelyik nincs megelégedve a Katival? (KÜLSŐ
ÖKÖO-CSEKK. )
K.: Minden részem egyet ért.
T.: Akkor gyere vissza közénk.
(A MAGBESZÉLÉS ALATT MEGKÉRDEZTÉK KATITÓL, HOGY MILYEN ÉRZÉS
VOLT AZ ANKER ÖSSZEOLVASZTÁS, A VÁLASZBAN KATI ELMONDTA, HOGY
ÉREZTE, AHOGY A KARJÁBA ERŐK ÁRAMLANAK, ÉS MINDENHOL JÓ ÉRZÉST
ÉRZETT UTÁNA.)

181
 A fenti bemutatás szóról-szóra való leírására azért került sor, mert jól
példázza a különféle technikák egymás mellett való használatának
integratív lehetőségeit. Jól meg lehet figyelni a VAKOG-ást. Ezek a
következők: vizuális (lárás), akusztikus (hallás), kinesztetikus (tapintás,
testi érzet), olfaktorikus (szaglás), gusztatorikus (ízlelés) érzékszervi
csatornák, és a szubmodalitások használata. A terapeuta szinte csak Kati
szavait használja. Az írásos forma sajnos nem teszi lehetővé a fiziológiák
olvasásának érzékletes visszaadását és fontosságát, amely sokat segít a
helyes ritmus megtalálásában, valamint a továbblépés időzítésében. Az
egy bizonyos fiziológiai állapothoz kapcsolódó, és az azt kiváltó ingert
az. NLP-ben ankernek (anchor vagyis rögzítő) nevezzük.

182
INTEGRATÍV TERÁPIA

A következő integratív pszichoterápiás kezelés szintén a módszer-

specifikus képzés során történt Timivel, az egyik résztvevővel. Ezt
megelőzően viselkedésterápiás feladatot kapott, hogy próbálja
csökkenteni dohányzásár. A javaslat arra irányult, hogy tudatosítsa
dohányzását, és csökkentse annak mértékér. Minden egyes rágyújtás
előtt hozzon egy döntést, hogy szüksége van-e arra, hogy rágyújtson,
és ha valóban úgy érzi, hogy szükséges, akkor jó érzéssel, teljes tuda-
tossággal gyújtson rá és szívja addig, amíg a jó érzése tart, és nyomja
el, ha már nem jó érzés, vagy úgy érzi, hogy a további dohányzásra
már nincs szüksége. Megkértem, hogy minden esetben pontosan
vigye végbe az önmegfigyelést, és térképezze fel pontosan dohányzási
szokásait valamint annak minden lépését, és tudatosítsa. Ezen egy-
szerű önmegfigyelés sokat segítette abban, hogy napi ötre csökkentse
a cigaretták számát, de egy idő után újra sokat szívott. A képzés során
beszámolt tapasztalarairól, és kifejezte, hogy akar ezzel foglalkozni.

FEsetleírás — Timi
TERAPEUTA (TOVÁBBIAKBAN T.): Tehát akkor azt próbálnám neked
megmutatni... Először megpróbálnánk lemodellezni valamit, nem
tudom mit, még azt sern, hogy hogyan. Hogyan dohányoztál?
PÁCIENS (TOVÁBBIAKBAN P): Most jön a kábítás? (A DOHÁNYZÁS
NÖVEKEDÉSÉNEK A CSOPORT ELŐTT VALÓ FELVÁLLALÁSÁNAK FESZÜLTSÉGE
A PÁCIENSBEN ELLENÁLLÁSHOZ VEZETETT.)
T.: Mondjad. Tehát múltkor megnéztük, és az volt, hogy
rágyújtasz, jóérzéssel elszívod addig, amíg jól esik. Mindig végiggon-
dolod, hogy miért gyújtasz rá. Ez hogy alakult ki?
P: Működört egy darabig, aztán mintha elfelejtettem volna az
egészet, és körülbelül három hete fagyot sokat szívok. Nem öt szálat,
hanem sokkal többet.
T: (AZ ELLENÁLLÁS MEGJELENÉSÉT ELFOGADJUK. FÜGGŐSÉGEK
ESETÉN GYAKORI, HOGY AZ ELLENÁLLÁS ÚGY JELENTKEZIK, HOGY A
PÁCIENS NEM HAJLANDÓ PONTOSAN ELMONDANI AZT, HOGY HOGYAN
CSINÁLJA. ÁZ ELLENÁLLÁS A FÜGGŐSÉGNEK SZÓL, NEM A TERAPEUTÁNAK,
VIGYÁZNI KELL A VISZONTÁTTÉTELLEL. ÁLTALÁBAN MINDENKI ILYEN.

183
MEGPRÓBÁL ÚGY CSINÁLNI, MINTHA NEM IS TEHETNE RÓLA — A FENTI
KIJELENTÉS A CSOPORTNAK SZÓLÓ MAGYARÁZAT; DE A PÁCIENSNEK IS
HORDOZ ÜZENETET.)
Meg kellene azt keresni — ha van kedved hozzá, hogy egy , Visual
Sgwash"-t csináljunk —, hogy mi az előnye, annak hogy most többet
szívsz, mert biztos van, hiszen ha nem lenne, nem tennéd. És ebből
megpróbálunk egy harmadik, jobb megoldást kitalálni, amely
tartalmazza a dohányzás és a nem dohányzás összes előnyét, ha van
kedved hozzá. Aztán hogy mi lesz, azt még én sem tudom.
E: Milyen választás van még?
T.: Lehet mást is. Csinálhatunk egy ericksoni hipnózist, hogy
beletesszük az egyik kezedbe ezt a problémát, hogy felerősödtek a
dohányzási szokásaid — nem részletezzük —, a másik kezedbe a tudat-
ralan megoldása kerül, amit nem ismerünk, hiszen tudattalan, fogal-
munk sincs mi az. A kettő keresi egymást... Lehet ego-statc-et, hogy
megnézzük, hogy melyik részed az, ami felerősítette a dohányzási szo-
kásaidat. Meg lehet nézni azt is, ami aktuálisan most benned zajlik,
hogy abból csinálj egy képet. Ez egy KIP középfokú hívókép lehet.
P: A harmadik, negyedik közül TEAÁSÁRÁRS
T.: Használjuk mindkettőt.
P: Jó.
T.: Akkor helyezkedj el kényelmesen. Milyen indukcióra vágysz?
P: Mindegy.
T.: Tudatosítsd, ahogy ülsz a székben, és szűkítsd be a figyelmedet
a bal kezedre, képzeld cl magad, ahogy ülsz a székben, lásd, ahogy a
fejed, a hátad megtámaszkodik. Pontosan figyeld, meg hogy a com-
bod meddig ér hozzá a székhez, és mettől már nem. Figyeld meg,
ahogy a talpad érintkezik a szőnyeggel. Figyeld meg, hogy egyforma
súlyúak-e a lábaid, vagy van-e valami különbség közöttük? Ne szánjál
túl sok figyelmet erre, csak egy pillanatra figyeld meg hogy, hogyan is
van most a két talpad. Most az ujjaidat figyeld, ahogy össze vannak
kulcsolva. Próbáld megfigyelni, hogy mennyivel melegebb ort, ahol a
bőröd a bőrödhöz ér, mint ahol csak a levegőhöz (PEACING SOROZAT).
És ahogy figyelsz erre, sokkal jobban tudod differenciálni, mint
amikor csak elkezdtél figyelni rá (LEADING). Az előbb megkértelek,
hogy figyelj a bal kezedre, most ezt a figyelmet szűkítsd be a bal

184
hiüvelykujjadra. Lásd a belső lárásoddal. Hozzáér a pulóveredhez,
próbáld érezni a pulóver érintését, és ezt minél mélyebben érezd
meg... Egyre mélyebben... Most hagyd ezt az érzést, és csak a
körömpercekre figyelj. Aztán figyeld meg a mutatóujjadat. Érezz
minden apró kis érzést. Figyeld meg a középső ujjadat..., a gyűrűs
ujjadat. .., és a kisujjadat. . . Most egyszerre mind az ötöt. .., de figyeld
meg, melyiket látod élesebben, melyiket homályosabban... Az az
ujjad, amelyiket a legélesebben látod, az meg is mozdul és
megemelkedik (A MUTATÓUJJ MEGEMELKEDIK). Jó. Ezzel fogunk dol-
gozni, ez jelez, amikor megkérem. Most képzelj el egy áramló
folyót... (YOGA NIDRÁBÓL SEMLEGES KÉPEK A VIZUALITÁS BEMÉRÉSÉRE
ÉS A TRANSZ MÉLYÍTÉSÉRE, ERICKSONI ,,YES SE17.) És ha megvan a kép,
mintha egy diavetítő vetítene, az ujjad ezt jelzi. Nagyon jó. Képzelj el
egy homokos vízparton egy játékos kiskutyát. Jól van. Figyeld meg
milyen színű ez a kiskutya, és milyen a hangja. Képzelj el egy almafát
pirosló almákkal. Jól van. Egy magasba szárnyaló sast, ahogy
spirálvonalban emelkedik felfelé az égen. Képzelj el egy óceánt
hatalmas hullárnokkal, hallod a szelet is, a hangokat.
PE: Nem hallom. (ELLENÁLLÁS. )
T.: Nem hallod. Nem baj. Akkor figyeld csak a képet. Figyeld meg,
milyen érzést okoz ez az óceán a hatalmas hullámokkal. Engedd el a
képet, és képzelj el egy barátságos tisztást biztonságos kunyhóval. Jól
van, köszönöm szépen. Most csak úgy figyelj befelé. Említetted az
előbb, hogy az utóbbi kér hétben nagyon sokat dohányzol, nem is
tudod miért. Egy ideig jól működött az, hogy odafigyeltél, akkor
gyújtottál rá, amikor tényleg szükséged volt rá, de akkor jó érzéssel,
addig szívtad, amíg jól esett, és értél el eredményeket. De valami
történt, amit nem tudsz pontosan, hogy mi, nem is fontos, hogy
tudjuk, de lett benned egy változás. Most figyelj erre a változásra.
Hagyd, hogy ez az esemény, az ehhez kapcsolódó érzelmi állapot
kivetüljön, megjelenjen egy kép formájában... Ez az élmény, ez a
történés képes képet formálni. A hangulat meg tud jelenni képben.
És ha jön valami kép, jelezd (AZ U/7 MEGMOZDUL, IDEOMOTOROS
SZIGNÁL). Nagyon jó. Megkérlek arra, hogy mondd el a képet. Kezdd
el! (KIP KÖZÉPFOK, AKTUÁLIS ÉRZELMI ÁLLAPOT BEÁLLÍTÁSA.)

185
 P.: Hát ez egy ilyen fekete, és ilyen négyzet alakban mozog, pulzál ez
a kép ilyen fekete, és a négy csücsökben valami központ felé megy.
T.: Oké. Figyeld meg, hogy ez a fekete valami hideg-e vagy meleg?
(SZUBMODALIÍTÁSOK LEKÉRDEZÉSE, A CÉLZOTT KORREGRESSZIÓ ELŐKÉ-
SZÍTÉSE.)
R: Hideg
T.: Ha megfognád, az is hideg lenne, vagy meleg, esetleg semleges?
E: Nem szeretném megfogni.
T.: Van ennek valami szaga?
E: Kátrány.
T.: Milyen érzés ránézni erre a fekete valamire?
E: Nem jó. Félelmetes. (A DOHÁNYZÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ FÉLELMEK
KÉPI MEGJELENÉSE.)
T.: Félelmetes. Figyeld meg azt is, hol van most ez a kép hozzád
képest?
PR: Itt előttem.
T:: Itt előttem. Csináljuk azt, hogy küldd el háromszor messzebbre.
P: Itt marad a négy sarka. (ELLENÁLLÁS. )
T.: Ott marad a négy sarka. Nagyobb lett az egész?
P: Nem, mintha távolabb kerülne, ahova megy.
(A TERAPEUTÁNAK NINCS ARRA SZÜKSÉGE ,HOGY MINDENT ÉRTSEN,
HISZEN A TUDATTALAN ANALÓGIÁSAN, SZIMBŐLUMOKBAN GONDOLKODIK,
ÉS EGYÁLTALÁN NEM LOGIKUS, A PÁCIENSNEK VISZONT NAGY SZÜKSÉGE VAN
ARRA, HOGY A TERAPEUTA VELE LEGYEN A KÉPILEG A SZIMBOLIKUSAN KIVE-
TÜLŐ TERÁPIÁS FOLYAMATBAN. Á STRUKTUÁLÁSSAL RÉSZLETEKET KÉRDE-
ZÜNK. ÉRJÜKEL, HOGY A PÁCIENS ÁTÉLJE, VELE VAGYUNK),
T.: Érdekes. És még mindig kátrányszagú?
E: Igen. De most olyan lett, mint egy alagút. Balrább ment.
T.: Lenne-e ahhoz kedved, hogy megnézd belülről az alagutat?
P: Ebben nem lehet felállni, a fal fémes. (ELFOGADTA A JAVASLATOT;
DE TOVÁBBI ELLENÁLLÁSOK JELENTKEZNEK.)
T.: Sima vagy érdes?
P: Nem teljesen sima, de nem is érdes. Inkább rücskös.
T.: Hideg vagy meleg a bőrödhöz képest?
R: Hideg.
T.: Milyen fények vannak az alagútban?

186
 R: Balról jön a fény, de az kint van, nem az alagútban.
T.: Jól van. Milyen az alagút a talpad alatt?
P.: Cipőben vagyok. (ELLENÁLLÁS. )
T.: Tudsz benne járni?
E: Négykézláb vagyok.
T1.: Oké.
E: De még csak az elején vagyok. (ELLENÁLLAS.)
1: Akkor talán el kéne indulnunk. (A TERAPEUTA ITT TUDATOSAN
HASZNÁLJA A TÖBBES SZÁMOT, HISZEN EGYÜTT VANNAK A TERÁPIÁS
FOLYAMATBAN.)
R: Hát olyan...
T.: Mi történik éppen?
K.: Hát semmi. Itt vagyok az elején négykézláb.
T.: Milyen érzés van benned?
EF: Mennék is meg nem is. (AMBIVALENCIA. )
T.: Hol van ez az érzés? A testedben? Mekkora ez az érzés?
RE: A mellkasomban, és jó nagy.
(AMIKOR A KIP SORÁN NEM MEGSZOKOTT, NEM VÁRT ÉRZELEM JELENIK
MEG, ÉRDEMES AZ ÉRZELMI HÍD — ,AFFECT BRIDGE" — TECHNIKÁT
HASZNÁLNI.)
T.: Egyenletes ez az érzés vagy változó?
E: Olyan, mint egy lepény.
T: Figyeld ezt az érzést, és hozzál hozzá egy emléket vagy történést,
képet, olyat, ami hozzákapcsolódik ehhez a lepényszerű mellkasi
érzéshez. (CÉLZOTT KORREGRESSZTÓ.)
E: Hát ez olyan rossz lett, itt nyom a mellkasomban, és nagy
feszültség lett az egész testemben.
"T.: Ismerős ez neked?
E: Hát több ilyen van.
1.: Milyen?
P: Ez a nyomás, meg a feszültség. Nem tudom, hogy mi van. Az az
este jön elő, amikor a férjem megmondta, hogy van valakije. Még az
jutott eszembe, amikor elsős volram, kisgyerek, és vettem a levegőt,
ami elakadt. Olyan volt, mint most. Megijedtem, hogy nem kapok
elég levegőt. Kivizsgáltak és nem találtak semmit.

187
 T.:: Menjünk az iskolába, amikor elsős vagy, és úgy érzed, nem
kapsz elég levegőt. Legyél ott. Nézzél szét, és mondd, el mi történik
éppen. (A TERAPEUTA AZ ISKOLAI EMLÉKET VÁLASZTJA, MERTAZ KORÁBBI,
ÉS VALÓSZÍNŰLEG NEM KÖZVETLENÜL KAPCSOLÓDIK A DOHÁNYZÁSHOZ.)
P.: Hát, hogy nekem mindig nagyon jó kislánynak kell lennem.
T.: Nyomja már a mellkasodat?
E: Igen!
T.: Akkor most ne csak ez a kislány legyél, hanem egy felnőtt
ember, aki sok mindent megoldott, sok mindenen túljutott. Menjél
oda felnőttként az összes bölcsességeddel, tudásoddal, tapasztalatod-
dal. Segíts annak a kicsi önmagadnak, aki most elsős. Nincs elég
levegő, meg kell mindent oldania, tökéletesnek kell, hogy legyen, és
nyomja a mellkasát ez a helyzet. Mi történik?
P.: Azt mondtam el neki, amit a gyerekeimnek mindig mondok,
hogy ne legyen jó kislány.
T.: Legyél most ez a kislány, és hallgasd meg a felnőtt önmagadat,
amit mond, és ügyelj arra, amit mond. Hétéves vagy, iskolás, nincs
elég levegő. Nyomja a mellkasod, nagy az elvárás, és ez a nagy önma-
gad mond neked dolgokat. Hogyan hat ez rád? Lehet, hogy ő nem
vizsgálatra visz. meg orvoshoz, nem hiszi, hogy bajod van. ő csak tud
valamit. Hogy hat ez rád?
P: Jó!
T.: Milyen a mellkasod most, hogy hallgatod önmagadat?
P.: Nincs lepény.
T.: Nagyon jó. Akkor most ez a hétéves olvadjon össze ezzel a
felnőttel. Érezzétek egyszerre, hogy tudtok segíteni, és el tudjátok
fogadni a segítséget. Azt, hogy ez a felnőtt képes megszüntetni a szo-
rongást, biztonságot tud adni, a kicsi meg el tudja tőle fogadni.
Jobban, mint a többi felnőttől, akik körbeveszik, túl sokat várnak
tőle, és ez az elvárás agyon akarja nyomni. És most találkoztok és
összeolvadtok...
(A TESTI ÉRZÉST OKOZÓ EMLÉK ÁTÍRÁSÁT A FELNÖTT SZEMÉLYISÉG
VÉGZI, ELEGET TÉVE. ANNAK AZ ŐSI TÖRVÉNYNEK, HOGY EGY FELNŐTT
MEG TUD ADNI MAGÁNAK MINDENT; AMIT NEM KAPOTT MEG SZÜLEITŐL,
SZERETET KAPCSOLATAITÓL, ÉS EZZEL FELOLDÓDIK A FIXÁCIÓ, AZ
ELAKADÁS, ÉS A SZEMÉLYISÉG SAJÁT KREATÍV KÉPESSÉGÉT, MEGLÉVŐ

188
FORRÁSAIT FELHASZNÁLVA FELOLDJA ÉS ÁTÍRJA A FIXÁLÓDOTT ÉS
ISMÉTLŐDŐEN TESTI TÜNETEKET OKOZÓ EMLÉKET.)
Csináltok valami újat. Ez a része a személyiségednek, aki felnőrt-
ként tud segíteni a kicsi önmagadnak, és a kicsi, aki el tudja ezt a
felnőrtet fogadni. Amikor hétéves volt, akkor nem működött, de
most működik. Össze tud olvadni, kapcsolódik a segítés, az elfogadás,
meg, tudom szüntetni a tünetet, oldani tudom a szorongásomat. Ez
kialakul. Ezzel az érzéssel induljatok el az életvonalon, és menjél oda,
amikor a férjed bejelenti, hogy barátnője van. (AZ ELÖZŐ ÁTÍRÁS
SEGÍTI A DOHÁNYZÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ EMLÉK ATÍRÁSAÁT.)
E: Most, mint gyerek menjek oda?
T.: Most a felnőtt és a gyerek összekapcsolódik, elindul az életvo-
nalon, és lassan ott leszel te felnőttként. Hány éves vagy, amikor a
férjed ezt bejelenti?
P: Harminckettő.
T.: Milyen hónapban történik ez?
R: Május huszonegy.
"I.: Milyen nap van?
F.: Azt nem tudom.
T.: Hétvége vagy hétköznap?
FE: Vasárnap.
T.: Éppen mit csinálsz?
P: A konyhában állunk. (A DISSZOCIATÍV EMLÉK ASSZOCIATÍV
JELENLÉTTÉ VÁLIK A LEKÉRDEZÉS HATÁSÁRA.)
T.: A konyhában álltok. Milyen érzések vannak benned itt a
konyhában?
E: Hát rossz.
T.: Rossz. Irt már hallottad a hírt?
E: Nem, csak nem tudok valamit, és ez nagyon nyomaszt.
T.: Most megtudod. De ott van benned ez a hétéves kislány, meg
az a felnőtt, innen nézve a jövőből, aki aztán megküzd ezzel a nehéz
helyzettel, és most ez a felnőtt segít. Legyél az a felnőtt, aki vissza-
megy a múltba, ide a konyhába. Vasárnap este van, és megtudtad a
hírt. ő, aki meghallotta ezt a hírt, képes arra, hogy segítsen neked.
Legyél most az a felnőtt, aki a jelenből visszamegy a múltba, és segít.
Aztán legyél az a Timi, aki a konyhában van, és meghallja ezt a hírt.

189
Figyeld meg, mit mond ez a felnőtt neki, aki már megtapasztalta,
hogy utána a talpán tud maradni, és megtalálja magát. Oké. Most ott
vagy ebben az alagútban négykézláb, mert szűk a hely. Valahonnan
jön egy kis fény, de nem tudod, elindulj-e vagy sem. Hogy vagy most
ezzel? (VISSZATÉRÜNK AZ EREDETI ALAGÚTHOZ, AMINÉL AZ AMBIVALENS
ÉRZÉS MEGJELENT, AMELY A KÉT KORREGRESSZIÓS EMLÉKET HOZTA.)
FR: Hát árment ezüstbe. Nem is kanyarodik balra. Volt egyszer egy
álmom, hogy ugyanezen a csövön kellett lecsúsznom a gyerekekkel,
és olyan volt az álomban, hogy el kell hagyni a Földet, és át kell
menni a Holdra lakni. És ezen a csövön kell átmenni. De csak úgy
lehet elmenni, hogy nem lehet kapaszkodni, és lefelé csúszik. Csak
úgy tudok menni, hogy Pétert az ölembe veszem, és Esztert megtaní-
tom, hogy karoljon át. És ez jött most be, hogy ez az a cső.
T.: És most hogy vagy ezzel a csővel? Megnéznéd?
PF: Igen.
T.: Nagyszerű.
P.: Hát már nem kell négykézláb menni.
T.: Nagyon jó.
E: Olyan, mint egy folyosó.
T.: Visz valahová ez a folyosó?
Rn: Jó hosszú. Nem megyek, csak állok.
T.: Állsz? Milyen érzés van benned, ahogy itt vársz?
P: Nem tudom, hogy mit kéne tennem. (ÚJRA MEGJELENIK AZ
AMBIVALENCIA., )
T:: Hol van benned ez az érzés, hogy nem tudod, hogy mit kéne
tenned?
P: A mellkasomban. (MAGYON FONTOS, HOGY MINDIG A TÜNETTEL,
TESTI ÉRZÉSEKKEL DOLGOZZUNK ÉS SEGÍTSÜK A BELSŐ FOLYAMATOKAT ÉS
DIREKT SZUGGESZTIÓVAL NE OLDJUK MEG, HANEM CSAK A BELSŐ ADAP-
TÍVABB FOLYAMATOT SEGÍTSÜK. FOLYAMAT INSTRUKCIÓ.)
T.: Keress ehhez is egy emléket. Mikor voltál így, hogy nem tudtad,
hogy mit kell csinálni, és ilyen érzés volt-e a mellkasodban?
BR: Ez olyan érzés, hogy van két választásom, és akármelyiket is
választom, az rossz. (AMBIVALENCIA, NINCS MEGOLDÁS, A PROBLÉMÁT
NEM MEGOLDANI KELL, HANEM MEGHALADNI, ÉS EHHEZ A TUDATTALAN
SEGÍTSÉGÉT HASZNÁLJUK.)

190
 T.: Akkor most tedd az egyik tenyeredbe az egyik, a másikba a
másik választást. Nézd meg azt, akár konkrétan, akár elvontan hogy
hátha mást is tudunk csinálni. Az egyikben van az egyik választás, a
másikban a másik. Az is lehet, hogy van egy harmadik is, ami mind
a kettőnek az előnyeit tartalmazza. Nem kell eldönteni, hogy
melyiket csinálod. Figyeld meg az egyiket, hogy mi az előnye, előre-
vivő szándéka, ami az egyik tenyeredben van. Lehet, hogy látod,
lehet, hogy csak érzed, lehet hogy csak szimbolikusan. Nem baj.
PE: Hogyha a bal kezemet választom, akkor azt csinálom, amit
valóban érzek, de akkor elrontom. Ha meg a jobb kezemet választom,
ez a bölcs, de azt nem tudom megcsinálni.
TI: Tartsuk meg ennek a két dolognak a lényegét, és most csinál-
junk egy olyat, keressünk valamit, ami mind a kettőt tartalmazza.
Tartalmazza az elsőt is meg a másodikat is, úgy, hogy minden előnyét,
hasznát, előrevivő szándékát, védő jellegét megőrzöd, és találsz egy
olyan harmadik megoldást, ami mind a kettőt tartalmazza. Jobb, ha
lerakod a tenyereidet, mert még lehet, hogy nincs meg a harmadik.
Közben gondolj arra, hogy mennyi nehéz helyzetet meg tudtál te
oldani. (RESOURCE KERESÉS, FORRÁS AKTIVIZÁLÁS.) Most is állsz a
talpadon, annak ellenére, hogy a férjed elhagyott, amit én tudok más-
honnan... Elnézést, hogy most ezt az ismeretemet felhasználom.
Nagyon sok mindent meg tudtál oldani, és ezek a sikerességek ott
vannak benned, csak nem biztos, hogy mindig tudod őket használni.
Lehet, hogy eszedbe sem jutnak. Lehet, hogy megjelennek álmaid-
ban, gondolataidban. De valahol ez a két dolog — ami most keresi
egymást úgy, hogy haszna, előrevivő szándéka, védő jellege meglegyen
egy harmadikban, anélkül hogy ezt részletezni kellene — ez a
tudattalanodon keresztül keresi egymást. Lehet, hogy ennek a kere-
sésnek egy része tudatos lesz, egy része pedig nem lesz tudatos, lehet,
hogy érzések, képek, hangulatok, gondolatok kavarognak benned, az
is lehet, hogy lesz valami irányulása. De egyszer csak kezd kialakulni
valami olyan, ami mindkettő hasznát, védő jellegét, előnyét, előrevivő
szándékát tartalmazza. Lehet, hogy olyan módon, ami eszedbe sem
jutott, és ahogy kezd ez a harmadik megoldás kialakulni, lehet, hogy
a két kezed kezd egymáshoz közeledni. Ahogy ez a két, látszólag
ellentétes dolog elkezd közeledni egymáshoz, és kidolgozni valami

191
harmadikat, valami olyasmit, armni mindkettő előnyét, hasznát, védő
jellegét, előrevivő szándékát tartalmazza fölhasználva olyan erőforrá-
sokat, amik ott vannak benned, jól működnek, csak nem biztos, hogy
akkor, amikor épp a leginkább szükség van rá. Vagy pont úgy, ahogy
eddig tették, de meg fogják találni azt a lehetőséget, ami kialakít egy
olyan harmadik megoldást, ami mind a kettő előnyét tartalmazza.
Ahogy változik a légzésed. . Változnak benned a dolgok, az egyik szin-
ten az egyik történik, a másik egy másik szinten, egy harmadik szinten
egészen más történik, mégis valahol ezek találkoznak abban, hogy
kidolgozzanak valami egészen újat, valami eddig nem ismertet...
Ennek a részei megvannak benned, most valahogy ezek összeállnak.
E: De nem tud! (ELLENÁLLÁS. )
T.: Hol van ez benned? Hogy jelentkezik ez a ,nem tud"?
P.: Hát a mellkasombáól tör ki felfelé!
T.: Van ennek valami alakja, forrnája? (SZUBMODALITÁSOK LEKÉR-
DEZÉSE, AZ ELLENÁLLÁS OLDÁSA.)
E: Olyan, mint egy örvény.
T.: Figyeld meg, hogy merre forog ez az örvény!
R: Fölfelé!
T.: Nézd meg egy kicsit jobban ezt az örvényt. Lehet, hogy van
valami dolgod vele.
P.: Hát, olyan nagyon szörnyű!
T.: Szörnyű? Mi az ami szörnyű benne?
B: Olyan bepörgős!
T.: Hozzál ehhez a bepörgős örvényhez is emléket.
P.: Hát ez a konyha után volt.
T.: Igen. Mi történt?
R: Hát, hogy ezt nem nagyon tudom ép ésszel elviselni! Olyan
mintha egy oroszlán lennék ketrecben, és nem tudok kimenni. Aki
dühös... Nem értem, miért vagyok ketrecben.
.T.: Képzeld azt, hogy ez az oroszlán vagy a ketrecben, és dühös
vagy. (ÁZ ÁLTALA HOZOTT ÉRZÉSRE ASSZOCIÁLT KÉPET KÉPZELTETEM EL.)
És nem érted hogy miért vagy ketrecben. Az, hogy dühös vagy, az
hogy jelenik meg? Mit csinálsz éppen?
P: Hát tényleg rohangáltam. És akkor mentem el a barátainkhoz,
és ott gyújtottam rá kilenc év után először,

192
 T.: És ez...?
DP: Hát akkor biztos.
T.: És hogy van az oroszlán ott a ketrecben most, hogy ezt el
mondtad?
E: Lassabban jár.
T.: Oké. Lehet, hogy egy kicsit másképpen gondoltad most!
Figyeld csak meg ezt a ketrecet. Milyen ez a ketrec?
PB: Vas!
T.: Jól nézd meg. Lehet, hogy másképp látod, mint eddig.
E: Ugyanolyan.
T.: Lehet-e ezzel valamit kezdeni ?
E: Hát oroszlánként nem nagyon. És minél inkább ki akarnék
törni, annál jobban fáj.
(A HELYZET MEGOLDHATATLAN, MINT A FÉRJ BEJELENTÉSE UTÁN, AMI-
KOR A FÁCIENS ÖNAGRESSZIÓS MEGOLDÁST VÁLASZTOTT, ÉS ÚJRA
RÁGYÚJTOTT. NEM TUDOM ELFOGADNI, INKÁBB PUSZTÍTOM MAGAM.
EZÉRT LESZ A KETREC ÉS NEM AZ OROSZLÁN.)
I.: Legyél egy picit ez a ketrec. Vedd magadra ezt a ketrecet, éld
meg a ketrecet, és tudjál meg többet erről a ketrecről. Mi is ez a ketrec
ennek az oroszlánnak?
E: Megvédi a környezetét. (A KETREC A DOHÁNYZÁS, AMI SEGÍT AZ
ELVISELHETETLEN ÉLETHELYZET ELVISELÉSÉBEN — GONDOLJA A TERA-
PEUTA, DE NEM ÉRTELMEZI.)
T.: Legyél újra az oroszlán! Mit tudna ez az oroszlán elképzelni,
ahol nincs szüksége erre a ketrecre? Nem kell, hogy megvédje a
környezetétől. I
P: Nem akar ott lenni.
T.: El tudnád az oroszlánt képzelni a ketrec nélkül is?
E: Igen.
T.: Képzeld el.
E: Megy haza.
T.: Mit talál otthon?
P.: Megy ki a szavannára.
T.: Éld meg ezt az oroszlánlétet. Érezd az izmaidat, érezd a
szavannát, érezd a szabadságot, meg a veszélyeit is. Milyennek érzi az
oroszlán belülről magát itt a szavannán?

193
 E: Királynak. (MEGJELENIK A SZABADSÁG, SZABADSÁG A FÜGGŐ-
SÉGTŐL, A DOHÁNYZÁSTÓL.)
T.: Éld meg ezt a létet. Érezd minden izmodban, érezd a tüdődben
is, ahogy a szabad levegő átjárja a tüdőt. Éld meg ezt a szabadságot.
Nincs szükség ketrecre, nincsen szükség rácsra. (NINCS SZÜKSÉG MÁR
A DOHÁNYZÁSRA. TIMI FELNÖTT; SIKERES NŐ.) Megvan a szabadságod
belül is, és megvan kívül is. Figyeld meg ezt az érzést, Ha átélted ezt
az érzést, jól megfigyelted, készíts magadnak szimbólumot belőle. És
ha megvan a szimbólum, az ujjad majd jelzi. Jól van. Használd ezt a
szimbólumot, amikor szükséged van rá. És most gyere lassan vissza
közénk. (A SZIMBÓLUM KÉPES MAGÁBA FOGADNI SOK MINDENT; EZ
MEGFELEL A SZIMBOLIZÁCIÓS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSI FOLYAMATNAK. A
SZIMBŐLUMOK MINDIG EGYÉNI FOLYAMATOK EREDMÉNYEI, ÉS EGYÉNI
JELENTÉSÜK VAN. NINCS ÉRTELME A SZIMBÓLUMOKNAK ÁLTALÁNOS
JELENTÉST ADNI, MINDIG A PÁCIENS TUDJA A LEGJOBBAN, HOGY MILYEN
JELENTÉSEI VANNAK A SZIMBÓLUMÁNAK, Á TERAPEUTA A FOLYAMATOT
SEGÍTT, NEM ÉRTELMEZ ÉS NEM AD JELENTÉST A SZIMBÓLUMNAK. ÍTT A
TERAPEUTA MEG SE KÉRDEZTE MI A SZIMBÓLUM.)

A fenti terápia nagyon sok szinten zajlott, most ezt nem értelmez-
zük, mert nem pszichoterápiát oktat a könyv. A példák az elmélet
megértését segítik. Köszönjük Timinek ezt az érdekes és valószínűleg
eredményes pszichoterápiás segítségnyújtási lehetőséget.

194
Irodalom

DAUBNER B.: Ego-state therapy. Integratív Hírmondó [/1. sz.

Budapest: 1994. 9-31. old. i
WOLMAN, B. B.: - ULLMAN, M:: Handbook of States of
Consciousness. New York: Van Nostrand Reinhold Company. 1986.
WATKINS, H. H.: Ego-state therapy. American Journal of Clinical
Hypnosis. New York: Vol. 35. No. 4. April 1993. 227 — 295 p.

195
KEN WILBER

Ken Wilber huszonhárom évesen, három hónap leforgása alatt írta

első könyvét, amelyben kifejti, hogy az emberi fejlődés konkrét
szakaszokra bontható, amelyek jócskán túlmennek a nyugati pszicho-
lógia által rendszerint elismert fejlődési szakaszokon. Csak ha sikeresen
túljutunk minden egyes fejlődési szakaszon — állítja Wilber —, akkor
válik lehetségessé, hogy először egészséges individualitást alakítsunk ki,
majd végül egy tágabb identitást is megtapasztaljunk, amely megha-
ladja — és megőrzi — a személyes ÉNt is. Wilber tulajdonképpen Freudot
és Buddhát ötvözi egységbe a , The Spectrum of Consciousness" (A tudat
spektruma) című művében.
Wilber ,A működő szellem rövid története" című könyvében (amely
magyarul is megjelent az Európa Könyvkiadó gondozásában) a tudat
evolúcióját ismerteti. Nagyon összefüggő, egymáshoz kapcsolódó
szemlélet tükröződik a műben, amely egyaránt becsben tartja, és magá-
ban foglalja a megismerés igen eltérő formáit — a fizikát és a biológiát;
a szociológiát és a rendszertudományokat; a művészetet és az esztétikát;
a fejlődéspszichológiát és az elmélkedő miszticizmust, valamint az egy-
mással gyakran ellentétben álló filozófiai irányzatokat az új platon-
izmustól a modernizmusig, az idealizmustól a posztmodernizmusig.
Wilber arra a felismerésre jutott, hogy egy igazságra vonatkozó állí-
tás akkor is lehet helytálló, ha nem a teljes igazságot fejezi ki, vagyis
csupán a saját hatáskörén belül igaz, más, egyaránt fontos igazságok
részeként. , A működő szellem rövid történeté"-ben található új vizsgá-
lódási eszközök közül a legremekebb talán az az elképzelés, mely
szerint a fejlődés egyszerre, a valóság négy területén megy végbe. Ezt
nevezzük a négy kvadránsnak

197
A NÉGY NEGYED
BAL FELSŐ KVANDRÁNS
BF
Víziólogika (1) (integrált tudat)
Formális műveletek (10) (racinalitás)
Konkrét műveletek 50) (szerepok-szabályok)

BELSÓ-KÖZÖS
(KULTURÁLIS)

ÜGYET BAL ALSÓ KVADRÁNS

Forrás: Ken Wilber, A Működő Srellem rövid története. BA

198
 JOBB FELSŐ KVANDRÁNS
JF

(5) Agytörzs (hüllőagy)

CG d KÜLSŐ-EGYÉNI
Egysejtűek, többsejtűek

(4.) Ökoszisztémák
KÜLSŐ-KÖZÖS
54 Veegisák családok . (TÁRSADALMI)

JOBB ALSÓ KVADRÁNS

JA

193
 Ez nem más, mint egy koordinátarendszer négy térfele, ahol egy-
egy térfél egy-egy külön valóságmezőt jelöl. A felső térfelek jelölik az
egyéni valóságot, az alsók a kollektívet. A bal oldaliak a belső világot,
a jobb oldaliak a külsőt. Így jön létre a négy kvadráns, a valóság négy
arca: az egyéni belső jelenségek (BF), az egyén kívülről vizsgálva (]JF),
a közös belső (BA) és a közös lét kívülről vizsgálva (JA). A bal felső az
egyén belső élményeinek világa. Például a pszichoterápia, a meditáció
vagy egyszerűen egy baráti beszélgetés során, amikor valaki elmeséli a
szubjektív élményét. A jobb felső az egyén kívülről vizsgálva. Ezzel
foglalkozik a természettudomány, a biológia, a kémia, az élettan, a
neurológia, a pszichiátria. A bal oldalon, alul a belső térben találkoz-
nak szubjektíve az emberek. Ez az interszubjektivitás élménye, a
kultúra, a közösen osztott értékrendek, hiedelmek, egy csoportél-
mény és a kulturális relativitás. Ezzel foglalkozik például a szociál-
pszichológia, a kulturális antropológia. A jobb oldalon alul pedig a
közös lét külső megnyilvánulása található. Milyen gazdasági, társadal-
mi és infrastrukturális rendszert alkot egy-egy közösség, azaz a belső
világuk és hiedelmeik alapján milyen fizikai valóságot, rendszert
teremtenek a matériában. Ez többek között a rendszerelméletek, a
Gaia-teória, a társadalmi rendszerek és a szociológia területe, [de tar-
tozik a csoportjelenségek fizikai vetülete is, például hogy egy
teremben hogyan ülünk le (JA), azzal mit közlünk, hogy mi hogyan
vagyunk egymással (BA), és ettől az egyén hogyan érzi magát belül
(JF). Például, ha körben ülünk, azzal, hogy mindenki mindenkit
egyenlően lát, azt mondjuk , egyenrangúak vagyunk , s ettől az egyén
megkönnyebbül, testileg ellazulnak az izmai (JF). Ha egy előadóte-
remben az emberek sorokban ülnek, s az előadó velük szemben áll,
akkor az egyénnek csak az előadóval van látóviszonya. Tehát egy
tekintélyelvű alá-fölérendelt viszonyt állít be maga a téri elhelyez-
kedés, s gátolja a csoport-kontaktust. Ez egyben arra is példa, hogyan
függ össze a négy kvadráns. A jobb alsó kvadráns tehát a kontextus, a
keretrendszer, amelybe illeszkednek a jelenségek, amelyek értelmet
adnak nekik és az arra való tudatosság. Wilber több száz, különböző
korokban élt gondolkodó álral létrehozott fejlődési térkép" — bioló-
giai, kognitív és szellemi fejlődési térkép — vizsgálata során jutott
lassanként arra a felismerésre, hogy ezek a térképek az igazságnak

200
teljesen eltérő típusait ábrázolják, s ebbe a négy kvadránsba
besorolhatók. A fejlődés külsődleges formái például objektíven és
empirikusan mérhetők. Ám Wilber hangsúlyozza, hogy az igazság e
típusának a hatásköre itt véget is ér. Az átfogó fejlődés szerinte a belső
dimenzióban is végbemegy, amely pedig szubjektív és értelmező
jellegű, valamint a tudatállapot és az introspekció (önmegfigyelés)
függvénye.
Wilber egyetért azokkal a keleti elképzelésekkel, hogy az igazi
megismerés mindig csak szubjektív lehet. Az objektivitás tárgyiasítja
a megismerést, és eltávolítja a megismerőtől, elidegeníti és gyakran
ezért meg is öli. Hiszen ahhoz, hogy valami ne változzon, változatlan-
ná kell tenni, amíg azonban élő, állandóan változik. Ezen kívül
Wilber észrevette, hogy a belső és a külső fejlődés nemcsak egyéni,
hanem társadalmi vagy kulturális téren is végbemegy.

201
 jö H r ali Ha!

ij e

Egyéni B Intencionális Viselkedési

(lélek) . (rest)

BF ni F. JE
ra gy
r BA ai JA

Kollektív Kulturális Társadalmi

(világtér) (rendszer)

L új

Ez tehát a négy negyed, a négy kvadráns. Az igazság e négy formája

közül egyik sem redukálható a többire. A haladás dialektikája szerint
— mondja Wilber —, az evolúció minden újabb fejlődési szakasza
meghaladja a megelőző korlátait, ám ezzel egy időben új korlátokat
hoz létre. Ez a szemlélet méltósággal ruház fel és dicsőít minden olyan
hiteles kísérletet, amelynek célja a tudatosabb és teljesebb élet megte-
remtése. , Egyik korszak sem kiváltságos — írja Wilber. Mindannyiun-
kat bekebelez a holnap. A folyam hömpölyög tovább, s a szellem
magában a folyamatban van jelen, nem egy bizonyos kitüntetett
helyen és időben", Wilber leleplezi, hogy általában félünk a változás-
tól, és korlátlan képességünk van az önámításra, ezért hajlamosak va-
gyunk arra, hogy egyszerű válaszokat, gyors megoldásokat válasszunk,
amelyek mégis inkább szűkítik a látásmódunkat és megakasztják
további fejlődésünket.

202
 FÉRFI-NŐ — AZ ÖRÖK KÉRDÉS

Wilber a férfi-nő kérdésben — a jelen korunkban — két igen nehéz

feladatot lát, amit meg kellene oldani. Egyrészt eldönteni, hogy
melyek a legfőbb különbségek a férfi és a női értékszféra között,
másrészt megtanulni, egyenlően és kellően értékelni őket. Nem az a
cél tehát, hogy eltöröljük a különbségeket, hanem hogy egyenlően
értékeljük a két nemet. A természet nemhiába osztotta fel az embere-
ket hím- és nőneműekre, miért is akarnánk, hogy egyformák legye-
nek? A legkonzervatívabb gondolkodók is elismerik, hogy a mi kultú-
ránkban már jó ideje a férfi értékszféra javára billen el a mérleg.
Valószínű, hogy nem eltörölni kellene a különbségeket a két nem
között, hanem kiegyenlíteni a két oldalt. A különbségek biológiai
szinten adódtak, különösen hormonális szinten. A tesztoszteron a
férfiaknál láthatóan két késztetést tartalmaz: dugd meg vagy öld meg.
A férfiakon jóformán életük kezdetétől fogva ül ez a biológiai átok,
amelyet a nők még csak elképzelni sem tudnak. A nők esetében a
meghatározó hormon az oxitocin, amely már akkor is elárasztja a nőt,
ha megsimítják a bőrét. Az oxitocint kapcsolat hormonnak is nevezik,
mert rettentő hevesen felkelti a ragaszkodás, kötődés, gondoskodás,
ölelés és érintés utáni vágyat. Könnyen belátható, hogy a tesztoszteron
és az oxitocin fontos szerepet töltött be a biológiai evolúció során — az
előbbire a szaporodáshoz és a túléléshez, az utóbbira az anyai feladatok
ellátásához volt szükség. , Érzékeny urat" — a nőies férfi mítoszát — csak
az utóbbi időben találták fel, és a férfiaknak enyhén szólva is még kell
egy kis idő, hogy hozzászokjanak.
Az anyaság követelményei egészen mások. Az anyának folyamato-
san, huszonnégy órában egy hullámhosszon kell lennie a csecsemő-
jével, különös tekintettel az éhség és a fájdalom jeleinek észlelésére.
Az oxitocin teszi lehetővé, hogy minden figyelme a csecsemővel való
kapcsolatra irányuljon, valamint nagyon, nagyon szorosan körődjék
hozzá. Az anyai érzelmek tartalma tehát nem az, hogy dugd meg vagy
öld meg, hanem: kötődj hozzá, gondoskodj róla, áraszd el szeretettel,
vigyázz rá, érintsd meg.
A férfiakat meg kell tanítani arra, hogy érzékenyebbekké váljanak,
de a nőknek is meg kell vívniuk saját függetlenségi harcukat, és ne

203
csupán, illetve ne elsősorban csak a kapcsolataiknak éljenek. Nem a
kapcsolatokban rejlő értékeket kell megtagadniuk, hanem a saját érett
személyiségüknek a megbecsülését kell megtanulniuk ahelyett, hogy
azok megtagadása árán szolgálnák a másikat. Egyszóval azt lehet
mondani, hogy a férfiak is, a nők is a biológiai adottságaik ellen
küzdenek. De hát ez az evolúció lényege: túllépni azon, ami addig
volt. Az evolúció harc az új határok felállírásáért, majd a kiküzdött új
határok ledöntéséért, meghaladásáért annak érdekében, hogy
átfogóbb, integratívabb, holisztikusabb létmódok jöhessenek létre. A
hagyományos férfi — női szerepek valaha szükségszerűek és helyénva-
lók voltak, mára inkább egyre divatjamúltrak és szűkösek lettek. Ezért
aztán a férfiak is, a nők is azért küzdenek, hogy túllépjenek a számuk-
ra kijelölt szerepkörön anélkül — és ez a dologban a legnehezebb —,
hogy egyszerűen eltörölnék azokat.
Az evolúció mindig meghaladja, de meg is őrzi az előző állapotot,
beépíti és túllép rajta. Egyszóval a férfiakat mindig is a tesztoszteron
fogja űzni-hajtani — , dugd meg vagy öld meg" —, de a késztetés tartal-
mát az adott kornak megfelelőbb, helyénvalóbb viselkedési móddá
alakíthatják át. A férfiak mindig is hihetetlen energiákat fognak bele-
fektetni abba, hogy ledöntsék a korlátokat, egyre messzebbre tolják a
határokat, vadul, őrülten menjenek előre, s ez által új dolgokat
fedezzenek fel, és új találmányokat hozzanak létre.
A nők pedig alapvetően mindig oxitocin vezéreltek. Kötődő lények
lesznek, de szilárdabb önbecsülésre, nagyobb önállóságra tehetnek
szert, vagyis az érett személyiség értékeit is magukénak vallhatják, rmi-
közben továbbra is elsődlegesek maradhatnak számukra a kapcso-
latokban meglelt értékek. Vagyis a férfiak és a nők számára egyaránt így
szól az evolúció parancsa: haladd meg és őrizd meg, haladd meg és
őrizd meg! Ma az evolúciónak ahhoz a pontjához érkeztünk el, amikor
az elsődleges nemi szerepeket — túlzott önállóság a férfiak, túlzott
kötődés a nők esetében — bizonyos mértékben már mindkét fél meg-
haladta. A férfiak kezdik megtanulni a kötődést, a nők az önállóságot.
A tudat evolúciója, amelyeket szellemi szinteknek is nevezhetünk,
például Friedrich WI Schelling, Georg WI E Hegel, Sri Aurobindo vala-
mint más keleti és nyugati gondolkodók evolúcióval kapcsolatos elkép-
zelései nyomán az evolúciót úgy tekintik, mint a Működő Szellem, az

204
Alakuló Isten megnyilvánulását, amelynek során a Szellem a fejlődés
minden egyes stádiumában egyre jobban kibontakozik, és minden
egyes kibomlás során az előzőnél jobban megnyilvánul, jobban kitelje-
sedik. A Szellem nem egy adott elérhető szinten található, nem valami-
féle kedvenc ideológia, kiválasztott isten vagy istennő, hanem inkább
maga a kibontakozás egész folyamata és a benne rejlő értelem és tuda-
tosság. Végtelen folyamatról van tehát szó, amely tökéletesen jelen van
minden egyes véges stádiumban, de minden egyes evolúciós szakaszban
egyre elérhetőbbé válik önmaga számára.
A tudat fejlődésének magasabb szintjeit sokan a ködös misztika vagy
a bizarr szélsőségek birodalmának tartják, pedig nagyon is konkrét,
kézzelfogható, valóságos fejlődési stádiumokról van szó, amelyekre te
is, én is eljuthatunk, amelyek mindannyiunk számára potenciálisan
elérhetők. A bepillantás ezekbe a szintekbe, amelyek egykor csak keve-
sek — a kiválasztottak, a zsenik, a korukat megelőzők — számára voltak
megismerhetők, talán arra vonatkozóan is adnak ötletet, hogy a
kollektív evolúció mit tartogat számunkra a jövőben.

205
FELSZÁLLÓ ÉS ALÁSZÁLLÓ SZELLEMISÉG

Wilber megkülönböztet felszálló, illerve alászálló szellemiséget. A

felszállók szellemi útja tisztán transzcendens, e világtól elszakadt.
Rendszerint puritán, aszketikus, jógikus, általában kevésre tartja, sőt
megtagadja a testet, az érzékeket, a szexualitást, a Földet, a hús-vér
létet. Az üdvözülést nem e világban keresi; az érzékelhető világot vagy
szamszárát a gonosz művének, de legalábbis káprázatnak tartja;
egyszer s mindenkorra ki akar szállni a létkörforgásból. A felszállók
szerint mindenfajta alászállás a káprázat világába visz, sőt: a gonosz
műve. A felszállók ösvénye az Egyet dicsőíti, nem a Sokat; az
Ürességet, nem a Formát; a Mennyet, nem a Földet. Í
Az alászállók szellemi útja ennek épp az ellenkezője. Mindenestül
evilági, a Sokat dicsőíti, nem az Egyet. Ünnepli a Földet, a testet, az
érzékeket, gyakran a szexualitást. Mi több, az érzékelhető világot,
,Gaiát", vagyis a megnyilvánulást azonosnak tartja a Szellemmel.
Szerinte minden napfelkeltében, minden holdfelkeltében a Szellem
nyilvánul meg, csak győzzön az ember betelni vele. Tökéletesen
immanens, és megvet mindent, ami transzcendens. Az alászállók
éppenséggel a felszállást tartják a gonosz művének.
A harc már legalább kétezer éve tart, és gyakran brutálissá fajul. A
Nyugatot nagyjából Ágostontól Kopernikuszig a vegytiszta, ízig-vérig
túlvilágra tekintő felszálló ideál uralta, mely szerint az üdvözülést és a
megszabadulást nem lehet elérni itt, ezen a Földön, ebben a testben,
ebben az életben. Lehet, hogy a mostani életed se rossz, de a valóban
izgalmas dolgok majd a halál után jönnek, miután átigazolsz a
túlvilágra.
A modernitás és a posztmodernitás beköszöntésével azonban teljes
pálfordulás következett be: a felszállók kimentek a divatból, és
bejöttek az alászállók. Wilber síkvilágnak nevezi annak a szemléletnek
az eluralkodását, amely szerint csakis az érzékelhető, empirikus, anya-
gi világ létezik. Számukra nincs elérhető magasabb, illetve mélyebb
dimenzió — például nem léteznek magasabb evolúciós szintek. Csak
az van, amit a szemünk lát, a kezünk megragad. A felszálló energiák-
tól megfosztott, a transzcendencia hiányától üresen kongó világban
élünk. Mi — modernek és posztmodernek — jóformán teljes egészében

206
az alászállott mátrixban élünk a végeláthatatlan, érzékelhető formák
lapos, fakó világában, az egyhangú, sivár felszínek birodalmában.
Akár szellemi lénynek tartjuk magunkat, akár nem. Mi, a síkvilág
lakói az Alászállott
, Istenség" oltáránál mutatjuk be áldozatainkat. Az
érzékek Istennője, az érzékelhető világ, az egyszerű lokalizálás színte-
len világa előtt.
A nagy, nem-kettős szellemi hagyományok Keleten és Nyugaton
egyaránt az alászálló és a felszálló szellemi út integrálására törekszenek,
a túlvilágiság és az evilágiság, az Egy és a Sok, az Üresség
és a Forma, a
nirvána és a szamszára, a Menny és a Föld egyensúlyának megterem-
tésére, A harmónia pedig egyedül a felszállás és az alászállás egységében
valósulhar meg. A két fél közötti gyilkos háború nem lehet erre hiva-
tott. Csak akkor üdvözülhet mindkettő, ha egyesül a másikkal. Akik
pedig nem járulnak hozzá ennek az egységnek a megteremtéséhez,
nemcsak az egyetlen Földünket pusztítják el, hanem elveszítik az
egyetlen Mennyet is, ahová egyébként eljuthatnának.
Wilber szerint, ha az emberi megismerés különféle területeit végig-
nézzük — a fizikától a biológiáig, a pszichológiától a szociológiáig, a teo-
lógiáig és a vallásig —, feltűnik, hogy vannak olyan általános motívumok,
amelyek tekintetében úgyszólván teljes az egyetértés. Az ember morális
fejlődése során legalább Adrom fejlődési szakaszon megy keresztül.
Az újszülött még nem tartozik semmiféle morális rendszerhez —
vagyis ,prekonvencionális". Majd lassanként beletanul egy bizonyos
erkölcsi rendszerbe, amely annak a társadalomnak az alapvető értékeit
tartalmazza, amelyikben nevelkedik — vagy ,konvencionálissá" válik. A
további fejlődés során esetleg eltöpreng a saját társadalmán, és némi
távolságot kezd tartani tőle, kritizálja vagy igyekszik javítani rajta — az
egyén ebben a stádiumban bizonyos mértékben , posztkonvencionális",
Nagyjából mindenki egyetért abban, hogy valami ilyesmi történik
az egyén fejlődése során, és hogy ezek egyetemes törvényszerűségek.
Ilyenek tehát a tájékozódást segítő általánosítások: megmutatják, merre
találhatóak a fontosabb igazságok.
Ha tehát a különféle tudományterületekről — a fizikától a biológián
és a pszichológián át a teológiáig — egybegyűjtjük ezeket a széleskörű
egyetértésen alapuló, tájékozódást segítő általánosításokat, és össze-
fűzzük őket, megdöbbentő és gyakran megvilágosító következtetésekre

207
jutunk, amelyek legyenek bármilyen rendkívüliek, nem tartalmaznak
több tudást, mint azok a tudásszeletek, amelyekben már eleve
egyetértettünk.
A tájékozódást segítő általánosítások segítségével felvázolhatunk
egy általános térképet, amelynek segítségével betájolhatjuk a férfiak-
nak és a nőknek a Világmindenség, az Élet és a Szellem világában
elfoglalt helyét. A térkép egyes pontjait úgy töltjük ki, ahogyan jól-
esik, de a körvonalait illetően hatalmas mennyiségű bizonyítékra
támaszkodhatunk, amelyek az emberi tudás különféle területein
halmozódtak fel. Wilber szerint a Kozmosz tartalmazza a kozmoszt
vagy fizioszférát; a bioszt vagy bioszférát; a pszichét vagy nooszférát; és
a theoszt vagy a teoszférát, vagyis az isteni vagy szellemi birodalmat.
Szerinte a legtöbb kozmológiára a materialista elfogultság nyomja
rá a bélyegét: általában a fizikai világmindenséget tekintik a
legvalóságosabb dimenziónak, és a magyarázat során minden más
ehhez az anyagi szférához képest kapja meg a helyét.

208
A HOLONOK

Wilber Púsz olyan mintát talált (melyek közül néhány fontosabbat

az alábbiakban felsorolunk és meg is magyarázunk), amelyek az
anyagi világtól kezdve — az életen át az elme világáig — az egész
evolúció folyamatára nézve helytállóak. Az első alapelv szerint a
valóság rész-egészekből vagy ,holonokból" áll. A Aolon kifejezés
Atrhur Köestlertől származik, és olyan entitásokra utal, amelyek
egészek, de egyben egy másik egész részei. Márpedig ha közelről
szemléljük a létező dolgokat és folyamatokat, hamarosan kiviláglik,
hogy nem csupán elszigetelt egészek, hanem egyben valami másnak a
részei 15. Rész-egészek, vagyis holonok. Például egy egész atom egy
egész molekula része, az egész molekula egy egész sejt része, az egész
sejt egy egész szervezet része és így tovább. Ezek közül az entitások
közül egyik sem egész vagy rész, mindegyik rész-egész, vagyis holon.
Kétezer éve tart a filozófiai vita atomisták és holisták között: mi a
végső valóság, a rész vagy az egész? A helyes válasz az, hogy egyik sem.
Vagy mindkettő, ha úgy tetszik. Csak rész-egészek léteznek,
akármerre indulunk el, akár felfelé, akár lefelé. Nincs olyan egész,
amely ne lenne egyben egy másik egész része is, s ez a végtelenségig
folytatható. Az idő múlik, s ami ma még egész, holnapra talán rész
lesz. Még a Kozmosz , Egésze" is csupán a következő pillanat egészé-
nek a része, s ez is a végtelenségig folytatható. Nincs olyan időpillanat,
amikor elérkeznénk az Egészhez, mert nincs egész, csak rész-egészek
vannak mindörökké.
Mivel a Kozmosz holonokból áll, s ha megvizsgáljuk, mi az, ami
minden bolonban közös, akkor lassanként megérthetjük, hogy melyek
a különféle tartományok evolúciójának a közös ismérvei. Hogyan
bontakoznak ki, milyen közös mintázatokat fednek fel a kozmosz, a
biosz, a psziché és a theosz világának a holonjai.

209
AZ EMBERI FEJLŐDÉS HÁROM SZAKASZA —
AZ EVOLÚCIÓ HÚSZ MINTÁJA

Az első alapelv tehát az, hogy a Kozmosz holonakból áll. A második

alapelv pedig úgy hangzik, hogy vannak bizonyos tulajdonságok,
amelyek minden holonra igazak. Mivel minden holon rész-egész,
egyidejűleg kétféle irányultság — mondhatjuk úgyis, hogy kétféle
késztetés — dolgozik bennünk: az egyik a részjelleg, a másik az egészjelleg
fenntartása.
Az egyik késztetés tehát arra irányul, hogy a holon mint egész
fennmaradjon, vagyis megőrizze identitását, függetlenségét, cselek-
vőképességét, hatóerejét. Ha nem képes ezeket megőrizni, egyszerűen
megszűnik létezni. A holonok egyik jellemző tulajdonsága tehát az,
hogy van cselekvőképességük, hatóerejük, és meg tudják őrizni
identitásukat a környezeti nyomásokkal szemben, amelyek máskülön-
ben megsemmisítenék őket. Ez a tulajdonság megvan az atomokban, a
sejtekben, a szervezetekben és a gondolatokban egyaránt.
Ám a holon nemcsak cselekvőképességgel, hatóerővel rendelkező
egész, hanem egyben része is egy másik rendszernek, egy másik
egésznek (részvétel). S mint ilyennek nemcsak a saját egész jellegét kell
megőriznie, hanem bele kell illeszkednie egy másik rendszerbe —
annak részeként. Saját lére attól is függ, hogy mennyire képes bele-
simulni a környezetébe, s ez megint csak igaz az atomokra, a moleku-
lákra, az állatokra és az emberekre egyaránt. Ha akár cselekvőké-
pesség, akár részvétel dolgában mulasztást követnek el, egyszerűen
megszűnnek. A második alapelv tehát: minden holon rendelkezik
cselekvőképességgel valamint a részvétel képességével.
Ha egy holonnak már nincs cselekvőképessége, vagy nem képes
részt venni a nagyobb egész életében, akkor szétesik. Amikor szétesik,
szubholonjaira bomlik fel: a sejtek molekulákra, a molekulák atom-
okra, amelyeket a végtelenségig lehet tovább hasítani, ha elegendő
nyomást gyakorlunk rájuk. A holonok felbomlásában az a fantaszti-
kus, hogy fordított sorrendben bomlanak szét, mint ahogy felépültek.
Ezt a folyamatot nevezik a holonok szubholonokra való felbomlásának.
 Az evolúció önmagát folyamatosan meghaladó folyamat: megvan az
a döbbenetes képessége, hogy túllépjen mindazon, ami előzőleg volt.
Az evolúció tehát részben az addigiak meghaladása, amelynek során
mindaz, ami addig volt, beépül az újba, és elképesztően újszerű
elemekkel egészül ki. Az önmeghaladásra való késztetés áthatja a
Kozmosz egész szövedékét.
A négyféle késztetés a cselekvőképesség, a részvétel, az önmeghaladás
és a felbomlás az összes holonra ható négyféle húzóerőt mozgat. Az
önmeghaladásra való késztetés életet hoz létre az anyagból, majd az
élet továbbfejlődése során létrejön az elme. A húsz alapelv végigvezeti
a közös mintázatok típusait a holonok evolúciójának a folyamatán —
az anyagtól kezdve az élet keletkezésén át az elméig, sőt talán még
magasabb szintekig is, amelyeket szellemi szinteknek nevezhetünk.
Ennek a mindig újabb és újabb fejleményeket hozó, állandóan kelet-
kező és teremtő folyamatnak a során új entitások jönnek létre, új
mintázatok bontakoznak ki, új holonok bukkannak fel. Ez a rendkí-
vüli folyamat a töredékből egységet, a kaotikus összevisszaságból ren-
dezett egészet hoz létre. A kozmosz tehát úgy tűnik, a teremtő kelet-
kezés kvantumugrásai által bontakozik ki.
Az egész holont egyik alkotórészéből sem érthetjük meg, s ez a
felismerés egy csapásra véget vet a nyugati tudományt szinte kezdetei-
ről fogva sújtó , redukcionista" őrületnek. Ma már egyre világosabbá
válik a tudomány művelői számára, kiváltképp a rendszertudo-
mányok megjelenése óta, hogy a teremtő keletkezés világában élünk.
A teremtőerő lehet a Szellem egy másik megnevezése, de
használhatjuk a buddhista , Üresség" kifejezést ís. A Szellemből vagy
az Ürességből vagy a teremtőerő megnyilvánulásából formák
fakadnak. Nem a véletlen, hanem valami más a világmindenség
hajtóereje. A véletlen nem magyarázza meg a világmindenség keletke-
zését, sőt: a világmindenség erőfeszítései éppenséggel a véletlen
kiküszöbölésére irányulnak. Az önmeghaladás képessége, amely a
Kozmosz egyik fő jellemzője, pontosan a véletlent győzi le.
A Koözmoszt egyik hajtóereje az állandó képződés, keletkezés felé hajtja;
vagyis van egy telosza, egy iránya (Brahman a teremtő), valami felé halad.
Kiindulási alapja az Üresség, hajtóereje a Forma egyre koherensebb
holonakká való szerveződése. Üresség, teremtőerő, holonok.

211
 A Kozmoszt a teremtőerő hozta létre, nem pedig a véletlen. Csak-
hogy ebből nem következik az, hogy máris egyenlőségjelet teherünk
a teremtőerő és a kedvenc, konkrétan körülhatárolt Istenünk közé.
Nem tehetjük meg, hogy a hirtelen támadt űrbe egyszerűen betelepít-
jük azt az Istent, aki nekünk éppen nagyon tetszik — hogy azt mond-
juk, Isten csakis a zsidók Istene vagy csak a hinduké vagy csak a
bennszülöttekké, és szüntelenül vigyáz ránk, kedves, igazságos, kö-
nyörületes és így tovább. Nagyon óvatosan kell bánunk ezekkel a
behatárolt, antropomorf tulajdonságokkal — ezért inkább az , Üres-
ség" kifejezés híve Wilber, mert ez valami határtalan, minősítésektől
mentes fogalomra utal.
A bibliai teremtést szó szerint értelmező fundamentalisták a terem-
tőerő abszolútum voltát beazonosították az ő mitikus Istenükkel, akit
már felruháztak mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a saját
egoista hajlamaiknak megfelelnek, kezdve mindjárt azon, hogy aki
nem hisz ebben az Istenben, mindörökké a pokol tűzén fog pörkö-
lődni, ami egyébként pontosan tükrözi azoknak a lelkiállapotát, akik
ezt az otrombaságot elhiszik.
A Szellem vagy az Üresség nem ruházható fel tulajdonságokkal, de
nem is tehetetlen és mozdíthatatlan, hiszen maga a megnyilvánult
világ keletkezik általa: új formák jönnek létre, ez a teremtőerő tehát
végső kategória.

212
HOLARCHIÁK — NOOSZFÉRA —
MÉLYSÉG ÉS KITERJEDÉS

Wilber megyedik alapelve: a holonok holarchikusan jönnek létre.

A természetes hierarchia nem más, mint egyre növekvő egészek rend-
szere, ilyen a részecskék-atomok-sejtek-szervezetek, mint egészek
sora, vagy pedig a betűk-szavak-mondatok-bekezdések láncolata.
Ami egyik szinten egész, a következő szinten az egész egy része. A
természetes hierarchiák tehát holonokból állnak. Szinte mindenfajta
növekedési folyamat során — az anyag, az élet és az elme világában
egyaránt — természetes holarchiák, vagyis egyre növekvő — a későbbi
új egésznek majd részét képező — egészek rendszerei épülnek fel, és ez
a természetes hierarchia vagy holarchia.
Ha egy természetes holarchia részér képező holon trónbitarlóként
lép fel és zsarnoki uralomra tesz szert az egész fölött, akkor pato-
logikus-, zsarnoki hierarchiáról beszélünk. Például, amikor egy rákos
sejt átveszi az uralmat a test fölött, egy fasiszta diktátor uralkodik a
társadalmon, vagy egy elfojtásra alkalmas ÉN uralkodik az emberen.
Minden evolúciós és fejlődési mintázatra jellemző a holarchizáció
(holarchiába rendeződés), vagyis az egyre nagyobb egészek létrehozá-
sának és az előzőek beépítésének a folyamata, melynek során a holisz-
tikus hierarchiában, vagyis a holarchiában való elhelyezkedés szerinti
rangsorok jönnek létre.
Összefoglalva azt mondja Wilber, hogy a Kozmosz felfelé is és lefelé
is holonokból áll. Minden holon négy alapvető képességgel rendelke-
zik — cselekvőképesség és részvétel, önmeghaladás és felbomlás. Állan-
dóan új holonok keletkeznek, mégpedig holarchikusan.
Az ötödik alapelv: minden keletkező holon meghaladja, és egyben
megőrzi az elődeit. Például a sejt meghaladja — felülmúlja — moleku-
láris összetevőit, de nyilvánvalóan meg is őrzi őket. Arról van szó,
hogy mivel minden holon rész-egész, mint egész meghaladja a része-
ket, de meg is órzi őket. Az evolúció tehát a , meghaladva megőrzés"
szakadatlan folyamata.
A rendszerelmélet és általában a holizmus lényege éppen az, hogy
új szerveződési szintek jönnek létre, amelyek nem redukálhatók teljes

213
egészükben az alacsonyabb szintekre, vagyis meghaladják azokat.
Azonban meg is őrzik, hiszen az alacsonyabb szintű holonok az új
holon részét képezik. Egyszóval meghaladás és megőrzés. Ha meg-
semmisítjük a holonok bármelyik típusát, akkor az annál magasabb
rendű holonok mind elpusztulnak, viszont az alacsonyabb rendűek
közül egy sem pusztul el.
Ha például elpusztítjuk a világmindenségben található összes mole-
kulát, akkor a magasabb szintek — sejtek, szervezetek — egytől egyig
megsemmisülnek. Az alacsonyabb szintű holonok — atomok és
szubatomi részecskék — viszont vígan élnek tovább. Ez a szabály bár-
mely fejlődéssorra, bármely holarchiára alkalmazható — legyen szó akár
az erkölcsi fejlődésről, a nyelv elsajátításáról, a biológiai fajok
kialakulásáról, a számítógépes programozásról vagy a nukleinsavakról.
A nooszféra a mentális képzetek formálásának képességével
kezdődik, ami először bizonyos emlősöknél jelentkezett. A bioszféra
évmilliók óta kiváló egészségnek örvendett, mielőtt az emberi elme —
a nooszféra — színre lépert volna. Ha elpusztítanánk a nooszférát, a
bioszféra továbbra is fennmaradna. De ha a bioszférát pusztítjuk el,
akkor egyben az összes ember elméjét is megsemmisítjük, mivel a
nooszféra a bioszféra része — és ez fordítva nem igaz. A bioszféra tehát
a strukturális szerveződés alacsonyabb fokán áll, mint a nooszféra.
Wilber szerint egy holarchia szintjeinek száma a holarchia mélysége, a
holonok száma egy adott szinten a holarchia kiterjedése.
Az embereket általában az kavarja meg, hogy az evolúció egymásra
következő szintjein nagyobb mélységbez kisebb kiterjedés járul. Mivel az
emberek gyakran összetévesztik a nagy méretet, illetve kiterjedést a
mélységgel, a fontossági sorrendet éppen fordítva képzelik el. Az
evolúció egyre nagyobb mélységet és egyre kisebb kirerjedést hoz
létre. Ez a nyolcadik alapelv. Kevesebb szervezet van, mint sejt; keve-
sebb sejt, mint molekula; kevesebb molekula, mint atom; kevesebb
atom, mint kvark. Mindegyik szinten nagyobb a mélység, kiscbb a
kiterjedés. Ez a fejlődési piramis.
Ahol az anyag arra alkalmas, élet keletkezik; ahol az élet arra alkal-
mas, elme keletkezik; ahol az elme arra alkalmas; Szellem keletkezik.
Az örök filozófia szerint a valóság lét és tudat nagy holarchiája, ami
az anyagtól — az életen és az elmén át — a Szellemig terjed. Mindegyik

214
dimenzió meghaladja és megőrzi az alatta levőt, s a végeredmény egy
olyan holarchia, amelyet gyakran koncentrikus körökkel vagy
gömbökkel ábrázolnak. Mindegyik szint magában foglalja az azt
megelőzőt, és újonnan keletkezett tulajdonságokkal egészül ki, ame-
lyek az előző szinten még nincsenek meg. Vagyis minden új dimenzió
, nagyobb" abban az értelemben, hogy többet ölel fel, nagyobb a
mélysége, mint a megelőzőnek.
A holonok identitása egyre tágabb lesz, vagyis egyre többet tartal-
rnaznak a Kozmoszból. A mélyebb szintek egyre többet ölelnek fel,
foglalnak magukban, egyre tágabb az identitásuk, egyre többet fed-
nek le a Koözmoszból. A Szellem mindent maghalad, tehát mindent
megőriz. Teljesen felette áll ennek a világnak, de egyben tökéletesen
felöleli a világ minden egyes holonjár. Áthatja az egész megnyilvánult
világot, de ő maga több mint a megnyilvánult világ. Minden szinten,
minden dimenzióban jelen van, de ő maga nem azonos egyik szinttel
vagy dimenzióval sem. Mindent meghaladva mindent megőriz, ő
minden megnyilvánulás alap nélkül való Alapja, maga az Üresség. A
Szellem az egész holarchia Célja és Alapja.
A hiteles környezetvédelmi erkölcs lényege az lenne, hogy valóban
magunkénak érezzük mindazokat a holonokat, amelyeket az ember
meghalad és megőriz. Mivel az anyag, az élet és az elme világa része
az ember felépítésének, szükségképpen becsben kell tartanunk mind-
ezeket a holonokat, nem csupán a saját belső értékük miatt, ami persze
a legfontosabb, hanem azért is, mert a mi lényünk összetevőit alkot-
ják, és ha elpusztítjuk őket, a szó szoros értelmében öngyilkosságot
követünk el. Nem arról van szó tehát, hogy ha a bioszférának ártunk,
akkor ez előbb-utóbb ránk is visszaüt, és mint külvilágból érkező
fenyegetés bajba sodor bennünket. A bioszféra a szó szoros értelmé-
ben belső lényegünkhöz tartozik, összetett individualirásunk része —
vagyis ha ártunk a bioszférának, valójában magunk ellen fordítjuk a
fegyvert, nem valamiféle külső ellenség végez velünk.
A kozmikus tudatban minden lényt egyenlőnek lárunk hierarchi-
áktól mentesen, s amelyben nincs fönt és lent, csupán az élet hatal-
mas szövedéke. Az egyéni identitás néha annyira kitágul, hogy maga
lesz a Szellem, és ez által felöleli az egész Kozmoszt — mindent megha-
lad, mindent megőriz. Azoknak az egyéneknek a száma, akik felisme-

215
rik, hogy mi a végső identitásuk, nagyon, de nagyon csekély. Vagyis
ehhez az óriási mélységhez igen csekély kiterjedés tartozik. Mint nagy
általánosságban. Akiknek viszont megadatik ez a tapasztalat vagy meg-
valósírják magukban, azok a tudatukban valóban a Mindenséggel, a
Kozmosszal válnak azonossá. Ez a tudat pedig minden lényt — magas és
alacsony rendűt, szentet és profánt egyaránt — a Szellem tökéletes
megnyilvánulásának lát; olyannak, amilyen — se alacsonyabbnak, se
magasabbnak. A legnagyobb mélység a Mindenséggel, a Kozmosszal való
teljes egység megtapasztalása.
Ez a felismerés nem adatott meg minden lénynek, noha minden
lény egyaránt a Szellem megnyilvánulása, mert ez a felismerés a
növekedés és a folytonos meghaladás evolúciós fejlődési folyamatának
az eredménye. Az evolúciónak iránya van, s ez nem más, mint a
káoszból alkotott rend elve, ahogy gyakran megfogalmazzák. Vagyis
az egyre nagyobb mélységek felé hajtó erő. A véletlen legyőzetik,
értelem keletkezik — a Kozmosz belső értéke minden újabb
kibontakozó szint megjelenésével egyre nő, ez a tizenkettedik alapelv.
Az evolúció fő hajtóereje a mélység növelése. Ez nem más, mint a
Kozmosz képcssége arra, hogy önmagát mindig meghaladja — megha-
ladva megőrzi, ami addig volt, s ez által növeli a saját mélységét.
Minél nagyobb egy holon mélysége, annál nagyobb tudatossági
fokkal rendelkezik. A tudat egyre jobban kibontakozik, egyre jobban
kiteljesedik, egyre jobban megnyilvánul. Mivel valamilyen fokú
mélységet mindenhol felfedezhetünk, a tudat is mindenhol jelen van.
A tudat nem más, mint a belülről szemlélt mélység. Igen, mindenhol
van mélység, mindenhol van tudat, mindenhol ott van a Szellem. S
ahogy nő a mélység, a tudat is egyre jobban felébred, a Szellem egyre
jobban kibontakozik. Az az állítás, mely szerint az evolúció egyre
nagyobb mélységet hoz létre, egyszerűen azt jelenti, hogy az evolúció
során egyre jobban kibontakozik a tudat.

216
KÜLÖNBÖZŐ TUDATOSSÁGI FOKOK,
KÜLÖNBÖZŐ VILÁGKÉPEK

A Szellem a meghaladás minden egyes aktusában egyre jobban

kibontakozik, majd a következő fejlődési szakaszban a meghaladottakat
magában foglalja. Meghalad és megőriz, újat alkot és felöleli a régit,
teremt és szeret, kibontakozik és benne foglaltatik — mindegyik kifeje-
zés-pár ugyanarra utal. Az evolúció rúllép azon, ami előtte volt, de fel is
öleli mindazt, vagyis az evolúció természete ,a meghaladva megőrzés";
az evolúció tehát eredendően célirányos, titkos ösztönzés hajtja az egyre
nagyobb mélység, nagyobb belső érték és nagyobb tudatosság felé.
Wailber szerint ne úgy képzeljük el Istent, mint afféle mitikus ala-
kot, aki megrendezi a színdarabot, majd félreáll. De ne is úgy, mint
egy immanens Istennőt, aki belevész az önmaga által alkotott formák-
ba. (Siva akkor tudja felismerni önmaga igaz természetét, amikor
felismeri, hogy nem azonos Sakti táncával, ami nem más, mint a ter-
mészet. Siva a teremtő akarat, ami kreatívan megteremti a természe-
tet. A felismerésben megszűnik a kettősség, és kiderül, hogy Siva és
Sakri ugyanaz a mindent átható isreni lényeg. A természet ennek az
isteni lényegnek a kreatív megtestesülése.) Az evolúció egyszerre Isten
és Istennő, egyszerre transzcendens és immanens. Immanens, hisz
maga is a folyamat része, önmagát is beleszőtte a Kozmosz szövedéké-
be; mégis transzcendens, hiszen meghaladja saját alkotását, és minden
pillanatban újat hoz létre.
A tudattalantól a tudatoson át a tudatfölöttiig egyre nő a mélység,
s az út végén az a megrázó felismerés vár, hogy tökéletesen egyek
vagyunk a tündöklő Mindenséggel, s amint erre ráeszméltél, máris
magad vagy az Egy. A misztikusok mind ugyanezt mondják, csak
éppen különféle változatokban. Mindegyikük története nagyjából
arról szól, hogy egy szép napon felébredtek, és rádöbbentek, hogy
egyek a Mindenséggel, időtlenül, mindörökre, határtalanul.
Az evolúció legmagasabb szintjén az egyéni tudat tényleg megérint-
heti a végtelent, átölelheri a Kozmoszt, kozmikus tudatra tehet szert,
ami nem más, mint az önmaga igazi természetének tudatára ébredt
Szellem (Siva).

217
 A bölcsek az evolúció titkos impulzusának a nyílhegyei. Bennük
sűrűsödik össze az önmeghaladásra törő erő, amely mindig túllép
azon, ami addig volt. ők testesítik meg a Kozmosznak a nagyobb
mélység és a tágabb tudat felé hajtó erejét. A bölcsek szerint ugyanez
a mélység megvan mindnyájunkban.
Wilber így ír erről ,4A működő szellem rövid története" című
könyvében:
,. Feliibbentik a fátylat a holnap arcáról, felnyittatják velünk a valódi
sorsunk könyvét, amely már most, a jelen pillanat időtlenségében is
itt van; s amint erre rácszmélsz, a bölcs hangja máris a te hangod lesz,
a szeme a te szemed, az angyalok nyelvén szólsz és lángokban állsz;
egy soha fel nem izzó, soha el nem hamvadó tűz ég benned; a
Kozmosz tükrében ráismersz tulajdon arcodra: hiszen igaz valód nem
kevesebb, mint a Mindenség, többé nem a folyam része vagy, hanem
maga a folyam; a Mindenség nem körülötted, hanem benned
bontakozik ki. A csillagok többé nem fönn az égen, kívüled, hanem
benned világítanak. Szívedben szupernóvák születnek, tudatodban a
Nap világít. Mert mindent meghaladsz, mindent átölelsz. Nincsen
végső Egész, csak egy végtelen folyamat, te magad pedig a tisztás, a
tiszta Üresség, amelyben ez a folyamat kibontakozik — szakadatlanul,
káprázatosan, örökké tartón és könnyedén".
Ahogy az evolúció során megjelenik a noosztéra, elkezdődnek az
emberi fejlődés korszakai, amelyek mindegyikére egy bizonyos
uralkodó , világkép" jellemző. A korszakokat, illerve a korszakokra
jellemző világképeker Wilber a következőképpen nevezte el:
archaikus, mágikus, mitikus, racionális, egzisztenciális. Megfelelnek a
technológiai és gazdasági fejlődés egyes korszakainak, ezek pedig a
következők: vadászó-gyűjtögető, ásóbotos földművelő, földművelő, ipari
és informatikus társadalmak.
Wilber szerint a környezet pusztulásának az elsődleges oka mindig
a tudatlanság. Az emberek csak a bioszféra tudományos megismerése
által, a holonok — köztük az ember biológiai holonjai — összefüggései-
nek pontos ismerete révén válhatnak éretté arra, hogy a bioszférával
összhangban tevékenykedjenek. A természet egyszerű, vallásos
tisztelete nem elégséges. A modern tudomány, és csakis a modern
tudomány — például a rendszertudományok és az ökológia — tudja

218
világosan elénk tárni, hogy az emberi tevékenység hogyan és miért
pusztítja a bioszférát.
Az ősi, törzsi technológiával megtámogatott tudatlanság csak
korlátozott károk okozására képes. Ám az olyan tudatlanság, amely
mögött fejlett ipar áll, az egész világot elpusztíthatja. El kell különíte-
ni egymástól azt a két dolgot — a tudatlanságot és a pusztításra alkal-
mas eszközöket —, ugyanis a modernitás és a modern tudomány korá-
ban a történelem folyamán először nyílik lehetőségünk arra, hogy
legyőzzük az emberi tudatlanságot, de egyszersmind rendelkezésünk-
re állnak azok az eszközök is, hogy az emberi tudatlanság világméretű
öldöklésbe torkolljék.
A különböző tudatossági fokok különböző világképekkel járnak
együtt. A világ minden fejlődési szakaszban másképp fest, sőt: más. Az
új kognitív képességek kibontakozásával a Kozmosz mindig más
szemekkel tekint önmagára, és mást is lát. A Kozmosz egyre töké-
leresebben ismeri meg önmagát, s így különböző világok jönnek létre.
A szubjektumnak, az ÉNnek nincsen adott, változatlan lényege, sokkal
inkább zörténete van valamint saját történelme, növekedése, és a
fejlődésének különféle szakaszaiban valószínűleg egymástól igen eltérő
térképeket készítene. Fejlődése során a szubjektum tehát igen eltérő
módon képezi le a világot, s az elkészült kép elsősorban nem azon
alapszik, ami ,rajta kívül", az eleve adott világban van, hanem sak
tekintetben azon, amit maga a szubjektum tesz hozzá a képhez. Ez volt
Kant ,kopcrnikuszi fordulata" — az elme alakítja a világot, nem a világ
az elmét. Ezt azután Hegel egészítette ki egy nagyon fontos
megállapítással, ami minden posztmodern elméletet így vagy úgy, de
meghatároz: az elme, a szubjektum csak úgy képzelhető el, mint ami
(aki) folytonosan fejlődik.
A lényeg tehát az, hogy a szubjektum nem valamiféle különálló,
elszigetelt, eleve adott és tökéletesen kialakult kis entitás, aki leszáll a
Földre, majd nekiáll ártatlanul , feltérképezni" azt, ami ott hever
körülötte a ,valós" világban, a valóságos" terepen, az eleve adott
világban. Hanem összefüggésekbe ágyazva, a saját fejlődéstörténete, a
saját evolúciója áramlatainak sodrásában helyezkedik el, és azok a
"képek", amelyeket ,a világról" alkot, jelentős mértékben nem ,a
világtól", hanem a szubjektum , történetéről" függenek.

219
 A modernitás — a racionális-ipari világkép — meghaladása és
megőrzése azt jelentené (már ami a dolog meghaladás részét illeti),
hogy egyrészt nyitottnak kell lennünk a puszta racionalitáson
túlmutató tudatállapotokra, másrészt ezeket olyan gazdasági-techno-
lógiai struktúrába kell ágyaznunk, amelyek túllépnek az ipari
társadalom belső szerkezetein. Egyszóval végbe kell mennie egy
tudatváltásnak, amelyet intézményi változások is kísérnek. Külön-
külön egyik sem elegendő.
Wilber szerint négy eltérő típusú holarchiáról, holisztikus szekven-
ciáról van szó. Az összes holarchiát elhelyezte a négy csoport vala-
melyikében — azonnal egyértelmű volt, hogy melyiknek hol a helye —,
és nyilvánvalóvá vált, hogy egy adott csoportba tartozó holarchiák
mindegyike ugyanazzal a tájjal foglalkozik, összesen azonban négy
különbözőről van szó.
Wilber rájött, hogy a négy negyednek a közös alapja egy hihetetlenül
egyszerű dolog. A négy holarchia típus a holonok belsejére illetve külsejére
vonatkozik, azok individuális illetve kollektív megjelenési formájában —
ez összesen négy, tehát így jön tehát létre a négy negyed. Mind a négy
holarchiatípus valóságos holonok valóságos aspektusait képezi le, ezért
tapasztaljuk azt, hogy mind a négy típus makacsul újra és újra feltűnik
a világ különböző pontjain és korszakaiban készített térképeken
A négy negyed tehát az individuális, illetve a kollektív holon belső,
illerve külső aspektusa. Wilber ábrájában a jobb oldali oszlop a
biológia tankönyvekből jól ismert holarchiát ábrázolja. Mindegyik
szint meghaladja és megőrzi az elődjér. Mindegyik szint tartalmazza
az. előző szint alapvető elemeit, és hozzáteszi a saját újonnan keletke-
ző, jellegzetes, meghatározó tulajdonságait, amelyek mindegyike a
húsz alapelvnek megfelelően működik.
A bal oldali oszlopban tehát a jobb oldalon bemutatott objektív,
külsődleges formáknak megfelelő szubjektív, belső tudatossági fokozato-
kat sorolja fel. Például az ,ingerérzékenység" — vagyis a környezeti
ingerekre adort aktív válaszadás képessége — a sejteknél kezdődik. Az
érzékelés az idegsejtes szervezeteknél jelenik meg, az észlelés pedig az
idegpályák kialakulásával. Az ösztön-késztetések az agytörzs kiala-
kulásával bukkannak fel, az alapvető érzelmek a limbikus rendszerrel
függnek össze.

220
 A lényeg az, hogy a bal oldalon ábrázolt dimenzió a belső dolgokra
vonatkozik, a belső mélységre, ami pedig nem más, mint maga a tudat.
A bal oldalon azt láthatjuk, hogyan fest a holon belülről, a jobb olda-
lon pedig azt, hogy ugyanaz a holon hogy néz ki kívülről. Belső és
külső. Tudat és forma. Szubjektív és objektív. A jobb felső negyed
holarchiája a legismertebb, mégpedig azért, mert az a mértékadó,
objektív, empirikus, tudományos térképek közé tartozik.
Az individuális holonok tipikus holarchiájának objektív leírásáról
van szó, kezdve az atomoktól a molekulákon át a sejtekig (korai sejtek
vagy prokarióták, fejlettebb sejtek vagy eukarióták), majd az egyszerű
szervezetekig (amelyek idegsejt-hálózattal illetve fejlettebb idegpályák-
kal rendelkeznek). Utána következnek a bonyolultabb szervezetek, a
hüllőktről az ősemlősökig és az emberekig, akiknek rendkívül összetett,
három koncentrikus rétegből álló agya van, amely meghaladja és
megőrzi az elődök agyár. A háromrétegű agy részei tehát a büllőktől
örökölt agytörzs, az ósemlősök limbikus rendszere, plusz még valami új:
a komplex agykéreg, a neokortex (új agykéreg), amely képessé teszi az
embert az absztrakt logika, a nyelv és a vízió-logika elsajátítására.
A tudatfejlődés magasabb szintjein az ÉN, az egyéni viselkedés, a
kultúra és a társadalom területén — vagyis mind a négy negyed terü-
letén — kifinomultabb, fejlettebb struktúrák jelennek meg.
Az ábra jobb oldalán szereplő valamennyi holon így vagy úgy, de
empirikusan megfigyelhető. Mindegyik egyszerűen lokalizálható, hiszen
ezek a holonok fizikai-anyagi aspektusai. Vagyis a jobb oldalon
található nézőpontjaira minden esetben igaz, hogy konkrétan rámutat-
hatunk: , ez az, itt van". Ez itt az agy, ez itt egy sejt, ez egy város, ez egy

A bal oldalon található dolgok tetten érése azonban már nem ilyen
egyszerű, mert a bal oldali aspektusok egyike sem lokalizálható egysze-
rűen. Az irigységre, a büszkeségre, a tudatra, az értékre, a szándékra
vagy a vágyra már nem lehet rámutatni.
A jobb oldali utak az észlelésre, a bal oldali utak az értelmezésre
támaszkodnak. Az ok pedig egyszerű— a felszín látható, ám a mélység
értelmezésre szorul. Minden, ami az ábra bal oldalán van,
értelmezésre szorul. Az értelmezés tehát az egyetlen mód arra, hogy
eljussunk egymás mélységeihez.

221
KONTEXTUS FÜGGŐ ÉRTELMEZÉS

Tulajdon mélységeinket is meg kell tanulnunk helyesen értelmezni.

Életünket megkeseríti a szorongás, a depresszió és más egyéb tünetek,
amelyek előtt értetlenül állunk. Miért vagyok depressziós" Mit jelent a
depresszióm? A pszichoanalízis során értelmet adok az álmaimnak, a
tüneteimnek, a depressziómnak, a szorongásomnak. Megtanulom úgy
értelmezni őket, hogy az értelmezés fénye mintegy bevilágítson a
bensőmbe. Mondjuk kiderül, hogy titkon haragot táplálok magamban
az anyám iránt, aki elhagyott, amikor a testvérem született, és őt
szerette jobban. Ez a harag a depresszió álruhájában jelentkezett, vagyis
tudattalanul félreértelmeztem a haragomat, depressziónak véltem. A
terápia során megtanulom, hogyan értelmezzem újra ezt a depressziót;
onnantól kezdve már tudom, hogy nálam a ,szomorú" sokszor azt
jelenti, hogy .dühös". Megismerkedem a dühös ÉNemmel, aki a
mélyben lakozik, és akit mindeddig igyekeztem elrejteni magam elől
azáltal, hogy félreértelmeztem, félrefordítottam, álruhába öltöztettem.
Minél helyesebben értelmezem tulajdon mélységemet — minél
világosabban látom, hogy a , szomorú" nálam ,dühöset" jelent —, annál
ritkábban jelennek meg a tüneteim, annál kevésbé leszek depressziós.
Mélységem azzal honorálja a valósághűbb értelmezést, hogy nem küld
többé fájdalmas tüneteket, amelyek szabotálják a működésemet.
A , beszédterápiák" — a kognitívtól az interperszonális terápiákon át a
jungi terápiáig, illetve a Gestaltig és a tranzakcióanalízisig— egytől egyig
ezen az elven alapulnak, vagyis azt tűzik ki célul, hogy a páciens a
tulajdon belső mélységeinek a korábbinál helyesebb értelmezéséhez jusson el.
Jobban megértse az álmai, a tünetei, a mélységei, az élete, a léte értelmét.
Az életünknek szubjektív összetevője is van, amelyet saját magunk-
nak kell megértenünk, értelmeznünk. Az élet nem csupán a felszínen
zajlik, hanem a mélyben is. Minél helyesebben értelmezem tulajdon
mélységeimet (minél mélyebb, alaposabb az önismeretem) annál
áttetszőbbé válik számomra az életem. Annál kevésbé érzem úgy,
hogy értetlenül állok előtte, hogy sötétben botorkálok.
Biológiai, pszichiátriai megközelítésben nem azért vagy depressziós,
mert nincs értelme az életednek, mert szenvedsz az értékek vagy az
erények hiányától, hanem azért, mert kevés az agyadban a szerotonin.

Ze
Pedig hiába tömik tele az agyadat szerotoninnal (antidepresszáns),
attól még nem jelennek meg az életedben értékek. Egyszóval: ha a
depresszióm belső oka az, hogy az anyám elhagyott, az ,külsőleg"
esetleg úgy nyilvánul meg, hogy az agyamban alacsony lesz a szeroto-
ninszint, és a Prozac vagy más antidepresszáns (hangulatjavító) bizo-
nyos mértékben képes arra, hogy újból egyensúlyba hozza a szeroto-
ninszintet. Ez eddig rendben is van, és az efféle elsősegély néha
rendkívül hasznos. Csakhogy a Prozac mit sem ér, ha meg akarom
érteni, ha értelmezni akarom a belsőleg átélt kínokat, hogy jelentést
hordozzanak számomra, s hogy áttetszővé válhasson előttem a saját
életem. Akit ez nem érdekel, aki nem kíváncsi a tulajdon bensőjére,
annak egyedül a Prozac kínál megoldást.
Amennyiben bele kívánsz pillantani a saját mélységeidbe, és helyesen
szeretnéd értelmezni, amit ott látsz, akkor beszélgetned kell valakivel, aki
már előzőleg belepillantott ezekbe a mélységekbe, és másoknak is
segített az értelmezésben. A segítő terapeutával (pszichoterapeuta) foly-
tatott párbeszéd során kéz a kézben haladtok az egyre helyesebb értel-
mezések felé, s ahogy a létrejövő interszubjektív (saját belső) mélység
vonzáskörében egyre tisztábban értelmezed, egyre világosabban meg
tudod fogalmazni, mit rejt a mélység, úgy oszlik az addigi köd, úgy
válik egyre áttetszőbbé az életed. Míg végül talán tulajdon mélysé-
gedbe pillantva szabaddá válsz, és olyan áttetsző leszel, hogy magát az
Istenséget is megpillantod. De az biztos, hogy bármelyik szinten állsz
is, semmi sem nyílik meg előtted mindebből, ha görcsösen ragasz-
kodsz a felszínhez.
Az értelmezés legfontosabb sajátossága, hogy mindig fkontextus-
függő. A jelentések megértésénél mindig érzékenyen kell figyelnünk a
háttérben rejtőzködő kontextusra (értelmi-, szövegi összefüggésre).
Minél több kontextust veszünk figyelembe — felfelé is, lefelé is —, annál
gazdagabbak lesznek az értelmezéseink. Az értelmezésnek nagyon
fontos szerepe van a szellemi átalakulás, illetőleg a szellemi tapasztala-
tok esetében.
Ugyanis ahogyan az élményt értelmezed, úgy fogod megosztani
másokkal, úgy fogod elmondani a világnak, úgy illeszted bele a saját
ÉN-rendszeredbe, és úgy fogsz beszélni róla másoknak, gondolkozni
róla magadban.

223
 Ha képtelennek bizonyulsz a helyes értelmezésre, például egy
élménynél, nagyon erős szellemi tapasztalatnál, könnyen lehet, hogy
belebolondulsz. Nem fogod tudni összhangba hozni ezt a tapasztalást
a lényed többi aspektusával, mert nem tudod, mit jelent. Tulajdon
hallatlan mélységeid elhagynak téged, összezavarnak, elhomályosítják
az elmédet, mert nem vagy képes a helyes értelmezésre. Az értelmezés
tehát még a szellemi, az elmén túli tapasztalatoknak is elengedhetet-
len része.
Az értelmezés egyik alapszabálya az, hogy minden jelentés kontex-
tus-függő. Amikor tehát egy szellemi élményt kísérelünk meg megér-
teni, meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy a kontextus, amelyben
értelmezzük, a lehető legteljesebb. Vagyis arról, hogy mind a négy
negyedet illetően helyesnek tűnik a megértésünk. , Négynegyedes"
értelmezésre kell törekednünk, vagyis olyanra, amely a Kozmosz min-
den dimenziójának a kontextusában elhelyezhető.
Manapság sokan csupán egyetlen negyed kontextusának a valóságát
veszik figyelembe, efféle élményeket értelmeznek — sőt gyakran egyet-
len negyed egyetlen szintjét! Így a többi negyed valósága elsikkad, s a
teljes értelmezés, sőt maga a teljes tapasztalat is elsorvad.
A szellemi élményt sokan kizárólag a bal felső negyed fogalmaival
fejezik ki — az élményt tehát a felsőbb ÉN, a magasabb rendű tudat, az
archetípusok, az enneagramok, a lélek, a belső hang, a transzcendentális
tudatosság megnyilvánulásának tekintik. Tökéletesen figyelmen kívül
hagyják a kulturális, társadalmi és viselkedésbeli komponenseket.
Meglátásaikat eltorzítja, hogy nem vonatkoztatják ezt a megtapasztalt
felsőbb ÉNt a többi három negyednek a valóságaira, amelyeket egyébként
— meglehetősen narcisztikus módon — pusztán az ÉNjük kiterjesztésének
tartanak. A New Age mozgalom hemzseg az efféle értelmezésektől,
Mások úgy vélik, hogy ezek az élmények tulajdonképpen az agy
különféle állapotainak a termékei, azaz a jobb felső negyed valóságait
emelik ki a többi rovására. Szerintük ezek a tapasztalatok csupán —
vagy legalábbis nagyrészt — théra agyhullámok, masszív endorfin-
kibocsátás vagy az agyféltekék szinkronizációja következtében jönnek
létre. Ez a megközelítés szintén tökéletesen elsorvasztja a kulturális és
társadalmi aspektusokat, nem beszélve a belső tudatállapotokról.
Hiperobjektív, pusztán technikai jellegű magyarázat.

224
 Minden ,egynegyedes" értelmezésben benne rejlik az igazság
csírája. De mivel nem képesek magukba fogadni a többi negyed
igazságát, megcsonkítják az eredeti tapasztalatot. Töredékesen,
szegényesen értelmezik ezt a spirituális intuíciót. Ezek a töredékes
értelmezések pedig nem segítik elő a további spirituális intuíciókat.
Magát a spirituális folyamatot inkább megakadályozzák a töredékes
értelmezések
Mivel a Működő Szellem mind a négy negyedben megnyilvánul, a
spirituális tapasztalat megfelelő értelmezésének figyelembe kell
vennie mind a négy negyedet. Nemcsak arról van szó, hogy különbö-
ző szintjeink vannak — anyag, test, elme, lélek és szellem —, hanem
arról is, hogy ezek mindegyikének négy aspektusa van: intencionális
(szándékos), viselkedésbeli, kulturális és társadalmi.
Ráhangolódunk, megbékélünk, s végül eggyé válunk valameny-
nyivel. Ekkor eltölt az együttérzés minden iránt, ami a Kozmosz, míg
végül a tudatunk szinte kozmikus tudattá válik. Csakhogy ehhez
nagyon oda kell figyelni.
Az igazság — a legtágabb értelemben — a valóságra való ráhangoló-
dást jelenti. Vagyis azt, hogy valódi összhangban állunk az igazzal, a
jóval és a széppel. Az emberiség fájdalmas leckék során tanulta meg,
hogy melyek azok az érvényességi kritériumok, amelyek révén eldönt-
hetjük, hogy kapcsolatban vagyunk-e a valósággal, ránangolódtunk-e
a Kozmosz gazdag sokszínűségére.
Az érvényességi kritériumok olyan eszközök, amelyek révén magá-
val a Szellemmel kerülherünk kapcsolatba, amelyek révén ráhango-
lódhatunk a Kozmoszra — állítja Wilber. Az érvényességi kritériumok
arra kényszerítenek, hogy szembenézzünk a valósággal, megzaboláz-
zuk egoista fantáziánkat és önző viselkedésünket; bizonyítékokért
kiáltanak a Kozmosz többi részéhez; mintegy kipenderítenek önma-
gunkból. Ezek a kritériumok a Kozmikus Alkotmány beépített fékjei
és korlátozó eszközei.
A jobb felső és alsó negyed a holonok empirikusan megfigyelhető,
külsőleges aspektusait tartalmazza, amelyek egyszerűen lokalizálhatók.
Jól látható dolgokról van tehát szó, így a kijelentés igazsága esetében
állításainkat ezekhez a tárgyakhoz, folyamatok, illetve tényállásokhoz
köthetjük.

225
 Viszont, ha áttérünk a bal felső negyed, vagyis az individuális holon
belsejének a vizsgálatára, akkor egészen más érvényességi kritériummal
kell számolnunk. A kérdés itt nem az, hogy tényleg esik-e az eső, ha-
nem az, hogy ha azt állítom, hogy esik az eső, igazat mondok-e vagy
hazudok.
A jobb oldali negyed dimenziójában tehát a kijelentés igazsága —
röviden az , igazság" — az iránytű, amelynek segítségével! kiismerhetem
magam — a bal felső negyedben viszont a ítelesség, más néven
őszinteség, becsületesség, megbízhatóság. A dolog itt tehát nem az
objektív igazságon, hanem a szubjektív hitetességen múlik.
A belső történések nem objektív tényállásokban, hanem a különféle
tudatállapotokban fokalizálódnak, tehát nem lehet őket empirikusan
megragadni, nem lokalizálhatók egyértelműen. Ahogy a korábbiakban
már láttuk, csak kommunikáció és értelmezés útján juthatunk el
hozzájuk, a monologikus megközelítéssel nem megyünk sokra.
Hazudhatok neked, sőt, és ez igen lényeges — hazudhatok saját
magamnak is. Megpróbálhatom elrejteni magam elől tulajdon
mélységem egyes aspektusait. Tehetem ezt szándékosan, vagy tehetem
,tudattalanul". De így vagy úgy, az eredmény a mélyben zajló törté-
nések félreértelmezése, a benső tartalmakkal kapcsolatos hazugság.
Tulajdonképp azt mondhatjuk, hogy a ,trudattalan" az a ,hely",
ahonnan a hazugság kiindul. Az ember gyakran súlyos környezeti
trauma hatására kezd el hazudozni önmagának, vagy a szüleitől ta-
nulja, vagy védekezési mechanizmusként alkalmazza a hazugságot —
egy fájdalmas igazság ellen.

226
 Á TUDATFEJLŐDÉS SZINTJEI — LÉTRA MODELL

(10.) nem-kettős (nonduális)

4
9. kauzális

8. szubtilis
Transzperszondlis

7. okkult (pszichikus)

6. integrált tudat (kentaur, víziólogika)

5. racionális elme (formális-reflexív)

Perszondlis

4. szabály / szerep elme (konkrét műveleti)

3. leképező elme

ám 2. fantazmikus-érzelmi

Preperszonátis

1. szenzoros-fizikai

44 (0. prenatális-ősmátrix)
Készíterte: CGsánri B.

Az őszinteség forrása mindegyik esetben a tudattalanban kercsen-

dő, a tudattalan tehát tulajdon szubjektív mélységünk; benső állapo-
tunk, mélyen gyökerező vágyaink és szándékaink meghamisításának
a ,helyszíne". A hazugság a tudattalanban lokalizálhatá.

AT
A PSZICHOTERÁPIA SEGÍTI A HITELES
ÉRTELMEZÉST

A , mélypszichológia" és a pszichoterápia célja, hogy megtanítsa az

embereket arra, hogy hitelesebben értelmezzék önmagukat. A bal oldali
dimenzió, mint tudjuk, az értelmezés birodalma, nem meglepő tehát,
hogy a terápia alapvető kritériuma a hiteles vagy adekvát értelmezés.
Amikor valaki ahelyett, hogy dühös lenne az anyjára, aki elhagyta,
szomorú lesz, azaz depresszióba esik, ez úgy történik, hogy az élete
korai szakaszában valamikor összetéveszti a haragot a depresszióval.
Haragszik az anyjára, amiért az nincs ott vele, vagy a testvére, hiszen
annak megszületése után nem szereti annyira, mint előtte. Egy gyerek
azonban nagyon veszélyesnek érzi a haragot. Mi van, ha a haragja
megöli az anyár? Nem kéne dühösnek lennem rá, gondolja, hiszen
végül is szeretem. Úgyhogy inkább magamra leszek dühös. Saját
magamat ostorozom. Haszontalan, rossz, velejéig romlott kölyök! Ez
persze nagyon elkeserítő. Eredetileg dühös voltam, de most már
szomorú vagyok
Így vagy úgy tehát félreértelmeztem, eltorzítottam a mélyben zajló
történéseket, A dühöt átkereszteltem , szomorúságra". És az óta is
hordozom ezt a hazugságot. Nem mondhatok igazat magamnak,
hiszen az óriási fájdalommal járna — be kellene vallanom, hogy meg
akarom ölni az anyámat, akit szeretek — jobbnak látom inkább
hazudni. lehát hazudok. Az árnyékom", a , tudattalanom" most már
ennek a hazugságnak a lakhelye, ort fészkel, tehát onnan elfordítom
az arcom.
Mivel hazudok, aztán pedig elfelejtem, hogy hazudok, tovább
hazudok másoknak is, pedig még csak nem is tudok róla. Sőt valószí-
nűleg nagyon őszinte benyomást keltek. Minél jobban hazudok ma-
gamnak, annál őszintébben gondolom azt, hogy az igazat mondom.
Mivel pedig a saját belső világomat félreértem, gyakran félreértem
a másét is. Valamit, ami a mélyben van, lehasítottam (hasítás), elfoj-
tottam (elfojtás), leválasztottam (hasítás), kivetettem magamból
(projekció) —, így hát az arra vonatkozó dolgokat mindig torz módon
értelmezem, akár rólam van szó, akár másokról. A hazugság át- meg

228
átszövi értelmezéseim szövetét; félreértem önmagam, s ezért sokszor
félreértem a másikat is.
Az értelmező jellegű pszichoterápiák tehát — mint a pszichoanalízis,
a Gestalt vagy a jungi terápia — abban segítenek, hogy bepillants a
belső világodba, és hitelesebben értelmezd a mélységeidet.
Így lassan a viselkedés szintjén is ugyanaz jelenik meg, mint a mélyben.
Összhangba kerül a szó és a tett. Általában ezt nevezzük integritásnak
- amikor valakiről azt érezzük, hogy nem hazudik nekünk, mert
magának sem hazudik. A bal oldali negyedbe tartozik az egész életvilág,
a tudatosság, a tulajdon mélység. Ha fogékony valaki a mélységre,
akkor a hitelesség, az őszinteség, és a szavahihetőség vezérfonalának
segítségével ismerheti meg önmagát és mások mélységeit egyaránt.
A lényeg az, hogy a mélységhez vezető utat a megtévesztés, a hamis-
ság zárja cl. Ha elfogadjuk, hogy létezik belső világ, el kell hárítanunk
a fő akadályt, amely a belső világ megismerésének úrjában áll: a
hamisságot és a megtévesztést. A bal oldali utas pszichoterápiák célja
is a saját belső világunk hitelesebb értelmezése.
Az értelmező terápiák elsősorban abban különböznek egymástól,
hogy milyen mélyre hajlandóak menni az értelmezés során, Vagy milyen
magasra. A bal felső negyed, mint említettem, a tudat egész spektrumát
tartalmazza — vagyis a tudatosság különböző fejlettségi fokainak az egész
spektrumát. A különféle rerápiák ennek a spektrrumnak más és más
szintjére csatlakoznak rá, és aztán a kedvenc szintjük lesz az alapvető
vonatkoztatási pont, amely köré felépítik a rájuk jellemző értelmezést.
Minden értelmezés kontextus-függő, és a különféle terápiáknak
kivétel nélkül megvan a kedvenc kontextusuk, amelyben az
értelmezésük mozog. Ez nem azt jelenti, hogy tévednek, csupán
annyit, hogy fel kell ismernünk, milyen kontextusból, melyik szintről
beszélnek, vagyis el kell helyeznünk az értelmezéseiket.
A freudiánusok az érzelmi-szexuális szintet hangsúlyozzák; a kog-
nitív terapeuták a verbális, a transzperszonális pszichológusok pedig a
szellemi szintet. De mindannyian elsősorban azokkal a torzításokkal,
hazugságokkal és önbecsapásokkal szembesítenek bennünket, ame-
lyek segítségével az adott dimenzió igazságát elrejtjük önmagunk elől
— amelyek miatt megbillen az önértékelésünk, homályba vesznek
valódi érzelmeink és valódi szellemi természetünk.

229
 A bal oldali típusú vagy értelmező terápiákról — ha lehántjuk róluk a
kizárólagosság, illetve az egyetlen szint iránti elfogultság mezét —,
nagyon sokat tanulhatunk. Mindegyikük fontos tudással rendelkezik az
ÉN — a tudat — különböző szintjeiről, és azokról a hiteles értelmezésekről,
amelyeknek a segítségével eljuthatunk az egyes szintek igazságához.
Vizsgáljuk meg a bal alsó negyedet. Irt az a lényeg, hogy a szubjektív
világ interszubjektív térben, kulturális létben létezik, ez az interszub-
jektív tér teszi lehetővé, hogy a szubjektív világ egyáltalán létrejöjjön.
Kulturális háttér nélkül az én saját egyéni gondolataimnak nem lenne
semmi értelme. Eszköz sem lenne a kezemben arra, hogy a gondolatai-
mat önmagam számára értelmezzem. Egyszóval, a szubjektív tér elvá-
laszthatatlan része az znterszubjektív térnek, s ez a posztmodern, illetve
felvilágosodási utáni mozgalmak egyik legnagyobb felfedezése.
A bal alsó negyed világában, az ábra kulturális világában — mondja
Wilber — tehát az érvényesség kritériuma nem annyira a kijelentés
objektív igazsága, nem is annyira a szebjektív hitelesség, hanem az
interszübjektív illeszkedés. A kulturális háttér jelenti azt a kontextust,
amelyben az én egyéni gondolataim és értelmezéseim értelmet nyer-
nek. Az érvényességi kritérium itt tehát a háttérben való , kulturális
megfelelésen" alapszik.
Ha ugyanabban a térben kívánunk élni, ki kell dolgoznunk valami-
féle morált és etikát. Aztán törvényeket is kell hoznunk. Valamiféle
identitást is kell találnunk, amely túlmutat az egyéneken, és azt
domborítja ki, ami közös bennünk, vagyis valamiféle közös iden-
titást, hogy képesek legyünk a másikban egy kicsit önmagunkat is
látni, és ezért törődjünk és együtt érezzünk vele. Mindez tehát a
kulturális megfelelés, a kollektív jelentések, a helyénvalóság és az
igazságosság körébe tartozik.
A kulturális megfelelés nem csak tudatos döntések, szerződések
eredményeképpen jön létre; elsősorban olyan mélyen gyökerező meg-
felelésekről van szó, amelyek gyakran észrevétlenek maradnak. A
kulturális megfelelés révén az egyik szubjektum megértheti, mit akar
a másik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékben belebújhatunk a
másik bőrébe. Részesedhetünk egymás mélységében Ha igazat
beszélünk, és hitelesen mondjuk el, kölcsönös megértésre juthatunk.

230
 Ide tartozik az igazságosság, a jóság, a helyesség. Mi szolgálja a
közösség javát? Mi az, ami nekünk jó és helyénvaló, ami biztosítja,
hogy méltósággal és egymás iránti méltányossággal éljünk együtt
ugyanabban a kulturális térben? Hogyan rendezzük szubjektív terein-
ket úgy, hogy beleilleszkedjenek a közös, interszubjektív térbe, a közös
világtérbe, a közös kultúrába, amely szubjektív létünk táptalaja?
A kulturális megfelelés vagy igazságosság számtalan dolgot foglal
magában, az etika, a morál és a törvény kialakításától a csoport, illetve
kollektív identitás megteremtéséig, a háttérben meghúzódó kulturális
kontextusokig és így tovább.
Ne feledjük, minden holonnak van kulturális tere, bármilyen egysze-
rű, bármely kevéssé összetett legyen is. Az interszubjektivítás tehát
minden szinten átszövi a Kozmosz szövetét. A Szellem nemcsak ,.ben-
nem" él, nemcsak ,abban", nemcsak , bennük" — hanem , bennünk" is,
mindannyiunkban.
A jobb felső negyed az egyének, a jobb alsó a rendszerek külsőleges
aspektusait tartalmazza. A jobb felső negyed tehát a kijelentés legszigo-
rúbb értelemben vett igazságának birodalma, a kijelentés itt egy ön-
magában álló tényre utal. A jobb alsó negyedben viszont a kijelentés a
társadalmi rendszerre vonatkozik, amelynek a fő érvényességi krité-
riuma a funkcionális illeszkedés — vagyis az, hogy az egyes holonok
miként illeszkednek egymáshoz az egész objektív rendszerben.
A megismerés mind a négy típusa megalapozott, mivel a holonok
négy aspekrusának a valóságában gyökerezik. Ennél fogva az adekvát
közösség mind a négyfajta igazságra vonatkozó állításokat módosíthat-
ja, megerősítheti, illerve elvetheti. Az adott igazságtípusra vonatkozó
érvényességi kritériumok fékjei és korlátozó eszközei megbízhatóan
igazítanak útba bennünket igazságkereső utunkon. A saját hatáskörű-
kön belül mind cáfolhatóak, vagyis a hamis állításokat az adott terület-
ről származó további bizonyítékok segítségével elvethetjük.
Évszázadok, sőt évezredek folyamán az emberiség a saját bőrén ta-
pasztalta meg az igazság próbájának ezeket az alapvető eljárásait. Ezek
az igazságok az emberiség közkincsér képezik, amelyeket hányattatá-
sok közepette, vérrel, verejtékkel és könnyekkel szerzett meg, a fejét
minduntalan felütő hamisság, tévedés, megtévesztés és becsapás
ellenére. Az emberiség egymillió éves történelme során lassanként

231
megtanulta az igazságot elválasztani a látszattól, a jóságot a romlott-
ságtól, a szépséget a csúfságtól, az őszinteséget a hamisságtól. Ez a
négy igazság végső soron nem más, mint a megnyilvánult világban
ragyogó Szellem négy arca. Az érvényességi kritériumok teszik lehe-
tővé, hogy rácsatlakozzunk magára a Szellemre, ráhangolódjunk a
Kozmoszra. Az érvényességi kritériumok arra kényszerítenek, hogy
szembenézzünk a valósággal; megzabolázzák egoista fantáziáinkat és
önző viselkedésünket; bizonyítékokért kiáltanak a Kozmosz többi
részéhez, és kilendítenek önmagunkból.
Ezek a Kozmikus Alkotmány beépített fékjei és korlátozó eszközei —
vallja Wilber, és így ír: ,Ha nem térünk le az igazsághoz vezető
ösvényekről, akkor észrevétlenül magával ragad a Kozmosz áramlata, s
az ár önmagunkból is kisodor bennünket, önmagunkon túlra. Arra
kényszerít, hogy feledkezzünk el önhasznunkról, hiszen onnantól fogva
az igazság egyre szélesebb, egyre mélyebb körei lesznek otthonunk.
Ráhangolódunk a Kozmoszra, megbékélünk, végül eggyé válunk vele,
s ekkor hirtelen megrázkódunk és ráismerünk , Eredeti Arcunkra", arra
az Arcra, amely — valahányszor azt mondtuk: ,ez az igazság" —,
mindannyiszor ránk mosolygott, és lágyan, de állhatatosan azt súgta:
ne feledd az igazat, ne feledd a jót és ne feledd a szépet". Ez a hang a
Kozmosz valamennyi szögletében ugyanazt suttogja, hogy ragyogjon az
igazság, a hitelesség, a jóság és a szépség, zálogaiként a fénylő
Ürességnek, melyről sohasem szakadunk, sohasem szakadhatunk el".

232
, ÉN", Mr, ,AZ" — BUDDHA, SZANGHA, DHARMA

Az alapvető felosztás a következő: mindaz, ami a jobb oldalon van,

az Az"
, nyelvén szól. Mindaz, ami a bal felső negyedben van, az ,Én"
nyelvén, a bal alsó negyedben pedig minden a , Mi" nyelvén.

Nézőpontok és a négy kvadráns

Az , Az" nyelv objektív, semleges, értékmentes felszínekről szól. Ez az

empirikus, analitikus és rendszertudományok nyelve, a fizikától a
biológián és az ökológián át a kibernetikáig, a pozitivista szociológiáig,
a behaviourizmusig és a rendszerelméletig. Egyszóval, ez a nyelv mono-
logikus. Felszíneket, Az"-okat
, szemlél és monologizál. Az ,Az" nyelv
objektív külsőket vizsgál, valamint azoknak az egymással való
kapcsolatait, a megfigyelhető felszíneket és összefüggéseket, amelyek az
érzékekkel illetrve az érzékek kiterjesztésére szolgáló műszerekkel
figyelhetők meg, függetlenül attól, hogy az adott empirikus felszín
,benned" van, mint például az agyad vagy a tüdőd, vagy , rajtad kívül",
mint az ökoszisztémák.
Az , Én" nyelv ezzel szemben maga a jelenlét, a tudat, a szubjektív
tudatosság. A bal felső negyed világában minden az , Én" nyelvén szól, a
belső szubjektivitás nyelvén. Az Én" , elem minden holon szubjektív
alkotóeleme. Ez az Én",, azaz a szubjektivitás természetesen a mélység
növekedésével egyre nagyobb fokú lesz, de a lényeg az, hogy az , Én" elem
semmiképpen sem fejezhető ki , Az" nyelven. Hiszen akkor a szubjektum
máris objektummá változna, márpedig ettől mindannyian ösztönösen
irtózunk, és hevesen tiltakozunk ellene.

233
ÉNállapotok-gravitációs centrum:
SZELLEM A LÉTRÁN

Ha valaki szubjektumként kezel, akkor meg akar érteni, ha objektum-

ként, akkor manipulálni akar. Ha önmagamat kezelem objektumként,
akkor önmagamtól idegenedek el, és identitás válságba kerülhetek — ez
korunk súlyos problémája.
A harmadik nyelvet, a ,Mi" nyelvet a bal alsó negyed világában, a
kulturális, interszubjektív dimenzióban beszélik. A bal felső negyed
arról szól, hogy , Én" hogyan látom a világot, a bal alsó arról, hogy
"Mi" hogyan látjuk. Arról a kollektív világképről van tehát itt szó,
amellyel mi — akik egy adott időben, helyen és kultúrában élünk —
rendelkezünk. A világképek természetes fejlődésen mennek keresztül,
így volt már archaikus, mágikus, mitikus és racionális világkép.

234
 A nagy hármasság valójában a négy negyed leegyszerűsített változata, .
amely azért lehetséges, mert mindkét jobb oldali negyed objektív
külsőségekkel, ,Az"-okkal foglalkozik. Egy holon adekvát és teljes
leírásához mind a három nyelvet használnunk kell, hogy mind a négy
aspektusát kimerítsük, ahelyett, hogy előnyben részesítenénk az egyik
negyedet vagy az egyik nyelvet a többi rovására, noha mégis általában ez
szokott történni.
Nézzünk néhány példát arra, hogy a nagy hármasság milyen
formákat ölt.

"Én" (bal felső) — tudat, szubjektivitás, "én, — önkifejezés

(idetartozik a művészet és az esztétika),
hitelesség, őszinteség.

a Mi" (bal alsó) — etika és morál, világképek, közös kontextus,

kultúra; interszubjektív jelentés, kölcsönös
megértés, helyesség, igazságosság.

vAz" (jobb oldal) — tudomány és technológia, objektív természet,

empirikus formák (idetartozik az emberi agy és
a társadalmi rendszerek is), a kijelentések
igazsága és a funkcionális illeszkedés.

A tudomány — az empirikus tudomány — objektumokkal, , Az"-

okkal, empirikus összefüggésekkel foglalkozik A morál és az etika , Mi"-
nket és interszubjektív világunkat érinti. A művészet és az esztétika
azzal foglalkozik, amit a szemlélő, az , Én" szépnek tart. Az emberi
fejlődés során, ha a modernitás képes volt arra, hogy szétválassza a nagy
hármasság tagjait, az , Én-t, a ,Mi"-t és az ,Az"-t, és ezt a vívmányt
általánosan elismertesse, akkor a posztmodernitásra vár a feladat, hogy
integrálja őket. Arra kell törekednünk, hogy a Szellemet mind a négy
negyedbeli megjelenési formájában tiszteletben tartsuk, hogy a Szellem
mind a négy arcát — a nagy hármasság mindhárom tagját — képesek
legyünk felismerni, és ezáltal lassan ráhangolódjunk a Tóra, az Igazra és
a Szépre, bennük éljünk és hálát adjunk nekik.

235
 A nagy hármasságot párhuzamba állíthatjuk a Buddha (mindent
átható értelem), Dharma (örök igazság), Szangha (közösség, a ,Mi"
birodalma) hármasságával. Buddha nagy szellemi megvalósító volt, a
Dharma az igazság, amelyet megvalósított, a Szangha pedig azoknak a
közössége, akik a megvalósítással kísérleteznek. Ez a nagy hármasság
megjelenési formája a tudatfejlődés magasabb, tudat fölötti,
transzperszonális régióiban.
Ez itt buddhista terminológia, de természetesen más terminológia is
éppen úgy megfelel.
A további fejlődések is végbemennek majd mind a négy negyedben —
egyszerűbben szólva — a nagy háromság mindhárom tagjában. A
további evolúció tehát végbemegy az Én", a ,Mi" és az , Az" világában
is. A végső , Én pedig a Buddha, a végső ,Mi" a Szangha, a végső , Az"
a Dharma.
Ha tökéletesen őszinte vagy önmagadhoz, akkor végül rájössz, és
megvallod, hogy ,én vagyok Buddha", vagyis én magam vagyok a
Szellem. Ami ennél kevesebb, az hazugság, az ego hazugsága, a
különállóként érzékelt ÉN, a végtelen előtt parányira zsugorodó lény
hazugsága. Tudatod legmélyebb zugai közvetlenül érintkeznek a
Szellemmel, benne találsz rá a legalapvetőbb identitásodra. , Élek, de
már nem én élek, hanem Krisztus él bennem" — más szóval: a végső
énem maga Krisztus. Ezt az állapotot nem te hozod létre először,
egyszerűen egy időtlen állapotról van szó, amelyet felismersz és
megvallasz — akkor vagy tehát tökéletesen őszinte, ha azt mondod: , én
vagyok Buddha , a végső Szépség.
A tökéletes kulturális megfelelés, illetve igazságosság pedig az, hogy:
, Mindannyian a Szellem közösségének a tagjai vagyunk". Minden érző
lény — sőt tulajdonképpen minden holon — magában hordozza a
Buddha természetet, azaz van mélysége, tudata, önértéke, részesedik a
Szellemből, azért valamennyien tagjai vagyunk minden lények
tanácsának, a misztikus egyháznak, részci vagyunk a végső nagy , Mi"-
nek. Ez pedig nem más, mint a végső etika, a végső Jó. A végső objektív
igazság pedig az, hogy minden lény a Szellem vagy Üresség tökéletes
megnyilvánulása — vagyis a végső nagy , Az", a Dharma megnyilvánu-
lása. Ez tehát a végső igazság. A végső "Én, a végső , Mi", a végső , Az"
— Buddha, Szangha, Dharma.

236
 A bal felső negyed magasabb szintjei a tudat magasabb vagy
mélyebb fejlődési szintjeit képviselik, amelyeket elérve az egyén , Én -
je felismeri a Szellemmel való elsődleges azonosságot, amelyet több-
féleképpen is el lehet képzelni. A buddhisták azt mondanák, hogy az
egyén Én -je felismeri Üresség- természetét, s az elszigetelt és
elidegenedett , Én" elengedi magát, és megpihen minden megnyilvá-
nulás radikálisan nyitott, üres, áttetsző alapjában. A szufik a legvégső
identitásnak nevezik ezt, amelyben a lélek és az Istenség azonossá
válik. A zen szerint a valódi ÉN valójában nem ÉN, illetve egyáltalán
nem egyedi ÉN, hanem az őseredeti Üresség, amely áttetszik minden
Formán.
A Dharma a Szellem objektív tényekben ságdkáső arcára VOo-
natkozik, a Szellemre, mint végső objektív tényállásra. A Kozmosz
végső ,Az -ábrázata a Dharma, vagyis minden holon Igazsága,
objektív ilyensége, ,olyan, amilyen"-léte. Minden állapot Állapota,
minden természet Természete, minden holon ,Az" ábrázata — ez a
Dharma, az objektív Igazság, ami nevezetesen az, hogy az összes
holon, úgy, ahogy van, a maga , Az"-ságában, az Üresség vagy Szellem
tökéletes megnyilvánulása. Ez tehát a végső Igazság.
A Szangba gyülekezetet vagy közösséget jelent. Ez tehát a Szellem
, Mi" aspektusa. A kereszténységben ez az egyház, amelynek tagjai
részesülnek Krisztus misztikus áldozatából. Ez tehát a megvalósulás
interszubjektív köre, az Istenben való lét , kultúrája".
A lényeg az, hogy mivel a Szellem mind a négy negyedben, illetve a
nagy hármasság minden tagjában egyenlően nyilvánul meg, a Szellem
leírható szubjektív módon úgy, mint a saját Buddha-tudatunk, vagyis a
Szellem ,Én"-je: a Szépség. Objektív módon úgy írható le, mint
Dharma — a Szellem , Az" aspektusa, a végső Igazság. Kulturális megje-
lenési formája szerint pedig, mint Szangha — a Szellem ,Mi" oldala, a
végső Jó.
A négy negyed, más néven a nagy hármasság mindegyike a Szellem,
az Üresség megnyilvánulási formája. Az Üresség pedig szubjektum-
ként vagy objektumként nyilvánul meg, és mindkét alakjában lehet
egyes vagy többes számú. I
Az evolúció pedig mind a négy tartományban végbemegy. Arni
annyit jelent, hogy egyre jobban kibontakozik mind a négy tartomány

237
szellemi természete, azaz mindegyik egyre jobban megvalósítja a
szellemi természetében rejlő lehetőségeket. Az evolúció betetőzése
pedig az lesz, amikor az , Én, a , Mi" és az Az"
, valódi természete végül
tökéletesen ártetszővé válik, és a végső Alap dicsősége árad mindből,
hiszen végső soron mind azonosak vele. S amint felragyog a végső
tudatosság, minden , Én" Istenné lesz, minden ,Mi" szüntelen isten-
tiszteletté, és minden ,Az" Isten pazar templomává — vallja Wilber.
Az , Én" holonnak négy késztetése van — nevezetesen a cselekvőké-
pesség, a részvétel, az önmeghaladás és a felbomlás. A fejlődés minden
fokán ez a négy alapvető választás áll az ÉN előrt. Ha bármelyik kész-
tetés túlsúlyba kerül, vagy alulmarad, az , Én"-en patologikus elvál-
tozás figyelhető meg, amelynek típusa attól függ, hogy a kilenc
fejlődési fok melyikén jelent meg a baj.
Az ÉN egyes aspektusai megsérülhetnek, sőt le is szakadhatnak. Ezt
nevezzük elfojtásnak, disszociációnak vagy elidegenedésnek. Az
alapstruktúrák növekedése és fejlődése önmagában még nem a teljes
kép: az ÉNnek is fel kell nőnie a mindenkori szinthez, meg kell
másznia a táguló tudat létrafokait, és mászás közben bármelyik fokon
előfordulhat, hogy rosszul lép és súlyosan megsérül,
Felfogharjuk ezeket a fejlődési fokozatokat úgy, mint fordulópontok
az emberi fejlődés során végbemenő, óriási jelentőségű differenciálódási
és integrációs folyamatnak az állomásai; afféle minduntalan felbukkanó
útelágazások, amelyekhez érve az ÉNnek döntenie kell: hogyan tovább?
A döntés minden esetben meghatározza az ÉN további sorsát.
Kilenc alapstruktúra van Wilber szerint, tehát kilenc forduló-
pontnak vagy lépcsőfoknak kell lennie. Az ÉNnek minden lépcsőfokra
fel kell hágnia, és a lépcsőfok az adott fejlődési szakasz fordulópontja.
Minden fordulópont három fázisból áll.
Fejlődése során az ÉN a tudatosság magasabb szintjére lép, és
azonosul ezzel a magasabb szinttel, , eggyé válik" vele.
Az ÉN lassanként az adott szint fölé emelkedik, elkülönül tőle,
differenciálódik, vagyis többé már nem azonos vele, meghaladja azt.
Azonosul az újabb, magasabb szinttel, mintegy ,berendezkedik"
benne; az újabb lépcsőfok a megelőzőkön nyugszik, tehát a tágabb
tudatnak az előzőket is magában kell foglalnia, integrálnia kell, s ez
az integráció az adott fordulópont harmadik, végső alfázisa.

238
 LÉTRA — MÁSZÓ — LÁTVÁNY

LÉTRA MÁSZÓ LÁTVÁNY

A tudatosság Aki az alapvető Minden szakaszban
alapvető lépcsofokokar máshogzan lárjuk
lépcsőfokai megmássza önmagunkat és a
ha már létrejöttek, minden újabb másikat
meg is maradnak, lépcsőfok három más az ÉN-identitás
mint a tudat fázisból álló ÉNszükségletek
alapvető építőkövei —— fordulópont: erkölcsi érzék.
vagy holonjai. 1.) egybeolvadás
azonosulás
2.) differenciálódás
meghaladás
3.) integráció
megőrzés

A fejlődés, a kibontakozás folyamán minden egyes lépcsőfokon

máshogyan látjuk a világot — saját magunkat és másokat —, vagyis mds
és más világképpel rendelkezünk. Minden létrafokon más és más az ÉN
identitása, a szükségletei és az erkölcsi gondolkodása. Mindezek valójá-
ban az adott lépcsőfokon, azaz a tudatosság adort dimenziójában
kibontakozó különféle világok aspektusai. Van tehát a létra, vagyis a
tudatosság alapstruktúrái; azután a mászó, aki időnként egy újabb
fordulóponthoz ér; és végül a különböző lépcsőfokokról szemlélt
világ látványa. Létra, mászó és látvány.
A szabály-szerep-tudatosság körülbelül hétéves korban kezd
kialakulni a gyermekeknél, és azt jelenti, hogy a gyermek elsajátítja a
komplex mentális szabályok alkalmazásának és különféle társadalmi
szerepek eljátszásának a képességét. Lassanként megérti, hogy ő nem
csupán egy test, amelynek ösztönzései és vágyai vannak, hanem egy
társadalmi ÉN, aki más társadalmi ÉNek között él, és akinek bele kell
illeszkednie a számára adott társadalmi és kulturális szerepekbe. Igen
nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszakról van szó.

239
 Ahogy a szabály-szerep-tudatosság alapstruktúrája feltűnik a láthatá-
ron, a gyermek ÉNjének szembe kell néznie ezzel az új tudatossági szint-
tel. Fel kell nőnie tehát az adott szinten található fordulóponthoz, azaz
végig kell mennie azon a három fázisból álló folyamaton, amelynek
során új tudatossági szintre léphet. Először tehát felhág az adott lépcső-
fokra, azonosul vele, vagyis azonosul a szabálykövetés és szerepjátszás
képességével, azaz. a szabály-szerep-tudatossággal (ez tehát a forduló-
pont első fázisa). Ezen a ponton tehát az ÉN szabály-szerep-ÉN: ez az
alapvető identitása, az alapvető Self-érzése. Minden erejével alkalmazko-
dik a szabályokhoz és a szerepekhez, azért ebben a fejlődési szakaszban
a Self-érzés konformista. Ugyanennél az oknál fogva az ÉN alapvető
szükséglete — ebben a szakaszban — a másokboz tartozás. Az ÉN erkölcsi
gondolkodása pedig a konvenciókon, a mások jóváhagyása iránti
szükségleten alapszik.
Ha folytatódik az ÉNfejlődés, akkor az ÉN lassanként szűkösnek kezdi
érezni az adott világot, és a tudatossága ismét tágulni kezd. Ennck
érdekében el kell szakadnia artól a lépcsőfokról, amelyen áll, azaz meg
kell tagadnia az adott lépcsőfokkal való azonosságot, meg kell haladnia
azt a szintet — ez a differenciálódás illetve a meghaladás, a fordulópont
második fázisa —, majd azonosulnia kell a következő lépcsőfokkal. Ez a
harmadik fázis, amelynek a nyomában már kezdődik is a következő és
így tovább. Egészen addig, amíg a fejlődés meg nem áll.
Az ÉNfejlődésnek bármelyik pontját vesszük, az egyén reakcióinak
csak körülbelül ötven százaléka felel meg egy adott szintnek, huszon-
öt százaléka egy magasabb, egy másik huszonöt százaléka pedig egy
alacsonyabb szintről származik. Egyetlen ÉNről sem mondható el,
hogy egy adott szinten ,áll". Nem beszélve arról, hogy állandóan szá-
molni kell regresszióval, spirális fejlődéssel, ideiglenes előreugrások-
kal, csúcsélményekkel.
Az erkölcsi fejlődés legalacsonyabb, legkorábbi szakaszaira jellemző
az egocentrizmus és a narcizmus: ,csak én számítok". Ezekben a
szakaszokban az ÉN tehát nagyon impulzívan és hedonisztikusan
viselkedik. A középső szakaszokat konvencionálisnak nevezzük, itt
ugyanis a konformizmus az uralkodó viselkedés. A felsőbb szintek
posztkonvencionális szintek, itt az ÉN már meghaladja a konvencioná-
lis, konformista szemléletmódot is, ehelyett az univerzális pluraliz-
mus és az egyéni jogok a legfontosabb eszméi. Még ennél is magasabb
szintűek a , poszt-posztkonvencionális" vagy szellemi szintek.
Ha valamilyen oknál fogva a korai szakaszokban — mondjuk a
prekonvencionális szakaszokban, vagyis az első harmadik-negyedik
életév során — az ÉNt ismétlődő, súlyos trauma éri, akkor a következő
dolog történik: mivel az ÉN súlypontja a prekonvencionális, impulzív
szakaszban van, az impulzív ÉN egyes aspektusai leszakadnak, disszo-
ciálódnak. Ha brutális leszakadásról van szó, akkor az ÉNfejlődés azon
nyomban megáll, Legtöbbször azonban az történik, hogy a fejlődés
nem áll meg, az ÉN mászik tovább a táguló tudatosság létráján, ha
sántikálva vagy sebesülten is (disszociatív zavarok, több személyiségű
személy és így tovább).
BELSŐ KONFLIKTUS — LESZAKADT ÉN —
ELAKADT FEJLŐDÉS

Ám az impulzív ÉN egy darabig mégiscsak leszakadt és különvált, és

ez az ÉNdarab nem mászik tovább, nem vesz részt a fejlődésben, hanem
leragad (agresszió kiélési zavar). Miközben az ÉN többi része egyre
magasabb csúcsok felé tör, a kis ÉNdarabka megmarad az első szinten,
vagyis továbbra is narcisztikus és egocentrikus marad, csak saját
magával van elfoglalva és tökéletesen impulzív. Vagyis továbbra is pri-
mitív, archaikus szinten rendelkezésre álló kategóriáknak megfelelően
értelmezi a világot.
Miközben a fő ÉNrész folytatja az útját felfelé, a hátra maradt kis
darabka folyamatosan szabotálja a működését neurotikus, esetleg
pszichotikus tünetek formájában. A fő ÉNrész egyre magasabb, széle-
sebb panorámában gyönyörködik, a kis darabka viszont egocentrikus,
narcisztikus, archaikus világképe rabságában sínylődik, kiszolgáltatva
prekonvencionális késztetéseinek és szükségleteinek. A harmadik,
negyedik vagy az ötödik morális szintre felkapaszkodó fő ÉNrész és az
első szinten raboskodó ÉNdarabka közötti bebő konfliktus bizony
katasztrófához vezethet,
Az egyénnek minden alacsonyabb szinttel meg kell birkóznia — az
elsőtől a hatodikig —, mielőtt a magasabb szellemi fejlődés útjára
lépne. Az egyénnek úgyszólván minden fejlődési szakaszban lehet
szellemi tapasztalata, csúcsélménye. Egy harmadik morális szinten
lévő egyén, aki mély szellemi élményen megy keresztül, ösztönzést
érezhet arra, hogy eggyel magasabb szintre lépjen — ebben az esetben
a negyedikre. Semmilyen körülmények között sem ugorhat a
harmadikról a hetedik szintre.
A valódi szellemi vagy transzperszonális fejlődési szintek a hatodik,
ötödik, negyedik, harmadik stádiumban elért fejleményekre támasz-
kodva érhetők csak el. Minden alacsonyabb szint valami abszolút
lényegivel járul hozzá a hetedik szint megnyilvánulásához. Noha az
egyénnek része lehet magasabb dimenziókat sejtető csúcsélmények-
ben, az ÉNjének tovább kell fejlődnie, hogy hozzáidomuljon a maga-
sabb dimenzióban való léthez.

242
 Sri Aurobindo mondja: , A szellemi evolúció a fokozatos kibontako-
zás logikájának engedelmeskedik; ,az egyén" csak akkor léphet új
szakaszba, ha az előző nagy lépcsőfokot már kielégítően meghódítot-
ta. Még ha egyes kisebb szakaszok a gyors, hirtelen emelkedés során
egyszerűen bekebelezhetők illetve átléphetők is, a tudatnak vissza kell
fordulnia, hogy megbizonyosodjék: az átlépett területet biztonságo-
san hozzácsatolta az új birodalomhoz; az egyes lépcsőfokokat na-
gyobb sebesség, erősebb összpontosítás esetén sem lehet kiküszö-
bölni, a fokozatos haladás az ilyen esetekben is elkerülhetetlen".
A transzperszonális pszichológiával kezdetben az volt az egyik
legnagyobb baj, hogy csúcsélményekre helyezte a hangsúlyt. Azok az
elméletek, amelyek az ego megszüntetését ajánlják az ego meghaladása
helyett, valójában regressziót ajánlanak. Kijelenthetjük, hogy az egylé-
péses modell teljesen naiv. Lehet valakinek szellemi tapasztalata, csúcs-
élménye, de az élményt bele kell építenie a saját struktúrájába. Tovább
kell haladnia a fejlődés útján, hogy hozzáidomulhasson ahhoz a szint-
hez, amelybe bepillantást nyert.
A kognitív fejlődés szükséges, de nem elégséges feltétele az erkölcsi
fejlődésnek. Aki tehát méltó akar lenni a megélt szellemi tapasztalat-
hoz, annak folyamatosan fejlődnie kell, vagyis rá kell lépnie a kibon-
takozás, a holarchikus tágulás útjára, hogy belakhassa a tudat egyre
táguló köreit. Súlypontját a tudat egyre magasabb szféráiba kell áthe-
lyeznie; semmi értelme, hogy elméleti halandzsákban, a vallásról foly-
tatott csevegésekben ,idealizálja ezeket a magasabb szférákat — a
meditációs élményt a reális valóságban kell megvalósítani. Egyórás
meditációt nyolc óra karmajógával (olyan tevékenység, munka, amely
általános emberi célokat szolgál, nem egoista önmegvalósítást) kell
kiegyensúlyozni — vallja Swarm Satyananda Saraswati Paramahamsa).
Az egyén valódi ÉNje — a súlypontja — csakis a saját struktúrájának, a
saját képességeinek, a saját fejlődési szintjének megfelelően képes elszál-
lásolni az élményt. A szellemi tapasztalás nem teszi lehetővé, hogy ele-
gánsan átsuhanjunk a fejlődés állomásai fölött, hiszen a tartós szellemi
kibontakozás csakis fokozatos fejlődés eredményeképpen jöhet létre (a
hétvégi boldogság kurzusok élményei nem fejlesztik a személyiséget,
csak az élmények önismereti átdolgozása, akármilyen fantasztikusak is
ezek az élmények, mint például a reinkarnációs hipnózis).

243
 Az emberek nagy része kedveli az instant , szellemi utakat", amelyek
— bármilyen középszerűek vagyunk is — egyetlen lépésben a Jóistenhez
vezetnek. Annyit kell csak tudni, hogy minden baj oka az ego, az
alsten" vagy az , Istennő" pedig pusztán egy új fogalmi keret vagy
paradigma, amelyet be kell tanulni és mantraként ismételgetni.
Ezért aztán egyes fogyasztó társadalmi (sikvilági) paradigmákra
meggondolatlanul rákapnak az emberek, méghozzá éppen azért, mert
nem várják el tőlük, hogy valódi átalakuláson menjenek keresztül.
Elég, ha magukévá teszik az egyetlen lépésből álló új paradigmát
(mindenért az előző életem tehet), mintha egy plázába mennének
vásárolni. Elég, ha azt ismételgeted, hogy a léted csupán az élet
hatalmas szövedékének egyetlen szála, és máris megváltottad a világot.
Ha az ÉN elfojtja illerve leválasztja önmagáról egyes aspektusait,
akkor kisebb porenciállal indul tovább az evolúció és a fejlődés útján.
Márpedig akkor a fejlődés előbb-utóbb abbamarad. A fejlődés során
leszakadt ÉNrészek arra próbálják rávenni a személyiséget, hogy
cselekedjék az ő archaikus vágyaiknak, ösztönzéseiknek és értelmezé-
seiknek megfelelően (ezért olyan divatosak és keresettek az ál-transz-
cendens élmények). És ez így megy tovább, miközben az ÉN többi
része továbbfejlődik. A lényeg az, hogy mire a lény a felnőttkorba ér,
esetleg már potenciája negyven százalékát is elveszíthette, amelyek
leszakadt apró ÉNekként (disszociált ÉNrész), rejtett szubjektumokként
élnek tovább, s ezek a rejtett szubjektumok általában megrekednek
azon a felső szinten, amelyen az elszakadás idején álltak. Mivel a sze-
mély nincsen tudatában czeknek a leszakadt ÉNrészeknek, a bensője
háborgását úgy értelmezi, hogy depressziós vagy rögeszmés, szorong,
vagy más egyéb tökéletesen érthetetlen neurotikus tünetei vannak.
Ezek a kis leszakadt ÉNek, ezek a kis rejtett szubjektumok, akik
foggal-körömmel ragaszkodnak az alacsonyabb szintű világképhez,
felőrlik az energia egy részét. Nemcsak ők maguk szívnak el energiát,
hanem az ellenük való védekezés is. Márpedig akkor valószínűleg
"lőttek" a magasabb, transzperszonális fejlődésnek.
A mélypszichológia egy eléggé megtévesztő elnevezés, valójában
. sekély pszichológiáról van szó, hiszen a holarchia legalacsonyabb,
legsekélyesebb szintjeivel foglalkozik, amelyek azonban, éppenséggel
azonban narcisztikus szűklátókörűségük folytán rettenetesen bénító

244
hatásúak. A lényeg az, hogy a ,mély" pszichológia segítségével
fölvehetjük a kapcsolatot az alsóbb szinteken rekedt holonokkal,
felfedhetrjük őket a saját tudatunk előtt, hogy végre megszabadulhas-
sanak a rögeszméiktől, és újra csatlakozhassanak a tudatfejlődés útján
haladó ÉNhez. Akkor ők is a program részeivé válnak, és többé nem
fejtenek ki reakciós, a fejlődés ellenében ható visszahúzó erőt az ÉNre.
Újból összeforrhatnak az ÉNnel, s ha ez megtörténik, az ÉN minden
erejét latba veti a transzperszonális fejlődés érdekében.

245
A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS — A SZIMBÓLUMOK VILÁGA
Most vizsgáljuk meg a Wilber szerinti személyiségfejlődést. Egyelő-
re vegyük úgy, hogy a születés a kezdet. A csecsemő a megszületésekor
gyakorlatilag nem más, mint egy szenzomotoros szervezet, egy olyan
holon, amely sejtekből, molekulákból és atomokból áll — s amely
meghaladja és megőrzi ezeket a szubholonokat. A csecsemő még
nincs a nyelv, a logika és a narratív (elbeszélő, megértő) képesség
birtokában; nem fogja fel a történelmi időt, és nem képes eligazodni
a belső pszichológiai térben.
Az ÉN itt még úgyszólván anyagi természetű, tehát azonosul a
szenzoros fizikai dimenzióval, vagyis az érzékszervi és a fizikai, anyagi
dimenzióval. Az ÉN úgyszólván azonosul a szenzomotoros világgal,
méghozzá olyan mértékben, hogy még csak nem is képes különbséget
tenni a külső világ és a saját benső világa között. Egybemosódik a testi
ÉN és a fizikai világ, azaz még nem válik szét egymástól (nem
differenciálódik). A csecsemő nem tudja, melyik a kinn és melyik a
benn. Ezt a korai fúziós állapotot gyakran nevezik ,ősmátrixnak",
mert ez az alapvető mátrix, amely a későbbi fejlődés során differen-
ciálódni kezd. Elsődleges autizmusnak, elsődleges narcizmusnak, óce-
áni, protoplazmikus, adualisztikus, disszociálatlan stb. fázisnak is
nevezik. Az elsődleges narcizmus állapotáról van szó, amelyben az
autisztikus ÉN mintegy elnyeli a fizikai világot — a csecsemő egy
hatalmas száj, és az egész világ csupa ennivaló. Pusztán fizikai termé-
szetű dologról van tehát szó.
A korai, fúziós állapotban lévő csecsemő nem képes belehelyezked-
ni a másik szerepébe, azaz hiányzik belőle az arra való kognitív képes-
ség, hogy más bőrébe képzelje magát, és az ő szemével nézze a világot
— pusztán a szenzomotoros dimenzióról hírt adó közvetlen benyomá-
sokra támaszkodhat, egyszóval mélységesen narcisztikus. Nem képes
valódi szeretetet tanúsítani, hiszen csak akkor szerethetünk valakit
igazán, ha megértjük a szempontjait, sőt esetleg még saját szempont-
jaink elé is helyezzük az övéit. Nyoma sincs tehát itt együttérzésnek,
őszinte szeretetnek, toleranciának, jóindulatnak és altruizmusnak.
A magzati létben, a fúzió állapotában él a magzat az anyaméhben,
majd elkezdődik a differenciálódás fájdalmas folyamata (amit

246
születési traumának hívhatunk), végül beáll a konszolidáció és integ-
ráció állapota, amelyben a magzat már az anyaméhtől független, kü-
lönálló szervezetté válik. Ezen a ponton a csecsemő ÉNje már az első
fordulópontnál tart — itt tehát már egybeolvad a benne és körülette
levő fizikai világgal.
A magzatot az intrauterin (méhen belüli) élet bármely szakaszában
érheti olyan trauma, amely patologikus komplexumot eredményez-
het, amely , megfertőzi" a további fejlődés egészét.
Az ÉN egyre magasabbra hág a táguló tudat létráján, minden fokon
át kell mennie azon a bizonyos három fázisból álló folyamaton. Már-
pedig minden fázisban megeshet a baj — az egybeolvadási, a differen-
ciálódási és az integrációs fázisban egyaránt. Előfordul, hogy az ÉN
megreked az egybeolvadás állapotában, ez esetben fixációról beszélünk,
amely tipikusan az első fázisra jellemző probléma. A fordulópont
második, differenciálódási tázisában is történhet baleset, amennyiben
az ÉN képtelen a tiszta, világos különbségtételre, azaz nem képes meg-
húzni a határvonalat a két szint között. A harmadik, integrációs fázis-
ban is véthet az ÉN, ha nem képes integrálni és megőrizni az előző
szintet, hanem elidegeníti, leválasztja magáról és elfojtja, vagyis ahe-
lyett, hogy meghaladná és megőrizné, csupán leválasztja és elfojtja.
Ha valamelyik szinten fejlődési rendellenesség alakul ki, akkor a
keletkező patológiás komplexum olyan tudati károsodást eredményez,
amely megfertőzi, eltorzítja a további fejlődés egész folyamatát.
Megtagadja az ÉN egyes aspektusait, nem ismeri el magáénak. Bújócs-
kát játszik önmagával, magyarán hazudni kezd önmagának. A valós
ÉN fölé a hamis ÉN rendszere tornyosul, és noha a valós ÉN mindig
jelen van, a hamis ÉN megtagadja, eltorzítja vagy elfojtja. Ezzel kezde-
tét veszi az egyéni tudattalan fényes karrierje. A tudattalan bizonyos
tekintetben az ÉNhazugságok főhadiszállása.
A leszakadt ÉNrészek megállnak a fejlődésben, méghozzá annak a
szintnek az egybeolvadási szakaszában, amelyen elfojtották őket.
Elrejtőznek a pincében, amelynek ajtaját a hazugság reteszeli el. Az ÉN
potenciáljának ezek a leválasztott aspektusai felemésztik az energiáját,
eluralják a tudatát. Az ÉN elmúlt idők holt súlyaként cipeli tovább őket,
holott már régen túl kellett volna adnia rajtuk. A hazugság azonban
menedéket kínál nekik, így tovább élnek és zsarnokoskodnak az ÉN

247
felett. Az értelmező terápiák — a freudi, a jungi, a Gestalt és a kognitív
terápia egyaránt — a hazugságot támadják meg különféle módokon.
Az magzati létben és a megszületést követő szimbiotikus fázisban az
ÉN identitása fiziocentrikus, vagyis egybeolvad az anyagi dimenzióval,
a fizioszférával. Négyhónapos kora körül a csecsemő lassan megtanul
különbséget renni a testi érzetek és a külvilágból jövő ingerek között.
Megkezdődik tehát az első fordulópont differenciálódási szakasza,
amely általában valamikor az első életévben fejeződik be. Margaret
Mabler, a kutatási terület egyik úttörő szaktekintélye szerint ör- és
kilenchónapos kor között. Mahler ezt az időszakot ,kikelésnek"
nevezi — a testi ÉN mintegy kikel" az elsődleges fúziós mátrixból. Ez
a ,kikelés" tulajdonképpen a testi ÉN ,igazi születése.
Ha az ÉN kudarcot vall a differenciálódás során — ha megrekedaz
ősmátrixban -, akkor nem lesz képes arra, hogy megállapítsa hol ér
vájdit a élte vagyis hállátáós keéc ca álnelítneátr azal úr jenlelklalat
egyes típusainak egyik alapvető jellemzője. A pszichózis, skizofrénia,
súlyos affektív (érzelmi) zavarok kórtana részben e korai, az első for-
dulópont során bekövetkező zavarokkal áll kapcsolatban. A pszichotikus
beteg súlyosan torzítja a valóságot, s ez különösen adualizmusban,
vagyis az ÉN fizikai határainak megállapítására való képtelenségben
nyilvánul meg (első fordulópond; gyakran hallucinál az elsődleges
folyamatra jellemző képeket illetve gondolatokat; narcisztikus vonat-
koztatásos téves eszméi vannak; a tudata nem a testében lokalizálódik;
az önmagáról és másokról alkotott gondolatai összemosódnak.
A második fázis akkor kezdődik el, ha az első fordulóponton túljuta
csecsemő; ez az érzelmi-fantazmikus fordulópont. Mivel a csecsemő
sikerrel rúljutott az első tfordulóponton, képessé vált arra, hogy megálla-
pítsa testi ÉNje határait, de az érzelmi ENje határait még nem képes felis-
merni. Az érzelmi ÉNje összeolvad illetve azonosul a körülötte levőkével,
különösen az anyjáéval. Mivel képtelen megkülönböztetni magát a körü-
lötte levő érzelmi- és életvilágról, a csocsemő ÉNje a világot saját maga
megbosszabbításának
tartja — szaknyelven ezt hívják , narcizmusnak" .
Ez a nagyfokú narcizmus tehát — amely ebben az időszakban nor-
mális, nem patologikus — nem azt jelenti, hogy a csecsemő önző és
csak magára gondol, hanem éppen ellenkezőleg: képtelen önmagára
gondolni. Nem tudja megkülönböztetni magát a világtól, az érzelmi

248
világtól, ezért azt hiszi, hogy amit ő érez, azt érzi a világ, amit ő akar,
azt akarja a világ, amit ő lát, azt látja a világ.
Más szóval, az ÉN itt tisztán ökológiai ÉN, bioszferikus ÉN, libidi-
nális ÉN, természetes, ösztönzés vezérelte ÉN. Egybeolvad, egynek érzi
magát a lét egész vitális-érzelmi dimenziójával, a külsővel és a belsővel
egyaránt. Léte egybeolvad a belső és a külső bioszférával, identitása
tehát biocentrikus vagy ökocentrikus.
Az ÉN és a tárgyreprezentáció (szeretett személy) továbbra is egybe-
mosódik. Ennek köszönhető az az általános , mágikus" és narcisztikus
légkör, amely ezt az időszakot belengi. Azonban valamikor tizenöt-
huszonnégy hónapos kor között az érzelmi ÉN lassan elkezd különb-
séget tenni önmaga és érzelmi környezete között. Mahler ezt az idősza-
kot nevezi , a csecsemő pszichológiai születésének". A csecsemő ebben
az időszakban , születik meg" mint különálló érzelmi, érző lény. Ez az
úgynevezett dackorszak kezdete.
A megnyilvánult világ bizony kemény világ, s amikor az ember
ráeszmél erre, nyilvánvalóan szenved. A megnyilvánult világ, a szam-
szára világa elidegenedett és elidegenítő hely. Ahogy a csecsemő hal-
ványan meggejti ezt, rettenetes szenvedéseken megy keresztül. Igen,
rendkívül fájdalmas folyamat ez, de ezt hívják felébredésnek.
Ráébred annak a kórnak a létére, amelynek a neve szamszára.
Rácszmél arra a tényre, hogy különálló, érzékeny, érzelmi lényként ki
van téve a ,balsors minden nyűgének és nyilának". Belevettetett a
fájdalom, a szenvedés és a pokol világába, ahol két, és csakis két
választása van: vagy visszahátrál az egybeolvadt állapotba, amikor még
nem volt tudatában az elidegenedettségnek, vagy továbbhalad a fejlő-
dés és folytonos meghaladás útján, míg végül képessé válik arra, hogy
a szellemi ébredés révén az elidegenedés állapotát is meghaladja.
Amikor ráébredünk arra, hogy különálló érzelmi ÉNnel rendelke-
zünk — annak minden szépségével és borzalmával együtt —, már való-
jában meghaladtuk az előző, egybeolvadt állapotot. Bizonyos mérték-
ben máris felébredrünk. Nagyobb mélységre, nagyobb tudatosságra tet-
tünk szert, aminek önmagában rejlő értéke van. Csak éppen, mint
minden fejlődési szakaszban, a tudati gyarapodásért itt is nagy árat
kell fizetni. Ez a haladás dialektikája.

249
 Ha ezen a fordulóponton valami rosszul alakul — azaz még a kelle-
ténél is rosszabbul, hiszen ez a fordulópont soha nem a gyönyörök
kertje —, akkor az ÉN megmarad ennek az érzelmileg narcisztikus sza-
kasznak az egybeolvadási állapotában (ezt hívják narcisztikus személyi-
ségzavarnak), vagy a differenciálódási folyamat megkezdődik, de nem
fejeződik be, vagyis disszociáció megy végbe (ezt nevezzük borderline
személyiségzavarnak).
Ezekben az esetekben az ÉN valóságot tükröző érzelmi határai nem
alakulnak ki. A narcisztikus és borderline-szindrórmák esetében az
egyénnek nem alakul ki egységes Self érzése, ez talán ezeknek a beteg-
ségeknek a központi meghatározó jellemzője. Az ÉN vagy önmaga
meghosszabbításának tartja a külvilágot (narcizmus), vagy úgy érzi,
hogy a külvilág állandóan benyomul az ÉNjébe, zaklatja és kínozza
(borderline). Ezt a betegségtípust azért nevezik , borderline"-nak, azaz
vhatárvonal"-nak, mert a pszichózis és a neurózis közti határvonalon
áll. Néha ,stabilan instabil" állapotnak is nevezik. A fejlődő ÉN
fájdalmas kudarcot szenvedett a második nagy útelágazásnál,
Ha minden viszonylag rendben megy, akkor az ÉN már nem kizáró-
lag az érzelmi szinttel azonosul. Lassanként meghaladja ezt a szintet, és
azonosul a mentális vagy fogalmi ÉNnel, amely a harmadik fordulópont
kezdetét, vagyis a leképező elme kialakulását jelzi. A leképező elme
képeket, szimbólumokat és fogalmakat tartalmaz. A képek körülbelül
héthónapos korban kezdenek megjelenni. A mentális kép nagyjából
olyan, mint az a tárgy, amelyet ábrázol. A szimbólum viszont, noha
szintén egy tárgyat jelképez, egyáltalán nem úgy néz ki, mint maga a
tárgy, s ez sokkal nehezebb kognitív feladatot jelent. A szimbólumok a
második életévben keletkeznek, rendszerint a ,mama", ,papa" és ehhez
hasonló szavak formájában, s aztán igen gyorsan fejlődnek. Nagyjából
kettő-négyéves korig a szimbólumok uralják a tudatosságot.
Ekkor bukkannak fel a fogalmak. Az egyszerű szimbólumok egyet-
len tárgyat jelképeznek, a fogalmak viszont a tárgyak egész osztályát.
Négy-hétéves korig a fogalmak uralják a tudatosságot. Ezek természe-
tesen alapstruktúrák, vagyis ha egyszer már felmerülnek a tudatosság-
ban, akkor a tudat alapvető képességeiként meg is maradnak.
A mentális ÉN vagy fogalmi ÉN azonban csak akkor jön elő, amikor
a fogalmak megjelennek a tudatosságban. Az ÉN ekkor már nem

250
csupán érzékelések, ösztönzések és érzelmek összessége, hanem szim-
bólumokat és fogalmakat is tartalmaz. Belépett a nyelv világába, a
nooszférába, és ennek következtében enyhén szólva minden megvál-
tozik. Az első fordulópont fizioszférájából előbb a második forduló-
pont bioszférájába érkezett, most pedig a harmadik fordulóponthoz
érve belépett a nooszférába.
A nyelv világa valóban teljesen új világ, új világtér. Az ÉN itt már el-
mélkedhet a múltról, és megtervezheti a jövőt (ez az időbeliség és a tör-
ténelmi szemlélet világa), maga szabályozhatja a testi funkcióit, képze-
teket alkothat olyan dolgokról, amelyek az érzékeiben nem jelennek
meg. Mivel képes előre látni a jövőt, aggódik és szorong; mivel gondol-
kodik a múltról, lelkiismeret-furdalást és megbánást érez. Mindez tehát
az új világtérnek, a nyelv világának, a nooszférának a része.
Mivel a fogalmi ÉN ebben az új, tágabb világban él, képes arra,
hogy elfojtsa és leválassza magáról az alacsonyabb szintű késztetéseit.
Vagyis — mivel a nooszféra meghaladja a bioszférát — megtörténhet,
hogy ahelyett, hogy meghaladva megőrizné, inkább elfojtja, eltorzítja
és megtagadja. Ahelyett, hogy differenciálna, disszociál. Ez pedig
egyéni és közösségi szinten egyaránt megtörténhet, egyéni szinten
neurózist, közösségi szinten ökológiai válságot eredményez.
Az egyén szintjén a bioszférának a nooszféra által történő elfojtása
pszichoneurózist vagy egyszerűen neurózist eredményez. A neurózis
annyit jelent, hogy miután létrejön egy viszonylag stabil, egységes
mentális ÉN, ez a mentális-fogalmi ÉN (az ego) képessé válik arra,
hogy elfojtsa, illetve leválassza magáról testi késztetéseinek és ösztön-
zéseinek bizonyos aspektusait, és ezek az elfojtott vagy eltorzított
ösztönzések — amelyek általában szexuális vagy agresszív természetűek
— aztán álcázott, fájdalmas formában, neurotikus tünetek alakjában
jelentkeznek.
Az előzőekben említett borderline zavarok esetében nem beszélhe-
tünk valódi elfojtásról, hiszen az ÉN még nem elég erős ahhoz, hogy
bármit is elfojtson! Az ÉN itt még nem képes arra, hogy elfojtsa az
érzelmeit, sőt inkább elborítják, elárasztják azok, teljesen elvész ben-
nük. Itt még nem alakult ki az , elfojtott tudattalan", amelyet a terápia
során fel lehetne tárni, hiszen igazából még elfojtásról sem lehet
beszélni, ezért nevezik ezt ,pre-neurotikus" állapotnak.

251
 A borderline zavarok (második fordulópont) kezelésére irányuló
terápiákat tehát struktúraépítő terápiáknak nevezik. Ezek a terápiák a
törékeny ÉN differenciálódását, megszilárdulását, és struktúraépítését
segítik elő, ellentétben a neurózisokkat (harmadik fordulópont)
kezelő feltáró terápiákkal, amelyek az elfojtást eredményező korlátot
igyekeznek megszüntetni, illetve azt segítik elő, hogy a páciens
felvegye a kapcsolatot azokkal az ösztönzésekkel, érzelmekkel és teljes
ÉNérzettel, amelyeket az erősebb, neurotikus ÉN elfojtott. A struktú-
raépítő terápiák egyik célja éppen az, hogy a határvonalat (borderline)
vkijjebb tolják", vagyis a pácienst megtanítsák az elfojtás képességére!

252
A HAMISÉN

A tudattalan védekezési mechanizmusok maguk is fejlődési

hierarchiában rendeződnek el. Az első fordulópontra jellemző tipikus
védekezési mechanizmus a projektív identifikáció, amelyre az
jellemző, hogy az egyén ÉNje és a mások ÉNje nem különül el
egymástól. A második fordulópontra jellemző tipikus védekezési
mechanizmus a hasadás és az egybeolvadás (az ÉN és a tárgyreprezen-
táció egybeolvadása, illetve a tárgyak kettéhasadása jókra és rosszakra,
azaz a hasítás). Az elfojtás a harmadik fordulópontra jellemző véde-
kezési mechanizmus, amelyet végül a , legegészségesebb" védekezés, a
szublimáció követ — ami nem más, mint a pszichoanalízis által
sterilizált kifejezés a transzcendenciára.
Amikor normálisan és természetesen működnek a védekezési
mechanizmusok, a psziché immunrendszerének szerepét töltik be.
Segítenek fenntartani az ÉNhatár sértetlenségét valamint stabilitását,
és kipenderítik a Self-rendszert fenyegető betolakodókat.
A védekezési mechanizmus autoimmun betegséggé válhat — az ÉN
saját maga ellen támad, önmagát emészti fel. Behunyja a szemét, és
inkább hazudni kezd. Függetlenül artól, hogy a hazudozás milyen
,szintű" , hasítás, egybeolvadás, projekció, elfojtás, reakcióképzés vagy
eltolás, a lényeg ugyanaz: az ÉN rejtőzködik, hazudik, s ezért
homályosan látja önmagát.
A valódi ÉN helyébe lép, és növekedni kezd a hamis ÉN. Már
az első
fordulóponttól (egyesek szerint a nulladik fordulóponttól) kezdve
előfordulhat, hogy a szárnyait próbálgató, lassan növekvő ÉN eltávolítja
önmagától lényének egyes aspektusait, amelyeket túlontúl fenyegető-
nek, fájdalmasnak vagy bomlasztónak tart. Ezt az adott fejlődési
szinten rendelkezésére álló védekezési mechanizmusok segítségével
teszi. Van tehát pszichotikus hazugság, borderline hazugság és neuroti-
kus hazugság. S a tudattalan" — a legáltalánosabb értelemben véve —
egyszerűen az állandósult hazugság színtere, ahol a megtévesztés, az
őszintétlenség rétegei halmozódnak egymásra, lassanként maguk alá
temetve a valódi ÉNt és annak valódi képességeit.
A hamis ÉN — bármely szinten keletkezett is — véglegesen átveheti az
irányítást, s akkor az egész élet a belső őszintétlenség jegyében zajlik.

253
Többnyire azonban a hamis ÉN egy idő után már nem bírja tovább, és
összeomlik a saját nyomasztó súlya alatt — ezt nevezzük
.tdegösszeomlásnak", s ekkor az egyén a következő választás előtt áll:
vagy pihen egy kicsit, amíg ismét rendbe jön, s utána visszaáll a hamis
ÉN pályájára, vagy bódító szerekkel hessegeti el a dilemmát a tudatossá-
gából. Esetleg olyan cselekvésformákat választ a viselkedés szintjén,
amelyek megkerülik a problémát, vagy pedig nyomozni kezd a hazug-
ság gyökere után, általában terapeuta igénybevételével, aki segít abban,
hogy a saját belső szándékait hitelesebben tudja értelmezni.
Biztonságos környezetben, azaz megértő, elfogadó légkörben, és a tera-
peutával meglévő összhangban az egyén apránként elmondhatja az
igazságot a benső világáról, anélkül, hogy megtorlástól kellene tartania.
Így a hamis ÉN léte — bármely szinten alakult is ki — lassanként értelmét
veszti. A hazugság — az igazságnak való ellenátlás — értelmezést nyer,
napvilágra kerül a rejtett fájdalom, félelem, szorongás, és a hamis ÉNt
lassan felemészti a hiteles tudatosság tüze. A páciens a figyelem és
együttérzés interszubjektív körében megosztja a belső igazságot a
terapeutával, ezáltal az igazság kiszabadul a megtévesztés csapdájából, és
csatlakozik az egyre táguló tudat többi részéhez, a valódi ÉN szépsége
átragyog a hazugságon, s az újonnan meghódított mélységben talált
öröm önmaga bőséges jutalma lesz.
A fejlődés bármely szintjén élhetünk valódi ÉNként őszintén, vagy
hamis ÉNként hazugságban. A hazugság különböző szintjei a patoló-
gia különböző szintjeinek felelnek meg. A tudati fejlődés mindhárom
fordulópontjához megfelelő világkép csatlakozik. Aki csupán érzékel,
illetve reagál az ösztönzéseire, ennek a szintnek felel meg az archaikus
világképe. Ha még képzeteket és szimbólumokat is tud alkotni, az a
mágikus világkép. Ha mindehhez még hozzátesszük a szabályokat és
a szerepeket, az lesz a mitikus világ. Ha pedig a formális műveleti sza-
kaszba lépünk, az lesz a racionális világ.
Az ,archaikus" világkép az alapvetően szenzomotoros (amit látok,
arra reagálok, nincs hiedelem, ami a látottnak jelentést adna) világ. A
.mágikus" világképben — a második fordulópont idején — megjelen-
nek a képzetek és a szimbólumok. Ezek a korai képzetek és szimbó-
lumok még nem különülnek el világosan azoktól a tárgyaktól, ame-
lyeket jelölnek. Ezért úgy tűnik, hogy a képzet manipulálásával

254
valójában a tárgyban is változás áll be. Ha lerajzolok valakit, és a
rajzba egy tűt szúrok, az illetőt baj éri. A gyermek a mágikus eltolódás
és sűrítés világában él. Ez maga az selsődleges folyamat", maga a
mágikus világkép. Mivel az én és a másik még nem különül el tisztán
egymástól, a gyermek olyan tárgyakkal népesíti be világát, amelyek
mentális tulajdonságokkal rendelkeznek — azaz a mágikus világban
animisztikusak. Például a felhők azért mozognak, mert jönnek
utánam, látni akarnak engem. Azért dörög az ég, mert mérges rám.
Az elme és a világ nem különül el világosan egymástól, tulajdonságaik
tehát , mágikus módon" összemosódnak és összekeverednek. A benn
és a kinn egyaránt egocentrikus, narcisztikus.
Ahogy a fejlődés elérkezik a harmadik fordulóponthoz, a gyermek
lassanként megérti, hogy nem tud mágikus eszközökkel parancsolni
az egész világnak. Az ÉN valójában nem képes arra, hogy mágikusan,
teljhatalmúlag osztogasson parancsokat az egész világnak. Akkor
talán másvalaki képes erre, gondolja a gyermek, és ezzel az ÉN
színpadára beront az egész panteon, istenek és istennők, démonok,
tündérek és más erők, akik mind képesek arra, hogy felfüggesszék a
természeti törvényeket.
A gyermek igen bonyolult mitológiai világképet fejleszt ki, amelyet
mindenféle egocentrikus erőkkel népesít be, amelyek hite szerint
mindenre képesek, és valamennyien az ő egója körül forognak. Míg az
előző mágikus szakaszban a csecsemő úgy gondolta, hogy ő maga képes
egyetlen mágikus szavával változást előidézni, most azzal kell vesződnie,
hogy kiengesztelje az isteneket, démonokat és más erőket, akik
változást idézhetnek elő, és gyakran romlást hoznak. Az egocentrikus
hatalom elképzelését az egocentrikus ima és rituálé váltja fel. A gyermek
állandó ,alkudozásban" áll ezekkel az erőkkel: ha az utolsó falarig
megeszem a vacsorámat, a Jó Tündér elmulasztja a fogfájásomat.
Ez a mitikus világkép a leképező elme megjelenésével kezdődik,
majd a következő fő szakaszban, a szabály-szerep-tudatosság
időszakában is folytatódik, és végül a racionális világkép kialakulásá-
val elhal, ekkor ugyanis rácszmél az ÉN, hogy ha meg akarja változtat-
ni a valóságot, saját magának kell ezért küzdenie: lelki üdvössége nem
mágikus és mitikus erőktől függ, hanem saját magának kell a fejlődés
útján továbblépnie.

255
 A negyedik fordulópont neve , Konkrét műveleti", amely valójában
igen gazdag és fontos időszak. Ekkor alakulnak ki ugyanis a mentális
szabályok és a mentális szerepek valamint — és ez kulcsfontosságú — a
gyermek végre megtanulja beleélni magát a másik szerepébe. Ebben a
szakaszban a gyermek már képes eljátszani a másik szerepét. Ez pedig
óriási lépés a globális gondolkodás, a világcentrikus nézőpont felé. A
gyermek persze még korántsem érte el ezt a szintet, de jó irányba
halad, mert lassanként ráeszmél, hogy az ő nézőpontja nem az egyet-
len a világon, Erkölcsi gondolkodása eddig egocentrikus vagy prekon-
vencionális volt, mostantól konvencionális, gyakran erősen konformis-
ta és fölöttébb törvénytisztelő.
Fontos az, ami általában igaz az egész személyiségfejlődésre, hogy
nem őrzi meg a tudatosság a paradigmaváltásokat, az ÉN inkább
átértelmezi addigi élettörténetének minden egyes eseményét az új
világkép szemszögéből. Inkább átírja a történelmet az új, magasabb
szintű paradigma fényében,
Mindannyian ugyanígy értelmezzük át visszamenőleg addigi éle-
tünk eseményeit — az új nézőpontból szemlélve —, és közben azt kép-
zeljük, hogy nyilván a kezdetektől fogva ez volt a mi nézőpontunk.
Amikor visszaemlékszünk négy-ötéves korunkra, és felidézzük a
körülöttünk levő embereket, szüleinket, testvéreinket, barátainkat,
azt is elképzeljük, hogy mit gondoltak rólunk, hogyan éreztek, mi járt
a fejükben, noha akkoriban fogalmunk sem volt minderről. Hiszen
abban a korban még nem tudtunk belehelyezkedni a másik szere-
pébe. Tehát automatikusan (és tudat alatt) , újraolvassuk" az egész
életünket az újonnan kialakult világkép nézőpontjából, és közben azt
képzeljük, hogy mindaz, amit most látunk bele az eseményekbe,
kezdettől fogva ott volt.
Mondanunk se kell, az eredmény a megelőző időszakok történései-
nek tökéletes eltorzítása. Az emlékezet a legutolsó dolog, amire a gyer-
mekkorról szóló beszámolók során támaszkodhatunk. A gyermek-
korban történt események lenyomatai természetesen megmaradnak,
afféle lelki zúzódásnyomokként. Ezek a lenyornatok megőrzik annak a
szintnek a világképét, amelyiken a gyermek akkor állt, amikor a
benyomások keletkeztek, s ez rendszerint archaikus vagy mágikus.

256
 Amikor a felnőtt visszaidézi a gyermekkori benyomást, az értelme-
zést teljes egészében az adott, felnőttkori világképének megfelelően
végzi. Az eredeti benyomásokba olyan gondok szüremkednek be,
amelyekkel most, felnőttkorában küzd, és úgy tűnik fel, mintha a
mostani gondjai kezdettől fogva meg lettek volna. Nem tudja, hogy
valójában átértelmezi a korai benyomásait, hiszen ez tudat alatt illetve
tudatelőttes tartalmak bevonásával történik, így csak a folyamat
tudatos eredményét látja.
Bizonyos regresszív állapotokban, például módosult tudatállapo-
tokban, irányított pszichoterápiás technikákkal az eredeti benyomá-
sok hozzáférhetővé válnak, mivel a magasabb szintű paradigma időle-
gesen felfüggesztésre kerül, de még ebben az állapotban is néhány
másodperc, esetleg néhány perc múlva visszatér a magasabb szintű
világkép, és az ember tüstént átértelmezi a benyomásokat. Úgyhogy
nagyon csínján kell bánnunk az efféle élményekkel.
A szamszára kemény világ. A szamszára metaforikus értelemben a
rituális erőszak birodalma, amelyet minden ízében átjár a rettegés
mechanizmusa. Az emberek kénytelenek valahogy szembenézni ezzel
a lidércnyomással, s ennek az egyik legkezdetlegesebb módja az, hogy
feltételezik: ,a rituális erőszak" oka a saját személyes előtörténetükben
keresendő. Gyermekkori , emlékek" után kutatnak tehát, míg végre
aztán egy nyájas terapeuta segítségével máris ott áll előtrük a mama,
kezében a konyhakéssel.
Hasonló szerkezetűek a Földön kívüliekkel való találkozások vagy ufó
kalandok; mindig ugyanazok az események ismétlődnek, az illetőt elra-
bolják, orvosi kísérletnek vetik alá, anális vizsgálatot hajtanak végre rajta,
spermát vesznek tőle, majd visszaküldik a Földre, gyakran az emberiség-
nek szóló üzenettel. S ez az élmény valóban megváltoztatja az ember
életét. A benyomások erősen narcisztikus világképről tanúskodnak.
Wilber szerint a fenti élményekben mélyen rejtőző, a második vagy
korábbi fordulópont idejéből származó élményanyagok aktiválódnak
és telítődnek meg a felnőrtkornak megfelelő , üzenetekkel".
Eredeti és roppant valóságos benyomásról van tehát szó, amelyekbe az
átdolgozás során felnőttkori képek szüremkednek be, következésképpen
rémisztően életszerűnek és hitelesnek tűnnek fel. Ezenközben lényegében
megőrzik a második (vagy még korábbi) fordulópontra jellemző világké-

237
pet, főképp annak nagyfokú narcizmusát, amelyből (gyakran
egy szolgá-
latkész álterapeuta segítségével) a világmegválrás nagyszabású látomása
kerekedik ki, ahol a megváltó szerepében mi magunk tündökölhetünk.
Elképzelhető, hogy valaki transzperszonális, szellemi dimenziókba
pillant bele, s az élménynek aztán olyan értelmezést ad, amely a
második fordulópontra jellemző fixációt is kielégíti, és a páciens által
kiötölt , világmegváltó" paradigmának is megfelel, és erre aztán a
terapeuta elképzelései is rátehetnek egy lapárral. Ráadásul mindez
élénken valóságosnak és kétségbevonhatatlannak tűnik.
Azok a terapeuták, akik ezeket a jelenségeket vizsgálták, óriási lehe-
tőséget kaptak arra, hogy úttörő megfigyeléseket tegyenek a hisztériás
szindrómák — zaklatott korunkra jellemző — új megjelenési formáival
kapcsolatban, csakhogy ezt a lehetőséget alaposan elszalasztották,
mert a benyomások élénksége meggyőzte őket arról, hogy ontológiai
valósággal állnak szemben. A legrosszabb esetben tulajdon mélységes
narcizmusuk vezérelte őket: ,én vagyok az új emberi fáj terapeutája!"
De még a legenyhébb esetben is a tömeghisztéria előmozdítói lettek,
s ez érthető módon az egész tudományágban és pszichoterápiás mun-
kában óriási zavart és önvádakat keltett.
Elérkeztünk a harmadik fordulópontról a negyedikhez. Erről a vál-
tásról különösen a másik szerepébe való beleélés képességének a kiala-
kulása tanúskodik. A paradigmaváltás során az egocentrizmus fokozato-
san csökken. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az emberi fejlődés
általános tendenciája — az emberi fejlődés telosza — az egyre kevésbé
egocentrikus tudatállapotok felé mutat. Egyébként ez általában is igaz.
A világmindenségben dúló ősi harc mindig az evolúció és az egocent-
rizmus között zajlik. A nagyobb mélység létrehozására törekvő
evolúciós késztetés ugyanarra irányul, mint az egocentrizmus legyőzé-
sére, a tágabb és mélyebb egészek fellelésére és az egyre nagyobb egysé-
gek kibontakoztatására irányuló késztetés. A molekula legyőzi az atom
egocentrizmusát. A sejt legyőzi a molekula egocentrizmusát, s ez az
irányvonal sehol sem olyan nyilvánvaló, mint az emberi fejlődésben.
A narcizmus csökkenése úgy foglalható össze, hogy a fiziocentriz-
mustól a biocentrizmuson át az egocentrizmusig vezet az út, de köz-
ben persze nem szabad elfelejtenünk, hogy voltaképpen mindhárom
állapot egocentrikus, csak éppen egyre csökkenő mértékben. Valamint

258
az egész egocentrikus perspektíva még egy gyökeres változáson megy át,
amikor kialakul a másik szerepébe való beleélés képessége. Ezen a ponton
az egocentrikus látásmód szociocentrikusba megy át.
A negyedik fordulópontot követő fejlődési szakaszban már nem az a
legfontosabb az egyén számára, hogy miként tud idomulni az ösztönzé-
sethez, hanem az, hogyan képes hozzdidomulni a szerepeihez, hogyan
tud megfelelni a csoport, a kortárs csoport vagy — kissé tágabb értelem-
ben — a haza, az állam, a nép elvárásainak. Tehát felveszi a másik szere-
pét, és a kérdés az lesz, hogy miként illeszkedik bele a szerepbe. Újra
elmozdul tehát a középpontjától tovább differenciálódik, ismét megha-
ladja az előző állapotát, az egója már nem az egyetlen ego a világon. A
szociocentrikus nézőpont tehát óriási átalakulást, óriási paradigmavál-
tást jelent a megelőző három fordulápontra jellemző, igencsak egocent-
rikus nézőpontokhoz képest. A negyedik fordulópont beköszöntével a
figyelem és a gondoskodás saját magamról a csoportra tevődik át illetve
addig tágul, de tovább nem terjed. Aki a csoport tagja, ugyanahhoz a
törzshöz tartozik, ugyanazt a mitológiát vagy ideológiát vallja, mint én,
az üdvözülni fog, akárcsak én. Ám aki más kultúrába, más csoportba
tartozik, más mitológiában hisz, más isteneket imád, az. elkárhozik.
A szaciocentrikus vagy konvencionális szemlélet tehát erősen etno-
centrikus. A figyelem és a gondoskodás már nemcsak önmagamra,
hanem a csoportra is kiterjed, de annál tovább már nem. Ezt a kon-
vencionális vagy szociocentrikus szemléletet ezért a mitikus közösségre
jellemző szemléletnek nevezi Wilber. Az ego középpontja elmozdul a
csoport irányába, de a csoporttól még nem képes továbbmozdulni.
A szociocentrikus, etnocentrikus szemlélettől itt még nem képes az
egyén a valóban vildgcentrikus, egyetemes, globális szemlélet felé moz-
dulni. Ám lassan-lassan afelé tart. A globális felé vezető úton halad,
és az út minden egyes állomására újabb óriási középpont-elmozdulás,
az egocentrizmus és narcizmus csökkenése, a felszínesebb szemlélet
meghaladása és a mélyebb szemléletre való ráhangolódás a jellemző a
fejlődés további rögös útján.
Az ÉN többé már nemcsak, illerve nem elsősorban a saját testének
és közvetlen ösztönzéseinek bűvkörében él, hanem megnyílik előtte a
szerepek és a szabályok világa is. Az ÉN különféle forgarókönyveket —
sorskönyveket— valósít meg, tanult szerepek és szabályok szerint játssza

259
végig az életét. E forgatókönyvek többnyire hasznosak és nagyon is
szükségesek, hiszen ezek révén tanul meg az egyén kilépni önmagá-
ból, és belépni az interszubjektív kultúra, a figyelem, a gondoskodás,
a körelékek és a felelősség körébe, amelyben az ÉN lassanként felismeri
másokban a saját, egyre tágabb ÉNjét, s a törődést kiterjeszti minden-
kire. A világot immár a másik szemével látja, tovább tágul a tudata,
míg végre átragyog az ÉN és az enyém szűkre szabott határvonalain.
Ám a sorskönyvek között akad olyan is, amelyik torz, kegyetlen
vagy egyszerűen sikertelen alkalmazkodáshoz vezet. Ha valaki ilyen
sorskönyv szerint él, az ,sorskönyvi patológiában" szenved. Effajta
zavarok esetén az egyes társaságokban hamis, torz álarcot ölt illetve
hamis mítoszokat teremt önmagáról. Például: , Pocsék alak vagyok,
semmire sem jó, soha semmit sem csinálok úgy, ahogy kéne." — ezek
a kegyetlen sorskönyvek kártékonyak és megsemmisítő erejűek.
Magyarán szólva ezek a sorskönyvek hazugságok. A hamis sorskönyv
pusztán a forma, amelyet a hazugság ezen a szinten magára ölt, s a
hamis ÉN ezekből a társaságban összehordott hazugságokból táplálko-
zik. Nemcsak az érzelmeivel nincs tisztában, hanem azzal az ÉNnel
sem, amellyé a saját kultúrája világában lehetne, vagyis mindazokkal
a pozitív szerepekkel, amelyeket éppen fel is vehetne, ha nem mondo-
gatná magának azt, hogy nem teheti.
Pontosan ezt célozzák meg a kognitív terápiák, a családterápia, a
tranzakcióanalízis és a vadonatúj, divatos narratív terápia. Ezek tehát
nem elsősorban a múltat, a korábbi fordulópontok idejét próbálják
feldolgozni, hogy mélyen eltemetett érzelmeket vagy ösztönzéseket
hozzanak a napvilágra, bár persze a terápia hatására ez is megtörtén-
het. Inkább közvetlen támadást intéznek a hamis, torz szerepek, sors-
könyvek és játszmák ellen. Ezek a sorskönyvek ugyanis egyszerűen
nem igazak, nem valóságos tényeken alapulnak, hazugságokról, míto-
szokról van szó. Gyökerük a mitikus hajlam, amely nem hajol meg
egykönnyen a racionális bizonyítékok előtt.
Aaron Beck, a kognitív terápia egyik úttörője szerint például a
depressziós szindrómák mögött többnyire az áll, hogy az illető hamis
sorskönyvek illetve hiedelmek sorozatát tette magáévá, és úgy
ismételgeti ezeket, mintha igazak lennének. Amikor depressziósak
vagyunk, hazug módon beszélgetünk önmagunkkal. ,Ha ez az ember

260
nem kedvel, senki se fog kedvelni." , Ha ezt nem tudom megcsinálni,
semmit sem fogok tudni megcsinálni." ,Ha nem kapom meg ezt a
munkát, végem." , Ha ez a lány nem szeret, senki se fog szeretni," És Így
tovább. Ezek a hamis sorskönyvek talán még egy korábbi, a harmadik,
a második vagy talán még korábbi fordulópont idején íródtak.
A kognitív terapeuta viszont egyszerűen formális támadást intéz a
mítoszok ellen. Megkéri a pácienst, hogy kövesse az önmagával folyta-
tott belső párbeszédet, bukkanjon a mítoszok nyomára, aztán vizsgálja
meg őket az értelem és a bizonyítékok fényében. A tipikus pszichoterá-
pia, amit egy általános, értelmes pszichoterapeuta művel, harmadik és a
negyedik fordulópontot megcélzó módszerek ötvözetét alkalmazza. A
terápia többnyire abból áll, hogy a páciens egyszerűen beszél a problé-
máiról, a terapeuta pedig lesben áll, és figyeli, hogy mikor hallja ki az
elbeszélésből a torz sorskönyvekre utaló nyomokat, amelyek azt sugall-
ják a páciensnek, hogy pocsék ember, semmire se jó, egy rakás szeren-
csétlenség és így tovább. A páciens életének irányítását a mítoszokból és
tévedésekből táplálkozó hamis ÉN vette át. A terapeuta segít eltörölni a
hamis sorskönyveket, és felcserélni őket egy reálisabb, Aitelesebb
önértelmezéssel, hogy a hamis ÉN végre átadja a helyét a valódi ÉNnek.
A terapcuták nem feltétlenül használják a , sorskönyv", a , mítosz"
és a ,narratív analízis fogalmát, általában mégis erről van szó, ha a
terápia a negyedik fordulópontot, a sorskönyvi patológiát célozta
meg. A mítoszok tüneteket idéznek elő, ha szembesítjük őket a
tényekkel, a tünetek elmúlnak. A tanulság tehát az, hogy gondolkozz
másként, és mindjárt másképp érzel. Ha viszont úgy tűnik, hogy
vannak bizonyos erős érzések, érzelmek vagy indulatok, amelyekkel
az illető nem képes megbirkózni, vagy nem hajlandó elismerni őket,
akkor a terapeuta gyakran átvált a , feltáró módszerre". , Mik az érzései
ezzel kapcsolatban?" És akkor esetleg kiderül, hogy vannak bizonyos
érzések és indulatok, amelyekkel valami nincs rendjén, vagyis
s€eltemetett érzelmekkel" van dolgunk. Onnantól pedig a terápia arra
irányul, hogy feltárja és megnevezze ezeket az elfojtott érzelmeket.
A. tipikus pszichoterápia tehát általában a negyedik fordulópontot
célzó sorskönyvi elemzés és a harmadik fordulópontot célzó feltáró
analízis ötvözete, A második és az első állapot problematikája módosult
tudatállapotban, és sokkal speciálisabb módszerekkel kezelhető.

261
SZEMLÉLETEK — POSZTKONVENCIONÁLIS,
ETNOCENTRIKUS, SZOCIOCENTRIKUS,
VILÁGCENTRIKUS

Elérkeztünk az ötödik fordulóponthoz. A mi kultúránkban tizenegy és

tizenöt éves kor között jelentkezik a formális műveleti tudatosság. A
konkrét műveletek a konkrét világra irányulnak, a formális műveletek
pedig magára a gondolkodásra. Nem csupán a világról, hanem a gon-
dolkodásról való gondolkodás képességéről van tehát szó.
Most vált képessé az egyén arra, hogy el tudjon képzelni különféle
lehetséges világokat. Először csillan fel a ,mi van, ha" és a ,mintha"
kifejezések értelme, s az egyén belép az igazi álmodók vadregényes
világába. A kamaszkor nemcsak a szexualitás ébredése miatt olyan vad
korszak, hanem azért is, mert a tudat szeme előtt lehetséges világok
nyílnak meg, ez a ráció és a forradalom időszaka. A gondolkodásról
való gondolkodás képességével kialakul a valódi önmegfigyelés
lehetősége is. A belső világ most először nyílik meg a tudat szeme
előtt; a pszichológiai tér új, izgalmas játékteret kínál.
Mivel a kamasz képcs a gondolkodásról gondolkodni, lassanként
elkezdi elbírálni azokat a szerepeket és szabályokat, amelyeket az előző
időszakban gondolkodás nélkül elfogadott. Erkölcsi szemlélete többé
már nem konvencionális, hanem posztkonvencionális. Képes arra, hogy
kritizálja a saját konvencionális társadalmár. Mivel már képes , gondol-
kodni a gondolkodásról", arra is képes, hogy , elbírálja a bírákat". A lé-
nyeg az, hogy általánosságban eltávolodott a szociocentrikus szerepekkel
való kizárólagos azonosulástól, és alapos vizsgálat alá vette az etnocent-
rikus és szociocentrikus szemlélet helytállóságát, amelyeket korábban
nem kérdőjelezett meg, és nem is tudott volna megkérdőjelezni.
Egyszóval szemlélete szociocentrikus volt, és világcentrikus lett.
Ismét megcsappant tehát a narcizmusa. Újra elmozdult előbbi közép-
pontjából, meghaladta további ÉNjét. Már nem csak az érdekli, hogy
neki és az övéinek mi a jó, mi az igazságos, hanem az is, hogy mi a jó
a többieknek. Vagyis posztkonvencionális, globális, világcentrikus
szemléletre tett szert (és talán még fontosabb, hogy igen közel került

262
ahhoz, hogy megnyíljanak előtte a valóban szellemi vagy transz-
perszonális szférák).
A tudati fejlődés, tudati evolúció során először jelenik meg a világ-
centrikus, globális nézőpont. Így a további, magasabb fejlettségi
szintek már mindvégig erre a világcentrikus alapra építkeznek, a
változás visszafordíthatatlan. Aki egyszer már globálisan szemlélte a
világot, többé nem szemlélheti másképp. Nincs visszaút.
A Szellem tehát az evolúció során először lát a szemével globális
világot, amelynek többé nem az ÉN és az enyém a középpontja, és amely
figyelemre, gondoskodásra, együttérzésre és meggyőződésre tart
számot. Megszólal a Szellem, amelyből lassan kibontakoznak a benne
rejlő értékek, de amely csak azoknak a hangján szólal meg, akik bátran
megvetik lábukat a világcentrikus térben és megvédik őt a jelenték-
telen, felszínes dolgoktól.
A hatodik fordulópont — aminek a neve kentaur — a legmagasabb
fejlődési szakasz, amelyet a hagyományos kutatás még elismer. Ennek a
szakasznak az alapstruktúrája a víziólogika. A víziólogika vagy hálózati
logika egy szintetizáló és integráló tudatossági forma. A formális
műveleti tudatosság sok tekintetben ugyancsak szintetizáló és integráló,
de még mindig jellemző rá a kettősségekben való gondolkodás.
A víziólogika azonban képes arra, hogy a részeket összeadva meg-
lássa a kölcsönhatások hálózatait. Ha valódi belső átalakulás alapját
képezi, akkor integrált személyiség jön létre. Amikor az ÉN gravitációs
középpontja a víziólogikával azonosul, amikor az egyén valóban ezen
a szinten él, akkor igen magasan integrált személyiséggel van
dolgunk, aki valóban globális perspektívával rendelkezik, és nem
csupán szónokol róla.
A víziólogika magas fokú integratív képessége tehát együtt jár a
rnagasabb integrált ÉN kialakulásával. Wilber fenraurnak nevezi ezt az
ÉNt, mert a kentaur a test és az elme, a bioszféra és a nooszféra egysé-
gét jelképezi egy viszonylag autonóm ÉNben, ami nem azt jelenti,
hogy ez az ÉN elszigetelt, atomisztikus vagy egocentrikus lenne,
hiszen tökéletesen integrálódik a felelősség és hasznosság hálózataiba.
A MEGFIGYELŐ ÉN

Ebben a szakaszban az ÉN egyaránt tapasztalatként éli meg az

elméjét és a testét. Vagyis a megfigyelő ÉN lassanként meghaladja az
elmét is és a testet is, így a tudatosság tárgyaiként, tapasztalatként
képes szemlélni őket. Vagyis többé nem csupán az elme szemléli a
világot, hanem a megfigyelő ÉN szemléli az elmét is és a világot is.
Mivel a megfigyelő ÉN lassan meghaladja az elmét és a testet, arra is
képes lesz, hogy a kettőt integrálja, azaz. kentaurrá váljék.
Mint mindig, ezen a fordulóponton is három fázison kell átmennünk,
vagyis a kezdeti egybeolvadást differenciálódás, majd integráció követi.
Ebben az csetben az ÉN először a formális elmével azonosul (ötödik
fordulópont). Majd a megfigyelő ÉN lassan különválik az elmétől, és azt
objektumként szemléli. Mivel már nem csupán az elmével azonosul,
képessé válik arra, hogy az elmét és a tudatosság egyéb összetevőit —
nevezetesen a testet és annak késztetéseit — integrálja. Kentaur lett —
elméje és teste egyaránt integrált ÉNje tapasztalatává vált. A kentaur-
szinten vagy egzisztenciális szinten az egyén többé nem egocentrikus és
nem etnocentrikus. Mélyre hatolt a világcentrikus térbe, amelyben
azonban könnyen megcsúszhat és elvágódhat, ha nem tud élni az újon-

Az ember beleveszhet a víziólogika új, aperspektivikus tudatosságá-

ba, hiszen minden nézőpont relatívvá és másoktól függővé válik,
nincs többé biztos talaj a lába alatt, nincs egy hely, ahol megpihen-
hetne. A víziólogika aperspektivikus terében a Szellem csodálatos
perspektívák végtelenjében szemléli a világot; de ez nem jelenti azt,
hogy megvakult volna. Pusztán egy újabb középpont elmozdulásról
van szó, az egocentrikusság ellenében ható evolúció egy újabb spirál-
járól, amely ismét meghaladja mindazt, ami addig volt.
A kentaurszint valódi ÉNjének az egyik legfőbb jellemzője éppen az,
hogy többé nem hajlandó elfogadni a bódító, konvencionális vigaszo-
kat, az ÉN többé nem képes megnyugtatni magát triviális dolgokkal.
A hatodik fordulóponton az egyén elsődleges feladata az autentikus
vagy egzisztenciális ÉN megvalósítása.
 Véges ÉNünk meg fog halni, se a mágia, se a mitikus istenek, se a
racionális tudomány nem mentheti meg, s az autentikussá válás része,
hogy az egyén szembenézzen ezzel a húsba vágó ténnyel.
Az egzisztenciális szint lényege az, hogy az egyén még nem tartozik
a transzperszonális régiókhoz, de a gyökerei már elváltak a perszonális
tartománytól, amely lassanként elveszíti az ízét, mélységesen értel-
metlenné válik.
A fejlődés folytatása a tudat fölötti tartományokban lehetséges.
Ahogy a tudati evolúció folytatódik, a megfigyelő ÉN egyre nagyobb
mélységei vagy magasságai tárulnak fel. De mi is ez a megfigyelő ÉN?
Milyen mélyre tud hatolni, milyen magasra tud szárnyalni? A világ
nagy misztikusai és bölcsei erre azt válaszolják, hogy a megfigyelő ÉN
egyenesen Isrenig, a Szellemig, az istenség szívéig hatol. Tudatosságod
legmélye találkozik a végtelennel.
A megfigyelő ÉNt általában nagybetűs ÉNnek nevezik vagy
Tanúnak, tiszta jelenlétnek, tiszta tudatosságnak, néha tudatnak, s ez
az ÉN, mint áttetsző Tanú egyenesen az élő Istenségtől jövő fénysugár.
A végső ÉN Krisztus, Buddha, maga az Üresség: erről a megdöbbentő
igazságról tanúskodnak a világ nagy misztikusai és bölcsei.
Ez az ÉN, ez a Tanú már a kezdetektől fogva jelen volt a holonok
fejlődésének minden szintjén, mint a tudatosság alapvető formája,
mint érzékelés, mint ösztönzés, mint érzelem, mint szimbólum, mint
értelem, de az egyre magasabb fejlettségi fokok elérésével — és az előző
szintek meghaladásával — egyre nyilvánvalóbbá válik a fejlődő egyén
számára. Más szóval: ez a Tanú, azaz a tudat, mint olyan egyszerűen
a holon mélységével, a holon belső világával azonos.
Az embereknél a kentaurlét idejére a Tanú már levedlette a testtel és
az elmével való azonosulás különleges burkát, mindkettőt meghaladta
és megőrizte, így most már mintegy kívülről látja őket. Ezért
mondhatjuk, hogy itt ,az elme és a test egyaránt az integrált ÉN tapasz-
talatának a része". Az elme többé nem pusztán maga a szubjektum,
lassanként objektummá válik. Méghozzá a megfigyelő ÉN, a Tanú
objektumává.
A misztikus, elmélkedő illetve jógahagyományok tehát ott folytatják,
ahol az elme megáll. Vagyis ahol a megfigyelő ÉN lassanként megha-
ladja az elmét, transzmentálissá, szupramentálissá, azaz elmén túlivá

265
válik; meghaladja az értelmet, az egót, a perszonális világot. Az elmél-
kedő hagyományok a tudatossági kísérletek sorozatára épülnek: azt
vizsgálják, mi történik, ha a Tanút nyomon követjük egészen a forrá-
sáig? Mi történik, ha a bensőt vizslatjuk, egyre mélyebbre és mélyebbre
merülve magának a tudatosságnak a forrásáig? Mi történik, ha az elme
mögé, az elmén túlra hatolunk, a tudat legmélyéig, amely nem korlá-
tozódik az egóra, az individuális ÉNre?
Van egy finom lényeg, amely a valóság egészét áthatja — hangzik az
egyik leghíresebb válasz, amelyet erre a kérdésre adtak. Ez a valósága
mindennek, ami van és az alapja mindennek, ami van. Mászóval ez a
megfigyelő ÉN végül feltárja tulajdon forrását, ami maga a Szellem,
maga az Üresség. Ezért mondják a misztikusok, hogy a megfigyelő ÉN
magának a Napnak egy sugara; a Napnak, ami a ragyogó Üresség és
a végső Alap, amelyen az egész látható világ nyugszik.
Előbb anyag, majd test, utána elme és végül Szellem. A tudat, illet-
ve a megfigyelő ÉN mindegyik esetben levedli az alacsonyabb, sekélye-
sebb dimenzióval való kizárólagos azonosságát, egyre mélyebb, maga-
sabb, tágabb terek tárulkoznak ki előtte, míg végül megnyílik magára
a Szellemre, tulajdon végső alapjára.
A magasabb szintekhez érve ahhoz a néhány bátor emberhez fordul-
hatunk, akik — régen is és ma is — ellenszegültek a rendszernek, harcba
szálltak az átlagos, normális szemlélettel és újabb, magasabb tudatossági
szférák felé indultak el. Útjuk során összeálltak egyívású emberek egy
kis csoportjával (szangha), s olyan gyakorlatokat vagy paradigmákat hoz-
tak létre, olyan parancsokat hagytak hátra, amelyek segítségével a
magasabb világterek is bevehetővé váltak, olyan paradigmákat vagy
belső fésérleteket, amelyek eredményeit mások is megismételhették és
ellenőrizhették, megerősíthették (vagy elvethették). A belső
utazásaikról készített térképeket hátrahagyták azzal a megkötéssel, hogy
a térkép tanulmányozása önmagában nem elégséges.

266
A TRANSZPERSZONÁLIS FEJLŐDÉS —
OKKULT, SZUBTILIS, KAUZÁLIS, NEM-KETTŐS

A transzperszonális fejlődés vagy evolúció legalább négy nagy

szakaszból áll.
Wilber ezt a négy szakaszt a következőképpen nevezte el: okkult,
szubtilis, kauzális és nemkettős.

Okkult

Az első transzperszonális fejlődési szakasz az okkult. Ezen a szinten

a paranormális jelenségek néha megszaporodnak, azonban nem ez
ennek a szintnek a meghatározó jellemzője, mélystruktúrája, hanem
egy olyan tudatosság megjelenése, amelyik már nem korlátozódik
kizárólag az individuális ÉNre vagy kentaurra. Az okkult szinten
előfordul, hogy időlegesen szertefoszlik a különálló Self-érzés (az ego
vagy kentaur), és az egyén azonosul az egész közönséges vagy szenzo-
motoros világgal, ezt nevezzük természetmisztikának. Mondjuk
kirándulás közben, ellazult, tágas tudatossági állapotban rápillantasz
egy eléd tornyosuló hegyre, és hopp — egyszerre csak eltűnik a
szemlélő, csak a hegy marad — a hegy te magad vagy. Nincs többé
belső szemlélő, aki a külvilág részét képező hegyet nézi. Csak a hegy
van, amely mintegy önmagát nézi, vagy inkább úgy tűnik, mintha
önmagadban látnád a hegyet, ami ekkor közelebb van hozzád, mint
a tulajdon bőröd. Más szóval a szubjektum és az objektum, vagyis te
meg az egész természeti külvilág nem váltok külön egymástól. Kinn
és benn értelmét veszti. Persze továbbra is pontosan tudod, hol ér
véget a tested és hol kezdődik a külvilág.
A világcentrikus kentaurszinten a tudatosság már azt megelőzően
átváltott az anyagi dimenzióról (első fordulópont) a biológiai
dimenzióval való azonosulásra (második fordulópont), onnan pedig a
mentális ÉNnel való azonosulásra (harmadik fordulópont). A korai
mentális ÉN az előző két fordulópont ÉNjéhez hasonlóan rendkívül
egocentrikus és narcisztikus. Ám a negyedik fordulóponttal az
identitás egocentrikusból (önmagához kötörtből) szociocentrikussá

267
(csoporthoz kötötté) válik A tudatosság itt mdr meghaladja a pusztán
individuális kötöttséget. Maga a tudatosság, az identitás is kultu-
rálisan meghatározott szerepekből, kollektív identitásokból és közös
értékekből áll össze. Többé nem testi, hanem szerepidentitás.
A racionalitás (ötödik fordulópont) megjelenésével identitásod
középpontja ismét elmozdul, horizontod tágul, ez alkalommal a
pusztán etnocentrikus vagy szociocentrikus identitás meghaladása
révén, amelyet posztkonvencionális vagy világcentrikus identitás vált
fel. Ekkor már globális perspektívával szemléled a saját identitásodat.
Többé nem lérezhetsz, illetve nem határozhatod meg magad etno-
centrikus lényként. Fáj neked, ha valaki pusztán etnocentrikus.
Kellemetlen számodra az etnocentrikus beszéd. Ismét meghaladtad tehát
korábbi önmagad, középpontod ismét elmozdult. Valódi identitásod,
melynek része minden emberi lény, a világcentrikus, globális tudatosság
terében lebeg, azáltal él. Innen már csak egy apró lépés, hogy ne csak
minden emberi lénnyel, hanem minden élőlénnyel is közösséget
érezzünk. A globális vagy világcentrikus tudatosság egyszerűen még egy
lépést tesz előre, megszabadul emberközpontú előítéleteitől, és
közösségre lép minden érző lénnyel, Megtapasztalja a Világlelket.
Az okkult fejlődési szint valamennyi formájára az jellemző, hogy
egyik lábbal a közönséges, hétköznapi, perszonális világban áll, a
másikkal pedig a transzperszonális világban. E transzcendens jelensé-
gek közé tartoznak az előkészítő meditációs állapotok; a kundalini-
energia felébredése (valamint a finom csatornák, energiák és esszen-
ciák egész pszichikai anatómiájának feltárulása), a numinózus (isteni)
mindent átható jelenlétének érzése, spontán szellemi ébredés, súlyos
múltbeli traumák, esetleg a születési trauma újraélése, a természet
egyes aspektusaival, növényekkel, állatokkal, sőt a természet egészével
való azonosulás.
Ahogy a megfigyelő ÉN lassanként meghaladja a kentaurszintet,
mélyebb illetve magasabb tudati dimenziók jelennek meg, és egy új
világkép vagy világtér bontakozik ki. A létrejövő új okkult világtérben
az előbb felsorolt jelenségek mindegyike közvetlenül érzékelhetővé
válik. Mindezek a dolgok olyan valóságosak az okkult világtérben,
mint a kövek a szenzomotoros vagy a fogalmak a mentális világtérben.
 De aki még nem jutott el az okkult megismerés szintjére, az persze
mindezt nem látja. Az okkult szint tehát egyszerűen egy rendkívül
tágas tér, világtér, amelybe beleférnek a legkülönbözőbb jelenségek is.

Szubtilis

Az okkult szint utáni szint a szbtilis szint. A ,szubtilis" szó (éteri,

leheletfinom) olyan folyamatokra utal, amelyek kifinornultabbak
annál, semhogy a közönséges, mindennapi, ébrenléti tudat érzékelhet-
né őket. Ide tartoznak a belsőleg érzékelt fények és hangok, archetipi-
kus formák és alakzatok, hihetetlenül finom eksztatikus örörmélmények
és megismerési folyamatok, a szeretet és az együttérzés rendkívül tágas,
érzelmi telítettségű állapotai, de a vizsgált szintre jellemző patologikus
állapotok is: kozmikus rettegés és iszony, a kozmikus Gonosz meg-
tapasztalása.
A miszticizmunak ezt az általános típusát istenségmisztikának
nevezzük, mert a saját archetipikus formmánkkal való találkozás, az
Istennel vagy az Istennővel, esetleg a ,szaguna Brahmannal" megtapasz-
talt egység, vagy a ,szavikalpa szamádhi" állapota és így tovább jellemző
rá. A istenséggel való egység illetve egybeolvadás, bármilyen néven ne-
vezzük is az Istent, a nyolcadik fordulópont első, egybeolvadási szakasza.
Nem csupán természetmisztikáról, vagyis a közönséges, természeti
világgal való egységről van itt szó, amit a buddhisták nirmánakájának,
átváltozás-testnek neveznek, hanem a szambhógakája, a belső élvezet-
test éteribb (finomabb) dimenziójával megtapasztalt mélyebb egység-
ről, amely meghaladja és megőrzi a közönséges vagy természeti vilá-
got, de nem korlátozódik pusztán arra. A természetmisztika ezen a
szinten tehát átadja a helyét az istenségmisztikának.
A magasabb szintek mély struktúrái, arnennyire ez egyáltalán megálla-
pítható, potenciálisan minden emberben megvannak Erre a klasszikus
példa az, amikor valaki a szubtilis szintnek megfelelő, erőteljes benső
megvilágosodást él át (csetleg halál-közeli élmény hatására).
Egy keresztény Krisztust, angyalt vagy szentet lát, egy buddhista a
szambhógakáját vagy Buddha élvezettestét, egy jungiánus az ősvalónk
(Selbsr) archetipikus megtapasztalásaként éli meg az eseményt és így
tovább. Amint már sokszor hangsúlyoztuk, minden mély tapasztalat

269
értelmezésre szorul, s az. értelmezés csakis háttér-kontextusok segítsé-
gével történhet, mivel az értelmezéshez igénybevett eszközök nagy
részét ezek biztosítják. Az egyéni és a kulturális háttér, valamint a
társadalmi intézmények egyaránt szerephez jutnak a mély tapasztalat
értelmezésében. Ez egyszerűen elkerülhetetlen.
A mélystruktúrák adortak, de a felszíni struktúrák nem, és az
élmény során is mindvégig jelen van egy értelmező tényező, amely a
különféle hátterek megléte nélkül nem léphet működésbe, és ezek a
hátterek nem csupán a pszichénkben léteznek!
Ezek az események igazán léteznek, azaz valódi jelölettel rendelkez-
nek. Csakhogy ezek a jelöltek nem a szenzomotoros világtérben létez-
nek, sőt nem is a racionális vagy az egzisztenciális világtérben. Ezért
nemn találunk rájuk bizonyítékokat egyikükben sem. Ugyanis a szub-
tilis világtérben kell keresnünk őket, és ott bizonyítékokat is bőséggel
találunk.
A tudat fejlődését vizsgálva eljutunk az archetípusok szintjéhez, ami
egy nagyon összetett kérdés, és itt Wilber nem teljesen ért egyet
Junggal. Szerinte a jungi archetípusok nagyrészt alapvető, kollektívan
öröklődő képzetek vagy formák, amelyek az emberi tudatosság
mágikus és mitikus dimenzióiban rejtőzködnek, és ezek semmi esetre
sem tévesztendők össze az okkult és a szubrilis szinten bekövetkező
fejleményekkel.
A jungi archetípusok alapvető, örökölt képzetek vagy formák a
pszichében. Ezek a primordiális képzetek nagyon gyakori, nagyon
tipikus emberi tapasztalatokra vonatkoznak: a születés tapasztalatára,
az Anya, az Apa, az Arnyék, a Bölcs Öreg, a Szélhámos, az ego,
animus és az anima (férfi és nő) képzetére és így tovább. A tipikus
helyzetekkel való számtalan múltbéli találkozás mintegy belevéste
ezeket az alapvető képzeteket az emberi faj kollektív pszichéjébe. Ezek
az alapvető eredeti képzetek világszerte megtalálhatóak, a világ nagy
mítoszai pedig kifejezetten az archetípusok kincsesbányát.
Mivel e mitikus képzetek csírái az egyén pszichéjébe is beleágyazód-
tak, ezért például az anyákkal való találkozáskor nem csupán a tulajdon
anyánkkal találkozunk, hanem az anyaság évmilliók alatt a pszichénk-
be pecsételt archetípusával vagy alapvető képzetével is. Tehát nemcsak
tulajdon anyánkkal lépünk kapcsolatba, hanem egyszersmind a

270
Világanyával, a Nagy ősanyával is, s ez az archetipikus kép olyan
hatással lehet ránk, amely aránytalanul felülmúlja mindazt, amit
valóságos anyánk valaha is tehet vagy tehetett velünk.
A klasszikus jungi pszichoanalízis során tehát nemcsak a saját
egyéni tudartalanunk elemzésére és értelmezésére szorítkozunk, vagyis
azokra a konkrét cseményekre, amelyek a saját életünkben történtek
velünk, anyánkkal, apánkkal, az árnyékunkkal és így tovább, hanem
az archetípusos anyag kollektív szintjét is elemeznünk és értelmez-
nünk kell.
Például, ha a gyermekét felfaló anya archetípusa aktiválódik a
páciensben, lehet, hogy ennek semmi köze a valóságos anyjához, aki
alapvetően szerető, figyelmes anya volt, mégis a páciens retteghet artól,
hogy felolvad a kapcsolatokban, felemésztődik az érzelmi közelségtől,
felőrlődik az intim helyzetekben. Talán nem a saját anyja, hanem egy
archetípus kerítette a hatalmába. Ez különösen az álmokban kerül fel-
színre, ahol például egy hatalmas, fekete pók akarja a pácienst felfalni.
A kollektív archetipikus szint elemzése során többek között a világ
nagy míitoszait is tanulmányozni kell, mert ezek a korábbi, tipikus (és
ezért archetipikus) találkozások tárházai, beleértve az anyával való
találkozást is. Ezek a tanulmányok adják meg a kellő Adíteret a primor-
diális (őseredeti) képzetek értelmezéséhez, amelyek révén őszintébben és
hitelesebben közelíthetők meg, világosabban értelmezhetők az arche-
típusok a saját pszichében. Így lassanként a személyiség differenciálódik,
elkülönül tőlük, lazít a szorításukon, végül pedig integrálja ezeket a
képzeteket a saját életében.
Ami kollektív, az még nem feltétlenül transzperszonátlis. A jungi
archetípusok többnyire csupán a mágikus és a mitikus struktúrákban
megbúvó archaikus képzetek. Vagyis a második, a harmadik és a
negyedik fordulópont szintjéről érkeznek, illetve ezekre a szintekre
igyekeznek visszahúzni a tudatosságot. Nincs bennük az égvilágon
semmi transzracionális vagy transzperszonális. Fontos, hogy
rendezzük viszonyunkat az , archetípusokkal", hogy differenciáljuk és
integráljuk (vagyis meghaladjuk és megőrizzük) őket, de nem ők a
transzperszonális, valódi szellemi tudatosság forrásai. Sőt, általában
inkább regresszív, visszahúzó erőt fejtenek ki a tudatosságra,
ólomsúllyal akaszkodnak a magasabb fejlődés útjára lépett egyén

271
tudatára, éppenséggel le kell őket küzdeni ahelyett, hogy feltétel
nélkül magunkévá tennénk őket.
A legtöbb jungi archetípus, a mitikus archetípusok a preperszonális
vagy legalábbis preracionális (mágikus és mitikus) tapasztalatoknak
felelnek meg. Némelyik perszonális (ego, persona), és van egy-kettő,
amelyik némiképp transzperszonálisnak mondható (Bölcs Öreg,
ősvalónk, mandala). Ám ezek a ,transzperszonális" archetípusok fölöt-
tébb vértelenek ahhoz képest, amit a transzperszonális világról tudunk.
Wilber szerint a Jung féle tipikus archetípusok megfelelnek a való-
ságnak és rendkívül fontosak. Csakhogy Jung állandóan összemosta az
archetípusok preperszonális, perszonális és transzperszonális elemeit, és
mivel mindhárom kollektív módon öröklődik, Jungnál keveredik a
kollektív (és ,archetipikus") meg a transzperszonális, azaz spirituális és
misztikus. Ezért a jungi filozófia ma rendkívül regresszív irányzatnak
számit. Jung a tudatot egyszerűen két nagy tartományra osztja: a perszo-
nális és a kollektív tartományra. Majd mindazt, ami a kollektív tarto-
mányba tartozik, kinevezi spirituálisnak, misztikusnak, transzperszo-
nálisnak, holott nagyrészt egyszerűen preperszonális, preracionális, reg-
resszív anyagokról van szó.
Wilber azt írja: ,Az igazi archetípusok tehát ezek a formák, az
archetípus szó jelentése , eredeti minta" vagy , ősforma". Létezik tehát
egy Fény, amelynek ragyogása mellett minden kisebb fény csupán
sápadt árny, létezik az Öröm, amelynek minden kisebb öröm csupán
hitvány másolata, létezik egy Tudat, amelynek minden megismerés
pusztán halvány visszatükröződése; létezik egy eredeti Hang,
amelynek zengése mellett minden hang bágyadt visszhangként hat.
Ezek az igaz archetípusok."
Az igazi archetípusok ugyanis meditációs tapasztalatok, és mi
magunk sem érthetjük meg őket a kísérlet elvégzése nélkül. Nem a
mitikus világtérben létező képzetekről van szó, nem a racionális világ-
térben létező filozófiai fogalmakról, hanem a szubrilis világtérben
létező meditatív jelenségekről. A kísérlet során feltárulnak előttünk az
archetípusok, s utána magunk is segíthetünk az értelmezésben. A leg-
szélesebb körben elfogadott értelmezés szerint az egész látható világ
alapvető formái és alapjai tárulnak itt fel előttünk.

272
 Ha a meditációnak azt a fajtáját végezzük, amelynek során a
megfigyelő ÉNt, a Tanút követjük nyomon egészen a forrdsdig, a tiszta
Ürességig, akkor a tudatban egyetlen objektum sem merül fel többé.
Ez a tudatosság egy jól azonosítható állapota, nevezetesen a megnyi[-
vánulásoktól mentés feloldódás vagy megszüntetés, amely ,nirvikalpa
szamádhr", , dzsnyána szamádhí", ,ájin" , ,vergezzen", ,niródha" vagy
a klasszikus , nirvána" néven ismeretes. Ez nem más, mint a teljes
telítettség tapasztalata, mintha a Lét teljességében merítkezne meg az
ember, amelynek teljességét a megnyilvánult világ még csak nem is
sejtheti. Ez a tiszta ÉN, amely ebben az állapotban egyáltalán nem
tekinthető objektumnak, maga a tiszta Üresség.
A tulajdonságban, szubjektív megélésben felmerülő objektumok
nem azonosak a megfigyelő ÉNnel. Mindaz, amit önmagunkráól
tudunk, éppenséggel nem a valódi önmagunk. Nem a Látó, pusztán
a látottak. Mindazok az objektumok, amelyeket felsorolunk, amikor
önmagunkat meghatározzuk", éppenséggel nem a valódi ÉNünk
részei. Pusztán belső vagy külső objektumok, nem az objektumok
valódi Szemlélője, a valódi ÉNünk. Vagyis, amikor ezeknek az
objektumoknak a felsorolásával határozzuk meg önmagunkat, akkor
végső soron téves identitásunk listáját adjuk meg, azaz a hazugságok
listáját, mindazt, ami nem vagyunk.
Az ÉN, aki bensőnk legmélyén rejlik, tanúja a kinti világnak, és
tanúja a belső gondolatoknak is. A Látó látja az egót, látja a testet és
látja a természetet. Mindezek a Láró szeme láttára élik világukat, de
maga a Látó nem látható. Amit látsz, az puszta objektum. Az objek-
tumok pedig nem azonosak a Láróval, a Tanúval.
Az ÉN, a Látó, a lanú nem gondolat, hiszen a gondolatot is objek-
tumként látom. A Látó nem is érzet, hiszen az érzet is objektumként
jelenik meg a tudatosságban. A megfigyelő ÉN nem a test, nem az elme,
nem az ego, hiszen mindezeket láthatom úgy, mint objektumokat.
Ahogy a tiszta Szubjektivitás, a tiszta Szemelélő felbukkanása után
még tovább haladnál, rájössz, hogy őt már nem vagy képes
objektumként látni, mert nem is az. Nem olyasvalami, amit meg-
pillanthatsz. De ha nyugodtan megpihensz a megfigyelő tudatosság
állapotában, amelyben az elme, a test és a természet ellebeg előtted,
lassanként azt veszed észre, hogy egyszerűen a szabadság, a teljes

2173
elengedettség állapotába kerültél, amelyben egyetlen objektumhoz
sem kötrődsz, hanem nyugodtan szemléled őket. Semmit sem látsz,
egyszerűen csak megpihensz a határtalan szabadság állapotában.
Wilber szerint: , Magad vagy a szabadság határtalan tere, amelyben az
objektumok jönnek-mennek. Tisztás vagy, maga az Üresség, maga a
tágasság. A felhők, az érzetek, a gondolatok jönnek-mennek, és egyik
sem te vagy, te a határtalan szabadság, a határtalan Üresség, a határtalan
tisztás vagy, amelyben a megnyilvánult dolgok felmerülnek, egy
darabig időznek, majd elenyésznek."
Lassanként tehát a megismerő felismeri, hogy a benne élő ,Szem-
lélő", aki mindezen dolgok Tanúja, maga is pusztán a határtalan
Üresség. Nem dolog, nem objektum, nem megpillantható vagy
megragadható. Inkább maga a határtalan szabadság érzése, hiszen ő
maga nem lép be az idő, a dolgok, a kényszer és a küzdelem objektív
világába. Ez a tiszta Tanú maga a tiszta Üresség, amelyben
az egyedi
szubjektumok és objektumok felmerülnek, egy darabig időznek, majd
elenyésznek.
Közönséges tudatállapotban azt hisszük, hogy a Szemlélő azonos a
jelentéktelen, látható dolgokkal. Márpedig ez a kötöttség és a rabság
forrása. Maga a Szabadság határtalan térsége mégis azonosul a látható
objektumokkal és szubjektumokkal, melyek szenvednek, korlátozot-
tak és nem szabadok, s amelyek nem azonosak vele.
Wilber rendszerében a Tanú éppen a minden szubjektumtól és
objektumtól való mentesség, az eloldódás mindezektől, A tiszta
Tanúban megpihenve a mindenek hátterében rejlő hiánnyal vagy
Ürességgel találkozunk, amelyet nem objektumként , tapasztalunk
meg", hanem úgy, mint a Szabadság végtelen térségét és a megsza-
badulást attól a szorításról, amely a kis, jelentéktelen szubjektumokkal
és objektumokkal való azonosulásból származik, amelyek belevettettek
az idő folyamába és felőrlődnek a sebesen áramló zuhatagban.
Amikor a tiszta Látó, a tiszta Tanú nyugalmi állapotába kerül a gya-
korló — láthatatlan. Egyetlen része sem látható, mert nem objektum.
A teste látható, az elméje látható, a természete látható, de egyik sem
ő. Maga a tudatosság tiszta forrása, nem pedig olyasvalami, ami
ebben a tudatosságban felmerül. Vagyis: tudatosság.

274
 Wilber állítása szerint: , A dolgok felmerülnek a tudatosságban, egy
darabig ort maradnak, majd ahogy jöttek, úgy el is mennek. Térben
keletkeznek, és Időben mozognak. A tiszta Tanú azonban sohasem
jön, és sohasem megy el. Nem térben keletkezik, nem időben mozog.
Mindig olyan, amilyen, mindig jelen van, és nem változik. Nem
objektum, tehát sohasem lép be az időbe, a térbe, a születésés a halál
világába. Mindezek pusztán tapasztalatok, objektumok — keletkeznek
és elmúlnak. De te, te nem keletkezel, és nem múlsz el, nem lépszbe
az idő folyamába, tudatában vagy mindennek, így semminek sem
lehetsz a foglya. A Tanú tudatában van térnek és időnek, így nem fog
rajta sem tér, sem idő. Időtlen és tér nélküli a legrisztább Üresség,
amelyen az idő és a tér dolgai nyomtalanul átvonulnak".

Kauzális, nem-kettős

A további fejlődés során a kauzális állapot helyébe a nem-kettősség

tapasztalata, a formák nélküli misztika helyébe a nem-kettős misztika
lép. , A forma üresség és az üresség forma." Ekkor már megszűnik a
Tanúval való azonosulás is. A Tanút is integráltuk az egész meg-
nyilvánult világba, azaz átmentünk a kilencedik fordulópont második
és harmadik szakaszán, és elérkezünk a tizedik fordulóponthoz, amely
tulajdonképpen nem is egy különálló, soron következő fordulópont
vagy szint, hanem valamennyi szint és valamennyi állapot valósága
vagy vilyensége". Ez az Üresség másik, mélyebb jelentése: nem egy
különálló állapot, hanem valamennyi állapot valósága, ,ilyensége".

275
Irodalom

WILBER, K.: A működő szellem rövid története.

Budapest: Európa Könyvkiadó, 2003.
WILBER, K. The Atman Project : A Transpersonal View of Human
Development. New Edition. Wheaton: I. L. Ouest, 1980.
WILBER, K. Integral Psychology : Conciousness, Spirit, Psychology,
Therapy. Boston: Shambhala, 2000.
WILBER, K.: The Role of Spirituality in the Modern and
Postmodern World. Boston: Sambhala, 2005

276
A szerkesztő utószava

, Úgysem hiszi senki el magának, bogy amit lát, az tényleg van, hanem
várja, hogy a valódi látványt jelző kürtszó felharsan... "
(Lovasi András)

Ezzel a mottóval kezdeném ennek a hatalmas anyagnak a lezárását.

Az ember — élete során — számtalan utat jár be, rengeteg kanyarral, úr-
vesztővel találkozik, lépcsősorokat mászik meg, alagútban és hegy-
tetőn jár. Sokszor nem is tudja azt, miért is halad éppen azon az úton.
Találkozik emberekkel, helyzetekkel, melyek napról napra, évről évre
meghatározzák sorsát, életvirelér, kapcsolatait és egészségét. Vannak
élethelyzetek, melyekre megvan az alapos magyarázat, és vannak
olyanok, melyeket szeretnének megérteni, de — többnyire — segítség
nélkül nem megy.
Ebben a könyvben kulcsokat kaptak olyan ajtókhoz, melyek mögött
a megértés csírái lapulnak, melyek különböző élethelyzetekhez igazodó
feltárási lehetőségeket nyújtanak mindazoknak, akik szeretnének saját
illetőleg mások személyiségének mélyére látni. Akik életük során segítő
munkákat kívánnak végezni, vagy már azt is teszik, azok számára
kitűnő vezető ez a könyv. Jól és pontosan állítja fel a megismerés
ösvényének útjelzéseit, jól követhető , turistatáblákkal" szegélyezi azt a
kanyargós, buktatókkal teli, nehéz túraútvonalat, melynek során a
megismerés hegyét megmászva széttekinthetnek, s ráláthatnak a
tudattalan hatalmas birodalmának egy-egy szeletére. Bepillantást
nyerhettek a biológiai evolúció — iskolában tanult — megismerése után
a tudat és a szellem evolúciójába. Ha pedig mindent jól megjegyeztek
belőle, és további tanulásokra, megismerésekre sarkallta őket, már nem
dolgoztunk hiába.
A munkánk nyelvezetében törekedtünk a jó és gördülékeny
megértésre, igyekeztünk a szakkifejezéseket közérthetőbbé tenni,
emészthetőbbé az okfejtéseket. Voltak benne olyan kifejezések,
melyeknek helyesírását nem éppen az akadémiai rendszer szerint
jelentettük meg. Volt, ahol az orvosi és volt, ahol a köznyelvi
helyesírást követtük — mindezt a könnyebb megérthetőség kedvéért,

277
A terápiás részek szó szerinti leírásakor pedig teljesen extrémnek
látszó írásmóddal, fogalmazásmóddal találkozhatott az olvasó. Nem,
nem azért, mert nem tudjuk, hogy miként is kell helyesen fogalmazni
magyarul. Mindezt azért történt, mert a terápiákban megjelenő párbe-
szédek meghatározott szövegformulákat, szófordulatokat tartalmaznak,
melyeken nem változtathattunk a részletes leíráskor. A terápiák során
sosem egyezik a beszélt és az írott nyelvezet. A páciens másképpen
kommunikál — úgynevezett gyermeki nyelven — a módosult tudatálla-
potban. Sokszor még a hangja is megváltozik. A terapeuta pedig min-
dig ehhez igazodik. A könyvben — eltérő betűformával — kiemeltük
mindazokat a megjegyzéseit, oktató mondatait, melyeket az adott
terápiák során használt.
A könyvben található neveket természetesen megváltoztattuk,
hiszen figyelembe vettük a személyiségi jogokat.
Mindkét szerző (emlékezve itt a már megjelent háromkötetes
könyvre, mely , A gyógyulás szelencéje" címmel látott napvilágot az
elmúlt években) tudása legjavát tette le ebben a munkában. Ez a
folyamat pedig nem fog lezárulni még. Tovább fogunk lépni a
feltárásban, tovább kutakodunk majd a tudattalan ösvényein, további
kötetekkel fog gyarapodni ez a megismerési és tanulási anyag.

S. Varga Ilona (A Lion)

(szerkesztő — aki maga is tanítvány ezen a hosszú és nehezen járható
ösvényen, mind az asztrológiát, mind pedig a pszichotrerápiákat illetően)

278
Három esztendővel ezelőrt indulr úrjára Kalo Tenő könyvsorozata
"A gyógyulás szelencéje" címmel. Ezek a köretek az egészségügyi
asztrológia gyakorlari alkalmazását murarták be, ám közel sem zárult
le ennek a hatalmas anyagnak az ismertetése. Iapjainkra már
pszichoterápiás megközelítésből is elkészült a testi betegségek és azok
lelki háttereinek bemutatásáról szóló anyag. .A tudattalan nehezen
járható ösvényén" című munka erről az oldalról vizsgálja az
emberekben felbukkanó problérnák gyökerét, terápiás lehetőségeit.
Dr. Daubner Béla pszichiáter, ayurvéda orvos és pszichoterapeuta —
aki maga is mély berekinréssel rendelkezik az asztrológia világába —
ismerteti azokat a fontos alapokat, amelyek nélkül nem indulhat
útjára sem egy asztrológus, sem pedig más, segírő foglalkozású
személy. Természetesen nemcsak nekik ajánljuk ezt a könyvet, hanem
mindazoknak is, akiket érdekel a pszichológia, a transzccndencia, a
mélyebb összefüggések rejtelmeit, az ok-okozati kapcsolódások és az
önismereti utak.
Ebben a köretben szó esik a dinamikus személyiségelméletről, a jungi,
a kognitív- és más pszichoterápiákról és a pszichopatológiáról. Végül,
de nem urolsó sorban a ,gyermektrelenségben szenvedő pároknak
kínál egy módszert, arra nézve, miként lehet esélyük arra, hogy
gyermekük születhessék, valamilyen súlyos orvosi beavatkozás nélkül.
Ennek a metródusnak az asztrológiai hárterét dr. Jónás Jenő pszichiáter
és asztrológus által kidolgozott holdfázis-módszer murarja be, Kalo
Jenő tolmácsolásában.
A rudattalan nehezen járható ösvényén most elindulhatnak az érdek-
lődők — mind bemutatási szinten, mind pedig teráptás szinteken. Ez
a mű — és a még megírás alart álló további sorozatköretek — fogják
bővíteni mindazok ismeretanyagár, akik nem ,kifelé" indulnak el
keresni az életmegoldásokat, hanem egy határtalanul tág úton,
,betelé" teszik meg első lépéseiket, s találharják meg azt a járható
ösvényt, amely elvezeti őket a kielégítő, javítható, könnyebben
megélhető kapcsolatok és élerminőség felé.

5. Varga Ilona (A Lion)