Sorsdöntő történelmi napok

2.

Szerkeszti

Juhász Gyula

Magyar Történelmi Társulat

 Szakály Ferenc

A n1ohácsi csata

Harmadik, változatla11 kiadás

Akadémiai Kiadó · Budapest 198 r

 ISBN 963 05 2801 0

© Akadémiai Kiadó· Budapest 1975 · Szakály Ferenc

Printed in Hungary
 Tartalomjegyzék

Bevezetés 7

I. A török szultán a magyar királyok palotájában 9

A magyarországi török hadműveletek korlátai 9
Az 1521-es hadjárat 13
Nándorfehérvár eleste után 16
1521-től 1526-ig 19
Az 1526-os hadjárat 22
A mohácsi csatasíkon 29
A szultán Magyarország szívében 36
Szapolyai János, a „jövő" embere 39

II. Honvédelem: követelmények és lehetőség_ek 43

A feudális állam önvédelmi reflexei' 44
A török hadszervezet 47
A magyar végvári vonal··· · 50
Új helyzet az első végvárvonal összeomlása után 58
A nemesség honvédelmi szerepe .~!.i
A honvédő jobbágy 69
A mozgó zsoldoshadsereg egyéb problémái 72
A kincstár bevételei és a honvédelem költségei 78
Csak a kincstár szegény, vagy az ország is? 82

III. Magyarország és Európa 91

Fikció és valóság 91
Velence török politikája 96
A Habsburg-birodalom és a török kérdés 99

5
 ható értékeit, legfontosabb iratait tartalmazó ládájával a
hóna alatt, ellenállási kísérlet nélkül futott nyugat felé.
Sokan és sokféleképpen érezhették ezt mások is. Mégsem
volt igazuk. A helyzetet a Mohács előtti évek részeges, sánta
nádora, Báthori István mérte fel a maga szempontjából
pontosabban, amikor kirabolta a menekülő pécsi kanonokokat,
vagy mások, akik hasonló módon igyekeztek a zavarosban
maguknak valamit „gyűjteni". Ők ugyanis az apokaliptikus
napokban is felismerték, hogy érdemes a jövőre gondolni,
mert lesz még jövő, bármily alávaló módon is plántálták át e
felismerésüket a gyakorlatba.
Mert a világvége még váratott magára, de Magyarország
történetének egy munkában, sokszor eredményekben is gazdag,
másszor kudarcokkal terhes szakasza, megdöbbentően kevés
ellenállást tanúsítva, valóban befejeződött.
Miért és hogyan? Enől szól az alábbi kis könyv. A szerző,
miután Mohács korszakában élt kollégáit követve, illendően
„salutem"-mel üdvözli az olvasót, egyszersmind figyelmeztetni
is köteles őt: a tanulmány, bár egy ütközet címét viseli, nem
„fegyvert s vitézt" énekel, nem csataképet fest. Néhol annál
kevesebbet, néhol talán többet. A szerző a salutatio rég divat-
jamúlt szokásának felújításával is jelezni szeretné célkitűzéseit:
nem lezárt eredmények ellentmondást nem tűrő közlésére
törekszik, hanem útikalauzul kíván az olvasó mellé szegődni.
Olyan útikalauzul, aki párbeszédre, bizonyos kérdések együttes
végiggondolására, sokszor vitára is hívja az olvasót.
 1. A török szultán a magyar királyok
palotájában

A török sereg, amely Konstantinápolyból Magyarország

elfoglalására indult, észak felé csak egy átjárót talált a Balkán
félsziget vad és kietlen hegyei között: a Bolgár-, majd a Szerb-
Morava _völgyén keresztül. A Morava ~völgye pedig, amelyen
ma a belgrád-konstantinápolyi vasútvonal fut, nem tartozik
a könnyű felvonulási útvonalak közé. Vladicsnál (Bulgária)
mintegy 42 kilométer hosszan szlík katlanba szorul az út,
amelyet a megduzzadt folyó tavasszal általában nehezen jár-
hatóvá, sokszor egyenesen járhatatlanná tesz. Márpedig a török
hadseregnek, bizonyos alább részletezendő okok folytán,
pontosan akkor kell itt áthaladnia, amikor a Moravát a tavaszi
hóolvadás és az esőzések a legnagyobbra duzzasztották. Annak
ellen~re, hogy Bulgária, majd később Szerbia leigázása után a
török sereg itt saját területén, teljes biztonságban vonulhatott
északnyugati irányban, ez a szakasz az előrenyomulás legsebez-
hetőbb pontjai közé tartozott: egy-két hetes veszteglés, a fel-
vonulás nagyobb mérvű meglassulása az egész hadjárat sikerét
kockáztathatta.

A magyarországi török liadmíiveletek korlátai

A török hadsereg eredményessége ugyanis bizonyos időbeli
é~ távolsági koordináták együtthatásának függvénye volt. Az
időbeliek a következők. r. A szultán legkorábban április
végén--":n:i:íjus közep~n indulhatott d székhelyéről, _Konstanti-
nápolyból.-Azért nem korábban, mert előzőleg még be kellett

9
várnia azokat a hadakat is, amdyek a birodalon(~.z~i;i-részcibőL
érkczt<:k, és amelyek még bizonyos pihenőt is igényeltek,
hiszen Konstantinápolyig már néhány száz kilométert hagytak
maguk mögött. 2. A hadjáratot legkésőbb október végére be
kell fejeznie, mert" a förök hadséreg harckészsége az esős idő­
szak, a ködös reggelek és nyirkos éjszakák beköszöntével
tetemesen megcsappant. A -~~apatokat még a kemény tél be-
állta előtt haza is_k~ll_~tt vezetnie. (A török hadiszokás Kászim
napjához, október 26-ho-;:' kötofi:e a hadjárat befcjez~sét.)
Épp ezért nem véletlen, hogy a magyar seregek 1526 előtt is,
s utána is pontosan a török hadsereg őszi szétzilálódása után
vagy pedig már télidőben érték el legszámottevőbb sikereiket
(Hunyadi János 1443/44-es téli hadjárata Szófiáig jutott előre,
Mátyás kiráfy télidőben vette be Jajca és Szabács várát; a 15
éves háború fégsikeresebb ellentámadása, a nógrádi várak
1594-es visszavétele valamint Zr~yi Miklós l6~3j~4-~s__~sz_ék,i
hadjárata is télen volt). -
Konstantinápolytól Nándorfehérvárig, Magyarország hatá-
ráig kereken rnoo kilométert hagyott maga mögött a szultán.
A Dráváig azonban még további 200 kilométert kellett megten-
nie, s a Száva vonalát általában július elején lépte át. A török te-
rületeken folyó felvonulás tehát csaknem három hónapig tartott.
A Szávától kezdve a török sereg mozgása az 1521 és 1541 kö-
zötti, tehát a törökök magyarországi berendezkedése előtti
időszakban jelentősen meglassult. Nemcsak azért, mert itt
már az ellenséges seregek mozdulataival is számolniuk kellett,
hanem azért is, mert ezekben az első magyarországi hadjára-
tokban a folyók áthidalása és a kilométerekre eh1yúló haqsercg
átvonulása tetemes időt emésztett fel. 1526-ban másfél hónap-
nál is hosszabb időbe telt, núg a szultán a Szávától a mohácsi
csatatérig vezető 250 kilométeres útszakaszt megtette. Az 1541
utáni hadjáratok során is általában augusztus elején-közepén
érte el az ország közepén fekvő várakat az ostromlásukra induló
török haderő. A következő évszázadok török-magyar küz-
delmeiben ezt, az augusztus közepétől-végétől október

IO
vcge1g tartó időszakot kellett a magyar elhárításnak átvé-
szelnie ahhoz, hogy a támadást meghiúsíthassa.
Minden nap, amit a török sereg saját területén (értve ezen a
korábban meghódított balkáni országokat) elvesztegetett,
hiányzik a hadjárat későbbi szakaszában. Ez a meghatározó
koordináta-rendszer mágyarázza a magyarországi török előre­
nyomulás későbbi kifulladását, a Magyarországon túli terüle-
tek, főleg a Bécs ellen vezetett hadjáratok permanens siker-
telenségét. Azaz: a török hódítás „hatósugara" nagyjában-
egészében Magyarország területén végződött. A török ha<l-
j áratokban egyre növekedett az improduktív idő- és erőfel­
használás, egyre kevesebb idő és energia maradt a várvívásokra,
az ellenséges területeken folytatott hadműveletekre. Az után-
pótlási vonalak pattanásig feszültek.
Kérdés persze az, hogy miért kellett minden jelentősebb had-
seregnek a birodalom középpontjából indulnia, miért nem
telelhetett a hadműveleti területekhez közelebb eső vidékeken.
Ennek részben ellátási, részben politikai okai lehettek. A
közvetlenül a hadszíntér közelében fekvő török (korábban
meghódított) területek, amelyeket az előző idény hadjárata
már úgyis nagyrészt kiélt, vagy nem ritkán csaknem teljesen
elpusztított, nagyobb hadseregek megfelelő ellátását nem bizto-
sították. Nem téveszthetjük azt sem szem elől, hogy a magyar-
nál szilárdabban birtokolt szerb és bolgár területek lakosságát
a török apparátus némileg kíméletesebben kezelte, mint a
bizonytalan sorsú magyarországi hódoltság jobbágynépét.. E
népek ugyanis egészükben sokkalta jobban beépültek a török
b~rodalol? gazdasági, politikai és katonai szervezetébe, és ennek
fejében némileg kíméletesebb bánásmódra számíthattak -·a
törökök részeiől~ mint a magyar jobbágy. A katonákat pél..:
dául, akik lovaikat a parasztok vetéseire engedték, a hely-
színen lefejezték vagy felakasztották. Más volt a török hadak
viselkedése a magyarországi hódoltságban, ahol egy-egy had-
járat sokszor egész megyéket tett pusztává, és ahol a török kato-
naság meg a velük szövetséges tatár hordák szinte semmivel

11
 sem kímélték jobban a lakosságot, mint a hódolatlan vidékek
népét.
A másik ok a birodalom hatalmas méreteiből és gyenge
konszolidáltságából természetszerűleg adódik. Amikor a szul-
tán valamely irányban kimozdult, a sereg egységeinek elvonása
által tehermentesített országrészekben rendszerint felemelték
fejüket a helyi hatalmasságok, újra támadásra indultak a né-
hány évvel korábban látszólag tönkrevert szomszédok, a biro-
dalom társadalmi feszültségei pedig népi megmozdulásokban
robbantak ki. Amikor !.526. október 12-én II. Szulejmán szultán
kilépett hazánk területéről, már várta a riasztó hír: a birodalom
keleti tartományaiban a bektasi dervis-rend vezet~s~vel lázadás
tört ki. A hír olyannyira nyugtalanító volt, hogy a szultin
az anatóliai beglerbéget erőltetett menetben küldte a lázadás
elfojtására. A várt győzelmi hírek helyett azonban hamarosan
arról kellett értesülnie, hogy csapatait a lázadók megverték
és magát a beglerbéget is megölték. A következő esztendőben
már a nagyvezért küldte ellenük, aki aztán szét is verte a fel-
kelők csapatait.
De nemcsak ezt az egy, hanem általában a többi hadjáratot
is bizonyos szabályszerliséggel követték a birodalomnak a
hadsereg kimozdulásával ellentett pólusán kitört megmozdu-
lások. Így aztán érthető, hogy a szultán nem szívesen hagyta
oda székhelyét több esztendőre-, sőt a nagyvezér, a birodalom
második embere is ritkán telelt a Konstantinápolytól távoli
hadszínterek közelében. (Az utóbbinak már csak azért sem volt
tanácsos hosszabb ideig elmaradnia a szultán mellől, mert ve-
télytársai közben megingathatták befolyását, mint az gyakorta
meg is történt. Márpedig a török birodalom bukott politikusai
ritkán fejezték be életüket természetes halállal.)
Tény, hogy a török hadsereg felvonulása Magyarország ellen
közel sem volt problémamentes. Nehézségei, főleg a hosszú
felvonulási idő, egy utolsó lehetőséget adtak a célba vett ország-
nak, hogy erőit rendezze, segélyért folyamodjék szomszédai-
hoz, megerősíthesse védővonalait. Azaz megtegyen mindent,

12
amit a korábbiakban netán elmulasztott megtenni. Annál is
inkább, mert a szultán kiindulása nem volt, nem is lehetett
titok, bár némi taktikázásra, főleg a magyar kémszervezet
krónikus gyengesége folytán, lehetősége volt.
Helyezkedjünk el hát egy olyan képzelt ponton, amelyről
egyszerre kísérhetjük figyelemmel a Balkán és Magyarország
eseményeit, ahonnan a török hadsereg mozdulatait és a magyar
védelem előkészületeit egyszerre, mintegy szinkronban át-
tekinthetjük. E figyelőpontról könnyen megítélhetjük, hogyan
használta ki a védelem azt az időt, amely a szultán kiindulása
és Magyarország határaihoz érkezése között eltelt, illetve,
hogy egyáltalán kihasználta-e az ebben rejlő lehetőségeket.

Az 1521-es hadjárat
Az ifjú U. S~ulejmán szultán~i;2r~~n viszonylag későn,
május 18-án indult el első jélentős-nadjáratára. A nagyvezér
serege azonban már jóval korábban útra kelhetett, mert míg a
szultán június 16-tól 21-ig Szófiában, majd június 27-én Nisben
tartózkodik, tehát még az Al-Dunához vezető Morava völ-
gyéhez sem érkezett meg, Piri basa csapatai már július legele-
jén megkezdik Nándorfehérvár ostromát.
Magyarországon április-májusban még a jólértesültek közül
is többen tudni vélik, hogy a szultán ez évben Ázsiában készül
rendet tenni. Csak június 11-én, amikor a szultán a rnoo kilo-
méteres útnak csaknem a felét maga mögött hagyta már,
válik bizonyossággá a kormány számára, hogy a szultán Ma-
gyarországot vette célba. A király külföldi segély után néz.
Ennél több azonban akkor sem történik, amikor híre jár, hogy
a törökök Szendrőhöz közelednek, az erdélyiek pedig jelentik,
hogy a két szomszédos román fejedelemségre török-tatár
hadak törtek (június 25).
A közben a Duna vonaláig hatolt szultán július 7-én kapja
a hírt, hogy hadai elfoglalt~k a,§záva-vonal, Nándorfehérvár
mellett második legtönfosabb erő-SS6gét,,Szabácsot. Szulejmán

13
id<'.)közbcn összegyCílt nemessége és a főurak csapatai csatla-
koznak hozzá és ahová a király augusztus 22-én érkezik meg,
mintegy 20 ooo főre rÍtg. És ekkor, amikor vagy 60 ooo ember
a táborba szállt magyar hadak összlétszáma (a nádori sereg
valami 17-18 ooo ember, az erdélyi vajdáé kb. 20 ooo) és
Nándorfehérvár őrsége immár két teljes hónapja még mindig
tartani tudja magát, ez a lassú hadmenet is megáll.

1':,índorfehért ár eleste utáll

1

A főméltóságok a temdőkn'.51 vitatkoznak, Szapolyai is át-

rándul a Tisza mellékéről Tolnára, a királyi hadsereg Bátán
és Tolnán üti agyon az időt, amikor megérkezik a vészterhes
hír, amelynek súlyát nem lehet eltúlozni: hatvanhat napos
hősies helytállás után, amelyhez hasonlót a következő évszá-
zadok hadi krónikájában sem jegyeztek fel, augusztus 29-én
kapitulált Nándorfehérvár vára. A szultán szabad elvonulást
ígér Oláh Balázs vicebánnak, a védelem hős irányítójának és
maroknyira apadt, megfáradt csapatának. Messze nem jutnak;
lemészárolja őket egy utánuk menesztett török csapat. A meg-
maradt szerb lakosság egy részét hajókra rakják és mint hadi-
zsákmányt Konstantinápolyba szállítják. Itt rendelt nekik új
lakóhelyet a szultáni akarat. Szulejmán megszemléli újabb
birtokát, amelyre elődei hiába vágyakoztak, és amelyhez a
török birodalom történetének nagy kudarcai fűződnek. El-
rendeli megerősítését, kijavítását és tartományának megszer-
vezését.
Akik oly nehezen hitték, hogy Nádorfchérvár valaha is
a török kezére kerülhet, rettegve néznek a jövő elé. Senki
sem tudja, hogy a szultán megelégszik-e ennyivel vagy még ez
évben kinyújtja kezét az egész országért. A félelem az ország
közepén lakók szívét is elfogja, sokan még Budán is a menekülés
gondolatával foglalkoznak.
A szultán azonban most nem szándékozik tovább lépni.
Szeptember I 3-án a szultáni sátrat átviszik a Száva túlsó ol-

16
dalára, és a török sereg anélkül indul meg visszafelé, hogy akár-
csak egyetlen alkalommal összemérhette volna erejét a magyar
király vagy valamelyik vezére hadaival.
A szultán eltávozott, de Magyarországnak és ifjú királyának
semmi oka sincs arra, hogy megkönnyebülten sóhajtson fel. A
Nándorfehérvár elfoglalásával előállott helyzet veszélyeit II.
Lajos így foglalja össze nagybátyjához, Zsigmond lengyel
királyhoz írott levelében: „Országunk most már nyitva áll a
török előtt vizen és szárazon, és sohasem lehet boldog és nyu-
godt, amíg Szabács és Nándorfehérvár az ellenség kezén ma-
rad". A helyzetmegítélés és a komor jóslat tökéletes: „orszá-
gunk most már" csaknem kétszász esztendeig szinte egyetlen
pillanatra sem lehet „boldog és nyugodt". E későn jött tisztán-
látásnak azonban megvan az a szépséghibája, hogy nem mond-
hatta el sem a király, sem kormánya nyugodt lélekkel, hogy
mindent megtett a veszély elhárítására.
NáIJ.dorfehérvár elesett: az ország nyitva áll, dc a török sereg
elvonult. A még újjáépítés alatt álló várakkal, a még szervező­
dőben levő vilajettel egy pihent, viszonylag nagy létszámú
magyar sereg áll szemben. Az ellentámadás tehát nem tekint-
hető eleve kilátástalannak, ugyanakkor a veszteség nagysága
miatt mindenképpen elmulaszthatatlan kötelesség azt megkí-
sérelni.
A mohácsi mezőn tartott szeptemberi gyűlésen, ahol a
korábban más táborokba vonult bárók és főpapok is megjelen-
nek, abban mindenki egyetért, hogy még ez évben meg kell
kísérelni az elesett várak visszafoglalását. Az elvi határozat
megvalósítására hivatott gyakorlati lépések a célkitűzésekhez
mérve azonban máris elégtelenek: gondosan tisztázzák, hogy a
várak elvesztéséért csak azok bánjait terheli felelősség, mintha a
többiek nem követtek volna el elemi mulasztásokat. Birto-
kaikra azonnal akadnak jelentkezők is. Báthori nádor, aki a
védelem szervezése helyett házasságkötéssel töltötte az ország
számára oly fontos napjait, Török Bálint cserögi uradalmát
kapja egyik 6ooo forintos kölcsöne fejében. Szokás szerint a
2 A mohácsi csata
17
fővezérlet ügyében is felszínre kerülnek a személyi ellentétek,
p.írtérdekck. Miután Szapolyai kijelenti, hogy nem hajlandó a
nádor utasításait követni, mindkettőjüket azonos jogkörrel
főkapitánnyá választják. Igaz, Báthorihoz képest még Szapo-
lvai is kiváló, sikeres hadvezérnek számít. A gyűlés meghatá-
r~zza azokat a pontokat, amelyekről az október 6-ra Újlakra
meghirdetett fegyveres országgyűlésnek majd döntenie kell:
a magyar kézen maradt végvárakat ki kell építeni, élelmiszerrel,
katonával ellátni, annyi hadiadót megszavaztatni, amennyi
elegendő a végvárak jókarban tartására és a beindítandó őszi-téli
hadjárat költségeinek fedezésére.
Ez a terv, amely láthatólag a veszteségek okozta sokkhatás
hullámhegyét akarta kihasználni, mutatta az egyetlen utat,
amely Magyarország megmentése frlé vezethetett. A múló
napokkal együtt múlt azonban Nándorfehérvár elestének
hatása is. A mohácsi táborban anarchia uralkodik, amelyet
csak tetéz a táborban eluralkodott ragály, amely hamarosan
ledönti a lábáról a királyt, a nádort és az erdélyi vajdát is.
Erre a sereg - úgy gondolván talán, hogy ez a sors intése -
nyugodtan hazaszéled. A mohácsi mezőn nem marad más,
mint vagy 3000-4000 főnyi német gyalogos és IOOO lengyel
lovas, akiknek nincs hova menniük. Hasonló határozatokat
hoz, és hasonló eredménnyel zárul az októberi újlaki helyett
végül is novemberben ~udán tartott országgyűlés is. --
--Így végződött az 1521-es-év, amély nyílt, állandóan vérző
sebet nyitott Magyarország testén.
Néhány, tényleg csak mozaikszerűen egybeillő kép, mégis
bárkit meggyőzhet arról, hogy a magyar állam- és hadsereg-
vezetés 1521-ben minden hibát elkövetett, amit egyáltalában
elkövethetett: mire a királyi sereg összeszedelőzködött, de még
vezért sem választottak, a török sereg már végzett feladatával.
A magyar sereg nem ment át ellentámadásba, és ezzel elját-
szotta az egyetlen lehetőséget az elesett várak visszaszerzésére.
A védelem megerősítésére hozott rendelkezések papíron
maradtak.

IS
 1521-tSl 1526-ig

Nándorfehérvár eleste túlzottan n:1gy megrázkódtatást oko-

zott, semmint hoby r.ip.i:. : 1 .üaradt 01,zággyíílési végzésekkel
és az ellentámadás pi:szta .:< rv c'."2;désivel túltehesse magát rajta
a m1gyar kormány, s uct folytathass.1, ahol 1521. augusztus
.~9-e előtt abbahagyta. Ttti:•,:k és v.íltuztat;Ísok udn kiált min-
den, s mintha csakugyan Lformál6dóban is volna egy, a ko-
rábbiaknál határozottabb elképzelés .iz 013zág gazdasági életé-
nek talpra :illítására, be!- és külrolitikájának konszolidálására,
amely mögött - a jelek szerint - ~~~!~'.Ü- László _esztergomi
érsek és kancellár kísérleteit kell látnunk. Afü)gy azonbai1 áz
már a késóll jöfffoformokkal és intézkedésekkel lenni szokott,
az adott helyzetben ezek a törekvések is visszájukra fordulnak;
keveset és rövid ideig használnak, hogy aztán hosszú távon
annál többet rontsanak.
Már 1521 végén a í>é11zionfás eszfőiéhez folyamodik a
kormány. E veszélyes és kétélű módszerrel akarja megtölteni
a kiürült kincstárat, s az első év sikerei mintha igazolnák a
tervet; az államkincstár bevételei nagyobbak, mint a Jagelló-
korban bármikor. Csakhogy az 1522-es német birodalmi gyű­
lésen már az ország megsegítésének akadályaként vetődik fel,
hogy a német zsoldosok nem szívesen jönnek Magyarországra,
mert rossz a pénz. A magyar országgyíílésekcn pedig a köz-
nemesség zúgolódik ellene. A pénzrontás, amelyet csak el-
kezdeni lehet, de megállítani nem, néhány év alatt olyan mér-
tékű lesz, hogy Budán 250 dénárral számolnak egy arany-
forintot.
Kísérlet történik Magyarország egyik legértékesebb bánya-
kincsének, a réznek jövedelmezőbb hasznosítására is. 1s25-bi_:n
a kormány felm~J1~Ja a Fugger-céggel kötött szerződést, le-
fogla:ljá-a m,agyarq_rszágl Fugg~r-::vagyont és visszaszorítf:i[ a
Fugger-barát főtisztviselőket. Miver más jelentkezőről nem
túdunk, a kincstár nyilván saját kezelésbe kívánja venni a
bányákat.

19
 A Fuggerck évi 25 ooo forintért bérelték a magyarországi
bányákat. E bérösszeg valóban elég csekély, még akkor is,
ha a magyar rézbányák elvizesedőben vannak. Elképzelhetéí,
hogy a kincstár lényegesen nagyobb jövedelemre tesz szert a
rézből, ha saját kezelésbe veszi. Feltéve persze, ha mindazt
biztosítani tudja, ami üzemeltetésükhöz és a kibányászott érc
értékesítéséhez kell (tőke, berendezések, szakértők, illetve
nyersanyagfeldolgozók és a piaci kapcsolatok megszervezése).
S .elképzelhető az is, hogy egy más külpolitikai helyzetben a
magyar diplomaták vissza tudják verni a Fuggerek által moz-
gósított uralkodók (főleg a Habsburgok) ellenakcióit is.
Mindez, hangsúlyozzuk még egyszer, elképzelhető, az viszont
biztos, hogy 1525 Magyarországa ilyen kísérletezésre éppen a
legalkalmatlanabb időpont volt és a krajcáros gondokkal
küszködő kincstár az így kiesett 25 ooo forintot sem nélkülöz-
hette egykönnyen. Mi sem jellemezheti jobban ennek a lépésnek
meggondolatlanságát, minthogy 1526-ban ismét csak fel-
újítják az egy évvel előbb oly látványos módon felbontott
bérleti szerződést.
Kudarcba fulladt a Csehországban kipróbált centralizációs
kísérlet magyarországi adaptációja is. A király szlíkebb tanács-
a~ó testülete a közner?c:ss~g nyomásáf;~;.;:eghirdetett hatvani
Qrsz~ggyülést (1525_ júniusában) akarta felhasználni arra, hogy
!!Z ural_mon levő, tehetetlenségét már számtalanszor bizonyí~ott
bárói CSOJ?.OrtotJiszorÍtsa a hatalomból. I4 OOO ( !) feJfegyver-
. zett köznemes tolong az emelvény körül, ahol a király jelen-
létében, az ország vezetői előadják - szánalmasan, dicsekvően
vagy éppen kihívóan - mentségeiket. A közvádlóvá előlépett
Werb~czi István, a köznemesség bálványa rikító színekkel
~TeteTi -a-kürminy bűneit. A tömeg, ha a többséghez nem is
jutnak el az ítélőmester szavai, helyeslő morgással hallgatja.
A támadásból azonban nemcsak Báthori nádornak, Sárkány
Ambrus országbírónak stb. jut ki, hanem magának Szalkainak
is, olyannyira, hogy velük együtt bukik ő is. A kísérlet tehát
„túl jól" sikerült: az újonnan kinevezett nádor, Werbőczi

20
személye semmivel sem ígér több jót, mint elődjéé, sőt ha
egyáltalán van értelme az ilyen különbségtételnek, még rosszabb
is, hiszen nem áll mögötte egy a_Bá~hlJ!iakéh~z mé!~ető nagy-
birtok erőfcdezete. Szalkai lemondása folytán megürül -a
kanccllai:i iiszts~g, ~s - igaz, csak névlegesen - vagy fél évig
nincs feje a magyar kormánynak. Az eredmény: teljes közigaz-
gatási káosz!
Végül a sok tervből, kísérletből, hamvába holt próbálkozás-
ból egy válik be igazán: "!'omori Pál kincyezésc ~al9c~;ii é_rs_ek-
ké és alsó-magyarországi főkapitáímy~_. Az egykori kúriai
jegyző, kincstári tisztviselő, majd az udvar „erős embere"
csak a magyar kormány által kieszközölt pápai parancsra
hagyja el a ferences rend esztergomi kolostorát, hogy új állo-
máshelyét és ezzel egiütt élete első főméltóságát elfoglalja.
Rossz lelkiismerettel, de azzal a konok kötelességtudással,
amely világi működését rendbe lépése előtt is irányította, akár
a Fogaras környéki polgárok ügyeit kellett intéznie, akár a
köznemesi pártra kellett ráijcsztenic, akár pedig Dózsa sere-
geivel került szembe.
J9_11.:i_.Q!L~~-~~ I 523 júniusának közepén érkezik meg őrhelyé­
re, Péterváradra, -(lé ·„bcmutátkozásából" már alig két hónap
múlva megér.i:hetik a török végvárakban, hogy a magyar
védelemben megváltozott egy és más. !523 augusztusában
ugyanis Ferhád boszniai basa Szabácsnál átkcra-Ddván, hógy
a Szerémséget megdúlja: Amikor Tomori erről értesült, saj-
kásokat és szárazföldi csapatokat küld a török fősereg hátába,
és elsüllyeszteti a törökök átkelési alkalmatosságait, a védel--
mükre rendelt egységeket pedig szétszóratja. Maga Ferhád
fogadására siet, Szávaszentdemeternél rövid ütközetben megin-
gatja a meneküléstől elvágott török sereget, majd a Szávába
szorítja azt. A véres ütközetben maga Ferhád basa is elesik.
A török seregek vállalkozó kedvét nem vette el a kudarc,
dc Tomori csapatai készen várják őket az átkelőhelyeknél,
és betöréseiket meghiúsítják, mint ~:Z.J5.:?-_4::-bt:!l__ ~pb~s-~ör _~s
megtörtént. Sőt, Tomorinak J 525-ben hosszú idő után először

21
a tiirök terület pusztítására is marad ereje. Miután a várt
török támadás elmarad, betör Szabács tartományába és fel-
prédálja Kolics városát. És ami ideje még marad az állandó
készenlétben, azt a gondjaira bízott várak erősítésére, tobor-
zásra fordítja, Budán pedig kér, követel, ha másként nem
megy: lemondással fenyegetődzik, csakhogy pénzt szerezzen az
ismét mindig üres kincstártól, miközben azt a pénzt is a véde-
lem szükségleteire fordítja, ami elpusztított egyházmegyéjéből
és érseksége birtokaiból még beszedhető.
Tomori erőfeszítései, az egyéb kisebb jelentőségű magyar
győzelmek, Jajca felmentése (1522, 1525) és Klissza sikei::es
védelme (i5'22;- 152,4) együttesen sem tudják azonban megaka-
dályozni a szomszédos területek török parancsnokait abban,
hogy a magyar védelmi vonalban Nándorfehérvár elestével
támadt rést tovább szélesítsék~ nándorfehérvári bég már
l5Ú_1lcg~_l~jén megkaparintja Orsovát,'1más helyi parancsnokok
pedig ·í524;ben ostrommal 'beveszik a Nándorfehérvárhoz
hasonlóai:i. külső támogatás nélkül maradt Szörér1y~ is, és ezzel
a török hadvezetés szilárd bázisokat szerez a Duna bal partján,
Temesvárral szemben is. Ettől kezdve a szultáni hadsereg egé-
szen Nándorfehérvárig jöhet anélkül, hogy előrehaladását
magyar er()sségck nehezíthetnék.

Az 1526-os hadjárat
Ez évben a szultán gondos előkészületek után korábban,
április 2 3-án iridul cl székvárosából. Tisztán a két hadsereg
mozgásának kölcsönhatását mérlegelve, úgy tűnik, mintha
felkészültebb ország felé indulna. A még megmaradt déli
várak ugyan nem mérhct<'.)k Nándorfehérvárhoz, de mííködé-
süket, 1521-től eltérően, most erős kéz hangolja össze.
A hírek is gyorsabban járnak. Már az előző év végén vagyo-
nával és családjával bebocsátást kért az országba Bakics Pál
szerb vajda. Tőle végre aztán első kézből szerezhetnek érte-
süléseket arról, hogy a szultán addig nem nyugszik, amíg Budát

22
 ,ó~„„ JELMAGYARÁZAT
« A kiráfyi sereg ütjimak Dllomásai
A kir81yi sereg útja
+ A szultáni sereg útjiinak állomásai
A szultti~i sereg útja

...

t..>
tJ.J

A törlik és magyar serep; útja a mohácsi csatatém·

 birwkába nem keríti. A vajda, akit pártfogójának, Ferhád
basának bukása, illetve ellenfelének, Ibrahim nagyvezérnek
felülkerekedése kényszerített menekülésre, beszámol a támadás
várható irányáról is. Február közepén más szerb menekülők
arra figyelmeztetik Tomorit, hogy a törökök nagyon kémlelik
az utakat.
Ezúttal úgy tűnik, a magyar kormány is valamivel korábban
ébred. A király már márciusban figyelmezteti Batthyány Fe-
renc horvát bánt a török végeken tapasztalható mozgásra, és
megparancsolja neki, hogy a tartomány haderejét tartsa ké-
szenlétben.
A biztatóbb jelek mellett azonban ismét egyre nagyobbra
nőnek az árnyak. Tomori - mint egy másik, Budáról nézve
talán nem is létező világ, a végvidék sanyarúságának követe -
hiába könyörög pénzért, hiába fenyegetődzik lemondással.
Pénz nincs! Tomori csapatai már tizenegy hónapja nem kaptak
fizetést, az érsek abból tartja katonáit, amit saját egyházmegyé-
jében össze tud kaparni. A „cseri barát" (így gyúnyolták őt
kortársai) éjnek évadján szinte menekül a neki oly idegen,
az ország-gondjaival mit sem törődő udvari világból. „Sokkal
jobban érti Bali bég cseleit, semmint az udvari intrikákat,
mert ezékkel nem nagyon ismerős" - mondja róla Burgio.
És ahogy durva ruhákba burkolt alakja eltűnik a főváros for-
gatagából, úgy oszlik szét a szorongató felelősségérzet is,
amely alakját mindig és mindenütt körülfogja. Egészen addig,
míg valamelyik végvári kapitány vagy a naszádosok nem
jelennek meg hasonló követelésekkel. Az eredmény: március
végén a végvidék katonai parancsnokai beadják lemondásukat.
Maga Tomori Pál is, aki szinte személyében jelenti a magyar
honvédelem ügyét.
Az ország prai.awr1Q:l.!L~zúttal is n1ással vannak elfoglalva.
Diéta készül Szent György napjára,, április 24-re. Ez tartja
izgalomban a kC-aeT)rékeCPersze nem a törö·Kenéni védelem
kérdései és lchctfüégei körül forognak az előzetes viták ..A..
pártharcok és személyi kérdések előbbrevalók azoknál. Báthori

24
 /\ndrás még januárban a következő gyönyörű magyar mon-
datot írja egyébként latin nyelvű levelében: „Még a mi há-
1u11k előtt is verőfény ·kelhet". Csakhogy a „mi házunk"
11rm az évek óta több sebből vérző haza, hanem az „udvari
p;'trt" portája. Az a fontos, hogy ez előtt „keljen" mielőbb
„ vm'ífény".
A szultáni sereg az országgyűlés megnyitása előtti napon
kd útra. A rákosi síkon és a budai várnál is szép számmal gyü-
lekeznek· a fegyveresek. Bát]ior! István, az előző évi __b::i.tyani
(1rszágg)·Uleséri~,I~t~:t(p_~d9r, a főúri párt vezére ötszlz lovassal
t:rkczik_::. A_Jg_t~l()1~~--1~agadására, Szapolyai-ellenes éllel
.dakult Kalandos Társulat Kecskemét mezőváros lakosait is
mozgó;ÍtJa:ervcí"-riy.omat~kául. Ó~ nem jön segítség nélküi a- ·
„köznemesitick" ·is, „nemzetinek" is titulált, dc helyesebben
Szapolyai_ pártnak mondható csoport sem. Persze ismét csak
nem a török, hancri.1 egymás ellen fegyverkeznek a magyar urak.
„Attól félek, hogy megint úgy lesz, mint a múltkor, megint
ilyen személyes érdekekkel töltik majd el az időt s mikor végre
a közügyek tárgyalására kerülne a sor, bezárják a diétát" -
aggódik április 25-én)3_1..lrgio nuncius. Majd május 9-én már ar-
ról számolhat be, hogy ai Ör!>i"iggyűlés eseményei teljes mér-
tékben igazolták félelmét: „ma van a diéta utolsó napja s eddig
n óráig az ország védelmét szóba sem hozták". Az országgyű­
lés perszeWerbőczi megbuktatása és számíízetése, valamint a
Szalkai esztergomi érsek és Szapolyai elleni kifakadások után
az utolsó pillanatban összecsap néhány törvényt. „Építettek
az országgyűlésen egy sereg légvárat ... , amelyek közül
egynek-egynek megvalósítására egy egész diéta kellene" -
mondja Burgio. Mindez a felelősség elhárításán túl alig jó
bármire.
És aztán marad minden a régiben, legfeljebb annyi a változás,
hogy lépéseket tesznek a hadjárat költségeinek biztosítására.
Dc senki sem gondoskodik a várak erősítéséről, élelmiszerek
és takarniány begyűjtéséről. Tábor is csak egy van még mindig,
Tomorié.

25
 Annál több „jó hír" kel szárn)Ta. Sokan lúresztelik, köztük
Szapolyai vajda futárai, sokan elhiszik még júniusban is, hogy
a török nem jön Magyarországra, mert janicsárlázadás tört ki,
majd pedig, hogy perzsa támadás vonja el a szultán seregét.
A szultán közben, akinek esetleg magának is lehet része e lúrek
terjesztésében, szokott útján közeledik Magyarország felé. Az
Al-Dunán a környék lakosai már látják és jelentik, végláthatat-
lan sorban, szakadatlanul úsznak felfelé a hadianyaggal, híd-
részekkel és élelmiszerrel megrakott török gályák.
A szultáni hadsereg előrehaladása ezúttal sem akadálymentes.
Az időjárás, mintha csak haladékot akarna szerezni a készület-
len országnak, erősen lelassítja elfüehaladását. A Morava a
szüntelen esózéstől oly mértékben felduzzadt, hogy sokszor
napokig kell várni az átkeléssel, pihentetni a zuhogó jeges
es6vcl küszködő csapatokat. Máskor a török tábor egy része is
víz alá kerül, sokan a fcltörc'.) talajvízbe fulladnak.
A király, immár vagy három hónapja, még mindig csak
ígérgeti az elindulást, pedig lassan, mintegy közadakozásból,
összejön a királyi bandérium felállításához szükséges pénz is.
Még mindig nincs másik, erősebb sereg Tomorinak a hónapok
óta tartó portyák által megtizedelt táborán kívül. Segítséget
még június közepén is csak néhány környékbeli, tehát közvet-
lenül fenyegetett (főleg egyházi) birtokos hoz, meg a pápai
pénzen felszerelt, szakaszonként a végekre küldözgetett néhány
ezer zsoldos, akik csak az elesettek pótlására elegendőek.
Közben a szultán, élő cáfolat az előző hetek optiinizmusára,
június 30-án megérkezik ~Nándorfehérvárhoz. A nádor Pécsről
Mohács felé indul, hogy a köréje gyülekező hadakkal elzárja
a Száva vonalát, de senki sem hajlandó őt követni, mindenki
a király hadba szállá5ára vár, pont;sabban: annak elmaradásával
takargatja a saját mulasztását. Erre Báthori is visszatér Budára.
Tomori így jellemzi a helyzetet: „Nem uralkodik itt már más,
bocsásson meg a sz'5ért, csak a (török) császár, akit az Isten
pusztítson el", mert ,,felségd és az urak még a lovak lábát sem
patkolták meg". Majd keserű ir5niával, zord humorral oktatja

26
 1: i királyát: „Mert tudnia kell szent felségednek, a hidat a
' ' nem azert
1 ·sa~zar ' verette ( aS ' ' ) ,h ogy vasart
zavan ' ' tartson. "
A szultán harcok nélkül kel át a Száván, egy megerősíthető,
védhető vonal kiesik. Hiába javasolta Tomori még idejében,
hogy a Száva mentét teljes hosszában rakják meg kis faerődít-
111ényekkel. Szulejmán július 12-én megérkezik a Nándorfe-
liérv<Í.r mögötti védővonal kulcsához, Péterváradhoz. Budán
111ár ( !) készülődik a magyar sereg is, de csak Pétervárad ostro-
mának tizedik napján, július 20-án indul meg Tétény felé.
Ismét csak lassan, nagyon lassan halad előre, mert a nemesség,
:1 király várakozása ellenére, most is csak nagyon gyér számban

gyülekezik melléje. Amikor Pétervárad július 27-én megadja

magát, a király még mindig csak 50 kilométerrel jutott előbbre.
A nádor ismét megindul Tolnáról, hogy a Drávánál fogadja
a szultánt, és szokás szerint ismét senki sem hajlandó vele tartani.
Újlak elfoglalása után, a szultán augusztus 14-én eléri Eszéket,
ahol már a következő nap „nagy sietséggel hidat kezdtek verni",
amelyen aztán a sereg augusztus 22-ére át is kel a Dráván. És
ezzel ismét elveszett egy stratégiai pont, amelynek védelme
némi reménnyel kecscgtethetett volna. Pedig a szultán ezúttal
nagyon lassan, óvatosan halad előre. Csaknem két hónapba
telik, míg a Nándorfehérvár és Eszék közti, kb. 200 kilométeres
utat megteszi.
Pedig mire a szultán a mai Magyarország földjére lépett, a
király maga is két hete (augusztus 6. óta) Tolnán, a kijelölt
gyülekezőhelyen időzik - ahol az országgyűlés végzései
szerint már július 2-án együtt kellett volna lennie a magyar
hadnak -, de semmit nem tesz az átkelés megakadályozására.
A Dráva még mindig nem az utolsó megerősíthető pont,
a közte és a Karasica között elterülő mocsarak szűk átjáróuiál,
amelyek veszélyeiről magának Szulejmánnak naplója is szól,
szintén késleltetni lehetne az ellenség benyomulását. Monda-
nunk sem kell, hogy ezt a pontot sem védi senki sem. A
szultán anélkül érkezik meg augusztus 27-én a majdani mohácsi
csatamező közvetlen közelébe, hogy bárminő mozgó hadsereg

27
 ismeretében hajlamosak lehetnénk ezt is a késedelmeskedés
rovására írni: íme a király idáig jutott el, itt találkozott össze a
törökkel, itt kellett vállalnia a csatát. Mét?;sem erről van szó.
Emlékezzünk csak arra, hogy már 1521 szeptemberében is
itt állapodott meg a király! 1526 júliusában itt akart tábort
verni a Dráva őrzésével n:egbízott Báthori nádor, s .idézzük
fel azt is, hogy a király mar hetekkel a csata előtt Mohács
térségében tartózkodott. Tudjuk azt is, hogy egy ideig Tolna
volt a kiszemelt csatahely. Végül amiatt ejtették cl, mert a
Dunától a szekszárdi dombokig terjedő s(írun lakott síkság
nem mutatkozott alkalmasnak lovascsata megvívására.
Tehát a magyar hadvezetés önként, előre megfontolt szán-
dékkal, sőt ha ezt a kifejezést a mohácsi hadjáratra egyáltalán
alkalmazni lehet, gondos megfontolás után választotta ki az
ütközet helyét. Hogy miért, arra semmiféle felvilágosítással
nem szolgálnak a kortársak, és nem tudjuk okát adni mi sem.
Forrásaink még találgatásokhoz is kevés támpontot ny6jtanak.
Annyi tudható volt, hogy a szultán azon a még a rómaiaktól
örökölt hadiúton indul meg, amely a: Duna mellett halad
Eszék-Mohács-Szekcső- Szekszárd-Tolna-Paks- Duna-
földvár-Adony-Érd-Tétény-Buda irányába, tehát itt kell
fogadni is. Nyilvánvaló, hogy a törököt nem lehet Buda alatt
várni, hiszen a háborÍlt távol kell tartani az ország fővárosától,
a királyi székhelytől. Tolna mellett szólt, hogy a népes mező­
város mindennel szolgálhatott, amire seregnek élelemben és
elhelyezésben szüksége volt. Ez nem elhanyagolható szempont
ugyan, magyarázza, hogy a királyi tábor legszívesebben mellet-
te időzött, de stratégiai indoknak vajmi kevés. Mohács alatt,
ha a csata helyénél valamivel délebbre állnak fel a magyar
hadak, kemény támadással fogadhatják a mocsarakból mál-
háját, ágy6it visszahagyva előbukkanó ellenséget. De nem ez
csábította a magyar hadvezetést, hiszen a mocsarak kijáratát
sem állták el, sőt még azt a fedezéket is átengedték a törökök-
nek, amelyet a síkság déli szélén elhelyezkedő terrasz nyújtott.
Nem tudunk másra gondolni, minthogy valami, ki tudja mikor

30
I" j, lcgződött, harnis elképzelés tartotta fogságban a vezetőket.
lJgy is lehet tévedni, ha jól ismerjük egy-egy esemény
l.i'1vctkezményeit, és hozzátapadva az ismert következmények
l'111colatához, azok kihatásaiból visszavetítve akarjuk megítélni
111;1gá11ak az azt elindító eseménynek a súlyát is. Az országot,
.1 111agyar népet Mohács után ért csapások bizonyos áttételeken

1 l'!'csztül csaknem napjainkig hatóan meghatározták az ország

.nrsát, fejlődését. Hajlamosak vagyunk tehát arra, hogy a

l 1iudulóponton is valami nagyszabásút keressünk, és ha ez a
1. iindulópont egy csata, akkor hát egy nagyszabású csatát.
l '!'(lig a mohácsi csata nem volt az. Kimenetelét sokkalta in-
1• .'ilib megha,tározta az egész hadjárat menete, semmint hogy

.1 l:'•l lehetett volna. Az előkészületek során oly sokszor és oly

l.i)unyű kézzel vesztett hazánk, hogy a mohácsi csatatéren le-

·.1jlott végelszámolás már belefért másfél-két órába.
A magyar sereg mindenképpen túl akar lenni az erőpróbán
.111gusztus 29-én. Sokakat a szorongató félelem, sokakat a vak-
1 nnény, sokakat az elszánás tesz türelmetlenül várakozóvá.

/\ sereg tehát már a hajnali órákban elfoglalja készültségi

.íllását a Mohácstól mintegy 7 kilométerre délre, a mohácsi
1>una-ágtól valami 4 kilométerre nyugatra fekvő síkságon, két
l1arcrendben.
Az első vonal jobb szárnyát Batthyány Ferenc horvát bán
"czényli, a bal szárnyát Perényi Péter, aki mintegy a még min-
dig várt Szapolyai helyét tartja. Itt tartózkodik a két főkapitány
''Gyike, a tényleges vezér, Tomori Pál is. A másikról Szapolyai
<;yörgyről, aki szintén csak bátyját helyettesíti e tisztségben,
semmit sem hallunk a csata során, ami szintén jellemző.
Egyik szárnyon sincs olyan fegyvernem, amely egyértelműen
meghatározná annak profilját. Könnyű- és nehézlovasság ke-
veredik gyalogosokkal. Ez a harcvonal olyan szélességben van
fdállítva, amennyire csak a katonák létszáma engedi, mert
Tomori leginkább attól fél, hogy a törökök oldalról átkarolják
a szárnyakat. E harcrend helytállásának vagy bukásának kell
döntenie Magyarország sorsáról. A második harcrend felállását

31
 ugyanis inkább a király személyének védelme döntötte el,
semmint a hadászati szempontok. A mélységében és szélességé-
ben tagolt harcrend közepén áll a király, körülötte az ország
nagyjai, zászlósurak és püspökök, köztük Brodarics István
szeré1.12i püspök és _királyi k~~cellár, akinek--a- csatáról szóló
isme-rete!i1lZJ6-rész~t köszönjük, mögötte egy 1000 főnyi vértes
hadosztály. E harcrend zömét alighanem az említett ország-
nagyok bandériumai, személyes kísérete tehette ki. de jobbról-
balról, nyilván az első vonal mögé került török lova~, ,g elleni vé-
delemként, könnyűlovas és gyalogos seregtestek foglaltak helyet.
Ebben a rendben fő a napon, mintegy közszemlére, azaz a
török szeme elé kitéve az a fegyveres erő, amelyet a magyar
királyság saját tagjaiból, idegen zsoldosokkal is kiegészítve, a
csata helyére felsorakoztatni tudott. Közszemlére kitéve, mert
a török hadsereg a déli magaslatokra érkezve könnyen átte-
kintheti a magyarok felállását, és leolvashatja arról szándékait
is („a muzulmánok felülről néztek a gyaurok táborára" -
írja egy török beszámoló), míg emezek aligha tudják figye-
lemmel kísérni a török sereg mozgását. Báthori nádor a sereg
előtt lovagolva lelkesítő beszédeket tart, és ujjaival mutogatja a
, vele lovagló II. Lajost, mert sokan még most sem akarják el-
hinni, hogy a király velük van, de lehet úgy is mondani:
sokaknak még ekkor is az a legfontosabb problémája, hogy
a király teljesíti-e kötelességét vagy nem.
Tehetik, van rá idő. Ha Tomori.el is határozta, hogy ezen a
napon lesz az ütközet, ellenség még a déli órákban sem látható.
Kivéve azokat a portyázó rajokat, amelyek a magyar sereg
előtt kerengve igyekeznek elterelni a figyelmet a főbb sereg-
részek mozdulatairól. j
A szultáni sereg még nincs „helyben". Csak vonul az álltá-
ban nyilván már erősen fáradó magyar haderő felé. Bár a
„győzelmes padisáh" táborában az előző napon parancsba
adták, hogy mindenki készüljön, mert holnap csata lesz, a fel-
fejlődés lassú. Elöl szokás szerint a ruméliai hadtest halad,
parancsnoka, a nagyvezér azonban másfele jár, a balszárnyra

32
2. II. Lajos magyaré~ cseh király
3. II. Szulejmán szultán (1520-1566)
6-7. A mohácsi csata
1d 1il, liitt Bali és Khuszrev bégckct ellenőrzi. Mögötte a
11, l11a1 n basa vezette anatóliai hadtest érkezik a magaslat szélére,
.il1111111:i11 már jól lehet látni a magyarokállásait.ÉsYégül a szultán.
llali nándorfehérv;íri bég, a végvári szokások és a magyar
11.1, 1 111odor kitűnő ismerője, már a felvonulás alatt figyelmez-
' 11" 1brahim nagyvezért, hogy a magyarok támadásának erejét
.1 lov:iss;\g fergeteges rohama adja, amelynek nyomását állva

d1! lehet felfogni, ezért célszerlí előle oldalra kitérni és a

1;

1 '11mdt'1kat két oldalról megszorítani. A nagyvezér, mint a

1, 1 v.'1 libiakból kiderül, meg is fogaLl ja a tanácsot, de azt kcz-
, l, ·th~n alkalmazni 11>!111 tudja. A ruméliai hadsereg ugyanis még
11111z~áshan van a magaslat lábánál a síkságon, amikor Tomori
1 .ilamikor délután 3 és 4 óra között jdt ad a támadás mcgindí-

1.'l';:Íra. Kétségtelenül helyesen ismerte fel, mily nagy előnyt

drnt számára, ha nem várja meg a törökök felfejlődését.
< :~akhogy rosszul mérte fel a vele szemben álló erőket, hiszen
11cm tudhatta, hogy a török sereg melyik és mekkora részével
.íll szemben, és milyen erőkkel kell még amögött számolnia.
A. török sereg harckészültségben vonul fel, sőt - mint később
kiderül - elég ideje van arra, hogy a ruméliai sereg mögött
iiizérségét is csatasorba állítsa. Bizonytalanságot okozhatott,
hogy a szultán az utolsó pillanatban mégis a csata elhalasztása
mellett dönt, és táborba szállást rendel.
E kettős tényező: az, hogy a török sereg mozgásban viszony-
lag rosszabbul alkalmazkodhatott a terephez, és az, hogy a
maga részéről a csatát elhalasztani akarta, magyarázhatja a
csata egyetlen sikeresnek tíiné5 magyar hadmozdulatát. Az első
magyar harcrend nagy eré5vel, bátran sújt le a ruméliaiakra,
akik először, a jótanács ellenére is kénytelenek állva fogadni a
szélsebesen támadó lovasságot, és így harcrendjük lassan be-
horpad. Azt, hogy a magyar lovasság vágta magát át a ruméliai-
akon vagy pedig, meglepetésük elmúlván, végrehajtották a
szétnyílást, s maguk engedték át azt, nem tudni. Egy a lényeges,
hogy a Batthyány..,hadosztály a török ágyúállások elé kerül, és
mivel az összeláncolt, karókkal elbarrikádozott ágyúsort nem

3 A mohác<i csata 33
tudja áttörni, és az azt fedező janicsársereg puskalövéseivcl
súlyos veszteségeket okoz neki, keresztirányba mozog a török
ágyúk előtt és ezzel lendülete, a lovastámadás lelke, megtörik,
szárnyaszegetté válik.
De nem az ágyúk miatt, mint azt mondani szokták. A török
ágyúk ugyanis olyan magasra vannak állítva, hogy nemcsak a
közvetlenül előttük mozgókra nem jelentenek veszélyt,
hanem a kilőtt golyók még az időközben előremozdult máso-
dik magyar harcrend feje felett is kártétel nélkül zúgnak cl.
A sikeres csatakezdet inkább csak látszat, s valószínűleg
csak Tomori intézkedései kelthetik azt, aki csata előtti opti-
mista nyilatkozatai ellenére valószínűleg már kezdetben is a
legrosszabbtól félt, ezért az azonnali összeroppanás elmaradása
felcsillantotta előtte a nem várt győzelem reményét. E remény-
ben vezényelte támadásba Batthyány mögé a második harc-
rendet is. Batthyányék betörése valóban érzékeny veszteségeket
okozott a ruméliai lovasságnak. Ennyi telt, és e1myi nem volt
elég, mert rövid időn belül, a csata megkezdésétől szánútva
aligha múlt el egy óra, megmutatkoztak mindazok a gyenge-
ségek, hibák, amelyek a török győzelmet mintegy előlegezték.
A fővezérlet a második harcrend előreparancsolásával megszíí-
nik, nincs többé egységes cél, egységes akarat. A ruméliai
hadsereg mögött feltűnik, majd jobb felé tér az anatóliai
hadtest, és ezzel Perényit teljesen leköti anélkül, hogy az első
harcrend balszárnya valamiféle sikert tudna elérni vele szem-
ben. Érezteti hatását a különböző gyorsaságú fegyvernemek
összeelegyítésével elkövetett hiba: mire a gyalogság utoléri a
lovasságot a támadás már alighanem elfulladt, a gyalogosok
mégis berohannak abba a résbe, amelyet lovasaik vágtak vagy
a törökök maguk nyitottak előttük. Egyenest gyalogos kollé-
gáik, a janicsárok tüzébe.
Az egységes vezetés megszűnésétől kezdve a harc nem csata
többé, hanem a magyar sereg szétszóródott részeinek küszködé-
se az életért. Nem véletlen, hogy az adatok ettől fogva már átte-
kinthetetlenek, és szinte teljesen ismeretlen a második harcrend

34
11111.1d;ísának sorsa is. Még a legfőbb méltóságokra sem ügyel
, 11 ki, s-:m szolgáik, sem fam.iliárisaik, sem mások. Egy odavetett
'1 sem szól olyan, néhány órával eWbb még nagyszav(1
1. 1liakról, mint Szalkai László esztergomi érsek, vagy Drágffy
l 111<1~, országb~i.o~: aki az ország Szűz Mária képével díszített
1·„ l.'1j;ít tartotta, es menekiilni sem igen tudott, hiszen rég~
:1.J·„Ís szerint leoldották sarkantyúit, hogy meg ne futhasson.
1 1, téért küzJöua ríé,~telen zsoldos, a hadrakclt nemes, ki még
' 1;;rctiirésben, ki már menekülésében sejdítvc a szabadulást.
\ 't.ín általános lesz a futás, kinek menedéket nyújt, kinek örök
11\11ghdyet ·a környéken mindenfelé terpeszkedő mocsár,
' i: mosás, zsombék. Kit elfed az üldözők elől, kit elborít az
'·.t('fdé már az égből is ömlő víz. A könnyűlovas könnyen fut
\ 1 rscnvt életéért az őt üldöző akindzsival. Nem is marad le-

1 .'1gva 'belőlük a csatatéren több néhány ezernél, az egész egy-

l1.1rmadánál. A kelepcébe került gyalogságot, a kor általános

· mkása szerint, ha le nem gázolja, sorsára hagyja a menekülő
11 >\'asság. Ezeknél tényleg már minden csapás az életért megy,
111·m is menekül meg a 12 ooo gyalogosból több 2000-nél.
Tomori nem menekül. Amikor utólszor találkozunk vele,
,·l'JlCll a futókat akarja visszafordítani. Holttestét a csatatéren
t.1Wták. Nem mint vezér halt meg, hanem, mint élt, harcoló
l.atonaként. Nagy ellenségük testét a törökök gondosan fel-
1.utatták. Levágott feje másnap a török tábor „fődísze" volt.
Még akkor is, halálában is, a törökökre tekintett a mohácsi
hadjárat, sőt a Mohács előtti évek drámájának talán legszim-
l'atikusabb, ha nem egyetlen igazi hőse. Tragikus hős;' tragikus
<:lct után tragikus véggel. Tragikus volt élete, nem az állítólag
korán sírba szállt két mátka miatt, hanem azért, mert nem is-
merte az önérdeket egy olyan korszakban és társadalomban,
amelyből jórészt még az létérdek felismerésének képessége
is hiányzott, ha az távlatokban rejtőzött, mert nem ismerte a
felelőtlenséget a felelőtlenek között. Tragikus halála is, mert
végül azok miatt a hibák miatt esett el, amelyek ellen legtöbbet
küzdött, egy olyan poszton, amelyre vonakodva, ereje elég-

35
költözik a Duna-Tisza közére, janicsárok őrzik a gyujtogatók-
tól, akiket aztán a várban maradt magyarok csapatai váltanak
fel. Így kerül a magyar királyok évszázadokon keresztül csino-
sított, ekkor gazdátlan vára nyomorékok és félkegyelműek
kezére, miután a szemre erősek, a maguk körében hatalmasok,
az önérdekben okosak meg sem kísérelték megtartani. Ez az
örökség persze többnyire csak csupasz falakból ~II. a mozdít-
ható dolgok hajókra rakva indulnak Konstantinapoly irányá-
ba. Ott hirdetik majd II. Szulejmán dicsőségét a hajdan
Mátyás király hatalmát sugalló rézszobrok, Herkules, Diana
és Apollű alakjai. Meg az a rendkívüli nagyságú ágyú, amelyet
Hunyadi János zsákmányolt 1456-ban Nándorfehérvárnál
II. Mohamed szultántól, és am:. most -- élettelen, nehezen:
mozdítható tárgyba sűrítve a pezsgő életet, az állandó váltol:
zást - kerül vissza annak utódjához. ,
Ismét csak egy, egyetlenegy ember,, F~angepán Kristóf
je~enti - ~nt_ annakfd?jén T?mori Pál „- a~ aktív i;iagya~
vedelmet. Kicsmy, nehany szaz emberbol állo hada alland<:j
fenyegetés a törökök hátában, egyben biztatás a fallal körülvett;
tehát megvédhető dunántúli városok számára, amelyeket ezér~
csak körülcsapkod az akindzsi-roham vihara, de elfoglalnii
elpusztítani nem tud. Egyébként csak helyi ellenállási gócok ala-
kulnak, de ezeknek is hamar véget vet a török topcsik sortüze.
Amenekülők pilismaróti tá_b.orában pl. több ezer ember, talán
még több mint Mohácsnál, marad holtan a csatatéren.
A szultán a Duna-Tisza közét választja visszavoni.ilási út-
vonalnak. Útját, itt-ott a pilismarótihoz hasonló, bár annál
jóval kisebb ellenállási gócok zavarják. A lakosság zöme a
Tisza természetes védővonala mögül nézi, hogyan pusztítja cl
a török elhagyott lakóhelyét, hogyan hajtja el a: menekülésben
elhagyott marháit, tenni semmit sem tud. Itt áll valahol Szeged
táján, a. Tiszától védve Szapolyai serege is. Portyázói itt-ott
bele-belekapnak a szultáni sereg elmaradozott részeibe, de ez
még arra is kev~s. hogy a törökök visszavonulási útvonalukon
változtassanak.
 Szapolyai János, „a jövő" embere

Szapolyait el kellett hagynunk a mohácsi csata előestéjén,

hiszen nyilvánvaló volt, hogy serege idejében már nem érkez-
het meg a sorsdönté> ütközet helyére. Szapolyair 51 már a
mohácsi csata elé>tt is olyan hírek keringtek, hogy összejátszik
a szultánnal, mivel ily módon akarja elnyerni az ország koro-
náját. Kétségtelen, hogy egész korábbi politikája a trón meg-
szerzésére irányult, de arra, hogy a szultánnal paktált volna,
~cm az 1520-as években, sem közvetlenül hatalomátvétele
után nem mutat semmi konkrét jel.
Az ellene táplált gyanú, hogy saját érdekében tárgyalásokat
folytat a törökkel, könnyen tápot kaphatott egy ekkorra már
polgárjogot nyert szokásban: a törökkel szemben álló végek
katonai parancsnokai a hadiállapot ellenére gyakorta folytattak
megbeszéléseket az érintkezé> terület török vezetőivel ilyen
vagy olyan ügyben. Maga Tomori sem volt kivétel, aki pél-
dául 1525-ben Bali béggel tárgyalt („Kiváncsi vagyok, melyik
fogja rászedni a másikat" - írja Burgio). ,S_zapo_lyai erdélyi
vajda, egy nagy terület politikai és katonai irányítója, olyan
területé, amelyet minden oldalról vagy maga a török biroda-
lom, vagy annak román hűbéresei vesznek körül. Tárgyalásai
a törökökkel így aligha tekinthetők szokatlannak, s aligha
mondhatók indokolatlannak.
Más elbírálás alá esik annak a francia követségnek az esete,
amclv Antonio Rincon vezetésével 1523-ban kereste fel Sza-
poly~it. A francia politika alapvető célja Közép-Kelet-Euró-
pában, ezen belül is különösen Magyarországon Habsburg-
ellenes diverziót létrehozni. Nyilvánvaló, hogy erre a célra
nem alkalmas II. Lajos, akinek neje Habsburg-lány, és nem
alkalmas udvara sem, amelynek főurai szintén „bensőséges"
kapcsolatokat tartanak fenn a Habsburgokkal. Marad tehát az
örökös ellenzék, a közismerten trónra pályázó Szapolyai,
aki ráadásul erdélyi vajdaként eléggé független ahhoz, hogy

39
egy egységes Magyarországon belül a francia keleti politika
érdekeit képviselhesse.
A francia király 1523-ban még csak kacérkodik a törökök
felhasználásának gondolatával, és még évek telnek cl addig,
anúg ennél tovább lép. Rincon akciója nyilván sokkal inkább
arra irányul, hogy Magyarországot belsőleg megossza. Ahhoz,
hogy ott olyan királyt kreáljon, aki hajlandó a törökkd együtt-
működni, ez az egy akció kevés. Más kérdés viszont, hogy ez
politikailag egy törökbarát koncepció lehetősége felé sodor-
hatta azt, aki a francia politikába próbált fogódzni.
Tény, hogy Sz:ip~Jy~L_~l~ésett a mohácsiJitközctből. Késése
mégsem minősíthető szándékosi1ak, hiszen a csata előtt sorban
bpta az egymással ellentmondó királyi parancsokat, előbb a
csatlakozásra, majd pedig a helybenmaradásra. Azon, a józa-
nabb értékelők által sokszor hangoztatott tényen túl, hogy e
parancsok következtében 1526. augusztus 29-ig el sem juthatott
a Duna vonaláig, még egy sor legalább olyan slilyos érvet kell
mentségére felhoznunk: mint erdélyi vajdának az utolsó pilla-
natig, még akkor is, amikor eldőlt, hogy a törökök főcsapása
merre irányul, fél szemmel az al-dunai átjárók és Havasalföld
felé kellett figyelnie, hiszen a szultáni sereg támadásával egy-
időben figyelemelterelő hadmozdulat indulhatott Erdély felé
is. Továbbá, és ez is lényeges szempont, Szapolyai seregét hely-
telenül képzelnénk olyan állandóan fegyverben levő ütőerőnek,
amelynek felhasználása csakis és egyedül attól függ, hogy vezé-
re merre akarja irányítani. Ha felidézzük magunkban annak a
lassú gyülekezésnek mozzanatait, amelyről az 1521-es és 1526-
os hadjárat alkalmával a királyi seregnél annyiszor szólni
kellett, feltehetünk mindjárt néhány kérdést: miért hisszük
azt, hogy Szapolyai könnyebben és gyorsabban gyűjthette
össze Erdély nemeseit, a városok zsoldosait, a székelyeket, mint
az ország koronás királya? Miért hisszük azt, hogy Szapolyai
clőrevonulása kevésbé volt problematikus, mint II. Lajosé?
Miért hisszük azt, hogy Szapolyaival szívesebben és kevesebb
vonakodás árán lépték át a territórium, a szűkebb haza határát

40
1 1dt-ly katonái - a bizonytalan sorsra bízva családjukat -,
111111t ahogy Báthori nádort követte a Dunántúl nemessége?
Mind megannyi fontos kérdés. És a válasz ezekre csak azért
'ily egyértelmű, mert míg a király lépéseit, hadának számát, az
11tt lejátszódott eseményeket jól ismerjük, alig tudtmk valamit
'•.'.tpolyai hadának összegyííltéről, előrehaladásáról.
1>e az erdélyi had végül mégis összegyűlt, Szapolyai a Tiszá-
11.'d áll, mégsem támad, jóllehet a török sereg úgyszólván
'1111tésközelben vonul el mellette. Ez persze lehet bizonyíték
11 r.1, hogy Szapolyai összejátszott a szultánnal. Helyesebb
.1:1mban, ha ismét csak úgy fogjuk fel, hogy bizonyos, jól
1. • >iTonalazható célok érdekében igyekezett átmenteni had-
' 1cgét. Szapolyainak ekkor már tudnia kellett, hogy a király
111cghalt. Az álútott korona tehát szabad, és annak fejét fogja
' l.l'sÍteni, akinek ereje van arra, hogy megragadja. A török
k1vonulása után övé az egyetlen számba vehető sereg széles ez
111 >zágban. Annál indokoltabb, ha nem viszi „kétes" kalandok-

li.1 a hatalom megragadásának e mindennél fontosabb eszközét.

f\z persze más kérdés, hogy Szapolyai hadserege esetleg magva
kltctett volna egy ellencsapásnak. Dc miért várunk Szapolyai-
11 il e nehéz pillanatban többet, mint amire korábban és később,
11ralkodása alatt bármikor képes volt? Őt egyedül csak a hata-
11 nn megragadásának lehetősége izgatta, azzal már nem. gondolt,
hogy megválasztása mit zúdít e szerencsétlen ország nyakába,
111int ahogy később is egész politikája homlokterében a hatalom
1llegtartása állt, tekintet nélkül arra, hogy ez az országnak
111ibe kerül.
A trónvárományossal azonban a Tisza másik oldalán haladó
tiirökök nem törődnek. Ellenállásba csak ott ütköznek, így pl.
ltí.cs váránál, ahonnan a meglepett parasztok már nem tudtak
idejében elmenekülni, igaz ezektől néhol érzékeny vesztesége-
ket szenvednek. És azután délebbre megszűnik ez is, mint
ahogy megszíínnek a lakott helységek is; e hajdan virágzó
tájat már régen elpusztították a török portyák. „Október
9-dike volt azon nevezetes nap" - írja a múlt század közepén
Jászay Pál, kinek minden szavához források adják a valóság fe
dezetét -, „melyen Szulcjmán, egyedül a híves éjek és a közclg
deres őszi napoktól hajtatva a Dunán átkelt, s negyed nap múl
va elhagyta legalább is 200 ezer embertől megfosztott szegén
hazánkat". Ismételjünk meg néhány szót e mondatból: „egye
dül a híves éjek és közelgő deres őszi napok" - és semmi más
Az 1526-os hadjárat mérlege egyszersmind a Mohács előtt
korszak csődtömege. Egy huszáros roham a mohácsi síkon, é
semmi több. Ennyit tudott az ország szembeszegezni a körül
tekintően szervezett, nagy fegyelemmel, kitíínő seregvezetésse
végrehajtott török támadásnak.
A szerencsétlenül járt magyar és egyben cseh király lelk"
üdvéért ünnepélyes gyászmisét celebráltak Európa fejedelmi
udvarainál, így a Habsburgok madridi székhelyén is. A mér
sékelt szomorúságon itt már át-átsütött az új országok meg
szerzése miatt érzett maradéktalan öröm. A szerencsétlenül jár
ország felett Burgio mondott gyászbeszédet - nyolc hónappal 1

az ütközet előtt. 1526. január 18-án (!) papírra vetett szavai,,

amelyeket nem Magyarország elparentálására, hanem éppen]
ellenkezőleg, a közömbösök felrázására szánt, a bekövetJcezett
események ismeretében lélekharang kongásaként hatnak:
„ez az ország nem képes magát megvédeni, hanem ki van szol-
gáltatva az ellenség kegyelmének és úgy fog kikerülni a hábo-
rúból, ahogyan az ellenségnek tetszik . . . Azt megtehetik,
hogy egyszer megütköznek, de akkor is vereséget fognak
szenvedni; hiszen nincs egyetlen erősített állásuk, hol fejüket
lchajthatnák, hogy fellélegezzenek s megvárják a többi ke-
resztény fejedelem segítségét". Burgio nem volt jós, legfeljebb
mint idegen, némileg elfogulatlanabbul mérlegelt, mint
magyar kortársai, bár alighanem ezek közül is nem egy pon-
tosan ilyen világosan látta a veszedelem nagyságát. Ha ez így
áll, e részt nem is fejezhetjük be mással, mint egy kérdéssel:
miért volt ily biztosra vehető Magyarország összeomlása és miért
csak ennyi erőt tudott f e/vonultatni saját maga védelmére egy nagy
ország?

42
 II. Honvédelem: követelmények és lehetőségek

A fenti laza eseménysor egy következtetést sugall mindennél

1·kmibb erővel: Mohács Magyarországa tehetetlenül, csaknem
,,:dckezésre képtelenüfállt szemben a török hódítással. Ebb<'.11
természetszerűleg következik mindazok felelőssége, akiknek a
\úlclem megszervezése is, irányítása is feladatuk lett volna.
f\ magyar állami élet vezetői, az ország sorsának irányításába
klcszólással bírók menthetetlen mulasztásokat követtek cl
.11.011 haza ellen, amelyben születtek, éltek és ahol a bekövet-
Lezcttnél nyugalmasabb, értelmesebb véget reméltek. Mindaz
dlcn tehát, amit számukra a „haza" jelentett. Fclclfülenségek
\t 1rozatával sikerült előbb romlásba dönteniük, majd bukásba

~.odorniuk azt a középkori magyar államot, amely törekvéseik-

11ek és többnyire csak az ő törekvéseiknek adott kibontakozásra
teret, az ebből kirekesztettek ellenében védelmet, és amelyet
királyaink legjobbjai, ha néha ellenükben is, de vitathatatlanul
mindig az ő érdekükben igyekeztek összefogni, erősíteni.
Nem mondhatjuk azt, hogy történetírásunk csökönyösen
mindegyre eltakarta szemét a múlt bűnei láttán. E bűnök
ostorozása a közel egykorú történészektől kezdve általános,
régi hagyománya történetíróinknak. A harmincnyolc évvel
ezelőtt megjelent, reprezentatív Mohács-emlékkönyv szer-
kesztője aligha véletlenül helyezte az első helyre pontosan azt a
cikket, amely a Mohács előtti évek vezetőiről elmondja mind-
azt a rosszat, amit róluk elmondani érdemes volt. A bűnök
sorát tovább is tódíthatná az ősök nemtörődömsége láttán
.>anó kései indulat, adat van hozzá bőven. Mégis, a szerző,

43
s feltesszük: az olvasó sem tud megszabadulni bizonyos szo-
rongató hiányérzcttől, elégedetlenségtől azoknak a munkáknak
olvastán, amelyek beérik a bűnlista, egyébként elmellőzhe­
tetlen felsorolásával. Mintha a nyomok ennél térben és időben
egyaránt távolabbra igazítanák a figyelmet.

A feudális állam ö11védel111i reflexei

Nyilvánvaló, s ebben a legkülönbözőbb nézőpontról ítélők

is megegyezhetnek, hogy soha nem volt, nincs és nem is lesz
olyan uralkodó osztály egyetlen országban sem, amely tuda-
tosan és következetesen önnönmaga megbuktatására törekedne.
Sőt, a történelem menete adatok tömegével igazolja, hogy a
hatalomféltés, a hatalomhoz való ragaszkodás a mindenkori
uralkodó osztályterméSzefes reflexe. Mégpedig olyan reflex,
amely abban a pillanatban végigfut a társadalom idegdúcain,
ha valamely lényegesebb idegvégződését inger éri. A válasz
cgyértelmííen az erőszak-apparátus megerősítése. Ilyenfajta,
védekezésre sarkalló támadás két irányból jöhet: a társadalmon
belülről; egy másik, a hatalomból kiszorított osztály részéről,
vagy kívülről, egy másik hatalom, egy másik uralkodó osztály
részéről, ahogy számtalanszor túl sommásan mondjuk: az
„idegen hódítók" részéről.
Az olvasó, aki a dolog természeténél fogva elsősorban a
közelmúlt történetéhez, saját tapasztalataihoz, legfeljebb a
XIX. század eseményeihez fordul a megértést segítő analógi-
ákért, nyilván úgy véli, hogy egy adott ország uralkodó osztá-
lya, bár természetesen mindkettőt igyekszik kiküszöbölni, a
kívülről jövő veszélyeztetettség ellen fog nagyobb erővel
fellépni. És már sorolja is a példákat, mondjuk a második
világháború tÖ!ténetéből, amikor ennek vagy annak az or-
szágnak uralkodó osztálya gesztusokat tett az elnyomott osztá-
lyok felé, azok pedig időlegesen befagyasztották a követelései-
kért folyó harcot, hogy lehetővé tegyék az összefogást a na-

44
 ,. 111hb veszély ellen. A közelmúlt analógiái azonban jelen
, ·.1·1hcn nagyon megtévesztőek lehetnek.
A. feudalizmus századaiban ugyanis mindez fordítva van. A
\VI. századi uralkodó osztály, ha hatalmát egy másik ositály
1i1.ttja; -a:z~:lfinal"rendczi„foi·ait 'cs'"cgy'esített erővel védekezik,
111.tjd győzelme esetén megti:>rlással, az elnyomás rendszerének
1111wzilárdításával igyekszik elejét vcnni hasonló megmozdulá-
., 0 k11ak. Az osztál rharc, természetesen erről van szó, egy azonos
1„1i.1t{1sú, merev reflexmozdulatot vált ki belőle.
Ner.n.. így: a~. ,~idegen hqdító" megjelenése. Pontosan ezért
1.<'ll e két, sokat használt szót itt idézőjelbe szorítanunk .. A
1iizépkorvég „országa" túlságosan széttagolt, a territoriális
•nlekek -sokkal élőbbek annál, hogysem egy idegen beavat-
! 1izás egy táborba tömöríthetné az uralkodó osztályt. A később
11ly győzedelmes pályát befutott nemzeti gondolat még csak a
„;;írnypróbálgatásoknál tart, messze attól, hogy más meggyöke-
1csedcttebb tudati elemek (pl. a vallási együvé tartozás tuda-
1.ínak) elsőbbségét veszélyeztethetné. Annál is kevésbé, mert az
nirópai fejedelmek egymás ellen vívott háborúi többnyire
dinasztikus jellegűek voltak. Sok szenvedést hozhattak a te-
rületre, ahol a harcok folytak, szegélyezhették útjukat a levá-
gott lakosság hekatomhái. Aki ellenszegült, mégsem „hazája"
védelmére, hanem a számára ilyen vagy olyan okból elfogad-
hatatlan trónkövetelő, beavatkozó ellen emelte fel fegyverét,
mint ahogy támogatói sem az „idegen hódítónak árulták el
hazájukat", hariem a számukra megfelelőnek látszó uralkodó-
jdölt útját egyengették. Az idegen uralkodó, ha fegyverek
mögött jött is országlásra, többnyire elfogadta a helyben talált
~zokásokat, törvényeket, a hatalom adott szerkezetét és vál-
tnztatásait, ha egyáltalán szándékában voltak ilyenek, ezek
keretein belül hajtotta végre. De legyen bár a legerőszakosabb
hódító is, egyet nem akart és nem is akarhatot:t:' az uralkodó
osztályt a maga egészében megsemmisíteni, legfeljebb meg-
kísérelte azt saját érdekében átalakítani. A kiváltságosnak pedig
nem az uralkodó nemzetisége, hanem a kizsákmányolás folya-

45
élő irreguláris csapatokkal, és köréje szervezik azt a hűbéri
birtokrendszert, amely a mozgó hadsereg alapját adja.
A török birodalomnak van állandó mozgó hadserege is.
Nemcsak a szultáni hadseregre vagy valamelyik szultánt
helyettesítő vezír Konstauíir Íj• Jlyb0l induló hadseregére
gondolunk. Nem is csak a janicsársercgrc, erre az Európában
még évszázadok múlva is rrlda nélkül álli.S szervezetre, amelyet
ha a harci értéke nem is millllig, dc a wdatos utánpótlásncvdl-~,
a megtizedelődött sorok állandó feltöltése, a fegyverforgatás-
ban való állandó gyakorlás valam~nnyi korabeli gyalogság
fölé helyez. Állandó együtt tartása, harckészültsége pedig sok
tekintetben a modern hadsereghez teszi hasonlatossá.
A török sereg zömét tevő hűbéres lovasság. a szpáhik hada
felületesen szemlélve katonai kötelezettségei tekintetében sok
hasonlatosságot mutat a magyar nemességgel, pontosabban:
azzal az ideállal, amelyet emez a maga számára zsinórmérték-
ként meghatározott, de amelyhez e korszakban nemhogy
közeledett volna, hanem amelytől egyenesen eltávolodott. A
nemes is, a szpáhi is annak a földbirtoknak fejében katonás-
kodik, amelyet az uralkodótól, a jogok forrásától kapott.
Csakhogy a magyar nemes állandó földbirtokkal rendelkezik,
a királyi adománnyal egyszer s mindenkorra megkapta a jogot
jobbágyai szolgáltatásainak élvezésére. E jogától csak nagyon
súlyos bűnök miatt lehet megfosztani, de maga az eljárás is
oly sok törvénnyel határolt, hogy több a kibúvója, mint a
szankciója. A honvédő nemes ideáljának megsértése, a hadba-
vonulás elmulasztása korábban többször, a XVI. század elején
azonban már csak nagyon ritkán járt büntetéssel. Jellemző
példaként idézhetjük Héderváry Ferenc és Török Bálint nán-
dorfehérvári bánok felelősségre vonásának esetét. Ők voltak
azok, akiket a vár elvesztéséért - ilven kiélezett formában
aligha jogosan - egyedül okoltak, é~ ezért az országgyűlési
határozat szerint összes birtokaik elvesztésével kellett volna
lakolniuk. Néhány évi huzavona után azonban mindketten
tisztázni tudták magukat, helyesebben szólva: mindkettejüknek
elnézték a főbenjáró bűnt, és nemcsak birtokaik jó részét tudták
átmenteni, hanem az 1526 utáni évek hangadó személyiségei
közé tartoztak. Tehát még a társadalom erkölcsi ítéletétől sem
kellett szenvedniük, holott legalább azt ugyancsak kiérdemelték
Yolna.
Nem így a törököknél. A szpáhi csak haszonélvező, a tulaj-
donos maga a szultán, illetve a kincstár. A birtok megtartásá-
nak jogát tehát minden alkalommal újra és újra ki kell érde-
melni. Így egyetlen török hűbérbirtokos sem engedhette meg
magának, hogy a hadba hívó rendclb:zést elszabotálja vagy akár
késedelmeskedjék, mert a büntetés, a birtok elvonása nem késett
sokáig. A hadakozás más oldalról is elemi érdeke a török hűbér­
birtokosnak, hiszen csakis bátorságáért, katonai érdemeiért
várhatta járandóságának megemelését, a kisebb birtok nagyobb-
ra cserélését. (Persze Magyarországon is lehetett birtokot kapni
katonai helytállás fejében, s kaptak is sokan, de közel sem ez volt
az egyetlen mód arra.) A szpáhi ezért akkor is szüntelen az
érdem- és zsákmányszerzés lehetőségeit lesi, ha éppen nincs
táborban, hanem a birtokára húzódva várakozik. A szpáhi
birtok tulajdonképpen nem más, mint feudális birtoknak
álcázott, közvetett úton folyósított zsold, a török hűbér birtokos
pedig többnyire nem más, mint az állandó mozgó hadsereg
decentralizáltan elhelyezett, mondhatni kaszárnyán kívül
állomásozó egysége, akit éppúgy ide-oda dobálhat egyik napról
a másikra a birodalom érdeke, mintha garnizonból garnizonba
tennék át. A XVI. századi török birodalom hallatlan katonai
dinamizmusa, a kisebb egységek rendkívüli öntevékenysége,
vállalkozó kedve jórészt e rendszer eredménye volt.
Mit tudott Magyarország ezzel az erővel szembeszegezni?
Hogyan tudott alkalmazkodni e követelményekhez? A válasz:
félig-meddig, de nem elégséges mértékben ahhoz, ho<~y e küzdelemben
kilátásai lehessenek.

4 A mohácsi csata 49
 A magyar végvári vo11al

A XV. század végén az ország déli részein kettős magyar

végvárvonal néz farkasszemet az ellenséges erősségekkel: az
első, délebbre fekvő vonal Szörénytől indulva Orsován,
Nándorfehérváron, Szabácson és Jajcán keresztül hatalmas
telkörívben Klisszánál éri el az adriai tengerpartot. Az ettől
északra elhelyezkedő második védelmi övezet Lugossal és
Karánsebessel kezdődik, Temesváron és Péterváradon keresztül
nyugatnak tart, majd Banjaluka és Bihács felé délnek for<lul,
és Zenggnél jut le az Adriára. A vonalak nem egyszerre épültek
ki, hanem hosszú folyamat eredményeként álltak össze, és
létrehozásukhoz nagyban hozzájárultak azok a délszláv feje-
delemségek, amelyek a XV. század küzdelmeiben gyorsabban-
lassabban fclőrlődtek a két náluknál lényegesen nagyobb és
erősebb hatalom évszázados összecsapásai során. Örökségük:
néhány megerősíthető, használható vár és a szerb, bosnyák stb.
nép, amely évszázadokig hullatja vérét, maj~ itt, majd ott,
ahogy a náluknál erősebbek küzdelme fordul. Ertékes örökség.
Magyarország a XV. század első harmadában szerzi meg a
szerb despota belgrádi erősségét, amely majd Nándorfehérvár
néven vonul be nemcsak hazánk, de egész Európa történetébe,
hogy közben megmaradjon töretlenül a török uralom követ-
kező évszázadai alatt is szerbnek. A bosnyák állam bomlása
többek között Jajca várát, a Horvátország és azon túl a Stájer-
ország felé vezető szorosok védőjét hagyta örökül. A törökök
Szabács kiépít~sével majd elvesztésével „járulnak hozzá" ahhoz,
hogy Magyarország, Horvátország és a mögöttes tartományok
védőbástyája kiépülhessen. Az eredetileg is magyar erősségek
sorából különösképpen Temesvárról kell. megemlékeznünk,
amely maga közvetlenül nincs a törökök torkában, mivel
azonban a török beütések már egy évszázada erre irányulnak,
sokat felvesz a végvár jellegzetes vonásaiból.
Itt, ezen az akkori Magyarországnak is többnyire idegen
területen, délszláv és magyar katonák közös harcaiban alakul

50
)

\
_/ "'-,
\
1 -)'",~,,
:,-
- '.
.

>
x
 ki az a sajátos zsoldos életforma, amely kiteljesedését már Ma-
gyarország egy részének meghódítása után, a XVI-XVII.
században élte meg. A XV. századi végvári élet megdöbbentő
mértékben hasonlít az 1541 utánira: állandó figyelem a szcm-
benállók mozdulataira, becsapások az ellenfél területeire, hogy
annak hadműveleti bázisát jóelőre elpusztítsák; várostromok,
kémlelő kis portyák, csatával felérő véres összecsapások;
kegyetlen pusztítás és szívszorító pusztulás mindkét oldalon,
pontosan úgy, mint a XVI-XVII. ~zázadban. Vitézi virtus,
próbatételek, a személyes vitézség fitogtatása a harcok szüneté-
ben ugyanúgy, mint később. És az élelmiszer- és hadianyag-
ellátás akadozása, a zsoldhiány is szakasztott olyan, mint a
magyarországi török hódoltság korában.
A hasonlatosság azonban megtévesztő is. Az a védővonal,
amelynek súlypontjában Nándorfehérvár állt Őrt, mégis más,
több volt, mint amit egy XVI-XVII. századi magyar vég-
vársor jelent<'.-Sségében valaha is elérhetett., .Elsősorban azért,
mert ez az erődítményrendszer nem egy-egy országrészt
oltalmaz csak, hanem egy nagy országot, amelynek belsőbb
részét a tatárok örökemlékezetű „látogatása" óta csak a dinasz-
tikus meg a huszita háborúk csapásai érték. Aztán meg e végek
dél és kelet felé idegen területre néztek, és sajátos eszközeikkel
külpolitikai feladatokat láttak el. Nem azért, mert bánjaik
között, akik vigyázás közben nemcsak a török szokásait, de
esetleg nyelvét is elsajátították, olyanok is akadtak, akik követ-
ségben Konstantinápolyt is megjárták. Nem szerzl-sdésekkel,
nem tárgyalásokkal, hanem karddal és t(ízzel „ politizált" a
dunai védővonal.
Ennek megértéséhez rövid kitérőt kell tennünk. Azt mond-
juk, hogy a végvár a mögötte _lev_ff_ terijl~~t védi. Ezt- azonban
ekkor sem, később sem úgy kell érteni, mintha bármelyik végvár
is képes lenne meggátolni a török csapatok behatolását a gond-
jaira bízott országrészbe. Erre nincs elég ereje. Arra azonban
van, hogy katonái becsapjanak az ellenség védővonalai mögé
és azt ott, saját odujában nyugtalanítsák. A végvár tehát úgy

52
oldja meg igazán feladatát, ha minél többször, minél nagyobb
erővel tudja átvinni a háborút az ellenség területére. Ez ma-
gyarázza, hogy a XVI-XVII. században ugyan sokszor til-
tották a békét veszélyeztető portyázásokat, de beszüntetni
már csak azért sem tudták, mert ezzel a végvár elvesztette volna
hatóerejének jó részét.
Ennyit a mechanizmusról magáról. A XVI-XVII. század
végvári portyázója, ha a török hódoltságba igyekszik átvinni
a háborút, hogy ott a törökök bázisát pusztítsa, éppen olyan
P1agyar parasztra talál, amilyen esetleg még néhány évvel
korábban maga is volt, akitől magyar földesura is várja és
többnyire meg is kapja az adót, és akin - mivel a zsold mindig
„rákháton" jár - többnyire maga is élősködni kénytelen.
Nem így a déli védf5vonal bukása előtt. A végvárak közvetlen
szomszédságában haldokló, megroppant gerincíl ütközőálla­
mok fejedelmei ekkor már csak a fegyver szavát értik, oda
hajolnak inkább, ahol az adott pillanatban a nagyobb erőt érzik.
Ha hatalmukat ideig-óráig fenn akarják tartani, nem is tehetnek
mást. Az ide-oda ingadozás kedvező irányba fordításában, az
elpártolási szándék megváltoztatásában kapnak külpolitikai
fontosságot a magyar végvárak fegyveres erői. A háborús
t(ízfészek áthelyezésének szándéka itt teljes brutalitásában,
ugyanakkor nagyobb hatékonysággal érvényesülhet. A magyar
had becsapása után ezrével menekülnek, válnak hajléktalanná
a szerb parasztok, hogy tovább szaporítsák a mindkét szemben-
álló fél számára felhasználható zsoldos- és martalóckínálatot.
A szerb paraszt nyomorúságos sorsát tükröző török adóössze-
írásokat éppúgy nem lehet döbbenet és mcgrendüMs nélkül
olvasni, mint a néhány évtized múlva Magyarországon készül-
teket.
A déli végvárvonal jelentőségét felismerték a kortársak is:
míg a többi országos főméltóságon általában tucatnyi báró-
család tagjai osztoztak, addig a XV. századi végvidék bánjai kö-
zött gyakran feltűnik olyan alacsonyabb sorból származó közne-
mes vagy éppen idegen, aki katonai érdemei elismeréseként kapta

53
ezt a fontos posztot és jutott ezáltal az arisztokrácia soraiba.
A déli bánságok átszervezésének története azonban egyszer-
smind azt is bizonyítja, hogy sem Mátyás, sem utódai nem mér-
ték fel ezt a kérdést a maga tényleges súlyában, vagy ami eg)Te
megy: felismeréseiket nem tudták átvinni a gyakorlatba.
Tudnivaló: a várak felmentési kísérlet nélkül ritkán tudtak
átvészelni hosszabb ostromot. Ezért nagyon sok múlott azon,
hogy mozgósítani lehet-e a szomszédos országrészek fegyveres
erőit még a királyi sereg megérkezése előtt, amely viszont
rendszerint elkésett. Erre pedig akkor volt lehetéSség, ha a vár
parancsnoka maga, vagy a várat is magába foglaló közigazga-
tási egység feje rendelkezhet a szomszédos megyékkel is.
Zsigmond király r437-ben a macsói bánsághoz csatolta
Nándorfehérvárt, s így annak megvédéséért a macsói bánt
tette felelőssé. Ez nagyon előrelátó megoldás volt, hiszen a
macsói bán ekkor már kiterjesztette fennhatóságát Baranya,
Bodrog, sőt Bács, Szerém és Valkó vármegyékre is. (Olyany-
nyira, hogy I. Ulászló uralkodása idején ezeknek ispánjait sem
az uralkodó, hanem maga a bán nevezte ki, minek következ-
tében ezek éppúgy függtek a bántól, mint a magyarországi me-
gyében az alispánok az ispántól.) Így aztán könnyen mozgósít-
hatta az egész - kisebb országgal felérő - terület nemességét
a vár védelmére.
Ez a rendszer, amelyet a honvédelem szükségletei nagyban
indokoltak, magában hordozta az uralkodótól csak lazán
függő tartományúri hatalom kiépülésének veszélyeit is. Má-
tyás trónra lépésekor, immár r438 óta, Újlaki Miklós volt a
macsói bán. Számtalan mezőváros és falu, számos vár és hatal-
mas familiáris-sereg ura, aki egyszersmind szlavón bán (r457-
től) és erdélyi vajda (1444-től) is, aki semmivel sem tartotta
többre magánál a Hunyadiakat. Annak ellenére, hogy I459-hen
a főúri párt vezéreként 3000 lovast vezetett hadba Mátyás ellen,
megmaradt méltóságaiban, sőt r47r-ben Mátyás „bosnyák
király" címmel Bosznia kormányzójává is kinevezte, hogy a
belséS küzdelmekben lojalitását biztosítsa.

54
 Miután a király nem tudta megtömi Újlaki délvidéki ural-
mát, elszakította Nándorfehérvárt a macsói bánságtól, hogy az
ország legfontosabb erősségét közvetlenül kézben tarthassa, s
hogy a veszélyes oligarchát ily módon is ellenőrizhesse. Újlaki
halála (1477) után aztán fiának kiskorúságát kihasználva, meg-
szüntette a bán törvényszékét, s Újlaki Lőrinc már lényegében
csak üres címként vehette át a bánságot. Ami azonban néhány
évtizede ügyes és szükséges taktikai lépés volt, most, a 80-as
évekre súlyos hibának bizonyult, hiszen Nándorfehérvár töké-
Íetesen és véglegesen hátország nélkül maradt.
Nándorfehérvár szerepének megváltoztatása, hiszen nem
kevesebbről van itt szó, csak egyik része volt Mátyás átfogó
átszervezési kísérletének: 1481-ben Kinizsit Temesvár szék-
hellyel az „alsó részek" főkapitányává tette, s l49R-ban már
ehhez számítják Pozsega, Valkó, Szerém, Bács, Csongrád,
Csanád, Torontál, Arad, Temes és Békés vármegyéket. Ugyan-
akkor, 1466-tól kezdve egyesítette a horvát és a szlavón bán-
ságot, amelynek bánjai viszont a Dráva és Száva közti, illetve
horvátországi területekre terjesztették ki fennhatóságukat,
egészen az adriai tengerpartig, lévén általában egyszersmind
dalmát bánok is. Ezzel a védelem súlypontja a végvárrendszer
második vonalába került, s két központtal lényegében Ma-
gyarország egész déli szegélyét és Horvátországot egyesítette.
Az átszervezés lehetővé tette, hogy közvetlenül a védővonal
szolgálatába állítsák a belsőbb részeken fekvő s így érintetle-
nebb megyéket, és a megtámadott váraknak a hátsó vonalból
segítséget nyújtsanak. Csak ily módon tarthatta meg az ország
1527-ig a már teljesen elszigetelt Jajcát, amelyet 1525-ben a
horvát-szlavón bánság hada mentett fol, és az adriai tengerpart
óriási távolságba levő erősségét, Klisszát (1522, 1524). Csak-
hogy a központoknak a szélekre kerülésével éppen Nándor-
fehérvár kömyékén keletkezett légüres tér. Ott, ahol a törökök
a legtöbbször támadtak, és ahonnan a legrövidebb és legjobb
út vezetett az ország szíve felé. Nándorfehérvár és a többi,
első vonalbeli vár parancsnokai egyszerű várkapitányokká

55
süllyedtek, akik saját katonáikon és a kincstártól kapott, elég-
telen anyagi eszközökön kívül semmivel sem rendelkezhettek
többé.
Ennek az átszervezésnek végzetes hatása már r 52 r-ben is
megmutatkozott, amikor mindenki arra várt, hogy a királyi
hadsereg fogja ellízni alóla az ostromlókat. S még inkább meg-
mutatkozott 1521 és 1526 között. Tomori ugyanis hiába tel-
jesítette feladatát a szávai átjárók védelmével, ha nem rendel-
kezhetett a temesi ispánság és a horvát-szlavón bánság hade-
rejével, s maga pedig, a nagy távolság miatt, meg sem kísérel-
hette, hogy akár Jajcát, akár Szörényt támogassa. A bajokat
csak tetézte még a temesi ispán és az erdélyi vajda viszonyának
tisztázatlansága, aminek következtében Erdély nemcsak nem
volt érdekelt az Al-Duna védelmében, hanem mivel hosszú
ideig a vajda legádázabb ellensége, Báthori István volt a teme-
si ispán, egyenesen el is szigetelődött attól. (Persze ez a sze-
mélyes ok nem adhat felmentést Szapolyainak azért, hogy
Szörény megvédésére nem tett kísérletet.)
S mire a másfél százados magyar-török küzdelem döntő
fordulatához közeledett, már rég elmúlt az az idő, amikor a
kapitány-bánokat még katonai érdemeik alapján nevezték ki.
Ennek az „újításnak" következményeit világosan mutatja egy
1521-es példa. Történt pedig valamikor 1521 június második
felében a következő eset: megérkezett Budára Bélay Barnabás,
akit hosszú és kényszerű portai „mulatása" után a szultán
azzal engedett cl Szófiából, hogy tudassa a magyarokkal:
megindult Nándorfehérvár elfoglalására. A budai udvarban
nagy riadalom támadt: „megrettennek rajta, jelesben az urak
[bárók], kik értötték, micsoda az Fejírvár elveszése, mi követ-
keznék belőle, ha az török megvenní, .... akarják és végezik
azt, hogy a várat megtakarják és megépejtsék mind néppel,
éléssel smind porral [lőszerrel], a mi arra való szökség vót
vóna, és hogy új tiszttartókates és fő urakat [új bánokat]
vetnének bclí, kik a háznak tudnák gondját viselni". Az el-
határozás, ha későn is eszméltek, nagyon üdvös volt: a vár
 felkészítése nem tűrt halasztást. Gondoskodni kellett a bánok
leváltásáról is, mert az egyik, Héderváry Ferenc élemedett
kora, a másik, Török Bálint pedig ifjúsága miatt nem látszott
megfelelőnek arra, hogy a sorsdöntő mérkőzést magyar részről
irányítsa.
Felhivatták tehát a királyi tanácsba a Sulyok-testvéreket, akik
a szomszédos Szabács bánjai és Török Bálint gyámjai voltak,
és közölték velük a határozatokat. Ezek azonban hallani sem
akartak arról, hogy a várat átadják mindaddig, amíg a kincstár
nem rendezi a Bálint atyjával, Török Imrével szemben fennálló
tartozásait. Sőt e válságos percekben azzal fenyegetőztek,
hogy „ha e mai nap Fejírvárat egy felől törek császár szállaná
meg, más felől ő felsége, nem tudom soha, mellyiknek adnók
meg hamaríbb, ha törek császámak-í vagy ő felségének".
Természetesen a kincstárnak éppen nem volt erre a célra 40 ooo
forintja, ennyit követeltek a gyámok, ezért arra kérték a
makacskodókat, hogy legalább azt engedjék meg, hogy királyi
csapatokkal erősíthessék meg a vár őrségét, és azt a szükséges
folszcreléssel elláthassák. A kérdés első részére ismét csak merev
elutasítás a válasz: „hogy azt sem núvelhetnék, mert nem tud-
ják, micsoda népet fognának bévetni, netalántán ha erősbck
fognának az én uram népénél lenni, talám az ő urát kirekeszte-
nék belőle".
A vár persze nem azért esett el, mert nem engedtek beléje
királyi csapatokat, és nem is azért, mert a két bán megfuta-
modott az ostrom elől. Nándorfehérvár őrsége, Héderváry és
Török emberei, helytálltak egy egész ország helyett is. Fel-
mentő sereg segítsége nélkül nagyobb őrség sem tarthatott ki
két hónapnál tovább. A királyi tanácsban lefolyt alávaló
huzakodásnál mégis érdemes időznünk, mert egyaránt jel-
lemzi mindkét felet, és azon keresztül a helyzetet is: Nándor-
fehérvár bánjai nem tapasztalt katonák többé, Török Bálint
mintegy örökségként kapja ezt a tisztet („az időben gyermök
tiszttartója és bánja vót Fejírvámak"), és apja rer1dezetlen
követeléseinek zálogaként tartja azt kezében. Gyámjai pon-

57
 tosan ezért nem akarják átengedni a királynak a várat, mert
attól tartanak - egyébként teljes joggal - hogy a kincstár,
szokása szerint, sohasem fizeti meg tartozását. Ha nem Nán-
dorfehérvár, a magyar védelem sarkköve lenne a zálog tárgya,
nem találhatnánk az ügyben semmi kivetnivalót, hiszen ez
volt az általános gyakorlat. Most azonban, amikor a török
támadás már megindult, és Nándorfehérvár esetében, amelynek
azt feltartóztatni kellene, mindez tragikus színezetet kap.
Török Dálint gyámjai sem képesek felismerni, hogy Nándor-
fehérvár elestével többet - birtokaikat, sőt életüket - veszt-
. hetnek annál a 40 ooo forintnál, amelyet a kincstáron követel-
nek. Az udvar pedig egyszerűen új bánok kinevezésével óhajt
megszabadulni a tartozástól, ahelyett, hogy minden pénzt
arra fordítana, hogy a tartozás rendezésével a várat visszasze-
rezze, és azt minden !ehetővel megerősítse.

Új helyzet az első végvárvonal összeomlása után

!5~:I__-~t írunk. Nándorfehérvár, a magyar végvái; nincs

többé. Neve 65 esztendő óta önmagában is biztatás: meg lehet
állítani a szultán seregét! De 1521-ben már nemcsak biztatás,
hanem az önhittség forrása is. Sokan azt hiszik, hogy Nándor-
fehérvár falai önmagukban is, felmentő sereg nélkül is megállít-
hatják a törököt. Szerémi György káplán leírása szerint így
biztatták egymást a vár vergődését messziről, biztonságos
távolból szemlélő magyar urak: „Eb higyje, hogy a török
elfoglalja Nándorfehérvárat!"
Ami hihetetlennek tűnt, mint már annyiszor, ezúttal is
bekövetkezett, sőt a következő években további súlyos veszte-
ségek érték a magyar végván·endszer első vonalát. Amikor
Budára 1524 szeptemberében befutott Szörény elestének híre,
a velencei követ azzal továbbította azt a signoriának, hogy a
magyar védelmet nagyobb veszteség érte, mint 1521-bcn.
Ez persze erős túlzás. Főként azért nem fogadhatjuk el a

58
velencei követ értékelését, mert Szörény elfoglalását Nándor•
fehérvár török kézre jutása tette részben lehetővé, részben
szükségessé, s így az ilyfajta összehasonlítás értelmetlenné válik.
Ha a törökök 1521 előtt megkaparintják is Szörényt, azt
Nándorfehérvár és Temesvár együttes nyomásával szemben
aligha tudják megtartani. r 521 után viszont mindenképpen
meg kellett kísérelniiik elfoglalását, mert· egyrészt nagyban
akadályozta Nándorfehérvár vízi úton történő ellátását és
megközelítését, másrészt pedig a Pétervárad ellen irányuló
török akciók hátában komoly fenyegetést jelentett.
Az yiszont már igaz, hogy Szörény eleste nemcsak egyik
l'árát6l fosztotta meg a magyar végvári vonalakat. Mivel
Szörény Havasalföld határán feküdt, kitíínően fel lehetett
használni a vele szomszédos román vajdaság belső erőviszo­
nyainak szemmel tartására, a magyar politika számára kedvező
változások inspirálására. A török Szörény viszont, amely hátát
a török hűbéres Havasalföldnek veti, a Duna-balpart első
jelentős török hídfőállása. Egyszerre veszélyezteti Erdélyt és
Temesvárt s vágja el a török terület pusztítására igyekvő ma-
gyar portyák útját. És végül a legfontosabb szempont: Orsova
és Szörény kiválásával lényegében befejeződött az első magyar
végvári vonal összeomlása is, hiszcn ami abból még néhány
évig megmaradt, már legfeljebb csak önmagát képes megvéde-
ni, tartománya, területe semmi sincs többé. A horvát bán már
1522-ben beismerte, hogy Jajcát, az 1524 után megmaradt,
egyetlen jelentős első vonalbeli magyar várat teljesen körül-
veszik a török erősségek, őrtornyok stb., azt viszont a vár
történetéből tudjuk, hogy őrsége már csaknem akcióképtelen,
saját várának foglya. Nem volt kedvezőbb a helyzet a tenger-
parton sem, ahol a török és horvát várak szinte sakktáblaszerűen
helyezkedtek egymás mellett, s ahol visszaszorulóban levő
magyar védelemre szintén nem várhatott más sors, mint az
elbukás.
~s _az összeomlott magyar végvár vonal helyén egy csapásra
megszületett az elkövetkező török támadások előretolt állása.

59
°'0

Jajca
Jezero+ ~·.111ac
+ 1-
Srnkol +
P Travnik
rusac+
Magyar vár • HELYZETE AZ 1520-AS
Török vár + ÉVEKBEN

Az első magyar végvárvonal összeomlása, r5r8-r524

Magyarország tulajdonképpen alig vesztett eredeti területéből,
pits:Ztán azt, a Duna jobb partján keskeny csíkként kanyargó
sávot kelleti: feladnia, amelyet a magyar kir:ily a várakkal
együtt megszerzett, és amelyet a várak Őrsége állandó har-
cokban·· egy évszázadon keresztül tartani tudott. A veszteség
mégsem csak annyi, hogy a magyar védelemnek a Duna egyik
oldaláról át kellett költözködnie a másikra, arra az oldalra,
aholafl)rszágliatár eredetileg is húz6dött. N:í:ndorfehérvár és a
hozzá csatlakozó várak ugyanis nem önmagukat, nem is ezt
a keskeny sávot, hanem magát az egész országot védelmezték.
A határvédelem nem húzódhatott vissza a Duna bal partjára,
hogy onnan kísérelje meg a török átkelésék ÚJ.egakadályozását,
nrerr~ándórfehérvár elestének idején e parton nem volt
v~gviri vonal, illetve ami volt, azt 152r-bcn {Zimony),
1522-ben (Orsova) és 1524-ben {Szörény) megszerezték a
tÖrö"kök. Ez pedig nagy baj, mert az első vonal pusztulása
köVctkcztében a másodikból elsővé előrelépett várláncolat
ifüif 50_::6ö kilométerrel, néhol többel is, az országhatárokon
_!J~Hifliű~·~rJH(~ Ha pusztán ez védi az országot, az előtte levl)
területre a biztos pusztulás vár.
A birtokos megcserélődésével pontosan visszájára fordult
az a kedvező szituáció, amelyet az első végvárvonal léte a
magyarok számára biztosított. Ahonnan eddig ugrásra és
beavatkozásra kész magyar csapatok kísérték figyelemmel a
török terület eseményeit, onnan most Magyarországot kémleli
a török hódító. Amit II. Lajostól az ország nyitottságáról
idéztünk, nemcsak azt jelenti, hógy egy esetleges összpontosí-
tott támadás elhárítása lett nehezebb, hanem azt is, hogy a török
máris közvetlen belpolitikai formáló erőként „benn van"
Magyarország területén, jóllehet várai, Szörény és Orsova
kivételével, annak határain kívül vannak. Hogy ez mit jelent
igazán, politikai következményeiben, az csak a mohácsi üt-
közet után derül ki, amikor a török kormányzat majd innen
támogatja Szapolyai János „törökbarát" uralmát, azaz saját
térnyerését.

6I
 Ha a magyar hadvezetés nem akart már jó dőre lemondani a
sikeres védekezés lchetfüégéről, kett<'1t tehetett. Mcgkísérel-
hette, meg kellett volna kísérelnie Nándorfehérvár és a többi
vár visszafoglalását, mielőtt a törökök annak mcgcrl"ísítésével,
helyreállításával elkészülnek. Ez, mint láttuk, sehol sem tör-
tént meg. A másik lehetőség: a második von~lat megerősíteni,
réseit mindenütt betömni, és azt, főleg a Ddva-Száva közén,
Pétervárad környékén közelebb vinni a D~m.íhoz, egészen az
dfoglalt várak közelébL·. Lévén azonban, hogy Pétervárad
már csak fekvésénél fogva sem volt Nándorfehérvárhoz hason-
lítható, ezt a munkát ki kellett volna terjeszteni minden olyan
kisebb-nagyobb erődítményTC', városra, stratégiai pontra,
amely ezen a Duna-szabszon helyezkedett el._A.-_Y.~~~~1dszer
megerősítésérerí"524-ben Báthori, később Tomori tett kísér-
leteket, közel seni annyit azonban, amennyi szükséges lett
volna. Egybehangzó vélemények szerint Pétervárad_~z- !~p6-os
ostrml.!Qt gyengén, alacsony falakkal volt kénytelen fogadni. A
Nándorfehérvár és Pétervárad közti különbséget egyébként
alighanem arányaiban is jól ~utatja helytállásuk időtartama:
Nándorfehérvár több mint 2 hónapig tartott ki anélkül, hogy
magyar sereg akár csak közelébe merészkedett volna, Péter-
várad nem egész RLhónapig, jóllehet Tomori serege beavat-
kozására készen állt mögötte. Pétervárad előtt és után csak
kisebb erősségek vannak, a török seregnek egy-két nap kése-
delem; a Dráva-vonalánál, az utolsó nagy megerősíthető véd-
hető pontnál semmi. És attól kezdve még annál is kevesebb,
mert a Duna folyása innen már észak-déli irányú, a török sereg
vele párhuzamosan mozog előre, anélkül, hogy bármiféle
természeti akadály késztetné megküzdésre.
Várak persze itt is állnak, de védelemre még kevésbé al-
kalmasak, mint mondjuk egy-egy kisebb szerémségi vár. A
belsőbb országrészek várai ekkor már sokkal inkább nag~a
méretezett lakóhelyek, birtokigazgatási központok, mint
erődítmények. A várak ásatásai és helyre~Ilítási munkái során
napvilágra bukkant, szépen megmunkált épületrészek, késő-

62
gótikus és reneszánsz faragványok -- sok más mellett - arról
is vallanak, hogy akik a XVI. század elején bennük éltek,
nem háborúra, nem ostromra, hanem békére, az élet örömeire
készültek. A vár külső képében még sokat megőrizhetett a
zordabb idők harciasabb felfogásából, de falai már nem áll-
hattak ellent a modem tüzfegyvereknek.
A délalföldi várak elég közel állnak a végvári vonalhoz,
a török portyák nem is egyszer elvergődnek idáig. Az, hogy
Dózsa seregei mégis oly gyorsan és oly kevés ellenállás után
foglalhatták cl ezeket 1514-ben, az annak következménye,
hogy alig voltak védhető állapotban és Őrségük mindössze
maroknyi katonából állott. És jellemző a végpont is, ahol a
parasztsereg lendülete megtört: Temesvár a környék legerősebb
erődítménye, végvár, benne harcban gyakorlott katonasággal.
A kis magánvárak füsége a mohácsi csata után sem növekedett
jelentős mértékben, holott e korszak pártharcaiban gyakorta
kellett kisebb ostromot kiállniuk. Nincsenek jobb állapotban a
városok falai sem. A főváros, Buda polgárai valamikor az
1490-es években egy szép napon ana ébredtek, hogy a város
falai az éjszakai esőzés következtében bedőltek.
Persze mindezeket a várakat meg lehetne erősíteni és be
lehetne tagolni egy egységes védelmi szervezetbe, mint ahogy
az 1540-es és 1550-es években ezek valóban át is épültek vég-
váná, és feladatukat többé-kevésbé el is tudták látni. Mindez
azonban nem történt meg sem 1521-től 1526-ig, sem a mo-
hácsi csatától Buda elfoglalásáig eltelt tizenöt esztendő alatt.
Nándorfehérvár, majd Szörény eleste, az első végvárvonal
összeomlása pontosan azáltal lett az egyik legjelentősebb, vagy
éppen legjelentősebb mérföldkő a középkori magyar állam
megsemmisülésének útján, mert e várak a rákövetkező húsz
esztend8ben pótolhatatlannak bizonyultak. Nem akadt, nem is
akadhatott ez alatt egyetlen olyan magyar erősség sem, amely
Nándorfehérvár szerepét, akár csak távolról, az utánzás remé-
nyével is átvehette volna.
Amikor 1520-ban a török birodalom és Magyarország közti
„fegyveres béke" nyílt háborúba fordult, hazánk ép és viszony-
lag erős végvárrendszerrel rendelkezett. A magyar védelem
mégis, addig is, míg ez össze nem omlott, féllábon álló kolosz-
szus maradt. A másik „lába": az ún. mozgó zsoldoshadsereg
úgyszólván egyáltalában nem létezett, ilyet a háború öt esz-
tei;deje alatt sem sikerült folállítani.
Ezen a ponton kétségtelenül ellentmondás mutatkozik
gondolatmenetünkben. Hiszen, hogy két kiindulópontul
szolgáló példánknál maradjunk,J5~!::benjs, I526-ban is össze-
gyűlt - igaz, hogy több táborban - egy számát tekintve
nem is jelentéktelen nagyságú hadsereg. Igaz, az első esetben
nem jutott el odáig, hogy a törökkel felvehette volna a harcot,
15 26-ban pedig egyik tábora 1fd1ány óra alatt vereséget szen-
vedett. Ezeket a kétségtelen kudarcokat azonban a hadvezetés
rovására is írhatnánk. Hogy alapvetően mégsem az, hanem az
összegyűltek zömének erre való alkalmatlansága volt az igazi
ok, ennek bizonyítására két kitérőt is kell tennünk. A mag)'ár
hadseregek két pQtenciális elemét kell a többitől elválasztva
behatóbban vizsgálni: egyrészt az ország alkotmánya szerint
hadviselésre kötelezett nemesség tömegét, másrészt a honvéde-
lemben ugyan nem szívesen, de kényszerűség miatt általában
felhasznált magyar jobbágyságot.

A 11emesség ho11védelmi szerepe

A magyar köznemesség éppen a Mohács előtti évtizedek

közjogi csatározásaiban és pártvillongásaiban harsogja egyre
többször és egyre nagyobb hangerővel azt a szólamot, mi-
szerint azért élvezi a W crbőczi által I 5r4-ben írásba foglalt
négy sarkalatos kiváltságot, köztük is a legsarkalatosabbat, az
adó és szolgáltatások alóli mentességet, mert tagjai nem pénz-
zel, hanem ininden ember legdfágabb kincsével, vérükkel
áldoznak a honvédelem oltárán. Sőt Werbőczi Hármaskönyve
szerint egyenesen a hadierény és a haditudományokban való
9. Az első magyar végvári vonal déli végpontja, Kiissza vára
~\~.; ....
1'~.:'1·
ti,);.:
'~ '•~/
·-_..; \.!.....-..~--
IO. Magyar- horvát katonaság összecsapása a Horvátországba betört
török portyázókkal
11. Puskával és szablyával felszerelt magyar· végvári katona a XVI.
század elején
r 2. Janicsár
13. Szpáhi
14. Magyar és török katona összecsapása
15. Páncélingcs magyar gyalogos kétéllí pallossal a XV. század közepe
táján
 jártasság tesz nemc:;ssé„ Ebből következik, hogy minden nemes
legl3eí1so'bb kötelessége és érdeke magát a fegyverforgatásban
nap mint nap gyakorolni, hogy e kötelességének megfelel-
hessen. A nemes tehát nem birtokjogi ir()_l);~~ll.Y_aival, hanem az
ún. nemesi felkelés nagy lovagi szemléjén igazolja, hogy ki-
váltságaira rászolgált. Ez alól csak az mentesülhet, aki fegyver-
fögásra képtelen·, vagy arra külön királyi engedélyt kapott,
Eddig a privilégiumok magyarázatára hivatott ideológia,
amelyet a magyar nemesség minden alkalommal clőrángat,
ha kiváltságainak jogosságát valaki kétségbe vonni meré-
szeli.
Ha ez ni:mcs~k. dmélet, hanem gyakorlat is, Magyarország-
nak ne.ti; 'lehetnek katonaállítási gondjai, mert pusztán a
nemesség személyenkénti felkelése legalább 25-30 ooo kato-
nához juttatja. Jelentős hadsereg, amely a gyakorlás során
bizonyára mindazt elsajátította, ami egy lovagnak dicsőségére
válik. És van még egy óriási előnye. Az, hogy nem kerül pénz-
be. A nemes ugyanis ellenszolgáltatás nélkül, saját költségén
köteles királyát követni.
Ha mindez tényleg gyakorlat is - hangsúlyozzuk még
egyszer. A korszak törvényeit lapozgatva, megnyugvással
tapasztalhatjuk, éppen elég törvény szabályozza a nemesi fel-
kelés módozatait ahhoz, hogy abban mint létező és felhasz-
nálható katonai erőben hihessünk. Sőt, egy ~.f~gulatlan francia
szemlélő, a hazánkba vetődött Pierre Choque is nem kis cso-
dálattal adózik anemcsség harci erényeinek: „A magyaroknak
(~rtsd: nemeseknek) az a szokásuk, hogy ha a király hadbaszáll
a török ellen, mindenki, aki botot tud venni a kezébe, a maga
szabad akaratából vele megy. Ez az a nemzet, amelytől a
törökök leginkább félnek, mert jó harcosok és vakmerők:
hozzá vannak szokva ahhoz, hogy 3-4 hónapot is szabad ég
alatt töltsenek: nem fekszenek ágyban, nincs· egyebük, mint
egyetlen köpeny, azt hordja mindenki, még ha herceg vagy
. báró is."
·--- Mégsem hihetünk sem neki, sem másnak, aki a Mohács

5 A mohácsi csata
korszakában oly sokszor emlegetett, de oly keveset gyakorolt
kemény, ősi romlatlauságukban leledező, „szittya" erkölcsről
és erényekről szónokol.
Zsigmond királynak már a XIV-XV. század fordulóján
komoly fejtörést okozott a nemesi felkelés értéktelensége, de
sem neki, sem utódainak nem_~!~erQ!~.E?:~g~l~!t~?.! .~ nemesség
demilitarizálódásának fofyamatát. Egy király, aki-·· országa
védelmét komolyan vette, két úton közeledhetett e probléma
megoldásához: vagy használható fegyveres erőt kovácsol
ebből a számos törvény ellenére is szervezetlen, keret és sza-
bályzat nélkül csapongó gyülekezetből, vagy lemond szol-
gálataikról, de ugyanakkor rákényszeríti őket is bizonyos adó-
terhek vállalására. A nemesség érdeke ezzel szemben az, hogy
úgy csökkentse hadbaszállási kötelezettségét, hogy tehermen-
tessége megmaradjon. A két felfogás közti évszázados küzde-
lemben a győzelem a nemességé lett.
Sorban hozzák a törvényeket, amelyek jelzik ezt a kétes
győzelmet, és egyszersmind ellenpontozzák a lelkes francia
s későbbi magyar követői dicsérő szavait. A király jelenléte
mint feltétel a kötelezettség megnyirbálását jelenti, hiszen
sem a nádorral, sem más királyi fővezérrel nem kell táborba
szállniuk. Egyébként sokszor még a király hadba vonulása
sem képes megmozdítani a nemesség tömegeit. 1500-ban
II. Ulászló nagy katonai demonstrációra készült a bácsi mezőn,
hogy az ott megjelent külföldi követeknek bemutassa az ország
erejét, és ezzel is segítségadásra ösztönözze őket a török ellen.
A tervezett 40 ooo lovas helyett azonban mindössze csak IO ooo
vonul fel, közülük is 4000 fegyver nélkül. 18 vármegye egyál-
talán nem küldte el kontingenseit. Ami a 3-4 hónapig tartó,
folyamatos táborozást illeti, álljon itt egy jellemző példa.
1439-ben Albert király nagy sereggel indult Galambóc várának
felmentésére. A had zömét a nemesi felkelők tették. Mivel a
király néhány napra kénytelen volt megállítani hadait, a fel-
kelők, mondván, hogy az ő honvédelemre szánt idejük lejárt,
szétszéledtek. A király csekély hada ezután nemcsak Galam-

66
bócot nem tudta visszafoglalni, dc tétlenül kellett nezme,
hogyan foglalják el a törökök a dunai vonal másik kulcs-
erősségét, Szendrő várát is. Az igénytelenségről is van szava
a törvénykönyvnek. Az egyik törvény kimondja, hogy a
felkelő nemesek „táborozók módján" jelenjenek meg a gyüle-
kezőhelyen, ne pedig, mint szokás, kocsival szállíttassák oda
magukat. És végül még egy apró jelenet az 1519-es nádor-
választó országgyíilésről, amely jól jellemzi a magyar közne-
ifil~~g átlagos katonai értékét. A Szapolyai-párt mintegy 3000
tagja, akik természetesen vezérüket szerették volna a nádori
székbe emelni, a budai vár bezárt kapujához vonult, hogy a
vajda megválasztását fegyveres fenyegetéssel kierőszakolja.
Az udvari párt Tomorit bízta meg a vár védelmével és erre a
célra néhány száz zsoldost bocsátott rendelkezésére. Össze-
csapásra azonban nem került sor. Tomori csapatával fenyege-
tően jelent meg a kinyitott kapuban és néhányszor ágyúval a
levegőben lövetett. Erre aztán a vitéz köznemesek oly sebesen
kezdtek menekülni, hogy a hanyatt-homlok szaladók néhány
társukat is a vár árkába lökték.
Ezúttal ne menjünk el oly könnyedén az önlefegyverzés
ténye mellett, mint általában szoktunk, azt a felelőtlenség
klasszikus példájaként minősítve. Forduljunk inkább magya-
rázatért múltbéli utazásunk hííséges kísérőjéhcz, I3urgio pápai
nunciushoz; „A köznemesség - írja - _h~rom részre oszlik.
Az első rész katonáskodik és az urak zsoldjában a végeken
hadakozik:Ezek frnek valamennyi közt a legtöbbet. De ezek
teljesen az uraktól függenek és nem tesznek mást, mint anút
patrónusaik parancsolnak nekik s másra nem is kaphatók. A .
másik rész áll azokból a nemesekből, akik falusi birtokukon,
élnek, ott gazdálkodnak, kereskednek, sohasem jönnek be a
városokba, nem járnak a diétára, csak leszavaznak azokra a
követekre, kiket vármegyéjük az országgyűlésre küld. A
harmadik részt a köztiszteletben álló és gazdag nemesek
alkotják, aJ<ik a közéletben szerepet visznek s akik őszintén
óhajtják hazájuk javát. Ezek közt van valami nyolc vagy tíz

s* 67
 ember .... , akik a többinek vezere1, igen finom emberek,
de ezek is teljesen az uraktól függenek."
1
Az utolsó csoport, lévén csekély létszámú, a honvédelem
tömegereje szempontjából érdektelen. Annál lényegesebb az,
amit Burgio az első két csoportról mond. Tagolása önkénte-
lenül is figyelmeztet arra, hogy a jelenség Janus-arcú: eg}Tészt
magának a török elleni védekezésnek igényei robbantották
szét az egységes nemesi felkelés rendszerét, azáltal, hogy ki-
emelték a nemesi felkelők soraiból a harcban legjáratosabb
elemeket, és áthelyezték a védelem egy másik szektorába, ahol
képességeik kifejlesztésére és gyakorlására tágabb teret kaptak.
Ezek vagy a végvárakban vagy pedig valamelyik főúri­
főpapi bandériumban (róluk még alább lesz szó) szolgáltak.
De miért leru1e önmagában elítélendő az, hogy a birtokán
maradt nemesség inkább a gazdálkodás iránt érdeklődik, még
akkor is, ha ez az érdeklődés alig megy túl a jobbágyi munka
állandó ellenőrzésén? Még kevésbé lehet elítélni azt a nemest,
aki szívesebben keresi fel a bővülő árutermelés piachelyeit,
mint a harcmezőt, ahol az ő bőre volt az árucikk. Nem az
„ősi erények" hirtelen, végzetszerű megromlása okozta el-
fordulását a harcrakész életmódtól, hanem a gazdasági-
társadalmi fcjWdés mozgása tette őt érzéketlenné a harcias- és
fogékonnyá a békés életforma iránt. Mindaddig, míg nem így
szemléljük a dolgot, a vérrel adózó „szittya" vitéz ugyanazon
fikcióját kérjük tőlük számon, amelyet maguk szerettek volna
kortársaikkal és az utókorral elfogadtatni, és amelyet mi
természetesen nem tehetünk magunkévá.
Az persze más kérdés, hogy a nemesség demilitarizálódása
pontosan akkor következett be, amikor az országnak minden
fegyveres erőre szüksége volt. A baj alapvetően mégsem ez
volt, hanem az, hogy a királyi hatalomnak nem volt ereje,
hogy adózásra kényszerítse a nemesi felkelés keretei között
immár vérrel nem adózó nemesi tömegeket. Fenntartotta az
értéktelen nemesi felkelés intézményét, sokszor inkább csak
annak fikcióját, és elfogadta tárgyalási alapként azt a nemesség

68
honvédelmi jelentőségét egyre agresszívebben, a valóságos
helyzettel fordított arányban növekvő hangerővel lúrdetett
koncepciót, amely a nemesi arzenál fő helyéről kiszorította a
kardot és egyéb harci eszközöket.

A lio11védő jobbágy

Egy másik, az előzővel éppen ellentétes töltésű legendával

is le kell számolnunk. Ez a paraszti népfelkelés honvédelnú
szerepének cltúlzásán, illetve a paraszti „honvédelem" jelle-
gének teljes félreértésén alapul. Széles körökben elterjedt nézet
szerint a mohácsi csatavesztés egyik főoka az volt, hogy a
Dózsa~felkéléstől megrémült uralkodó osztály előbb lefegyve-
rezte, majd a legnagyobb veszély idején sem merte hadba hívni
a hoiivédelem vágyától égő parasztságot. Ezt az elméletet egy-
aráriCjdlcinzik egyszerű forrásfclhasználási hibák és súlyos
elincleti 'tévedések.
Igaz, az 1514-es törvények csonkítással fenyegetik a lőfegy­
vert rejtegető parasztot, semmiféle jel sem mutat azonban
arra, hogy az erre vonatkozó törvényeket valaha is végrehaj-
tották volna. Persze nem a megtorlás tényét tagadjuk általában,
hanem csak a fegyvertartásért kilátásba helyezett büntetés vég-
rehajtását. E törvénycikket a gyakorlatban nem is alkalmaz-
hatták mindaddig, amíg az egyik földesúr által a másik rovására
elkövetett ún. „hatalmaskodások" beszüntetéséről gondoskod-
ni nem tudtak. A hatalmaskodás a feudális társadalmi rend
hűséges kísérőtársa volt, és szinte csak vele együtt halt ki. Az
1514 és 1526 közötti időszak mindennapjai is telve vannak ily-
fajta, néha csak jelképes, de sokszor véres, kegyetlen hatalmas-
kodási esetekkel. Márpedig a hatalmaskodás, más mozgósítható
földesúri erőszak-apparátus híján, olyannyira elképzelhetetlen
fegyveres paraszti tömegek részvétele nélkül, hogy az erről
szóló oklevelekben jelenlétük kifejezése már merev formulává
kövesedett.
 A parasztok fegyverbe állítására mind 1521-ben, mind 1526-
ban történt kísérlet. D2(}-ban márciustól július végéig az
egész jobbágyság egyötödének, július végétől augusztus 5..:.ig
felének hadba hívását tervezték {még a pestises betegek sem
maradhattak el), majd augusztus s-én már az egész parasztság
behívásáról szól a királyi parancs. A keresztes hadjáratból
semmi sem lett. Meghiúsulásában persze már oroszlánrésze
lehetett a Dózsa-felkciés emlékképeinek, mindkét oldalon
·egyaránt. A nemest az 1514-ben felégetett kúriák, karóba
,húzott társaik réme rettentette, a parasztot a megtorlás emléke.
Egy azonban mindenképpen bizonyos: a jobbágy aligha
vágyakozott arra, hogy ingyen munkaerő és ágyútöltelék
legyen egy olyari kíizdelemben, amelyről évszázadon keresztül,
az utóbbi években pedig különösen sokszor hallhatta, hogy
nem az ő, hanem urai dolga.
Mindez azonban még mindig mellékes. A lényeg az, hogy a
jobbágy nemhogy a XVI. század elején, de még később sem
volt sohasem olyan szilárd bástya a magyar honvédelem rcnd-
szeréb~n, amilyennek korai marxista történetírásunk - termé-
szetes visszahatásként a korábbi, az elnyomott osztályok szere-
pét semmibe vevő felfogásra - romantikus színekben látta.
A parasztot a honvédelem, így országos általánosságában,
egyáltalán nem érdekelte. Ha ilyent tennénk fel róla, olyan
tudati fejlettséget vagy olyan csalhatatlan ösztönt tulajdoníta-
nánk neki, amellyel többnyire a magyar társadalom legki-
mí1veltebb elméi sem rendelkeztek. Ismét ott tartanánk tehát,
ahol negyven-ötven esztendővel ezelőtt, hogy a parasztnak
nincs érdeme a törökellenes védelemben, vagy ha van, az
csak annyi, amennyivel a termelésen keresztül járult hozzá?
Erről szó sincs, adatok sorát tagadnánk meg egy ilyen hiedelem-
mel. Van, csak másként!
1521-ben a török portyázók már Nándorfehérvár ostroma
alatt átkeltek a Száván, hogy a magyar felmentő sereget távol
tartsák a szultáni hadtól. A felmentő had sehol sem mutatkozott,
ellenben „Dejákónál [Djákóvár] a Jclsava erdein, holott midőn
azon ment a törek, csak önmagoktul gyűltek vót az szegény
parasztság vagy nyócszázan egybe, és ott az erdőn, a hadnak a
közepére reá ütöttek vót, és többet ezer töröknél öltek vót
meg, mint az egész [ti. portyázó] had sem állhat vót ellenek az
erős gyiipön és sok viz között és ha zsákmánnak nem estek
vóna, mint aféle fejetlen gyülevész nép, netalántán csak azon
nyócszáz pór felét a hadnak megverte vóna". A paraszti sereg
győzelmétől, ha azt jobban kihasználja, nem kevesebbet vár a
főúri szerző, mint hogy „a császár hadábanes nem kicsin
rémölést ejtöttek vóna". Az idézet első pillantásra pontosan
az ellenkezőjét igazolja annak, amit az előbb állítottunk.
De csak látszólag! A parasztok jelsavai sikere, helytállása
része volt ugyan az általános védelnú hadműveletnek, sőt -
szomorú bizonyítványként a védelem irányítói részére -
szinte az egyetlen jelentős diverziós siker volt a Nádorfchér-
várt ostromló török sereg szárnyai ellen. Mégsem bizonyít
előbbi állításunk ellen! A jelsavai erdőnél nem nyolcszáz
honvédelemre tudatosan felkészült jobbágy vágott a Szcrémség
megfélemlítésére kiküldött török hadtest közé, hanem nyolc-
száz menekülő; mögöttük szétdúlt lakóhelyük, leölt családjuk
emléke, előttük a kilátástalanság, a hajléktalanság félelme. Az
otthonából elíízött védte itt önmagát, tágabb lakóhelyét, azt
amit számára a haza jelentett.
Ez pedig egyáltalán nem lényegtelen különbség. Hogy meny-
nyire nem az, azt az 1526-os paraszti ellenál!~~i_ gócok létre-
jötte és kitartása mutatja világosan. A vértesalji, mátraalji, a
hácsi és a szabadkai táborokba gyűlt parasztok néhány hónap-
pal előbb rá sem hederítettek a hadba hívó felszólításra. Amikor
a török hadak kegyetlenségét közvetlen közelről kellett el-
szenvedniük, megtettek ellene mindent, ami tőlük tellett. A
paraszt horizontja a falu és annak közvetlen környéke. Az
ország veszedelme számukra az, amely ezt a „szlíkebb orszá-
got", a valóságban az egész országnak csak kis darabját fenye-
geti. Évszázaddal Mohács előtt és évszázadokkal Mohács után
is ennek, a szűkebb értelemben vett „községnek" (közösség-

71
nek) a fenyegetettsége váltja ki a paraszti önvédelem mechani-
kus reflexét, alkalmasint nem.csak a török, dc a császári zsoldos
és magyar végvári katona ellen is. Így, ennek a felfogásnak
alapján lesz egyszer része és előmozdítója, máskor ellensége a
nagyobb közösség honvédelmének, azaz önvédelmének a
kisebb, paraszti közösség önvédelme, azaz honvédelme.
Más kérdés az, hogy az 1514-es parasztfelkelés és az azt
követő megtorlás mindennek ellenére mégis meg kell marad-
jon a Mohácshoz vezető út fontos állomásának, csakhogy
immár nem a parasztságot a honvédelcmtől, nemességet pedig
a parasztság fclfegyverzésétől visszariasztó, egyetlen erőként.
Túl azon, hogy 1514 nyara mindenki számára rávilágított
azokra az áthidalhatatlan társadalmi ellentétekre, amelyek
közvetve a honvédelem ügyét is hátráltatták, túl a polgár-
háború által érintett területek gazdasági károsodásán, amely
viszont az adóalap leszukülésén át hatott vissza ugyanarra, köz-
vetlenül is befolyásolta Magyarország élethalálharcát. Itt csak a
katonaanyag veszteségeit ·említjük, amely az alább következők
fényében majd még külön súlyt kap: komoly veszteségeket
szenvedhetett a paraszthadak ellen rendelt végvári katonaság,
dc még súlyosabbakat a katonaság egyik legfontosabb után-
pótlása, a hajdúréteg, amely Dózsa elitalakulataként hullik
el, az 1514-es országgyűlés pedig kiirtását rendeli.

A mozg6 zsoldoshadsereg egyéb problémái

_ ~Még eljátszani sem érdemes az ötlettel, mi lett volna akkor,
ha a nemesi és paraszti „felkelők'', félretolva mindazt, ami
őket nemcsak elválasztotta, hanem egymással egyenesen szem-
beállította (oly mértékben, hogy attól lehetett tartani: a
parasztság a török mellé áll, csakhogy uraitól megszabaduljon),
egy eltökéltséggel, egy lélekkel sereglik a török ellen felemelt
· zászlók alá, mert 111indez nem elegendS. 'A török elleni küzde-
lemben nem ilyen alkalmi katonákra van szükség, hanem olya-
nokra, amilyenekkel a török rendelkezett:· állandóan fegyver-

72
ben tartott, egy erős akaratot követő zsoldosseregre, amely
olyan katonákból áll, akik számára egyetlen létfenntartási és
előrelépési lehetőség a fegyverforgatás, és akik értenek is a
hadimesterség fortélyaihoz. Hogy itt minden jelző milyen külön
jelentőség{], hogy az egyik vagy másik hiánya mily súlyos követ-
kezményekkel járhat az egészre nézve, azt pontosan a magyar
sereg különböző eredetíi zsoldosegységeinek szereplése bizo-
nyítja. Sajnos, csak a negatív példa erejével.
A XV. században már minden európai országban megmu-
tatkoztak a korábban egyeduralkodó lovagi seregek hanyat-
lásának, majd használhatatlanságának félreismerhetetlen jelei,
és ezzel párhuzamosan egyre világosabbá vált a zsoldosegységek
jelentősége. A századfordulón már egyetlen európai állam
hadereje sem nélkülözhette a külföldön vagy országában meg-
vásárolható zsoldosokat. Természetesen Magyarországon sem
volt más a helyzet: Mátyás európai viszonylatban is jelentős
nagyságú idegen hadáról itt nem beszélve, zsoldosok voltak a
végvárak gyalogos és lovas katonái, a naszádosok, de mindezek
mellett szép számmal léteztek más, végvárakhoz közvetlenül
nem kapcsolódó zsoldos egységek is.
A magyar hadszervezet ugyanis rendelkezett a nemesi fel-
kelésnél szilárdabb, annál lényegesen használhatóbb elemek
felett is. Az ország zászlósurai és a főpapok „bandériumokat"
vezettek a határok védelmére, amelyek létszámát a törvények
pontosan meghatározták. A török veszély állandósulásával a
birtokosokat kötelezték arra is, hogy bandériumuk mellett
vagy a jobbágytelkek száma, vagy a jövedelem nagysága után
zsoldosokat állítsanak ki. SéSt, a kincstár nagyobb összegeket
folyósított egyes báróknak, hogy csapatokat tartsanak. Zsol-
dosokat küldtek táborba a városok is. A felsorolást tovább
folytathatnánk, de nem tesszük, mert nem szeretnénk pusztán
a tárgyalás menetének kiszélesítésével azt a látszatot kelteni,
mintha a magyar király idegen támadás, vagy akár csak vég-
veszély idején jclentéSs, ütőképes zsoldoshadseregre számít-
hatott volna.

73
 ,MertMagyarországnakegyszerűen nem volt olyan hadserege
amilyenre a törökellenes küzdelemben szüksége lett volna.
Persze valamiféle hadsereg 1521-ben is, 1526-ban is össze-
gyülekezett, de az esetleg jelentős száma ellenére sem felelt
meg azoknak a követelményeknek, amelyeket egy állandó
hadsereggel ~zemben a fentiekben felállítottunk.
Igaz, mindazok a katonák, akik a bandériumokat és egyéb
más alapon kiállított hadtesteket alkották, zsoldosok voltak a
szó azon betű szerinti értelmében, hogy zsoldos az, aki pénzt
kap katonai szolgálataiért. Aligha voltak azonban zsoldosok a
szó igazi értelmében: csak csekély részük lehetett járatos a
fegyverforgatásban, és semmiféleképpen nem felelhetett meg
annak a követelménynek, hogy a zsoldoskatonának a társa-
dalomból és a termelésből kiszakadottnak, tehát kiszolgálta-
tottnak kell lennie. Az a paraszt vagy familiáris, aki urától
pénzt kapott, ha hadba vonult, időlegesen elhagyta lakóhelyét,
eredeti foglalkozását azért, hogy igyekezzék oda minél előbb
visszatérni.
Természetesen igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk,
hogy voltak komoly harci értéket képviselő bandériumok is. A
bandériumokba fogadott, többnyire a bandérium-tartó úrhoz
szegődött köznemesek harci értékében nagy különbségek
mutatkoznak. Nyilvánvalóan egészen csekély értékű harcos
lesz az a familiáris köznemes, aki fiatal éveit - mondjuk -
egy felvidéki főúr bandériumában tölti, és legfeljebb csak
egy-egy nagyobb hadjárat alkalmával találkozik az ellenséggel,
tehát azzal a színvonallal, amelyhez hasonulnia kell, ha helyét
meg akarja állni. És megint egészen más értéket képviselnek
azon főurak-főpapok bandériumai, akiknek birtokai a vég-
vidék közelében fekszenek, vagy akik alkalmankint ott valami
tisztséget töltenek be. Ezek katonái az éjjel-nappali vigyázásban,
a mindennapos összecsapásokban fokról fokra kijárták a hada-
kozás „tanuló oskoláját". Ilyeneket kell látnunk abban a had-
ban, a.mely Tomori Pál vezetése alatt végigküzdötte a mohácsi
csata előtti évek összecsapásait, és azokban erőteljes, kemény

74
sereggé formálódott. És ilyeneket sejtünk azokban a nyilván
délszláv menekültekből álló könnyűlovas egységekben, ame-
lyek a három Jakcsics-testvér, Bradács István vagy a szerb
despota vezetése alatt portyáztak a végeken, és amelyekre pl. az
1504-es költségvetés külön zsoldot irányoz elő. Ide sorolhatók
az ún. királyi „aulicusok" is, akiket szükség esetén végvárakba
osztottak be, máskor pedig karhatalomként használtak fel az
adófizetést megtagadó jobbágyok ellen, vagy zavargások
lecsendesítésére. Ezek mind speciális egységek és a nagy egész-
nek azonban csak elenyésző kis részét teszik ki.
A többi értékéről fogalmat alkothatunk az 1523-as száva-
szentdemeteri csata visszhangjából. Ez a győzelem nyilván
annak az elitalakulatnak az érdeme, amel)Től éppen az előző­
ekben ejtettünk szót. Hogy ez így van, és hogy ez az értékes
katonaclem milyen törpe kisebbség lehetett, jól mutatja egy a
csata után kelt levél. A levélíró királyi titkárt, Gerendi Miklóst
nem öröm fogja cl a török felett aratott diadal miatt, hanem
egyenesen gyászos jóslatokra ragadja az esemény, olyan
jóslatra, amely sajnos a következő esztendőkben tökéletesen
be is igazolódott: „Ez a győzelem a magyar seregnek nagy
vérveszteséget okozott. Igyekezhet a királyi felség, ha azt ily
rövid idő alatt pótolni akarja. Biztos értesülésünk van arról,
hogy a törökök sokasága és készültsége a mienket felülmúlja,
ép és oly nagy számú hadserege van, mint az elmúlt hadjárat-
ban." A megdöbbentő az, hogy Gerendi egy olyan ütközetet
minősít vereséggel felérő győzclenmek, amelyben „mind-
össze" 700 magyar katona vesztette életét, igaz a legjobbak
közül való. Ez a minősítés nem más, mint egy a helyzetet
világosan látó udvari ember lesújtó ítélete az egész magyar
hadszervezet felett. Milyen katonai értéket, milyen erőt kép-
visclhettek a sokszor nagy létszámú bandériumok és más egyéb
alapon kiállított mozgó hadak, ha néhány száz harcban edző­
dött katona elvesztése miatt az egész védelmi rendszert kellett
összeomlástól félteni, az elkövetkező összecsapásokra biztos
balsikert jósolni?

75
 A szávaszentdemetcri ütközet más oldalról is jellemezheti
az egész magyar hadkiegészítési rendszer gyengéit. A csata
idején főúri bandériumok is tartózkodtak a Száva folyó mentén.
Ezeket uraik a győzelem hírére azonnal visszavonták. Minek is
költöttek volna pénzt fegyverben tartásukra, amikor a pilla-
natnyi veszély elhárult, néhány hónapra nyilván enyhülni fog
a török nyomás. Azzal persze nemigen törődtek, hogy a vere-
ség következtében a török végvárrendszerben némi zavar
t.Ímadt, időlegesen rések nyíltak, és hogy ezekbe éket lehetne
verni. Ez persze felelőtlenség, de sokkalta több is annál. Vilá-
gosan mutatja, hogy a nagy nehezen összegyííjtött csapatokból
még olyan erős kezű vezér sem tud egységes sereget kovácsolni,
mint Tomori, mert a részek fölött nem egy, hanem sok ember
parancsol, nem az, aki a hadjáratot vezeti, hanem mindenki,
aki csapatot küldött. Hányszor és hányszor történt meg már
korábban is, hogy hiiba ment ki idejében a hadba 1úvó parancs,
hónapok kellettek ahhoz, míg az arra kötelezettek végre
hajlandóak voltak hadba vonulni, csapataikat táborba vinni.
Hány és hány apróbb-nagyobb lehetőség maradt kihasználat-
lanul amiatt, hogy az egész haderőnek legfeljebb csak maga a
király jelenléte tudott valami hadsereghez hasonló arculatot
adni~ Arra a gyülekezetre, amely például még I 526 augusztusá-
ban is egyszerűen megtagadhatta, hogy a nádor vezetésével a
Dráva-vonal védelmére vonuljon, c_sak alig-alig illik rá a
hadsereg elnevezés.
Persze lehetett volna pótolni a 700 embert, sőt annak több-
szörösét is felfogadhatta a magyar király, ha pénze volt. Kínálat,
ha az országon belül nem is, a környező országokbai1 bőséggel
akadt. Németek, csehek, lengyelek és még nagyobb számban,
a fél évszázad állandó dúlásaitól lakóhelyükről kivetett, föld-
jükről elűzött délszláv parasztok, mind kitűnő anyag k()nnyű- . 1
lovasnak_ is, gy_alog9snak is, naszádosnak .is. És ha már nagyon
szorongató volt a helyzet, sőt még a segélyek is időben be-
futottak, a király merített is ebből a forrásból. Például 1526-
ban, amikor állítólag több gyalogos zsoldos állt a magyar
 harcrendekben, mint amennyi janicsár velük szemben. Ezek
harcoh1i is tudtak, és nem futottak meg az első ágyúlövésre.
De arról szó sem volt, hogy ezekből akár csak néhány ezret
állandóan zsoldban tartottak volna. Az utolsó pillanatban,
kapkodva összeszedték őket, hogy aztán - mintegy funkció
nélkiil - beállítsák valahová, a tőlük teljesen idegen hadrendbe,
vagy ami a legrosszabb, szétszórják őket a többi csapatok
közé.. I 526-ban egy részük oda sem ért már az ütközetre.
Csapatvezetőiktől felfelé senkinek sem volt fogalma arról,
hogy mit is kezdjen velük, hogyan használja ki azt az erőt,
amely egy jól alkalmazott gyalogos falankszban rejlik. Pedig a
svájciak már régen leckét adtak a gyalogos harcmodor alkal-
mazásából, amikor tönkreverték a francia király vagy a
burgundi herceg lovasseregét .
. ·Ide jutott a XVI. század elejére Magyarország. Az az ország,
:ímelynck egyik királya nem is olyan régen, alig egy ember-
öltővel korábban Európa egyik legjobb állandó zsoldos-
hadseregét mondhatta magáénak. 'Hunyadi Mátyás példát
mutatott utódainak, hogyan -kell céljai eszközévé alakítani azt
a kóbor rablóbandát, amellyé a hajdan huszita zászlók alá
síkra szállt cseh seregek züllöttek és amelynek sorait az európai
háborúk azóta sem hagyták feltöltetlcnül. Nem lehet azt mon-
dani, hogy Mátyás példája nem hatott a magyar hadszervezet
alakulására. Hatott bizony, csakhogy a n~gatív példa erejével.
Mátyás halála után a centralizált állam annyi más vívmányával
együtt bukott a két leggyűlöltebb, az állandó hadsereg fenn-
tartását biztosító kegyetlen adórendszer és annak édesgyermeke
és egyben biztosítéka, az idegen zsoldossereg. „Soha többé
ilyen megterhelést az ország nyakára" - ezzel a felkiáltással
kerestek, majd találtak maguknak olyan uralkodót a magyar
urak Ulászló személyében, akinek üstökét kezükben tarthat~ák.
Uralkodót, aki hitük szerint akkor is meg tudja védeni orszá-
gukat a törökkel szemben, ha a védelem anyagi feltételeitől
megfosztják. A változás egy ideig még nem érezteti hatását.
Mátyás kevés délvidéki akciójának emléke még élénken él a

77
törökök emlékezetében, és ha nem, a határon még Mátyás
hadvezérei állnak, hogy emlékeztessék rá. Az idő azonban a tö-
rököknek dolgozik.
Húsz évig állt a magyar védelem „két lábon", ha a zsoldos-
hadsereget Mátyás többnyire nem is a Délvidéken, hanem
Csehországban és Ausztriában használta is fel. Húsz év után
vissza a kiindulóponthoz: az 1490/92-es öncsonkítás, az állandó
hadsereg szélnek eresztése, majd megsemmisítése után ismét
csak a végvárak maradtak, meg a fikció, hogy a hadkiegészítés
hagyományos formáival sikert lehet elérni. Sőt, még e hagyo-
mányos formák színvonala is jócskán visszaesik. A nemesi
felkelést ugyanis csak erős király kényszerítheti rá arra, hogy
bizonyos ideig átlépje saját „árnyékát", működésének szok-
ványos kereteit.

A kincstár bevételei és a ho11védele111 költségei

Ami Mátyás hadseregét és egész pénzügyi politikáját nép-

szerűtlenné tette, nagyrészt az okozta utóbb a magyar végvári
vonal elhanyagoltságát, majd Nándorfehérvár elfoglalása után
az új védelmi vonal kiépítésének elmaradását, az állandó had-
sereg hiányát, azaz a védelmi rendszer csődjét: az anyagi le-
hetőségek, a~on belül is a kincstári bevételek szűkössége,
elégtelensége. ·,
Több előirányzat és számadás adatai alapján úgy tűnik,
hogy a végvári vonal személyi kiadásai a dunai hajóhaddal és
a néhány délvidéki úrnak hadállításra fizetett zsolddal együtt,
évente mintegy 100-120 ooo forintnyi összegre rúgtak.
Hangsúlyozzuk csak a személyi kiadások, de még itt is biio-
nyos megkötéseket kell tennünk. Az 1504-cs előirányzat u3 ooo
forintot vesz fel erre a célra, úgy azonb~, hogy egyes csapat-
testeknél az egész évi zsoldösszeget adja meg, másutt, és ilyen
a tételek többsége, egy olyan összeget tüntet fel, amely egy-
havi zsolddal azonos. Ehhez még bizonyos fizetéskiegészítés
járult posztóban vagy sóban, valamint a katonák mentessége
a taxa és a harmincad fizetése al'ól. Ezek a kiegészítések és elő­
jogok azonban együttesen sem kárpótolhatták őket a további
tizenegy hónap hiányzó zsoldjáért. Nem valószínű, hogy az az
1000 naszádos, akinek havi járandósága 3 forint volt, egész
éven át beérte volna 3000 forinttal, nem is érhette be, hiszen
nem tudott volna megélni belőle. Nem állíthatjuk azt sem,
hogy az előirányzatban ilyen eseteknél a megadott összeg
12-szeresét kell a kifizetendő zsoldra számítanunk, hiszen így
horribilis összeget kapnánk, figyelmeztethet azonban arra,
hogy a 100 ooo forint körüli előirányzat csak az alsó határát
jelentheti a személyi kiadásoknak, annak, amibe a végvárrend-
szer életben tartása egy esztendőben került.
Az egyéb, sommásan dologi kiadásoknak nevezhető tétele-
ket, mindenekelőtt a várépítési munkálatokat, aztán a lőszer,
élelmiszer- és hadieszközbeszerzés, valamint egy sor apróbb-
nagyobb tétel költségeit az előirányzatok alig említik. 1494/95-
bcn Jajcán és a környező várakban 4 : 1 volt a személyi és
dologi kiadások aránya. Ha ezt az arányt, jobb híján, általáno-
sítjuk, az 1504-es előirányzat 113 ooo forintos összegét további
30 ooo forinttal kell megnövelnünk. Eredményként tehát egy
140-150 ooo forintos végvári kiadást kapunk, amely már
önmagában is erősen megközelíti azokat az összegeket, ame-
lyeket a külföldi, így a jól értesült velencei követek a kincstár
egész évi bevételeként megadni szoktak. A dologi kiadások
fent kikalkulált összegével azonban, ahogy a személyi kiadások
előirányzatával is, nagyon óvatosan kell bánnunk, mert az
nem a várak tényleges dologi igényeivel, hanem a valóban
kifizetett tételek összegével azonos. Márpedig tudjuk, az
utóbbiak szabályszerűen mindig elmaradtak az előbbiektől.
Ez az arány már csak azért is nagymértékben felkeltheti
gyan·akvásunkat, mert a XVI. század közepén . az erődítési
munkálatokra megközelítőleg annyit számítottak, mint a
személyi kiadásokra. Nyilván nem volt ez másként három-négy
évtizeddel korábban sem.

79
 Így a végvári vonal . pénzszükségletét jószerivel inkább
valahol 200 ooo forint felett kell keresnünk. Magyadn:-az az
összeg, amelyet egy békeévben a végvárak fenntartására, sze-
mélyi és dologi kiadásként, fordítani kellett ,volna, azonos a
kincstár egész évi bevételével, vagy több annál. És hol vannak
még a királyi bandériunwk fenntartására fordított összegek,
vagy a királyi aulikusok fizetése, amelyre 1495-ben több mint
75 ooo forintot adtak ki? Hol vatmak azok az összegek, ame-
lyeket a kincstár föuraknak és főpapoknak hadtartás .,c_éljaira
fizetett, vagy, ami eg)Te megy, adójukból elengedett?
Természetesen az egész bevételt nem fordíthatták egyedül
csak a végvárak kiadásainak fedezésére. A kincstárnak, ha csak
a nagyobb tételeket vesszük is, fizetnie kellett az udvartartás
és a külügyek költségeit, de fizetésért tartották markukat a
főméltóságok is. Ha mindazt kifizetik és megadják, amire a
végeknek szüksége_van, az államháztartás pillanatok alatt össze-
omlik. A kincstár sajátos módon segített magán és ez a „ki-
gazdálkodási forma" követőkre talált a XVI-XVII. század
bécsi kormányszerveinél. is: mindig csak annyit fizettek ki,
_amennyi éppen múlhatatlanul szükséges voI:f. ·fgy, egyfajta
„kényszerkölcsön" útjáií., liitelezője volt a kincstárnak min-
denki az egyszerű katonától, aki hónapokig hiába várta zsold-
ját, a végvárak főtisztjeiig, akik alkalmanként saját szakállukra
vettek fel kölcsönt, hogy zsoldot fizethessenek vagy élelmi-
szert vásároljanak. Nemigen akadt a déli magyar végvonal
történetében olyan távozó bán, akinek ne lettek volna követe•
lései a kincstárral szemben.
A felszerelés ennek következtében természetesen elavult
volt, megérett már a cserére. Nándor{ehérvár ócska Iőszerszá­
mokkal védte magát 1521-ben, mert ágyúit Szapolyai János
néhány évvel korábban Zsamó ostrománál elvesztette. A
falak csak akkor láttak nagyobb szabású tatarozást, ha valame-
lyik gazdag egyházi azzal igyekezett könnyíteni a kincstár
rovására elkövetett sok visszaéléstől nehéz lelkiismeretén,
hogy egy jelentősebb összeget hagyott a végvárak helyreállí-

80
17. Magyar főúr a XV. század végén
 19. Szapolyai János lllagyar ki rá\ y
(1526--1540)

{l\. Magyar para.s~t a

)(VI. század ck3c11.
20. Magyar köznemes buzogánnyal a XVI. század első negyedében
 PP,'1Xf~'VS·A, SVMMO·FERONANOVS·CAESARF,·C.'\RLO '.
P EX·IV)MANORV/\\ ·S!C·TVUT·ORA·GEr\M
AE.T · S'\í\~: ·XXL'<
ANN · ,.,.._· f) • XXXI ~ j ..

21. 1. Ferdinánd osztrák főherceg, Magyarország és Csehország királya

29 éves korában
tására. Így javították ki pl. Nándorfehérvár falait az 1496-ban
sikkasztásért letartóztatott Ernuszt Zsigmond pécsi püspök
IO ooo forintján, amelyet végrendeletében e célra hagyott
(XVI. század eleje).
Csak a legvégső esetben rendezni a tartozásokat - ez volt
az alapelv a végvári vonal fenntartásánál. Mi mást tehetett
volna a kincstartó? Hiszen még így sem tudott olyan keveset
fizetni rá, hogy az a „kevés" is el ne vitte volna az állami be-
vételek felét-kétharmadát. Természetesen ilyen körülmények
között szó sem lehetett arról, hogy a kormányzat állandó
zsoldoshadsereg felállításának tervével foglalkozzék, hiszen
nem volt az az ügyes pénzügyi manipuláció, amellyel a fenn-
tartásához szükséges hatalmas összeget elő lehetett volna te-
remteni. Ha király jelentős hadat vihetett magával valamelyik
hadjáratára, biztosak lehetünk benne, hogy valami rendkívüli
jövedelemre sikerült szert tennie, hogy egy nagyobb külföldi
segély futott be idejében, hogy valaki pontosan a legjobb pilla-
natban halt meg és a szorongatott kincstár rátehettc kezét
vagyoiiara~1niiit"(52r júliusában'"Bakócz Tamás esztergomi érsek
ingóságaira~ Vagy pedig, hogy valami különleges módon se-
gítettc1c riiagukon, mint 1526-ban, amikor az egyházak kin-
cseinek felét foglalták le, és a fizetetlen parancsnokokat ereklye-
tartókkal, kelyhekkel, szentek ezüstkoporsójával elégítették ki.
A legszélsőségesebb példa mégis Tomorié, aki 1525-ben, a török
háború kellős közepén nem tudott mást tenni, mint sót és
késeket bocsátott áruba ellenségeinek, a törököknek, s ezzel
mintegy hozzájárult a török hadak egy részének ellátásához
és felfegyverzéséhez, csakhogy azonnal pénzhez juthasson,
és katonáit fizetni tudja. Erre a nagyon is veszélyes tettre
kényszerült a magyar hadak vezére, a római egyház prelátusa,
a törökök legesküdtebb ellensége akkor, m!dőn aligha lehe-
tett kétséges, hogy a döntő küzdelem már nem késhet sokáig.
Csak azért, mert immár ezt is önmagának kellett megoldania,
és nem oldhatta meg másként.

6 A mohácsi csata 81
 Cs,1k a kincstár szegény, i•agy az orsz~~ is?

Ez a hclvzet 1490 után: a kincstár roskadozik a honvédelem

terhei alat~ és csak állandó válság-gazdálkodással képes ideig-
óráig fenntartani a mérleg egyensúlyának látszatát. És közben,
ahelyett hogy fokozni tudná erőfeszítéseit, egyik kudarc követi
a másikat. De vajon így kellett-e lennie? Csak__ a kincstár
szegény vagy az ország is? Vajon nincs pénz vágy csak nem
oda folyik be, ahonnan a honvédelem céljaira továbbítani
lehet?
Mátyás király nagy centralizációs kísérlete amellett látszik
bizonyítani, nagyon is jogosult a gyanú, hógy a _lcincst~r
ji)vedclmei illetéktelen kezekbe jutottak, hiszen az 9j_övedcl-
mei nem 200 ooo forint körül mozogtak, hanem ennek vagy
négyszeresére rúgtak. A végvárak őrségén kívül állandóan
20 ooo lovast és 8000 gyalogost tartott fegyverben és ~-l!lellett
sok egyéb olyanra, kastélyépítésre, a Corvina kialakídsára,
művészek támogatására stb. is jutott pénze, sok pénze, amire
bizonyára nem költ,-ha a pénzt az államélet fontosabb terüle-
teiről kell el vonnia. Magyarországot Mátyás halála ó~a-nem
rázta meg gazdasági katasztrófa, a termelés színvonala sem
zuhant vissza a XV-XVI. század fordulóján. És mégis, ekkor
már mintegy 4000 lovas, rnoo gyalogos és 1100 naszádos el-
tartása is szinte megoldhatatlan gondut okoz.
Mátyás példájával azonban vigyáznunk kell kétarcúsága
miatt. Mátyás, Ausztria keskeny keleti sávjának elfoglaEs~ig,
pontosan azon területek felett rendelkezett, mint utódai:
II. Ulászló és II. Lajos, tehát f\1agyarország koronája mellett
viselte Cschországét is, birtokolta a Magyarországnál fejlettebb
Morvaországot, Sziléziát és Lausicot. Csakhogy Hunyadi
.Mátyás nem árnyékuralkodó itt sem, mint ahogy szuverén
volt a szó legszorosabban vett értelmében Magyarországon is.
Akiktől utódai csak nagy nehezen kaphattak valamicske segít-
séget, azokból Mátyás hadsereget tartott fenn. Pontosan ez
uralkodásának és külpolitikájának Magyarország számára

82
 alighanem végzetes bl ls.'.1 cllcntmond,ísa: hogy hadsereget
tarthasson, birtokolnia kdlctt ezeket a tartományokat, hogy
ezeket bírhassa 'lintc állandóan ott és azokért kellett hadakoz-
nia. E hadsereggel időről időre ellensúlyozhatta a török törek-
vé, . it, de a hadsereg fenntartásának szükségletei egyszersmind
l.1énítlltták saját déli hadi tevékenységét is, hiszen ha hadseregét
délnek fordítja, könnyen elvesztheti magának a hadsereg
állításának bázisát. E végletek között őrlődik a mátyási kül-
p0litika, amelyet már csak azért is nehéz megítélni e vonatko-
zásaiban, mert nem volt meg szükséges kifutása.
Egyet azonban világosan mutat: Magyarország egymagában
még ilyen erős király kezében sem képes azokra a katonai
erőfeszítésekre, amelyek a törökökkel szemben megvédhetik.
Valamilyen módon biztosítania kell, hogy más országok is
részt vállaljanak a magyar honvédelmi költségekből. Mivel
pedig erre önszántából, mint a korábbi és későbbi évek tapasz-
talatai egyaránt bizonyítják, egyetlen ország sem hajlandó,
rá kell kényszeríteni a teher átvállalására. Vagy pedig - és ez
lesz a Mohács utáni Magyarország útja - oly módon kell erre
az áldozatvállalásra rávenni, hogy Magyarország maga csat-
lakozik valamelyik nagyobb közép-kelet-európai államalakulat-
hoz, amelyben aztán teljes, mindenre kiterjedő önállóságát
csak ideig-óráig őrizheti meg.
Tény viszont, hogy Mátyás magából Magyarországból is
jóval több jövedelmet tudott kisajtolni, és itt ragaszkodni kell
az utóbbi kifejezéshez, inert valóban ki kellett sajtolnia ezt a
magasabb összeget. A főurak, többek között emiatt is, össze-
esküvéseket szőttek ellene, a parasztság szökött az adószedők
elől, az adóbehajtásnál sokszor kellett katonai karhatalmat
igénybe venni. De a pénz mégiscsak befolyt, fel lehetett hasz-
nálni az egész ország érdekében fontos célokra. Ami pedig
a leglényegesebb, a gazdasági élet sem omlott össze. Lehet,
hogy a Mátyás által behajtott adó hosszú távon elnyomorítja
a parasztság egy részét. De a parasztság Mátyás uralkodásának
harminckct esztendeje alatt kibírta azt, túlélte, és utána egyál-

6*
talán nem t(ínik elszegényedcttnek, tönkrementnek. A király
a pénzt zömmel olyan célokra használta fel, amely nemcsak
neki, a királynak, hanem az országn .' l· is életbevágóan fontos
volt. Mit ért a magyar jobbágy vagy ura azzal, ha a Jagelló-
korban (amikor azért a rendkívüli hadiadót, ha nem is oly
gyakran, ugyancsak beszedték) könnycbbedtek ugyan állami
adóterhei, de nem volt aki megvédje munkájában, és ha had-
seregre volt szükség, akkor is őt hívták, őt zavarták táborba,
hogy immár maga védje is meg, gyenge fegyverrel, gyenge
katonai tapasztalattal azt, amine' védelmére pénzt már fizetett.
A pénz nagy része, amel1.nek az állami kincstárba kellett
volna folynia és amelyre oly nagy szüksége lett volna az or-
szágnak, magánkézbe jutott, ahonnan aztán nagyon nehéz volt
már akár honvédelemre, akár a török fenyegető közelségére
hivatkozva megszerezni és az elsődleges célra felhasználni.
És itt most ismételten igen csábító lenne oldalakat megtölte-
nünk annak bemutatásával, hogy a magyar arisztokraták és
főpapok közül ki, hol és mennyit szerzett az állami jövedelem-
b(íl, mennyit szedett be a közcélra rendelt rendkívüli állami
adókból, mennyit sikkasztott el abból a pénzből, amelyet
katonaállításra kapott. Elégedjünk meg most mégis e probléma
jelzésével, mert - és ezzel legyünk egész világosan tisztában -
Magyarországon még a legfelsőbb csoport tagjai sem harácsol-
tak össze olyan mesés pénzvagyonokat, amelyek elkobzása,
megcsapolása (a feudalizmusban egyébként mind megannyi
keresztülvihetetlen elképzelés) egy csapásra megoldhatta volna a
magyar honvédelem összes nehézségeit. Manipulációik sok vo-
natkozásban gyengítették a védelem esélyeit, példájuk bomlasz-
tólag hatott, felelőtlenségük sok, még menthető helyzetet rontott
végzetes csapássá. Az alaphelyzet azonban mégiscsak az, hogy
nem tulajdoníthattak el többet, mint amennyi·volt. Ami pedig
volt, a kincstárba befolyt és be nem folyt pénzjövedelem
együttesen sem lehetett elegendő hosszú távon annak az összeg-
nek biztosítására, amelyet a védelem ügye évről évre igényelt.
A magyar király viszonylag jelentős jövedelmet szerzett
a bányákból és a külkereskedelmi forgalomra, a kivitelre és
behozatalra egyaránt kivetett ún. harmincadvámból. E bevéte-
lek önmagukban szemlélve nagyon is jelentős tételek lehetnek, .
de semmiképpen sem döntő jelentőségűek. A legendák világá-
ba tartozik az is, hogy a harmincadjövedelmek egy esztendő­
ben 180 ezer forintnál is többre rúgtak, mint ahogy azt az
1526 tavaszi országgyűlés köznemesi küldöttei a külföldi
követek előtt állították, nyilván azzal a céllal, hogy a katonai
terhek minél nagyobb részét, és az ezze! járó morális felelős­
séget az uralkodóra háríthassák át. A pénz túlnyomó része
nem ebből, hanem az adórendszerből származott, tehát na-
gyobb részében a jobbágyság, kisebb részében a polgárság
pénzéből.
Nemcsak a király bevételeinek zöme eredt a föld népének
megadóztatásából, de a földesúr sem igen szerezi::. u i:t máshon-
naú pen:itillagának, mint a földesúri ccnzusból é.: a természet-
ben llcszedett termények áruba bocsátásából. A földesúr jöve-
delme akkor is a jobbágyi munka gyümölcse, ha aztnc:m közvet-
lenül maga szedte be, hanem a királytól fizetésként, zsoldként,
jutalomként kapta, hiszen mint mondtuk, a kincstári bevéte-
lek mögött is ez volt a fedezet. Ez magyarán annyit jelent, 1
hogy csak annyit lehetett az állami és magánföldesúri kiadá-
sokra, köztük a honvédelem ügyére fordítani, amennyi a 1

csekély létszámú és nem különösen tőkeerős városi polgárságból

és a jobbágyságból kisajtolható volt. Mintegy negyed-fél-...,
millió jobbágyporta pénzadóján és a városok taksáján, amely
a legnagyobbnál, Budánál sem emelkedett 2000-3000 forint
fölé, osztozkodhatott a kincstár és az uralkodó osztály.
Tegyük mindjárt hozzá, hogy közvetve, de nem ritkán az
ún. „külföldi" segélypénzek is a magyar társadalom adófizetésre
kötelezett osztályaitól vagy azok adójából származtak. A pápa
ugyanis sokszor nem effektív pénzjuttatással segítette Magyar-
ország török elleni harcát, hanem a papság tizedét vagy a
Magyarországon befolyt búcsúpénzek egy részét engedte át
az uralkodémak erre a célra. Azaz, úgy támogatta hazánkat,
hogy nem vitte ki onnan azt a pénzt, amely a korszak felfogása
szerint jogosan megillette volna. A pápák kezdetben ragasz-
kodtak hozzá, hogy mindazok, akik az ún. jubileumi búcs(1t
elnyerni kívánják, Rómába zarándokoljanak, és ott tegyenek
eleget a búcsú meghirdetésekor meghatározott feltételeknek.
Később hozzájárultak, hogy a hívők a megszabott feltételek
teljesítésével hazájukban is elnyerhessék a búcsút. Magyaror-
szágon 1450-ben a Rl'imába utazás és kéthetes ottani tartóz-
kodás fele költségeit követelték pénzadományként. A befolyt
összegnek aztán többnyire felét a uralkodó kapta. Anakronisz-
tikus lenne a segítségadásnak ezt a módját leszólnunk, annyi
azonban bizonyos, hogy nem növelte a felosztható tőkét,
hiszen maga is azokból a forrásokból származott, mint az adó.
(A Magyarországon forgó pénzmennyiséget az sem növelte,
ha a pápa más országok búcsúpénzéből is juttatott Magyar-
országnak, hiszen ugyanakkor az itteni fele Rómába jutott,
és a hazai lehetőségek ellenére is rengeteg magyar - 1500-ban
például minimálisan 200_0 fő - kereste fel az örök várost, s
ott rótta le pénzadományát.)
Az adóalapot csak nagyon óvatosan lehetett pénzadóval
megterhelni, mert a szűk magyar piaci viszonyok, a társadalmi
munkamegosztás viszonylagos fejletlensége következtében
fizetőképessége nagyon korlátozott. Ugyanakkor a kettős­
adóteher állandósulása, a pénzterhek növekedése állandóan
bomlasztja saját alapját, azokat az egységeket, amelyek útján
ezeket az adókat kivetették és beszedték. A jobbágy menekült
előle, ki a zsellérségbe, ahol ez az adórendszer kevésbé érte el,
ki a szabad királyi városokba és a szintén szabott összeggel
adózó mezővárosokba.
A magánföldesúr gyakran legálisan is beszedhette jobbágyai-
tól a rendes szolgáltatások mellett az állami célokra fundált
„rendkívüli" (a XV. század második felétől fogva e jelző
egyre kevésbé illik rá) adót. Mindez, a jogos és jogtalan együtt
sem volt azonban elegendő hatalmas földesúri magánvagyon0!~
létrejöttéhez. A kor forrásaiban, de időben visszafelé is, mind-
~'
[ 86
untalan szembetlínnek a tőke- és pénzhiány félreismerhetetlen
jegyei. Abban az országban, ahol az esztcigonú érsek hatalmas
birtokai jövedelméből, a tizedből és más címeken bevett össze-
gekből együtt sem fedezhette a kiadásokat, amelyek között
pedig mindössze néhány tucat zsoldoskatona költsége áll; ahol
mindennapos gyakorlat, hogy egy-egy nagybirtokos úr \'i-
szonylag kis készpénzadósságot is csak akkor tud törleszteni,
ha ell-ítte valamelyik birtokát zálogba vetette, aligha szabad a
nagybirtok pénzszerzési lehetőségeinek nagyságát túlbecsül-
nünk. Hiába bSvelkedik a birtokos, természetesen szintén
jobbágyai terméséből vagy saját allódiumáról összegylíjtött
borban, búzában, apró- és lábasjószágban, fában, sóban és .
mindenben, amit e jószerint minden természeti kinccsel, jó
termelési lehetőségekkel megáldott ország adhat, abból vi-
szonylag kevés pénzt tud csinálni. S ha eladott valalllit, hosszú
ideig várhatott, anúg a pénzéhez hozzájutott. Jellemző.
hogy Szalkay László esztergomi érsek 1526-ban, amikor az
ország vezetői önmagukat adóztatták meg, hogy a király
hadba szállhasson, a felajánlott összegből csak a kisebb részt
tudta készpénzben adni, a többit sóban és nyersanyagban ígérte.
A királyi birtokokból sem származott valami nagy pénz-
jövedelem: a budai vár udvarbírája egy alkalommal ro ooo
·forintot adott át Mátyás királynak hét esztendő gazdálkodásá-
nak mérlcgtöbbleteként, jóllehet hivatala kezelte a dömös-
visegrádi, a budai és a debreceni uradalmakat és hozzá folyt be a
jász-kunok adója is, ugyanakkor a feladatok, amelyeket jöve-
delmükből megoldani kellett, nem voltak különösebben
nagyok. (Az évi 1000 forintos jövedelem még akkor is hallat-
lanul kevés, ha tudjuk, hogy a király bottal „adott kifejezést"
azon véleményének, hogy a lehetőségek és a bevétel közti
szakadékot indokolatlanul nagynak találja.)
Ezen az összképen mit sem változtat egy-egy olyan ellen-•
példa, mint Bakócz Tamásé, akinek hagyatéka jelentős hozzá- i
járulás lehetett az 1521-es hadjárat költségeihez, bár a befolyt
40 ooo forintról azt tartották a kortársak, hogy a hagyatékot

~7
 elkótyavetyélték. Már csak azért sem, mert róla például tudjuk,
hogy fél évszázadon keresztül számlálhatatlanul sok hagyaték,
birtok szállt kezére és hogy több idegen hatalom, sokszor az
egymással ellenségesek is, busás összegekkel igyekezett el-
nyerni támogatását. S ugyancsak nem lehet bizonyíték az
általános tőkeszegénység ellen a sikkasztó Ernuszt Zsigmond
pécsi püspök esete sem, aki 400 ooo forinton váltotta ki magát a
király fogságából, legfeljebb az rejtély, hogy honnan tudott
ilyen hihetetlenül nagy összeget szerezni, amikor - igaz
korábban -- a török fogságba esett Maróti János csak hatalmas
erőfeszítéssel tudta előteremteni a szabadon bocsátásáért kért
40 ooo forintot. , .
_persze nem kell sajnálni az arisitokráciát szegénysége miatt.
Ha tőkéje nem is volt nagy, jutott erre is, arra is,_ néh_a_a
honvédelemre is. Elsősorban tehát nem azért kell elmarasz-
talnunk a Mohács előtti ország uralkodó osztályát, mert kezén
elsikkadt a honvédelem fedezete, hanem azért, mert még on-
nan is botorul - és elsősorban önmagával szemben felelőtlenül
- elvett, ahová pedig- saját érdekében, erejéhez képest adnia
kellett volna. ·,
A polgárság, amelyre mint tőketulajdonosra, szállítóra,
sőt mint zsoldosra is nagy feladatok vártak a centralizáció
támogatásában és az állandó hadsereg fenntartási lehetőségeinek
: megteremtésében, szervezésében ott, ahol erre alkalmas volt,
:nálunk többé-kevésbé alkalmatlannak bizonyult erre a fela-
,datra. Amit megtehetett, megtette; ez azonban nem volt
~elegendő. A magyar szabad királyi városok sokkal inkább az
állam, a hadseregfenntartás fejőstehenei voltak, semmint a
hadseregszállítás és· -ellátás lebonyolítói és haszonélvezői. A
királyok a városi adón kívül ágyúkat, fegyvereket, lőszert,
szállítóeszközöket és ki tudná előszámlálni, mit követeltek még
a városoktól adóju\rnn és a tőlük hadba küldendő zsoldosokon
kívül. Álljon itt néhány bártfai adat 1521-ből, amelyekhez
hasonlót azonban tucatjával szolgáltatna bármelyi másik
szabad királyi város levéltára is: a város már kifizette az esedé-

88
kes évi adót, amikor április 17-én felszólítást kapott arra, hogy
előlegbe újabb adót fizessen a török támadás miatt. Mintegy
egy hónap múlva a város be is küldi a kívánt összeget. Június
27-én, amikor Szulejmán már Nándorfehérvár hoz közeledik,
a királytól ismét újabb adó fizetésére, 100 gyalogos és 3 ágyú
küldésére kap utasítást.. Két hét múlva, némi hiánnyal, ezt is
kifizeti a város, de az összeg 3/4 részét már kölcsönbe kell
felvennie. A 100 zsoldosból azonban mindössze csak 25-öt fogad
fel két hét múlva, két hónapra, azaz olyan rövid időre, ami
alatt nem is igen járhatják meg a Délvidéket. A hadjárat és a
honvédelem a városok számára még akkor is csak újabb meg-
terhelés, ha egyes polgáraiknak haszna van a hadsereg élel-
miszer-, posztó- vagy fegyverszükségleteiből.
Nem csoda, hogy nem nagyon siettek e rendeleteket tel-
jesíteni. Azután azoknak a városoknak, amelyek az ország
északi, törököt sohasem látott vidékén feküdtek és a Délvidékkel
csak közvetítőkön keresztül voltak kapcsolataik, a török ve-
szély egyelőre nem tapasztalat, hanem nagyon is távolinak t(ínő
fenyegetés. A kancellária Mátyás király uralkodása óta formu-
laszerűen akkor is beleírta a városokhoz intézett parancslevelek-
be a „török veszély"-re vonatkozó sorokat, a1:njkor nem is
volt háború, csak éppen valami rendkívüli adót kívántak
tőlük. igy aztán nem csoda, hogy a több évtizedes üres fenye-
getés után a városok, főleg a hadszíntértől távoliak, akkor
semJ~jttek a helyze.t súlyosságában, amikor ~. formula és a
valóság már veszélyes közelségbe került egy!nással. Ezért
lát Eperjes polgársága az egyházi ezüstneműk felének 1526-os
begyűjtésében, e kétségbeesett, de nagyon is indokolt rendel-
kezésben cselszövényt, és igyekszik ott elszabotálni, ahol csak
tudja, hasonlóan a katonaállítási kötelezettséghez. Sokkal
aktívabbak a város önvédelmi előkészületei a mohácsi csata
után, amikor a török már nem távoli fenyegetés csupán,
hanem nagyon gyorsan feléjük mozgó, közvetlen veszély.
A budai polgárok, alighanem éppen a Délvidékhez fűződő
közvetlen és szoros kereskedelmi kapcsolataik miatt, már 1521-
ben is érzékenyebben reagáltak a török hadjárat hírére, mint
felvidéki társaik: ők szerelték fel azt a hajórajt, amely siker-
telenül igyekezett élelmiszert és hadianyagot szállítani Nándor-
fehérvárra.
*
1433-ba.n Zsigmond király büszkén és akkor még talán
{em minden alap nélkül jelentette ki, hogy „a magyar király-
ság a hozzátartozó országokkal és területekkel együtt van olyan
kiterjedt, hatalmas és népekben gazdag, hogy bármely ellenség
dlen, akármelyik részről jöjjön is, elegendő hadinépet tudjon
talpra állítani a maga védelmére és az elidegenített területek visz-
staszerzésére' '.Egy emberöltő múltán azonban már egészen más
hangok hallatszanak. Hunyadi János, akit aligha lehet kishitű­
séggel vádoh1i, 1454-ben azt üzente a császárnak, hogy inkább
átcn gedi a törököket nyugat felé, semminthogy magára
hagyatva vállalja a kilátástalan küzdelmet és ezáltal az országot
romlásba döntse. Ha Hmiyadi fenyegetése nem is volt mentes
a taktikai célzatosságtól, Vitéz János 1455-ös kijelentését,
miszerint „Magyarország mások segítsége nélkül magát nem
tarthatja fenn", már a magyar helyzet szabatos felmérésének
ítélhetjük. Mátyás és utódai honvédelmi gyakorlata pedig,
más és más oldalról ugyan, de minden szónál ékesebben
bizonyítja: Magyarország sem a XV. században, sem pedig a
XVI. század elején nincs abban a helyzetben, hogy pusztán
belső erőforrásaira alapozva elháríthassa a déli szomszéd állandó-
sult katonai nyomását. Még akkor sem, ha gazdasági fejlettsé-
ge - úgy tűnik - valamivel nagyobb katonai erőfeszítéseket
is megengedett volna, mint amilyeneket a Jagelló-kor Ma-
gyarországa a gyakorlatban tett.
 IIL Magyarország és Európa

Ha mindaz, amit az előzőekben Magyarország anyagi erő­

forr~sainak elégtelenségéről leírtunk, igaz, gondolatmenetünket
csakis azzal folytathatjuk, hogy mely országok voltak hajlandók
hazánk megsegítésére a török elleni kiizdelemben, milyen for-
mában és milyen feltételek mellett.

Fikci6 és val6sá._~

Gyakran hallani, hogy az -~urópai államok, a Magyarország

sorsában közvetlenül érdekelt szomszédok és távolabbiak
egyaránt,· közömbösen szemlélték Magyarország vergődését.
Vagy patetikusabban: részvétlenül állták köriil a sírt, amelybe
egy ország függetlensége temetkezett.
Ha ezen mindössze csak azt kell értenünk, hogy egyes szom-
szédos országok az adott pillanatban nem tettek meg annyit
a bajba jutott Magyarország megsegítésére, amennyit önérde-
kük diktált és amennyit megtehettek volna, többé-kevésbé
igazat mondunk. De ki határozhatja meg, hogy mikor és
mennyivel kellett volna segíteniük?
Ha mindehhez a vád, a szemrehányás szavai is társulnak,
ha mindez egyfajta számonkéréssel párosul: hogy ezek meg
azok az országok nem küldtek ennyi meg annyi katonát,
ennyi meg annyi pénzt, hiszen megtehették volna stb., ezzel
a külpolitikai „szemlélettel" már alig kezdhetünk valamit.
Nemcsak a benne bújkáló utólagos indulat núatt, hanem első-

91
sorban azért, mert ha akaratlanul is, egy sor fikciót, történetti
szemléleti tévedést keltenénk vele új életre. Olyan ideológia-
konstrukciókat, amelyek a maguk korában is inkább csak egv-
fajta jámbor óhajt fejeztek ki, semmint a valóságos összefüggt-
sek tudati tükröződései voltak.
Lássuk tehát miben is áll e fikciók lényege. Mindaz, amit
az alábbi két szakaszban erről néhány mondatba szorítunk,
tulajdonképpen egyszersmind idézőjelbe is kívánkozik:
Egyrészt: Európa államainak és fejedelmeinek egyaránt
érdeke, hogy a Balkánon át Európa testébe hatolt „mételytől"
„a keresztény név [hit] ősi és természet szerint való ellenségé-
től", a török birodalomtól megszabaduljon. Eszerint tehát
a törököknek a keresztény vallással ellenséges, sőt erre támadást
parancsoló vallása lenne a főok, amely miatt a török hatalom
kiirtandó Európa földjéről. A szál, amely az európai fejedel-
meket e harcban összeköti, a keresztény egyetemesség (uni-
verzalizmus) pápában megtestesülő középkori eszménye. Az
európai uralkodók kötelesek, mint megannyi „Athleta Christi",
keresztes háborúba vonulni, hogy eldöntsék „a két világ", „a
két világnézet" elodázhatatlan küzdelmét. Magyarország
épségben tartása tehát már csak azért is indokolt, mert ennek
az országok és nemzetek fölött lebegő univerzumnak tagja.
Másrészt: Európa minden országának érdeke Magyarország
egységének és függetlenségének fennmaradása az előbbieken
túl azért is, mert hazánk azáltal, hogy önmagát, saját határait
védelmezi a törökkel szembe~, egyszersmind a nyugat felé
vezető utat is elzárja előtte. Igy, ezáltal lesz Magyarqrszág
„Európa", vagy „a Nyugat" vagy pedig, ha úgy tetszik, „a
Ke::reszténység védőbhtyája". Eleste vagy akár meggyengülése
károsítja a nagyobb egészet is. Mivel eme „építmény" fenn-
maradása közügy, adakozzék mindenki legjobb akarata és
ereje szerint .
.Ennyit az „Európa védőbástyája - Magyarország" cimkéjű
elméletről. Hogy valami baj lehet ezzel a gondolati modellel,
az alighanem a fentebb elmondottakból is kiderülhetett:

92
abból, hogy Magyarország, bármennyxre rászorult is, sfü
bármennyire kiérdemelte is azt a Mohácsot megelőző tíz-
tizenkét évtized küzdelmeivel, e segítséget nem kapta m,eg.
Ha fenti elméleti konstrukció helves, ebből csak az következ-
hetne, hogy vagy Magyarország, török kézre jutása nem volt
oly veszélyes szomszédaira nézve, mint mi utólag gondoljuk,
vagy pedig hogy az érintett szomszéd országok vezetői szen-
vedtek valami, a magyar uralkodó osztályéhoz nagyon is
hasonló vakságban. Mivel ez így aligha igaz, a magyarázatot
nyilván egészen más irányban kell keresnünk.
Elméletileg nézve természetesen minden egyes európai
hatalom érdeke lenne a török előrenyomulás feltartóztatása,
sőt a törökök kiszorítása egész Európából. Persze nem csak
és nem is elsősorban a vallási ellentétek miatt, bár ennek ható-
erejét sem lehet kizárni a tényezők sorából, még akkor sem,
ha az „európai" vallás éppen ez idő tájt kezd a reformáció
térhódítása révén két keresztény vallássá hasadni. Sokkal in-
kább azért, mert a törökök előrenyomulásával egy új, erős
osztozkodópartner lépett az európai politika színpadára. Már-
pedig egy ilyen feltűnése természetszerűleg csökkenti, korlá-
tozza a többiek politikai-gazdasági lehetőségeit. Még akkor is,
ha a többi államéval azonos uralmi normák szerint rendez-
kedik be saját területén. Hát még akkor, ha berendezkedéséből
és gyakorlatából hiányoznak bizonyos „uralmi gátlások".
A török birodalom1 terjeszkedése ~orán először a Földközi-
tenger és a Fekete-tengér közti átjárót; a Dardanellákat vonta
ellenőrzése alá, majd I. Szeliin uralma alatt kelet és dél felől
lassan már az egész földközi-tengeri medencét körülkarolta.
Szíria elfoglalása (1516), Egyiptom megszerzése (1517) majd
ezt követően az észak-afrikai partvidék berber kalózfejc- .
delemségeinek hódolatnyilvánítása a szultán előtt - Egyiptom ·
elfoglalása után - mind-mind ennek a folyamatnak állo-
másai. A Földközi-tenger, amely a korábbi évszázadokban
Európa gazdasági életének ütőere volt, a levantei kereskedelerv-
egycs államok számára oly sok pénzt hozó színteréből had'...

93
 színtérré, majd kis túlzással mondva, török bcltengcrré lesz.
És ez már egy olyan kö;ct~ezményc a ,t?rök előrenyomulás­
nak, amely minden europai h.•talmat sujtott, amely e tenger
mentén helyezkedett el, vagy amdy kereskedelmi kapcsolatai
révén e térségben érd~kclt volt. M~rpc~1ig ilyen volt Európa
csaknem minden orszaga, amely e korban valamit számított.
Kit csak kereskedelmén, kit birtokain és kereskedelmén ke-
resztül sújtott a törökök földrajzi-tengeri térnyerése. Hogy a
következmények közül !ná~t ..itt _ne említsünk: a földraj,zj
felfedezések századfordulo korul hirtelen felgyorsult folyama-
tának ösztönzői között is ott kell látnunk a török birodalom
megerősödését. Méghozzá a legjelentősebb okok között. Bár
a szultán természetesen nem akarta, nem is akarhatta lezárni a
mesés Indiák" felé vezető levantei utat, hiszen annak forgal-
"mából nem csekély h aszi~~- szar~azott,
' _a k ere~k edőknek mégis
más utakat kellett keresmük, hiszen mmdadd1g, ameddig csak
ez az egyetlen keleti út létezik, ki voltak szolgaltatva a törökök
kényének-kedvének.
Ahelyett azonban, hogy összefogási kísérleteket és az európai
államok sikereit regisztrálha_tnánk, a török birodalom kül-
1 1 politikai ~tabilizálódásának lehetünk tanúi. A török a XVI.

század elején már korántsem volt az a „természet szerint való

ellenség", amelynek a kci:esztény források változatlan hangerő­
vel hirdették ekkor is, később is. Nem Európa virágoskertjébe
tévedt ázsiai fenevad többé, amelynek kiirtására 1396-ban
még együtt vonultak az .angol, a francia, a német lovagok
Zsigmond magyar király, illetve a havasalföldi vajda seregeivel,
küldetésnek érezve a hadba vonulást, hogy egyetlen határo-
zott csapással ismét visszataszítsák a szultánt oda, ahonnan el-
indult. A XV. s:z;ázad végére a Porta határozottan szalon-
képessé vált az európai politikai életben. Minél jobban ~lőr~­
nyonµrlt, annál inkább.
E 'kettősség önniagában is nagyon jól pél8ázza, mily távol-
ságban van egymástól az absztrakt érdek, amely kétségtelenül
a török kiífaését diktálta volna, a szintén érdekek alapján épült

94
és azok szolgálatára hivatott gyakorlati politikától. Európa
ugyanis nem egységes, nincs semmiféle rendező erő, amely
lehetővé tenné az egységes fellépést a törökök ellen. A ke-
resztény univerzalizmus lenne az? Bár politikai jelszóként ko-
rábban nem volt teljrscn hatástalan, mint egységesítő politikai
erő sohasem létezett. A XVI. század elejére már korábbi ható-
ereje is a múlté. A pápa, akinek hordoznia, mcgtestesítcnie
kellene ezt az eszményt, mint mindig, ekkor is aktív résztvevő­
je vagy szenvedő alanya az államok egymás közti hatalmi
harcainak. Szenvedő alanya éppen a 1:10hácsi csatát követő
esztendőben is, amikor V. Károly császár diadalmas csapatai
kirabolják és felgyújtják székhelyét, Rómát. És aki a franciák-
kal szövetséges pápa városát ily törökhöz méltó kegyetlenség-
gel bünteti, nem más, mint eme univerzalizmus másik pilléré-
nek, a német-római birodalomnak (amely önmagában is egy
fikció) uralkodója. Aztán msg-a--biro~lom fejedelmei közül
egyre többen barátkoznak a~reformációval, amely a XVI. szá-
zad második tizedére már az egyházi egységet is bontogatja.
Dc nincs más rendező hatalom, kristályosodási pont sem,
annál több széthúzó akarat. Persze ezekből is egység alakul,
ha nem is egész Európáé. Azok a nagyhatalmak emelkednek
ki a feudális széttagoltság bilincseiből és terjesztik ki az etnikai
választóvonalakat tapogatva határaikat, amelyek aztán évszá-
zadokig meghatározzák majd Európa sorsát.
Csakhogy a nagyhatalmak zömmel nagyon távol esnek a~ok­
tól a területektől, amelyeket a törökök támadni szoktak. Es ez
itt a döntő, mert ezeknek a török veszedelem még akkor is
másodlagos fontosságú, ha esetleg birodalmuk egyik vagy má-
sik pontját közvetlenül fenyegeti. Egyeseket a kitárulkozó
szemhatár újonnan felfedezett földrészei vagy földrésznyi
területei érdekelnek, ezek egyelőre kimeríthetetlennek remélt
kincseiben vélik megtalálni felemelkedésük emeltylíjét, nagy-
ságuk biztosítékát. Mások Európában keresik saját Ameriká-
jukat és Indiájukat. Többnyire mindkét úton'....módon. Mind-
megannyi tényező, amely elvonhatja figyelmüket mind a

95
török problémáról mint kardinális kérdésről, mind pedig
azokról a közép- és kelet-európai államokról, amelyek számára
a törökök szomszédsága mindennapos életveszélyt jelent.
Természetesen nem állíthatjuk, hogy azonos mértékben.
Néhány tipikus, évszázadokra érvényes állásfoglalás részlete-
zőbb ismertetése nemcsak a fentiek illusztrálására alkalmas,
hanem egyszersmind azon erők jellemzésére is, amelyek külön-
böző áttételeken keresztül alapvetően befolyásolták annak a
térségnek sorsát is, amelyben Magyarország elhelyezkedett.

Velence török politikája

Velence példájával kezdjük, amely Mohács időszakában még

Európa nagyhatalmai közé számít, de csillaga már leh~nyat­
lóban van, jórészt éppen a török előrenyomulása miatt. A
törökök már a XV. században megvetették lábukat Itália föld-
jén is, igaz többnyire csak ideig-óráig, és próbálkozásaik később
sem szlíntck meg. 1499-ben pl. a török flotta legnagyobb ten-
geri győzelmét aratja a velenceiek hajóhada felett Lepantonál,
majd néhány kelet-itáliai várost el is foglal. A városköztár-
saság mégsem annyira a politikailag teljesen szétdarabolt és
további felosztások előtt álló félsziget szenvedésein, hanem
égei-tcngeri és balkáni szigetbirtokain, valamint főleg tengeri
kereskedelmén keresztül szenvedi meg a török benyomulását a
Földközi-tenger medencéjébe. A küzdelem a várost ért köz-
vetlen támadások híján is Velence létéért folyik. Szent Márk
városa ugyanis nemcsak máig csodált templomait, csillogó
középületeit és magánpalotáit építette a tengerre, hanem egész
gazdasági életét is: mindazt, amit létrehÓzott - és ez korábban
sok tekintetben felülmúlta Európa bármely más országának
gazdasági fejlettségét -, annak a tengeri kereskedelemnek
köszönhette, amelynek a XIII. századtól kezdve nemcsak
első számú haszonélvezője, hanem sokáig (igaz, Genovával
együtt) diktátora is volt.
 Gazdasági és hatalmi súlyának csökkenését ugyan nemcsak
a törökök földközi-tengeri térnyerése okozta, hanem inkább
a fő tengeri kereskedelmi utak áthelyeződése az óceánokra, az
előbbi is kétségtelenül nagyban hozzájárult ahhoz. Minden
stratégiai pont, minden kereskedelmi bázis, amit a szultán
magának foglalt el, Velencét további gyengüléssel fenyegette.
Mindezek alapján úgy vélhetnénk, h~gy Velence természetes
és. hatalmas ·szövetségese Magyarország törökelléli.és. harcának,
amit még külön elősegíthet az is, hogy Velence Horvátország
révén Magyarországgal is szomszédos. Annak, hogy ez még-
sem így történt, nem a velenceiek sokat emlegetett kétszínű­
sége, csalárdsága és nem is velencei-magyar viszony gyakori
megro~lása az oka, hanem az a szükséghelyzet, amely a lagu-
navárost mindig és mindenekelőtt arra kényszerítette, hogy
életet adó kereskedelmi kapcsolatait, elsősorban a török által
ellenőrzött területeken átmentse. Az itáliai városok - köztük
elsősorban Velence és Genova - már korán, a XV. század
első évtizedeiben levonták a török clőrenyomulásból az egyet-
len tanulságot, amely fennmaradásukat, sőt prosperitásukat -
igaz, csökkenő mértékben - egyedül bisztosíthatta: harcolni a
törökkel, ha elkerülhetetlen, végsőkig kitartani az ellene foly-
tatott harcban ha szükséges, de rögtön megegyezni vele és
kereskedelmi jogokat biztosítani bárki rovására, sőt bárki
elárulásával is, mihelyt lehetséges.
E politika lényegét 1560-ban így foglalja össze egy hivatalos
jelentés: „A törö~kel szemben két utat kell művészien válto-
gatni; h:_ida,ko_zni vele-és egyszersmind nen1 hadakozni; fontos,
hog}' yele ne hadakozzunk, de c;:sak oly mértékben, nehogy
abból azt a következtetést vonja le, hogy nem vagyunk képesek
ellene hadat viselni; fontos, hogy hadakozzunk vele, r~égis úgy
azonban, hogy észre ne vegye, hog:y egy hosszú háborút
nem bírunk ki." És végül még ezt a tanulságos megjegyzést
fíízi mindezekhez: ,,a_ törökökhö.z_~fűződő ....b_:i:rát_ság_ttnkat
ki kell használnunk".
Ennek a - hangsúlyozzuk: egyedül lehetséges - politi-

7 A mohácsi csata 97
kának a jegyében szállítják 1444-ben, persze borsos áron,
genovai gályák a török katonaságot a várnai csatamezőre.
Ezért késik meg oly sokszor a velencei hajóhad a közösen el-
határozott támadásról (az elv: kivárni, n1erre fordul a sze-
rencse). Ezért fordulhat elő a tragikomédiába illő eset, hogy
Genova diplomatái hőn bizonygatják törhetetlen barátságukat a
Konstantinápolyt ostromló II. Mohamed szultánnak, miközben
a város falain polgártársaik önfeláldozóan küzdenek a város,
azaz ottani árnlerakataik védelmében.
És a városköztársaság diplomatái, elsők közt is elsők e
fontos külpolitikai eszköz alkalmazásában, nagyon értenek
ahhoz, hogyan biztosítsák a török terjeszkedés ellenére, sőt
sokszor az ellene vívott háborúk közepette is a török birodalom
területén élvezett kereskedelmi kiváltságaikat. Csak így tud-
hatta átmenteni Velence árulerakatait Konstantinápolyban,
amely a bizánci fővárosból 1453-ban immár török szultáni
székhellyé változott. Mindezekhez a Velencét óvatosságra intő
szempontokhoz a XVI. század második évtizedében a törökök
balkáni továbbnyomulásával, majd Egyiptom elfoglalásával
(1517) újabb csatlakozott. A város szárazföldi hátországa (a
„terra fcrma") és birtokai nem képesek ellátni a hatalmasra
duzzadt metropolist a legszükségesebb élelmiszerekkel; a
terület, ahonnan gabonaszükségletét fedezi, éppen a Balkán és
Egyiptom. Ha a szenátus nem akarta a város lakosságát az éh-
ínség veszélyeinek kitenni, nem is tehetett másként, mint ahogy
az 15ro-es és 1520-as években tett: gratulált a szultán - szá-
mára is fájdalmas - sikereihez, köztük II. Szulejmán mohácsi
győzelméhez, azt lesvén és azt félvén eközben, hogy az milyen
következményekkel jár majd számára. Ugyanezen megfon-
tolások vezetik akkor is, amikor 1522-ben megtiltja a fenn-
hatósága alá tartozó dalmát városoknak, hogy az ostromlott
Klisszát segélyezzék, s utasítja ugyanakkor arra, hogy a törö-
köknek ajándékokkal kedveskedjenek, jóllehet semmi okunk
sem lehet azt hinni, hogy jobban örült volna, ha határai szom-
szédságában nem magyar, hanem török vár áll.
 A Habsburg-birc t!alo111 és a török kérdés
1

Más utat jár a Habsburg-birodalom török politikája. A

dinasztia uralma alá tartozó területek a XVI. század húszas
éveire az Atlanti-ócc:í.n partvillékétűl kezdve, sőt a tengerentúli
gyarmatosítás következtében még azon is túlról indulva, az
osztrák örökös tartományokig, azaz hazánk és Csehország
határvidékéig terjednek, csaknem megszakítatlan láncolatban:
Habsburg uralja Spanyolországot, amely csak alig néhány
évtizeddel korábban <íllította helyre politikai egységét, hogy
különösen szerencsés körülmények összejátszása folytán egy
évszázadig a belső erőforrásai által engedett lehetőségeknél lé-
nyegesen nagyobb szerepet játsszék Európa történetében.
Övék a burgundi örökségből származó legkívánatosabb falat,
Németalföld is, amely egyelőr~ sokkal reálisabb erőforrás
hatalmi törekvéseik számára, mint a még bizonytalan kimene-
telfí tengerentúli szerencscvadászat. V. Károly személyében
ekkor is e család tagja viseli a német-római birodalom császári
címét. A széttagolt német birodalom ugyan sohasem volt és a
későbbiekb~n sem lesz számukra tényleges uralmi bázis,
annál többet jelent azonban katonai és pénzügyi segélyforrás-
ként. Ekkoriban épülnek ki Dél-Itáliában, Nápoly körül és
Észak-Itáliában a Habsburg-uralom újabb hídfőállásai. Ter-
mészetesen folyamatosan és vitatlanul birtokolják a családi
örökséget, ahonnan az nagyra nőtt, ahonnan hatalma sarjad-
zott: az osztrák „örökös" tartományokat.
Már e puszta felsorolásból is kitűnik, hogy a Habsburg- és
a török birodalom összecsapása elkerülhetetlen, hiszen érdek-
szférájuk, a központok óriási távolsága ellenére sok ponton :
érintkezik egymással. Sőt elodázhatatlan is, hiszen mindkét·
hatalom előrenyomulóban van és túl agresszív ahhoz, hogy~
sem egymással békén megférjen.
Eme ütközési pontok egyike pontosan a magyar királysághoz
tartozó Horvátországban és pontosan a XVI. század első év-
tizedeiben van kialakulMélben. Bár a horvát-szlavón védelmi

7* 99
 vonal mögé hatolt török portyák már a XV. sz-ázad második
felében is gyakorta végigpusztították Stájerország keleti sze-
gélyét, sőt magát Grazot is elérték, közvetlen összecsapásra
nem került sor. Nem is kerülhetett mindaddig, amíg az a ma-
gyar-horvát védelmi vonal állt, amely ekkortájt már sokkalta
inkább a mögötte fekvő, idegen területek számára jelent védel-
met, semmint a védelemből csak a védelmi harcokat „élvező"
Horvátországnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar végvár-
vonal meggyengülése vagy éppen összeomlása pontosan az
osztrák tartományok felé nyitna utat a török előtt. Ha most
azzal nem is számolunk - mint ahogy bekövetkeztében a
kortársak sem igen hittek -, hogy magának Magyarországnak
a központi része is török uralom alá kerülhet, és ezzel egyenesen
Bécs irányába fordul a török támadás, az osztrák vezetés elég
indokot találhatott Magyarország megsegítésére. Természete-
sen csakis és kizárólag saját érdekében. Az ok tehát adott.
~ellett a Habsburgokat semmiféle Velcncééhez _hasonlq
meggondolások nem tartják vissza attól, hogy vállalják _a tö-
rökkel a nyílt ellenségeskedést. A birodalom tagállamai általában
jóval kevésbé érdekeltek a Földközi-tenger kereskedelmében,
mint a velenceiek, a török birodalom gazdasági elmaradott-
ságának kereskedelmi kiaknázására pedig még vagy jó száz
évig nem gondolnak. Ugyanakkor a birodalom egésze ren-
delkezik mindazokkal a katonai és anyagi eszközökkel, ame-
lyek birtokában e háborút sikerrel megvívhatja. Tehát oka is
van a török elleni fellépésre, meg ereje is, mindkettő bőviben.
És itt hajlamosak lennénk felkiáltani: megvan a támasz,
amelyre Magyarország egész törökellenes védelmi politikáját
- felépítheti. Nem is kell mást tennie, mint minél jobban hozzá-
igazítani politikáját a császár törekvéseihez. Csakhogy ennek
az okoskodásnak egyetlen baja lenne: megtörtént, hiszen a
különböző Habsburg-Jagelló szerződések ezt célozták, és még-
sem segített hazánkon. Vajon miért nem?
Pontosan a Habsburg-birodalom ereje és nagysága, tehát
azok a tényezők, amelyek a Habsburgokat Magyarország

IOO
számára oly kívánatos szövetségesnek mutatják, fordulnak
visszájukra ebben az esetben. A Habsburg-birodalom ugyanis
ekkor éli először és egyben utoljára azt a néhány évtizedet
(jószerivel néhány évet), amikor ez a hatalmas államkomp-
lexum egyetlen egység. Persze csak abban az értelemben, hogy
egyetlen akarat igyekszik összefogni és irányítani. És ez az
akarat nem a szomszédos osztrák tartományok uráé, Ferdinánd
főhercegé, hanem bátyjáé, a Madridban székelő V. Károly
császáré. A helyzet önmagában hordozza létének tagadását,
hiszen ily hatalmas és heterogén összetételű birodalmat a XVI.
század viszonyai között nem lehet legszélső pontjáról, Spanyol-
országból irányítani. De 1519 után, pillanatnyilag mégis ez a
helyzet és ez a pillanat elég sokáig tart ahhoz, hogy Magyaror-
szág történetén tartósan rajta hagyja bélyegét.
V. Károly árnyékában ugyanis a magyar területek sorsában
olyannyira érdekelt Ferdinánd ekkor még alig több, mint
mondjuk az a török trónörökös, aki szintén a birodalom leg-
távolabbi sarkában egyszerű szandzsákbégként, afféle garnizon-
parancsnokként várakozik arra, hogy elérkezzék az ő órája.
A hadsereg és azok a tartományok, amelyek által a Habsburg-
ház naggyá lett, mind Károly kezében vannak. És Károlyt
nem a közép-európai térség érdekli, hanem az a hosszú küz-
delem, amelyet közvc-tlen szomszédjával, I. Ferenc francia ki-
rállyal Észak-Itália birtoklásáért folytat. Persze neki is megvan
a saját, külön török háborúja, csakhogy azt Észak-Afrikában,
Oran térségében vívja a szultán védnöksége alá húzódott
kalózhatalmakkal, meg általában a Földközi-tengeren, ahol a
kalózvezérből szultáni tengernaggyá előlépett Kaireddin fog-
lalkoztatja évtizedekig hajóhadát.
Annak érzékeltetéséhez, hogy mindez milyen következ-
ményekkel járt Ferdinánd és rajta keresztül Magyarország
sorsának alakulására, elegendő egyetlen példa: az 1526 decem-
berében magyar királlyá választott Ferdinánd pontosan azért
kénytelen I 527 júliusáig várni új országa „meglátoga tásával"
és eltűrni a jogtalanul felkapaszkodottnak tekintett Szapolyai

IOI
csaknem zavartalan regnálását, mert sem pénze, sem katonai
ereje nincs addig, míg bátyja nem ad neki. Károly viszont ekkor-
tájt éppen Róma felégetésével van elfoglalva, s nem ér rá oly
apróságokkal tör<'.)Jni, mint az egyébként nem is nagyon ked-
velt öccse keleti igényeinek fegyveres támogatása. Sőt, ezért
parancsol megálljt neki, és ezért áltatja az őt felkereső Szapo-
lyai-követet is a békés megegyezés lehetőségével.
Persze azért nem feledhetjük, hogy Ferdinánd rendelkezik a
háborúktól még alig sújtott, gazdasági szintjüket tekintve
valamivel Magyarország felett álló osztrák tartományokkal.
Mivel pedig ezeket csakis a magyar védővonal fennmaradása
mentheti meg a török támadásoktól, részt vesz annak fenntar-
tásában. A horvát-szlavón részek védelmére pénzt is, katonát
is juttat. Csakhogy ez a segítség sem egyértelmű. Nagy értéklí
a török elleni véJclmi vonal fenntartásában, ugyanakkor azon-
ban 15 22-t()l kezdve gyakorlatilag leválasztja a magyar koroná-
ról és magához vonzza a megsegített részeket. Magyarán:
e segítség révén maga is__bomlasztó erl-lként lép fel.

Franciaország és a Porta

Egy harmadik jellegzetes állásfoglalás: Franciaország török

politikája. A törökök és franciák közt is adódtak súrlódási
felületek, mégpedig a távolsági kereskedelem és a tengerhajózás
területén, aminek következtében korábban néhány esetben
fegyveres összecsapásokra is sor került. (Pl. XII. Lajos 1501-
ben Vclencével és a Rodosz-szigeti lovagokkal együttműköd­
ve sikcrtclcn keresztes hadjáratot vezetett a törökök ellen.)
Csakhogy e töröktől, sőt annak szerzeményeitől is olyannyira
távol fekvő ország számára, amely ráadásul tipikus szárazföldi
hatalom és a tengerhajózás hallatlan fellendülésének korában
viszonylag kevés érdeklődést mutat a tengerek iránt, másfajta
megoldási lehetőségek is kínálkoztak a török hódítás számára
hátrányos következményeinek kiküszöbölésére. Csak idő
 kérdése, hogy a francia király mikor vonja le mindebből azt
a logikus következtetést, miszerint számára a török nem fel-
. tétlenül valami leküzdendő probléma, hanem nagyon is jól
és olcsón felhasználható katonai-politikai eszköz azokkal a
Franciaországgal is ellenséges hatalmakkal szemben, amelyek-
nek nincs módja a törökökkel békében élni. Azaz: mikor
jut el a viszonylagos érdektelenség gyakorlatától a politikai
cgyüttmiíködés gondolatáig, majd gyakorlatáig.
Nem mintha Franciaországot elsősorban azok a kereskedelmi
előnyök érdekelnék, amelyek oly messzemenően meghatá-
rozzák Velence politikáját és sorsát. A katonai együttműködés
potenciális lehetősége jut cl itt a realizálásig. A francia király
nem dönthetett ugyan afelől, hogy a török hadak mikor és
milyen irányban támadnak, a helyzet volt olyan, hogy a
törökök minden európai hadmozdulata Franciaország ellen-
feleit foglalkoztatta, kötötte le. Ez a tényező, az ellenségek
azonossága jelenti a francia-török akcióegység minden írott
szerződésnél szilárdabb alapját. Az együttműködés keretén
belül aztán a francia király lehetőséget kapott arra is, hogy a
Portát a szövetséges jogával élve befolyásolja, és viszont is.
I. Fcren.c XVI. század eleji Franciaországának ugyancsak
nagy szüksége van arra, hogy főellenségének, a Habsburg-
háznak figyelmét a törökök másutt lekössék. Itália birtoka I.
Ferenc és V. Károly kibékíthetetlen ellenségeskedésének tárgya.
Miután 1519-ben a francia királv alulmaradt V. Károllval
szemben a német császári címé;t folvtatott küzdelemb~n,
Franciaországot minden oldalról a Habsburgok országai
veszik körül, és egész Nyugat-Európában nem számíthat másra,
mint az általa pénzelt mindig átcsoportosulóban levő itáliai
szövetségi rendszerekre. Éppen a. Mohács körüli években a
harcmezőn is-fordul a szerencse. A korábbi francia sikersoroza-
tot egyre t()~~ Habsburg győzelem követi, mígnem l 525-ben,
a paviai csatában maga a király is fogságba kerül, és fél eszten-
deig élvezi a császár „vendégszeretetét" Madridban.
Nem véletlen, hogy ő lesz az a francia kidly, aki egyelőre

IOJ
óvatos kendőzéssd, majd később, a 30-as években nyíltan
is levonja a fenti gondolatmenet kézenfekvő következtetéseit.
Már fogságából keresi a szultán barátságát, kiszabadulása után
pedig így vall külpolitikai elképzeléseiről: „A törökök lefog-
lalják a császárt és biztonságot hoznak valamennyi fejedelem-
nek." E megejtően nyílt mondatra ugyancsak érdemes oda-
figyelnünk, hiszen nem más, mint a francia politika évszáza-
dokig érvényes alaptételének megfogalmazása. Egész Európa
számára csakis az Ő ellensége, a Habsburg-császár a főveszély.
Európa békéjéért nem is kell mást tenni, mint ezt az „első­
számú közellenséget" visszaszorítani, s így a szultán egyenesen
békem.issziót teljesít azáltal, hogy ostromolja a Habsburg-biro-:-
clalom keleti bástyáit. Az osztályozó elv francia változata tehát!
a jó, a békéthozó az, aki tehermentesíti Franciaországot, ,a
rossz, a békebontó az, aki a Habsburgok mellé áll. - .
E politika, amely a törökök kelet- és közép-európai jelen-
létében csak és kizárólag a Habsburgok figyelmét elterelő,
en'.)it megosztó diverziót hajlandó látni, aligha számíthatott
egyöntetlí lelkesedésre azoknál a kormányoknál, amelyek nap
mint nap bőrükön érezték az 1. Ferenc által oly nagyra becsült
török „békemissziót". Mindezt mégsem azért elemeztük ily
bőségesen, hogy a megbotránkozást kellő fokra tüzeljük.
Mindössze azt igyekeztünk érzékeltetni, hogy mennyire más és
más nézőpontok lehetségesek a török kérdésben. Ami intésül
is szolgálhat azoknak, akik hajlamosak e francia politika ma-
gyarországi tapogatódzásaiban a mindenkori magyar kormány-
zat nagy külpolitikai sikerét felfedezni.
A fenti rövidre fogott áttekintés, úgy gondoljuk, elégségesen
bizonyítja, hogy a XVI. század eleji Európa mértékadó hatal-
mai, azaz Franc;iaország_ és a Habsburg-birodalom alapvetően
egymással voltak elfoglalva, a fő ellenséget egymásban látták.
A török kérdés persze, más és más előjellel komoly súlyt kapott
külpolitikai elképzeléseikben, csakhogy azt közel sem Közép-
és Kelet-Európa sorsán keresztül szemlélték, hanem ott,
ahol vele szembetalálták magukat: a Földközi-tenger térségé-

104
nek változásain keresztül. Ebből következik, hogy csakis ez, és
nem az előbbi lehet a törökellenes küzdelem főhadszíntere is.
Magyarország és a környe;ző országok csak mellékhadszíntér-
ként jöhetnek számításba.';Bá tehata- torök-dleni haicegyál...
talán Európának mint egésznek a megmentéséért folyt volna,
a „Kereszténység vagy a Nyugat védőbástyája" is csakis a
Földközi-tenger medencéjében épülhetett volna ki. Ha min-
denáron ragaszkodunk e fikcióhoz, sokkal inkább aJmak
kell tekintenünk Velencét, minden kiegyezésre hajlandóságával •
együtt is, mint a sokkal következetesebb küzdelemre ké~y-
_szerült Magyarországot.; - -- ··
Évtizedeknek kell még eltelnie addig, amíg az egyik meg-
határozó súlyú nagyhatalom központja az Atlanti-óceán part-
vidékéről a közép-európai viharzónába helyeződik át. Még
mindig hosszú időre úgy azonban, hogy Bécs örökli Madrid
franciaellenességét, és ezzel együtt természetesen az alapvetően
nyugati orientációt is. A bécsi császári udvar persze összehason-
líthatatlanul nagyobb érdeklődést tanúsít Közép- és Kelet-
Európa változásai iránt, és ezáltal erőteljesebben és közvetlenül
belevonja vagy belekényszeríti a szomszédos államokat is az
európai politika sodrába, mint a madridi. Csakhogy mire ez
az átállás megtörtént, Magyarország török megszállása már
pótolhatatlan veszteségeket okozott, az ország szétdaraboltsága
hosszú időre véglegessé vált.

A széttagolt Közép- és Kelet-Eur6pa

Mivel .a vezető hatalmaknál Magyarország védelmi harca

nem számíthatott egyértelmű támogatásra, nyilvánvalóan
azon országok közt kellett keresnie szövetségeseit, amelye-
ket hasonlóan közvetlenül, áttételek nélkül, létükben v::eszé-
lyeztetett a török előrenyomulás: Közép- és Kelet-Eur-ópa
országaiban. Ez az orientáció már csak azért is indokolt, mert
közöttük alig van olyan, amelynek úgyszintén nincs közvetlen

!05
 és saját török határa és ezzel együtt önvédelmi problémája.
Ez nemcsak a délszláv és román fejedelemségekre vonatkozik,
amelyek a XV-XVI. század fordulójára már feladták a küz-
delmet és ezzel együtt önállóságukat is, hanem a tőlünk keletre
és északra fekvőkre is. Oroszország, amely csak néhány évti-
zede bontakozott ki a megosztottság bilincseiből, már századok
óta vívja harcát a Jéli határa mentén fekvő tatár kánságokkal,
a szultán potenciális szövetségeseivel. Nyugati szomszédja,
Lengyelország is gyakorta háborúzik törökkel, tatálTal egy-
aránt. Az ellenség tehát közös, és közös a gond is, hiszen ön-
mag.1ban egyik sem oly erős, hogy a török nyomással szemben
magára hagy<1tva helytállhatna. Fel kell ismerniük, sokan
fel is ismerték, hogy a török fenyegetésnek csakis egy közép-
kelet-cur<'>pai összefogás keretében lehetséges szilárd gátat vetni.
A tL)rekvésck sem hiányoznak ennek gyakorlati megvalósí-
tá,:1ra. Erre éppen Magyarország a legjobb példa, amely két
évszázad óta hol ezzel, hol azzal a szomszédos országgal él
közös ur;Jkodó ab.tt, perszonálunióban. Legtöbbször Cseh-
országgal (Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos), máskor emellett
Amztriával is (Albert, V. László), ritkábban Lengyelországgal
(I. Lajos, 1. Ulászló) van közös uralkodója. Csakhogy ez a
rendkívül laza összefogási forma nem alkalmas ilyen nagy
hordercjlí: feladat megoldására. Az uralkodó ugyanis ebben a
formációban csak személyében áll kapcsolatban minden orszá-
gával, és bár megtörténhet, hogy valamelyik tartományát
előnyben részesíti a másikkal szemben, nincs meg a joga és
többnyire a gyakorlati lehetősége sem arra, hogy az egyik
ország anyagi és katonai erőit a másikba átcsoportosíthassa.
A térség államaiban egyelőre az egyes országokon belüli
centralizáció lenne megoldásra váró feladat. Az is sokkal
lassabban, többszöri visszaesésekkel halad előre, semmint az
uralkodók egy, azt előfeltételként megkövetelő nagyobb
egység létrehozására gondolhatnának. Hogy a perszonáluniós
forma mennyire nem tudja bizonyos belső szervezési szabad-
ság, mondjuk ki: az egyes országok szabadságának bizonyos

IOÓ
mértékű korlátozása nélkül katonai feladatait megvalósítani,
azt éppen a mohácsi csata bizonyítja. II. Lajos, mondhatni,
csaknem hiába fordult segélykéréseivel másik tartománya,
Csehország rendjeihez. A cseh rendek húzódozása is érthető,
hiszen a török veszély számukra messze nem jelentette ugyan-
azt a fenyegetést, núnt Magyarország számára (amelynek
rendjei úgyszintén nem nagyon tudták felmérni a tényleges
helyzetet), az uralkodó pedig csak kérhetett tőlük, de lényegé-
ben alig parancsolhatott nekik.
Egy alkalommal, és ezzel ismét Mátyás korszakához kanya-
rodunk vissza, történt már kísérlet arra, hogy a perszonálunió
átlépje saját árnyékát, és az uralkodó legalább annyi lehetőség­
gel rendelkezzék, amennyi a hadseregfcnntartási költségek egy
nEszének áthárításához elegendő. E kísérlet lényegében sikerült,
mégis úgy azonban, hogy egyszersnúnd bizonyítékot szolgál-
tatott: Magyarország csakis úgy képes önmagát megvédeni,
ha másobt is rákényszeríthet ana, hogy védelmében részt
vegyenek. A Mátyás halála utáni Magyarország, amelyet a
török elleni háború terhei a teljes kimerüléssel fenyegettek,
viszont egyre kevésbé volt alkalmas olyan egység létrehozá-
sára, anút a budai palotából irányítanak. Minél inkább rá~zo­
rult volna, annál kevésbé.
Természetszerlíleg felmerül a Magyarország valanúnt a
balkáni népek és államok türlSkellenes összefogásának kérdése.
A probléma elséí megfogalmazásával, hogy ti. a magyar állam
hadereje összefoghatott volna a balkáni népekkel a török ellen,
nem sokat kezdhetünk. A balkáni parasztok elkeseredett és
szervezetlen megmozdulásai, akárcsak magyar sorstársaik
hasonló tettei, nagyban segíthették (de gátolhatták is) egy-egy
törökellenes hadjárat sikerét, megkönnyíthették a magyar
hadsereg balkáni előrenyomulását. Részvételük csak pontosan
olyan keretek közt és olyan okok folytán képzelhető cl, mint
magyar sorstársaiké. Önálló erőként nem számolhatott velük
a magyar hadvezér, még akkor sem, ha meg is kísérelte fel-
használni őket.
 Más kérdés az állam és állam közti lazább vagy szorosabb
összefogás kérdése. Ezt is helyesebb együttmííködésnek, mint
összefogásnak núnősíteni, hiszen a magyar fél segítségnyújtása
volt az, ami jellegét meghatározta, annak összes vetületeivel
együtt. A balkáni és román fejedelemségek ugyanis két náluk-
nál sokkalta erősebb hatalom, a török és magyar szorításába
kerültek. Az, hogy a balkáni államok melyiket „ választják",
az attól függ, melyik fél nyomása erősebb. Ha valamelyik
délszláv vagy román uralkodó hatalmát meg óhajtotta tartani,
csakis arrafelé hajolhatott, ahol az adott pillanatban a nagyobb
erőt érezte. Persze, ahogy Magyarország esetében is, itt sem
mentheti semmi sem a kezdeti mulasztásokat és a későbbi
bíínöket. így a bolgár, a szerb, a bizánci uralkodó osztály
különböző csoportjaiét, amelyek a XIV. században valósággal
tálcán kínálták a lehetőséget a törökök európai térnyeréséhez,
amikor pártharcaikban török segédcsapatokat vettek igénybe.
Persze ők sem valami általános elv, hanem saját érdekeik ellen
vétettek nagyot.
Ha a fenti megkülönböztetéseket pl. a XV. századi magyar -
szerb viszonyra alkalmazzuk, megszabadulunk olyan, sokszor
történeti értékelésként felmerülő anakronisztikus morális
konstrukciótól, mint ennek vagy annak a despotának az
„árulása". S éppen ezért nem véletlen az sem, hogy a magyar-
szerb „összefogás" bizonyítékait leginkább akkor lehet ki-
mutatni, amikor a magyar állam a török háború sikeresebb
korszakait éli és amikor még van ereje arra, hogy a háború
tűzfészkét a határaitól távolabbra eső balkáni területekre tolja
ki, és az együttműködés jelei egyre fogynak, ahogy' a korábbi
hatalmi egyensúly a török javára módosul.
Dc lépjünk ismét közelebb Mohács korszakához! A Porta
a maga sajátos eszközeivel már végrehajtotta Kisázsia, a Közel-
Kclet, a mohamedán Afrika és Délkelet-Európa politikai egye-
sítését. Ugyanakkor viszont a töröktől leginkább fenyegetett
Kelet- és Közép-Európát a teljes politikai szétziláltság bék-
lyózza. Helyzetét úgy lehetne jellemezni, hogy úgyszólván

I08
 !
mi11ef!_!!:_prs:<:_ágjeszült v_isz<myban vaii-valamennyi közvetlen szo111- . /
s;zédjával. Lengyelország például, amelynek hatalmas területe ../
ekkortájt a Baltikumtól a Fekete-tengerig húzódik és amelynek '
uralkodója Litvánia felett is rendelkezik, hadilábon áll a török
birodalommal, a szultá: nal szövetséges krími tatár kánsággal,
a török vazallus moldvai fejedelemséggel, a moszkvai nagy-
fejedelemséggel és a német lovagrenddel, amely elzárja a Balti-
tengertől. A térség külpolitikai viszonyait Lengyelország és
a moszkvai nagyfejedelemség viszálykodása határozza meg.
A küzdelem orosz részről a Litvániába kebelezett orosz és
ukrán területek (pl. Kijev) visszaszerzéséért és egyesítéséért,
lengyel részről pedig azok megtartásáért folyik váltakozó
sikerrel, de csaknem állandóan. A moszkvai udvar hol a dáno-
kat, a német lovagrendet és a törököt, hol pedig a krími tatá-
rokat igyekszik felhasználni a lengyel király ellen, a lengyelek is
rá-ráuszítják a tatárokat Moszkvára, s északon éppen ebben az
időszakban (1523) alakul függ~tlen királysággá Lengyelország
potenciális szövetségese, Svédorsza~ Így aztán hiába sikerült
a magyar diplomáciának olyan megegyezést létrehoznia a
lengyelek és a német lovagrend között, amelyben Branden-
burgi Albert nagymester gyakorlatilag minden lengyel terület-
ről lemond, ez az önmagában jelentős diplomáciai siker meg
Dánia meggyengülése csak annyit eredményezett, hogy Len-
gyelországnak kevesebb ellenfele maradt a küzdőtéren, de
semmiképpen sem annyival kevesebb, hogy erőit most már
csakis délkeletnek, a török és szövetségesei ellen fordíthassa.
Ellensége maradt így is több, mint elég.
És e_gyáltalán .. akar-e Magyarországnak segítséget adni a
török_ ellen? Ez a másik nagy kérdés. Említettük már: a kül-
politikai kape5olatok láthatatlan szálai annyira már összekötik
Európa különböző részeit, hogy a nyugati változások vihart
kavarhassanak a közép-kelet-európai térségben is. A Habs-
burg-francia rivalizálás már itt is megtalálta a maga_ szövet-
ségeseit és a inaga pártfogoltjait. Az oroszok és szövetségeseik
1490 óta, amikor Miksa császár szövetségre lépett III. Iván

ro9
nagyfcjedelemmcl Kázmér lengyel király ellen, hagyományo-
san a Babsburgok oldalán keresik boldogulásukat. Igaz, a
Habsburgok a számukra oly értékes orosz diverzióért csak
ígéretekkel bíztatással, diplomáciai intervenciókkal „fizetnek",
sőt az 15r5~ös bécsi tárgyalások után időlegesen el is ejtik ezt
a fonalat, Moszkva azonban ezt a visszás segítséget sem nélkü-
lözheti. Lcngydország pedig épp ekkortájt lesz Franciaország
diverziós törekvéseinek hagyományos közép-európai bázisa
(r501: lengyel-francia szövetség). A polarizálüdás egyik
kövctkci:ménye: a császári követek éppen 1526-ban uszítják rá
a moszkvai nagyfojcdclmet Magyarország egyetlen poten-
ciális és természetes szövetségesére, Lengyelországra. A másik
pedig: a térség franciabarát államai nem annyira a háború,
hanem egyre inkább a nagy „támogató" javuló török kapcso-
latai révén, diplomáciai úton igyekszenek elhárítani országuk
fölül a tl.'1rök veszedelmet. Zsigmond lengyel király 1525-ben
békét köt a törökkel, és nvilván ennek következtében az utolsó
pillanatokban is arra bu~dítja unokaöccsét, II. Lajost, hogy
minden áron kössön békét a szultánnal.
Tegyük hozzá, a tanács Önmagában nem volt rossz, Tomori
is ezt tallácsolta 1526 elején, de sok igazság van II. Lajosnak
elTe a felszólításra adott vála~zában is: , ,ami a törökkel kötendő
fcgyv~rszünetct illeti" - jelenti a lengyel követ - „arra azt
válaszolta, hogy nem látszik a saját és országai érdekében levő­
nek, hogy ... az ellenséggel békét kössön, vagy fegyverszü-
netre lépjen, mivel eléggé nyilvánvalóvá lett, hogy az ország
máskor, amikor a fegyverszünet még tartott, nem csekély
károsodást szenvedett, mert leginkább abban az időben pusz-
tult cl földje, lettek várai részben elfoglalva, részben lerom-
bolva". És ebben bizony igazat kell adnunk a válasznak, hiszen
a „török béke" sohasem jelentett többet, minthogy éppen
nem folyt deklarált háború, s az írott szó sem 1526 előtt, sem
pedig 15.p után nem tartotta vissza a török portyázókat attól,
hogy Magyarország területét pusztítsák. Már a XV. század
közepén eljutottak a Dél-Dunántúlra, az Alföldön pedig Nagy-

IIO
váradig (1474). Az ország- főleg a Délvidék - pusztulása jog-
gal vezethette a magyar kormányt arra a felismerésre, hogy jobb
megkísérelni a háborút, mint béke színe alatt összcroppatmi.

*
A kör tehát bezárult: foglya Magyarország, amely anélkül
dobott kesztyfü a szultánnak 1520-ban, hogy megfontolta
volna mindazt, amit a fentiekben elmondtunk, és amit a
magyar kormánynak is tudnia kellett. Azt, hogy csak kevés
helyről és onnan is felemás segítségre számíthat. Egyes jelek
kifcjczettep. arra mutatnak, hogy a magyar kormány nem volt
tudatában annak, hogy külpolitikailag elszigetelődött. Pedig ez
az elszigetelődés, sőt súlytalanság nem a Mohács előtti években
kezdődött, így volt már a század elején is. 1508-ban Miksa
császár, XII. Lajos francia király és a pápa Cambraiban ligát
alakítottak Velence megtörésére. A szövetségesek Velence fel-
osztandó területeiből Dalmáciát ígérték II. Ulászl6nak, ha
csatlakozik a Ligához. A magyar kormány háromévi huzavona
után úgy döntött, hogy csatlakozik, dc végül ezt a határozatot
sem hajtotta végre. (Míg a magyar kormány habozott, az '
európai erőviszonyok teljesen megváltoztak. l5II-ben már
nem V clence, hanem Franciaország ellen alkot „Szent Ligát"
a pápa, Miksa császár és a spanyol király Vclcncévcl együtt.)
Ebben azonban ezúttal nem annyira a habozás, a tehetetlenség
máshonnan is jól ismert jelei a legszembetűnőbbek, hanem az,
hogy a tárgyalások során Velence semmiféle területi enged-
ményt sem volt hajlandó kilátásba helyezni annak érdekében,
hogy Magyarországot távoltartsa a Cambrai-i ligától. Ezzel
minden szónál ékesebben juttatta kifejezésre, hogy mit tart
arról a Magyarországról, amelynek törökellenes harcához
egyébként évi 30 ooo arannyal járult hozzá. Nyugodtan tehette,
hiszen ha a józan megfontolás és a gyengeség tudata is tartja
vissza a magyar kormányt a Velence elleni fellépéstől, meg-
teszi azt az a pénz, amellyel a magyar állam csaknem minden
vezető személyiségét jó előre megvesztegették.

.III
 Az ország külpolitikai tekintélye a következő években sem
növekedett. Mindez azonban egyáltalában nem zavarta II.
Lajost abban, hogy Miksa császár halála után (1519-ben) tár-
gyalásokat ne kezdeményezzen császárrá választásának felté-
teleiről. Elképzelhetjük, hogy milyen megütközéssel vegyes
gúnnyal hallgatta a velencei tanács vagy a pápa a kérdés meg-
tárgyalására kiküldött W crbőczi előterjesztését, hiszen éppen
azt fontolgatták, hogy számukra Károly spanyol király vagy
Ferenc francia király megválasztása jelentené-e a kisebb ve-
szélyt. És erre a kényes, nagy külpolitikai tájékozottságot,
rendkívüli taktikai érzéket követelő küldetésre a magyar
kormány pontosan azt a Werbőczit szemelte ki, aki a későbbi
években balul sikerült külpolitikai lépések egész sorával meg-
győzően bizonyította teljes alkalmatlanságát.

Segítség a távolból: Perzsia

Külpolitikai kitekinté~ünket nem zárhatjuk anélkül, hogy

meg ne emlékeznénk egy - hazánktól ugyan nagyon távol
fekvő - birodalomról, amclvnek azonban ennek ellenére is
igen jelentős szerep jutott a -n~agyar-tÖrök viszony minden-
kori alakulásában. Ez Perzsia. A XVI-XVII. század magyar
levelezéseiben, ha egyáltalán foglalkoznak valamit távolabbi
országok politikai viszonyaival, elsősorban Perzsiáról szólnak.
És Perzsia rá is szolgál erre a figyelemre.
A perzsa sahok már Mátyás király korában próbálkoztak
a kapcsolatok felvételével. Törekvéseik sem ekkor, sem később
helh jutottak ugyan túl a szövetség, a katonai együttműködés
keresésén, Perzsia a gyakorlatban mégis egyik leghathatósabb
támogatója lett Magyarország, majd pedig a Habsburg-biro-
dalomba tagolQ_d_Qtt.Magyarország törökellenes védelmi har-
cainak. Hogyan lehetséges ez? Természetesen nem úgy, hogy
Perzsia csapatokat vagy fegyvert küldött Magyarországnak,
vagy viszont. Sőt még úgy sem, hogy ezek az országok török-

II2
 ellenes fellépésüket előre összehangolták volna. Pusztán a
helyzet szinte teljes azonossága folytán történhetett és történt
ez így.
A katonai ..h~zet, amely a török-perzsa határ mentén ki-
alakult, ~egdöb6Ciíiöe11·ha:so11Hn1 -ma:gyar-török határvidék
··pföb1ematikájához. Perzsia az áz ország, amely belső egyenet-
lenkedések, súlyc'5S~ teriilet1 veszteségek után és közben (pl.
Mezopotámiát tőlük foglalták el a törökök) is mindig talpra
állt valahogy, és a törökök sohasem tudják olyannyira meg-
törni, hogy többé ne kelljen tartaniuk tőle. A helyzet tehát
lényegében ugyanaz, mint amit a fentiekben Magyarországról
megállapíthattunk. Sőt még a vallási. ellentétei:: is hasonlóan
motiválják a küzdefmeI"'lCperzsik tigyan maguk is' inohame-
dánok, csakhogy annak egy másik, a törökökével ellentétes
változatát vallják. Ha lehet hinni saját forrásaiknak, a szunnita
törökök jobban gyíilölték a siita perzsákat, mint a „gyaur"
keresztényeket.
Ahhoz, hogy a perzsák védelmezzék határaikat a török
előrenyomulással szemben, és hogyha tehetik, minden alkalmat
megragadjanak a megtorlásra, nem kellett sem buzdítás, sem
szerződésben meghatározott kötelezettség. Tették, mert épp-
í1gy nem tehettek mást, mint a magyarok. És pusztán ezáltal
lesz Perzsia évszázadokon keresztül az az ellensúly, amelyre
minden magyar és később minden bécsi politikusnak érdemes
odafigyelnie.
És ugyanezért volt kétszeresen katasztrofális a török hódítás
útjába került közép-európai államok, elsősorban Magyar-
ország számára az a döntő győzelem, amelyet a törökök 1514-
ben Izmai! sah serege felett Csaldiránnál arattak. Ezt a vere-
séget a perzsa birodalom a harcias sah 1524-ben bekövetkezett
haláláig n1ár nem tudta kiheverni. Halála után oqzága a
belső küzdelmek hínárjába bonyolódott, amelyből aztán csak
a XVI. század vége felé tudott kibontakozni. Izmail veresége,
majd a perzsa hatalom belső meggyengülése némileg teher-
mentesítette a törökök keleti frontját, felőlünk nézve hát-
8 A mohács~ csata
IIJ
 országát, és az erőviszonyok eltolódását a törökök sajnos
maximálisan kihasználták. Magyarország védelmi harcai szá-
mára tehát nemcsak Európában alakult kilátástalanul a katonai-
politikai helyzet, hanem egyszersmind Ázsiában is.

*
Zárszámadáshoz érkeztünk, mindannak összegezéséhcz, amit
hazánk belső és külső helyzetének felvázolása során fő ered-
ményként leszűrtünk.
Magyarország különösen kedvezőtlen külpoli~i_kai konstellá-
cióban- lCényte!e_!l __a tö~i)-~()Jc ~o~ _ll1i~1~ent_c14.9..!l~Ő__ 1521-es és
1526-cis támadását fogadni. Az Európa politikai-hataliiilarcu-
·iatát ·meghatározó nagyhatalmaK. rllind"_a. koni:TilensJ.1yugati
széléá hclyez!CecliiclC-ct· Miiideii lépeslilCef" az a küzdelem hatá-
rozza meg alapvetően, aindyc"t ott"; 'az európai "liegeinónia
1negs:icrzéséert egy~1~ássai foly~tnak. Mindaz, ami a FőldlföZi:·
tenger térségének keleti felén, Közép- és K~let7Európáhaft-­
történik, maga a tűrök ell1renyomulás is, csak.is e küzd.de.m
· alakiilásának szemszögéből érdekes számunkra. Persze az utóbbi
térségekben is kialakítják sáját szövetségi rendszereiket, ame-
lyek hozzájárulnak e térség politikai széttagolódásának fenn-
tartásához, és több vonatkozásban kedvezőtlen befolyást gya-
korolnak egy egységes, törökellenes front kialakulására. Közép-
Kelet-Euróg~~=n ~?ran.-~~-ko~, !1~11.~~; ~gf;e_tlen .?}Y.~-hat~9~n
sem; aíilely onmagaban, sajat ere3el:lol huzamosabb ideig
ellensúlyozhatná a törökök nyomását. · · ·· --
Így alakult ez pontosan akkor, amikor Magyarország belső
pénzűg);Í erőforrásai, jórészt éppen a inegd5ző ·· évti~~dek -
permanens török háborúi és a külső segély elégtelensége foly-
tán kimerülőben vannak, és már régen nem fedezhetik azokat
az Óriási kiadásokat, amelyek a törolC szomszédság velejárói
még békeid8b~n is. Az ország hadállítási rendszere korszerűtlen,
szinte semmilyen voii~tkozásban nem mérhető össze a török~:
vel. A régi magyar hadrendből kialakult ugyan már az új,
a zsoldos végvári katonatípus, de ekkor még közel sem kép-

114
visel olyan súlyt a magyar védelmi rendszeren belül, mint
később, működése legsikeresebb korszakában.
Magyarorsúg tehát egymagában többé nem állhat meg a
törökkel szemben, segítségre szorul, e szükséges segítséget
azonban nem kaphatja meg sehonnan .
.fylagyarország 11em }526._a1.1gusztus 29:-én és nem is a mohá-
csi csatasíkon vesztette el e szá:rn.:ára ()ly ,s()rs~li:int9 .küz,c;l~ln:iet,
liaíiein sokkalta előb~, Hpésről léEésre és. egészen másutt .
.Eheszfeüe eJ()5zör- is a xiv: .száz~dbán azoknak a balHni
állam.alakulatoknak felmorzsolódásával, összezsugorodásával és
politikai devalválódásával, amelyekkel e század első kétharma-
dában még összefoghatott volna a Fekete-tenger nyugati
partján próbálkozó törökökkel szemben. Elvesztette másodszor
a XV. század első felében, amikor nem tudta a szükséges mér-
tékben segíteni azokat a még megmaradt balkáni „árnyék-
államokat", amelyeket pajzsként emelt maga elé, és amelyek
a pillanatnyi török-magyar hatalmi egyensúlynak köszön-
hették fennmaradásukat. Elvesztette harmadszor a XV. század
második felében és a XVI. század első évtizedeiben, amikor
sem ő maga, sem más közép-kelet-európai ország nem tudott
még létrehozni olyan tartós, és a pcrszonáluniónál szorosabb
államszövetséget, amely a török előrenyomulás hathatósabb
ellenszere lehetett volna.
E megállapítássor első két tétele, elismerjük, meghökkentően
hangozhat oly korokra visszavetítve, amelyek még jövőként
hordozzák magukban egy Hunyadi János vagy egy Mátyás
király korát. Épp ezért néhány mondattal bizonyítanunk kell
őket.
Ami a XIV. századot illeti: sokszor megfeledkezünk arról,
hogy a török hódítás már 1400 körül csaknem ott tartott,
ahová aztán csak az 1450/60-as években sikerült ismét eljutnia;
azaz Magyarország közvetlen szomszédságában. A XIV. század
utolsó harmadában a török sorban foglalja el Szófiát (13 85), majd
Ószerbiát (1386), 1389--ben a rigómezei csatában szétVeri a
Lázár szerb király körül csoportosult balkáni szövetség hadait,

8* 115
 1393-ban megszünteti a bolgár patriarchátust, s a következő
évben a török hadak elözönlik Havasalföldet. Bizáncnak már
nincs tartománya, a szultántól még a városfalak magasítására is
engedélyt kell kérnie.
Hogy a helyzet ily korán_ idáig juthatott, azért felelősek az
érintett államok; - és felelős - nem kisebb mértékben --,
, Magyarország királya is. Az előbbiek azért, mert hosszú ideig
: képtelenek voltak felismerni; a szultán nem azért jött Európába,
· hogy segédcsapatokat szolgáltasson az övénél jóval kisebb
államocskák belső küzdelmeihez, és nem is azért, hogy egymás
ellen segítse őket, Mert tetteik ilyféle hiedelemre vallanak.
Az 1340-es években pl. a bizánci császárok nemcsak a szerbek
ellen (1343, 1345, 1352) vesznek igénybe török segélycsapa-
tokat, hanem a trónharcokban is. IV. István szerb király is ég
a vágytól, hogy a törökök segítségével bizánci területeket
szerezhessen. Egészen addig, míg aztán a genovaiak éppen őrá
nem uszítják a török csapatokat, akiktől 1352-ben a Maricánál
vereséget szenved stb. És ezek a „látási zavarok" többnyire
csak akkor tisztulnak már, amikor a törökben oly nagyon
hívők saját égő városaik fényénél döbbenhetnek rá tévedéseikre.
Csakhogy akkor már nem ők diktálnak, h\lnem mások nekik.
Dc felelős Magyarország is, mert úgyszólván az egész szá-
zadon keresztül alig vett tudomást a törökkérdés létezéséről.
Egészen a század utolsó harmadában kibontakozó átütő török
offenzíváig, addig tehát, míg többé-kevésbé ütőképes álla-
mokat találhatna itt a szövetségest kereső magyar partner,
_I. Lajoskirály _Itáliában vívja kilátástalan, dc annál költségesebb
háborúit Nápoly -birtokáért vagy. éppen Léngyclországban
teljesíti uralkódóí feladatait. Idejéből délkelet felé mindössze
egy-két kisebb hadjáratra futja. E vérszegény balkáni kísér-
leteket is azonnal összeköti az itt élő bogumilok térítgctésével,
úgy kezd tehát a „szövetségi politikához", hogy az elválasztó
vonásokat teszi annak vezérfonalává. Amennyiben ennek a
politikának egyáltalán voltak „szövetségi" vonásai. 1. Lajos
alighanem in_kább azok ellen a törökök ellen lép fel, akik ott

II6
hódítanak, ahol ő is akar, nem pedig a török, mint közös
ellenség ellen~ És ez nagyon lényeges különbség. Zsigmond
erejéből a végvonal kiépítése előtt csak egy keresztes hadjá-
ratra futotta; mint ismeretes, a legteljesebb vereséggel (1396).
Az, hogy Magyarország mégsem látott rosszabb éveket a
XV. század elején, azt nem magának köszönhette, nem is a
balkáni fejedelmek valamelyike tett csodát, hanem keleten,
a törökök hátában jel~t meg a nem várt segítség. A szamar-
kandi birodalom ura, Timur Lenk az Ankara melletti csatában
(1402) tönkre veri a szultán seregét. Ez negyedszázadnyi lélegzet-
vételt jelent a már csaknem összecsuklott balkáni államoknak.
Néhány siker ellenére is negyedszázadnyi elszalasztott lehető­
séget.
Hunyadi Jáno~ fellépése idején a török birodalom már (1jra
a régi, céltudatos és siker.cs. És ez, valamint az országot nyíígöző
egyéb problémák eleve meghatározzák Hunyadi működésének
kereteit is. Ö nem az által lett naggyá hazánk és a környező
népek történetében, hogy e kereteket átlépte, hogy döntő
fordulatot adott a küzdelemnek, hanem azáltal, hogy hűséges
sáfárja volt és maradt egész életében annak az örökségnek,
amit elődei ráhagytak: az egyensúly-helyzetnek és a végvár-
rendszcmek.
Hunyadi arra már nem vállalkozhatott, hogy a törököket
jelentősen visszaszorítsa. És egyet ne felejtsünk: Hunyadi János
szinte teljes siker_r_el.!!1i!k~dőJ1_a,~r, ha a hátát a végvárak-
nak vetheti. Az 1443-as téli hadjárattal (a török holtidényben)
bebizonyította, hogy kitűno hadseregszcrvező és támadó
háborúban is megállja a helyét. Mindez azonban nem volt
elegendő ahhoz, hogy Hunyadi akár csak egyetlenegy nyílt
mezei ütközetet is megnyerjen a ~zultán~llen. Az 1-43.J::as
hadjái:at még félsiker, aztán jön a vamai (1444) és a rigómezei
(1448) csatavesztés. Ezekről persze éppen Hunyadi tehet leg-
kevésbé. Amit elért, már így is a lehetőségek felső határát
közelíti. Nem is az ő személyét és vereségckben is nagy szemé-
lyes sikereit vizsgáljuk, hanem a szituációt, amelybe bele-

II7
illeszkedni, élni próbált, de amit megváltoztatni nem tudott.
Megtagadnánk mindezzel a mohácsi csata jelentőségét, el-
vitatnánk tőle a fordulópontnak járó megkülönböztetett figyel-
met? Aligha lenne helyes. ~.-111,ohácsi. csata a~t91, b..o.g.y_~J§z­
ményei voltak, még döntő dátum marad, amely méltál1 ~ezd
új szakaszt minden magyar történeti munkában. Csakhogy
11em abszolutizált, kiragadott mozzanatként, hallérn folyama-
tok csornópontjárÍ kapja meg jelentőségét.
A mohácsi csata végül is, annyi pontos összefüggés, annyi
kiszámítható következmény után egy véletlennel lett azzá,
ami: II. Lajos király halálával, amely utat nyitott a kettős
királyválas~táshoz, és ezzel Magyarország feldarabolódásának
kezdete let!]Ez a véletlen mégsem rí ki az összefüggések sorá-
ból: Magyarország adott helyzetében oly végtelenül sok
véletlen burkában üthette fel fejét az elkerülhetetlen, hogy telje-
sen felesleges azt fürkésznünk, mi történik, ha élve marad a
király.

II8
 IV. Magyarország Mohács után

A szultáni hadsereg r526. október r2-én anélkül fordított

hátat megtiport hazánknak, hogy területén - a szerémségiek
kivételével ....:.... egyetlen helyőrséget hagyott volna. Magyar-
ország negyven nappal a mohácsi csata után látsz_ólag teljesen
szabad. De semmivel sem szabadabb, mint voh. Azaz „szaba-
don" választhat két hatalom, a török és a Habsburg-birodalom
~özött, amelyek nyugatról, illetve délkelet felől fenyegetik ön-
.állóságát. „Szabadsága" ugyanis ennél többre már korábban
sem terjedt. A török hadak elmentek, a Habsburg-uralomnak
szállást csináló seregek egyelőre még váratnak magukra. De a
széthúzó erők, amelyek közt hazánk már régóta vergődik és
amelyek immár bizonyosan feldarabolódásra ítélték, erőtelje­
sebben hatnak, mint valaha. A délkeleti és a nyugati szomszéd is
bármely pillanatban a siker reményével támadhat, ha akar.
És ha ezt pillanatnyilag nem teszi egyik sem, az nem Magyar-
ország erejének vagy nagyobb lehetőségeinek bizonyítéka,
hanem amazok belső viszonyaiból következik.
A:t,. új király személye ebben a helyzetben különleges súlyt
kap.ott. Nem személyes tulajdonságainál fogva, hanem azért,
mert nyilvánvaló volt, hogy Habsburg Ferdinánd megválasz-
t~sa török,. más uralkodó trónra emelése pedig Habsburg-
intqvenciót vált ki. Azok, akiknek ebbe beleszólásuk volt,
e két lehetőség között választhattak, de ezzel együtt a követ-
kezményt is vállalniuk kellett. A magyar uralkodó osztály
tagjainak zöme, úgy látszik, ezzel az egyszerű összefüggéssel
végleg nem volt tisztában, hiszen nyilvánvalóan nem a török-

II9
 kel szövetséges, a török politika uszályába kapaszkodó majdani
Szapolya~ Jánosra .adta szavazatát a tokaji gyűlésen (1526.
október), hanem Szapolyaira, a független és egységes Magyar-
ország „nemzeti" királyára. Kérdés, hogy maga a trón után
oly sokáig sóvárgó és azért mindent .kockára vető Szapolyai
felismerte-e helyzetének visszásságát. Láthatólag maga sem
hitt abban, hogy uralmát mindkét ellenséggel szemben fegy-
verrel is megvédheti. Ép elmével nem is hihette, hiszen ehhez
az adott helyzetben, Nándorfehérvár eleste és a mohácsi vér-
veszteség után, kis mértékben ugyan, de mégiscsak megosztott
országgal, szétzilált gazdasági élettel nagyobb teljesítményt
kellett volna nyújtania, mint a Jagellók még ép Magyarországá-
nak. Erre semmiféle kilátása nem lehetett. Uralkodásának első,
lényegében zavartalan háromnegyed esztendejében, addig
tehát, amíg az 1526 decemberében Pozsonyban királlyá válasz-
tott Habsburg Ferdinánd magyarországi törekvéseit bátyja
itáliai háborúi hátráltatták, még a háború vállalásának látszatát
is kerülni akarta. Mintha úgy hinné, hogy ha ő nem támad,
ha ő nem ad okot a beavatkozásra, ellenfeleivel békésen meg-
egyezhet. Hogy ez a külpolitikai „koncepció" mennyit ér,
azt az előzmények ismeretében könnyen megítélhetjük.
Nyilvánvaló - bár Szapolyai még sokáig ezt sem hajlandó
felmérni -, hogy a Habsburgok nem azért kényszerítették
hazánkra nyílt háborúkban, majd szerződésekben utódlási
jogukat, nem azért adták II. Lajoshoz Máriát, illetve Ferdinánd-
hoz II. Lajos nővérét, Annát, hogy majdan lemondjanak
Magyarországról. Egy a töröktől megszállt vagy a törökkel
szövetséges Magyarországgal szemben biztosítaniuk kellett
osztrák tartományaikat, és ezt azáltal érhették el legjobban,
ha az ország őket uralja. Ráadásul pontosan azzal az emberrel
álltak szemben, aki évtizedeken keresztül magyarországi törek-
véseik gátja igyekezett lenni.
De vajon a törökkel való kiegyezés nem biztosíthatná jobban
hazánk területi épségét? Mert a kérdés már régen nem úgy
hangzik, hogy Magyarország mily módon őrizheti meg teljes

120
függetlenségét, hanem úgy, hogy függetlensége rovására is
miként mentheti meg területi egységét vagy területének minél
nagyobb darabját. Vajon nem képzelhető el, hogy a török
oldalán, bizonyos évi adó fejében, segédcsapatok kiállításának
eléggé formális kötelezettségével jobban elérheti e célt, mint
a Habsburgok oldalán? Nem lehetne az egész ország vala-
milyen nagyobb Erdély?
Az események menete már megválaszolta egyszer, a maga
idejében, ezt a kérdést. Mivel azonban felmerülhet, és történet-
írásunkban bizonyos szabályossággal fel is merül a kétely,
hogy nem az elképzelés maga, hanem csak kivitelezése volt
hibás, kénytelenek vagyunk röviden áttekinteni, mire alapoz-
hatók és miért helytelenek e vélekedések.
A legkomolyabb érv kétségtelenül a török fennhatóság
alatt önállósult, de belső ügyeit függetlenül intéző Erdély
kialakulása és másfélszázados léte lehetne. 1541 után mindkét
nagyhatalom létrehozta Magyarországon belül, területi egy-
ségének rovására a maga előretolt állásait. A Habsburgok egy,
jellegét tekintve egységes sávot húztak az Adriai-tengertől
Erdély határáig. A törökök viszont kettős megoldást alkalmaz-
tak. Az ország középső részét katonai megszállás alá vetették
és igyekeztek azt minden tekintetben birodalmuk többi részé-
hez hasonítani. Más megoldást választottak Erdély esetében.
Erdély - amellett hogy városait leszámítva a középkori
Magyarország legkevésbé fejlett része volt - azért nyerhette el
különleges jogállását, mert nem a török főcsapás irányába,
hanem attól keletre, a szultáni politika számára bizonyos mér-
tékig semleges zónába esett. Nem véletlen, hogy mellette
hozzá hasonló státusú török vazallus állammá formálódtak a
román fejedelemségek is.
Nyugat-Magyarország is eszköz az osztrák tartományok
védelmében, dc eszköz mindkét töröktől függő rész is, még ha
Erdély a későbbiekben időnként meg is kísérli túlnőni saját
lehetőségeit. A szultáni politika csakis azért fordította, csakis
azért fordíthatta politikusabb arculatát Erdély felé, mert előtte

121
a közé és a Habsburg-Magyarország közé ékelődött hódoltság
önmagában, Erdély nélkül is kellő katonai ellensúlyt szegezett
szembe a Habsburg kísérletekkel. A hódoltság létezhetett
Erdély nélkül, az önálló Erdély az előbbi nélkül aligha. És
eszközként még Erdély is éppen azért, és kizárólag azért látszott
alkalmazhatónak, mert nem maga az egész, hanem annak
csak leszakított része volt. Mert kinek jutna eszébe olyan esz-
közt alkalmazni, amely nagyobb és veszélyesebb a kelleténél?
Említettük: a török előrenyomulás utánpótlási gondok
következtében végpontjához közeledett Magyarországon. Ez a
kétségtelenül helyes észrevétel a következő összefüggésben
szokott felmerülni: Bécs török ostromai bizonyítják, hogy a
törökök célkitűzései Magyarországon túlra terjedtek és hőn
óhajtották a gazdag osztrák tartományok kifosztását, katonai
tevékenységük hatósugara azonban már nem tette lehetővé,
hogy ott lábukat megvethessék. Ha Szapolyai átengedi a törö-
köket országán az osztrák tartományok kifosztására, létrejöhet
a mindkét fél számára kedvező kompromisszum: Szapolyainak
és esetleges utódainak -megmarad a töröktől függő, ámde
mégis egységes Magyarország, amely alkalmas keret lehet
a társadalmi és gazdasági fejlődés addigi eredményeinek át-
mentésére, a törökök pedig ily módon olcsón hozzájuthatnak
az olyannyira áhított ausztriai zsákmányhoz.
E konstrukció feltételezi, hogy a török birodalom irányítói
már eleve tudatában voltak annak, hogy még Magyarország
teljes leigázására sem futja majd erejükből, és így Magyar-
országon túl már csak alkalmi rablókalandokba bocsátkozhat-
nak, mivel az osztrák tartományok megszerzésére és főleg
megtartására a legcsekélyebb lehetőségük sincs. Ugyanis, ha
ennek nem voltak tudatában, akkor semmi értelme sincs azt
kutatni, hogy milyen gyakorlati lépéseket tesznek annak ellen-
súlyozására, amivel nem számolhatnak. Erre azonban semmi-
lyen jel nem mutat. Ellenben a Bécs ellen vezetett szultáni
hadjáratok egyenesen amellett bizonyítanak, hogy 11.Szulej-
mán Magyarország teljes bekebelezését az egyik „lépcsőfok"

122
 kihagyásával, a másik igazodási pont - Bécs - elfoglalásával
igyekezett megoldani. De hogyan is számolhatott volna· a
szultán a hatósugár törvénnyel, anúkor nemegyszer aratott
nagy, bár eléggé tiszavirág életű győzelmeket olyan csata-
mezőkön, amelyek nagyobb távolságra voltak, núnt Bécs,
és amclyekig hadseregének sokszor kietlen hegységeket kellett
legyőznie? A hipotézis azon pontjára is nehéz magyarázatot
találni, hogy núért lett volna a törököknek kevésbé kívánatos
zsákmány az akkor még népes és a török birodalom átlagához
képest magasan fejlett Magyarország, ha megszállásával nem-
csak ezt szipolyozhatták ki, de az osztrák tartományokhoz is
karnyújtásnyira kerültek. És itt nem lehet ellenérv az sem,
hogy a törökök végül is ráfizettek a magyarországi hódolt-
ságra, hiszen akárhol másutt merevedik meg hódításuk arc-
vonala, mindenütt végvárrcndszert kell fenntartaniuk és az
állandó határmenti küzdelem éppúgy tönkreteszi bármely más
tartományukat is, núnt ahogy a magyarországi hódoltságot
néptelenné és romhalmazzá tette.
Hagyjuk ezeket a találgatásokat és nézzünk egyszer már
végre szembe azzal a ténnyel, hogy Magyarország sorsa, leg-
később a mohácsi csatától fogva, semmiben sem különbözött
azokétóL a balkáni államokétól, amelyek előbb, rövidebb idő
alatt ugyanezt az l1t:itjárt_ák_v§gi_g.' Nem ők, hanem velük
politizálnak, ha tetszik, játszanak más hatalmak. Azonos a
helyzet és azonosak a tünetek is, amelyek a tényleges török
megszállást megelőzik. A törökök a Balkánon sem foglaltak el
lerohanásszerűen egyetlen államot sem, núnt ahogy egy ideig,
- látszatra - Magyarországot is sorsára hagyták. Pontosan
addig, amíg ez az átmeneti helyzet az ő útjukat egyengette,
amíg a változások a széthúzás és a gyengülés s nem az egyesülés
és az erősödés irányába hatottak. Nem szállták meg az országot,
de jelen voltak. Előbb a határokról, aztán már az ország köz-
ponti részében felállított garnizonokból figyeltek arra, hogy
a kiszemelt ország katonai ereje ne éledhessen újjá. És éppúgy,
mint a Balkánon, itt is megtalálták azokat az embereket, akik

123
hatalomvágytól vezettetve, rövidlátástól megcsalatva, később
már csak választási lehetőségek híján a „munka" egy részét
elvégezték helyettük. Így Szapolyai János, akinek kormányzása
legalizálni tudta a török „szövetségesek" permanens magyar-
országi jelenlétét, amely elhitethette az arra hajlamosakkal,
hogy a szultán Szapolyai ellenfelét bünteti meg Bécs ostromá-
val és nem a saját útját kövezi afelé. És ez a politika nem is
érhetett nagyobb jövőt, mint amennyit itt is, ott is megért:
Ha a „szövetségesi'', ténylegesen: alattvalói hűség meginog,
ha a meghalt kollaboráns mögött nincs biztosítva a hasonlóan
megbízható utód, azonnal következik a tényleges megszállás,
amit nálunk Buda elfoglalása vezetett be (1541).
De 1541-ig sem Szapolyaitól függött, hogy a szultán Magyar-
országra jön-e vagy sem, ha segélykérései ürügyet szolgáltat-
hattak is ahhoz, mert Szulejmánnak 1 526 után már nem a
megroppant Magyarországgal, hanem a mögötte felsejlő,
.igazi ellenféllel, a Habsburg-birodalommal volt leszámolni-
valója. S ne tévesszen meg be1münket az sem, hogy Szapolyai,
különösen uralkodása végén és leginkább a váradi béke létre-
hozásával (1538), szabadulni igyekezett a járszalagról, amely~
nek végét Konstantinápolyban rángatták, mert egy részország
királyaként sem feledhette azt az egységes országot, amelyben
született, felnőtt és amelyben java éveit leélte, s amely tőle
független erők összjátéka folytán, dc végül is hathatós közre-
mlíködésével hullott szét darabjaira.
Sokszor a történetírás patikamérlegére kerül a kérdés, hogy
Habsburg Ferdinánd magyar királlyá választása helyes lépés
volt-e vagy pedig sem, holott már a kérdésfelvetésben is ott
lappang egy olyan félreértés, amely a megválaszolás során a
téves következtetések légióját szülheti. Súlyos tévedés ugyanis
azt hinni, hogy a Habsburgok magyarországi törekvéseinek
sorsa pusztán azon a néhány magyar főnemescn múlott, akik
1526 decemberében Pozsonyban Ferdinándot a trónra emelték.
A Habsburg-család már régen kiszemelte magának Magyar-
országot. A Miksa császár és II. Ulászló között - az előbbi

124
nyomasara - létrehozott örökösödési szerződések persze
egyelőre inkább csak az aktuálisabbat és az elérhetőbbet,
Magyarország lojalitásának biztosítását és a lengyel király
súlyának korlátozását célozták, a magyar és a cseh trón meg-
szerzésével csak mint a távoli jövő eshetőségével számolhattak,
hiszen foglalt volt mindkettő és Ulászlónak 1506 óta volt már
örököse is. Arra, hogy a magyar állam ily hamar összeomlik
és maga alá temeti az ifjú uralkodót is, aligha számítottak. 1526-
ban még az előrelátó V. Károlyt is megdöbbentette a mohácsi
csatavesztéssel napvilágra bukott valóság, hogy Magyarország
egyáltalán nem tud ellenállni az összpontosított török támadás-
nak. A magyar trón megkaparintásának lehetőségéből 1526.
augusztus 29-ével a Habsburgok számára parancsoló szükség-
szerűség lett. Miután leomlott a fal, amely a térség két leg-
hatalmasabb államalakulatát egymástól elválasztotta, és egy
csapásra láthatóvá vált a török fenyegetés nagysága, a Habs-
burgoknak meg kellett szerezniük a magyar trónt, ha a Magyar-
ország testén át érintésközelbe jutott szultárinal vagy az ott
hídfőállásává kiépíthetéS esetleges török vazallusállammal szem-
ben meg akarták védelmezni az osztrák tartományokat és
mindenekeléStt Bécset. Akkor is, ha erre nem lett volna szerzéS-
désekben rögzített jogalapjuk.
És már az első tizenöt esztendő közvetlen török-Habsburg
összecsapásai megmutatták, hogy Magyarország területén és
ott fog megmerevedni a két hatalmas erő frontvonala, ahol
később, 1541 után megmerevedett és amit az elkövetkező
másfél évszázad küzdelmei is csak korrigálni tudtak, de alap-
vetően megváltoztatni nem. Ne ítéljünk oly könnyen Ferdi-
nánd 1526 és 1541 közti, magyarországi vereségeiből! Igaz,
1529-ben csekély ellenállás után elvesztette az egész, már egy-
szer ölébe hullott országot. Igaz, Katzianer 1537-es hadjárata,
amelynek a Dráva-Száva közét kellett volna biztosítania,
kudarcba és botrányba fulladt. Igaz, a német hadak Szapolyai
halála után sem tudták bevenni Budát. De tény az is, hogy
Szulejmán hada 1529-ben szinte menekült Bécs alól, hogy

125
J532-bcn már csak meginduljon, de el már ne érkezhessék
alája. És tény az is, hogy a Habsburgok, minden vereség elle-
nére és közben, tartani tudták azt, ami számukra Magyar-
országból elveszthetetlenül fontos volt: a nyugati országrésze-
ket és a Felvidék bányái miatt oly értékes nyugati és keleti
részét. És mindebből Magyarországnak már csak a vérhullatás
„joga" és a hadszíntér szerepe jutott, ahol két egymásnak fe-
szülő, de egyenlőnek bizonyuló erő megmérkőzik.
Persze mégsem_ _szabad . egyenlőségjelet tenni a török és
Habsburg befolyás közé, ha mindkettő hazánk egységének
megsz(ínése irányában hatott is. Mindazoknak, akik a török
által Közép-Európába hurcolt, az ittenitől évszázadokkal el-
maradt gazdasági és társadalmi berendezkedés, az arra való
lesüllyedés, a török uralommal együttjáró pusztulás ellen,
annak megszüntetéséért tenni akartak, csakis a Habsburgok
oldalán nyílott euc tér és lehetőség. És csakis Bécsen keresztül
érkezett az az egyébként mindig kevésnek bizonyuló pénz-
segély, ami lehetővé tette (a magyar erőforrások mellett és
azok kimerülése idejfa is) a Magyarország közepén húzódó
végvárrendszer fenntartását és mögötte a középkori társadalom
és gazdaságfejlődési alapok - igaz kelet-európai jellegű -
továbbépítését, ami minden visszásságával, minden fejlődést
gátló tendenciájával együtt is összehasonlíthatatlanul szélesebb
csapást nyitott a jövő felé, mint a török rendszer.
És végül még egynéhány szó Erdélyről is: voltak az önálló
erdélyi állam történetének olyan szakaszai, amelyek a függés
ellenére is nyugodtabb életet biztosítottak az ott élőknek és az
oda menekülteknek, mint a Habsburg-Magyarország. De
Erdélyből nem indult és nem is indulhatott ki olyan mozgalom,
amely a török kiűzését célozta, és ha az erdélyi fejedelem ilyen-
hez csatlakozott, akkor azt csak a Habsburgok szövetségeseként
tehette. Tervezni és Magyarország egyesítését álmodni lehetett
a „tündérországban" is, de onnan kiindulva megvalósítani
már nem.

126
 Végszó

Utunk végéhez értünk. Történelmünk zordabb tájékain

vezetett. Az, hogy a mögöttünk maradt szakaszokon oly
kevés reménysugá~ csillant fel, nem történetírói tendenc;:ia
következménye. Persze elmentünk, el kellett mennünk olyan
tények, olyan jelenségek és személyek mellett, amelyek és
akik valamivel verőfényesebb oldaláról mutathatnák Magyar-
országot és társadalmát. De a tények, jelenségek nem azonos
értékűek. Vannak köztük fontosak és kevésbé fontosak. E
rövidre szabott, de sokfelé tekintő tanulmányban már eleve
csak bizonyos modellekkel dolgozhattunk, amelyek könyör-
telenül leválasztanak mindent a témáról és összefüggéseiről,
ami nem elsőrendűen fontos, jót is, rosszat is.
Ha lesz olvasónk, és minden bizonnyal lesz ilyen, akinek
feltűnik, hogy több szó esett Nándorfehérvárról, mint magáról
a mohácsi csatáról; hogy többször botlott anyagi kérdésekbe,
mint morális problémákba, akkor a szerző elérte kitűzött
célját, ami nem volt több, de kevesebb sem, mint hogy a
mohácsi csatát elhelyezze azoknak az összefüggéseknek sorába,
amelyekbe a valóságban tartozik, és amelyek nélkül lényegét
és a magyar történelemben játszott szerepét megérteni nem
lehet.

127
 Jegyzetek

Eleve megszabott keretek közé szorított tanulmányunk még a

viszonylag részletesebben ismertetett problémakörök kimerítésére
sem törekedhetett. Ennek következtében a jegyzetekben megadott
irodalom is erősen szelektált. E szelektálás nem kíván egyszersmind
értékelés lenni. Csakis azokat a könyveket, tanulmányokat említjük,
amelyekre feldolgozásunk során különösképpen támaszkodtunk,
amelyekből konkrét adatokat vagy értékeléseket emeltünk ki. Az
érintett problémakörök további irodalma: Kosáry Domokos, Bevezetés
a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp. r95r. Lapszá-
mokat - a cikk lelőhelyére vonatkozókon kívül - csak akkor tün-
tettünk fel, amikor az idézett műből csak egy-egy mondatot, annál is
kisebb részletet, vagy pedig valami konkrét összefüggést emeltünk ki,
s amelyeknek felkutatása így, lapszám nélkül, fáradságos utánjárást
követelne. Idézeteinkct egyébként, ahol erre lehetőség kínálkozott,
a legfrissebb s legmegfelelőbb magyar fordítások után adtuk.

Rövidítések jegyzéke

AUSz SH Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Historica

IludRég Budapest Régiségei
Évk:JPM A pécsi Janus Pannonius Múzeum évkönyve
HK Hadtörténelmi Közlemények
LK Levéltári Közlemények
MEKv Lukinich Imre (szerk.), Mohács Emlékkönyv. Bp. 1926
MKEkv Lukinich Imre (szerk.), Mátyás király. Emlékkönyv
születésének ötszáz éves fordulójára. I. Bp. é. n.
MTT Magyar Történelmi Tár
Sz Századok

9 A mohácsi csata
129
 9- l 3. L A töri\k felvonulás problémáiról általában: Perjés Géza,
Az oszmán birodalom európai hábon'1inak katonai kérdései (r3 56 --
1699). HK r966. 862 872.; Nehézségeiről é• a balkáni lakosság-
gal szemben tanúsított kímélctről: Szulejmán szultán naplói. Kiadva:
'.J'hury József (ford.), Török történetírók. 1. Bp. 1893.; A birodalom
nagyságából adódó nehézségekre: Káldy-Nagy Gyula, Harács-szedők
és ráják (Török világ a XVI. századi Magyarországon). Bp. 1970. és
l'ő., Szulejmán. Bp. r974,
I 3--18. !. Nándorfehérvár bukásáról és a hadjáratról sok adattal,
de kissé elavult: Kiss Lajos, Nándorfehérvár bukása (1521). HK r889.
389 --440. és 546-612., és újabban: Kalic-Mij11sko1Jic, ]., Beograd u
srednem veku. Beograd 1967.
19-2!. 1. A pénzrontásról: Ratkos, P., Die Ent\vertung der un-
garischen Kleinmünze imJahre 1521 und ihre Folgen in der Slowakei
bis l 526. Studia Historica Slovaca I. 30-62.; Visszhangjáról még:
Thallóczy Lajos-Horz1áth Sándor,Jajcza (bánság, vár, város) története,
1450-·1527. Dp. 1915. CCXXIX.; Az elértéktelenedés mértékéről:
K11bfoyi András, Budapest a későbbi középkorban Buda elestéig
(1541-ig). ln: Budapest története II. Bp. 1973. 133-134.; A Fugger-
iigyről: Pölnitz, G. von, Jakob Fugger. (Kaiser, Kirche und Kapital
in der oberdeutschen Renaissance.) I. Tiibingen 1949.; A magyar
réztermelésről: Pa11/inyi Cjszkár, A magyar réztermelés gazdasági
jelentősége. ln: Károlyi Arpád Emlékkönyv. Bp. 1933· 402-439.
A hatvani országgy{ílésről: Szabó Dezső, A magyar országgyűlések
története II. Lajos korában. Bp. 1909.; A köznemesség aktivizálásának
egyéb kísérleteiről: Bónis György, Standisches Finanzwesen in Ungarn
im frühen 16. Jahrhundert. ln: Nouvelles études historiques. I. Bp.
1965. 83-104.
21-22. 1. Tomoriról kissé elavult életrajz: Fraknói Vilmos, Tomori
Pál élete. Sz l88r. 289-312., 378-397. és 723---746., és Szekf{[
Gy11la kitűnő esszéje: Tomori. Napkelet r926.; Kúriai jegyzőség-érő):
Bónis György, Jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon.
Bp. l97L 401.; Az 1522 és r524 közti hadieseményekről még:
Ó1Járy Lipót, A Magyar Tud. Akadémia történelmi bizottságának
oklevél-másolatai. I. Bp. r909., 1'ha/lóczy-Hor1Játh i. m. és Pesty Fri-
gyes .A szörényi bánság és Szörény vármegye története. I. Bp. 1877.
22-29. 1. Az 1526-os év eseményeiről ma is alapvetőek: a MEKv
tanulmányai és Burgio pápai nuncius sokat idézett jelentései, kivonatos
magyar fordításuk: Mohács Magyarországa. Ford.: Bartoniek Emma.
Bp. 1926. (Mivel Burgio jelentéseit sokhelyütt felhasználtuk, itt kell
megjegyezniink: A követjelentésekkel szemben joggal int óvatosságra
a módszertani szakirodalom, hiszen a követek sem tudták magukat
kivonni a pártok, hatalmi csoportosulások befolyása alól, illetve -

130
 gyakran sikerrel - maguk is befolyásolni igyekeztek azokat, ami ter-
mészetesen nyomot hagyott értékeléseikben is. A forrásfajta csapdái-
nak elkerülése végett ezért csak olyan esetben idéztük azokat, amikor
tud6sításaikat más források vagy a bekövetkezett események hite-
lesítik.); Tomori erőfeszítéseiről Fraknói i. m.; Az l 526-os diétáról:
Szabó DezslJ i. m.; A Báthori-idézet: Szabó DezslJ, Kiizdelmeink a
nemzeti királyságért. Bp. 1917. :;.22.; A kecskemétiek mozg6sításáról:
Hornyik János, Kecskemét város története oklevéltárral. II. Kecskemét
1861. 185-186.; Tomori kifakadása: V. Kovács Sándor (szerk.),
Magyar humanisták levelei a XV-XVI. századból. Dp. 1971. 562. sz.;
Petényi j6slata csak: Istvánffy Miklós, A magyarok történetéből.
Bp. 1962. II2.; A török hadsereg tényleges nagyságár61: Káldy-
Nagy i. m. 1974. 72--82. 1.
29 -36. l. A mohácsi csatahely meghatározásában és a csata le-
írásában még mindig sok a homályos pont. Ezeknek tisztázását nehe-
zíti, hogy a csata forrásanyaga, az esemény jelentőségéhez és az írás-
beliség korabeli színvonalához képest meglehetősen szegényes.
Közülük a szemtanú Brodarics István püspök-kancellár röviddel az
események után késziilt, de meglehetősen szűkszavú beszámolója a
legmegbízhatóbb (De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz.
Krakkó 1527„ magyar fordításban: Szentpétery Imre, Brodarics His-
tóriája a mohácsi vészről. Bp. 1903.). A kortárs Szerémi György „epis-
tolá_ia" inkább csak a csatavesztés köriilményeiről és a király állítólagos
meggyilkolásáról szárnyra kelt mendemondákat rögzítette, s e tekin-
tetben csekély forrásértékű (Wenzel Gusztáv, Szerémi György, II.
Lajos és János királyok házi káplánja Emlékirata Magyarország romlá-
sáról, 1488-1543. Pest 1857., új magyar fordítása: Magyarország
romlásáról. Bp. l96r. Vö. Székely György ehhez írt bevezetőjével:
Élmény, néphit és val6ság Szerémi mlívében.). A XVI. század huma-
nista történetírói (Istvánffy, Forgách, Brutus stb.) nagy teret szentel-
tek a mohácsi csatatéren történtek leírására, de Brodarics leírásán túl
legfeljebb csak a szájhagyományra támaszkodhattak. A török források
közül hitelességével messze kiemelkedik Szulejmán naplója, ,amely
viszont csak az előrehaladás ütemét és a legfontosabb eseményeket
rögzítette, a mohácsi csata leírásában is meglehetősen szűkszavú.
A bőbeszédűbb leírások viszont, túl a török történedr6kra jellemző
nagyításokon és szokványos túlzásokon, már csak azért is 'nehezen
használhat6k, mert állításaik kontrollálására, Brodarics fenti munkáján
kíviil nincs lehetőség. A csata többi forrására lásd: Kosáry i. m. I.
196-197., 222-223.
A feldolgozások közül ma is alapvető: Gyal6kay ]enlJ, A mohácsi
csata. MEKv i. m. 193-276. (a források elemzésével és a korábbi
feldolgozások kritikájával); Egyes megállapításait ásatási eredmények

9* 131
alapján korrigálta: Papp Lász/6, A mohácsi csatatér kutatása. Évk.:
]PM 1960. 197-253. és U{f, Újabb kutatások a mohácsi csatatéren.
Évk: JP M 1962. 199-221„ illetve az általa készített csatavázlat: Zehn
Jahre Archaologische Forschung (1958--1968). Bp. 1970. 4r. tábla.;
Papp László megállapításait viszont Bende Lajos vitatja néhány helyes
megfigyelést tartalmazó, egyébként azonban kevéssé meggyőző ta-
nulmányában: A mohácsi csata. HK 1966. 532-567.
36-38.1. A csata utáni események pontos leírása: Jászay Pál,
A magyar nemzet napjai a mohácsi csata után. 1. Pest 1846.; Kiilön
is érdemes idézni a csatavesztés hírének megérkezésekor Budán tar-
tózkodó Szerémi elbeszélését: i. 111.; A farsangi játékról: Pásztor Lajos,
A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp. i940. 26-27.;
A budai eseményekrí)l: Kubinyi i. m. 1973. 200--201.; Szapolyai por-
tyázóinak próbálkozásáról: Szulejmán naplói i. m. 320.
39-42. !. Szapolyai életrajza még megírásra vár. Alig van a XVI.
század első két évtizedének olyan eseménye, amelyben ne lett volna
szerepe. Az árulás vádja: Szerémi i. m.; Rincon látogatása: Bouri/ly,
V. L., Antonio Rincon ct la politique orientale de Francois 1°', 1522-
1541. Revue Historique 1913.; A Szapolyai hadba' vonulásával kap-
csolatos kérdésekre: Pataki,]., Atitudinea lui Radu de la Afumati ~i
a ]ui Joan Zápolya in ajunul luptei de la Mohács (1526). Studia Uni-
versitatis Babes-Bolyai. Series Historica II. 13-28.; A népi ellenállási
gócokról: Bánk11ti Imre, Az Alföld népének harca a török hódítók
ellen a mohácsi csata után. 1526-1527. AUSz SH, II. Szeged 1957·
3-30.; Jászay szavai: i. m. 32.
43-47.1. A bűnök „ostorozására". ,legutóbb Nemeskiirty István
szólította fel a történettudományt: Ez történt Mohács után (Tudósítás
a magyar történelem tizenöt· esztendejéről) 1526-1541. Bp. 1966. 2.
kiad.; A vezetők „gyorsfényképei": Br11ck11er Gy{fző, Magyarország
belső állapota a mohácsi ütközet előtt. MEKv i. m. II-40., vö.:
Ortvay Tivadar, A mohácsi csata elvesztésének okai és következményei.
Bp. 1910.; A „haza" és „nemzet" fogalmak középkori értelmezéséről:
SzíScs ]entf, A nemzet historikuma és a történelem nemzeti látószöge
(hozzászólás egy vitához). Bp. 1970.
4 7-49. 1. A török hadszervezetről : Perjés Géza és Káldy-Nagy Gyula
idézett művein kívül Salamon Ferenc, Magyarország a török hódítás
korában. Bp. 1886. 2. kiad. és Fekete l,ajos, Török birtokrendszer a
hódolt Magyarországon. Bp. 1940.; A Héderváry-perről: Wenzel
Gusztáv, A Hédervári Ferenc jószága feletti pi:r és ítélet 1523-bai;i. MTT
VI. 3-82.; Birtokai további sorsáról: Radvánszky Béla-Závodszky
Levente, Héderváry család oklevéltára. l·-11. Dp. 1909-1922.
50-53.1. A déli végvárrendszer történetének megírása történet-
írásunk legsürgősebb feladatai közé tartozik. A várak megszerzéséről:

132
Pesty Frigyes, Brankovics György szerb despota birtokviszonyai
Magyarországon. . . Bp. 1877.; A várrendszer továbbépítéséről:
Gyalókay Jenő, Mátyás király a hadszervező és hadvezér. MKEKv I.
229-308., és Thallóczy-- Horváth i. m.; A XVI-XVII. századi vég-
várrendszerről: Sinkovics Isti•á11, A végvári harcok. ln: Magyar Tör-
ténész Kongresszus. Bp. 1954· 48--59. és Uő., A török elleni védelem
kérdései. HK 1966. 772-792„ vö.: Székely Gyöt;l!Y· A török hódítók
elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháboríitól Mohácsig. Sz 1952.
nS- 149.; A szerb nép pusztulásáról: V.1sié, M., Martolosi u jugoslo-
venskim zemljana pod turskom vladavinom. Sarajevo 1967. és Cő.,
Der Einfluss der Türkenkriege auf die Wirtschaft <les osmanischen
Grenzgebiets in Serbien uns Bosnien (1480-1536). ln: Pick/, 0.
(szerk.), Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege.
Graz 197r. 308-318.
53-56. l. A végvidék katona-bánjairól: Fiigedi Erik, A XV. szá-
zadi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. és Engel Pál, A magyar
világi nagybirtok megoszlása a XV. században. I.-II. Az Egyetemi
Könyvtár évkönyvei 4 (1968) 337-358. és 5 (1971) 291-314. I.;
Nándorfehérvárról sok adattal: Thallóczy Laios-Áldásy Antal, Ma-
gyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára, n98-1526.
Bp. 1907.; A macsói bánok hatáskörének kiterjesztéséről: Pesty
Fr((!yes, Eltlínt régi vármegyék I. Bp. 1880. (lásd az egyes vármegyék
főispánjainak jegyzékét) és Aiályusz Elemér, A magyar állam Hunyadi
korában. Bp. i958.; Újlakiról: Reiszig Ede, Az Újlaki-család. Turul
1943. 1--13. és 56-65. és Kubinyi András, Die Fragen des bosnischen
Königtums von N. Újlaki. Studia Slavica 1958. 373-384.; A Temes-
várhoz tartozó vármegyékről: Pesty Frigyes, A temesi bánság elneve-
zésének jogosulatlansága. Pest 1868. 24.; A horvát-szlavón bánság
egyesítéséről: Szekfi'í Gyul" Magyar renaissance-Mohács. Magyar
történet II. Bp. 193 5. (lásd a tóméltóságok táblázatát), Mályusz Elemér,
A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hlíbériség és rendiség
problémája. MKEK v I. 309-434.; Kubinyi András, Beriszló Péter és
budai szereplése. BudRég XX. 125-136. és Engel i. m.; Jajca és
Kiissza felmentésére: Thallóczy-Horváth i. m. és Óváry i. m.; A
temesi ispánokról: Pesty Frigyes, Temes vármegye főispánjai, a temes-
vári pasák és tartományi elnökök. MTT XII. 160- 272.
56- 64. 1. Vita Nándorfehérvár birtoklásáról: Szalay László,
Verancsics Antal ... összes munkái. II. Pest 1857. 127-130.; Az
eluralkodott optimizmusról: Szerémi i. m. 85.; Pétervárad gyengeségé-
ről: f·rdiíjhelyí Menyhért, Pétervárad hadászati jelentősége. Bács-
Bodrog vármegyei Történelmi Társulat évkönyve 1892. 23., 31.;
A délvidéki várak őrségéről a mohácsi csata előtt: N. Kiss István,
Főurak és parasztok a 16. sz.-i török elleni harcokban. HK 1954. 3--4.

133
 sz. 61--75.; A Dózsa-sereg megtorpanásáról: Atárki Sándor, Dózsa
György. Bp. r913.; Buda falairól: Kubinyi András, Buda története
1541-ig. Bp. 1969. 66-67.
64--69. L A nemesi erényekről:Werbőczy István Hármaskönyve.
Kiadta: Kolosváry Sándor-Óváry Kelemen. Bp. r893. 4r., 44.;
Becslés a nemesség számáról: Szabó István, Magyarország népessége
az 1330-as és 1526-os évek között. In: Kovacsics József (szerk.), Ma-
gyarország történeti demográfiája. Bp. 1963.; A francia dicsérő
szavai: Birkás Endre, Francia utazók Magyarországon. Szeged 1948. 29;
A megreformálási kísérletekről és a galambóci esetről: Deér József,
Zsigmond király honvédelmi politikája. Pécs 1936.; Az 1500-as
„bemutatóról": Balogh István, Velencei diplomaták Magyarországról
1500-1526. Szeged 1929. 1r.; A táborba szállás módjáról: 1523:
XX. tc.: A1árkus Dezső (szerk.), Corpus ]uris Hungarici. I. Bp. 1899.
815.; Az árutermelés iránti nemesi érdeklődés kibontakozásáról: Pach
Zsigmond Pál, Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-
XVII. században. Bp. 1963. és U/f., Az 1514- évi parasztfelkelés és a
„második jobbágyság". Valóság 1972. II. sz. 1-11.
69-72.1. A csonkítással fenyegetődző törvény: 1514: LX.:
Márkus i. m. I. 732-733.; A földesúri magánháborúról: Szab6 István,
A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Bp.
1966. 16r. és U/f., A magyar falu élete a középkorban. Dp. 1969.; Az
erre vonatkozó formula („potentiariis et armat:.s manibus jobagionum
suorum etc.") minden hatalniaskodásról készült vizsgálati jegyző­
könyvben szerepel; A parasztság fegyverbe szólításáról: Mályusz
Elemér, II. Lajos király levelei a herceg Batthyány-család körmendi
levéltárában (1526). LK 1926. 80-93. és Borosy András, A telekkato-
naság és parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Bp.
197!.; A paraszti „honvédelem" mechanizmusáról: Szűcs i. m. és
Uő., Nép és nemzet a középkor végén. Valóság 1972. 6. sz. l4-3r.;
Ajelsavai epizódról: Szalay, Verancsics i. m. II. 158.; A „népi patriotiz-
mus" XVI-XVIL századi problémáiról: Szakály Ferenc, Parasztság
és honvédelem. Valóság 1974. 7. sz. 27-39.; A hajdúság 1514-es
szerepéről: Szabó István, A hajdúk 1514-ben. Sz 1950. 181-
197.
72-78. l. A mozgó hadsereg és a bandériumrendszer problemati-
kájáról: Szekfű Gyula, Serviensek és familiárisok. Bp. 1912„ Deér i. m.
és .Mályusz i. m. MKEKv stb.; A szávaszentdemeteri csata „követ-
kezményeiről": Fraknói i. m. 1881. 182.; Gerendi Miklós levelét
idézi és elemzi: Kubinyi András, Die Auswirkungcn dcr Türkenkriege
auf die zentralen Stiinde Ungarns bis 1514. ln: Pick/, 0„ Auswir-
kungen der Türkenkriege i. m. 212.; A zsoldoskérdésről és össze-
függéseiről: Rázsó Gyula, A zsoldosság gazdasági és társadalmi elő-

134
feltételei és típusai Magyarországon. HK 1962. r. sz. i6o -217. és UJ.,
A zsoldosintézmény története Magyarországon (kézirat).
78 -81. !. Az egész fejtegetésre alapvető: Kubinyi i. m. 1971. (vö.
az ott idézett irodalommal!); Az l 504-es kivetés és az 1494/95-ös
dologi kiadások: Thallóczy-Horváth i. m„ különösen a CLXIII-
CLXIX.; Az aulicusok fizetéséről: Engel J. Chr. von, Geschichtc des
ungarischen Reiches und seiner Nebenlander. I. Halle 1797. 122„
153.; Az 1458-as országgyűlés 130 ooo aranyat szavazott meg a vég-
várak fenntartására: Kovachich, M. G„ Supplcmentum ad Vestigia
comitiorum apud Hungaros. II. Buda 1800.; Tomori török üzletéről:
Fraknói i. m. 1881. 387-388.
82-90. l. A Mátyás-problémára: Elekes Lajos, Mátyás és kora.
Bp. 1956„ Tóth Zoltán, Mátyás király idegen zsoldosserege (A fekete
sereg). Bp. 1925„ Csánki Dezső, Mátyás udvara. Sz 1883. 516-581,
617- 667. és 750-785„ és Uő„ Mátyás király pénzügyei. ln:
11.fárki Sándor (szerk.), Mátyás király. Bp. 1902. 71- -77.; A „másra"
fordított összegek sorsáról: Balogh Jolán, A művészet Mátyás király
udvarában. 1-II. Bp. 1966.; A harmincadjövedelmekre: Kubinyi
András, Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban. BudRég
XIX. 99-II9„ és l.;ügedi Erik, Magyarország k<ilkereskcdelme a XVI.
század elején. Agrártörténeti Szemle 1969. 1---17.; A 180 ooo forin-
tos harmincadról: Burgio 1526. máj. 9. jel.; A jobbágyi adóteherről:
fl.1ály11sz t:!emér, Les débuts du vote de la taxe par les ordres dans la
Hongrie féodale. ln: Nouvelles études historiques. 1. Bp. 1965. 55-82.
és K11binyii. m. 197r.;Azáltalános tőkeszegénységre: Szűcs]enő, Váro-
sok és kézművesség a XV. szá'.zadi Magyarországon. Bp. 19 55„ Uő„ Das
Stadtewesen in Ungarn im l 5--17. Jahrhundert. ln: La Renaissance et
la Reformation en Pologne et en Hongrie 1450-1650. Bp. 1963. 97--
164„ vö.: Kubinyi András, A XV-XVI. századi magyarországi városi
fejlődés kérdéseihez. Sz 1965. 513-521„ és Paulinyi Oszkár, Nemes-
fémtermelésiink és az országos gazdaságunk általános alakulása a
bontakozó és kifejlett feudalizmus korszakában (1000-1526) (Gazdag
föld -szegény ország). Sz 1972. 561-608.; Egy egyházi nagybirtok
mérlege: Fügedi Erik, Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV.
század végén. Sz 1960. 82-124„ és 505-555.; Az esztergomi érsek
jövedelme 1525-ben 3~ ooo arany: Knauz NáHdor, A magyar érsek-
és püspökségek jövedelmei. Magyar Sion III. 5 55.; A világi nagy-
birtok tőkeszegénysége: Kubinyi András--Fiigedi Erik, A budai káp-
talan jegyzőkönyve. Történeti Statisztikai Évkönyv 1967-68. 9-60.;
A budai provizorátus jövedelme: Kubinyi András, A budai vár udvar-
bírói hivatala. LK 1964. 67-98.; Szalkai felajánlása: B11rgio 1526. jún.
5-- l 3.; Bakócz birtokszerzeményei: Fraknói Vilmos, Bakócz Tamás
birtokszerzeményei. Sz 1888. 97-IIS„ és Uő„ Erdődi Bakócz Tamás

135
élete. Bp. 1889.; Ernusztról: Kubinyi András, A kincstári személyzet a
XV. század második felében. Tanulmányok Budapest múltjából XII.
25-50.; Maróti váltságdíjára: Sinkovics István, A magyar nagybirtok
élete a XV. század elején. Bp. 1933· 68.; A pápai segély és a magyar-
országi erőforrások viszonyáról: Borsa Gedeon, A törökök ellen Ma-
gyarországon hirdetett l 500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyom-
tatványok. Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1960. 241-279.;
A városokkal szembeni kívánságokra: Bártfa város levéltára nr.
4984., 5019., 5045., 505r., 5052., 5056., 5057., 5059., vö. pl. Archiv
mesta Bratislavy. Inventar stredovekych listin, listov a inych pribuz-
nych pisomnosti. I-II. Prága 1956-1966.; Eperjes gyanakvására:
Spervogel naplójának részlete: Bartoniek i. m.; A lanyha felkészülésre:
Iványi Béla, Eperjes városa és az 1526-1528. évi hadjáratok. HK 1910.
446-456.; Zsigmond véleménye az ország erejéről: Deér i. m. 26-27.
(1433: XXVIII. c.); Hunyadi és Vitéz véleményét idézi: Molnár Erik,
A magyar társadalom története az Arpádkortól Mohácsig. Dp. 1949.
332. ( A1olnár Erik munkáját a fejtegetés más pontfain is felhasználtuk.)
91-96. l. A ki.ilpolitikai rész tárgyalásánál elsősorban: a következő
összefoglaló munkákra támaszkodtunk: Zeller, G„ Les temps moder-
nes. 1. De Cristophe Colomb aCromwell. Rcnouvi11, E. (szerk.), His-
toire des relations internationales II/1. Páriz~ 1955„ Sée, H.-Preclin,
E.- Rebillo11, A„ Le XVIe siécle. Clio VI. Párizs 1942„ Vander-Linden,
H„ L'hégemonie européenne. Periode italo-espagnole„ Cavagnac, E.
(szerk.), Histoire du monde. Párizs 1936. és a több szerző által készí-
tett szovjet Világtörténet 3-4. Bp. 1963.; Magyar szempontból:
Török Pál, A mohácsi vész diplomáciai előzményei„ Artner Edgár,
Magyarország és az apostoli szentszék viszonya a mohácsi vészt meg-
előző években, 1521-1526. Mindkettő: MEKv i. m. 141-192„ ill.
63-124.; A kereszténység védőbástyája: Gyffry János, A kereszténység
védőbástyája. Minerva 1933. 67-124„ Tcrbc Lajos, Egy európai
szállóige életrajza. Egyetemes Philológiai Közlemények 1936. 297-
349„ és Deér József, Pogány magyarság - keresztény magyarság.
Bp. 1938.; Az univerzalizmus csődjéről: Ganshof, E„ Le moyen age.
Rcnouvin, i. m. I. Párizs 1953·
96-105. 1. Velencére újabban: Braunstein, Ph„ Vcnedig und der
Türke. Pickl, 0„ Auswirkungen der Türkcnkricgc i. m. 59-70. A
dalmát városoknak adott utasításról: Óváry i. m. I. nr. II63.; A
Habsburgok megosztó támogatásáról: pl. Thal16czy Lajos-Hodinka
Antal, A horvát véghelyek oklevéltára. Bp. 1903„ Thallóczy-Horváth
i. m.; Hermann Zsuzsa, Az 1515. évi Habsburg-Jagelló szerződés. Bp.
l96r. és Roth, F. O„Wihitsch und Weitschawar. Zeitschrift des Histo-
rischen Vcreines für Steiermark 1969. 199-275.; Az osztrák tarto-
mányokat ért török támadásokról: pl. Net1111a1111,W„ Die Türkenein-

136
Hille nach Karnten. Südostforschung 1955.; Az I. Ferenc-idézet:
Bainville, ]., Franciaország története. Bp. é. n. 125.
l05-rr2. I. A központosítás problematikájához: Elekes Lajos,
Rendiség és központosítás a feudális államokban. Bp. 1962. és Uő.,
A középkori magyar állam története megalapításától a mohácsi bu-
kásig. Bp. 1964.; A cseh segélyről: Gyalókay Jenő, A mohácsi vész
egy cseh krónikában. HK 1934· 58-65.; A Balkán-problémához:
Elekes Lajos, A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók
ellen Hunyadi háborúiban. Sz 1952. 93-117.; Lengyelországról (a
fentebb idézetteken kívül); Dqbrowski János, Lengyelország és a török
veszedelem 1525 előtt. MEKv i. m. 125-140.; Zsigmond király
tanácsa és II. Lajos válasza: Acta Tomiciana VII. Posnan 1857. 306-
307.; Nagyvárad török ostromáról: Bunyitay Vince, A váradi püspökök
a püspökség megalapításától 1566. évig. Nagyvárad 1883. 304-306.;
A török portyázások gazdasági kihatásairól: Kubinyi i. m. 1971.; A
Cambrai-i liga körüli huzavonáról: Fraknói Vilmos, Magyarország és a
Cambrai-i liga. Sz 1880. 177-201., 366--387„ 705-727., és 793-
811.; Az 1519-es tapogatódzásokról: Fraknói Vilmos,Werbőczi István
életrajza. Bp. 1889.
I I 2-1l4. 1. A perzsa kérdéshez adalékok: i\1edzibrodszky Endre, A
XVI-XVII. századi török-perzsa háborúk kérdéséhez. AUSz SH ro.
19--34.; A perzsa-magyar kapcsolatkereséshez: Tardy Lajos, Caterino
Zeno, Uzun Hasszán követének útja Grúzián át Mátyás udvarába.
Filológiai Közlemények 1968. 471-479., Uő„ Izsák zsidó orvos a
perzsiai uralkodó és Corvin Mátyás összekötője a törökellenes világ-
liga megszervezésében. Magyar--zsidó oklevéltár XII. 27--44. és
Uő., Régi magyar követjárások Keleten. Bp. 197!.; Az l 526 köriili
török-perzsa küzdelemre: Káldy-Nagyi. m. 1974.
114-II 8. 1. Nagy Lajos hadjáratairól: H'ertner MJr, Lajos király
hadjáratai. HK 1918. 59-97. és 202-271.; Zsigmondéiról: Uő.,
Magyar hadjáratok a XV. század első felében. HK 1911. 63-76.,
251-276.; 410-448. és 537-574.; Hunyadiról:ElekesLajos, Hunyadi
Bp. 1952.; Hunyadi szultán elleni csatáiról: R. Horváth Jenő, A várnai
csata. HK 1888. 102-142. és 268-305.; és Kiss Lajos, A rigómezei
hadjárat. HK 1895. 1-42., l57-18r., 339-349. és 454-486.
II9-126. Az l 526. és 1541 közötti időszaknak - az általános össze-
foglaló munkák vonatkozó részein kívül - mindmáig nincs monogra-
fikus feldolgozása. Az elmúlt években két nagyobb lélegzetű tanul-
mány foglalkozott az 1526 után kialakult helyzettel és a kibontakozási
lehetőségekkel: Nemeskiirty István i. m. és Perjés Géza, Az országút
szélére vetett ország. Kortárs 1971. 1973-1803., és 1972. rrS-13 I.
Mindkét tanulmány közös hibája, hogy a kérdéseket összefüggéseik-
ből kiszakítva, az előzmények figyelmen kívül hagyásával mérlegeli.;

137
Szapolyai kormányának kísérleteiről: fürt a Gábor, Werbőczi István
és a középkori magyar állam összeomlása. (Kézirat) és Uő., Ludovicus
Gritti magyar kormányzósága (1531-1534). Történelmi Szemle
1971. 289-319.; A török terjeszkedés módszereiről: Inalcik, H., Otto-
man Methods of Conquest. Studia Islamica 1954. 103-129. és
Káldy-Nt:gy i. m. 1974·; V. Károly császár „megdöbbenéséről":
Brandi, K., Kaiser Karl V. München 1964. 7. kiadás 204.

*
Végezetül ehelyütt is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak,
akik munkám elkészítése során segítségemre voltak. Mindenekelőtt
Kubinyi Andrásnak, aki kéziratom lektoraként nemcsak tanácsokkal és
észrevételekkel támogatott, hanem - a lektor kötelezettségeit
messze meghaladó mértékben - konkrét adatokat, sőt eddig publi-
kalatian koncepció-elemeket (pl. az 1521 és 1526. közti belpolitikai
kíserletekről, a végvidék átszervezéséről szóló részekben stb.) is a
rendelkezésemre bocsátott. Köszönettel tartozom Barta Gábornak,
Káldy-1'-iagy Gyuldnak és Rdzsó Gyulának, akiknek a jegyzetekben
említett műveik kéziratába már a megjelenés előtt· bepillanthattam,
továbbá mindazoknak, akik a munkámról a Történettudományi
Intézetben rendezett vita során hozzászólásaikkal és észrevételeikkel
tiszteltek meg.
 Képjegyzék

A következő műveket az alábbiakban csak rövidítéssel idézzük:

MMT Domanovszky Sándor (szerk.), Magyar művelődés­

történet. II-III. Bp. é. n.
MCE Fejérpataky László-Áldásy Antal, Magyar czímcres
emlékek. I-III. Bp. 1901-1926.
MNM TKcs= Magyar Nemzeti Múzeum. Történelmi Képcsarnok.

I. Konstantinápoly a XVI. században. i'Ví/11elm Di/ich 1600 körül

készített rézmetszete. Közli: G11rlitt, C., Die Baukunst Konstan-
tinopels. 1. Berlin 1907. 44.
2. II. Lajos magyar és cseh király. Ismeretlen mester olajfestménye az
l 520-as évek első feléből. A brüsszeli Musée des Bcaux-Arts-ban
levő eredeti után közli: MMT II. 77.
3. II. Szulejmán szultán (1520-1566). Részlet Peter Koeck van Aelst
a szultáni kíséret felvonulását ábrázoló, l 526 után készített réz-
metszetéről. Közli: Wiegand, Th., Der Hippodrom vom Konstan-
tinopel zur Zeit Suleimans des Grossen. In: Jahrbuch des könig-
lichen Deutschen Archaeologischen Instituts. XXIH. kötet 1.
füzetének mellékleteként, külön táblán.
4. A törökök által épített Szabács vára. Schedel 1493-ban megjelent
világkrónikájának fametszete után közli: MMT II. 27.
5. Nándorfehérvár ostroma. Közel egykorú fametszet. MNM TKcs.
6--7. A mohácsi csata I-II. A „Szülejmánnáme" c. perzsa nyelven
írt krónika Ali Sirváni által 1558-ban készített másolatának (Top-
kapu Sarayi Müzesi) 219b-22oa oldalán található miniatúrákat
közli: Fehér G., A mohácsi csata oszmán-török ábrázolásban.
Művészet 197r. 7. sz. 5.
8. Az ütközetnek vége •.. Részlet ]oham1 Siebmachernek a mezőke­
resztesi csatáról (1596) készített egykorú metszetéről. MNM TKcs.

r39
9. Az első magyar végvári vonal déli végpontja, Kiissza vára. Dominims
Custosnak a XVI. század végén készített rézmetszete. MNM TKcs.
10. Magyar és horvát katonaság összecsapása a Horvátországba betört
török portyázókkal. Rézmetszet I. Miksa német-római császár éle-
tének eseményeit megörökítő „Weisskunig'' c. mííből. Kiadva:
.Muper H. Th„ Kaiser Maximilians I. Weisskunig. Stuttgart 1956.
II. 152. (MNM TKcs).
II. Puskával és szablyával felszerelt magyar végvári katona a XVI.
század elején. Címerábrázolás II. Ulászló királynak Radák Balázs
részére adott, I 514-es címeres leveléből. Közölve: Szendrei János,
A magyar viselet történeti fejlődése. Dp. 1905. IV. tábla.
12. Janicsár. Idősb Ha11s iFeigel fametszete, 1577· MNM TKcs.
13. Szpáhi. Idősb Hans i'Veígel fametszete, 1577· MNM TKcs.
14. Magyar és török katona összecsapása. Címerábrázolás II. Ulászló
királynak Dombay János és Palásthy László részére adott, 1506-os
címeres leveléből. Közölve: MCE l. XXV. tábla.
l 5. Páncélinges magyar gyalogos, kétélű pallossal a XV. század közepe
táján. Címerábrázolás Hunyadi Jánosnak Berekszói Péter részére
adott, 1448-as címeres leveléből. Közölve: F ( = Fejérpataky L. ),
Berekszói Péter czímercs levele 1448. évből. Turul 1891. 41. lap
melléklete, külön táblán.
16. Páncélos, számszerijjas magp.r gyalogos a XV. század közepe tá-
ján. Címerábrázolás Mátyás királynak Bothfalvi Both Jakab
három fia részére adott, 1460-as címeres leveléből. Közölve:
MCE II. XX(XLC). tábla.
17. Magyar főúr a XVI. század elején. Szapolyai István nádor (t1499)
szepeshelyi vörösmárvány síremléke. Országos Műemléki Felü-
gyelőség.
18. Magyar paraszt a XVI. század elején. Színezett fametszet. MNM
TKcs.
19. Szapolyai János magyar király (1526-1540). Szapolyai 1540-ben
veretett hármas aranyforintjának ábrázolása, amely csak későbbi
másolatban maradt ránk. MNM Éremtár.
20. Magyar köznemes buzogánnyal a XVI. század első negyedében.
Címerábrázolás II. Lajos királynak Krasznai Pándi Ferenc részére
adott, I 526-os címeres leveléből. Közölve: MMT II. 312.
21. I. Ferdinánd osztrák főherceg, Magyarország és Csehország királya
29 éves korában. Bartlzel Behaim rézmetszete 1531-ből. Közölve:
MMT III. II.

140
 *
A címlapon: ütközet magyarok és törökök között. Ismeretlen
mester rézmetszete a XVII. század elejéről. Közölve: MMT
III. 6o-6I. !. közti táblán.
A borító hátlapján: A törökök pusztítása. Ismeretlen mester fa-
metszete a „Traut Veit, Türkischcr kayser Ankunft, Krieg und
Sig, wider die christen" e. röplapból (Augsburg, 1543). Közöl-
ve: MMT III. 38. 1.