Professional Documents
Culture Documents
Lilla És Anna Szövegkönyv
Lilla És Anna Szövegkönyv
Szövegkönyv
1. jelenet
Egy kastélyban, ahol Lilla és Anna királynők uralkodnak. Lilla a fiatalabb és szőke, Anna az idősebb és
barna. Mindketten gyönyörűek és bölcsek, de különbözőek. Lilla vidám és kalandvágyó, Anna komoly
és óvatos. A kastélyban sok a szolgáló és a tanácsadó, akik mind tisztelik és szeretik őket. A királynők
éppen a trónteremben ülnek, és hallgatják a népük kéréseit és panaszait.
A királynők:
Lilla és Anna, Lilla és Anna
Mi vagyunk a testvérek, mi vagyunk a királynők
A kastély a hazánk, a kastély a hazánk
Ott élünk mi, ott uralkodunk
A királynők ruhája: hosszú, selymes ruhák, amelyek a hajszínükhöz illőek. Lilláé lila, Annáé barna. A
felsőrészük díszes, aranyos és ezüstös csipkékkel, gyöngyökkel, és drágakövekkel ékesített. A hajuk
kontyba tűzve, koronával díszítve.
Lilla: (mindenkihez mosolyogva és kedvesen szól, próbál segíteni, ha tud, vagy vigasztalni, ha nem)
Anna: (mindenkihez udvariasan és komolyan szól, próbál igazságosan dönteni, vagy tanácsot adni, ha
kell)
2. jelenet
A kastély kertjében, ahol Lilla és Anna sétálnak. A kert tele van virágokkal, fákkal, madarakkal, és
szökőkutakkal. A királynők beszélgetnek egymással, és élvezik a természet szépségét.
Dal: A kertben
A királynők:
A kertben, a kertben
Ott sétálunk mi, a királynők
A virágok a barátaink, a virágok a barátaink
Ott illatoznak, ott mosolyognak
A kertben, a kertben
Ott beszélgetünk mi, a testvérek
A madarak a zenészeink, a madarak a zenészeink
Ott csicseregnek, ott dalolnak
A kertben, a kertben
Ott álmodozunk mi, a nők
A nap a fényünk, a nap a fényünk
Ott ragyog, ott melegít
A kertben, a kertben
Ott boldogok vagyunk mi, a királynők
A természet a csodánk, a természet a csodánk
Ott szép, ott jó
A királynők ruhája: könnyű, lenge ruhák, amelyek a kedvenc színük. Lilláé rózsaszín, Annáé zöld. A
felsőrészük egyszerű, de elegáns, virágokkal, levelekkel, és pillangókkal díszített. A hajuk leengedve,
virágkoszorúval ékesítve.
Anna: Értem, Lilla, de ne feledd, hogy mi a királynők vagyunk. A mi feladatunk, hogy itt maradjunk, és
vezessük a királyságot. Nem mehetünk el csak úgy, ahogy akarunk.
Lilla: Tudom, Anna, de nem gondolod, hogy unalmas ez az élet? Mindig ugyanazt csináljuk,
ugyanazokkal az emberekkel beszélünk, ugyanazokat a problémákat oldjuk meg. Nem hiányzik neked
a változatosság?
Anna: Nem, Lilla, én boldog vagyok így. Nekem ez az élet a hivatásom. Én nem vágyom semmi másra,
csak arra, hogy jól végezzem a dolgom, és hogy te is boldog légy.
Lilla: Te vagy a legjobb nővér, Anna. Szeretlek téged. De én mégis remélem, hogy egyszer majd
megvalósíthatom az álmaim.
Anna: Én is szeretlek téged, Lilla. De kérlek, légy óvatos. Az álmok néha veszélyesek lehetnek.
3. jelenet
Egy másik kastélyban, ahol egy gonosz király uralkodik. A király neve Zoltán, és ő Lilla és Anna rokona.
Ő is szeretne uralkodni a királynők királysága felett, ezért ármánykodik ellenük. A kastélyban sok a
katona és a kém, akik mind félnek és gyűlölik őt. A király éppen a trónteremben ül, és tervezi a
támadását.
A király:
Zoltán terve, Zoltán terve
Ez a legnagyobb, ez a leggonoszabb
A hatalom a célom, a hatalom a célom
Ez a legfontosabb, ez a legcsábítóbb
Zoltán: Milyen ostobák ezek a királynők, Lilla és Anna! Azt hiszik, hogy ők a legjobbak, hogy ők a
legbölcsebbek, hogy ők a legszeretettebbek. Pedig ők csak gyenge és naiv nők, akik nem értenek
semmihez. Én vagyok az igazi király, én vagyok az igazi uralkodó, én vagyok az igazi hős. Én vagyok az,
aki megérdemli a királyságot, a gazdagságot, a dicsőséget. És hamarosan az enyém is lesz. Már
mindent elrendeztem. A katonáim készen állnak, a kémjeim beszivárogtak, a csapdám felállítottam.
Csak egy kis idő, és megtámadom a kastélyukat, elfoglalom.
Zoltán: És hamarosan az enyém is lesz. Már mindent elrendeztem. A katonáim készen állnak, a
kémjeim beszivárogtak, a csapdám felállítottam. Csak egy kis idő, és megtámadom a kastélyukat,
elfoglalom a trónt, és megölöm a királynőket. Senki sem állhat az utamba, senki sem győzhet le
engem. Én vagyok Zoltán, a legnagyobb, a leggonoszabb, a legfélelmetesebb király!
4. jelenet
Egy erdőben, ahol Lilla és Anna kirándulnak. A királynők elhatározták, hogy egy napot a természetben
töltenek, és kikapcsolódnak a királyi teendőktől. A kíséretüket otthagyták, és kettesben sétálnak az
erdőben. A fák között madarak csicseregnek, a virágok illatoznak, a nap sugarai átszűrődnek a
lombkoronán. A királynők boldogok és vidámak, és mesélnek egymásnak a régi emlékeikről, a jövőbeli
terveikről, és a titkos vágyaikról.
Dal: Az erdőben
A királynők:
Az erdőben, az erdőben
Ott találkozunk mi, a szerelmesek
A fák a rejtekhelyünk, a fák a rejtekhelyünk
Ott bújunk el, ott ölelkezünk
Az erdőben, az erdőben
Ott beszélgetünk mi, a titkosok
A szellő a suttogónk, a szellő a suttogónk
Ott mesélünk, ott csókolózunk
Az erdőben, az erdőben
Ott álmodozunk mi, a boldogok
A csillagok a fényünk, a csillagok a fényünk
Ott ragyognak, ott vezetnek
Az erdőben, az erdőben
Ott szeretkezünk mi, a királynők
A szerelem a csodánk, a szerelem a csodánk
Ott szép, ott jó
A királynők ruhája: rövid, pamut ruhák, amelyek a hangulatukhoz illőek. Lilláé sárga, Annáé kék. A
felsőrészük egyszerű, de vidám, madarakkal, virágokkal, és gyümölcsökkel díszített. A hajuk fonott,
szalaggal átkötve.
Lilla: Milyen jó itt lenni veled, Anna! Olyan régóta nem voltunk együtt ilyen szabadon!
Anna: Igen, Lilla, ez a nap nagyon jól esik nekem is. Olyan sokat dolgoztunk mostanában, hogy alig
volt időnk magunkra.
Lilla: Tudod, Anna, néha úgy érzem, hogy túl sok a felelősség, amit a vállunkon cipelünk. Nem
szeretném, ha ez elvenné az életörömünket.
Anna: Értelek, Lilla, de ne feledd, hogy mi a királynők vagyunk. A mi feladatunk, hogy gondoskodjunk
a népünkről, és megvédjük a királyságunkat. Nem élhetünk csak a saját boldogságunkért.
Lilla: Tudom, Anna, de nem gondolod, hogy megérdemlünk egy kis szabadságot néha? Hogy élvezzük
az élet apró örömeit, mint ez a kirándulás, vagy egy szép dal, vagy egy igaz szerelem?
Anna: Oh, Lilla, te mindig is álmodozó voltál. De én is szeretem benned ezt a tulajdonságodat. Te vagy
az, aki mindig felvidítasz, ha szomorú vagyok, vagy lelkesítesz, ha fáradt vagyok.
Lilla: Te vagy a legjobb nővér, Anna. Szeretlek téged. De én mégis remélem, hogy egyszer majd találok
valakit, aki szeret engem, és akivel boldog lehetek.
Anna: Én is szeretlek téged, Lilla. De kérlek, légy óvatos. A szerelem néha fájdalmas lehet.
5. jelenet
Egy faluban, ahol Zoltán katonái támadnak. A gonosz király elindította a hadjáratát, és megpróbálja
elfoglalni a királynők királyságát. A katonái brutálisan pusztítják a falvakat, gyújtogatják a házakat, ölik
az embereket, rabolják az állatokat. A falusiak kétségbeesetten próbálnak menekülni, vagy védekezni,
de erőtlenek a katonák ellen. A katonák között van egy fiatal férfi, aki Lilla szerelme. Ő nem akar részt
venni a támadásban, de kénytelen, mert Zoltán fenyegeti. Ő titokban segít a falusiaknak, és próbálja
megakadályozni a katonákat.
A falusiak:
Zoltán támadása, Zoltán támadása
Ez a legborzasztóbb, ez a legszörnyűbb
A félelem a sorsunk, a félelem a sorsunk
Ez a legrosszabb, ez a legnehezebb
A katonák:
Zoltán támadása, Zoltán támadása
Ez a legnagyszerűbb, ez a legdicsőségesebb
A hatalom a jutalmunk, a hatalom a jutalmunk
Ez a legjobb, ez a legizgalmasabb
A fiatal férfi:
Zoltán támadása, Zoltán támadása
Ez a legrosszabb, ez a legszörnyűbb
A lelkiismeret a kínom, a lelkiismeret a kínom
Ez a legnehezebb, ez a legfájdalmasabb
A falusiak ruhája: egyszerű, paraszti ruhák, amelyek piszkosak, szakadtak, és véresek. A katonák
ruhája: fekete és vörös egyenruhák, amelyek fényesek, vasaltak, és fegyelmezettek. A fiatal férfi
ruhája: fekete és vörös egyenruha, amely koszos, gyűrött, és ellentmondásos.
Falusiak: Segítség, segítség, ki ment meg minket? Zoltán katonái jönnek, és mindent elpusztítanak!
Nincs menekvés, nincs kegyelem, nincs irgalom! Hol vannak a királynőink, hol vannak a
védelmezőink? Ők az egyetlen reményünk, ők az egyetlen menedékünk!
Katonák: Előre, előre, ki a győzelemért! Zoltán királyunk parancsára mindent elfoglalunk! Nincs
ellenállás, nincs szánalom, nincs megbocsátás! Mi vagyunk a legerősebbek, mi vagyunk a
legfélelmetesebbek! Mi az egyetlen hatalom, mi az egyetlen rend!
Fiatal férfi: Bocsáss meg, bocsáss meg, mit tegyek én? Zoltán királyom kényszerít, hogy részt vegyek
ebben! Nincs választás, nincs szabadság, nincs lelki béke! De én nem akarok ölni, én nem akarok
rabolni! Én csak szeretni akarok, én csak boldog akarok lenni!
6. jelenet
A kastélyban, ahol Lilla és Anna értesülnek Zoltán támadásáról. A királynők éppen visszatértek az
erdőből, amikor egy futár hozza a hírt, hogy Zoltán katonái megtámadták a királyságukat. A királynők
megdöbbennek, és elkeserednek. Nem tudják, mit tegyenek, hogyan védjék meg a népüket, és
hogyan állítsák meg Zoltánt. A tanácsadóik különböző javaslatokat tesznek, de egyik sem tűnik
biztosnak. A királynők végül úgy döntenek, hogy szembenéznek Zoltánnal, és megpróbálják
meggyőzni, hogy álljon le a támadással.
A királynők:
Lilla és Anna döntése, na, Lilla és Anna döntése
Ez a legnehezebb, ez a legbölcsebb
A felelősség a sorsunk, a felelősség a sorsunk
Ez a legrosszabb, ez a legjobb
A királynők ruhája: hosszú, bársonyos ruhák, amelyek a királyi méltósághoz illőek. Lilláé piros, Annáé
fekete. A felsőrészük aranyos és ezüstös csillagokkal, holdakkal, és napokkal díszített. A hajuk kontyba
tűzve, koronával ékesítve.
Lilla: Mi történt, mi történt, ki árult el minket? Zoltán katonái jönnek, és mindent elpusztítanak! Nincs
menedék, nincs segítség, nincs kiút! Hol van a szerelmünk, hol van a boldogságunk? Ők az egyetlen
vigaszunk, ők az egyetlen reményünk!
Anna: Ne félj, ne félj, ki áll ki mellettünk? Mi vagyunk a királynők, mi vagyunk a vezetők! Van erőnk,
van bölcsességünk, van tervünk! Megvédjük a népünket, megvédjük a királyságunkat! Ők az egyetlen
célunk, ők az egyetlen hűségünk!
Lilla: Mit tegyünk, mit tegyünk, ki mondja meg nekünk? Zoltán királyom rokona, Zoltán királyom
ellensége! Nincs bocsánat, nincs megbékélés, nincs egyezség! Meg kell állítanunk őt, meg kell
győznünk őt! Ő az egyetlen veszélyünk, ő az egyetlen ellenségünk!
Anna: Jöjj, jöjj, ki megy velem veled? Mi vagyunk a testvérek, mi vagyunk a barátok! Van hitünk, van
szeretetünk, van egységünk! Szembenézünk vele, beszélünk vele! Ő az egyetlen rokonunk, ő az
egyetlen kihívásunk!
7. jelenet
Egy harctéren, ahol Lilla és Anna szembenéznek Zoltánnal. A királynők elindultak a kastélyból, hogy
találkozzanak Zoltánnal, és megpróbálják békésen megoldani a konfliktust. De Zoltán nem akar
hallgatni rájuk, és folytatja a támadást. A két oldal között heves harc kezdődik, amelyben sokan
elesnek. A királynők bátran harcolnak, de alulmaradnak a túlerővel szemben. Zoltán végül eléri őket,
és megpróbálja megölni őket. De ekkor megjelenik a fiatal férfi, aki Lilla szerelme, és közéjük áll. Ő
megvédi a királynőket, és szembeszáll Zoltánnal.
A királynők:
Lilla és Anna harca, Lilla és Anna harca
Ez a legvégzetesebb, ez a legdöntőbb
A halál a veszélyünk, a halál a veszélyünk
Ez a legfélelmetesebb, ez a legelkerülhetetlen
A királynők ruhája: hosszú, bársonyos ruhák, amelyek a királyi méltósághoz illőek. Lilláé piros, Annáé
fekete. A felsőrészük aranyos és ezüstös csillagokkal, holdakkal, és napokkal díszített. A hajuk kontyba
tűzve, koronával ékesítve. A ruhájukon vér és por van.
Zoltán ruhája: hosszú, fekete köpeny, amely alatt vörös nadrág és ing van. A felsőrészén aranyos és
ezüstös láncok, gyűrűk, és medálok lógnak. A haja rövidre nyírva, a fején korona. A ruháján vér és por
van.
A fiatal férfi ruhája: fekete és vörös egyenruha, amely koszos, gyűrött, és ellentmondásos. A ruháján
vér és por van.
Lilla: Miért, miért, ki tette ezt velünk? Zoltán királyom rokona, Zoltán királyom gyilkosa! Nincs
menekvés, nincs segítség, nincs kiút! Hol van a szerelmünk, hol van a boldogságunk? Ők az egyetlen
vigaszunk, ők az egyetlen reményünk!
Anna: Harcolj, harcolj, ki áll ki mellettünk? Mi vagyunk a királynők, mi vagyunk a vezetők! Van erőnk,
van bölcsességünk, van tervünk! Megvédjük a népünket, megvédjük a királyságunkat! Ők az egyetlen
célunk, ők az egyetlen hűségünk!
Zoltán: Győzz, győzz, ki a győzelemért! Én vagyok a király, én vagyok az uralkodó! Van hatalmam, van
gonoszságom, van tervem! Elfoglalom a trónt, megölöm a királynőket! Ők az egyetlen akadályom, ők
az egyetlen ellenségem!
Fiatal férfi: Szeress, szeress, ki a szeretetért! Én vagyok a katona, én vagyok a szerelmes! Van
lelkiismeretem, van szeretetem, van tervem!
Fiatal férfi: Szeress, szeress, ki a szeretetért! Én vagyok a katona, én vagyok a szerelmes! Van
lelkiismeretem, van szeretetem, van tervem! Megvé, megvé, ki a megvédetért! Én vagyok a katona,
én vagyok a szerelmes! Van lelkiismeretem, van szeretetem, van tervem! Megvédem a királynőket,
megvédem a szerelmemet! Ők az egyetlen értelmem, ők az egyetlen boldogságom!
A harc hevesen folyik, a fiatal férfi és Zoltán küzdenek egymással. A fiatal férfi sérül, de nem adja fel.
Végül sikerül leszúrnia Zoltánt, aki elesik. A katonák látják, hogy a királyuk meghalt, és elmenekülnek.
A királynők odasietnek a fiatal férfihoz, és megköszönik neki, hogy megmentette őket. Lilla átöleli őt,
és megcsókolja. Anna is megöleli, és megköszöni neki, hogy barátja lett. A fiatal férfi boldog, de
elmondja, hogy súlyosan megsebesült, és nem sokáig él. Lilla és Anna sírnak, és vigasztalják őt. A
fiatal férfi elmondja, hogy szereti őket, és búcsút vesz tőlük. Aztán lehunyja a szemét, és meghal. Lilla
és Anna gyászolják őt, és eltemetik őt a kastély kertjében. Aztán visszatérnek a trónra, és folytatják az
uralkodást. De soha nem felejtik el a fiatal férfit, aki a szerelmük és a hősük volt.
A királynők:
Lilla és Anna gyásza, Lilla és Anna gyásza
Ez a legborzasztóbb, ez a legszörnyűbb
A veszteség a sorsunk, a veszteség a sorsunk
Ez a legrosszabb, ez a legnehezebb
A királynők ruhája: hosszú, bársonyos ruhák, amelyek a királyi méltósághoz illőek. Lilláé piros, Annáé
fekete. A felsőrészük aranyos és ezüstös csillagokkal, holdakkal, és napokkal díszített. A hajuk kontyba
tűzve, koronával ékesítve. A ruhájukon vér és por van.
Lilla: Miért, miért, ki vette el tőlünk? Ő volt a szerelmünk, ő volt a hősünk! Nincs vigasz, nincs öröm,
nincs élet! Hol van a szerelmünk, hol van a boldogságunk? Ők az egyetlen vigaszunk, ők az egyetlen
reményünk!
Anna: Köszönj, köszönj, ki adta nekünk? Ő volt a barátunk, ő volt a hősünk! Van hála, van tisztelet,
van emlék! Megvédte a népünket, megvédte a királyságunkat! Ő az egyetlen értelmünk, ő az
egyetlen hűségünk!
VÉGE