Illyés Gyula: Amit a felnőttek a gyermekek könyvéből tanulhatnak

(részlet)

A mese szinte közvetlen menekülés a valóság szorításából,

olyan kalandok és csodák segítségével, amilyennel csak lehet. Ki
nem érezte már, hogy a való élet sárkányai, gonosz boszorkányai
és sötét hatalmai elől nem is mentheti meg más, mint a mesék
csodatevő tündérei, varázsos erejű állatai?
A magyar népmesék, parasztságunknak ezek a tiszta
költészetbe öltöztetett vallomásai és vágyakozásai a magasabb, a
szabad és tiszta élet után nemcsak szórakoztatnak. Más is van a
Tündérszép Ilona történetében, az angyalbárányok csodálatos
útjában, a székely góbé huncut hazudozásaiban. A magyar nép
igen nagy távolságból, igen nagy szenvedések árán jutott el a mai
hazájába. A magyar népmese a hihetetlen kalandokban,
sárkányokkal való küzdelmekben, az ördög kijátszásában
megőrizte a maga tündéries nyelvén a magyar lélek legrégibb
emlékeit; azt a világképet, amely még az őshaza magyarjainak
lelkében élt. A fejlődés lassan leszoktatott bennünket arról, hogy
higgyünk a csodákkal való találkozásban; a mese megőrizte a régi
magyarok hitét a csodák világában. Ezért a népmesekönyv
történelemkönyv is: megismertet bennünket azzal a régi s elmúlt
világgal, mely őseinknek volt kedves.
A magyar parasztság sorsa küzdelmekkel,
megaláztatásokkal volt terhes, élete nehéz és kemény élet volt. A
mesehős életét eleinte ugyancsak beárnyékolják a keserves és
kilátástalan küzdelmek; azt kell hinnünk, hogy a kis kanász
sohasem tudja legyőzni a szörnyű tizenkét fejű sárkányt. S íme
mégis, ahogy mondtuk, az igazság s a tiszta bátorság
győzedelmeskedik, s a legkisebb fiú, a család és a nemzet, az
emberiség legmellőzöttebb fia, aggódó szívünk ujjongására levágja
a sárkány mind a tizenkét fejét. Ez az ujjongó győzelem, amely
felé a mesehős tör: ez a parasztság, ez mindenütt az elnyomottak
bizodalma. Ezzel a reménnyel viselik sorsuk terhét.
Gulliver, mikor megtért bámulatos utazásaiból, tüzetesen
leírta, milyenek a szokások és a törvények a törpék országában,
az óriások országában, és ott, ahol a lovak uralkodnak. Ha
elvetődött volna a mesék birodalmába, annak „írott és íratlan”
törvényeiről éppolyan tüzetes beszámolót adhatott volna.
E törvények elseje, hogy jó tettért itt mindig jó jár. Aztán,
hogy adott szavát mindenki megtartja. Továbbá, hogy minden
téren az érdem számít. A királykisasszonyokat szinte
szabályszerűen kiskondások veszik el. A rangkülönbség tehát
csak látszólagos. A szerelmesek az első csók után sírig hűségesek
egymáshoz. A haldokló végrendeletét, a halálraítélt végső akaratát
minden körülmények között teljesíteni kell. A vándorlót be kell
fogadni, az éhezőt meg kell vendégelni, a tévelygőnek meg kell
mutatni a helyes utat.
E törvények és szokások megsértői keményen bűnhődnek.
Általában meghökkentően sok a szigorú rendelkezés. A bűnös
sorsa nem a szabadságvesztés, hanem vagy halál vagy kegyelem.
Az élettel általában mindenki könnyen dobálódzik,
függetlenül attól, hogy a saját életéről vagy a máséról van-e szó. A
vendégjog megsértőinek éppúgy végük, akár azoknak, akik valami
hősi vállalkozásban kudarcot szenvednek.
A hős legfőbb kötelessége s egyben ismertetőjele a tökéletes
lovagiasság. Nemcsak a gyermeket, a nőt, az aggastyánt, a beteget
s a bajba jutottat kell azon nyomban megsegítenie. Ellenfelével,
még aljas ellenfelével sem lehet lovagiatlan. Az egyik magyar
mesehős veszélyes útján talpig fölfegyverzett, de épp alvó vitézre
bukkan. Épp azért nem öli meg, mert alszik. Alvót megölni
gyávaság. Etnográfiai adat, hogy északon maradt finn-ágú
rokonainknak, a voguloknak vallásuk tiltja az alvó medve
megtámadását. Alvó vadat különben vadászat során népünk ma
sem öl meg, előbb fölriasztja. A néprajztudomány ezek alapján az
előbbi mesemotívumot jellegzetesen magyarnak tartja, s abból
népünk egy-két ősi alaptulajdonságára következtet. Alátámasztva
azzal is, hogy ugyanez a motívum más nép meséiben nem ilyen
élesen rajzolódik ki.
Népmesekincsünk állagának legfontosabb karátmérője mégis
az, hogy véletlenül sincs olyan mesénk, amelyből hiányoznék az
erkölcsi ítélet: a jó megjutalmazása, a bűnös megbűnhődése.
Legszörnyűbb végre a hamisság jut; ezt minden pöre végén
nemcsak elégetik, hanem biztonság kedvéért még a hamuját is
szélbe szórják. A jók ellenben a próbáltatások végén először is egy
alaposat esznek, attól fogva pedig egyhuzamban boldogan élnek,
pontosan addig, amíg meg nem halnak.
Egy ilyen törvényű országot sokban irigyelni lehet. Kár, hogy
nem tudunk még Gulliverként sem odautazni, s a dolgot a
helyszínen megtapasztalni. Vagy tán nem is olyan végzetes kár.
Mert hisz ezeknek a különös törvényeknek és vigasztaló
szokásoknak úgy-ahogy mégis hírét vettük. Ismerjük hát,
megszívlelhetjük őket. Sőt befogadhatjuk őket nemcsak a
szívünkbe, hanem okkal-móddal akár írott joggyűjteményeinkbe
is.
1. Szótagold az alábbi szavakat!

megaláztatásokkal:

legmellőzöttebb:

királykisasszonyokat:

alaptulajdonságára:

joggyűjteményeinkbe:

2. Keress olyan szavakat, amelyben az alábbi sorrendben szerepelnek a

magánhangzók!

A-A: A-A-A: A-Á-A: Á-A-Á-A:

A-Á: A-A-Á: A-Á-Á-A: A-Á-Á-A-A:

Á-Á: Á-A-Á: A-A-A-Á:

3. Néhány szavunk különösen viselkedik, ha ragozzuk, mert bizonyos

hangok helyet cserélnek bennük. Folytasd a sorokat a minta alapján!

teher terhes terhét terhek

kehely
pehely

4. Kösd össze az alábbi visszatérő mesei fordulatok tagmondatait!

Egyszer volt, hogy öreganyádnak szólítottál.

Szerencséd, ahol a madár se jár?

Hol jársz itt, hol nem volt…

Olyan szép volt, fuss el véle!

Itt a vége, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.

5. A szövegben található egy érdekes szó: karátmérő. Ez egy ún. azonos

alakú szó, hiszen értelmezhetjük úgy is, hogy egy testrész, a kar
átmérője, de a szövegben nem ezt a jelentést veszi fel. Illyés Gyula a
magyar népmesekincs színvonalára utal a drágakövek értékének
mérésére jelző karát szóból képzett alakkal. Magyarázd el, miért azonos
alakúak az alábbi szavak!

közellátás:

karóra:

legelőre:

karizma:

tegezek:

6. Keresd meg a kakukktojást!

ördög, boszorkány, tündér, vámpír, kiskondás:

Üveghegy, Óperenciás-tenger, Középfölde, Hetedhét-ország:

farkas, róka, főnix, sárkány, medve:

hétmérföldes csizma, aranyalma, terülj-terülj-asztalka, forrasztófű, repülő

szőnyeg:

Grimm-fivérek, Benedek Elek, Arany László, Illyés Gyula, Kriza János:

7. Gulliver a hőse Swift híres regényének, melyben a főhős eljut az

óriások, a törpék és egyéb csodálatos lények országába. Az egyik
helyszínen a Nyihahák országában a lovak beszélnek és emberként
élnek. Mit jelentenek az alábbi szólások és közmondások, melyekben a
ló szerepel?

Átesett a ló másik oldalára.:

Jó lóra tesz.:

Ha nincs ló, jó a szamár is.:

Ajándék lónak ne nézd a fogát!:

A lónak négy lába van, mégis megbotlik.:

8. Egészítsd ki az alábbi szöveget!

ITT KÖVETKEZNEK MESEORSZÁG TÖRVÉNYEI:

1. JÓ TETTÉRT …

2. … MINDENKI MEGTARTJA.

3.

4. A SZERELMESEK AZ ELSŐ CSÓK UTÁN …

5. … MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT TELJESÍTENI KELL.

6.

E TÖRVÉNYEK ÉS SZOKÁSOK MEGSÉRTŐI ….

A BŰNÖS SORSA …

9. Olvasd el Ottlik Géza meséjét és válaszolj a kérdésekre!

Ottlik Géza: Az utolsó mese

Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony

kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű
sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a
befalazott, alvó királykisasszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás
és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó
kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt
elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.
Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.
De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert
sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.
– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.
– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.
– Igaz is.
De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.
– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.
– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.
– Vagy úgy, persze.
Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a
kettő.
– No csak.
– Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint.
– Jó!
– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű
sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.
Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok
vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta
lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még
kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a
királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből
hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

a, Mely törvények nem teljesülnek?

b, Miért furcsa a mese vége?

c, Mi a mese tanulsága?

10. Egészítsd ki úgy a mesét, hogy megfeleljen az Illyés Gyula által

megnevezett követelményeknek!

A kiskondás

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskondás. Egy nap hallja, hogy
a király kihirdeti, hogy aki kiszabadítja lányát a tizenkét fejű sárkány
fogságából, annak nekiadja fele királyságát.

(…)

Találkozott a kiskondás egy öreg anyóval, aki megkérte, hogy segítsen neki
fát vágni.

(…)

A kiskondás megkérdezte az öreganyót, hogy merre van a tizenkét fejű

sárkány otthona

(…)

Meglátta a kiskondás, hogy a sárkány éppen alszik.

(….)

A kiskondás és a királykisasszony megcsókolták egymást, s (…)

Itt a vége, fuss el véle!”