2010.

január

10-01-31

Húzd keresztül azoknak a számítását, akik megállítanak a

tökéletesség útján
A bhakti vagy Krisna odaadó szolgálatának gyakorlói, főleg, azok, akik avatot-
tak, esküt tesznek arra, hogy követik a szabályozó elveket. Ezek a következők:
nem fogyasztanak kábító és mámorító szereket, nem esznek húst, nem élnek
tiltott nemi életet, és nem űznek szerencsejátékot. Azonban a TV és mozifilm
nézés során láthatjuk, ahogy mások fogyasztanak kábító és mámorító szereket,
élethű nemi életet élnek, erőszakosak és szerencsejátékoznak. Ezért bizonyos
tekintetben, ha ezt nézzük, magunk is megtörjük a szabadság szabályozó elve-
it.
Mi az oka annak, hogy szabad választásunkból figyeljük ezeket a tevékenysé-
geket a Kali yugában? Már önmagában az elég nehéz, hogy tartózkodjunk tőlük,
mivel még akkor is bombázzák ezek a tudatunkat és kihívást intéznek ellene,
amikor csak mindennapi tevékenységeinket végezzük. Miért vigyem ezeket a
dolgokat a saját otthonomba, hogy ötlettel szolgáljak a gyerekeimnek?
A szabályozó elvek megtörésének a következménye az, hogy bűnt követünk el.
Ha bűnt követünk el, azzal bonyolítjuk a lelki életünket, az anyagi létezésbe bo-
nyolódunk, és a bűn következményeitől szenvedünk. Minden, amit látsz, lenyo-
matot képez a szíven. Ezért az erőszakosság, nemi élet, önmérgezés, káromko-
dás, erkölcstelen viselkedés és az olyan tündérmese szerű világok, amelyben a
Pókember épületekről ugrik le és repül a levegőben, mind lenyomatot képeznek
a szíven. Ezt követően a meditáció forrásává válnak, nem csak az elme szint-
jén, hanem a szívben anyagi vágyak magjaiként jelennek meg, ami a már meg-
lévő vágyak magjait fogja öntözni.
Ha bűnt követünk el, annak hatása lesz az elmére, és ezek a bűnös gondolatok
ott tanyáznak a szívben. Úgy jönnek fel, mint a buborékok a mocsárból, és más
bűnös vágyak forrásává válnak, ami aztán további bűnös cselekedetekbe torkol-
lik. Végső soron amit a bhakta a TV-ben és filmekben lát, meg is fogja tenni. Ha
hűtlenséget látnak, maguk is azzá válnak. Ha erőszakot vagy más cselekedetet,
ők is úgy fognak viselkedni. Amikor megzavarodnak, mert a materializmusra,
egoizmusra, büszkeségre gondolnak, és úgy vélik, hogy az anyagi test a végső
cél, testtudatossá és egoistává válnak. Mindezek a dolgok megfojtják az oda-
adó szolgálat növényét, és az odaadó életet többé-kevésbé lenullázzák vagy
megüresítik.
A megoldás ez ellen az, ha a Bhagavad-Gítá és Srimad Bhagavatam olvasása
ill. a Hare Krisna éneklése iránt ízt fejlesztünk ki. Ha rendszeresen így teszünk,
akkor az ember természetes ízt kap arra, hogy még többet és többet gyakorol-
ja. Ez cserébe megadja azt a lelki erőt, amely ahhoz szükséges, hogy ellenáll-
junk a társadalmi nyomásnak és ne vágyjunk semmire, amiben nincs íz vagy bű-
nös tett. A bhakta ekkor tiszta tudattal folytathatja lelki utazását.
• csillandi

• 2010. jan. 31. 14:14

• Még nincsenek kommentek

10-01-30

Hogyan segít a Bhagavad Gita

Egy idős gazda a hegyekben élt a farmján fiatal unokájával. A nagyapó minden
reggel korán felkelt, leült a konyhaasztaloz és olvasta a Bhagavad-Gítáját. Az
unokája mindig hasonlítani szeretett volna hozzá, ezért utánozta őt, amiben
csak tudta.
Egy napon a kisfiú megkérdezte tőle:
- Nagypapa! Próbálom olvasni a Bhagavad-Gítát, ahogy te is, de nem értem, és
amit végül mégis megértek belőle, azt azon nyomban elfelejtem, ahogy becsu-
kom a könyvet. Mi jó van hát abban, ha valaki olvassa a Bhagavad-Gítát? –
Nagyapó abbahagyta a szénlapátolást, és csendesen így válaszolt:
- Vidd ezt a szenes kosarat a folyóhoz, és hozz nekem egy kosár vizet.
A fiú engedelmeskedett, azonban minden víz kiszivárgott a kosárból, mielőtt a
házhoz ért volna. A nagyapja elnevette magát, és azt mondta:
- Legközelebb iparkodj! – s ezzel elküldte megint a folyóhoz a kosárral együtt,
hogy ismét próbát tegyen.
Ez alkalommal a fiú gyorsabban futott, viszont a kosár megint kiürült, mire ha-
zatért. Kifulladva szabadkozott a nagyapjának, hogy lehetetlen kosárban vizet
szállítani, ezért inkább vödörért indult. Az öregember így szólt:
- Én nem egy vödör, hanem egy kosár vizet akarok. Egyszerűen csak nem
igyekszel eléggé. – Ezzel kiment a házból, és figyelte, ahogy a fiú újra megpró-
bálja.
Ekkorra a fiú már tudta, hogy lehetetlen, de meg akarta mutatni a nagyapjá-
nak, hogy ha úgy fut, amilyen gyorsan csak tud, a víz akkor is kifolyik a kosár-
ból, mielőtt hazaérne vele. A fiú ismét belemerítette a folyóba a kosarat, és sza-
ladt, ám ahogy a nagyapjához ért, a kosár ismételten üres volt. Levegő után
kapkodva felkiáltott:
- Látod nagyapa! Ez haszontalan!
- Azt gondolod, hogy hasztalan? – felelte az öregember. – Nézd meg a kosarat!
A kisfiú rápillantott a kosárra, és először fedezte fel, hogy a kosár megváltozott.
Előtte egy koszos, öreg szenes kosár volt, azonban tiszta lett, kívül belül.
- Fiam, pontosan ez történik, amikor olvasod a Bhagavad-Gítát. Lehet, hogy
semmire nem emlékszel, és semmit nem értesz belőle, de ahogy olvasod, meg-
változtat téged. Ez Krisna munkálkodása az életünkben.
• csillandi

• 2010. jan. 30. 14:11

• Még nincsenek kommentek

10-01-29

Hírek a lelki világból

A bhakták gyakran el vannak foglalva a saját odaadó tevékenységeikkel, és
nincsen idejük arra, hogy olyasmit csináljanak, amit a legtöbb ember fontosnak
tart, vagy úgy érzi, hogy nem tudna nélkülük létezni. Például ilyen a napilapok
olvasása. A bhakták akaratlanul is annyira lefoglalják magukat az odaadó szol-
gálattal, hogy nem marad idejük arra, hogy újságot olvassanak. Valaki gondol-
hatja azt, hogy az felelőtlenség, ha valaki nem hangolja magát rá mások szen-
vedésére, vagy a politikai eseményekre, amelyek külsőleg formálják világunkat.
Azonban vegyük figyelembe azt, hogy amiről minden nap beszámolnak, az sok-
szor csak ismétli önmagát, és motivált. Nem csak a ’híreket’ kapod meg, ami-
kor elolvasol egy cikket, hanem egy rakás előítéletet is, a transzcendentális tu-
dás teljes nélkülözésével. A transzcendentális írás befelé tekintő jellege nélkül a
tegnapi események története jelentését veszíti, és pusztán letompítja az embe-
ri érzékenységet és egy tonna lehangoló bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a
Kali (sötétség) korszakában élünk.
Indiában egyszer egy bhakta belépett Srila Prabhupada szobájába egy napilap-
pal a kezében. „Mi újság?” Kérdezte. „Mit mondanak a gazemberek? Az újság a
gazemberek állításait jelenti.” Arra utalt, hogy azok, akik olvassák az újságot,
hamar eldobják – ez jelzi a lap értékét. Azonban ha valaki olyan szerencsés,
hogy kap egy pédányt a Srimad Bhagavatamból vagy a Bhagavad-Gítából, és
képes megérteni akár kis mértékben is az értékét, az nem fogja kidobni, hanem
egész életében kincsként őrzi. A lelki tanítómesterét is idézte, aki azt mondta:
„Ha minden könyv a tűz martalékává válna és csak a szentírások maradnának,
akkor semmi veszteség nem érné a világot.” Ezzel azt magyarázta meg, hogy a
lelkileg fejlett emberek, akiket a hattyúkhoz hasonlítanak, nem lelik örömüket a
halott írásokban, amelyek csak azoknak okoz élvezetet, akik olyanok, mint a
varjak, és maguk is halottak lelki szempontból.
Ezért, ha olvassuk a Védákat, amely elmagyarázza a hatás és ellenhatás (kar-
ma) törvényét, és amely végső megszabadulást nyújt minden szenvedés elől,
akkor vajon nem ezzel teszünk-e magunknak jót, mint ha csak benyeljük a világ
magyarázatok nélküli „híreit”? Legyünk kapcsolatban a való világgal.
• csillandi

• 2010. jan. 29. 14:10

• Még nincsenek kommentek

10-01-28

Használj mindent Krisna szolgálatában – yukta vairagya

Mayapurban történt. Prabhupada, szokásához híven, a vendégház tetőteraszán
rótta reggeli sétáját. Jayapataka Swami bemutatta Prabhupada egy jelentős üz-
letembernek, aki Kalkuttából érkezett látogatóba. Prabhupada szívélyesen üd-
vözölte angolul.
- Örülök, hogy látom! Köszönöm, hogy ellátogatott Mayapurba. Mivel foglalko-
zik?
A kalkuttai üzletember, egy keménykötésű férfi, makulátlan fehér dhotiban, kur-
tában és mellényben, határozottan felelte:
- Van egy üveggyáram.
- Hmm. – felelte Prabhupada. – Miből is készül az üveg?
A férfi most Prabhupada mellett sétált, más bhaktákkal és érdeklődőkkel együtt,
miközben beszélgetve körbejárták a tetőt, élvezve a környező mayapuri síkság
nyújtotta panorámát.
- Szilikonból nyerjük, azt pedig homokból. – felelte a férfi.
- Igen, – mondta Prabhupada – de kié a homok?
A kalkuttai férfi nemcsak intelligens üzletember volt, hanem vallásos ember is,
és megértette, mire akar Bhaktivedanta Swami mint guru kilyukadni.
- Ó, a homok Bhagavántól származik.
Mire Prabhupada rávágta:
- Szóval ön Bhavántól lop?
A férfi felnevetett. Kicsit megrökönyödött, azonban egyértelműen kiderült, hogy
értékelte Prabhupada gyors szembesítését, és levonta a tanulságot a tulajdon-
jog terén kapott leckéből. Egy pillanatig gondolkozott, aztán, hogy ellensúlyozza
a burkolt kritikát, felvetette, hogy viszont sokat adományoz. Prabhupada má-
sodszorra is megfogta őt.
- Akkor ön csak egy kis tolvaj. – felelte a férfivel incselkedve. Mindenki neve-
tett, és a férfi örült, hogy felvilágosították arról, hogy Isten alárendeltjeként fo-
gadja el valódi helyzetét.
Prabhupada azt hangsúlyozta, hogy senki sem gyárthat semmit. Mi pusztán el-
vesszük azokat az alkotóelemeket, amelyeket Isten biztosított a számunkra, és
más formát adunk nekik, ennek ellenére azt képzeljük magunkról, hogy birtok-
lunk bármit is.
Ezt a hibát követik el a materialisták. Prabhupada elmagyarázta, hogy a valódi
becsületesség abban áll, hogy mindent Krisna szolgálatában használunk. A
kommunisták azt mondják, hogy a vallás a nép ópiuma, azonban Prabhupada
rámutatott arra, hogy megfelelően alkalmazva az ópiumot, lehet orvosi célokra
is használni. Kétségtelenül méreg, azonban ha egy orvos kúrál vele, akkor nek-
tár. Dr. Patel egyetértett vele abban, hogy az ópium az első szer, amit szívro-
ham esetén alkalmaznak. Ezért Prabhupada azt mondta, hogy Isten bármit is
teremtett, annak van valami haszna; az egyénnek azonban tudnia kell, hogyan
használja megfelelően.
Prédikáló munkánkban olyan sok tulajdonnal és pénzzel foglalkozunk, de mivel
ezek a tevékenységek mind a Krisna-tudatos mozgalomhoz tartoznak, ezért so-
sem szabad őket anyaginak tekinteni. Az, hogy valaki egyfajta vezetői szerep-
ben merül el, még nem jelenti azt, hogy nem Krisna-tudatos.
Aki felsõbb vezetés alatt a K¥¢£a-tudatban cselekszik, azt yuktának nevezik. A
szakkifejezés erre a yukta-vair§gya. Ezt R¡pa Gosv§m¦ részletesebben is meg-
magyarázza: R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, hogy amíg az anyagi világban
vagyunk, addig cselekednünk kell; nem hagyhatunk fel a tettekkel. Ha cselek-
szünk, s munkánk gyümölcseit K¥¢£ának adjuk, akkor azt yukta-vair§gyának
nevezik. Valódi lemondásban élve az ilyen tettek megtisztítják az elme tükrét, s
amint a cselekvõ fokozatosan fejlõdik a lelki megvalósításban, lassanként telje-
sen meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt.
Amikor a riporterek afelől érdeklődtek Srila Prabhupada-tól, aki épp akkor érke-
zett a reptérre, hogy miért luxusautóban megy a templomba, Prabhupada azt
válaszolta: „Krisna még nagyobb fényűzést érdemel, de ez a legjobb, amit itt
kapni lehet, ezért ezt használom Krisna szolgálatában.”
Láthatjuk Srila Prabhupada személyes életéből, hogy fényűző helyen is szállt
meg, azonban amikor Indiába utazott, Mayapurba, egy sárkunyhóban élt.
Ugyanaz volt számára a kettő, mert teljesen lemondott a világról, és mindent
Krisna szolgálatában használt. Ha mindent Krisna szolgálatában használnának
az emberek, az ennek a világnak minden fenségét jelentené.
Azonban amíg nem vagyunk tiszták, és az odaadásunkat anyagi vágyak szeny-
nyezik be, és az a hangulatunk, hogy „egy kicsit nekem, egy kicsit Krisnának”,
az már nem yukta-vairagya. Ez az egyensúly nem valami féle természetellenes
manőverezés, hanem valami olyasmi, ami idővel természetesen fog jönni annak
a szívéből, aki őszinte.
• csillandi

• 2010. jan. 28. 14:09

• Még nincsenek kommentek

10-01-27

Felébredve az álomból
Amikor a lélek lassan felébred az anyagi élet álmából, megértheti, hogy sokáig
hálátlan mestereket szolgált – az elmét és a testet.
Ekkor az ébredező lélek azt mondja az elmének és a testnek: „Nem vagyok ve-
letek azonos, nem akarom azt tenni, amit kértek tőlem. Sokáig azt hittem, hogy
mindkettőtökkel azonos vagyok, és hogy ugyanaz az érdekünk. De már ráesz-
méltem arra, hogy különbözök tőletek. A lelki energiából való vagyok, míg ti
mindketten halott anyagból álltok.”
Mivel csak épp most kezdett mély álmából a tudatára ébredni, még mindig alélt
és az a veszély fenyegeti, hogy újra hatalmukba kerítik a rossz álmok, ezért
félő, hogy a magához tért lélek újra behunyja a szemét és eszméletét veszti.
Az odaadó szolgálatban kezdők gyakran „megosztott lelkek”, akik hajlanak a
lelki és az anyagi élet felé is. Amikor egy mustármagnyi hitünk lesz, elkezdünk
azon töprengeni, hogy hadd váljunk bhaktává és szogáljuk Krisnát. Még mindig
ott van az „én és enyém” fogalma, azonban egy kicsit lelkivé váltunk. Gyakran
szenvedünk attól, hogy az elménk megosztott, rossz és jó dolgok között gyötrő-
dik.
Az őszinte kiáltás (Hare Krisna) gyorsan elér Istenhez. Az anyagi világ börtönfa-
lain áthatol a hang, és megindítja az Úr szívét. Isten elkezd tényleges terveket
szőni arra, hogy miképp segítse az ébredező bhaktáknak hazaútjukon.
• csillandi

• 2010. jan. 27. 14:06

• Még nincsenek kommentek

10-01-26

Éjszakai álom és éber álom

Egyszer egy király kora reggel összehívta a minisztereit és azt kérdezte tőlük:
„Éjszaka volt egy nagyon élénk álmom. Pillangóként virágról virágra szálldos-
tam és nektárt ittam. Olyan tisztának és valóságosnak tűnt az álmom, hogy
most komolyan kételkedem abban, hogy vajon én egy király vagyok, aki azt ál-
modta, hogy egy pillangó, vagy pillangó vagyok, aki most azt álmodja, hogy ki-
rály?”

Az álmok mindennapos jelenségében áll az egyik legnagyobb emberi rejtély. Mi

az álom? Vajon valós-e? Ha nem, akkor egy rémálom miért gyakorol igazi ha-
tást a testre, hogy közben megizzadunk, levegő után kapkodunk, ami csak ak-
kor történik, ha tényleg loholunk, féltve életünket? Lehetséges-e, hogy éberen
töltött életünk is csak egy álom?

Ha visszatekintünk egy elmúlt álombéli tapasztalatra és ébren töltött életünkre,

találunk-e lényegi eltérést? Mindkettőnek vége szakadt és mást már nem tehe-
tünk, mint hogy emlékezünk rájuk. Azért nevezzük álomnak azt, amit alvás köz-
ben tapasztalunk, mert véget ér, amikor felébredünk. Vajon a halál is olyan
lesz-e, mintha felébrednénk egy álomból, amit most ébrenlétnek tapasztalunk?

Ha mélyen elgondolkodunk az álmainkról, azt jelzik számunkra, hogy különbö-

zünk a testünktől. Amikor álmodunk, a testünk az ágyon hever, nem tapasztal
semmit fizikailag. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy kerget minket egy tig-
ris, vagy egy hercegnővel múlatjuk az időnket. Ez azt jelenti, hogy én – az érzel-
mek tapasztalója – nem ez a test vagyok.

A védikus szentírások szerint a tudat 4 állapot között ingadozik: jagruti (normál

ébrenlét), svapna (álom), susupti (mély álomtalan alvás) és samadhi (isteni
megvilágosodás). Valódi önazonosságunkat, mint lelkek, Isten szeretett gyer-
mekei, csak a samadhi állapotában tapasztalhatjuk. Jelenleg habár fizikailag
ébren vagyunk, lelki szempontból szunnyadunk.

Ezért, hogy válaszoljunk a király kérdésére: Ő Isten lelki gyermeke, aki azt ál-
modja magáról, hogy király (jagruti). Ezen az álmon belül van egy másik álma,
melyben ő egy pillangó (svapna).

Egy alvó ember még a ragyogó nap létezését is képtelen észlelni, habár a nap
tartja fenn az ő életét. Ehhez hasonlóan, mivel lelki értelemben véve alszunk,
nem tudjuk Isten létezését és szeretetét megtapasztalni, bár Ő Maga tartja
fenn az életünket azáltal, hogy hőt, fényt, levegőt, vizet és élelmet biztosít szá-
munkra. De ahogy egy alvó ember is csak valamilyen hangra ocsúdhat fel, úgy
mi is csak egy lelki hangvibráció segítségével térhetünk magunkhoz lelki szen-
dergésünkből, ami nem más, mint Isten szent neve. Ezért énekeljük és ébred-
jünk fel a halhatatlan szeretettel teli, minket megillető örömteli életre.

• csillandi

• 2010. jan. 26. 13:45

 • Még nincsenek kommentek

10-01-25

Egyszerű élet, magas szintű gondolkodás

Világszerte széleskörű ipari és mezőgazdasági termelés folyik. A termelékeny-
ség magas volta ellenére hiányok mutatkoznak, mert a világ népessége hem-
zseg a tolvajoktól. A Védák így magyarázzák ezt: az emberek tolvajokká válnak,
amikor azért tervezgetik a gazdasági fejlődést, hogy kielégíthessék az érzékei-
ket.
Az ún. hiány és szükséglet gyökere az, hogy egyik nemzet kizsákmányolja a
másikat, s a féktelen fogyasztási láz vezérli őket. Úgy tűnik, hogy kielégíthetet-
len a vágyunk egyre több és több technológiai csodára, pöfögő autókra, egzoti-
kus ételekre, a legújabb divatra, és még egy pár cipőre. De tényleg szükségünk
van ezekre? Valaha igazán boldoggá tehetnek mindezek minket?
Egy napon egy dúsgazdag család feje elvitte a fiát egy céges vidéki kirándulás-
ra azzal a szándékkal, hogy megmutassa neki, hogyan élnek a szegény embe-
rek. Pár napot a farmon töltöttek egy igen szegénynek számító családnál. Ami-
kor haza fele igyekeztek a kirándulásról, az apa megkérdezte a fiát:
- Hogy tetszett a kirándulás?
- Remek volt, apa.
- Figyelted, hogyan élnek a szegények? – firtatta az apa.
- Ó, persze! – felelte az.
- Akkor mondd el nekem, milyen tanulságot vontál le a kiruccanásunkból? – kér-
te az apja. – A fiú így válaszolt:
- Láttam, hogy nekünk egy kutyánk van, míg nekik négy. Nekünk van egy me-
dencénk, ami a kert közepéig nyúlik, nekik van egy patakjuk, amelynek se vé-
ge, se hossza. A mi kertünkben külföldről behozatott lámpások világítanak, ne-
kik ott vannak éjszakára a csillagok. A teraszunk az elülső udvarig terül el, ne-
kik ott van az egész horizont. Mi egy kis darabka földön élünk, nekik mezőik
vannak, ameddig a szem ellát. Minket cselédek szolgálnak, ők viszont másokat
szolgálnak. Mi megvesszük a saját ételünket, ők megtermelik a magukét. Mi fal-
lal védjük meg a saját birtokunkat; őket a barátaik védelmezik. - A fiú apja tor-
kára forrott a szó. Aztán a fia hozzátette:
- Köszi, apu, hogy megmutattad nekem, milyen szegények is vagyunk.
Az elme békéjét az anyagi vágyak végtelen folyama zúzza szét, ill. a hiábavaló
kísérletek arra, hogy kielégítsük azokat, és arra késztetnek minket, hogy ki-
zsákmányoljuk a földet értékes erőforrásaiért. Ezáltal megszűnik az egyensúly,
és sokakat a nyomorba taszít.
Tény, hogy az emberi életnek magasabb rendű célja van, és ha a minimálisra
csökkentjük az anyagi szükségleteinket, egyszerűbben élhetünk, és több időt
tudunk szakítani a lelki gyakorlatokra. Az ilyen gyakorlatok által lecsökkentjük a
vágyainkat és békéssé válunk.

• csillandi

• 2010. jan. 25. 13:42

 • Még nincsenek kommentek

10-01-24

Egyhegyű elme
A Pándavákat és a Kauravákat, amikor még fiatal fiúk voltak, Dróna, a tanáruk
oktatta a harcművészet tudományára.
Egy napon egy kis versenyt rendezett a számukra. Fel kellett ajzaniuk egy íjat,
a nyilat pedig át kellett lőniük egy madár hasonmásának a szemén, amelyet
előzőleg egy hatalmas banyan fa egyik ágára függesztett.
Yudhisthira Maharaja kezdte, felajzotta az íjat, célzott, majd Dróna megkérdezte
tőle:
- Fiam, mielőtt lőssz, mondd, mit látsz célzás közben? – Yuddhistira így vála-
szolt:

- Gurudeva, látom a fát, az ágat és a madarat, ahogy csügg a fáról. – Ekkor

Dróna, mindannyiuk meglepetésére arra utasította Yudhistirát, hogy ne lőjön,
és kérette a következő Pándavát, Bhimasenát, akinek ugyanazt a kérdést tette
fel. Bhíma úgy gondolkodott, hogy a bátyja nem volt elég alapos, ezért azt
mondta.

- Mester, látom a faleveleket, a fát, az ágakat, a madarat és a madár szemét. –

Ő is kudarcot vallott. Mindegyik fiatal hercegnek ugyanazt a kérdést tette fel
egytől egyig, és egyiknek sem engedte, hogy lőjön.

Duryodhana még az eget, a felhőket és a napot is leírta, de ugyanabban az

elbánásban részesült.

Végül Arjunán volt a sor, Dróna mosolyogva tette fel ugyanazt a kérdést. Arjuna
felelete egyszerű volt.
- Gurudeva, a madár szemét látom, semmi mást. – Dróna belé kötött:
- Nem látod a fát, az ágat vagy legalább kötelet, amiről a madár csüng? – Arju-
na célzás közben azt válaszolta:
- Nem, Gurudeva, csak a madár szemét látom, semmi mást. – Dróna ekkor
mennydörgő hangon utasította:
- Akkor most lődd ki a nyilat, mert biztos, hogy eltalálod a célt. – Ekkor Arjuna
szilárdan kilőtte a nyilát, amely el is találta a célt.
Ez a történet arról szól, hogy egy hívőnek legyen eltéríthetetlen természete,
ha az odaadó szolgálat ösvényén jár. Nem számít, milyen nehézségekkel kell
szembe néznie, nem számít, milyen rosszul bánik vele a társadalom, a bhak-
tának Krisna szolgálatára kell összpontosítania, és semmi másra. A többiek
olyan sok minden mást is láttak a madár szemén kívül, ezért Dróna tudta,
hogy képtelenek lettek volna eltalálni a célt.
• csillandi

• 2010. jan. 24. 13:39

 • Még nincsenek kommentek

10-01-23

Egy életút
Az anyagi világ olyan, mint egy alagút, Krisna birodalma pedig a fény: a Gíta el-
vei szerint
a világi tudás Mayaval, vagyis illúzióval áll kapcsolatban. Minden, amit az ér-
zékszervek érzékelnek (látvány, hang, érintés, íz, szag) és amit az elme felfog,
illúzió. Amíg az emberi lény kapcsolatban áll velük, addig eléggé valóságosnak
tűnnek, azonban amint elmúlnak, nem valósabbak, mint az álmok.
Az ember ezt könnyedén megértheti, ha elgondolkodik az élete elmúlt évein.
Azok a letűnt évek nem kézzelfoghatóbbak, mint az álmok. Az élet olyan, mint-
ha egy álom-alagúton hajszolnának minket keresztül.
Beleugrunk az egyik oldalon (születés), majd az alagút sötétségébe vetnek
minket. Amíg keresztül rohanunk ezen a sötétségen, addig mindenféle illuzóri-
kus forma halad el mellettünk: hangok, színek, ízek, érintések, szagok...Mind
szembekerülnek velünk: mindenféle nő, férfi, országok, földrészek, bolygók, az
anyagi univerzum naprendszerei mutatják meg magukat előttünk. Aztán hirte-
len kiérünk az alagútból (amikor meghalunk), és újra a fényre kerülünk.
A fény és nem az alagút a valóság. Azok, akiket az alagútról szóló tudás érde-
kel, félrevezetettek. Az alagút-univerzumok és az alagútbéli tevékenységek
nem valók a bölcs ember számára. Az igazán bölcseket a valóság érdekli.
A valóság Krisna, Isten birodalma, amely a boldogság, tudás és az abszolút igaz
és örök lakhelye. Ebben a birodalomban vagyunk szabadok és boldogok, nem
pedig az alagútban. Az alagút pusztán sötétség, zavar és fájdalom.

• csillandi

• 2010. jan. 23. 13:37

• Még nincsenek kommentek

10-01-22

Egy nyaláb gally

Élt egyszer egy idős bráhmana egy szent helyen egy asramában hét tanítvá-
nyával. Nagyon ősi és híres Rádhá és Krisna murtikat imádtak. Sokan jöttek el
ezekhez a murtikhoz, hogy láthassák Őket és adományokat adjanak az imáda-
tukra.

A guru azonban hajlott kora miatt egyre csak gyengült. Tudta, hogy hamarosan
eljön az ideje, hogy elhagyja a testét, viszont nem merte a tanítványaira bízni
ezeknek a murtiknak a teljes szolgálatát.

Egy napon egy zarándok egy nagy rubintot adományozott a murtiknak.

- Szerintem adjuk el pénzért! – jelentette ki az egyik tanítvány.

- Ne, dehogy! – kiáltotta a másik. – Radhanak kell viselnie! – Aztán egy másik is
előadta a véleményét:

- Sokkal jobb lenne, ha sok kis rubintra darabolnánk. Akkor lehetne belőle egy
gyönyörű nyakláncot készíteni Radhanak.

Olyan sokáig folyt a vita a tanítványok között, hogy a bráhmana úgy érezte,
hogy murtik sosem kaják meg a rubintot. Mégsem avatkozott közbe. Azt akarta,
hogy a tanítványai megtanulják maguk vezetni az asramot.

Egy idő után így szólt:

- Elég legyen ebből! Most mindegyikőtök elmegy az erdőbe. Hozzatok vissza

gallyakat, ne legyenek vastagabbak 2,5 centinél.

A hét tanítvány abbahagyta a vitatkozást, és felkerekedtek, hogy teljesítsék a

guru parancsát. Amikor visszatértek, a bráhmana elvette tőlük a gallyakat. Egy
kötéllel szorosan egymáshoz kötözte őket. Aztán megkérdezte:

- Melyikőtök tudja ezt a köteget eltörni? – A hét fiatalember mind megpróbálták

egymás után, de még a legerősebbnek sem sikerült.

- Ez lehetetlen! – kiáltották.

- Nézzétek! – mondta a gurujuk, miközben egy késsel elvágta a kötelet, majd

mindegyiket ágat külön-külön könnyedén eltörte. – Öregszem. Hamarosan meg-
halok. Olyanok vagytok, mint egy köteg gally. Ha segítetek egymásnak, együtt-
működtök és együtt dolgoztok, erősek lesztek és szépen tudtok majd engem
szolgálni. De ha megoszlotok és vitáztok, gyengék lesztek, mint ezek a különál-
ló pálcák. És akkor ki fog Rádhára és Krisnára vigyázni?

Felismerve ostobaságukat, a hét tanítvány megegyezett, hogy gyűrűt készíttet-

nek a rubintból. Aztán úgy döntöttek, hogy azzal a gyűrűvel ékesítik fel Krisna
ujját.

A gurujuk, aki nagyon elégedett volt a döntésükkel, végül felkészült arra, hogy
elhagyja őket. Kisvártatva békésen elhagyta a testét, és visszatért a lelki világ-
ba.

Később, amikor az emberek elmentek megnézni a bráhmana híres murtijait,

megkérdezték:

- Hogy kapta Krisna azt a gyönyörű gyűrűt? – Mire a tanítványok így feleltek:

- Egy nyaláb gally erejével.

• csillandi

• 2010. jan. 22. 13:38

• Még nincsenek kommentek

10-01-21

Belépés a lelki világba

Valaki interuniverzális hívást kezdeményezett Goloka Vrindavanaba. Krisna hí-
vóközpontjában a telefonközpontos felveszi a telefont, és a következő párbe-
széd zajlik le.
Hívó: Hare Krisna!!!

Telefonközpontos: Hare Krisna!!! Miben segíthetek, Uram?

Hívó: Tulajdonképpen biztosítani szeretném a bejutásomat Goloka Vrindavaná-

ba, azonban ismerni szeretném a részleteket is.
Telefonközpontos: Milyen részletekre kíváncsi, uram? Ismertesse őket egyen-
ként.

Hívó: Ki alkalmas a belépésre?

Telefonközpontos: Vegyítetlen bhakta.

Hívó: Amikor azt mondja, hogy vegyítetlen bhakta, mit ért alatta?
Telefonközpontos: Uram, három fajta vegyítetlen vagy tiszta bhakta létezik. Az
első fajta a
nitya-siddha, uttama-adhkari bhakta, aki a préma szintjén áll. A bhava szintjéig
vissza lehet esni, azonban a préma szintjén már nem.
A második fajta tiszta bhaktának az egyik lába már a lelki világban van, míg fél
lábbal még az anyagi világban él. A bhava szintjén állnak, és leeshetnek ebből
a helyzetből, ha figyelmetlenek vagy szerencsétlenek.
A harmadik fajta bhakta mindkét lábbal az anyagi világban van, azonban a lelki
világra szegezi a tekintetét. Eltökéltsége miatt, és amíg nem téveszti szem elől
a célját, ő is tiszta bhakta.
Hívó: Mennyiért lehet házat vásárolni Goloka Vrindavaná-ban?

Telefonközpontos: Uram, az összeg, amit egy goloka vrindavani házért fizetnie

kell, a tiszta odaadás. Fektessen be annyi odaadást, amennyit csak tud. Az
anyagi világban mindenen lehet nyerni vagy veszíteni, azonban a bhaktival nin-
csen veszteség, csak nyereség. Fektessen be annyi bhaktit, amennyit csak tud.
Hívó: Ok, rendben, de ki fog nekem segíteni a befektetésben. El tudná hozzám
küldeni az egyik telefonközpontost hozzám?
Telefonközpontos: Igen, persze uram. A maguk anyagi világában sok hiteles lel-
ki tanítómester van, mint Srila Prabhupada is, vagy az általuk hátrahagyott tu-
dással teli könyvek. Segíthetnek önnek a folyamatban és a rendszerben. Azt ja-
vasoljuk, hogy keresse meg a tanítók tanítványi láncolatát, és velük együtt foly-
tassa a munkát.
Hívó: Ó, értem. Megkeresem. Még egy dolog, van ehhez a befektetéshez egy
egyszerű rendszer?

Telefonközpontos: Persze, van, hogyne. Csak énekelje a szent nevet munka köz-
ben, és akkor nagyon sokat tud befektetni, hogy aztán bejuthasson a lelki világ-
ba.
Hívó: Kell valamit előre fizetnem?
Telefonközpontos: Igen, uram, meg kell hódolnia Krisna előtt, és nagyon aláza-
tosnak és engedelmesnek kell lennie. Mert csak úgy fektethet be sokat, ha alá-
zatos és engedelmes.
Hívó: Van kézikönyvük vagy használati utasításuk ehhez a rendszerhez?
Telefonközpontos: Igen, uram, a részletekért megvásárolhatja a Bhagavad Gitát
vagy a Srimad Bhagavatamot.

Hívó: Ó, nagyszerű. Az is foglalkoztat, hogy mi a garancia Goloka Vrindavana-

ban a jövő biztonságára.

Telefonközpontos: Ne aggódjon, ez igen egyszerű. Ha itt befektet, végtelen ha-

szonra tesz szert mindörökre. Senki sem fogja engedni, hogy visszatérjen az
anyagi világba.
Hívó: Csodálatos. Meglep, hogy pusztán azáltal, hogy befektetem a bhaktit, biz-
tosíthatom az örök lakhelyemet otthon, a lelki világban.
Telefonközpontos: Igen ez igaz és lenyűgöző.

Hívó: Szeretnék a főnökével, Krisnával beszélni. Kérem, adja meg az elérhetősé-

gét.
Telefonközpontos: Uram, kérem, írja.

Hívó: Igen, írom, hallgatom.

Telefonközpontos: Tárcsázza a Hare Krisna maha mantrát a szívében. Nyomja
meg az egyes gombot, hogy meghódoljon, aztán a kettes gombot, hogy aláza-
tossá váljon, majd a hármas gombot, hogy kapcsolatba kerüljön a szívében la-
kozó Felsőlélekkel.
Hívó: Csodálatos. Ez olyan könnyű.

Telefonközpontos: Igen, uram. Mindenki számára biztosítottuk a helyi vonalat.

Azonban senki sem használja azokat. Mindenesetre, ez a világegyetem közötti
hívás egy kicsit drága lesz, ezért tud helyi hívást is kezdeményezni a szívében.
Ahelyett, hogy velünk beszélne, közvetlenül beszélgethet a főnökünkkel, a
Nagy Krisnával.
Hívó: Igen, köszönöm. Kérdezhetek még valamit?
Telefonközpontos: Igen, természetesen, uram.
Hívó: Van még valami, amit az eddigiek mellett még be kell iktatnom, miközben
a bhaktit gyakorlom?
Telefonközpontos: Igen, uram, beiktathatja az Ekadasit. Csak be kell tartania a
böjtöt Ekadasin, és így még több bhaktit befektethet, hogy közel juthasson a fő-
nökünkhöz. Ha a főnökünk önnel van, senki sem akadályozhatja meg, hogy be-
jusson Golaka Vrindavanaba.

Hívó: Kicsit nehéznek tűnik Ekadasin böjtöt tartani. Valaki segíthet ebben?
Telefonközpontos: Ó, hogyne. Ha megfogadja, hogy betartja az Ekadasit, Krisna
nem fogja engedni, hogy kedvét szegje valami, és segíteni fog, hogy be tudja
tartani a fogadalmát. Mi gondját viseljük az ügyfeleinknek (a bhaktáknak). Ne
aggódjon.
Hívó: Köszönöm. Akkor most beszélek a főnökkel. Tárcsázom a helyi vonalat a
szívemben. Köszönöm, uram.
Telefonközpontos: Szívesem, uram. Állunk mindig az ön szolgálatára. Krisna
áldja meg önt egy gyönyörű otthonnal Goloka Vrindavanaban.

Ezután lágy zene hallatszik.

Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare.

Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare.

• csillandi

• 2010. jan. 21. 13:36

• Még nincsenek kommentek

10-01-20

Az Úr Krishna és a Bhagavad-Gita
Ez egy olyan eset, amely körülbelül 300 évvel ezelőtt történt Benáreszben.
Volt egyszer egy bráhmana, aki mindig a Manikarnika-ghátánál vett fürdőt, ami
egy nagyon szép fürdőhely. Egy napon éppen fürdött, amikor látta, hogy egy
kisfiú ül a lépcsőn, és sír. Együttérzés töltötte el a bráhmana szívét, odament
hát a fiúhoz, az ölébe ültette, és azt kérdezte:
- Olyan gyönyörű vagy, egy fiatal és vonzó kisfiú. Miért itatod így az egereket?
- Nézd meg a hátamat. – felelte a fiú. Ahogy felhajtotta a bráhmana a kisfiú ing-
jét, látta, hogy tele van vágásokkal, és vérzik. A férfi feldühödött, és megkér-
dezte tőle:
- Ki tette ezt veled? – A fiú így felelt:
- Megmutatom, gyere velem! – Bár a férfi tetőtől talpig vizes volt, és épp a für-
dés kellős közepén tartott, mégis megfogta a fiú kezét, aki maga után húzta őt.
Átvágtak az utcákon egészen Benáresz falvának belsejébe, szűk sikátorokon és
közökön keresztül, mígnem egy kis ház elé nem értek.
A fiú így szólt:
- Az a férfi tette ezt velem, aki itt él! – Ahogy a bráhmana körülnézett, rájött,
hogy a saját háza előtt áll. Mire visszafordult, a fiú eltűnt. A bráhmana belépett
a házba, leült és sírni kezdett. Jött a felesége, és megkérdezte őt:
- Mi ütött beléd? Miért sírsz? Csurom víz vagy! – A férje így felelt:
- Láttam egy gyönyörű kisfiút, olyan vonzó volt, de tele volt a háta sebekkel.
Azt mondta, hogy olyasvalaki tette ezt vele, aki ebben a házban lakik. Nem tu-
dom, ki művelte ezt vele. Miért mondta azt, hogy valaki, aki itt lakik? – A felesé-
ge így vigasztalta:
- Holnap menj el ugyanoda, hátha megint ott találod őt. Lehet, hogy valamilyen
istenség, dévata.
Másnap a bráhmana elment ugyanoda, és ott is találta a kisfiút, aki még mindig
pityergett. Odament hozzá, és így szólt:
- Kedves gyermekem, azt mondtad tegnap, hogy aki bántott, az én házamban
lakik. Ezt hogy értetted? – A fiú rávágta:
- Csak vess egy pillantást a Bhagavad Gítádra, és rájössz. – Ahogy kimondta, el
is tűnt a bráhmana szeme elől.
A férfi hazatért, fogta a Bhagavad Gítáját és elkezdte vizsgálgatni. Pár hónap-
pal korábban tanulmányozta már a könyvet, és pár verset nagyon fontosnak ta-
lált, ill. bizonyos részek között összefüggéseket vélt felfedezni, ezért jegyzete-
ket készített magába a könyvbe. Miközben jegyzetelt, előfordult, hogy alá is hú-
zott valamit.
Ezután elment a gurujához. Elmesélte neki az egész történetet, majd megkérte
a tanárát, hogy magyarázza el az esetet. A guruja így oktatta:
- Kedves tanítványom, hányszor mondtam neked, hogy a Bhagavad Gítá maga
Krisna? Az Ő saját energiája. Akkor miért vágod szét és rajzolsz bele a Bhaga-
vad Gítába, miért műveled ezt vele? Ezáltal sértést követtél el az Úr ellen, és
ezért leckéztet meg téged most. – A bráhmana így felelt:
- Ó, nagyon rosszul érzem most magamat. Sosem teszem ezt többé! – Így ese-
dezett bocsánatért.
Másnap, amikor fürdeni igyekezett, látta, hogy a fiú ismét ott üldögél, de most
már mosolygott. A fiú elé járult, leborult a lábai előtt, és így szólt hozzá:
- Ó, annyira sajnálom már, amit tettem! Bár Te csak egy kisfiú vagy, nagyon
megleckéztettél engem. – Ekkor a fiú felkelt, és azt mondta:
- Igen, csak egy kisfiú vagyok, de vésd eszedbe, hogy Én mondtam el a Bhaga -
vad Gítát, és a Gíta az enyém. Ekkor végleg eltűnt a bráhmana szeme elől.

• csillandi

• 2010. jan. 20. 13:34

• Még nincsenek kommentek

10-01-19

Az intelligens miniszter
Sok száz évvel ezelőtt Indiában Birbal volt a nagy császár, Akbar udvarának fő-
minisztere. Habár bölcsessége és humorérzéke népszerűvé tette, az udvar töb-
bi tagja féltékeny volt Birbal helyzetére.
Egyik napon a császár meghallott egy ilyen kritikát. Azt állították, hogy ők na-
gyon sokat dolgoznak, amíg Birbal csak üldögél egész nap. Úgy vélték, hogy
bármelyikük jobban tudná végezni a dolgát.
Akbar elmagyarázta, hogy különleges képzettséget igényel, hogy valaki a fő ta-
nácsadója legyen. Azonban látta, hogy udvaroncait ez nem győzte meg. Ezért
előhívatta királyi elefántját, és kihirdette az udvarban.
- Van egy próbatételem a számotokra. Aki meg tudja nekem mondani az elefánt
pontos súlyát, az lesz a következő főminiszter.
Birbal riválisai nem tudták, hogyan fogjanak hozzá. A kobakjukat vakargatva
zavart tekintettel egymásra néztek. Aztán összedugták a fejüket, és megvitat-
ták a problémát. Végül, szégyenteljesen a császárhoz fordultak.
- Ez lehetetlen, császárunk.
Akbar Birbalhoz fordult:
- El tudod végezni ezt a feladatot?
- Persze, uram. – és elvezette az elefántot.
Amikor a látóhatáron kívül került, egyik ellensége felszólalt:
- Ha mi sem tudtuk kiókumlálni, hogyan lehetséges, hogyan tudná ő egyedül? –
A többiek között egyetértő moraj futott végig, azonban a császár csendben ma-
radt.
Egy órával később Birbal visszatért.
- Az elefánt 2230 kilós. – A többi miniszternek leesett az álla, és hitetlenségük-
ben elkerekedett a szemük. Maguk között így sugdolóztak:
- Csak kitalált egy számot. Biztos hazudik.
A császár megkérdezte ekkor Birbalt:
- Honnan tudod a súlyát? Találtál egy hatalmas mérleget?
- Nem, felség, az elefánt túl súlyos, hogy így mérjék le. A folyóhoz vittem, be-
raktam egy csónakba és megjelöltem a víz szintjét. Aztán a partra vezettem, és
megtöltöttem a csónakot gabonazsákokkal. Már tudtuk, melyik zsák mennyit
nyom. Amikor elértük a jelölést, megszámoltam a zsákokat. Így ki tudtam szá-
molni az elefánt súlyát.
A császár az udvaroncaihoz fordult, és figyelmeztette őket.
- Most már értitek? Aki bölcs, az többet tud véghezvinni kis erőfeszítéssel. Bir-
bal megérdemli, hogy a főminiszterem legyen.
Ezzel mindannyiuknak egyet kellett érteniük.
 • csillandi

• 2010. jan. 19. 12:52

• Még nincsenek kommentek

10-01-18

Az emberi test különleges kiváltsága

A Bhagavad-gitában az áll, hogy sokezer ember közül valaki képes lesz ki-
fejleszteni magában azt az okfejtő erőt: „Miért szenvedek?” Nem akarunk szen-
vedni, mégis bele vagyunk kényszerítve. Nem szeretjük, ha túl meleg vagy hi-
deg van, mégis ránk vannak kényszerítve ezek. Nem akarunk éhesek, szomja-
sak, idősek, betegek lenni és meghalni. Az élet valódi problémái a születés,
öregség, betegség és halál. Senki sem mentes ezektől a szenvedésektől ebben
a világban.
Mindenki telve van aggodalommal, annak ellenére is, hogy egyre kényel-
mesebben élhetünk, fejlődik a gazdaság és halad előre a tudomány. A nyugati
országok elérték az anyagi civilizáció csúcsát, az emberek azonban még mindig
elégedetlenek. A kormánynak nehezére esik visszaszorítania a bűnözést, a pol-
gárok drog függését, a házasságtörést stb. Amikor a civilizáció istentelen lesz,
és az emberi lények lóhalálában kergetik a pénzt és a szexet, az élet pokolivá
válik.
Tudnunk kell, hogy az érzék-kielégítés az állatok sajátja, az érzékszabá-
lyozás pedig az embereknek való. A tapasya, azaz a vezeklés által megtisztít-
hatjuk magunkat, és visszanyerhetjük örök életünket.
Csak az emberi létformában vagyunk felruházva intelligenciával ahhoz,
hogy megkérdezzük:
- Mi történik a halál után? Mi az élet valódi célja? – Ezt brahma jijnasa-nak hív-
ják, azaz tudakozódás magunkról és Istenről. A Vedanta sutra első aforizmája
azt mondja: „athato brahma jijnasa: most, hogy elérted az emberi létformát, tu-
dakozódj az Abszolút Igazságról.”
Az emberi testet egy biztos csónakhoz hasonlítják, amely segíthet abban,
hogy az anyagi lét óceánján átkelhessünk, és elvihet minket Isten Országába, a
védikus szentírásokat pedig a kedvező szelekhez. A lelki tanítómester pedig a
tapasztalt kapitány, aki kormányozza a hajót és a kívánt célba juttatja. Az az
emberi lény, aki nem használja ki ezt a lehetőséget, és nem éri el ezért a vég-
telen lelki boldogságot, az becsapja önmagát és a saját lelkének gyilkosa.
Tehát megfelelő dolog, ha valaki a szenvedés okát és az élet valódi célját
firtatja.

• csillandi

• 2010. jan. 18. 12:51

• Még nincsenek kommentek

10-01-17

Az egészségért felelős tényezők

Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, harmóniában kell élnünk a természettel,
nem szabad a természetes egyensúlyt megbontanunk. Ahhoz, hogy gyakorol-
hassuk, hogy természetes egyensúlyban éljünk, először is meg kell értenünk
saját magunkat. Az ayurvéda szerint minden élőlénynek eltérő felépítése van.
Ha már ismered a saját ayuvédikus felépítésedet, akkor kiválaszthatod, hogy
annak megfelelően milyen étrend, életstílus, napi rutin ill. más tevékenységek
felelnek meg neked a leginkább. Ezért ahhoz, hogy megőrizd az egészségedet,
ill. meggyógyítsd a betegségeket, nagyon fontos, hogy valaki ismerje a saját
személyes ayurvédikus testalkatát.
Gyakran előfordul, hogy étrendünk vagy a tevékenységeink az alkatunknak
nem felelnek meg, így egyensúlyzavart okoznak a testünkben, ami pedig a be-
tegség csírája.
Sok ételekhez kapcsolódó fontos tényező van, amelyek segítenek fenntartani a
jó egészséget. Ebbe bele tartoznak az ételféleségek, a két étkezés közötti kü-
lönbség, a különféle ételek párosítása, a megfelelő étkezés ill. az emésztés
erőssége szerinti étkezés stb. A következő ételekkel kapcsolatos tényezők segí-
tik elő a jó egészséget:

* Az étel legyen friss, meleg, főtt, ízletes és könnyen emészthető.

* Legalább 4 óra teljen el két étkezés között.
* Ne egyél túl sokféle ételt egy étkezésen belül. Az egy étkezésen belül fo-
gyasztott ételek ne üssék egymást. Például, joghurt vagy tej, fagylalt és forró
kávé.
* Ha étkezés után elfáradsz vagy elnehezülsz, ez a nem megfelelő étkezés jele.
Egyél az emésztésed ereje szerint.
* Ne egyél tévézés vagy olvasás közben. Békés és kellemes körülmények között
egyél.
* Ne egyél túl sietősen vagy túl lassan. Rágd meg szépen az ételt.
* Ne keverd a gyümölcsöket az ételekkel. Vagy egyél külön étkezés alkalmával
gyümölcsöt, vagy két étkezés között fogyassz.
* Ne igyál egy órával étkezés előtt vagy után. Egy kevés italt lehet fogyasztani
az étkezéskor.
A megfelelő és szabályozott alvás fontos ahhoz, hogy megtartsuk a test külön-
féle funkcióinak az egyensúlyát. A korai fekvés és kelés a jó egészség kulcsa.
Egy átlagember számára napi hat óra alvás elegendő.
Ha valaki túl sokat alszik, az is lehet a betegség oka. Az alkatot figyelembe ve-
vő rendszeres testmozgás nagyon kedvező az egészség szempontjából. A jógát
tartják a legjobb fajta testmozgásnak, és egyszerre biztosítja a fizikai, szellemi
és lelki egészséget. A jóga és ajurvéda kéz a kézben járnak, mivel mindkét tu-
dománynak az a célja, hogy tökéletes egészséget biztosítson, ill. az isten-tudat
által üdvözülést vagy felszabadulást adjon.
2010. február
10-02-23

Szerető viszonzás
A világ egyik leggazdagabb embere megunta, hogy olyan sok ember állítja azt
magáról, hogy a barátja amiatt, hogy olyan vagyonos. Feleslegesnek és moti-
váltnak tartotta ezeket a kapcsolatokat. Azon tűnődött, hogyan lehetnének kö-
zeli barátai, akikkel szabadon és őszintén érintkezhetne anélkül, hogy tömege-
ket vonzana maga köré, akik az autogramját akarják. Egy nap egy tervet eszelt
ki. Álruhában és álnevet használva elment egy klubba, és összebarátkozott
azokkal, akik nem tudták róla, hogy gazdag ember. Végre igazi barátokat lelt,
akik játszottak és évődtek vele, és akikkel fesztelenül tudott viccelődni. Új bará-
taival jobban élvezte az életet, mert velük önmaga lehetett. Őt szerették, nem
a zsebét vagy a szívességet, amit tehet értük.
A legfelsőbb Úr Krisnával mindig nagy tisztelettel és hódolattal bánnak. Millióan
imádják a templomokban összetett kézzel, leborulva és áldozatot bemutatva.
Azonban az Úr úgy érzi, hogy ez a szeretet meggyengül ettől a tiszteletteljes-
ségtől. Olyasvalakire vágyik, aki elfelejti az ő felsőbbrendű mivoltát, és bensősé-
gesen bánik vele az egyik szeretetteljes rasa vagy kapcsolattípus szerint.
Krisna és a szolgája közötti kapcsolat nagyon édes és transzcendentális. A szol-
ga mindig kész arra, hogy szolgálatot végezzen az Úrnak, és ehhez hasonlóan,
az Úr is mindig keresi az alkalmat, hogy valahogy szolgálja a bhaktáját. Nagyon
élvezi, amikor egy tiszta bhaktája elfogadja azt a kiváltságos helyzetet, hogy
parancsoljon neki, bár ő maga az, aki utasításokat ad.
Miközben ezt leírtam, a lemezem megakadt, és elkezdte ismételni önmagát.
Vonakodtam felállni az írásból, és kis idő múltán azt kértem Krisnától, oldja ő
meg a problémát. Meglepetésemre így is tett, pár másodperc múlva a hangzás
ismét helyrejött.
• csillandi

• 2010. febr. 23. 14:41

• Még nincsenek kommentek

10-02-22

Szentírás és tanár elfogadása

Mint az Úr Krisna hívei úgy hisszük, hogy egy lelki tanítómester elfogadása és a
szentírásaink utasításainak megfelelő életmód lényegesek ahhoz, hogy lelki cé-
lunk felé fejlődjünk.
Isten a leghatalmasabb és legnagyobb, ezért nem közeledhetünk felé közvetle-
nül. Szükségünk van a lelki tanítómester és a Védikus szentírások segítségére.

Nem számít, milyen keményen igyekszünk, képtelenek leszünk ezt a témát ma-
gunkévá tenni tudományos kutatások vagy puszta spekuláció segítségével. Ez
olyan, mint amikor kémiát, jogot, matematikát vagy művészetet tanulunk, sok-
kal hatékonyabb, ha egy elismert szakértő vezetése alatt tanulmányozzuk eze-
ket a tudományágakat. Ugyanez áll az önmegvalósítás lelki tudományára is.
Egy hiteles lelki tanítómester azt oktatja, hogy miként lehet a tudatot az anyagi
test fölé emelni, hogyan érhetjük el az elme békéjét, az önvalóról szóló igaz tu-
dást, a karmától vagy a lélekvándorlástól való megszabadulást és hogyan fej-
leszthetjük ki az Isten iránti szeretetet az odaadó szolgálat folyamatán keresz-
tül. És mindehhez egy guru nem csak segítséget nyújt, hanem szükségszerű is
a jelenléte.
Tehát úgy látjuk, hogy a lelki tanítómester Isten képviselője, nem csak amiatt,
mert a szentírásokról képes spekulálni, véleményt formálni vagy magyarázatot
fűzni hozzájuk. A gurut azért tisztelik és becsülik, mert a saját lelki tanítómeste-
re szavait meghallotta, magáévá tette és meg is valósította, aki szintén a lelki
tanítómesterétől tanult meg mindent, és így tovább. Így a tanítványi láncolat
láncszemein keresztül elérünk egészen Srila Vyasadeváig (aki Isten inkarnáció-
ja), aki 5000 évvel ezelőtt összeállította a Védákat.

Más szóval, a postás sem ír a levélbe semmi személyeset, hanem továbbítja

azt, amit megírtak. Ehhez hasonlóan, a lelki tanítómester anélkül továbbítja az
üzenetet, hogy hozzátenne vagy elvenne annak tartalmából. Ezért Isten avagy
a tudás szavaként fogadhatjuk el a szavait, amely felülről szállt alá.
• csillandi

• 2010. febr. 22. 14:40

• Még nincsenek kommentek

10-02-21

Szabályozó elvek
Manapság sok ember gyakorolja a jógát, hogy fogyjon vagyis hogy egészsége-
sebbé és vonzóbbá váljon. De ennél több rejlik a jógában. A jóga valójában azt
jelenti, hogy összekapcsolódás a Legfelsőbbel. Egy létrához lehet hasonlítani,
amelynek segítségével el lehet érni a legnagyobb lelki tökéletességet.

Többezer évvel ezelőtt olyan körülmények között éltek az emberek, hogy az

életük nagy részét töretlen jóga gyakorlatoknak tudták szentelni egy félreeső
helyen, szigorú önmegtartóztató fogadalmakat tettek. De ki tud ma hosszú ide-
ig egyedül ülni egy völgyben vagy esőerdőben anélkül, hogy megmozdulna, mi-
közben minimálisra csökkenti az evést, az alvást és a beszédet, és ennek tete-
jébe még az önvalóra összpontosítja az elméjét? A bhakti jóga folyamatát kö-
vetve, amelyet erre a korszakra javasoltak, ezt el lehet érni.
Egy bhakti jógát gyakorló ember a Hare Krishna mantra éneklésének egyszerű
folyamatával kordában tartja az elméjét. Az éneklés tisztítja az elmét és az ér-
zékeket, ahogy a testi betegségre előírt gyógyszer fokozatosan visszaállítja a
test természetes, egészséges állapotát. Ezzel a gyakorlattal, amelyet mantra
meditációnak hívnak, lefoglaljuk magunkat azért, hogy az elménket fokozato-
san az irányításunk alá vonhassuk, és éberekké válhassunk. Ebben a tiszta tu-
datállapotban, amely mentes az olyan kábulattól, mint a feszültség, a zavaro-
dottság, a depresszió, az irigység és gyűlölet érzése, az ember megtapasztalja
az elme valódi békéjét.
Tartózkodunk az olyan tevékenységektől, amelyek lekötnek minket a materialis-
ta élethez, és negatív karmikus következményekkel járnak:
Ezeket a szabadság szabályozó elvének nevezzük, és négy csoportba oszthat-
juk:

1. Nem fogyasztunk húst, halat, tojást.

2. Nem űzünk szerencsejátékot.
3. Nem fogyasztunk kábító és mámorító szereket
4. Nem élünk tiltott nemi életet.
Ezeket az elveket azért követjük, hogy kifejlesszük magunkban az Isten iránti
szeretetet. Elősegítik a lelki életben való fejlődést, és biztosítják az elme béké-
jét és egyensúlyát. Úgy hisszük, hogy a civilizált embereknek három ellensége
van. Ezek a kéjvágy, a düh és az irigység. A fenti tevékenységek, amelyektől mi
tartózkodunk, a táptalajai a kéjvágynak, a dühnek és az irigységnek. Az elmét
is befedik, amely aztán tévítéletekhez vezet.
Ha valaki tartózkodik ezektől a bűnös cselekedetektől, akkor sziklaszilárd ala-
pokra helyezi az odaadás útját.
Ha valaki rendszeresen énekli a Hare Krisna mantrát, az segít tartani a négy
szabályozó elvet, és ha valaki követi a négy szabályozó elvet, akkor könnyedén
tudja énekelni a Hare Krisnát. Kéz a kézben járnak, egyiket sem lehet a másik
nélkül gyakorolni.
• csillandi

• 2010. febr. 21. 14:39

• Még nincsenek kommentek

10-02-20

Nők felszabadítása és a nők a védikus társadalomban

A nők felszabadítása általában arra a modern társadalmi mozgalomra utal,
amely azt hangoztatja, hogy a nőknek legyenek ugyanazok a jogaik és társa-
dalmi helyzetük, mint a férfiaknak.
A védikus kultúrában a nőket mindig megvédelmezik és függenek valakitől.
A nők felszabadítási mozgalma szerint a nőknek nincsen szükségük védelemre,
tudnak magukról gondoskodni és függetlenek lehetnek.
A női felszabadítási mozgalom azért bontakozott ki, mert a nőket széles körben
kihasználták, és a világon ma is sokhelyütt alkalmaznak a nőkkel szemben fizi-
kai, nemi vagy érzelmi erőszakot, lealacsonyító szerepekbe kényszerítik őket, és
másodrangú állampolgároknak tartják őket.
Valóban, a nőket fel kell szabadítani ez alól a nem megfelelő bánásmód alól. A
nők nem másodrangú állampolgárok. Mint lelkek, egyenlők a férfiakkal, és
nagyszerű dolgokkal tudnak hozzájárulni a társadalomhoz, a családhoz. Sok
nagyformátumú hölgy élt a történelemben, akik segítettek abban, hogy a társa-
dalmat átformálják a politika, a vallás, az irodalom és a zene terén.
Akkor mi az, ami miatt a Krisna-tudat a nők felszabadítása ellen szól? A nők ha-
mis felszabadulásának nevezzük azt, hogy a nők függetlenek lehetnek, és nin-
csen szükségük a férfiak védelmére. Védett és függő helyzetben a nők gyako-
rolni tudják csodálatos tulajdonságaikat és kamatoztathatják képességeiket, ál-
talános értelemben mint nők, és mint egyének is számos tehetségükkel.
Ekkor felmerül a kérdés: „A nőket miért kell megvédeni?” A válasz az, hogy
azért, mert a férfiak és a nők különböznek egymástól. A természetüket tekintve
a férfiak intelligenciája megzavarodik, amikor az érzékeik kikerülnek az irányí-
tásuk alól, és ha az érzékeiket irányítani tudják, az intelligenciájuk az életcéljuk
felé tereli őket, a lelki ösvényre, még a napi kapcsolataikban is.
Másrészt a nők intelligenciáját az érzelmeik zavarják meg. A nők nagyon köny-
nyen kerülnek érzelmes állapotba, az érzelmi állapotuk pedig megzavarja az in-
telligenciájukat, ami azt jelenti, hogy nem tudnak különbséget tenni, hogy mi jó
és mi rossz és hogyan folytassák az életet.
Ezért tartják a nőket a gyengébbik nemnek, mind fizikailag és pszichológiailag.
Arra hivatottak, hogy a férfiak és nők csapatának függő helyzetben lévő fele le-
gyenek, akik az életük során követik a társadalmi normákat és az erkölcsi ha-
gyományokat ebben a világban. A védelmet a nők az apjuktól, a férjüktől és a
fiaiktól kapják, attól függően, hogy hajadonok, férjezettek vagy özvegyek.
Azok a nők, akiknek a férj és feleség csapatán, a családon belül a függő és tá-
mogató szerep jut, az anya szerepét játsszák. Az anya szerepe azt jelenti, hogy
gondoskodnak az otthonukról és a gyerekekről. Az ilyen társadalom a családra
alapul, amely nem csak egy nukleáris család, hanem több generáció is együtt
él, hogy erőt és tapasztalatot kölcsönözzön a családnak.
Az a nő, aki a férje védelme alatt él, gondoskodik az otthonáról és a gyerekekről
és biztosítja, hogy a gyerekek megfelelésben részesüljenek fel, és igazi védel-
met, szeretetet élvezhessenek, és útmutatást kaphassanak a szülőktől. Az ott-
hon legyen olyan, hogy mindenki érezze a védelmet és gyakorolják a lelki éle-
tet. Enélkül nincsen társadalmi szerkezet.

A nyugati világban a védikus kultúráról azt vélik, hogy nem bánik helyesen a
nőkkel, mert a saját értékrendszerükön keresztül szemlélik azt. Azt mondat-
nánk, hogy megvan a sikernek az ideálja, és mindenkit az alapján ítélnek meg,
hogy vajon felér-e azzal az ideállal. Mindenkinek alkalmazkodni kell ehhez. A fe-
keték olyanná válnak, mint a fehér üzletemberek, a nők olyan szerepeket fo-
gadnak el, amelyeket korábban férfiak játszottak. Ez a siker.
A védikus nőnek hagyományos szerepe van, azonban ezt nem szabad úgy ér-
telmezni, hogy eszerint ő alacsonyabb rendű vagy sikertelen. Egyenértékű ez-
zel, mintha azt mondanánk, hogy ha egy nő nem tud úgy élni, mint egy férfi,
akkor nem aknázza ki a lehetőségeit. A védikus kultúrának nincsenek nemi elő-
ítéletei, ezért a nők a hagyományos női szerepeiket töltik be, és ezért tisztelik
őket.
 • csillandi

• 2010. febr. 20. 14:37

• Még nincsenek kommentek

10-02-19

Pozitív hozzáállás
Volt egyszer egy hölgy, aki amint felébredt egy napon és belenézett a tükörbe,
azt vette észre, hogy csak három szál haja maradt. „Nos” – mondta magában –
„Azt hiszem, ma befonom a hajamat.” Így is tett, és csodálatos napnak örvend-
hetett.
Másnap, amikor felébredt, és beletekintett a tükörbe, látta, hogy már csak két
szál haja volt. „Hm.” – merengett – „Azt hiszem, ma középen kettéválasztom a
hajamat.” Így is tett, s nagyszerű napot töltött el.

Következő napon, ahogy felkelt és a tükörben megnézte magát, látta, hogy

csak egy szál haja volt. „Nos” – morfondírozott – „Ma lófarokban hordom a haja-
mat.” Így is tett, és nagyon örvendetes napja volt.
Másnap, amint felkelt és meglátta magát a tükörben, látta, hogy egy szál haja
sem maradt. „Hurrá!” – kiáltott – „Ma nem kell beállítanom a hajamat!”
Az élet nem arról szól, hogy várjuk, amint elül a vihar.

• csillandi

• 2010. febr. 19. 14:38

• Még nincsenek kommentek

10-02-18

Mindent Krisna szolgálatában kell lefoglalni

A Bhagavad Gitában, a hindu Bibliában Krisna azt mondja, hogy a munkát Vis-
nuért kell végezni áldozatként, különben a munka leköt ehhez az anyagi világ-
hoz. Ezért végezd a kötelezettséged az Ő elégedettségére, és ily módon
mindig mentes leszel a kötöttségtől.

Mint amikor sétálsz az úton és meglátsz egy tárcát, amelyből pénz kandikál ki.
Három féleképpen cselekedhetsz:

1) Felveheted, zsebre vághatod és elszaladhatsz a legközelebbi zeneboltba.

2) Csak otthagyod.

3) Felveheted, megkérdezed, kié és visszaadod neki.

Ehhez hasonlóan mi is az élet útján sétálunk, és olyan sok jó dolgot látunk. Mi

is három féleképpen cselekedhetünk.
1) Elvehetjük ezeket a javakat és elfuthatunk velük. Megtehetünk mindent an-
nak érdekében, hogy kihasználjuk ezt a világot, hogy ezzel hozzájárulhasson a
saját presztízs érzetünkhöz és élvezetünkhöz.

2) Békén is hagyhatjuk a világot – mindent feladhatunk – mindent kidobhatunk.

Nyilvánvaló, hogy a második megközelítés jobb, mint az első. Mégsem teljes.

Ha besétálok a házadba és azt mondom: – Lemondok a házadról és a kocsidról!
– akkor úgy nézel majd rám, mintha megőrültem volna. Ehhez hasonlóan, ami-
kor valaki azt mondja: – Lemondok erről a világról és mindenről, ami benne van.
– nos, ez nagyszerű, de tudod mit? Először is nem is a tiéd.

3) A harmadik lehetőség az, hogy felkapod a pénztárcát, megtudakolod, kié és

visszaadod.

Ez a világ a Legfelsőbb Úrhoz tartozik, ezért hadd adjam vissza Neki úgy, hogy
bármim is van, az Ő szolgálatában használom, az Ő örömére. Jézus maga is azt
tanította nekünk, hogy élj ebben a világban, de ne belőle élj. Azaz csak akkor
leszünk igazán kiegyensúlyozottak és szabadok, amikor elismerjük, hogy Isten
mindennek a tulajdonosa és mindent fel lehet használni a szolgálatában. A Leg-
felsőbb szolgálata révén természetes módon akarjuk majd szolgálni a felebará-
tainkat is.

• csillandi

• 2010. febr. 18. 14:36

• Még nincsenek kommentek

10-02-17

Minden probléma eredendő okának azonosítása

A tudomány területén tett minden erőfeszítés azt célozza meg, hogy lecsök-
kentse az emberek szenvedéseit, és növelje a kényelmüket. A ventilátort arra
használják, hogy az izzadás kellemetlenségét csökkentse. A darálót arra, hogy
elkerüljük a kézi darálás gyötrelmét. A motort arra, hogy a pedál hajtásának
szenvedését kiiktassák. Ezek egyszerű példák. Ehhez hasonlóan, a tudomány, a
technológia és az orvostudomány célja az, hogy csökkentsék a szenvedést, és
ha lehetséges, véget is vessenek mindnek.
De vajon sikeresek lettünk-e abban, hogy az élet valódi gondjait – a születést,
az öregkort, a betegséget és halált– ellensúlyozzuk? Csak abban szereztünk jár-
tasságot, hogyan fedjük be a valóságot. Tény, hogy a ’fejlődés’ azt jelenti, hogy
a valóságot újabb, nyíltabb módon befedjük.
Egyszer egy embert lenyűgözött egy lány szépsége. Magas volt, hosszú hajú és
divatos napszemüveget viselt. Követte egészen a házáig, hogy többet megtud-
hasson róla. Amikor belépett a házába a lány, a férfi bekukucskált az ablakon.
Látta, ahogy a lány leveszi magas sarkú cipőjét, és így nagyon kicsivé zsugoro-
dott. Levette a parókáját, és ekkor feltűnt a kopasz feje. Levette a napszemüve-
gét, és napvilágra kerültek beesett szemei. Aztán kivette a fogsorát, s a valódi
kora lelepleződött – nem 16, hanem 60.
Ehhez hasonlóan a tudománynak mindenféle kifinomult technikai ketyerével
kell előhozakodnia, hogy megtarthassa a kényelmes és fejlett élet felszíni má-
zát. De amikor valaki a mélyére tekint mindennek, megérti, hogy a csillogás-vil-
logás mögött az élet problémai még mindig ott lapulnak: még mindig szenved-
nünk kell az idős kor, a betegségek és a halál miatt.
Mindezek a technológiai eredmények pusztán ideiglenes hézagpótló megoldá-
sul szolgálnak az emberek problémáira, de maguk a problémák más formát ölt-
ve ugyan, de újra és újra a felszínre kerülnek.
A tudás azzal kezdődik, hogy valaki megtudakolja: „athato brahma jijnasa: Mi a
Brahman?”, ill. azzal, hogy megértjük az anyagi világ háromféle szenvedését –
adhyatmika (testi és elmebeli szenvedések), adhibhautika (más élőlények okoz-
ta szenvedések) és adhidaivika (a természet okozta szenvedések). E háromszo-
ros szenvedés felett nincsen uralmunk. De ha egy okos ember a Védákhoz tud
fordulni, akkor megtanulhatja, hogyan kerüljön ki a testi tudatból, és hogyan is-
merje fel Istennek való szeretetteljes kapcsolatát. Ekkor, ha tiszta tudatban
cselekszik, alkalmassá válik arra, hogy belépjen Isten birodalmába, ahol örök
élet, teljes tudás és boldogság várja.
• csillandi

• 2010. febr. 17. 14:35

• Még nincsenek kommentek

10-02-16

Mi az, amit eszünk?

Különösen nyugaton olyan sok étel kapható, sokféle üzletbe elmehetünk, és
szerte a világból vehetünk ételeket. Mások nem annyira szerencsések; azonban
mennyire nagyszerű vajon ez a látszólagos szabad választék?

Az 50-es évekig a gazdák visszajuttatták a talajba a fontos tápanyagokat a ta-

lajtakarással, trágyázással és a termények váltakoztatásával. A Második Világ-
háború végén a kémiai üzemeknek, amelyek a fegyverekhez nitrátokat és fosz-
fátokat állítottak elő, kevés vevője akadt a felhalmozódott kemikáliákhoz. A kí-
sérletek azt bizonyították, hogy sok növény nő, ha három ásványi anyagot ösz-
szekeverünk: nitrogént, foszfort és káliumot (NFK). A háború után a kemikáliá-
kat gyártók vonzó áron kezdték el árulni az NFK trágyát a gazdáknak, ami a ha-
gyományos talajgazdagító eljárásokat gazdaságtalanná tette. A 60-as évekre
majdnem minden farm az NFK termékektől függött.
Az NFK tetszetős terményt hoz létre, azonban a testnek nem csak nitrogénre,
foszforra és nátriumra van szüksége. Azok az ásványi anyagok, amelyekre
szükségünk van, a földből nyerhetők ki, és mivel ezeket sosem pótolják, a föld-
ben hiány keletkezik, s így a mi szervezetünkben is. A test nem képes előállítani
az ásványi anyagokat, hanem azt az ételből kell kinyernie.
Ezért bár sokféle étel kapható, de vajon a nagy mennyiség tényleg igazolja a
minőségét is? Orvosi statisztikák szerint sokan közülünk veszélyes étrend hiá-
nyosságban szenvedünk, amit addig nem lehet meggyógyítani, amíg a termő-
föld vissza nem nyeri a megfelelő ásványi anyag egyensúlyát. Figyelmeztető
tény, hogy mivel az élelem (gyümölcs, zöldség és gabona), amit több millió
hektárnyi földterületen termesztenek, már nem tartalmaz elegendő ásványi
anyagok, ezért éhezünk. Nem számít, mennyit eszünk ebből az alacsony minő-
ségű ételből, sosem lesz elég számunkra ahhoz, hogy elégendő tápanyagot
nyerjünk ki belőle, amire pedig szükségünk van.
A táptalaj szegényessége csak az első láncszem a hanyatlás láncolatában,
amelyen az élelmünk végig halad, míg az asztalunkra nem ér. Sok tápanyag ve-
szik ki az ételből amiatt, hogy leszedés után oxidálódni kezd. Például, a narancs
C-vitamint tartalmaz, azonban ahogy leszedik, a C-vitamin antioxidánsként mű-
ködik, hogy megakadályozza, hogy a gyümölcs megrohadjon. A gyümölcsöt tá-
rolják, elszállítják, kiviszik az üzletekbe és mire végül az asztalunkra kerül, na-
gyon kevés C-vitamin marad benne, ha egyáltalán marad valamennyi. És ez
egy természetes folyamat. Ha az ételt hőnek, fénynek, oxigénnek vagy tartósí-
tás folyamatának tesszük ki, az komolyan károsítja annak kedvező beltartalmát.
A háború utáni gazdák döntöttek a rövid távú gazdasági haszon érdekében,
azonban ma a valóság az, hogy a hatalmas mennyiségű alacsony minőségű ter-
mék a műtrágyákra alapul. Sok utat tesz meg az étel szükségtelenül, hogy pár
emberhez eljusson és még csak nem is tápláló!

Könnyen meg lehet érteni, hogy ez egy teljesen nevetséges rendszer. Lehet,
hogy hajthatatlan és extrém álláspontnak tűnik, azonban tényleg ez a való
helyzet. Az organikus élelmiszer közelmúltbeli kifejlesztése segített valame-
lyest, de nem eléggé; főleg most, hogy az emberek nem engedhetik meg ma-
guknak a plusz kiadásokat.
Tehát akkor mit tehetünk? Ha az üzletek nem biztosítanak számunkra jó termé-
keket, honnan kaphatjuk meg azt az élelmiszert, amitől igencsak függünk? A
háború alatt arra utasították az embereket, hogy ássanak a győzelemért. A túl-
élés kemény volt és sokan elvesztették az életüket, de a legtöbbjük nem az
alultápláltság miatt.
A védikus tudomány azt tanítja nekünk, hogy a gazdagságot a természet aján-
dékaként kapjuk, nem pedig hatalmas ipari vállaltoktól. Ha az élet egyszerűbb
volna, mint ahogy korábban az volt, akkor több időnk lenne, kevesebb munkát
végeznénk, jobb lenne az egészségünk, következésképpen sokkal boldogabbak
lennénk.
• csillandi

• 2010. febr. 16. 14:34

• Még nincsenek kommentek

10-02-15

Madártávlatból
Képzeld el, hogy épp az autódban ülsz, és egy zsúfolt úton araszolsz a csúcsfor-
galomban. Zaj és füst vesz körül mindenhonnan téged, ahogy az emberek a
munkahelyükre igyekeznek. Hirtelen a forgalom megáll. „Ó, ne!” – kiáltasz fel
mélabúsan. „Nem akarok még egy forgalmi dugót!” Fékek csikorognak, dudák
kürtölnek, az emberek a bajuszuk alatt átkozódnak. Érzed, ahogy felmegy ben-
ned a pumpa; már megint elkésel.
Ahogy azzal küzdesz, hogy az érzelmeidet palástold, egy feletted elszálló re-
pülő vonja el a figyelmedet. A repülő hamarosan eltűnik, a kék égen azonban el-
időzik kicsit a szemed. Látod, ahogy a madarak méltóságteljesen szállnak az
égen. Néhányuk egy rövid szárnycsapás után megpihen, hogy tovább vigye
őket az áramlat. Mély levegőt veszel, ahogy szemre vételezed a hatalmas eget,
melyet művészi felhők tarkítanak. A látvány fensége olyan békével és nyuga-
lommal tölt el, amelyet már régóta nem éreztél. Amint pár értékes és végtelen
pillanat eltelik, a szíved menedéket talál a természet nemességében. Úgy ér-
zed, hogy mély nyugalmat tapasztalsz; érzed, ahogy a feszes izmok ellazulnak,
lélegzésed elmélyül és egyenletesebbé válik, tested feszültsége egy sokkal ké-
nyelmesebb helyzetbe kerül a kocsiülésen.
Erről jut eszedbe – forgalmi dugóba keveredtél. Ahogy körülnézel, és a káoszt
vizslatod, különös módon nyugodtnak érzed magadat. Olyan, mintha egy lennél
a sok madár közül, és csak mint megfigyelő tekintenél le a kaotikus jelenetre
alattad.
Az előtted álló jármű elindul; te is megindulsz, úgy érzed, hogy megfiatalodtál
és felélénkültél. A forgalmi dugónak vége, de tudod, hogy valami csodálatos
dolog vette kezdetét az életedben. Felfedezted, hogy milyen felemelő, átformá-
ló ereje van annak, ha egy kellemetlen helyzetet madártávlatból szemlélsz. El-
tökéled, hogy megtartod ezt az erőt a jövőben is, bármikor érjenek is kellemet-
lenségek.
Amikor előre nem látható világi vagy személyes események kénye kedvére va-
gyunk kiszolgáltatva, és nem tudjuk a helyzetet irányítani, elveszítjük a hatal-
munkat az események felett. Azok, akik hagyják, hogy ez magukkal ragadja, az
ebből eredő stressz hatására megrendülhetnek. Másrészt, ha egy gondterhes
helyzetet madártávlatból szemlélünk, az segít abban, hogy farkasszemet néz-
zünk a nehézségekkel, és erőt ad. Ahogy a forgalmi dugó is, bármennyire ké-
nyelmetlen legyen is, sosem tart örökké. Buddha azt mondta: „Ha valaki sosem
szenvedett, sosem kapott áldást.”
• csillandi

• 2010. febr. 15. 14:33

• Még nincsenek kommentek

10-02-14

Lelki amnézia
Képzeld el, hogy egy milliomos fia utazik egy kocsiban egy dombon. Hirtelen az
autója megcsúszik, és 30 métert zuhan. Valahogy kiugrik a kocsiból, mielőtt az
felrobbanna. Szerencsére egy homokdűnére esik a völgyben. Túléli a balesetet,
azonban a fejét ért ütés miatt elveszíti az emlékezetét.

A törzs, amely a völgyben lakik, megmenti, nevet adnak neki és szerepet jelöl-
nek ki számára a közösségükben. Bár ő egy herceg, úgy dolgozik most, mint
egy favágó.
Milliomos apja megkeresi őt, azonban a fia nem ismeri fel őt, arról nem is be-
szélve, hogy visszatérjen hozzá. Az apjának meg kell bíznia egy orvost, aki
sokkterápiát alkalmaz rajta. Bár eleinte gyengélkedik a sokkterápiától, végül
felgyógyul az amnéziából. Eztán visszatér az apjához, és boldogan él, amíg
meg nem hal.
Ehhez hasonlóan, mi mind Isten szeretett gyermekei vagyunk, aki minden ki-
rály közül a legkiválóbb, a legtehetősebb személy. Sajnos lezuhantunk eredeti
otthonunkból, a lelki világból, ebbe az anyagi világba, és lelki amnéziában
szenvedünk.
Születésünktől fogva a társadalom önazonossággal és szereppel lát el minket –
ez és ez vagy, az a célod, hogy ilyen és ilyen képzett legyél. Ezért úgy műkö-
dünk, mint a beprogramozott robotok, jelentéktelen érzéki élvezetért küzdünk,
felaprítjuk a vizsgák és projectek fáit, és az aggodalom és kötelezettség rönkje-
ik cipeljük a vállunkon.
Krisna eljön ebbe az anyagi világba vagy elküldi a saját fiát, prófétáit vagy hí-
veit, hogy visszahívjanak minket a valós életbe, ahol örök boldogság vár ránk
Vele. Mi azonban észre sem vesszük saját örök atyánkat, arról nem is beszélve,
hogy visszatérnénk Hozzá.
Krisna, mivel feltétel nélkül, túláradóan szeret minket, és a jóakaró atyánk, nem
veszi magára a sértéseinket, amikor elhanyagoljuk vagy elutasítjuk Őt. Azon-
ban mivel nem működünk vele együtt, az anyagi természetet használja sokkte-
rápia gyanánt.
A sokk a következő háromszoros szenvedésből áll: adhyatmika klesa (mentális
stressz, testi betegségek stb.), adhidaivika klesa (természeti katasztrófák, idő-
járás okozta kényelmetlenségek stb.) és adhibautika klesa (viták, válás stb.).
Ezen felül ott van a négy anyagi probléma: az öregkor, a betegség, halál és új-
raszületés.
Krisna nem akarja, hogy szenvedjünk, de ha a szenvedés az, amire nekünk
szükségünk van ahhoz, hogy meggyógyuljunk, akkor mint bármelyik felelősség-
teljes apa, lelki megváltásunk érdekében hagyja, hogy ideiglenes szenvedést
tapasztaljunk.
Srila Prabhupada, lelki tanítóm azt mondta: „Az anyagi létezés gyötrelmei köz-
vetve arra emlékeztetnek minket, hogy nem vagyunk összeférhetőek az anyagi
világgal.”
Hogyan? Ezek a szenvedések habár zavaróak, arra indítják az intelligens embe-
reket, hogy Isten képviselőihez forduljanak: az olyan szentírásokhoz, mint a
Bhagavad-Gíta ill. szent tanítókhoz.
Az a megvilágosodás, amelyet felajánlanak, a lelki amnéziánkból való kigyó-
gyulás kezdetét jelentik, és a lelki világba való visszatérésünk felé vezető ös-
vényt kövezi ki, amin mint isteni hercegek haladhatunk.

• csillandi

• 2010. febr. 14. 14:31

• Még nincsenek kommentek

10-02-13

Légy óvatos, mit mondasz

Egy csapat béka elégedetten ugrándozott az erdőn keresztül, békaügyeiket in-
tézték, amikor ketten közülük egy mély gödörbe zuhantak. Az összes többi bé-
ka a gödör széle köré gyűlt, hogy lássák, mit tehetnének a társaikért. Amikor
felmérték, milyen mély a gödör, a csoport elrettent tagjai egyetértettek abban,
hogy reménytelen volna kijutni onnan, és ezért azt javasolták, hogy készülje-
nek fel arra, hogy sorsuk megpecsételődött, és a halál vár rájuk.
Mivel vonakodva fogadták el sorsuk ilyetén alakulását, a fogságba esett békák
minden erejüket összegyűjtve ugrálni kezdtek. Néhány béka lekiáltott hozzájuk,
mondván hogy ez reménytelen, és okoskodtak, hogy nem kerültek volna ilyen
helyzetbe, ha óvatosabbak lettek volna, betartották volna a békákra vonatkozó
szabályokat, és felelősségteljesebben viselkedtek volna. Más békák továbbra is
azon sopánkodtak, hogy takarékoskodjanak az erejükkel és adják fel, mivel már
úgyis a halálra vannak ítélve. A két béka úgy ugrált, ahogyan csak tudott, míg
több órás kétségbeesett erőfeszítésük nagyon kifárasztotta őket.
Végül az egyik béka hallgatott a társaira, és kedveszegetten beletörődött a sor-
sába, lefeküdt a gödör aljába, és a tehetetlenül jajveszékelő társai szeme láttá-
ra kilehelte a lelkét. A másik béka tovább ugrált maradék erejét is latba vetve,
annak ellenére, hogy teste már sajgott, és teljesen kimerült. A társai újból rá-
zendítettek, és kérték, hogy fogadja el a sorsát, adja fel a fájdalmas próbálko-
zást és haljon meg. A kimerült béka azonban csak hevesen ugrált és ugrált – és
csodák csodájára végül olyan magasra jutott, hogy ki tudott ugrani a gödörből.
A többi béka lenyűgözve ünnepelte őt, aki csodával határos módon kiszabadult,
köré gyűltek, és faggatni kezdték: „Miért folytattad az ugrándozást, annak elle-
nére, hogy mondtuk neked, hogy lehetetlen?” A szájukról leolvasva, mit mond-
tak, a meglepett béka elmagyarázta nekik, hogy süket. Látta, ahogyan geszti-
kulálnak meg kiabálnak, és azt hitte, hogy próbálnak lelket önteni belé. Mivel
úgy vélte, hogy bíztatják, ez arra ösztökélte őt, hogy még jobban próbálkozzon,
és mindenek ellenére sikerüljön neki.
Ennek az egyszerű történetnek nagyon erőteljes a tanulsága. A szólások köny-
vében az áll: „A nyelvnek hatalma van az élet és a halál fölött.” Pusztító erejű
szavaid mély sebeket ejthetnek; fegyverként szolgálhatnak, hogy elfojtsd vala-
kiben a vágyat arra, hogy folytassa a próbálkozást; egy gondatlanul megválasz-
tott szó megsemmisíthet valakit mások szemében, elpusztíthatja a befolyását,
és tartós hatással lehet arra, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzá. Bátorító
szavaid felemelhetnek valakit, és segíthetnek átvészelni egy napot.
Légy óvatos, mit mondasz. Hatalmas ereje van szavaknak. Ha szavaid kedve-
sek, dicsérőek és bátorítóak, oszd meg őket máris másokkal is. Hallgass a szí-
vedre, és felelj nekik. Valaki, valahol a szavaidra vár…
 • csillandi

• 2010. febr. 13. 14:31

• Még nincsenek kommentek

10-02-12

Leckék egy teáscsészétől

Volt egyszer egy éretlen fiatalember, aki viszont kész volt arra, hogy tanuljon.
Nagyon kedvelte a régi dolgokat, és szívesen látogatott antikváriumokat Eu-
rópa-szerte, amikor nyaralni ment. Idővel nagy érdeklődést fejlesztett ki az an-
tik kézművesség iránt, különösen a teáscsészéket kedvelte. Úgy érezte, hogy
mindegyiknek egyedülálló története van.
Egy alkalommal egy régi erődítményben járt Szerbiában, amelyet részben mú-
zeummá alakítottak. Egy dohos régiségkereskedésben észrevett egy különleges
teáscsészét, ami török behatás nyomait viselte magán. Megérdeklődte az el-
adótól: - - Megnézhetem azt a gyönyörű teáscsészét ott? Mintha Törökországból
származna...- Ahogy az eladó átnyújtotta neki a csészét, a fiatalemberünk egy-
szer csak azt hallotta, hogy a csésze megszólal:
- Te nem értesz semmit. Nem mindig voltam teáscsésze. Volt idő, amikor azt
sem tudtam, mi fán terem a szolgálat. Valaha pusztán egy halom vörös agyag-
göröngy voltam. Hadd meséljem el neked a történetemet, okulni fogsz belőle!
Sok ezer éven át éltem. Tanúja voltam annak, ahogy háborúk és békeidőszakok
váltják egymást. Egész civilizációk virágoztak fel és hanyatlottak le, miközben
csak vártam és vártam... Hogy mire is, azt nem tudom.
Aztán egy napon eljött az én mesterem. Fogott engem, hazavitt, majd egy fa
asztalon hengergetett és ütögetett engem. Újra és újra belém nyomta az ujját,
amikor végül felkiáltottam: „Hagyd ezt abba! Te mit szólnál, ha valaki fogna té-
ged, és ugyanezt művelné veled? Hagyj békén!” Ő csak mosolygott, és kedve-
sen így felelt: „Most még nem lehet.”
A teáscsésze egyre jobban felélénkült, ahogy a megdöbbent fiatalemberhez be-
szélt:
- Aztán, puff! Egy fazekas korongra helyezett, és csak forogtam körbe-körbe,
míg el nem vesztettem az irányérzékemet. „Hagyd abba, nem látod, hogy rosz-
szul vagyok? Azonnal vegyél le erről a forgótárcsáról!” Azonban a mester csak
megértően bólogatott és csendesen így szólt: „Még nem!”
Úgy hajlítgatott formára, hogy az alakom igazodjon a tervéhez. Aztán óvatosan
belerakott egy sütőbe. Sosem éreztem még ilyen hőt. Kiabáltam, kopogtattam
az ajtaján, meg is zörgettem: „Itt nagyobb a forróság, mint a pokolban! Hamu-
vá égek! Kérlek, végy ki innen, mielőtt túl késő lenne!” Egy kis lyukon ki tudtam
kukucskálni. Csak ingatta a fejét, én pedig a szájáról olvastam le a szavait:
„Még nem.”
Amikor már úgy éreztem, hogy egy másodpercnél tovább sem bírom elviselni a
forróságot, kinyílt az ajtó. Óvatosan kivett, s egy polcra rakott, ahol kezdtem ki-
hűlni. Olyan jó érzés volt egyedül lenni.
De még nem volt vége. Miután lehűltem, óvatosan megfogott, rám nézett és le-
porolt. Aztán...festéket vett elő, meg valami átlátszó anyagot, mázat. A porfelhő
szörnyű volt! Azt hittem, megfulladok! „Kegyelmet kérek! Nem veszed észre,
hogy gyötrődök? Kérlek, kérlek, kérlek! Hagyd abba!” Ő csak megrázta a fejét,
és így szólt: „Még nem, nem vagy még kész!”
Aztán fürgén és váratlanul visszatett a sütőbe. Csak kétszer vagy háromszor
volt olyan forró, mint először – ez volt a legdurvább. Kezdettől fogva éreztem,
ott lelem halálomat...könyörögtem...rimánkodtam...fenyegetőztem...sikoltoz-
tam... A legvégén már könnyek nélkül zokogtam. Még csak nem is forró köny-
nyeket hullattam. Meg voltam győződve arról, hogy nem fogom túlélni. Fel akar-
tam adni.
És ekkor, az utolsó pillanatban, amikor már lassan kezdtem elveszíteni az esz-
méletemet, kinyílt az ajtó és kivett engem. Újra a polcra helyezett, ahol hűltem
és vártam...és vártam.
Mi jöhet még? Egy óra múlva visszajött, elém tartott egy tükröt, és megkérdez -
te: „Na, hogy tetszik?” Megnéztem benne magamat. Amit láttam, lenyűgözött.
Ezt látod most. „Ez nem én vagyok! Ez nem lehetek én...Túl gyönyörű, túl...”
Mély együttérzéssel a hangjában szólalt meg újra: „Arra voltál hivatott, hogy
ezzé válj.” Aztán megmagyarázta:
„Tudom, hogy fájt, amikor hengergettelek és gyúrtalak az asztalon. Ha viszont
nem préseltem volna ki belőled a levegőt, eltörtél volna. Tudtam, hogy bizonyá-
ra teljesen elveszítetted az irányérzékedet, miközben forgattalak. De enélkül
sosem nyerted volna el mostani formádat. Tudom, hogy a zománc gőze elvisel-
hetetlen volt, amikor mindenütt befestettelek. Ha nem így tettem volna, mindig
színtelen maradtál volna, és nem keményedtél volna meg. Amikor a másodszor
a sütőbe tettelek, tisztában voltam vele, hogy az lesz a legkeményebb része a
folyamatnak. De enélkül nagyon könnyen összetörtél volna, amikor az élet va-
lósága rád zuhan. Higgy nekem, minden a te javadat szolgálta. Most az vagy,
ami eszembe ötlött, amikor először megláttalak a földön. Befejezett termék let-
tél.”
Ezzel a teáscsésze elhallgatott – gyönyörű pereméből azonban a hála könnyei
csordultak ki.
A fiatalember megvette a teáscsészét és csak akkor használta, amikor valamit
Istennek akart felajánlani. Sosem felejtette el, mit tanult tőle. És akárhányszor ő
maga nehéz helyzetbe került, és kedve lett volna azt kiáltani: „Hagyd abba,
hagyj békén!”, eszébe jutottak a fazekas szavai: „Még nem...!” Ő is hálás lett,
mert tudta, minden, ami történt vele, az Isten tervének a része, hogy azzá vál-
hasson, amire hivatott: elégedettséget okozó szolgává.

Hitt abban, hogy Isten tudja, mit tesz mindenkiért. Ő a fazekas és mi vagyunk
az agyagdarab. Megformál minket, amíg készen nem állunk. És pont olyan és
annyi nyomásnak tesz ki minket, hogy az ízlésének megfelelő tökéletes darab
váljon belőlünk.

• csillandi

• 2010. febr. 12. 14:29

• Még nincsenek kommentek

10-02-11

A felsőbb elrendezés elleni küzdelem

Ez egyik a sok történet közül, amelyet Harisauri dasa mesélt el, aki Srila Prab-
hupada személyes szolgája volt sok éven át a 70-es években.
„Ahogy lefektettem a szalma matracot a napsütötte verandán, hogy előkészül-
jek a masszázshoz, Srila Prabhupada felhívta a figyelmemet néhány verébre,
amik éppen fészket raktak. Egy lyukat szemeltek ki erre a célra a falban a vil -
lanyóra mögött, Prabhupada nappalijának ablaka alatt. Azt mondta, hogy a csi-
pogás zavarja őt éjjel, miközben fordít. Ezért mielőtt be tudták volna fejezni a
fészket és be tudtak volna költözni, kiszedtem a szalmát, amit összegyűjtöttek.
Azonban ahogy elkezdtem a masszázst, a madarak visszatértek és újra nekive-
selkedtek a fészeknek, oda-vissza repülve kis szalmaszálakkal. Összegyűrtem
egy kis papírt és betömtem a lyukat, hogy ne tudjanak bejutni.
Amikor a veréb visszajött, és látta, hogy az út el lett torlaszolva, rendíthetetle-
nül csipkedte a papírt majdnem fél órán keresztül, és megpróbálta újra meg-
nyitni az üreget, hogy folytathassa az otthon készítést. Amikor a madár ezt túl
nehéznek találta, elrepült és visszatért a társával. Keményen dolgoztak együtt,
hogy eltávolítsák a papírt, és végül sikerült nekik. Együtt csipkedve és huzigál-
va eltűntették belőle a papirost, és újra építkezni kezdtek. Eközben Srila Prabhu-
pada szó nélkül figyelte őket.
Amikor a madarak elrepültek, hogy hozzanak még szalmát, újra beletömtem a
lyukba egy kis papírt, ezúttal olyan erősen, hogy a verebek számára lehetetlen
volt kiszedni. A verebek visszatértek, és sok időt töltöttek azzal, hogy újra hoz-
záférjenek a lyukhoz, ezúttal sikertelenül. Elfogadták végül a kudarcot, feladták
és elmentek.
Prabhupada ekkor érdekes párhuzamot vont. Mondta, hogy bár a madaraknak
volt szemük, nem láttak. Habár olyan keményen igyekeztek házat építeni, nem
látták, hogy aki megakadályozta őket ebben, a közelben figyelte őket. Ezért tu-
datlanságukban továbbra is igyekezték rendbe hozni a helyzetet és a felsőbb
elrendezés ellen küzdeni.
Elmagyarázta, hogy ugyanígy a materialista emberek, bár van szemük, képte-
lenek meglátni, hogy az illuzórikus energia felügyeli minden erőfeszítésüket. To-
vább küzdenek, hogy helyrehozzák a helyzetüket, és azt remélik, hogy majd
jobbítanak az életükön és biztosítják a helyüket az anyagi világban, és nem ér-
tik meg, hogy maya minden mozdulatukat figyeli, és minden lépésnél legyőzi
őket.

• csillandi
 • 2010. febr. 11. 14:28

• Még nincsenek kommentek

10-02-10

Krisztus és Krisna
„Jézus az egyetlen út”. Ez nem ismeretlen felkiáltás manapság és ebben a kor-
ban. Sok keresztény hiszi azt, hogy Krisztus azt hirdette magáról: „Én vagyok
az út, az igazság és az élet”, illetve „Senki sem térhet meg Atyámhoz, csak raj-
tam keresztül.” Ezen az alapon gyakran nehéznek találják, hogy más hitrend-
szerek hitelességét elfogadják. Annak ellenére, hogy a keresztes háborúk a
múltéi, sok olyan protestáns keresztényt találunk, akik a saját hitükre akarnak
másokat téríteni, hogy így megóvják őket az örök kárhozattól, ami éri őket, ha
bármilyen más hitet követnek.
A katolikus egyház kevésbé keményvonalas, és magát inkluzivistának tartja,
ami azt jelenti, hogy elfogadja, hogy legalább valamennyi igazságot rejtenek
más hitek, azonban a hivatalos álláspontjukban, amelyet a pápa jóváhagyott,
azt mondják ki, hogy a katolikus valláson túl minden más vallás igen hiányos,
és a rituáléik akadályt képeznek az üdvözülés útján. Alapvetően úgy vélik, hogy
akik nem követik szigorúan a katolicizmust, azok hosszú, akár örök kárhozatra
ítéltetnek a purgatóriumban vagy a pokolban.
Természetesen vannak olyanok is, akik azzal érvelnek, hogy Jézus sosem foglalt
el ilyen kizárólagos helyzetet, és a szavait félreértelmezték vagy talán félre is
fordították. Azonban ha elfogadjuk, hogy a fenti kijelentést tette, miszerint ő az
egyetlen út, akkor ez azt jelenti, hogy minden mást elítélt? A kereszténység
nem fér össze más vallásokkal? A Krisna-hívők természetesen nem így gondol-
ják.

A Hare Krisna mozgalom követői nagyon tisztelik és becsülik Jézust. A mozga-

lom alapítója,
Srila Prabhupada nagy lelki tanítónak tartotta őt, aki „Isten képviselője, a gu-
runk, Isten legjobb fia”. Prabhupada gyakran mondta a keresztényeknek, hogy
nem akarja őket más vallásra áttéríteni, mint például a hinduizmus, hanem
pusztán arra ösztönzi őket, hogy váljanak jobb keresztényekké.
Akkor hogyan oldotta fel az „egyetlen út” idézet látszólagos kizárólagosságot
sugalló jelentését? Krisna követői úgy vélik, hogy fontos, hogy valakinek legyen
olyan lelki tanítómestere, mint Jézus, hogyha meg akarja közelíteni Istent. A lel-
ki gyakorlatok tanárt és fegyelmet kívánnak meg. Mindannyian tudatlanságban
élünk ennen a világban, nem tudjuk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt, ki Isten
és hogyan érhetjük Őt el, és szabadulhatunk meg minden szenvedéstől. Lehe-
tetlen ezekre a kérdésekre megtalálni a választ pusztán a saját spekulatív erő-
feszítéseink által, ezért egy hiteles lelki tanítómester segítségére és vezetésére
van szükségünk, aki személyesen látta már az igazságot és ismeri Istent. Ezt ír-
ják a Védák, a szanszkrit szövegek, amelyek a Krisna-tudat alapját képezik. Vé-
dikus szóhasználattal élve Jézus lelki vezető vagy guru volt, egy Istent megta-
pasztalt lélek, aki eljött Istentől, hogy megtanítson minket az igazságra.
Ha Jézust ebben a fényben szemléljük, azaz mint hiteles lelki tanítómestert, ak-
kor a fenti neki tulajdonított állítás elnyeri értelmét. Azért, hogy szóljon azok-
hoz, akik köré gyűltek, nyilvánvalóvá tette, hogy az ő vezetése nélkül nem fog-
ják elérni Istent. Vajon ez vonatkozik-e mindenkire, mindenütt és minden idő-
ben? Ezt értette-e Jézus a saját szavai alatt? Vajon a határtalan és hatalmas Is-
ten, akiről beszélt, csak egyetlen képviselőjét küldte volna el a földre? Még az
olyan közönséges vezetőnek is, mint például a miniszterelnök, több felhatalma-
zott képviselője van, akkor mi a helyzet Istennel?
Nincsen lényegi különbség a lelki tanítómesterek által a korszakok során át-
adott védikus tanítások és Jézus tanításai között. Ahogy Prabhupada mondta:
„Ez az élet nem minden, Isten szerető szolgái vagyunk, készülj föl arra, hogy
majd örökké az Úrral élhetsz.” Jézus szavaival: „Ne építsd homokra a házadat,
készülj fel arra, hogy találkozz Isteneddel, szeresd Istenedet teljes szívedből,
lelkedből és erődből.”
Ahogy a tanítások is hasonlóak, Prabhupada azt sugallta, hogy a két név, Krisz-
tus és Krisna közel állnak egymáshoz. Ez amiatt van, mert a Krisztus szó görög
gyökszava, a Krisztosz azt jelenti, hogy „felkent”, és Krisna nevének egy másik
formája a Kriszta, amely nagyon hasonlít az említett görög szóra. Prabhupada
szerint a Krisztosz a „Krisna görög változata” (Krisna Isten szanszkrit neve).
„Ezért – érvelt – akár Krisna, akár Krisztus nevét énekeled, ugyanazt az ered-
ményt kapod, ahogy közeledsz Isten felé.”

Felmerülhet a kérdés, hogy Prabhupada miért hozta a Krisna-tudatot nyugatra,

ha alapvetően ugyanaz, mint a kereszténység. Egy keresztény szerzetessel
folytatott beszélgetésében, aki feltette neki ezt a kérdés, azt felelte, hogy a
gond az, hogy kevés keresztény követi Krisztus utasításait. A szerzetes egyetér-
tett ezzel, Prabhupada pedig így folytatta: „Mi akkor az értelme a keresztények
istenszeretetének? Ha nem követed Isten parancsait, akkor hol van a szerete-
ted? Ezért el kell jönnünk, hogy megtanítsuk, hogy mit jelent Istent szeretni: ha
szereted, akkor nem lehetsz engedetlen az utasításaival szemben. Ha nem en-
gedelmeskedsz, akkor a szereteted nem valódi. Az emberek nem Istent szeretik
világszerte, hanem a kutyáikat. A Krisna-tudatos mozgalom ezért arra tanítja az
embereket, hogyan élesszék újra elfeledett istenszeretetüket.”
Azóta, hogy az 1960-as években elkezdődött a Hare Krisna mozgalom, sok ezer
keresztény embert vonzott, akik felismerték, hogy a lelki gyakorlatok, amelye-
ket a mozgalomban tanítanak, fokozta Jézus Krisztus iránt érzett szeretetüket,
ill. azt a képességüket, hogy az utasításait kövessék.
 • csillandi

• 2010. febr. 10. 14:27

• Még nincsenek kommentek

10-02-09

Kali Yuga
A Védák megjósolják ennek a korszaknak, amelyben élünk, a jó és rossz oldalát
is. Mivel már 5000 év eltelt a Kali Yugából, ezért még marad 427.000 év.
A vallásosság, igazmondás, tisztaság, türelem, kegyesség, az élettartam, a fizi-
kai erő és emlékezőképesség napról napra csökkenni fog a Kali kor erőteljes be-
folyása miatt.
A Kali Yugában a gazdagságot tartják majd a jó születés, a helyes viselkedés
valamint a jó tulajdonságok jelének. A törvénykezést és igazságszolgáltatást
pedig csakis az emberi hatalom alapján alkalmazzák majd.
A férfiak és nők pusztán felszínes fizika vonzalom alapján fognak együtt élni, és
az üzleti élet sikere a csaláson múlik majd. A nőiességet és férfiasságot a nemi
életben való jártasság alapján ítélik meg, és bráhmanának nevezik azt, aki csak
egy zsinórt hord visel.
Az emberek rövidlátók, mohóak lesznek és szegénység sújtja őket. A nők elve-
szítik erényességüket, és az egyik férfitól a másikig vándorolnak.
Egy ember lelki helyzetét pusztán a külsődleges jelek alapján állapítják meg, és
ugyanezen az alapon lépnek majd át az egyik lelki rendből a másikba. Komo-
lyan megkérdőjelezik annak tulajdonát, aki nem keres sok pénzt. Azt pedig, aki
nagyon okosan bűvészkedik a szavakkal, tanult tudósnak tartják majd.
A szent helyekről azt tartják majd, hogy nem áll többől, mint egy távoli hely,
ahol víz van, és a szépséget valakinek a frizurája alapján határozzák meg.

Nem tartják szentnek, akinek nincsen pénze, és a képmutatást erénynek vélik

majd. A házasságot szóbeli egyezség alapján kötik, és az emberek azt gondol-
ják, hogy alkalmasak arra, hogy megjelenjenek a nyilvánosság előtt, ha előtte
megfürödtek.
A gyomor megtöltése lesz az élet célja, és aki arcátlan, azt igazmondónak fo-
gadják el, és a vallásos elveket csak azért tartják be, hogy hírnevet szerezze-
nek.
A brahmacarik nem tudják magukat a fogadalmaikhoz tartani, és általában tisz-
tátalanokká válnak, a családosok koldusbotra jutnak, a vanaprasthák a faluban
élnek majd, és a sannyásik pedig pénzéhesek lesznek.
Ahogy a földet tisztességtelen lakosság tölti majd meg, bárki, aki a társadalmi
osztályokból a legerősebbnek mutatja magát, azé lesz a politikai hatalom.
Az állampolgárok a hegyekbe és az erdőkbe menekülnek, miután elvesztették a
vagyonukat és feleségeiket e kapzsi és kegyetlen uralkodók miatt, akik úgy vi-
selkednek majd, mint a közönséges tolvajok.
Az éhezéstől és a mértéktelen adóktól sújtva az emberek faleveleket, gyökere-
ket, húst, vadmézet, gyümölcsvirágokat és magokat esznek. A szárasságtól
sújtva teljesen tönkremennek.
Az állampolgárok rendkívül fognak szenvedni a hidegtől, a széltől, a hőségtől, az
esőtől és a hótól. A viták, az éhség, a szomjúság, betegségek és komoly aggo-
dalmak gyötrik majd őket. A maximális emberi élettartam 50 év lesz a Kali
yugában.
Mire Kali kora befejeződik, minden élőlény testmérete lecsökken. A királyok ja-
varészt tolvajok lesznek, az emberek foglalkozása a lopás, hazudozás és szük-
ségtelen erőszak lesz, a családi kapocs pedig nem terjed tovább a házasság hir-
telen kötelékénél. Az ég villámokat szór, az emberek otthonából hiányzik a jám-
borság, és minden emberi lény olyanná válik, mint a szamarak.

Ennek a korszaknak a pozitív oldala:

12.3.51
kaler dosa-nidhe rajan asti hy eko mahan gunah
kirtanad eva krsnasya mukta-sangah param vrajet

Habár a Kali-yuga hibák óceánja, mégiscsak van e kornak egy jó tulajdonsága:

csupán a Hare Krisna maha-mantra éneklésével bárki megszabadulhat az anya-
gi kötöttségektől, és eljuthat a transzcendentális birodalomba.
12.3.52
krte yad dhyayato visnum tretayam yajato makhaih
dvapare paricaryayam kalau tad dhari-kirtanat

Amilyen eredményt elértek a Satya yugában az Úr Visnun való meditációval, a

Treta-yugában az áldozatok bemutatásával és a Dvapara yugában az Úr lótusz-
lábának a szolgálatával, az elérhető a Kali yugában csupán a Hare Krsna mant-
ra éneklésével.
CC Adi 17.22
kali-kale nama-rupe krsna-avatara
nama haite haya sarva-jagat-nistara

E Kali-korszakban az Úr szent neve, a Hare Krsna maha-mantra az Úr Krisna in-

karnációja. Pusztán a szent név éneklésével az ember közvetlenül az Úr társa-
ságát élvezi. Aki így tesz, minden bizonnyal felszabadul.
• csillandi

• 2010. febr. 9. 14:26

• Még nincsenek kommentek

10-02-08

Józan Ész
Ma szeretett öreg barátunk, a Józan Ész eltávozását gyászoljuk, aki hosszú éve-
ken át velünk tartott. Senki sem tudja biztosra, hány éves lehetett, mivel a szü-
letési adatai már régen elvesztek a bürokratikus aktatologatásban. Úgy emlé-
keznek majd rá, mint aki olyan értékes leckékre okított minket, mint például:
Tudta, mikor kell elbújni az eső elől; hogy miért igaz az, hogy ki korán kel, ara-
nyat lel; az élet nem mindig igazságos; és talán én hibáztam el.
A Józan Ész egyszerű, szilárd anyagi vezérelvek szerint élt (ne költs többet, mint
amennyit meg tudsz keresni) és megbízhatóak voltak a stratégiái (a felnőttek
és nem a gyerekek a felelősek).
Az egészsége akkor kezdett el romlani, amikor jó szándékú, azonban hatalmas-
kodó szabályokat vezettek be. Beszámoltak egy 6 éves kisfiúról, akit szexuális
zaklatással vádoltak, mert megpuszilta az egyik osztálytársát; tiniket felfüg-
gesztettek az iskolában, mert ebéd után kiöblítették a szájukat; egy tanár kirú-
gott egy rossz magaviseletű diákot, hogy ezzel dorgálja meg őt, azonban csak
rontott a helyzetén.
A Józan Ész lába alól akkor csúszott ki a talaj, amikor a szülők megtámadták a
tanárokat, amiért elvégezték helyettük azt a munkát, amiben ők kudarcot val-
lottak, és megrendszabályozták rakoncátlan gyermekeiket. A helyzet csak rosz-
szabbodott, amikor az iskolákat arra utasították, hogy szülői beleegyezést kér-
jenek, ha naptejjel akarják bekenni csemetéiket, vagy aszpirint akarnak nekik
adni; azonban képtelenek voltak a szülők tudomására hozni, ha az egyik nebuló
teherbe esett és el akarta vetetni a gyermekét.
A Józan Ész nem akart többé élni, mert az egyházak elüzletiesedtek; a bűnözők
pedig jobb elbánásban részesültek, mint áldozataik.
A Józan Ész lesújtott a rablóra, hogy meg tudd védeni magadat a saját ottho-
nodban, és végül a rabló perelt be téged testi sértésért.
A Józan Ész végül feladta az életkedvét, miután egy nő nem jött rá arra, hogy a
gőzölgő csésze kávé forró. Kilöttyintette az ölébe, és azonnal hatalmas kárpót-
lást kapott ezért.
A Józan Ész halálát megelőzte szüleinek, az Igazságnak, a Bizalomnak; a felesé-
gének, a Bizalmasságnak; a lányának, a Felelősségnek; és fiának, az Értelem-
nek eltávozása. Négy mostoha testvére élte csak őt túl: Ismerem a Jogaimat.
Most Akarom. Más a Hibás. Áldozat Vagyok.
Nem sokan vettek részt a temetésén, mert kevesen vették észre, hogy elment
közülünk.

• csillandi

• 2010. febr. 8. 14:24

• Még nincsenek kommentek

10-02-06

Isten és istenek
A védikus írások azt mondják: „Sok imádandó istenség létezik, de csak egyet-
len Legfelsőbb Úr, akire elsődlegesen a Krisna névvel utalnak, ami azt jelenti,
hogy „mindenkit vonzó”. Ő az, akiben teljes a szépség, a vagyon, erő és tudás
jelen van. Az összes többi személy az Ő eredeti formájának inkarnációja, ill. fél-
istenek és a félistennők.
A félisteneknek nincsen ugyanakkora hatalmuk, mint Istennek, hanem olyan élő-
lények, akik fejlettebbek nálunk embereknél. Habár hasonlítanak hozzánk, sok-
kal élesebb az intelligenciájuk, szebbek, jobb misztikus képességekkel rendel-
keznek, és bizonyos esetben sok karjuk és fejük van. Ezért természetszerűleg
az alárendeltjeik vagyunk, és ezért imádhatjuk őket, mint az Istenség felhatal-
mazott képviselőit.
Néha megtaláljuk a görög mitológiában a víz istenét vagy a villámlás istenét.
Ezek mind nem a képzelet játékai, de őket egy-egy részleg fejeiként látjuk.
Mi is hiszünk a Napisten, a Holdisten létezésében, a teremtő és pusztító iste-
nekben. Van istenség, aki gazdagságot ad, van, aki esőt. Ily módon minden
szükségletünket megadja Isten ezeknek a kisebb isteneknek a közbenjárásával.
Erre egy jó példa, amelyet már mindannyian tapasztaltunk, a holdnak a hatal-
mas befolyása. a hold hatására keletkezik az ár-apály jelenség, a kerti zöldsé-
geket is a hold hozza mozgásba, és amikor telihold van, azt tapasztaljuk, ahogy
tud hatni az elménkre, és nem tudunk éjjel aludni.
Istennek hatalmas kormánya van, és ez segítséget kíván. A Legfelsőbb Úr kor-
mánya nem csak egy vagy két bolygóból áll; millió és millió bolygóból és uni-
verzumból. 33 millió félisten és félistennő segít ezért Neki. Mindannyian az Ő
irányítása alatt dolgoznak.
Van, aki azt mondja, hogy minden isten egyenlő, de az igazság az, hogy létezik
egy kozmikus hierarchia. Ahogy egy cégnél is láthatjuk ezt a természetes hie-
rarchiát, ami a tulajdonostól indul, a vezérigazgatón, a munkaügyi felelősön ke-
resztül az üzletvezetőn és a felügyelőkön át a munkásokig tart. Ehhez hasonló-
an ott van Visnu vagy Krisna, aki minden létezőnek tulajdonosa, és megszám-
lálhatatlan alárendeltje van, akik szolgálják Őt.
Volt egy német férfi, aki elment Indiába. Azzal a szándékkal ment, hogy meg-
tudja, ki Isten.
Sok templomot végig járt, és arra a következtetésre jutott, hogy Krisna Isten,
mert csak fuvolázik, a társaival táncol, míg más istenszobrok olyan tárgyakat
tartottak a kezükben, ami valamilyen munkvégzést feltételezett.
Ezért annak ellenére, hogy Isten minden létezőnek a forrása, és minden tulaj-
donság és energia birtokosa, melyek révén erővel hatalmazza fel a félisteneket,
semmi más dolga nincsen, mint hogy élvezze szeretetteljes kedvteléseit a hívei
társaságában.
• csillandi

• 2010. febr. 6. 14:20

• Még nincsenek kommentek

10-02-05

Isten tett mindent tökéletessé

A városi életre a maga zajával, szennyezett levegőjével, bűnözésével és sze-
génységével annak eredményeként is lehet tekinteni, hogy az ember általa
megtagadja Isten tökéletesen kiegyensúlyozott édenét, a vidéket.
Isten különféle energiái működése által sok az olyan csodálatos jelenség, mint
például az, hogy a pók hálót sző, a kolibri hátrafelé repül, vagy a hernyó pillan-
góvá alakul át. Művészi képességét látni lehet az olyan gyönyörű madarak for-
májában, mint például a papagáj, páva és flamingó. Sokféle energiát is működ-
tet. A fák friss levegőt lélegeznek ki a világba, ingyen adnak gyümölcsöt, árnyé-
kot és menedéket. Még a saját testüket is odaadják tüzelő gyanánt. Az eső táp-
lálja a talajt és tiszta, iható vizet biztosít. A nap meleget ad, megérleli a gyü-
mölcsöket, míg éjjel a hold hűsítő sugara ízt ad a zöldségeknek.
A tehén szent állat és nagyon kedves Krisnának. Indiában anyaként tisztelik
őket. Csak füvet esznek és vizet isznak, s eközben békésen tejet termelnek,
amiből tejszín, vaj, ghí, sajt és joghurt lesz. Ezeket a hozzávalókat felhasználva
ízletes ételeket készíthetünk anélkül, hogy bántalmaznánk az állatokat.
A Védák és más szent könyvek azt tanácsolják, hogy gondoskodjunk a termé-
szet forrásairól. Az ahimsát (erőszakmentességet) javasolják, és figyelmeztet-
nek minket a pazarlás, a környezet szennyezés és az erdőirtás következményei-
re. A Föld Istené, és bőségesen elláthat mindenkit. Mahatma Gandhi egyszer
azt mondta: „Mindenkinek ki lehet elégíteni szükségletét, de a mohóságát
nem.”
Az emberek tehát élvezhetik a természet ajándékait, amelyeket egészségük és
boldogságuk érdekében kaptak.
A tehenek adnak tejet, a méhek mézet, és talán egy napon nem fogunk a pénz-
től függeni. Az önfenntartás lesz egyszer a mi valóságunk.

• csillandi

• 2010. febr. 5. 14:22

• Még nincsenek kommentek

10-02-04

Isten szemszögéből látni a dolgokat

A lelki életben az a legfontosabb, hogy Isten szemszögéből lássuk a dolgokat. A
lelki tanítom azt mondta régen: „Ne kell megpróbálnunk meglátnunk Istent, ha-
nem úgy kell cselekednünk, hogy Isten lásson minket. Olyan gyakran előfordul,
hogy az igazságról alkotott elképzelésünkbe merülünk, s eközben nem is vesz-
szük észre, hogy Isten nagy szerepet játszik a fejlődésünkben. Mivel nem kéj-
utazásról van szó, néha megalázó kihívásokkal találkozunk.
Egyszer volt egy hajótörés, amelynek az egyedüli túlélőjét a hullámok egy kis
lakatlan szigetre dobták. Lázasan imádkozott Istenhez, hogy mentse meg őt, s
minden nap figyelte a horizontot, hátha lát segítséget, de semmi sem történt.
Bár kimerült volt, valahogy sikerült az uszadékokból egy kunyhót összetákolnia,
ahol meghúzhatta magát az elemek csapásai elől, és ahol tárolhatta kevés kis
tulajdonát.
Egy napon ételért kutatott, majd amikor hazaért, látta, hogy a kunyhó lángok-
ban áll, és füst gomolyog belőle az ég felé. Megtörtént a legrosszabb: minden
elveszett! Nem hitt a szemének, dühében és szerencsétlenségében földbe gyö-
kerezett a lába.
- Isten hogyan is tehette ezt velem? – kiáltotta.
Másnap kora reggel egy hajó robaja ébresztette fel, amely egyre közeledett a
szigethez. Azért jött, hogy megmentse őt.
- Honnan tudták, hogy itt vagyok? – kérdezte az elcsigázott ember a megmentő-
it.
- Láttuk a füstjeleket. – felelték.
Könnyű hát elbátortalanodni, amikor rosszul mennek a dolgok, de nem szabad
elcsüggednünk, mert Isten munkálkodik a mi életünkben… még a fájdalmak és
szenvedések közepette is… mindig van valami ajándék!
Nézőpont kérdése. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy a napot eltakarják a felhők, de
valójában a felhők alatt élő emberek látása befedett. Ha repülőre ülünk, és a fel-
hők fölé emelkedünk, a napot akadálytalanul láthatjuk. Ehhez hasonlóan, habár
Maya (az illuzórikus energia) erősen befed minek, Krisna azt mondja a Bhaga-
vad-gítában (7.24.): „Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energi-
ámat nagyon nehéz legyőzni. De azok, akik átadták magukat Nekem, könnye-
dén túlléphetnek rajta.”
Ezért emlékezz arra, ha legközelebb a kis kunyhód úgy tűnik, porig ég, lehet,
hogy csak füstjel, ami Isten kegyét idézi.

• csillandi

• 2010. febr. 4. 14:21

• Még nincsenek kommentek

10-02-03

Isten az életünkben
Amikor természeti katasztrófák teszik tönkre több száz ember életét, azok, akik
hitetlenek, az
mondhatnák: „Hogy is engedhette Isten hogy ilyen dolgok történjenek?” Azon-
ban azok, akik hisznek, azt válaszolhatnák: „Istent ez mélyen elszomorítja,
ahogy minket is, de évekig kértük Istent, hogy tűnjön el az iskoláinkból, a kor-
mányzásból és az életünkből, és mivel Ő egy úriember, nem avatkozik közbe.
Hogyan is várhatnánk Istentől, hogy megáldjon és megvédjen bennünket, ha
arra kérjük közben, hogy hagyjon minket békén?”
Valaki azt mondta, hogy jobb, ha a tanárok és igazgatók nem fegyelmezik a
gyerekeinket, amikor nem viselkednek megfelelően. És mi erre rábólintottunk.
Aztán valaki azt mondta, hogy hagyjuk, hogy a lányaink elvetessék a gyerme-
keiket, ha akarják, és még csak be sem kell vallaniuk a szüleiknek. És mi erre
rábólintottunk.
Aztán valamilyen bölcs iskolai bizottsági tag azt mondta, hogy mivel a fiúk nem
változnak, és úgy sem állják meg, adjunk nekik gumióvszert, ha akarnak és el
sem kell árulniuk a szüleiknek, mivel megkapják az iskolában. És mi erre rábó-
lintottunk.
Aztán valami magasan választott hivatalnok azt mondta, hogy nem számít, mit
teszünk otthon, amíg elvégezzük a munkánkat. Azt mondtuk, hogy amíg halad
a gazdaság szekere és van munkánk, addig mindenki azt tehet, amit akar.
Aztán a szórakoztató ipar azt mondta, hogy készítsünk TV műsorokat és mozifil-
meket, amelyek szentségtörőek, növelik az erőszakot és tiltott nemi életre buz-
dítanak. Aztán olyan zenét rögzítsünk, amelyeknek a témája felbátorítja az em-
bereket a nemi erőszakra, drogfogyasztásra, gyilkolásra, öngyilkosságra és sá-
táni tettekre. És mi azt feleltük, hogy ez puszta szórakozás, nincsen ártalmas
hatása, és amúgy sem veszi senki sem komolyan, úgyhogy csak rajta!
Most azt kérdezzük magunktól, hogy a gyermekeinknek miért nincsen lelkiis-
merete, miért nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, és miért nem
nyugtalanítja őket, ha egy idegent, osztálytársaikat vagy magukat ölik meg?
Egyszer egy kisfiú azt írta:
„Kedves Isten!
Miért nem védted meg azt a kislányt, akit megöltek az iskolában?
Őszinte híved:
Egy érintett tanuló”

ÉS A VÁLASZ:
„Kedves Érintett Tanuló!
Nem engednek be az iskolákba.
Őszinte híved:
Isten”
Nevetséges, hogy milyen könnyen a szemétbe hajítják az emberek Istent, aztán
meg csodálkoznak, hogy a világ miért tart egyenesen a pokol felé.
• csillandi

• 2010. febr. 3. 14:18

• Még nincsenek kommentek

10-02-02

Írd homokba, vésd kőbe

Két barát sétált a sivatagban. Utazásuk egy pontján vita kerekedett közöttük,
és az egyikük lekevert egy pofont a másiknak. Bár fájt neki, anélkül, hogy mon-
dott volna valamit, a homokba írta: „MA a legjobb barátom felpofozott.”
Haladtak tovább, amíg rá nem leltek egy oázisra, és úgy döntöttek, ott megfür-
denek. Aki az imént kapott egy pofont, beleragadt a sárba, és fulladozni kez-
dett, azonban a barátja megmentette az életét. Miután magához tért a fulla-
dásból, belevéste egy kőbe: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet.
A barátja ekkor megkérdezte tőle: „Miután megütöttelek, a homokba írtad,
most meg egy kőbe vésted, mi történt. Miért?” A másik így válaszolt: „Amikor
valaki megbánt minket, azt homokba kell írnunk, hogy a megbocsátás szele ha-
mar eltűntesse. Azonban ha valaki valami jót tesz velünk, azt kőbe kell vés-
nünk, hogy a szél sose pusztíthassa el.”
Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk a sérelmeinket a homokba írni, és mind-
azokat a jó dolgokat, amelyek megtörténnek velünk, kőbe vésni.

• csillandi

• 2010. febr. 2. 14:16

• Még nincsenek kommentek

10-02-01

Idő és halál
Láttuk, hogy az előző generációk és birodalmak az idő során eltűntek, azonban
azt gondoljuk, hogy mi nem állunk a hatása alatt (Egy dolgot tanultunk meg a
történelemből, mégpedig azt, hogy nem tudunk belőle tanulni).
Az anyagi világban minden élőlény ki van téve a születésnek és halálnak, és az
életben hat szakaszon megy át: születés, cseperedés, növekedés, utódnemzés,
hanyatlás és végül a halál.
Idővel a dolgok még inkább rosszabbodnak. A legtöbb esetben csak rosszabb
lesz, a dolgok nem olyanok, mint valaha.
Valaha bíztál a felebarátodban. Most nem hiszem, hogy bárki is bízna bennük.
Valaha a pénzt aranyból verték. Ma csak egy piszkos papírlap, amit össze lehet
hajtani.
Valaha a gyilkosság bűn volt. Manapság törvényessé teszik.
Úgy tűnik, az iskola a tudás otthona. Azonban csak vak vezet világtalant általá-
ban.
Ritkán gondolunk úgy az időre, mint igaz barátunkra. Az idő szó egy Bhagavad
Gíta verset idéz fel bennem (11.32): „Idő vagyok, világok pusztítója. Azért jöt-
tem, hogy megsemmisítsek minden embert.”
Az idő Krisna személytelen formája ebben a világban (Kála Rupa). Az idő készte-
tése miatt láthatjuk, hogy az életünk hossza csökken, és ez arra ösztönöz min-
ket, hogy növeljük Isten iránti odaadásunkat.
Lehet, hogy csak nagyon kevés az odaadásunk, azonban az idő biztosítja azt a
tüzet, ami táplálja a meghódolás iránti vágyunkat. Főleg akkor, amikor felfigye-
lünk arra, ahogy tehetetlenül a halál felé haladunk. Lehet, hogy látjuk, ahogy
először a rokonaink vagy a bhakták távoznak el. Az idő és a halál alázatossá
tesz minket. Lehetővé teszi számunkra, hogy meglássuk az anyagi világ igazi
természetét, és hogy az örök felé törekedjünk.
Kevés időnk van arra, hogy tökéletesítsük magunkat. De ahogy a mondás tart-
ja: „A kutya ugat, a karaván halad.”
Csánaka, a költő azt mondta: „Nem tudod visszavásárolni az időt semennyi
aranypénzzel sem.”

George Harrison így énekelt: „Ebben az életben semmi sem lehet egyenlő vagy
szárnyalhatná túl a haldoklás művészetét.”
Az idő létezik a lelki birodalomban is. Krisna felkel reggel, megfeji a teheneket,
aztán reggelizik, elmegy a barátaival az erdőbe, este pedig hazatér Vrindavana
falujába. Meg kell érteni, hogy ez nem az a fajta idő, amit mi ismerünk. Mind-
ezek a kedvtelések egyszerre zajlanak; minden pillanat örökre jelen van.
2010. március

10-03-24

Tett és visszahatás
Egy távol-keleti császár élemedett kora miatt tudta már, hogy eljött az idő,
hogy kiválassza az utódját. Ahelyett, hogy az egyik miniszterét vagy gyermekét
választotta volna ki, másként határozott. Egy napon összehívta a fiatalokat az
udvarában. Azt mondta nekik:

- Ideje lemondanom a trónról és kijelölnöm a trónörököst. Úgy döntöttem, hogy

közületek választom ki, hogy ki legyen az. – A gyerekek megdöbbentek. A csá-
szár így folytatta: - Ma mindenkinek adok egy nagyon különleges magot. Azt
akarom, hogy ültessétek el a magokat, öntözzétek és gyertek vissza hozzám a
mai naptól számítva egy év múlva azzal, ami kinőtt a magból. Akkor majd meg-
vizsgálom a növényeket, és akiét választom, az lesz a következő császár.
Egy Ling nevű fiú is ott volt aznap, és ő is kapott egy magot, akár a többiek. Ha-
zament és izgatottan elmesélte édesanyjának a történetet. Anyukája segített
neki szerezni egy cserepet és virágföldet, elültették a magot és gondosan ön-
tözték. Minden nap meglocsolta és figyelte, vajon nőtt-e már. Három hét múlva
a többi fiatal közül páran elkezdtek a magoncaikról beszélni, arról a növényről,
amelyet nevelgettek. Ling továbbra is figyelte a magoncát, de még csak ki sem
csírázott. Eltelt a harmadik, negyedik, ötödik hét is. Még mindig semmi. Ekkorra
a többiek már a növényeikről társalogtak, de Lingnek nem volt semmiféle növé-
nye, ezért úgy érezte, kudarcot vallott. Fél év telt el, s még mindig semmi sem
nőtt ki Ling cserepéből. Tudta, biztos elpusztította a magot. Mindenki fákat és
magas növényeket nevelt, de neki semmije sem volt. Ling azonban nem szólt
semmit erről a barátainak. Csak várta, hogy kihajtson a mag.

Letelt az egy év, és a királyság minden fiatalja elvitte a növényét az udvarba,

hogy a császár láttamozhassa. Ling azt mondta az anyjának, hogy ő nem haj-
landó elvinni az üres cserepet.
– Légy becsületes és vállald, mi történt! - Ling tudta, hogy anyjának igaza van,
s gombóccal a torkában elvitte az üres cserepet a palotába. Amikor Ling meg-
érkezett, elcsodálkozott, milyen sokféle növényt gondozott a többi fiatal. Mind
sudár és gyönyörű volt. Ling letette a földre a saját edényét, mire a többi gye-
rek közül sokan kinevették. Páran megsajnálták és csak annyit mondtak:

- Ügyes próbálkozás!

Amikor megérkezett a császár, végignézett a termen és köszöntötte a fiatalo-

kat. Ling megpróbált hátul megbújni.

- Milyen hatalmas növényeket, fákat és virágokat neveltetek! – szólt a császár.

– Ma egyikőtöket császárrá választjuk. – Hirtelen a császár kiszúrta Linget a te-
rem végében az üres cserepével együtt. Megparancsolta az őröknek, hogy vi-
gyék elé a fiút. Ling megijedt. - A császár rájött, hogy kudarcot vallottam! Le-
het, hogy megölet! – gondolta. Amikor Ling odaért, a császár megtudakolta a
nevét.

- Ling a nevem. – felelte a fiú. Minden gyerek nevetgélt és élcelődtek rajta. A

császár mindenkit csendre intett, ránézett Lingre és kihirdette a hírt a tömeg-
nek:

- Lássátok az új császárotokat! A neve Ling. – Ling nem hitt a fülének. Arra is

képtelen volt, hogy egy magot neveljen. Hogyan is válhatott császárrá? Ekkor a
császár így szólt:

- Egy évvel ezelőtt mindenkinek adtam egy magot. Kértelek titeket, hogy vigyé-
tek haza a magot, ültessétek el, locsoljátok és ma hozzátok vissza hozzám.
Mindannyiótoknak előzőleg megfőzött magot adtam, amely nem csírázhat ki.
Mindegyikőtök, Ling kivételével, fákat, növényeket és virágokat hozott. Amikor
láttátok, hogy nem hajt ki a mag, kicseréltétek azt, amit adtam nektek egy má-
sikkal. Ling volt az egyetlen, akinek volt elég bátorsága és becsülete ahhoz,
hogy elhozza a cserepet az én magvammal együtt. Ezért ő lesz az új császár!

Ha becsületet vetsz, bizalmat aratsz.

Ha jóságosságot vetsz el, barátokat aratsz.
Ha alázatot vetsz, nagyságot aratsz.
Ha kitartást vetsz el, győzelmet aratsz.
Ha körültekintést vetsz el, harmóniát aratsz.
Ha kemény munkát vetsz el, sikert aratsz.
Ha megbocsátást vetsz el, megbékülést aratsz.
Ha nyitottságot vetsz el, bizalmasságot aratsz.
Ha türelmet vetsz el, fejlődést aratsz.
Ha hitet vetsz el, csodákat aratsz.

Ügyeljünk hát arra, hogy mit ültetünk el, mert az meg fogja határozni, hogy
holnap mit aratunk le. Tehát azok a magok, amelyeket szétszórunk, az életet
jobbá vagy rosszabbá tehetik. Igen, egy napon élvezni fogjuk a gyümölcsöket,
vagy megfizetünk azért, hogy döntöttünk, mit ültetünk el ma.

• csillandi

• 2010. márc. 24. 14:43

• Még nincsenek kommentek

10-03-07

Teremtés
Krisna sokrétű hatalma révén sok csodálatos jelenséget tapasztalhatunk a vilá-
gon, például azt, ahogy a pók szövi a hálóját vagy a hernyó pillangóvá alakul
át, és számtalan más csodát még. Művészi tehetségét láthatjuk a csodálatos
madarakban, mint amilyen a papagáj, a páva és a flamingó.
Minden állat közül a büszke és fenséges oroszlánt tették meg királyuknak. A te-
hén szent állat és nagyon kedves Krisna számára. Pusztán füvet eszik és vizet
iszik, a békés tehén mégis tejet termel, így biztosítva számunkra a tejszínt, a
vajat, a ghít, a sajtot és a joghurtot. Ezeket az hozzávalókat felhasználva ízletes
ételeket készíthetünk anélkül, hogy bántanánk az állatokat. Indiában a tehenet
anyaként tisztelik, és a földet is úgy szintén, a keményen dolgozó ökröt pedig
hasonló módon apaként.
A termékeny földből serkennek ki a gyógynövények és a tápláló zöldségek. A
nap folyamán a meleg nap érleli a gyümölcsöket, míg éjjel a hold hűsítő sugara
ízt kölcsönös a zöldségeknek. A szenteket a fákhoz hasonlítják, mert mindenki-
nek a javát szolgálják. A fák sosem panaszkodnak, hanem ingyen kínálják ne-
künk a gyümölcsüket, árnyékot adnak, védelmet a vihar elől, és még a testüket
is feláldozzák, hogy üzemanyagot nyerjünk belőle.
A Védák, mint a többi szentírás, azt tanácsolják nekünk, hogy óvjuk meg a ter-
mészet forrásait. Az ahimsát (erőszak-mentességet) javasolják, és figyelmeztet-
nek minket a pazarlás, környezetszennyezés és az erdőirtás következményeire.
A Föld Istené, és bőségesen elláthat mindenkit. Maharma Gandhi azt mondta:
„Bőven van minden mindenkinek a szükséglete szerint, azonban nem a mohó-
ságuk kielégítésére.” Az erőszakmentesség ezen elvét követve megláthatjuk a
lelket (atman) minden létformában. Nem gyilkolnánk le feleslegesen az állato-
kat, hogy ehessünk, és nem ölnénk meg még egy hangyát vagy szúnyogot
sem.
Mint emberek, ezért élvezhetjük a természet ajándékait, amiket az egészsé-
günk és boldogságunk érdekében kaptunk. A Legfelsőbbet szolgálva, természe-
tesen a testvéreinknek is szolgálatot teszünk.
A városi életet nehéz lesz majd egyszer elviselni a zaj, a bűnözés és a szegény-
ség miatt. Az emberiség feldúlta a városokat, míg Isten paradicsommá tette a
vidéket. A tehenek tejet adnak, a méhek mézet és egy napon majd nem füg-
günk a pénztől. Az önellátás lesz a mi mindennapi valóságunk.

2010. április

10-04-22

Üzenet szülőknek
Ha tisztelsz engem, meg foglak hallgatni
Ha meghallgatsz, úgy érzem majd, hogy megértesz.
Ha megértesz, úgy fogom érezni, hogy értékelsz.
Ha értékelsz, úgy fogom érezni, hogy támogatsz.
Ha támogatsz abban, hogy felelősséget vállaljak, akkor felelősségteljes leszek.
Amikor felelősségteljes vagyok, függetlenné fogok válni,
Függetlenségemben is tisztelni és szeretni foglak egész életemben.
Tíz módja annak, hogyan fejleszd a kamasz-szülő kapcsolatot
Állj meg! Hogyan ítéled meg a kamasz gyerekedet? Hogyan szemléled őt?
Milyen akadályok állnak előtted? Mielőtt megszólalnál, kérdezd meg magad-
tól, miként akarod látni ezt az embert. Csak egy másik gonddal járó tinit
akarsz látni, avagy egy csodálatos fiút vagy lányt, akinek még mindig két-
ségbeesetten szüksége van a támogatásodra és az irányításodra.
Csukott szájjal figyelj. Amikor a tini gyereked beszélj, zipzárazd be a szádat.
Csak hallgasd, ne reagálj, csak figyelj.
Az ő szemszögük. Amikor a kamasz gyereked beszél, figyelj az ő szemszögük-
ből. Képzeld magadat a helyükbe, hogy érzik magukat, milyen lehet a te gyere-
kednek lenni. Mi az, ami tényleg fontos nekik? Így reagálj.
Állj el az útból, nem rólad van most szó, hanem róluk. Ezt lesz a legnehezebb
véghezvinni. Ítélkezés nélkül figyelj. Csak akkor beszélj, ha valami építő jellegűt
tudsz mondani, ami támogatást jelent a kamasz gyerekednek, és előre viszi őt.
Mindig kérdezd meg magadtól: „Miért beszélek?”
Ők még mindig gyerekek. Bármit is gondolj (vagy gondolnak), a tinik még gye-
rekek, ezért felelősek vagyunk értük, és hogy támogassuk őket. Ne hagyd ma-
gára a kamasz gyerekedet; most nagyobb szüksége van rád, mint valaha.
Ne akard, hogy mindig igazad legyen. Nem arról van szó, hogy kinek van igaza,
hanem ez egy életfogytig kapcsolat a kamasz gyerekeddel. Ne akard, hogy
mindig igazad legyen, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy fontosabb-e szere-
tetet és megértést mutatni felé, mint hogy igazad legyen?
Légy egy szerep modell – légy te a változás a világban, amilyennek azt látni
akarod. Milyen példát mutatsz a gyerekednek? Olyan vagy, amit elvársz tőle?
Nézz magadba, és válj egy pozitív szerep példaképpé.
Hányszor mondod a kamasz gyerekednek, hogy tiszteled? Sokszor mondjuk,
milyen büszkék is vagyunk, de vajon hányszor mondjuk, hogy tiszteljük őket?
Amikor azt mondjuk, büszkék vagyunk, a saját nézőpontunkat hangsúlyozzuk.
Amikor azt mondjuk, tiszteljük őket, akkor az ő szemszögüket képviseljük. Pró-
báld ki és mondd minden nap.
Teljesítmények vs. Jó tulajdonságok. Milyen gyakran dicséred a gyerekeket a jó
tulajdonságaikért? Sokszor dicsérjük őket azért, amit elértek, azonban milyen
gyakran dicsérjük őket a jó tulajdonságaikért? Próbáld ki; később köszönetet
fognak neked mondani érte.
Érezd jól magad. Mikor mókáztatok utoljára a kamasz gyerekeddel? A móka az
élet fontos része. Menj és csinálj valami mókásat együtt. Mindig emlékezni fog-
nak rá.
 • csillandi

• 2010. ápr. 22. 14:47

• Még nincsenek kommentek

10-04-18

Traszcendentális titkok
Jamarádzsa az a félisten, aki minden jámbor és gonosz tettünket feljegyzi. Egy-
szer a szolgái megközelítették őt, és panaszkodtak neki valamiről, ami foglal-
koztatta őket. Íme a beszélgetés, ami Jamarádzsa és a Yamaduták között zaj-
lott:
Jamaduta 1: Hogy vagy Prabhuji?

Jamarádzsa: Jól vagyok. De te kicsit idegesnek tűnsz.

Jamaduta 1: Igen Prabhu. Pár ügy okoz nekünk gondot.

Jamarádzsa: Ó. Mondjátok, mi a baj?

Jamaduta 1: Aggódom emiatt a pokol miatt.

Jamarádzsa: Miért? Mi történt?

Jamaduta 1: A pokol minden nap egyre üresebb, és ha ez így folytatódik, akkor

be kell zárnunk.
Jamarádzsa: De miért, miért történik ez?

Jamaduta 1: Krisna egy bhaktája miatt.

Jamarádzsa: Bhakta? Hogy lehet, hogy egy bhakta ekkora csodát tesz?
Jamaduta 1: Ez a bhakta Krisna képviselője, és habár már elhagyta anyagi tes-
tét, és visszatért a lelki világba, a csoda még mindig tart.
Jamarádzsa: Kiről beszéltek?

Jamaduta 2: Prabhuji, ez egyértelmű. Srila Prabhupada. Nem tudom, hogy mit

mondott a követőinek, ők viszont csak prédikálnak, és prédikálnak és prédikál-
nak, és a prédikálásuk miatt senki sem jön a pokolba.
Jamarádzsa: Igen, igazad van, ez gond.

Jamaduta 1: Még mi sem érhetünk hozzájuk és hozhatjuk őket a pokolba.

Yamarádzs: Miért? Biztos követtek el hibákat, és a hibák a pokolra juttatják
őket.
Jamaduta 1: Nem tudjuk őket idehozni. Mindenki Krisna lokára megy, mert is-
mernek egy transzcendentális titkot.
Jamarádzsa: Milyen transzcendentális titkot?

Jamaduta 1: Tudják, hogy bármilyen létformára is gondol valaki, amikor elhagy-

ja a testét, azt éri el a következő életében. Emiatt minden bhakta Krisna nevét
énekli, és sosem hagyja abba. Gyakorolják az Úr szent nevének éneklését és a
halál pillanatában elérhetik az Urat.
Bárhova is mennek, csak éneklik a Hare Krisna mantrát, ami annyira erőteljes,
hogy a bhakták nagyon éles eszűek és okosak. Mindig hangosan énekelnek,
hogy az emberek körülöttük hallhassák őket. A hang mindenüvé elér. Néhány
idősebb bhakta teljesen lemond az anyagi világról, és országról országra járnak,
hogy a Krisna-tudatról tartsanak előadást. Vannak olyanok, akik rendszeresen
heti bölcsességeket küldenek e-mailben, hogy lelki vezetést biztosítsanak. Mit
tegyünk? Nagy gondban vagyunk, ha be kell zárni a poklot. Mind el fogjuk ve-
szíteni az állásunkat.
Jamarádzsa: Ez nagy gond nekünk. De legalább örülök, hogy még mindig sok
rabunk van a pokolban.
Jamaduta 2: Nem Prabhu. Ezek a bhakták nagyon ravaszak. Srila Prabhupada
minden titkot felfedett előttük. Ezek az emberek betartják az Ekadasit, hogy az
ősatyáik érdemekhez jussanak, és így nem lesz, aki benépesítse a poklot.
Jamarádzsa: Ó nem.

Jamaduta 1: Főleg az Indira Ekadasi miatt. Az Indira Ekadasi miatt sok lélek fel-
szabadult a pokolból. Ahogy a Garuda Purána leírja, ha valaki a pokolban seny-
ved, nem tudja gyakorolni a Krisna-tudatot, mert az elmebeli nyugalmat igé-
nyel, ami a pokolban kiszabott szenvedések miatt lehetetlen. Azonban ha egy
pokolban szenvedő bűnösnek a rokona adományt ad a bűnös nevében, akkor el-
hagyhatja a poklot és beléphet a mennyei bolygókra. Azonban ha a bűnös roko-
nai betartják az Indira Ekadasit, és a rokonáért böjtölnek, a rokon közvetlenül a
lelki világba megy.
Jamaduta 2: Sőt, minden egyes Ekadasit betartanak Srila Prabhupada utasítását
követve, és így vigaszt nyújtanak az ősatyáiknak ebben a pokolban.
Jamarádzsa: Ó, Krisnám. Kezdenek ezek a bhakták érdekelni. Miért nem okozol
valami nehézséget ezeknek a bhaktáknak, hogy féljenek és elfelejtsék a Hare
Krisna éneklését?
Jamaduta 2: Prabhuji, ez nem olyan egyszerű. Bármikor is okozunk valamilyen
gondot ezeknek a bhaktáknak, ők elkezdik énekelni a Hare Krisna mantrát, és
megköszönik Krisnának, hogy próbára teszi őket a tisztulásuk érdekében. Sem-
milyen gondtól nem riadnak vissza. Úgy vélik, hogy bármikor is állítja őket Kris-
na valamilyen probléma elé, ez azt jelenti, hogy Krisna szereti őket és próbára
teszi az őszinteségüket. Semmitől sem félnek. Tudják, hogy Krisna mindenütt
ott van. Minden helyzetben a Hare Krisnát éneklik. Megőrjítenek minket. Tétle-
nül ülünk miattuk.
Jamarádzsa: Hoppá. Tényleg nagy bajban vagyunk.
Jamaduta 1: Van még egy gond.

Jamarádzsa: Mi az?

Jamaduta 1: Minden helyet Vrindavana-ná tesznek.

Jamarádzsa: Hogy-hogy?

Jamaduta 1: Új templomokat építenek, és pénzüket Krisna szolgálatára költik.

Sok murtit beállítottak mindenkinek az otthonába. El sem tudom mondani,
mekkora felfordulást keltenek ezek a bhakták az anyagi világban. Biztos va-
gyok benne, hogy ha ilyen elánnal folytatják, mindenkit visszavisznek Krisna lo-
kára.
Jamarádzsa: Ó Krisnám!! Ments meg minket ezektől a bhaktáktól!

Jamaduta 1: Igen. Jobb lenne megkérni Krisnát, hogy adjon nekünk valami má-
sik munkát.
Jamarádzsa: Mi a mantrájuk?

Jamaduta 1 és Jamaduta 2 (kórusban): Hare Krsna Hare Krsna Krsna Krsna Hare
Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. És hirtelen Jamaduta 1 és
Jamaduta 2 láthatatlanná válik, és Jamarádzsa megértette, hogy a lelki világba
tartanak.
Ekkor Jamarádzsa elkezdte énekelni:

Hare Krisna Hare Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama
Hare Hare.
Hirtelen meghallottam az órámat. Négy óra van. Ez csak egy álom volt. De
igen, sose hagyd abba a prédikálást, még álmodban sem. Hare Krisna!!

2010. május

10-05-07

Krisna kegye
A szomszéd egy napon meglátogatta a gazdát és a feleségét, és egy új lovat
vett észre. Így szólt:
- Most hogy van lovatok, ez csodás, most rengeteget tudtok dolgozni a farmo-
tokon.
Azonban a gazda egyszerűen így felelt erre:
- Lehet rossz, lehet jó is.
Másnap a kapu tárva nyitva állt, és a ló kiszökött a vadonba.
- Ó, a lovatok elszökött, ez szörnyű, olyan nagy farmotok van, hogy fogjátok
bírni?
A gazda így felelt:
- Lehet jó, de lehet rossz is.
Másnap a ló újra ott volt a kifutóban, és egy másik lovat is magával hozott a
vadonból.
- Ó ez remek, most sok munkát el tudtok végezni rövidebb idő alatt, senkinek
nincs a környéken két lova!
Azonban a gazda újra csak azt hajtogatta, hogy lehet jó, de lehet rossz is.
Másnap a fia, aki általában aktívan részt vett a háztáji munkákban, és mindig
mindenhol ott sündörgött, csak ült a ház előtt bebugyolált lábakkal. Megsérült,
amikor megpróbálta betörni a vadlovat. A szomszéd így szólt:
- A fiad volt a jobb kezed, ez szörnyű, most hogy fogtok dolgozni? Főleg hogy te
és a feleséged sem vagytok már mai csirkék.
- Lehet ez jó vagy rossz is. – vonogatta a vállát a gazda.
Másnap a király emberei jöttek, hogy besorozzák a fiatalokat a háborúba. Azon-
ban mivel a fiúnak megsérült a lába, őt felmentették és ezért elkerülte a behí-
vást.
Krisna irányítja minden élőlény tettét, ezért mindig észben kell tartanunk, hogy
Krisna tudja, mi a legjobb a számunkra.

• csillandi

• 2010. máj. 7. 20:03

• Még nincsenek kommentek

10-05-07

Világi Rasa vs. Bhakti Rasa

Bhakti azt jelenti: odaadó szolgálat. Minden szolgálatnak van valamilyen vonzó
tulajdonsága, amely a szolgálatot végző embert folyamatosan előre viszi. Eb-
ben a világban mindannyian állandóan el vagyunk foglalva valamilyen szolgá-
lattal, és a szolgálatnak az az öröm ad lendületet, amelyet belőle merítünk.
A családfő, mivel szereti a feleségét és gyerekeit, egész álló nap dolgozik. Egy
filantróp ember ugyanígy egy nagyobb család kedvéért munkálkodik, a nacio-
nalista pedig a saját országának és honfitársainak az ügyéért. Az az erő, amely
a filantróp, a családos és a nacionalista embert ösztönzi, a rasa, egyfajta zamat
(kapcsolat), amelynek az íze nagyon édes.
A bhakti-rasa egy olyan zamat, amely különbözik a közönséges rasától, ame-
lyet a világi emberek élveznek. A világiak nagyon keményen dolgoznak éjt nap-
pallá téve azért, hogy megízleljenek egy fajta rasát, amelyet mi érzék-kielégí-
tésnek fogunk fel. A világi rasa ízének élvezete nem tart soká, ezért a világi
emberek mindig készek arra, hogy megváltoztassák az élvezetük helyét.
Egy üzletember nem elégedett azzal, hogy egész héten gürizik, ezért valami
változatosságra vágyik a hétvégén, mondjuk elmegy valahova, ahol el tud fe-
ledkezni az üzleti tevékenységiről. Aztán, miután úgy tölti a hétvégét, hogy el-
felejt mindent, újra megváltoztatja a helyzetét, és visszatér aktuális üzleti tevé-
kenységeihez.
Az anyagi elfoglaltság azt jelenti, hogy egy időre valaki elfogad egy státuszt,
majd megváltoztatja. Ezt az oda-vissza változtatást szaknyelven úgy hívják,
hogy bhoga-tyaga, ami a váltakozó érzék-kielégítés helyzetét jelenti. Ez a vál-
tozás állandóan jelen van, és egyik helyzetben sem lehetünk boldogok a mi
örök, alapvető helyzetünk miatt.

Az érzék-kielégítés nem tart soká, ezért capala-sukhá-nak, avagy csapongó bol-

dogságnak nevezzük. Például egy közönséges családban a férfi nagyon kemé-
nyen dolgozik reggeltől estig, és sikeresen megad minden kényelmet a család-
jának, ezért tapasztal egy fajta ízt, azonban az anyagi boldogság teljes fejlődé-
se azonnal véget ér ennek a testnek a halálával. A halált ezért az ateisták Isten
képviselőjének tekintik.
Egy hívő felismeri, hogy Isten jelen van az odaadó szolgálatban, amíg az ateista
a halál alakjában látja Isten jelenlétét. A halál pillanatában mindennek vége
van, és az embernek új fejezetet kell kezdenie az életében egy új helyzetben,
ami lehet, hogy alacsonyabb rendű, lehet, hogy magasabb rendű, mint az utol-
só. Bármilyen tevékenységet végezzünk is, – politikait, társadalmit, nemzetit
vagy nemzetközit, - tetteink eredménye elenyészik az élet végén. Ez biztos.
Azonban a bhakti rasa, az az íz, amelyet az Úr transzcendentális szerető szolgá-
latában tapasztalunk, nem ér véget a halállal. Örökké folytatódik, ezért amrutá-
nak nevezik, ami azt jelenti, hogy nem hal meg, hanem örökké létezik. A
Bhagavad-Gita azt mondja, hogy egy kis fejlődés már megmenti a bhaktát (hí-
vőt) a legnagyobb veszélytől – attól az eshetőségtől, hogy valaki elveszíti az
emberi életformát.
Azok a rasák, amelyek a társadalmi, családi vagy szélesebb családi életünk tá-
masztotta érzéseinkből származnak, mint pl. altruizmus, filantrópia, nacionaliz-
mus, szocializmus, kommunizmus stb., nem garantálják, hogy a következő éle-
tünkben emberek leszünk. A következő életünket a jelenlegi életünk tetteivel
készítjük elő.
Aki a Krisna-tudatban foglalja le magát, még ha képtelen is a bhakti-yoga folya-
matának végére érni, az emberi társadalom magasabb régióiba jut következő
születésekor, így automatikusan folytatni tudja a Krisna-tudatot. A Krisna-tudat-
nak ilyetén gyakorlása azonnal kedvező életet biztosít, amely mentes minden
aggodalomtól és transzcendentális léttel áldja meg az embert.
• csillandi

• 2010. máj. 7. 14:48

• Még nincsenek kommentek

10-05-05

Márpedig számít
Volt egyszer egy bölcs, aki az óceán partjára járt írni. Nagyon különleges ember
volt, ugyanis a kultúra két legjavát kapcsolta össze: egyszerre volt költő és tu-
dós. Eme két szemszögből éleslátással és gyönyörűen írt a világról és a benne
betöltött szerepünkről.

Az volt a szokása, hogy a parton sétált, mielőtt munkához látott volna. Egy nap
épp a part mentén andalgott, amikor észrevett egy embert, aki úgy mozgott,
mint egy táncos.

Magában mosolygott, ahogy arra gondolt, hogy valaki tánccal üdvözli a nap
kezdetét, és meggyorsította lépteit, hogy utolérje őt. Ahogy közelebb ért, látta,
hogy egy fiatalember volt az, és nem táncolt, hanem lenyúlt a homokba, fel-
emelt valamit, és óvatosan az óceánba dobta.

Ahogy odaért hozzá, megkérdezte:

- Mit művelsz? - A fiatalember megállt, felnézett és így válaszolt:

- Az óceánba dobom a tengeri csillagokat.

- Azt hiszem inkább azt kellett volna firtatnom, hogy minek dobod a tengeri
csillagokat az óceánba. A nap már felkelt, és hamarosan apály lesz, és ha nem
dobom őket a vízbe, elpusztulnak

- De, fiatalember, nem látod, hogy több kilométernyi partszakaszon hevernek a

tengeri csillagok? Nem sokat számít ami teszel.

A fiatalember udvariasan meghallgatta, majd lehajolt, felvett még egy tengeri

csillagot, és a vízbe dobta a hullámok közé.

- Annak az egynek, annak számított.

Válasza felbőszítette a bölcset, ezért azt sem tudta, hogy válaszoljon. Ezért in-
kább vissza fordult és visszavonult a kis kunyhójához, és elkezdett írni.

Egész nap, miközben írt, annak a fiatalembernek a képe üldözte őt. Megpróbált
szabadulni tőle, azonban nem sikerült. Végül késő este ráeszmélt arra, hogy ő, a
tudós poéta nem értette meg a fiatalember tetteinek lényegét.

Rájött arra, hogy amit a fiatalember úgy döntött, hogy nem marad az univer-
zum puszta szemlélője, és nézi, ahogy az elmúlik, hanem cselekszik és változ-
tat a helyzten.
A tetteinkkel mi is változtathatunk magunkon és a körülöttünk levő világon. A
magam életében megpróbálok úgy eltölteni minden napot, hogy segítsek má-
soknak a tökéletességhez vezető lelki útjukon. Lehet, hogy nem okoz jelentős
változást a világban, azonban valakinek mégis számít.

• csillandi

• 2010. máj. 5. 20:04

• Még nincsenek kommentek

10-05-01

Igazi tudás
A relatív tudás (mint a tudományok, például a fizika és a kémia) elavulhat, vagy
az idő múlásával módosulhat. A tudósok azért küzdenek, hogy a tökéletlen ér-
zékszerveikkel legyőzzék a tökéletlen relatív igazságot, és egy másik, jobb tö-
kéletlen relatív igazságot mutassanak be. Azonban a Bhagavad-Gíta nem ilyen.
A Bhagavad-Gíta hordozza magában az abszolút tudást, amelyet az Abszolút
Személy, Sri Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszélt el, akinek ér-
zékei tökéletesek. Ugyanezt a tudást adta át 120 millió évvel ezelőtt Vivasván-
nak, amit említ is a Bhagavad-Gítában (4.1).

Ma ugyanaz az üzenet változtatások nélkül érhető el. Ezért a Bhagavad-Gíta tu-

dománya raja vidja, minden tudás királya. Az idő, hely és körülmények felett
áll.
A tudománynak és technológiának a fejlődése ellenére mit sem változott az a
tény, hogy az emberek megszületnek, öregszenek, betegségeket kapnak és
meghalnak, mivel ezeket a problémákat sosem lehet megoldani bármilyen mér-
tékű tudományos vagy technikai fejlődés segítségével. A fájdalom és élvezet
mértéke, amelyet az egyénnek meg kell tapasztalni, már eldöntetett a szüle-
téskor az egyén karmája alapján, és senki sem menekülhet előle, hacsaknem
hódol meg az Úr előtt.
Minden elektronikus ketyere, mint például a mobiltelefon, számítógép, tv stb.
látszólag nagy kényelmet okoz a testünknek és az érzékeinknek, ám egyáltalán
nem sikerült megszabadulnunk a fájdalomtól. A szenvedés a stressz, nyomás,
depresszió, kisebbségi komplexus, a túlélésért folytatott gyilkos harc, mentális
betegségek formáját öltötte magára, amelyek sokkalta fájdalmasabbak.
A Bhagavad-Gíta megoldást nyújt mindezekre, mert leginkább a modern kornak
szól. Ez az oka annak, hogy miért képesek a Krisna-tudat folyamatát értékelni a
világ különféle földrészeinek lakosai, az indiaiak, amerikaiak, európaiak egy-
aránt. Az emberek elfogadták a Krisna-tudatot, és nem csak hogy megkönnyeb-
bültek szenvedéseik után, hanem megtalálták az élet valódi célját.
A Bhagavad-Gíta felemel minket a kaszt, a hitvallás, a bőrszín, a nemzet, a
nyelv, a korosztály, az iskolai végzettség, a hely, idő és körülmény anyagi síkja
fölé, és segít abban, hogy az ember kapcsolatba kerüljön Sri Krisnával és isteni
tanításaival, amelyek örökkön a lélek javát szolgálják.

2010. december

10-12-16

Utunk akadályai
A régi korokban egy király nagy sziklát rakatott az útra. Ezután elrejtőzött,
majd figyelte, vajon bárki is elmozdítja-e a sziklát.
A király leggazdagabb kereskedői és udvaroncai járt arra, és egyszerűen csak
megkerülték a sziklát. Sokan a királyt okolták, hogy miatta nem járhatóak jól az
utak, egyikük sem tett azonban semmit annak érdekében, hogy a kő elkerüljön
az útból.
Aztán jött egy paraszt, aki zöldségeket cipelt. Amikor a szikla közelébe ért, a
paraszt letette a terhét, és megpróbálta elgurítani a követ az út szélére. Hosz-
szadalmas lökdösődés és erőfeszítés után sikerrel járt. Miután a paraszt magára
vette ismét a terhét, észrevette, hogy egy erszény hever ott, ahol a nagy kő
állt.
Az erszényben sok aranyérme lapult, tartalmazott egy kis cédulát is, amelyen
az állt, hogy az arany a királytól van, és azt illeti, aki a követ elgurította az út-
ról. A paraszt megtanulta azt, amit sokunk sosem fog megérteni:
Minden akadály egy lehetőséget biztosít arra, hogy a helyzetünkön javítsunk.

• csillandi

• 2010. dec. 16. 12:48

• Még nincsenek kommentek

10-12-15

A visszautasítás ereje
Ma a szabadság bizonyítékaként ünneplik azt, aki képes az ösztönei szerint cse-
lekedni, szemben azzal, aki ellenáll neki (Azt teszem, amit akarok, úgy ahogy
akarom). Vajon ez felszabadít, vagy a siker rabjaivá tesz-e minket? Rengeteg
ember költi el azt a pénzt is, amit meg sem keresett még, hogy olyasmiket ve-
gyen, amire nincs is szüksége, hogy olyan emberekre tegyen jó benyomást,
akiket nem is kedvel.

Lássuk csak, hogy működik a siker börtöne:

A fogyasztóipar olyan termékeket termel, amelyekre nincs is igazán szüksé-
günk.
A marketingesek ezeket a termékeket a bemutatótermekbe és az üzletekbe vi-
szi.
A reklámipar agresszív TV reklámai, út menti hirdetőtáblái és társaik ezeket a
termékeket vagy azok szimbólumait ábrázolják, amelyek ahhoz szükségesek,
hogy a presztízsünket növeljük.
A bankok arra bíztatnak minket, hogy pénzszűke ellenére se hagyjuk abba vá-
gyaink beteljesítését.
A hirdetéstől megbabonázva sok ember vesz új ruhát, mobiltelefont, kocsit és
házat, mert divatosnak állítják be őket, majd eldobják régi tulajdonukat, még
akkor is, ha az még használható. A hirdetések erejére, amely megbolondítja az
embereket, egy idézet világít rá: „Minden embert lóvá tehetsz bármikor, ha a
hirdetés igaz és a költségvetés elég nagy.”
A hirdetések arra buzdítanak minket, hogy hangolódjunk rá a legutóbbi divatra,
ezért sok-sok ember nagy kölcsönöket vesz fel, ami arra kötelezi őket, hogy
éveken át keményen dolgozzanak. Emellett a visszafizetések okozta mentális
teher nem teszi lehetővé, hogy békében élvezzék kényelmes életüket, amire a
kölcsönt felvették.
Miért kellene a siker rabjaivá válnunk, amikor anélkül is sikeresek lehetünk,
hogy a társadalmi divat elragadna minket? Jobb, ha a vágyainkat alább adjuk,
és elégedettek maradunk azzal, amink van, ahelyett, hogy növelnénk a vágya-
inkat, és elégedetlenek maradnánk. Ez a választás könnyebb lesz, ha megért-
jük a visszautasítás erejét, és egyszerűbb életet élünk.
A visszautasítás ereje számunkra pajzs, védelem, amely képessé tesz minket
arra, hogy megválasszuk a saját életmódunkat. Éles, kifinomult intelligenciát
igényel, hogy a rongyrázás felszínessége mögé lássunk, és értékeljük az egy-
szerűség szépségét. „Az egyszerűség a végső kifinomultság.” „Az ember olyan
mértékben gazdag, amennyi dolgot el tud engedni.”

• csillandi

• 2010. dec. 15. 12:42

• Még nincsenek kommentek

10-12-14

A törött edény
Egy idős kínai hölgynek két nagy edénye volt, mindkettő egy rúd egyik végéről
lógott le, amelyet a nyakába akasztva cipelt. Az egyik edény lyukas volt, míg a
másik tökéletes, ezért mire hazatért vele, mindig teli volt vízzel. A pataktól az
otthonáig tartó hosszú séta után a törött edényben alig maradt feleannyi víz,
mint bemerítéskor.

Két éven át ment ez így minden nap, hogy a nő csak másfél edény vizet vitt
haza. Természetesen a tökéletes edény büszke lett a teljesítményére. Azonban
szegény lyukas edény szégyellte a saját tökéletlenségét, és gyötrődött, hogy
csak fele annyi munkát tudott elvégezni, mint amire hivatott volt. Ezt keserű
kudarcnak könyvelte el, ezért egy napon megszólította a hölgyet a pataknál:
- Szégyellem magamat, mert van egy lyukas az oldalam, és emiatt kiszivárog a
víz belőlem hazafelé. – Erre a hölgy elmosolyodott.
- Észrevetted, hogy virágok nőnek a te oldaladon az ösvény mentén, és a másik
edény oldalán semmi sincs? Ez amiatt van, mert mindig is tudtam a hiányossá-
godról, ezért virágmagokat ültettem az út mentén a te oldaladra, és minden
nap, ahogy hazafelé tartunk, meglocsolod őket. Két éven át szedtem ezeket a
virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy,
akkor nem lenne semmi szépség, ami bájossá tehetné a házat.
Mindannyiunknak megvannak a maga hiányosságai. Azonban a hibák és téve-
dések azok, amelyek az életünket karöltve érdekessé és gyümölcsözővé teszik.
Olyannak kell elfogadnod mindenkit, amilyenek, és a jót kell keresned bennük.
Legyen minden tökéletlen barátomnak nagyszerű napja, és emlékezzetek azok-
ra a virágokra, amelyek a ti oldalatokon nyílnak. Küldd el ezt az üzenetet min-
den barátodnak, akiknek vannak rossz oldaluk…és csak Isten tudja, milyen so-
kan vagyunk így ezzel.
 • csillandi

• 2010. dec. 14. 12:40

• Még nincsenek kommentek

10-12-13

Állatmészárlás és háború
A karma azt jelenti, hogy cselekvés, vagy bármilyen tett, amely visszahatással
jár és az anyagi világhoz köt minket. Habár a karma fogalmát általában a keleti
filozófiával kapcsolják össze, sok nyugati ember kezdi már megérteni, hogy a
karma egy olyan természetes elv, mint az idő vagy a gravitáció és nem kevés-
bé elkerülhető. Minden tettnek van visszahatása. Ha fájdalmat és szenvedést
okozunk más élőlényeknek, akkor cserébe nekünk magunknak is szenvedést és
fájdalmat kell tapasztalnunk, egyénileg és kollektívan is.
Ki mint vet, úgy arat, ebben és a következő életünkben, mert a természetnek
megvan a maga igazságszolgáltatása. Senki sem kerülheti ki a karma törvé-
nyét, kivéve azok, akik tudják, hogyan működik.
Ahhoz például, hogy megértsük, hogy a karma hogyan képes háborút okozni,
vegyük a Védák egyik hasonlatát. Néha úgy keletkezik a tűz egy bambusz liget-
ben, hogy a törzsük egymásnak dörzsölődik. A tűz valódi okai nem maguk a fák,
hanem a szél, amely mozgatja őket. A fák csak eszközök. Ehhez hasonlóan két
nemzet nem a valódi okai annak a súrlódásnak, amely jelen van közöttük. A va-
lódi okot a világ állítólagosan ártatlan polgárainak karmája szolgáltatja.
A karma törvénye szerint a szomszéd boltnak vagy hamburger árusnak több
köze van a fenyegető háborúhoz, mint bármi másnak. Rémült döbbenetet vált
ki bennünk egy nukleáris háborúnak az ígérete, miközben hasonlóan ijesztő az
a mészárlás, amelyet minden nap jóváhagyunk a világ automatikus mészárszé-
kein.
Az, aki megeszik egy állatot, mondhatja, hogy nem is ölt meg senkit, azonban
amikor szépen csomagolt húst veszünk az üzletben, azért fizetünk, hogy az ál-
latot valaki más leölje helyettünk, és így mindkét résztvevő utoléri a karmikus
visszahatás.
Nem képmutatás az, ha valaki a békéért tüntet, aztán beül a McDonald’s-be
egy hamburgerre, vagy hazamegy vagdalt húst enni? Ez az a kétszínűség, amit
George Bernard Shaw is elítélt:
We are living graves of murdered beasts
Slaughtered to satisfy our appetites
We never pause to wonder at our feasts
If animals like men could possibly have rights.
We pray on Sunday that we may have light,
To guide our footsteps on the paths we tread.
We are sick of war; we do not want to fight,
And we gorge ourselves upon the dead.
Az ahimsa lehetővé teszi az állat számára, hogy a természetes evolúciós folya-
maton keresztül mehessen. Ha megölik, a következő életében újra vissza kell
térnie ugyanabba a fajba.

Azok, akik megértik a karma törvényét, tudják, hogy a béke nem a tüntetések-
ből és a petíciókból fakad, hanem abból, ha kampányszerűen oktatjuk az embe-
reket annak a következményeire, ha ártatlan állatokat gyilkolnak le, a meg nem
született gyerekekről nem is beszélve.
A farmtól a frigóig

• csillandi

• 2010. dec. 13. 12:44

• Még nincsenek kommentek

10-12-12

A törődés nektárja
Van egy nagyon hatékony módszer arra, hogy miként tudunk kitörni a minden
napi mentális feltételekhez kötöttségünkből. A módszer egyszerű: mások érde-
kében kell gondolkodnunk és cselekednünk, nem csak a saját kis egónk hatás-
körében, amely gyakran igen korlátozott, és mindig ugyanaz ismétlődik, ezért
valójában többnyire kicsit unalmas.
Nézzük meg az életünket, és lássuk meg világosan, hogy vajon segítünk-e má-
soknak abban, hogy a szenvedéseik lecsökkenjenek. Általában főként arról gon-
dolkozunk, és azon dolgozunk, ami nem működik az életünkben. Igen, lesznek
gondok, és sok közülük megoldatlan marad. Azonban mindannyian nagyobbak
vagyunk, mint a mi kis problémáink.
Ezek a tapasztalatok, nehézségek, kihívások mind a mi egyéni csataterünknek
a részei, és foglalkoznunk kell velük, hogy találkozhassunk Krisnával a másik ol-
dalon. Ezért mondja Krisna, hogy aki kedves a számára, azt nem zavarja meg
sem a szenvedés, sem a boldogság. Ezek az emberek nem magukat helyezik a
középpontba. Minél inkább így gondolkodunk, cselekszünk és szőjük a tervein-
ket, látni fogjuk, hogy az életünkben annál kevesebb gond, ügy és pangás lesz,
vagy mindezek el is tűnnek.
Amellett, hogy betartjuk a lelki fogadalmainkat, követhetünk 8 másik elvet
még. Ezek a Közösségépítés Négy Elve ill. az Egyensúly Négy Elve.
A Közösségépítés Négy Elve

1. Bánj mindenkivel, akivel találkozol úgy, mintha a lelki életed sikere vagy ku-
darca a velük való kapcsolatnak/bánásmódnak a minőségétől függene.
2. Gondolj a legtöbbet arra, akit a legjobban szeretsz, és próbálj meg mindenki-
vel ugyanolyan minőségű szeretettel bánni.
3. Minden nézeteltérést először a saját hibádként láss.
4. Ismerd fel, hogy azok az emberek, akik jelenleg a környezetedben vannak,
akár lehetnek azok a társaid, akikkel leéled az életedet, és akik valószínűleg ott
lesznek veled a halálod pillanatában is.
Az Egyensúly Négy Elve

1. Fektess több hangsúlyt arra, hogy legyenek szereteten alapuló vaisnava kap-
csolataid. Tekints minden interakciót a szeretet utáni kiáltásnak, vagy a szere-
tet kiterjesztésének.
2. Tégy nagyobb erőfeszítést arra, hogy a nők és a gyerekek védelmet élvezhes-
senek. A Bhagavatam említi, hogy amikor az időseket, a bráhmanákat, a tehe-
neket, a nőket és a gyerekeket nem védelmezik, nem csak az fog szenvedni,
aki elmulasztja ezt, hanem az egész közösség vagy a társadalom is.
3. Hozd egészséges egyensúlyba a lelki és az anyagi életedet, de bizonyosodj
meg arról, hogy az utóbbi támogassa az előbbit.
4. Légy hűséges a saját lelki gyakorlataidhoz, de ne válj szektariánussá. Az a
feladatunk, hogy hűek maradjunk a saját vallási hagyományainkhoz, azonban
mások szabad választását is tisztelnünk kell.
 • csillandi

• 2010. dec. 12. 12:39

• Még nincsenek kommentek

10-12-11

A napisten ajándéka

5000 évvel ezelőtt az öt Pándava herceg volt a világ trónjának örököse. Durjód-
han, irigy unokatestvérük azonban mindig azon törte a fejét, hogyan is szaba-
dulhatna meg tőlük, hogy aztán magának követelhesse a királyi koronát. Azon-
ban nem bizonyult egyszerű tervnek a Pándavákat eltenni láb alól, mert a Pán-
davák az Úr Krisnának a különleges barátságát élvezték. Mindenki tudta, hogy
Krisna hatalma határtalan. Azonban, mivel csalt kockajáték közben, Durjódhan-
nak sikerült unokatestvéreit száműznie az erdőbe 13 évre. Magukkal vitték Dra-
upadít is, mindhármójuk gyönyörű és odaadó hitvesét.

Azért, hogy segítse a Pándavákat száműzetésük alatt, a Napisten ajándékozott

Draupadínak egy különleges edényt. Segítségével mindig meg tudta etetni a
saját családját, ill. akár megszámlálhatatlan vendégét is. Az egyetlen szabály
az volt, hogy miután Draupadí már evett, a varázslatos edényből kifogyott az-
napra az étel. Ezért annak ellenére, hogy az erdőben éltek, a Pándavák sosem
maradtak éhen.

Durjódhana és öccsei gyakran kémkedtek a Pándavák után, miközben azok a

száműzetésüket töltötték az erdőben. Egy napon, miközben Durjódhanék a kö-
zelükben állomásoztak sátraikban, egy híres misztikus jóginál, Durvászánál tet-
tek látogatást. Durvásza nagyon heves természetű volt. Ha feldühödött, halálos
átkot szórt az emberekre. Ha azonban elégedett volt, hamarjában adott áldáso-
kat is.

Ez alkalommal Durvásza nem volt egyedül. 10000 tanítványával jött. Durjódha-

na fortélyos és gonosz szívű is volt. Ezért végtelenül ügyelt arra, hogy a nagy
szentet a lehető legnagyobb figyelemmel köszöntse. Személyesen gondosko-
dott arról, hogy bármikor is jelezte Durvásza, hogy éhes, akár az éjszaka köze-
pén is vigyenek neki ételt. A jógi természetesen elégedett volt Durjódhana szol-
gálatával, és pár nap múlva így szólt: „Kérj egy áldást. Megadom, bármire
vágysz.”

Durjódhana majd kibújt a bőréből. Pontosan erre számított. De nem akarta,

hogy a jógi megsejtse, hogy a vágya nem nélkülözi a rosszindulatot, ezért ájta-
tosan így válaszolt: „Nagyon kedves vagy. Az egyetlen dolog, amit szeretnék,
az az, hogy szeretett unokatestvéreim, a Pándavák részesülhessenek a társasá-
godban. A jószerencse úgy hozta, hogy nem messze laknak most innen. Csak
arra vágyok, hogy meglátogasd őket.” Durvásza rábólintott erre az egyszerű ké-
résre. Durjódhana nézte, ahogy Durvásza és 10000 tanítványa elindulnak. „A
Pándavák már ebédeltek. Képtelenek lesznek megetetni Durvászát és a tanít-
ványait. Elképzelni sem tudom, milyen szörnyű átkot szór Durvásza majd a fe-
jükre!” - kuncogott magában.

A legidősebb Pándava, Juddhistira és a fivérei köszöntötték Durvászát és híveit,

amikor azok elérték a táborhelyüket. A herceget letaglózta, amikor meglátta,
mennyi vendégük van. Ahogy a társaság odaért, Juddhistira Draupadíhoz for-
dult és odasúgta neki: „Gyorsan, elő a varázslatos edényeddel, hogy valamivel
megkínálhassuk őket!” „Hiszen már ettem.” – vallotta be Draupadí. „Az edény
már üres, egészen holnapig.”

Miután pár udvarias szót váltott a bölccsel, Juddhistira azt javasolta neki: „Ked-
ves Durvászám, olyan sokáig jártátok az erdőt. Kérlek, menjetek és fürödjetek
meg. Amikor visszatértek, vár majd rátok az ebéd.” Durvásza és a tanítványai
boldogan a folyóhoz indultak. A Pándavák eközben kétségbeestek. Durvászá-
nak a hírhedt hirtelen természetéről ők is tudtak, miszerint nagyon gyorsan fel-
mérgesedik, és átkának ereje sem volt titok előttük. Draupadí szeme könnyek-
ben úszott. Ebben a helyzetben egyetlen dolgot tehetett: szíve mélyéről az Úr
Krisnáért kiáltott: „Ó, Univerzum Irányítója, ó, istenek Ura, kérlek, védj meg
minket. Nélküled elvesztünk.”

Csodával határos módon, csak úgy a semmiből, Krisna megjelent előtte. Figyel-
mesen hallgatta, ahogy Draupadí vázolta az egész helyzetet, azonban nem
árulta el a megoldást. Ehelyett panaszkodni kezdett: „Éhes vagyok, Draupadí.
Hoznál egy kis ételt nekem?” Draupadí zavartan így felelt: „De hát már elmond-
tam neked, hogy a Napisten edénye üres. Nem ad ma több ételt. Most már két
gondom is van: sem Téged, sem Durvászát és az embereit sem tudom meg-
etetni.”

Krisna csak mosolygott. „Ne aggódj. Csak hozd ide azt az edényt.” Draupadí el-
töprengve vitte oda Krisnának az edényt, aki közelebből is megvizsgálta: „Ó,
nagyon ízletesnek tűnik.”- mondta, amint felfedezett egy darabka zöldséget,
ami az edény peremére száradt. Ujjai közé vette és szájába dobta. Aztán arra
kérte, Bhímát, a Pándava hercegek legerősebbjét, hogy hívja vissza Durvászát
és embereit a folyóról. „Mondd meg nekik, hogy kész az étel.”

Ahogy Bhíma a folyóhoz közeledett, látta, hogy Durvásza és a többi bölcs mind
ott álltak derékig
megmártózva a vízben. Mindannyian nagyon különlegesen viselkedtek: a hasu-
kat simogatták, mintha az tele lenne étellel. Bhíma hallotta, ahogy Durvásza
azt mondja: „Ó, nem! Nézzétek, ott jön Bhíma a buzogányával. Ha megsértjük
azzal, hogy visszautasítjuk, amit Draupadí főzött, nagyon mérges lesz. Hogyan
is ehetnénk? Teljesen tele van a hasunk. Semmit sem tudnék most enni, nem
számít, milyen finom!”
Bhíma alig hitt a szemének és a fülének. Durvásza 10000 tanítványa is váltig
állították: „Én sem tudnék most semmit sem enni.” Ekkor ahogy Bhíma közele-
dett, mind szétszéledtek az erdőben, bár még vizesek és félmeztelenek voltak
a fürdő után. Bhíma nevetett, és visszafutott, hogy elmesélje mindezt a Pánda-
va hercegeknek. Megkönnyebbülésükre a vendégeik sosem tértek vissza.

Draupadí így szólt: „Rájöttem, mi történt. Ha megöntözöd a fa gyökerét, a többi

része – az ágai, a levelei és a virágai is részesülnek a vízből. Krisna a fa gyöke-
re. Ezért amikor Krisna elégedett, mindenki elégedett, beleértve Durvászát és
több ezer követőjét is.”

Draupadí odaadásának és az Úr Krisna kedvességének hála, a Pándavák meg-

menekültek Durjódhana gonosz tervétől.

• csillandi

• 2010. dec. 11. 12:36

• Még nincsenek kommentek

10-12-11

A mobiltelefon vs. a Bhagavad Gíta

Azon tűnődök, mi történne, ha úgy bánnánk a Bhagavad Gítánkkal, mint a mo-
biltelefonunkkal?

Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk a táskánkban vagy a zsebünkben?

Mi lenne, ha számtalanszor felütnénk egy nap?

Mi lenne, ha visszafordulnánk, ha elfelejtenénk eltenni?

Mi lenne, ha arra használnánk, hogy a szöveges üzenetet olvashassunk?

Mi lenne, ha úgy bánnánk vele, mintha nem is tudnánk nélküle élni?

Mi lenne, ha ajándékba adnánk a gyermekeinknek?

Mi lenne, ha használnánk utazás közben?

Mi lenne, ha vész esetén hozzá fordulnánk?

Ösztönözve érzed most magadat arra, hogy feltedd a kérdést: „Hmm, hol van a
Bhagavad Gítám?”
Ó, és még valami. A mobiltelefonnal ellentétben nem kell amiatt aggódnunk,
hogy a Bhagavad Gítánk nem kapcsol, mert az Úr Krisna már kifizette a szám-
lát.

Állj meg és gondolj bele: „Mi az, ami elsődlegesen fontos a számomra?”

Nincs több nem fogadott hívás. – Krisna megadja számunkra azt, amire szüksé-
günk van.

Nem merül le az akkumulátor. – A Krisnával való kapcsolat lelki és örökkévaló.

Nincs többé „Kérlek, hívj vissza üzenet!”. – Mert Ő ott lesz számodra minden
pillanatban!!!

Énekeld, hogy

Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare

És légy boldog!

• csillandi

• 2010. dec. 11. 12:35

• Még nincsenek kommentek

10-12-10

A lélek beszéde
Ez az élet, amelyet élünk, nem az egyetlen. Sokon túl vagyunk már. A bennünk
lévő tudatosság szikrájának, az önvalónak, vagy a léleknek, vagy bárminek is
nevezzük, nincsen sem kezdete, sem vége. Kés nem vághatja ketté, a tűz nem
égetheti, szél nem száríthatja. Azonban az életnek ez a szikrája az egyik testből
a másikba kerül.
„Ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan. E halhatatlan lelket senki sem
képes megsemmisíteni.” Bhagavad Gita 2.17
Először gyermek tested van, aztán fiatal, majd középkorú, végül öreg. Azonban
mindegyik testben ugyanannak érzed magadat, mivel te magad ugyanaz vagy.
Csak a tested változott meg. A test változik, azonban te ugyanaz maradsz. Te-
hát te és a tested különböztök egymástól. Nem ez a test vagy.
A test végső változását halálnak hívjuk. Azonban ez valójában nem is a végső.
Csak egy átmenet, egy újabb lépés. Ahogy a gyerekkorból a fiatalkoron át az
öregkorig változol, a halálodkor tovább állsz, hogy újrakezd a kört a születéssel
és egy újabb testtel.
„Nem volt idő amikor én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a kirá-
lyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.” Bhagavad Gita 2.12
Amit ebben az életünkben teszünk, az a következő életünk útjára léptet minket,
ahogy amikor iskolásak vagyunk, az felkészít minket arra, hogy mi lesz velünk,
ha vége az iskolának. A következő életünkben feljebb emelkedhetünk, vagy lej-
jebb csúszhatunk. Vagy akár meg is szabadulhatunk ettől a körforgástól.
• csillandi

• 2010. dec. 10. 12:11

• Még nincsenek kommentek

10-12-08

A különbség Arjuna és Duryodhana között

Történt egyszer, hogy miután kihirdették a kuruksetrai háborút, Duryodhana
hírvivőket küldött a földgolyó minden részére azzal a céllal, hogy számos király-
tól segítséget kérjen. Azonban Krisna olyan hatalommal bírt, hogy az személyes
felkérést indokolt. Duryodhana is tudta, hogy Krisna volt a Pándavák fő táma-
sza, ezért ha ő élvezheti a támogatását, akkor a Pándaváknak semmi esélyük
nem marad arra, hogy megnyerjék a háborút. Arjuna is számításba vette Kris-
nát, ezért mindketten úgy döntöttek, hogy elmennek Dvárakába.
Amikor Arjuna Dvárakába ért, látta, ahogy a palota őrei Duryodhanát fogadják.
A két herceg, miután köszöntötték egymást, együtt mentek tovább Krisna háló-
szobája felé. Krisna egy nagy ágyon aludt. Egyik felesége óvatosan legyezte Őt.
Duryodana egyenesen az ágy fejtámlájához ment és leült, Arjuna azonban Kris-
na lábainál maradt, összetett kézzel megállt ott, és szeretet fakasztotta köny-
nyek csillogtak a szemében.
Egy idő után Krisna felébredt, s látta, ahogy Arjuna szeretettel meghajol előtte.
Krisna felült s meglátta Duryodhanát maga mellett. Miután üdvözölte mindkettő-
jüket, megkérdezte, mi szél hozta őket. Duryodhana azt válaszolta:
- Köztudott, hogy ugyanolyan jó szándékkal viseltetsz irántam és Arjuna iránt
is. Azért jöttem, hogy a segítségedet kérjem a háborúban. Valójában Arjuna
előtt érkeztem, ezért úgy helyes, hogy inkább nekem segíts, mint neki. Ez a jó
emberek bevett gyakorlata, s te, Krisna, a legkiválóbb vagy az emberek között.
- Krisna erre rámosolygott Duryodhanára.
- Elfogadom, hogy te érkeztél először. Azonban Arjunát pillantottam meg előbb.
Ezért azt hiszem, mindkettőtöknek segítek. A szentírások előírják, hogy először
a fiatalabbnak kell segíteni, ezért először Arjunának ajánlom fel a segítségemet.
Egymillió fős hadsereggel rendelkezem, katonáimat Narayánnak hívják, s mind
egyenlő erősek a csatában. Egyikőtök megkaphatja őket, a másik pedig Engem.
Én viszont nem fogok harcolni. Félreteszem a fegyvereimet az egész csata ere-
jéig. Ó, Kunti fia, hogy döntesz?

Arjuna habozás nélkül Krisnát választotta. Duryodhana alig tudta leplezni örö-
mét. Azt gondolta, hogy Arjuna szentimentalizmusa legyőzte az értelmét. Hal-
vány mosollyal az ajkán, Duryodhana így szólt:
- Úgy tűnik, hogy nekem csak a hadsereg maradt. Engedelmeddel, Ó Kesava,
most távozom.
Miután Duryodhana elment, Krisna megkérdezte Arjunát:
- Miért Engem választottál, ha tudtad, hogy nem fogok a saját seregem ellen
harcolni?
- Mert nincs kétség afelől, hogy ahol Te ott vagy, ott van a győzelem is. – felelte
Arjuna.
Arjuna Krisna iránti odaadó szelleme fontos elem, ha meg akarjuk érteni a
Bhagavad-Gítát. Duryodhana anyagi szempontból számító volt, s nem értette,
hogy Krisna felsőbbrendű. Arjuna az Urat választotta, mivel szerette Őt, ezzel
szemben Duryodhana Krisna energiái mellett döntött, mivel arra vágyott, hogy
kihasználja őket a saját önző érdekeiért. Tedd fel magadnak a kérdést: Kihez
vonzódnál? Olyasvalakihez, aki szeret téged, és meg akarja osztani a szeretetét
veled és másokkal, vagy azt, aki csak hízeleg neked, hogy pénzt csaljon ki belő-
led, mert olyan gazdag vagy? Az egyik hozzád vonzódik, a másik a zsebedhez.
Ehhez hasonlóan, az olyan bhakták, mint Hanumán is, a Legfelsőbb Úr Rámá-
hoz és az Ő szolgálatához vonzódnak. Másfelől az olyan démonok, mint Rávana,
az Úr energiájához vonzódnak, Síta anyához. Így az ilyen démonok isten király-
ságát akarják Isten nélkül, ezért önnön pusztulásukat hozzák a saját fejükre.
Az Úr beszél Arjuna Bhagavad-Gítában betöltött szerepéről (4.3): „bhakto 'si me
sakha ceti” – „Arjuna, te az én hívem és barátom vagy, ezért átadom neked ezt
a legbizalmasabb tudást.” Úgy kell hozzáállnunk a Bhagavad-Gítához, ahogyan
azt Arjuna tette. Ha ugyanazzal a mentalitással halljuk, akkor hasznot húzha-
tunk a Bhagavad-Gíta tanulmányozásából; máskülönben a tanulás csak egy
külső tettetés lesz, míg a szív nem változik meg kézzelfogható módon.

• csillandi

• 2010. dec. 8. 12:08

• Még nincsenek kommentek

10-12-07

A jógi ruhája
Élt egyszer egy fiatal jógi a folyó partján. Az élete egyszerű és gondtalan
volt; majdnem egész nap a jógát gyakorolta. Mivel nem volt semmi felelőssége,
rengeteg ideje volt arra, hogy csak békésen üldögéljen lehunyt szemekkel, és a
gondolatait a szívben lakozó Úrra összpontosítsa. Ez tette ki a napi meditáció-
ját.
Egy napon miután megfürdött a folyóban, kimosta az egyetlen darab ru-
háját, és kiterítette a sziklás parton. Miközben arra várt hogy megszáradjon,
egy gondolat ütött szöget a fejében: „Arra vesztegetem az időmet, hogy erre
várok. Szerzek egy másik darab ruhát, és akkor azonnal felöltözhetek.”
Pont akkor arra ment egy sadhu (bölcs ember). Ez a sadhu tudott mások
gondolataiban olvasni. Megállt és a következő szavakkal szólt a fiatal jógihoz:
„Drága fiam, tudom mi van a fejedben. Időt akarsz spórolni. De ahelyett, hogy
egyre több és több tulajdont halmoznál fel, jobb elégedettnek lenni azzal, amid
van.” Aztán megáldotta a jógit, és folytatta az útját.
 A fiatal jógi elgondolkozott a sadhu tanácsát, de mégis úgy határozott,
hogy egy plusz öltözet nem túl nagy vágy. Elment a piacra és vett egyet.
Másnap szokás szerint a folyóban fürdött, kimosta a ruháját, és kitette a
sziklára száradni. Aztán felvette az újat és meditációba kezdett. Kis idő eltelté-
vel észrevette, hogy éhes egerek lyukat rágtak a régi ruhájába. Először elcsüg-
gedt, de aztán jó ötlete támadt: „Tudom már! Szerzek egy macskát, hogy elker-
gesse az egereket.” Megint elment a piacra, és vett egy macskát.
A következő napja boldogan és békésen meditációval töltötte. De ahogy
beköszöntött az este, a macska elkezdett nyávogni, ami megzavarta a jógit. „Ó,
tejet akar.” – morogta. Vonakodva elment újra a piacra és ezúttal egy tehénnel
tért vissza.
A másnap békésen telt, amíg az este a tehén elkezdett bőgni. „Nem fo-
gom minden nap megfejni” – gondolta a jógi „Túl sok időt vesz igénybe.” Elment
hát a faluba, és megkérte egy fiatal lány kezét. Megfejte a tehenet, és a macs-
kának adta, a macska meg távol tartotta az egereket a jógi ruhájától. A jógi egy
ideig boldog volt.
Egyik este a jógi felesége panaszkodott: „Elegem van abból, hogy egész
nap csak meditálsz. Otthont akarok. Így hát a jógi épített egy házat. De ekkor a
felesége egyedül érezte magát és gyerekeket akart...
Ahogy telt múlt az idő a jógi egyre kevesebbet meditált és egyre többet
aggodalmaskodott. Állandóan lefoglalták a ház a gyarapodó család és az álla-
tok. Néha, amikor volt egy szabad perce, azokra a gondtalan időkre emlékezett
vissza, amikor összes vagyona egy szál ruha volt.
Egy napon éppen ezen elmélkedett, amikor a sadhu ismét arra járt. A sadhu el-
mosolyodott és megjegyezte: „Látom, eltöprengtél, ezért újra csak azt mondom
neked, hogy jobb, ha az ember elégedett azzal, amije van. Mert ahogy valaki
elkezd vágyni dolgokra, nincs annak vége.”
• csillandi

• 2010. dec. 7. 12:07

• Még nincsenek kommentek

10-12-06

A hamis ego
A hamis ego, ami a pszichológiai alkatunknak egy káros eleme, aminek a hatá-
saitól sokan szenvedünk, mert azt sugallja: „Én vagyok a legnagyobb, jobban el
tudom végezni, mint bárki más, nekem nincsen szükségem segítségre!”
Különösen nyugaton jellemző, hogy születésünk óta arra nevelnek minket a kör-
nyezetünkben, hogy ezekre a fajta eszményképekre törekedjünk. Sokan szilár-
dan azt képzelik, hogy az életben szükséges, hogy másokra jó benyomást gya-
koroljunk, és tiszteljenek minket. Amikor azonban csatlakozunk a Krisna-tudat-
hoz, ráébredünk arra, hogy Krisna a legfelsőbb imádandó személy, ezért a fel-
tételekhez kötött elménk sokszor úgy érzi, hogy övön aluli ütést kapott.
Annak ellenére, hogy nagy tudást halmoztunk fel, nehezünkre esik visszafordul-
ni oda, ahonnan jöttünk, és megpróbálni megszabadulni attól a tudástól, amit
már magunkévá tettünk. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem tudjuk egy
részét hasznosítani annak, amit már megtanultunk, azonban egy lelki tanító-
mester irányítása alá kell vetnünk magunkat, aki maga is megfelelő lelki tudás-
ban részesült a saját gurujától. A lélek tudománya az, ami hiányzik a nyugati
oktatásból.
Fiatal kortól kezdve lehet ösztönözni az embert arra, hogy legyen kreatív, fes-
sen képeket vagy írjon verseket stb. A szülőktől csak dicséretet kaptunk, és az
iskolában is méltattak minket olyan dolgokért, amiért nem kellett volna. Fontos,
hogy bátorítsák a nebulókat, azonban a túl sok dicséret gyakran több gondot
hoz magával, mint hasznot. „Dicsérj akkor, ha az helyénvaló.”
Az iskola fegyelmező rendszere az, amely erőt ad anélkül, hogy a hamis egot
hizlalná, s efelé kell törekednünk. Ez minden korcsoportra igaz. Ha őszintén törő-
dünk a tanulóinkkal, akkor fegyelmeznünk kell őket.
A hamis ego eredményeképpen az ember elveszíti lelki beállítottságát, és azt
hiszi, hogy mindent megengedhet magának, és ez arra ösztönzi az embert,
hogy függetlenül cselekedjen. Ez a „szabad szellem” úgy megtéveszti az
egyént, hogy ez okozhatja a hatékony szervezet vesztét. Ahogy azt a mondás
egyszerűen kijelenti: „Egységben állunk, és széthúzva esünk el.” A hatékony
vezetéshez protokollra van szükség.
Csak akkor rendelkezik valaki egy fizikailag egészséges és mozgatható testtel,
ha minden testrész az agy jeleivel összhangban cselekszik. Ehhez hasonlóan,
hogy ha elfogadóak vagyunk a feljebbvalóink utasításaival szemben, csak ak-
kor tudunk bármit is elérni. Gondolod, hogy a Róma Birodalom kiterjeszthette
volna olyan messzire a határait, ha a centuriók és legionariusok úgy döntöttek
volna, hogy saját kényükre-kedvükre cselekszenek? Ha a hamis egonak a befo-
lyása alatt megpróbálunk függetlenül cselekedni, akkor a fejlődésünk szeszé-
lyes és lassú lesz. Együtt nagy dolgokat érhetünk el.
Sri Krisna mindennek a Legfelsőbb irányítója, és ha abban merülünk el, hogy
egy jól irányított oktatási rendszert alakítunk ki, miközben Rajta meditálunk, és
a feletteseink vezetésében teljes bizalmat fektetünk, akkor nem vallhatunk ku-
darcot. Szolgálói hangulatot kell felvennünk, és nem szabad arra kísérletet ten-
nünk, hogy a saját presztízsünket élvezzük.
Megkérdezhetnénk: Ki a jobb ember; aki lenyeli a büszkeségét, és hatalmas si-
kereket arat, vagy az, aki függetleníti magát, azonban kevés dolgot ér el? Ami-
kor sütemény sütünk, követjük a receptet, azonban ha valaki spekulál és úgy
dönt, hogy „Ma kihagyom az élesztőt, végül nem hiszem, hogy olyan fontos len-
ne!”, akkor vajon fel fog-e jönni a sütemény? Nem!
Ezért annak ellenére, hogy nem könnyű egy felfuvalkodott hamis egot kezelni,
Krisna és a guru segítségével felül tudunk emelkedni a világi feltételekhez kö-
töttségen, és megtanulhatunk szépen szolgálni.

• csillandi

• 2010. dec. 6. 11:57

• Még nincsenek kommentek

10-12-05

A halál tava
Egyszer a Pándava hercegek egy sűrű erdőben sétáltak és eltévedtek. Végül
hosszú menetelés után kimerültek és megszomjaztak, és úgy döntöttek, hogy
egy fa hűvös árnyékában pihennek meg.
Yudhistira így szólt a legfiatalabb fivéréhez:
- Nakula, vízre van szükségünk. Mássz fel erre a fára, és nézd meg, van-e folyó
a látóhatáron belül. - Nakula, bár fáradt volt, felkapaszkodott a magasba.
- Igen, látok egy tavat. – kiáltotta, a többiek megkönnyebbülésére.
- Jó. – szólt rekedten Yudhistira, kiszáradt torokkal. – Hoznál egy kis vizet ne-
künk, kérlek?
Nakula a tóhoz szaladt. Már szinte érezte, ahogy a hűsítő víz felüdíti kiszáradt
ajkait. Letérdelt, és épp a szájához emelte vízzel teli tenyerét, amikor egy hang
így kiáltott.
- Megállj! Ne igyál, amíg nem válaszoltál a kérdésemre. Én vagyok ennek a tó-
nak a gondozója. Ha nem hallgatsz rám, meghalsz. – A teljesen kimerült Nakula
úgy döntött, hogy elereszti a füle mellett, amit hallott. Belekortyolt a vízbe,
majd azonnal holtan esett össze.
Eközben a többi Pándava várakozott, ami éveknek tűnt a számukra. Minden
perc egyre kétségbeesettebben fokozta a szomjúságukat. Így Yudhisthira kö-
nyörgött másik fivérének:
- Sahadeva, segítenél Nakulának elhozni a vizet? – Sahadeva gyakorlatilag kú-
szott a tóig, és letaglózta, amikor a testvérét holtan találta. Az ő torka is égett a
szomjúságtól, ezért a víz széléhez sietett. A hang ismét arra intette, hogy álljon
meg. Sahadeva ügyet sem vetette a tanácsra, és kimert egy tenyérnyi vizet.
Ahogy az öccse, ő is azon nyomban meghalt.
Yudhistera ezután Arjunát, majd kisvártatva Bhímát küldte el. Egyikük sem tért
vissza. Yudhisthira, miután megértette, hogy valami nagyon nincs rendjén,
maga indult útnak. Alig hitt a szemének. Négy bivalyerős harcos élettelen teste
feküdt szanaszét a tó partján. Hogy halhattak meg ilyen könnyen harc nyoma
nélkül? Szomorúságában térdre rogyott. Elképzelhetetlen volt számára hű fivé-
rei nélkül élni. Olyan sok mindent feláldoztak, hogy elégedetté tegyék őt, és
most örökre elmentek. Ekkor a saját kínzó szomjúsága felülkerekedett fájdal-
mán, és a hűs, frissítő víz felé kúszott.
- Megállj! – kiáltott a vészjósló hang. – Nem ihatsz ebből a vízből, amíg nem vá-
laszoltál a kérdéseimre. Vedd komolyan ezt a figyelmeztetést, vagy ugyanaz
lesz osztályrészed, mint a fivéreidé. - Yudhisthira megállt, és az eget kémlelve,
így válaszolt:
- Úgy teszek, ahogy kéred, a legjobb képességeim szerint. De mielőtt így te-
szek, kérlek, mutasd meg magad. Megdöbbent, hogyan állt hatalmában egyet-
len személynek, hogy megölje mind a négy fivéremet. Pusztán maga Bhíma
ereje tízezer elefántéval vetekedett. Nincs olyan ember, akinek annyi ereje len-
ne, hogy megölje bármelyik öcsémet.” – Egy hatalmas és félelmetes jaksa, egy
varázsló jelent meg a herceg előtt. Yudhistira tisztelettel összetette a kezét, és
kissé meghajolt a varázsló előtt.
- Köszönöm. Kérlek, tedd fel kérdéseidet.
- Alázatod lenyűgöző. – mondta a jaksa. – Íme, az első kérdésem: Mi nagyobb,
mint a szél?
Yudhisthira így válaszolt:
- Az elme természetesen.
A jaksa összedörzsölte a kezét.
- Helyes. De tudod-e, mi a legértékesebb vagyontárgy?
- Ez is könnyű – a tudás?
- De mi az igaz tudás?
- Az igaz tudás az isteni ismerete.
- Most mondd meg, mi az, ami csak akkor kellemes, ha feladod?
- Ez csak a büszkeség lehet.
- És mi erkölcstelen?
- Másokról rosszat mondani.
- Tudod-e mi a jótékonyság?
- Minden élőlénynek védelmet adni.
- Mi a türelem? – Yudhistira levette szemét a tó hűs vízéről, és megpróbált nem
törődni szomjúságával.
- A türelem az érzékek irányításának képessége.
- És az utolsó kérdésem: Mi a legcsodálatosabb dolog a világon?
Yudhisthira óvatosan megfontolta a választ, mielőtt megfelelt volna erre az
utolsó kérdésre. Újra rátekintett halott testvéreire. Magabiztosan így szólt:
- Nap nap után meghalnak az élőlények. Senki sem kerülheti ezt el, mégis azok,
akik itt maradnak, azt gondolják, ők nem fognak meghalni. Van-e ehhez fogható
csodálatos dolog még?
A jaksa szélesen elmosolyodott.
- Elégedett vagyok intelligens válaszaiddal, te vagy a legbölcsebb ember, és
megérdemled, hogy egy áldást kérj tőlem. Visszaadom egyik fivéred életét. Kér-
lek, válaszd ki, ki legyen az. – Kisvártatva, hogy megfontolja a döntést, Yudhisti-
ra így szólt:
- Nakulát választom.
- De miért Nakulát? Miért nem az erős Bhímát vagy Arjunát? Bizonyosan ők ér-
tékesebbek számodra.
- Apámnak két felesége volt, Kunti és Mádri. Bhíma, Arjuna és én Kunti fiai va-
gyunk, ezért Mádri javára Nakulát választom. – A jaksa megörült ennek az ön-
zetlen válasznak, ezért minden halott fivérét visszahozta az életbe, és aztán
felfedte valódi kilétét.
- Az atyád vagyok, akivel még sosem találkoztál. Én vagyok a halál ura, és az
ismerője annak, ami helyes és helytelen. Próbára akartam tenni a bölcsessége-
det. Büszke vagyok rád, hogy ilyen jól feleltél. Fiam, mivel elkötelezted maga-
dat az igazságnak és becsületnek, sosem vallasz kudarcot.
Yudhisthira alázatosan letérdelt apja lábai elő és örömkönnyeket hullatott.
 • csillandi

• 2010. dec. 5. 11:54

• Még nincsenek kommentek

10-12-04

A guru és a tanítvány alkalmassága

A csaló lelki tanítómesternek, Guru Paramathának öt tanítványt fogadott maga
mellé. Mind nagyon engedelmesek voltak, azonban nem valami eszesek.
Történt egyszer, hogy Guru Paramartha éppen nagyon szépen felöltözve kiment
lovagolni. Ahogy a lova egy fa alá ügetett, egy alacsony ág véletlenül lesodorta
Guru Paramartha kalapját a fejéről. A tanítványok látták, amint a kalap a földre
esett, azonban nem vették fel.
Egy idő után Guru Paramartha észrevette, hogy a kalapja leesett, s a tanítvá-
nyaihoz fordult, akik a ló mögött baktattak.
- Hol van a kalapom? – faggatta a tanítványait.
- Leesett, guruji. – felelték amazok. Ekkor Guru Paramartha kérdőre vonta a nö-
vendékeit:
- Miért nem vettétek fel a kalapomat, ha láttátok, hogy leesett? – Erre az egyik
tanuló így válaszolt:
- Nem mondtad, hogy vegyük fel, guruji. – Ekkor Guru Paramartha így szólt:
- Nézzétek, ha valami leesik a lóról, szedjétek fel.
Nemsokára újra leesett a guru kalapja. A tanítványok engedelmesen felvették.
De mivel teljesen hiányzott belőlük a józan ész minden szikrája, ezért felvették
a ló ürülékét is, amit maga mögött hagyott. Belerakták a kalapba a lócitromot,
és amikor Guru Paramartha a kalapját kérte, kellemetlen meglepetésben lett
része.
- Ostobák! – kiáltott rájuk. – Egyikőtöknek sincsen esze? Tessék, itt egy lista. Ha
valami leesik a lóról, vegyétek fel, feltéve, hogy megtaláljátok a listán.
Kisvártatva a kalap újra leesett. A tanítványok látták, hogy szerepel a listán, így
felvették. A guru botja is leesett, és miután ellenőrizték a listán, a tanítványok
azt is felszedték.
A ló nemsokára ügetni kezdett, és a tanítványoknak szaladniuk kellett, hogy lé-
pést tartsanak vele. A ló ismét egy mélyre benyúló ág alatt haladt el, ami Guru
Paramarthát kiütötte a nyeregből, és eszméletlenül a földre zuhant. Amikor a
tanítványai végigfutottak a listán, nem találták rajta Guru Paramarthát sehol,
ezért odébb álltak és otthagyták.
Első körben felvetődhet a kérdés, hogy mi lett a feldíszített lóval. Azonban a ta-
nulság az, hogy a gurunak nem szabad olyan tanítványokat elfogadnia, akik
nem tudnak megfontoltan gondolkodni.
A tanítvány egyik ismérve, hogy tudja, hogyan teheti elégedetté a lelki tanító-
mestert anélkül, hogy a tanítónak mindig részletes magyarázattal kellene szol-
gálnia.
 • csillandi

• 2010. dec. 4. 11:46

• Még nincsenek kommentek

10-12-03

A fonal és a takaró
Hideg volt a hegyekben éjjel, pedig a fiatal utazók előtt több nap is állt még,
mire elérhették volna a szent Gangesz folyó forrását. Úgy verődtek egy csoport-
ba, mint falevelek, melyeket a szél egymásnak fújt. Gyakran vitatták meg több
guru (lelki tanító) tanításait.
Egyik este, ahogy aludni készülődtek, az egyik zarándok, Sivaraja azt mondta:
- Az én gurum azt mondja, hogy minden egy. Nincsen különbség Isten és a világ
között, vagy Isten és a lélek között.” Ramdas azonban ezt vitatta:
- Az én tanítóm szerint ez nem így van. Ő azt mondja, hogy bár minden Istentől
származik, ez még nem jelenti azt, hogy minden Isten. A lélek mindig különálló
az Úrhoz képest.
- Ez illúzió! – torkolta le Sivaraja. – Amikor a vízcsepp eléri az óceánt, beleolvad
abba. A különálló csepp többé nem létezik. Amikor felszabadulsz, fel fogod is-
merni, hogy valójában Isten vagy.
- Épp ellenkezőleg! – vágta rá Ramadas. – Amikor a lélek belép a lelki termé-
szetbe, bár úgy tűnik, beleolvad, azonban sosem teszi ezt. Ez ahhoz hasonlítha-
tó, mint amikor egy zöld papagáj egy zöld fára száll. Úgy tetszik, mintha beleol-
vadt volna, azonban a fa és a madár különbözőek maradnak. Ehhez hasonlóan,
a lélek a felszabadulása után is megkülönböztethető marad Istentől.
Így folyt a vita egy órán át.
- Én még mindig azt mondom, hogy minden Isten. – makacskodott Sivaraja. Az-
tán az ágyuk melletti takaróra mutatva, hozzátette. – Különféleképpen hívjuk a
ruháinkat: ing, pizsama, szári – de valójában csakis a fonal létezik.
Ramadas megrázta a fejét. Ezt nem tudta elhinni. Hogy bebizonyítsa az igazát,
Sivaraja az ágyneműjére mutatott: - Látod ezt a takarót? Ez nem más, mint cér-
nából szőtt anyag. Nincsen különbség a takaró és a fonal között.
Széles mosollyal az arcán Ramadas kihúzott egy laza szálat a saját takarójából,
majd csendesen megkérdezte:
- Azt mondod tehát, hogy nincs különbség a takaró és a fonal között?
- Persze. – felelte Sivaraja határozottan. – A gurum gyakran alkalmazza ezt a
példát.
- Remek. – nevetett Ramdas. – Akkor cseréljünk. Ma a te takaróddal alszom. Ne-
ked teljesen meg kell elégedned ezzel az egy szállal, hiszen azonos a takaród-
dal.
Sivaraj vonakodva átnyújtotta neki a takaróját. Az éjszaka kellős közepén Ram-
das arra ébredt, hogy valaki megkocogtatja a vállát. Sivaraj volt.
- Majd megfagyok, visszakaphatom a takarómat?
- Persze, – vágta rá Ramdas. – de még mindig azt hiszed, hogy minden egy?
• csillandi

• 2010. dec. 3. 11:43

• Még nincsenek kommentek

10-12-02

A Bhagavata Purána
A Bhagavata Purána a legfelsőbb Purána, és a világ problémáinak megoldását
szolgálja. Habár öt évezreddel ezelőtt gyűjtötték egybe, sok ma játszódó ese-
ményt jósol meg, és olyanokat is, amelyek csak a jövőben következnek be.
Oldalain a következő néhány kérdés vetődik fel: „Mi tehet minket igazán sza-
baddá és boldoggá? Hogy boldoguljunk ebben a korszakban – a Kali korban –,
amikor az életünk rövid, az emlékező és koncentrációs képességünk hanyatlik,
a lelki érdeklődésünk korlátozott, és könnyen félrevezethetnek minket hamis
vezetők és tanítók? Mindenekfelett, az állandó veszekedés és képmutatás okoz-
ta nagy kavarodás idején mit kell gyakorolnunk, hogy lelki fejlődésre tehessünk
szert?
Válaszként megjósolja, hogy ebben a korban Krisna inkarnációja jelenik meg, és
Isten bhaktjának álcázza magát. Nem isteni fegyverekkel jön, hanem a társai-
val, akik mind Krisna neveit fogják énekelni. Kinyilatkoztatja, hogy Isten nevei-
nek tömeges éneklése a megoldás minden problémára. Az ő neve Krisna Caita-
nya.
A Hare Krisna mantra éneklésében hatalmas erő rejlik és transzcendentális a
természet anyagi kötőerőihez képest. Ez az éneklés ezért a mindennapi élet
visszahatásai fölé emel, és az ember tudatát lelki szintre hozza. A Bhagavata
Purána szerint a Hare Krisna éneklése egy isteni módszer ahhoz, hogy az Úr
iránti szunnyadó szeretetünket fölébressze. A Hare Krisna mantra éneklése tel-
ve van Krisna kedvteléseivel, melyek örökké örömteliek.
Ennek az éneklésnek nem más a célja, mint magát Krisnát felfedni. A bhakta az
életében egy arany trónust emel a szent névnek, és úgy imádja, mint a legérté-
kesebb drágakövet. Ebben a helyzetben nincs szükség arra, hogy valami jobbat
keressen.
Minden helyzetben próbáld énekelni -
Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare
• csillandi

• 2010. dec. 2. 11:42

• Még nincsenek kommentek

10-12-01

A Bhagavad Gita szelleme

Indiában, Sri Ranga-ksetra szent helyén egy bráhmana bhakta minden nap ellá-
togatott az Úr Visnu templomába, és felolvasta a teljes Bhagavad-Gítát. Azon-
ban nem tudta pontosan kiejteni a szanszkrit szavakat, ezért a templom tanon-
cai csak kinevették. Viszont amiatt, hogy a Bhagavad-Gítá olvasása mély lelki
extázissal töltötte őt el, egyáltalán nem törődött azzal, hogy mások mit gondol-
tak felőle.
Amikor az Úr Caitanya Dél-Indiában járt, találkozott a bráhmanával, és így fag-
gatta:
- Hogyan kerített hatalmába ez az extatikus szeretet? A Bhagavad-Gítá melyik
része borít el téged ilyen transzcendentális örömmel? – A bráhmana így felelt:
- Uram, egyáltalán nem vagyok tanult ember, ezért nem ismerem a szavak je-
lentését.
Az Úr ekkor azt tudakolta, hogy miért sír. A bráhmana így válaszolt:
- Bármikor is ülök le a Gítával, az Úr Krisna megjelenik a szívemben Partha-
sarathi (Ardzsuna szekérhajtójának) formájában. Amint látom, ahogy az Úr a hí-
vét szolgálja, ez a látvány megríkat engem.
Ekkor az Úr megölelte őt és elmondta neki, hogy a Gíta olvasását teljes tökélyre
fejlesztette.
Ebből a történetből megérthetjük, hogy a Bhagavad-Gítát nem lehet anyagi in-
telligenciával tanulmányozni. A Gíta nyújtotta tudást a lelki tanítómesterek lán-
colatán keresztül kell megkapni, a tanítványi láncolaton át. Máskülönben a Gíta
tanulmányozása csak egy haszontalan gyakorlat.
 •

2012. január

12-01-31

A béke valódi jelentése

Az embert gondolkodóba ejti, vajon Krisna miért egy csatamezőt választott

arra, hogy elmondja a Bhagavad Gítát? Sokféleképpen és különböző körülmé-
nyek között is elmondhatta volna, miért éppen egy csatamezőn? Az egyik ma-
gyarázat, ami szóba jöhet az, hogy nincs még olyan kényes helyszín, mint a
csatamező, ahol győzelmet aratnak és vereséget szenvednek a felek. A hábo-
rún kívül nincs még olyan élethelyzet, amely az emberekből a legrosszabbat,
avagy a legjobbat hozná ki.

Mindig emlékeznünk kell arra, amikor Krisna odaadó szolgálata mellett kötelez-
zük el magunkat, Máyának, az illuzórikus energiának üzenünk hadat. Cserébe
Máyá harcba száll velünk, miközben saját csatáinkat vívjuk, hogy leszámoljunk
a bennünk rejlő kéjvággyal és mohósággal. A valódi béke elérése nem a külső
körülményektől függ, hanem az elme és a szív állapotától, a helyzettől függetle-
nül.

Volt egyszer egy király, aki díjat tűzött ki annak, aki a legjobban tudta ábrázolni
a Békét. Sokan próbálkoztak. A király megtekintette a képeket. Csak két fest-
mény tetszett igazán neki, közülük kellett választania.

Az egyik kép egy csendes tavat ábrázolt. A tó tökéletesen tükrözte a nyugodt,

hatalmas hegyeket, melyek körülvették. Bárki pillantotta meg ezt a képet, úgy
vélekedhetett, hogy a béke tökéletes megtestesítése. A másik képen is maga-
sodtak hegyek. Ezek azonban göröngyösen és csupaszon álltak. Fölöttük viha-
ros ég, zuhogott az eső és villámlott. A hegy oldalán tajtékzó vízesés. A legke-
vésbé sem árasztott békességet. A vízesés mögött azonban egy apró bokor nö-
vekedett egy kőrepedésben. A bokorba egy tojómadár fészket épített. A lezúdu-
ló, dühödt vízfátyol mögött ült a tojó a fészken, tökéletes békességben.

A király a második képet választotta.

- Mert a béke nem azt jelenti, hogy olyan helyen vagyunk ahol csend honol,
nincsenek gondok és nem kell keményen dolgozni - indokolta döntését. - A bé-
ke azt jelenti, hogy bár összecsaphatnak a hullámok a fejed felett, a szívedben
mégis nyugodt maradsz.

Amikor nem ragaszkodunk semmihez, csendes egykedvűséget tapasztalunk,

ami másokra is hat. A ragaszkodásoktól való mentesség belső életet jelent. Ne
rázzon meg, bármi is történik a külvilágban.

Ha nyugodtak maradunk legbelül, erőt és állhatatosságot sugárzunk mások fe-

lé.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:48

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

Csónak kedvtelés a Manasi Gangánál

Krisna idejében a Manasi Ganga szélesen hömpölygött. Egyszer Srimati Radha-

rani és barátnői a Manasi Ganga partjához mentek, hogy csónakon keljenek át
a folyón. Joghurtos edényeiket és tejből készült ételeket vittek magukkal, hogy
eladják azokat Mathurában. A csónakossal megállapodtak, hogy pár falat édes-
ségért és valamennyi vajért cserébe átviszi őket a túlpartra.

A csónakos egy ideig evezett, majd abbahagyta. Srimati Radharani és a gopik

megkérdezték, miért állt meg. Elpanaszolta nekik, hogy fáradt és éhes, ezért
képtelen tovább haladni, amíg meg nem etetik őt. A gopik megkínálták a csó-
nakost a tejtermékekből. Mindent felfalt, majd közölte velük, szundikál egy ki-
csit, s addig masszírozzák a karját és a lábát. A gopik megfenyegették, hogy ha
nem evez tovább, a vízbe dobják, így hát a csónakos ismét megragadta az eve-
zőket.
Kis idő múltán azonban megint megállította a csónakot, mire a gopik kérdőre
vonták. Így felelt:
- A csónakom már ósdi, a nagy súly miatt léket kapott. Dobjatok pár dolgot a
vízbe, különben elsüllyedünk! - A gopik kihajították a joghurtos edényeiket. Még
mindig túlsúly volt, a csónakos siránkozott:
- Ez nem elég! Még mindig befolyik a víz. Még több felajánlást kell tennetek Ma-
nasi Gangának. - A gopik nehéz ékszereiket is a vízbe hajították.

Ekkor vihar tört ki. A szél keltette hullámozás dobálta a csónakot. A csónakos is
elkezdett himbálózni. Félelmében Radharani belekapaszkodott a csónakosba.
Ekkor ráeszmélt, a csónakos nem más, mint Krisna. Radharani kihúzta Krisna
fuvoláját annak ruhája alól, s ekkor minden gopi láthatta, a csónakos valóban
Maga Krisna.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:47

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

Hit
Egy ateista filozófia Professzor arról beszél az előadásán, hogy a tudománynak
mi a gondja a Mindenható Istennel. Az kéri az egyik tanulótól, álljon fel, majd...

Prof: Szóval maga hisz Istenben?

Hallgató: Határozottan, uram.
Prof: Isten jó?
Hallgató: Persze.
Prof: Isten teljes hatalommal bír?
Hallgató: Igen.
Prof: A fivérem meghalt rákban, noha imádkozott Istenhez a gyógyulásáért. A
legtöbb ember igyekszik segíteni annak, aki beteg. Isten azonban nem így tett.
Akkor hogy lehet Isten jó? Nos? (A hallgató nem szól.)
Prof: Erre nem tudsz válaszolni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Isten jó?
Hallgató: Igen.
Prof: A Sátán jó?
Hallgató: Nem.
Prof: Honnan származik a Sátán?
Hallgató: Istentől...
Prof: Helyes. Mondd meg, fiam, a Földön létezik a gonosz?
Hallgató: Igen.
Prof: A gonosz mindenütt ott van, ugye? És Isten alkotott mindent? Igaz?
Hallgató: Igen.
Prof: Ki teremtette a gonoszt? (A hallgató nem felel)

Prof: Van betegség? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Ezek a szörnyű dolgok

mint léteznek a világban, ugye?
Hallgató: Igen, uram.
Prof: Nos, ki teremtette őket? (A hallgató nem válaszol.)

Prof: A tudomány szerint 5 érzékedet arra használod, hogy beazonosítsd és

megfigyeld a világot magad körül. Mondd meg fiam, láttad már valaha Istent?
Hallgató: Nem, uram.
Prof: Halottad valaha Isten hangját?
Hallgató: Nem, uram.
Prof: Tapintottad Istent valaha, megízlelted Istent, szagoltad Istent? Van érzéki
tapasztalatod Istenről?
Hallgató: Nincs, uram. Attól tartok, nincs.
Prof: Mégis hiszel benne?
Hallgató: Igen.

Prof: Az empirikus, kísérleti, bizonyítható protokoll alapján a tudomány azt állít-

ja, hogy Isten nem létezik. Erre mit mondasz, fiam?
Hallgató: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen, a hit. Ez a tudomány gondja is.

Hallgató: Professzor, létezik a hő?

Prof: Igen.
Hallgató: És létezik a hideg?
Prof: Igen.
Hallgató: Nem uram. Nem létezik. (Az előadó terem az események ilyetén ala-
kulása folytán elcsendesedik.)
Hallgató: Uram, nagy hő is lehetséges, vagy még annál is több, szuperhő, me-
gahő, fehér hő, kevés hő vagy még annyi sem. De nem létezik semmi, amit mi
hidegnek nevezünk. Elérhetjük a ‒273°C-ot, ami ugyan nem hő, de ennél ala-
csonyabb fok nincsen. A hideg nem létezik. A hideg pusztán egy szó, amit a hő
hiányára használunk. Nem tudjuk a hideget mérni. A hő energia. A hideg a hő
ellentéte, azaz annak hiánya. (Síri csend lesz az előadóteremben.)
Hallgató: És mi a helyzet a sötétséggel, Professzor? Létezik a sötétség?
Prof: Igen. Mi az éjszaka, ha nem sötétség?
Hallgató : Uram, ismét tévedett. A sötétség valaminek a hiánya. Létezik a gyér
fény, normál fény, éles fény, vakító fény... Ha huzamosabb ideig nincs fény, ak-
kor nincs semmi, ezt nevezik sötétségnek, ugye? Valójában a sötétség nem lé-
tezik. Ha létezne, képes lenne a sötétséget még sötétebbé tenni, ugye?
Prof: Mire akar kilyukadni, fiatalember?
Hallgató: Uram, az érvem az, hogy az ön filozofikus feltevése hibás.
Prof: Hibás? Meg tudja magyarázni, miért?
Hallgató: Uram, ön a dualitás síkján gondolkodik. Azzal érvel, hogy ha van élet,
akkor van halál, ha van egy jó Isten, akkor létezik egy rossz Isten, Isten fogal-
mát végesnek és mérhetőnek tekinti. Uram, a tudomány még a gondolatot sem
képes megmagyarázni. Az elektromosságot és a mágnesességet használja,
noha ezeket sosem látta, s a legkevésbé sem értette meg teljes mértékben.
Ha valaki úgy tekint a halálra, mint az élet ellentétére, akkor nincsen tudatában
annak a ténynek, hogy a halál nem létezhet valamitől függetlenül. A halál nem
az élet ellentéte, hanem annak a hiánya.

Hallgató: Mondja meg, Professzor, ön arra tanítja a hallgatóit, hogy a majmok-

tól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra céloz, akkor igen.
Hallgató: Uram, látta ön valaha a saját szemével az evolúciót? (A tanár moso-
lyogva rázza a fejét, s kezdi megérteni, hová akar érvelésével a hallgató kilyu-
kadni.)

Hallgató: Mivel soha senki sem figyelte meg az evolúció folyamatát működés
közben, és nem tudja bebizonyítani, hogy ez a folyamat létezik, ezért uram, ön
nem a véleményét tanítja? Ön nem tudós, hanem prédikátor! (Az osztályon mo-
rajlás fut végig.)

Hallgató: Van valaki, aki látta valaha a Professzor agyát? (Az osztály nevetés-
ben tör ki.)

Hallgató: Hallotta, megérintette, megszagolta valaha bárki is a Professzor

agyát? Úgy tűnik, senki. Az empirikus, kísérleti, bizonyítható protokoll alapján a
tudomány azt állítja, hogy önnek nincs agya, uram. Minden kijáró tisztelet elle-
nére hogy is bízhatnánk az ön előadásaiban, uram? (A teremben teljes csend. A
professzor kifürkészhetetlen arccal bámul a hallgatóra.)
Prof: Azt hiszem, a hit segítségével kell elfogadniuk, fiam.
Hallgató: Így van, uram.. Az embert és az Istent a HIT köti össze. Ez minden,
ami a dolgokat működteti és élteti.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:46

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

Krisna fuvolájának hangja

Bismillah Khan mester, a shahnai virtuóz személyesen is találkozott Sri Krisná-
val, muzulmán volta ellenére. A legendás mester mélyen tiszteli Sri Krisnát; ta-
lán ez sarkalta arra az Urat, hogy személyesen is megjelenjen előtte.

Egyszer Bismillah Khan mester Jamdshedpurból éppen Váranasziba tartott. A gő-

zös harmadosztályán utazott. Egy köztes vidéki vasútállomáson fiatal tehén-
pásztor fiú szállt a fülkébe, ahol a mester ült. A sötét bőrű, vékony fiú fuvolát
tartott a kezében. Lassan játszani kezdett rajta. Zenéjének magasabbrendűsé-
ge meglepte a mestert, aki még csak nem is ismerte a rágát, amit a fiú ját -
szott. A mester azonnal ráeszmélt, hogy a fiú maga Sri Krisna, a Legfelsőbb Is-
tenség. A Krisna fuvolájából áradó nektár eksztázissal töltötte meg a mester
szívét, s a szeméből örömkönnyek kezdtek záporozni.

A megdöbbentő előadás után a mester magához hívta a fiút, adott neki egy kis
aprót, és arra kérte, újra játssza el a dalt. Krisna engedelmeskedett. Újra és új-
ra megismétlődött, amíg Bismillah Khan erszénye ki nem ürült. A fiatal Krisna a
következő vasútállomáson leszállt, majd eltűnt.
Tény, hogy a mester épp a Kumbha mela fesztiválra (több millió bhakta hindu
vallásos összejövetelére) tartott, ahol egy hangversenyen készült részt venni.
Azon a koncerten előadta azt az új rágát, amit Krisnától tanult. A közönségnek
nagyon tetszett a dallamos rága, többször is visszatapsolták. A zeneszakértők
nem ismerték a rágát, ezért Bismillah Khantól firtatták a nevét. A mester azt fe-
lelte, a rága neve Kanharira. Másnap a lapok főcíme Bismillah Khan mester által
feltalált új, dallamos rágáról szólt. Hariprakás Csauraszja, a legendás zenész
(fuvolaművész) is olvasott róla, s Bismillah Khánnál kérdezősködött a Kanharira
rágáról. A mester felfedte előtte az igazságot, majd elénekelte Kanharirát. Ek-
kor Hariprakás Csauraszja, a világ legjobb fuvolaművésze, örömkönnyekben
tört ki.
- A Kanharira az indiai zene isteni ékköve, mivel Sri Krisnának, az Istenek Iste-
nének lótuszajkairól ered.

Egyszer az Úr Krisna megkérdezte a híveit, mivé szeretnének válni a kezében.

Páran azt mondták, lótuszvirággá, páran kagylókürtté, páran pedig csakrává,
és így tovább, a fuvolát azonban senki sem említette. Krisna azt javasolta ne-
kik, legyenek a fuvolái. Azt mondta, hogy ahogy a fuvolán, úgy az emberi test-
ben is 8 fő terület van: az öt érzékszerv, az elme, az intelligencia és az ego. Ha
megszabadulsz az egódtól, élettelen nádfuvolához válsz hasonlatossá, s akkor
eljövök érted, felveszlek a földről, s a szívedből kifújom az élettelenséget, s a
megkapó dallam szakadatlan öröm formájában fog felhangozni. Ha viszont to-
vábbra is szeretetlen, gyűlölködő és féltékeny maradsz, távol tartom Magamat
tőled, s így haszontalan leszel a céljaimra.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:45

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

Alkalmi süketség
Egy férfi és a barátja a városban jártak, az utcán sétáltak ebédidőben, s az utca
telis-tele volt emberekkel, kocsik dudáltak, taxisok csikorgatták a féket a sar-
kon, szirénák sivítottak; a város zajától szinte meg lehetett süketülni. A férfi hir-
telen odaszólt a barátjának:
- Egy tücsköt hallok. - A barátja hitetlenkedett:
- Micsoda? Biztos elment az eszed, lehetetlen, hogy meghallhatod egy tücsök
hangját ebben a zajban.
- Nem, tényleg! - tiltakozott a férfi. - Hallottam a tücsköt.
- Ez őrültség! - jelentette ki a barátja.
A férfi figyelmesen hallgatott egy pillanatig, aztán átkelt az utcán, odalépett
egy nagy beton cseréphez, ahol cserjék nőttek, fürkészte a bokrokat, s az ágak
alatt valóban megtalálta a kis tücsköt. A barátja igen elcsodálkozott.
- Ez hihetetlen! - kiáltotta. - Biztos emberfeletti a hallásod.
- Dehogy! - felelte a férfi. - Ugyanolyan a fülem, mint bárki másé. Az egész attól
függ, mire figyelsz oda.
- Ez lehetetlen! - erősködött a barátja. - Sosem hallottam volna meg egy tücsköt
ilyen zajban!
- Ez igaz - hangzott a válasz. - Attól függ, mi igazán fontos a számodra. Hadd
mutassam meg neked.
Belenyúlt a zsebébe, kihúzott pár érmét, s óvatosan leejtette azokat az útra.
Húsz méteren belül azon nyomban minden fej feléjük fordult, hogy megbizo-
nyosodjanak arról, vajon az ő pénzük csilingelt-e a járdán, noha még mindig ott
harsogott az utca zaja a fülükben.
- Érted, mire gondolok? - kérdezte a férfi. - Attól függ, mi fontos a számodra.
Egyszer, mikor Jézust tömeg vette körül, minden ember akart tőle valamit. Jé-
zus megszólalt:
- Ki ért hozzá a ruhámhoz? - Az orvosok szerint gyógyíthatatlan vérbajos nő
érintette meg őt abban a reményben, hogy meggyógyul. Így is történt. Az, hogy
Krisztus tudta, hogy valaki megérintette a ruhája szegélyét, érzékelteti, mire fi-
gyelt mindig: Istenre, és arra, mit tesz akkor Isten.
Bárcsak annyira elcsitulna a szívünk, hogy arra tudjunk összpontosítani, ami
fontos az életben. Krisna nagyon messze van, mégis nagyon közel azok számá-
ra, akik mindig a transzcendensre koncentrálnak.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:39

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

Kezeld egyenlően
Egy lelki tanító azért járta az országot, hogy az emberekkel megossza a tanítá-
sait. Egyszer egy olyan faluba ért, aminek a vezetője nem kedvelte a szenteket.
Nagyon idegesítette, ha bárki is Krisnáról kezdett beszélni.

Amikor a falu vezetője megtudta, aznap egy guru és tanítványai érkeznek ha-
marosan a településbe koldulni, gyűlést hívott össze, és azt parancsolta:
- Senki sem adhat alamizsnát ennek a gurunak, ha ma a falunkba jön kéreget-
ni, sőt, ne is nyissátok ki az ajtót, ha már ideért. - Ő maga le is lakatolta a háza
kapuját, majd kiült a tornácra.

Ahogy a guru a vezető házához ért, megállt kint, majd elkiáltotta magát:
- Bhagavati bhiksam dehi (Anya, adj kérlek alamizsnát)! - Amint meghallotta
ezt a vezető, éktelen haragra gerjedt. Krisnát elmarasztalva így zsörtölődött:
- Te lusta koldus, te! Nem dolgozol, hanem kuncsorogsz és így töltöd meg a ha-
sadat. Ráadásul sok fiatalember életét teszed tönkre azzal, hogy elfogadod őket
tanítványaidnak. Takarodj innen, kemény munkával keresd meg a kenyeredet!
- A szent ember teljes nyugalommal, mosolyogva így felelt:
- Uram, tudok egy találós kérdést. Lennél oly kedves megfejteni?
- Miféle találós kérdést? - mennydörögte a vezető. A tanító folytatta:
- Tegyük fel, egy koldus tér be hozzád, és alamizsnát kér, s te kedvesen felaján-
lasz neki mindenfélét. Ha a koldus mégsem fogadja el, amit kínálsz neki, akkor
kinek adod mindazt?
- Ez az egyetlen kérdésed? Mivel mindezek az enyémek, mindet visszaviszem a
házamba. - vágta rá a vezető. - A guru elmosolyodott, s így faggatta:
- Biztos vagy benne, hogy mindazok dolgok akkor is a tieid lennének?
- Hogyne, csakis az enyémek! - jelentette ki a vezető. A szent ember helyeselt:
- Jól feleltél. Eljöttem a házadba alamizsnát kérni. Te azonban csak sértegettél,
én viszont nem veszem magamra. Kire száll rá minden sértés? Te magad már
meg is feleltél erre.
A falu vezetője nem tudott mit mondani. A guru lábaihoz roskadt, és a bocsána-
táért esedezett.
A dicséretet és a sértést egyenlőként fogadd el. Ne válj a düh és harag, a ra-
gaszkodás és gyűlölet áldozatává.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:37

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

A tettek kettősége
Egy apa és fia kirándultak a hegyekben.

Hirtelen lezuhant a fiú, megütötte magát, majd feljajdult:

- Ááááááááááááááááá!
Meglepetésére a visszhang így válaszolt neki valahonnan a hegyekből:
- Ááááááááááááááááá! - Kíváncsian így kiáltott:
- Ki vagy te?
- Ki vagy te? - hangzott a válasz.
- Csodállak! - jelentette ki.
- Csodállak! - felelte a hang.
- Gyáva! - dühödt fel a válaszon.
- Gyáva! - szólt a felelet.
A fiú az apjára tekintett.
- Mi történik? - faggatta. Az apja csak mosolygott.
- Fiam, figyelj most. - mondta.
- Bajnok vagy! - ordította.
- Bajnok vagy! - kontrázott a hang.

- Az emberek VISSZHANGNAK hívják, valójában azonban ez az ÉLET. Mindent

visszaad, amit teszel vagy mondasz. Az életünk pusztán a tetteink visszatükrö-
ződése. Ha azt szeretnéd, több szeretet lakozzon a világban, teremts több sze-
retetet a szívedben. Ha azt szeretnéd, a csapatod ügyesebb legyen, válj te
ügyesebbé. Ez a kapcsolat mindenre áll, minden élethelyzetre. Az élettől min-
dent visszakapsz, amit te adtál.

AZ ÉLETED NEM PUSZTA VÉLETLEN, HANEM A TE TÜKÖRKÉPED!

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:36

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

Krisna megadja azt, amire szükségünk van. Nem azt, amit mi akarunk
Volt egyszer egy szegény bráhmana, aki a Sudáma névre hallgatott. Krisna ta-
nulótársa volt Sandipani Muni felügyelete alatt. Az Úr Krisna és Sudáma úgy ba-
rangoltak az erdőben, mint jó barátok. Tanulmányaik végeztével Sudáma meg-
házasodott, és sok gyermeke lett. Bár alig tengődtek, mégis mindig az Úr Vis-
nut imádta. Sudámanak és családjának koldulniuk kellett a megélhetésért,
mégis elvégezték a kötelességüket.

Egy napon Sudámat felesége arra kérte, találkozzon az Úr Krisnával. Koldult,

mialatt egy marék tört rizst gyűjtött össze, majd becsomagolta egy és elindult
az Úr Krisnához. Krisna tudott Sudáma érkezéséről, ezért vörös szőnyeggel fo-
gadta őszinte bhaktáját. Feldíszítette a bejáratot és a házat. Sudáma ruházata
elnyűtt volt, és úgy nézett ki, mint egy koldus, ennek ellenére Dváraka egyetlen
őre sem tartóztatta fel, hanem Krisna parancsára tiszteletüket fejezték ki, noha
ez a palota minden lakóját meglepte. Sudáma túlságosan el volt képedve a szí-
vélyes üdvözléstől. Az Úr elé sietett és bevezette a saját szobájába, s kényel-
mes ülőhellyel kínálta. Ezután megmosta a lábát, s Magát, Rukminit és a házat
a lábfürdő vizével permetezte tele. Az Úr így szólt:
- Az a víz, amely az Úr Visnu tiszta bhaktájának a lábát mossa, megtisztítja az
országot.

Az Úr kényelmes ülőhellyel és vízzel kínálta Sudámot, majd megkérdezte:

- Hol az ajándékom? - Olyan nagy vendégszeretetben részesült, hogy Sudáma
szégyellte megmutatni azt a kis tasak tört rizst, amit hozott, s csúnya ruhájába
rejtette. Az Úr azonban megtalálta. Krisna megette a marék rizst, majd így lel-
kendezett.
- Életemben nem ettem még ilyen finom édes rizst. - A többit Rukmini csente el
az Úrtól, s hallhatóan ugyanúgy ízlett neki, mint urának. Nem is adott többet
belőle az Úr Krisnának. Tény, hogy Rukmini nem más, mint Laksmi, a Szerencse
Istennője.

Ezután az Úr nagy lakomát rendezett. Addig nem evett, amíg vendége teljesen
elégedetté nem vált. Az Úr Krisna és Rukmini is ettek végül a vendég tiszteleté-
re. Olyan kedves fogadtatásban részesült, hogy Sudáma teljesen megfeledke-
zett, miért is látogatta meg Krisnát. Az Úr igazából tudott róla, mégsem kérde-
zősködött. Ebéd után Sudáma elindult Dvárakából. Útközben azon gondolko-
dott:
- Elfelejtettem segítséget kérni az Úr Krisnától. Mit fogok mondani a feleségem-
nek és a gyermekeimnek?

A találkozástól való félelmében érkezett a házához. Nem találta ott a házát, s

azt hitte, eltévedt. Nézelődött egy ideig. Nem lelte sehol sem az otthonát, vi-
szont ott állt egy kastélyszerű építmény a birtokon, őrök vigyáztak rá, medence
és a föld minden luxusa megtalálható volt benne. Egy pillanatra alig hitt a sze-
mének. Kisvártatva a felesége és gyermekei elé járultak, hogy fogadják őt. Öl-
tözetük szép volt, ékszerek ékesítették őket, gyönyörűnek és vidámnak tűntek.
Bevezették teljesen bebútorozott otthonukba. Ez a sok tündöklés Sudámot egy-
általán nem tette elégedetté, és továbbra is az Úr nagyszerű bhaktája maradt.
Bár luxuskörülmények között élt, nem fogadta el azt és nem élvezte. Így bár az
emberek eleinte elhanyagolták az Úr tökéletes bhaktáját, a falu leginkább cso-
dálatra méltó tagja lett.

Egy tökéletes bhakta bármit elérhet, mert az Úr benne lakozik. Áldozat nélkül
senki sem válhat tökéletes bhaktává. Igaz odaadásnak sose legyen tárgya az
anyagi javak. Az Úr tudja, mit akar egy tökélete bhakta az élettől. Ezért addig
nem áldotta meg gazdagsággal az Úr Sudámát, amíg el nem veszítette a fény-
űzés és élvezetek iránti érdeklődését, különben csak az egója duzzadt volna
meg, és a materializmus mélyére süllyedt volna, s elfeledte volna a lelkiséget.
Ezért Krisna csak akkor hajlandó gazdagsággal megajándékozni, amikor az a
bhakták már teljesen hidegen hagyja, és meghódol Neki.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:18

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok

A Mahabhárata Santi-párva c. fejezetében Bhismadéva a vallásosság és erény
témájában ad utasításokat. Betekintést nyújtok Bhismadéva és Judhistira, két
kiemelkedő személyiség közötti beszélgetésbe, mely a bölcsesség felbecsülhe-
tetlen értékű drágakövét adja át, melyet mindennapi életünkben is érdemes al-
kalmazni.

Judhisthira így kérdezett:

- Kiben lehet megbízni? - Bhísma így felelt:

- Az anyánkban és apánkban természetszerűleg megbízhatunk, barátainkat és
társainkat azonban mindig jutalomban kell részesíteni, hogy bizalmunk ne ren-
dülhessen meg bennük. Öt dolog szíthat ellenségeskedést: a nők, a vagyon, a
kemény szavak, a természetes összeférhetetlenség és a sérülés. Ha egyszer
már felütötte fejét az ellenségeskedés, mindig ott szunnyad a szívben, ahogy a
tűz is ott rejlik a fában. Ha egyszer feltüzelték, nem lehet többé eloltani, ha-
csaknem pusztítjuk el a két ellenségeskedő felet. Ezért sose bízz senkiben, aki
ellenséges, hanem bizonyosodj meg az ellenkezőjéről, mert az ellenségeskedés
sokáig tart.

Judhistira:
- Mik a különféle tettek?
Bhísma
- Az ember legnagyobb ellensége a tétlenség. Másfelől nem szabad vakon és lá-
zasan a tettekbe merülni. Mindent megfelelő eszközzel kell végezni. Ha a fel-
adatot az elme végzi, az a legjobb. Ha a kéz, az közepesen jó, ha pedig a lábak,
az alacsonyabb rendű. A legalacsonyabb rendű az, ha súlyos terhet kell cipelni.

Judhistira:
- Mit tegyen az ember, ha mindenét elveszítette?
Bhísma
- Aki nagyon nehéz feltételek közé került, nincsen se barátja, se családja, se va-
gyona, se hírneve, az maradjon erős, és ne adja meg magát a bánkódásnak
semmilyen körülmények között. Aki belemerül a bánatba, az elveszíti a szépsé-
gét, vagyonát és erényét, és élethossza lecsökken. Aki mindig a szerencsétlen-
ségével foglalkozik, az elveszíti lelkesedését, mentális egyensúlyát és testi ere-
jét, emiatt teljes vereséget szenved. Ha viszont a bánatos ember zavartalan
marad, könnyedén visszanyerheti eredeti helyzetét, amikor a következő lehető-
ség adódik rá.

Judhistira:
- Hogyan viselkedjünk, ha valaki megsért minket arrogáns viselkedésével és
durvaságával?
Bhísma:
- Ha ilyenkor nem gurulunk dühbe, akkor a sértő minden jámbor tette ránk
száll. Cserébe megkapja minden bűnös tettünk visszahatását. Mi értelme a di-
cséretnek vagy a gyalázkodásnak, ha egy mocskos szájú ostobától származik?

Judhistira:
- Mi jár a legnagyobb érdemmel?
Bhísma:
- Az önmegtartóztatás minden tettet felülmúl, ezért a legnagyobb erénynek te-
kintik. Mivel az önmegtartóztatás megtisztítja és irányítja az élet minden terü-
letét, fontosabb, mint az adományozás vagy a Védák tanulmányozása. Az ön-
megtartóztatás által ki lehet szabadulni az anyagi világból. Az önmegtartózta-
tás magába foglalja az érzék-kontrolt, a dühtől és irigységtől való mentességet,
a pártatlanságot, az igazmondást, az állhatatosságot és az elégedettséget. Az
önmegtartóztatás fontos eleme azonban a lemondás, és semmit sem lehet le-
mondás nélkül elérni.

Judhistira:
- Mi minden bűn eredete?
Bhísma
- A mohóság, az a kiolthatatlan vágy, hogy többet birtokoljunk, mint ami jár, ez
minden bűn eredete. Az a vágy, hogy a miénk legyen másnak a tulajdona sok
gonoszság mellett dühöt szít, felébreszti a kéjvágyat és az gőgöt, a helyes ítél-
kezés, a könyörületesség és a bizalom hiányát okozza.

Judhistira:
- Mivel az idő mindent elpusztít, mire érdemes törekedni?
Bhísma
- Érdemes az élet felsőbbrendű kötelességére törekedni. Nem szabad tudatlan-
ságban élni egész életünk során azt képzelve, hogy majd öreg korunkban te-
szünk szert tudásra. A halál bármikor elragadhat minket, ezért érdemes minél
előbb az élet legfelsőbb kötelességét végeznünk.

Juddhistira:
- Kérlek, mondd el, mi az élet legfelsőbb kötelessége, és végzésével milyen
eredményre tehetünk szert?

Bhísma
- Számos vallásos kötelesség létezik, és semelyik kötelesség helyes végzése
nem lehet haszontalan. Az önmegvalósítás ösvénye iránti elkötelezettség azon-
ban a legfelsőbb vallásos kötelezettség, mely minden más kötelesség felett áll.
Annak felismerése, hogy az anyagi világban minden ideiglenes, ezért nincsen
semmilyen belső értéke, azt eredményezi, hogy az anyagi élvezet iránti vágy
fokozatosan elhalványodik. Az ilyen önmegvalósítás az anyagi kötöttségektől
való felszabadulást eredményezi. E felett áll a Legfelsőbb Úr, Sri Krisna önzet-
len odaadó szolgálata. E szolgálat eljuttat Golokára, a lelki világ legfelsőbb haj-
lékára, és ott élhetünk örökké. Ez az önmegvalósítás legmagasabb rendű ösvé-
nye.

• csillandi

• 2012. jan. 31. 9:16

• Még nincsenek kommentek

12-01-31

A tegnapi étel
Volt egyszer egy gazdag, sikeres kereskedő, aki régen megözvegyült már. Bölcs
menye igen jól értett a ház körüli teendőkhöz, büszke is volt rá. Egyszer a ve-
randán ebédelt, amikor egy szerzetes tért be hozzá, és ételt koldult tőle. A ke-
reskedő ügyet sem vetett rá, mert sosem szokott adományozni az ilyen jött-
menteknek. A szerzetes ismét megkérte, adjon neki alamizsnát, de válaszra
sem méltatta. A menye udvariasan így szólt:
- Kedves babaji, menj a szomszédba, mert az apósom maga is a tegnapi ételét
költi el, nem fog tudni neked adni semmit sem.

A szerzetes értett a szóból, így továbbállt. Amint a kereskedő meghallotta, mit

mondott a lány, nagyon mérges lett rá, mivel ő volt a falu leggazdagabb embe-
re – miért a tegnapi ételt enné hát? A lánynak biztosan elment az esze – gon-
dolta. Mivel nagyon büszke volt a lány bölcsességére, ezért a düh annál jobban
hatalmába kerítette. Hogy is nem vette észre, hogy a lány bolond? A falusi bíró-
ság elé járult, és a lány apját arról értesítette, hogy a menyének elment az
esze, ezért a fia felbontja a házasságot.

Ahogy az emberek a bíróságon összegyűltek, elmondta, mi történt, és igazság-

szolgáltatást követelt, hogy a fia házasságát bontsák fel. A lány apja is jelen
volt, és felszólalt:
- Ismerem a lányomat, és elég bölcs ahhoz, hogy ne mondjon értelmetlen dol-
gokat, ha nem is fogom fel értelmüket. Ezért azt kérem, hadd jöhessen ide és
magyarázza meg, miért mondta, amit mondott. Oktalanság anélkül dönteni,
hogy meghallgattuk volna őt is.

A bíróság egyetértett, mire a lány így felelt:

- Úgy értettem, hogy a kereskedő sok jámbor tettet hajtott végre előző életé-
ben, ezért kapta ezeket a csodálatos áldásokat ISTENTŐL, amelyeket most él-
vez, ilyen értelemben tehát a tegnap megkeresett kenyerét eszi. Ebben az éle-
tében azonban nem büszkélkedhet semmilyen jó cselekedettel, csak saját ma-
gának keresi a pénzt. Nagyon szeretem őt és azt kívánom, bárcsak mindig él-
vezhetné ezeket az áldásokat. Fel akartam tárni előtte az igazságot, ezért
mondtam azt, amit mondtam. Tudtam, hogy dühös lesz és magyarázatot köve-
tel tőlem, s akkor talán képes leszek elmondani neki, amit szerettem volna.

A kereskedő felfogta a szavak valódi értelmét, és nagyon elszégyellte magát,

hogy a menyét a bíróság elé hívatta, ezért bocsánatot kért, és elkezdett má-
sokkal jót tenni.

Általános jelenség, hogy az emberek csak saját jelenlegi áldásaikat élvezik,

vagy alacsonyabb rendűnek érzik magukat, mert másoknak több tulajdonuk
van, mint nekik. Az emberek mindig azon tűnődnek, másoknak miért van több
vagyona, miért okosabbak, és elfelejtik, hogy mindent magunknak köszönhet-
nek. Bármit kapjunk, együnk vagy tegyünk is, az visszaköszön a jövőben, le-
gyen az anyagi vagy lelki kincs.

Az emberek tehát jelenlegi helyzetüket élvezik, kinevetnek másokat, mert nem

olyan okosak, nincs annyi pénzük és miegymásuk, még lelki helyzetüket is él-
vezik, elfelejtik azonban, hogy ha a jelenben nem munkálkodnak, jelenlegi kin-
csük szép lassan elfogy.

A holnapért kell dolgoznunk, miközben a jelent élvezzük.

Az Úr Krishna és a Bhagavad-Gita

Ez egy olyan estet, amely körülbelül 300 évvel ezelőtt történt Benáreszben.

Volt egyszer egy bráhmana, aki mindig a Manikarnika-ghátánál vett fürdőt, ami egy nagyon szép
fürdőhely. Egy napon éppen fürdött, amikor látta, hogy egy kisfiú ül a lépcsőn, és sír. Együttérzés
töltötte el a bráhmana szívét, odament hát a fiúhoz, az ölébe ültette, és azt kérdezte:
- Olyan gyönyörű vagy, egy fiatal és vonzó kisfiú. Miért itatod így az egereket?
- Nézd meg a hátamat. – felelte a fiú. Ahogy felhajtotta a bráhmana a kisfiú ingjét, látta, hogy tele
van vágásokkal, és vérzik. A férfi feldühödött, és megkérdezte tőle:
- Ki tette ezt veled? – A fiú így felelt:
- Megmutatom, gyere velem! – Bár a férfi tetőtől talpig vizes volt, és épp a fürdés kellős közepén
tartott, mégis megfogta a fiú kezét, aki maga után húzta őt. Átvágtak az utcákon egészen Benáresz
falvának belsejébe, szűk sikátorokon és közökön keresztül, mígnem egy kis ház elé nem értek.

A fiú így szólt:

- Az a férfi tette ezt velem, aki itt él! – Ahogy a bráhmana körülnézett, rájött, hogy a saját háza előtt
áll. Mire visszafordult, a fiú eltűnt. A bráhmana belépett a házba, leült és sírni kezdett. Jött a
felesége, és megkérdezte őt:
- Mi ütött beléd? Miért sírsz? Csurom víz vagy! – A férje így felelt:
- Láttam egy gyönyörű kisfiút, olyan vonzó volt, de tele volt a háta sebekkel. Azt mondta, hogy
olyasvalaki tette ezt vele, aki ebben a házban lakik. Nem tudom, ki művelte ezt vele. Miért mondta
azt, hogy valaki, aki itt lakik? – A felesége így vigasztalta:
- Holnap menj el ugyanoda, hátha megint ott találod őt. Lehet, hogy valamilyen istenség, dévata.

Másnap a bráhmana elment ugyanoda, és ott is találta a kisfiút, aki még mindig pityergett. Odament
hozzá, és így szólt:
- Kedves gyermekem, azt mondtad tegnap, hogy aki bántott, az én házamban lakik. Ezt hogy
értetted? – A fiú rávágta:
- Csak vess egy pillantást a Bhagavad Gítádra, és rájössz. – Ahogy kimondta, el is tűnt a bráhmana
szeme elől.

A férfi hazatért, fogta a Bhagavad Gítáját és elkezdte vizsgálgatni. Pár hónappal korábban
tanulmányozta már a könyvet, és pár verset nagyon fontosnak talált, ill. bizonyos részek között
összefüggéseket vélt felfedezni, ezért jegyzeteket készített magába a könyvbe. Miközben jegyzetelt,
előfordult, hogy alá is húzott valamit.

Ezután elment a gurujához. Elmesélte neki az egész történetet, majd megkérte a tanárát, hogy
magyarázza el az esetet. A guruja így oktatta:
- Kedves tanítványom, hányszor mondtam neked, hogy a Bhagavad Gítá maga Krisna? Az Ő saját
energiája. Akkor miért vágod szét és rajzolsz bele a Bhagavad Gítába, miért műveled ezt vele?
Ezáltal sértést követtél el az Úr ellen, és ezért leckéztet meg téged most. – A bráhmana így felelt:
- Ó, nagyon rosszul érzem most magamat. Sosem teszem ezt többé! – Így esedezett bocsánatért.

Másnap, amikor fürdeni igyekezett, látta, hogy a fiú ismét ott üldögél, de most már mosolygott. A
fiú elé járult, leborult a lábai előtt, és így szólt hozzá:
- Ó, annyira sajnálom már, amit tettem! Bár Te csak egy kisfiú vagy, nagyon megleckéztettél
engem. – Ekkor a fiú felkelt, és azt mondta:
- Igen, csak egy kisfiú vagyok, de vésd eszedbe, hogy Én mondtam el a Bhagavad Gítát, és a Gíta
az enyém. Ekkor végleg eltűnt a bráhmana szeme elől.
Hare Krisna!
Dhirasanta dasa
Pratibha Raya: Jagjaszéni

7. A szívünk vágyai nem teljesülnek be, de nem is maradnak beteljesületlenül. Megkaptunk

mindent, de a beteljesülés elmaradt.
A teremtés magában hordozza a megsemmisülést.

8. Mulatságos azzal játszani, aki kinyújtott kézzel kér. De azzal, aki nem kér semmit – vele minek
játszani?

9. Milyen hamis ez a kötelék férj és feleség között! Draupadínak apránként kellett elégnie az
erényesség ügyéért.

10. A gyötrelmes kiáltás csak akkor jut el Istenhez, ha elég hangos.

Ha az ember kiönti a szívét, csillapul szomorúsága is.

11. Az embernek nincsen hatalma afölött, amit a halál pillanatában tesz vagy mond.

24. Az élet nemes – tanulmányozd az életet!

28. Ha valaki nem alussza ki magát, ébren is álmodik.

29. Annyi ember ajánlj virágot az istenek lábainál nap mint nap. Dicsőségüket a nyakukba akasztott
virágfüzérek teszik még nagyobbá, azoknak az illatát szívják be. A lábaikhoz helyezett virágok a
porba hullanak.

32. Születésemet, életemet és halálomat mind-mind valaki más rendelte el.

33. Ha le akarjuk győzni a külső ellenséget, először a belső ellenséget – az érzékeket – kell
leigáznunk. Hagyj fel a vágyakkal, mondj le a vágyakozásról, az elme, a szív, a szellem
késztetéséről, hogy megszilárdíthasd a dharmát! A nemesebb célok kedvéért fel kell áldozni az önző
érdekeket. Ez az, ami megnemesíti az életet.

42. Arjuna testében Krisna volt az élet és a lélek. Nem Arjuna testének hódoltam meg. A
jellemének, a lelkének ajánlottam fel magamat.

43. Ha semmilyen szerepem sincs abban, ami már megtörtént és abban, ami történni fog, mi okom
lenne az aggodalomra?
Megőrizheti-e az ember az egykedvűségét? Egy bizonyos pontig talán igen. De vajon maradhat-e
mindörökké érzéketlen?

44. Vonzóvá teszi a bánat a csinos arcot.

47. Az életben még a könnycseppeknek is van értékük, még a sírásban is van valami báj. Épp így, a
szomorúság sem értéktelen, hiszen a bánat mögött ott vár a boldogság. Úgyis az történik majd,
aminek történnie kell. Még nem érkezett el a könnyhullatás ideje.

48. Milyen fájdalmas egy nő számára, ha a szépségét közszemlére teszik!

51. Ha egy dolog szép, az vonzza az embert. Arról ábrándozik, hogy megszerzi magának. Ha
becsületes úton nem tudja elnyerni, megpróbálja tisztességtelen eszközökkel magávévá tenni.
Ilyenkor a mohó ember nem tudja józanul megítélni, hogy képes-e megszerezni a vágyott tárgyat
vagy sem. Ha minden erőfeszítés ellenére sem jár sikerrel, bánkódik.
Vannak emberek, akik örömüket lelik abban, ha másoknak fájdalmat okozhatnak, noha abból semmi
hasznuk nem származik.

53. Korára, kasztjára, vallására és nemzetségére való tekintet nélkül minden nő méltó a férfi
tiszteletére, hiszen a nő a saktiból lett teremtve, s az ember nem válhat hőssé anélkül, hogy ne
részesítené imádatban Saktit.

55. Te felvilágosult vagy, s az a kötelességed, hogy előre szegezett tekintettel haladj előre.

57. Az ember legfontosabb dharmája az, hogy türelmesen végezze a kötelességét. Ha el kell
játszanod egy szerepet, sose hátrálj meg a rád váró kötelesség elől! Ez a dharma fennmaradásának
záloga.

60. A szívem táncra perdült örömében.

61. Van valami romantikus abban, ha az ember ismeretlenségben él. De az, aki arcát elrejtve
barangol a világban, elveszíti hírnevét. Egy hősnek az a kötelessége, hogy elpusztítsa a gonoszokat.
- Ahhoz, hogy az ember rangrejtve élhessen az erdőben, minden pillanatban pusztítania kell a
gonoszokat.
- A gonosz emberek félelmetesebbek, mint a dzsungel vérszomjas fenevadjai. A vadállatok azért
ölik egymást, hogy életben maradhassanak, de az ember képes csak azért lemészárolni a
felebarátját, hogy ezzel a hiúságát táplálja. Hősök pedig azért születnek a földre, hogy megőrizzék a
dharmát. A hősiesség nyújt vigaszt a földanyának. A föld attól dicsőséges, hogy hősöket szül.

64. Próbáltam a körülményektől függetlenül boldog lenni. Talán minden emberben ez a

veleszületett, természetes hajlam munkál.

66. Inkább legyek kevésbé boldog, minthogy a dharma csorbát szenvedjen. Ha elpusztítom a
dharmát, a rám váró boldogság nem lesz igazi boldogság. Nem fogja valódi elégedettség eltölteni a
szívemet.

67. Az, aki saját dharmáját féltve, kész nyugodt szívvel átadni a feleségét egy másik férfinak, lehet a
világ legerényesebb lelke, de egyetlen épeszű nőnek sem lehet jó férje.

68. Puszta sajnálkozással már nem lehet visszavonni a már egyszer kimondott szót.

69. Minden anya azt szeretné, hogy a menye szép legyen, s ha bölcs nem is, legalább legyen
megfontolt, művelt, makulátlan jellemű, szemérmes, erényes, s lótuszvirághoz hasonlóan egész
életében egyetlen férj körül forogjanak a gondolatai.

71. Egy fontos ügy érdekében fel lehet áldozni a jelentéktelenebb érdekeket.

72. Az ember elméje olyan bizalmatlan és annyira tele van rejtélyekkel, hogy maga sem tudja, vajon
képes-e teljesen átadni magát egy másiknak, vagy sem.

73. Milyen szégyenletes és fájdalmas egy nő számára, ha egyszerre több férfival kell feküdnie az
ágyban!

84. A dilemma ott hever előttünk a végtelenségig / Az éjszaka azonban egyszer véget ér.

87. A férjnek is kötelessége, hogy tartsa magát a felesége fogadalmaihoz.

88. Sokszor előfordul, hogy az embernek fel kell áldoznia a személyes érdekeit a világ üdvéért. A
világ most nagy veszélyben forog. Nem saját magunkért jöttünk a földre, hanem egy magasabb
rendű cél érdekében.
Ha valami más akarok lenni, mint ami vagyok, az a bennem rejtező állat miatt van.
Ha az alatt a pár nap alatt, amit ezen a földön töltesz, hozzá tudsz járulni az emberek
boldogságához, miért kellene sajnálkoznom emiatt? Nem lenne ez hatalmas önzés a részemről?
Az életben nagy szükség van a könnyekre. Jöhetnek olyan idők, hogy ha nem sírhatsz, elveszted az
eszméletedet. Nem helyes hát, hogy szeszélyesen pazarolod a könnyeidet. Azok az igazi barátok,
akik a bajban is velünk tartanak, s ezek a könnyeink. Ne vesztegesd hát őket feleslegesen.
Borítsák bár felhők, a hatalmas égre ez nincs hatással!

96. Mindig meg kell elégedjek azzal, ami magától az utamba kerül. A feleségnek azonban
kötelessége megérteni, hogy mi zajlik a férje lelkében.

100. A nő jellemének eredeti tisztaságát nem lehet beszennyezni, még akkor sem, ha több férfihoz
megy feleségül.

101. A valódi hősiesség abban áll, hogy az ember megingathatatlan nehéz körülmények között is. A
jó és a rossz kettősségének világában nem lehet átérezni az erény jó voltát bűn nélkül. Ha nem lenne
bűn, hogy lehetne piedesztálra emelni az erényt? Ha nem lenne adharma, hogyan lehetne
megalapozni a dharmát? Sötétség nélkül hogy érthetnénk meg, mi a fény? Végtére is a bűnösöknek
köszönhetjük, hogy Isten időről időre megjelenik a Földön. A bűn az, ami az erényt annyira
nemessé teszi. A bűnösök miatt tartják annyira kiválónak a szenteket.

103. A nő tehetetlen a férfiúi önzéssel szemben.

105. Ha a nők és férfiak esetében azonosak lettek volna az erény és bűn mércéi, akkor a nőknek
nem kellett volna a társadalom zsarnoki elnyomásától szenvedniük. Női mivolt: próbatétel.

106. A nőnek nem csak a teste, hanem az elméje is különbözik a férfiétól. A társadalomban ezért
minden korban más törvények érvényesek rájuk. Ha a férfi több feleséget tart, a feleségek mind
versengenek a szívéért. Ő pedig kedve szerint kiválasztja közülük a kedvencét, akihez a legjobban
vonzódik. De mi van akkor, ha egy nő fogad el több férjet? Miután kitapasztalta, hogy mit
szeretnek, és mit nem, el kell nyerni valamennyiük szívét. Különben az élet felettébb bonyolulttá
válik.
A házaséletben a bizalmas együttlétet, az elválást, a szerelmet és a gyűlöletet nem törvények és
szabályok irányítják. Az igazságról, az igazságtalanságról, a dharmáról és adharmáról lehet
vitatkozni templomokban, iskolákban, gyűléstermekben, ez így helyénvaló. De szerelmi ügyekben
ilyesmiről szó sem lehet! Az embernek néha napján le kell térnie az egyenes útról, és kitérőt kell
tennie. A házasélet nem azt jelenti, hogy az ember felosztja magát, a szeretetét, a hűségét és a
büszkeségét.
Az ember hiába próbálja visszafojtani a sírást, a könnyek akkor is kicsordulnak. Ezek a könnyek
nem folyékonnyá vált gyötrelem voltak, nem is a sértés fájdalmából születtek, még csak nem is a
testi kimerültség csalta őket az arcomra. Elkeseredésből és magányból fakadtak.

149. Ha a test nincs jól, attól az elme még lehet ép, de ha az elme beteg, a test sem maradhat
egészséges.

154. Az ember kéjes vágya a gonosz démon. A vita pedig az elme és a tudat között zajlik. Ha a
vágy-démon megerősödik, az ember elveszti maga fölött az uralmat. A kéj felfalja a tudatot.
Pontosan ekkor kell a fejből vérnek folynia, s akkor a démon beismeri, hogy vereséget szenvedett.
A vágy és kéj mindig jelen lesz a férfiban, de csak az általa meghatározott korlátok között. A
teremtés a férfi és a nő egyesülése révén lesz mindig új és szép. De ez nem azt jelenti, hogy a férfi
és nő egyesülése helytől, időtől, személyektől függetlenül következik be. Az ember az élvezet
rabszolgája. De a szigorú fogadalmaknak, az imádatnak, a meditációnak köszönhetően a nyelv nem
csúszik ki az irányítás alól akkor sem, ha ízletes ételeket kínálnak fel neki. Legyen bármilyen
művelt és okos valaki, ha az elméje nem a tudata irányítása alatt áll, akkor az ilyen tudás el fogja
pusztítani a világot.

Akit bájos fiatal hölgyek között sem igáz le a kéjvágy, az tiszta és háborítatlan szívvel, minden
gondjáról megfeledkezve, megannyi fiatal hölgy társaságában is el tud gondolkozni a sastra szavain.

Ha a sors mindent meg is ad, az embernek akkor is szüksége van legalább egy barátra, aki örömet
hozva örömébe százszorosára növeli a boldogságát, bánatában osztozva pedig enyhíti a fájdalmát.
Amikor az ember feltárja a szívét egy barátnak, megkönnyebbül, s a szíve nagylelkűen kinyílik és
ragyogóvá válik, mint a mennyország.

Van néhány sérelem és sok-sok érzés, amely az ember egész életében kimondatlan marad, még a
saját férje előtt is.

Az elmém zugában ki nem mondott fájdalom könnyeit hullatom.

A világ férfi társadalma rádöbben majd, hogy nem a nő teste a nő: a nőnek lelke is van. Habár a
lélek a test börtönébe van zárva, mégsem lesz rab. A testet a legsötétebb pokolba is vethetik, a
lélekre mégsem tapadnak rá a pokol bűnei. Csak mert a testet erőszakkal élvezték, a lélek nem
bukik el. Ha a lélek rálel az üdvözülés útjára és előre halad rajta, akkor folttalan, szabad, tiszta.
Ahol a lelkek egyesülnek, ott a testi kapcsolatok elveszítik jelentőségüket.

162. Nem azért vettem el őket, hogy a testüket élvezzem. A lelküket szerettem meg, és ők is a
lelkemet szeretik. Azok, akik nem tudják megérteni a szeretetem mibenlétét, kicsapongónak
tartanak.

164. Nők és férfiak, állatok és madarak, rovarok és férgek százezrei születnek és halnak meg
minden pillanatban. Mindegyikük halálának ugyanaz a célja, születésük rendeltetése azonban más
és más. Néhányan azért születnek, hogy saját magukért éljenek, mások, hogy az elnyomottakért, a
szegényekért, az elesettekért. Aki önmagáért él, az csak a halált hívja. Aki a világért él, az, bár
meghal, nem kerül a halál karmai közé. Ez a kétféle élet létezik a világban.

174. Rosszat tenni a jó érdekében, a bűn útját járni, hogy érdemeket szerezzünk magunknak,
megszegni a szabályokat, hogy másokkal jót tegyünk – ezek így vagy úgy, de mind bűnök.

175. A közösség érdeke fontosabb, mint az erényé.

181. Az idő múlik, de soha nem ér véget. A test hozzászokik, hogy elviselje a bánatot, bármekkora
legyen is az. A nap felkel és lenyugszik. Egymás után telnek a napok.

183. Az ember vágyai sohasem múlnak el. Még ha a világ minden kincsével díszíti is fel otthonát,
az elméje akkor is üres marad. Minél többet kap, annál többre vágyik. Ezért minél több dolgot
kapsz, a vágyaid, az illúziód, s ezzel együtt a bánatod és a hiányérzeted is annál inkább növekedni
fog.

185. Ha az istenek, a jógik és a bölcsek elégedettek, akkor minden lehetséges.

Ha az ég sír, attól a tenger vize még nem önt ki. A tenger zavartalan és nagylelkű. Nincs-e elég hely
a szívében? Méltányolja-e a tenger valaha is a folyó fájdalmát?

189. Milyen tehetetlen is az ember a körülmények szorításában! Ugyanakkor változtathat a

helyzetén.

189. A valóság bizony nagyon távol áll a képzelettől.

Aki más feleségét sértegeti, az az emberek között a legalacsonyabb rendű. Aki némán támogatja és
bátorítja az ilyesmit, nagy bűnt követ el.

194. Az ember a születéséről nem tehet, de a tetteit maga szabja meg.

Az elmét meg kell zabolázni, s a lelkiismeret ostorcsapásaival vissza kell terelni a helyes útra, még
akkor is, ha közben kiserken a vére. Mert ha ezt elmulasztjuk, tovább fog haladni a rossz úton, s azt
is elfelejti, melyik úton kellene haladnia. A cél eltűnik a szemünk elől.

Az ember a sivatagban a valóságnak véli a délibábot, s az elméjét égeti a szomjúság.

Az ember olykor tudatlanságból megsért másokat, pedig nem készakarva teszi. A körülmények
rabszolgái vagyunk.

195. Az ember erejének és az erőfeszítésének köszönhetően felülemelkedhet a körülményeken. Meg

tudja változtatni őket.

208. A távollét sokszorosára növeli a találkozás örömét. Ha nem lenne elválás, hogyan lehetne ezt
megtapasztalni?

210. ...senki büszkesége sem tart örökké! Milyen hatalmas ez a föld, s rajta mennyire szánandó és
gyámoltalan az ember! Milyen jelentéktelen a büszkesége, akár egy porszem! Egy pillanat alatt
semmivé lesz. És milyen nevetségessé teszi az embert! Mennyi bűntudattal tölti el a szívét! Ki
tudná ezt megmondani?

211....De én szenvedtem, mégpedig a saját büszkeségem miatt. Mivel túlságosan sokat foglalkoztam
magammal, szégyenérzés és kétségbeesés lett rajtam úrrá.

212. Egy közönséges lángnyelv bármikor kialudhat, de az áldozat lángja csak azután alszik ki, ha
befejeződött a felajánlás.

Lehet, hogy a nő szépsége az első dolog, ami a férfi szemébe ötlik, de nem a legfontosabb. A
szépség csak akkor győzi le a férfi lelkét, ha bölcsességgel és jellemmel párosulva, ellenállhatatlan
bájjá válik!

215. Ahogy a holdról visszaverődő napfény lehűti a földet, úgy szomorú események, az elme
nagylelkű hűvösén tükröződve, boldogsággá alakulnak át. Ha sikerül alaposabban megértenünk azt,
ami miatt szomorkodtunk, végtelen boldogságot meríthetünk belőle.

Tényleg ilyen örömteli, ha az ember megszeret valakit? Akkor miért fukarkodunk annyira a
szeretetünkkel?

216. A fegyelmezett élet érdekében nem csekély erőfeszítést kell tenni. Az elme megzabolázása a
világ legnehezebb feladata.
Isten a gyámolatlanok vigasza.

217. Az erőfeszítés nélkül szerzett vagyon öröme hamar szertefoszlik. Ez a kedves szerelmének
elnyerésére is igaz. Lemondás és áldozat nélkül kivész a nemesség a női szívből.

218. A belső lény, amelyet Krisna áthat, mentes a büszkeségtől. Ahol a büszkeség az úr, ott
Krisnának csak az árnyéka lakozik, nem maga Krisna. Nem túl okos dolog, ha valaki csak Krisna
árnyékával foglalkozik.

Akár van alapja, akár nincs, a büszkeségtől meg kell szabadulni. Ehhez pedig le kell küzdeni az
önzést. Az embernek meg kell hódolnia. Fel kell ajánlania magát másoknak, ahogy az
istenszobroknak tesznek felajánlásokat.

225. Szíve hatalmas, mint egy óceán. Ha a világ összes folyója és patakja ott keres menedéket,
akkor is lesz benne számomra hely.

Bármilyen művelt és bölcs legyen valaki, ha a kedvesével van, sutba dobja az észt és a józanságot.
Mit nem tenne a szerelmes azért, hogy elnyerje a szerelmet!

Kérésre nem adnak szerelmet.

232. A világon születnek olyan nagy lelkek is, akik abban lelik örömüket, hogy bár méltók a
legmagasabb rangra, azt másokra ruházzák.

Vannak emberek, akik nem méltók a dicséretre, de még csak abban a jó szerencsében sem
részesülhetnek, hogy megtisztítsák a fülüket a másoknak szóló dicséretek hallgatásával.

234. Ezen a világon nem létezik olyan, hogy alantas munka. A legkisebb munka révén is nagy
eredményekre tehetünk szert.

Krisna nem tesz különbséget az emberek között. Az ő szemében a mester, a szolga, a király és az
alattvaló mind egyenlő. Az életben mindenki átadja magát a haszontalan büszkeségnek. De ma
végre felnyitotta a szemünket.

Mindenki közül ő a legkiválóbb, s mindenki számára a legkedvesebb. Egész életét annak szentelte,
hogy megszilárdítsa a dharmát a földön. Gyermekkorától fogva minden cselekedete a világ javát
szolgálja. Életre szólók fogadalmat tett, hogy a gonoszokat elpusztítja, az erényeseket pedig
megvédelmezi.

237. Azt mindenki tudja, mennyi idő telik el a telihold és az újhold között, de azt nem, hogy mikor
következik az örömre bánat.

A sors csak nevetett büszkeségemen. A jövő láthatatlan; ezért olyan büszke az ember.

241. Egy könyv oldalait lapozni kell, de a sors lapjai maguktól peregnek.

247. A csalódottság a nem helyénvaló, jogtalan reményből és vágyakból születik.

246. Már az is sértésnek számít, ha egy férfi kéjsóvár pillantásával illeti egy férjes asszony
hajszálának akárcsak a végét is!
259. Az nem dharma, ha az igazságtalanság kihívásának engedelmeskedünk! Az csak merő
büszkeség.

270. A testvérek között gyakran előfordul, hogy valami miatt megharagszanak, megsértődnek
egymásra. A távolság és a távollét azonban közel hozza egymáshoz az elválasztott feleket.

272. Aki némán nézi, ahogy valakit meggyaláznak, annak minden addig szerzett érdeme semmivé
lesz.

273. A tudósok és bölcsek szerint egy nőnek nincsen társadalmi rangja. Becsület és gyalázat, jellem,
nemes lelkűség – semmi nem az övé. Hiába bocsátok meg nekik, attól még nem biztos, hogy Isten
is megbocsát.

275. Az, aki mit sem törődve a felesége becsületével s a királyság dicsőségével, a háború elkerülése
érdekében inkább a lemondás és az erőszak nélküliséget választja, lehet, hogy nagy lélek és a
dharma képviselője, - de valójában egyszerűen csak gyáva. Egy ilyen ember iránt lehet odaadónak
lenni, de szerelmet érezni lehetetlen!

277. Ahol a nagylelkű természet önként kitárja magát a világnak, ott az ember, minden
szűklátókörűségével és önzésével együtt, jelentéktelenné válik.

278. Ha az ember nem képes jobbítani a barátai és a rokonai, az ország és a társadalom sorsán,
miközben célja felé igyekszik az élet útján, akkor mi értelme az életének? Mi haszna a testének? A
tenger nem oltja el a szomjunkat, csak a folyó édes vize. Mi haszna az olyan vagyonnak, ami nem
szünteti meg mások szegénységét?

A fák a földön elmerültek a fény utáni vágyakozásban. A napsugarak utáni szomjukban egyre
magasabbra és magasabbra nőttek. Itt mindegyik úr volt a maga helyén, mindegyik sudár, szép,
erős. Bezzeg az ember! Úgy akar fölemelkedni, hogy másokat kicsivé tesz. Még igazságtalanság,
adharma árán is elnyomja a társait.

285. Ha százak lakhatnak jól azon az áron, hogy egy valaki éhezik, megéri annak az egy embernek
éheznie.

Mint nő, Annapurna istennő egy részéből születtem, s örömet okozott, ha csillapíthattam mások
éhségét és szomjúságát.

286. Magukhoz láncoltak egyszerű szívük ártatlan szeretetével.

287. Légy nagylelkű, tárd ki a szívedet mások előtt. Tekintsd magadénak a világ összes gyermekét.
Tapasztalni fogod, hogy megszűnik majd a fájdalom, amit a sajátjaid távolléte okoz. (...) Az anyai
szív hatalmas, mint az óceán. Áraszd anyai szeretetedet a világ megszámlálhatatlan nyomorultjára,
szenvedőjére, elesettjére! Adj szeretetet mindenkinek. Meglátod, az egész földkerekségen nem lesz
nálad boldogabb ember.

288. Mindenkiben ugyanaz a vér folyik. Az anyatej is ugyanolyan mindenki számára.

Az anya számára minden gyermek egyforma. Nincs különbség aszerint, hogy melyik fajhoz
tartoznak, mi a vallásuk, uralkodók-e vagy alattvalók. Az anya számára az egyetlen létező emberi
faj a gyermek, a halhatatlanság gyermeke.

293. Az éhes vendég átkot szór az emberre. Akinek amúgy is elátkozott az élete, annak már semmi
félnivalója nincs az átkoktól.

A női szív természeténél fogva gyengéd és érzékeny. (...) Nem biztos, hogy a halál a megfelelő
büntetés az ellenség számára. A születés és a halál nem az ember kezében van.

A hálátlanság vadállattá változtatja az embert.

Aki a gőgöt összetéveszti a férfiassággal, maga ellen vívja ki a sorsot.

A tartozás terhe kellemetlen. Egy gőgös embernek tartozni a halálnál is gyötrelmesebb.

301. A megbocsátó szív Isten lakhelye. De megbocsátani az ellenségnek és a bűnösöknek nem a

ksatriya dharmája.

Ha a király nem gyakorolja a megbocsátás erényét, akkor ő maga fog megbocsáthatatlan bűnöket
elkövetni és bűnös életet élni.

A kéjvágy, a düh, a kapzsiság: a pokolba vezető kapuk. A harag és kapzsiság vezérletével még
egyetlen vágy sem teljesült.

Tettek nélkül sem átmeneti örömöket, sem tartós boldogságot nem lehet elérni. A sorsot is a tettek
alakítják.

305. Mit nyer azzal a természet, ha állandóan elveszi tőlem a férfit, aki számomra a legkedvesebb.

307. A vágy átmeneti örömöt biztosít ugyan, de a célhoz nem juttat el.

313. Társaságod nélkül minden olyan üresek tűnik. Éjszaka sajgó szívem távol tartotta tőlem az
álmot.

322. Az ember valódi díszét nem az ékszerek, hanem a tettei, a jelleme a jó tulajdonságai jelentik.

331. Ahol a nő, ott a pokol.

A nő kedvező. Erőt, lelkesedést ad! Azzal, hogy fogadalmuk beteljesülésének állhatatosságuknak

vagy gyengeségüknek adják tanújelét?

336. ...feláldozni egy magasabb rendű célért egy kisszerű, önös érdeket.

338. Éppen ez a különbség kettőnk között. Te anyagi formájukon keresztül veszed magadhoz a
dolgokat, ez pedig finomabb szinten. Draupadí a tiéd, de fizikai valóságon túli, finom lénye az
enyém.

Az élet attól lesz édes, hogy néha ehetjük az ütemet. A házaséletben a neheztelés és a duzzogás
mellett a féltékenység is olyan, mint a lépés méz.

340. Az ostoba, buta nők menekülnek a varázsigékhez, gyógyfüvekhez és gyökerekhez, hogy a

férjüket az uralmuk alatt tartsák, de ezzel csak eljátsszák a férj hitét és bizalmát, akit sokszor még
valami szörnyű betegség is megtámad. Az ilyen nők mindig elveszítik a férjüket.

Leküzdve magamban a büszkeséget, a nőiességemet virágfelajánlásként szórom férjem lába elé,

melyet a vágy nélküli cselekvés tesz illatossá. Megpróbálok semmilyen körülmények között sem
irigy lenni. Igyekszem mindig természetes maradni. Sohasem eszem vagy fekszem le azelőtt, hogy
a férjem ne ettek vagy le ne feküdtek volna, de már talpon vagyok rest segíteni nekik. Ha hosszú
utazásból térnek vissza, már várja őket az ülőhely, a víz, az étel, a vetett ágy. Én felügyelek a
háztartásra. Magam főzöm a kedvenc ételét, amit saját kezűleg szolgálok fel neki. Nem terhelem őt
a saját gondjaimmal, aggodalmaimmal, inkább próbálom átérezni, ami őt foglalkoztatja. Nem töltök
túl sok időt öltözködéssel, szépítkezéssel, cicomával. Ha a férjem nincs itthon, nem veszek fel
ékszert. Nem foglalkozom olyan dologgal, amit ő nem szeret. Anélkül, hogy ezt külön mondania
kellene, kitalálom, hogy mit szeretnek és mit nem. Nem vonz sem a parttalan vita, sem a
haszontalan nevetgélés. Mértékletes vagyok a viselkedésemben, a gondolkodásomban, a
cselekedeteimben, az evésben, az alvásban. A legfontosabb pedig az, hogy sohasem kételkedem a
szavában, és nem panaszkodom előtte feleslegesen. De nekem sincsenek titkaim előtte. És van még
egy különleges dolog: nem beszélek előtte a családjáról.

Előre kitalálom a kívánságait. A férjem előtt sohasem hozom szóba, ha valamelyik nőt
szerencsésebbnek tartom magamnál. Nem érzem szükségét, hogy eléje tárjam megszámlálhatatlan
vágyamat. Sosem maradok kettesben másik férfival, és nem barátkozom csalárd nőkkel. A férjem
előtt próbálok üdének, szépnek, örökifjúnak mutatkozni. A férjeknek köszönhetjük, hogy anyákká
válhatunk, hogy szerencsések, boldogok lehetünk, s hogy mi vagyunk a háztartás úrnői. A férjek
sohasem restek a társaságukkal, biztonsággal, társadalmi ranggal és anyasággal megáldani
bennünket.

Nem csak az örömében, hanem a bántában is osztozni kell, ha úgy hozza az élet. A nőnek az a
dharmája, hogy balsors és veszély idején bátorságot és erőt öntsön a férfibe.

348. Ha minden bűnt halállal büntetnénk, nem maradna élő ember a földön. A férfiak többnyire
vonzódnak a gyönyörű nőkhöz. Egy józan férfi azonban képes parancsolni a vágyainak.

Ha a nőrabló vagy trónbitorló megbánja tettét, akkor is igazságtalanság életben hagyni. Az ilyen
ember a társadalom legnagyobb ellensége.

Az ember tényleg annyi bűnös vággyal töltötte meg a földet, hogy a dharma, az igazság és az
igazságosság lépten-nyomon veszélybe kerül. (...) A társadalom úgy működik, hogy a nőnek egész
életében szenvednie kell a bűn miatt.

Egy férfi nem követ el bűnt azzal, ha több nőt is élvez, sőt, ez csak a dicsőségét és a férfiasságát
bizonyítja. Ha ezt bizonyos körülmények között véteknek is tartjuk, megbocsáthatatlan bűnnek
akkor sem bélyegeznénk. Ezért ilyen gőgös a férfi.

Ha más feleségének megkívánása megbocsáthatatlan, szégyellnivaló bűnnek számítana, akkor nem

lenne annyi tragédia és erkölcstelenség a világon. (...) A férfiak számára a nők ugyanúgy
megszerzendő dolgok lettek, mint a királyság, a vagyon, a gazdaság. Aki erősebb, azé lesz mások
felesége.

349.
Egy erényes nő számára egy lelkiismeretlen, kéjvágytól elvakult férfinak nemhogy az érintése, de
az árnyéka megpillantása is elviselhetetlen.

350.
Az igazi hiba az, hogy a szentírások megengedik, hogy a nő az ellenség prédája legyen, miután a
férjét legyőzték csatában.

354.
Egy öntelt férfi hálája sem mentes az önteltségtől.

355.
Egyre ég bennem a vágy, hogy kínozzam a nőt, mert a férfi képtelen elfelejteni a férfiasságát ért
megaláztatást.

389.
389. Ha valaki olyasmiben reménykedik, ami lehetetlen, akkor óhatatlanul szomorú lesz.

Aki az igazságnál keres oltalmat, nem szenved.

A helytelen utasítások vak követése nem a férfiasság jele.

397. Az, aki életet ad, bizonyos értelemben anya. Aki egyszer megmentette az életemet, az biztosan
nem képes rá, hogy elvegye.

398. Csak a gyávák szoktak távol maradni a csatatértől valamilyen ürüggyel, mert mohón
ragaszkodnak az életükhöz. Az ilyen élet rosszabb, mint a halál. Az, aki készakarva kerüli el a
csatát, valójában saját magával végez.

398. Az öngyilkosság a gyávák kiútja.

Mindig is a dharma és az igazság oldalán álltam; a dharmám az, hogy elpusztítsam a hamisságot, a
lakhelyem pedig a tiszta szív. Ha kell, az igazság érdekében néha kegyetlen vagyok.

Miféle barátság az, ha a folyó közepén kiugrasz a csónakból?

402. A dharma háború előtt a szívnek nyitottnak, tisztának, makulátlannak kell lennie.

Egy erényes nő szíve tiszta, mint a napsugár. Az erényes feleség szívének tükrén a férjén kívül más
férfinak még az árnyéka sem tükröződik.