Lelki egészség karantén idején

Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó
dolga van a lelkednek. 3 Ján 1,2

Nemrég olvastam fel itt az imaházban a Prédikáció az üres padokhoz című írást. Gondolom, akik jelen voltak
azon a szerda estén az imaházban, jól emlékeznek erre. Én se gondoltam, hogy egy nap, méghozzá ilyen hamar, az üres
padoknak fogok prédikálni. Íme az akkori írás ismét:

„Kedves üres padjaim!

Már régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy egyszer nektek is prédikáljak, hisz ti vagytok a leghűségesebb
hallgatóim. Jóllehet, nem találtam számotokra alkalmas alapigét a Bibliában, meg kell dicsérjelek titeket, hogy
minden istentiszteleten jelen vagytok. Akár hideg, akár meleg az időjárás, ti mindig itt vagytok, és nem tesztek úgy,
mint a barométer-keresztyének, akik csak akkor jönnek templomba, ha erre hébe-hóba kedvük szottyan. Vasárnap
nem mentek soha kirándulni vagy barátokkal piknikezni, és az istentisztelet idejében nem főztök otthon ebédet,
nem dolgoztok a kertben, és nem feküsztök az ágyban.
Csendes viselkedéseteket és illő figyelmeteket külön meg kell dicsérnem. Az igehirdetés áhítatát nem zavarjátok
suttogással vagy unatkozó körülnézéssel, és ha valaki későn jön, nem fordultok kíváncsian hátra. Jelenlétetek célja
nem a szép ruhával való kérkedés, sem pedig mások ruházatának a bírálgatása. Az igehirdetőtől nem vártok
fellengzős szavú szólamokat, hanem megelégszetek az egyszerű, tiszta Evangélium hirdetésével. Mindezért dicséret
illet, kedves üres padjaim.
De panaszom is van ellenetek. Igen bánt, hogy az Evangélium hirdetésének nincsen foganatja köztetek. Nincsen
sem fületek, sem értelmetek az elhangzó igazságok befogadására, ezért nem mozdultok helyetekről, akárcsak sok
más hallgatóm, akik jóllehet van fülük, mégsem hallanak.
A lelkipásztorotokért nem imádkoztok, és a vele való lelki közösséget nem ápoljátok; ezért nincsen látszata az
értetek kifejtett munkásságának. Áldozatkészség sincs bennetek, azért vagytok olyan kemények, mint a távol
maradó gyülekezeti tagok szíve. Nem tudjátok kedves üres padjaim, hogy minden nyomasztólag hat a
lelkipásztorotokra, és hogy kísértést jelent számára. Mit ér a felülről nyert inspirációja és kiváló prédikálása, ha
merevek és élettelenek maradtok? Csoda, hogy ez az állapot a kedvét szegi, és az elhivatottságban való hitét
megingatja?
A gyülekezet hű tagjaira is rossz benyomást gyakoroltok, kedves üres padjaim. Rátok gondolva egykedvűen jönnek
istentiszteletre, s ha itt vannak, s titeket látnak, elpárolog az örömük, s csökken a hitbuzgóságuk. Szomorú,
lehangoló látványotok komolyan veszélyezteti a hívők hitét az Evangélium erejében s Isten országa diadalában. Ti
nem is sejtitek, hogy mennyi víz folyik miattatok a hitetlenség malmára.
Szívem őszinte vágya s imáim folytonos tárgya, hogy ezután ne legyetek üres padok. Milyen örömöt okozna nekem,
s mennyire buzdítana szolgálatomban, ha megtelnétek üdvkereső lelkekkel, akik éhezik s szomjúhozzák Isten
országa igazságát!
De addig is míg ez a vágyam teljesül, s imám meghallgatást nyer, vigasztal az a tudat, hogy egykor majd bemehetek
Uram és Istenem örömébe, s hogy a menny öröme zavarmentes lesz, mert odafenn már nem lesznek üres padok.”

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Furcsa az üres imaházban prédikálni úgy, hogy csak a kamera néz velem szembe. Nem tudom megszokni. A
teológián mondták, hogy képzeljük el, hogy egy teli teremben prédikálunk. Így tehát el kell képzelnem, amint a
tekintetek rám szegeződnek, szomjasan isszák a hirdetett igét. Elképzelem, hogy olyan a szívetek, mint a száraz föld,
amely gyorsan beissza a ráesett esőt. Azonban bármennyire is szomjas a szívetek az igére, szeretettel kérlek, sőt intelek
titeket, válogassátok meg, milyen forrásból isszátok a vizet! Csak tiszta forrásból! Hallhatjátok a médiában, gyakran
figyelmeztetnek, hogy csak hiteles forrásból fogadjuk el az információkat, ne adjunk teret a pánikkeltésnek. Hisz többen
meghalnak a pániktól, mint magától a koronavírustól. A pánik okozhat könnyen olyan szövődményeket, amik az
immunrendszert gyengítik meg. És főképpen ne adjuk tovább azt, ami nem hiteles. Ami nem igaz. Amit hallunk, azt
szűrjük meg.

Ugyanígy kell tennünk az online és virtuális térben elhangzó sokféle igehirdetéssel, tanítással szemben. Az Ige az,
amellyel megmérünk minden tanítást és gyakorlatot. „A teljes Írás - összefüggéseiben és a Szentlélek világosságában
értelmezve - a keresztény hitélet tévedhetetlen és kielégítő szabályozója, legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet
dolgaiban. és a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot
megvizsgálhatunk.” (Baptista Hitvallás)

Ha bizonytalanok vagyunk valamilyen tanításnak, gyakorlatnak a hitelessége, helyessége vagy igaz volta felől,
kérjünk tanácsot más, érett hívő testvérektől, vezetőinktől. Ne menjünk a saját fejünk után, és ne utánozzunk, ne
kövessünk mindent, amit hallunk. Ne higgyünk és ne kövessünk mindent, amit sztárprédikátorok mondanak vagy
tesznek. Én óvakodnék a sztárprédikátoroktól. Higgyétek el, tudom mit mondok és miért mondom. Sajnos, a tapasztalat
azt mutatja, hogy magasról nagyot lehet esni. Jó, ha mi megmaradunk egyszerűségben és alázatban. Sok kiskapusi
testvér mérgezi a lelkét ilyen mérgező forrásból. „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak
lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék
javatokra. 18. Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen
mindenben helyesen akarunk eljárni.” (Zsid 13:17-18) A gyülekezetek előljárói ilyenkor sem lehetnek tétlenek.
Gondoskodniuk kell magukról és a rájuk bízottakról. Táplálniuk, gondozniuk, tanácsolniuk kell a testvéreket. „Gondot
viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te
hallgatóidat.” (1Tim 4:16)

A jelenlegi korlátozások nem jelentenek akadályt, hogy akár telefonon, vagy az internet adta lehetőségeken
keresztül kapcsolatban legyünk egymással. Engem is bármikor el lehet érni. Éjjel kettőkor vagy hajnali ötkor is, ha
valakinek sürgős problémája lenne. Természetesen, jól lehet nappal is beszélgetni.

Az alapigénkben található köszöntés, amiben János a szeretett presbitertársat jókívánságaival köszönti, nem
olyan régen hangzott el úgyszintén a gyülekezetben, mikor a mi szeretett Seres László, mátészalkai testvérünk köztünk
való szolgálatát köszöntük meg. Most, ebben az új helyzetben, a járvány idején, talán még fokozottabban érvényes ez a
jókívánság mindenkinek:

„Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó
dolga van a lelkednek.” (3 Ján 1,2)