Pálfy Gyula – Takács András

A Vály-völgy hagyományos táncai és táncélete

1
 Gyurcsó István Alapítványi Könyvek 70.

2
 Pálfy Gyula – Takács András

A Vály-völgy
hagyományos táncai
és táncélete

Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet
Dunaszerdahely - Budapest
2016

3
Szerkesztette: Dóka Krisztina
Nyelvi lektorálás: Nyáry István
DVD-szerkesztés: Dóka Krisztina – Takács András
Filmeket digitalizálta és szinkronizálta: Kukár Barnabás Manó
Fényképeket digitalizálta: Kovács Márton – Kukár Barnabás Manó
DVD-kiadás: Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Dunaszerdahely

A könyv kiadását támogatta:

A Szlovák Köztársaság Kormányhivatala

Realizované s finančnou podporou Úradu vlády Slovenskej
republiky – program Kultúra národnostných menšín 2016

A DVD elkészítését és kiadását támogatta:

Magyar Művészeti Akadémia

ISBN 978 - 80 - 89001 - 73 - 6

© Pálfy Gyula örökösei, Takács András, 2016

Szerkesztés © Dóka Krisztina, 2016
© Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet

4
A Vály-völgyi falvak régi táncosainak emlékére

5
6
 Az előszó elé…

Kötetünkkel a szlovákiai magyar néptáncokkal kapcsolatos kutatások

egyik adósságát szeretnénk, ha nem is maradéktalanul, de mégis lehető-
ségeinkhez mérten rendezni. Az elmúlt évtizedekben sorra jelentek meg
munkák a térség tánchagyományairól, gondoljunk csak a mátyusföldi
(Martin György – Takács András: Mátyusföldi népi táncok, 1981), gö-
möri (Fügedi János – Takács András: Gömöri népi táncok, 1992), csalló-
közi (Takács András: Csallóközi néptáncok, 2000) kötetekre, vagy a Jóka
falu táncait bemutató munkára (Fügedi János – Takács András: Bertóké
és társai, 2005). Ugyanakkor archívumainkban ott lapul számos továb-
bi, a terület táncfolklórjával foglalkozó gyűjtés, filmek, fotók, kéziratok.
Ezekből, ha módunk van rá, és most többek igyekezetének köszönhetően
lehetőség nyílott, érdemes a múltjukat ápoló, kutató helyiek, a nagykö-
zönség, és reményeink szerint a tánckutatók számára is anyagot közzé-
tenni. Ilyen vállalkozás jelen könyvünk, mely a gömöri Vály-völgyben
végzett terepmunka anyagát mutatja be. A kötet nem a Vály völgyében
fekvő falvak táncfolklórjának részletekbe menő tudományos feldolgo-
zása, erre sem a rendelkezésünkre álló időkeret, sem a gyűjtés jellege
nem adott volna lehetőséget. Arra vállalkoztunk, hogy a jól körülhatá-
rolható helyen egy adott szűk időben végzett klasszikus táncfolklorisz-
tikai gyűjtést minél teljesebben és lehetőleg hitelesen közzétegyük. Így
munkánk a ma már a magyar államhatáron kívüli eső, ugyanakkor máig
többségében magyar etnikumú és református, napjainkra hagyományai-
ról, természeti értékeiről és épített örökségéről is egyre ismertebbé váló
vidék falvaiban 1990 őszén folytatott néptáncgyűjtést mutatja be. Ezzel
szerettünk volna betekintést nyújtani a helyi tánchagyományba, ponto-
sabban abba, ahogyan ezt a 20. század vége felé az 1910-es, 20-as, 30-as
években született falusiak bemutatták, eltáncolták, elmesélték. Ugyan-
akkor a közléssel bepillantást engedünk abba is, hogyan folyt ekkor a
hagyományos táncok gyűjtése a magyar néptánckutatás Martin György
és Pesovár Ernő nevével fémjelezhető klasszikus korszakának – mely el-
sősorban a még élő legidősebb generáció táncos tudásának filmen, inter-
júk hanganyagában, kéziratos feljegyzésekben történő rögzítésén, illetve

7
e források feldolgozásán alapult – végén, de még e korszak szellemében.
Munkánk azon túl, hogy megismerteti az 1990-es gyűjtés anyagát, egy-
ben kiindulási alapul szolgálhat a Vály-völgyi tánckutató munka foly-
tatásához, akár újabb terepmunkákhoz, elemzésekhez, emellett a helyi
honismereti munkához és hagyományápoláshoz. Ezekhez bíztatásul is
szánjuk e kötetet.
Könyvünk két szerzője, a korabeli terepmunka végzői, „néptáncgyűj-
tői” közül egyikőjük, Pálfy Gyula, néptánckutató, a Magyar Tudomá-
nyos Akadémia Zenetudományi Intézetének egykori munkatársa sajnos
már nem él, 2012-ben távozott közülünk. Munkássága előtt is szerettünk
volna tisztelegni a kötettel. Gyulát ismerve, biztosan igyekezett volna
még saját gyűjtéseinek hiányosságait pótolni, esetleg kiegészítő gyűjtést
végezni, újrafogalmazta volna saját korábbi írását, sőt ahogy azt mindig
megtette, a már megjelent könyvet is „korrektúrázná”. Erre ma azonban
már nincs lehetősége. Mi viszont közreadhatjuk részben saját, részben
másokkal közösen készített interjúit, filmfelvételét, betekinthetünk a
gyűjtőmunka módszereibe. Másik szerzőnk, Takács András, a szlováki-
ai magyar néptánckutatás nagy öregje, 1951-ben Ág Tiborral együtt az
itteni néptáncmozgalom elindítója, megalapozója, azonban ma is aktív,
a gyűjtéseket, interjúkat lelkesen rendezte, a kötetet megtervezte, írta,
emellett újabb kiadványokat tervez. Elkötelezettsége, munkabírása, lel-
kesedése példa lehet mindannyiunk számára. Kettőjüknek a témához
szorosan kapcsolódó írásait és a Vály-völgyi táncélettel, szokásokkal
foglalkozó szöveges gyűjtés anyagát, valamint a könyvhöz mellékelt
DVD-n a terepmunka során készített néptáncfilmet tesszük itt közzé. A
völgy településeit bemutató, eredetileg Takács András által készített le-
írásokat a szerkesztő rendezte, illetve kissé kibővítette. Szintén szerkesz-
tői munka az interjúkat követő Megjegyzések az 1990-es Vály-völgyi
néptánckutatásról című fejezet.
Végül szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a kötettel
kapcsolatos munkákban részt vettek, vagy a könyv elkészítését, meg-
jelentetését bármilyen módon segítették. A gyűjtés és a kézirat előké-
szítésének támogatását köszönjük a Csemadok Országos Tanácsának és
a községek alapszervezeteinek, a Magyar Művészeti Akadémiának, a
Magyar Tudományos Akadémiának, a Szlovák Tudományos Akadémia
Zenetudományi Osztályának és a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsé-
gének. Köszönet illeti a néprajzi gyűjtés minden résztvevőjét Agócs Ger-
8
gelyt, Barkó Vandát, Teszáry Miklóst és Varga Norbertet. Köszönjük az
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetnek,
igazgatójának, Richter Pálnak és a Néptánckutató részleg vezetőjének,
Fügedi Jánosnak, hogy az archívumi anyagokat rendelkezésünkre bo-
csátották. Valamint köszönettel tartozunk a Népzenei és Néptánc Osz-
tály és Archívum munkatársainak, Kukár Barnabás Manónak a filmek
digitalizálásáért és szinkronizálásáért, neki és Kovács Mártonnak a fotók
digitalizálásáért, Szőkéné Károlyi Annamáriának minden segítségéért,
többek között Pálfy Gyula gyűjtési anyagának felkutatásáért, Karácsony
Zoltánnak közléssel kapcsolatos javaslataiért, Kemecsei Zsoltnak Pálfy
Gyula számítógépének „felélesztéséért” és az ott fellelhető lejegyzések-
hez való hozzáférésért. Köszönjük a Szlovák Köztársaság Kormányhi-
vatalának a kötet megjelenéséhez nyújtott anyagi támogatást, a könyv
kiadójának, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetnek, illetve vezető-
jének, Huszár Lászlónak a kötetkiadással kapcsolatos minden munkát, a
Magyar Művészeti Akadémiának a DVD előkészítésének és kiadásának
támogatását és a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Művelődési Inté-
zetnek a DVD-melléklet megjelentetését. Köszönjük Benedek László,
fotóművésznek, hogy fényképeivel gazdagíthattuk könyvünket. A gyűj-
tőút során a településeken jelentős segítséget nyújtottak a Csemadok he-
lyi szervezeteinek munkatársai és az önkormányzatok vezetői. Különö-
sen sok segítséget nyújtott Felsővályban Lőkös Jánosné Nagy Aranka,
aki táncos adatközlőként is részt vett a gyűjtéseken. Nem utolsósorban
köszönet és emlékezés illeti azokat a Vály-völgyieket, akik készek vol-
tak tudásukat, emlékeiket megosztani a gyűjtőkkel. Köszönet továbbá
mindenkinek, akit itt most név szerint nem említettünk, de bármilyen
módon támogatta munkánkat.

Budapest, 2016. november 9.

A szerkesztő

9
 Előszó

1990 kora őszén egy négytagú gyűjtőcsoport (Pálfy Gyula, Takács

András, Agócs Gergely és Varga Norbert) két héten keresztül látogatta
Vály-völgy magyar falvait központjául választva Felsővályt, ahol a helyi
adatközlők – táncosok, zenészek, énekesek filmezése és fényképezése is
megvalósult. A terepmunkába bekapcsolódtak még Barkó Vanda, Teszá-
ry Miklós és Tóth Ernő. A gyűjtés szervezője Takács András a Csemadok1
Központi Bizottságának munkatársa, szakmai irányítója Pálfy Gyula a
Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének kutatója
voltak. Az anyagi hátteret a Szlovák Tudományos Akadémia Oskar El-
schek vezette Zenei Osztálya biztosította, aki vendégkutatóként fogadta
Pálfy Gyulát, az MTA munkatársát. A kutatók a meglátogatott községek-
ben néptánc, népzene, illetve táncélet témában végeztek néprajzi terep-
munkát, interjúkat, tánc- és zenefelvételeket készítettek. A Vály-völgy
községeit (Alsókálosa, Felsőkálosa, Kisgergelyfalva, Gömörmihály-
falva, Alsóvály, Felsővály) meglátogatták, és a településeken szöveges
gyűjtést végeztek. Később Felsővályban táncfilmezést rendeztek, ahol
a táncosokat és a zenészeket 16mm-es filmre és videóra vették, illetve a
zenét magnószalagra rögzítették. A film- és videóanyag, valamint a többi
dokumentáció az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályán lett
elhelyezve. Társadalmi, pedagógiai, művészeti felhasználásra másolatok
kerültek Szlovákiába a Szlovákiai Magyar Folklórszövetséghez, majd az
annak feladatkörét részben átvállaló, az Ifjú Szivek Táncszínház kereté-
ben működő Hagyomány Alaphoz. A gyűjtések részben hozzáférhetőek
a Szlovák Tudományos Akadémia Népzenei Osztályán, valamint Buda-
pesten a Hagyományok Háza Martin Médiatárában is.
A gömöri gyűjtőút alkalmával más a Vály-völgyön kívüli települé-
seken (Felsőrásban, Lőkösházán, Sajótibában és Medveshidegkúton) is
készültek gyűjtések, ezek anyagát azonban ezúttal nem közöljük. Köny-
vünk az 1990-es Vály-völgyi táncgyűjtés anyagát kívánja közzétenni.

1 Csemadok: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven

1949-ben jött létre, ma Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési
Szövetség - Csemadok néven működik.

10
Gömör hagyományos táncairól közlünk áttekintést, majd a gyűjtőút ta-
pasztalatait összegző Vály-völgyi tanulmányt, illetve az ekkor készült
szöveges gyűjtések anyagát tesszük közzé.
Végezetül néhány személyes megjegyzés! A gyűjtéssel foglalkozó
ember számára a hajdan eleven hagyományos közösségi kultúra isme-
rőinek a fölkeresése, pontosabban a rátalálás reménye állandó izgalmat
jelent. A rátalálás öröme rendszerint akkor következik be, ha a régi ha-
gyományos kultúra egy-egy olyan képviselőjével sikerül találkozni, aki
képes arra, hogy élményszerűen idézze fel fiatalságát, ifjúkorának szo-
kásait, táncait, dallamait. A gyűjtés résztvevőinek szerencséje volt, mert
nagyon lelkes beszélgetőtársakra találtak.
A gyűjtőmunka hasznát a tudományos szempontokon túl abban re-
méljük, hogy a gyűjtött anyag, amellett, hogy a központi archívumokat
gyarapítja, egyúttal e szellemi örökség társadalmi, közösségi hasznosu-
lásához is hozzájárul. Táncos örökségünk közösségteremtő, identitásfor-
máló erejét ma már aligha szükséges bizonygatni.

11
 Gömör magyar néptánchagyománya1

Gömör – Martin György néptáncdialektus-felosztása szerint – a középső

(más néven tiszai) dialektus területén található, a Palócföldnek nevezett
tájon.2 Gömör részben tájegységet, részben egykor vármegyét jelölő ki-
fejezés. (A trianoni békeszerződés előtt Gömör-Kishont vármegye.) Dél-
nyugaton Nógráddal, délen Borsoddal és Hevessel volt határos, keleten a
Rozsnyó feletti Szoroskő választotta el Abaújtornától, északon Dobsina
felé folytatódott. A terület itt teljes szélességben érintkezik a szepesi és
liptói szlovák etnikai területtel.
Gömör magyar néptánchagyománya meglehetősen egységes. A kisebb
tájegységek, mint Medvesalja, Barkóvidék, vagy a földrajzi tagolódást
jelentő folyóvölgyek (Csermosnya-völgy, Rima-völgy, Balog-völgy, Tú-
róc-völgy, Vály-völgy, Murány-völgy, Csetnek-völgy), illetve a fennsí-
kok (Szilicei-fennsík) a vidék tánckulturájának szempontjából kevéssé
különülnek el. Például a Barkóvidék, Gömörpéterfalván járt vasvári ver-
bunk sajátosságait és motívumkincsét tekintve igen hasonló a Szilicén
gyűjtött vasvári verbunkhoz és pároshoz, pedig az egyik község Gömör
délnyugati, a másik északkeleti részén helyezkedik el. A táncváltozatok
közötti eltérés nem haladja meg a dialektuson belüli természetes variá-
lódás határait.
A gömöri táncdialektus átmenetet jelent a keleti és a nyugati palóc
tánchagyomány között. Míg a nyugati palóc csárdásra a lenthangsúly
(a zenei hangsúlyra a test ejtése), a keletire a fenthangsúly jellemző. A
1 E fejezet szövege korábbi formájában megjelent: Takács 1990., illetve
Takács – Fügedi 1992. 11–25. Az összegzés Gömör ma Szlovákiához tarto-
zó területén végzett gyűjtésekre támaszkodik.
2 Martin néptáncdialektus felosztását ld. Martin é.n. [1970], 204–207.
Palócföld területének körülhatárolása a néprajztudomány egyik vitatott
kérdése. Nyelvjárási szempontból főbb vonalakban a Szenc–Cegléd–Kas-
sa háromszög által bezárt területet jelöli. A néprajztudomány szűkebb
területet – lényegében a Garam és a Hernád között elterülő északi magyar
nyelvterületet – sorolja ide. (Liszka 2002. 296.) Ugyanakkor a szakiroda-
lom arra is felhívja a figyelmet, hogy a Palócföld sem földrajzi, sem nép-
rajzi-kulturális szempontból nem egységes.
12
gömöri táncdialektusban mind a kettő változat megtalálható. A női kör-
táncot fenthangsúllyal járják, de a csárdás páros forgása esetenként lent-
hangsúlyos. Martin György a „Magyar tánctípusok és táncdialektusok”
című könyvében még több jellegzetességre is rámutat: „A keleti palóc
táncdialektus fokozatosan olvad át a nyugati palóc területbe. Két karak-
terisztikus jegy alapján húzhatunk köztük hozzávetőleges választóvona-
lat: az egyik a friss csárdás fent- vagy lenthangsúlya, a másik a lakodal-
mas gyertyástánc megléte, illetve hiánya. Ehhez kapcsolódik a verbunk
fokozatos elszegényedése, elszürkülése nyugati irányban, valamint az
ugrós típus mars változatának (pajtástánc) megjelenése.” 3
Gömör hagyományos tánckultúrájában a következő táncokat találjuk:4
Női körtáncok
Eszközös táncok
Verbunk
Csárdás
Egyéb táncok

3 Martin é. n. [1970] 205.

4 E szöveg forrásaként a következő településeken végzett gyűjtéseket jelölte
meg: 1. Ajnácskő – Hajnáčka, 2. Alsókálosa – Nižná Kaloša, 3. Alsóvály
– Nižná Valice, 4. Bakóháza - Klatov, 5. Barka – Barka, 6. Berzéte – Brzo-
tin, 7. Berzétekőrös – Kružná, 8. Csucsom – Čučma, 9. Détér – Gemeské
Dechtáre, 10. Dobfenek – Dubno, 11. Egyházasbást (Újbást) – Nová Bašta,
12. Felsővály – Valice, 13. Geszte – Hostice, 14. Gice – Hucín, 15. Almágy
– Gemersky Jablonec, 16. Gömörpéterfala – Petrovce, 17. Gömörhosszúszó
– Dlhá Ves, 18. Gömörmihályfala - Gemerské Mihalovce, 19. Jablonca –
Silická Jablonca, 20. Jeszté – Jestice, 21. Jólész – Jovica, 22. Kecső – Kečo-
vo, 23. Kisgergelyfalva – Gregorovce, 24. Kiskovácsvágása – Kováčová, 25.
Krasznahorkaváralja – Krásnohorské Podhradie, 26. Kuntapolca – Kunová
Teplice, 27. Lekenye – Bohúňovo, 28. Lice – Licince, 29. Lőkös - Levkuška
30. Lucska – Lúčka, 31. Medveshidegkút – Studená, 32. Melléte – Meliata,
33. Mikolcsány- Mikolčany, 34. Nagybalog – Velký Blh, 35. Óbást – Stará
Bašta, 36. Páskaháza – Pašková, 37. Pelsőcardó – Ardovo, 38. Rozsnyórud-
na – Rudná, 39. Sajótiba – Bohúňovo čast Tiba, 40. Szádvárborsa (Borzova)
– Silická Brezová, 41. Szilice – Silica, 42. Tajti – Tachty, 43. Várhosszúrét
– Krásnohorská Dlhá Lúka, 44. Vecseklő – Večelkov.
13
Női körtáncok
Karikázó (karély, karélyos, karélyba)
A gömöri karikázó szerkezetileg két fő tételből, egy hosszabb lassú és
egy rövidebb, erőteljesen növekvő tempójú gyors részből áll. Mindig
zárt, szabályos körben táncolják. Tág körnél a táncosok leeresztett karral
közvetlen szomszédjaik kezét, szűk körnél közvetlenül a test előtt vagy
mögött a második szomszéd kezét fogják (keresztkézfogás). A lassú rész-
nél a kör lehet tág vagy szűk, a gyors részt mindig szűk körben táncolják.
A lassú részben lépő motívumokkal az óramutató járásával megegye-
ző irányban „kerengenek”. Jellegzetessége az ének elsődlegessége, va-
lamint a dallamok közötti néma lépegetés: „A lassúban a hosszú nótákat
szerettük. Egy-egy nóta közben négyet-nyolcat csak úgy csendben lép-
tünk. Mindig az kezdte a dalt, akinek eszébe jutott”.5 Annak első két-
négy ütemét vagy első dallamsorát a dalkezdő egyedül énekelte, s csak
ezután kapcsolódott a dal éneklésébe a körben álló többi táncos.
A lassút általában akkor követte gyors rész, ha már abba akarták hagy-
ni a dalolást, pihenni vagy hazamenni szerettek volna. A táncszakaszt
gyakran minden átmenet nélkül dobogó lépéssorral zárták le, és várat-
lanul a gyorsba váltottak. A gyorsban helyben járt vagy sebesen haladó
futó („sergő”), dobogó, és bokázó motívumokat táncoltak, miközben de-
rékból kissé előre dőltek. A haladás iránya gyakran változott. Irányvál-
tás előtt a haladást erőteljes dobbantással vagy dobogó cifrával állították
meg, felsőtestből még jobban előre dőlve. Előfordult, hogy a tánc végén
a kör párokra szakadt, és párosan forogtak tovább.
A tánc alatt a dallamok szabadon váltakozhattak, többnyire régi és
új stílusú népdalokra járták. A tánc motívumait is szabadon váltogatták.
Általában az újabb és újabb nóta elkezdője indította az újabb motívumot,
esetleg az előzőt folytatta. A fent idézett Molnár Mária így emlékezett:
„…Ha már kifogytunk a nótából, olyankor valaki bekiáltotta, na, kezdd
el Mari, mert volt egy nóta, amely az én nótám volt. Amíg azt elénekel-
tük, aközben újabbak is jutottak eszünkbe.” 6 Az idők folyamán kialakult,

5 Takács András gyűjtése, kézirat. Adatközlő: Molnár Mária sz. 1904. Tajti.
Az eredeti hangfelvétel a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Népzenei
Adattárában található.

14
hogy egy-egy faluban egy-egy dalra sok esetben – de nem törvényszerű-
en – azonos figurát táncoltak.
A karéj a táncalkalmak elmaradhatatlan tánca volt. Régebben a lányok
és a menyecskék eljárták a vasárnap délutáni „faluvégi”, „játszódombi”,
„templomkerti” összejöveteleken is, idősebb asszonyok csak a családi
összejöveteleken, illetve csak a mulatságokban álltak be karéjozni. „A
mulatságokon a szünetben az asszonyok meg a lányok karikázót tán-
coltak. Úgy hívták egymást, hogy gyere, álljunk be karéjba. Megfogtuk
egymást, és úgy körbeállva táncoltunk. A kör is táncolt, s ha sokan vol-
tunk, egy-két pár a körön bévül is. Néha még a legények, emberek is
közénk álltak.”7 Ekkor, „ha a cigány bekapcsolódott a karéjos táncba,
utána már csárdásban folytattuk a táncolást.”8

Tavaszi leánytáncok és játékok

Gömörben is érvényes volt az egyházi tilalom, amely nagyböjtben –
farsang végétől húsvétig – szigorúan tiltott mindennemű táncot, bálok,
mulatságok rendezését, családi mulatozást, lakodalmat. A böjti tilalom
azonban dalolásra, nótázásra nem vonatkozott. Így vasárnap, ünnepna-
pokon és a falvak megszokott összejöveteli napjain az egy utcában vagy
falurészben lakó lányok „bandákba” verődtek, és hangos énekléssel, já-
tékkal, játékos táncolással töltötték az időt. Az énekes, dalos találkozáso-
kon szívesen járták el a vonuló-kapuzó, „falusorozó” leányjátékokat. A
lányok – ritkán menyecskék is – vasárnap a délutáni litánia után általában
a templomkertből indultak, más napokon a megszokott gyülekezési he-
lyükről. Már várakozás közben énekelni kezdtek, kart karba fűzve össze-
fogódzkodtak, körbe álltak és az éneklés alatt egy- vagy kétlépéses csár-
dást jártak. Majd láncsort alkotva, kígyózva, kapuzva, énekelve vonultak
végig a falun. Vonulás közben egy-egy kiszélesedő utcarészben vagy két
utca találkozásában, nagyobb porta előtti téren, stb. megálltak, játszot-
6 Ld. előző lábjegyzet.
7 Takács András gyűjtése, kézirat. Adatközlő: Vincze Béláné sz. 1902. Szi-
lice. Az eredeti hangfelvétel a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Nép-
zenei Adattárában található.
8 Takács András gyűjtése, kézirat. Ifj. Mezei Sándor sz. 1927. Szilice. Az ere-
deti felvétel a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Népzenei Adattárában
található.

15
tak vagy táncoltak. A mozgással, futással, rövidebb páros vagy csoportos
tánccal kapcsolódó játékok nagy része, mint a „Tüzet vittem…”, „Kint
a farkas…”, „Üsd a harmadikat…” ma már csak a gyerekjátékok között
található meg. A helyben játszást rendszerint karéjozással fejezték be, és
folytatták a vonulást, vagy kisebb csoportokra oszolva hazamentek.
A haladás és a táncolás közben dalkészletükből válogatva a haladás
ritmusának megfelelő dalokat énekeltek, olyanokat, amelyekre lépni,
futni, forogni, táncolni lehetett. A balladákat és betyárdalokat is a hala-
dás megkívánta tempóban (tempo giusto) énekelték.
A Murány-völgyi Licén 1974-ben gyűjtött sor-, kapuzó és bújós játék-
ban a különböző formák rendszertelen váltogatásával vonultak. A falu
végén libasorba rendeződött lányok „Az én lúdam elveszett, én azt ke-
resni megyek…” kezdősorú dalt énekelve kígyózva haladtak az úton.
A szövegsorok ismétlésénél vagy új strófa kezdeténél a két elől haladó
kaput tartott, ami alatt a többiek átbújtak, közben a haladás tempója nem
csökkent. Egy bizonyos távolság megtétele után az első kettő újból kaput
tartott. A játék egyik változatában a kapu alatt átbújók azonnal kaput tar-
tottak, így végül mindenki kaputartó lett. Ilyenkor a kaput tartók helyben
cifrát, egylépéses csárdás vagy szökdellő-ugró motívumokat táncoltak.
További variáns volt, amikor az elől kaput tartó pár az előre haladó ka-
pusor alatt hátrafelé lépegetve bújt át. Az a pár, amely kaput tartva előre
ért, azonnal bújni kezdett hátrafelé, az átbújást befejezve pedig kaput
tartva indult előre. A kapusor kétféle módon vált újra sorrá: valamelyik
pár, amikor előre ért, a sor élére állt, és a többiek sort formálva követték
őket, vagy a dallam végén lábukat felkapva magasan felugrottak, s az
ugrás utáni lépéssel libasorba rendeződve haladtak tovább előre. A ka-
puzó játék dallamának sok verse volt, ha kifogytak a versekből, elölről
kezdték a dalt.
1967-ben Berzétekőrösön találkoztunk női körtánchoz kapcsolódó da-
los játékok további típusával, a „rátócskával”, vagy „rátózással”. Nők,
idősek és fiatalok közösen körbe álltak dalokat énekeltek és rátókat –
tejesköcsögöket – dobáltak egymásnak. Az éneklés közben ugyancsak
figyelniük kellett, mert a rátót – az agyagedényt – csak egyszer lehet
leejteni. A rátókat körív mentén dobálták, de néha keresztirányban is.
Amikor megunták a dobálást, az edényeket a földre helyezték és körben
maradva karéjoztak egyet.

16
Eszközös táncok
Botos pásztortáncok
A gyűjtések során pásztortánccal a fennsíki falvakban és a folyóvölgyek-
ben egyaránt találkozhattunk. Ilyen, mozgáskincsében gazdag pásztor-
táncot gyűjtöttünk, pl. Szádvárborsán (Borzova). A gyűjtött anyagban a
bottal járt eszközös táncok improvizatív férfitáncok. E tánc improvizatív
jellegét még akkor is megtartja, ha ketten vagy többen táncolják. Csak a
játékos „összeütésekkor” szakad meg a tánc szóló jellege. Szádvárborsán
a legénytársi gyakorlat folyamán „botos párok” alakultak ki, akik tökéle-
tesen ismerték egymás mozgását, alkalmazkodtak a másikhoz. Elég volt
táncközben egy pillantás, egy intés és máris fordult a társ, recsegtek-ro-
pogtak a botok a szilaj „verekedésben”. A virtuskodó összecsapás után
mindegyik szereplő szabadon figurázott, folytatta saját, kötetlen táncát.
A táncban a cifralépések domináltak, a botösszeütésekhez, verekedé-
sekhez egyszerűen összefutottak. Táncukat ritkán egykezes csapásolóval
is díszítették. A botot középen fogták, forgatták vagy az ujjaik között pör-
gették. A verekedésnél a botot a vékonyabb végénél megragadva a test
mellett vagy a fejük felett egyszer-kétszer megforgatták, majd – gyakran
két kézre fogva – ütöttek vele. Sokszor a védekezés módja sem volt pas�-
szív, mert a védekező fél „szembeütött”, és így a két ütésre lendült bot
félúton a levegőben találkozott.
Találkoztunk a botostánc kanásztánc változatával is: két botot a földön
egymáson keresztbe tettek, és az így nyert térközökbe lépegetett vagy
ugrált a táncos, esetenként páros lábbal szökdelve váltogatta a térközö-
ket. Természetesen erősen figyelt arra, hogy a földre helyezett botokat a
helyükről el ne rúgja.
A küzdő karakterű botolóhoz és a kanásztánc jellegűhöz is kapcsolód-
hatott a botok tánc közbeni láb alatti átkapkodása, egyik kézből a má-
sikba helyezése, az egyik végével a földre helyezett bot átugrálása. A
gyűjtések idején a botoló táncokat rendszerint csárdás követte, ilyenkor a
táncosok a botot félre tették, illetve párosan is szívesen járták a botostánc
cifra motívumának változatait.

17
Játékos kanásztánc
A viszonylag általánosan ismert bottal járt eszközös táncnak van több,
kevésbé elterjedt változata. Gyűjtőútjaim legelején a következő játékos
tánccal találkoztam Szilicén a pásztorok között 1949-ben. A játék során,
ottjártamkor egy liter szilvórium9 volt a tánc „fogadótétje”. A disznaját
őrző pásztor és a disznót ellopni akaró „zsiványok” szerepein osztoztak
a táncosok. A disznaját őrző pásztor, kezében egy husánggal (kerítésből
kihúzott „pacsitbottal” vagy egy kanászbottal) úgy táncolt, hogy mozgá-
sával és botjának forgatásával megvédje „disznaját”, a földre helyezett
rossz, eldobott edényt. (Ahogy később elmondták, játszották kalappal
is.) A középen vagy az egyik végén egy, esetleg két kézzel megfogott bo-
tot úgy forgatta, hogy a „disznóhoz” a zsiványok ne férhessenek hozzá.10
Védekezése közben táncát változatos figurákkal tette látványossá, egy-
ben a táncban domináló botforgatással megnehezítette az ellenfél dol-
gát. Az adatközlő Bastyúr Lajos (1910. Szilice), 80 éves korában is azt
állította, hogy „…olyan botforgató voltam, amit senki más nem tudott”.
A „zsiványok” kezében nem volt eszköz, ők csupán kézzel kapkodtak
a disznó után. Táncuk az őrző táncának motívumaihoz hasonló elemek-
ből épült fel, kiegészülve a saját tengelyük körüli forgással. Ha sikerült
ellopniuk a disznót, akkor az az övék, vagyis megnyerték a fogadást,
de az is az „övék” volt, amit esetleg ügyetlenségük eredményeként az
őrző botjával a kezükre kaptak. Ezért nem volt szabad megharagudniuk,
velejárt a játékkal.

9 Szilvapálinka
10 Az eszközös táncok e pásztorok által táncolt dramatikus változatát a Ke-
leti palóc aldialektus leírásánál Martin György is megemlíti (Martin, é. n.
[1970] 206.).

18
Verbunk
Vasvári verbunk
A tánc nevének eredetéről két magyarázat ismert. Az egyik álláspont
szerint a táncot Vasvári Pálról, az 1848-as magyar szabadságharc egyik
vezéralakjáról nevezték el, aki ezen a tájon végezte a honvédség szerve-
zését. A másik feltevés szerint nevét Vasvár-pusztáról kapta, ahol a 18.
századtól folyt katonatoborzás.11
A vasvári verbunkot fiatal legényként szülőfalumban, Sajótibában
láttam először Takács Imre (1908) nagybátyámtól, de még akkor nem
tudtam, hogy milyen különleges táncot látok. Később gyűjtéseim során
a vasvári verbunk emlékével és a tánccal Nagybalogon találkoztam, Ibos
István (1906) mesélt róla, majd a táncát 1958-ban filmre is vettük. Abban
az évben rögzítettem filmre Imre nagybátyám táncát is. Később számos
további faluban is nyomára bukkantunk.
A vasvári verbunk kötetlen szerkezetű, motivikailag igen gazdag,
bemutató-virtuskodó tánc. A tánc alapmotívumai a kopogósok, cifrák,
láblengetők, a csizmaverők, a minden táncos lábán másként és másként
megszólaló bokázók. A táncot szólóban vagy csoportosan járták. Cso-
portos verbunk esetén körben, az óramutató járásával ellentétes irányban
haladnak, de táncuk változatlanul megtartja egyedi, improvizatív jelle-
gét. Az a táncos, aki a kör haladásának eredményeként a zenekar elé
kerül, látványos szólót táncolhat. Egy egész dallamot vagy a dallam egy
jelentős részét az ő „bemutatója” tölti ki. A szóló alatt a többiek tánca
visszafogott. Nem illik a „zene” előtti szólót zavarni. Gömörben nem is
tanácsos. Egy-egy „kiálláskor” úgyis mindenki zenekar elé kerülhet – ha
hosszabban játsszák a verbunkot, akkor többször is – és ott megmutathat-
ja, mit tud. A szóló után gyakran hosszabb-rövidebb körben haladó cso-
porttánc következik és csak újabb jelentkező esetén kerül sor a követke-
ző szólóra, amely alatt a kör haladása megáll. A táncot mindig zenekari
kíséret mellett táncolták, többnyire azonos dallamra, amelyet Gömörben
minden lakodalomban és bálon muzsikáló banda tudott.

11 Martin é.n. [1970] 204., Paládi 1982. 168.

19
Tréfás verbuválás
Az 1940-es évekig a lakodalom Gömörben általában három napig tar-
tott, így a hivatalos ceremóniák után bőven volt idő a baráti beszélgeté-
sekre, de tréfára, mókára is. A lakodalmi nép szórakoztatására szolgáló,
bemutató jellegű tréfás, ötletes, vérbő móka volt a tréfás verbunk. A tánc
Gömörben és a Bódva völgyében maradt fenn. A magyar nyelvterületen
csak a középső (tiszai) táncdialektus területén találkozhatunk vele.
A tréfás verbunkot éjfél táján, jóval vacsora után táncolták, az álmo-
sodó lakodalmi násznép hangulatának fokozására. Formájában hasonlít
a valamikori katonai toborzókra: a „káplár” – rendszerint a násznagy
– tréfás rigmusokkal irányítja a „verboválást”, a „toborzást”, és vezeti
az utána következő táncot, játékot. A toborzott „katonák”, a lakodalmas
nép férfi tagjai, szófogadó legényei a kaplárnak. Tánc közben azokat a
motívumokat járják, amelyeket a vasvári verbunkban is. A katonáknak
libasorban haladva kell követniük a káplár mozgását. Ha az sarkas cifrát
táncol, akkor ők is azt járják, ha megüti a csizmaszárat, ők is megütik, ha
átbújik az asztal alatt, oda is utána másznak, stb. Aki lustábban mozdul,
azt a káplár a kezében levő pálcával „megvesszőzi”. A tánc végén kört
alakítanak, féltérdre ereszkednek a tréfás „eskütételhez”, majd párt vá-
lasztanak maguknak és egy rövid csárdást járnak.

Csárdás
A vasvári elnevezés olyan nagy hatással volt egész Gömörben, hogy az
eredeti táncneveket teljesen kiszorította és a különböző nevek alatt is-
mert páros táncokat egységesen a „vasvári csárdás” név alá tömörítette.
Korábban ismertek voltak a friss, ugrós, lippentős, mártogatós, lengetős,
sarkantyús, kettes, kiforgatós, hármas, huszár, stb. csárdás elnevezések.
A maiak csak csárdásnak vagy vasvári csárdásnak – esetleg vasvári pá-
rosnak – mondják. „Igen, nagyapámtól hallottam ilyen megnevezést is,
de mi már nem élünk vele,” 12 hangzik a válasz, ha a régi táncnevekre
rákérdezünk.

12 Takács András gyűjtése, kézirat. Adatközlő: Kovács Imre sz. 1926. Szilice.
Az eredeti hangfelvétel a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Népzenei
Adattárában található.

20
 A tánc általában fenthangsúlyos, de a páros forgás közben előfordul a
lenthangsúly is. A forgások ismétlődő motívumait szívesen díszítik bo-
kázókkal, vagy ritmikailag variálják aprózással, kopogókkal. A forgások
közben bármely irányban haladnak is, a forgásirányváltás előtt a férfi
erőteljes dobbantással fékezi le a lendületet. A forgásszakaszok között
változatos fogásmódokkal – váll-derék fogás, az úgynevezett „csülökfo-
gás” (amikor a férfi a nő magasba emelt két karját a csuklójánál fogja),
egymással szemben állva egymás leengedett kezének megfogása –, vagy
egymást elengedve táncolnak, amikor is mindenki a saját figuráját járja.
A férfi gyakran építi be a táncába ugyanazokat a motívumokat, amelye-
ket a verbunkban is használ.

Egyéb táncok
Sapkatánc
Ügyességi tánc, melyet egymástól karnyújtásnyira álló három férfi tán-
col. A középen álló, báránybőr kucsmát (sapkát vagy kalapot) viselő
férfi függőleges irányban szabadon mozog. Feladata, hogy kezével be-
lecsapjon a tőle oldalt álló játékos kifordított tenyerébe, amelyet arcuk
elé tartanak, tehát „pofon csapja” őket. Az oldalt állók helyükről nem
mozdulnak el, csak védekezéskor derékból elhajlanak. Az oldalt félma-
gas tartásba nyújtott másik kezükkel az ütés pillanatában igyekeznek le-
verni a középső táncos fejéről a kucsmát. A kucsma leütése csak akkor
érvényes, ha az üti le, aki a leütéssel egy időben a pofont kapja. A po-
fonokat osztogató középső résztvevő az ütés pillanatában az egyébként
szükségszerűen guggoló helyzetből felemelkedik, szabadon figurázik,
megtévesztő, félrevezető mozdulatokat tesz, maga előtt tapsol, stb. Für-
geségétől függően mindent megtesz annak érdekében, hogy elvonja a
védekezők figyelmét, félrevezesse őket, és alkalmasnak tűnő pillanat-
ban elérje célját. A védekezők, ha ügyetlenek, a kezük helyett az arcukra
kapják az ütést. Akinek sikerül leütni a kucsmát, az a középsővel helyet
cserél. A játékhoz kíséretként csárdás dallamokat húzott a zenekar, utána
általában csárdás következett.

21
Gólyatánc
Kovács István, szilicei adatközlő visszaemlékezése szerint a gólyát
(„gólyatáncot”) táncmesterektől tanulták. 13
A gólyatáncban a táncosok párban, körív mentén menetirányban he-
lyezkednek el. A férfi a nőtől lábfőnyi távolságra rézsút hátra áll, és a nő
hajlított, magasan felemelt karjának a kézfejét fogja, arcmagasságban.
A dallam első részére a párok négyet előre, majd ugyanannyit hátra lép-
nek, és ezt kétszer megismételik. A dallam második felére a férfi a nőt
jobbra-balra kifordítja, hogy szembe nézhessenek, majd a jobb keze alatt
megpördíti. Az előre lépések nagyobbak, így a kör lassan menetirányba
halad. A zenekari kíséret mellett énekeltek is. A táncot a lányok maguk-
ban, a szabadtéri táncolásuk alkalmával szívesen eljárták, ekkor termé-
szetesen csak énekszóra.

13 Mede István (1900) elmondása szerint „A gólyatáncot táncmester tanította,

meg a csárdást is…1918-ban volt itt először táncmester… Meg egymástól
is tanultuk a táncokat. Mégpedig úgy történt, hogy itten nem messze van
Salgótarján. Ott van a Salgóbánya. Mi itt csináltunk falusi színdarabokat,
és onnan is bejártak ide fiúk meg lányok. Az egy szénbányatelep és ott már
mindenféle táncokat táncoltak. Aztán ők ide is bejártak, mikor szerep volt,
és itt tanultuk egymástól a táncokat. Az új táncokat nagyobb részt így tan-
ultuk.” Takács András gyűjtése. Adatközlő: Mede István „Király” sz. 1900.
Egyházasbást. Az eredeti hangfelvétel a Szlovákiai Magyar Művelődési In-
tézet Népzenei Adattárában található.
22
 A Vály-völgy táncéletéről
és dallamairól1

1 E fejezet Pálfy Gyula A gömöri Vály völgye táncéletéről és dallamairól

című Honismeretben megjelent tanulmányának (Pálfy 1991.) kissé javított
változata.
23
A Magyar és a Szlovák Tudományos Akadémia közötti csereegyezmény
keretében, a Csemadok Központi Bizottság támogató közreműködésé-
vel, 1990. szeptember 28 – október 7. között gyűjtöttük a táncfolklór
szempontjából eddig teljesen feltáratlan Vály-völgy falvaiban (rima-
szombati járás).
Ha térképre tekintünk, a terület a „külvilágtól” elzártnak tűnik. En-
nek ellenére a völgyre jellemző, hogy már az átlagos emberemlékezetet
megelőző időben is, tehát a 19–20. századfordulója körül megjelentek
a kontár, ill. a hivatásos táncmesterek. A gyűjtőút egyik meglepetése az
volt, hogy legidősebb adatközlőnk, a Gömörmihályfalván (a helybeliek
ajkán Mihályfalán) lakó 97 éves Bodon Lajos (született 1893-ban) le-
gény korában már járt tánciskolába.
Erre az a kézenfekvőbb magyarázat, hogy e vidékre jellemző volt a
hajdani nemesi öntudat továbbélése. Ennél fogva természetes, hogy fo-
kozottan igyekeztek igazodni a korabeli városias polgári, vagy legalább
mezővárosi értékrendhez a táncéletben és a tánckészletben egyaránt. Az
előbb elmondottak után természetes, hogy a legidősebb emberek is úgy
emlegetik a tánciskolát mint olyan intézményt, ahol a fiatalok nagy ré-
sze együtt töltötte szabadidejének jelentős részét és legtöbbjük – de nem
mindenki – megtanult táncolni.
A táncmesterek leggyakrabban Tornaljáról vagy Rimasszombatról
érkeztek az adott településre a tánciskola időszakában hetente egyszer.
Felsővályon az 1930-as években előfordult az is, hogy a falu helyben
lakó tanítója tevékenykedett táncmesterként. Ha a tánciskolák ilyen ko-
rán megjelentek, nem csodálkozhatunk azon sem, hogy elevenen élnek
az emlékezetben az olyan táncok, mint a fox, a tangó, a keringő, az an-
golkeringő, továbbá a boston, és a charleston is.
A táncmesterek segítő zenekarai, annak ellenére, hogy Felsővályban
is működött úgynevezett parasztbanda, a legközelebb lakó, elsősorban
nagybalogi, illetve alsókálosai cigányzenészek közül kerültek ki. Ez a
körülmény is bizonyítja a cigányzenészek alkalmazkodókészségét, al-
kalmazkodni tudó képességét a mindenkori elvárásokhoz, akár a legdi-
vatosabb igényekhez is. Mindez természetesen nem mond ellent annak,
hogy a falusi vagy kisvárosi cigányzenekarok legtöbbször még az egy-
két generációval korábbi zenei igényeket is képesek kiszolgálni.
A tánciskolában a mindenkori divattáncokat tanították, ennek ellené-
re időszakunkra még nem kopott ki a táncalkalmak tánckészletéből a
24
csárdás. A „vasvári“ vagy a „Vasvárié“ előfordulása is csak a 20. század
második felében, a második világháború után ritkult meg. A hagyomá-
nyos táncokra a családi ünnepek (lakodalmak, névnapok, keresztelők),
kalákában végzett munkaalkalmak, valamint a vasárnapok és a egyházi
(„sátoros“) ünnepek – rendszerint színdarabok előadásával egybekötött
– táncalkalmain kerülhetett sor. A falvak közösségi életétől bizonyos tá-
volságot tartó pásztorok is gyakorta megjelentek ezeken a mulatságokon,
ahol – a visszaemlékezések szerint – a jelenlévők szórakoztatására és
nem ritkán ámulatára esetleg bottal vagy anélkül táncoltak. Legtöbbször
vasvárit, de csárdást is.
A táncmulatság helyszíne gyakran a művelődési ház volt. Itt kell meg-
említeni, hogy a felsővályiak idősebb korosztálya büszkén emlegette,
hogy akkoriban (1925 körül), amikor a falu fiatalsága kalákában felépí-
tette a művelődési házat, a közeli városban, az akkori járási székhelyen,
Tornalján kívül övék volt messze környéken az első falun épített kultúr-
ház.
A hagyományosnak mondható táncok közül a csárdás az, amely ma
még a középgenerációnál is viszonylag gazdagon megjelenik, ha alka-
lom nyílik rá. A tánc az elbeszélők tudatában egységes fogalomként és
egységes néven él. De a szóbeli gyűjtés közben bemutatott részletek is
igazolták azt az általános jellegzetességet, hogy lassú és friss részből áll.
A friss részt, ha nagyon faggattuk a különbséget a lassú és friss rész kö-
zött felvágva, vagy felvágósan kifejezésekkel jelölték.
A csárdást az jellemzi, hogy ritka a páros zárt összefogódzásmód.
Sokkal gyakoribb a nyílt (esetleg leeresztett) kézfogás, akár szemben,
akár oldaltállásos helyzetben. A kapcsolattartás mind a két úgynevezett
térhelyzetben páros és félkézfogás egyaránt lehet. A formai sokoldalúsá-
got gazdagítja még az is, – főleg a tánc friss részében –, hogy gyakori a
viszonylag hosszú ideig tartó párelengedés. A különtáncolást gyakorta a
férfiak lábfigurázása teszi igazán változatossá. Ilyenkor a nők cifra, vagy
egyszerű egy- vagy kétlépéses lépegető motívumokkal egyedül táncol-
nak, illetve forognak a párjukkal szemben elhelyezkedve.
A vasvári táncra többnyire csak a legidősebb korosztály táncra hajlan-
dó képviselői vállalkoztak. A vasvárit a csárdástól csupán a különböző
jellegű motívumok előfordulási aránya (több a lábfigurázás a szűkmoz-
gású páros motívumokkal szemben), és a csak ehhez a tánchoz használt

25
kísérődallamok különböztetik meg.2 Az itt tapasztaltak alapján is egyér-
telművé vált, hogy igazat kell adnunk Martin Györgynek, – aki egyébként
csak a tanulmánya3 megírása után járt ezen a vidéken, akkor is főként a
medvesalji és a Gortva-völgyi településeken –, hogy az ezen a vidéken
található táncok különböző sajátságaik alapján szervesen illeszkednek az
úgynevezett középső (vagy tiszai) dialektushoz.
A gyűjtőút végén film- és egyidejű videófelvétel készítése révén rög-
zítettük mindazok táncát, akik eljöttek erre a gyűjtőutat lezáró fölvéte-
li alkalomra. Meg kell jegyezni azt a sajnálatos – bár nem egyedülálló
– körülményt, hogy azok közül, akik a szöveges gyűjtés idején vagy a
táncfölvételi alkalomra való meghívás (rábeszélés) idején hajlandóknak
mutatkoztak tánctudásuk bemutatására, nem jött el mindenki. Különösen
a férfiak „jeleskedtek“ a távolmaradásban. Legnagyobb sajnálatunkra
nem volt hajlandó „kötélnek állni“ a Felsőkálosa környéki tanyán élő
egyetlen szlovák, nagy táncos hírében álló férfi sem. Már az első fölke-
reséskor is mereven elzárkózott attól, hogy táncát esetleg filmre vegyük.
Elzárkozása annál is inkább érthetetlen volt, mert egy felsővályi legény-
kori jóbarát, magyar cimbora ajánlotta megkeresését.

A még tettre bírható táncosok és az egykori táncéletre vonatkozó ada-

tok keresése, nyomozása során a gyűjtő óhatatlanul szembe kerül a népi
tánczene és a dalismeret kérdéskörével. Annál is inkább, mert – mint
köztudomású – a zene és tánc egymástól elválaszthatatlan, szorosan ös�-
szefüggő és nagyrészt egymást feltételező folklórműfaj.
A kistáj dallamvilágáról elmondható – hasonlóan a tánckészlethez, a
táncélethez – ez is viszonylag polgárosult arculatot mutat. Az idősebb kö-
zépgeneráció dallamismeretének felszínén megtalálható dallamkészletre
a népies műdalok korai rétege és a 20. század elején divatos nótareper-

2 A vasvárinak sajátos változatát mutatta be a szomszéd völgyben lévő Nagy-

balogon élő Ibos Istvánné Zsámbok Piroska (1902). A filmezéskor bemuta-
tott táncában utánozta a férfiak vasvári verbunkját. Az általa szólóban járt
táncban, az itt-ott beleiktatott csapásolók mellett uralkodó volt a sétáló,
sétáló-sasszé lépés. Tánca felépítésében, – annak ellenére, hogy egyedül
járta – hasonlított a medvesalji Gömöralmágyban élő Kati István és felesége
által 1990-ben bemutatott párban járt vasvári verbunkhoz. (Takács András)
3 Martin é.n. [1970]

26
toár jellemző. A legidősebb korosztályhoz tartozó adatközlők esetében
fordult elő inkább, hogy a szövegük szerint betyár, vagy pásztordalok
csoportjába tartozó darabok némelyike mellett más, a régi réteghez tar-
tozó dallamok példányaira is szép számmal ráakadtunk. (Az újabb – új
stílusú vagy magyar nóta – dallamokra a fiatalabbak is tudtak régi/régies
szövegeket.)
Az előbb említett pásztordalok csoportjának leggyakrabban előfor-
duló szövegkezdetei közül néhány jellemző példa: Az Alföldön láttam
egy szép bacsó lányt..., Felment a kondás a fára..., Kis pejlovam csárda
előtt..., Nem messze van ide Kismargita..., stb. Az ehhez a szövegcso-
porthoz nem tartozó, de régi stílusú – és régi dallamokhoz kapcsolódó
– szövegkezdetekre pedig jellemző a következő példa: Szállj el fecske
madár..., Elszökött a lovam citrusfaerdőbe..., Szivárványos az ég alja...,
Az én ökröm a virág, a virág...
Az említett két szövegcsoport között előfordulnak természetesen – az
azonos szótagszámú változatok között – a lényegében azonos dallamok
is. Egyszerűbben fogalmazva: az azonos dallamokra, amelyek elsősorban
régi stílusúak, „ráhúzzák“ a különböző tartalmú, de azonos szótagszámú
szövegváltozatokat. Ez a rugalmas változékonyság, vagyis a szövegek
és dallamok laza, vagy csak alig rögzült kapcsolódása igen régies vonás.
Szemben azzal, hogy a dallamkészlet egésze a „magas kultúra“ hatását
tükrözi. Az e téren tapasztaltak tehát megerősítik azt az elképzelést, hogy
az adott stíluskör – amíg képes egyáltalán fennmaradni – megtartja a rá
jellemző előadási sajátosságokat. Ugyanakkor nem, vagy csak alig asszi-
milálja az újabb hatásokat.
Az előbb mondottak ellenére észre kell vennünk azonban azt is, hogy
nem ritkán a legfelszínesebb nótadallamok „hátán is úsztak“ egyébként
kifejezetten régi dallamokhoz kapcsolódó szövegek, pl. Nagypénteken
mossa holló a fiát...
Ha a Vály-völgyben 1990-ben szerzett benyomások alapján a külön-
böző stílusrétegek arányát meg kellene határozni, akkor – a körülbelül
60. életévét betöltött népesség körére vonatkozóan – a következő száza-
lékarányok mellett voksolnánk: mintegy 70% magyar nóta, körülbelül
25% új stílusú, a maradék pedig régi stílusú népdal. (A százalékarányo-
kat bizonyára módosítaná és pontosítaná egy széles körű, kizárólag csak
dallamkészletre koncentráló alapos fölmérés, de nem valószínű, hogy
jelentősen.)
27
 A szinte pusztán dallamkészletre utaló megjegyzések után érdemes
néhány szót ejteni arról, hogy az előadásmód terén is jelentős különbsé-
geket tapasztaltunk. Kétségtelennek látszik, hogy az édeskés–operettes
előadásmód előfordulási gyakorisága közel azonos a dallamkészletben
tapasztalt nótaaránnyal. A közepes, régies előadási jegyeket is mutató
előadásmód előfordulási aránya az új stílusú népdalok gyakoriságához
hasonlítható.
A kifejezetten archaikus előadásmód a falvak közösségén belül 1–2
%-ra, a pásztorokra teljes egészében mondható jellemzőnek. Végezetül
itt kell még megjegyezni azt is, hogy a dallamismeretbeli és az előadás-
beli sajátosságok nagyjából hasonló aránya nem jelenti azt, hogy ez az
arány minden egyes adatközlőnél azonos. Van ugyanis olyan énekes, aki
a régi népdalokat is „operettesen“ adja elő, és előfordul ennek a fordított-
ja is, amikor egy magyar nótánál régies előadással találkozunk.

28
 Interjúk a Vály-völgy hagyományos
tánckultúrájáról1

1 Az interjúk Pálfy Gyula lejegyzései, kivéve az 1. és 11., illetve részben a

8. és 9. beszélgetéseket, melyeket Takács András írta le. Pálfy lejegyzé-
sei AKT 1659., Takács András interjúi AKT 1780. leltári számokon talál-
hatóak az MTA BTK Zenetudományi Intézet Néptánc Archívumában. Pálfy
részletesebb fonetikai lejegyzéseit csak részben tartottuk meg, ahol nem
tájnyelvi sajátosság jelöléséről van szó, ott a mai magyar helyesírás sza-
bályai szerint közöljük a szöveget. Elhagytuk Pálfy lejegyzéséből a beszéd-
szünetek jelöléseit is. A könnyebb olvashatóság érdekében lemondtunk a
magánhangzók ejtésének részletes jelöléséről (ā, å, ë, ē). Ahol kimaradtak
részek az interjúból, ott …-tal jelöljük ezek helyét. Néhány helyen szögletes
zárójelben [ ] saját kiegészítéseket tettünk, hogy segítsük a szövegek
megértését. Az interjúkat, illetve interjúrészleteket a gyűjtés sorrendjében
közöljük, az egyes interjúkon belül pedig tartottuk magunkat a beszélgetés
során elhangzott sorrendhez. A tárgyszavazás elsősorban Pálfy Gyula
munkája, ehhez csak néhány helyen tettünk kiegészítéseket, illetve egy-
két helyen hosszabb szövegeket bontottunk kisebb tematikai egységekre.
A tárgyszavak mellett zárójelben az 1659. számú kéziratban található cédu-
lák oldalszámait tüntettük fel. (szerk.)

29
30
1. Beszélgetés Kalas Béláné Lőkös Arankával
Felsővály, 1990. szeptember 28.
Gyűjtő: Takács András (T. A.)
Adatközlő: Kalas Béláné Lőkös Aranka (K. B.-né.),
született 1917. február 27-én Felsővályon
Táncok
T. A. Aranka néni, annak idején, amikor maga fiatal volt, a bálokban
milyen táncokat táncoltak?
K. B.-né. Csárdást, tangót, angolvalcert, keringőt. Ezeket tanultuk a
tánciskolában, és ezeket jártuk, de legtöbbnyire csárdás ment itten.
T. A. A csárdásnak milyen részei voltak?
K. B.-né. Volt az ugrós csárdás, azután körbe-körbe, meg lassú csár-
dás. Ki hogy táncolta.
T. A. Az ugrós csárdás milyen volt?
K. B.-né. Hát amilyen taktust húzott a zenész.
T. A. És abba olyan tánclépések voltak, hogy ugrottak benne?
K. B.-né. Hát, olyan tánclépések, igen, persze.
T. A. És milyen nótára járták?
K. B.-né. Csárdásokra.
T. A. Ennek az ugrósnak volt saját nótája, amelyet mindig húztak, ha
ugrósra került a sor?
K. B.-né. Nem, nem volt, akármilyen csárdásnótára lehetett táncolni
az ugróst.
T. A. Például tetszene most egyet mondani?
K. B.-né. Hát mit tudom én ezeket a csárdásokat? Nem jut hirtelen az
eszembe, ezek a nóták. Most nem nagyon foglalkozom vele.
T. A. Na jó, majd később ha eszébe jut. Tessék mondani, hogy a bá-
lokban, vagy más alkalmakkor, mikor csak lányok jöttek össze, vagy a
bálokba, amikor szünet volt a lányok, vagy az asszonyok magukban is
táncoltak?
K. B.-né. Nem.
T. A. Körbe állva táncoltak?
K. B.-né. Nem, nem.

31
 T. A. Itt nem volt olyasmi, hogy az asszonyok körbeálltak volna és
táncoltak volna?
K. B.-né. Nem.

Táncalkalmak, színjátszás
K. B.-né. Szóval tetszik tudni, itten a bálok úgy voltak mindig, mert itt
nagyon sok színelőadást tartottunk. A tanító olyan volt mindig, aki taní-
tott minket a színdarabokra. Azt a régi színdarabokat játszottuk. Aztán a
színdarabok után voltak a táncok, a táncmulatság. Úgy 11 után, amikor
vége lett a színdarabnak, mindig olyan háromfelvonásos nótás darabok
voltak, mindig én voltam a főszereplő a nótásba, mert ugye, nem min-
denki tudott dalolni. Hát ez után mindig volt tánc. Nagyon jó társaság
volt, meg jól mulattunk. Balogi zenészek jártak át, cigányok, úgyhogy
nekik volt karmester, akármilyen színdarabot. Például, ott volt a Kari-
kagyűrű, mind ismeretlen nóták voltak benne, de a kottáját az elküldték.
No, ezt a kottát odaadtuk a cigánynak, a zenésznek Balogra. A karmester
őket betanította a kottárúl, és ők tanítottak minket megint. Átjártak min-
den héten egyszer. Ketten, csak a prímás, meg egy más.
T. A. És azért kaptak valami fizetséget?
K. B.-né. Hát, kaptak is, meg nem is. Ők olyan szívesen jöttek ide,
hogy.
T. A. És utána a bált ők muzsikálták?
K. B.-né. Ők muzsikálták.
T. A. Azért már kaptak fizetést?
K. B.-né. Azért igen. Kaptak, meg nem is nagyon kellett nekik, mert
kaptak itt ők úgyis pénzt.

Táncillem, résztvevők a bálban

K. B.-né. Ugye, azelőtt az öregek még elmentek a bálba. Már most
nem. Nem szeretik a fiatalok, ha mennek az öregek, mert mit keres már
az öreg a bálba. Akkor meg akkor volt jó bál, ha az öregek is voltak.
Akkor még egy lánygyerek nem ment volna el magába a bálba, az anyja
nélkül, nem. Most már elmennek ugye, még kitudja hova is. Régen csak
a szülői kísérettel. …

32
Férfi szóló
T. A. És olyasmikre emlékszik, hogy bálba, vagy akár lakodalomban,
amikor már jókedve lett a férfinépnek, a férfiak külön táncoltak volna,
szólóban, magukban?
K. B.-né. Nem, itt nem volt olyan szokás.
T. A. Nem volt olyan, hogy verbunkot táncolt külön?
K. B.-né. Nem, itt nem volt olyan.
T. A. És olyasmi volt, hogy amikor a csárdást táncolták táncközben
elengedte a férfi a partnernőjét és egyedül táncolt?
K. B.-né. Olyan volt. Olyankor aztán külön táncolt a nő is, meg a férfi is.
T. A. Olyankor mit csinált a férfi?
K. B.-né. Táncolt, ugrott, meg csapásolt is.
T. A. Él még a faluban olyan táncos, aki ezt meg tudná mutatni?
K. B.-né. Már én azt nem tudom, nem tudom.

Jó táncosok
T. A. Maga is szeretett biztosan táncolni?
K. B.-né. Nagyon, pedig soha nem voltam olyan sovány, de hát én
nagyon könnyen táncoltam.
T. A. Akkor emlékszik is rá, hogy kivel táncolt szívesen?
K. B.-né. Akik jól táncoltak.
T. A. No, de éppen ezt akarom kibogozni, hogy ki volt az, aki jól tán-
colt?
K. B.-né. Hát, mit tudom én már. Él is abból már, meg nem is.
T. A. No jó, azokról beszéljünk, akik még élnek!
K. B.-né. Él. De hát voltak jó táncosok, például ez a Kovács Jancsi is
nagyon jó táncos volt, a kocsmárosnénak az ura. El van vágva már most
a lába.
T. A. Akkor már most nem tud táncolni?
K. B.-né. Már most nem. Amputálták a lábát. Azután az ő felesége
nagy táncos, no meg Kertész Laci. Az öreg Kertész már ő se él. Igen
nagy táncos volt. Voltunk mi Pesten kirándulni egyszer, már a szövet-
kezetből, a JRD-től2, és Balatonnál, Keszthelyen a halászcsárdában is
voltunk vacsorán. Szóval ott volt megrendelve nekünk a vacsora. Hát,

2 Jednotné roľnícke družstvo: Egységes Földműves Szövetkezet (EFSz)

33
ott meg cigányzene volt. És volt egy énekes, már nem is tudom a ne-
vét annak az énekesnek, Pestről, aki dalolt, és olyan hangulatot csinált,
mikor bementünk, hogy félreállott az orrunk. Kiabálták, csehszlovákok,
csehszlovákok. Gondolták, hogy nem tudunk mi magyarul egy szót se,
mert a másik csoport azok csehek voltak tényleg, azok nem tudtak. De
mi mind magyarok. Azt mondja a pincér, mikor leültünk az asztalokhoz,
hogy maguk magyarok? Természetesen, nem is tudunk másként, csak
magyarul. No aztán, ugye, mink voltunk ott minden. Úgy körülkaptak
ott minket. A cigányzene is szólt. Fizettek ezek az emberek nekik, mert
hát itt az volt a szokás. Itt nem húnyta be a szemét senki. Adták a pénzt a
zenészeknek. Hát, ez a Kertész Laci. Aztán táncoltunk. Én is egész este
táncoltam. Hát, ez a kertész Laci elvitte ezt a kocsmárosnét táncolni. No,
de ez is egy borzasztó jó táncos volt, ez a Mandli. Aztán könnyen táncolt,
meg az a Laci is, az öreg Kertész. Hát mikor vége lett, de a cigány meg
nem hatta abba a muzsikálást, csak húzta, húzta, húzta. Amikor mégis
abbahagyta, a csehek még az asztalon is állottak, úgy figyelték, ezt az
ugrós csárdást meg mindent. Akkor odarohantak a csehek, és felemelték
így együtt őket, mind a kettőjüket, így emelték fel, éljenezték őket, hogy
ők még ilyet sosem láttak.
T. A. Kivel tudna még táncolni ez a kocsmárosné? Most élőkkel. Hogy
hívták a partnerját?
K. B.-né. Kertész. Kertész Laci. Ő még eljárná most is, ha élne. Jaj, de
nagy táncos volt. Már nem is tudok olyat. Nem is tudok.
T. A. Mi volt ennek az ugrósnak, mi volt a nótája, eszébe jutott-e már?
K. B.-né. Ugrottunk mi mindenféle csárdásra. Nem volt annak külön
nótája. Mi csak a csárdásra táncoltuk. Még az is nagyon jó táncos volt,
ennek a kocsmárosnak a nagybácsija, de hát már az sem él. Már kihaltak
ezek. Ezek a mostani fiatalok, azok meg hát mit tudom én, én már most
nem is járok a bálba.
T. A. Az akkori idősek között meg a mostani fiatalok között van egy-
két korosztály, azok között nincs olyan jó táncos?
K. B.-né. No, az én unokáim, azok mind jó táncosok, azok mind nagy
táncosok, aki Kassán jár is. Ők be tudnák mutatni ezt az izét is, ezt a
csapkodósat is, mert az járja.

34
Húsvét
K. B.-né. Azelőtt nagy öntözködések voltak.
T. A. Miből állt az a nagy öntözködés? Egy húsvéti napot, ha elme-
sélne!
K. B.-né. Meg volt terítve az asztal. Jöttek a fiatalok, idősebbek is
öntözködni, ki vízzel, ki kölnivel, kit leöntöttek vödörből. Azután ugye
evészet, ivászat volt.
T. A. Már a maga lánykorában is öntöztek kölnivel?
K. B.-né. Hogyne.
T. A. Ez volt vagy ötven évvel ezelőtt.
K. B.-né. Már hetvenhárom vagyok.
T. A. Megvolt a nagy öntözködés, utána behívták az öntözőket?
K. B.-né. Hát, persze. Meg volt terítve.
T. A. A gyerekeknek pénzt adtak?
K. B.-né. Pénzt, meg tojást, még akkor.
T. A. S a legényeknek?
K. B.-né. A legényeknek, azok ettek, ittak, nekik terítve volt az asztal.
T. A. Nekik tojást nem adtak? Olyan nem volt, hogy a neki, számára
kedves fiúnak készített külön ajándékot?
K. B.-né. A fiatalabbaknak, gyerekeknek ugye adtunk tojást.
T. A. No, és utána, délután, este? Nem volt mulatság?
K. B.-né. Dehogynem. Mindég volt színdarab húsvétra. Utána bál
volt. Reggelig.

Táncalkalmak, zenészek
T. A. És erre a bálra…
K. B.-né. Az volt a szokás, hogy asztalokat vittek fel a színpadra, akik
ott ültek, azok otthonrúl vittek székeket. Éjfélit is vittünk mindig, enni-
valót. Például karácsonykor már disznóság volt, friss kolbász meg ez-az-
amaz. Aztán az én édesapám is hozott bort is, pálinkát is. Az idősebbek
ott ültek az asztalnál.
T. A. Az idősebbek a színpadon?
K. B.-né. A férfiak és a nők is a színpadon.
T. A. Lent a teremben pedig a fiatalok?
K. B.-né. A fiatalok táncoltak. Nem volt olyan óriásian nagy helyiség,
hogy oda asztalokat raktak volna bele, mert akkor nem tudtak volna hol

35
táncolni. Mert sok nép volt mindég.
T. A. Ezeknél a báloknál honnan voltak a zenészek?
K. B.-né. Balogi, mindég balogi.
T. A. Úgy hallottam, hogy hazai zenészek is voltak.
K. B.-né. Ja, ezek már mostanában. Az én sógorom volt a Csemadok
elnök, Kalas László, nem tudom, nem ismerte-e, ő alakította a zenekart.
T. A. Az előtt nem volt itt a falunak zenekara?
K. B.-né. Nem.

Kukoricafosztó
K. B.-né. Ja, hát volt úgy, hogy összejöttek, akik tudtak muzsikálni,
például kukoricafosztókor, harmonikával, meg hegedűvel. Mentek a fia-
talok fosztogatni3, sorba.
T. A. Hogy volt ez a kukoricafosztó, házakhoz jártak?
K. B.-né. Házakhoz, igen. Bevitték a házakba a kukoricát, és ott fel-
fosztottuk. Daloltunk, mikor vége volt megkínálták a vendégeket, akik
fosztani voltak.
T. A. Mivel kínálták a vendégeket?
K. B.-né. Mivel? Főtt kukorica volt, már utoljára pogácsát is sütöttek,
italt, aztán még táncra is perdültek.
T. A. Kukoricafosztáskor mindig volt zene, vagy aki zenélni tudott?
K. B.-né. Nem mindég, csak ha a fiatalok összejöttek, mert úgy men-
tünk csoportokban fosztani, már mint fiatalok. Meg volt beszélve, hogy
holnap itt törnek kukoricát, oda megyünk, és úgy mentünk, már muzsi-
kaszóval fosztani.
T. A. Mindenki ment mindenkihez?
K. B.-né. Mindenki, mindenkihez.
T. A. Nem volt az, hogy ez az ellenségem, ez a haragosom, ez a roko-
nom, én csak ide megyek?
K. B.-né. Nem, de ez már régen volt, fiatal lány koromban, ugye, aztán
ez is megszűnt.
T. A. Pedig kukoricát most is termelnek.
K. B.-né. Ma már megfosszák kint a földön. Már úgy szedik ki. Ki-
törik a kukoricát, de azelőtt az a parasztkukorica volt, az a laposszemű,
aztat nem volt könnyű fosztani, az nem jött ki olyan könnyen a héjából.

3 A kukorica héját eltávolítani.

36
Társasmunkák
T. A. Volt a faluban még más ilyen munkafolyamat, amit közösen vé-
geztek?
K. B.-né. Volt, például nálunk dohányt is termelt az édesapám, és
volt úgy, hogy magunk csináltuk. Nem volt dohányos. Az előtt simítani
kellett a dohányt. Hosszú asztal volt betéve, és ott simították. Jártak az
idősebbek, meg lányok is, meg fiúk is simítani a dohányt, nappal meg a
napszámosok csomózták, meg mi is.
T. A. Akik este simították, azok csak rokoni alapon végezték a mun-
kát? Segítettek?
K. B.-né. Azok igen, azok csak segítettek. Közben szórakoztak, dalol-
tak, viccelődtek.
T. A. Hogy hívták ezt? Ismert az a fogalom, hogy kaláka, kalákába
mentem dolgozni?
K. B.-né. Nem, nem hallottam.
T. A. Van ennek valami sajátos kifejezése, hogy úgy rokoni alapon,
vagy baráti alapon mentem dolgozni, mentem segíteni?
K. B.-né. Segítségképpen.
T. A. Ilyenkor mindig volt valami megvendégelés?
K. B.-né. Hát hogyne, volt bizony, utána. Sokszor szalonna, kenyér,
bor, mert az én édesapámnak volt szőlője, osztán megkínálta borral őket,
meg pálinka, meg minden, mert itt terem.

Farsang
T. A. Volt valami szokás itt a farsanggal kapcsolatosan?
K. B.-né. Nem, nem jártak itten, mint látom a tévében is, hogyan far-
sangolnak. Csak a cigányok jártak, és verseltek. Ó fassang, kedves idő.
Verseltek, osztán.
T. A. Milyen verset mondtak?
K. B.-né. Ó, fassang, kedves idő, / elmúlt már az óesztendő. / Ebben
az újban vigadjanak, / Nékem szalonnát adjanak!
T. A. Ez az újesztendő-köszöntés?
K. B.-né. Nem. Ó, fassang, kedves idő, / elmúlt már az óesztendő.
/ Ebben az újban vigadjanak, / Nékem szalonnát adjanak! / Ha nincs a
házban, / van a komorában. / Sutty a nyársamra! Ezt verselték mindig a

37
cigánygyerekek. Kezükben volt a nyárs, rajta szalonnadarabok ráhúzog-
va nekik.
T. A. Zenészek is, idősebb zenészek is jártak farsangot köszönteni?
K. B.-né. Jártak még karácsony szombatján is, meg húsvét szombatján
is köszöntgetni. Azelőtt jártak, már most nem.
T. A. Már most nem jár senki? Azelőtt szoktak farsangkor bálokat ren-
dezni vagy mulatságot?
K. B.-né. Itt már régen volt bál.
T. A. A maga korára gondolok.
K. B.-né. Igen, akkor volt még színdarab is, mondom. Karácsonyra,
húsvétra, farsangra mindég szerepelgettünk.

Színjátszás, farsang
T. A. Mindig új színdarabot tanultak be?
K. B.-né. Mindig.
T. A. Úgy nem volt, hogy az előző színdarabot felújították?
K. B.-né. Nem.
T. A. Csak újat tanultak be?
K. B.-né. Csak. A Dankó Pistát is játszották, az is volt.
T. A. Régi népszínműveket?
K. B.-né. Ezeket. A Napraforgó is volt, emlékszek rá. A nagymama is,
vagy melyik is volt? No, A nagymama, igen. Nagymama, Süt a nap. No,
Süt a nap. Az volt a címe Süt a nap.
T. A. A farsangi bálban maskarának öltözve is mentek a fiatalok tán-
colni?
K. B.-né. Csak, ha maszkabál volt.
T. A. Olyan volt?
K. B.-né. Volt, azelőtt volt.
T. A. Olyankor mibe öltöztek?
K. B.-né. Ki, mibe.
T. A. Maga mibe öltözött?
K. B.-né. Én semmibe, mert már ez mind akkor volt, amikor én már
asszony voltam. Már itt voltam az uramnál. A gyerekek, azok már voltak.
A nagyobbik fiam az parasztnak volt öltözve, bőgatyába, fekete mellény,
fehér bő ing új, csizma.

38
 T. A. Honnan szerezte?
K. B.-né. Volt itt, az anyósomnak volt. A kisebb fiam meg kisasszony
volt, kislány.
T. A. Az a bő ing, bő gatya még megvan?
K. B.-né. Én nem tudom hová lett, én nem tudok azóta róla. Meg elké-
regették szerepelgetni. Nekem is volt magyar ruha, kislánykori, mert mi-
kor a kultúrház felépült, az a régi kultúrház, ott az üzlet végében, ugye,
mert azt a község, csak így közösen építette, csak úgy magok a község
csinálta. Mesteremberek hordták, akinek volt fogatja.

39
2. Beszélgetés Lőkös Barna parasztprímással
Felsővály, 1990. szeptember 28.
Gyűjtő: Agócs Gergely (A. G.), Pálfy Gyula (P. Gy.),
Takács András (T. A.)
Adatközlő: Lőkös Barna (L.B.), született 1914. március 14-én Felső-
vályon

Csárdás (1–2.)
L. B. Hát így csárdást. Ezt az ugróst, csárdást. Hát csárdás. Itt csak az
az elnevezése vót.
T. A. Az azt jelentette, hogy gyorsabban járták?
L. B. Gyorsabban. Például akkor felvágva. Nem simára ment a csár-
dás, hanem felvágva. … Most például ha rendes, simára ment, akkor
csak (mutatja a lassú dűvőt), akkor [utána] így felvágva (esztamot mutat)
tetszik érteni? Akkor má felvágva. …kell tartani. De, ha az a bandába
megvan a taktus, akko csak játszani kell. Világos dolog… Arra nagyon
nehezen tudja rávenni a legjobb prímást is, hogy muzsikáljon magába
(nevet). A hallgatót ugye az más … az nem olyan érdekes. … Annyira
felkaptak bennőnket, hogy…

Juhászlakodalom, juhászmulatság (3–4.)

A.G. Juhászlagzikba jártak [muzsikálni]?
L. B. Oda is. Mer például ebbő kifolyólag érti, hogy vótak még itt ci-
gányzenekarok, aztán vótak megint ezek a gitáros zenekarok, na most a
gitáros zenekarok azok kimondottan játszottak az ifjú fiatalságnak. Mer
oda már az öregek nem jártak. Csak a fiatalok. De má például lakoda-
lomba, ott ugyanúgy vannak idősebbek is, mint fiatalok. Nekünk meg
mindegy vót, mink játszottuk ezt is meg azt is. És ezér ugye az öregek-
nek is tudtunk játszani, meg a fiataloknak is.
A. G. A juhászlagzikban nem kellett más nótákat játszani?
L. B. Hát, csak ezeket a juhásznótákat, ami van. Mikor ugye hát má
most ez se sincsen, már nincsenek … juhászok se… Azok is elmúlottak.
T. A. Melyikek voltak ezek a juhásznóták?
L. B. Hát, a jó Isten tudja a szövegét. (nevet)

40
 P. Gy. Ha muzsikálták, csak tetszik rá emlékezni?!
L. B. Ki megy amott, ki megy amott, / Ki kabátja ragyog amott?
P. Gy. Ennek a hangját tetszik tudni húzni?
L. B. Várjunk csak… Mer ők a juhászok valamikor, bizony ezek olyan
emberek vótak, hogy megszabták, amit meg akartak. Meg őbelőlük na-
gyon sok kerűt a börtönbe is, szóval, azok királyok vótak. Például ez is
arra vót nekik ez a nóta, hogy: Az aradi fegyház sárgára van festve… Ez
hallgató.

Juhászmulatság, botos tánc (5–6.)

A. G. Akkor mit kellett húzni, amikor bottal táncoltak?
L. B. Hát a jó Isten tudja már aztat…
P. Gy. Mondta, hogy Ki megy emitt, ki megy amott. Ennek mi a nótá-
ja? (Kis tanakodás után elhúzza hegedűn az A juhásznak jól van dolga…
kezdősorral közismert dallamot.)
A. G. Ezt tánchoz muzsikálták?
L. B. Igen.
A. G. Mit táncoltak ilyenkor a juhászok?
L. B. Hát táncoltak…. (elhegedüli újra ugyanazt feszesebb tempóban)
L. B. Hogy is van a szövege? … Hát ugye, ahogy parancso[lták], mi-
kor melyiket parancsolták. Hát, a jó Isten tudja aztat mindegyiket, ki
tartja aztat eszébe?
A. G. Táncból nem volt olyan sok, mikor a bottal előálltak.
L. B. Hát, táncoltak ezek, aztat forgatták azt a botot, meg azokat kap-
dosták a lábuk közi, meg átugráták, meg nem tudom még micsoda. Hát
táncóták akár mellikre.
A. G. Milyen nótára?
L. B. Hát így csárdásra. Akármelyik csárdásra.
A. G. Azt a táncot, hogy hívták?
L. B. Nem. … Azt nem tudom.
P. Gy. 1973 után volt még ilyen?
L. B. Hát má nem nagyon. … Csak azok előtt még az én fiatal korom-
ba. Má azóta, ez nem ment. Hát má juhászok se vótak.

Juhászok (7–8.)
A. G. Gyömbérék még éltek akkor?

41
 L. B. Éltek, ezek juhászok vótak valamikor, de má oszt mikor ott a
szövetkezetek megalakútak, nem vót má itt juhász egy se. … Ezek a ju-
hászok egzisztátak csak addig, míg ez a rendszer be nem jött.
A. G. Csak éltek még tovább?
L. B. Éltek, csak má nem folytatták.
A. G. Már nem juhászkodtak?
L. B. Nem juhászkodtak. Megmondom őszintén, ezek a juhászok va-
lamikor, hát ezek akkor milyen, gazdaemberrel nem cseréltek vóna. …
Ezekné a földbirtokosokná ugye laktak, osztá juhászkodtak. Mer értették
is a dolgukat, őmelléjük állatorvos nem kellett, ők maguk vótak az állat-
orvosok is. Ők azt a tejet, amit kifejtek, ők azt árendába fejték. Ők annak
a tulajdonosnak, mondjuk … egy darab fejős juh után, adtak öt kiló sajtot
egy szezonba. Amit ők azon felű kifejtek, az már az övék vót, a juhászé.
Aztán vót aki[nek] húsz darab juh tartása, ugye az az övé vót. Gyapjú,
jú[h], az az övé vót, és a gazdának azt is tartania kellett… Az kérem meg-
felel két tehénnek. Amellett még kommenciója vót, természetbeni járan-
dóság, pénzfizetés. Csak hát ezt aztán ők a tulajdonosnak is behozták
azzal, hogy gondját viselték ugye az állatoknak, és a gazdának is megvót
a haszna belőle év végén. Azzal, hogy ősszel mindig jó juhokat, jó állato-
kat kötött be ugye az a gazda, azt könnyű vót kitelelni, ha jó kötte be. De
… mikor aztán má szövetkezeti alapon ment, akkor aztán döglőfélbe vót
mán, őszre–tavaszra még kidöglött mind. Ez a különbség vót, így vót.

Paraszthegedűs, cigánykotta (9–17.)

P. Gy. A hegedűt mikor vette először a kezébe?
L. B. Ezt, hát körűbelű olyan … tizenhárom–tizennégy éves korom-
ba. Akkor kezdtem. Komáromba jártam mezőgazdasági iskolába. Ott
kezdtem el, egy beregszászi fiú, mán olyan kiszolgát katona vót, mer ott
vótak má idősebbek is az iskolába, az nagyon szépen hegedült, aztán ő
kottázott nekem le cigánykottával egy nótát, hogy Valahol a Volga men-
tén / Élt egyszer egy kisleány…
A. G. Az mi az a cigánykotta?
L. B. Az milyen? … Tessék, az ez vót (mutatja). Meg vót ugye a kot-
tának (húrnak) a négy vonala, … aztán ez vót az E húr, A húr, D húr, G
húr. No most! … Ez vót az egyes ujj, kettes, hármas, négyes. Vagy pedig
az üres hang, a nulla. Akkor, amelyik ujjal le kellett fogni, melyik húron,

42
azt mondta, hogy egyes, hármas, kettes, vagy satöbbi, satöbbi, ahogy a
nóta kívánta, ezt így számozott kottával végig, leírta. Na most, és ezt
addig-meddig, hogy én ezt betanútam fejből. Ugye ez má nem is kellett.
Ezt az egyetlen egy nótát én megtanultam. Tetszik érteni? Ennek alapján.
Ha nem is olyan száz szá[zalékosan], de ennek alapján indútam el. No a
többi aztán má csak olyan hallás után, vagyis elképzelésből ment. Miko
ezt az egyet megtanútam, hogy má folyékonyan játszottam, akko azt el-
kezdtem magamba silabizáni, amelyik nótát tudtam. És úgy keresgettem
őket, így gyakoroltam.
A. G. Ismerték itt ezt a cigánykottát?
L. B. Nem! Éppen én kezdtem.
A. G. Ő tanította magának?
L. B. Én kezdtem el.
A. G. Ő mondta, hogy ez cigánykotta?
L. B. (Igen) Cigánkotta. Szóval olyan egyszerű, no a legegyszerűbb.
P. Gy. Akkor már saját hegedűje volt?
L. B. Saját hegedűm vót. Az édesapámé vót. Mer valamit ő is játszott
rajta. De nekem annyira hobbim vót, én annyira szerettem életembe min-
dig. Hogy például azok előtt ugye még földműveléssel foglalkoztunk,
hát nyáron mikó csépeltünk, ott vót a cséplőgép ment a munka ugye.
Én igyekeztem délbe is az ebédet hamarabb megebédelni, mint a többi-
ek ugye az emberek, hogy míg ők egy pipadohányt kiszívtak, és addig
bementem a szobába magamba, egy-két nótát akkor is elmuzsikátam.
Délbe is. Egy napot se hagytam ki soha. Addig gyötörtem, addig … vala-
mire. Azé az szép dolog az így magátó ugye, minden irány nélkű, minden
alap nélkű, ugye. Mer például, ha abba az iskolába kezdi, ugye ott termé-
szetes, hogy annak alapján kezdi meg, és úgy halad tovább. Csak az van
benne, hogy így az ember nem tudja, hogy mi van.
P. Gy. Legénykorában nem muzsikált a korosztálybelijeinek?
L. B. Hát, muzsikálgattunk, mer má azelőtt is vót itt magyar banda,
még a régi…, ezelőtt a rendszer előtt.
A. G. És abban muzsikált maga?
L. B. Má abba is muzsikátam… Abba a bandába még ez a mi korunki
vót a prímás, de hát ugye gyenge banda vót az akkor. Cimbalom vót
má akkor is, meg nagybőgő, meg harmonika, meg kontrás, meg prímás,
ennyi.
A. G. Nagy cimbalom volt?
43
 L. B. Rendes.
A. G. Kisebb cimbalmot nem látott?
L. B. Vót. Ez Mihályfalába lakik, ez az Óvári Géza, akit valamikor
még hordóra raktak. Nem vót más.
A. G. Megvan még az a cimbalom?
L. B. Hát, nem tudom, de azt hiszem, hogy lehet, hogy megvan neki.
Ez egy régiség.
A. G. Hogy hangolták azt a cimbalmot?
L. B. Az éppen ugyanaz vót, mint ezek a nagy cimbalmok, csak kis-
sebbeb és … De már úgy vót, hogy a tőkébe már a csavarok nem fog-
tak-e, osztán, osztán nem állotta a hangolást, úgy vettünk aztán, és rendes
cimbalmot.
P. Gy. A hordónak az üres szája fölfelé, vagy lefelé volt?
L. B. Le volt fordítva, osztá persze azon úgy a hang erősebb vót, mer
üres vót az alja. Tetszik érteni? És onnan azáltal erősödött a hang, már a
cimbalomból. Mer alatta még üreg vót.
A. G. Olyanról hallott, hogy zsidó stimm?
L. B. Arró nem tudok.
A. G. Brácsánál sem?
L. B. Arról nem tudok.
A. G. A cigányoknál sem?
L. B. Nem.
P. Gy. Milyen alkalmakkor muzsikált ezzel a régi bandával [a háború
előtt]?
L. B. Hát akkor … nem a kiscimbalom vót. Ez a kiscimbalom ennek
az illetőnek, ez megvót gyerekkorátó. De akkor vette ő eztet, mer mikor
még az első banda vót, akkor még ő nem vót még itt, me ő mihályfali.
Hanem itt vót a testvéremnek, a húgomnak egy cimbalomja, … rendes
nagy cimb[alom], az a régi Mogyoróssy cimbalom. … Úgyhogy ő tanult
is, őt tanították, ő meg is tanúta, de neki nem vót olyan kedve hozzá.
Amíg tanították, addig tanút, ugye vagy cimbalmozott, mikor nem jártak
tanítani, abbahagyta …, azután ő aztat eladta. De mikor a banda meg-
alakút, az aztán ez a mihályfali, ez az Óvári Géza, ő ezt hozta fel. Ezen
kezdte, mer hát ez vót neki csak ez a cimbalom. De közbe aztán ezt
kicserétük ugye hamarosan, mer már nem állotta a hangolást. Úgyhogy
mikor má egy csöppet aztán kezdett a banda egy cseppet jobban alakúni,
aztán vettünk egyet.
44
 A. G. Ezzel a régi bandával lagzikba, mulatságokba is eljártak?
L. B. Nem, azzal nem jártunk. Akkor még addig vót a kukoricafosztó.
Ugye, itt ősszel. Kukoricafosztók, a fiatalság minden este együtt vót.
Még akkor letörték a kukoricát, oszt így a házná fosztották este. Oszt
persze a fiatalság mindig ugye, a banda ott vót, aztán így telt el mindig
éjfélig-egy óráig az este. … No meg aztán abba az időbe, még mikor
az első banda vót, hát vót, … az egyik, aki kontrás vót, az ott lakott, az
anyjával laktak ketten, ott vót mindig a központ. Oda jártunk, ott vótak a
hangszerek, meg vót úgy, hogy szombaton esténként valamikor, no éjfé-
lig muzsikátunk. … Még akkó nem a kocsmába ment meg a vendéglőbe.
… Nem úgy vót még akkor, hogy csak ott tudott megállani a fiatalság,
mind máma, hogy csak a kocsmába. Ottan eltáncoltak éjfélig, oszt akkó
jó van. Engedély nem kellett éjfélig. Oszt akkor mentünk haza. Magán-
házná, persze.
T. A. Bérelték valakitől?
L. B. Dehogy béreltük, oda való vót a kontrás … csak az édesanyjával
vót, ott nem vótak gyerekek, nem zavartunk senkit ugye.. Dehogy fizet-
tünk, hogy fizettünk vóna?
A. G. Maguknak ott fizettek-e a táncosok?
L. B. Á, fenéket. Este, kedvtelésbő ment az egész.
T. A. Gabonával, terménnyel se fizettek?
L. B. Nem, semmit. Semmit.
T. A. Rendszeresen [muzsikáltak]?
L. B. Hát ez mindig, amikor meggondoltuk, akkor éjfélig muzsiká-
tunk…
T. A. Hogy hívták ezt az összejövetelt?
L. B. Hát, nem vót az, csak engedély nélkül ment az ugye. Éjfélig
lehetett.
A. G. Hogy mondták a fiatalok, hogy hova megyünk? Táncolni, vagy
hova?
L. B. Hát, táncolni (nevet). Hát, itt van a banda, húzza éjfélig, aztán
húzta.

Táncrend (18.)
T. A. Volt valami sorrend, hogy milyen tánc milyen táncot követ?
L. B. Nem vót abba. Mindig, mikor mi vót a di[vat], melyik nóta vót a

45
divat, melyik nóta vót új nóta, az ment legjobban mindig, ugye.
T. A. Milyen táncokat muzsikáltak?
L. B. Hát akkor is ment fox, tangó, meg a csárdások, ugye ezek, ezek
mentek.
T. A. Milyen csárdások?
L. B. Hát ezek a, ezek a régi, magyar csárdások.
T. A. Volt a csárdásnak valamilyen neve?
L. B. Nem vót annak amúgy máskülön… csak darab, hogy ez a nóta,
meg az a nóta. A fenének jut má eszébe. A szövege különösen nem jut
eszembe se.
T. A. A dallama eszébe jut?
L. B. Hát, valamelyik. Valamikor eszembe van. Amikor kéne, akkor
meg nem! (nevet)

Paraszthegedűs (19.)
(T. A. hegedűjátékra biztatja.)
L. B. Idehallgasson! Ha nem ismerek ezer nótát, akkor egyet se. Eskü-
szöm… Mer valamikor sorba mind eszembe jut, valamikor meg három
sincsen eszembe. Az embernek az esze ilyenkor má…

Kukoricafosztó (19–20.)
T. A. A kukoricafosztóban a zenészek csak zenéltek, vagy segítettek is?
L. B. A, hát csak zenéltek az egyik sarokba, a többi meg fosztott, meg
daloltak, meg minden. Így ment az egész.
T. A. Házról-házra jártak?
L. B. Házró-házra. Az mindig meg vót szabva, hogy hónap ezek tör-
nek, hónapután meg az a két-három helyt. Vót egy este, oszt fel lett foszt-
va mindenütt. Az meg lett határozva, hogy hónap tik törtök, vagy hóna-
pután tik. Hogy mindenüve el lehessen menni.
T. A. Akkor másnak nem volt szabad törni?
L. B. Hát hiába tört vóna, nem lett vóna, aki felfosztotta vóna. Hiába
törte le. (nevet)
A. G. A fosztóban sem adtak semmit?
L. B. Ajjaj! Hát, ez csak olyan kedvtelésbő ment az egész, a fiatalság
[nak]…
P. Gy. Ki szólt a háziak közül és a bandából kinek, hogy jöjjenek?

46
 L. B. Nem kellett má azt mondani, tudtuk má aztat. Nem úgy vót ak-
kor. Akkor a fiatalság együtt vót állandóan. … A faluközp[ontban] össz-
pontosult má nyáron a fiatalság. Vagy az egyik házhoz mentek be, a lá-
nyos házhó, vagy a fiús házhó. Nem a kocsmába tartott akkor a fiatalság,
mint máma. Hát máma nem lehet semmit, csak a kocsma, meg a kocsma,
meg a kocsma.
A. G. A kocsmába nem járnak már zenészek?
L. B. Á, nem.
A. G. Alsóvályból sem járnak át a cigányok?
L. B. Nem nagyon. … Hát, például itt van a kultúrház. Még akkor,
abba az időbe, mikor ez itt épült [1920], se Rimaszombatba, se Tornal-
ján, itt kultúrház sehol nem vót.
A. G. Ez volt az első a vidéken?

Kultúrház (20–23.)
L. B. Mikor ez itt épült. És ilyen közös, közös munkával épült. Abban
az időbe. Faépület, itt soknak van erdeje ugye, me itt az erdő itt van,
és például ezek a nagyobb földbirtokosok, ott Alsóvályba kettő is vót,
annak alapján kinek mennyi vót az erdeje, az annak alapján járult hozzá
az anyaggal. Mondjuk az a Beélik adott tíz gerendát, vagyis tíz geren-
dának való fát. A másik, a másik adott négy borítót. Hát, így vót. Vót
olyan parasztember, hogy az csak egy szarufát adott. Így, egyet, me neki
kevesebb vót. Így járút ennek alapján hozzá, osztán a munkával megint
ugyanúgy. Egyedül a mesteremberek, azok ledolgozták ugyanezt, ezt az
értéket, ingyen, amit mások adtak hozzá természetbe. Ők ledolgozták
ingyen. Mikor azt ledolgozták, akkor persze azoknak vót a legtöbb mun-
kájuk, mer az ácsoknak azt kifaragni, meg fölépíteni, satöbbi. Na venni
kellett aztán ugye a sindelyt, a lecet,4 ilyeneket, amit nem lehetett ugye
így összehajtani, vagy… Ez oszt megint közös adomány vót. Meg a kó-
rusnak, az énekkarnak, annak vót vagyona. Az is fedezett sok mindent.
T. A. Akik ledolgozták ingyen a kötelező adományt…
L. B. Azon fölű aztán, mikor ők is azt az értéket ledolgozták, akkor ők
má aztán a fizetést megkapták, mer ugye azoknak [a mestereknek] sok
munkájuk vót.
T. A. Mikor épült a kultúrház?

4 Zsindelyt, lécet
47
 L. B. Mikor épült? Hát körűbelő olyan húsz körül. … Tizennyolc-húsz
körül. [1918-20 körül]
T. A. Közvetlenül a háború befejezése után?
L. B. Igen.
T. A. Az alapja az kő?
L. B. Az alap kő, … aztán minden fából.
T. A. Az oldalak?
L. B. Fából.
T. A. Belülről bevakolták aztán?
L. B. Persze. Hát le lett aztán ilyen dróthálóval szögelve, úgyhogy
aztán a malter is megállott rajta, ugye.
T. A. Használják még most a kultúrházat?
L. B. Hát az most má úgy van, hogy az … Azt az iskolát meg átala-
kították kultúrháznak. Azt most má ott van a kultúrház. [Mihályfalván]
T. A. Mi van most a kultúrházban?
L. B. A régibe? Abba semmi. Ezek a szemetes kukák vannak ottan,
amiket majd a falunak szétosztanak. Elhalásra van ítélve.
P. Gy. Itt táncoltak is?
L. B. És még az vót, az vót még a legnagyobb, hogy mióta ez a múlt
rendszer bejött, ide nem adtak a világ minden kincséér, pedig má ugye
régi vót ez a kultúr[ház]. Ide nem, mert itt van. Oda adunk, ahol nincsen!
Olyan helyekre mind ahogy Kiskálosa is, olyan kultúrházakat építettek,
szóval öt-hat ház az egész [falu] (nevet). Úgyhogy, soha egyszer se vót
benne még semmi, meg nagyon sok helyen. Itt pedig azelőtt, még mon-
dom, itt egy karácsony, itt egy farsang, itt egy húsvét. Itt nem múlott el,
hogy itt színi előadás ne lett vóna, vagy ilyen … [rendezvény].

Farsang (23.)
A. G. A farsang az, hogy ment?
L. B. Hát farsang vót, farsangi mulatság színdarabbal, meg nem tudom
micsoda, ugye.
A. G. Akkor is maguk muzsikáltak?
L. B. Hát, akkor nem. Hát, még abba az időbe nem. Mikor még ez
ment, hát akkor mi még hol vótunk? Csak mint fiatalok…

48
Kukoricafosztó, engedély táncmulatsághoz (24–25.)
T. A. A kukoricafosztóban maguk muzsikáltak, a többiek dolgoztak és
daloltak?
L. B. Hát persze, daloltak, meg fosztottak, mink meg ugye… [muzsi-
káltunk].
T. A. És amikor felfosztották?
L. B. Utána meg aztán még tánc vót. Hogy adta az idő!? Akkor aztán
fel voltunk éjfélig, még addig még…
T. A. Csak éjfélig lehetett?
L. B. Hát ugye ott pihenni is kellett, mer regge aztán munka vót megint
tovább.
T. A. Különben nem tiltotta a falu elöljárósága?
L. B. Nem! Nem tiltották. … Fosztani lehetett, csak ugye má például
mulatságot meg tán[cot], meg ilyeneket má csak éjfélig lehetett. … Arra
má engedélyt kellett váltani, ha egész éjjel, ki akartak használni ugye az
egész éjszakát. Arra engedély kellett.
T. A. Csak a fosztó volt ilyen közös munka?
L. B. Hát csak a fosztó.
A. G. Dohánysimítás?
L. B. Nem, mer oda nem mindenki járt. Ott mindig napszámosok, aki
maga nem győzte ugye, napszámost fizetett, aki segített ugye a bedol-
gozásnál. … Itt a kukoricafosztásnál csak az vót a fizetés, hogy megfőz-
ték a főtt kukoricát, aztán mikor fel lett fosztva, azzal kínálkoztak ugye,
vagy kis pálinka is vót valamikor.
T. A. Gyümölccsel nem kínáltak?
L. B. Itt az nem újság, me itt lépten-nyomon vót mindenkinek.
T. A. Szőlő is?
L. B. Szőlő is vót itt, az is. … Abbó vót itt mindenség, szőlőbő! Gyü-
mőcs. Annyit nyertünk vele, hogy mióta ez a rendszer begyütt kitúrták
a rengeteg gyümőcsöst. Abbó élt a szövetkezet, a rekultivációbó. Fel-
szedték a rengeteg pénzeket ugye rá, azután újra [kiirtottak egy csomó
gyümölcsöst].

Gyerekek a mulatságban, korhatár (26.)

P. Gy. A gyerekeknek külön rendeztek-e [mulatságot], hogy „tanulja-
tok táncolni!”?

49
 L. B. Hát az nem vót. Csak akkor vót má, me amióta ez a zenekar eg-
zisztát, hogy például az óvodába, vót ugye az évzáró az óvodának, mikor
végezték az évet.
P. Gy. Most hetvenhárom [1973] után?
L. B. Hát má most, hetvenhárom után, ugye vótunk ott is vagy kétszer
ilyen alkalommal. Lent a gyerekeknek a végzőjén. … Még eleinte …
P. Gy. A maga gyermekkorában nem fordult elő?
L. B. Akkor nem. Akkor nem.
P. Gy. Hány éves kortól mehetett egy legény vagy leány ilyen muzsi-
kás helyre?
L. B. Hát, drága apukám, azelőtt az vót a helyzet, hogy az anyja nékű
sehova. Mulatságba se látott egy lánt se, akivel az anyja ott ne lett vóna.
T. A. A legény elment?
L. B. Hát a legény az más vót. Ugye. A lányokat…
T. A. Hány éves kortól mehettek?
L. B. Hát, bizon már ki kellett nekik kerülni iskolából, mert addig
nem. Addig el se mert vóna a tanítótó menni (nevet). Abba az időbe. El
se… Megvót ez a bizonyos korhatár, amikor már aztán oda is elmehetett.
El se vitte az anyja se.
A. G. Milyen volt az a korhatár, hány éves?
L. B. Hát olyan, tizenhat-tizenhét év, olyankor már [mehetett].
A. G. Lányoknak, fiúknak egyaránt?
L. B. A fiúk azok mások vótak ugye, hát a fiúgyerek az mindig sza-
badabb vót mind a lányok.

Pap, tanító (28.)

T. A. Ki volt itt a tanító?
L. B. Hát, az én gyerekkoromba Simon Gábor.
T. A. Az foglalkozott a színdarabokkal is?
L. B. Hát, persze! Mindig a tanító, mindig a tanító.
T. A. Ki volt a pap?
L. B. Székely Bertalan
T. A. Sokáig itt volt?
L. B. Sokáig. Hát, például azelőtt, mondom, míg egyházi iskola vót,
ide nem is fogadták meg azt a tanítót, meg nem is pályázhatott, meg se
fogadták, ha orgonáni nem tudott, me itt a templomba orgona van. Vagy

50
az énekkart nem tudta vezetni. Vagy például az ifjúsággal így foglalko-
zott, meg a színdarabok…
T. A. Az énekkar egyházi énekkar volt?
L. B. Egyházi.
T. A. Az iskola ott van a templom mellett?
L. B. Ott a templom mellett. Az vót az iskola.
T. A. Amelyik összedőlőfélben van?
L. B. Az a parókia vót. …
Táncalkalmak, táncrendezés, engedély (29–30.)
P. Gy. Volt-e különbség az ünnepeken tartott és a szombati mulatságok
között?
L. B. Hát nem. Itt kimondottan a farsangnak annyi jellegzetes tulaj-
donsága vót, hogy olyankor fánkot süttek. Az vót a divat farsangkor, a
fánk. De máskülönben így semmilyen különös nevezetesebb [szokások]
nem vótak farsangkor.
P. Gy. Akkor nemcsak éjfélig lehettek?
L. B. Hát, ha engedély vót vátva.
T. A. Azt honnan kellett váltani?
L. B. Az például a körjegyzőség adta ki abba az időbe. … Községi
bírónak kellett írni, aztán a körjegyző pedig Kálosán vót. Itt Kálosán.
Ez egy körjegyzőség vót. Egy körjegyző vót. Itt minden faluba vót bíró,
mint ahogy most kezd alakúni a helyzet. …
P. Gy. Mennyit kellett fizetni?
L. B. Hát, nem tudom már én azt, ott ugye...
A. G. De fizetni kellett?
L. B. Hát, fizetni kellett az engedélyé valamit. Hát ugye bejött, mer hát
belépti díjakat szedtek ugye, színdarab vót, vagy mulatság is.
P. Gy. Kik intézték ezt az engedélyt?
L. B. …Általába mindig az énekkar rendezte. A kórus. Annak vótak
komoly idősebb vezetői, pénztárnoka, satöbbi, akik eztet rendezték.
P. Gy. A maga fiatalkorában is ők rendezték?
L. B. Akkor, még az én fiatalkoromba is. Már én is mint fiatal már jár-
tam az énekkarba. Má egy pár évig. Akkor mikor aztán a front5 vót ugye,
akkor aztán minden, énekkar, kották, harmónium, minden odaveszett a

5 Második világháború

51
front alatt [1944 december]. A kultúrba6 lovakat kötöttek.
P. Gy. A legények választottak maguk közül első legényt?
L. B. Nem. Itt nem vótak olyanok.
P. Gy. Nem volt a fiatalságnak is bírája, mint a falunak?
L. B. A falunak vót, de a fiatalságnak nem vót külön. Vót annyi, hogy
például ha mulatság vót, mondjuk az a kórus kinevezett két rendezőt. Két
olyan embert, aki ugye a rendre meg a fegyelemre felügyelt egész éjjel,
hogy ott nem lehetett aztán semmiféle rendetlenséget csináni, mert ezek
állandóan [felügyeltek].

Táncalkalmak, belépődíjak (31–32.)

A. G. Mondta, hogy beléptidíjak…
L. B. Hát vót ugye beléptidíj. Hát a kőtségeket valamibő fedezni kel-
lett.
A. G. Ez már a háború előtt is volt?
L. B. Hát az volt, persze.
A. G. Akkor a szegényebbek is el tudtak menni?
L. B. Hát mé ne. Aki akart, akkó is.
A. G. Nem volt magas az a beléptidíj?
L. B. Á, fenéket.
P. Gy. Mennyi volt az?
L. B. Hát olyan öt korona körű vót má úgy. Első hely, második hely,
harmadik hely, állóhely, ki milyet akart vátani, olyat vátott. Természe-
te[sen] ugye fiatalabbak nem vátottak ugye [ülőhelyet], ezek elállottak.
Az idősebbek vótak, szülők.
A. G. Amikor színdarab nélkül volt a mulatság?
L. B. Már akkor egységes jegy vót. Ennyi vót a beléptidíj, ugye, osz-
tán vót ülőhely körül, a terembe ugye… A költséget abbó fizették. Példá-
ul, abban az időbe még a zenekarok ingyen jártak muzsikáni, csak amit
kerestek. Balogró [Nagybalogról]
A. G. Hogy kerestek?
L. B. Amit kerestek aztán mulatságba. Aki húzatott vagy…
A. G. Azért a pénzért játszottak?
L. B. Azé a pézé. Egyedül kaptak vacsorát, meg aztán, ha innen ment
értök fogat, aki áthozta őket, meg hazavitte. Ha pedig ők fogadták ott,
6 Kultúrházba/művelődési házba

52
akkor meg kellett azt a fuvarot fizetni nekik. Meg vacsorát, megvették
azt a húst. … Egy asszony megfőzte nekik a vacsorát…
A. G. Gyalog nem jöttek, mindig fogattal?
L. B. Hát ugye, cimbalmot hogyan hozta vóna? Fogat kell. Ilyen ki-
adásokra kellett az a beléptidíj, meg azér mindig valami kellett. Színda-
rab alkalmával valami díszletet csináni kellett, vagy venni kellett vala-
mit arra a színpadra. Valami kasszának lenni kellett mindig, hogy legyen
mihez nyúni.

Táncalkalmak, zenészek ellátása (33–35.)

P. Gy. Hogy vitték a zenészeknek a vacsorát?
L. B. Oda mentek ahhoz a házhoz megvacsorázni, ahol megfőzték.
P. Gy. Ki hangolta össze, hogy ki főzze meg?
L. B. Az vót mindig. A húst azt megvette az énekkar, vagyis ugye a
pénztárnok. Megvették a húst, aztán odaadták annak az illető asszony-
nak, aki megfőzte nekik a vacsorát. Azt amikor megjöttek ugye este, ak-
kor elmentek, megvacsoráztak, oda ahhoz a házhoz. Azután meg ugye
osztán ugye vót nekik még ital is éjszakára, ugye közbe még. Hát ilye-
nekre kellett [a pénz].
A. G. Amikor még az első zenekarban játszott, hívták magukat lako-
dalomba is?
L. B. Hát oda nem.
A. G. Ha más zenekart hívtak lakodalomba, azt hogy fizették ki?
L. B. Hogy fizették? Amit keresett! Ott, amit keresett.
A. G. Nem volt előre kifizetve?
L. B. Nem.
A. G. Hogy kerestek? Jártak asztalokhoz?
L. B. Hát, úgy tányéroztak. Például a cigányoknál az a divat. Ők tá-
nyéroznak máma is. Például lakodalomba is. Mink, hogy jártunk, mer ez
magyar banda vót, mink nem tányéroztunk. Egyedül annyi vót, hogy a
vőfély körűment, mikor a vacsora megkezdődött, ugye vacsora alkalmá-
val, körűment, és ki mit rászánt a zenekarra, beletette abba a tányérba,
abba a tálba. … Ha akart valaki rendelni nótát, azt a vőfély följegyezte,
elhozta a zenekarnak, letette a cimbalomra, és azokat a nótákat játszot-
tuk. Ha nem rendelt senki, akkor pedig játszottuk, amit ugye mindig va-
csora alatt is zene vót. Mink sorba nem jártunk tányérozni. …

53
 A. G. Hetvenkettő után a második zenekarnak se fizettek semmit?
L. B. Nem. … Később divatba jött az is ugye, … hogy engedélyt kel-
lett vátani, engedély nélkül nem lehetett, tetszik érteni, úgyhogy adót
kellett fizetni.
A. G. Abból a keresetből is?
L. B. Már abból a keresetből nem, csak a szegődöttből. A szegődött
bérből, hogy ennyié megyünk el a lagziba muzsikáni. Má most legutóbb,
ahogy járnak ott kétezerötszáz korona. Hogy aztán keres-e mellette, nem
keres-e, ahonn má senkinek semmi köze, ugye de a kétezerötszáz ko-
rona után az adót, a százalékot ugye, azt most már fizetni kellett. Mert
már nyilván vannak tartva, má most nem szerepelhetek csak valamilyen
egyesületnek a keretén belül.
A. G. Hetvenkettő után voltak olyan nóták, amiket csak lakodalomban
húznak?
L. B. Hát ment az mindenhol, hol hallgató, hol csárdás, hol fox, hol
tangó, hát mikor amit [kértek].
A. G. Volt-e olyan, hogy menyasszonytánc?
L. B. Vót.
A. G. Ott melyik nótát húzták?
L. B. A szövegét nem tudom én.
A. G. Ha eltudná muzsikálni…
L. B. Tudja nagyon jól, hogy ha nem prímát játszik az ember, akkor
ez nem is érdekli az ilyesmi. Hát olyan nagyon én erre nem koncentátam
soha az ilyesfélékre. Ha viszont táncot muzsikáltak, akkor arra brácsol-
tak, vagy arra kontráztak. Ezt a jobban, ugye az ilyenket a prímás tudná.

Cigánybíró (36.)
L. B. … Ez mind azé vót, aki intézte a zenészeknek az ügyét, aki gon-
doskodott arró, hogy nekik meglegyen a vacsora, meglegyen nekik az
ital, amit őknekik kapni kell, aztán, hogy valami incidens éjjel ne legyen,
hogy valami része[g] beleköt ott a zenészekbe, aztán ugye megzavarja a
mulatságot. Hát, a cigánbíró az ott vót, és ő intézkedett.
A. G. Kik közül került ki a cigánybíró?
L. B. Ez az énekkarbó vót mindig. A rendezők is, meg a cigánybíró is
az énekkarbó. Aki rendezte azt a mulatságot.

54
Regrutabál (37.)
L. B. Regrutabál. Azt ugye ők rendezték a regruták. De nekik is ugyan-
úgy engedélyt kellett váltani. Hát akkor ők … azt úgy rendezték, ahogy
akarták. Abba már más nem [avatkozott].
A. G. Nem volt külön regrutakísérő nóta?
L. B. Nem. Mán itt nem vót.
A. G. Kifejezetten regrutanóták nem voltak?
L. B. Hát, ugye azokat a katonanótákat, amiket hát, azok mentek. Má
akkor nagy szívfájdalmukba ugye (nevet).

Zártkörű bál (38.)

P. Gy. Csak házasoknak nem rendeztek külön bált?
L. B. Vótunk egyszer Lőkösházán. Így nőnapra. Mulatságba. Ilyen
zártkörű vót ugye, csak a fiatalok, fiatal párok. Csak azok vótak, akik
meg vótak … hívva. Ilyenek vótak.
P. Gy. Hol van ez a Lőkösháza?
L. B. Ez, itten a Túróc-völgyön.

Magyar zenekar, hangszerek (39.)

A. G. A hangszereket honnan szerezték akkoriban?
L. B. Azt mind a Szövetkezet … meg a Csemadok által.
A. G. Kitől vették ezeket a hangszereket?
L. B. Hát, például a cimbalmot vettük Rimaszombatba egy cigánytól,
cimbalmostól nyócezer koronáér. [Lassan, nehezen sorolja a többi hang-
szert is.]
P. Gy. Ezt közösen fizették?
L. B. Ezt, több részit a Szövetkezet, a kultúralapbó. A Szövetkezet
csináta minden évben ezt … az évzárógyűlést. Ugye mink arra soha nem
kértünk egy fillért se. Ugye ingyen muzsikátuk. … Éveken keresztű
ezt mink mindig ingyen muzsikátuk itt helybe, azér mer nekünk ugye
ezek[et] a hangszerek[et] [megvették]. Így jött.
A. G. A megkapott hangszereket nem alakították át a maguk ízlése
szerint?
L. B. Nem. Má bélhúr [bőgőn] nem nagyon vótak. …

55
 A. G. A csárdásban pengette, vagy húzta?
L. B. Így is, úgy is. Má például egy gyors csárdás, akkó má jobban
pengette ugye, mer az könnyebb vót sokkal a taktust tartani.

Magyar zenekar, játékmód (40.)

A. G. Milyen hangnemekben játszottak általában?
L. B. Hát, a-moll ment legjobban.
A. G. D-mollban nem?
L. B. Hát, abban is. … Mer má például a kontra is, ha má nagyon
gyors csárdás ment, akkor má asse úgy csináta az ember, ha má nagyon
gyorsan kellett, hogy (mutatja: felezi az esztamot, minden másodikat
húzza csak) ezt ugye könnyebb vót bevágni, mint duplán.
A. G. A zenekarból ki ismerte a kottát?
L. B. Senki. Senki se. Nem volt itt kottás.
A. G. Az új nótákat honnan tanulták?
L. B. Hát tudja aztat hogy, hogy hallásbó ugye aztán azt megfogja
az [ember]. Nekem se sokat kellett hallgatni, hogy valamelyiket… Mer
ugye szerettem, oszt az olyannak, akinek jó hallása van ugye, mer csak
annak megy a zene, akinek jó hallása van. … Nem is tudom kimondani,
hogy mennyi nótát ismerek, de ennek a harminc százalékának se tudom
a szövegét. … Csak a dallamát. Atán meg tudja, hogy milyen nehezen
jut az embernek eszébe. Van, amikor hónapokig nincsen ez, van amikor
meg … ezt is tudom, ezt a nótát. … Mer tulajdonképpen az az eredeti,
ha a szövegét is tudja az [ember]. Akkor ott nem téveszthet. De ha csak
a dallamát, ott könnyen téveszt. Nagyon sokszor összekavarja egyiket a
másikkal. De ha a szövegét tudja, akkor nem kavar…

Táncillem, fölkérés (42–43.)

P. Gy. Hogy hívták be a lányokat?
L. B. Hát, vótak ugye este mulatságok, és aztán gyertek! Oszt mentek.
P. Gy. Az anyjukkal együtt, hogy helyezkedtek el a lányok?
L. B. Hát, itt, … ha csak ilyen esteli kis muri vót, olyanra nem mentek
az anyja, csak a má rendes nyílt mulatságba. … Hogy má nagy mulatság
vót, akkor oda mentek az anyjáék.
P. Gy. A lányok így maradhattak éjfélig?
L. B. Hát…

56
 P. Gy. Mikor egy-egy tánc kezdődött, akkor hogy kezdték?
L. B. Hát a fiúk felkérték a lányokat táncolni!
P. Gy. A lányok biztos egy csomóban álltak?
L. B. Hát, persze, ott ültek körül, a legény meg ki melyiket akarta,
ugye fölkérte.
P. Gy. Hogy kérte föl?
L. B. Hát, meghajollott előtte, tán má tudta, hogy mit jelent az. (nevet)
P. Gy. Olyan nem volt, hogy csak megfogta a kezét és behúzta?
L. B. Hát, úgy nem.

Kimuzsikáltatás (43.)
A. G. Akadt olyan, hogy nem akart a lány menni?
L. B. Hát, olyan is előfordút, annak aztán seprűt vittek, osztá a kezébe
adták…
P. Gy. Akkor a legény nem rendelt a zenekarnál?
L. B. Dehogynem. Hát hogyne. Ha még gavallér vót, osztán fizetett
ugye, és rendelt nótát, amelyiket ő akart.
P. Gy. Amikor söprűt adtak a lány kezébe, mit rendelt a legény?
L. B. Hát akkor, az is rendelt egy nótát, amivel kimuzsikátatta.
A. G. Mit jelentett az, amikor a söprűt a kezébe adták?
L. B. Azt, hogy akkor már ő menjen haza. (nevet)
P. Gy. Annak nem volt egy külön nótája?
L. B. Hát, annak nem…

Rákóczi-induló, lakodalom (44–45.)

T. A. Nem a Rákóczi-indulót játszották olyankor [amikor kimuzsikál-
tattak]?
L. B. A Rákóczi-indulót, mikor a menyasszont elvitték a vőlegényes
házhó. Például az esküvőrő ahogy visszamennek ugye a menyasszonyos
házhoz, aztán vacsora után aztán már elviszik a menyasszont. Akkor jött
ugye akkor a Rákóczi-induló, vagy a Fel, fel vitézek a csatára, / Az egy
szent szabadság oltalmára, / Mennydörög az ágyú, csattog a kard, / Ez
lelkesíti csatára a magyart. Ismerik ezt?
T. A. Igen. El is tudja muzsikálni?
L. B. Hát, valamennyire, lehet, hogy tudom. … Az esküvő megvót
ugye, meg akkor megint vissza a menyasszonyos házhoz mennek ugye,

57
mikor aztán a vacsora megvan, akkor aztán má viszik végérvényesen
a vőlegénye[s] házhoz. Akkor mentek ezek. (Eljátssza a „Fel, fel vité-
zek”-et hegedűn.) Így van valahogy, azt hiszem így van, ha nem tévesz-
tettem bele.
P. Gy. Ezt meddig húzták?
L. B. Míg csak el nem mentek. Felállottak az asztaltól, hogy má men-
nek, akkor úgy, mikor elindútak, vagy az autóba, vagy míg kocsikon
mentek, míg fel nem ültek, oszt el nem mentek a kapuig, ezzel kísérték
ki.
P. Gy. Csak a kapuig kísértek, az úton nem?
L. B. Csak a kapuig…

Hangszerek (46–47.)
P. Gy. Nem fordult elő, hogy egyetlen hangszerre táncoltak volna?
L. B. Hát, úgy nem nagyon vállalkozott rá senki se (nevet), talp alá is
muzsikáni ugyi így szólóba nem...
P. Gy. Citerára, vagy furulyára?
L. B. Hát, ugye az is vót itt, aki így citerán is játszottak. … Az magába
is megvan ugye az a citera.
P. Gy. Táncoltak citerára is?
L. B. Hát, valamikor táncoltak arra is.
P. Gy. Emlékszik is rá?
L. B. Hát hogyne!
P. Gy. Mennyi idővel ezelőtt volt ez?
L. B. Hát, még az én fiatal koromba.
P. Gy. És furulyára?
L. B. Arra én nem nagyon [emlékszem].
P. Gy. Dudásra nem emlékszik-e?
L. B. Hát, citerás az vót itt a faluban is. Idősebb bácsi volt már, még
ugye az én fiatal koromba, még nem vót annyira idős, de má nem is fiatal
vót. Cipész vót. Járogattunk ugye hozzá. Neki vót citerája. Más nem is
vót itt. Ez az egy.
P. Gy. Meggyfahajat, vagy levelet nem fújtak mellé?
L. B. Ilyesmi nem vót. Tárogatós az vót, nagyon szépen tárogatózott.
A. G. A maga fiatal korában a juhászok játszottak hangszeren általá-
ban?

58
 L. B. Vót egy, klánétán.7
A. G. Az furulyán nem játszott?
L. B. Gergelyfalába, ott abba a kis községbe, itt lakott. Az valamikor
juhászlegény vót ugye. Klanétán.
A. G. Már nem él?
L. B. Nem, nem él.

Éneklés tánc közben (48.)

P. Gy. Előfordult-e, hogy a fiatalság tánc közben énekelt is?
L. B. Hát, valamikor az is ment, hogy közbe-közbe bele-beledaloltak
ugye, ha kedvenc nótája ment valakinek. … Ez mindig tudja, hangulattól
függött, hogy milyen a hangulat.
P. Gy. Belekiabálni nem szoktak?
L. B. Hát azt nem, azt itt nem engedték. Ilyen össze-vissza füttyögés,
meg füttyengetés, itt ez nem ment.
P. Gy. Mi ez a füttyentgetés?
L. B. Hát például közbe mikor táncolnak, akkor mint a juhászok is,
hogy füttyengetnek. [Ezt] nem engedték.
P. Gy. Rigmusokat mondtak-e?
L. B. Itt nem vót szokás.

Lakodalom (49.)
P. Gy. Lakodalomban, amikor ment a násznép akkor se?
L. B. Hát ugye az vót, például a vőfélyek mikor kérték ki a menyas�-
szont, aztán ilyen ceremónia vótak. Hát itt például az vót divatba, hogy
elkötötték az utat. … Azelőtt is még lovaskocsikon ugye mentek az es-
küvőre. Ott ahol így híd vót, ott elkötötték ugye kötéllel [az utat]… Oszt
persze olyankor csak úgy engedték el azokat az illetőknek, ha italt ugye
onnan a kocsiról, vagy az autóbó most má …. italt adtak. Akkor ugye,
akkó elódták, oszt elengedték [őket]. De míg nem adtak, addig nem en-
gedték.
T. A. Csak italt, vagy pénzt is kértek?
L. B. Nem! Csak italt. Itt csak ital vót. Hát ugye így a legények, akik
nem vótak hivatalosak a lagziba, ugye nekik is meglegyen, hát elkötik az

7 Klarinéton

59
utat, aztán így ezek divatba vótak...
T. A. Ha más faluba vitték a lányt, falu végén nem szedtek nagyobb
vámot?
L. B. Nem. Az nem vót divat.

Táncillem, lekérés (50.)

P. Gy. Előfordult-e, hogy tánc közben elkérte egyik legény a másiktól
a lányt?
L. B. No, az is vót.
T. A. Divat volt a lekérés?
L. B. Az is vót divatba. Vót, amelik simán ment, .. vót olyan is, hogy
közbe nem adta, hiába kérte nem adta. Olyankor aztán egy kis összeka-
kaskodás, meg satöbbi ... ilyenek aztán előfordútak. … Ez aztán minde-
nütt előfordul. … Ilyenek vótak, ez má itt olyan legény tempó...
…
Táncillem, fölkérés, a tánc befejezése (52.)
P. Gy. Amikor lejárt a tánc?
L. B. Akkor szépen a fiú odakísérte [a lányt], ahonnan fölkérte, az
anyjátú, vagy ahol ült, … ott köszönte meg neki, osztán úgy hatta ott.
P. Gy. Ha csak egy szombat estin volt?
L. B. Az nem olyan formába ment. Ez csak egy olyan egy-két óra
hosszai kis összejövetel vót. … Ezek nem számítottak olyan nagy mulat-
ságoknak… ez csak egy kis szórakozás...
P. Gy. Hogy kérte föl ilyen szombaton?
L. B. Hát, akkor is éppen úgy felkérte. Meghajolt előtte, aztán…
P. Gy. A végén nem emelte meg a lányt?
L. B. Hát, előfordult ott minden…
P. Gy. Amikor befejezték a táncot?
L. B. Hát olyan is vót, fölrántotta, aztán helyre vitte.
T. A. Ha nem akarta letenni, mert a következő táncot is vele akarta?
L. B. Hát akkor sétáltak, vagy megállottak ugye oldalt, osztán szóra-
koztak addig, vagy sétáltak körbe, addig míg a másik tánc megkezdődött
ugye. Ez vót, ez a divat vót.
T. A. Ha az anyjához viszi, elvihette volna más is.

60
 L. B. Akkor má más is elvihet[te], de ha nem tette le, akkor csak ő
vihette tovább.

Táncrend, húzatás (54.)

P. Gy. A szünettől szünetig terjedő szakasznak volt-e valami külön
neve?
L. B. Errő nem tudok mit mondani. Ennek itt nem vót olyan különös
megnevezése.
P. Gy. Milyen hosszú volt egy-egy ilyen táncolási szakasz?
L. B. Hát az azt má attó függött, hogy például ha valamikor megbok-
rosodtak a legények, egyik fizetett annak a zenésznek, húzta, el se hagyta
hagyni, akkor már megint a másik is fizetett, akkor húzta tovább, akkor
a harmadik, akkor megint húzta tovább. Ha meg nem fizet senki, elhúz-
za azt a bizonyos három-négy nótát ugye. Aztán akkor megint pihentek
a zenészek. Megint elkezdték. Ez mindég azt attó függött, hogy mikor
hogy, a zenészeken. Mer ők, nekik annyi vót a kereset, amit így kerestek.
Nekik akkoriba ez vót a fizetésük, csak a vacsora meg a fuvar. Ők, amit
kerestek így, csak az vót.
P. Gy. Amikor többen is fizettek, és hosszú volt a ciklus, ott lehetett
hagyni, vagy végig kellett járni?
L. B. Hát, aki akarta, akkor hatta abba, amikor akarta. Hát ez nem vót
kötelező, mindvégig. … Nem vót kötelező végig tán[colni], ha akarta
ugye táncolt, ha akarta pedig leültek, aztán kész.

Táncok (56.)
T. A. Nem volt szégyen muzsikálás közben abbahagyni a táncolást?
L. B. Hát például vannak olyanok, hogy … kezdte a fox-sza vagy
… azt szerette, közbe átfordította a zenekar csárdásra, azt meg az nem
szerette, akkor körbe. Mikor ezt abbahatta, másba belekezd, akkor szé-
pen leültek. Aki meg akarta, táncolta a csárdást tovább, … kinek mélik
tetszett. Nem vót kötelező…
P. Gy. Föl tetszett sorolni a tangót, foxot, a csárdást. Több tánc nem
volt?
L. B. Hát vót a boszton, simi, még abba az időbe, … régebben.
P. Gy. Régebben mik voltak?
L. B. Hát ezek vótak.

61
 T. A. Keringőt is játszottak?
L. B. Csersztont, bosztont, simi … keringő...
T. A. Angol valcert?
L. B. Az is, minden össze-vissza, mind mentek ezek.
T. A. Hogy a csibe? Gólya tánc?
L. B. Asse ismerem.
T. A. A fiúk magukban táncoltak?
L. B. Nem. … Az itt nem vót divat.
T. A. Nem emlékszik, hogy valaki tudna szólóban táncolni?
L. B. Nem.

Tánciskola (57.)
P. Gy. Fiatalkorában működött-e itt tánciskola valahol?
L. B. Volt. Többször.
P. Gy. Itt a faluban?
L. B. Itt a faluba.
T. A. Honnan járt ki táncmester?
L. B. Hát az Isten tudja, hol [Rima]szombatból, hol innen, hol onnan.
T. A. Dobránszky [János] járt itt?
L. B. No, Dobránszky is járt valamikor régen. Járt.
T. A. Ő volt ennek a vidéknek nagyon ismert táncmestere.
L. B. Ő, ő, ő.

Kimuzsikáltatás (58.)
P. Gy. Mondta, hogy az olyan lánynak, aki nem ment el, söprűt nyom-
tak a kezébe.
L. B. Annak az vót a fizetése. (nevet)
P. Gy. Meddig vitte magával a söprűt?
L. B. Hát, nem vitte azt semeddig se, csak ugye megmutatták neki,
oszt má az elég vót, tudta, hogy az mire van.
T. A. Csak arra az egy táncra kellett elhagynia a termet, vagy?
L. B. Hát, má aztán ugye nem vót kedve tovább.
P. Gy. Akkor hazament?
L. B. Magától értetődik. Ugye hát természetes.
P. Gy. Akkor leült még a székre, vagy akkor hazament?
L. B. Persze. … Hát hazament. Természetes, hazament.

62
Eszközös táncok (59.)
P. Gy. Tánc közben használtak-e mást, mint söprűt, pl. üveget, amit a
földön körbetáncoltak?
L. B. Az nem vót divat.
P. Gy. Csak a pásztoroknál fordult elő a bot?
L. B. Pásztorokná.
P. Gy. De semmi más nem?
L. B. Nem, nem.

63
3. Beszélgetés Lőkös Jánossal és feleségével
Felsővály, 1990. szeptember 29.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.)
Adatközlők: Lőkös János (L. J.), született 1928. november 30-án
Felsővályon és Lőkös Jánosné (L. J.-né) Kovács
Rózsa, született 1932-ben Felsővályon

Társasélet, kukoricafosztó (63–64.)

L. J. Hát ugye, miko legények vótunk, hát az, úgy hétköznap, má este-
felénként, hétköznap estefelénként a fiatalok majd munka után, az itthoni
munka után, mer ugye valamikor mindenki itthon vót, má nem jártak így
munkába. És estefelénként, így vacsora után a fiatalok, a fiúk … lemen-
tőnk a falu közé, és ottan gyülekeztünk a falu központon. És vót úgy,
hogy összebeszéltünk, hogy dalolgassunk, hamarabb ott a faluközpontná
a kocsma mellett valahol. Aztán még jártunk a faluba is végig az egyik
utcán, végig a másikon dalolgatva. Így a fiúk. Mer a lányok otthon tar-
tózkodtak. Esténként meg osztán, no! Megbeszétük, a fiatalokkal, hogy
no, most elmegyünk ehhez a lányhoz szórakozni. Többen. Vót akinek
vót udvarlója, az mondjuk elment magába, de így csoportosan meg el-
mentünk szórakozni. Mondjuk, most ehhez a lányos házhoz elmegyünk
szórakozunk, vagy kártyázunk, mit tudom én hetesre vagy hatos filkóra,
így szórakoztunk esténkint.
P. Gy. Hányan voltak egy legénycsapat?
L. J. Hát, legények vótunk tizenöten. Hát legénycsapatban, öten-hatan
is elmentünk egy lányos házhol. Ősszel, mikor má bejött az őszi idő, vót
kukoricatörés, akkor még ugye hajába törték le a kukoricát, és akkor, no,
most elmegyünk egyik, ezek törtek, oszt a fiatalok, lányok, fiúk, gyerünk
oda fosztani a kukoricát csoportosan. Ott vót harmonika mondjuk a fa-
luba valamelyik fiúnak, és ottan harmonikázott a fiú, lányok fosztották a
kukoricát és fonták ilyen koszorúba. Utána mikor fel vót fosztva, kitaka-
rították azt a termet, és szórakozás vót. Ital nagyon kevés vót akkor, nem
italoztak a fiatalok, mer … még pénz se vót rá, azután meg táncoltak is,
ugye … má fosztás után, mondjuk este tizenegykor, vagy hol, mennyi
vót a kukorica. Így együtt olyan szép szórakozás vót. Olyan szép szóra-
kozás vót együtt.
64
 P. Gy. Hét végén fosztották a kukoricát?
L. J.-né. Mikor hogy.
L. J. Este, hétköznap este is.
P. Gy. Minden nap lehetett?
L. J. Hát, mindennap is vót. Vót úgy, hogy egy héten, három-négy
helyen. De az úgy el vót osztva, hogy má ott törték, ahol … vótak fia-
talok, hogy no most ezek törtek, de [mi] nem törünk csak hónap, mert
ide megyünk fosztóba. Valamikor olyan összetartás vót, még olyan szép,
olyan… olyan szép élet vót, hogy no. Mer ugye nem vót széthúzás.
Együtt volt a fiatal.
P. Gy. Az együttfosztás a rokonság közt volt?
L. J. Nem rokonság. Általába az egész faluba. Nem muszáj vót annak
rokonnak lenni, az általába, barátságosan a falu népe együtt, együvé tar-
tott, sőt a fiatalok. És aztán vótak szerepek8, a nyárba nem annyira, de
télbe...

Hangszerek (66.)
P. Gy. Amit mondott harmonikát, az tangóharmonika?
L. J. Nem! Gombos harmonika, igen.
P. Gy. Van még esetleg a faluban?
L. J. Van még. Nagy Dezsőnek van ilyen, haverom nekem, ő a csordá-
val jár ki most, ő is tudott, de vót aki. Még az én apósom is harmoniká-
zott. Aztán vót a tanyáró egy, de az meghalt.
P. Gy. Aki még él?
L. J. Aki még él az a Nagy Dezső, de hát ő nem tudom, hogy ő csordá-
ná van kint. … Hát ő úgy öt óra, fél hat felé körül kerül haza csak. Meg az
is úgy vóna jó, ha mondjuk ilyenekbő többen, mondjuk hárman–négyen
vónánk ilyen fiúk. Még öreg, idősebbek is. … Majd utána mondja az.
Mer ők meg még jobban tudják még azelőttit, még az első republikait,
mer ’harmincnyóc előtt … harmincnyócba jöttek át a magyarok, és akkor
mink magyarok lettünk. … Negyvenöt tavaszáig.
P. Gy. Olyan nem volt, aki citerázott volna?
L. J. Nem. Cimbalmozni tudott … vót cigány is itt, aki cimbalmozni
tudott. … No, de így átalába a fiatalok közt vót, hegedűni tudtak. … Kál-

8 Színdarabok, színjátszás

65
mánczi Pista is tudott hegedűni … Oszt vót magyar banda is, úgyhogy ők
csoportosítottak, úgyhogy többen is hegedültek együtt. …
Mulatság, cigányzenekar (67–68.)
P. Gy. A szerepek [színdarabok] után?
L. J. Vót mulatság, vót igen. Az megvót a zenész. A zenészek vótak
Balogról, azok oan finom zenészek vótak. … Nagybalogról, az innen
nem messze van … és Kálosáról … Mer itt Kálosán megint vót két ci-
gánbanda is, de ők má úgy játszottak kotta nékű. De olyan jó szórakozói
táncho meg csárdás, meg elhúzták ők a magyar nótákat is…
P. Gy. Ezek telente voltak (a színdarabok, mulatságok)?
L. J. Nyárba nem, csak vótak sima bálok, ilyen zenéve, vagy cigány
zenéve vótak sima bálok, mikor megszervezték a.. Na most csinálunk
egy bált.
P. Gy. Ezt kik szervezték meg?
L. J. Hát milyen szervezetek vótak akkor? … Egyszerűen a fiatalok.
… Há csak a fiatalság. Kikérték az engedélyt, mondjuk a bírótó, hogy
má szerveznek egy mulatságot, és nem is nagyon kellett ki se kérni, azt
hiszem. Csak szerveztek egy mulatságot. Nyárba, csak olyan egyszerűb-
bet, így vasárnap délután … meg estefele. … De má mikor szerepes bál
vót, az jobban vót csak mondjuk karácsonykor, húsvétkor. De nyárba
is az nem vót. Mer mezőgazdasággal foglalkoztak. De má úgy őszön
má megkezdték a szerepet tanúni, úgy … november közepin, úgyhogy
karácsonyra betanújják azt a szerepet. És vót farsangra, vagy így téli
estén valamikor csinátak, de inkább ilyen … ünnep alkalmával, kará-
csonykor vagy szilveszterre, vagy esetleg farsangra, húsvétra. … Akkor
má vót idő, mer a lányok otthon télbe esetleg fontak, és mikor fontak is
… elmentek. A faluból összebeszéltek hatan-heten lányok, elmentek …
egy házhoz fonni, és akkor mentek oda a fiúk is. Mondjuk rá, most ahol
fonnak, ott elmegyünk oda, szórakozunk. Dalolgattak ott, és szórakoz-
tak. … Na, ez jobban csak télbe vót. Decembertől … úgy márciusig vót
ez, téli időszakba. … Együttesen vótak a faluba, együttesen, különösen
nem marakodtak, nem veszekedtek együtt, de az a kultúr dolog nem vót
az … kiszervezve, de mégis az a kulturális élet megvót köztök. Együtt a
fiatalokkal.

66
Táncok, húzatás (69.)
P. Gy. Ezekben a bálokban milyen táncokat táncoltak?
L. J. … Hát vó[t] … keringő, tangó, fox … angol keringő, fox, meg
mi vót még olyan? A csárdás, no há a csárdás nagyon ment ilyen … fa-
luhelyeken. Általába.
P. Gy. Csárdásból egy fajta volt?
L. J. Vót abbó több fajta. Még olyan is vót, aki táncolta … a kisharan-
got, még vótak, akik tudták aztat.
P. Gy. Nem volt, hogy lassabb-gyorsabb?
L. J. Vót, vót. Vót, hogy a zenészek húzták azt a csárdást lassabban,
és a legények elmentek a zenészek elébe, parancsolták pénzé: „Na, most
nekem húzzad eztet!” Meg vót úgy, hogy hamarabbul hallgatót, ezt a
magyar nótát, danolták, hogy odamentek több fiú danolni, azután meg a
cigánnak fizettek. … Utána csárdás, ugye amit parancsót. Keringőt, vagy
foxot lehetett parancsolni külön. Le vót fogadva a zenész, mittudomén
bizonyos összegér, de aztán még ugye … gavallér akarok lenni, vagy
mulatni akarok, elment és hát, ahogy a zsebük futta, fizetett neki.

Zenészek (70.)
P. Gy. Több helyről hívtak bandákat. Honnan hívtak legtöbbször?
L. J. Hát legtöbbször … egy része innen a községből. … Aki tanút
zenét is, vagy hegedülni is tudott, az jobban szerette a [nagy]balogiakat.
Má ilyen az asztali mulatságho.
P. Gy. A kálosiak cigányok voltak?
L. J. Cigányok. Általában mind cigányok vótak. Abban fehér, vagy
paraszt nem vót. Az mind cigány vót.
P. Gy. Mondta, hogy volt itt parasztbanda is.
L. J. Az megint egy külön. Ez nem. Bálba ők nem muzsikátak. Csak
ők olyan helyen muzsikátak, hogy… Ők úgy tanúták aztat, hogy egyesek
tanúta, de vót olyan is, hogy tanút kottát is, de az nagyon kevés vót itten.
De általába … ők bált nem muzsikáltak. Ők csak … zenéltek úgy ma-
guknak no. … Má most alakult meg aztán, valamikor ezelőtt talán húsz
évvel ilyen magyar banda. Bandesz. De má ők kiöregedtek ezek akik
vótak mellettük cimbalmos, brácsos, segédprímás. … Úgyhogy má, má
itt köztük nincsen is.

67
4. Beszélgetés Kovács Jánossal és feleségével
Felsővály, 1990. szeptember 29.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.), Takács András (T. A.)
Adatközlő: Kovács János (K. J.), született 1922. augusztus 7-én
Felsővályon és Kovács Jánosné (K. J.-né)

Tánctanulás, tánciskola (73–76.)

P. Gy. Amikor fiú, vagy gyerek volt, mikor találkozott először a tánccal.
K. J. Tánccal? Amikor elvégeztem az általános iskolát. Tizennégy
éves koromba. Volt itt egy tanító, doktor Basa, Budapesten halt meg, és
a felesége, ők tanítottak bennünket. Táncra.
P. Gy. Iskolán belül?
K. J. Nem. Má mikor elvégeztem az … alapiskolát.
P. Gy. Az iskola épületében?
K. J. Nem az iskola épületébe, kultúrházba. … Ők tanítottak bennün-
ket, ők vótak a táncmesterek.
P. Gy. Ők idevalók voltak?
K. J. Nem. Az egyik tornaljai, a másik pedig losonci. A felesége loson-
ci. Ő mind lány jött ide, kisegítő tanítónőnek, aztán megszerették egy-
mást, s házasság lett belőle.
P. Gy. Ez volt a kultúrház a bolt mellett?
K. J. Igen. Még akkor, abba az időben a tornaljai járásba nem is vót
[másutt]. Tornalján, kultúrház nem tudom még hol, kettő vagy három
kultúrház volt. Ezt a község építette, abban az időbe. Ilyen társadalmi
munkával.
P. Gy. Milyen zenére tanítottak?
K. J. Hát, cigánzenére.
P. Gy. Ezt a tanítók intézték?
K. J. Igen, ők.
P. Gy. Szombatonként, vagy, hogy?
K. J. Hát, amikor vót rá idő.
P. Gy. Meg volt a vizsga az iskolában, utána volt?
K. J. Akkor, mindjárt felvettek az énekkarba. Mer vót itt énekkar. És
ezt a tanító szervezte a feleségével, ezt a táncot. Hogy ne kelljen tánc-
mestert hozatni, mer mink hoztuk fel úgye, hogy szeretnénk megtanulni
68
táncolni. Tangó, fox, meg ilyesmi, valcer még abba az időbe valcer vót,
keringő. És hát ők, ők vállalkoztak. Teljesen ingyen, díjmentesen tanítot-
tak bennünket.
P. Gy. Hétvégén, vagy a nyári szünetben?
K. J. Hát, azt mindig, mindig megbeszéltük.
P. Gy. Hogy volt ez a megbeszélés?
K. J. Amikor idő vót rá. Nekik is, a tanítóknak, meg nekünk is. Mer
ugye, községbe tudja, a paraszt emberek vótak azelőtt, és bizony a me-
zőgazdaságba kellett dolgozni. Mindenesetre szombaton, meg vasárnap
táncoltunk állandóan.
P. Gy. Reggeltől?
K. J. Nem reggeltől, meg vót szabva egy bizonyos időpont.
P. Gy. Mikor?
K. J. Hát, csak délután. Csak délután. Vagy pedig este.
P. Gy. Szombaton is, vasárnap is minden héten?
K. J. Hát, minden héten.
P. Gy. Vagy csak szombaton?
K. J. Valamikor szombaton, valamikor vasárnap.
P. Gy. Egy héten egyszer?
K. J. Nem, vót többször is. … Vót úgy, hogy kétszer is, háromszor
is vót egy héten. Ezt mindig megbeszéltük, akkor amikor végeztünk a
tánccal. Úgy a tanítóval egyet értve megbeszéltük, hogy mikor lesz idő
mindenkinek, hogy mindenki ott tudjon lenni. Összestímoltuk9 az időt
és úgy.
P. Gy. A végzős osztályba járó fiúk-lányok együtt jártak ide?
K. J. Igen.
P. Gy. Mások nem jártak ide?
K. J. Dehogyisnem. Aki jelentkezett, aki jött. Nagyobbakat is. Hát,
kisebbeket nemigen, mer még azoknak iskolába kellett járni, ugye.
P. Gy. Nem nyári szünetben volt?
K. J. Nem, már nekünk nem vót [iskola], nekünk nem számított, nyár
vagy tél? Mer már mink nem jártunk iskolába.

9 Összehangoltuk

69
Tánciskola, zenekar (78.)
P. Gy. Ilyenkor honnan hívták a zenészeket?
K. J. Vót itt, úgynevezett magyar banda. Helyben. Vót hegedű, cimba-
lom, nagybőgő, és elyen kontra, sőt klarinétos is vót. Helybe vót.
P. Gy. Hányan voltak a bandában?
K. J. Öten-hatan. … Vót két hegedű, mert a tanító, ő hegedült is. Na-
gyon szépen tudott hegedülni. S ő tanította is a bandát, a magyar bandát.
P. Gy. Tehát volt két hegedű?
K. J. Nem két hegedű vót, három hegedű is, cimbalom, klanéta és
nagybőgő.
P. Gy. Brácsás nem volt?
K. J. De vót kontrás, brácsás. Kontrás.
P. Gy. Ezek idősebb magyar emberek voltak?
K. J. Mind magyar, … vót olyan is, akit má ő tanított az iskolába, és
idősebbek, olyanok, akit má [még] nem ő tanított, de még legényembe-
rek vótak mind, nem nős emberek.
P. Gy. Él még közülük valaki?
K. J. Él. Kettő. Még kettő él közőlök. … Három, három, mer a cim-
balmos is él.
P. Gy. Itt vannak a faluban?
K. J. Mihályfalába lakik az [a cimbalmos]. A többiek itt a faluba. Meg-
halt egy a fronton, a klarinétos.
P. Gy. Kik azok, akik még élnek?
K. J. Lőkös Barna, Mikó Rudolf, ő Alsóvályba lakik, akkor itt lakott.
… Óvári Géza, ő Mihályfalába lakik. … Katona János, de ő már meghalt.
P. Gy. Óvári Géza volt a cimbalmos?
K. J. Igen.
P. Gy. Tánciskolában mindig ez a banda volt?
K. J. Ők vótak mindig.
P. Gy. Ezt is a tanító rendezte?
K. J. Persze, ő.
P. Gy. Megállapodtak valami fizetségben?
K. J. Teljesen díjmentes vót minden. Ők nem kértek semmit. Nem
kértek semmit.
P. Gy. A tánciskolások se fizettek semmit?

70
 K. J. Semmit. Hát valamikor vót úgy, hogy fizettünk. Összepótoltunk,
és vettünk nekik egy litert, vagy nem tudom mit a zenészeknek.
P. Gy. Azt ott iszogatták?
K. J. Ott itták akkor … akkor, amikor vége vót.
P. Gy. Az megvolt, hogy hány alkalomból fog állni egy ilyen táncis-
kola?
K. J. Nem volt. Hát addig, amíg meg nem tanuljuk.
P. Gy. Két hónap?
K. J. Hát, vót több is. Három hónap is vót.
P. Gy. Az iskolaszezon után, hétvégeken három hónapig?
K. J. Igen.

Tánciskola, táncok (80.)

P. Gy. Milyen táncok voltak pontosan?
K. J. Vót tangó, keringő, … valcer.
P. Gy. A keringő meg a valcer nem ugyanaz?
K. J. Nem. … Keringő, valcer, fox, tangó, ezek voltak.
P. Gy. Csárdás?
K. J. Csárdás. Hát, azt nem nagyon kellett tanítani, mer azt megtanúta
még addig, amíg az iskolába járt. Má minden gyerek tudott táncolni csár-
dást.

Tánctanulás (81–83.)
P. Gy. Azt hol tanulták meg [a csárdást]?
K. J. Hát, azt megtanulta mindegyik odahaza, a szüleitő. Hát me meg-
tanították. Még kiskorába má elkezdték tanítani táncolni.
P. Gy. Milyen kiskorában?
K. J. Hát még olyan kisgyerek vót. Három-négy éves. Megfogta a ke-
zét … az édesanyja, és úgy táncoltatta.
P. Gy. Az apja nem?
K. J. Hát a, valamelyiknek az apja is, amelyik olyan jó víg kedélyű
vót.
P. Gy. Hogy tanították otthon, konyhában, szobában, udvaron?
K. J. Persze, konyhába. Még az ágyon is. (nevet) Ennek nem volt
határa, vagy határidő. Amikor az anyjának olyan jó kedve vót: „Gyere,
táncolunk!” Hát, engem is az édesanyám. Hát, még abba az időbe nagy

71
divat vót a csárdás. Sőt csak a csárdás, aztán később gyött a tangó meg a
fox. S mikor olyan jó kedélyűek vótak, jó kedve vót édesanyámnak: „Na,
gyere! Táncolunk!” És akkor megfogta a kezemet, s úgy táncoltunk. Ta-
nított, hogy, hogyan kell lépni, meg a taktust betartani. Hát… Hát errő
nem nagyon lehet beszélni.
P. Gy. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a konyhában inkább
vagy…
K. J. A konyhába, a konyhába csak bent. Vagy a szobába is.
P. Gy. Ebéd után? Vagy mikor?
K. J. Hát persze, hát annak nem vót ilyen megszabott ideje.
P. Gy. Akár mikor? Főzés közben? Vagy, hogy?
K. J. Hát főzés közbe nem. Akkor, amikor szabadideje vót…

Tánctanulás, zene (83–85.)

P. Gy. Csárdás egyféle volt, vagy volt abból többféle is?
K. J. Hát vót. Na, meg aztán vót a palotás. Azt is tanultuk, a palotást.
P. Gy. Azt is a tanító tanította?
K. J. Igen. Ő. Ha, de legjobban inkább a felesége. Az szép magyar
tánc, a palotás.
P. Gy. Ezt is játszotta a magyar banda?
K. J. Hát ezt nem tudta. Erre nem volt nekik szeme (nevet). Hát nem
kottábú játszottak. Parasztgyerek vót mind.
P. Gy. Citera, vagy harmonika?
K. J. Hát harmonika is vót, de az a bandába nem vót egyáltalán. Csak
vonós hangszerek.
P. Gy. Maguk között nem volt, aki tudott furulyázni, vagy citerázni?
K. J. Nem. Vót egy, de az meghalt a fronton. Oroszországba.
P. Gy. Min játszott?
K. J. Ő? Klanétázott … klarinét.
P. Gy. Volt olyan, hogy arra táncoltak a gyerekek?
K. J. Igen. Na, meg aztán a vonós, hegedűre, cimbalom…
P. Gy. De, mikor esténként összeverődtek?
K. J. Ja, akkor? Akkor csak daloltak, a szüleink daloltak, meg mi is,
azt úgy táncoltunk. Arra.
P. Gy. Ez még kisgyerekkorban volt. Később a lányokkal, hogy jöttek
össze?

72
 K. J. Hát, leghamarabb az énekkarba. Felvettek bennünket. Akinek vót
megfelelő hangja. Aztán játszottunk színdarabokat.
P. Gy. Ezt is mind a tanító szervezte?
K. J. Az természetes. Mind a tanító tanította.
P. Gy. Az egyháznak ehhez nem volt köze?
K. J. De, az iskola is egyházi volt. Igen … volt úgy, hogy az egyház is
… tanított ilyen színdarabot. Azt a tisztelendő úrnak a felesége tanította
mindég velünk.
P. Gy. A régi templom, az a református templom?
K. J. Igen. És a templommal szembe, az vót az iskola.
…
Színjátszás (88–93.)
P. Gy. Később, amikor tánc is volt?
K. J. Hát … tizennyóc éven alul nem nagyon mehetett a mulatságba.
A fiúk.
P. Gy. Erre ki ügyelt?
K. J. Hát, vótak a rendezők. Rendezők vótak.
P. Gy. Ki szabta meg, hogy kik a rendezők?
K. J. Azt az énekkar, mer az énekkar rendezte mindig a mulatságot,
vagy ilyen színelőadást. Nagyon sokat játszottunk. Nekem vót olyan rá
eset, hogy három szerepem vót egyszerre.
P. Gy. Ez a tanítótól függött, vagy a paptól?
K. J. Hát az csak a tanítótól. … A papnak a felesége, volt rá eset egy
évbe, hogy rendezett ilyen vallásos estét. S akit ő kiszemelt má ilyen
szerepre, … azokat meghívta és ő tanította.
P. Gy. Táncmulatság vagy bál nem is volt máskor, csak amikor szerep?
K. J. Igencsak. … Például húsvét előtt soha nem vót. Húsvét első nap-
ján… Húsvét első napján soha nem rendeztek mulatságot.
P. Gy. Újévtől húsvétig előfordult?
K. J. Újévtől húsvétig? Persze! … Farsangi mulatság. … Csak rendes
mulatság úgy, mint egyébkor. Karácsonkor, pünkösdkor, húsvétkor, far-
sangkor. Akkor vót ám minden. Vót állandóan, minden ünnepkor.
P. Gy. Ez csak négy egy évben?
K. J. Hát vót úgy, hogy évközbe, év közbe is vót rá eset, hogy vót. De
hát, amint mondom, ez mezőgazdasági község vót, hát le vótak kötve a

73
fiatalok a mezőgazdasági munkákkal, ugye.
P. Gy. Milyen napokon volt mégis leginkább?
K. J. Hát vót karácsonykor, meg farsangkor.
P. Gy. De akkor csak egyszer volt.
K. J. Csak egy este. Csak egy este.
P. Gy. Már délután is lehetett?
K. J. Nem. Csak este. Hét órátó, vagy nyolc órátó éjfélig, vagy két
óráig. … Természetes… Mer természetes engedély kellett rá.
P. Gy. Azt honnan kellett kérni?
K. J. Hát a járás. Járási Nemzeti Bizottság adott rá engedélyt.
P. Gy. Akkor is Nemzeti Bizottságnak hívták?
K. J. Igen. … Nem! Járásbíróság vót, meg szolgabíró.
P. Gy. Ki intézte azt az engedélyt?
K. J. Hát az énekkar. Meg vót bízva egy ember, aki vagy a pénztárno-
ka, vagy a gondnoka, nem tudom, valamelyik, akit megbíztak vele.
P. Gy. Annak kellett megírni a papírt és bemenni [Rima]szombatba?
K. J. A tanító megírta a kérvényt, és bevitte … be kellett vinni a, hogy-
ha színdarabot játszottunk. Azt is be kellett vinni ellenőrizésre, … har-
mincnyóc előtt. Harmincnyóc után … negyvenötig nem kellett. … azt
átnézték, és amelyik, vótak benne olyan mondatok, hogy nem felelt meg
abba a rendszerbe, nem lehetett. De azé mink csak használtuk azt a mon-
datot.
…

Zenészek, húzatás, táncrendezés (93–101.)

P. Gy. A szerepek után mindig volt tánc is?
K. J. Mindig vót tánc.
P. Gy. Ezeken is a magyar banda muzsikált?
K. J. Nem. Ezeken má nem. Nagybalogró jártak zenészek, meg …
valamikor Kálosáró. Legtöbbször Balogró, vagy Tornaljáró. A Centrál-
ba10 vót egy Csili Laci nevű, vagy Rimaszécsbe vót Kiss Géza, vagy
pedig Balogró, nagyon jó zenész vót. Karmesterük is vót nekik, ezeknek
a balogiaknak. Rendes órájuk vót. Ők se kértek soha. Ha Vályba jöttek
muzsikáni nem kértek még egy koronát se soha. Vagy egy pengőt s. Má
magyarok alatt.
10 Étterem Tornalján

74
 P. Gy. Hogy érte meg akkor nekik a muzsikálás?
K. J. Csak el kellett értek menni, meg haza visszaszállítani őket. Mer
itt annyit kerestek, hogy még azt is megsokallták, amit kerestek. Fizettek
nekik. Valaki húzatott egy nótát, me az ő nótája vót: „Eztet játszd el ne-
kem!” Na, akkor odavágott neki öt pengőt…
P. Gy. Tehát a balogi cigányok nem kértek fizetséget.
K. J. A fuvart. … Szekérrel. Télbe meg szánkóval, erre keresztül itt.
Az [Nagybalog] nem messze van ide. Lovas szekér.
P. Gy. A balogi banda milyen volt?
K. J. Hát ők cigányok vótak.
P. Gy. Hangszerek?
K. J. Ugyanaz, hegedű, bőgő. … Dehogy egy hegedű, négy is. Azu-
tán cimbalom, nagybőgő, klanéta. Rendes cigánybandába, cigányzenébe
abba nem vót se dob, se harmonika. Ugyanúgy, mint most is van.
P. Gy. Mulatságnak, vagy bálnak hívták ezeket?
K. J. Bálnak. Abba az időbe bálnak hívták. Vagy mulatságnak.
P. Gy. Bál előtt mindig volt szerep is?
K. J. Nagyon ritkán vót, hogy sima bál vót. Azér mondtuk, hogy sima
bál, mert nem vót színe[lőadás], nem vót szerep. Sima bál. Igen. És ak-
kor vótak rendezők, akik vigyáztak a rendre természetes.
P. Gy. Hányan voltak a rendezők?
K. J. Ketten. Ketten.
P. Gy. A másikat a tanító, a simát ki szervezte?
K. J. Hát, a táncot is … ő szervezte.
P. Gy. Ha sima bál volt azt is?
K. J. Igen.
P. Gy. Első legényt nem választottak maguk közül?
K. J. Nem. Abba az időbe itt nem vót nálunk ilyesmi. A tanító vót min-
dennek a feje, a vezetője. Mindent ő rendezett.
P. Gy. A legények között cigánybíróról hallott?
K. J. Nem, nem is lehetett csak komoly, idősebb férfi. … Az énekkar
rendezett mindenféle mulatságot. És az énekkar közül vót kinevezve két
rendező és egy cigánybíró. Az ott ült a zene[kar mellett].
P. Gy. Hárman voltak akkor?
K. J. Hárman. … Vót itt egy … Az olyan, olyan, mindig olyan köteke-
dő vót. És egyszer valamelik fiú húzatott, akkor ő odament: „Hadd el!”
[A]kkor kivett, nem tudom, de kevesebbet, mint az előtte való fiú adott
75
a zenésznek, oda hajintotta neki: „Nekem ezt húzzad!”, oszt akkor felült
a cimbalomra. A cimbalmos csak mondta neki, hogy hát: „Keljél le, hát
akkor nem tudok cimbalmozni!” „Ne pofázz! Akkor is cimbalmozz!”
Akkor felállt a cigánbíró, megfogta így karon, oszt valósággal leemelte
a cimbalomró. „Te mé csinálod eztet?” Akkor megfogta a karját, oszt
kivezette az ajtón. „Máma este nem akarlak bent látni!” Nem is gyött be.
P. Gy. Legényember volt?
K. J. Legényember. Nem mert bejönni. De má akkor ott vót a két ren-
dező is.
P. Gy. A rendezők szedtek belépti díjat?
K. J. Nem. Az külön vót mindég.
P. Gy. Mi volt a rendezők dolga?
K. J. Ők csak a rendre, a csendre, hogy a mulatság rendbe-csendbe
legyen. A szín, a szerep alatt ott mikor megkezdődött a szerep, ott má be-
menni senkinek nem lehetett. Megtörtént egyszer, hogy az egyik cigány,
az az egy család lakott itt csak … Nem zenész cigány, rendes, úgy dolgo-
zott, mint a parasztok, hát járt így napszámba, meg aztán parasztokho járt
aratni, kaszálni. Bál kö[zben], mulatság közbe, táncoltunk, ugye ő meg
egyet füttyentett. „Ki vót az?” Nem jelentkezett senki. Akkor felszólalt
az egyik rendező: „Úgyis megtudjuk, jelentkezzen önként!” Akkor meg-
szólalt a cigány, hogy: „Én vótam.” Odament: „Na, gyerünk ki!” „Nem.”
Akkor pofon hajintotta, adott neki egy jó taslit, megfogta így a hóna alá
a nyakát, oszt kihajintotta az ajtón. Hát, olyan derék erős gyerekek vótak
a rendezők. Nem is mert bejönni többet. Ez az illető pedig a nagybátyám
vót, oszt nem messze lakott a cigányho. Még a cigány megfenyegette,
hogy „Maj gyössz hazafele!”, mer arra kellett elmenni, mer itt … lakott
ne. „Ekkor és ekkor ennyi órakor megyek, megmondom neked ponto-
san.” De nem vót ott a cigán, nem ment elébe (nevet).
P. Gy. Mikor kezdődtek ezek a sima bálok?
K. J. Hát az télen hét órakor, hát nyáron nem is volt sima bál, csak
télen.
P. Gy. Volt-e különbség a szerepes, meg a sima kezdése között?
K. J. Hát az meg vót szabva az idő, hogy attó függ, hogy milyen szerep
vót, hány felvonásos vót. Ha hosszabb vót, akkor korábban.
P. Gy. És akkor meddig tartott egy ilyen?
K. J. Egy … aki az énekkarnak a tagja vót, az nem ülhetett le mulatni.
Egész éjjel… azt kellett figyelni, hogy mellik lán nem táncol. … Má
76
akkor gyött le a tanító: „Mé nem táncoltok?” Azonnal elvinni eztet meg
eztet! De máris! Nem mertük neki mondani, hogy nem megyünk. Nem
úgy visszabeszélni, mint most. Isten ments! Ott minden lánnak, minden
fiúnak táncolni kellett.
P. Gy. Volt olyan, hogy másnap délig eltartott?
K. J. Vót rá eset, hogy akkor is ilyen színdarab vót. Hát az idősebbek
[énekkarosok], azok is… …azok is ottmaradtak. Reggelfelé összetoltuk
az asztalokat. Felforraltunk negyven-ötven liter bort, felforraltattunk.
Sztakkor hozzáfogtónk mulatni. Má mentek a templomba ugye, mink
ott mulattunk bent. Mikor figyeltük, mikor gyönnek ki a templomból,
az idősebbek feluccuztak bennünket, felingereltek bennünket, má avval,
hogy menjünk, figyeljük a lányokat, és kapjuk el [őket], és hozzuk be
táncolni. ... Mikor gyöttek a lányok, megfogtuk őket, vittük be a kultúrba
(nevet), másnap délbe. De ott egy nagy szó nem vót, nem hogy ... Be se
engedték, ha részeg vót, a bálba.
P. Gy. Volt ott kocsma, vagy mindenki saját bort hozott?
K. J. Ott volt a kocsma, ahol most van. ...
P. Gy. Az a negyven-ötven liter bor hogy lett?
K. J. Hát vót úgy hogy az énekkar, vót rá eset, hogy vett az énekkar
Beéliktő, az Alsóvályba lakott az az úr, akinek ott van a kastélya Alsó-
vályba. Vót rá eset, hogy őtőle megvettek kétszáz liter bort ..., azt ő adott
az énekkarnak.
P. Gy. Akkor ezt a kocsmárosok forralták föl?
K. J. Nem. A szomszédasszony. Vót itt egy néni, ő értette nagyon ezt
a borforralást. Ővele. Vót rá eset, hogy megmaradt egyszer negyven liter
bor. Fölforraltattuk mind a negyvenet, azt míg vót belőle, addig ottma-
radtunk.
P. Gy. Ez ritkán fordult elő, hogy másnap délig is?
K. J. Az ritkán. Ritkán. Reggelig, világos reggelig, addig számtalan
esetbe előfordult.
P. Gy. A zenészeket utána haza is kellett vinni?
K. J. Természetes. Természetes.
P. Gy. A legények közül voltak valakik, akik vállalták?
K. J. Nem. ... A fuvart fizettük meg neki. Onnan hozták őket. Ők fo-
gadtak maguknak fuvart, … mink csak a fuvardíjat fizettük. Nemhogy
mi, az énekkar.
P. Gy. Ottani parasztembert fogadtak föl?
77
 K. J. Persze. Parasztembert. Vót neki itt istálló, takarmányt adtunk.
P. Gy. Itt a kultúrház mellett valahol?
K. J. Nem. Valamelyik szomszédnak az istállójába, ahol vót hely.
P. Gy. Ez meg volt beszélve, hogy…
K. J. Persze, megvót előre beszélve. Lekeltek a zenészek a kocsiró,
vagy a szánkóró, télbe szánkóval jöttek, akkor ment is egyenesen oda,
elment vele egy tag, megmutatta neki, hogy hol fog lenni neki a lova,
meg ő is hol fog aludni.
P. Gy. A fuvaros ott aludt, ahol a lova?
K. J. Ott aludt ő is. Hát nem az istállóba, bent a házba. Anná a család-
ná, igen.
P. Gy. Ezért annak a családnak fizettek valamit?
K. J. ... Legtöbbször szívességből, valamikor kért valamit a takarmá-
nyé. Adott neki szénát vagy lucernafélét, egy kis zabot is. Hát természe-
tes nem vette el az énekkar ingyen. Nagyon gazdag énekkar vót.

Férfiszóló, pásztorok tánca (102.)

P. Gy. A csárdás előtt a legények lány nélkül nem táncoltak?
K. J. Nem. Ha nagyon be vót rúgva, a kocsmába.
P. Gy. Verbunkfélét vagy ilyesmit?
K. J. Hát, pásztorok, de az nem…
P. Gy. Előfordult, hogy jöttek ide pásztorok is?
K. J. Hát vótak itten pásztorok, nálunk is.
P. Gy. Jöttek be a bálra?
K. J. A bálba nem nagyon jártak. Ha eljött is, de lehetett megkülön-
böztetni őket a parasztlegényektő. Nem bottal jöttek, nem lehetett bottal
bejönni.
P. Gy. Azt elvették a rendezők?
K. J. Nem is hozták ők magokkal. Nem olyan vademberek vótak azok
(nevet) mind az alföldiek.
P. Gy. Nem bántásra, de lehet bottal táncolni is.
K. J. Nem. Olyan nem vót. Nem vót olyan.
P. Gy. Emlékszik rá, hogy pásztorok jöttek a bálra?
K. J. Természe[tesen], ugyanúgy mind a parasztlegények.
P. Gy. A pásztorok táncoltak magukban?
K. J. A lányokkal. … Persze lányokkal. … A pásztorok is csak a lá-
nyokkal, csak a lányokkal.
78
 P. Gy. Csak férfitánc?
K. J. Olyan nem vót. Ilyenre nem emlékszek.
P. Gy. Arra sem, hogy bottal táncoltak volna?
K. J. Nem ... Látni láttam.
P. Gy. Hol?
K. J. Hát itt. De az ilyen juhász vót, és hogy ő megmutassa, hogy, hogy
kell a bottal táncolni. De nem nagyon tudott.
P. Gy. Mit csinált a bottal?
K. J. Hát letette a botot, oszt ugye a boton keresztű, meg aztán forgatta
az ujja közt a botot tánc közbe.
P. Gy. Átvette egyik kezéből a másikba?
K. J. Hát, persze. Hol az egyik kezével, hol a másikkal.
P. Gy. Ez legényember volt?
K. J. Legényember, legényember.
P. Gy. Nincs már meg?
K. J. Nincs. Nem is soká lakott az itten. Gocsoná, vagy Beélikné vót
juhász.
P. Gy. Ezek nagyobb gazdák voltak?
K. J. Má, nem is tudom hány ezer holdja volt, ennek a Beéliknek.
Anná vót juhász. A másik, hát az kisebb vót, nem vót annyi birtoka. De
az is jó paraszt vót.
P. Gy. Letette a botot, és..?
K. J. Átugrálta. Ő magába csak egyedül. De csak úgy nekünk mutatta.
Nem mutatta be.
P. Gy. Mik fordultak elő a bottal, merthogy az ritkaság?
K. J. Hát verekedés nálunk nem vót.
P. Gy. De tánc közben ezen kívül?
K. J. A földön. De nem így táncmulatság közbe. Csak így este, mikor
így összejöttünk. Hát ők olyan ..., sőt vót olyan is, vagy pásztor is, hogy
parasztgyerek vót, azt elvállalta így a pásztorságot. Azt este így mikor
összejöttünk, mer minden este összejöttünk. Akkor mentünk, a leültünk
ott a lócára. Kint a kapu előtt. Akkor elindultunk fölfelé, körű a falun
danolva.
P. Gy. A legények?
K. J. Legények. Akkor megint leültünk, akko elkezdtünk viccelgetni,
beszélgetni, birkózgatni, és ez is ilyen alkalommal került elő, ez a bot-
tánc. Hogy mutasd má meg, hogy hogy kell a bottal táncolni! Megkértük.
79
“Hát én se nagyon tudok, aszon[gya], én is csak úgy ellestem mástó.”
Azt megmutatta.
P. Gy. Hogy került oda ez az ember?
K. J. Hát este, hát ő minden este éppen úgy, mint a parasztlegények
gyöttek. Együtt vótunk velek. Együtt vótunk velek. Má este mikor be-
hajtottak, vagy vót a falusi pásztor, csordás, aztán a disznópásztor. Ők
levetkeztek, megmosdottak, átőtöztek, oszt jöttek.
P. Gy. Bálban nem fordult elő, hogy tánccal virtuskodtak?
K. J. Nem, nem, soha. Ilyesmire nem emlékszek.

Táncillem, fölkérés (106–109.)

P. Gy. A lányok táncbahívása hogy ment?
K. J. Hát ... rendszerint az édesanyja mellett ült minden lány. Vót rá
eset, hogy együtt ültek a lányok. Elment elé a fiú, meghajolt előtte, és
fölkérte táncolni.
P. Gy. Aztán, ha lejárt?
K. J. Hát, akkor visszakísérte. Karra fogta, vagy kézenfogva vissza-
vitte a helyére. Vagy hogyha még akart vele táncolni, akkor meghívta
egy pohár ... valamilyen italra. A színpadon vót mindig ital. Mértek. De
má előre megbeszélték, ugye, hogy elfogad-e egy stampedlit11, vagy egy
pohár bort. Ha igen, akkor elmentek kézen fogva, és akkor természetes
a fiú fizetett ugye, és kért a lánnak is, meg magának is. De egy fiú, meg
egy lány így párba soha nem mentek. Csak két vagy három pár. Mer az
feltűnő lett vóna. (nevet)
P. Gy. Így a következőre nem kérte föl más?
K. J. Nem. Nem.
P. Gy. Így biztosította magának?
K. J. Igen. Igen. Nem kérte fel [más].
P. Gy. Csak a lányok anyja jött, vagy a legényeké is?
K. J. Minden, minden lánnak az anyja jött. Magába nem engedték a
lánt a szülei.
P. Gy. Nagyobb lánytestvér elkísérte a kisebbet?
K. J. Úgy igen, az vót. Ő gardírozta12, a nagyobb lántestvére. ... Vagy
ha az édesanyja nem jöhetett, akkor az édesapja.

11 Kis pohár pálinkát

12 Felügyelte
80
 P. Gy. Az apja is kísérte?
K. J. Persze, eljött vele, és mulatott oszt egész éjszaka. Az apja a le-
gényekkel. Nem kerűt neki egy fillérjébe se. Fizettek neki a legények.
P. Gy. Ha az anyja kísérte, őt nem kérték föl a legények?
K. J. De vót rá eset. Ha fiatal vót még az anyja. Ha má idősebb vót,
akkor nem.
P. Gy. A házasemberek rendeztek maguknak valamit?
K. J. Nem. Nem. Közösen. Az közösen vót a ... fiatal házasok ugye
természetes.
P. Gy. Azok jöttek ezekre a sima bálakra?
K. J. Sima bálakra is, meg a színelő.. a szerepekre is.
P. Gy. Addig, amíg nem volt gyerek?
K. J. Addig, amíg nem vót gyerek. Hát má, amikor gyerek vót, amíg
oan vót a gyerek, hogy nem lehetett otthagyni, vagy a nagyanyjára hagy-
ni, addig nem. Má, amikor osztán nagyobb vót a gyerek, akkor eljöttek.
Akkor eljöttek.
P. Gy. Tehát nemcsak a legények?
K. J. Nem. A fiatal emberek is. Persze.
P. Gy. Hány éves kortól volt, hogy már nem mentek?
K. J. Vót, hogy még hatvan éves is eljött. Oszt úgy táncolt, hogy job-
ban mind a legények.
P. Gy. Lánnyal?
K. J. Hát lánnyal vagy fia[tal] asszonyokkal. Feleségével vagy a ko-
maasszonyával vagy a szomszédasszonyával táncoltak.
P. Gy. Aki hozta a saját lányát?
K. J. Nem azé. Hát vót úgy, hogy a komaasszony elment, fiatalasszony
vót, elment a bálba férjével. S akkor a komája elvitte táncolni.
P. Gy. Előfordult, hogy a fiatalság leállt, és őket nézte?
K. J. Ilyesmi nem fordult elő. … Vót rá eset, hogy megálltunk és kö-
rülfogtuk (o)szt néztük, hogy hogy táncol. ... Természetes csak csárdást.
Volt rá eset, vót itt egy nagyon jó, víg kedélyű ember vót, Kertész nevű
vót. A fia kertész is. Ő még hetven éves korába is hozzáfogott táncolni.
P. Gy. Jött le a fiatalok közé mindig?
K. J. Sőt még szerepelni is. ... Még én akkor is szerepeltem. Énnálam
nékű egy szerepet nem játszottak le. Mindég a főszerepet játszottam. Egy

81
esetben Lubeník az Jolsván felű van egy szlovák község, meghíttak ben-
nünket a, ezzel a szereppel ... Dankó Pista muzsikájával.
…
Tánctanulás, táncmester (113.)
P. Gy. Táncmestert nem is hívtak máshonnan, mindet a tanító intézte?
K. J. Vót. Vót, dehogyisnem, majdnem minden évben jött. Ahogy nőt-
tek a fiatalok, ő aztán elkerült innen, mer ő magánúton letette a szigorla-
tot, doktorált, elkerült Nagykárolyra. Most Erdélybe van ugye, a felesége
meg Nagykároly mellett van Érmihályfala, ő meg odament tanítani. ...
Azt mondhatom, hogy minden évbe vót táncmester.
P. Gy. Azután, hogy elkerült innen?
K. J. Az alatt az idő alatt is vót. Mer ő mást aztán nem tanított, csak ezt
a generációt, akkor amikor én is jártam. Evvel vége is vót. Ő csak minket
tanított. Aztán jött Kálmánci. Rossz természetű. Hányszó rimánkodtam
neki: „Mé nem nősűsz-e, mi lesz veled, te ?!” Vót itt tanítónő lány kettő
is. Magyar tanító, mind a kettő elment vóna hozzá. Járogatott hozzá, nem
vette el egyet se. Aszongya, minek házasodnék én meg, úgyse maradna
meg velem az asszony két hétig se. (nevet) Ezt mondta. Hát együtt le-
génykedtünk.

Aratóbál (114–117.)
K. J. Na, az is vót. Vót aratóünnepély is. Hát, szüreti nem nagyon vót.
Hát, itt nem nagy, egy pár gazdának vót csak szőlője. Vót Beéliknek meg
Gocsonak.
P. Gy. Az aratóünnep hogy nézett ki?
K. J. Aratóünnep? Hát, még abba az időbe még nem is csinátak ilyen,
mint most is csináták ... a komonista rendszerbe, koszorúkat meg nem
tudom mit. Nem csinátak. ... Oszt akiné, akinek vót aratója, elvitte a
gazdának, gazdához, karjára kötte, úgy mondták abba az időbe, hogy
megköttem. „Megköttem a gazdát”, azt mondja. Ennyi pálinkát ... meg
bort adott. ... No, meg akkor természetes ellátta őket ugye enni-innivaló-
val rendesen. Aztán este vót bál.
P. Gy. Máshonnan jöttek ide aratók?
K. J. Nem, nem. A falubó akik vótak, vót másünnen is vót.
P. Gy. Összefogtak a gazdák?
82
 K. J. Nem. ... Hát vótak nincstelenek, de rendes emberek vótak. Úgy-
hogy elmentek learatni a, má nagyobb gazdáét, má részibe. Úgy hítták
akkor. Hogy minden keresztbe rakták még akkor, ilyen csomókba rakták
a ... búzákat, és minden kilencedik vagy tizedik, ... az vót az aratóké.
P. Gy. A falubeli szegények arattak le a gazdagabbaknak?
K. J. Igen. Hát vót rá eset, hogy ha nem vót annyi arató, aki learatta
vóna a nagyobb gazdáét, akkor más községbő jött aratni.
P. Gy. Hány napig tartott egy közepes gazdánál az aratás?
K. J. Aratás? Hát, két hétig.
P. Gy. A „megköttem a gazdát”, ez a végén volt?
K. J. Igen, mikor megarattak. (nevet) Olyan szómondás vót, hogy
ugye „megyünk megkötni a gazdát” az aratók. … Mikor oszt vége vót az
aratónak, akkor ebédet vittek. Ki az aratóknak. Mer ugye nekünk mások
arattak. Vót fogadva arató. Meg akik kaszátak, ugye így részesedésre.
Úgy kaszátak, meg részesedés vót az aratás is. Akkor a gazda vitte az
ebédet.
P. Gy. De ez csak az utolsó nap?
K. J.-né. Igen. Mikor befejeződött az aratás.
P. Gy. A megkötés, az hol volt?
K. J. A táblán kint. A búzatáblán. Mikor vitték ki nekik az ebédet.
K. J.-né. Akkor megkötték a gazdát. Hát, nem úgy megkötték, csak
búzábó ilyen szalmakötelet csinátak, oszt azzal.
P. Gy. Utána, ahogy mondta, volt bál is?
K. J. Hát vót bál. Az meg vót beszélve, hogy mikor lesz a bál. Mikor
vége lett az aratásnak, akkor vót egy ... úgy, mint egyébkor szokott, egy
rendes, olyan közönséges bál vót.
K. J.-né. Csak annyi vót, hogy feldíszítették a kultúrt, egy nagy bú-
zakoszorú vót. Emlékszek, a színpadra felakaszva. De ez má front után
vót csak.
…
P. Gy. Az a gazda szervezte, akinek learattak?
K. J. Nem. Mikor mindenütt le vót aratva … akkor egy ilyen közös
mulatság vót, egy bál.
P. Gy. Akkor meg voltak híva, akik és akiknek arattak?
K. J.-né. Nem vót zártkörű. Mindenki ment a bálba. Mindenki ment
egyaránt.
83
Idegenek a bálban (117–120.)
K. J. … Ez vót még az érdekes benne, hogy mikor ilyen mulatság vót,
színdarab meg ... utána vót ugye természetesen mulatság, akkor a lányos
anyák, mindegyik hozott kosarat magával. És abba ilyen füstölt kolbász,
vagy fasírozott, vagy kirántott hús. És éfélire, amelyik fiú udvarolt a lá-
nyának, azt meghítták. Éfélire. … Má úgy hozták, má számítottak rá.
P. Gy. Ez csak aratáskor?
K. J. Dehogy, ez minden ... mulatságba.
K. J.-né. Ha idegenek gyöttek a bálba, azt meg elhítták haza. Azt men-
tek éfélire.
P. Gy. Honnan jöttek idegenek?
K. J.-né. Hát szomszédfalubó, ha gyöttek a bálba. Legények. Balogró
vagy Szkárosró vagy ilyen távolabbi falu… más völgyrő.
P. Gy. Tudták, hogy mikor lesz itt bál?
K. J.-né. Persze, plakátolva [volt].
K. J. Hát ez híres vót. Mondom magának, hogy itt kultúrház nem vót
[másutt]. Tornalján vót a Fehér Ló13, meg Vályba. Meg nem tudom még,
még valahol vót.
K. J.-né. Még akkor Vály nagyon színvonalas vót, de mink a negyven
év alatt nem előre mentünk, hanem hátrafelé…
P. Gy. Előfordult, hogy maguk mentek más faluba?
K. J. Persze! Elő bizony. (nevet) Legénykorunkba. A szomszéd község-
be itt a hegyen keresztű, itt az erdőn keresztű. ... Alsófalu. Alsófalu, úgy
híják. ... Átmentünk, de ennek a nagy úrnak a fia, az Amerikába van, ...
az is velőnk vót. … Legények összebeszéltünk. … Akkor vótunk öten-e
vagy hatan. És vót ott egy mónár, vót két szép lánya vót, Árvayék. Aranka
meg Ica vót a másik. Engemet, ezt a Hubait, akit mondtam is, hogy tanító,
a szomszédom vót, má nyugdíjas, ... Kálmánci, ez a Beélik Andor, az a
nagy úrnak a fia, hát bárónő vót az anyja, aztán még onnan ketten, Pál
Laci meg Vince Gyula. ... meg Óvári Lajos. Nyócan vótunk. De azt a bál
a miénk vót. Sztán minket, még Pista is vót Betes. Az is tanító.
P. Gy. Az ottani legényeket nem zavarta, hogy?
K. J. Nem, egyáltalján nem.
K. J.-né. Hát vót olyan hely, ahol nem szívesen fogadták, de ez a vőgy
olyan egyfajta nép vót. Mer ennek is fajtája van a népnek.
13 Étterem Tornalján

84
 P. Gy. De az már másik völgy.
K. J. Na, de. Túróc völgye, ez meg a Vály völgye.
K. J.-né. Éfélire meghíttak bennünket, vagy ötinket-e, vagy hatunkat.
Oda, a mónárékho. De mi jóba vótunk vele, mer jártunk oda őrölni hoz-
zájuk. Há, mikor az asszony, a két lánnak az édesanyja megterített, vót
ott mindenféle hús, meg nem tudom is mi, ital, erős is, snapsz14 is, bor is.
Na aszongya, vegyétek tudomású, hogy míg egy nyeletig mindent meg
nem isztok, meg meg nem esztek innen, ki nem mentek. Akkor ő kiment,
az ajtót ránk csukta, ... a kúcsot elfordítta az ajtóba.
P. Gy. A lányait is otthagyta?
K. J. Persze, a két lánya ott vót velünk. ... Négyen [voltunk legények]
… Mink ott vótunk őnáluk. Mer az egyik tanító az udvarolt vóna az
egyik lánnak ... De oszt abbamaradt. Nem kellett a lánnak, no.
P. Gy. Másfele nem jártak? Csak erre emlékszik?
K. J. Dehogynem jártunk! Runyába is lent, Balogra. ... Én különben
Balogon nem vótam soha. Runyába vótam egyszer.
P. Gy. Ketten-hárman összebeszéltek, vagy egyedül is ment, aki akart?
K. J. Egyedül nem. Kocsival, vagy télen szánkóval. Runyába télen vó-
tunk, így február ... elején. Ilyen farsangi bál vót ott, mulatság. Pistával,
Horváttal szánkán. Kálmánci és, meg Horvát, hárman.
P. Gy. Nem volt soha probléma az idegenekkel, vagy idegenként?
K. J.-né. Nem. Nem. Tudja, mer itt olyan szokás vót, hogyha idegen
gyött a bálba, akkor a falusinak félre kellett húzódani, hogy azok mulas-
sonak. Sőt, még a kocsmába a pultnál is. El kellett menni, mer ez ilyen
ősi szokás vót Felsővályba. ... Akkor má fére. Már csak úgy mentek ód-
arra. Ha lányok idegenek gyöttek, azt el kellett vinni táncóni, azt meg
kellett táncoltatni, hogy az panasszal ne menjen haza, hogy nem mulatott
jól. Ez vót az ősi szokás, de hát most hol vannak má azok a fiatalok.

Háború idején (121–122.)

K. J. Hát felpakoltunk egy csomó dohánt, maj hozunk sót meg ciga-
retapapírt. Hát, a magyar katonák ugye mivelőnk elgyöttek a határig,
meg ott vótak a határon. ... Na, átmegyünk má szlovák területre, alig
megyünk be egy pár lépést, „Sztuj!”15. Partizánok. Há, megállottunk, de

14 Pálinka
15 Állj!
85
majnem mind tudott magyarú ... Há, mind fiatalok vótak sose vótak par-
tizánok. Hogy hova megyőnk. Mondtuk, hogy megyünk Szivákho. ...
Oszt ő vót a parancsnokok. Ezeknek a partizánoknak, itt ezen a részen.
Hát akkor menjünk. De egy jött velőnk. Be egyenesen Szivákho. Ej! Mi-
kor meglátott: „Hej! Szervusztok, szervusztok gyerekek! Gyertek be!”
De természetesen magyarú. Felesége is tudott magyarú. No elkűtte őket,
aszongya: „Idehallgassatok! Mikor akartok visszamenni?” Hát mondtuk,
hogy nem soká. Mulatónk hát két órát. Legalább két órát mulatonk. ...
Na, aszongya ekkor meg ekkor ... várjátok őket ..., nehogy valami bajuk
legyék, a hajuk szála meg ne görbüljék. Úgy is vót. Kikísértek teljesen
... teljesen kijöttek velőnk, teljesen ki a határra. Még tán beszégettek is.
Gyöttőnk-mentőnk mink nyugodtan. Egyszer cseresznye bál vót, oszt
Gesztesbe az óriási nagy ősi szokás vót a cseresznyebál. … Cseresznye-
bál, úgy hívták, hogy cseresznyebál. … Mikor a cseresznye éredett, má
mikor nagyon jó éredett a cseresznye, akkor rendezték meg. Nagy bál
vót, az nekik régi ősi szokás vót. Cseresznyepálinka vót, mer vót ott pá-
linkafőzde is. Hát menjünk át. Bolond fiatal fejjel. Hát, így estefele elin-
dultunk, elmentőnk vagy hárman. Minden zokszó nékű átjuttónk a hatá-
ron. Mikor húzza, de ott persze szlovák nótát, táncolnak ugye, Szivákék
a kultúrházba ... a színpadon. Mikor benyittuk az ajtót, Szivák mingyá
meglátott bennőnket. Rögtön abbahagyatta a cigányokkal. Gyertek ide,
gyertek magyarok aszongya. Tegyétek rá, hogy Horti Miklós katonája
vagyok. A cigányok meg ... rá is tették, elhúzatta nekünk. ... Csuda egy
ember vót az. Nagyon jó. Járt ide. Minden héten, vót úgy, hogy kétszer
is. Ide járt mulatni. Ő csak Vályba.

Táncok (123.)
P. Gy. Volt különbség az ottani táncok között? [Gesztesen]
K. J. Ugyanaz a tánc. Ugyanaz. Ugyanaz. Csárdás is, meg a német
darab, úgy hítuk ezelőtt német darab ugye, mer a tangó, meg a fox, meg
a nem tudom mi ... az nem magyar tánc tulajdonképpen. … Hát a polka
az cseh, slowfox, az is cseh assziszem igaz-e. … Hát a keringő az magyar
tánc vót. De általába úgy hívtuk, hogy német darab.
P. Gy. Több tánc volt egyben, az volt a német darab?
K. J. Persze. Mer az vót, a tangót is úgy hívtuk, aztán a foxot, keringőt,
valcert. ... A zenésznek: „Játszál valamilyen német darabot, ne mindég
csárdást!”
86
 T. A. Az az eset, amit mesél, melyik évben volt?
K. J. Ez? Negyvenhatba. Ja nem, ez még … harmincnyóc után.
T. A. ’38, ’45 között?
K. J. Igen.
T. A. Mikor szabadult föl a falu?
K. J. Negyvennégy decembere lehetett.

Tűzoltóbál (124–128.)
P. Gy. A bálak szervezésében a tűzoltók részt vettek?
K. J. Ők külön csináltak bált. Vót rá eset, hogy szerepet is, színdarabot
is.
P. Gy. Az hogy volt?
K. J. Hát annak is vót vezetője. Vezetőség vót. Tűzoltóknak, a fej vót a
bíró, az vót a feje a tűzoltó testületnek. Sztán a tűzoltó testületnek vót pa-
rancsnoka. … Hát megbeszélték, hogy rendeznek egy tűzoltóbált. Akkor
csináltak egy versenyt, meghítták a környékbeli tűzoltókat, Otrokocs,
Beje, Kálosa, ezeket na itt a könyékrő. Mikor vége vót a versenynek,
kihirdették, hogy ki nyerte meg az első díjat. Na akkor kiosztották a díja-
kat, utána vót aztán a muri, azután vót a bál, tűzoltóbál.
P. Gy. Előtte mindig volt verseny is?
K. J. Igen.
P. Gy. Milyen zene volt a tűzoltóbálon?
K. J. Cigánzene.
P. Gy. Hol tartották ezt?
K. J. A kultúrházba.
P. Gy. Ezt is ugyanott?
K. J. Természetes. Ez az egy helység vót csak.
P. Gy. A bál része az mikor kezdődött?
K. J. Hát ... az évszaktó függött. … Ha nyáron vót, akkor természetes
később kezdődött. Ha, má ősszel ... akkor korábban. Hat órakor, ha nyá-
ron vót akkor hétkor, nyóckor, aztán tartott amég ki nem dőlt a jónép.
(nevet) A mulatság.
P. Gy. Általában mikor dőlt ki a jónép?
K. J. Tánc addig ment. Addig ment, amíg ... vót kedve a fiatalságnak
vagy a tűzoltóknak. … Másnap reggelig, egész reggelig.

87
 P. Gy. Erre ki fogadta meg a cigányokat?
K. J. Hát a tűzoltóság. A bevétel is az övék vót. Mer beléptidíj termé-
szetesen vót. A tűzoltóknak nem. Csak a tűzoltóságon kívül, akik men-
tek. Azoktó szedtek ... belépti díjat.
P. Gy. Mentek legények is, emberek is?
K. J. Persze! Jártak. Nős fiatal emberek ...
P. Gy. A zenekarnak itt se fizettek semmit?
K. J. Dehogynem, fizettek. Hát, megegyeztek.
P. Gy. Mondta, hogy máskor nem fizettek.
K. J. Ha az énekkar csinált mulatságot, színdarabot mulatsággal ...
táncmulatság. A zenész mihozzánk mindig csak a fuvart kellett nekik fi-
zetni. Ők egy fillért nem kértek, mer annyit kerestek, hogy avval nagyon
megvótak elégedve. No, meg vacsorát adtónk nekik, éfélit is, vacsorát is,
éfélit is a zenészeknek. Színpadon vót nekik megterítve, vót rá eset, hogy
minden énekkar tag, elvitt magával egy zenészt vacsorára, vagy éfélire.
Akkor nem vót nekik a színpadon megterítve. Ital, amennyit megittak.
Amennyi kellett nekik. Sör meg pálinka természetesen. … Hát bor is,
aki bort itt.
P. Gy. Csak tűzoltóbálon fizettek a zenészeknek?
K. J. Igen.
P. Gy. És akkor nem kaptak enni?
K. J. Dehogyisnem. Az mindig megvót, azt ők mindég kialkudták,
hogy vacsorát, meg éfélit nekik adni kell.
P. Gy. A fuvar ilyenkor hogy volt?
K. J. Hát, akkor nem fizettek fuvart. … Igen. Úgy alkudtak meg, úgy
kérték a bért, hogy no kifussa a fuvart is, meg még maradjon nekik is.
Meg osztán, amit kerestek. Dehát itt mindég nagyon jó kerestek a zené-
szek nálunk. Ide örömmel gyöttek.

Zenészek, táncok (128.)

P. Gy. A tűzoltók is Balogról hívták a zenészeket?
K. J. Hát Balogró vagy vót Kálosán is vót, meg Tornaljáró Csiri, aki
a Centrálba muzsikált. Az vendéglő, még most is egzisztál ez a Centrál.
Vagy vót, az nagyon híres cigán vót Kis Géza Rimaszécsbe. ... Nagyon
jó zenész vót. … Oláh Géza is no. Ő eredetileg balogi vót Oláh Géza.
Ez, aki idejárt ez Ágoston vót az egyik, mer ott vót három banda is Ba-

88
logon. Ott nagyon jó zenészek vótak. ... A kálosiak persze haragudtak
érte úgye, hogy nem ők, de hát ez olyan banda vót, ez a kálosi, hogy ők
nem tudtak, német darabot nem tudtak játszani. Ha tudtak is, de úgy,
hogy arra nem lehetett táncolni. ... A balogi zenész, az Árpád különösen
meg ez az Ágoston, hát az egy kimondott jó zenészek vótak. Meg nem
vótak, ami a fontosabb vót, nem vótak szemtelenek… A kálosiak meg
olyanok vótak, hogyha odament egy fiatalember ... oszt adott nekik ... két
pengőt vagy öt pengőt ... magyarok alatt, elhúzták a nótát, akkó letették
a hegedűt. Várták megint, hogy ki megy húzatni, ki fizet megint. Ezek a
balogiak meg oanok vótak, ők felfogták, húzott egy csárdást, egy foxot
vagy egy tangót, vagy egy keringőt, mikor eljátszotta, akkor letették.
Rágyújtottak, elszítták a cigaretát, akkor szó nélkű felvették a hegedűt
oszt játszottak tovább.
T. A. Egy ilyen táncrend hány táncból állt a balogiaknál?
K. J. Hát, nem vót megszabva. ... Vagy tangóval vagy valcerral…

Keresztelő (129.)
P. Gy. A keresztelőt milyen széles körben tartották?
K. J. Természetesen. Természetesen. ... Csak a testvéreket vagy a leg-
közelebbi unokatestvért esetleg, meg a testvérét, meg a komát, akit meg-
hítt komának, komaasszonnak. Azok vótak csak.
P. Gy. Erre sose fogadtak muzsikát?
K. J. Nem. Hát, vót rá alkalom ... [1945 után], hogy jártak át hozzánk
ezek a balogi zenészek. Nagyon jó zenészek vótak. Udvarolgattunk a
lányoknak, oszt mentünk éjjeli zenét adni. Hát, ha úgy nősűt, hogy mi-
közőlőnk, osztán született nekik gyerekük, akkor szótak, hogy gyere át,
de csak másodmagaddal. Te gyere, meg egy kísérő. Vagy esetleg hárman.
De úgy különben, hogy ilyen mulatságot rendeztek vóna ... nem, ilyen
nem vót. ... Én legalábbis nem emlékszek rá.
Névnap, konfirmálás (130.)
T. A. Névnapokra ugyancsak hívtak egy-két zenészt?
K. J. István, János, az nagy vót, István, János. Együtt tartottuk. Egybe.
Karácsony.
P. Gy. Házaknál tartották, vagy összejöttek valahol?

89
 K. J. Persze, házaknál. Ha mulatság vót, akkor a mulatságon. Akkor
ott szorút az István meg a János a mulatságba. Ott csak nekik kellett fi-
zetni. István, János, köszöntgettek.
T. A. Milyen névnap volt még közkedvelt?
K. J. Hát, nem nagyon ünnepelgettük itt a névnap[okat]. Istvánt meg
a Jánost karácsonkor.
…
P. Gy. Konfirmálás után nem volt külön bál?
K. J. Nem. Nem vót soha. Konfirmálás alkalmábó nem vót.

Aratóbál (133.)
T. A. Nyáron aratás után?
K. J. Akkor vót, úgy híttuk, hogy aratóbál. De csak olyan rendes, kö-
zönséges, mint máskor ... szokott lenni. Annyi különbséggel ugye, hogy
a kultúrházba csinálták ... búzábú egy olyan kis koszorút, oszt az fel
vót akasztva. Kultúrház közepin fel vót a plafonba akasztva. De semmi
ilyen, hogy ilyen felszólalások vagy ilyen beszéd vagy ... Katolikusokná
vót olyan község, Baraca, hogy ott, ott még új kenyérre is csináltak ilyen
mulatságot.

Regrutabál (133–134.)
P. Gy. Amikor a legények sorozásra mentek?
K. J. Akkor csináltunk, ilyen [mulatságot].
P. Gy. Sorozáskor, vagy bevonuláskor?
K. J. Vagy előtte, vagy utána. A sorozás előtt. Meg bevonuláskor. Ak-
kor meg automatikusan akkor mindég vót bál. Búcsú.
P. Gy. Milyen bálnak hívták?
K. J. Há, regrutabál.
P. Gy. Meg lehetett különböztetni azokat a legényeket?
K. J. Há, persze! Me nemzeti szín szalag vót a mellén vagy kokárda.
… Csak azoknak, akik bevonultak.
T. A. Azok olyankor mindent ingyen kaptak?
K. J. Pe[rsze], mindent.
P. Gy. Ilyenkor a cigányokat ki intézte?
K. J. A bevétel is az övék. Hát ők, meg legtöbbször a cigány nem is
90
kért pénzt se. A bevétel is az övék vót. Ami bejött a táncmulatság alkal-
mával. … Regrutáké.
T. A. Mit csináltak vele?
K. J. Hát elosztották maguk között. Ha ketten vótak, ha hárman, akkor
úgy osztották el annyi felé, ahányan vótak. Regruták. … Hát ez ilyen
régi, ősi szokás vót itten. Hogy regrutabál mindég vót, és a regrutabálon
a bevétel az a regrutáké maradt.
T. A. Szomszédokat, rokonokat meg szokták látogatni?
K. J. De igen. Divat vót. Mielőtt bevonultak katonának. Elgyöttek el-
köszönni, elbúcsúzni. Hát természetes, hogy mindig kaptak osztán.
T. A. Zenészt is vitt magával?
K. J. Nem. Csak magába, elköszönni.
T. A. Milyen széles körben?
K. J. Hát a barátoktó, jó barátoktó, meg a rokonságtó. Igen.
P. Gy. Milyen távolabbi rokonoktól illett elköszönni?
K. J. Hát ez nem mérvadó, ezt nem lehet számolni, úgye mer vótak
... olyan rokonok, hogy nem is beszéltek. Sokkal jobb vót a szomszédja.
Valamilyen oknál fogva ugye haragba vótak, hát oda természetes nem
ment el.
P. Gy. Attól függött, hogy milyen viszonyban voltak?
K. J. Igen.
P. Gy. A regruták hogy intézték a cigányt?
K. J. Jöttek ők maguktól. … A cigányok.

Zenészek (134–135.)
P. Gy. Honnan tudták [a zenészek], hogy mikorra jöjjenek?
K. J. Hát, tudták mer beszéltünk, mer nagyon gyakran jártak ide hoz-
zánk. Udvarolgattunk, járogattunk a lányokhoz, sztakkor mindég ... ideát
vótak. Megbeszéltük vele, hogy mikó lesz a lánnak születésnapja vagy
névnapja, vagy mikor akarunk nekik ilyen éjjeli zenét, szerenádot adni,
akkor ők átgyöttek. De nem az egész cigánbanda, hárman-négyen csak.
P. Gy. A regrutabálra?
K. J. Nem a regrutabálra. Má így a lánnak éjjeli zenét adni.
T. A. Ha bált muzsikáltak hány zenész volt?
K. J. Nyóc, kilenc, hét, mikor mennyi. Ezek a balogiak hogyha jöttek

91
[a karmester] mindig jött velek. Csak aztán má, negyvenöt után nem.
Csak negyvenöt előtt. ...
P. Gy. Mit csinált itt az a karmester.
K. J. Ő is játszott velek.
P. Gy. Ő is egy prímás volt?
K. J. Neki mindegy vót, akarmi ... ha brácsolni kellett vagy kontrázni,
vagy prímázni ... nem sokat, eddarabig muzsikát, oszt letette a hegedűt.
T. A. Mikor negyvenötben megszűntek a magyar iskolák lehetett bá-
lokat rendezni?
K. J. Nálunk nem szűnt meg a magyar iskola soha. (T. A. szerint 1945–
48-9-ig nem voltak.)
K. J. Persze hogy tartottunk. Má elébb a fiatalembernek [Pálfy Gyulá-
nak] beszéltem is. Színdarabot is játszottunk. Má akkor pedig nős ember
vótam. ... Nem vótam nős ember. Persze hogy nem.
T. A. Hányban játszották, melyik évben?
K. J. Negyvenhétbe vagy negyvennyócba asziszem. Nem tudom pon-
tosan. De előtte is játszottónk. De csak ilyen rövid egyfelvonásosokat,
vagy valamilyen ilyen kabarét valamit. De osztán a rendes színdarabot
oan háromfelvonásosokat, azután negyvenhét-negyvennyócba akkor
osztán játszottónk. Vót itt egy bíró ... Kresánek nevű.
…
Lakodalom (138–142.)
P. Gy. Lakodalomban mikor táncolhattak?
K. J. Hát rendszerint ugye, az esküvő előtt, mielőtt a templomba men-
tek, begyűlt a vendég. Má a lakodalmas házho.
P. Gy. Melyik háznál?
K. J. Hát menyasszonyos házná is meg a vőlegényes házná, mind a
kettőné. Hát azt persze ment a pálinkázás, vagy a borozás ugye. A cigány
húzta, hát bizony lakodalom előtt is, még vót úgy, hogy a mikor mentünk
a templomba, még ott is táncoltak az úton, mer a cigány húzta ugye.
„Gyere, komámasszony, fordújjunk egyet!” Az úton is táncoltak. Na, be-
mentünk a templomba, a cigány kintmaradt természetes, a banda. Hát itt
nálunk ... ott a templom előtt a bejáratná, ott van a két nagy hársfa, ők ott
a hársfa alatt, ott húzták. De mind a két banda. ... Mer a vőlegényné is kü-
lön vót zenekar, meg a menyasszonná is. Természetes, oszt mind a kettőt

92
kísérték. Mer nem együt ment a vőlegény meg a menyasszony a temp-
lomba, az külön csapat vót. ... A menyasszony ment az első csapatba,
ez volt a szokás ugye, utána meg gyött a vőlegény az ő meghívottaival,
meg a zenekarral. Amíg bent vótunk a templomba, addig a cigán játszott.
Mikor kijöttőnk a templombó, vót olyan, hogy hozzáfogott táncolni ott
a templom előtt. (nevet) Na, oszt mikor vót vőféj, aki elbúcsúztatta a
menyasszont, akkor is mikor jöttünk a templomba, az esküvőre, meg
mikor mentünk vissza, akkor már gyött a menyasszonyos házho, jött a
vőlegény is természetes má a menyasszonnyal. Akkor ott beköszöntötte
őket a vőfély, na akkor oszt megkezdődött ugye a tánc, meg a mulatság,
meg az ivászat, evészet.
T. A. Esküvő után ki kísérte a menyasszonyos házhoz a vőlegényt,
mindenki?
K. J. Nem, nem. Csak a koszorús lány, aztán a vőlegénynek a vőfélye,
meg a koszorús lányok, meg aki vót a tanúja is meg násznagynak hívták
azelőtt ugye. Az vagy a keresztapja vót, vagy a nagybátyja, vagy nem
tudom mi. No, még egy páran a családbó. A többiek mentek oda a vőle-
gényes házho. ... Akik oda vótak hivatalosak, igen. Na, oszt éjfélkor vót
a beköszöntő. A menyasszont, vőlegént beköszönteni.
T. A. Mikor vitte el a vőlegény a menyasszonyát?
K. J. A menyasszonyi tánc itt megvót, akkor aztán ... vitték el. ... Éj-
félkor.
T. A. … A menyasszonyos háznál vacsorázott a vőlegény is?
K. J. Igen. … Előzőleg nem! Csak mikor itt vót a vacsora, később. Ké-
sőbb. Akkor osztán mentek el oda. De akkor még megint visszajöttek, itt
vót a menyasszontánc, megvót a menyasszontánc, akkor oszt elmentek a
vőlegényes házhol. A menyaszontánc után. … Éjfélkor. Éjfélkor.
P. Gy. Az a tánc, amit még az utcán jártak jövet-menet?
K. J. Nem hogy részegek, me nem vót, hogy be lett vóna rúgva, csak
má vót a fejébe no. Eccseppet többet itt, „Táncojjunk komaasszony
egyet!” (nevet), hiába nem akart menni az asszony…csárdás persze, ott
akkor csak csárdást húzott. Meg Ezt a kerek erdőt járom én, Micsoda falu
ez de sáros, Van-e benne szép lány csapláros…
P. Gy. Milyen napokon tartották az esküvőt és a lakodalmakat?
K. J. Hát, esse nagyon vót éppen időhö kötve, … Szombaton vagy
vasá… még vasárnap se nagyon csak szombaton. … Vót rá eset, hogy
vót közbe is, így hét közbe is, de az ritkaság vót.
93
 P. Gy. A szombati az vasárnap mikor ért véget?
K. J. Hát az asztán má tudja… Hát általába reggel. Reggel.
P. Gy. Megvárták míg kivilágosodik?
K. J. Persze. Mék kivilágosodik. … Lányomnak vót a lagzija, két-
százötven személy vót hívatalos. A kultúrházba vót, itt a háznál főztek
az udvaron meg a konyhába is, meg ott is ne a másikba is, az a nyári
konyha. De még a elejibe vót csináva sátor. Ponyvasátor. De az mind tele
vót. Másnap, még másnap tizenegy órakor húzta a zenész. Másnap déli.
… Hetvenháromba.
T. A. Itt voltak a cseh rokonok is?
K. J. Itt. A fiúnak az apja, anyja, testvére, barátja. Tanúja vót neki a
barátja...
P. Gy. Erre is cigánybanda volt fogadva?
K. J. A magyar banda vót. Vót itt olyan magyar banda, hogy híres vót.
P. Gy. Még ez a „Bandesz” megvolt?
K. J. Meg bizony. Még odajártak próbálni ..., azé híják Bandesz-klub-
nak. Az az övék vót. ... Most meg a Csemadok hasznája.

94
5. Beszélgetés többen
Felsővály, 1990. szeptember 29.
Gyűjtők: Pálfy Gyula (P. Gy.), Takács András (T. A.)

Táncalkalmak (144–146.)
(Pávakör-féle asszonytársaság gyülekezik Lőkös Jánosné Nagy Aran-
ka, helyi segítőnk lakásán. Egymás szavába vágva beszélgetnek. Nosz-
talgiáznak, hogy milyen táncok és bálok voltak a maiakkal szemben.)
„Össze se lehet hasonlítani!”; „Egy ünnep se múlott el színdarab és bál
nélkül.”; „Má most nem kellenek azok a mulatságok.”; „Nem is szeretik,
ha idősebbek mennek abba a bálba. Azelőtt meg nem vót bál, ha idősebb
ember nem vót a bálba.”; „A szülőnek menni kellett a gyerekkel, meg
a férj-feleség is ment, igaz-e, osztán mulattak éppen úgy, mint a fiata-
lok.”; „Meg a balogi cigány? Még úgyis átgyött, hogy nem is tudtunk
róla, szombat esténkint két szál cigány. Akkor már hírül adták, mentünk,
mulatoztunk, táncoltunk, muzsikával daloltunk.”; „Meg a maszkabálok
is megszűntek. A mai fiatalságnak az már egyáltalán nem kell. ... Alsó-
vályba micsoda maszkabálok vótak…, szóval az összes asszony az mind
maszkának volt öltözve, és olyan gyönyörű mulatságok voltak. ...”
P. Gy. Hogy zajlott le egy ilyen maszkabál?
– Hát nagyon szépen ... Ruhákat is úgy csináltunk magunknak ... még
otthon én is úgy csináltam, hogy még a férjem se tudta ... nem ismertük
[meg] egymást,… nem ismertek [föl] bennünket, mert annyira rá vótunk
készülve, hogy a család se vegye aztat észre, hogy no minek őtözőnk ...
Lacit is, a fiamat, felöltöztettem ... nagyhasú menyasszonynak.
P. Gy. Ez mikor volt, ősszel valamikor?
– Farsang közeledtével, igen farsang előtt.
T. A. Farsangban nem!?
– Úgy, igen … Mind felöltözött, minden asszony. … Hát ötvenen jóval
felül volt.
T. A. Minek öltöztek?
– Boszorkánynak öltözött ... mécses lámpa az egyik kezébe, a másikba
söprű ... Semmiféle veszekedés vagy civakodás, olyan szépen simán ...
Az alsóvályi kastélyban volt megtartva mindég.
P. Gy. A többiek minek öltöztek még?
95
 – Jaj, vót abba mindenféle az égvilágon. Menyasszonytól, vőlegénytől
kezdve ... apáca … ápolónő”, bohóc, akkor csendőr, nem is tudom elso-
rolni, ami csak létezett, mindennek öltöztek, ördög. Kéményseprőnek.
Férfiak nem nagyon, fiatalabbja inkább. Férfiak az idősek, azok nem ...
Többnyire a nők voltak beöltözve.
P. Gy. Fiatal emberek, vagy csak a legények?
– Csak legények, nem tudok egy embert se, aki felöltözött volna. ...
P. Gy. Milyen volt ez az ugrós csárdás?
– Hát ugrós. (nevet)

96
6. Beszélgetés Kalas Lászlóval
Alsóvály, 1990. október 1.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.)
Adatközlő: Kalas László (K. L.), született 1920-ban Alsóvályon

Tánctanulás (229–231.)
K. L. Hogy tanultak meg táncolni, hát vótak táncmesterek ... Én nem
jártam, csak így oszt ..., akik megtanútak, azok osztán má megtanítottak.
Azok táncolni úgy, ahogy a táncmester tanította. Akkó mondta, hogy ket-
tes lépés, a fordúlással is hogy hogy. Úgyhogy jobban betanított, aki nem
járt. Hát én nem jártam egyszer se, de hát én eljártam akár eztet, akár
aztat, mindegyiket. ... Nagy táncos, az a Márga ..., az úgy ugrott, mint
a gumilabda. Mos meg szegény menni se tud. ... Pattogtattam a padlót,
hogy csak úgy ropogott. ... Még a csizmám talpa is leszakadt (nevet).
Azt minden bál a mienk vót abba az időbe. ... Azt mondom, hogy most
má ... egymást dörgölik, így ne. ... Hát, ez nem tánc. Tánc ez? ... De ezt
mutogatják. Egy rendes szép tánc, amikor van az a női csoport, az a régi,
akit mutogatnak, az a szép tánc, a nők is, meg a férfiak is. No meg akik
tudnak ezt a juhásztáncot is csináni. ... Máma má azt nem csinálják. Az
is régi mind!? Má százas esztendőkbő jön elő, százötven évbő. Mer azt
szeretem még. De eztet, mikor dörzsölgetik egymást, ez á! ... Ne is lás-
sam! Ez így van!
P. Gy. Ez gyermekkorában volt, amikor tanult a többiektől?
K. L. Hát még abba jaz időbe az olyan idős emberek mind én most,
hetvenéves, mind ott vót. Még a hetvenéves asszonyok is az izén ültek,
állandóan a kultúrházba, Vályba. Most? Hát most má még egymáshoz
se mennek a szomszédok. Mer ehe, ott már bekapcsolja, azt nézi. Hiába
van, má ha összegyövetel vóna is nem megyen senki.
P. Gy. Innen is mindig a fölsővályi kultúrházba mentek?
K. L. Hát! Ott vót a kultúr Vályba. Mer itten Beélik lakott, ebbe meg
Gocso, az uradalom vót, ... azt is a szegények csináták, pacsitbó16 van
... A kocsmának a hátáná vót, de má most az ... megégett, azután aztán
elfoglalták az iskolát a templom mellett. ...

16 Vesszőfonatos sárfal

97
 P. Gy. Házaknál külön Alsóvályban nem tartottak a fiatalok? Nem jöt-
tek össze táncolni?
K. L. Hát, hova? Nem. ... Itt nem vót olyan hely. Mink innen men-
tőnk Vályba fel. Má Vályba vót, már akkor Kálosa, Kiskálosa, mer ott
se vót…
P. Gy. Házaknál nem tartottak?
K. L. Nem úgy. Azelőtt tartották még mielőttőnk. Ugye fonó vót. Hát
mostan nincs má fonóház.
P. Gy. Nem most, mikor maguk voltak fiatalok?
K. L. Hát még akkoriba is, tetszik tudni, ez úgy vót, hogy még akkori-
ba is még fonogattak meg szövögettek, minden, má mostan má negyven
esztendeje [nem]… Már azok a régebbi, azok előtt negyven évtő, már
most ez nyócvan mind. Már azok mind elhaltak ... Most ez az új gene-
ráció, mostan ... nem tudja, hogy mi vót azelőtt. Még a mi korónkba,
tetszik érteni? ...

Kukoricafosztó (232.)
K. L. Oszt kukoricafosztó vót, így meg má este, ilyen ... sutykók17
összementek ... nagy dallások18 vótak mindég így este, ha összementek,
már azelőtt, ha a kukoricát letörték, akkor ment a nép ... fosztani, oszt
akkor ki milyen nótát tud, ki ilyet, ki ollyat.

17 Suttyók, fiatal legények

18 Dalolások, éneklések

98
7. Beszélgetés Óvári Lajossal és feleségével
Alsóvály, 1990. október 1.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.)
Adatközlők: Óvári Lajos (Ó. L.), született 1926. január 13-án
Felsővályon és felesége, Óvári Lajosné Pál Erzsébet
(Ó. L.-né.), született 1916-ban Felsővályon

Tánctanulás (234–235.)
P. Gy. Fiatal korában hogy került kapcsolatba a táncos dolgokkal?
Ó. L. Hát, minek híják, táncmester jött ide, oszt tanította a táncokat.
P. Gy. Honnan jött?
Ó. L. Nem tudom má én azt. Arra már nem emlékszek, hogy honnan jött.
P. Gy. Milyen sűrűn járt ide?
Ó. L. Hát, minden héten egyszer. Körűbelő.
P. Gy. Milyen korúak voltak maguk, amikor jártak?
Ó. L. Olyan tizennégy-tizenhat közt. Így. Tizenöt-tizenhat évesek vó-
tonk.
P. Gy. Hol tartotta a tánciskolát?
Ó. L. Itt ne, a kocsma mellett van egy régi kultúrház, abba.
P. Gy. Milyen táncokat tanított?
Ó. L. Ott tanított foxot, tangót, keringőt, angol valcert, magyar csár-
dást, aztán ... még bugi-bugi19, azt nem tudom magyarú, hogy jön ki. ...
Így van magyarul is talán. Tanított az sok táncot.
P. Gy. Ez hetente egy este volt?
Ó. L. Igen. Egy este
Ó. L.-né. Minden szombat este járt.
P. Gy. Szombat esténként?
Ó. L. Igen.
P. Gy. Tánciskola előtt a kisebbek egymás közt nem tanultak táncolni?
Ó. L.-né. Az iskolába ugye, de gyerekek.
Ó. L. Az iskolába nem tanítottak táncot még abba az időbe.
P. Gy. Egymáshoz nem jártak össze, tudott valaki citerázni?

19 Boogie-woogie

99
 Ó. L. Úgy is vót néha, de inkább a falu közt danolgattónk, mikor le-
gény vótam. Muzsikátónk meg danoltonk a falu közt.
P. Gy. A tánciskolában milyen zene volt?
Ó. L. Hát valamit ... valami cigánt hozott az a táncmester, oszt az
muzsikált.
P. Gy. Egyet? Vagy kettőt?
Ó. L. Kettőt. Oszt arra táncoltunk.
P. Gy. Honnan hozta magával?
Ó. L. Hát, vótak itt Kálosán is cigányok, aki muzsikáni tudott, abba az
időbe, még sokan.

Korhatár (235–237.)
P. Gy. A nagy legények mikor fogadták be maguk közé?
Ó. L. ... má mikor a tizennyócat betőtöttem, csak akkor. Hm. Addig a
kocsmába se mehettem be! Me kikergettek, hogy nincs tizennyóc éves,
kifele! Bezony. Mer akkor nem mehetett be a kocsmába akárki, mer ak-
kor kitessékelték: Nem tőtötte be a tizennyócat, tessék kimenni. Így vót?
P. Gy. Hogy fogadták be maguk közé a nagy legények?
Ó. L. Hát mit tudom má, hát mikor hogy vót, úgy nem egyformán vót.
Ó. L.-né. Belépődíjat követeltek.
Ó. L. Belépő díjat szoktak, az biztos.
P. Gy. Mindegyiknek kellett egy litert fizetni?
Ó. L. Há, csak egyet, esetleg.
P. Gy. Bort, vagy pálinkát?
Ó. L. Hát, bort inkább.
P. Gy. És úgy fogadták be a nagylegények maguk közé?
Ó. L. Úgy há[t].
P. Gy. A bálba elmehetett, ha még a kocsmába nem engedték?
Ó. L. Hát oda éppen elmehetett a bálba. A kocsmába nem engedték
be, de egy bálba elmehetett. ... Csak a kocsmából küldték ki. Onnan ki-
küldték, de a bálba éppen elmehetett má, tizennégy éves, tizennégy évet
betöltötte.
P. Gy. Akkor táncolhatott is?
Ó. L. Hát. Táncolhatott.
P. Gy. Ott volt belépődíj?
Ó. L. Vót. Mindenkinek vót. Vót bizony.

100
 P. Gy. Legénynek is lánynak is?
Ó. L. Mindenki. Nem számított. Mindenkinek vót.
P. Gy. A legények egyedül, vagy az anyjukkal mentek?
Ó. L. A lányokkal ment inkább az anyjok, a legénnyel nem.
P. Gy. Az anyjuknak is kellett fizetni?
Ó. L. Kellett. Kellett bizony.
P. Gy. Nemcsak annak aki táncolt?
Ó. L. Nem.

Táncillem, fölkérés, lekérés (237–239.)

P. Gy. Aztán a legények leültek körbe a teremben?
Ó. L.-né. Nem, a legények csak állottak kint az ajtóba, a lányok ugye
az anyjoknál ültek, oszt akkor húzza a cigány, akkor vitték táncolni.
Ó. L. Ki kit vitt el táncolni.
P. Gy. Hogy vitték táncolni?
Ó. L. Szépen, elejbe ment oszt meghajlott előtte, fölkérte azt úgy, el-
ment vele táncolni.
Ó. L.-né. Szabad lesz?
P. Gy. Nem volt olyan, hogy csak intett neki?
Ó. L. Á, ajjan (nevet) nem. Olyan nem, hogy messzire integet. Csak
szépen elejébe ment, meghajlott előtte, azt úgy ment.
P. Gy. Az nem fordult elő, hogy két legény akart egy lánnyal táncolni?
Ó. L. Dehogynem. … Majd össze is verekedtek róla sokan.
P. Gy. Hogy volt egy ilyen eset?
Ó. L. Verekedés is vót róla, az biztos.
Ó. L.-né. Elkérték egymástól, osztán ha nem tetszett neki, megin vis�-
szakérte, akkor osztán összevesztek. (nevet)
Ó. L. No, így valamiko.
P. Gy. Ott bent a többiek közt?
Ó. L. Ott bent, de vót rendező, ammeg kirakta őket az udvarra.

Táncrendezés (238–239.)
Ó. L.-né. Hát bent is szóval nős emberek, meg még nem is fiatalok
ha(nem) idősebb emberek vótak a felvigyázók. Azok megfogták aszt ki-
lökték.
P. Gy. Házasemberek voltak?

101
 Ó. L.-né. Házas emberek ... mind nős emberek. Azok nem táncoltak
..., aki ellenkezett, megfogták oszt kilökték.
Ó. L. Igen, igen.
P. Gy. A legények nem voltak ilyen rendezők?
Ó. L. Nem vótak legényekbő, nem.

Zenészek (240.)
P. Gy. A cigányokat honnan hívták a bálokra?
Ó. L. Valamikor Balogró, valamikor Kálosáró …
Ó. L.-né. Balogon vót jó banda mindég.
Ó. L. Itt Balogon nagyon jó cigánbanda vót.
P. Gy. Honnan hívták inkább?
Ó. L. Balogró inkább. Az nagyon jó ...
Ó. L.-né. Balogró ezek előtt, Balogró mámost azok nem is laknak Ba-
logon, az [Rima]szombatba mind.
P. Gy. Csak akkor hívtak Kálosáról, ha Balogon már nem volt?
Ó. L.-né. Ha Balogon má nem vót. No, itt is vót jó banda Kálosán.
Ó. L. Itt is vót, nem azt mondom, de a balogit nem csúfolta meg azé.

Kimuzsikáltatás (241–242.)
P. Gy. Volt-e olyan, hogy a lány nem ment el táncolni azzal, aki hívta?
Ó. L. Vót bizony.
P. Gy. És akkor mi történt?
Ó. L. Mi történt? Hát, kosarat kapott, oszt félreállott, oszt jó van. Mit
tehetett egyebet? Semmit nem tudott tenni.
Ó. L.-né. Vagy kimuzsikáltatta. (nevet)
P. Gy. A kimuzsikáltatás ez mi volt?
Ó. L. Olyan is kerűt, de…
Ó. L.-né. Hát, így nem tették csúfra úgy, máskülönben úgy szokták
igaz-e, kimuzsikáltatni.
P. Gy. Maga emlékszik ilyen kimuzsikáltatásra?
Ó. L.-né. Emlékszek bizony. Bevittek egy söprőt. Balogon vótam, és
sokat, mer még a neném ott vót férjné, oda jártam inkább mulatságba.
Nem mentek, akkor kimuzsikáltatták.
P. Gy. Mesélje el, hogy volt ez!

102
 Ó. L.-né. Marsot húzattak a cigánnyal. Oszt megfogták, oszt kivezet-
ték a terembő. Hát máshoz nem mert bemenni szégyelletébe. Nem mert
bemenni szégyelletébe. Ha nem ment táncolni.
P. Gy. Akkor az a legény húzatta a marsot?
Ó. L.-né. Hát az, az. Persze.
P. Gy. Külön kellett fizetni ezért a cigánynak?
Ó. L. Külön bizony. Hát ez lett fizetve. Ki lett fizetve, osztán kimuzsi-
kátatta. Ki kellett menni onnan.
P. Gy. Aznap már nem mert visszajönni a lány?
Ó. L. Akkor már az nem mert visszamenni, (nevet) elment haza.
P. Gy. De legközelebb jött megint?
Ó. L.-né. Hát, a legközelebbi mulatságba ugye megint ment persze.

Eszközös pásztortáncok (243.)

P. Gy. Ezek a pásztorok mind a falu határából voltak?
Ó. L. Mélyik hova való vót. Nem mind ... idevaló vót.
P. Gy. Ugyanolyan táncokat jártak, mint a helybeliek?
Ó. L. Olyat.
Ó. L.-né. Húzattak azok másfélét is. A juhászok osztán.
P. Gy. Előfordult-e, hogy bottal táncoltak?
Ó. L. Elő bizony. Csörgős bot vót.
P. Gy. Mi csörgött rajta?
Ó. L. Hát vótak olyan gyűrűk rajta. A bunkós boton. Oszt az csörgött
rajta. Osztán így verte a földhöz, ammeg csörgött. Ezek régi juhászok.
P. Gy. Ezek csak juhászok voltak, csordások nem?
Ó. L. Nem.
P. Gy. Egyedül is táncoltak, vagy csak lánnyal vagy asszonnyal?
Ó. L.-né. Azok táncoltak magokba is.
Ó. L. Magokba is eljárták ...
P. Gy. Volt-e olyan, hogy forgatták a botot, vagy letették a földre?
Ó. L. Forgatták az ujjok közt. Az ujja közt forgatta a botot.
Ó. L.-né. A feje felett az ujja között.
Ó. L. Én megmutatom, adj csak egy botot…
Ó. L. Forgatták az ujjok közt, de gyorsan. ... Má nehezen megyen.
Ó. L.-né. A feje felett forgatta, nemhogy még nézte is.
Ó. L. Az ujjok közt forgatta így a botot.

103
 P. Gy. Csak forgatta a botot, vagy járt a lába is?
Ó. L. Táncolt ő akkor is, hát.

Táncalkalmak (245.)
P. Gy. Mikor volt itt a faluban a legnagyobb táncmulatság?
Ó. L. Má nagyobb ünnepekre. Húsvét, pünkösd, karácsony… Aztán
meg közbe is vótak bálok. Ilyen nagy ünnepekre meg szereppel ment.
Szerepet tanútónk asztán, úgy mentek. Hamarabb szerep vót, ... utána
meg osztán a bál vót. A szerep után mikor lejátszódott.
P. Gy. Húsvét előtt az utolsó táncmulatság mi volt?
Ó. L.-né. Farsangba vót, februárba. Farsangra bál vót.
Ó. L. Farsangra vót.
P. Gy. Hogy zajlott le egy ilyen farsangi mulatság?
Ó. L. Mikor hogy (nevet).

Zenészfogadás (246–248.)
P. Gy. Kik fogadták meg a zenészeket?
Ó. L.-né. A fiatalság.
Ó. L. Hát a fiatalok.
P. Gy. Hogyan? Az összes fiatal elment Balogra?
Ó. L. Á, vagy kettő. Összeállott, azt kértek engedélyt, mer engedély
kellett rá.
P. Gy. Hogy beszélték meg, hogy ki legyen az a kettő?
Ó. L.-né. Hát még akkor összetartott a fiatalság, akár ki vót, az a ket-
tő, megbeszélték, hogy no most te mégy, akkor elment, megfogadta a
cigányt, hogy jöttek. ...
P. Gy. Honnan kérték az engedélyt?
Ó. L. ... Tornaljáról a csendőrségtől talán. A bálra az engedély.
P. Gy. Fizetni kellett azért is?
Ó. L. Hát egész biztos, hogy fizet[ni kellett].
P. Gy. Ki fizette azt a pénzt?
Ó. L. Hát, ugye ami begyött a bevételből, abbó fizették
P. Gy. De az engedélyt már előtte kérték?!
Ó. L. Igen, igen. Előtte kellett. A bál előtt.
P. Gy. Ki fizette ki előre azt a pénzt?
Ó. L. No, de mondom, vót a fiatalságnak kasszája aztán, no mikor

104
megvót egy bál, alkalom, akkor abbó a pénzbő fedezték aztat. ... Az en-
gedélyt.
P. Gy. Először az engedélyt szerezték, és utána mentek cigányért?
Ó. L. Igen. Beon.20
P. Gy. Amikor megfogadták már kellett fizetni a cigánynak?
Ó. L. Nem. Nem kellett, a cigány csak úgy jött, hogy elgyött, de ...
valamikor szegődött, hogy ennyi köll neki, de már mikor csak úgy vót,
hogy amit kapott. Azér’ muzsikált.
P. Gy. Hogy jöttek át a cigányok?
Ó. L.-né. Mentek értük.
Ó. L. Hol gyalog, hol szekérrel mentek értük, mikor hogy. Meg haza
is úgy .... Hol így, hol úgy.
P. Gy. Volt a bandában cimbalom is?
Ó. L. Vót bizony. Vót.
P. Gy. Akkor azt áthozták kézben, ha gyalog jöttek?
Ó. L. Vót annak lába, összeszerelték. Ahhoz kocsi kellett, a cimba-
lomhoz, azt kézbe nem hozták.
P. Gy. A legények értük mentek, vagy ők fogadtak ott szekeret?
Ó. L. Hát, mikor hogy. Mikor ők fogadtak, mikor innen ment. Szóval
vót minden módon no. ... Így vót.

Kimuzsikáltatás (249.)
P. Gy. Kimuzsikáltatáskor milyen marsot húztak?
Ó. L.-né. Ezt má, hogy melyiket húzták, csak marsot húztak neki. Oszt
megfogták a karját, oszt kivezették az ajtón, oszt akkor már nem mert
bemenni.
P. Gy. Többen is vezették?
Ó. L.-né. Á, csak a fiú, akivel nem ment el táncolni. A cigán meg mu-
zsikál utána egészen az ajtóig.
P. Gy. A cigányok is mentek utána?
Ó. L.-né. Mentek bizony, az mindenkinek feltűnt. Úgy muzsikáltatták
ki.
P. Gy. Egész az ajtóig?
Ó. L.-né. Igen. ...
P. Gy. Ezért annak a legénynek külön kellett fizetni?
20 Bizony

105
 Ó. L.-né. Külön bizony. Külön a cigánnak fizetett érte.
…
Táncrendezés (251.)
P. Gy. Nem volt, aki irányította volna a zenészeket?
Ó. L. Ajjaj, nem. ... Nem, mindenki azt muzsikátatta magának vele,
amilyet akart.
P. Gy. Ha volt két legény, s az egyik ezt, a másik azt akart?
Ó. L. Hát akkor összevesztek, oszt az gyött ki belőle.
P. Gy. Akkor ki döntötte el, hogy mit húzzanak?
Ó. L. Hát, aki fölvigyázó vót, no, a minek híják, aki rendező vót, no.
Rendezte a bált. No. Hogyha baj vót, akkor ők kivezették a terembő, aki
garázdákodott.
P. Gy. Hány ilyen rendező volt egy-egy bálon?
Ó. L. Hát, vótak ketten, vótak négyen. Mikor hogy.
Ó. L.-né. Nem kevés vót.
P. Gy. Mi volt ezeknek a dolga?
Ó. L. Hát az, hogy fölfigyeltek arra, hogy ki hogy viselkedik. Aki nem
rendesen viselkedett, azt vitték ki. Kettő megfogta a karját, az egy az egy
ódalró, a más a másró, kivezették.
P. Gy. Ugyanezek szerezték az engedélyt és fogadták meg a cigányt?
Ó. L. Ajjaj nem, ez, ezt úgy nevezték ki. Má mikor megvót az enge-
dély, hogy te meg te leszel a rendező, osztán így ment.
P. Gy. Egy-egy ilyen bál meddig tartott?
Ó. L. Reggelig. ... Bizony. Kivilág … nyóc óráig meg kilencig, no.
P. Gy. A cigányok hoztak magukkal enni?
Ó. L. Nem, nem hoztak azok.
Ó. L.-né. Itt. Azokat a lányos házhol elhíták éjfélire.
Ó. L. No. Meg aztán este is vacsorázni. ... A fiatalok elvittek minden
házhó egy cigánt, oszt megvacsoráztatták, oszt úgy mentek a bálba este.
P. Gy. A lányos házakhoz vitték el?
Ó. L. Fiúshoz is, fiúkhoz is. Nálunk is vót, én is hoztam sokat.
P. Gy. Egyet hozott, vagy az egész bandát?
Ó. L. Á, egyet csak. Más is vitt.
P. Gy. A fiatalok elosztották egymás közt?
Ó. L. Hát! ... Szétosztottuk, osztán mindenki vitt egyet vacsorára…

106
 P. Gy. Mikor kezdődött egy ilyen bál?
Ó. L. Fél hét, hat-fél hét közt. Így.
P. Gy. Mikor volt az, hogy vacsorára elvitték?
Ó. L. Hát, így lehetett, mikor, mikor milyen idő vót no. Tél vót, vagy
nyár vót, ugye az nem egyformán van, mer télbe má hat órakor muszáj
vót vacsorára hozni. Hogy no, kezdték a szerepet hét órakor, vagy fél
hétkor, hogy akkorára vacsorázzon a cigány, mer a szerepbe danoltak is,
közbe azt a cigánnak kísérni kellett a kulissza mellől.
P. Gy. A cigányok már a szerepben is muzsikáltak?
Ó. L. Bizony, bizony, bizony. Nem mind, de a prímásnak, meg egy
kontrásnak ott kellett lenni, abbiztos. Kulissza mellett.
P. Gy. Éjfélkor külön volt nekik megint?
Ó. L. Hát persze, akkor megint külön.
P. Gy. Elhívták haza [a zenészeket], vagy vittek nekik?
Ó. L.-né. Éjfélkor má vittek nekik.
Ó. L. Hát, má oszt ki hogy, má éjfélit inkább vittek nekik, hogy ne
teljék olyan sok idő vele. Meg amonnan ide kőjjön jönni. Ennyire fel ....
P. Gy. Bálban az innivalót hogy rendezték?
Ó. L. Hát, vót az is, hát ... volt a kocsmába. Félliteresbe, erős is, meg
bor is, ilyen literes üvegekbe, vagy mit tudom én.
P. Gy. Akkor is ott volt a szomszédban a kocsma és a kultúr?
Ó. L. Ott! Ott, ott, ott. Így vót. Csak nem ez a kocsma vót, vót egy
rosszabb, egy régi épület.
P. Gy. A rendezők vittek a cigányoknak innivalót? Vagy ez ki volt al-
kudva, vagy baráti alapon?
Ó. L. Hát ugye, mikor hogy ment, no.
P. Gy. A cigányok vették maguknak a fizetségből?
Ó. L. Azok is vettek magoknak is. Hol ki vót egyezve a bérek, hol
nem. Igaz-e? Mikor hogy, no szóval nem egyformán vót az.

Zenészek köszöntője (255.)

P. Gy. A cigányok jártak-e köszönteni nagyobb ünnepeken, névnapo-
kon?
Ó. L. Jaj, azok nagyon jártak. Meg kéregetni is abba a másik világba.
P. Gy. A zenészcigányok jártak kéregetni?
Ó. L. Nem, azok nem. … Azok nem, azok nem jártak kéregetni.

107
 P. Gy. Köszönteni jártak-e?
Ó. L. … Köszönteni jártak ugye muzsikával …
P. Gy. Hogy zajlott le egy névnapi, vagy karácsonyi köszöntés?
Ó. L. Hát, ugye gyöttek sorba, aztán így megállottak, mind itt is a fo-
lyosón [tornácon], aztán, húztak egy nótát, aztán begyöttek, akkor pénzt
adott nekik az ember, vagy ki mit no.
P. Gy. Ételt, italt nem?
Ó. L. Hát italt is öntöttek, hát ételt nem nagyon, de italt is öntöttek
nekik. Egy-egy stampedlit, vagy kettőt, mondjuk.
P. Gy. Ez inkább névnapon, vagy inkább karácsonykor volt?
Ó. L. Hát, így karácsony, meg nagyobb ünnepeken, no. Húsvét, vagy
karácsony, vagy pünkösd. Ilyen sátoros ünnepeken vót ez.
P. Gy. Külön névnapot köszönteni nem jártak?
Ó. L. Nem, azt nem…
P. Gy. Inkább az ünnepet köszöntötték?
Ó. L. Csak az ünnepet.
P. Gy. Jánosokat, Istvánokat nem?
Ó. L. Nem, nem, nem, nem. ... Még, no, karácsonkor meg ugye még
Balogró, még akkor is itt vót a cigány, nappal is, nemcsak egész éccaka
itt muzsikált, aztán még nappal is itt vót, másnap is akkor. Akkor még
ilyen Istvánt is köszöntgettek, nappal má.
P. Gy. Karácsonyi bál után?
Ó. L. Igen, igen, igen. Karácsonyi bál után.

108
8. Beszélgetés Tóth Jánossal
Kisgergelyfalva, 1990. október 3.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.), Takács András (T. A.)
Adatközlő: Tóth János (T. J.), született 1925-ben Gergelyfalván
(Kisgergelyfalva)

Táncok
(Énekel: Szarvaskő oldalban legel egy vadkecske…, Kispej lovan
csárda előtt…, Az Alföldön láttam én egy bacsó lányt…)
T. A. (utóbbi dalhoz) Második, illetve további verse nincs? Milyen
táncot szoktak erre járni?
T. J. Milyen táncot? Hát, csárdást leginkább. Jártuk ezeket a német
darabokat is, tangót, foxot.
T. A. Én Az Alföldön kezdetűre gondolok.
T. J. Csak csárdást.
T. A. Csak csárdást, vagy volt ennek más neve is?
T. J. Nem, én mást nem tudok, csak a csárdást.
T. A. Nem az ugróst járták már erre a dalra?
T. J. Lehetett ezt lassú csárdásban is húzni, de lehetett gyorsban is.
(Elénekli gyors tempóban is.)
P. Gy. Így gyorsabban, az ugróshoz így jó volt?
T. J. Ilyen ugrósan is lehetett ezt.
(Friss tempóban elénekli még egyszer.)

Társasélet megváltozása
T. J. Ement a szeretet a közösségből, vagy nem is tudom én. … Egy
a mást értékelte, … még a testvér is, meg a rokonság is … Na. Azelőtt
még úgy emlékszem rá, apám idejébe ökrünk vót, még ökrös szekéren
is elmentünk a harmadik faluba is a rokonokhoz. Most meg már kocsi
van, nem is egy, kettő is, meg három is, oszt mégse megyünk. Csak, ha
muszáj. Úgyhogy valóságba a rokoni szeretet … kihalt a népbő, vagy az
emberségbő. … Így kell mondani, ahogy van.
T. A. Itt is már csak temetésen találkoznak a rokonok?

109
 T. J. Há olyan formán, vagy esetleg ha lagziba összekerül. Lakoda-
lomba összekerül.

Daltanulás (258.)
T. J. Azelőtt kórusba jártunk, én is tagja voltam. Volt énekkar. Tudom,
temetésekre is jártunk. Ez is megszűnt.
…
P. Gy. A kórusban is énekelték ezeket, amiket kérdezgetek?
T. J. Hát ezeket nem. (énekli: Amott van egy nagy ház, megyeház a
neve…)
P. Gy. Az Amott legel, amott legel-t kitől tanulta?
T. J. Eztet? Az öreg Gyömbér Pista bácsitól. ... Hát ő mindig juhász
vót, pásztorgyerek vót, és nagyon szeretett nótázni. Káromkodni nem
szeretett, az egy biztos. Csak annyi vót a káromkodása, hogy „Az Ántiját
(nevet) a világnak!”
T. A. Ritka az olyan pásztorember.
T. J. Ritka. Nem káromkodott. Vallásos vót, amúgy katolikus vallású
vót, de nem káromkodott. Ő nem káromkodott…
T. J. Emlékszem rá, nagyon régen vót, még … amikor születtem, hu-
szonötbe, már … két-három éves vótam, amikor a keresztapám Vályba
Kalas László vót, és ő adott nekem meg a bátyámnak is egy-egy kisbá-
rányt. Már ott is ott vót az öreg Gyömbér bácsi mint juhász … Hogy
hányba kerültek ide, nem is tudom. De különben itt születtek ezek a gye-
rekek … vót nekik több gyerekük, kilenc talán … Egy lány, a többi fiú.

110
9. Beszélgetés Katona Ferenccel
Alsóvály, 1990. október 3.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.), Takács András (T. A.)
Adatközlő: Katona Ferenc (K. F.), született 1910. szeptember
17-én Alsóvályon

Tánctanulás
T. A. Mondja Feri bácsi, mikor kezdték a legények a táncokat tanulni,
táncolni tanulni?
K. F. Hát, úgy tanulta egyik a másiktól.
T. A. Úgy. De mikor?
K. F. Tizenhat-tizenhét éves korukba már belekapcsolódtak a táncba.
Ezek a kisebb suttyó gyerekek, ezek a réten, vagy az iskolaudvaron is
maguk daloltak, meg táncolgattak is, de bálba nem is nagyon engedték
még abban az időben csak olyan tizenhét-tizennyolc éves korában a gye-
rekeket. A lányokat is, de akkor sem önmagában, de a mama kíséretébe.
T. A. A lánygyermek ment az anyjával, a fiú gyerek az magában ment?
K. F. Az magába. Azt nem féltették a rossztól.
T. A. A fiú gyerekek milyen táncokat tanultak?
K. F. Hát itt leginkább, leginkább csak a csárdást, csak a csárdást.

Vasvári
T. A. Olyasmi nem volt, hogy a fiúk, a legények szólóban táncoltak
volna, verbunkot?
K. F. Nem.
T. A. Soha nem táncoltak verbunkot?
K. F. Nem, aztat nem.
T. A. Nem is látta a szüleitől sem, az öregebbektől?
K. F. Egyebet se, mind a. Azt is csak lakodalomba láttam egy öregebb
embertől, juhász embertől a vasvárit, mikor járta.
T. A. A vasvárit? És hol látta ezt, milyen lakodalomban?
K. F. Juhászlakodalomba, juhászlakziba.
T. A. Juhászlakziba? És itt a faluba?
K. F. Itt a faluba.
T. A. Nem emlékszik rá, hogy ki táncolta?
111
 K. F. Azt már nem tudom. Azt már nem tudom.
T. A. Hogy nézett ki az a vasvári? Visszaemlékszik rá?
K. F. Arra visszaemlékszek. Ő nővel járta. Jó kövér lány volt.
T. A. Úgy párosan?
K. F. Nem párosan, külön járták, de a nő is tudta, hogy milyen figura
következik, úgy járták együtt. Ez előttem van, mert jó derék nő volt,
ahogy táncolt, hát mozgott az egész teste, de járták. Most már be van
építve a juhászlak. Sokan voltak, hát nem is ismertük még abban az idő-
ben az összes juhászokat. Ez valami vendég, vagy rokon volt neki, de jó
erős fiatalember volt.
T. A Hány éves lehetett maga akkoriba?
K. F. Katonaság előtt volt. Tizenkilenc, húsz.
T. A. Akkor ez úgy huszonnyolc, harmincban lehetett.
K. F. Úgy lehetett.
T. A. A dallamára sem emlékszik annak a táncnak?
K. F. Néha eszembe jut, meg a rádióban is van olyanféle dallam, vagy-
is nóta. Eszembe van, de nem a kalendár az ember feje, hogy ilyesmiket
is megjegyezzen. Abban az időben még dúdolgattam, meg a verséből is
tudtam valamit, mert közben dalolta is a bácsi.
T. A. Nem úgy kezdődött, hogy Sárga szöget veretek a csizmámba?
K. F. Nem, nem, más volt.
T. A. Vagy nem úgy, hogy A vármegye engem nem szán,/ mert sok kárt
tettem a pusztán? …

Csárdás
T. A. Feri bácsi, a csárdást milyen dalokra táncolták?
K. F. Ez is, amit daloltunk, Az Alföldön… Juhásznóta. Vagy a Kis-
kálosi fenyves erdő a tanyám… jó csárdás volt az is. A panyiti halastó,
halastó… Sok-sok régi ilyen nóták voltak.
T. A. Ezt játszották lassúbban is, gyorsban is, ezeket a dalokat?
K. F. Ezek csak csárdások voltak.
T. A. De a csárdásnak volt lassú része meg gyors része?
K. F. Volt, volt. Mikor elkezdődött, először a lassú menetbe ment,
majd aztán, mikor meggyorsították, akkor a cigányokkal még ellenkez-
tünk is. …
(énekli: A panyiti halastó, halastó…)

112
 T. A. Ferenc bácsi, ez jó ropogós ez a nóta, erre milyen táncot jártak?
K. F. Csak a csárdást, a gyors csárdást.
T. A. Hogy mondják azt itt a csárdást, ugrósnak?
K. F. Ugrós, ugrós. Abban az időben nem úgy csináltak, mint most
láttam már egy párszor ebben a diszkóban, hogy mutogatják egymásnak.
Akkor azt nem lehetett.
T. A. Akkor hogy járták a csárdást?
K. F. Szépen, nagyon szépen, derékon kapni a nőt, aztán rázni, hogy a
viganó is majd lehullott róla.
T. A. Ki volt a táncos párja? Kivel szeretett csárdásozni? Kikkel, mert
biztosan többen voltak?
K. F. Ojjoj. Biztos. Akiket elvittem, azok oszt megemlegették.
T. A. Igen?
K. F. Hát ugye, abban az időben még a lányok, ma több részük már
vénasszony. A szomszédban van egy öreg, egy évvel idősebb, mint én, az
mindég emlegeti, hogy a bálba én letettem a kalapom, amint táncoltam,
de a kalapra nem szabad volt rálépni.

Táncalkalmak
T. A. Hol szoktak táncokat rendezni, mulatságokat?
K. F. Amíg a kultúrházunk fel nem épült, addig az iskola.
T. A. Nyáron is?
K. F. Nyáron is.
T. A. Szabadban nem voltak bálok?
K. F. Nem, nem emlékszek rája, hogy lett volna.
T. A. Mikor épült fel a kultúrház, a harmincas években, az első világ-
háború előtt?
K. F. Nem, nem tudom. Talán a magyarok alatt a harmincnyolc-negy-
venes években. …
T. A. Mikor rendeztek táncmulatságot?
K. F. Leginkább csak ünnepi alkalommal, húsvét, karácsony. Húsvét
első napján volt a színdarab, második napján volt az öntözködés, akkor a
cigánybandával végig a falun öntözködni, locsolkodni jártunk. A húsvéti
bál, az majdnem két napos volt, mert másnap délután, estefelé szédelgett
a szegény haza. Karácsonykor szintén az első nap volt az előadás, akkor
is második napján volt a bál.

113
Zenészek
T. A. Hova való zenészek muzsikáltak, ide a faluba valósiak?
K. F. Kálosáról jártak, ezeket úgy hívták, hogy Patkósék.
T. A. Patkósék Kálosáról?
K. F. Már a Molnár család volt, de nekünk ők voltak, nekünk a szegé-
nyebb legényeknek, mert nekünk csak a csárdás kellett. De, ha már fino-
mabb cigányt akartak, akkor járt a Molnár. Voltak itt ilyen finomabb ze-
nészek is. No, de nekünk a szegényebb sorsú legényeknek nem tetszett,
mert nem tudták úgy azt a csárdást húzni, mint a szomszéd falusiak, a
kálosi cigányok. Ezek húzták rendesen.
T. A. Hogy hívták a kálosi cigányokat?
K. F. Molnár család.
T. A. Ki volt a prímás?
K. F. Molnár Béla, de már kihaltak. Ezek voltak, kontrás, bőgős, a
családból volt nekik. Csak a cimbalmosok voltak más.
T. A. Mennyit kellett fizetni egy báli muzsikálásért? Fizettek külön a
zenésznek?
K. F. Fizettünk, fizettünk valamit. Meg aztán, amit kerestek. Még ők,
akkor abban az időben nagyon megörültek, ha odaállt egy legény, akár én,
akár másik: „No, csak húzd el az enyémet!”, s odaadtunk neki tíz koronát.
Annyit ért, mint hogyha most talán százat adok. Mert akkor tíz korona
volt egy napi napszám is, abban az időben, még a múlt republikába21.
T. A. Akkor jól megfizettek egy-egy táncot, ha tíz koronát adtak érte?
K. F. Tíz koronát. Tízet.

Táncrendezés, húzatás
T. A. Ki rendezte a bált? A mulatságot ki szervezte?
K. F. Rendszerint leginkább az énekkar volt. Ebbe voltunk mink is
benne, és az intézkedett felőle. Fizetésük volt valami, de nagyon csekély,
csak éppen hogy. Nem azért. Mert gavallérok voltak a vályi fiatalság,
oszt fizettek nekik. Nem úgy, mint valahol, hogy no huzzad csak, oszt
mikor rákezdte, akkor meg elment, oszt a másik sarokból hallgatta, hogy
melliket húzatta. De itt, aki odaadta neki a tíz koronát, hogy no húzd a
nótám, akkor ő ott is táncolt a cigány előtt, míg azt a nótát húzták.

21 Az első Csehszlovák Köztársaság

114
 T. A. Olyankor, amikor odaállt a cigány elé, és húzatott, akkor táncolt
a többi pár is?
K. F. Olyankor állott oda, amikor megálltak pihenni, a cigány mindig
mondta, hogy használjon, olyan cigányosan, viccesen, hogy „hasfájjon”.
S mikor le akarták tenni a hegedűt, akkor odamentek, és nocsak, nem
pihenünk, huzzad csak ezt, ne! Akkor húzta. Aztán megint a másik.
T. A. Ilyenkor a többiek is táncoltak, vagy csak az az egy pár?
K. F. Hogyne! Persze, táncoltak.
T. A. Táncolhatott mindenki?
K. F. Persze, mindenki.
T. A. Maga is szokott volt húzatni?
K. F. Hát. (nevet egyet)
T. A. Minden bálba?
K. F. Minden bálba.
T. A. Melyik volt az a kedvenc nótája, amelyiket már tudott a zenész
is, hogy mit kell húzni.
K. F. Még akkor nem volt ugyan az a nóta, leginkább ilyen pásztornó-
tákat húzzatunk velük.
T. A. Melyik volt az?
K. F. Ezek voltak, amiket dalikóztam, ezek voltak a jobban felkapott
csárdások.

Zenészfogadás, húzatás
K. F. Hát, Felsővályban volt Rövid úr, nemzetes úrnak hívták, nagy
kövér ember volt. Hát, ő abban az időben akarta, hogy a rimaszécsi ci-
gányt hozzuk el, de mink nem. „Hát, akkor nem szerepelünk, nem játs�-
szuk le a szerepet! Nekünk nem kell a szécsi cigány!” Volt itt egy olyan
pártfogónk, jó erős ember, azt mondja neki, hogy álltál-e már te a cigány
elé, hogy melyiket húzza? Ezek odaállnak, oszt elhúzatják a nótákat, de
még én tégedet nem láttalak, hogy húzattál volna. Azért maradt oszt rá-
jok, hogy patkós cigány. „Húzzál te is patkós csizmát, és járjad a patkós
táncot!” Úgyhogy nekünk lett igazónk.
Aztán mi megbeszéltük, ezek a szegényebb sorsúak, öten-e vagy ha-
tan, no most kiteszőnk a cigányokkal. Mindenki elkészíti a tíz koronát.
Akkor ment az egyik: „Húzod ezt a nótát!” Elhúzta. Akkor ment a másik,
azt is elhúzta. Aztán ment a harmadik, így mentőnk sorba. Még aztán ke-

115
rült közénk más is. Amit titőletek kaptam, az volt száztíz korona, de még
került innen is, onnan is. Nem volt az megtiltva, hogy más ne húzasson,
de mi már csak azért is húzattunk, hogy megmutassuk, hogy ha szegé-
nyek vagyunk is, tudunk mulatni.

Táncillem
Ami a legszebb volt, már ebben a kultúrházban, nem úgy, mint most,
hogy füttyentnek, kiabálnak, ordítoznak. Egy cigányszármazású volt,
megfizette a belépti díjat és ott maradt a bálban is, jó mulatós gyerek
volt, vagy ember. Egyszer szájába tette az ujját, egyet füttyentett, de még
rendezők voltak, meg még olyan fogdmegok. „Ki füttyentett? Ki füttyen-
tett?” Hát, ez a bácsi füttyentett. A rendező odament, az ajtó kifelé nyí-
lott, megtaszította, az meg vitte ki magával az ajtót. „Irány, eredj haza!
A határban füttyöghetsz, de itt a kultúrházban nem fogsz fütyülgetni!”
Kihajintották, aki nem jól viselkedett.
T. A. Ilyen szigorú rend volt?
K. F. Ilyen.
T. A. Verekedések voltak-e a bálban?
K. F. Nem, nem.
T. A. Kimuzsikálás, hogyha nem akart menni a kislány táncolni?
K. F. Az sem.
T. A. Olyan nem volt, hogy nem akart menni a kislány, ha felkérték
táncolni?
K. F. Nem, nem emlékszem rá. Meg nem is volt, mert az is meg volt
beszélve köztünk fiúk közt. Hát voltak csinos lányok, esetleg jobb módú
lányok is, de szegény lányok is, akit említettem, az is ilyen szobalány,
ilyen cselédlány volt, de aki ott volt lány, azon voltunk, hogy mindenki
legalább egyet táncoljon. Nekünk legényeknek ez kötelességünk volt,
hogy minden legénynek kellett egyet táncolni azzal a cselédlánnyal is, a
szegényebb, vagy csúnyább lánnyal is.
T. A. Nem engedték meg, hogyha valaki bálba jött, hogy az egész éjjel
csak szalmát áruljon?
K. F. Nem, nem. Azt nem lehetett mondani, hogy valaki árulta volna
a szénát, de viszont az sem történt meg, hogy kosarat kapott volna a fiú,
az se.
T. A. Ha nagygazdalányt kért fel szegény legény, az is?

116
 K. F. Elment, elment.
T. A. Ha már egyszer odament a bálba?
K. F. Elment, elment az is táncolni.
T. A. Itt nem volt olyan nagy ellentét a szegény meg a gazdag között?
K. F. Nem.
T. A. Kis falu. Úgy mindenki ismert mindenkit.
K. F. Itt olyan gazdagabb lány nem is volt. Felsővályba volt egy, de
amúgy is jó hangja is volt, meg jól is tudott táncolni, ha én hívtam fel,
kértem fel táncolni, énhozzá is eljött. Ha más kérte, akkor azzal is el-
ment, mert ő szerette a jó táncot, meg ha jól megtáncoltatták.

Zenészek
T. A. Itt a faluban volt olyan, hogy saját maguk is zenéltek, citerával,
vagy harmonikával?
K. F. Harmonikával, igen. Volt két hegedűs, meg egy kisbőgő. Egy
kis korcsmahelyiség volt itt. Herényi Béla bácsi, ő valaha Pesten járkált,
ott dolgozott, hazakerült. Ő osztán összeszedett. Kis banda volt. Három
cigánylegény hegedült, már mint magyar banda, de esténként jó volt. Le-
mentőnk, tán még nem is voltam katona, katonaság előtt, tizennyolc-ti-
zenkilenc éves lehettem, hát ugye lementőnk, valamit meg is ittunk, de
már akkor a három bácsi összeállott, muzsikáltak. Kicsiny volt a helyi-
ség, mert ott volt a sarokban egy kis pult nekik, meg az asztal, aminél
ittunk, hát olyan pici hely volt, hogy csak két-három pár tudott táncolni.
De azért erre a szegény muzsikára is csak eldörgölték ottan, táncolgattak.
Ez volt itt a szóralkozás.
T. A. A zenészek közül él még most valaki?
K. F. Már mind az oldalba22 vannak, pihennek.
...
K. F. A Beélik uraságnál, Bielik volt, mert Zólyomból származott,
de itten magyarosította a nevét Beélikre, emez pedig Gocso a másik, a
gramofont, abba az időbe szereztek, kitették az ablakba. Csodálkoztonk,
hogy honnan jön abbúl az a hang, ki dalol ott? No, majd osztán volt
nekik zongorájuk is. Természetesen, mint az úri gyerekeknek. Aztán jött
hozzájuk egy izé, az is Pestről, valami Sárika nevű néni, én még akkor

22 Temetőben

117
fiatal tacskólegény voltam. Hát mentünk lefelé dalikózva, az volt a me-
net rendje, hogy megkezdtük végig a falun, a kastélynál meg fordultunk,
vagy leültünk a kerítésnél, mert ott voltak padok, arra leültünk, és ott
óbégattunk, de sose szólt az úr, hogy ne zavarjuk őket. Ez a Sárika zon-
gorista volt, már nem tudom, hogy melyik nótát daloltuk, ő meg kihajlott
az ablakon, már jöttünk visszafelé, szólt, hogy daloljuk el még egyszer.
Ő már zongorázott benn. Hát, eldaloltuk. Papír volt előtte, gyertyavilág-
nál rajzolgatott, szólt, hogy még egyszer. Hát még egyszer eldaloltuk.
Kétszer daloltuk el neki, mert nem győzte írni. Aztán mondta, hogy vár-
junk még egy kicsit. Leült a zongorához, és elzongorázta azt, amit mi
daloltunk.
T. A. Melyik nóta volt, emlékszik rá?
K. F. Nem, nem tudom már, csak emlékezetes, hogy azt a falusi nótát
kottázta le, mert ő lekottázta a hangok után, ahogy mi daloltunk, és el-
zongorázta.
T. A. A falusi zenészek csak a kocsmában muzsikáltak, vagy másutt
is?
K. F. Nem mentek ők sehova sem, csak ott muzsikáltak.

Kukoricafosztó
T. A. Olyan nem volt, hogy a kukoricafosztáskor zene játszott?
K. F. Nem, csak az a harmonikás. Ez volt velőnk.
T. A. Azt hogy hívták? Hogy hívták a harmonikást?
K. F. Kovács István.
T. A. Ő még él?
K. F. Nem, ő is meghalt szegény. Ez kísérgetett a fosztóba a falu közt
bennünket a harmonikával. Ha vége lett a fosztásnak, már akkor seper-
tőnk, pucoltónk mindent. Már akkor rázendítette. A fosztás után még
egyet táncoltónk is.
T. A. Sokáig táncoltak a fosztás után?
K. F. Valamikor tíz-tizenegyig, amikor hamarabb lett fosztva, ha ké-
sőbb, akkor volt úgy, hogy éjfél után jöttünk el. Pláne, ha olyan hely volt,
már akkor itt is kezdték felkapni, hogy pálinka is került, az embernek
kezdett a füle melegedni, sütemény, meg pogácsa előkerült a jónépnek.
T. A. Ez volt a fosztásért a fizetés? Megkínálták a fosztókat?
K. F. Meg.

118
 T. A. Itt is az volt a szokás, hogy házról-házra jártak?
K. F. Igen, bandástól.
T. A. A gazda már szól olyankor, hogy estére gyertek hozzánk?
K. F. Nem kellett, de valamelyik szólt. Nem kellett, mert azt már látta
az ember, hogy most Pesta bácsi tört. Pláne, ha egy fiú cimbora volt,
vagy nagylány volt, oda aztán rohant a jónép. Elmúlott az is. Elmúlott.
Szép volt, szép volt a fiatalság. Akkor még se rádió, se televízió nem
volt.
T. A. Szüretnél ott volt?
K. F. A szüret az csak olyan szegényes volt. Ott nem nagyon dalliká-
zott23 senki sem.

Dalolás, hangszerek (261–262.)

(A Kiskálosi fenyves erdő a tanyám eléneklése után)
P. Gy. Ezt használták legénykorukban is?
K. F. Hogyne. Hát ez olyan pásztornóta, vót aki tudja, mer abba az
időbe juhászok, kondások ugye a fiatalság együtt vótunk oszt együtt dal-
likóztunk. Hol juhásznótát, hol parasztnótát. Mikor mi jött sorra.
P. Gy. Volt idő, mikor Feri bácsi is pásztorkodott?
K. F. Na, én nem.
P. Gy. Milyen alkalmakkor találkozott pásztoremberekkel?
K. F. Ha minden este. Akkorba nem vót rádió, nem vót televízió, beal-
konyodott, akkor megszólat egy harmonika, ugye itt a faluba, akkor az-
tán a juhászfiú, a kondásfiú, a parasztfiú, vagy jobban mondva zsellérfiú,
mer parasztfiú, aki vót egy-kettő, azok nem jöttek, na ezek a zsellérfiúk,
cselédlegények összejöttőnk, aztán így jött sorba, így a nótákat mondtuk
együtt.
P. Gy. Csak harmonika volt, vagy volt furulya is?
K. F. Semmi nem vót, csak harmonika. Ja, meg vót még egy klanéta.
Klánétásonk is vót.
T. A. Ki volt a klánétás?
K. F. Meghalt. Szomszéd faluba Miklós Pali. Juhászfiú vót.

23 Dalolt, énekelt
119
Medvetánc (263.)
K. F. … valamikor játszottuk így e fiúk hárman összeáttunk. Közepibe
vót egy, az „Pozabucski, pozami, de megcsípott valami” 24 … tartottuk a
kezünket ha, vagy ezen az ódalon, hogy honnan vártuk az ütést. Ő ütött
rendesen ide, de nekünk meg le kellett ütni a kalapját.
P. Gy. Miért hívták medvetáncnak?
K. F. Mer úgy nézett ki az egész. ... Le kellett ütni a kalapját. Ak-
kor cserélődött a játék. Hát ilyenekkel… nem néztük a televíziót, nem
hallgattuk a rádiót ... Csak három legény kell hozzá. ... Legényemberek.
Ugye csak ezek játszottuk.

24 A magyar-szlovák nyelvhatáron énekelt, a medvetáncot kísérő dal szövege.

120
10. Beszélgetés Jokman Bélával
Gömörmihályfalva, 1990. október 3.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.)
Adatközlők: Jokman Béla (J. B.), született 1925. augusztus 16-án
Gömörmihályfalván

Eszközös táncok, pásztorok (270–271.)

J. B. Hát, ugye annak idején, ugye nagyon mulatságba mindenhogy
ezek a pásztoremberek ugye botot forgattak minden, az ólmos botokat
meg mi a fenét ugye, és úgy az övék vót a mulatság, minden. Én külön-
ben is, hogy engem nagyon szerettek, mer én is olyan víg kedélyű vótam,
és mindig közöttük vótam. Nagyobb részbe. Mindig ott vótam velük.
P. Gy. A mulatságokban tanulta meg ezeket a nótákat?
J. B. Hát a mulatságokba is nagyon sokat tanultam, mer nagyon sok
jó emberem vót nekem. Ugye mindenki. Énnekem ugye haragosom sose
vót. Én má ugye fiatal gyerekkoromba mint kovácssegéd inas vótam,
már én közöttük vótam az idősebbek, emberek közt, vagy legények közt.
Engem ugye nagyon szerettek mer ugye, mindig ott vótam velük. Min-
dig ott vótam, vagy lagziba kellett menni ezekkel. Vótam nagyon sokat
pásztorlagzikba is ugye, ezekkel a Gyömbérékkel meg Maksáékkal meg
minden szanaszét ittend e. Ezek a juhászlagzik azokkal ők nagyon, na-
gyon olyan, olyan víg kedély ... mindig csak olyan pásztorosan mulattak.
Nem úgy mind ugye máma, ugye már máma nincs talán az a lehetőség
se ugye, mer hát teljesen megváltozott minden. Hogy osztán majd ezután
a fiatalja hogy lesz, mint lesz ugye, azt nem tudjuk megmondani előre.

121
11. Beszélgetés Jokman Lászlóval
Gömörmihályfalva, 1990. október 3.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.), Takács András (T. A.)
Adatközlők: Jokman László (J. L.), született 1923. szeptember
12-én Otrokocson

T. A. Mikor tetszett születni?

J. L. 1923. szeptember 12-én, Otrokocson.
T. A. Mióta tetszik itt Gömörmihályfalán lakni?
J. L. Két éves koromtól már itt laktam.
T. A. Akkor lényegében itt élte le az egész életét?
J. L. Itt, itt.

Táncok
T. A. Tessék mondani legény korában hogyan szórakoztak itt a fiata-
lok?
J. L. Amikor én legény voltam, az teljesen más, mint mostan. Akkor
mi eljártonk messze a bálokba. Messze, nagyon messze.
T. A. Nagyon szeretett táncolni?
J. L. Szerettem.
T. A. Milyen táncok voltak itt a divatos táncok?
J. L. Még akkor voltak ezek a csárdások, tangók, fox, meg ez az an-
golkeringő.
T. A. A csárdások közül milyen csárdások voltak?
J. L. Hát itt volt többfajta csárdás, de én azt nem nagyon szerettem, a
csárdásokat.
T. A. Nem szerette a csárdásokat, de tudta. Milyen csárdások voltak?
Hogy hívták azokat a csárdásokat?
J. L. Hát, ezt már én nem tudom megmondani, hogy ezeket hogy hív-
ták.
T. A. Csak úgy, hogy csárdás?
J. L. Csak úgy, hogy csárdás.
T. A. Volt lassú és gyors része?
J. L. Volt, igen. Lassú is, gyors is.

122
 T. A. És nem táncolta a csárdást?
J. L. Dehogynem. Táncoltam, ugye.
T. A. Azt mondják a környéken, hogy maga nagyon jó táncos volt.
J. L. Az öcsém, a Béla.
T. A. Őt is valaki faggatja közülünk.
J. L. Ő szerette, mondom. Ő szerette nagyon ezeket a csárdásokat.
T. A. Arra emlékszik, hogy milyen dallamra mentek ezek a csárdások?
J. L. Sokféle nótákra ment ez.
T. A. Jusson egy eszébe, ha eszébe jut.
J. L. Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta. Erre is ment.
T. A. Csak úgy halkan kéne elénekelni.
J. L. Jaj, azt tőlem ne tessék, én nem tudok énekelni! Azt tőlem ne
tessék kérni!

Férfiszóló
T. A. Tessék mondani olyasmit is látott a bálakban vagy lakodalmak-
ban, hogy a férfiak összeálltak, és csak úgy magukban táncoltak?
J. L. Voltak olyanok is, voltak.
T. A. És azt hol látta?
J. L. Több helyen volt így. A nők pihentek, a férfiaknak meg már jobb
kedvük volt, akkor így összeálltak négy-hat-nyolcan, aztán így körben
táncoltak.
T. A. Abba beállt maga is?
J. L. Abba beállottam én is.
T. A. Olyasmi is volt, hogy a férfi egyedül táncolt?
J. L. Még az is megvolt. De nálunk az már nagyon ritkán, még inkább
a szlovák lakodalmakban, ottan jobban megvolt.
T. A. Amikor a férfiak körben álltak, akkor csak nótáztak vagy táncol-
tak is?
J. L. Nótáztak is, táncoltak is, meg a cigány is húzta. Még akkor csak
cigányzene volt. Nem volt az a mostani zene. Cigányzene volt mind.
T. A. És arra sem emlékszik, hogy akkor mit húzott?
J. L. Hát, azt már nem tudom megmondani.
T. A. És arra emlékszik, hogy akkor mit táncoltak? Elengedte a kör
egymást, vagy csak úgy állandóan körbe lépegettek?
J. L. Állandóan, állandóan.

123
 T. A. Volt olyan, hogy néha csapásoltak, oda-odacsaptak a csizma-
szárra?
J. L. Itt nálunk nem volt olyan itten a magyaroknál.
T. A. Itt a magyaroknál nem volt?
J. L. Itt nem volt.

Körcsárdás, táncalkalmak
J. L. Volt igaz-e, hogy körbe? Volt úgy is, hogy egy lány, egy fiú, s
mikor a kör megszakadt, akkor mindenki a párját vitte, és úgy folytatta
tovább?
T. A. A körbetáncoláskor, csárdást táncoltak körben?
J. L. Csárdást, csárdást.
T. A. Csárdást táncoltak, egy nagy kört alkottak, és megint párokra
szakadtak, és úgy?
J. L. Megint párokra. Volt olyan kör, melyen belül még két-három pár
is táncolt, még bent a körben is.
T. A. És ez a véletlen dolga volt, hogy ki táncolt a körben, vagy azt
meghatározták?
J. L. Nem lett az meghatározva. Megvolt a kör, akkor még körkívül is
táncoltak, elengedték egymást a pár mellett, és a kintieket betették a kör-
be, bekanyarodott a körbe. Ez rendes szokás volt. Szépek voltak akkor, a
lakodalom meg a mulatságok is nagyon szépek voltak. Itt nálunk, ebben a
kis faluban, hát mi falu ez, itt volt egy öreg Hubóról került ide, Hubai Pali
bácsinak hívták. Nálunk a csűrben így nyárban minden szombaton, vasár-
nap úgy éjfélig. Két-három muzsika, meg egy bőgős, csak innen a faluból.

Zenészek, táncalkalmak
T. A. Ki volt a muzsikás?
J. L. Óvári Géza, meg az a Hubai Pali bácsi. A bőgős vagy a brűgős25 a
Bodor Zsiga bácsi, Zahoranszky Laci bácsi. Hát, nem olyan banda volt,
de mégis ezek a fiatalok még a tanyákról is bejártak. A szlovákok.
T. A. És szedtek belépőt is?
J. L. Semmit, itt csak úgy ment.
T. A. A zenekar is csak úgy muzsikált?

25 Bőgős

124
 J. L. A zenekar is.
T. A. A legények vittek nekik valami innivalót?
J. L. Semmit. Akkor még nem volt az az ivászat, mint most. Nem volt
ott semmi.
T. A. Bort is termeltek ezen a vidéken?
J. L. Nem, nem nagyon. Itt csak a, itt volt olyan két uraságféle a Go-
csoék és Beélikék, azoknak volt csak.
T. A. Magángazdáknak nem volt?
J. L. Itt bor nem volt egyáltalán. Kisüsti az volt, mert volt szeszfőzde
Felsővályban, de bor az nem volt. Ez a kisüsti ez volt, de nem nagyon
vitték a pálinkát.
T. A. A csűr alatt mikor kezdődtek ezek a…
J. L. Neki is volt marhája, és amikor elvégzett vele, nyárban is öt-hat
órakor. Pali bácsi kiült a hídra, és magában cincogtatta a hegedűjét, ak-
kor már meghallottuk egymást, és mentünk. Mondom még két óráig-éj-
félig is jártuk. Ottan a szérő26 alatt. Az nem volt bezárva. A szeker csak
úgy beállott, s a takarmányt úgy hányták le róla. Nagy placc volt. Tetszik
ismerni, hogy a…
T. A. Bezárták a kapuját. Nem volt kapu sem. Az nyitott volt. Körül
be volt csinálva, de elől nyitott volt. Volt az nyolc méter széles is, bizony
volt, osztán elől nem volt semmi.

Táncok
T. A. Milyen táncokat táncoltak?
J. L. Ott is ez a csárdás, polka, keringő, hát tudtak mindent muzsikálni.
T. A. A polkának csak az volt a neve, hogy polka? Nem volt olyan,
hogy suszterpolka, vagy hopszpolka, csehpolka?
J. L. Nem, csak polka, meg ez a keringő, akkor úgy mondtuk, hogy
angolkeringő.
T. A. Volt keringő, és volt angolkeringő?
J. L. Volt az angolkeringő, meg a tangó, de ennek sem volt hogy meg
lett volna nevezve, hogy milyen csak tangó.
T. A. És itt is előfordult, hogy a legények közül, akik tudtak jobban

26 Szérű

125
táncolni, és szerették magukat mutogatni, hogy szólóban táncoltak vol-
na, verbunkot, egyedül, szólóba?
J. L. Nem nagyon, nem.
Táncviselet, táncillem
T. A. A vasárnap délutáni szórakozásra hogyan öltöztek fel? Rende-
sen, ünnepiesen, mint vasárnap?
J. L. Igen, abba. A legények abba, még akkor nem volt az, hogy így
öltözz meg úgy öltözz. A lányok is abba a ruhába mentek. Nem éppen
abban, volt aki más ruhát vett, de többnyire abba a ruhába.
T. A. A szülők nem szóltak semmit, hogy elment, és olyan sokáig tar-
tott?
J. L. Nem, tudtak róla.
T. A. Ha akart, oda ment a szülő is?
J. L. Odamehetett a szülő is, de nem nagyon jártak. El-eljöttek úgy
megnézni. Megnézték egy kicsikét, aztán mentek haza.

Zenészek
T. A. Ha ilyen sokáig tartott, olyan nem volt, hogy a zenészek enni
hazamentek?
J. L. Nem, nem.
T. A. Nem is kellett nekik ennivalót vinni?
J. L. Nem, nem, egyáltalán nem. Teljesen ellenszolgáltatás nélkül mu-
zsikálta. Nekik nem kellett semmi az égvilágon. Ők húzták volna akár
reggelig is. Különösen az Óvári Géza bácsi. Ő volt a prímás. Ő tud is
cimbalmozni, prímást, mindent.
T. A. Az Óvári Géza bácsi él még most is?
J. L. Él, él. … Ő járt a felsővályi bandába, a Bandesz bandába is. Ő
járt cimbalmozni, de most már nem jár. Ő cimbalmozott is, de nekünk
ebben a szérő alatti, mert úgy hívtuk, hogy szérő, mert ugye cimbalom
nem volt, csak hegedű. Volt két prímás is, meg egy brácsos, mikor hogy,
mikor mennyi volt, nekünk az is elég volt.
T. A. Ha kettő volt, kettő, ha tíz…
J. L. Tíz nem volt, öt volt talán a legtöbb. Nagyon-nagyon jó volt.

126
Táncillem, táncalkalmak
T. A. Erre a csendőrök nem mondtak semmit? Odamentek néha meg-
nézni?
J. L. Nem emlékszem arra, hogy egyszer is jöttek volna. Nem nagyon
jártak itt akkor csendőrök.
T. A. Rendesen viselte magát a fiatalság, nem volt miért?
J. L. Itt nem volt semmi.
T. A. Verekedések?
J. L. Még a mulatságokon sem, pedig sok bál volt. Alsóvályban is,
vagy Felsővályban jobban. Kálósán. Mi eljártunk még a más vidékre is,
Csoltóra, Hubóra.
T. A. Csoltóra is elmentek bálba?
J. L. El, el.
T. A. Lekenyébe nem?
J. L. Lekenyébe is. Mondom itt az egész vidéket bejártuk. Meg Lőkös-
háza, meg az egész környéket bejártuk itt fiatalok, csak úgy kis bicikli-
ken. Némely biciklin még ketten is mentünk, egymást vittük…
T. A. A faluban mióta van kultúrház?
J. L. No, ezerkilencszáz… ötvenhatba volt Magyarországon a forra-
dalom, no akkor, akkor építettük, körülbelül ötvenhét-ötvennyolcban lett
átadva.
T. A. Előtte hol voltak a mulatságok?
J. L. Előtte itt nem volt semmi, illetve az alatt a szérő alatt.
T. A. De azt mondta, hogy rendszeresen rendeztek bálokat?
J. L. Bálokat rendeztek Kálosán is, meg Felsővályban. Itt már csak
azóta, hogy a kultúrház megvan. Azóta volt itt is bál.
T. A. Iskolában nem?
J. L. Iskola az csak egy kicsike volt.
T. A. Színdarabokat sem játszottak a faluban?
J. L. Színdarabokat sem. Már azután volt, amikor már a kultúrház
megalakult. Azután jöttek több helyről is. Gömörből is voltak színdara-
bot előadni.
T. A. Farsangi bálokat is valahol másütt rendezték?
J. L. Másütt, másütt.
T. A. Akkor maguk csak szórakozni mentek, és nem maguk rendezték?
J. L. Akkor csak ilyen kis murinak hívtuk. Azok voltak. Bálok. Hát

127
volt bál húsvétra, karácsonyra, farsangra, meg többször is, így nyárba is
volt, de az már Nagyvályba, de mi leginkább Vályba jártunk. Kálosára
nem annyira. Csak Felsővályba, mert Alsóvályban sem volt kultúrház.

Húsvét
T. A. A húsvét hogyan zajlott itt?
J. L. Húsvét abban az időben, ötvenben, negyvenöt-negyvenhéttől, a
háború utántól, akkor már nagy öntözködés volt itt is.
T. A. És a szülei, azok hogy mondták, hogy hogyan volt az ő idejükben?
J. L. Akkor még ők úgy beszélték, hogy ezt a piros tojást festegették.
Még most is festettek, de már nagyon keveset. Itt húsvét első napján a
templomba, meg áldozás is ment. Hétfőn, másodnapján meg aztán ment
az öntözködés. Reggeltől estig, úgy tíz óráig.
T. A. Hogyan öntözködtek? Kölnivel, vagy?
J. L. Kölnivel is, igaz-e. Meg a lányokat kivittük a kúthoz is, ha jó idő
volt, vederrel.
T. A. Hányan jártak egy csapatba? Bandában jártak a legények?
J. L. Bandában. Utána meg az egész falu legénysége ment együtt.
T. A. Aztán összetalálkoztak?
J. L. Igen.
T. A. Ha megöntözték a lányt, utána mi következett?
J. L. Utána következett a behívás. Ott aztán pálinkát, mindent, süte-
ményt, sonka, tojás, azt. Meg aztán tormát is csináltak a sonkához.
T. A. Utána délután volt valami bál, vagy elmentek valahova bálba?
J. L. Volt. Bál is volt mindig. Húsvétkor mindig volt bál.
T. A. Vagy, ha itthon nem, akkor elmentek a szomszéd faluba?
J. L. Itthon nem, de a bál legtöbbet a húsvét első napján volt.
T. A. Nem másodnapján?
J. L. Nem másodnapján, mert már gyöttünk haza sokszor Vályból, és a
nőket, akiket úgy ismertünk már Felsővályban, Alsóvályban már a bálba
ott kezdtük az öntözködést. Le se feküdtünk.
T. A. Értem. És a zenekart nem vitték magukkal?
J. L. A zenekart azt nem. Az nem a mienk volt. A zenekar ott Vályban
működött feszt27.

27 Folyamatosan

128
 T. A. Úgy értve, hogy a legények fogtak egy szál zenészt, vagy a zene-
kart, és vitték magukkal öntözködni?
J. L. A zenekar, amely a bálba muzsikált, az nem ment haza, csak ked-
den, vagy szerdán.
T. A. Akkor hétfőn még húzta tovább?
J. L. Hétfőn még Felsővályban házról-házra ment a banda, úgy, aho-
gyan tetszik mondani, ahogyan összefogtak a legények. Mondom, néha
még kedden is volt a mulatás.
T. A. Most is öntözködnek még a legények?
J. L. Most már nem nagyon. Így a komaasszonyt megöntik, de a le-
gények. Elmennek, de nem úgy, mint valamikor. Még azok elmennek,
igaz-e.

Pünkösd
T. A. Pünkösdre volt valami különösebb szórakozás, vagy szokás?
J. L. Csak bál, csak bál. Meg volt úgy, ha jó idő volt, hogy sétáltunk a
töltésen lányokkal fiúk, volt a dallás.
T. A. Pünkösdkor már lehetett a szérő alatt is?
J. L. Mondom volt. Amikor már lehetett a szérő alatt is, akkor amíg
csak hideg nem volt, minden szombat, vasárnap [táncoltunk].
T. A. Akkor az jó bálterem volt?
J. L. Jó.

129
12. Beszélgetés Jokman Lászlónéval
Gömörmihályfalva, 1990. október 4.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.), Takács András (T. A.)
Adatközlők: Jokman Lászlóné Forgon Ida (J. L.-né), született 1932.
március 30-án Gömörmihályfalván (Mihályfala)

Dalolás (264–265.)
P. Gy. Az édesapja citerázott, cimbalmozott?
J. L.-né. Igen, igen.
P. Gy. Hogy tanította otthon dalolni?
J. L.-né. Dallikózott. Otthon. Igen. Dallikózott. Hát úgy, ezt a kuko-
ricamorzsolás közbe. Morzsoltuk a kukoricát, szétszóródott, akkor ne-
künk kellett úgy összöszedegetni, összökapdosgatni. Akkor közbe dal-
olgattunk, dicsérgetett, ha gyorsan szedtük kukoricát így-úgy. Azután ez
a dalolgatott na, nekünk a gyerekeknek. Meg ... jártak oda a faluból, mi-
velhogy citerázgatott, cimbalmozgatott, hegedült is. Hegedült is! Jártak
oda a faluból. Ahogy mondtam is, az a itt lakik a szomszédba, amelyikről
a dal is van, hogy „Nem láttad-e Pistát valamerre”. Az má jó nagyfiú
vót, má tizenhét évvel idősebb mind én, akkor már ő huszonegy éves
vót, mikor én olyan négy-öt éves vótam. Tetszik tudni. Az is odajárt, de
sokan, sokan a fél falu együvé jártak. Aztán zenéltek, muzsikáltak, én
meg táncoltam, meg hallgattam, meg daloltam, mondtam velek. Onnan
nagyon sokat tanultam, de ami akkor vót járatos az utána háborús időkbe,
akkor meg nemigen vót kedve a népnek, hogy ki tudja milyen dalokat, de
ezt a háborús dalokat, ezeket a katonanótákat, ezeket mindig hallottam
tőlök. Sokat ... Tízéves vótam, amikor hát má kitört akkor a háború, per-
sze. Negyvenkettőbe má, na nem itten, má javába folyt. Hát, persze nem
vót a gyerekeknek lábbeli, igaz-e. Tetszik tudni, hogy vót. Különösen a
szegényebb kisebb parasztoknak, szegényebbeknek … Hát a nagyanyám
levette a padlásból egy jó nagy csizsmát. Mer olyan nagylábú gyerek
vótam, de a lábam szára vékony vót. Szta nagyapámnak vót egy tiszti
szárú csizmája, osztán azt mondta, hogy: „No, jányom, aszongya, majd
leveszem a csizmát, jó lesz má az a te lábadra. Nagyapádnak nem jó
me cuktílusra csinátatta ... Szűkre, paszentosra, na így”. Hát úgy is vót.
Na, Felsővályba jártunk iskolába gyalog. Most míg felértünk, hazaér-

130
tünk, az ment, a nóta. Mert má este, délutánra jártunk, este, este má sötét
vót, különösen télen. Nagy hóba, rossz út, sáros idő, minden. Hát fétünk,
persze mer itten van az a, kociknak28 hívják. Hát azt mondták, hogy az
boszorkányok vannak. ... Fétünk a gyerekek, hát elkezdtünk dalolni, de
én vótam a vezér a nótázásba estefele. Hát, mind e amit otthon hallottam,
persze hát csak az ment. …

Csárdás, nóták (266–267.)

J. L.-né. Kispej lovam csárda előtt. (csárdás tempóban is)
P. Gy. Nemcsak mulató nóta volt?
J. L.-né. Nemcsak mulató. Gyorsan ... Táncótunk rá százegyig. Még
felvágva is húzta a cigány.
P. Gy. Felvágva?
J. L.-né. Felvágva. (mutatja nanázva) Még jobb, még gyorsabban. Tet-
szik tudni? (mutatja tovább) Így ... Utója fele má elhúzta vagy kétszer-há-
romszor, vagy nem tudom én hányszor, azután egyszer, aztán felvágva,
akkor még gyorsabban kellett táncolni a csárdást. Az vót a felvágva. De
minden nótát lehetett felvágva. ... Már szünetelőtt ... igen. Má ezután a
szünet következett, mikor má felvágva húzta a cigány. ... Mikor köztök
vótam, akkor is így vót. Ők csak Felsővály. Há Felsővályba vagy-e csak.
P. Gy. Csak nem vesztek össze?
J. L.-né. Á, soha. Nem szótam érte, soha. ... Őköztök vótam, hát az ő
érdemek vót az ... ott működött a Csemadok. Hát és csak mind vendégé-
nekes vótam. Vendégénekes.
P. Gy. Régen, leánykorában?
J. L.-né. Neem. Nem. Hát lánykoromba nem vótam úgy velek. Köztök.
Állandóan, csak mink daloltuk a magunkét, ők meg megint a magukét. ...
(Itt: Elveszett a lovam citrusfaerdőbe... lassú majd tempo giusto)
P. Gy. Mi volt a különbség a kettő között?
J. L.-né. Amikor így mulattak az asztalnál. Akkor húzatták a legények
vagy fiatalemberek. Odamentek a cigányhoz, vagy a cigány odagyött az
asztalhoz, asztán ezt parancsolta, fizetett a cigánnak. Azután ezt paran-
csolta, hogy húzza. Mikor aztán eldalolták így valahogy, ilyen mulató-
san, lassan, akkor ha parancsolta a legény akkor gyorsan is.

28 (gyermek) ijesztő, boszorkány

131
Menyasszonytánc (268–269.)
(Szarvaskőódalba legel egy bakkecske… nóta után)
P. Gy. Lakodalomban mi volt az a nóta?
J. L.-né. Ez, mikor táncoltatták a menyasszont.
P. Gy. Éjfélkor?
J. L.-né. Éjfélkor. Akkor, akkor, de daloltuk akkor is, mikor hát, mikor
mentünk a templomba. Vagy már előtte is, már így a beköszönés előtt is.
Hát, amikor sorra kerűt ilyen valami. Lakzis nóta. ... Akkor az megparan-
csolja, hogy melyiket húzza ...
P. Gy. Ezzel kezdik, utána aztán a cigány vált nótát?
J. L.-né. Ez a legismertebb nóta, azt is szokták, hogy: Szivárványos az
ég alja. De azt nem tudom olyan jól, csak amikor muzsikálja a cigány,
akkor tudom.
P. Gy. Azt is éjfélkor szokták?
J. L.-né. Azt is, azt is. Közbe a vőfély meg-megállítja a zenekart. Hogy
állj meg, mer még mond valamit. Azután isznak ... Iszik a menyasszon�-
nyal, iszik a vőlegénnyel, azután harmadszor is iszik. Az is benne van
a versbe, hogy háromszor iszik a magyar. Akkor háromszor kell inni,
mikor ilyen magyar lakzi van. Magyaroknál van a lakzi. Háromszor kell
a poharat üríteni. Így mondja a vőfély valahogy. Azután már sokszor kel-
lene üríteni meg sok ... személlyel kellene neki inni, annak a vőfélynek,
akkor az utóján má azt mondja, hogy midnyájokkal inni nem tudok, min-
denki helyébe iszik a menyasszony. Akkor aztán a menyasszonnyal koc-
cint, aki má fiatalasszonnak van őtözve. Akkor megisszák, akkor aztán:
Elmennék én tenálatok egy este... meg tudom is én melyiket, ilyeneket is
dalolgatnak, vagy mondja a zenekarnak: Felszántatom, felszántatom…

132
13. Beszélgetés Bodon Lajossal
Gömörmihályfalva, 1990. október 5.
Gyűjtő: Pálfy Gyula (P. Gy.), Takács András (T. A.)
Adatközlők: Bodon Lajos (B. L.), született 1893. szeptember
14-én Gömörmihályfalva (Mihályfala)

Táncok (272.)
T. A. Táncolta a vasvári verbunkot?
B. L. Nem. Nem nagyon táncoltam, mer annak fortélyai van. Nem
mondhatom. Mer én tánciskolába, mondom, jártónk mindenféle, ezt a
táncokat. A francia négyest is, de azt se nagyon gyakoroltuk, mer az, ah-
hoz négynek kell össze... Valcert, mazurkát, polkát, sebes polkát, ezeket
min[d] tanútuk.
T. A. A vasvári csárdást nem tanították?
B. L. Nem, hát az, annak fortélya, hogy elhagyja egymást, megént
össze, megin, megin. De hát én avval nem foglalkoztam.
T. A. Szeretett fiatalkorában táncolni?
B. L. Nagyon. Nagyon. Nagyon szerettem.

Társasélet, színjátszás
B. L. Valamikor, valamikor, me, lagzi alkalmába is, me ugye nagy
lagzik vótak, me annak hítuk a lakodalmat úgy-e, azelőtt. Hát, milyen
este elkezdte a vendég, vagy a legény há reggelig. Sose felejtem e meg ...
Vályba ne az első előadás vót A falu rossza. Avvót az A falu rossza. Hát,
osztán mink is felmentünk oda, az idevalók, vótónk is többen, hát olyan
hideg lett ... szombat első napján, hogy a nadrág kopogott rajtónk. Me
gyalog mentőnk, nem vót ... traktor vagy autó. Hát.
P. Gy. Ez karácsonykor volt?
B. L. Újesztendő, óesztendő utósó éccakáján. Hát ezelőtt is, tudja az
Isten mé, jobban is múlattak min most. Most nem ér rá senki, én nem
tudom hogy mé? … Vasárnap, pedig nem vót ilyen utca, mer sáros falu
vót ez is. Aztán vasárnap vót így má délután, itt is, ott is összejött a nép,
mos meg nincs senki se. Hogy mé olyan irigy lett a nép, egymásra, mé.
De szeretném tudni. Templomba is elmentőnk minden vasárnap.

133
134
 Megjegyzések az 1990-es
Vály-völgyi néptánckutatásról

A 26 évvel ezelőtt a gömöri Vály-völgybe érkező táncgyűjtők legfonto-

sabb célja a hagyományos tánckultúra még felidézhető régi emlékeinek
felkutatása volt. Igyekeztek minél több idős adatközlővel beszélgetni,
interjúkat készíteni a falvak „tánchagyományáról”, illetve mozgóképen
rögzíteni a táncolni még tudó idős korosztály hagyományos táncait.
Az interjúzás során a völgy falvaiban élő, az ekkori legidősebb ge-
nerációhoz tartozókat kerestek meg. Legöregebb adatközlőjük 1893-as,
legfiatalabb 1932-es születésű volt, a többiek mind az 1910-es, 20-as
években születtek. A Vály völgyének négy falujában (Gömörmihályfal-
va, Felsővály, Alsóvály, Kisgergelyfalva) 14 idős emberrel folytattak be-
szélgetést elsősorban fiatalkori táncos emlékeikről kérdezve őket. A tán-
cokkal foglalkozó gyűjtők, Pálfy Gyula és Takács András az interjúk egy
részét külön készítették, máskor együtt látogatták meg a jó adatközlőnek
ígérkező idős embereket. Ők valamikori jó táncos, jó mesélő hírében
álló, vagy helyben ismert, „tekintélyes” emberek voltak, illetve ezek ro-
konságához tartoztak. A beszélgetőpartnerek a gyűjtő, Takács András is-
merősei közül kerültek ki, máskor a helyi szervező, a Csemadok felsővá-
lyi szervezetének vezetője, Lőkös Jánosné Nagy Aranka ajánlotta őket.
A helybeliek maguk is megneveztek további megkérdezhető időseket. A
Vály-völgyi falvakban végzett gyűjtés tulajdonképpen tájékozódó gyűj-
tés volt. Pálfy Gyula a beszélgetések során (félig strukturált interjúkban)
a tánctanulásról, a táncalkalmakról, ezek szervezéséről, a zenészekről,
a táncillemről, illetve a helyi táncokról kérdezte az adatközlőket. A be-
szélgetések sokféle témát érintettek, pár hosszabb, részletekbe menő, il-
letve néhány részletben elmerülő beszélgetés mellett, számos rövidebb,
néhány kérdést érintő interjút találunk. Pálfy ebben az időben megjelent
átfogó, a hagyományos táncokra és táncéletre vonatkozó gyűjtési útmu-
tatójának szellemében készített, részletes, a táncélet minden területét
módszeresen feltérképező interjúkkal itt nem számolhatunk. Konkrétan
a táncokra vonatkozóan ritkábban kérdezett, inkább azok kulturális kör-
nyezetével (az úgynevezett táncélettel) kapcsolatos kérdések merültek
135
fel. Takács András szabadabb beszélgetésekben a helyi hagyományos
táncokról (vasvári, csárdás), ezek kísérődallamairól, táncalkalmakkal
kapcsolatban (pl. ünnepi bálok), valamint általában az év ünnepeinek
(karácsony, farsang, húsvét) szokásairól, továbbá fiatalkoruk társadalmi
életéről kérdezte a falusiakat.
A gyűjtői szándék, és ezzel összefüggésben a mesélők szándéka is a
múlt felidézése volt. Elsősorban az idős emberek fiatal kora, a két világ-
háború közötti időszak, illetve a második világháború utáni évek jelen-
tek meg a visszaemlékezésekben főként a tánctanulás gyakorlatával és a
táncalkalmakkal. A kérdések legtöbbször általános vonásokra, általános
gyakorlatokra irányultak, a vonatkozási időt az adatközlők korából tud-
juk kikövetkeztetni, illetve néhány esetben a gyűjtők is rákérdeztek. A
beszélgetések számos fontos tanulsággal szolgálnak. A tánctanulásról,
ahogy erről Pálfy táncéletről szóló fejezetében is olvashatunk, talán leg-
fontosabb megjegyeznünk, hogy a hagyományos formák, az idősebbek-
től, testvérektől, barátoktól tanulás mellett, már a legidősebbek visszaem-
lékezéseiben is megjelenik az intézményes tánctanulás, a tanfolyamszerű
tánctanítás, a divatos táncokat terjesztő helyi tanárok és a környéket járó,
ismert táncmesterek. A táncillem területén is a polgári illemet követő
(ekkor a tánciskolákban terjesztett) formákról meséltek, ugyanakkor a
gyűjtők kérdésére még fel tudták idézni a kimuzsikáltatás, a felkérést
visszautasító lány táncalkalomról történő elküldésének szokását. A tánc-
alkalmak között alig esik szó a rendszeres hétvégi, vasárnapi táncalkal-
makról, annál többet tudunk meg a helyi népi színjátszók által szervezett,
helyben rendszeresen megrendezett, színdarabok bemutatóihoz kapcso-
lódó bálokról. A korán polgárosodó tánc-, és általában kulturális élet
fontos eseményeit jelentették ezek az előadások. A táncalkalmak között
ezek mellett elsősorban az év nagy egyházi ünnepeihez kapcsolódó bá-
lok (karácsony, húsvét, pünkösd) és a farsangi bál, a lakodalom, illetve
a kukoricafosztás jelennek meg. Érintették a beszélgetések a zenei élet
néhány területét (zenészek, zenekarok, zenetanulás, hangszerek, táncok-
hoz kapcsolódó dallamok). Különösen a helyi parasztprímással folytatott
(Agócs Gergely, Pálfy Gyula és Takács András által közösen készített)
beszélgetés tér ki a zenetanulás, illetve a zenei élet más területeire. A
korabeli tánckészletre vonatkozóan is izgalmas tanulságokkal szolgál-
nak az interjúk. A beszélgetések tükrében egyértelműnek tűnik, és persze
ez eddigi ismereteink szerint nem is meglepő, hogy a csárdás a korszak
136
egyik meghatározó, általánosan használt tánca. Ahogy Pálfy is írja, ez
két részes, melynek külön nevei nem fordultak ugyan elő, ugyanakkor a
tempó gyorsulása és a lassút követő gyors rész, melyek között a váltást
a „felvágva” kifejezéssel írták le, elkülönül a mesélők tudatában. Lénye-
ges megjegyezni ugyanakkor, ahogy erre Pálfy is utal, hogy a csárdással
együtt határozottan jelen voltak a visszaemlékezésekben a 20. század
elejének divatos társastáncai: angolkeringő („angolvalcer”), fox (e néven
valószínűleg foxtrott), slowfox, de előkerül a charleston („cserszton”),
sőt a boogie-woogie („bugi-bugi”) is. A 19. század egyes társastáncait
(francia négyes, mazurka, polka) csak a legidősebb adatközlő említette,
ugyanakkor a keringő/valcer láthatóan népszerű tánca lehetett a vizsgált
időszaknak. A nők énekes körtánca itt nem került elő, az „ugrósról” való
beszélgetések a friss csárdásra utalnak, és nem az ugrós tánctípusra. Esz-
közös pásztortáncokról, illetve a pásztorok virtuskodó táncáról viszont
több elbeszélő is említést tett. A férfiak külön mulatása, szólóban tánco-
lása, valamint a bottal táncolás mint a pásztorok tánca fordult elő, illetve
néhány megjegyzésben még felbukkan a vasvári szóló és páros formája
is, de többen a vasvárira már nem emlékeztek. Az interjúk különösen él-
ményszerű „hozadékai” azok az élményelbeszélések, melyek a korabeli
tánc-, és zeneélet egy-egy jelenetét, személyes élményeket mesélnek el,
például arról, hogyan figyelt fel a nemesi kúriában vendégeskedő a falu-
siak dalolására, vagy hogy a világháború alatt miként engedte mulatni a
szlovák tiszt a magyarokat. Máshol arról olvashatunk milyen gazdagon
vendégelte meg a molnárné a lányaihoz érkező legényeket, vagy hogy a
Magyarországra érkező idevalósi falusiak tánca, hogyan keltett feltűnést
egy keszthelyi vendéglőben.
Mint erre a korábbi fejezetek is utalnak a Vály-völgyi táncfolklorisz-
tikai terepmunka alkalmával a korszakban szokásos gyakorlatnak meg-
felelően a táncélettel kapcsolatos interjúk készítése mellett filmeztek
is a gyűjtők. A gyűjtőút végén, október 6-án Felsővályon úgynevezett
megrendezett néptáncfilm készült, vagyis a kutatók a völgyből származó
falusiak táncát néprajzi dokumentációs céllal filmre rögzítették. Fontos
megjegyeznünk két dolgot. Egyik, hogy ezen a felvételen csak részben
táncolnak azok, akikkel interjú készült (Jokman Béla, Kalas Béláné Lő-
kös Aranka, Lőkös Barna, Óvári Lajos). A négy faluból (Alsókálosa,
Alsóvály, Felsővály és Gömörmihályfalva) származó táncosok között
rajtuk kívül ott találunk néhány az 1930-as években született táncost,
137
valamint ketten egy generációval fiatalabbak (az ötvenes években szü-
lettek). A filmen táncol a szomszédos Balog-völgyben élő Ibos Istvánné
is, akit Takács András kérésére kerestek fel. Ő volt a film legidősebb
táncosa, ekkor 88 éves. (Vele a gyűjtőút alkalmával Takács András ké-
szített interjút, amely elsősorban Ibosné élettörténetéről szóló. Mivel
kötetünk a Vály-völgyi gyűjtések anyagát és a táncfolklorisztikai vonat-
kozású beszélgetéseket szeretné közzétenni, így ennek közléséről, illetve
egy a gyűjtőút során a Sajó-völgyi Sajótibában folytatott beszélgetés be-
mutatásáról ezúttal lemondtunk.) A filmezés alkalmával két alsókálosai
zenész, prímásként Molnár Géza ‚Sandrík‘ és segédprímásként Molnár
László ‚Kígyó‘, valamint a szútori kontrás és nagybőgős (Seres Kálmán
‚Fütykő‘ és Váradi András ‚Kisbandi‘) kísérték a táncosokat. A gyűjtők
célja a „néptáncok” rögzítése volt, így csárdást (lassút és frisst), eszközös
táncot (botolót), valamint női körtáncot vettek a filmre. (A párhuzamos
videófelvételre két nő vasvári táncát is felvették, ugyanakkor ez a filmre
nem került.) Az újabb, polgári táncréteg táncait („valcer”, „angolvalcer”,
„fox” stb.) a hagyományos táncfolklorisztikai gyakorlatnak megfelelően
nem vették filmre. Ma már ugyanakkor sajnáljuk, hogy a még gyakorolt,
vagy valamilyen módon felidézhető táncokat nem rögzítették, hiszen
mára a 20. század elejének falusi-városi táncalkalmain divatos társastán-
cok is eltűnőben vannak, ezek szórakozó formái a hagyományos táncok-
hoz hasonlóan feledésbe merülnek. A táncosok által bemutatott csárdás
itt még rögtönzött, gazdagon variált, a páros forma mellett, hármas és
kézfogással körben táncolt formáit is megtaláljuk. A két nő által bemuta-
tott „palotás” egy szerkesztett, szabályozott népies műtánc maradványa
lehet. A felvételen botolót táncol a velkenyei születésű, Alsókálosán élő
Árvay József. Mivel vele nem készült interjú, így, arról hogy a táncot
honnan, kitől, mikor tanulta, nincs beszámolónk. Már az 1910-es, 20-
as években született adatközlőkkel folytatott beszélgetésekben sem me-
rül fel az énekes női körtánc (karikázó) élő gyakorlata. Felvételünkön
ugyanakkor ennek egy rekonstruált formája látható. Sajnálhatjuk, hogy
ma már nem tudjuk megkérdezni a film szereplőit táncuk tanulásának
körülményeiről, forrásairól (különösen a botoló és a női körtánc eseté-
ben), a táncok „élő” voltáról, vagy akár a csárdás motívumairól, tanulá-
sáról. Milyen jó lenne, ha a filmen „megmentett” tánchagyomány mellett
lenne ezekre is rálátásunk.

138
 A Vály-völgy települései

A Vály-völgy

A Vály- vagy más néven Kálosa-patak a Sajó mellékvize, mely Runyá-

nál folyik a Sajóba. A patak északnyugat–délkelet irányú, 15 kilométer
hosszú völgyét észak felől a Gömör–Szepesi-érchegység zárja le. Északi
végében Felsővály, déli nyílásánál Gömörfüge található. A völgy falvai
(Felsővály, Kisgergelyfalva, Alsóvály, Gömörmihályfalva, Felsőkálosa,
Alsókálosa) a trianoni békeszerződés előtt Gömör-Kishont vármegye
Tornalji járásához tartoztak. A terület 1920-ban Csehszlovákiához ke-
rült, az első bécsi döntéssel 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz,
majd 1945-től ismét Csehszlovákia része. A települések ma Szlovákia
Besztercebányai kerület Rimaszombati járásához tartoznak.
A völgy lakossága a második világháborút követő szlovák betelepíté-
sekig lényegében teljesen magyar és többségében református felekezetű
volt. A települések között találunk kisnemesi eredetű falvakat (Felsővály,
Gömörmihályfalva) és egykori jobbágyok településeit (Gergelyfalva,
Alsóvály, Felső- és Alsókálosa).1

1 Liszka: Vály-völgy… B. Kovács 1991. A völgy és településeinek kutatá-

sa különösen az utóbbi évtizedekben lendült fel. B. Kovács István tanul-
mányaiban a vidék népi kultúrájának számos területét érinti (társadalom,
gazdálkodás, kézművesség, népköltészet, vallás). Az általa szerkesztett
Vály-völgy című kötetben (B. Kovács szerk. 1991.) tanulmányok jelentek
meg a vidék földrajzáról, társadalmáról, néprajzáról. Megkezdődött a kör-
nyék népzenéjének alaposabb vizsgálata és a gyűjtött anyag publikálá-
sa: Varsányi 1994., Agócs 2008., Agócs 2010., Tari 2010. A Vály-völgy
táncfolklorisztikai kutatása az 1990-es években, a kötetünkben közzétett
gyűjtéssel, és az itt is olvasható Pálfy tanulmánnyal indult el.
139
Felsővály (Vyšné Valice)

A Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence találkozásánál a Vály

(Kálosa)-patak völgyének legészakibb települése. Fényes Elek Magyar-
ország geographiai szótára című, 1851-es munkájában a következőket
olvashatjuk a településről:
„Felső-Vály, magyar falu, Gömör v[ár]megyében, Bikkszöggel van
összekapcsolva. ... A lakosok száma 522-re megy, ezek közül: 500 refor-
mátus, 16 kath. [római katolikus], és 6 evang. [evangélikus]. Mindnyájan
tisztán beszélnek magyarul. Ezek, ugy a több Vály völgyi helységbeliek
a gyümölcs termesztésnek kedvelői, több helyeken a szántóföldeken is
látni jó izü gyümölcscsel rakott fákat. ... Birják a künlakó birtokosokon
kivül Nagy, Bodon, Balajti, Óvári, Szivos, Katona, Vincze, Herényi,
Kalas, Beke, Kálmánczi, Vályi családok. Ut. post [utolsó postahivatal]
Tornalja.”2
A Bikkszöggel egyesült településről Gömör-Kishont vármegye (1903)
monográfiája is rövidebb leírást közöl, mely szerint „Felsőválybikszög,
vályvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 85 házzal és 326
ev. ref. [református] vallású lakossal. Azelőtt két község volt, ú. m. [úgy
mint] Felső-Vály és Bikszög. Vály községet már a pápai tizedszedők
jegyzéke említi Val néven. 1426-ban Valy és Waal alakban olvassuk ne-
vét az egykorú oklevelekben. Bikszög 1427-ban fordul elő Bykzwgh el-
torzított alakban. Legrégibb birtokosa 1630-ban a Gotthárd család, 1680-
ban a Fuló család. A mult század elején a jászói prépostságnak is van
itt birtoka. Később az egyesített községekben a következő birtokosok
voltak: Nagy, Bodon, Balajthy, Óváry, Szivós, Lökös, Herényi, Katona,
Vincze, Kálas, Beke, Kálmánczy és Vályi családok. … A község régi
temploma 1619-ben leégett, de 1622-ben újra felépült. Az egyháznak
több érdekes edénye van a XVII. századból. E faluhoz tartozik Szirnálla
és Emberhegy puszta is. A község postája Felsővály, távírója és vasúti
állomása Tornallya.”3
Az 1910-es népszámlási adatok szerint Felsővályt 309-en lakták túl-
nyomó többségben református felekezetű magyarok (309 magyar, ezek

2 Fényes 1851. II. 259.

3 Vende 1903. 48.

140
közül 249 református, 50 római katolikus, 5 evangélius, 5 izraelita).4
A 2011-es népszámlálási adatok szerint továbbra is jelentős többségben
református magyarok éltek a településen. Az ekkor 331 lakosból 260-
magyar (78,5%), 20 szlovák (6%), felekezetük szerint 160 református,
90 római katolikus és 8 evangélikus.5 A települést Vály néven 1971-ben
Alsóvállyal és Gömörmihályfalvával egyesítették, majd 1990-ben újból
önállósult.
A falura aktív kulturális élet volt jellemző a 20. században. Az 1920-as
években a falu lakóinak összefogásával kultúrház épült. Énekkara, szín-
játszó csoportja, „Bandesz” néven parasztzenekara működött. 1950 után
Csemadok alapszervezet, tűzoltóegyesület, nőszövetség, sportszövetség
működött a településen. Felsővály jelentős műemléképülete a református
erődtemplom, mely a 15. században épült gótikus stílusban, majd rene-
szánsz stílusban átépítették (1620–22). A templom mellett 17. századi
(1777 után felújított) reneszánsz fa harangtorony áll.6

Alsóvály (Nižné Valice)

A Vály-patak völgyében Kisgergelyfalva és Gömörmihályfalva között

fekvő községről Fényes Elek 19. század közepi leírásában a következő-
ket olvashatjuk:
„... A helység felső végén Bodon Antal ur laka, s az alsó végén Bélich
János ur uj izléssel épült kastélya. Regényes csörgedezéssel folyik sietve
nagy folyam felé, naptól színezve arany cseppeket jelképezve kis kes-
keny medrében egy kis patakcsa. E kis folyamon van Bodon Antal urnak
egy malma; nem levén pedig egész Vály völgyén több, mellyet a tava-
szi, völgyekről összecsődült vizáradások idején a Sajó és Tur-vize völgyi
lakosok, sőt a molnárok is megkeresnek, száraz időben jövedelmetlen,
gyakran a benne nyomorgó molnárnak esőérti dala lehangzik egész a
Sajóvize folyamáig. Számlál ezen helység 380 lakost; kik közül 360 ref.
[református], 20 r. kath. [római katolikus], mindnyája magyar nyelven

4 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása… 232–233.

5 Popély: Felsővály…
6 Popély: Felsővály…
141
dalolják molnárjukkal szárazságban esőérti nótájukat. … A gyümölcsö-
sök, miket nagy szorgalommal üznek, nem megvetően jövedelmeznek
évenkint, mikor áldás van, szőlőhegyén termett bora enyhiti szárazsági
dalu torkukat. Fenemlitetteken kivül bir még Kalas, Herényi, Szokolay
család is.”7
A vármegye monográfiája a 19-20. század fordulóján szintén tudósít
a településről: „Alsóvály, a vályi völgyben fekvő magyar kisközség, 331
ág. ev. h. [református] vallású lakossal. Házainak száma 53. E községről
1427-ben találunk okleveles nyomokat, a mikor nevét, mint a Korláth
család birtokát, Alsowwal alakban írják. Hosszú időn át nem ismerjük
birtokosait. A mult század első felében a Szatmáry-Király, a Bodon, Be-
élik, Kálas, Herényi és a Szokolay családok a földesurai. Most Beélik
Ivánnak van itt nagyobb birtoka, mintaszerű gazdasága és szép, kényel-
mesen berendezett kastélya, melyet Beélik János 1843-ban építtetett.
Ezen kívűl még egy kisebb úrilak van a községben, melyet valamikor a
Bodon család építtetett; ez most a Matheidesz Sámuelé. Templom nincs
a községben. Postája Felsővály, távírója és vasúti állomása Tornallya.
Hozzá tartoznak Koczik, Bukta, Alsó- és Felső-Szőlő puszták is.”8
Az 1910-es népszámlálás szerint lakóinak száma 254, ebből 238 ma-
gyar, 3 szlovák (és 13 egyéb). Nagyobb részben reformátusok (128),
kisebb részben római katolikus (103), illetve kisebb számban evangé-
likusok (17) és izraeliták (6) éltek ekkor a településen.9 A második vi-
lágháború után szlovák nemzetiségű telepeseket költöztettek a faluba.
1971-ben a települést egyesítették Felsővállyal és Gömörmihályfalvával
Vály néven. Az egyesítést megelőzően, a statisztika (1970) szerint 245
lakosa volt Alsóválynak, melynek kb. 70%-a magyar (172), 29%-a szlo-
vák (71).10 1924-től hozzá tartozott Kisgergelyfalva is, mely Alsóvály
1990-es önállóvá válása után közigazgatásilag Válynál maradt, majd
1995-ben ismét Alsóvályhoz csatolták.
A település jelentős, a falusi nemesi építészet emlékét őrző épületei a
18. századi eredetű, majd 1843-ban átépített Beélik-kastély és a 19. szá-
zad közepén épült Bodon-kúria. Utóbbi mellett fa harangláb áll.

7 Fényes 1851. II. 258–259.

8 Vende 1903. 29–30.
9 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása… 232–233.
10 Popély: Alsóvály…
142
Kisgergelyfalva, Gergelyfalva (Gregorovce)

A Vály(Kálosa)-patak völgyében Alsó- és Felsővály között fekszik, ma

közigazgatásilag Alsóvály része. A falu (helyi szóhasználatban Gergely-
fala) 19. század közepi leírása szerint:
„... a lakosok száma tesz 386, mindnyájan reformatusok s magyarul
beszélnek. Van az egész helységben 5 4/8 urbéri, 5 majorsági telek; a
határnak kiterjedése 448 hold, ebből szántóföld 240, rét 100, s legelő 100
hold, szántóföldje jó müvelés mellett megtermi a tisztabuzát is, annyival
inkább egyebet, - a gyümölcstenyésztésnek kedvelőji. Birják ezen hely-
séget Bodon Antal, Bélik és Hevessiek.”11
A vármegye monográfiájában a 19-20. század fordulóján az alábbiakat
olvashatjuk a településről: „Gergelyfalva, vályvölgyi magyar kisközség,
23 házzal és 97 ev. ref. [református] vallású lakossal. E község már 1427-
ben előfordul mint a Korláth család birtoka. Későbbi birtokosai a Dras-
kóczy, Hevessy, Palkovics, Bodon és Beélik családok. Templom nincs a
községben. Postája Felsővály, távírója és vasúti állomása Tornallya.”12
1910-ben 95 lakosú, teljesen magyar etnikumú, jelentős többségében
reformátusok (80) lakták, kisebb részben római katolikusok (15).13 1924-
ben Alsóvályhoz csatolták.

Gömörmihályfalva, Mihályfalva (Gemerské Mi-

chalovce)

A Vály völgyében található falu, helyi nyelvhasználatban Mihályfala,

Alsóvály és Alsókálosa között fekszik. Fényes Elek 1851-es leírása sze-
rint a település „a vályvölgyi úthoz közel, egy része hegy oldalban, más
része pedig lapályon fekszik. Van benne reform. [református] templom;

11 Fényes 1851. I. 44.

12 Vende 1903. 49.
13 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása… 232–233.

143
a lakosok száma 328, mindnyájan reformatusok s eredet-szülte magya-
rok. Van benne 15 majorsági telek és 100 hold erdő, szántófölde mind a
mellett hogy hegyes, mindent megterem, rétje jó és sok takarmányt ad,
csakhogy a Vály völgyén lefolyó patak gyakran elönti. Birja ezen hely-
séget ns [nemes] Bodon, Forgon, Nagy család.”14
A 19-20. század fordulóján Gömör-Kishont vármegye monográfiája
szerint: „magyar kisközség, 49 házzal és 188 ev. ref. [református] vallású
lakossal. E községet már a pápai tizedszedők jegyzéke is említi Michela
néven. 1427-ben az Eördögh család a földesura, később azután megosz-
lik a Bodon, Forgon és a Nagy családok közt. A községben levő úrilakot
Bodon Ábrahám, a vármegye egykori alispánja építtette és ez most Beé-
lik Iváné. A református templom 1772-ben épült. A községhez tartoznak
Loponyi, Ablonczi és Morhó puszták. Az utóbbi már 1427-ben mint a
Derencsényiek birtoka szerepel. 1480-on túl már nem találjuk nyomát. A
község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.”15
1910-ben lakosainak száma 167, mely mind magyar, jelentős több-
ségében református (120), kisebb részben római katolikus (36), kevés
evangélikus vallásúval (10) (és 1 izraelitával).16 A magyar lakosság mellé
a második világháború után szlovák telepeseket telepítettek. 1971-ben
Felsővállyal és Alsóvállyal közigazgatásilag összevonták Vály néven,
majd 1990-től újra önálló. 2011-ben 99 lakosának jelentős többsége ma-
gyar nemzetiségű (78-an, 78,8%), kisebb részben (18, 18,2%) szlovák.
A lakosság többsége továbbra is református (68), emellett 21-en római
katolikusok és 1 görögkatolikus volt.17 Református temploma 1771-ben
épült.

14 Fényes 1851. II. 87.

15 Vende 1903. 71.
16 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása… 232–233.
17 Popély: Gömörmihályfalva…
144
Alsókálosa (Nižná Kaloša)

1964-óta Felsőkálosával közigazgatásilag Kálosa néven egyesített köz-

ség a Vály-patak völgyének déli részén. Fényes Elek 19. század közepi
leírás szerint: „Kálosa (Alsó-), magyar falu, Gömör v[ár]megyében, a
Dapsi puszta és Mihályfalva helység szomszédságában a Vály völgyén
fekszik. Ékesíti ezen helységet Draskóczi Sámuel ur kastélya s nagy ki-
terjedésü kerte, ugy a Hevessi uraknak uri lakhelyük, ezek, s ugy a re-
formatusok temploma dombon van épülve. Számlál ezen helység 480
lelket, kik közül 460 reform. [református], 5 r. kath. [római katolikus], 15
evang. [evangélikus], s mindnyájan magyar ajkuak. … Könnyü munkáju
szántóföldje dombokból áll, mind a mellett buzát, gabonát s egyebeket
igen jól megterem, rétje elegendő szénát ád s jót, ha a Vály völgyéről a
helység rétjén lefolyó patak el nem önti. Az egész helységet Draskóczi
és Hevessiek birják.”18
Egy fél évszázaddal később Gömör-Kishont vármegye monográfiájá-
ban a következőket olvashatjuk:
„Házainak száma 88, lakosaié, a kik túlnyomó számban ev. reformá-
tusok, 444. E község 1427-ben mint a Korláth család birtoka szerepel.
1458-ban a Horváth és a Draveczky család, később a Draskóczy és a He-
vessy család bírja. Most Hámos Lászlónénak és Hevessy Jánosnak van
itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. Az előbbit a mult
század elején Draskóczy Sámuel építtette, az utóbbit pedig Hevessy Péter.
Az ev. ref. [református] templom 1889-ben épült. Az egyház birtokában
1648-ból való érdekes úrasztali pohár van, melyet Ödönffi Vinnay Bor-
bála adott az egyháznak. 1894-ben a falunak fele leégett. A községhez
tartoznak Téski, Ablonczi, Dapsi és Lónyúzó puszták, melyek közül az
első három hajdan külön-külön község volt. Téski puszta 1427-ben Thy-
ske néven, Alsó és Felső melléknévvel, mint két község szerepel. Birto-
kosai közé tartozott az időben a Fügei család, nem sokkal ezután pedig a
Kozma és a Csató család is. Abloncz pusztáról már 1427-ből szólnak az
írott emlékek. 1525-ből Haboók nevű birtokosát ismerjük, kit a Kozma
család követett. Dapsi puszta 1427-ben mint a Ravasz család birtoka van
említve. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.”19

18 Fényes 1851. I. 169–170.

19 Vende 1903. 28.
145
 Az 1910-es népszámlálás szerint lakóinak száma 471, melyből 461
magyar és 10 szlovák, vallásukat tekintve vegyesen reformátusok (244)
és római katolikusok (211), kevés evangélikus (11) és izraelita (5) lakta.20
A második világháború után lakosságcsere keretében magyar lakosságá-
nak egy részét Magyarországra költöztették, és helyükre Észak-Gömöri
szlovákokat telepítettek. 1961-ben 612 lakost számláltak, melyből 476
volt magyar (77,8%).21 Épített öröksége a református templom (1889) és
a nemesi építészet emlékét őrző 19. századi klasszicista Hevessy-kúria.

Felsőkálosa (Vyšná Kaloša)

A Rima-medence északi részén, a Vály völgyében található falu északról

Gömörmihályfalvával, délről Alsókálosával határos. A 19. század köze-
pének leírása szerint „a lakosok száma 108-ra megy, mindnyájan magya-
rok s reformatusok. ... Szántófölde, mind a mellett hogy hegyes, könnyü
munkáju, megterem mindent. F. u. [földesura] Draskóczi Sámuel.”22
A 19-20. század fordulójának leírása szerint: „Felsőkálosa, a Vály-
völgyén fekvő magyar kisközség, 28 házzal és 108 ev. ref. [református]
vallású lakossal. Legrégibb birtokosa, a Nádasdy család, 1477-ben merül
fel. Később a Draskóczy családé lett. Templom nincs a községben. Ide
tartozik Dapsi és Papharaszti puszta.”23
Az 1910-es népszámlálás szerint 118-an lakták, mindnyájan magya-
rok és túlnyomó többségükben reformátusok (104), kisebb részben római
katolikusok (14).24 1961-ben 128 lakosa közül 87 magyar nemzetiségű
(68%), lakosaiból 93 református, 21 római katolikus, 1 görög katolikus.25
Alsó- és Felsőkálosát 1964-ben Kálosa név alatt egyesítették.

20 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása… 232–233.

21 Popély: Alsókálosa…
22 Fényes 1851. I. 169.
23 Vende 1903. 46.
24 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása… 232–233.
25 Popély: Felsőkálosa…
146
Forrás: terkep.jacsa.net

147
148
 Irodalom

Agócs Gergely (szerk.)

2010 Új Pátria – Gömöri népzene – Alsókálosa – Sandrikék. Fonó
Budai Zeneház – Hagyományok Háza. Budapest
B. Kovács István
1990 A Vály-völgyi népélet történeti rajza. In B. Kovács István
(szerk.): Vály-völgy. Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság.
Pozsony – Rimaszombat – Felsővály, 31–108.
B. Kovács István (szerk.)
1991 Vály-völgy. Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság.
Pozsony – Rimaszombat – Felsővály
Fényes Elek
1851 Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város,
falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik.
Fényes Elek. Pest
Liszka József
2002 A szlovákiai magyarok néprajza. Osiris – Lilium Aurum. Budapest
Martin György
é. n. [1970] Magyar tánctípusok és táncdialektusok. Népművészeti
Propaganda Iroda. Budapest
Paládi-Kovács Attila
1982 A Barkóság és népe. Hermann Ottó Múzeum. Putnok
Pálfy Gyula
1991 A gömöri Vály völgye táncéletéről és dallamairól. Honismeret,
XIX. évf. 5. sz. 47–51.

149
Takács András
1990 Gömör népi tánchagyományai. Kossuth Lajos Tudomány-
egyetem Néprajzi Tanszéke. Debrecen (Gömör néprajza XXIV.)
Takács András – Fügedi János
1992 Gömöri népi táncok. Madách. Pozsony
Tari Lujza
2010 Szlovákiai magyar népzene (1983-2006). Csemadok Dunaszer-
dahelyi Területi Választmánya. Dunaszerdahely
Varsányi Ildikó
1994 Gömöri népzene. Magyar Művelődési Intézet. Budapest
Vende Aladár
1903 Gömör-Kishont vármegye községei. In Borovszky Samu (szerk.):
Gömör és Kishont vármegye. Országos Monografia Társaság.
Budapest

Elektronikus hivatkozások

A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlása. 1. rész.

Magyar Statisztikai Hivatal. Budapest 1912. http://konyvtar.ksh.hu/inc/
kb_statisztika/Manda/MSK/MSK_042.pdf
Agócs Gergely 2008 Egy gömöri prímás, az alsókálosai Molnár László
zenei hagyatéka. Folkszemle, 2008. július http://folkradio.hu/folkszem-
le/agocs_gomor/index.php
Liszka József: Vály-völgy. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Cseh-
szlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexikon/valy-
volgy/
Popély Árpád: Alsókálosa. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Cseh-
szlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexikon/also-
kalosa-nizna-kalosa/

150
Popély Árpád: Alsóvály. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Cseh-
szlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexikon/also-
valy-nizne-valice/
Popély Árpád: Felsőkálosa. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Cseh-
szlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexikon/felso-
kalosa-vysna-kalosa/
Popély Árpád: Felsővály. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Cseh-
szlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexikon/felso-
valy-vysne-valice/
Popély Árpád: Gömörmihályfalva. A (cseh)szlovákiai magyarok lexiko-
na Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexi-
kon/gomormihalyfalva-mihalyfalva-gemerske-michalovce/
Popély Árpád: Kisgergelyfalva. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona
Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexikon/
kisgergelyfalva-gergelyfalva-gregorovce/

151
152
 Szöveges adatközlők

Bodon Lajos, sz. 1893. IX. 14. Gömörmihályfalva

Jokman Béla, sz. 1925. VIII. 16. Gömörmihályfalva
Jokman László, sz. 1923. IX. 12. Otrokocs
(2 éves korától Gömörmihályfalván él)
Jokman Lászlóné Forgon Ida, sz. 1932. III. 30. Gömörmihályfalva
Kalas Béláné Lőkös Aranka, sz. 1917. II. 27. Felsővály
Kalas László, sz. 1920. Alsóvály
Katona Ferenc, sz. 1910. IX. 17. Alsóvály
Kovács János, sz. 1922. VIII. 7. Felsővály
Lőkös Barna, sz. 1914. III. 14. Felsővály
Lőkös János, sz. 1928. XI. 30. Felsővály
Lőkös Jánosné Kovács Rózsa, sz. 1932. Felsővály
Óvári Lajos, sz. 1926. I. 13. Felsővály
Óvári Lajosné Pál Erzsébet, sz. 1916. Felsővály
Tóth János, sz. 1925. Kisgergelyfalva

153
 Fényképek jegyzéke

1. Református erődtemplom kapuja, Felsővály. Fotó: Pálfy Gyula,

1990. MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45583.
2. Csárdás a felsővályi táncfilmezés alkalmával. Fotó: Teszáry Miklós,
1990. MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45599.
3. Botoló. Árvay József és Kalas Lászlóné. Fotó: Teszáry Miklós, 1990.
MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45634.
4. Csárdás. Jokman Béla – Bárdos Jánosné, Óvári Lajos – Katona Bé-
láné. Fotó: Teszáry Miklós, 1990. MTA BTK Zenetudományi Intézet
Tf. 45639.
5. Csárdás. Árvay József – Lőkös Jánosné, Katona Béláné – Bárdos
Jánosné, Ibos Istvánné – Katona Béláné – Kalas Lászlóné, Jokman
Béla – Katona Jánosné, Óvári Lajos – Kovács Jánosné. Fotó: Teszáry
Miklós, 1990. MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45600.
6. Csárdás. Árvay József – Lőkös Jánosné, Katona Béláné – Bárdos
Jánosné, Ibos Istvánné – Katona Béláné – Kalas Lászlóné, Jokman
Béla – Katona Jánosné, Óvári Lajos – Kovács Jánosné. Fotó: Teszáry
Miklós, 1990. MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45603.
7. Csárdás. Fotó: Teszáry Miklós, 1990. MTA BTK Zenetudományi In-
tézet Tf. 45605.
8. Botoló. Árvay József és Lőkös Jánosné. Fotó: Teszáry Miklós, 1990.
MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45651.
9. Csárdás körben. Jokman Béla, Kalas Lászlóné, Óvári Lajos, Kalas
Béláné. Fotó: Teszáry Miklós, 1990. MTA BTK Zenetudományi In-
tézet Tf. 45655.
10. Zenekar. Molnár Géza – prímás, Molnár László – másodprímás, Se-
res Kálmán – kontrás, Váradi András – nagybőgős. Fotó: Teszáry
Miklós, 1990. MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45608.
11. Zenészek. Fotó: Teszáry Miklós, 1990. MTA BTK Zenetudományi
Intézet Tf. 45598.
12. Kalas László, Kalas Lászlóné és Takács András. Fotó: Pálfy Gyula,
1990. MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45679.

154
13. Lőkös Barna, parasztzenész. Felsővály. Fotó: Pálfy Gyula, 1990.
MTA BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45569.
14. Óvári Lajos és Óvári Lajosné. Fotó: Pálfy Gyula, 1990. MTA BTK
Zenetudományi Intézet Tf. 45683.
15. A volt kultúrház épülete, Felsővály. Fotó: Pálfy Gyula, 1990. MTA
BTK Zenetudományi Intézet Tf. 45589.
16. Forgon Mihály háza, Gömörmihályfalva. Fotó: Benedek László,
2008.
17. Alsókálosa. Fotó: Benedek László, 2008.
18. Beélik-kastély, Alsóvály. Fotó: Benedek László, 2008.
19. Csótiszög – Felsővály. Fotó: Benedek László, 2008.
20. Nagyszer – Felsővály. Fotó: Benedek László, 2008.
21. Kertész László felújított háza, Felsővály. Fotó: Benedek László,
2008.
22. Kalas Családi Farm, Felsővály. Fotó Benedek László, 2008.
23. Felsővályi paplak. Fotó: Benedek László, 2008.
24. Felsővályi templom kapuja. Fotó: Benedek László, 2008.
25. Felsővály református erődtemploma. Fotó: Benedek László, 2008.
26. Vály-völgy madártávlatból. Fotó: Benedek László, 2008.

155
 A Vály-völgy hagyományos táncai
(DVD)
Szerkesztette: Takács András és Dóka Krisztina

A filmfelvétel 1990. október 6-án Felsővályon készült. (MTA BTK

Zenetudományi Intézet Néptánc Archívum Filmtára: Ft. 1367.)
Gyűjtést előkészítette: Takács András, Tóth Ernő és a Csemadok helyi
szervezetek vezetői
Gyűjtők: Agócs Gergely, Barkó Vanda, Pálfy Gyula, Takács András,
Teszáry Miklós, Tóth Ernő, Varga Norbert
Filmoperatőr: Pálfy Gyula
A filmet digitalizálta és szinkronizálta: Kukár Barnabás Manó
(Párhuzamos videófelvételt készített Takács András, mely a Szlováki-
ai Magyarok Folklórszövetsége gyűjteményébe került.)

1. Lassú és friss csárdás. Táncolják: Jokman Béla – Kalas Béláné,

Óvári Lajos – Kovács Jánosné, Árvay József – Katona Jánosné (Ft. 1367.
1–2.)
2. „Botoló“ (lassú és friss csárdás zenére) és friss csárdás. Táncol-
ják: Árvay József – Kalas Lászlóné (Ft. 1367. 3–4.)
3. Lassú és friss csárdás. Táncolják: Jokman Béla – Bárdos Jánosné,
Óvári Lajos – Katona Béláné (Ft. 1367. 5–6.)
4. Női körtánc. Táncolják: Ibos Istvánné, Kalas Béláné, Kovács Já-
nosné, Katona Jánosné, Katona Béláné, Kalas Lászlóné, Bárdos Jánosné,
Lőkös Jánosné (Ft. 1367. 8.)
5. „Palotás“ (lassú és friss). Táncolják: Ibos Istvánné – Katona Bélá-
né (Ft. 1367. 9–10.)
6. „Botoló“ (lassú és friss csárdás zenére) és friss csárdás. Táncol-
ják: Árvay József – Lőkös Jánosné (Ft. 1367. 11–12.)
7. Lassú és friss csárdás (páros és körcsárdás). Táncolják: Jokman
Béla – Kalas Lászlóné, Óvári Lajos – Kalas Béláné (Ft. 1367. 13–14.)

156
 8. „Botoló“, lassú és friss csárdás. Táncolják: Árvay József – Katona
Jánosné (Ft. 1367. 17–19.)
9. Lassú és friss csárdás. Táncolják: Árvay József – Lőkös Jánosné,
Katona Béláné – Bárdos Jánosné, Ibos Istvánné – Katona Béláné – Kalas
Lászlóné (hárman), Jokman Béla – Katona Jánosné, Óvári Lajos – Ko-
vács Jánosné (Ft. 1367. 20–21.)

157
 A filmfelvétel adatközlői

Táncosok
Árvay József, Alsókálosa, sz. Velkenye, 1931.
Bárdos Jánosné Vincze Erzsébet, Felsővály, sz. 1935.
Ibos Istvánné Zsámbok Piroska, Nagybalog, sz. 1902.
Jokman Béla, Gömörmihályfalva, sz. 1925.
Kalas Lászlóné Sörös Margit, Alsóvály, sz. 1919.
Kalas Béláné Lőkös Aranka, Felsővály, sz. 1917.
Katona Béláné Nagy Mária, Felsővály, sz. 1926.
Katona Jánosné Csízi Katalin, Felsővály, sz. Perjése, 1954.
Kovács Jánosné Kecső Margit, Felsővály, sz. 1930.
Lőkös Barna, Felsővály, sz. 1914.
Lőkös Jánosné Nagy Aranka, Felsővály, sz. 1951.
Óvári Lajos, Felsővály, sz. 1926.

Zenészek
Molnár Géza ‚Sandrík‘, Alsókálosa, sz. 1937. prímás
Molnár László ‚Kígyó‘, Alsókálosa, sz. 1921. másodprímás
(1965-től rimaszombati lakos)
Seres Kálmán ‚Fütykő‘, Szútor, sz. 1936. kontrás
(1953-tól rimaszombati lakos)
Váradi András ‚Kisbandi‘, Szútor, sz. 1932. nagybőgős
(1950-től rimaszombati lakos)

158
Fotótár

159
160
1. Református erődtemplom kapuja, Felsővály.
Fotó: Pálfy Gyula, 1990.

161
 2. Csárdás a felsővályi táncfilmezés alkalmával.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

162
 3. Botoló.
Árvay József és Kalas Lászlóné.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

163
 4. Csárdás.
Jokman Béla – Bárdos Jánosné, Óvári Lajos – Katona Béláné.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

164
 5. Csárdás.
Árvay József – Lőkös Jánosné, Katona Béláné – Bárdos Jánosné, Ibos
Istvánné – Katona Béláné – Kalas Lászlóné, Jokman Béla – Katona
Jánosné, Óvári Lajos – Kovács Jánosné.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

165
 6. Csárdás.
Árvay József – Lőkös Jánosné, Katona Béláné – Bárdos Jánosné, Ibos
Istvánné – Katona Béláné – Kalas Lászlóné, Jokman Béla – Katona
Jánosné, Óvári Lajos – Kovács Jánosné.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

166
 7. Csárdás.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

167
 8. Botoló.
Árvay József és Lőkös Jánosné.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

168
 9. Csárdás körben.
Jokman Béla, Kalas Lászlóné, Óvári Lajos, Kalas Béláné.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

169
 10. Zenekar.
Molnár Géza – prímás, Molnár László – prímás,
Seres Kálmán – kontrás, Váradi András – nagybőgős.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

170
 11. Zenészek.
Molnár Géza – prímás, Seres Kálmán – kontrás.
Fotó: Teszáry Miklós, 1990.

171
 12. Takács András, Kalas Lászlóné és Kalas László.
Fotó: Pálfy Gyula, 1990.

172
13. Lőkös Barna, parasztzenész. Felsővály.
Fotó: Pálfy Gyula, 1990.

173
 14. Óvári Lajos és Óvári Lajosné.
Fotó: Pálfy Gyula, 1990.

174
15. A volt kultúrház épülete, Felsővály.
Fotó: Pálfy Gyula, 1990.

175
 16. Forgon Mihály háza, Gömörmihályfalva.
Fotó: Benedek László, 2008.

176
 17. Alsókálosa.
Fotó: Benedek László, 2008.

177
 18. Beélik-kastély, Alsóvály.
Fotó: Benedek László, 2008.

178
 19. Csótiszög – Felsővály.
Fotó: Benedek László, 2008.

179
 20. Nagyszer – Felsővály.
Fotó: Benedek László, 2008.

180
21. Kertész László felújított háza, Felsővály.
Fotó: Benedek László, 2008.

181
 22. Kalas Családi Farm, Felsővály.
Fotó: Benedek László, 2008.

182
 23. Felsővályi paplak.
Fotó: Benedek László, 2008.

183
 24. Felsővályi templom kapuja.
Fotó: Benedek László, 2008.

184
25. Felsővály református erődtemploma.
Fotó: Benedek László, 2008.

185
 26. Vály-völgy madártávlatból.
Fotó: Benedek László, 2008.

186
 Tartalom

Az előszó elé… .......................................................................... 7

Előszó (Takács András – Pálfy Gyula)..................................... 10
Gömör magyar néptánchagyománya (Takács András) ............ 12
Női körtáncok .................................................................... 14
Karikázó .................................................................. 14
Tavaszi leánytáncok és játékok ............................... 15
Eszközös táncok ................................................................ 17
Botos pásztortáncok ................................................ 17
Játékos kanásztánc ................................................... 18
Verbunk .............................................................................. 19
Vasvári verbunk ....................................................... 19
Tréfás verbuválás .................................................... 20
Csárdás ............................................................................... 20
Egyéb táncok ..................................................................... 21
Sapkatánc ................................................................ 21
Gólyatánc ................................................................ 22
A Vály-völgy táncéletéről és dallamairól (Pálfy Gyula) ......... 23
Interjúk a Vály-völgy tánckultúrájáról .................................... 29
1. Beszélgetés Kalas Béláné Lőkös Arankával .................. 31
Táncok ..................................................................... 31
Táncalkalmak, színjátszás ....................................... 32
Táncillem, résztvevők a bálban ............................... 32
Férfiszóló ................................................................. 33
Jó táncosok .............................................................. 33
Húsvét ...................................................................... 35
Táncalkalmak, zenészek .......................................... 35
Kukoricafosztó ........................................................ 36
Társasmunkák .......................................................... 37
Farsang .................................................................... 37
Színjátszás, farsang ................................................. 38
187
 2. Beszélgetés Lőkös Barna, parasztprímással .................. 40
Csárdás..................................................................... 40
Juhászlakodalom, juhászmulatság ........................... 40
Juhászmulatság, botos tánc ..................................... 41
Juhászok .................................................................. 41
Paraszthegedűs, cigánykotta .................................... 42
Táncrend .................................................................. 45
Paraszthegedűs ........................................................ 46
Kukoricafosztó ........................................................ 46
Kultúrház ................................................................. 47
Farsang .................................................................... 48
Kukoricafosztó, engedély táncmulatsághoz ............ 49
Gyerekek a mulatságban, korhatár .......................... 49
Pap, tanító ................................................................ 50
Táncalkalmak, táncrendezés, engedély ................... 51
Táncalkalmak, belépődíjak ...................................... 52
Táncalkalmak, zenészek ellátása ............................. 53
Cigánybíró ............................................................... 54
Regrutabál ............................................................... 55
Zártkörű bál ............................................................. 55
Magyar zenekar, hangszerek ................................... 55
Magyar zenekar, játékmód ...................................... 56
Táncillem, fölkérés .................................................. 56
Kimuzsikáltatás ....................................................... 57
Rákóczi-induló, lakodalom ..................................... 57
Hangszerek .............................................................. 58
Éneklés tánc közben ................................................ 59
Lakodalom ............................................................... 59
Táncillem, lekérés ................................................... 60
Táncillem, fölkérés, a tánc befejezése ..................... 60
Táncrend, húzatás .................................................... 61
Táncok ..................................................................... 61
Tánciskola ............................................................... 62
Kimuzsikáltatás ....................................................... 62
Eszközös táncok ...................................................... 63

188
3. Beszélgetés Lőkös Jánossal és feleségével .................... 64
Társasélet, kukoricafosztó ....................................... 64
Hangszerek .............................................................. 65
Mulatság, cigányzenekar ......................................... 66
Táncok, húzatás ....................................................... 67
Zenészek .................................................................. 67
4. Beszélgetés Kovács Jánossal és feleségével................... 68
Tánctanulás, tánciskola ........................................... 68
Tánciskola, zenekar ................................................. 70
Tánciskola, táncok ................................................... 71
Tánctanulás .............................................................. 71
Tánctanulás, zene .................................................... 72
Színjátszás ............................................................... 73
Zenészek, húzatás, táncrendezés ............................. 74
Férfiszóló, pásztorok tánca ...................................... 78
Táncillem, fölkérés .................................................. 80
Tánctanulás, táncmester .......................................... 82
Aratóbál ................................................................... 82
Idegenek a bálban .................................................... 84
Háború idején .......................................................... 85
Táncok ..................................................................... 86
Tűzoltóbál ................................................................ 87
Zenészek, táncok ..................................................... 88
Keresztelő ................................................................ 89
Névnap, konfirmálás ............................................... 89
Aratóbál ................................................................... 90
Regrutabál ............................................................... 90
Zenészek .................................................................. 91
Lakodalom ............................................................... 92
5. Beszélgetés többen ......................................................... 95
Táncalkalmak .......................................................... 95
6. Beszélgetés Kalas Lászlóval .......................................... 97
Tánctanulás .............................................................. 97
Kukoricafosztó ........................................................ 98
7. Beszélgetés Óvári Lajossal és feleségével ..................... 99
Tánctanulás .............................................................. 99
Korhatár ................................................................. 100
189
 Táncillem, fölkérés, lekérés .................................. 101
Táncrendezés ......................................................... 101
Zenészek ................................................................ 102
Kimuzsikáltatás ..................................................... 102
Eszközös pásztortáncok ......................................... 103
Táncalkalmak ........................................................ 104
Zenészfogadás ....................................................... 104
Kimuzsikáltatás ..................................................... 105
Táncrendezés ......................................................... 106
Zenészek köszöntője ............................................. 107
8. Beszélgetés Tóth Jánossal ........................................... 109
Táncok ................................................................... 109
Társasélet megváltozása ........................................ 109
Daltanulás .............................................................. 110
9. Beszélgetés Katona Ferenccel ...................................... 111
Tánctanulás ............................................................ 111
Vasvári ................................................................... 111
Csárdás .................................................................. 112
Táncalkalmak ........................................................ 113
Zenészek ................................................................ 114
Táncrendezés, húzatás ........................................... 114
Zenészfogadás, húzatás ......................................... 115
Táncillem ............................................................... 116
Zenészek ................................................................ 117
Kukoricafosztó ...................................................... 118
Dalolás, hangszerek ............................................... 119
Medvetánc ............................................................. 120
10. Beszélgetés Jokman Bélával ...................................... 121
Eszközös táncok, pásztorok ................................... 121
11. Beszélgetés Jokman Lászlóval ................................... 122
Táncok ................................................................... 122
Férfiszóló ............................................................... 123
Körcsárdás, táncalkalmak ...................................... 124
Zenészek, táncalkalmak ........................................ 124
Táncok ................................................................... 125
Táncviselet, táncillem ............................................ 126
Zenészek ................................................................ 126
190
 Táncillem, táncalkalmak ....................................... 127
Húsvét .................................................................... 128
Pünkösd ................................................................. 129
12. Beszélgetés Jokman Lászlónéval ............................... 130
Dalolás ................................................................... 130
Csárdás, nóták ....................................................... 131
Menyasszonytánc ................................................. 132
13. Beszélgetés Bodon Lajossal ....................................... 133
Táncok ................................................................... 133
Társasélet, színjátszás ............................................ 133
Megjegyzések az 1990-es Vály-völgyi néptánckutatásról ..... 135
A Vály-völgy települései ....................................................... 139
A Vály-völgy ................................................................... 139
Felsővály .......................................................................... 140
Alsóvály ........................................................................... 141
Kisgergelyfalva, Gergelyfalva ......................................... 143
Gömörmihályfalva, Mihályfalva ..................................... 143
Alsókálosa ....................................................................... 145
Felsőkálosa ...................................................................... 146
Irodalom ................................................................................. 149
Szöveges adatközlők .............................................................. 153
Fényképek jegyzéke ............................................................... 154
A Vály-völgy hagyományos táncai (DVD) ........................... 156
A filmfelvétel adatközlői ....................................................... 158

Fotótár .................................................................................... 159

191
192
 A Gyurcsó István Alapítvány
Könyvek sorozatban megjelent

1. Vígan zengjetek citorák, Csallóközi betlehemes játékok és mendi-

kák, gyűjtötte és válogatta Ág Tibor, 1992
2. Marczell Béla: A Csallóköz hiedelemvilága, 1994
3. Cséplő Ferenc: Réte – bástya és menedék, Helytörténet két egyházi
könyv köré építve, 1995
4. Bíborpiros szép rózsa, Népzenei gyűjtés Peredről, a dallamokat
válogatta: Ág Tibor, 1996
5. Tánczos Tibor: Ötven éve történt, A kitelepítés és a deportálás törté-
nete Nagymegyeren, 1996
6. Ázik, nem fázik, A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalai, 1996
7. Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből, Tánczos
Tibor: A nagymegyeri Mátyás legendák;
Henkey Gyula: A nagymegyeri magyarok etnikai embertani képe,
1997
8. Barsi Ernő: Tanácsok népdalcsokrok összeállításához, 1997
9. Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások,
1997
10. Zalabai Zsigmond: Koszorúk, 1998
11. Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiá-
ja, 1998
12. Szőke István: A bábjátszás ábécéje, Az ujjtól a marionettig, 1998
13. Varga László: Az első lépések, A Csemadok Nagymegyeri Szerve-
zetének és a Nagymegyeri járás Csemadok szervezeteinek története,
1999
14. Himmler Zsófia: Mindentlátó királylány, Népmesedramatizációk
gyermek-bábcsoportoknak, 1999
15. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, Kelet-Szlovákiai népdalok, 1999,
(MC melléklettel)
16. Metzner Valéria: Emlékezés, A Csemadok rétei szervezetének meg-
alakulása és tevékenysége napjainkig, 1999
** Száraz Pál: Kilométerkő, Novellák, 1999
193
17. Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok, (a népdalgyűjtő és
népdalíró Czuczor Gergely), A hét szabad művészet könyvtárával
(Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola) közös ki-
adásban, 2000
18. Presinszky Lajos: Felső Csallóközi arcképcsarnok, 2000
19. Akkor sirassatok engem (Katona Pista összegyűjtött nótái), 2000
20. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla születésének 120. évfordu-
lója alkalmából, Válogatás az 1910-es év nagymegyeri gyűjtéséből
összeállította Ág Tibor, 2001
21. Sidó Zoltán – Őszi Irma: Ötven év szolgálat, A Csemadok tevékeny-
sége az Érsekújvári járásban (1949-1999), 2001
22. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák,
2001 (CD, MC melléklet)
23. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát? Előadók és felkészítők
kézikönyve, 2001 (MC melléklet)
24. Henkey Gyula: A csallóközi magyarok etnikai embertani képe, Alis-
tál környéke, Bős, Nagymegyer, Csallóközi összefoglaló tanulmány,
2002
25. Varga László: Béke poraikra, Az 1. és a 2. világháború áldozatai és
hősei Nagymegyeren, 2002
26. Csiba Lajos: Őszi szarvasbőgések, tavaszi szalonkázások, Csallóközi
vadásznapló, 2002
27. Borsi Ferenc: Mi vagyunk a rózsák, Az érzékiség képi ábrázolása a
magyar népdalokban, 2003
28. Tánczos Tibor: Az öreg juhász szép meséje és más elbeszélések, 2003
29. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki ma-
gyar népdalok, 2004, (CD melléklettel)
30. Varga László: Kultúránk szolgálatában, A Nagymegyeri körzet
Csemadok szervezeteinek kialakulása és fejlődése, 2004
31. Köszöntsük a Jézuskát, régi karácsonyi énekek a Felvidékről, gyűj-
tötte és válogatta Harmath Lajosné Vöröss Kornélia, 2004
32. A Kolonyi templom előtt, Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből.
Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza, 2004
33. A Népes, írta és összeállította Takács András, 2004
** Száraz Pál: Beszélő fények, Kisprózák, egyéb szövegek, versek,
2004

194
34. Fügedi János – Takács András: A Bertóké és társai (Jóka falu hagyo-
mányos táncai), 2005
35. Kovács Ferenc: 40 év és a kiwi megérett, 2006
36. Ág Tibor: Az árgyélus kismadár, Martos község népzenéje, 2006
37. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos, Medvesalji nép-
dalok, 2006, (CD melléklet), 2010
38. Varga László: Amikor elindult a vonat, Deportálás és kitelepítés
Nagymegyer és környékén lévő településekről 1945-1949 között,
2007
39. Takács András: Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve, 2007
40. Szíjjártó Jenő: Az anyai szó, kórusművek, (második bővített kiadás),
2007
41. Bors Éva: Mély kútba tekinték, Népi táncos gyermekjátékok, 2008
42. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla 1910-es nagymegyeri gyűjté-
se, Közli Ág Tibor, (második bővített kiadás), 2008
43. a.) Szíjjártó Jenő: Virágok vetélkedése, Válogatás Szíjjártó Jenő nép-
zenei gyűjtéséből, 2008
b.) Simek Viktor: Zoboralji színek, A zsérei népviselet Simek Viktor
festészetében, 2009
44. Ág Tibor: Csillagoknak teremtője, Mátyusföldi népdalok, 2009
45. Jánosi András: A magyar népzene előadásmódja, 2009 (CD mellék-
let)
46. Akkor sirassatok engem, Katona Pista összegyűjtött nótái, (II.kia-
dás), 2010
47. Borsi Ferenc: A magyar asztali citera, 2010
48. Ág Tibor: Nem szánt vet az égi madár (Motyovszki Józsefné Kovács
Teréz, a gömöri nótafa), 2010, (CD melléklet)
49. Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene, Válogatás Tari Lujza népze-
ne-gyűjtéséből, (1983-2006), (CD melléklet)
50. Bajnok István: Diagnózisok V-VII., 2010
51. Horváth Géza: Este van, este van (Kórusgyűjtemény), 2011
52. Tari Lujza: Bartók Béla hangszeres magyar népzenegyűjtése, 2011
53. Kovács Zsuzsanna: Ünnepeljünk, Iskolai műsorok az év ünnepnapja-
ira az alapiskolák és középiskolák tanulói számára, 2012
54. Ág Tibor: Meg kell a búzának érni I. Válogatás Ág Tibor korai nép-
zenei gyűjtéséből (Ung megye – Zemplén megye), 2013

195
55. Ág Tibor: Meg kell a búzának érni II. Válogatás Ág Tibor korai nép-
zenei gyűjtéséből (Pozsony – Esztergom – Komárom – Nyitra – Hont
– Nógrád megyék), 2013
56. Mészáros Ilona: Szülőfalum Zsigárd, Fejezetek egy mátyusföldi falu
folklórjából, Szerkesztette és sajtó alá rendezte Varga Norbert, 2013
57. Varga László: Hatvanöt évvel ezelőtt történt, A Csemadok alapszer-
vezeteinek megalakulása a Dunaszerdahelyi járásban (1949–1953),
2014
58. A feneketlen csizma, Módszertani kiadvány a bábcsoportoknak, Szer-
kesztette Kecskés Marika, 2014
59. Szíjjártó Jenő: Zoboralji lakodalmas, 2014
60. Ág Tibor: Meg kell a búzának érni III. Válogatás Ág Tibor korai
népzenei gyűjtéséből (Gömör megye), 2014
61. Ág Tibor: Meg kell a búzának érni IV. Válogatás Ág Tibor korai nép-
zenei gyűjtéséből (Gömör megye), 2014
62. Ág Tibor: Cserepek, Élettörténetek, 2015
63. Horváth Lajos – Nagy Attila – Varga László: Császári és királyi ha-
difogolytáborok a Csallóközben (1914 - 18). Dunaszerdahely, Nagy-
megyer, Somorja, 2015
64. Varga László: 1848, te csillag, Az 1848/49-es magyar forradalom és
szabadságharc eseményei Nagymegyeren és környékén, 2015
65. Stirber Lajos: Minden, ami nevelés, Az én iskolám, 2016
66.Takács András: Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve,
(II. változatlan kiadás), 2016
67. Csikmák Imre: Erről, arról, azokról, 2016
68. Stirber Lajos: Minden, ami nevelés 2., Műhely - avagy ahogy azt én
látom: tűnődéseim a nevelés buktatóiról, 2016
69. Tari Lujza: Zenésznevek, családnevek, 2016
70. Pálfy Gyula – Takács András: A Vály-völgy hagyományos táncai és
táncélete, 2016

196
 A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek
hangzó-anyag sorozatban megjelent:

1. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, MC, 2000

2. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, MC-CD, 2001
3. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát?, MC, 2001
4. Bíborpiros szép rózsa, a népzenei vetélkedő országos gálaműsorá-
nak élőfelvétele, MC, 2002
5. Bárdos Ágnes: Tánc-lánc, MC-CD, 2002
6. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki ma-
gyar népdalok, CD, 2004
7. Szerelem, Csanaky Nóra–Écsi Gyöngyi, Válogatás a XX. század ma-
gyar szerelmi lírájából és népdalainkból, CD, 2004
8. Hommage à József Attila (Szlovákiai magyar verséneklők József
Attiláról), CD, 2005
9. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos, Medvesaljai
népdalok, CD, 2006
10. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Próza-
mondó Verseny Országos Döntőjéből, 2006, CD, 2007
11. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Próza-
mondó Verseny Országos Döntőjéből, 2007, CD, 2008
12. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Próza-
mondó Verseny Országos Döntőjéből, 2008, CD, 2009
13. A Bertóké és társai, Jóka falu hagyományos táncai, DVD, 2009
14. XI. Országos citeratalálkozó, Nagykapos, 2009, CD
15. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Próza-
mondó Verseny Országos Döntőjéből, 2009, CD, 2010
16. Ág Tibor: Csillagoknak teremtője, Mátyusföldi népdalok, CD, 2009
17. Jánosi András: A magyar népzene előadásmódja, CD, 2009
18. Ág Tibor: Nem szánt vet az égi madár (Motyovszki Józsefné Kovács
Teréz, a gömöri nótafa), CD, 2010
19. Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene, Válogatás Tari Lujza népze-
ne-gyűjtéséből (1983-2006), CD, 2010
20. Széles kedve van a vásárúti legénynek, Vásárúti népdalok, CD, 2012
197
21. Élő hagyományaink, Ág Tibor tiszteletére és emlékére, Válogatás a
2013-as országos rendezvényekből, CD, 2014
22. Meg kell a búzának érni I., Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűj-
téséből (Ung megye – Zemplén megye), CD, 2013
23. Meg kell a búzának érni II. Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűj-
téséből (Pozsony – Esztergom – Komárom – Nyitra – Hont – Nógrád
megyék), CD, 2013
24. Meg kell a búzának érni III. Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűj-
téséből (Gömör megye), CD, 2014
25. Meg kell a búzának érni IV. Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűj-
téséből (Gömör megye), CD, 2014
26. Pálfy Gyula – Takács András: A Vály-völgy hagyományos táncai és
táncélete, DVD, 2016

198
 Ez a könyv a VALEUR KFT nyomdájában készült
929 01 Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
Múzeum u. 208/4
Telefon, fax: (0)31 551 72 19, 551 72 18
A KIADÓ CÍME:
Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Dunaszerdahely
P. O. BOX 16., Bacsákova 240/13., 929 01 Dunajská Streda
Tel: +421/31/552 24 78
E-mail: intezet@intezet.sk
WEB: www.intezet.sk, www.csemadok.sk
ISBN 978–80–89001–73–6
Pálfy Gyula – Takács András
A Vály-völgy hagyományos táncai és táncélete
Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 70.
Kiadta a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Dunaszerdahelyen
A kiadásért Huszár László, igazgató felel
A nyomdai előmunkálatok a Szlovákiai Magyar
Művelődési Intézetben készültek
Nyomta a Valeur kft. nyomdája Dunaszerdahelyen
Megjelent 500 példányban
Kiadás éve: 2016
Nepredajné - Nem árusítható

199
200