Történet Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

szereplőivel és helyszineivel

Azon a napon, Gergiánnal elhatároztuk, hogy aznap nem dolgozunk a

tornyon. Helyette a többiekkel kimentünk a vágóhídra, hogy végre Gergián is lássa
a ,,műveinket”. Vasárnapi nap volt ez, a délutáni órákban, úgy négy óra felé járhatott
az idő. Gergián nagyon büszke volt ránk, de főleg az ő kis segítőjére Burai J.-re, aki
egy nap sem hagyta, hogy Gergián egyedül építse a tornyot. Persze mi is Oszkárral,
Petivel és a Sági fiúkkal rendszeresen segítettünk, de voltak napok, amikor inkább
lementünk a Krivaja partjára és fürödtünk egyet, utána pedig a vágóhídon
társalogtunk. Egyszerűen élveztük a szünetet. De Burai J. minden nap ott volt és
segített Gergiánnak. Azon a varárnapi napon a torony már 8m magas volt. Persze ez
már nagy teljesítmény, de még mindig nem volt elég ahhoz, hogy a darvakat
lecsalogassuk a tanyára. Ott álltunk a vágóhíd közepén, és csak néztük, ahogy
Gergián ámuldozik a képeinken. Egyszer csak azt mondja: ,,Gyerekek, ezek nagyon
szép rajzok. Kár, hogy ezeket le kell mosni minden héten...” Burai J. rögtön válaszolt:
,,Igen szépek, meg kár, hogy le kell mosni őket, de ha nem mosnánk le, pontosabban
mosná le Aranka, akkor egy idő múlva nem lenne hely hová rajzolni.” Evvel
mindenki egyetértett, de sajnálta is a képeket. Gergián egyszer csak
megszólalt: ,,Miért nem vésitek bele a falba a legszebb rajzokat?” Erre eddig nem is
gondoltunk, de nagyon jó ötletnek tünt. Evvel le is zárult az elmélkedés, és
elhalasztottuk a rajzok falba vésését.
Visszamentünk a tanyára, és ameddig Aranka főzte nekünk a teát és sütötte a
tojást, addig mi Gergiánnal előkerestük az ő gyermekkori videójátékait. Mi hozzá
voltunk szokva a nagy felbontáshoz, mert nekünk modern xbox videójátékunk volt
otthon, de Gergián játékai Segán voltak, amiről mi addig nem is hallottunk, de mikor
az udvarra kihúztuk a televíziót, és hozzákötöttük a konzolt, akkor beindult egy
csomó játék rajta, amit mi még nem is láttunk. Oszkárnak a Szuper Márió nevű játék
tetszett a legjobban, de én sem csalódtam benne. Mikor besötétedett, az aludni
készülő kárókatonák is nézték a magas fákról, hogy mit is játszunk mi. A játék késő
estig zajlott. Megbeszéltük, hogyha kész lesz a torony, akkor felvisszük a konzolt a
torony tetejére, ott fogunk játszani, és a természetre nyíló csodás kilátást élvezni.
Reggel nem keltünk korán, de mikor felébredtünk, akkor rögtön Gergiánhoz
mentünk, hogy folytatni tudjuk a torony építését. Mikor odaértünk, akkor Keszler
doktor is ott volt, hogy elvégezze Gergiánon a havi rutinellenőrzést. Gergián egy
olyan ember volt, aki szerette elvégezni ezt az ellenőrzést rendszeresen, hogy ha
valami baja lenne, azt időben megtudja, és kezelni kezdje. Mivel még nem kezték el
az ellenőrzést, ezt mi is végig tudtuk nézni, és ha mát ott voltunk, minket is kivizsgált
Keszler doktor. Megkértük Keszler doktort, hogy néhány ezközt egymáson
kipróbálhassunk. Ezt ő szívesen megengedte, mi meg nagyon örültünk neki.
Meghallgattuk egymás szivét a fonendoszkóppal, kipróbáltuk a reflexkalapácsot.
Élveztük a játékot, és evvel elmúlt az egész délelőtt. Mivel kiderült, hogy senkinek
semmi baja, ezt mi is, kis doktorok tanusíthatjuk, minden vizsgálatot elvégeztünk,
folytatódhatott a munka.

1
 A mai munka elég későn kezdődött, de attól függetlenül ma is elég jól
haladtunk. 3 métert húztunk fel, de még csak ezután fog kezdődni a nehéz meló.
Gergián egyébként nem bánta hogy később keztük a munkát, mert a nap végére a
tanyán lévő összes anyagot elhasználtuk, ezért másnap is csak délután tudtuk a
munkát kezdeni, mert Gergiánnak be kellett menni a városba, hogy faanyagot
rendeljen. Mi is mentünk vele, mert rithán járhattunk be a városba. Gergián miután
kifizette a gerendákat, elvitt minket fagyizni, mivel úgy tartotta, hogy megérdemeljük,
mert rengeteget segítettünk neki, és ezt meg akarta valahogy hálálni. Mindenki két
gombócot kapott. Én csokisat és epreset, Burai J. vaníliásat és málnásat, oszkár erdei
gyümölcsöset és kiviset, Virág Péter pedig csokisat és vaníliásat evett. A fagyi nagyon
finom volt, és ha arra gondoltunk, hogy ezért megdolgoztunk, akkor még édesebb
volt. Ez a két gombóc nagy dolog volt a számunkra, mert eddig ritkán mehettünk be a
városba, ha be is mentünk nem mindig vettünk fagyit, ha meg vettünk, akkor is csak 1
gombócot kaptunk.
Mikor visszamentünk a tanyára, akkor vártuk, hogy kihozzák az anyagot. Arra
a napra nem terveztük meg előre, hány métert szeretnénk felhúzni, de rájöttünk, hogy
ez a legjobb taktika, mert aznap 5m-el magasabb lett a torony, ha pedig megterveztük
előre, hogy mit csinálunk meg, az valami okból kifolyólag sosem sikerült. A nap
végén megint játszottunk egyet a videójátékkal, majd mentünk haza aludni, mert
másnap már kora reggel vártak minket a gerendák, hogy felhúzzuk őket.

Írta: Varnyú Kristóf

Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola Szenttamás
VIII.3 osztály