Szolotemesztes

Szőlőtermesztés c.
tantárgy jegyzet
Dr. Baglyas Ferenc

Szőlőtermesztés
Írta: Dr. Baglyas Ferenc

Lektorálta: Dr. Hajdu Edit Mária
EFOP-3.4.3-16-2016-00002 „Felsőoktatási intézményi fejlesztések a felsőfokú

oktatás minőségének és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében a
Neumann János Egyetemen” c. projekt keretében készült.
ISBN 978-615-5817-37-3
„Felsőoktatási intézményi fejlesztések a felsőfokú oktatás minőségének és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében a Neumann János Egyetemen”
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
„
Tartalomjegyzék
I. Általános rész ........................................................................................................................ 1

1. A világ szőlőtermesztésének története ............................................................................... 1
2. A világ szőlő és bortermelése ............................................................................................. 3
3. Magyarország szőlő- és bortermelése............................................................................... 14
3.1. Honfoglalástól a filoxéravészig ................................................................................. 14
3.2. A filoxéra vésztől a II. Világháborúig ........................................................................ 14
3.3. A II. Világháborútól a rendszerváltásig..................................................................... 15
3.4. A rendszerváltástól napjainkig .................................................................................. 16
3.5. Magyarország borvidékei .......................................................................................... 18
4. A szőlő alaktana................................................................................................................ 27
4.1. A magonc morfológiája.............................................................................................. 27
4.2. Vegetatív úton szaporított szőlő gyökértípusai .......................................................... 27
4.3. A szőlő hajtása ........................................................................................................... 29
4.4. A szőlő levele.............................................................................................................. 32
4.5. A szőlő rügye .............................................................................................................. 33
4.6. A szőlő generatív szervei ............................................................................................ 36
4.7. A vessző szöveti felépítése .......................................................................................... 39
5. A szőlő anyagcseréje ........................................................................................................ 40
5.1. Vízforgalom, vízszabályozás ...................................................................................... 40
5.2. Ásványi táplálkozás .................................................................................................... 42
5.3. Szerves táplálkozás .................................................................................................... 43
6. A szőlő ökológia ............................................................................................................... 50
6.1. Klimatikus tényezők ................................................................................................... 51
6.2. Talaj (edafikus) tényezők ........................................................................................... 57
6.3. Fiziografikus tényezők................................................................................................ 57
6.4. Biotikus tényezők ........................................................................................................ 58
7. A szőlő fenológiája ........................................................................................................... 59
7.1. Az ültetvény életszakaszai .......................................................................................... 59
7.2. Fenológiai stádiumok................................................................................................. 61
II. A szőlő szaporítása ............................................................................................................ 68
1. A szőlő szaporításának módjai...................................................................................... 68
2. A szőlő szaporításának biológiai alapjai, certifikáció .................................................. 69
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
3. Leválasztás nélküli szaporításmódok ............................................................................ 71

4. Leválasztásos szaporításmódok .................................................................................... 73
III. A szőlő telepítése .............................................................................................................. 93
1. Tereprendezés ............................................................................................................... 95
2. Teraszírozás .................................................................................................................. 95
3. Talajvédelmi terv .......................................................................................................... 95
4. Sorok és tőkehelyek kijelölése ....................................................................................... 95
5. Ültetési anyag előkészítése telepítésre .......................................................................... 96
6. Telepítés ........................................................................................................................ 96
7. Támaszrendszer............................................................................................................. 97
8. Nem-termő ültetvény ápolása ..................................................................................... 101
IV. A szőlőtermesztés fitotechnikája .................................................................................. 102
1. Metszés ........................................................................................................................... 102
1.1. A metszés biológiai alapjai ...................................................................................... 102
1.2. A szőlő metszésmódjai.............................................................................................. 110
2. A szőlő művelésmódjai .................................................................................................. 116
2.1. Fejművelés ............................................................................................................... 117
2.2. Bakművelés .............................................................................................................. 118
2.3. Legyezőművelés ........................................................................................................ 120
2.4. Combművelés ........................................................................................................... 121
2.5. Kordonművelések ..................................................................................................... 124
2.6. Lugasművelések ....................................................................................................... 130
3. A szőlő zöldmunkái ........................................................................................................ 133
3.1. Általános zöldmunkák .............................................................................................. 133
3.2. Különleges zöldmunkák: .......................................................................................... 135
4. A szőlő anyatelep ............................................................................................................ 138
V. A szőlő agrotechnikai műveletei ..................................................................................... 141
1. A szőlő talajművelése ..................................................................................................... 141
1.1. Mechanikai talajművelés.......................................................................................... 142
1.2. Biológiai talajművelés.............................................................................................. 144
1.3. Kémiai talajművelés (gyomirtás): ............................................................................ 145
2. A szőlő tápanyag-utánpótlása ......................................................................................... 146
2.1. A szőlő tápanyagszükségletének megismerése. ........................................................ 146
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
2.2. A szőlő készlettrágyázása ......................................................................................... 148

3. A szőlő öntözése ............................................................................................................. 151
VI. A szőlő növényvédelme .................................................................................................. 153
1.1. Növénypatogén mikroorganizmusok ........................................................................ 153
1.2. Károsító állatok ....................................................................................................... 160
1.3. Magasabb rendű növényi szervezetek (gyomok) ...................................................... 164
1.4. Magasabb rendű állati szervezetek .......................................................................... 165
1.5. A szőlő általános éves növényvédelmi technológiája .............................................. 166
1.6. Új tendenciák a szőlő növényvédelmében ................................................................ 166
VII. A szőlőtermesztés technológiai változatai .................................................................. 169
1.1. Hagyományos szőlőtermesztés technológia ............................................................. 169
1.2. Integrált szőlőtermesztés technológia ...................................................................... 169
1.3. Organikus (bio vagy ökológiai) szőlőtermesztés ..................................................... 170
VIII. A szőlő betakarítása .................................................................................................... 172
1.1. A szőlő érési fokozatai ............................................................................................. 172
1.2. A szüreti időpont meghatározása ............................................................................. 173
1.3. A szőlő betakarításának módjai ............................................................................... 174
IX. Szőlőfajták ...................................................................................................................... 177
1.1. A szőlő rendszertana ................................................................................................ 177
1.2. Főbb borszőlőfajták ................................................................................................. 186
1.3. Főbb csemegeszőlőfajták ......................................................................................... 200
1.4. Főbb alanyfajták ...................................................................................................... 205
1.5. Bor, csemegeszőlő és alanyfajták termesztési értékmérő tulajdonságai.................. 207
Irodalomjegyzék ................................................................................................................... 210
Ábrajegyzék .......................................................................................................................... 214
Táblázatok jegyzéke ............................................................................................................. 219
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
I. Általános rész
1. A világ szőlőtermesztésének története
A szőlő és bortermelés története 6-8 ezer évre nyúlik vissza. A szőlő őshazája Grúzia,
Irán, Azerbajdzsán, Örményország, Irak és Törökország keleti része (1. ábra).
1. ábra: A szőlő őshazája (saját szerkesztés)
A szőlő termesztése az úgynevezett termékeny félholdat övező dombvidéken alakult ki.

A Bibliában leírják Noé történetét, aki az özönvíz után nagy élvezettel fogyasztotta a szőlő
borát. Régészeti leletek, arany kupák bizonyítják, hogy abban az időszakban már jelentős szőlő-
és bortermelési kultúra alakult ki. A Közel-keletről a szőlő az ókori Egyiptom felé terjedt
tovább, majd onnan Észak Afrikában, de igazi kultúrája Egyiptomban virágzott fel. A fáraók
sírkamráinak freskói árulkodnak arról, hogy is történt a szőlő termesztése és a bor készítése. A
sírkamrában talált magleletek pedig arról árulkodnak, hogy a szőlő éppen abban az időszakban
az evolúció melyik fokán állt.
A Közel-keletről a következő terjedési útvonal az ókori Görögország felé vezetett. A
görög kereskedők hajóikkal bejárták az egész Földközi tenger környékét, gabonával
kereskedtek, de borral is fizettek. Tovább vitték magukkal a szőlőt először Szicíliába majd Dél
Franciaországban Marseille környékére. Homérosz műveiben leírja hogyan történt a szőlő
termesztése. A bornak Istene is volt, Dionüszosznak hívták.
A következő történelmi időszak a Római Birodalom volt, amikor a szőlőtermesztés és
borkészítés tovább fejlődött. A bort akkor kezdték üvegpalackban tárolni. Az eredetvédelem
csírái akkor alakultak ki, mert akkor jöttek rá, hogy a kedvezőbb termő helyeken jobb minőségű
bor terem és a jó termőhelyen termett bort védeni kell. Ezzel megalapozták a származás és
eredetvédelmet.
1
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A középkorban, Európában a szőlő termesztése és a bor készítése a kolostorok

környékére korlátozódott. A szerzetesek a misebort maguk állították elő. Ekkor alakultak ki
Európa nagy borvidékei, ekkor fedezte fel Dom Perignon bencés szerzetes a pezsgő készítését,
tehát a középkor nem volt sötét korszak a szőlő - és a bortermelés szempontjából.
A XV. század végén elkezdődtek a földrajzi felfedezések. 1421-ben Tengerész Henrik
felfedezte Madeira-szigetét, majd a portugál és spanyol hajósok eljutottak Dél Amerikába,
Peruba, onnan Chilébe és Argentínába. A szőlőt a misszionáriusok terjesztették. 1509-ben
Mexikóban, később Kaliforniában, majd Amerika Keleti partján is meghonosodott a szőlő. Az
új földrészek felfedezése során jutott el a szőlő Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra. A
szőlő belakta az egész földet (2. ábra).
2. ábra: A szőlő terjedése a világban (saját szerkesztés)
Haraszthy Ágoston volt az újvilági szőlő,- és bortermelés egyik meghatározó alakja, akit
a kaliforniai szőlőtermesztés atyjának is tekintenek. Európából a bevitte a legfőbb szőlőfajtákat
Kaliforniába, korszerű pincét épített, és sokat tett a bor népszerűsítése érdekében.
A XIX. század végén Észak-Amerikából behurcoltak Európába egy nagyon veszélyes
kártevőt, a filoxérát, amit gyökértetűnek is nevezünk (latin nevén Philloxera vastatrics). Ez a
rovar Mississippi vidékén őshonos és az ott élő vadszőlő fajok leveleit károsítja a gyökereit
viszont nem. Észak Amerikából több vadszőlő faj került be az Angol Királyi Botanikus kert
gyűjteményébe, velük együtt ez a súlyos károsító. Robbanásszerűen elterjedt egész Európában,
tönkretéve a dombvidéki szőlőtermesztést. A gyökértetű lárvája szívogatja a szőlő gyökerét,
ami egy idő után elpusztul. Többféle módon próbálkoztak védekezni ellene. Direkt termő
szőlőfajtákat állítottak elő, mint például az Othello, ami saját gyökéren is megterem, a filoxéra
nem károsítja. Próbálták elárasztással, szénkéneg gázzal is védeni a szőlőültetvényeket, végül
rájöttek, hogy az észak amerikai ellenálló vadszőlő fajokat alanyként felhasználva a ráoltott
szőlőfajták gyökerét már nem tudja károsítani a lárva. Az is kiderült, hogy a 75% feletti
kvarctartalom feletti homoktalajon nem tud megélni a filoxéra. A homokban nem tud járatokat
készíteni a lárva, a kvarc „szúrja a bőrét” (Bognár K. szerk. 1989).
2
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
2. A világ szőlő és bortermelése
A szőlő a 10-20 oC éves középhőmérsékletű izotermák között tud megélni. Féltekénken

az északi határ Kanada, Franciaországban Elzász, Németország, Magyarország, Csehország,
Szlovákia, míg a déli határ Észak-Afrikában (Algéria, Marokkó, Líbia, Egyiptom) húzódik. A
déli féltekén ugyanezen izotermák között termesztik a szőlőt Chilében, Argentínában, Dél-
Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon (3. ábra).
3. ábra: A világ szőlőtermesztési zónái (saját szerkesztés)
A világ szőlőterülete jelenleg 7,5 millió hektár (4. ábra). A 2008-as világválság idején
megcsappant a bor iránti kereslet, ekkor a szőlőterületek egy részét kivágták illetve kevesebb
telepítés történt. Jelenleg kis mértékben nő a szőlőterület elsősorban Kínának köszönhetően.
A világ szőlőterületének több mint felét 5 ország adja (5. ábra). A legnagyobb
szőlőterülettel Spanyolország rendelkezik, második helyre Kína jött fel. Kína szőlőtermesztése
rendkívül dinamikusan fejlődik, évente több 10 ezer hektár szőlőt – zömmel csemegeszőlőt
ültetnek. A harmadik-negyedik helyen két nagy bortermelő európai ország, Franciaország és
Olaszország áll, őket Törökország követi, mely a világ legnagyobb mazsolaszőlő termesztő
országa.
3
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
millió hektár
8,0
7,9
7,8
7,7
7,6
7,5
7,4
7,3
7,2
7,1
7,0
4. ábra: A világ szőlőterületének alakulása (millió ha) (OIV, 2018)
5. ábra: A legnagyobb szőlőterülettel rendelkező országok részaránya 2016-ban (OIV, 2018)
4
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
200
150
100
területváltozás %
50
-50
-100
6. ábra: A főbb országok szőlőterületének változása 2012 és 2016 között (OIV, 2018)
2012 és 2016 között legnagyobb mértékben Kína szőlőterülete nőtt, mintegy 150%-al.
Franciaország, Olaszország, Törökország és Portugália területe csökkent. Portugália esetében a
terület nagysága csaknem a felére redukálódott (6. ábra).
1200
1000
800
600
400
200
7. ábra: A 10 legnagyobb szőlőterületű ország szőlőterülete 2016-ban (1000 hektár) (OIV,

2018)
5
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Legnagyobb szőlőterülettel Spanyolország rendelkezik. A második helyre feljött Kína,

köszönhetően a hatalmas mértékű telepítéseknek, megelőzve a hagyományos (óvilági)
szőlőtermesztő országokat, mint Franciaország, Olaszország (7. ábra).
90
80
70
60
millió tonna
50
40
30
20
10
8. ábra: A világ szőlőtermésének alakulása (millió tonna) (OIV, 2018)
A világon megtermelt szőlő mennyisége az ezredforduló óta folyamatosan nő (8. ábra).

Ez annak köszönhető, hogy az új szőlőültetvényeket (elsősorban Kínában) magas színvonalú
technológiával művelik és nagyok a termésátlagok.
Az ezredforduló és a 2015-ös év szőlő felhasználásának megoszlását nézve az látható,

hogy a csemegeszőlő aránya megnőtt, a bor aránya jelentősen visszaesett (9. ábra). Ennek az az
oka, hogy Kína zömmel csemegeszőlő ültetvényeket létesít.
A megtermelt bor mennyisége évenként változik, elsősorban a klimatikus tényezők

változékonysága miatt (10. ábra).
6
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
100
% 5,5
90 3,9
80
70
47,3
60 57
must/juice
50 bor
mazsola
40 8
étkezési
30
8,7
20
35,8
10 23,9
0
2000 2015
9. ábra: A szőlő felhasználás szerinti megoszlása 2000-ben és 2015-ben (OIV, 2018)
350
300
millió hl
250
200
10. ábra: A megtermelt bor mennyisége (millió hl) (OIV, 2018)
7
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
60
50
40
millió hl
30
20
10
11. ábra: A 10 legnagyobb bortermelő ország 2016-ban (millió hl) (OIV, 2018)
260
250
240
millió hl
230
220
210
12. ábra: A világ borfogyasztásának alakulása 2000 és 2016 között (millió hl) (OIV, 2018)
8
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A legtöbb bort továbbra is Európában állítják elő. Az újvilági szőlőtermesztő országok

megelőzik a többi európai országot, pl. Németország (11. ábra). Az újvilági országokban
kedvező termőhelyen, kis kockázattal (fagy, növényvédelem) nagy mennyiségű, évről-évre
homogén mennyiségű és minőségű szőlőt állítanak elő, melyből fejlett borászati
technológiával, hatalmas borászatokban jó ár-érték arányú bort tudnak készíteni.
A világ borfogyasztása meredeken emelkedett 2008-ig, amikor a gazdasági világválság

hatására visszaesett a fogyasztás. Az utóbbi néhány évben kismértékben nőtt (12. ábra).
13. ábra: A világ öt legnagyobb borfogyasztó országa 2016-ban (OIV, 2018)
A világban megtermelt bor mennyiségének felét 5 országban fogyasztják el. Legtöbb

bor az USA-ba fogy el, a második-harmadik helyen Európa két legnagyobb borfogyasztó
nemzete Franciaország és Olaszország áll. Németország és Kína csak néhány százalékkal marad
el (13. ábra). Ez azt jelzi, hogy a szőlőtermő nagyhatalmak borfogyasztása drasztikusan
visszaesett. Ennek fő okai a fogyasztói ízlések megváltozása és a motorizáció. Európa
túltermelési válságának oka a visszaesett keresletben rejlik.
9
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
35
30
25
20
millió hl
15
10
14. ábra: A világ 10 legnagyobb borfogyasztó országa 2016-ban (millió hl) (OIV, 2018)
30
25
20
millió hl
15
10
15. ábra: A világ 10 legnagyobb borexportáló országa (millió hl) (OIV, 2018)
10
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A 14. ábra a 10 legnagyobb borfogyasztó országot mutatja, tehát a 13. ábrán szereplő
országokhoz még 5 újabb hozzájön. Spanyolország, mely a világ legnagyobb szőlőterületeivel
rendelkezik háttérbe szorult, Portugália pedig nincs is rajta a 10-es listán. Ezek is példák az
európai borfogyasztás visszaesésére.
Az európai bortermelő országok exportálják a legtöbb bort a világon. Érdekes, hogy

Spanyolország az alacsonyabb belföldi fogyasztásához viszonyítva is a legtöbb bort értékesíti
külföldön (15. ábra). Jelentősen megnövekedett az un. újvilági bortermelő országok nemzetközi
borforgalma.
6
millió Euro
16. ábra: A világ 10 legnagyobb borexportáló országa értékben (millió Euro) (OIV, 2018)
Az exportált borok mennyiségénél fontosabb az eladási árbevétel. Franciaország és

Olaszország vezeti a listát, tehát Spanyolország visszaszorult a harmadik helyre (16. ábra). Ez
azt mutatja, hogy a francia borok a legdrágábbak.
Fontos ismerni a borok értékesülését a világban. Németország vásárol legtöbb bort, őt

az Egyesült Királyság és az USA követi. Érdekes, hogy Franciaország jelentős mennyiségű bort
importál és Kína borvásárlása is jelentős (17. ábra).
11
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
16
14
12
10
millió hl
17. ábra: A világ 10 legnagyobb borimportőr országa (millió hl) (OIV, 2018)
4
millió Euro
18. ábra: A világ 10 legnagyobb borimportőr országa értékben (millió Euro) (OIV, 2018)
Ha az importált borok értékét nézzük, az látható, hogy USA magasan vezet, őt az

Egyesült Királyság követi és Németország csak a harmadik helyen áll. Ez azt mutatja, hogy a
12
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
németek főleg olcsó borokat vásárolnak. Kína áll a negyedik helyen, Franciaország pedig nincs
rajta a 10-es listán (18. ábra).
19. ábra: A világ 10 fő borvásárló ország importjának változása 2012 és 2016 között (OIV,
2018)
Az egyes országok borra fordított kiadásainak változását a 19. ábra mutatja. Nagyon
megnőtt Kína és Hong Kong borvásárlása, jelentős az USA növekedése, míg a hagyományos
borimportőrnek számító Egyesült Királyságban 10%-os visszaesés tapasztalható. Figyelemre
méltó Japán 10% fölötti növekedése.
13
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
3. Magyarország szőlő- és bortermelése
3.1. Honfoglalástól a filoxéravészig

Pannóniában már a kelták is termesztettek szőlőt, a Római birodalom idejében pedig a
legionárius katonák szőlőt telepítettek békeidőben. A honfoglaló magyarok már a Kárpát-
medencébe történő megérkezésük előtt, a kazár birodalomban megismerték a szőlő termesztését
és a borkészítést. Ebből az időszakból származik több szavunk, mint pl. szőlő, bor, szűr, seprő,
ászok, bujt, lyuk, pince stb. Az itt élő földművelő népektől, majd a hittérítő papoktól
megtanultuk a szőlőtermesztést és borkészítést.
A középkorban az egyházi birtokokon és a városok közelében termesztettek szőlőt és
készítettek bort, részben azért, mert a szentmiséken a bor Krisztus vérét szimbolizálja, részben
azért mert a bor iránti kereslet a városokban jelentkezett leginkább. A tatárjárás visszavetette
a magyar szőlőtermesztést, de IV. Béla kiváltságokkal serkentette a szőlőtelepítések újbóli
megindulását. Az Anjou-királyok idejében a Szerémség volt a leghíresebb borvidékünk. Az
itteni ürmös borokkal gyógyították gyomorbajaikat a királyok. Szerémség a török hódítás
idejében elnéptelenedett, a szőlőtermesztők Tokaj-Hegyaljára vándoroltak. Ők nevezték el az
egyik hegyet Tarcalnak, ami a szerémi Fruska Gora magyar megfelelője. A bortermelés
fellendülése lehetővé tette a borkivitelünket európai országokba, különösen Németországba.
Később Lengyelország és a cári Oroszország is jelentős vásárlónkká vált. Franciaországba,
Olaszországba és Spanyolországba soha sem tudtunk bort exportálni az ottani nagyarányú saját
termelés miatt. Mátyás király ideje alatt Magyarország európai nagyhatalommá vált, ez jó
hatással volt a bortermelésre, eladásra is. A 150 évig tartó török hódoltság visszavetette
szőlőtermesztésünket. A törökök vallási okokból nem fogyasztanak bort, azonban hatásukra
megjelent csemegeszőlő termesztés. Korábban csak borszőlőfajtákat fogyasztottak a hazai
termesztők. Több török eredetű csemegeszőlő fajtával lehet még most is találkozni
házikertekben, gyűjteményekben pl. Kecskecsöcsű fajta.
A vörösbor készítése nem volt jellemző abban az időszakban Magyarországon. A
törökök ellen menekülő rácok hozták be a Kadarkát és a héjonerjesztési technológiát. A lezúzott
szőlőt felfelé szűkülő káciba tették, majd a héjonerjesztés végén levéllel sűrűn betakarták
lezárva a kierjedt cefrét, hogy az oxidációtól, borbetegségektől védjék. Karácsony előtt
bontották meg a hordót, addigra kioldódott a Kadarka színanyaga. A sártól egy jellegzetes bagar
íz jelent meg a borban. A török hódoltság után a vidék elnéptelenedett, ekkor települtek be
hazánkba a német és szláv eredetű népek. A borkultúránk színvonalát szaktudásuknak és
precizitásuknak köszönhetően emelték.
3.2. A filoxéra vésztől a II. Világháborúig

A 19. század végén betört Európába a filoxéra és tönkretette a kötött talajú
szőlőültetvényeket (20. ábra). A szőlősgazdák koldusbotra jutottak. Amikor kiderült, hogy
homoktalajon nem él meg a kártevő, néhány hegyvidéki gazda leköltözött az Alföldre.
Legismertebb képviselőjük Mathiász János (21. ábra). Állami irányítással megkezdődött a
szőlőterületek rekonstrukciója. A korábbi 1000 éves szőlőtermesztés lezárult és új lappal indult.
Ennek megvolt az a pozitív hatása is, hogy a korszerűtlen fajták helyett jobb minőségű fajtákat
telepítettek. Ekkor terjedt el pl. az Olasz rizling, Kékfrankos, Cirflandi. Szabályos sor és
tőtávolságot alakítottak ki (Török, 1987).
14
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
20. ábra: A filoxéra (Daktulosphairae vitifoliae FITC (saját ábra)
21. ábra: Mathiász János háza Kecskemét-Katonatelepen (saját felvétel)
Alig fejeződött be a filoxéra utáni rekonstrukció, amikor jött a Trianoni béke.

Szőlőültetvényeink területének kétharmada, a szőlő- és borfogyasztó lakosságnak pedig alig
egyharmada maradt meg határainkon belül. Ezt túltermeléshez vezetett, hatására sok ültetvényt
kivágtak. A belföldi borpiac lecsökkent, visszaesett a borexportunk is. Elterjedtek az olcsón
termeszthető, de rosszabb minőséget adó direkt termők és elharapódzott a borhamisítás is.
3.3. A II. Világháborútól a rendszerváltásig

A második világháború idején a szőlőterületek nagy részét elhanyagolták, nagy volt a
kézimunkahiány. A szocialista kollektivizálással létrejöttek a szövetkezetek és az állami
gazdaságok. Beindult a KGST piac, több millió hl bort exportáltunk NDK-ba és Szovjetunóba.
Az 1960-as évek elején kialakult a korszerű magasművelésű, jól gépesíthető szőlőtermesztési
rendszer. Az uralkodó művelésmód a Moser-kordon volt. Kiderült, hogy a hagyományos
15
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
szőlőfajták takarás nélkül elfagynak, ezért beindult a fagytűrő és gombabetegségeknek ellenálló

fajták előállítására irányuló rezisztencia-nemesítés (Kriszten, 1983).
3.4. A rendszerváltástól napjainkig

Az 1989-es rendszerváltáskor felbomlott a KGST, megszűntek a keleti exportpiacaink
és egyik napról a másikra több millió hl bor eladhatatlanná vált. Az első demokratikusan
megválasztott kormány engedélyezte a kannás borértékesítést, amivel sikerült levezetni a
feleslegeket. A bor alacsony ára miatt megnőtt a borfogyasztás. A privatizáció következtében
családi borászatok jöttek létre, melyek világszínvonalú minőségű borokat készítenek. A
nagyüzemek többsége tönkrement. Külföldi befektetők is megjelentek és jelentős
pénzösszegeket fektettek be a borászatba. Jelenleg az egyik fő probléma, hogy elveszítettük
külpiacunk felét. Kiváló minőségű magyar borok rossz ár-érték arányban értékesülnek
külföldön, elaprózott kis márkák, kis mennyiségben jelennek meg a külhoni üzletek polcain,
ahol a fogyasztók nem ismerik, ezért nem is vásárolják ezeket. A borturizmus, borkultúra
viszont folyamatosan fejlődik, ami reményt keltő a jövőre nézve (Kopcsay – Totth, 1997ab).
Hazánk szőlő fajtaösszetételének alakulása napjainkban
Hazánkban a Kékfrankos szőlőfajtát termesztjük legnagyobb területen, több mint 7 ezer

hektáron (22. ábra). Ezt a Bianca és Cserszegi fűszeres követi. Ez utóbbiak a Kunsági borvidék
fő fajtái, elterjedésüket annak köszönhetik, hogy ezen a nagy borvidéken nagymértékben
terjedtek. A régi hagyományos magyar szőlőfajták, a Furmint és az Olasz rizling következnek
a sorban. Korábban évtizedekig az Olasz rizling volt a második legnagyobb területen
termesztett szőlőfajta, de az utóbbi években visszaszorult. Az Olasz rizling bora napjainkban
nem divatos. A fogyasztók a bukéborokat és a rozét preferálják. Ezután következnek a
világfajták, Cabernet sauvignon, Chardonnay és Merlot. Körülbelül ezer hektár körüli területen
termesztjük még a Szürkebarát, Hárslevelű, Portugieser, Sauvignon blanc, Zweigelt és Rajnai
rizling fajtákat, de nagyon sok olyan borszőlőfajtánk van, amely 500 hektár alatti területű, pl. a
Kadarka. Magyarország a fehér borok készítésére alkalmas klímával rendelkezik, az összes
megtermelt szőlőfajták kétharmada ezért fehér, egyharmada kék.
A rezisztens fehér fajták aránya 15% (a Biancának köszönhetően), rezisztens
kékszőlőfajtákat viszont nagyon kis területen termesztünk (23. ábra). A fehér szőlőfajták illat
sav anyagai aromái jobban megmaradnak a hűvös éghajlatú területeken, a kékszőlőfajták
színanyag és cukortartalma viszont alacsonyabb, mint a tőlünk délre fekvő országokban. Csak
néhány kedvező klímájú területen tudunk versenyezni a mediterrán vörösborokkal.
A fajtáink egy része helyi, (Kárpát-medencei, vagy balkáni eredetű) szőlőfajta,
amelyeket évszázadok óta termesztünk. Ilyenek például a Kövidinka, Kadarka, Furmint és
Hárslevelű. A filoxéravész után terjedt el az Olasz rizling, Kékfrankos, de vannak magyar
nemesítésű fajták is, mint a például a Cserszegi fűszeres, Bianca, Generosa stb. Ezekkel a
„hungarikum” fajtákkal szemben állnak az úgynevezett világfajták, melyek francia eredetűek,
és a világon mindenhol termesztik, kedvelik őket fajtajelleges, jó minőségű boraik miatt.
Kékszőlőfajták közül a Cabernet sauvignon, Merlot, Syrah és Pinot noir, fehér fajták közül a
Chardonnay, Sauvignon blanc, Szürkebarát, Rajnai rizling vagy Tramini említhető. A szőlész-
borász szakmában sokáig kiélezett vita folyt, hogy a helyi vagy a világfajtákat részesítsük
előnyben. Mára már eldőlni látszik a vita, ugyanis a külföldi fogyasztók inkább a helyi fajták
sajátos ízét keresik, mint a már megszokott Chardonnay és Cabernet sauvignon borok ízét.
16
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
22. ábra: Magyarország fő borszőlőfajtái (HNT, 2017)
rezisztens fehér
15%
fehér
53%
kék
32%
23. ábra: Szőlőfajták bogyószín alapján történő megoszlása (HNT, 2017)
17
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
100
95
93,2
90
85 86
83,7
82,4 82,6 82,5
80
hektár
75 75,5
73,9
72,3
70 69,3 69,3
65
60
55
50
24. ábra: A szőlőterület alakulása 2004-2014 között Magyarországon (HNT, 2017)

Az EU csatlakozást követően hazánkban a szőlőterületek nagyon lecsökkentek. Ennek
okai a kiöregedett, elpusztult ültetvények pótlásának elmaradása, kivágási támogatás, telepítési
kvóták (24. ábra).
3.5. Magyarország borvidékei

Magyarországnak 22 borvidéke van (25. ábra). Ez a szám egy kicsit sok, elaprózottá
teszi hazánk szőlőterületét, ezért sok fogyasztó, különösen a külföldiek, nem tudják ezeket mind
megkülönböztetni. Ebből a megfontolásból hozták létre a borrégiókat (1. táblázat).
Magyarország szőlőterülete 64 ezer hektár körüli, kb. 1/3-a a Kunsági borvidéken található,
melyet a Mátraaljai és Tokaj-Hegyaljai borvidékek követnek (26. ábra).
1. táblázat: Magyarország borrégiói

Balatoni borrégió Duna borrégió Egri borrégió Észak Dunántúli
Badacsonyi borvidék Csongrádi borvidék Bükki borvidék borrégió
Balatonboglári Hajós–Bajai Etyek–Budai
borvidék borvidék Egri borvidék borvidék
Balaton-felvidéki Kunsági borvidék Mátrai borvidék Móri borvidék
borvidék Neszmélyi borvidék
Balatonfüred– Pannonhalmi
Csopaki borvidék borvidék
Nagy-Somlói Pannon borrégió Tokaji borrégió Soproni borrégió
borvidék Pécsi borvidék Tokaji borvidék Soproni borvidék
Zalai borvidék Szekszárdi borvidék
Tolnai borvidék
Villányi borvidék
(forrás: www.ksh.hu)
18
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
25. ábra: Magyarország borvidékei (Vidék- és területfejlesztés) digitális tankönyvtár)
Borvidékeink szőlőterülete 2016-ban

(termő és nem termő)
Kunsági Borvidék 20 112
Mátrai Borvidék 5 877
Tokaji Borvidék 5 794
Egri Borvidék 5 296
Balatonboglári Borvidék 3 113
Villányi Borvidék 2 463
Tolnai Borvidék 2 347
Szekszárdi Borvidék 2 142
Balatonfüred-Csopaki Borvidék 1 920
Hajós-Bajai Borvidék 1 904
Soproni Borvidék 1 624
Etyek-Budai Borvidék 1 510
Neszmélyi Borvidék 1 434
Badacsonyi Borvidék 1 426
Csongrádi Borvidék 1 145
Bükki Borvidék 982
Balatonfelvidéki Borvidék 829
Zalai Borvidék 826
Pécsi Borvidék 640
Pannonhalmi Borvidék 622
Nagy-Somlói Borvidék 565
Móri Borvidék 559
26. ábra: Borvidékeink szőlőterülete 2016-ban (HNT, 2017)
19
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
35 000
30 000
25 000
20 000 Kunsági
Mátrai
hektár
Tokaji
15 000 Egri
Szekszárdi
Villányi
10 000
5 000
27. ábra: Néhány borvidék szőlőterületének változása 2004 és 2011 között (HNT, 2017)
Néhány borvidékünk szőlőterületének változását a 27. ábra mutatja. Látható, hogy az

EU csatlakozást követően legnagyobb borvidékünkön, a Kunsági borvidéken csökkent
legnagyobb mértékben a szőlőterület, csaknem 10 ezer hektárral. A korábban említett okok
mellett ebben közrejátszik az is, hogy itt a legkedvezőtlenebbek az ökológiai adottságok, itt a
legnagyobb a hagyományos fejművelésű ültetvények területe. A második legnagyobb területű
Mátrai borvidéken is csökkennek a területek, de nem ilyen nagymértékben. Eger, Szekszárd,
Tokaj, Villány szőlőterületei stabilan tartják magukat, mert a borok iránti növekvő kereslet
miatt a lehetséges összes területet betelepítették. A borvidék földrajzi korlátozottsága, a
lecsökkent kínálat miatt a borárak nagyon megemelkedtek.
Magyarországon a Dunántúli borvidékek megalapítása már a római korra nyúlik vissza.

Először Probus császár telepített szőlőt a Szerémségben. Ő maga is erről a vidékről származik.
Uralkodása alatt nem voltak nagy ütközetek, ezért békeidőben katonái energiáját szőlőültetésre
fordította (Feyér, 1981).
20
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
28. ábra: A Római Birodalom idején kialakult borvidékeink (saját szerkesztés)
Békeidőben a császárok újabb területeket is felfedeztek, így Villányt, Szekszárdot,

Badacsonyt, Sopront és a Budai borvidéket (28. ábra). Magyarországon nagyon változatos
talajtípusokkal lehet találkozni, a vulkáni talajok, erdei talajok, löszös és gránit alapkőzetű
talajok miatt nagyon változatos, különleges minőségű borokat lehet készíteni.
A Villányi borvidék Magyarország legdélebbi részén található, rendkívül kedvező

környezeti viszonyok jellemzik. A kedvező ökológiai feltételek és a szorgalmas borászok együtt
tették híressé ezt a borvidéket. A rendszerváltás után a legnagyobb karriert futotta be az összes
borvidék között, több helyi borász kapta meg az év borásza címet. A borvidék ikonikus hegye
a Szársomlyó, melynek csúcsán őshonos a magyar kikerics (29. ábra). Ennek az endémikus
növénynek az emblémája látható a villányi borospalackok címkéjén.
Fő szőlőfajták: Cabernet sauvignon, Portugieser, Cabernet franc, Merlot, Kékfrankos
21
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
29. ábra: A Szársomlyó (fotó: Wéber, 2011)
Pannonhalmi borvidék. A Pannonhalmi Apátság körüli területeken mindig is folytattak

szőlőtermesztést, hiszen a szentmisék fontos része Krisztus vére, a bor. Ezer éve termesztenek
itt szőlőt, de a szocialista rendszerben politikai okok miatt visszaszorították itt a szőlő- és
bortermelést. Az újbóli fellendülés a rendszerváltás után következett be. Korszerű pincéjüket
Gál Tibor tervezte. A bogyózóból a cefre a présekbe, onnan a must az erjesztő tartályokba, majd
a tárolópincébe gravitációs úton, szivattyúk nélkül mozog.
Fő szőlőfajták: Olasz rizling, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Chardonnay, Tramini
A Balatonfüred-Csopaki borvidék híres bora az Olasz rizling, mely Csopakon, az ottani

vörös alumínium-oxid tartalmú talajon adja a legkarakteresebb bort. Balaton-felvidéken főleg
fehérborszőlő fajtákat termesztenek, de a Tihanyi félszigeten elterjedt volt a vörösborkészítés
Zweigelt, Merlot és Kékfrankos fajtákból.
Fő szőlőfajták: Olasz rizling, Szürkebarát, Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Zweigelt
A Badacsonyi borvidék egyik leglátványosabb borvidékünk. A Balaton öleli körbe ezt

a méltóságteljes hegyet, melynek vize visszatükrözi a napfényt a szőlőfürtökre.
A Badacsony tanúhegy, vulkáni tevékenység útján jött létre. Ugyanilyen geológiai
eredetű a mögötte elhelyezkedő Szentgyörgy-hegy és az északabbra fekvő Somló. Badacsony
leismertebb szőlőfajtája a Kéknyelű, melyet ma már a Szürkebarát és Olasz rizling váltott fel.
A Kéknyelű sajnos rosszul termékenyül, keveset terem, ezért a jobb termékenyülés érdekében
Budai zöld fajtával együtt ültetik.
Fő szőlőfajták: Olasz rizling, Szürkebarát, Pinot noir, Müller Thurgau, Rajnai rizling
A Nagy-Somlói borvidék Badacsonytól északra, a síkságból emelkedik ki. A

Badacsonyhoz és Szentgyörgy hegy hasonló alakú, de kisebb, szintén tanúhegy. Egy mondás
szerint Somló „Isten itt felejtett kalapja”. A kis hegy körbe van telepítve szülővel, tehát még
az északi oldalon is találhatóak ültetvények. A legkiválóbb borok Somlóvásárhely felőli oldalon
találhatóak dél-nyugati fekvésben. Ikonikus fajtája a Juhfark, melynek borát a „nászéjszakák
borának” nevezték el a Habsburg birodalom idejében. A hiedelem szerint, ha a nászéjszakán az
ifjú pár ennek borát issza az első gyermekük fiú lesz (Csoma, 1986). Nagy-Somló az egyik
legkisebb borvidékünk, de nagyon különleges a fekvése, a vulkanikus talaja.
Fő szőlőfajták: Olasz rizling, Juhfark, Furmint, Hárslevelű, Tramini.
22
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A Kunsági borvidék Magyarország legnagyobb borvidéke, a Duna Tisza közén

helyezkedik el. Sík fekvésű területét zömmel filoxéra-immunis homoktalaj borítja. Az olcsó
művelés és telepítés miatt terjedt el itt nagy területen a szőlő. A téli fagyok miatt korábban
takarták a fejművelésű tőkéket, így védték meg a tőkefejeket (30. ábra). A kézi nyitás, takarás,
metszés, gépesítés hiánya miatt visszaszorult, felváltotta a széles sorú magas művelés. Zömmel
asztali bor készül ezen a borvidéken, melyet „a mindennapok borának” neveznek.
Fő szőlőfajták: Bianca, Cserszegi fűszeres, Kékfrankos, Aletta, Zalagyöngye.
30. ábra: Alföldi fejművelésű szőlőültetvény (saját felvétel)
Az Egri borvidék Magyarország legészakibb borvidékei közé tartozik, de a Bükk-

hegység védi az északi szelektől. Főleg bikavér boráról híres, mely egy vörösbor cuvée. A
mediterrán cuvée boroktól az különbözteti meg, hogy a borász az évjárattól függően különböző
fajtákból, különböző arányban házasítja a borokat. Ismert bora még az Egri Leányka és a Debrői
Hárslevelű.
Fő szőlőfajták: Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Merlot, Blauburger, Leányka.
A Tokaji Borvidék Magyarország észak-keleti sarkában, a Zempléni-hegység területén

található. Magyarország legismertebb borvidéke. A IV. Béla által ide telepített olasz és az ide
menekült szerémi szőlészek-borászok alapozták meg hírnevét. A Tisza és a Bodrog folyók
speciális mikroklímát biztosítanak az aszúbogyók képződéséhez. A hűvös szeptemberi hajnalok
magas páratartalma kedvez a szürkepenész fertőzésének. A gomba által megfertőzött, felrepedt
bogyó száraz, meleg időjárás esetén betöpped, aszúbogyó lesz belőle. Ezeket a bogyókat kézzel
különválogatják és új vagy óborba, esetleg mustba áztatják. A gönci hordónyi (136 liter) borba
áztatott puttony száma alapján beszélünk 3-6 puttonyos aszúról. Az aszúbogyókat kalapácsos
darálóval tárják fel, saját levet enged, ez az esszencia. Amikor kevesebb az aszúszem a
bogyókban, azokat nem szedik ki kézzel, a fürtöket egyben dolgozzák fel, a cefrét áztatják, így
kapják a szamorodni bort. Az aszúszemek mennyiségének függvényében a szamorodni lehet
édes, vagy száraz. Az évek nagy részében nincs aszúsodás, ekkor fajtaborokat készítenek. A
23
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
borvidék névadó városának határában található a Tokaj-Hétszőlő dűlő, mely 1502-ben kapta
nevét, amikor a Garaiak hét kisebb parcella megvásárlásával kialakították birtokukat (31. ábra).
Fő szőlőfajták: Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Zéta, Kövérszőlő
31. ábra: Tokaj-Hétszőlő dűlő (saját felvétel)
A Szekszárdi borvidék egyik legrégebbi borvidékünk. Villánytól északra található a

Dunától nyugatra, talaja lösz. Kis völgyekben helyezkednek el a szőlőterületek. A klíma és a
talaj kedvez a vörösborok készítésének. Borai lágyabbak, kevésbé markáns tanninok jellemzik,
mint a villányi vörösborokét. Szekszárdon is készítenek bikavér borokat, melyek szintén
házasított borok. A bikavér név használatában vita van Szekszárd és Eger között. A
szekszárdiak Garay János versére hivatkozva állítják, hogy ők használták először ezt a nevet.
A legszebb Kadarka borokat itt készítik Magyarországon. Liszt Ferenc és a római pápák nagyon
kedvelték a szekszárdi borokat.
Fő szőlőfajták: Kékfrankos, Merlot, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Zweigelt
A Soproni borvidék Magyarország legészakibb, leghűvösebb borvidéke. Az osztrák

határ mellett található a „hűség városa”. A szőlőültetvények a város körül találhatóak, innen a
szőlőt a „poncichterek”, a németajkú gazdák a házaikba hordták feldolgozásra. Ott tárolták
pincében a bort is. Ezek a széles kapujú házak közül még mindig látható néhány. A széles kapu
azért kellett, hogy a lovas kocsi beférjen. A poncichter név a német „bab” szóból származik,
ugyanis a szőlősorok között babot termesztettek (Bohner Züchter). A talaj magas mésztartalmú,
alapkőzetét a Lajta hegység adja. A fertőrákosi kőfejtő jól mutatja ezt a vastag mészkőréteget.
A Fertő-tó közelsége kiegyenlített klímát eredményez. A Soproni Kékfrankos hazánk egyik
legismertebb vörösbora volt. Fanyar, savas, kemény borát a fogyasztók félédesen szerették.
Fő szőlőfajtá: Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet sauvignon, Zöld veltelíni, Merlot
A Mátrai borvidék Magyarország második legnagyobb borvidéke. Északon helyezkedik

el az Egri borvidék mellett. Az északi hideg elől a Mátra védi. A szocialista rendszerben
Magyarország legnagyobb szaporítóanyag-előállító régiója volt (Markaz, Abasár, Nagyréde).
A Nagyrédei és a Gyöngyös-Domoszlói Állami gazdaságokban több százezer hektoliter bort
állítottak elő. A borfogyasztók legjobban a nagyrédei borokat ismerik erről a vidékről.
Viszonylag kevés kis pincészet található itt. A Mátra vonulataira, a Kékes tetőre, a tiszta
24
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
környezetre, téli sportokra asszociál a fogyasztó a borvidék kapcsán. Valamikor hazánk egyik
fő csemegeszőlő termesztő körzete volt, a Chasselas fajtát termesztették.
Fő szőlőfajták: Müller Thurgau, Kékfrankos, Chasselas, Ottonel muskotály, Szürkebarát.
A Hajós-Bajai borvidék Szekszárddal szemben, a Duna keleti oldalán helyezkedik el.

Löszös talaja, klímája nagyon hasonlít hozzá. Ugyanúgy, főleg vörösborokat készítenek,
hasonló minőségben, de az eredet miatt csak alacsonyabb áron tudják értékesíteni. A török
uralom után a kalocsai érsek Németországból fogadott be telepeseket, akik már értettek a
szőlőtermesztéshez. Szorgalmukra jellemző, hogy a város határában, a löszfalon pincefalut
építettek. Európa legnagyobb pincefaluja 24 utcából és 1200 pincéből áll. Egy pince átlagosan
20-70 méter hosszú, állandó 10-14 oC-os átlaghőmérsékletük kiválóan alkalmas a borok
érlelésére.
Fő szőlőfajták: Kékfrankos, Cserszegi fűszeres, Cabernet sauvignon, Zweigelt, Bianca
Az Etyek-Budai borvidék Budapesthez közel található. Magas mésztartalmú talajain

magas savtartalommal szüretelhetőek a fajták, ezért a Törley Pezsgőüzem innen vásárolta a
szőlőt pezsgő alapboraihoz. Fejlett a borturizmus, a fővárosból sokan látogatnak ki a borvidék
pincéibe.
Fő szőlőfajták: Chardonnay, Zöld veltelíni, Irsai Olivér, Sauvignon blanc, Szürkebarát.
A Móri borvidék egyik legkisebb borvidékünk. A Vértes dél-nyugati oldalán

helyezkedik el. Hajóshoz hasonlóan ide is németeket telepítettek be. A filoxéravész után terjedt
el az Ezerjó szőlőfajta, melyet kopasz fejművelésen termesztettek. A tőkét nem takarták, mint
ahogy az Alföldön. A sárszemet meghagyták, az azokból fakadó hajtásokat „gyomlálták”
vagyis a tőke közepén nőtt illetve terméketlen hajtásokat eltávolították.
Fő szőlőfajták: Ezerjó, Tramini, Chardonnay, Sauvignon blanc, Müller Thurgau.
A Neszmélyi borvidék is a kis területű borvidékek közé tartozik. A Gerecse és Vértes

nyugati lejtőin helyezkedik el a Duna jobb oldalán, Szlovákiával szemben. Viszonylag új
borvidék, 1977-ben hozták létre. Leghíresebb pincészete a Hilltop Borászat, amely a 90-es évek
elején sikereket ért el Cserszegi fűszeres boraival Angliában. Kamocsai Ákos egyik évben
elnyerte az Egyesült Királyságban az év borásza címet. Mivel a fajta nevét az angolok nehezen
tudták csak kiejteni, a címkére azt írták „unpronounceable”, azaz kiejthetetlen. Sajnos később
a borászat kiszorult a piacról, az újvilági országok foglalták el boraik helyét.
Fő szőlőfajták: Chardonnay, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Királyleányka, Olasz rizling.
A Zalai Borvidék két körzetre osztható: balatonmellékire és a mura-vidékire (szlovén

és horvát határ mellett). Legcsapadékosabb borvidékünk, az Alpokalja hatására évente 800-
1000 mm csapadék hullik. Az ország egyik leghűvösebb területe is egyben. Csak 1998-tól
önálló borvidék. A gombás betegségek nagyobb gyakorisága és a kötött talaj miatt továbbra is
elterjedtek még a direkt termő Noah, Izabella és Othello fajták.
Fő fajtái: Olasz rizling, Cabernet sauvignon, Chardonnay, Rajnai rizling, Rizlingszilváni.
A Balaton Felvidéki borvidék egyik része Balatonfüred és Badacsony, másik része a

Keszthelyi hegység és Sümeg között található. A Balatontól távolabb esik, ezért a tó nem alakít
ki mikroklímát. Ősi bortermelő vidék, melyről a régészeti leletek tanúskodnak. Híres
termőhelyei a Káli-medencében, Balatonedericsen és a cserszegi körzetben találhatóak.
Keszthelyen, a Georgikon Egyetem Cserszegtomaji Tanüzemében állította elő Dr. Bakonyi
Károly a Cserszegi fűszeres fajtát.
Fő szőlőfajták: Olasz rizling, Szürkebarát, Chardonnay, Irsai Olivér, Zöld veltelíni.
25
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A Balatonboglári borvidék szőlőterületei a Balaton déli oldalán, Somogy megye északi

részén helyezkedik el. Szőlőterülete 3000 hektár körüli. A szocialista rendszerben ebben a
régióban a Balatonboglári Állami Gazdaság és Kombinát, később BB Rt. integrálta a
szőlőtermesztést, ezért kapta a borvidék a nevét erről a helyiségről. A gazdaság híres volt arról,
hogy a legkorszerűbb szőlőfajtákat és technológiát hozta be külföldről Magyarországra. A BB
hazánkban egy jól ismert pezsgő és dobozos üdítő márka. Az Rt-t később a Hungarovin Zrt.
vásárolta meg, így az a cég a pezsgőpiacon monopolhelyzetbe jutott.
Fő szőlőfajták: Chardonnay, Merlot, Királyleányka, Irsai Olivér, Zöld veltelíni.
A Tolnai borvidék a Szekszárdi borvidékből vált ki, attól abban is különbözik, hogy itt
kb. felerészben fehérbort is készítenek (Chardonnay és Zöldveltelini fajtákból). A talaj
Szekszárdhoz hasonlóan löszös, de elterjedt a barna erdei talaj. Emiatt a borok jellege is más.
Régmúltra tekint vissza itt is a szőlőtermesztés és a borászat. Ide is telepítettek németeket.
Bölcskén egy 380 pincéből álló pincesor található. Valamikor a Kadarkának hat féle változatát
termesztették.
Fő szőlőfajták: Kékfrankos, Chardonnay, Zöld veltelíni, Cabernet sauvignon, Zweigelt
A Pécsi borvidék kis, történelmi borvidékünk. A történelem során Pécsen mindig

kereskedelmi útvonalak haladtak keresztül. Már a kelták is termesztettek itt szőlőt. Zászlós
szőlőfajtája a Cirflandi, melyből különleges minőségű bort lehet itt készíteni. A Mecsek lankáin
találhatóak az ültetvények. A borvidéken működik a NAIK Szőlőtermesztési és Borászati
Kutató Állomása. Dr. Németh Márton ampelográfus több mint 1000 szőlőfajtából álló
gyűjteményt hozott itt létre.
Fő szőlőfajták: Olasz rizling, Chardonnay, Rizlingszilváni, Sauvignon blanc, Kékfrankos.
A Csongrádi borvidék a korábbi Kiskunsági borvidékből vált ki Hajóssal együtt, mivel

klimatikus és talajadottságaik eltérnek a legnagyobb területű, jelenlegi nevén Kunsági
borvidéktől. A Tisza közelsége magasabb talajvízszintet eredményez, és áramló talajvízzel látja
el a homoktalajokat. Korábban országosan ismert bormárka volt a Csongrádi Kadarka. A
Kadarka eltűnt, helyét más, magasművelésen termeszthető kékszőlőfajta vette át. Itt található a
saját gyökerű dugvány előállításának egyik központja Magyarországon. Kevés rezisztens fajtát
termesztenek itt. Az ültetvények állaga leromlott, mert sok fagykárt szenvedtek el.
Fő szőlőfajták: Kékfrankos, Kövidinka, Rajnai rizling, Kunleány, Zweigelt.
A Bükki borvidék hírneve, elismertsége messze elmarad az Egri borvidéktől, pedig

valamikor rangos szőlőtermő területnek számított. Talaja riolittufa, ami megegyezik a tokaji
talajokkal, kiépült pincerendszer található Görömböly és Tibolddaróc településen. A Bükk déli
lejtőin helyezkednek el szétszórt szőlőterületei, amit hegy véd az északi hideg levegőtől.
Területei tovább csökkennek, nagyobb figyelmet érdemelne. Szociálisan hátrányos helyzetű
terület.
Fő szőlőfajták: Kékfrankos, Leányka, Olasz rizling, Zweigelt, Chardonnay
(Bede B., 2013).
26
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
4. A szőlő alaktana
A szőlő morfológiáját vagy alaktanát azért fontos ismerni, mert a különböző szervekkel
a későbbiekben, a szőlőtermesztés technológiában, például metszésben, szaporításban, vagy
fajtaismeretben találkozunk.
4.1. A magonc morfológiája

A nemesítésben elvetett hibrid magokból fejlődő magoncok morfológiája teljesen eltér
a vegetatív úton szaporított növénytől. Jellegzetessége, hogy karógyökere van, szára hengeres,
levelei spirálisan helyezkednek el a hajtáson. A hajtáson felfelé haladva minden ötödik levél
esik egy síkba az alatta lévő levéllel (32. ábra).
32. ábra: Szőlő magonc (Kozma, 1991)
4.2. Vegetatív úton szaporított szőlő gyökértípusai

A vegetatív úton szaporított szőlőtőke részei a következők (33. ábra): a földben lévő
részt gyökértörzsnek nevezzük, szár eredetű, a gyökerei járulékosan fejlődtek ki az
interfascikuláris kambiumból. Három különböző típusú gyökeret különböztetünk meg. A
legalsót talpgyökérnek nevezzük. Ez hatol legmélyebbre a talajba. Gyökereztető iskolában
zömmel ezek fejlődnek ki, de az ültetvény élete során kialakulnak a mellékgyökerek is. A
talajfelszínhez legközelebb helyezkednek el a harmatgyökerek. Nevük onnan ered, hogy a
kisebb esők, harmat által nedves felső talajréteg segíti a kialakulásukat. Mivel az esők zömmel
5-20 mm mennyiségűek és a tápanyagot is gyakran csak sekélyen dolgozzuk be, ez kedvez a
képződésüknek. Ha ezeket nem távolítjuk el a tőke fiatal korában, megerősödnek és átveszik a
szerepet a mélyebben fekvő gyökerektől. Ennek az lesz a következménye, hogy egy tartós
szárazság jobban megviseli a tőkét. Oltványok esetén előfordulhat, hogy mélyebb ültetés esetén
a nemes részen képződnek harmatgyökerek, a nemes „lelép” az alanyról és a filoxéra károsítja
a szőlőt.
27
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
33. ábra: A szőlőtőke részei (saját rajz)

A gyökércsúcs meglétének, épségének a szaporításban van jelentősége. Ahogyan pl. a
zöldségpalántáknál a cserepes palánta teljes gyökérzete, tehát az ép gyökércsúcs is benne van a
tenyészedényben, ez így van a szőlőnél is. A konténeres szőlő is jobban ered, mint a
szőlőiskolából kitermelt szaporítóanyag, mert ennek még regenerálni kell a kitermeléskor a
talajban maradt gyökércsúcsot, ami plusz energiákat von el a növénytől.
A gyökértörzs a gyökérnyakkal kapcsolódik a föld feletti részhez, amit tőkének
nevezünk. Oltványok esetében az oltási hely itt található. Telepítéskor a gyökérnyak közepének
mélységéig kell elültetni a gyökeres szaporítóanyagot. A szőlő föld feletti idős, megvastagodott
részét tőkének nevezzük. Ennek formája a művelésmódtól függ. A tőkén kétféle vesszővel
találkozhatunk. Vannak világos rügyből származó vesszők, melyek értékesebbek az idős tőke
rejtett, alvó rügyeiből származó vesszőknél (fattyú vagy simavesszők), ugyanis rügyeikben
több és nagyobb fürt található. Metszéskor ezért a két éves részen (cseren) fejlődött vesszőből
termőelemet hagynak, a fattyúvesszőből pedig rövid csapot.
A szőlőfajták gyökérszerkezete kétféle. Vannak kis területet, de azt sűrűn beszövő
gyökerű fajták. Ezt a gyökértípust intenzív gyökérnek nevezzük. Ilyen gyökere van például a
Chasselas fajtának. Sekély termőrétegnél ez lehet hasznos, de egy vastagabb lepelhomok talaj
esetén nem éri el a mélyebb termékeny réteget, a szőlő gyengén nő. Más fajták kevesebb, de
vastagabb, mélyre hatoló gyökérzetet fejlesztenek. Ezek le tudnak hatolni a mélyebb
termőrétegig, ezért erősebb és tartósabb tőkéket nevelnek. Ezt nevezzük extenzív
gyökértípusnak. Ilyen gyökere van például a Kadarka fajtának (34. ábra).
28
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
34. ábra: Intenzív és extenzív gyökérzet (saját rajz)
4.3. A szőlő hajtása

A szőlő hajtásán (35. ábra) szárcsomók, un. nóduszok találhatók. Ezeken helyezkednek
el a rügyek, a levél, fürt és a kacs. A levelekre a bilaterális elhelyezkedés jellemző, azaz
nóduszonként 180 fokkal váltakozva helyezkednek el.
A hajtásokon különböző szerveket is találunk, ezek a fürt és a kacs. A szőlő kacsokkal
kapaszkodó liánnövény, a fürt a kaccsal homológ, tehát azonos eredetű. A fürt és a kacs
szabályos ritmus szerint helyezkednek el a hajtáson. Ha van fürt a hajtáson, akkor az jelenik
meg először. A felette lévő nóduszon lehet fürt és kacs is. Majd kimarad egy nódusz és újból
jön két kacsos nódusz. Ezt nevezzük 2+2+0 szaggatott kacsképződésnek, ami az európai
fajtákra jellemzői. A Vitis labrusca észak-amerikai szőlőfaj kacsképzése folyamatos. A
kacsos/fürtös és kacs nélküli nóduszok a valódi és áltengelyes szárszerveződés
eredményeképpen jöttek létre. A kacsos nódusznál az eredet hajtáscsúcs félre tolódik, kacs vagy
fürt lesz belőle. Ezt nevezzük áltengelyen szerveződésnek. ahol a nóduszon nincs fürt illetve
kacs, ott a hajtáscsúcs folytonosan nő. Ez a valódi tengelyes szárszerveződés.
A hajtás csúcsát vitorlának nevezzük. Ez a népi elnevezés onnan ered, hogy színe
világosabb, mint a levél színe, a ki nem terült levelek fonákján található sűrűbb levélszőrök
miatt. A vitorla szőrözöttsége, színe fontos fajtabélyeg (2-3. táblázat).
2. táblázat: A vitorla szőrözöttségének típusai

szőrözöttség fajta
csupasz Leányka
serteszőr Kékfrankos
pókhálós Rajnai rizling
gyapjas Kadarka
nemezes Kövidinka
(forrás: Csepregi – Zilai, 1988)
29
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
3. táblázat: A vitorla színe

szín fajta
zöld Portugieser
hamvas-zöld Pinot noir
bronzos-barna Kékfrankos
bronzpiros Ottonel muskotály
vörös - sötétpiros Mathiász Jánosné
A vitorlának három típusát különítjük el, ezek a nyílt, zárt és félig zárt. A termésükért
termesztett szőlőfajták vitorlája általában nyílt, vagyis az ellaposodó hajtáscsúcs és a kiterülő
kis levelek láthatóak. Zárt vitorla esetében a fiatal levelek körbeölelik a hajtáscsúcsot, így az
nem látszik. Ez a vitorlatípus az alany szőlőfajtákra jellemző.
35. ábra: A szőlő hajtása (saját rajz)
Intenzív növekedés idején a vitorla pásztorbotszerűen meggörbül (nutál), mert a háti

oldal gyorsabban növekedik a hasi oldalnál (36. ábra). Ez a jelenség azt jelenti, hogy a szőlő jól
érzi magát, ha elegendő víz és tápanyag áll rendelkezésre és a hőmérséklet is optimális.
30
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
36. ábra: Nutáló szőlőhajtás (saját felvétel)

A levélnyél tövében található a fejlett téli rügy és a kisebb nyári rügy (37. ábra).
Ahogyan az elnevezés is utal rá, a téli rügy a vegetációs időszakban nem fakad ki, a vessző
beérését követően, a rügy áttelel és metszéskor világos rügynek nevezik. A termés ezekből a
rügyekből fakadó hajtásokon képződik. A nyári rügyek a vegetációban kihajthatnak, és belőlük
hónaljhajtások képződhetnek. Nem minden fajta hajlamos a hónaljhajtások képzésére, pl.
Kadarka, Kövidinka.
A hajtásnak több oldalát különböztetünk meg (38. ábra). A hasi és a háti oldal végigfut
a hajtáson. A hajtás mindig a hasi oldalán fekszik, ha talajon kúszik vagy támaszra fut. Az
ellentétes oldalon található a háti oldal. Ez a nap felé néz, tehát rajta a levelek, hónaljhajtások
is ebbe az irányba néznek.
37. ábra: A szőlőhajtás oldalai (saját ábra)
31
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A hajtás másik két oldala nóduszonként változik A rügy fölötti oldalt barázdás vagy
csatornás oldalnak nevezzük, ez a legfejletlenebb oldal, itt a legvékonyabb a kéreg. A barázdás
oldallal szemben a lapos oldal található. Az oldalakat népiesen nevezték el, jelentőségük
például a szaporításban nagy.
A téli rügy (később világos rügy) mindig a hasi oldal felé néz (38. ábra).
38. ábra: A szőlőhajtás dorziventralitása (saját ábra)
4.4. A szőlő levele

A szőlő levele nagyon fontos szerepet tölt be a fajták azonosításában (39. ábra). A
levélnyél és a levéllemez találkozásnál található a vállöböl, ezen kívül a levélnek vannak még
alsó és felső oldalöblei. A szőlő levele tenyeresen erezett, az erek a levélkaréjokhoz futnak,
melyek lehetnek alsó, felső karéjok és csúcskaréj. Az öblök mélysége, vagyis a levél tagoltsága,
a levél fonákon lévő szőrképletek mennyisége, a levélszél fogazottsága, a levél vastagsága,
hólyagossága, az erek elszíneződése stb. fontos fajtabélyeg. A Kékfrankos vállöble például V
alakú, a Leányka fajtánál kapcsolójel alakú, a Cabernet sauvignon öblei kereken záródnak.
39. ábra: A szőlő levele (saját ábra)
32
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A levélfonák szőrözöttsége fontos fajtabélyeg. A szőrképletek a levél fonákján

helyezkednek el (40-41 ábra). A szőrözöttség mértéke mindig egy fokozattal kisebb, mint a
vitorlánál. Ennek az oka, hogy egy kifejlett levélen a szőrképletek ritkábban helyezkednek el.
40. ábra: Serteszőrös levél fonák (Kékfrankos)

(saját szerkesztés Hajdu 2017 felvétele alapján)
41. ábra: Molyhos levél fonák (Kadarka)

(saját szerkesztés Hajdu, 2017 felvétele alapján)
4.5. A szőlő rügye

A szőlő rügye a nóduszon rügyvánkoson helyezkedik el. A szőlőnek összetett vegyes
rügye van. Az összetettség abból áll, hogy van egy fejlett főrügy és mellette másod,
harmadrendű mellékrügyek. Mivel a hajtás- és a virágkezdemény egy rügyben helyezkedik el,
a szőlőnek vegyes rügyei vannak (42. ábra).
33
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
42. ábra: A szőlő világos rügye (saját rajz)
Kimutatták, hogy a mellékrügyeknek is lehetnek még további mellékrügyei.

Amennyiben a főrügy nem károsodik pl. fagy, mechanikai károsodás, akkor kihajt. A
mellékrügyek általában nem hajtanak ki, de élve maradnak, a kéregbe ágyazódnak. A
későbbiekben, mint fattyúrügyek kihajthatnak. Előfordul, hogy a főrügy mellett egy vagy több
mellékrügy is kifakad. Ilyenkor mindenképpen indokolt egy hajtásválogatás (43. ábra). A
főrügyön, de kisebb mértékben a mellékrügyekben is, helyezkednek el a fürtkezdemények,
melyek száma határozza meg a rügytermékenységet. Síkvidéken gyakori a téli fagy. A főrügy
fagy el először. Amennyiben élő mellékrügy marad, akkor az kihajt, de kevesebb termést
kapunk, mert a mellékrügyek terméketlenek, vagy 1-2 kisebb méretű fürtöt hoznak. A fajták
regenerálódó-képessége azt is jelenti, hogy főrügy kár után a mellékrügyek mennyi termést
produkálnak. A Kunleány fajta például nagyon jól regenerálódik.
43. ábra: Kifakadt fő- és mellékrügyek (saját felvétel)
34
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A szőlő rügye mindig a nóduszon helyezkedik el (44-45. ábra). A vessző alsó nóduszai
azonban jóval közelebb helyezkednek el egymástól, mint a fentebbi rügyemeletek rügyei.
Ennek az az oka, hogy tavasszal a rügyfakadás idején az alacsonyabb hőmérséklet miatt lassabb
a hajtásnövekedés, rövidek az ízközök, majd a hőmérséklet emelkedésével megnyúlnak az
internódiumok. A legalsó kis, fejletlenebb rügyeket alapi rügyeknek nevezzük, bár ezek nem
egy szintből erednek. Közülük a sárszem a legfejlettebb, fajtától függően több-kevesebb fürt is
lehet benne. A móri kopaszmetszéskor a vesszőt tőből eltávolították, de a sárszemet
meghagyták, ezekből megfelelő termésmennyiséget kaptak. Rövidcsapos metszésnél is inkább
világos rügyek hajtanak ki, de az alapi rügyek élve maradnak és a mellékrügyekhez hasonlóan
rejtett vagy alvó rügyek lesznek belőlük. Ez mutatja, hogy a rügyek összetettségéből és a
vesszőn való helyzetükből adódóan rengeteg élő rügy található a tőkén. Ezekből lesznek a
fattyúvesszők illetve fagykár után a regenerálódásban játszanak nagyon fontos szerepet.
44. ábra: A rügyek helyzete a vesszőn (saját ábra)
45. ábra: Royat kordon tőke metszés előtt (saját felvétel)
35
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
4.6. A szőlő generatív szervei

A szőlőnek apró, zöldes színű, hímnős virágai vannak (46. ábra). Ez azt jelenti, hogy a
női és férfi ivarszervek egy virágon belül találhatóak, ezért a virág önmagát vagy szélbeporzás
által egy másik virágot is képes megtermékenyíteni. A Vitis silvestris faj, melyből a kerti szőlő
(Vitis vinifera L.) kialakult az emberi szelektálás következtében, funkcionálisan egyivarú,
kétlaki virágokkal rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy a virágnak mindkét ivarszere megvan,
de abból nővirág esetén a porzók, hímvirág esetében a termő elcsökevényesedett. Ma is
előfordulnak ilyen virágtípusok (47. ábra). Az alanyfajták zöme funkcionálisan hímvirágú. Bár
ezeknek a pollenjei termékenyítőképesek, a termő csökevényes, ezért nem hoz termést. A
Kéknyelű fajta például funkcionálisan nőivarú.
46. ábra: A szőlő virága
47. ábra: Funkcionális hímvirág és nővirág (saját rajz)
Termője fejlett, de a porzószálak elcsökevényesedtek, a portokban lévő pollenek

sterilek, megtermékenyítésre képtelenek. Badacsonyban ezt a fajtát ezért a Budai zöld fajtával,
mint porzó fajtával együtt telepítették.
A szőlő virágai fürtvirágzatban helyezkednek el.
36
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
48. ábra: A szőlőfürt virágzásban (saját felvétel)
A szőlőnek valódi bogyótermése van, azaz felső állású magházból alakult ki. Két
termőlevélből áll, termőlevelenként maximum 2-2 magkezdeménnyel. A virágra az 5-ös szám
jellemző, 5 lepellevéllel és 5 porzószállal rendelkezik. Egy körben a lepellevelek
nektáriumokká alakultak át. Az evolúcióban ennek a rovarmegporzás miatt volt fontos, ma már
a szélbeporzás miatt nincs jelentősége. Virágzáskor viszont nagyon kellemes rezedavirág illatot
bocsát ki. A szőlő lepellevelei sajátos módon csúcsukon összenőttek. Virágzáskor a
lepellevelek csésze felöli oldalán elválnak a virágtól és pártasapka formájában egyszerre
lehullnak. Ekkor válnak láthatóvá az ivarszervek (48. ábra).
A fürt fürtkocsánnyal kapcsolódik a hajtáshoz. A nóduszon a levéllel szemben
helyezkedik el. A fürtkocsány fürttengelyben folytatódik. A fürtkocsánytól néhány centiméterre
a fürtkocsány kiszélesedik, ezt nevezzük fürtcsomónak. Itt válik el legkönnyebben a fürt a
hajtástól, kézi szüret esetén itt célszerű levágni a fürtöt. A virágok a fürt főtengelyének másod-
harmadrendű elágazódásain helyezkednek el bogokban. Egy fürtön több száz virág található,
ezek nagy része nem kötődik. A hajtáson fejlődött fürtökön kívül a hónaljhajtásokon is
kialakulhatnak kevésbé fejlett, későbbi érésű, ezért alacsonyabb cukor- és magasabb
savtartalmú un. másodtermések. Ezek rontják a főtermés minőségét, ezért kézi szüretnél nem
szedik le. Gépi betakarításnál viszont a kombájn a másodtermés bogyóit is lerázza. Nem minden
fajta hajlamos a másodtermés képzésére. Korai fajtáknál a másodtermés is beérik.
37
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
49. ábra: A szőlőbogyó (saját ábra)
A virágokból megtermékenyülés után, a fürttisztulást követően alakulnak ki a bogyók

(49. ábra). A zöld bogyók fotoszintetizálnak, növekednek, majd bekövetkezik a zsendülés és az
érés. A bogyó kocsánnyal kapcsolódik a fürthöz. A kocsány a bogyónál kiszélesedik, ezt a
kiszélesedést kocsánykoronának nevezzük. A bogyó kocsányról történő eltávolításakor látható
szálacskákat bogyóecsetnek nevezzük, ezek a szállító edénynyalábok maradványai. Ha az ecset
rövid, a bogyó könnyebben elválasztható a kocsánytól, vagy magától lehull, pereg. A bogyó
héjból és húsból áll. A bogyóhúsban találhatóak a magok. Kékszőlő fajtáknál a színanyag a
bőrszövet alatti néhány sejtsorban található, ezt vörösbor készítésénél alkohollal, azaz héjon
erjesztéssel tárjuk fel. Csemegeszőlőnél fontos a nagy bogyóméret, a nem túl vastag,
olvadékony bogyóhéj, a kis magok és természetesen az íz, illatanyagok (50. ábra).
50. ábra: Különböző méretű bogyók (saját felvétel)

Csemegeszőlőknél a cukortartalom és a savtartalom alacsonyabb, mint a borszőlőknél.
Borkészítésnél a bogyót feltárjuk és a benne lévő must egy része kiszabadul (színmust), a
húsban lévő préslé a sajtoláskor távozik el. Lészegény fajtáknál, pl. Zalagyöngye, a cefre
pektinbontó enzimmel történő kezelésével növelhető a kinyerhető lé (must) hányada. A bogyó
csúcsán látható pötty a bibe maradványa, a héjon lévő pöttyök pedig az elparásodó
légzőnyílások nyomai. Nem minden bogyó képződik kettős megtermékenyítéssel. Ilyenkor a
vegetatív sejt termékenyül meg (apogámia), vagy valamilyen stimuláló hatásra magnélküli, un.
38
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
parthenokarp bogyók alakulnak ki. Ezekből készül aszalással a mazsola, de csemegeszőlőfajták

között is terjednek a magnélküli változatok. A magból kiszabaduló hormonok növelik a bogyó
méretét. A magnélküli bogyók kisebb méretét gibberellines kezeléssel meg lehet növelni. A
bogyók alakja rendkívül változatos, lehet gömb, lapított gömb, oszlopos lapított, kecskecsöcsű,
a fürt lehet kicsi, tömött, vese alakú, vállas, hengeres, laza. A bogyó tömegét grammban fejezik
ki, általában 2-20 gramm, méretét két irányból mérve mm-ben fejezik ki. A fürt tömegét is
grammban fejezik ki, lehet 60 grammos, de akár több kilogrammot is nyomhat.
A bogyóban maximálisan 4 mag található (termőlevelenként 2-2), de a részleges
megtermékenyülés miatt ezekből kevesebb alakul ki. A szőlő magja körte alakú, magcsőrből és
magtestből áll. A Vitis silvestris és több más vad szőlőfajok magja gömbölyű, a magcsőr rövid.
A magnak két oldala van, a háti és a hasi. A háti oldalon található a köldök, ahol a szállítószövet
táplálja a magot, míg a mag hasi oldal két magvarrat húzódik. A bogyóban a magok a hasi
oldalukkal szemben fordulnak egymás felé.
4.7. A vessző szöveti felépítése

A vesszőt hosszában elvágva látszik a barna színű bél és a zöld színű kéreg. Az Euvitis
alnemzetség fajainál a bél nem folyamatosan húzódik a vessző hosszában, hanem a
nóduszoknál megszakad. Itt egy elválasztó réteg, un. diafragma alakul ki. A vessző
keresztmetszetében láthatóvá válik a vessző szöveti felépítése. A keresztben átvágott vessző
felületére ligninfestő anyagot cseppentünk, így a különböző szövetek jobban láthatóvá válnak.
A szőlőre a lián típusú vastagodás jellemző (51. ábra), azaz az edénynyalábok nem
forrnak össze, köztük egy alapszöveti felépítésű elválasztó réteg un. bélsugár alakul ki. Ezáltal
a vessző hajlékonyabb lesz. A fa- és a háncsrész határán húzódó kambium az edénynyalábok
közötti un. interfascikuláris kambium képezi a kalluszt és a járulékos gyökereket. A háncssejtek
un. háncskoronában helyezkednek el, bennük kemény és lágyháncs rétegekkel. A keményháncs
kisebb, vastag falú sejtekből áll, míg a lágyháncs sejtjei nagyobbak, vékonyabb falúak. A
ligninfestő anyag ezért a keményháncs sejtjeit jobban megszínezi. Minél több a háncskoronában
a keményháncs réteg, annál érettebb a szőlővessző. Az egyes vesszőoldalak fejlettsége
különböző, a barázdás oldal a legfejletlenebb, ezért itt kevesebb keményháncs réteg található.
Kívül található a parakambium, mely a holt kérget képezi (Hegedűs - Kozma - Németh, 1966).
51. ábra: Szőlővessző keresztmetszete (saját ábra)
39
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
5. A szőlő anyagcseréje
Szükséges, hogy ismerjük a szőlő fiziológiai folyamatait, mert azok szolgálnak alapjául
a különböző technológiai műveleteknek. Ezeket elkülönítetten kell tárgyalni, hogy a
későbbiekben ne kelljen ezeket külön-külön leírni.
Három gyakorlati vonatkozású témát szükséges kiemelni:

1. vízforgalom, vízgazdálkodás
2. ásványi táplálkozás
3. szerves táplálkozás
5.1. Vízforgalom, vízszabályozás
 A növekvő növényi szövetek 80-95 %-a víz. A növényi magvak a legszárazabbak,

bennük 5-15% víz van. A kloroplasztisz és mitokondrium víztartalma 50 % körüli, míg
a vakuólumé 98% is lehet.
 A víz a leggyakoribb oldószer a növényben.
 A víz befolyásolja a fehérjék, membránok, nukleinsavak, és egyéb molekulák
szerkezetét.
 Részt vesz egy sor esszenciális reakcióban, pl. hidrolízis, dehidratáció.
 A növény vízfelvétele és vízleadása folyamatos. Meleg nyári napon óránként
kicserélődik a levélben lévő teljes vízmennyiség.
 A transzspiráció nem csupán vízfelvételt és ezzel állandó oldatáramlást tesz lehetővé a
növény szállítórendszerében, hanem gondoskodik a növény hűtéséről is. Nagy
hőkapacitása révén a víz csökkenti a növényben a hőmérsékletváltozás sebességét.
A növény vízforgalma magába foglalja, hogy a növény a vizet felveszi, szervezetében

szállítja, felhasználja és ismét a környezetbe párologtatja.
A növény vízgazdálkodása a vízfelvétel és a vízleadás összehangolt és különböző módon

szabályozott folyamatát jelenti, melyek összefüggenek egymással.
 vízfelvétel dinamikája
 vízfogyasztás/vízfelhasználás/vízhasznosítás dinamikája
 vízleadás dinamikája (transzspiráció)
A növények vízigényét a transzspirációs együtthatóval (TE) fejezzük ki. Ez az

elpárologtatott víz és a keletkezett szárazanyag aránya. A szőlőnél ennek értéke 300 sz.a.
kg/liter víz.
A vízigény két típusú lehet:

 statikai
o a talaj nedvességtartalma és a talaj levegőtartalma iránti igény
 a gyökérzóna egy részében mindig legyen megfelelő mennyiségű víz
 a talaj térfogatának kb. 5-10%-os levegőtartalma tekinthető
normálisnak
 dinamikus
o az a vízmennyiség, mely a növény fejlődéséhez folyamatosan szükséges
A szőlő vízigénye a különböző fenológiai stádiumoktól is függ:

40
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 Fakadástól virágzásig 7%
 Virágzástól zsendülésig 42%
 Zsendüléstől érésig 32%
 Éréstől lombhullásig 19% (Füri, 1968)
Ez azt mutatja, hogy a szőlőnek a zöldbogyó növekedés időszakában van legtöbb vízre
szüksége, ami sajnos pont egybeesik a nyári aszályokkal.
A szőlőfajta szárazságtűrését meghatározza:

 Gyökérzet
o Gyökeresedési mélység (extenzív vagy intenzív)
o Gyökérrendszer sűrűsége
o Gyökérrendszer növekedési erélye
o Gyökérszőrök vízpotenciálja
 Hajtásrendszer (levél, hónaljhajtás)
o Szőrképletek
o Sztómák száma, mérete
 Élettani szabályozás
o Abszcizin sav szintézis
o Ozmoreguláció
o Kavitáció elkerülése
o Levélnövekedés szabályozása
o Aquaporinok
A vízstressz hatásai a szőlőnövényre:

1. Megáll a hajtásnövekedés
2. Visszavonhatatlanul csökken a bogyóméret
3. Csökken a kötődés
4. Kevesebb cukor áramlik a bogyókba
5. Csökken a rügyek termékenysége
6. Csökken a színanyagok mennyisége
7. Sárgulnak, majd elszáradnak a levelek
8. Fonnyad a bogyó
9. Csökken a vesszők beérése és a fagytűrés
10. Lehullanak a levelek
11. Elpusztul a tőke (Pethő, 2003)
A bogyóban az illat és sav elbomlanak, a borok korán elöregszenek (UTA), magas lesz az
aminosavak mennyisége, a bor nehezebben lesz stabilizálható (Eperjes et al., 1998).
41
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
5.2. Ásványi táplálkozás

Makroelemek közül a nitrogén a növény növekedésében játszik szerepet. Hiányában a
hajtások növekedése lassul, a levelek világosabb színűek. A nitrogén túlsúlya esetén a tőke
nagy lombozatot képez, a levelek sötétzöldek, a hajtások vastagok, melyek ősszel nem érnek
be és a téli fagyokat kevésbé tűrik.
A foszfor (P) az energiafolyamatokban játszik szerepet, a fotoszintézisben az ATP és

ADP képződésekor. Hiánya esetén az idős leveleken vöröses elszíneződés jelenik meg, túlsúlya
esetén csökken a cink felvétele és cinkhiány, rövid szártagúság jelenik meg a hajtásokon.
A kálium (K) a szőlő legfontosabb tápeleme, a vízgazdálkodásban és a

szárazságtűrésben játszik szerepet. Ez utóbbi révén fontos szerepet tölt be a téli fagyokkal
szembeni ellenálló képességben is. Hiánya esetén a levélszél barnul, majd elszárad, túlsúlya
esetén gátolja a magnézium felvételét, így magnéziumhiány jelentkezik. A fürtök
kocsánybénulása gyakran arra vezethető vissza, hogy a K:Mg arány 2:1 fölé megy.
A magnézium (Mg) a klorofill központi atomja, ezért a fotoszintézisben kulcsszerepet

játszik. Hiánya esetén az idős levelek erei között a levélszövet elsárgul vagy vörös színű lesz.
A hiány azért jelentkezik az idős leveleken, mert a fiatal hajtásrészek elvonják az idős növényi
részekből a magnéziumot. Ezt nevezzük reutilizációnak. A magnézium túlsúlya nem okoz
problémát.
A kálcium (Ca) a sejtfalképzésében játszik szerepet. Hiánya mészben szegény, túlsúlya

a magas mésztartalmú talajokon jelentkezik. A magas mésztartalom gátolja többféle mikroelem
felvételét.
A mikroelemek (vas (Fe), bór (B), mangán (Mn), cink (Zn)) a fotoszintézis katalizátorai.
A vashiányt klorózisnak nevezzük. A talajban mindig van elegendő vas, de ennek felvétele
akadályozott egy magasabb talajvízszint vagy magasabb mésztartalom esetén.
A bór (B) növeli a virágban a termő életképességét, segíti a pollentömlő fejlődését,

ezáltal a jobb kötődést. Bór hiányában a fürt madárkás lesz.
A mangán (Mn) hiánya a fiatal leveleken jelentkezik. A tünet hasonló a magnézium-

hiányhoz, viszont a kiváltó ok a hideg, levegőtlen talaj.
A cink (Zn) szerepet játszik a merisztéma működésében, ezért hiánya esetén az ízközök
távolsága csökken, un. seprős hajtások keletkeznek (Pethő, 2003).
A növényen látható elváltozások nemcsak tápelem hiányára vagy túlsúlyára vezethetőek

vissza, hanem ökológiai és toxicitási okok is húzódhatnak a háttérben. Ökológiai eredetű
szimptóma lehet az aszály, napégés, talajra visszavezethető elváltozás (magas talajvíz, magas
sótartalom, mésztartalom, alacsony ph), de vírusok is okozhatnak hiánybetegséghez hasonló
tüneteket (Winkler, A. J. et al. 1974). Növényvédőszer toxicitás leggyakrabban a réz és kén
hatóanyagtartalmú permetszer alkalmazásakor léphet fel. A réz magasabb dózisban fajtáktól
függő mértékben perzseli a fiatal leveleket. A kén magas hőmérsékleten perzseli a leveleket
(idősebbeket is). Mivel alacsony hőmérsékleten nem hat a kén, jól meg kell választani a
kijuttatás időpontját (20-25 oC).
42
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
5.3. Szerves táplálkozás

Az életfolyamatokhoz energiára van szükség. Ezt az energiát a növények kötik meg a
napfényből és arra használják fel, hogy szervetlen anyagokból, vízből és széndioxidból
szervesanyagokat, cukrokat, zsírokat és fehérjét állítsanak elő. Ezeket a szerves anyagokat
tápanyagként hasznosítja, ezáltal oxigént szabadít fel, ami hozzájárult a Föld légkörének
kialakulásához.
A fotoszintézis első szakaszát fényszakasznak nevezzük, ekkor alakul át a fény
energiája kémiai energiává. A szén-dioxid és a víz glükózzá alakul, miközben oxigén és víz
keletkezik.
A fotoszintézis kémiai egyenlete a következő:
6CO2 + 12H2O + napfény → C6H12O6 + 6O2 + 6H2O
Hat szén-dioxid molekulából (CO2) és tizenkét vízmolekulából (H2O) fény hatására egy
glükózmolekula (C6H12O6), hat oxigénmolekula (O2) és hat vízmolekula (H2O) keletkezik. Ez
a folyamat a növény zöld színtestjeiben, a klorofillban játszódik le.
A széndioxid, oxigén és vízgőz cseréje a levelek fonákán található gázcserenyíláson

keresztül történik. A vizet a gyökerek szívják fel a talajból és a szállítószövetek segítségével
juttatja a levélbe.
A klorofill zöld színtestekben, un. kloroplasztiszokban találhatók, melynek részei:
52. ábra: A kloroplasztisz felépítése (elte.promnpt.hu)
A kloroplasztisz részei:
 Sztróma: vízoldékony enzimet tartalmazó sűrű folyadék, ahol a szén-dioxid glükózzá
alakul.
 Tilakoidok: egy membránrendszer, amely lapos, zsákszerű képződményeket alkot a
sztrómában, és amelyben a fényenergia átalakul kémiai energiává.
 Grana (egyes számban granum): a tilakoid membrán lapos zsákjai egymásra
halmozódnak és a granumot alkotják. Tulajdonképpen ezen a helyen alakul át a napfény
energiája kémiai energiává.
 Klorofill: a kloroplasztisz zöld pigmentje, amely elnyeli a fényenergiát (52. ábra).
A fotoszintézis két szakaszát különítjük el, az un. „fényszakaszt” és a „sötét szakaszt.
43
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A „fény-szakaszában” az un. antenna pigment klorofill által megkötött, majd továbbított

fényenergia megkötődik és kémiai energiává alakul át. A kémiai energia mellett hő képződik
és a bejövő fotonok egy részét a pigment sejtek visszaverik. Ezt nevezzük klorofill
fluoreszcenciának (53. ábra). Különböző stresszhatások esetén ez a fluoreszcencia változik,
melyet mérni lehet. Egy gyakran használt hordozható műszertípus a MINI-PAM (54. ábra)
53. ábra: A bejövő fény hasznosulása (Csiszár J et. al, 2012)
54. ábra: PAM-2100 készülék (www.walz.hu)
A második szakasz nem igényel fényt, ebben az ún. sötétreakcióban történik a szén-dioxid
megkötése és szénhidrátokká alakítása.
A fényreakció a granaban játszódik le. A folyamat során vízbontás történik, molekuláris
oxigén és hidrogénionok keletkeznek. A hidrogént nagy energiájú NADPH-molekulák
44
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
elszállítják, és ezek segítségével a „sötét-szakasz”-ban szénhidrátokká alakítják a szén-

dioxidot. A szén-dioxid megkötéséhez szükséges energia az ATP-molekulákban raktározódik
el. Az ATP- és NAPDH-molekulák fényreakció végtermékei, de a sötét szakaszban
hasznosulnak, ott cukrot hoznak létre (Láng, 2007).
A sötét reakciók a sztrómában zajlanak le. Itt játszódik a Calvin-ciklus, amely a szén-
dioxid megkötésétől a szénhidráttá való redukálásáig tart.
A fotoszintézis napi menete
A fotoszintézis intenzitása kora reggel alacsony, 12-13 óráig növekszik, majd ismét csökken.
Mediterrán területeken délelőtti, délutáni maximum figyelhető meg.
Oka:
 délben erős túlmelegedés,
 átmeneti vízhiány a levelekben,
 asszimiláta torlódás a belső szállítási sebesség eltérése miatt.
A fotoszintézist befolyásoló tényezők
Fitotechnikai műveletek
A termőhajtások leveleinek fotoszintetikus teljesítménye nagyobb, mint a meddő, vagy
fürtjétől megfosztott hajtáson lévő leveleké. A csonkázott vagy gyűrűzött hajtások
teljesítménye szintén csökken (ld. zöldmunka-műveletek). Levélritkítás hatására a megmaradt
levelek teljesítménye 20-30%-kal is emelkedhet.
Termesztéstechnológiai elemek
A támrendszert, művelés- és metszésmódot úgy kell megválasztanunk, hogy a lombfal
magassága, sűrűsége és kiterjedése a lehető legnagyobb fotoszintetikus teljesítményt tegye
lehetővé a maximális termésmennyiség és -minőség elérése érdekében.
Fény
Fénykompenzációs pont, ahol a légzés és a fotoszintézis egyensúlyban van. Ez 450-750
lux. A termesztéstechnológia szempontjából az alacsony fénykompenzációs pontú fajták
kedvezőbbek.
Fénytelítettségi érték – az a maximális fényintenzitás, amelynél a fotoszintézis ráta a
legnagyobb. Ez 10 000-70 000 lux között van, általában 30000-40000 lux. Erős fény esetén
fotorespiráció /fénylégzés / következik be. Ez 30-50 %-kal is növelheti a fotoszintézis rátát.
A külső-belső levelek fényellátottsága eltérő. A beárnyékolt levelek fényellátása 1000
lux alá csökken. A beárnyékolt koronarész fotoszintetikus rátája a megvilágított rész 40%-a
körül alakul. A lombfelület szabályozásával (zöldmunkák) a levélfelületet optimális értékéken
(1,6-2,4 m2/m2) tudjuk tartani.
Hőmérséklet
A fotoszintézis optimális hőmérséklete 25-28°C , a maximális 40°C . A fotoszintetikus
ráta 30°C felett erőteljesen csökken. 40°C fölött a sztómák bezárnak és megszűnik a CO2
felvétel. A fotoszintézis minimumhőmérséklete 0-5°C között van, de 10°C alatt már nagyon
kicsi a fotoszintetikus ráta.
45
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Víz
A talaj vízkapacitásának 70-80 %-os értéke kedvező a fotoszintézisre, 60 % alatt
jelentősen csökken a fotoszintetikus ráta. Ha a levél vízpotenciálja -5 bár alatt van, csökken, -
15 bárnál meg is szűnik a fotoszintézis aktivitása.
Légnedvesség
A sztómákon keresztül hat. Az alacsony légnedvesség fokozza a vízgőz leadását, a 70
%-os légnedvesség /relatív páratartalom/ tekinthető kedvezőnek. Délben a relatív páratartalom
csökkenése sztómazáródást okoz.
Ásványi táplálkozás
A szőlő harmonikus tápanyagellátása elősegíti az optimális fotoszintézist (Rakonczás,
2014).
A fiatal levelek nem termelnek elegendő asszimilátát, 30-40 napos korukban érik el a
maximális teljesítményt.
55. ábra: Az asszimilátumok vándorlása (Koblet, 1969)
A szőlő egyes szerveinek asszimiláta szükséglete, ennek megfelelően ezek haladási iránya
és felhasználási helye a tenyészidő alatt változik (55. ábra):
- A megtermékenyülés előtt a virágzatok csak kevés asszimilátát igényelnek.

- A rügyfakadástól lényegében a virágzásig a fotoszintézis termékei zömmel a hajtáscsúcs
felé vándorolnak
- A virágzás alatt a hajtáscsúcsok és a virágzatok között versengés folyik az
asszimilátumokért. Ha ebben az időszakban a szőlő túl erősen növekszik, a kötődés
gyakran rossz. Ennek oka az, hogy a növekvő hajtások elvonják a tápanyagokat a
virágzatok, virágok elől.
- A fotoszintézis termékei nem használódnak fel teljesen az asszimiláló hajtásokban, hanem
kisebb-nagyobb hányaduk elvándorol azokból (távolabbi fürtök, árnyékban lévő hajtások,
tőkék fás részei, gyökerek)
46
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A vegetáció során a szőlőlevél a megtermelt szénhidrátok fel nem használt részét

keményítő formájában raktározza a gyökerekben és a vesszőkben és ezt bontja le később
glükózzá.
A szőlővesszőben bekövetkező szénhidrát változásokat az 56. ábra mutatja.
Lombhulláskor a szőlővesszőben maximális mennyiségben van keményítő. Ezt a vegetációs
időszak során halmozta fel és energiaraktárként szolgál a tavaszi rügyfakadáshoz. A keményítő
a nyugalmi időszak elején elkezd átalakulni glükózzá a glükolízis során. A sejteken egyre több
szőlőcukor jelenik meg. Az átalakulás egyirányú. Az evolúció során alakult ki ez a jelenség
azért, hogy a legnagyobb téli fagyok idejére a sejtekben lévő cukor védelmet nyújtson a fagy
ellen. A jelenség neve ozmolízis, ozmoreguláció. A sejt a sejtnedv-koncentráció
megnövelésével védekezik, a sejtek között található jég szívó hatása ellen. A víz visszatartása
esetén a sejtplazma nem válik le a sejtfalról. Természetesen ennek a védekezésnek a sikere a
hőmérséklettől és fajtától függ. A cukor maximum és a keményítő minimum kb. január elejéig-
közepéig tart. Ilyenkor a szénhidrátformák átalakulása kétirányú lehet. Nemcsak a keményítő
bomlik cukorra, hanem a glükóz is vissza tud alakulni keményítővé. A szőlő arra törekszik,
hogy energiatartalékának, a keményítőnek a mennyiségét növelje a sejtben. Január végén,
február elején előfordulnak enyhe időszakok. Ezekben az időszakokban, +3 oC felett, a cukor
keményítővé alakul, mert készül a vegetációra. A lecsökkent cukormennyiség miatt egy hirtelen
lehűlés azonban készületlenül éri a sejteket és fagykárt szenvednek. A cukor maximumig
terjedő időszakot endogén (korábban mély) nyugalomnak nevezzük, a cukormaximum
megszűnése és az újbóli keményítő maximum közötti időszakot exogén (korábban kényszer)
nyugalomnak nevezzük. Az endogén nyugalom idejében fagytűréséről, az exogén nyugalmi
időszak változó hőméréseinek tűrését téltűrésnek nevezzük. A Kunleány szőlőfajta nagyon jól
elviseli endogén nyugalomban a téli fagyokat, viszont exogén nyugalomban, ahol a szőlő csak
a külső alacsony hőmérséklet miatt van nyugalomban, a hőmérséklet változására nagyon
gyorsan reagál. Kis felmelegedésre azonnal visszaalakítja a cukrot keményítővé. Ennek
genetikai okai vannak. A Kunleány egyik szülője a távol-keleti Vitis amurensis. Az amuri szőlő
areájában hosszú, kemény a tél, nincs hőmérsékletingadozás. Április végén hirtelen
felmelegszik a levegő és gyorsan beindulnak az életfolyamatok, hogy a kora őszi fagyok
beköszöntése előtt be tudja érlelni a termését.
A nyugalmi időszak különböző fázisaiban tehát más és más a szőlő fagytűrése. A
Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kecskeméti munkatársai fagyasztószekrényben
vizsgálták a fajták fagytűrését -17 és -21 Celsius fokon. A fajták közül a Rajnai rizling a
nyugalmi időszak teljes idején jól bírta a lehűlést, ezzel szemben az Ezerjó rügyei súlyosan
károsodtak (57-58. ábra).
47
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
14 25
12 oC
20
10
15
havi
8 átlaghőm.
szénhidrát % sz.a.
10
6 keményítő
5
4
glükóz
0
2
0 -5
56. ábra: Szénhidrátok interkonverziója a nyugalmi időszakban (Eifert et al., 1981)
90
80
70
60
rügytúlélés %
50
40 -17 oC
-21 oC
30
20
10
57. ábra: A Rajnai rizling szőlőfajta téltűrési jelleggörbéi (Eifert et al., 1980)
48
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
100
90
80
70
60
rügytúlélés
50
-17 oC
40
-21 oC
30
20
10
0
58. ábra: Az Ezerjó szőlőfajta téltűrési jelleggörbéi (Eifert, 1980)
49
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
6. A szőlő ökológia
Az ökológia kifejezés Ernst Haeckel német zoológustól származik, az ’oikos’, ház görög
szóból ered és az élőlények környezeti tényezőinek összességét nevezte el így. A
szőlőtermesztés esetében a termőhely környezeti viszonyait értjük alatta (4. táblázat).
4. táblázat: A szőlő ökológiai tényezőinek csoportosítása

tényező klimatikus talaj földfelszín biotikus
-hőmérséklet -genetikai -szélességi fok -kórokozók
-fény talajféleség -tengerszint feletti -kártevők
-csapadék -altalaj magasság -gyomok,
-levegő -kémiai -lejtő magasabbrendű
tulajdonságok -kitettség szervezetek
-fizikai -ember
tulajdonságok
-talajélet
állandóság egy stabil változó változó stabil
régión belül
(forrás: Kozma, 1991)
A klimatikus tényezők egy nagyobb térségben azonosnak tekinthetők, bár mezo- és

mikroklímák kialakulhatnak. A talaj ezzel szemben rendkívül változatos lehet, akár métereken
belül más és más talajféleségekkel találkozhatunk. A földfelszín csoporton belül a tengerszint
feletti magasság, a lejtő és kitettség is változékony a domborzati viszonyok miatt. A biotikus
tényezők változatlannak tekinthetőek, vagyis mindenhol számítani lehet rájuk, bár a
mikroklíma pl. tavak, folyók közelsége, szél gyakorisága, erőssége előnyös lehet a gombás
betegségek megjelenéséhez.
Az ökológiai tényezők összessége jellemzi egy adott térség szőlőtermesztésre való
alkalmasságát. Ezt ökológiai potenciálnak nevezzük, melyet nem sikerül mindig teljes
mértékben hasznosítani. Az ökológiai potenciált javítani lehet például meliorációval,
hasznosítani lehet fajtával, tőszámmal és fitotechnikával. A termőhely minősége határozza meg
a termesztéstechnológia többi elemét. A gyakorlatban adott a szőlőterület helye, melyet jobbra
általában nincs módunk kicserélni.
A föld értékének kifejezésére használják az aranykorona rendszert, mely az Osztrák-
Magyar Monarchiában alakítottak ki, de mind a mai napig használjuk. Az 1980-as években
elkezdődött egy szőlő kataszteri rendszer kidolgozása, mellyel a szőlőterületek ökológiai
viszonyait pontértékkel fejezik ki. Genetikai talajtérképeket, domborzati és klimatikus
térképeket tettek egymásra és kirajzolódtak azok a területek (ökotópok), melyeken belül az
ökológiai viszonyok nem változnak. Az ökotópok nagysága attól függ, mennyire homogének
az ökológiai viszonyok a területen belül, a változékonyság alapján területük néhány tized
hektártól több 10 hektárig terjedhet. Ezek a területek értékük alapján egy minimum-maximum
pontszámot kaptak. A pontszámok 16 ökológiai és kettő ökonómiai tényező együttes
pontértékéből adódik össze. Az 5. táblázatban azok a kataszteri tulajdonságok vannak piros
színnel kiemelve, melyekre a legtöbb pont adható. Ezek azok a tényezők, melyek az Alföld
esetében a legkedvezőtlenebbek, tehát a legkevesebb pontszámot kapják. Országosan több mint
390 ezer hektár területet mértek fel, elvileg ekkora területen lehetne szőlőt termeszteni (jelenleg
64 ezer hektár az országos szőlőterületek nagysága, HNT). Az ökotópok határait 1: 10 000
50
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
léptékű térképeken ábrázolják. A 18 tényező értékeléséből maximálisan 400 pont érhető, de a

legmagasabb értékek 380 pont körül alakulnak.
5. táblázat: A termőhely kataszteri pontértékei

pont
sorsz. tulajdonság
minimum maximum
1 téli fagy 0 50
2 tavaszi és őszi fagy 0 45
3 talajtípus 0 40
4 talajképző kőzet 1 5
5 pH 0 5
6 fizikai talajféleség 0 7
7 talaj vízgazdálkodása 0 10
8 humusztartalom 0 10
9 termőréteg vastagsága 0 10
10 terület homogenitása 1 5
11 természetes vízforgalom 0 10
12 erózióhajlam 3 10
13 kitettség 10 90
14 tengerszint feletti magasság 0 45
15 felszín 2 30
16 környezet 1 10
17 talajhasznosítás 3 10
18 közlekedési lehetőségek 4 8
ÖSSZESEN 400
(forrás Botos et al. (1985)
A termőhelyeket statisztikai módszerekkel (klaszter-analízis) négy kategóriába sorolták:

 I. osztály: szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas,
 II. osztály: szőlőtermesztésre alkalmas,
 III. osztály: szőlőtermesztésre feltételesen alkalmas,
 IV. osztály: szőlőtermesztésre alkalmatlan.
Sok esetben fordul elő, hogy két szomszédos terület kataszteri pontértéke között 100
pont különbség is lehet. Dombvidéken egy északi fekvésű ökotóp egy déli fekvésű ökotóppal
lehet határos. Köztük dombvonulat helyezkedik el.
6.1. Klimatikus tényezők

Hőmérséklet
Egy ország évi átlaghőmérsékletét a szélességi fok határozza meg. Magyarországon ez
az érték 11 oC körül van. Ezzel a szőlőtermesztés északi határához esünk közelebb (a
termeszthetőség hőmérsékleti izoterm határai a 9-21 oC). A hűvösebb klíma kedvez az
illatokban, aromaanyagokban és savakban gazdag fehér borok készítésének, viszont a
kékszőlőfajták cukor- és színanyag-tartama elmarad a tőlünk délebbre fekvő, melegebb klímájú
51
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
területektől. A melegebb országoknál pont fordított a helyzet. Természetesen Magyarországon

is vannak területek, ahol jó évjáratban kiváló minőségű vörösbor készíthető.
A szőlő vegetációjának megindulásához 7-10 oC talaj ill. levegő hőmérséklet szükséges.
Ezt a hőmérsékleti értéket nevezzük biológiai nullfoknak. A hónapok havi
középhőmérsékletének menete egy haranggörbét formáz, melyet a biológiai nullfok két helyen
(időpontban) metszi ki. Az első, amikor a hőmérséklet már meghaladja a biológiai nullfokot –
ez a tenyészidőszak első napja, másik időpont pedig azt jelzi, hogy mikor csökken a
hőmérséklet a biológiai nullfok alá. Ez a tenyészidőszak vége (t.v.i). A tenyészidőszak kezdete
(t.i.v) és vége között eltelt napok száma a vegetációs napok száma (59. ábra).
59. ábra: Hőösszegek a vegetációs időszakban (saját ábra)
A vegetáció kezdetének a kiszámítását úgy végezzük, hogy megnézzük, melyik az a két

hónap, ahol a hónap középhőmérséklete még alatta van illetve már meghaladja a biológiai
nullfokot. A számolás egyszerűsítése céljából a hónap középhőmérsékletét a hónap középső
napja hőmérsékletének tekintjük (a gyakorlatban ez nem mindig van így). Kivonjuk a két hónap
átlaghőmérsékletét, a különbözetet pedig elosztjuk a hónapok közötti napok számával. Ezzel
megkapjuk az egy napra eső hőmérséklet változását. Megnézzük, hogy a magasabb
átlaghőmérsékletű hónap hány fokkal magasabb a biológiai nullfoknál. A különbözetet
elosztjuk a hőmérséklet napi változásával, az így kapott napok számát pedig kivonjuk a hónap
15. napjából. A hőösszegeket a vegetációs időszak teljes és csonka hónapjainak hőmérséklet és
napok száma szorzatának összegével kapjuk meg. Ez a teljes hőösszeg, melyből az aktív
hőösszeget a biológiai nullfok alatti terület kivonásával kapjuk meg (tenyészidőszak napjainak
száma szorozva 10).
Az aktív hőösszeg értéke évenként változik az évjárat függvényében és meghatározza,
hogy milyen érési idejű fajták érnek be 6. táblázat).
6. táblázat: Az egyes érési csoportokba tartozó szőlőfajták beéréséhez szükséges hőösszegek

Effektív h. ö. Aktív h. ö. Vegetációs napok száma
igen korai érésű fajták: 2200-2400 °C 680-850 110-120
korai érésű fajták: 2400-2600 °C 850-1150 120-130
közepes érésű fajták: 2600-2800 °C 1150-1350 130-145
késői érésű fajták: 2800 °C fölött 1350 fölött 145 fölött
(forrás: Kozma, 1991)
52
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A hőmérséklet káros hatásai a téli, tavaszi és kora őszi fagy. Mindhárom fagy az
alacsony fekvésű területeken károsít.
A téli lehűlések károsítását nagyban meghatározza, hogy a fagy a nyugalmi időszak
melyik stádiumában következett be (lsd. keményítő-cukor átalakulás).
A 60. ábrán egy Zalagyöngye ültetvény látható, mely 1985-ben téli fagykárt szenvedett
és az új tőkéket a tőkefejből kifakadó hajtásokból kellett kinevelni.
60. ábra: Elfagyott Zalagyöngye ültetvény 1986-ban (saját felvétel)
Fény
A szőlő fénykedvelő növény, jól hasznosítja a szórt fényt is, de szénhidrát termelésének
50-70%-a a fénynek kitett levelekének. Mennyisége befolyásolja a rügydifferenciálódást, a
termés minőségét. Az optimális fényerő 20-30 000 Lux. A megvilágítottság intenzitását a
napfényes órák számával fejezzük ki. Magyarországon ez az érték a vegetációs időszakban
1250-1500 óra (mediterrán vidékeken ez 1800-2000 óra).
„A fürtnek látnia kell a napot” – francia mondás ma már érvényét veszítette, ugyanis az
elmúlt évtizedekben oly mértékben megnövekedett a napfény UV-B sugárzása, hogy komoly
perzselési károkat okozhat a fürtökön. Először elbarnulnak, majd elszáradnak a bogyók (61.
ábra). Különösen csemegeszőlő fajtáknál kedvezőtlen, ha a fürtben barna elszáradt bogyók
vannak. A gazdasági kár borszőlőnél felér egy kisebb fürtperonoszpóra fertőzéssel. Napégésre
a fajták érzékenysége különböző.
53
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Smart és Sinclair (1976) szerint a következő szempontok fontosak ebben:
 Bogyók abszorpciós képessége

 Bogyók hővezető képessége
 Bogyóméret (hőleadó képesség)
 Bogyók hőtűrő képessége
 Bogyók UVB toleranciája
 Bogyó érettségi stádiuma
 Bogyón található vízcsepp
 Helytelen zöldmunka (nem fokozatos lelevelezés)
 Művelésmód (a lombfal esetén gyakoribb, mint lombsátornál)
 Fiziológia – kálcium? (membránok károsodási mértéke kisebb jó Ca ellátottságnál)
 Fürt tájoltsága
 Uralkodó szélirány
 Tartós felhős, hűvös idő után hirtelen perszelő napsütés
 Az aszály, légköri aszály súlyosbítja a kártételt
61. ábra: Napégés szőlőfürtön (saját felvétel)
Magyarországon 1250-1500 óra a fénymegvilágítottság egy vegetációs ciklus alatt,

szemben a mediterrán országokkal, ahol ez az érték 2000 feletti. A fény mennyisége
befolyásolja a hajtások növekedését. Nagyobb napfénytartamnál a hajtások hossza kisebb a
fény auxin-képződést gátló hatása miatt (Pethő, 2003).
Csapadék
Ahhoz, hogy a szőlőt öntözés nélkül tudjuk termeszteni, legalább 500 mm éves
csapadékmennyiség szükséges. Ez a feltétel Magyarországon teljesül. Szolnok és Karcag
környékén kevesebb a csapadék ennél, de ott nincs jelentős szőlőtermesztés. Dombvidéki
szőlőterületeinken átlagban 60 mm csapadék hull. Magyarország legcsapadékosabb területe az
54
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Alpok aljához közel eső Vas, Zala megye és Somogy megye egy része. Az éves csapadék
mennyisége itt eléri a 800-1000 mm-t. Mivel a talajok nagyon kötöttek és a sok csapadék növeli
a gombás betegségek fertőzését, elterjedtek ezen a vidéken a direkt termő szőlőfajták, mint pl.
Othello, Izabella, Delaware. Az Alföld a legaszályosabb területünk. Itt helyezkedik el a
legnagyobb területű borvidékünk, a Kunsági borvidék. A jellemző talajtípus itt a homok,
melynek nagyon rossz a vízmegtartó képessége. Ez fokozza az aszály negatív hatását. A szőlőt
itt saját gyökéren termesztjük, hiszen a talaj filoxéra-immunis, nincs szükség oltványok
használatára. Az oltvány szárazságtűrése jobb, mint a sajátgyökerű szőlőé, ezt az előnyt tehát
nem tudjuk itt érvényesíteni. Évtizedek óta csökken a csapadék mennyisége, eloszlása a globális
klímaváltozás miatt pedig szélsőségessé vált. Özönvízszerű esőzések aszályos időszakokkal
váltakoznak. A talajvíz szintje csökken, ez már a mélygyökerű kultúrákat, mint a szőlő,
gyümölcs, erdő is érinti (Pálfai, 1994). Ráadásul a szőlőtermesztési rendszer is megváltozott.
62. ábra: Kétszintes termesztés (saját felvétel)
A hagyományos takarásos fejművelést (62. ábra) felváltotta a magasművelés. Ez

fajtaváltással is járt. A kis tőkeformán termesztett, ezért kisebb terhelésű fajták, pl. Kadarka,
Kövidinka a szárazságot is jobban tűri, mint a magasművelésre alkalmas fajták. Különösen a
rezisztens fajták érzékenyek a szárazságra. A bajt fokozza, hogy a tőkék egyedi terhelése is
nőtt, ez fokozott vízigényt jelent. Nemcsak a csapadék mennyisége, hanem a hőmérséklet is
befolyásolja a vízhiányt. Pálfai Imre 1988-ban kidolgozta az ariditási-indexet, melynek értékei
az Alföldön a legmagasabbak (63. ábra).
A tartós vízhiány szükségessé tenné a szőlő öntözését. Jelenleg csak a csemegeszőlőket
és a szőlőiskolákat öntözzük, de az EU-ban megváltozott a szabályozás (lsd. öntözés)
55
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
63. ábra: Ariditási index alakulása Magyarországon (Pálfai, 1994)

A csapadéknak lehetnek káros hatásai is. A kórokozók fertőzéséhez víz szükséges, az
ónos eső ráfagy a rügyekre és azok oxigénhiány miatt elpusztulnak. A jégeső rettegett ellensége
a szőlőtermesztőnek. Kis területeken nagy pusztítást végez, ezért régen a gazdák a szőlőt több,
egymástól távolabbi helyre ültették. Magyarországon kialakult egy jégvédő hálózat. Az erózió
dombvidéki ültetvényekben okozhat kárt. A finom lösztalajt könnyen lemossa a víz a
domboldalról lehordva ezzel a feltalajt, és mély árkokat ás. Szekszárdon az eső néha a főtérig
is behordja a „sarat”. Az erózió ellen tereprendezéssel tudunk védekezni. Teraszokat, övárkokat
és vízelvezető utakat kell építeni.
A levegő is fontos klimatikus tényező. Mozgása, a szél törheti a hajtásokat,
homokszemeket fújhat a fiatal hajtásosokra (homokverés). Aszály idején alacsony páratartalma
fokozza a víz leadását.
Állományklíma
A szőlőültetvény klímája eltér egy mellette lévő nyílt szántóterülethez viszonyítva.
Ennek oka, hogy a szőlőültetvény tőkéinek árnyékoló hatása miatt a páratartalom, hőmérséklet
máshogy alakul. Ezt mikroklímának nevezzük. A szőlő termésének minősége, a
növényvédelem hatékonysága szempontjából fontos ügyelni a kedvező mikroklíma
kialakítására.
Klimatikus indexek (a fény, a hő és a csapadék együttes értékelése):
aktív hőösszeg
hő-fény index= x 10-6
napfényes órák
2,6 – alatt – szabadföldön nem termelhető szőlő.

7,0 - fölötti érték – kedvezőtlen
Magyarországon az értéke: 3,5 – 4,2 (késői érésű fajták nem minden évben érnek be)
aktív hőösszeg
csapadék-hő index= x 10-5
napfényes órák
4,0 feletti érték – peronoszpóra veszélyes év, vagy terület
2,3 − 3,5 érték – peronoszpóra mentes év, vagy terület
56
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
csapadék
hidrotermikus koefficiens= x 10-1
aktív hőösszeg
0,5-2,5 - érték – kedvező a szőlőtermelésre
1,0-1,5 között – optimális érték
Magyarországon: 0,9-1,6 között van (Kozma, 1991)
6.2. Talaj (edafikus) tényezők

A talaj fontosságánál fogva a szőlő ökológiai tényezőinek egy különálló csoportját
alkotja. Szerkezete, humusz és tápanyagtartalma meghatározza a szőlő termeszthetőségét.
Nagyon fontos szempont, hogy a talaj filoxérára immunis-e. 75% kvarctartalom felett
tekinthetünk egy szőlőt filoxéra-immunisnak, azaz saját gyökéren is termeszthető a szőlő.
Fontos a talajvíz mélysége ne legyen 1,5 méter felett, sótartalma (max.: 0,15 %; Na), a
humuszréteg mennyisége homoknál lehet 1 % alatti, ekkor tőzeg és szervestrágya adagolása
indokolt. A talaj hatással van a borok minőségére. Például, a löszös talajú Szekszárdi
borvidéken telt, lágy vörösborok, az Etyeki borvidék magasabb mésztartalmú talaján savasabb
pezsgő alapborok, a vulkanikus talajokon hosszan érlelhető borkülönlegességek készíthetők.
Megint más a bor minősége homoktalajon, erdei talajon vagy mészben szegény talajokon. A
homoki borok vékonyabbak, viszont magas alkoholtartalmúak, savban szegényebbek,
hamarabb elöregednek.
6.3. Fiziografikus tényezők

A talajfelszíni tényezők a szőlőtermesztés különleges csoportját alkotják, ugyanis más
növényekhez viszonyítva ezek a tényezők nagyobb jelentőséggel bírnak. Ennek az az oka, hogy
a szőlőt általában domboldalakon termesztik, ahol a gabona már nem termeszthető. Ide
tartoznak:
 Szélességi fok
 Tengerszint feletti magasság (100 méter/0,5-1 mustfok csökkenés)
 Lejtőkitettség
 Vízfelület közelsége pl. Badacsony, Tokaj
 Épületek közelsége
A tengerszint feletti magassággal csökken a hőmérséklet, 10 méterenként 0,5-1

mustfokkal csökken a cukortartalom. Chilében, ahol az Andok több száz méteres magasságában
is termesztenek szőlőt, a szőlőtermesztés határa északabbra tolódik. A lejtés szöge
meghatározza a napfény beesési sugarát, égtáji kitettsége pedig napfény mennyiségét. A
legkedvezőbb a dél-nyugati lejtő, viszont korai, savszegény fajtáknál pl. egy keleti lejtő
hasznosabb lehet. A vízfelület közelségének előnye lehet, ha a vízsugarakon visszatükröződő
fény plusz fényellátást ad a szőlőnek pl. Badacsonyban. Az aszú képződéséhez szükségesek a
Tisza és Bodrog folyók. Ezek biztosítják ugyanis a Botrytis cinerea megtelepüléséhez
szükséges párát a hűvös szeptemberi hajnalokon. Nagyobb vízfelületek, tavak közelében a
magasabb páratartalom kedvez a lisztharmat fertőzésének. A városok, épületek mikroklímája a
szőlőt is befolyásolja, mérsékli a levegő lehűlését, plusz hőösszeget biztosít. Az épületek
oldalán lévő szőlő az épület által kisugárzott hőt is élvezheti.
57
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
6.4. Biotikus tényezők

A biotikus tényezők a szőlőt körülvevő hasznos és káros szervezeteket jelentik. Ide
tartoznak a vírusok, mikoplazmák, baktériumok, gombák, magasabb rendű növényi és állati
szervezetek, végül maga az ember is környezetalakító tevékenysége miatt. A
termesztéstechnológia növényvédelem fejezetében lesz részletesebben szó ezekről.
Szőlőterületek zónabeosztása az EU-ban

Az Európai Unióban a szőlőterületeket három zónára és azokon belül alzónákra
osztották a hőmérséklet, fény és csapadékviszonyok alapján (7. táblázat). Az „A” zóna a
leghűvösebb, a „B” és „C” fokozatai egyre melegebbek. Ez meghatározza a szőlőtermesztés és
borkészítés sajátosságait (pl. mustfok javítása, sav mennyiségének emelése).
7. táblázat: Európa szőlőtermesztési klímazónái

A zóna Németország (Baden kivételével), Csehország (Cechy kivételével),
Belgium, UK
B zóna Baden (Németország), Ausztria, Elzász (Franciaország), Champagne,
Jura, Loire, Csehország egyes részei, Szlovákia, Szlovénia és Románia
egyes részei
C I. Bordeaux, Burgundia, Provance, Rhone völgye, észak Olaszország,
észak Spanyolország, Portugália és Magyarország
C II. Languedoc-Roussillon (Franciaország), Olaszország középső része,
C zóna
Szlovénia, Románia egyes részei
C III. a Görögország, Ciprus és Bulgária
C III. b Kkorzika, Dél-Olaszország, Málta, Görögország és Ciprus egyes részei
(forrás: Sz. Nagy et al, 2005)
58
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
7. A szőlő fenológiája
Egy szőlőültetvény élettartama néhány évtől több száz évre tehető (64. ábra). Ez attól
függ, hogy mennyire ideálisak a szőlő életéhez. A Guiness rekord szerinti legidősebb szőlőtőke
Szlovéniában, Mariborban található, 400 évnél idősebb, még mindig terem. Nem sokkal
fiatalabb a Pécsett található szőlőtőke, mely szintén még a török időkből származik. Egy
túlterhelt, víz- és/vagy tápelemek hiányától, betegségektől, fagyoktól szenvedő tőke rövid életet
él.
64. ábra: Idős tőke Nemesnádudvaron (fotó: Víg, 2013)
7.1. Az ültetvény életszakaszai

Az ültetvény életének több szakaszát különböztetjük meg (65. ábra):
59
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
65. ábra: A szőlőültetvény életszakaszai (saját rajz)

1. A tőke kialakítása
Ez az első életszakasz a telepítéstől a tőke kialakításáig, kb. 4 évig tart. Erősebb

növekedésű, termékeny talajon termesztett fajtánál ez 3 évre rövidülhet. Ebben az időszakban
fejlődik a gyökérzet és a 3. évben már termés is jelentkezik a tőkéken. Vigyázni kell arra, hogy
ne hagyjunk túl sok termést fiatal tőkén, mert a nem kellően fejlett gyökérzet nem tudja
kinevelni ezt a termést a tőke „megszakadhat”. Az is fontos szempont, hogy saját gyökerű vagy
konténeres szaporítóanyagot ültetünk. A szabadgyökerű dugvány vagy oltvány egy évvel
idősebb, mint a kiültetetés évében gyökereztetett konténeres szaporítóanyag, ezen kívül a
konténerben lévő teljes gyökérzet, az ép gyökércsúcs jobban elősegíti a kiültetett növény
fejlődését. Szabadgyökerű szőlőnél az új gyökércsúcs kialakulása plusz energiákat emészt fel,
tápanyagban, vízben szegényebb talajokon pedig nehezen tud fejlődésnek indulni.
2. Növekvő termőképesség
A gyökérzet fejlődése optimális környezeti viszonyok mellett folyamatos, nő a termés

mennyisége, kialakul a tőkeforma. A tőke még fiatal, óvakodjunk a tőke túlterhelésétől, nehogy
visszavessük annak fejlődését. Biztosítsuk a kellő tápanyag és víz mennyiségét. Lepelhomok
talajoknál a talaj felső 80-100 cm rétege terméketlen, biztosítani kell, hogy néhány év alatt a
gyökerek a mélyebben fekvő talajréteghez lejusson. Ha szükséges, öntözzük a tőkéket, de
ritkán, nagy mennyiségű vízzel. Fontos, hogy telepítés előtt töltsük fel a talajokat tápanyaggal.
Figyeljünk a harmatgyökerek eltávolítására, hogy az oldal és talp gyökerek minél inkább lefelé
növekedjenek.
3. Kiegyenlített terméshozás
Ez az időszak az ültetvény életének 7-8. évétől kezdődik. Ekkorra már kialakítottuk a

tőkét, kifejlődött a gyökérzet. Beáll a fajtára jellemző termésmennyiség ideális esetben,
optimális termőegyensúly mellett. Az egyes évek termésmennyisége ingadozhat elemi károk
60
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
(fagy, jégeső), kórokozók, kártevők fertőzése következtében. Ez az időszak a biológiai vagy a

gazdasági elöregedésig tart.
4. Elöregedés
Mint minden élő szervezet, a szőlő is egy idő után elöregszik, csökken a termés
minősége, elpusztulnak tőkék, tőkehiány alakul ki. Az ültetvény művelése gazdaságtalanná
válik, ezért kivágják. Abban az esetben, ha a terméshozam még kiegyenlített, de a fajta iránti
kereslet megcsappant, szintén csökken a jövedelmezőség. A gazda ilyenkor úgy dönthet, hogy
kivágja a szőlőt és másik fajtát ültetünk helyette, vagy esetleg átoltja az ültetvényt. Ezt
nevezzük gazdasági „öregedésnek”..
7.2. Fenológiai stádiumok

A szőlő éves fejlődési szakaszait fenológiai stádiumoknak nevezzük. Ezek a szőlő
élettevékenységének megkezdődésétől a nyugalomba vonulásig tartanak. Ismeretük azért is
fontos, mert növényvédelmi kezelések kapcsolódnak hozzájuk.
A nyugalmi időszak a nappalok hosszának és a hőmérséklet csökkenésének hormonális

hatásra következik be. A szőlőrügyek nyugalmi állapotának több szakasza van:
 Nyugalmat megelőző fázis (VI-XII. eleje)
 Nyugalomba lépés fázisa (VIII. 10- IX. eleje)
 Nyugalom fázisa (VIII. vége – XI. eleje)
 A nyugalomból ébredés fázisa (X. közepe- XII.)
 Nyugalom utáni fázis (X. – III. vége)
Ezeket a fázisokat az auxin és az abszcizinsav szabályozzák (Pethő, 2003).
A gyökér nyugalma exogén jellegű, vagyis a környezeti hatások váltják ki. Amennyiben
a talaj hőmérséklete 6-9 oC alá csökken, a gyökerek növekedése leáll.
Az interfascikuláris kambiumból fejlődő kallusz és a járulékos gyökérzet képződése is

éves ritmust mutat. Ezt endogén periodicitásnak nevezzük, a szőlő szaporításánál lesz róla szó.
Az aktív időszak a könnyezéssel kezdődik, melyet a rügyfakadás, hajtásnövekedés
követ. Közben bekövetkeznek a generatív fázisok (virágzás, bogyónövekedés, érés,
rügydifferenciálódás). Az aktív időszak a rügynyugalommal zárul.
A szőlő vegetációs fázisai a következők:

 könnyezés
 rügyfakadás
 hajtásnövekedés
 virágzás
 zöldbogyó növekedés
 zsendülés
 érés
 hajtásbeérés
1 .Könnyezés
61
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A vegetáció kezdetekor, a talaj 6-10 Celsius fokos hőmérsékleténél kezdődik. Nevét

onnan kapta, hogy amikor a szőlővesszőn friss metszlapot vágunk azon folyadékcsepp,
népiesen „könny” jelenik meg (59. ábra).
66. ábra: Könnyező szőlővessző (saját ábra)
Két szakaszra bontható ez a fázis:

 lappangó nedvkeringés (a vízmozgás mérhető, de még nem látható),
 látható könnyezés (a friss sebfelületen gyors egymásutánban folyadékcseppek
jelennek meg).
A könnyezés időtartama az időjárástól függően 10–60 nap között változik, a könnyezési
nedv mennyisége tőkeformától függően 3-5 liter, de nagy tőkéknél a 10 litert is meghaladhatja.
Eközben a szőlőtőke nem „vérzik” el, tehát nem károsodik.
A könnyezési nedv nagy része víz, de ebben cukrok, aminosavak ásványi anyagok is
találhatóak. Tulajdonképpen egy tápoldatról van szó, melyet a gyökerek a föld feletti részek
felé továbbítanak. Lehetnek káros hatásai is. Ha a rügyre ráfolyik, a könnyezési nedvben
mikroszkópikus gombák, pl. Fusarium telepednek meg. Ez kocsonyás bevonatot képez a
rügyön, mely befullad. Homoktalajokon a böjti szelek idejében a por rárakodhat a nedves
rügyre, majd száradáskor rácementálódik és a rügy ilyenkor is megfullad. Fiatal tőkéken az
egész tőkefej elpusztulhat és saját gyökerű szőlő esetén a gyökérnyakból fakad ki a hajtás.
Ezeket a káros hatásokat korai metszéssel meg tudjuk akadályozni, ugyanis a
nedvkeringés megindulásakor a metszlap már be van száradva. Másik védekezési mód, amikor
a metszlap megfelelő helyzetével az alsóbb rügyekre való ráfolyást el tudjuk terelni. Régen a
felső rügy fölött a lapos oldal irányába történő metszlap vágást javasolták, viszont a könnyezési
nedv így is ráfolyt az alsóbb rügyre. A leghelyesebb a hasi-háti irányú metszlap vágása lenne,
erre azonban nagy területek metszésekor nem tudunk figyelni.
2. Rügyfakadás
A könnyezést követően, vagy már annak ideje alatt megindul a rügyek fakadása (67.
ábra). Míg a könnyezés megindulásának feltétele a talaj hőmérséklete, és a levegő alacsony
hőmérsékleténél is tovább folyik, a rügyfakadást a levegő hőmérséklete folyásolja be. A levegő
napi 10 oC-os átlaghőmérsékletét biológiai nullfoknak nevezzük. Ez általában március vége-
április elejére tehető. Ekkor indul meg a rügyfakadás, ettől számítjuk a vegetációs időszakot,
mely addig tart, míg a levegő hőmérséklete 10 oC alá nem csökken. A fajták fakadási idejében
néhány napos különbség is megfigyelhető. Korai fakadásúak az alanyfajták, közismerten későn
fakad a Kövidinka, Kadarka. A fakadási időt a csúcsi dominancia, a tőkekondíció és a rügykár
is befolyásolja.
62
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A rügyfakadásnak több, jól elkülöníthető stádiuma van, ezek:

 rügypattanás
 rügygyapotos rügy (barkás rügy)
 zöld hajtáscsúcs megjelenése
 rozettás hajtás
 első lomblevelek kiterülése
67. ábra: Fakadó rügyből kinőtt 3-4 cm-es hajtás (saját felvétel)
3. Hajtásnövekedés
A rügyfakadást követően a sejtek osztódása és megnyúlása folytán megkezdődik a

hajtások növekedése, mely a tenyészidőszak végéig tart (68. ábra). Három szakasza van: a
kezdeti lassú szakasz, amikor a hőmérséklet alacsonyabb, az intenzív növekedés szakasza (28-
30 oC az optimális), majd a tenyészidőszak vége felé hormonális hatásra újból csökken a
hajtások növekedésének intenzitása.
A hajtásnövekedést több tényező befolyásolja:

 fajta növekedési erélye (Chasselas lassabban, a Kadarka erősebben nő)
 a napfény erőssége (az UV-B auxin gátló, ezért a növekedést is gátolja)
 a talaj nedvességtartalma, a levegő páratartalma
 tápanyagok (főleg nitrogén)
 művelésmód (a fejművelés hajtásai a sorozatos csonkázások miatt gyengülnek, ami
gyengíti a gyökérzet fejlődését is. Lugasműveléseknél hagyjuk a tőke hajtásait
fejlődik, nagy tőkeformát alakítunk ki és ez a gyökérzet fejlődésére is pozitívan hat
 rügyterhelés (metszéskor hány rügyet hagyunk a tőkén)
 az alanyok erőteljes növekedésükből adódóan a rájuk oltott fajták növekedési erélyét
is növeli
63
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A hajtásnövekedés során az asszimilátumok először a hajtáscsúcsok irányába

vándorolnak. Virágzáskor a hajtás és a virág verseng az asszimilátumokért, kötődés és
bogyónövekedés időszakában pedig az asszimilátumok nagyobb része már a fürtök irányába
vándorol.
68. ábra: Fiatal hajtások (saját felvétel)
4. Rügydifferenciálódás
Rügydifferenciálódáson a fürtkezdemények rügyben történő kialakulását nevezzük. Ez egy

hosszabb időszakot foglal magában: virágzástól lombhullásig tart. A rügyben kialakult fürtök a
következő évben kifakadt hajtásokon jelennek meg.
Az alábbi tényezők befolyásolják leginkább:
 fény és hőmérséklet: a fény fokozza a fürtkezdemények számát és méretét, ezért
fontos, hogy a lombozat szellős, kellően megvilágított legyen (zöldmunka szerepe)
 fajta: a Kadarka alsó rügyeiben több a fürtkezdemény, mint az Afúz Ali fajtánál. Ez
befolyásolja a metszési elemek hosszát.
 növekedési erély: a túl erős, vastag vesszők rügyei terméketlenebbek, a rügyek
differenciálódása magasabb rügyemeletekben kezdődik. A vékony vesszők rügyei
kevésbé termékenyek.
5. Virágzás
A virágzás a pártasapkák lehullását jelenti. A sapkaszerűen lehulló, csúcsuknál

összeforrt lepellevel lehullásával láthatóvá válnak a virág ivarszervei, a porzók és a termők.
Amikor a termő megtermékenyítésre kész, a bibe csúcsán egy szekrétumcsepp jelenik meg. Ez
a ragacsos kis folyadékcsepp segíti a pollenek megtapadását, a pollentömlő fejlődését. A
megtermékenyítésre rövid idő áll rendelkezésre, hiszen ez a csepp 2-8 óra alatt beszárad. A
fajták virágzási idejében is van különbség, az alanyfajták előbb virágoznak, ezzel előre jelezve
a virágzás várható idejét a keresztezést végző nemesítőknek (69. ábra).
A szőlővirágok nagy része 6 és 11 óra között virágzik, ez egy belső szabályzó folyamat,
ezért endogén periodicitásnak nevezzük. A napi virágzás intenzitását viszont a megelőző nap
hőmérséklete határozza meg. Amennyiben az előző nap napos, meleg volt, a következő nap a
virágzás intenzív lesz, még ha a hőmérséklet közben lehűlt is. A következő nap virágzása
viszont kisebb intenzitású lesz. Ezt a jelenséget nevezzük indukált periodicitásnak.
64
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
69. ábra: Virágzó fürt (saját felvétel)
A virágzás általában 6-10 napig tart. Kritikus fenológiai stádium, mert ekkor termékenyül
meg a petesejt, ekkor kötődik a bogyó, ez határozza meg a termés mennyiségét.
A rossz termékenyülésnek több oka lehet:
 Klimatikus:
o Hűvös idő (a pollentömlő lassan vagy nem hatol le a petesejthez)
o Eső (lemossa a szekrétumcseppeket)
o Száraz idő (beszárítja a szekrétumcseppeket)
 Kórokozók (Botrytis cinerea), a lehulló pártasapkákon megtelepedve átfertőz az élő
virágzatra
 Virágalkati (pl. csillagvirág, funkcionálisan hím és nő virág)
o Apogámia (vegetatív sejt alakul át embrióvá)
o Poliembriónia (több vegetatív sejt termékenyül meg)
o Parthenokarpia (belső stimulus, nincs mag, mazsola)
o Sztenospermia („léha” magok)
6. Zöldbogyó növekedés
A megtermékenyülést, kötődést követően elkezdődik a zöld bogyó növekedése, mely

egészen a zsendülésig, érésig tart. A zöld bogyó ugyanúgy fotoszintetizál, mint a levelek, az
epidermiszén ezért sztómák találhatóak. Ezeken a légcserenyílásokon a peronoszpóra éppen
úgy be tud hatolni a szövetekbe, mint a levél esetében. Amikor a zöldbogyók növekedésük
során méretükből adódóan összeérnek, elzárják a fürt belsejét. Ezt nevezzük fürtzáródásnak.
Jelentősége a szürkerothadás elleni védelemben van. Mielőtt a fürt belseje bezárul, ki kell
„fertőtleníteni” azt, mert ezzel elejét tudjuk venni a későbbi szürkerothadásnak.
A bogyó mérete függ a fajtától, a tápanyag- és vízellátottságtól, a magok számától. A
magokkal rendelkező bogyók mérete nagyobb, mint a magnélkülieké. Ezért van az, hogy a
mazsolaszőlő, vagy magnélküli csemegeszőlők bogyómérete kicsi. A magnélküli fajták egy
65
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
részénél a bogyó méretét virágzáskori gibberellines kezeléssel növelni lehet. Mivel a világban
szinte már csak magnélküli csemegeszőlőfajtákat termesztenek, a bogyóméret növelése, a
piacosság szempontjából fontos a gibberellines hormonkezelés (Pethő, 2003).
7. Zsendülés
A bogyónövekedés utolsó stádiuma a zsendülés. Ilyenkor a zöld bogyó elveszíti zöld

színét, kivilágosodik, áttűnnek a magvak, megjelenik a színanyag, a magok bebarnulnak és
viasz jelenik meg a bogyó héján. A viaszréteg védi a bogyót a kiszáradástól, de a túlzott
vízfelvételtől is. A fürtkocsány elfásodik, bár bizonyos fajtáknál zöld és törékeny maradhat pl.
Hamburgi muskotály. Fontos biokémiai változások is történnek ilyenkor, melyeket csak a
bogyó ízlelésével tudunk megítélni. Cukortartalom 2-5 g/kg-ról 150-200 g/kg-ra változik, a sav
20-30 g/kg-ról - 5-9 g/kg-ra csökken.
8. Érés
A termesztés legfőbb célja a megfelelően beért, jó minőségű szőlő előállítása. Nagyon

fontos, hogy a szőlőt milyen érettségi stádiumban szüreteljük. Ez az előállított bor típusától is
függ. A szőlő nem utóérő gyümölcs, ezért cukortartalma a betakarítás után már nem változik.
Ezt főleg csemegeszőlőknél fontos szem előtt tartani.
Az érés stádiumai:
 Zsendülés
 Technológiai érettség (pezsgő, rozé, buké borok)
 Biológiai érettség (mag barna)
 Tanninérettség (kékszőlőknél)
 Túlérés (vízveszteség, relatív cukor- és savgyarapodás)
A szőlő arra törekszik, hogy biológiailag beérjen. Ekkorra bebarnul és csírázóképes lesz
a mag. A bogyó íz illat és aromaanyagai, a savak azonban ekkor már bomlásnak indulnak, ezért
fontos, hogy bukéborok, pezsgő alapborok készítésekor a biológiai érettség előtt szüreteljünk.
Ezt az érettségi fokozatot nevezzük technológiai érettségnek. Ilyenkor különösen fontos
figyelni a szőlő cukor- és savtartalmát.
A tanninérettség a kékszőlőknél fontos a vörösborok minőségének szempontjából. A

lényege az, hogy a tannin mennyisége és finomsága a cukormaximum után következik be, meg
kell várni, amíg a szőlő 20-22 mustfokot elér. A must magas cukortartalma miatt viszont a
kierjedt vörösbor alkoholtartalma meg fogja haladni a 13 v%-ot. A nagytestű, érlelt vörösborok
ilyen szőlőből készülnek. A túlzottan magas cukorfok hátránya viszont az, hogy a bor
gyümölcsössége csökken (Eperjes et al., 1998).
A túlérés vagy töppedés a kései szüretelésű szőlőkre jellemző. A beérett, egészséges

szőlő bogyója vizet veszít, ezzel a cukor és a sav koncentrálódik a borban. Az ilyen szőlőből
borkülönlegességek készíthetők gyakran maradék cukorral. Szálvesszős művelésmódoknál a
szálvessző átvágásával a tőkén töpped a szőlő, ott veszít vizet és koncentrálódik be a cukor és
sav (Double Maturation Raisonneé = DMR módszer). Az ízek, a savak jobban megmaradnak,
mint természetes töppedés esetén. Németországban az alacsony cukortartalom miatt elterjedt
volt a szalmabor „strohwein” készítése. Itt a zsúpszalmára tett fürtöket 1-2 hónapig aszalták,
majd bort készítettek belőle. Az aszú a túlérés különleges esete, a töppedt bogyót ugyanis a
Botrytis cinerea gomba szövi át, ez adja az aszú különleges ízét.
66
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A fürtön belül a felső, fejlettebb, vállas részen található bogyók korábban érnek be, mint
a fürt végén lévő bogyók, melyek alacsonyabb cukor és magasabb savtartalmúak.
Csemegeszőlő termesztésnél ezért ezt a csúcsi részt le is metszik (farkalás). A vörösbor
minősége is növelhető azzal, ha a fürt vállas részéből külön készítünk bort. A fürttengelyből
egy alacsonyabb minőségű bor készül. A hajtáson belül az alsó fürtök érnek be először,
fürtválogatáskor ezért célszerű ezeket meghagyni. A glükóz-fruktóz arány változik az érés
során. Zsendüléskor a glükóz található legnagyobb mennyiségben. Az érés előrehaladásával nő
a fruktóz aránya, túlérett szőlőben pedig a fruktóz dominál.
9. Hajtásbeérés
A hajtásbeérés a vegetáció utolsó stádiuma. Általában a bogyó érésével együtt történik,

de vannak fajták, melyeknél a hajtás az érés előtt vagy éppen utána érik be. A hajtások beérése
nagyon fontos, mert a jól beért vesszők rügyei jobban bírják a téli fagyokat. Tápelemek közül
a nitrogén túlzott adagolása lassítja a hajtások beérését, a kálium gyorsítja. Az érési folyamatok
alulról felfelé, illetve ízközön belül a két széltől közép felé haladnak. A csonkázatlan hajtások
sohasem érnek be végig. A csúcsi éretlen rész a tél folyamán lefagy (pl. nálunk), a délebbi
területeken leszárad. A hajtások beérése során nemcsak morfológiai, hanem szövettani,
fiziológiai és biokémiai változások is lejátszódnak (bebarnul a bélszövet, kialakul a holt kéreg,
kialakulnak a háncskoronában a kemény és lágy háncsrétegek). A klorofill bomlása és a
tápelemek visszavétele miatt a szőlő levele színeződik (70. ábra), majd lehullik, a cikatrix
elparásodik.
70. ábra: Színeződő lomb ősszel (saját felvétel)
67
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
II. A szőlő szaporítása

A szőlő szaporítását a szőlőtermesztés nehéziparának tekintjük, mert alapanyagot
biztosít a termeléshez. Speciális tevékenység, erre szakosodott üzemek szőlőiskolákban állítják
elő a gyökeres dugványokat vagy oltványokat, a termelő üzemek nem állítanak elő maguknak
szaporítóanyagot. Kivétel ez alól a házi szőlőiskola, amikor a termelő engedéllyel gyökereztet
szőlődugványt saját használatra, ezt azonban nem hozhatja forgalomba.
1. A szőlő szaporításának módjai

A szőlőt nagyon sokféle módon tudjuk szaporítani. Mint legtöbb növénynél ivaros és
ivartalan szaporítást különítünk el (71. ábra).
Ivaros Ivartalan
(generatív) (vegetatív)
Dugványozás Bujtás Döntés Oltás

Magvetés
Vessződugványozás Rügydugványozás Zölddugványozás In vitro Fás oltás Zöld oltás Szemzés
Fás oltás Fás oltás

Európai vessző Alanygyökereztetés
kézben helyben
gyökereztetés
Gyökeres Előhajtatás nélküli

oltványtermesztés oltványtermesztés
előhajtatással
71. ábra: A szőlő szaporításának módjai
A szőlőnél az ivaros szaporítás csak a nemesítésben játszik szerepet, a magokból

ugyanis eltérő tulajdonságú egyedek alakulnak ki, más szóval heterogén lesz a populáció, ami
lehetetlenné tenné az egységes minőségű szőlő előállítását.
Keresztezéses nemesítésnél a nemesítő valamilyen cél érdekében kiválasztja a
szülőfajtákat. Virágzás előtt az anyanövény virágait kasztrálja, ami a pártasapka és a portokok
eltávolítását jelenti. A virágzás várható idejét az előbb virágzó, pl. alanyfajták jelzik. Kasztrálás
után a fürtökre celofánzacskót húznak. Ezzel lehet az idegenbeporzást megakadályozni.
Amikor a bibén megjelenik a szekrétumcsepp, az előzőleg megszedett pollent ecsettel vagy a
virágzó apanövény fürtjének rázogatásával ráviszik az anyanövény bibéjére. Erre csak néhány
óra áll rendelkezésre. Fontos, hogy az anyanövény és az apanövény egyszerre virágozzon. Ha
az apanövény előbb virágzik, a pollent tárolni kell az anyanövény virágzásáig. Ha az apanövény
később virágzik, mint az anyanövény, akkor azt a következő évig tárolni szükséges. A
mesterséges beporzás után a bogyók növekedésnek indulnak és zsendüléskor a fürtre tüllháló
kerül, hogy a bogyókat megvédjék a madaraktól, rovaroktól. A biológiai érettség állapotában a
magokat kiszedik a bogyóból, mossák és tavaszig, a magvetésig rétegezik. Tavasszal elvetik a
68
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
magokat, a kikelt magoncokat ápolják, nevelik. Egyes tulajdonságok, pl. betegség ellenálló
képesség már hamar kiderül, viszont a termés minőségének megállapításához 2-3 évre van
szükség. A korábbi termőre fordulás érekében a fiatal, vékonyabb hajtásokat héj alá szemzik.
A több éves nemesítési folyamatot rövidíteni lehet a géntechnológia segítségével, amikor
bizonyos markerek meglétét keressük az utódokban.
A szőlőt szerencsére nagyon könnyű vegetatív úton szaporítani. Elvileg így a

tulajdonságok változatlanul öröklődnek. A mutációk következtében azonban a klónállomány
tulajdonságai is hasadnak. Azt látjuk, hogy egy idősebb ültetvényben eltérő, kedvezőbb vagy
kedvezőtlenebb tulajdonságú tőkék találhatóak. A fajta továbbszaporításakor a legkedvezőbb
egyedet választjuk ki és ezekről szedünk szaporító alapanyagot és azt tiszta vonalban
fenntartjuk (egyedi vagy klónszelekció). Ha csak egy tőkét szelektálunk ki, az arról történő
továbbszaporítást klónozásnak nevezzük. Ebben az esetben egy vagy több tulajdonságban
kiemelkedő minőségű a keletkezett klón, viszont egyéb tulajdonságai leszűkülnek, az
alapállományhoz (populációhoz) képest néhány gén elsodródik, elveszik. Ezt nevezzük
genetikai driftnek. A szelekció másik típusa a klóntípus szelekció. Ebben az esetben több,
számunkra kedvező tulajdonságú egyedet emelünk ki a populációból, például Kadarkánál
kevésbé rothadó, nagyobb színanyagtartalmú variánsokat. A legegyszerűbb szelekciós módszer
a tömegszelekció, amikor egy ültetvényben a legértékesebb tőkék vesszőit begyűjtjük és együtt
(vegyesen) továbbszaporítjuk. A több növényről szedett szaporító alapanyag genetikai
tulajdonságai változatosabbak, mint egy növényé, ami például a környezeti igényekkel
szembeni alkalmazkodóképességet befolyásolhatja. Ma már nem termesztünk alapfajták csak
annak valamilyen klónját pl. Rajnai rizling B7-es klón.
Az ivartalan szaporításnak két fő vonala van, a dugványozás és az oltás. A szőlőt

évezredekig dugványozással szaporították, a filoxéra miatt, a kötöttebb területeken viszont csak
ellenálló észak-amerikai vad szőlőfajokból előállított alanyokra oltott szőlőt termeszthetünk. A
két fő vonulat mellett vannak kisebb jelenségű szaporításmódok is pl. szemzés, helyben oltás,
bujtás, döntés.
2. A szőlő szaporításának biológiai alapjai, certifikáció

Minden vegetatív szaporítási módnál fontos, hogy a szaporító alapanyag érett legyen.
Ennek morfológiai és biokémiai ismérvei vannak. Az érett szőlővessző holt kérge a fajtára
jellemző színű, a vessző recsegve-ropogva törik, láthatóvá válnak a szállítószövetek nyalábjai,
a fa:bél arány fajtára jellemző, lehetőleg 1:1-nél nem kisebb (72. ábra). Az érett szőlővessző
víztartalma 42-54%, keményítőtartalma legalább a szárazanyag 13%-a. Ezek a kritériumok
szabványban kerülnek rögzítésre, ugyanis fontos, hogy egységes szaporítóanyagot állítsunk.
A szőlő szaporítóanyagok előállítását, minősítését és forgalomba hozatalát a 87/2006.

(XII. 28.) FVM rendelet írja elő). Több fontos fogalom kerül itt meghatározásra:
 Szaporítóanyag (ültetési anyagok)

 Szaporító alapanyag
 Törzsültetvény
 Származási fokozat
 Szabvány
69
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
72. ábra: A szőlővessző keresztmetszete (saját felvétel)
a) Szaporítóanyagok, ültetési anyagok:

aa) gyökeres szőlővessző: gyökeres európai szőlődugvány és gyökeres alany
szőlődugvány,
ab) gyökeres szőlőoltvány;
b) Szaporító alapanyagok: ültetési anyag előállításának céljára termelt

ba) szőlővesszők: egyéves elfásodott, beérett hajtások,
bb) zöldhajtások: éretlen, még el nem fásodott hajtások,
bc) oltásra előkészített alany szőlővesszők, nemes oltóvesszők, oltórügy,
bd) dugványiskolai szőlővesszők: gyökeres szőlővesszők előállítására szánt
szőlővessző-részek vagy zöldhajtás-részek.
A szaporító alapanyagokat törzsültetvényekben állítják elő. Ezek olyan nemes vagy

alany ültetvények, ahol ellenőrzik a fajta vagy klón azonosságát, a növények egészségi
állapotát. A nemes törzsültetvényeken az elsődleges szempont a minél jobb minőségű dugvány
vagy oltóvessző termelése, ezért tartózkodni kell a tőkék túlterheléséről, megfelelő
tápanyagellátást kell biztosítani (73. ábra). Alany anyatelepeken a legfontosabb szempont, hogy
minél több szabványos alanyvesszőt állítsanak elő.
A szaporító alapanyagok és a belőlük előállított szaporítóanyagok származási fokozata
eltérő. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb biológiai értékű, pathogénmentes kiindulási
állományt nevezzük prebázis (PB) állományoknak. Ezt továbbszaporítjuk, a leoltott állomány
alacsonyabb biológiai értékű lesz, mert közben elfertőződhet. Ezt nevezzük bázis (B)
fokozatnak, az ebből leoltott törzsanyag származási fokozatát pedig certifikáltnak (C). A
certifikált törzsültetvények már ki tudják szolgálni a szaporító alapanyag vásárló szaporító-
üzemek igényeit. Előfordulhat, hogy egy fajtából nincsen elegendő törzsültetvény. Ebben az
esetben ki lehet jelölni egy árutermő ültetvényt és egy előzetes szemle alapján szedhető róla
szaporító alapanyag. Ezt a származási fokozatot nevezzük standardnak (S).
70
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
73. ábra: Rajnai rizling törzsültetvény saját felvétel)
A rendelet leírja a szaporítóanyagra vonatkozó követelményeket a szabványt is. Ennek

vannak általános és különleges előírásai.
Általános:
- igazolt származás (NÉBIH által ellenőrzött)
- fajtaazonosság 1% idegen megengedett
- technológiai tisztaság legalább 96%
- kielégítő beéredést mutatnak, a fa-bél arány a fajtának megfelelő
- károsító szervezetek jelenléte a lehető legalacsonyabb szinten legyen
Különleges:
- szaporító alapanyagok és szaporító (ültetési) anyagok méretére (átmérő, dugványtörzs
hossza), gyökerek számára, helyzetére, éves beért hajtás hosszára vonatkozó előírások.
3. Leválasztás nélküli szaporításmódok

A leválasztás nélküli szaporítást homoktalajon végzik tőkepótlás vagy tőkefiatalítás
céljából. Bujtáskor egy hosszú szőlővesszőt nevelünk. Sorirányba, a szomszédos hiányzó tőke
felé egy 50-60 cm-es árkot ásunk. A vesszőt ebbe az árokba fektetjük, alá 10 cm-re trágyát is
tehetünk. A bujtványvessző végét felvezetjük a hiányzó tőkehelyre, két rügyre visszavágjuk és
felkupacoljuk. A bujtvány rügyei kifakadáskor már termést is hozhatnak. A lebújtatott vessző
gyökereket képez, 2 év után az anyanövénytől elválasztható. A leívelt bujtványvesszőt célszerű
gyűrűzni, vagy vékony huzallal elkötni, hogy a háncs folytonosságát megszakítsuk, a bujtvány
növény által termelt asszimilátumok így nem vándorolnak vissza az anyanövényhez, hanem a
fiatal növénynél maradnak, tovább erősítve azt. Csak filoxéra-immunis homoktalajon
alkalmazható ez a tőkepótló szaporításmód, mert kötött talajon a filoxéra károsítaná
sajátgyökéren a fajtát (74. ábra).
71
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
74. ábra: Bujtás (saját ábra)
Egy másik leválasztás nélküli szaporításmód a döntés. Idős fejművelésű szőlő

megifjítására, tőkepótlására használják. Az idős tőkefejen lévő metszési sebek beszáradnak, a
köztük lévő szövetrészek elhalnak, a tőke pusztul. Ilyenkor célszerű egy hosszabb vesszőt
hagyni rajta, és a tőkét maga alá dönteni. Ez azt jelenti, hogy a sorköz irányába egy 50-60 cm
mély árkot ásunk. A tőke oldalgyökereit átvágjuk, a talpgyökereket viszont meghagyjuk. A
tőkét óvatosan belefektetjük az árokba, a meghagyott vesszőt pedig visszavezetjük a tőke
eredeti helyére. Lehetőségünk van ilyenkor is szervestrágya kijuttatására. Szomszédos tőke
hiánya esetén egy második vesszőt is lehajthatunk, melyet a hiányzó tőkehelyhez vezetünk fel.
Az idős tőkében tárolt keményítő, a nagy gyökérfelület erős tőkét eredményez. Ez a
szaporításmód is csak filoxéra immunis homoktalajon jöhet szóba (75. ábra).
75. ábra: Döntés (saját ábra)
72
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
4. Leválasztásos szaporításmódok
Az szőlő szaporításában a leválasztásos módszerek terjedtek el a gyakorlatban. Ezek a
dugványozás és a kézbenoltás.
4.1. Dugványok gyökereztetése

A dugvány szőlővesszőket és az oltáshoz szükséges oltóvesszőket a mi klímánkon a
nagy téli fagyok beállta előtt meg kell szedni, fel kell dolgozni és tárolóba kell helyezni. Fontos,
hogy a szaporítás megkezdéséig a vessző a biológiailag fontos anyagait (szénhidrát, víz) meg
tudja őrizni. Alanyoknál elegendő az oltás megkezdése előtt megszedni a dugványvesszőket,
ugyanis a mi klímánkon az alany teljesen fagytűrő. Ezzel a tárolási időt is le tudjuk rövidíteni.
Lombhullás után érdemes megvárni néhány kisebb fagyot, hogy a vessző utóérése
megtörténjen, a cikatrix elparásodjon, a be nem ért hajtáscsúcs elfagyjon. A vesszőket a metszés
figyelembe vételével a megfelelő magasságban levágjuk a tőkéről A cseren lévő vessző
nemcsak metszésnél, hanem dugványvesszőnél, oltóvesszőnél is értékesebbnek számít, mint a
simavessző. A kacsokat elvágjuk, a teljes vesszőket a támaszrendszerről lehúzzuk, összekötjük
és egy fűtetlen feldolgozó helyre visszük. Itt a vesszőt a kacsoktól, hónaljvesszőktől,
fürtcsonktól, levélnyél maradványoktól megtisztítjuk, szabvány szerinti hosszúságra vágjuk,
kötegeljük. A kötegeket fertőtlenítjük, hogy a tárolás során ne károsítsanak
mikroorganizmusok, pl. Botrytis, Alternaria. A fertőtlenítésre legalkalmasabb szer a Solvochin
Extra. Ez a fertőtlenítő szert az oltók közösen rendelik meg a gyógyszergyáraktól. A készítmény
0,5%-os oldalát három alkalommal lehet felhasználni, az idő meghosszabbításával 5-10-15
óráig. Az áztatási idő hosszát a szer hatóanyagának bomlása miatt szükséges növelni. A
hatóanyag fényre és fémmel érintkezve bomlik, ezért árnyékos helyen, műanyag kádban tartják
az oldatot. A dugványgyökereztetésére szánt kötegeket nem fertőtlenítik, azokat ugyanis
általában homokba vermelik, szabadban.
A fertőtlenített szaporító alapanyagok tárolóba kerülnek. A tárolás célja az, hogy a
vesszők megőrizzék értékes biológiai anyagaikat, elsősorban a vizet és a keményítőt. A
vízvesztés száraz tárolóban, a szénhidrátveszteség magasabb hőmérsékletű tárolóban
következik be, ahol a magas hőmérséklet miatt a vesszők légzése nagyobb mértékű. Fontos
ezért a tároló hőmérséklete és páratartalma.
A tárolók típusai:
 Szabadföldi vermelőben azokat a dugványvesszőket tároljuk, melyekből majd gyökeres
dugványt készítünk. Itt kevésbé számít a vesszők beszennyeződése, mint az
oltványkészítéskor felhasznált oltóvesszőké. A homok ideális vermelő anyag, mert szellős,
könnyű, jól átengedi a vizet. Általában 2 méter széles, 5 méter hosszú gödröt ásunk és ebbe
helyezzük el egymás mellé dugványkötegeket. A dugványok közötti hézagokat
igyekezzünk homokkal kitölteni és vízzel bemosni. A kötegeket 50-60 cm-es földtakaróval
borítjuk, így védjük meg a fagytól, kiszáradástól és a hirtelen hőmérséklet-változástól.
Igyekezzünk árnyékos, nem mély fekvésű helyen létesíteni a vermet.
 Dombvidéken borospincét is felhasználhatunk tárolónak. Itt nem szükséges homokkal

takarni a dugványokat. A dugványkötegeket prizmázzák, fóliával takarják, a pince
folyosójának öntözésével biztosítják a megfelelő páratartalmat. A pince hőmérséklete
lehetőleg ne menjen 8 oC fölé.
73
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 A legkorszerűbb tárolási mód a szabályozott légterű tároló, ahol be tudjuk állítani a 0- +4

Celsius fok hőmérsékletet és a 85-90%-os páratartalmat. Ennél a tárolásmódnál a legkisebb
a víz- és szénhidrátveszteség.
 A tárolás a tavaszi szaporítás – dugványgyökereztetés megkezdéséig tart. A dugvány-
gyökereztető és az oltvány-gyökereztető iskola létesítése, technológiája megegyezik.
Tavasszal kiveszik a tárolókból a szaporító alapanyagot. Gyökeres dugvány készítésekor a

dugványokat egyből az iskolában gyökereztetik, oltványkészítéskor pedig az előhajtatott
oltványokat iskolázzák ki.
A gyökereztető iskola létesítése
a) Az iskola területének megválasztása és előkészítése az iskolázásra:

A gyökereztető iskola helye:
 Hideg szelektől, jégveréstől, korai-késői fagyoktól, árvíz, talajvíz, erózió,
deflációmentes legyen
 Ne legyen fagyzugos, mély fekvésű, erős lejtésű, száraz, sekély termőrétegű, hegyoldal,
homokbucka.
Talaja:
 Könnyű művelésű, középkötött, mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, meleg talajok
(nehéz, kötött, vizes talajokon ill. sülevényes homokon egyaránt rossz az eredés)
 Viszonyaink között öntözni szükséges az iskolákat.
b) Iskolaforgó:
 Talajuntság, kártevők felszaporodásának megakadályozása miatt szükséges
1. év iskola után kapásnövény, kukorica vagy takarmányrépa
2. év őszi- vagy tavaszi gabonafélék, lóherével felülvetve
3. év lóhere
4. év dugvány vagy oltvány-gyökereztető iskola.
c) A talaj előkészítése, trágyázása:

 június-júliusban a lóherét középmélyen alászántják
 talajanalízis alapján történik a tápanyag-kijuttatás, dús elővetemény esetén el is
maradhat
 talaj tápanyagtól függően 60-100 t/ha
 az elővetemény bedolgozásakor 45-60 kg/ha hatóanyag tartalmú N trágyát és a tervezett
foszfor és kálium felét juttatunk ki
 a tápanyag másik felét az augusztusi mélyszántás alkalmával juttatjuk ki. Ekkor
talajfertőtlenítéshez (nagyon költséges!)
 A talajt lezárjuk, simítózzuk, hengerezzük
 A tavaszi iskolázás előtti forgatás nem jó, mert rögös marad a talaj
 Előfordul, hogy a bakhátat ősszel készítjük el.
d) Sorok kitűzése
e) A dugványok előkészítése iskolázásra:

 A dugványokat a tárolóból kiszedjük, ügyelve arra, hogy ne legyen fajtakeveredés. Ez
utóbbit elkerülhetjük a betároláskor vázrajz készítésével.
74
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 A vesszők átválogatása és talpalása:

 Nem túlfűtött (16-18 oC) helyiségben minden vesszőt átvizsgálunk. A befülledt,
penészes, rágcsálók által sérült ill. nem szabvány vesszőket kiszedjük és
megsemmisítjük
 Az alsó nódusz alatt 0,5 cm visszavágjuk a vesszőcsonkot (talpaljuk). Az így nyert friss
metszlap elősegíti a víz felvételét
 A vesszőket 100-as kötegbe újrakötegeljük.
A vesszők áztatása:
 A tőkén telet vessző hideg száraz tél esetén víztartalmának 5-8%-át elveszíti
 A tárolóban telet vessző víztartalma a légtér nedvességtartalmától függ
 a vessző poláris vége több vizet veszít
 A talpalt vesszőkötegeket 2/3 részükig vízben áztatjuk
 Gyakorlatban a 2-3 napos áztatás az elterjedt, Kozma szerint a 4-5 napos áztatás lenne
optimális (a víz cseréjével)
 30-50%-os vízveszteség esetén a vesszők elérik a kritikus száradási határértéket
(halálpontot). Ezen túl a vessző nem tud regenerálódni.
Gyökeresedés-serkentőkkel történő kezelés:

 -indol ecetsav (IES) 100-300 ppm-es oldatban 1000-10 000 ppm-es talkum poros
készítményben
 -indol vajsav (IVS) 25-500 ppm-es oldatban 10 000 ppm-es talkum porban
 -naftil ecetsav (NES) 20-500 ppm-es oldatban, 1 000-5 000 ppm-es talkum poros
készítményben.
f) Az iskolázás:
 az iskolázás ideje: amikor a talaj 8-10 oC-ra felmelegedett, általában április közepén-
végén
 sorközszélesség kitűzése. A sorszélesség 120-140 cm. Bakhát nélküli iskolázás esetén
keskenyebb
 a sorok hosszúsága általában 100 méter, az iskola szélessége 100-300 méter
 a forgók 8-10 méteresek, a mellékutak 4 méteresek
 iskolázás előtt iskolázási ütemtervet és dugványiskola törzskönyvet készítünk.
 A munkacsapat addig nem kap új fajtát, míg az előzőt el nem iskolázta
 0,5-1 méter térközzel következik a következő fajta ezt jeltáblával is jelöljük meg és
jegyezzük fel a törzskönyvben
Az iskolázás műveletei:
 iskolázó rés (árok) húzása 4-5 cm széles és 15-30 cm mély réseket húznak
 beöntözés (3-4 liter víz/folyóméter)
 előkészített dugványok résekbe való leduggatása (iskolázó léccel, vagy a nélkül) 5 cm
távolságra
 a dugványsor mellett a talaj tömörítése (taposással, vagy a traktortömörítő kerekeivel)
 bakhátas iskolázás esetén a bakhát elkészítése
 munkaszervezés (bakhát nélküli iskolázással): 1 fő parafinoz, 1 fő kiszolgálja a
dugványozókat, 12-14 fő dugványoz. 1 fő napi teljesítménye 160 fm. 1 hektárra 100-
120 000 sőt 200 000 dugvány
75
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A bakhátas iskolázás:
 először a bakhát alapja készül el, majd kézzel katonázzák a dugványokat, majd teljesen
betakarják a dugványokat (5-6 cm földréteg)
 a bakhátnak megfelelő szélességű alapjának kell lennie
A bakhát nélküli iskolázás:

 alacsony olvadáspontú paraffin esetleg Folicote. Hátránya: dugványok kitettek a
szélsőséges időjárásnak, előnye, hogy a hajtások nem etiolálódnak, a fekete fólia segíti
a talaj felmelegedését, a víz megtartását és gátolja a gyomosodást
76. ábra: Bakhátas iskola homok és kötött talajon (saját rajz)
Bakhátas szőlőiskola esetén a dugványok mélységét a talaj típusa határozza meg.

Homoktalajnál mélyebbre, kötött talajnál sekélyebbre szúrjuk le a dugványokat. Ennek az oka
részben az, hogy a homoktalaj jobban átmelegszik, mint a kötött talaj, másrészt csak
alacsonyabb és szélesebb alapú bakhát biztosítja azt, hogy a szél, eső ne erodálja, deflálja a
bakhátat (76. ábra).
g) A dugványiskola művelése:
Talajmunkák bakhátas iskolában:

 a dugványok csúcsi része eső, szél, öntözés hatására kilátszódik, a bakhát gyomosodik:
a földet fel kell húzni sarabolóval (horoló)
 bizonyos talajok csapadék hatására cserepesednek, itt porhanyítás szükséges (10-14
naponként) és ez egyben gyomírtás is
 rögös talajok esetén a hajtások görbülnek
 keskeny alapú bakhát esetében vastag takaráskor a bakhát oldalán tör ki a hajtás
 a bakhátakat harmatgyökerezni nem szükséges
 a bakhátat a nyár második felében bontjuk le, kb. június közepén fokozatosan, több
menetben húzzuk le a földet, így a dugvány/oltvány felső részén leszáradnak a
gyökerek. Augusztus első felére már teljesen lebontjuk a bakhátat
 a sorközöket géppel, kultivátorral műveljük (77. ábra)
 bakhát nélküli dugványiskola esetében csak a sorközt gyomtalanítjuk.
76
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
77. ábra: Kultivátor (saját felvétel)
Növényvédelem:
 pajorok ellen megelőző védekezés (trágya)
 szőlő levélatka
 peronoszpóra
 szőlőlisztharmat
 az első 3-4 permetezést 5-6, később 8-10 naponként végezzük
 ha szükséges még szeptemberben is permetezzünk.
Öntözés:
 ahol az évi csapadék nem éri el a 800 mm-t ott szükséges öntözni
 500-600 mm éves csapadék esetén3-4 öntözés szükséges
 egy alkalommal 400-800 m3 (40-80 mm) vizet juttatunk ki, összesen 1 500-2 000 m3-t
 laza talajon gyakrabban, kisebb vízadagokkal öntözünk
 az öntözés lehet árasztásos (ritkábban), esőszerű (leggyakrabban) és újabban csepegtető
öntözéssel
Csonkázás:
 erős növekedés esetén a hajtások benőnek a sorok közé, akadályozzák a talajművelést
és a növényvédelmet, ezen kívül az őszi felszedést is akadályozza
 a hajtásokat augusztus második felében csonkázzuk vissza, hogy ne legyenek 40-50 cm-
nél hosszabbak
f) Fajtaszelekció:
 augusztus második felében, amikor már látszik a fajtajelleg
Kihajtási és eredési százalék becslése, a kihozatali hányad:
77
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 Kihajtási %: parcellánként, fajtánként átlósan átjárva a területet egy-egy méteres

szakaszon megszámoljuk az összes ki nem fakadt dugványt. 80%-ot meghaladó
kihajtási % jó, 50-80% közepes, 50% alatt gyenge – csak tájékoztatást ad.
 Eredési %: augusztus végén, szeptember elején már látszik a megeredt szaporítóanyag
mennyisége, ekkor becsléssel megállapítható, hogy a leiskolázott dugvány/oltvány hány
százalékából lesz gyökeres anyag. A NÉBIH ez alapján rendeli meg a címkéket
 Kihozatali hányad: a dugványiskola kitermelése, a dugványok/oltványok szabványszerű
feldolgozása után derül ki pontosan
78. ábra: Szőlőiskola kitermelés előtt (saját felvétel)
g) A gyökeres dugványok felszedése:

 Lombhullás után, fagyok beállta előtt: október vége, november hónap (78. ábra)
 Egyes gyengén fejlődött parcellákat, sávokat, de egész dugványiskolát érdemes lenne
tovább nevelni egy évig, de ez megbontaná az iskolaforgót
 Felszedés előtt 4-5 nappal öntözzük meg az iskolát
 Kisüzemben a felszedés történhet kézzel (ásóval), nagyüzemben nagy teljesítményű,
speciális U alakú kerettel ellátott géppel. Újabban ennek vibrációs verziója is megjelent
(79. ábra)
 A kiemelő vízszintes pengéjét olyan mélyre kell állítani a sor végén, hogy a
dugványokat/oltványokat a gép ne sértse meg. Jó iskolázás után a gépi felszedéskor
általában 0,5% sérülési veszteséggel számolnak. A dugványkitermelő gép napi
kapacitása 2-3 ha (300-400 000 db oltvány/dugvány)
78
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
79. ábra: Kitermelő eke (saját felvétel)
f) A felszedett gyökeres szaporítóanyagot osztályozzák, kötegelik, majd tárolóba teszik. A

telepítések nagy része ugyanis tavasszal történik. Ősszel már nincs idő a talaj előkészítésére és
a gyökeres szőlő kitermelése is későn van, október végén hamar bejönnek a fagyok. A tárolóban
ügyelni kell, hogy a fajták ne keveredjenek. Még hűtőtárolóban is szükséges, hogy nedves
homokot szórjanak a szaporítóanyag gyökerére, mert a gyökér könnyebben kiszárad, mint a
beért fás hajtás (80. ábra).
.
80. ábra: Szőlő szaporítóanyag tárolása hűtőkamrában (saját felvétel)
79
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Konténeres szaporítóanyag előállítása
Mint ahogyan a cserepes zöldségpalánta esetében a kiültetett növény minden esetben

megfogja és gyorsabban fejlődik a tépett gyökerű palántához képest. Ugyanígy van ez a
szőlőnél is. A cserepet ebben az esetben konténernek nevezzük, ami egy műanyag tasak az alján
kilyukasztva. Üvegházban már március elején-közepén elkezdhetjük a konténerbe történő
dugványozást. Június közepére kiültethető anyagot kapunk. Az ápolás öntözésből,
begyökeresedést követően pedig tápoldatozásból áll. Ha fakadáskor atkafertőzést tapasztalunk,
szükséges egy akaricides védekezés is, a szőlő levélatka ugyanis visszafogja a hajtások
növekedését. Június közepére a gyökerek teljesen beszövik a konténert, nem tudnak tovább
terjeszkedni, ezért ki kell ültetni a növényt (81. ábra). Fontos, hogy 1 - 2 hétig félárnyékos
helyen edzessük a fiatal konténeres szőlőt, így szokik hozzá a szabadföldi körülményekhez
(alacsonyabb levegő páratartalom, magasabb UV-B sugárzás). Kiültetés után az ép gyökércsúcs
folyamatosan tud növekedni és így egy erős fiatal tőkét kapunk. Egy szabadgyökerű
szaporítóanyag tavaszi telepítéshez képest 1 évet nyerünk. Telepítéskor a konténert be kell
öntözni, hogy a gyökérről ne essen le a tőzeges földkeverék, levesszük a konténertasakot és így
ültetjük ki a szőlőt.
Az ültetőgödörbe tegyünk tápanyagot, lehetőség szerint szervestrágyát is. Gyakran
előfordul, hogy tápanyagban és vízben szegény homoktalajokon szakszerű elültetés után sem
fejlődnek a növények. Ha kiszedjük ezeket a gyengén fejlett tőkéket azt látjuk, hogy az eredeti
gyökerek igyekeztek az eredeti tőzeghurkában maradni és összekunkorodnak, nem lépnek ki a
gyenge humusz és víztartalmú talajba. Kedvező eredményt lehet elérni termékeny termőföld
használatával. Ez több tápanyagot tartalmaz, mint amivel valaha fel lehetne tölteni a
homoktalajt.
81. ábra: Konténeres szőlő (saját felvétel)
80
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
4.2. Oltvány előállítás
A szőlő oltására a filoxéra (Daktulosphaira vitifoliae v. Viteus vitifoliae) nevű kártevő

elleni védekezés miatt van szükség. Ez a rovar az európai szőlő gyökerét károsítja, a fiatal
gyökereken kóros sejtburjánzás lép fel, az idősebb gyökerek torzulnak, majd elhalnak a
szívogatások következtében. Az észak-amerikai eredetű vad szőlőfajok gyökerét a filoxéra nem
károsítja, ezért az ezekből állított alanyfajtákra oltják rá a nemes részt. A nemes szőlő levelét a
kártevő lárvái nem károsítják (ellenben a vad szőlőfajokkal).
A nemes és az alany kölcsönös szimbiózisban élnek,a tápanyagokat, vizet az alany veszi
fel, az asszimilátumokat a föld feletti nemes rész állítja elő és adja át a gyökérnek. Ahhoz, hogy
ez a szimbiózis zavartalan legyen a két komponensnek affinisnek kell lennie, azaz tartós, aktív
együttélésre képesnek. Az oltvány két komponensének összeforrásához, a vegetatív sejtek
kompatibilitására van szükség. Tehát alapfeltétel a kompatibilitás, viszont nem minden
összeforrt oltványnál képes tartósan, aktívan együtt élni az alany és a nemes. Az oltóüzemeknek
tudni kell, mely fajták nem forrnak össze, vagy tartósan nem tudnak együtt élni.
82. ábra: A szőlő kalluszképződésének éves ritmusa (Eifert, 1981)
A fenológiai stádiumoknál már szóba került a kalluszképződés endogén ritmusa (82.

ábra). Ez a fogalom az alanyfajtákra vonatkozik. Ha az év minden hónapjában hajtatási
körülmények (magas hőmérséklet és páratartalom) között nézzük a metszlapokon fejlődő
kallusz mennyiségét, azt tapasztaljuk, hogy van egy időszak, amikor a metszlapon a kallusz
mennyisége kiugróan magas, Ez azért fontos, mert az oltást úgy kell időzíteni, az előállított
oltvány mennyiségének függvényében, hogy a kalluszképzés maximumának idejében a
beládázott oltványok már a hajtatóban legyenek. Ha nagyobb mennyiségű oltványt készítünk,
előbb kell hozzálátni az oltáshoz és a beládázáshoz. Ekkor a beládázott oltványokat hajtatásig
tárolni szüksége. Korai (március 15- április 1.) kalluszosodású alanyfajta a Riparia portalis,
középidőben (április 1.- április 15.) kalluszosodnak a termesztésben leginkább használt
Berlandieri x Riparia alanyfajták, késői (április 15. - április 30.) kalluszosodású a Rupestris du
Lot. A kalluszosodás ideje az alany tenyészidőszakának hosszával áll összefüggésben. Az alany
tenyészidejének hossza befolyásolja ráoltott nemes beérési idejét.
Korábban az alanyt helyben, a területen oltották át a nemes fajtával, de az eredés
bizonytalan volt. Ezért dolgozták ki a hajtatásos kézbenoltást. Az összeoltásnak többféle
technikája van, a kézi és a gépi oltás (83. ábra).
81
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
83. ábra: Különböző oltásmódok (saját ábra)
Hosszú évtizedekig kézzel oltottak, un. angolnyelves párosítással. Ilyenkor az alany

lapos oldalától indítva metszlapot vágtak, melynek hossza a szélesség kb. 1,5 szerese, majd a
metszlap felső 1/3 részénél egy S alakot vágtak. Ennek lényege, hogy az oltókés pengéje először
a metszlappal párhuzamosan haladt, majd a vessző átmérőjének felét meg nem haladó
mélységben a kés pengéjét lefelé húzták. Az így létrejött nyelvet a késsel kicsit megtágították.
A nemes oltócsapon ugyanígy megtörtént az angolnyelv megvágása, majd a két komponenst
összeillesztették. Az egymásba hatoló nyelvek biztosították a rögzülést. Suhintási próbával meg
lehet győződni, hogy az illeszkedés erős-e, illetve fontos figyelni, hogy az oltvány nem
„nyílós”. Ezt az oltvány fény felé fordítással tudjuk ellenőrizni. Ha az oltásnál rés van, a két
komponens nem illeszkedik szorosan. A szőlő kézbenoltásakor nem rögzítjük külön kötéssel
az oltványokat. A kézi oltást ma már a gépi oltás váltotta fel. Ez gyorsabb, hatékonyabb,
kevesebb kézügyességet igényel. Kezdetben az angol nyelves párosítást Jupiter oltással, majd
fogas oltással váltották fel. A fogas oltásból alakult ki a ma már szinte kizárólag alkalmazott
Omega oltás. Ennek az oltásnak a lényege, hogy az oltógép Omega jel alakú kése alá az alany
dugványvesszőt úgy teszik be, hogy az oltónyelv a befelé lógjon. Utána a másik oldalról
helyezik be az oltócsapot, melybe a kés ellenkező profillal vágja meg az Omega jelet, azaz a
nyelv a csapból lóg ki. Ezt követően maga a gép összeilleszti a két komponenst.
Az oltványkészítés egy sok lépésből álló folyamat, mely nagy odafigyelést és szakértelmet
igényel.
Főbb lépései:
1. alany és nemes előkészítése oltásra
2. gépi oltás
3. paraffinozás
4. beládázás
5. hajtatás
6. edzetés
7. második paraffinozás
8. kiültetés
1. Az alany és nemes előkészítése oltásra
82
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Az alany dugványvesszőket vakítják, ami a világos rügyek rügyalapig történő levágását

jelenti. Ez azért szükséges, hogy alany rügyei később ne tudjanak kihajtani a talajból. Ebben az
esetben ugyanis az alany „lerúgja” a nemest. Mivel a vakítás kézimunka igénye nagy,
kifejlesztették a vakítógépeket 84. ábra). Gépi vakításkor 2-3 szoros hosszúságú alanyvesszők
rügyeit a gépben forgó erős műanyag kefék dörzsölik le. A vakított alany dugványt méretre
vágják (85. ábra), talpalják, ugyanúgy, mint a gyökeres dugványok készítésénél. Ez biztosítja a
körkörös gyökérzet kialakulását. Az így előkészített alany dugványokat kötegeljük (86. ábra)
és 72 óráig 20 oC hőmérsékletű vízben áztatjuk, úgy hogy a teljes köteg víz alá kerüljön. Ez
beindítja az alany élettevékenységeit, mert a nemeshez viszonyítva később kalluszosodik.
nemes oltóvesszőt 1 rügyes darabokra vágjuk, Russel hálós zsákba tesszük, és 12 óráig áztatjuk
hideg vízben (87. ábra).
84. ábra: Vakítógép (saját felvétel)
85. ábra: Vakított alanyvesszők méretre vágása (saját felvétel)
83
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
86. ábra: Méretre vágott alany dugványok kötegelése (saját felvétel)
87. ábra: Alany dugványvesszők és az oltócsapok áztatása (saját felvétel)
2. A Gépi oltás
Az oltóteremben az előkészített alany és a nemes összeoltása az asztalra szerelt Omega

alakú késsel ellátott oltógépekkel történik. Az oltóterem hőmérséklete 20 oC alatti. Az oltó
munkás jobb oldalán a nemes oltócsapok, a bal oldalán az alany dugványvesszők helyezkednek
el (88. ábra). Az alany dugványvesszőt a gép kése alá teszi, majd egy pedál lenyomásával az
alany felnyomódik a késhez és az belevágja az Omega jelet (az oltónyelv az alanyba mélyed).
A pedál leengedésével a gép megtartja az alany vesszőt. Másik oldalról az oltócsapba hasonló
módon megvágjuk a Omega nyelvet, a gép összeilleszti a két komponenst és a pedál
leengedésével megtörténik elengedi az oltványt.
84
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
88. ábra: Oltóterem (saját felvétel)
3. Paraffinozás
A gépi oltás után az oltványokat paraffinozzák, hogy az oltási helyet lezárják, védjék a
kiszáradástól. A paraffinba a kalluszképződést elősegítő szintetikus hormonokat is
belekevernek és adalékanyagokkal „lágyítják”. A paraffint felolvasztják egy hőszabályzós
üstben, melyben 82 oC-on tartják az olvadt paraffin hőmérsékletét (89. ábra). Ennél magasabb
hőmérsékleten károsodhat a kallusz, alacsonyabb hőmérsékleten pedig túl vastag lesz az
oltványokon a paraffin réteg, ami egyrészt veszteség, másrészt befülledhet alatta a nemes
oltócsap rügye. Általában a piros színű Rebwachs import paraffinnal dolgoznak (90. ábra).
89. ábra: Automata paraffinozó (saját felvétel)
85
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
90. ábra: Rebwachs parafin (saját felvétel)
Az olvadt paraffinba csak egy pillanatig mártják be az oltványokat.
4. Beládázás
A leparaffinozott oltványokat hajtatásig úgy kell tárolni, hogy közben ne károsodjanak,

ne száradjanak ki, az oltócsap ne essen ki, nagy tömegben szállíthatóak legyenek. Ezt a
problémát a beládázással lehet megoldani. Ennek lényege az, hogy egy fa (általában fenyő)
ládában nedves fűrészporba rétegeznek paraffinozott oltványokat. Speciális ládákat használnak,
melynek keskenyebbik oldala kivehető. A ládát keskenyebb oldalára állítják, raklapra helyezik
és kicsit hátrafelé megdöntik. A láda alját nedves fűrészporral kibélelik, erre kerül kb. 100 db
paraffinozott oltvány (91-92. ábra). Az ideális fűrészpor nagy szemű, ezért puha fából
származik, felhasználás előtt még rostálják. A kemény fa fűrészpora apró, ezért hajtatáskor
könnyen begyulladhat, és az oltványok károsodhatnak. A fűrészport kádban keverik össze
vízzel (93. ábra). Minden oltványréteg után egy nedves fűrészpor réteg következik. Az
oltványok csúcsi része néz a beládázást végző személy felé. Fontos, hogy az oltványok csúcsi
része egy síkban legyen. Ezt egy csúszó sín segítségével oldják meg (94. ábra). Ahogy halad
felfelé a beládázás, mozgatják a sínt és hozzá igazítják az oltványok tetejét. Az oltványok
hátulján lévő részt is kitöltik fűrészporral. Amikor elérték a legfelső réteget, a láda oldalát
lezárják, a ládát eredeti állapotába billentik vissza. Az oltványok kapnak még egy néhány
centiméteres nedves fűrészpor réteget, amit kalapnak nevezzük. Ez védi a hajtatáskor kifakadó
hajtásokat a kiszáradástól (94. ábra).
86
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
91. ábra: A oltványok beládázásának menete (saját felvétel)
92. ábra: Az oltványok beládázásának befejezése (saját felvétel)
87
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
93. ábra: Fűrészporáztató kád (saját felvétel)
94. ábra: Beládázott oltványok kalappal borítva (saját felvétel)
5.Hajtatás
Az oltványkészítés központi tevékenysége a hajtatás. Ekkor képződik a kallusz az alany

és a nemes csap metszlapjain, és ekkor forrnak össze. A hajtatás kifejezés arra utal, hogy mindez
magas hőmérsékleten és páratartalmon történik. A beládázott oltványokat a hajtatás
megkezdéséig 0-4 oC-on tartjuk. Az udvaron tárolt ládák ki vannak téve az időjárás
változásának. Enyhe időjárás esetén megindulhat a részleges kalluszosodás. Ezért fontos, hogy
lehetőség szerint 0 oC körül tartsuk a beládázott oltványokat. A kallusz képződésének
minimumhőmérséklete 16 oC, de a 25-28 oC az ideális. A ládákat villás targoncával a
hajtatóterembe teszik sorban egymás mellé úgy, hogy körbe lehessen járni őket.
Elengedhetetlen, hogy a hajtató termen ablakok legyenek, a rügyekből előtörő
88
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
hajtásoknak ugyanis fényre van szüksége (95. ábra). A fűtés általában dobkályhával történik, a
szomszéd teremben fűtött kályha meleg levegőjét egy cső segítségével vezetik át a hajtató
terembe. A terem páratartalmát a terem beton padlózatának öntözésével tudják elérni. A ládák
belsejének mihamarabbi átmelegítése érdekében 4-5 napig 30-32 oC-on tartják a terem
hőmérsékletét, majd leviszik 25-28 oC-ra. Alacsonyabb hőmérsékleten zömökebb, magasabb
hőmérsékleten nyurgultabbak lesznek az előhajtatott oltvány hajtásai. A hajtatás ideje általában
3-4 hét. Fontos, hogy ezen idő alatt folyton ellenőrizzük a levegő, a ládák belső hőmérsékletet
és a páratartalmat. Amikor megindul a rügyfakadás, a kalapot el kell távolítani. Ez kézzel
történik, sok hajtás le is törik ezért újabban a kalap alá hálót tesznek és a fakadás
megindulásakor az egész hálót a rajta lévő fűrészpor kalappal eltávolítják. Nagyon fontos a
Botrytis cinerea elleni védelem. A magasabb hőmérséklet és páratartalom, a szerves anyag
ideálisak a gomba megtelepedéséhez. Időnként ezért szükséges botricid szerekkel védekezni.
95. ábra: Hajtatóterem (saját felvétel)
6. Edzetés
A hajtatatás végén leállítják a fűtést és a kiültetésig edzetik a hajtatott oltványokat.

Ennek célja, hogy hozzászoktassák a magas hőmérsékleten tartott oltványokat a külső
hőmérséklethez. Ennek ideje 1-2 hét.
Az előhajtatott oltvány akkor jó minőségű, ha a kallusz körkörösen kialakult, a hajtás
zömök, zöld színű, gyökér nem fejlődött ki. A gyökérfejlődés plusz energiákat von el az
oltványtól, kiültetéskor ugyanis mindig letörtnek, tehát jelenlétük nemkívánatos.
7. Második paraffinozás
A hajtatott oltvány kallusza áttöri az első paraffint, így védtelenné válik a kiszáradás
ellen. Ezen kívül a fiatal hajtásokat, leveleket megviselheti a szabadföldi alacsony páratartalom,
ezért a ládából kiszedett előhajtatott oltványokat egy alacsonyabb hőmérsékletű, zöld színű
(Pflanz paraffinba mártják. A fiatal hajtásokat kicsit megperzselheti a paraffin, de a
későbbiekben az oltványok ezt kiheverik. Több helyen kicsípik a fiatal hajtások csúcsát, hogy
a gyökér kialakulásáig visszafogják a növekedést.
89
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
8. Kiültetés
Április végére, május elejére a talaj már kellően átmelegszik. A dugvány-gyökereztető

iskolában ismertetett módon ültetjük ki az előhajtatott, edzetett oltványokat. Újabban már csak
bakhát nélküli iskolában gyökereztetik az oltványokat (96. ábra). Az ápolási munkák
ugyanazok, mint a dugvány-gyökereztető iskolában.
96. ábra: Bakhát nélküli szőlőiskola (saját felvétel)
A szőlő helybenoltása
A kézbenoltás kialakulása előtt az alanyt elültették és 3-4 éves korában átoltották,

általában gyökérnyakba, hasíték ékoltással. Az eredés bizonytalansága miatt nagyobb területet
ma már nem oltanak így át. Házikertekben lehet találkozni még egy-két gyökérnyakba oltással.
Ennek előnye, hogy már a talajszintben kezdődik az átoltott fajta, hátránya, hogy
munkaigényes, az időjárás nagyban befolyásolja az eredést, és ha nem sikerül az átoltás,
elveszítjük a tőkefejet.
A helybenoltás feltétele, hogy az átoltandó tőke (alany) nedvkeringése meginduljon, a
nemes oltócsap viszont nyugalomban legyen. Mivel az oltás ideje április vége-május eleje, az
oltóvesszőt hűtőben kell tárolni (97. ábra).
A helybenoltás lépései:
1. tőkefej kiszabadítása kapával, csákánybaltával
2. a tőkefej levágása a tőkenyaknál
3. tőkenyak alatti gyökerek tőből történő eltávolítása
4. hasíték vágása háti-hasi irányban
5. 1 rügyes oltócsapokat ék alakúra vágunk
6. az alany vastagságától függően 1-2 csap behelyezése az ellentétes oldalakon (fontos a
kambiumok érintkezése) (88. ábra)
7. az oltás megkötözése hosszú, rugalmas kötöző-anyaggal, mellyel nemcsak a rögzítést,
hanem a kiszáradás elleni védelmet is meg tudjuk oldani
8. az oltás felkupacolása, esetleg védőhenger kihelyezése
90
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
97. ábra: Gyökérnyakba oltás (saját felvétel)
A Czeiner-féle zöldoltás
Ez az egyik legelterjedtebb helybenoltási mód, mert nagy eredési százalékot biztosít.

Február elején visszavágjuk az átoltandó tőkét. Későbbi visszavágáskor már előfordulhat a
tavaszi könnyezés, ami kedvezőtlen a szövetek összeforradásához és ráfolyhat a rügyre a
könnyezési nedv. A zöld hajtásra ráolthatunk zöld oltócsapot, de sokkal jobb az eredés, ha a az
oltócsap fás (98. ábra). A botrytis ellen fertőtlenített oltóvesszőket hűtőben tároljuk. Tavasszal
a tőkefejből megindul a hajtások fejlődése. A tőke kondíciójától függően 2-3 hajtást hagyunk.
Május elején (akácvirágzáskor) a fiatal hajtásokat a 3-4 internódiumban visszavágjuk,
kb 2-3 cm-es csonkot hagyunk, melybe a nóduszig terjedően hasítékot vágunk, és beoltjuk a
tárolt fás oltóvessző egyrügyes ék alakúra vágott oltócsapját, melyet a hát-hasi oldal felől
vágunk meg. Az oltóvesszőket oltás előtt 1 napig szükséges áztatni, hogy a tároláskor elveszített
víztartalmukat pótoljuk. Fontos, hogy az oltócsap és az alany azonos vastagságú legyen, hogy
a kambiumok érintkezzenek. Az oltást rugalmas oltószalaggal megkötjük Kriszten, 1973).
91
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
98. ábra: Zöldre fás oltás (saját felvétel)
Szemzés
Amennyiben nem sikerül a zöldoltás, van még lehetőség a héj alá szemzésre. Ekkor az
átoltandó fajta hajtásán lévő rügyből rügypajzsot vágok, ezt illesztem be az alany T vágással
megvágott és lefejtett kérge alá. Az oltást megkötözzük. Fontos, hogy az oltócsap az alanynál
vékonyabb legyen.
Chip szemzés
Mediterrán országokban elterjedt a chip szemzés. Ennek az a lényege, hogy virágzás

körüli időben visszavágjuk az alanyt kb. 2 héttel a héj alá oltás megkezdése előtt. A tőke két
oldalán fűrésszel bevágjuk a kérget, hogy a felesleges könnyezési folyadék eltávozhasson. A
hűtőben tárolt oltóvesszőket 1 napig áztatják vízben. Oltáskor egy 1 rügyes csapot vágnak. A
rügy alatti pajzs hosszabb, a rügy feletti rövid, ferde. Ebben az időszakban a szőlő adja a héját,
az egyrügyes csapokat a T alakban felvágott kéreg alá csúsztatják, majd kötözik.
Mikroszaporítás
A mikroszaporítás egyik célja új fajták, klónok gyors felszaporítása. Egy rügyből

indulunk ki, ezt kihajtatják, a keletkezett zöld hajtást 1 rügyes zöld dugványokra vágják, azokat
a dugványokat tovább hajtatják, hajtásaikat feldarabolják és így tovább. A folyamat végén a
fiatal növényeket meggyökereztetik, üvegházban ápolják, erősítik. Ezt a laboratóriumi
körülmények között történő szaporítást össze lehet kötni patogénmentesítéssel is, ahogyan az a
Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Katonatelepi Állomásán történik. A patogénmentes
állományt izolátorsátorban nevelik és a tőkékről szedett szaporító-alapanyaggal prebázis
ültetvényeket hoznak létre.
92
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
III. A szőlő telepítése

Ismert az a mondás, hogy a bor minősége a szőlőültetvényben dől el. Borászok szerint
a bor minőségében a szőlő minősége 80% a borkészítési technológia 20% szerepet tölt be. A
szőlő minőségét nagyban meghatározza a szakszerű telepítés és gondozás is.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk óta Magyarországon a szőlőterület 30 ezer
hektárral csökkent. A csökkenésben szerepet játszottak az Unió kivágási támogatásai, az
ültetvények elöregedése és kivágása, a telepítések visszaszorulása. Borvidékenként a csökkenés
eltérő mértékű, a Kunsági borvidéken figyelhető meg a legnagyobb arányú csökkenés. Ennek
piaci okai is vannak. A felvásárlók nagyon nyomott áron vásárolják fel a szőlőt a termelőktől.
Az árat az import olasz bor ára határozza meg. Közben nőttek az gázolaj, növényvédő szerek,
műtrágyák árai. A gazdák bevételei alig fedezik a kiadásokat, sőt saját munkát felszámítva már
veszteséges is a tevékenység.
A magasabb hozzáadott érték stratégiát alkalmazó, de kis területű borvidékeken pl.
Villány-Siklósi, Szekszárdi, Egri stb., a kereslet növekedésének határt szab a borvidék földrajzi
területe. Ez az árak növekedését eredményezi. Ezeknél a borvidékeknél változás tehát nem
figyelhető meg, mert az összes szőlőtermesztésre alkalmas terület be van telepítve.
A Magyar Közlöny 2018. február 1-jei 11. számában megtörtént a szőlőültetvények

szerkezetátalakításához és átállításához a 2017/2018–2019/2020 borpiaci években igényelhető
támogatásról szóló 1/2018. (II. 1.) FM rendelet kihirdetése.
Az alábbi tevékenységeket támogatják:

 fajtaváltás
 ültetvény áttelepítése
 szőlőültetvény termesztéstechnológiai módszereinek javítása
A részletes rendelet a HNT http://hnt.hu/wp-content/uploads/2015/11/20180202094900.pdf

oldalán tekinthető meg.
A szőlőültetvény helye adott, ritkán van lehetőség arra, hogy kedvezőbb helyet
válasszunk. Fontos szerepet játszik az éghajlat, mikroklíma, talaj, fekvés, vagyis az ökológiai
tulajdonságok.
A szőlő optimális tényezőit Kozma (1991) a következőképpen határozta meg:

 Átlag humusz 1,5% vagy a fölött
 Termőréteg vastagsága 100 cm vagy több
 Talajvíz mélysége 200 cm körüli
 pH 6,5-7,8
 CaCo3 0-12%
 Lejtő kitettsége dél-nyugat
 Éves átlaghőmérséklet 10 oC
 Éves csapadék 650 mm
 Napfényes órák száma 1900
93
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Egy ültetvény jellemzése az ültetvényszerkezet elemeivel történik (99. ábra).

Ezek:
 fajta (termő és alany)
 táblák, utak, forgók
 sor és tőtáv
 sorirány
 támaszrendszer
 művelésmód
99. ábra: A NJE KVK szőlőültetvénye (saját felvétel)
A fajta megválasztása ökonómiai és ökológiai megfontolások alapján történik.

Fagymentes termőhelyen szinte bármelyik fajtából választhatunk, de a talaj, terroir, piaci
viszonyok determinálják azt, hogy milyen fajtákat termesszünk. Fagyveszélyes területeken, pl.
az Alföldön a magasművelés legfontosabb feltétele a fagytűrő szőlőfajták termesztése. A
minőség csak ezután következik, a termelési cél ugyanis olcsó bor készítéséhez alacsony
önköltségű szőlő előállítása. Ez azt jelenti, hogy a költségeket csökkenteni kell, és a
lehetőségekhez képest minél magasabb terméshozamot kell elérni. Ezért is terjedtek el a
rezisztens fajták. Az alanyválasztást fajta és a talajadottságok határozzák meg.
A táblákat, utakat, forgó meghatározásánál döntő a terület formája, méretei. Az MTZ
traktorok alkalmazása esetén 8 méteres forgót hagyunk. Hosszú soroknál szükséges
pásztautakat is kialakítani.
A sortávolságot az alkalmazott erőgép vagy az önárnyékolás befolyásolja, a tőtávolságot
az alkalmazott művelésmód. A sorok iránya lehetőség szerint észak-déli legyen, ebben az
esetben ugyanis a nap a sor mindkét oldalát megvilágítja és a sorközbe is besüt. Természetesen
ezt a tábla alakja, elhelyezkedése határozza meg.
A támaszrendszer a művelésmódhoz igazodik, ezekről a művelésmódoknál lesz szó.
94
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A telepítés fő lépései a következők:

1. tereprendezés
2. teraszírozás
3. talajvédelmi terv
4. sorok és tőkehelyek kijelölése (kitűzés)
5. ültetési anyag előkészítése
6. telepítés
a. ásós
b. árkos
c. gödörfúrós
d. hidrofúrós
e. erdészeti facsemete ültető lézeres sorvezérléssel
7. támaszrendszer
8. nem termő ültetvény ápolása
1. Tereprendezés
Amennyiben erdő helyére telepítünk, szükséges a tuskók, köves talajra történő
telepítéskor pedig a nagyobb sziklák eltávolítása. A talaj felszínét elegyengetjük, figyelve arra,
nehogy a felső, humuszos réteg alatti talaj kerüljön a felszínre.
2. Teraszírozás
Nagyobb lejtők esetén meg kell akadályozni a talaj erózióját, egyúttal a vízvezető
utak kialakításával a gépek területen történő mozgását is elő tudjuk segíteni. A lejtés
mértékének függvényében mikro és makroteraszokat alakítunk ki, szélesebb teraszon rézsűvel,
keskeny terasznál támfallal. Ezt speciális földmunkáló-gépekkel végezzük. A teraszírozás
megnöveli az ültetvénylétesítés költségeit, ezt a telepítési támogatásoknál figyelembe veszik.
3. Talajvédelmi terv
1500 m2-t meghaladó területű szőlőültetvény engedélyezésének alapfeltétele a
talajvédelmi terv készítése.
A talajvédelmi terv célja, hogy a talajminták alapján a szakértő megállapítja, hogy a
terület rendelkezik-e a szőlő fejlődésére kockázatot jelentő tulajdonságokkal (humusz,
kémhatás, termőréteg vastagsága stb. Homokterületen kötelező elvégezni a filoxéra-immunitás
vizsgálatot (kvarctartalom alapján). A szakértő javaslatot tesz a telepítés egyéb lehetőségeire
pl. javasolt sorirány, öntözés, talajtakarás, mélyforgatás stb.). Javasolhatja a talaj javítását
meszezéssel, szervesanyagok felhasználásával. Ez alapján talajvédelmi terv készül. Ehhez
külön engedély szükséges a talajvédelmi hatóságtól. A telepítési talajvédelmi terv utal a
telepítés előtti alaptrágyázás mértékére is.
4. Sorok és tőkehelyek kijelölése

A talajvédelmi tervben javasolt tápanyagok kijuttatására és a talajba történő forgatással
való bedolgozására általában kora ősszel kerül sor. Abban az évben további telepítéssel
kapcsolatos tevékenység nem történik. Tavaszra a talaj megülepedik, ekkor kerül sor a sorok
és tőkehelyek kijelölésére. Technikailag ezt többféleképpen oldják meg. Még ma is elterjedt az
95
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
acélszalag mellett történő kitűzés, de terjednek a korszerűbb módszerek pl. GPS-es

helymeghatározás, lézer vezérelt telepítés. A kimért oszlop és tőkehelyeket megjelölik pl.
náddal.
5. Ültetési anyag előkészítése telepítésre

Az előző év őszén kitermelt szaporítóanyagok kiszedik a vermelőből, a kötegeket
megbontják, a talpgyökereket a telepítés módjának megfelelően visszavágják, az éves vesszőt
1-2 rügyre visszametszik, az így előkészített szaporítóanyagot újra kötegelik és 36-72 órán
keresztül, a szaporítóanyag 2/3 részéig vízben áztatják.
6. Telepítés
A legrégebbi telepítési mód az ásóval történő telepítés. Talajtípustól függően az egy nap
alatt kiásott gödrök mennyisége változó. Homoktalajon 1 nap egy munkás akár 200 gödröt is
ki tud ásni. Kötött talajon ez a szám lényegesen kevesebb, ezért terjedt el a gépi telepítés. Az
ültetési gödrök ásásakor háromszög alakú gödröt ásunk úgy, hogy a háromszög egyik csúcsa a
kijelölt tőkehelyre essen. A gyökeres szőlőt ehhez a csúcshoz igazítjuk, ezzel biztosítjuk, hogy
az eltelepített fiatal tőkék a kijelölés szerinti egyenes sorban legyenek.
Zárt, kis területekben, kertekben nem lehet gépi talajforgatást végezni. A talaj
megmozgatását, a tápanyag lejuttatását ebben az esetben árkos telepítéssel oldják meg.
Sorirányban kézzel, vagy árokásó géppel 60-70 cm mély árkot ásnak, az aljára kijuttatják a
tápanyagot (szerves és műtrágya), majd az árkot betemetik. A tőkehelyeket újra kijelölik és
ásóval beültetik az ültetetési anyagot. Kézi árokásáskor a felső, termékenyebb talajréteget külön
tudom választani, majd az árok betemetésekor ezt a talajt tesszük az árok aljára.
Nagyméretű ültetvények létesítésekor ma még mindig a hidrofúrós telepítés a
legelterjedtebb. Ennek lényege, hogy egy permetező géphez 2 tömlőt csatlakoztatnak. Az ezen
át áramló víz egy ültetési pallosba jut, melynek ellenoldali vége le van zárva a víz merőlegesen
a pallos belső üreges csövébe jut. A pallos végét elszűkítik, hogy a kiáramló víz nyomását
megnöveljék. Ez a vízsugár fúrja ki az ültetetési lyukakat. Figyelni kell arra, hogy a fúrt lyuk
nem legyen túlságosan mély, mert ebben az esetben a szaporítóanyag gyökere a „levegőben”
lóg, nem lesz rendesen betömörítve. A kifúrt lyukakba kerül az ültetési anyag. Ennek gyökereit
úgy vágtuk vissza, hogy a fúrt lyukba beférjenek. A soron következő dolgozó betemeti a lyukat
és az elültetett szőlőt felkupacolja, felcsirkézi, hogy a kiszáradás ellen védje az elültetett
szőlőcsemetét. Ezt a munkafolyamatot a dugvány/oltvány paraffinozásával ki tudjuk védeni.
Ezáltal a fakadó hajtások zöldek lesznek, viszont a tavaszi fagynak jobban kitettek az új
hajtások.
Homoktalajon, kisebb ültetvényeket kézi fúróval is telepíthetünk. Itt két pallossal
dolgoznak. Az elől haladó dolgozó fúrja a lyukat (a lyuk mélysége be van jelölve) egy hengeres
pallossal, a következő dolgozó belehelyezi a lyukba a rövidre visszavágott gyökerű ültetési
anyagot, a harmadik szemék pedig egy lapos pallossal beszorítja a gyökeres dugványt, úgy,
hogy először ferdén az ültetési mélység alá szúr, majd egyenesbe nyomva a pallost beszorít. Az
így keletkezett rést be is lehet öntözni.
Az erdészeti csemeték ültetésénél használt lézeres vezérlésű gépi telepítéssel is lehet
találkozni. Ennek lényege, hogy a traktoron hátul a menetiránnyal háttal, két dolgozó ül,
mellettük a gyökeres szaporítóanyag kötegek. Egy körben forgó ujjszerű pálcák közé teszik
fejjel lefelé ültetőanyagot. A traktor egy barázdát húz, ebbe forgatja bele a gyökeres
dugványt/oltványt. A tőketávolságot a körben forgó ujjak távolsága határozza meg. Szemben,
a tábla túlsó oldalán a kitűzött oszlophelynél egy lézerkibocsátó áll, az általa kibocsátott sugár
96
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
a traktor fedélzetén megjelenik,a traktorvezető ez alapján soron tudja tartani a gépet. Tőtáv
kijelölésének itt nincs értelme.
7. Támaszrendszer
A szőlő lián típusú növény, szállítószövetei nem elég erősek ahhoz, hogy a hajtásokat
megtartsák, ezért a termesztéséhez támasz szükséges. A támaszrendszer mindig a
művelésmódhoz igazodik.
A támaszrendszernek két fő típusa van:
 élő
 holt
Az élő támasz ma már a termesztésben nem játszik szerepet, mediterrán tájakon lehet
még vele találkozni, akikor fára futtatják a szőlőt és valamilyen konzolos rendszerrel helyezik
el rajta a huzalokat.
A termesztésben a holt támaszrendszer terjedt el. Ennek típusai:
 nincs támasz (gyalogművelés)
 egyedi támasz (karó)
 közös támasz (huzalos)
Takarásos fejművelésnél a kis tőkefejből fakadt hajtásokat egymáshoz kötik, ezek

megtartják egymást, nincs szükség egyedi támaszra. A hajtásokat rövidre csonkázzák. Ehhez
merev hajtású szőlőfajták szükségesek pl. Kadarka, Kövidinka.
A huzalos támaszrendszer kialakulása előtt egyedi támasz volt jellemző (fejművelésen,
és bakművelésen)
Ma már szinte kizárólag a huzalos támaszrendszerekkel lehet találkozni. Ezek a múlt
század 60-as éveiben terjedtek el, kiszorítva a hagyományos fej- és bakműveléseket, ugyanis
gépesíthetőek, ezáltal kisebb a kézimunkaigény, a kézi munkavégzés is ergonómiailag
kedvezőbb.
A huzalos támaszrendszer elemei:

 végoszlopok
 soroszlopok
 kartartó huzal
 hajtástartó huzalok
 segédhuzalok
 horgonyzó elemek
 huzalfeszítők
Az oszlopok lehetnek faoszlopok, vasbeton oszlopok műanyag és fémoszlopok.

 a faoszlopokat a korhadás ellen elő kell készíteni (kérgezés, szenesítés, impregnálás),
 a vasbeton oszlopok nehezek, törékenyek, gépi betakarításra nem alkalmasak
 a fémoszlopok könnyűek, tartósak, gépi betakarításra különösen alkalmasak egy
keskeny lombfal esetén
A huzalok ötvözete, szakító szilárdsága, vastagsága is változott. A hagyományos 3-5 mm-

es huzalok vastagsága ma már 2,00-2,80 mm körül van, nem rozsdásodódnak.
A horgonyzó elemek
97
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 betontuskó (nehéz, végkikötő huzalok nem egy síkban helyezkednek el)

 betonnap (hasonló a betontuskóhoz)
 műanyag (bonamid) csiga (homoktalajon kicsi a feszítőszilárdsága, kötött talajon nehéz
lefúrni
 nyeles fémcsiga (speciális pallossal lefúrható a kikötőhuzal nélkül, fontos a csiga
erőssége, hegesztése)
 különböző új technikai megoldások pl. leverhető anchor (nem kell fúrni)
Huzalfeszítő elemek: számtalan megoldással lehet találkozni, kiskertekben,

ültetvényekben. A kordonos művelésmódoknál a kordontartó huzalt csak a támaszrendszer
megépítésekor lehet megfeszíteni, mert később ránő a kar. A hajtástartó huzalokat metszés után
lehet megfeszíteni (Horánszky Zs. 1978).
A Gripple huzalos fém szőlő támaszrendszer elemei (Neumann JánosEgyetem, Kertészeti és

Vidékfejlesztési kar Bemutatókerti szőlőültetvénye) (100-110. ábra):
100. ábra: Gripple huzalfeszítő szem

(www.gripple.com)
101. ábra: Torq huzalfeszítő (saját felvétel)
98
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
102. ábra: GPAK végoszlop kikötő szett 103. ábra: Kikötött végoszlop (saját felvétel)
(www.gripple.com)
104. ábra: Végoszlop (saját felvétel) 105. ábra: Soroszlop (saját felvétel)
99
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
106. ábra: Huzalfektető dob (saját 107. ábra: Huzalvágó olló (saját felvétel)
felvétel)
108. ábra: Fém támkaró (saját felvétel) 109. ábra: Támkaró rögzítő kapocs
(www.gripple.com)
100
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
110. ábra: Huzalvég rögzítő „twister” (www.gripple.com)
8. Nem-termő ültetvény ápolása

A szőlő termőrefordulását a 4 évtől számítjuk, bár már a 3. évben hozhat termést. Ezen
időszak alatt csak ráfordításaink vannak, bevétel nincs, vagy kevés (3-4. év). Nagyon gondosan
kell a fiatal ültetvényt ápolni, mert egy homogén, jó kondícióval rendelkező ültetvény
megalapozza az ültetvény életét. Több súlyos hibát is elkövethetünk, melyek viszont rontják az
ültetvény életesélyeit.
A nem-termő ültetvény (111. ábra) ápolásának fő pontjai:
- tőkehiány pótlása (szabad gyökerű vagy konténeres)

- tőkék egyedi öntözése (ha szükséges)
- csirkék (véd a kiszáradástól) fokozatos lebontása
- idegen tövek felszámolása, fajtaazonossal pótlása (termelő felelőssége)
- első évben nem szabad csonkázni a gyökérfejlődés elősegítése érdekében
- talaj gyommentesen tartása, mert az elültetett szőlőt a gyom elnyomja, el is pusztíthatja
- állandó növényvédőszer fedettség, ugyanis egy erős fertőzés a fiatal tőkéket könnyen
elpusztíthatja
- második évben a harmatgyökereket el kell távolítani, mert később megerősödnek
- támaszrendszer megépítése (már az ültetés évében, de legalább a második évben)
- tőkeforma kialakítása
111. ábra: Nem termő ültetvény (saját felvétel)
101
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
IV. A szőlőtermesztés fitotechnikája
1. Metszés
1.1. A metszés biológiai alapjai

A szőlő lián habitusú növény, ami azt jelenti, hogy szállítószövetei nem tudják
megtartani az idős fás részek, a fiatal hajtások és a termés tömegét. Támaszra van szüksége,
kapaszkodását kacsokkal oldja meg. Mindig a fény felé törekszik. Ártéri erdőkben figyelhető
meg, hogy felhatol a fák lombkoronájába több méter magasságba. Ebben a magasságban a
termesztő ember nehezebben tudná a termést leszedni, a növényvédelmet megoldani.
Szükséges tehát a szőlőt az ember magasságába „lehozni”.
Azt a jelenséget, hogy a vesszőnek mindig a felső rügye hajt ki legerősebben, az alsók
egy része pedig ki sem hajt, csúcsi dominanciának (vagy polaritásnak) nevezzük. Ez egy
hormonális szabályozásra vezethető vissza, a felsőbb helyzetű rügyek elnyomják az alattuk lévő
rügyek fakadását. Ezáltal a szőlő felkopaszodik, új hajtásait egyre magasabban hozza. A
metszetlen tőke besűrűsödik, a termés minősége romlik (cukortartalom csökken, savtartalom
nő), terméshozama ingadozik.
A termesztő ember háromféleképpen tud ez ellen védekezni:

 vessző leívelése
 vesszők hosszát metszéssel csökkentjük
 váltómetszést alkalmazunk
112. ábra: A szőlővessző leívelésének hatása a rügyek kihajtására (saját rajz)
A függőleges helyzetű, teljes hosszúságú vesszőnél maximálisan érvényesül a csúcsi

dominancia. Ahogy a vesszőt kezdjük lehajtani, azt tapasztaljuk, hogy az alsóbb helyzetű
rügyekből is fejlettebb hajtások képződnek, sőt vízszintes lekötéskor (pl. Guyot művelésmód)
102
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
már a vessző alsó rügyei hajtanak ki legerősebben. Meredek leívelésnél (pl. ernyő, Syvoz
művelések) a vessző alsó rügyeiből sokkal erősebb hajtások fejlődnek, mint a valamikori
függőleges vessző felső rügyeiből (112. ábra).
A vessző hosszának csökkentésével arányosan visszaszorítható a csúcsi dominancia. A

metszéskor meghagyott elemek hossza a következő:
 rövidcsap: 1-2 világos rügy
 hosszúcsap: 3-4 világos rügy
 félszálvessző: 5-6 világos rügy
 hosszú szálvessző: 6-nál több rügy
A rövid csap lehet ugarcsap (vagy csercsap), termőcsap és biztosítócsap. Az ugarcsap a

következő évi metszéshez, a csúcsi dominancia visszaszorításához, szükséges. Amennyiben az
ugarcsap 2 éves termőrészen un. cseren helyezkedik el, akkor csercsapnak nevezzük. A rövid
csap lehet egyúttal termőcsap is. Itt a termőcsap az ugarcsap funkcióját is betölti (pl.
bakművelés). A bakművelésnél a biztosító csapot az elágazó termőrészek visszavágására
használják, fagyveszélyes helyeken pedig a takarható tőkefejen található és az elfagyott tőke
megújítására használhatják.
Csernek a kétéves fás részt nevezzük. Származását tekintve az előző évben metszett
csap vagy más termőelem. Jelentősége a metszésben az, hogy a rajta lévő vesszők rügyei
termékenyebbek, fürtjeik nagyobbak, mint a rejtett rügyekből fakadó un. sima vesszőknek.
A metszési elemek hosszát a fajta rügyeinek termékenysége és a fürtök átlagtömege
határozza meg.
A rügytermékenység a rügyekben lévő fürtök számát jelenti. Ez részben fajtasajátosság,
de mivel a rügydifferenciálódás az előző évben történt meg, az akkori környezeti és termesztési
viszonyok is befolyásolják.
A rügyek biológiai sajátosságai befolyásolják még:

 a rügyek termékenysége a szőlővessző alapjától a közepéig, felső 2/3-ig növekedik (alsó
1-3 rügy meddő, vagy csak 1-2 fürtkezdemény van benne)
 a rejtett rügyek általában terméketlenek, vagy gyenge termést adnak
 vastag vesszők rügyei kevésbé termékenyek, a rügydifferenciálódás a magasabb
rügyemeletekre tolódik
 a közepes vastagságú, vékony bélszövetű, vastag fájú vesszőkön legtermékenyebbek a
rügyek
 a cseren lévő vesző rügyei termékenyebbek
 a fénynek kitett vesszők rügyei termékenyebbek, mint az árnyékban levő vesszőké
Kialakult termőegyensúlynál évről-évre azonos rügyszámot hagyunk a tőkén, mégis fontos

tudni, hogy a rügyekben hány fürt várható. Ennek megállapítása többféleképpen történhet:
 téli rügyek kihajtatása a tőkén
 nyugalmi állapotú világos rügy boncolása
 exogén nyugalomban lévő rügyek hajtatása
 a tőkén történő utólagos felvételezés
A téli rügyek a vegetáció évében nem hajtanak ki, de ha drasztikusan visszavágjuk a

hajtást mégis kihajthat és láthatóvá válnak a fürtök. Ezt időben többször elvégezve a
rügydifferenciálódás dinamikáját is vizsgálhatjuk.
103
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Rügyboncolás
A rügy boncolásának célja, hogy a rügyben lévő fürtkezdeményeket feltárjuk és sztereo
mikroszkóp (113. ábra) alatt megszámoljuk. Beért szőlővessző világos rügyét boncoljuk, a
művelet nagy gyakorlatot igényel. Először csipesszel eltávolítjuk a rügypikkelyeket, a
rügygyapotot. Ehhez bonctűt is használunk. Kipreparáljuk a főrügyet, ügyelve arra, hogy az
nehogy megsérüljön, a rügykezdemények letörjenek, a főrügy károsodjon. A főrügy tengelyén
elhelyezkedő fürtkezdeményeket megszámoljuk.
113. ábra: Sztereomikroszkóp (www.microscopeworld.com)
Hajtatás
Exogén nyugalomban a szőlő rügyei kihajtanak, ha megfelelő a hőmérsékleten vízbe
helyezzük (114. ábra). Január végén-február elején teljes hosszúságú vesszőket 1 rügyes
dugványokra vágunk úgy, hogy a rügy alatt 2-3 cm-es csonk maradjon, mely beleér a vízbe.
Ezeket rügyemeletenkénti sorrendben egy vizes hajtató tálcába helyezzük. A hajtató tálca kb.
10 cm magas. Ezt először megtöltjük vízzel és egy rácsot teszünk rá. A rács feladata, hogy a
rügydugványokat a víz felszíne felett tartsa. A rácsot alufóliával borítjuk le. Ez véd az
algásodástól, a túlzott párologtatástól és a vékonyabb dugványokat is megtartja. 2-3 hét alatt
megtörténik a rügyek kifakadása.
A hajtatás elárulja, hogy fagykár esetén hány milyen mértékben fakadnak ki a főrügyek,
mellékrügyek illetve milyen rügypusztulás volt (115. ábra). A hajtatás fő célja azonban a fürtök
láthatóvá válása, melyhez 3-4 hét hajtatási idő szükséges (116. ábra).
114. ábra: Hajtatótálca (saját felvétel)
104
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
115. ábra: Kihajtott fő, mellékrügy és elpusztult rügy (saját felvétel)
116. ábra: Fürtök a kihajtott hajtásokon (saját felvétel)
Tőkefelvételezés
A rügytermékenységet legpontosabban a vegetációs időszakban a tőkén lévő fürtök
megszámolásával tudjuk megállapítani (117. ábra). A törzstől kiindulva megszámoljuk a
metszési elemek rügyeiből fakadó hajtásokon lévő fürtök számát. Ezeket felírjuk egy sorban
egymás mellé. Az első szám az első rügyből fakadt fürt száma, a második a második rügyből
és így tovább. A következő metszési elem esetén ugyanígy járunk el. Az utolsó metszési elem
fürtszámainak felírása után egy vonalat húzunk, és alatta a rejtett rügyekből kifakadt hajtások
fürtszámait írjuk le egy sorban. Fontos, hogy hiányzó fürt esetén a 0 (nulla) számot írjuk be. A
ki nem fakadt rügyet is jelöljük θ jellel. Előfordul, hogy valamelyik alapi rügy is kifakad. Ezt
nem számítottuk be metszéskor meghagyott rügynek, a rajta lévő fürtszámot zárójelbe kell
tenni.
Példa:
105
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
117. ábra: Tőkefelvételezés (saját rajz)

0,0,1,1,0,2,3,
0,1
(0),Ø, 0,1,1
Ø,0,2
0,0,0,1,0,0
Összes fürt = 13
Összes termőhajtás = 9
Összes hajtás = 21
Metszéskor meghagyott rügy = 16
A fürt és hajtásszámokból termékenységi együtthatókat tudunk számolni, melyek fajtát,

művelésmódot, zöldmunka színvonalát jelzik. Ezeknek három típusa van:
 abszolút (ATE)
 relatív (RTE)
 rügy termékenység (RüTE
összes fürt
ATE=
összes termőhajtás
Értéke mindig 1-nél nagyobb szám, hiszen termő hajtásokat vettünk figyelembe (min. 1
fürt). Az érték elsősorban a fajtától és a művelésmódtól függ. Példánkban ez 13/9 = 1,44
összes fürt
RTE=
összes hajtás
Ez az index a zöldmunka színvonaláról tájékoztat. Általánosságban 0,2-1,3 az értéke.

Ha hajtásválogatást végzünk és eltávolítjuk a meddő hajtások egy részét, a RTE étéke
növekedni. Példánkban ez az érték 13/21 = 0,62
106
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
összes fürt
RüTE=
összes világos rügy
Ennél az indexnél csak a metszéskor meghagyott világos rügyekből fakadt hajtások

fürtjeit számoljuk meg. Az átlag rügytermékenység alapján a várható termés nagyságát meg
tudjuk becsülni.
Példánkban ez az érték 13/16 = 0,82
rügy(db/tőke) RüTE x fürtátlagtömeg (kg)

termés (kg/m2) =
tenyészterület (m2)
Példa:
terhelés 1 8 rügy/m2 (6 rügy/m2)
RüTe 0,82
fürtátlagtömeg 0,2 kg
tenyészterület 3 m2
termés=(18 x 0,82 x 0,2)/3=2,95/3= kg/m2=98 q= 9,9 tonna/ha
Különböző földrajzi fajtacsoportokhoz tartozó fajtáknál a három inex értéke eltérően

alakul (. táblázat.
Rügyterhelésen az 1 m2 területre jutó rügyszámot értjük. Ha ez az érték (ahogy a

példában is) 6 rügy/m2, akkor egy 3 m x 1 m sor és tőtávolságú, azaz 3 m2 tenyészterületű tőke
esetén, a tőkén 3 x 6 = 18 világos rügy lesz
A termőegyensúly azt jelenti, hogy a tőkénél a generatív és a vegetatív részek

egyensúlyban vannak. Ezt az y/n arány fejezi ki.
tőke termés (kg)

termőegyensúly (y/n) =
tőke vesszőtömeg (kg)
Optimális értéke 4 körül van, de szélsőséges esetben 10-ig is felmehet. Ez azt jelenti,
hogy a tőke túl van terhelve. 1 körüli értéknél viszont a vesszőtömeg azonos a termés
mennyiségéve és ez alulterheltségre utal.
A szőlőfajták rügytermékenysége eltérő, az egyes fajtacsoportja jellemző értékű. A

conv. pontica csoportba tartozó fajták rügyei tartalmazzák a legtöbb fürtöt (8. táblázat).
107
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
8. táblázat: Különböző földrajzi csoportokba tartozó szőlőfajták rügytermékenységi

indexei Gyöngyösön Moser kordon művelésen 1971-1979 között
CONV. OCCIDENTALIS ATE RTE RÜGY TE
Szürkebarát 1,49 1,05 1,12
Chardonnay 1,63 1,19 1,07
Rajnai rizling 1,74 1,26 1,05
Olasz rizling 1,58 1,07 1,02
Átlag 1,61 1,14 1,07
CONV. PONTICA ATE RTE RÜGY TE
Ezerjó 1,66 1,16 1,03
Kövidinka 1,97 1,44 1,33
Aranysárfehér 1,58 0,97 0,81
Kadarka 1,61 1,01 0,93
Átlag 1,71 1,15 1,03
CONV. ORIENTALIS ATE RTE RÜGY TE
Szőlőskertek kir. muskotály 1,23 0,34 0,38
Pannónia kincse 1,27 0,4 0,46
Afúz Ali 1,36 0,51 0,42
Itália 1,27 0,56 0,46
Átlag 1,28 0,45 0,43
(forrás: Csepregi P. 1982)
A tőkén lévő hajtások eredetét tekintve az alábbi képlet írható fel:

Y= X – X1 + X2
ahol
 Y = összes hajtás
 X = rügyterhelés (az 1 tőkén metszéskor meghagyott világos rügyek száma)
 X1 = ki nem fakadt világos rügyek száma
 X2 = rejtett rügyekből fakadt hajtások száma
A képlet szerint metszéskor meghagyunk X világos rügyet a tőkén. Ebből nem mind
hajt ki. A ki nem fakadt rügyek számát az X1 fejezi ki. A tőkén rejtett rügyek is kihajtanak,
ezekből lesznek a fattyúhajtások. Hogy melyik típusú hajtásból mennyi lesz a tőkén, az a
terheléstől (X) függ. Alacsony rügyterheléskor a fattyúhajtások (X2) száma megnő, alacsony
terhelés esetén nem lesznek ki nem fakadt rügyek. Ha növeljük a terhelést, növekszik a ki nem
fakadt világos rügyek (X1) száma és csökken a fattyúhajtások száma (118. ábra).
108
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
hajtás (db/tőke)
X
x
x1
x2
rügyterhelés
118. ábra: Rügyterhelés- hajtása a kifakadt rügyekre (saját rajz)
Optimális rügyterhelés ismérvei:

 Y és X értékek egymáshoz közel állnak
 X1 nem több, mint az X 15-25%-a
 X2 értéke kicsi
 RTE és RüTE értékei nagyobbak 1-nél
 az y/n arány 4 – 6 közötti
 A szénhidrátok mennyisége a fajtára és az évjáratra jellemző módon alakulnak
 A hajtáscsúcs befejezi növekedését a vegetáció végén
Alulterhelés ismérvei:
 X2 értéke magas
 RTE = 1 alatti
 y/n 1-hez közelít
Túlterhelés ismérvei:
 X1 értéke magas
 RTE értéke nagy
 y/n = 10 körüli
 gyakori a káliumhiány (Csepregi, 1982)
109
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.2. A szőlő metszésmódjai

A szőlőfajták rügytermékenysége és fürtátlagtömege meghatározza a metszéskor
meghagyott elemek hosszát, a metszésmódot (9. táblázat), a metszésmód pedig meghatározza
a tőke formáját, melyen a metszési elemeket el lehet helyezni. Ezt nevezzük művelésmódnak.
9. táblázat: A szőlő metszésmódjai

Nem hagyunk
Hagyunk világos rügyet
világos rügyet
kopaszmetszés rövid csapos hosszú csapos szálvesszős
kopaszmetszésű elágazás elágazás elágazás elágazás
fejművelés nevelése nélkül nevelésével nevelésével nevelése nélkül
Móri, rövid csapos bak-, Royat függöny ernyő, Guyot,

alany anyatelepek fejművelés kordon művelés művelések Sylvóz
(Tiffán-féle)
rövid és hosszú metszés kombinálása
elágazás nevelése nélkül elágazás nevelésével
cseralapos váltómetszés csercsapos váltómetszés

(forrás: Csepregi, 1982)
Kopaszmetszéskor nem hagyunk világos rügyet, vagyis csapot vagy hosszabb metszési
elemet. A hajtások a rejtett rügyekből törnek elő. Termékeny rügyek esetén ezek is hoznak
megfelelő termésmennyiséget. Szükséges válogatni a hajtások között, a jobb helyzetű és
termőhajtásokat hagyjuk meg (Móri kopaszművelés). Alany anyatelepeken a kopaszmetszést
az indokolja, hogy a rejtett rügyekből előtörő hajtások egyenletesebb vastagságúak. A
zöldmunkánál ügyelni kell az első kötözésre, mert ezek a hajtások könnyebben lepattannak,
mint a világos rügyből fakadt hajtások.
Rövid csapra metsszük a takarásos fejművelésű tőkéket, hiszen a takarás alatt csak a
vessző alsó része védett a fagytól. Dombvidéken a közös (huzalos) támasz hiánya miatt is a
bakművelés alakult ki. Itt a rövid csap ugar és termőcsap is egyben. A Royat művelés
tulajdonképpen a bakművelés kordonváltozata, közös támaszrendszerrel, szélesebb
sortávolsággal, ami a gépesítést lehetővé teszi.
Vannak olyan fajták, melyeknél hosszabb metszés szükséges, ahhoz, hogy megfelelő
termésmennyiséget hozzanak (lsd. rügytermékenység). A hosszabb termőelem viszont
felkopaszodhat, a következő évi termőelemek már csak magasabb helyzetű vesszőkből
hagyhatóak meg. Ezt elkerülendő a hosszabb termőelem alatt egy rövid ugarcsapot (csercsapot)
hagyunk. Miután ennek a rügyei biztosan kifakadnak, meg tudjuk akadályozni a
felkopaszodást. Csercsapos váltómetszéskor (119. ábra) a hosszú termőelemet a rajta lévő
vesszőkkel az ugarcsapig visszavágjuk. A kétrügyes ugarcsapból fejlődött felső vesszőt
hosszabb termőelemre az alatta lévőt rövid csercsapra metsszük. Évek során elágazás,
termőalap jön létre. Az ugarcsap (csercsap) mindig a termőcsap alatt helyezkedik el, hiszen
feladata éppen az, hogy ne távolodjunk el a termőalaptól/kordonkartól (120-121). A
váltómetszést szálvesszős művelésmódoknál (pl. Guyot, ívelt szálvesszős ernyőművelés) is
alkalmazzák.
110
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
119. ábra: Csercsapos váltómetszés (saját ábra)
Rövidcsapos metszésnél nincs felkopaszodás, de a termőalapok idővel itt is

felmagasodhatnak (pl. bakművelés, Royat kordon).
120. ábra: Royat művelésű tőke metszés előtt (saját felvétel)
111
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
121. ábra: Royat művelésű tőke metszés után (saját felvétel)
Kordonműveléseknél (pl. Moser, egyesfüggöny), de a rövidcsapos fejműveléseknél is

un. cseralapos váltómetszést alkalmaznak (122. ábra). Ennek az a lényege, hogy a kordonkaron
nem alakulnak ki elágazások, mert az ugarcsapokat nem cseren, hanem az idős tőkerészből
fakadt fattyúvesszőkből metszik. Metszéskor 3 metszési elem lehet a tőkén: simavessző
(fattyúvessző), rövid cseren lévő vessző és egy, az előző évben hosszabbra hagyott metszési
elem a rajta lévő vesszőkkel. Az un. „letermett” részt a cseralapnál visszavágjuk, vagyis rajta
metszést tovább már nem folytatunk. A rövid cseren lévő vesszőt a terhelés figyelembe
vételével hosszabbra metsszük, a simavesszőből rövid csapot hagyunk. A tőke megmetszése
után csak cseren lévő hosszabb termőcsapokat és rövid ugarcsapokat látunk. A vegetáció során
a cseralap visszavágásánál simavesszők, a simavesszőből metszett csapon fejlett vesszők
alakulnak ki. A termés nagy részét a cseren lévő hosszabb termőcsap adja. A három elem
helyzete évről-évre változik.
Cseralapos váltómetszés történhet rövid csappal is. A Kunsági Borvidéken ez a
legelterjedtebb metszési mód (123. ábra)
112
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
122. ábra: Cseralapos váltómetszés (saját ábra)
123. ábra: Cseralapos váltómetszés 2 rügyes csapokkal (saját felvétel)
113
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Néhány metszési alapelv:

 A termőcsapokat és szálvesszőket mindig a termőalap legmagasabb szintjében
helyezzük el, az ugarcsapokat a termőcsapok és szálvesszők alatt (csercsapos
váltómetszés), vagy mellett (cseralapos váltómetszés).
 Termő és ugarcsap lehet azonos pl. badacsonyi rövidcsapos bakművelés
 Nem hagyunk ugarcsapot az ernyő és Sylvóz műveléseknél (ez utóbbi művelésmód a
kordonművelés és az ernyőművelés kombinációja, hazánkban nem elterjedt)
 Erős vesszőkön sok rügyet, gyenge vesszőkön keveset hagyjunk
 Termékeny talajon nagyobb terhelést hagyhatunk, mint sovány talajon
 Igyekezzünk a kialakított tőkeformát fenntartani:
o A termőrészeket az alapághoz közel alakítjuk ki
o Váltómetszést alkalmazunk
o A felnyurgult ágakat megfiatalítjuk
 A termőcsapokat a kétéves cseren hagyjuk meg, ezek rügyei ui. termékenyebbek a
simacsapoknál
 A csapok elhelyezésének a tőkeformának megfelelő kell lennie pl. fejművelés és
bakművelés esetében a tőke kerületén, körkörösen kell ezeket elhelyezni, hogy
kötözéskor ne legyenek beszorított hajtások
 Óvakodjunk a durva sebek képzésétől
 A metszlap síkja a rügytől eltérő legyen
 A metszésre alkalmas vesszőket szelektáljuk, válasszuk ki a közepes vastagságú, széles,
kemény fájú, vékony belű vesszőket
A metszés ideje:
 Lombhullástól tavaszig (124. ábra)
 - 5oC alatt ne metsszünk, mert reped, törik a metszlap
 Fagymentes helyen, déli országokban már lombhullás után metszenek. Több száz
hektáros ültetvényeknél hazánkban is szükséges korán (november) elkezdeni a
metszést.
o Korai metszés előnye: tavasszal nincs könnyezés, hamarabb megindul a fakadás
 A kései metszés (itt is van korábbi változat) indokolt, ha:
o Ha a rügyek rosszul teleltek
124. ábra: Metszés télen (Víg A. felvétele)
114
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A metszést kiegészítő műveletek:

 szálvessző lekötése
 karhosszabbítás
 támaszrendszer karbantartása
 nyesedék eltávolítása, bedolgozás tárcsával, bezúzás, bálázás, sorokból történő
eltávolítás. Az utolsó három esetben a nyesedéket minden második sorba kell helyezni
115
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
2. A szőlő művelésmódjai
Fajta – metszésmód – művelésmód összefüggése:
A szőlőfajta rügyeinek termékenysége és a fürtnagysága meghatározza a metszésmódot,

vagyis hogy milyen hosszú metszési elemeket hagyjunk. A pontuszi fajtáknál pl. Kadarka a
vessző alsó rügyei is termékenyek, a bennük lévő fürtök nagyméretűek. A termőegyensúly
rövid csapos metszéssel valósítható meg. Azoknál a fajtáknál, pl. occidentalis eredetű
Chardonnay, a vessző alsó részén lévő rügyek termékenysége kicsi, fürtjei is kicsik, nagyobb
terhelés szükséges, amit szálvessző meghagyásával érnek el. Vannak köztes metszésmódú
fajták is.
A metszési elemek hossza meghatározza azt a tőkeformát, melyen ezek elhelyezhetőek

és mely az évről-évre történő rendszeres metszéssel megtartja formáját. Pl. rövid csapos
metszést alkalmazunk a fej, bak, Royat kordon műveléseknél, szálvesszős művelésmód pl. a
Guyot és az ernyő.
A fajta tehát meghatározza a metszésmódot, a metszésmód a művelésmódot (125. ábra).
125. ábra: Fajta-metszésmód-művelésmód összefüggése (saját szerkeesztés)
A metszésmódokat a következőképpen csoportosíthatjuk:
 Kopasz metszés (pl. móri Ezerjó)

 Rövidcsapos metszés
o Fejművelés (Kövidinka, Ezerjó, Kadarka)
o Bakművelés (Kadarka, Furmint, Olasz rizling)
o Royat (pl. Furmint, Hárslevelű)
 Váltócsapos metszés (pl. csercsapos, cseralapos)
 Szálvesszős metszés
o Guyot
o Ernyő
o Sylvoz
A művelésmódokat a tőke formája alapján is csoportosíthatjuk:
116
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 fejművelés
 bakművelés
 legyezőművelés
 combművelés
 kordonművelés
 lugasművelés
Művelésmódok
2.1. Fejművelés
Alföldi fejművelés
 gyenge víz és tápanyag ellátottságú talajokon alakult ki, ahol a téli fagy ellen
takarással védik a tőkéket
 a takarás miatt nem lehetett elágazás a tőkén
 kis terhelés jellemzi
 a rügyek tavasszal könnyen elfagynak, vagy a takarás alatt kipállnak, gyakori a
homokverés, a könnyezési nedv rácementálódhat a rügyekre
 általános jelenség a tőkefej pusztulás és tőkefej süllyedés, melynek okai:
 nyakhajtások megerősödése
 metszési sebek összeérnek
 a talaj felhevülése (126. ábra)
126. ábra: Rövidcsapos fejművelés (saját ábra)
Izsáki ikersoros fejművelés

 széles sorközt alkalmaznak a gépi művelés miatt
 ikersorokat alakítanak ki, hogy ne legyen túl kevés tőke
 az ikersorok közét lófogattal művelik
 az Aranysárfehér fajta gyakori művelésmódja
 a sorok gépi kifújása és a gépi betakarítás nem lehetséges (127. ábra)
117
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
127. ábra: Ikersoros fejművelés (saját felvétel)
Alföldi szálvesszős fejművelés

 kisfürtű, terméketlenebb rügyű, fagyérzékeny fajtákat az Alföldön takarásos,
szálvesszős fejműveléssel lehet termeszteni
 két egyrügyes cseren fejlődő vesszők közül az egyiket lehúzták és takarták, a
másikat enyhe tél és a lehúzott vessző rügyeinek bepállása esetére biztosítékként
hagyták (kisfürtű nyugati fajták viszonylagos fagytűrése jó)
 metszéskor a jobban telelt vesszőt vízszintesen lekötözték, a másikat tőből
eltávolították
 zöldmunkával 2 fattyúvesszőt hagynak meg, melyeket 1 rügyes csapokra
metszik
 a letermett szálvesszőt alapjánál eltávolítják
 a hajtásokat huzalpárok közé igazítják, karó nincs
 hátránya a nagy kézimunkaigény
2.2. Bakművelés
A hegyvidéki szőlőterületek hagyományos művelésmódja (128. ábra). A fejműveléssel

szemben nem takarható, de erre a fagymentes lejtőkön nincs is szükség. A művelésmód az
elnevezését onnan kapta, hogy a tőke négy sarkán az évről-évre történő metszések
következtében elágazás, népiesen bak vagy szarv alakul ki. A tőke egyedi támaszához, a
karóhoz kötözik a hajtásokat. Bár kiszorulóban van ez a művelésmód, a tőkéken levő kevesebb
termés a magas művelésű tőkéknél jobb minőséget eredményez.
Kialakításakor az első évben egy világos rügyet hagyunk. A belőle fejlődött vesszőt a
második évben kétrügyes csapra vágjuk vissza, ezekből őszre két vesszőt kapunk. A következő
évben a két vesszőt két-kétrügyesre metsszük vissza. A negyedik évre kialakul a négy sarok,
vagy pólus, melyen a vesszőt mindig 2 rügyre metszik (129. ábra).
Típusai:
a.) Rövidcsapos bakmetszés
 Az 1-2 rügyes rövid termőcsap miatt nem hagyunk ugarcsapot. A kétrügyes csapból
fakadt vesszők közül következő évben az alsó helyzetűt hagyjuk meg, a felette lévő
118
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
vesszőt a hozzátartozó cserrésszel együtt levágjuk. Minden évben egy ízközzel

felmagasodó elágazás, bak vagy szarv alakul ki.
b.) Hosszúcsapos bakmetszés

 Kétféle eljárást alkalmazhatunk. Az első esetében az egyik bakon egyrügyes csercsapot
és felette egy 3-5 rügyes termőcsapot hagyunk, a másik bakon egy kétrügyes ugarcsapot.
A következő évben a 3-5 rügyes termőcsapon lévő vesszőket a hozzá tartozó cserrel
együtt eltávolítjuk, az egyrügyes ugarcsapból fejlődött vesszőt kétrügyes ugarcsapra
metsszük. A másik bakon lévő kétrügyes ugarcsapból fejlődött két vessző közül az alsót
egyrügyes csercsapra, a felsőt 3-5 rügyes termőcsapra metsszük.
 A másik eljárás abban különbözik, hogy mindkét bakon ugyanazt hagyunk egy
kétrügyes csercsapot és felette egy 3-5 rügyes termőcsapot. Ebben az esetben nemcsak
a terhelés nagyobb, hanem a bakok felmagasodása is gyorsabb.
128. ábra: Bakművelés (saját felvétel)
A fej- és bakművelésű tőkék alakítása
Magyarországon ezt a két művelésmódot tekintjük hagyományosnak. A két

művelésmód az alakítás négy évében nem tér el egymástól. A különbség az 5. évtől jelentkezik,
de azt már termőkornak nevezzük. Az eltelepített szőlőnövényt az ültetéskor már rövidre
visszavágtuk. Az első évben fejlődött vesszőt vagy vesszőket következő évben még szintén
tőből eltávolítjuk, hogy a fiatal gyökér fejlődését elősegítsük. A metszés az 5. évig így történik.
Ezt követően bakművelésnél meghagyunk 2 darab 2 rügyes csapot. A csapokból 4 hajtás
fejlődik, a következő években a cseren mindig 2 rügyes övid csapot hagyunk. A felmagasodás
miatt kialakulnak a bakok vagy szarvak. Fejművelésnél a csapokból fejlődött vesszőket nem
hagyjuk meg, tőből eltávolítjuk. A tápanyagtorlódás miatt kialakul egy tőkefej, a metszéskor
meghagyott csapok a tőkefejen mindig vándorolnak, lehetőség szerint a tőke kerületén
helyezzük el őket, hogy a hajtások kötözéskor ne zsúfolódjanak be.
119
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
129. ábra: Bakművelés és fejművelés kialakítása (saját rajz)
Mediterrán bakművelés (gobelet):

 70-100 cm-es törzsmagasság jellemzi
 8-10 évig karó mellett nevelik a törzset, míg az meg nem vastagodik
 3-4 év alatt vezetik fel 30 cm-es szakaszban
 hajtásválogatáskor a legfelsőbb helyzetű hajtást hagyják meg, 2 rügyes csapokkal
alakítják ki a négy bakot
 mediterrán vidékeken a hajtásnövekedés kisebb mértékű, ezért nem szükséges egyedi
támaszt alkalmazni
2.3. Legyezőművelés
 alacsony tőkeforma és huzalos támaszt kíván (130. ábra)

 alakítása a bakművelésű tőkékhez áll közel, de az egyes elágazásokat a támasz síkjában
nevelik és jobban szétterítik
 az ágak lehetnek rövidek (20-30 cm), középhosszúak (30-50 cm) és hosszúak (50-80
cm)
 e műveléssel hazánkban is megpróbálkoztunk, de nagyobb területen nem terjedt el,
helyét a széles sorköz bevezetésével a Moser-féle magaskordon vette át
120
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
130. ábra: Legyezőművelés (saját rajz)
2.4. Combművelés
Guyot művelés
 Hazánkban kevésbé ismert, Franciaországban viszont elterjedt művelésmód
 Keskeny sortáv, 120-160 cm magas vékony lombfal jellemzi.
 Jellegzetessége a talajtól felfelé keskenyedő, 30-60 cm-es comb alakú törzs végén
kétrügyes ugarcsappal és szálvesszővel.
 Huzalos támaszrendszert kíván.
 Amennyiben két szálvesszőt hagyunk, összetett Guyot művelésmódról beszélünk.
 Ismert olyan megoldás is, hogy teljes szálvesszők helyett két félszálvesszőt hagyunk,
melyeket sorirányban a huzalhoz kötünk le. Ebben az esetben egyenletesebb hajtásokat,
azokon fejlettebb fürtöket kapunk. A két fél szálvessző miatt a tőtáv megegyezik az egy
szálvesszős változattal (131. ábra)
Kialakítása úgy történik, hogy az első évben egy rügyre, a második évben két rügyre
vágjuk vissza a vesszőt. A harmadik évre nyert vesszőkből a legerősebbet 2-4 rügyre metsszük,
a többit tőből eltávolítjuk. Erről a csapról két erős vesszőt nevelünk, melyből a következő évben
az alsó helyzetűt kétrügyes csapra hagyjuk, a felsőt szálvesszőre.
Metszésmódját Guyot-féle metszésnek is nevezik, mely a csercsapos váltómetszéshez
hasonló, csak ebben az esetben a csercsap felett egy szálvesszőt hagyunk meg. Ezt a szálvesszőt
metszés után vízszintesen lekötözzük. Következő évben a letermelt szálvesszőt a cserrel együtt
eltávolítjuk, a kétrügyes csercsap felső rügyéből fejlődött vesszőből hagyjuk meg a szálvesszőt,
az alsó helyzetűt kétrügyesre vágjuk vissza.
121
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
131. ábra: Guyot művelés (saját rajz)
Ernyőművelés
 Az összetett Guyot-hoz hasonlóan a tőkén 2 szálvesszőt hagyunk, ezeket meredeken

leíveljük. A hajtások földre lógását magas, kb. 160 cm-es törzzsel oldják meg. A
meredek leívelés miatt nem szükséges csercsapot hagyni, mert a leívelt vessző alsó
rügyei is kifakadnak és a következő évben ezek közül hagynak. A szálvesszők
lekötéséhez 2 ember szükséges.
 A vékony, szellős lombfal miatt a fürtök megvilágítottsága jobb, így ezek jobban
színeződnek és magasabb mustfokot érnek el.
 A tőkéket évről-évre egyenletesen terheljük.
 A művelésmód elnevezését onnan kapta, hogy metszéskor két szálvesszőt hagyunk,
melyeket a sor irányában jobbra-balra leívelünk, így egy ernyő alakhoz jutunk. A
leívelés következtében a szálvessző alsó rügyei is kifakadnak, melyek közül a következő
évben a törzshöz legközelebb álló helyzetű vesszőre metsszük vissza a letermelt
szálvesszőt.
 A magas törzs miatt a következő évben szálvesszőnek meghagyásra szánt hajtásokat kb.
2,4 méter felett kell csonkázni. Így kapunk ugyanis megfelelő hosszúságú
szálvesszőket.
 Ezt a kedvezőtlen körülményt kiküszöbölendően újabban az ernyőművelés ívelt
szálvesszős formáját alkalmazzák. A tőke törzse alacsonyabb, 100-120 cm magas és a
szálvesszőket egy magasabb segédhuzalon buktatják át és kötözik le a szálvessző-
rögzítő huzalhoz. Ebben az esetben nem a vesszők alapi részén fakadnak a legerősebb
hajtások, így számolni kell a felkopaszodás veszélyével. Ez ellen a szálvesszők alatt
meghagyott két kétrügyes csappal védekezhetünk. Gyengébb homoktalajon elegendő
egy szálvesszővel terhelni a tőkét (132. ábra).
 A Guyot és ernyő ill. ívelt szálvesszős ernyő hajtásainak beigazítása, a többlet
zöldmunka, a vesszők huzalok közül történő eltávolítása plusz kézimunkát jelent, de a
szellős, vékony lombfal hatására javul a szőlő beltartalma (cukor, színanyagok), ami a
minőségi borkészítésben nélkülözhetetlen.
122
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
132. ábra: Ívelt szálvesszős ernyőművelés (saját rajz)
Kialakítása:
133. ábra: Ernyőművelés kialakítása (saját rajz)
 Az ernyőművelés esetében több éven keresztül visszavágjuk az éves vesszőket, hogy

erősödjön a gyökér, majd amikor fejlett vesszők alakulnak ki a tőkén, egy jobb helyzetűt
visszavágok a törzsmagasságig. A kifakadó hajtásokból csak a felső kettőt hagyjuk meg.
Ezekből lesz jövőre az ernyőművelés 2 szálvesszője. Fiatal tőke lévén figyeljünk arra,
nehogy túlterheljük azt túl. Ezt megakadályozandó fürtöket ritkíthatunk. Összetett
Guyot és ívelt szálvesszős ernyőművelés esetén a törzsmagasságban visszavágott
vesszőnél ugyanúgy két hajtást kapunk, a következő évben viszont ezeket nem hagyjuk
meg szálvesszőknek, hanem 2 rügyre metsszük. Ebben az esetben 2 vessző fog
kialakulni, a felsőt szálvesszőnek használjuk és lekötjük, az alsóból csercsapot vágunk.
Egyszerű Guyot esetében az ernyőműveléshez hasonlóan meghagyunk két vesszőt, de
csak a felsőt kötjük le vízszintesen, az alsót csercsapnak metsszük (133. ábra).
123
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
2.5. Kordonművelések
 Az ide sorolt művelésmódok jellemzője, hogy a tőkének van egy vagy két különböző
magasságú törzse és egy vagy két karja. Csak a karon kifakadt hajtásokat hagyjuk meg.
Ezekből a következő évi metszéskor, amennyiben csercsapos metszést alkalmazunk, 3-
4 termőalapot hagyunk meg egyenlő távolságban és szükség esetén az utolsó vesszővel
kipótolhatjuk a hiányzó kart. A kar hajlatában ne hagyjunk meg termőalapot, mert a
függőleges irányú tápanyagáramlás miatt az nagyon megerősödhet. Másrészt ügyeljünk
arra is, hogy a kar az első években ne legyen nagyon hosszú, mert a középső részén a
hajtások gyengébb növekedésűek lesznek és a kar fel is kopaszodhat.
Kialakítás:
 Kialakításuk úgy történik, hogy az első évben egy rügyre, az abból fejlődő vesszőt
következő évben kétrügyesre metsszük. A többi vesszőt tőből eltávolítjuk. A kétrügyes
csapból fakadt hajtásokat karó mellett kötözzük, nem csonkázzuk, hogy a gyökér jobban
fejlődhessen.
 A mai álláspont szerint a törzset és a kart egyszerre neveljük ki. Ebben az esetben a
szállítószövetek folyamatosan futnak, nincsenek sebzések. Amennyiben nincs
megfelelő erősségű vesszőnk, inkább várjunk egy évig, metsszük vissza a gyengébb
vesszőt. A hajtásokat, amint a kartartó huzal fölé nőttek, óvatosan lehajlítjuk, és
kötözzük. A vegetációs időszak során többszöri kötözéssel kialakul a kar.
 A később karként szolgáló hajtás huzalon történő elhelyezését illetően több eltérő
véleménnyel lehet találkozni. Egyesek szerint a hajtást enyhe spirál alakban kell a
kartartó huzalra tekerni, hogy a termés súlyát ne csak a kötöző anyag tartsa. Mások
szerint a huzal ennél a módszernél belenőhet a karba, így egy fagy, vagy ESCA betegség
utáni visszavágás esetén ezek eltávolítása körülményesebb. Akik ezt az elvet vallják
erős, merev kötöző anyagot használnak, mellyel nem szorosan kötik meg a kart.
 Augusztus közepén a szomszéd tőkén túlnyúló hajtásokat visszavágjuk. Erőteljes
növekedés esetén előfordulhat, hogy a hónaljhajtások is kifakadnak. A következő évben
ügyelni kell, hogy a törzsként szolgáló szálvessző rügyeit törjük ki, mert a fiatal tőke
kondícióját visszavetheti egy korai nagy termés.
 Kordonművelések esetében a cél egy függőleges törzs és egy vízszintes kar kinevelése.
Ezek idővel megvastagszanak, a metszési elemeket a karon hagyjuk meg, a törzsről
minden hajtást eltávolítunk.
 A kordonművelésű tőke törzse különböző magasságú lehet, ebből adódóan a tőke
kialakítása is hosszabb-rövidebb ideig tart. Alacsony kordon esetében egy fejlett
szálvessző lekötésével már kialakíthatjuk a kart és a tőkét.
 Magasabb törzs esetében kétféleképpen alakíthatjuk ki a tőkét. Vagy több menetben, a
ceruza vastagságú vesszők továbbnevelésével, vagy egy évet várva, hosszú, erős
hajtásból egyszerre kialakítjuk a törzset és a kar egy részét (esetleg azt is egyben). Az
utóbbi mellett szól az, hogy nem szakaszosan neveljük ki a tőkét, a szállítószövetek
folytonosak, nem „törnek” meg. Mindkét esetben célszerű 2 hajtást hagyni és a jobb
helyzetűből alakítani a tőkét. A kordonkart csak akkor alakítsuk ki egyszerre, ha erős a
hajtás. A kordonkar hosszabbítással történő kialakítása mellett szól az, hogy a karon
végig egyenletes vastagságú vesszők fognak képződni, a kar középső része nem
kopaszodik fel „ablakosodik” vagy nevel gyengébb hajtásokat (134. ábra).
124
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
134. ábra: Kordonművelés kialakítása (saját rajz)
A törzs magasságától függően beszélhetünk alacsony, középmagas és magas kordon.
Royat kordon
 Magyarországon az utóbbi időszakban több borvidéken is terjed
 alacsony, 30-50 cm-es magasságú, függőleges törzs jellemzi, mely egyetlen vízszintes
karban folytatódik
 vidékenként eltérő számú rövidcsapot hagynak (egyúttal ugarcsap is) a kordonkaron,
évek alatt elágazások alakulnak ki
 150 cm x 100-150 cm sor és tőtávolság jellemzi
 a kordonkarok fölé 1-2 huzalt vagy huzalpárt feszítenek ki
 a lombfal magassága ritkán haladja meg a 120 cm-t
 vékony, szellős lombfalat ad
Moser-kordon
 A klasszikus Moser művelés továbbfejlesztett változata a javított Moser-kordon.
 Ebben az esetben a törzs magasabb, a kartartó huzal felett csak egy hajtástartó huzalpár
található. A klasszikus Moser művelésnél 2 hajtástartó huzalpár van, és a törzs 30 cm-
el alacsonyabb (135. ábra).
 Metszés után a hosszabb termőelemeket a huzalpárból a sor jobb és bal oldala irányába
kiveszik, melyek később a rajtuk fejlődő hajtások és termés súlya alatt leívelődnek.
 A kordonkar közepén hagyják meg az ugarcsapokat. Az ezeken fejlődött, következő évi
termőelemek rügyeit is jobban megvilágítja a nap, ami jobb vesszőbeérést, a rügyekben
több fürtkezdeményt eredményez.
125
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
135. ábra: A klasszikus Moser kordon művelés (saját felvétel)
Egyesfüggöny
 Hazánkban egyik legjobban elterjedt kordon művelésmód. Jellemzője a 170-180 cm
magas törzs, és a 100-120 cm hosszúságú kar.
 A hajtások a karról függönyszerűen lógnak lefelé. Ezek kacsokkal történő
összekapaszkodását un. „fésüléssel” akadályozzuk meg. Ilyenkor elvágjuk a kacsokat
és a hajtásokat függőleges helyzetbe igazítjuk.
 A hajtásokat a talaj felszíne fölött kb. 30 cm magasságban visszavágjuk, hogy a
talajművelő eszközök ne szakítsák le azokat.
 Az erős, 3 mm vastag, kartartó huzalon kívül nincs hajtástartó huzal, így a
támberendezés építése, a metszés 20-40%-os élőmunka megtakarítással jár.
 Hátránya, hogy erős hónaljhatásokat képező fajtáknál jelentős önárnyékolás lép fel, ami
a vesszők beérését, a növényvédelmi munkák hatékonyságát, a termés beérését
kedvezőtlenül befolyásolja (136. ábra).
126
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
136. ábra: Egyesfüggöny művelésmód (saját felvétel)
A kettősfüggöny, vagy GDC művelés

 Ennél a művelésmódnál a lombozatot kettéválasztották a támaszrendszerbe iktatott
kereszttartó segítségével. Így a fényellátottság javul.
 Az USA-ban, ahol ezt a művelésmódot kidolgozták teljesen gépesíteni tudták a
metszéstől a szüretig.
 A művelésmód hátránya, hogy a nagy tőkeforma miatt a kinevelés hosszabb ideig tart,
csak jó tápanyagtartalmú talajokon adnak a fajták kielégítő mértékű növekedést, a
támaszrendszer költséges, és megépítés nagy szaktudást feltételez. Ezért nálunk
visszaszorulóban van.
Ágas kordonművelés
1. a metszés nélküli művelésből kiindulva Babó Tivadar dolgozta ki 1977-ben, mely
szakmai körökben nagy vitát váltott ki
2. jellemzője az egyesfüggönyhöz hasonló támaszrendszer, melynek 170-180 cm magas
kordonkarján 3-5 év alatt 20-30 cm távolságban kialakulnak az ágak
3. az ágrendszerben nagyszámú közepes és gyenge vessző képződik és a metszés
elhagyása miatt elsűrűsödik
4. 3-4 évenként olyan mértékű ritkítás (fiatalítás) szükséges, hogy az el ne bozótosodjon
és a növényvédelem, a szüret hatásos és gazdaságos legyen
5. termésszabályozás céljából Babó a nagy virághozamok esetén vegyszeres
termésszabályozást alkalmaz
 a nagy termőképesség hiányosan kötött virágzatokkal, kisebb tömegű és lényeredékű
terméssel jár együtt
 csak korai érésű, jó cukortermelésű fajták mellett lehet asztali minőséget előállítani
 csemegeszőlő termelésére nem alkalmas
127
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A lombfal és lombsátor összehasonlítása:
A lombfal előnyei:
- Szellősebb lomb, kevesebb növényvédelmi gond (gombabetegségek, ESCA)
- Jobb minőségű termés
A lombfal hátrányai:
- Költséges támberendezés
- Kötözéskor, metszéskor nagyobb kézimunka igény
- Légköri aszályt nehezebben viseli
- Fagyveszélyes helyen kevésbé alkalmazható
A lombsátor előnyei:
- Légköri aszály esetén kedvezőbb mikroklíma
- A fürtök nincsenek kitéve a napégésnek
- Téli fagy esetén a tőke gyorsabban regenerálódik
A lombsátor hátrányai:
- Növényvédelmi gondok (a növényvédőszer csak kisebb mértékben jut be a lomb
belsejébe, a lomb lassabban szárad fel)
- A fürtökben alacsonyabb a cukor mennyisége, kékszőlőknél rosszabb a színeződés
Gyorsított tőkekialakítás:
 Jó tápanyag és vízszolgáltató képességű talajon 1-2 évvel gyorsítani lehet a termőrefordítást
kordon és lugasművelések esetében.
 Indokok:
o A csúcsi dominancia visszaszorítása miatt a tőke lassan fejlődik kezdetben, ezért a
tőke kialakítása több éven keresztül szakaszosan történik
o Kutatások szerint az erős visszametszés tőkegyengítő hatású
o A fiatal tőke erőteljes növekedési energiáját hasznosítani kell hosszú metszésekkel,
így már a telepítést követő évben termést kapunk
 Sovány talajon nem javasolt a talaj gyenge tápanyagszolgáltató és vízmegtartó képessége
miatt
A magas kordonművelés előnyei a sűrű telepítésű, alacsony tőkeművelési rendszerekkel

szemben:
- egységnyi területre kevesebb tőke szükséges (a tenyészterülettől függően 2300-3300

tőke/ha);
- a nagy tenyészterületű kordonművelésű tőkéken a szőlő genetikailag megalapozott
vegetációs- és ezzel együtt termőképessége jobban kibontakozik;
- a széles sorközök miatt nagy teljesítményű traktorokkal és művelő gépekkel művelhető
(talaj, trágyázási, növényvédelmi munkák);
- kedvezőbbek az ergonómiai viszonyai, a metszés és más fitotechnikai műveletek,
valamint a szüretelés a magasan kialakított tőkeformán könnyen és gyorsan, állva
végezhetők;
- a metszési munkák az egész nyugalmi időszakban végezhetők;
- a lemetszett szőlővesszők a sorközökben géppel összezúzhatók és bedolgozhatók a
talajba vagy a sorközből eltávolíthatók;
- a zöldmunkák részben elhagyhatók, a csonkázás gépesíthető;
128
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
- a lombozat és benne a virágzatok a tavaszi kisugárzásos fagykároktól jobban védettek,

mint az alacsony művelésű tőkéken;
- a talaj szintjéről induló peronoszpóra, Botrytis kevésbé fertőzi a tőkéket, a
növényvédelem nagyobb hatásfokú, kevesebb permetezés szükséges;
- a sorközben védő takarónövényt és zöldtrágyát termeszthetünk
- a sorközöket korszerű és rendszeres gépesített talajművelésben és trágyázásban
részesíthetjük;
- a termés kézi szüretelése kényelmes és gyors, a gépi szüretre alkalmas
- csökken a kézi munkanapok száma, az évi munkaidő-ráfordítás a sűrű telepítésű,
alacsony művelésű ültetvényekben átlagban 140 kézi munkanap, a magas
kordonművelésű ültetvényben 51 kézi munkanap és 2,3 traktornap/ha;
- a tőkék egyedi és m2-re eső termése átlagban s a fajták nagyobb részében nagyobb, mint
az alacsony művelésben, különösen a kisfürtű, az alacsony művelésben keveset termő
nyugat-európai minőségi borszőlőfajták termése növekedik a magas kordonon;
A magas kordonművelés hátrányai az alacsonyműveléssel szemben:
- a támaszrendszer létesítése és fenntartása drágább;

- a tőke kialakítása és fenntartása nagy szaktudást és technológiai fegyelmet igényel;
- természeti csapásoknak (szélvihar, jégeső, ónos eső, villámcsapás, téli fagyok) jobban
kitett;
- a rendszeres téli fagykárok miatt nagy a termésingadozás;
- a területegységre eső kevesebb tőke miatt a tőketerhelés nagyobb lehet, s ez
csökkentheti a termés minőségét;
- a termés mustfoka 1-3 fokkal is csökkenhet;
- a késői érésű, bőtermő, kevés cukrot termelő s a téli fagyokra érzékeny fajták ilyen
művelésre kevésbé felelnek meg
A magas kordonművelés hátránya a 80-as évek és a 2003-as kemény telek során

jelentkezett. Az ültetvények nagymértékben károsodtak, jelentős terméskiesés következett be.
A tőkék csak 2-4 év alatt regenerálhatók.
A magas kordonművelés bevezetésére nálunk elsősorban a dombvidék védett lejtői
alkalmasabbak. Az Alföldön csak téltűrő vinifera fajtákat pl. Rajnai rizling, Cserszegi fűszeres
és interspecifikus, hidegtűrő fajtákat pl. Kunleány, Bianca, Csillám, Viktória gyöngye ajánlatos
alkalmazni.
129
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
2.6. Lugasművelések
A mediterrán országokban a művelésmódokat a lombozat elhelyezkedése szerint 2

részre osztják: horizontális és vertikális művelésmódokra. Magyarországon a hajtások
vertikálisan helyezkednek el, míg a déli országokban elterjedtek a vízszintes lomelrendezésű
lugasformák is.
Az egyszerű kordonműveléstől abban különböznek, hogy

 a tőkék törzse és karja nagyobb a méretű
 néhány változatában (pl. Thomery lugas) több emeletet alakítanak ki
 fából, vagy fémből épített lugasvázra (pergolára) nevelik
 a szőlőtőkék legtermészetesebb formája, mert leginkább megközelíti a vadon élő szőlő
kúszó tőkealakját
 kedvező éghajlati viszonyok között hosszú életű a tőke
 a tőke nagy mérete miatt a többi tőkeformához viszonyítva optimális terhelés mellett a
legtöbb termés hozza
 A mediterrán és kis-ázsiai szőlőtermesztő országokban a legelterjedtebb
művelésmódnak számít, de visszaszorulóban van a könnyebben gépesíthető vertikális
hajtásrendszerű művelésmódokkal szemben
 hazánkban csak védett, meleg fekvésekben és főleg házikertekben alkalmazzuk (137-
138. ábrák)
 árutermő bor- vagy csemegeszőlő ültetvényekben a téli fagy erősen károsíthatja tőkéit
és a tőkeforma kialakítása több évet vesz igénybe
 csak termékeny, tápanyagban gazdag és jó vízellátottágú talajokon alakítható ki ez a
nagy tőkeforma
 Világszerte sok formája alakult ki:
i. Szabálytalan
ii. Szabályos lugasalakzat
 A legfontosabb lugasalakzatok:
i. Legyező alakú lugastőke
ii. Kordonlugastőke
iii. Szárnyas lugastőke
iv. Fűzérlugastőke
130
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
137. ábra: Szabályos kétszintes lugas (saját felvétel)
138. ábra: Sátorlugas (saját felvétel)
Thomery-i lugasművelés:
 Thomery francia városról kapta a nevét, ahol falak előtt alakították ki.
 nálunk is alkalmazható kerítések és délre néző falak mellett
 előnye, hogy függőleges lombfal és többszintű természónák alakíthatóak ki, másrészt a
karok azonos vegetatív és generatív képességgel rendelkeznek
 1-2 méteres távolságra ültetjük a tőkéket, melyek fölött 40 cm magasságban van az első
huzal. E fölött 30 cm-re egy huzalpár található, majd 30 cm-es távolságokban váltva
hajtástartó huzalpárok és kartartó huzal.
 minden második huzal (60 cm-es emeletekben) a karokat tartja és 5 mm vastag, a
közbenső huzalpárok vékonyabbak
 a harmadik emelet fölé 30-30 cm távolságban két hajtástartó huzalpár kerül
 a háromemeletes lugas magassága 2,20 méter
 a tőke kialakítása egyszerű, azonos a kétkarú kordonművelésű tőkével
131
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 a függőleges törzs kialakítására kiválasztott vesszőt a kartartó huzal fölött elvágjuk, és

egy év múlva metszéskor a két felső helyzetű vessző közül az egyiket jobbra, a másikat
balra kötjük le
 az egyes karok hossza háromemeletes rendszer és 1 méteres tőketávolság esetén 1,5 m.
 a fajta növekedési erélyétől függően 60-70 cm-rel haladhatunk a karhosszabbítással
évente
 a kialakított karokon egymástól 15-20 cm távolságra képezzük ki a termőalapokat,
amelyeken 2-3 rügyes termőcsapokat hagyunk, s azokat évről-évre váltócsapos
metszésben részesítünk
 ügyeljünk arra, hogy a termőalapok ne nyurguljanak fel, igyekezzünk azokat a kar
közelében tartani (139. ábra)
139. ábra: Thomery lugas (saját rajz)
Pergola lugas
 a mediterrán országokban nemcsak kerti lugasok, hanem árutermő szőlőültetvények
hagyományos művelésmódja
 a szőlőtőke törzse kb. 2 méter magas, hajtásai horizontálisan egy keresztirányban futó
huzalháló rendszeren helyezkednek el
 a talajmunkát és a növényvédelmet a hajtások alatt végzik el a gépek
 a fürtök a hajtások alatt a pergola belső, árnyas részében helyezkednek el, ezáltal
védettek az erős napfény perzselő hatása ellen
 a szemmagasságban lévő fürtök betakarítása kézzel történik
 a támaszrendszer kialakítása bonyolult, nagy szakértelmet igényel
132
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
3. A szőlő zöldmunkái
A metszéskor meghagyott világos rügyekből és a rejtett rügyekből kihajtott hajtások

megjelenésével kialakul a tőke lombozata. Az ideális lombszerkezet érdekében a hajtásokkal
különböző műveleteket kell elvégezni. Ezt nevezzük zöldmunkának. Miután itt is a növényen
történő beavatkozásról van szó, ezt a technológiai elemet is fitotechnikának nevezzük.
Két fő csoportja van:

 általános
 különleges
Az általános zöldmunkákat általában minden évben elvégezzük (évente akár többször

is), a vegetatív részeken (hajtás, levél). A különleges zöldmunkákat speciális esetekben, a
generatív szerveken, fürtökön végezzük el.
3.1. Általános zöldmunkák

1. Csonkázás
– Amikor a hajtások túlnőnek az egyedi vagy huzalos (közös) támaszrendszeren,
szükséges azokat visszavágni, hogy ne bukjanak ki a sorba és ne árnyékolják a
tőkét (140. ábra).
– Fontos, hogy június vége előtt ne végezzünk csonkázást, mert ezzel elősegítjük
a hónaljhajtások keletkezését, ami tovább elsűríti a lombozatot
– Gyalogműveléseknél és alacsony karós fejművelésnél rövidre csonkázzuk a
hajtásokat. Ezáltal a tőkéket gyengítjük.
140. ábra: Csonkázás (Víg A. felvétele)
2. Hajtásválogatás
– A tőkén fakadt sok hajtás miatt túlságosan zsúfolttá válhat a lomb. Ennek
megakadályozása céljából a hajtások egy részét eltávolíthatjuk fiatal korban, 5-
10 cm hosszú állapotban. Ezáltal egy szellősebb tőkét kapunk, ahová a fény, a
133
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
levegő, a növényvédőszer könnyebben bejut a lombozatba, a termés

egészségesebb lesz és minősége is javul.
– Minden művelésmódnál a törzsön kifakadt összes hajtást el kell távolítani
– Hajtásválogatáskor általában a fattyúhajtásokat távolítjuk el, melyekben nincs
fürt. Fontos azonban figyelembe venni, hogy egy adott hajtás szükséges lesz-e a
következő évi metszésnél, mert ebben az esetben nem szabad eltávolítani.
3. Hajtásrögzítés, kötözés
– Fej és bakműveléseknél a hajtásokat karóhoz kötjük, általában a virágzást
követően, hogy a bogyók kötődését ne zavarjuk meg
– Huzalos támaszrendszereknél a hajtásokat huzalpárok közé igazítjuk (esetleg a
huzalokkal emeljük fel a hajtásokat). Fontos, hogy az első huzalpár ne legyen
túl magasan a hajtásoktól, hogy azok ki ne bukjanak. Az első huzalpár távolsága
a kartól/szálvesszőtől 30 cm körül legyen.
– Nem minden művelésmódnál tudjuk a hajtásokat a hajtástartó huzalpárok közé
igazítani, mert túl nagy lombtömeget kellene bezsúfolni a huzalok közé. Ilyen
például a Moser művelésmód, ahol a hajtástartó huzalok a hajtások
kapaszkodására szolgál. Tulajdonképpen csak a jövő évi termőelemekhez
szükséges hajtások vannak benne a huzalpárban, a hosszabbra metszett
termőelemek a tőke két oldalán lebókolnak a hajtás és a fürtök tömege miatt. Így
egy széles, bókoló habitusú lombsátor alakul ki.
– Szálvesszős művelésmódoknál mindig könnyebb a hajtások beigazítása,
vékonyabb lobfal alakul ki.
– a hajtások beigazítása előtt várjuk meg a szőlő elvirágzását, nehogy a zsúfolt
lombban rosszul kötődjenek a bogyók (141. ábra)
141. ábra: Hajtásigazítás előtt álló tőkék (saját felvétel)
134
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
4. Hónaljhatások visszavágása, eltávolítása

– Néhány szőlőfajta (pl. Savignon blanc, Merlot) sok hónaljhajtást fejleszt, ezek
elzsúfolják a tőkét, önárnyékolás alakul ki, a termés minősége, egészségi
állapota romlik. Ebben az esetben szükséges lehet a hónaljhatásokat a
fürtzónában eltávolítani.
– Sokszor az alsó levelet is meghagyják, mert ennek fotoszintetikus aktivitása
nagyobb, mint az idős levélnek.
5. Fürtzóna lelevelezése
– Szintén a tőke higiéniai viszonyait javítja, de az elsődleges szempont a minőség
(cukor és színanyagok) mennyiségének növelése a jobb fényellátás
következtében (Smart, R. – Robinson, M. 1991).
– Az alsó, idősebb leveleket távolítjuk el, ezek már kevésbé aktívan
fotoszintetizálnak, tehát az asszimiláták mennyisége nem csökken számottevően
– Vigyázni kell, hogy ne hirtelen kerüljön napfényre az addig árnyékban lévő fürt.
Árnyékban ugyanis vékony bőrszövet alakul ki a bogyón, ami nem védi meg az
erős sugárzástól. Árnyékos, hűvösebb időben levelezzünk! Az északi oldalról
leszedhetjük a leveleket, ezzel szellősebb lesz a lomb. Már a kötödés után
elvégezhetjük a lelevelezést. A virágokon beszáradnak a szekrétumcseppek, ez
csökkenti a kötődött bogyók számát, mely néhány tömött fürtű, rothadékony
fajtánál pl. Kadarka előnyös hatású..
6. Hajtások visszacsípése (felső néhány cm)

– Ha virágzás előtt 7-10 nappal visszacsípjük a hajtások csúcsát, azt tapasztaljuk,
hogy a fürtök tömöttebbek lesznek, javul a kötődés. Ennek az az oka, hogy
ilyenkor a hajtás és a fürt konkurál az asszimilátumokért, a hajtáscsúcs
eltávolításával több auxin és asszimilátum jut a fürtökhöz
Az általános zöldmunkák befolyásolják a levélfelületi indexet, mely az 1 m2

talajfelületre eső levélfelület nagyságát fejezi ki (művelésmód, tenyészterület, fajta is
módosítja). Kedvező értéke: 2,5 körüli.
3.2. Különleges zöldmunkák:

1. Pótbeporzás
 Vannak olyan funkcionálisan nővirágú fajták, melyek megtermékenyüléséhez egy
másik fajta pollenje szükséges. Ennek hiányában madárkás lesz a fürt, vagyis
kevés, különböző méretű maggal rendelkező és magnélküli bogyók alakulnak ki.
Egyik legismertebb nővirágú borszőlőfajta a főleg Badacsonyban termesztett
Kéknyelű, melyet a Budai zöld porzófajtával együtt ültettek.
 Csemegeszőlőfajtáknál is gyakori a nővirágúság. Több fajta együttes termesztése
esetén a megtermékenyítés rendben megtörténik, porzófajta hiánya esetében
máshonnan gyűjtött pollennel termékenyíthetjük meg a petesejtet.
2. Fürtök ledobálása
– A minőségi bortermeléshez ma már szinte kötelezően hozzátartozik a termés
ritkítása, a fürtök tőkéről történő eltávolítása. A már eleve alacsony rügyterhelés
mellett zsendüléskor fürtöket dobálnak le a tőkékről, hogy a fennmaradt
fürtökbe több asszimiláta, jusson, a minőség még jobb legyen. Egy hajtáson 2-3
fürt található. Amennyiben csak 1 fürtöt hagynak, ez általában a legalsó fürtöt.
135
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Néha az is előfordul, hogy 1 tőkén mindössze 1 fürtöt hagynak. A

szőlőtermesztés ebben az esetben csak akkor jövedelmező, ha a különleges a
szőlőből különleges bor készül, melyet extra magas áron értékesítenek (Diófási,
1985).
– Korai fürteltávolítás esetén a termőegyensúly felborulhat, ezért végzik
zsendüléskor
– Alacsony önköltség-stratégia esetén, vagyis olcsó szőlő előállításakor a fürtök
eltávolítása értelmetlen, sőt rontja a jövedelmezőséget.
3. Fürtmetszés
– Csemegeszőlőknél a piacosság növelése céljából ma már szinte kötelező a fürtök
egy részének eltávolítása. A fürt lazább szerkezetű lesz, nagyobb és ízletesebb
bogyók alakulnak ki
– Célszerű már a kötődés után eltávolítani a fürt belsejében lévő bogyókat, így a
növekedő bogyók nem érnek össze
– A fürt végén elhelyezkedő bogyók kevésbé fejlettek, alacsonyabb cukor és
magasabb savtartalom jellemzi ezeket, és ízanyagokban is szegényebbek, mint
fentebbi fejlettebb bogyók. A fürtvégeket ezért célszerű eltávolítani, ezzel
egyúttal a többi bogyóba is több asszimilátum jut.
4. Hajtások gyűrűzése
– Csemegeszőlők minőségét úgy is növelhetjük, hogy zsendüléskor gyűrű alakban
eltávolítjuk a fürt alatti hajtásrészről a háncsot. Ezáltal a fürt feletti levelek által
megtermelt asszimiláták megrekednek a fürtöknél és nem vándorolnak tovább a
gyökér felé, a fürtökben több cukor halmozódik fel, a bogyók ízletesebbek
lesznek.
– Borszőlőfajtáknál is kipróbálták ezt a módszert. Nagyon kézimunka igényes, de
a bor minősége javul. Gyűrűző ollóval a teljesítmény növelhető (142. ábra).
– Bujtásoknál is eltávolítják a háncsréteget a lebujtott vesszőnél, hogy a fiatal
bujtvány növény asszimilátumai ne vándoroljanak vissza az anyanövénybe.
142. ábra: Lebujtott vessző gyűrűzése (saját felvétel)
136
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
5. Másodlagos érlelési módszer (DMR)

 Double Maturation Raisonneé – ez a francia kifejezés azt jelenti, hogy a szüret
tervezett időpontja előtt 1-3 héttel elvágják a szálvesszős művelésmódú tőkén a
tavasszal leívelt (lekötött) szálvesszők alapi részét. Ezáltal a szálvesszőn lévő
hajtások már beért fürtjei elveszítik kapcsolatukat az anyatőkével, a bogyók
vizet veszítenek és betöppednek. Az így bekoncentrálódott szőlő a kései
szüretelésű szőlőhöz képest megőrzi érett bogyóinak íz, illatanyagait, savait,
azok nem alakulnak át a töppedés következtében
137
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
4. A szőlő anyatelep
• gyümölcstermesztésben az oltással az alanyra oltott fajták termőképességét, növekedési

erélyét, termőrefordulás idejét szabályozzák
• szőlőnél elsősorban a filoxéra-kártétel megelőzése a cél
Az anyatelep helyének megválasztása:

– az alanyvessző biztonságos beéréséhez magasabb hőmérséklet szükséges, ezért
alakult ki Magyarországon Villány környékén az alanytermesztés
– az alanyfajták érzékenyebbek a talaj mésztartalmára, ezért kerüljük a
mészpadkás talajokat
– a talaj jó tápanyag, - és vízgazdálkodású legyen
– több helyen létesítsünk anyatelepet a jégkár elkerülése miatt
– fontos, hogy tavaszi és kora őszi fagyok ne károsítsák a hajtásokat, ezért
lehetőség szerint 150 méter tengerszint feletti magasságon legyen az anyatelep.
Az alany korábban fakad, hajtásai jobban ki vannak téve a tavaszi fagynak. Az
őszi fagy a vesszők beérése szempontjából káros
Támaszrendszerek típusai az alany anyatelepeken:

 mediterrán területen, szigeteken
 az erős szél miatt az alanytőke hajtásai a talajon futnak, támasz nélkül
 póznás
 4-5 méter magas oszlopra spárga mellett futtatták fel az oszlop köré ültetett
tőkék hajtásait
 ma már nem alkalmazzák ezt a támaszrendszert, mert nehéz a hajtások kötözése,
a vesszők letermelése. A munkákat létráról végzik, ez balesetveszélyes is
 betonoszlopos
 Magyarországon a szocialista időszakban alkalmazott ferdehuzalos támasz volt:
 8-10 méterenként 2 m magasan faoszlopok tetejére 5 mm vastag huzal
kerül.
 a két tőke közé cövekeket vertek le, 40 fokos szögben innen indított a
2,8 mm-es hajtástartó huzalt.
 a támasz közepére kifeszített segédhuzal a hajtások kilengését csökkenti
 Steimann-féle művelésmód
 170 cm magasságban 60 cm széles kereszttartókat szerelnek és a zsinegeket 40
fokos szögben tőkénként váltakozva rögzítik a kereszttartó két szélén vezetett
tartóhuzalra (143. ábra).
 Előnye:
 A hajtások kétszeres hosszúságban nevelhetők, nem futnak az előző tőke
hajtásaira
 A ferde zsineg és a vízszintes tartóhuzal 6,5-7 méteres hajtások nevelését
teszi lehetővé
 Kedvezőbb a hajtások térbeli elhelyezése, jobb a napfénykihasználás,
egyszerűbb a munka
138
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
143. ábra: Steimann művelésmód (saját rajz)
 Kéthuzalos támaszrendszer
o a soroszlopokra két huzalt helyeznek el, egyet az oszlop tetejére, a másikat
középen
o a tőkék hajtásait váltva kötik le az alsó és a felső huzalokhoz, ezzel hosszú
vesszőket tudnak nevelni
o előnye, hogy a támaszrendszer egyszerű
Tőkeművelésmód:
 kopaszmetszéses fejművelés
 a rejtett rügyekből kifakadó hajtások egyenletes átmérőjűek.
Ültetvénylétesítés:
 azonos a termőültetvényekével, kivéve a támaszrendszer építését
 tápanyagvizsgálat és talajvédelmi terv készítése után az alaptrágyázás kötelező
 kitűzés után a telepítés gyökeres anyaggal
 támaszrendszert az ültetés után kell kihelyezni
 pótlás sajátgyökerű alanyokkal
A vesszőtermelés fitotechnikai műveletei:

• Metszés: ha hó van letermeléskor, akkor külön menetben később metszik kopaszra a
tőkéket
• Zöldmunka: az alanyok korán fakadnak, az elterülő hajtások könnyen letörnek alapi
részükön
1. aggatás: laza aggató kötés a kifeszített spárgához, ugyanis a rejtett rügyekből
fakadó hajtások kb. 30% lepattan,
2. válogatás: néhány nap után kiderül hány hajtásunk maradt. Ezekből 8-12
egyenletes hajtást meghagyunk és a ferde zsinor mellett vezetjük (kötözzük)
3. aggatás és válogatás után a hajtásokat a ferde zsinor mentén folyamatosan
vezetjük
4. kötözés előtt a hónaljhajtásokat kicsípjük, a kacsokat levágjuk. Ügyelni kell a
vitorla épségére. A műveletet 10-12-szer megismétlik.
5. a hajtásokat 170-200 cm magasan elhelyezett tartóhuzalon vezetjük tovább. A 7
méteres hajtások esetében csonkázásra nincs szükség
139
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 Agrotechnika, növényvédelem, vesszők letermelése

 Talajművelés: a sorok alját mechanikai műveléssel vagy gyökér-herbicidekkel
lehet tisztán tartani.
 Tápanyagellátás:
o a telepítéskor jól feltöltött anyatelepen az első néhány évben nincs
szükség tápanyag-utánpótlásra. Kisebb adagokkal, gyakrabban kell
trágyázni levél- és talajmintavétel alapján.
 Növényvédelem:
o levélfiloxéra ellen (június elején 1-2 alkalommal)
140
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
V. A szőlő agrotechnikai műveletei
1. A szőlő talajművelése
A szőlő termesztés-technológiájának két fő csoportja a fitotechnikai (metszés, zöldmunka)

és az agrotechnikai műveletek. Az „agro” kifejezés arra utal, hogy a szőlőültetvény talaján
keresztüli beavatkozások tartoznak ide:
 talajművelés
 tápanyaggazdálkodás
 öntözés
A talajművelés céljai:
 konkurens gyomok távoltartása, visszaszorítása (144. ábra)
 a talaj kedvező fizikai, kémiai és biológiai állapotának megteremtése és annak
folyamatos fenntartása.
 természetbarát talajműveléssel biztosíthatjuk a kedvező talajtermékenységi állapot
fenntartását.
144. ábra: Gyomos szőlőültetvény (saját felvétel)
Típusai:
• Mechanikai
– kézi (kapa, saraboló), rotációs kapa, kultivátor, tárcsa, ásógép
• Kémiai
– gyomirtó szerek használata
• Biológiai (takarónövény)
– Vetett fű
– Természetes gyomflóra
– Mesterséges talajtakarás (fólia, szalma stb.) (145. ábra)
141
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
145. ábra: Szőlősorok szalmatakarása (Móró Zs. felvétele)
1.1. Mechanikai talajművelés
A három típus közül a mechanikai talajművelés a legrégebbi:

előnyei:
 a konkurens gyomokat szinte teljesen eltávolítjuk a sorokról és a sorközökről
 nincs káros hatása a szőlőre, sőt javítja a talaj szerkezetet
hátrányai:
 a gyakori gépi munka tömöríti a talajt
 a sorok kézi kapálása költséges, kevés munkaerő áll rendelkezésre (bár ma már
megoldott, hogy a sorköz mechanikai művelésével egy időben a sorok gépi
gyomtalanítását is elvégzi a gép).
Gépi eszközök:
 sorközök gyomtalanítására:
o kultivátor
o tárcsa
o talajmaró, kiskertekben rotációs kapa
 sorok gyomtalanítására
o hidraulikus kikerülő automata kapatest
o hidromotoros forgókapa
 kézi mechanikus sorművelés (146. ábra):
o saraboló/karaszoló/horoló laza homoktalajon
o a takarókapa és nyitókapa a takarásos fejművelés speciális kapatípusai
o különböző kötöttebb talajon alkalmazott kapák
o kétágú talajlazító kapa kötött, köves talajokon
142
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
146. ábra: Kézi kapa típusok (saját rajz)
 takarás kézzel, géppel

o fagyveszélyes termőhelyeken a fejművelésű tőkéket ősszel talajjal
(leggyakrabban homoktalajjal) takarják a téli fagy ellen és kora tavasszal
kinyitják a tőkéket, vagyis eltávolítják a tőkékről a takarótalajt.
o a magasművelés elterjedésével fagytűrő fajtákat termesztünk, mégis ősszel a
tőkefejet betakarják. Így a tőke visszafagyása esetén meg tud újulni, a tőkefejből
és nem a tőkenyakból törnek elő a hajtások (147. ábra)
o a fiatal telepítést takarását kötelező elvégezni, mert könnyen kifagyhatnak
147. ábra: Magasművelésű ültetvény takarása (saját felvétel)
143
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.2. Biológiai talajművelés

Előnyök:
 Csökken a taposási kár, mert a gépek ritkábban járnak, a takarónövény mérsékli
a talajtömörödést
 Eső után is rá lehet menni a területre
 Növeli a talaj humusztartalmát a takarónövény gyökérzetének bomlásával
Hátrányok
 Gyakori kaszálás szükséges
 Külön célgép, kaszálógép kell hozzá
 A takarónövény vizet párologtat, tápanyagot von el a szőlőtől, ezért csak évi 600
mm csapadék felett alkalmazhatjuk
 Növényvédelmi gondot jelent a szőlő levelének lassú felszáradása és levegő
nagyobb páratartalma
 A rágcsálók (egerek, pockok) előszeretettel telepszenek meg a
takarónövényzetben
Az ideális takarónövény
 Félárnyékban is nő
 Tűri a taposást
 Sekélyen gyökerezik
 Elnyomja a fonálférgeket és a rovarokat
 Szárazságtűrő, téltűrő
148. ábra: Pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis L.) (saját felvétel)
A pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis L.) allelopátiás növény, azaz olyan kémiai
anyagokat bocsát ki, amely gátolja maga mellett más növények csírázását (148. ábra).
Összefüggő telepeket alkot, melyben a mélyebb gyökerű gyomok nem tudnak megtelepedni.
Talajtakarás történhet még:

 műanyag fóliával
 növénymaradványokkal (szalma, nád)
144
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A feketefólia előnye:
 Megőrzi a talajnedvességet
 Segíti a talaj felmelegedését
A fekete fólia hátránya:

 A kultivátor/tárcsa felszakíthatja
 Nem bomlik el
A szalma/nád előnye
 Természetes anyag
 Sorközben is nedvesen tartja a talajt
A szalma/nád hátránya
 Gyúlékony
 A rágcsálók felszaporodhatnak benne
 A gép megcsúszhat
1.3. Kémiai talajművelés (gyomirtás):

Előny:
 A talajszerkezet nem változik
 kicsi a kézimunkaigény (a sorközt gépek művelik mechanikusan vagy
takarónövény kaszálásával)
 esztétikus megjelenést ad egy tiszta sor és ápolt sorköz
Hátrány:
 drága
 nagy az elsodródás-veszély
 környezetszennyező
 nem tudni, hogy hosszútávon milyen hatása lesz a szőlőre és környezetére.
145
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
2. A szőlő tápanyag-utánpótlása
2.1. A szőlő tápanyagszükségletének megismerése.

1. Szemrevételezés
Régen a hajtások növekedésén, a levelek színén látszódott, hogy tápanyagra van a
szüksége szőlőnek és ekkor szervestrágyát juttattak ki. Ez a tápanyag utánpótlás korszerűtlen
formája, hiszen ekkor már szenved a növény, csökken a termés mennyisége és minősége.
2. Termés és más növényi részek által kivont tápanyag

Viszonylag egyszerű módja a tápanyagutánpótlásnak az, amikor a terméssel kivont
tápanyagot pótoljuk. 10 t/ha termés esetén 310 kg NPK hatóanyagnak megfelelő mennyiségű
műtrágyát juttatunk ki (100-60-150) arányban. A kijuttatott mennyiséget befolyásolja a fajta és
a termés mennyisége (Várnainé, 1991). A szőlő tápanyagigényét a 10. táblázat mutatja.
10. táblázat: A tápanyagfelvétele 10 t/ha termés esetén

tápelem érték mértékegység
N 18,0 – 23,0 kg/ha.a./ha
P2O5 7,0 – 16,0 kg/ha.a./ha
K20 33,0 – 34,0 kg/ha.a./ha
CaO 5,1 – 5,3 kg/ha.a./ha
Mg 1,2 – 1,3 kg/ha.a./ha
Mn 14,5 – 16,0 kg/ha.a./ha
B 57,0 – 65,0 kg/ha.a./ha
(forrás: Bucher R, 1975)
3. Talajvizsgálatok
A laboratóriumi mérések fejlődése lehetővé teszi a tápanyagigény pontos
meghatározását. Ehhez mérni kell a talaj tápanyagtartalmát és a növénybe felvett tápanyag
mennyiségét. A talajvizsgálatokhoz 0-30 és 30-60 cm mélységekből szedünk átlagmintát a
területen átlósan. Az önálló talajfoltokat külön mintázzuk, mert ezek más tápelem tartalmúak.
A homogenizált átlagmintával 5 hektár terület átlagos tápanyagellátottságát jellemzi.
A talajok tápanyaggal való feltöltésének legfontosabb tényezői az agyagásványok. Ezek
a réteges szerkezetű ásványok megkötik a felületükön a tápelemeket. Csapadék hatására
megduzzadnak, rácsrétegei eltávolodnak egymástól és ezzel tápanyagot tud felvenni és leadni.
A különböző talajtípusok agyagásvány tartalma eltérő, ezért különböző tápanyagmennyiséget
tud a talaj megkötni illetve leadni. Egy alacsony agyagásvány tartalmú talajt, pl. homok,
gyakrabban, kis mennyiségű tápanyaggal trágyázunk, nehogy a túl sok és megkötődni nem tudó
tápelem lemosódjon a talajvízbe. A tápelemek felvételét a talaj ph értéke is befolyásolja. A
mikroelemeket a szőlő savasabb közegben könnyebben veszi fel (Stefanovits, 1963).
A vizsgálat módszerei:
 ammónium-laktátos (AL)
o a talajból ammóniumlatátos oldattal kimossák a felvehető tápanyag mennyiségét
Az AL módszerrel meghatározott kívánatos tápanyagszintet a 11.táblázat mutatja.
146
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
11. táblázat: A talajok optimális tápanyagszintje a szőlő számára

humusztartalom P2O5 ppm/100g K2O ppm/100g
homokon 1 % felett 80-100 160-360
kötött talajon 2-3,5 % 100-150 300-500
(forrás: Szőke, 2000)
 EUF
o a talajból vizes szuszpenziót készítenek, ebbe merítenek bele két platina elektródot,
melynek hatására az ionvándorlás áramot indukál. A mérési idő függvényében
meghatározható a könnyen felvehető és az agyagásványokhoz kötött tápanyag
mennyisége
Az EUF optimális határértékeit a 12. táblázat mutatja.
12. táblázat: Talajok optimális EUF tápanyag határértékei a szőlő számára

(10-12 t/ha terméshez 30-60 cm-es talajrétegben
EUF-Norg Q = Norg 80˚C : Norg 20˚C
Q = 0,5-1,0 összes EUF-N 3 mg/100 g talaj
0,4-0,5 összes EUF-N 4 mg/100 g talaj
0,3 alatt összes EUF-N 5 mg/100 g talaj
EUF-K – 20˚C 8-13 mg/100 g talaj
EUF-Mg – (összes) 5 mg/100 g talaj
EUF-Ca – 20˚C 35 mg/100 g talaj
EUF-(Ca – 20˚C + Mg összes) : EUF-K – 20˚C 3-5 mg/100 g talaj
EUF-P – 20˚C 1,0-3,5 mg/100 g talaj
(forrás, Szőke, 2000)
4. Levélminta vétele
A levélmintákat virágzáskor és zsendüléskor szedjük, mindig az első fürttel szembeni
levelet. A leszedett levélről azonnal eltávolítjuk a nyelet, azért, hogy ne legyen tápanyag
átáramlás a levélből a lemezbe. A levélnyéltől elválasztott levéllemezeket papírzacskóba
tesszük, és minél hamarabb eljuttatjuk a laboratóriumba. 5 hektár szőlőterület
tápanyagellátottságát 100 db levéllemez reprezentálja.
A levélvizsgálati határértékeket a 13.táblázat mutatja.
147
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
13. táblázat: Szőlő levélvizsgálati határértékek

N, P, K, Ca és Mg %/szárazanyag értékben kifejezve,
Zn, B, Fe, Mn és Cu ppm/szárazanyag értékben kifejezve
Elem Minta- Alacsony Optimális Magas Nagyon
vétel magas
N v. nagyon enyhén
<2,75 2.76-3.30 3.31-4.00 >4.00
magas
sz. <1,75 1,76-2,10 2,11-2,60 >2,60
P v. <0,24 0,25-0,30 0,31-0,35 >0,35
sz <0,16 0,16-0,23 0,24-0,30 >0,30
K v. <1,00 1,01-1,20 1,21-1,40 1,41-1,60 >1,60
sz. <0,80 0,80-1,00 1,01-1,40 1,41-1,60 >1,60
Mg v. ? 0,25-0,30 ? ?
sz. 0,30-0,40
Ca v. ? 2,0-2,1 ? ?
sz ? >3,0 ? ?
K/Mg <2 2-3 3-7 10-12 >12
Zn <15 15-25 25-40 40-60 >60
B <10 11-20 20-40 40-100 >100 toxikus
Fe ? 80-120 ? ?
Mn <30 80-120 ? >300 depresszív
Cu ? 20-25 ? ?
Jelölések: v = virágzásban sz = szüretkor ppm = mg/kg
2.2. A szőlő készlettrágyázása
Alaptrágyázás: (ültetés előtt) Fenntartó trágyázás: (termő ültetvényben)

• talajanalízisen alapul • a konkurens növények (gyom,
• 0-60 cm réteget töltünk fel takarónövény) felhasználja a
• érett trágyát kötött talajon, éretlen tápanyagok egy részét
trágyát homok talajra juttassunk ki • a tápanyagok egymáshoz is
• a szervestrágya a hatóanyagokat megkötődnek (pl. cink a foszfáthoz)
harmonikus arányban tartalmazza • a talaj és levélanalízist 3-5 évente
(szemben a műtrágyákkal) végezzük
• a szervestrágyát a kijuttatás után • ügyelni kell az antagonizmusokra
lehetőleg minél hamarabb dolgozzuk
be a talajba
A szőlőültetvényekben használható tápanyagféleségek:

Szerves trágya
 állati eredetű trágya
 szőlővessző
 takarónövény
 komposzt
148
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Műtrágya:
 szilárd
 folyékony
 mikroelem tartalmú
Egyéb:
 kőpor (dolomit, mész, bazalt)
 agyagásvány (illit, montmorillonit, zeolit)
 tengeri üledék (alginit)
Minden tápelemből 10 mg/kg hatóanyag pótlásához 93 kg hatóanyagot kell kijuttatni 0-

60 cm mélységben 1 hektárra vetítve.
A kijuttatott műtrágya mennyisége a hatóanyagtartalomtól függ (14. táblázat):
14. táblázat: Kijuttatott műtrágya mennyisége hatóanyagtartalom függvényében

kg/ha 8% 10% 15% 18% 20% 25% 30% 40% 45% 50% 60%
40 500 400 270 230 200 160 133 100 87 80 67
50 630 500 340 280 250 200 167 125 110 100 83
60 750 600 400 340 300 240 200 150 130 120 100
70 870 700 470 390 350 280 240 175 152 140 117
80 1000 800 530 450 400 320 270 200 174 160 134
90 1110 900 600 500 450 360 300 225 200 180 150
100 1250 1000 670 550 500 400 334 250 210 200 167
110 1375 1100 734 610 550 440 370 275 243 220 183
120 - 1200 800 670 600 480 400 300 261 240 200
130 - 1300 867 722 650 520 433 325 283 260 216
140 - 1400 933 778 700 560 466 350 304 280 233
150 - 1500 1000 833 750 600 500 375 326 300 250
(forrás: Füleki -Sárdi, 2014)
15. táblázat: Néhány szervestrágya-féleség hatóanyagtartalma

víz szervesanyag N P K
vegyes 45-65 12-22 0,33-0,38 0,26-0,5 0,6-0,8
sertés 71 24 0,52 0,19 0,58
juh 69 29 0,82 0,24 0,65
baromfi 52 21 1,76 1,78 1
venyige 13 1,9 0,2 0,6
törköly 75 27 0,9 0,3 0,9
(forrás: Füleki-Sárdi, 2014)
149
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A szervestrágya kedvező hatásai:

 Javítja a talaj szerkezetét
 Energiát ad a mikroorganizmusoknak
 Megköti a tápanyagokat, CO2 gázt bocsát ki és segíti az asszimilációt
 Védi a talajt az eróziótól és a deflációtól
 Javítja a talaj vízbefogadó képességét
A szerves tápanyagféleségek eltérő mennyiségben tartalmazzák a makro- és mikroelemeket
(15. táblázat).
Az utóbbi években terjed a szervestrágya-granulátomok használata. A koncentrált
hatóanyagot kisebb mennyiségben műtrágyaszóróval ki lehet juttatni, nincs pajor, lótetű
szennyeződés.
Ha van állattartó telep a közelben és jól kezelték a trágyát, érdemes szervestrágyázni A

szervestrágya árában a legnagyobb költség a szállítás, ezért messziről nem gazdaságos
szállítani. Kb. 60 kg nitrogén hatóanyagot kell adni 10 t szervestrágyához, hogy elkerüljük a
pentozán hatást. Fontos, hogyan kezelték a trágyát.
Lombtrágyázás:
- Sokszor a tápanyag megtalálható a talajban, de a növény nem tudja felvenni (magas
talajvízszint, levegőtlen talaj, antagonizmusok, megkötődés stb.)
- A lombtrágya átmenetileg megoldja a hiányt
A lombtrágyák kelátokat tartalmaznak. A kelátok olyan szerves molekulák, melyek

segítik a tápelemek bejutását a növénybe és a már megkötött tápelemek antagonizmusát
megakadályozzák (149. ábra).
A kifejezés a görög ‘chele’ szóból származik, melynek jelentése „rák”.

- a kelát megragadja a tápanyagot és bejuttatja a növénybe
- a tápelemek a növényben könnyebben áramlanak, a gyökér és a hajtások is
könnyen felveszik azokat
- könnyen lebomlik, a növénynek nem káros
149. ábra: Kelátok (saját ábra)
150
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
3. A szőlő öntözése
A globális klímaváltozás egyik következménye a csapadék egyenlőtlen eloszlása.

Özönvízszerű esőzéseket száraz aszályos időszakok váltanak fel. Magyarországon az Alföld a
legkitettebb a vízhiánynak, mert eleve itt hull le a legkevesebb csapadék, a homoktalaj
vízmegtartó-képessége rossz, a talaj vízszintje csökken, a szárazságstresszt a levegő magas
hőmérséklete és alacsony páratartalma fokozza. Az Alföldön fekszik hazánk legnagyobb,
egyúttal legaszályosabb borvidéke, a Kunsági borvidék. A jellemző talajtípus ezen a vidéken a
homok, mely köztudottan rosszul tartja meg a vizet. A nagy felületen termesztett rezisztens
fajták vízigényesek, ami azért is hátrány, mert magasművelésen egy tőkének több termést kell
kinevelnie, mint a fejművelésen. Az aszályos időszakban, ami általában júliusban a zöldbogyó-
növekedés idejére esik a vízhiányos bogyókban lebomlanak, átalakulnak a savak, az illat- és
aromaanyagok, a fürt fonnyad, a szőlő szenved. A helyzet azért is paradox, mert a fejművelésen
termesztett fajták, pl. Kadarka, Kövidinka szárazságtűrőek. Szükséges lenne öntözni az alföldi
magasművelésű szőlőültevényeket, de ez mégis elmarad. Ennek oka az alacsony szőlő
felvásárlási árak mellett alacsony önköltség stratégiát folytatnak a termelők (maximáis
termésmennyiség, minimális költség) Az öntözés pedig növeli a költséget és ezzel csökkenti az
amúgy is alacsony jövedelmezőséget. A magasabb borminőség érdekében a jövőben
szükségessé válik Magyarország más területein is az öntözés. Korábban az Európai Unióban
csak bizonyos kedvezőtlen éghajlatú területeken, pl. Spanyolország egyes vidékei)
engedélyezik a szőlő öntözését, azonban ezt a tiltást feloldották, sőt a legutóbbi VP2-4.1.3.6-
17 kódszámú „Borszőlőültetvény támogatása” pályázatban támogatják az öntözés kiépítését
(https://www.palyazat.gov.hu/node/66287), de egyebek között a meteorológiai állomások
beszerzését és a tápanyag-utánpótlás rendszerének kialakítását is.
Egy szőlőültetvény beruházási értéke 4-10 millió forint, vagy magasabb egy hektárra
vetítve, ezért nem szabad kockáztatni, hogy az ültetvény elpusztuljon, vagy gyengén
fejlődjenek a tőkék. Legalább az első 1-2 évben szükséges lenne a fiatal tőkék öntözése, hogy
erős tőkékké alakuljanak és az ültetvény élete során kiegyenlítetten teremjenek.
A szőlő öntözésének fő céljai:

 vízpótlás (nálunk csak a szőlőiskolában és csemegeszőlő termesztésben használatos)
 fagyvédelem (nálunk nem alkalmazzák)
 aszúsító öntözés (nem vált be Tokaj-Hegyalján)
A nálunk alkalmazott kétféle öntözési mód:

 esőszerű
 csepegtető
Az esőszerű öntözés
Előnyei:
 Sűrű növényállománynál használható (pl. szőlőiskola)
 Különböző célokra használható:
o fagyvédelemre
o aszúsításra
o a levegő páratartalmának növelésére
Hátrányai:
 Költséges
 Sok vizet használ
 Növényvédelmi gondok lehetnek
151
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A cseppenkénti (csöpögtető) öntözés (mikroöntözés)

Előnyök:
 Víztakarékos
 Kis kézimunka igényű
 automatizálható
 Tápoldatozni lehet vele
 Kevesebb gyom fejlődik a sorokban
 Nincs lehűlési stressz
 Lejtőn is használható
 A szél nem befolyásolja a kijuttatást
Hátrányok:
 Sűrű állománynál kevésbé használható
 Tiszta víz szükséges
 A só felhalmozódik a gyökérzetnél
 A gyökérszint megemelkedik (Horánszky et al, 1980)
A víz gyökerekhez jutásánál figyelembe kell venni a különböző fizikai talajféleségek

beázási görbéit (150 ábra).
150. ábra: Talajok beázási görbéje (saját ábra)
A cseppenkénti öntözőberendezés felépítését a 151. ábra mutatja.
151. ábra A csepegtető öntözés részei (Ligetvári, 2011)
152
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
VI. A szőlő növényvédelme

A szőlő károsítói:
1.1. Növénypatogén mikroorganizmusok
A szőlőt betegítő viroidok:

A vírusok nukleoproteinek, azaz a fehérjét kódoló genomjuk vagy RNS-ből, vagy DNS-ből áll,
amelyet ún. köpenyfehérje burkol.
 A szőlő érmenti mozaikja Grapevine vein mosaic virus

o gazdasági jelentősége kisebb
o az érmenti levélszöveteken halvány, mozaikos elszíneződés látható
 A szőlő faszöveti barázdáltsága

o komplex (Rupestris stem pitting associated virus GRSPaV
o hatására a tőke legyengül
o idős tőkerészen barázdáltság, gödrösödés figyelhető meg a kéreg lehántása után
a fatest felszínén
 A szőlő fertőző leromlottsága Grapevine fanleaf nepovirus (GFLV)

o a szőlő legjelentősebb vírusos betegsége
o torzult levélen legyezőszerű érelágazások
o gyakori az egymással szembe néző rügyek
o gyengén fejlett hajtások sok oldalelágazással
o Xiphinema index és X.italica terjeszti (152. ábra)
152. ábra: Fertőző leromlás (fao.org)
 A szőlő krómmozaikja - Grapevine chrome mosaic nepovirus (GCMV)

o a sárguló levelek krómsárga színnel mintázottak, a sárgulás a teljes levélre
kiterjed.
153
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
o Xiphinema index terjeszti

 A szőlő levélsodródása
o az egész világon elterjedt vírus - Grapevine leafroll closterovirus (GLRV)
o kék szőlőfajtákon nyár elejére a vörös szín az egész levére átterjed, fehér
fajtáknál a sárgulás nem szembetűnő, de jellemző a levelek szélének
visszahajlása a levél fonáka felé
 A szőlő sárga mozaikja

o levélen a tünet összetéveszthető a vashiánnyal Grapevine yellow mosaic
nepovirus
o Xiphinema index terjeszti
A vírustesztelés módjai:
 Fás oltás Pinot noir fajtára
o a tesztelendő szőlő fás szövetrészét chip oltással rávisszük az indikátor Pinot
noir fajtára
 Lágyszárú teszt
o lágyszárú indikátor növények pl. Chenopodium sp. levelén karborundum porral
mikrosebeket képzünk és rákenjük a tesztelendő szőlő szövetnedvét
 Szerológia
o Enzyme-Linked Immuno Sorbent Assay (ELISA) egy biokémiai technika,
mellyel antitest-vírus reakciót lehet megfigyelni. Emlősállatokat növényi
vírussal oltanak be, a képződött antitesteket a vérből kivonják.
A vírusmentesítés módjai:
 hőterápia (a vírus fehérjeburka magasabb hő hatására koagulálódik)
 szövettenyésztés (a vírus szaporodása nem tud lépést tartani a szövetek tömegének
növekedésével)
 érett, nyugalmi állapotú vesszők kezelése 50 oC-os vízben, 45 percig
2. Fitoplazmák
 Sejtfal nélküli baktériumok
 A szőlő sárgasága (Aranyszínű sárgaságot okozó grapevine Flavescence dorée (FD)
fitoplazma) angolul Grapevine yellows
o fehér szőlőfajtákon a levél sárgul, esetenként barnul, kékszőlő fajtáknál a
levelek erek által határolt részek vörösödnek. A levelek fonákuk felé háromszög
alakúra sodródnak, a hajtások levelei tetőcserépszerűen egymáshoz simulnak
o szaporítóanyaggal és kabócavektorokkal terjed. Nálunk leggyakoribb terjesztője
a Hyalesthes obsoletus kabóca (az amerika kabóca – Scaphoideus titanus szintén
fontos vektor)
3. Baktériumok
 A szőlőnek három baktériumos betegsége ismert (baktériumos hervadás, a Pierce
betegség és az agrobaktériumos golyvásodás)
 Szőlő agrobaktériumos vesszőgolyvája – Agrobacterium tumefaciens v. Agrobacterium
vitis
 a tőke törzsén és a karon karfiolszerű kitüremkedések jelennek meg, a kéreg hosszanti
irányban leválik, a tőke legyengül, majd kipusztul
154
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 a szőlő nagy átmérőjű edénynyalábjai miatt a baktérium fel tud jutni tőke szárrészébe is
(153. ábra)
 védekezés ellene
o Ellenálló fajták tenyésztése (Vitis amurensis hibridek) – ez limitált lehetőség
o Korábban gyökérgolyvával fertőzött területek kerülése,
o Levegős talajra történő telepítés,
o Fertőzött tőkék eltávolítása, elégetése
o Metszőolló fertőtlenítése
o Baktériummentes szaporítóanyag telepítése,
o Zölddugványozás (a zöld hajtás fejletlen szállítószöveteiben nem tud terjedni a
kórokozó)
o Duplatörzses tőkeforma alkalmazása
o A növényi kondíció fenntartása,
o Jelenleg nincsen hatékony kémiai védekezési mód ellene
153. ábra: Szőlő agrobaktériumos vesszőgolyvájának tünete a karfiolszerű tumor (apsnet.org)
4. Gombás betegségek
 Szőlő peronoszpóra – Plasmopara viticola(Bert et Curt, Berl et de Toni)
o a szőlő legveszedelmesebb gombás betegsége, az éves növényvédelem gerincét
adja, a többi kórokozó, kártevő ellen a peronoszpóra elleni védekezéshez
kapcsoltan védekezünk
o akkor fertőz, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 16 oC-ot és legalább
10 mm csapadék esik. Ezek a feltételek május közepe táján szoktak teljesülni,
ezért nem szükséges korábban elkezdeni a védekezést
o korai fertőzési stádiumra az un. olajfolt jellemző (levél színén sárga folt, a
fonákon fehér sporangiumtartó gyep), a késői tünet a fonákon az erek közötti
sószerű kivirágzás a levél fonákján
o a lehullott levelekben telel
o védekezés kontakt és felszívódó szerekkel történhet, legismertebbek a réz
hatóanyagtartalmú szerek. A réz perzselő hatása miatt virágzás után kezdjük el
alkalmazni ezeket a szereket. Kedvező hatása, hogy segíti a vesszők beérését,
vastagítja a levél bőrszövetét (csökkentve a lisztharmat fogékonyságot) és a
bogyó bőrszövetét (ezáltal a botrítiszes betegség kialakulását) (154. ábra).
o a lappangási idő a hőmérséklettől függ (16. táblázat)
155
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
154. ábra: Szőlő peronoszpóra tünete a levélen olajfoltok (saját felvétel)
16. táblázat: A szőlő peronoszpóra lappangási idejének (nap) alakulása a hőmérséklet

függvényében (Istvánffy-Pálinkás táblázat)
Lappangási idő (nap)
Középhőm. oC levél fürt Normális idő esetén
10-13 15-18 15-18 május közepéig
14 12-15 12-15 május vége
15 11-13 11-13 június eleje
16 9-11 9-11 június közepe
17 6-7 11-13 június vége
18-19 5-6 13-15 július
20-25 4-5 14-18 augusztus
 Szőlőlisztharmat – Uncinula necator(Schw). Burr

o a szőlő második legveszélyesebb kórokozója
o a szőlő összes zöld részén fertőz (levél, bogyó, hajtás) tartósan meleg, párás
időben (155. ábra)
o a gomba tapadókorongjai (hausztóriumai) megtapadnak a bőrszöveten, azt
szívogatják, az epidermisz elpusztul. Fiatal szőlőbogyóknál az elhalt bogyóhéj
nem tud rugalmasan tágulni, ahogy a bogyó nő, ezért kireped, a magok láthatóvá
válnak (un. sérves bogyó) (147. ábra). A lisztharmatos bogyó zsendüléskor
könnyebben megreped és utat enged a botrítiszes rothadásnak. A vesszőn
vörhenyes foltok árulkodnak a lisztharmat előző évi szívogatásáról.
o fertőzött rügyben, lehullott levelekben telel
o védekezés klasszikus hatóanyaga a kén, de számtalan más kontakt és felszívódó
szer áll rendelkezésre. Kijuttatásakor figyelembe kell venni a levegő
hőmérsékletét, ugyanis 15 oC alatt nem hat, 25 oC felett perzselhet
156
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
155. ábra: Lisztharmatos fürt (saját felvétel)
 A szőlő guignardiás feketerothadása - Guignardia bidwellii (Ellis) Viala et Ravaz

o a kifejlett a bogyókon fakó színű foltosodás figyelhető meg, ezt követően rövid
idő alatt a bogyó megbarnul, ráncosodik és megfeketedve elszárad
o megelőző védekezés: szellős lombozat, lemetszett növényi részek eltávolítása
plusz kémiai védekezés
 A szőlő eutípás tőkeelhalása – Eutypa lata

o idősebb fás részeken a metszési sebből kiindulva hosszanti elhalás jelentkezik,
az idősebb beteg tőkerészt elvágva látszik a részleges elhalás
o kerülni kell a késő őszi és megkésett tavaszi metszést
o a metszési sebek kezelése a védekezés fontos módja
o a beteg tőkéket ki kell szedni és el kell égetni (156. ábra)
 A szőlő pszeudopezikulás orbánca - Pseudopezicula tracheiphila (Müller Thurgau)

o levélerek elszáradnak, így az általuk táplált levélszöveti rész elhal
o a levelek 80-90%-a elszáradhat, lehullhat
o védekezés: áttelelő levelek talajba forgatása, plusz kémiai úton
157
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
156. ábra: Eutypa tőketörzsön (saját ábra)
 A szőlő koniellás fakórothadása - Coniella diplodiella

o a kártétel lokálisan jelentkezik, ezért kevésbé jelentős
o jégverés után gyakran megjelenik, ekkor szükséges a kémiai növényvédelem
 A szőlő botrítiszes betegsége – Botrytis cinerea Pers.

o tünetei: a virágok leszáradása, éréskor megrepedt bogyókon szürke
penészbevonat.
o Virágzás végén a lehullott pártasapkákon telepszik meg és fertőz át az élő
virágzatra
o Fürtzáródás előtt van az utolsó esély arra, hogy a fürtök belsejét kifertőtlenítsük.
Ha ezt elvégezzük, a rothadást meg tudjuk előzni
o Csapadékos időjárás esetén szükséges lehet egy rövid élelmezésegészségi
várakozásidejű szerrel permetezni. Figyelni kell arra, hogy a botricid szerek egy
része erjedésgátló, ami a borkészítéskor jelent gondot.
o védekezés: virágzás után és fürtzáródáskor kémiai növényvédelem, higiénia
(zöldmunka)
o a szőlőfajták érzékenysége között jelentős különbségek vannak (Glits - Folk,
2001) (17. táblázat)
158
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
17. táblázat: Szőlőfajták ellenállása a fő kórokozókkal szemben

0-10-es skála (0 nagyon érzékeny, 10 nagyon ellenálló)
Peronoszpóra Lisztharmat Botrítisz Orbánc
Fehérbor szőlőfajták
Bianca 7 7 9 3
Chardonnay 3 3 5 0
Cserszegi Fűszeres 3 3 8 1
Ezerjó 1 1 3 0
Furmint 1 4 2 4
Hárslevelű 2 1 4 3
Irsai Olivér 1 3 4 5
Királyleányka 3 3 2 5
Korai piros veltelini 2 2 1 5
Kunleány 5 3 9 6
Leányka 1 3 2 5
Olasz rizling 3 2 3 5
Ottonel Muskotály 3 3 5 5
Pinot blanc 3 3 4 4
Rajnai rizling 1 3 5 4
Rizlingszilváni 1 1 1 2
Sárga muskotály 2 1 1 0
Sauvignon blanc 3 2 4 3
Szürkebarát 3 3 4 4
Tramini 3 3 7 1
Zalagyöngye 6 5 8 4
Zenit 1 1 6 0
Zöld szilváni 2 2 1 3
Zöld veltelini 1 2 6 3
Kékszőlő fajták
szőlőfajták
Blauburger 1 1 6 0
Cabernet franc 1 3 5 5
Cabernet sauvignon 3 3 7 5
Kékfrankos 2 2 5 5
Medina 4 7 8 3
Merlot 3 4 4 3
Portugieser 2 1 1 5
Pinot noir 3 3 5 5
Zweigelt 2 3 4 5
(forrás: Vanek, 1995)
159
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.2. Károsító állatok
 Szőlő tőrös fonálféreg – Xiphinema index Th.-All.

o a gyökér csúcsát szívogatja, mely ezáltal megvastagszik, a tőke legyengül
o szőlőiskolákban veszélyes, mert a szaporítóanyag beszennyeződik
o súlyosabb kártétele abból adódik, hogy több vírusfajnak a vektora
o a védekezés: vetésforgó, plusz talajfertőtlenítés (157. ábra)
157. ábra: Tőrös fonalféreg (Xiphinema index Th. All.) (saját rajz)
 Foltos szárnyú muslica – Drosophila suzukii

o nem a már rothadó gyümölcsöt, hanem az egészséges, érett szőlőt támadja meg,
ebbe helyezi bele tojásait
o kártétele nyomán a Botrytis cinerea Pers. és az ecetmuslica is megjelenhet
o védekezés: korábbi szüret, ne komposztáljuk a lehullott gyümölcsöt,
semmisítsük meg a fertőzött fürtöket, csapdázás alapján alkalmazzunk kémiai
védelmet
 Szőlő-gyökértetű – Daktulosphairae vitifoliae FITC

o a szőlő legsúlyosabb, Észak-amerikai eredetű rovarkártevője
o a XIX. század végén kipusztította Európában a kötött talajú szőlőültetvényeket
o a Vitis vinifera fajták gyökerét, az észak-amerikai vad szőlőfajok levelét
károsítja
o védekezés: filoxéra-ellenálló alanyfajtákra történő oltás, filoxéra-immunis
talajon történő termesztés (158-159. ábra)
160
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
158. ábra: Nodozitások a vékonyabb gyökereken (saját rajz)
159. ábra: Tuberozitás a vastagabb gyökereken (saját rajz)
 Francia/német darázs – Polistes gallica – Paravespula germanica Fabr.

o a korai érésű csemegeszőlőfajták rettegett ellenségei
o a rovar vizet és tápanyagot nyer a szőlőből a nyár aszályos időszakában
o bizonyos szőlőfajtákat jobban kedvel pl. Csabagyöngye
o védekezni csapdával és fészkei felszámolásával lehet
o sufnikban, kamrákban, padláson, eresz alatt, villanyórába előszeretettel fészkel
o a nőstény darázs telel át
 Májusi cserebogár – Melolontha melolontha és kalló cserebogár – Polyphylla fullo

o az imágó az ültetvényen belül kisebb foltokban rágja a leveleket, viszont egy-
egy tőkét szinte tarra rághat
o a lárva (pajor) a szőlő gyökereit rágja, ami az eltelepített fiatal szőlők teljes
pusztulását idézheti elő (160. ábra)
o a gyomos homoktalajokat kedveli, ott rakja le petéit az imágó
o védekezés: talajfertőtlenítés, imágó elpusztítása kémiai szerekkel, kiskertekben
kora reggel le lehet rázni a lombról és össze lehet szedni a bogarakat
161
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
160. ábra: Cserbogár pajor (saját rajz)
 Kendermagbogár – Peritelus familiaris

o fiatal ültetvényekben a rügyeket odvasítja
o ha a közelben lucernatábla van, akkor komolyabb kártételre is számítani lehet
o a védekezés nehézsége, hogy kis rügyekre nem lehet a növényvédő gépekkel a
vegyszert kijuttatni
 Amerikai szőlőkabóca - Scaphoides titanus

o A Scaphoideus titanus a Flavescence dorée fitoplazma vektora. A fitoplazma
ellen történő védekezés már a szőlő szaporítóanyag előállító üzemekben meg
kell, hogy kezdődjön, egészséges szaporítóalapanyag felhasználásával.
o Az Flavescence dorée ellen közvetlen, növényvédőszeres védekezési módszer
nem áll rendelkezésre, a fertőzött növényeket meg kell semmisíteni. Védekezni
az amerikai szőlőkabóca (Scaphoides titanus) vektor ellen szükséges, hogy
megakadályozzuk a fertőzés terjedését.
o virágzást követően meg kell kezdeni a növényvédelmet, majd sárga ragacsos
lapokkal követhetjük az imágók rajzását
 Szőlőilonca – Sparganothis pilleriana Den.Schiff.

 Nyerges szőlőmoly – Eupoecilia ambiguella Hüb. (161. ábra)
 Tarka szőlőmoly – Lobesia botrana Den. Sciff.) (162. ábra)
o mindhárom moly lárvái a virágot, a tarka és nyerges szőlőmoly lárvái a zsendülő
bogyót is károsíthatják, ezzel utat nyitva a botrítiszes rothadásnak
o ha az első nemzedéket elpusztítjuk, a második nemzedék nem alakul ki
o feromoncsapdákkal lehet megfigyelni a rajzást és kémiai védekezést ez alapján
kell alkalmazni
o kellő számú feromoncsapda kihelyezésével a légteret telíteni tudjuk a feromon
illatával, ezzel megtévesztjük a rajzó hímeket, elmarad a megtermékenyítés
162
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
161. ábra: Nyerges szőlőmoly (saját rajz)
162. ábra: Tarka szőlőmoly (saját rajz)
 Szőlő-gubacsatka – Colomerus vitis (Eriophyes vitis Pag.)

o a levél színén hólyagok, dudorok jelennek meg, a levélfonákon, a dudorok alatt
nemezszerű bevonat található
o az atka a levél fonákján szívogat, nyála olyan kémiai anyagokat tartalmaz, mely
fokozza a levél szőrképleteinek képződését
o a nőstény a rügypikkelyek alatt telel, a nyár végén vonulnak telelőre
o jelentősége kisebb, mint a levélatkáé, az ültetvényben foltszerűen jelenik meg
o egyes szőlőfajtákat jobban kedvel
o rügypattanás előtt kéntartalmú lemosó permetezéssel gyéríthető
o a ragadozóatkák védelme érdekében ne használjunk akaricid
növényvédőszereket
 Szőlő-levélatka – Calepitrimerus vitis Nal.

o a hajtások csúcsán lévő fiatal leveleket szívogatja
o a hajtás növekedése leáll, a leveleket fény felé fordítva világos pöttyök mutatják
a szívások helyét
o az egész ültetvényt károsíthatja, a csupasz levél fonákú fajtákat jobban támadja
o telelése hasonló a gubacsatkához
o rügypattanás előtt kéntartalmú lemosó permetezéssel gyéríthető
o a ragadozóatkák védelme érdekében ne használjunk akaricid
növényvédőszereket
163
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
o a szőlő szaporításánál a kártevő fokozott figyelmet érdemel, ugyanis visszafogja

a fiatal hajtások növekedését, a hajtások levelei torzulnak, kanalasodnak. A
végén a kis hajtások le is száradhatnak (Balás – Sáringer, 1982)
1.3. Magasabb rendű növényi szervezetek (gyomok)
A magyarországi viszonyokra kidolgozott gyomnövény-életformarendszert Ujvárosi

Miklós magyar botanikus készítette el, Raunkiær rendszere alapján.
Az egyéves (Therophyta) gyomokon belül a következő alcsoportokat különbözteti meg
(Ujvárosi M. 1973):
 T1: ősszel kelő, áttelelő, kora tavaszi egyévesek (pl. pásztortáska, salátagalambbegy,
tyúkhúr);
 T2: ősszel és tavasszal is csírázó, nyár eleji egyévesek (pl. pipacs, kék búzavirág);
 T3: tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek (pl. borsmustár, füstike nemzetség, mezei
tarsóka, vadrepce);
 T4: tavasszal csírázó, nyárutói egyévesek (pl. disznóparéj nemzetség, ürömlevelű
parlagfű).
A talajszint környékén áttelelő (Hemikryptophyta), évelő gyomokon belül a következő

alcsoportokat írja le:
 H1: bojtos gyökérzetűek (pl. mocsári gólyahír, réti boglárka);
 H2: indás évelők (pl. kúszó boglárka, soványperje);
 H3: szaporodásra képes gyökerűek (pl. gyermekláncfű, fekete nadálytő);
 H4: szaporodásra nem képes karógyökerűek (pl. mezei iringó, tövises iglice);
 H5: ferde gyöktörzsűek (pl. útifű nemzetség, fekete üröm, réti imola).
A talajban áttelelő (Geophyta), évelő gyomokon belül a következő alcsoportokat írja le:
 G1: szártarackosok (pl. tarackbúza, nagy csalán);
 G2: gumósok (pl. mezei menta, mocsári tisztesfű);
 G3: szaporítógyökeresek (pl. apró szulák, útszéli zsázsa);
 G4: hagymások és hagymagumósok (pl. gumós perje, őszi kikerics).
Az ökológiai viszonyok határozzák meg a helyi gyomflóra fajait, pl. homoktalajon

elterjedt a kövér porcsin (Portulaca oleracea). Ez egy szárazságtűrő, allelopátiás növény.
Gyökere sekélyen helyezkedik el, a szőlővel nem konkurál (163. ábra).
164
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
163. ábra: Kövér porcsin (Portulaca oleraceae) (saját felvétel)
1.4. Magasabb rendű állati szervezetek
 Fácán – Phasianus colchicus

o az érett szőlőt csipegeti, de a bogyókat nem veri le
o a földhöz közeli szőlőfürtöket éri el
 Seregély – Sturnus vulgaris

o nyáron, réteken, legelőkön rovarral táplálkozik, ezért hasznosnak tekinthető
o az őszi vándorláskor nagy csapatokban repülve lecsapnak egy szőlőtáblára és az
elfogyasztott szőlőbogyó többszörösét verik le, ezzel okozva tetemes károkat
o riasztásukra többféle megoldást dolgoztak ki, de egy idő után elveszítik
hatásukat válnak. A madár nagyon intelligens, ezért madárijesztővel, fényes
szalagokkal, gázdurranásokkal csak rövid ideig megtéveszthető
 Vadnyúl - Lepus europaeus, őz – Capreolus capreolus, gímszarvas, vaddisznó – Sus

crofa, dámszarvas – Cervus elaphus és Dama dama
o a szőlő hajtásait fogyasztják
o nagyon nagy károkat okozhatnak a tőkén és talajon
o előszeretettel rágják le a fiatal szőlő hajtását, levelet, mellyel akár ki is tudja
pusztítani. Számtalan per zajlott már le vadásztársaságok és szőlősgazdák között
o védekezni kerítéssel, vadriasztó szerekkel lehet
165
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.5. A szőlő általános éves növényvédelmi technológiája
164. ábra: Általános szőlő növényvédelmi technológia (saját ábra)
Rügyfakadás előtt, amikor a nőstény atkák elhagyják a rügyeket és 20 oC körüli a

hőmérséklet mészkénlével vagy olajos kén-szuszpenzióval lemosó permetezést végzünk (156.
ábra). Ennek célja elsősorban az áttelelő lisztharmatképletek elpusztítása, de jelentős
atkagyérítő hatása is van. A fitofág atkák nagyon jól gyéríthetőek ragadozó atkával
(Typhlodromus pyri), ezért kerülni kell az akaricid szerek használatát, melyek elpusztítják ezt
a hasznos élő szervezetet.
Május elején-közepén elkezdődik a peronoszpóra elleni védekezés és kb. az érés előtt 3
héttel befejeződik (a réz hatóanyagtartalmú szerek élelmezési várakozási ideje 21 nap).
Virágzás előtt rézmentes készítményeket használjunk. A lisztharmat, Botrytis cinerea és a
rovarkártevő elleni védekezést összekapcsoljuk a peronoszpóra elleni védekezéssel. A molyok
ellen virágzáskor, a Botrytis cinerea ellen virágzáskor és fürtzáródáskor védekezünk (164. ábra)
1.6. Új tendenciák a szőlő növényvédelmében
 Organikus (bio) szőlőtermesztés

 Precíziós szőlőtermesztés
 Integrált szőlőtermesztés
 Fenntartható szőlőtermesztés
 Biodinamikus szőlőtermesztés
A bio-szőlőtermesztés lényege, hogy nem használhatunk szintetikus növényvédő

szereket, műtrágyákat és gyomirtó szereket. A cél, hogy a talajvízbe ne oldódjanak be káros
kémiai anyagok. A talajt takarónövénnyel fedjük, óvjuk a hasznos élő szervezetek, melyek
predátorai a káros szervezeteknek. A virágzó takarónövény pollenje fontos tápanyagforrása a
ragadozó atkáknak, amíg a fitofág atkák elő nem bújnak telelőhelyükről (Bognár – Mikulás,
1988).
A növényvédelmet előrejelzésre alapozzuk, ezáltal okszerűen védekezünk és kerüljük a
felesleges kezeléseket. A két fő elemi hatóanyag a réz és a kén, viszont ezekből meghatározott
mennyiséget szabad kijuttatni egy évben. Lehet más természetes anyagokat pl. vízüveg, ásványi
őrleményeket is használni.
Tápanyag utánpótlásra szervestrágyát használunk, de fontos, hogy a haszonállat ne
kapjon antibiotikumot vagy gyógyszereket. Több olyan rezisztens bor- és csemegeszőlő fajtánk
166
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
van, melyek ellenállóak a gombás betegségeknek, ezáltal ritkábban kell permetezni. Az

eurázsiai fajták között is vannak betegségekre kevésbé érzékeny fajták pl. Cabernet franc,
melyet kedvező mikroklímájú területen szintén lehet integrált technológiával termeszteni
(Hofmann et al. (2008).
A precíziós mezőgazdaság a szántóföldi növénytermesztésben nagyobb szerepet játszik,
mint a szőlőtermesztésben. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy optimalizálja a kijuttatott
anyagok (vetőmag, tápanyag, növényvédőszer) mennyiségét. Egy központi számítógép tartja
nyilván a terület összes pontjának összes adatát (tápanyag, ph, termésmennyiség, talaj fizikai
tulajdonságai stb.). Korábban ezeket az adatokat a terület átjárásával fel kellett vételezni,
újabban a drónok elterjedésével könnyebben végigpásztázható a terület. A munkagép halad a
területen és csak annyi műtrágyát juttat ki, amennyi az adott helyen szükséges, annyi vetőmagot
szór ki, hogy a terület ki tudja nevelni a növényeket. Ahogy halad a betakarítógép, minden
területen folyamatosan mérik mennyi a termés mennyisége. A központi számítógép egy
műholdon keresztül ad utasítást a traktor vezérlőjének, de a traktor is küld feedback
információkat a központi gépnek.
A fenntartható szőlőtermesztés szinonimája a bio, organikus vagy integrált

szőlőtermesztésnek.
Bauer (2006) szerint a szőlő integrált termesztése (IPM – Integrált Pest Management) a
termesztéstechnológia összes elemének összehangolását (összeköttetését, integrálását) jelenti
abból a célból, hogy minél kevesebb mérgező anyaggal terheljük környezetünket (165. ábra).
rezisztens fajták
környezetbarát növényvédőszer
növényvédelmi technika (cirkuláció)
hagyományos → zöldmunka → integrált
növényi immunitás
hasznos élő szervezetek
körültekintő nitrogén műtrágyázás
165. ábra: Az integrált szőlőtermesztés lényege (Bauer, 2006)
A hagyományos, környezetszennyező technológiából az integrált technológiába úgy

juthatunk el, ha ellenálló fajtákat termesztünk, környezetbarát növényvédőszereket használunk,
speciális technikai megoldásokat alkalmazunk (pl. permetlé visszacirkuláltatás,
gyomperzselés), stimuláló készítményekkel javítjuk a szőlő immunitását, teret engedünk a
hasznos élő szervezeteknek, kerüljük a túlzott nitrogén kijuttatását.
Biodinamikus szőlőtermesztés
167
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A módszer inkább filozofikus eredetű, mintsem tudományosan igazolt, mégis sokan

hisznek benne. Rudolf Steiner dolgozta ki a 1900-as évek elején. Állítása szerint a növényeket
nemcsak földi, hanem kozmikus energiahatások is érik. Alapelve hasonlít az ökológiai
termesztéshez abban, hogy nem használ vegyszereket, melyektől „halottá” válik a talaj. A
talajéletet preparátumokkal segítik. Megkülönböztetnek oltó és permetező preparátumokat. Az
oltó preparátumokat különböző állati burkokban (pl. a szarvasbika húgyhólyagjában) érlelt
gyógynövényekből készítik (cickafark, csalán, macskagyökér stb.). Ezekkel oltják be a
komposztokat. Tülökszarvba humuszt és kvarclisztet kevernek, amit permetlé készítéséhez
használnak.
Őszi napfordulókor leásnak egy ökörkoponyát a szőlősor elejére, melyet a tavaszi
napfordulókor ásnak ki, így lehet a kozmikus energiát a szőlőültetvénybe bevonzani, azt a
károsításoktól pl. fagy megvédeni.
A gyomirtást úgy oldják meg, hogy a gyommagot elégetik, a hamujából oldatot
készítenek és azt a gyomokra kipermetezik.
A kozmosz befolyásolja a növények fejlődését, ezért minden munkaműveletet
meghatározott időszakban kell elvégezni, tekintetbe véve az asztronómiai csillagjegyeket is. A
borászati beavatkozások is a hold mozgásához igazodnak pl. bort holdfogyatkozás esetén kell
fejteni.
168
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
VII. A szőlőtermesztés technológiai változatai

1.1. Hagyományos szőlőtermesztés technológia
 Szervestrágyázás visszaszorult, nagy mennyiség műtrágyát (NPK) alkalmaznak,

a talajélet leromlott,a humusztartalom csökkent
 A túl gyakori talajművelés, nehéz gépekkel alkalmazásával tömöríti a talajt
 A teljes felületet gyomirtózzák
 Széles hatásspektrumú gombaölő és rovarölő szereket alkalmaznak
 Nem alkalmaznak növényvédelmi előrejelzést, okszerűtlen, túlbiztosított és nem
hatékony növényvédelem jellemzi
 Kultúrsivatagot hozott létre a szőlőültetvényből
a) minimális biodiverzitás jellemzi
b) hasznos élő szervezeteket is elpusztította
 a környezetszennyezés nagymértékű (talaj, talajvíz), a szőlő toxikus kémiai
anyagokat (peszticid, műtrágya, herbicid) tartalmaz (166. ábra)
166. ábra: Hagyományos szőlőtermesztési technológia (Vanek, 1995)
1.2. Integrált szőlőtermesztés technológia
 A 167. ábrán megjelölt módon próbálják összehangolni a termesztéstechnológia

elemeit, hogy egy környezetbarát termesztést tudjanak megvalósítani
 Nagy hangsúly helyeznek az optimális termőhely kiválasztásának
 Nem minden fajtával lehet ezt a termesztési módot biztosítani. Vitis vinifera fajták közül
a kevésbé érzékeny fajták jöhetnek szóba
 Célzott gyomirtást alkalmaznak
169
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 A tápanyagutánpótlás levél és talajanalízisen alapul, de a lemosódás veszélye fennáll.

Nitrátveszélyes talajoknál pl. homoktalaj a kijuttatott ammónium-nitrát hatóanyag
mennyisége 170 kg/ha (nitrát direktíva)
 A növényvédelem előrejelzésen alapul, nem alkalmaznak „piros” szereket
 Kímélik a hasznos élő szervezeteket
 Növelik a biodiverzitást, jellemző a takarónövények alkalmazása
167. ábra: Integrált szőlőtermesztési technológia (Vanek, 1995)
1.3. Organikus (bio vagy ökológiai) szőlőtermesztés
 Betegségekkel szemben ellenálló fajtákat termesztenek

 Előrejelző program alapján szükség esetén szervetlen kén- és rézkészítmények
alkalmazhatóak, azonban azok éves felhasználható mennyisége is korlátozott
 Különböző szervetlen vegyületek (vízüveg, azaz nátriumszilikát), természetes extrahált
anyagok (növényi kivonatok) használata szintén engedélyezett
 Egyre több biostimulátort alkalmaznak, erősítve a szőlő természetes immunrendszerét
 A kártevők rajzását különböző csapdákkal, feromoncsapdák jelzik előre
 Kisebb elszigetelt területen alkalmazhatják a légtelítéses módszert
 A kártevők természetes ellenségeinek (bio-ágens) kihelyezése (ragadozó atkák) a
járványok természetes elhárítására szolgáló módszerként szinte kötelező
 Nem használnak műtrágyákat, herbicideket, nincs környezetszennyezési veszély
 A talaj javítására szervestrágyát, természetes anyagokat (pl. algakészítmények),
kőzetőrleményeket használnak (168 ábra).
 A szőlő organikus termesztési technológiájának és feldolgozásának következetes
végrehajtását folyamatosan helyszíni szemlékkel és laboratóriumi vizsgálatokkal
ellenőrzik, a Biotermesztők Nemzetközi Szövetsége (IFOAM) ajánlásai, az Európai
Unió (EU) és a Biokultúra Egyesület előírásai szerint. Az előírásoktól való
170
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
eltérések esetén a terméket visszaminősíthetik vagy visszavonhatják a „biotermék”

védjegy használatát.
 A termelés ellenőrzését az Európai Unióban (EU) is hivatalosan elfogadott (akkreditált)
Biokontroll Hungária Kht. (Biokultúra Egyesület) végzi. Az átállási időszakra
támogatás igényelhető.
168. ábra: Organikus- (bio vagy ökológiai) szőlőtermesztési technológia (Vanek, 1995)
„A biotermékek, más szóval az ökológiai termékek olyan növényi és állati eredetű élelmiszerek,
takarmányok, alapanyagok, amelyeket jogszabályokban rögzített szigorú szakmai előírásokat
betartva, a szakminisztérium által elismert ellenőrző szervezet felügyelete mellett állítottak
elő.” (www.biokultura.org)
Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerek listája a NÉBIH kereső oldalán az

„Ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerek” pontban megtekinthető.
171
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
VIII. A szőlő betakarítása

A szőlő betakarítását népiesen szüretnek nevezzük. Az egész éves szőlőtermesztési
munkáinak célja az egészséges, beért, jó minőségű bor- és csemegeszőlő előállítása. A gazda
gondosságán túl az évjárat határozza meg a minőséget és a mennyiséget. Hozzáadott érték
stratégia esetén a legfontosabb szempont a minőség. Ennek rendelik alá a metszést,
rügyterhelést, zöldmunkát és az agrotechnológiai műveleteket. Alacsony rügyterheléssel,
fürtritkítással, lelevelezéssel nagyobb költség mellett kevesebb szőlőt állítanak elő, nő az
önköltség. Ehhez hozzájön a fejlett borászati technológia így a végtermék egy kiemelkedő
minőségű bor. Itt az évjáratnak meghatározó szerepe van. Alacsony önköltség stratégia esetén
a cél a minél nagyobb termésmennyiség elérése, minél alacsonyabb költségek mellett (nagy
rügyterhelés, zöldmunka hiánya). Az Alföldön ezt a stratégiát a termesztés kockázatai (fagy,
jég) fenyegethetik. Az évjárat hatása itt kevésbé fontos.
169. ábra: A bogyó kémiai anyagainak változása (Eperjes et al., 1998)
1.1. A szőlő érési fokozatai

A zsendülés kezdetekor, amikor a szőlőfürtök és bogyók elérik teljes fejlettségüket és
megváltoznak a bogyóban lévő kémiai anyagok mennyisége, minősége (169. ábra).
Legjellemzőbb a cukor felhalmozódása és a sav csökkenése. Az érés kezdetén a szőlőcukor
dominál, majd a biológiai érettségben a gyümölcscukor mennyisége is megnő. A túlérett
szőlőnél a fruktóz mennyisége meghaladja a glükózét. Savak esetében zsendüléskor az almasav
jellemző, melynek kellemetlen, éles, éretlen íze van. Mennyisége az éréskor csökken, helyét a
borkősav veszi át. Kis mennyiségben, maximum 1 g/liter must/bor mennyiségben citromsav is
előfordul. A cukor mennyisége a bogyóba történő beáramlással, később vízveszteség által
relatív emelkedik, a savat légzésnél elhasználja a bogyó, illetve lekötődik különböző sókhoz. A
meleg éjszakák kedvezőtlenek mind a sav mind a cukrok mennyiségére, ugyanis ezeket a
szubsztrátokat a szőlő légzéskor felhasználja, ezért jellemző, hogy a mediterrán fehérborok
nemcsak savban, hanem alkoholban is szegényebbek az északi termőtájakon készült
fehérboroknál. Hazánkban a 2018-as évjárat végén, zsendüléskor, az érés kezdetén magas volt
a nappalok és éjszakák hőmérséklete, ezért a csökkenő savszint mellett nem nőtt a cukor
mennyisége, a fajták érési ideje összecsúszott.
172
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Az íz, illatanyagok mennyisége a biológiai érettségig nő, ezt követően bomlik. Ezért
kell a bukéborok, pezsgő és rozéborok készítéséhez a szőlőt előbb, technológiai érettségben
szüretelni.
A tannin-érettség kékszőlőknél fontos. A bogyóban lévő tannin mennyisége, finomsága
(kondenzálódás következtében) később alakul ki, mint ahogy a cukor felhalmozódik.
Alacsonyabb cukortartalommal szüretelve a kékszőlőt, a tannninok még nem finomodnak le,
fanyar, „karcos” lesz a bor. Meg kell tehát várni a tanninok lefinomodását. Mire ez végbemegy
a bogyóban magas lesz a cukortartalom (20-22 magyar mustfok felett), ezért az ebből készített
bor alkoholtartalma is magas 13,5 vagy akár 15,0 v/v% lesz. Csak tökéletesen beért, jó
tanninszerkezetű bor alkalmas a fahordós érlelésre. Figyelni kell arra is, hogy túléréskor a
kékszőlő veszít gyümölcsös íz anyagaiból, ezért nem jó túlzottan kitolni a szüret időpontját.
A szőlő nem utóérő növény, ezért cukortartalma a tárolás során már nem változik. Ez
egy fontos szempont a csemegeszőlők betakarításakor. A csemegeszőlő fajták érettségét a
cukor-sav arányával mérik. Ez az arány a glüko-acidimetrikus mutató. Értéke pl. 150 gramm/kg
cukor és 5 g/kg szőlő esetén 30.
A biológiai érettséget a szőlő akkor éri el, amikor a magok beértek, csírázóképesek, a
cukor mennyisége fajtára jellemző mennyiségű. Ekkor szüreteljük a borszőlőfajtákat.
A biológiai érettség után a tőkén hagyott szőlőbogyó vizet veszít, cukor- és savtartalma
betöményedik. Ekkor beszélünk kései szüretről és a magas mustfok miatt természetes cukor
marad vissza erjedés után a borban.
Az aszú is töppedt bogyó, mely úgy jön létre, hogy a kellően magas, általában 16
mustfokú szőlőt a Botrytis cinerea kórokozó megtámadja. A bogyót a Botrytis micéliumai
átszövik, a bogyók viszont nem rothadnak le, amennyiben egy száraz, meleg időjárás
következik ezután. A magas cukor- és savtartalom mellett a gomba jellegzetes ízanyagai is
gazdagítják a bogyót. Az aszú képződéséhez speciális klíma szükséges, mely Tokaj-Hegyalján
biztosított. A Tisza és a Bodrog folyók közelsége miatt a hűvös szeptemberi hajnali órában
magas páratartalom, ekkor fertőzi meg a kórokozó a bogyót, majd a száraz, meleg időjárás
lelassítja a gomba fejlődését. A mondás szerint „szeptember érlel, október mézel”, másrészt
„Rég felírta Noé Tokaj hegyormára, Hegyaljai kapás várj Simon Judeára” a szürettel. Ennek
időpontja október 28.
1.2. A szüreti időpont meghatározása

Nagyon fontos, hogy az egyes szőlőfajtákat megfelelő időpontban, érettségi állapotban
szüreteljük, ezért a cukor- és savtartalmat folyamatosan ellenőrizni kell. Bizonyos években
„savra” szüretelünk, ami azt jelenti, hogy a meleg vegetációs időszak miatt a savak bomlását
egy korábbi szürettel akadályozzuk meg. Amennyiben hűvös, csapadékos az évjárat gyakran
javítani kell a cukorfokot, a savtartalom és azon belül az almasav-tartalom magas. Mintát
veszünk az ültetvényből és azt laboratóriumban vizsgáljuk. Ne szedjünk mintát a szélső
sorokról, igyekezzünk a tőke mindkét oldaláról, napos és árnyékban lévő fürtöket gyűjteni.
A vizsgált paraméterek:
 mustfok
 titrálható sav
 Ph
 tannin érettség
173
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Kézi refraktométerrel is vizsgálhatjuk a cukortartalmat, a fenti mintavételi

szempontokat itt is figyelembe kell venni. A refrakció értéke kb. 15%-al magasabb a magyar
mustfoknál. Tehát például egy 20-as refrakció 17 magyar mustfoknak felel meg (170. ábra).
170. ábra: Refraktométer (saját felvétel)
Egyéb módszerek is rendelkezésre állnak az érettség megállapítására:

 A fajtára jellemző aroma/íz megállapítása (pl. vegetális íz vagy mazsola íz)
 A tanninok érzékelése (finom v. durva)
 Mag érettsége (fehér vagy barna)
 Édességérzet
 Bogyópuhaság kitapintása
 Bogyó mérete, súlya
 További érés lehetősége
A gazdák gyakran az adott fajtánál már megszokott naptári időszakban szedik a szőlőt.
A fakadástól az érésig elterjedt napok számát is figyelembe lehet venni, vagy hőösszeget is
számíthatunk. A megtermelt szőlő jelentős része a felvásárlóknál értékesül. Ebben az esetben
ők határozzák meg a betakarítás idejét.
1.3. A szőlő betakarításának módjai

A szőlő betakarításának három fő módszere ismert:
1. puttonyos szüret
2. műanyagládás szüret
3. gépi szüret (kombájn)
1. Puttonyos szüret
 3-4 szedőre 1 puttonyos jut
 a vödrök emelése, a háti puttonnyal történő szőlőhordás nehéz fizikai munka
 600-800 kg szőlőt lehet leszedni naponta (fajtától és művelésmódtól függően)
 A leszedett szőlő törődik, oxidálódik (vödörből puttonyba, puttonyból szállítójárműre,
szállítójárműből a fogadó garatba)
174
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
2. Műanyagládás szüret
 a minőségi borkészítés fő betakarítási módja, mert a szőlő nem törődik, nem oxidálódik
 termésbecslés alapján kiszámolják a ládaszükségletet, a ládákat a sorra kiterítik. A telt
ládákat szállítójárműre teszik, a feldolgozóban a szőlő közvetlenül a zúzó-bogyózóba
kerül
 ürítés után a ládákat tisztítják
 másodtermést, rothadt fürtöt nem szednek le
3. Gépi (kombájnos) szüret
 a szőlő betakarításának egyre terjedő módszere a kézi munkaerőhiány miatt
 asztali borok készítéséhez használt szőlő nagy részét így takarítják be
Előnyök:
 A betakarítás költsége kisebb, mert kevesebb embert kell foglalkoztatni.
 egy gép 80 szedővel ér fel.
 minden időjárási viszony között, akár éjjel is gyorsan leszedi a termést.
 a szőlő gyorsan a feldolgozóba kerül, mielőtt az túloxidálódna, különösen meleg
időjárás esetén.
 A szüret gyors, a szőlő optimális érettségében történik.
 Éjjel is lehet szüretelni (a szőlő alacsonyabb hőmérsékletű).
Hátrányok:
 Csak megfelelő művelésmód és támaszrendszer mellett végez optimális munkát (bár a
lombfal szélességének megfelelően állítható a gép)
 A sor szélességét a géphez kell igazítani (széles sortávnál nincs probléma)
 A vesszők törnek, a támaszrendszer is megrongálódik
 A veszteség elérheti az 5 %-ot (fajtától és művelésmódtól függően)
 Rothadt szőlőt nem lehet szelektálni
 Nem minden szőlőfajta alkalmas gépi szüretre (bogyópergés miatt)
 A gépet minden nap tisztítani kell az ecetesedés ellen.
 Sajnos a leszüretelt szőlő levéllel szennyeződhet, melynek következtében nem
kívánatos ízek oldódhatnak a borba
 Nem képes kiválogatni az egészséges és éretlen fürtöket (pl. másodtermés).
Csemegeszőlő betakarítása
 itt is előzetesen felmérjük a termés mennyiségét és ez alapján határozzuk meg a szedési
létszámot, göngyöleget
 a szedés biológiai érettségben, kézzel történik
 megkülönböztetünk egy és kétmenetes szüretet
o egymenetes
 mindent egy menetben leszedünk, a szebb fürtöket külön válogatjuk, ezt
készítjük áruvá
 hátrány, hogy a többi szőlő minősége, cukortartalma túl alacsony lehet
o kétmenetes
 első menetben csak a szép, beérett fürtöket szedjük ládába és készítjük
áruvá (171. ábra)
 a megmaradt szőlőt később szedjük, amikor azok is teljesen beértek
 áruvá készítés:
o a szőlőtáblában selyempapírral bélelt 10-es műanyag rekeszben
175
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
o feldolgozó teremben szállítószalag mellett válogatnak, a hibás (repedt, rothadt)

bogyókat eltávolítják
o a kocsányt mindig a fürt alá teszik
o színes fajtákat pl. Chasselas csíkban díszíthetik
o a papírrekeszeket raklapra hordják, fóliázzák és minél hamarabb hűtőkamrába
teszik (Torga, 2011).
171. ábra: Csemegeszőlő betakarítása Kaliforniában (https://researchlibrary.agric.wa.gov.au/)
176
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
IX. Szőlőfajták
A szőlőtermesztés három alappilléren nyugszik:
1. termőhely (ökológia)
2. termesztéstechnológia (ember)
3. szőlőfajta
Ezek közül a termőhely ökológiai viszonyai adottak, stabilak, nem vagy nagyon nehezen
tudunk változtatni rajtuk. Ehhez igazodott régen a termesztéstechnológia (pl. fagyveszélyes
helyen takarásos fejművelés). A korszerűbb termesztési rendszerben a kedvezőtlen viszonyokat
(pl. téli fagy) megfelelő szőlőfajta (pl. Bianca, Cserszegi fűszeres) megválasztásával tudjuk
kivédeni. A fajta a hagyományos takarásos termesztésben is fontos tényező volt, ugyanis merev
hajtású, kevés hónaljhajtást képző termékeny rügyű, nagy fürtű fajtákkal (pl. Kadarka,
Kövidinka) lehetett kis tőkeformán megfelelő termésmennyiséget elérni.
1.1. A szőlő rendszertana

A szőlő a Rhamnales rend Vitaceae családjába tartozik (172. ábra).
Jellemzői:
 Többnyire liánok, ritkábban fás cserjék, vagy szukkulensek
 Főként kacsokkal kapaszkodó, esetenként tapadókorongos növények
 Leggyakrabban egyszerű, de tagolt levelek jellemzik
 Jelentéktelen kisméretű virágai, buga vagy bogernyőben helyezkednek el
 Virágképletük: K(4-5) C(4-5) A 4-5 G (2) vagy (3-6)
 Esetenként sapkaszerűen nyíló virág
 Rovar vagy szélbeporzás ritkábban autogámia
 Lédús, vagy száraz bogyótermés
 Kevés nemzetség faja ad ehető termést (Vitis, Cissus, Ampelocissus, Tetrastigma fajok)
 Száruk rendszerint ízekre tagolt
177
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
172. ábra: A szőlőfajok rendszertani besorolása (Kozma P., 1991)
A Vitaceae családnak 10 alnemzetsége van, melyek közül gazdaságilag a Vitis nemzetség

a legjelentősebb (172. ábra).
A 9 másik nemzetség:
 Ampelocissus
 Ampelopsis
 Cissus
 Clematicissus
 Landukia
 Parthenocissus
 Pterisanthes
 Rhoicissus
 Tetrastigma (Csepregi – Zilai, 1988)
A Vitis nemzetség az északi féltekén honos, a többi zömmel trópusi, szubtrópusi

területeken. Legtöbbjükkel dísznövényként találkozhatunk lakókörnyezetünkben.
A kontinensek szétválása után Észak-Amerikában, Európában ill. Ázsia távoli részein

elszigetelődtek a Vitis fajok. A Vitis nemzetség fajai számára a legnagyobb hatással a
jégkorszak bírt. A dél felé vándorló fajok útját Európában a nyugat-keleti irányú hegyek
(Pireneus, Alpok, Kárpátok), keresztezték, ezért csak egy faj, a Vitis silvestris Gmel. (ligeti
szőlő) élte túl a jégkorszakot. Észak-Amerikában a Sziklás-hegység észak-déli irányú, ezért a
fajok könnyebben tudtak délre menekülni. Ez magyarázza, hogy sok szőlőfaj maradt fenn.
Távol-keleten szintén volt menekülő útjuk a fajoknak, ezért nagyobb a fajgazdagság.
178
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
A Vitis nemzetség két alnemzetségre osztható:

1. Muscadinia
2. Euvitis
A Muscadinia fajok (legjelentősebb a Vitis rotundifolia) zömmel trópusi területeken

élnek, jelentőségük a rezisztencianemesítésben áll. Igazi gazdasági jentősége az Euvitis
alnemzetségbe tartozó fajoknak van. A két alnemzetség közötti morfológiai különbségek a 18.
táblázatban láthatóak.
18. táblázat Az Euvitis és a Muscadinia alnemzetségek közötti morfológiai különbségek

Tulajdonság Muscadinia alnemzetség Euvitis alnemzetség
Diafragma Nincs Van
Kéreg Elparásodó, nem válik le Nem parásodó, lefoszló
Bél Vékony, összefüggő Vastag, szakaszos
Farész Nagy tracheák nélküli, kemény Tracheák + tracheidák, puhább
Levelek Kicsi, kerekded, tagolatlan Változatos méretű és tagoltságú
Kacs Egyszerű, nem elágazó Elágazó
Virágzat 3-30 virágból álló fürt Nagy, esetenként több ezer

virággal
Virág Funkcionálisan hím vagy Főként hímnős virágú
nővirágú
Mag Kerekded, barázdált Körte formájú, megnyúlt
Bogyó Középnagy, nagy vastag héjú, Változatos megjelenésű és ízű,

pergő, pézsma ízű nem pereg
Hőigény Igényes Változatos hőigényű
Szárazságtűrés Rossz Változó
Filoxératűrés Teljes (passzív immunitás) Változó
Gombás Ellenálló (passzív immunitás) Változó

betegségek
Kromoszómaszám 2n=40 2n=38
(forrás: Sz. Nagy et al. 2005)
Az Eurázsiában őshonos Vitis silvestris jelentősége abban áll, hogy a kerti szőlő, Vitis
vinifera kulturfaj ebből a vad szőlőfajból alakult ki a termesztő ember szelekciós tevékenysége
következtében kb. 6-8 ezer évvel ezelőtt. A két faj közötti morfológiai különbségeket a 19.
táblázat mutatja.
179
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
19. táblázat: A Vitis silvestris Gmel. és a Vitis vinifera L. közötti morfológiai különbségek
Tulajdonságok Vitis silvestris Vitis vinifera
Levél Háromkaréjú ♂, ép ♀ Legtöbbször ötkaréjú
Vállöböl Nyitott Legtöbbször zárt vagy

záródó
Hajtás Elfekvő, liánszerű Jobban felfelé törekvő
Növekedési erély Erős Közepes vagy gyenge
Virágok elrúgása Jelentős Kisebb mértékű (!)
Virágok Egyivarú, kétlaki Hímnős
Fürtméret Kicsi Nagy
Bogyóméret Kicsi Nagy
A bogyók színe Kék Kék, rózsaszín, fehér,

szürke
A bogyó íze Savas Harmonikus, édes
Savtartalom Magas Csökkent
Magvak mérete kicsi Nagy
Magvak formája Gömbölyded, rövid Megnyúlt, hosszú csőrrel

csőrrel
Vegetációs időszak Rövid Hosszú
hossza
Fotoperiodizmus Hosszúnappalos Rövid, vagy közepes
Fagytűrés Jelentős Kis mértékű
Betegség ellenállóság Jelentős Gyenge
A Távol-keleten élő fajok közül a Vitis amurensis Rupr. faj a legjelentősebb. Hazánkban
felhasználták a keresztezéses nemesítésben a fajták fagytűrőképességének fokozására.
Főbb tulajdonságai:
 Elterjedése: Kína keleti része
 Morfológia: Léteznek már hímnős virágú változatok is. Kis bogyók jellemzik
 Filoxéra-ellenállóság: érzékeny
 Betegségek: lisztharmat: érzékeny, peronoszpóra: kiváló, de léteznek már ellenálló
rasszok is
 Aktív mésztartalom tűrése: érzékeny
 Szaporíthatóság (oltás, dugványozás): nagyon jó
180
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
 Felhasználás: Hibrid szőlőfajták: Kunleány, Kunbarát, Amadeus, Odysseus, Orpheus,

Pannon frankos
 Egyéb tulajdonságok: - 30 oC, léghőmérsékletet elvisel, de a téltűrése gyengébb. Korai
fakadása miatt a tavaszi fagyok jobban károsítják a hajtásait
Észak-Amerikában honos szőlőfajok:

 Vitis labrusca
 Vitis riparia
 Vitis rupestris
 Vitis Berlandieri
 Vitis longii
 Vitis candicans
 Vitis monticola
 Viits aestivalis
 Vitis cinerea
 Vitis lincecumii
Ezek a fajok Észak-Amerika keleti partvidékén élnek, ahol jellemző a téli fagy, a
gombás betegségek és a filoxéra. A fajok általában mészben szegény talajon élnek, ezért
alanyhasználatkor fontos a mésztűrőképesség.
Három fő célra használják ezeket a fajokat:

 direkt termő fajták létrehozására: saját gyökéren (direktben) termeszthetőek, nem kell
alanyra oltani (pl. Othello, Izabella) a filoxéra ellen.
 alanynemesítéshez
 rezisztens fajták előállításához
A mésztűrés mellett fontos a filoxératűrés, kalluszosodás és a gyökeresedőképesség is.
A világon több mint 10 ezer szőlőfajtát termesztünk, de a fajták száma napról-napra nő az

új keresztezések miatt. Szükséges, hogy a fajtákat valamilyen szempont szerint csoportosítani
lehessen. Erre vonatkozóan több próbálkozás is volt:
1. Ampelometria (ampelos – szőlő, metria – mérés):

a) a szőlőlevél méreteiből indultak ki: hosszúság, szélesség, erek által bezárt szög,
oldalöblök mélysége
b) ezekből az értékekből indexeket készítettek, az indexekből pedig számsorokat
c) a fajták beazonosításához vagy rokonság megállapításához a hasonló
számsorokból következtettek
d) egykor hosszas procedúra volt az indexek kiszámítása, újabban számítógépes
program ugyanezeket a paramétereket gyorsan ki tudja számítani
2. Kémiai taxonómia
a) a fajták közötti hasonlóságot a biokémiai anyagok meglétével állapítja meg, pl.
színanyag, íz- illatanyag
181
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
3. Genetikai vizsgálatok
a) ezek adják a legpontosabb azonosítást
4. Ampelográfia (ampelos – szőlő, gráfia – leírás)

a) a szőlőfajták rendszerezésével, leírásával foglalkozó tudomány
b) jelenleg ezt tekintjük a legfontosabb csoportosítási módszernek
Polifiletikus rendszer – Andrasovszky (1926)

V. vinifera helyett 5 fajból vezeti le a fajtákat:
V. byzantina nyugat-ázsiai csemegeszőlő fajták pl. Chasselas

V. alemannica közép-európai fajták: pl. Pinot, Gamay
V. deliciosa nyugat-ázsiai muskotályos fajták: pl. Alexandriai muskotály
V. antiquorum nyugat-ázsiai csemegeszőlő fajták pl. Cornichon
V. mediterranea földközi tengeri fajták pl. Csóka szőlő
Minden fajtát keverék fajtának tartott pl. V. byzantina x V. alemannica = Zöld szilváni
Marton (1944) „törzsei” V. vinifera-t 3 törzsbe osztja fel: több tárgyi tévedés pl.:
-nyugati pl. Leányka
-pontuszi pl. Chasselas
-keleti pl. Kecskecsöcsű
Negrul (1946) három nagy földrajzi-ökológiai csoportot v. ’proles’ alakított ki (20. táblázat).
20. táblázat: Negrul földrajzi csoportjai

Proles pontica Proles occidentalis Proles orientalis
Példák
Ezerjó, Furmint Hárslevelű Szürkebarát Afuz Ali
Rajnai rizling Sultanina
Cabernet franc Chasselas
Morfológiai jellemzők:
Nemezes v. gyapjas Vitorla Csupasz, fényes
Pókhálós vagy gyapjas
Erősen gyapjas és Levél fonák Csupasz, legfeljebb az erek
serteszőrös Pókhálós vagy kissé gyapjas serteszőrösek
Határozatlanul hajlik Levél széle Gyakran fölfelé hajlik.
Gyakran lefelé hajlik
Középnagy, nagy tömött Fürt Részben nagy elágazó,
olykor laza részben kicsi, középnagy,
Kicsi, rendszerint tömött tömött
Rendszerint gömbölyű, Bogyó Részben nagy ovális,
középnagy, lédús Rendszerint gömbölyű, részben kicsi gömbölyű
kicsi, lédús
Bogyószín
182
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Fehér, rózsaszín kék fajták Főként fehér és kékbogyójú Nagyobb részben fehér,
aránya azonos fajták kisebb részben rózsaszínű és
kék
Kicsi, középnagy Mag Középnagy, nagy, a
nagybogyójúak csőre
Kicsi, csőre rövid hosszabb
Biológiai jellemzők:
Számos fajta részlegesen Magvatlanság Részleges és teljes
magvatlan, más fajták magvatlanság gyakori
teljesen magvatlanok. Teljes magvatlan fajta nincs
Termőhajtások száma Termékenység, fürtképződés A nagybogyójú fajtákon a

közepes, rajtuk viszonylag termőhajtások száma kevés,
sok fürt fejlődik. A termőhajtások száma rajtuk kevés fürt fejlődik
közepes, rajtuk viszonylag
sok fürt fejlődik
Jórészt fagyérzékenyek. Fagytűrés A nagybogyójúak
fagyérzékenyek, a
Viszonylag fagytűrő fajták kisbogyójúak egy része
közepesen tűri a fagyot.
Nagyrészt tömegborszőlő Minőség Zömmel csemege- és

fajták. mazsolaszőlő, kisebb
Zömmel minőségi fehér és részben borszőlőfajták
vörös borszőlőfajták
Változó savtartalom Savtartalom A fajták legtöbbje kevés
A fajták egy része savas, egy savat tartalmaz.
része mérsékelten savas
Negrul rendszere az Andrasovszky féle rendszerrel rokon, mert pl. a proles pontica közel
azonos a V. mediterranea fajjal.
Németh Márton (1967) nevéhez fűződik az eddigi legrészletesebb származás szerinti rendszer
(21. táblázat).
Fajtarendszerében felhasználta Andrasovszky, Negrul' és Levadoux eredményeit, de
azokat 2 subconvarietas (változatalcsoport), 6 provarietas (változat) és 13 subprovarietas
(alváltozat) elkülönítésével jelentősen gazdagította is. A V. vinifera fajon belüli rendszertani
egységek megnevezésekor a Kultúrnövények Kódexe által előírt taxonokat használta (Németh,
1967ab).
183
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
21. táblázat: Fajtapéldák Németh Márton szőlő fajtarendszére

Convarietas Subconvarietas Provarietas Subprovarietas
Fajtapéldák
(változatcsoport) (változatalcsop.) (változat) (alváltozat)
Provar. mesocarpa
Convar. pontica Subconvar.
NÉM. Subprovar.
NEGR. balcanica NEGR.
(középnagy hungarica NÉM. Góhér, Furmint
(pontuszi (kelet-mediterráni
bogyójú borszőlő- (Góhér alváltozat)
változatcsoport) változatalcsoport)
változat)
Convar. Subconvar. gallica Provar. Subprovar. Szürkebarát,
occidentalis NÉM. microcarpa Noirien LEV. Tramini, Pinot
NEGR. (francia NÉM. (Burgundi noir, Pinot blanc,
(nyugati változatalcsoport) (kis bogyójú alváltozat) Chardonnay,
változatcsoport) borszőlőváltozat) Gamay, Melon
Convar. orientalis Subconvar. Provar. ----- Afuz Ali
NEGR. (keleti antasiatica NEGR. antiquorum
változatcsoport) (előázsiai ANDRAS.
változatalcsoport) (megnyúlt
bogyójú
csemegeszőlő -
változat)
(forrás: Németh, 1967)
173. ábra: Szőlőfajták földrajzi elterjedése (saját szerkesztés)
Néhány példa a földrajzi csoportba tartozó fajtákra:

 Keleti - pontica
Kadarka, Kövidinka, Arany sárfehér (Izsáki), Ezerjó, Furmint, Hárslevelű, Kéknyelű,
Kövérszőlő, Piros szlanka, Pozsonyi fehér, Muscat Lunel
 Nnyugati - occidentalis
Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Chardonnay, Merlot, Olasz rizling, Szürkebarát,
Rajnai rizling, Tramini, Zöld veltelini
 Keleti - orientalis
Afuz Ali, Chasselas, Szultanina, Juhfark, Kékfrankos, Leányka, Ottonel muskotály,
Portugieser (Portugieser) (173. ábra)
184
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Példa a földrajzi csoportokba nem sorolható (hibrid) fajtákra:

 Karát (Kövidinka x Szürkebarát)
 Cserszegi fűszeres (Irsai Olivér x Piros tramini)
 Generosa (Ezerjó x Piros tramini)
Rezisztens (interspecifikus) fajtapéldák:

 Vitis vinifera x Vitis amurensis pl. Afuz Ali x Vitis amurensis magonc = Kunleány
 Vitis vinifera x (Vitis aestivalis, Vitis riparia stb.) pl. Csaba gyöngye x Eger 2 =
Zalagyöngye
Pulliat (1897) francia ampelográfus a fajták érési idejét a Chasselas fajtához viszonyította,
ezáltal csoportosította őket:
I. Időszak: Chasselas előtt 15-20 nap nagyon korai
II. Időszak: Chasselas előtt ill. után 5 nap korai
III. Időszak: Chasselas után 10-15-20 nap középérésű
IV. Időszak: Chasselas után 25-30-35 nap késői
V. Időszak: Chasselas után 40 nappal érők nagyon késői
Fehér borszőlő fajták

Korai (IX.1-15) Középérésű (IX. 15-IX.30) Késői (X.1-X.15)
Rizlingszilváni Zöld veltelini Olasz rizling
Ottonel muskotály Sauvignon blanc Furmint
Chardonnay Rajnai rizling Hárslevelű
Ezerfürtű Ezerjó Kövidinka
Cserszegi fűszeres Kunleány Arany sárfehér
Zalagyöngye Jubileum 75
Bianca
Kék borszőlő fajták

Korai (IX.1-15) Középérésű (IX. 15-IX.30) Késői (X.1-X.15)
Portugieser Kékfrankos Cabernet franc
Zweigelt Cabernt sauvignon
Merlot
Kadarka
Csemegeszőlő fajták
Nagyon korai Korai Középérésű Késői érésű Nagyon késői
(VII. vége VIII. (VIII. közepe- (IX. 15-IX. 30) (X.1-X. 15) érésű
közepe) IX. közepe (X. 15-X. 30)
Csaba gyöngye Pannónia kincse Attila Hamburgi musk. Itália
Irsai Olivér Chasselas
Favorit Pölöskei
muskotály
185
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.2. Főbb borszőlőfajták

22. táblázat: Főbb vinifera és rezisztens borszőlőfajták érési sorrendben
Cserszegi fűszeres  korai érésű (augusztus vége, szeptember
(Irsai Olivér x Piros Tramini – Bakonyi eleje)
K.)  Magyarország 3. legnagyobb területen
termesztett fajtája
 fagytűrő, ezért is terjedt az Alföldön
 cukorgyűjtő, savban, illatban,
aromaanyagokban gazdag a bora
Müller Thurgau (Rizlingszilváni)  korai érésű
(Rajnai rizling x Zöld szilváni)  a Rizlingszilváni név az EU-ban nem
elfogadható, mert két fajta nevét viseli
 rothadékony, bőtermő
 reduktív borokat készítenek belőle, melyek
gyorsan fejlődnek
 a Rajnai rizlingnél korábbi érése miatt
Németországban elterjedt
174. ábra: Müller Thurgau (saját felvétel)

Chardonnay  korai érésű, de késői szüretelésű borát
(conv. occidentalis) barrique hordóban érlelik
 kiváló minőségű pezsgő alapbort ad
 a világ legismertebb fehér borszőlő fajtája
 francia eredetű, de az újvilági
szőlőtermesztő országokban is elterjedt
175. ábra: Chardonnay (saját felvétel)
186
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Ottonel muskotály  korai érésű

(conv. orientalis)  Alsace egyik fő fajtája
 lágy, finom muskotályos bor, gyorsan
fejlődik
 Chasselas fajtához közel áll
176. ábra: Ottonel muskotály (saját felvétel)

Leányka  korai érésű
(conv. orientalis)  erdélyi fajta
 rothadékony
 sűrű lomb jellemzi
 fürt kicsi
 szálvesszős metszést igényel
 bora inkább lágy, gyorsan öregszik
177. ábra: Leányka (saját felvétel)
187
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Szürkebarát (Pinot gris)  korai érésű

conv. occidentalis  bogyóhéj lilás-rózsaszín (pink bor)
 egyik legkisebb fürtű fajta
 lágy, testes bor
 cukorgyűjtő
178. ábra: Szürkebarát (saját felvétel)

Piros tramini  korai érésű
 piros és fűszeres változata van (utóbbi
kevesebbet terem, de fűszeresebb)
 kis fürt, sűrű lomb
 fűszeres, inkább lágy bor
 Cserszegi fűszeres, Generosa szülője
179. ábra: Tramini (saját felvétel)
188
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Generosa (Ezerjó x Piros tramini – Bíró K.  korai érésű

– Hajdu E.)  fagytűrő
 szellős lomb
 Alföldön és a Móri borvidéken terjed
 könnyen leérik
 tavaszi fagy után nem regenerálódik
 ígéretes, kellemes illatokkal és savakkal
rendelkezik (Hajdu, 2003)
180. ábra: Generosa (saját felvétel)

Portugieser (Portugieser)  korai érésű, ezért primér bort ad (Márton
conv. orientalis nap)
 nagyfürtű, bőtermő
 rothadékony
 lisztharmatra érzékeny
 lágy, mélyszínű bora van finom
tanninokkal
 Villány ikonikus fajtája, bár
visszaszorulóban van
181. ábra: Portugieser (saját felvétel)
189
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Pinot noir  korai érésű

conv. occidentalis  északi tájak kékszőlő fajtája
 pezsgő alapbornak is kiváló
 vörös bora téglaszínű, gyümölcsös
 élénkebb savak jellemzik borát
 kis fürtű, keveset terem
182. ábra: Pinot noir (saját felvétel)

Sauvignon blanc  középérésű
conv. occidentalis  rothadékony
 Chardonnay után a második
legnépszerűbb fehér borszőlőfajta a
világban
 jellegzetes zöld ízek
 élénk savak (a gasztronómiába jól
beilleszthető)
183. ábra: Sauvignon blanc (saját felvétel)
190
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Rajnai rizling  középérésű

conv. occidentalis  rothadékony
 keveset terem
 finom, hosszú savak jellemzik borát
 fagytűrő
 nem rokona az Olasz rizlingnek
184. ábra: Rajnai rizling (saját felvétel)

Zöld veltelini  középérésű
conv. occidentalis  nem rothad
 bőven terem
 az osztrákok fő fajtája
 hűvösebb klíma, meszes talaj esetén
elegáns bort ad
185. ábra: Zöld veltelini (saját felvétel)
191
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Ezerjó  középérésű
conv. pontica  Mór és a Kunsági borvidékek fajtája
 rothadékony
 fagyérzékeny
 rosszabb évjáratban savai lehetnek durvák
186. ábra: Ezerjó (saját felvétel)

Zweigelt  középérésű
(Kékfrankos x Szent Lőrinc – Zweigelt)  a Kékfrankosnál előbb érik, többet terem,
rothadékonyabb
 mély, lilás színű borának
minősége elmarad a Kékfrankostól
187. ábra: Zweigelt (saját felvétel)
192
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Kékfrankos  közép-kései érésű

conv. orientalis  hazánkban a legnagyobb területen
termesztett szőlőfajta
 megbízható, termése nem rothad,
viszonylag fagytűrő
 szellős lomb
 savasabb karakterű bor (rozénak is kiváló)
188. ábra: Kékfrankos (saját felvétel)

Olasz rizling  késői érésű
conv. occidentalis  korábban a legelterjedtebb fehér fajta volt,
 rothadékony
 későn fakad, viszonylag fagytűrő
 legismertebb termőtájai: Csopak,
Badacsony
 Rezeda illat, keserűmandula íz jellemzi
fajtajelleges borát
189. ábra: Olasz rizling (saját felvétel)
193
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Furmint  késői érésű

(conv. Pontica)  Tokaj és Somló fő fajtája
 az aszú fő alkotóeleme
 bora savas karakterű
 vulkáni talajokon különleges minőségű
fajtaborokat is ad
 egyik legértékesebb hungarikum
szőlőfajtánk
190. ábra: Furmint (saját felvétel)

Hárslevelű  késői érésű
(conv. Pontica)  Tokaj második legelterjedtebb fajtája
 jól kiegészíti a Furmint aszúját
 Magyarországon több helyen is termesztik
pl. Egri borvidék Debrői körzet
 lisztharmatra fogékony
 fagyérzékeny
191. ábra: Hárslevelű (saját felvétel)
194
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Sárgamuskotály (Muscat de Lunel)  késői érésű

(conv. orientalis)  régi fajta, külföldön Muscat Lunel néven
ismerik
 Tokaj 3. legelterjedtebb fajtája
 rothadékony, jól aszúsodik
 betegségekre érzékeny
 önálló muskotályos bort ad kielégítő
savtartalmának köszönhetően
192. ábra: Sárgamuskotály (saját felvétel)

Kövidinka  igen késői érésű
(conv. pontica)  alacsony mustfokkal érik be
 bora lágy
 az Alföldön fejművelésen termesztik
 a bogyó lilás színárnyalatú
193. ábra: Kövidinka (saját felvétel)
195
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Merlot  késői érésű

(conv. occidentalis)  a bordeaux-i cuvée borok nélkülözhetetlen
alkotója
 Cabernet-nél többet terem, előbb érik
 nagyon fagyérzékeny
194. ábra: Merlot (saját felvétel)

Cabernet franc  késői érés
(conv. occidentalis)  a bordeaux-i cuveé-k fő alkotója
 nem rothad
 Villányban talált hazára
195. ábra: Cabernet franc (saját felvétel)
196
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Cabernet sauvignon  késői érésű

(conv. occidentalis)  Bordói cuvée borok fő alkotója
 a világon a legismertebb vörösbor
 hosszabb fahordós érlelést igényel bora
 Magyarországon nem minden évben érik
be tökéletesen
196. ábra: Cabernet sauvignon (saját felvétel)

Kadarka  késői érésű
(conv. pontica)  a rácok hozták be hazánkba a XVII.
században, vele együtt a héjonerjesztéses
vörösborkészítés technológiát
 a múlt század közepén Magyarország fő
fajtája volt
 rothadékony
 kevés a színanyag a szőlőben
 fűszeres, savasabb jellegű a bora bor
 Szekszárdon, Villányban termesztik
197. ábra: Kadarka (saját felvétel)
197
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Bianca  korai érésű

(Eger 2 x Bouvier – Csizmazia D. J.,  második legelterjedtebb fajta hazánkban
Bereznai L.)  rezisztens, fagytűrő
 bőtermő
 magas mustfok jellemzi
 túlérve elveszíti savát
 az Alföldön terjedt el, az olcsó asztali bor
legfontosabb alapanyaga
198. ábra: Bianca (saját felvétel)

Aletta  korai érésű
(Ottonel muskotály x Eger 2 – Csizmazia  rezisztens, fagytűrő, bőtermő,
D. J.)  muskotályos
 az Alföldön terjedt el, az olcsó asztali bor
egyik alapanyaga
 kocsánybénulásra és bogyópergésre
hajlamos
199. ábra: Aletta (saját felvétel)
198
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Zalagyöngye  korai érésű

(Eger 2 x Csaba gyöngye – Csizmazia  a legelső rezisztens fajta volt hazánkban,
D.J.-Bereznai L.) amely bekerült a köztermesztésbe
 rezisztens, de lisztharmatra fogékony
 bogyói lészegények
 asztali bor készül terméséből
 visszaszorulóban van
200. ábra: Zalagyöngye (saját felvétel)

(forrás, Baglyas F. oktatási anyag, 2018)
199
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.3. Főbb csemegeszőlőfajták

23. táblázat: Államilag minősített csemegeszőlő fajták
termesztési értékmérő
fajta származás érési idő
tulajdonságok
Nyíregyházi rózsaszín bogyó,
Adria korai
Egyetem semleges íz
nagy, ovális bogyó,
Afuz Ali conv. orientalis nagyon kései
semleges íz
(Glória Hungariae
tetszetős sárga színű
x Erzsébet királyné
bogyó, piacos fajta,
Anna emléke) x korai
aromás ízű, magja kicsit
Pannónia kincse -
nagy
Szegedi S.
ukrán, Moldova x piacos, szép sárga színű,
Arkadija „R” korai
Cardinal tojásdad alakú bogyó
magyar, Rosa
nagyon kellemes
menna di vacca x
muskotályos íz, házikerti
Attila Mathiász Jánosné középérésű
fajta, mert bogyója
muskotály – Kocsis
pereg, reped
Pál
szerb, Galan x beérve szép sárga színű,
Beogradszka bezszemena Kismis Belüj x középérésű édes ízű, betegségekre,
Sultanina x Italia fagyra érzékeny
ízletes, sötétkék hamvas
Nyíregyházi
Bíró kékje közép-korai bogyó alacsony
Egyetem
savtartalommal
Szegedi S. Génuai nagy zöldesfehér színű
Boglárka zamatos x korai bogyó, neutrális íz,
Pannónia kincse hiányos termékenyülés
Korbuly J. Vitis
amurensis x Vitis muskotályos, sárga színű
Borostyán „R” vinifera F2 x korai bogyók, rezisztens,
Tallóczi L.musk.x fagytűrő
Danam
rózsaszínű, nagy
Snyder-Harmon bogyójú, de gyakran
Cardinal Flame Tokay x korai madárkás a fürt, eső után
Ribier reped, fagy és
betegségekre érzékeny
Mathiász J,
Chasselas blanc rózsaszín bogyója
Cegléd szépe croquant és a középérésű közepes méretű, keveset
Chasselas rouge terem
royal
Korbuly J. Vitis
hasonló a Borostyán
amurensis x Vitis
fajtához, bogyói lédúsak,
Csépi muskotály „R” vinifera F2 x középérésű
erős növekedésű,
Tallóczi L.musk.x
rezisztens
Danam
200
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Itália x Thallóczy közepes méretű, sárga

Csilla L. muskotály korai bogyójú, muskotályos
Szegedi S. ízű, fagyérzékeny
bolgár fajta. (Ribier
nagy, ovális, lila bogyó
Dunav Miehur x Balkan) x középérésű
semleges ízzel
Cardinal
Szegedi S. Pannónia kincséhez
Emőke Pannónia kincse hasonló bogyóméret és
hibrid szín
kék színű, közepes
Szegedi S. Eger 2 x méretű, ropogós, édes
Esther „R” korai
Magaracz 1 ízű bogyó, kis magvú,
rezisztens
Szegedi
piacos, közepes méretű
S. Pannónia kincse
Éva korai szép ovális bogyóival,
x Erzsébet királyné
nagy fürtjeivel
emléke
Szegedi S. közepesnél nagyobb,
Fanny „R” Eger 2 x (Téli középérésű sárgás rózsaszín bogyó,
musk. X Olimpia semleges íz, ropogós
rendkívül ízletes,
Szegedi S.
fűszeres bogyói
Chasselas Queen
közepesnél nagyobbak,
Favorit Victoria White x nagyon korai
hamvasak, fagyra,
Szőlőskertek
betegségekre nagyon
királynője
fogékony
orosz fajta, Katta
kék bogyójú, kellemes
Guzal kara Kurgan x közép-kései
íz, lédús bogyó
Dobreljabi
Pirovano világfajta, piacos, nagy
Chasselas bogyójú, jól szállítható,
Italia nagyon kései
Napoleon x nálunk nem mindig érik
Hamburgi musk be
közepes méretű,
moldáv, Pobeda x
Kismis moldavszkij kései rózsaszín magnélküli
Kismis Rozovíj
bogyó
szép, egyenletes
Szegedi S. Póczik
Kósa korai rózsaszínű bogyó,
III x Korai piros
közepes méretű, ropogós
szép sárga, ovális
Kozma P. Itália x bogyók, fimos
Kozma Pálné muskotály nagyon korai
Írsai Olivér muskotályos íz, hamar
leérik
közepes méretű, lilás
Szegedi S. Eger2 x színű bogyó
Lidi Magaracsi csemege korai félárnyékban
III egyenlőtlenül
színeződik, rezisztens
201
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
közepes méretű, ovális,

Lubik piros Lubik I. fajtája korai kékes piros, hamvas,
olvadékony héjú bogyó
egyenlőtlen rózsaszínű,
Mathiász J. Ottonel
közepes méretű bogyó,
muskotály x
Mathiász Jánosné muskotály korai muskotályos ízű, talajra
Chasselas rouge de
érzékeny gyenge
foncé
növekedésű
Szegedi S. Regina nagy kék színű bogyó,
Melinda Nera x Pannónia korai nagyméretű fürt,
kincse semleges ízű
magyar, Eger 2 x mag nélküli kis méretű,
Millennium Perlette – Dr. Sz. nagyon korai ropogós sárga bogyó,
Nagy L. édes, de semleges ízű
hamvas, kék színű
bogyók, közepes
moldáv, Eger2 x méretűnél nagyobbak,
Moldova „R” nagyon kései
Guzal kara semleges ízűek, erőteljes
növekedésű, rezisztens,
megbízható fajta
Szegedi S. narancsra emlékeztető
Chasselas Queen ízű, 1 héttel később érik,
Narancsízű Victoria White x nagyon korai mint testvére, a Favorit,
Szőlőskertek fagyra, betegségekre
királynője nagyon fogékony
piacos, közepesnél
nagyobb, sárga bogyójú,
Póczik F. lészegény, piacos fajta,
Szőlőskertek bogyói nyomás hatására
Pannónia kincse korai
királynője x Cegléd barnulnak, sokáig ez volt
szépe a legjobb minőségű
primőr csemegeszőlő
fajta
Korbuly J., közepes méretű kék
Pegazus „R” (Kunbarát x Kocsis színű bogyó, íze
Irma) x Moldova semleges, rezisztens
hamvas kék színű
Szegedi S. Alicanto közepes méretű bogyó,
Réka
di Florence x tetszetős fürt, semleges,
Pirovano 17 középérésű édes íz
piacos, nagy, rózsaszín
Rizamat üzbég, Katta bogyó, harmonikus íz,
Kurgan x Parkent közép-kései repedésre hajlamos
szép sárga színű, ovális,
Mathiász J. a közepesnél nagyobb
Szőlőskertek királynője
Erzsébet királyné bogyók, nagy, tetszetős
muskotály
emléke és a fürt, íze muskotályos,
Csabagyöngye nagyon korai túlérve bomlik
202
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
ukrán, Moldova x különleges bogyóalak,

Szuvenir Hamburgi dekoratív, piacos fajta,
muskotály középérésű kékbogyójú
Szegedi S. közepes nagyságú,
Téli muskotály Schiradzouli x zöldessárga muskotályos
Rezső kései bogyó, fagyra érzékeny
nagy fürt, ovális bogyó,
árnyékos oldalán zöldes
Teréz „R” szín, szívós héj, nagy
Szegedi S. Eger 2 x mag, semleges íz,
Olimpia kései rezisztens
*”R” rezisztens
(forrás: NÉBIH, Nemzeti Fajtajegyzék, 2019)
A Csaba gyöngye, Chasselas, Irsai Olivér, Nero és Pölöskei muskotály fajták

borszőlőként szerepelnek. Az államilag minősített csemegeszőlőfajták (23. táblázat) száma
rohamosan növekszik. Gyűjtők, fajtaoltalom alatt álló, de Magyarországon még nem honosított
fajtákat hoznak be hazánkba. Ezek nagy része nálunk nem válik be. A magyar nemesítésű
csemegeszőlő fajták (209. ábra) bár kisebb bogyóméretűek, de köztudottan jó ízűek.
Néhány csemegeszőlőfajta kép (201-208. ábra):
201. ábra: Moldova (saját felvétel) 202. ábra: Belgrádi magvatlan (saját felvétel)
203. ábra: Itália (saját felvétel) 204. ábra: Pannónia kincse (saját felvétel)
203
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
206. ábra: Chasselas (saját felvétel)

205. ábra: Narancsízű (saját felvétel)
207. ábra: Esther (saját felvétel) 208. ábra: Pölöskei muskotály (saját felvétel)
209. ábra: NAIK SZBKI Kecskemét, Csemegeszőlő bemutató (saját felvétel)
204
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.4. Főbb alanyfajták

24. táblázat: Államilag minősített alanyfajták
filoxéra növekedési termésre
alanyfajta mész szárazság
ellenállóság erély gyakorolt hatás
gyengén előbbre hozza az
Börner Kt.14 kitűnő jó erős
mésztűrő érést
előbbre hozza az
Fercal közepes kiváló közepes közepes
érést
csökkenti a
Georgikon 28 jó jó szárazságtűrő igen erős
mustfokot
jó
Riparia portalis jó érzékeny érzékeny erős
csemegeszőlőnek
Rupestris du gyengén
kitűnő jó erős késlelteti az érést
Lot mésztűrő
jó minőség,
Teleki 5C jó jó jó erős csemegeszőlőnek
alkalmas
Teleki-Fuhr csemegeszőlőkre
kitűnő közepes érzékeny erős
S.O.4 jó
nem jó
Teleki-Kober
kitűnő közepes közepes csemegeszőlő
125AA
alany
egyes
Teleki-Kober kifejezetten csemegeszőlő
kitűnő jó jó
5BB erős fajtáknál
terméselrúgás
(forrás: NÉBIH, Nemzeti Fajtajegyzék, 2014)
210. ábra: Rupestris du Lot (saját felvétel)
205
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
211. ábra: Riparia portalis (saját felvétel)
212. ábra: Berlandieri x Riparia TK 5BB (saját felvétel)
213. ábra: Berlandieri x Riparia T 5C (saját felvétel)
206
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
1.5. Bor, csemegeszőlő és alanyfajták termesztési értékmérő tulajdonságai
1. A tenyészidőszak hossza és a beérés ideje

Magyarországon a szőlőfajták beéréséhez átlagosan 1300 oC (1000-1700 oC) hatásos
hőösszeg szükségesek Magyarországon.
Pulliat rendszere szerinti érési idő és a vesszőbeérés nem mindig azonos időben történik
pl. Zweigelt fajtánál a termés előbb, a vessző később érik, míg a nagyon késői Itália fajtánál
előfordul, hogy sem a termés sem a vessző nem érik be. Korai fajtáknál a termés és a vessző is
korán érik be.
2. Fenológiai fázisok kezdetének ideje:

A fajták fakadási idejében akár 10 nap különbség van. Korán fakadnak az alanyfajták,
Vitis amurensis hibridek pl. Kunleány, néhány csemegeszőlő fajta, későn fakad a Kövidinka,
Kadarka, Rajnai rizling. A fakadási idő a tavaszi fagyok szempontjából fontos tényező.
A virágzás kezdete 7-10, a zsendülés kezdete között több mint 30, a beérés kezdetében
80-100 nap különbség is lehet a fajtál között (Csaba gyöngye július végén, az Itália október
közepén érik).
3. Növekedés és terméshozás sajátosságai és kapcsolata

A fajták növekedési erélye genetikailag meghatározott tulajdonság, de a tápanyag és
vízellátottság is nagyban befolyásolja. Ez a tulajdonság a tőke élettartama és terhelhetősége
szempontjából fontos. Az un. generatív, termékeny rügyű fajták, például a Zöld veltelini,
hajlamosabbak a túlterhelésre, a vegetatív fajták, pl. Leányka nagyobb rügyterhelést
igényelnek.
4. Termőképesség
A fajták termőképessége a rügytermékenységtől és a fürtátlagtömegtől függ. Magas
rügytermékenységű és nagyfürtű fajtáknál rövidcsapos terheléssel lehet optimális
termőegyensúlyt biztosítani, míg egy kevésbé termékeny rügyű, kisfürtű fajtánál, pl. Cabernet
sauvignon, a szálvesszős metszésmód szükséges a megfelelő termésmennyiség eléréséhez.
Fontos a hónaljhajtásokon képződő un. másodtermés mennyisége. Általában az a
kedvező, ha a fajta nem nevel másodtermést, mert ez gépi szüretnél rontja a minőséget. Sok
másodtermést nevel a Pannon frankos, keveset a Kékfrankos fajta.
5. A termés minősége
A termés minőségét a cukorfok, a sav mennyisége és minősége, az illat és zamatanyagok
befolyásolják. Kevés cukrot termel a Kövidinka, cukorgyűjtő a Zenit, lágy bort (6 g/liter alatt)
ad pl. az Ottonel muskotály, kemény, de finom savú bort ad a Rajnai rizling, évjárattól függően
durva sava lehet pl. az Ezerjó fajtának. Fajtajelleges íz, illat jellemzi például a Sauvignon blanc,
Cabernet sauvignon fajtákat, fűszeres bora van a Tramini fajtának, muskotályos fajták az Irsai
Olivér, Sárga muskotály. Az aszúsodásra alkalmas fajtál a Furmint, Hárslevelű, Sauvignon
blanc, Kadarka, Rajnai rizling, Olasz rizling.
Étkezési szőlőnél fontos a bogyó mérete és egyöntetűsége, a szín, a fürt szerkezete és a
20-25 körüli glüko-acidimetrikus mutató. Fontos szempont, hogy ne érjen le gyorsan a termés
pl. Szőlőskertek királynője muskotály. Fontos technológiai tulajdonság a fajta szállíthatósága,
bogyópergésre és repedésre való hajlam.
207
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
6. Ökológiai igény
A termőhely ökológiai viszonyai alapján kell megválasztani a fajtát. Nem minden fajta
kapja meg a számára szükséges hőösszeget és fényt, ezért nem érleli be a termését illetve a
rügyei nem differenciálódnak pl. a Sultanina,
A klímaváltozással felértékelődött a fajták szárazságstressz tűrő képessége. A
Kövidinka jól, a Bianca rosszul tűri a vízhiányt.
Fagyveszélyes területeken jó fagy-, és téltűrő fajtákat szükséges termeszteni. Fagytűrő
pl. a Bianca, fagyérzékeny pl. a Merlot. Fontos az is, hogy egy főrügykárosodás után mennyi
termést hoz a fajta. Jól regenerálódik a Kunleány.
A biotikus tényezőkkel szembeni ellenállóképesség is nagyon fontos fajtatulajdonság.
Botrytis cinerea gombára érzékeny a Müller Thurgau, Portugieser, míg ellenálló a Kékfrankos,
Chasselas, Cabernet sauvignon. Peronoszpórára érzékeny a Favorit, ellenálló a Bianca,
Kunleány. Lisztharmatra érzékeny a Chardonnay és a Hárslevelű.
A szőlőmolyokra a tömött fürtű fajták érzékenyebbek, míg a szőlőatka a csupasz
levélfonákú fajtákat, pl. Chasselas, Ottonel muskotály károsítja jobban.
7. A termesztéstechnológiai műveletekre való alkalmasság

Fejművelésre a pontuszi fajták alkalmasak, mivel a vessző alsó rügyei is termékenyek
pl. Kadarka. Hosszú metszést igényel a Tramini, Szürkebarát. Magasművelésnél fontos az erős
növekedés és fagytűrés.
A Tramini, Sauvignon blanc, Merlot fajták sok hónaljhajtást képeznek, ezért a lombozat
elsűrűsödésre hajlamos.
8. Fajták szaporíthatósága
A szőlőfajták kallusz és járulékos gyökérképződése, kompatibilitása és affinitása
néhány alanyfajtához eltérő. Ez a szaporításban fontos szempont. Rosszul gyökeresednek a
Kékfrankos, Kunleány fajták.
9. Fajták borászati technológiai sajátosságai

A gépi szüret miatt fontos a bogyópergésre való hajlam (Piros szlanka), a lényeredék
(Zalagyöngye fajtánál alacsony), reduktív (bukéboroknál pl. Irsai Olivér) vagy oxidatív
borászati technológiai igény, kékszőlőknél a színanyag mennyisége (Kadarkánál alacsony,
Zweigeltnél magas). Pezsgőkészítésre a magasabb savtartalmú fajták alkalmasak pl.
Chardonnay, Pinot noir.
10. Az alanyfajták termesztési értékét meghatározó tulajdonságok
Anyatelepen
 a tenyészidőszak hossza és a vesszők beérlelése (Riparia portalis rövid tenyészidejű
Rupestris du Lot hosszú tenyészidejű), a fajta vesszőhozama (sok vesszőt hoznak a
Riparia keresztezések)
 hideggel szembeni ellenálló képesség (mind téltűrő, de a Riparia portalis tűri legjobban
a hideget)
 gombás betegségekkel szembeni ellenálló képesség (amerikai x eurázsiai
keresztezéseket károsíthatja a peronoszpóra pl. Chasselas x Berlandieri 41B)
 Levélfiloxérával szemben a Riparia portalis érzékenyebb, Rupestris du Lot ellenállóbb
208
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Oltványkészítéskor
 affinitás (Hárslevelű az 5 C alanyon jobb, mint az 5 BB alanyon, Kékfrankos affinitása
rossz a Berlandieri x Riparia alanyokkal)
 a rezisztens fajták affinitása minden alanyfajtával jó
- Gyökeresedő képesség (Riparia és Rupestris jó, Berlandieri x Riparia közepes)
A termőszőlőben
 filoxéra ellenállóság (V. rotundifolia esetében a legjobb)
 mésztűrő képesség (Fercal, Chasselas x Berlandieri jó)
 szárazságtűrés (Berlandieri hibridek szárazságtűrők Riparia vízigényesebb)
 nedvességtűrés, sőtűrés Solonis x Riparia 1616 C fajtánál jó
- kezdeti fejlődés gyorsasága (Chasselas x Berlandieri 41 B-re oltott nemes kezdeti
fejlődése lassabb
 tőke élettartama, növekedési erélye, termőképessége Berlandieri x Riparia alanyoknál
jó
 az alanyfajta hatása a termékenyülésre (Berlandier x Riparia TK 5BB alany
csemegefajtáknál kevésbé jó), a termés beérésére (Rupestris du Lot-ra oltott nemes
termése, vesszője később érik be)
 talajjal szembeni igényesség (gazdag talajt kíván Riparia portalis, szegény talajt
elviselik a Vinifera x Rupestris hibridek)
209
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Irodalomjegyzék
Baglyas F. (2018): Oktatási anyag, Neumann János Egyetem, Kertészeti és Vidékfejlesztési
Kar, Kertészeti Tanszék, Kecskemét
Balás G. - Sáringer Gy. (1982): Kertészeti kártevők, Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN
9630525348
Bauer, K. (2006): Szőlősgazdák könyve, Integrált szőlőtermesztés, Mezőgazda Kiadó,

Budapest, ISBN 9639358428
Bede B. (2013): Magyar borvidékek, Corvina Kiadó, Budapest, ISN 978-9631361131
Bognár K. szerk. (1989): Szőlő a homokon, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, ISBN

0729000996167
Bognár S. – Mikulás J. (1988): A biológiai védekezés és megvalósításának lehetőségei a

szőlőben. Szőlőtermesztés és Borászat, 2–3: 24–30.p.
Botos E. – Csepregi P. – Polónyi B. (1985): A szőlő- és bortermelés kataszterei és

megvalósulásuk lehetőségei a hazai termelésben. Szőlőtermesztés és Borászat, 1: 7–11.p.
Bucher, R., 1975. (The extent of macro and micro nutrient extraction by grapevines, determined
in a 9 year field trial; comparison of the values with the results of others workers). Die Hohe
des Näshrstoffentzuges an Makro-und Mikronährstoffenn durch Reben, ermittelt an einem 9-
jährigen Feldversuch; Vergleich der Entzuagsweste mit Ergebnissen anderer Versuchsans
teller, Weinberg und Keller 22:201-220. Apud Horticultural Abstracts 46(3): 185, 1976.
Csepregi P. (1982): A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei, Mezőgazdasági Kiadó,

Budapest, ISBN 9632313860
Csepregi P. - Zilai J. (1988): Szőlőfajta-ismeret és –használat, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,

9632326636
Csiszár J., Gallé Á., Horváth F., Kolbert Zs., Pécsváradi A., Szabó M., Szepesi Á., Tari I.
Wodala B. (2012): Növényélettani gyakorlatok, JATEPress, Szeged, ISBN: 9789633150863
Csoma Zs. (1986): Nászéjszakák bora: a Somlai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. ISBN:
9632322630
Diófási L. (1985): A minőségi borszőlőtermesztés tudományos alapjai. Mezőgazdasági Kiadó,

Budapest. ISBN: 9632319915
Eifert J., Lunz O., - Szőke l. (1980): A szőlő fagy- és téltűrő képessége, Jelentés a Szőlészeti és
Borászati Kutató Intézet Kutatási eredményeiből 1976-1980, Kecskemét
Eifert J.-né szerk. (1981): Szőlőoltvány-termesztés élettani alapon. („Ma újdonság, holnap
gyakorlat”.) Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. ISBN 9632310942
210
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Eperjesi I. – Kállay M. – Magyar I. (1998): Borászat, Mezőgazda Kiadó, Budapest, ISBN

9639121460
Feyér P. (1981): A szőlő- és bortermelés Magyarországon 1848-ig. Akadémiai Kiadó,

Budapest. ISBN: 9630527898
Füleki Gy. – Sárdi K. (2014): Tápanyag-gazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, ISBN

9789632865997
Glits M. - Folk Gy. (2001): Kertészeti növénykórtan, Mezőgazda Kiadó, Budapest, ISBN
9789632862972
Hajdu E. (2003): Magyar szőlőfajták, Mezőgazda Kiadó, Budapest, ISBN 9632860179
Hegedűs Á. - Kozma P. - Németh M. (1966): A szőlő, Akadémiai Kiadó, Budapest
Hofmann U.– Köpfer P. –Werner A. (2008): Ökológiai szőlőtermesztés, Mezőgazda Kiadó,

Budapest, ISBN 978-9632864389
Horánszky Zs. - Gergely I. - Ligetvári F. (1980): Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető

öntözése, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, ISBN 9632310012
Horánszky Zs.(1978): A nagyüzemi szőlőtermesztés korszerű támaszrendszerei.

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. ISBN: 9632303342
Koblet,W. (1969): Wanderung von Assimilaten in Rebtrieben und Einfluss der Blattfläche auf
Ertrag und Qualität der Trauben. Die-Wein Wissenschaft, 24, 277–319.
Kopcsay L. – Totth G. (1997)a: A magyar borászat versenyképességét meghatározó tényezők.

1. rész. Magyar Szőlő- és Borgazdaság, 5: 21–24.p.
Kopcsay L. – Totth G. (1997)b: A magyar borászat versenyképességét meghatározó tényezők.

Kozma P. (1991): Szőlőtermesztés I-II., Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 963055786
Kriszten Gy. (1973): A szőlő helyben oltása, döntése, bujtása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Kriszten Gy. szerk. (1983): Új magasművelési módok a szőlőtermesztésben. Mezőgazdasági

Kiadó, Budapest. ISBN 9632316134
Láng F. (2007): A növényi anyagcsere 1-2., ELTE Ötvös Kiadó Kft. ISBN: 9789634635673
Ligetvári F. (2011): A vízgazdálkodás alapjai Szent István Egyetem, Digitális Tankönyvtár
Lőrincz A. – Barócsi Z. (2010): A szőlő metszése és zöldmunkái, Mezőgazda Kiadó, Budapest,

ISBN 978-9632865942
Lőrincz A. – Bényei F. – Zanathy G. (1997): Tőkeművelésmódok a magyar szőlőtermesztésben.

I. rész. Magyar Szőlő- és Borgazdaság. 5: 8–14.p.
211
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Lőrincz A. – Bényei F. – Zanathy G. (1997): Tőkeművelésmódok a magyar szőlőtermesztésben.

Móró Zs. (2006): A badacsonyörsi Varga Kft. tevékenységének és szőlőültetvényei

szerkezetének bemutatása, Szakdolgozat, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar
Németh M. (1967): Ampelográfiai album. Termesztett borszőlőfajták l. Mezőgazdasági Kiadó,

Budapest.
Németh M. (1970): Ampelográfiai Album. Termesztett borszőlőfajták 2. Mezőgazdasági

Kiadó, Budapest.
Pálfai I. (1994): A Duna-Tisza-közi Hátság vízgazdálkodási problémái, A Nagyalföld

Alapítvány Kötetei 3, ISBN 9630439921
Pethő M. (2003): A növényélettan alapjai, Akadémiai Kiadó, ISBN 9630575434
Rakonczás N. (2014): Szőlőtermesztés, Debreceni Egyetem Mezőgazdazdaság-,

Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Kertészettudományi Intézet elektronikus
jegyzet
Smart R. -T. R. Sinclair (1976): Solar heating of grape berries and other spherical fruits,
Agricultural Meteorology Volume 17, Issue 4, october 1976, pages 241-259, Elsevier
Publishing, ISSN 0002-1571
Smart, R. – Robinson, M. (1991): Sunlight into wine: a handbook to winegrape canopy

managemcnt. Winetitles, Adelaide. Australia.
Szőke L. (2000): Szőlőtermesztés, főiskolai jegyzet, Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai

Kar, Kecskemét
Stefanovits P. (1963): Magyarország talajai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Sz. Nagy L. - Bényei F. - Lőrincz A. (2005): Szőlőtermesztés, Mezőgazda Kiadó, Budapest,

ISBN 978-9632864464
Torga, M. (2011): Grape Harvest, Don. Quixote Publ., Portugal ISBN 978-9722046886
Török S. (1987): Bortermelésünk a filoxéravész előtt. Borgazdaság, 3: 109–113.p.
Ujvárosi M. (1973): Gyomnövények, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Vanek G. – Szőke L. (1995): Szőlőfajták, A szőlő környezetbarát termesztése, Mezőgazda

Kiadó, Budapest, ISBN 9639121592
Várnai Zs.-né. (1991): Elméleti és gyakorlati szempontok a szőlő korszerű

tápanyagutánpótlásához. Agrofórum, 5: 35–37.p.
Víg A. (2013): Terhelés hatása Chardonnay és Merlot fajták termésmennyiségére és borának

minőségére, Szakdolgozat, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar
212
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Wéber N. (2011): A villányi Sauska pincészet szőlőtermesztés-technológiájának bemutatása,

Szakdolgozat, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar
Winkler, A. J. – Cook, J. A. – Kliewer, W. M. – Lider, L. a. (1974): General viticulture.

University of California Press, Berkley-Los Angeles – London.
87/2006. (XII. 28.) FVM rendelet
NÉBIH, Nemzeti Fajtajegyzék (http://portal.nebih.gov.hu/documents/)
http://fao.org
http://www.hnt.hu/ (2017)
http://www.oiv.int/ (2018)
http://www.palyazat.gov.hu/node/66287
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/moborvid_14.pdf
https://researchlibrary.agric.wa.gov.au/
http://walz.com
213
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Ábrajegyzék
1. ábra: A szőlő őshazája (saját szerkesztés) .............................................................................. 1
2. ábra: A szőlő terjedése a világban (saját szerkesztés) ............................................................ 2
3. ábra: A világ szőlőtermesztési zónái (saját szerkesztés) ........................................................ 3
4. ábra: A világ szőlőterületének alakulása (millió ha) (OIV, 2018) ......................................... 4
5. ábra: A legnagyobb szőlőterülettel rendelkező országok részaránya 2016-ban (OIV, 2018) 4
6. ábra: A főbb országok szőlőterületének változása 2012 és 2016 között (OIV, 2018) ........... 5
7. ábra: A 10 legnagyobb szőlőterületű ország szőlőterülete 2016-ban (1000 hektár) (OIV,
2018)........................................................................................................................................... 5
8. ábra: A világ szőlőtermésének alakulása (millió tonna) (OIV, 2018) .................................... 6
9. ábra: A szőlő felhasználás szerinti megoszlása 2000-ben és 2015-ben (OIV, 2018)............. 7
10. ábra: A megtermelt bor mennyisége (millió hl) (OIV, 2018) .............................................. 7
11. ábra: A 10 legnagyobb bortermelő ország 2016-ban (millió hl) (OIV, 2018) ..................... 8
12. ábra: A világ borfogyasztásának alakulása 2000 és 2016 között (millió hl) (OIV, 2018) ... 8
13. ábra: A világ öt legnagyobb borfogyasztó országa 2016-ban (OIV, 2018) ......................... 9
14. ábra: A világ 10 legnagyobb borfogyasztó országa 2016-ban (millió hl) (OIV, 2018) ..... 10
15. ábra: A világ 10 legnagyobb borexportáló országa (millió hl) (OIV, 2018) ...................... 10
16. ábra: A világ 10 legnagyobb borexportáló országa értékben (millió Euro) (OIV, 2018) .. 11
17. ábra: A világ 10 legnagyobb borimportőr országa (millió hl) (OIV, 2018) ....................... 12
18. ábra: A világ 10 legnagyobb borimportőr országa értékben (millió Euro) (OIV, 2018) ... 12
19. ábra: A világ 10 fő borvásárló ország importjának változása 2012 és 2016 között (OIV,
2018)......................................................................................................................................... 13
20. ábra: A filoxéra (Daktulosphairae vitifoliae FITC (saját ábra) .......................................... 15
21. ábra: Mathiász János háza Kecskemét-Katonatelepen (saját felvétel) ............................... 15
22. ábra: Magyarország fő borszőlőfajtái (HNT, 2017) ........................................................... 17
23. ábra: Szőlőfajták bogyószín alapján történő megoszlása (HNT, 2017) ............................. 17
24. ábra: A szőlőterület alakulása 2004-2014 között Magyarországon (HNT, 2017) ............. 18
25. ábra: Magyarország borvidékei (Vidék- és területfejlesztés) digitális tankönyvtár) ......... 19
26. ábra: Borvidékeink szőlőterülete 2016-ban (HNT, 2017) .................................................. 19
27. ábra: Néhány borvidék szőlőterületének változása 2004 és 2011 között (HNT, 2017) ..... 20
28. ábra: A Római Birodalom idején kialakult borvidékeink (saját szerkesztés) .................... 21
29. ábra: A Szársomlyó (fotó: Wéber, 2011) ........................................................................... 22
30. ábra: Alföldi fejművelésű szőlőültetvény (saját felvétel)................................................... 23
31. ábra: Tokaj-Hétszőlő dűlő (saját felvétel) .......................................................................... 24
32. ábra: Szőlő magonc (Kozma, 1991) ................................................................................... 27
33. ábra: A szőlőtőke részei (saját rajz) ................................................................................... 28
34. ábra: Intenzív és extenzív gyökérzet (saját rajz) ................................................................ 29
35. ábra: A szőlő hajtása (saját rajz) ........................................................................................ 30
36. ábra: Nutáló szőlőhajtás (saját felvétel) ............................................................................. 31
37. ábra: A szőlőhajtás oldalai (saját ábra)............................................................................... 31
38. ábra: A szőlőhajtás dorziventralitása (saját ábra) ............................................................... 32
39. ábra: A szőlő levele (saját ábra) ......................................................................................... 32
40. ábra: Serteszőrös levél fonák (Kékfrankos) ....................................................................... 33
214
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
41. ábra: Molyhos levél fonák (Kadarka) ................................................................................. 33

42. ábra: A szőlő világos rügye (saját rajz) .............................................................................. 34
43. ábra: Kifakadt fő- és mellékrügyek (saját felvétel) ............................................................ 34
44. ábra: A rügyek helyzete a vesszőn (saját ábra) .................................................................. 35
45. ábra: Royat kordon tőke metszés előtt (saját felvétel) ....................................................... 35
46. ábra: A szőlő virága............................................................................................................ 36
47. ábra: Funkcionális hímvirág és nővirág (saját rajz) ........................................................... 36
48. ábra: A szőlőfürt virágzásban (saját felvétel) ..................................................................... 37
49. ábra: A szőlőbogyó (saját ábra) .......................................................................................... 38
50. ábra: Különböző méretű bogyók (saját felvétel) ................................................................ 38
51. ábra: Szőlővessző keresztmetszete (saját ábra) .................................................................. 39
52. ábra: A kloroplasztisz felépítése (elte.promnpt.hu)............................................................ 43
53. ábra: A bejövő fény hasznosulása (Csiszár J et. al, 2012) ................................................. 44
54. ábra: PAM-2100 készülék (www.walz.hu) ........................................................................ 44
55. ábra: Az asszimilátumok vándorlása (Koblet, 1969) ......................................................... 46
56. ábra: Szénhidrátok interkonverziója a nyugalmi időszakban (Eifert et al., 1981) ............. 48
57. ábra: A Rajnai rizling szőlőfajta téltűrési jelleggörbéi (Eifert et al., 1980) ....................... 48
58. ábra: Az Ezerjó szőlőfajta téltűrési jelleggörbéi (Eifert, 1980) ......................................... 49
59. ábra: Hőösszegek a vegetációs időszakban (saját ábra) ..................................................... 52
60. ábra: Elfagyott Zalagyöngye ültetvény 1986-ban (saját felvétel) ...................................... 53
61. ábra: Napégés szőlőfürtön (saját felvétel) .......................................................................... 54
62. ábra: Kétszintes termesztés (saját felvétel) ........................................................................ 55
63. ábra: Ariditási index alakulása Magyarországon (Pálfai, 1994) ........................................ 56
64. ábra: Idős tőke Nemesnádudvaron (fotó: Víg, 2013) ......................................................... 59
65. ábra: A szőlőültetvény életszakaszai (saját rajz) ................................................................ 60
66. ábra: Könnyező szőlővessző (saját ábra) ........................................................................... 62
67. ábra: Fakadó rügyből kinőtt 3-4 cm-es hajtás (saját felvétel) ............................................ 63
68. ábra: Fiatal hajtások (saját felvétel).................................................................................... 64
69. ábra: Virágzó fürt (saját felvétel) ....................................................................................... 65
70. ábra: Színeződő lomb ősszel (saját felvétel) ...................................................................... 67
71. ábra: A szőlő szaporításának módjai .................................................................................. 68
72. ábra: A szőlővessző keresztmetszete (saját felvétel) .......................................................... 70
73. ábra: Rajnai rizling törzsültetvény saját felvétel) ............................................................... 71
75. ábra: Bujtás (saját ábra) ...................................................................................................... 72
76. ábra: Döntés (saját ábra) ..................................................................................................... 72
77. ábra: Bakhátas iskola homok és kötött talajon (saját rajz) ................................................. 76
78. ábra: Kultivátor (saját felvétel) .......................................................................................... 77
79. ábra: Szőlőiskola kitermelés előtt (saját felvétel) .............................................................. 78
80. ábra: Kitermelő eke (saját felvétel) .................................................................................... 79
81. ábra: Szőlő szaporítóanyag tárolása hűtőkamrában (saját felvétel) ................................... 79
82. ábra: Konténeres szőlő (saját felvétel) ............................................................................... 80
83. ábra: A szőlő kalluszképződésének éves ritmusa (Eifert, 1981) ........................................ 81
84. ábra: Különböző oltásmódok (saját ábra) ........................................................................... 82
85. ábra: Vakítógép (saját felvétel) .......................................................................................... 83
215
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
86. ábra: Vakított alanyvesszők méretre vágása (saját felvétel) .............................................. 83

87. ábra: Méretre vágott alany dugványok kötegelése (saját felvétel) ..................................... 84
88. ábra: Alany dugványvesszők és az oltócsapok áztatása (saját felvétel) ............................. 84
89. ábra: Oltóterem (saját felvétel) ........................................................................................... 85
90. ábra: Automata paraffinozó (saját felvétel) ........................................................................ 85
91. ábra: Rebwachs parafin (saját felvétel) .............................................................................. 86
92. ábra: A oltványok beládázásának menete (saját felvétel) .................................................. 87
93. ábra: Az oltványok beládázásának befejezése (saját felvétel)............................................ 87
94. ábra: Fűrészporáztató kád (saját felvétel) ........................................................................... 88
95. ábra: Beládázott oltványok kalappal borítva (saját felvétel) .............................................. 88
96. ábra: Hajtatóterem (saját felvétel) ...................................................................................... 89
97. ábra: Bakhát nélküli szőlőiskola (saját felvétel)................................................................. 90
98. ábra: Gyökérnyakba oltás (saját felvétel) ........................................................................... 91
99. ábra: Zöldre fás oltás (saját felvétel) .................................................................................. 92
100. ábra: A NJE KVK szőlőültetvénye (saját felvétel) .......................................................... 94
101. ábra: Gripple huzalfeszítő szem ....................................................................................... 98
102. ábra: Torq huzalfeszítő (saját felvétel) ............................................................................. 98
103. ábra: GPAK végoszlop kikötő szett (www.gripple.com) ................................................. 99
104. ábra: Kikötött végoszlop (saját felvétel) .......................................................................... 99
105. ábra: Végoszlop (saját felvétel) ........................................................................................ 99
106. ábra: Soroszlop (saját felvétel) ......................................................................................... 99
107. ábra: Huzalfektető dob (saját felvétel) ........................................................................... 100
108. ábra: Huzalvágó olló (saját felvétel) .............................................................................. 100
109. ábra: Fém támkaró (saját felvétel) .................................................................................. 100
110. ábra: Támkaró rögzítő kapocs (www.gripple.com)........................................................ 100
111. ábra: Huzalvég rögzítő „twister” (www.gripple.com) ................................................... 101
112. ábra: Nem termő ültetvény (saját felvétel) ..................................................................... 101
113. ábra: A szőlővessző leívelésének hatása a rügyek kihajtására (saját rajz) ..................... 102
114. ábra: Sztereomikroszkóp (www.microscopeworld.com) ............................................... 104
115. ábra: Hajtatótálca (saját felvétel) .................................................................................... 104
116. ábra: Kihajtott fő, mellékrügy és elpusztult rügy (saját felvétel) ................................... 105
117. ábra: Fürtök a kihajtott hajtásokon (saját felvétel) ......................................................... 105
118. ábra: Tőkefelvételezés (saját rajz) .................................................................................. 106
119. ábra: Rügyterhelés- hajtása a kifakadt rügyekre (saját rajz) .......................................... 109
120. ábra: Csercsapos váltómetszés (saját ábra) .................................................................... 111
121. ábra: Royat művelésű tőke metszés előtt (saját felvétel) ............................................... 111
122. ábra: Royat művelésű tőke metszés után (saját felvétel) ................................................ 112
123. ábra: Cseralapos váltómetszés (saját ábra) ..................................................................... 113
124. ábra: Cseralapos váltómetszés 2 rügyes csapokkal (saját felvétel) ................................ 113
125. ábra: Metszés télen (Víg A. felvétele) ............................................................................ 114
126. ábra: Fajta-metszésmód-művelésmód összefüggése (saját szerkeesztés) ...................... 116
127. ábra: Rövidcsapos fejművelés (saját ábra) ..................................................................... 117
128. ábra: Ikersoros fejművelés (saját felvétel)...................................................................... 118
129. ábra: Bakművelés (saját felvétel) ................................................................................... 119
216
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
130. ábra: Bakművelés és fejművelés kialakítása (saját rajz) ................................................ 120

131. ábra: Legyezőművelés (saját rajz) .................................................................................. 121
132. ábra: Guyot művelés (saját rajz)..................................................................................... 122
133. ábra: Ívelt szálvesszős ernyőművelés (saját rajz) ........................................................... 123
134. ábra: Ernyőművelés kialakítása (saját rajz) .................................................................... 123
135. ábra: Kordonművelés kialakítása (saját rajz) ................................................................. 125
136. ábra: A klasszikus Moser kordon művelés (saját felvétel) ............................................. 126
137. ábra: Egyesfüggöny művelésmód (saját felvétel) .......................................................... 127
138. ábra: Szabályos kétszintes lugas (saját felvétel)............................................................. 131
139. ábra: Sátorlugas (saját felvétel) ...................................................................................... 131
140. ábra: Thomery lugas (saját rajz) ..................................................................................... 132
141. ábra: Csonkázás (Víg A. felvétele) ................................................................................ 133
142. ábra: Hajtásigazítás előtt álló tőkék (saját felvétel) ....................................................... 134
143. ábra: Lebujtott vessző gyűrűzése (saját felvétel) ........................................................... 136
144. ábra: Steimann művelésmód (saját rajz) ........................................................................ 139
145. ábra: Gyomos szőlőültetvény (saját felvétel) ................................................................. 141
146. ábra: Szőlősorok szalmatakarása (Móró Zs. felvétele) .................................................. 142
147. ábra: Kézi kapa típusok (saját rajz) ................................................................................ 143
148. ábra: Magasművelésű ültetvény takarása (saját felvétel) ............................................... 143
149. ábra: Pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis L.) (saját felvétel) ................................. 144
150. ábra: Kelátok (saját ábra) ............................................................................................... 150
151. ábra: Talajok beázási görbéje (saját ábra) ...................................................................... 152
152. ábra A csepegtető öntözés részei (Ligetvári, 2011) ....................................................... 152
153. ábra: Fertőző leromlás (fao.org) ..................................................................................... 153
154. ábra: Szőlő agrobaktériumos vesszőgolyvájának tünete a karfiolszerű tumor (apsnet.org)
................................................................................................................................................ 155
155. ábra: Szőlő peronoszpóra tünete a levélen olajfoltok (saját felvétel) ............................. 156
156. ábra: Lisztharmatos fürt (saját felvétel).......................................................................... 157
157. ábra: Eutypa tőketörzsön (saját ábra) ............................................................................. 158
158. ábra: Tőrös fonalféreg (Xiphinema index Th. All.) (saját rajz)....................................... 160
159. ábra: Nodozitások a vékonyabb gyökereken (saját rajz) ................................................ 161
160. ábra: Tuberozitás a vastagabb gyökereken (saját rajz) ................................................... 161
161. ábra: Cserbogár pajor (saját rajz) ................................................................................... 162
162. ábra: Nyerges szőlőmoly (saját rajz) .............................................................................. 163
163. ábra: Tarka szőlőmoly (saját rajz) .................................................................................. 163
164. ábra: Kövér porcsin (Portulaca oleraceae) (saját felvétel) ............................................ 165
165. ábra: Általános szőlő növényvédelmi technológia (saját ábra) ...................................... 166
166. ábra: Az integrált szőlőtermesztés lényege (Bauer, 2006) ............................................. 167
167. ábra: Hagyományos szőlőtermesztési technológia (Vanek, 1995) ................................. 169
168. ábra: Integrált szőlőtermesztési technológia (Vanek, 1995) .......................................... 170
169. ábra: Organikus- (bio vagy ökológiai) szőlőtermesztési technológia (Vanek, 1995) .... 171
170. ábra: A bogyó kémiai anyagainak változása (Eperjes et al., 1998) ................................ 172
171. ábra: Refraktométer (saját felvétel) ................................................................................ 174
217
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
172. ábra: Csemegeszőlő betakarítása Kaliforniában (https://researchlibrary.agric.wa.gov.au/)

................................................................................................................................................ 176
173. ábra: A szőlőfajok rendszertani besorolása (Kozma P., 1991) ...................................... 178
174. ábra: Szőlőfajták földrajzi elterjedése (saját szerkesztés) .............................................. 184
175. ábra: Müller Thurgau (saját felvétel) ............................................................................. 186
176. ábra: Chardonnay (saját felvétel) ................................................................................... 186
177. ábra: Ottonel muskotály (saját felvétel) ......................................................................... 187
178. ábra: Leányka (saját felvétel) ......................................................................................... 187
179. ábra: Szürkebarát (saját felvétel) .................................................................................... 188
180. ábra: Tramini (saját felvétel) .......................................................................................... 188
181. ábra: Generosa (saját felvétel) ........................................................................................ 189
182. ábra: Portugieser (saját felvétel) ..................................................................................... 189
183. ábra: Pinot noir (saját felvétel) ....................................................................................... 190
184. ábra: Sauvignon blanc (saját felvétel) ............................................................................ 190
185. ábra: Rajnai rizling (saját felvétel) ................................................................................. 191
186. ábra: Zöld veltelini (saját felvétel) ................................................................................. 191
187. ábra: Ezerjó (saját felvétel) ............................................................................................ 192
188. ábra: Zweigelt (saját felvétel) ......................................................................................... 192
189. ábra: Kékfrankos (saját felvétel) .................................................................................... 193
190. ábra: Olasz rizling (saját felvétel) .................................................................................. 193
191. ábra: Furmint (saját felvétel) .......................................................................................... 194
192. ábra: Hárslevelű (saját felvétel) ...................................................................................... 194
193. ábra: Sárgamuskotály (saját felvétel) ............................................................................. 195
194. ábra: Kövidinka (saját felvétel) ...................................................................................... 195
195. ábra: Merlot (saját felvétel) ............................................................................................ 196
196. ábra: Cabernet franc (saját felvétel) ............................................................................... 196
197. ábra: Cabernet sauvignon (saját felvétel) ....................................................................... 197
198. ábra: Kadarka (saját felvétel) ......................................................................................... 197
199. ábra: Bianca (saját felvétel) ............................................................................................ 198
200. ábra: Aletta (saját felvétel) ............................................................................................. 198
201. ábra: Zalagyöngye (saját felvétel) .................................................................................. 199
202. ábra: Moldova (saját felvétel) ........................................................................................ 203
203. ábra: Belgrádi magvatlan (saját felvétel)........................................................................ 203
204. ábra: Itália (saját felvétel) ............................................................................................... 203
205. ábra: Pannónia kincse (saját felvétel) ............................................................................. 203
206. ábra: Narancsízű (saját felvétel) ..................................................................................... 204
207. ábra: Chasselas (saját felvétel) ....................................................................................... 204
208. ábra: Esther (saját felvétel) ............................................................................................. 204
209. ábra: Pölöskei muskotály (saját felvétel) ....................................................................... 204
210. ábra: NAIK SZBKI Kecskemét, Csemegeszőlő bemutató (saját felvétel)..................... 204
211. ábra: Rupestris du Lot (saját felvétel) ............................................................................ 205
212. ábra: Riparia portalis (saját felvétel) .............................................................................. 206
213. ábra: Berlandieri x Riparia TK 5BB (saját felvétel)....................................................... 206
214. ábra: Berlandieri x Riparia T 5C (saját felvétel) ............................................................ 206
218
EFOP-3.4.3-16-2016-00002
Táblázatok jegyzéke
1. táblázat: Magyarország borrégiói (forrás: KSH) 18
2. táblázat: A vitorla szőrözöttségének típusai (forrás: Csepregi- Zilai, 1988) 29
3. táblázat: A vitorla színe (forrás: Csepregi – Zilai, 1988) 30
4. táblázat: A szőlő ökológiai tényezőinek csoportosítása (forrás: Kozma, 50
1991)
5. táblázat: A szőlő ökológiai tulajdonságainak kataszteri pontértékei (forrás: 51
Botos et al. 1985)
6. táblázat: Az egyes érési csoportokba tartozó szőlőfajták beéréséhez 52
szükséges hőösszegek (forrás Kozma, 1991)
7. táblázat: Európa szőlőtermesztési klímazónái (forrás: Sz. Nagy et al, 2005) 58
8. táblázat: Különböző földrajzi csoportokba tartozó szőlőfajták 109
rügytermékenységi indexei Gyöngyösön Moser kordon művelésen 1971-
1979 között (forrás: Csepregi, 1982)
9. táblázat: A szőlő metszésmódjai (forrás: Csepregi, 1982) 112
10. táblázat: A szőlő tápanyagfelvétele 10 t/ha termés esetén (forrás: Bucher, 147
1975)
11. táblázat: A talajok optimális tápanyagszintje a szőlő számára (forrás, Szőke, 148
2000)
12. táblázat: Talajok optimális EUF tápanyag határértékei a szőlő számára 148
13. táblázat: Szőlő levélvizsgálati határértékek N, P, K, Ca és Mg 149
%/szárazanyag értékben kifejezve, Zn, B, Fe, Mn és Cu ppm/szárazanyag
értékben kifejezve (Szőke, 2000)
14. táblázat: Kijuttatott műtrágya mennyisége hatóanyagtartalom függvényében 150
(forrás: Füleki-Sárdi, 2014)
15. táblázat: Néhány szervestrágya-féleség hatóanyagtartalma (forrás: Füleki - 150
Sárdi, 2014)
16. táblázat: A szőlő peronoszpóra lappangási idejének (nap) alakulása a 157
hőmérséklet függvényében (Istvánffy-Pálinkás táblázat) (forrás: Szőke,
2000)
17. táblázat: Szőlőfajták ellenállóképessége a fő kórokozókkal szemben, 0-10-es 160
skálán (0- nagyon érzékeny, 10-nagyon ellenálló (forrás: Vanek, 1995)
18. táblázat Az Euvitis és a Muscadinia alnemzetségek közötti morfológiai 180
különbségek (forrás: Sz. Nagy et al., 2005)
19. táblázat: A Vitis silvestris és a Vitis vinifera közötti morfológiai különbségek 181
20. táblázat: Negrul földrajzi csoportjai (forrás: Csepregi – Zilai, 1988) 183
21. táblázat: Fajtapéldák Németh Márton szőlő fajtarendszerére (Németh, 1967) 185
22. táblázat: Főbb vinifera és rezisztens borszőlőfajták érési sorrendben, 187
Baglyas, 2018)
23. Államilag minősített csemegeszőlő fajták (forrás: NÉBIH Nemzeti 201
Fajtajegyzék 2018)
24. táblázat: Államilag minősített alanyfajták (forrás: NÉBIH Nemzeti 206
Fajtajegyzék
219

Szolotemesztes

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szolotemesztes

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szőlőtermesztés c.

Dr. Baglyas Ferenc

Írta: Dr. Baglyas Ferenc

EFOP-3.4.3-16-2016-00002 „Felsőoktatási intézményi fejlesztések a felsőfokú

I. Általános rész ........................................................................................................................ 1

3. Leválasztás nélküli szaporításmódok ............................................................................ 71

2.2. A szőlő készlettrágyázása ......................................................................................... 148

1. A világ szőlőtermesztésének története

1. ábra: A szőlő őshazája (saját szerkesztés)

A szőlő termesztése az úgynevezett termékeny félholdat övező dombvidéken alakult ki.

A középkorban, Európában a szőlő termesztése és a bor készítése a kolostorok

2. ábra: A szőlő terjedése a világban (saját szerkesztés)

2. A világ szőlő és bortermelése

A szőlő a 10-20 oC éves középhőmérsékletű izotermák között tud megélni. Féltekénken

3. ábra: A világ szőlőtermesztési zónái (saját szerkesztés)

4. ábra: A világ szőlőterületének alakulása (millió ha) (OIV, 2018)

5. ábra: A legnagyobb szőlőterülettel rendelkező országok részaránya 2016-ban (OIV, 2018)

7. ábra: A 10 legnagyobb szőlőterületű ország szőlőterülete 2016-ban (1000 hektár) (OIV,

Legnagyobb szőlőterülettel Spanyolország rendelkezik. A második helyre feljött Kína,

8. ábra: A világ szőlőtermésének alakulása (millió tonna) (OIV, 2018)

A világon megtermelt szőlő mennyisége az ezredforduló óta folyamatosan nő (8. ábra).

Az ezredforduló és a 2015-ös év szőlő felhasználásának megoszlását nézve az látható,

A megtermelt bor mennyisége évenként változik, elsősorban a klimatikus tényezők

9. ábra: A szőlő felhasználás szerinti megoszlása 2000-ben és 2015-ben (OIV, 2018)

10. ábra: A megtermelt bor mennyisége (millió hl) (OIV, 2018)

A legtöbb bort továbbra is Európában állítják elő. Az újvilági szőlőtermesztő országok

A világ borfogyasztása meredeken emelkedett 2008-ig, amikor a gazdasági világválság

13. ábra: A világ öt legnagyobb borfogyasztó országa 2016-ban (OIV, 2018)

A világban megtermelt bor mennyiségének felét 5 országban fogyasztják el. Legtöbb

Az európai bortermelő országok exportálják a legtöbb bort a világon. Érdekes, hogy

Az exportált borok mennyiségénél fontosabb az eladási árbevétel. Franciaország és

Fontos ismerni a borok értékesülését a világban. Németország vásárol legtöbb bort, őt

Ha az importált borok értékét nézzük, az látható, hogy USA magasan vezet, őt az

3. Magyarország szőlő- és bortermelése

3.1. Honfoglalástól a filoxéravészig

3.2. A filoxéra vésztől a II. Világháborúig

20. ábra: A filoxéra (Daktulosphairae vitifoliae FITC (saját ábra)

21. ábra: Mathiász János háza Kecskemét-Katonatelepen (saját felvétel)

Alig fejeződött be a filoxéra utáni rekonstrukció, amikor jött a Trianoni béke.

3.3. A II. Világháborútól a rendszerváltásig

szőlőfajták takarás nélkül elfagynak, ezért beindult a fagytűrő és gombabetegségeknek ellenálló

3.4. A rendszerváltástól napjainkig

Hazánk szőlő fajtaösszetételének alakulása napjainkban

Hazánkban a Kékfrankos szőlőfajtát termesztjük legnagyobb területen, több mint 7 ezer

22. ábra: Magyarország fő borszőlőfajtái (HNT, 2017)

23. ábra: Szőlőfajták bogyószín alapján történő megoszlása (HNT, 2017)

24. ábra: A szőlőterület alakulása 2004-2014 között Magyarországon (HNT, 2017)

3.5. Magyarország borvidékei

1. táblázat: Magyarország borrégiói

25. ábra: Magyarország borvidékei (Vidék- és területfejlesztés) digitális tankönyvtár)

Borvidékeink szőlőterülete 2016-ban

26. ábra: Borvidékeink szőlőterülete 2016-ban (HNT, 2017)

Néhány borvidékünk szőlőterületének változását a 27. ábra mutatja. Látható, hogy az

Magyarországon a Dunántúli borvidékek megalapítása már a római korra nyúlik vissza.

28. ábra: A Római Birodalom idején kialakult borvidékeink (saját szerkesztés)

Békeidőben a császárok újabb területeket is felfedeztek, így Villányt, Szekszárdot,

A Villányi borvidék Magyarország legdélebbi részén található, rendkívül kedvező

29. ábra: A Szársomlyó (fotó: Wéber, 2011)

Pannonhalmi borvidék. A Pannonhalmi Apátság körüli területeken mindig is folytattak

A Balatonfüred-Csopaki borvidék híres bora az Olasz rizling, mely Csopakon, az ottani

A Badacsonyi borvidék egyik leglátványosabb borvidékünk. A Balaton öleli körbe ezt

A Nagy-Somlói borvidék Badacsonytól északra, a síkságból emelkedik ki. A

A Kunsági borvidék Magyarország legnagyobb borvidéke, a Duna Tisza közén

30. ábra: Alföldi fejművelésű szőlőültetvény (saját felvétel)