Karácsonyi szövegek

https://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/karv_001.html

Vályi Nagy Géza: Jézus

Nem volt a bölcsője

Aranyból, gyémántból.
Egyszerű emberek
Rótták össze fából –
És szent lett a jászol.

Nem álltak körülte

Rangos urak, dámák –
Jámbor öreg barmok
Nyaldosták a lábát
Örömén a percnek.

Amikor meglátták,
Nem volt pompa, tor, fény,
Csengő ezüst serleg –
Kis pásztor fiúcskák
Zsoltárt énekeltek.

Nem volt gyönge testén

Drága selyem, pólya,
Egy imás, szűz asszony,
Takargatta gyolcsba
S dajkálta, ápolta.

Ékes bíborpalást
Nem borult reája.
S Ő lett a világnak
Örök Igazsága,
Királyok Királya!

Füle Lajos: Karácsonyi üzenet

Üzenem mindenkinek, hogy a csillag

fényéből semmi sem kopott, értelme
lett csak megszokott. Üzenem
mindenkinek, hogy a Gyermek ma is a
testté lett csoda, Isten jósága,
mosolya. Üzenem mindenkinek, hogy
a pásztor, király egyformán kedves
ott, s előtte boldog lesz legott.
Üzenem mindenkinek, hogy a bölcsek
serege most is útra kel, elég nekik
az égi jel. Üzenem mindenkinek, hogy
a szívem ma is repesve fut felé,
Ma is azé a Gyermeké!

ÁHÍTAT KÉNE

gyermeki
csodálkozás
havakkal hulló
kéklátomás

midőn nőnek a háztetők

a lehullandó drága éjbe:
megjelenne házunk fölött
a fény: széttárt szárnyon a Béke

suhogó gyönyörű madár

sóhajtásom halk röppenése
kísérné csak
hol a Madár
a Látomás? hol itt a Béke?

hóból vastagra püffedt dunyhák

paskolódnak az Újszülöttnek
teknőjét azok bábáskodják
akik hányszor befürösztöttek
szegény Gyermek meg is fulladhat
tömjén- mirrha- s aranyfüst szálldos
a barmok nagyokat durrantnak
a karácsonyunk is gőzös-gázos
mindent el tudnak rontani:
a csillagot fenyőnk hegyéről
felnyújtóznak roppantani
s kifarolják Jézust helyéről

Gáspár Menyhért és Boldizsár

s minden barom és kiskirály
forgolódik csak sürgölődik
- látványosan: é r d e m ü k őrzik

áhítat kéne
gyermeki csodálkozás
havakkal hulló
kék látomás
BETLEHEMES

Fehérszakállas mennyek bóbiskolnak

a törten megkönyöklő tornyokon.
Pillámra hull virágzón és elolvad
a súlyos égből egy könnyű szirom.

Elhangzott lépteket őriz a mellem,

szemem gyerekkori csillagokat.
Három fáradt bölcs kételkedik bennem
a betlehemi fényesség alatt.

Létek-fehér tájon át sorakozva

a gyermekkorba tartó lábnyomok,
a harangzúgás hömpölyögve hozza
a fény gyűrűin ringó templomot.

Báránybéléses köd borul a tájra;

kifordított kucsmákban állanak
az oszlopok; vasalt csizmátlan járja
a kopogós földet a fürge fagy.

Mindnyájunk szíve ma-született Jézus,

imádatlan, meztelen didereg.
Várja köré terelt örömök nyáját,
hogy forró párát ráleheljenek

Parasztok, pásztorok ájtatos gondban

virrasztanak, - szemük a csillagon;
jönnek vörös fényét követve: - hol van,
amire oly rég vár a bizalom.

HÁROM KIRÁLYOK

Meghozta az ünnepet
Gáspár, Menykért, Boldizsár
Mire nevük kimondom,
mindegyike kis király

Ajtóm előtt megállnak

vándor Három Királyok;
koronájuk fülig ér,
alig látszik orcájuk.

Gáspár előénekes,
közben, kőzően furulyál
Menyhért verse elszakadt,
összefűzi Boldizsár
Fénylik botos-csillaguk,
fénylik arcuk pirosan.
Felmutatják jászolban
a gyermeket, a barmokkal

Apró Három Királyok,

ünnephozó barátok,
karácsonyi köszöntőnek
beállnék én hozzátok!

KARÁCSONYI DAL

Faggyúszagával felém leng

újra a karácsonyi gally,
sztaniol cincog s a lélek,
lepedőnyi szárnyaival

fölrepül a mennyezetig,
villanykörte a glória -
ahonnan leereszkedik
darócban az Isten Fia...

Égbe röpítő, együgyű

varázs, szalma-bételt jászol;
téli Nap, a nehéz begyű,
havas nádtetőkön gázol,

s apám vígan az udvaron

karácsonyfatalpat farag,
öcsémmel ámulva lessük.
Kölyökkutyánk havat harap,

vérszagot keres borzolva,

kormosszélű tisztásig fut,
hol hajnalban hullt a hóra
hízó tortárlót szökőkút.

Fedő alatt leves ázik,

jön az angyalhajas alkony,
s a Karácsony lehintázik
faggyúszagú fenyőgallyon
KARÁCSONYI LEONINUSOK

Barmok romlatag ágyán, vessze igéretes ágán

Új élet született; boldog a Szűz: anya lett.
Barmok, romlatag almán, kisfia fekszik. a szalmán,
Barlang, ágy csupa fény: Isten, a Szűznek ölén.
Künn viharok furulyáznak, tépi!- a pusztai fákat.
S lám, elnyugszik, a szél benne, az akol küszöbén.

Játszik a gyermek a karja kicsúszott, nincs betakarva,

Mária nézi: nevet - „Fúj az ökör meleget!”
Fúj az ökör... s ugye, jó lesz? - fürge tüzet vete József:
Lobban a rőzserakás, mind csupa láng, ragyogás.

Csillan a jó bari szőre, vidáman a szürke tetőre

Fény fut. Koppan a kő: „Pásztorok, gyertek elő!”
Vének s ifju legényeke jönnek az ajkukon ének
Billeget ám a dudás, fújja a kis furulyás!
Néz az ökör: „Soha ilyet! ", a csacsi nagyfüle billeg.

Mind forróbb, tüzesebb, Mária könnye pereg.

Anyja ölében a gyermek, tapsol a mennyei herceg:
Kedv, öröm, isteni tett - Krisztus megszületett!

Barmok romlatag ágyán fekszik a második Ádám,

Új ág, égi virág, újul a régi világ.

PUSZTA SÁNDOR:
Betlehemi éj
A hold beszűrt a kunyhórepedésen,
Ezüst halmot hintett szerte szépen.
A glória már fényes messze zengett.
Elaludtak. Szendergett a Gyermek.
Mária édesen, a bölcsőre hajolva,
József, az ács, s fejénél a szalma.
Aludt a csacsi és a hű ökör.
Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl.
Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej,
A fák, a bokrok, mind. És száz virágkehely.
Aludt a jószág. A tágas gádorok.
A mindig virrasztó csordapásztorok.
Egy kis bari, tán álmán, bégetett.
Sóhaja gyapjak tavába veszett.
Aludt a ház. A csend. A kispatak.
Háztető a nád. S a ház előtti pad.
 Aludt a szerszám, a szíj, ostoron a nyél.
Gyalogúton, állva, elaludt a szél.
Gyöngyháztollú szárnnyal mind, a madarak.
Aludt az éj is, egy nagy fa alatt…
A glória már csak szinte zümmögött,
Mint a hold zenéje alvó fű között.
A Hűség virraszt csak
Léptét hallani,
Hogy ébren legyen itt
Mindig valaki…

Erdős Virág
Karácsony, 2009

viccnek durva, versnek

kevés:
íme, egy kis
meglepetés

nem egy nagy szám,

látom én is,
kilóra se sok, de mégis:
mikor ilyen nagy a fagy,
a szeretet meg egyre
fogy,
az embert mindig meglepi,
hogy nincs jobb, mint egy
meglepi

rajta, tessék,
bontsd ki bátran,
hadd ne főjek itt kabátban,
mit csinálod még a faxnit,
operáld le azt a masnit,
hétre várnak vacsira,
de bocsika!
most nézem csak,
anemjóját:
nyuszikás a
zacsija

mindegy, nem egy

nagy dolog, majd
megoldják az
angyalok,
mert
így is,
úgy is az az első,
hogy mi mindent rejt a
belső,
olyan legyen körülbelül,
aminek az ember
örül,
ne lapuljon benne bánat,
vagy más ilyen
ronda állat,
se betegség
se halál, és
beférjen a
fa alá

sikerült is? gratulálok!

ne fáradj, majd kitalálok,
annyit mondj még: ugye tetszik?
(azért izgultam egy percig!)
költői, nem? szinte rímes!
(épp csak ez a
strófa rémes!)
azt képzeld el: saját termék!
(erre esküdni is mernék!)
komoly is meg vicces is,
(mert vannak benne
viccek is), de
nem genyózik,
nem is fröcsög,
nincsen benne f...,
se köcsög,
bármit mond is,
(jól, vagy rosszul)
az a fő, hogy nem túl
hosszú...

ezek bizony makacs tények,

pedig most jön még a lényeg,
(pont indul a villamosom,
de ha kéred, felolvasom):

"Kedves izém, satöbbi,

csak meg szeretném köszönni,
és ezúton is
kívánok
egy sokkal jobb fej
világot, ám
tudnod kell, hogy
(bármily furcsa)
te vagy itt a helyzet kulcsa,
egyedül csak az a fontos,
(így írom, mert így a pontos)
hogy a szíved
legyen helyén,
most, kétezer
kilenc
telén.

Rajtad áll, hogy mit teszel,

hogy jó fiú vagy rossz
leszel,
hogy vállat vonsz és legyintesz,
vagy észnél vagy és
beintesz,
hogy pakolod a cekkered,
vagy szép csöndben ki-
bekkeled...
ha üldögélsz,
ha ácsorogsz,
ha élteted,
ha gáncsolod,
én
egy dolgot tanácsolok:
Legyen vidám karácsonyod!"

Karácsonyi műsor 2011

Szellő rezdül csendben,

hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.

Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.
Harang szól valahol,
megörül a télnek,
lámpa gyúl oltáron,
karácsonyi fénynek.

Csengőszó csendíti
hírét égi hírnek:
boldogság örömét
jövő reményének.

Messzi, távol innen,

betlehemi éjben,
kis Jézus született
barlang rejtekében.
(Devecsery László)

Pásztorok, pásztorok….
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe,
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embernek.
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embernek.
2.Angyalok szózata minket is hív,
Értse meg ezt tehát minden hű szív,
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Mint a hív pásztorok magasztaljuk.
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Mint a hív pásztorok magasztaljuk.

Mácz István: Az ünnep

Sok a hétköznap. Mind kell. Az ünnep kevés.

Az ünnep az emberi lélek öröme, amely a testet áthatja.
Az ünnep örömóra, amelyen szóhoz jut a lélek.
Érzést kér, nem mindennapit. Gondolatot kér, amely lelkesít.
Érzés nélkül nincs ünnep. Eszme nélkül az ünnep halott.
Hiába több az ital, választékosabb az étel. Az embernek több kell. Érzés és
gondolat.
Enélkül az ünnep sivatag.
Fa, amelynek virága van, gyümölcse nincs.
Viszonzás nélküli szerelem. Vágy, kívánság, epekedés van, de beteljesülés nem
követi.
Milyenek az ünnepeid? Figyeled?
Reklámok kiabálnak rád, mit vegyél, mit igyál, hová menjél.
Ki szól, hogy éhes vagy-e belül? Van-e kínálat eszmékből és érzésekből?
Magadnak kell megtalálnod mindkettőt.
Kérdezd a bölcseket, a vallásosokat, a művészetet, a történelmet. Faggasd a
mindenséget.
Ember vagy. Ünnep nélkül nem élhetsz…

Ének

Bartis Ferenc: Karácsonyi regős ének

Mennyországban templomban és
és pokolban, kocsmarévben,
bölcsőben és adósságban,
koporsóban, fizetségben,
tar mezőkön, vérben, borban,
málló szirten, könyvben, szóban,
kiapadó fejünkre-szórt
szennyes vízben, atomporban,
kóróban és bennem, benned,
virágvágyban, mindenkiben,
alvó házak tagadásban
bundájában, és a hitben,
rőt-didergő múltunkban és
tűzvidéken, jövendőnkben,
szoknyalángú ahol Krisztus
utcaszélen tündöklőben,
sírhantemlék- ott mindenütt
kopjafákon, Karácsony van
fegyvercsőben, mennyországban
bombaszárnyon, és pokolban!
Meggyötörten állni
A decemberi
Fagyos ködben

Csodát várni
A csillagtalan
Néma csöndben

Titkot lesni
A lélek ablakára karcolt
Jégvirágban

Eltűnődni
Zúzmarás hajnalok
szívet melengető homályában

Próféciák nyomán
Hitre cserélni
A kételyt

Csillagjelet
Látni a legsötétebb
éjben

és hinni

Hinni
A szívekben születő
Fényben.
(Kovács András:Advent)

Egy bizonyos idő után

akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.
A többi öröm másé, idegen,
vagy elrabolt öröm,
Jézus Krisztus hozzánk
csak egyszer jön.
Csak egyszer száll le az angyal
kitárt fehér szárnnyal
és hozza le a békességet,
egyszer jön le Boldizsár a mirrhával.
És többé nincs békességünk,
nincs Máriánk, se szalmánk,
de erre az egy éjre
mindig emlékszünk.
És ott is gondolnak ránk.
(Gyurkovics Tibor: Karácsony )

Egy nap meg egy este

Minden esztendőben:
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!
Ha nem is, ha nem is
Valami sokáig:
Karácsony estétől
Karácsony napjáig.
Karácsony estéjén
Hogy a csillag támad:
Kinyitnám aranyos
Gyöngyös palotámat.
Minden elhagyottat
Oda gyűjtögetnék,
Sápadozó árvát
Szárnyam alá vennék.
Ha koldus, ha bűnös:
Nagy birodalmamba’
Szerető szó nélkül
Senki se maradna.

Könnyet ahol látnék.

El azt sem kerülném,
Szép selyemkendőmmel
Szépen letörölném!
…Karácsony estéjén
Minden esztendőben?
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!

Zúzmara csillan a fákon a fényben.

Rezzen a bokros, lebben a szél.
Hópihe szállong, táncol a légben,
halkan osonva itt van a tél.
Hópihe álom szálljon a földre,
Földre köszönjön újra az Ég,
Égre emelje szemét az ember,
Embertől emberre áradjon fény.

Szánd meg Uram, Isten a sírót, a kérőt!

Adj egy karácsonyfát, egy egekig érőt!
Minden tűlevelét rakd meg ezer jóval:
mogyoróval, fánkkal, cukorral, dióval.
Minden ága-bogát tetejesen rakd meg!
A kalácsot, kolbászt, sonkát se tagadd meg!
Aggass valamit rá kicsinek és nagynak:
ruhát a szegénynek, szívet a gazdagnak
Gyűjtsd alá a népek apraját és nagyját,
Aztán Uram Isten, rázd meg azt a nagy fát!
(Emőd Tamás: Karácsonyi ének)

Nől a dér, álom jár,

hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd én is, ládd,

hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék

fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.

Vályi Nagy Géza: Jézus

Nem volt a bölcsője

Aranyból, gyémántból.
Egyszerű emberek
Rótták össze fából –
És szent lett a jászol.

Nem álltak körülte

Rangos urak, dámák –
Jámbor öreg barmok
Nyaldosták a lábát
Örömén a percnek.

Amikor meglátták,
Nem volt pompa, tor, fény,
Csengő ezüst serleg –
Kis pásztor fiúcskák
Zsoltárt énekeltek.

Nem volt gyönge testén

Drága selyem, pólya,
Egy imás, szűz asszony,
Takargatta gyolcsba
S dajkálta, ápolta.

Ékes bíborpalást
Nem borult reája.
S Ő lett a világnak
Örök Igazsága,
Királyok Királya!

Fehérszakállas mennyek bóbiskolnak

a törten megkönyöklő tornyokon.
Pillámra hull virágzón és elolvad
a súlyos égből egy könnyű szirom.

Elhangzott lépteket őriz a mellem,

szemem gyerekkori csillagokat.
Három fáradt bölcs kételkedik bennem
a betlehemi fényesség alatt.

Létek-fehér tájon át sorakozva

a gyermekkorba tartó lábnyomok,
a harangzúgás hömpölyögve hozza
a fény gyűrűin ringó templomot.

Báránybéléses köd borul a tájra;

kifordított kucsmákban állanak
az oszlopok; vasalt csizmátlan járja
a kopogós földet a fürge fagy.

Mindnyájunk szíve ma-született Jézus,

imádatlan, meztelen didereg.
Várja köré terelt örömök nyáját,
hogy forró párát ráleheljenek

Parasztok, pásztorok ájtatos gondban

virrasztanak, - szemük a csillagon;
jönnek vörös fényét követve: - hol van,
amire oly rég vár a bizalom.

Legyen ma templom minden ember szíve,

Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,

S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
(Móra László: Karácsony édes ünnepén)

Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek
 Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak. (Juhász Gyula)

Mindnyájunk szíve ma-született Jézus,

imádatlan, meztelen didereg.
Várja köré terelt örömök nyáját,
hogy forró párát ráleheljenek.

KARÁCSONYI IDÉZETEK

„áhítat kéne
gyermeki csodálkozás
havakkal hulló
kék látomás”
(Kalász László: Áhítat kéne)

„-…kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!”
(Nagy Gáspár: Jegyezvén szalmaszállal)

„Jászolában fekszik
az angyali kisded,
minden emberszívet
szeretettel tölt meg.”
(Bódi Irén: Szent karácsony éjjel)

„Istennel játszom. Már mióta

játszik az Isten velem.
Karácsony este van. Ezer év óta.
ülünk egy csöndes szegleten
valamelyik világ zugában.
Játszom Istennel s ő velem.
(Bella I.: Karácsony-esti vers)

Szauer Ágoston: Csendes éj

Domb magasán áll

néma fenyő,
Csillag ül ágán,
késlekedő.

Mintha a hóban
várna egy árny-
látni valóban:
két kicsi szárny.

Szél szava reppen,

halld, de csodás:
éjjeli csendben
szárnysuhogás.
„Karácsony este van.
Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval.”
(Ágh István: Varázslat karácsonyfára)

„Szól a csengő, száll a dal.

Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.”
(Gazdag Erzsi: Karácsony)

„Benn meleg van – sejtelmes gyertyalobogás

az arcokon-szemeken boldog várakozás.”
(Bősze Éva: Roráte)

„Mintha az a sok fa
Egyetlen fa volna
S az egész világot
Betakarná lombja;
S mintha az a sok szív;
Mind egy nagy szív volna;
Egymásra hajolva
Mind együtt dobogna…”
(Erdődi Sándor: Karácsony)

„Ahány csengő: csendüljön,

Ahány gyerek: örüljön,
Ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.”
(Csanádi Imre: Karácsony fája)
„Kacagás, víg ének,
pipázó kémények
hó ül a faágon
karácsony, karácsony.”
(Enyedy György: Karácsony)

„Mintha a csillagos eget

villantanák
az ághegyek,
temérdek apró
fény körét,
szemek csillanó örömét.”
(Majtényi Erik: A fenyő)

„Advent koszorúján
négy szál gyertya ragyog,
sürögnek-forognak
hópihe angyalok.

Erdőnek völgyéből
zöld fenyőfát hoznak,
csillag sugarától
csengettyűszót lopnak.

Gyertya lángja egyet lobban,

angyal szíve nagyot dobban,
fehér szárnya csupa hó,
ajándéka csudajó.”
(Veres Csilla: Karácsony előtt)

„Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született.”
(Dsida Jenő: Itt van…)

„Szép tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.”
(Juhász Gyula: Karácsony felé)