1

A betűrendbe sorolás

Az ábécé a betűk meghatározott állománya és felsorolási rendje. A magyar magánhangzókat és

mássalhangzókat jelölő 40 kisbetű (a magyar ábécé): a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m,
n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.
14.A betűrendbe sorolás az az eljárás, amellyel a szavakat, szókapcsolatokat – általában a magyar ábécé
alapján – sorrendbe szedjük. A fontosabb általános szabályok, amelyek a szótárakban, lexikonokban,
névsorokban stb. való eligazodást segítik, a következők:
a) A különböző betűvel kezdődő szavakat – a c) pontban jelzett kivételekkel – az első betűk ábécébeli
helye szerint állítjuk rendbe, illetőleg keressük meg, például:

acél kettő remény

cukor Nagy sokáig

csók nyúl szabad

gép olasz Tamás

hideg öröm vásárol

A betűrendbe sorolás szempontjából nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között. Ha azonban
két besorolandó egység között csupán ebben a vonatkozásban van különbség, akkor a kis kezdőbetűs szó
megelőzi a nagy kezdőbetűst, például:

jácint szűcs

Jácint Szűcs

opera viola

Opera Viola

Az egyjegyű betűt teljesen elkülönítjük az azonos írásjeggyel kezdődő, de külön mássalhangzót jelölő
kétjegyű (illetve háromjegyű) betűtől. Mindig az egyjegyű betű van előbb, például:

cudar Zoltán

cukor zongora

cuppant zúdul

csalit zsalu

csata zseni

Csepel Zsigmond
 2

b) Ha a szavak azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek, a sorrendet az első nem azonos betű
ábécébeli helye határozza meg, például:

lom pirinkó tükör

lomb pirinyó Tünde

lombik pirít tünemény

Lontay pirkad tüntet

lovagol Piroska tüzér

Az egyjegyű betűt (miként a szó elején is) teljesen elkülönítjük az azonos elemmel kezdődő, de külön
mássalhangzót jelölő kétjegyű (illetve háromjegyű) betűtől, tehát az egyjegyű betű itt is mindig megelőzi a
megfelelő többjegyűt.
Az egyjegyű betűk sorrendjében a kettőzött betűk első és második írásjegye külön-külön betűnek számít.
(Vagyis: bb = b + b, rr = r + r stb.)
A többjegyű betűk kettőzött változatait tartalmazó szavakat sohasem az egyszerűsített alakok szerint
soroljuk be a betűrendbe, hanem a megkettőzött betűt mindig két külön betűre bontjuk. (Vagyis: ccs = cs +
cs, ggy = gy + gy, ddzs = dzs + dzs stb.) Például:

kas mennek nagy

Kasmír mennének naggyá

Kassák menü nagygyakorlat

kastély menza naggyal

kasza meny nagyít

kaszinó Menyhért nagyobb

kassza mennybolt nagyol

kaszt mennyi nagyoll

c) A magánhangzók rövid-hosszú párjait jelölő betűk (a – á, e – é, i – í, o – ó, ö – ő, u – ú, ü –

ű) betűrendbe soroláskor a kialakult szokás szerint mind a szavak elején, mind pedig a szavak belsejében
azonos értékűnek számítanak. A hosszú magánhangzót tartalmazó szó tehát meg is előzheti a megfelelő
rövid magánhangzót tartalmazót, például:

ír Irán író

Irak írandó iroda

iram iránt irónia

A rövid magánhangzós szó kerül viszont előbbre olyankor, ha a két szó betűsora csak a megfelelő
magánhangzók hosszúságában különbözik, például:
 3

Eger kerek szel

egér kerék szél

egyfelé keres szeles

egyféle kérés széles

elöl (hol?) koros szüret

elől (honnan?) kóros szűret

d) A különírt elemekből álló szókapcsolatokat és az egybeírt vagy kötőjellel kapcsolt összetételeket

minden tekintetben olyan szabályok szerint soroljuk betűrendbe, mint az egyszerű szavakat. A
szóhatárokat tehát nem vesszük figyelembe. Ugyanez a szabály érvényes a közszavak közé besorolt
tulajdonnevekre is. Például:

kis részben márvány tiszafa

kissé márványkő Tiszahát

Kiss Ernő márvány sírkő Tisza Kálmán

kis sorozat Márvány-tenger Tisza menti

kissorozat-gyártás márványtömb Tiszántúl

kis számban Márvány Zsolt Tisza-part

kistányér másféle tiszavirág

kis virág másol tiszt

e) Különleges célt szolgáló névsorokban, tárgymutatókban, kartotékokban stb. a több szóból álló
egységeket vagy az egész kapcsolat, vagy csak az első elem alapján szokás besorolni, ahogyan a könnyebb
kezelhetőség érdeke vagy egyéb szempont kívánja. A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás
(dokumentáció) területén követendő eljárást hazai és nemzetközi szabványok írják elő.
15.A betűrendbe soroláskor a szokásostól némiképp eltérően kezeljük a régies írású magyar
családnevekben, valamint az idegen szavakban és tulajdonnevekben előforduló régi magyar, illetőleg
idegen betűket.
A régies írású magyar családnevekben levő kétjegyű betűket elemeikre bontva soroljuk be (ew = e + w,
ch = c + h, cz = c + z stb.). Az idegen ábécékben használt kapcsolatokat szintén külön betűk
egymásutánjának tekintjük (ch = c + h, oe = o + e, sch = s + c + h stb.). Az idegen betűk közül azok, amelyek
valamelyik magyar betűtől csak mellékjelükben különböznek, a betűrendbe soroláskor nem tekintendők
önálló betűknek. Az idegen mellékjelet csak akkor vesszük figyelembe, ha az idegen mellékjeles betűt
tartalmazó szó betűinek sorában nincs más különbség. Ilyenkor az idegen mellékjeles szó kerül hátrább,
például:
 4

cérna Gaal moshat

Černý galamb mosna

Champagne Gärtner Mošna

Cholnoky gáz mosópor

címez geodézia Møsstrand

cukor Georges mostan

Czuczor góc munka

csapat Goethe Muñoz