7. óra.

Az elválasztás
Az elválasztás

• Elég gyakori, hogy helyszűke miatt (vagy más okból) a szóalak egy részét a sor
végéről át kell vinni a következő sorba.
• Az írásnak ez a megszakítása az elválasztás.

• Az elválasztásnak a szótagolás az alapja.

A szótagolás szerinti elválasztás
Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek

•Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos

(képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választjuk el.
•A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők.
•Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne,
•bál, font, György, Pest;
•asz-tal, há-zig,
•Csil-la, De-zső, Be-rety-tyó, Ke-re-csend.
A szótagolás szerinti elválasztás: a
magánhangzók
•A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot,
•di-ó-nyi, e-u-ró, fi-a-i-é, te-a, É-va, Le-ó.
• Azokat a szavakat, amelyek csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, nem választjuk el,
• föld, hajt, nyolc, part, strand, sztrájk;
• Bánk, Sásd, Zsolt;
• Brahms, Schmidt, York
• Ez a szabály olyankor is érvényes, ha az eredeti helyesírással átvett, de ejtésükben egy szótagú
idegen közszavak és tulajdonnevek vagy a régies magyar családnevek írásképében a
betűcsoport egyetlen magánhangzót jelöl,
• air, blues, street, team;
• Maugham;
• Gaal, Soós, Georch
Az egymagukban szótagot alkotó magánhangzók tetszés szerint hagyhatók az előző sorban, vagy vihetők
át a következőbe,

• dia-dal vagy di-adal,

• ideá-lis vagy ide-ális;
• Leo-nóra vagy Le-onóra.
• A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
• árui-nak vagy áru-inak,
• könyvei-tek vagy könyve-itek,
• Annáé-ké vagy Anná-éké,
• tolnai-ak vagy tolna-iak.
Az egyetlen magánhangzóból álló szókezdő és szó végi szótagot – bár önállóságát nyelvi
tekintetben nem lehet elvitatni – esztétikai okokból nem szokás egymagában a sor
végén hagyni, illetőleg a következő sorba átvinni;

• tehát az „a-lap”, „e-móció”, „Á-ron”, illetve

• a „haza-i”, „emóci-ó”, „Le-a”
Az au, eu betűkapcsolat, mivel tagjai a szótagoláskor szétválhatnak,
szükség esetén elválasztható,

• ba-uxit,
• fe-udális,
• kala-uz,
• la-udáció.
• A két magánhangzót jelölő azonos betűket is szétválaszthatjuk,
• ko-ordinál, váku-um.
A szótagkezdő magánhangzókat átvihetjük a következő sorba,

• fi-ók, vi-asz, kalci-um, moza-ik;

• Mari-etta, Tri-eszt.
• A toldalékos alakok elválasztásakor is így járunk el,
• ablaká-ig, háza-ik;
• pesti-es, Vajdá-ék.
A két magánhangzó között levő egyetlen rövid mássalhangzót – akár egy-, akár
többjegyű a betűje – a következő sorba visszük át,

• be-tű, ko-sár;
• ba-tyu, ka-sza, ró-zsa;
• Gyu-la, Me-csek.
• A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
• holna-pig, maga-san, né-gyet, pa-don;
• freu-dizmus, tiha-nyi;
A két magánhangzó között levő kétféle mássalhangzót jelölő nem kettőzött betűk
közül – akár egy-, akár többjegyűek – az elsőt az előbbi sorban hagyjuk, a másodikat
pedig átvisszük a következőbe,

•am-per, ás-vány,
•fosz-fát, mor-zsa,
•tarisz-nya;
•Bar-tók, Bony-hád, Er-zsi.
• A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
•bron-zot, ker-tig, pén-zért;
•recs-ki, t
•öl-gyes;
•Így járunk el akkor is, ha a két mássalhangzó közül az elsőt kettőzött betű jelöli
•bizott-ság, hall-gat,
•Kiss-nek, Papp-tól.
Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzót kettőzött egyjegyű betű jelöli, ennek
egyik jegyét az előző sorban hagyjuk, másik jegyét pedig átvisszük,

• ber-reg, kom-munális, mil-liméter, ton-na;

• Boz-zai, Job-bágy, Car-rara, Maupas-sant.
• A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
• ember-rel, hal-lak, hit-tem, job-ban, tet-tel, víz-zé;
• Szél-lért, Tallin-nig.
Ha a két magánhangzó közötti hosszú mássalhangzó kettőzött többjegyű betű jelöl,
ennek elválasztásakor mind a sor végén, mind a következő sor elején ki kell írni a teljes
rövid mássalhangzót

• meny-nyi, ösz-sze, pogy-gyász, szity-tya;

• Boty-tyán, Hosz-szú, Ily-lyés.
• A toldalékos alakokat is így kell elválasztani,
• ágy-gyal, fodrász-szal, megy-gyel;
• galy-lyak;
• köny-nyes;
• Arany-nyal, Kodály-lyal, Nagy-gyal.
Ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű van, csak
az utolsó kerül a következő sorba

• cent-rum, ost-rom, temp-lom, tink-túra, lajst-rom;

• Dosztojevsz-kij, Ing-rid, Ojszt-rah, Veszp-rém, Würt-temberg.
• A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni
• batiszt-ból, kilenc-kor;
• Hamburg-ban;
Ha a két magánhangzó között álló mássalhangzók közül az utolsót kettőzött betű
jelöli, akkor úgy választjuk el a szót, hogy a kettőzött betű egyik tagját meghagyjuk a sor
végén, a másikat átvisszük az új sorba,

• bors-sal, csoport-tól, karszt-tá, tömb-ben, vonz-za, kulcs-csal, rongy-

gyá;
• Ford-dal, Gellért-től, Szabolcs-csal.
• játsz-szál, metsz-szük stb.
A dz és a dzs többjegyű betű, ezért elválasztáskor ugyanúgy kezeljük, mint általában a többjegyű betűket.

• brin-dza; halan-dzsázik, lán-dzsás;

• edz-het, ódz-kodik;

• edz-dze, lopódz-dzanak;

• bridzs-dzsel (ragos főnév).

A ch kétjegyű betű, amely egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k + sz) jele, de egyetlen jegyű, s
így mindkettő egy betűnek számít az elválasztáskor.

• Ezért úgy kezeljük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő

magyar betűket,
• ar-chívum, or-chidea, Mün-chen;
• he-xameter, ma-ximum, pra-xis, Ale-xandra, Me-xikó.
• De Féli-xé
Egyéb
• A -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok
elválasztása,
• pech-hel, bórax-szá;
• Bach-hal, Beatrix-szal vagy Beatrix-szel
• A hosszú cch elválasztása:
• Bac-chus, Pinoc-chio
Családnevek
• A családnevekben előforduló többjegyű (egyetlen magánhangzót vagy
mássalhangzót jelölő) régies magyar betűk az elválasztásban hangértéküknek
megfelelően kezelendők,
• Beö-thy [bő-ti], De-seö [de-zső], Thew-rewk [tö-rök],
• A mássalhangzót jelölő kettőzött betűk esetében, az egyiket az előző sorban
hagyjuk, a másikat pedig átvisszük a következő sorba,
• Bat-thyány, Kos-suth
Családnevek

• A toldalékos alakok elválasztásakor a régies magyar

betűk egységét megőrizzük (nem választjuk szét),
• Babi-tsé, Balo-ghék; kossu-thi, móri-czos,
• kivéve a kettőzött betűkét,
• Pap-pot, Szél-lért; Kis-sék
A latin betűs írású nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint írt
közszavak és tulajdonnevek elválasztása

• A latin betűs írású nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint

írt közszavakat és tulajdonneveket is a magyar szokásnak
megfelelően, azaz a magyar kiejtésükön alapuló
szótagolás szerint választjuk el.
• cou-chette;
• Baude-laire, Coo-per
A sor végére kerülő mozaikszók elválasztásának a következő lehetőségei vannak:

• Az olyan betűszó, amelyben csak mássalhangzó vagy

legfeljebb egy magánhangzó van, nem választható el
• BVSC, MLSZ, NOB, SZTK;
• MTESZ, ORFK.
• A két vagy több magánhangzót tartalmazó betűszók szükség
esetén szótagolás szerint szakíthatók meg,
• NA-TO, OR-FI.
A sor végére kerülő mozaikszók elválasztásának a
következő lehetőségei vannak:
• Elválasztás esetén a toldalékos betűszóknak a kötőjellel kapcsolt
toldalékát kell a következő sorba átvinni, ha a toldalék tartalmaz
magánhangzót,
• ELTE-re, USA-beli, ENSZ-ért.
• A szóösszevonásokat, ha elválasztásukra kényszerülünk, mind alap-,
mind toldalékos alakjukban a szótagolás alapján szakítjuk meg,
• Ag-ro-co-op, Int-ransz-mas, Ma-hart, Ma-lév;
• Ma-va-dé;
Az összetett szavak elemeik szerinti elválasztása

• Az azonos alakú szavak között több olyan van, amelynek elválasztása

kétféle,
• me-gint (= újra), de: meg-int (= figyelmeztet);
• gé-pelem (ige), de: gép-elem (főnév).
A két egy szótagú szóból álló összetett
közszavak és tulajdonnevek elválasztása
• A két egy szótagú szóból álló összetett közszavakat és
tulajdonneveket úgy választjuk el, hogy az egyik szó az első, a
másik szó pedig a következő sorba jusson,
• csak-is, épp-úgy, hón-alj, ing-ujj, kül-ügy, még-is, mind-egy, rend-őr,
• fel-ad, meg-öl, szét-üt.
A kettőnél több szótagból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket az összetétel tagjainak
határán célszerű elválasztani

• csal-étek, dél-után,
• külön-élés, szak-avatott, tölgy-erdő,
• vírus-interferencia, viszont-eladó, zápor-eső;
• Dessew-ffy, Kis-oroszi, Magyar-atád,
• Nyír-egyháza vagy Nyíregy-háza,
• Zala-egerszeg vagy Zalaeger-szeg.
Idegen szavak elválasztása
• Sok olyan idegen szó van, amelynek egyik eleme (legtöbbször az
utótagja) a magyarban is önálló, a másik eleme (legtöbbször az
előtagja) viszont csak néhány esetben külön szó értékű.
• Ha a sor végi elválasztás ezeknek találkozási helyén válik
szükségessé, az alakulat összetett voltára általában tekintettel vagyunk,
és a szót vagy szóalakot itt szakítjuk meg,
• például: centi-gramm, extra-kromoszomális, kilo-gramm, milli-gramm;
• Hasonlóképpen: Jugo-szlávia stb.
Idegen szavak elválasztása
•Ha az ilyen alakulatok összetettsége a mai átlagos magyar nyelvérzék
számára kevésbé nyilvánvaló, a szótagolás szerinti elválasztás is
helyes,
•de-presszió vagy dep-resszió,
•im-produktív vagy imp-roduktív,
•para-frázis vagy paraf-rázis,
• tranz-akció vagy tran-zakció;