Az új nyelvtani ismeret

tanítása: nyelvi elemzés

Nyelvi elemzés
• A nyelvi jelenségeket részelemeire bontjuk
• Nem jelenti az öncélú grammatizálást → az elemzés a gondolkodás
alapvető művelete
• Minden területen jól használható:
• Gyakorlás
• Fogalomkialakítás fontos eszköze
• Tanult anyag megszilárdítása
• Elemzés: analitikus művelet → analízis után szintézisnek kell jönnie
Nyelvi ismeretek köre szerint
megkülönböztetünk:
• Részletes elemzés
• Szó hangjainak hangtulajdonságait vizsgáljuk
• Vagy: a benne szereplő mgh. és msh.-törvényeket vizsgáljuk
• Mondatot alkotó szavak szófaját állapítjuk meg
• Komplex elemzés
• Egy nyelvi jelenség több aspektusból
• Pl. egy mondatot mondatrészek szerint elemzünk
• Kiemelünk belőle egy határozós szerkezetet: karddal harcolt
• Megfigyeltetjük szófajtanilag
• Majd a karddal szóalakról leválasztjuk a határozóragot, felismertetjük a
teljes hasonulást, a hangrend és az illeszkedés törvényét
Nyelvi ismeretek köre szerint
megkülönböztetünk:
• Teljes elemzés
• Ált. isk.: ritkán van ilyen (esetleg 8. o.)
• Pl. egy mondatot tartalom (kommunikációs szándék), szerkezet és
minőség szerint elemzünk
• Mondatrészek szerinti elemzés
• Benne szereplő szavak szófaji elemzése
• Alaktani, jelentéstani, hangtani elemzés
• A szöveget (amiből kiemeltük) is megvizsgáljuk
Nyelvi elemzések nyelvi szintek szerint
1. Hangtan
2. Szótan
• Szófaji
• Alaktani
3. Jelentéstani
1. Hangtani elemzés
• Célja: a szavak fonetikai-fonológiai sajátosságainak vizsgálata
• Fontos a jó kiejtés, a hangzás esztétikuma és a helyesírás
szempontjából
• A hangtani elemzés lépései:
1. Írjuk le és hangoztassuk a körúton, eddzétek, arccal, erről
szóalakokat!
2. Hasonlítsuk össze a leírt és a kiejtett formákat!
3. Keressük meg benne a magánhangzótörvényeket! (Hangrend és
illeszkedés)
1. Hangtani elemzés (folyt.)
4. Keressük meg benne a mássalhangzótörvényeket! (A teljes
hasonulás 3 esete és egy rövidülés)
5. Bontsuk szótagokra az ismert szabályok alapján!
6. Elemezzük a körúton szóalak hangjait, soroljuk fel a tanult
hangtulajdonságokat!
• E feladat megoldása során tartsuk szem előtt, hogy hány
hangtulajdonságot tanítottunk meg a magán- és mássalhangzókról
• Függ: a pedagógustól, az osztálytól és a tankönyvtől
2. Szótani elemzés
I. Szófaji elemzés
II. Alaktani elemzés
I. Szófaji elemzés
• Nehézség: többféle megoldás, rendszerezés
• Szófaji határkérdések (igekötő, névutó, határozószó):
• átszaladt (igekötő)
• a hídon át (névutó)
• Jobbra át! (határozószó)
• Grammatikai homonímia: pl. fogat
• a fogat előállt (ragtalan főnév)
• fogat húzat (tárgyragos főnév)
• négy lovat fogat a kocsiba (műveltető ige)
• Az elemzést mindig mondatkörnyezetben kell elvégezni!!!
I. Szófaji elemzés
• Probléma: toldalékos v. többszörösen toldalékolt alak esetén
• Mindig az utolsó képző, ill. az első jel dönti el, mi a szó szófaja
• Pl. enged-elm-es-kedik
• enged: ige
• engedelem (engedelm-): főnév
• engedelmes: melléknév
• engedelmeskedik: ige
• Nehézség: ragos névszó vagy határozószó? Pl.: kedvesen, szürkén; nagyon, rosszkor
• Segítség: értelmező szótárak (szófaji címkét tartalmaznak), pl. Magyar értelmező kéziszótár,
online: Nagyszótár (csak az e betűig): http://nagyszotar.nytud.hu
• Ragos névszók nincsenek a szótárban: kedvesen, szürkén
• Határozószók viszont igen: nagyon, rosszkor
I. Szófaji elemzés
• Feladat: Adjuk meg az alábbi mondat szavainak szófaját!
• Veled szerettem volna vacsorázni este a teraszon, de nem jöttél el.
A mai magyar nyelv szófaji rendszere
• Ismétlés
• A referencianyelvtan segítségül hívása
• Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika
 I. Alapszófajok
Alapszófajokat helyettesítő
szófajok (névmások)
A. önállóan mondatrészek, de alig
bővíthetők
B. ragozhatók, képzők azonban
csak kivételesen járulhatnak
hozzájuk
C. jelentésük indirekt denotatív
jelentés
D. fontos szöveggrammatikai
szerepük van
Tulajdonképpeni alapszófajok
A. önállóan mondatrészek,
bővítményeket vehetnek fel
B. toldalékolhatók
C. jelentésük „autoszemantikus
jelentés” (kontextustól
független, önálló, tartalmas
jelentés)
Átmeneti szófajú szavak
(igenevek)
A. önállóan mondatrészek,
bővítményeket vehetnek fel
B. toldalékolhatók
C. jelentésük „autoszemantikus
jelentés” kontextustól
független, önálló, tartalmas
jelentés)
 I. Alapszófajok
Alapszófajokat helyettesítő
szófajok (névmások)
főnévi névmás: én, maga, ez, ki?,
ami, bárki, valami
melléknévi névmás: olyan, ennyi,
melyik?, amekkora, mindenféle,
némely
csak ritkán kapnak toldalékot
határozószói névmás: itt, amikor,
akárhogy
Tulajdonképpeni alapszófajok
ige: megy, kinyílik, van
főnév: asztal, sárkány, futás,
szépség, tucat, kettő, Péter
melléknév (számnév is): piros,
harmadik, nagy
csak ritkán kapnak toldalékot
határozószó: reggel, rögvest,
egyedül, ma, most
Átmeneti szófajú szavak
(igenevek)
főnévi igenév: tanulni, lehullani
melléknévi igenév: olvasó (fiú),
olvasott, olvasandó (könyv)
nem toldalékolhatók
határozói igenév: futva, sietve,
gondolván
 II. Viszonyszók
A. önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők
B. általában nem toldalékolhatók
C, D. jelentésük vagy viszonyjelentés, vagy kommunikációs-pragmatikai jelentés
Toldalékértékű viszonyszók
segédige: a fog segédige, a volna igei segédszó, az
állítmányteremtő létige: vagyok, vagy, vagyunk,
vagytok; volt, lesz; ill. marad, múlik
segédigenév (kopula): lenni, lévén
névutó: mellett, alatt
határozóvá tevő mint: Péter mint diák
névutómelléknév: (ház) melletti, (pad) alatti
igekötő: megnéz, befűz, kijár
Nem toldalékértékű viszonyszók
kötőszó (szemantikai és szintaktikai kapcsolóelemek):
és, s, de, tehát, hogy, mert, bár
partikula: is, egyáltalán, ám; alig, jó (messze van), közel
(két méter), majdnem; csak, csakis, csupán, leginkább,
egyedül (ő), főképp, kizárólag; se, sem; bár, csak,
bárcsak, -e, ugye, vajon
névelő: a, egy
tagadószó: ne, nem
III. Mondatszók
A. önállóan nem mondatrészek, elkülönülnek a mondategységtől, sőt önálló tagolatlan mondatok
lehetnek; nem bővíthetők
B. nem toldalékolhatók
C, D. csak pragmatikai vagy modális jelentésük van
indulatszó: óh!, brr!, au!, eh!, ah!, pfuj!, jaj!
interakciós mondatszó: szervusz(tok), helló(sztok), csaó, adjisten, pá, agyő, amen, ühüm, igen, ja; hm, nos,
ugye; na, ne, dehogyis, persze, hogyisne, hohó, pszt, nesze, hoci, csitt, hess, zsupsz, jöszte, lám, ím
módosítószó: talán, valószínűleg, esetleg, állítólag
hangutánzó mondatszó: bú, gá-gá, durr, bumm, csatt
veled személyes névmás (ragozott) alapszófajt helyettesítő szófaj alapszófaj

szerettem cselekvő, tárgyatlan ige tulajdonképpeni alapszófaj alapszófaj

volna igei segédszó (segédige származéka) viszonyszó viszonyszó

vacsorázni főnévi igenév átmeneti szófaj alapszófaj

az határozott névelő nem toldalékértékű viszonyszó viszonyszó
este időhatározószó határozószó alapszófaj
a határozott névelő nem toldalékértékű viszonyszó viszonyszó

teraszon főnév, köznév, egyedi név tulajdonképpeni alapszófaj alapszófaj

de mellérendelő ellentétes kötőszó nem toldalékértékű viszonyszó viszonyszó

nem tagadószó nem toldalékértékű viszonyszó viszonyszó

jöttél cselekvő, tárgyas ige tulajdonképpeni alapszófaj alapszófaj

el igekötő toldalékértékű viszonyszó viszonyszó

II. Alaktani elemzés
• Az alaktani (morfológiai) elemzés a szóalak elemekre való bontását,
szegmentálását jelenti
• Megkeressük a tövet és a toldalékokat
• A tő és a toldalék fogalmának kialakításakor célszerű az egyalakú tövekből kiindulni
• Olyan szóalakot válasszunk, amelyben nem szerepel előhangzó (régi nevén:
kötőhangzó)
• Pl. ház + ban, ol + vas + hat + na
• A többalakú tövekkel az ált. isk. tananyag nem (vagy csak elvétve) foglalkozik
• De ha mégis előkerülne az órán (mert érdekli a tanulókat), akkor mondjuk meg, hogy vannak
olyan szavak, amelyeknek szótári töve mellett a toldalékos alakokban melléktő is
jelentkezhet
• Nem kell ismertetni az ige- és névszótövek rendszerét, csak egy-két példa:
• fekete + Ø ↔ feketé + t; lesz + tek ↔ let + tek, sugár + ral ↔ sugar + as
II. Alaktani elemzés
• Nem kerülhető meg az előhangzó (kötőhangzó, történetileg ún.
tővéghangzó) problematikája
• Előhangzó vs. kötőhangzó elnevezés
• Főiskolán, egyetemen: előhangzó
• Korábban az alsó tagozatban inkább a kötőhangzó terminust
részesítették előnyben didaktikai okokból:
• A kisgyerek könnyebben megérti ennek funkcióját: ennek a hangzónak
szóelemeket kell összekötnie
• Pedig az előhangzó elnevezés is ugyanilyen módon felfogható → a
toldalék előtt álló hangzó megkönnyíti a tőhöz v. másik toldalékhoz való
kapcsolódást → ez a felfogás közelebb áll a nyelvtudomány álláspontjához
II. Alaktani elemzés
• Az 5. osztályos OFI új generációs nyelvtankönyvben előhangzó
II. Alaktani elemzés
• A morfémahatárok jelölése hagyományosan függőleges vonallal
• vas|ut|as|ok|ról
• Magasabb szinten (egyetemen) jobb, ha kötőjellel vagy + jellel
választjuk el a morfémákat, mert így fel lehet tüntetni a zéró
morfémát is
• Pl. én rajzol + t + am, ő rajzol + t + Ø (3. személyben zéró az igei személyrag)
• Érdemes megfontolni, nem vezetjük-e be ezt a fajta jelölésmódot,
mert az 5. oszt. OFI-s tankönyv használja a zéró morféma
fogalmát!!
OFI-s tankönyv 5. oszt. (részlet)
II. Alaktani elemzés
• Nem elég csupán jelölni a szóelemeket
• Hanem minden szóelemről meg kell mondani, hogy mi
• Először mindig a szótövet választjuk le
• Addig érdemes lebontani a szóalakot, ameddig a mai nyelvérzék
számára világos a tagolás
II. Alaktani elemzés
• Feladat: bontsuk morfémákra a legrosszabbjaitól szóalakot, és
nevezzük meg a morfémákat!
• leg-: középfok jele (prefixum!)
• rossz-: szótő
• -abb-: középfok jele
• -jai-: birtoktöbbesítő jel (alakváltozat, a prototipikus [invariáns] az -i)
• -tól: határozórag
4. Jelentéstani elemzés
• Egyjelentésű szavak (dinasztia, tankönyvárusítás)
• Többjelentésű (poliszém) szavak (körte, felel)
• Azonos alakú (homonim) szavak (ár, követ)
• Hasonló hangalakú szavak
• Paronimák: egyelőre – egyenlőre, fáradság – fáradtság
• Alakváltozatok: fel – föl, ad – ád
• Szinonimák (nagy, hatalmas)
• Ellentétes jelentésű szavak, antonimák (kicsi – nagy)
• Hangutánzó szavak (berreg, csattanás)
• Hangfestő szavak (tutyimutyi, settenkedik)
4. Jelentéstani elemzés
I. A többjelentésű szavak elemzése
II. Összevetés idegen nyelvekkel
III. Rokonértelműség
IV. Egyéb feladatok
I. A többjelentésű szavak elemzéséről
• A szavak legnagyobb része ilyen (még ha nem is könnyű felismerni
a jelentéseket)
• Típushiba: a pedagógus egyjelentésűnek fogad el olyan szavakat,
amelyek valójában többjelentésűek
• Egyjelentésű szó viszonylag kevés van: legtöbbször szakszavak,
ritkább idegen szavak v. többszörösen összetett szavak)
• Segítség: Értelmező kéziszótár v. Nagyszótár (online, de csak e
betűig van még kész)
I. A többjelentésű szavak elemzéséről
• Szótárgyakorlatok
• Meg kell ismertetni a tanulókat a szócikkek felépítésével
• Nem csak értelmező és szinonimaszótárak használhatók általános
iskolában
• Hanem akár pl. írói, szaknyelvi, tájszótár, sőt korpuszok is: pl.
Magyar nemzeti szövegtár (corpus.nytud.hu/mnsz)
Példa a Nagyszótárból a többszófajúságra
• A többszófajúság egyúttal többjelentésű szót is jelent, hiszen más
szófajként mást jelent
• Példa a Nagyszótárból: a beteg szó két szófajú, főnév és melléknév
• Vizsgáljuk meg az egyes jelentéseket
II. Összevetés idegen nyelvekkel
• Segíti az idegen nyelv tanulását
• Fejleszti a nyelvszemléletet
• Jelentésmezők vizsgálata: hiperonima (fölérendelt fogalom) és
hiponima (alárendelt fogalom) viszonyának vizsgálata
• Pl. a testvér (fölérendelt fogalom) → nincs kifejezője az angol
nyelvben, csak az alárendelt fogalmaknak: fiútestvér (brother),
lánytestvér (sister)
III. Rokonértelműség
• Kritérium: behelyettesíthetőség (azonos jeltárgy)
• Tehát szinonimák pl. megfázás, meghűlés
• De NEM szinonimák: ér, csermely, folyó, patak, folyam
• Mindig figyelembe kell venni az adott szó stílushatását és használati
körét → a szótárak erről felvilágosítanak
• A rokonértelműség tanításakor ne ragadjunk meg pusztán a szavak
szintjén, mert sokféle szinonimitás létezik
• Rokon értelmű szólások
• Rokon értelmű nyelvtani szerkezetek
• Rokon értelmű mondatok
• Rokon értelmű képzők, pl.: írás, irat, iromány
Felhasznált irodalom
Bozsik Gabriella – Dobóné Berencsi Margit – Zimányi Árpád 2003.
Anyanyelvi tantárgy-pedagógiánk vázlata. Líceum Kiadó. Eger. 40–48.