I.

Az ige
Cselekvést, történést, létezést kifejező szófaj. A mondatban mindig az állítmány szerepét tölti be, és
kifejezi a cselekvő számát, személyét, a cselekvés módját, idejét és azt, hogy a cselekvés tárgyas,
vagy tárgytalan irányultságú-e.
1. Igeidők, igemódok
• jelen: nincs jele
• múlt: jele: -t; -tt
• jövő: jele: ni + fog segédige
3 féle igemódot különböztetünk meg:
• kijelentő: nincs jele
• felszólító: jele: -j
• feltételes: jele: -na; -ne; -ná; -né
2. Az ige cselekvő és cselekvés viszonya alapján lehet:
• cselekvő: az alany maga végzi a cselekvést.
• visszaható: a cselekvés az alanyra hat vissza.
• műveltető: az alany mással végezteti a cselekvést.
• szenvedő: a cselekvést más végzi, de az alanyra hat.
• ható: minden igéből képezhető (a cselekvés lehetőségét fejezi ki).
3. A cselekvés irányulása szerint az ige lehet tárgyas (a cselekvés másra hat) és tárgyatlan (a
cselekvés az alanyra hat) irányultságú
4. A cselekvés időtartama szerint az ige lehet:
• tartós-huzamos
• pillanatnyi
5. Igeragozás
Kétféle igeragozást különböztetünk meg:
• alanyi
• tárgyi
Az alanyi igeragozáson belül megkülönböztetünk egy úgynevezett csonka ragozást (ikes ragozást):

• E/1: jele -m
• E/2: jele -l
• E/3: jele -ik
Nyelvhelyességi kérdés: ikes ragozásnál az E/1 személyben mindig "m" a toldalék, és nem "k".
Soha, semmilyen helyzetben nem keverhető össze az +/1 feltételes módú alanyi ragozású ige a T/1
feltételes módú tárgyas ragozásával!!! Súlyos nyelvtani hiba a feltételes mód és a felszólító mód
keverése!
II. Névszók
A névszó élőlényeket, élettelen tárgyakat, elvont fogalmat nevez meg. Azok milyenségét,
mennyiségét jelölheti.
1. Főnév
Élőlények, élettelen tárgyak, elvont dolgokat megnevezésére szolgál. Mondatban bármely
mondatrész szerepét betöltheti.
 • köznevek: általánosítás eredményeként jön létre (azonos élőlények, vagy tárgyak csoportját
jelölik meg).
lehet:
- gyűjtőnév
- anyagnév
egyedinév
• tulajdonnevek:
- személynév
- állatnév
- intézménynév
- földrajzi nevek
- stb.
A közneveket kis kezdőbetűvel, a tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel írjuk.
Előfordul, hogy egy tulajdonnév köznevesül, ebben az esetben kis kezdőbetűt kap (Maecenas =
mecénás).
• egy elemű tulajdonnév alapformájában nagy kezdőbetűs. Ha -i, vagy -s melléknévképzőt kap,
kis kezdőbetűvel írjuk, és a toldalékot közvetlenül kapcsoljuk.
pl: Ady = adys; Mikszáth = mikszáthi
• több elemű tulajdonnév alapformájában nagy kezdőbetűs. Ha -i, vagy -s melléknévképzőt
kap, megtartjuk a nagy kezdőbetűt, de a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk.
pl: Csokonai Vitéz Mihály = Csokonai Vitéz Mihály-i; Móricz Zsigmond = Móricz Zsigmond-i
• Régies családi nevekben megtartjuk a hagyományos írásmódot. Ha régies betűre végződik
egy tulajdonnév, a toldalékot az utolsó kiejtett betűnek megfelelően használjuk, és
közvetlenül kapcsoljuk.
pl: Tóth = Tóht-tal; Móricz = Móricz-cal
• Ha egy tulajdonnév x-re végződik közvetlenül kapcsolható a toldalékhoz a kiejtett hangnak
megfelelően.
pl: Félix = Félix-szel.
• Ha egy tulajdonnév úgynevezett néma hangzóra végződik, akkor a toldalékot az utolsó
kiejtett hangnak megfelelően kapcsolható.
pl: Shakespeare = Shakespeare-rel
• Uralkodókat jelentő, ház, család, dinasztia utótagot kötőjellel kapcsolom.
pl: Árpád-ház; Bourbon-dinasztia
• Ha egy személynév és egy köznév jelöletlen kapcsolatba kerül, a tulajdonnévhez a köznevet
kötőjellel kapcsolom.
pl: Kossuth-szobor.
A díjak nevét is hasonlóan illesztjük.
• A féle-fajta-szerű utótagot a tulajdonnévhez kötőjellel kapcsoljuk.
Wesselényi-féle.
Földrajzi nevek helyesírása:

• egyelemű földrajzi név alapformájában nagy kezdőbetűvel írjuk, -i képzős formájában a kis
kezdőbetű közvetlenül kapcsolódik.
• föld, ország, alföld, part utótagú neveket -i képzős változatával kis betűvel írjuk.
pl: Elefántcsontpart = elefántcsontparti
• kötőjellel kapcsolt földrajzi nevek esetében, ha az előtag köznév, alapformájában nagy
kezdőbetű, -i képzős formájában viszont kicsi. Azonban, ha az előtag tulajdonnév, - i képzős
formában is megtartja a nagy kezdőbetűt.
 Ha az előtag köznév, és az utótag tulajdonnév, alapformában nagy kezdőbetűs, -i képzős
formában mind a kettő kicsi.
• A külön írt elemekből álló földrajzi nevek esetében alapformában nagy kezdőbetű, -i képzős
formában mindegyik kicsi.
pl: Egyesült Királyság = egyesült királysági.
2. Melléknév
Valakinek, vagy valaminek a tulajdonságát, minőségét fejezi ki. Alaktani sajátossága, hogy fokozható:
- alapfok: jele: nincs.
- középfok: jele: -bb.
- felsőfok: jele: -leg + -bb.
- túlzófok: jele: -legesleg + -bb
A melléknév a mondatban általában jelző szerepét tölti be - a jelzett szó előtt ragtalan (új könyv), de
ha a jelzett szó utáén áll, felveszi a jelzett szó toldalékait (könyvet vettem, újat...)
A melléknévnek különösen fontos a stilisztikai értéke.
3. Számnév
Személyek, dolgok mennyiségét, sorrendi helyét, hányadát fejezi ki.
Mondatban betöltött szerepe szerint jelző.
• Határozott:
- tőszámnév
- sorszámnév
- törtszámnév
• határozatlan (hozzávetőlegesen is megszámlálhatatlan)
A legsúlyosabb nyelvhelyességi hiba a számnévvel kapcsolatban, ha tőszámnevet a sorszámnévvel
kavarják.
pl: nem a kilenc débe járok, hanem a kilencedik dé osztályba járok.
4. Névszók
A névszól főnevet, melléknevet, számnevet helyettesíthet, és mondatban a helyettesített szó
mondatrészi szerepét tölti be.
Fajtái:
- személyes névmás (én, te, ő, stb.)
- visszaható névmás (magam, magad)
- kölcsönös névmás (egymás)
- birtokos névmás (enyém, tied, stb.)
- mutató névmás (ez, az, ilyen, ennyi)
- kérdőnévmás (ki?, milyen?, mennyi?, stb.)
- vonatkozó névmás (aki, amilyen, ahány)
- határozatlan névmás (valaki, valamilyen)
- általános névmás (akárki, akármennyi)
Névszó jelek, ragok:
- többesszám: -k; -i
- birtokjel: -é
- birtokos személy jelek: -m; - d; - a; -e; -ja; -je
- fokjel: -bb; leg + -bb; legesleg + -bb
- tárgyrag: -d
- határozószavak: - ba; -be; -ra; -re; -on; -en; -ön
III. Igenevek
Szokás őket nevezni kétarcú szófajoknak is, ugyanis igei és névszói tulajdonságokkal is rendelkezne

• főnévi igenév
képzője: -ni
feladata: a cselekvés és a történést elévontan nevezze meg.
• melléknévi igenév: 3 fajtáját különböztetjük meg:
- folyamatos: -ó; -ő
- befejezett: -t; -tt
-beálló: -andó; -endő
feladata: a cselekvést, mint valaminek a tulajdonságát nevezi meg.
• határozói igenév:
jele: -va; -ve; -ván; -vén.
feladata: a cselekvés körülményeire utal.
IV. Határozószó
A cselekvés körülményeit jelölik. Eszerint lehetnek:
- helyhatározószó
- időhatározószó
- mondathatározószó
V. Viszonyszók
Nem önálló szófajuk, ugyanis csak alakilag önállóak, jelentésük nincs. Így mondatrészek sem
lehetnek.
• névelő: a mögött álló főnév határozottságát, vagy határozatlanságát emeli ki.
• névutó: általában valamilyen körülményt határoznak meg (helyet, időt) Soha nem szabad
egybe írni az előtte álló főnévvel.
• kötőszók: mondatrészek, vagy mondatok összekötésére szolgál
• igekötők: alakilag önállóak, külön jelentésük nincs. Az igéhez kapcsolódva módosítja, vagy
megváltoztatja a szó jelentését.
Megjelölhet:
- irányt
- cselekvés megkezdését, eredményét
- stb.
Helyesírási tudnivalók: ha az igekötő az ige előtt áll, egybeírjuk. Ha az ige után áll, külön írjuk. Ha az
igekötő és az ige közé még egy szó ékelődik, mind a hármat külön írjuk
• segédigék: önálló jelentés nélküli jelentésalakok, önmagában sohasem lehet mondatrész.
• módosítószók: feladatuk, hogy a beszélőnek a mondanivalójához fűzött kapcsolatát
mutassák - értelmi, érzelmi állapotokat fejez ki. Például: bizonyságot (nyilván),
bizonytalanságot (talán), igenlést (hogyne), tagadást (dehogy).
V. Mondatszók.
a) indulatszók: érzelmet, indulatot fejeznek ki tagolatlan mondat formájában (jaj! fúj! hajrá!)
b) felelő-kérdező: szintén tagolatlan mondatok, megválaszolnak egy kérdés, vagy kérdéseket.