A határozott integrál szemléletes fogalma

Tekintsük egy adott intervallumon korlátos f:[a;b]→ℝ;f(x)

függvényt!

Osszuk fel az [a;b] intervallumot „n” részre! Az nem lényeges, hogy egyenlő részek legyenek.
(a=x0; x1; x2; …;xn=b).

A parabolikus háromszöghöz hasonlóan fogunk eljárni, a kétoldali közelítés módszerét

fogjuk alkalmazni.

Képezzük az adott beosztáshoz tartozó alsó közelítő összegeket:

sn=m1⋅(x1−x0)+m2⋅(x2−x1)+…+mi⋅(xi−xi−1)+…+mn⋅(xn−xn−1).

Ebben a kifejezésben mi jelenti az adott (xi-1;xi) részintervallumon a függvényértékek alsó

határát. (Az alsó korlátok legnagyobbikát, infimumát) Ilyen biztosan van, hiszen feltételeztük,
hogy az adott függvény korlátos az [a;b] intervallumon.

És ugyancsak képezzük az adott beosztáshoz tartozó felső közelítő összegeket:

Sn=M1⋅(x1−x0)+M2⋅(x2−x1)+…+Mi⋅(xi−xi−1)+…+Mn⋅(xn−xn−1).

Ebben a kifejezésben Mi jelenti az adott (xi-1;xi) részintervallumon a függvényértékek felső

határát. (A felső korlátok legkisebbikét, szuprémumát.) Ilyen biztosan van, hiszen
feltételeztük, hogy az adott függvény korlátos az [a;b] intervallumon.
Megjegyzés:

1. A fenti kifejezésekben szereplő összegek egyes tagjai nem feltétlenül pozitív értékek. Ha
ezeket terület értékekként kezeljük, akkor előjelet kell társítani hozzá. Azaz az x tengely
alatti területekhez negatív értéket rendelünk.

2. A függvény folytonossága nem szükséges, de elégséges feltétel!

Ha a felosztást finomítjuk, azaz az „n” értékét növeljük akkor a részintervallumok hossza a
nullához tart, ugyanakkor az alsó összeg („sn”) értéke nem csökken, a felső összeg („Sn”) pedig
nem nő. És belátható, hogy bármely „n”-hez alsó összeg nem lehet nagyobb bármelyik felső
összegnél: sn≤Sn. Egyenlőség lehetséges, gondoljunk a konstans függvény esetére.

Definíció:
Az [a; b] intervallumon korlátos „f” függvény integrálható, ha csak egyetlen olyan szám található,
amely az összes alsó és felső összeg közé esik. Ezt az egyetlen számot nevezzük az „f” függvény [a;
b] intervallumon vett határozott integráljának. (Riemann-féle integrál).
limnx→∞sn=limnx→∞Sn=I=∫baf(x)dx.
Jelölés: ∫baf(x)dx. Kiolvasva: „Integrál „a”-tól „b”-ig f(x) dx.

Megjegyzés:

∫ egy elnyújtott S betű, a latin „summa” szó első betűje és Leibniz vezette be. A „dx” „csak”
egy szimbólum, azt jelképezi, hogy a kétoldali közelítések alkalmával a függvény értékét
megszoroztuk az egyes intervallumok hosszával.

Definíció:
Ha az f(x) függvény értelmezve van az „a” pontban, akkor ∫aaf(x)dx=0.
Példa:

A parabolikus háromszög területének meghatározásakor a sorozatok határértékével számolva

határoztuk meg az f(x)=x2 függvény Riemann-integráljának (a görbe alatti terület) értékét:

∫10x2dx=13.

Hasonlóan a g(x)=-x2 függvény és az x tengely [0; 1]

intervalluma által meghatározott terület értéke:

∫10(−x2)dx=−13.

Természetesen létezik könnyebb eljárás – éppen az integrálás segítségével – egy függvény

görbe alatti területének meghatározására.