Bevezető feladatok:

1. Példa:

Dobjunk fel három darab pénzérmét.

Milyen elemi események fordulhatnak elő? Mi az esélye annak, hogy egy fej és két írás lesz felül a
dobás után?

Megoldás:

Minden érménél két lehetőség van: fej vagy írás.

Három érme esetén ez 2⋅2⋅2=23=8 elemi eseményt jelent.
Ezek: {F,F,F}; {F,F,I}; {F,I,F};{I,F,F}; {F,I,I}; {I,F,I};{I,I,F}; {I,I,I}.
Látható, hogy ezek között három olyan eset van amikor két írás és egy fej a dobás
eredménye.
Így ennek az esélye (valószínűsége): 3:8=0,375. Százalékban: 37,5%.

2. Példa:

Hasonlítsuk össze, hogy mekkora a telitalálat esélye az ötös és a hatos lottón?

Megoldás:
Az 5-ös lottón 90 számból kell ötöt eltalálni.
Az összes eset: (905) =43949268.
Mivel csak egyetlen esetben lehet telitalálat, ezért a valószínűség: 1:
(905)=143949268=0.000000022.
Ezt normál alakba írva:2,2⋅10-8.

A hatos lottón 45 számból kell hatot eltalálni.

Az összes eset:: (456) =8145060.
Mivel csak egyetlen esetben lehet telitalálat, ezért a valószínűség: 1:
(456)=18145060=0.000000122.
Ezt normál alakba alakba írva: 1,22⋅10-7.

Látható, hogy a hatos lottón egy kicsit nagyobb az esély. Lehet persze, hogy a nyerhető
összeg általában kisebb.

A fenti példákban szereplő a kísérletekben az eseménytér véges volt. Az első esetben 6, míg
a második esetben 36 elemi esemény következhetett be.

Mindkét esetben igaz, hogy az eseménytér elemi eseményei bekövetkezésének

a valószínűsége ugyanannyi.
Definíció:

Ha a „H” eseménytér nem üres véges halmaz, és minden elemi eseménynek a valószínűsége
egyenlő, akkor ezt az eseményteret az eseményeivel és a köztük értelmezett műveletekkel
(összeadás, szorzás, kivonás, komplementer) együtt klasszikus valószínűségi mezőnek nevezzük.

A valószínűség klasszikus modelljét szokás kombinatorikus modellnek is nevezni.

A definíció közvetlen következménye:

Tétel:

Ha a H klasszikus valószínűségi mező eseménytere, továbbá |H|=n (elemi eseményeinek száma

„n”), ahol „n” pozitív egész szám és elemi eseményei: E1; E2; …. En, akkor az elemi események
valószínűsége:

P(E1)=P(E2)=…=P(En)=1n, és P(E1)+P(E2)+…+P(En)=1.

A klasszikus valószínűségi modellben egy esemény

valószínűségét a következőképpen kapjuk meg:
Eseményvalószínűsége=KedvezőeseményekszámaÖsszeseseményekszáma

Tétel:
Ha a H klasszikus valószínűségi mező eseménytere, továbbá |H|=n, ahol „n” pozitív egész szám,
az „A” eseményre pedig igaz, hogy |A|=k, (Az „A” esemény elemi eseményeinek száma „k”), ahol
„k” pozitív egész szám, akkor P(A)=kn.

Tétel:
Tetszőleges „A” eseményre: P(A)= 1- P(A¯¯¯¯).

Az utóbbi tétel nagyon hasznos, ha egy esemény valószínűségének meghatározásakor

könnyebb kiszámítani az esemény komplementerének (kedvezőtlen eseményének) a
valószínűségét.

Példa:
Pascal a XVII. századi nagy francia matematikus érdeklődése a kombinatorika és a
valószínűségszámítás felé egy kockajáték problémából indult el. Ez a probléma, amivel ő
találkozott a következő megfigyelés volt:

„Ha egy kockával dobunk, akkor előnyös arra fogadni, hogy az első négyben lesz hatos, előnytelen
viszont arra, hogy két kockával dobva az első 24 között legalább egyszer 2 hatos lesz.”

Az akkori vélekedés szerint a második eset a kedvezőbb, lévén, hogy többet dobhatunk.
Pascal azonban kimutatta, érdemesebb az első esetre fogadni.

Megoldás:

1. „A” esemény: Az első 4 dobásban van hatos, ennek komplementer

„A¯¯¯¯” eseménye, hogy az első négy dobásban nincs hatos.
Ekkor az összes eset: 64=1296. Az, hogy a négy dobásban nincs hatos az 54=625 féle képpen
fordulhat elő. Így a keresett „A” esemény valószínűsége: P(A)=
1−5464=1−(56)4=1−6251296≈1−0.4823≈0.5177. Százalékban: 51,77%

2 . Most nézzük a másik esetet. Mekkora

valószínűsége annak, hogy két kockával dobva az első 24 dobás között lesz dupla hatos. Ha
ez a „B” esemény, akkor komplementere az a \overline{B} \)” esemény, hogy két kockával az
első 24 dobás között nincs hatos.
Az összes eset száma: 624. A”B” esemény száma: 524 .
Így a „B” esemény valószínűsége: 1−35243624=1−(3536)24≈1−0.509≈0.491. Százalékban:
49,1%
Mint látható, ugyan kicsi a különbség, de Pascalnak volt igaza. Egy kicsit kedvezőbb az első
eset.

Ennél a példánál jól látható, hogy egyszerűbb volt meghatározni az un. kedvezőtlen
esetek számát. A P(A)= 1- P(A¯¯¯¯) összefüggés alkalmazásával kaptuk meg a kedvező
esetek számára a választ.