Bizbe 1

Kropog László
Bizonyítsuk be, hogy…

1. Számelmélet
Tartalom
1. Előszó .................................................................................................................................. 2
2. A matematikai bizonyítások elmélete ................................................................................. 4
3. Oszthatóságok ..................................................................................................................... 9
4. Négyzetszámok ................................................................................................................. 13
5. Prímszámok....................................................................................................................... 15
6. Vegyes feladatok ............................................................................................................... 21
7. Megoldások ....................................................................................................................... 24
7.1 Oszthatóságok ................................................................................................................. 24
7.2 Négyzetszámok ............................................................................................................... 49
7.3 Prímszámok .................................................................................................................... 54
7.4 Vegyes feladatok ............................................................................................................ 77
1
1. Előszó
A bizonyításokkal foglalkozó feladatgyűjtemény sorozat első kötetét olvashatja.
Ebben a kiadványban 200 számelmélettel kapcsolatos probléma megoldása található.

Négy nagyobb fejezetbe soroltam a feladatokat:
1. Oszthatóságok
2. Négyzetszámok
3. Prímszámok
4. Vegyes feladatok
A megoldások többségéhez elegendő a középiskolai emelt színtű matematika ismerete.
A borítón látható Euler-formula, a matematikus iránti tiszteletet fejezi ki. Ez az

összefüggés tartalmazza a matematika minden fontos számát.
1. e: A természetes alapú logaritmus alapszáma. 𝑒 = 2,718281 ⋯.
2. i. A képzetes egység. 𝑖 = √−1.
3. 𝜋. A kör átmérőjének és kerületének az aránya. 𝜋 = 3,14 ⋯.
4. 1. A valós egység.
5. 0. A zérus elem.
Richard Feynman az Euler-képletet „becses szellemi drágakő”-nek és „a matematika

egyik legfigyelemreméltóbb összefüggésé”-nek nevezte. Az Euler-képletet először 1714-ben
Roger Cotes bizonyította az alábbi alakban:
ln(cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥) = 𝑖 ∙ 𝑥
Euler volt az első, aki jelenlegi alakjában tette közzé 1748-ban, és a bizonyítást arra
alapozta, hogy a két oldal végtelen sorai egyelők. Egyikük sem vette észre a képlet geometriai
interpretációját: a komplex számokra, mint a komplex sík geometriai pontjaira csak 51 évvel
később Caspar Wessel gondolt.
2
Tétel: Minden valós 𝜑 számra igaz a következő egyenlőség: 𝑒 𝑖𝜑 = cos 𝜑 + 𝑖 ∙ sin 𝜑.
(A borítón a 𝜑 = 𝜋 speciális eset látható más formában írva.)
Bizonyítás: Deriválás felhasználásával bizonyítjuk. Definiáljuk az 𝑓(𝑥) függvényt a

következőképpen:
cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥
𝑓(𝑥) =
𝑒 𝑖𝑥
Ez lehetséges, mivel az 𝑒 𝑖𝑥 ∙ 𝑒 −𝑖𝑥 = 𝑒 0 = 1 egyenlet magában foglalja, hogy 𝑒 𝑖𝑥

sohasem nulla. Az 𝑓(𝑥) deriváltja a törtfüggvények deriválási szabálya szerint:
(− sin 𝑥 + 𝑖 ∙ cos 𝑥) ∙ 𝑒 𝑖𝑥 − (cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥) ∙ 𝑖 ∙ 𝑒 𝑖𝑥

𝑓 ′ (𝑥) = =
(𝑒 𝑖𝑥 )2
− sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥 − 𝑖 2 ∙ sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥 (−1 − 𝑖 2 ) ∙ sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥 (−1 − (−1)) ∙ sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥

= = = =0
(𝑒 𝑖𝑥 )2 (𝑒 𝑖𝑥 )2 (𝑒 𝑖𝑥 )2
Ennél fogva az 𝑓(𝑥)-nek konstans függvénynek kell lennie. Így
cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥 cos 0 + 𝑖 ∙ sin 0

𝑖𝑥
= 𝑓(𝑥) = 𝑓(0) = =1
𝑒 𝑒 𝑖𝑥
Átrendezve: cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥 = 𝑒 𝑖𝑥 . Tehát igaz az állítás.
Az állítások bizonyításához jó szórakozást, és jó tanulást kívánok!
Nyíregyháza 2018. 07.02.
Kropog László
3
2. A matematikai bizonyítások elmélete
A matematikában minden állítást gondolati úton elfogadható módon bizonyítani kell,

csak ekkor lesz belőle tétel. Addig ezek az állítások csak sejtések maradnak, néha több száz
éven keresztül.
Egy állítás melletti érvelés menetét és az alkalmazható technikákat a Szókratész

korabeli görög filozófusok alakították ki. Ezeket a mai napig elfogadott gondolatokat
Arisztotelész Organon, és Euklidész Elemek című művében, illetve Platón írásaiban
találhatjuk meg elsőként. Ezekben ma sem találunk hibát, csak bizonyos hézagokat. A
következő említésre méltó előrelépés Descartes „Értekezések a módszerről” című könyve,
melyben a tudományos kutatással szemben támaszt követendő eljárást. A 19. század nagy
matematikusai és logikusai (Cauchy, Weierstrass, Abel, Bolzano) mutattak rá, hogy nem
elegendő a bizonyítást elfogadhatónak ítélni, hanem alapos elemzés alá kell vetni a bizonyítás
lépéseit is. Ekkor alakult ki a szigorú bizonyításelemzés eljárása, mely a matematika
legjellegzetesebb sajátossága.
Röviden tekintsük át a leggyakrabban használt bizonyítási módszerek elméletét. Ezt

követően egy-egy példán keresztül láthatjuk a gyakorlati megvalósítását is.
1. Direkt bizonyítás.
A matematikai állítások többsége megfogalmazható implikáció (𝐴 → 𝐵) vagy

ekvivalencia (𝐴 ↔ 𝐵) formájában. Direkt bizonyítás során az A feltételből ismert axiómák és
már bizonyított tételek segítségével következtetéseket vonunk le, amíg eljutunk a B
konklúzióhoz (következményhez).
4
Tétel: (Thalész) Ha egy kör átmérőjének A és B végpontját összekötjük a körív A-tól és B-től
különböző tetszőleges C pontjával, akkor az ABC háromszög C-nél lévő szöge (γ) derékszög
lesz.
Bizonyítás: Azt fogjuk felhasználni, hogy a háromszög belső szögeinek összege 180°.
Legyen O a kör középpontja. Ekkor az AOC és a COB háromszög egyenlő szárú, azaz
α = α' és β = β'.
Az OC szakasz pont az α' és β' részekre osztja γ-t, így γ = α' + β' = α+β
Az ABC háromszög belső szögeinek összege 180°, épp e négy szög összege, tehát:
α + β + γ = α + β + (α' + β') = α + β + (α + β) = 180°
Vagyis:
2α+2β = 180°
2(α+β) = 180°
α+β = 90°
Tehát: γ = α + β = 90°, azaz igaz az állítás.
5
2. Indirekt bizonyítás – Reductio ad absurdum.
A matematikában és a logikában indirekt bizonyításnak nevezzük azt a bizonyítást,

amelyben feltesszük a bizonyítani kívánt állítás tagadását, majd ebből szabályos logikai
lépések útján ellentmondásra jutunk valamilyen ismert ténnyel (axióma, tétel). Ez a
bizonyítástípus alkalmazása az általánosabb reductio ad absurdum gondolatmenetnek.
Tétel: A √3 irracionális szám.
𝑝
Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy a √3 nem irracionális, ekkor felírható 𝑞
𝑝
alakban, ahol p és q pozitív egész számok. Ekkor a √3 = 𝑞 mindkét oldalát négyzetre emelve,
majd rendezve a 3𝑞 2 = 𝑝2 összefüggést kapjuk. A jobb oldalon 𝑝2 egy négyzetszám, így

prímtényezős felbontásában minden prímtényező páros kitevőn szerepel. A baloldalon 𝑞 2 is
négyzetszám, így a 3 kitevője ebben is páros. Egy egyenlet két oldalán nem lehet különböző
paritású 3 kitevője, tehát ellentmondásra jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
3. Teljes indukciós bizonyítás.
A matematika egyik leggyakrabban használt bizonyítási módszere a természetes

számok körében. Elve: Ha egy tulajdonság igaz 𝑛 = 1-re, továbbá ez a tulajdonság öröklődik
𝑛 = 𝑘-ról 𝑛 = 𝑘 + 1-re, akkor ezzel a tulajdonsággal az összes természetes szám rendelkezik.
A módszer segítségével egyszerre megszámlálhatóan végtelen sok állítást lehet bizonyítani. A
végtelen sok állítást sorba rendezzük, majd az így kapott sorozat első állítását igazoljuk.
Ezután következik az indukciós lépés. Ez annak az állításnak a bizonyítását jelenti, hogy ha
feltesszük, hogy az 𝑛 = 𝑘-adik állítás igaz, akkor abból következik az 𝑛 = 𝑘 + 1-edik állítás
igazsága is. Az első állítás igazsága és az indukciós lépés együtt már az összes állítás
igazságát is bizonyítja.
A teljes indukciós bizonyítás első írásos emléke 1575-ből származik. Ekkor

bizonyította Francesco Maurolico Arithmeticorum libri fuo című könyvében az alábbi tételt.
6
Tétel: Az első n pozitív páratlan szám összege 𝑛2 .
1 + 3 + 5 + ⋯ + (2n − 1) = n2
Bizonyítás: Teljes indukcióval.
1. Ha n = 1, akkor 2 ∙ 1 − 1 = 12 , valóban 1 = 1.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis:
1 + 3 + 5 + ⋯ + (2k − 1) = k 2
Bizonyítandó, hogy n = k + 1 esetén is igaz:
1 + 3 + 5 + ⋯ + (2k − 1) + (2k + 1) = k 2 + (2k + 1)
A jobb oldalt átalakítva: (k + 1)2 . Tehát igaz az állítás.
4. A végtelen leszállás elve – Descente infinie.
A módszert Pierre de Fermat (1601.08.17.-1665.01.12. ) fejlesztette ki. Ez egy indirekt

bizonyítási módszer, ami azon alapul, hogy a természetes számok minden részhalmazának
van legkisebb eleme.
Általános eljárás: Feltesszük, hogy a bizonyítandó állítás nem igaz, vagyis a szóban
forgó egyenlet megoldható a természetes számok halmazán. Tudjuk, hogy a természetes
számok minden részhalmazának, így az egyenlet megoldáshalmazának is van legkisebb
eleme. Ebből készítünk egy még kisebb megoldást a feladat és a természetes számok
tulajdonságainak felhasználásával. Ez ellentmond annak, hogy a legkisebb megoldásból
indultunk ki, tehát az egyenlet megoldhatatlan.
A nagy Fermat-tétel az 𝑛 = 4 esetén belátható végtelen leszállással. A 20. században a

végtelen leszállás már szorosan kapcsolódott az algebrai számelmélethez és az
L-függvényekhez. Mordell az elliptikus görbék elméletében használta fel az elvet.
7
Tétel: Az 𝑎2 + 𝑏 2 = 3(𝑐 2 + 𝑑2 ) egyenletnek nincs megoldása a pozitív egész számok
halmazán.
Bizonyítás: Mivel 3 osztója 𝑎2 + 𝑏 2 -nek és egy négyzetszám 3-mal osztva 0 vagy 1

maradékot adhat, ezért 3 osztója a-nak és b-nek is. Ezért 𝑎 = 3𝑎1 é𝑠 𝑏 = 3𝑏1 alakba írható.
Ebből:
3(𝑎12 + 𝑏12 ) = 𝑐 2 + 𝑑 2
Ezt az eljárást folytatva, egy pozitív egész számokból álló csökkenő és végtelen sorozatot
kapunk. Ez ellentmondás, tehát valóban nincs megoldása az egyenletnek.
5. A skatulya – elv.
Dirichlet (1805-1859) fogalmazta meg a következő tételt: Ha 𝑛 > 𝑘 pozitív egészek,

akkor n elemet k skatulyába helyezve, kell lennie olyan skatulyának, amelyben 1-nél több
elem van. Az elv végtelen halmazokra is alkalmazható, csak ilyenkor elemszám helyett
számosságot használunk.
Másképpen fogalmazva: Nem létezik olyan véges halmazokon értelmezett injektív

függvény, amelynek az értékkészlete kisebb elemszámú, mint az értelmezési tartománya.
A skatulyaelv általánosítása: Ha n elemet k halmazba osztunk, ahol 𝑛 > 𝑘, akkor van

𝑛−1
legalább egy halmaz, ami elemet tartalmaz.
𝑘
Az elv kombinatorikus általánosításaival a Ramsey-elmélet foglalkozik.
Tétel: Ha 𝑛 > 1 számú ember kezet fog egymással, akkor mindig lesz közöttük két fő, akik
ugyanannyiszor fogtak kezet.
Bizonyítás: A kézfogások lehetséges száma 0-tól 𝑛 − 1-ig terjed, vagyis 𝑛 − 1 darab

skatulyát alkot. Azért van így, mert vagy a 0-szor, vagy az 𝑛 − 1-szer kezet fogók halmaza
üres. Ugyanis ha van, aki mindenkivel kezet fogott, akkor nem lehet senki, aki nem fogott
kezet senkivel. Ez fordítva is igaz. Az n embert elosztva 𝑛 − 1 darab skatulya között, lesz
olyan skatulya, ahova egytől több ember kerül.
8
3. Oszthatóságok
Bizonyítsuk be a következő oszthatóságokat!
1. A 3 osztója az n3 + 2n számnak.
2. A 4 osztója az n4 − 2n3 + n2 kifejezésnek.
3. Az 5 osztója a 24n+1 + 3 kifejezésnek.
4. A 6 osztója az n3 + 5n kifejezésnek.
5. A 7 osztója a 32n+1 + 2n+2 kifejezésnek.
6. A 8 osztója az 5n + 2 ∙ 3n−1 + 1 kifejezésnek.
7. A 9 osztója az 7n + 3n − 1 kifejezésnek.
10. A 16 osztója a 32n+2 + 8n − 9 kifejezésnek.
11. A 17 osztója a 72n + 25n+4 kifejezésnek.
12. A 18 osztója a 22n + 24n − 10 kifejezésnek.
13. A 19 osztója az 52n−1 ∙ 2n+1 + 3n+1 ∙ 22n−1 kifejezésnek.
14. A 21 osztója az 52n+1 + 4n+2 kifejezésnek.
15. A 23 osztója a 27n+3 + 32n+1 ∙ 54n+1 kifejezésnek.
16. A 27 osztója a 10n + 18n − 1 kifejezésnek.
17. A 57 osztója a 7n+2 + 7n+1 + 7n kifejezésnek.
18. A 64 osztója a 32n+2 − 8n − 9 kifejezésnek.
19. A 81 osztója a 10n ∙ (9n − 1) + 1 kifejezésnek.
9
20. A 99 osztója a 3n+3 ∙ 22n+2 − 108 kifejezésnek.
21. A 120 osztója az n5 − 5n3 + 4n kifejezésnek.
23. A 144 osztója a n ∙ 13n+1 − (n + 1) ∙ 13n + 1 kifejezésnek.
24. A 2n osztója az (n + 1)(n + 2) ∙ ⋯ ∙ (2n) kifejezésnek.
25. A 3 osztója a 2 ∙ 7n + 1 kifejezésnek.
26. A 4 osztója a 7n + 3n+1 kifejezésnek.
27. A 4 osztója a 3 ∙ 172n + 25n kifejezésnek.
28. Az 5 osztója a 4 ∙ 6n + 5n − 4 kifejezésnek.
29. Az 5 osztója a 174n+1 + 3 ∙ 92n kifejezésnek.
30. A 6 osztója az n3 − n kifejezésnek.
31. A 6 osztója az n(2n + 1)(7n + 1) kifejezésnek.
32. A 7 osztója a 25n+2 + 3 ∙ 52n kifejezésnek.
33. A 7 osztója az 5 ∙ 9n−1 + 24n−3 kifejezésnek.
34. A 8 osztója az 32n + 7 kifejezésnek.
35. A 9 osztója az n3 + (n + 1)3 + (n + 2)3 kifejezésnek.
36. A 11 osztója a 22n−1 ∙ 32n + 52n+1 kifejezésnek.
37. A 13 osztója a 7 ∙ 52n + 3n+1 ∙ 22n+1 kifejezésnek.
38. A 17 osztója a 7 ∙ 52n−1 + 23n+1 kifejezésnek.
39. A 17 osztója a 62n + 19n − 2n+1 kifejezésnek.
40. A 19 osztója az 52n+1 ∙ 2n+2 + 3n+2 ∙ 22n+1 kifejezésnek.
41. A 19 osztója az 26n−1 + 5n ∙ 32n+2 kifejezésnek.
10
42. A 19 osztója az 5 ∙ 23n−2 + 33n−1 kifejezésnek.
43. A 64 osztója a 32n+1 + 40n − 67 kifejezésnek.
44. Bizonyítsuk be, hogy az alábbi oszthatóságok egyetlen n természetes szám esetén sem
teljesülnek!
a, 𝑛 + 5 𝑜𝑠𝑧𝑡ó𝑗𝑎 𝑛2 + 10𝑛 + 23 kifejezésnek.
b, 121 𝑜𝑠𝑧𝑡ó𝑗𝑎 𝑛2 + 3𝑛 + 5 kifejezésnek.
45. Bizonyítsuk be, hogy ha egy tetszőleges háromjegyű számot a szám után írunk, akkor az
így kapott hatjegyű szám osztható 7-tel, 11-gyel és 13-mal is!
46. Bizonyítsuk be, hogy ha egy 27-tel osztható háromjegyű szám első számjegyét áttesszük a
végére, akkor az így kapott háromjegyű szám is osztható 27-tel!
47. Bizonyítsuk be, hogy ha egy 41-gyel osztható ötjegyű szám első számjegyét áttesszük a
végére, akkor az így kapott ötjegyű szám is osztható 41-gyel!
48. Bizonyítsuk be, hogy ha egy 7-tel osztható hatjegyű szám utolsó számjegyét áttesszük
elsőnek, akkor az így kapott hatjegyű szám is osztható 7-tel!
49. Bizonyítsuk be, hogy ha 13 osztója (2𝑎 + 𝑏)-nek és (5𝑎 − 4𝑏)-nek, akkor osztója
(𝑎 − 6𝑏)-nek is!
50. Bizonyítsuk be, hogy ha 7 osztója (100𝑎 + 𝑏)-nek, akkor osztója (𝑎 + 4𝑏)-nek is!
51. Bizonyítsuk be, hogy ha 11 osztója (3𝑎 + 4𝑏)-nek, akkor osztója (𝑎 + 5𝑏)-nek is!
52. Bizonyítsuk be, hogy a következő törteket nem lehet egyetlen n egész szám esetén sem
egyszerűsíteni!
3𝑛+1 15𝑛+2 6𝑛+4

, ,
5𝑛+2 10𝑛+1 8𝑛+5
53. Bizonyítsuk be, hogy ha n 5-tel nem osztható egész szám, akkor 𝑛2 + 1 vagy 𝑛2 − 1
osztható 5-tel!
54. Bizonyítsuk be, hogy minden páratlan szám négyzete 8-cal osztva 1-et ad maradékul!
55. Bizonyítsuk be, hogy nincs olyan négyzetszám, melyet 7-tel osztva 3-at ad maradékul!
11
56. Bizonyítsuk be, hogy bármely egész szám négyzetét 16-tal osztva, a maradék mindig
négyzetszám!
57. Bizonyítsuk be, hogy ha az ̅̅̅̅̅

𝑎𝑏𝑐 háromjegyű pozitív egész szám osztható 37-tel, akkor
̅̅̅̅̅ é𝑠 𝑐𝑎𝑏
𝑏𝑐𝑎 ̅̅̅̅̅ számok is oszthatóak 37-tel!
58. Bizonyítsuk be, hogy nincs olyan 24 darab egymást követő természetes szám, amelyek
összege osztható 24-gyel!
59. Bizonyítsuk be, hogy három egyenlő súlyú csoportba tudjuk osztani a 11 darab, egyenként
1,2,3,…,11 egység súlyú tárgyakat!
60. Bizonyítsuk be, hogy három egymást követő szám köbének összege osztható 9-cel!
61. Bizonyítsuk be, hogy az alábbi kifejezés osztható 7-tel!
22225555 + 55552222
62. Bizonyítsuk be, hogy azok a számok, amelyek 3𝑛 egyenlő számjegyből állnak, oszthatóak
3𝑛 -nel!
63. Bizonyítsuk be, hogy n darab egymást követő pozitív egész szám szorzata osztható n!-sal!
64. Bizonyítsuk be, hogy az (𝑛!)! osztható (𝑛!)(𝑛−1)! -sal!
12
4. Négyzetszámok
1. Bizonyítsuk be, hogy egy páratlan szám négyzete 4-gyel osztva 1 maradékot ad!
2. Bizonyítsuk be, hogy négy egymás után következő egész szám szorzatához 1-et adva, teljes
négyzetet kapunk!
3. Bizonyítsuk be, hogy ha egy egész szám négyzete négy egyenlő számjegyre végződik,
akkor az a számjegy csak a 0 lehet!
4. Bizonyítsuk be, hogy végtelen sok olyan természetes szám van, amelyik nem állítható elő
két négyzetszám összegeként!
5. Bizonyítsuk be, hogy 10 bármely pozitív egész kitevőjű hatványa előállítható két
négyzetszám összegeként!
6. Bizonyítsuk be, hogy ha az 𝑎, 𝑏, 𝑐 pozitív egész számok olyanok, hogy 𝑎 ∙ 𝑏 é𝑠 𝑏 ∙ 𝑐 is

négyzetszám, akkor az 𝑎 ∙ 𝑐 is négyzetszám!
Bizonyítsuk be, hogy az alábbi kifejezések nem lehetnek négyzetszámok!
7. 1 + 11 + 112 + 113 + 114 + 115 + 116 + 117
8. 200! + 3
9. 1! + 2! + 3! + ⋯ + 50!
10. 1020 + 5
11. Az 1,2,3,4,5,6 számjegyek valamilyen sorrendjéből felírt hatjegyű szám.
12. 12 + 22 + 32 + ⋯ + 562
13. 11 ⋯ 1, ahol 200 darab 1-es szerepel.
14. 44 ⋯ 4, ahol 100 darab 4-es szerepel.
15. 33 darab 1-es és tetszőleges darab 0-val felírt szám.
16. 300 darab 6-os és tetszőleges darab 0-val felírt szám.
13
17. Az ̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑎𝑏𝑎𝑏 alakú hatjegyű számok.
̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅ alakú hatjegyű számok.

18. Az 𝑎𝑏𝑐𝑎𝑏𝑐
19. Az ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐 + ̅̅̅̅̅
𝑏𝑐𝑎 + ̅̅̅̅̅
𝑐𝑎𝑏 alakú háromjegyű számok összege.
20. Kettő egymást követő pozitív egész szám szorzata.
21. Három egymást követő pozitív egész szám szorzata.
22. Négy egymást követő pozitív egész szám szorzata.
23. Két páratlan négyzetszám összege.
24. Három egymást követő négyzetszám összege.
25. Négy egymást követő négyzetszám összege.
26. Öt egymást követő négyzetszám összege.
27. Egy négyzetszám és valamelyik osztójának az összege.
28. Ha x, y pozitív egész számok, akkor 𝑥 2 + 𝑦 é𝑠 𝑦 2 + 𝑥 számok.
29. Az 𝑛4 + 2𝑛3 + 2𝑛2 + 2𝑛 + 1, ahol n pozitív egész szám.
30. A 2𝑛 + 3𝑛 , ahol n pozitív egész szám.
14
5. Prímszámok
𝑛
1. Bizonyítsuk be, hogy (𝑛𝑝) − [𝑝] osztható p-vel, ahol p prímszám!
2. A természetes számokat az ábra szerint egy négyzetrácsos lapra csigavonalban felírjuk,

majd a prímszámokat megjelöljük. Bizonyítsuk be, hogy a 9-es és a 24-es alatti oszlopokban
egyetlen számot sem jelöltünk meg!
73 72 71 70 69 68 67 66 65 100
74 43 42 41 40 39 38 37 64 99
75 44 21 20 19 18 17 36 63 98
76 45 22 7 6 5 16 35 62 97
77 46 23 8 1 4 15 34 61 96
78 47 24 9 2 3 14 33 60 95
79 48 25 10 11 12 13 32 59 94
80 49 26 27 28 29 30 31 58 93
81 50 51 52 53 54 55 56 57 92
82 83 84 85 86 87 88 89 90 91
3. Bizonyítsuk be, hogy minden 3 < 𝑝 prímszám valamelyik szomszédja osztható 6-tal!
4. Bizonyítsuk be, hogy ha egy prímszámot 30-cal osztunk, akkor a maradék prímszám vagy
1 lesz!
5. Bizonyítsuk be, hogy végtelen sok olyan a természetes szám van, amelyre egy tetszőleges n
természetes szám esetén 𝑏 = 𝑛4 + 𝑎 szám nem prímszám!
6. Bizonyítsuk be, hogy ha 3 < 𝑝 prímszám, akkor 8𝑝 + 1 nem lehet négyzetszám!
15
7. Bizonyítsuk be, hogy ha a,b,c,d olyan természetes számok, amelyekre 𝑎 ∙ 𝑏 = 𝑐 ∙ 𝑑 , akkor
sem 𝑎 + 𝑏 + 𝑐 + 𝑑 , sem 𝑎2 + 𝑏 2 + 𝑐 2 + 𝑑 2 nem lesz prímszám!
8. Bizonyítsuk be, hogy az 𝐴 = 0,23571113171923 … szám irracionális! (Tizedes jegyeknek

a prímszámokat írtuk növekvő sorrendben.)
9. Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑝, 𝑞 é𝑠 𝑟, 𝑠 számpárok ikerprímek, ahol 3 < 𝑝, 𝑞, 𝑟, 𝑠 , akkor
𝑝 ∙ 𝑟 − 𝑞 ∙ 𝑠 osztható 12-vel!
10. Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑝, 𝑞, 𝑟 egész számok páronként relatív prímek, akkor az
𝐴 = 𝑝 ∙ 𝑞 + 𝑞 ∙ 𝑟 + 𝑝 ∙ 𝑟 é𝑠 𝐵 = 𝑝 ∙ 𝑞 ∙ 𝑟 is relatív prímek! Igaz-e az állítás megfordítása?
11. Bizonyítsuk be, hogy az 𝑎𝑛 − 1 számnak legalább 𝑛 𝑑𝑎𝑟𝑎𝑏 különböző prím osztója van,
ha az 𝑎1 , 𝑎2 , 𝑎3 , … sorozatot a következő módon definiáljuk:
𝑎1 = 5, 𝑎𝑛+1 = 𝑎𝑛2 , ( 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑛 = 1,2, … ).
12. Bizonyítsuk be, hogy a 𝑝𝑛 sorozatnak nem eleme az 5, ha a sorozatot a következő módon
definiáljuk:
𝑝1 = 2, 𝑝𝑛+1 𝑎𝑧 1 + 𝑝1 𝑝2 … 𝑝𝑛 szám legnagyobb prímosztója!
13. Adott 1 é𝑠 (2𝑛 − 1)2 között n darab páronként relatív prím. Bizonyítsuk be, hogy a
megadott számok között van prímszám!
14. Bizonyítsuk be, hogy tíz egymás utáni egész szám között mindig van olyan, amelyik a
másik kilenchez relatív prím!
15. Bizonyítsuk be, hogy bármely 4-nél nagyobb tizenkettő szomszédos egész szám között
legalább nyolc összetett szám!
16. Bizonyítsuk be, hogy minden pozitív egész n-hez található n darab szomszédos pozitív
egész szám úgy, hogy egyikük sem egyenlő egy prímszám pozitív egész kitevőjű
hatványával!
17. Bizonyítsuk be, hogy ha 2𝑛 − 1 prímszám, ahol n természetes szám, akkor n is prímszám!
Az állítás megfordítása igaz-e?
18. Bizonyítsuk be, hogy a 3 < 𝑝 prímszám négyzete 24-gyel osztva 1 maradékot ad!
16
19. Bizonyítsuk be, hogy az 5-nél nagyobb ikerprímek összege osztható 12-vel!
𝑎3 +𝑏 3
20. Bizonyítsuk be, hogy ha prímszám, akkor 3𝑎2 − 6𝑎 + 4 é𝑠 3𝑏 2 − 6𝑏 + 4 is az,
2
ahol a és b természetes számok!
21. Bizonyítsuk be, hogy az 19992016 + 2014 nem prímszám!
22. Bizonyítsuk be, hogy az 𝐴 = √2249 ⋯ 910 ⋯ 09 + 3, (Ahol a 224 után (k-2) darab 9-es,
az 1 után k darab 0 szerepel, és k nagyobb, vagy egyenlő 2.) számnak a prímtényezői: 2, 3, 5!
23. Bizonyítsuk be, hogy különböző prímszámok reciprokainak összege nem lehet egész
szám, sem egy egész szám reciproka!
24. Bizonyítsuk be, hogy ha 5 < 𝑝 prímszám, akkor a 360 osztója a 𝑝4 − 5𝑝2 + 4 számnak!
25. Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑝 ≠ 𝑞 prímszámok, akkor √𝑝 é𝑠 √𝑝 ∙ 𝑞 irracionális számok!
26. Bizonyítsuk be, hogy minden p prímszám esetén √𝑝2 + 1 é𝑠 √𝑝2 − 1 irracionális
számok!
27. Bizonyítsuk be, hogy ha 2𝑛 + 1 prímszám, akkor 𝑛 = 2𝑙 alakú!
28. Bizonyítsuk be, hogy minden 3 < 𝑝 prímszám felírható a következő alakban:
6𝑛 + 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 6𝑛 − 1, 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑛 = 1, 2, ⋯ !
29. Bizonyítsuk be, hogy minden 2 < 𝑝 prímszám csak egyféleképpen írható fel két
négyzetszám különbségeként!
30. Bizonyítsuk be, hogy 2𝑛 − 1 é𝑠 2𝑛 + 1 nem lehet egyszerre prímszám, ha
2 < 𝑛 természetes szám!
31. Legyen p és q 2-nél nagyobb prímszámok! Bizonyítsuk be, hogy ha 2𝑝𝑞 − 2 osztható a pq
szorzattal, akkor 2𝑝 − 2 é𝑠 2𝑞 − 2 is osztható a pq szorzattal!
2
32. Legyen p 2-nél nagyobb prímszám! Bizonyítsuk be, hogy 𝑝 csakis egyféleképpen írható
2 1 1
fel a = 𝑥 + 𝑦 alakban, ahol x és y egymástól különböző pozitív egész számok!
𝑝
17
33. Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑛 − 1 é𝑠 𝑛 + 1 prímszámok, akkor az 𝑛, 𝑛 − 12, 𝑛 + 12 számok
egyike osztható 30 −cal!
34. Legyen n páratlan szám! Bizonyítsuk be, hogy ahány n-hez relatív prímszám van az n-nél
kisebb számok között, ugyanannyi n-hez relatív prímszám van a 2n-nél kisebbek között!
(Erdős Pál feladata.)
35. Legyenek az a, b, c számok páronként relatív prímszámok! Bizonyítsuk be, hogy az
𝑎 ∙ 𝑏 ∙ 𝑐 é𝑠 𝑎 ∙ 𝑏 + 𝑏 ∙ 𝑐 + 𝑎 ∙ 𝑐 is relatív prímszámok! Igaz-e a tétel megfordítása?
36. Bizonyítsuk be, hogy két páratlan prímszám négyzetének különbsége osztható 24-gyel!
37. Bizonyítsuk be, hogy két iker prímszám összege osztható 12-vel, ha a prímszámok 3-nál
nagyobbak!
38. Bizonyítsuk be, hogy ha a, b, c három egymást követő természetes szám, akkor
𝑏 2 − 𝑎2 é𝑠 𝑐 2 − 𝑏 2 relatív prímszámok!
39. Bizonyítsuk be, hogy 7 < 𝑝 esetén a 𝑝 é𝑠 𝑝 + 2 iker prímszámokkal szomszédos három
szám szorzata osztható 240-nel!
40. A következő számok prímek: 7,37,337. Igaz-e, hogy ezt a sorozatot folytatva mindig
prímszámot kapunk? Bizonyítsuk be, hogy nem!
41. Bizonyítsuk be, hogy minden pozitív egész n-hez található n darab szomszédos pozitív
egész szám úgy, hogy egyikük sem egyenlő egy prímszám pozitív egész kitevőjű
hatványával!
42. Bizonyítsuk be, hogy 1 < 𝑝 egész szám pontosan akkor prímszám, ha p bármely négy
pozitív egész összegére való felbontásában semelyik két tag szorzata sem egyenlő a másik két
tag szorzatával!
43. Bizonyítsuk be, hogy ha a és b különböző egész számok, akkor végtelen sok olyan n
természetes szám létezik, amelyre (𝑎 + 𝑛) é𝑠 (𝑏 + 𝑛) relatív prímek!
44. Bizonyítsuk be, hogy ha az 𝑥 2 + 𝑎𝑥 + 1 = 𝑏 egyenlet gyökei egész számok, és 𝑏 ≠ 1,

akkor 𝑎2 + 𝑏 2 nem lehet prímszám!
18
45. Bizonyítsuk be, hogy ha a és b relatív prímszámok, akkor a következő törteket nem lehet
egyszerűsíteni!
𝑎+𝑏 𝑎−𝑏
é𝑠
𝑎∙𝑏 𝑎∙𝑏
46. Bizonyítsuk be, hogy ha egy N összetett szám legkisebb prímosztója nagyobb a szám
köbgyökénél, akkor az N szám két prímszám szorzata!
47. Legyen 1 < 𝑎 é𝑠 0 < 𝑛 egész számok! Bizonyítsuk be, hogy 𝑎𝑛+1 csak akkor lehet
prímszám, ha a páros és az n 2-nek valamilyen hatványa!
48. Bizonyítsuk be, hogy minden 3-nál nagyobb prímszám négyzete 12-vel osztva 1
maradékot ad!
49. Bizonyítsuk be, hogy végtelen sok olyan prímszámot találhatunk úgy, hogy bármely kettő
különbsége osztható egy tetszőlegesen megadott k számmal!
50. Bizonyítsuk be, hogy ha p és q 7-nél nagyobb prímszámok, akkor a
(𝑝2 − 1) ∙ (𝑝2 − 1) ∙ (𝑝6 − 𝑞 6 ) kifejezés osztható 290304-gyel!
51. Bizonyítsuk be, hogy minden 𝑛 ≥ 2 természetes szám felírható prímszámok összegeként!
52. Bizonyítsuk be, hogy létezik végtelen sok olyan prímszám, amelyek első számjegye 1-es!
53. Jelölje 𝑝𝑛 az n-edik prímszámot. Bizonyítsuk be, hogy 𝑝𝑛+1 < 2 ∙ 𝑝𝑛 minden 𝑛 ≥ 1 egész
szám esetén!
54. Jelölje 𝑝𝑛 az n-edik prímszámot. Bizonyítsuk be, hogy 𝑝𝑛 < 2𝑛 minden 𝑛 ≥ 2 egész szám
esetén!
55. Bizonyítsuk be, hogy nem lehet egy pozitív egészekből álló végtelen számtani sorozat
minden tagja prímszám!
56. Bizonyítsuk be, hogy végtelen sok olyan prímszám van, amely nem tagja egyetlen
ikerprím számpárnak sem!
57. Bizonyítsuk be, hogy létezik olyan n pozitív egész szám, amelyre 𝑝𝑛 utolsó öt számjegye
00001, ahol 𝑝 > 5 prímszám!
58. Bizonyítsuk be, hogy 12 db 3 < 𝑝 prímszám négyzetének összege osztható 12-vel!
19
59. Legyenek 𝑎1 , 𝑎2 , 𝑎3 , 𝑎4 , 𝑎5 , 𝑎6 olyan pozitív egész számok, melyekre:
𝑎1𝑛 + 𝑎2𝑛 + 𝑎3𝑛 = 𝑎4𝑛 + 𝑎5𝑛 + 𝑎6𝑛
Bizonyítsuk be, hogy ekkor 𝑎1 + 𝑎2 + 𝑎3 + 𝑎4 + 𝑎5 + 𝑎6 összeg nem lehet prímszám!
60. Legyen p egy olyan prím, melyre 𝑝2 + 𝑝 + 1 é𝑠 𝑝2 − 𝑝 + 1 is prímszám! Bizonyítsuk be,

hogy ha 𝑝4 + 𝑝3 + 𝑝2 + 𝑝 + 1 nem prímszám, akkor négyzetszám!
61. Bizonyítsuk be, hogy a 4𝑛3 + 6𝑛2 + 4𝑛 + 1 kifejezés egyetlen pozitív egész n-re sem
lesz prímszám!
62. Bizonyítsuk be, hogy nem léteznek olyan p és q prímszámok, amelyekre a 𝑝2𝑞 + 𝑞 2𝑝
összeg szintén prímszám!
63. Bizonyítsuk be, hogy ha egy 5-nél nagyobb prímszám négyzetét 30-cal osztjuk, akkor a
maradék 1 vagy 19 lesz!
64. Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑝 é𝑠 8𝑝 − 1 is prímszámok, akkor 8𝑝 + 1 összetett szám!
Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑝 é𝑠 8𝑝2 + 1 is prímszámok, akkor 8𝑝2 − 1 is prímszám!
65. Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑝 > 3 prímszám, akkor 𝑝2 -t 12-vel osztva 1 maradékot ad!
66. Bizonyítsuk be, hogy ha p,q,r 3-nál nagyobb különböző prímszámok egy számtani
sorozatot alkotnak, akkor a sorozat d különbsége osztható 6-tal!
67. Bizonyítsuk be, hogy az alábbi számsorozat elemei páronként relatív prímek!
𝑛
2 + 1; 22 + 1; 24 + 1; 28 + 1; 216 + 1; ⋯ ; 22 + 1; ⋯
68. Bizonyítsuk be, hogy ha a 2𝑛 − 1 é𝑠 2𝑛 + 1, (ahol 𝑛 > 2) számok közül az egyik

prímszám, akkor a másik összetett szám! (Az 𝑛 = 2 esetén mindkettő prímszám.)
69. Bizonyítsuk be, hogy végtelen sok prímszám létezik.
20
6. Vegyes feladatok
Bizonyítsuk be a következő 16 állítást!
1. A √5 irracionális szám.
4. A √5 + √2 irracionális szám.
5. A √𝑎 irracionális szám, ahol 𝑎 > 0 egész és nem négyzetszám.
3
6
5
8. Az √4 irracionális szám.
10
𝑘
10. A √𝑎 irracionális szám, ahol az a nem k-adik hatványa egy természetes számnak.
11. A log 2 5 irracionális szám.
12. Az log 5 10 irracionális szám.
13. A log 15 irracionális szám.
14. A log(2𝑚 ∙ 5𝑛 ) irracionális szám, ha m és n különböző nem negatív egész számok.
15. A tan 5° irracionális szám.
16. A sin 15° irracionális szám.
21
17. Bizonyítsuk be, hogy az log 𝑛 (𝑛 + 1) irracionális szám, minden n pozitív egész számra!
18. Bizonyítsuk be, hogy minden n pozitív egész szám esetén a log 𝑛 és log(𝑛 + 1) számok
közül legalább az egyik irracionális.
19. Bizonyítsuk be a következő állításokat!
Minden irracionális szám tizedes tört alakjában legalább egy számjegy végtelen
sokszor szerepel.
Minden irracionális szám tizedes tört alakjában legalább két számjegy végtelen
sokszor szerepel.
20. Bizonyítsuk be, hogy a következő számok (ahol n és m pozitív egészek) nem lehetnek
egészek!
1 1 1
𝐴= + + ⋯+
2 3 𝑛
1 1 1 1
𝐵= + + + ⋯+
𝑛 𝑛+1 𝑛+2 𝑛+𝑚
21. Bizonyítsuk be, hogy a következő tört nem egyszerűsíthető egyetlen n pozitív egész szám
esetén sem!
𝑛3 + 2𝑛
𝑛4 + 3𝑛2 + 1
22. Bizonyítsuk be, hogy öt egymás utáni egész szám közül mindig ki lehet választani egy
olyat, amelyik relatív prím a többiekhez!
23. Bizonyítsuk be, hogy ha az alábbi közönséges törtekből alkotott összeget tizedes törtté
alakítjuk, akkor vegyes szakaszos tizedes tört lesz! (Ahol n egész szám.)
1 1 1
+ +
𝑛 𝑛+1 𝑛+2
24. Bizonyítsuk be, hogy az 𝐴 = 𝑝1 𝛼1 ∙ 𝑝2 𝛼2 ∙ ⋯ ∙ 𝑝𝑘 𝛼𝑘 , (ahol 𝛼1 , 𝛼2 , ⋯ , 𝛼𝑘 pozitív egész

számok, a 𝑝1 , 𝑝2 , ⋯ , 𝑝𝑘 prímszámok) szám pozitív osztóinak száma:
𝑑(𝑛) = (𝛼1 + 1)(𝛼2 + 1) ⋯ (𝛼𝑘 + 1)
22
25. Bizonyítsuk be, hogy egy A szám pozitív osztóinak száma nem nagyobb, mint a szám
négyzetgyökének kétszerese!
26. Bizonyítsuk be, hogy 7-nek, illetve 8-nak is van olyan többszöröse, amelyik csak 0 és 1
számjegyekből áll!
27. Bizonyítsuk be, hogy bármely n természetes számnak van olyan többszöröse, amely csak
0 és 1 számjegyekből áll!
28. Bizonyítsuk be, hogy az 𝐴 = 0,23571113171923 … szám irracionális! (Tizedes

jegyeknek a prímszámokat írtuk növekvő sorrendben.)
29. Bizonyítsuk be, hogy bármely 4-nél nagyobb tizenkettő szomszédos egész szám között
legalább nyolc összetett szám!
30. Bizonyítsuk be, hogy ha 𝑝 ≠ 𝑞 prímszámok, akkor √𝑝 é𝑠 √𝑝 ∙ 𝑞 irracionális számok!
31. Bizonyítsuk be, hogy minden p prímszám esetén √𝑝2 + 1 é𝑠 √𝑝2 − 1 irracionális
számok!
32. Bizonyítsuk be, hogy bármely két egymást követő egész szám relatív prím!
33. Bizonyítsuk be, hogy ha n pozitív egész szám, akkor az alábbi kifejezések relatív prímek:
(2𝑛 − 1; 2𝑛 + 1 ) = 1
34. Bizonyítsuk be, hogy ha n pozitív egész szám, akkor az alábbi kifejezések relatív prímek:
(22𝑛 + 1; 2𝑛 + 1) = 1
35. Bizonyítsuk be, hogy ha (𝑎; 𝑏) = 1, akkor 11𝑎 + 2𝑏 és 18𝑎 + 5𝑏 legnagyobb közös
osztója 19 vagy 1!
36. Bizonyítsuk be, hogy az a, b pozitív egész számok legkisebb közös többszörösének és
legnagyobb közös osztójának szorzata a két szám szorzatával egyenlő!
37. Bizonyítsuk be, hogy az a, b egész számok legkisebb közös többszöröse kifejezhető az a
és b számok lineáris kombinációjaként! Vagyis felírható 𝑎𝑥 + 𝑏𝑦 alakban, ahol x, y egész
számok.
23
7. Megoldások
7.1 Oszthatóságok
1. Bizonyítás: Teljes indukcióval.
1. n = 1, akkor 13 + 2 ∙ 1 = 3, valóban 3 osztója 3 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 3 osztója az k 3 + 2k kifejezésnek.
A 3 osztója a (k + 1)3 + 2(k + 1) kifejezésnek.
Átalakítva:
k 3 + 3k 2 + 3k + 1 + 2k + 2 = k 3 + 3k 2 + 5k + 3 = k 3 + 2k + 3 ∙ (k 2 + k + 1)
Az első két tag összege a feltétel szerint osztható 3-mal, illetve a harmadik tag is osztható. Tehát
igaz az állítás.
1. n = 1, akkor 14 − 2 ∙ 13 + 12 = 0, valóban 4 osztója 0 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 4 osztója a k 4 − 2k 3 + k 2 kifejezésnek.
A 4 osztója a (k + 1)4 − 2(k + 1)3 + (k + 1)2 kifejezésnek.
Átalakítva:
k 4 + 4k 3 + 6k 2 + 4k + 1 − 2k 3 − 6k 2 − 6k − 2 + k 2 + 2k + 1 =
= k 4 + 2k 3 + k 2 = k 4 − 2k 3 + k 2 + 4k 3
Az első három tag összege a feltétel szerint osztható4-gyel, illetve a negyedik tag is osztható.
Tehát igaz az állítás.
24
1. n = 1, akkor 25 + 3 = 35, valóban 5 osztója 35 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 5 osztója a 24k+1 + 3 kifejezésnek.
A 5 osztója a 24k+5 + 3 kifejezésnek.
Átalakítva:
16 ∙ 24k+1 + 3 = 15 ∙ 24k+1 + 24k+1 + 3
Az első tag osztható 5-tel, illetve a második és harmadik tag összege a feltétel szerint osztható.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 6 osztója az k 3 + 5k kifejezésnek.
A 6 osztója a (k + 1)3 + 5(k + 1) kifejezésnek.
Átalakítva:
k 3 + 3k 2 + 3k + 1 + 5k + 5 = k 3 + 3k 2 + 8k + 6 = k 3 + 5k + 3k 2 + 3k + 6 =
= k 3 + 5k + 3k(k + 1) + 6
Az első két tag összege a feltétel szerint osztható 6-tal. A harmadik tagban a k, illetve a k+1 két
szomszédos szám, vagyis az egyikük páros, így ez a tag is osztható 6-tal. A negyedik tag szintén
osztható 6-tal. Tehát igaz az állítás.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 7 osztója a 32k+1 + 2k+2 kifejezésnek.
25
A 7 osztója a 32k+3 + 2k+3 kifejezésnek.
Átalakítva:
9 ∙ 32k+1 + 2 ∙ 2k+2 = 9 ∙ (32k+1 + 2k+2 ) − 7 ∙ 2k+2
Az első tag a feltétel szerint osztható 7-tel, illetve a második tag is osztható. Tehát igaz az
állítás.
1. n = 1, akkor 51 + 2 ∙ 30 + 1 = 8, valóban 8 osztója 8 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 8 osztója a 5k + 2 ∙ 3k−1 + 1 kifejezésnek.
A 8 osztója a 5k+1 + 2 ∙ 3k + 1 kifejezésnek.
Átalakítva:
2 k−1 4
5 ∙ 5k + ∙3 + 1 = 5k + 2 ∙ 3k−1 + 1 + 4 ∙ 5k − ∙ 3k−1 =
3 3
= 5k + 2 ∙ 3k−1 + 1 + 4 ∙ (5k − 3k−2 )
Az első három tag összege a feltétel szerint osztható 8-cal. A negyedik tag esetén a zárójelben
két páratlan szám különbsége szerepel, ami mindig páros, vagyis ez a tag is osztható 8-cal.
1. n = 1, akkor 71 + 3 − 1 = 9, valóban 9 osztója 9 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 9 osztója a 7k + 3k − 1 kifejezésnek.
A 9 osztója a 7k+1 + 3(k + 1) − 1 kifejezésnek.
26
Átalakítva:
7 ∙ 7k + 3k + 2 = 7k + 3k − 1 + 6 ∙ 7k + 3 = 7k + 3k − 1 + 3(2 ∙ 7k + 1 )
Az első három tag összege a feltétel szerint osztható 9-cel. A 7 hatványai 3-mal osztva mindig
1 maradékot adnak, tehát a zárójelben lévő kifejezés osztható 3-mal, vagyis a negyedik tag
osztható 9-cel. Tehát igaz az állítás.
Átalakítva:
9 ∙ 32k+2 + 64 ∙ 26k+1 = 9 ∙ (32k+2 + 26k+1 ) + 55 ∙ 26k+1
Az első tag a feltétel szerint osztható 11-gyel, illetve a második tag is osztható. Tehát igaz az
állítás.
Átalakítva:
16 ∙ 42k+1 + 3 ∙ 3k+2 = 3 ∙ (42k+1 + 3k+2 ) + 13 ∙ 42k+1
Az első tag a feltétel szerint osztható 13-mal, illetve a második tag is osztható. Tehát igaz az
állítás.
27
1. n = 1, akkor 34 + 8 − 9 = 80, valóban 16 osztója 80 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 16 osztója a 32k+2 + 8k − 9 kifejezésnek.
A 16 osztója a 32k+4 + 8k − 1 kifejezésnek.
Átalakítva:
9 ∙ 32k+2 + 8k − 1 = 9 ∙ (32k+2 + 8k − 9) − 16 ∙ (4k − 5)
Az első tag a feltétel szerint osztható 16-tal, illetve a második tag is osztható. Tehát igaz az
állítás.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 17 osztója a 72k + 25k+4 kifejezésnek.
Átalakítva:
49 ∙ 72k + 32 ∙ 25k+4 = 49 ∙ (72k + 25k+4 ) − 17 ∙ 25k+4
állítás.
1. n = 1, akkor 22 + 24 − 10 = 18, valóban 18 osztója 18 − nak.
A 18 osztója a 22k+2 + 24k + 14 kifejezésnek.
28
Átalakítva:
4 ∙ 22k + 24k + 14 = 4 ∙ (22k + 24k − 10) − 18 ∙ (4k − 3)
Az első tag a feltétel szerint osztható 18-cal, illetve a második tag is osztható. Tehát igaz az
állítás.
1. n = 1, akkor 5 ∙ 22 + 32 ∙ 21 = 38, valóban 19 osztója 38 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz,
vagyis 19 osztója a 52k−1 ∙ 2k+1 + 3k+1 ∙ 22k−1 kifejezésnek.
A 19 osztója a 52k+1 ∙ 2k+2 + 3k+2 ∙ 22k+1 kifejezésnek.
Átalakítva:
25 ∙ 52k−1 ∙ 2 ∙ 2k+1 + 3 ∙ 3k+1 ∙ 4 ∙ 22k−1 = 50 ∙ 52k−1 ∙ 2k+1 + 12 ∙ 3k+1 ∙ 22k−1 =
= 12 ∙ ( 52k−1 ∙ 2k+1 + 3k+1 ∙ 22k−1 ) + 38 ∙ 52k−1 ∙ 2k+1
Az első tag a feltétel szerint osztható 19-cel, illetve a második tag is osztható. Tehát igaz az
állítás.
vagyis 21 osztója az 52k+1 + 4k+2 kifejezésnek.
A 21 osztója az 52k+3 + 4k+3 kifejezésnek.
Átalakítva:
25 ∙ 52k+1 + 4 ∙ 4k+2 = 4 ∙ (52k+1 + 4k+2 ) + 21 ∙ 52k+1
29
állítás.
1. Ha n = 1, akkor 210 + 33 ∙ 55 = 85399, valóban 23 osztója 85399 − nek.
vagyis 23 osztója a 27k+3 + 32k+1 ∙ 54k+1 kifejezésnek.
A 23 osztója a 27k+10 + 32k+3 ∙ 54k+5 kifejezésnek.
Átalakítva:
128 ∙ 27k+3 + 5625 ∙ 32k+1 ∙ 54k+1 = 128 ∙ (27k+3 + 32k+1 ∙ 54k+1 ) + 5497 ∙ 32k+1 ∙ 54k+1
állítás.
1. Ha n = 1, akkor 10 + 18 − 1 = 27, valóban 27 osztója 27 − nek.
A 27 osztója a 10k+1 + 18k + 17 kifejezésnek.
Átalakítva:
10 ∙ 10k + 18k + 17 = 10 ∙ (10k + 18k − 1) − 162k + 27 =
= 10 ∙ (10k + 18k − 1) − 27 ∙ (6k − 1)
állítás.
30
1. Ha n = 1, akkor 73 + 72 + 71 = 399, valóban 57 osztója 399 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 57 osztója a 7k+2 + 7k+1 + 7k kifejezésnek.
A 57 osztója a 7k+3 + 7k+2 + 7k+1 kifejezésnek.
Átalakítva:
7 ∙ 7k+2 + 7 ∙ 7k+1 + 7 ∙ 7k = 7 ∙ (7k+2 + 7k+1 + 7k )
A zárójelben lévő kifejezés a feltétel szerint osztható 57-tel. Tehát igaz az állítás.
1. Ha n = 1, akkor 34 − 8 − 9 = 64, valóban 64 osztója 64 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 64 osztója a 32k+2 − 8k − 9 kifejezésnek.
A 64 osztója a 32k+4 − 8k − 17 kifejezésnek.
Átalakítva:
9 ∙ 32k+2 − 8k − 17 = 9 ∙ (32k+2 − 8k − 9) + 64 ∙ (k + 1)
állítás.
1. Ha n = 1, akkor 10 ∙ (9 − 1) + 1 = 81, valóban 81 osztója 81 − nek.
vagyis 81 osztója a 10k ∙ (9k − 1) + 1 kifejezésnek.
A 81 osztója a 10k+1 ∙ (9k + 8) + 1 kifejezésnek.
31
Átalakítva:
10 ∙ 10k ∙ (9k + 8) + 1 = 10 ∙ 10k ∙ 9k + 80 ∙ 10k + 1 =
= 10 ∙ (10k ∙ 9k − 10k + 1) + 90 ∙ 10k − 9 = 10 ∙ (10k ∙ 9k − 10k + 1) + 9 ∙ (10k+1 − 1)
állítás.
1. Ha n = 1, akkor 34 ∙ 24 − 108 = 1188, valóban 99 osztója 1188 − nak.
vagyis 99 osztója a 3k+3 ∙ 22k+2 − 108 kifejezésnek.
A 99 osztója a 3k+4 ∙ 22k+4 − 108 kifejezésnek.
Átalakítva:
3 ∙ 3k+3 ∙ 4 ∙ 22k+2 − 108 = 12 ∙ (3k+3 ∙ 22k+2 − 108 ) + 1188
állítás.
1. Ha n = 1, akkor 1 − 5 + 4 = 0, valóban 120 osztója 0 − nek.
vagyis 120 osztója az k 5 − 5k 3 + 4k kifejezésnek.
A 120 osztója az (k + 1)5 − 5(k + 1)3 + 4(k + 1) kifejezésnek.
32
Átalakítva:
k 5 + 5k 4 + 10k 3 + 10k 2 + 5k + 1 − 5(k 3 + 3k 2 + 3k + 1) + 4(k + 1) =
= k 5 + 5k 4 + 5k 3 − 5k 2 − 6k = k 5 − 5k 3 + 4k + 5k 4 + 10k 3 − 5k 2 − 10k =
= k 5 − 5k 3 + 4k + 5(k − 1)k(k + 1)(k + 2)
Az első három tag a feltétel szerint osztható 120-szal. Az utolsó tagban négy szomszédos szám
szerepel. Köztük biztosan van 3-mal osztható és van két páros szám, ezek egyike 2-vel, a másik
4-gyel osztható. Ezért a kifejezés osztható lesz 5 ∙ 3 ∙ 2 ∙ 4 = 120-szal. Tehát igaz az állítás.
1. Ha n = 1, akkor 113 + 123 = 3059, valóban 133 osztója 3059 − nek.
Átalakítva:
11 ∙ 11k+2 + 144 ∙ 122k+1 = 11 ∙ (11k+2 + 122k+1 ) + 133 ∙ 122k+1
állítás.
1. Ha n = 1, akkor 132 − 2 ∙ 13 + 1 = 144, valóban 144 osztója 144 − nek.
vagyis 144 osztója a k ∙ 13k+1 − (k + 1) ∙ 13k + 1 kifejezésnek,
azaz 144 osztója a 12k ∙ 13k − 13k + 1 kifejezésnek.
A 144 osztója a (k + 1) ∙ 13k+2 − (k + 2) ∙ 13k+1 + 1 kifejezésnek.
33
Átalakítva:
k ∙ 13k+2 + 13k+2 − k ∙ 13k+1 − 2 ∙ 13k+1 + 1 =
= 169k ∙ 13k + 169 ∙ 13k − 13k ∙ 13k − 26 ∙ 13k + 1 =
= 156k ∙ 13k + 143 ∙ 13k + 1 = 144(k ∙ 13k + 13k ) + 12k ∙ 13k − 13k + 1
Az első tag osztható 144-gyel, illetve az utolsó három tag is osztható a feltétel szerint. Tehát
igaz az állítás.
1. Ha n = 1, akkor 1 + 1 = 2, valóban 2 osztója 2 − nek.
vagyis 2k osztója az (k + 1)(k + 2) ∙ ⋯ ∙ (2k) kifejezésnek.
2k+1 osztója az (k + 2)(k + 3) ∙ ⋯ ∙ (2k)(2k + 1)(2k + 2) kifejezésnek.
Átalakítva:
(k + 2)(k + 3) ∙ ⋯ ∙ (2k)(2k + 1)2(k + 1) = (k + 1)(k + 2)(k + 3) ∙ ⋯ ∙ (2k)2(2k + 1)
Ennek a kifejezésnek pedig a 2k+1 osztója. Tehát igaz az állítás.
1. n = 1, akkor 2 ∙ 71 + 1 = 15, valóban 3 osztója 15 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 3 osztója a 2 ∙ 7k + 1 kifejezésnek.
A 3 osztója a 2 ∙ 7k+1 + 1kifejezésnek.
Átalakítva:
14 ∙ 7k + 1 = 7 ∙ (2 ∙ 7k+1 + 1) − 6
34
állítás.
1. n = 1, akkor 71 + 32 = 16, valóban 4 osztója 16 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 4 osztója a 7k + 3k+1 kifejezésnek.
Átalakítva:
7 ∙ 7k + 3 ∙ 3k+1 = 7 ∙ (7k + 3k+1 ) − 4 ∙ 3k+1
állítás.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 4 osztója a 3 ∙ 172k + 25k kifejezésnek.
A 4 osztója a 3 ∙ 172k+2 + 25k+1 kifejezésnek.
Átalakítva:
289 ∙ 3 ∙ 172k + 25 ∙ 25k = 289 ∙ (3 ∙ 172k + 25k ) − 264 ∙ 25k
állítás.
1. n = 1, akkor 4 ∙ 61 + 51 − 4 = 25, valóban 5 osztója 25 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 5 osztója a 4 ∙ 6k + 5k − 4 kifejezésnek.
35
A 5 osztója a 4 ∙ 6k+1 + 5k+1 − 4 kifejezésnek.
Átalakítva:
24 ∙ 6k + 5 ∙ 5k − 4 = 6 ∙ (4 ∙ 6k + 5k − 4) − 5k + 20 =
= 6 ∙ (4 ∙ 6k + 5k − 4) − 5 ∙ (5k−1 − 4)
állítás.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 5 osztója a 174k+1 + 3 ∙ 92k kifejezésnek.
A 5 osztója a 174k+5 + 3 ∙ 92k+2 kifejezésnek.
Átalakítva:
83521 ∙ 174k+1 + 81 ∙ 3 ∙ 92k = 83521 ∙ (174k+1 + 3 ∙ 92k ) − 83440 ∙ (3 ∙ 92k )
állítás.
1. n = 1, akkor 13 − 1 = 0, valóban 6 osztója 0 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 6 osztója az k 3 − k kifejezésnek.
A 6 osztója a (k + 1)3 − (k + 1) kifejezésnek.
36
Átalakítva:
k 3 + 3k 2 + 3k + 1 − k − 1 = k 3 + 3k 2 + 2k = k 3 − k + 3k 2 + 3k =
= k 3 − k + 3k(k + 1)
Az első két tag különbsége a feltétel szerint osztható 6-tal. A harmadik tagban a k, illetve a k+1
két szomszédos szám, vagyis az egyikük páros, így ez a tag is osztható 6-tal. Tehát igaz az
állítás.
1. n = 1, akkor 1(2 + 1)(7 + 1) = 24, valóban 6 osztója 24 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 6 osztója az k(2k + 1)(7k + 1) kifejezésnek,
azaz 6 osztója a 14k 3 + 9k 2 + k kifejezésnek.
A 6 osztója a (k + 1)(2k + 3)(7k + 8) kifejezésnek.
Átalakítva:
14k 3 + 51k 2 + 61k + 24 = 14k 3 + 9k 2 + k + 42k 2 + 60k + 24 =
= 14k 3 + 9k 2 + k + 6(7k 2 + 10k + 4)
Az első három tag összege a feltétel szerint osztható 6-tal. A negyedik tag szintén osztható
6-tal. Tehát igaz az állítás.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 7 osztója a 25k+2 + 3 ∙ 52k kifejezésnek.
A 7 osztója a 25k+7 + 3 ∙ 52k+2 kifejezésnek.
37
Átalakítva:
32 ∙ 25k+2 + 25 ∙ 3 ∙ 52k = 32 ∙ (25k+2 + 3 ∙ 52k ) − 7 ∙ 3 ∙ 52k
állítás.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 7 osztója a 5 ∙ 9k−1 + 24k−3 kifejezésnek.
A 7 osztója a 5 ∙ 9k + 24k+1 kifejezésnek.
Átalakítva:
9 ∙ 5 ∙ 9k−1 + 16 ∙ 24k−3 = 9 ∙ ( 5 ∙ 9k−1 + 24k−3 ) + 7 ∙ 24k−3
állítás.
1. n = 1, akkor 32 + 7 = 16, valóban 8 osztója 16 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 8 osztója a 32k + 7 kifejezésnek.
A 8 osztója a 32k+2 + 7 kifejezésnek.
Átalakítva:
9 ∙ 32k + 7 = 9 ∙ ( 32k + 7) − 56
Az első tag a feltétel szerint osztható 8-cal, illetve a második tag is osztható. Tehát igaz az
állítás.
38
1. n = 1, akkor 13 + 23 + 33 = 36, valóban 9 osztója 36 − nak.
vagyis 9 osztója a k 3 + (k + 1)3 + (k + 2)3 kifejezésnek,
azaz 9 osztója a 3k 3 + 9k 2 + 15k + 9 kifejezésnek.
vagyis 9 osztója a (k + 1)3 + (k + 2)3 + (k + 3)3 kifejezésnek.
Átalakítva:
k 3 + 3k 2 + 3k + 1 + k 3 + 6k 2 + 12k + 8 + k 3 + 9k 2 + 27k + 27 =
= 3k 3 + 18k 2 + 42k + 36 = 3k 3 + 9k 2 + 15k + 9 + 9(k 2 + 3k + 3 )
Az első négy tag összege a feltétel szerint osztható 9-cel. Az ötödik tag szintén osztható 9-cel,
tehát igaz az állítás.
1. n = 1, akkor 21 ∙ 32 + 53 = 143, valóban 11 osztója 143 − nak.
vagyis 11 osztója a 22k−1 ∙ 32k + 52k+1 kifejezésnek.
A 11 osztója a 22k+1 ∙ 32k+2 + 52k+3 kifejezésnek.
Átalakítva:
4 ∙ 22k−1 ∙ 9 ∙ 32k + 25 ∙ 52k+1 = 36 ∙ 22k−1 ∙ 32k + 25 ∙ 52k+1 =
36 ∙ ( 22k−1 ∙ 32k + 52k+1 ) − 11 ∙ 52k+1
állítás.
39
1. n = 1, akkor 7 ∙ 52 + 32 ∙ 23 = 247, valóban 13 osztója 247 − nek.
vagyis 13 osztója a 7 ∙ 52k + 3k+1 ∙ 22k+1 kifejezésnek.
A 13 osztója a 7 ∙ 52k+2 + 3k+2 ∙ 22k+3 kifejezésnek.
Átalakítva:
7 ∙ 25 ∙ 52k + 3 ∙ 4 ∙ 3k+1 ∙ 22k+1 = 25 ∙ (7 ∙ 52k + 3k+1 ∙ 22k+1 ) − 13 ∙ 3k+1 ∙ 22k+1
állítás.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 17 osztója a 7 ∙ 52k−1 + 23k+1 kifejezésnek.
A 17 osztója a 7 ∙ 52k+1 + 23k+4 kifejezésnek.
Átalakítva:
25 ∙ 7 ∙ 52k−1 + 8 ∙ 23k+1 = 25 ∙ (7 ∙ 52k−1 + 23k+1 ) − 17 ∙ 23k+1
állítás.
1. n = 1, akkor 62 + 19 − 22 = 51, valóban 17 osztója 51 − nek.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 17 osztója a 62k + 19k − 2k+1 kifejezésnek.
40
A 17 osztója a 62k+2 + 19k+1 − 2k+2 kifejezésnek.
Átalakítva:
36 ∙ 62k + 19 ∙ 19k − 2 ∙ 2k+1 = 36 ∙ ( 62k + 19k − 2k+1 ) − 17 ∙ ( 19k − 2 ∙ 2k+1 )
állítás.
1. n = 1, akkor 53 ∙ 23 + 33 ∙ 23 = 1216, valóban 19 osztója 1216 − nak.
vagyis 19 osztója a 52k+1 ∙ 2k+2 + 3k+2 ∙ 22k+1 kifejezésnek.
A 19 osztója a 52k+3 ∙ 2k+3 + 3k+3 ∙ 22k+3 kifejezésnek.
Átalakítva:
25 ∙ 52k+1 ∙ 2 ∙ 2k+2 + 3 ∙ 3k+2 ∙ 4 ∙ 22k+1 = 50 ∙ 52k+1 ∙ 2k+2 + 12 ∙ 3k+2 ∙ 22k+1 =
= 12 ∙ (52k+1 ∙ 2k+2 + 3k+2 ∙ 22k+1 ) + 38 ∙ (52k+1 ∙ 2k+2 )
állítás.
1. n = 1, akkor 25 + 5 ∙ 34 = 437, valóban 19 osztója 437 − nek.
vagyis 19 osztója a 26k−1 + 5k ∙ 32k+2 kifejezésnek.
A 19 osztója a 26k+5 + 5k+1 ∙ 32k+4 kifejezésnek.
41
Átalakítva:
64 ∙ 26k−1 + 45 ∙ 5k ∙ 32k+2 = 64 ∙ (26k−1 + 5k ∙ 32k+2 ) − 19 ∙ 5k ∙ 32k+2
állítás.
vagyis 19 osztója az 5 ∙ 23k−2 + 33k−1 kifejezésnek.
A 19 osztója az 5 ∙ 23k+1 + 33k+2 kifejezésnek.
Átalakítva:
8 ∙ 5 ∙ 23k−2 + 27 ∙ 33k−1 = 8 ∙ (5 ∙ 23k−2 + 33k−1 ) + 19 ∙ 33k−1
állítás.
1. Ha n = 1, akkor 33 + 40 − 67 = 0, valóban 64 osztója 0 − nak.
2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis 64 osztója a 32k+1 + 40k − 67 kifejezésnek.
A 64 osztója a 32k+3 + 40k − 27 kifejezésnek.
Átalakítva:
9 ∙ 32k+1 + 40k − 27 = 9 ∙ ( 32k+1 + 40k − 67) − 320k + 576 =
= 9 ∙ ( 32k+1 + 40k − 67) − 64 ∙ (5k − 9)
42
Az első tag a feltétel szerint osztható 64-gyel, illetve a második tag is osztható. Tehát
igaz az állítás.
44.
a, Tekintsük a következő összefüggéseket:
(𝑛 + 4)(𝑛 + 5) = 𝑛2 + 9𝑛 + 20 < 𝑛2 + 10𝑛 + 23 < (𝑛 + 5)(𝑛 + 5) = 𝑛2 + 10𝑛 + 25
b, Bontsuk fel a kifejezést az alábbi módon:
𝑛2 + 3𝑛 + 5 = (𝑛 + 7)(𝑛 − 4) + 33
Ahhoz, hogy ez osztható legyen 121-gyel, a következő alakúnak kell lennie:
(𝑛 + 7)(𝑛 − 4) = 121𝐴 + 88
Vagyis (𝑛 + 7) 𝑣𝑎𝑔𝑦 (𝑛 − 4) osztható 11-gyel. Ezek viszont egyszerre oszthatók vagy nem
oszthatók 11-gyel, tehát (𝑛 + 7)(𝑛 − 4) osztható 121-gyel.
45. Alakítsuk át a hatjegyű számot az alábbi módon:
̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅ = ̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐𝑎𝑏𝑐 𝑎𝑏𝑐000 + ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐 = 1000 ∙ ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐 + ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐 = 1001 ∙ ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐 = 7 ∙ 11 ∙ 13 ∙ ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐
̅̅̅̅̅ számnak. Alakítsuk a számot az alábbi módon:

46. A 27 osztója az 𝑎𝑏𝑐
̅̅̅̅̅ = 10 ∙ 𝑎𝑏𝑐
𝑏𝑐𝑎 ̅̅̅̅̅ − 999 ∙ 𝑎 = 10 ∙ 𝑎𝑏𝑐
̅̅̅̅̅ − 27 ∙ 37 ∙ 𝑎
Az első és a második tag is osztható 27-tel, tehát igaz az állítás.
̅̅̅̅̅̅̅̅ számnak. Alakítsuk a számot az alábbi módon:

47. A 41 osztója az 𝑎𝑏𝑐𝑑𝑒
̅̅̅̅̅̅̅̅ = 10 ∙ 𝑎𝑏𝑐𝑑𝑒
𝑏𝑐𝑑𝑒𝑎 ̅̅̅̅̅̅̅̅ + 𝑎 − 100000 ∙ 𝑎 = 10 ∙ 𝑎𝑏𝑐𝑑𝑒
̅̅̅̅̅̅̅̅ − 99999 ∙ 𝑎
Az első és a második tag is osztható 41-gyel, tehát igaz az állítás.
48. Az előző két feladathoz hasonlóan oldjuk meg. Az eredeti szám legyen A , melynek utolsó
számjegye a . A számjegy áthelyezésével kapott szám legyen B . Ekkor:
10 ∙ 𝐵 − 999999 ∙ 𝑎 = 𝐴
43
Azaz:
10 ∙ 𝐵 = 999999 ∙ 𝑎 + 𝐴 = 999 ∙ 1001 ∙ 𝑎 + 𝐴 = 999 ∙ 7 ∙ 11 ∙ 13 ∙ 𝑎 + 𝐴
Az első és a második tag is osztható 7-tel, tehát igaz az állítás.
49. A kifejezést a következő módon tudjuk átalakítani:
(𝑎 − 6𝑏) = (5𝑎 − 4𝑏) − 2(2𝑎 + 𝑏)
Az utóbbi kifejezés mindkét tagja osztható 13-mal, tehát igaz az állítás.
4(100𝑎 + 𝑏) = 399 ∙ 𝑎 + (𝑎 + 4𝑏)
Az utóbbi kifejezés mindkét tagja osztható 7-tel, tehát igaz az állítás.
4(3𝑎 + 4𝑏) = 12𝑎 + 16𝑏 = 11𝑎 + 11𝑏 + 𝑎 + 5𝑏 = 11(𝑎 + 𝑏) + (𝑎 + 5𝑏)
Az utóbbi kifejezés mindkét tagja osztható 11-gyel, tehát igaz az állítás.
52.
1. Ha (3𝑛 + 1)-nek és (5𝑛 + 2)-nek van közös osztója, akkor az osztója a
3(5𝑛 + 2) − 5(3𝑛 + 1) = 15𝑛 + 6 − 15𝑛 − 5 = 1-nek is.
2(15𝑛 + 2) − 3(10𝑛 + 1) = 30𝑛 + 4 − 30𝑛 − 3 = 1-nek is.
4(6𝑛 + 4) − 3(8𝑛 + 5) = 24𝑛 + 16 − 24𝑛 − 15 = 1-nek is.
53.
Legyen 𝑛 = 5𝑘 ± 1, 𝑛 = 5𝑘 ± 2 alakú, ahol k egész szám.
1. Ha 𝑛 = 5𝑘 + 1, akkor (5𝑘 + 1)2 − 1 = 25𝑘 2 + 10𝑘. Ez osztható 5-tel.
2. Ha 𝑛 = 5𝑘 − 1, akkor (5𝑘 − 1)2 − 1 = 25𝑘 2 − 10𝑘. Ez osztható 5-tel.
44
3. Ha 𝑛 = 5𝑘 + 2, akkor (5𝑘 + 2)2 + 1 = 25𝑘 2 + 20𝑘 + 5. Ez osztható 5-tel.
4. Ha 𝑛 = 5𝑘 − 2, akkor (5𝑘 − 2)2 + 1 = 25𝑘 2 − 20𝑘 + 5. Ez osztható 5-tel.
Az állítást az alábbi módon is megfogalmazhatjuk:
Ha n 5-tel nem osztható egész szám, akkor az 5 osztója az 𝑛4 − 1 kifejezésnek.
54. Egy páratlan szám négyzete (2𝑘 + 1)2 = 4𝑘 2 + 4𝑘 + 1 = 4𝑘(𝑘 + 1) + 1 alakú, ahol k
egész szám. A 𝑘(𝑘 + 1) minden egész esetén páros, mert szomszédosak. Tehát a kifejezés
első tagja osztható 8-cal, vagyis 1 maradékot ad.
55. Legyen 𝑛 = 7𝑘 ± 1, 𝑛 = 7𝑘 ± 2, 𝑛 = 7𝑘 ± 3 alakú, ahol k egész szám.
1. Ha 𝑛 = 7𝑘 ± 1, akkor (7𝑘 ± 1)2 = 49𝑘 2 ± 14𝑘 + 1. Ez 1-et ad maradékul.
2. Ha 𝑛 = 7𝑘 ± 2, akkor (7𝑘 ± 2)2 = 49𝑘 2 ± 28𝑘 + 4. Ez 4-et ad maradékul.
3. Ha 𝑛 = 7𝑘 ± 3, akkor (7𝑘 ± 3)2 = 49𝑘 2 ± 42𝑘 + 9. Ez 2-t ad maradékul.
56. Írjuk fel az egész számot 𝑛 = 8𝑘 + 𝑙 alakban, ahol k,l egész számok és 0 ≤ 𝑙 < 8. Ekkor:
𝑛2 = (8𝑘 + 𝑙)2 = 64𝑘 2 + 16𝑘𝑙 + 𝑙 2 . Vagyis az 𝑛2 16-tal való osztási maradékát az 𝑙 2 16-tal
való osztási maradéka határozza meg. Ezek pedig a 0,1,4,9. Tehát igaz az állítás.
57. A feltétel szerint 100𝑎 + 10𝑏 + 𝑐 = 37𝑘, ahol 𝑎 ≠ 0, 0 ≤ 𝑎, 𝑏, 𝑐 ≤ 9 é𝑠 𝑘 pzitív egész.

Ekkor:
100𝑏 + 10𝑐 + 𝑎 = 10(10𝑏 + 𝑐) + 𝑎 = 10(37𝑘 − 100𝑎) + 𝑎 = 370𝑘 − 999𝑎
Mivel 999 = 37 ∙ 27, ezért a 37 osztója a ̅̅̅̅̅

𝑏𝑐𝑎 számnak. Ehhez hasonló módon igazolhatjuk,
hogy 37 osztója a ̅̅̅̅̅
𝑐𝑎𝑏 számnak is.
58. Legyen a 24 darab természetes szám 𝑛, 𝑛 + 1, 𝑛 + 2, ⋯ , 𝑛 + 23. Ekkor az összegük:
24 ∙ 23
𝑛 + 𝑛 + 1 + 𝑛 + 2 + ⋯ + 𝑛 + 23 = 24𝑛 + = 24𝑛 + 12 ∙ 23
2
Mivel 24 nem osztója a második tagnak, ezért az állítás igaz.
45
59. A 11 tárgy súlya 66 egység, tehát egy-egy csoportba 22 egység kerülhet. A beosztás a
következő:
1. csoport: 1,4,6,11.
2. csoport: 2,3,7,10.
3. csoport: 5,8,9.
60. Legyen a három egymást követő szám: 𝑛 − 1, 𝑛, 𝑛 + 1. Ekkor köbeik összege:
(𝑛 − 1)3 + 𝑛3 + (𝑛 + 1)3 = 𝑛3 − 3𝑛2 + 3𝑛 − 1 + 𝑛3 + 𝑛3 + 3𝑛2 + 3𝑛 + 1 =
= 3𝑛3 + 6𝑛 = 3𝑛(𝑛2 + 2)
A hárommal való oszthatóság szempontjából az n háromféle alakú lehet:
𝑛 = 3𝑘, 𝑛 = 3𝑘 − 1, 𝑛 = 3𝑘 + 1
Az első esetben a kifejezés az alábbi módon írható fel:
3𝑛(𝑛2 + 2) = 3 ∙ 3𝑘(9𝑘 2 + 2) = 9𝑘(9𝑘 2 + 2)
Ez pedig osztható 9-cel.
A második esetben a kifejezés az alábbi módon írható fel:
3𝑛(𝑛2 + 2) = 3(3𝑘 − 1)(9𝑘 2 − 6𝑘 + 1 + 2) = 9(3𝑘 − 1)(3𝑘 2 − 2𝑘 + 1)
Ez pedig osztható 9-cel.Tehát igaz az állítás.
61. Alakítsuk át a kifejezést az alábbi módon:
22225555 + 55552222 = (22225555 + 45555 ) + (55552222 − 42222 ) − (45555 − 42222 )
Az első zárójelben lévő kifejezés osztható 7-tel, mert 2222 + 4 = 2226 = 7 ∙ 318.
(Páratlan kitevőjű hatványok összege osztható az alapok összegével.) A második zárójelben
lévő kifejezés szintén osztható 7-tel, mert 5555 − 4 = 5551 = 7 ∙ 793. (Egész kitevőjű
hatványok különbsége mindig osztható az alapok különbségével.) A harmadik kifejezést
előállíthatjuk a következő alakban:
42222 ∙ (43333 − 1) = 42222 (641111 − 1)
46
Vagyis osztható 64 − 1 = 63-mal, tehát osztható 7-tel.
62. Bizonyítsuk be a teljes indukció módszerével! Az 𝑎𝑎𝑎 szám osztható 3-mal, mert a
számjegyek összege 3a. Tegyük fel, hogy 3𝑛 esetén igaz az állítás! Igazoljuk az állítást 3𝑛+1
esetére is. Ezt a számot az alábbi alakban írhatjuk fel:
𝑎𝑎 ⋯ 𝑎 ∙ ⏟
⏟ 𝑎𝑎 ⋯ 𝑎 ∙ ⏟
𝑎𝑎 ⋯ 𝑎 = ⏟
𝑎𝑎 ⋯ 𝑎 ∙ ⏟
100 ⋯ 0 ⏟
100 ⋯ 1
3𝑛 −𝑠𝑧𝑒𝑟 3𝑛 −𝑠𝑧𝑒𝑟 3𝑛 −𝑠𝑧𝑒𝑟 3𝑛 −𝑠𝑧𝑒𝑟 3𝑛 𝑑𝑏 𝑗𝑒𝑔𝑦 3𝑛 𝑑𝑏 𝑗𝑒𝑔𝑦
Az első tényező az indukciós feltétel miatt osztható 3𝑛 -nel, a második pedig osztható 3-mal,
mert a számjegyek összege 3. Tehát az egész szorzat osztható 3𝑛+1 -nel
63. Legyen 𝑡 + 1, 𝑡 + 2, ⋯ , 𝑡 + 𝑛 az n darab tetszőleges egymás utáni egész szám! Állapítsuk

meg minden p prímszámra, hogy melyik az a legnagyobb m hatvány ahányszor a
𝑡 + 1, 𝑡 + 2, ⋯ , 𝑡 + 𝑛 sorozatban szerepel. Jelöljük 𝑚1 -gyel az 1,2, ⋯ , 𝑛 sorozatból azoknak

az elemeknek a számát, amelyek p-nek többszörösei, 𝑚2 -vel azoknak az elemeknek a számát,
amelyek 𝑝2 -nek többszörösei, stb. Ekkor az 𝑚 = 𝑚1 + 𝑚2 + ⋯ kitevő mutatja, hogy p
hányszor szerepel az 𝑛! szorzatban.
Ha 𝑠1 a 𝑡 + 1, 𝑡 + 2, ⋯ , 𝑡 + 𝑛 sorozat p-vel osztható elemeinek száma, 𝑠2 a sorozat 𝑝2 -tel

osztható elemeinek száma, stb. Ekkor az 𝑠 kitevő, amely azt jelenti, hogy p hányszor fordul
elő szorzótényezőként a 𝑡 + 1, 𝑡 + 2, ⋯ , 𝑡 + 𝑛 sorozatban, 𝑠 = 𝑠1 + 𝑠2 + ⋯ alakban írható
fel.
A p-vel osztható 𝑡 + 1, 𝑡 + 2, ⋯ , 𝑡 + 𝑛 sorozat elemeinek száma azonban nem lehet kisebb,

mint 𝑚1 . A 𝑡 + 1, 𝑡 + 2, ⋯ , 𝑡 + 𝑛 számok között ugyanis szerepelnek az alábbi számok is:
𝑡 + 𝑝, 𝑡 + 2𝑝, ⋯ , 𝑡 + 𝑚1 𝑝
A 𝑡 + 𝑘𝑝-től a 𝑡 + (𝑘 + 1)𝑝-ig terjedő intervallumban (𝑘 = 0,1,2, ⋯ , 𝑚1 − 1) van legalább

egy olyan szám, amely osztható p-vel. Így tehát 𝑠1 ≥ 𝑚1 és hasonlóan 𝑠2 ≥ 𝑚2, stb.
Vagyis 𝑠 ≥ 𝑚.
Ez azonban azt jelenti, hogy 𝑛!-nak minden prímtényezője szerepel a
(𝑡 + 1)(𝑡 + 2) ⋯ (𝑡 + 𝑛) szám tényezői között, mégpedig legalább olyan hatványon, mint
𝑛!-ban. Tehát a (𝑡 + 1)(𝑡 + 2) ⋯ (𝑡 + 𝑛) számnak oszthatónak kell lennie 𝑛!-sal.
47
64. Az (𝑛!)! az első 𝑛! darab egész szám szorzata. Ezt az 𝑛! számot azonban fel lehet bontani
(𝑛 − 1)! csoportba úgy, hogy mindegyik csoportban n darab egymás után következő egész
szám legyen. A 63. feladat megoldása szerint, e csoportok mindegyikében osztható lesz a
számok szorzata 𝑛!-sal.
48
7.2 Négyzetszámok
1. Legyen n egy páratlan szám. Ekkor 𝑛 = 2𝑘 + 1, ahol k egész szám. Négyzetre emelve és
rendezve:
𝑛2 = (2𝑘 + 1)2 = 4𝑘 2 + 4𝑘 + 1 = 4 ∙ (𝑘 2 + 𝑘) + 1
Az első tag osztható 4-gyel, tehát az 𝑛2 4-gyel osztva 1 maradékot ad.
2. Legyen a négy szám: 𝑛, 𝑛 + 1, 𝑛 + 2, 𝑛 + 3! A szorzatukhoz adjunk 1-et, majd alakítsuk át

az alábbi módon:
𝑛(𝑛 + 1)(𝑛 + 2)(𝑛 + 3) + 1 = [𝑛(𝑛 + 3)] ∙ [(𝑛 + 1)(𝑛 + 2)] =
= (𝑛2 + 3𝑛)(𝑛2 + 3𝑛 + 2) + 1 = (𝑛2 + 3𝑛)2 + 2(𝑛2 + 3𝑛) + 1 = (𝑛2 + 3𝑛 + 1)2
3. A számok négyzete 0, 1, 4, 5, 6 és 9 számjegyre végződhetnek. Tudjuk, hogy páros szám

négyzete osztható 4-gyel, a páratlan számok négyzete 4-gyel osztva 1 maradékot adnak.
Ebből következik, hogy egyetlen szám négyzete sem végződhet 11, 55, 66, 99 számjegyekkel.
Nézzük meg, hogy milyen maradékokat kapunk, ha egész számok négyzeteit 16-tal osztjuk.
Minden egész számot leírhatunk a következő öt alak valamelyikével:
8𝑘; 8𝑘 ± 1; 8𝑘 ± 2; 8𝑘 ± 3; 8𝑘 ± 4
A számok négyzetei a következő alakba írhatók:
16(4𝑘)2 ; 16(4𝑘 2 ± 𝑘) + 1; 16(4𝑘 2 ± 2𝑘) + 4; 16(4𝑘 2 ± 3𝑘) + 9; 16(4𝑘 2 + 4𝑘 + 1)
Látható, hogy egy egész szám négyzete 16-tal osztható vagy a maradék 1, 4, 9 lehet. Az a
szám, amelyik 4444-gyel végződik, 16-tal osztva 12 maradékot ad, tehát nem lehet teljes
négyzet. Ha tehát egy teljes négyzet négy azonos számjeggyel végződik, akkor ez a számjegy
csakis négy darab 0 lehet.
4. Ha egy négyzetszámot 4-gyel osztunk, akkor az 0 vagy 1 maradékot ad. Ezt felhasználva,
például a 4𝑘 + 2 vagy a 4𝑘 + 3 alakú számok.
49
5.
1. Ha páros a kitevő és n pozitív egész szám:
102𝑛 = 102(𝑛−1) ∙ 102 = 102(𝑛−1) (62 + 82 ) = (6 ∙ 10𝑛−1 )2 + (8 ∙ 10𝑛−1 )2
2. Ha páratlan a kitevő és n pozitív egész szám:
102𝑛+1 = 10 ∙ 102𝑛 = 102𝑛 (1 + 32 ) = 102𝑛 + 32 ∙ 102𝑛 = (10𝑛 )2 + (3 ∙ 10𝑛 )2
6. Legyen 𝑎 ∙ 𝑏 = 𝑚2 é𝑠 𝑏 ∙ 𝑐 = 𝑛2 . Ekkor:
(𝑎𝑏) ∙ (𝑏𝑐) = (𝑚 ∙ 𝑛)2 é𝑠 (𝑎𝑐) ∙ 𝑏 2 = (𝑚 ∙ 𝑛)2
Mivel 𝑏 2 ≠ 0, ezért:
𝑚∙𝑛 2
(𝑎𝑐) = ( )
𝑏
A 7.-30. feladatok megoldásánál használjuk fel a következő állításokat. Egy szám nem lehet
négyzetszám, ha:
(1) Utolsó számjegye 2,3,7,8.
(2) Osztható 3-mal, de 9-cel nem.
(3) Hárommal osztva 2 maradékot ad.
(4) Néggyel osztva 2 vagy 3 maradékot ad.
(5) Két szomszédos négyzetszám között van.
(6) Osztható n-nel, de nem osztható 𝑛2 -tel.
7. Az utolsó számjegye 8, tehát (1) miatt nem lehet négyzetszám.
8. A (2) miatt nem lehet négyzetszám.
9. Az (1) miatt nem lehet négyzetszám.
10. A (6) miatt nem lehet négyzetszám. 5-tel osztható, de 25-tel nem.
50
14. A (4) és (6) miatt nem lehet négyzetszám. 4-gyel osztható, de 16-tal nem.
16. Ha ez a szám négyzetszám lenne, akkor nem végződhetne 06-ra vagy 66-ra, mert akkor 4-
gyel osztva 2 maradékot adna. Ezeken kívül 60-ra sem végződhet, csakis 00-ra. Ha ezt a
számot 100-zal elosztjuk, akkor ismét négyzetszámot kell kapni. Ezt a gondolatot folytatva,
látszik, hogy nem lehet négyzetszám.
17. Alakítsuk át a számot az alábbi módon:
̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅ = 101010𝑎 + 10101𝑏 = 10101(10𝑎 + 𝑏) = 3 ∙ 7 ∙ 13 ∙ 37(10𝑎 + 𝑏)

𝑎𝑏𝑎𝑏𝑎𝑏
Ha ̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑎𝑏𝑎𝑏 négyzetszám, akkor a (10𝑎 + 𝑏) osztható lenne 3 ∙ 7 ∙ 13 ∙ 37 = 10101-gyel. Ez
pedig lehetetlen.
̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅ = 1001 ∙ ̅̅̅̅̅

𝑎𝑏𝑎𝑏𝑎𝑏 𝑎𝑏𝑐 = 7 ∙ 11 ∙ 13 ∙ ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐
Ha ̅̅̅̅̅̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑎𝑏𝑎𝑏 négyzetszám, akkor ̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐 osztható lenne 7 ∙ 11 ∙ 13 = 1001-gyel. Ez pedig
lehetetlen.
̅̅̅̅̅
𝑎𝑏𝑐 + ̅̅̅̅̅
𝑏𝑐𝑎 + ̅̅̅̅̅
𝑐𝑎𝑏 = 111 ∙ (𝑎 + 𝑏 + 𝑐) = 3 ∙ 37 ∙ (𝑎 + 𝑏 + 𝑐)
Ha ez négyzetszám lenne, akkor 37-tel oszthatónak kellene lennie az (𝑎 + 𝑏 + 𝑐)-nek. Ez

pedig lehetetlen.
20. Az (5) szerint nem lehetséges. 𝑛2 < 𝑛(𝑛 + 1) < (𝑛 + 1)2
21. A feltétel szerint: (𝑛 − 1)𝑛(𝑛 + 1) = 𝑛(𝑛2 − 1). Az 𝑛 é𝑠 (𝑛2 − 1) relatív prímek, ezért
mindkettőnek négyzetszámnak kell lennie, de az (𝑛2 − 1) nem lehet négyzetszám.
22. A feltétel szerint: 𝑛(𝑛 + 1)(𝑛 + 2)(𝑛 + 3) = (𝑛2 + 3𝑛 + 1)2 − 1. Az előző feladat
alapján ez nem lehet négyzetszám.
51
23. A (4) miatt nem lehetséges.
(2𝑘 + 1)2 + (2𝑙 + 1)2 = 4𝑘 2 + 4𝑘 + 1 + 4𝑙 2 + 4𝑙 + 1 = 4(𝑘 2 + 𝑘 + 𝑙 2 + 𝑙) + 2
Ez pedig 4-gyel osztva 2 maradékot ad.
𝑛2 + (𝑛 + 1)2 + (𝑛 + 2)2 = 𝑛2 + 𝑛2 + 2𝑛 + 1 + 𝑛2 + 4𝑛 + 4 = 3𝑛2 + 6𝑛 + 5
Ez pedig 3-mal osztva 2 maradékot ad.
𝑛2 + (𝑛 + 1)2 + (𝑛 + 2)2 + (𝑛 + 3)2 = 𝑛2 + 𝑛2 + 2𝑛 + 1 + 𝑛2 + 4𝑛 + 4 + 𝑛2 + 6𝑛 + 9 =

= 4𝑛2 + 12𝑛 + 14
Ez pedig 4-gyel osztva 2 maradékot ad.
26. A feltétel szerint:
(𝑛 − 2)2 + (𝑛 − 1)2 + 𝑛2 + (𝑛 + 1)2 + (𝑛 + 2)2 = 5(𝑛2 + 2)
Ez pedig nem négyzetszám, mert (𝑛2 + 2) nem osztható 5-tel, mert négyzetszám nem
végződhet sem 3-ra, sem 8-ra.
27. Ha 𝑎𝑏 = 𝑛2 é𝑠 𝑎𝑏 + 𝑎 = 𝑚2 lenne, akkor 𝑎𝑏(𝑎𝑏 + 𝑎) = 𝑎2 𝑏(𝑏 + 1) is négyzetszám. A

𝑏(𝑏 + 1) nem lehet négyzetszám, mert szomszédos természetes számok. Ezért
𝑎𝑏(𝑎𝑏 + 𝑎) és végül 𝑎𝑏 + 𝑎 sem lehet négyzetszám.
28. Legyen 𝑥 ≤ 𝑦. Ekkor 𝑦 2 < 𝑦 2 + 𝑥 ≤ 𝑦 2 + 𝑦 < (𝑦 + 1)2 . Vagyis két szomszédos

négyzetszám közé esik az 𝑦 2 + 𝑥, ami lehetetlen.
29. A kifejezést alakítsuk szorzattá:
𝑛4 + 2𝑛3 + 2𝑛2 + 2𝑛 + 1 = (𝑛 + 1)2 (𝑛2 + 1)
Ez a szorzat csak akkor lehet négyzetszám, ha (𝑛2 + 1) is az lenne. Ez pedig nem lehetséges.
52
30. Ha n páros, akkor az összeg utolsó számjegye 3 vagy 7 lehet, vagyis nem lehet
négyzetszám. Legyen 𝑛 = 2𝑘, ahol k pozitív egész. Ekkor:
22𝑘 + 32𝑘 = 4𝑘 + 9𝑘
Ha k páratlan, akkor az összeg 3-ra végződik. Ha k páros, akkor az összeg 7-re végződik.
Ha n páratlan, akkor 3-mal osztva 2 maradékot ad, vagyis nem lehet négyzetszám.
Legyen 𝑛 = 2𝑘 + 1, ahol k pozitív egész. Ekkor:
22𝑘+1 + 32𝑘+1 = 2 ∙ 4𝑘 + 32𝑘+1
Ha 3-mal osztjuk, akkor az első tag 2 maradékot ad, a második tag pedig 0-t.
53
7.3 Prímszámok
𝑛
1. Legyen [𝑝] = 𝑘, 𝑒𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑛 = 𝑘𝑝 + 𝑚, 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑘, 𝑚 𝑒𝑔é𝑠𝑧𝑒𝑘 é𝑠 0 ≤ 𝑚 < 𝑝. Azt kell
bizonyítani, hogy (𝑛𝑝) 𝑝 − 𝑣𝑒𝑙 𝑜𝑠𝑧𝑡𝑣𝑎 𝑘 maradékot ad.
𝑛 (𝑘𝑝 + 𝑚)(𝑘𝑝 + 𝑚 − 1) ⋯ 𝑘𝑝 ⋯ (𝑘𝑝 + 𝑚 − 𝑝 + 1)

( )= =
𝑝 𝑝!
(𝑘𝑝 + 𝑚) ⋯ (𝑘𝑝 + 1)(𝑘𝑝 − 1) ⋯ (𝑘𝑝 + 𝑚 − 𝑝 + 1)

=𝑘∙
(𝑝 − 1)!
A számlálóban eredetileg p darab egymás után következő szám állott, ezek maradékai p-vel
osztva mind különbözőek, tehát valamilyen sorrendben 0,1,2,…,p-1. Közülük a p-vel osztható
maradt ki, ezért a kifejezés így alakítható:
𝑛 𝑞𝑝 + (𝑝 − 1)! 𝑘𝑞𝑝
( )=𝑘∙ = +𝑘
𝑝 (𝑝 − 1)! (𝑝 − 1)!
Ez p-vel osztva valóban k-t ad maradékul, hiszen az összeg első tagja osztható p-vel mivel
egész szám és nevezője relatív prím p-hez.
2. Az 1-től balra lefelé induló átlóban a páratlan négyzetszámok szerepelnek, ugyanis

mindegyik szám egy 1 középpontú, páratlan oldalszámú négyzet utolsó kockájában szerepel.
A 9-es oszlopában álló számok közül a 10 az előző saroktól egy, a 27 kettő, az 52 három
mezőre van. Általában a (2𝑘 + 1)2 sorszámú saroktól k mezővel kell továbbmenni. Így a
9-es alatti oszlopban lévő számok (2𝑘 + 1)2 + 𝑘 = (𝑘 + 1)(4𝑘 + 1), 𝑎ℎ𝑜𝑙 1 ≤ 𝑘, két 1-nél
nagyobb egész szám szorzataként írható fel, azaz nem prímek. A 24-es alatti oszlopban a
26-tal kezdve az 1-gyel kisebb számok állnak, vagyis a
(2𝑘 + 1)2 + 𝑘 − 1 = 𝑘(4𝑘 + 5) 𝑎ℎ𝑜𝑙 2 ≤ 𝑘.
A 25 = 5 ∙ 5 szintén összetett szám. Tehát igaz az állítás. Hasonló módon bizonyítható, hogy
a 284 alatti oszlopban, a 14-estől és az 55-östől jobbra lévő sorban szintén nincs prímszám.
54
3. A 3 < 𝑝 prímszám mindkét szomszédja páros, tehát osztható 2-vel.
A 𝑝 − 1, 𝑝, 𝑝 + 1 egymást követő három természetes szám, tehát valamelyik osztható
3-mal. Mivel a 𝑝 prím, az egyik szomszédja osztható 3-mal.Egy szám akkor osztható 6-tal, ha
osztható 2-vel és 3-mal. Ezzel az állítást igazoltuk.
4. 1, Ha 𝑝 < 30: Az állítás igaz.
2, Ha 30 < 𝑝: Ekkor p-ből levonjuk a 30 egy alkalmas többszörösét. ( 𝑝 − 30𝑘 = 𝑚𝑎𝑟𝑎𝑑é𝑘 )

Mivel 30 𝑜𝑠𝑧𝑡ℎ𝑎𝑡ó 2 − 𝑣𝑒𝑙, 3 − 𝑚𝑎𝑙 é𝑠 5 − 𝑡𝑒𝑙, 𝑝 viszont egyikükkel sem, így a maradék
sem lehet ezekkel osztható. Tehát ugyanannyi maradékot ad 2 − 𝑣𝑒𝑙, 3 − 𝑚𝑎𝑙, 5 − 𝑡𝑒𝑙 osztva,
mint 𝑝 . A maradékok a következők lehetnek: 1, 7, 11, 13, 17, 19, 23, 29. Ezzel az állítást
igazoltuk.
5. Igazoljuk, hogy az 𝑎 = 4𝑘 4 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 1 < 𝑘, é𝑠 𝑘 ∈ 𝑁 alakú számokra igaz az állítás.
Megmutatjuk, hogy az 𝑛4 + 4𝑘 4 szám felbontható két egész szám szorzatára, melyek egyike
sem egyenlő 1-gyel, azaz nem prímszám.
𝑏 = 𝑛4 + 4𝑘 4 = (𝑛2 + 2𝑘 2 )2 − 4𝑛2 𝑘 2 = (𝑛2 + 2𝑘 2 − 2𝑛𝑘)(𝑛2 + 2𝑘 2 + 2𝑛𝑘)
Itt a kisebbik tényezőre:
(𝑛2 + 2𝑘 2 − 2𝑛𝑘) = (𝑛 − 𝑘)2 + 𝑘 2 ≥ 1
Az egyenlőség csak 𝑛 = 𝑘 = 1 esetén áll fenn. Tehát végtelen sok 𝑘 é𝑠 𝑎 = 4𝑘 4 szám felel
meg az állításnak.
6. Indirekt bizonyítjuk be. Tegyük fel, hogy 8𝑝 + 1 négyzetszám. Ekkor ez egy páratlan szám
négyzete:
8𝑝 + 1 = (2𝑛 + 1)2
Mivel 3 < 𝑝, 𝑒𝑧é𝑟𝑡 3 ≤ 𝑛 teljesül. Ebből:
8𝑝 = 4𝑛2 + 4𝑛 = 4𝑛(𝑛 + 1)
𝑛(𝑛 + 1)
𝑝=
2
55
Az 𝑛 é𝑠 𝑛 + 1 közül az egyik páros és a fele egész. Így a p prímszámot két természetes szám
szorzatára bontottuk, és 3 ≤ 𝑛 miatt mindkét tényező nagyobb 1-től. Ez ellentmondás, tehát a
feltevés helytelen.
𝑎 𝑑 𝑢
7. A feltétel szerint 𝑐 = 𝑏 . Legyen a tovább már nem egyszerűsíthető alakja 𝑣 . Legyen j és k
az a természetes szám, amivel egyszerűsítettünk. Felírható a következő:
𝑎 = 𝑗𝑢, 𝑐 = 𝑗𝑣, 𝑑 = 𝑘𝑢, 𝑏 = 𝑘𝑣 .
Eszerint:
𝑎 + 𝑏 + 𝑐 + 𝑑 = 𝑗(𝑢 + 𝑣) + 𝑘(𝑢 + 𝑣) = (𝑗 + 𝑘)(𝑢 + 𝑣)
Ez pedig egy összetett szám, mert mindkét tényező értéke legalább 2. Ebből következik, hogy
ha x, y, u, v olyan természetes számok, amelyekre 𝑥𝑦 = 𝑢𝑣 és n tetszőleges természetes szám,
akkor (𝑥 𝑛 + 𝑦 𝑛 + 𝑢𝑛 + 𝑣 𝑛 ) összetett szám. Ugyanis, ha 𝑥𝑦 = 𝑢𝑣, akkor 𝑥 𝑛 𝑦 𝑛 = 𝑢𝑛 𝑣 𝑛 , tehát
az 𝑎 = 𝑥 𝑛 , 𝑏 = 𝑦 𝑛 , 𝑐 = 𝑢𝑛 , 𝑑 = 𝑣 𝑛 számokra alkalmazható az előző állítás.
8. Tegyük fel, hogy ez a szám racionális. Ez azt jelentené, hogy a tizedes tört szakaszos lenne,
azaz volna olyan k természetes szám, hogy a tizedes tört alakban egy helytől kezdve k egymás
utáni számjegy rendre megegyezne az utána következő k-val, és így tovább.
Csebisev tétele értelmében minden prímszám és a kétszerese között van prímszám.

Ebből többek között az is következik, hogy bármely n természetes számra van legalább két
darab n-jegyű prímszám. Válasszuk n-et k többszörösére úgy, hogy két n-jegyű prímszám már
a tizedes tört szakaszos részére essen. Ezt elég nagy többszörös esetén mindig megtehetjük.
A szakaszosság miatt az első prímszám minden számjegye, mivel n többszöröse k-nak,

megismétlődik. Ez azt jelenti, hogy a két prímszám azonos jegyekből áll, azaz azonos. Ez
nem lehet igaz, így az a feltevésünk, hogy a felírt tizedes tört racionális, helytelen. Tehát a
szám irracionális.
9. Mivel p és q 3-nál nagyobb iker prímek, ezért a köztük lévő szám osztható 6-tal. Tehát a p
és q számokat 6𝑘 + 1 𝑖𝑙𝑙𝑒𝑡𝑣𝑒 6𝑘 − 1 alakban írhatjuk fel, ahol k egész szám. Hasonlóan r és s
is 6𝑙 + 1 𝑖𝑙𝑙𝑒𝑡𝑣𝑒 6𝑙 − 1 alakú, ahol l egész szám. A p és r 6-tal osztva vagy ugyanazt a
maradékot adják vagy nem. A két lehetséges eset közül elég az egyiket vizsgálni a 12-vel való
oszthatóságra, mert a másik eset csak −1-szeres szorzóban tér el.
56
𝐴 = (6𝑘 + 1)(6𝑙 + 1) − (6𝑘 − 1)(6𝑙 − 1)
𝐵 = (6𝑘 + 1)(6𝑙 − 1) − (6𝑘 − 1)(6𝑙 + 1)
A műveletek elvégzése után:
𝐴 = 12(𝑘 + 𝑙)
𝐵 = 12(𝑙 − 𝑘)
Mivel k és l egész számok, az A és B is osztható 12-vel.
10. Ha a és b nem relatív prímek, akkor van egy közös k prímosztójuk. Mivel k osztja b-t,
osztja a p, q, r számok egyikét. Tételezzük fel, hogy k a p osztója. Ekkor az 𝑎 − 𝑝(𝑞 + 𝑟)
különbség mindkét tagja osztható k-val, tehát a vele egyenlő qr szorzat is osztható k-val.
Vagyis q és r egyike osztható k-val. Ezzel beláttuk, hogy a p, q, r számok nem relatív prímek.
Tehát ha p, q, r számok páronként relatív prímek, akkor a és b relatív prímek.
Ha a p, q, r számok közül mondjuk p-nek és q-nak van egy közös k prímosztója, akkor
a 𝑞(𝑝 + 𝑟) + 𝑝𝑟 összeg, azaz az a is osztható k-val. Viszont k-val osztható a 𝑏 = 𝑝𝑞𝑟 szorzat
is, tehát a és b nem relatív prímek. Tehát az állítás megfordítása is igaz.
𝑛−1
11. Azt kell belátni, hogy az 𝑎𝑛 − 1 = 52 − 1 számnak legalább n darab különböző
prímosztója van. Teljes indukcióval bizonyítjuk.
1. Az 𝑛 = 1 esetén az állítás igaz.
2. Tegyük fel, hogy 𝑛 = 𝑘 esetén igaz.
3. Lássuk be, hogy 𝑛 = 𝑘 + 1 esetén is igaz:
𝑘 𝑘−1 𝑘−1
𝑎𝑘+1 − 1 = 52 − 1 = (52 − 1) (52 + 1) = (𝑎𝑘 − 1)(𝑎𝑘 + 1)
A feltevésünk miatt az (𝑎𝑘 − 1) számnak legalább k darab különböző prímosztója van.

Azt kell még igazolni, hogy az (𝑎𝑘 + 1) számnak van olyan prímosztója, amely nem osztója
(𝑎𝑘 − 1)-nek. Igaz a következő:
(𝑎𝑘 − 1, 𝑎𝑘 + 1) = 2
57
Nyilvánvaló, ha (𝑎𝑘 − 1, 𝑎𝑘 + 1) = 𝑑, akkor d osztója 𝑎𝑘 − 1 és d osztója 𝑎𝑘 + 1 és
így d osztója az (𝑎𝑘 + 1) − (𝑎𝑘 − 1) = 2 kifejezésnek. Mivel 𝑎𝑘 − 1 é𝑠 𝑎𝑘 + 1 is páros, a 2
közös osztójuk, azaz a 2 osztója d-nek, tehát 𝑑 = 2.
Az (𝑎 − 𝑏) osztója az 𝑎𝑛 − 𝑏 𝑛 kifejezésnek. Ebből következik, hogy 4 osztója a
𝑎𝑘 − 1 kifejezésnek és (𝑎𝑘 − 1, 𝑎𝑘 + 1) = 2 miatt a 4 nem osztója 𝑎𝑘 + 1 kifejezésnek.

Mivel 𝑎𝑘 + 1 > 2, az (𝑎𝑘 + 1)-nek a 2-n kívül kell, hogy legyen más prímosztója is,
ami (𝑎𝑘 − 1, 𝑎𝑘 + 1) = 2 miatt (𝑎𝑘 − 1)-nek nem prímosztója.
12. Mivel 𝑝1 = 2, 𝑝2 = 3, ezért ha 3 ≤ 𝑛, akkor 1 + 𝑝1 𝑝2 ⋯ 𝑝𝑛 2-vel és 3-mal osztva 1-et ad

maradékul, így minden prímosztója legalább 5.
Tegyük fel az állítás ellenkezőjét, azaz a sorozat n-edik eleme 5.
Ekkor 1 + 𝑝1 𝑝2 ⋯ 𝑝𝑛−1 legnagyobb prímtényezője 5, tehát ennek a számnak 5-től különböző

prímtényezője nem lehet. Ez azt jelenti, hogy 1 + 𝑝1 𝑝2 ⋯ 𝑝𝑛−1 az 5 valamilyen hatványa:
𝑝1 𝑝2 ⋯ 𝑝𝑛−1 = 5𝑘 − 1.
A jobb oldal osztható 4-gyel, mert (𝑎 − 𝑏) osztója az 𝑎𝑛 − 𝑏 𝑛 kifejezésnek. A

baloldalon (𝑛 − 1) darab prím szorzata szerepel, melyek közül az első 2, a többi pedig 2-nél
nagyobb. Ez a sorozat tehát nem osztható 4-gyel. Ez ellentmondás, tehát az 5 nem eleme a
sorozatnak.
13. Indirekt módon bizonyítjuk. Legyenek az adott számok:
𝑎1 , 𝑎2 , ⋯ , 𝑎𝑛 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 1 < 𝑎𝑖 < (2𝑛 − 1)2 é𝑠 𝑙𝑒𝑔𝑦𝑒𝑛 𝑎𝑖 𝑙𝑒𝑔𝑘𝑖𝑠𝑒𝑏𝑏 𝑝𝑟í𝑚𝑜𝑠𝑧𝑡ó𝑗𝑎 𝑝𝑖 . Mivel 𝑎𝑖

nem prímszám, van 𝑝𝑖 -n kívül még prímosztója, azaz 𝑝𝑖2 ≤ 𝑎𝑖 < (2𝑛 − 1)2 . Az így kapott 𝑝𝑖
prímek különbözőek, mert ha 𝑝𝑖 = 𝑝𝑗 lenne, akkor 𝑝𝑖 osztója lenne 𝑎𝑖 -nek és 𝑎𝑗 -nek is, de a
feltétel szerint 𝑎𝑖 és 𝑎𝑗 relatív prímek. Tehát kapunk n különböző prímet, melyek kisebbek
(2𝑛 − 1)-nél. Ez lehetetlen, hiszen 1 é𝑠 (2𝑛 − 1) között (𝑛 − 2) darab páratlan szám van, és
a 2-t kivéve minden prím páratlan. Tehát 1 é𝑠 (2𝑛 − 1) között legfeljebb (𝑛 − 1) darab
különböző prímszám található, ami ellentmondás. Vagyis az állítás igaz.
14. Két egész szám közös osztója osztja a különbségüket is. Tíz egymás utáni szám közül
kettőt választva a különbség legfeljebb 9, vagyis a közös osztó is legfeljebb 9.
58
Ha a legnagyobb közös osztó nem 1, akkor az osztható a 2, 3, 5, 7 valamelyikével, de
akkor a választott számok is oszthatók. Tehát ha találunk a tíz szám között olyat, amelyik a 2,
3, 5, 7 egyikével sem osztható, akkor az a másik kilenchez relatív prím.
Tíz egymást követő szám között öt páratlan van, ezek közül legfeljebb kettő osztható
3-mal és legfeljebb egy-egy osztható 5-tel, illetve 7-tel. Mindig marad legalább egy páratlan
szám, amelyik 3, 5, 7 egyikével sem osztható. Ez a szám megfelel a követelményeknek.
15. A tizenkét szomszédos szám közül hat páros, ezek egyike sem prímszám. A tizenkettő
szám között négy osztható 3-mal, melyek fele páratlan. Ez a két páratlan szám szintén nem
prímszám.
16. Egy egész szám pontosan akkor nem prímhatvány, ha van két relatív prím valódi osztója.
Keressük az n darab számot a következő alakban:
{2 + 𝑀, 3 + 𝑀, ⋯ , (𝑛 + 1) + 𝑀}
Ha k osztója M-nek 2 ≤ 𝑘 ≤ 𝑛 + 1 esetén és 𝑀 = 𝑘 ∙ 𝑚𝑘 , akkor 𝑘 + 𝑀 = 𝑘(1 + 𝑚𝑘 ).

Ebből látszik, hogy ha k osztója 𝑚𝑘 -nak, akkor is a k és 1 + 𝑚𝑘 relatív prímek. Vagyis
minden 1-től nagyobb k esetén a 𝑘 + 𝑀 előáll két 1-nél nagyobb relatív prím szorzataként. Ha
tehát 𝑘 2 osztója M-nek 2 ≤ 𝑘 ≤ 𝑛 + 1 esetén, akkor a fenti alakban keresett számok egyike
sem prímhatvány. A feltétel biztosan teljesül az 𝑀 = [(𝑛 + 1)!]2 választás esetén.
17. Indirekt módon bizonyítjuk. Tegyük fel, hogy 𝐴 = 2𝑛 − 1 prímszám, de az n nem

prímszám.
Legyen 𝑛 = 𝑎 ∙ 𝑏, 𝑎ℎ𝑜𝑙 1 < 𝑎, 𝑏 𝑒𝑔é𝑠𝑧 𝑠𝑧á𝑚𝑜𝑘. Ekkor:
𝐴 = 2𝑎𝑏 − 1 = (2𝑎 − 1)(2𝑎(𝑏−1) + 2𝑎(𝑏−2) + ⋯ + 2𝑎 + 1)
Mivel 2 ≤ 𝑎, 𝑒𝑧é𝑟𝑡 3 ≤ 2𝑎 − 1, a másik tényező pedig nem kisebb 5-től. Tehát az A összetett
szám. Ez ellentmondás.
Az állítás megfordítása nem igaz. Ellenpélda: 211 − 1 = 23 ∙ 89.
18. Ha 3 < 𝑝, akkor 24 osztója a 𝑝2 − 1 számnak, mert 𝑝2 − 1 = (𝑝 − 1)(𝑝 + 1) és mivel 3

nem osztója p-nek, ezért 𝑝 − 1 é𝑠 𝑝 + 1 közül az egyik osztható 3-mal. A p páratlan szám
négyzete 8-cal osztva 1 maradékot ad, tehát a 8 osztója a 𝑝2 − 1 számnak. Mivel (3, 8) = 1,
ezért a 24 osztója a 𝑝2 − 1 számnak.
59
19. Legyen 𝑝 − 1 é𝑠 𝑝 + 1 ikerprímek, ahol 6 < 𝑝. A két ikerprím összege 2p, amiről be kell
látni, hogy osztható 12-vel. Mivel p páros, ezért 4 osztója 2p-nek. A 𝑝 − 1 é𝑠 𝑝 + 1
prímszámok, tehát 3 osztója p-nek. A (3, 4) = 1, ezét a 12 osztója 2p-nek.
𝑎3 +𝑏 3
20. A 𝑝 = egész szám és 4-gyel nem osztható, tehát a és b páratlan számok. Ezért a
2
𝑎+𝑏
𝑐= pozitív egész szám. Alakítsuk p-t szorzattá és felhasználva a 𝑏 = 2𝑐 − 𝑎 helyettesítést
2
a következőt kapjuk:
𝑝 = 𝑐(3𝑎2 − 6𝑎𝑐 + 4𝑐 2 ) = 𝑐[3(𝑐 − 𝑎)2 + 𝑐 2 ]
Ha 𝑐 ≠ 1, akkor 0 ≤ 3(𝑐 − 𝑎)2 + 𝑐 2 ≠ 1. Ebből következik, hogy p nem prím. Tehát 𝑐 = 1.

Ekkor 𝑝 = 3𝑎2 − 6𝑎 + 4, 𝑖𝑙𝑙𝑒𝑡𝑣𝑒 𝑝 = 3𝑏 2 − 6𝑏 + 4. Így beláttuk azt is, hogy 𝑎 + 𝑏 = 2 és
𝑎3 +𝑏3
mivel a és b pozitív egészek, ezért 𝑎 = 𝑏 = 1. Vagyis = 1, ez pedig nem prímszám.
2
𝑎3 +𝑏3
Tehát nincs olyan a és b természetes szám, melyekre az prím lenne.
2
Az előző érvelés akkor is igaz, ha a és b egész számok. Ebben az esetben már van
megoldás. Például 𝑎 = 3, 𝑏 = −1.
21. Az 1999 páros kitevőjű hatványa 1-re végződik. Ha ehhez a számhoz hozzáadunk 2014-et,
akkor olyan számot kapunk, amely 5-re végződik, vagyis osztható 5-tel.
22. A gyökjel alatti szám a következő alakban is felírható:
225 ∙ 102𝑘 − 10𝑘+2 + 10𝑘+1 + 9 = 225 ∙ 102𝑘 − 10𝑘 (100 − 10) + 9 = (15 ∙ 10𝑘 − 3)2
Tehát:
𝐴 − 3 = 15 ∙ 10𝑘 − 3
Ebből:
𝐴 = 15 ∙ 10𝑘
Ez pedig csak a 2, 3, 5 prímtényezőket tartalmazza.
60
23. Legyen 𝑝1 , 𝑝2 , ⋯ , 𝑝𝑛 prímszámok. Ekkor:
1 1 1 𝑝2 𝑝3 ⋯ 𝑝𝑛 + 𝑝1 𝑝3 ⋯ 𝑝𝑛 + ⋯ + 𝑝1 𝑝2 ⋯ 𝑝𝑛−1
+ + ⋯+ =
𝑝1 𝑝2 𝑝𝑛 𝑝1 𝑝2 ⋯ 𝑝𝑛
A tört számlálója nem osztható 𝑝1-gyel, mert az első tag nem osztható vele. Hasonlóan
belátható, hogy a tört 𝑝2 , 𝑝3 , ⋯ , 𝑝𝑛 prímek egyikével sem osztható. Tehát a tekintett összeg
nem lehet egész szám. Ha 2 ≤ 𝑛, akkor a számláló nem lehet 1, tehát a keresett összeg nem
lehet egész szám reciproka sem.
𝑝4 − 5𝑝2 + 4 = (𝑝2 − 4)(𝑝2 − 1) = (𝑝 − 2)(𝑝 + 2)(𝑝 − 1)(𝑝 + 1) é𝑠 360 = 23 ∙ 32 ∙ 5
Elég azt belátni, hogy 32 ∙ 5 osztója a 𝑝4 − 5𝑝2 + 4 kifejezésnek.
25. Indirekt módon bizonyítjuk.
𝑎
1. Tegyük fel, hogy √𝑝 = 𝑏 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 (𝑎, 𝑏) = 1 é𝑠 𝑏 ≠ 0. Ekkor:
𝑝𝑏 2 |𝑎2 é𝑠 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝2 |𝑎2 é𝑠 𝑝2 |𝑝𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑏
A 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝|𝑏 ellentmond a feltételben szereplő (𝑎, 𝑏) = 1 kikötésnek, tehát √𝑝 irracionális.
𝑎
2. Tegyük fel, hogy √𝑝 ∙ 𝑞 = 𝑏 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 (𝑎, 𝑏) = 1 é𝑠 𝑏 ≠ 0. Ekkor:
𝑝𝑞𝑏 2 |𝑎2 é𝑠 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝2 |𝑎2 é𝑠 𝑝2 |𝑝𝑞𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑞𝑏 2
é𝑠 𝑚𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑝 𝑛𝑒𝑚 𝑜𝑠𝑧𝑡ó𝑗𝑎 𝑞 − 𝑛𝑎𝑘, 𝑒𝑧é𝑟𝑡 𝑝|𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑏
A 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝|𝑏 ellentmond a feltételben szereplő (𝑎, 𝑏) = 1 kikötésnek, tehát √𝑝 ∙ 𝑞

irracionális.
26. 1. Amennyiben √𝑝2 + 1 racionális szám, akkor egész szám is, azaz √𝑝2 + 1 = 𝑎 > 0.
Tehát 𝑝2 = 𝑎2 − 1 = (𝑎 − 1)(𝑎 + 1), 𝑎𝑧𝑎𝑧 (𝑎 − 1)|𝑝2 , 𝑒𝑏𝑏ő𝑙 𝑎 − 1 = 𝑝 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑎 − 1 = 1.
Mindkét esetben ellentmondáshoz jutunk, hiszen 𝑝2 = 𝑝(𝑝 + 2) 𝑖𝑙𝑙𝑒𝑡𝑣𝑒 𝑝2 = 2 ∙ 3 adódik.
2. Ha √𝑝2 − 1 = 𝑏 > 0 igaz lenne, akkor 𝑏 2 = 𝑝2 − 1 miatt 𝑏 2 < 𝑝2 , 𝑏 < 𝑝 teljesülne.

Másrészt (𝑝 − 1)2 < 𝑝2 − 1, ℎ𝑎 1 < 𝑝. Tehát (𝑝 − 1)2 < 𝑏 2 , (𝑝 − 1) < 𝑏. Ez pedig
ellentmondáshoz vezet, ugyanis 𝑝 − 1 < 𝑏 < 𝑝 egész számok esetén nem lehetséges.
61
27. Ha n páratlan, akkor 2𝑛 + 1 = (2 + 1)(2𝑛−1 − 2𝑛+2 ± ⋯ ± 20 ). Ekkor 2𝑛 + 1 osztható
lenne 3-mal, tehát 2𝑛 + 1 csak úgy lehet prím, ha 2𝑛 + 1 = 3 vagy n páros szám.
Az n-nek nem lehet 2-nél nagyobb prímosztója, ugyanis ha:
2 < 𝑝 é𝑠 𝑝|𝑛 𝑎𝑧𝑎𝑧 𝑛 = 𝑝 ∙ 𝑘, 𝑘 ≠ 0, akkor:
2𝑛 + 1 = (2𝑘 )𝑝 + 1 = (2𝑘 + 1)((2𝑘 )𝑝−1 − (2𝑘 )𝑝−2 ± ⋯ ± 1) 𝑚𝑖𝑎𝑡𝑡 2𝑘 + 1|2𝑛 + 1 lenne.

Tehát az n prímtényezős felbontásában csak a 2 szerepelhet, azaz 𝑛 = 2𝑙 .
28. A 𝑝 − 1 é𝑠 𝑝 + 1 számok párosok, és valamelyikük osztható 3-mal.
1. Ha 3|𝑝 − 1, akkor 𝑝 − 1 = 3𝑘, 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑘 = 1,2, ⋯. Mivel 𝑝 − 1 páros, ezért 𝑘 = 2𝑛 alakú,

ahol 𝑛 = 1,2, ⋯, azaz 𝑝 − 1 = 3(2𝑛) = 6𝑛. Ebből 𝑝 = 6𝑛 + 1.
2. Hasonlóan látható be a 3|𝑝 + 1 eset is.
29. Először lássuk be, hogy létezik két olyan x és y egész szám, melyekre 𝑥 2 − 𝑦 2 = 𝑝.
Az 𝑥 2 − 𝑦 2 = (𝑥 − 𝑦)(𝑥 + 𝑦) = 𝑝. Négy esetet különböztethetünk meg:
1. 𝑥 − 𝑦 = 1 é𝑠 𝑥 + 𝑦 = 𝑝
2. 𝑥 − 𝑦 = 𝑝 é𝑠 𝑥 + 𝑦 = 1
3. 𝑥 − 𝑦 = −1 é𝑠 𝑥 + 𝑦 = −𝑝
4. 𝑥 − 𝑦 = −𝑝 é𝑠 𝑥 + 𝑦 = −1
Minden esetben a következőt kapjuk:
𝑝2 + 2𝑝 + 1 𝑝2 − 2𝑝 + 1
𝑥2 = é𝑠 𝑦 2 =
4 4
A megoldásból az is látszik, hogy 𝑥 2 é𝑠 𝑦 2 egyértelmű.
30. A 2𝑛 − 1, 2𝑛 , 2𝑛 + 1 három szomszédos természetes szám, tehát valamelyikük osztható
3-mal. Mivel 2𝑛 nem osztható 3-mal, így 2𝑛 − 1 é𝑠 2𝑛 + 1 közül az egyik osztható 3-mal,
tehát egyszerre nem prímszámok.
62
31. Induljunk ki a következő egyenlőségből:
2𝑝𝑞 − 2 = 2𝑝𝑞 − 2𝑝 + 2𝑝 − 2 = [(2𝑝 )𝑞 − 2𝑝 ] + (2𝑝 − 2) ⋯ (1)
A feltevés szerint 2𝑝𝑞 − 2 osztható q-val, illetve a Fermat-tétel szerint 𝑎𝑝 − 𝑎 osztható a p

prímszámmal. Tehát az (1) jobb oldalán, ha 𝑎 = 2𝑝 , akkor (2𝑝 )𝑞 − 2𝑝 osztható q-val. Ebből
következik, hogy az (1) jobb oldalának második része, (2𝑝 − 2) osztható q-val.
Azonban szintén a Fermat-tétel szerint (2𝑝 − 2) osztható p-vel is, így (2𝑝 − 2) osztható a pq
szorzattal is. Mivel:
2𝑝𝑞 − 2 = 2𝑝𝑞 − 2𝑞 + 2𝑞 − 2 = [(2𝑞 )𝑝 − 2𝑞 ] + (2𝑞 − 2) ⋯ (2)
Ezért hasonló gondolatmenettel bizonyítható, hogy (2𝑞 − 2) is osztható a pq szorzattal.
32. A kifejezést a következő alakban is felírhatjuk:
𝑝(𝑥 + 𝑦) = 2𝑥𝑦
A jobb oldalon álló szorzat osztható p-vel, tehát x vagy y osztható p-vel. Mivel x és y
szimmetrikusan szerepelnek az összefüggésben, akármelyik esetet vehetjük. Tegyük fel, hogy
y a p többszöröse, azaz 𝑦 = 𝑘𝑝. Ekkor a 𝑝(𝑥 + 𝑘𝑝) = 2𝑥𝑘𝑝 egyenletből:
𝑘𝑝
𝑥=
2𝑘 − 1
Ha 𝑘 = 1, akkor 𝑦 = 𝑥 = 𝑝, de ezt kizártuk.
Ha 𝑘 > 1, akkor 𝑘 é𝑠 2𝑘 − 1 számoknak nem lehet közös osztójuk, tehát 2𝑘 − 1 a p osztója

kell, hogy legyen. Azaz 2𝑘 − 1 = 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 2𝑘 − 1 = 𝑝. Azonban 2𝑘 − 1 = 1esetben 𝑘 = 1,
𝑝+1
de ezt kizártuk. Ezek szerint 2𝑘 − 1 = 𝑝, illetve 𝑘 = az egyedüli lehetőség. Ekkor:
2
𝑝+1 𝑝(𝑝 + 1)
𝑥= és y =
2 2
Ellenőrzés:
2 1 1 2 2 2 1 2 𝑝+1 2
= + = + = (1 + ) = ∙ =
𝑝 𝑝 + 1 𝑝(𝑝 + 1) 𝑝 + 1 𝑝(𝑝 + 1) 𝑝 + 1 𝑝 𝑝+1 𝑝 𝑝
2 2
63
33. Ha 𝑛 − 1 é𝑠 𝑛 + 1 prímek, akkor n páros szám és mivel három egymás után következő
szám egyike osztható 3-mal, ezért n osztható 3-mal, tehát n osztható 6-tal, kivéve ha
𝑛 − 1 = 3 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑛 + 1 = 3.
Továbbá n vagy többszöröse 5-nek vagy nem. Az első esetben n osztható 30-cal is,
kivéve, ha 𝑛 = 6. A második esetben, mivel az öt egymásután következő 𝑛 − 2, 𝑛 − 1, 𝑛,
𝑛 + 1, 𝑛 + 2 számok egyike osztható 5-tel, vagy 𝑛 − 2 vagy 𝑛 + 2 osztható 5-tel. Tehát vagy
𝑛 − 12 vagy 𝑛 + 12 is osztható 5-tel. Azonban n osztható6-tal, ezért 𝑛 − 12 és 𝑛 + 12 is
osztható 6-tal, azaz 𝑛 − 12 vagy 𝑛 + 12 osztható 30-cal. Amint láttuk, az állítás csak akkor
igaz, ha 𝑛 ≠ 2, 𝑛 ≠ 4, 𝑛 ≠ 6.
34. Legyen 𝑥 < 𝑛, mely n-hez relatív prím, vagyis (𝑥, 𝑛) = 1. Ha x páratlan szám, akkor
(𝑥, 2 𝑛) = 1. Ha x páros szám, akkor (𝑥, 2𝑛) = 2. Azonban most (𝑥 + 𝑛) páratlan és
(𝑥 + 𝑛, 2𝑛) = 1, tehát vagy x vagy (𝑥 + 𝑛) a 2𝑛-hez relatív prím. Ezekkel viszont
kimerítettük a 2𝑛-hez relatív prímszámokat, mert ha 𝑦 (𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑦 < 𝑛) az n-hez nem relatív
prím, akkor sem y sem 𝑦 + 𝑛 nem relatív prím a 2𝑛-hez.
Megfordítva: Ha (𝑧, 2𝑛) = 1, akkor z páratlan és (𝑧, 𝑛) = 1. Két eset lehetséges:
𝑧 < 𝑛 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑛 < 𝑧 < 2𝑛. Utóbbi esetben (𝑧 − 𝑛) az n-nél kisebb páros szám, úgy hogy
(𝑧 − 𝑛, 𝑛) = 1.
35. 1. Ha egy p prímszám az a, b, c relatív prímszámok szorzatának osztója, akkor p az a, b, c

számok csakis az egyikét osztja. Tegyük fel, hogy p az a osztója. Ekkor p az 𝑎𝑏 + 𝑏𝑐 + 𝑎𝑐
összeg két tagját osztja, de nem osztója a 𝑏𝑐 tagnak, tehát nem lehet osztója az 𝑎𝑏 + 𝑏𝑐 + 𝑎𝑐
összegnek sem. Így bármely p prímszám, mely az abc szorzatnak osztója, nem osztója az
𝑎𝑏 + 𝑏𝑐 + 𝑎𝑐 összegnek, vagyis valóban relatív prímek.
2. Tegyük fel, hogy abc és 𝑎𝑏 + 𝑏𝑐 + 𝑎𝑐 relatív prímek. Ebből következik, hogy az abc
szorzat bármely két tényezője relatív prímszám. Ugyanis, ha pl. a és b számoknak volna
közös osztójuk, akkor ez osztaná az abc szorzatot és a háromtagú összeg mindegyik tagját,
tehát az összeget is. Azaz a feltevéssel ellenkező eredményre jutnánk.
64
36. A prímszámok egyike sem lehet 3. Ugyanis, ha 𝑝 ≠ 3 prímszám és 𝑞 = 3, akkor a 𝑝2 − 9
nem osztható 3-mal, tehát nem osztható 24-gyel sem. A kifejezést alakítsuk át a következő
módon:
𝑝2 − 𝑞 2 = (𝑝2 − 1) − (𝑞 2 − 1)
Ha p a 3-tól különböző prímszám, akkor (𝑝2 − 1) osztható 24-gyel. Ugyanis:
(𝑝2 − 1) = (𝑝 − 1)(𝑝 + 1), ahol (𝑝 − 1) és (𝑝 + 1) két egymás utáni páros szám, tehát
egyikük osztható 4-gyel, a szorzatuk pedig 8-cal. Mivel a p nem osztható 3-mal a (𝑝 − 1)
vagy (𝑝 + 1) a 3 többszöröse, tehát szorzatuk osztható 3-mal. Hasonló módon belátható, hogy
a (𝑞 2 − 1) is osztható 24-gyel, vagyis az állítás igaz.
37. A 3-nál nagyobb számokból álló ikerpár két szomszédos 3-mal nem osztható páratlan
szám. Mivel három szomszédos szám közt mindig van páros és 3-mal osztható, az ikerpárokat
elválasztó számok 6-tal oszthatók. Két iker prímszám összege a közéjük eső szám duplája,
tehát osztható 12-vel.
38. Mivel a, b, c három egymást követő szám, ezért 𝑎 = 𝑏 − 1 é𝑠 𝑐 = 𝑏 + 1. Ezért:
𝑏 2 − 𝑎2 = (𝑏 − 𝑎)(𝑏 + 𝑎) = 2𝑏 − 1
𝑐 2 − 𝑏 2 = (𝑐 − 𝑏)(𝑐 + 𝑏) = 2𝑏 + 1
Két szám közös osztója a két szám különbségének is osztója. Ebben az esetben a különbség 2,
de ez nem lehet közös osztó, mert mindkét szám páratlan. Tehát a 2𝑏 − 1 és 2𝑏 + 1 valóban
relatív prímek.
39. Két iker prímszámmal szomszédos három szám, három egymás után következő páros
szám, melyek közül legalább egy 4-gyel osztható. A három szomszédos szám a két iker
prímszámmal együtt öt egymás után következő szám, melyek közül legalább egy osztható
3-mal, és egy 5-tel. Mivel ezek az osztható számok nem lehetnek 7-nél nagyobb prímszámok,
ezért kell, hogy a három szomszédos szám közül legyen 3-mal, illetve 5-tel osztható szám.
Mivel a 2, 3, és 5 relatív prímszámok, ezért a három szomszédos szám szorzata biztosan
osztható 4 ∙ 2 ∙ 2 ∙ 3 ∙ 5 = 240-nel.
65
40. A sorozat negyedik, illetve ötödik tagja sem lesz prímszám.
3337 = 47 ∙ 71 , 33337 = 17 ∙ 37 ∙ 53
Belátjuk, hogy a sorozat végtelen sok összetett számot tartalmaz. Mivel 333333 osztható 7-tel,
ezért 3333337 = 10 ∙ 333333 + 7 is osztható 7-tel. A sorozatnak azok a tagjai, melyek
alakja az alábbi, szintén oszthatók 7-tel:
⏟
333333 ⏟
333333 ⋯ 333333
⏟ 7
6𝑑𝑏 6𝑑𝑏 6𝑑𝑏
41. Egy egész szám pontosan akkor nem prímhatvány, ha van két relatív prím valódi osztója.
Keressük az n darab számot a következő alakban:
{2 + 𝑀, 3 + 𝑀, ⋯ , (𝑛 + 1) + 𝑀}
Ha k osztója M-nek 2 ≤ 𝑘 ≤ 𝑛 + 1 esetén és 𝑀 = 𝑘 ∙ 𝑚𝑘 , akkor 𝑘 + 𝑀 = 𝑘(1 + 𝑚𝑘 ). Ebből

látszik, hogy ha k osztója 𝑚𝑘 -nak, akkor is a k és (1 + 𝑚𝑘 ) relatív prímek. Vagyis minden
1-nél nagyobb k esetén a 𝑘 + 𝑀 előáll két 1-nél nagyobb relatív prím szorzataként.
Ha tehát 𝑘 2 osztója M-nek 2 ≤ 𝑘 ≤ 𝑛 + 1 esetén, akkor a fenti alakban keresett számok

egyike sem prímhatvány. A feltétel biztosan teljesül az alábbi választás esetén:
𝑀 = [(𝑛 + 1)!]2
42. Azt kell belátni, hogy p pontosan akkor összetett szám, ha léteznek olyan a, b, c, d pozitív
egész számok, melyekre teljesül a következő: 𝑝 = 𝑎 + 𝑏 + 𝑐 + 𝑑 é𝑠 𝑎𝑏 = 𝑐𝑑.
1. Ha léteznek ilyen a, b, c, d pozitív egész számok, akkor
𝑝𝑏 = 𝑎𝑏 + 𝑏 2 + 𝑐𝑏 + 𝑑𝑏 = 𝑐𝑑 + 𝑏 2 + 𝑐𝑏 + 𝑑𝑏 = (𝑐 + 𝑏)(𝑑 + 𝑏).
Ha p prímszám lenne, akkor p vagy (𝑐 + 𝑏)-nek, vagy (𝑑 + 𝑏)-nek osztója lenne, de ez nem
lehet, mert 𝑝 = 𝑎 + 𝑏 + 𝑐 + 𝑑 miatt 𝑝 > (𝑐 + 𝑏) é𝑠 𝑝 > (𝑑 + 𝑏). Tehát p összetett szám.
2. Ha p összetett szám, akkor létezik olyan 𝑚 > 1 é𝑠 𝑛 > 1 egész szám, melyekre 𝑝 = 𝑚 ∙ 𝑛.
Ekkor: 𝑝 = (𝑚 − 1)(𝑛 − 1) + 1 + (𝑚 − 1) + (𝑛 − 1).
Ebben a felírásban az első két tag szorzata egyenlő a második két tag szorzatával és mind a
négy tag pozitív. Vagyis létezik olyan felbontás, amit igazolni kellett.
66
43. A két szám közül legyen 𝑏 > 𝑎 é𝑠 𝑛 > |𝑎| é𝑠 𝑛 > |𝑏|, 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑏 + 𝑛 prímszám.
Ekkor 1 ≤ 𝑎 + 𝑛 ≤ 𝑏 + 𝑛 teljesül. A (𝑏 + 𝑛) csak eggyel és önmagával osztható, az (𝑎 + 𝑛)

viszont nem osztható (𝑏 + 𝑛)-nel, hiszen kisebb nála. Tehát az (𝑎 + 𝑛) és (𝑏 + 𝑛) relatív
prímek. Az n számot pedig végtelen sok prímszám közül választhatjuk ki.
44. A másodfokú egyenlet gyökei és együtthatói közötti összefüggés alapján:
𝑥1 ∙ 𝑥2 = 1 − 𝑏 é𝑠 𝑥1 + 𝑥2 = −𝑎
Ebből:
𝑎2 + 𝑏 2 = (𝑥1 + 𝑥2 )2 + (1 − 𝑥1 ∙ 𝑥2 )2 = (1 + 𝑥12 )(1 + 𝑥22 )
Ha 𝑏 ≠ 1, akkor 𝑥1 ∙ 𝑥2 ≠ 0, vagyis a fenti szorzat tényezői 1-től nagyobbak és a feltétel

szerint egész számok. Tehát az 𝑎2 + 𝑏 2 valóban összetett szám.
45. Ha a két törtet lehetne egyszerűsíteni, vagyis számlálója és nevezője valamely p

prímszámmal osztható, akkor az 𝑎 ∙ 𝑏 szorzat osztható p-vel, de a és b relatív prímek, tehát
vagy a vagy b osztható p-vel. Tegyük fel, hogy a osztható p-vel. Mivel 𝑎 ± 𝑏 is osztható p-vel
ekkor b-nek is osztója a p. Azonban így a és b nem relatív prímek. Tehát nem lehet
egyszerűsíteni a két törtet.
46. Legyen az N összetett szám legkisebb prímosztója p. Ekkor: 𝑁 = 𝑝 ∙ 𝑞. A feltétel szerint:

𝑝3 > 𝑁 = 𝑝 ∙ 𝑞, 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑖𝑠 𝑝2 > 𝑞. Ha q összetett szám volna, pl 𝑞 = 𝑞1 ∙ 𝑞2 , akkor a feltétel
értelmében 𝑞1 > 𝑝 é𝑠 𝑞2 > 𝑝 . Ezek szerint 𝑞1 ∙ 𝑞2 ≥ 𝑝2 lenne, ami ellentmondás.
Tehát q prímszám, ami az állítást igazolja.
47. Mivel 𝑎 > 1 é𝑠 𝑛 > 0, ezért 𝑎𝑛 + 1 ≥ 𝑎 + 1 > 2, tehát 𝑎𝑛 + 1 páratlan prímszám lehet.
De 𝑎𝑛 + 1 csak úgy lehet páratlan, ha az a páros. Hiába volna azonban a páros, az 𝑎𝑛 + 1
mégsem lehetne prím, ha n nem volna 2 hatványa. Tegyük fel, hogy n nem hatványa 2-nek,
azaz van legalább egy páratlan valódi osztója. Ez legyen m! Ekkor: 𝑛 = 2𝑘 ∙ 𝑚, ahol k nem
𝑘 ∙𝑚 𝑘 𝑚
negatív egész szám. Vagyis: 𝑎𝑛 + 1 = 𝑎2 + 1 = (𝑎2 ) + 1𝑚 . Az m-ről feltettük, hogy
páratlan. Tehát 𝑎𝑛 + 1 két egyenlő páratlan kitevőjű hatvány összegeként írható fel. Ez az
𝑘
összeg viszont mindig osztható az alapok összegével, azaz 𝑎2 + 1-gyel. Tehát ha n-nek van
egy páratlan osztója, akkor 𝑎𝑛 + 1 biztosan nem lehet prímszám.
67
48. Minden 3-nál nagyobb p prímszám, mivel 2-vel és 3-mal nem osztható, csak
6𝑘 + 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 6𝑘 − 1 alakú lehet. Tehát:
𝑝2 = (6𝑘 ± 1)2 = 36𝑘 2 ± 12𝑘 + 1 = 12 ∙ (3𝑘 2 ± 𝑘) + 1 = 12𝐾 + 1. Vagyis igaz az állítás.
49. A k számmal osztva a végtelen sok prímszámot, a maradékok száma véges: 0, 1, ⋯ , 𝑘 − 1.

Ha tehát a végtelen sok prímszámot a k-val való osztás maradéka szerint véges számú
csoportba osztjuk, akkor kell lennie legalább egy olyan csoportnak, amelyben végtelen sok
prímszám található. Ezek mindegyike k-val való osztásnál ugyanazt az r maradékot adja:
𝑝1 = 𝑘 ∙ 𝑥1 + 𝑟, 𝑝2 = 𝑘 ∙ 𝑥2 + 𝑟, ⋯ , 𝑎ℎ𝑜𝑙 0 ≤ 𝑟 < 𝑘.
Ezen sorozat bármely két tagjának különbsége osztható k-val:
𝑝𝑖 − 𝑝𝑗 = 𝑎(𝑥𝑖 − 𝑥𝑗 ).
50.
290304 = 29 ∙ 34 ∙ 7
1. 𝑝2 − 1 = (𝑝 − 1)(𝑝 + 1). Mivel p páratlan, ezért (𝑝 − 1) és (𝑝 + 1) két egymás után

következő páros szám, melyek közül az egyik 4-gyel is osztható.
Tehát 𝑝2 − 1 osztható 23 − 𝑛𝑎𝑙. Továbbá 𝑝 − 1, 𝑝, 𝑝 + 1 három egymás utáni szám, vagyis

az egyik biztosan osztható 3-mal, de a feltétel szerint ez nem lehet a p. Mivel 23 és 3 relatív
prímek, ezért 𝑝2 − 1 osztható 23 ∙ 3 − 𝑚𝑎𝑙 és így (𝑝2 − 1)(𝑞 2 − 1) osztható 26 ∙ 32 − 𝑛𝑒𝑙.
2. 𝑝6 − 𝑞 6 = (𝑝2 − 𝑞 2 )(𝑝4 + 𝑝2 𝑞 2 + 𝑞 4 ). Mivel p és q sem 2-vel, sem 3-mal nem osztható,

ezért 𝑝 = 6𝑎 ± 1, 𝑞 = 6𝑏 ± 1 alakú és így:
𝑝2 − 𝑞 2 = (6𝑎 ± 1)2 − (6𝑏 ± 1 )2 = 36(𝑎2 − 𝑏 2 ) ± 12(𝑎 − 𝑏) =

= 12[3(𝑎 + 𝑏) ± 1](𝑎 − 𝑏)
Ha (𝑎 − 𝑏) páros, akkor 𝑝2 − 𝑞 2 osztható 24-gyel, ha (𝑎 − 𝑏) páratlan, akkor 3(𝑎 + 𝑏) ± 1

páros, vagyis 𝑝2 − 𝑞 2 ekkor is osztható 24-gyel. Tehát 𝑝6 − 𝑞 6 biztosan osztható 23 -nal.
68
3. 𝑝6 − 𝑞 6 = (𝑝2 − 𝑞 2 )[(𝑝2 − 𝑞 2 )2 + 3𝑝2 𝑞 2 ].
Mivel a feltétel szerint:
𝑝 = 3𝑎 ± 1 é𝑠 𝑞 = 3𝑏 ± 1 alakú, ezért:
𝑝2 = 9𝑎2 ± 6𝑎 + 1 = 3𝐾 + 1 é𝑠 𝑞 = 3𝐿 + 1 alakú, vagyis:
𝑝2 − 𝑞 2 = 3(𝐾 − 𝐿) és így [(𝑝2 − 𝑞 2 )2 + 3𝑝2 𝑞 2 ] is osztható 3-mal. Tehát 𝑝6 − 𝑞 6 osztható

23 -nal.
4. Mivel p és q sem osztható 7-tel, ezért:
𝑝 = 7𝑎 ± 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑝 = 7𝑎 ± 2 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑝 = 7𝑎 ± 3
𝑞 = 7𝑏 ± 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑞 = 7𝑏 ± 2 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑞 = 7𝑏 ± 3
alakú. A binomiális tétel alapján:
(7𝑘 ± 1)6 = 7𝐴 + 1
(7𝑘 ± 2)6 = 7𝐵 + 64 = 7(𝐵 + 9) + 1
(7𝑘 ± 3)6 = 7𝐶 + 729 = 7(𝐶 + 104) + 1
Ezek alapján:
𝑝6 − 𝑞 6 = 7𝐷 alakú, vagyis osztható 7-tel.
A felsorolt 1., 2., 3., 4. alapján:
(𝑝2 − 1) ∙ (𝑝2 − 1) ∙ (𝑝6 − 𝑞 6 ) osztható 26 ∙ 32 ∙ 23 ∙ 32 ∙ 7 = 29 ∙ 34 ∙ 7 = 290304-gyel.
51.
1. Ha n páros szám, akkor:
𝑛 = 2𝑘 = ⏟
2 + 2 + ⋯+ 2
𝑘 𝑑𝑎𝑟𝑎𝑏
2. Ha n páratlan szám, akkor
𝑛 = 2𝑘 + 1 = ⏟
2 + 2 + ⋯+ 2 + 3
𝑘−1 𝑑𝑎𝑟𝑎𝑏
69
52. A Csebisev-tétel szerint minden 𝑘 ≥ 1-re 10𝑘 é𝑠 2 ∙ 10𝑘 számok között van prímszám, és
ez olyan szám, amelynek első számjegye 1-es és 𝑘 + 1 jegyből áll. Vagyis különböző k
értékekre, különböző ilyen prímeket kapunk. Tehát igaz az állítás.
53. A Csebisev-tétel szerint: Ha 𝑛 ≥ 2 egész szám, akkor létezik olyan p prímszám, amelyre
𝑛 < 𝑝 < 2𝑛 teljesűl. Ezek alapján 𝑝𝑛 é𝑠 2𝑝𝑛 között lennie kell prímszámnak, vagyis
𝑝𝑛+1 < 2 ∙ 𝑝𝑛
54. Az előző feladatban szereplő Csebisev-tételt alkalmazzuk, és teljes indukcióval

bizonyítunk.
1. Ha 𝑛 = 2, akkor 𝑝2 = 3 < 22 = 4. Ez igaz.
2. Tegyük fel, hogy 𝑛 = 𝑘 esetén igaz. Vagyis: 𝑝𝑘 < 2𝑘 , ahol 𝑘 ≥ 2.
3. A Csebisev-tétel szerint 2𝑘 é𝑠 2𝑘+1 között létezik prímszám, amely nagyobb, mint 𝑝𝑘 .

Tehát igaz az alábbi egyenlőtlenség:
𝑝𝑘+1 < 2𝑘+1
55. Legyen 𝑎, 𝑎 + 𝑑, 𝑎 + 2𝑑, ⋯ , 𝑎 + 𝑛𝑑, ⋯ egy számtani sorozat, ahol 𝑎 > 1 é𝑠 𝑑 ≥ 0.
Ha 𝑑 = 0, akkor lehet minden tag prímszám, pl. 3, 3, 3, ⋯. Ha 𝑑 > 0, akkor lesz egy
𝑎 + 𝑎𝑑 = 𝑎(1 + 𝑑) tagja, ami összetett szám. Tehát nem lehet minden tagja prímszám.
Megjegyzés: Ben Green és Terence Tao 2004-ben bizonyították, hogy minden 𝑘 ≥ 1 számra,
a prímszámok sorozatában létezik végtelen sok k hosszúságú számtani sorozat.
56. A Dirichlet-tétel szerint végtelen sok 15𝑘 + 7 alakú prímszám létezik, ahol (15,7) = 1.
Ebben az esetben (15𝑘 + 7) − 2 = 15𝑘 + 5 osztható 5-tel, illetve (15𝑘 + 7) + 2 = 15𝑘 + 9
osztható 3-mal, vagyis nem prímszám. Tehát igaz az állítás.
57. Egy p prímszám különböző hatványainak utolsó számjegye legfeljebb 10-féle lehet. (Ettől
kevesebb lehet, mert prímszámról van szó!) Ha vesszük p 11db különböző hatványát, akkor
ezek között biztosan lesz kettő, amelyek utolsó számjegye azonos.
70
Az utolsó előtti számjegy helyére is legfeljebb 10-féle számjegy kerülhet, így az utolsó
két számjegy legfeljebb 102 -féleképpen végződhet. Ha vesszük p-nek 102 + 1 db különböző
hatványát, akkor ezek között biztosan van kettő, melyek utolsó két számjegye azonos.
Ezt a gondolatot folytatva: Ha vesszük p-nek 10𝑛 + 1 db különböző hatványát,

amelyek legalább n számjegyből állnak, akkor ezek között biztosan lesz kettő olyan,
amelyeknek az utolsó n db számjegye azonos.
Tekintsük p-nek 105 + 1 db olyan hatványát, amelyek legalább 5 számjegyűek. Ezek

között az előző indoklás szerint, kell lennie két olyannak, amelyek utolsó 5 számjegye azonos.
Legyen ez a két hatvány 𝑝𝑘 é𝑠 𝑝𝑙 , ahol 𝑘 > 𝑙. Ezek különbsége osztható 105 -nel, vagyis
𝑝𝑘 − 𝑝𝑙 = 𝐴 ∙ 105 , ahol A egész szám. Ezt átalakítva: 𝑝𝑙 (𝑝𝑘−𝑙 − 1) = 𝐴 ∙ 105 .
Ebből látszik, hogy 105 osztója a bal oldali szorzatnak. Mivel 𝑝 > 5, ezért (𝑝, 10) = 1 relatív
prímek, ezért 𝑝𝑙 é𝑠 105 is azok. Ebből következik, hogy 105 osztója kell, hogy legyen
𝑝𝑘−𝑙 − 1-nek, azaz: 𝑝𝑘−𝑙 − 1 = 𝐵 ∙ 105 , ahol B egész szám. Ebből: 𝑝𝑘−𝑙 = 𝐵 ∙ 105 + 1.
Ez az egyenlőség azt jelenti, hogy 𝑝𝑘−𝑙 utolsó 5 db számjegye: 00001.
Megjegyzés: A bizonyításból látható, hogy nem csak az utolsó 5 db számjegyre, hanem

tetszőleges db számjegyre is megfogalmazható a feladat.
58. Legyen 𝑝 ≥ 5 prímszám! Ezt a prímet 12-vel osztva a maradék nem lehet páros, mert
𝑝 = 12𝑘 + 2𝑙 páros szám. A prímet 12-vel osztva a maradék nem lehet 3-mal osztható sem,
mert 𝑝 = 12𝑘 + 3𝑙 = 3(4𝑘 + 𝑙) osztható 3-mal, vagyis nem prímszám. Tehát ha egy ilyen
prímet 12-vel osztunk, akkor a maradék csak 1, 5, 7, 11 lehet, vagyis minden 𝑝 ≥ 5 prímszám
a következő alakba írható: 𝑝 = 12𝑘 ± 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑝 = 12𝑘 ± 5. Ezek négyzete:
𝑝2 = (12𝑘 ± 1)2 = 122 𝑘 2 ± 24𝑘 + 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑝2 = (12𝑘 ± 5)2 = 122 𝑘 2 ± 120𝑘 + 25
Mindkét esetben a 𝑝2 -t 12-vel osztva, a maradék 1 lesz. Vagyis 12 db ilyen prím négyzetének
mindegyike 12-vel osztva 1 maradékot ad, tehát ezek összege valóban osztható 12-vel.
71
59. Vizsgáljuk meg az egyenlőség két oldalának paritását. Egy pozitív egész szám n-edik
hatványa akkor és csak akkor páros, ha az alap is páros.
Ha mindkét oldal páros, akkor három eset lehetséges:
1. Mind a hat szám páros.
2. Mindkét oldalon két-két páratlan és egy-egy páros szám van.
3. Az egyik oldalon két páratlan és egy páros, a másik oldalon három páros szám szerepel.
Ha mindkét oldal páratlan, akkor is három eset lehetséges:
1. Mind a hat szám páratlan.
2. Az egyik oldalon egy páratlan szám van, a másikon pedig három páratlan.
3. Mindkét oldalon egy-egy páratlan szám szerepel.
Tehát az egyenlőség akkor teljesül, ha a megadott hat szám között a páratlan számok száma
páros. Ez viszont azt jelenti, hogy az 𝑎1 + 𝑎2 + 𝑎3 + 𝑎4 + 𝑎5 + 𝑎6 összeg biztosan páros,
vagyis nem lehet prímszám.
Megjegyzés: A feladatot általánosíthatjuk. Bizonyítsuk be, hogy ha
𝑎1𝑛 + 𝑎2𝑛 + ⋯ + 𝑎𝑘𝑛 = 𝑏1𝑛 + 𝑏2𝑛 + ⋯ + 𝑏𝑘𝑛
akkor az 𝑎1𝑛 + 𝑎2𝑛 + ⋯ + 𝑎𝑘𝑛 + 𝑏1𝑛 + 𝑏2𝑛 + ⋯ + 𝑏𝑘𝑛 összeg nem lehet prímszám!
60. Vizsgáljuk meg, hogy 𝑝2 + 𝑝 + 1 é𝑠 𝑝2 − 𝑝 + 1 milyen p prímek esetén lesz szintén

prímszám. A 𝑝 = 2 esetén mindkét kifejezés prím.
Minden prímszám 3-mal osztva (kivéve a 𝑝 = 3 eset), 1 vagy 2 maradékot ad. Vagyis:
𝑝 = 3𝑘 + 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑝 = 3𝑘 + 2 alakú. Ezek négyzete:
𝑝2 = (3𝑘 + 1)2 = 9𝑘 2 + 6𝑘 + 1 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑝2 = (3𝑘 + 2)2 = 9𝑘 2 + 12𝑘 + 4
Mindkét esetben 3-mal osztva 1 maradékot adnak, tehát bármely 3-tól különböző prím
négyzete: 𝑝2 = 3𝑁 + 1 alakú.
Ha a vizsgált prím 𝑝 = 3𝑘 + 1, akkor 𝑝2 + 𝑝 + 1 = 3𝑁 + 1 + 3𝑘 + 1 + 1 = 3𝐿 + 3, vagyis

nem prímszám.
72
Ha a vizsgált prím 𝑝 = 3𝑘 + 2, akkor 𝑝2 − 𝑝 + 1 = 3𝑁 + 1 − 3𝑘 − 2 + 1 = 3𝑀, vagyis
nem prímszám.
Még a 𝑝 = 3 esetet kell megvizsgálni. Ekkor:
𝑝2 + 𝑝 + 1 = 9 + 3 + 1 = 13 é𝑠 𝑝2 − 𝑝 + 1 = 9 − 3 + 1 = 7
Vagyis a 𝑝 = 3 is megfelel. Tehát csakis 𝑝 = 2 é𝑠 𝑝 = 3 esetén lesz mindkét kifejezés értéke

prímszám.
Ezekre az értékekre:
1. Ha 𝑝 = 2, akkor 𝑝4 + 𝑝3 + 𝑝2 + 𝑝 + 1 = 16 + 8 + 4 + 2 + 1 = 31. Ez prímszám.
2. Ha 𝑝 = 3, akkor 𝑝4 + 𝑝3 + 𝑝2 + 𝑝 + 1 = 81 + 27 + 9 + 3 + 1 = 121 = 112 .
Ez négyzetszám. Tehát igaz az állítás.
4𝑛3 + 6𝑛2 + 4𝑛 + 1 = 𝑛4 + 4𝑛3 + 6𝑛2 + 4𝑛 + 1 − 𝑛4 = (𝑛 + 1)4 − 𝑛4 =
= [(𝑛 + 1)2 − 𝑛2 ] ∙ [(𝑛 + 1)2 + 𝑛2 ] =
= (𝑛2 + 2𝑛 + 1 − 𝑛2 ) ∙ (𝑛2 + 2𝑛 + 1 + 𝑛2 ) = (2𝑛 + 1) ∙ (2𝑛2 + 2𝑛 + 1)
Egy p prím csak úgy bontható két pozitív egész szorzatára, ha 𝑝 = 1 ∙ 𝑝. Mivel
(2𝑛 + 1) < (2𝑛2 + 2𝑛 + 1), ezért (2𝑛 + 1) = 1 é𝑠 (2𝑛2 + 2𝑛 + 1) = 𝑝. Ha (2𝑛 + 1) = 1,

akkor 𝑛 = 0 é𝑠 𝑝 = 1 lenne, ami nem lehetséges. Tehát igaz az állítás.
62. Ha a 𝑝2𝑞 + 𝑞 2𝑝 összeg prím, akkor az csak páratlan lehet. Ebből következik, hogy a p és q
egyike páros. Legyen 𝑝 = 2! Ekkor:
𝑝2𝑞 + 𝑞 2𝑝 = 22𝑞 + 𝑞 4 = 4𝑞 + 𝑞 4
A 4 hatványai páratlan kitevő esetén 4-re, páros kitevő esetén 6-ra végződnek. Mivel q
páratlan, ezért 4𝑞 utolsó számjegye 4. A 2 és 5 kivételével minden prímszám 4-dik hatványa
1-re végződik. Ezek szerint: 4𝑞 + 𝑞 4 = ⋯ 4 + ⋯ 1 = ⋯ 5. Ez a szám viszont osztható 5-tel.
Már csak a 𝑞 = 5 esetet kell vizsgálni. Ha 𝑞 = 5, akkor 45 + 54 = 1649 = 17 ∙ 97, vagyis
nem prímszám. Tehát igaz az állítás.
73
63. Az 5-nél nagyobb prímszámok 30-cal osztva 1,7,11,13,17,19,23,29 maradékot adhatnak.
Ezért ezek a számok az alábbi négy alakban írhatók fel, ahol 𝑘 ≥ 0 egész szám:
1. eset: 𝑝 = 30𝑘 ± 1.
2. eset: 𝑝 = 30𝑘 ± 7.
3. eset: 𝑝 = 30𝑘 ± 11.
4. eset: 𝑝 = 30𝑘 ± 19. Vizsgáljuk meg a négy esetet!
Az 1. esetben:
𝑝2 = (30𝑘 ± 1)2 = 900𝑘 2 ± 60𝑘 + 1 = 30(30𝑘 2 ± 2𝑘) + 1
Ez 30-cal osztva 1 maradékot ad.
A 2. esetben:
𝑝2 = (30𝑘 ± 7)2 = 900𝑘 2 ± 420𝑘 + 49 = 30(30𝑘 2 ± 14𝑘 + 1) + 19
A 3. esetben:
𝑝2 = (30𝑘 ± 11)2 = 900𝑘 2 ± 660𝑘 + 121 = 30(30𝑘 2 ± 22𝑘 + 4) + 1
A 4. esetben:
𝑝2 = (30𝑘 ± 17)2 = 900𝑘 2 ± 1020𝑘 + 289 = 30(30𝑘 2 ± 34𝑘 + 9) + 19
Ez 30-cal osztva 19 maradékot ad. Tehát igaz az állítás.
64. 1. Állítás: Ha egy 𝑝 > 3 prímszámot 3-mal osztva 2-t ad maradékul, akkor 8𝑝 − 1
osztható 3-mal. A feltétel szerint a 8𝑝 − 1 prím. Tehát p-nek 3-mal osztva 1-et kell maradékul
adnia, ekkor viszont 8𝑝 + 1 osztható 3-mal. Ha 𝑝 = 3, akkor 8𝑝 + 1 = 25, ami szintén
összetett szám.
2. Állítás: Ha p nem osztható 3-mal, akkor a 𝑝2 1 maradékot ad 3-mal osztva. Ekkor 8𝑝2 + 1
osztható 3-mal. Ha 𝑝 = 3, akkor 8𝑝2 + 1 = 73 é𝑠 8𝑝2 − 1 = 71, ami az állítást bizonyítja.
74
65. A 3-nál nagyobb prímszámokat 6-tal osztva 1 vagy 5 maradékot adnak. Ha ugyanis a
maradék 2 vagy 4 volna, akkor a számnak párosnak kellene lennie. Ha 3 lenne a maradék,
akkor a szám osztható lenne 3-mal.Tehát minden 3-nál nagyobb prímszámot 6𝑘 + 1 vagy
6𝑘 + 5 alakban lehet felírni. Ezek négyzete:
36𝑘 2 + 12𝑘 + 1, 𝑖𝑙𝑙𝑒𝑡𝑣𝑒 36𝑘 2 + 60𝑘 + 25
Mindkét kifejezés 1-et ad maradékul, ha 12-vel osztjuk. Tehát igaz az állítás.
66. Három 6𝑘 + 1 vagy 6𝑘 + 5 alakú szám közül legalább kettő egyforma. (A 65.-ös feladat
megoldása alapján.) Ezért a különbségük, amely d vagy 2d, osztható 6-tal, tehát d biztosan
osztható 3-mal. Továbbá két páratlan szám különbsége osztható 2-vel, akkor viszont d
osztható 6-tal is. Tehát igaz az állítás.
67. Végezzük el a következő átalakításokat:
𝑛 𝑛−1 𝑛−1 𝑛−1 𝑛−2 𝑛−2

22 − 1 = (22 + 1)(22 − 1) = (22 + 1)(22 + 1)(22 − 1) = ⋯ =
𝑛−1 𝑛−2 𝑛−3

= (22 + 1)(22 + 1)(22 + 1) ⋯ (22 + 1)(2 + 1)(2 − 1)
𝑛 𝑛
Tehát a 22 − 1 = (22 + 1) − 1 szám osztható az összes előtte elhelyezkedő számokkal a
𝑛 𝑘
sorban. Ebből következik, hogy ha a 22 + 1 és 22 + 1 kifejezések (ahol 𝑘 < 𝑛) van közös
osztójuk, akkor a 2 számnak is osztónak kell lennie ezzel a közös osztóval. A 2 azonban nem
lehet közös osztója a sorozat két egymás melletti elemének, mivel a sorozat elemei mind
páratlan számok. Ebből pedig már következik, hogy a sorozat bármely két eleme egymáshoz
képest relatív prímek.
Megjegyzés: A feladat állításából speciálisan az is következik, hogy végtelen sok prímszám

van. Ha ugyanis véges sok prímszám volna, akkor nem létezhetne végtelen sok olyan szám,
amelyek közül bármely kettő mindig relatív prím lenne.
68. Ha a 2𝑛 számot 3-mal osztva 1 maradékot ad, akkor 2𝑛 − 1 osztható 3-mal. Ha a 2𝑛

számot 3-mal osztva 2 maradékot ad, akkor 2𝑛 + 1 osztható 3-mal. A 2𝑛 − 1 é𝑠 2𝑛 + 1
számok közül az egyik mindig osztható 3-mal. Tehát ha mindkét szám nagyobb 3-nál, ez csak
akkor lehetséges, ha legalább az egyik prímszám.
75
69. Bizonyítás: Indirekt módon.
Ezt a legrégebbi bizonyítást Eukleidész: Elemek című munkájából ismerjük. A

matematika történet első és talán a legszebb indirekt bizonyítása.
Tegyük fel, hogy csak véges sok prímszám létezik. Legyenek ezek: 𝑝1 , 𝑝2 , ⋯ , 𝑝𝑟 .
Képezzük az alábbi számot:
𝐴 = 𝑝1 ∙ 𝑝2 ∙ ⋯ ∙ 𝑝𝑟 + 1
Az A szám nyilván a 𝑝1 , 𝑝2 , ⋯ , 𝑝𝑟 prímszámok egyikével sem osztható. Azonban

minden 1-nél nagyobb számnak létezik prímosztója. Ez viszont különbözik a 𝑝1 , 𝑝2 , ⋯ , 𝑝𝑟
prímektől, ami ellentmond az indirekt feltevésnek.
𝑛
Megjegyzés: A bizonyításból az is látható, hogy 𝑝𝑛 < 22 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑝𝑛 𝑎𝑧 𝑛-edik prímszámot
jelöli.
76
7.4 Vegyes feladatok
𝑝
1. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy a √5 nem irracionális, ekkor felírható 𝑞
𝑝

négyzetszám, így az 5 kitevője ebben is páros. Egy egyenlet két oldalán nem lehet különböző
paritású 5 kitevője, tehát ellentmondásra jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
𝑝
𝑝

prímtényezős felbontásában minden prímtényező páros kitevőn szerepel, például a 2 is. A
baloldalon 𝑞 2 is négyzetszám, így a 2 kitevője ebben is páros (akár 0 is lehet, ha 𝑞 2 páratlan),
viszont 6 = 2 ∙ 3 miatt ekkor a baloldalon összességében páratlan lesz a 2 kitevője. Egy
egyenlet két oldalán nem lehet különböző paritású 2 kitevője, tehát ellentmondásra jutottunk,
az indirekt feltevés hamis volt, tehát a bizonyítandó állítás igaz.
𝑝
𝑝
alakban, ahol p és q pozitív egész számok. Ekkor a √17 = 𝑞 mindkét oldalát négyzetre
emelve, majd rendezve a 17𝑞 2 = 𝑝2 összefüggést kapjuk. A jobb oldalon 𝑝2 egy

négyzetszám, így prímtényezős felbontásában minden prímtényező páros kitevőn szerepel. A
baloldalon 𝑞 2 is négyzetszám, így az 17 kitevője ebben is páros. Egy egyenlet két oldalán
nem lehet különböző paritású 17 kitevője, tehát ellentmondásra jutottunk, az indirekt feltevés
hamis volt.
𝑝
4. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy a √5 + √2 nem irracionális, ekkor felírható 𝑞
𝑝
alakban, ahol p és q pozitív egész számok. Ekkor a √5 + √2 = 𝑞 mindkét oldalát négyzetre
emelve, majd rendezve:
𝑝2
7 + 2√10 =
𝑞2
77
Elég belátni, hogy √10 irracionális szám. Tegyük fel, hogy a √10 nem irracionális, ekkor
𝑚 𝑚
felírható alakban, ahol m és n pozitív egész számok. Ekkor a √10 = mindkét oldalát
𝑛 𝑛
négyzetre emelve, majd rendezve:
10𝑛2 = 𝑚2
A jobb oldalon 𝑚2 egy négyzetszám, így prímtényezős felbontásában minden prímtényező

páros kitevőn szerepel. A baloldalon 𝑛2 is négyzetszám, így az 5 kitevője ebben is páros. Egy
egyenlet két oldalán nem lehet különböző paritású 5 kitevője, tehát ellentmondásra jutottunk,
az indirekt feltevés hamis volt.
𝑝
5. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy a √𝑎 nem irracionális, ekkor felírható 𝑞
𝑝
alakban, ahol p és q pozitív egész számok. Ekkor a √𝑎 = 𝑞 mindkét oldalát négyzetre emelve,
majd rendezve a 𝑎𝑞 2 = 𝑝2 összefüggést kapjuk. A jobb oldalon 𝑝2 egy négyzetszám, így

négyzetszám, így a prímtényezős felbontásában minden prímtényező szintén páros kitevőn
szerepel. A feltétel szerint 𝑎 > 0 egész és nem négyzetszám, tehát van olyan prímtényezője,
melynek nem páros a kitevője. Az egyenlőség két oldalán tehát két különböző prímtényezős
felbontást kapnánk. Ez a számelmélet alaptétele értelmében nem lehetséges. Tehát
ellentmondásra jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
3 𝑝
3 𝑝
alakban, ahol p és q pozitív egész számok. Ekkor √72 = 𝑞 mindkét oldalát 3-dik hatványra
emelve, majd rendezve a 72𝑞 3 = 𝑝3 összefüggést kapjuk. Az egyenlet jobb oldalán p minden
prímtényezőjének a kitevője osztható 3-mal. A baloldalon q prímtényezői szintén 3-mal
osztható hatványon fordulnak elő. Azonban a 72-nek van olyan prímtényezője, amelynek
kitevője nem osztható 3-mal. Az egyenlőség két oldalán tehát két különböző prímtényezős
felbontást kapnánk. Ez a számelmélet alaptétele értelmében nem lehetséges. Tehát
ellentmondásra jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
6 𝑝
6 𝑝
emelve, majd rendezve az 2𝑞 6 = 𝑝6 összefüggést kapjuk. Az egyenlet jobb oldalán p minden

prímtényezőjének a kitevője osztható 6-tal.
78
A baloldalon q prímtényezői szintén 6-tal osztható hatványon fordulnak elő. Azonban
a 2-nek a kitevője nem osztható 6-tal. Az egyenlőség két oldalán tehát két különböző
prímtényezős felbontást kapnánk. Ez a számelmélet alaptétele értelmében nem lehetséges.
Tehát ellentmondásra jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
5 𝑝
5 𝑝
emelve, majd rendezve az 4𝑞 5 = 𝑝5 összefüggést kapjuk. Az egyenlet jobb oldalán p minden

prímtényezőjének a kitevője osztható 5-tel. A baloldalon q prímtényezői szintén 5-tel osztható
hatványon fordulnak elő. Azonban a 4-nek van olyan prímtényezője, amelynek kitevője nem
osztható 5-tel. Az egyenlőség két oldalán tehát két különböző prímtényezős felbontást
kapnánk. Ez a számelmélet alaptétele értelmében nem lehetséges. Tehát ellentmondásra
jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
10 𝑝
10 𝑝
alakban, ahol p és q pozitív egész számok. Ekkor √10 = 𝑞 mindkét oldalát 10-edik
hatványra emelve, majd rendezve az 10𝑞10 = 𝑝10 összefüggést kapjuk. Az egyenlet jobb
oldalán p minden prímtényezőjének a kitevője osztható 10-zel. A baloldalon q prímtényezői
szintén 10-zel osztható hatványon fordulnak elő. Azonban a 10-nek van olyan prímtényezője,
amelynek kitevője nem osztható 10-zel. Az egyenlőség két oldalán tehát két különböző
prímtényezős felbontást kapnánk. Ez a számelmélet alaptétele értelmében nem lehetséges.
Tehát ellentmondásra jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
𝑘 𝑝
10. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy a √𝑎 nem irracionális, ekkor felírható 𝑞
𝑘 𝑝
alakban, ahol p és q pozitív egész számok. Ekkor √𝑎 = 𝑞 mindkét oldalát k-adik hatványra
emelve, majd rendezve az 𝑎𝑞 𝑘 = 𝑝𝑘 összefüggést kapjuk. Az egyenlet jobb oldalán p minden

prímtényezőjének a kitevője osztható k-val. A baloldalon q prímtényezői szintén k-val
osztható hatványon fordulnak elő. Azonban az a-nak biztosan van olyan prímtényezője,
amelynek kitevője nem osztható k-val, mert különben a akkor k-adik hatványa lenne egy
természetes számnak. Az egyenlőség két oldalán tehát két különböző prímtényezős felbontást
kapnánk. Ez a számelmélet alaptétele értelmében nem lehetséges. Tehát ellentmondásra
jutottunk, az indirekt feltevés hamis volt.
79
𝑝
11. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy log 2 5 = 𝑞 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑝 é𝑠 𝑞 𝑒𝑔é𝑠𝑧 𝑠𝑧á𝑚.
Ebből Következik:
2𝑝 = 5𝑞
Az egyenlőség két oldalán tehát két különböző prímtényezős felbontást kapnánk. Ez a

számelmélet alaptétele értelmében nem lehetséges. Tehát ellentmondásra jutottunk, az
indirekt feltevés hamis volt.
𝑝
12. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy log 5 10 = 𝑞 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑝 é𝑠 𝑞 𝑒𝑔é𝑠𝑧 𝑠𝑧á𝑚.
Ebből Következik:
5𝑝 = 10𝑞

𝑝
13. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy log10 15 = 𝑞 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑝 é𝑠 𝑞 𝑒𝑔é𝑠𝑧 𝑠𝑧á𝑚.
Ebből Következik:
10𝑝 = 15𝑞

𝑝
14. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy log(2𝑚 ∙ 5𝑛 ) = 𝑞 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑝 é𝑠 𝑞 𝑒𝑔é𝑠𝑧, m és
n különböző nem negatív egész számok.
Ebből következik:
𝑝
2𝑚 ∙ 5𝑛 = 10𝑞 , 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑖𝑠 2𝑚𝑞 ∙ 5𝑛𝑞 = 2𝑝 ∙ 5𝑝
𝑝
Ez csak akkor lenne igaz, ha 𝑚𝑞 = 𝑝 é𝑠 𝑛𝑞 = 𝑝, 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑖𝑠 𝑚 = 𝑞 = 𝑛. Ez ellentmondás, mert
feltettük, hogy 𝑚 ≠ 𝑛.
80
15. Bizonyítás: Indirekt módon. A tan(2𝑥)-re vonatkozó összefüggés alapján az indirekt
feltevés szerint: tan 10° é𝑠 tan 20° racionális. Az addíciós tétel szerint:
√3
tan(10° + 20°) = tan 30° is racionális szám. A tan 30° = . Ez viszont irracionális szám,
3
tehát ellentmondásra jutottunk.
16. Bizonyítás: Indirekt módon. A sin 3𝑥 = 3 sin 𝑥 − 4(sin 𝑥)3 miatt az indirekt feltevés
√2
szerint sin 15° racionális. Azonban sin 15° = sin(45° − 30°) = (√3 − 1). Ez viszont
4
irracionális szám, tehát ellentmondásra jutottunk.
𝑝
17. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy log 𝑛 (𝑛 + 1) = , 𝑎ℎ𝑜𝑙 𝑝 é𝑠 𝑞 𝑒𝑔é𝑠𝑧 𝑠𝑧á𝑚.
𝑞
Ebből következik:
𝑛𝑝 = (𝑛 + 1)𝑞
Ez viszont ellentmondás, mert az egyik oldalon páros szám áll, a másikon viszont páratlan
szám.
18. Bizonyítás: Indirekt módon. Tegyük fel, hogy mindkettő racionális, azaz felírható az
alábbi módon:
𝑝 𝑟
log 𝑛 = é𝑠 log(𝑛 + 1) =
𝑞 𝑠
Ezeket átírva:
𝑞 𝑠
10 = (𝑛)𝑝 é𝑠 10 = (𝑛 + 1)𝑟
Ebből következik:
(𝑛)𝑞𝑟 = (𝑛 + 1)𝑝𝑠
Ez viszont ellentmondás, mert az egyik oldalon páros szám áll, a másikon viszont páratlan
szám.
81
19. Bizonyítás: Indirekt módon.
Ha az állítás hamis, akkor a vizsgált irracionális szám tizedes tört alakjában mind a 10
számjegy csak véges sokszor szerepelne, így összesen csak véges sok számjegyből állna a
szám, de ekkor racionális lenne, ami ellentmondás.
Az erősebb állítás is igaz: minden irracionális szám tizedes tört alakjában legalább két
számjegy végtelen sokszor szerepel. Ha ugyanis pontosan egy számjegy szerepelne csak
végtelen sokszor, akkor egy bizonyos tizedes jegytől kezdődően már csak ez a számjegy
szerepelne a számban, így egy véges rész után periodikus lenne a tizedes tört alak, vagyis a
szám racionális lenne, ami ellentmondás.
20. Hozzuk közös nevezőre az összegek tagjait. Az összeget képező törtek közül válasszuk ki
azt, amelynek a nevezőjében 2 a legnagyobb hatványon szerepel (ilyen tört csak egy lehet).
Az összes többi törtet bővíteni kell a közös nevezőre hozásnál 2 valamilyen hatványával.
Ennek a törtnek azonban csak páratlan számmal való bővítésére van szükség. Természetesen
minden tört nevezője (A-ban és B-ben is) páros lesz, a számláló viszont bizonyos számú páros
és egyetlen páratlan szám összegeként, páratlan lesz. Tehát egyik összeg sem lehet egész
szám!
21. Ha egy tört egyszerűsíthető, akkor a reciproka is. Alakítsuk át a reciprokát:
𝑛4 + 3𝑛2 + 1 𝑛2 + 1
=𝑛+ 3
𝑛3 + 2𝑛 𝑛 + 2𝑛
Az előző gondolatot ismételjük meg a második tagra:
𝑛3 + 2𝑛 𝑛
2
=𝑛+ 2
𝑛 +1 𝑛 +1
Az előző gondolatot ismételjük meg a második tagra:
𝑛2 + 1 1
=𝑛+
𝑛 𝑛
1
Ez akkor egyszerűsíthető, amikor az 𝑛 tört. Ez a tört viszont nem egyszerűsíthető semmilyen n
egész szám esetén sem.
82
22. Ha két szám között a különbség 4-nél nem nagyobb, akkor nem lehet 4-nél nagyobb közös
osztójuk. Tehát az öt egymás utáni szám közül kettőnek közös osztója lehet 2, 3 vagy 4,
illetve relatív prímek az illető számok. Az öt egymás utáni szám közül legalább kettő páratlan.
Két egymás utáni páratlan szám közül legalább az egyik 3-mal nem osztható. Tehát a számok
között van legalább egy 3-mal nem osztható páratlan szám. Ez a szám nyilván relatív prím a
másik négy számhoz képest.
23. Végezzük el az összeadást:
1 1 1 3𝑛2 + 6𝑛 + 2
+ + =
𝑛 𝑛 + 1 𝑛 + 2 𝑛(𝑛 + 1)(𝑛 + 2)
Ennek a törtnek a számlálója nem osztható 3-mal, a nevezője viszont igen. Tehát a
nevezőbe osztóként beletartoznak a 2-től és 5-től különböző számok is, így ha kifejtjük,
végtelen szakaszos tizedes törtet kapunk.
Két egymást követő egész szám, 𝑛 é𝑠 𝑛 + 1 közül az egyik biztosan páros. Ha az
𝑛 + 1 páros, akkor 𝑛 páratlan. Ekkor 3𝑛2 is páratlan és vele együtt az egész számláló. Ha az
𝑛 páros, akkor 𝑛 + 2 is osztható 2-vel, tehát a nevező biztosan osztható 22 -nel. A számláló
azonban csak 2-vel osztható, mert ha 𝑛 = 2𝑘, akkor:
3𝑛2 + 6𝑛 + 2 = 12𝑘 2 + 12𝑘 + 2 = 2(6𝑘 2 + 6𝑘 + 1)
Ezért az egyszerűsítés után kapott tört nevezője nem lesz relatív prím 10-hez, vagyis a
megfelelő tizedes tört vegyes szakaszos tizedes tört lesz.
24. Az A szám osztóiban a 𝑝1 prímtényező 0,1,2, ⋯ , 𝛼1 hatványon szerepelhet, vagyis

(𝛼1 + 1)-féleképpen. Ehhez hasonlóan a 𝑝2 prímtényező (𝛼2 + 1)-féleképpen, és így tovább.
Mivel az összes osztót úgy kapjuk, hogy mindegyik prímtényezőből veszünk értéket, ahány
módon csak lehet. Tehát az összes osztók száma:
𝑑(𝑛) = (𝛼1 + 1)(𝛼2 + 1) ⋯ (𝛼𝑘 + 1)
25. Képezzünk rendezett párokat az A szám pozitív osztóiból az előző feladatban leírtak
szerint. Mivel az első helyre 1 és √𝐴 közötti számok kerülhetnek, ezért 𝑑(𝐴) ≤ 2√𝐴. Tehát
igaz az állítás.
83
26. Képezzük a következő számokat:
𝐴1 = 1
𝐴2 = 11
𝐴3 = 111
𝐴4 = 1111
𝐴5 = 11111
𝐴6 = 111111, és így tovább.
Osszuk el 7-tel, illetve 8-cal a számokat. Ha 0 a maradék, akkor készen vagyunk. Ekkor a
többszörös csupa 1-es számjegyből áll. Ha nem 0 a maradék, akkor kell, hogy legyen legalább
két olyan szám, melynek a maradéka ugyanaz. (A skatulya-elv miatt.) Ezeket egymásból
kivonva, a maradék 0, vagyis osztható az adott számmal.
A 7 osztója 𝐴6 = 111111 számnak.
A 8 osztója (𝐴4 − 𝐴3 )-nak, azaz 1000-nek.
27. Képezzük a következő számokat:
𝐴1 = 1
𝐴2 = 11
𝐴3 = 111
𝐴4 = 1111
𝐴5 = 11111
𝐴6 = 111111, és így tovább.
𝐴𝑛 = 11 ⋯ 11, ahol n darab 1-es számjegy van.
Osszuk el a számokat n-nel. Ha van olyan szám, ahol 0 a maradék, akkor megoldottuk a
feladatot. Ha nincs 0 maradék, akkor biztosan két olyan szám, amelyik n-nel osztva ugyanazt
a maradékot adja. Ez a skatulya-elv szerint igaz.
84
Legyenek ezek 𝐴𝑘 és 𝐴𝑙 , ahol 𝑘 < 𝑙 pozitív egész szám. Ekkor az n osztója
𝐴𝑙 − 𝐴𝑘 = 111 ⋯ 10 ⋯ 0 számnak, ahol 𝑙 − 𝑘 darab 1-es számjegy szerepel. Tehát igaz az

állítás.
28. Tegyük fel, hogy ez a szám racionális. Ez azt jelentené, hogy a tizedes tört szakaszos
lenne, azaz volna olyan k természetes szám, hogy a tizedes tört alakban egy helytől kezdve k
egymás utáni számjegy rendre megegyezne az utána következő k-val, és így tovább.
Csebisev tétele értelmében minden prímszám és a kétszerese között van prímszám.

Ebből többek között az is következik, hogy bármely n természetes számra van legalább két
darab n-jegyű prímszám. Válasszuk n-et k többszörösére úgy, hogy két n-jegyű prímszám már
a tizedes tört szakaszos részére essen. Ezt elég nagy többszörös esetén mindig megtehetjük.
A szakaszosság miatt az első prímszám minden számjegye, mivel n többszöröse k-nak,

megismétlődik. Ez azt jelenti, hogy a két prímszám azonos jegyekből áll, azaz azonos. Ez
nem lehet igaz, így az a feltevésünk, hogy a felírt tizedes tört racionális, helytelen. Tehát a
szám irracionális.
29. A tizenkét szomszédos szám közül hat páros, ezek egyike sem prímszám. A tizenkettő
szám között négy osztható 3-mal, melyek fele páratlan. Ez a két páratlan szám szintén nem
prímszám.
30. Indirekt módon bizonyítjuk.
𝑎
1. Tegyük fel, hogy √𝑝 = 𝑏 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 (𝑎, 𝑏) = 1 é𝑠 𝑏 ≠ 0. Ekkor:
𝑝𝑏 2 |𝑎2 é𝑠 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝2 |𝑎2 é𝑠 𝑝2 |𝑝𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑏
A 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝|𝑏 ellentmond a feltételben szereplő (𝑎, 𝑏) = 1 kikötésnek, tehát √𝑝 irracionális.
𝑎
2. Tegyük fel, hogy √𝑝 ∙ 𝑞 = 𝑏 , 𝑎ℎ𝑜𝑙 (𝑎, 𝑏) = 1 é𝑠 𝑏 ≠ 0. Ekkor:
𝑝𝑞𝑏 2 |𝑎2 é𝑠 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝2 |𝑎2 é𝑠 𝑝2 |𝑝𝑞𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑞𝑏 2
é𝑠 𝑚𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑝 𝑛𝑒𝑚 𝑜𝑠𝑧𝑡ó𝑗𝑎 𝑞 − 𝑛𝑎𝑘, 𝑒𝑧é𝑟𝑡 𝑝|𝑏 2 é𝑠 𝑝|𝑏
A 𝑝|𝑎 é𝑠 𝑝|𝑏 ellentmond a feltételben szereplő (𝑎, 𝑏) = 1 kikötésnek, tehát √𝑝 ∙ 𝑞

irracionális.
85
31.
1. Amennyiben √𝑝2 + 1 racionális szám, akkor egész szám is, azaz √𝑝2 + 1 = 𝑎 > 0. Tehát
𝑝2 = 𝑎2 − 1 = (𝑎 − 1)(𝑎 + 1), 𝑎𝑧𝑎𝑧 (𝑎 − 1)|𝑝2 , 𝑒𝑏𝑏ő𝑙 𝑎 − 1 = 𝑝 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑎 − 1 = 1.
Mindkét esetben ellentmondáshoz jutunk, hiszen 𝑝2 = 𝑝(𝑝 + 2) 𝑖𝑙𝑙𝑒𝑡𝑣𝑒 𝑝2 = 2 ∙ 3 adódik.
2. Ha √𝑝2 − 1 = 𝑏 > 0 igaz lenne, akkor 𝑏 2 = 𝑝2 − 1 miatt 𝑏 2 < 𝑝2 , 𝑏 < 𝑝 teljesülne.

Másrészt (𝑝 − 1)2 < 𝑝2 − 1, ℎ𝑎 1 < 𝑝. Tehát (𝑝 − 1)2 < 𝑏 2 , (𝑝 − 1) < 𝑏. Ez pedig
ellentmondáshoz vezet, ugyanis 𝑝 − 1 < 𝑏 < 𝑝 egész számok esetén nem lehetséges.
32. Tegyük fel, hogy (𝑛; 𝑛 + 1) = 𝑚. Ekkor 𝑛 = 𝑚𝑘1 és 𝑛 + 1 = 𝑚𝑘2 , ahol (𝑘1 ; 𝑘2 ) = 1 és
𝑘1 ; 𝑘2 egész számok. Ebből 𝑚(𝑘2 − 𝑘1 ) = 1. Vagyis 𝑚 = 1 vagy 𝑚 = −1.
Tehát (𝑛; 𝑛 + 1) = 1.
33. Legyen (2𝑛 − 1; 2𝑛 + 1 ) = 𝑚 és n pozitív egész. Ekkor 2𝑛 − 1 = 𝑚𝑘1 és
2𝑛 + 1 = 𝑚𝑘2 , ahol (𝑘1 ; 𝑘2 ) = 1 és 𝑘1 ; 𝑘2 pozitív egész számok. A két egyenlőséget vonjuk

ki egymásból: 2 = 𝑚(𝑘2 − 𝑘1 ). Ebből 𝑚 = 1 vagy 𝑚 = 2. Mivel 2𝑛 + 1 páratlan szám, ezért
csak az 𝑚 = 1 lehet megoldás.
34. Legyen (22𝑛 + 1; 2𝑛 + 1) = 𝑚, és n pozitív egész. Mivel
(2𝑛 )2 + 1 = (2𝑛 + 1)(2𝑛 + 1) + 2, továbbá m osztója a (2𝑛 )2 + 1 és 2𝑛 + 1 kifejezésnek is,

ezért m osztója 2-nek is. Azonban a 22𝑛 + 1 páratlan, tehát 𝑚 = 1.
35. Legyen (11𝑎 + 2𝑏 ; 18𝑎 + 5𝑏) = 𝑚. Ezért m osztója 11𝑎 + 2𝑏 és 18𝑎 + 5𝑏

kifejezésnek, de m osztója 55𝑎 + 10𝑏 és 36𝑎 + 10𝑏 kifejezéseknek is. Vagyis m osztója
55𝑎 + 10𝑏 − 36𝑎 − 10𝑏 kifejezésnek, azaz m osztója 19𝑎-nak. Hasonlóan igazolható, hogy
m osztója 19𝑏-nek is. Mivel (𝑎; 𝑏) = 1, tehát 𝑚 = 1 vagy 𝑚 = 19.
36. Legyen (𝑎; 𝑏) = 𝑚. Ekkor 𝑎 = 𝑚 ∙ 𝑘, 𝑏 = 𝑚 ∙ 𝑙, ahol k,l pozitív egészek. Az a,b-re adott
kikötés miatt (𝑘; 𝑙) = 1. Legyen továbbá g az a-nak és b-nek egy többszöröse. Tehát a osztója
g-nek és b osztója g-nek teljesül, vagyis 𝑔 = 𝑎 ∙ 𝑡 és 𝑔 = 𝑏 ∙ 𝑠, ahol t,s pozitív egész.
86
Mivel b osztója g-nek, ezt úgy is írhatjuk, hogy 𝑙 ∙ 𝑚 osztója 𝑎 ∙ 𝑡-nek, vagyis 𝑙 ∙ 𝑚 osztója
𝑚 ∙ 𝑘 ∙ 𝑡-nek. Ebből viszont következik, hogy l osztója 𝑘 ∙ 𝑡-nek. Mivel k és l relatív prímek,
l osztója t-nek, ami azt jelenti, hogy 𝑡 = 𝑙 ∙ 𝑟, ahol r pozitív egész. Ezt felhasználva kapjuk,
hogy 𝑔 = 𝑎 ∙ 𝑙 ∙ 𝑟 = 𝑚 ∙ 𝑘 ∙ 𝑙 ∙ 𝑟.
Tehát az a és b minden közös többszöröse 𝑚 ∙ 𝑘 ∙ 𝑙-nek is, mivel ez a szám osztható a-

val és b-vel is, ezért ez is egy közös többszörös. Ezért ez a legkisebb közös többszörös. Azt
kaptuk, hogy
𝑚∙𝑘∙𝑙∙𝑚 𝑎∙𝑏
[𝑎; 𝑏] = 𝑚 ∙ 𝑘 ∙ 𝑙 = =
𝑚 (𝑎; 𝑏)
ahol 𝑚 ≠ 0. Ebből rendezés után: 𝑎 ∙ 𝑏 = (𝑎; 𝑏) ∙ [𝑎; 𝑏]. Tehát igaz az állítás.
37. Legyen (𝑎; 𝑏) = 𝑚. Ismert, hogy 𝑚 = 𝑎𝑥 + 𝑏𝑦, ahol x,y egész szám. Szorozzuk az
[𝑎;𝑏]
egyenlőség mindkét oldalát -vel:
𝑑
𝑎 𝑏
[𝑎; 𝑏] ( 𝑥 + 𝑦) = [𝑎; 𝑏]
𝑚 𝑚
[𝑎; 𝑏] [𝑎; 𝑏]
𝑎 𝑥+𝑏 𝑦 = [𝑎; 𝑏]
𝑚 𝑚
Ekkor a következő két kifejezés, vagyis k és l egész számok:
[𝑎; 𝑏] [𝑎; 𝑏]
𝑥 = 𝑘; 𝑦=𝑙
𝑚 𝑚
Tehát található olyan k és l egész számok, melyekre:
[𝑎; 𝑏] = 𝑎 ∙ 𝑘 + 𝑏 ∙ 𝑙
87

Bizbe 1

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Bizbe 1

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Kropog László

Bizonyítsuk be, hogy…

A bizonyításokkal foglalkozó feladatgyűjtemény sorozat első kötetét olvashatja.

Ebben a kiadványban 200 számelmélettel kapcsolatos probléma megoldása található.

A megoldások többségéhez elegendő a középiskolai emelt színtű matematika ismerete.

A borítón látható Euler-formula, a matematikus iránti tiszteletet fejezi ki. Ez az

1. e: A természetes alapú logaritmus alapszáma. 𝑒 = 2,718281 ⋯.

2. i. A képzetes egység. 𝑖 = √−1.

3. 𝜋. A kör átmérőjének és kerületének az aránya. 𝜋 = 3,14 ⋯.

Richard Feynman az Euler-képletet „becses szellemi drágakő”-nek és „a matematika

(A borítón a 𝜑 = 𝜋 speciális eset látható más formában írva.)

Bizonyítás: Deriválás felhasználásával bizonyítjuk. Definiáljuk az 𝑓(𝑥) függvényt a

Ez lehetséges, mivel az 𝑒 𝑖𝑥 ∙ 𝑒 −𝑖𝑥 = 𝑒 0 = 1 egyenlet magában foglalja, hogy 𝑒 𝑖𝑥

(− sin 𝑥 + 𝑖 ∙ cos 𝑥) ∙ 𝑒 𝑖𝑥 − (cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥) ∙ 𝑖 ∙ 𝑒 𝑖𝑥

− sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥 − 𝑖 2 ∙ sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥 (−1 − 𝑖 2 ) ∙ sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥 (−1 − (−1)) ∙ sin 𝑥 ∙ 𝑒 𝑖𝑥

Ennél fogva az 𝑓(𝑥)-nek konstans függvénynek kell lennie. Így

cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥 cos 0 + 𝑖 ∙ sin 0

Átrendezve: cos 𝑥 + 𝑖 ∙ sin 𝑥 = 𝑒 𝑖𝑥 . Tehát igaz az állítás.

Az állítások bizonyításához jó szórakozást, és jó tanulást kívánok!

Nyíregyháza 2018. 07.02.

A matematikában minden állítást gondolati úton elfogadható módon bizonyítani kell,

Egy állítás melletti érvelés menetét és az alkalmazható technikákat a Szókratész

Röviden tekintsük át a leggyakrabban használt bizonyítási módszerek elméletét. Ezt

A matematikai állítások többsége megfogalmazható implikáció (𝐴 → 𝐵) vagy

α + β + γ = α + β + (α' + β') = α + β + (α + β) = 180°

Tehát: γ = α + β = 90°, azaz igaz az állítás.

A matematikában és a logikában indirekt bizonyításnak nevezzük azt a bizonyítást,

Tétel: A √3 irracionális szám.

majd rendezve a 3𝑞 2 = 𝑝2 összefüggést kapjuk. A jobb oldalon 𝑝2 egy négyzetszám, így

3. Teljes indukciós bizonyítás.

A matematika egyik leggyakrabban használt bizonyítási módszere a természetes

A teljes indukciós bizonyítás első írásos emléke 1575-ből származik. Ekkor

Bizonyítás: Teljes indukcióval.

2. Tegyük fel, hogy n = k esetén igaz, vagyis:

Bizonyítandó, hogy n = k + 1 esetén is igaz:

1 + 3 + 5 + ⋯ + (2k − 1) + (2k + 1) = k 2 + (2k + 1)

A jobb oldalt átalakítva: (k + 1)2 . Tehát igaz az állítás.

4. A végtelen leszállás elve – Descente infinie.

A módszert Pierre de Fermat (1601.08.17.-1665.01.12. ) fejlesztette ki. Ez egy indirekt

A nagy Fermat-tétel az 𝑛 = 4 esetén belátható végtelen leszállással. A 20. században a

L-függvényekhez. Mordell az elliptikus görbék elméletében használta fel az elvet.

Bizonyítás: Mivel 3 osztója 𝑎2 + 𝑏 2 -nek és egy négyzetszám 3-mal osztva 0 vagy 1

Dirichlet (1805-1859) fogalmazta meg a következő tételt: Ha 𝑛 > 𝑘 pozitív egészek,

Másképpen fogalmazva: Nem létezik olyan véges halmazokon értelmezett injektív

A skatulyaelv általánosítása: Ha n elemet k halmazba osztunk, ahol 𝑛 > 𝑘, akkor van

Az elv kombinatorikus általánosításaival a Ramsey-elmélet foglalkozik.

Bizonyítás: A kézfogások lehetséges száma 0-tól 𝑛 − 1-ig terjed, vagyis 𝑛 − 1 darab

Bizonyítsuk be a következő oszthatóságokat!

2. A 4 osztója az n4 − 2n3 + n2 kifejezésnek.

3. Az 5 osztója a 24n+1 + 3 kifejezésnek.

5. A 7 osztója a 32n+1 + 2n+2 kifejezésnek.

6. A 8 osztója az 5n + 2 ∙ 3n−1 + 1 kifejezésnek.

8. A 11 osztója a 32n+2 + 26n+1 kifejezésnek.

9. A 13 osztója a 42n+1 + 3n+2 kifejezésnek.

10. A 16 osztója a 32n+2 + 8n − 9 kifejezésnek.

11. A 17 osztója a 72n + 25n+4 kifejezésnek.

12. A 18 osztója a 22n + 24n − 10 kifejezésnek.

13. A 19 osztója az 52n−1 ∙ 2n+1 + 3n+1 ∙ 22n−1 kifejezésnek.

14. A 21 osztója az 52n+1 + 4n+2 kifejezésnek.

15. A 23 osztója a 27n+3 + 32n+1 ∙ 54n+1 kifejezésnek.

16. A 27 osztója a 10n + 18n − 1 kifejezésnek.

17. A 57 osztója a 7n+2 + 7n+1 + 7n kifejezésnek.

18. A 64 osztója a 32n+2 − 8n − 9 kifejezésnek.