SZAKDOLGOZAT

Sárosdi Georgina
2018
 Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Víztudományi Kar
Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet

A Dráva jégjárásának változásai

a folyó magyarországi szakaszán 1900-2017 között

Sárosdi Georgina

Építőmérnöki BSc

Konzulens:
Horváth Gábor
okleveles építőmérnök, Vízrajzi és Adattári Osztály osztályvezető - DDVIZIG
Keve Gábor
okleveles építőmérnök, egyetemi tanársegéd – NKE-VTK

Baja, 2018

1
 A Dráva jégjárásának változásai
a folyó magyarországi szakaszán 1900-2017 között

1. TÉMAMEGJELÖLÉS.................................................................................................................. 4

2. SZAKIRODALOM, ELMÉLETI HÁTTÉR............................................................................... 6

3. A DRÁVA ÉRINTETT SZAKASZA.......................................................................................... 7

3.1. A Dráva vízgyűjtője................................................................................................................................. 7

3.2. Magyarországi szakasz............................................................................................................................ 8

4. JÉGJELENSÉGEK..................................................................................................................... 10

4.1. Kialakulása és hatásai............................................................................................................................ 10

4.2. Jégvédekezés........................................................................................................................................ 11

4.3. A Dráva legutóbbi jegesedései............................................................................................................... 12

5. MONITORING.......................................................................................................................... 15

5.1. Országos vízrajzi monitoring.................................................................................................................. 15

5.2. Jégviszonyok megfigyelése................................................................................................................... 16

5.3. Jégviszonyok megfigyelése a Dráva magyarországi szakaszán................................................................20

6. KIINDULÁSI ADATOK........................................................................................................... 22

6.1. Jégjelenség adatsorok........................................................................................................................... 22

6.2. Vízhőmérséklet adatsorok..................................................................................................................... 23

6.3. Léghőmérséklet és csapadék adatsorok................................................................................................. 24

6.4. Hibák szűrése és kiküszöbölése............................................................................................................. 25

7. ADATOK ELEMZÉSE.............................................................................................................. 26

7.1. Állomások kapcsolata............................................................................................................................ 26

7.2. Relatív gyakoriság................................................................................................................................. 27

7.3. Analitikus trendszámítás és mozgó átlag............................................................................................... 29

2
7.4. Átlag és medián.................................................................................................................................... 31

8. A JÉGJELENSÉGEK CSÖKKENÉSÉNEK LEHETSÉGES OKAI.........................................34

8.1. Vízierőművek a felső szakaszon............................................................................................................. 34

8.2. Klímaváltozás........................................................................................................................................ 35

8.3. Folyószabályozás................................................................................................................................... 38

8.4. Egyéb tényezők..................................................................................................................................... 42

9. KÖVETKEZTETÉSEK................................................................................................................ 44

10. IRODALOMJEGYZÉK.............................................................................................................. 46

11. ÁBRAJEGYZÉK......................................................................................................................... 48

12. TÁBLÁZATJEGYZÉK............................................................................................................... 48

13. MELLÉKLETEK JEGYZÉKE................................................................................................... 49

14. FÜGGELÉKEK........................................................................................................................... 50

14.1. Annotáció........................................................................................................................................... 50

14.2. Konzultációkon történő részvétel igazolása......................................................................................... 51

14.3. Plágium Nyilatkozat............................................................................................................................ 52

14.4. Felhasználási nyilatkozat..................................................................................................................... 53

3
 1. TÉMAMEGJELÖLÉS

A szakdolgozatom témájának kiválasztásakor a most aktuális hidrológiai kérdések közül a

jégjelenségek vizsgálata mellett döntöttem. Az elmúlt évtizedek történései azt támasztják alá,
hogy a jégjelenségek száma erősen csökkenőben van a Kárpát-medence területén.
Ugyanakkor 2017 januárjában az elmúlt ötven év egyik legjelentősebb jegesedése volt a
Dunán és az ország több vízfolyásán.
A jégjelenség jelentős hatást gyakorol a vízfolyásokra, hiszen jeges árvizeket okozhat a
jégbeállás, illetve mederelfajulások is kialakulhatnak. A jégvédekezés egy speciális terület,
sajátos eszközöket és megoldásokat kíván. Azokra előzetesen fel kell készülni, mind szakmai
tudás, mind eszközkészlet tekintetében. Ezek a tények azt támasztják alá, hogy a csökkenő
tendenciák mellett továbbra is foglalkozni kell a jégjelenségekkel.
A jég elleni hatékony védekezésnek kulcsfontosságú eleme a hidrológiai monitoring egyik
speciális területe, a jégészlelés-jégfigyelés. Elegendő számú adat rendelkezésre állása esetén
előrejelezhetőek a kritikus területek, illetve a léghőmérsékletek és vízhőmérsékletek alapján
megbízható előrejelzést lehet adni a jegesedés várható mértékéről.
A Duna és a Tisza tekintetében történtek már ilyen jellegű vizsgálatok, amelyek azt
állapították meg, hogy ugyan a jégjelenségek száma csökken, azonban továbbra sem kizárható
jelentős jégképződés kialakulása (Sziebert, 2017), (Déri, 1989). A Dráva magyarországi
szakaszán mintegy száz éve minden év november 15-től március 15-ig jogszabályban
meghatározott normák és előírások szerinti jégészlelést végeznek. A feljegyzett adatok
elemzése azonban csak részben történt meg. Takács Katalin 1876-tól 2001-ig tartó adatok
alapján végzett elemzéseket a Dráva jeges időszakának eltolódásával és érintőlegesen a
jégjelenségek csökkenésének okaival kapcsolatban (Takács, 2009).
A számomra rendelkezésre álló adatokat a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2017-ben
gyűjtötte össze, elemzésükre azonban nem került sor. A szakdolgozatomban ezeket az
adatsorokat vizsgálom meg. A vizsgálat során a műszaki hidrológia módszerei segítségével
igyekszem meghatározni, hogy a Dráván milyen a jégképződés folyamata, továbbá válaszokat
keresek a jégjelenségek csökkenésére.

4
 A magyarországi vízfolyások közül azért választottam a Drávát, mert a Dél-dunántúli
Vízügyi Igazgatóság alkalmazottjaként olyan témát szerettem volna feldolgozni, ami az
Igazgatóság működési területén belül jelentkezik. További célom volt, hogy olyan hasznos
anyagot tudjak elkészíteni, ami a későbbiek során az Igazgatóság feladatainak ellátásához
segítséget nyújt.
Az elkészült munkám anyaga a későbbiekben felhasználható lesz a Drávával kapcsolatos
hidrológiai kérdésekben. Az elemzés alapján többek között felül lehet majd vizsgálni a
jelenlegi monitoring hálózatot. Alapul szolgálhat az ideális jégészlelési helyek, illetve a
leghatékonyabb megfigyelési módszerek és technikai megoldások megállapításához.
A szakdolgozatomban szeretnék összefoglaló jelleggel beszámolni a Dráva érintett
szakaszáról, a jégjelenségekről, illetve azok hatásairól. Bemutatom a jégészlelés módszereit,
illetve a Dráván jelenleg is működő jégészlelési monitoring-hálózatot. Majd az 1900-as évek
óta észlelt jégjelenségek adatsorait jellemzem és a műszaki hidrológia módszerei segítségével
elemzem.
Az eredmények alapján igyekszem választ találni a jégjelenségek csökkenésének okaira.
Az előzetes feltevések alapján a lehetséges okok között szerepelnek a klímaváltozás hatásai,
azaz az általános felmelegedés hatása a vízhőmérsékletre, és az ehhez kapcsolódó
jégjelenségekre. További feltevés, hogy a Dráva felsőbb szakaszán létesített vízierőművek is
hatást gyakorolnak a Dráva magyarországi szakaszának vízhőmérsékletére. A Dráva
szabályozásának hatásai is megmutatkozhatnak. A XVIII. század második fele óta a
folyószabályozási munkálatok miatt, a folyó hossza körülbelül az eredeti hossz 60%-ára
csökkent, sebessége megnőtt, és a meanderezés csökkentése miatt a zajló jég beállásának
kisebb az esélye. A vizsgálat során igyekszem feltérképezni, hogy lehetnek-e esetleg más
tényezők, amelyek befolyással bírnak a jégjelenségekre az érintett vízfolyás-szakaszon.

5
 2. SZAKIRODALOM, ELMÉLETI HÁTTÉR

A szakdolgozat elméleti hátterének alapjait az egyetemi képzés biztosította. A folyók

természetének és viszonyainak ismeretét a folyógazdálkodás, a hidraulika és a dombvidéki
vízrendezés kurzusok során sajátítottam el. Az adatsorok elemzéséhez szükséges hidrológiai
statisztika módszerek ismeretét a matematika és hidrológia 1-2. kurzusok biztosították. Ezen
témákban az alapismereteken túl még szakirodalmi segítséget is igénybe vettem, hogy kellő
mélységében megismerjem a szakterületet.
A dolgozathoz szükség volt még speciális ismeretek elsajátítására is. A jégjárással, a
hidrológiai monitoringgal és az éghajlati változással kapcsolatos ismereteket szakirodalomból
sajátítottam el. Ezen belül az egyetem könyvtárában található szakkönyveket, vonatkozó
kutatásokat, és interneten elérhető anyagokat is tanulmányoztam.
További segítségemre volt, hogy a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozójaként
lehetőségem nyílt az igazgatóságon található adatok és tudományos munkák megtekintésére,
illetve az egyes érintett részterületekben jártas munkatársaktól is rengeteg hasznos tudást és
információt kaptam.

6
3. A DRÁVA ÉRINTETT SZAKASZA

7
3.1. A Dráva vízgyűjtője

A Dráva az Alpok dél-keleti lejtőin keletkező vizek fő befogadója. Több, mint 1000 mBf
feletti magasságban ered Olaszországban, befogadója pedig a Duna, melybe 83 mBf
tengerszint feletti magasságban torkollik, Horvátország területén. Hossza 733 km, teljes
vízgyűjtő területe 43238 km2.
Vízgyűjtő területe öt országot érint. Olaszországban ered, azonban azt hamar el is hagyja,
vízgyűjtő területének elhanyagolható része található itt. Ausztria déli részét teljes egészében
átszeli a folyó, vízgyűjtő területének több mint fele itt fekszik. Szlovéniát egy rövidebb
szakaszon érintve érkezik Magyarországra, illetve a magyar-horvát közös határszakasz nagy
részét a Dráva jelöli ki. A határ ma már nem egyezik meg a folyó vonalával, ennek elsősorban
a folyószabályozások, illetve az oldalazó mederelmozdulás az oka. Hazánkat Matty közelében
hagyja el, majd Horvátország területén torkollik a Dunába.
Több jelentős mellékfolyója van, melyek folyásirány szerint sorban az alábbiak: Isel, Möll,
Lieser, Gail, Gurk, Lavant, Mura (és annak legjelentősebb mellékfolyója, a Mürz). Az 1.
számú táblázat összefoglalja a mellékfolyók, illetve a Dráva saját vízgyűjtő területének főbb
adatait.
1. táblázat: A Dráva mellékfolyói (Lovász, 1972 alapján)
vízgyűjtő területa teljes vízgyűjtő területéből
folyó 2
[km ] bal parti [%] jobb parti [%]
Isel 1203,4 54,3 45,7
Möll 1104,5 57 43,0
Lieser 1037,4 54,2 45,8
Gail 1402,7 38,5 61,5
Gurk 2583,8 56,1 43,9
Lavant 969 52,5 47,5
Dráva a Mura torkolatáig 16831,3 59,3 40,7
Felső-Mura a Mürz torkolatáig 4708,5 64,2 35,8
Mürz 1509 39 61,0
Alsó-Mura a Mürz és a Dráva között 7920 54,3 45,7
Mura (teljes) 14137,7 61 39,0
Dráva (teljes) 40489,6 68,9 31,1

8
 A vízgyűjtő nagyszerkezeti tekintetben, illetve az általános felszínfejlődés iránya alapján
két, egymástól különböző részre osztható. Az egyik egy szoros értelemben vett alpi terület,
amelyre jellemzőek a magas kiemelkedések, illetve az élénk domborzat. Ezen a területen
minden jelentősebb völgy nagyszerkezeti vonalat követ. Másik területe tipikus
medencefelszín. Ez a Kárpát-medencei rész a vízgyűjtő területének kisebb hányadát érinti. Ezt
a területet egy DK-D felé egyre szélesedő árok jellemzi, amelyben a Mura folyik (Lovász,
1972).
Éghajlatában az atlanti, mediterrán és a szárazföldi hatások egyaránt érvényesülnek.
Vízjárását elsősorban az alpesi vízgyűjtő lefolyásai határozzák meg, továbbá hatással van rá
az Őrtilos feletti szakaszon található 22 db erőmű is a hozzájuk tartozó tározóterületekkel
együtt.

3.2. Magyarországi szakasz

A Dráva Dráva-Mura torkolatnál lép be Magyarországra, és Mattynál hagyja el

Horvátországba átlépve. Illetve e két pont között sem beszélhetünk tisztán magyar szakaszról,
mert a Dráva ezen a szakaszán többségében határfolyó, így magyar-horvát közös
érdekeltségű. Ugyan a Dráva medre jelölte ki a valamikori határvonalat, azonban mára a
szabályozási munkák és a medervándorlás miatt a Dráva medre erősen megváltozott, így sok
helyen keresztezi a határvonalat (Green Pannonia, 2006).

1. ábra: A Dráva magyarországi részvízgyűjtője (VGT, 2016)

9
 A Dráva részvízgyűjtő (1. számú ábra) „domborzata kis reliefű lankás dombvidék,
melynek tengerszint feletti magassága keleti irányba csökkenve tökéletes síkságba megy át. A
Drávamenti-síkság 96 és 110 m közötti tengerszint feletti magasságú tökéletes síkság, melyet
futóhomokkal fedett enyhén hullámos síksági részekkel tagolt alacsony ármentes síkság övez.
Jellemző forma itt is az elhagyott meander” (VGT, 2016).
A magyar szakaszon beérkező vízfolyások többségében kis vízhozammal rendelkeznek,
ezért a Dráva vízjárására nincsen számottevő hatásuk. A jelentősebbek Barcs felett a Dombó-
csatorna, a Zsitva-patak és a Babócsai Rinya, Barcsttól lefelé a Rigóc-patak, a Korcsina-
átvágás, a Korcsina-csatorna, a Sellyei-Gürü, a Fekete-víz, a Régi-Fekete-víz, a Gordisai-
csatorna, és a Lanka-csatorna, amely már a magyar határtól délre, horvát területen torkollik a
folyóba.
A Dráva magyarországi szakasza két részre különíthető el, az Őrtilos-Barcs és Barcs-
Drávaszabolcs közötti szakaszokra. A Barcs feletti szakaszon - különösen Vízvár felett -
szabályozatlan, parti és övzátonyokkal szabdalt a középvízi meder, Barcs alatti viszont a
szabályozási munkálatok elvégzése után erősen módosult medret találunk. Esése is jelentősen
megváltozik a magyar szakaszon, míg a belépési pontnál 0,45m/km, a kilépési pontnál ennek
már csak harmada, azaz 10-15 cm kilométerenként (VGT, 2016).

10
 4. JÉGJELENSÉGEK

4.1. Kialakulása és hatásai

A jégjelenségek fizikai vizsgálatának egyik fontos feladata a hőmérsékletváltozás

hatásainak vizsgálata. A víz hőmérsékletváltozásai befolyásolják a vízjárást, a folyó állat- és
növényvilágának fejlődését, a víz felhasználási lehetőségeit, a víz belső súrlódási viszonyait,
így a hordalékszállítást is. Ezek a változások összességében a vízjárásra is hatással vannak. A
hőmérsékletcsökkenés számunkra legérdekesebb következménye azonban a jégképződés.
A levegő hőmérsékletének csökkenését követi a víz hőmérsékletének csökkenése is. A víz
fajsúlya +4 °C-nál a legnagyobb, az erre a hőmérsékletre lehűlt felszíni vízrétegek nehezebbé
válnak és lesüllyednek, így az egész víztömeg lassanként lehűl erre a hőmérsékletre. A
további felszíni lehűlés már lassabban terjed lefelé, mert ekkor a kialakuló fajsúly
különbségek már nem segítik, hanem gátolják a turbulens keveredést. Ha a víztömeg teljes
egészében túlhűtött állapotba kerül, és tartalmaz lebegő anyagokat, azaz kristályosodási
középpontokat, akkor a partok melletti sekélyebb, nyugodtabb vizekben megindul a hártyajég
képződése. A letöredező kisebb-nagyobb úszó jégtáblák megjelenésekor azt mondjuk, hogy a
folyó zajlik. A zajló jégtáblák fennakadásakor, összetorlódásakor összefüggő jégtakaró alakul
ki, azaz beáll a folyó (állójég).
Ezeken a felszíni jégformákon kívül a jégképződés a víztér belsejében is megindulhat.
Ilyenkor képződik a fenékre tapadó fenékjég, a felszíni jéghez tapadó jégkristályok miatt a
jégkéreg lefelé is növekszik, a víztérben laza gomolyagban lévő kristályok pedig a kásajeget
alkotják.
A beállott jég a folyó hidraulikai viszonyait is befolyásolja. A szabad átfolyási szelvény,
azaz a nedvesített terület ugyanis jelentősen lecsökken, sőt mivel a nedvesített kerület a
jégtakaró alsó felületével megnövekszik, így a hidraulikus sugár értéke is csökken. A Chézy-
képlet alapján tehát egyértelműen kimutatható, hogy a fenti értékek csökkenése maga után
vonja a sebesség csökkenését is. A folyó beállása tehát a súrlódási ellenállását megnöveli és
duzzasztáshoz, a vízfelszín hirtelen megemelkedéséhez vezethet. A jég megindulása általában
felülről lefelé következik be. A felsőbb szakaszon az áradó víz felemeli a jégtakarót, az
eltöredezik és lefelé úszik.

11
 A jégzajlás vizsgálatához számítási alapot a Schoklitsch által bevezetett jégborítottsági
szám (n) ad, amely tizedekben fejezi ki, hogy a B víztükörszélességgel arányos vízfelületnek
mekkora részét foglalják el a jégtáblák. A keresztszelvényen másodpercenként áthaladó
jégmennyiséget az n∙B∙v szorzattal kapjuk meg, melynek dimenziója m2/s.
A jégzajlás folytonosságát az n∙B∙v=állandó egyenlet fejezi ki. Ebből az következik, hogy
konstans víztükörszélességet feltételezve a jégborítás mértéke áradáskor, és minden
esésnövekedéskor csökken, apadáskor és minden eséscsökkenéskor növekszik (Szolnoky,
1974).
Ha a vízfolyás felszínét jég takarja, a jelentékenyen megnövekedett súrlódási felület miatt
az azonos vízálláshoz tartozó szabad felszínű vízmozgás esetéhez viszonyítva jelentékenyen
csökken a vízhozam. Az egymásra torlódott és összefagyott táblákból kialakuló jégtakaró alsó
felülete a beállást követő napokban rendkívül egyenlőtlen, majd a vízmozgás hatására
fokozatosan egyenletesebbé, simábbá válik. Kisebb vízfolyásokon előfordul, hogy a
vízszállítás fokozatos csökkenése miatt a vízfelszín olyan módon csökken le, hogy a szilárd
hídként fennmaradó jégtakaró alatt szabad felszínű vízmozgás alakul ki.
A természetes vízfolyásokban többnyire a teljes keresztszelvényben egyidejűleg indul meg
a jégkristályok képződése. A fenékhez és a partokhoz fagyó kisebb jéglencsék és jégtuskók
csak alig észrevehető mértékben duzzasztják meg a folyó vízállásait. Ha a jégkristályok
annyira megszaporodnak, hogy a turbulencia nem elegendő a teljes keresztszelvényben való
elkeveredésükhöz, a víz felszínén úszó táblákban halmozódik fel a jég. A beállásig a
jégjelenségeknek általában nincs gyakorlatilag számottevő hatása a vízhozamgörbére
(Szesztay, 1972).
A jégtakaró alatt lefolyó vízhozamokat csak akkor lehet megbízható módon nyilvántartani,
ha minden télen legalább egy-két esetben vízhozammérést végeznek. A méréshez kijelölt
függélyek helyén léket vágnak a jégen. Nagy gondot kell fordítani a műszer időnkénti
felmelegítésére, különben a műszerre fagyó jégkéreg a vitorla szabad forgását gátolja.

4.2. Jégvédekezés

12
 A folyók jegesedésének megfigyelése nem csak tudományos szempontból érdekes és
fontos, hanem gyakorlati szempontok miatt is szükséges. A zajló jég az egyébként jól
hajózható vízfolyásokon is korlátozásokhoz, vagy akár a hajózás teljes szüneteltetéséhez
vezethet. Ennél azonban sokkal komolyabb károkat is okozhat az álló, vagy torlódó jég. Ha
az úszó jégtáblákat valamilyen akadály, pl. jégtorlasz, vagy folyókanyarulat megállítja, akkor
a torlasz előtt megduzzadó víz kedvezőtlen esetben árvizet is okozhat. Az ilyen módon - rövid
idő alatt bekövetkező jelentős vízszintemelkedés miatt - kialakuló árvíz ellen védekezni
nagyon nehéz (Déri, 1992).
A jeges ár elleni védekezés jelenleg bevett módja a megelőzés, azaz a jégtorlasz
kialakulásának megakadályozása. Az álló jég törését és aprózását robbantásos technikával
vagy jégtörő hajók segítségével végzik (2. számú ábra).

2. ábra: Jégtörő hajó a Dunán, 2017 (OVF)

A Dráva érintett szakaszán több olyan hely is van, ahol jégmegállás, jégtorlódás
előfordulhat. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság jégvédekezési tervében tíz ilyen helyszín
került megnevezésre, melyek kanyarulatoknál, szűkületeknél, keresztgátaknál, illetve a barcsi
és a drávaszabolcsi hídnál valószínűsíti a torlasz kialakulásának lehetőségét.
A Dráva érintett szakaszának kezelője, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nem
rendelkezik jégtörésre alkalmas hajóval. A dunai jégtörő flotta Dráva torkolatánál állomásozó
jégtörő hajóját azonban szükség esetén - az Országos Műszaki Irányító Törzs elrendelése
alapján - igénybe tudja venni.
A zajlás időszakában lehetséges jégrobbantó szolgálat szervezése is. Ennek
megvalósítására szintén külső partner bevonásával van lehetőség, mert az igazgatóság
állományában nincs robbantó vizsgával rendelkező munkavállaló (DDVIZIG, 2001).

13
4.3. A Dráva legutóbbi jegesedései

A Dráván 2017 elején volt a legutolsó jegesedés. Ekkor a drávaszabolcsi szakaszon 14

napig, január 7-től néhány napos megszakításokkal a hónap végéig, zajló jég vonult le.
Érdekes tény, hogy a barcsi szakaszon ugyanezen időszak alatt csak 5 napig regisztráltak zajló
jeget. Ezt indokolhatja a dubravai erőműtől való távolság is, Drávaszabolcsig a víz
„visszahűl” a léghőmérsékleti viszonyoknak megfelelően. A jég probléma nélkül levonult,
beavatkozásra nem volt szükség.

3. ábra: Jégzajlás Drávaszabolcsnál 2017. január 8-án (forrás: DDVIZIG)

A 3. számú ábrán jól látható a 1,5-2 méter szélességű parti jégsáv. Az adatok
feldolgozásakor ez a tény jelentőséggel bírt, mert a jegyzőkönyvekben az észlelők a parti
jeget nem tüntették fel. Ilyen módon megerősítést nyert az a feltételezés, hogy a parti jég
regisztrálása erősen hiányos. A számítások során ezeket nem vettem tehát figyelembe.
A 2017. évi jegesedésnél jóval jelentősebb jégesemény történt néhány évvel korábban a
Dráva magyarországi szakaszán. 2012. január 2-tól 20-ig a Dráva teljes magyarországi
szakaszán jegesedés történt, melyből 13 napig az alsó szakaszon állójég borította a folyót. A
Majláth-pusztai szakaszon 19-én torlasz is kialakult. A jég kialakulásának és levonulásának
regisztrált adatait a 2. számú táblázat foglalja össze (Jakab, 2017).

2. táblázat: A Dráva jégállapota 2012.02.01-21. között (Jakab, 2017)

14
 A 2012. és 2017. évi történések felhívják a figyelmet arra, hogy bár a jégjelenségek száma
csökken, azonban nem kizárható egy komolyabb jegesedés kialakulása sem. A jégfigyelő
szolgálat fenntartása mindenképp szükséges. A jégészlelés hatékonysága növelhető lenne
mind az adatok pontossága, mind a befektetett humán erőforrás tekintetében. Mivel a Dráva
bal partja teljes egészében védett terület, a parti növényzet irtásával elérhető beláthatóság-
javítás nem lehetséges. Az észlelés javításához mesterséges magaslatok építése volna
szükséges, amelyről az érintett jégfigyelő szakasz egésze belátható, illetve a jéggel való
borítottság becslése is pontosabban végezhető. A magaslatokról végzett szemrevételezéssel
történő észlelésből származó adatok is megbízhatóbbak lennének, a legideálisabb megoldás
azonban további webkamerák elhelyezése lenne. Különösen a beállás és torlódás
szempontjából kritikus szakaszok esetében lenne érdemes a fejlesztést elvégezni.

15
 5. MONITORING

5.1. Országos vízrajzi monitoring

„Vízrajzi monitoring alatt a vízzel kapcsolatos jellemzők megfigyelésére alkalmas

állomások hálózatát értjük” (OVF, 2013). A jégjelenségek megfigyelése és az azzal
kapcsolatos adatok feljegyzése az országos vízrajzi monitoring egyik ága. Az egyes értékek,
mint például a jeges napok száma önmagában nem szolgáltatna elegendő információt a
szükséges következtetések levonására. A külön-külön megfigyelt jelenségek (vízhőmérséklet,
vízsebesség stb.) összessége adja meg a lehetőséget arra, hogy az összefüggések és a
tendenciák egyértelműen értelmezhetővé váljanak. Az egységes rendszerbe foglalt monitoring
hálózat ezt segíti elő, illetve azt is, hogy egy már kiépült állomáson egyidejűleg többfajta adat
összegyűjtésére is lehetőség legyen.
„A hidrológiai alapadatgyűjtés, a Föld természetes és mesterséges vízelőfordulásainak
fölmérése és folyamatos nyilvántartása céljából végzett rendszeres vagy esetenkénti
tevékenység” (OVF, 2013). Az adatok gyűjtése a hidrológiai észlelőhálózatokat alkotó
észlelési helyeken és állomásokon folyik. Az észlelés és adatgyűjtés a megfigyelt jelenség
fajtájától függően lehet óránkénti, naponkénti, heti, vagy időszakos. A mérőhelyeket vízrajzi
szempontból két fő csoportra osztják: a vizeket érintő egyenletes eloszlású jelenségeket, azaz
a csapadékot, léghőmérsékletet, és talajvízszintet nyilvántartó területi észlelőhálózatokra, és
az úgynevezett vonal menti, folyók, tavak, források adatainak rögzítésére telepített
észlelőhálózatokra.

16
 4. ábra: Magyarország felszíni vízrajzi állomáshálózata (OVF, 2013)

A monitoring hálózat kialakulásának kezdetekor – a XVIII. század végén - csak a folyók

vízállását rögzítették. Első lépésként a két legnagyobb folyónk, a Duna és a Tisza árvizeinek
magasságát figyelték és jegyezték le. A kisebb folyóvizek vízjárásának rendszeres
megfigyelése az 1800 években indult el.
A vízmércék rendszeres leolvasása néhány évvel később kezdődött meg. A vízmérce-
hálózat bővítése gyors ütemben folyt, egy évszázaddal később már jóval több mint 100
állomáson végeztek vízrajzi megfigyeléseket. Az 1886-ban megalakult Vízrajzi Osztály már
az összegyűlt adatok feldolgozását és elemzését is megkezdte. Sőt, a továbbfejlesztés irányát
is meghatározták: a megfigyeléseket kiterjesztették a víz körforgását befolyásoló többi
tényezőre is. Elkezdték kiépíteni az állomáshálózatot, amely már alkalmas volt a csapadék és
a párolgás mérésére, a folyómedrek és ártéri területek feltérképezésére, valamint a felszín
alatti vizek nyomon követésére is.
Ma már egy-egy állomástípuson több elem észlelése, ill. mérése is folyik. A folyókra
telepített felszíni állomásokon ideális esetben a vízállásokon kívül mérik még a víz hozamát, a
hordalékot, a víz és a levegő hőmérsékletét, továbbá figyelik a jégjelenségeket, és a
folyómeder változását is.

17
 Mivel a folyók vízállása a mederben szállított víz mennyiségének függvénye, a vízhozam
meghatározására már a XVIII. század végén kísérletet tettek a szakemberek. A kezdetben
csak a Dunán és a Tiszán folyó méréseket fokozatosan kiterjesztették a többi vízfolyásra.
Napjainkban gyakorlatilag minden fontosabb vízfolyáson végeznek rendszeresen
vízhozamméréseket.
Később ezeken kívül a monitoringot kiterjesztették a felszínalatti vizek, a talajvizek, majd
az 1950-es évektől a földkéreg mélyebb rétegeiben elhelyezkedő vízadó rétegek
megfigyelésére is, és a karsztvíz megfigyelő-hálózat kiépítése is elkezdődött.
Mára a monitoring kiterjedt a vízállás, a vízhőmérséklet, a vízsebesség, a vízhozam, a
jégviszonyok, a hordalékviszonyok, a talajvízállás, a rétegvízállás, a forrás-vízhozam,
valamint a csapadék, a hóréteg, a hóvíz egyenérték, a levegő és vízhőmérséklet, a relatív
páratartalom, és a talajnedvesség adatainak gyűjtésére (OVF, 2013).

5.2. Jégviszonyok megfigyelése

A vízrajzi monitoring hálózaton belül a jégviszonyok megfigyelésére alkalmas állomások

is vannak telepítve, illetve jégfigyelő szakaszok vannak kijelölve (5. számú ábra). A jégjárás
monitoringjának három fontos eleme a vízhőmérséklet és a léghőmérséklet mérése, illetve a
megjelenő jég minőségi (parti, zajló, álló jég) és mennyiségi (jégborítottság, álló jég
kiterjedése) viszonyainak megfigyelése és rögzítése.

5. ábra: Magyarország vízhőmérséklet-mérő és jégjelentő állomásai (OVF, 2013)

18
 A rendszeres vízhőmérsékletmérések és jégmegfigyelések általában a vízállások
észleléséhez kapcsolódva, az ilyen célra kijelölt vízmérce-állomásokon folynak. Télen minden
vízmérce észlelő feladata, hogy a vízállás leolvasásakor rendszeresen megfigyelje az állomás
környékén a jégviszonyokat is.
A parti jég, a jégzajlás és az álló jégtakaró időszakában észlelt vízállásokat a nyilvántartási
lapon és az évkönyvekben egységes jelölések különböztetik meg, melyet országos szabvány
határoz meg. Az ME-10-231-7. számú „Vízrajzi mérések végrehajtása/Felszíni vizek
jégjelenségeinek megfigyelése” szabvány részletesen szabályozza ezen kívül az észlelés
tárgyi és személyi feltételeit, az észlelés végrehajtását és dokumentálását. Az ME-10-231-8.
számú szabvány pedig a „Felszíni vizek jégvastagságának mérése”-re vonatkozó előírásokat
tartalmazza. Az észlelők kötelesek a szabványban előírtak szerint végezni az észlelést és
annak dokumentálását (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2009).
A szabványok betartása esetén is vannak olyan akadályozó tényezők, amelyek nehezítik az
észlelés pontosságát. Az észlelők többnyire csak a mérce szűk környezetét tekinthetik át, ezért
adataik a jégjárási viszonyok részletesebb vizsgálatára, például a zajló jégtáblák méretének,
vagy a jégborítás mértékének a megállapítására nem alkalmasak. A jégborítottság
megállapítása szemrevételezéssel történik, az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy az
észlelést honnan végzik. A partról és magaslati pontról történő szemrevételezés esetén
ugyanis jelentős eltérés lehet a borítottság mértékének becsült értékében. Amint ez a 6. számú
ábrán jól látható, a két különböző megfigyelési pontról készült egyidejű felvételen a
jégborítottság mértéke nagyon eltérőnek tűnik. A jégtáblák vastagságát is többnyire a partra
sodródott jégtáblákon mérik, ami szintén bizonytalan pontosságú (Keve, 2002).

6. ábra: Azonos helyen és időben különböző látószögből készült fotók (Keve, 2014)

19
 Ezért az ilyen adatok gyűjtésére a szükségesnek látszó időszakokban és mederszakaszokon
külön jégjelentő szolgálatot szükséges szervezni. Ennek keretében hosszabb szakaszok
bejárásával és a megfelelő kilátást biztosító helyekről – hidakról, parti magaslatokról – lehet
megfelelő adatokat gyűjteni.
Jól felhasználhatóak a jégviszonyok jellemzésére a megfelelő kilátást nyújtó helyekről
készített fényképfelvételek. Legrészletesebben és leggyorsabban légifelvételek útján lehet
tájékozódni hosszabb folyószakaszok jégviszonyairól. Nagyobb szakaszok bejárásához
repülőt vagy helikoptert célszerű alkalmazni, kisebb, nehezen megközelíthető szakaszok
esetében drónnal is lehet megfelelő mennyiségű és minőségű adatot gyűjteni. Szintén
megfelelő adatokat nyerhetünk webkamerák telepítésével. Ez a megoldás lehetőséget nyújt
egyrészt arra, hogy távmegfigyelést végezzünk, ami nagy segítség akkor, ha a terep nehezen
vagy nem megközelíthető, éppen a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt. Másrészt a
kamerával folyamatos adatgyűjtés zajlik, ami a későbbi feldolgozás során biztosítja a teljes
folyamat nyomon-követhetőségét. Különösen fontos ez jégtorlaszok okozta árvizek idején,
amikor a jégviszonyok részletes és folyamatos ismerete az árvédekezés irányítóinak egyik
legfőbb támasza.
A vízhőmérsékletek mérése hagyományosan merítőedényes higanyos hőmérővel történik.
A mérés folyamatát, személyi és tárgyi feltételeit szintén országos szabvány rögzíti (ME-10-
231-9). Ez alapján a mérés menete a következő. „A zsinóron függő vízhőmérőt a kijelölt
helyen a vízbe kell ereszteni úgy, hogy a víz a függőleges helyzetben lévő vízhőmérő sapkáját
ellepje. Jégzajláskor mérés közben a jeget a mérőeszköz elől el kell tolni. Állójég esetén a víz
hőmérsékletét a jégbe vágott lékben kell megmérni. A vízhőmérőt legalább három percig kell
a vízben tartani. A vízhőmérőt a zsinórral lassan kell a vízből felhúzni úgy, hogy a
merítőedény tele legyen vízzel. A védőcsövet megfogva a hőmérőt úgy kell felemelni (közben
vigyázva arra, hogy a merítőedényben lévő víz ne folyjon ki), hogy a higanyszál vége a szem
magasságában legyen. A leolvasást a 0,2°C-os beosztásról egész és tized fok pontossággal
kell végrehajtani. Leolvasás után a hőmérőtől félre kell fordulni, majd kis idő múlva újra
rátekintve az egész leolvasást ellenőrzésképpen meg kell ismételni. A higanyszál vége felülről
nézve domború, ezért mindig a domborulat tetejénél kell leolvasni. A merítőedényből a vizet
csak a hőmérő kétszeri leolvasása és a mérési adatnak az észlelési naplóba való bejegyzése
után szabad kiönteni.” (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2009)

20
 A higanyos hőmérőket napjainkban egyre inkább kiszorítják a digitális hőmérők, illetve a
merítőedényes vízhőmérséklet mérést is - a műszerek telepítésének ütemében – lassanként
felváltja a szondával történő mérés. A mérőeszköz ez esetben egy a vízfelszín alatt, a
mederben elhelyezett szonda, amelybe digitális hőmérő van helyezve. A szonda a méréseket a
beállított rendszerességgel – akár óránként – végzi, és a mért adatokat el is tárolja. Az
érvényes előírások szerint a vízhőmérsékletet kézi vízhőmérővel, 50 cm-rel a vízfelszín alatt
mérik. Digitális hőmérővel azonban tetszőleges mélységben végezhető mérés. A
vízhőmérséklet rendszeres időközönkénti regisztrálása is megoldható digitális mérőszondával.
Ezt rendszerint a vízállás regisztrálással együtt végzik, de ilyenkor a mérés a mederfenék
közelében, állandó helyen történik. A vízhőmérsékletet 0.1 C élességgel olvassák le. A
mérhető adatok mennyisége és rögzítési formája azonban sokkal kedvezőbb. További előny,
hogy a szondában tárolt adatokat elektronikus úton egyidejűleg továbbítja a távmérőműszer.
Mivel azok már digitális formában érkeznek, így feldolgozásuk is gyorsabb és egyszerűbb.
Fontos tudni, hogy a mért vízhőmérséklet a mérés helyére és időpontjára vonatkozik. A
napon belüli hőmérséklet-ingadozás miatt a napi egyszeri mérések adatai között nem lehet
interpolálni. Folyóban, keresztszelvény mentén rendszerint elhanyagolják a hőmérséklet
eltérést, azonban az újabb mérések kimutatták a felszín közeli és fenéken mért
vízhőmérsékletek különbségét. Ennek a vízhőmérséklet adatok homogenitása szempontjából
lehet jelentősége, amennyiben az idősorban egy, vagy több ponton megváltozik az adatok
mérési mélysége. Ez történt a barcsi mérőhely esetében is 2006-ban.

5.3. Jégviszonyok megfigyelése a Dráva magyarországi szakaszán

A folyó magyarországi szakaszán 1872-ben indult meg a vízrajzi észlelés, de folyamatosan

csak 1876. január 1-től volt napi vízállás észlelés. A folyamatos, óránkénti vízállás
regisztrálás 1968. április 24-én kezdődött meg. A jégviszonyok tekintetében négy magyar és
két horvát állomásról származnak az adatok. Őrtilos és Barcs esetében 1900-tól, Szentborbás
és Drávaszabolcs esetében 1935-től zajlik a jégjelenségek regisztrálása. A két horvát állomás
Eszéken és Varasdon található. Az állomásokon felül tíz jégfigyelő szakasz van kijelölve a
Dráva magyarországi részén. A 7. számú ábrán mind az állomások, mind a jégfigyelő
szakaszok feltüntetésre kerültek. Azokon a szakaszokon, amelyeket nem fed le ez a tíz
jégfigyelő szakasz, a horvátok végzik a jégészlelést a Dráva jobb partjáról.

21
 7. ábra: Jégészlelő állomások és jégfigyelő szakaszok a Dráva magyar szakaszán (Jakab, 2017)

A jégvédelmi megfigyelési szakaszok mindegyikén (2. számú táblázat) az ötvenes évektől

fogva minden év november 15-től márciusig 15-ig történik jégészlelés. Az észlelést a
területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság gátőrei látják el, illetve ahol nincs védvonal, ott
megbízott észlelők végzik az észlelői feladatokat. A jegyzőkönyvekben a szabványnak
megfelelő jégkódokat alkalmazzák. Az így kapott adatok alkalmasak a jég megjelenésének, az
állójéggel való borítottságnak, a zajló jég mértékének a regisztrálására, azaz a jegesedés teljes
folyamatának nyomonkövetésére. Jegesedés esetén 2010-től a Drávaszabolcson és a Barcson
folyamatosan üzemelő kamera is segíti a jelenségek megfigyelését. Mindkét esetben a hídon
került elhelyezésre a folyamatos internetes kapcsolattal rendelkező webkamera.

3. táblázat: A Dráva magyarországi jégvédelmi megfigyelési szakaszai (DDVIZIG, 2001)

Jégvédelmi megfigyelési szakaszok

1 70-74 fkm Gyűrűs-puszta
2 74-79 fkm Drávaszabolcs
3 82-84 fkm Kémes
4 92-99,8 fkm Majláth-puszta
5 101-106 fkm Vejti
6 115-123 fkm Drávasztára
7 123-127 fkm Felsőszentmárton
8 135-148 fkm Szentborbás
9 156-163 fkm Barcs
10 188-198 fkm Vízvár

22
 Vízhőmérséklet mérés a barcsi állomáson zajlik 1950 óta. Az állomás a Dráva bal partján,
a torkolattól 154,1 fkm-re, a „régi” malom mellett, a hajókikötő felé vezető útnál található. A
felszínközeli mérés 2005-ig hagyományos merítőedényes technikával történt a
vízmérceleolvasással egy időben, azonos gyakorisággal. Így napi egy adat regisztrálása
történt. 2006-ban aztán egy Dataqua szonda került elhelyezésre a mederben, amely óránkénti
adatokat szolgáltat és továbbít elektronikus úton.

23
 6. KIINDULÁSI ADATOK

6.1. Jégjelenség adatsorok

A feldolgozott adatokat a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízrajzi és Adattári Osztálya

bocsátotta a rendelkezésemre. Két állomás esetében történt meg az adatok összegyűjtése. A
Barcsi szakasz esetében 1900-1901 telétől kezdve, míg a Drávaszabolcsi állomás esetében
1935-1936 telétől kezdve vannak meg a rendszerezett adatok. Ezek összegyűjtése 2017-ben
történt meg a DDVIZIG által. Az 1900-tól 1980-ig terjedő időszakra a VITUKI által készített
„Adatgyűjtemény folyóink jégviszonyairól” kiadványból kerültek összegyűjtésre és
digitalizálásra az adatok, a további időszak adatai az észlelői naplókból kerültek kigyűjtésre.
Az adatokat digitális formában, excel fájlba rendezve a 8. számú ábrán szereplő módon
kaptam meg. A táblázat idényenként, napi felbontásban tartalmazott adatokat arról, hogy
parti-, zajló-, illetve állójég volt-e észlelhető a Dráván. Az adatsorok annyiban tekinthetőek
hiányosnak, hogy partijég feljegyzése csak az 1960-as évek közepétől kezdődött meg. Emiatt
a partijeges napokat a későbbi vizsgálatok során nem is vettem figyelembe, mert torzította
volna a vizsgálat eredményét. Az adatok könnyebb kezelhetősége és átláthatósága miatt
azokat grafikusan is ábrázoltam (1-2. számú melléklet). Ebben a formában már jól látható,
hogy a jeges napok száma erősen lecsökkent az elmúlt évtizedekben.

1967-1968 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ∑ Jeges nap

N

v
P - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0
e

m Z - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0 0
b

r
Á - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0
D

c
P - - - - - - - - - - - - - - - - - - p p p p p - - - - - - - - 5
e

m Z - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0 0
b

r
Á - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0
J
a P - p p - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2
n
u Z - - - z z z z z z z z - - - - - - - - - - - - - - - - - - z z 10 28
á
r Á - - - - - - - - - - - á á á á á á á á á á á á á á á á á á - - 18
F
e P - - - - p p - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2
Z z z z z - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 4 4
b
r
u
á
r Á - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0
M
á P - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0
Z - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0 0
r
c
i
u
s Á - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 0

8. ábra: Jégjelenségek digitális adatállománya (DDVIZIG, 2017)

24
 Az adatsorokat grafikonos formába rendezve még egyértelműbben kitűnik a változás.
Továbbá az is egyértelműen megállapítható, hogy a jégjelenségek csökkenése a 1970-es évek
elejétől kezdődött, majd az 1980-as évek végétől állt be a drasztikus változás a folyó jégjárási
viszonyaiban. A jeges napok száma töredékére csökkent, sőt az évek többségében a teljes
idény során jégmentes a Dráva. Továbbá az is egyértelmű, hogy a barcsi és a drávaszabolcsi
szelvényben hasonló folyamatok tapasztalhatóak (9-10. számú ábra).

9. ábra: Jeges napok száma, Barcs 1900-2017

10. ábra: Jeges napok száma, Drávaszabolcs 1935-2017

6.2. Vízhőmérséklet adatsorok

25
 A vízhőmérséklet adatsor a barcsi vízrajzi állomás felszíni vízhőmérséklet adatait
tartalmazza 1950. január 1-től 2016. december 31-ig. Az adatsor nem homogén, mert a
vízhőmérsékleteket egészen 2005-ig a felszín közelében, merítőedényes vízhőmérővel mérték
napi egy alkalommal. 2006-tól azonban az állomás beépített hőmérővel ellátott
nyomásérzékelős szondát kapott, amely műszer már nem a vízfelszín közelében, hanem a
telepítéséből adódóan a folyómederben méri a vízhőmérsékletet. Ennek köszönhetően ettől az
időponttól már óránkénti mérések történtek.
Valószínűleg az új műszerre való átállás miatt 2007-ben jelentősebb adathiányok vannak,
továbbá a rendszerből kinyert adatok sok esetben nem tizedes pontossággal tartalmazzák az
adatokat. A megváltozott mérési eljárás is megnehezítette az adatok feldolgozását, hiszen a
vízfelszín közelében mért vízhőfok a tartósan 4 fok alatti léghőmérséklet esetében eltérhet a
mederben mért értékektől. Ezt a tényt is figyelembe véve végeztem az adatok elemzését.

11. ábra: Téli átlag vízhőmérsékletek Barcs 1950-2016

Az adatsor a teljes éves adatokat tartalmazta. Ezt a feldolgozás során leszűkítettem az

egyes jégészlelési idények időintervallumával megegyezően, november 1-től következő
naptári év március 31-ig. Majd kiszámoltam az egyes idények számtani átlagát, és a
továbbiakban az így kapott adatsort használtam fel az elemzéshez (11. számú ábra).

6.3. Léghőmérséklet és csapadék adatsorok

26
 Az éghajlatváltozás vizsgálatához szükséges léghőmérséklet és csapadék adatsorokat az
Országos Meteorológiai Szolgálat gyűjti, illetve dolgozza fel. Ehhez 1901-től 25
klímaállomás és 131 csapadékmérő, a legutóbbi évtizedek változásaihoz 58 klímaállomás és
461 csapadékmérő adatai állnak rendelkezésükre.
A léghőmérséklet adatok feldolgozása meteorológiai szaktudást igényel. Az OMSZ
éghajlatváltozás vizsgálatához felhasznált adatokat ellenőrzi és homogenizálja, továbbá
hangsúlyt helyez az állomáshálózat reprezentativitására is. A méréssel nem rendelkező
helyeken a meteorológiai értékek pontos becslése érdekében kifejezetten meteorológiai célra
kifejlesztett interpolációs eljárásokat alkalmaz. Így az egész országra kiterjedően tud térbeli
eloszlást megjelenítő térképeket készíteni. Az általuk készített elemzések így nagy
pontossággal mutatják meg a dolgozatomhoz szükséges folyamatokat (OMSZ, 2018).
A 36. Meteorológiai tudományos napok témája a „Változó éghajlat és következményei a
Kárpát-medencében” témakörben került megtartásra. Az itt publikált kutatási eredmények
alkalmasnak bizonyultak a léghőmérséklet- és éghajlatváltozási tendenciák megvizsgálására.

6.4. Hibák szűrése és kiküszöbölése

Az Őrtiloson és Szentborbáson észlelt jégjelenségek adatai nem álltak rendelkezésemre,

így azok vizsgálata nem képezi jelen tanulmány tárgyát. Az adatok digitalizálásakor azt
állapították meg, hogy az őrtilosi és szentborbási állomások adatsorai az említett kettőhöz
nagyon hasonlóak, így azok vizsgálata nem egészíti ki a jelenlegi adatok tartalmát.
Ugyanakkor a drávai erőművek hatásának vizsgálatakor az őrtilosi adatok felhasználása is
célszerű lett volna, hiszen az esik a legközelebb a felsőbb szakaszokon telepített
erőművekhez. Őrtilosnál a vízjátékot például jelentősen módosítja az erőművek általi
duzzasztás és vízleeresztés. Ez a hatás a barcsi szakasz esetében jelentősen kisebb, a
drávaszabolcsi szakasz esetében pedig már jelentéktelenné válik.

27
 A jégészlelési naplók alapján történő adatgyűjtés is felvet további kérdéseket. Az adatok
megbízhatóságát és pontosságát nehéz ellenőrizni. A naplókba bejegyzett jégadatok nagyon
kevés esetben tartalmaznak parti jégre vonatkozó adatokat. Az egyes észlelők napló-vezetési
szokásai erősen különböznek. A jégborítottság mértékének megbecslése is nehézkes, mert a
Drávára különösen igaz, hogy a legtöbb helyen nehezen megközelíthető, és többségében ott
sem áll rendelkezésre olyan magaslat, ahonnan a jégborítottság mértéke pontosan
megállapítható. A kijelölt jégészlelési szakaszok vonal mentén nem bejárhatóak az erős parti
benőttség miatt. Az észlelők csak kevés helyen tudnak a vízhez jutni, és az onnan belátható
szakaszról tudnak csak adatokat szolgáltatni. Több esetben okozott adathiányt, hogy az
észlelők határőrizeti biztonsági okokból nem közelíthették meg a Drávát, mint határfolyót.
Ezeknél az időszakoknál nem lehet tudni, hogy az észlelés szünetelése alatt volt-e jégjelenség.

28
 7. ADATOK ELEMZÉSE

7.1. Állomások kapcsolata

A barcsi és a drávaszabolcsi adatok a grafikonokat összehasonlítva nagyon hasonló

jégviszonyokat tükröztek. Ennek bizonyítására elvégeztem egy jégviszony kapcsolati
vizsgálatot. A vízmérce-kapcsolati vonal készítésének módszertana alapján a jeges napok
számát vetettem össze az egyes idényekben. Az eredmény alapján a két szakasz kapcsolata
jelentős, az r2 értéke 0,8531 lett (12. számú ábra).

12. ábra: Jégviszony kapcsolat, Barcs-Drávaszabolcs 1935-2017

A pontok többsége egy egyenes körül oszcillál, azonban van néhány kiugróan eltérő pont.
Hat idény esetében volt 10 napnál nagyobb az egyes állomásokon feljegyzett jeges napok
száma közötti eltérés, ezeket külön megvizsgáltam. Az előzetes feltételezésem alapján a
drávaszabolcsi szakasznál vártam a magasabb értékeket, tekintettel arra, hogy az alsóbb
szakaszon általában hosszabb a jeges időszak. Ennek oka az, hogy a felsőbb szakaszokon
található erőművek kisebb hatással vannak erre a szakaszra, illetve a vízsebességek is
kisebbek, ami szintén kedvezőbb a jegesedés szempontjából. A feltételezésem csak három
esetben igazolódott be, a többi három esetben Barcsnál volt jóval több a jeges napok száma.
Ezeknek az értékeknek a valódiságát nehéz utólag bizonyítani, így ezt a hat értéket kivettem a
vizsgálatból, és újra elkészítettem a kapcsolati vonalat, aminek az r 2 értéke így már 0,9855,
ami nagyon erős kapcsolatot mutat (13. számú ábra).

29
 13. ábra: Korrigált jégviszony kapcsolat, Barcs-Drávaszabolcs 1935-2017

A fenti eredmény alapján a további vizsgálatokat már csak a barcsi adatokkal végeztem el.
Azért választottam ezt a szakaszt, mert 35 évvel hosszabb idősor állt a rendelkezésemre,
továbbá ezen a szakaszon az erőművek befolyásoló hatása is erősebb, illetve a vízhőmérséklet
adatsorok is ebből a szelvényből származnak.

7.2. Relatív gyakoriság

Annak megállapítására, hogy a jeges napok idényen belüli megoszlása hogyan alakult a
barcsi szakaszon, relatív gyakoriság vizsgálatot is végeztem. Egy érték relatív gyakoriságát
úgy kapjuk meg, hogy a gyakoriságának értékét elosztjuk a sokaság elemszámával. Azaz a
relatív gyakoriság azt mutatja meg, hogy egy adott érték az összes elem hányad részét alkotja
(Kontur-Koris-Winter, 2003). Ebben az esetben az egyes naptári napokon előforduló jeges
napok számának relatív gyakoriságát vizsgáltam meg egy adott időszakra. A 14. számú ábrán
az 1900 és 2017 közötti értékeket ábrázoltam.

30
 14. ábra: Jeges napok relatív gyakorisága, Barcs 1900-2017

Ez alapján november közepétől indul a jegesedési időszak, majd egyenletes felfutással éri
el január hónap második szakaszában a csúcsát. Február elejétől újra egyenletesen csökkenő
tendenciát mutat, majd március közepével zárul a jeges időszak.
Annak megállapítására, hogy a jeges napok számának csökkenésével változott-e a jeges
időszak időbeli lefolyása, további vizsgálatokat végeztem. Ennek során az idősort 20, illetve
30 éves periódusokra bontottam, majd így is elvégeztem a relatív gyakoriság számítását. A
kapott eredmények alapján a 20 évenkénti periódus eredményeit vetettem össze (15. számú
ábra).

15. ábra: Jeges napok relatív gyakorisága, 20 éves periódusok, Barcs 1900-2017

31
 Az idényen belüli eloszlás jól láthatóan az egyes periódusokban is változó volt. Az 1920-
1980 közti három periódusban jól láthatóan február elejétől jóval ritkábban fordult elő
jegesedés. A jegesedés leggyakoribb időszaka azonban minden periódus esetében január
második felére esett. A jégjelenségek számának drasztikus csökkenése után már csak ebben az
időszakban fordult elő jegesedés. A Dráva magyarországi szakaszának jégvédekezési
tervezésekor tehát ez az időszak az, amely alatt a jégre fokozottan figyelni érdemes, és kell is,
hiszen a jegesedés ritkább és kisebb mértékű lett, azonban nem szűnt meg.

7.3. Analitikus trendszámítás és mozgó átlag

A trendszámítás célja, hogy az adatsort kisimítsuk annak érdekében, hogy az adatsorban

található komponensek egyenetlenségeitől függetlenül láthatóvá váljék az adatok
összetételének állandósága vagy változása, továbbá az utóbbi esetben a változás iránya. Az
analitikus trendszámításon belül is kétféle függvényt alkalmazhatunk, lineáris és nemlineáris
függvényeket. A lineáris trendet akkor alkalmazzuk, ha a grafikus ábránkon a szomszédos
időszakok közötti változás abszolút mértéke bizonyos állandóságot mutat (Závoti, 2010).
A vízhőmérsékletek emelkedése esetén a lineáris trend számítása bizonyult a
legmegfelelőbbnek. A trendvonal két végpontja közelítőleg megadja a vizsgált időszak
kezdeti és végponti jellemző téli vízhőmérsékletét, a kettő különbözete eredményezi a
tényleges változás értéket. Ez alapján a kezdeti 3,4 °C -os téli átlag vízhőmérséklet 67 év alatt
5,4 °C -ra emelkedett (16. számú ábra).

16. ábra: Vízhőmérsékletek lineáris trendvonala, Barcs 1950-2016

32
 Azt azonban figyelembe kell venni, hogy 2006-tól megváltozott a mérés módszere. Az
addigi vízfelszín közeli méréseket felváltotta a mederben, szondával történő mérés. A
kutatások azt támasztják alá, hogy a felszínen mért téli vízhőmérséklet alacsonyabb értékeket
adhat a hideg időszakokban. Amennyiben az adatokat csak 2005-ig vesszük figyelembe, úgy a
vízhőmérséklet emelkedése lineáris trendszámítással 1,25 °C (17. számú ábra). A két számítás
közötti különbség nem elhanyagolható, azonban a mérésből fakadó torzítás eltávolítása után is
a jégviszonyok változásának megfeleltethető az eredmény. A vízhőmérséklet emelkedés
pontos értéke a változások okainak vizsgálata során kapott jelentőséget.

17. ábra: Vízhőmérsékletek lineáris trendvonala, Barcs 1950-2005

A vízhőmérséklet változás vizsgálatakor a lineáris függvény mellett polinom függvényekkel

is végeztem számításokat. A sorrend emelésével a függvény egyre érzékenyebben reagált a
rövidtávú változásokra, így míg a másodfokú egyenlet esetében a vízhőmérséklet emelkedése
megközelítőleg azonos értéket mutatott a lineáris trendszámítással kapott értékkel, a
negyedfokú polinom esetében ez az emelkedés 0,6 °C-kal több volt. A negyedfokú
polinommal kapott görbe viszont, éppen a helyi változásokra való érzékenységéből fakadóan,
nagyon jól kimutatta a mérési módszer megváltoztatásából fakadó látens
hőmérsékletemelkedést (18. számú ábra).

33
 18. ábra: Vízhőmérsékletek 4-ed fokú polinomiális trendvonala, Barcs 1950-2016

A trendvonal addig is növekvő tendenciát mutat, 2006-tól kezdve azonban a görbe

meredeksége erősen megnő. Ez a meredekség egyébként az ötödfokú polinom függvény
esetében már láthatóan visszaáll az azt megelőző meredekségre. Tekintettel arra, hogy a többi
vizsgálat alapján a jégjelenségekben a 2006 utáni időszakban nem állt be jelentős változás, a
vízhőmérséklet adatsor 2006 utáni értékeit kevéssé, vagy nem vettem figyelembe. Az 1950 és
2005 között rendelkezésre álló adatok is elegendőnek bizonyultak az elemzéshez.
A vízhőmérséklet adatsorok elemzésekor a trendszámítás másik módszerét, a mozgóátlag
számítást is felhasználtam. A mozgóátlag esetében tetszőlegesen választjuk meg az
átlagolandó - egymás utáni - elemek számát. Ilyen módon az adott ponthoz számított átlag
minden esetben tartalmazza az azt körülvevő adatok jellemzőit is. Mivel az idősor minden
pontjához hozzárendeljük az azt megelőző és követő, általunk meghatározott számú adatból
számított átlagot, így a trendvonal dinamikusan változik. Ez azt is eredményezi, hogy az
idősor kezdő és végpontjához nem tarozik érték, hiszen azokhoz még vagy már nem
rendelhető trendadat (Závoti, 2010). A vízhőmérséklet adatsorra 10 éves periódusú mozgó
átlagot számítottam (19. számú ábra).

34
 19. ábra: Vízhőmérséklet idősor 10 periódusú mozgó átlaggal, Barcs 1950-2016

7.4. Átlag és medián

A jeges napok eloszlás elhelyezkedésének becslésére átlagszámítást használtam. Az

értékek összegét osztva az elemszámmal megkapjuk az adott adatsokaság számtani átlagát.
Az adatsort több különböző hosszúságú, 10, 20, és 30 éves periódusokra bontottam, és
elvégeztem az átlagolást. Az így kapott 20. számú ábra adatai alapján a jegesedés
csökkenésének mennyiségbeli ugrásainak pontjait próbáltam megtalálni.

35
 20. ábra: Jeges napok számának átlagai, Barcs 1900-2017

A 20 éves periódus esetében az egyes időszakok átlagát már nem befolyásolja olyan erősen
egy-egy szélsőségesen hideg vagy meleg év adata, ugyanakkor ez alapján a jégjelenségek
csökkenésének kezdőidőpontja a 60-as évek elejére datálható, míg a 10 éves periódusok
esetében egyértelműen kitűnik, hogy a 60-as években még jóval jelentősebb volt a jegesedés,
mint az azt követő évtizedekben. Az átlagszámítás elvégzése után egyértelművé vált ennek a
módszernek a gyengesége is, nevezetesen, hogy erősen érzékeny a mintában esetleg
előforduló kilógó értékekre. Ezért medián számításokat is végeztem.

36
 A medián tetszőlegesen egy meghatározott számú elemből álló adathalmaz azon értéke,
amelynél ugyanannyi kisebb, mint amennyi nagyobb érték található az adathalmazban. A
medián tehát alkalmas arra, hogy az adathalmazban előforduló kiugró értékek torzítását
kiküszöböljük (Závoti, 2010). A medián értékeket is ráillesztettem a grafikonra az
átlagértékek mellé. Látható, hogy itt szinte minden esetben az átlagnál kisebb értékeket
kaptam, ami mutatja, hogy a kiugróan hideg évek befolyása nem érvényesült (21. számú
ábra).

21. ábra: Jeges napok számának mediánjai, Barcs 1900-2017

37
 A mennyiségi ugrások pontjainak egyértelmű meghatározására azonban ez a módszer sem
bizonyult megfelelőnek, ugyanazon okokból, mint az átlagszámítás esetében. További
torzítást okoz a medián esetében, hogy a 80-as évektől kezdődően olyan mértékben
lecsökkent a jeges évek gyakorisága, hogy azok az évek, amelyekben volt jegesedés, kiugró
értékeknek minősülnek, és így nem jelennek meg semmilyen módon a kapott értékekben.

38
 8. A JÉGJELENSÉGEK CSÖKKENÉSÉNEK LEHETSÉGES OKAI

8.1. Vízierőművek a felső szakaszon

A Dráva középső szakasza az esésviszonyok miatt kiválóan alkalmas energiatermelésre.

Az ausztriai, a szlovén és a horvát szakaszon ennek kihasználására összesen 22 erőmű épült
meg 1918 és 1989 között (22. számú ábra). Az első drávai erőművet Ausztriában,
Achwabecknél helyezték üzembe, majd néhány év múlva Szlovénia is megkezdte az
építkezéseket, és 1979-re a két ország összesen 19 erőművel hasznosította a folyó energiáját.
Ezzel a tevékenységgel egyúttal megoldották a folyószabályzási feladatokat is. Ezeknek az
erőműveknek nincs hatása a Dráva magyarországi szakaszára mind a távolság, mind az
alattuk megépült további létesítmények miatt.

22. ábra: Erőművek a Dráván (DDVIZIG alapján)

39
 1975-ben aztán elkészült az első erőmű a mai horvátországi – akkor még jugoszláviai –
szakaszon, a 302 fkm.-en, Varasdnál. A csáktornyai erőmű 1982 óta üzemel 500 m 3/s
kiépítési vízhozammal. Az utolsó erőmű esik legközelebb a magyarországi szakaszhoz. A
dubravai vízierőmű 1989-ben épült meg Zákány közelében a horvát oldalon, 500 m 3/s
kiépítési vízhozammal, 93,5 millió m 3 tározó-kapacitással, 149 mBf duzzasztási szinttel. Az
erőmű üzembehelyezésének hatására az alvizen jelentősen megnőtt a napi vízjáték, illetve a
vízszintek is erősen lecsökkentek. Ezzel az erőmű alatti folyószakasz gyakorlatilag
hajózhatatlanná vált. Tervben volt még egy erőmű építése Novo Virjénél, ez azonban végül
nem valósult meg.

23. ábra: Erőművek üzembe helyezési ideje és főbb adatai

Az erőművek hatására beállt vízingadozás értékein is látszik, hogy az erőműtől való

távolság nagyban befolyásolja a hatás erősségét, hiszen a napi vízjáték jóval nagyobb
Barcsnál, mint Drávaszabolcsnál. Így a magyarországi szakasz vízjárására csak a legalsó
három, horvátországi erőmű gyakorolhat mérhető hatást. Ezek főbb műszaki adatait és az
üzembe-helyezésük időpontját ábrázolja a 23. számú ábra. Jól látható, hogy a dubravai erőmű
üzembe helyezésével a csökkenő tendencia felgyorsul, olyannyira, hogy az utána következő
időszakban már alig-alig volt jegesedés tapasztalható a folyó magyarországi szakaszán.

8.2. Klímaváltozás

40
 „Ahogy világszerte, úgy Magyarországon is jelentős mértékben változtak az éghajlati
viszonyok az elmúlt száz évben. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) által
módszeresen gyűjtött éghajlati adatok szerint az éves középhőmérséklet a nyolcvanas évek
eleje óta emelkedik” (OMSZ, 2018). Az emelkedés leginkább a nyári hónapok
középhőmérsékletében jelentkezik. 30 év alatt megközelítőleg 2°C emelkedést regisztráltak és
azon napok száma is jelentősen megnőtt, amelyeken a napi maximum hőmérséklet eléri a
30°C-ot. Azonban az is kiderül a megfigyelésekből, hogy azon napok száma is csökken,
amelyeken a napi minimum hőmérséklet 0°C alatt van (OMSZ, 2018).

24. ábra: Országos középhőmérsékletek mozgó átlaggal és lineáris trendvonallal, 1900-2005, (Lakatos, 2010)

Az éghajlat megváltozását az országos középhőmérsékletek adatsorán keresztül jól

szemlélteti a 24. számú ábra, melyen az idősoron kívül mozgóátlagot és három, részben
átfedő időszakra lineáris trendvonalat is feltüntettek. A jégjárás adatsorok esetében
megállapított 1980-tól bekövetkező gyorsulási tendencia itt is megjelenik. Várhatóan ez a
melegedési sebesség fogja jellemezni az elkövetkező időszakot is.
Az elmúlt időszakban a telek középhőmérséklete csekély mértékben - 0,65 °C-kal - nőtt
csak, azonban ha csak az 1980 óta eltelt időszakot vizsgáljuk, akkor látható, hogy az is
növekvő tendenciát mutat (Lakatos, 2010). A 25. számú ábra az országos téli
középhőmérsékleteket mutatja a három különböző időszakhoz (1901-2009, 1960-2009 és
1980-2009) illesztetett lineáris trenddel és a tízéves mozgó átlaggal. Jól látható, hogy a
tendencia az egész időszakot tekintve emelkedő, ugyanakkor a melegedés üteme az utolsó
évtizedekben gyorsult. Az 1980-2009-ig tartó időszakban, alig 30 év alatt a téli
középhőmérséklet emelkedése megközelítőleg elérte az egy fokot.

41
25. ábra: Országos téli középhőmérsékletek mozgó átlaggal és lineáris trendvonallal, 1900-2005, (Lakatos, 2010)

A barcsi állomáson mért vízhőmérséklet adatok esetében az idősort leszűkítettem a téli

időszakból származó értékekre, majd elvégeztem ugyanazon számításokat, mint amelyeket
fenti léghőmérsékletek esetében Lakatos Mónika is elvégzett. Habár a két vizsgálat idősora
nem azonos hosszúságú, hiszen a léghőmérsékleti adatsor 1900-tól, míg a vízhőmérsékletek
csak 1950-től lettek figyelembe véve, a két grafikon mégis jól összehasonlítható a több
időszakot érintő trendszámítások miatt.
A 26. számú ábra a barcsi szakasz téli átlag vízhőmérsékleteit mutatja a három különböző
időszakhoz (1950-2006, 1960-2006 és 1980-2006) illesztetett lineáris trenddel és a tízéves
mozgó átlaggal.

26. ábra: Téli átlag vízhőmérsékletek mozgó átlaggal és lineáris trendvonallal, Barcs 1950-2006

42
 A vízhőfok változás az 1950-től eltelt időszakban lineáris trendszámítás alapján 1,1 °C,
ami tendenciáját tekintve megegyezik a léghőmérséklet emelkedésével, értékét tekintve
azonban pozitív irányban eltér attól. A legrövidebb időszakra, az 1980-2005-ig számított
lineáris trend is a léghőmérséklet adatokkal megegyezően meredekebb emelkedést mutat, de a
mértéke itt is meghaladja azt. A változás ebben az esetben 1,6 °C, azaz másfélszeres értéket
jelent, amely már jelentős eltérésnek tekinthető. Az éghajlatváltozás tehát mindenképpen
jelentős hatással bír a Dráva vízhőmérsékletének változására, és ezzel együtt a jégjelenségek
kialakulására, azonban önmagában nem indokolja a folyó viszonyainak ilyen mértékű
változását.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az éghajlatváltozás nem csak melegedéssel jár,
hanem az időjárási szélsőségek megjelenésére is számítani kell, illetve a csapadéktevékenység
is jelentős változásokat mutat. A éghajlatváltozást vizsgáló kutatók szerint, valamint az
elkészült klímamodellek alapján valószínűsíthető, hogy ezeknek a szélsőségeknek a
megjelenésére továbbra is számítani kell. A csapadéktevékenység éven belüli eloszlása is
változni fog. A nyarakra a csapadékmentesség, azaz aszályos időjárás lesz jellemző, a téli
csapadék mennyisége és intenzitása ugyanakkor növekedni fog (OMSZ, 2018).
Mindezeket figyelembe véve, az éghajlatváltozás hatására ugyan emelkedik a
vízhőmérséklet, és emiatt kevesebb jegesedés várható, azonban - tekintettel arra, hogy a
szélsőséges meteorológiai helyzetek előfordulási valószínűsége nő - nem zárható ki, hogy egy
szélsőségesen hideg tél során a jegesedés kialakul. Ez történt 2012-ben és 2017-ben is.

8.3. Folyószabályozás

A Dráván jelentős folyószabályozási munkák történtek, melynek következtében erősen

módosult a nyomvonala, illetve ezzel párhuzamosan a sebessége, hordalékszállító képessége,
élővilága és környezete is.

43
 A szabályozási munkák a XVIII. század második felében kezdődtek meg. A helyi
érdekeltséggel rendelkező nagybirtokos főurak megalakították a Drávai Gátegyletet,
amelynek fő célja a mocsár visszaszorítása volt gátakkal, hogy az így nyert területeket
bevonhassák a mezőgazdasági művelésbe. Ennek érdekében a Dráva bal partján töltést
építettek Drávaszabolcstól Dárdáig. A 27. számú ábra annak a térképnek a részlete, amely
ebben az időszakban készült a Dráváról. Itt még az eredeti kanyarulatokkal látható. 1784-ben
történtek az első átvágások, melyek nem bizonyultak tartósnak, mivel nem biztosították az
átmetszések alsó és felső végét.

27. ábra: A Dráva vonala Barcsnál, Első Katonai Felmérés, 1787, (MAPIRE, 2015)

A XIX. században tovább folytatódtak a szabályozási munkálatok, ekkor már a települések

árvíz elleni védelme is fontos szempont volt. 1814-ben Domboru és Oporovent települések
közelében például azért igyekeztek a több ágra szakadt folyót egy mederbe terelni, mert az itt
lévő kis szigetek miatt a jég gyakorta feltorlódott, és a jeges ár elöntötte a községeket.
1784 és 1848 között mindösszesen 62 átvágás történt. Ezzel a folyó eredeti hosszúságából
182 km-nyit vesztett, az eredeti hosszúságának 60%-ra csökkent. A legtöbb helyen azonban
nem volt megfelelő a biztosítás, és a folyó hamarosan újra kialakította a természetes
meanderező nyomvonalat. „A vízmozgás dinamikája és a mozgások törvényszerűsége a
medret és a völgyet felépítő kőzetek különböző ellenállóképessége, az egyenes szakaszokból
kialakított mederszakaszt rövid időn belül ismételten ritmikus vonalazásra kényszerítette”
(Remenyik, 2004). Közben az árvízszintek továbbra is folyamatosan emelkedtek. A 28. számú
ábra az ebben az időszakban készült térkép részletét mutatja, melyen még egyértelműen
felismerhetőek a felhagyott mederszakaszok.
44
 28. ábra: A Dráva vonala Barcsnál, Második Katonai Felmérés, 1869, (MAPIRE, 2015)

Az 1850-es években aztán az állami szervek által hozott döntések nyomán a

folyószabályozással és védekezéssel foglalkozó szervezetek szétzilálódtak. Ugyan folytak
munkálatok, de azok a szervezettség hiánya miatt sok esetben bizonyultak eredménytelennek,
sőt esetenként károsnak. Jellemző példája ennek az időszaknak, hogy bár 1850-60 között 8
átvágás történt, de mivel a biztosítást nem végezték el, így nagyobb árvizek levonulása után a
folyó visszatért eredeti medrébe. Ezeknek az átvágásoknak a 90% még 1880-ra sem fejlődött
ki.
A kiegyezés utáni évek még a megelőző időszakhoz képest is megtorpanást hoztak, szinte
alig történtek szabályozási munkák. A Drávát kezelő társulatok bajosan tudták csak fedezni a
fenntartás költségeit, haváriák esetén pedig csak országos segély segítségével tudták a károkat
mérsékelni.

45
 1886-ban központilag elrendelték a Dráva szabályozási tervének elkészítését az alsó
szakaszokra. A szabályozási munka elsődleges célja a folyó hajózhatóvá tétele volt, ennek
megfelelően a méretezés középvízszintre történt. Szintén ebben az évben indult a hidrológiai
és hidraulikai adatok rögzítése, továbbá elvégezték a meder felmérését is. A méretezéskor
azonban nem vettek figyelembe olyan fontos szempontokat, mint a jég levezetése, vagy a
hordalékmozgás. Az 1895-ben kezdődő munkák első célkitűzése a Barcsig tartó alsó szakasz
hajózhatóvá tétele volt. Ennek hatására jelentősen megnövekedett a hajóforgalom. A felső
szakasz szabályozására is elkészültek a tervek, a munkálatok azonban 1915 végén leálltak, így
nem épülhetett meg a második szakaszban tervezett hajóút. Az 1918-ban lezárult tervszerű
szabályozási munkálatok hatására nem oldódott meg az összes probléma, de általánosságban
elmondható, hogy az átvágások tartósnak, és az ebben az időszakban az árvizek levezéséhez
készített töltések is megfelelőnek bizonyultak.
A Trianoni békeszerződés után a Dráva határfolyóvá vált, a szabályozási munkák is
elakadtak. A Dráván csak fenntartási munkák folytak. A II. Világháború idején aztán ismét
fontossá vált a folyó, mint hajózási útvonal. A háború után aztán a déli határok lezárásával a
Dráva megközelíthetetlenné vált. Még a háborúból hátramaradt roncsokat sem távolították el,
a fenntartási munkák sem kerültek elvégzésre. A két ország közötti kapcsolat nem javult. Az
árvízszintek azonban évről-évre növekedtek, végül 1955-ben mégis megszületett az
egyezmény Jugoszláviával, így a Dráva szabályozása az kormányzó szervek részére ismét
fontos feladattá vált. A két ország a közös érdekeltségű szakaszon megkezdte a munkálatokat,
melyek során több szakasz rendezésre került. Az utolsó nagyobb beavatkozás a Dráván a
zalátai és a drávasztárai kanyar átvágása volt 1994-ben (Remenyik, 2004).
A jelenlegi állapotában a közvetlen Barcs alatti szakasz a 29. számú ábrán látható, melyen
feltüntettem az 1787-es nyomvonalat is, ami egyben az akkori határvonalat is kijelölte. A
határ napjainkban már nem egyezik meg a folyó vonalával. Emiatt a Dráva sok helyen metszi
azt, ami közös magyar-horvát érdekeltséget hozott létre.

46
 29. ábra: A Dráva jelenlegi vonala Barcsnál, az 1787-es nyomvonal feltüntetésével, (MAPIRE, 2015)

A Dráván tehát nagymértékű szabályozás folyt a XVIII. századtól napjainkig. Az általam

vizsgált időszak alatt azonban a Barcs alatti szakaszon történtek csak számottevő szabályozási
munkák 1970-1994 között. Ennek megfelelően hatásuk a drávaszabolcsi szakasz adataiban
lehet tetten érhető. A 30. számú ábrán jelöltem a fontosabb munkálatok időpontját.

30. ábra: Folyószabályozási munkák a XX. században

47
 A beavatkozások hatása közvetlenül nem mutatható ki ebben az esetben, hiszen a
jégjelenségek csökkenése nem köthető egyértelműen a szabályozási munkálatok
elvégzéséhez, illetve a barcsi szakaszon is hasonló mértékű a jégviszonyok megváltozása. Azt
azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az 1900-as éveket megelőző 150 év során
sokkal nagyobb változtatások történtek a folyó nyomvonalában. Ennek eredményeképpen a
folyó hosszúsága jelentősen lecsökkent, a mederesés - és ezzel együtt a vízsebesség - megnőtt,
és a kanyarulatok megszüntetésével, illetve mérséklésével a jegesedésre való hajlam is
jelentősen csökkent. A nagyobb vízsebesség gátolja a jég kialakulását, a zátonyok és
kanyarulatok megszűnése pedig elősegíti a jég zavartalan levonulását, ezzel jelentősen
csökkentve a torlaszok és a jeges árvizek kialakulásának lehetőségét. A pillanatnyi
jégviszonyok kialakulásában tehát minden bizonnyal jelentős szerepe volt a szabályozásnak.

8.4. Egyéb tényezők

A jégjelenségek számának csökkenését a folyó medrének jelentős süllyedése is elősegíti. A

közép, de főleg a kisvízi meder az elmúlt közel 50 év alatt több mint 1 métert süllyedt. A 31.
számú ábrán a barcsi vízmérce jellemző vízállásadatai jól szemléltetik ezt a folyamatot.

31. ábra: Barcsi éves vízállás jellemzők 1970-2017 (DDVIZIG, 2017)

48
 Szintén ezt a tényt erősítik meg a folyó ezen szelvényében végzett keresztszelvény
felvételek is. A hetvenes évek közepétől a barcsi vízmérce szelvényében időközönként felvett
mederszelvényen jól látható a süllyedő tendencia. Tekintettel arra, hogy a kis és középvízi
meder lesüllyedt, ez a folyó vízsebességére pozitív hatással van. A gyorsabb folyón a
jégképződés nehezebben alakulhat ki. A téli időszakban általában kisvízhozamok jellemzik a
folyót. Ezek a hozamok a lesüllyedt mederben gyorsabban tudnak lefolyni.
A jégviszonyokra hatással lehet még néhány tényező. Ilyenek a mellékágak állapota és a
beérkező víz tulajdonságai, a felszínalatti hozzáfolyásból származó vizek mennyiségi és
minőségi viszonyai. A hozzáfolyó vizek mennyisége, hőmérséklete és oldottanyag
koncentrációja módosíthatja a folyó vizének jellemzőit. A Dráva esetében a melegvizes
hozzáfolyás lehetősége is fennáll, a medermélyüléssel együtt a talajvízzel való viszony is
folyamatosan változik, az oldottanyag tartalom pedig a talajvíz minőségének függvényében
szintén változásokat mutathat. Ezeknek a tényezőknek a vizsgálatához további kutatások,
illetve adatgyűjtés volna szükséges.

49
9. KÖVETKEZTETÉSEK

A Dráva magyarországi szakaszán jelenleg feldolgozott adatok mennyisége alapján a

jégjelenségek csökkenése számottevő volt a XX. század elejétől napjainkig. A század elején
tíz évből 7-8 évben volt számottevő, egy hónapot meghaladó jeges időszak. A csökkenés az
1970-es évek elejétől lassabb ütemben indult meg, majd a 80-as évek elejétől gyorsabb
ütemben folytatódott. 1990 óta tíz évből már csak 1-2 évben fordul elő rövid idejű, 5-15 napos
jeges időszak. Azóta a jegesedés mértéke jelentősen nem változott, továbbra is csak a
kiugróan hideg teleken jelentkezik a folyón.
Ennek a rövid idő alatt bekövetkező drasztikus változásnak az oka nem egyetlen tényező
megváltozásából fakad. A Dráván a XVIII. század elejétől megindult szabályozási
munkálatok számottevően megváltoztatták a folyó viszonyait. A hosszúságából 182 km-nyit
vesztett, az eredeti hosszúságának 60%-ra csökkent. Ez együtt járt a mederesés
növekedésével, ami magával vonta a vízsebességek növekedését is, ami kedvezőtlen a
jegesedés szempontjából. Az egyenesebb vonalvezetés következtében a jég könnyebben vonul
le, a beállás és torlódás esélye csökkent. Habár a rendszeres és következetes észlelés csak a
nagyobb munkák befejezése után kezdődött, a hidraulika és a hidrológia törvényei alapján
egyértelmű, hogy a szabályozásnak is jelentős szerepe van a jelenlegi jégviszonyok
kialakulásában.
Napjainkban zajló folyamat viszont az éghajlatváltozás, mely meteorológiai módszerekkel
már kimutatható, annak tendenciái és hatásai egyértelmű képet mutatnak. Az éghajlat
változásával két fontos dolog jár együtt. Az egyik a léghőmérséklet növekedése, amelynek
emelkedése ugyan a nyári hónapokban magasabb, de a téli hónapokban is kimutatható. A
vizsgálataim alapján a vízhőmérsékletek változási tendenciája hasonló képet mutat a
léghőmérsékletek változásával. A másik tényező, ami az éghajlatváltozás következménye,
hogy a szélsőséges időjárási állapotok előfordulási valószínűsége nagyobb lett. Azaz az
általában melegebb telek mellett gyakrabban alakulhat ki szélsőségesen hideg időjárás. Ez
magyarázza, hogy egyes években miért jelenik meg a jég a folyón. A jövő tekintetében is
fontos információ, hogy a jegesedés nem szűnt meg, annak kialakulására mindig számítani
kell.

50
 Az éghajlati változások a jegesedés fokozatos csökkenését jól modellezik, azonban a Dráva
esetében 1990-től beállt drasztikus csökkenést nem magyarázzák. Itt a tendenciák eltérnek a
léghőmérséklet változás mértékétől és változási gyorsaságától. A Dráva magyarországi
szakasza felett épített erőművek hatásának vizsgálata során azonban egyértelművé vált, hogy
a magyar szakaszhoz legközelebb eső, dubravai erőmű üzembe helyezése éppen ennek a
töréspontnak az idejére esik. Az erőmű hatására egyrészt a duzzasztás felett keletkező jég nem
jut át az alsóbb szakaszra, másrészt vélhetően a vízhőmérséklet is módosul.
Az általam vizsgált adatok alapján tehát a Dráva jégviszonyainak változását a
magyarországi szakaszon ezek az okok együttesen okozták. A vizsgálódást azonban érdemes
lenne tovább folytatni. A jeges napok idősorai csak két állomás esetében lettek összegyűjtve
és elemezve, azonban van további négy jégészlelő állomás a magyar szakaszon. Ezek
adataival kiegészítve sokkal árnyaltabb képet lehetne kapni arról, hogy mennyiben tér el az
egyes szakaszok jegesedési hajlama, és a változási tendenciákat is érdemes lenne
részletesebben összehasonlítani. Amennyiben több szelvényből is lenne a vízhőmérséklet
adatsor, akkor azok alapján a hosszmenti változások is jobban követhetővé válnának.
Elegendő adatsokaság esetén egyértelműen meg lehetne állapítani az erőművek
vízhőmérsékletre gyakorolt hatását, illetve a jegesedés szempontjából kritikus pontokat.
Tekintettel arra, hogy a jég kialakulására továbbra is valós esély van, viszont a korábbi
időszakokhoz képest kevésbé jósolható előre, az adatok rendszerességének és pontosságának
növelése indokolt lenne. Ezt a monitoring hálózat fejlesztésével, a kritikus pontokon
webkamerák elhelyezésével, az észlelést megkönnyítő magasabb pontok kialakításával
lehetne megoldani.

51
10. IRODALOMJEGYZÉK

DDVIZIG, 2001. Jégvédekezési terv. Pécs: DDVIZIG.

Déri, J., 1989. A Duna jeges árvizei évezredünkben. Budapest, Hidrológiai közlöny 69.
évfolyam/3. szám.

Déri, J. D., 1992. Változások a Tisza jégjárásában. Szeged, Magyar Hidrológiai Társaság X.
Országos Vándorgyűlése.

Green Pannonia, 2006. Green Pannonia. [Online]

Available at: http://www.shp.hu/hpc/web.php?a=greenpannonia&o=1134976233
[Hozzáférés dátuma: 14 02 2018].

Jakab, R., 2017. Jégjelenségek adatainak feldolgozása a Dráva folyón. Mosonmagyaróvár,

Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Vándorgyűlése.

Keve, G., 2002. A jégmegfigyelés korszerűsítési lehetőségei, Budapest: Vízügyi Közlemények

84/3.

Keve, G., 2014. Jégészlelés a Duna magyarországi alsó szakaszán. Szeged, Magyar
Hidrológiai Társaság.

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2009. ME-10-231-7. Vízrajzi mérések

végrehajtása/Felszíni vizek jégjelenségeinek megfigyelése. Budapest: Környezetvédelmi és
Vízügyi Minisztérium.

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2009. ME-10-231-9 Felszíni vizek

vízhőmérsékletének mérése merítőedényes hőmérővel. Budapest: Környezetvédelmi és
Vízügyi Minisztérium.

Lakatos, M., 2010. Hazai megfigyelt hőmérsékleti és csapadék tendenciák, szélsőségek

alakulása a múlt század elejétől. Budapest, 36. Meteorológiai tudományos napok.

Lovász, G. D., 1972. A Dráva-Mura vízrendszer vízjárási és lefolyási viszonyai. Budapes,

Akadémiai Kiadó.

MAPIRE, 2015. MAPIRE - Történelmi Térképek Online. [Online]

Available at: http://mapire.eu/hu

OMSZ, 2018. Éghajlatváltozás/Megfigyelt változások/Magyarország,

http://www.met.hu/eghajlat/eghajlatvaltozas/megfigyelt_valtozasok/Magyarorszag/: Országos
Meteorológia Szolgálat.

OVF, 2013. Vízrajzi monitoring hálózat, http://www.ovf.hu: OVF.

Remenyik, B., 2004. A Dráva szabályozása a 18. századtól a 20. század végéig. Szeged, II.
Magyar Földrajzi Konferencia.

52
Starosolszky, Ö., Bálint, G. & Bartha, P., 1999. Magyarországi árvízvédelmi és fejlesztési
projekt, Budapest: VITUKI tanulmányok.

Szesztay, K. D., 1972. Hidrológia. Budapest: Tankönyvkiadó.

Sziebert, J., 2017. Jégjelenségek hosszú távú változása a Dunán. Mosonmagyaróvá, Magyar
Hidrológiai Társaság XXXV. Vándorgyűlése.

Szolnoky, C., 1974. Hidrológia és hidraulika. Budapest: Tankönyvkiadó.

Takács, K., 2009. Jégjárásváltozás a Dráva alsó szakaszán 1876 óta. Szeged, Geográfus
Doktoranduszok IX. Országos Konferenciája.

VGT, 2016. Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - Dráva részvízgyűjtő,

http://www.vizugy.hu/vizstrategia/documents/AF1E0815-6987-46AB-B1D1-
37477B1200F1/Drava_RVGT_aprilis.pdf: DDVIZIG.

Závoti, J. P. D., 2010. Matematikai statisztikai elemzések 7., Bevezetés az idősorelemzésbe.

[Online]
Available at: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_MSTE7/ch01s04.html
[Hozzáférés dátuma: 25. 03. 2018.].

Zsuffa, I. D., Abonyi, I., Moldvai, I. & Kalocsa, B., 1994. Műszaki Hidrológia. Budapest:
Nemzeti Tankönyvkiadó.

53
11. ÁBRAJEGYZÉK

1. ábra: A Dráva magyarországi részvízgyűjtője (VGT, 2016) 8

2. ábra: Jégtörő hajó a Dunán, 2017 (OVF) 12
3. ábra: Jégzajlás Drávaszabolcsnál 2017. január 8-án (forrás: DDVIZIG) 13
4. ábra: Magyarország felszíni vízrajzi állomáshálózata (OVF, 2013) 15
5. ábra: Magyarország vízhőmérséklet-mérő és jégjelentő állomásai (OVF, 2013) 17
6. ábra: Azonos helyen és időben különböző látószögből készült fotók (Keve, 2014) 18
7. ábra: Jégészlelő állomások és jégfigyelő szakaszok a Dráva magyar szakaszán (Jakab,
2017) 20
8. ábra: Jégjelenségek digitális adatállománya (DDVIZIG, 2017) 22
9. ábra: Jeges napok száma, Barcs 1900-2017 23
10. ábra: Jeges napok száma, Drávaszabolcs 1935-2017 23
11. ábra: Téli átlag vízhőmérsékletek Barcs 1950-2016 24
12. ábra: Jégviszony kapcsolat, Barcs-Drávaszabolcs 1935-2017 26
13. ábra: Korrigált jégviszony kapcsolat, Barcs-Drávaszabolcs 1935-2017 27
14. ábra: Jeges napok relatív gyakorisága, Barcs 1900-2017 27
15. ábra: Jeges napok relatív gyakorisága, 20 éves periódusok, Barcs 1900-2017 28
16. ábra: Vízhőmérsékletek lineáris trendvonala, Barcs 1950-2016 29
17. ábra: Vízhőmérsékletek lineáris trendvonala, Barcs 1950-2005 30
18. ábra: Vízhőmérsékletek 4-ed fokú polinomiális trendvonala, Barcs 1950-2016 30
19. ábra: Vízhőmérséklet idősor 10 periódusú mozgó átlaggal, Barcs 1950-2016 31
20. ábra: Jeges napok számának átlagai, Barcs 1900-2017 32
21. ábra: Jeges napok számának mediánjai, Barcs 1900-2017 33
22. ábra: Erőművek a Dráván (DDVIZIG alapján) 34
23. ábra: Erőművek üzembe helyezési ideje és főbb adatai 35
24. ábra: Országos középhőmérsékletek mozgó átlaggal és lineáris trendvonallal, 1900-2005,
(Lakatos, 2010) 36
25. ábra: Országos téli középhőmérsékletek mozgó átlaggal és lineáris trendvonallal, 1900-
2005, (Lakatos, 2010) 36
26. ábra: Téli átlag vízhőmérsékletek mozgó átlaggal és lineáris trendvonallal, Barcs 1950-
2006 37
27. ábra: A Dráva vonala Barcsnál, Első Katonai Felmérés, 1787, (MAPIRE, 2015) 38
28. ábra: A Dráva vonala Barcsnál, Második Katonai Felmérés, 1869, (MAPIRE, 2015) 39
29. ábra: A Dráva jelenlegi vonala Barcsnál, az 1787-es nyomvonal feltüntetésével,
(MAPIRE, 2015) 41
30. ábra: Folyószabályozási munkák a XX. században 41
31. ábra: Barcsi éves vízállás jellemzők 1970-2017 (DDVIZIG, 2017) 42

12. TÁBLÁZATJEGYZÉK

1. táblázat: A Dráva mellékfolyói (Lovász, 1972 alapján) 7

2. táblázat: A Dráva jégállapota 2012.02.01-21. között (Jakab, 2017) 13
3. táblázat: A Dráva magyarországi jégvédelmi megfigyelési szakaszai (DDVIZIG, 2001) 21

54
13. MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

1. melléklet: Jegesedés idősor grafikus ábrázolása, Barcs 1900-2017

2. melléklet: Jegesedés idősor grafikus ábrázolása, Drávaszabolcs 1935-2017
3. melléklet: A dolgozat anyaga digitális formában (CD)

55
14. FÜGGELÉKEK

14.1. Annotáció

A Dráva magyarországi szakaszának jégjárása az elmúlt évszázadban jelentősen

megváltozott. A barcsi és a drávaszabolcsi állomásról származó jégjelenség idősorok, illetve a
Barcsnál mért vízhőmérséklet idősorok feldolgozásának segítségével ennek a változásnak a
jellegét, és okait vizsgáltam a dolgozatomban.
Tekintettel arra, hogy a barcsi és a drávaszabolcsi adatok nagyon hasonló képet mutatnak,
így a vizsgálatok többségét a Barcsról származó adatokkal végeztem el. Ezt indokolta az is,
hogy ez a jégjelenség idősor hosszabb (1900-2017), és a vízhőmérséklet adatsorok is innen
származnak.
A hidrológiai statisztika módszerei közül az alábbiakat alkalmaztam: állomás-kapcsolat,
átlag és medián, relatív gyakoriság, lineáris trend és mozgó átlag számítása és ábrázolása.
Ezek alapján megállapítottam, hogy a jégjelenségek csökkenése az 1970-es évek elején
kezdődött, majd 1980-tól felgyorsult ütemben folytatódott. A változás mértéke pedig olyan
drasztikus volt, hogy míg a század elején tíz évből 7-8 évben volt számottevő, egy hónapot
meghaladó jeges időszak, addig 1990 óta tíz évből már csak 1-2 évben fordul elő rövid idejű,
5-15 napos jeges időszak. A jeges napok idényen belüli megoszlása tekintetében azt
állapítottam meg, hogy a jegesedés leggyakoribb időszaka január második felére esett.
Ajégjelenségek számának drasztikus csökkenésével ez nem változott.
A változást kiváltó okok vizsgálatakor előzetes feltevésekkel éltem, majd a rendelkezésre
álló adatok alapján próbáltam igazolni. Az általam vizsgált lehetséges kiváltó okok az
alábbiak: vízierőművek a felső szakaszon, klímaváltozás, folyószabályozás. Azt állapítottam
meg, hogy ennek a rövid idő alatt bekövetkező drasztikus változásnak az oka nem egyetlen
tényező megváltozásából fakad, hanem azok együttesen hozták létre a jelenlegi
jégviszonyokat a folyón.
A dolgozat készítése során feltérképeztem a Dráva érintett szakaszán zajló jégészlelés
múltját, és jelenlegi helyzetét. Tekintettel arra, hogy a folyón jegesedés továbbra is
előfordulhat, viszont a korábbi időszakokhoz képest kevésbé jósolható előre, az adatok
rendszerességének és pontosságának növelése indokolt lenne. Ezt a monitoring hálózat
fejlesztésével, a kritikus pontokon webkamerák elhelyezésével, az észlelést megkönnyítő
magasabb pontok kialakításával lehetne megoldani.

56
14.2. Konzultációkon történő részvétel igazolása

A hallgató neve: Sárosdi Georgina

A külső konzulens neve és beosztása: Horváth Gábor, okleveles építőmérnök,
DDVIZIG osztályvezető - Vízrajzi és Adattári
Osztály
A belső konzulens neve és beosztása: Keve Gábor, okleveles építőmérnök,
egyetemi tanársegéd - NKE-VTK

A témát kiadó önálló oktatási szervezeti egység neve: Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet

Nevezett hallgató a 2017/2018 tanévben a szakdolgozat készítésével kapcsolatos

konzultációkon rendszeresen részt vett. Az elkészített dolgozatot „A Dráva jégjárásának
változásai a folyó magyarországi szakaszán 1900-2017 között” címmel bemutatta, a
dolgozat saját szellemi termék, plágium gyanúja nem merült fel.

A dolgozatnak a Záróvizsgához kapcsolódó bírálati eljárásra történő beadásával egyetértek.

Baja, 2018.04.18.

Horváth Gábor
külső konzulens

57
14.3. Plágium Nyilatkozat

Alulírott Sárosdi Georgina (NEPTUN-kód: GVCZ3H) büntetőjogi felelősségem tudatában

kijelentem, hogy az „A Dráva jégjárásának változásai a folyó magyarországi szakaszán
1936-2017 között” című, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának
Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetéhez benyújtott jelen szakdolgozat saját szellemi
tevékenységem eredménye, az abban hivatkozott nyomtatott és elektronikus szakirodalom
felhasználása a szerzői jogokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően történt, a benne
foglaltak más személyek jogszabályban rögzített jogait nem sértik.

Baja, 2018.04.18.

Sárosdi Georgina

58
14.4. Felhasználási nyilatkozat

Név: Sárosdi Georgina

Kar: Víztudományi Kar

Intézet: Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet

Szak: Építőmérnök BSc

Szakdolgozat címe, készítés A Dráva jégjárásának változásai a folyó magyarországi

éve: szakaszán 1936-2017 között, 2018

I. Alulírott, mint a szakdolgozat szerzője, a szerzői jog kizárólagos jogosultjaként

hozzájárulok, hogy a dolgozatom teljes szövegének elektronikus változatát a Nemzeti
Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár által működtetett egyetemi
repozitórium nyilvánosan szolgáltassa:

korlátlan hozzáféréssel (teljes nyilvánossággal, a világháló bármely pontjáról elérhetően)

korlátlan hozzáféréssel, embargó kikötésével (teljes nyilvánossággal …. év … hó …. naptól,
a világháló bármely pontjáról elérhetően)
korlátozott hozzáféréssel (korlátozott nyilvánossággal, egyetemi IP címről egyedi felhasználói
azonosítóval)
korlátozott hozzáféréssel, embargó kikötésével (korlátozott nyilvánossággal …. év … hó ….
naptól, egyetemi IP címről egyedi felhasználói azonosítóval).

II. Alulírott, mint a szakdolgozat/diplomamunka szerzője, a szerzői jog kizárólagos

jogosultjaként nem járulok hozzá, hogy a dolgozatom teljes szövegének elektronikus
változatát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár által
működtetett egyetemi repozitórium nyilvánosan szolgáltassa.

III. Alulírott, mint a szakdolgozat szerzője, a szerzői jog kizárólagos jogosultjaként

hozzájárulok/nem járulok hozzá, hogy más személyek a szakdolgozatban foglaltakat
tanulmányaik, kutatásaik során – a hivatkozási előírások betartásával – felhasználják.

Baja, 2018.04.18.

Sárosdi Georgina

59
 Jegesedés idősor grafikus ábrázolása, Barcs 1900-2017
1. számú melléklet
November December Január Február Március
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31
1900-1901
1901-1902
1902-1903
1903-1904
1904-1905
1905-1906
1906-1907
1907-1908
1908-1909
1909-1910
1910-1911
1911-1912
1912-1913
1913-1914
1914-1915
1915-1916
1916-1917
1917-1918
1918-1919
1919-1920
1920-1921
1921-1922
1922-1923
1923-1924
1924-1925
1925-1926
1926-1927
1927-1928
1928-1929
1929-1930
1930-1931
1931-1932
1932-1933
1933-1934
1934-1935
1935-1936
1936-1937
1937-1938
1938-1939
1939-1940
1940-1941
1941-1942
1942-1943
1943-1944
1944-1945
1945-1946
1946-1947
1947-1948
1948-1949
1949-1950
1950-1951
1951-1952
1952-1953
1953-1954
1954-1955
1955-1956
1956-1957
1957-1958
1958-1959
1959-1960
1960-1961
1961-1962
1962-1963
1963-1964
1964-1965
1965-1966
1966-1967
1967-1968
1968-1969
1969-1970
1970-1971
1971-1972
1972-1973
1973-1974
1974-1975
1975-1976
1976-1977
1977-1978
1978-1979
1979-1980
1980-1981
1981-1982
1982-1983
1983-1984
1984-1985
1985-1986
1986-1987
1987-1988
1988-1989
1989-1990
1990-1991
1991-1992
1992-1993
1993-1994
1994-1995
1995-1996
1996-1997
1997-1998
1998-1999
1999-2000
2000-2001
2001-2002
2002-2003
2003-2004 Parti jég
2004-2005
2005-2006
2006-2007
2007-2008 Zajló jég
2008-2009
2009-2010
2010-2011
2011-2012 Álló jég
2012-2013
2013-2014
2014-2015
2015-2016
2016-2017

60
 Jegesedés idősor grafikus ábrázolása, Drávaszabolcs 1935-2017
2. számú melléklet
November December Január Február Március
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31
1900-1901
1901-1902
1902-1903
1903-1904
1904-1905
1905-1906
1906-1907
1907-1908
1908-1909
1909-1910
1910-1911
1911-1912
1912-1913
1913-1914
1914-1915
1915-1916
1916-1917
1917-1918
1918-1919
1919-1920
1920-1921
1921-1922
1922-1923
1923-1924
1924-1925
1925-1926
1926-1927
1927-1928
1928-1929
1929-1930
1930-1931
1931-1932
1932-1933
1933-1934
1934-1935
1935-1936
1936-1937
1937-1938
1938-1939
1939-1940
1940-1941
1941-1942
1942-1943
1943-1944
1944-1945
1945-1946
1946-1947
1947-1948
1948-1949
1949-1950
1950-1951
1951-1952
1952-1953
1953-1954
1954-1955
1955-1956
1956-1957
1957-1958
1958-1959
1959-1960
1960-1961
1961-1962
1962-1963
1963-1964
1964-1965
1965-1966
1966-1967
1967-1968
1968-1969
1969-1970
1970-1971
1971-1972
1972-1973
1973-1974
1974-1975
1975-1976
1976-1977
1977-1978
1978-1979
1979-1980
1980-1981
1981-1982
1982-1983
1983-1984
1984-1985
1985-1986
1986-1987
1987-1988
1988-1989
1989-1990
1990-1991
1991-1992
1992-1993
1993-1994
1994-1995
1995-1996
1996-1997
1997-1998
1998-1999
1999-2000
2000-2001
2001-2002
2002-2003
2003-2004 Parti jég
2004-2005
2005-2006
2006-2007
2007-2008 Zajló jég
2008-2009
2009-2010
2010-2011
2011-2012 Álló jég
2012-2013
2013-2014
2014-2015
2015-2016
2016-2017

61