Tisztelet az elődöknek, a múlt őrzőinek, akik megtartották népünk

hagyományait, ősi tudás alapú hitünk emlékeit.

BEVEZETÉS

Gondolkodó és érző lény az ember. Ismert az a törekvése, hogy megértse az életet szabályozó törvénye-
ket, a világot, és otthon érezze magát benne.
A világkép az életről alkotott népi ismeretek körét öleli fel. A népi tudás, a népi bölcsesség több terü-
lete holisztikus szemléletű. Mindent a nagy Egész szempontjából néz. Az ókorban és a középkorban az
Egyet, a Teremtő energiát körrel vagy körbe írt ábrákkal szemléltették. Az ókor embere egységben látta a
világot. A népi bölcsességben az ember testi és lelki egységben Egész. Ez különösen érvényes a népi hitre
és gyógyászatra A testi- lelki egység adja azt az Egészet, amit nyelvünk az egészség alatt értelmez. A fizikai
és a szellemi világ egységének fia az ember.
Népi díszítőművészetünk és nyelvünk tele van természeti képekkel. A magyar nyelv hűen megőrizte a
képi nyelvben való beszédmódot, akárcsak népi kézimunkáink. Bennük megtalálhatjuk egész világképün-
ket, a múltat, szellemi gyarapodásunkat. Emlékeztetnek gyökereinkre, a helyre ahol éltünk. Nyelvünk
kifejezései és díszítő művészetünk hűen tükrözik az egész és az egészség fogalma körüli képi és etimológiai
hasonlóságokat. A népszokások, a népművészet mögött archaikus helyzetek állnak. A szimbolikus dol-
gok, tárgyak, történések a látható világon túlra vezetnek. Egy egybefüggő rendszerben a dolgok mélysé-
géről szól a mítosz és a képjel is. Ezek rituális formában illetve képekben jelennek meg.
A jelképek túlmutatnak önmagukon, és segítenek minket az igazság keresésében. A szimbólumok
hozzásegítik az embert, hogy megismerje világát és önmagát.
Semmi sem nyugszik önmagában. Egy-egy kép épp a megfelelő pillanatban merül fel képzeletünkben.
A szellemi, a kulturális örökségünk lényegében egy olyan szimbolikus világ, amelynek létrehozásában
mind részt veszünk. A képek, szimbólumok be vannak írva mindannyiunk lelkébe. A kép a tudatalatti és
a lélek nyelve. A belső képek életünk nagy részét meghatározzák. Képzelőerőre van szükségünk ahhoz,
hogy a kívánt végeredményt képszerűen meg tudjuk jeleníteni. Szellemünk mélyen beágyazódik a tudat-
talanba. Vágyainkban, önfeledten feloldott pillanatainkban kényszert érzünk arra, hogy visszatérjünk
hozzájuk. Képalkotó képességünktől függ elvonatkoztatott gondolkodásunk is. Az ember bölcsessége
gyakran az anyagi érzetek csendjében tárulkozik fel. Amikor az ember befelé magába kezd tekinteni, kö-
zelebb kerül a nagy Egészhez.
Mélyebb értelemben minden kép a lelki-szellemi világban már létező ősképekből származik. Nemcsak
a modern pszichológia tud róluk, de az ógörög filozófusok is ismerték. Már Hérakleitosznál megtaláljuk
azt a gondolatot, hogy minden a láthatatlan ősképnek a mása. A különböző mintázatok mind az igazság
felé mutatnak.
A népművészet díszítő elemeiben az archaikus helyzetek és ismeretek képjelek formájában maradtak
meg. Az életből vett mozzanaton kívül népi tárgyaink díszítményei több jelentést hordozhatnak maguk-
ban. Az egyetemes világnak és az élővilágnak számtalan ábrázolási módja létezik. Az ábrázolási módok
szimbolikája arra enged következtetni, hogy nagyon sok megjelenített életkép egyidőben információt
hordozó mintázat.
A művészetnek kapcsolatteremtő ereje van Ég és Föld között, ember és ember között. A mai orvostu-
domány, lélekgyógyászat, természetgyógyászat az ember testi-lelki egyensúlyának a helyrehozatalánál
igénybe veszi a képekkel, a szimbólumokkal, a szóval való gyógyítást, a táncot, a zenét, az illatokat, a
művészi alkotások jótékony hatását.
 VIRÁGOM, VIRÁGOM

„Mélyen az élet termeiben nyílt egy virág

lángolóan növekvő, az éjszakát visszaverő.
Közepén egy nagy erő sugara tört elő,
életet és fényt adva.
A virág erővel telített minden hozzájárót.”
(Thoth smaragdtáblái, [24])

1. A VIRÁG

„A virágot a napfény fejleszti ki,

Az emberi lelket a szeretet.”
(Gárdonyi Géza)
(1–3. ábra)
A virág a Teremtő legtökéletesebb alkotása. A virág egy életforma.
A szép mindig hatott az ember szellemére. A szépség felismerése az emberi tudatosság fejlődésének
fontos mozzanata volt. A virágok nem voltak az életben maradás elsőrendű eszközei. A virágoknak kö-
szönhetően az ember életében a régi időktől fogva nemcsak a földi léthez hasznos dolgok kerültek előtér-
be. A virág a kristályokhoz hasonlóan mindig többet jelentett az ember szépérzékének. Mindkettő a szí-
nek és a formák változatosságával elbűvöli ma is az embereket.
A virág legbenső lényege a szépség. Nem gondolatainkat, hanem érzésvilágunkat fogja meg és teszi
mélyebbé. A virágok gazdag szín- és formavilága mellett sajátos illattal is rendelkeznek. Az illat az anyagi
forma világán túlmutat. Az illat, az öröm és a szeretet érzése kapcsolódik egymáshoz. Az illatot az anyagi
részecskék szolgáltatják, de az anyagon túli régiókba emel minket. Az illat láthatatlansága révén a szemmel
nem érzékelhető világok felé irányítja tudatosságunkat. A virágok mintegy híd szerepét töltik be, mely a
fizikai formák világából mutatja az utat a lét egy másik szintjére.
A virág több úton hat ránk: színével, illatával és harmonikus alakjával. A virágok színe és illata külö-
nösen jó hatással van kedélyünkre. Harmonikusan szép alakja jó hatással rezonál lelkünk legmélyebb ré-
gióival. A modern pszichológia egyre nagyobb hangsúly fektet a harmonikus formákkal elért jótékony
hatásokra. Az emberi fejlődés ismeretanyaga a tudatunkon kívüli energia mezőben található ősképekben
van elrejtve. A virág, mint az ősképek egyike, jelképes tartalommal bír.
A virágok érzékenyek, életerővel rendelkeznek. Az embertől szeretettel teli figyelmet kérnek. Ha szere-
tettel gondozzuk szebben fejlődnek és virágoznak.
A virág a világmindenség eredetének és összetettségének szimbóluma. A világot a hullámtermészetű
energia alkotja. A virág az isteni harmonikus energia vonalait mintázza le. A világot teremtő és fenntartó
energiának a rezgési formája jellegzetesen harmonikus. Az ókortól ismeretes az Élet Virága szakrális alak-
ja. Az atlantiszi Smaragdtáblák tanítása szerint a szellem forrása az Élet Virága, illetve ennek rezgési min-
tázata.
Az Élet Virága alakzat a teremtéshez kapcsolódik. Az ókor bölcselete a virágot az Istenanyához rendeli.
A virág az Istenanyától származtatott világmindenség eredetének szimbóluma. A keleti bölcselet is az Is-
tenanya attribútumai közé sorolja a virágot.
Ugyanakkor a virág jellege szerint androgün: együtt található meg benne a ható és befogadó, a férfi és
női princípium, a porzó és a bibe.
V hangunk az új létezés megjelenési formája, a villám, a világ, a virág.
Az ókor bölcseletéből ismert Élet Virága alakzat levezethető a geometria segítségével. Mintázata hét
kör metszéséből alakul ki. Az Élet Virága a szakrális geometria szerint a körrel ábrázolt Egyből alakul ki,
8 VIRÁGOM, VIRÁGOM

amikor a teremtés során az megtöbbszörözi önmagát. A lépéselemek sora magát a sejtosztódást is szemlél-
teti. Így az Élet Virága a teremtésnek és az élet működésének szimbóluma.
A világ teremtésmondáiban ez a hetes szerkezet szintén megjelenik. Mindenek eredte a hét teremtési
nap a Bibliában. Hét Úr van az atlantiszi Smaragdtáblák szerint, aki a lelki-szellemi szinteket felülvigyáz-
za. Az óind Rigvédában „hét nővér” jelenik meg az élet kerekén. A teremtést szimbolizáló életfának a
népek mondáiban hét ága van. A szakrális geometria szerint mindenek eredete a hét kör egymásba való
metszéséből kialakult virágszerű alakzat.
Az Élet Virága nemcsak a test, hanem a szellem forrása is. Az élet alapját képező szellemanyag rezgési
formája e virág mintája szerint alakul. Az Élet Virága a földi életet átszövő energia alakzata, az
anyavilágegyetem szimbóluma. Tele hurokszerű gyöngyökkel. Meséinkben ő a Viráganyó. A keltáknak is
van Virágó nevű tündérük, akinek koszorúja harmattal gyöngyözött. Pántlikája az északi fény piros-fehér-
zöld színében pompázik.
A virág egy összetett szimbólum. A lét szerkezetét mintázza le. Az emberbe be van oltva a tanuláshoz
szükséges megújulási erő. Szeretettel, odafigyeléssel tudatossága növekszik a földi tapasztalatain keresztül.
Minden együttérzéssel teli gondolat, szó és cselekedet növeli a benne mozgató szeretetet. Érzelmei sötét-
jében a szeretet tisztább fénye rendet teremt. Ez örömet, fényt hoz az életébe. A Smaragdtáblák erre figyel-
meztetnek:
„Tudd, hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől,
Hogy a fény kapuján átkelhess.
Sötétbe rejtve, szimbólumokkal fátyolozva
Találod meg a kapuhoz vezető utat.”
(Thoth smaragdtáblái)
A virág szépérzékünk nélkülözhetetlen eleme, a tökéletesség jelképe.
Általános emberi felfogás szerint a virág a nőiség jelképe, a szépségé, a szerelemé, a növekedésé. A virá-
gok színe is jelentést hordozó. A vörös a kelő Napot, a szenvedélyt, a szerelmet jelöli. A fehér az ártatlan-
ságot, a tisztaságot.
A virág bimbója az új lehetőséget, a változásban rejtett lehetőséget szimbolizálja.
A népek hagyományában a virágnak fontos szerep jut. Így egyetemes kifejező erejére utal a Buddha
által felmutatott virág, mely tökéletes, és minden tanítást helyettesít.
Az Indiai Bölcsességek Könyvében [26] ez található:
„Az önvaló úgy lakozik testünkben, mint illat a virágban.”
A hindu mitológiában Káma szerelemisten a vágyébresztő nyilának a hegyét illatosította be. Kínában
a jinhez, a női elemhez tartozik. Ezért használják a házassági szertartásokban díszítésekhez. A kínai hagyo-
mány szerint a taoizmus aranyvirága azonos az élet-elixírrel, a lelki megújulással, a halhatatlanság elérésé-
vel. A virágzás visszatérés az egységbe, a középpontba, az ősi állapotba.
A japán élővirágok elrendezése, az Ikebana a szépség és a tökéletesség megnyilvánulásai. Ez a virágren-
dezés művészete a középkorban alakult ki. Az elrendezés stílusával hirdeti az Ég, az Ember és a Föld hár-
masságát.
A görögöknél a virágok színe és illata jellegzetes emelkedettséget fejez ki. Különböző ünnepeken más-
más virágot találunk, mint ahogy minden ünnepnek más értelme is volt. A mitológia szerint Adoniszból
hajt ki a piros rózsa, a kökörcsin, Attiszból az ibolya, Narkikosszéból a nárcisz stb.
A római hagyományban a virágok istennője Flóra (Ovidius, Fasti, V. 273–274). A virág ünnepén, a
Florálián virágkoszorúkkal ékesítették magukat. Ezt az ünnepet tavasszal április 28. és május 3. között
tartották Rómában.
A keltáknál a virág a változó szépség jelképe.
A tibeti hagyományban a virágillatot az Ég Úrnőjéhez társítják, aki a szellemvilág ura. Az illat jelképe
a kék tavirózsa, akárcsak az Istenanyáé. Rítusaikban illatos rudakat és illatos olajokat használnak. Az ál-
dozati illat, amit többféleképpen valósítanak meg, a munka védőszellemének, angyalának tartozéka. A
munka angyalához az illat mellett a tánc, illetve a ritmusos emberi hang is hozzátartozik. A tánc angyalá-
nak kísérője a garuda-sas. A sas az Ég Úrnőjéhez rendelődik, akárcsak a magyar hagyományban. [33]
1. A virág 9

A Biblia szerint Jézust pálmaágakkal köszöntötték, amikor bevonult Jeruzsálembe. (Jn. 12, 12–13).
Innen származik a tavaszi virágzó ágak megszentelése, a Virágvasárnap. Szűz Mária legjellemzőbb virágai:
a rózsa, a liliom és az ibolya. A Bibliában a virágos kertek az Édenkertre utalnak.
A sírok virágdíszítése a létezés boldogsága, a lélek halhatatlanságát, az örök tavasz reményével kapcso-
latosak.
A magyar középkori írások fontos színtere a virágoskert, ahol a szerelem bimbója nyílik (Gergei Albert:
Árgirus históriája). A virágnyelv a titkos szerelmi üzenetek nyelve: így a Tavaszi szél vizet áraszt ének. A
virág Gulácsi képein fontos szerepet játszik. A szeretett nő vagy a szerelmespár virágos kertben jelenik meg
(Eksztázis, A Varázsló kertje).
Petőfinél a mulandóságot jelzik:
„Elhull a virág, eliramlik az élet…”
(Szeptember végén)
Adynál az érték szimbóluma:
„De ha virág nőtt a szívében
A csorda-népek lelegelték”
(A Hortobágy poétája)
„Hej, égig-nyúló gizgazok,
Hát nincsen itt virág?”
(A magyar Ugaron)
Pilinszkynél a virágok a tökéletes lét megtestesítői:
„Isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.”
(Mi és a virágok)
A növényi világ az önzetlen szeretet megtestesítője. Csak van és a létezésnek önként odaadja teljes
önmagát. A virágok növelik odafigyelő, beleérző képességünket, és segítenek a békésebb nyugalom álla-
potának behozatalában. A színek, a formák változatosságával valamint illatukkal elbűvölik ma is az em-
bereket.
Népünk hagyományában a feldíszített három ág a lelki nyugalom és az újjászületés jelképe (1. ábra).
A virággal való díszítés gyakori népi szokás. Az újrakezdéssel illetve a tavasszal kapcsolatos életterem-
tésnek megünneplése minden népnél megtalálható. Az ókori görögöknél tavasszal volt a Buphonia ünnep
és a rómaiaknál a Rosalia ünnepsor. Mi Virágvasárnapján tartjuk a virág, illetve a barka szentelését. A
virágfüzér, a virágkoszorúval kapcsolatos jóvarázslások hagyománya Szent Jánoskor vagy utána maradt
ránk. Szent Ivánkor szokás a tűzbe virágokat, füvet dobni és átugrálni rajta.
A Dés környéki falvakban virágkoszorúkat dobálnak fel a házak, épületek tetejére, hogy azokat meg-
védjék a kártól.
Nagyobb ünnepekkor vagy alkalomkor kapukat díszítenek fel. Név- vagy születésnapkor, betegekhez,
templomba vagy temetőbe virágot visznek.
E. Bordeau-Székely [18] az ősi mezopotámiai írások tanulmányozásakor bukkant rá, hogy a képírás-
ban a virág az örömet jelképezi (2. ábra). Az alatta levő szövegben ASA alatt az Isteni Törvényt, a világ
Rendjét kell érteni.
Ugyancsak régi korokból került elő a 3. ábrán látható babiloni dombormű, melyen az élet vizéből vi-
rág nő ki. Ez a virág inkább a liliomhoz hasonlít.
A virág kelyhe a reggeli harmat és az égi eső gyűjtőmedencéje. A virág és a vízzel való áldás összekap-
csolódik.
A Bibliában is megtalálható a víz jótékony és megszentelő szerepe. A vízzel való szentelés máig őrzött
hagyomány. A Biblia szerint a harmat égi eredetű. A Bírák könyve 6. fejezetében (36–38. ábra) Gedeon
Isten akaratának megismerésére szedte a harmatot.
A magyar néphagyomány is összeköti a virágot, a harmatot és az égi áldást. A korai harmat begyűjtése
jótékony hatással van a tejhozamra. [17] Népmeséink, mondáink regélnek a harmaton járásról vagy a
harmat gyógyító és ifjító erejéről.
A régi Istenanya- kultusz tartozéka volt a vízzel való áldás.
10 VIRÁGOM, VIRÁGOM

Népünknél a víztisztelet mindig is élő hagyomány volt. Árpád vezérünk a nép színe előtt vízzel áldo-
zott. Vízzel öntik le az utat az új házasok előtt, az aratásról hazatérő gazda előtt stb. A húsvéti locsolkodás
ugyancsak a jó varázsláshoz, a megtisztuláshoz kapcsolódó szokás.
A hosszú élet titka a tiszta víz ivása. Testünk egészsége közvetlenül függ a sejtekben levő víz szerkeze-
tétől. A magas tisztaságú víz nagy életerőt kölcsönöz a szervezetnek. Kevés olyan terület van a Földön,
ahol az emberek magas kort érnek meg. Ilyen a Hunza földön élő ősi turáni nép és egyik ecuadori tarto-
mány népe, ahol a több ezer éves kék gleccserekből származó tiszta vizet isszák.
Népmeséinkben a virág nemcsak a halhatatlanságot, a megújulást jelképezi, hanem a teljes átváltozást,
a halált is. [1] Tündérország olykor selyemrét néven fordul elő a mesékben, mely túl van „a rézhídon, túl
az ezüsthídon, sőt az aranyhídon is, és elébb az éktelen magas üveghegyen is keresztül kell törtetni”, ami-
re táltos ló nélkül nem képes az ember. Tündérország rétjén aranyvirágok nyílnak, aranyfák vannak, és ott
lakik aranyhajú Ilona. Ide megy ki a hős virágot szedni.
A görög Niza mezőre Perszepone megy ki, ahonnan Hádész elragadja.
A Júlia szép leány erdélyi balladában Júlia búzavirágot szed, amikor megjelenik előtte a mennybe veze-
tő gyalogösvény. Összekapcsolódik a virág és a szellemi világ jelentéstartalma. A mennyei világba egy
bárány (kos) ragadja el Júliát:
„Anyám, édesanyám, eresszen el engem
A búzamezőbe búzavirág-szedni,
Búzavirág-szedni, kalangya-számlálni.
Mennyből ereszkedik egy szép gyalogösvény,
Azon jődögél le egy szép aranybárány.
Jobb szarvában hozza a Napot és a Holdat,
A homlokán hozza a hajnalcsillagot.”
A Júlia szép leány ballada nemcsak a mennybe vezető ösvény és a Júlia hősnő kapcsolatát szemlélteti,
hanem elénk idézi népünk emlékezetében máig is fennmaradt Nap–Hold–Csillag ősi hármasát. Az is fi-
gyelemre méltó tény, hogy az égi útra készen álló, magas lelkiséggel rendelkező lányt egy bárány vagy kos
ragadja el. Talán nem véletlen a kifejezés szerinti egybeesése a mezopotámiai kusokkal, vagy az egyiptomi
kosfejű szellemi lényekkel, akik a túlvilágon bárkájukban viszik az emberek lelkét.
A hajnali harmatszedés, illetve a hajnali felkelés és napvártával egybekötött lelki egyesülés a szeretet
fényével megtalálható népi mondáinkban, népmeséinkben, balladáinkban. Több magyar mesében a hős
harmatból született királykisasszonyt keres. [17].
A virágok jó hatással vannak közérzetünkre. Érdemes ültetésükre, ápolásukra időt szentelni. A virág a
legszebb ajándék.

2. A LILIOM

(4–13. ábra)
A liliom ősi jelkép. Az ókor embere szent virágnak tartotta.
A liliom a fény, a tisztaság, és a feltámadás jelképe. A kékliliom, az Iris milesii negyven napig nyílik.
Jellegzetessége, hogy estére úgy összecsukódik, mintha eltűnne. A reggeli napfényben újból nyílik. Ennek
a virágfajtának őshazája a Kárpát-medence. Még az ókorban is a liliom a szent hármasság, az élet megúju-
lásának jelképe. [27] Diószegi szerint a feldíszített három-ág, a sarjadó hajtások ma is a régi vallásos ele-
meket idézik. [28]
A nőszirom, az írisz a liliomhoz való hasonlósága miatt került be a vallásos jelképek közé. Ez a kéklili-
om. A kékliliom a boldoggá és szentté avatások jellegzetes virága.
A kék liliom kardliliom néven ismert, tavasszal virágzó növény. A létező több fajta eltérő színe miatt
kapta az írisz, a szivárvány nevet.
Egy japán monda szerint a Földön kezdetben sűrű iszap volt. Ebből kinőtt az írisz, mint egy mocsári
káka. Neve Azi. Az íriszből kiemelkedett az istennő, és ebből keletkezett minden. [29]
2. A liliom 11

Mocsári liliomon jött a világra a felvidéki ősmagyarok hitében élő Ukko föld-anya is, akárcsak a hin-
duk istennője. Egyiptomban a mocsári liliom szintén a Nílus szent virága. A római pénzeken is liliom
mintázata jelenik meg. Az északi népeknél a segítő tündéreket liliommal a kezükben ábrázolták.
Az ókor embere szent virágnak tartotta az íriszt. Pliniusz szerint csak szűz ember érhet hozzá, vagy
gyűjtheti.
A liliomoknak és ezen belül a kékliliomoknak is nagyon sok fajtája ismeretes. Csak vadon több mint
200 faj él. Elágazó sziromlevelei a vonaldíszes kultúra alapját képezik, mind a spirálmotívumok mind a
palmettás díszítéseken. [27]
A nőszirom jelentése olyan akárcsak a liliomé. A középkorban gyógynövényként is használták vese-,
bőrbántalmak és lepra ellen.
A 3. ábrán látható babiloni domborműn az élet vizéből liliomszerű virág nő ki. Az élet vizével gyógyít
az istennő. A mezopotámiai pecséthengeren egészében látható a kép. A mezopotámiai időkből ránk ma-
radt pecséthenger lenyomatán (21. ábra) a szárnyas nap tartja a kezében a liliomszerű hármas ágat.
A liliom három szirmát a szkíták a szent hármasságnak feleltették meg még Krisztus születése előtt.
Meszlényi a hármas halom eredetét is a liliom hármas ívére vezeti vissza. „A hármas halom vagy hármas
ív a heraldikai liliom leegyszerűsödéséből jött létre oly módon, hogy itt már nem az egész virágmotívumot
rajzolták le, hanem a virág kontúr vonalának csak a fölső egyharmad részét. Az így kapott ívek már a
Szentháromság szimbólumán túl Isten és a föld szövetségét is jelenti.” [27]
A liliomszerű hármas ágat a néphit az újjászületés jelképének tekinti ma is.
A későbbi korokban a liliom Héra, Junó, Artemis virága. A fehér liliom Héra tejét, a tisztaságot jelké-
pezte, akár az alkímiában.
A kereszténységben hasonló jelentéstartalommal bír. Szűz Máriának Gábriel arkangyal, amikor az
angyali üzenetet hozta, fehér liliomot tartott a kezében. A Bibliában megjelenő liliom egyes vadvirágok
gyűjtőneve , mint a nárcisz, tulipán, rózsa, gyöngyvirág: „Nézzétek a mezők liliomait, hogy nőnek, nem
fáradoznak, nem szőnek- fonnak, mégis mondom Nektek, hogy Salamon sem volt dicsősége teljében úgy
felöltözve, mint egy ezek közül.” (Mt 6, 28–30)
Az Énekek énekében a liliom a megőrzött tisztaság jelképe. A Szent Lélek jegyese, a vőlegény így ne-
vezi választottját: „mint bogáncs közt a liliom”. (Én 2,2) A liliom ugyanakkor erotikus szimbólumként is
megjelenik. (Én 2,1 és 7,2) A nőszirom , másnevén az írisz vagy a kékliliom a liliomhoz való hasonlósága
miatt került be a vallásos jelképek közé.
A vörös liliom Firenze jelképe.
A franciáknál a kereszténységet felvevő Chlodvig választotta a liliomot jelképül. A liliom ugyancsak az
Árpád-házi királyok lányágával rokon Anjou királyok heraldikai szimbóluma lett.
Egy kínai legenda szerint az egyik császárné lába nyomán liliomok nyíltak. Innen ered az „arany lili-
om” elnevezés, amellyel később az elkötözött, a női szépséget jelző kicsi lábfejet jelölték.
A liliom régi heraldikai jel. A heraldikai liliomot a tudomány az Árpád-ház leányági leszármazottaitól,
az Anjou-háztól eredeztetik. Pedig a liliomos díszítések már a szkítáknál megtalálhatók. A királyok lilio-
mos koronája és jelvényei jelzik, hogy hatalmuk Istentől való. Sok szkíta és hun kincsen liliomos ábrázo-
lások láthatók. Jellegzetes alakjuk van az un. Turul-palmettáknak, amelyekből kialakult a tulipán motí-
vum. „A szkíták írisz mintázataiból fejlődött ki az összes olyan jel, melyek különböző időkben a királyi
hatalom és a kereszténység szimbólumaivá váltak.” [27]
A szkítáknál csak a legnagyobb vezetőket, az abákat illette meg a liliomos jelkép használata. E népről
ír Homérosz (i. e. IX. sz.) Iliászában és lakhelyüket Trójától északnyugatra teszi. Strabon (i. sz. 12.) a
félreértések elkerülése végett pontosítja a szkíták és szarmaták lakhelyét az Iszter (Duna) mellé. Strabon
szerint az abák i. e. VIII. században elhagyták a Kárpát medencét, innen Keletre és Nyugatra vándorolva.
A népvándorláskor visszaköltözött abák tarsolylemezeit szintén liliomok díszítették.
Az altáji szkíták Pazirik temetkezések liliomai, a palmetták kékliliomhoz hasonlítanak. [27]
A liliomábrázolás több királyi ház címerében is fellelhető. Ott találjuk Oktár hun király tálcáján, Szent
István koronázási palástján és koronáján. A koronázási palást hímzése oroszlános-liliomos életfát és lilio-
mos díszítéseket jelenít meg. Az Árpád-házi ereklyék rajzain is ott a liliom többféle ábrázolása.
A szkíták liliomos díszítései az Árpádok honvisszafoglalása után szaporodnak el Európában. Az Árpád-
házi ereklyék rajzain a liliom több ábrázolásmódban ismerhető fel.
12 VIRÁGOM, VIRÁGOM

A liliom fellelhető Oktár hun király tálcáján (4. ábra).

Az 5. ábra Szent István koronázási palástjáról mutat be részleteket. Az 5a. ábrán régi királyunk liliomos
koronája látható. A koronázási palást hímzése oroszlános- liliomos életfát és liliomos díszítéseket jelenít
meg (5b. ábra). Fontos megjegyeznünk, hogy a liliomos életfa ágait ötszirmú rózsák díszítik.
A nagyszentmiklósi kincs is őrzi őseink liliomos díszítéseit az uralkodó fején és a korsók turulos ábrá-
zolásainál levő ágakon (6a., b. ábra).
A magyar báni dénár rajzolata több magyar vonatkozású jelrendszert tartalmaz. Ilyen a liliomot tartó
Hold, a hármas halom, a Hold és a Csillag, a kettős kereszt (7. ábra).
Árpád-házi királyaink közül II. Andrástól maradt fenn az 1222-ből származó olyan aranypecsét, ame-
lyen a liliomos jogaron és az országalmán kívül a jellegzetes Nap–Hold–Csillag hármasa is megjelenik (8.
ábra). A későbbi pecsétjén ezek a jelek már nem találhatók meg.
A keresztény ikonográfiában a liliom Szűz Mária virága. A templomok díszített ablakain, és egyes ké-
peken Szűz Máriát legtöbbször liliommal ábrázolják. A liliom ugyanakkor a tiszta lelkű szűzies szentek
attribútuma: Szent Anna, Páduai Szent Antal, Szent Domokos, Szent Imre, Szent József, Siennai Szent
Katalin, stb. A liliomot szentantalvirágnak is nevezik, mert nyár elején nyílik és ünnepe Szent Antal nap-
ján, június 13-án van, amikor szokásos egyes helyeken a liliomos szentelés vagy liliomos körmenet.
A boldogok és a szentek avatásánál a Vatikáni rítusnál mindig jelen van a kékliliom csokor.
Több templomi díszleten megtalálható a liliom: asztalterítőn, szőnyegen, ajtókon, kovácsolt kerítése-
ken. Liliomos díszítésű szőnyeg található a kolozsvári Szent Mihály templom oltáránál, a gyulafehérvári
oltáron, a templom kerítésén (10a, b, c. ábra).
Gyakori a liliomos díszítés a szkíta és a honfoglalás kori leleteken. A keleti szaka dinasztia kincsei,
amelyek Pazirikban kerültek elő, a szkítákéhoz hasonlatosak.
A kékliliomok közül az Iris subbarbata rajzolatát veszi fel egyes régi lelet. Gyakori díszítő eleme temp-
lomainknak.
Ugyancsak liliomos díszítés található a konstantinápolyi Top Kapi palota egyik belső ajtóján (11d.
ábra).
A magyar népművészetben a tulipánnak nevezett motívum gyakran liliommal, vagy liliomként jelenik
meg. Az énlakai templom mennyezet kazettáján olyan életfa jelenik meg, mely tulipánon áll és liliommal
végződik (12. ábra).
A székelyföldi hímes tojáson és sárközi lepedőszélen is népi liliomos díszítést láthatunk (13a. és b.
ábra). Szép liliomos díszítés látható a 14. ábrán egy kazah jurta tartón.
A liliom, az írisz illetve a nőszirom a magyar költészetben az ártatlanság, a tisztaság jelképe. Vörösmar-
ty Mihály Szép Ilonka című versében így ír: „Hervadása liliomhullás volt.”
Őseink hagyománya szerint a Szűz csillagképet valamikor Nőszirom csillagképnek hívták, az Oroszlán
csillagképet pedig Hiúz csillagképnek. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a Magyarok Istenének ünnepe
békeidőben az Oroszlán és a Szűz csillagkép találkozóján van, amikor a Nap:
„…A Hiúz csillagképből a Nőszirom csillagkép bűvébe kerül.” [32]
A nőszirom, vagy a liliom az istennőkhöz kapcsolódik. Hasonló zengésű élő, lil és il szavunk. Érdekes
megjegyezni, hogy egy mezopotámiai gyászdal az Ég Királynőjét Lil-Hal-val, galambbal azonosítja. [34].
Deimel a Sumerische Gramatikban a 132. ékjellel jelzi a galamb szót, mely egy vízszintesen úszó hallal van
a képíráson feltüntetve. A Lil szónak kunstvoll jelentést tulajdonít, ami magyarul talán lelkesnek mondha-
tó. Ezek szerint a galambot vagy az Istennőt egy lelkes hallal ábrázolták. [35]
A Lil név más nevekkel összecseng. Én-lil volt a babiloni lélek-isten. Az ókor a teremtést az Istennőhöz
kötötte. A hun rovásos történetírás szerint a földi életet is az Istennő vigyázza fel. A Földanya királynői
minőségével kapcsolatban olyan nevek ismeretesek, mint a hunok Ilonája, az úzok Jó-LI Istennője, a
mezopotámiak Én-LIL-je.
Az életfa is maga az Isten-anya. Az életfa tetejéhez a lila szín társul. Ez a színe az ember fejtető központ-
jának is. Az ember felső energiaszintjei szintén az istennőhöz rendelődnek. Az ősi életfa alakja az Élet vi-
rágán az első kozmikus lénnyel, egy hallal mutat hasonlóságot. Az életfa, a lila szín és a halmotívum ösz-
szetartoznak.
A hal egyik ősmagyar szimbólum. A hunok rovásos történetében halfarkú Istenanya és halfarkú Iste-
nek szálltak ki a partokra még a történelem előtti korokban. Ők tanították az embereket a földi élethez
3. A tavirózsa vagy a lótusz 13

szükséges munkákra, és hoztak magvakat elvetni a földbe. A halfarkú Istenanya ábrázolása ma is megta-
lálható a Wesselényi- és a Károlyi-címerben. [36]

3. A TAVIRÓZSA VAGY A LÓTUSZ

„A Föld ismét virágba borult.

Ukkó istenanyánk vízirózsa kelyhében
Leánnyá született része pedig felszálla
Férje mellé az egekbe.
Ott pihen, ott ragyog annak mellén
Hajnalcsillag képében.” [32]
(13–15. ábra)
Az ősi tündérrózsa a lótusz. A lótusz a fény virága, maga egy fényszimbólum. A virág esténként bezá-
ródik és csak a reggeli hajnal fényénél nyílik ki ismét.
A mi hagyományunkban a rózsa valószínű a tündérrózsát, a tavi rózsát helyettesíti. A rózsa lényegében
a lótusz szárazföldi mása.
A vízi virág emlékét egyik mesénkben így találjuk meg: „A láp tündére volt az utolsó tündér. Lápi vi-
rágokból volt a palotája, és úgy lépkedett egyik liliomról a másikra.” [12]
Mivel a liliom a szimbolikában több virágot takar, így a liliomok is tündérrózsák lehettek. A keleti
népek lótusza szintén tavirózsa.
A lótusz a természet teremtő erejét és elveit letükröző virág. A harmonikusan együttműködő teremtő
erő kettős. Ez a virág két létkört köt össze: vízben és levegőben él. A víz sötétsége a földi létet, a levegő az
ég szellemi jellegét egyesíti a vízililiomban. A vízililiom ég- föld kapcsolódását képjelezi, ahogy a levegő-
szellem felébreszti, megtermékenyíti a vízi világot. A hinduknál maga teremtő szellemi ereje ül a lótuszon:
„Ó, Örökkévaló! Látom Brahma-t, a teremtőt, benned trónolva a lótuszon”, mondja a Bhagavat Gita
egyik verse. Az istenség a vízből vagyis az első földből született.
A lótusz szent képjelének széles körű elterjedése az összes vallási rendszer azonos eredetére mutat.
Ugyanazt a filozófiai gondolatot fejezi ki. Az északi hinduk, az egyiptomiak és a tibetiek, majd a buddhis-
ták a legősibb időktől fogva szentnek tartották. Tisztelték Kínában és Japánban, a mikronéz szigetvilág-
ban. A görög és latin egyház is átvette mint keresztény jelképes virágot.
A lótusznak mélyen rejtett jelentése volt és ma is van a föld számos népénél. A lótusz magvak még
csírázásuk előtt magukban rejtik a telesen kialakult leveleket, a kifejlett növénynek kicsinyített alakját.
Indiában a lótusz a termőföldnek a jelképe is, mint a víznek megfelelő talajnak. Az ókor föld-anyjához
társult jellegeket is magába foglalja. Csak így lehetséges, hogy a lótusz a Meru hegynek a jelképe. A Föld-
anyára jellemző a négyesség, a négy égtáj stb. A négy égtáj angyalai, a Stanzák Maharadzsáinak mindegyi-
ke lótuszon áll.
A hinduk hitében a lótusz a tér vizein pihenő Vishnu istennő köldökéből nő ki. Visnu egyik nőnemű
megfelelője Padma, neve lótuszt jelent. Padma lótuszvirágon úszik.
A lótusz a hindu mitológiában az özönvíz után a víz tetején fekvő Visnu köldökéből virágzott elő.
Belőle emelkedett ki Brahma, akinek az egyik elnevezése ezért lett lótusz-szülött. Visnu egyik megfelelője,
Laksmi, a tejtengerből emelkedett ki, lótuszvirággal a kezében.
A lótusz egyike a hinduk nyolc kincsének. Lápon él, de nem ereszt gyökeret, ezért a tisztaságot jelké-
pezi. A lótusz magja nem a földben, hanem a vízben fejlődik ki, mint az isteni eredet szimbóluma. A
hindu napistennő, Szúrja, egy –egy lótuszt tart a kezében. Az indiai lótusz egyik szanszkrit neve a kamala
rózsaszerűt és pompázatost jelent, mely az anyaméh egyik jelentésváltozata. Kínában a lótusz szónak több
jelentése van: egyesül összeköt, szeret, folyamatos, szerénység, összhang. A tantrában különösen jelentős
értelmű a lótuszvirág, mely a férfias erővel egyesülve befogadja az univerzum energiáját.
A lótusz nyolc szirma a nyolc fő irányt jelenti. Az ezer szirmú lótusz a szellemi megvilágosodás teljes-
ségét fejezi ki. Az emberi testben rejlő energia rendszerben a fejtető feletti korona csakrára utal. A lótusz
különböző színekben virágzik és mindenikhez eltérő jelentéstartalom társul. A kék lótusz a Zöld Tara és
14 VIRÁGOM, VIRÁGOM

az Avalokitesvara istenség által tisztelt növény. A Fehér Tara istennő fehér lótuszt tart a kezében, a rózsa-
színű lótusz Laksmihoz rendelődik. [13]
Padmaszambhava, a tibeti mitikus vadzsrajána, a legenda szerint szintén lótuszból született. A 15.
ábrán egy kínai ábrázolást láthatunk az Északi Vej-dinasztia idejéből, a lótuszvirágon ülő Buddhát.
„A Védák lótusz alakúnak említik az emberi lény legbensőbb magját, ahol a lélek lakik. A szívet, Isten
otthonát a szív lótuszának nevezik.” [14] Míg a lótusz puha és nyitott, addig a fény átható. A kettő egye-
süléséből jön létre a bölcsesség.
A vízirózsa vagy a lótusz nemcsak az óind Visnu istennő mellé rendelődik. Az ősi Egyiptomban úgy
tartották, hogy a teremtés hajnalán az ős óceánból, Nuból emelkedett kis vörös tavi rózsa és magával
hozta a Napot. A kék lótuszvirág a szép Nefertumhoz rendelődik. A lótuszvirág a placentához hasonló
függelékével hozzá van kötve az anyaföldhöz. vagyis Isis méhéhez. Az anyaméh műhelyében értelmes te-
remtő erő működött, mely élő lelket kapcsolt a fizikai anyagba.
Az isteni csíra méhét Khnoom rejti magában. Khnoom istenség, minden dolognak princípiuma, ló-
tusz körülfogta trónuson ül. Bes isten lótuszon áll, készen arra, hogy ivadékát elnyelje. Thotot, a bölcses-
ség megtestesítőjét, Amenti szent írnokát, teljesen kinyílott lótuszon ülve ábrázolják (IV. dinasztia). A víz
istennője, Heket, béka alakjában lótuszon pihen. A béka vagy a varangy istennő egyike volt a teremtéssel
kapcsolatos fő erők képjeleinek. Az állat kétéltű, illetve kettős, akár a lótusz. Ugyanakkor képes hosszú
időkig eltöltött kies élet után látszólag feltámadni. A lótusz körülfogta béka vagy varangy kedvelt alakja
volt a templomlámpáknak a rájuk vésett e szavakkal: „Én vagyok a feltámadás”. Ezeken a tárgyakon oly-
kor csupán béka vagy varangy képe található lótusz nélkül. Ezek a béka-istennők az összes múmiákon is
megtalálhatók. A keleti népeknél is megtalálható a lótusz mellett a béka is. A kínai Nu-Kua istennőhöz
szintén békát társítottak. A lótusz növény Kínában is fontos jelkép. Ho Hszien-Ku, a taoista Nyolc Hal-
hatatlan egyikének jele.
A keresztény ábrázolásoknál szintén megtalálható a hindu és egyiptomi képjelek. Ilyen jelkép a legré-
gibb ábrázolásokban a vízi liliom az Arkangyal kezében, mikor Szűz Máriának megjelenik. Ezenkívül a
víz, a tűz, a föld, kereszt, a galamb, a bárány és más szent állat mindig ugyanazt jelentik, mint az ókori
Egyiptomban.
A rábaközi tudók hagyatéka szerint az ős-istennőnk, a Boldogasszony vízirózsa kelyhében testesült
meg a Földön:
„Szitáló ködnél finomabb szellemanyagából
vízirózsa kelyhében leánnyá testesült…” [32]
Lótuszhoz hasonlítanak a palmettás díszítések is. A 15b. ábrán palmettás díszítéseket láthatunk a hon-
foglalás kori tarsolylemezekről, a 15c. ábrán egy asszír kő domborművön életfa látható, melyet pálmafa
szimbolizál.
A palmetta az épületek homlokzatán vagy belső dekorációra gyakori díszítőelemként szolgál ma is.
A tavirózsa illetve a lótusz a halhatatlanságot jelképezi. Biológiai rokona a tök, mely szóból származik
a tökély, a tökéletes szavunk. [15] A tökfélék családjába tartozik a manicheusok szent, fénnyel telt növényi
termése, a dinnye is. A tök és a dinnye megtalálható templomi kazettáink, szószékeink díszítő elemeként.
A tök és a dinnye is az egészséges étrend alapjaként szolgál, és kivájt héjuk népi díszítőelemként igen
elterjedt. A magyarságnál több vidéken hagyománya van a megvilágított és kivájt kemény héj által kapott
dísznek. A népi képzelet az ünnep öröméhez köti és védelmező erővel ruházza fel.

4. A RÓZSA

„Mennyországban csendítenek,
rózsalányok énekelnek.” [30]
(16–21. ábra)
A rózsa elsősorban a szépség, a szerelem szimbóluma. A néphagyomány inkább női jelképnek tartja és
igen elterjedt, mint női név. Mégis népdalaink őrzik a régebbi általános jelentését. Bennük a rózsa a sze-
relmesek neveként és nem a női oldal neveként szerepel. A Két szál pünkösdrózsában nem a kertben nyíló
rózsáról van szó, hanem azokról, „ki egymást szereti”.
4. A rózsa 15

A rózsa a teljesség szimbóluma. Szirmainak száma szerint más-más jelentése lehet. A legtöbb ábrázo-
lásban ötszirmú, mint a csipkerózsa, népmeséink, balladáink legelterjedtebb virága. A vadrózsa öt szirma
az ősanyát, az univerzális lényt, a kozmikus embert szemlélteti, akár az ötágú csillag. Ötszirmú a mesés
almafának is a virága.
A babiloni hagyományban a rózsa a tisztaság és erkölcsösség virága, akárcsak a zoroasztriánusok számá-
ra. Tüskéi a gonosz világba való lépésénél nőttek ki. A szufi irodalomban a rózsa az élet örömeinek, tüskéi
a fájdalmak megtestesítői.
A sokszirmú rózsát Kínában és Indiában a lótusszal azonosítják. Az indiaiak szerint a szépség, a töké-
letesség, a lélek, a szív jelképe.
A muszlim misztikában a rózsakert a meditáció helye. A rózsa a pihenés, a tudás, a kozmikus erő, a
paradicsom boldogságának jelképe.
Kínában a rózsa a négy évszak lezárásának a virága, a „négy nemes” egyike. Inkább az ifjúságnak a
szimbólumaként tartják számon. Ez nem véletlen, mert a tavasz a teremtés évszaka és egyben a megúju-
lásé is. Ezért a tavaszi virágok mind az ifjúsághoz kapcsolódnak: a nárcisz, az ibolya, a cseresznyevirág.
Hun eleinknél a tavasz a kezdés és a születés időszaka, míg a nyári napforduló az elmúlásé. Lényegében a
rózsa a kínai aratási ünnepek virága. Nálunk az aratási ünnepek virága a pipacs. Az ókor istennői közül a
görög föld-istennőnek, Demeternek a virága. Japánban az érésnek és aratásnak megfelelője a kilencedik
hónap kilencedik napján megrendezett teljesség ünnepe és virága a krizantém.
A görög-római mitológiában a rózsát a napistenhez, Hélioszhoz kapcsolják. Egyes népi ábrázoláson ez
a napszimbólum ma is fellelhető. A teljes rózsa a Nap szépségéhez hasonlít, levelei pedig a Holdat és a
csillagokat is ábrázolják. A görög hitregékben a rózsa Aphrodité, Aurora, a Múzsák és Dionüszosz virága.
A mitológia szerint Klorisz (a római Flóra) nimfa alkotta az első rózsát agy másik nimfa testéből.
Afrodité kedvesének Adonisznak a véréből piros rózsák sarjadtak.
A római hagyomány a Vénusz virágának, a tavasz jelképének tartja a rózsát. A május Vénusz hava volt
és akkor tartották Rómában a rózsaünnepeket. A rózsa paradicsomi virág, amelyen a tövisek a bűnbe esés
után jelentek meg. Így az égi szerelem szimbóluma a földi szerelem jelképévé lett. A rege szerint a bűnbe
esés Vénusz napján, pénteken történt. A római Rosalia ünnepek egyben böjti időszakot is jelentenek,
mely idő a megtisztulásé, a szexuális tilalomé. Ez a gyász ünnepe is, ekkor volt a római halottak napja.
Ilyenkor a temetőkben rózsaszirmokat hintettek a sírokra.
A rózsákkal kapcsolatban nem véletlen nálunk is van a tavaszhoz kötődő hagyomány. Úrnapján rózsa-
szirmokat hintenek a körmeneten résztvevő nép elé. A nyugati kultúrában a vörös rózsa a szerelem, a fehér
rózsa az ártatlanság kifejezője. Az alkímiában a szellem virágzását jelenti.
A rózsa a kereszténység egyik fontos növényi szimbóluma. A Bibliában az Isten törvényei szerint élő
ember boldogsága hasonlatos a rózsa virulásához. (Sir 24,14; 39,13; 50,8) A paradicsom is rózsakert, az
egyesülés helye. A középkorban Szűz Mária volt a „rosa mystica”, a tüske nélküli ártatlan rózsa, a pünkös-
di rózsa, amely megőrizte ártatlan állapotát. A keresztény ikonográfiában gyakoriak a rózsák mellett ülő
Szűzanya-ábrázolások. Sok középkori festményen Mária mellett ötszirmú rózsák és liliomok láthatók.
A Mária-imádságoknál használt rózsafüzér eredetileg összepréselt rózsaszirmokból állt. A legenda sze-
rint Szent Domokos Máriától kapta az első olvasót, s azt „Miasszonyunk rózsakoszorújának” nevezte el.
A katedrálisok rózsaablakai is a kerékjelképekkel mutatnak rokonságot. Akárcsak a stilizált rózsa, a
rozetta is örvénylő napjelkép. A gótikus katedrálisok nyugati ablakát rózsaablaknak nevezik, és mindig ott
találhatók a Szűzanya-ábrázolások.
„A néprajzi kutatás a palóc hit sajátos megnyilvánulásaként tartja számon azt a képzetet, hogy Kisasz-
szony vagy Nagyboldogasszony napján napkeltekor „rózsát hány a Nap”. [9]
Árpád-házi Szent Erzsébet legendájában a piros rózsává változott kenyerek a szeretetet, a részvétet jel-
képezik.
A vörös rózsát Jézussal is összefüggésbe hozzák. Az öt piros rózsa a keresztet jelképezi. A vörös rózsa
Jézus hulló vére.
Régi imáink az angyalokat rózsalányoknak nevezik. Jézus maga az üdvözlet virága:
„Krisztus urunk az aranyfán,
Aranyfának az ágán,
Üdvözletnek virágán…” [30]
16 VIRÁGOM, VIRÁGOM

A rózsalugas a régi hagyomány szerint a titoktartást is jelképezi. A latin „sub rosa” rózsa alatt kifejezés
ma is használatos bizalmas ügyek megnevezésére. A kolozsvári Ferences templom zárdájában megtalálha-
tó kőcsipkéből készült rózsás mennyezetű terem, ahol a középkorban Erdély titkos kormányzási tanácsát
tartották.
A vörös rózsa a vértanúság jelképe. Szent Ferenc stigmáiból hulló vér nyomán rózsák fakadnak. Rózsa
a jelvénye Palermói Szent Rozáliának és Viterbói Szent Rozáliának.
A középkori hagyományban megmaradt a rózsa ősi érzékfeletti jelentősége, de új értelmezést is kapott.
Az alkimisták által használt mintázaton a kereszten öt rózsa található. Más ábrázolásaikon a hétszirmú
rózsa a hét fémet jelentette.
A népi hagyományban a rózsa nemcsak az érzékiség, a szerelem kifejezője, hanem vulva szimbólum is
lett (16. ábra).
A népi szimbolikában a rózsa a szerelem virága. A rózsa leszakítása az első szerelmi együttlétre utal. Ezt
költőink is így írták le. Balassinál:
„Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét.”
(Kit egy bokrétáról szerzett)
Csokonainál is erotikus jelkép:
„Hadd szakasszalak le, édes Rózsaszál.”
(A rózsabimbóhoz)
A népi díszítő művészetben a rózsát gyakran ábrázolják palmetta formájában vagy tulipánnal együtt
(17, 18. ábra). A sokszirmú kerek rózsa napjelkép (19. ábra). Ugyancsak napjelkép a 19a. ábrán látható
szegfű és a magyarszombatfai gyöngyvirágos tányér (20. ábra).
A mesék hőseit nemtől függetlenül gyakran Rózsának hívják, arcukon rózsa nyílik vagy rózsát nevet-
nek. A „Rózsát nevető királykisasszony” azonos Vénusz istennővel, Tündér Ilonával, aki gyöngyöt sír és
rózsát nevet. Amikor mezítláb jár aranyvirágok nyílnak lábai nyomán. [6]
A Rózsa János című mesénk hőse rózsától fogan: [5]
„Nem anyától lettem
Rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.”
A három farnasi lány című kalotaszegi mesében a jószívű lánynak egy galamb azt kívánja, hogy „ahány-
szor megmosdik mindenkor egy pár aranyrózsa csattanjon le a szemiről.” [3]
A Méhmagzatnak elígért tündér című mesében a hősnő rózsabokorra hullt harmattól termékenyül meg.
A hős rózsába bújva menyasszonyán rejtőzik el a Rejtekbe látó királykisasszony című mesében.
A kinyílt rózsabokor a szülés kezdetét jelzi (Aranyhajú ördög), vagy a királylány által felrúgott csipke-
bokor alól három fogat kocsistól jő a világra (Aranyhajú ikrek).
Az újjászületésnek is jelképe a rózsa: az elhunyt szerető sírján piros rózsa vagy rozmaring nyílik (Ördög-
szerető, Kádár Kata).
A rózsa és a víz mágikus kapcsolatáról szól Petőfi Sándor a János Vitézben:
„Tündérországnak egy tó állott közepén,
János vitéz búsan annak partjára mén,
S a rózsát, mely sírján termett kedvesének,
Levette kebléről, s eképp szólítá meg:
„Te egyetlen kincsem! Hamva kedvesemnek!
Mutasd meg az utat, én is majd követlek!”
S beveté a rózsát a tónak habjába,
De csodák csodája ! mit látott, mit látott !
Látta Iluskává válni a virágot.”
A rózsa a halhatatlanság, a feltámadás virága. Ezért rakunk virágot a sírokra. Ezért születik hajnalban
mind, ki nem anyától lett, hanem rózsafán termett.
A rózsafa alatt és lova mellett alszik vagy révül el a mesehős. A Sári mérges kígyó című népballada fő-
szereplője vadrózsabokor alatt alszik el:
5. A tulipán 17

„Megkötöttem lovam
Csipkebokor fákon,
Lehajtottam fejem
Két első lábákon.” [7]
A rózsafa tüskéje az élet füvéhez hasonló. A Gilgames eposzban [10] az élet füvéről olvashatunk:
„Halljad hát, ímé,
nagy titkot fedek fel előtted...
Szállj alá a tenger vizébe
S addig kutass, míg rátalálsz
Egy nyílvesszőhegy-formájú fűre,
mely, mint a tüske a sövényen,
vagy, mint tövis a rózsaszáron...
Az élet füvét, ha lenyeled
Fiatal maradsz, nem fog rajtad
A vénülés őrlő hatalma.”
A magyar hagyomány őrzi ennek az emlékét. A tövises növény nálunk a rózsa a tenger közepében:
„Kis kertet kerítek tengör közepébe
Rózsafát ültetek körül a szélébe.” [11]
A rózsafélék családjába tartozik a legtöbb vadon termő gyümölcsünk: az erdei szamóca, a málna, a
szeder, a meggy, a cseresznye, a mandula, a barack, a vadalma, a vadkörte. Ezek táplálják a természet la-
kóit.
Ötszirmú virág található például Csongrád megye címerében és ötvirágú koszorú a Broderics-címerben.

5. A TULIPÁN

„Jól csak szívével lát az ember.

A lényeges a szemnek láthatatlan.”
(Saint-Exupery)
(22. ábra)
A virágok közül a tulipánnak szinte kizárólag női jelleget tulajdonítanak. A néprajzkutatók egyöntetű-
en vulva jellegűnek ismerik el.
A tulipán mint díszítő elem mély nyomot hagyott népünk kultúrájában. A tulipán élőhelye, jelentése
és a magyarság között hosszú kapcsolatnak kellett lennie. Mintázata igen gyakran fordul elő festett és fa-
ragott tárgyainkon. Valami hasonló mélységet jelent a lótusz Egyiptomban és Indiában, a perszák palmet-
tája, a görögök babérja, a japánok cseresznyevirága.
Nekünk magyaroknak régi tulipános kincseink vannak. A tulipánt mi nem a középkorban vettük át
más népektől. A hun időkből maradt ránk a tulipános életfa az esztergomi kápolna falfestményein. Hon-
foglaló őseinktől több olyan lelet került napvilágra, melyen tulipános, liliomos díszítés található. Megta-
lálható a nyeregkápákon, tarsolylemezeken, a szkíta kard hüvelyén. A koronázási palástot, az Árpád-házi
királyaink pénzeit, címereit tulipános motívumok díszítik. Tulipán található Mátyás király bibliájának
bőrkötésén és címeres tányérján.
Gyakori előfordulása arra utal, hogy népünknél nemcsak virágjelkép, hanem valami mélyebb jelentést
hordoz.
A néphagyomány a piros tulipánt a tűzzel illetve a szerelemmel hozza összefüggésbe. Magukénak vall-
ják a magyarok, a hollandok és a törökök.
Az ősi időkből Mezopotámiából, Egyiptomból kerültek elő tulipánszerű ábrázolások. Mezopotámiá-
ban a tulipánnak külön ünnepe volt. A tökéletes szerelem, a tavasz, a kiviruló természet szimbólumának
tartották.
Egyes népek hagyományaikban ma is őrzik. Így külön tulipán ünnep van Közel-Keleten a Tadzsikok-
nál a fiatal lányok részvételével. Székelyföldön is hagyományosan minden évben megrendezik meg az
18 VIRÁGOM, VIRÁGOM

„Ezer székely lány” ünnepét. A Boszporusz partján is ünnep van az első tavaszi virágok megjelenésének
idején.
Varga Géza [19] kutatásai nyomán a tulipán szó kapcsán a tűz és víztisztelet nyomait véli felfedezni.
A 3. ábrán látható, élet vizét tartalmazó hármas elágazású virág, liliom vagy tulipán sarjad. Hasonló
ábrázolást láthatunk a 21. ábrán, mely egy mezopotámiai pecséthenger lenyomata. A tűzoltárt vagy az élet
vize edényt két szárnyas oroszlán őrzi. A tulipán egyben életfa szerepét is betölti, melyet gyakran ábrázol-
nak oroszlánokkal. Olykor az életfa tetején a nap helyett a tüzet megjelenítő négyes osztatú virág jelenik
meg. Az életfa tetején nagy gyakorisággal ott található a szárnyas nap, melynek itt fejjel ellátott alakja li-
liomszerű hármas virágot tart kezében.
A mezopotámiai kultúrkörrel rokon hatti mitológiában található egy Tulipánisten, Taru viharisten és
az istenanyának a gyermeke. Neve több változatban maradt fenn: Talipinu, Telepinu, Telebinu. A hatti
nyelvben a pinu/binu jelentése fia. A Mitológiai Enciklopédia szerint az istennév annyi mint Tali/Dali fia.
Mivel Ta a viharisten neve, így Telepinu a viharisten fia kell legyen. „Telepinu azon hettita és hatti míto-
szok főszereplője, amelyek ciklusa az eltűnő és visszatérő istenségről szól. Eltűnése haragjának köszönhe-
tő, távoztával a házi tűzhelyet és az áldozati asztalt füst borítja el, a háziállatok időlegesen meddőkké
válnak, aszály kezdődik, a föld nem ad gabonát. Az istenek lakomát ülnek, de éhüket nem képesek csilla-
pítani. Hasztalan keresik Talipinut, ezért a napisten a sast küldi keresésére, de az sem bukkan rá. Ekkor a
viharisten indul utána, összetöri kalapácsnyelét Talipinu székvárosának kapuján, s mégsem képes kinyitni.
Az istenanya egy méhecskével keresteti, aki meg is találja, amint a szent város közelében egy tisztáson al-
szik. Megszúrja Talipinut, amitől a mítosz hőse még az előbbinél is nagyobb haraggal ébred fel. Éktelen
dühét imával lecsillapítják, és a megenyhült visszatér az emberekhez, magával hozva a termékenységet is.”
[19]
Mivel Telepinu a monda szerint termékenységet hozott, akkor személye az ókor termékenység isten-
nőjéhez tartozónak biztosabban vélhető. Magyarul a tulipán szavunkhoz is kapcsolódik. Etimológiai ér-
telemben a tulipán szavunk vulva szimbólumot takar. A tulipán pedig az istennő virága.
A tulipános ábrázolást az ókortól napjainkig megőrizte népünk emlékezete. Olykor a két oldalnak
megfelelően kettős díszítés jelenik meg, a jobb és baloldal jól kivehető különbözőségével, a lelki emelke-
dés ható és befogadó princípiumát sugallja, akár a kettős kígyós díszítések. Lényegében ugyanaz az elv
valósul meg Szent Imre herceg palástján látható díszítésen is (25. ábra).
Honfoglaló őseinktől több olyan lelet került napvilágra, melyen tulipános, liliomos díszítés található,
Szeged-Királyhalomról (26. ábra). Fent középen és jobbra karosi övveretek láthatók liliomszerű Tejút-
jelképpel. Lent aranyozott ezüst tulipán, ezüst karperec és övveret.
Egy XVII. századi lepedővégen az életfát tulipánnal ábrázolják (27. ábra). Ugyancsak ott látható a
mezopotámiai kultúrkör jellegzetes Nap–Hold–Csillag hármasa.
A keresztény szimbolikában a tulipánnak a liliomhoz hasonló jelentése van. Mégis sokkal ritkábban
jelenik meg katedrálisok ablakain vagy az oszlopok felfutó növény díszítésein. A fehér tulipán a szüzesség-
re, a tisztaságra utal. Gyakran kehellyel azonosítják, mely Krisztus vérét fogta fel. Szakrális céllal is készül-
hettek a 28. és 29. ábrán látható magyar népi díszítésű kerámia tárgyak. A 28. ábrán egy hármas virágú
tulipános életfát láthatunk két őrállattal. [19] A többvirágú tulipán a valóságban nem létezik, mert e nö-
vény egy száron csupán egyetlen virágot nevel. Ez a díszítési alak a szkítáknál jelenik meg, mely a pusztai
hagyomány bizonyítéka. „E szkíta-magyar kompozíciók a hollandoknál ismeretlenek, mert ők legelső
tulipánhagymáikat a szkíta hagyományok nélkül szerezték meg. A rokonszenves holland nép és kultúrája
még meg sem született, amikor e motívumokat mi már a sajátunkként alkalmaztuk. Szó sincs tehát arról,
hogy a magyar népművészetben olasz, török, vagy holland hatásra alakult volna ki e növény tisztelete,
mert a gyökerek közvetlenül a sztyeppi őshazába nyúlnak.” [19]
A 29. ábrán egy kettős kereszt alakú tulipános-liliomos életfa rajzolódik ki, szintén háromvirágú tuli-
pánnal. [19]
A tulipán a magyar népművészet leggyakoribb motívuma. Gyakori előfordulása arra utal, hogy né-
pünknél nemcsak virágjelkép, hanem valami mélyebb jelentést hordoz. A tulipán egy nagyon régi jelké-
pünk kell legyen.
„A tulipán motívumot a köztudat jellegzetes magyar díszítőelemnek, népművészetünk és népünk
egyik azonosítójának tekinti. Többen a hun-magyar származás bizonyítékának tekintik a svájci Anniviers-
5. A tulipán 19

völgyben élő, hun eredethagyománnyal rendelkező családok házait díszítő tulipánt... A Kanadában ki-
adott és a világban szétszóródott magyarságnak emléket állító Encyklopaedia Hungarica (Bagossy 1992)
címlapjára is etnikumjelző volta miatt került a tulipán. A magyar ember és a tulipán közötti bensőséges
kapcsolat nem köszönhető csupán a virág szépségének és elterjedtségének. Ha így lenne, akkor virágos-
kertjeink több ékessége is nemzeti szimbólummá vált volna – de nem ez történt. Népművészeti tárgyain-
kon más virágok is hordoznak szimbolikus tartalmat, azonban korántsem töltenek be hasonlóan jelentős
szerepet. Nem sorolhatjuk virágtól pompázó kertjeink valamennyi díszét a magyarság jelképei közé, csak
a tulipánt. E növény társunk volt a történelemben, évezredeken átívelő különleges érzelmi és értelmi
kapcsolat fűz egymáshoz bennünket”. [ 19]
Érdy Miklós Közép-Ázsiát tartja a vadtulipán hazájának, ahol 125 fajta ismert. A vadtulipán és a ma-
gyarság szülőföldje közel kellett legyen egymáshoz.
A tulipán a háztartási eszközeink gyakori díszítőeleme, de elmaradhatatlan a faragott kapufélfákon is.
A tulipán erotikus szimbólum, és mint a termékenység jelének védelmező ereje van a gonosszal szemben.
A tulipán nemcsak védelmez, hanem gyógyít is. Csokonai így írja az Egy Tulipánthoz című versében:
„Te vagy orvosa sebemnek
Gyönyörű kis Tulipánt.”
A lélek fejlődésének spirális útja, a ható és befogadó elv, a kígyós motívumokhoz hasonlóan tulipános
díszítés található egyes népművészeti díszítéseknél. A 30. ábrán egy kőrösfői kapufélfa részletét láthatjuk,
ahol a ható és befogadó fél, a jin és a jang külön színezést is kap. A 31. ábrán látható szentgáli tulipános
szűrrátétnél a ható és befogadó oldalt még szemléletesebben ábrázolják. Az inaktelki festett járom (32.
ábra) és a mezőségi bundahímzés (33. ábra) szintén a jobb és a baloldal spirális haladási útját sugallja.
Matyós tulipánjaink nagyon szép rajzolatúak (34. ábra).
Az üdvözülés útja spirális, ahogy a 35. ábrán láthatjuk a bánffyhunyadi írásos varrottasokon.
A szerelmi ajándékok elemzése alapján a néprajztudomány a tulipánt átfogalmazott vulva ábrázolásnak
tartja. Szép liliomos, tulipános és rózsás díszítés található a gyímesi csángó övön. A szívből kinövő életfán
tulipánok vannak. Az életfa tetejében látható rózsaszerű virág napjelkép (36. ábra).
A 37. ábrán kalotaszegi „nagypatkós” írásos hímzést láthatunk. Felépítése a tulipán nemi jelkép voltá-
ra is utal.
A liliom és a tulipán együtt található a 38. ábrán látható kalotaszegi vállfő hímzésének részletén,
Magyarvalkóról.
A virág sugároz felénk. Illata, színe és alakja mind hatással van ránk. A virág napjelkép volta kapcso-
latban van azzal, hogy fényt és életet sugároznak akár a nap. Thoth smaragdtábláin olvasható [24]:
„Mélyen az élet termeiben nyílt egy virág
lángolóan növekvő, az éjszakát visszaverő.
Közepén egy nagy erő sugara tört elő,
Életet és fényt adva.
A virág erővel telített minden hozzájövőt.”
A tulipán tűzoltár valamint napjelkép szerepére utal a korondi gyertyatartó díszítése (39. ábra), a
kőrösfői széktámla (46.14. ábra) és a sárvári női fejfa (41. ábra). Egyes népi díszítéseken a tulipán több
szerepet kap. A 42.1 ábrán látható erotikus jelkép egy karcolt népi kürtmotívum, egyben napjelkép is. A
tulipán közepében található mandorlában ábrázolt hal mélyebb értelmezése a földi élet eredetére utal. A
tulipán alatt elhelyezkedő rózsa vagy lótusz ugyanezt a gondolatot erősíti meg.
A habán kerámiákon sok szép tulipános díszítés található. Mint jól megszervezett erdélyi közösség sok
hozzánk hasonló vonást hordoz. Náluk is megtalálható a kettős fokos, akár a pásztorfaragásoknál és a
csángók újévet köszöntő dobjain. A kancsóikon díszeleg a fokos mintázata. A habán közösséget szintén
24 főből álló testület irányította, akárcsak a hunokat. [45]
A tulipánnak is akárcsak a liliomnak hármas mintázata van. Kapcsolat van a szent hármasság, a virágok
szerkezete és a hármas ábrázolási mód között.
Nekünk volt tulipános jelvényünk is. Ez egy nemzeti ellenállás mozgalomnak, a „Tulipánkert szövet-
ség”-nek volt az ismertető jele a XIX. század elején.
A magyar népi ábrázolási hagyomány rejtett összefüggései fényt vetnek eredetünkre, hitünkre, talán
jövőnkre is, ha kellő alázattal megbecsüljük, és tovább adjuk népünk szépérzékének kifejeződéseit.
20 VIRÁGOM, VIRÁGOM

6. GYÖNGYVIRÁG

(20.1., 20.2. ábra)

A gyöngyvirág festett bútoraink igen gyakran használt díszítő eleme. A gyöngyvirág is a világ női alap-
elvéhez tartozó mintázat. Nevét a gyöngy alakú virágairól kapta. Nemcsak szép kerekdedek a virágok,
hanem gyöngyfűzért alkotnak. A gyöngyfüzér az istennőhöz tartozó kellék volt.
A gyöngyvirág a tavasznak, a teremtés évszakának virága. Illata a friss tavaszi szellőre emlékeztet. Alak-
ja és illata a teremtő nőiség szimbóluma. Üde fehérségével a tisztaság és szüzesség jelképe.
A gyöngyvirág a teremtés virága. A kis virágok alakja a teremtés tavaszi csiraállapotú alakzatának, a
„gyöngyszem”-nek felelnek meg.
A gyöngy kerek alakja a végtelen kört mintázza le. A kör, akárcsak a tojás a Teremtőre, a teremtő és
összetartó energiára vonatkozik. Kezdet és vég nélküli a Teremtő, a Világ és a kör alakú gyöngy is. A kör
a mértani alakzatok közül a leggazdaságosabb, a legtökéletesebb forma. Úgy is mondhatjuk, hogy elemé-
ben van. A teremtő energiájának megfelelő kőr a Kő-úR, a KÖR, az ő útja az igazi út. Az igazi út pedig
Kő-ÚT, a kut és a víz szentségéhez, a rózsavíz illatához kötődik. A gyöngyszem az ősvízhez, a teremtő
nőiséghez tartozik. Gyöngy alakú a magzat is. A görög hitregék Aphroditéje a földanya vizében való meg-
termékenyítés eredményeként a tengerből jön elé. Más hitregékben a a gyöngykagylót és a születő kis
csirát a harmat vagy a Hold termékenyítik meg.
A mindenidők bölcseletében a kerek forma az anyai oldalunkhoz rendelődött. A világ és az ember
anyatermészetű. A kör egy Ősegység, az Egy jele. Az Egy energiája égő ékként, dicsfényként, glóriaként,
erőmezőként is megnyilvánul. A fény megnyilvánulása az anyagot ékesíti. A fejlett lelkű ember erőtere a
Nap fényéhez hasonlóan aranylóan ég, fényesen ékes, Ég az, igaz. A babiloni teremtéssel kapcsolatos hit-
rege a a világ születését a gyöngykagyló felnyitásához hasonlítja. Ez az alapja az ógörög kultúrának is, ahol
Aphrodité lép ki a kagylóból. Az óind Védák a gyöngyöt Szoma hold-istennő leányának mondják. A Hold
nemcsak a víz-elemhez rendelődik, hanem a nőiség ciklikusságához is kapcsolódik.
Kör alakú nemcsak a gyöngy, hanem a gyűrű vagy a kapu. Az aranygyűrű, akár az aranykapu napjel-
kép, áldásos jellegű. Mindkettő az anyai oldalunkkal, az istenanyával, az érzelmeinkkel kapcsolatos.
Anyavilágegyetemben élünk és az ember is anyatermészetű.
A kör alakú gyöngy a teremtő fényt mintázza le, mely egyben kozmikus rendet és teremtő ciklikussá-
got rejt magába. A tenger vizében megbúvó kagylóba zárt gyöngy a sötétben rejlő tisztaságot jeleníti meg.
A mélyen rejtőző és nehezen megismerhető igazság szimbóluma.
A gyöngy alakja a Teremtő körét mintázza le. A kör kezdet és vég nélküli, akárcsak a teremtő energia.
Nemcsak az európai és ázsiai teremtés történetek, hanem az ausztrál, a hindu és az indián eredetmítoszok
is a kezdetet csiraállapotban növekedőnek írják le. Ez a kezdet ott van burkolt formában minden törté-
netben, legyen szó az ember vagy a világ teremtéséről. Az afrikai és kambodzsai mondák szerint szintén a
csira állapotból (Gyöngyszem) létrejött istennő (Ku, Pan-ku, Asszié, Kev) teremtette a világot. Ugyancsak
csiraállapotú a tavasszal megfogant Isten Báránya. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták az ideális
anyagkeverékből sok fáradozásuk után kapták az óhajtott Bölcsek Kövét, az Istenfiút. Az ókor embere a
köveket a Föld-anya gyermekeként tartotta számon.
Tavasszal csirázik ki az új élet. Az embrionális állapotú új nagysága borsószemnyi. Archaikus imáink-
ban mint gyöngyszem került be. Az ókori görögök elképzelése az volt, hogy a szellemekből lehetnek újból
emberek, ha babba, dióba vagy halakba költöznek és leendő anyjuk megeszi őket. Az ógörögök a gyermek
születését összekapcsolták a babbal. Pitagorász tiltotta a híveinek a bab evését.
A finn Marja bogyót jelent. A Kalevala utolsó énekében Marjatta, a tiszta szűz, szamócát, áfonyát eszik
és attól foganja gyermekét:
„Nem háltam se nőtelennel,
Sem pediglen nős emberrel.
A szirten szamócát szedtem,
Piros áfonyára leltem,
Bogyót kaptam kedvemre is,
Másodízben nyelvemre is,
6. Gyöngyvirág 21

Az nekem ínyemre szökkent,

Onnan a hasamba röppent,
Tőle gyűlt meg, tőle telt meg,
Tőle kaptam ezt a terhet.”
A különböző népek hitregéiben a babok, a magok, a gyöngyök a termékenységre utalnak. A gyöngy
elvetése jelképesen megtermékenyülést, bőséget von maga után, akár a növénymag elvetése. A görög Aph-
rodité születése a gyöngyszemhez kapcsolódik. Őt „gyöngyök asszonyának” is nevezték. Meséinkben ne-
künk van Borsószem királykisasszonyunk, Gyöngyszem tündérünk, Babszem Jankónk, Mákszem Vité-
zünk.
A gyöngyöket inkább öltözetünk díszítő elemeiként tartjuk számon. Többnyire a lányok nyakán dísze-
leg. Ugyanakkor a legtöbb népi viseletnél rendszerint nélkülözhetetlen kellék a gyöngyfüzér. Nemcsak
gyöngyös pártájuk, pántlikájuk, mellényük és kötényük van a lányoknak, hanem a fiúk kalapját, mellé-
nyét és kabátját is szokta a gyöngy díszíteni. Több színben, alakban és nagyságban található gyöngyszem,
füzér vagy épp virágmintákat utánozó alakzatban.
A gyöngykagyló a nevét az általa termelt apróbb- nagyobb szemcsékről kapta. A tengeri kagylóba be-
került idegen szilárd anyag köré gyűlt zománcos réteg alakítja ki a gyöngyszemet.
A hindu Atharvéda szerint a kagyló gyöngye mágikus démonűző amulett. A IV. Könyv 10. himnusza
a gonosz erők ellen ajánlott kagylógyöngy használatáról szól. Az ősi Kínában az indiaiakhoz hasonlóan
gyógyításra és termékenység varázslásra használták a kifúratlan gyöngyöt. A női oldalhoz, a yinhez, sorol-
ták a Holddal együtt. A Hold maga „az éjjel ragyogó gyöngy” volt, a „tökéletesség gyöngye”. Így a gyöngy
akár a Hold a megvilágosodást segítette elő. A perzsák az ősi állapot, az Egység, jelképét látták a gyöngy-
ben. Életadónak, a születést és halált hozó mindenhatónak tekintették. A gyöngy akár az égből hulló
harmatcsepp termékeny csiraként tekinthető. Nekünk is van Gyöngyöt síró Tündérünk, és gyöngyszín
Ilonánk a mesékben.
Értékesnek tarjuk az igazgyöngyöket. Finom fizikai mérések igazolják, hogy az igazgyöngy erőtérrel
rendelkezik. Kimutatható, hogy ennek a térnek jótékony hatása van a növényekre. Ebből következik,
hogy az ember élő sejtjeire is jó hatással kell lennie. A kagylóőrleményt mindig is gyógyításra használta a
keleti népi gyógyászat. Keleten mindenre jó hatással lévő csodaszernek hitték. Azt is kimutatták, hogy
nemcsak a kagyló és annak gyöngye, hanem minden mélytengeri állat kiváló táplálék az ember számára,
mert a fehérjén kívül az ember idegrendszerét erősítő anyagokat tartalmaz.
Nemcsak a gyöngy, hanem a kagyló is az ókori istennőkhöz rendelődött. A termékenység jelképei
voltak. A tengeri kagylóknak olyan mágikus erőt tulajdonítottak, mint az anyaméhnek. A görögök isten-
nője Aphrodité, vénuszkagylóban született, mint az igazgyöngy. A mezopotámiai eredetű utódnépeknél
az istennő „gyöngyös hölgy” vagy Margarito. Az egyiptomi mondában Kleopátra borban feloldott gyöngy-
ből készült őrleményt ivott szerelmesének, Antoniusznak a társaságában.
A gyöngyharmatot gyógyítónak, fiatalítónak és megtermékenyítő jellegűnek tartjuk. A gyöngyökből
vagy kagylókból készült nyakékek nemcsak termékennyé teszik a nőket, hanem megvédik az ártó hatal-
maktól. Ezért a gyöngy volt mindig a legnépszerűbb nászajándék. Az óind Atharvéda egyik himnusza [IV.
10] így szól: „Te szélből, villámból, fényből s aranyból születet kagyló, te gyöngy, te meg tudsz védeni
minket a félelemtől. Ő a mi ékszerünk, ő hosszabbítja meg életünket. Hozzá kölek egész életedre, hogy
tested és lelked tőle nyerjen erőt, hogy hosszú életű légy és száz őszt megélj. Óvjon téged a gyöngy.”
Védő erőként a sírokba is vagy a holtak szájába szoktak tenni gyöngyöket Távol keleti természeti népek
és az indián törzsek.
Drágakövekből vagy féldrágakövekből is szoktak gyöngyöket csiszolni. Ennek léte is egyidős lehet az
emberiséggel. A drágakövek erőtere még hatásosabb az ember szervezetére, mint az igazgyönggyé. A drá-
gakövekből nyert gyöngynek különleges hatása van az élő szervezetekre. A kristályterápia a kristályok által
sugárzott energiát használja fel. A természetgyógyászatban ismeretes, hogy más-más színű kövekkel segí-
tik elő a különböző betegségek gyógyulását. A modern fizika mérő eszközeivel meg lehet mérni a kristá-
lyok erőterét, akár az ember erőterét. Rezgő hullámaink összeadódhatnak, rezonálnak egymással. Ezáltal
az ember erőterében megrekedt gócokat lehet a kristályok erejével felszámolni.
A gyöngyös füzér, a gyöngyös bokréta, a párta vagy a koszorú nemcsak a népviseletben gyakori díszítő
elem ma is.
22 VIRÁGOM, VIRÁGOM

A hunok rovásos történetírásában [36] több mint ötezer éves gyöngyös pártáról van szó. Ezt a pártát
csak a magas képzettségű beavatottak tehették fel. A gyöngyök anyagának hatására a megtisztult szellemű
ember holdtöltekor tudott kommunikálni az isteni világgal.
Régi imánkban az istenanyához, a Boldogasszonyt megtestesítő Máriához kapcsolódik a gyöngy:
„Fehér rózsa, Mária,
gyöngyökkel gyökereztél,
arannyal bimbóztál…” [30]
Az imagyöngyök szimbolikus láncokként kötik az embert az isteni világhoz. Imagyöngyöket használ-
nak a különböző népek a szent rítusaikban. Nekünk rózsafüzérünk van. A katolikusok imafüzért használ-
nak, amikor Mária örömeiről és bánatáról elmélkednek. A rózsafüzért nagyobb és kisebb gyöngyszemek
alkotják, melyekre más-más imát mondunk. A kisebbek egy Üdvözlégy imát jelentenek, a nagyobbak
egy-egy Miatyánkot. Rendszerint 60 gyöngyszemből áll a mi rózsafüzérünk. Úgy tartjuk, hogy a Szűz-
anyától maradt ránk. Máriának rózsafából vagy épp rózsákból készített fűzére volt. Úgy tudjuk, hogy az
ókeresztények nem használták, hanem egy évezreddel később a szerzetesek hatására terjedt el. Erről a tu-
domány még adhat újabb felfedezéseket. Ugyanis a régi népi imáinkban a gyöngy gyakran szerepel. Rend-
szerint a reggeli imákban található meg. Az Istenfiúról pedig az áll, hogy hétsinges olvasója van: „Jézus
kimene szent kertjibe, / Leüle aranyos székibe, / előveszi hétsinges olvasóját, / Abból imádkozik vala.”
[30]
A hinduk is használnak imáik sorolásához gyöngyfüzért, a mantrákhoz. Ezt malának hívják. A mala
többféle lehet aszerint, hogy békéért, bőségért vagy gyógyításért végzik az imafüzért. A leghíresebb a
rudraksha mala, melyet az eukaliptusz magjaiból készítenek. Vele Rudra istenükhöz imádkoznak. A rud
szavuk azt jelenti sírni.
A kínaiak és japánok régi vallásai valamint a buddhisták hosszabb gyöngyfüzért használnak. Az ők
füzérük 108 szemből áll. A templomaik bejáratánál a fűzért az imamalom forgatható korongjai helyette-
sítik. Azt is tudjuk, hogy Buddha lelki gondozója és tanítója szkíta volt. A szkíták pedig a mi őseink. Van
valami kapcsolat az ők szent számuk és köztünk. A hunoknál is a 108 szám szent volt. A tudománytörté-
netből tudjuk, hogy 108 törzs alkotta a Kárpát-medencébe bejövő magyarokat.
A keleti népek úgy tartják, hogy a gyöngyfüzérek a megvilágosodottak jelvényei. Gyöngyfüzérrel ábrá-
zolják a Bódhiszattva Guanyint Avalokitesvarát és a fény Buddháját, Amithábát. Kínaiul ez Omi to fo,
japánul pedig Amido. A muszlimok imafüzérei harminchárom illetve kilencvenkilenc szemet tartalmaz-
nak.
Az Ószövetségben a gyöngy drága ékszerként jelenik meg. Az Énekek énekében a tökéletességre és a
szépségre utal.
Az Újszövetségben a világi értékre utal, amikor János apostol „gyöngyökkel ékesnek” mondja Babilont
(Jel 18,12). A gyöngyöt magában rejtő kagyló a kereszténységben a zarándokok jelvénye lett, mint
vénuszkagyló, jakabkagyló.

7. A SZEGFŰ

„Vannak olyan pillanatok, amikor egy virág fontosabb

mint egy falat kenyér.” (Simmel)

A szegfű az erősebb illatú virágok egyike. A különböző népek hitregéiben kevés szó esik róla. A keresz-
tény ábrázolásokon Szűz Mária mellett gyakran szegfű található.
A szegfű az erősebb érzelmekkel kapcsolatos. A fehér színű virágokkal kapcsolatosan a lelki tisztaságot,
a piros színű pedig a szerelmet testesíti meg.
A kínaiaknál a házasság szimbóluma.
Egy XIII. századi francia legenda szerint IX. (Szent) Lajos király idejében a szegfűből készített gyógy-
szer gyógyította meg a katonákat. A legenda a keresztes hadjárattal kapcsolatos. Ma is készítenek szembe-
tegség ellen kivonatot a szegfűből. Az itáliai reneszánsz kódexekben az egyik szegfűfajta neve Oculus
8. A gyümölcsfák virágai 23

Christi, azaz Krisztus szeme. Démonűző hatásúnak vélték. Jan van Eycknek a Szegfűs férfi című festmé-
nyén mint gonosz szellemeket távoltartó amulett jelenik meg.
A magyar díszítőművészet elég gyakran használja a szegfű mintázatát. A festett bútorainkon fehér és
piros szegfűt is láthatunk. A faragott tárgyainkon ugyancsak gyakran megtalálható.

8. A GYÜMÖLCSFÁK VIRÁGAI

A gyümölcsfák virágai a tavasz egyik ékessége. Ezek a virágok rendszerint ötszirmúak. Ötszirmú a
csipkerózsa virágja is.
A hitregéinkben, dalainkban a zöldellő ág és a virág is az egészség, a béke és a boldogság szimbóluma.
A mezopotámiai kultúrákban a virágos vagy leveles ág istenszimbólum. Az etruszkoknál a vesszőnyaláb az
uralkodói jelvény tartozéka volt.
A cseresznyefa virágzásakor tartják a japánok a legnagyobb tavaszhoz kapcsolódó ünnepüket. Ez a ta-
vaszhoz kötődő teremtés és újjáéledés ünnepe náluk. Valami olyan nagy ünnep, mint nálunk a Húsvét. A
japánok virágkultusza régi sajátos szellemi gyökerekre utal. A tavaszi életteremtéssel kapcsolatos. A cse-
resznyefa virágzásának ünnepe minden japán lélekben a boldog tavaszi álomra való visszaemlékezésnek
örömét idézi fel. A japán nyelv a szarkalábat kisasszonynak, a pünkösdi rózsát pedig úrfinak jelöli. Japán
lélek például nem tud cseresznyevirágot egy vázába tenni az őszibarackfa finom rózsaszínű ágával, mert
egyik a kora tavaszt, másik az érlelő nyarat jelenti.
A magyar népszokások jelentős részénél nagy szerepe van a virágnak és a zöld ágnak. Zöld ág hiányá-
ban a bot, a levél nélküli de feldíszített faág jó-varázslásra használt eszköz. Így a húsvéti, a Szent György
napi, a május elseji, a pünkösdi, a Szent Iván napi népszokásoknál virágos zöld ággal, míg a Mikulás és az
aprószentek virgácsaként vesszővel köszöntenek,
A virág is akár a fa lényünk anyai oldalához kapcsolódik, a szeretetről szól. A feldíszített fák szintén az
újjászületés, a termékenység nevében tartott ünnepekkel, szokásokkal függnek össze. A karácsonyfa a
növekvő nap energiáihoz kötődő újjászületést üdvözli a szeretet nevében. A karácsonyfára gyümölcsöket
szoktunk rakni, virág helyett csillagocskákat és egyéb díszeket akasztunk.
Egyik szép tavaszi szokás szintén a feldíszített fákhoz kapcsolódik. Nálunk Erdélyben több helyen
szokás díszíteni húsvétfát vagy májusfát. A kis fát feldíszítik színes szalagokkal, virágokkal, olykor tojással.
A feldíszített fát kitűzik annak a lánynak a kapujára vagy kerítésére, amelyik nekik nagyon kedves. A
májusfát titokban teszik fel a kapura az esti vagy a hajnali órákban. A lány legtöbbször tudja vagy sejti ki
tett neki májusfát. Ha nem, akkor előbb vagy utóbb megtudja, hogy melyik fiú is az, akinek ő tetszik.
Ugyancsak fákat díszítenek fel a lányos lakodalmas ház udvarán illetve a két kapusashoz kikötve. Régi
népi hitregék emléke áll e fadíszítés szokásai mögött. A kezdet fája a teremtéshez kapcsolódik. A fa akár
egy anya táplálja és gyógyítja a természetet. A fa-anya képzetből származik az a tény, hogy a feldíszített fák
a lányokhoz kapcsolódnak. A háromszög is az ősi istennő jele. A lakodalmas díszes ágnak nevezett fákat a
kapu fölött egy háromszögben kiképzett virágkoszorúval fogják össze. [40]
A magyar lakodalmas asztalokon is megtalálhatók az áldáshozóként illetve életfaként értelmezhető
virágos, vagy tésztafélékkel feldíszített ágak. A lakodalmas háznál fákat szoktak feldíszíteni. A fa-istennő
alapelvének megfelelően a mennyasszony udvarán díszítik fel. A mennyasszony a fáktól elbúcsúzik mie-
lőtt az esküvőre indulna. Ágsiratónak nevezik a mennyasszony búcsúját. [40]
A zöldág vagy a feldíszített kapu alatt való átbújás több nép által ismert jótékony hatású szertartás. A
„Bújj-bújj, zöld ág…” kezdetű gyerek játszódalban aranykapunak hívják a zöld ággal feldíszített kaput.
Sok ősi ábrázoláson a virágot, a leveles ágat az életfával azonosított nő tartja a kezében, vagy az ő tes-
téből hajt ki. Ezek a mágikus képességgel felruházott vesszők gyakran az almafa ágai közül kerülnek ki. Az
olimpiai játékok első éveiben a győztes nem babérkoszorút, hanem almafa ágat kapott, akárcsak a szent
királyok is.
Ősi hagyományunk az Árpádok dinasztiáját aranyalma fához hasonlítja.
A kelta mitológia szerint az alma a másvilág, a termékenység és a házasság gyümölcse. A kelták az al-
mafaágnak mágikus erőt tulajdonítottak. A kínai kultúrában az alma a béke és a harmónia szimbóluma.
Népünk hagyományában az almafa jelképként való megjelenítése igen gyakori.
24 VIRÁGOM, VIRÁGOM

Egy csángódal így szól:

„Itt es kerekedik
Egy kerek dombocska,
S azon nevelkedik
Egy édes almafa.” [17]
Az almafa élet-anya illetve családfa szerepét sugallja egyik közmondásunk: „Nem esik messze az alma
a fájától.”
Az almafa és annak bimbója-virágja szerepel egy Zala megyei István-köszöntőben:
„Szent István udvarán, udvarán
Vagyon egy szép almafa,
Föld adja gyökerét,
Gyökér adja fáját,
Fája adja ágát,
Ága adja bimbóját,
Bimbó adja virágát,
Virág adja almáját.
Dicsérjük a boldogságos Szűz Máriát.
Egy nagyszalontai János-köszöntő így szól:
„Mennyország piaca gyémántból van rakva,
Annak közepin egy aranyalmafa:
Pirossal bimbódzik, zölddel leveledzik,
Annak a bimbóját az angyalok szedik.
Angyalok szedik, bokrétába kötik.
Szent János fejére ajándíkul teszik.” [41]
Az alma a mikro- és makrokozmosz hasonlóságának jele. Az almafa gyümölcsének magháza ötágú
csillag alakú. A pentagram régi ősanyai jelkép. Az ötszög méreteinek aránya közelíti meg legjobban az
isteni arányszámot, az 1,618 Fibonacci-féle számot. Nem véletlen, hogy Pitagorász az emberi mikrokoz-
mosz tökéletes számának tartotta az ötöt. A biológiában az élő sejtrendszerek a pentagram hálójának fe-
lelnek meg. A DNS ilyen szerkezetű. A teremtés, a fejlődés során az Egy megsokszorosítja önmagát. Az
ötödik lépés által, az ötödik kör létrejöttével alakul ki az Élet Gyümölcse, mely gömbszerű tórusz formá-
jú. [38]
Az alma alakja legjobban közelíti meg a tórusz formáját, mely alakzaton minden ismert életforma át-
halad kezdeti fejlődésekor. Az emberi magzatnak az ötödik napon van almaszerű tórusz alakja.
A makro- és a mikrokozmoszban is megtaláljuk az alma alakját. Gömbszerű alma alakja van földünk
mágneses terének és az ember erőterének is.
Thoth smaragdtábláin olvasható:
„Szellemed forrás a föld szívéből jön,
mert alakodban egy vagy vele.
Ha megtanulod magad egyensúlyban tartani,
A Föld egyensúlyával leszel egy.” [39]
Az ötödik napon teremtette meg Isten a fejlettebb élővilágot. Ekkor jelent meg a szellem az élő anyag-
ban. Az ötös szám az anyaföldből való származásra is utal.
A gyümölcsfák virágai ötös szirmúak. Az ötágú csillag a testbe zárt szellem, az ősanya szimbóluma. A
föld alakja is az ötszögű rendszerbe tartozik. Ezért anyaföld, a természet Gajája.
A pentagram mértani szempontból a legarányosabb méretekkel rendelkezik. Méreteinek aránya meg-
közelíti a Fibonacci-számot. A hang a Fibonacci-spirált követi. Ugyanilyen módon terjed az energia, illet-
ve az anyagi részecskék mozgása is.
Az ötágú csillag illetve az ötszirmú virág az ősanya, az istenanya díszítő motívuma. Templomaink gya-
kori díszítő eleme különösen az úgynevezett rózsaablakoknál. Az ötszirmú virág, az ötágú csillag az isten-
anya ruházatán legtöbbször fellelhető.
Öt ujjunk van, ötágú a testünk, a zenénk pentaton.
9. A pálma 25

Álmos ősszülőnk és alma szavunk hasonló. A héber ólám örökkévalóságot jelent. Az ausztrál bennszü-
löttek az élet forrását „örök álomidőnek” nevezik.
Nagyanyám mesélte Gyergyóújfaluban, hogy ott régen szokás volt tavasszal a falu díszkapujának virág-
gal vagy zöld ággal való díszítése. Gyerekmondókánk aranykapuként emlegeti, mely alatt áldásos átbújni.
A falu diszkapuját nyáron csak nagy alkalmakkor díszítették fel virággal.
A zöld ággal és virággal való díszítések a halottak iránti kegyelet jeleit is képezik. A virággal feldíszített
hármas ág az újjászületés jelképe.
A virágba boruló és gyümölcsöt érlelő bot Krisztus csodálatos születésének és életének jelképévé vált.
Meséinkben Tündér Ilonának vagy a világszépasszonyának a fájáról olyan almák termettek, amelyek
nemcsak meggyógyítottak, hanem meg is fiatalítottak. Az aranyalmák a teremtett világ boldog túloldalá-
hoz tartoznak, a szellemi világ tudását tükrözik. Az „Örömalma” című magyar népmesében olyan alma
terem a Tavasz országában, hogy „aki emberfia abból eszik, azon nem fog se bú, se bánat.” [6]
Tündér Ilona almája gyógyító, ifjító és örömet adó gyümölcs. Tündér Ilona csodapalotájába kora haj-
nalban lehet eljutni. A Hajnalcsillag Tündér Ilona csillaga. Virága a rózsa, a gyümölcse pedig az alma. Az
alma és a gyümölcs többértelmű szó, lényegében egy szimbólum. Az alma alakjához hasonló az ember
erőtere és a Föld mágneses tere. Az alma és a gyümölcsfák virágai ötszirmúak, akár a csipkerózsafa virágai.
Az ötös szám az ősanya száma.
A csipkerózsának szintén ötös szirma van. Az ötös szerkezet anyai, érzelmi oldalunkra utal. Innen ered
intuíciónk, ráérzésünk is. A néphit a csipkerózsának mágikus tulajdonságot kölcsönzött, mintegy meg-
őrizve ősi érzékfeletti jelentőségét. „A csodapikula” című népmesében a rózsának csodás ereje van a táltos
ló megidézésére: „Az aranyfogadó mögött van egy csipkerózsabokor. Azt a bokrot háromszor körül kell
járni és azt kell mondani:
„Csipkebokor, aranyrózsa,
Nyisd ki ajtódat,
Ereszd ki szárnyas lovamat” [2]
A Jövendő kút című mese főhőse is úgy jut az érzékfeletti világgal való kapcsolatra, hogy megakad egy
rózsabokorban: „míg a bokorral vesződött, az erős rózsaszag-e, mi-e, de olyan álmot nehezítet a két szeme
pillájára, hogy azon a helyen elaludt. Mikor aztán a szemét már lehunyta, a rózsabokor szépen fölibe haj-
lott és egyre súgta neki: hogyha fölébredtél, csak menj, szegény asszony, arra meg arra... Ott majd találsz
egy kis jövendő kutat. A kis kút csorgójában mosdjál meg, a lapu levelében törülközzél meg. Ha aztán a
gyerekek sorsát meg akarod tudni, nézz bele a kútba.” [8]
A csipkebokornak nem csoda, hogy mágikus tulajdonsága van, mert kapcsolatban áll a tűzzel, a vízzel
és a királysággal is. A Bírák könyvének egyik ősi hitregéje, a Jótám meséje a csipkebokor királyságáról szól.
Jótám a Gerizim hegyének csúcsára állva mondta el: Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl.
Az olajfa, a fügefa és a szőlő is visszautasította a királyságot. Végül a fák a tövis bokorhoz fordultak, hogy
legyen a királyuk. A tüskebokor így válaszolt:
„Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok,
Gyertek pihenjetek meg árnyékomban.
Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból.” (Bir 9,14–15)
A Károli-fordításban a csipkebokor helyett galagonyabokor szerepel. A Bibliában a tüskebokornak
nagy szerep jutott. Ő volt az égő bokor [Kir 3,2], annak ágával koronázták meg Jézust is. Kabay Lizett
[16] nyelvünk kifejező erejéből vezeti le az összefüggést: Képláttató anyanyelvünk jóvoltából a nyelvfejlő-
dést addig a szakaszáig követhetjük visszafele az időben, amikor még tüskét – tövist, csak jóval később tűt
használtak tűzésre s a szúrásuk okozta égető fájdalom miatt az ék alakú növényi képződményt és a tüzet
jelentés egységbe foglalták.” [16]
Az ötszirmú barckvirág szintén szerepel dalainkban. A távoli kultúrákban akár az almavirág, a barack-
virág is a segítő istennőkhöz rendelődik. A barckvirág virágzása szakrális jelleggel bír a kínai és japán ha-
gyományos tavaszi ünnepekkor.
26 VIRÁGOM, VIRÁGOM

9. A PÁLMA

(45.5–45.7. ábra)
Templomaink díszítő elemei között találunk legyezőszerű mintázatokat. Ezek rendszerint az oltárok
fölött találhatók, de megjelenhetnek a fal szegélyeinél vagy a külső oromzat díszeiként is. Egyesek pálma-
levélre, mások kagylóra emlékeztetnek. Ezeket a mintázatokat a történettudomány világunk anyai olda-
lához rendeli, és palmettának nevezi.
A páva farkának geometriája is legyezőszerű. Ezért is válhatott a páva az ókori istennők kísérő jegyévé.
A kalotaszegi házak tetőzeténél előforduló hasonlóan legyezőszerű mintázatot pávafaroknak nevezzük. A
páva a görög istennők, Héra és Juno istennők, szent madara. Az ember hajléka az istenanyához kötődik.
A ház tartóoszlopát Boldoganya-fának tarja ma is népünk, a kemencét pedig Boldoganya-tűzhelynek. Így
a Boldog-anya legyezője kikerült a házak oromzatának díszítő elemeként.
A pálma legyező vagy szárnyas alakú levélzete régen a bőséget, a teremtő erőt és az áldást jelképezte. A
pálmafa a meleg égöv hosszú életű fája. Igazi hazája a Mediterrán tenger dél-keleti tája. Termékenységéről
ismert fatípus, mivel idős faként is termést hoz. A pálmafa értékes gyümölcse a datolya. A pálma levelének
mintázata nagyon régóta mély értelmű jelképként szolgál. Az ötosztatú levele egyértelműen a világ anyai
oldalát jeleníti meg. A pálmafa szakrális jelentése a hunok vándorlási vonalán terjedt el. A hun elődeink
által ránk hagyott történeti leleteken, a tarsolylemezeken is megtalálható a pálmalevél mintázata.
A pálmafa a babiloni időkben az élet fájaként jelenik meg, mint a teremtés és a világegyetem jelképe.
A babiloni életfa az eget tartja fenn és ő tartja össze a világot is. Ugyanakkor a termékenység és a gyógyítás
is az életfához kapcsolódik. A babiloni pálmafa képjelet átvitt értelemben az Igazság fájának nevezték.
Szent faként tisztelték a hinduk, az egyiptomiak, a távol-keleti törzsek, a görögök, az indiánok, a rómaiak
is. Az ókorban a teremtés és az istennő jelképe a fa, mely az eget és a földet összekötötte. Az ókor népe
szerint a Föld-istennő egyben Fa-istennő, aki a Napot, a Holdat és az embereket létrehozta. A föníciaiak-
nál Baal Tamar vigyázta fel Istár, Astarté földanya fáját. Egyiptomban a világot létrehozó anyaistennő
egyik földi alakja pálmafa volt. Az életfa az ember lelkére- szellemére utalt. Ezért nem véletlen, hogy pál-
mafa volt Ré szent fája, mely táplálékot nyúlt a lélek-madaraknak. A görögöknél Létó tejútistennőt pál-
mafaként ábrázolták, és a tőle származott napistent, Apollót is. Mohamed előtt az arabok az évi földisten-
nőhöz kötött ünnepeiken a szent fát mindig új ruhába öltöztették. Faanyaként ábrázolták a japán Sakati
földanyát, akár a hindu Aditit. A keleti népeknél a szent faanyára rendszerint két állat vagy szörny vigyáz
fel. Ezen fákat fejjel lefelé ábrázolták, jelezvén, hogy az égből teremtődött a világ és ott találhatók gyöke-
reink is.
A fa szimbolizálta az erény létráját, illetve az élet keresztjét is. Az életfa ágai az égbe, a szent szelem
világába való feljutást segítik elő. Az életfára, illetve az istennőre jellemző az örök élet és a termékenység.
A múlt században előkerült mezopotámiai agyag táblákon látható rajzolatokon szárnyas emberi lények
porozzák be a pálmát.
A pálmalevélhez hasonlít a kagylóhéj. A babiloni hitben a Teremtő női oldala kagylóhéjon vagy pálma
levelén emelkedik ki a vízből. Az ógörögöknél kagylóhéjon születik meg Aphrodité, Poszeidón pedig
kagylóhéjon utazik. A kagyló legyezőszerű alakzatát a kínaiak előszeretettel használták, mint a víz-elem és
a szeretet női elvűségének kifejeződését.
Az ószövetség szerint a sátoros ünnepekről az Úr így rendelkezett: „Az első napon vigyetek magatokkal
szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek
előtt” (Lev 23,40). Az izraeliták Sukkot városban rendezett évi földünnepeiken pálmaággal díszítenek ma
is a mirtusz, a citromfélék és a fűzfa mellett.
Mi a tavaszt, a megújult teremtést köszöntjük Virágvasárnapján a fűzfa barkájával.
A későbbi korokban az életfa jelentéstartalma bővült a béke, a győzelem értelmével. A rómaiak a győ-
zelmi felvonulásaikon lngették a pálmaágakat.
Az ókeresztény korban temetési képjel volt a pálma. Megtalálható a pálma alakja faragott sírköveken
és a sírok díszítésénél is. A szentföldi zarándoklatok egyik szakrális jele a pálmaág, akárcsak a kagylóhéj.
Megtalálható a mártírok kísérő jeleként is: a ravennai San Apolliara Nuovóban a mártírnők menetén (VI.
század), valamint az üdvözültek között. Az öröklétre utalnak az oltár két felén vonuló papok és mártír
10. A mák 27

szüzek kezében lévő pálmaágak a Van Eyck genti oltárán (XV. század). Pálmafából készült bot Szent Kris-
tóf jelképe. Őt úgy ábrázolják, mint aki kis Jézust viszi át a vízen.
A kereszténységben tovább él a kép, s a pálmafa szent mintázatként került be a templomok díszítő
motívumai közé. Elsősorban Mária és a Születés fája lett. A pálmafa több szempontból kapcsolódik Má-
riához és Jézushoz. Ő óvta és táplálta a menekülő szent családot, Jézust pedig a jeruzsálemi bevonulásakor
köszöntik a pálmafa ágaival. Ez a köszöntési forma régebb használt jelként értendő. A pálma jelképként
való használata az ókor hite szerint az Istenanyát és az Istenfiút illette meg. A Mária-kultuszt a hunok és
a szentföldi zarándokok terjesztették el. Az életfa helyett a pálmalevél lett az istenanya jelképe. Az életfa
illetve a pálmalevél a női oldalhoz tartozó termékenységet és örök szeretet fényét jelenti, akárcsak a kagy-
ló mintázata.
Minden földrésznek van jele. A földrészek közül Ázsiának a jelképe a pálma.
A pálmafa az életfát jelenti a Pálosok jelképében is, melynek tetejében a holló a napkarikát tarja. Re-
mete Szent Pál az egyiptomi sivatag remetéinek jellegzetes ruhadarabját, a pálmalevélből font ágyékkötőt
viselte.
A kereszténységben is szent szimbólumként találjuk meg a pálma illetve a kagylóhéj mintázatát. A
kagyló a szűz termékenységet jelöli, gyöngye pedig az isteni gyermek. A kagyló a kereszténységnél is a víz
szentségének jele, akárcsak a kínaiaknál. A régi rajzokon látható, hogy a keresztelést kagylószerű medence
vizéből végezték el. Mária ábrázolási formáinál is előfordul az apszis kiképzési módjánál. A barokk művé-
szetben az isteni kegy elfogadásának jelképe a gyöngyöt tartalmazó kagyló. Jakab apostol szent jelképe a
kagyló, ugyanakkor a Santiagó de Compostellába járó zarándokok ivóeszköze és jelvénye is egyben.
A gyakran használt szent szimbólumok közé tartozik a kagyló, a pálmalevél vagy a legyező mintázata.
A pálmalevél alakját a díszítőművészet palmetta néven ismeri. A palmetta megjelenik épületek, valamint
kerámiák díszítő elemeiként is. Olykor, mint korona vonja egybe a díszítőelemek vagy képek felső részét.

10. A MÁK

A mák kertjeinket díszíti. Rokona a pipacs, mely rétjeink szépikéje. Feltűnően piros szirmai kihívást
jelentenek a természet világában.
A mák nagy gubója rengeteg kis szemet tartalmaz. A mák a mindenséget jelképezi. Ő a teremtő Egy és
annak a sok kis fraktális része. A mák maga a termékenység példaképe. A magot elvetve új élet sarjad. A
mag a születés-újjászületés szimbolikájához kapcsolódik. A magban rejtőzik a meg nem nyilvánult lényeg,
mely kibontásra vár.
A szirmainak gyökere és a magok színe sötét. A piros és fekete színek egyértelműen az anyatermészetre
utalnak. Az éjszakához, a sötéttel jelölt oldalhoz rendelődnek. Nem véletlen, hogy a mák a megszemélye-
sített éjszakának, a görög Nüxnek volt a virága. Ugyanakkor a mák Démétér földanyának is kedvelt kísé-
rő virága. Démétér istennő átaludta a telet, akárcsak a mákmagok. A pipacs virága égő vörös színű. A
föld-elemhez vörös szín rendelődik. A virágok és a magok színe világunk anyai oldalát emelik ki. Anyai
oldalunknak pedig az érzelmek felelnek meg. Az érzelmek legnemesebbike a szeretet. Nem véletlen, hogy
a karácsonyi időszak szokásaihoz tartozik a mákszemek hintése. A sötét és a szeretet karácsonyhoz rende-
lődnek. Ilyenkor a templomból hazafelé menet szokás az utunkba mákot hinteni. A néphit szerint ez a
maghintés bőséget és védelmet jelent. Az ókor istenanyjához kapcsolódó jóvarázslási hiedelmek nagy ré-
sze termékenységhez és védelemhez kapcsolódtak. Védelmező szerepkörének hite miatt viseltek Angliá-
ban régen a katonák pipacsot a kabátjukon.
A mák az alváshoz hasonló harmonikus állapothoz kötődik, melyben lelkünk szabadon megnyilvánul-
hat. Mákonynak nevezik az elalvást segítő italt. Altató hatása az ókori népeknél is ismeretes volt. A görö-
göknél az alvás istenének, Hüpsznosznak a jele volt a mák. A mák az álmokra is hatással van. Morpheuszhoz,
az álmok istenéhez is a mák rendelődött. Elalváskor el tudjuk engedni és el tudjuk feledni az élet fájdal-
mait. Az elalvás és az álom megszakítja és feledteti a bánatot. Ugyancsak harmonikus állapotba kerülhe-
tünk magunkba mélyüléssel. Ez a belső úthoz vezető csendes magába mélyedés, időigényes türelmes
munka, és nem veszélytelen. A bensőnk útvesztőjében nem könnyű eligazodni. Egyetlen útjelző a meg-
bocsátó szeretet. Megbocsátással el tudjuk engedni a múlt fájdalmaihoz kötődő emlékeinket. Ez az elen-
28 VIRÁGOM, VIRÁGOM

gedés a feledéshez hasonló. Szabaddá tesz és olyan örömteli, mint egy szép álom. A szereteten kívüli más
érzelem a gonosz erők tartományába vezet. Nem véletlen, hogy épp a mákból készül az egyik erős kábító-
szer. A keleti népek nemcsak kábítószer készítésére használják, hanem fogyókúráknál is.
A mák az igazi mag, akárcsak a makk vagy magyaró. A magyal karácsonykor díszíti házainkat. A japá-
nok a ház bejárata fölé teszik védelem céljából.
A mákmag a karácsonyi teremtő sötétség és az isteni szellemmag kísérő jelképe. Luca napon szokás este
a templomból hazamenet mákmagot elszórni az úton, áldás gyanánt. A bak, vak, mag zónája. A bak je-
gyében születet istenfiú maga a szent Ős-mag.
A mákgubót díszítő elemként megtalálhatjuk épületeinken, pl. a Kolozsvári Műszaki Egyetem hom-
lokzatán, a Farkas utcai templom szószékén.
Mátyás királyunknak volt makk alakú ezüstserlege.
A mák egyik szép és hasznos növényünk. A kis magok értékes táplálékul szolgálnak. Nagy a vas és
kalcium tartalmuk.

11. AZ ÉLET ILLATA

„Vannak olyan pillanatok, amikor

Egy rózsa fontosabb, mint egy falat kenyér.” (Simmel)
A szép és az illat mindig különlegesen hatott az emberre. A szépség felismerése az emberi tudatosság
fejlődésének fontos mozzanata volt. A virágok nem voltak az életben maradás elsőrendű eszközei. A virág
az illat, a színek és a formák változatosságával elbűvöli ma is az embereket.
A virág legbenső lényege az illatán kívül a szépség. Nem gondolatainkat, hanem érzésvilágunkat fogja
meg és teszi mélyebbé. Az illat az anyagi forma világán túlmutat. Az illat, az öröm és a szeretet érzése
kapcsolódik egymáshoz. Az illatot az anyagi részecskék szolgáltatják, de az anyagon túli régiókba emel
minket. Az illat láthatatlansága révén a szemmel nem érzékelhető világok felé tudatosságunkat. A virágok
mintegy híd szerepét töltik be, mely a fizikai formák világából mutatja az utat a lét egy másik szintjére.
A virág több úton hat ránk: színével, illatával és harmonikus alakjával. A virágok színe és illata külö-
nösen jó hatással van kedélyünkre. Harmonikusan szép alakja jó hatással rezonál lelkünk legmélyebb ré-
gióival. A modern pszichológia egyre nagyobb hangsúly fektet az illattal és a harmonikus formákkal elért
jótékony hatásokra.
A virág népi gyógyászati szempontból jelképes tartalommal bír. A természetgyógyászat ma egyre in-
kább felhasználja e régi népi bölcsesség elemeit. Az energia rezgési formáit letérképező virágnak formai
tartalma is van. A virág nemcsak mintázatával hat ránk, hanem illatával és színével is.
Christian szerint nemcsak a virág mintázata képez ritmust, hanem az illata is:
„Az illat valósága az, hogy
Nem látható és nem hallható,
Se dallama, se alakja,
Mert ő maga a hang és ő maga a forma.” [43]
Minden virágnak saját jellegzetes illata van, amelyet néha csak a kifinomult szaglás képes megérezni.
Különben minden élőlényre, emberre és állatra is jellemző egy jellegzetes szag. Az élőlények szagában fe-
jeződik ki személyiségük, sajátos jellemzőik, egészségi állapotuk. Az ember a kellemes illatokat mindig is
a jó közérzethez, a harmóniához, az életörömhöz kapcsolta. Egy egészséges csecsemő érett barackra emlé-
keztető finom illatot áraszt magából, akárcsak az olyan felnőttek is, akik testüket egészséges táplálkozással,
rendszeres böjtöléssel és meditációval megtisztították.
Ha kellemes illattal találkozunk ösztönösen mélyen belélegezzük azt, és az illatozó levegőtől élénknek,
felvillanyozottnak érezzük magunkat. Kellemetlen szag esetén akaratlanul is visszatartjuk lélegzetünket,
mintha egészségtelen volna számunkra. Alkatunktól függ, hogy mit tartunk kellemesnek, illetve kellemet-
lennek.
Az ókori népek közül az egyiptomiak, a mezopotámiaiak, az indiaiak, a kínaiak, az indiánok aroma
kivonatokat alkalmaztak, hogy helyrehozzák az emberben keletkezett egyensúlyzavart, hogy harmonizál-
12. Az élet virága 29

ják az energiákat. Aromaterápiával megelőzték a betegségeket, megtisztították és megnyugtatták a testet

és a lelket. A régebbi korokban az imahelyeket, a királyokat, a papokat kellemes illatok vették körül.
Őseink nem is olyan régen, ahogy nagyanyám, Baricz Márta mesélte, az illatos füstölést arra használ-
ták, hogy elűzzék a pestist és más betegséget távol tartsanak maguktól és állataiktól. Különböző aromájú
illatok segítségével űzték el a rontást, vagy hangolódtak rá az égi szférák segítségére.
Minden egyes növény hordozza magában azt a tulajdonságot, hogy színeivel, illatával, vagy épp főze-
tében található hatóanyagaival az emberek javát szolgálja. A virág a növények közül talán leghatékonyab-
ban segíthet minket az egészség, az életöröm és a fejlettebb lelkiség kialakításához. A virágok, a növények
magukba szívják mind az égi mind a földi energiákat, majd azt szépséggé és illatokká alakítják az emberek
javára. A virágok aromájában eredeti tisztaságában megmarad a növények belső természete.
Illatozó bensőjük kapcsolatba lép lelkünk erőivel és elindítja bennünk a változást. Ha egy helységbe
illatozó mécsest vagy virágot viszünk be, megváltozik a légkör, oldottabbnak, könnyebbnek érezzük ma-
gunkat, és érzékelésünk tisztábbá válik.
Az illatos aroma hatására lelkünk mintha szárnyra kapna, problémáinkat nagyobb távolságból látjuk,
és kevésbé nyomasztanak. Az érzelmi gátak feloldásával könnyed örömérzés költözik belénk, így érzéke-
ink megnyílhatnak a felső világ felé.
Szaglószervünk van legszorosabb kapcsolatban a tudatalattinkkal. A légzés a lélekhez szorosabban hoz-
zátartozik. Létünk testi érzékelése a farközpont irányítása alatt áll, melynek hozzárendelt érzékszervi
funkciója a szaglás. Legalsó és legfejlettebb energia központunkra a szegfű és a cédrus illata van nagyobb
hatással. A köldök alatt található hasi központot aktiváló illat a szantálfa illata. A napfonat energiaköz-
pont zárlata esetén ajánlatos levendula és rozmaring illattal kezelni az egyént. A szívközponthoz tartozó
zárlati panaszok esetén a rózsaolaj illata ajánlott. A kommunikációs központunkra a zsálya és az eukalip-
tusz illata hat a legjobban. A harmadik szemünkhöz rendelt szerveink a menta és a jázmin illatára reagál-
nak. A fejtető aktiválására a lótusz hatása a legnagyobb.
Egy illat könnyen előidézhet régi érzéseket, képeket, melyekhez akkor társult.
Az illatok így hatnak lényünk mély rétegeire, ahol a feldolgozatlan élményeink, gátjaink hatnak, és
segítenek feldolgozni azokat.
Nemcsak a virágok illata hat az ember egészségére, hanem azok színe is. Mindez azért lehetséges, mert
minden egyes energia központunknak van saját belső színe, mely színnel kívülről is lehet aktivizálni, ha
az zárlatosan működik. A farközpont hozzárendelt színe a tűzpiros, a hasi központé a narancssárga, a
napfonaté a sárga, a szívközponté a zöld, a rózsaszín és az arany, a torokközponté a világoskék, a harmadik
szemé az indigókék, a sárga és az ibolya, a fejtetőé az ibolyaszín, a fehér és az aranyszín.
Az aromaterápiához sokszor odarendelődik a víz elem. Gyakran a virágok illatanyaga vizes közegben
található meg. A népi bölcseletben a természeti elemek közül a víz a világot teremtő Istenanyához rende-
lődik. A víz az élet bölcsője. Termékenységi rítusok eszköze a rózsavíz, a húsvéti locsolkodás. A lélektisz-
tító rítushoz tartozó farsang temetésekor vízre bocsátják el egy csónakon a régi rossznak a hamvait. A
hagyományos gyógyításban a gyógynövényekből készített főzetek a főbb terápiák alapját képezték.
A virág többértelmű szimbólum. Alakjával hullámszerűen az energia rezgését mintázza le. Ez napjel-
kép, illetve a fény elem természete. Illata a levegővel terjed, így a levegő elemet is összeköti a tűz elemmel.
A vízzel kioldódó anyagának illatos gyógyhatása a víz elemmel kapcsolja össze. A növények gyökereinek
hatóanyagai a föld elemmel való kapcsolatára utal. Így a virág jelképesen összekapcsolja a négy természeti
elemet és azok jelentéstartalmát. Ezért kapcsolódhatott a világot teremtő ősanya-hithez és a nőiséghez.
30 VIRÁGOM, VIRÁGOM

12. AZ ÉLET VIRÁGA

(46. ábra)

A LÉT TERE

Az élet virága elnevezés a földi létezés energiamezejével kapcsolatos. Ez egy régi képjel, egy informáci-
ót hordozó mintázat. A virág maga a világmindenség eredetének és harmonikus összetettségének szimbó-
luma.
A virág napjelkép. Az ókor a Napot istenként imádta. Az ókortól kezdve az Egyet, Istent, a Teremtő
energiát körrel, rózsával vagy körbe írt ábrákkal szemléltették. Az Egy energiája Ég-ő ékként a Nap fényé-
hez hasonlóan ég. Égi eredetű az, igaz.
A világ Egységében minden EGY-ként van jelen.
Az Egy, a Teremtő, az Isten, a szellem az elsődleges tényező. A világ hitregéi mind azt üzenik, hogy a
létezés kiindulópontja a szellemi áramlás. Az Egy végtelen, hasonló a körhöz. Mindent az Egy energiája
teremtett és az is tartja össze a világot.
A kezdet és vég nélküli kör a Isten és a mindenség végtelenjét szimbolizálja. Ezek egymásra épülve
bonyolultabb rendszert alkotnak. Köralakból indulnak ki nemcsak virágaink, hanem településeink és
szakrális épületeink is. Egy egybefüggő rendszerben a dolgok mélységéről szól a mítosz és a képjel is.
Minden létezés a teremtő energia megnyilvánulása. Minden Isten teremtő intelligenciájának mezejé-
ben létezik. A Teremtő körének többszörös metszéséből kialakult mértani formák képezik a lét energetikai
rendszerének szerkezetét. Hasonló szerkezettel bír például, a természetben a levél erezete, a felhők formá-
ja, a hópelyhek és esőcseppek alakja, a hegyek csipkézete, a fák ágai, a hullámok fodrozódása, a tengerek
partvonalainak alakja és még számtalan más jelenség.
A létnek matematikai azaz geometriai szerkezete van. Püthagorász szerint a geometria nagy mestere
maga Isten. A világunkban nagy számban előforduló szerkezeti minta és azok összetétele jól meghatáro-
zott elv szerint működik.
A létezés formáit egyszerű alapelvek működtetik. A lét energiái formákban öltenek testet. Egyre több
tudományterületen bebizonyosodott, hogy a világegyetem felépítése fraktál jellegű alapokon nyugszik. Ez
azt jelenti, hogy a világegyetem akár a legkisebb alkotóelemének felépítése, valamint működési elve is
megegyezik a nagy Egész összetételével és szerkezetével.
Az esszénus-hun tanítás szerint a fizikai világ mögött álló rend törvényei mindenben megtalálhatók:
„A Törvény az Élő Isten élő szava.
A törvény bele van írva mindenbe, ami élet.
Megtalálható a füvekben, a fákban, a folyókban,
A hegyekben, az égi madarakban,
Az erdő teremtményeiben, a tenger halaiban,
De legfőképpen megtaláljátok önmagatokban.” [18]
A virágok illetve növények teljes önátadást mutató jellege az odaadó szeretet mintaképét közvetíti fe-
lénk. A növényi világ az önzetlen szeretet megtestesítője. Békés harmóniában leledznek. Csak vannak.
Fenntartás nélkül odaadják magukat mint az állatok vagy emberek tápláléka. Odaadásuk szeretetet sugá-
roz felénk. A szeretet békét, nyugalmat áraszt. A harmonikus formák illetve a virágok is növelik odafigye-
lő, beleérző képességünket, és segítenek a békésebb nyugalom állapotának behozatalában. Minden együtt-
érzéssel teli gondolat, minden csendes öröm növeli a minket mozgató szeretetet. A virágok a tökéletes lét
megtestesítői, a szeretet jelképei.
Az élet virága szimbólum nemcsak Egyiptomban, hanem a világ csaknem minden részén fellelhető:
Írországban, Törökországban, Angliában, Izraelben, Egyiptomban, Kínában, Tibetben, Görögországban
és Japánban.
A Kárpát-medencében az élet virágának alakzata gyakran megtalálható a kapuk, épületek díszítő ele-
meként. A belső kör, melyet életmagnak hívtak, faragott tárgyainkon, faragott kapuinkon gyakran látha-
tó. A virág elnevezést azért kapta, mert alakja virágszerű. A faragott tárgyainkon ezt a hatos szerkezetű
12. Az élet virága 31

mintázatot Vénusz csillagnak nevezik. Az élet virágának mintázatában foglaltatnak az élet teremtésének,
fejlődésének első lépései és az ötödik lépésben kialakult almához hasonló geometriai forma.
Thoth smaragdtábláin található tanítás szerint a Föld energiáinak áramlása az Élet Virágának megfele-
lő alakzatban történik. Szellemünk forrása a föld belső energiájából ered. Ez egy élő energia. Földünk
maga is élő szervezet. A gravitációs mezőt a Föld középpontjában gerjesztett hullám tartja fenn. Ugyanez
az energia formázza az élővilág mintázatait. Nemcsak a földet, minket is ez az energiamező vesz körül és
bennünk is kifejti hatását. Matematikai megfogalmazása Einsteinnek az egyesített mező elméletében je-
lent meg. A Smaragdtáblákon ez áll:
„Mélyen a föld közepén van a virág
a Szellem forrása, mely megköt minden alakzatot.
Mert tudd, hogy a föld testben él
Mint ahogy te is saját alakodban lakozol.” [24]
Ez a teremtő és fenntartó energia ma is áthatja a világot. Mindent a fény, a szellem hat át. A fizikai és
a szellemi világ ebben az egységben összetartozik és egymásra hat.
A világot nemcsak teremti, hanem átszövi a teremtő energia. Az esszénusok imájában ez áll:
„Te Első, óh, Hatalmas teremtő!
Te teremtetted a kozmikus erőket,
És feltártad a kozmikus Törvényeket!
Te adod nekünk a megértést saját szellemedből!
És Te élteted testünket,
Te határoztál minden tettünkről erőd által!” [18]
Minden a szellemi fényből származik, és rend alapú törvény szerint létezik. Az isteni Egy maga a Böl-
csesség.
„Az egész Űrben csupán egy bölcsesség létezik.
Bár megosztottnak tűnik, de az Egyben egységes.
Minden mi létező a fényből származik,
És minden fény a Mindenségből.
Minden mi teremtett a renden alapszik.
Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik.” [24]
Az atlantiszi Smaragdtáblákon ez áll:
„Amint minden dolog az Egyből keletkezett, az Egy Isten kezéből, úgy születik minden a teremtő
gondolatból. Ez az Egy minden tökéletesség ősforrása.” [24]
Minden ősi kultúra és minden természeti népcsoport az univerzumot egy egységnek, egy körnek kép-
zelte el. Ennek a világnak a közepén állt az ember.
A hun bölcselet szerint az Egy Ős Ég örök nyugalomban létezik mindaddig, amíg osztatlan állapotban
van. Osztódottan töméntelen erő lesz belőle:
„Egy csak Ős örök Egünk,
Ős szellem ős testben,
Ős test ős szellemben.
Osztatlanul örök nyugalom,
Osztódottan töméntelen erő.” [32]
A modern fizika már régen megértette, hogy nem az anyag, hanem a szellem az elsődleges. A tudatos-
ság költözött az anyagba és nem az anyagi felhalmozódás teremti meg a fejlődést. Ezt a szellemi erőt
energia mezőként határozza meg. A mezőelmélet szerint mindennel egységben létezünk és nem elszigetelt
egyedekként. A kvantum fizika megjelenése óta az egyik legfontosabb felfedezés az úgynevezett zérópont
mező. Ez az az energiacsere, amely a szubatomi részecskék között megy végbe. Valamennyi szubatomi
részecske bekapcsolódik egy kis mágneses típusú energia táncba. A kvantum fizika feltárja, hogy a látha-
tatlan energiák sokkal fontosabbak, mint az anyagi részecskék. Létezik egy egyszerű idézet Albert Einstein-
től, amely megmagyarázza ezt: „Egyedül a mező irányítja a részecskék működését.” Einstein egyszerűen
azt értette ez alatt, hogy a mezők – a minket körülvevő láthatatlan energia erőterek – irányítják egyedül a
részecskéket, az anyagi részecskéket. Ennek megfelelően a kvantumfizika azt állítja, hogy az anyag jelleg-
32 VIRÁGOM, VIRÁGOM

zetességét végső soron a mező határozza meg. Az ember magából impulzusokat bocsát ki ebbe a mezőbe,
akár egy radar. Ugyanakkor minden pillanatban ebből a mezőből nyerünk ki információt.
A lét terét – ahol az információk áramlanak – morfogenetikus térnek is nevezik. Ebben a térben tör-
ténik minden. Bámulatosan egyszerre repül egy madársereg és egyszerre vált irányt. Ugyanez történik a
halrajoknál is. Mintha egy felsőbb erő közvetítene a csapatnak. Ez csak a mezőknek a segítségével lehet-
séges. Csak egy rend alapú mezők képes arra, hogy információveszteség nélkül közvetítsen késlekedés
nélkül.
A mező közvetíti az emberek gondolatát, szavait, imáit. Az információt a víz és a kőzetek tárolni tud-
ják. A régi templomokban áhítat, a tisztelet, a csend kézzelfogható élményét tapasztalhatjuk meg. Ez azért
lehetséges, mert az emberek évszázadokon át jártak abba a templomba imádkozni, magukba mélyedni. Ez
a tudatállapot a mezőn keresztül átsugárzik a falakba, és még évszázadokkal később is visszasugárzik azok-
ra akik belépnek ide.
Egész világunkat a mező köti össze. A kölcsönhatás elve a mezőben érvényesül. Mi valamennyien részei
vagyunk ennek az óriási energia mezőnek, amelyben össze vagyunk kapcsolódva és össze vagyunk kap-
csolva a kozmosz legtávolabbi részével is.
A fényenergia illetve a hang is a térben való haladásával jellegzetes szerkezetet vesz fel. Ezek az elektro-
mágneses típusú rezgések a hetes ritmus szerint töltik ki a teret. A fizikai kísérletekből tudjuk, hogy a hang
interferencia vonalai szintén mértani alakzatokat szerint rendeződnek. Az ember életerejének mozgása és
megnyilvánulása szintén geometriai erővonalak szerint történik.
Minden rezgő energia hat a másikra. A harmónia törvénye, a rezonancia geometriai elve értelmében
egyik erősíti a másikat, vagy éppen kioltja azt. Még az ókorban a rítusokat olyan helyen végezték vagy oda
építettek templomot, ahol különleges elvárások szerint valósult meg a tájolás, a föld energiavonalai és az
arányok harmóniája. Az arányok és a tájolás fontossága nemcsak feng-shui sajátossága. Ez szükségszerűen
jelenik meg a világban az egymástól távol eső népek kultúrájában. Mi az ókor tudását a görögökön keresz-
tül vettük át. Ők a harmonikus arányokat szentnek tartották a templomok építésénél. A szakrális arányok
megtalálhatók az emberi testnél is. A görögök úgy tartották, hogy aki nem ismeri az emberi test arányait
nem lehet jó építész. Harmonikus arányok érvényesülnek a biológiában a sejtek felépítésénél, a növények
fejlődési spiráljában, az élőlények fizikai formájában.
Einstein egyesített mezőnek nevezte ezt az egységesen egymásra ható szerkezetet a Föld energiáiról
szóló elméletében. A Föld mágneses szerkezete sajátos és változó, az emberek tudatosságának megfelelően.
Ezek összeköttetésben vannak. A teremtő energiák része maga az ember is. Részben elektromágneses lé-
nyek vagyunk. Rezgési mintákat tudunk felvenni és tudunk kisugározni magunkból. Ez a mindenség fi-
zikája. Rajtunk múlik, hogy mire használjuk ezt az összeadódó és együtt rezgő energiát. Az ember szabad
akaratából eredő gondolatának és tettének energiája kiáramlik a környezetébe, és majd visszatér hozzá.
Életünk az általunk kibocsátott energiákból szövődik. A haraggal való viszonyulásunknál a kibocsátott
energia visszatér és újabb konfliktusokat hoz létre. Ha mások haragjára együttérzéssel figyelünk, akkor a
visszatért energia szeretetet hoz be nekünk is.
Maga az emberi lélek is a Nagy Meghatározhatatlan része. Az emberi lélek szintén meghatározhatatlan
és sajátosan egyedi. Az ember lelke az őserők közül a levegőelemhez rendelődik. Rugalmas, és a legna-
gyobb változásokra képes. Az ember életereje a fizika törvényének megfelelően egy energiaörvény. Nyu-
galmi állapotában semleges. A semleges teremtő energiát az ember aktiválhatja. Ha az ember szelleme
ellentmondásos, az aktivált energia is az. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember mint különálló energia-
csomag le tud bizonyos mértékig kapcsolódni a nagy Egységről. Ha kívülről szemléli azt, akkor a körü-
lötte kibontakozó drámában nem vesz részt. Ilyen hozzáállással hagyja elmenni a külső negatív hatást.

ÖSSZETEVŐ ELEMEK

A világ egy teremtő energiából szövődött rend alapú rendszert képez. Az anyag is rezgő energia. A hun
bölcselet szellemanyagnak nevezi azt az ideális anyag és szellem keverékét, amelyből kialakult a világ. A
szellemanyag alapja a mindent átszövő fényenergia. Ahogy a világ fényenergiából szövődött, úgy a fizikai
és a szellemi világ rezgésmintái egységes szerkezetet mutatnak.
Világunk olyan mint egy hologram: kisebb hasonló részek alkotják.
12. Az élet virága 33

Az élőlények növekedése ismétlődő mintákat követ. Ezek a minták a geometria és a számok segítségé-
vel leírhatók. A harmonikus arányok érvényesülnek az élő szervezetek sejtjeiben, a magoknál, és az élőlé-
nyek külalakjánál.
A kiinduló pont az Egy, Isten köre.
A kör akárcsak a kerekded alakú tojás, a teremtőre, a teremtő és világot összetartó energiára vonatko-
zik. Kezdet és vég nélküli a Teremtő és a kör is. A kör a mértani alakzatok közül a leggazdaságosabb,
legtökéletesebb forma. Úgy is mondhatjuk, hogy elemében van. A nap energiái, a kör, az állandóság, a
Rend őre. Az egyensúly a teremtő Egy-re jellemző.
A Teremtő Egy körét az ember lemintázta itt lenn a földön is. Az ókorban a településeket, a várakat
kör alakúra építették. A település körét az égtájak szerint felosztották, útkereszteződésekkel választották el
őket, melyek kereszt alakban futottak. Négy negyed alakult ki a négy égtáj felé. Kereszt szavunk eredője
a kör-oszt. Ma is negyedeknek hívjuk a városok egyes részeit.
A régi térképek a lakóterületet is köralakban tüntették fel. Az ókorban úgy tartották, hogy az ember
által lakott vagy megművelt területnek van égi előképe. Az égi előkép a Teremtő energiáinak alakját min-
tázza le. Egy új terület kijelölése a teremtéshez hasonló cselekedet. Ezért a terület elfoglalása előtt a terem-
téshez hasonló rítusokat végeztek. Minden előkép a maga utánzása után válik valóságossá. A tavaszi ha-
tárkerülés is az új terület illetve az új év teremtési munkáját szenteli meg.
A fizikai világ mögött álló rend törvényei a geometria és a számok segítségével közelíthetők meg. A
geometriai arányok adják meg a világ mintázatainak és az energia áramlásának összhangját és szellemi
alapját. A filozófia, a szellemtudomány egyértelműen bizonyítja, hogy a létünk alapját képező különböző
energiarezgések a szabályos mértani testek alakját mintázzák le. Ezt nemcsak az ókor nagy gondolkodói
tudták, hanem a matematika segítségével jött rá Leonardo, Giordano Bruno, Hegel, Kant, Leibnitz,
Descartes is.
A körbe írt szabályos mértani testek, mint a fényenergia rezgési módjai világunk sokszínűségét ábrá-
zolják. Az ókor tudorai ezt vallották és ebben a rendszerben a világot egységben látták.
„A filozófiát abban a könyvben írták meg, amely kinyitva fekszik s szemünk előtt: a világegyetem. …
A matematika nyelvén fogalmazták meg és betűi a háromszögek, körök és a mértani alakzatok” – mond-
ta Galilei.
A régészeti anyagok egyértelműen bizonyítják, hogy nagyon régen a várakat kör alakban építették, és
az égtájak szerint osztották fel négy részre. Minden vár egy-egy körbeírt keresztet képezett. Ma is negye-
deknek hívjuk a városrészeket. A négyes illetve a kör a templomi építészet alapelemeivé vált. A régi négy-
zet alapú románkori templomokat úgy bővítették át újabbakra, hogy a négyzet oldalát figyelembe véve
háromszor megnyújtották az alapokat. A két rész keresztben találkozik.
A kereszt a fizikai világ korlátozottságát szimbolizálja, az anyagra jellemző négyes szerkezetet. Az em-
ber szabad szelleme a halhatatlan világ köréből származik. A teremtő köre a dualitás hiányú harmóniát
képjelezi. A kereszt a korlátozottságot jelöli. A létezésben együtt található a láthatatlan világ köre és az
anyag négyes szerkezetének együttes áramlása.
Az esszénusoknál a körbeírt négyszög a megvilágosodást szimbolizálta. Ez alatt a jó gondolat- jó szó- jó
cselekedet egységét értették. Ez a bennünk munkáló erő és a bennünk lévő tanú is egyben. Az embert
emberi virágnak nevezi:
„Minden virágok között az emberi virág
az, akinek legnagyobb szüksége van a Napra.
A Nap hoz életet a Földre.
A tettekben manifesztálódó erő
Hozza a szellemi életet az embernek.
JÓ Gondolatok és Jó Szavak Jó Tettekben
Nyilvánulnak meg… és az Élet Kozmikus
Óceánjának tükrében a Nap és Energia sugarai
Találkoznak az Ember munkálkodó testében.” [18]
Az „emberi virág”-nak a nap energiáihoz hasonló szellemi részre szüksége van. Az „emberi virág”-ban
munkál a nap köréhez, a teremtőhöz rendelődő lélekerő.
34 VIRÁGOM, VIRÁGOM

Az energia áramlása szintén geometriai vonalak szerint történik. Az ember, mint egy energiacsomag
állandó adás-vevésben van. Az atlantiszi Thoth smaragdtábláin ez áll:
„Mindenik bolygó körül rezgő hullám köröz,
és köti az embert a síkhoz, melyben ki kell bontakoznia.” [24]
A Thoth–Hermész-tanítások szerint nemcsak az anyagi világ, hanem a szellemi világ összetevői is mér-
tani alakzatot vesznek fel. Mindenek alapja az EGY teremtő energiája, melyet ősidőktől körrel ábrázol-
nak. A tökéletes mértani formájú körből osztódással származtatták a többi formát és minden teremtett
dolgot.
Az EGY és a KÖR ősegység, a kezdet és vég nélküli Teremtő Szeretet-erő. Saját maga kivetítése és meg-
sokszorozása adja az életet, a szaporodást. Ez az erő tartja össze a világot és adja a változás lehetőségét is.
A föld mélyén található az elraktározott energiacsomag, mely megadja a létezők formáit. Neve
Melchizedek szerint az egyiptomi Thottól származik: Élet Virága. Ez egy kristályszerkezet, amelyen az élet
alapszik. „Thot állítása szerint mindent magába foglal, kivétel nélkül minden tudást… A rajz arányai
között az élet minden megjelenési formája megtalálható. Tartalmaz minden matematikai formulát, fizikai
törvényszerűséget, zenei harmóniát, minden biológiai életformát, egészen sajátos testi megjelenésünkig.
Benne rejlik minden egyes atom, minden dimenziósík és kivétel nélkül minden, ami a hullámalakú uni-
verzumban megtalálható.” [39]
„Mélyen az élet termeiben nyílt egy virág.
Közepén nagy erő sugara tört elő.
A virág erővel telített minden hozzájövőt.” [24]
A virág mintázta harmonikus formát követ. A Világegyetem végtelen és léte egy rend alapú rendszer-
ben zajlik. A végtelen nem egyenes, hanem egy önmagába forduló rendszer. Egy csodásan egybefonódó,
egységet és változatosságot tükröző rendszer. Mindennek az egységben meghatározott helye és szerepe
van. A végtelent kör vagy gömb jelképezi. A Világegyetem egy hatalmas hologram: a kisebb eredeti részek
visszatükrözik az Egészet. Ez egy olyan mintázatot jelent, amely az eredeti modellnek megfelelően megis-
métli önmagát. A megtapasztaló csak egy részét észleli az Egésznek. A megtapasztaló is a fraktálrendszer
része. Ebből logikailag következik az a tény, hogyha csak az észlelőkön múlik a világ létezése, akkor any-
nyiféle világ van, amennyi észlelő. Egy világot lát belőle a hangya, egy másikat a madár.
Az alapszerkezet a körből indul ki. Hét kör egymást metszéséből kialakult alakzatot találjuk meg a mi
faragott és festett tárgyainkon. Ezt a középső részt Melchizedek, illetve Thoth életmagnak nevezi, mely a
megismerés titkainak kulcsa:
„Kövesd a kulcsot, amit hátrahagytam.
Keresd és tiéd lesz az Élet ajtaja.
Keresd az én piramisomban, a mélyben,
A folyósón, mely falban véget ér,
Használd a Hétnek Kulcsát.” [24]
Az Életmag alakzatából alakul tovább ki minden létező dolog.
A kisebb hologramok halmazából álló fraktálrendszer alkotja a Világot. A legkisebb rész alatt is vannak
még részletgazdagabb képek, ugyanakkor a nagyobbak fölött is még nagyobb és végtelenbe futó részek. A
két vonal mindig találkozik, mert a végtelen nem lineáris, hanem önmagába fordul és zárul be. Minden
egyidőben történik, egy végtelen kerületű gömbszerű alakzatban, magában az emberben is. Az embert
alkotó fraktálok is visszafordulnak önmagába. Ha az emberben található eredeti modell egy kicsit is meg-
változik, ez hatással van a nagy hologramra. Ha az eredetiből kiáradó fraktálok elég energiamozgást te-
remtenek, akkor az egész fraktálrendszer átrendeződik.
„Az Élet Virága hasonló a benned levő Szellemhez,
És úgy terjed szét a Földben,
Ahogyan a te Szellemed tölti be egész testedet.” [24]
A fényből született mindenségből az emberben is megtalálható a fény egy darabkája:
„Néztem ahogy az Élet Virága örökké él.
Figyeltem az emberek szívének titkát,
És azt találtam, hogy az ember sötétben él,
De a nagy tűz fénye benne rejlik.” [24]
12. Az élet virága 35

Az ember úgy működik, hogy mindent a látszólag EGY-másnak ellentétes dolgokra épít fel. Az Egyből
született, és látszólagosan megosztja az oszthatatlant. Sokan úgy nevezik: fény és árnyék. Az árnyék csak
a fényben látható. Két ellentétesnek vélt, mégis egyként működő dolog egyszerre. A bennünk lévő árnyék
eltakarja a fényt. Az árnyék egyfajta illúzió, hiszen mi magunk válunk saját árnyékunkká.
Szabad akaratunkon múlik ennek a bonyolultság mögötti Egy-szerűségnek a felismerése. Az embernek
megadatott a választás szabadsága az Egység felismerése felé vezető úton.
Az Egységben minden kis rész tartalmazza az Egy jellegét, mert részeként mindenben jelen kell legyen.
A Teremtés Fénye kiáradt az egész kezdeti sötétségre, fénymagokat alkotva abban. Így lett a sötét magja a
fény.
Az ember valódi lénye a szeretet-energiájából szövődött. Valódi természetünk az időn és téren túl léte-
zik. Ez a teremtési energia szeretetből, együttérzésből, bölcsességből áll. A mennyország bennünk van,
eltakarva a dualitás rétegeivel.
Minden dolog eredete az Egy. Minden egyes teremtési lépésnél az Egy megkettőzi magát. Az egy úgy
osztódik ketté, hogy létezik közöttük egy közös rész. A közös metszési résznek jellegzetes mandulamag
alakja van, melyet a szakirodalom mandorlának nevez. Nevezik még ősmagnak, halnak, Isten tojásának
stb. Az átfedési tartományban keletkezett feszültség kiegyenlítődésre törekszik. Ezért újból osztódik
mindaddig, amíg az oktáv irányában el nem mozdul, és azt ki nem teljesíti. Maga az élet keletkezése, a
Genézis, és a sejtszaporodás is ilyen módon megy végbe.
Az Egy megsokszorosítása a teremtés alapja. A Genézis első lépéseként számon tartott két kör metszé-
sénél keletkezett alakzat méreteiben már közeledik a harmonikus arányhoz. Ez a tojásdad alakú idom a
vesica piscis, a halhólyag vagy a mandorla. Ez a mértani alakzat a mítoszok őstojása, az alkimisták bölcsek
tojása. A mandorla szakrális díszítő elemként ma is megtalálható templomainkban. Egyik változata a fe-
nyőtoboz, másik a dió.
A mandorla elemeiből kialakult háromszög méreteiben a platóni szakrális geometria alapjait képezi. A
szakrális írás és a szakrális geometria a teremtési ciklusokat térképezi le. Ugyanez a szabályos háromszög
megtalálható a Föld–Hold arányainál, a piramis méreteinél.
A háromszög a mezopotámiai jelrendszerben a rendet, a szeretetet képjelezte.
A körbe írt háromszög, a szeretet szimbóluma a platóni szakrális geometria természetes és harmonikus
eleme. Minden más szabályos mértani forma háromszögekből épül fel. A természet élővilágának növeke-
dési mintázatát leíró spirál szintén mértani elemekből épül fel. Ezeket ma fraktáloknak nevezünk. Példá-
ul a hópehely olyan geometriai fraktál, amely az egyre újabban hozzáadott egyenlő oldalú háromszöget
alkotó részek révén növekszik. A növények elágazásai és maguk a földön lévő partszakaszok is a
fraktálgeometriával írhatók le.
Világunk egy olyan hologram vagy fraktálrendszer, ahol a kiinduló mintázat a belső elemnek felel meg.
Ez magába zárja a szeretet háromszögét tartalmazó mandorlát is.
A körbeírt egyenlő oldalú háromszöget ma is Isten Szemének nevezzük templomainkban. A három-
szögnek megfelelő rezgések az isteni hármast tükrözik le. Az ember ezek alapján magában hordozza az
isteni hármast.
A szent három népünk hagyományában lépten-nyomon megtalálható. A három őrző angyal fogalma
gyakori az archaikus népi imáinkban. Meséinkben három tündér szokott körtáncot járni. Háromszor
járják körül a beteget, amikor gyógyító ráolvasást mondanak. Háromszor kerülik meg az oltárt esküvő
után menyasszony avatásakor. Háromszor kerülik meg a halottat vagy a sírját imádkozás közben.
A második teremtési illetve osztódási napon a három kör metszésekor ugyancsak egyenlő oldalú há-
romszög keletkezik. A harmadik lépésnél kialakul a tetraéder. A további teremtési lépéseknél egy-egy
újabb kör kivetítésénél újabb metszési jelenség áll elő. Minden metszésnél egy-egy osztódással a sejtek
száma kétszer több lesz. Az egy sejtből lesz kettő, a kettőből négy, azután nyolc, tizenhat, harminckettő és
így tovább. A létkörök metszéseiből alakul ki végül az Élet Virágának nevezett ősi jelkép.
Az egyiptomi Petamon sírfelirat (i. e. 1250.) ősi ismeretet ad át nekünk:
„Én vagyok az Egy, aki kettőbe változik.
Én vagyok a Kettő, aki négybe változik.
Én vagyok a Négy, aki Nyolcba változik,
Mert én vagyok az Egy.” [37]
36 VIRÁGOM, VIRÁGOM

A további teremtési lépéseknél egy-egy újabb kör kivetítésénél újabb metszési jelenség áll elő. Minden
metszésnél egy-egy osztódással a sejtek száma kétszer több lesz. Az egy sejtből lesz kettő, a kettőből négy,
azután nyolc, tizenhat, harminckettő és így tovább.
„Az egek alulról kezdék az építést,
mert Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy
az Élet Varázsigéje ezt így kívánja.
Végezetül teremték az ember, s arra rá is faragának,
Mert Hét Ágon próbálkoztak, de abból csak
Három Ágon tekeredett hozzájuk méltó teremtmény.
Négy Ágon felemás lőn,
Fél meg harmad úton felemás orcájú ember meg barom között,
És azok belekeveredtek az emberekbe.” [32]

AZ ÉLŐVILÁG ALAPJA AZ ŐSANYAI ÖTÖSSÉG

Az eredeti Egy-nek az ötödik körrel való metszésénél harmonikus arány keletkezik. Innen ered a
pentagram elnevezés. A pentagram ősidők óta használt bajelhárító, mágikus jel. Megtalálható Tell-Aszmar
(Irak) sumer kerámiáin, Salamon pecsétjén, a görög harcosok pajzsain. A középkorban is a tökéletesség,
a beteljesülés jeleként tartották számon. Minden időkben a tudás jelképe volt. A pentagon derékszögű
háromszögei alkotnak minden platóni mértani testet. Az egyiptomi hagyományokban a körbeírt ötágú
csillag a lelki egyesülésnek, a belső isteni fényünk kibontásának a jele. Az Amduat könyv jelképe az ötágú
csillag, melynek tanítása szerint nincs túlvilág. A túlviláginak vélt dolgokat a földi életünkben éljük át.
Sejtjeink anyagának ötös szerkezete fizikai testünk anyagi, anyai mivoltának jellegét erősítik meg.
Platon Phaeado című előadásában kijelenti, hogy „a Föld, ha felülről látnánk, úgy néz ki, mint a tizen-
két darabból varrt bőrlabdák”. Az ötszögű részek alkotják a dodekaédert. A dodekaédereknek megfelelő
erővonalak érvényesülnek földünk bolygóhálóján. [38]
A tibeti hagyomány szerint ötös számú egy egész sor ismeret halmaza. Ötféle fontosabb tudás létezik,
öt halmazba sorolják az ember tudatának fontosabb összetevőit, az öt elemnek megfelelően öt érzéke van
az embernek, az ember életében öt fontosabb gonoszság árthat, öt nemzetség vigyázza fel lelkünket és vár
ránk halálunk után stb. [33]
Az ötös rendszert a zenében is megtaláljuk. A zenében a pentaton hangzásnak nagy szerepe van. A ti-
pikus magyar zene pentaton, akárcsak a kínai és a tibeti zene
A virágok szirmainak száma legtöbbször 3, 5, 8, 13 stb., a Fibonacci-sorozat szerint alakul.
Nagyon sok virág ötszirmú. Népmeséink, balladáink legelterjedtebb virága az ötszirmú csipkerózsa. A
vadrózsa öt szirma az univerzális lényt szemlélteti, akár az ötágú csillag. Meséink hőseit gyakran Rózsának
hívják, nemtől függetlenül. Arcukon rózsa nyílik vagy rózsát nevetnek. Meséink rózsabokrának csodás
ereje van. A csipkerózsa a teljesség szimbóluma. Egyes népi hagyomány az ősi anyaistennő virágának tart-
ja. A mai Boldogasszony ünnepek e régi hitre épültek rá. „A néprajzi kutatás a palóc hit sajátos megnyil-
vánulásaként tartja számon azt a képzetet, hogy Kisasszony vagy Nagyboldogasszony napján „rózsát hány
a Nap”. [17]
Az Arvisura [36] szerint a Földanya az életfa ötödik szintjén lakik. Énekeinkben Ő a „mennyei szép
rózsa”, ő a kegyelmes gyógyító. Az ókor bölcseletében a fehér szín a napkeltéhez illetve a reggel jobban
elérhető Istenanyához rendelődik. A kereszténységben Máriára ruházódott át az ősi Istenanya szerepe.
Egy archaikus reggeli ima a reggeli isten-anyától származtatja a világot és így szól:
„Fehér rózsa Mária,
Hold tetüled születik,
Nap tetüled keletik,
Pokol tüle távozik…” [30]
Az ötszirmú csipkerózsa és bokra kapcsolatban áll az elfogadással, az áldozattal, a szenvedéssel. Tövisei
vannak. Meséinkben a csipkebokor gyógyít, segíti a hőst a küzdelmeiben. Csipkebokorból készítették
Jézus töviskoronáját. Csipkebokor az áldozati bárány kísérője.
12. Az élet virága 37

A szívközpont jele az ötszirmú csipkerózsa. A tibetieknél a lótusz a szív virága. A keleti kultúrákban
állandó imaként vagy mantraként mondják: „Om mani padme hum”, melynek jelentése a „szívlótusz
ékköve” Földünk anya-természetét a dodekaéderes szerkezet még jobban kihangsúlyozza.
Nemcsak testünk fizikai anyaga köt minket a Földanyához, az istenanyához, hanem lelki fejlődésünk
is. Az elfogadás, a szeretet mind női elvű oldalunkhoz tartozik. A földi közösségi életben a hit megélésére
irányuló szerveződést Anyaszentegyháznak hívják. A keresztény hagyományban az Eukarisztiát az Isten-
anyától vette át Szent Péter. Ennek ünnepe február 22-én van. Hitünk szerint bennünk van Isten egy
cseppje, és csak az erény „negyvenkilenc lépcsőfokán” juthatunk el hozzá:
„Két Örvényből fonódott Istenségünk
bennünk lakozik, közel van hozzánk, mégis messze.
Csak ki bölcsességre törekszik, meg jót cselekszik,
Az jut el hozzá önmaga belsejében,
Vándorolván lelke negyvenkilenc lépcsőfokán.” [36]
A Genézis ötödik lépésénél egy különleges alakzat jön létre. Az ötödik kör az első Eggyel egy hatszirmú
virágot alkot. Erre utal a Teremtés szövege, amikor azt írja, hogy „Kezdetben hatan valának”. A tibeti
hagyományban a lét forgataga hat részes. [33]
Az ötödik lépéselemből keletkezett mértani alakzat méretei közelítik meg legjobban az aranymetszés
szabályainak megfelelő isteni arányszámot, a fi-t, melynek értéke 1,618. [24] Az ilyen arányszámmal ren-
delkező méretek a legharmonikusabbak. Nevét a nagy matematikustól, Fibonaccitól kapta. A legharmo-
nikusabb méretekkel rendelkező spirál is az ő nevét viseli. Nem véletlen, hogy Pitagorász az emberi mik-
rokozmosz tökéletes számának tartotta az ötöt. Nemcsak az emberi test méretei, hanem az élővilág is a fi
arány szerint van felépítve. Nemcsak a fej, test és láb, hanem újpereceink méretei is arányosak. Ötujjú a
kezünk, a fejünket beleszámítva mi is ötágúak vagyunk.

HETEDHÉT ORSZÁG

Az élet szerkezetének kialakulásánál a gömb további metszésénél hat, majd hét gömb metszi egymást
A hét gömb metszésével kialakult forma adja a tökéletes, az Élet virágának nevezett mértani alakzatot. Ez
a rezgési létforma minden dolog eredete. A hét kör, az életfa hét szintje, a bölcsesség hét oszlopa mind az
élet szerkezetére utal.
„Megépítette házát a bölcsesség,
s hét oszlopát felállította.” (Péld. 9,1)
A földi biztonságért épített várszerű erődítmény – V-á-R – köralakú és réteges, akár az élet virága.
Mindkettő alaphangja a V és R. Olyan akár a R(é)V-be érés, mely hazaérkezést, harmóniát, biztonságot
jelent. A tudatosság hetes rétegén a a belső szemlélődéssel, RéV-üléssel lehet átjutni.
A hetes szerkezet a természettudományoknál is fellelhető valóság. Az élet energiáinak erővonalai hét
szintet képeznek a hét szabályos kristályrácson keresztül.
További osztódással, illetve a körök további metszésénél újabb metszési zónák alakulnak ki. A hét kör
adja nemcsak az ásványok kristályainak körvonalait, hanem az energiamintázatok elemeit is. A világban
működő életenergia a szabályos platoni testek alakját veszi fel. A szabályos mértani alakzatok mind kötőd-
nek a háromszög harmonikus arányaihoz.
A hét kör minden forma eredete. Minden kristálytípus e hét szabályos alakzatból alakult ki: gömb,
kocka, tetraéder, csillagtetraéder, ikozaéder és dodekaéder.
A legösszetettebb forma az Élet Virágának nevezett alakzat. Ennek belső elemét, az Életmagot gyakran
megtalálhatjuk faragott kapuinkon és ládikóinkon. Ugyanakkor kopjafáink nélkülözhetetlen eleme. A
nép a Vénusz csillaghoz társítja.
Az Élet Virága mintázatú földi energia áramlásával megteremti szellemünk megújításának lehetőségét:
„Az Élet Virága olyan mind szellemed helye
És a földön keresztül áramlik éppúgy
Mint a tied saját alakodban.
A földnek és gyermekeinek saját életéből ad,
Megújítja a szellemet testről testre.
38 VIRÁGOM, VIRÁGOM

A szellem testedet alakítja,

Formálja és körvonalazza.” [24]
A Smaragdtáblák szerint szellemünk forrása a Föld szívéből jön, és alakunk hasonló a Földdel. A Föld
közepéből kiáradó energia a mindenség fizikájának értelmében spirálisan kígyózó. A kínaiak ezt nevezik
sárkánynak. A Föld kígyózó energiája egy ponton a földfelszínhez kapcsolódik.
A lét szerkezete a hetes ritmuson alapszik. Az ember mikrokozmoszában szintén 7 adó-vevő rendszer
létezik. Az ember a világ egy fraktálja. Világunk egy nagy hologram, illetve fraktál jellegű. Az amint fent
úgy lent elvének megfelelően a mikro- és makrokozmosz hasonlósága a rezonancia elvén alapszik. Az em-
berben lévő rezgéssávok megfelelnek a világban lévő hullámok rendszerének jellegzetességeivel. Ezért jö-
het létre a kölcsönhatás, az el- vissza működés. A kölcsönhatás a rezonancia elvén működik. Harmonikus
kapcsolódás illetve rezonancia csak két hasonló rezgés között jöhet létre. A makrokozmosz energia mezői
mindig sugároznak az ember felé, és annyit fogadhat be, amennyit csak befogadni képes. Az ember rezgő
rendszere olyan kozmikus rezgésekkel képes kapcsolatba lépni, amelynek frekvenciája az övéhez hasonló.
A szeretettel letisztult ember állandó adás-vevésben van az univerzummal.
Az emberiség tudatossága és a Föld energiái összefüggésben és állandó kölcsönhatásban vannak. Rész-
ben elektromágneses lények vagyunk. Vibrációs mintákat tudunk felvenni és tudunk kisugározni ma-
gunkból. Ez a mindenség fizikája. Rajtunk múlik, hogy mire használjuk ezt az összeadott energiát. Az
ember tudatossága az ember erőterében működő elektromágneses energiákban rejtőzik és fejeződik ki. Az
ember szelleme, gondolatai a fény sebességével kiáramlanak, rezonálnak a mező energiáival és visszatérnek
hozzá. Az ember élete a saját kibocsátott energiáiból és azok interferenciáiból szövődik. Ha a környeze-
tünk eseményeire haraggal viszonyulunk, a kibocsátott energia visszatérve újabb konfliktusokat hoz létre.
Amikor az együttérzésből kibocsátott energia tér vissza, az a szeretet légkörét segít megteremteni.
Az ember szellemi szerkezetét illetve tudatossági rétegeit képjelesen az életfa szemlélteti A világ külön-
böző természeti népeinek hitregéiben megtalálható a teremtéssel kapcsolatos történetek. A rítusaikban
egyik jelképként használt információt hordozó mintázat az életfa. A legrégebbi életfa rajzolata az Élet
Virágára helyezhető.
Hét kör metszéséből alakul ki minden. A különböző népek hagyományában az életfa ágainak, emele-
teinek száma rendszerint hét, vagy kétszer hét, néha kilenc. Az avaroknál a világhegyen álló fának hét ága
van. A szamojéd világban a földnek szintén hét emelete van és az égnek is hét egymás fölötti szintje léte-
zik. Az ember testében hét alap energia központ van. A muzulmán vallás hétszintű mennyországot ismer,
ahová Mohamed a Burák nevű táltoson repült fel a legfelső Tuba fáig. Ugyancsak a hét szintű alvilágba
Mohamed a Sebek fája mentén jutott le. A görögök és a kereszténység poklának pedig hét bugyra van. A
zsidó kabbala életfájának is hét szférája van. A tatároknál 9 fenyőfa helyettesíti az ágakat. A görög alvilág
hét rétegű. Az altáji népeknél az életfa hét vagy kilencágú a mennyország fele is és a pokol fele is.
A esszénusok életfájának ugyancsak hét gyökere és hét ága volt. Az életfa náluk is a lélek harmóniájá-
nak útja. Imával való ráhangolódással, meditációs elmélyüléssel lelkünk-szellemünk egyesülhet a felsőbb
énünkkel, az isteni mivoltunkkal, az élet fájával:
„Az Egyesülések jelentik a hidat az ember és az angyalok között.
Mint minden híd csak türelemmel építhető.
Az Egyesülések száma tizennégy,
Mivel a Mennyei Atya angyalainak száma hét,
És a Föld anya angyalainak száma hét.”
(Zend Aveszta [10])
Az archaikus népi imáinkban a hetes szent szám. A lelki-szellemi világ életfája maga a hétszer szentelt
oltár:
„Föltekintek magos mennybe,
Ott láték, amit láték,
Jeruzsálem bárkáját,
Hétszer szentelt hét oltárt.” [30]
Felülről nézve a fizikai és szellemi energia sávjai körrel ábrázolhatók. A körök száma hét vagy kilenc.
A szellemtudomány az anyagi világra ható hét felső tudatszintet különböztet meg. Minden rezgéstar-
tománynak egy-egy szellemlény felel meg. Az atlantiszi Thoth smaragdtábláin olvasható:
12. Az élet virága 39

„Messze … trónol a hét Úr

a felettünk levő ciklusokból jövő tudat egységei ők.
Az embert … a végtelen tudáshoz vezetik.
Heten vannak. Erejük hatalmas.” [24]
A hét Úrnak megfelelően az emberben hét tudatossági szint található. Mind egyek vagyunk.
„A sugárzó virágban a téridőből a hét Úr
Ül felettünk, végtelen bölcsességgel segítve
És irányítva az embert az idők folyamán,
Kik különböznek az emberektől és mégis egyek velük.” [24]
A hindu mitológia a geometriai szerkezetet is visszaadja. A Rigvédában hét Úrnő jelenik meg hétkere-
kű szekéren. [RV, I, 164]
Régi népi imánkban a mennyországban hét oltár van a Boldogasszony mellett:
„Reggel ha felkelek
Napkeletre tekintek,
Ott látom mennyország ajtaját,
Kívül aranyos, belül irgalmas.
Benne vagyon hét oltár,
Hetediknél Boldogasszony.” [30]
A ráolvasó imában Jézusnak hétsinges olvasója van:
„Az Úrjézus imádkozik,
Paradicsom kertjében,
Ő siralmas székibe,
Aranyhaja leeresztve.
Bal kezében hétsinges olvasó.” [30]
Az életfa, a kereszt és az erénylétra ugyanazon lényegiséget rejt magába. Az ember szelleme a földi ta-
pasztalatai során csiszolódik, Halad felfelé az életfa emeletein, illetve az erénylétrán. Lelkünk-szellemünk
tisztítására, a vele való egyesülésre legalkalmasabb a reggeli keletre fordulás. Archaikus imáinkban a piros
hajnalban Mária nyugoszik. Ő a Boldogasszony megfelelője, az emberben lévő anyatermészet. Vele együtt
található az aranyos kápolna valamint az erénylétra is:
„Én fölköttem szép piros hajnalba,
Feltekintek fényes mennyországba,
Nyitva látom mennyország kapuját,
Azon belül egy vigasz lajtorját” [30]
A létezésben érvényesül a hang hetes törvénye. Minden tudatossági szint újabb hét szintet foglal ma-
gában:
„Két örvényből fonódott Istenségünk
Bennünk lakozik, közel van hozzánk,
Mégis messze.
Csak ki bölcsességre törekszik meg jót cselekszik,
Az jut el hozzá önmaga belsejében,
Vándorolván lelke negyvenkilenc lépcsőfokán.” [32]
Mítoszaink világot teremtő Fa-anyája ugyanazt azt az energiaszerkezetet jelenti, mint a Föld-anya és
kristályai. A hunok Földanyja az életfa ötödik emeletén lakik. [36]
A kör, a Kő-Úr a teremtő Egy. Az ősanyag, a materia prima, fogalma már az ókorban Platón előtt
megtalálható. Az ausztrál őslakók és az indiánoknál ma is létezik a mindenható sötét színű Kristály. Kíná-
ban a Tao ötös őslényként ma is élő, mély és sötét. Olyan mint az anyaöl. Táplál, magába hordozza az
életet és onnan születik minden újjá. Herakleitosznál az őslény Egy maga a Törvény-Logosz, illetve az a
materia prima, mely áthat mindent és állandóan átalakítja magát. Az állandó változásnak nincs vége,
hanem önmagába fordul, melyből a kezdetkor kialakult, a nagy Kőbe. Minden új jelenség az ősanyai
materia prima egy-egy változata.
40 VIRÁGOM, VIRÁGOM

A különböző népek eredetmondáiban a kő illetve a szikla szentsége a az Ős-istennőhöz és annak fiához

kapcsolódik, akárcsak a filozófusok petra genitrix-e. A hermeszi tanokat valló bölcselők szerint Krisztus a
lelki Kő, mely betölti a mindenséget. Mi mind eleven kövek vagyunk, az egyetemes nagy kő részei.
Egy egységes erőtérben létezünk, melyet nevezünk morfogenikus mezőnek, kozmikus tudatnak, kol-
lektív tudattalannak, akasha krónikának. Ebben az energiamezőben minden változás a geometria törvé-
nyén alapszik. Az összetartó őserő geometriai formában nyilvánul meg.
A tetraéder és a többi szabályos mértani test: a hexaéder, az oktaéder, az ikozaéder és a dodekaéder
mind az Élet Virágából keletkezik és mind körbe írható.
Az ősi hit és a görögök atyjának tartott Pitagorász szerint a hat szabályos mértani test mindenikéhez
egy-egy őselem kapcsolódik. Így a tetraédert a tűzzel hozzák összefüggésbe, a kockával a földet stb. A
tetraéder a szakrális geometria szerint nap-elem, férfi jellegű, akárcsak a föld-elemű hexaéder. Női befo-
gadó jellegű az ikozaéderhez társítandó vízelem és az oktaéderhez rendelődő levegő-elem. A dodekaéder-
hez társított térelemnek megfelelő lélektudat adja a semleges princípiumot.
Amíg a háromszög harmonikus arányt ad, addig a kocka vagy a négyzet sarkai eltérő távolságra helyez-
kednek el egymástól, állandó feszültség jellemzi őket. A mi fizikai világunk, a háromdimenziós világ
kockaformában épül fel. Az ókori szimbolikában a négyszög az erő, a fizikai anyag formájában megmere-
vedett fényenergia jele. Az energia kisebb rezgésszinteken szilárd állapotot teremt. Régen a földet négy-
szöggel ábrázolták. Négy oldala a négy égtáj fele. A kolostorok kertjeit négyszög alakban képezték ki,
középen az egyensúlyt adó vízzel (kúttal) és Szűzanya-fával. A Biblia szerint négy arkangyal vigyázza a mi
világunkat. A keleti bölcselet szerint a világ a négy alapelemből épül fel: tűz, víz, föld, levegő. Mindenik
sajátos jellemzőkkel bíró szent energiacsomag.
A feszültséggel teli fizikai világ csak úgy maradhat fenn, hogy magában rejti az isteni tartalmat is. A
mértani alakzatok közül a szeretet háromszögének megfelelő isteni egyensúlyú tetraéder képezi az össze-
tartó erőt. Négyszögbe a kettős tetraéder, a csillagtetraéder írható.
Lelkünk-szellemünk energiái, akárcsak a levegő elem, áthatnak minket.
Fizikai testünk mellett fontos alkotórészünk a szellemünk, a spiritualitásunk. A spirit latin szó, léleg-
zetet jelent. Magyarul érthető, hogy a lélek és a lélegzet a levegő elemmel van kapcsolatban. A szél, a Szent
Szellet, a Szent Lélek fogalmai nyelvi szempontból is összekapcsolódnak.
A szellem és a lélegzet az állandó újrakezdést, a születést, az újjászületést, a változást jelenti.
A teremtő Szent Szellet, mint lélek- szellem láthatatlanul kormányoz sejtszinten minket. Lelkünk
testbe ágyazott része állandóan alakítja testünket a szerint, ahogyan szólunk és cselekszünk. A széllel illet-
ve a lélegzetvétel módjával már szélterápiának vetjük alá magunkat. Az ima maga egy módosult lélegzet-
vételt eredményez, amely módosult tudatállapotot hoz létre. A folyamatos ima fenntartja ezt a békésre
váltott tudatállapotot. Jó hatást vált ki nemcsak abban, aki mondja az olvasót, hanem annál akinek az ima
szól. Már nem csak egyházi berkekben tudnak róla, de a modern pszichológia is kiemeli az ima, de külö-
nösen a csoportos ima gyógyító hatását.
A rezonancia alapján gyógyhatást fejt ki a hangszálak rezegtetése, a szavak kiejtése, az imaszöveg ismét-
lése, a ritmikus légzésnek. A tibetiek ismétlő mantrájukkal olyan levegőritmust teremtenek, mely nyugal-
mat, békét hoz be számukra és az őket hallgatókra is. A keleti kultúrák nagy szerepet szánnak a különbö-
ző légzési technikák gyógyító erejének. A tibeti hagyományban a testi és lelki egyensúlyhoz a
tisztító-légzések által lehet eljutni. A helyes légzés és a légzésre való összpontosítás megtanulása az öngyó-
gyítás első és legfontosabb része.
A hang hatása a rezgő levegőn keresztül érvényesül. Bizonyos frekvencián rezgő levegő adja a hallható
hangot. Gyógyítási szempontból nem elhanyagolható a harmonikus zene, a gregoriánumok jótékony
hatása. A harmonikus zene a Fibonacci-spirálnak megfelelően rezeg. Ilyen rezgése van a teremtő fénynek
is. Bibliánkban is ez áll: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1) A teremtő erő, amely kimozdította a világot akár
a hang is lehetett, mely fény rezgésével rezonanciába lépett. Akkor ugyanez a harmonikus hang vagy leve-
gőrezgés hathat az energiazavaros betegségekre.
A világ alapját képező teremtő fény, az energia áramlása a sötétből indult. A fény lényege a sötétben
rejtőzik. Mindkettő Isten része. A fény rend, a sötét pedig rendetlenség. Érzelmeink a sötét oldalhoz tar-
toznak. Érzelmeink egyensúlytalansága maga a rendetlenség. A rendetlenség legyőzésére való igyekeze-
tünk közelebb visz minket a Szóhoz. Érzelmeink egyensúlya fényt hoz életre, mely a Smaragdtáblák sze-
12. Az élet virága 41

rint gerjeszti a Forrás Szavát. Belénk van oltva a felhúzó erő. Az élet az emberben a Rend törvényeinek a
megnyilvánulása.
Még az ókorban a görögök hirdették, hogy a világegyetemre és a zenei hangra ugyanolyan geometriai
szerkezet jellemző. Az ember szellemi szerkezetét a hetérák egy piramisba zárt spirállal ábrázolták. A spirál
minden fordulata egy-egy szellemi rétegnek felel meg. A négyes és hetes szint a harmonikus szint. A pira-
misnak van négy alapsarka és egy csúcsa. Így a sarkainak száma öt. Ez az ötös szerkezet szakrális mintázat-
ként megtalálható templomok díszítő elemeiként. Házaink a Boldogasszony otthonaként szolgál, közé-
pen az ő oszlopával.
A teremtés hangjának a felcsendülése volt az elindulás a létbe. Fizikai mérésekből tudjuk, hogy a csil-
lagoknak és a sarki fénynek is van hallható hangja, sajátos zenéje. A hang, a zene, a dal az emberiség közös
nyelve. Isten dala maga a létezés megnyilvánulása. Csodaszarvasunk dalával oszlatja a sötétséget. A világ-
mindenség dele a fény. A teremtő erő dalos és daliásan ékes. Dal szavunk a levegő szárnyán indul, mint
meséink dalimadara. Van dalos táltosunk is. A zenét keltő szerszámaink nagy része áramvonalas, vagy
díszítő elemei a levegős lélekelem a kígyózó spirál- alakját utánozzák. Orgonáinkon nemcsak a kígyózó
díszítő vonal látható, hanem a vízjegyű állatok képe is. Mind a kígyózó vonal, mind a vízjegyű állatok a
hangnak az anyai oldalunkhoz való rendelődését jelzik. Anyai oldalunk teremtő jellege a legtisztább érze-
lem: a szeretet, melyet épp a levegőelem piramisának háromszöge jelenít meg.
A látható világ Isten hangja. A teremtés hangjait az embernek kell visszhangoznia.
„Az Úr áldjon meg téged!
Töltse be füledet zenével,
Arcodat jó illattal.
Töltse szájadat ujjongással
Szívedet örömmel.”
(Kongói ima)
A hangok ritmusa nemcsak a zenében, hanem a beszédben is átalakító erővel rendelkezik. Nemcsak a
szavak értelme, hanem a beszéd tónusa, szólásunk indulat tartalma is nagy hatással van ránk. Minden
nyelvnek egyedi ritmusa van, vagyis saját energiával rendelkezik. Anyanyelvünk sajátos rezgése által nagy
kincs birtokában vagyunk.
A mindenség és az ember energetikai rendszere lényegében egy fraktálrendszerként működik. Ha egy
mágnest darabolunk fel, akkor függetlenül attól, hogy hány darabra vágjuk, minden darab teljes mágne-
ses mezővel fog rendelkezni.
Az emberi test egy energiamező, mely elektromágneses tulajdonságokkal rendelkezik. A testmező egy
információ-mintákkal telített energia mező. Testünk minden szerve a saját specifikus mezőjét hozza létre
Először a szív kapja az információt és csak aztán közvetíti tovább az agyba. Az információ érzelmi jel.
Érzelmeink a vízelem energiái szerint áramlanak. A vízelem képjele a háromszögekből álló ikozaéder.
A víz képes az információ felvételére és továbbítására. Testünket többnyire víz alkotja. Az emberi test
egy nagy információs rendszer, és néhányan úgy fogalmaznak, hogy a betegség csupán egy hiány az infor-
mációs rendszerben. A teljes szervezet és minden sejt tényleges szabályozása ezeknek az információ me-
zőknek a segítségével lehetséges.
Az információ továbbításához a levegő is besegít. A levegő áramlása is lényegében energiamozgás. A
beszéd és az ima is ritmikus levegőcsere, a szél ritmikus mozgása. Ma is alkalmazott gyógyító rítushoz
tartozik a többszörös ima, a ráolvasás és a beteg körbekerülése.
Régi szokások nyomait fedezhetjük fel az archaikus népi imáknál. Ráolvasnak a vízzel való gyógyítás-
nál és a lehelésnél is. A csángók a gyógyító ráolvasásokkor háromszor kerülik meg a beteget. Csíkban
imádkozás közben a halottat kerülik meg háromszor, Kalotaszegen a sírját temetés után.
Kalocsán fércnek nevezik a körbejárást, Somogyban pedig erőjárózásnak. Rábacsanakon az ún. király-
fa körül „járják a karéjt” Teszik mindezt testi- lelki gyógyítás céljából.
A szélrózsa szerinti körbeforgás, a körtánc szintén gyógyító hatásúnak tartott népi hagyomány. A ter-
mészeti népeknél ma is megtalálható a lélekgyógyító vallási rituáléhoz tartozó varázstánc. A balra való
forgásnak, és a ritmusos táncmozdulatoknak is gyógyító ereje van. A jobbra való forgás pozitív energiával
tölt fel. A táncterapeuták főleg a körtánccal gyógyítanak. Mi magyarok ma is táncra kerekedünk. A kör-
tánc nálunk is a szent rítusokhoz tartozott. A kereszténység felvétele után a körtánc is tiltás alá került,
42 VIRÁGOM, VIRÁGOM

mint a szkíta rítusokhoz tartozó szokás. Egyik népdalunk szerint ma is a „falu végén karikás táncot já-
runk”.
Régi rítusok emlékét őrzi az, hogy szóhasználatunkban ma is táncra kerekedünk.
„Körbe, körbe, karikába, fogózzunk mi össze…” – szól a gyerekek nótája a körtánckor. A cél az egy-
ségbejutás önmagunkkal. A dualitásban a lélek csillaga hozza be a harmóniát. A mezopotámiai Estúr az
Iszter, a békesség csillaga. Gyerekeink járják az Eszter-láncot, meséink tündérei a hajnali körtáncot, lako-
dalomban járják a szertartásos menyasszonytáncot. A híd is egy körhöz kapcsolódó átívelés. A hídon való
átmenés jelképezi a szellemvilágba való feljutást. A körtánc és a padlón való átkelés megtisztulási rítus:
„Falu végén, padló végén karikás táncot járnak…” Meséinkben Tündér Ilonához is egy aranyhíd vezet fel.
Tavasszal a határszentelésnél körbe járja a mezőt a falu népe. A termékenység az istennő felségterülete.
Ő hozza az áldást, a vetés-aratás bőségét. Ő tartja a bőségszarut.
A körmenet és a körtánc a régi felszentelési rítusok utórezgése. A Bibliában a Bírák könyve említ egy
olyan ünnepet, ahol a szőlők mellett körtáncot jártak Siló lányai. Közülük vettek feleséget Benjamin fiai.
(Bir. 20, 19–21)
A Budai Zsinat 1279-ben megtiltotta a körtáncot, mint régi szkíta vallási szokásunkat. Arra utasította
a papságot, hogy „ne tűrjék meg, hogy a nép a temetőkertben vagy magában a templomban táncra kere-
kedjék.”
A természeti népek nemcsak a teremtéssel kapcsolatos rítusaikban, hanem esőért és védelemért is jár-
ják a körtáncot.
A levegő ritmikus mozgása adja a harmonikus hangot, a fülnek kellemes zenét is. A gyerekeink mon-
dókáiban, ha csak töredékében is, régi gyógyítási módokra lelhetünk. A Gólya, gólya, gilice című mondó-
kában magyar gyermek „síppal, dobbal, nádi hegedűvel” gyógyít. A modern orvoslásban is visszatért a
zenével való gyógyítás.
A lét rend alapú rendszer. Szeretetből, igazságból szövődtünk és a világot is csak a szeretet tarthatja
össze. Ez az energia táplálja nemcsak a Föld spirituális keresőit, hanem azon egyszerű embereket is, akik
a szívük szerint cselekednek. A Föld harmonikus rezgései minden szeretetet kereső ember szívét összekö-
tik.
A faragott tárgyainkon fellelhető hatágú mintázatot nevezhetjük Vénusznak, de akkor is a teremtő
energiákhoz, az istennői oldalhoz, a szeretet aspektusához köt minket.
Szép tulipános életfát és a szeretet háromszögét láthatjuk egyes szkíta régiségeken is. Az istenanya a
madarát eteti ilyen mintázatú edénnyel, étellel. A madár is akárcsak az életfa az ősanyához rendelődik. A
régi hitregék szerint a madarak mint a szent szellem képjelei a teremtéskor besegítettek az istenanyának.
A szeretet pedig anyai oldalunkhoz rendelődik. Hasonló rajzolatú az iráni ezüsttál és a nagyszentmiklósi
kincs (47., 48. ábra).
A létezés méhe a teremtő Anya. Anya és anyag szavunk hasonló gyökerű. A Smaragdtáblák [24] szerint
a létezés elindulásakor az elsődleges anyag, az Egyetemes Anya, a térben formát ölt. Arról is beszámol,
hogy a későbbiekben a Fény gyermekei ugyanebből az elsődleges anyagból teremtették meg , amit akartak
létrehozni. Ugyancsak a Fény gyermekeiről szól a tudománytörténet, akik tanították világszerte az embe-
reket nemcsak a földi megélhetésre, hanem a spirituális dolgok figyelembe vételére is. [44] A hun-esszénus
tanításoknál a Fény gyermekei a Törvény tudói és alkalmazói. [18] Az Arvisurából tudjuk, hogy a 24
bölcs által vezetett hun, úgymond, oktatási rendszer felsőbb végzetteiről van szó. [36]

IRODALOM

1. Kabos K.: Magyar mytológia. Eger, 1897.

2. A bűbájos lakat. Budapest, 1979.
3. Rózsafiú és tulipánleány. Budapest, 1987.
4. Dömötör T.: A népszokások költészete. Budapest, 1983.
5. Magyar ősmesék. Debrecen, 1999.
6. Benedek Elek: M. M. M. II. 1977.
7. Magyar népballadák. Budapest, 1976.
Ábrák 43

8. Sebestyén Gy.: Dunántúli gyűjtés.

9. Lengyel Á., Limbacher G.: Népi vallásosság a palócföldön. Balassagyarmat, 1997.
10. Gilgames. Agyagtáblák üzenete. Budapest, 1974.
11. Katona I., Lábadi K.: Szedem szép rózsámat. Újvidék, 1986.
12. Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1990.
13. Ghandi M.: Az indiai növények mitológiájából. Budapest.
14. Ghandi M.: Indiai mitológia. Budapest.
15. Végvári J.: „Ki se megyek, meg se adom magam”. Debrecen, 1998.
16. Kulcsképekben kulcsszavak. Debrecen, 2000.
17. Bíró L.: Kerek Isten fája. Szerzői kiadás, 2001.
18. Bordeaux-Székely E.: A Béke Esszénus Evangéliuma. I–IV.
19. Varga G.: A magyarság jelképei. Budapest, 1999.
20. Mitológiai Enciklopédia. Budapest, 1988, II.
21. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, 2000.
22. Szimbólumtár. Balassi Kiadó, Budapest, 2001.
23. Papp G.: Hazatalálás. Püski, Budapest, 1999.
24. Az atlantiszi Thoth smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi, 2001.
25. Sharamon S., Baginski B. J.: Rejtett energiák. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1995.
26. Pandit Cs.: Indiai bölcsességek könyve. Mandala Véda, Budakeszi, 2002.
27. Meszlényi R. I.: A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma. Budapest, 2002.
28, Diószegi V.: A pogány magyarok hitvilága. Budapest, 1978.
29. S. Arrhenius: A világegyetem élete. Franklin Társulat, Budapest, 1914.
30. Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony, 1999.
31. Tánczos V.: Csapdosó angyal. Pro-Print, Csíkszereda, 1999.
32. Máté I.: Yotengrit. I–II. Palatia Kiadó, 2004–2005.
33. A köztes lét könyvei. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Zalaegerszeg, 1998.
34. Durant: Das Geschichte der Zivilization. Bern, 1952.
35. Badinyi Jós F.: Jézus király pártus herceg. Budapest, 1998.
36. Paáll Z.: Arvisura, Püski, Budapest, 2003.
37. Falvay K.: Boldogasszony. Tertia, 2001.
38. Melchizedek D.: Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budakeszi, 1999.
39. Doreal: Az atlantiszi Thoth smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi, 2001.
40. Balázs L.: A vágy rítusai- rítusstratégiák. Scientia, Kolozsvár, 2006.
41. Badiny Jós F.: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása. Budapest, 1999.
42. Benedek Elek: M. M. M. I–III. Budapest, 1988.
43. Christian A. J.: Az élet illata. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2007.
44. Eliade M.: Vallási hiedelmek és eszmék története, Osiris, Budapest, 2006.
45. Bunta Magda: Az erdélyi habán kerámia. Kriterion, Bukarest, 1973.

ÁBRÁK
1. A feldíszített háromág, az újjászületés jelképe
2. A virág mezopotámiai ábrázolása örömet jelent
3. A liliom és az élet vizének korsóival, i. e. 22. sz., Babilon
4. Oktár hun király tálja
5. A koronázási palást díszítései
1. Szent István a koronával
2. Oroszlános életfa
3. Liliomos hímzés
6. A nagyszentmiklósi kincs liliomos ábrázolásai
1. Az uralkodó képmása
44 VIRÁGOM, VIRÁGOM

2. Turulok liliommal
7. Magyar báni dénár, i. e. 1. sz. – i. sz. 1. sz.
8. II. András magyar király pecsétje 1222-ből
9. Magyar szentek liliommal: Szent Margit és Szent Imre
10. Liliomos díszítések
1. A kolozsvári Szent Mihály templomból
2. Oltárterítő, Gyulafehérvár
3. Templomkerítés liliomai
4. Kékliliom
11. Liliomos díszítések
1. Kővirágok, Cordoba
2. Oromzati liliomok
3. Liliomos ajtó
12. Az énlakai unitárius templom mennyezet kazettája
13. Népi liliomos motívumok
1. Székelyföldi hímes tojás
2. Népi varrottas lepedővég
14. Kazah jurtatartó
15. Lótusz és pálma
1. Lótuszvirágon ülő Buddha
2. Palmettás díszítések [21] C
3. Babiloni pálmafa
4. Dinnye és tök a Farkas utcai templom szószékének díszítésén Kolozsvárt
16. Népi virágok
1. Faragott kapu
2. Népi hímzésminták
17. Dunántúli sótartó díszítése
18. 1. Korondi tányér, 2. Szovátai kapu
19. A virág mint napjelkép
1. Barcasági szegfűs hímes tojás
2. Rózsa, virágfüzér, templomi kazetta, Magyarbikal, Kalotaszeg
2o. Magyarszombatfai gyöngyvirágos tányér
21. Mezopotámiai pecséthenger [19]
22. Fényvirág ház homlokzatán, Torda
23. Népi hímzés mintázata
24. Szovátai Tulipán villa
25. Tulipán őrmadarak között az 1031-ben, Szent Imre koronázására készült paláston
26. A honfoglalók tulipánjai
27. A XVII. századi szarvasos lepedővég, tulipán életfával és Nap–Hold–Csillag hármassal
28. Magyar tulipános díszítések
1. Fekete kerámia háromvirágú tulipánnal, Déri Múzeum, Debrecen
2. Szkíta szőnyeg, Pazirik, i. e.V–VII. sz.
3. Szkíta pecsétnyomó, Ziwiye
29. Mezőtúri gyertyamártó kettős kereszt alakú életfa tulipánnal
30. Kőrösfői kapufélfa
31. Tulipános diszítések
1. Kopjafa, Szentegyháza
2. Faragott kapu
32. Inaktelki festett járom, Kalotaszeg
33. Mezőségi bundahímzés
34. Matyós tulipánok
35. Spirális útminták bánffyhunyadi írásos varrottasokról
Tartalom 45

36. Gyímesi csángó öv

37. Kalotaszegi hímzés, nagypatkós
38. Kalotaszegi vállfőhímzés részlete, Magyarvalkó
39. Korondi gyertyatartó
40. Tulipán habán kerámián
41. 1. Tulipánvégű női fejfa, Sárvásár, Kalotaszeg 2. Tulipános életfa keresztszemes mintán
42. Tulipánok
1. Tulipán egy karcolt csontdíszítésen
2. Tulipán habán kerámiákon [45]
43. Faragott kapu, Zetelaka
44. Virágos kapu díszítése
45. 1, 2, 3, 4: Tulipán azuleo kerámiákon
5. Mezopotámiai pálma
6. Ógörög palmetto
7. Bonchidai palmetto a vár belső falán
8. gyöngyvirág
46. Az élet virágai
1. A teremtő Egy
2. A hét lépéselem
3. Élet Virága, anyavilágegyetem
4. Az első metszési lépés, Isten szeme
5. A szeretet mezopotámiai ábrázolása [18]
6. Lakodalmas lányos ház díszítése
7. Templom ablaka, Kolozsvár
8. Faragott kapu
9. Életmag faragott kapun
10. Életmag kapuzábén
11. Életmag kisszéken
12. Életmag, veronai vár
13. Máramarosi kapu
14. Festett kőrösfői széktámla, Kalotaszeg
15. Orsókarika mintázata, Kalotaszeg
47. Iráni ezüsttál
48. Nagyszentmiklósi kincs részlete
49. Blasko-szobor

TARTALOM

A virág
A liliom
A tavirózsa vagy a lótusz
A rózsa
A tulipán
A gyöngyvirág
A szegfű
A gyümölcsfák virágai
A pálma
A mák
Az élet illata
Az Élet Virága