Román építészet

Román stílusnak vagy romanikának nevezzük az európai országok 11. és 12. századi műalkotásainak
együttesét.
A román kor az ezredforduló környékén kezdődött és a francia gótika elterjedéséig, a 13. század elejéig
tartott.
A romanikát megelőző időszakot preromán kornak nevezik.

-Egyházi építészet. A román stílusú építészet legmeghatározóbb elemei a templomok és kolostorok,

megjelenésük a harcos egyház, a belviszályoktól és külső fenyegetésektől gyötört kereszténység
jegyeit tükrözi: zömök formák, vastag falak, lőrésszerű ablakok. A stílusjegyek a korai keresztény,
valamint a karoling építészetet ötvözik.
A középkori egyházi építészet előképe az ókeresztény bazilika, amelynek jellemzői a középen
kiemelkedő főhajó és az oldalt elhelyezkedő alacsonyabb mellékhajók.

Előcsarnok

Főhajó

Apszis

Mellékhajók

Négyezet
Kereszthajó

Kórus

Szentélykörüljáró

Kápolnák

-Hosszanti elrendezésű épületek:

bazilika : a leggyakrabban előforduló román-kori épülettípus.
teremtemplom: a kora középkori háztemplom egy továbbfejlesztett változata.
csarnoktemplom: a három hajó azonos magasságú, a templom megvilágítását az oldalfalakba vágott
ablakokkal oldották meg.
álbazilika: az álbazilika mellékhajói kissé alacsonyabbak, mint a főhajó

-Centrális elrendezésű épületek:

A centrális épület minden eleme egy középponthoz igazodik, az alaprajz lehet kör-, négyzet-, sokszög
alakú. Az apszisok, kápolnák és kapuzatok legtöbbször az alaprajz részei.

Várépítészet:
Várépítésnél az épület alakját a táj határozta meg. A sík terepen lévő várat vizesárok védte, a hegyre
épített várat meredek lejtők. A gyűrűs vár, amely körkörösen elhelyezett házakból és falakból tevődik
össze olyan helyen épült, ahol minden oldalról védeni lehetett. A várépítészetben a 12. századra
alakulnak ki a nagyszabású létesítmények. A legelterjedtebb típus a hegytetőre épített fellegvár, ez volt
egy vár számára a legbiztonságosabb elhelyezkedés.

Városépítészet:
A késői román korban jelentőssé vált a városépítészet. A 12. század elejéig a városok általában tudatos
tervezés nélkül fejlődtek. A 12. század elejétől a legjelentősebb családok városokat alapítottak,
amelyeket átgondolt tervek alapján építettek fel.