Debreceni Egyetem

Gazdaságtudományi Kar
Vidékfejlesztési agrármérnök Bsc szak (Nagyváradi képzés)

Erdeiné Dr. Kremper Rita

Agrártermelés természettudományi alapjai (Agrokémia)
c. tantárgy

EFOP 3.10.1 - 17 - 2017-00001 elearning tananyag

1
Tartalomjegyzék

1. Gazdálkodási formák jellemzése, a trágyázás környezetkárosító hatásai...........................3

2. Tápelemek a növényben......................................................................................................6
3. A növény kémiai összetétele...............................................................................................7
4. Ionadszorpció a talajban....................................................................................................12
5. A talaj kémhatása és szerepe a növény tápanyag felvételére............................................14
6. A növény vízháztartása......................................................................................................16
7. A tápanyagellátás hatása a termés mennyiségére és minőségére......................................18
8. Tápanyagformák a talajban...............................................................................................20
9. Az NPK tápanyagformák érvényesülése...........................................................................24
10. N műtrágyák...................................................................................................................25
11. Szerves trágyák..............................................................................................................26
12. Növényvédőszer kémia..................................................................................................28

2
1. Gazdálkodási formák jellemzése, a trágyázás környezetkárosító hatásai

Az agrokémia tantárgy a trágyázásra és tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó kémiai

alapismereteket tárgyalja.

Napjainkban a gazdálkodással szemben támasztott követelmény, hogy az gazdaságos és

környezetkímélő legyen.
A fenntartható gazdálkodás olyan növénytermesztési és állattenyésztési gyakorlat, amely oly
módon elégíti ki az emberiség szükségleteit, hogy közben megőrzi a természeti erőforrásokat,
köztük a talaj termékenységét. A fenntartható gazdálkodás a lehető legkisebb módon terheli a
környezetet.
A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás alkalmazkodik a termőhely adottságaihoz. A
talajtulajdonságokat és a növény tápanyagigényét egyaránt figyelembe véve történik az
optimális trágyaadagok megállapítása, melyhez rendszeres, táblaszintű talaj- és
növényvizsgálatokra van szükség.
A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás nem jelenti a trágyázás mellőzését. A terméssel
elvont tápelemeket trágyázással pótolni kell. A trágyázás elmulasztása a talajok
termékenységének csökkenését idézi elő, azonban kerülni kell a túltrágyázást is.

Az alábbiakban 3 jellegzetes gazdálkodási módot hasonlítunk össze a teljesség igénye nélkül.

Intenzív Integrált Biogazdálkodás
gazdálkodás gazdálkodás (ökológiai)
maximális nagy termés, környezet-
Cél biotermék
termés kímélés
Műtrágya,
csak természetes
növényvédőszer bőséges okszerű
eredetű anyagok
használat

Az intenzív növénytermesztés elsődleges célja a maximális termés elérése. Ehhez bőséges

műtrágya és növényvédőszer használat társul. Hátránya, hogy nem veszi figyelembe, hogy
egyes területek környezetérzékenysége nagy és itt a cél csak jelentős környezeti terheléssel
érhető el (pl. nitrát lemosódás, talajsavanyodás, talajszerkezet romlása).
Az integrált termelés figyelembe veszi a termőhely adottságait. A növényvédelem során a
kártevők mennyiségének a megengedhetetlen gazdasági kárt okozó szint alá szorítása a cél.
Ehhez az agrotechnikai, biológiai, mechanikai védekezési formákat egyaránt használja és
szükség esetén növényvédőszereket is.
A biogazdálkodás csak természetes eredetű trágyákat és növényvédő szereket használ.
Önellátásra megfelelő, azonban a városok nagy népességét biogazdálkodásból nem lehet
ellátni. A biogazdálkodás korlátjai, hogy az NPK trágyaigény kb. 1/10 részét fedezi csak a
rendelkezésre álló istállótrágya. A foszfor (P) csak nyersfoszfáttal vagy Thomas salakkal
pótolható. Mindkettő trágyaszer csak savanyú talajon hat. Meszes, semleges talajon nem
megfelelő a P utánpótlás. A N utánpótlás is nehézkes: az istállótrágyán, trágyaleven és
baromfitrágyán túl főképp zöldtrágyázással vagy baktérium trágyázással lehet a talaj N-
ellátottságát javítani. A biogazdálkodás szabályai, miszerint csak természetes anyagokat lehet
felhasználni, inkább elméleti jellegűek és nem gyakorlatiasak, ugyanis a természetes anyagok
is lehetnek környezetszennyezőek. Pl. a nyersfoszfát, mint természetes anyag kadmiummal
terhelheti a talajt. Tehát az elméleti korlát helyett a trágyaszer valódi környezetkárosító
hatását lenne célszerű mérlegelni.

3
A trágyázás környezetkárosító hatásai

1. Kiegyensúlyozatlan tápelemarányok kialakulása a talajban

Kiegyensúlyozatlan tápelemarányok alakulnak ki egyoldalú műtrágyázás miatt vagy egy-egy

elem túladagolása következtében. Ezek zavarokat okozhatnak a növények
tápanyagellátásában.
A pozitív töltésű ionok egymással antagonista viszonyban vannak. Ha az egyik aránya
megnövekszik a talajoldatban, akkor a másikat nem tudja felvenni a növény. Először a
jelenséget Ehrenberg figyelte meg. Mész-káli
törvényében kimondta, hogy ha túl sok a kálium a
talajoldatban, akkor a növény kalcium hiányos lesz
és ez fordítva is igaz: túl sok kalcium esetén a
növény kálium hiányos. Nyírségben gyakran
előfordul ez a jelenség, ahol a savanyú homoktalaj
kalciumban szegény. Ha a gazda túl sok káliumot
ad anélkül, hogy a mész adagot is pótolná az almán
stippesedés jelenik meg, ami a kalcium
hiánytünete.

Másik gyakori jelenség, hogy a gazdák az

NPK trágyák közül a nitrogén trágyát
részesítik előnyben a látványos
termésnövelő hatása és kedvező ára miatt.
Nitrogénből kiadják a szükséges adagot a
tervezett terméshez, ám a szükséges foszfor
és kálium trágyázás elmarad. Az optimális
N adag viszont csak akkor tud érvényesülni,
ha a többi tápelem ellátottsága is megfelelő.
Ennek hiányában a termés alacsony lesz, a
kiadott N trágya egészét a növény nem tudja
felvenni és a maradék a környezetet terheli.

2. A talajsavanyúság fokozódása

A talaj savanyú kémhatását a hidrogén-ionok túlsúlya okozza a hidroxid-ionokkal szemben.

Magyarországon nagy a savanyú talajok részaránya. A talajok kémhatása elsősorban
genetikailag determinált. Ha a talajképző kőzet karbonátmentes és a kilúgzás mértéke nagy,
akkor savanyú kémhatású talaj alakul ki. Magyarországon a talajok 59% -a karbonátmentes.
Nagy kiterjedésben vannak barna erdőtalajok, melyeknél a kilúgzás mértéke határozza meg a
savanyúságot, a réti talajok savanyúsága is a képződési viszonyok következménye. A
talajsavanyúságot növeli ezentúl a légköri ülepedés, savas esők és a trágyák helytelen
használata. A trágyák savanyító hatása elsősorban a kolloidban szegény, homoktalajokon
érvényesül.
A N-műtrágyák közül leginkább az ammónium-műtrágyák savanyítják a talajt. Az
ammóniumsók savanyító hatásának több oka van (részletes tárgyalás az ammónium
műtrágyák fejezetben):
- Vízben savanyúan oldódnak (savanyúan hidrolizálnak),
- fiziológiás savanyító hatás: (a növény NH 4+-iont vesz fel és H+-iont ad le a
talajnak),

4
 - a nitrifikáció (NH4+-ionok biológiai oxidációja) során is H +-ionok kerülnek a
talajba.
A K-műtrágyák savanyító hatása azon alapszik, hogy a K +-ionok kicserélik a H+-ionokat a
talajkolloidok felületéről. A nitrogénműtrágyák savanyító hatása a műtrágyák helyes
megválasztásával csökkenthető. A műtrágyák savanyító hatása mésztrágyázással
kompenzálható. A P-műtrágyák (szuperfoszfát) savanyító hatását szabad savtartalma és a
gipsz savanyú hidrolízise okozza.

3. A talajoldat nitrát koncentrációjának növekedése

A talajoldat nitrát koncentrációjának növekedése a túlzott N-trágyázás következménye.

Szerves és műtrágyák egyaránt okozhatják. Káros hatása abból adódik, hogy a talajba jutó N-
műtrágyák N-tartalma (ammónium-műtrágyák és a karbamid is) levegős viszonyok között
nitrát ionná alakul. A talajoldatban kialakuló nagy nitrát-N koncentráció hatása kettős:
egyrészt nitrát felhalmozódáshoz vezet a növényekben és a táplálékláncon keresztül
veszélyezteti az állatot és embert, másrészt a talajvízbe jutva veszélyezteti az ivóvízkészletek
tisztaságát.

A túlzott nitrát bevitel a csecsemőkre nézve nagyon veszélyes. Ha a

baba szervezetébe túl sok nitrát-ion jut, akkor az nitrit-ionná alakul,
ami hozzákötődik a hemoglobin molekulához, kiszorítva az oxigént
róla. Így szélsőséges esetekben a baba megfullad. Ezt Blue baby
szindrómának vagy magyarul csecsemők kékszájúságának
nevezzük.

A nitrát rendelet Magyarországon

eredetileg a keletkezett szerves trágyák
tárolására, elhelyezésére vonatkozott.
Magyarország területeit nitrát-
érzékenység alapján besorolták. A 2013-
as besorolás alapján az ország területének
69%-a nitrát érzékeny. A térképen zöld
színnel láthatóak ezek a területek. A nitrát
érzékeny területen gazdálkodók számára
kötelező a folyamatos nyilvántartás és
adatszolgáltatás.

Nitrát érzékeny területekre vonatkozó néhány rendelet:

 Évente a szerves trágyával kijuttatott N hatóanyag mennyiség nem haladhatja meg a 170
kg/ha-t.
 Tilos a trágyakijuttatás október 31-től február 15-ig, kivéve az őszi kalászosok
fejtrágyázása.
 Fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított területen tilos a trágyakijuttatás.
 Tilos a 17%-nál nagyobb lejtésszögű területekre mindennemű trágyakijuttatás.
 Tilos műtrágya és szerves trágya kijuttatás a felszíni vizek partvonalától mért
védőtávolságon belül.

5
 Tilos könnyen oldódó N trágyák (műtrágya, hígtrágya) kijuttatása betakarítás után, ha 15
napon belül nem vetnek rá növényt, amely megfelelő talajfedettséget biztosít. (kivétel, ha a
szármaradványok lebontásához adnak N-t)

4. Felszíni vizek eutrofizációja

A felszíni vizekben megnő a tápanyag koncentráció, melynek hatására elszaporodnak az

algák, majd az azok testét lebontó baktériumok.
Ezek a mikroszervezetek oxigént használnak
életműködésükhöz, így a vizek oxigénben
elszegényednek, ami szélsőséges esetben a
halak pusztulásához vezet. Az eutrofizációnál a
limitáló ionok a P- tartalmú ionok. Az algák
elszaporodásához általában jelen van az összes
szükséges tápelem a P kivételével. Ha a P is
bekerül a felszíni vizekbe, akkor beindul az
eutrofizáció.
Elsősorban tisztítószerek, mosogatószerek
formájában kerül be a természetes vizekbe a P
és csak kisebb mértékben a műtrágyák miatt.

2. Tápelemek a növényben

Alan és Arnon négy tápelem kritériumot állított fel. Egy elemet tápelemnek nevezünk, ha
mind a négy kritérium teljesül. Ezek a következők:
 Az elem hiánya esetén a növény fejlődésében zavar áll be.
 Az elem pótlásával a hiánytünetek megelőzhetőek, megszüntethetőek.
 Az elem más elemekkel nem helyettesíthető.
 Hatása az élettani folyamatokban kimutatható.

Elemek csoportosítása mennyiség alapján: a

makroelemek azok az elemek, amelyek a növény
szárazanyag tartalmában 0,1%-nál nagyobb
mennyiségben fordulnak elő.
Makroelemek: szén, hidrogén, oxigén, foszfor,
nitrogén, kálium, kén, kalcium, magnézium.
A mikroelemek a növény száraz anyagában 0,1% -nál
kisebb mennyiségben fordulnak elő. Mikrolemek: vas,
mangán, cink, réz, bór, molibdén, klór és nikkel.
A makroelemek mennyiségét százalékban fejezzük ki, a mikroelemekét pedig ppm-ben. A
ppm a part per million rövidítése. Megmutatja, hogy 1 kg szárazanyagban hány milligramm
alkotórész található.

Tápelemek az állati szervezetben (emlősök) (esszenciális elemek)

Az esszenciális elemek nélkülözhetetlenek a szervezet működése számára. Az esszenciális
elemeknek egyik csoportosítási szempontja szerint megkülönböztetünk
a) elsődleges biogén elemeket: 98%ban testünk ebből épül fel: C, H, O, N
b) és másodlagos biogén elemeket: a többi esszenciális elem

6
 Elsődleges biogén elemek,
(ezek makroelemek is
egyben)
Másodlagos biogén elemek
közül a makroelemek:
Másodlagos biogén elemek
közül a mikroelemek
(nyomelemek)
Hasznos elemek

A mikroelem és a makroelem definíciója itt eltér attól, mint amit a növénynél mondtunk
Makroelemek azok az elemek, amelyek az élő szervezetben 0,005%-nál nagyobb
mennyiségben fordulnak elő. Esszenciális makroelemek: szén, hidrogén, oxigén, foszfor,
nitrogén, kálium, kén, kalcium, magnézium, nátrium és klór.

A mikroelemek azok az elemek, amelyek az élő szervezetben 0,005%-nál kisebb

mennyiségben fordulnak elő. Esszenciális mikroelemek (nyomelemek): vas, mangán, cink,
réz, és molibdén, jód, króm, kobalt, szelén. Ezentúl vannak olyan mikroelemek, amik ugyan
nem esszenciálisak, de hasznos hatásuk állatkísérleteken keresztül bizonyított. Ezek a
következők: fluor, szilícium, bór, nikkel, sőt nagyon kis mennyiségben az arzén és alumínium
jótékony hatását is igazolták. A felsorolásból látható, hogy az állatok (emlősök) számára is
szükségesek azok az elemek, melyek a növény számára szükségesek, de itt még egyéb
esszenciális elemek is vannak (ezek lila színnel vannak jelölve).

3. A növény kémiai összetétele

Szárazanyag és hamutartalom

A növény két részből áll: szárazanyagból és vízből. A szárazanyag további két részre
osztható: szerves anyagra és hamutartalomra.
A növény szárazanyag tartalma megmutatja, hogy 100 gramm friss növényből 105 oC fokos
súlyállandóságig történő hevítésnél hány gramm anyag marad vissza. 105 oC fokon az összes
nedvességet elveszti a növény.
A nedvességtartalom függ a növény fajától, fajtájától,
a növény korától és az adott növényi résztől. A
tenyészidő előrehaladtával a növény a
nedvességtartalma csökken. Általánosságban
elmondható, hogy a vegetatív részek
nedvességtartalma nagyobb, mint a generatív részeké.
A növényi szár és a levelek általában 75-95%
nedvességet tartalmaznak. A generatív részeknél a
száraz termés nedvességtartalma 10-25% között
mozog.

7
Kukoricaszem nedvességtartalma 15-25%, gabonaszem nedvességtartalma 12-15%, húsos
termések nedvességtartalma (tök, uborka) 95%. A termékek tárolása általában csak alacsony
víztartalommal biztosítható veszteség és minőségromlás nélkül.

A növény hamutartalmát a szárazanyag 550 Celsius fokos izzításával kapjuk. Ilyen hőfokon a
szervesanyag eltávozik, tehát a
hamuban nincs már szén, hidrogén,
nitrogén és az oxigén és kén egy része
is távozik.
A hamu sókból és fém-oxidokból áll. A
hamutartalom közelítőleg az ásványi
anyag tartalommal egyezik meg.
Vegetatív részek hamutartalma tág
határok közt mozog, általában 2-20%
között, generatív részek hamutartalma
szűk határok közt mozog: 2-5% között.
A hamu alkotókat három
részre oszthatjuk:
 tápelemekre,
 ballasztanyagokra
 toxikus elemekre.

Tápelemek azok az elemek,

melyekre a növénynek
szüksége van.
A hamuban előforduló
tápelemek nem fedik le az
összes tápelemet, hiszen a
hamu nem tartalmaz nitrogént
vagy szenet, ami egyébként
tápelem. A hamuban lévő tápelemek a következők: foszfor, kálium, kén, kalcium,
magnézium, vas, mangán, cink, réz, bór, molibdén, klór és nikkel.

A következő csoport a ballasztanyagok csoportja. A ballasztanyagokra a növénynek nincs

szüksége, viszont ezek az anyagok nem károsak a növény számára. Ballaszt anyag a nátrium
és szilícium. Megjegyzésként említem, hogy általában a növényeknek nincs szükségük
nátriumra viszont van néhány növény (mint például a kukorica) ami számára nélkülözhetetlen
a nátrium. A kukoricánál tehát a nátrium nem ballasztelem, hanem tápelem. Szilícium esetén
is van néhány olyan növény (kovamoszatok) amik szilíciumot használnak fel
életműködésükhöz.

Szervesanyag-tartalom

Az élő szervezetek szerves vegyületekből épülnek fel. A szerves vegyületek mindegyike

tartalmaz szenet és hidrogént és többségük tartalmaz ezentúl oxigént és nitrogént is.
A szerves vegyületek, vegyületcsoportok egy része minden növényben megtalálható. Egyes
növények tartalmazhatnak speciális vegyületeket (pl. illóolaj, karotinoid). Mennyiségileg
legjelentősebbek a szénhidrátok, lipidek, fehérjék. Kisebb mennyiségben fordul elő, de
fontosak a foszfolipidek (sejtmembrán alkotók) és a klorofill. Legkisebb mennyiségen az
élettani folyamatokat szabályzó enzimek, vitaminok és hormonok fordulnak elő.

8
 A táblázatban a beltartalmi értékek a
nyerstermékre vonatkoznak, amely
nedvességet is tartalmaz.
Megfigyelhető, hogy a cukortartalom a
cukorrépánál (18%) illetve gyümölcsöknél a
legmagasabb. Magas keményítő tartalom
(50-60%) jellemzi a gabonaféléket. A
burgonya keményítő a táblázatban csak
17%, de ha szárazanyag tartalomra
vonatkoztatjuk 70%. A cellulóz tartalom a
termés emészthetőségével van
összefüggésben, legmagasabb a zabnál
(13%). A zsírtartalom jelentős a
napraforgóban (50%), szójában és más olajos magvú növényben. A fehérjetartalom a
pillangósvirágú hüvelyesekben a legmagasabb és a napraforgóban (25-35%).

Szénhidrátok:

A növények szárazanyagának nagy része, kb. 75%-a szénhidrátból áll. . Ezzel szemben az
állati szervezetekben csak kb. 1% szénhidrát található.

A szénhidrátokat 4 csoportja osztjuk.

A monoszacharidok 3-7 szén atomból
állnak, ezek a legegyszerűbb
szénhidrátok. Ilyen például a
szőlőcukor (glükóz) és fruktóz.
A diszacharidok két monoszacharid
egységből épülnek fel, ilyen például a
répacukor (szacharóz) és a maltóz. A
monoszacharidokat és a
diszacharidokat összefoglaló néven cukorként szoktuk említeni, mivel mindegyik képviselő
édes ízű és vízben jól oldódik.
Az oligoszacharidok 3-10 monoszacharid egységből épülnek fel. Képviselőjük pl. a raffinóz.
Hüvelyes növényekben sok oligoszacharid található, ezek a növények emiatt nehezen
emészthetőek.
A poliszacharidoknál a monoszacharid egységek száma nagyobb, mint 10. Poliszacharidokra
leggyakoribb példa a keményítő, cellulóz és a glikogén.
A növényi rost olyan vegyületek gyűjtőneve, melyek a növényi sejtfalban találhatóak és
vázalkotó szerepük van. Ezek a vegyületek többnyire poilszacharidok.
A növényi rostoknak két csoportja van: a vízoldható és a vízoldhatatlan rostok. A vízoldható
rostok vízben megduzzadnak, a szervezetünkben csak a vastagbélben lévő baktériumok által
lebonthatóak. Ezek a rostok tehát számunkra emészthetőek. Vízoldható rost például a pektin,
ami a gyümölcsök héjában található.
Manapság gyakori kifejezések a probiotikum és prebiotikum. A probiotikum a vastagbélben
lévő hasznos baktériumok gyűjtőneve, azaz a vastagbél flórája, prebiotikum pedig vízoldható
rost, amivel a probiotikum táplálkozik. A vízoldható rostok, azaz prebiotikumok táplálékul
szolgálnak a hasznos bélbaktériumoknak, csökkenti a vércukorszintet és a koleszterinszintet.

9
 A rostok másik csoportja a vízoldhatatlan
rostok, mint például a cellulóz,
hemicellulóz. Ezek gyakorlatilag
érintetlenül haladnak keresztül az
emésztőrendszeren. Szerepük: segítenek
elkerülni a székrekedést.

A keményítő olyan poliszacharid, mely nem tartozik a rostok csoportjába. Szerepe a

növényeknél a tápanyag raktározás. Állati szervezetek viszont nem keményítő formájában
raktározzák a szénhidrátokat, hanem glikogén formájában.

A búzaszem nagy részét az endospermium alkotja, amely

főképp keményítőből áll. Ezentúl a búzaszem tartalmazza a
csíra részt, mely sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.
A búzaszem héjában pedig rostok találhatóak. A fehér
lisztben már nincs benne se a csíra, se a héj, ami értékes
ásványi anyag, vitamin- illetve rostforrás.

Fehérjék:

A fehérjék aminosavakból épülnek fel. 20 féle aminosav alkotja az élő szervezeteket, ebből
kilenc esszenciális aminosav. Az esszenciális aminosavakat a szervezetünk nem tudja
felépíteni ezért táplálékkal kell azt bevinni. A nem esszenciális aminosavakat a szervezetünk
elő tudja állítani más aminosavakból. Fontos, hogy az ételeinkkel az összes szükséges
esszenciális aminosavat megfelelő mennyiségben megkapjuk. A hús, tojás, tejtermékek teljes
értékű fehérjék. Ezek tartalmazzák az összes szükséges esszenciális aminosavat megfelelő
mennyiségben. A növények esetén azonban gyakran előfordul, hogy bizonyos esszenciális
aminosavakat nem tartalmaznak elegendő mennyiségben.
A lizin és metionin két limitáló aminosav, amely gyakran nem elegendő mennyiségben van
jelen takarmányozás, táplálkozás szempontjából. A rizs, kukorica és búza például kevés lizint
tartalmaz, viszont metioninban gazdag. Ha valaki egyoldalúan csak ilyen ételeket fogyaszt és
nem eszik húst, tejtermékeket vagy tojást akkor könnyen előfordulhat, hogy nem kerül
elegendő lizin a szervezetébe és így nem tudja felépíteni a
szükséges fehérjéket. Egy másik növény, a bab pedig lizinben
gazdag és mentioninban szegény. Megoldás lehet vegán étkezésűek
számára, hogy ezt a két fajta növényt együtt fogyasztják.
Komplettálásnak nevezzük, amikor a nem teljesértékű
fehérjeforrásokat egymással kiegészítik, annak érdekében, hogy a
szervezet megkapja az összes esszenciális aminosavat a szükséges
mennyiségben.

A fehérjék szerepe sokrétű:

 vázanyagot szolgáltatnak az állati szervezetnek (kollagén a bőrben, hajban, csontban)
 enzimek (biokatalizátor) a szervezetben lejátszódó biokémiai folyamatokat gyorsítják
fel
 izomalkotók
 vízháztartást, kémhatást szabályozzák
 védekező szerep (antitestek)
 részt vesznek bizonyos molekulák szállításában (pl. hemoglobin)

10
  hormonok egy része is fehérje.
Lipidek

A lipidek vízoldhatatlan vegyületek. Legnagyobb mennyiségben előforduló lipidek a zsírok és

az olajok, de ezen kívül sok másfajta lipid is létezik, mint például a sejtmembránt felépítő
foszfolipidek, a karotinoidok, szteránvázas vegyületek, mint például a koleszterin.
A zsírok szerepe állati szervezetekben:
 energiaraktár
 védő funkció mechanikai sérülésekkel, hideggel szemben.

11
4. Ionadszorpció a talajban

Az ionadszorpció során az ionok (töltéssel rendelkező részecskék) megkötődnek a

talajkolloidok felületén. Talajkolloidok alatt a talaj agyag tartalmát és humusz tartalmát
értjük. Ezen talajalkotóknak a mérete 0,002 mm-nél kisebb. A kolloid kifejezés az alkotók
méretét jelzi. A talajkolloidokra jellemző, hogy felületük általában negatív töltésű és nagy
fajlagos felülettel rendelkeznek. Az agyagszemcsék, mint kolloidok, kis méretűek ugyan, de
ha az összes szemcse együttes felületét vesszük jóval nagyobb értéket kapunk, mintha a
nagyobb szemcseméretű homoktalajnál vennénk az összes szemcsefelületet.

A kation adszorpció során a pozitív töltésű ionok (kationok)

elektrosztatikusan kicserélhető módon kötődnek a kolloidok
felületéhez, tehát egyik ion a másikat le tudja cserélni.
A leggyakrabban megkötő ionok kalcium, magnézium, kálium
nátrium, illetve alumínium és hidrogén-ion.
A kolloidok felületén megkötött kationok és a talaj oldatban
lévő ionok között egyensúly van. A kationok 99% - ban a
kolloidok felületén
találhatóak és a talajoldatban
mindössze 1% van. A talajok kationcsere kapacitásán egy
adott kémhatásnál maximálisan megköthető kationok
mennyiségét érjük milligramm egyenérték/100g egységben
kifejezve. Minél nagyobb az agyag és a humusztartalom,
annál magasabb ez az érték.
A kationcsere kapacitást CEC, vagy T-érték néven említik.

A kation adszorpció jelentősége:

 megvédi a kationokat a kimosódástól
 raktárként működnek a talajkolloidok, amikor a növény felveszi a talajoldatból a
kationokat, a kolloidok felületéről újabb kationok kerülnek a talajoldatba. Tehát
szükség esetén azonnal rendelkezésére állnak a növénynek
 a talajoldat elsavasodását is mérsékli, mert amikor H +-ion kerül
az talajoldatba, az megkötődik a kolloid felületén és a kolloidról
egy másik ion (pl. Ca2+-ion) kerül a talajoldatba. Összességében
csökken a talajoldat H+-ion koncentrációja, tehát a kolloidokban
gazdag talaj (pl. vályog) nehezebben savasodik el, mint egy
kolloid szegény talaj (pl. homok).

Ideális ion arány a kolloidok felületén:

Nem mindegy, hogy a kolloidok felületén az ionok milyen
arányban vannak jelen. Az ábrán látható, hogy pH<5,5-nél a
kolloidok felületén főképp hidrogén-ionok és alumínium-
ionok találhatóak. Semleges közeli, illetve lúgos pH
tartományban pedig főképp kalcium, magnézium, kálium és
nátrium ionok vannak jelen. Az ideális arány többféle
vonatkoztatás szerint is megadható.

12
 Itt az egyes ionok mennyiségét mgéé-ben, a Ca2+, ideális arány a kolloidok felületén:
Mg2+, Na+, K+, H+ össz mennyiségéhez
viszonyítva adtuk meg. kalcium-ion: 65 - 80%
X magnézium-ion: 12 - 25%
Ca2+ + Mg 2+ + Na+ + K + + H + kálium-ion: 4-8 %,
nátrium-ion <1%
(X az adott ion mennyisége mgeé-ben megadva) hidrogén-ion <10%

Ha valamelyik ion mennyisége meghaladja az ideális tartományt, akkor az dominánssá válhat.

Ez azt jelenti, hogy elsősorban ez az ion határozza meg a talaj minőségét. A domináns kation
nem feltétlenül van abszolút többségben jelen. Ha például Na + > 5% akkor szikes a talaj. Ha
túl sok a H+-ion akkor savanyú a talaj, túl sok magnézium-ion esetén pedig másodlagos
szikesedésről beszélünk. A táblázat négy talaj ionarányát mutatja. Az adatokból könnyen
látható, hogy az első talajnál a domináns ion a H +-ion. Itt Meszezés javasolt, illetve K
trágyázás. A 2. talaj esetén K hiány van. A 3. talajnál a Mg 2+ ion domináns, ami másodlagos
szikesedéshez vezethet. Javasolt itt is a meszezés és a K tartalom növelése. A 4. talajnál a Na +
ion domináns, szikes jellegű a talaj, ami kalcium-szulfát (gipsz) hozzáadásával orvosolható.
K% Mg % Ca% H% Na%
1 2,5 23,5 59 14,7 0,2
2 2,1 17,7 8,0 0,0 0,2
3 3,9 35,4 48,5 11,7 0,5
4 4,5 14 66,5 0,0 15

13
5. A talaj kémhatása és szerepe a növény tápanyag felvételére

A savanyúságot a hidrogén-ion (H+) túlsúlya okozza a hidroxid-ionnal (OH -) szemben. A

savanyúság jellemzésére a pH
skálát használjuk, mely 0-14
között mozog (általában). 7-nél
semleges, 7 alatt savanyú 7
felett pedig lúgos a kémhatás.

A talaj pH-ját úgy határozzuk meg, hogy talaj szuszpenziót készítsünk. Ez készülhet
desztillált vízzel, illetve kálium-klorid oldattal. A szuszpenzióban a talaj és a víz (illetve
kálium klorid oldat) aránya 1: 2,5.
A talajok kémhatása a növény tápelem-felvételében nagyon fontos. Ha pl. túlságosan savanyú
a talaj, akkor egyes tápelemek oldhatatlan formában vannak jelen, ezért a növény számára
felvehetetlenek. Más tápelemek viszont túl nagy mennyiségben vannak jelen (mert savas
közegben vegyületeik feloldódnak) és ez a növény számára már toxikus lehet.
Az alábbi ábra a tápelemek felvehetőségét mutatja. A piros színnel jelölt pH tartományban az
egyes elemek felvehetetlenek, a zöld színnel jelölt tartományban jó a felvehetőségük.

A foszfor felvehetősége nagymértékben függ

a talaj pH-jától. A kedvező pH tartomány
igen szűk. Lúgos talaj esetén a foszfor
kalcium-foszfát formájában kötődik le,
savanyú talajok esetén (pH<5,5) pedig vas- és
alumínium-foszfát formájában csapódnak ki.
Tehát a foszfor szempontjából sem a savanyú,
sem a lúgos kémhatás nem kedvező. Az
ideális pH: 6,2-7. Sok esetben a talajok
megfelelő foszfor mennyiséggel
rendelkeznek, azonban a kedvezőtlen
kémhatás miatt azt a növény nem tudja
felvenni.
Kalcium, magnézium és kálium hiány savanyú talajokon szokott előfordulni. Ilyenkor a
hidrogén-ion a kalciumot, magnéziumot és káliumot lecseréli a kolloidok felületéről, amik a
csapadékkal a mélyebb rétegekbe mosódnak.
Mikroelemek közül a cink, réz, mangán és vas savanyú közegben nagy mennyiségben vannak
jelen a talajoldatban, mert vegyületeik ennél a kémhatásnál jól oldódnak. Ha a talaj erősen
savanyú mikroelem toxicitás problémák adódhatnak, tehát a mikroelemek a növény számára
túl nagy, toxikus mennyiségben vannak jelen. Lúgos talajon a mikroelemek kicsapódnak,
ezért lúgos talajon gyakran van mikroelem hiány.
A talaj savanyúság további rossz hatásaihoz tartozik, hogy savanyú talajon nem kedvező a
mikroszervezetek (hasznos baktériumok) számára az életkörülmény, továbbá a savanyú
talajoknak rossz a talaj szerkezete (szétiszapolódnak) is, ami rossz vízgazdálkodást von maga
után. Savanyú talajok esetén a kolloidok felületén főképp hidrogén- és alumínium-ionok
helyezkednek el és kevés a kalcium-ion.
A növények kémhatás optimuma különböző: A búza kémhatás optimuma tág határok között
mozog, a lucerna a lúgos talajokat kedveli, mert kalcium igényes növény, a burgonya,
csillagfürt pedig savanyú a talajokat kedveli.

14
Összességében elmondható, hogy a talaj kedvezőtlen kémhatása azért rossz, mert gátolja
egyes tápelemek felvehetőségét a növény számára, más elemeknél pedig éppen toxicitást
okoz.

A savanyú és lúgos talajok javítása:

Savanyú talajok javítása

A savanyú talajok javításánál a cél az, hogy a

talajkolloidok felületén lévő hidrogén ionokat
kalcium ionokra cseréljük ki. Ezt mész
(CaCO3) tartalmú anyagokkal lehet elérni, mint
például mészkő, mésztufa, lápimész, dolomit,
meszes lápföld. A mészkő vízben nem oldódik, savanyú körülmények közt (savban) viszont
oldódik.

CaCO3 + H2CO3 = Ca(HCO3)2

A képződő kalcium-hidrogénkarbonát kalcium és hidrogénkarbonát ionokra bomlik, így a

kalcium ion már le tudja cserélni a kolloidok felületén lévő hidrogén ionokat. A savanyú talaj
meszezése során a 6,5- 6,8 közötti pH elérése a cél. Ennél a kémhatásnál ideális a
mikroelemek felvétele is. A javítás következtében a talaj szerkezete is jobb lesz, vályog
talajoknál a szétiszapolódott szerkezet helyett egy morzsalékos, jó vízáteresztőképességű
talajt kapunk. A javítóanyag meghatározásánál nemcsak a talaj potenciális kémhatását, de a
fizikai talajféleség típusát (homok, vályog, agyag) is figyelembe veszik. Általánosságban
elmondható, hogy a kolloidokban szegény homoktalaj könnyebben elsavanyodik, mint egy
vályog talaj. (Ugyanakkor, ha a vályog talaj elsavanyodik, akkor a javításához több mészre
van szükség, mint egy homoktalajnál, melynek ugyanolyan a kémhatása). A talajjavításhoz a
meszet 5-20t/ha adagban használják. A mésztrágyázás hatása 8-10 év.

Lúgos szikes talajok javítása

A szikességet a nátrium ionok jelenléte okozza. A szikes

talajok rendkívül rossz vízáteresztő képességű,
szétiszapolódott talajok. Emiatt a növények gyökérzete sem
tud olyan mélyre hatolni, mint egy jó szerkezetű egészséges
talajnál. Itt a cél az, hogy a talajkolloidok felületén lévő
nátrium-ionokat kalcium-ionokra cseréljük ki. A lúgos
szikeseknél a szikesedést a sziksó (Na2CO3*10H2O)
okozza. Ezt az anyagot látjuk a Hortobágyi talajokon is a
talaj felületén. Lúgos szikesek javításánál a mészkő nem jöhet számításba, mert az lúgos
közegben nem oldódik. Itt a javítóanyag a gipsz (CaSO 4). A javítás reakcióegyenlete a
következő:

CaSO4 + Na2CO3 = CaCO3 + Na2SO4

A kiadott gipszben lévő kalcium egyrészt lecseréli a kolloidok felületéről a nátrium ionokat,
másrészt a sziksóval reakcióba lép és így a lúgos kémhatással oldódó sziksó helyett egy
semleges kémhatással oldódó nátrium-szulfátot kapunk. A szikes talajok javításánál fontos,
hogy a talajoldatba kerülő nátrium iont drénezéssel elvezessük.

15
6. A növény vízháztartása

A növény vízfelvétele

A növény vízfelvétele ozmózissal történik. Ozmózis során az

oldószer (víz) egy félig áteresztő hártyán keresztül a kisebb
koncentrációjú hely felől a nagyobb koncentrációjú hely felé áramlik.
A növényi sejtek mindaddig vizet vesznek fel, amíg el nem érik a
telítettségi állapotot (turgeszcens állapot). Ekkor a sejtben lévő turgor
nyomás megakadályozza a további vízfelvételt. Az ozmózis
mozgatórugója a féligáteresztő hártya két oldala közti
koncentrációkülönbség.

A vízfelvételre ható tényezők

A hétköznapi életből tapasztajuk, hogy ha egy cserépben lévő talajt megöntözünk, a víz egy
része átfolyik egy másik része viszont a cserépben marad. Az átfolyt és visszatartott víz
aránya homok és vályog talajok esetén különböző. Vajon milyen jelenség okozza a talajok
vízvisszatartó képességét?
A talajban lévő kapillárisok a bennük lévő vízre szívóerőt gyakorolnak. Minél több kapilláris
van a talajban, annál nagyobb mennyiségű vizet tart vissza a talaj. Minél szűkebbek a
kapillárisok, annál erőteljesebben kötődik a víz a talajhoz. A talajokban lévő pórusokat az
alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

Pórusátmérő Nedvességforma Felvehető-e a növénynek indoklás

talaj kötőereje > növény
<0,2 µm kötött víz nem
szívóereje
talaj kötőereje <növény
0,2-10 µm kapilláris víz igen szívóereje, a víz nem
szivárog le
a víz leszivárog
10-50 µm lassan szivárgó nem
gyorsan
50 µm felett nem a víz leszivárog
szivárgó

A nagyon szűk (pórusátmérő<0,2 µm) pórusokban a talaj olyan erősen köti a vizet, hogy a
növény ahhoz nem tud hozzáférni. Ezt a vízformát holtvíznek nevezzük. A 0,2-10 µm
átmérőjű kapilláris pórusokban lévő vízhez a növény már hozzáfér, mert itt a növény
szívóereje nagyobb, mint a talaj vízvisszatartó ereje. Ez a vízforma a gravitációval szemben
ellenáll. Ezt a vízformát diszponibilis víznek, azaz hasznosítható víznek nevezzük. Ha a
pórusméret ennél nagyobb a benne lévő víz a mélybe szivárog.
A talajban lévő nedvességformákhoz tartozó fogalmak:
 Holtvíz (HV): Az a nedvességtartalom, amit a talaj a növény szívóerejénél erősebben
köt.
 Diszponibilis víz (DV): A talajnak a növény számára hasznosítható nedvességtartalma.
 Szabadföldi vízkapacitás (VKsz): Az a nedvességtartalom, amit a talaj a gravitációval
szemben vissza tud tartani.
A három vízforma közti összefüggés: VKsz = HV + DV
Homok, vályog és agyag talajok vízgazdálkodás szempontjából a következőképpen
jellemezhetőek.

16
  HOMOK: A gravitációs pórusok aránya nagy, a kapilláris pórusokból kevés van. Ezért
ennél a fizikai talajféleségnél a víz nagy része a mélybe folyik (VKsz kicsi → DV
kicsi). Tehát a homoktalaj vízgazdálkodása előnytelen.
 AGYAG: Túl nagy a kötött víz aránya (0,2 µm-nél kisebb pórusból túl sok van), a
növény az itt lévő vízhez nem fér hozzá. (HV nagy → DV kicsi). Tehát az agyag talaj
vízgazdálkodása is előnytelen.
 VÁLYOG: Vízgazdálkodás szempontjából ez a fizikai talajféleség mondható
optimálisnak, mert megfelelő mennyiségben vannak jelen a kapilláris (0,2-10 µm)
közötti pórusok.

A növény vízleadása

A növények a levegőn keresztül a víz kb. 95%-át leadják. Ez a folyamat

a transzspiráció (párologtatás) A párologtatás mértékét belső és külső
tényezők befolyásolják. Belső tényező pl. a sztómák (légcserenyílások)
száma, helyzete. A külső tényezők közül a legfontosabb a levegő relatív
páratartalma. Minél szárazabb a levegő annál jobban párologtat a
növény.

A növény vízhasznosulása

A növények vízhasznosulását a transzspirációs

együtthatóval jellemezzük. Ez az egységnyi tömegű
szárazanyag előállításához szükséges vízmennyiséget adja
meg. A transzspirációs együttható mennyisége függ a
növény fajától és fajtájától és kis mértékben a
tápanyagellátottságtól is. Minél inkább közelít a
tápanyagellátottság az optimális értékhez, annál jobb a
növény vízhasznosítása.
A növény vízmérlegét a felvett és a leadott víz
mennyiségének különbsége adja. A növény fejlődéséhez
tartós pozitív vízmérlegre van szükség.

17
7. A tápanyagellátás hatása a termés mennyiségére és minőségére

Termés változása a tápanyagellátottság hatására

Liebig relatív minimum törvénye:

A termés mennyiségét a növény igényeihez képest legkisebb
mennyiségben lévő tápanyag határozza meg. A Liebig törvényt
a hordó modellel szokták szemléltetni, ahol a hordódonga a
tápanyagok mennyiségét jelöli, a hordóban lévő bor pedig a
termés mennyiségét. Ha egy donga nem megfelelő hosszúságú
a bor a hordóból kifolyik. Ezzel párhuzamosan, ha csak egy
tápelemből hiány van, hiába áll az összes többi rendelkezésre a
termés kicsi lesz. A törvény relatív minimumról szól, hiszen
nem a tápelemek abszolút mennyiségét nézzük. Vannak
tápelemek, amelyekből kevés van a talajoldatban pl. molibdén
(molibdenát-ion formájában) viszont ebből kevésre is van szüksége a növénynek. Tehát az
számít, hogy a növény igényeihez képest melyik tápelemből van a legkevesebb, azaz
melyikből van hiánya a növénynek.

Mitscherlich törvénye:
Növekvő tápanyag mennyiségek hatására a termés nő, de a növekedés nem lineáris, hanem
egy maximális értékhez tart.

dy/dx= c(A-y)
dy/dx: egységnyi tápanyag adagra eső termésnövekedés
c: konstans
A-y: A maximális terméshez hiányzó rész

A Mitscherlich törvényt csökkenő hozamok törvényeként is

említik. Ha rossz a tápanyag ellátottság egységnyi műtrágya
hatására nagy a termés növekedés. Jobb tápanyag
ellátottságnál egységnyi műtrágya hatására kisebb hozam
növekedést kapunk. Összegezve minél jobb a tápanyag
ellátottság annál kisebb egységnyi műtrágya hatására a
hozam növekedés. Ez a törvény azt vonja maga után, hogy
sok esetben gazdaságilag sem éri meg a maximális termésre
törekedni. A görbe egy bizonyos pontján túl előfordulhat, hogy a plusz műtrágya többe kerül,
mint a hozamnövekedés után járó haszon.

A minőség változása a tápanyagellátottság hatására

Sokféle minőségi mutató létezik, ezért a minőség jellemzése bonyolultabb, mint a termés
értékelése. Vannak szubjektív, illetve objektív minőségi mutatók. Szubjektívnek tekinthető pl.
az illat és zamat, és objektívnek a különböző beltartalmi értékek. A minőségi mutatók
elsősorban fajta választással befolyásolhatók, másodsorban pedig tápanyagellátottsággal. A
termés minőségét ezentúl a klíma befolyásolja még jelentősen.

18
Fontosabb minőségi mutatók:
Minőségi mutató Befolyásoló tápelem
szénhidráttartalom (cukor keményítő rost) P, K, B
fehérje N
ásványi anyag P, K, Ca, Mg
C-vitamin tartalom K
B vitamin tartalom N

A termés minősége a tápanyagellátás függvényében

növekszik. Hiányos tápanyagellátásnál nemcsak a
termés alacsony, de a minősége is rossz. Optimális
tápanyagellátásnál a termés mennyisége és
minősége is jó. Optimális ellátás felett egyes
minőségi mutatók javulnak, más minőségi mutatók
romlanak. Füvek esetén például a növekvő nitrogén
adagok növelik a fehérje tartalmat, ugyanakkor a túl
sok nitrogén hatására a fű nitrát tartalma megnő,
ami viszont káros. Sörárpánál a túlzott nitrogén
növeli a fehérje tartalmat viszont csökkenti a szénhidráttartalmat, így csökken a minőség is.

Gabona
A gabonafélék egyik legfontosabb minőségi mutatója a sikértartalom. A sikértartalom
megközelítőleg a gabona fehérje tartalmával egyezik meg. A sikér növeli a liszt sütőipari
értékét, a lisztből készített tészta keleszthetőségét. A sikértartalmat N trágyázással lehet
befolyásolni, viszont a trágyázás idejének megválasztása is lényeges. A vetéssel egyidejűleg
adott N a vegetatív fejlődésre hat, a fejtrágyázás során adott N a szemszámot növeli
legfőképp. A szemképződés során adott nitrogén pedig a búzaszemek fehérjetartalmát növeli.

Cukorrépa
A cukorrépánál a magas cukortartalom elérése a cél. A nitrogén trágyázás
növeli a termést, de a túlzott N hatására csökken a cukortartalom és rosszabb
lesz a cukor kinyerhetősége is. Cukorrépánál fontos a foszfor, kálium és bór
ellátás. Bórhiány esetén a gumóban száraz rothadás jelentkezik.

Burgonya
A burgonya kb. 16% keményítőt, 1-2% fehérjét és C-vitamint
tartalmaz. A N növeli a termést és így nő a fehérje-tartalom is,
de a túlzott N-trágyázás a keményítő-tartalom rovására megy. A
megfelelő keményítő-tartalom eléréséhez szükséges a K és P
trágyázás is. Kálium hiányában kék foltosság alakul ki
mechanikai sérülés hatására. Az ábra a K-ban gazdag, illetve
szegény burgonyák kékülésének
mértékét hasonlítja össze. A
kékülés azzal van összefüggésben,
hogy K hiányában nem képződik megfelelő mennyiségű
keményítő, és a redukáló cukrok, mint köztes termékek aránya
magas. Sok esetben találkozhatunk igen nagyra nőtt
burgonyafejekkel, melyeknek viszont lyukas a közepe. Ez
tipikusan azt az esetet mutatja, amikor nem adtak megfelelő
mennyiségű K trágyát a sok N trágya mellé.

19
Zöldség gyümölcs
Zöldségek és gyümölcsök esetén fontos beltartalmi mutatók a vitamin- és ásványianyag-
tartalom. Gyümölcsöknél a cukor és szerves sav tartalom is igen fontos. A gyümölcsökhöz
káliumot, illetve foszfort adnak, ez növeli a gyümölcs édességét és C-vitamin tartalmát. A
nitrogén is fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű termés szempontjából, azonban
nitrogén felesleg hatására kinyúlik a vegetációs időszak és a termés később érik.
A nitrogén felesleg továbbá nitrát felhalmozódással is járhat Különösen a rövid tenyészidejű
zöldségeknél nagy ennek a veszélye. Ha nincs elég napfény (télen üvegházas termesztésnél)
még nagyobb a nitrát felhalmozódás, mert a nitrát átalakulása szerves vegyületekké kisebb
mértékű napfény
hiányában.
Rövid tenyészidejű
növényeknél
(saláta, sóska,
spenót, retek) ezért
télen magasabbak a
nitrát határértékek.

8. Tápanyagformák a talajban

A talajban levő tápanyagformákat közvetlenül felvehető, illetve tartaléktápanyagokra

oszthatjuk. A közvetlenül felvehető tápanyagok azonnal a növény rendelkezésére állnak, míg
a tartalékok csak hosszabb-rövidebb idő után válnak felvehetővé. Az összes tápanyagnak csak
egy töredéke van közvetlenül felvehető formában. A közvetlenül felvehető formában lévő
tápanyagmennyiség ritkán fedezi a növény igényét, általában a tenyészidő során a
tartalékokból mobilizálódó tápanyagnak is nagy szerepe van.
A továbbiakban a közvetlenül felvehető, illetve a tartaléktápanyagokhoz tartozó alcsoportokat
részletezzük.

A közvetlenül felvehető tápanyagok közé a vízoldható és a kicserélhető tápanyagformák

tartoznak. Vízoldható tápanyagok alatt a talajoldatban lévő ionokat értjük (pl. K +, Ca2+,
−
Mg2+, nitrát ( NO 3 ) stb. A növény gyökeréhez ezek a formák közvetlenül eljutnak.
A kicserélhető tápanyagok a talajkolloidok felületén megkötött
kationok, melyek más kationok által kicserélhetőek. Szükség esetén
ezek is azonnal a növény rendelkezésére állnak.
Szervetlen tartalékokhoz tartoznak a fixált tápanyagok. A fixáció
elsősorban a kálium-ionokra jellemző (másodsorban pedig az

20
ammónium-ionokra). Fixáció során a kálium-ion a 2:1 típusú agyagásványok rétegrácsai közé
kötődik és a rétegeket szorosra zárja. A jobb oldali ábrán látható, hogy a többi kation (pl.
kalcium, magnézium) a rétegrácsok között szabadon mozog, viszont a kálium másképp
viselkedik. Az így megkötött kálium mállás során válik felvehetővé. A duzzadó
agyagásványokra (pl. szmektit) jellemző a fixáció.
A tápanyagok oldhatatlan vegyületek formájában is jelen lehetnek a talajban. A foszfor pl.
erősen savanyú kémhatásnál vas- illetve alumínium-foszfát formájában van jelen, ami a
növény számára nem hozzáférhető.
Specifikus abszorpció: A foszfor a talajkolloidok felületéhez kémiai kötéssel kötődik, így a
foszfor más ionok által nem cserélhető le a talaj felületéről. Minél savanyúbb a talaj annál
nagyobb mennyiségű foszfor található ilyen formában.
A kristályrácsban kötött ásványok csak nagyon lassú mállási folyamat után szabadulnak
fel. Ez több száz, illetve ezer évet is igénybe vehet. Egy
tápelem többféle formában is jelen lehet. A jobboldali
ábrán a kálium formákat láthatjuk. A talajoldatba lévő K-
ionok és a kolloidok felületén lévő ionok azonnal
felvehetőek a növény számára. A rétegrácsok közt lévő
fixált ionok felvehetősége korlátolt, de egy részük
mobilizálódik a tenyészidő során, a kristályrácsban kötött
K azonban nagyon erősen kötött forma, a növény
tenyészideje alatt elhanyagolható a belőle felszabadult
kálium-ion mennyisége.

A tápanyagok szerves formában is előfordulhatnak. A biológiailag kötött tápanyagok állati,

növényi maradványokban vagy a mikroorganizmusokban kötött tápanyagok. Az istállótrágya
pl. biológiailag kötött tápanyag. Ebben az állapotban a
tápanyagok átmenetileg vannak kötve, a
mikroorganizmusok tevékenysége folytán a tápanyagok
újból szabaddá válnak.
A humusz anyagok stabil szerves vegyületek, melyek az
élő szervezetek lebomlásával keletkeznek. A humusz
főképp nitrogén forrás. A talajok humusztartalma
viszonylag állandó érték, évente a humusztartalom 2-3 % -
a alakul át (mobilizálódik), de ugyanennyi képződik is.

NPK tápanyagformák
Mindhárom elemnél elmondhatjuk, hogy az összes tápanyagnak csak egy csekély része van
közvetlenül felvehető formában. Általában nitrogén és kálium esetén maximum 1%, foszfor
esetén pedig max. 0,1 % a közvetlenül felvehető forma mennyisége az összes mennyiséghez
viszonyítva. A nitrogén főképp szerves tartalékok formájában található meg a talajban (95-
98%), a foszfor szerves (40-60%) és szervetlen (40-60%) tartalékok formájában egyaránt
megtalálható, egyes talajokon a szerves, más talajokon a szervetlen formák dominálnak. A
kálium pedig leginkább szervetlen tápanyagok formájában van jelen (98-99%).

N a talajban, N körforgalom.

A talajban a nitrogén 95-98 %-ban szerves formában, körülbelül 1%-

− +
ban nitrát ( NO 3 ) és ammónium ion ( NH 4 ) formájában és 0-5%-ban
fixált ammónium-ion formájában van jelen. A növény a nitrogént a
talaj oldatból nitrát-, illetve ammónium-ion formájában tudja felvenni.

21
A N körforgalom vázlata az alábbi ábrán látható:

A továbbiakban számok tükrében tárgyaljuk a bemeneti, illetve veszteség oldalt.

Kiindulásképp megvizsgáljuk, hogy 1 hektár területen mennyi N szükséges a növények
termesztéséhez.

A táblázat néhány szántóföldi

növény NPK igényét mutatja.
Hektáronként 6 tonna búzatermés
átlagosnak mondható. A táblázat
alapján 6 t búza termesztéséhez
162 kg N szükséges. A fenti ábrán
látható, hogy N a következő
formákban juthat a talajba:
 Szerves trágya
 Műtrágya
 N

fixáció
 villámlás

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy az egyes formák által mennyi N biztosítható.

Szerves trágya esetén 10 tonna trágyában átlagosan 60 kg
N van, aminek viszont a fele érvényesül csak és az is csak
két év alatt. 162 kg N biztosítása kizárólag szerves
trágyával nagyon nehézkes lenne. Műtrágyával ez a

22
mennyiség viszonylag egyszerűen pótolható. Nitrogén fixálás esetén a levegő N 2 tartalma
mikroorganizmusok segítségével hasznosul, ugyanis a növények közvetlenül nem tudják
felvenni a levegőből a nitrogént. A N fixáló mikroorganizmusokat két csoportra osztjuk:
Szabadon élő és szimbiózisban élő baktériumokra. A szabadon élő baktériumok 2-40 kg N-t
tudnak biztosítani optimális esetben hektáronként, amely a 162 kg-nak csak töredéke. A
baktériumtrágyák egy része szabadon élő N fixáló baktériumokat tartalmaz. (A
baktériumtrágyának csak akkor lehet hatása, ha az időjárási körülmények kedveznek a
mikroorganizmusoknak. Nagy szárazság esetén például a trágyának nincs hatása.) A
szimbiózisban élő mikroorganizmusok általában a pillangós növényeken lévő gyökérgümő
baktériumok. A szimbiózis két élőlény kölcsönösen előnyös együttélése. A növénynek és a
baktériumnak egyaránt szüksége van nitrogénre és szénre. A növény azonban csak a szenet a
baktériumok pedig csak a nitrogént tudják a levegőből felvenni. A baktériumok, megkötik a
levegő nitrogénjét, abból fehérjét építenek, amit a növények is hasznosítanak. A növény pedig
a levegőből CO2-t tud felvenni és abból szénhidrátot építeni, amit a baktérium is hasznosít. A
szimbiózisban élő baktériumok 100-200 kg N-t is elő tudnak állítani, ami a kultúrnövény
igényével vetekszik. Pillangós növények trágyázása esetén ennek nagy jelentősége van.
Biokertészetekben a N pótlásának egyik lehetősége, hogy pillangós növényekkel végeznek
zöldtrágyázást, azaz a növényt még mielőtt termését beérlelné alászántják.
A villámlás során keletkező nitrogén-oxidok az esővel együtt a talajba jutnak, azonban ez
csak
1-2 kg N-t jelent.
Összességében megállapítható tehát, hogy az átlagos búzaterméshez szükséges N mennyiség
főképp műtrágya segítségével juttatható a talajba.

Veszteség oldal:
A N a talaj termőrétegéből a következő módokon távozhat:
 növényi felvétel
 denitrifikáció
 kilúgzás
 ammónia elillanás
 erózió, defláció
A növényi felvétellel jelentős mennyiségű N-t vonunk el a talajból (6 t búza esetén 162 kg).
A denitrifikáció során tömör, nedves, levegőtlen talajon a nitrát ion átalakul nitrit ionná, majd
elemi nitrogénné, ami elillan a levegőbe. Tömör, összeiszapolódott, nagy nedvességtartalmú
talajokon a denitrifikáció mértéke a 30%-ot is meghaladja.

A kilúgzás (kimosódás) során a tápanyagok a

csapadékkal a mélyebb rétegekbe mosódnak. Mivel a
nitrát vegyületei vízoldhatóak és a nitrát-ionok a
talajkolloidok felületéhez sem tudnak kötődni, a N
kilúgzása jelentős mértékű. A veszteség függ az
évszaktól és a talaj kötöttségétől. Általában a téli
hónapokban mosódik ki a legtöbb N, ezért az őszi N
trágyázást minimálisra kell szorítani. Homok talajon
a kimosódás mértéke elérheti az 50kg/ha értéket,
kötöttebb talajokon kevesebb, 20-25 kg/ha.

Lúgos talajok esetén vagy nagy adagú karbamid műtrágya alkalmazásakor ammónia elillanás
formájában is bekövetkezhet N veszteség. További N veszteség léphet fel erózió vagy

23
defláció következtében, amikor a talaj vagy (műtrágya) szemcséket lejtős területeken a víz,
illetve szél elszállítja.

Szerves N -szervetlen N átalakulás:

Mobilizációnak vagy mineralizációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor a szerves formában
lévő N-ből a növény számára közvetlenül felvehető ammónium- és nitrát-ion képződik. A
talaj, illetve a szervestrágyák N-vegyületei mikroorganizmusok segítségével több
részfolyamaton keresztül alakulnak át szervetlen formákká:

Aminizáció: szerves-N  R - NH2

Ammonifikáció: R - NH2  NH +4

Nitrifikáció: NH +4  NO−2  NO−3

A nitrifikáció kedvező folyamat, enyhe hőmérséklet és megfelelő nedvesség szükséges hozzá.

Szervetlen N -szerves N átalakulás:

Immobilizációról beszélünk, amikor a szervetlen N szerves-N formává alakul át. Tarló
beszántása során (pl. kukoricaszár alászántásakor) immobilizáció játszódik le. Ha a talajban a
C/N arány nagyobb, mint 25, akkor elszaporodnak a cellulózbontó baktériumok, amik testük
felépítéséhez nitrogént vonnak el a kultúrnövénytől ideiglenesen. Tarló beszántása esetén az
átmeneti N hiány elkerülésére a gazdák kis adagú N műtrágyát használnak.

9. Az NPK tápanyagformák érvényesülése

Nitrogén: A talajhoz adott N trágya egyrésze kimosódhat, mivel a nitrátok vízoldható

vegyületek és a nitrát nem kötődik a talajkolloidok felületéhez. Nedves tömör talajnál a
denitrifikáció (N elillanás) mértéke is nagy. A N veszteséget úgy lehet csökkenteni, ha
megosztva juttatják ki a N trágyát. Őszi búza trágyázásánál a N trágyának max. 1/3 részét
szabad ősszel kijuttatni, a fennmaradó részt pedig tavasszal. Egyéb tavaszi szántású növények
esetén is gyakran alaptrágyázás és fejtrágyázás formájában osztják meg a N adagokat.

Foszfor: A foszfor trágyák érvényesülését az akadályozza, hogy a foszfor lekötődik a

talajban. A talajhoz adott vízoldható P műtrágya oldhatatlan vegyületeket képez a talajban
vagy a talajkolloidok felületéhez erőteljesen kötődik. Az erős lekötődés miatt a foszfor
koncentrációja a talajoldatban nagyon kicsi és a foszfor mozgékonysága is kicsi. Ezért a
foszfor trágyák esetében nem jellemző a kilúgzás. A növény a P igényét a P tartalékok
mobilizálódásával tudja kielégíteni. A frissen kivált csapadékok könnyebben mobilizálódnak,
mint a primer P ásványok, mert rendkívül finom eloszlásúak. A foszfor trágyák
érvényesülését sortrágyázással lehet növelni, ekkor a trágyát a vetőmag közelében helyezik el.
A kijutatott foszfor mennyisége az erős lekötődés miatt még a jó ellátottságú talajokan is
nagyobb, mint a növény P igénye.

Kálium: A kálium kilúgzása kisebb mértékű, mint a

nitrogéné, mivel a kolloidok felületén, illetve a
fixáció által kötött K védve van a lemosódással
szemben. A K érvényesülését a K fixáló
agyagásványok (vermikulit, szmektit) befolyásolják
kedvezőtlenül. A jobboldali ábrán a pirossal
bekarikázott részek mutatják, azokat a

24
magyarországi tájakat, ahol a szmektit a domináns agyagásvány. Ezeken a területeken az erős
K fixáció miatt rá kell számolni a kiadott K trágya mennyiségére.

10. N műtrágyák

Ammónium műtrágyák
Közös tulajdonságuk, hogy
 Ammónium-iont tartalmaznak
 Gyártásuk szintézissel történik. Ammóniát nyeletnek el különféle savakban.
 Savanyítják a talajt.
 Vízben jól oldódnak.

Ammónium-nitrát - NH4NO3 35 % N-hatóanyagtartalmú műtrágya. Hátránya: 1)

Savanyítja a talajt, 2) Erősen higroszkópos (magába szívja a levegő nedvességtartalmát) és 3)
Robbanékony (magas hőmérsékletre, ütésre, nyomásra), tárolásánál ezt figyelembe kell venni.
Műanyag zsákokban forgalmazzák, legfeljebb 6 réteget szabad egymásra helyezni.
Pétisó (mészammon salétrom) - NH4NO3 + CaCO3 Itt az ammónium-nitrátot mészkőporral
púderezik be. Ennek a műtrágyának a hatóanyaga kisebb, mint az ammónium-nitráté,
mindössze 27%, a kalcium-karbonát hozzáadásával viszont lecsökkenek az ammónium-nitrát
rossz tulajdonságai is, megszűnik a robbanásveszély, kevésbé higroszkópos és kevésbé
savanyítja a talajt.
Ammónium-szulfát - (NH4)2SO4 Az ammónium szulfát 21 % nitrogént tartalmaz. Kevésbé
népszerű műtrágya ugyanis erősen savanyítja a talajt.

A savanyító hatás okai:

1. Az ammónium műtrágyák savanyúan hidrolizálnak, azaz vízben savanyú kémhatással
oldódnak.
2. Az ammónium műtrágyák fiziológiásan is savanyítanak. Amikor a növény ammónium-iont
vesz fel cserébe hidrogén-iont ad le a talajnak.
3. Az ammónium-ion a talajban nitrit-ionon keresztül nitrát-ionná alakul, a folyamat közben
+ − −
hidrogén-ionok kerülnek a talajba tehát savanyodik a talaj: NH 4  NO 2  NO 3
Savanyító hatás sorrendje: (NH4)2SO4 > NH4NO3 > NH4NO3 + CaCO3

Fémnitrátok:
Nátrium-nitrát: NaNO3, hatóanyagtartalom: 16% N. Chilei Salétromnak is nevezik, ugyanis
Chilében bányásszák. Ez volt az első nitrogéntartalmú műtrágya. Kedvező tulajdonsága az,
hogy nem savanyítja a talajt, viszont költséghatékonyság szempontjából nem éri meg
Magyarországon használni.
Kalcium nitrát: Ca(NO3)2 melyet Norge salétromnak is neveznek. Norvégiában gyártják
17% nitrogént tartalmaz. Ez a műtrágya sem savanyítja a talajt, hanem enyhén lúgosít.

Karbamid
A karbamid, mint vegyület tudománytörténeti érdekeség. Régen azt hitték, hogy szerves
anyagot csak élő szervezet tud előállítani. A karbamid szintetikus előállításával azonban a vis
vitális elmélet megdőlt. A karbamid 46,6% nitrogént tartalmaz. Előnye a nagy hatóanyag
tartalom és a kis kiszórási költség. Permettrágyaként is használható, mert vizes oldata
semleges kémhatású, nem korrozív, a tartó berendezést nem károsítja. Hátránya, hogy
savanyítja a talajt és higroszkópos. A
karbamid savanyító hatása a talajban

25
történő lebomlásával magyarázható. A lebomlás két lépésben történik. Az 1. lépésben
ammónium-ion keletkezik, amely a 2. lépésben tovább alakul nitrát-ionná. Tehát itt is egy
nitrifikációs folyamat játszódik le, melynek mellékhatása, hogy savanyítja a talajt.

Szabályok a karbamid felhasználására:

A karbamidot két héttel vetés előtt a talajba kell juttatni, nem elég a felszínre kiszórni, hanem
a földbe kell forgatni. A bomlás során keletkező ammónia ugyanis elpárologna, hogyha a
karbamid ott csak a felszínre szórnánk ki. Mivel a bomlás során keletkező ammónia csírázás
gátló hatású, előbb az átalakulásnak teljesen le kell játszódnia és csak utána lehet a növényt
elvetni.

11. Szerves trágyák

Istállótrágya
Az istállótrágya a legjobb tulajdonságokkal rendelkező szerves trágya, bár NPK tartalma
alacsony, általában kisebb mint 1%, mégis számos jó tulajdonsága miatt használata javasolt.
Jó tulajdonságok:
 Az istállótrágya javítja a talaj szerkezetét a laza homoktalajokat kötöttebbé teszi és a
túl kötött agyag talajokat lazítja.
 Mikroelemekben gazdag, istállótrágyázással fedezhető a növény mikroelem igénye.
 Vitaminokat, enzimeket, hormonokat és mikroorganizmusokat tartalmaz.
 A talaj humusztartalmát és kolloidtartalmát növeli. Ezáltal javítja a talaj víz- és
tápanyaggazdálkodását is.
 Az istállótrágya táplálékot nyújt a mikroorganizmusoknak, ily módon élénkíti a talaj
mikrobiológiai életét.
 A tápanyagok a szervesanyag lebontása után, időben elnyújtva érvényesülnek.
Az istállótrágya a hagyományos almos állat tartása mellett keletkezik. Alkotói bélsár, vizelet
és alomanyag. Számosállatonként naponta 30-40kg friss trágya keletkezik. A jó alomanyag
kedvező nedvszívó képességű, tápelem tartalma megfelelő, szerves anyagai könnyen
lebomlanak.
Tőzeg fűrészpor: jó a nedvszívó képessége, de nagy a
lignin-tartalma, ezért nehezen bomlik.
Hüvelyesek szalmája: A tápanyagtartalom kiemelkedő,
viszont kevés van belőle.
Gabona szalma: Ebből elég sok rendelkezésre áll.
Minden tulajdonsága megfelelő, leggyakrabban ezt
használják alomanyagként.

Az istállótrágya kezelése:
Az istállótrágyát a megfelelő C/N arány beállításához érlelni kell. Ha túl sok az alomanyag, a
C/N arány nagy, így pentozán hatás alakul ki. Ekkor elszaporodnak a cellulózbontó
baktériumok és ezek ideiglenesen elvonják a N-t kultúrnövénytől, mert azt a testük
felépítéséhez használják. Továbbá érlelés során a trágya szerves anyagai egyre jobban
humifikálódnak, a szalma elkorhadásával a trágya egyenletesen kijuttathatóvá válik. Az
érlelés során elpusztulnak a patogén szervezetek és a gyommagvak is.

Érlelési módok:
Hideg érlelés (30 oC): Viszonylag kevés alomanyagot tartalmazó trágya azonnali
tömörítésével készítik. Anaerob erjedési folyamatok indulnak be (hasonló a savanyú káposzta

26
vagy a silókészítésénél lezajló folyamatokhoz). Itt viszonylag kicsi a N-veszteség, a C/N
arány változatlan marad. Enyhén savanyú kémhatású a trágya, ennél az érlelésnél szerves
savak (tejsav, vajsav, alkohol) keletkeznek. A humuszosodás mértéke ennél az érlelési
módnál kicsi.
Meleg érlelés (40 oC): A trágyát lazán helyezik el levegővel érintkezve, a trágya könnyen
bomló alkotórészeinél az aerob bomlás megindul. A kívánt hőmérsékletet (40 oC) fokot elérve
az oxidatív bomlást tömörítéssel gátolják. Ennél az érlelési módnál nagy a szerves anyag és a
N-veszteség, viszont a humifikáció mértéke jobb, mint a hideg érlelésnél.
Forró érlelés (60 oC): A forró érlelés során az istállótrágyát 60 oC-ig hagyják felmelegedni és
csak utána tömörítik. Itt a legnagyobb a tápanyagveszteség, viszont a humifikáció mértéke is
itt a legmagasabb. A meleg, illetve forró érleléssel kapott trágya enyhén lúgos kémhatású. A
hazai viszonyok között végrehajtott trágyaérlelések a forró érlelés körülményeit közelítik meg
leginkább.

Az istállótrágya érvényesülése
A szervesanyagok lebomlása a talajban 3-4 évig is elhúzódhat. Tápanyagszolgáltatás
szempontjából az istállótrágya hatása kb. két éven keresztül figyelhető meg. A nitrogénnek
csak a fele érvényesül, a többi elillan ammónia formájában. A foszfor-, illetve kálium-
tartalom teljes mértékben hasznosul. Az érett istállótrágyát nyár végén vagy ősszel szokták
kijuttatni. Különböző adagokban: nagy adagú
trágyázás a 40,0 t/ha, közepes trágyázás 20-30
t/ha. Általában kötött talajra 4 évenként 30,0
t/ha, laza talajra (homok) 2-3 évenként 15,0-20,0
t/ha az ajánlás. A kijuttatás után a trágyát a
talajba azonnal be kell dolgozni.

Trágyalé, hígtrágya
A trágyalé a hagyományos állattartás mellékterméke. Az alomanyag által fel nem szívott
vizeletből és csurgalék levekből áll. A trágyalevet trágyalékutakban tárolják.
Számosállatonként 1 m3 (1000 liter) trágyalé keletkezik fél évente. Trágyalé és csurgalékvíz a
telepeken is keletkezik. Ha a trágyalé elfolyik a telepről az súlyos környezetvédelmi
problémát eredményez. Összetétele: N: 1-1,5%; P2O5: 0,1-0,5%; K2O: 1-1,5%. A trágyalé P-
tartalma egy nagyságrenddel kisebb, mint a N- és K-tartalma, ezért felhasználáskor a P
utánpótlásról gondoskodni kell. A vizelet a N-t
nagyrészt karbamid formájában tartalmazza. Ez gyorsan
elbomolhat és ammónia formájában távozik. A
veszteség elkerülése végett a trágyalevet folyamatosan
el kell vezetni az istállóból, trágyalékutakban kell
gyűjteni és ott kezelni kell. A trágyalevet a kutakban
levegőtől elzárva kell tárolni, így megakadályozva a
karbamid bomlását. Ezt úgy oldják meg, hogy
petróleum vagy egyéb ásványi olaj származékot öntenek a trágyalé tetejére. A trágyalé tetején
lévő olaj kisebb sűrűségű, így elzárja azt a levegőtől. Másik megoldás lehet, ha savanyító
hatású anyagot adagolnak hozzá (kénsav, szuperfoszfát). Savanyú közegben ugyanis nincs N
veszteség. Felhasználása: rétek legelők, szántóföldek öntözése.

A hígtrágya az almozás nélküli nagyüzemi állattartásban keletkezik. Összetétele bélsár,

vizelet, nagy mennyiségű víz, amelyet a tisztításhoz használnak. Az állatokat rácsos
padozaton tartják, alom nélkül. A trágya eltávolítása mechanikusan vagy vízzel történik.

27
A hígtrágya fajtái: teljes trágya (hígítás nélküli trágya ez csak elméleti fogalom), kövér trágya
1 :1 arányú hígítással, sovány trágya 1:4 arányú hígítással készül.
A hígtrágya hatóanyagtartalma igen csekély. Az NPK hatóanyag-tartalom kb. 0,35%.
Számosállatonként fél évente körülbelül 17,5 m3 hígtrágya keletkezik. A hígtrágya
folyamatosan, nagy mennyiségben keletkezik viszont kijuttatni csak bizonyos időszakokban
lehet, ezért nagy tárolótérre van szükség. Kis tápanyagtartalma miatt messzire szállítani nem
gazdaságos, az állattartó telep közelében szokták a talajba juttatni. A talajvízbe jutását viszont
meg kell akadályozni. Maximálisan kijuttatható mennyiség évente: 40-60m3/ha.
A szerves trágyákat fóliával bélelt vagy beton falu tárolóban kell elhelyezni, szivárgás
érzékelővel ellátva. Régebben földmedencés tárolás volt gyakorlatban, de az EU csatlakozás
után ez a tárolási mód már nem megengedett, bírsággal sújtják azokat a telepeket, ahol nem
megfelelően tárolják a trágyát. A hígtrágya kijuttatásánál figyelembe kell venni az időjárási
körülményeket és a talajtulajdonságokat. Télen a hígtrágyát tilos kijuttatni. Csapadékos őszi
és tavaszi időszakban is nagyobb a lemosódás veszélye, amit szintén figyelembe kell venni. A
kis vízvisszatartó képességű homoktalajokon és lejtős területeken a hígtrágya elhelyezése még
kisebb mennyiségben lehetséges.

Egyéb szerves trágyák:

Zöldtrágyázás esetén egy gazdasági növényt alászántanak
mielőtt magját beérlelné. Leginkább az erózió és a defláció
elleni védekezésben van szerepe. Biogazdálkodásnál, ahol a N
műtrágyák használata nem engedélyezett, a N pótlásának
egyik lehetséges formája a pillangós növények alászántása.
Zöldtrágyaként használt növények: csillagfürt (savanyú
homok talj), somkóró (meszes homoktalaj), napraforgó (szikes
és homoktalaj).
Komposzt: Komposztálás során szerves hulladékokat alakítanak át nagy humusztartalmú
trágyává és talajjavító anyaggá.

12. Növényvédőszer kémia

A biotikus kártevőkkel szemben a következő védekezési módok vannak:

 Agrotechnikai védekezés: A növénytermesztéshez kapcsolódó eljárások helyes
megválasztása (talajművelés, vetésidő, vetésváltás, fajta, növényápolás, betakarítás ideje).
 Mechanikai: Vetőmagtisztítás, gyomlálás, kapálás, betegnövényi részek eltávolítása,
rovarkártevők eltávolítása.
 Biológiai: Betegségekkel szemben ellenálló növények nemesítése, természetes ellenségek
felhasználása a károsítókkal szemben.
 Kémiai: vegyszeres növényvédelem. A növényvédőszerek (peszticidek) olyan
vegyszerek, melyek a növényt és termést a biotikus kártevőkkel szemben védik.
 Komplex: A módszerek együttes alkalmazása.
A módszerek között a növényvédőszerek alkalmazása a leghatékonyabb, de egyben
legveszélyesebb is.
Az integrált növényvédelem a módszereket ötvözi úgy, hogy a peszticidek használatára a lehető
legkisebb mértékben kerüljön sor. A károsítókat nem teljesen akarja kiirtani, csak egy
küszöbérték alá szorítani, megakadályozva azt, hogy gazdaságilag megengedhetetlen kárt
okozzanak.
Fajtáik kártevők szerint:

víruspusztítókat viricideknek
baktériumölőket baktericideknek
gombaölőket fungicideknek 28
gyomirtókat herbicideknek
az állati kártevőket pusztító szereket zoocideknek
Ezen csoportokon belül azonban újabb felosztásmódok vannak: pl. atkaölők, fonálféregirtók,
rovarölők, a puhatestűeket irtó szerek, rágcsálóirtó szerek. Az állati szervezetekre hatnak még
a repellensek (riasztószerek) és az attraktánsok (csalogatószerek).

A peszticidekkel szemben támasztott követelmények:

o A hatóanyagnak a hatás kifejtése után el kell bomlania, tehát a növényvédőszer nem

lehet perzisztens. Ezáltal valósulhat meg, hogy a növényvédőszer nem terheli a
környezetet.
o A kezelt növény vagy termése betakarítás után fogyasztásra alkalmas.

A növényvédőszerek toxikológiai elbírálása

Az elbíráslás LD50 érték alapján történik, ami

heveny, akut toxicitást jelent. LD50 az a
növényvédőszer, vagy hatóanyag mennyiség
mg/testsúly kg-ban megadva, amelytől szájon
át adagolva a kísérleti állatok 50%-a
elpusztul. Ez alapján:
5 – 50 mg erős méreg
51 – 500 mg méreg
501 – 5000 mg gyenge méreg
5000 felett méregjelzés nélküli

Méh veszélyességi kategóriák:

1. Méhekre kifejezetten veszélyes a készítmény, ha közvetlen kontakt toxicitása 90-100 %
között van, és 12 óránál hosszabb ideig tart. Nem alkalmazhatók virágzó kultúrákban,
virágzó kultúra közelében (szőlő), tömeges gyomvirágzás esetén sem.
2. Méhekre mérsékelten veszélyes, ha a közvetlen kontakt toxicitása 60-100 % között van, és
8 óránál rövidebb ideig tart. Csillagászati naplemente után 23 óráig lehet kijuttatni.
3. Méhekre nem veszélyes, ha a közvetlen kontakt toxicitása elenyésző, vagy teljesen nincs,
vagy ha van is, de a szer rendeltetésszerű használata esetén a méheket nem veszélyezteti.
Pl.: a raktár fertőtlenítő szerek

GMO növények növényvédelmi aspektusai:

A GMO növények genetikailag

módosított növények. A növény DNS
molekuláját változtatják meg, többnyire
növényvédelmi céllal.
Magyarországon tilos a GMO
növények termesztése.

29
 Amerikában viszont egyes növényeknél: pl. szója, kukorica, gyapot, repce igen elterjedt.
Az ábra alapján látható, hogy a szója, gyapot és kukorica termesztésnél 80-90%-ban
génmódosított növényeket termesztenek.

Kukorica esetén két fajta génmódosított növény létezik:

1. BT növény: A Bacillus thuringienesis baktérium különböző

törzsei toxinokat termelnek. Ezen bakteriumok génjeit építik
be a kukorica DNS molekulájába, melynek hatására a
kukorica gyökere is toxint termel, ami elpusztítja a
kukoricabogár lárváját.
2. A másik változat a növényvédőszerekkel szemben ellenálló
növény. A glifozát olyan hatóanyag, mely alap esetben
nemcsak a gyomnövényre, de a kultúrnövényre is hat.
Génmódosítással olyan növényeket hoznak létre, melyek a
glifozáttal szemben ellenállóak.

Felhasznált irodalom:

Loch, J. (2000). Agrokémia. Egyetemi jegyzet, Debrecen.

Filep, G. (1999). Talajtani alapismeretek I. Általános talajtan. Debreceni Agrártudományi
Egyetemi jegyzet. Mezőgazdaságtudományi Kar: Debrecen, 213, 54-58.
McGuire, M., Beerman, K. A. (2012). Nutritional sciences: from fundamentals to food.
Cengage Learning.
internet: növényi hiánytünetek: http://www.tll.de/visuplant/vp_l4.htm?vp

30