Professional Documents
Culture Documents
A Statista friss kimutatása szerint a magyarok több mint fele kételkedik abban, hogy internetes
felhasználói fiókját feltörhetik (56%). Ennél csak a kínai felhasználók magabiztosabbak biztonságukat
illetően. A globális felmérésből az is kiderül, hogy átlagosan minden harmadik (34%) ember számít
olyan támadásra, amiben a hackerek az e-mail, közösségi média, illetve banki felhasználói fiókját
veszik célba.
A mai napig sokan úgy gondolják, hogy az internet méretéből adódóan kizárt, hogy célpontokká
váljanak, vagy ha így is lenne, nincs olyan értékes adat a birtokukban, amit a hackerek ellophatnának.
Valójában csak idő kérdése, hogy az ilyen szemléletű felhasználókra a támadók lecsapjanak. A mai
online bűnözők ugyanis már automatizált robotok segítségével szondázzák a világhálót, és válogatás
nélkül mérnek csapást a védelem nélkül használt eszközeinkre.
Sokak szerint a józan ész is elegendő ahhoz, hogy biztonságban tudják az internetre kapcsolt
eszközeiket a rosszindulatú programoktól, vírusoktól, spamektől, adathalászattól, személyazonosság-
lopástól és az online támadásoktól. Ez igaz is többek közt az e-mail mellékletek, kockázatos
webhelyek, valamint a felugró hirdetések esetén, hiszen az ezek mögött megbúvó veszélyt valóban
nem nehéz felismerni.
Ám bőven akadnak a világhálón olyan típusú rosszindulatú támadások – például jól ismert
weboldalak mögé bújtatott fertőző kódok –, amiket nem könnyű felismerni. Az online biztonság
nagyon hasonló az autóvezetéshez: sokszor elég ésszel, a potenciális veszélyekre odafigyelve
kormányozni az autónkat, de nem mindig kiszámítható, hogy a forgalomban körülöttünk lévők mire
készülnek. Így a támadás bárhol, bármikor és bárkivel szemben elindulhat, függetlenül attól, milyen
oldalakat látogat.
Általános ajánlás minden felhasználónak, hogy erős jelszót állítson be, mert minél bonyolultabb,
annál nehezebb azt feltörnie egy hackernek. Számos weboldal addig nem is enged tovább, amíg nem
teljesítjük ezt a feltételt. Ezek az összetett jelszavak mindazonáltal komoly kényelmetlenséget
jelentenek: meglehetősen nehéz megjegyezni őket, ezért vagy papírra írjuk fel, vagy rosszabb
esetben a számítógépünkbe, ami végső soron így növeli a fiókunkhoz való illetéktelen hozzáférés
kockázatát.
A legtöbb internetfelhasználó azonban nem bajlódik a bonyolult jelszavakkal, hanem inkább könnyen
megjegyezhető változatokat használ, ráadásul több, akár banki fiókhoz is ugyanazt. Az „123456” és a
„password” jelszavak továbbra is vezetik a világszerte leggyakrabban használt biztonsági kulcsok
listáját, ezzel pedig a hackerek is pontosan tisztában vannak, amit rendszerint ki is használnak.
4. Ha megfertőzik a gépem, biztosan észreveszem
Ez régen valóban így volt, többnyire bosszantó felugró ablakok jelezték, ha vírus került a
számítógépünkre. Mára azonban annyit fejlődtek a kiberbűnözők módszerei, hogy a legtöbb esetben
egy átlagos felhasználó észre sem veszi, hogy rendszerét spamkampányok vagy összehangolt online
támadások lebonyolítására használják.
A mai rosszindulatú szoftvereket úgy építik fel, hogy a hagyományos vírusirtó termékek ne legyenek
képesek felismerni és lenyomozni azokat, ezért úgy kerülhetnek személyes adataink a bűnözők
kezére, hogy azt észre sem vesszük. Ezek megkerülik a védelmi programok észlelőrendszereit és a
háttérben futnak, hitelkártyaadatokat és fiókbejelentkezéseket figyelnek, és egy átlagos felhasználó
számára semmilyen látható nyomot nem hagynak maguk után.
Használjunk erős jelszót mind az e-mail, mind pedig a közösségi média profilunkhoz
Tartsuk naprakészen az operációs rendszerünket és az applikációkat a legújabb frissítésekkel
Internetezéshez csak biztonságos böngészőt használjunk
Kerüljük a nyilvános és ingyenes Wi-Fi hálózatokat
Mielőtt egy linkre rákattintunk, győződjünk meg róla, hogy ismert webcímet tartalmaz
Személyes információkat ne osszunk meg a közösségi médiában
Ne látogassunk megkérdőjelezhető hátterű weboldalakat
Használat után mindig jelentkezzünk ki fiókjainkból
+1 Eszközeink és adataink teljes biztonságáért használjunk végpontvédelmet