Tóth Krisztina: Tolltartó

„Az indigókék iskolaköpenyek és indigókékbe csomagolt füzetek és könyvek

korában voltam gyerek.”
A novella kezdőmondatából már kiderül, mikor játszódhatott a történet. A
magyar diákok az ötvenes évek közepe óta hordanak kék iskolaköpenyt de
kötelezővé csak a hetvenes években tették, a történet valószínűleg ebben az
időszakban játszódhatott.
A korszak jellemzői az iskolában az iskolaköpenyen kívül, máshol is
megfigyelhető. Pl. a „Volt például kijelzős karórája, illatos radírja, színes
műanyag füzetborítói, amiket az apukája hozott külföldről. És volt mágneses
tolltartója, ami nálunk csak a Mártának. A mágneses tolltartó híre egyébként
előbb ért el hozzánk, mint maga a tolltartó...” Az illatos radír, a kijelzős karóra
stb., amik ma természetes dolgok, akkor luxuscikkeknek számítottak és csak a
tehetős szülők gyermekeinek volt. Valamint, a tanári szigorban is
megmutatkozik a kor jellegzetes arculata („Addig innen haza nem megyünk,
mondta Oszi bácsi, amíg a tolltartó meg nem kerül”).
A történet egy általános iskolai emléket dolgoz fel, amelyben az egyik
konfliktus egy fiú elesése köré szerveződik, vagyis ki a hibás, hogy elesett. Az
iskolarendszer fegyelmezési módszereit mutatja. Kívülről szemléli önmagát,
bemutatja, hogy történnek vele a dolgok. („a név pedig immár örökre és
megváltoztathatatlanul azt a személyt fogja jelölni, aki a Rudas Rolandot
fellökte”.) Az iskolában ő nem bűnös, de nem tud tiltakozni, nem tudja
megvédeni magát, így az egész közösség előtt bűnösnek nyilváníttatik és
kiközösíttetik. Fekete bárány lesz, hiszen amikor a neves politikus gyerekének
különleges tolltartóját ellopják, órákon át tartják “fogva” a gyerekeket étlen-
szomjan. Akkor az elbeszélői én kiborulva mindezeken inkább magára vállalja a
lopást. („Hosszú pillanatnak tűnt, ahogy felállt a hozzám tartozó idegen test a
padban, megvárta, amíg minden szem rászegeződik, majd idegen hangomon
kimondta, hogy végre véget érjen a levegőtlen jelen, és hazamehessünk: Én
voltam az.”)

Pankotai Lili