Magyar koronázási jelvények

A magyar koronázási jelképek a tudatunkban összefonódtak, jelenleg a Parlamentünk

kupolatermében is egy tárlóban található, azonban egész különböző történetük van.
Jogar:
A jogar legrégebbi koronázási jelvény, lényegében változatlan formában megmaradt. A 10.
században Egyiptomban, a Fátimidák idején készülhetett. A hegyikristály-edények és tárgyak
a 10. században terjedtek el Egyiptomból, ahol a Madagaszkárról származó nyersanyagot
feldolgozták, és onnan jutottak el Európa udvaraiba. A jogarral foglalkozó szakértők másik
része szerint viszont a technológiai szempontokat, valamint technika- és művészettörténeti
szempontokat is figyelembe véve a jogar foglalata legkésőbb a 9. században készülhetett. A
nyél és a foglalat filigrános díszítménye ugyanis erre a korra tehető. Ebből következően a
jogarfej sem lehet későbbi, az egész tárgy egyidőben készült, egy terv alapján és a 8–9.
századi Kárpát-medence, az avar kor felvethető alternatíva. Mindkét elmélet igazolja viszont,
hogy a jogart akár még István király is tarthatta a kezében.
Palást:
A palást 1031-ben készült. Alapvetően miseruha volt, amit a palást felirata is igazol. István és
Gizella királyné a székesfehérvári bazilikának ajándékozta, ezért válhatott a 12. század vége
felé koronázási palásttá. A hagyomány szerint készítésében Gizella királyné személyesen is
részt vett, s talán a veszprémi apácakolostorban, de lehetséges, hogy Esztergomban vagy
éppen Székesfehérvárott készült 1030 körül. A koronázási szertartásokon a királynék varrtak,
vagy úgy tettek mintha varrtak volna pár öltést, hogy bizonyítsák jó háziasszonyok.
Szent Korona:
A koronával kapcsolatban sok kérdés merül fel, de egyet biztosan kijelenthetünk: ilyen
formában biztos nem viselhette Szent István. Ennek több oka is van, az egyik, hogy az
egyetlen hitelesnek tekinthető korabeli ábrázoláson a koronázási paláston István nem ezt a
koronát viseli. A korona, amit ma a Szent Koronaként tisztelünk két részből áll, az alsó része
görög korona (Corona Greka), az felső része pedig a latin korona (Corona Latina). Egész
egyszerűen azért ezeket a neveket kapták, mert az alsó részén görög a felsőn pedig latin
betűk vannak. A görög korona Bizáncból került Magyarországra I. Géza idején, és a felesége
bizánci hercegnő kaphatta a házasságkötésükkor, vagy Géza trónra lépésekor. Ez azt is
igazolhatja, hogy valószínűsíthetőleg női korona, mert a nők a korona alatt fejéket hordtak, és
a korona túl nagy ahhoz, hogy egy fedetlen főre tegyék, ahogy férfiak hordták. A másik ok,
hogy a koronán megtalálható Géza ábrázolása, és a korban nem volt szokás, hogy az uralkodó
a saját képmásást viselje. A latin koronát négy, drágakövekkel szegélyezett aranypánt alkotja.
A kereszt a tetején pedig biztosan utólag került rá, mert ahhoz, hogy összeillesszék át kellett
fúrni egy ikont, és nem tervezték volna így a keresztpántokat, hogyha a kereszt tervben lett
volna. Valószínűsíthetőleg a 17. században akkor ferdült el, amikor a koronaékszereket
tartalmazó vasláda fedele azelőtt csapódott le, hogy benne a koronát megfelelően
elhelyezték volna. 13. századtól tisztelik Szent István koronájaként.
Országalma:
Már István király is tart országalmát a kezében, amit a koronázási paláston lévő ábrázolás
mutatja. Azonban ez nem a mai országalmaként ismert tárgy. Azt több minden is indokolja, a
kettős kereszt szimbólum ugyanis először a Bizáncban nevelkedett és az ottani
szimbólumrendszert magával hozó III. Béla uralkodása idején jelenik meg, és a rajta látható
Anjou-címer (valószínűleg Károly alatt készült, bár nem lehet kizárni, hogy utólag tették rá). A
kettős keresztes országalma-ábrázolás pedig először Imre aranypecsétjén látható.
Kard:
A kard a legfiatalabb koronázási jelvény, a 15. században, Velencében készült, és használták
is, mert a markolata ki van kopva.