Afázia és zeneterápia

Bizonyára mindenki sokat hallott már a zene jótékony hatásairól, arról, hogy gyógyító
ereje van, mintegy terápiaként szolgál az emberi lélek számára. A zene terápiás jellegét maga a
zeneterápia képviseli, amely különbözik a zenepedagógia fogalmától, ugyanis a
zenepedagógiában a zene célt jelent (például megtanulni minél magasabb szinten zongorázni),
míg a zeneterápiában a zene eszköz (például pszichésen fejlődni a zongora használata által,
minden szabály követése nélkül). Ugyanakkor a zenepedagógiában van minősítés, ellenben a
zeneterápiában nincs ilyen.

Első felvetésként, definiálni kell, hogy mit is értünk a zene kifejezés alatt. Antony Brandt
tett egy tömör megfogalmazást a zene definiálására, miszerint: “a zene kreatív játék a
hangokkal” (Brandt, id. Fekete 2020). Azonban találhatunk példát arra, amikor egyetlen hang
sem szólal meg egy filharmonikus előadáson. John Cage filharmonikus ugyanis ezzel nyűgözte
le a közönséget egy fellépés során, amikor is 4 perc, 33 másodpercig egyetlen hangszer sem
szólalt meg az egész zenekarban, de mindvégig vezényelte őket, mintha teljes koncertet adnának
zenével együtt. A csend, ami körbevette mind a nézőket, mind a fellépőket már-már
frusztrálónak hatott, mégis egy zenei előadás volt. Ezzel magyarázható tehát, hogy az egyszerű
csend is lehet zene. (Fekete, 2020)
A zene egy univerzális nyelv, amelyet mindenki ért, érez, nem kell nyelvtudás ahhoz, hogy
érzékeljük a hatását. Ugyanakkor úgy tekintenek rá, mint a beszéd eszköze, tehát mintha beszéd
nélkül nem lehetne zene. Brandt és társai úgy tekintenek a beszédre, mint egyfajta zenei
megnyilvánulásra. Állítása szerint a zene és a nyelv fejlődése egy szálon történik, amelynek
pedagógiai és terápiás vonatkozásai vannak. “Ezt az összefüggő fejlődési vonalat neurológiai
szempontból a jobb és bal agyfélteke összekapcsolásának is lehet tekinteni: amíg a verbalitás a
gyermeki agy fejlődésében nagyrészt a bal félteke, a zene, a hangmagasság a jobb féltekéhez,
ennek kombinálása mindkét félteke aktivitásához kötődik.” (Brandt, id. Fekete, 2020) A
kisgyermek beszédfejlődése során először nem magát a nyelvet figyeli meg a hallott beszéd
során, hanem a hangzást, hangmagasságot, dallamot és aszerint kapcsol hozzá jelentést,
figyelembe véve, milyen körülmények közt hallja az adott szavakat.

1
 A zene terápiás hatása számos idegrendszeri betegség gyógyító eszköze. Legelsősorban
emelhető ki az afázia zeneterápiával való kezelése. Az idegrendszeri sérülést szerzett betegeket
egy tágas szakember csoport veszi körül, akik különböző területeken segítik őket a
rehabilitációban. Ezt a csoportot alkotják a neurológusok, logopédusok vagy beszédterapeuták,
pszichológusok, ugyanakkor mozgásterapeuták és nem utolsó sorban a zeneterapeuták. Ez a
csapat dönt közösen a betegek kezeléséről és rehabilitációjáról, valamint arról, hogy milyen
állapotot kell elérnie ahhoz, hogy újra otthoni környezetben élhessen. Ehhez a csapatmunkához
elengedhetetlen az, hogy a szakemberek ismerjék egymás munkáját, szakterületét és minél
inkább törekedjenek arra, hogy közös erővel és együttműködéssel segítsék a pácienst a
gyógyulásban, előrelépésben.

A zeneterápia legfőbb célja az, hogy a zenével segítse a beteget a gyógyulás útján,
helyreállítsa a kommunikációt, viselkedést, mozgást, tanulást. Terápiás hatást gyakorol a
kognitív és pszichés területekre, amely ugyancsak arra szolgál, hogy a beteg interperszonális és
intraperszonális kapcsolatait újra élhetővé tegye. (Urbánné Varga, id. Arató 2015)
Az afáziás betegek esetében a zeneterápia kimagasló szerepet kap. Az afáziában szenvedő
betegek ugyanis jelentős károsodást mutatnak mind a beszéd-, mind a memóriaközpontjukban,
ezeket a károsodások a zeneterápiával jelentősen javítani lehet.

A zeneterápia fő célja tehát az afáziás betegek minél teljesebb, minél akadálymentesebb

integrációja a munkahelyi környezetbe, a családba, a baráti körökbe, a mindennapokba. Az
afáziában szenvedő betegeket megviseli a sérülés nemcsak fizikai állapotukat tekintve, de annál
is inkább mentális területen. Fontos, hogy a környezet, amelyben a beteget ápolják, a
szakemberek, a család is együttműködjön és támogató közeget nyújtsanak neki, ahol lehetősége
van újra önmaga lenni. A család rengeteget segíthet az emlékek felidézésében, különböző
fotókkal, naplókkal, eseményekkel reflektálva a sérülés előtti életre.
A zeneterápia segít a betegnek az önismerete visszanyerésében, egy új kialakításában. Talán az
esetek többségében az afáziás beteg jobban meg tud nyílni a zenének, mint a szakembereknek
vagy a családnak, jelentősen a gyógyulási szakasz kezdetén.

2
 Az énekléssel számos olyan agyi terület lép aktivitásba, amely egyszerre mozgatja meg
az embert. Ilyen területek a beszédért felelős agyterület, a ritmus, memória, az érzelmek
idegrendszeri hálózata. Ha egy régről ismert dalt játszanak egy afáziás betegnek, nagyobb
eséllyel hívhatóak elő azok a szavak, amelyek szerepelnek a dalban és amelyek nem idegenek a
beteg számára sem, csak nem tudja megfelelően ejteni őket, előhívni őket. Erre található egy
példa, ahogyan a zeneterapeuta elkezdi játszani a Hull a szilva a fáról című dalt, a beteg pedig
vele együtt próbálja énekelni, azonban kevés kifejezést tud megfelelően előhívni:

“Az afáziás beteg éneke

“Jön ma lassulva a fa ágáról Terapeuta szimultán, halk éneke

most jövök a nyárról Hull a szilva a fáról

Hej cuca kukorica de szeretel derce Most jövök a tanyáról

Egyi ága lehajlott Hej ruca ruca ruca, kukorica derce

Az ére hagyott enrehagyott Egyik ága lehajlott

Ej ruca kukorica derce de varce Az én rózsám elhagyott

Kapába feneke tabor Hej ruca ruca ruca, kukorica derce

Kis kalapom fekete

Jaj hej cura hajca rica derce” Pávatolla van benne

(Arató, 2015, p. 183). Hej ruca ruca ruca, kukorica derce!”

Összegzésként, számos neurológiai sérülés következtében szerzett sérülés - mint például

stroke következtében szerzett afázia – kezelhető célszerűen a zeneterápia alkalmazásával. Talán
nem túlzott kijelentés, ha azt mondjuk, az egyik legsikeresebb terápiás forma. Zene hatására
ugyanis olyan funkciók aktiválódnak az agyban, amelyek működése a beteg rehabilitációját
segítik a támogató környezet mellett.

3
Felhasznált irodalom:

1. Arató F. (2015). Az afázia zeneterápiája, rehabilitációja, és ennek zenepedagógiai vetületei.

Horizontok II. A pedagógusképzés reformjának folytatása. Bolkoprint Kft. 180-183.
2. Fekete Zs. (2020). A zeneterápia útjai: traumától az újratanuláson keresztül az inklúzióig
(Doktori értekezés). Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pécs.

4
 Autizmus spektrum zavar és zeneterápia

A zeneterápia gyógyító hatásáról sokat hallhatnak és olvashatnak az emberek. A

zeneterápiát már az ókorban használták terápiás célból, felismerték a gyógyító erejét. Figyeltek a
természet hangjaira és lélekgyógyító eszközként tekintettek rájuk (Dr. Konta, 2006).

A zenélés, a zene önmagában nem tekinthető zeneterápiának. A zene terápiás jellegéről

akkor beszélhetünk, amikor egy adott szakterületen egy problémát orvosolni tudunk egy fejlesztő
hatású beavatkozással. Ennek ismeretében a zeneterapeuta a szaktudását és zenei képességeit
felhasználva segít az érintett személyeknek a problémából, akadályozottságból, sérülésből való
felépülésben (Dr. Fekete, 2006). Megkülönböztetünk aktív és passzív zeneterápiát. Aktív
zeneterápiáról akkor beszélünk, amikor a zeneterapeuta maga zenél, a passzív zeneterápia során
egyszerű zenehallgatás történik, mindenféle zenei beavatkozás nélkül (Fekete, 2020).

A XX. század végére már elterjedt a zeneterápia kifejezés egyre gyakoribb használata,
ezért szükséges volt egy definíció megalkotása, mely 1996-ban Hamburgban, a Zeneterápiás
Kongresszuson hangzott el: “„Zeneterápia során a képzett zeneterapeuta egy tervezett
folyamatban használja a zenét vagy a zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia) annak
érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt,
szervezést, szerveződést. Ezek mellett pedig terápiás hatást gyakoroljon fizikai, emocionális,
mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit
feltérképezze és/vagy sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és/vagy
interperszonális integrációt tegyen lehetővé, s a prevenció, a rehabilitáció vagy a kezelés
következtében a személy minőségileg jobb életet élhessen” (Urbánné, id. Fekete 2020).

Egy ehhez hasonló definíció is született az Amerikai Zeneterápiás Egyesület által, melyet néhány
évvel később publikáltak: “„A zeneterápia olyan megalapozott egészségügyi szakma, amelyben a
zene a terápiás kapcsolaton belül az egyének fizikai, érzelmi, kognitív és társadalmi igényeinek
kezelésére szolgál. Az egyes kliensek erősségeinek és igényeinek felmérése után a képzett
zeneterapeuta biztosítja a jelzett kezelést, beleértve a zenei alkotást, énekelést, mozgatást és /
vagy hallgatást. A terápiás kontextusban történő zenei bevonódás révén a kliens képességei
erősödnek, melyek életük más területeit is érintik. A zenei terápia olyan kommunikációs
lehetőségeket is biztosít, amelyek hasznosak lehetnek azok számára, akik nehezen fejezik ki

5
magukat szavakkal” (AMTA, id. Fekete 2020).
Kenneth Bruscia foglalkozott talán a legtöbbet és leghosszasabban a zeneterápia fogalmával,
definíciójával. Összesen háromféle meghatározást fogalmaz meg a zeneterápiával kapcsolatban,
három különböző évben. A legutolsó, 2014-ben publikált definíciója így hangzik: “A zeneterápia
egy reflexív folyamat, melyben a terapeuta segíti a klienst, hogy annak egészségét optimalizálja,
a változást elősegítő lendülethez a zeneterápiás tapasztalatok különböző aspektusait és a
terapeuta-kliens kapcsolódást használja.“ (Bruscia, id. Fekete 2020)

A zeneterápia jótékony hatásai kifejezetten jól észlelhetők az autizmus spektrum zavarral

élő gyermekeknél, személyeknél is. Az autisztikus zavarban szenvedő gyermekek viselkedését
jellemzői, hogy szélsőségesen visszahúzódó, nehézkesen kapcsolódik emberekhez, jobban szeret
a maga világában élni, sokszor élettelen tárgyakhoz kapcsolódik, nem tudja kezelni a
változásokat, főleg a hirtelen beállt változást – állandóságra van szükséges. Gyakran ismétel meg
dolgokat, ez is köthető az állandóság igényléséhez, valamint nyelvhasználatát illetően is
nehézségekbe ütközik (Kollár, 2012). Az autizmus spektrum zavarban szenvedő gyermekek a
zeneterápiás módszerek által megtalálnak egy pontot, ahol önmagukra is tudnak figyelni, ahol
nem kell a környezetre mereven fókuszálniuk, ugyanakkor van lehetőségük lecsendesedni,
megnyugodni, lehalkítani a gondolataikat. Egy ilyen gyermeknek szüksége van arra, hogy
figyeljenek rá, ahogyan arra is, hogy önmagára tudjon figyelni. Egy jól képzett zeneterapeuta
megadja neki ezt a lehetőséget a zene által, annyit ad, amennyit a gyerek be tud fogadni és annyit
kér, amennyi a gyereknek nem teher és nem akadály, amitől nem less frusztrált. Előfordulhat,
hogy az autisztikus zavarral élő gyerek elfordul, nem nyit a terápiára, úgy érzi, hogy be akarnak
törni a világába, ami pszichésen frusztrációt okoz neki, ezért inkább védekezik és magába
zárkózik. Ebben az esetben is meg kell adni neki a teret, esetleg más módszerhez kell folyamodni
ahhoz, hogy nyitott legyen a terápiára és a zenére.

Visszatérve arra a jellemzőre, hogy az autista gyerekek nem tudják kezelni a

változásokat, a zeneterápia ebben is gátat tud törni. Az autista gyerekek gyakran kapcsolódnak
egy bizonyos ritmushoz, arra ringatóznak folyamatosan, kötnek valamilyen biztonságérzetet felé,
ez is az állandóság érzetéhez társul. A zeneterápia ugyanúgy vissza tudja nekik adni ezt a
ritmust, és sajátos jellemzője, hogy egy ősibb pszichológiai szinten tud kommunikálni a másik
féllel (Kollár, 2012). A zeneterápia által tehát az autista gyerekek meg tudják találni az

6
állandóságot és a biztonságot, amelyet ha felismernek, kapcsolódni fognak hozzá és a
zeneterapeutához is a zenén keresztül.

Még egy jellemzőt fontos kiemelni az autista gyerekeknél, amelyre a zeneterápia

kimagasló segítséget nyújthat. Az autista gyerekek nem tudnak improvizálni adott helyzetben.
Simpson és Keen (id. Kollár, 2012) szakirodalmukban írnak arról, hogy zeneterapeuták gyakran
az improvizáció módszerét alkalmazzák az autista gyerekek kezelésében. Ezt meg is erősíti a
Kim, Wigram és Gold (id. Kollár, 2012) tanulmánya, miszerint az óvodáskorú gyerekeknél
eredményesen felkeltették a figyelmüket az improvizációs módszert használva, valamint a
nonverbális kommunikációjuk fejlesztésében is előrehaladást figyeltek meg.

Összességében elmondható, hogy a zeneterápia jótékony hatásai között szerepel az

autizmus spektrum zavarban szenvedő gyerekek fejlesztése is. Nagyon fontos számba venni és
ismerni ezeknek a gyerekeknek a legismertetőbb jellemvonásait, viselkedésüket, szokásaikat.
Ezek birtokában tud csak egy zeneterapeuta célszerű módszert felhasználni a kezelésükben,
terápiájukban. Az autista gyerekekkel történő zeneterápiás fejlesztés gyakran hosszú időt vehet
fel, ezt leginkább a megfelelő módszer kiválasztása fogja megszabni, hogy mennyire tud a
terapeuta sikeresen hatni a gyerekre, mennyire tudja felhívni a figyelmét és megmutatni neki a
zene biztonságot nyújtó és nyugalmat adó jellegét,

7
Felhasznált irodalom:

1. Dr. Fekete, A. (2006). Rondo - Zeneterapeuták válaszolnak.

www.fidelio.hu/klasszikus/magazin/rondo_-_zeneterapeutak_valaszolnak
2. Fekete Zs. (2020). A zeneterápia útjai: traumától az újratanuláson keresztül az
inklúzióig (Doktori értekezés). Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pécs.
3. Kollár J. (2012). Zeneterápia és autizmus. Aszklepion: Orvoslás és társadalom. 22(8–
9):544–546.