CUMANIA 15.

, KECSKEMÉT, 1998 „____„ ___2II

BARTH JÁNOS

A KALOCSAI SÁRKÖZ FOGALMA

A Sárköz-fogalom változásai
A magyar tájnevek világa iránt érdeklődő kutató a Sárköz szó esetében
meglepő ellentmondással találja magát szemben a XX. század utolsó harmadában.1
Egyik oldalon tapasztalhatja, hogy a Sárköz kifejezés a magyar közvélemény
számára egy Tolna megyei tájat: Alsónyék, Decs, Őcsény, Sárpilis, községek
területét jelenti. Ezt a szemléletet sugallják a népművészeti boltok kirakatai, ahol a
"sárközi szőttesek" és más hasonló "sárközi" árucikkek Tolna megyéből, jórészt
Decsről és Ocsényről származnak. A "sárközi" jelző a tudományos irodalomban is
jobbára a nevezetes négy Tolna megyei falura vonatkozik. Másik oldalon
tapasztalhatja a régi írások búvára és a hajdani Duna-Tisza közi népélet kutatója,
hogy a korábbi irodalomban, a népi szóhasználatban és a történeti forrásokban
Kalocsa város Duna balparti környékét Sárköznek nevezték.
A magyar néprajztudomány történetére tekintve láthatjuk, hogy a néprajzi
irodalomban a Duna tájékán két Sárköz szerepel:
1. Az ún. Tolna megyei Sárköz: Alsónyék, Decs, Őcsény, Sárpilis
helységek területe. A táj némely szerzőnél Bátával is kiegészül. A tájnév előfordul
"Tolna megyei" jelzővel és anélkül egyaránt.
2. Az ún. Kalocsai Sárköz, amely az Ordas, Kecel, Szeremle háromszögbe
eső terület. A tájnév helyben használatos jelző nélkül is, az országos irodalomban
azonban inkább jelzővel. Korábban a " Pest megyei" jelző volt használatban, az
1950-es megyerendezés óta a "Kalocsai" jelző a jellemzőbb.
A két táj Bagyiszló és Szeremle térségében érintkezik egymással. A
szabályozott medrű Duna folydogál köztük.
A XIX. század végén és a XX. század első harmadában a népismereti, néprajzi
irodalom, a Tolna megyei Sárközről szólva, még legtöbbször használta a "Tolna
megyei" megkülönböztetést.2 Következésképp, a tanulmányok szerzői számára
természetes volt a két Sárköz létezése. A néprajzi irodalomban a két világháború
között vált divattá a "Tolna megyei" jelző elhagyása a Sárköz vonatkozásában.

1
A két Sárköz létezése korábbi kutatókat is gondolkodóba ejtett. Nehezen tudta értelmezni a több helyről érkező
Sárköz-adatokat Vályi András. A Sárköz címszó alatt leírja, hogy mivel tudósításai nem egyértelműek, végül is
nem tudja, hol fekszik ez a táj. (VÁLYI András 1796-1799. III. 235.) - Tanulmányomban nem foglalkozom az
ún. Szatmári Sárköz kérdéseivel.
2
KOVÁCH Aladár 1903, 1904, 1907; - CSALOGOVITS József 1935.
1. ábra. A Kalocsai Sárköz és a Tolna megyei Sárköz a Duna közelében
 213

A Sárköz szó a néprajzi szerzők többsége számára ekkor szűkült le a Tolna megyei
nevezetes négy falura.3 Ezzel a folyamattal párhuzamosan rohamosan terjedni kez­
det a magyar néprajz kordivatjának megfelelően a semmitmondó, meghatározhatat­
lan kiterjedésű, jellegtelen "Kalocsavidék" "kalocsavidéki" kifejezés, amely sajnála­
tos módon még az 1970-es évek Magyar Néprajzi Lexikonjában is teret kapott.
A Sárköz szó jelentésének térbeli leszűkülése nemcsak a tudományban
következett be, hanem a közvélemény tudatában is. Ehhez nagymértékben
hozzájárult az egyke fölfedezése,5 nemzeti üggyé válása, az írók, szociográfusok,
újságírók nagy hírverése a Tolna megyei Sárközről. Az "elhíresedést" segítette
maga a néprajz is, amelynek kutatói nagy előszeretettel gyűjtöttek tárgyakat és
adatokat a "felkapott" Tolna megyei Sárközben.
A dunántúli Sárköz nagy hírre jutása együtt járt a Kalocsa környéki Sárköz
lassú elfelejtésével. Legalábbis a köztudatban és a tudományos irodalomban.
Szerencsére a "legfelejtősebb" időkben is akadtak olyan kutatók, akik számon
tartották a Kalocsai Sárközt. Sokat tett a feledésre ítélt tájnév életben tartásáért
Tálasi István, aki egyetemi előadásaiban rendszeresen megemlékezett róla és
szerepeltette a Kiskunságról szóló könyvében is. Katona Imre kis példányszámú,
kezdetlegesen sokszorosított, kézirat gyanánt kiadott, közművelődési célú könyvet is
írt a Duna balparti Sárközről.6 Ismerte és használta a Sárköz tájnevet a Kalocsa
környéki tájra vonatkoztatva többek között a történész Márki Sándor, a nyelvész
Ballassa József, a néprajzkutató Viski Károly, a földrajzkutató Kádár László és Prinz
Gyula, a településkutató Major Jenő, valamint a természetbúvár Menyhárt László.7
Örvendetes, hogy az utóbbi évtizedek néhány fontos kézikönyvében helyet
kapott a Kalocsai Sárköz címszó.8 Rákerült nagy példányszámú ifjúsági könyv
térképére és a nemzeti atlasz egyik térképére is.9 1981 nyarán e sorok írójának
rendezésében reprezentatív állandó kiállítás nyílt a kalocsai múzeumban "Népek,
életformák, hagyományok a Kalocsai Sárközben" címmel. Ugyanezt a címet viseli
a kiállítás vezető füzete, amely röviden be is mutatja a Kalocsai Sárközt.10

3
FÉL Edit 1943; - PALOTAY Gertrud 1936; - MÁDI Zoltán 1942. - A "Tolna megyei" jelző elhagyásában egy
évszázaddal korábban "élen járt" Garay János. (GARAY János 1833).
4
MNL 1977-1982. II.; 734-736.
5
Kovács Alajos 1936.
6
TÁLASI István 1977. 118. - Vö.: a Baksai Sándor tanulmányáról írt megjegyzéseivel: TÁLASI István 1982. 370. -
KATONA Imre 1954. - Ezért is feltűnő és nehezen érthető, hogy később, 1962-ben, valószínűleg kiadói sugallatra, a
Tolna megyei Sárközről szóló, Gondolat kiadónál megjelent szép könyvének mégis a jelző nélküli "Sárköz" címet
adta. - Vö.: KATONA Imre 1962.
7
MÁRKI Sándor 1913. 379. - BALASSA József 1891. 46-47. - VISKI Károly 1938. 11. - KÁDÁR László 1941. 21.,
24. - PRINCZ Gyula 1936-1938. 339. -LABODA Zsigmond-MAJOR Jenő 1956. 561 - MENYHÁRT László 1877. 12.
8
MNL. 1977-1982. II. 732-733; - KOSA László-FILEP Antal 1975. 122-123.
9
KOSA László-SZEMERKÉNYI Ágnes 1973. 24-25. - MNA 1989. 10-11. Ehhez képest visszalépést jelentett Bihari
Anna és Pócs Éva térképe, amelyről hiányzik a Kalocsai Sárköz. (BIHARI Anna-PÓCS Éva 1985. 14-15.)
BÁRTH János 1988, 1982. - 1977-ben a Magyar Televízió "Röpülj páva" című vetélkedőjén a "Róka Julis emlékezik"
с műsorral a Kalocsa környéki csapat a Kalocsai Sárköz csapataként szerepelt. A nagy nézettségnek örvendő
műsorban több millió magyar néző hallhatta, olvashatta a Kalocsai Sárköz kifejezést. (A műsor forgatókönyvét írta:
Bárth János és Vásárhelyi László).
214

A Kalocsa környéki táj Sárköz megnevezésének tudományos irodalomban

való használata a XX. század végén sem megnyugtató. A Tolna megyei Sárköz
jelző nélküli Sárköz megnevezése olyan mély gyökereket eresztett a néprajzi
szóhasználatban, hogy sok szerző csak valamiféle "féloldalas" névhasználatra
vállalkozik. Amikor Sárközről ír, a Tolna megyei Sárközre gondol, de ha
szükséges, némi vállveregető lekezeléssel megjegyzi, hogy van Kalocsai Sárköz
is. ' Ez a szemlélet nem mondható szerencsésnek. Az lenne ideális és következetes,
ha a jelző nélküli Sárköz megnevezést a két területre együtt alkalmaznánk, a
sárközi jelzőt pedig csak olyan jelenségekre tartogatnánk, amelyek a Duna mindkét
oldalán fekvő sárközi területnek egyaránt sajátosságai. Egyéb esetekben a "Tolna
megyei" és a "Kalocsai" megkülönböztető jelzők következetes használata látszik
ajánlatosnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy az egyik Sárköz elnevezés sem
alábbvaló a másiknál. Az alábbiakban ennek bizonyítására kívánok adalékokat
felsorakoztatni a Duna baloldaláról a "sértett," kisemmizett, nevétől is megfosztott
Kalocsai Sárköz históriájából.12
A magyar tájnévadás egyik sajátossága, hogy ha egy nagy folyó és egy kis
folyó találkozik egymással, a köztük elterülő tájnak a kisebb folyó adott nevet.
Példaként álljon itt a Bodrogköz, Rábaköz, Muraköz, Drávaszög neve.
Valószínűleg hasonló módon alakult a Sárköz tájnév is. A Tolna megyei Sárköz
esetében mindez nyilvánvaló, hiszen ott létezik a Dunába torkolló Sárvíz. A Duna
balpartján azonban a XX. század végi szemlélődő nehezen talál összefüggő, Sár

11
Példákat itt tudatosan nem említek, mert a magyar néprajzi irodalom színét-virágát felsorolhatnám. - Ezen a helyen
térek ki arra a kérdéskörre, hogy a XX. század középső harmadában, néha előbb és utóbb is, a két Sárköz helybéli,
környékbeli, tehát a tájban autentikus szerzői úgy írtak a maguk Sárközéről, hogy egyidejű írásuk süketek beszélgetése
gyanánt hat. Sajnos, a Tolna megyei Sárköz vonatkozásában szinte természetesnek hat a Sárköz szó jelző nélküli
használata, különösen a helyi szóhasználatban. Ugyanez jellemzi a kalocsai helyi irodalmat is. Példákat bőven
idézhetek a XIX. század végi kalocsai újságokból (Kalocsai Lapok. 1872. jan. 7. ;Sárközi Lapok. 1872. dec. 1.;
Kalocsai Néplap. 1898. máj. 8., nov. 20.;) és a későbbi helyismereti irodalomból: VARGA Lajos 1927. Fontosabb
ezektől, hogy a Kalocsa környéki táj múltjának nagy tudósa, Tímár Kálmán, aki sajnos helytörténeti kutatásainak
eredményeit helyi hírlapi cikkekben szórta szét, a két háború közötti években cikkeiben és cikkcímeiben minden
kommentár nélkül a legnagyobb természetességgel jelző nélkül, simán Sárköznek nevezte a Kalocsa környéki tájat.
Egyik nevezetes cikksorozatát a "Sárközi krónika" összefoglaló címmel illette.
12
1968. évi egyetemi szakdolgozatomban és 1969. évi doktori disszertációmban (ELTE) több mint 20-20 oldalt
szenteltem a Kalocsai Sárköz fogalmának. A témakör egyik részkérdéséből, a pota néprajzi csoport sajátosságairól
később két tanulmányt is írtam. BÁRTH János 1973; 1979. A Kalocsai Sárköz kifejezést rendszeresen használtam
írásaimban. (BÁRTH János 1974/a. 285; - 1974/b. 213; - 1975/b. 235;-1995. 10.) Az 1970-es években a Gondolat
kiadó néprajzi tájakat bemutató sorozatában könyvet akartam írni a Kalocsai Sárközről, de a sorozatszerkesztő Ortutay
Gyula halála után a kiadó nem tartott igényt munkámra. Az 1970-es évek elejétől foglalkoztat egy olyan bőven adatolt,
terjedelmes tanulmány megírásának gondolata, amely bemutatná a Sárköz tájnév tartalmának változásait, és ismertetné
a Kalocsai Sárköz elnevezés jogosultságának bizonyítékait, dokumentumait. Ez a nagy tanulmány 25 év alatt nem
készült el, bár fogalmazását már az 1970-es évek második felében elkezdtem. Közben sokszor és sok helyen tartottam
ismeretterjesztő előadást a témáról. Végre, 1995. május 22-én Kecskeméten, a Magyar Néprajzi Társaság
Vándorgyűlésén néprajzkutatókból álló hallgatóság előtt is bemutattam röviden a Kalocsai Sárköz fogalmával
kapcsolatos kutatásaim legfontosabb eredményeit. Jelen tanulmányom ennek a kecskeméti előadásomnak írott
jegyzetelt változata. Mivel a Vándorgyűlés előadásait tartalmazó kötet anyagi okokból valószínűleg soha nem jelenik
meg, a konferencia-kötet igényeihez és lehetőségeihez igazodó, jelzésszerű, vázlatos tanulmányomat a Cumaniában
adom közre. Változatlanul bizakodom abban, hogy lesz még alkalmam egyik régi tervem megvalósítására, a Kalocsai
Sárközről szóló részletes, terjedelmes könyvem megírására.
 215

nevű folyót. Korábban azonban létezett ilyen vízfolyás. A lecsapolások óta csak
kisebb szakaszai lelhetők föl, Sár, Sára, Sártöfok néven. A hajdani Sár víznévvel
kapcsolatos az Alsómégy tájékán állt középkori Sármégy falu neve is.13
Új dimenziót adott a Sárköz helynév keletkezés-történetének Györffy György,
amikor a Solt-szék Árpád-kori helymegjelöléseiben szereplő sár szócskát mocsárra
utaló kifejezésként értelmezte, és I. Béla király Kalocsa környéki vonatkozású
1061. évi oklevelének Nagysár (Nogsar) helynevét a sárközi táj hatalmas keleti,
délkeleti zárómocsarával, az Orj éggel azonosította.14
A középkorban a helyenként több ágon is folydogáló Duna még kevésbé volt
választóvonal, mint az újkori évszázadokban. Következésképp, az újkori két
Sárköz azonos ökológiai adottságú, összefüggő egységes tájat alkotott. A Tolna
megyei Sárköz és a Kalocsai Sárköz újkori területét a középkorban együtt
emlegették Sárköznek. Az árvízjárta, mocsaras, vízfolyásokkal szabdalt egységes
Sárköz természetes határait a tolnai dombság, a kiskunsági homokhátság és az
észak-bácskai meredek löszfal jelentette. Az egész területet hallatlanul kusza
birtokviszonyok jellemezték. Példaként említhetjük, hogy a szekszárdi apátnak a
Duna bal partján is voltak birtokai. Még Kalocsától keletre is léteztek olyan falvak,
amelyek a szekszárdi apátot mondhatták földesuruknak.15 Hasonló kavalkád
jellemezte a közigazgatási viszonyokat. A "nagy" Sárköz területén három megye
(Bodrog - Fejér/Solt - Tolna) osztozott és találkozott. A közigazgatás képét
színezték a különböző szabadalmas jogállású székek, mint a Fajszi szék, és a
Homoki szék, amelyeknek falvai nem képeztek zárt területi egységet, hanem
egymással keveredtek.16 Természetes, de az újkori helyzettel összevetve mégis
szükséges megjegyezni, hogy a besenyők17 beolvadása után, a középkorban a táj
egészét magyar népesség lakta. Az egységes Sárköz az újkorban vált két tájjá. A
dunántúli Sárköz megmaradt magyarnak. Népe felvette a reformációt. Tolna
megye kötelékében a szekszárdi apátság, majd az iskolaalap jobbágyaként élte
életét. Az alföldi Sárköz néhány falut leszámítva a kalocsai érsekség birtoka lett.
Vallási és nemzetiségi tekintetben sokszínűvé formálódott. Területe a török
hódoltság korszakában Pest-Pilis-Solt vármegye részévé, egyre hegyesedő déli
nyúlványává vált.
Ha a kiadott oklevéltárakból és a középkori témájú történeti munkákból
összegyűjtjük azokat a nyelvi adatokat, amelyek a Sárköz kifejezést tartalmazzák,
meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy az adatok óriási többsége és java a Duna bal

13
SIMONYI Jenő 1882. 284; - BÁRTH János 1975/a. 51-52. - TÍMÁR Kálmán 1937. 218-221; - BÁRTH János 1975/b.
243; - BÁRTH János 1974. 312.
14
GYÖRFFY György 1966-1987. II: 322., 424., 434,+Fejér megyei térképmelléllet.
15
FRAKNÓI Vilmos 1879. 38. - CSIZMADIA Andor 1972.
16
CSÁNKI Dezső 1890-1913. III.- FRAKNÓI Vilmos 1879. - GYÖRFFY György 1966-1987. 1., П., - CSIZMADIA
Andor 1992.-UDVARDY József 1992. 101., 110.
17
GYÖRFFY György 1940. 416-418., 491-492.
216

partjára vonatkozik.18 Valószínű tehát, hogy a középkorban a Sárköz nevű

egységes Duna menti táj súlypontja a folyó kalocsai oldalára esett. Ezt a balparti,
mély fekvésű, mocsarakban gazdag területet ismerhették a szomszédos és a
távolabbi tájak lakói Sárköznek. Bizonyára az innen származók viselték a Sárközi
családnevek többségét.19 A Tolna megyei Sárköz XX. századi négy helységének
határa a középkorban kis Duna-jobbparti nyúlványa lehetett az egy tájként
emlegetett Sárköz nagyobb részt Duna-balparti területének. A Sárköz tájnév
nyugati irányú eltolódása, illetve leszűkülése a magyar köztudatban a XIX. század
második felében és leginkább a XX. században zajlott le. A folyamat bekoronázása
a XX. század középső harmadára esett. A változás olyan sikeres volt, hogy a XX.
század végén előadásban és tanulmányban kell bizonyítani a Kalocsa környéki táj
Sárköz voltát.

A Kalocsa környéki táj Sárköz megnevezésének adattára

KÖZÉPKORI ÉS TÖRÖK KORI SÁRKÖZ-ADATOK

A kalocsai érsekség Kalocsa környéki ún. főszékesegyházi főesperességét,

elsősorban a XIV. század második felében sárközi főesperességnek is nevezték. A
főszékesegyházi főesperes, mint a kalocsai főkáptalan tagja, néhány oklevél
szerint, a sárközi főesperes titulust viselte. így emlegették István mester, sárközi
főesperest, kalberai kanonokot 1359-ben.20
A kalocsai érsekség egyházi, vagy más néven prediális nemeseinek
közigazgatási szabadalmakat is birtokló testületét a XIV-XV. században Hontokai,
illetve Sárközi széknek nevezték.21 Hontoka helység Kalocsától délre, Miske falu

18
Sajnálatos, hogy kiváló tájnév-Iexikonában Juhász Dezső a Duna ba! partjára vonatkozó Sárköz-adatokat is a Tolna
megyei Sárközt tárgyaló Sárköz 1. címszóban sorolja föl. Pl.: az 1406., 1407. és 1410. évi, sárközi kerületre vonatkozó
adatokat, vagy Kalocsa környéki falvak Sárköz-beli helymeghatározásait. (JUHÁSZ Dezső 1988. 95-96.) -
Valószínűleg azért közölte így az adatokat a balpartra vonatkozó jelentés zavaró tényezője ellenére, mert a
tudományos közvélekedéssel egybehangzóan úgy vélte, hogy a "középkorban a Sárköz területe átnyúlt a Duna bal
partjára is". Úgy gondolom, hogy a helyzet fordított. A Sárköz nagyobbik része a bal parton feküdt. Egy kis része nyúlt
át a jobbpartra.
9
A középkori oklevelekben sok olyan Sárköz-adat található, amelyekben a Sárköz szó tulajdonképpen csládnév szerepet
tölt be. pl. Blasius de Sarkuzh (1379), Ladislai dicti de Saarkez (1403), Nicolaum de Sarkez (1408) stb. E Sárköz­
adatok esetében csak aprólékos mikrokutatásokkal lehet megkísérelni annak eldöntését, hogy a Sárközi név viselője a
Duna melyik oldaláról származott. Ilyen jellegű kutatásokra mostani, vázlatos tanulmányom előkészítése során nem
vállalkozhattam. Elsősorban azokat az okleveles Sárköz-adatokat vettem számba, amelyekben a Sárköz districtus, azaz
kerület, terület, megyerész, táj jellege domborodik ki. Ezek közé sorolhatók azok az adatok is, amelyekben egy-egy
falu fekvését, helyét a Sárköz szóval határozták meg. - Munkámat nehezíti, hogy a korai Sárköz-említések
összegyűjtése, rendszerezése ezidáig nem jelentett témát a Tolna megyei Sárköz kutatói számára. Következésképp, ma
még nem világos, mennyi időre nyúlik vissza a Tolna megyei négy sárközi falu területének Sárköz megnevezése.
:n
"discretes viros, videlicet Stephanum Archydiaconum de Sarkuz et Petrum sublectoem, prenominate Ecclesie nostre
magistrates Socios et concanonicos nostras". (1359. febr. 14-én kelt kalocsai káptalani oklevélben - ZO. 1872-1931.
III. 143.) - UDVARDY József 1992. 12., 21., 80. -ORTVAY Tivadar 1891. 336-337.
1
"Jobbagiones (universi) exercituantes ecclesie Colocensis...de Sarkewz." (1406) - CSÁNKI Dezső 1890-1913. III. 299.
- Petyen-i István mester, kalocsai várnagy... "comes nobilium archyepiscopalium de Sárkuz..." (1387, ZSO. 1951-
 217

újkori határában feküdt. A Hantok vagy Hontok helynév őrzi emlékét. A Sárközi
szék elnevezés a Sárköz tájnév korabeli aktív használatában gyökerezik.
Többször előfordult, hogy oklevélszövegekben Kalocsa környéki középkori
helységek elhelyezkedését, fekvését a Sárköz tájnévvel határozták meg. Néhány
példa:
- "Possessio Sarmegh in districtu nostro (archiepiscopi Colocensis) Sarkez
in comitatu Albensi" (1444)22
- "Fájsz in Saarköz" (1459)23
- "Zantho in Sarkez" ( 1520-'21)24
Tanulságosak azok az okleveles adatok, amelyekben közelebbi körülhatárolás
nélkül a sárközi kerület (Districtus Sárköz) megnevezést használják
különbözőképpen társított Kalocsa környéki helységek együttesének, illetve
Kalocsa környéki személyek illetőségi helyének jelölésére:
- "de districtu Saarkwz" (1406)25 (Szentkirály-i, Feket-i, Bakháza-i, Drag-i,
Bakold-i, tehát Kalocsa környéki egyházi nemesek panaszai az érseki decimátor
ellen.)
- "in districtu Saarkwz" (1407)26 A kalocsai káptalan Zsigmond királyhoz
írt levelében, amelyben egy Halász helységhez tartozó, tehát Kalocsától délre
fekvő halastóról, valamint egy Halom helységbe való foglalóról esett szó.
- "de districtu Saarkewz" ( 1410)27 A Kalocsától délre feküdt hajdani
Besenyő és Éld falvak említésével.
Az 1514. évi Dózsa-féle parasztháború egyik vezéralakját, a fajszi származású
Nagy Antalt, aki a Kalocsa környéki és a "kalocsai mezőn" összegyűlt felkelőket
vezetett harcba, többször és következetesen "sárközi nemes"-ként emlegették
tollforgató kortársai. így titulálja a XX. századi történeti irodalom is.28
Nem e rövid adatfelsorakoztató tanulmány feladata a fentebb már többször
előforduló "districtus Sárköz" (sárközi kerület) kifejezés pontos tartalmának
feltárása. Ajánlatos lenne külön tanulmányt szentelni ennek a kérdéskörnek. Annyi
bizonyos, hogy a kifejezés valamiféle közigazgatási elkülönülést sejtet. Nem

1994. I. 88.) Sajnálatos, hogy a Hontokai vagy Sárközi szék históriája megíratlan. Érintőleg említik: FRAKNÓI
Vilmos 1879. 43., 69-72. - CSÁNKI Dezső 1890-1913. III. 298-199. - PESTY Frigyes 1880. I. 68-71. Kár, hogy a
tudálékos és nem túl szorgalmas miskei jegyző 1863-ban és 1865-ben (Vö: KUCZI Károly 1980. 119-122.) nem
tájékoztatta Pesty Frigyest a miskei határ legfigyelemreméltóbb közismert helynevéről, a Hontok-xb\. így a helynevek
nagy apostola az eltűnt régi vármegyékről írt könyvében sok spekuláció árán sem tudta helyhez kötni a Kalocsa
környéki Hontokai vagy Sárközi szék hajdani névadó helységét. (PESTY Frigyes 1880.1. 70-71.)
CSÁNKI Dezső 1890-1913. III. 299., 338. - Sármégy helység Kalocsától délkeletre, az újkori Alsómégy táján feküdt.
FRAKNÓI Vilmos 1879. 78. - Fájsz Kalocsától délre fekszik a Duna közelében.
CSÁNKI Dezső 1890-1913. II. 208. - Szántó falu Kalocsa és Baja között feküdt, az újkori Nemesnádudvartól
nyugatra.
ZSO. 1951-1994.11. 1.5129.
ZSO. 1951-1994. II. 2. 5629.
ZSO. 1951-1994. II. 2. 7710.
ISTVÁNFFY Miklós 1962. 51-53., 61., 67-68., - MÁRKI Sándor 1913. 379. - BARTA Gábor-FEKETE NAGY Antal
1973. 61., 69., 90-91., 108., 147., 149., 150., 153., 208., 269. - TV 1991. 114.
218

világos azonban, hogy milyen a "sárközi kerület" viszonya az egyházi nemesek

ítélőszékéhez, mint szűkebb területre vonatkozó szervezethez, és milyen a
viszonya az 1569. évi 52. te. alapján29 Pest megyével egyesített nagyobb területet
felölelő Solt megyéhez. Mindenesetre bizonyos felsorolásokból és
megfogalmazásokból úgy látszik, mintha a "districtus Sárköziensis"-t megye,
vagy valamiféle megyei jogú igazgatási egység értelmében használnák. 1567-ből
származó megfogalmazás: (ahol a Sárköz kifejezés talán még az érseki egyházi
nemesek Solt-székkel, Solt megyével egyenrangú autonóm szervezetére
vonatkozik): "A nobilibus comitatuum Pest, Sooth et Sárköz nomine defensionis
dominus Magochius exforsit f. 1918."30
A kalocsai érsekség hajdani birtokairól készített, 1582-re datált, de
valószínűleg a XVII. század első feléből származó urbáriumban a magyar raggal
feljegyzett "Sárközben" kifejezés Kalocsa környéki helységek felsorolása előtt áll,
ugyanolyan rangú helymeghatározásként mint más helységek neve előtt a latin "in
comitatu Pestiensi" megjelölés.31
Pest-Pilis-Solt vármegye XVII. századi, korai jegyzőkönyveiben viszonylag
gyakran esett szó az ún. sárközi kerülettől, amelynek pontos jelentése és területi
kiterjedése nehezen határozható meg. Kétségtelen azonban, hogy a sárközi
districtus kifejezés ezekben a jegyzőkönyvekben Duna-balparti, Kalocsa környéki
tájra vonatkozik. A vármegyei adatok többségében arról van szó, hogy a váci
püspök tizedet akar szedetni olyan helyeken, amelyek privilégiumokat élveznek.
Ezek közé tartozik a sárközi districtus is.
Különböző nemesek és az érdeküket képviselő Pest-Pilis-Solt megye
rendszeresen tiltakozott a váci püspök tizedszedési és tized-eladási törekvései
miatt, így 1657-ben, 1658-ban, 1659-ben, és 1660-ban.32 A vármegyei határozatok
egy részéből gyanítható, hogy a sárközi kerület kifejezést a Felföldön élő
vármegyei tisztviselők azoknak a helységeknek az együttesére értették, amelyek
valaha a hontokai vagy sárközi széket alkották, és amelyeknek maradék prediális
nemes népessége szembe helyezhette hajdani privilégiumait a váci püspök

2J
MT 1899.611.
3(>
MAKSAY Ferenc 1959. 728 - Sajnálatos, hogy Maksai Ferenc, miután 6. számú jegyzetében kiválóan megmagyarázza
a Solt-szék és a Sárközi szék fogalmát, mindkettőt az 1950. évi megyerendezés után kilenc évvel a "mai" Pest
megyébe, Solt és Kalocsa közé teszi. Helymeghatározásként helyesebb lett volna, különösen a Sárközi szék esetében, a
Kalocsa és Baja közötti területet megjelölni.
31
KÉL. II. Birt. iratgyűjt. I. 2. - Az urbáriumnak több XVIII. századi másolata is fennmaradt a levéltár rendezetlen,
vegyes iratkötegeiben. Valamennyi példány közös baja, hogy a tájat, a táj helységeit nem ismerő, talán még magyarul
sem tudó másoló írta le szövegüket. A helységnevek végtelenül el vannak torzítva, valószínűleg a helységek sorrendje
is összekeveredett a másolás során az eredeti irat hajtogatásainak figyelmen kívül hagyása miatt. - Az urbáriumban
konkrét helymegjelölésként is előfordul a Sárköz tájnév, a Dusnok térségében fekvő Adács leírásánál, "Puszta. Ezt is
Szentmártoniak élik. Szállások vadnak rajta. Érseké Sárközben". - Bár nem tartozik szorosan vett témámhoz,
szükséges megjegyeznem, hogy az 1582. évinek jelzett, de valószínűleg XVII. századi urbárium datálásának
megnyugtató tisztázása további kutatásokat igényel. Efféle vizsgálat elvégzéséhez szükség lenne az eredeti példány
tanulmányozására. Az eredeti iratra azonban e sorok írójának az utóbbi három évtizedben nem sikerült rátalálnia.
32
BOROSY András 1983-1987.1: 82. (387), 97. (467), 111.(538), 112.(545), 120.(591), 123.(607).
 219

járadékszerző törekvéseivel. Témánk szempontjából fölöttébb tanulságos a

megyegyűlés 1660. március 4.-i egyik határozata, amelyben megfogalmazták, hogy
a tizedfizetés alól mentesített "sárközi privilegizált kerület" Pest-Pilis-Solt
vármegyében, vagyis a Duna bal partján van.33 1665. február 23-án pedig a
megyegyűlés egyik határozatában felsorolták a Kalocsa környéki Réztelek,
Hontoka, Borjúháza és Besenyő prédiumokat, mint a "sárközi districtusban" fekvő
területeket.34 1698. november 13-án terjedelmes listát készített a vármegye a
szekérfuvarozásra felszólított helységekről. A lajstrom, amely földrajzi sorrendben
halad, Pataj, Ordas, Kara felsorolása után megszakad, a több helységet összefogó
"Sárközi districtus" kifejezéssel folytatódik, majd a kiskunsági Lacháza,
Szentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás és Halas szerepeltetésével zárul.35 A
fentebb bemutatott szűk értelmezés mellett a XVII. századi vármegyei
határozatokban fellelhető a Sárköz kifejezés kiterjedtebb, a Solt megye, solti járás
Kalocsa környéki déli részére vonatkozó tágabb értelmezése is. 1659. március 13-án
pl. a megyegyűlés jegyzőkönyvében "sárközi Patajról" írtak.36 Tulajdonképpen a
szűkebb jelentés a távolba szakadt vármegye tisztviselőinek a török hódoltságbeli
tájat nem igazán ismerő és az egykori egyházi nemesek szójárását visszahangzó
névhasználatát tükrözi. Amint a török uralom megszűnése után a vármegye visszatért
saját territórumára, a hivatali nyelvben a középkori szóhasználathoz visszatérve a
Sárköz megnevezés az Őrjeg mocsarai által koszorúzott táj egészét jelentette.37
Nem sokkal Buda eleste, illetve Magyarország három részre szakadása után,
1548-ban a török hatóságok alapos adóösszeírást készítettek a szegedi szandzsák
területéről, amelybe a kalocsai nahije helységei és pusztái is beletartoztak. A török
összeírok a következő mondattal kezdték a kalocsai nahije helységeinek,
lakosainak és jövedelmeinek számbavételét: "Nahiye-i Kalocsa nam diger
Sárköz".(Kalocsai nahije, más néven Sárköz.)38 Ebből az adatból két fontos
következtetés vonható le: 1. A Sárköz név fölöttébb elevenen élő tájnév lehetett a
XVI. század közepén Kalocsa környékén, ha a nemrégiben érkezett törökök is
belebotlottak. 2. A Sárköz a Duna-balparti területen azonosítható volt a kalocsai
nahijével, vagyis Pest megye újkori solti districtusával, járásával.

BOROSY András 1983-1987.1: 120. (591).

BOROSY András 1983-1987.1: 183.(912).
BOROSY András 1983-1987. VI: 54.(3340).
BOROSY András 1983-1987.1:113. (550).
Egyelőre tanácstalanul állunk a Pest-Pilis-Solt megyei XVII. századi jegyzökönyvekben előforduló "Sárköz sziget"
elnevezás előtt. További kutatásokkal kellene tisztázni, hogy a hosszúra nyúlt Pest-Pilis-Solt vármegye Duna-balparti
területének mely részére vonatkozott a kifejezés. 1639. - "Sárköz sziget nemes és nem nemes lakói tiltakoznak," írják a
vármegyei jegyzőkönyv regesztájában. A nemesek emlegetése a Kalocsa környéki tájat sejteti. BOROSY András
1983-1987. 1:23. (51). - Meglepő módon, a Kalocsától, vagyis a tényleges Sárköztől messze északra fekvő Apostagot
említik, mint a Sárköz szigetben fekvő települést. BOROSY András 1983-1987. II: 54. (1241).
VASS Előd 1979. 26. - VASS Előd 1980. 24. - a "nam diger Sárköz" török kifejezés magyar értelmezésére
logikusabbnak érzem a "más néven Sárköz" magyar fordítást, mint a Vass Előd által használt "másik Sárkőz"
kifejezést.
220

1629-ben Telegdi János nyitrai püspök, névleges kalocsai érsek Nyitrán

vizsgálatot végeztetett arról, hogy mely helységek voltak valamikor a kalocsai
érsekség birtokai. A száz év óta török uralom alatt lévő, távoli terület régi
birtokviszonyairól és helységeiről olyan tanúkat hallgattatott meg, akiknek ősei
Kalocsa környékéről költöztek föl Észak-Magyarországra. A nagyrészt prediális
nemes eredetű tanúk lépten-nyomon használták vallomásukban a Sárköz tájnevet,
amikor őseik Kalocsa környéki birtokairól, illetve a Kalocsa környéki tájra
vonatkozó középkori oklevelek sorsáról szóltak. Alábbiakban idézek néhányat az
1629. évi nyitrai tanúvallomások közül.39 (Közbevetőleg szükséges megjegyeznem,
hogy az idő- és térbeli távolság sok konkrét adat pontosságát elhomályosította. A
vallomásokban szerepet kapott az egyéni érdek hangoztatása is. Ezért most itt nem
a vallomások birtokjogi vonatkozásainak hitelességére érdemes figyelnünk, hanem
a Sárköz-fogalom elevenségére, arra, hogy távolba szakadva is Sárközként
emlegették a Kalocsa környéki tájat az onnan elszármazottak.)
"Tudgya, hogy Györffy Lázárnál voltak a Sárköziek levelei. Tudgya aztis,
hogy Egré adósztanak a Sárköziek Hallotta aztis, hogy az egész Sárköz az
Kalocsai Érsekhez tartozott." (20. tanú Benedictus Finta, a Komárom megyei
Újfaluban lakozó 65 éves menekült nemes.)
"Tudgya azt, hogy Kalocsa, Fájsz Érseké, mert ő is ott lett ez világra,
Halmotis, Nádudvartis, Varajtotis hasonlóképpen tudgya, hogy az érseké volt,
Zside királyé volt. Aztis vallya hiti után, hogy az egész Sárközben nem volt olyan
faluja se királynak, se érseknek, se nemeseknek, kiben nem volt volna udvarházok
másoknak is." (16. tanú. Dorothea Bos, Gregorii Beké menekült nemes 54 éves
özvegye.)
"Hallotta, hogy Égről az egész Sárköz Leveleit Jászóra vitték, ő maga is
ott kerestetett leveleket és hányattatta meg három tallérért a káptalomban."(\5.
tanú. Stephanus Keczell, 40 éves nemes.)
"Az egész Sárköznek az Levelei voltának Györffy Lázárnál, és tudgya aztis,
hogy az egész Bács vármegyét és Sárközt Egré bírták Kalocsa vesztése után." (7.
tanú. Justina Kaly, Simonus Bogyiszló özvegye, 56 éves.)
"Hallotta az Alföldön laktában"...hogy Foktő, Kalocsa, Úszód, Imsós,
Kara a kalocsai érseké, Fájsz a szekszárdi apáté volt... "Sárközben pedig
Bogyiszlói, Csanádot, Kákont, Zeremlét, Részteleket, Terhelit, Halászt". "Tudgya,
hogy azokis kalocsai érseké voltának". (1. tanú. Albertus Györffy, 70 éves nemes,
Nyitra város bírája.)
"Györffy Lázárnál voltak az egész Sárközséghnek...levelei". (25. tanú.
Margaretha, Lazari Miskei özvegye, 45 éves.)

KÉL. II. Az 1629. évi nyitrai vallatás jegyzőkönyvének másolata, szn. Több másolatban is.
 221

Az utóbbi mondatot azért idéztem, mert szép példáját nyújtja az egyik régi
magyar tájelnevezési szokásnak, a tájnevek -ság, -ség képzővel való ellátásának,
ami a XV. századtól lett gyakori a mindennapi nyelvben.40
A Felföldön élő és Kalocsa környékéről származó vallomástevők között több
Sárközy nevű is akadt. így pl. a 28. számú tanú, Michael Sárközy, aki elmondta,
hogy Szakmar és Erek birtoklásában érdekelt.
1640-ben a fajsziak a kétfelé adózás nagy terhe miatt panaszkodtak Pest-Pilis-
Solt vármegyének. Levelükben tanúságot tettek sárközi tudatukról: "...az egész
Sárköznek réghi szent király oktul adatot petsétös leveléből ki tetzik, az mi eleink és
miis azok után király szabados nemessel vagyunk, az mely egész Sárköznek nemes
levele az élőt egynéhány esztendővel fölis vitetet és el olvastatot volt az nemes
> »41

varmegyén.

XVIII-XIX. SZÁZADI SÁRKÖZ ADATOK

Térképeken
A II. József kori katonai térképfelvétel Duna-bal parti, Kalocsa környéki
lapjain előfordul a Sárköz fölirat, mégpedig Sükösd térségében.42
Kiskunhalas határának 1761. évi térképén két régi út vezet a városból nyugati
irányba, vagyis Kalocsa környéke felé: a "fajszi út" és a "Via Sárköziensis".43
Országleíró munkákban

Bél Mátyás 1737-ben a Notitia... III. kötetében Pest-Pilis-Solt vármegye

bemutatása során két alkalommal is használta Kalocsa környékére vonatkoztatva a
magyar Sárköz tájnevet. Először a megye általános leírásakor, a Dunát kísérő
árvízjárta síkság ismertetése kapcsán: "...Ea Hungaris vocatur Sárköz, guod caeno
circumfusa". (Ezt a magyarok Sárköznek, azaz sárral körülfogottnak nevezik).
Másodszor Kiskőrös helység leírásánál, helymeghatározásánál: "Reprimitur a
Danubio ultraplanitiem illám depressam, quam Sárköz nominamus...". (Távol van
a Dunától, túl azon a mélyen fekvő síkságon, amelyet Sárköznek nevezünk...).44
Vályi András a fentebb már bemutatott tétovázása ellenére, informátorai
szavára hallgatva, jónéhány Kalocsa környéki helység meghatározásánál használta
a "fekszik a Sárközben" megfogalmazást. így tett Kalocsánál, Szentbenedeknél,
40
KÓSA László - FILEP Antal 1975. 46.
41
PL. Intimata Inutilia 1640:5. - Közli: SZAKÁLY Ferenc 1981. 227.
42
HIT. Jos. Aufn. 1782. Colonne XIII. Sectio 31.
43
JANÓ Ákos (szerk.) 1965. 72. után. - A sárközi utat emlegették egy 1749. évi halasi vonatkozású határperben is:
„Viam ex Halas ad Sárköz". (HL. Metalis iratok. G. 66. No. 51.)
44
BÉL, Mathias 1735-1742. Ill: 535 és 587. - Szőts Rudolf fordítása: Bács-Kiskun megye múltjából. VI. Szerk.:
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. Kecskemét, 1982. 18. és 66. p.
222

Miskénél, Nádudvarnál, Sükösdnél és Kákonynál. Mivel az említett helységek a

Kalocsai Sárköz különböző pontjain fekszenek, negyjából képviselik az egész
területet. Vályi András Nádudvarról szólva a Duna-balparti Sárköz
meghatározására is vállalkozott: "...Nádudvar...fekszik...a Sárközben, és ez a
Sárköz a Solti járásban, a Duna mellett nagy meredek és a Dunán is által ható
partokkal bé környékezett hely, lapályos a földgye, 's hihető, hogy hajdan valami
nagy állóvíznek helye lehetett... "45
Fényes Elek 1851-ben a Duna bal partjának Pataj és Baja közötti szakaszán
Csanád, Császártöltés, Hajós, Szentbenedek és Szentistván helységek leírásánál
használta a Sárköz megnevezést. Néhány jellemző megfogalmazása: Csanád -
"magyar falu az úgynevezett Sárköznek dombos partján. E helyre csak 1806-ban
épült ki, régebben a falu bent a Sárközben a Vajas vize Duna felöli oldalán állott";
- Császártöltés "német falu Pest-Solt vármegyében, ...a Sárközt a homoktól
elválasztó hegysor és Orjeg mentiben két domb között benyúló völgyben"; - Hajós -
"Határának fele dombos, ...a határ másik fele Sárközben lapályos fekete"; -
Szentistván - "magyar és dalmát falu Pest-Solt vármegyében, Bajához csak 412
ölnyi távolságra, a nagy kiterjedésű sárközi őrjegségpartján."4
Az 1860-as évek első felében készült és a Széchenyi Könyvtárban őrzött Pesty
Frigyes-féle helynévgyűjtemény kiváló Sárköz-adatokat tartalmaz a Kalocsa
környéki tájról. Sajnos, néhány helység adatait hiába keressük a kéziratos
gyűjteményben, mivel ezek a helységek nem adtak választ Pesty Frigyes érdeklődő
kérdéseire. így pl. a nagyhatárú Kalocsa város helynevei is hiányoznak a
gyűjteményből. A kérdőívek elején Pesty Frigyes arra is választ kért: milyen
nagyobb területi egységbe tartozik a település. A Kalocsai Sárköz helységei közül
azok, amelyek megértették a kérdést és választ is adtak rá, sárközinek vallották
magukat. így nyilatkozott Csanád, Hajós, Császártöltés, Miske, Fájsz, Pataj és
hajdani elődjéről, Pandúrról Szentistván.47 Különösen figyelemre méltó Pataj
mezőváros esete, ahol így fogalmazott a nótárius: "Duna-Pataj mezőváros fekszik
Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megyék solti járásának azon részén, mely
alacsony fekvése s így a Duna kiöntéseinél fogva is igen sáros vidék s melyet e
tájon közönségesen Sárköznek neveznek". Egyrészt korai megfogalmazását látjuk e
szövegrészletben annak a szemléletnek, amely a Sárköz tájnevet a sok sárral hozza

VÁLYI András 1796-1799. II: 265., 271., 616., 647, III: 290, 357. - Messzemenő következtetés levonása nélkül, de
mint tényt szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a XX. században elhíresedett Tolna megyei sárközi falvak
(Alsónyék, Báta, Decs, Öcsény, Sárpilis) egyikénél sem tartotta fontosnak megemlíteni Vályi András, illetve az
informátora, hogy "fekszik a Sárközben".
FÉNYES Elek 1851. - Csanád: 1: 197, Császártöltés I: 201, Hajós II. 81, Szentbenedek IV: 93, Szentistván IV. 100.
- A Tolna megyei Sárközben Öcsény és Sárpilis leírásánál jelezte, hogy a falu a Sárközben fekszik. (III. 177, 237.)
OSZK. Kézirattár. Pesty Frigyes helynévtára. 33. kötet 59, 65, 114, 128, 147, 253, 386, - Pataj, Fájsz, Hajós,
Miske válaszát közölte: KUCZY Károly 1980. - Csanád válaszát közölte: KŐHEGYI Mihály-SOLYMOS Ede 1973.-
Valamennyit közölte: BOGNÁR András 1984. f

f
 223

összefüggésbe. Másrészt a patajiak vallomása fontolgatásra inti a Kalocsai Sárköz

északi határának megvonásával bajlódó kutatót.48

Korai népismereti és helyismereti irodalomban

Kalocsa környékének XIX. századi népismereti és helyismereti irodalmában,

amelyet többnyire nem kalocsaiak írtak, a legtermészetesebb dologként használták
a szerzők a Sárköz kifejezést.
Katona István a kalocsai érsekség történetéből 1800-ban kiadott jeles
munkájában az árvízjárta Kalocsa környéki tájat a közhasználatú megnevezés
ismeretében Sárköz-ként emlegette. A Foktőig megépített gát, illetve az 1770.,
1771. és 1772. évi árvíz témakörének megírásakor vetette papírra: "...plagam,
quae Sárköz vocatur."49
Mindszenthy Antal 1831-ben közölte a Tudományos Gyűjteményben az "Egy
fordulás az Alföldön" című írását, amelynek első része jórészt Bajával és a
Kalocsáról Bajára vezető út helységeivel foglalkozik. Miskét, Hajóst, Nádudvart,
Sükösdöt, Baját bemutatva a szerző sokszor használja a Sárköz tájnevet.
Tanulságos idéznünk egyik megfogalmazását: "Nádudvaron kívül az út a halmokra
kanyarodik fel, a' mint itt a tetőkről visszanéz valaki a Sárközre, azt egy
véghetetlen sík lapálynak, 's alacsony víz fenéknek mutatják a' szemek, mellyet az
ovabb időkben víz borított".50
1862-ben, amikor a kordivatnak megfelelően változó színvonalú irodalmi
antológiát jelentettek meg az árvízkárosultak javára Kalocsán, a tisztes vastagságú
könyv a Sárközi árvízkönyv címet kapta.51
Simonyi Jenő a legjobb Kalocsa környéki népismereti tanulmány szerzője
1882-ben írása első oldalán egy csillagos jegyzetben tudósított arról, hogy a
tanulmányában bemutatandó vidéket Sárköznek nevezik. Megjegyezte, hogy a
szomszédos Dunántúli Sárköz létezése miatt a Sárköz-fogalmat "határozatlannak"
tartja.52
Galgóczi Károly a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye múltjáról és jelenéről írt
hatalmas monográfiájában több alkalommal használta a Duna-balparti síkság déli
részének jelölésére a Sárköz kifejezést. Egyszer a Miske fölött induló és a Vajassal

A XX. századi néprajzi kutatás Patajt, elütő történelmi, gazdasági fejlődése miatt nem számítja a Kalocsai Sárközhöz,
ezért használja az Ordas-Szeremle-Kecel háromszög kifejezést. Kétségtelen azonban, hogy Pataj az újkori
évszázadokban, elsősorban érseki pusztabérletei révén ezer szállal kötődött a kalocsai érsekséghez, a Kalocsai Sárköz
területéhez és lakóihoz. Emiatt ajánlatos a tőle délre fekvő Ordassal együtt valamiféle átmenetnek tekinteni a Kalocsai
Sárköz szélén. Erre int a Pesty Frigyes kérdőívére adott vallomás (OSZK. Kézirattár. Pesty Frigyes Hnt. 33. köt. 114.),
valamint a fentebb már idézett 1659. évi vármegyei jegyzőkönyv "sárközi Pataj" megfogalmazása. (BOROSY András
1983-1987.1: 113.)
49
KATONA, Stephanus 1800. II. 341.
50
MINDSZENTHY Antal 1831. IX: 16.
51
ÁBRAHÁMFFY János - HANG Ferenc - MENNYEI József 1862.
52
SIMONYI Jenő 1882.281.
224

egyesülő Sárvíz ürügyén szólt róla, jelezve e vízfolyás tájnévadó szerepét. Máskor
az agyagtalaj témakörének tárgyalása során foglalkozott vele, lévén az agyagtalaj
fölöttébb jellemző a Sárközben. Az utóbbi téma alkalmat adott az agyagtalajban
bővelkedő, vagyis a Sárközben fekvő helységek számbavételére. A felsorolt
sárközi helységek, Szeremlétől észak felé haladva Galgóczi Károly előadásában
meglepő módon, Soltig terjednek. A jeles monográfus Pest-Pilis-Solt-Kiskun
vármegye helységeiről írva, Kalocsánál, Császártöltésnél, Hajósnál és
Nádudvarnál emlegette még a Sárköz tájnevet. Az utóbbi három német helységnél
akkor került szóba a Sárköz, amikor azt fejtegette, hogy határuk egy része a
homokdombokon terül el, másik része pedig mély fekvésű sárközi föld.53
A Borovszky Samu által szerkesztett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei két
kötetes monográfiában (1910) az alábbi helységek bemutatásakor szerepel
helymeghatározó tájnévként a Sárköz kifejezés: Bátya, Dusnok, Géderlak, Hajós,
Homokmégy, Nemesnádudvar, Ordas, Szakmar, Kalocsa.54

A XIX. század végének kalocsai sajtójában

A XIX. század végi kalocsai sajtóról szólva első helyen szükséges

megemlítenem, hogy Kalocsa sajtótörténetének második újságja a Sárközi Lapok
címet viselte. 1872. május 5-én jelent meg először. Salamon Pál szerkesztette
Kalocsán. Deák pártinak számított. Rövid ideig létezett. Előzményének tekinthető
a Hang Ferenc által szerkesztett Kalocsai Lapok, amely 1871-ben indult és 1872.
áprilisában szűnt meg. Az Sárközi Lapok első száma folytatta azt a folytatásos
regényt, amelyet a Kalocsai Lapok elkezdett.
Témánk szempontjából fontos, hogy a Kalocsai Lapok 1872. április 21-i
számában beharangozták két új kalocsai újság közeli megjelenését. A terv szerint
az egyiket Sárközi Híradó-nak, a másikat Sárközi Közlöny-пек hívták volna. Úgy
látszik, az elképzelésből nem lett semmi. Viszont megjelent a "Soltjárási Közlöny"
és a fentebb már említett "Sárközi Lapok".55
A XIX. század utolsó harmadának kalocsai újságjai a Kalocsa környéki tájra
rendszeresen és magától értetődően használták a Sárköz kifejezést. "Gazdasági
tudósítás a Sárközből", "a Sárköz főhelye...", "az egész Sárköznek és Kalocsa
városának boldog új évet kívánván", "A Sárköz az egy hét óta folytonos esőzések...
folytán valóságos sártengerré vált" és hasonló megfogalmazások jelzik a Sárköz
tájnév kalocsai használatának elevenségét.56 A XIX. századi újságcikkekből úgy
53
GALGÓCZY Károly 1876-1877. II: 61., 84-85., 111:283., 284., 286., 294.
54
BOROVSZKY Samu (szerk.) 1910. I: 38., 61., 69., 75., 76., 100., 103., 130., II: 522. - Ordasnál és Szakmárnái
különös pontossággal fogalmazott a szerző, amikor a "pest-vármegyei Sárközben" kifejezést használta.
55
Az említett újságok az OSZK-ban, illetve szórványszámaik a VKM. TDGy-ben lelhetők fel. - Kalocsa évtizedeken át
megjelenő jellegzetes újságjává végül is a Kalocsai Néplap vált, amely 1878-ban jelent meg először. Teljes sorozata
megtalálható a KFK-ban, megközelítőleg teljes sorozata pedig a VKM. könyvtárában.
56
Sárközi Lapok. 1872. dec. 1., Kalocsai Néplap 1898. máj. 8., Kalocsai Lapok 1872. jan. 7., Sárközi Lapok 1873. febr. 2.
 225

tűnik, hogy az ujat, a korszerűt, a modernet áhítozó és szorgalmazó újságírók nem

voltak különösebben büszkék sárközi voltukra. A sárköziség mintha az
elmaradottságot jelentette volna számukra. Humorukba valamiféle lesajnálás
vegyült, amikor pátriájukról, a Sárközről írtak. Az is lehet persze, hogy az efféle
lekezelése, lefitymálása mindennek, ami helyi adottság, a fejlődés türelmetlen
óhajtásából fakadó kortünetnek tekinthető. A Kalocsai Néplap mutatványszám
utáni első számában, 1878. április 1-én név nélküli humoros versezet jelent meg
"Kalocsa a gyöngyvidék" címmel. Ebben olvasható: "De hisz ráfér sárnak árja,
Sárköz első városára".
Húsz évvel később, 1898. november 20-án jelent meg a Kalocsai Néplapban
Joachim Ágoston "Sárköz" című verse. A humoros kedvű verselő tollhegyre vette a
Kalocsa környéki táj negatívumait, elmarasztalni valóit: a sarat, a
fokhagymaillatot, a megbukott őrjegi turfatársaságot, a bacilusokat termelő Vajast,
az ólmosbotos ifjakat, az apjuk pénzét elherdáló, cifrálkodó lányokat.

A XVIII-XIX. századi hivatali (közigazgatási, bíráskodási, stb.) iratokban

A kései feudalizmus XVII. század végétől 1848-ig számítható időszakában

Kalocsa környékén a hivatalok szóhasználatában, éppen a beszélt nyelv hatására
gyakran kapott szerepet a Sárköz tájnév. Alábbiakban levéltári iratokból példaként
idézek néhány olyan részletet, amelyekben a Kalocsa környékére vonatkoztatott
Sárköz kifejezés előfordul.
1733-ban Pécsi János kalocsai érseki provizorra hatalmaskodásai,
visszaélései, éktelen káromkodásai miatt panaszt tettek a vármegyénél a kalocsai
érseki falvak, különösen Szeremle jobbágyai. Védekező válaszában elmarasztalta a
falusi bírókat. Különösen a "sárköziek gonoszságát" tartotta égbekiáltónak.57
Patasics Gábor kalocsai érsek Mária Terézia királynőhöz írt, 1742. nov. 20-án
keltezett latin nyelvű levelében székvárosa környékének jelölésére a Sárköz
tájnevet használta.58
Házi Pál keceli esperes a kalocsai fölső esperesi kerület helyzetéről írt 1771.
évi jelentésében a foktői iskola 1764. évi felépítése kapcsán a vesszőfonással való
házépítést a "sárközi módra" értelmű "opere Sárköziensi" kifejezéssel határozta
59
meg.
Pest-Pilis-Solt vármegye 1759-ben összeíratta a solti járás taxalistáit. Az
összeírás címe: Taxalistarum in districtu Sárköziensi in Anno 1759. Az összeírás
az alábbi helységekre és pusztákra terjedt ki: Szentbenedek, Foktő, Bátya, Fájsz,

BOROSY András 1989-1994. V:108 (3616)

A levelet közölte: KATONA, Stephanus 1800. II. 266.
Az esperességi jelentést ismertette és az „opere Sárköziensi" kifejezést értelmezte: BÁRTH Dániel 1998. 50.
226

Dusnok, Sükösd, Csanád, Kákony, Szeremle, Nádudvar, Császártöltés, Kecel,

Hajós, Miske, Kalocsa, Polgárdi, Bakod.60
Keserű István 70 éves fajszi lakos, aki valaha Kecskemétről költözött
Bogyiszlóra, majd Fajszra, 1748-ban egy perbéli vallomásban így fogalmazott:
"...miulta Sárközben szakadott...".
1752. évi tanúvallomásban hangzott el: "Méltóságos Kalocsai Érsek
emlékezetitül fogyást bírta Pandúrt, Istvánmegyét...az több szomszédságban lévő
sárközi pusztákkal és helységekkel együtt".
Keceli és kiskőrösi tanúk vallották 1763-ban egy lótolvaj csikós kalocsai
kapcsolataira utalva: "Sárközbül is hallatik, hogy egy falka Lovakat loptak".
Bogyiszló érseki jobbágyfalu bírái írták 1770. május 21-én: "Alább is meg
nevezett Bogyiszlai Helység adgyuk tuttára mindeneknek a' kiknek illik, hogy
marháink a' Sárközbül a' Víz miatt ki Szorulván folamodtunk Kegyelmes Urunkhoz
Nagy Méltóságú Ersekünkhöz a' végett, hogy azoknak egyéb Száraz külső Pusztáin
Páscumot engedne."64,
A Batthyány József kalocsai érsek nevében fogalmazott bogyiszlai és csanádi
robotmegváltó kontraktusban írták 1770-ben: "...mivel magunkis tapasztalyuk,
hogy a Sárközi tartományban az árvizek miatt sok gátlást és hátra maradást
kölletnék a Szegénységnek szenvedni".
1770. évi foktői robotmegváltó kontraktusban írták: "...a Robotok...végbe
vitelét Sárközben a' Közönséges árvizek miatt terhessebbnek áléttyák, mint sem
pénzül leendőfel váltását...".
Késmárki János bajai lakos levelében, amelyet 1776-ben írt veje, Bóvári
Antal kalocsai szűcs úriszéki ügyében: "...hogy a vizek szörnyű árja a Sárközt,
három esztendőben egymás után igen meg vesztegette, ő a mesterségének kevés
hasznát vehette, azon okbul a száraz földre kijött lakni ide Bajára".
"Dusnoki bírák" úriszékhez írt, 1782. december 31-én kelt leveléből: "Halasi
Emberek jővén az Sárközre Halat vásárlani, az felső Kalló nevezetű Pusztán"
látták az elveszett ökröket.68
Bajog Mihály akasztói születésű, Akasztón szolgáló és a Kecel melletti
Polgárdin legeltető gulyásbojtár, aki a Duna menti Lakon lovat, Szakmar pusztán
pedig ökröt lopott, vallotta Kalocsán az úriszék előtt 1793-ban: "A gazdám küldött
bé Sárközre, avval az tanácslással, hogy innéd hajtsak neki akár marhát, akár
60
PL. CP. II. 237. (Ö. 321)
61
KÉL. II. Hp. O. 15. 107-123.
62
KÉL. II. Hp. 0. 18. 445. p.
63
KÉL. II. Úriszéki iratok. 1763. Feró János ügye.
64
KÉL. II. Kontraktusok. Földek. Közli: BÁRTH János 1997. 197.
65
KÉL. II. Kontraktusok. Úrbéri. Bogyiszló, Csanád. - Hasonló szöveg olvasható egy 1776. évi csanádi kontraktusban is.
Valamennyit közli: BÁRTH János 1997. 122., 127., 130.
66
KÉL. II. Kontraktusok. Úrbéri. Foktő - Közli: BÁRTH János 1997. 134.
67
KÉL. II. Úriszéki iratok. 1777.
68
KÉL. II. Úriszéki iratok. 1783.
 227

lovat, anélkül vissza se jöjjek." Az ügy folytatásaként 1794. január 14-én vallatták
Kalocsán Nácsenák István akasztói gulyásszámadót. Az úriszék képviselője többek
között a következő kérdéseket tette fel neki: "Micsoda ló volt az, amelyet a múlt
hónapban bujtárodtul itten Sárközben a kalocsaiak elvettek?". "Miképpen gyütt be
azon Bujtárod ide Sárközbe két ízben lopni?".
Kecel falu 1793. évi uradalmi leírásában olvasható a település helyének
meghatározásaként: "transzpaludes őrjek...extra Sárköz (Az Őrjeg mocsarán túl, a
Sárközön kívül.)."70
1823-ban írták a kalocsai úriszéknek a panaszkodó uszódi nyolcadtelkes
jobbágyok, bizonygatván, hogy a kalocsai dominiumban másutt is vannak
nyolcadtelkesek és háborítatlanul birtokolják földjeiket: "...Ann pediglen az egész
sárközi Dominiumot illeti, legfőképpen Sükösd, Szeremle és Dusnok,...mái
napiglan is bírják az egy nyolcadrész földjeiket...".

Polgári kori intézmények nevében

Kalocsa egyik legnevezetesebb polgári kori cégét, vállalkozását "Pest megyei

Sárközi Armentesítő Társulat"-nak nevezték. 1871-ben alakult Pest megyei Sárközi
Dunavédgát és Csatornázási Társulat-ként. Neve 1885-ben változott Pest megyei
Sárközi Armentesítő Társulat-ra. A XX. század közepéig, az államosításig
működött. Feladatát az ún. Vízügy vette át. A kalocsaiak a mindennapi beszédben
Sárközi Ármentesítő-ként emlegették. Székhelye mindig Kalocsa volt. 1871. évi
alapszabályának 2. paragrafusa megjelölte a társulat célját: "A Sárköz vidékét a
Duna téli és nyári kiöntései ellen Dunapatajtól Bajáig terjedő védtöltés által
megvédeni". Ugyancsak az 1871. évi alapszabály határozta meg, hogy kik a
Társulat tagjai. A felsorolás témánk, a Sárköz-fogalom értelmezése szempontjából
fölöttébb tanulságos: "A Társulat tagjai... a Sárköz árterébe eső községek és
birtokosok, és pedig, Szent-István, Csanád, Sükösd, Dusnok, Bogyiszló, Fájsz,
Bátya, Nádudvar, Hajós, Miske, Kalocsa, Foktő, Úszód, Szentbenedek, Lak, Ordas
községek, az érseki káptalani uradalom, Vigyázó bátyai és nánai birtokai és Pataj,
Inam."12

KÉL. II. Úriszéki iratok. 1793. - Figyelemre méltó a "bé Sárközre...", illetve a "be...ide Sárközbe" kifejezés. Arra utal,
hogy a korabeli tájszemléletben, ami a Duna felé esik, tehát védett helyen van, az a "benn", ami a Dunától távol esik,
az a "kinn". Vö.: ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 10. megállapításával.
KKL. Birtok-összeírások 1793. Kecel.
KÉL. II. Úriszéki iratok. 1823.
Kalocsai Lapok. 1872. jan. 14. melléklete. - BOROVSZKY S. (szerk.) 1910. 11:177. - A Sárközi Armentesítő
különböző alapszabályai valamint nyomtatott évi jelentései megtalálhatók néhány aprónyomtatvány-gyűjteményben,
pl. a VKM. TDGy-ben.
228

Az 1871. évi felsorolás azt a területet öleli föl, amelyet a XX. század végén
Kalocsai Sárköznek nevez a néprajztudomány.
A polgári kor másik Sárközi nevet viselő hosszú életű intézménye volt
Kalocsán az ún. Sárközi Takarékpénztár. 1874-ben alakult. Végigélte a dualizmust,
a világháborúkat, a Horthy-korszakot. A XX. század közepén az államosítás
szüntette meg.73

SÁRKÖZ-ADATOK A NÉPI EMLÉKEZETBEN

A Kalocsa környéki falvak öregjei néprajzi kutatás során még a XX. század
60-as, 70-es éveiben is sárközieknek vallották magukat. E sorok írója különösen
Úszódon, Faj szón, Géderlakon, valamint a kalocsai szállásokon folytatott olyan
beszélgetéseket az 1960-as évek végén, amelyekben a megkérdezettek sárközi
tudata természetes módon fölbukkant és kifejezésre jutott.
A kalocsaiak sárközi tudatának jó példái azok a búcsúsénekek, amelyekben a
Kalocsa környéki tájat Sárköznek nevezik. Közbetőleg szükséges megjegyeznem,
hogy a kalocsaiak vallásos életében a legfontosabb szentbúcsút az andocsi búcsú, a
legkedveltebb, legnépszerűbb zarándoklatot az andocsi kegyhely felkeresése
jelentette. Ez a szakrális kapcsolat arra a történeti mondára vezethető vissza, amely
szerint az andocsi Szűzmária-szobor a középkorban Kalocsán állt, és a török
időkben az angyalok szárnyaikon röpítették el a távoli Somogy megye Andocs
nevű falujába.74
A kalocsai búcsújárók egyik kedvelt beköszöntő énekében ezt hallhatták a
sokféle helységből összesereglett andocsi búcsúsok:
"Kalocsáról idejöttünk
Sárköz fővár osábul... "
Amikor az andocsi Szűzmáriától búcsúzott a kalocsai "köröszt", így énekeltek
a hosszú út előtt álló, hazainduló kalocsai zarándokok:
"Andocsi Szűz Anya, Sárköz virága
Kalocsa népének egyetlen vágya
Szállj el hozzánk régi hajlékodba
Te vagy most is Sárköz pátrónája. "75
Az andocsi búcsújárók kedvelték és az andocsi búcsúkban szívesen énekelték
azt az éneket, amelyben a következő sorok fordulnak elő:

Közgyűlési meghívói, nyomtatott beszámoló jelentései a VKM.TDGy-ben, iratai a KÉL-ben, hirdetései a Kalocsai
Néplap régi évfolyamaiban. - Rövidéletű intézmény lehetett a Sárközi Hitelszövetkezet. Kalocsán működött. 1944-ből
ismerjük cégjelzéses levelét. Históriája még feltáratlan.
ECKERT Irma 1937. 33-34.
Saját gyűjtésem 1967-ben, Szabadi Sándorné András Borbála hajdani kalocsai búcsúvezető asszonytól, illetve Pirisi
Julis népművésztől. - Vö.: BÁRTH János 1974/c.
 229

Mária, jó Anyánk, andocsi szép rózsa,

Kalocsának kincse, Sárköz szép virága.

Sok száz évig voltál Kalocsának éke,

Sárközjó népének minden reménysége.7Ó

Az Őrjegen kívül eső homokvidékek lakói: a jánoshalmaiak, a halasiak, a

keceliek Kalocsa tájékát a XX. század első felében is Sárköznek ismerték. A
Kalocsa környékéről hozzájuk érkezőket: a foktői hagymaárusokat, az uszódi
szőlővásárlókat, a szőlő alá forgató homokmégyieket sárközieknek nevezték. Aki
közülük ment el részesaratást, cséplést végezni az Orjeg és a Duna közt fekvő
területre, arra azt mondták, hogy a Sárközben keresi a kenyérnek való búzát. A
homokhátságiak a kalocsai szállások díszes viseletű asszonyait a hajósi szent­
búcsúban megcsodálták. Ha a búcsúban, vagy a búcsú után otthon beszéltek róluk,
a sárközi pota megnevezéssel illették őket.78 Még a távoli kunszentmiklósiak és
más felső-kiskunságiak is, ha gabonát vittek a híres uszódi, szentbenedeki,
géderlaki hajómalmokba, azt mondták: őrletni megyünk a Sárközbe.79

PETHŐ Lénárd 1929. 127. - U.itt (128-129.) szerepel még egy Mária-ének, amely a Kalocsa-környéki síkságot
Sárköznek nevezi. Ezt az éneket Rosty Kálmán (1832-1905) kalocsai jezsuita költő-tanár írta.
A Jánoshalma északi határrészének számító lllancs tanyavilágában nevelkedvén, a XX. század közepének időszakából
sok személyes emlékem van a Kalocsa környékiek sárközi megnevezéséről. Az 1940-es évek legvégén és az 1950-es
években, gyerekkoromban, még magam is láttam fokhagymával megrakott sátoros kocsikat amint Kalocsa tájáról
Jánoshalma felé zötyögtek a rázós kövesúton. Szegedi eredetű, de a halasi földeken nevelkedett anyai öregapám, a
búcsú-előénekes Rózsa Balázs, ha ilyenkor éppen vele voltam, oktatás gyanánt rendszerint megjegyezte: "Foktűiek.
Sárközi hajmások, mennek a Jankai vásárba". Apai öregapám, Bárth Antal pedig szüret táján időnként némi
aggodalommal kémlelgette a messzeséget nyugat felé, mondván, "Nem torn, gyünnek-ё az idén szöllőt vënni a
sárköziek". Ilyenkor legtöbbször öregedő uszódi katonacimborájára gondolt, akivel együtt szolgált az első világháború
frontjain, és aki azóta néhány fajszi ismerőshöz hasonlóan jónéhányszor elkocsizott már az illaricsi Bárth-tanyáig,
hogy ott az előző évi termés maradék levét kortyolgatva, élénk emlék-idézés közepette, jó homoki szőlőt vásároljon a
téli innivaló készítéséhez. - Az 1930-as években Illancsban szőlő alá forgató homokmégyi munkások, akiknek fő
pihenőhelye apai öregapám tanyája és pincéje volt, rengeteg történetet hagytak maguk után. Ezeket a történeteket
gyerekként az 1950-es években számtalanszor hallottam. - A halasiak és a Kalocsa környéki sárköziek nagy
hagyományú termékcseréjére: JANÓ Ákos 1965. 75. - A keceliek és a sárköziek árucsere kapcsolatára, valamint
sárközi pota férfiak keceli szőlő alá forgtására: ÉGETŐ Melinda 1984. 580., 617., - Pota kubikusok keceli halastó­
ásására: BÁRTH János 1984. 729.
1
VÖ.: BÁRTH János 1973. 568.
A Kunszentmiklóson nevelkedett Tálasi István többször elmondott néprajzi adatközlése. Leírt változata: (kiegészítve a
felső kiskunságiak "Sárközségben" végeztetett kenderáztatásával) TÁLASI István 1977. 118.
230

A Kalocsai Sárköz területének helységei

A XVIII-XIX. századi források és a különböző korú önvallomások alapján a

következő helységek határa alkotta a Kalocsai Sárköz Ordas-Kecel-Szeremle
háromszögbe eső területet: Ordas, Géderlak, Dunaszentbenedek, Úszód, Foktő,
Kalocsa, Bátya, Fájsz, Miske, Dusnok, Bogyiszló, Császártöltés, Hajós,
Nemesnádudvar, Sükösd, Ersekcsanád, Bajaszentistván, Szeremle.
A Kalocsai Sárköz XVIII-XIX. századi helységeinek felsorolásához az alábbi
megjegyzések látszanak szükségesnek:
A nagykiterjedésű kalocsai határ a XIX. század végén részekre szakadt. A
kalocsai szállások a XIX. század második felében formálódtak régi tartozék­
településekből valóságos kis falvakká. 1898. január 1-én Szakmar és Homokmégy
községekbe szerveződve elszakadtak az anyavárosuktól, Kalocsától. Pusztanevet
viselő fontosabb és nagyobb hajdani kalocsai szállások: Felsőerek, Résztelek,
Keserűtelek, Alsóerek, Gombolyag, Öregtény, Kistény, Szakmar, Kisülés,
Negyven, Halom, Öregcsertő, Kiscsertő, Homokmégy, Alsómégy, Hülye,
Drágszél.Kalocsai családnevet viselő hajdani kalocsai szálások: András szállás,
Szalontai szállás, Bolvári szállás, Ludas szállás, Pécsi szállás, Vörös szállás,
Kákonyi szállás, Mácsai szállás.80
Nem vettem föl a jegyzékbe azokat a helységeket, pl: Varajtot, Bóvárt, Karát,
amelyek a XVIII. század legelején még léteztek, de az 1720-as évek tájára végképp
megszűntek.
Nem szerepel a jegyzékben Pandúr és Kákony, amelyek végigélték ugyan a
XVIII. század nagyobb részét, de a XVIII-XIX. század fordulója táján önálló
faluként megszűntek. Lakosságuk az árvizek pusztítás ira való tekintettel, födesúri
szorgalmazásra átköltözött a pusztán álló Szentistvánra. 1781-'82-ben települtek át
a pandúriak. Szentistván ezáltal lett 1782-től önálló község. A kákonyiak 1805
táján hagyták el ártéri falujukat és a pandúriak mellé társultak Szentistvánon.
Hiányzik a jegyzékből Istvánmegye, az érseki majorságból cseperedett
falucska, mivel 1772-ben az érsekség és a Grassalkovics uraság perének ítélete
alapján átkerült a bajai uradalom birtokába, illetve Bács-Bodrog vármegyébe.
Különös helyzetű a Kalocsai Sárköz településeinek sorában Bogyiszló, amely
a XX. század végén dunántúli, Tolna megyei falunak mondható. 1853 előtt
azonban hosszú évszázadokon keresztül Duna-balparti, alföldi falunak számított. A
Duna egyik nagy kanyarulatában feküdt. A folyószabályozási munkálatok során a
kanyarulatot átvágták, és a mozdulatlan Bogyiszló hirtelen dunántúli faluvá vált.
Az új folyómeder elválasztotta távoli szántóföldjeitől, amelyek Szentkirály, Pojtva,
Széked és Adács pusztákon terültek el a Dusnok-Nádudvar-Miske háromszögben.
A különös sorsú ősi falu 1950-ig, tehát dunántúlivá válása után még csaknem száz

BÁRTH János 1975/a.

 231

évig, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott. Alföldi falu voltának utolsó

szálát 1993-ban vágta el a Kalocsa-kecskeméti főegyházmegyei létrehozó pápai
bulla, amely kivette a kalocsai főegyházmegye kötelékéből. Mindezek ellenére
Bogyiszlói történeti értelemben a Kalocsai Sárközhöz számítjuk.
Természetesen szerepel a jegyzékben Szeremle és Bajaszentistván, annak
ellenére, hogy Szeremlét 1932. szeptember 1-én, Szentistvánt pedig 1930-ban,
jórészt akaratuk ellenére, rengeteg huzavona után a megcsonkított Bács-Bogrog
vármegyéhez csatolták. Ez a XX. századi változás nem befolyásolhatja XVIII-XIX.
századi hovatartozásuk megítélését. Felvettem a jegyzékbe Ordast, mint északi
határfalut, de sok latolgatás után nem szerepeltettem Patajt. Ordas, azáltal, hogy
távoli maloméri földjei beékelődtek a kalocsai történelmi határba, osztozott a
Kalocsai Sárköz népeinek sorsában. Pataj, XVIII. századi érseki pusztabérletei és
déli irányú rengeteg népi kapcsolata révén felkerülhetett volna a Kalocsai Sárköz
helységeinek listájára, de magánföldesúri birtok volta és mezővárosi múltja révén
Solt megye Duna menti kis mezővárosainak láncolatához is legalább úgy kötődik,
mint a Kalocsai Sárközhöz. Valamiféle átment, összekötő kapocs a két terület
között.

A Kalocsai Sárköz belső tagolódása és egysége

Míg a Tolna megyei Sárköz' hasonló kultúrájú négy református faluja jól
körülhatárolható néprajzi csoportot alkot, addig a Kalocsai Sárköz a népi, vallási,
gazdasági és kulturális sokféleségével tűnik ki. Tulajdonképpen egy nagy népi
kavalkád, amelynek egység volta földrajzi-történeti egység formájában nyilvánul
meg.
A Kalocsai Sárköz több népcsoport, néprajzi csoport és néprajzi sziget
tagjainak lakóhelye.
A magyarok alapvetően kétfélék: 1. A tájban a honfoglalás koráig
kontinuusnak számító régi lakosok. 2. Az észak-déli népmozgás áradatában
érkezett XVIII. századi jövevények.
Táji kontinuitással dicsekedhet a református Pataj, Ordas, Szentbenedek,
Úszód, Foktő, Bogyiszló, Csanád, Szeremle, és a katolikus Fájsz törzsökös
népességének egy része. Feltehetően akadnak kontinuus magyar nemzetségek
Kalocsa magyar társadalmában is. XVIII. századi jövevénynek tekinthető a
katolikus Géderlak lakossága, valamint a szintén katolikus Kalocsa és Sükösd
magyar népességének többsége.

Ebben a fejezetben helyszűke miatt nincs lehetőség a népesedéstörténeti folyamatok és változások adatolt,
hivatkozásokkal kísért bemutatására. Csak vázlatosan és esszészerüen ismertethetem a legfontosabb tudnivalókat. Az
efféle előadás végtelenül kockázatos, mert félreértésekre, félremagyarázásokra, rossz általánosításokra adhat okot.
További tájékozódás céljából az olvasó az alábbi irodalomhoz fordulhat: BÁRTH János 1973, 1974/a, 1975/a, 1975/c,
1979, 1980, 1984/a, 1988, 1993, 1995.
232

A Kalocsai Sárköz legnevezetesebb magyar néprajzi csoportja Kalocsa város

és a kalocsai szállásokból formálódott falvak kalocsai eredetű pota népe. A
katolikus pota néprajzi csoport különleges nyelvjárási sajátosságaival, "cifra"
népviseletével, elhíresedett népművészetével elkülönül környékétől.82
Néprajzi képét tekintve a pota csoport ellentétét jelenti a három Duna melléki
falu: Foktő, Úszód, Szentbenedek református lakóinak kis néprajzi csoportja.
A Kalocsai Sárköz északi peremén a református Ordas és Pataj a dunántúli
Madocsával tartott fenn néprajzi kapcsolatokat. E három település együtt
tekinthető Duna által elválasztott kis csoportnak.
Délen Szeremle és Csanád reformátusságga formál kisebb karakteres
csoportot, amely élénk népi kapcsolatokat tartott fenn a Tolna megyei Sárközzel és
valószínűleg Halassal is.
Jellegzetes magyar néprajzi sziget a kontinuus alapnépességű katolikus Fájsz
és a református Bogyiszló. Feltételezhető, hogy a XVII. században és a XVIII.
század elején Faj szót jelentős népi kapcsolatok fűzték Halashoz, Kalocsához, sőt a
távoli Kecskeméthez is. Bogyiszló a Tolna megyei Sárközzel, a Szeremle-csanádi
csoporttal, a Foktő-Uszód-szentbenedeki csoporttal, valamint az Ordas-Pataj-
madocsai csoporttal egyaránt tartott családi és gazdasági kapcsolatokat. A
jövevény és katolikus géderlakiak a XX. század első felében házassági
kapcsolataik révén kulturálisan a kalocsai szállások népéhez igazodtak.83
Német, illetve német eredetű családok laknak Császártöltésen, Hajóson és
Nemesnádudvaron. Mindhárom falut a kalocsai érsekek telepítették, viszonylag
korán: Hajóst 1722 és 1726 között öt csoportban, Nádudvart 1723-tól,
Császártöltést 1743-tól.84 Katolikus népességük a német birodalom különböző
tájairól eredt, nyelvileg és kulturálisan nem egységes. Különösen elüt két
szomszédjától Hajós. Házassági kapcsolatok a középütt fekvő Hajós "átívelésével",
"megkerülésével" elsősorban Császártöltés és Nádudvar népe között jöttek létre.
Mindhárom falu fontos népességkibocsájtó helynek számított a XVIII. század
második és a XIX. század első felében. Jelentős szerepük volt a déli bácskai német
falvak népesítésében.
Önmagukat rácnak nevező katolikus déli szlávok, újabb tudományos
terminológia szerint: ráchorvátok85 laknak Bátyán és Dusnokon. A bácskai
bunyevácokkal közösséget vállaló, pandúri és kákonyi eredetű bunyevácok élnek
Bajaszentistvánon. A XVII. század végén és a XVIII. század elején spontán

BÁRTH János 1973; 1979.

Pl. a kalocsai szállásokról származó menyecskék meghonosították, majd általánossá tették Géderlakon a kalocsai
hímzést és a kalocsai népviseletet. - Saját megfigyelések, gyűjtések Géderlakon az 1960-as, 1970-es években. - Vö.:
ECKERT Irma 1935-1936. - KUJÁNI Ferenc 1961. - KATONA Imre 1954. 14-15.
FLACH, Paul 1969, 1976, - BÁRTH János 1992.
SAROSÁCZ György 1973. 370. - Bátyára: FEHÉR Zoltán 1988, - FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993.; Dusnokra:
BÁRTH János 1974/a., - D. SZABÓ Kálmán 1992; Miskére: BÁRTH János 1974/a, 1984/a, 105-107.
 233

vándorlással megtelepedő dusnoki és bátyai ráchorvátok rátelepedtek egy

kislétszámú kontinuus magyar rétegre, amely fokozatosan "elrácosodott".
Miskét a kalocsai érsek telepítette 1719-ben. Lakói az észak-déli népmozgás
folyamatában érkeztek. A település néprajzi arculatát jövevény népességének
katolikus szlovák rétege határozta meg.
A Kalocsai Sárköz agrártörténeti szempontból is belső mikrorégiókra
tagolható. Kalocsa parasztsága extenzív gabonatermesztést és nagy állattartást
folytatott a város nagy kiterjedésű XVIII-XIX. századi határában. Távol állt tőle a
kertészkedő hajlam. Ezzel szemben a Duna melléki falvak, Ordas, Szentbenedek,
Úszód, Foktő, Bátya, Fájsz lakossága nyelvre, vallásra, nemzetiségre, népi
hovatartozásra való tekintet nélkül évszázadokon át kertészkedésével tűnt ki.86 A
Duna mentén élők már a török időkben is fokhagymával, káposztával adóztak.
Szerepeltek kerti termékek XVIII. századi feudális szolgáltatásaik között is.
Befogadták és kalocsai jelzővel címkézve nagy hírre juttatták a délről érkező
paprikát. A déli hátságmenti falvaknak, Csanádnak, Sükösdnek, Nádudvarnak,
Hajósnak, Császártöltésnek, ugyancsak népi hovatartozásra való tekintet nélkül
közös tulajdonságuk, hogy kettős határral rendelkeznek. Földjeik egyik része a
"Sárközben," másik része a homokhátságon terül el. Ez a körülmény kétféle
szerszámkészletet, kétféle agrotechnikai ismeretet, kétféle gazdálkodó tudást tesz
szükségessé. Különösen jellemző ez a kettősség a három német falu: Császártöltés,
Hajós, Nádudvar paraszti gazdálkodásában. E három település szorgos sváb
lakossága a szükségből erényt formált. A szántóföldi műveléssel kevés hasznot
hozó homokdombos déli határrészeken magas színvonalú, híres szőlőkultúrát
teremtett.
Felmerülhet a kérdés: ha ennyire sokféle a Kalocsai Sárköz, mi kapcsolja
össze az itt élőket, mi különíti el ezt a vidéket a szomszédos tájaktól? A Tolna
megyei Sárközzel ellentétben, amely néprajzi csoportnak tekinthető, miért
nevezem a Kalocsai Sárközt földrajzi-történeti tájnak?
A földrajzi adottságok, az ökológiai viszonyok egységgé formálták a Duna és
az Őrjeg közt elterülő tájat. A hajdan vizekben gazdag, árvízjárta, sík terület
földrajzi elkülönülése a déli és keleti homokhátsági tájaktól természetes és
nyilvánvaló. Nyugat felől, a Duna jobbpartján a kalocsaihoz hasonló adottságú táj
terül el, de úgy tűnik, hogy a szabályozásokkal megregulázott Duna elválasztó
szerepe földrajzi értelemben is felerősödött a XIX. század közepétől. Észak felé a
terület egy keskeny sávon nyitott, és hasonló adottságú tájjal folytatódik. Ez a
körülmény azonban nem befolyásolja számottevően a táj földrajzi egység voltát,
amelyben a lapos fekvés, a síkság és a szomszédos homokhátsági területektől való
elkülönülés a domináló tényező.

BÁRTH János 1974/b.

234

A történeti adottságok ugyancsak az egységgé formálódás és a környezettől

való elkülönülés irányába hatottak. Két fontos történeti körülmény vált
meghatározóvá, nevezetesen a közigazgatási hovatartozás és az úrbéri hovatartozás
tényezője. A Kalocsai Sárköz az újkorban Pest-Pilis-Solt vármegye elkeskenyedő,
elhegyesedő déli nyúlványának számított. A vármegyei hovatartozás
egységformáló és környezettől elkülönítő szerepe a történeti tájak formálódásában
általában nem lehet kétséges. Nem az a Kalocsai Sárköz esetében sem. Az úrbéri
hovatartozás a vármegyei hovatartozáshoz hasonlóan az egység formálódását és a
környezettől való elkülönülés erősödését serkentette. A Kalocsai Sárköz területe az
újkorban nagyjából87 egybeesett a feudális értelemben vett kalocsai érseki
uradalom területével. A közös uradalom, a közös földesúr, az úrbéri viszony
esetleges különbözőségei ellenére is, meghatározó szerepű történelmi adottságot,
kitörölhetetlen nyomú sorsközösséget jelentett a táj különböző eredetű lakosai
számára.
A Pest megyeiség és az érseki uradalomhoz való kötődés együttesen formálta
az Örjéggel koszorúzott árvízjárta Kalocsai Sárközt, XVIII. századi szóhasználattal
élve, valóságos "Sárközi tartománnyá".

A "nagyjából" kifejezés oka: Csávoly és Kecel falu, valamint Kéles, Csala, Acs, Ökördi puszták "kilógtak" a Kalocsai
Sárköz területéből. A Kalocsai Sárközben fekvő Ordas, Bátya, Fájsz falvak pedig nem tartoztak a kalocsai érseki
uradalomhoz. - 1832-1835 közötti években megalakult és a kalocsai érseki uradalomból kivált a kalocsai főkáptalani
uradalom. Falvai: Kecel, Császártöltés, Géderlak, Szentbenedek, Dusnok, Úszód.
2. ábra. A Kalocsai Sárköz nyelvi, nemzetiségi és néprajzi tagolódása
a XVIII-XX. században
3. ábra. A népesség jellemző vallása a XVIII-XIX. században
a Kalocsai Sárköz és környéke helységeiben
4. ábra. A kalocsai érseki uradalom mezővárosai és falvai a XVIII. században
238

IRODALOM

ANDRÁSFALVY Bertalan
1973 A Sárköz és a környező Duna-menti területek ártéri gazdálkodása
és vízhasználatai a szabályozás előtt.
(Vízügyi történeti füzetek. 6.)
Budapest
1975 Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya
megyében az ármentesítés befejezéséig
(Tanulmányok Tolna megye történetéből. VII.)
Szekszárd
ÁBRAHÁMFFY János - HANG Ferenc - MENNYEI József
1862 Sárközi árvízkönyv
Kalocsa
BALASSA József
1891 A magyar nyelvjárasok
Budapest
BARTA Gábor - FEKETE NAGY Antal
1973 Parasztháború 1514-ben
Budapest
BÁRTH Dániel
1998 A kalocsai fölső esperesi kerület plébániái a 18. század közepén
In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997. 47-52.
Kalocsa
BÁRTH János
1973 A pota néprajzi csoport
Ethn. LXXXIV: 564-570
1974/a Migráció és kontinuitás egy Duna melléki táj
népesedéstörténetében
Cumania. II: 285-329.
1974/b Kalocsa környéki ártéri kertek a XVIII-XIX. században
Agrártörténeti Szemle XVI: 213-233.
1974/c A kalocsai búcsúsok egy laikus szokásáról
Ethn. LXXXV: 366-373.
1975/a A kalocsai szállások településnéprajza
(Kalocsai Múzeumi Dolgozatok. 1.)
Kalocsa
1975/b A szállás fogalma és típusai Kalocsa környékén
Ethn. LXXXVI: 235-275.
 239

1975/c Fájsz népessége a XVIII. század közepén

In: Bács-Kiskun megye múltjából I. 81-131.
Kecskemét
1978 Korai kalocsai hímzések
Budapest
1979 A pota néprajzi csoport népművészeti szempontú körülhatárolása
Ethn. XC: 492-499.
1980 Sorsokat láttató vallomások
Dunatáj. III. 2. sz. 45-52.
Szekszárd
1982 Ethnische Gruppen, Lebensformen, Traditionen im
Kalocsaer Sárköz
(Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár. 2.)
Kalocsa
1984/a Kecel története és történeti néprajza a kései feudalizmus idején
In: BARTH János (szerk.): Kecel története és néprajza 77-325.
Kecel
1984/b A keceli tanyák
In: BÁRTH János (szerk.): Kecel története és néprajza 695-751.
Kecel
1988 Népek, életformák, hagyományok a Kalocsai Sárközben
(Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár. 4.) (Másodikjavított kiadás.)
Kalocsa
1989 Szeremlei vallomások
ImCumania. 11.335-442.
Kecskemét
1992 Nádudvar telepítő kontraktusa ( 1723 )
In: BÁRTH János (szerk.): Dunatáji találkozás. 19-23.
Kecskemét
1993 Az észak-déli népmozgás szerepe a Duna-Tisza köze XVIII.
századi népesedéstörténetében
In: BÉKÉSI Imre - JANKOVICS József- KOSA László - NYERGES
Judit (szerk.): Régi és új peregrináció.
Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. I-III.
AIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, Szegeden, 1991.
aug. 12-16-án elhangzott előadások. III. 1621-1628.
Budapest-Szeged
1995 Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak
a Duna-Tisza közén
In: BÁRTH János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen. 7-21. Kecskemét
 1996 Az Alföld népcsoportjai
In: RAKONCZAI János - SZABÓ Ferenc (szerk.):
Ami Alföldünk. 37-54.
Békéscsaba
1997 Kalocsaikontraktusok
Kalocsa
BÉL, Mathias
1735-1742 Notitia Hungarie... I-IV.
Bécs
BIHARI Anna - PÓCS Éva
1985 Képes magyar néprajz
Budapest
BOGNÁR András (szerk.)
1984 Pesti Frigyes kéziratos helységnévtárából - Pest-Pilis-Solt
Vármegye és kiegészítések
(Pest megyei Téka. 6.)
Szentendre
BOROSY András
1983-1987 Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek
regesztái
(1638-1711) I-V.
Pest megyei Levéltár kiadása
Budapest
1989-1994 Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek
regesztái.
Új sorozat. (1712-1740) I-V.
Pest megyei Leváltár kiadása
Budapest
BOROVSZKY Samu
1910 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiája. I-II.
Budapest
CSALOGOVITS (Csalog) József
1935 Népi építkezés emlékei a Tolna megyei Sárközben
Néprajzi Értesítő. 27: 1-10.
1940 A tolnamegyei Sárköz népi halászata. I. rész
Néprajzi Értesítő. 32: 233-249.
CSÁNKI Dezső
1890-1913 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában.
I-III.,V.
Budapest
К. CSILLÉM Klára
1983 Folklorizmus, historizmus és továbbélés egy Kalocsa környéki
falu népművészetében
Ethn. XCIV. 353-382.
CSIZMADIA Andor
1972 A szekszárdi prediálisok és utódaik a feudális korban
In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. III. 5-48.
Szekszárd
ECKERT Irma
1935-1936 A kalocsai hímzés eredete és fejlődése I-II.
Szegedi füzetek. II. 55-64., III. 47-59.
1937 A Kalocsa vidéki magyarság vallásos népköltészete
Ethn. XLVIII: 30-39; 167-181; 424-442.
ÉGETŐ Melinda
1984 Szőlőművelés és népi borászat
In: BARTH János (szerk.): Kecel története és néprajza 573-621.
Kecel
FEHÉR Zoltán
1988 Bátyai családnevek a feudalizmus korában
(Kalocsai Múzeumi Közlemények 1.)
Kalocsa
FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó
1993 Bátya népzenéje
(A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. 6.)
Kecskemét
FÉL Edit
1943 Délszláv köcsönhatások a Sárköz népviseletében
Délvidéki Szemle. 2. 67-75.
FÉNYES Elek
1851 Magyarország geographiai szótára. I-IV.
Pesten
FLACH, Paul
1969 Siedlungsgeschichte von Császártöltés
München
FLACH, Paul - PAUL, Josef
1976 Siedlungsgeschichte von Hajós
München
FRAKNÓI Vilmos
1879 A szekszárdi apátság története
Budapest
GALGÓCZY Károly
1876-1877 Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye
monographiája. I-III.
Budapesten
GARAY János
1833 Sárköz
Tudományos Gyűjtemény. 1833: X: 23-26
GYÖRFFY György
1940 Besenyők és magyarok
Budapest
1966-1987 Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-III.-
Budapest
ISTVÁNFFY Miklós
1962 A magyarok történetéből
Fordította: Juhász László. A szöveget válogatta, a bevezetést és a
jegyzeteket írta: Székely György
Budapest
JANÓ Ákos (szerk.)
1965 Kiskunhalas helytörténeti monográfiája
Kiskunhalas
KATONA Imre
1954 A kalocsai (pest megyei) Sárköz néprajza
Budapest
1962 Sárköz
Budapest
KATONA, Stephanus
1800 História metropolitanae Colocensis Ecclesiae. I-II.
Coloczae
KÁDÁR László
1941 A magyar nép táj szemlélete és Magyarország tájnevei
(A magyar táj- és népismeret könyvtára. 3.)
Budapest
KOSA László
1990 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása
Magyarországon (1880-1920). (Studia Folk, et Ethn. 27.)
Debrecen
KOSA László - FILEP Antal
1975 A magyar nép táji-történeti tagolódása
Budapest
KOSA László - SZEMERKENYI Agnes
1973 Apáról fiúra
Néprajzi kalauz
Budapest
KOVÁCH Aladár
1903 Lókultusz maradványa a Tolna megyei Sárközben
Ethn. 14: 139-141
1904 Adalákok a tolnamegyei Sárköz régi halászatához
Néprajzi Értesítő. 5: 299-309.
1907 A tolnamegyei Sárköz népviselete
Néprajzi Értesítő. 8: 71-94., 201-221.
KOVÁCS Alajos
1936 Az egyke pusztítása a Sárközben
Magy. Stat. Szemle. 14: 905-919.
KŐHEGYI Mihály - SÓLYMOS Ede
1973 Észak-Bácska földrajzi nevei Pesty Frigyes kéziratos
helynévtárában
(A bajai Türr István Múzeum kiadványai. 21 )
Baja
KUCZY Károly
1980 A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata
(Kalocsai Múzeumi Dolgozatok. 3.)
Kalocsa
KUJÁNI Ferenc
1961 Adatok Kalocsa és környéke népművészetéhez
Vigília. XXVI. 391-398.
LABODA Zsigmond - MAJOR Jenő
1956 Egy dunamenti falu településtudományi vizsgálata
Településtudományi Közlemények. 8: 55-74.
MAKSAI Ferenc
1959 Urbáriumok
Budapest
MÁDY Zoltán (szerk.)
1942 Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról
Budapest
MÁRKI Sándor
1913 Dósa György
Budapest
244

MENYHÁRT László
1877 Kalocsa vidékének növénytenyészete
Budapest
MINDSZENTHY Antal
1831 Egy fordulás az Alföldön
Tudományos Gyűjtemény 15. évf. IX: 3-68., X: 5-51.
MNA
1989 Magyarország nemzeti atlasza
(A szerkesztőbizottság elnöke: Pécsi Márton)
Budapest
MNL
1977-1982 Magyar Néprajzi Lexikon. I-IV.
Budapest
MT
1899 Magyar törvénytár
1526-1608. évi törvénycikkek. Fordították és utalásokkal ellátták:
KOLOSVÁRI Sándor - ÓVÁRI Kelemen
Budapest
MÓRICZ Zsigmond
1950 Gyalogolni jó
Budapest
ORTVAY Tivadar
1891 Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején
Budapest
PALOTAY Gertrud
1936 Sárközi "rostkötés"-ek
Néprajzi Értesítő. 28: 62-70.
PATAKI József
1937 Adalékok a Sárköz népességének történetéhez
Pécs
PESTY Frigyes
1880 Az eltűnt régi vármegyék. I-II.
Budapest
P. PETHŐ Lénárd
1929 Az andocsi búcsújáróhely ismertetése
Andocsi Ferences Zárda kiadása
Andocs
PRINCZ Gyula
1936-1938 Magyarország táj rajza
(Magyar föld-magyar faj. I-IV) Magyar földrajz. I. Budapest
SAROSACZ György
1973 Magyarország délszláv nemzetiségei
In: Népi kultúra-népi társadalom. VII. 369-388.
SIMONYI Jenő
1882 Kalocsa környéke
Földrajzi Közlemények. X: 281-320.
D. SZABÓ Kálmán
1992 Dusnok történeti földrajza
In: Cumania 13. 165-241.
(Klny-ként: Kalocsai Múzeumi Közlemények.2.)
Kecskemét
SZAKÁLY Ferenc
1981 Magyar adóztatás a török hódoltságban
Budapest
TÁLASI István
1977 Kiskunság
Budapest
1982 Baksai Sándor táj- és népismereti tanulmányai.
In: VARGA Domokos (szerk.): Baksai Sándor: Szederindák.
363-375.
Budapest
TÍMÁR Kálmán
1937 Fajszi határjárás 1734-ben
Népünk és Nyelvünk. 9: 217-221.
TV
1991 Történelmi Világatlasz
Budapest
UDVARDY József
1991 A kalocsai érsekek életrajza ( 1000-1526)
Görres Gesselschaft
Köln
1992 A kalocsai főszékeskáptalan története a középkorban
(Metem-könyvek.3.)
Budapest
VARGA Lajos
1927 Kalocsa és vidéke
Kalocsa
VASS Előd
1979 A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása
Cumania. VI: 7-62.