Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai a magyar felvilágosodás legsokoldalúbb költője - ezt műveinek
gondolatgazdagsága, szellemi és érzelmi fogékonysága, műfajainak és stílusának
változatossága bizonyítja. Költészetében sokféle ízlés érvényesül: a kor divatos rokokó és
klasszicista vonásai, a szentimentalizmus panaszos hangja, a népies-diákos hatások. Ezek a
stílusirányzatok nem egységbe forrasztva, hanem egymás mellett találhatók meg műveiben,
akár egy művön belül is jelentkeznek.
ÉLETE
Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben. Apja borbélysebész,
anyja szabómester lánya. Tudását a Debreceni Református Kollégiumban és önműveléssel
alapozta meg. Latinul már gyermekfejjel irodalmi szinten írt, megtanult olaszul, franciául,
németül és görögül. Tanárai felfigyeltek tehetségére, s költői próbálkozásait méltányolták.
Az első latin és magyar verskísérletei iskolai feladatként készültek. A zsengék a “sententia”
(=mondás) vagy a “pictura” (=kép) műfajába tartoznak: az antik klasszikusokból vett
bölcsességeket, tájakat, évszakokat, embertípusokat írnak le. Az iskolai költői anyagot
szűkösnek érezte, így tanulmányozta az olasz barokk, valamint az olasz és német rokokó
költészetét. 1791-ben barátságot köt a sokoldalúan művelt orvossal, Földi Jánossal, akit
mesterének tekint. Levelezésbe kezd Kazinczyval is. A kilencvenes évek elején már első érett
műveit írja.
Az 1791-ben írt Estve jött a parancsolat… a magyar műköltészet első népies helyzetdala (egy
falusi leány panasza, amikor kedvesét elviszik katonának). Később (1802) Csokonai
átdolgozta és Szegény Zsuzsi, a táborozáskor címen vált ismertté.
A rokokó hangulatával éppúgy, mint a diákos-népies versek hangvételével Csokonai
szórakoztatni akar. Lényegesen összetettebb feladatot látnak el nagy gondolati költeményi,
amelyek a felvilágosodás eszméinek igen tömör foglalatai.
ÚJSÁG
A Diétai Magyar Múzsa (1795-96) Csokonai Vitéz Mihály magaírta munkája volt. 11 száma
jelent meg. Közismert, hogy Csokonai kipróbálta magát szerkesztőként, egyszemélyes
folyóírást adott ki 1796-ban Pozsonyban, az országgyűlés ideje alatt, Diétai Magyar Múzsa
címmel. De lehet folytatásokban kiadott gyűjteményes kötetnek is nevezni. A kiadó maga a
költő, a nyomdász Wéber Simon Péter volt. Tizenegy szám jelent meg, mindegyik egy-egy ív
terjedelemben, kétféle minőségű papíron. A cím a korabeli periodikák egy jellegzetes
típusához kapcsolja a kiadványt: a hírlapok melléklapjaként, általában egyívnyi
terjedelemben megjelentetett, túlnyomórészt verseket tartalmazó Magyar Múzsákhoz.
ROCKOKÓ
A rokokó Csokonai számára a szépség és a boldogság világát jelentette, felülemelkedést a
hétköznapi élet szürkeségén, problémáin. Jellemző a rokokó versekre a miniatűr forma, a
zeneiség, a változatos ritmika, a csilingelő rímjáték és a könnyedség.
Csokonai Komáromban ismerkedett meg nagy szerelmével, Vajda Juliannával, egy gazdag
kereskedő lányával, akit verseiben Lillának nevezett. Lillához írt szerelmes verseiben
egyszerre van jelen az öröm és az aggodalom. A viszonzatlan szerelem miatt. (Juliannát
férjhez adták egy más férfihoz)
Az 1803-as Tartózkodó kérelem
Amint megtekintjük a művet, feltűnik a rövidsége és a formaisága. Mikor elolvassuk, további
rokokó jegyeket ismerhetünk fel. Témája a szerelem. A vers tehát miniatűr remekmű,
alapmetaforája a szerelem és a tűz azonosítása, ezt fejti ki a költő. A tűz sebet ejt, ami
fájdalommal jár, erre gyógyír Lilla szerelme. A lírai én bókokkal halmozza el szépséges
kedvesét. Játékosság és erotika is megszólal a sorokban. A mű képi világa pedig hat az
érzékszerveinkre. A rokokó jegyek mellett a szerkezet kidolgozottsága klasszicista műgondról
vall. Szókincsével emellett a népdalokat is idézi: „tulipánt”, „szeretőd”. Az utolsó előtti sora
az isteni szférába emelkedik. Zenei hatását felerősítik a tiszta rímek.
SZENTIMENTALIZMUS
A szentimentalizmus a magány témájáról írt panaszos hangú alkotásaiban jelentkezik,
például A Magánossághoz címűben. A költemény tanulsága szerint a kifinomult lelkeknek
valóságos mentsvár a magány a romlott társadalommal szemben. A szentimentalista lélek a
természetbe vonul el, ahol édeni nyugalom várja.
A Reményhez
Ebben a költeményben búcsúzik el attól és azoktól (Lilla), akik életét tartalmassá tették. Az
elégia, szerkezetét tekintve négy versszakos, melyek egyenként 16 sorosak. Érdekessége,
hogy minden második sor rövidebb a körülötte állóknál. Strófaszerkezete tehát
meglehetősen bonyolult; ez is mutat egyfajta klasszicista vonást (merev szabályok,
harmónia). Ritmuslejtése mindvégig trocheikus, rímképlete: abab, cdcd, stb., vagyis
keresztrím. Ebben a költeményben a megszemélyesített Reményt szólítja meg, de párbeszéd
nem jön létre köztük, a vers címzettje szóra sem méltatja. A költemény klasszicista
felépítésű, keretes szerkezetű: a megszólítás az első és az utolsó versszakban is elhangzik. A
zárlatban a búcsú szavait olvashatjuk: „Bájoló, lágy trillák! / Tarka képzetek! / Kedv!
Remények! Lillák! / Isten véletek!” Búcsú ez mindentől, ami az emberi életnek értelmet és
örömöt adhat.
KLASZICIZMUS
Az estve és a Konstancinápoly című költeményei tanító célzattal születtek. A felvilágosodás
legfőbb gondolatai jelennek meg ezekben a versekben. E művek szerkezetük miatt a
klasszicizmus jegyeit mutatják, de leírásaikban rokokó és szentimentalista jegyeket is
találunk. Csokonai használja a felvilágosodás szokásos metaforáit: a sötétség az emberi
tudatlanságot és romlottságot szimbolizálja. Felhasználja Rousseau gondolatait: a
magántulajdon és a civilizáció megjelenése hívta életre az emberek közti vagyoni
különbségeket és a bajokat: az önzést, a viszálykodást, a nyomort.
A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. A népdalokat is gyűjtő Csokonai
írt olyan költeményeket is, amelyekben már a parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van. Népies
életképei közül az egyik a Szegény Zsuzsi a táborozáskor. Története egy tipikus népi életkép,
egy katonát búcsúztat kedvese.
ÖSSZEFOGLALÁS:
