Mikrobiológia I/2-3

Általános bakteriológia
 Definíciók
• Prokaryoták:
– A sejtmaghártya hiánya miatt valódi sejtmaggal nem
rendelkező élőlények
• Baktériumok
• Archeák:
– ősbaktériumok, a 16S RNS vizsgálata alapján a baktériumoktól külön ágon
fejlődtek
– Sejtfelépítésük és anyagcseréjük a baktériumokhoz hasonló, de a genetikai
anyag transzkripciója és transzlációja az eukaryotákéhoz mutat hasonlóságot
– RNS-eik egyes intronjai sem a baktériumokhoz, sem az eukaryotákéhoz nem
hasonlítanak

• Eukaryoták:
– Valódi sejtmaggal rendelkező sejt(ek)ből álló élőlények
 Rendszertani alapkategóriák
• Faj
– Binominális elnevezés (Carl von Linne): 1. név a nemet, 2. név a
fajt jelöli (pl. Stahpylococcus aureus)
• Nem (állatoknál) - Nemzetség (növényeknél és gombáknál)
• Család
• Rend
• Osztály
• Törzs
• Ország
• Domén
 Faj definíciója
Két egyedet egy fajhoz tartozónak tekintünk, ha
azok egymással természetes körülmények között
párosodnak, és nemzőképes utódot hoznak
létre.
– Nem mindig könnyű eldönteni
– „Faj az, amit egy megbízható biológus annak tart.”
 Baktériumok besorolása
• Egy fajba tartoznak azok, amelyek kellően hasonlóak
egymáshoz
– Fenotípus
– Filogenetikai osztályozás kapcsán bizonyos konzervált tulajdonságok
(sejtfal szerkezete, spóraképzés)
– Molekuláris genetikai módszerek
• DNS-DNS hibridizáció – 70%-os kapcsolódás
• Olvadási, denaturálódási hőmérséklet <5% különbség
• 16S rRNS gének szekvenciája minimum 97%-ban azonos
• Egyes fajok tagjait tovább oszthatjuk szero- és/vagy
biotípusokra
• Klón: eredetileg egy sejtből származó baktériumpopuláció
• Törzs: egy adott forrásból, egy adott alkalommal izolált azonos
fajú baktériumpopuláció
 A baktériumok nagysága
• Mikrométeres nagyságrend
• Befolyásolják a tenyésztési körülmények, vizsgálati
módszerek
• Vastagság: néhány tized-1 um
• Hosszúság: néhány tized-8-10 um
• A nem kórokozók között akadnak óriások: 4-5 um
vastag, 50-60, akár 100 um hosszú
• Legnagyobb pathogének egyike a lépfene
kórokozója: 1 um széles és 4-8um hosszú
 A baktériumok morfológiája
• A baktériumok alakja:
– Coccusok (gömb alakúak)
• Staphylococcus
• Streptococcus
• Diplococcus (tojásdad, lándzsahegy,
bab alak)
• Tetragenus
• Sarcina
– Pálcák /bacillusok/
(henger alakúak)
• Coccobacillusok
• Streptobacillusok
• Mycobacteriumok
• Corynebacterium
– Spirális formák
• Vibriok
• Spirillumok
• Spirochaeták
 A baktériumsejt szerkezete
• Esszenciális sejtalkotók
– Maganyag
– Citoplazma
– Sejtmembrán
• Járulékos sejtalkotók
– Sejtfal
– Tok
– Csillók
– Fimbriák, pilusok
– Endospórák
Esszenciális sejtalkotók
 Maganyag/nukleoid
• Egyetlen, kettős fonalú, általában
cirkuláris DNS, „kromoszóma”
• A citoplazmamembrán
betüremkedéséhez kapcsolódik a
replikáció indulópontjánál, (O
pont /origo/) (a megkettőződött
kromoszóma szétválasztása)
• Ritka kivétel a lineáris
kromoszóma (B. burgdorferi)
• Nem feltétlenül a teljes genom
(virulencia-, rezisztencia-
plazmidok, transzpozonok)
• Osztódó sejtben több
kromoszómakópia is jelen lehet
 Citoplazma
• Hidratált, viszkózus alapállomány, 80%-a víz
• Mikrofilamentumok
• Riboszómák (szerkezetük eltér az eukaryotákétól)
– Jelentős részük a mRNS-hez kötődik, poliszómák alkotásában vesz
részt
• Sejtmag hiánya miatt a transzkripció és a transzláció együtt
folyik
• Vakuolumok
• Tároló granulumok (glikogén, keményítő, zsírok,
szintézisekhez szükséges prekurzorok, a C. diphtheriae
foszfáttároló volutinszemcséi, Neisser-festés)
• Nincs endoplazmás retikulum, Golgi, mitokondrium,
kloroplaszt
 Citoplazmamembrán
• Foszfolipidekből és fehérjékből álló kettős hártya
• Fehérjetartalma magasabb a magasabb rendűekénél
• Nem tartalmaz szterolokat (kivéve a sejtfallal nem
rendelkező mycoplasmák)
• A maganyag kapcsolódik hozzá
• Receptormolekulák, permeázok, hordozó molekulák,
szekrécióban szerepet játszó molekulák
• Kemotaktikus receptorok helye
• Dezinficiensek és antibakteriális szerek
támadáspontjai
Járulékos sejtalkotók
 Sejtfal
• Szűkebb értelemben kizárólag a prokaryotákra
jellemző szilárd peptidoglikán réteget jelenti.
• Gram negatívok esetében a peptidoglikán jóval
kevesebb, így az elnevezést kiterjesztik a mindazon
rétegekre, melyek a citoplazmamembrán és az
esetleg jelen levő tok között van. (sejtburok, envelop)
• Léteznek a természetben sejtfal nélküli mikróbák is
• A sejt a teljes sejtfal elvesztése után is életben
tartható
 Sejtfal szerepe
• Mechanikai védelem
• A sejt alakjának fenntartása a nagy belső
ozmotikus nyomással szemben
• Környezeti behatásokkal szembeni védelem
• Tartalmazza az antigéneket, endotoxinokat,
virulencia-faktorolat
 Sejtfal szerkezete
• Gram pozitív:
– Peptidoglikán - vastag, (N-acetil glucoseamin, N-acetil
muraminsav)
– Teikolsav
– Szénhidrát
– Fehérje
• Gram negatív:
– Peptidoglikán (vékonyabb, mint G+-aknál) – periplazmatikus gél
– Külső membrán, foszfolipid kettős réteg,
• melynek külső rétege lipopoliszacharid (lipid A, egy endotoxin)
– Külső membrán fehérjék (OMP) /porinfehérjék, nonporin fehérjék, lipoproteinek/
• R-mag (core), az R-mutánsok nem pathogének
• Legkülső réteg: O-specifikus oldallánc, a G- baktériumok fő sejtfelszíni
antigénje, a sejtfalantigén, 3-5 cukormolekulából álló egységek polimerje
• Gram szerint nem festődő
 Tok
• Egyes baktériumoknál a sejtfalon kívül elhelyezkedő
nyálkás hidrofil réteg, poliszacharid, ritkábban
polipeptid
• Megvédi a sejtet a fagocitákkal szemben
• Rögzíti a baktériumot a célszervhez
• Speciális festéssel kimutatható
• A tokos törzsek súlyosabb fertőzést okoznak, mint
ugyanazon törzs nem tokos változata (virulenciafaktor)
• Jó antigén, ellene erőteljes antitestválasz
 Csilló, ostor (flagellum)
• Összehúzódásra képes fehérje, a flagellin
polimerjéből álló hosszú, keskeny, hajlékony
nyúlványok
• Rotáló mozgás, nem csapkodnak
• Mozgás jelentősége
– Gyorsabban hagyják el a gyomrot
– Gyorsabban jutnak át a nyálkahártya nyákrétegén
– Gyorsabban haladnak felfelé a húgyutakban
Csillók típusai:
a) Monotrich
b) Amphi-lophotrich
c) Lophotrich
d) Amphitrich
e) Peritrich
 Fimbriák vagy pilusok
• Vékony, csak elektronmikroszkóppal látható, ritka
kivételektől eltekintve rigid, szőrszerű nyúlványok.
• Csillókéval azonos vastagságúak
• Fehérjetermészetűek
• A citoplazma-membránból erednek, belül üregesek
• Feladataik:
– Adherencia (adhéziós fimbriák)
– Szexfimbria
• Jó antigének
 A baktériumok mozgása
• Csillómozgás
• Csilló nélküli mozgásformák
– Csavarmozgás
• Spirális baktériumok
• A periplazmatikus térben a mikróba hossztengelyére felcsavarodó
endoflagellum
– Csúszó mozgás (gliding)
– Rángatódzó mozgás (twitching; P. aeruginosa, N. meningitidis)
– Speciális (IV. típusú) pilusok
– Póluson a felszínhez tapadva rotálva haladás
– Hidratált szénhidrátok szekréciójával azokon előre haladás
– „Molekuláris lábacskák” (Mycoplasmák)
• Intracelluláris haladás
– A gazdasejt aktinjának polarizálásával egy „aktin farkat” hoznak létre
 Spórák
• Endospóra, a sejt belsejében képződik, minden
sejtben csak egy (Bacillus és Clostridium fajok
képzik)
• Kedvezőtlen körülmények között túlélést
biztosít
• Lehet nagyobb a sejtnél, ilyenkor deformálja
• Lehet kisebb, nem deformáló spóra
• Lehet centrális vagy terminális, subterminális
• Rendkívül ellenálló falú képződmény
• Évtizedekig megőrzi életképességét
• Fertőtlenítő és sterilizáló eljárásokkal szemben
ellenálló
• Sokkal fertőzőképesebbek, mint a vegetatív alak
• Sporuláció-germináció
 Virulenciafaktorok:
• Azok a tényezők, melyek összessége alakítja ki a virulenciát.
(Virulencia: a betegségokozó képesség mértékét jelzi,
megmutatja, hogy adott mennyiségű kórokozó milyen súlyos
betegségtüneteket hoz létre (mérése kísérleti állatokban
történik, LD50))

– Exotoxinok
– Endotoxinok
– Extracelluláris enzimek mint additív virulenciafaktorok
– Nem toxikus antiphagocytaer felületi molekulák (antigének)
– Adhéziós faktorok
– Nutritív tényezők a virulenciában
 Exotoxinok
• Valódi toxinok, a mikróbák szecernálják őket
– A tenyészet szűrletében megtalálhatók
– Fehérjetermészetűek, hőlabilisak, jó antigének
– Proteolyticus emésztőenzimek lebontják
– Spontán vagy formaldehid hatására toxikus tulajdonsága elvész, de
antigenitása megmarad: toxoiddá alakul
– Inkubációs idő után hatnak
– Igen toxikusak
• Domén: az exotoxinoknak az a része, ami felelős a receptorhoz
való kötődésért
• Antitoxin: a receptorkötő régió ellen irányul (hatása csak akkor
eredményes, ha megelőzi a toxin lekötődését)
 Endotoxinok 1.
• Kiszabadulásához a sejt, de legalábbis a külső
membrán dezintegrálódása szükséges
– A tenyészet szűrletébe csak kis mennyiségben, a széteső
baktériumokból kerül
– Lipid természetűek
– Hőstabilak
– Ellenállnak a proteolítikus emésztőenzimeknek
– Toxoiddá nem alakíthatók
– Önmagukban nem antigének
– Általában inkubációs idő nélkül hatnak
 Endotoxinok 2.
• Az endotoxinhatás sokrétű:
– Lázkeltő
– Haemorrhagiás hatás (kapilláris-károsítás)
– Kis adagoknál először leukocytosis, utána
leukopenia
– Thrombocytolysis
– Vérnyomáscsökkentő
– B-lymphocytákra mitogén hatás
 Extracellularis enzimek mint
virulenciafaktorok
• A határ az exotoxinok és az enzimek között nem éles.
– Toxinnak tekinthető enzim: C. perfringens alfa-toxinja (C-típusú
lecitináz)
– Enzimhatás jár toxikus következményekkel: S. pyogenes O-streptolizinje
(az intravasalis haemolysis okozta K-ionok miatt cardiotoxikus)
• Koaguláz - S. aureus törzsek
• Fibrinolizin – streptococcusok, staphylococcusok
• Dezoxiribonukleáz - streptococcusok
• Kollagenáz - clostridiumok
• Hialuronidáz – staphylo- és streptococcusok, clostridiumok
• Hemolizinek – staphylo- és streptococcusok, clostridiumok,
listeria
• Leukocidinek – E. coli, staphylococcus
 Nem toxikus, antiphagocytaer felületi
molekulák
• A phagocytasejtek felülete negatív töltésű, ha
a mikróba is negatív töltésű, nincs
phagocytosis
– Tokanyagok (G+mikróbák tokanyagainak
elvesztése teljes avirulenciával jár)
– G- mikróbák LPS rétege is antiphagocytaer, így a
tokvesztés nem jár avirulenciával
– M. tuberculosis cord faktora
 Adhéziós faktorok, nutritív tényezők

• Adhéziós faktorok:
– Fimbriák és afimbriális adhezinek
• Nutritív tényezők a virulenciában
– Esszenciális szerves vegyületek
– Ferriionok
– Siderophorok (ferritinről leemelik a ferriionokat)
A baktériumok ellenálló képessége
• Fizikai hatások:
– Hőtűrés:
• Változó, szélsőséges körülmények között is léteznek baktériumok
(hőforrásokban, jégben)
• Lysteria szaporodik 4 ⁰C-on és 37 ⁰C-on, az E coli 45 ⁰C-on is, az
Enterococcus 60 ⁰C-on sem pusztul el, a Salmonella elpusztításához is 72 ⁰C-
on 2 perc kell
• Hideget általában jól tűrik (akár -150 ⁰C-ot is) , melegre érzékenyebbek
– Mechanikai ártalom (rázás, Uh, nyomás)
– Kiszáradás (elsősorban a vegetatív formákra hat)
– Sugárzó energiák (napfény erősen antibakterialis hatású, /hőhatás
és UV-sugárzás/)
• Kémiai tényezők:
– Behatásuk bizonytalanabb mint a hőé, függ a koncentrációtól,
behatási időtől, hőmérséklettől
Baktériumok anyagcseréje, energiatermelése

• Metabolizmus:
– Katabolikus folyamatok: energiatermelés, melyet ATP formájában
tárolnak
– Anabolikus folyamatok: a termelt energia felhasználásával a saját
sejtalkotók felépítése
• Energiatermelés formái:
– Autotrof: szervetlen szénforrást (CO2) használnak
– Heterotróf: szerves anyag lebontásából építkeznek
– Paratróf: az obligát intracelluláris kórokozók teljes mértékben a
gazdasejt energiarendszerén élősködnek
– Fototróf: fényenergia felhasználása
– Kemotróf:kémiai anyag oxidálása
 Molekulák bejutása a sejtbe
• Diffúzió:
– CO2, víz, O2
• Facilitált diffúzió:
– carrier-fehérjével de nem igényel energiát, így csak
a koncentrációgrádiensnek megfelelő irányban
történhet
• Aktív transzport:
– Hordozó molekulával, de koncentrációgrádienssel
szemben is történhet
 Légzés, energiatermelés
• A respiráció folyamatában az ATP oxidatív foszforiláció útján
keletkezik
• A felszabaduló elektron a végső elektronakceptornak adódik át
a citokróm rendszer közvetítésével
• Obligát aerob mikroorganizmusok: a végső elektronakceptor a
légköri oxigén (M. tuberculosis, P. aeruginosa)
• Fakultatív anaerob: O2 mellett oxidatív légzés, hiányában
fermentálnak, szerves anyagok erjesztésével nyerik az energiát,
a végső elektron-akceptor szerves anyag (E. coli)
• Obligát anaerob: respirációra nem képesek (C. botulinum)
• Aerotoleráns: anaerob, de hozzászokott az O2-hez, nem pusztul
el a jelenlétében (S. pyogenes)
• Mikroaerofil: 5% O2 jelenlétében növekszik (pl. C. jejuni)
 A baktériumok katabolizmusa
• Zsírok, fehérjék, poliszacharidok lebontásából
származó kisebb molekulák egyaránt képesek
belépni a katabolikus rendszerbe.
• Legnagyobb jelentősége a cukrok lebontásának van
• Gükóztól a piruvátig megegyezik az aerob és
anaerob út
• Ezt követően aerob úton a citrátkör és az aerob
respiráció következik
• Anaerob úton fermentáció és anaerob respiráció
 A baktériumok anabolizmusa
• Az anabolikus folyamatok hasonlóak minden baktériumban (minden élő
sejtben), a fajok között azonban jelentős különbségek vannak ezen
folyamatok megléte és teljessége között
• Az anabolikus folyamatok határozzák meg a sejt tápanyagigényét
• Szénforrás alapján: auto- és heterotrófok
• Nitrogénforrás alapján:
– Szervetlen ammóniából vagy ammóniumsókból
– Szerves nitrogénforrásokból
• Szervetlen anyagokat sók formájában veszik fel (foszfát, szulfát, Na, K,
Ca, Mg, mangán)
• Bizonyos szerves metabolitok szintézisére képtelenek lehetnek, ez
kihasználható a diagnosztikában (pl. a H. influenzae NAD és hemigénye)
• Növekedési faktorok: vitaminok, kofaktorok, melyekre kis
mennyiségben van szükség
• Az igény lehet friss mutáció eredménye: auxotróf; a vad típus a
prototróf
 Baktériumok szaporodása 1.
• Osztódás, bináris hasadás
– Sejt növekedése
– Kromoszóma membránhoz kötött replikálódása
– Osztódási szeptum képződése a membránon
• Batériumok „növekedése”
• Folyékony táptalajban zavarosodás, ülepedés,
aggregálódás, folyadék-levegő határon való
elhelyezkedés, edény falán biofilm képzése
• Szilárd táptalajon telepek képzése
 A baktériumok szaporodása 2.
• A szaporodás fázisokban zajlik
1. Lag vagy adaptációs fázis
 A baktériumok felkészülnek az osztódásra
2. Log vagy logaritmikus, exponenciális fázis
 A leggyorsabb szaporodás ideje, a generációs időnek megfelelően
exponenciálisan nő a csíraszám, de a tápanyagok elhasználódnak, toxikus
termékek szaporodnak fel, megváltozik a pH
3. Stacioner fázis
 Lelassul az osztódás, pusztulnak is el baktériumok, az élő csíraszám állandósul
4. Deklinációs, hanyatló szakasz
 Fokozatosan kipusztul a tenyészet, napokig, évekig tarthat
• Folyamatos tenyészetek
• Élő, de nem tenyészthető állapot
 Baktériumok szaporodása 3.
• A szaporodást befolyásoló tényezők
– Tápanyagok
– Víztartalom
– pH
– Sók, elektrolitok
– Hőmérséklet
– Oxigéntenzió
 Baktérium genetika 2.
• Mutáció: genotípusos változás
– Ritka jelenség
– Öröklődik
• Mutánsok osztályozása fenotípus alapján: vad típus az eredeti
tulajdonságot hordozó, az eltérő tulajdonság szerint lehet
dependens mutáns, fermentációs, rezisztens
• Mutáció terjedelme alapján:
– Pontmutáció
– Deléció
– Génduplikáció
– Inverzió
– Traszlokáció
• Molekuláris csoportosítás:
– Missense
– Nonsense
– Frameshift
 Baktérium genetika 3.
• Klasszikus génátviteli módszerek
– Transzformáció
• A recipiens sejt kompetencia állapotában a donor sejt
DNS-e a recipiens DNS homológ szakaszával
összekapcsolódik, majd megtörténik a crossing over, a
rekombináció
– Konjugáció
• Fertilitási (F) plazmid, sexpilus, plazmahíd
– Transzdukció
• Baktériumvírusok (bacteriophagok)
 Mikrobiológiai diagnosztika
• Mintavétel és a minta laborba juttatása
– Helyes mintavételi technikák
– 2 órán belül laborba kerülő minta a gyorsaságon kívül
mást nem igényel
– Bizonyos minták esetében ezen túl hűtés (másoknál
semmiképp, pl. haemokultúra és liquor, ezekben hidegre
érzékeny mikróbák is lehetnek )
– Transzport közegek (pl. anaerob minták)
• Vizsgálatkérő lap pontossága
• Nem rutin kórokozók gyanújának jelzése
 Vizsgálati módszerek
• Direkt kimutatás
– Tenyésztés
– Mikroszkópos vizsgálat
– Kórokozó termékeinek vagy alkotórészeinek kimutatása
• Közvetett bizonyíték a kórokozó jelenlétére a szervezet
immunválasza
– Szerológiai vizsgálatok
– Bőrpróbák
• Identifikálás
– Telepek makroszkópos vizsgálata
– Mikroszkópos morfológia
– Kórokozó által okozott citopathiás hatás típusa
– Biokémiai reakciók
– Állatoltás
A fontosabb kimutatási módszerek
• Tenyésztés: a mikroorganizmusok természetes
rendszeren kívül, laboratóriumi körülmények között
végzett szaporítása. (tenyészedényekben vagy
termosztátban)
– Táptalaj: az a közeg, amelyben a mikroorganizmus él és
szaporodik, ahonnan az életműködéséhez szükséges
tápanyagokat és vizet nyeri (megfelelő összetétel,
kémhatás, halmazállapot, tápanyagok, víz, nyomelemek,
kiegészítő anyagok).
– Megfelelő gázkeverék (légkör)
– Megfelelő hőmérséklet
 Tenyésztési körülmények 1.
• Hőmérséklet:
– Az emberi kórokozóknál általában 35-37 ⁰C
– mezofil kórokozó: 20-37 ⁰C
– Termofil: >50 ⁰C
– Pszikrofil: <20 ⁰C
• Kémhatás:
– Semleges-közeli, pH7.2-7.6
– Vibrio cholerae pH 8 felett
– Lactobacillus, gombák pH 5.4-6.6
 Tenyésztési körülmények 2.
• Gázösszetétel:
– Obligát anaerob
– Obligát aerob
– Fakultatív anaerob
– Mikroaerofil
– Aerotoleráns
Optimális tenyésztési körülmények
• Aerob baktériumok:
– 35-37 ⁰C
– 1 atm. légköri nyomás (O2 jelenlétében, a jobb növekedés érdekében 10%
CO2-dal dúsítva)
– 70-80%-os páratartalom
• Anaerob baktériumok
– O2 hiány szükséges
– Anaerosztátban 80% nitrogén, 10% hidrogén, 10% CO2, 1 atm. nyomás
– Anaerob munkaállomás
– Szervbouillonok (darált marhahúst, májat, agypépet tartalmazó
tápfolyadékok)
– Fizikai módszer: a folyékony táptalajból forralással kiűzni az O2-t, lehűtés
után beoltani, a csövet vazelinnel lezárni
– Fortner-lemez: uarra a táptalajra oltjuk az anaerob baktériumot és nagy O2-
igényű törzset
• Mikroaerofil tenyésztés:
– Anaerosztátban, 5% O2, 10% CO2, 85% nitrogén (Campylobacter,
Helicobacter)
 Táptalajok
• Összetétel szerint:
– Természetes (epe, tej, narancslé, főtt rizs, burgonya)
– Mesterséges
• Természetes alapú
• Szintetikus alapú
• Halmazállapot szerint:
– Szilárd
– Folyékony
– Félfolyékony
• Kompozíció alapján:
– Egyszerű
– Szelektív-differenciáló (adalékokkal egyes mikroorganizmusok
növekedését gátló)
– Dúsító: a mikroorganizmusok vizsgálat előtti dúsítása a cél
– Szelektív dúsító (a mintában többféle mikroorganizmus várható, de
csak egyet vagy néhányat akarunk kimutatni)
 Mikroszkópos vizsgálatok
• Közvetlenül a betegből nyert vizsgálati anyagot
vagy annak tenyészetét vizsgálhatjuk
– Fénymikroszkóppal (elméleti felbontóképesség 0.2
um, speciális technikákkal növelhető)
– Elektronmikroszkóppal (vírusok csak ezzel)
• Natív vizsgálatok
• Festett kenetek
 Festett kenetek
• Egyszerű festés:
– Egyetlen festékkel
– A kenetre festéket öntünk, megfelelő ideig rajta hagyjuk, csapvízzel
lemossuk, majd a kenetet peremével szűrőpapírra állítjuk
– Immerziós eljárással vizsgáljuk
• Összetett festések:
– Gram festés
– Neisser-festés
– Ziehl-Neelsen-féle saválló festés
– Tusfestés
– Ezüstimpregnáció
 Gram festés
• Sejtfal szerkezete alapján Gram pozitív és negatív
1. Fixált kenetre karbolos kristályibolya oldat 2 percig
2. Leöntjük, lemossuk, majd lugol oldat 1 percig
3. Leöntés és öblítés után 96%-os alkohollal differenciálunk
4. Vizes öblítés, 30 másodpercig alkoholos-vizes fukszin vagy
szafranin utófestés
5. Vizes öblítés, szárítás
• Gram pozitívok sötétlilák, a negatívok pirosak
Enterococcus faecalis és E. coli
 Egyéb festések
• Neisser-festés:
– Corynebacterium kimutatása
• Ziehl-Neelsen-féle saválló festés:
– Mycobacteriumok és spórák kimutatása
• Tusfestés:
– Tokos baktériumok kimutatása
• Ezüst-impregnáció
– Láthatóvá teszi a csillókat
 Indirekt módszerek – az immunválasz
vizsgálata

• Celluláris válasz vizsgálata:

– A beteg limfocitáinak antigénstimulus utáni gamma-interferon
termelését vizsgáló eljárások, ritkán alkalmazzuk (TBC)
• Humorális válasz vizsgálata: Az antigének és az ellenanyagok
közötti reakciók létrejöttén alapuló vizsgálatok
– Antigének és antitestek kvalitatív és kvantitatív vizsgálatára alkalmasak,
időigényesek
– Ismert specifikus ellenanyagokat tartalmazó immunsavókkal
meghatározhatjuk a keresett antigéneket és azok mennyiségét
– Ismert antigének segítségével pedig a megfelelő ellenanyagok
mutathatók ki
– Titer: az a legnagyobb savóhígítás, melyben antigén-antitest reakció még
kimutatható
 Szerodiagnosztika 2.
• Komplementkötési reakció
– A komplementrendszer bármilyen ag-ea kapcsolódáskor
aktiválódik
1. A vizsgálni kívánt mikróba-antigén
2. Vizsgálandó személy savója (komplement inaktiválva)
3. Tengerimalac-savó (aktív komplement)
4. Birkavvt- suspensio
5. Haemolizin: birka vvt-vel immunizált nyúlsavó
• Pozitív esetben van agglutináció
• Negatív esetben nincs agglutináció
 Szerodiagnosztika 3.
• Haemagglutináció gátlás
– Bizonyos vírusok a vvt-suspensiot agglutinálják, ez
vírusellenes antitestekkel gátolható
1. A betegsavó hígításaihoz ismert haemagglutinin-
tartalmú vírus-szuszpenziót adunk,
2. majd megfelelő vvt-szuszpenziót
• Negatív:haeagglutináció (nincs a betegnek ea-a)
• Pozitív: haemagglutinatio nincs (van a beteg
vérében ellenanyag)
 Szerodiagnosztika 4.
• Jelölt ag-at-en alapuló reakciók
– Immunfluorescencia (IF)
• Fluoreszkáló festékkel megjelölt Ig a megfelelő ag-nel
reagálva UV fényben fluoreszkál
• Értékelés: immunfluorescens mikroszkóp
• Intracellularis kórokozók kimutatására alkalmas
• Direkt IF: jelölt ea közvetlenül az ag-hez kapcsolódik
• Indirekt IF: ag+jelöletlen ea+jelölt ea (antihumán Ig)
– Érzékeny módszer
– Többféle ag kimutatása lehetséges uazzal a jelöléssel
 Szerodiagnosztika 5.
• Mennyiségi kimutatások
– Mennyiségi meghatározás
– Lehetőség az IgG, IgA, IgM típusú ellenanyagválasz
szeparált vizsgálatára, így következtetni lehet a
fertőzés fázisaira
1. ELISA: ag vagy at kimutatása enzimmel jelölt
reagenssel, a reakciót a színváltozás jelzi
• Szendvics ELISA
• Takátsy-lemez mélyedéseihez kötött
ag+savó+antihumán IgG, IgA vagy IgM, ami az enzimet
hordozza; mosás után adjuk hozzá az enzim szubsztrátját
 Szerodiagnosztika 6.
• Mennyiségi kimutatások
– RIA: a jelölés radioaktív izotóp
• Szenzitív, specifikus, de sugárterhelő
– Immunoblot: membrán felületén létrejövő
immunkomplex
• Gyorstesztek (S. pyogenes, Influenza A)
• Toxinkimutatások (C. difficile, C. trachomatis)
– Western blot: az egyik komponens membránhoz kötött,
elektroforézissel komponenseire szétválasztott fehérje-
preparátum+savó+enzimmel jelölt antihumán globulin
• Borrelia ellenanyag kimutatása, AIDS kimutatása
 Szerodiagnosztika értékelése
• Kvalitatív:
– Pozitív
– Negatív
– Kétes
– Nem értékelhető
• Kvantitatív:
– Pontos titert vagy koncentrációt ad meg
• Friss fertőzés: magas IgM, emelkedő IgG
• Lezajlott fertőzés: tartósan magas, nem változó IgG
• Szerokonverzió (új fertőzés):
– Ha magas IgG érték mellett IgM jelenik meg, vagy az IgG szintje emelkedik
Mirobiológiai alapfogalmak
 A fertőző betegségek
• Infekció (fertőzés): kórokozó megtelepedése a
szervezetben
– Latens (tünetmentes)
– Manifeszt
• Szubklinikai (ambuláns)
• Fertőző betegség:
– Specifikus fertőző ágensek vagy azok toxikus termékei
által okozott megbetegedés, amelyet adott
kórokozónak vagy termékének egy fertőzött
személyből, állatból vagy rezervoárból egy arra
fogékony gazdaszervezetbe való közvetett vagy
közvetlen átjutása hoz létre.
 A fertőző betegségek lefolyása
Időbeli lefolyás alapján:
• Akut, szubakut, krónikus
Lefolyás alapján a fertőzés szakaszai:
• Lappangási idő
• Prodromális szak (bevezető, általános tünetek)
• Akut szak
• Lábadozás szaka (rekonvalescencia)
A fertőzés kimenetelét a kórokozó virulenciája és a
gazdaszervezet állapota szabja meg.
 Patogenitás és infekció 1.
• Patogenitás: a kórokozó betegség-okozó képessége
• Virulencia: a patogenitás mértékét jelzi, megmutatja, hogy
adott mennyiségű kórokozó milyen súlyos betegségtüneteket
hoz létre (mérése kísérleti állatokban történik, LD50)
• Immunrendszer: a szervezet védelmét biztosítja, de
patogenetikai tényezővé is válhat, felelős lehet a tünetekért,
patológiás történésekért
• Infekciós betegségek létrejöttének mechanizmusa:
– Kolonizáció és penetráció (megtelepedés és behatolás)
– Invázió (kórokozó szaporodása a szervezetben)
– Infekciós betegség kialakulása (patológiás történések, klinikai
tünetek)
• Opportunista kórokozók:
– Csak bizonyos feltételek mellett, sokszor a szervezet csökkent
védekezőképessége esetén okoznak betegséget
 A gazdaszervezet szerepe a virulenciában

• Genetikai tényezők (pl. sarlósejtes anaemia-malária)

• Életkor szerepe (enteropathogen E. coli törzsek csak
1 éven aluliakat betegítenek meg; időskori
immunhiány)
• Tápláltság, hypoproteinaemia, vitaminhiány (A, C, B)
• Hormonok (inzulin- és ösztrogénhiány hajlamosít
infectiora)
• Bőr és nyálkahártyák szerepe (mechanikus
ellenállás, pH, normál flóra)
 Alapfogalmak
• Fertőződési módok:
– Direkt: közvetlen kontaktus útján – pl. nemi betegségek,
enteralis betegségek, sebfertőzések, zoonozisok egy része
– Indirekt:
• Horizontális:
– Levegő (varicella, morbilli, influenza)
– Víz (kolera, shigella, leptospira)
– Talaj (clostridiumok, férgek)
– Élelmiszerek (salmonellosis, trichinellosis)
– Tárgyak (pl. nosocomialis fertőzések)
– Vektorok (házilégy-hastífusz, vérhas; szúnyogok-malária, sárgaláz; bolha-
pestis; tetvek-kiütéses tífusz, kullancsok-Lyme-kór, kullancsencephalitis)
• Vertikális: diaplacentaris fertőzések (rubeola, toxoplasmosis,
szifilisz, listeriosis)
 A fertőzés forrása
• Másik ember
– Inkubációs időben
– Gyógyulás szakában
– Tartós ürítés
– Krónikus fertőzés
• Állat (zoonózis)
• Vektor (ízeltlábú)
 Fertőzés kapui
• Ép bőr vagy annak mikrosérülései
– vektor szúrása útján
• Szájüreg nyálkahártyája vagy képletei
• Légutak hámja
• Vékony- és vastagbél
• Nemi szervek bőre, nyálkahártyája
• Uroepithel
• Szem nyálkahártyája
 Alapfogalmak
• Járvány (epidémia): egy adott fertőző betegségnek a vártnál
szignifikánsan gyakoribb, vagy egy meghatározott
küszöbszintet meghaladó előfordulása egy adott területen
illetve közösségben egy meghatározott időtartam alatt, vagy
legalább két egymással összefüggő eset, amely összefüggés
járványügyi bizonyítékkal alátámasztható
• Endémia: fertőző betegség rendszeres előfordulása egy
adott területen
• Pandémia: világméretű járvány
• Halmozódás: egy adott tünetegyüttesnek, fertőző
betegségnek vagy kórokozónak meghatározott térben és
időben történő átlagosnál gyakoribb előfordulása
 Epidemiológiai alapfogalmak
• Sporadikus előfordulás:
– egymással nem összefüggő esetek
• Inkubációs idő: A fertőződéstől a tünetek
megjelenéséig eltelt idő
• Latens idő: A fertőződéstől a fertőzővé válásig eltelt idő
• Index eset: az első felismert eset
• Primer eset: ahonnan kiindul a fertőzés
• Szekunder eset: aki a primertől kapta el (nem feltétlenül
index eset!)
• Generációs idő: az első beteg tüneteitől a második beteg
tüneteiig eltelt idő
• Kórokozók felbukkanásának szezonalitása
 Biostatisztikai alapfogalmak
• Bejelentési kötelezettség
• Morbiditás: az egyes betegségeknek egy adott
populációban megfigyelhető gyakoriságára
vonatkozó statisztika
– Prevalencia: a betegségben szenvedők aránya egy adott
időpontban (megbetegedések száma 100000 lakosra)
– Incidencia: meghatározott időintervallumon belül észlelt
új esetek száma
– Korspecifikus morbiditás
• Mortalitás: halálozási arány 100000 lakosra
• Letalitás: halálozási arány a megbetegedettek között
Eozin-metilénkék agar,
szár és levelek: E. coli,
szirmok: S. paratyphi
Joshua Johnson