Budapesti Népszinház

1875
A Népszínház 1875. október 15-én nyitotta meg kapuit
Józsefvárosban, a mai Blaha Lujza téren. Alapítványi tulajdonú,
városi kezelésű színház volt. A 19. század második felének
legnépszerűbb műfaja, a népszínmű számára jött létre
társadalmi kezdeményezéssel. Épületét kifejezetten ennek
terveztették Ferdinánd Fellner bécsi építésszel. Indulását az
alapozta meg, hogy a Nemzeti Színház repertoárjáról
leválasztotta a „bármikor adatott eredeti és fordított énekes
színdarabokat” (népszínműveket, vígjátékokat, bohózatokat) –
ahogy az operát is, ami önálló házba költözése jelentősen
segítette a Népszínház alapítóinak törekvéseit.
Elsősorban népies jellegű drámákat és vígjátékokat játszott, ami
mellett a daljátékok és kis eszköztárú operák is szerepet kaptak
A Népszínház története:
• 1838. október 8-án mutatták
be a Peleskei nótárius cimű
tündérbohózatot,ami akkora
siker volt, hogy a népszínmű
első felvirágzását
eredményezte a Nemzeti
Színházban.
A peleskei nótárius egyik jelenete
• A magyar közönség magyar
darabokat akart a német
színházak magyar környezetbe
ültetett bécsi darabjaival
szemben.

Peleskei Nótárius
Igazgatók, sikeres előadások:
• Rákosi Jenő:
• Evva Lajos
• Porzsolt Kálmán
• Vidor Pál
• Máder Rezső
Szinészek:
• Blaha Lujza
• Solymosi Elek
• Tamássy József
• Eőry Pordán Gusztáv
• Vidor Pál
• Klárné Angyal Ilka
• Komáromi Mariska
A Népszínház könyvtára
 • Az épület jelentős fővárosi támogatással,
magánkezdeményezésre készült el. A neoreneszánsz
Az épület: épület megtervezését Ferdinand Fellnerre bízták. Híres
bécsi építészcég első magyarországi műve volt.
• A neoreneszánsz stílusú, építésekor a legmodernebbek
közé számító színház patkó alakú nézőterén három
emeleten helyezkedtek el az ülő- és állóhelyek,
helyiségeit 392 gázláng és 140 szintén „lángzós” csillár
világította meg.
Az eredeti körúti homlokzat két oldalán tervezett egy-egy
pavilonszerű kiugrás helyén virágos szőnyegkertet hoztak létre.
Az épület két oldala szabadon állt. Mellé építettek a kocsik
számára kiszálló és fedett helyet. A Sertéskereskedő utcát
ekkortájt keresztelték át Népszínház-utcára.
Három emelet magas volt, de a színpad fölötti kupola
kiemelkedett a házak fölött. A hátsó részben félkörben épült,
ahol a színpadi helyiségekhez vezetett minden ajtó; a középső
nagy ajtón, ha a hídkapukhoz hasonló nagy dobogót
lebocsátották, kocsikat, lovakat lehet vinni a színpadra. Ez az
oldal is díszes volt. A homlokzat hármas kapuján vagy oldalról
belépve oszlopos, festett falú csarnokba lehetett jutni.
Mozaikpadló volt mindenütt,
• 362 oldalas
• Mesél a szinház alapitásáról,kinézetéről, anyagi
helyzetéről, bérbeadásáról stb.